Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 114017 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2954
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1590 Dátum: 2018 Szeptember 08, 20:55:39 »
III.Mózes 23,  23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

Áldott Testvérek-idén-9.-én este veszi kezdetét, a Ros hásáná ünnepe. Ros hásáná-szó szerinti fordításban annyit tesz: Az év feje.
tehát ezen ünnep az úgy nevezett : "Zsidó újév." A Héber gondolkodás szerint, az Örökkévaló-ősszel teremtette a világot, illetve mindent, láthatóakat és láthatatlanokat.(Mózes I. könyve 2. rész

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. )

Ezzel tökéletesen egybe vág az- hogy az Örökkévaló-örök rendeletül adta, a tisri havában tartandó-ünnepeket, melynek első felvonása ez a zsidó újév.
Ezen a napon megemlékezünk, a világ-és ezen belül, az ember teremtésének 5779. évfordulójáról, illetve-megújítjuk a szövetségünket az Örökkévalóval, a világ létezésére, és újjáteremtésére.
Ezen alkalomból kifolyólag-és hamár a termtés történeténél járunk: felidézzük az év ezredek óta visszhangzó kérdését az Örökkévalónak: Ember! Hol vagy? (I.Mózes 3,9.)
Ez a következő napok miatt lehet fontos, hiszen a Ros hásáná két napos ünnepével veszi kezdetét, a Tíz Bűnbánó nap-hiszen ezen napok után, a Yom kippúr ünnepe következik, ami tulajdonképpen nem más, mint az
Ítélet napja. De erről majd akkor beszélünk bővebben...
Tehát a kérdés: "Ember hol vagy???" Ez a kérdés-nem földrajzi kérdést firtat, hanem azt, hogy hol vagyunk attól, amire teremtett bennünket az Örökkévaló?
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

B'resit-azaz: Kezdetben tehát, az Örökkévaló az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. ez nem csupán a testi megjelenésról szól, hiszen kezdetben a test-csupán eszköz volt a lélek számára-hogy cselekedhesse az Isten akaratát teljes engedelemben.
I.Mózes 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ezen a ponton az ember ( Ádám)- élő lélek volt-és nem testi ember... azzá csak a bűnbe esés után avanzsálódott.( I.Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. )
Nos a Testi ember-nem élhet örökké, plusz az Apostol is megmondta: 1Kor 15,50   
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Tehát ezen jeles ünnepen ilyeneken merengünk... Tehát hol vagyunk ahoz képest-amire teremtett bennünket az Örökkévaló?
A Kérdés apropóját, az ünnep egy másik neve-illetve a nevének megfelelően, egy hang adja. ez a másik neve az ünnepnek: Kürtzengések ünnepe. És ebből kifolyólag-ezen alkalomból-kürtzengéseket-sofár hangzásokat hallgatunk.
A Sofár nem más, mint a Kos szarvából készült kürt. Ezzel a kürttel jeleztek-üzent egymásnak a nép.
Ilyenek mint: "Tkiá" ez a hang, a nép összehívására szolgált. Maga a hang: egyetlen éles kürtszó.
Vagy egy másik hang, a "Svarim" Ezzel adták tudtára a hozzátartozóknak, egy családtag halálát, és ezzel hívták gyászra a rokonokat-barátokat...
ez a hang ( nevébül adódóan: "Törések" három elcsukló-sóhajtásszerű hang.
illetve, legyen itt megemlítve a "Truá" ez a riadó jelzése,és ugyan ebben a riadóban egyszerre emlékeztet is bennünket arra-hogy Isten mellettünk áll, és megsegít. Ez a hang-kilenc rövid szaggatott hagból áll.
Hogy ezek a hangok hogyan és miben inspirálhatnak bennünket a kérdéssel való szembesülésre? Nos ehhez ismerni kell a történelmet... az első sofárt ugyanis abból a kosszarvból készítették-amit maga az Örökkévaló adott Ávrámnak, a fia helyett való megáldozásra.
Mózes I. könyve 22. rész

  1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
  15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
  16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
  17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
  18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek...

