Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.

[torokildiko46]

 

Áldott Testvéreim. Köszönöm a türelmeteket amit irántam tanusítottatok. Mint láthatjátok is,az írásos anyagot már fel is tettem, a hanganyagot pedig mielőbb elkészítem és küldöm.

 Áldott testvérem! mik köszönjük a szolgálatot !
 nagyon nagy örömmel tölt el mikor olvasom az Üzenetet amit az Úrtól kaptál és megosztod velünk! Isten minden áldását kivánom az életedre!

 

[E.Edit]

Csatlakozom en is az elottemszolokhoz. Orulok,hogy megvannak az anyagok,mert az a tapasztalatom,hogy kesobb meg atolvasava jobban megtud maradni bennem.
Halas vagyok az Orokkevalonak elsosorban,hogy ilyen tiszta, igazan taplalo tanitassal ajandekoz meg bennunket,azutan pedig neked testverem,hogy rendelkezesere allsz az Urnak es tovabbitod nekunk ezt az ajandekot. Az O aldasa kiserjen eleted minden napjan tovabbra is.

 Mi pedig,ha kell varunk turelmesen tovabbra is,ha ugy adodik.

 

[Elisabeth]

Kedves Shomer Testvérem!

Olvasva az írásokat, eszembe jutott Pál apostol kijelentés a Tóra (Mózes könyve) tükrében:

Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
5Móz 12,32

De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23. a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."
Apcsel 26,22-23

 

[Antee]

A topicot megtisztítottam.

[torokildiko46]

  Ámen! köszönöm áldott testvérem  a tanításokat , bár nem volt sok időm át olvasni de nagyon nagy áldás számomra Isten Igéjét hallgatni és azután átolvasni,   és ujjra és ujjra hallgatni , aztán gondolkozni rajta és forgatni a szivemben és az elmémben!!KÖSZÖNÖM!!!!


Példa:30:5-6:
Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6
Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

[Shomer ayin]

Izraeliták-vagy nemzetekbeliek? esetleg nemzetekbeliek az Izraeliták helyett? Sok ily, és ehhez hasonló gondolat zavar sokakat, de legalábbis több helyen tabuként kezelt
Témák ezek, mert nincs egységes Igei látás erről a dologról...
Ebben a témában kísérlek meg körültekintően kérdőjeleket kiegyenesíteni... vagy épp felkiáltó jeleket meggörbíteni.

Lássuk tehát az Örökkévaló Igéit erről a kérdésről.    Nos... mert igen! minden benne van a Szentírásban, és mire a végére érünk nem is fogjuk érteni, mit nem értettünk eddig.

Így szólt az Örökkévaló Ábrahámhoz: Mózes I. könyve 12. rész

1.    
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.    
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.    
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

Majd ismét:I Mózes 22,16.    
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.    
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.    
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Az Örökkévaló tehát ígéretet tett Ábrahámnak arra nézve, hogy abban az áldásban amit neki ad az Úr, Részesedhetnek a föld minden nemzetei!
Tehát mindezek fényében kijelenthetjük: Az hogy a nemzetek is megtérhettek az Örökkévalóhoz, mint egyedül Igaz Istenhez, nem egy hirtelen lett, sohasem előjelzett valami,
hanem egy nagyon is előre jelzett, és előre elkészített Istentől való Áldás!

Hogy mennyire volt ez előkészített Istentől? Talán ez egy Ige, szemléletesen megmutatja: 5Móz 32,8   
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.

Testvérek, ti mind hallottatok már arról az Istentelen dologról az egyház berkein belül, amit úgy neveznek: BEHELYETTESÍTÉSES TEÓRIA!
Annak is többször tanui voltatok, hogy ezekben az esetekben mindíg igyekeztem egyértelműen és keményen kifejezésre juttatni az állásfoglalásom! Ugyanis ez nem egy esztelen
eltúlzott vélemény kinyilvánítás a részemről, amikor azt mondom : Istenelenség!
Gondoljuk csak végig, figyelmesen és részletesen, hogy az aki ezt tanítja, hangoztatja, vagy csupán elfogadja és megéli, mit is jelent ki...
Nos szárazon és nemes egyszerűséggel ezt: Isten valamit megpróbált egy néppel, de nem jött össze neki-belátta a tévedését és elhagyta az Ő tervét, ámde érdekes módon azon az
egy nép kivételével, minden más néppel sikerült neki.... Nem kommentálom ezt az őrjöngést... Ez a metódus igaz lehet egy emberre nézve, aki nekilát barkácsolni.
Elhatározza, hogy készít egy mester gerendát, de végül egy fogpiszkáló sikeredik neki.
Állítom azonban hogy Isten így nem jár! Isten Tökéletes, és minden terve-uta tökéletes!
Miért fontos ezen utolsó időkben ezeken a dolgokon elmerengeni? miért kell erről beszélnünk amikor oly közel a vég?
A szöszögésem végén, ( ha még szükséges lesz,) elárulom!

Most azonban beszéljen inkább Pál helyettem:

Rómabeliekhez írt levél 11. rész

1.    
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2.    
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3.    
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4.    
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.    
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6.    
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7.    
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8.    
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9.    
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10.    
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11.    
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12.    
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13.    
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14.    
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15.    
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.    
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.    
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.    
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.    
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.    
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.    
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.    
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.    
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.    
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25.    
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.    
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.    
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.    
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.    
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.    
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.    
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.    
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33.    
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!

Koncentráljunk a 4-5-ös versekre: 4.    
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.    
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

Alaposan félreértett Igék ezek... Nos ezt többen úgy értelmezik, hogy van néhány lézengő zsidó aki megmaradt, de a többi el van veszve...
Nos hogy ez mennyire nem így van, azt mindjárt meglátjuk, ám előbb az értelemre jutás kedvéért olvassunk ezekhez még egy két Igeverset:
25.    
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.    
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.    
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.    
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.    
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.    
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.    
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.    
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Azt mondja az Örökkévaló Igéje:Ézs 2,3   
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Vagyis: Az üdvösség útján a zsidók járnak elől! Nekik kell tanítani a népeket!
Ezzel egyhangban így szólt az Úr az Apostolokhoz: Mt 28,19   
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Az Apostolok tehát nem véletlenül ugye zsidók voltak... És ennek megfelelően tették is ami a kötelességük volt, és Tanítványozták a nemzeteket.
Minden rendben is volt mindaddig, amíg a naptár nem ért Krisztus után 325-höz, mert akkor ezt a dátumot azzal ünnepelték a keresztények, hogy elszakították a köldökzsinórt
ami Izraél házához, így Istenhez kötötte őket!
Ez az alapjaiban félre értett Fejezet tehát azt próbálja elmagyarázni, hogy a zsidók közül vannak Istentől kiválasztottak arra a feladatra, hogy tanítsák az Isten útját,
míg a többség engedetlenség alá rekesztetett átmenetileg!
És azt mondom: Átmenetileg, mert meg van írva: Jer.31,27.    
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.    
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.    
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.    
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.    
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.    
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.    
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.    
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.    
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.    
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.    
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!

