Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 261420 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1575 Dátum: 2018 Február 03, 20:51:11 »
Ézsaiás 29,  9. Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
  10. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
  11. És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
  12. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
  13. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
  14. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
  15. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
  16. Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
  17. Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
  18. És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
  19. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.

Áldott testvérek. Egykor szólt a legfőbb parancsolat: V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
  5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Ezen legfőbb parancsolat szavainak értelmében- Az Örökkévalóval való- személyes kapcsolat felvételét és fenntartását szorgalmazza az Örökkévaló.
A Folytatásban pedig az Ő parancsolatainak-tanításainak való megtartására hívja fel a figyelmünket. A gond akkor van, amikor a sorrendet felcserélik.
Pont az értelem-pont a töltet hiányzik akkor- és nem marad más, csak felszínes- üres cselekmény.
Ha nincs az Isten iránt való szeretet ami táplálja a tüzet, akkor ez a kezdeti  tűz, hamar alábbhagy, majd teljesen kialszik, és végül kihűl.
Ekkor beszélünk a betű szolgaságának állapotáról. Ezt az állapotot, egy régóta gyakorolt magatartás forma segíti elő-melynek neve: Ál alázat.
Amikor az egyén, azt mondja: ó... én ezt vagy azt nem érthetem, ezért valaki magyarázza el nekem... Pedig az Ige, nagyon is érthető és világos.
Az Ige megértéséhez való közeledésünk alapszabálya is a Főparancsolat megtartása lenne!
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
  5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Azaz:Nem vitatkozni vele, nem értetlenkedni, hanem ragaszkodni hozzá. Az Igéit nem magunkhoz mérten értelmezni-hanem magunkat mérni az Ő Igéjéhez! Szeretni az Örökkévalót- A teljességünkkel, illetve: azon is túl. Amikor azt olvassuk: "Teljes Erődből". Akkor értsük meg, hogy az ember-bizonyos helyzetekben, igenis képes-Úgy nevezett: " ember feletti erő"-kifejtésre.
Ez az, amikor az ember képes elszakadni valami okból kifolyólag- a vélt korlátaitól, és ekkor nem befolyásolja őt-sem a fizika-sem semmi.
Ha az Igére, azaz a Főparancsolatra gondolunk, akkor ez azt jelenti, hogy a saját érdekeimet- a személyemet- a sorsomat is tudjam alárendelni az Isten akaratának. Tehát: Soha- semmiért nem keresek kibúvót a magam számára- Isten akarata, elől.
Ez  a magatartás nyitja meg előttünk az Ige kapuját. Jézus mondja: Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ha és amennyiben- valaki számára-Kijelentette magát az Úr, akkor beszélünk az esetében: Személyes kapcsolatról.
Amíg valaki számára ez nincs meg, az ő esetében beszélünk, a lelki kiskorúság idejéről. A lelki kiskorúság, egy magától értetődő állapot, de ebben nem szabad megmaradni-ebből fel kell nőni.
Ahogy erről Pál is beszél: Eff.4,7.    
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.    
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.    
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.    
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.    
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.    
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.    
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.    
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.    
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban...

Ez ugyan az tulajdonképpen, mikor egy ember születik erre a földre. ő sem felnőttként születik meg, hanem csecsemőként, aztán gyermek lesz-végül fenőtt... És bár mindegyik kornak meg van a szépsége- annak ugye mégsem tud örülni a szülő, ha a gyermeke-
harminc évesen is, egy csecsemő értelmével bír csupán. Tehát ebben a lelki kiskorúság korában, vannak szolgálók, akik által, az Örökkévaló- segíti őket- hogy elérjék azt a szintet, amikor elkezdik kialakítani az Örökkévalóval való- személyes kapcsolatot.
Amikor azonban az ember számára a kényelmi szempont a mérték adó, ( nem akar felnőni) , és egész pályafutásában azt várja, hogy mások mondják meg mit kell tennie, akkor egyrészt nem az Isten az első az életében-másrészt azonban nem akarja vállani a felelősséget semmiért.
Ugyanakkor fennáll a lehetősége annak, hogy félre vezetik, és nem Isten szerint tanítják majd...
Minden hívő életében, eljön a pillanat, mikor-Isten ösztönzi a tovább lépésre. Vannak kérdések, amikre nem talál válszokat... helyzetek- amikre nem kap a tanítóktól út mutatást...
Ez is egy olyan helyzet, amit az illető- elsőként rossznak ítél, de ha ezt az akadályt jól veszi- az egész Örökkévalóságban hálás lesz érte Istennek.
Most ennek értelmében nézzük újra a kezdő Igénket:
 Ézsaiás 29,  9. Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
  10. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
  11. És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
  12. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
  13. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
  14. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
  15. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
  16. Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
  17. Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
  18. És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
  19. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.

Egy feddéssel-fenyítéssel indul, amiről kiderül, hogy valójában a siker-a győzelem előtt nyitja meg az ajtót. Hogy miért a feddés, az a 13-as versben olvasható:" És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn..."
Az egész Istentisztelet- az Istennel való személyes kapcsolat hiányában, nem más- mint parancsolatok halmaza. Éppen ezért-garantált a bukás, hisz nincs az a tűz, ami át segít a testiesség határain.
Arról már beszéltünk, hogy a Jelenések könyvének-minden egyes kijelentése- az őgy nevezett: ó szövetségi próféciákat tartalmazza.
Most nézzük ezt az Ézsaiási próféciát- a jelenések könyvében: Jel.3, 14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
  15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
  16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
  17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
  18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
  19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
  20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
  21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
  22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

Amíg az embernek nincs személyes kapcsolata az örökkévalóval, addig hajlamos arra, hogy mindent-rózsaszín ködben lásson. minden rendben...Istenben meg gazdagodtam...tökéletes lennék vagy mifene...
Ezzel szemben, Jézus tanácsa: 18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
Tűzben megpróbált arany. Az arany, az Isteni természetet jelöli, de jelöli az Isten tulajdonát is. ( Szentség)
A Fehér ruha jelentése, szintén az Igében fellelhető: Jel 19,7.    
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8.    
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.

Na most azt kéne tudni, hogy mik azok az Igazságos cselekedetek? Nos Jézus mondja : Jn.17,17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát ha az Isten Igéje az Igazság, akkor annak megélése az Igazság-cselekvése-cselekedete!
És a szemgyógyító ír-hogy lássunk? Nos az a tiszta Igazság. Ahogy az Apostol írja: 22.    
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.    
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.    
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.    
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Valójában ez a Felnőtté válás útja egyben. Amit tanultunk- azt vigyük át a gyakorlatba.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1576 Dátum: 2018 Február 17, 21:06:43 »
Zsidókhoz írt levél 12. rész

1.    
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.    
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.    
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.    
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.    
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.    
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.    
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.    
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.    
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.    
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.    
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.    
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.    
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

Áldott Testvérek. Gyakorta hallani a hívők körében: "ha megtérsz az Úrhoz-már semmi baj nem érhet..." Azután jönnek a bajok az újonnan megtért életében.
A Keresztény tanításoknak megfelelően- ekkor kezdődnek a tortúrák: démon űzés; generációs átok alól való feloldozás; egyébb okok keresése...
Azon kívül hogy egyik sem vezet sikerre-mindegyik Isten tanítása ellen való. Ráadásul: Arra alkalmasak mindezek, hogy egyre távolabb vezessék a hívőket az Igazságtól, és annak megismerésétől.
A Zsidó levél imént idézet részlete pedig-fellebenti a fátylat az okokról és egyben megérteti velünk azt is, miért történnek az életünkben-minden véleménnyel szemben mégis-nehézségek,büntetések.
"11.    
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak."
Ez az Istentől érkező feddés, már régen is észlelhető volt. I Kir.17,
8.    
És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9.    
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10.    
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11.    
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12.    
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13.    
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14.    
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
15.    
És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16.    
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17.    
És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18.    
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19.    
És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
20.    
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
21.    
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.    
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.    
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.    
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

Tehát a jelen esetre vonatkozó kulcs mondat: "18.    
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?"
Ez nem egy számonkérés mondata-hanem a megértés és az elismerés mondata. Van tehát ez az asszony a történetben. Valójában nem sokat tudunk róla, csak azt, hogy Isten szemében-erre a szolgálatra alkalmasnak találtatott.
Gondoljuk csak el: Van egy kevés lisztje-egy kevés olaja... és Éli azt kéri tőle, hogy abból a kevésből, elsőként neki süssön-és ez az asszony bele ment.
Ez Testvérek nem kevés... Erre a felkérésre ma a legtöbben azt mondanák: " Nem akarhatja azt az Isten..."
Az asszony pedig a maiakkal szemben, az önzetlenség, a felebaráti szeretet, az Isten szerinti értékrend... iskola példáját mutatta fel. Ez az elvárás Isten részéről-ma sem változott.
Ézs 58,10   
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
Illetve: tudható még ez asszonyról az is, hogy nem Izraelita volt-hanem Libanon-i.
Tehát ez az asszony-jó ember volt,önzetlen volt. Észelelte, hogy Isten egy feleadat elvégzésére őt választotta, észlelte hogy ezen feladat elvégzéséhez-Istentől kapta mind a lehetőséget, mind a támogatást ( gond viselést).
Nem felejtette el, hogy ettől még nem tökéletes az Isten előtt, és tudta, hogy amit vetett az eddigi életében, azt le is kell aratnia.
Nem hivatkozik a maga jóságára, nem kéri számon az Istent... nem kérdezi hogy miért? Azt mondja: "Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?"
Ahogy Pál mondja: Rm 2,4   
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
Ez az asszony tudta azt, hogy neki és a fiának-gyakorlatilag már régen meg kellett volna halniuk az éhségben... bizonyára tudta azt is, hogy a környezetében ugyan ez az éhezés jelen van... róluk pedig az Úr gondoskodott.
Amikor szembesülünk az Istennek jóságával, ( megtérés) és szembesülünk az addigi tetteink következményeivel ( aratás), bizony valójában választás elé kerülünk.
Figyeljünk meg néhány példát: ehát van ez a történet, és ennek fináléja: 21.    
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.    
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.    
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.    
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

Azaz: Elismeri, hogy az Úr beszéde ( Igéje-szava) maga az egyetlen Igazság! Ez azért perdöntő, mert ma, a legtöbb hívő, ezt még nem tudja. Valójában ez a megtérés. Nem az ötleteimet-nem a tudásomat... nem az ismerőseim tudását,nem a népem hagyományait- hanem az Úr beszédét választom.
Egy ehez hasonló történet : II.Kir.4,25.    
És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
26.    
Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!
27.    
Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.
28.    
És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
29.    
És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.
30.    
De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.

A Kulcsmondat: "30.    
De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt."
Isten emberéhez ment a gyászával, a fájdalmával. Nem rohangált, nem keresett más lehetőséget, még az esélyekkel sem törődött... Hanem elhatározta: Az Isten emberével marad-minden áron.
Azaz: Nem tüneti kezelés kell neki, hanem: Gyökeres megoldás-akármi is legyen az- de az Istentől. Ahogy ezt Jób mondta: Jób 1,21   
És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! (elfogadás-megnyugvás az Isten akaratában...)
Másik történet: Királyok II. könyve 4. rész

1.    
És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
2.    
Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
3.    
Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
4.    
És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5.    
És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
6.    
És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
7.    
És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

Ezen asszony esetében is fellehető: Baj lett-irány az Isten embere... megoldás lett a bajra-irány az Isten embere. Ő mondta hogy mit tegyek-mondja meg azt is hogy ezek után mi legyen. Nem a saját gondolataim-ötleteim, hanem az Isten beszéde vezessen.
Megint másik történet : Mózes I. könyve 3. rész

1.    
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.    
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.    
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.    
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.    
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.    
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.    
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.    
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.    
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.    
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.    
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.    
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.    
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

Ez a történet, a másik utat- egy más lehetőség választását, és annak következményét tárja elénk. A tetteink nyomán baj lett- jön a takarózás, eljött az Isten- következik a bujkálás, a számonkéréskor pedig jöhet a mentegetőzés-meg a mások okolása...
A megtérés-nem a cél elérése Testvérek, hanem a választásunk első lépése!
Utána pedig a megmaradás az Istenben, tehát az egykori választásunk, újból és újból való megerősítése!
A Biblia ugyanis pontosan ezt tudatja velünk: János Evangyélioma 1. rész

1.    
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.    
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.    
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.    
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.    
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.    
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.    
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.    
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.    
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.    
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.    
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.    
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Az Isten Igéjének befogadása által-születünk újá... ebben a befogadásban van benne az Isten iránt való tisztelet, az Isten ismeret megszerzése is, hiszen honnan - miből szerezhetnénk ismeretet az Istenről-ha nem az Igéjéből?!
Ez a tanulás ideje. Csak így és csak ezek megléte által juthatunk túl, az Isten nevelésének idején, mert az Isten ismeretből tudjuk meg, hogy az Isten nem azért emel fel bennünket-hogy magasabbról ejtsen le.
Tehát amikor szembe találjuk magunkat az egykori cselekedeteink következményeivel ( aratás), akkor nem esünk kétségbe, nem magyarázkodunk, nem másokra mutogatunk, hanem tudjuk, hogy azért történik mindez- hogy megbánva a bűneinket-megtisztuljunk, és meg gyűlölve a bűnt-a jövőben is elkerüljük azokat.
Ez a neveltetésünk leg sarkalatosabb pontja. Nem azért nem teszem a bűnt, mert nem szabad, mert tiltja az Isten, hanem azért, mert gyűlölöm a bűnt.
Ahogy ezt az Írás is mondja: Zsolt 97,10   
A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
A megtérés egy folyamat Testvérek-nem a végállomás...
A megtérésről és annak folyamatáról olvashatunk a Szent Tanban is-Prófécia formájában:
Ézs.1,10.    
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.    
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.    
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.    
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.    
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.    
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.    
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.    
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.    
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.    
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.    
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!

