Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 128059 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1605 Dátum: 2019 Január 26, 20:52:14 »
Ézsaiás 45,
18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.

Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal már érintettük ezt az Igét, de jelentésében és mondanivalójában annyira fontos ez az Ige, hogy a mai alkalommal visszatérünk hozzá-és ebből kiindulóan haladunk tovább.
Valójában ezen Ige olvasásakor azt érezteti velünk az Isten, hogy Ő nem megtalálhatatlan, nem észlelhetetlen... Ahogy erről Pál is beszél:
Apcsel 17,22.    
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.    
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.    
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.    
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.    
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.    
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.    
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.    
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.    
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.    
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Ha és amennyiben, az Ézsaiás 45-eddig olvasott részének folytatását is megfigyeljük-megláthatjuk hogy Pál-az Atheniaknak, valójában az Észaiás 45 alapján hirdeti az egy Igaz Istent, és a hozzá való megtérés
lehetősségét és fontosságát.

Tehát nézzük: Ésa 45,18.    
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20.    
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21.    
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22.    
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.    
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.    
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.    
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

Lássuk a legfontosabb kulcs szavakat: Ésa 45,18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
vs.
Apcsel 17,26.    
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait...

Ésa 45,19.    
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
vs
Apcsel 17,27.    
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.    
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.    
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.    
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

...
És bár a két Igeszakasz, a mondanivalójában azonos,Hiszen az Isten keresését, és a megtérés fontosságát emeli ki, mindkét Igeszakasz szerint: Nem lehetetlen vállakozásról van szó, ám van benne egy furcsa mondat, ami a ma esti Igehirdetésnek,
ajtót nyit: Ézsaiás 45,25.    
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

Hogy ez a mondat-valóban furcsa-e? Nos valójában azok számára akik értik-teljesen érthető és következetes! Azok számára akik nem is gondolkodtak ezen mondat értelmén és jelentésén-azonban zavaros... talán éppen ezért sikerült félre érteniük.
Bár a többi igeversben az "egész földkerekség"-ről szól-azaz az emberiségről, itt minthogy Izráélt említi-megigazulást említ... sokan az szerint gondolkodtak régen-és ezt örökítették át azóta is, hogy a parancsolatok, a számonkérés félelme csak a zsidóknak szól
míg a jó ígéretei Istennek a nemzeteké...
Nos mint mondtam: Nem erről van szó-hanem egy sokkal több-sokkal mélyebb-sokkal csodálatosabb dologról. Arról hogy Isten-minden egyes embert egyformán szeret!
Minden ember egyformán fontos számára-függetlenül az illető nemzetétől-társadalmi pozíciójától...stb.
Azoknak az embereknek az összessége-akik az Ő szabályai szerint járnak-az Ő népévé lesznek.
Éppen ellenkezőleg, mint ahogy azt a kereszténységben sokan gondolják, hogy a közösség szenteli meg az egyént. valójában az egyének szentége-szenteli meg a közösséget. Ezért nem szabad más szabályok szerint járót befogadni, ezért nem szabad a bűnt, magunk között megtűrni, ezért nem szabad
az egyéni szentégből engedni-mert az kihatűssal van a közösségre is. Az EGyiptomból kivonulók számára-ezért volt minden elkövetett bűn megtorlása oly súlyos és végzetes.Hiszen a közösség, éppen a leg sebezhetőbb állapotában szakadhatott volna el Istentől, ha megtűrik a bűnt a soraikban.
Valójában az történt, hogy amikor a soraik közt-felütötte a fejét a bűn, akár a lázadás-akár a bálványimádás-akár az engedetlenség... a súlyos ítélet végrehajtása által az lett kijelentve, hogy a bűnt nem tűri meg a nép-hanem Istent és az Istennel való közösséget választották.
A mai napokban is ugyan ennyire fontos (lenne) ez a szabály és éppen ezért. Ezen súlyos ítélet végrehajtására adatott mára, a kizárás.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész

1.    
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2.    
És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3.    
Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4.    
Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5.    
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
6.    
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.    
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.    
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9.    
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.    
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11.    
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12.    
Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13.    
A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.

Valójában ez a fajta kizárás, a halálos ítélet végrehajtásának a mai formája. Még egy példa ennek folytonosságára:
II.Kor.13,7.    
Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8.    
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
9.    
Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10.    
Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.

Ugye azt olvastuk: "ama hatalom"... mely hatalom?
Mt 18,18   
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

Megkötés= befogadás; megoldás= kizárás. ám ennél azért többet jelent, csak a terjedelem miatt egyszerűsítettem.

Ha tehát az emberek az Isten szabályait követik és az Isten tanítása szerint élnek, a jellemzőjük tehát: Egy Isten, egy szabály, egy cél. Egy néppé-nevezetesen: Isten népévé válnak.

Ez nagyjából annyit tesz, ha a nemzetekbeli, megtér az Egy igaz Istenhez, tehát: Ábrahám Yichák vö Yakov Istenéhez, ugyanakkor be is oltatik Isten népébe!
Hogy ez mennyire fontos sorrend? Rendkívül fontos! Olyannyira fontos, hogy a Test szerint Izraelita, ha nem követi az Istent, kizáratik a néppből.
Ahogy ezt Pál is mondja:
Róma 2,17.    
Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18.    
És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19.    
És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20.    
A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21.    
A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22.    
A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23.    
Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24.    
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
25.    
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26.    
Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27.    
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.
28.    
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.    
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Valójában azonban, ezen alap tény kritériumára, mármint hogy az egyén szentsége szenteli meg a közösséget és nem fordítva, hogy az Isten számára minden egyes ember-egyformán fontos, hogy az egyének szentsége határozza meg az együvé tartozást és nem a földrajz...
kell-e több; kell-e szemléletesebb; kellhet-e kézenfekvőbb vagy konkrétabb bizonyíték annál, ahogyan az Isten kijelenti magát, ahogy az Isten megszólítja az embert?!
Mózes II. könyve 20. rész

  1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
  2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. ...