Ez a történet tehát a viszonyítási pont, amihez képest-pozícionálhatjuk magunkat... Figyeljük meg a történetet, az előzményektől kezdve:
Ávrám tehát-tökéletesen követte az Örökkévalót-mindenben. Amit kért tőle-mindenkor teljes engedelemben végrehajtotta-míg végül az egyetlen fiát kérte tőle az Örökkévaló, merthiszen aki így él mint Ábrahám, az kinyilvánítja a teremtett világ számára-Neki semmi sem fontosabb-Istennél!
És amikor ezt az egyetlent kérte még tőle az Isten-azt is kész volt feláldozni Ábrahám az Istenért. Tehát ezzel azt tanítja nekünk a történet, hogy akik így élnek-azok jutnak el az Isten hegyére, a Móriára, amit ma Yerusálemnek nevezünk-ami azt teszi: Istennel való békesség megalapítása- és minthogy ez nagyon is kifejező név,
ez azt jelenti- hogy akik ide eljutnak-azok vannak békességben az Istennel-hiszen az Apostol is mondja: Gal.2,20.    
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És ezeké a Helyettesítő áldozat!!!
I Mózes 22,12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés...

Nos Testvérek, ez az ünnep tehát ezekről szól, és ha valaki "A" Kérdésre- esetleg csak száj húzogatással vagy ajkai lebiggyesztésével tud reagálni-nos azoknak-velem együtt- ez az ünnep vezeti be a 10 bűnbánó napot, hogy jó reménnyel állhassunk az ítélőszék elé.
II.Kor.5,10.    
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2954
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1591 Dátum: 2018 Szeptember 15, 20:48:07 »
Joél 2,  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
  17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
  18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
 
Áldott testvérek. Az elmúlt alkalommal-a Roshásáná ünnepéről beszéltünk, mint az őszi ünnepek első ünnepéről, melyben megemlékeztünk az Örökkévalóval kötött szövetségről, mely a világ fennállásáról és az Újáteremtéséről szól.
Miközben megértettük az önvizsgálataink során, hogy ez- ebben a jelenlegi formájában nem maradhat fenn,( 1Kor 15,50   
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.)
Így tehát az elmúlt ünnep, mintegy ajtó nyitója lett a bűneink feletti bánatnak... A következő ünnepünk, a Yom kippúr-ezpedig valójában mint tudjuk-nem más, mint az ítélőszék előtti megjelenés.
Tudván tudjuk, hogy ha egyszer oda kell járulnunk...( mert előbb-utóbb-mindegyikünknek oda kell járulnia!!!  II.Kor 5,10.    
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.) Ott már nem lesz lehetőség a korrekcióra, Mert a Dajan ha Emet ( Az Igaz Bíró)
Által meghozott döntés-Végleges döntés lesz, létünk további részére vonatkozóan. ( Jel.20,  12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
  13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
  14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
  15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. )

Erről az Ünnepről majd a maga idejében, bővebben fogunk beszélni-ám addig még van egy pár napunk, és azt kihasználandó-igyekezzünk méltőképpen készülni erre a jeles alkalomra.
De hogyan is lehet ezekre az úgymond: " Rettenetes napokra" felkészülni? Nos ahogy azt a Próféta mondja: Ézsaiás 1,  10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
  11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
  12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
  13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
  14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
  15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
  16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
  17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
  18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
  19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
  20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!

Figyeljük meg újra a következőket: "15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
  16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
  17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét."