De mi a rossz? mi a bűn? mik a jó cselekedetek??? Na ez az, amit csak Isten Igéjétől tudhatunk meg.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1577 Dátum: 2018 Február 24, 21:38:06 »
Jn.12,35.    
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.    
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

Jézus szavai a Tudatosságról, az Isten szerint való életről szólnak-mint világosság, illetve: Mint a világosság cselekedetei.
Tudjuk róla, hogy Ő a világ világossága.
Ahogy János róla írja is: János Evangyélioma 1. rész

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
  2. Ez kezdetben az Istennél vala.
  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
  4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
  5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
  6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
  7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
  8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
  9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
  10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
  11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
  12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
  13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
  14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

A Világosság-maga az Isten Igéje tehát, mely megvilágosít minden embert... azaz tudatja velünk-hogy Isten mit rendel, mit szeret, mit gyűlöl, mit vár tőlünk, hogyan élhetünk neki tetsző életet...
Ha-ismétlem: "HA" valaki befogadja Őt, az Isten fiává lesz-Általa.
János evangéliumának első része, a Teremtés könyvének első fejezetét idézi, és a János evangéliumának imént idézett részét az értheti meg, aki ismeri a Teremtés könyvének első fejezetét.

Mózes I. könyve 1. rész

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
  5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...

Azt látjuk, hogy minden ami lett- az Isten Szavára állt elő. Tehát az Isten Igéje szerint előálló dolgokat nevezte az Isten: Jónak. A Teremtés könyvének első fejzetében olvashatjuk is, hogy minden ami így állt elő-az volt jó az Isten szemében,
továbbá azt is láthatjuk, hogy minden termtmény, már a megalkotása pillantában, megkapta az Ige által-parancsolatként, az életére vonatkozó szabályokat is.
Ez tehát a világosság cselekedete. Hiszen- Isten, a világosságra, és a világosságban teremtett mindeneket. A világosság tehát az az élettér, ami egyben garantálja azt is, hogy Isten szerint élünk.
Létezik egy másik élettér is,ez az Isten nélküli élettér egyben, és ennek is megvannak a maga cselekedetei. Ez pedig nem más, mint a sötétség.
A Sötétség, az az állapot-egyesek számára élettér, ami felől az Isten nem rendelkezett-számára utasításokat nem adott,Jónak sem nevezte azt az Isten, és csak a végét határozta meg, ami azt jelenti, hogy egyszer-örökre véget vet annak-illetve mindazoknak is, akik abban vannak.( Jel.22,5)
Vegyük újra: Amíg a Világosság, az Isten rendelése felől való tudat, és az abban való élet, maga az Isten számára való engedelem, addig a sötétség az Istentől való elválasztás, és az abban való élet, maga az engedetlenség.
Tehát mint mondtam: Úgy világosságnak-mint a sötétségnek megvannak a cselekedetei. Erről Jézus is beszélt:
Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
  17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
  18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
  19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
  20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
  21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

Melyek lehetnek ezek a cselekedetek-melyek arról árulkodnak, hogy ki melyik életteret választotta magának?
Támpontul szolgálhat Pál, erről szóló tanítása: Gal.5,16.    
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.    
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19.    
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.    
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21.    
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22.    
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23.    
Az ilyenek ellen nincs törvény.
24.    
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25.    
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26.    
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.

Most egy rendkívül érdekes példa miatt-figyeljük meg a test cselekedeteit: ellenségeskedés-harag-patvarkodás-irigység-gyilkosság...
Hogy miért azonosítom a testiességet a sötétséggel, illetve a sötétség cselekedeteivel? Nos azért, mert a testies élet-az Isten nélküli élet! Arról Isten nem rendelkezett-szabályokat annak nem rendelt, csak a végéról határozott-ami által tudható-hogy egyszer véget vet annak-véglegesen...( I Mózes 6,3)
Tehát azonosítható a testiesség-a sötétséggel. ( Az I Mózes 3-ban, az engedetlenség-azaz a sötétség cselekedete által Űzetett ki az ember az Istennel való közösségből, ez által lett az ember testi.)
Tehát a nagyon érdekes példa-ami miatt, a test cselekedeteit emeltem ki, a Gal.5-ben.
Vegyük újra tehát: "ellenségeskedés-harag-patvarkodás-irigység-gyilkosság..."
Ismerősek ezek ugye? Honnan is-honnan is???
Nézzük akkor az Igét: Mózes I. könyve 4. rész

  1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
  2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
  3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
  4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
  5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
  6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
  7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
  8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
  9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
  10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
  11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
  12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
  13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
  14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.

Ugye, beszéltünk mi már ezekről az áldozatokról?! Kain, ( nevének jelentése: Nyeremény-tulajdon-képmás) Hálaáldozattal fordult az Isten felé-míg Hável, Engesztelő áldozattal.
Tudjuk, hogy az Istenhez való közeledés helyes sorrendje az, hogy előbb a bűneinket rendezzük Isten előtt-majd ezután jöhet a hála.
De rejlik itt, egy mélyebb-egy rendkívül érdekes dolog is. előbb azonban nézzünk egy sokakat megosztó részt innen, csakhogy ezt is tisztába tegyük.
Ádám vö Havva, az első emberpár-hisz az Ige mondja ezt. Az első és második fiuk pedig ugye Kain vö Hável... ha ez így van-akkor hogy lehet az, hogy már voltak emberek a földön?
Hiszen azt mondja Kain: I Mózes 4,14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
Nos a válasz erre-rendkívül egyszerű. Nézzük az eredeti Írás szövegét: ( Héber-magyar) I Mózes 4,14. Íme, elűztél engem ma a föld színéről; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rám talál, megöl engem.
Figyeltük??? "  lesz tehát, hogy bárki rám talál, megöl engem." Lesz tehát... mikor? valamikor! egyszer majd... az ember szaporodik és itt még nincs meghatározva az ember életének vége. Plusz: Az emberölés nem könnyen felejthető bűn.
De vissza a főmederbe: Tehát egy nagyon érdekes dolgot szeretnék mutatni, az I Mózes 4-el kapcsolatban:
Tehát megszületett Hável, akiről tudjuk hogy pásztor volt... illetve tudunk még egy ennél sokkal fontosabb dolgot is, nevezetesen: Békességet kívánt szerezni az Isten és az ember közt-mégpedig tudatosan.
Azaz: Megszületett erre a földre-hogy békét kössön az Istennel... Megölték... miért? mert jobban tudta, mit szeret-mit vár az Isten. Ez a tudása, mely az ember számára áldás lehett volna- a vesztét okozta az irigység, a harag és a büszkeség miatt...
Pont mint Jézus. Megszületett erre a világra-hogy Istennel megbékéltesse az embert. Megölték! miért? Tudjuk hogy pont ez volt a terv, hiszen így mutathatta be a tökéletes engesztelést, de mi vezette erre az embereket?
Hável kinek is volt a fia? Ugye Ádám-é... mit jelent ez a név ( szó) Ádám? Ember-t ugyebár... Jézus hogyan is nevezte magát? Ember fia.
De mi is történt a történet szerint Kain? Nos a sötétség cselekedete által-kiment a végső sötötségbe, el utasította az Isten- Kaint, elűzte őt végleg.
Mitn ahogy ezt teszi az Isten mindazokkal is, akik Jézus ellen tesznek. Akik elutasítják a Jézus adta lehetőséget, és Szembe fordulnak-Jézussal. mert amikor valaki, megveti-Jézus tanítását, amikor valaki azt gondolja hogy az Istennek való engedelem nélkül is lehet közeledni az Istenhez... amikor valaki
Jézus tanítása ellen beszél...
apropó: Van egy Ige, mely egy kontextusba helyezi-Jézus vérét- Hável vérével.
Zsidó levél 12,14.    
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.    
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.    
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.    
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.    
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.    
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.    
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.    
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.    
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.    
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

Miért beszél "Jobbat" a Messiás vére-mint Hável vére? Nos Hável vére, az Igazságért kiáltott... ( Lásd.Henok könyve.) Jézus vére pedig a Bűn bocsánatért,mely által eljuthatunk az Igazságra.
Bűnbocsánat nélkül-senki nem várhat jót az Istentől... De a
bűnbocsánat csak feltételes-hiszen csak az újra kezdés lehetőségét teszi lehetővé- és csak a következő bűn esetig tart.
Jézus nemcsak közben jár értünk, hanem Ő, a tanítása által, lehetővé teszi számunkra a botlás nélküli életet-Isten előtt.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1578 Dátum: 2018 Március 31, 22:07:51 »
Áldott Testvérek. E mai alkalommal tegyünk eleget egy, az Isten által ránk rótt kötelezettségünknek, nevezetesen: A Megemlékezésnek.
Emlékezzünk tehát az Isten szabadítására, ami által: Megszabadította- megmentette-megváltotta és népévé fogadta az Örökkévaló az atyáinkat.
Majd ezek után, és a Szent tan bizonyságtevése és tanítása által lássuk meg, hogy nem csak atyáinkról szól eme megváltás, hanem épp úgy rólunk is...

Mindenek előtt olvassuk el, az ide vonatkozó fejezetét a Szent tannak:

Mózes II. könyve 12. rész

  1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
  2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
  3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
  4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
  5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
  6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
  7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
  8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
  9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
  10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
  11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
  12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
  13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
  14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
  15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
  16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
  17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
  18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
  19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
  20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
  21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
  22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
  23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
  24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
  25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
  26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
  27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
  28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
  29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
  30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
  31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
  32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
  33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
  34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
  35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
  36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
  37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
  38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
  39. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
  40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
  41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
  42. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
  43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
  44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
  45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
  46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
  47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
  48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
  49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
  50. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
  51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.

Ezt az éjszakát nevezik így : Széder este. A Széder- a Szidra szóból származik,aminek jelentése: Rend, rendtartás.
Ha már a rendnél tartunk, kezdjük a kizáró tényezőkkel...Vannak-e akik nem vehetnek részt ebben? és  Ki, vagy kik azok, akik nem vehetnek részt ezen alkalmon?

Tehát az Ige szerinti korlátozás által tudjuk: " 43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
  44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
  45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
  46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
  47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
  48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
  49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik."

Tehát az Izárelitákhoz csatlakozottak- " beoltatottak" vehetnek részt ezen az estén, de azt is mondja: "45. A zsellér és a béres ne egyék abból."
Ez azt jelenti: Aki bérért-vagy kényszerűségből- esetleg: Jobb hijján venne részt ezen a megemlékezésen, az NEM LEHET JELEN!

A Peszachi est, egy rendkívül szigorú rend szerint folyik. Mindennek ami történik, rendkívüli és mély jelentése van, és ezektől nem szokás eltérni.
Az hogy Széder este, jelenti még: Az Elkülönülés- Elválasztás-Őrállás éjszakáját is.
Ám, mire eddig az estéig eljutunk, vannak elhagyhatatlan előzmények is, amik Kritériumok!
Felismerés; mert Izráél fiai annak idején tudták hogy kihez fordulhatnak a bajukkal. Tehát az Istenhez fordulás szükségességének felismerése, és egyben elismerése annak, hogy csakis Isten az, aki kimenthet bennünket minden bajból.
A Szabadulás utáni vágy, hiszen Izáél fiai, a szolgaság miatti nyomorúság miatt kiáltottak fel Istenhez! (II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
  24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
  25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek. )
  Ez is kritérium, hiszen aki jól érzi magát az állapotában- a világban... annak nincs szüksége szabadításra tehát, és azt nem is szabadítja meg az Úr. De Ő nem is nevezheti Urának Yessuát-Jézust, hiszen az Ő neve: Szabadító!)
 Tudatosulnia kell bennünk ezen az estén, ha az Isten általi szabadulást választjuk, akkor az Ő Szabályai szerint kell a továbbiakban élnünk.
Hiszen beláttuk az eddigi életünkben, hogy ez a világ számunkra nem jó hely... Megértettük, hogy ha ebben az eddigi állapotunkban maradunk, akkor reménység nélkül elveszünk!
Megértettük már, hogy önerőből nem vagyunk képesek a szabadulásra, és szükségünk van az Istenre!
Számot kell vetnünk pro és kontra a továbbiakkal kapcsolatban. Hiszen többé nem a magunk értékrendje lesz a mérvadó számunkra, hanem az Isten vezetése és parancsolatai!