Egyes szám-második személy! TE!!! És az egész törvény, ezen megszólításban adatott az Istentől-azok számára akik Őt keresték...Hiszen a nép-minden egyes tagja-egy emberkéntés egyénenként kereste az Isten, és nem a közösség-hanem az egyén számára kérte a járható Utat:
 V.Mózes 26,15.    
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.    
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.    
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.    
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.    
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Hogy mely rendelések; mely végzések megtartása ez az Út?

Isten ezen szabályok-végzések-rendelések megtartására-szintén egyes szám-második személyben beszél, azaz: TE!!!
S'má Yisráél:

Mózes II. könyve 20. rész

  1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
  2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
  3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
  4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
  5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
  6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
  7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
  8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
  9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
  10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
  11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
  12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
  13. Ne ölj.
  14. Ne paráználkodjál.
  15. Ne lopj.
  16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
  17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

vö imru: Ámén!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1606 Dátum: 2019 Február 02, 20:54:02 »
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Áldott Testvérek. Amint az Igében olvassuk-az Örökkévaló-miután bevégezte a föld (Ádámá) teremtését, megalkotta az embert a Maga képére és hasonlatosságára. Ez a tény-hogy a Maga képére és hasonlatosságára alkotta az embert, nem a fizikai jellemzőket fedi-
hanem sokkal inkább a lelki hozzáállást, az értékrendet, a jó és igaz dolgok értékének megőrzését. Az Örökkévaló-tehát az emberre bízta a földi teremtményeinek őrzését, gondviselését.
Ez magában foglalja a rend-az Isten által felállított rend (Szidra) megvigyázását-fenntartását.
Az Örökkévaló, amikor teremtette a földet-azzal egyidőben teremtette a Mennyet is.

Mózes I. könyve 2. rész 1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

De nemcsak a teremtés ideje azonos a két élettér teremtésében-hanem a rend is! Amikor az Örökkévaló, megadja Mózesnek a szuka (sátor) építésének illetve a berendezéseinek-el rendezésének instrukcióit-azt mondta Mózesnek:
II.Mózes 25,40. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.

Tehát a földi rend- a mennyei képmása. Ugyan az a rend-ugyan az a tartalom, hogy akár az Égi-akár a Földi: Istent mutassa fel-Istent dicsőítse-Istent magasztalja.

I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
  8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

Isten volt az tehát, aki mindeneket teremtett és minden munkája elvégzésének végén, megalkotta az embert, és a készbe ültette, hogy amit alkotott az Isten-azt őrizze meg, ilymódon gondoskodott a földi rend fenntartásáról.
( van egy régi szatírikus-felemlítés, miszerint egyszer egy ember felnéz az égre és így szól: Istenem... a földön a sok nyomor...az emberek éheznek, mint például a szomszédom;nélkülözniük kell...miért nem teszel valamit?
Mire az Isten így szól: Már tettem gyermekem... Megalkottalak téged!) Mert az embert az Örökkévaló a következőképpen alkotta meg: I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Nem a test volt a fontos a teremtés kezdetén-hanem a lélek! A tartalom és nem a forma! A teremtés rendjére nézve tehát az embernek a test-csupán eszközül adatott, hogy végezhesse az Örökkévalótól rábízottakat.
A Héber gondolkodás szerint, az Istenfelé való szolgálatnak háromféle módozata ismert.
1; A Kanaánita szolga. Akik ebbe a csoportba tartoznak, jellemzően az Istentől való félelem miatt végzik a feladataikat. Rájuk a félelem és a kényszer a jellemző. Ezek azok, akiknek a szolgálat a "muszáj-t" meg a "kénytelenséget" jelenti.
 Ha nem lenne a félelmük, ha nem érzenék az Istentől való fenyegetettséget-azonnal elhagynák a feladataik végzését. Ezek azok, akik hajlamosak a lázadásra is.

Mózes IV. könyve 20. rész

1.    
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.    
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.    
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.    
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.    
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!

 ( így se jó-úgy se jó...ezt sem szabad-azt sem szabad...)


A Második szolgálati hozzáállás, a Héber inas.

Ezeket már nem a félelem ösztökéli a feladatvégzésre, hanem az érzemi vonzalom! Számukra a feladatvégzés ( a szolgálat) nem a muszáj kategória, és számukra az, nem is megterhelő. Hiszen a Tóra is tiltja, hogy az inassal megalázó, vagy megterhelő munkát végeztessünk.
Ezért a maga munkáját sem érzi alantasnak vagy megterhelőnek. Ám a héber inasok kategóriájába tartazók azok, akik csak azt a feladatot végzik el, amit közvetlenül eléjük ad az Örökkévaló. Ők egy lépést sem tesznek azért, hogy esetleg bővíthessék az elvégzendő és egyben el is végzett feladatok sorát.
Jézus-rájuk nézve mondta: Mt 5,41   
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
ill.:Lk 17,10   
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

Ha rendet tudsz tartani-önmagadban-akkor tarts rendet a családodban is; ha rendet tudsz tartani a családodban-tarts rendet a környezetedben is... ha az udvarodat rendben tartod-hagyod hogy a kapud előtt szemétlerakat legyen? És a magatartásoddal-az Isten által adatott rend és Igazság megélésével felmutatod az Istent, ezzel terjesztve Isten dicsőségét a világon-
melyet Ő alkotott. Mi mind várjuk az Isten országának eljöttét... Jézus mondja: Luk.17,20.    
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.    
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

Ha bennünk van-akkor mutassuk is fel! A Teremtés rendje ismét: Első a láthatatlan, és abból a látható! Első a lelki-de abból ered a kivetülés-tehát abban manifesztálódik a cselekedet!
Zsidókhoz írt levél 11. rész

1.    
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.    
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.    
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

Az Apostol mondja: Jak.2, 14. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
  15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
  16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
  17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
  18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
  19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
  20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
  21. Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
  22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
  23. És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
  24. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
  25. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
  26. Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.

Az ember hitre jut-Isten kegyelméből, és elkezd az Úr szabályai szerint élni... aztán azt mondja: Dekár hogy mások a környezetemben nem látják-amit én látok... Dekár hogy mások-máshol nem az Örökkévaló szerint élnek. De azért hogy úgy legyen-nem tesz semmit... Ez a problema a -
" héber inasokkal...."