Tehát amit meg kell érteni: A felszínes ájtatosság, az irgalomért való könyörgések...semmit nem érnek! "15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. "
Ezek a sorok Testvérek- a T'suváról-azaz a megtérésről szólnak, és ezen belül pedig: Konkrétan a gondolkodás és a cselekedetek jó irányú megváltoztatásáról.
A helyes sorrend tehát: " Tanuljatok jót tenni" Mert honnan tudhatnánk önmagunktól, hogy mi a jó az Örökkévaló szemében? Tehát a Tóra tanulmányozása által tudjuk meg azt, amit az Örökkévaló nyilvánított jónak.
A következő lépés: " törekedjetek igazságra" Mielőtt valaki a szívéhez kapna-szeretném Jézus szavait idézni,melyet- elvárásaként és parancsolataként adott:Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ez a lépés tehát az, amit intellektuális szinten-lehetetlen megtenni! Az ilyen irányú törekvés-cselekedetekben nyilvánul meg. Tehát volt eddig a gondolkodásunk megváltoztatása, azután a jó és helyes értékrend általi készség a cselekedeteink megváltoztatására, és a harmadik lépésben:
"vezessétek jóra az erőszakoskodót" Nos ez a közvéleménnyel ellentétben nem arról szól és nem is arra utal-hogy másokat okítsunk, hanem szó szerint arra inspirál, hogy a jó cselekedeteink által, mintegy: A világiak a testiek kontrasztjaként-jó példát mutatva-vezessünk-tehát-járjunk elől.
Ebben a formában, nem magunkra hívjuk fel a figyelmet-hanem a Jót; az Igazat felmutatva,maguk az Isten szerinti - jó cselekedetek vonzák magukra a figyelmet, és irányítják magukról-Istenre!
Ahogy erről Jézus is beszélt: 37.    
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38.    
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

Miközben felidézzük magunkban az Örökkévaló tanítását ( Torá) illetve ezt összevetjük az eddigi életünkkel, az már bűnbánatra ad okot.
Ne feljtsük el: Mentségként nem lehetséges a tudatlanság adta "menedéket" felhozni... Ilyenkor szokás mondogatni: " Az Isten elnézi a tudatlanság idejét"... csakhogy ez nem így van, mintahogy az Ige sem ezt mondja!
Figyeljük csak meg ezt az Igét: Apcsel 17,30.    
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.    
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Ugye volt a tudatlanság ideje, amikor még nem ismertük az Istent... de azután, minthogy értelemre jutottunk az Ő léte felől, meg kell térni, és ennek első lépése-mint ahogy azt már tárgyaltuk: " Tanuljatok jót tenni"!!! Azaz: A tudatlanság idejének ezennel és ünnepélyesen: VÉGET KELL VETNI!
Tehát az iskolapad... de ha Ismereteket szerzünk, és birtokába jutunk a tudásnak, csupán maga a tudás-mint intellektuális ismeret sem elég!
Hiszen írva van: Jak 4,17   
A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
Ez nem a lehetőségről szól... mint pl: most ezzel az emberrel tehetek valami jót... Hanem az Ismeretről! Tehát valaki tudja az Igazságot-de nem él azzal. Ahogy Jézus mondja is: Luk.12,47.    
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.    
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Tehát ha és amennyiben-ezen gondolatok nyomán, arra a megállapításra jut valaki, hogy az ítélet napjának gondolata, aggodalomra ad okot-az velem együtt-a bűnbánó napokat tartja, egészen e hó-18.-a estjéig.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2954
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1592 Dátum: 2018 Szeptember 29, 20:51:09 »
 III.Mózes 23, 39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
  40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
  41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
  42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
  43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.

Áldott Testvérek. A Legutolsó az Úr ünnepei közül-a Szukkoth azaz a Sátorok ünnepe az évben. Nem azért mert a leg kissebb, hanem azért-mert eddig az ünnepig-illetőleg ezen ünnep kiteljesedéséig, el kell ( -ene) jutni.
( erről a későbbiekben majd bővebben fogunk beszélni...)
Figyeljük meg-az Ünnep idjét-mivel köti egybe az Örökkévaló: "39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
  40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.

Ezen ünnep-tehát a betakarítás idejével van egybekötve. Most vegyük sorba ezen ünnep jelentését, hogy megérthessük: Mit is ünnepelünk, mire is emlékezünk ezen ünnep alkalmával.
Van egyszer tehát, hogy az Örökkévaló-mikor Eggyiptomból kihozta az Ő népét-Sátorokban lakatta őket. Ez több dologra is utal. Elsőként: Vándorlás. Aki tehát Sátorban lakik, az vándor-azaz: Nem a maga földjén van.
A Vándorlás példája, emlékeztet bennünket egyszer a Hitbeli Ős Atyánkra-Ábrahámra, akiről meg van írva: Zsid.11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
  9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
  10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
  11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
  12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
  13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
  14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
  15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
  16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Tehát van egyszer ez-de van itt mégvalami...Nevezetesen: Akik sátorokban laknak, azok kiszolgáltatottak is. Nemcsak az elemeknek, de a terület tulajdonosainak is...
Amíg az Örökkévaló népe, ezen vándorlás alatt tökéletesen engedelmeskedett az Örökkévalónak-azaz: Egységben voltak vele, addig az Örökkévaló-velük volt, és a tőle való félelem blokkolta a környező népeket.
A nép-Istennel való közössége-megsemmisítő volt azokra nézve, akik megpróbáltak-akármi módon ellenállni a néppel.Nagyon fontos megértni, hogy az Isten jelenléte védelmezte a népet, és nem a hadi tudásuk, nem a férfiainak ereje... Talán a leg szembeszökőbb példa erre:
II.Mózes 17,8.    
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9.    
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10.    
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11.    
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.