És ez is írva van: Ézsaiás 43,21.    
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22.    
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23.    
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24.    
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25.    
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

És ismét:Ézsaiás 6,8.    
És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
9.    
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
10.    
Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
11.    
És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
12.    
És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
13.    
És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!

És most Pál: 30.    
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.    
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.    
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Erről az egységről így szól Pál más helyen: Effezosz 2,10.    
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.    
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.    
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.    
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.    
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.    
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.    
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.

Ámde Pál, aki ne felejtsük el nagyon is tudta hogy mijen idők jönnek, és ezt a mai állapotot is előre látta... mert igen is látta, hiszen ő írta: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész

1.    
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.    
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.    
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.    
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

Ki nem is beszélte, de ezek után jó előre tanította azokat... szóval ő a mai időkről írt: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész

1.    
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.    
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.    
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.    
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5.    
Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6.    
És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7.    
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.

Figyeljünk most a 3-as versre: 3.    
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia.
Ha megértjük hogy a szakadás pontosan azt az állapotot jelzi ami most van, tehát hogy a kereszténység a zsidóságtól... akkor felsejlik előttünk az is, hogy mennyire az idők
végén vagyunk....

Mostpedig figyeljünk hogy érthessünk:
Azt mondja Pál: 2Kor 5,21   
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

Tudjuk pedig, hogy itt Jézusról szól! Jézus tehát bűnné lett, hogy mi általa megigazulhassunk!
Izraelről pedig ezt mondja: Róma 11,25.    
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.    
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.    
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.    
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.    
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.    
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.    
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.    
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Ugye mennyire hasonlatosak ezek az Igék? Mintha ugyan az a történet lenne. Az egyik megáldoztatik, ezáltal sokan megmenekülnek, majd a megáldozott feltámasztatik...
Nézzük csak: Gal.3,16.    
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Érdekes mi???

Nézzük tovább: Így szól az Úr, Ábrahámhoz: 1Móz 22,17   
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

Figyeljünk az ígéret utolsó mondatára:” és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.”
Na ez érdekes lehet!
Vegyük csak tovább: Így szólt az Úr a kígyóhoz: 1Móz 3,15   
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Asszony magváról beszél az Úr, tehát a szűz fogantatást vetíti elő! Az Asszony magva pedig az Úr!
Ő az aki győz az örök ellenség felett!
Majd ezt olvassuk: Mt 16,18   
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Azt is tudjuk, hogy az egyház feje, maga a Krisztus!
Ezt így prezentálja az írás: Ef 5,23   
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
Ha az egyház a szelíd olajfa... Akkor tehát az Úr, Izraellel azonosítja magát!
És ebben a fényben értjük meg ezt az Igét:  Ézsaiás 49,1-6 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

Illetve: Hós 6,2 
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
…
Mennyire izgalmas Igék, mennyire új megvilágítás ez... Szó szerint láthatjuk, hogy az Úr, Izraelként mutatkozik be.

Tehát megtörtént a szakadás, kezdetét vette a tévelygés időszaka...és ebben a közegben emelkedhet fel a törvénytaposó!
Hogy hogyan jön ez most a képpbe?
Figyeljünk csak: Pál mondja: Róma 11,15.    
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.    
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.    
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.    
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.    
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.    
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.    
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.    
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.    
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.    
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.

Mielőtt tovább mennénk, merengjünk el egy picit a Róma11,15-ös Igéjén: Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?

Most nézzük ezt az Igét: Kol 1,18   
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első.
Akkor tehát térjünk vissza a Róma 11-hez.:     .... Folyt.köv...

[Shomer ayin]

...Folytatás...


---Ugye itt az Olajfáról van szó! Namármost két dolgot figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban:
1; A kitört ágak tehát valóban csak ideiglenesen lettek kitörve, erről beszél a 15-ös és a 24-es vers! Nem azt mondja: "beoltathatnak"    hanem kategórikusan ijelenti:
"BEOLTATNAK"
2; Aki beoltatott az olajfába, az az ág él! Aki nem az megszárad, lemetszetik és tűzre vettetik!
Erről beszél Jézus a János Evangyélioma 15. rész

1.    
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.    
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.    
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.    
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.    
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6.    
Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7.    
Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8.    
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

Az Olajfa gyökere tehát maga az Örökkévaló, aki táplál-éltet! A Törzs Jézus, aki megtartja és gyümölcsözővé teszi az ágakat!
Ha benne vagyunk-gyümölcsözünk- ha nem maradunk benne gyümölcstelenek vagyunk sőt: megszáradunk! Maga Az Olajfa pedig az Izraél!
Aki benne van, az él! aki nincs benne az elhal!

Na most figyeljünk: Jel.21,9.    
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.    
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.    
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.    
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.

Ez tehát azt jelenti, hogy a nemzetekből érkezők, pontosan a róma 11 alapján valósággal be lettek oltva, éspedig különböző törzsekbe, és azon a kapun mennek be, amelyiken a törzsük nevét olvassák!

Honnan veszem ezt?
Olvassunk-lássunk-értsünk:

Ezékiel próféta könyve 47. rész

1.    
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.    
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.    
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.    
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.    
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.    
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.    
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.    
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.    
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.    
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.    
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.    
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13.    
És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14.    
És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15.    
És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16.    
Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17.    
Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18.    
És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19.    
És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20.    
És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21.    
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.    
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.    
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.

Az Ezekiél 47,2-12 ig, Tulajdon képpen megeggyezik a jelenések könyvében leírtakkal!

Jelenések könyve 22. rész

1.    
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.    
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.    
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.    
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.    
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.

Az 5-ös vers pedig már az Ézsaiás 60 ban megígért dolgok beteljesedése!

Ézsaiás 60,19.    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.    
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.    
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.    
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

Azt gondolom, mostanra megértettük, miért volt fontos ezeket tisztázni! Ha valaki fogadja a beoltatást, az él, aki elutasítja az...

