Sok embert foglalkoztat ez a téma,igen érdekes és néha rémes is lehet.Igen nekünk nem az álmokra kell építeni.
De mi is kaphatunk álmokat jót és rosszat is én mondjuk a rossz álmoknál felébredek.De van amelyiket versben is leírom.Egy látomást viszont már leírtam a mennyei témánál.Az nem vot szép annyira de emlékszem még mai napig rá.És tett látogatást már nálam is angyal mikor vigasztalásra volt szükségem.Ezt lehet vitatni de én éreztem és hallotam.Kérdezhetné valaki látni? Hát nem mertem oda nézni vagyis körbe nézni mert féltem de a simítás amit az arcomon éreztem az mindent elárult megvigasztalt és a félelmem is elszált.Ezt is versben írtam le és egy másikat is.Leírom nektek a versem ami álom vot csak én mindent versben írok le mert így mást is megajándékozhatok a verseimmel.
Eljöttél.
Eljöttél hozzám,hogy vígasztalj,
Egy éjjel történt e nagy csoda.
Fényt láttam,s szárnyak zaját,
De nem féltem,mert tudtam te vagy.
Kezed megérintette arcomat,
S egész testemben éreztelek.
Az,ami volt bennem kicsiny félelem,
Elszált és boldogság nyugalom járt átt.
Te voltál nállam ezen az éjszakán,
Mert te tudod szívem,lelkem súlyát.
És a finom simogató éríntésed:
A gondoskodó atyai kezek,
Levették lelkem terheit ezen a napon.
Betakartál engem,ahogy apja gyermekét,
S teljes nyugalom melyet éreztem:
És tudtam atyám,tehet ilyen csodát.
Köszönöm neked szívem vigaszát.
Ott álltam másnap az elmúlás küszöbén,
Sírtam,mert a gyász tehet ilyet,
De te ott is velem voltál,tudom:
Láttál engem és ott is vigasztalni probáltál.
A gyász bármilyen erős is bennünk,
És tarthat éveken átt.
De te gondoskodó apaként,
Mindig ott vagy s leveszed a terheket.
Mert egy apa tesz ilyen jót,
Gyermekét szeretve gondoskodik rolla.
S vigyáz,ápolja lelkét, s vigasztalja,
Hogy gyermeke örökké boldogságban élhessen.
Bármilyen gyász legyen is rajta,
Egy apa szíve féltőn ovja.
Az élet tele van gyásszal és fájdalommal,
De van egy gondoskodó kéz mely ovja.
A másik teljesen más de ez is Isten dicséretére íródott mert én így is szeretem kimutatni hálám.Mivel álom a téma még ez is ide tartozik.
Álom vagy valóság.
Álmomban a tron előtt áltam,
Isten előtt áltam s láttam.
Nem féltem erős hitem vett körűl:
Az atya kezei felém nyúltak,
Snem tudtam mit akarnak.
Életem egy perc alatt leperegtek,
Láttam születésem,titkaim,bűneim.
De tudtam mindezt Atyám kitőrli,
Térdre borultam és imádkoztam.
Fájt amit láttam,de Atyám,
Újból felém nyúlt s kezei átkarolt.
Éreztem mit akar azt, hogy feledjek,
Feledjem el az életem,mindazt ami történt.
Feledjem el a földi életet és szeretteimet.
S tudtam meg kell tennem ha maradni akarok,
Nem szabad gyengének lennem,
Erős az én hitem s szeretem Istenem.
Még mindig álomnak hittem,
De rádöbbentem,hogy ébren vagyok.
S amit szemem előtt látok az a valóság.
Oly szép és gyönyörű hely amit láttam.
Sok ismerős,jó barát akiket látok.
Boldogság tölti meg szívemet,
Mert amit álomnak hittem az a valóság.
Ez a második vers már évekkel ezelőtt íródott.Hát ezzel a témával kapcsoladban csak ennyit. Szeretettel Juzsa