Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 122503 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1605 Dátum: 2019 Január 26, 20:52:14 »
Ézsaiás 45,
18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.

Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal már érintettük ezt az Igét, de jelentésében és mondanivalójában annyira fontos ez az Ige, hogy a mai alkalommal visszatérünk hozzá-és ebből kiindulóan haladunk tovább.
Valójában ezen Ige olvasásakor azt érezteti velünk az Isten, hogy Ő nem megtalálhatatlan, nem észlelhetetlen... Ahogy erről Pál is beszél:
Apcsel 17,22.    
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.    
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.    
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.    
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.    
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.    
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.    
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.    
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.    
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.    
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Ha és amennyiben, az Ézsaiás 45-eddig olvasott részének folytatását is megfigyeljük-megláthatjuk hogy Pál-az Atheniaknak, valójában az Észaiás 45 alapján hirdeti az egy Igaz Istent, és a hozzá való megtérés
lehetősségét és fontosságát.

Tehát nézzük: Ésa 45,18.    
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20.    
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21.    
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22.    
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.    
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.    
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.    
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

Lássuk a legfontosabb kulcs szavakat: Ésa 45,18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
vs.
Apcsel 17,26.    
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait...

Ésa 45,19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
vs
Apcsel 17,27.    
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.    
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.    
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.    
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

...
És bár a két Igeszakasz, a mondanivalójában azonos,Hiszen az Isten keresését, és a megtérés fontosságát emeli ki, mindkét Igeszakasz szerint: Nem lehetetlen vállakozásról van szó, ám van benne egy furcsa mondat, ami a ma esti Igehirdetésnek,
ajtót nyit: Ézsaiás 45,25.    
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

Hogy ez a mondat-valóban furcsa-e? Nos valójában azok számára akik értik-teljesen érthető és következetes! Azok számára akik nem is gondolkodtak ezen mondat értelmén és jelentésén-azonban zavaros... talán éppen ezért sikerült félre érteniük.
Bár a többi igeversben az "egész földkerekség"-ről szól-azaz az emberiségről, itt minthogy Izráélt említi-megigazulást említ... sokan az szerint gondolkodtak régen-és ezt örökítették át azóta is, hogy a parancsolatok, a számonkérés félelme csak a zsidóknak szól
míg a jó ígéretei Istennek a nemzeteké...
Nos mint mondtam: Nem erről van szó-hanem egy sokkal több-sokkal mélyebb-sokkal csodálatosabb dologról. Arról hogy Isten-minden egyes embert egyformán szeret!
Minden ember egyformán fontos számára-függetlenül az illető nemzetétől-társadalmi pozíciójától...stb.
Azoknak az embereknek az összessége-akik az Ő szabályai szerint járnak-az Ő népévé lesznek.
Éppen ellenkezőleg, mint ahogy azt a kereszténységben sokan gondolják, hogy a közösség szenteli meg az egyént. valójában az egyének szentége-szenteli meg a közösséget. Ezért nem szabad más szabályok szerint járót befogadni, ezért nem szabad a bűnt, magunk között megtűrni, ezért nem szabad
az egyéni szentégből engedni-mert az kihatűssal van a közösségre is. Az EGyiptomból kivonulók számára-ezért volt minden elkövetett bűn megtorlása oly súlyos és végzetes.Hiszen a közösség, éppen a leg sebezhetőbb állapotában szakadhatott volna el Istentől, ha megtűrik a bűnt a soraikban.
Valójában az történt, hogy amikor a soraik közt-felütötte a fejét a bűn, akár a lázadás-akár a bálványimádás-akár az engedetlenség... a súlyos ítélet végrehajtása által az lett kijelentve, hogy a bűnt nem tűri meg a nép-hanem Istent és az Istennel való közösséget választották.
A mai napokban is ugyan ennyire fontos (lenne) ez a szabály és éppen ezért. Ezen súlyos ítélet végrehajtására adatott mára, a kizárás.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész

1.    
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2.    
És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3.    
Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4.    
Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5.    
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
6.    
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.    
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.    
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9.    
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.    
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11.    
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12.    
Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13.    
A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.

Valójában ez a fajta kizárás, a halálos ítélet végrehajtásának a mai formája. Még egy példa ennek folytonosságára:
II.Kor.13,7.    
Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8.    
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
9.    
Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10.    
Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.

Ugye azt olvastuk: "ama hatalom"... mely hatalom?
Mt 18,18   
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

Megkötés= befogadás; megoldás= kizárás. ám ennél azért többet jelent, csak a terjedelem miatt egyszerűsítettem.

Ha tehát az emberek az Isten szabályait követik és az Isten tanítása szerint élnek, a jellemzőjük tehát: Egy Isten, egy szabály, egy cél. Egy néppé-nevezetesen: Isten népévé válnak.

Ez nagyjából annyit tesz, ha a nemzetekbeli, megtér az Egy igaz Istenhez, tehát: Ábrahám Yichák vö Yakov Istenéhez, ugyanakkor be is oltatik Isten népébe!
Hogy ez mennyire fontos sorrend? Rendkívül fontos! Olyannyira fontos, hogy a Test szerint Izraelita, ha nem követi az Istent, kizáratik a néppből.
Ahogy ezt Pál is mondja:
Róma 2,17.    
Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18.    
És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19.    
És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20.    
A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21.    
A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22.    
A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23.    
Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24.    
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
25.    
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26.    
Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27.    
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.
28.    
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.    
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Valójában azonban, ezen alap tény kritériumára, mármint hogy az egyén szentsége szenteli meg a közösséget és nem fordítva, hogy az Isten számára minden egyes ember-egyformán fontos, hogy az egyének szentsége határozza meg az együvé tartozást és nem a földrajz...
kell-e több; kell-e szemléletesebb; kellhet-e kézenfekvőbb vagy konkrétabb bizonyíték annál, ahogyan az Isten kijelenti magát, ahogy az Isten megszólítja az embert?!
Mózes II. könyve 20. rész

  1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
  2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. ...

Egyes szám-második személy! TE!!! És az egész törvény, ezen megszólításban adatott az Istentől-azok számára akik Őt keresték...Hiszen a nép-minden egyes tagja-egy emberkéntés egyénenként kereste az Isten, és nem a közösség-hanem az egyén számára kérte a járható Utat:
 V.Mózes 26,15.    
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.    
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.    
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.    
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.    
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Hogy mely rendelések; mely végzések megtartása ez az Út?