Talán még egy Ige, ami rendkívül fontos, és ami kifejezésre juttatja, hogy fogadjuk a beoltatást,és élünk az szerint:

Ésaiás próféta könyve 62. rész

1.    
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2.    
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3.    
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4.    
Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5.    
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6.    
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7.    
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

Van egy többedik nézet, illetve gyakorlat a Hívők között. Nevezetesen: Ha Isten úgy is véghez viszi az akaratát a Zsidókkal kapcsolatban, akkor ne is fárasszuk magunkat velük...
Testvérek ez részben így is van!
Mondom részben, mert Isten tervének a véghezvitele nem a hívők Testvéri cselekedeteinek a függvénye!
Isten munkájában lehet részt venni-meg lehet önző módon abból kimaradni is...
Nézzük erre a Bibliai utalást, és annak következményét....
József- Jákob fia, a testvérei „segítségével” Eggyiptomba jut... (I Mózes 37-I Mózes 39)
Bár első bikkre elítélhetnénk a 11 Testvért, a neméppen Testvéri magatartás miatt, de a történet tanulságaként megértjük, ez volt Istennek a Tökéletes terve a Héberek életére vonatkozóan!
Erről előre szólt az Úr, I Mózes 15,13-ban. „1Móz 15,13   
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

Józsefnek két fia született azon a földön: Efraim,és Manassé. És ők is megkapták az elsőszülötti áldást József helyett Jákóbtól! (I Mózes 48,8.    
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9.    
József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10.    
Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11.    
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12.    
Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13.    
És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14.    
Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15.    
És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16.    
Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17.    
Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18.    
És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19.    
Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20.    
És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21.    
És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22.    
Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.)

Tehát az ígéret az osztályrészről, és az áldás megvolt...
Efráim és Manassé beszámláltatott az Israél törzsei közé.
A Bevonuláskor meg is kapták az osztályrészüket a Szent földön,Izraél fiaival együtt.
Ám a Jelenések könyvében van egy érdekes fordulat!

Jelenések könyve 7. rész 
1. 
Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2. 
És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3. 
Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4. 
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5. 
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6. 
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7. 
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8. 
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.

Az Érdekesség az, hogy itt mint nemzetség, Efraim már nem szerepel... Miért?
Nos a választ a 78-as Zsoltár 9-es verse adja meg:

"Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján."

A Bűn azzal kezdődött, hogy elfordultak szívükben Izraeltől! Magára hagyták a harcban az Izraelt!
Mivel ők megvetették Izraelt, Isten is megvetette Efraim házát, hogy Izraellel együtt ne örököljön.
Az Efraimiták megtérői, József az ő Atyjuk házában jutnak üdvösségre, de önálló nemzetségként NEM!

Namost tehát: Ha a kereszténység, Efraimként hátat fordít az Izraelnek, azaz az Úrnak, akkor talán nem kell tovább fejtegetnem mi történik...

[Elisabeth]

Köszönöm, áldott Testvérem a tanítást!

Igen, Isten Ígéje teljesen egyértelmü, nem hagy semmiféle bizonytalanságot maga után.

“így szól az ÚR”:
“Azon a napon férjednek fogsz hívni
-   így szól az ÚR - ,…
Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek magamnak
az igazság és a törvény,
a szeretet és az irgalom ajándékával.
Eljegyezlek magamnak
a hit ajándékával
és megismered az URat.
Hós. 2,18. 21-22

A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
Énekek 2,13

32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Mt 24,32-33

 

[Elisabeth]

Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
Rm 15,8    
   
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Rm 3,31

„Ti abban az időben a Messiás nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az Ígéret szövetségein kivül álló idegenek, reménység nélkül és ISTEN nélkül éltetek a világban. Most pedig Jeshua HaMassiahban/Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerületetek a Messiás vére által.“
Ef. 2,12-13.

Tehát Jeshua/Jézus vére által lehet valaki újra Izráel közösségéhez és az ígéret szövetségéhez tartozó. Figyeljük meg: nem azt írja, hogy a Menny Országának közösségtől, hanem Izráel közösségétől voltak elkülönítve. Izráel Isten népe és Izráel az ÚR gyülekezete!

Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.
1Krón 28,8

Kornéliusz történetében pont az volt új, hogy ettöl kezdve a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándáka, és így részese lehetnek az „ÚR gyülekezetének”: Izraelnek adott szövetségnek. (Apcs.10.11)

“És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.” Apcs. 10,45

Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy a pogányokra (nemzetekre) is kitöltessék a Szentlélek és így ők is a gyülekezethez tartozhassanak, mert akkor még a gyülekezet teljes mértékben zsidókból állt. Talán még cseng Péter fülében Jézus Krisztus szavai amit mondott, mikor kiküldte tanítványait:

Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6. inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. 7. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
Mt 10,5-7

Istennek egy látomáson keresztül kellett Péter tudtára adni, hogy mostantól fogva megadja Isten a pogányoknak is a megtérést az életre.

Később, amikor Péter apostol beszámolt arról, hogy a pogányok is hisznek Izráel ISTEN-ében, dicsőítették ISTEN-t:

“Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették ISTEN-t, és így szóltak: akkor tehát a pogányoknak is megadta ISTEN a megtérést az életre.” Apcs. 11,18

Mindkét idézetben a “pogányok” után ott áll az “is”.
Egyértelműen látható mindkét esetben, hogy nem helyettesítésről, hanem hozzákapcsolódásról van szó. Azonkivül ez a kis szócska: “is” ábrázolja ISTEN üdvtervének folyamatát: először Izráel, aztán a nemzetek is.

Ez az ISTEN-i sorrend vezérfonalként végig megfigyelhető a Bibliában és ezt különösen a Róm. 2,9-10 verseiben látjuk egyértelműen megfogalmazva.

“Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidóknak elsősorban, de görögöknek is; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidóknak elsősorban, de görögöknek is.

ISTEN-nek csodálatos szeretetében azonban az volt akarta, hogy ne csak a zsidókból, hanem a nemzetekből is megtérhessenek az emberek. Jeshua/Jézus vére által megmentve tartozhat mindenki, elsősorban zsidók, de más nemzetbeliek is az Izráelnek adatott szövetség ígéreteihez. A nemzetekből megtértek is örököstársak lehetnek, beoltatva a szelíd olajfába.

Egyedül Jézus Krisztusban / Jeshua haMassiah-ban leszünk egyek, és Isten gyermekei.
Ezért az egységért imádkozik Jeshua az Atyához:

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédükre hisznek majd én bennem;
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
Én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.”
Ján. 17,17-23

12. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. 14. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget (zsidókat és nem-zsidókat) eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
Ef 2,12-14

[petya1962]

Nehémiás jelleme 

(Formázott formában a mellékletben megtalálható ugyanez)
2012. augusztus 5. Kató István   
Nehémiás jelleme
Ef. 4,16
Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

A mai  napon Krisztus testének bizonyos sajátosságait, működését szeretném bemutatni. Ebben
Nehémiás könyvét veszem segítségül
Mielőtt belebonyolódom a bibliai szövegbe, lássuk ki is volt Nehémiás.