A Harmadik csoport pedig a Héber szolgáló lány. Ezek azok, akiket az Uruk iránti rajongás jellemez. Ők azok, akik nem kímélik magukat azért, hogy maradéktalanul és mindent és plusz feladatot is elvégezzenek az Uruk örömére.
Ők azok, akik nem a szemnek szolgálnak-hanem lélek szerint.Ha te rendelsz egy csomagot, vagy egy valamijen portékát-a kibontásnál, mindíg izgalom lesz úrrá rajtad, hogy van-e valami meglepi is a csomagban... egy kis plusz...egy kis ajándék... egy kis figyelmesség...?
És Te a te Urad felé???
Istennek szolgálunk és Istenért! Az emberek irányában végzett szolgálatban is az Istent szolgáljuk, és neki szerzünk dicsőséget! Átérezzük ezt?
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1607 Dátum: 2019 Február 09, 20:39:14 »
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
  20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Áldott Testvérek. Jézus ígéretét-hogy velünk van és velünk marad- gyakorta emlegetik a hívők, bár nem biztos hogy értik, minek a következménye ez az ígéret. Mert bizony az-hogy Jézus Velünk legyen-kritériumhoz van kötve.
Isten eleitől fogva ígérte, hogy velünk közöttünk vesz lakozást, bár azt sem rejtette véka alá, hogy ez mikor és miben fog megnyilvánulni.
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
  7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
  8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
  11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
  12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
  13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
  14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
  15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
  16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
  17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
  18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
  19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
  20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
  22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
  23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
  24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
  25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Egy érdekes része a Tórának-ami a mai kérdésünk tekintetében-magában hordozza a választ. Mózest az Örökkévaló-magához rendeli, előre jelzi hogy leszáll a nép szeme láttára a Szinájra, de egyben Óva inti a népet, hogy nehogy közeledni merjenek hozzá-mert azt a nép nem élné túl.
Van tehát egy ígéret az Isten részéről, hogy a népet a sajátjának fogja tekinteni, de ne igyekezzen hozzá se a nép, sem a papok...( miért?) és van az, hogy ugyanakkor Mózes vö Áron felmehetnek az Úrhoz-következmények nélkül...
Mi az, ami itt hiányzott ahoz hogy a nép-Istenhez siethessen-de -Jézus esetében meglett? Hogy ezt megértsük-figyeljük meg a kivételt-Mózes esetét.
Mi az, amit Mózesről tudunk? Mi az, ami Mózest ebben a helyzetben kivételes szintre emelt? Vegyük tehát ezt-vizsgálatunk alapjául:
Mózesről tudjuk, hogy a kezdeti huza-vona után, amikor próbált kibújni az Isten általi megbizatás alól- ( II.Mózes 3,1- II Mózes 4-10-ig.)
De egyenlőre ne is siessünk tovább ennél a pontnál. Gondoljuk végig ezt az esetet, hiszen ezen esetről vélekedik sok hívő-nem egészen pozitív előjellel-Mózesről.
Tehát a huza-vona...
Mózes II. könyve 3. rész

  1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
  2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
  3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
  4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

Első felvonás- a Színen az Isten és az ember. Szólítja az Isten - Mózest, mire Mózes válasza: " Imhol vagyok!" Mint bármely hívő az Istennel való-első találkozás esetén... Itt vagyok Uram! Bármit megteszek neked-akármit is kérj! Az első tűz-az a Bizonyos "első tűz"
Az ember mennyi ígéretet tesz az Istennek az első találkozás alkalmával... jó leszek; megváltozom; nem teszek többé rosszat; mindenben engedelmeskedek neked...stb.
Aztán jönnek a kifogások-meg a nyafogások... Kér valamit az Isten, és máris mennyi kifogást találunk azért, hogy ne kelljen megtenni amit kér. (Azután az ilyenek koalícióba lépnek, és megszavazzák azt, hogy Isten nem is kér semmit...)
Na lássuk ezt Mózes esetében: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
Ez a kezdeti kifogás-minden hívő esetében: Nem is ismerlek uram-kicsi vagyok és jelentéktelen... azok többet tudnak Rólad-mint én... hiteletelen vagyok előttük.
Sokan vannak a hívők között, akik megrekednek ezen a ponton, és nem is lehet kirobbantani őket erről az álláspontról. Valójában ezek azok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy ne is tudjanak semmit az Istenről, nehogy lekelljen mondaniuk ezen védekezési lehetőségükről...
Második kifogás:
Mózes II. könyve 4. rész

  1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

Az emberek gonoszkodni fognak velem... nem hallgatnak "MAJD" rám. még az sem "FOGJÁK" elhinni, hogy Te küldtél engem...
Ezt az első két kifogást, még nevezhetjük összességében: Ál alázatnak is. (sokan a gyávasággal keverik) . Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!
Haladjunk tovább:
Harmadik kifogás:
II.Mózes 4,10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Az ember- a hívő ember-hány és hány esetben próbál kibújni a kötelezettsége alól, az alkalmatlanságára hivatkozva?! Nem tudok jól-vagy- érthetően beszélni; nem ismerem az írásokat úgy ahogy kellene...
A válasz erre az iménti-tehát: "Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!"
 A következő kifogás: II.Mózes 4,13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
Azaz az ember-nem vállaja el a szolgálattételt! Visszavonulót fúj... Az ember elfordul Istentől, mert nem akar kimozdulni a komfortzónájából.
Gondolom már értitek mit szerettem volna mutatni ebből az esetből?! Mózes "védekezéseiben" mindannyian felismerhetjük önmagunkat. Vajon az embernek hányszor kell kiolvasnia a Bibliát, hogy rájöjjön hogy valójában Önmagát vizslatja az Igazság tükrében?!
Amikor valamely szereplő bukásáról olvas-megveti azt... amikor sikerről olvas: vágyakozik... és nem és nem jön rá-hogy a maga életét vizslatja...
Ezen huza-vona sorozat után, azonban Mózes beállt a szolgálatba, és tette amit az Isten mondott neki. És ez az a lényegi rész, ami Mózest-kivételessé tette. Ez volt a különbség Mózes és a nép között.
Ez a különbség Isten népe és a világ között, ez az Ígéret beteljesedésének kritériuma, azaz Ettől függ, hogy Velünk van az Isten.
És Jézus ígérete is ezen alapul.
MT.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
  20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
 
Figyelem: MT.28,20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...!!!!! ....és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Az hogy Isten velünk van, nem egy szakrális kérdés... Nem kell egyetemi katedra ahoz, hogy bizonyságot nyerjünk erről...
Hogy élsz? Kinek a szabályait követed? Kinek a tanítása nyilvánul meg az életedben? Ne felejtsünk el, egy roppant fontos dolgot-nevezetesen: Olvassunk a sorok között!
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
  19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket...