Ez bizony nagy döntés!
Erről tanít valójában Jézus is:

Luk.14,26.    
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.    
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.    
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.    
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.    
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

A Kovász eltakarítása! / " II.Mózes 12,15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
  16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
  17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
  18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
  19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
  20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. "/

Szörnyű belegondolni abba a dacos magatartásba, hogy egy némej gyülekezés az Úrvacsorát, kovászossal veszi... Szörnyű belegondolni a végükbe! ( 19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. /

A Kovász kitakarítása több lépcsőben történik ez ünnep előtt: A házból kihordanak minden bútort, és kiseprik a házat, nehogy akárcsak egy morzsa is maradjon... ezek után visszahordják a kint már kitakarított bútorokat, majd a szülők itt- ott elrejtenek egy-két kovászos darabot,
amit a gyermekeknek meg kell keresniük. Ez nem csak játék, és a gyermeke bevonása, hanem egy biztonsági intézkedés is egyben, hiszen a gyermekek mindent feltúrnak hogy találjanak valamit, ezért ha van még kovászos valahol, azt is megtalálják így...

Mielőtt kihordod a bútoraidat a lakásból, és kukázod minden kovásszal készült eledeled, jusson eszedbe hogy a kovász, a bűnt szimbolizálja a Szent Tanban!
1Kor 5,8   
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.

Értsük meg tehát: A mi Áldozati bárányunk, a Messiás, abszolút bűntelen volt, mert csak így adhatott engesztelést az ember bűneiért! Azért aki kovászossal veszi az Úrvacsorát, az azt nyilvánítja ki, hogy a Messiás bizony bűnös volt a véleménye szerint!
De mást is jelez ez! Nevezetesen: Minden eddigi bűnömtől elszakadok- azok élvezetét megtagadom, és ezektől megszabadulva állok az Isten elé! Amikor kijelentem az aljasságaimról, hogy azok bizony bűnök! Mégpedig halálos bűnök- tudva azt hogy a bűn az Istentől elválaszt, és Isten nélkül nincs élet (!), ezért minden Istentelen dolgot megvallok az Istennek, az Isten Lelke által gerjesztett bűnbánattal, ezzel jelentve ki egyben azt is: hogy ezek nem az enyéim, és ezektől szabadulni akarok! Tehát mintegy: KILÖKÖM MAGAMBÓL EZEKET!
( ezt nevezzük Bűnvallásnak) ...

Minden, az Istennel való kapcsolat alap eleme a bűnvallás, elismerve egyszer hogy nélküle semmi jó nincs bennünk, és minden utunk a halálba visz, másszor: Csak Ő az aki megszabadíthat minden bajból!

 A negyedik előzmény csak egyszer történt meg az Atyáink idejében, de a mi esetünkben is csak egyszer történt meg ugyan, de azóta is folyamatosan ebben bízunk: A Bárány vére!
 ( II.Mózes 12, 12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
  13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. ")
 
 (ufászáchti) - Elkerüllek, ami azt teszi a mi esetünkben: Az ítélettel kerül el minket Isten.

Most ezen a ponton gondolkodjunk el: A Vér, megszáradva egy sötét anyaggá lesz... A Sötétben, sötét alapon nem látszik! Sötét volt, hiszen egyszer ez az este, a kilencedik csapás utáni este volt, a kilencedik csapás pedig a sötétség volt...
Értsük meg Testvérek: A Kilencedik csapás sötétsége azt jelenti: Isten Ítéletekor, nem számít mit akarsz mutatni- hogy miben vagy öltözve... semmi sem látszik már az Isten előtt, csak a vér ! Már ha ott van... de sem te, sem pedig más ember azt nem láthatja.
Ezért mondja a Szent Tan: Zsidókhoz írt levél 11. rész

  1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

A vért, a Bárány vérét..., a Messiás vérét tehát sem te, sem pedig más ember nem láthatja! Azt a vért csak Isten láthatja, és a Sátán. Ha ott van, elkerül az ítélet, ha nincs ott, senki nem menthet meg!

Ezért érdektelen hogy az ember mit állít magáról- vagy hogy mit állítanak mások róla... Ezért nem ítélhet ember- embert!


Na tehát itt vagyunk eme napon, és az estére készülünk...
Ez este, valójában a vacsoráról szól, de a vacsora minden történése fontos jelentéssel bír!

Az este második elengedhetetlen kelléke a Széder tál. ( Azért a második, mert az első valójában a Peszachi Hágádá, ami az ezen estére vonatkozó Ige és rend gyűjteménye.)

A Széder tálon van: szédertál, rajta ételek:
zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el; a tál jobb felső részén)
bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror)
bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
pohár (mindenkinek)
egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
egy tálka sós víz
három darab pászka (macá, macesz, majd ebből vétetik-különíttetik el az áfikomán, ami a megtört mácát jelenti...)
ünnepi gyertyák (legalább kettő)

Az est lefolyásában elengedhetetlen a gyermek, ( egy vagy négy) a kérdések miatt.

először is a három kérdés:

5Móz 6,20   
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
Válasz: 21.    
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.    
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.    
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.    
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.    
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.

2; 2Móz 12,26   
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
Válasz:
27.    
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

3; 2Móz 13,14   
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.


Ezek a kérdések is tanító és a jövőre nézve bizonyságul adatott kérdések a szakadásra, és a hűtlanségre nézve...
A Első kérdező, még az Istenhez tartozik, és a Tanubizonyságokat kérdezi, a közös hitről téve bizonyságot:
... Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek...

A Második kérdező, aki már nem vállal közösséget sem a néppel, sem az Istennel...

Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?  / egy kívülállóként kérdezi, aki magát különítette el az Isteni rendelésektől, és az Isten népétől.../

A harmadik kérdező, aki azt sem tudja mi történik körülötte... Még kérdezni sem tud már értelmesen:

"És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez?..."

Erről az állapotról Pál ír szemléletesen:

Róma 1,18.    
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.    
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.    
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.    
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.    
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23.    
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.


Ezek után még elhangzik négy kérdés:

A gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag hogy miben különbözik ez az este az év többi estjétől:

máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak kovásztalant?
máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk?
máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva?

A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolunk.
Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon Istenünk kivezetett minket erős kézzel és kinyújtott karral.

A négyes szám kiemelkedő ezen estén, mert:

kivezetlek Egyiptom szolgaságából
megváltalak benneteket
népemmé teszlek benneteket,
megmentelek benneteket.


Minden kérdésre adott válaszkor, kiisszuk a poharakat. ( Bor) Négy kérdés- négy válasz- négy pohár bor.(Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást.)

„Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”

Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7. (Károli Gáspár fordítása)

megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)
megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból
megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás
népemmé fogadlak (lákáhti) –
…és az ötödik (Elijachu próféta kelyhe):

beviszlek titeket az országba – ez az ígéret földjére vonatkozik.   A Héber szavak, a poharak nevei egyben!


Az Ötödik pohár, és az egyik gyertyának szerepe, meg egy ablak története az est végén jut értelmezésre...

Most lássuk a tálon levő ételek jelentését:


1; Sült bárány-vagy csirkehús darab, ami az áldozatot jelképezi. ( Zroá) Fontos hogy nem szabad, hogy a benne levő csont törött legyen!
2; Főtt tojás ( Béjcá) Ennek jelentése, a formájából adódik! minden ami valahonnan elindult, ugyan oda tér vissza! Az embert az Isten a Földnek porából teremtette, és az emberi test, ugyan azzá is lesz!; Az embernek a maga Lelke által adott életet az Örökkévaló, és az Út végén, a Lélek meg is tér ahhoz, aki azt Adta! ( I.Mózes 3- Prédikátor 12.)
3; keserű fű.( Máror) (Leginkább a torma a szokás) Ez a sanyarúságot- a rabszolgaság kenyerét szimbolizálja
4; Chároszet.( reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke )   ... (fini) a szabadulás- megváltás... az Isteni gondviselés édes íze?
5; Kárpász. Zöldség.( leginkább petrezselyem.)
6; Bor ( legalább 3,5 dl. mindenkinek(!)  / erről az jut eszembe, hogy az első alkalommal amikor széder estét vezette, picit be is csiccsentettem... (de nem rúgtam be) /
7; egy tál sós víz. Ez a rabság és a szolgálat miatti könnyeket és izzadságot jelképezi, ebbe mártjuk a kárpászt. ( petrezselyem zöldjét)


Tehát elhangzott a négy kérdés, amire pontonként kimerítő választ adtunk, és elbeszéltük a szabadulásunk történetét, mindeközben kiittuk a négy poharat is...
És az Ötödik pohár?
Majd a végén...

De lássuk meg ezekben: Ez valójában nem a mi történetünk összefoglalója Testvérek???
Nem a mi megtérésünk- elhatározásunk- és reménybeli várakozásunk elbeszélése Testvérek?
Nem azért rendeltetet ez este, hogy megemlékezés által nyerjünk bizonyságot arról: hogy az Örökkévaló ezt egyszer már megtette, és tudva hogy Ő nem változik, megteszi újra és miértünk is?
Az Eggyiptom a világot jelképezi Testvérek!
Mostpedig értsünk:

Pál mondja: Galátziabeliekhez írt levél 4. rész

1.    
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2.    
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3.    
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként...

Hogyan? Mikor? Ki által lett ez?

Értsünk:

Mózes I. könyve 15. rész

  1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
  2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
  3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
  4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
  5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
  6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
  7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
  8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
  9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
  10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
  11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
  12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
  13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
  14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
  15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
  16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
  17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
  18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
  19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
  20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
  21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

Itt az alávettetés jelzése előre...

És ha ez így van, mintahogyan ezek így vannak mint láthatjuk is, Értjük e már, hogy mit jelent méltatlanul résztvenni ezen az estén, vagy méginkább: méltatlanul venni az Úrvacsorát?
Pál mondja: I.Kor.11,16.    
Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
17.    
Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.
18.    
Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
19.    
Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
20.    
Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21.    
Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22.    
Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
23.    
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.    
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25.    
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26.    
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27.    
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.    
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.    
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30.    
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31.    
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.    
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.

Azért lehetségesek a szakadások, mert az egyének nem értették meg, hogy csak EGYSÉGBEN LEHETSÉGES, MÉGPEDIG MINTEGY AZ ÚR NYÁJAKÉNT CSAK A BEVONULÁS AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE!
És lészen az egész földön egy Ország, (az Isten Országa),  és egy nép. (egy nyáj aminek az Úr a Pásztora)

Amíg teret kap az EGÓ, addig lesznek szakadások is, és addig van széthúzás, és addig NINCS IGAZI EGYSÉG!...

" I Kor.11,26.    
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.

Mert a Páskabárányunk megáldoztatott, így szerezve békességet az Istennel a számunkra, az Ő tulajdon vére által!

"27.    
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.    
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.    
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

Ha és amennyiben, valaki számára az eddig elhangzottak, nem az együvétartozásunk története, akkor annak nincs helye annak az Úr asztalánál! ( zsellérek és béresek )
 
" I.Kor.11,31.    
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.    
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk."

Ahogyan azt az Írás mondja: Péld 21,2   
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Az ember, a maga szemszögéből hajlamos arra hogy kijelentse magáról, hogy a maga ítélete szerint Igaz...
Ezért nem a mi értékrendnket adta az Úr követendő Út gyanánt, hanem az Ő Igazságát, és az szerint kell vizsgálnunk magunkat!
És most értünk el az Illés poharának megértéséhez, azaz az Ötödik pohárhoz, az egyik gyertyához, és az ablakhoz...

Az est utolsó történése az, hogy az ötödik poharat az asztalon hagyják, az ablakot kinyitják, és egy gyertyát tesznek az ablakba, és egy éneket énekelnek el közösen: Elijáchu ha Nabiin...

Ezzel kinyilvánítva, hogy várják Illést-Elijáchu-t... azaz a Messiást!
Meg van írva: Malakiás 4,4.    
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.    
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.    
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Vissza az Egységhez! Atyák szívét a fiakhoz- a fiak szívét az Atyákhoz!
Vissza az Isten tanításához! Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.

Ez után jön el a Messiás! Mt.24,9.    
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.    
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.    
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.    
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.    
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.    
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1579 Dátum: 2018 Április 07, 21:03:23 »
Péter Apostol II. levele 1. rész

1.    
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.    
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.    
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.    
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.    
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.    
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.    
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.    
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.    
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.    
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.    
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.    
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.    
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
14.    
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
15.    
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16.    
Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
17.    
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
18.    
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
19.    
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.    
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.    
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Áldott Testvérek. Péter által írt levél címzetteire szeretnék-mindenek előtt mutatni. Zsidóknak írodott tehát? vagy a Keresztéyeknek szól???
Nos a címzés szerint: "1.    
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.    
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében."