Nehémiás nevének jelentése: Isten megvigasztalt, Jahve vigasztal, fellélegeztet; Isten vigasztalása.
Kr előtt 460-420 körül élt, amikor is Izrael a babiloni fogságát tölti. Valószínűsítem, hogy Nehémiás a
fogság alatt született. 

Történetünkben Nehémiás híreket kap arról, hogy milyen állapotok uralkodnak Jeruzsálemben:

Neh 1:2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlök a fogságból megszabadult
maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől.
Neh 1:3 És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, kapui tűzben égtek meg!

Egy pillanatra megállok. Mi játszódik le bennünk, ha híreket kapunk
  ha a Mindenható rámutat életünk állapotára
  ha híreket kapunk testvérünkről
  egy közösség, nép helyzetéről
  egy gyülekezet állapotáról
Milyenek a XXI. századi romok? Milyen híreket hallunk meg? Mire van fülünk? 
Kinek mire van hallása? Van, aki észreveszi azt, hogy mennyire magukra maradtak az idős emberek,
mennyire nincs ideje a fiataloknak az ő ellátásukra…
Van akinek az tűnik fel, hogy a fiatalok, gyermekek ingerküszöbe mennyire alacsony, erőszakos iskolai
cselekmények, lövöldözések…  Csecsemőgyilkosságok… A médiák által formált viselkedésű
társadalom…
Hogyan reagálunk a romokról szóló hírek kapcsán?
A fogság oka ismert Nehémiás számára, így nyilatkozik róla:

Neh 1:4  Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene
előtt;

Mivel vagyunk elfoglalva, amikor rémisztő híreket hallunk?
  Bizánc ostroma idején a keresztényeket a szenteltvíz kérdése foglalta le: szent a víz akkor is,
ha egy légy belerepül?
  Ma is az iszlámot használja. Állandó viták vannak pl a Szentlélek munkájáról. Anglikán
templomokat zárnak be, ugyanakkor muzulmán mecsetek épülnek.
  A muzulmánok jövedelmük tizedét adják missziós célokra, mi a tizeddel is hadilábon állunk.
Nem az anyagi javak odaszánásáról szeretnék beszélni, sőt erről a legkevésbé. De kell beszélnünk a
romok iránti őszinte  érzékenységünkről, arról, hogy hogyan fogadunk ilyen híreket, mennyire
vagyunk elfogadóak, s a hírek feldolgozása után mennyire vagyunk befogadóak.

1.  Nehémiás szíve, jelleme a vizsgálatunk tárgya
Figyeljük a reakciókat:
  sír,
  böjtöl
  kesereg napokon át
egy fogságban lévő ember. Megszólítja Istent, nem az ő problémája, nem ő okozta a bajt, nem neki kellene megoldani, mégis Isten elé járul. Figyeljük csak ezt az imát:

Neh 1:5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak;
Neh 1:6 Oh legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök
most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én
atyámnak háza vétkeztünk!
Neh 1:7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket,  melyeket
parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
Neh 1:8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg
elszélesztelek titeket a népek között;
Neh 1:9 Ha pedig megtérendetek hozzám  és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén
volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én
nevem!
Neh 1:10 És ők a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
Neh 1:11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te
nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak
pohárnoka voltam.

1.1.  Nehémiás nem tudja megszokni a romokat
Ő nem, napjainkban kicsit más a helyzet.
  Mi történt világméretű esemény 1986. április 26-án?
  Másik esemény: 2005. január 7.
  Magyar vonatkozású: 2010. okt. 4
  S lehetne beszélni éhező emberekről, hajléktalanokról, kilakoltatott családokról
Egy hónap, fél év, s elfelejtjük, míg más állandó jelenségek pedig hozzátartoznak a
hétköznapjainkhoz. A  problémát sokan nem érezzük sajátunknak, nem nyomasztanak, vagy nem
sokáig nyomasztanak. Sok egyéb fontosabb dolgunk van, nem jut rá idő, energia.
Nehémiás a hallott nyomasztó hírekre fél év múltán is emlékezett.
Nehémiás volt Artaxerxes nemzetbiztonsági  főtanácsadója, s munkáját precízen elvégezte. Maradt
ideje mégis rágódni (elnézést imádkozni, böjtölni, keseregni, Isten elé vinni. Forgatni a problémát a
szívében). Nem az övé volt a probléma, de mivel zaklatta vele a Mindenhatót, hát Ő megajándékozta
vele. A fél év alatt megdolgozta a Mindenható Nehémiás szívét, s alkalmassá tette a megoldásra.
Mi tudunk-e könyörögni, böjtölni fél éven keresztül kitartóan valamiért? Meg tudja-e (engedjük-e)
formáltatni Istentől a szívünket?
Isten arra indít, hogy ne nézd  tovább a romokat a személyes életedben, a családodban,
gyülekezetedben, a társadalomban.
A megoldás embere vagy, vagy a probléma része? Plusz terhet jelentesz a megoldás embereinek?
Isten embereinek a jellemzője, hogy használhatók a romok újjáépítésében.
1.2.  Nem volt hajlandó tovább várni
Fogunk-e emlékezni egy hónap múlva különböző helyzetekre? Pl túszdráma? Izraeli harctér? Tüntetés
a parlament előtt? Stb.
Ráterhelhet-e az Úr a szívünkre Isten dolgokat, vagy mielőtt ráterhelhetne mi továbbmegyünk
anélkül, hogy részévé lennénk?
Nehémiás volt Isten megoldása Izrael számára
Jézus Krisztus volt Isten megoldása a világ számára.
1.2.1.  Te kinek a számára leszel megoldás?
Azért vagyok keresztény, mert Jézus Krisztus nem ment tovább Budapesten a Blaha Lujza terén,
amikor ott megálltam nagy magányomban.
Nem ment tovább a vérfolyásos asszony ruhaérintése során sem, meg nem ment túl a vak
Bartimeuson sem, meg Zákeruson sem, stb…
1.3.  Azonosult népével, nem akart a problémán kívül
maradni

Neh 1:6 Oh legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!