Tanítványok-tehát. Nem tanulók-nem süvolvények és nem nebulók-hanem: TANÍTVÁNY! Tanítványoknak nevezzük azokat-akikben felismerhető a Mesterük!
Ha tehát a cselekedeteidben-gondolkodásodban-beszédedben felismerhető-Jézus-akkor a tanítványa vagy, ugyanakkor-mivelhogy a Mestered dolgai-felismerhetőek a cselekedeteidben-gondolkodás módodban-beszédedben... látható és érezhető még számodra is, hogy: Veled van az Isten!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1608 Dátum: 2019 Február 16, 21:15:50 »
Példabeszédek 4,23.    
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, ezen Igéből induljunk el... A Példabeszédek könyvének ezen Igéje-az Istent követő emberről-illetve a Hívő ember szívéről szól.
Nagyon fontos ezt előre tisztázni, és éppen ezért, nézzük eme Igevers előzményeit:
Példabeszédek 4. rész

1.    
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.    
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.    
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.    
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.    
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.    
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.    
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.    
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.    
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.    
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.    
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.    
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.    
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább...

Ugye ebben a fejezetben tehát, az Ige követéséről-az Ige tiszteletéről olvashatunk. Plusz: Egy nagyon érdekes-de méginkább: Különösen fontos részletet találhatunk.
Példabesz.4,
1.    
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.    
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.    
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.    
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.    
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.    
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.    
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

Az Ige tehát-ha követjük-ha felmagasztaljuk-ha hűségesek vagyunk hozzá... Mire is vezetnek bennünket? "8.    
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.    
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked."

RAv. Saul-aki Pál apostoként robbant be a köztudatba-ezt írta Timoteusnak: II.Tim.4,7.    
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.    
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Azt gondolom, boldog az az ember, aki életútja végén, az Örökkévalótól-ily bizonyságot nyer... Nem azokról beszélek-akik a megtérésük pillanatától (emberi elvárásra) - oly dolgokat beszélnek, hogy ők már üdvözültek is...
hja kérem a kezdetek... a kezdet még nem a vég; az indulás az úton-még nem a révbe érés... csak a kezdet!
Erről a kezdetről írja a bölcs: Prédikátor könyve 7. rész

1.    
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.    
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.    
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.    
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

Sokan azt gondolják-Slomóról, hogy egy megcsömörlött-életunt ember volt amikor ezeket írta... És azért gondolják ezt róla sokan, mert nem értik a mondanivalójának lényegét...

"1.    
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál."

azaz: A kezdet jó lehet- de az ember földi pályafutásának a végén nyerünk bizonyosságot arról, hogy valóban milyen életet élt az illető.
Van az úgy, hogy jól indulnak a dolgok... de az út-egy bionyos szakaszán, elhagyja az ember a kijelölt ösvényt, és elveszik. a kezdetnek ugyan örülünk-de nem ünnepeljük sikerként.

Ugyanezt mondja a Prédikátor-a könyvének végén is: Prédikátor könyve 12. rész

1.    
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2.    
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

Ifjúság; hajnal... a kezdet csupán... még minden oly képlékeny-még minden oly talányos. sok esetlegest hordoz magában, de majd csak naplementekor mondhatjuk el-hogy milyen volt az elmúlt nap.
Tehát rav Saul-megtudta-és erről beszélt, amikor azt írta Timóteusnak: II.Tim.4,7.    
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.    
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Na most gondolom-többen gondolják magukat biztosíttnak a siker felől, hiszen minden hívő várja az Úr megjelenését... De valóban így van? biztos hogy úgy várják ahogyan illik az Urat várni???
Ne feledjük a tíz szűz példázatát... A méltóképpen történő várakozásról, Jézus kifejtette a nézetét.
Mt.24,42.    
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.    
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.    
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.    
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.    
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.    
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.    
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.    
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.    
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.    
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Azt mondja : "46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál."

Ennek a mondat szerkezetnek-ugye látjuk- dinamikája van! Ez azt jelenti, hogy egy egész földi életre kiterjedően kell készülni-és amíg ezen a földön és ebben a testben vagyunk-nem is érhet véget!

Pál Apostol, az egész életét az Örökkévalónak Szentelte. Végig is járta az Úr által kijelölt és neki szánt utat. Nem eleitől fogva volt ez a "bizonysága" a célbaérésről-mint a mai sokadalomnak... hiszen olvashatjuk tőle:
 Fil.3,  10. Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
  11. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
  12. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
  13. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
  14. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Ezt ugye valamikor a szolgálati idejében írta, és itt még nem volt meg az a "bizonyosság" - ami a mai felvilágosult nemzedék hitvallásának alap pillére... ( nos én azt mondom: Legyen úgy! Bár a Biblia azt mondja-hogy a célbaérés-a pályánk megfutásának a függvénye.)
Ugyanakkor van itt egy figyelmeztetés az egyik Királytól a másiknak, ami talán erre is vonatkozhat:
1Kir 20,11   
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

Azaz: Az utunk eljén-ne beszéljünk úgy, mintha már meg is tettük volna azt az utat...
Node: Tehát Az a bizonyos "korona"-amiről mind a bölcs-mind pedig Pál beszél...Tehát ez egy képzeletbeli korona-koszorú lenne? Egy mindkettőjük számára-Istentől való kijelntés, ami csak egyes emberekre vonatkozik???
Nos ez a "bizonyos" Korona-egy régtől fogva hidetett-fantasztikus ígéret része - Testvérek.
Ésaiás próféta könyve 55. rész

1.    
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.    
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.    
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.    
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.    
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.    
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.    
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.    
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.    
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.    
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.    
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.    
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

Ugye látjuk- hogy itt is az Örökkévaló Igéjének követése által beállt változásról van szó... de micsoda változás ez... de micsoda... és hogy hol van az a korona-koszorú?
"13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."