Isten ezen szabályok-végzések-rendelések megtartására-szintén egyes szám-második személyben beszél, azaz: TE!!!
S'má Yisráél:

Mózes II. könyve 20. rész

  1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
  2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
  3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
  4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
  5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
  6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
  7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
  8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
  9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
  10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
  11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
  12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
  13. Ne ölj.
  14. Ne paráználkodjál.
  15. Ne lopj.
  16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
  17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

vö imru: Ámén!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1606 Dátum: 2019 Február 02, 20:54:02 »
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Áldott Testvérek. Amint az Igében olvassuk-az Örökkévaló-miután bevégezte a föld (Ádámá) teremtését, megalkotta az embert a Maga képére és hasonlatosságára. Ez a tény-hogy a Maga képére és hasonlatosságára alkotta az embert, nem a fizikai jellemzőket fedi-
hanem sokkal inkább a lelki hozzáállást, az értékrendet, a jó és igaz dolgok értékének megőrzését. Az Örökkévaló-tehát az emberre bízta a földi teremtményeinek őrzését, gondviselését.
Ez magában foglalja a rend-az Isten által felállított rend (Szidra) megvigyázását-fenntartását.
Az Örökkévaló, amikor teremtette a földet-azzal egyidőben teremtette a Mennyet is.

Mózes I. könyve 2. rész 1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

De nemcsak a teremtés ideje azonos a két élettér teremtésében-hanem a rend is! Amikor az Örökkévaló, megadja Mózesnek a szuka (sátor) építésének illetve a berendezéseinek-el rendezésének instrukcióit-azt mondta Mózesnek:
II.Mózes 25,40. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.

Tehát a földi rend- a mennyei képmása. Ugyan az a rend-ugyan az a tartalom, hogy akár az Égi-akár a Földi: Istent mutassa fel-Istent dicsőítse-Istent magasztalja.

I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
  8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

Isten volt az tehát, aki mindeneket teremtett és minden munkája elvégzésének végén, megalkotta az embert, és a készbe ültette, hogy amit alkotott az Isten-azt őrizze meg, ilymódon gondoskodott a földi rend fenntartásáról.
( van egy régi szatírikus-felemlítés, miszerint egyszer egy ember felnéz az égre és így szól: Istenem... a földön a sok nyomor...az emberek éheznek, mint például a szomszédom;nélkülözniük kell...miért nem teszel valamit?
Mire az Isten így szól: Már tettem gyermekem... Megalkottalak téged!) Mert az embert az Örökkévaló a következőképpen alkotta meg: I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Nem a test volt a fontos a teremtés kezdetén-hanem a lélek! A tartalom és nem a forma! A teremtés rendjére nézve tehát az embernek a test-csupán eszközül adatott, hogy végezhesse az Örökkévalótól rábízottakat.
A Héber gondolkodás szerint, az Istenfelé való szolgálatnak háromféle módozata ismert.
1; A Kanaánita szolga. Akik ebbe a csoportba tartoznak, jellemzően az Istentől való félelem miatt végzik a feladataikat. Rájuk a félelem és a kényszer a jellemző. Ezek azok, akiknek a szolgálat a "muszáj-t" meg a "kénytelenséget" jelenti.
 Ha nem lenne a félelmük, ha nem érzenék az Istentől való fenyegetettséget-azonnal elhagynák a feladataik végzését. Ezek azok, akik hajlamosak a lázadásra is.

Mózes IV. könyve 20. rész

1.    
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.    
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.    
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.    
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.    
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!

 ( így se jó-úgy se jó...ezt sem szabad-azt sem szabad...)


A Második szolgálati hozzáállás, a Héber inas.

Ezeket már nem a félelem ösztökéli a feladatvégzésre, hanem az érzemi vonzalom! Számukra a feladatvégzés ( a szolgálat) nem a muszáj kategória, és számukra az, nem is megterhelő. Hiszen a Tóra is tiltja, hogy az inassal megalázó, vagy megterhelő munkát végeztessünk.
Ezért a maga munkáját sem érzi alantasnak vagy megterhelőnek. Ám a héber inasok kategóriájába tartazók azok, akik csak azt a feladatot végzik el, amit közvetlenül eléjük ad az Örökkévaló. Ők egy lépést sem tesznek azért, hogy esetleg bővíthessék az elvégzendő és egyben el is végzett feladatok sorát.
Jézus-rájuk nézve mondta: Mt 5,41   
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
ill.:Lk 17,10   
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

Ha rendet tudsz tartani-önmagadban-akkor tarts rendet a családodban is; ha rendet tudsz tartani a családodban-tarts rendet a környezetedben is... ha az udvarodat rendben tartod-hagyod hogy a kapud előtt szemétlerakat legyen? És a magatartásoddal-az Isten által adatott rend és Igazság megélésével felmutatod az Istent, ezzel terjesztve Isten dicsőségét a világon-
melyet Ő alkotott. Mi mind várjuk az Isten országának eljöttét... Jézus mondja: Luk.17,20.    
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.    
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

Ha bennünk van-akkor mutassuk is fel! A Teremtés rendje ismét: Első a láthatatlan, és abból a látható! Első a lelki-de abból ered a kivetülés-tehát abban manifesztálódik a cselekedet!
Zsidókhoz írt levél 11. rész

1.    
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.    
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.    
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

Az Apostol mondja: Jak.2, 14. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
  15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
  16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
  17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
  18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
  19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
  20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
  21. Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
  22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
  23. És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
  24. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
  25. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
  26. Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.

Az ember hitre jut-Isten kegyelméből, és elkezd az Úr szabályai szerint élni... aztán azt mondja: Dekár hogy mások a környezetemben nem látják-amit én látok... Dekár hogy mások-máshol nem az Örökkévaló szerint élnek. De azért hogy úgy legyen-nem tesz semmit... Ez a problema a -
" héber inasokkal...."

A Harmadik csoport pedig a Héber szolgáló lány. Ezek azok, akiket az Uruk iránti rajongás jellemez. Ők azok, akik nem kímélik magukat azért, hogy maradéktalanul és mindent és plusz feladatot is elvégezzenek az Uruk örömére.
Ők azok, akik nem a szemnek szolgálnak-hanem lélek szerint.Ha te rendelsz egy csomagot, vagy egy valamijen portékát-a kibontásnál, mindíg izgalom lesz úrrá rajtad, hogy van-e valami meglepi is a csomagban... egy kis plusz...egy kis ajándék... egy kis figyelmesség...?
És Te a te Urad felé???
Istennek szolgálunk és Istenért! Az emberek irányában végzett szolgálatban is az Istent szolgáljuk, és neki szerzünk dicsőséget! Átérezzük ezt?
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1607 Dátum: 2019 Február 09, 20:39:14 »
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
  20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Áldott Testvérek. Jézus ígéretét-hogy velünk van és velünk marad- gyakorta emlegetik a hívők, bár nem biztos hogy értik, minek a következménye ez az ígéret. Mert bizony az-hogy Jézus Velünk legyen-kritériumhoz van kötve.
Isten eleitől fogva ígérte, hogy velünk közöttünk vesz lakozást, bár azt sem rejtette véka alá, hogy ez mikor és miben fog megnyilvánulni.
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
  7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
  8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
  11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
  12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
  13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
  14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
  15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
  16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
  17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
  18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
  19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
  20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
  22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
  23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
  24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
  25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Egy érdekes része a Tórának-ami a mai kérdésünk tekintetében-magában hordozza a választ. Mózest az Örökkévaló-magához rendeli, előre jelzi hogy leszáll a nép szeme láttára a Szinájra, de egyben Óva inti a népet, hogy nehogy közeledni merjenek hozzá-mert azt a nép nem élné túl.
Van tehát egy ígéret az Isten részéről, hogy a népet a sajátjának fogja tekinteni, de ne igyekezzen hozzá se a nép, sem a papok...( miért?) és van az, hogy ugyanakkor Mózes vö Áron felmehetnek az Úrhoz-következmények nélkül...
Mi az, ami itt hiányzott ahoz hogy a nép-Istenhez siethessen-de -Jézus esetében meglett? Hogy ezt megértsük-figyeljük meg a kivételt-Mózes esetét.
Mi az, amit Mózesről tudunk? Mi az, ami Mózest ebben a helyzetben kivételes szintre emelt? Vegyük tehát ezt-vizsgálatunk alapjául:
Mózesről tudjuk, hogy a kezdeti huza-vona után, amikor próbált kibújni az Isten általi megbizatás alól- ( II.Mózes 3,1- II Mózes 4-10-ig.)
De egyenlőre ne is siessünk tovább ennél a pontnál. Gondoljuk végig ezt az esetet, hiszen ezen esetről vélekedik sok hívő-nem egészen pozitív előjellel-Mózesről.
Tehát a huza-vona...
Mózes II. könyve 3. rész