Bűnvallás: A problémák oka az, hogy elhagytuk az Urat. Többes szám második személy, s nem
harmadik. MI!
1.4.  Nehémiás elhívást kér az Úrtól 
Megkapta:
Neh 1:11  Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak
könyörgésére és  szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te
nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd,
hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak
pohárnoka voltam.
1.5.  Nehémiás tud várni az alkalmas időre.
Az Úr azt  is megadja. Kérdés, hogy a várakozásunknak az-e a célja, hogy az Úr adjon alkalmas időt,
vagy a restség. Nehémiás leste a pillanatot, s megszólalt, amikor lehetett.
Neh 2:2 És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg
nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen
megfélemlém.
Neh 2:3 Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna
szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye,
pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!
Fontos látnunk, hogy Nehémiás imádkozik, kéri Isten vezetését, lesi a megfelelő alkalmat, amikor
alkalmas időben, alkalmas helyen megszólalhat, addig Isten meghallgatja az imáját, ad alkalmas
helyet és időt.
Mi az alkalmas hely? Az, ahol vagy. Nehémiás nem akart munkahelyet váltani, elvégezte 100%-osan
azt a munkát, amiben volt, de figyelt Istenre és kész volt cselekedni. Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    5 oldal/12 oldalból
1.6.  Nehémiás nem mohó: annyit kér, amennyit kell. 
Nem többet és nem kevesebbet. Minimum  terv: hogy eljuthasson Jeruzsálembe. „Jólenneterv”: Jó
lenne még ma, s jó lenne, ha kapnék menlevelet is, plusz némi építőanyag is jó lenne.
Neh 2:8 És adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon
nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város
kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király
az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.
1.7.  Nehémiás nem sötétben tapogatózott: tudta mit
akar
Nem terhelt a problémákból senkire többet, mit az adott helyzetben az el tudott volna viselni.
A vezető vezet és nem megoldási javaslatokat gyűjt össze. Először tájékozódik, stratégiát épít, aztán
bevonja azokat, akik készek őt követni.
Neh 2:12  És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém
meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt
Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen
ülök vala,
Neh 2:13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása
felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek
elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.
Neh 2:14 Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem
vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.
Neh 2:15 Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat,
azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.
Egy jó vezető tűzbe tudja hozni az embereket. Ha van stratégia, világos és egyértelmű elképzelés,
akkor ahhoz lesznek követők.
Péld 11:14  A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok
tanácsos által van.
Vezető vagy? Esetleg vezetett? Isten tud-e pályára állítani? Tud-e testvéreken keresztül vezetni egy
munkában? Veszed-e az adást?
1.7.1.  Ki a vezető?
Először is ki nem. Nem vezető, aki magát kijelöli erre feladatra. Nem vezető, aki másokkal végezteti el
azt a feladatot, amit neki kellene. Nem vezető, aki saját látása szerint vezet, de ebbe nem von be
másokat, főként nem Istent.
1.7.2.  Egy jó vezető
  Problémaérzékeny Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    6 oldal/12 oldalból
  A megoldás embere
  Isten lelke vezetheti
  Karizmatikus, tehát vannak Istentől ajándékai, amivel emberekhez tud közelíteni
  Eltökélt, odaszánt
 
