Azt nem tudom, hogy tettileg mit fogunk csinálni, de maga Isten lesz közöttünk, és csodálatos lesz maga a hely, és a légkör. Szeretetben fogunk élni, könny, fájdalom, gyász, félelem nélkül. El sem tudjuk képzelni, mert e való világban szinte mindig jelen van valamelyik. Egyszer láttam a Duna fölött átívelni a szivárványt, akkor áradt ki valami csodálatos atmoszféra, ami csak egy pici ízelítő volt, és csak homályos árnyéka, de már az is reménnyel töltött el.
Van egy ének : még felét sem mondták el nekem mily nagy vagy Te.... valahogy igy van ez a mennyel is, nincs arra szó. amelyet Isten készített az Őt félők számára.
Egyik kedvenc énekem :
Ama szép hon felé száll az én óhajom,
ahová mihamar bemegyek
Fogad majd engemet Mesterem, Jézusom,
Hogy vele örökké ott legyek.
Kapok-e csillagos, ragyogó koronát
Ama szép honba fent odaát?
Amikor lelkem a mennybe száll,
Kapok-e ragyogó, csillagos koronát?
Míg itt e földi lét kötve tart engemet,
Híven kell végeznem dolgomat
Lelkeket mentve szolgálni a szent ügyet
Hogy aztán elvegyem díjamat.
Kapok-e csillagos...
Most tehát munka vár még mindig énreám,
Amihez mesterem ad erőt
Azután megkapom csillagos koronám
Angyalok, és a sok szent előtt.