Tehát azokhoz szól, akik az Apostoloknak adatott hittel egyezően-Istennek és Jézusnak Igazságában való Hitet nyertek.
Isten Igazsága alapvető és megkérdőjelezhetetlen, hiszen olvassuk is: Mózes V. könyve 32. rész

  1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
  2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
  3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
  4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

Kőszikla, mert megingathatatlan-tehát szilárd! Jézus Igazsága pedig pont abból adódik, ahogyan Ő mondja is: Jn 8,29   
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Tehát Jézus földi, emberi testben töltött életének-minden mozzanata, az Istenről szólt. Sokan úgy gondolkodnak-Istennek lelke által vagyunk vezetve-tehát nincs szükségünk az Isten Igéjére... ( no comm.)
Vajon az engedelmesség-spontanitásból adódik, vagy eleve az Ige következetességéből?
nézzünk erre egy példát-Jézus esetéből: Lukács Evangyélioma 19. rész

1.    
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.    
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.    
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.    
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.    
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.    
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.    
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.    
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.    
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.    
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
11.    
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12.    
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13.    
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14.    
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15.    
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16.    
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17.    
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18.    
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19.    
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20.    
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21.    
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22.    
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23.    
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24.    
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25.    
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26.    
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27.    
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

Az újszövetségi írásoknak ezen szemelvényét, valamiért külön-külön történetekként szokták szemlélni...pedig mennyire fantasztikus-ha egy történetként szemlélve-meglátjuk a fantasztikus egységét az egésznek...
Ezen fejezet tehát, szól egyszer egy kis kitérőről ( legalább is sokan erre gondolnak Zakeus esetében ) ; majd egy példázat-melyből meríthetünk ezt-azt... majd Jézus bevonulása Yerusálembe... végezetül: A béjt hamikdash megtisztítása...
Mi lenne ebben az a fantasztikus egység amiről beszéltem?
Nézzük pontonként először, azután lássuk meg az egységet:
1; 1.    
És bemenvén, általméne Jerikhón.

2; 5.    
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

3; 10.    
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

Egyenlőre ennyi. Tehát vajon miért fontos az, hogy Jézus Jerikón megy át? Ha egyként nézzük-nincs is benne semmi következetesség-ám ha Jézus füldi pályafutását nézzük, akkor megláthatjuk-hogy Jézus-Istennek való engedelmessége, nem a spontán adódó lehetőség
következménye volt, hanem Isten Igéjének-következetes követése. Melyre figyelmezetet Péter is, kinek leveléből az imént olvastunk is: II-Péter 1,19.    
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.    
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.    
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Jézus földi életének főbb állomásai: Jézus-emberi testben való születése-Bétlehemben történt-tehát Galilea földjén. Majd a bemeríkezése után, ( és erre valójában nyíltan utal is a Máté evangéliuma!!!)
Mt.4,13. És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
  14. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
  15. Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
  16. A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Ezután: Jn.4,4. Samárián kell vala pedig általmennie.
  5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Ugye itt áll meg a Gerizim és Ébál hegye között.

Majd innen megy Jerikóba, ahol meg KELL (!!!) szálnia. ( ez a tenger utának végső állomása)
Ugye eddig hirdeti a megtérés és az Istennek való engedelem-Ige szerint való követésének kritériumát-ahogyan Ő is követi Isten eleve elhatározott rendeléseit. ( ha úgy tetszik: Betű szerint.)
Majd elmondja kikért jött...
Itt jön ugye a példázat-mely arról szól, hogy az engedelmeseket, akik hűen szolgálták-megjutalmazza-míg azokat akik nem engedelmeskedtek-sót: ellene álltak: elveszti. ( Ítélet) Erről ír Pál is:
II.Kor 5,9.    
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.    
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Ezt Pál sem saját gondolata nyomán találta ki-hanem az Igében látta meg: Zsoltárok 2,11.    
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12.    
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Ezután a bevonulása Yerusálembe-és ott a Templom megtisztítása.
Ahogy erre egyébbként-Máté reflektált is, ezt azért tette és azért tette így-hogy az Isten Igéje,a Próféciák betű szerint beteljesedjenek: Ésaiás próféta könyve 9. rész

1.    
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.    
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.    
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.    
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.    
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.    
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.    
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

Jézus tehát mindenben engedelmes volt az Istennek és ez az Ő Igazságának alapja és épülete. Erre hív bennünket Péter is, de erre hív Pál is.
Filippibeliekhez írt levél 2. rész

  1. Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
  2. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
  3. Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
  4. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
  5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
  6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
  7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
  8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
  9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
  10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
  11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
  12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
  13. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

Tehát újra:  5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
  6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
  7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
  8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

És erre hív bennünket-Jézus is. Jn.17, 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
  7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
  8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
  9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
  10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
  11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
  12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
  13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
  14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
  16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
  18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
  19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

Mindezekből azt látjuk, hogy az Isten Igéjének a betöltése az a kritérium, ami elengedhetetlenül szükséges ahoz, hogy az Istennek-tetszen az életünk... Atyáink azért nem vihették ezt tökélyre, mert ahogy ezt Mózes mondja is: Mózes V. könyve 29. rész

  1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
  2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
  3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
  4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

Ellenben a Szövetség jelen szakaszában ez lehetséges lenne? Hiszen az elődeink is engedelmeskedtek-de ők nem vihették tökélyre az engedelmet. Jézus meg is mondta: Mt 5,20   
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.

Azok-akikról ezt mondta-Jézus, ismerték az Igét,arról bizonyságot is tettek, azt tanították is... ( eddig rosszul állunk, mert ezek szerint kevesebb az igazságunk mint az övéké...)
Jakov apostol azt mondja: 21.    
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.    
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.    
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.    
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.    
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Tehát a több- azt jelenti: Nem elég hallgatni az Igét, nem elég azt muszájból követni- hanem az Igét ( az Isten Igazságát)  be kell tölteni!
De nem erről tesz bizonyságot a Prófécia is?
Ez.36,  24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
  25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
  26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
  27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1580 Dátum: 2018 Április 21, 20:41:01 »
Zsidó levél 12,14.    
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.    
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.    
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.    
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.    
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.    
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.    
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.    
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.    
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.    
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.    
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.    
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.    
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.    
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.    
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

Áldott testvérek: Mindenek előtt- mintegy: A mai Igehirdetésünk lényegi részét képező kijelentésre szeretném felhívni a figyelmet: "16.    
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."

Elsőként nézzük ezt az " egy tál lencsét"... Az egy tál lencse-lett a hívők számára-szinonímája, a rossz értékrendnek. Edom-egyetlen tál ételért adta el az elsőszülöttségét...
Nézzük meg-hogy is történt ez: I Mózes 25,29.    
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.    
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.    
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.    
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.    
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.    
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.

Ez tehát a történet. Ezen esemény után, a Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk: "17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."

" Nem találta a megbánás helyét"... Edom megpróbálta valami módon megnem történté tenni a hibáját. Próbálta helyre hozni a könnyelműségét. Tudjuk hogy nem járt sikerrel-mert nem találta a módját.
A Maiaknak ez már zsigerből megy ugye?... legalábbis azt gondolják! Mert lett az a szó- az általános szókincsben: "Bocsánat" Ezért ha valamit elszúrunk, lehet bocsánatot kérni... akár percenként is, hiszen Jézus vére-elegnedő mindenre... ( vagy mégsem?)
Volt egy pont, amikor a régiek is azt gondolták, hogy megtalálták a megbánás helyét, a bocsánat kérés adta lehetőséget, hiszen adatott a Törvény, és a törvényen belül adatott a bűn rendezés lehetőségeként az Áldozat.
Ettől kezdve az Isten népe, mintegy korai autómatát-kezdték használni ezt a "lehetőséget". Volt valahol egy pont, amikor a bűnről-nem mint kerülendő rossz-avagy mint Tiltott dologra gondoltak már, hanem mint megfizethető- poszthumán következményre,
Mig az áldozatról úgy vélekedtek, mint az életvitelt legalizáló eszközre-melyet ráadásul az Isten adott. Könnyű megvetni Edomot azért mert rossz volt az értékrendje mi?
De ha kiderül- hogy e mai-felvilágosult nemzedék értékrendje egyenesen: torz és perverz-akkor jön a sértődés ugye?
És ez lenne a megbánás helye? Hát nézzük erről Isten Hogyan vélekedik: Zsoltárok könyve 50. rész

1.    
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.    
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.    
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.    
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.    
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.    
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.    
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8.    
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9.    
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10.    
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11.    
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12.    
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13.    
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14.    
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15.    
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16.    
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17.    
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!...

Tehát mint mondtam: A maiak többsége is azt gondolja, hogy a bűn rendezés abban merül ki-hogy elmondok egy bocsánatot-eközben Jézus felmutatja az Ő Igaz vérét, és elveszem a megbocsátást.
Ez már régen sem működött. Lássuk hogy beszél erről Isten: Jeremiás próféta könyve 7. rész

  1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
  2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
  3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
  4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
  5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
  6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
  7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
  8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
  9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
  10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
  11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
  12. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
  13. Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
  14. Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
  15. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
  16. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
  17. Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
  18. A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
  19. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
  20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
  21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
  22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
  24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
  25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
  26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
  27. Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
  28. Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.

Figyeljünk csak:  21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
  22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

Tehát az Áldozati vér-nem a végső megoldásként adatott, hanem az Újrakezdés lehetőségeként! Az Áldozat vére-nem a bűn legalizálására adatott, hanem arra, hogy az ember aki belátja hogy bűnt követett el, és megbánja, ne vesszen el autómatikusan
hanem legyen lehetősége a korrekcióra! Nem bűnt-bűnre, hanem a Bűn helyett- a jó az Igaz életvitelre.
Ezért mondja az Örökkévaló: "22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!"

Nézzük meg ezt az eredetiben: II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

...Ja hogy itt csak a Zsidókról van szó??? Hát akkor ez: I.Péter,9.    
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.    
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Mert a Kereszténység-beoltatott a szelíd olajfába, de nem mondva csinálva- hanem egy bizonyos szabály szerint. Hogy mi ez a szabály?
4Móz 15,16   
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.

Mert amikor Pál azt mondja: Eff.2,8.    
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.    
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.    
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.    
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.    
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.    
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.    
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat...

Nem azt mondja hogy az Újszövetség azt jelenti hogy összekeverte Jézus a Tisztát a közönségessel, hanem azt:  "10.    
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
És a Jó cselekedetek pedig a Törvény betöltése.

Tehát a Bűn rendezése- az áldozat-a bocsánatkérés... nem az életvitel legalizálása, hanem a korrekció lehetősége! ( ha megbántad- Hagyd el!)
Ezért mondja végső soron: Zsidó levél 10,26.    
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.    
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.    
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.    
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.    
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.    
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1581 Dátum: 2018 Április 28, 20:51:09 »
Zsoltárok könyve 90. rész

1.    
Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2.    
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3.    
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4.    
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5.    
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6.    
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7.    
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8.    
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9.    
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10.    
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11.    
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12.    
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13.    
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14.    
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15.    
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16.    
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17.    
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Ezen Ima, Mózesnek, Isten emberének Imája. Ugyan arról a Mózesról van szó, akiről a Zsidókhoz írt levél szerzője ezt írta:   Zsid 11,27    
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Mózes tehát Erős volt szívében-erős volt hitében, és ez az idők folyamán egyre csak erősödött Isten kegyelméből, hiszen szolgálata folyamán szoros közösségben volt az Úrral, mert Isten általa nagy dolgokat vitt végbe! Ámde nem csupán erről van szó! Hiszen ne felejtsük el: Mózes egyben prófétának is neveztetik! Prófétálásának, pedig nem csak azonnali vonzatai voltak, hanem ránk vonatkozó kijelentésűek is!

Mózes Imádságának Konklúziója: A földi halandó és mulandó dolgok hiába valósága,  és egyben az emberek figyelmének Isten felé fordítása a Szentlélek által! Figyeljük csak meg,Ezen Imádság olvasásakor minden figyelmünk Istenre terelődik, aki Örök és Állandó, és mi akik az Ő Igéivel táplálkozunk,egyben egy későbbi bár, ámde jobb, és állandó, úgymond: A Mennyei után kezdünk vágyakozni...

Mert amióta megtértünk az Egy Igaz Istenhez, lemondtunk a földi javakról-a világi dolgok hajszolásáról-e világ barátságáról-mindenről mi nem Istentől van,mert tudjuk: Minden mit e világ adhat: Isten és közénk áll! Nem ide vetünk, és nem is itt akarunk aratni!