1.7.3.  Ki a vezetett?
Mindenki, akinek vezetője van. Következésképpen az, aki kész odafigyelni, engedelmeskedni arra, aki
őt be szeretné vonni valamilyen munkába. 
1.7.4.  Egy jó vezetett
Rendelkezik ugyanazokkal a tulajdonságokkal, mint egy vezető
1.8.  Nehémiás lépésének következményei:
Neh 3:1  És fölkele Eliásib,  a főpap és atyjafiai, a papok  és építék a juhok
kapuját; ők szentelék meg azt és állíták fel annak ajtait; építék pedig a
kőfalat a Meáh toronyig, a melyet megszentelének, s azután Hanánel
tornyáig;
Neh 3:2  És ő mellette építének a Jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített
Zakkur az Imri fia;
Neh 3:3 A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ők gerendázák be
azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait;
Neh 3:4 Mellettök javítgatá a kőfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának
fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel
fiának a fia, és ő mellette javítgatott Sádók, Baána fia.
Neh 3:5  Ezek mellett pedig javítgatának  a Tékoabeliek, a kiknek előkelői
azonban nem hajták nyakukat az ő Urok munkájának jármába.
Neh 3:6  Az ó-város kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és
Mesullám, a Beszódia fia; ők gerendázák be azt és állíták fel annak ajtajt,
kapcsait és závárait;
Neh 3:7 És mellettök javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból
való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvizen túl való
helytartónak hivatala helyéig;
Neh 3:8  Mellettök javítgatott Uzziel, Harhajának fia  az ötvösökkel, és ő
mellette javítgatott Hanánia, a kenet-készítők egyike,  és megerősíték
Jeruzsálemet mind a széles kőfalig;
Neh 3:9 Mellettök javítgatott Refája, Húr fia, a ki a  Jeruzsálemhez tartozó
tartomány felének fejedelme vala;
Neh 3:10  Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia,  és pedig a maga háza
ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia. Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    7 oldal/12 oldalból
Neh 3:11  A kőfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a
Pahath-Moáb fia, és a kemenczéknek tornyát.
Neh 3:12 És mellettök javítgatott Sallum, Hallóhés fia, a ki fejedelme vala a
Jeruzsálemhez tartozó tartomány másik felének, ő és az ő leányai.
Neh 3:13 A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, ők építék meg
azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; és a kőfalból ezer singet
a szemét-kapuig.
Neh 3:14 A szemét-kaput pedig javítgatá Malkija, Rékáb fia, Beth-Hakkerem
tartományának fejedelme, ő építé meg azt és állítá fel ajtait, kapcsait és
závárait.
Neh 3:15  És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa
tartományának fejedelme, ő építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtait,
kapcsait és závárait; és a Selah tó kőfalát a király kertje felé, mind a
garádicsokig, melyeken a Dávid városából alájőnek.
Neh 3:16  Ő utána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Béth-Sur tartománya
felének  fejedelme, a Dávid sírjai ellenébe való helyig, és az újonnan
készült tóig, és a vitézek házáig.
Neh 3:17  Ő utána javítgatának a  Léviták: Rehum, Báni fia, a ki mellett
javítgata Hasábia, Kéila  tartománya felének fejedelme  tartománya
lakosaival;
Neh 3:18  Ő utána javítgatának atyjokfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila
tartománya másik felének fejedelme;
Neh 3:19  Javítgatá pedig ő mellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme, a
kőfal egy másik darabját, a szegleten levő fegyveresház felmenetelének
ellenébe;
Neh 3:20 Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kőfal egy másik
darabját, a szeglettől fogva Eliásib főpap házának ajtajáig:
Neh 3:21 Ő utána javítgata Merémóth Uriásnak fia, a ki Hakkós fia vala, egy
másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig;
Neh 3:22 Ő utána javítgatának a papok, a környék férfiai;
Neh 3:23  Ezek után javítgata Benjámin és Hassub, az ő házok ellenébe,
utánok pedig javítgata Azariás, Maaséja fia - a ki Ananiás fia vala - az ő
háza mellett;
Neh 3:24  Ő utánok javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot,
Azáriás házától mind a zugig és szegletig;
Neh 3:25  Továbbá Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felső toronynak
ellenébe, mely a király házából a tömlöcz udvaránál emelkedik ki; utána
pedig Pedája, a Parós fia; Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    8 oldal/12 oldalból
Neh 3:26  (A Léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának
ellenéig napkelet felé és a kiemelkedő torony ellenéig;)
Neh 3:27  Ő utána javítgatának a Tékoabeliek egy másik darabot a
kiemelkedő nagy toronynak ellenétől fogva az Ófel kőfaláig;
Neh 3:28  A lovak kapuján felül javítgatának a papok, kiki az ő házának
ellenébe;
Neh 3:29 Utánok javítgata Sádók, Immér fia az ő háza ellenébe; és ő utána
javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu őrizője;
Neh 3:30  Ő utána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak
hatodik fia egy másik darabot; utánok javítgata Mesullám, Berekiás fia, az
ő szobája ellenébe;
Neh 3:31 Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a Léviták szolgáinak és
a kereskedőknek házáig, a törvénytevő ház kapujának ellenébe, a
szegletnek hágójáig;
Neh 3:32  A szeglet hágója és a juhok kapuja között pedig javítgatának az
ötvösök és a kereskedők.
Egy mondat a munkamorálról:
Neh. 3,38 Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült
félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
1.8.1.  Néhány tanulság erről az építkezésről
a.  Lehet egy probléma hatalmas, de ha hozzákezdünk kis lépésekben megoldani, akkor
lehet sikeres. Romokban hever egész Jeruzsálem, de az egyes családok megtették azt,
ami kézenfekvő volt: építkeztek, javítgattak a szobájukkal szemben, s felépült
Jeruzsálem.
1.8.1.1.  Mi az, amit te tehetsz meg a romjaid
körül?
i.  Beazonosíthatod őket: igen ezek az enyémek
ii.  Bánkódhatsz, gyászolhatsz miattuk
iii.  Imádkozhatsz értük/miattuk
iv.  Cselekedhetsz a megoldásuk miatt.
1.8.2.  Mi az, amit megtehetsz a családod romjai
felett?
v.  Ugyanezeket
Vedd észre, hogy ezek a romok a tieid. Ha nem építed újjá ezeket, akkor valaki
szenved miattuk. Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    9 oldal/12 oldalból
1.8.3.  Mit tehetsz a gyülekezet romjai körül?
vi.  Természetesen ugyanezeket, kiegészítve azzal, hogy a gyülekezet
szeretné cipelni a terheidet, s a te készségeden odaszántságodon fog
múlni, hogy te egy teherré fogsz válni a közösségen, vagy te is
teherhordó leszel, aki másokon fog tudni segíteni.
1.8.3.1.  A közösséget (családot, gyülekezetet)
fenyegetheti veszély. Vedd észre, hogy
eredményesen csak közösen lehet ellene
védekezni.
1.9.  A templomépítkezést fenyegető veszélyek
1.9.1.  Meghallják, hogy te terveket készítsz, s rosszallásukat fogják kifejezni.
Neh. 2,10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni
szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel
fiainak a javát keresi.
1.9.1.1.  A környezetedben lévő Tóbijják és Szamballatok nem fognak
örülni annak, ha te elhatározod,  hogy az életedben lévő nyilvánvaló
bűnnel szakítani akarsz.
1.9.1.2.  Nem fogják jó néven venni, hogy a családodban Istentől vett
rendet szeretnél pl. a pénzkezelésben, gyermeknevelésben, vagy akár
csak a kommunikáció területén.
1.9.2.  Ha a munka előrehalad, esetleg már látható eredményei is vannak, akkor
gúnyolódni fognak
Neh. 2,19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni
szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak
bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni?
1.9.2.1.  A környezetünk tele van Szanballatokkal és Tóbijjákkal. 
1.9.3.  A gúnyt adott esetben harag követi
Neh. 4,1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és
asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása
előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak,
1.9.4.  A haragot konkrét összeesküvés
Neh. 6,2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj,
találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet
terveztek ellenem. Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    10 oldal/12 oldalból
1.10.  A személyes életedet, családodat és gyülekezetet érintő veszélyek ellen
esetenként elég 
1.10.1.  egy bátor bizonyságtétel
Neh. 2,20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene ad
nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek
azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad
Jeruzsálemben.
1.10.2.  Súlyosabb esetben szükséges egy folytonos éberség, imádkozás
Neh. 4,3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük
védelmül éjjel-nappal.
1.10.3.  Sokszor lehet tapasztalni a külső támadások mellett belső problémákat,
amelyeket a jó előmenetelhez mindenképpen meg kell oldani.
Neh 5:1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a
zsidók ellen.
Neh 5:2  Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt
sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
Neh 5:3  És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind
szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell,
mert éhezünk.
Neh 5:4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a
király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
Neh 5:5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök,
s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell
adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és
nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink
másokéi már!
Hogyan lehet ezt kezelni saját nemzettársaival szemben?
Neh 5:6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e
dolgokat hallottam;
Neh 5:7  És  magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az
előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival
szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;
Neh 5:8  És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a
kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg
akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És
hallgatának és nem tudának felelni semmit. Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    11 oldal/12 oldalból
Neh 5:9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a
mi Istenünk félemében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a
pogányok, a mi ellenségeink?
Neh 5:10  Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát
kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
Neh 5:11  Adjátok vissza, kérlek,  nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket,
olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek,
gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.
Neh 5:12  És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy
cselekszünk, a mint te mondod.  Ekkor egybehívám a papokat és
megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
Neh 5:13  Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten
minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott
és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész
gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a
nép.
1.10.4. Összeesküvés gyanús esetekben pedig szükségeltetik a csel, a minden
feltétel nélküli elkülönülés
Neh 6:1 És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem
és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem
maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam
a kapukra:
Neh 6:2  Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és
találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ők gonoszt
gondoltak ellenem.
Neh 6:3  Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot
cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól
eltávozván, hozzátok mennék.
Neh  6:4  És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon
felelék nékik.
Neh 6:5  Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő
legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,
Neh 6:6 Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is
mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a
kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok, e beszédek szerint.
Neh 6:7  Sőt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felőled
Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van  Júdában! És most e dolgoknak
híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt! Nehémiás jelleme  2012. augusztus 5.
Kató István    12 oldal/12 oldalból
Neh 6:8 Én pedig küldék ő hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a
minőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te
szívedben.
Neh 6:9 Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván:
Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram!
erősítsd meg az én kezeimet.
2.  Itt nincs közel sem vége annak, amit vettem Nehémiás történetéből, de az már egy
másik történet. 