  1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
  2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
  3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
  4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

Első felvonás- a Színen az Isten és az ember. Szólítja az Isten - Mózest, mire Mózes válasza: " Imhol vagyok!" Mint bármely hívő az Istennel való-első találkozás esetén... Itt vagyok Uram! Bármit megteszek neked-akármit is kérj! Az első tűz-az a Bizonyos "első tűz"
Az ember mennyi ígéretet tesz az Istennek az első találkozás alkalmával... jó leszek; megváltozom; nem teszek többé rosszat; mindenben engedelmeskedek neked...stb.
Aztán jönnek a kifogások-meg a nyafogások... Kér valamit az Isten, és máris mennyi kifogást találunk azért, hogy ne kelljen megtenni amit kér. (Azután az ilyenek koalícióba lépnek, és megszavazzák azt, hogy Isten nem is kér semmit...)
Na lássuk ezt Mózes esetében: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
Ez a kezdeti kifogás-minden hívő esetében: Nem is ismerlek uram-kicsi vagyok és jelentéktelen... azok többet tudnak Rólad-mint én... hiteletelen vagyok előttük.
Sokan vannak a hívők között, akik megrekednek ezen a ponton, és nem is lehet kirobbantani őket erről az álláspontról. Valójában ezek azok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy ne is tudjanak semmit az Istenről, nehogy lekelljen mondaniuk ezen védekezési lehetőségükről...
Második kifogás:
Mózes II. könyve 4. rész

  1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

Az emberek gonoszkodni fognak velem... nem hallgatnak "MAJD" rám. még az sem "FOGJÁK" elhinni, hogy Te küldtél engem...
Ezt az első két kifogást, még nevezhetjük összességében: Ál alázatnak is. (sokan a gyávasággal keverik) . Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!
Haladjunk tovább:
Harmadik kifogás:
II.Mózes 4,10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Az ember- a hívő ember-hány és hány esetben próbál kibújni a kötelezettsége alól, az alkalmatlanságára hivatkozva?! Nem tudok jól-vagy- érthetően beszélni; nem ismerem az írásokat úgy ahogy kellene...
A válasz erre az iménti-tehát: "Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!"
 A következő kifogás: II.Mózes 4,13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
Azaz az ember-nem vállaja el a szolgálattételt! Visszavonulót fúj... Az ember elfordul Istentől, mert nem akar kimozdulni a komfortzónájából.
Gondolom már értitek mit szerettem volna mutatni ebből az esetből?! Mózes "védekezéseiben" mindannyian felismerhetjük önmagunkat. Vajon az embernek hányszor kell kiolvasnia a Bibliát, hogy rájöjjön hogy valójában Önmagát vizslatja az Igazság tükrében?!
Amikor valamely szereplő bukásáról olvas-megveti azt... amikor sikerről olvas: vágyakozik... és nem és nem jön rá-hogy a maga életét vizslatja...
Ezen huza-vona sorozat után, azonban Mózes beállt a szolgálatba, és tette amit az Isten mondott neki. És ez az a lényegi rész, ami Mózest-kivételessé tette. Ez volt a különbség Mózes és a nép között.
Ez a különbség Isten népe és a világ között, ez az Ígéret beteljesedésének kritériuma, azaz Ettől függ, hogy Velünk van az Isten.
És Jézus ígérete is ezen alapul.
MT.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
  20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
 
Figyelem: MT.28,20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...!!!!! ....és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Az hogy Isten velünk van, nem egy szakrális kérdés... Nem kell egyetemi katedra ahoz, hogy bizonyságot nyerjünk erről...
Hogy élsz? Kinek a szabályait követed? Kinek a tanítása nyilvánul meg az életedben? Ne felejtsünk el, egy roppant fontos dolgot-nevezetesen: Olvassunk a sorok között!
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket...

Tanítványok-tehát. Nem tanulók-nem süvolvények és nem nebulók-hanem: TANÍTVÁNY! Tanítványoknak nevezzük azokat-akikben felismerhető a Mesterük!
Ha tehát a cselekedeteidben-gondolkodásodban-beszédedben felismerhető-Jézus-akkor a tanítványa vagy, ugyanakkor-mivelhogy a Mestered dolgai-felismerhetőek a cselekedeteidben-gondolkodás módodban-beszédedben... látható és érezhető még számodra is, hogy: Veled van az Isten!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1608 Dátum: 2019 Február 16, 21:15:50 »
Példabeszédek 4,23.    
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, ezen Igéből induljunk el... A Példabeszédek könyvének ezen Igéje-az Istent követő emberről-illetve a Hívő ember szívéről szól.
Nagyon fontos ezt előre tisztázni, és éppen ezért, nézzük eme Igevers előzményeit:
Példabeszédek 4. rész

1.    
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.    
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.    
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.    
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.    
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.    
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.    
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.    
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.    
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.    
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.    
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.    
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.    
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább...

Ugye ebben a fejezetben tehát, az Ige követéséről-az Ige tiszteletéről olvashatunk. Plusz: Egy nagyon érdekes-de méginkább: Különösen fontos részletet találhatunk.
Példabesz.4,
1.    
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.    
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.    
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.    
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.    
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.    
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.    
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

Az Ige tehát-ha követjük-ha felmagasztaljuk-ha hűségesek vagyunk hozzá... Mire is vezetnek bennünket? "8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked."