Tehát az örökkévaló védelme-oltalma a népe felett-mely által elválasztja az Övéitől a tőle idegeneket. Nagyon fontos lehet ebben az értés: Istennel való közösség feltétele-a Neki való engedelem, és ennek megléte-garantálja az Örökkévaló oltalmát.
És mindezek mellett: Az Isten áldása! Nem elég-hogy az Örökkévaló, megvigyázza az Övéit, de meg is áldja őket-mindenben!!!
Az élhetetlen környezetet-Élhetővé teszi számukra. Erről talán a leg szebben-leg szemléletesebben, a Próféta ír: Ésaiás próféta könyve 35. rész

  1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
  2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
  3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
  4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
  5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
  6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
  7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
  8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
  9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
  10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.

Tehát az Isten Védelméről-út mutatásáról-áldásairól is emlékezünk, illetve ezek- a jövőre nézve, reménységgel töltenek el bennünket, éspedig oly módon, hogy Isten ezt egyszer megtette-tehát például adta nekünk, mi pedig tudjuk, hogy Ő nem változik.
Isten népe-Ezen időszakban, Yisráélben-most lombsátrakban lakik, és ezen dolgokra emlékeznek...Örökké-mert örök időkre szól a szidra.( rendtartás) Ilyenkor a kötelező áldásmondás-a követkőképpen hangzik:„Bárúch Atá Adonáj, Elohénú, Melech Háolám, aser kiddəsánu bəmicvótáv, vəcivvánu lésév baszukká!”
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk!”

Tehát most itt vagyunk, és azon kevesek, akik megemlékeznek erről az ünnepről-közüllük is csak kevesen tudják a jelenben-pláne meg a jövőben-mihez kötni ezt az ünnepet...
A Bibliában-Micráim, azaz Eggyiptom- a világot szimbolizálja, a maga rabszolgaságban tartó fortélyaival-félelmeivel... Megtérésünkor, a világból kiszabadultunk, az Új élettel járó-új értékrend követése által.
Nagyon fontos megértenünk, hogy az Új életre-a Szabadító vezetett bennünket, az Örökkévaló akarata szerint, tehát nem a mi érdemünk volt ez. Ahogy ezt maga a Szabadító- azaz Yessua-azaz Jézus mondja: Jn.6,63.    
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.    
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.    
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ez a földi pályafutásunk tehát nem más, mint a Pusztában való vándorlásunk, melynek célja hogy eljussunk az Ígéret földjébe... ezen közben mi ezen a világon-csupán: Átutazók és vándorok vagyunk...
Ez a világ nem a miénk! Nem ide vetünk, nem is itt akarunk aratni! Nem ide tartozunk!!!
Jn.17,6.    
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.    
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.    
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.    
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.    
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.    
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.    
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.    
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.    
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...

Akkor tehát figyelelem: "6.    
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.    
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.    
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.    
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid."