Amíg Testben vagyunk, olyanok vagyunk mint a fű, és minden munkánk, mint a fű virága. Ezt mondja az Úr, Ézsaiás által:Ésaiás próféta könyve 40. rész

1.    
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.    
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.    
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.    
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.    
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.    
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.    
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.    
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

Isten  egy, a testben történő létnél jobbra hív bennünket! egy tökéletesre! Hív bennünket a Békességébe-a Shalómjába! Oda, ahol nincs kompromisszum, ahol a jólét nem megy valaminek-vagy valakinek a rovására... ez hát a tökéletesség!
Ennek azonban ára van! Ádám óta , minden ember- testi emberként születik erre a földre.A Testi ember pedig-nem képes az Istennek való engedelemre, nem is akar Istennek tetsző életet élni. A Testi ember a maga
gondolatai szerint jár. A Testi ember számára a látható és megfogható dolgok a valóság, és kizárólag a testi életre gondol.
Azt mondja az Úr:
Ésaiás próféta könyve 22. rész

1.    
Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2.    
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3.    
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4.    
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5.    
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6.    
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7.    
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8.    
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9.    
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10.    
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11.    
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12.    
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.    
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.    
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

Eme igerészben, megláthatjuk a bűnt  mi halálos sebet okoz. Az engedetlenség az egytelen bűn, mint tudjuk. Nincs menekvés! Mert nem Isten szerint járunk-nem Isten tanácsa a fő, nem Isten szerint élünk...
Ennek pedig halál a zsoldja!
Pál mondja: Gal.5,Gal 5,17   
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
A Testiességnek is van célja, vannak vágyai... A Testiesség egyik leg jellemzőbb vonása, a siker orientáltság. Ám valójában az írásokból tudható: Minden amit e világ-sikerként aposztrofál: csupán múlandó,
veszendő illúzió. Ezért mondja: Zsoltárok könyve 37. rész

1.    
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.    
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.    
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.    
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.    
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.    
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.    
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.    
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.    
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.    
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.    
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.    
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.    
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14.    
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15.    
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16.    
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17.    
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18.    
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19.    
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20.    
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Talán nem véletlen hogy a Messiás, az úgy nevezett "Hegyi beszédében", pont ezen Zsoltárt idézi-illetve erre tesz utalást, kontrasztként mutatva fel a világi, és a Szent életet.
Máté Evangyélioma 5. rész

1.    
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.    
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.    
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.    
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.    
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.    
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.    
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.    
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.    
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.    
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.    
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.    
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak...

A 37-es Zsoltár, Időkről beszél. Tehát a kérdés: Jelen vagy jövő? Ez a világ- vagy a jövendő? Valószínűleg Pont ezen kérdés miatt mondta Mózes: Zsoltárok 90. 12.    
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
A Bölcs szív nem azt diktálja, hogy van holnap is ( tehát ráérek a megtéréssel) ... hanem azt: Nem biztos hogy lesz holnap- lehet hogy a következő percben az ítélőszék előtt fogok állni.
Ez egyébként érdekes- mert az az ember, aki az eljövendő-Új világra épít, annak e világra nézve-nincs jövőképe. Az ilyen, a minden napjait úgy éli meg, mint ha az utolsó e földi napja lenne.
És pont ezért is mondja Jézus: Luk.12,16.    
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17.    
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18.    
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.    
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20.    
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21.    
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.

namost tehát az Újjá született állapotot-nem lehet imitálni. Vagy megtörtént-vagy nem. Az Újjászületés módja- tehát hogy azt hogyan lehetséges-írva van! Jn.1,
9.    
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.    
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.    
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.    
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Ezt a 14-es verset, szokás félre-vagy egyáltalán nem érteni. ( ez van, ha kiragadunk egy igét a szöveg környezetéből...) Nézzük még egyszer: 12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.    
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Az ige úgy lett testé-oly módon ölt testet, hogy bizonyos emberekben-életre kel az Ige! Ha valaki az Ige befogadása által, ily módon Újjá születik, abban tehát az Ige válik láthatóvá-érezhetővé... nem a szék borogatás meg a gügyögés.
Az előző állításra- az utóbbival szemben, van Igei utalás is. Ez.36,24.    
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.    
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.    
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.    
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Az Újjá születésnek, a Szentlélekkel való teljességnek, tehát az Ige megélése, és az Igéhez való ragaszkodás a legbiztosabb jele és megnyilvánulása.
Az új élettel-új értékrend is jár...
És erre szólít minket Pál is :   Kol 3,1    
Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén.

HA Istennel való kapcsolatunk megvan, akkor minden megvan! Ha Istennel nem jó a kapcsolatunk, akkor nélküle semmi sem tökéletes, és minden mulandó, annak vége meg egyáltalán nem kívánatos!
Amikor erre a világra megszülettünk, mezítelenül jöttünk. semmit sem hoztunk ide, és amikor az időnk lejár,mezítelen is megyünk el. A testünk visszatér a földbe, mert porból vétettünk, és újra porrá leszünk. a Lélek pedig megtér a teremtőjéhez. Ha ezen a földön neki élünk, akkor odaát vele maradhatunk!
Ám csak így van remény...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1582 Dátum: 2018 Május 19, 20:49:14 »


Mózes V. könyve 8. rész

  1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
  7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
  8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
  9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
  10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
  11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
  12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
  13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
  14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
  15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
  16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
  17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
  18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
  19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
  20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.

Áldott Testvérek: A Szentírás ezen fejezete, mély tanítást tartogat számunkra. Az eggyiptomból kiszabadult nép-pusztai vándorlását, átmeneti állapotként vázolja, amikor az emberből ( ÁDÁM) Isten gyermekinek közössége, azaz: Isten népe válik.
Rendkívül fontos értenünk: Nem a néphez való tartozás az ami elszentel-hanem az egyének- világtól való elszentelődése az, ami a nép tagjává tesz!
Ezen nevelési folyamat, de maga a ki és be vonulás is, értelmetlen lett volna, ha az alap hiányzik, nevezetesen a Mátán Torá azaz a Tóra adás.
A Tóra vagyis a parancsolatok átvétele- a Tanítás általi el illetve megváltozás az, ami elválaszt minket a világ összes többi népétől és Isten népévé tesz.
Erről tanít konkrétumokban az Örökkévaló: Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

Tehát a szolgálat házából való kivonulás,és az ígéret földjébe történő bevonulás között van az Isten tanításának elsajátításának időszaka, hogy a megérkezéskor már valóban népként-mégpedig: Isten népeként érkezhessünk-
továbbá- és ami ugyan ennyire fontos: A későbbiekben ne vágasson ki senki a népéből.
Sokan vannak akik úgy vélekednek, hogy az indulás már maga a végállomás is...
Ezzel szemben azt olvassuk:
Mózes V. könyve 26. rész

  1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
  2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
  3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
  4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
  5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
  6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
  7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
  8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
  9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
  10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
  11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
  12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
  13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
  14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
  15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
  16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
  17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
  18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
  19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Bizonyára észre vettétek már, hogy a savuot-ról azaz a Hetek ünnepéről való megemlékezésről szól ez az este.
Ez az ünnep, elsősorban a tóra adás ünnepe, de nevezzük az első zsengék ünnepének is, tehát a föld gyümölcseinek ( pri ha ádámá ) első zsengéinek bemutásának ünnepének is. ( ennél bonyolultabban nehéz lett volna összefoglalni)
Ez a kettő-szorosan összefügg ugyanis.
Jelenti azt is, hogy megtanulta a nép az első Micvát-ami azt mondja ( S'má Yisráél:) II.Mózes 20,2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Tehát mindenben Isten az első!!! Ezt abban nyilvánítjuk ki-hogy mindent, ami e földön az első-Istennek adjuk. Ezzel megmutatjuk, hogy e világon- semmi sem fontosabb számunkra Istennél, és jelenti még azt, hogy ez a valós reménybeli vetésünk is, mert ezek után csak remélhetjük, hogy az Isten gondoskodik majd
rólunk, és lesznek további aratásaink is.
De ezeknek van egy lelki vonulata is, nevezetesen: Mi vagyunk a termőföld...
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 13. rész

1.    
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.    
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.    
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.    
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.    
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.    
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.    
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.    
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.    
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.    
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.    
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.    
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.    
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.    
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.    
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.    
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.    
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.    
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.    
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.    
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.    
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.    
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.    
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

Ha tehát "befogadjuk" az Isten Igéjét-akkor lesznek gyümölcsök is az életünkben... ha ezt bemutatjuk az Istennek, Ő megáldja és meg sokasítja-éspedig az Ő gondoskodásával-ez pedig az "Öntözés"
Erre az "öntözésre" utal amikor azt mondja: V.Mózes 8, 6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
  7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
  8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.

A Későbbiekben- azaz a Szövetség megújításának idején-mivel azonosíthatjuk ezt az "Öntözést" ?
Nos a próféciákban erre határozott utalások vannak.
Pl.: Ezekiél 36,24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
  25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
  26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
  27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
  28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
  29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
  30. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.

Illetve van egy ennél is konkrétabb utalás is:    

Jóel próféta könyve 2. rész

  1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
  2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
  3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
  4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
  5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
  6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
  7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
  8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
  9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
  10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
  17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
  18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
  19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
  20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
  21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
  22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
  23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
  24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
  25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
  26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
  27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
  28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
  29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
  30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
  31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
  32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

Konkrét, mert az esőt- A Lélekkel azonosítja az Úr.
Nézzük meg, ez hogy teljesedett be, az újszövetségi írások szerint:

Hallgatás      
          <<      >>

Apostolok Cselekedetei 2. rész

1.    
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.    
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.    
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.    
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.    
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.    
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.    
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.    
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.    
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.    
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.    
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.    
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.    
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.    
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.    
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.    
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.    
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.    
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19.    
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20.    
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21.    
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22.    
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23.    
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24.    
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25.    
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26.    
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27.    
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28.    
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29.    
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30.    
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31.    
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32.    
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33.    
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34.    
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35.    
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36.    
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37.    
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38.    
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.    
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.    
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.    
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.    
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.    
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44.    
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45.    
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46.    
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47.    
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.

Ez nagy vonalakban annyit tesz: Yerusálemben-megtartották az Úr ünnepét... "Felmutatták az engedelem első zsengéit" ( már akiknek volt mit felmutatni-mert voltak akik viccet akartak csinálni ebből. " Édes bortól van ez..." )
Akiknek volt-azoknak adatott- akiknek nem volt, azoktól az is elvétetett amiről azt gondolták hogy megvan.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1583 Dátum: 2018 Május 26, 20:53:58 »
Róma 7,14.    
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.    
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.    
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.    
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.    
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.    
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.    
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.    
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.    
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.    
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.    
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.    
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Rómabeliekhez írt levél 8. rész

  1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
  2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Áldott Testvérek. Pál róma levelének 7.fejezetéről-alaposan félreértve - az szerint gondolkodnak, hogy Pál is a bűnt legalizálja... Mondom alaposan kicsavarva az Igét, és félre értve jutottak sokan erre az álláspontra...
Először is: Pál nem magáról beszél, hanem azonosul azokkal-akik felé szolgál. Ha csak rá gondolunk-akkor tudható, hogy kicsiny gyermek korától, az Igére neveltetett, és amikor felcseperedett-Yesívába ( rabbiképző intézet.) járt.
Így tehát neki nem volt: " Megtérés előtti élete." ( "Róma 7,9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
  10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. "
Azonban hogy a szolgálata hiteles és mindenki által érthető legyen-azonosul azokkal-akiknek volt részük a világi ( Testi ) éltben. Ahogy egy későbbi levelében, erre utal is: I.Kor.9,19.    
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
20.    
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
21.    
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
22.    
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
23.    
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.

Így tehát, azoknak-akik felé szolgál, a test és a lélek harcáról, azaz a testies életről és a lélek szerint való életről beszél, melynek summája, nem a 7.fejezet utolsó Igéje-hanem a 8. fejezet 2.igéje szerint van.
( egykor-sem a Szentírás-sem pedig az Apostoli levelek, nem voltak fejezetekre és versekre osztva, ezt később- éppen a taníthatóság és a tanulás folyamatosságát biztosítandóan alakították ilyenné.)
Ahhoz tehát, hogy eljuthassunk arra az állapotra, amikor is már nem a test diktál, nem testies életet élünk-hanem a lélek szerintit, és ez az Új szövetség vívmánya egyben-kell az Istentől való segítség-azaz a Szentlélek jelenléte az életünkben.
Na erről is többféle gondolkodás látott már napvilágot-javaslom most csak azzal foglalkozzunk, ami a Szentírásban is olvasható.
Talán emlékeztek az elmúlt szombati anyagra, amikor is azt láttuk meg az Igében, hogy Savuot ünnepén, azokra töltetett ki a Szentlélek, akik engedelmesek voltak az Örökkévalónak, és a parancsolatai szerint jártak.
Erre a kezdeti engedelemre jött az Istentől az erő, hogy mindenkor legyőzve a test akaratát-lélek szerint járhassanak- ilymódon jutva el a Fiúság korára. ( ez előtti kor a betű szolgaságának kora.)
Erről mondta Jézus: Apostolok Cselekedetei 1. rész

1.    
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2.    
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3.    
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4.    
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5.    
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6.    
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7.    
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8.    
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Ugye az az engedelem miben volt fellehető? Nos mindenek előtt a Savuot ünnepét megtartották az Atya parancsolata szerint, plusz a Tanítványok együtt voltak-várva a Szentlelélek eljöttét...
A maiak egy része ( a nagyobb része) nem ment volna fel az ünnepre-mert minek? ugyebár... az Apostolok esetében pedig nem várnák a Szentlélek eljöttét-hiszen azt már megkapták egyszer...
Jn.20,19. Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
  20. És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
  21. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
  22. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket...
Ugye tehát-van ez a mai felfogás, miszerint: Igét olvasni-unalmas; engedelmeskedni meg macerás... tehát ha ezek a dolgok ma történtek volna-akkor többé nem lenne miről beszélni a továbbiakban...