RAv. Saul-aki Pál apostoként robbant be a köztudatba-ezt írta Timoteusnak: II.Tim.4,7.    
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.    
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Azt gondolom, boldog az az ember, aki életútja végén, az Örökkévalótól-ily bizonyságot nyer... Nem azokról beszélek-akik a megtérésük pillanatától (emberi elvárásra) - oly dolgokat beszélnek, hogy ők már üdvözültek is...
hja kérem a kezdetek... a kezdet még nem a vég; az indulás az úton-még nem a révbe érés... csak a kezdet!
Erről a kezdetről írja a bölcs: Prédikátor könyve 7. rész

1.    
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.    
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.    
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.    
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

Sokan azt gondolják-Slomóról, hogy egy megcsömörlött-életunt ember volt amikor ezeket írta... És azért gondolják ezt róla sokan, mert nem értik a mondanivalójának lényegét...

"1.    
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál."

azaz: A kezdet jó lehet- de az ember földi pályafutásának a végén nyerünk bizonyosságot arról, hogy valóban milyen életet élt az illető.
Van az úgy, hogy jól indulnak a dolgok... de az út-egy bionyos szakaszán, elhagyja az ember a kijelölt ösvényt, és elveszik. a kezdetnek ugyan örülünk-de nem ünnepeljük sikerként.

Ugyanezt mondja a Prédikátor-a könyvének végén is: Prédikátor könyve 12. rész

1.    
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2.    
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

Ifjúság; hajnal... a kezdet csupán... még minden oly képlékeny-még minden oly talányos. sok esetlegest hordoz magában, de majd csak naplementekor mondhatjuk el-hogy milyen volt az elmúlt nap.
Tehát rav Saul-megtudta-és erről beszélt, amikor azt írta Timóteusnak: II.Tim.4,7.    
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.    
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Na most gondolom-többen gondolják magukat biztosíttnak a siker felől, hiszen minden hívő várja az Úr megjelenését... De valóban így van? biztos hogy úgy várják ahogyan illik az Urat várni???
Ne feledjük a tíz szűz példázatát... A méltóképpen történő várakozásról, Jézus kifejtette a nézetét.
Mt.24,42.    
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.    
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.    
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.    
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.    
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.    
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.    
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.    
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.    
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.    
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Azt mondja : "46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál."

Ennek a mondat szerkezetnek-ugye látjuk- dinamikája van! Ez azt jelenti, hogy egy egész földi életre kiterjedően kell készülni-és amíg ezen a földön és ebben a testben vagyunk-nem is érhet véget!

Pál Apostol, az egész életét az Örökkévalónak Szentelte. Végig is járta az Úr által kijelölt és neki szánt utat. Nem eleitől fogva volt ez a "bizonysága" a célbaérésről-mint a mai sokadalomnak... hiszen olvashatjuk tőle:
 Fil.3,  10. Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
  11. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
  12. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
  13. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
  14. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Ezt ugye valamikor a szolgálati idejében írta, és itt még nem volt meg az a "bizonyosság" - ami a mai felvilágosult nemzedék hitvallásának alap pillére... ( nos én azt mondom: Legyen úgy! Bár a Biblia azt mondja-hogy a célbaérés-a pályánk megfutásának a függvénye.)
Ugyanakkor van itt egy figyelmeztetés az egyik Királytól a másiknak, ami talán erre is vonatkozhat:
1Kir 20,11   
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

Azaz: Az utunk eljén-ne beszéljünk úgy, mintha már meg is tettük volna azt az utat...
Node: Tehát Az a bizonyos "korona"-amiről mind a bölcs-mind pedig Pál beszél...Tehát ez egy képzeletbeli korona-koszorú lenne? Egy mindkettőjük számára-Istentől való kijelntés, ami csak egyes emberekre vonatkozik???
Nos ez a "bizonyos" Korona-egy régtől fogva hidetett-fantasztikus ígéret része - Testvérek.
Ésaiás próféta könyve 55. rész

1.    
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.    
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.    
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.    
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.    
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.    
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.    
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.    
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.    
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.    
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.    
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.    
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

Ugye látjuk- hogy itt is az Örökkévaló Igéjének követése által beállt változásról van szó... de micsoda változás ez... de micsoda... és hogy hol van az a korona-koszorú?
"13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."

Lássuk miféle változást emlegettem az imént:
I Mózes 3,17.    
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.    
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Ez az ember bukásának története-illetve annak a következménye- az Átok.
Mivelhogy az ember eltért az Isten Igéjétől, az átokban foglaltak szerint: 
"18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked..."

De ha az ember visszatér az Isten Igéjéhez és követi azt... ( ŐT!!!) mindvégig:
Ézsaiás 55,"13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Az Átok tehát-Áldásra fordul, és itt jelentetett meg az a "Bizonyos" Korona. Ciprus-ami a Templom berendezéseinek-burkolatának anyaga, illetve a Mirtus-ez pedig kérem: A Győzelmi koszorú!
Mivel is kezdtük az eljén?
Példabeszédek 4,23.    
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
...És ugye még ugyancsak az eljén mondottam volt: Ez a Szív, csak a megtért ember szívére vonatkozik... nem megy a szív változása varázsütésre, és nem minden ember sajátja ez a szív...
Mert a "világi ember szívéről így szól az Örökkévaló:
Jer. 17,9.Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10. Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

( hogy is van ez az izé??? Vagy mindent-vagy semmit?)
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1609 Dátum: 2019 Február 23, 20:56:20 »
Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Áldott Testvérek. A kereszténységben-általános az a nézet, miszerint-Jézus-valami mást hozott a Törvény helyett, valami újat...
Eltörölte az Istennek való engedelem kritériumát, és adott egy "új parancsolatot", ami a szeretet parancsolata. Az a gond Testvérek, hogy a mai felvilágosult nemzedék-nem szeret olvasni...illetve pontosabban: A Bibliát nem szereti olvasni.
Több esetben elmondtuk már, hogy aki nem gyakorolja magát a TANACH olvasásában-az nem fogja érteni az Újszövetségi írásokat sem.
Talán ez az oka annak, hogy Jézus szavait nem értik-vagy félre értelmezik... Bár Jézus világosan mondja:

Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Pedig azt gondolom ez elég világos üzenet. Jézus parancsolatai= Atya Parancsolatai. Aki-Őt valóban szereti-az megtartja; aki nem tartja meg ezeket a parancsolatokat- az valójában hiába mondja hogy : " így szeretlek-meg úgy szeretlek..." mert Jézus ezt úgy veszi, hogy nem szereti Őt az az illető...
A Következő mondatok pedig sokkolóan hatnak: Jn.14,24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Tehát egyszer: Kijelenti hogy nem törölt el semmit az Atya Parancsolatai közül-sőt: Amit tanít, az valójában és teljességében az Atyától adatott Törvény! ( Beteljesítve ezzel a Róla szóló-azaz a Messiási Próféciát, miszerint:
Ésaiás próféta könyve 42. rész

  1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
  2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
  3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Tovább menve a János 14-következő kijelentése az igazán sokkoló:
Jn.14, 25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Hogy ez miért sokkoló? Nos azért, mert ezek szerint-semmit nem értenek a maiak-Jézus tanításából.