Tehát ugye az engedelem, ami garantálja az örökkévaló oltalmát ebben az idegen környezetben... és ezek után a végkifejlet: Jel. 21,Jelenések könyve 21. rész

1.    
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.    
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.    
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2954
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1593 Dátum: 2018 Október 06, 20:44:46 »
 Áldott Testvérek. A legutóbbi alkalommal, a Szukoth ünnepéról beszéltünk, és elöljáróban említést nyert, a Szukoth ünnepének nyolcadik-kilencedik napja is, ami valójában egy külön ünnep-az ünnepen belül. Ezt az ünnepet
nevezzük: " Smini áceret"-nek, a Szent tan utasításából kiindulva: "„A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen… Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát!” (3Mózes 23:36.)"
Áceret = gyülekezés
Smoná = nyolc

Ezen a napon, a Tóra öröm ünnepe zajlik. Ünnepeljük a Tórát, hiszen annyi mindent köszönhetünk az Isten Igéjének. Ezen az Ünnepen a Zsinagógákban, a kitörő öröm és boldogság a jellemző. A Zsinagógákban ilyenkor hétszer körbe hordozzák a Tórát,
és igyekeznek lehetővé tenni, hogy mindenki megérinthesse-vihesse pár lépésen keresztül. Ekkor mindenki táncol-énekel... Az egész öröm ünnep zavarba ejtően hasonlatos egy esküvőhöz... ( Lehet hogy nem véletlenül??? )
János levelének első fejezete, mintha ezt az Ünnepet jelenítené meg számunkra-picit mélyebb értelemben...: János Apostol I. levele 1. rész

  1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
  2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
  3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
  4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.

Szintén ezen az ünnepen történik a Tóra utolsó fejezetének felolvasása, hiszen egy év alatt folyik a Tóra olvasása-heti ciklusokban. Aki az Utolsó részét olvassa fel a Tórának, azt nevezik: Chátán Torá-nak- A Tóra vőlegénye.
És szintén ezen a napon ( Ünnepen)  kezdik előről a Tóra olvasását, Természetesen a B'resit könyvével, és aki ezt olvassa fel, azt nevezik Chátán B'resit-nek, azaz a B'resit vőlegényének.
A Zsidóságban, nagy hangsúlyt fektetnek a Tóra tanulmányozására, és ennek oka, elég egyértelmű.
Mit is ünnepelnek- ünneplünk tehát? Miért ez a nagy öröm ezen az ünnepen?
Nos a Tóra írja: V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
  16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
  17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
  18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
  19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Az Úr megszabadítottai, Eggyiptomból ugyan kijöttek, de csak egy nép voltak-ráadásul egy elegy nép, hiszen még eggyiptomban feltűnt másoknak is, hogy egyedül Ysráél Istene az Egy Igaz Isten, és aki neki enged, azt megáldja-aki vele ellenkezik-azt elsöpri.
Ezért más népek képviselői is megtartották a szabaduláshoz adatott kritériumokat ( parancsolatokat) melyek megtartása által, elválasztódtak az Eggyiptomiaktól, és ezeket is-megszabadította az Örökkévaló.
II.Mózes 12, 29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
  30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
  31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
  32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
  33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
  34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
  35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
  36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
  37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
  38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.

Értjük mi ezt? Vajjon érti-e a Kereszténység azon része ezt, akik fennhagon prédikálják, hogy a Törvény a Zsidóknak adatott csak?! Valójában azoknak adatott a Törvény, akik az Örökkévalóval szeretnének frigyre lépni!
Eggyiptomból tehát az Örökkévaló-nem csak Zsidókat szabadított meg, hanem nemzetek belieket is, de ennek feltétele-úgy a Zsidók mint a nemzetkből származók számára az Istennek való engedelem volt!
És már itt, a Szabadítás elő estjén kezdi hirdetni az Örökkévaló: II.Mózes 12,49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Jézus-Az Örökkévaló Testé lett Igéje, a Főpap-i imájában ezt Imádkozta és ily módon járt közben az Övéiért: Jn.17,  6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
  7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
  8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
  9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
  10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
  11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
  12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
  13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
  14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
  16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
  18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
  19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
  20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...