[Elisabeth]

Köszönöm, kedves Petya Testvérem, hogy felraktad az írásodat!

Igen, a kollektív bünvallás az Ígében sokszor elöfordul. A próféták könyörögnek az ÚRhoz a népükért, nem vonják ki magukat a bünbánat alól.
Dánielnél is hasonlót olvasunk:

2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
Dán, 9,2-8

 

[petya1962]

Admin testvér légy szíves töröld az idézetes hozzászólásomat. Valamit félrenyomtam.

 
 

[Antee]

Töröltem!

[Shomer ayin]

Préd 11,1   
Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.


Egykor, Eggyiptomban, az egykori Micráimban az volt a bevett gyakorlat, hogy amikor a Nílus megáradt, a termés elveszett, és megmaradt raktárban levő gabona kevés volt,
A megáradt területeken a vízbe szórták a gabonát...
Az akkoriak életvitel szerűen gyakorolták a hitben való vetést.
Hitben vetettek, mert minden gyakorlat és ésszerűség ellenében tettek, amikor a vízbe szórták a magot. Gondolhatták volna azt is, hogy az a vízben elrothad, meghogy csak
a halak eledele lesz.
gondolhatták volna azt is hogy az ár elsodorja, és más fog esetleg profitálni a termésből, ha lesz is termés...
meg még sokmindent is gondolhattak "VOLNA" de nem filóztak ezeken, hanem hittek a bő termésben, és ennek reménységében vetettek.
A Termésük pedig bő volt, mert a megáradt folyó hordaléka, az iszap, termékeny termőföldnek bizonyult minden ilyen esetben.
miután a folyó visszahúzódott, termékeny földet hagyott maga után, és ebbe került a gabona!

Mielőtt kétségbe esnétek, ezúton is Isten Igéjéről, a Hitéletről szeretnék beszélni, és nem a földművelésről...Bár tagadhatatlan, hogy nem kevés párhuzam van a kettő között!

Mert először is: Mi Istennek a termőföldje vagyunk, és az Ige a mag, mely él és megmarad örökké! Erről beszél az Ige is: 1Pt 1,23   
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Ennek a Pétertől való idézetnek az eredeztetője pedig maga az Isten, aki a Prófétán keresztül ezt üzente népének: Ézsaiás 55,6.    
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.    
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.    
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.    
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.    
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.    
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.    
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

Miről is beszélünk? Hogyan kapcsolhatóak ezek a kezdő igénkhez, azaz a Prédikátor könyvének, 11,1-es Igéjéhez? tehát:Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.

Nos a következő képpen kapcsolódnak ezek :János Evangyélioma 4. rész

1.    
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2.    
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3.    
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4.    
Samárián kell vala pedig általmennie.
5.    
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6.    
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7.    
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8.    
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9.    
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10.    
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11.    
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12.    
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13.    
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14.    
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15.    
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16.    
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17.    
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18.    
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19.    
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.    
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.    
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.    
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.    
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.    
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.    
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.    
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.    
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.    
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.    
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.    
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.    
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.    
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.    
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.    
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.


Jézus Krisztusnak, tehát az Isten Igéjének az eledele az volt, hogy Isten Igazságát vetette!
Miben üzenet ez számunkra a mai napon?
Egyáltalán: hordoz-e ez üzenetet számunkra?

Nos: látunk és láthatunk kiégett-megcsömörlött hívőket, Testvéreket, akik valamikor jól indultak...
A Kezdetben nagy tűzzel, hevesen égtek az Úrért.
Azután a mindennapok kihívásai miatt, minthogy nem látták a vetésük eredményét, meglankadtak, megfáradtak.

Az Úr előre megmondta hogy ez nagy veszély, és bizony lesznek akiket ez tesz tönkre:

Máté Evangyélioma 13. rész

1.    
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.    
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.    
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.    
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.    
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.    
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.    
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.    
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.    
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.    
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.    
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.    
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.    
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.    
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.    
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.    
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.    
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.    
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.    
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.    
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.    
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.    
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.    
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.


Bizony a türelmetlenség teszi kövessé a hívek szívét, megakadályozva azt hogy az Ige mélyen gyökerezzen!
Testvérek: Ez nem egy ezeddig még nem volt, előjellen nem bíró, új fordulat...
Ezekről már régen is tudtak, sőt! A régiek az ellenségeiken ezt gyakorolták is!

II.Királyok 3,14.    
És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;
15.    
Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.
16.    
És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
17.    
Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
18.    
Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.
19.    
És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.

ill.:2Kir 3,25   
És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.


Ezekből bizonyítást nyer, hogy a kövek nem foganásra alkalmatlanná teszik a földet, hanem ellenkezőleg! Gyorsan kikel az ilyen talajra esett mag...
csak éppen minthogy nem kerül mélyre a mag, bár hamar kikel, de táptalaj és a talaj védelme híján, gyorsan el is hal!
A mi esetünkben ez nem jelenthet mást, csak a türelmetlenséget! Mert ha a vetés után rögvest várjuk a gyümölcsözést, akkor nyilvánul meg az, hogy a hitünk sekélyes
tehát nem mélyen gyökerező!
Hívők gyakori hibája, hogy ebben az életben szeretnének aratni!
Mert Ábrahám gazdagságáról beszélnek, és arról az áldásról öröklés folytán, amiben Ábrahám gazdagságot nyert...
Még az áldás beszédét és történetét sem értik azok akik ezeket hirdetik, erre nézve állítanak fel Teóriát...
Mert a történet szerint:
I Mózes14,13.    
Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14.    
A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
15.    
És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
16.    
És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
17.    
Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18.    
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19.    
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20.    
Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
21.    
És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
22.    
És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
23.    
Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
24.    
Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.