Jézust valami engedékeny-szelíd-elnéző... Messiásnak látják sokan... Itt van mindjárt ez az Ézsaiási prófécia is, például:

 Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
  3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Szuper... nem kiállt-nem lármáz... sokak számára ez azt jelenti, hogy semmi követelése nincs-tehát nincs szigor.
A következő: 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Ugyan ezen sokak számára ez pedig azért jó és vigasztaló üzenet, mert szerintük tehát jól vannak úgy ahogy vannak...

Ezzel szemben: Mt.7,13.    
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.    
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Tehát ebből következően: Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. = Nem mindenkié a tanítása-csak azé aki keresi-aki akarja! Ezzel egybehangzóan:

 MT.5,6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Illetve: Ézsaiás 42,3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
A Megrepedt nádat nem kell teljesen eltörni-hiszen magától is elhal, hamarosan; a pislogó gyertyabél is kialszik magától-azt sem kell eloltani. Tehát aki nem keresi-nem kutatja-nem megy utána... az így is-úgy is el fog veszni!

Tehát a kezdő igénk: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Lássuk ezzel mit tanít Jézus?
Ugye azt állítottam, hogy Jézus tanítása-semmiben sem új, hanem a törvény jelenik meg azokban! Ha valamiben mégis más, akkor az a betöltésének a szintje! Amit oly magasra tett, hogy testi ember meg se próbálja megugrani ezt a nívót.
Tehát ha ez így van, ahogy állítom, akkor ennek az igének is, meg kell lennie a törvényben.
Akkor lássuk:
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Meg is van-éspedig a második legfőbb parancsolat ez: " Szeresd a felebarátod-mint önmagad!"
Hogy Jézus erről-illetve ennek a fontosságáról nem tanított volna?
Márk 12,28.    
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29.    
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30.    
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31.    
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

Ugye említettem volt- hogy Jézus tanítása ha valamiben más is volt, az a betöltés szintje!? A Felebaráti szeretet témaköre-Testvérek-roppant mély... Úgy pedig ahogy Jézus elvárja-még mélyebb...
Hiszen ahogy mondja: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Amit magadnak szeretnél tehát... Azaz te sem szeretnéd beérni a látszat segítséggel, a látszat részvéttel, a látszat megértéssel, sem pedig az üres és tartalmatlan kapcsolatokkal, üres és soha be nem váltott ígéretekkel... "amit magadnak szeretnél"
Időszerű lenni ezen elgondolkodni Testvérek... Te semmiben sem szeretsz várni, ha valamire szükséged van, akkor mindent azonnal! De ha rád kell várni akármiben is... az ugye teljesen rendben is van?
Ha felkeresel egy Testvért-elvárás hogy ráérjen! És ha téged keresnek fel? ...stb. Tehát: " Amit szeretnél magadnak-azt tedd másnak." Ahogy szeretnél hogy veled történjen-úgy tegyél mással!
A Felebaráti szeretet témaköre-nem egy elvont tudomány, hanem egy közvetlen-direkt kapcsolat. Nem beszédben áll, hanem cselekedetekben! Isten nem arra kíváncsi, hogy miket tudsz mondani-hanem arra-hogy mit teszel!
Vannak gyülekezeti szokások persze, amik hivatottak arra, hogy imitáljuk a felebaráti szeretetet. Köszöntés-csókkal, öleléssel... mondjuk el egymásnak itt a gyülekezeti házban, hogy mennyire fontos a másik a számunkra... de csak ott? és kint ahol világítanunk kellene??? kint már megtagadhatjuk ezeket az értékeket?
A Törvény tanítja:
 II.Mózes 23,4. Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
5.    
Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.

Ellenségemmel is jót kell tenni tehát... de hogy jön ez, a felebartság témaköréhez? Nos úgy, hogy a barátsághoz ugyebár két fél kell... A Fele barátságnál pedig csak a te hozzáállásod kell!
Nem számít hogy a másik nem viszonozza-nem számít hogy a másik fél-gyűlöl téged... az számít, hogy te légy az ő barátja és légy kész arra-hogy Jót tehess vele! Nem csak akkor amikor látják ezt mások is, mert nem a szemnek szolgálunk-hanem Istennek!
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

Tehát a felebarátság alapjai: "Bosszúálló ne légy-haragot ne tarts" Ezek azt jelentik, hogy a mi viszonyulásunk a másikhoz-nem lehet a másik fél viszonyulásának a folytatólagos következménye.
Ezért mondja Pál:
1Thess 5,15 Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.

Ugyanis mi nem a világot közvetítjük, sem pedig a rosszat... mi arra esküdtünk fel Istennek, hogy a jót-az Igazat közvetítjük ( hirdetjük) a világban.
Ezzel válik nyilvánvalóvá, hogy mi nem ide tartozunk. Jézus mondja:
János 17,14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.    
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.    
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Mi nem arra lettünk elhívva, hogy zárlatos szent János bogarakként-asszimilálódjunk a sötétséggel...mi arra lettünk elhívva-hogy Isten tanításának megélése által, hirdessük a világosságot- a sötétségben! És azt nem szabad elfelejteni: Nem a világosságban kell világítani-hanem a sötétségben!
Jézus tanítása erről a témáról: Mt.5,44.    
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.    
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.    
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.    
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.    
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Az utolsó mondatot figyeljük meg újra: "48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Hogy ez hol található a Tórában?
Nos ez lenne az: Mózes III. könyve 19. rész

1.    
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.    
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

A Teljes szentség = Maga a tökéletesség!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1610 Dátum: 2019 Március 02, 20:56:34 »
Mózes II. könyve 35. rész

  1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
  2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
  3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
  4. És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván:
  5. Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet...

Áldott Testvérek. Mózes második könyvének ezen fejezete, a Miskán-azaz: A Szent hajlék készítéséről szól. Azt gondolhatjuk-ez egy igen Szent feladat. És valóban az-ám mégis intelemmel kezdődik a fejezet!
Mózes II. könyve 35. rész

  1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
  2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
  3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

Vajon miért kezdődik ez a fejezet, a Sabat megszentelésére való felhívással? Az előző fejezetben Mózesről olvashattunk, amikor is leplet borított az arcára míg a néppel beszélt-és leplezetlen ábrázattal vette át
az Örökkévalótól az utasításokat. Ez a rész, pedig már a hajlék készítéséről szól.... Azonban az előző részben még -elhangzik egy roppant fontos parancsolat (Micva), ami a jelen kérdésünkre is, magában hordozza a választ.

II.Mózes 34,25. Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

Ugye nyilván a Peszach-i ünnepre illetve az azzal kapcsolatos szidráról szól...? vagy nem csak arról? És plánemeg: Hogyan és miben kapcsolódik az aktuális kérdésünkhöz ez a kijelentés?
A Kérdésünk (ismétlem) így szól: Miért kezdődik a Miskán készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?
Elsőként is, figyeljük meg a II.Mózes 34,25 ös Igeversét: "Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. "
Hogy ezt, illetve ezzel együtt-mindent is megérthessünk, el kell olvasnunk a Próféta könyvének magyarázó passzusát:

 Ézs 1,13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.