Tehát láthatjuk, hogy Jézus bár mindenkiért jött-de csak azokat nevezi az Övéinek, akikről így szól: " Jn.17,6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a TE BESZÉDEDET MEGTARTOTTÁK "
Ezen kis kitérő után tehát térjünk vissza a megszabadítottakhoz: Tehát Micráimból már kijöttek... és??? Na most jön az a rész, ami vázolja a lehetetlenség fogalmát...
Hogyan éljenek ezután? mit tegyenek, amivel nem az Örökkévaló haragját-hanem Örömét váltják ki? Kezdve a leg apróbb dolgoktól a leg nagyobbakig... Mit szeret az Örökkévaló-és mit gyűlöl? Mely cselekedetre jön áldás-és melyre átok???
Egy oly állapot, amikor az ember csak találgat, és mások véleményét fürkészi, ami szintén nem biztos támpont, csak valami, ami " TALÁN" sikerre vezet...
Na ekkor a leg kézenfekvőbb, és egyben az egyetlen lehetőség-ami által biztosak lehetünk mind a tanács eredetiségében, mind pedig a tanács követésével járó siker elérésében, ha magától az Istentől kérjük el az UTAT-aminek követése által- vele lehetünk egységben, és részesülhetünk-áldásaiban, továbbá biztosan tudhatjuk hogy
neki tetszőek a cselekedeteink... Jézus mondja: Jn.14,"...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."
Na ezért kérte az Isten népe a Tórát- a Szent Tant- pláne meg, hogy Istennek minden áldása-ezen "kritériumhoz" azaz a Szent Tannak megtartásához van kötve!
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

Tehát újra: A közönségestől való elválasztás, azaz az Isten részéről való elszentelés egyetlen kritériuma: "5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet..."
... De sajnos- vannak akik még ezek ellenére is azt gondolják, hogy ez csak a Zsidóknak szól...
Na ezek kedvéért- most nézzük az engedelemért ígért jutalmat: II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

Ugyan ez - az Új Szövetségben:I Péter 2,9.    
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.    
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Azt mondtam már- hogy aki nem ismeri a Tórát-az nem értheti az újszövetségi írásokat???(!)
Na ezért a kitörő öröm ezen az ünnepen, ezért a jókedv... Hiszen megvan az Út-megvan az Ige által, az Istennel való kapcsolat!!!
Ésaiás próféta könyve 35. rész

1.    
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.    
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.    
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.    
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.    
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.    
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.    
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.    
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.    
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.    
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2954
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1594 Dátum: 2018 Október 13, 20:58:08 »
Zsidókhoz írt levél 12. rész

  1. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
  2. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
  3. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
  4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.

Áldott Testvérek. A mai kornak is megvannak a maga nehézségei a Hívők számára. A Szent tanban vannak fejezetek-melyek oly személyekről szólnak, akik nehéz időkben-roppant ellenséges körülmények közt éltek-
Istennek tetsző életet, és ezzel magukra vonták a nemzedékük-(környezetük) megvetését-haragját... Kár hogy e mai-"felvilágosult " nemzedék-ezt nem példaként értékeli...
Ilyenek mint Noách, vagy éppen : Ábrahám, esetleg: Lót... Hogyan lehetne az ő esetüket példaként értékelni? Nos öly módon, hogy meglátjuk az Örökkévaló tanítását-ezek életében-életével kapcsolatban: Lehetséges emberi testben-nehéz, sőt: Lehetetlennek
tűnő helyzetben is-Istennek tetsző módon élni!
Nézzük Jób esetét: Mózes I. könyve 6. rész

  1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
  2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
  3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
  4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
  5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
  6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
  7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
  8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
  9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

Ez a 9-es vers-picit félreérthetőre sikeredett, nézzük meg az eredeti Héber-Magyar fordítást is, erre vonatkozóan: 9. Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igazságos, tökéletes férfiú volt az ő nemzedékében; Istennel járt Nóé.
Ezzel a mondattal kapcsolatban, a Héber gondolkodás kettő magyarázattal is szolgál:
1; NOách Tehát azokban a nehéz időkben is tudott Istennel járni-bizonyítva ezzel, hogy az Istennel való járás-nem a környezeti hatások által befolyásolható tényező.
2; Az Ő nemzedékében volt tökéletes! Tehát más-későbbi nemzedékek között, már nem lett volna oly kimagasló az élete. Noách története, felefed valami hiányt, amit a későbbiek világosságában láthatunk meg.
Nézzük mi lehet ez a hiányosság-amit a későbbiek- Istennel való kapcsolatával egybe vetve vehetünk észre:
Példaként-Jób esete: Jób könyve 1. rész

  1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
  2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
  3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
  4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
  5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.