Tehát a Külső és a belső ember harca...
Amikor az Örökkévaló az embert teremtette, a teremtés rendjére nézve-lelki embert teremtett-és nem testit. I Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
És ugyanezt mondja Pál is: I.Kor.15, 44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
  45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
  46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
  47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

( Én azért mondtam hogy a lelki az első- szemben azzal amit Pál írt, mert én Ádám teremtéséről szóltam, míg Pál-az Ádámi bukott természetet örökölt- testi emberekről.)
Maga a Bűn bejötte volt az, ami ha úgy tetszik: egyszersmind: újjá szülte Ádámot-és megszületett egy új- az addig nem volt faj-a Testi ember.( I Mózes 6,3) Ettől a ponttól-minden e világra született ember, örökölte a bukott  természetet és testi emberként-testi életet élt.
Ennek a létformának, márpedig nincs az Isten előtt létjogosultsága! Erről mondta Jézus:János Evangyélioma 3. rész

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

Ahogy tehát bűn, mint rossz mag- újjá szülte az embert, a jó vetőmag szintén újjá szüli-át formálja az embert-vissza állítva ezzel a teremtés rendjét, és pontosan erről mondott példázatot Jézus: Mt.13,24.    
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.    
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.    
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.    
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.    
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.    
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.    
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

és a magyarázata: Mt.13,36.    
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.    
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.    
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.    
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.    
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.    
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.    
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.    
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Amíg a "konkoly" azaz a hazugság, az engedetlenségre uszító beszéd ... (lásd: I Mózes 3,1-5.) a testet táplálja kívánságokra- addig a "jó mag" az Isten Igéje, a Lelket táplálja, Istennek engedelmes életre.
Valójában ez a legnagyobb küzdelme a hívőnek-amit nap mint nap meg KELL harcolnia... test vagy lélek-lélek vagy test. Amikor a testnek engedünk akármiben is-akkor a testet erősítjük a lélek ellen.
Amikor a lélek indításának engedünk, akkor meg a leket erősítjük a test ellen. Ha jól alakul a hívő szempontjából ez a harc-akkor a test válik erőtlenné, és ekkor kapunk "fentről" Istentől segítséget.
Ezt magyarázza Pál is: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész

1.    
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.    
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.    
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.    
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5.    
Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
6.    
Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
7.    
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8.    
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9.    
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.    
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Valójában ez a küzdelem az, amit lélekben kezdünk a test ellen, és ennek a kezdeti: Istennek kedves életnek első zsengéjét felmutatva- biztosítja az Örökkévaló- a további erőt-azaz a gyümölcsöző életet.
Áldott testvérek: Ennyit gondoltam még-a Savuot ünnepével kapcsolatban meg említeni.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1584 Dátum: 2018 Június 02, 20:48:42 »
Ésaiás próféta könyve 11. rész

  1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
  2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
  3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
  4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
  5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.

Áldott Testvérek. Tudjuk hogy Ézsaiás, ebben a részben-a Messiásról tesz bizonyságot. Azonban itt ennél is többről van szó. Hogy teljességében megértsük ezt a tanítást-
A Tórának- ezzel foglalkozó részét kell megvizsgálnunk.
Mózes IV. könyve 8. rész

  1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
  3. És úgy cselekedék Áron, és úgy raká fel mécseit, hogy a gyertyatartónak ellenébe tegyenek világosságot, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
  4. A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mű az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.

Tehát a leg kritikusabb rész: "2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. "
Hogy ez miért fontos? A későbbiekben tisztázzuk- de előbb meg kell értenünk még egy lényegi részt-nevezetesen: Nem az Örökkévaló gyújtotta meg a Menóra fényeit-hanem a papok feladata volt!
Mózes II. könyve 40. rész

1.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.    
Az első hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
3.    
És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
4.    
Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.

Ugye egyértelmű-hogy a Tóra, a Menóráról-azaz- a Fényről, a világosságról szól.
Ez a világosság, nem a szemnek való világosság-hanem az az Isteni világosság-ami egyszer s mind egy jelkép. Jelképezi azt, amire az Örökkévaló tanít bennünket.
Ez pedig nem más-mint az Igazság ismerete.
Sokan az szerint vélekednek, hogy ha már megtérésre jutottak, akkor már csak azt kell megvárni-amíg az Isten, kimunkálja bennük mind a tudást-mind pedig az Igazságot.
Nos hogy ez mennyire nem így van, arra talán a leg szemléletesebb bizonyíték:  II.Mózes 40,4.    
Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.

Ez most a mi esetünkben, cirka annyit tesz: "Te vidd be" azaz: Ne várd hogy majd oda születik... és "Gyújtsd meg!" ne várj arra hogy majd lángra kap...
Ez nem mársról szól-mint az individum döntéséről. ez maga a választás, amiről- és - amire a Tóra tanít.
V.Mózes 30,11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
  12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
  15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
  16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
  17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
  18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
  19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
  20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Nekünk kell fellobbantani azt a lángot, és ez láng-nem pusztán egy érzelmi állapot- mint ahogy azt sokan gondolják. Ez a láng, maga az életünk, amit olajként, az Örökkévalónak való engedelem táplál.
Pontosan úgy és az szerint, ahogy erről Jézus is beszélt és tanított.
Jn.4,22.    
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.    
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.    
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.    
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.    
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.    
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.    
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.    
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.    
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.    
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.    
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.    
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.    
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Tehát ahogy mondta Jézus, ezt a lángot-az Istennek való odaszánt élet táplálja. Erről szólt az ezt megelőző prófécia: Zakariás próféta könyve 4. rész

1.    
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.    
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.    
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.    
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.    
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.    
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.    
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.    
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.    
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.    
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.    
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.    
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.    
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.    
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.

Ugye érdekes, kik ezek az olajjal felkenettek, ama két olajfa?
Nos róluk van emlékezés a jelenések könyvében is: Jelenések könyve 11. rész

1.    
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
2.    
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
3.    
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
4.    
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.

Erre a két olajfára vonatkozóan, van konkrét magyarázat is a Szentírásban: Mal. 4,4.    
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.    
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.    
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

És  van ennek egy szemtanúk előtt való megnyilvánulása is: Máté Evangyélioma 17. rész

1.    
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.    
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.    
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

Tehát mit is látott a három apostol? Nos az egész föld Ura mellett, a két felkenettet...
Mózes tehát, aki által adta az Örökkévaló- világosságul a Törvényt... és Éli, aki a sötétségbe tévedteket-vissza vezette ehhez a világossághoz.
Majd Jézusról az Örökkévaló bizonyságtevése: Ésaiás próféta könyve 49. rész

1.    
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
2.    
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
3.    
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
4.    
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
5.    
És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
6.    
Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Továbbá:
Ézsaiás 11,9.    
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10.    
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.

és szintén róla egy " tanubizonyság": János Evangyélioma 1. rész

1.    
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.    
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.    
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.    
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.    
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.    
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.    
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.    
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.    
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.    
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.    
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

És most jöhet az a rész, melyről azt mondtam az elején-hogy fontos lehet: "IV.Mózes 8,2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. "
A Menóra elé (!!!) világítsanak a mécsek-azaz: Előre világítson! Nem magában pislákolva- nem is egymás felé, mint azok akik csak a testvérek között, a gyülekezetükben élik a hitüket... előre mutatva, ahogy erről egyébbként Jézus tanít is:
Lk 11,33   
Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.

Ez tehát arra tanít bennünket, hogy "kifelé" mutassuk az életünkkel azt a világosságot megélés által, amire bennünket az Isten tanított.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1585 Dátum: 2018 Június 16, 20:46:55 »
Mózes IV. könyve 16. rész

  1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
  2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
  3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?...
Áldott Testvérek. A Tórának ezen szakasza, a lázadással-a vádlással-a makacssággal...és azok következményeivel foglalkozik.
Szokás mondani, vagy gyakorta hallani: "Minden nézőpont kérdése"... Ma este annak járunk utána: Valóban így van-e? mintahogy azt is megfigyelhetjük, hogy ugyan ezen dolgok azok-amiket ma is elkövetnek oly sokan, hívői körökben.
Van az úgy, hogy azok akik olvassák a Szent Tant- a beidegződések miatt, amik lehetnek hallott tanítások eredménye, nem is gondolkodnak azon amit olvasnak, csak a végkövetkeztetés alapján értelmeznek. Ezek sok gondolkodni valótól esnek el...
Hát lássuk, mi lenne ebben a részben a gondolkodni való:
Elsőként nézzük a résztvevőket: Korách aki Levita származású-tehát pap.Ezen felül pedig, a Zsidó hagyomány szerint-Korách- átlagon felüli ember volt, aki magasabb spirituláis szintre vágyott, kereste-kutatta a mennyeit...
Dátán, Avirám vö On- akik Rúbeniták voltak, és köztük akik különösen fontosak esetünkben: Dátán vö Avirám, akik Mózes régi ellenségei voltak. Ők ketten voltak azok a Zsidó gondolkodás szerint, akik beárulták Mósét a Faraónál, miután megölte az Egyiptomit.
Nézzük ezek lázadásának irányelvét: "3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? "
Ebben a kérdésben-értsük ezt meg: valójában, részigazságnak adtak hangot-tehát nem hazudtak. ( ezért veszéjes a részigazság hangoztatása...)
Ha ez a nép teljességében Szent-Tehát minden egyes Parancsolat-ugyan úgy vonatkozik mindenkire, és kortól és nemtől és méltóságtól függetlenül-mindenkinek meg kell azokat tartania-akkor ti miben különböztek a nép akármely tagjától?
Ez a kérdés, a részigazság szintjén meg is állna-csakhogy minthogy részigazság- a leg fontosabb részt hagyták figyelmen kívül, ez pedig nem más- mint az Isteni választás!
Isten választotta ki a nép vezetőiként: Mózest és Áront!!!
Mózes II. könyve 4. rész

  1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
  2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
  3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
  4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
  5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
  6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
  7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
  8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
  9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
  10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
  11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
  12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
  13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
  14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
  15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
  16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.

Mostpedig itt és ezen a ponton-el kell merengenünk egy fontos és érdekes részleten: Mózes nem is a Fáraótól és az Eggyiptomiaktól tartott-hanem saját népétől...
Pontosan azért, amiért később Jézus mondta is: Mk 6,4   
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Mózesről meg van írva: 4Móz 12,3   
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
Ez az eredeti ( Héber ) írásban így szól: IV.Mózes 12,. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak.
Ez a szerénység volt az oka annak-hogy Mózes próbálta a küldetést elhárítani-hovatovább ez a szerénység-ami egyebekben egy igazi erény, volt egyben, a támadási felület is.
Tehát itt van az Istentől való kiválasztás ténye, és egyben egy fontos tanítás is, amit talán kamatoztathatna a mai nemzedék...
Van olyan, aki próbál a háttérben maradni, pedig őt az Isten-feladattal bízta meg... és vannak sokan-akik előtérbe helyezik magukat-holott őket az Isten nem küldte.
Pontosan erről beszél-Yírmájá könyvében az Ige: Jer.23,16.    
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.    
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.    
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.    
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.    
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.    
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.    
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.    
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.    
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.    
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.    
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.    
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.    
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.    
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.    
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.    
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.    
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.

Tehát ezen:  " feltűnési viszketegséggel élők" azok, akik sokakat elhitetnek...
Ma is ugyan ez történik, éspedig a régi forgatókönyv szerint... Korách-Dátán vö Avirám metódusa szerint... az az érdekes, hogy az ő esetük, Elrettentő példának adatott-nem pedig követendő tanításnak.
Tehát a kezdő történethez visszatérve: Mózes és Áron voltak azok, akik az Úr parancsolatait-tanítását közvetítették a nép felé, és erre a feadatra az Úr választotta ki őket...
és voltak olyanok, akik az szerint gondolkodtak-hogy lenne itt olyan, aki (szerintük) ezt jobban is tudná csinálni...
ily felkiáltással: " itt mindenki szent ( mi pedig kiváltképp) majd mi eldöntjük kit követünk-nektek pedig NEM engedelmeskedünk.
Szintén a fejezetünkben olvashatjuk: IV.Mózes 16, 8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
  9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
  10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
  11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
  12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
  13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
  14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!