Amit tehát ebben a történetben láthatunk, az az, hogy Ábrahám elhitte Isten Igéretét, miszerint nagy Nemzetté lessz, és gazdag is, de Ábrahám nem ebben az életben akarta
learatni az ígéreteket, hanem az eljövendő világban!
Hiszen ő nem fogadott el semmit a hadizsákmányból, ám az után fizette a tizedet, ami bár az övé lehetett volna, de még sem kellett neki! Azaz: Megvetette az e világi aratást, a jövendőbeli jobb és örök reményében!
Erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is:
Zsid.11,8.    
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.    
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.    
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.    
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.    
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.    
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.    
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.    
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.    
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Abban az eddigiekben már egységre jutottunk, hogy azok lehetnek az Isteni szövetség részesei, akik követik Ábrahám hitét, illetve hitbeli
engedelmességét, és ők is az Isten Igéje által!
Hiszen az I Mózes 15 alapján: Bár az Örökkévaló a szövetséget Ábrahámnak adta, de nem vele kötötte, hiszen Ábrahám aludt, és lélekben látta, amint: 1Móz 15,17   
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

Mostpedig beszéljünk a mai gyakorlatról:


Tíz hívőből tíz, ha megkérdezik őket: Mi a hit ellensége, azt mondja: "a hitetlenség!" Pedig nem az! A hitetlenség csupán következmény! a Hit ellensége, ami a legnagyobb rombolást
végzi a hívőkben nem más mint a türelmetlenség!
A Türelmetlenségre úgy tekintünk, mint egy apró hibára... Pedig ez okozza a legnagyobb rombolást a hívőkben, hisz akadálya a hitbeli vetés folytatásának! Úgy értem:
Ha valki elkezdi a hitbeli munkát, a hitélet gyakorlását, ámde "csupán türelmetlen", az minthogy nem látja a gyümölcsözést, vagyis az eredményeket, hamarosan kiég, és hitetlenné válik!

És a csapda abban van, hogy kivétel nélkül hívőknek vallják magukat ezek a testvérek! Ez pedig azért baj, mert minthogy Hívők, a Türelmetlenség valós veszéjét, nem vonatkoztatják magukra!
Így szépen belesétálnak a pusztulás vermébe!

Nézzük Jézus tanítását, ami türelemre nevel minket: Márk 4,26.    
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27.    
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28.    
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29.    
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Istentől áldott Testvérek: A mi hitbeli vetésünk nem más, mint a hitéletünk, a hitbeli cselekedeteink!
Az aranyszabály pedig erre vonatkozóan: Nem ide vetünk-nem is itt aratunk!
Jézus mondja: Mt.6,19.    
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.    
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.    
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Egyben a 21-es Ige nagy tanítás is: Hiszen ha valaki itt szeretne aratni, akár bővölködést-elfogadást-tiszteletet... annak tehát itt,e világban van a szíve!
A Gond pedig az, hogy ez a világ tűzben fog megégni...
Ígytehát, minden amiben ezen a világon örömünk tellik, horgonyként köt is ide... az gáz testvérek, mert e világ tűzbe borul Isten ítéletének a napján!

Jézus nekünk mindeben példát hagyott, hogy követhessük Őt.
Nemcsak pedig hogy példa Ő, de az Isten szava szerint: Ézs 63,9   
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
Tehát minden szenvedésünket Ő is szenvedte!
Akkor lássuk hogy miről is van szó:
Ésaiás próféta könyve 49. rész

1.    
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
2.    
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
3.    
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
4.    
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Ezen Prófécia szerint, az első három vers szerint: Izraelről van szó, tehát azoról akik Istennel harcolnak... Ezek lehetünk mi is!
A 4-dik vers pedig a látszólagos sikertelenségről beszél, miszerint: "És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet..."
Mondom látszólagos, mert Jézus munkájának eredménye sokára ért csak be, hiszen az Ő gyümölcse is sokáig rejtve maradt!

A népe megvetette Őt, hiszen erről beszél amikor azt mondja: Mk 6,4   
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

Ám nem csak a népe vetette Őt meg, de szavai szerint a családja is!
Erről olvashatunk is a : Márk 3,20.    
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21.    
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

Még Mária a testi anyja és az Ő testvérei is azt gondolták, hogy őrjöng...Nem hittek benne-nem hittek neki...

Jézus Isten Igazságát hirdette és élte, sokakat gyógyított, szabadított, tanított... mégis amikor eljött az Ő ideje, akkor mind magára hagyták, elfordultak tőle, megvetették!
megvetették Őt életében-megvetették Őt halálában is...
Minden oka és joga megvolt ahhoz, hogy így nyilvánuljon meg elöljáróban már: Ézsiás 49,4.    
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet...   Ámde ezzel folytatta tanítva és példát adva : ...de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Azaz: NE A LÁTHATÓKRA FIGYELJÜNK!

Pál így beszél a türelmetlenség ellen: Korinthusbeliekhez írt I. levél 3. rész

1.    
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2.    
Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3.    
Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?
4.    
Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?
5.    
Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta.
6.    
Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
7.    
Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
8.    
A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9.    
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

A Hármas versben felemlített: "irigykedés-versengés-visszavonás..." a türelmetlenség keserű gyümölcsei!


Testvérek: Megérthetjük tehát, hogy a türelmetlenség, nem is egy pici, mosolyogtató hibácska, hanem valósággal halálos méreg, ami által sokan elbukhatnak azon a várt napon!

Mit tehetnek azok, akik feledzték magukban a türelmetlenség áldatlan jelenlétét?

A Válaszért forduljunk szintén Isten Igéjéhez:

I Királyok 18,19.    
Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
20.    
És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
21.    
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
22.    
Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
23.    
Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24.    
Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
25.    
És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
26.    
És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
27.    
Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
28.    
És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
29.    
Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
30.    
Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
31.    
És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
32.    
És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
33.    
És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
34.    
És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
35.    
Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
36.    
És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
37.    
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
38.    
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39.    
Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!


A Kérdésünkre a válasz a 37-es Igétől olvasható: 37.    
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
38.    
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39.    
Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!

Tehát Isten az aki visszafordítja a szíveket! az Ő tüze megemészti a köveket is! A kövek tehát, amik miatt a hit mint a gabona, felszínes és hamar elsül! Tehát a kövek miatt
gyümölcstelen a hitélet!
Isten tüze az, ami meggyógyít bennünket!

Jeremiás így kiáltott: Jer 17,14   
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!

Majd így: Jer.31,18.    
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.    
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.

A zsoltárokban ezt olvassuk: Zsolt 37,5   
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Az Úr tehát ebből is kigyógyít! Ám ez csak akkor történhet meg:  A TÜRELMETLENSÉGET NEVEZZÜK BŰNNEK, ÉS ABBÓL KÉRJÜNK SZABADÍTÁST!
Mert ha azt csak pici mosolyogtató szexepilnek látjuk, akkor azzal kijelentjük: Ebből nem kell Istennek kihoznia... Ez pedig ettől a pillanattól halálossá válik!

[Shomer ayin]

http://www.youtube.com/watch?v=O-NYEcaZDAc#ws

Biztos hogy már ismeritek ezt az éneket, de így még (majdnem) biztos hogy nem hallottátok.