Ugye látjuk- Jóbnak gondja volt a környezetének-Istennel való kapcsolatára is. Nemcsak áldozott értük, de ahogy olvastuk is: "5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket..." A megszenteléssel szorosan összefügg, hogy tudatosan tanította is őket...
Vagy egy másik példa:
II.Mózes 32,29.    
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.    
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.    
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.    
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál...

Mózes-közben járt a népért, hogy nemondjam: egysze s mind: Önmagát adta volna a népért! Ahogy ugyanezt később Rav.Saul ( aki később Pálként robbant be a köztudatba) is megtette: Rómabeliekhez írt levél 9. rész

1.    
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2.    
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3.    
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4.    
A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5.    
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.

... És elég hosszan itt ülhetnénk, ha sorba vennénk a többieket is, akik tanították a környezetüket-őrizték a népük-Istennel való jó kapcsolatát-közben jártak az emberekért-jó példát mutattak az életükkel, és ezzel sokak haragját és nem tetszését vonták magukra-De nem az Istenét!
A Törvény-két kőtáblán adatott, és ez két Főparancsolatban foglalható egybe:
I; V.Mózes 6,4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
  5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

II; III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

Azt nem lehet, hogy az egyik Főparancsolatot megtartjuk, míg a másikat elvetjük! Lássuk meg Noách példájából, ennek mi lett a következménye:
A víz által megtisztított világra-újra bűn borult. Pusztán az Istennel való jó kapcsolat nem elég; pusztán a jó példa nem elég... De tanítani és közbenjárni is kell az emberekért.
A második Fő parancsolat így szól: Szeresd a felebarátodat-mint önmagad ! Ennek konkrétabb magyarázata a Mester által: Mt.7,  12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Na most lenne jó tudni azt, hogy " kik a felebarátaink?"
Jézus mondott egy példát erre a felmerülő kérdésre, amit az akkoriak még megérthettek, de a maiak sajnos csúnyán benézik...
Luk.10,25.    
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26.    
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27.    
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28.    
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29.    
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30.    
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31.    
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32.    
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33.    
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34.    
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35.    
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36.    
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37.    
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

Hogy mi is megérthessük ezt-értenünk kell azt is, hogy a Kohén illetve a Lévita-miért kerülte el a bajba jutottat?!

A Törvény így szól: Mózes III. könyve 21. rész

1.    
Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: Senki közülök meg ne fertőztesse magát halottal az ő népe között;
2.    
Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával, fiával, leányával és fiútestvérével,
3.    
Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, a ki még nem ment férjhez: ezt megérintheti.

Sem a Kohén-sem pedig a Lévita nem volt gonosz tehát-sem önzőek nem voltak. Erről az emberről azt olvastuk: "Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan."
Tehát nem volt tudható hogy él-e? De ha nem élt volna, akkor Áron leszármazottai a következőkben lettek volna terheltek: 1; Megszegték volna az Örökkévaló Rendeletét. 2; Megfertéztették volna magukat, és ez a tény kizárja a szolgálatot számukra.
Szóval nem velük volt ebben az esetben a gond-nem is a Törvénnyel. Lássuk a Somroni hozzáállásának magyarázatát még a teljesség kedvéért:
Somron. Ez egy település-Yisráél földjén-mely két hegy közt-a völgyben helyezkedik. Ez a két hegy a har Ébál és a har Gerizim. Erre a területre kényszer telepítettek be, idegen népeket a Görögök illetve később a Rómaiak is,
Tehát az ezen településen élőket-a többi Izraelita törzs, mintegy: Ki közösítette, tehát megvetettek voltak. Ez a példabeli ember pedig, nem a lenézett személyére nézett, nem vette ragadománynak azt hogy most akár bosszút is állhat magáért mintegy: Dacból... annak ellenére hogy tudta hogy továbbra is kiközösített marad-
Mindennek ellenére-önzetlenül és ismeretlenül segített azon, akinek segítségre volt szüksége. na ez a példa jelentése és magyarázata.
Tehát a felebarátság definíciója: Egy barátsághoz-két fél kell, így lesz a kapcsolat "Barátság". Namost ha csk én viszonyulok akárki máshoz barátként, annak ellenére hogy ez viszonzatlan maradd-akkor beszélünk: Felebarátságról!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,