Figyeltünk? "13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? "
Az amit ők a "tejjel és mézzel folyó föld"-nek neveztek-éppen a rabszolgaság földje volt. Minthogy tudjuk hogy az Eggyiptom a világot szimbolizálja a Szent Tanban, ebből tudható, hogy számukra a világ a kívánatos élettér.
Nem Isten követése tehát; nem az Isten parancsolatainak követése, hanem a világ adta szabadosság a testi vágyak elérésére, ami ellen Pál is beszélt: Gal.5,13.    
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14.    
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15.    
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16.    
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.    
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Tehát Pál a törvény ellen szólt volna, mint ahogy ezt sokan gondolják is?
Hiszen itt olvastuk: 18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Csupán csak érteni kellene azt-amit olvasunk... ehez nem kell egyetemi diploma sem. Ha az Istennek lelke vezet valakit-akkor az nem fog törvénytelen dolgot cselekedni (ugyebár).
Nos ha nem törvényszegő az a valaki, akkor nincs ELLENE (!!!) a törvény. Más szóval: Nincs az a valaki, a törvény elmarasztaló hatálya alatt.
Tehát ahogy egykor, az Istennek való engedlmesség ( Emmunah-HIT ) macerásnak találtatott-ugyan úgy ma is az sokak számára... de - és erre mondják azt, hogy : " a fától nem látja az erdőt"... pontosan úgy járnak a mai lázadók is, ahogyan a régiek jártak.
És ezt a lázadást ( mered- ami a leg súlyosabb bűn kategóriája, lsd: Ésa 5,20-21; Mt.12,31 ) - nem lehet nézőpont kérdésévé tenni!
Akárkitől is indul a lázadás, mondjuk mint egy olyan személy, aki maga is pap-ráadásul- nagyon is ( ma úgy mondanánk: ) El hivatott... mint Korách, és akár ki (kik) is a segítői annak, lehetnek akár szemtanúi, a támadott személy  egykori- megkérdőjelezhető cselekedetének, mint Dátán és Avirám...
akkor is az Istennek választását-döntését kell tiszteletben tartani! Gyakorta hallani, hogy Isten az Ő választását-a termést hozó mandula vesszővel tette egyértelművé a nép előtt...
NEM! azzal tette egyértelművé a szemtanúk előtt-hogy azokat akik az Ő döntését meg kérdőjelezték- elvesztette!
A Későbbiek számára adta bizonyságul a Mandula vesszőt...
Mert a szemtanúk, nem látták a jeleket, melyek Mózes és Áron szavára lettek Eggyiptomban? Nem látták a Szétvált Verestengert és nem mentek át azon száraz lábbal?
Hol volt Korách, Dátán és Avirám... mikor az Örökkévaló leszállt a Szinájra?
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
  7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
  8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
  11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
  12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
  13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
  14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
  15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
  16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
  17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
  18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
  19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
  20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
  22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
  23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
  24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
  25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Van az úgy sokaknál Testvérek, hogy az Örökkévaló személyét, a saját egójuk takarja el a szemük elől...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1586 Dátum: 2018 Június 23, 21:10:35 »
IV.Mózes 15,37.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.    
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.    
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.    
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.    
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Áldott Testvérek: E mai napon ezen Igén fogunk elindulni-hogy meg tudjuk érteni-mi az ami által összetartozunk-mi hívők, mi által van az a kohézió, ami összetartja az Isten népét-függetlenül a fizikai távolságtól?
Istennek gyermekei-bár ezen a világon élnek, de nem ebben a világban! Ahogyan azt Jézus mondja is: Jn.17,14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban...

Jézus imájából megtudhatjuk, hogy :
1; ez a világ-nem tekinthető az otthonunknak, ráadásul: ellenséges környezet számunkra.
2; ebben a testben-valójában küldetést teljesítünk ezen a világon.

Mindenek előtt azt kell megértenünk: miért ellenséges környezet számunkra a világ?
Nos a világnak vonzása van... ezt a vonzerőt pedig, a testi kívánságok; a testi bajok-problémák adják összességül. amit ebben nagyon meg kell értenünk, hogy ezen dolgok egyetlen célja az, hogy a figyelmünket elvonják Istenről.
Amíg a hívő-ellenáll ennek a vonzásnak-addig a világ, ellenségként tekint ránk. Ebben az állandó harcaban pedig: nem jó egyedül...
Ahogy azt a Kohelet mondja: Préd.4,9.    
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10.    
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11.    
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12.    
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

Talán érdekes ebben a részben- hogy a kettőről beszél-majd az őket érő támadás esetén a hármas kötél nagy szakító szilárdságáról... nos ez azért van, mert egyszer: Hívőknek is szükségük van egymásra, mert a hívek esetén is igaz a mondás: Egységben az erő!
És a hívők kohézióját az Isten adja- a hívők egyénenkénti kitartását és erejét-Istenbe vetett hitük eredményezi- ezért nevezi hármas kötélnek az egységet.
Itt és most tehát tisztáznunk kell az eddigiek alapján: Nem a közösség az ami megszenteli az egyént- hanem az egyének Istenszerint való élete az, ami megszenteli a közösséget!
Tehát téves az az állítás, miszerint van üdvözítő közösség...
erre egy Igei példa: Mózes V. könyve 30. rész

1.    
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.    
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.    
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.    
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.    
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.    
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.    
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.    
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.    
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.    
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.    
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.    
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.    
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.    
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

Az egyénenkénti megtérés eredményezi az együvé gyűjtést. Most pedig figyeljünk fel egy érdekességre:
"10.    
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.    
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.    
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.    
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.    
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt."

Nézzük tehát : "11.    
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled."   azt jelenti, hogy nem érthetetlen és nem vagyunk képtelenek megtartani. Ezt azért fontos megértenünk, mert vannak akik az szerint gondolkodnak, hogy Isten olyan parancsolatokat
adott az embereknek, amiket lehetetlen megtartani, és ezért jobb ha meg sem próbálják... ( gondolom a lopás-hazudozás-paráználkodás... és egyébb ilyen dolgok tilalma miatt a lázadásuk...)
Tehát azt mondja: "12.    
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.    
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?"

Ez pedig azt jelenti: Nem vagyunk elválasztva az Isteni tanítástól... Egyszer kérte az Isten népe a Szent Tant, és éppen azért-hogy megtudhassa azt hogy Isten mit szeret és mit gyűlöl; hogy megtudhassa a nép: melyik az az Út, ami ( aki ) hozzá vezet?
És éppen azért kérték ( kértük!!!) ezt az utat-hogy közösségünk lehessen Istennel! Ahogy azt a Próféta mondja : Ám 3,3   
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
V.Mózes 26,15.    
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.    
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.    
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.    
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.    
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Tehát kell egyszer a Szent Tan, ami alapja a szövetségnek! Ésaiás próféta könyve 42. rész

1.    
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.    
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.    
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.    
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.    
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.    
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.    
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.

Ebből tudható, hogy a Szent tan-azaz az Isten Igéjének megtartása-betöltése az Út-ami ( aki) által eljuthatunk az Isten Örömébe...
Jézus mondja: Jn.14,6.    
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Azt ugye említettem már, hogy Jézust nem elfogadni kell-hanem FELISMERNI! az elfogadás azt is jelenti, hogy tőlünk függ... de a Messiás tőlünk független! Ha nem vele vagyunk-akkor Ő van ellenünk!
Jézus következő mondata tisztázná azt a félreértést-hogy ő az Atyától és az Atya akaratától független...hogy Ő valami más szabályt adott volna az üdv zálogául: Jn.14,7.    
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Majd egyértelműsíti a Szent tan privilégiumát: Jn.14,23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.

Tehát nincs itt semmi változás, hiszen továbbra is a Szent Tan megélése-betöltése a kizárólagos lehetőség, az Isten Örömébe való eljutásunknak!
De azért van itt valami egészen fantasztikus dolog- ami valójában a legnagyobb öröm azoknak-akik oda szertnének eljutni: Hiszen az előttünkvalók is azt célozták meg, de ahogy azt a Zsidó levél írója mondja is: Zsid.11,39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
  40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

Tehát nekünk megadatott az a lehetőség, hogy eljuthassunk a tökéletességre... sőt... tőlünk már meg is követelt... Jézus mondja: Mt.5, 48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
És ez az Igazi Örömhír! Ez az Isten országának Evangéliuma! Az Ige betölthető lett-Isten beavatkozása által!
Ez volt a Messiásról szóló-egyik prófécia- Öröm üzenete: Ez.36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
  25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
  26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
  27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
  28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

Tehát az Isten országába-örömébe-Shalómjába való bejutás egyetlen lehetséges módja, az Isten újá termtése által-lehetségessé válik!
De addig is az Út-amit be kell járnunk. az út, ami hosszú és kísértésekkel-támadásokkal tarkított... az út, amin szükségünk van egymásra, ahol is tudnunk kell egymásról, hisz a közös cél elérése adja azt az Kohéziót, ami egyszer erőt ad nekem-hogy az utat folytassam-máskor pedig neked arra hogy ne add fel!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1587 Dátum: 2018 Július 14, 21:08:17 »
Máté Evangyélioma 24. rész

  1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
  2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
  3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
  4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
  5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
  6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
  7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
  8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
  9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
  10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
  11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
  12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
  13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
  14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
  15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
  16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
  17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
  18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
  19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
  20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
  21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
  22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

Áldott Testvérek. A Máté evangéliumának ez a fejezete, a vég előtti állapotokat írja le, hogy az idők jeleit látva érthessünk, és pozícionálhassuk magunkat.
Sajnos ahogy ezen fejezetben Jélzus mondja is: Mt.24,  37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
  38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
  39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

A mai alkalommal, figyeljük meg a következő verseket, és ezeken induljunk el:  21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
  22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

Tehát ha az Örökkévaló nem avatkozna közbe-senki nem maradhatna meg... Vajon mi lehet az oka annak-hogy még a választottak, az Igazán kitartók lelke is veszélybe kerül?
Itt nem egyszerűen a halálról (mot)-mint a testi élet végéról van szó, hanem az Istentől való elszakadásról, hiszen a biblia nyelvén a halál jelentése: Istentől való elszakadás; míg az élet: Istennel való kapcsolat.
Tehát mi okozza ezt a végzetes veszélyt? Figyeljük meg a Zsoltár-erre vonatkozó Igéit:Zsoltárok könyve 73. rész

1.    
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.    
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.    
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4.    
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5.    
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6.    
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7.    
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8.    
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9.    
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10.    
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11.    
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.    
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13.    
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.    
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Aszáf írja magáról: 1.    
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.    
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.    
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Aszáfról tudjuk, hogy Levita volt-ezen kívül Prófétai ihletettségű éneklőmester. Fiai is azok voltak az I Krónika 25,1-2 szerint.
Tehát Aszáf nem akárki volt, mégis megvallja: Elesett-hacsak átmenetileg is. Tehát a veszély valós és erős... És miért is? Nos ahogy ezt Ő levezeti: A gonoszság növekedése és a gonoszok sikerei és biztonsága miatt.
"11.    
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.    
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!"

A következő versekben van a rejtély kulcsa: "13.    
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.    
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!"
Tehát, ugyan az ő esetében csak átmenetileg-de elbizonytalanodott az Isten Igéjének való engedelem fontosságában.
És most nézzük újra a Máté 24-et: Mt 24, 5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
  6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
  7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
  8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
  9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
  10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
  11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
  12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

Tehát a természeti csapások-háborúk... kaotikus állapotokat okoznak, amiben az emberek- vagyont kezdenek gyűjteni-felhalmozni a vélt biztonságuk érdekében. Ez az egyik alapja sok esetben a hívők félre siklásának tehát. Bár nem feltétlenül a gazdagodás a cél-de mivel a pénzre mindenkinek szüksége van-ezért ennyire általános az elbukás veszélye...
Ahogy ezt máshol is mondja: Jakab Apostol levele 5. rész

1.    
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2.    
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3.    
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4.    
Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5.    
Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6.    
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.