Lássuk miféle változást emlegettem az imént:
I Mózes 3,17.    
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.    
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Ez az ember bukásának története-illetve annak a következménye- az Átok.
Mivelhogy az ember eltért az Isten Igéjétől, az átokban foglaltak szerint: 
"18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked..."

De ha az ember visszatér az Isten Igéjéhez és követi azt... ( ŐT!!!) mindvégig:
Ézsaiás 55,"13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Az Átok tehát-Áldásra fordul, és itt jelentetett meg az a "Bizonyos" Korona. Ciprus-ami a Templom berendezéseinek-burkolatának anyaga, illetve a Mirtus-ez pedig kérem: A Győzelmi koszorú!
Mivel is kezdtük az eljén?
Példabeszédek 4,23.    
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
...És ugye még ugyancsak az eljén mondottam volt: Ez a Szív, csak a megtért ember szívére vonatkozik... nem megy a szív változása varázsütésre, és nem minden ember sajátja ez a szív...
Mert a "világi ember szívéről így szól az Örökkévaló:
Jer. 17,9.Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10. Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

( hogy is van ez az izé??? Vagy mindent-vagy semmit?)
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1609 Dátum: 2019 Február 23, 20:56:20 »
Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Áldott Testvérek. A kereszténységben-általános az a nézet, miszerint-Jézus-valami mást hozott a Törvény helyett, valami újat...
Eltörölte az Istennek való engedelem kritériumát, és adott egy "új parancsolatot", ami a szeretet parancsolata. Az a gond Testvérek, hogy a mai felvilágosult nemzedék-nem szeret olvasni...illetve pontosabban: A Bibliát nem szereti olvasni.
Több esetben elmondtuk már, hogy aki nem gyakorolja magát a TANACH olvasásában-az nem fogja érteni az Újszövetségi írásokat sem.
Talán ez az oka annak, hogy Jézus szavait nem értik-vagy félre értelmezik... Bár Jézus világosan mondja:

Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Pedig azt gondolom ez elég világos üzenet. Jézus parancsolatai= Atya Parancsolatai. Aki-Őt valóban szereti-az megtartja; aki nem tartja meg ezeket a parancsolatokat- az valójában hiába mondja hogy : " így szeretlek-meg úgy szeretlek..." mert Jézus ezt úgy veszi, hogy nem szereti Őt az az illető...
A Következő mondatok pedig sokkolóan hatnak: Jn.14,24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Tehát egyszer: Kijelenti hogy nem törölt el semmit az Atya Parancsolatai közül-sőt: Amit tanít, az valójában és teljességében az Atyától adatott Törvény! ( Beteljesítve ezzel a Róla szóló-azaz a Messiási Próféciát, miszerint:
Ésaiás próféta könyve 42. rész

  1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
  2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
  3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Tovább menve a János 14-következő kijelentése az igazán sokkoló:
Jn.14, 25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Hogy ez miért sokkoló? Nos azért, mert ezek szerint-semmit nem értenek a maiak-Jézus tanításából.

Jézust valami engedékeny-szelíd-elnéző... Messiásnak látják sokan... Itt van mindjárt ez az Ézsaiási prófécia is, például:

 Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
  3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Szuper... nem kiállt-nem lármáz... sokak számára ez azt jelenti, hogy semmi követelése nincs-tehát nincs szigor.
A következő: 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...

Ugyan ezen sokak számára ez pedig azért jó és vigasztaló üzenet, mert szerintük tehát jól vannak úgy ahogy vannak...

Ezzel szemben: Mt.7,13.    
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.    
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Tehát ebből következően: Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. = Nem mindenkié a tanítása-csak azé aki keresi-aki akarja! Ezzel egybehangzóan:

 MT.5,6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Illetve: Ézsaiás 42,3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
A Megrepedt nádat nem kell teljesen eltörni-hiszen magától is elhal, hamarosan; a pislogó gyertyabél is kialszik magától-azt sem kell eloltani. Tehát aki nem keresi-nem kutatja-nem megy utána... az így is-úgy is el fog veszni!

Tehát a kezdő igénk: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Lássuk ezzel mit tanít Jézus?
Ugye azt állítottam, hogy Jézus tanítása-semmiben sem új, hanem a törvény jelenik meg azokban! Ha valamiben mégis más, akkor az a betöltésének a szintje! Amit oly magasra tett, hogy testi ember meg se próbálja megugrani ezt a nívót.
Tehát ha ez így van, ahogy állítom, akkor ennek az igének is, meg kell lennie a törvényben.
Akkor lássuk:
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Meg is van-éspedig a második legfőbb parancsolat ez: " Szeresd a felebarátod-mint önmagad!"
Hogy Jézus erről-illetve ennek a fontosságáról nem tanított volna?
Márk 12,28.    
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29.    
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30.    
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31.    
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