Tudjuk, hogy a Szent tanunkban a kovász-a bűnt jelképezi. Tehát az Örökkévalót ünnepelni-Őt tisztelni,magasztalni, dicsőíteni - miközben a bűntől nem választódunk el: Tilalmas!
Az Örökkévalóhoz csak úgy közeledhetünk, ha elválasztódunk e világtól! Jézus mondja:

Mt 6,24   
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Ezt tekinthetjük akár parancsolatnak is: Nevezetesen: Ha Istent szeretnénk szolgálni-akkor e világ fejedelmének,illetve mindennek amit ő kínál- hátat kell fordítani!
Ezek után-térjünk vissza a kérdésünkhöz, mely így szólt: "Miért kezdődik a Miskán (Szent hajlék) készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?"
Az ember, az eredendő bűn miatt-átok alá került-mint tudjuk. Az átokban foglaltak szerint:

I.Mózes 3,17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

Az ember számára tehát, kötelező a munka. Ez egy teljesen profán dolog tehát az ember életében. Az hogy az ember dolgozik-magától értetődő, és teljesen hétköznapi dolog, és pontosan ez a lényegi rész: Hétköznapi; közönséges...
Az Örökkévalónak végezni szolgálatot-az teljesen más! Az kiváltság - Testvérek. Sokan vannak azon a véleményen, hogy csak a cél a fontos-illetve: " A cél szentesíti az eszközt"... De nem az Isten szemében!
Istenhez- ( mint azt az eddigiekben tisztáztuk) - Csak az Isten szabályai szerint közeledhetünk! Ez által is, a világtól, a világi szabályoktól való elválasztódást éljük meg. Egyszersmind:  Mind számunkra, mind minden szemtanú számára nyilvánvalóvá válik,
hogy kizárólag Isten szabályai szerint élünk immáron. És ez természetesen-mindenre is vonatkozik. Nem csupán a Szent hajlék készítésére... ( bár ha jobban belegondolnánk egyszer, hogy az mit jelez a mai napon?!
I.Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. és itt van mindjárt:
Eff.2,18.    
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.    
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.    
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.    
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.    
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. )

Ha ez így van-mint ahogy így is van: Akkor itt beza mindennek Istent kell dicsőítenie! Nem emberi ötletek vagy emberi erőfitogtatások szerint kell épülni, hanem Isten lelke által! Ahogy ezt a Prófétánál is mondja:

Zak 4,6   
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

Hogy hogyan és miként mondja a Szentlélek? Hiszen sokan hivatkoznak úgy-olyanok akik, meglehetősen "kifogásolható" módon tesznek ezt vagy azt: " engem így vezet a Szentlélek"!
Amiről tudhatjuk hogy nem is lehet igaz, hisz a Szentlélekről tudjuk: Jn.16,13.    
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.    
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.    
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek... ( Mondotta az Isten-testé lett Igéje!)

Tehát ha az Istennek Szenteljük magunkat-illetve vágyjuk hogy az Isten elszenteljen bennünket ( el választ-el pecsétel...) , akkor mindent csak úgy és csak akkor-ahogy és amikor Ő mondja, és csak és kizárólag az Ő szabályai szerint!
Azaz: A Szent hajlék épülése-Pál tolmácsolásában: Eff.2,21.    
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.    
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.

És ezt a szép rendet-Isten határozta meg, nem az emberi jó szándék!

Tehát a ma este tárgyalt fejezet tanulsága: Ha Istennek szenteled magad, akkor azzal kezd-hogy Elválasztod a közönségest a Szenttől! azaz: Szenteld meg magad-Isten számára, és hagyd el a te gondolataidat, és Isten szabályai szerint élj!

Gyakori kérdés az a hívők körében: " Hogyan szentelhetném meg magam? " Mint azt a mai este folyamán megláthattuk: Az alapoktól kezdve! Ebben az új életben, már nem érvényes, és nem elfogadható, a mi igyekezetünk.
Meg kell értenünk, hogy az ember Test! és ezzel egyezően, az emberi gondolatok is testiesek. Ahogy Pál mondja:

1Kor 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Máshol is utal erre Pál, az Ige szerint:

Róma 3,10.    
A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11.    
Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12.    
Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13.    
Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14.    
Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15.    
Lábaik gyorsak a vérontásra.
16.    
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17.    
És a békességnek útját nem ismerik.
18.    
Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.

Ezek a Testi emberre vonatkozó jellemzők... Ebből kell megújulni - újjá születés által! Az Újjászületés pedig nem megvallásokban áll, hanem valóságban! Éltem eddig a világ tanítása és szabályai szerint, mostantól pedig...?
Tényleg... mi is az Újjá születés?

János Evangyélioma 1. rész

1.    
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.    
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.    
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.    
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.    
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.    
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.    
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.    
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.    
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.    
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.    
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

A Mag... Befogadni tehát a magot... hogy is mondta Pál a Korintosziakhoz írt levelében? ( ma már olvastuk...)

I Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Tehát mi lennénk a Szántóföld, és a dolgunk, hogy befogadjuk a magot...  ( ezt nevezi a Biblia, az Ismeretnek!!! ) Pontosan ahogy a Mester magyarázta:

Luk.8,11.    
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12.    
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
13.    
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14.    
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15.    
A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.

Tehát ott tartunk-ahol kezdtünk: Isten beszéde szerinti élet Testvérek... és ez nem elvont fogalom-hanem a valóság kell hogy legyen! Mégpedig : Cselekedetek ( azaz, az Istennek való engedelem) által!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1611 Dátum: 2019 Március 09, 20:45:12 »
Ezékiel próféta könyve 18. rész

1.    
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.    
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.    
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.    
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

Áldott Testvérek. Az embernek, minden szituációban képviselnie kell (-ene) az identitását.Ez az "én tudat" határozza meg a viselkedésünket a reakcióinkat... és ez fordítva is így működik, hiszen kívülvalók-
éppen a viselkedésünk-reakcióink alapján azonosítanak- kategorizálnak bennünket. A gond akkor van, amikor az individum-elveszíti az identitás tudatát. Ekkor válik "zavarossá" a személye, illetve az a kép, amit önmagárol vázol.
Hogyan veszíthető el az identitás tudat? Nézzünk egy példát a sok közül: Minden embert érnek csapások, minden embernek van rossz periódus az életében.Minden cselekményünknek megvannak a következményei-vonzatai.
Ez önmagában teljesen természetes, és nincs is ezzel semmi baj... ám ha az illető, a maga helyzete miatt-mást okol?! na ezzel van a baj Testvérek.
Az első emberpár esetét tekintve:Mózes I. könyve 3. rész

  1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
  2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
  3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
  4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
  5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
  6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
  7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
  8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
  9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
  14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
  16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
  17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
  18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
  19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz...