Látjuk ugye? Itt sem a testi halálról beszél! " 6.    
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek."  Míg egyesek vagyont halmoznak igazságtalan eszközökkel, addig a szenvedőkben harag ébred. Minthogy azt látják: Isten nem akadályozza ezeket a gonoszokat, el bizonytalanodnak az Isten tanításának megélésében.
és sokan ezek közül, szintén igaztalan eszközökhöz nyúlnak a sikerük érdekében..."10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
  11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
  12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. "
De kik ezek, akik megadják magukat az Igaztalanságnak?
Nos talán még emlékszünk a magvető példázatára: Mt.13,18.    
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.    
Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.    
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.    
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.    
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.    
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

Az első csoportról tudjuk hogy ők nem hívők, hiszen esetükben a mag-nem vettetett el, hanem csak útfélre esett, nem is maradt meg. (19.    
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.) Tehát ezek nem tartoznak a három harmadba.
A másik két csoport az érdekes esetünkben: 20.    
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.    
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.    
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

Elhagyják az Ige követését-megbotránkoznak és megbotránkoztatnak-elárulják azokat, akikkel régen együtt imádkoztak...
ez hát a kétharmad esete, és ezt a Tanach-ban is felfedezhetjük: Zak.13,7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
  8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
  9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

Ez tehát szintén azt jelzi: lesz idő, mikor a hívők legalábbis átmenetileg-de úgy tűnik: Vesztésre állnak majd, és azokban az időkben láttatik meg, kik a valóban odaszánt és állhatatos gyermekei az Örökkévalónak.
Jel.13,7.    
Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
8.    
Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.
9.    
Ha van füle valakinek, hallja!
10.    
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.

Tehát az Igaztalan illetve az Istentől nem megengedett eszköz használata is okozhatja a hívő vesztét...
ez az időszak, a végső megpróbáltatás időszaka a hívők számára egyben. Tudjuk hogy ezen időszak után jön a megmaradottak számára a felüdülés ideje és ezzel együtt, a gonoszok végső és örökre szóló ítélete- Istentől: Ésaiás próféta könyve 25. rész

1.    
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.    
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.    
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.    
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.    
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.    
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.    
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.    
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.    
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!...

Van egy példaadó ember, és az ő története az Igében. Sajnos olyanok tanítják az ő esetét a legtöbb helyen, akik azt sem tudják-mit beszélnek... és romlottnak, nagyravágyónak... állítják be azt az embert, akit az Isten Igéje-Igaznak nevez.
Lótról beszélek. Lót ugye különvált Ávrámtól-és Szodomába ment a családjával... miért? Hiszen ezen cselekedete miatt kap ítéletet. Nos ahogy arra Rav. Shaul figyelmezetet: Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Azért ment Lót a velejéig romlott és gonosz városba, hogy nekünk a saját romlott és végtelenül gonosz életterünkben-legyen egy példa arra, hogy igenis lehet Igaz és Istennek tetsző módon élni!
plusz: Reménységünk lehessen a régi példa gyanánt: Péter Apostol II. levele 2. rész

1.    
Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2.    
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
3.    
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
4.    
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5.    
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
6.    
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7.    
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.    
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.    
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1588 Dátum: 2018 Július 21, 21:05:34 »
János Evangyélioma 8. rész

1.    
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.    
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.    
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.    
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.    
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.    
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.    
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.    
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.    
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.    
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.    
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

Áldott Testvérek. János evangéliumának ezen fejezetéről már beszéltünk, de ez alkalommal-picit ha lehet-bővebben-átfogóbban ismételjük meg.
A fejezet első fele-nevezzük így : A parázna nő története, már tiszta előttünk... tehát keresd a hibát! Valóban legalizálta Jézus bűnt-és ez azt jelentené tehát, hogy bárki-bármit elkövethet, az úgy is megbocsátást nyer?
Nézzük szó szerint a történetet: "3.    
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.    
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.    
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?"

Tehát a nő, házasságtörő, és a nép vezetői-Mózesi törvényre hivatkoztak. Lássuk a törvényt: 3Móz 20,10   
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.

hát... nos a törvény nem egészen azt mondja... Azt mondja a törvény: "halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő." Minthogy első a férfi...tényleg...hol is van a férfi? a történetben nincs férfi.
ez talán egy kis malőrnek tűnhet...de erre Jézus-nagyon keményen cselekszik. nézzük meg-mit tett erre Jézus: " Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre."
Hogy ez miért és miben komoly következmény? nos ezért:    Jer 17,13   
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Tehát ezek a "kis malőrök"...Először is, nézzük ezt a kősziklát-melynek elhagyása-ily súlyos következményekkel jár: Ézsaiás 48,14.    
Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
15.    
Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
16.    
Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
17.    
Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
18.    
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
19.    
És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől.
20.    
Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
21.    
Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.
22.    
Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!

Tehát a Kőszikla-mely az élhetetlen közegben-életben tart... a kőszikla személye sincs elrejtve előlünk, hiszen írva van: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész

  1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
  2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
  3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
  4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Most jön az a rész, amikor beszélnünk kell arról-mennyire kell szószerint venni tehát az Isten Igéjét-azaz a "kis malőrök" történetei...
Nézzük Nádáb és Avihu esetét: III.Mózes 10, Mózes III. könyve 10. rész

1.    
Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2.    
Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3.    
És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.

Nádáb vö Avihu az első szolgálatukon hibát vétettek-és ez lett egyben a földi pályafutásuk utolsó tette is...
Nézzük Mózes esetét: Mózes IV. könyve 20. rész

1.    
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.    
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.    
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.    
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.    
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6.    
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.    
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9.    
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki.
10.    
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11.    
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12.    
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13.    
Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.

Ez egy ilyen-visszatéő probléma volt a pusztában-mármint a víz kérdés... az ezt megelőző esetben- Mózesnek rá kellett ütnie a kősziklára. ( II.Mózes 17,6) Most azonban nem-hanem:"7.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.    
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak."

Tehát bár azt mondja az Örökkévaló: Vedd a botot... de nem azt mondja hogy üss-hanem azt: Szólj! kis malőr ugye? De ezek a kis malőrők, mint látjuk pont elégségesek ahhoz, hogy helyrehozhatatlan bajt okozzunk magunknak!
Folytassuk az evangéliummal: Jn.8,12.    
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.    
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.    
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.    
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.    
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.    
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.    
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.    
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.    
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.    
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.    
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.    
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.    
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.

Ebben a részben a kulcs mondat: "Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága."
Tehát tökéletesen követni a tökéletest! nem lehetnek "kis malőrök" nem lehetnek görbe utak! Amíg a pontos út mutatást követjük, addig a vizet adó kőszikla is ott lesz.
Namost ha viszont: Attól eltérünk..."21.    
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda."

Tehát a tökéletesség elérése a mindent vagy semmi alapján...  Jézus mondta is: Mt.5,48.    
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Váci Mihály verse jutott eszembe ennek kapcsán... mintha megfogalmazná számunkra a lényeget...
Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!...

érdekes... nem tudom hogy ő is hívő volt-e, de nagyszerűen megfoglmazta a lényegi részét a tökéletességre jutásnak...

Minden esetre Jézus tanítása, azért nem smakkolt a többségnek ott és akkor, mert meg voltak győződve arról, hogy az évenként-vagy alkalmanként, a bűneikért vitt áldozat elégséges az Isten előtt...
Pedig már régen megíratott: 10.    
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.    
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.    
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.    
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.    
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.    
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.    
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.    
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.

Tehát: " nem elég a jót akarni"... Az Örökkévaló-Jézus által lehtővé teszi a tökéletességre jutást-ami az úgy nevezett "Ó szövetségi" formában még elérhetetlennek bizonyult.
Jn.17,14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1589 Dátum: 2018 Július 28, 20:54:55 »
Mt.6,19.    
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.    
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.    
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.    
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.    
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24.    
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.    
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.    
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.    
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.    
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.    
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.    
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.    
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.    
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.    
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.    
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Áldott Testvérek, e mai alkalmunknak a címe, lehetne a 21-es vers mondata: 21.    
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Bizonyára emlékeztek-több ízben mondtam már: " Az új szövetségi írásokban-nincs semmi új-hanem a Tóra; a Tanach Igéit tanítja mind Jézus-mind pedig az apostolok."
Amit már a Messiási prófécia is jó előre jelzett: Ésaiás próféta könyve 42. rész

  1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
  2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
  3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
  4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
  5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
  6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
  7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
  8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Tehát ez a prófécia, egyszer tisztázza a Messiás tanításának eredetét és irányát plusz erre utal a tanításainak summájaként maga Jézus is: Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Most pedig az elmúlt alkalmunk anyagának egy jellegzetes pontját szeretném ismételni, egy Igét mely sarkallatos pontja a Jézus személyére vonatkozó értetlenségnek: Jn 8,19   
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

Ugye ennek az igének a vissza csengése, az Ézsaiás 42-8. verse- miszerint:" 8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak."
( Csakhogy egyértelműsítsük: az első hét versben a Messiásra tesz utalást, aki az Ő-azaz a Teremtő Igéit teszi naggyá (Ézsa. 42, 21.    
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.) Majd a 8-as versben tisztázza: A Messiás az Ő-tehát a Teremtő személyére hívja fel a figyelmet.)
Minthogy az Igét-legfőként az ó szövetségi Igét nem olvassák a legtöbben, így sem a Messiás személyével-Sem az Atya személyével nincsenek tisztában, és így alakulhatott ki az a téveszme, hogy Jézus eltörölte a parancsolatoknak való engedelem kritériumát-és függetlenné tesz az Atya akaratától...
Ígyaztán minden maradt a régiben, sokak esetében... A megtérésük a legjobb esetben is csak felszínes, mert továbbra is emberként-testies életet élnek, és testiesen gondolkodnak.
Jézus mondja: Jn 6,63   
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Erre-mintegy folytatásként, Pál is emlékeztet és egyben tovább is viszi ezt a gondolatsort, amikor azt mondja: Gal 5,25   
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.

Jézus-a Máté evangéliumának 6. fejezete szerint, pontosan ezt és az ezzel kapcsolatos- gyakorlati oldalát tanítja nekünk. Hogyan éljük meg az Istenbe vetett bizalmat a hétköznapokban...
Hiszen ahogy régen-úgy ma is oly sokan sorolják a hétköznapi gondjaikat, a hitük megélésének akadályai közé, illetve-Istentől nem megengedett eszközökkel próbálják ezeket a nehézségeket orvosolni.
Anyagi háttér biztosítása;a "jövőről való gondoskodás jegyében történő anyagi javak felhalmozása...Ezek az eszközök, a testi biztonságérzetet adják meg, amire a jelek szerint a hívőknek-továbbra is szükségük van.
Amikor az Isten a népét-Eggyiptomból kiszabadította-pontosan ez volt az első, amit igyekezett kiirtani a közfelfogásból. ( ne felejtsük el, hogy pont ez volt az oka annak is-hogy Eggyiptomba kerültek...)
Szóval a biztonságérzetünk-Istenben kell hogy legyen, és nem az általunk összehordott javakban.
Jézus tanításának eredete, amit a Mt.6-ban olvasunk-Mózes ötödik könyvében gyökerezik: Mózes V. könyve 8. rész

  1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

Ezekre a napokra, amikor az Örökkévaló tanította a népét a bizalomra-egy dolog volt jellemző, és a testies embereknek-jellemzően egy baja volt ezzel: Ahogy ezt Jézus megfogalmazza:  Mt.6,31.    
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.    
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.    
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.    
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Nézzük hogy Tanította- Isten az ő népét tehát: II.Mózes 16,14.    
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15.    
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16.    
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
17.    
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
18.    
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
19.    
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
20.    
De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.

Tehát az értelmesek számára, akik örömmel vették az Isten gondviselését a következő módon fogalmazódott meg a hálájuk: Zsolt 68,20   
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

Míg azok számára, akik testiesen gondolkodtak és mindíg elégedetlenkedtek, a következő módon: IV.Mózes 21,5.    
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

... Lábjegyzetnek: "6.    
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből."
A Testies gondolkodás-testies megnyilvánulása-elvette a büntetését. Erról beszél Jézus, amikor azt mondja:  Jn.3,5.    
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.    
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.    
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

A megtérés, a valódi megtérés, eredményezi az újá születést. ez pedig eredményezi a gondolkodás megváltozását-meg újulását is. Ez ugyan nem autómatikus, mert tanulni kell, de elengedhetetlenül fontos. Erre inspirál mindenkit Pál is: Rómabeliekhez írt levél 12. rész

1.    
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.    
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Egyszer régen... nagyon régen ... mintegy ösztönzésképp, egy mondat fogalmazódott meg bennem, és a nehéz napokon ez hathatósan segített: " Aki kihozott-az be is visz." Mert erre jutottam az Igéből. Hiszen azokat akik követték az Örökkévalót-( hacsak ketten is maradtak azok közül akik elejétől fogva a szemtanúi voltak Isten szabadításának) - Bevitte az Örökkévaló az Ígéret földjébe.
És nemcsak hogy kihozott... nemcsak be is visz... de a két pont között meg is tart!
V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

Minden hívő azzal igazolja magát-mások előtt: Isten országának állampolgára vagyok... De Pál azt mondja: I Kor.4, 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Mi is ez az Isten országa? Nos ahogy ezt Pál definiálja: Rm 14,17   
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Igazság- Azaz az Isten Igéjének követése! ( Jn.17,17; Ez.36,27.)
Békesség-azaz az Istennel való békesség, mely az Istennek való feltétlen engedelem következménye, hisz ezeké az Isten gondviselése! ( I Mózes 22,1-14.)
És a Szentlélek által való Öröm-Ami a garanciája az előző kettőnek.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,