Ugye említettem volt- hogy Jézus tanítása ha valamiben más is volt, az a betöltés szintje!? A Felebaráti szeretet témaköre-Testvérek-roppant mély... Úgy pedig ahogy Jézus elvárja-még mélyebb...
Hiszen ahogy mondja: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Amit magadnak szeretnél tehát... Azaz te sem szeretnéd beérni a látszat segítséggel, a látszat részvéttel, a látszat megértéssel, sem pedig az üres és tartalmatlan kapcsolatokkal, üres és soha be nem váltott ígéretekkel... "amit magadnak szeretnél"
Időszerű lenni ezen elgondolkodni Testvérek... Te semmiben sem szeretsz várni, ha valamire szükséged van, akkor mindent azonnal! De ha rád kell várni akármiben is... az ugye teljesen rendben is van?
Ha felkeresel egy Testvért-elvárás hogy ráérjen! És ha téged keresnek fel? ...stb. Tehát: " Amit szeretnél magadnak-azt tedd másnak." Ahogy szeretnél hogy veled történjen-úgy tegyél mással!
A Felebaráti szeretet témaköre-nem egy elvont tudomány, hanem egy közvetlen-direkt kapcsolat. Nem beszédben áll, hanem cselekedetekben! Isten nem arra kíváncsi, hogy miket tudsz mondani-hanem arra-hogy mit teszel!
Vannak gyülekezeti szokások persze, amik hivatottak arra, hogy imitáljuk a felebaráti szeretetet. Köszöntés-csókkal, öleléssel... mondjuk el egymásnak itt a gyülekezeti házban, hogy mennyire fontos a másik a számunkra... de csak ott? és kint ahol világítanunk kellene??? kint már megtagadhatjuk ezeket az értékeket?
A Törvény tanítja:
 II.Mózes 23,4. Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
5.    
Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.

Ellenségemmel is jót kell tenni tehát... de hogy jön ez, a felebartság témaköréhez? Nos úgy, hogy a barátsághoz ugyebár két fél kell... A Fele barátságnál pedig csak a te hozzáállásod kell!
Nem számít hogy a másik nem viszonozza-nem számít hogy a másik fél-gyűlöl téged... az számít, hogy te légy az ő barátja és légy kész arra-hogy Jót tehess vele! Nem csak akkor amikor látják ezt mások is, mert nem a szemnek szolgálunk-hanem Istennek!
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

Tehát a felebarátság alapjai: "Bosszúálló ne légy-haragot ne tarts" Ezek azt jelentik, hogy a mi viszonyulásunk a másikhoz-nem lehet a másik fél viszonyulásának a folytatólagos következménye.
Ezért mondja Pál:
1Thess 5,15 Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.

Ugyanis mi nem a világot közvetítjük, sem pedig a rosszat... mi arra esküdtünk fel Istennek, hogy a jót-az Igazat közvetítjük ( hirdetjük) a világban.
Ezzel válik nyilvánvalóvá, hogy mi nem ide tartozunk. Jézus mondja:
János 17,14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.    
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.    
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Mi nem arra lettünk elhívva, hogy zárlatos szent János bogarakként-asszimilálódjunk a sötétséggel...mi arra lettünk elhívva-hogy Isten tanításának megélése által, hirdessük a világosságot- a sötétségben! És azt nem szabad elfelejteni: Nem a világosságban kell világítani-hanem a sötétségben!
Jézus tanítása erről a témáról: Mt.5,44.    
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.    
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.    
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.    
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.    
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Az utolsó mondatot figyeljük meg újra: "48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Hogy ez hol található a Tórában?
Nos ez lenne az: Mózes III. könyve 19. rész

1.    
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.    
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

A Teljes szentség = Maga a tökéletesség!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1610 Dátum: 2019 Március 02, 20:56:34 »
Mózes II. könyve 35. rész

  1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
  2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
  3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
  4. És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván:
  5. Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet...

Áldott Testvérek. Mózes második könyvének ezen fejezete, a Miskán-azaz: A Szent hajlék készítéséről szól. Azt gondolhatjuk-ez egy igen Szent feladat. És valóban az-ám mégis intelemmel kezdődik a fejezet!
Mózes II. könyve 35. rész

  1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
  2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
  3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

Vajon miért kezdődik ez a fejezet, a Sabat megszentelésére való felhívással? Az előző fejezetben Mózesről olvashattunk, amikor is leplet borított az arcára míg a néppel beszélt-és leplezetlen ábrázattal vette át
az Örökkévalótól az utasításokat. Ez a rész, pedig már a hajlék készítéséről szól.... Azonban az előző részben még -elhangzik egy roppant fontos parancsolat (Micva), ami a jelen kérdésünkre is, magában hordozza a választ.

II.Mózes 34,25. Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

Ugye nyilván a Peszach-i ünnepre illetve az azzal kapcsolatos szidráról szól...? vagy nem csak arról? És plánemeg: Hogyan és miben kapcsolódik az aktuális kérdésünkhöz ez a kijelentés?
A Kérdésünk (ismétlem) így szól: Miért kezdődik a Miskán készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?
Elsőként is, figyeljük meg a II.Mózes 34,25 ös Igeversét: "Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. "
Hogy ezt, illetve ezzel együtt-mindent is megérthessünk, el kell olvasnunk a Próféta könyvének magyarázó passzusát:

 Ézs 1,13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.

Tudjuk, hogy a Szent tanunkban a kovász-a bűnt jelképezi. Tehát az Örökkévalót ünnepelni-Őt tisztelni,magasztalni, dicsőíteni - miközben a bűntől nem választódunk el: Tilalmas!
Az Örökkévalóhoz csak úgy közeledhetünk, ha elválasztódunk e világtól! Jézus mondja:

Mt 6,24   
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Ezt tekinthetjük akár parancsolatnak is: Nevezetesen: Ha Istent szeretnénk szolgálni-akkor e világ fejedelmének,illetve mindennek amit ő kínál- hátat kell fordítani!
Ezek után-térjünk vissza a kérdésünkhöz, mely így szólt: "Miért kezdődik a Miskán (Szent hajlék) készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?"
Az ember, az eredendő bűn miatt-átok alá került-mint tudjuk. Az átokban foglaltak szerint:

I.Mózes 3,17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

Az ember számára tehát, kötelező a munka. Ez egy teljesen profán dolog tehát az ember életében. Az hogy az ember dolgozik-magától értetődő, és teljesen hétköznapi dolog, és pontosan ez a lényegi rész: Hétköznapi; közönséges...
Az Örökkévalónak végezni szolgálatot-az teljesen más! Az kiváltság - Testvérek. Sokan vannak azon a véleményen, hogy csak a cél a fontos-illetve: " A cél szentesíti az eszközt"... De nem az Isten szemében!
Istenhez- ( mint azt az eddigiekben tisztáztuk) - Csak az Isten szabályai szerint közeledhetünk! Ez által is, a világtól, a világi szabályoktól való elválasztódást éljük meg. Egyszersmind:  Mind számunkra, mind minden szemtanú számára nyilvánvalóvá válik,
hogy kizárólag Isten szabályai szerint élünk immáron. És ez természetesen-mindenre is vonatkozik. Nem csupán a Szent hajlék készítésére... ( bár ha jobban belegondolnánk egyszer, hogy az mit jelez a mai napon?!
I.Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. és itt van mindjárt:
Eff.2,18.    
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.    
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.    
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.    
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.    
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. )