Nos ez nem sült el túl jól-azt gondolom... Volt egyszer egy asszony-aki meghozott egy döntést, és ezen elhatározását-tett követte...De felelősséget nem vállat a döntéséért-hanem mást okolt.
volt egy ember, aki meghozott egy döntést-és szintén tettekben manifesztálódott a tette... de felelősséget ő sem vállat-hanem mást okolt... ( Istent!!!  "Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém." )
( mennyire érdekes az, hogy a kígyó nem okolt mást...) De mit látunk ebben a dologban?
Nos azt, hogy úgy az ember-mint az asszony, tisztában volt a cselekmény súlyával, és megijedtek a következményektől. Összekapcsolva ezt a történetet a témánkal-azt találjuk, hogy az ember pár volt az, aki
identitás tudatot vesztett, hiszen a cselekményükkel megtagadták saját magukat, ( hogy kitől származnak-kihez tartoznak-kinek tartoznak engedelemmel-kit képviselnek ezek által ott ahol vannak...)
És megbánták a dolgot, ezért kezdtek bujkálni, illetve mást okolni...A baj az volt, hogy nagyobb volt számukra a szégyen, mint az Isten iránti elkötelezettség.
Nézzünk más példát arra, hogyan alakulhatott volna ez-másként?
Mt.26,69.    
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
70.    
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71.    
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72.    
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73.    
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
74.    
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
75.    
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.

Ismerjük jól a történetet, illetve a folytatását is, tudjuk hogy Péter nagyon-nagyon megbánta hogy megtagadta az urát, és tudjuk azt is, hogy ez a szégyene és bánata nem nőtt az Úr iránti elkötelezettsége fölé, hiszen megtalálta a módját annak, hogy
"rendezze a dolgot"-Jézussal.
Míg más valaki?
Nos úgy mint az első emberpár-mint Péter-Yúda is eljutott a bűnbánatra, sőt: Vállata is a felelősséget a tettéért, hiszen nem okolt mást... csakhát nála a bukásának szégyene, nagyobb volt mint az Isten iránt való elkötelezettség...
És állhatna ebben a sorban a maiak példája is, akik szintén észlelik hogy valami nem "smakkol" tudatában vannak azzal, hogy amit tesznek az rossz... csakhát ők a környezetüket-felmenőjüket okolják ezért...
vallják hogy egy "kényszer pályára" kerültek-rajtuk kívülálló okból.
Figyeljünk csak: Júdás Apostol levele 1. rész

1.    
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.    
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.    
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.    
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.    
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.    
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.    
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.    
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.    
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.    
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.    
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el...

Káin utja... Mi volt Káin útja Testvérek?
I.Mózes 4,8.    
És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9.    
És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10.    
Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11.    
Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12.    
Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13.    
Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám...

Itt indul " Káin Útja" : Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám... Nem a bűne nagy-hanem a büntetés. Az nem érdekes hogy mit tett ezért-hanem a revans túl nagy érte...
NEM VÁLL FELELŐSSÉGET! Sőt: ő már a bűnét sem látja be! A sorsáért egyenesen- Istent okolja, mert mint látjuk, a bűnéről már nem is szól, hanem a büntetés ellen emel kifogást. a sorsáért panaszkodik csupán...
Elszakad-Istentől... elszakítja magát a szüleitől...testvére ellen fordul...-egyszersmind: A maga életére nézve, felrúg minden Isteni értéket a döntéséért, tehát a tettét következetesnek és megalapozottnak látja, de a következményeket nem akarja vállani.
Ez Testvérek, az Identitásvesztés-iskola példája...
Nézzük Dávidot. Dávid valamiért a keresztéység számára, a bukása által robbant be a köztudatba... (?) Ám még ebben sem (!!!) látnak tisztán.
Nézzük mi történt ezen ominózus bukása után: Zsoltárok könyve 51. rész

  1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
  2. Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
  3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
  4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
  5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
  6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
  7. Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
  8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
  9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
  10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
  11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
  12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
  13. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
  14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
  15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
  16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
  17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
  18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
  19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
  20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
  21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

Na ez pedig kérem- a bűnbűnat és a megtérés iskolapéldája, tehát annak lehetünk a tanui-hogy Dávid-miként Péter, megőrizte az Identitását-vállata a tettének súlyát, és mindent elkövetett azért, hogy visszatérhessen oda-amitől eltért.
Nem a bűnnel azonosult-hanem az Isten Igazságával. Ezáltal az Isteni Igazság által-tehát - Önmagát ítélte meg. Istenhez fordul: " GYÓGYÍTÁSÉRT- GYÓGYULÁSÉRT"!!!

És valójában ez tesz különbséget Bűn és vétek között, hiszen van a bűn, amit Isten Igazsága által ismerünk fel. Vannak akik esetében ez a felismerés-megtérést eredményez, hiszen Isten Igazságát, illetve ezen Igazság követését választják. Az Ő esetükben ez a bűn-vétek, mert el akarják hagyni a bűnt.
És vannak azok, akik bár lehet hogy felismerik hogy eltértek az Isten Igazságától,sőt: lehet akár "szándékos is a motívum" de nem különösebben foglakoztatja őket ez a dolog.( lázadás) Tehát ők megmaradnak a bűnükben.
Namost: Az van Testvérek, hogy az Áldozati rend szerint, csak a vétekre volt "Bűn bocsánat" Csak a vétekre engedett az Isten-helyettesítő áldozatot! A Bűnre pedig: Nem volt-nincs és soha nem is lesz "helyettesítő áldozat"!
Ezeken-Jézus sem segít...Mózes III. könyve 1. rész

  1. Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
  2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
  3. Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
  4. És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára...

Figyelem:  "És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára..."  A Szándékos bűn elkövetője-tehát az aki a bűnt vűlasztva-bűnben akar maradni-soha sem lesz kedves-Jézus számára!!! Tehát az engesztelés-elmarad!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2993
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1612 Dátum: 2019 Március 16, 20:57:10 »
Rómabeliekhez írt levél 2. rész

1.    
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.    
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.    
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.    
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.    
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.    
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.    
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.    
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.

Áldott Testvérek. E mai alkalommal,beszéljünk a "törvénykezésről"-mint ítélkező és pláne meg: a Kereszténységben: "Farizeusi" jelzővel illetett-viselkedési formáról.
Annál is inkább beszélnünk kell erről, hisz mindazokat-akik az Örökkévaló Igéjét nagyra tartják, mindazokat aki vallják hogy a Törvény örök, akik vallják hogy a testi származástól früggetlenül vonatkozik minden egyes
újjá születettre az Örökkévaló által adatott szabály rendszer ( Törvény)... ezeket mind : "törvénykezőknek"-"Farizeusi"-nak nevezik.
Mindenek előtt, tisztázzuk a fogalmakat:
1; Törvénykező. Olyasvalakit neveznek törvénykezőnek, aki másokat ítél-ítélget. Namost ezzel az a gond a mi esetünkben- hogy az aki az Örökkévaló törvényét-nagyratartja-nem másokat méricskél, nem másokat ítélget, nem mások felett tör pálcát...
   hanem önmagát vizsgálgatja a törvény fényében. A Törvény nem azt mondja-hogy másokat vizsgálgassunk, hanem azt: Én hogyan éljek! A Törvény világosságában, meglátom azt: Ki vagyok-hogyan éltem, mekkora bűnöket követtem el... és a törvény arra ösztönöz, hogy a
   bűnöket elhagyjam, és Isten tetszésére és örömére éljek. A Törvény nélkül a bűneimről sem tudnék... A Törvény adta kontraszt az, amiben megláthatom saját bűneimet! Ha pedig valaki meglátta a saját bűneit-vajmi kevés kedve van az olyannak-mások felett ítélkezni.

