Áldott Testvéreim!
Olvasgatva ezeket a régebbi hozzászólásokat, egy igevers jutott eszembe:
"Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem."
Ésaiás 55:10-11.
Amennyiben Isten Igéjét szólja szánk, az az Ige megcselekszi, amit az Úr akar, és nem tér vissza üresen. (időpontról nincs szó)
Amennyiben Isten Igéje az alapja, motivációja cselekedeteinknek, a véghezvitel módjának zsinórmértéke szintén az Ige, és maga az Úr az, aki a cselekedet időpontját meghatározva küld és vezet, akkor "szerencsés lesz ott, ahova" elküldte a szolgálót.
A szolgálat eredményessége mindig az Úr iránti engedelmesség függvénye. Csakhogy az Úr gondolatai messze magasabbak az emberénél, így az eredményesség kérdésének kategóriáját is át kell értékelnünk.
Mert az eredmény vagy siker nem mindig pozitív. Amikor megtérésre hívtak a szolgálók, és ezrek jöttek bűnbánattal, csodálatos eredmény volt.
De amikor Isten döntése csapásként és ítéletként mutatkozott meg, az is eredmény volt: Isten Szava megteremte gyümölcsét.
Egy vezető szolgáló sohasem tulajdoníthatja magának vagy gyülekezetének a növekedést, és igazából a hívők sem hízeleghetnének az elöljáróknak ilyesmivel! Ez veszélyes csapda.
Az Úr kegyelméből tágas és dús legelőkön legelteti, csendes vizekhez vezeti a pásztor a nyájat. De mind a füvet, mind a vizet a juhok nagy Pásztora biztosítja. Ahogy magát az életet is.