Ha ez így van-mint ahogy így is van: Akkor itt beza mindennek Istent kell dicsőítenie! Nem emberi ötletek vagy emberi erőfitogtatások szerint kell épülni, hanem Isten lelke által! Ahogy ezt a Prófétánál is mondja:

Zak 4,6   
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

Hogy hogyan és miként mondja a Szentlélek? Hiszen sokan hivatkoznak úgy-olyanok akik, meglehetősen "kifogásolható" módon tesznek ezt vagy azt: " engem így vezet a Szentlélek"!
Amiről tudhatjuk hogy nem is lehet igaz, hisz a Szentlélekről tudjuk: Jn.16,13.    
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.    
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.    
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek... ( Mondotta az Isten-testé lett Igéje!)

Tehát ha az Istennek Szenteljük magunkat-illetve vágyjuk hogy az Isten elszenteljen bennünket ( el választ-el pecsétel...) , akkor mindent csak úgy és csak akkor-ahogy és amikor Ő mondja, és csak és kizárólag az Ő szabályai szerint!
Azaz: A Szent hajlék épülése-Pál tolmácsolásában: Eff.2,21.    
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.    
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.

És ezt a szép rendet-Isten határozta meg, nem az emberi jó szándék!

Tehát a ma este tárgyalt fejezet tanulsága: Ha Istennek szenteled magad, akkor azzal kezd-hogy Elválasztod a közönségest a Szenttől! azaz: Szenteld meg magad-Isten számára, és hagyd el a te gondolataidat, és Isten szabályai szerint élj!

Gyakori kérdés az a hívők körében: " Hogyan szentelhetném meg magam? " Mint azt a mai este folyamán megláthattuk: Az alapoktól kezdve! Ebben az új életben, már nem érvényes, és nem elfogadható, a mi igyekezetünk.
Meg kell értenünk, hogy az ember Test! és ezzel egyezően, az emberi gondolatok is testiesek. Ahogy Pál mondja:

1Kor 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Máshol is utal erre Pál, az Ige szerint:

Róma 3,10.    
A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11.    
Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12.    
Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13.    
Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14.    
Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15.    
Lábaik gyorsak a vérontásra.
16.    
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17.    
És a békességnek útját nem ismerik.
18.    
Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.

Ezek a Testi emberre vonatkozó jellemzők... Ebből kell megújulni - újjá születés által! Az Újjászületés pedig nem megvallásokban áll, hanem valóságban! Éltem eddig a világ tanítása és szabályai szerint, mostantól pedig...?
Tényleg... mi is az Újjá születés?

János Evangyélioma 1. rész

1.    
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.    
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.    
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.    
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.    
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.    
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.    
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.    
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.    
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.    
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.    
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.    
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.    
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

A Mag... Befogadni tehát a magot... hogy is mondta Pál a Korintosziakhoz írt levelében? ( ma már olvastuk...)

I Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Tehát mi lennénk a Szántóföld, és a dolgunk, hogy befogadjuk a magot...  ( ezt nevezi a Biblia, az Ismeretnek!!! ) Pontosan ahogy a Mester magyarázta:

Luk.8,11.    
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12.    
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
13.    
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14.    
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15.    
A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.

Tehát ott tartunk-ahol kezdtünk: Isten beszéde szerinti élet Testvérek... és ez nem elvont fogalom-hanem a valóság kell hogy legyen! Mégpedig : Cselekedetek ( azaz, az Istennek való engedelem) által!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1611 Dátum: 2019 Március 09, 20:45:12 »
Ezékiel próféta könyve 18. rész

1.    
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.    
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.    
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.    
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

Áldott Testvérek. Az embernek, minden szituációban képviselnie kell (-ene) az identitását.Ez az "én tudat" határozza meg a viselkedésünket a reakcióinkat... és ez fordítva is így működik, hiszen kívülvalók-
éppen a viselkedésünk-reakcióink alapján azonosítanak- kategorizálnak bennünket. A gond akkor van, amikor az individum-elveszíti az identitás tudatát. Ekkor válik "zavarossá" a személye, illetve az a kép, amit önmagárol vázol.
Hogyan veszíthető el az identitás tudat? Nézzünk egy példát a sok közül: Minden embert érnek csapások, minden embernek van rossz periódus az életében.Minden cselekményünknek megvannak a következményei-vonzatai.
Ez önmagában teljesen természetes, és nincs is ezzel semmi baj... ám ha az illető, a maga helyzete miatt-mást okol?! na ezzel van a baj Testvérek.
Az első emberpár esetét tekintve:Mózes I. könyve 3. rész

  1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
  2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
  3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
  4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
  5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
  6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
  7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
  8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
  9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
  14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
  16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
  17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
  18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
  19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz...

Nos ez nem sült el túl jól-azt gondolom... Volt egyszer egy asszony-aki meghozott egy döntést, és ezen elhatározását-tett követte...De felelősséget nem vállat a döntéséért-hanem mást okolt.
volt egy ember, aki meghozott egy döntést-és szintén tettekben manifesztálódott a tette... de felelősséget ő sem vállat-hanem mást okolt... ( Istent!!!  "Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém." )
( mennyire érdekes az, hogy a kígyó nem okolt mást...) De mit látunk ebben a dologban?
Nos azt, hogy úgy az ember-mint az asszony, tisztában volt a cselekmény súlyával, és megijedtek a következményektől. Összekapcsolva ezt a történetet a témánkal-azt találjuk, hogy az ember pár volt az, aki
identitás tudatot vesztett, hiszen a cselekményükkel megtagadták saját magukat, ( hogy kitől származnak-kihez tartoznak-kinek tartoznak engedelemmel-kit képviselnek ezek által ott ahol vannak...)
És megbánták a dolgot, ezért kezdtek bujkálni, illetve mást okolni...A baj az volt, hogy nagyobb volt számukra a szégyen, mint az Isten iránti elkötelezettség.
Nézzünk más példát arra, hogyan alakulhatott volna ez-másként?
Mt.26,69.    
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
70.    
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71.    
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72.    
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73.    
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
74.    
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
75.    
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.