2; Farizeus. ( Bár - Isten nevezne engem Farizeusnak! ) Jelentése: Isten számára elkötelezett ember. Jézus így szólt a Farizeusokról: Máté Evangyélioma 23. rész

1.    
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.    
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.    
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.

Hát ja... Ők tudták az Igazságot, de ott és akkor-voltak akik nem az szerint éltek. Mielőtt ítélkeznénk mások felett, emlékezzünk meg arról, hogy "Nikodemus"-"Arimetia-i Joszef"-is Farizeusok voltak.
Sőt: Mikor Nikodemus azt mondja az Úrnak: Jn.3,2...Mester, TUDJUK, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Ez azt jelentette, hogy a Szanhedrinben ( Főtanács) A Farizeusok-bár kissebségben voltak akkorra már a Szadduceusokkal szemben ( Kormányzó párt, akik nem vallási-hanem politikai alapokon kormányoztak)-
Igenis: Felismerték Jézusban a megígért Messiást!

Ejtenék azonban, néhány keresetlen szót azokról, akik az Ige követőit és megtartóit-Törvénykezőeknek nevezik... Roppant érdekesnek tartom azt a tudathasadásos állapotot, ami fémjelzi ezt az őrjöngést...
Ugyanis-és tessék csak meglátni: Azok akik az Ige nagyra tartóit: Törvénykezőeknek nevezik-magukat csak mély szerénységgel: A "kegyelem hirdetőinek"... Nos pontosan ezek azok, akik másokat ítélgetnek,kárhoztatnak, Isten ítéletével fenyegetnek, ezek azok akik "gyülekezeti törvényeket" hoznak-
aprólékosan kifejtik mások felé-elvárásaikat, köteleznek dolgokra, zsarolnak és nyerészkednek másokon...
Ez azért elég furcsa nem? nektek még nem tűnt fel???

És hamár ítélkezés: Rómabeliekhez írt levél 2. rész

1.    
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.    
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.    
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?

Hogy ki - miért ítélkezik mások felett, nos annak számtalan oka lehet... van aki a felsőbbrendűségét szeretné nyomatékosítani... megint mások: saját aljasságaikat szeretnék kissebíteni az által, ha másokat ítélgetnek... De akármit is hoz fel az ember okként-az Isten előtt, nem állja meg a helyét.
Azonban, és ez fontos lehet: Aki imigyen hirdeti, hogy oly nagyon ismeri az Igazságot- az pontosan a saját szavai és cselekedetei által lesz megítélve! Ha annyira tudta-miért nem élt az szerint?!
Van egy félelmes történet a Bibliában, ami ezt a témát is lefedi: Dániel próféta könyve 5. rész

1.    
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.    
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.    
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.    
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.    
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.    
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.    
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.    
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.    
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.    
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.    
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.    
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.    
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.    
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.    
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.    
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.    
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.    
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.    
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.    
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.    
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.    
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.    
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.    
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.    
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

Ugye azt olvastuk, hogy Bel-saar-uszur, Előhozatta a Templomi arany edényeket, azt lett ereszd el a hajam... Nos: De mit is jelent ez a történet? mi ez a megméretés-amiről Dániel szólt?
Azokból az edényekből-csak a Papok ihattak és ehettek. ( plusz volt talán áldozati edény is köztük...) Isten pedig megvizsgálta ezeket a szerencsétleneket, hogy méltók -e arra, hogy a Papságra tartozó dolgokkal éljenek!!! Nos: NEM voltak méltóak. És azok akik mostanság élik a maguk testies életüket, miközben hívőknek vallják magukat és a papságra tartozó dolgokkal élnek?
Ezek elkerülik az ítéletet? Dicséretek-Imák-"tanítás" Ige és Ige ismeret nélkül??? Ítélkezés mások felett ...
Sokan abban reménykednek hiába való módon: Ha tévednek, azt az Isten elnézi nekik, hisz látja majd, hogy nem is ismerték az Igazságot... ugye és akkor nem lesz ítélet... Mondom: Hiába való reménység ez!
Jézus nem vitatkozik senkivel, aki állítja hogy ismeri az Igazságot!
Jn.9,39.    
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.    
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.    
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

Figyelem- szó magyarázat: Világosság= Ismeret. ( Világos?)
Sötétség= Bolyongás-ismeretlenség.
Látás= Akik ismerik az Igazságot.
Vakság= Akik nem ismerik az Igazságot.

( Akik másokat bírálgatnak, vizsgálgatnak, ítélgetnek, igazgatnak... azok bizonyára roppant világosan ismerik az Igazságot... ha ez így van-akkor miért nem az szerint élnek? ha nem így van, akkor meg miért tesznek úgy, mintha úgy lenne??? rejtély...)
A minap, beszélgettem egy Testvéremmel, aki az édes apját temette a közelmúltban... Elmondta, hogy "bizonyos roppant felkent testvérek" megállapították, hogy mivel az Édesapja nem gyakorolta a hitet-tuti hogy elkárhozott...
Tudjátok Testvérek, úgy van az: Van az ember életének a végén egy bizonyos idő, amikor a külvilág már ki van zárva... A jelenlevők már azt gondolják, hogy az illető-meghalt. Nos ebben az időben az illető-már az időtlenségben van.Csak Isten, és csak ő... Biztosak lehetünk abban,
Hogy nem bánja meg a bűneit Istennek ez az ember? Biztosak lehetünk ezen illető sorsában? Had mondjam el Testvérek: Nem Isten tanácsosai lettünk, hanem a követői! Hovatovább: Most arról illene szót ejteni, mi vár azokra-akik Isten kijelentésvel ellentétes dolgot állítanak?
Mert ha valaki egy embert-kárhozottnak nevez, de ezt az embert tegyük fel-az Örökkévaló nem kárhoztatja... ? vajon mi lessz az ilyenekkel?
Hogyis van az Ige?
Ézsaiás 5,20.    
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
21.    
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!

Ha csak egy icipici kétségünk is lehet-akármivel kapcsolatban, akkor ne ítéljünk Testvérek. Jézus nem azért jött első körben hogy ítéljen vagy hogy kérhoztasson!
Jézus nem azt tanította hogy hogyan ítélkezzünk mások felett...
Jázus azt tanította, hogy önmagunkat vizsgáljuk meg, és Isten tanítása szerint éljünk!
JN.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

!!! " és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem." !!!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,