Ismerjük jól a történetet, illetve a folytatását is, tudjuk hogy Péter nagyon-nagyon megbánta hogy megtagadta az urát, és tudjuk azt is, hogy ez a szégyene és bánata nem nőtt az Úr iránti elkötelezettsége fölé, hiszen megtalálta a módját annak, hogy
"rendezze a dolgot"-Jézussal.
Míg más valaki?
Nos úgy mint az első emberpár-mint Péter-Yúda is eljutott a bűnbánatra, sőt: Vállata is a felelősséget a tettéért, hiszen nem okolt mást... csakhát nála a bukásának szégyene, nagyobb volt mint az Isten iránt való elkötelezettség...
És állhatna ebben a sorban a maiak példája is, akik szintén észlelik hogy valami nem "smakkol" tudatában vannak azzal, hogy amit tesznek az rossz... csakhát ők a környezetüket-felmenőjüket okolják ezért...
vallják hogy egy "kényszer pályára" kerültek-rajtuk kívülálló okból.
Figyeljünk csak: Júdás Apostol levele 1. rész

1.    
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.    
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.    
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.    
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.    
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.    
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.    
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.    
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.    
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.    
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.    
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el...

Káin utja... Mi volt Káin útja Testvérek?
I.Mózes 4,8.    
És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9.    
És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10.    
Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11.    
Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12.    
Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13.    
Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám...

Itt indul " Káin Útja" : Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám... Nem a bűne nagy-hanem a büntetés. Az nem érdekes hogy mit tett ezért-hanem a revans túl nagy érte...
NEM VÁLL FELELŐSSÉGET! Sőt: ő már a bűnét sem látja be! A sorsáért egyenesen- Istent okolja, mert mint látjuk, a bűnéről már nem is szól, hanem a büntetés ellen emel kifogást. a sorsáért panaszkodik csupán...
Elszakad-Istentől... elszakítja magát a szüleitől...testvére ellen fordul...-egyszersmind: A maga életére nézve, felrúg minden Isteni értéket a döntéséért, tehát a tettét következetesnek és megalapozottnak látja, de a következményeket nem akarja vállani.
Ez Testvérek, az Identitásvesztés-iskola példája...
Nézzük Dávidot. Dávid valamiért a keresztéység számára, a bukása által robbant be a köztudatba... (?) Ám még ebben sem (!!!) látnak tisztán.
Nézzük mi történt ezen ominózus bukása után: Zsoltárok könyve 51. rész

  1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
  2. Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
  3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
  4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
  5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
  6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
  7. Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
  8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
  9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
  10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
  11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
  12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
  13. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
  14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
  15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
  16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
  17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
  18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
  19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
  20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
  21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

Na ez pedig kérem- a bűnbűnat és a megtérés iskolapéldája, tehát annak lehetünk a tanui-hogy Dávid-miként Péter, megőrizte az Identitását-vállata a tettének súlyát, és mindent elkövetett azért, hogy visszatérhessen oda-amitől eltért.
Nem a bűnnel azonosult-hanem az Isten Igazságával. Ezáltal az Isteni Igazság által-tehát - Önmagát ítélte meg. Istenhez fordul: " GYÓGYÍTÁSÉRT- GYÓGYULÁSÉRT"!!!

És valójában ez tesz különbséget Bűn és vétek között, hiszen van a bűn, amit Isten Igazsága által ismerünk fel. Vannak akik esetében ez a felismerés-megtérést eredményez, hiszen Isten Igazságát, illetve ezen Igazság követését választják. Az Ő esetükben ez a bűn-vétek, mert el akarják hagyni a bűnt.
És vannak azok, akik bár lehet hogy felismerik hogy eltértek az Isten Igazságától,sőt: lehet akár "szándékos is a motívum" de nem különösebben foglakoztatja őket ez a dolog.( lázadás) Tehát ők megmaradnak a bűnükben.
Namost: Az van Testvérek, hogy az Áldozati rend szerint, csak a vétekre volt "Bűn bocsánat" Csak a vétekre engedett az Isten-helyettesítő áldozatot! A Bűnre pedig: Nem volt-nincs és soha nem is lesz "helyettesítő áldozat"!
Ezeken-Jézus sem segít...Mózes III. könyve 1. rész

  1. Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
  2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
  3. Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
  4. És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára...

Figyelem:  "És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára..."  A Szándékos bűn elkövetője-tehát az aki a bűnt vűlasztva-bűnben akar maradni-soha sem lesz kedves-Jézus számára!!! Tehát az engesztelés-elmarad!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1612 Dátum: 2019 Március 16, 20:57:10 »
Rómabeliekhez írt levél 2. rész

1.    
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.    
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.    
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.    
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.    
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.    
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.    
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.    
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.

Áldott Testvérek. E mai alkalommal,beszéljünk a "törvénykezésről"-mint ítélkező és pláne meg: a Kereszténységben: "Farizeusi" jelzővel illetett-viselkedési formáról.
Annál is inkább beszélnünk kell erről, hisz mindazokat-akik az Örökkévaló Igéjét nagyra tartják, mindazokat aki vallják hogy a Törvény örök, akik vallják hogy a testi származástól früggetlenül vonatkozik minden egyes
újjá születettre az Örökkévaló által adatott szabály rendszer ( Törvény)... ezeket mind : "törvénykezőknek"-"Farizeusi"-nak nevezik.
Mindenek előtt, tisztázzuk a fogalmakat:
1; Törvénykező. Olyasvalakit neveznek törvénykezőnek, aki másokat ítél-ítélget. Namost ezzel az a gond a mi esetünkben- hogy az aki az Örökkévaló törvényét-nagyratartja-nem másokat méricskél, nem másokat ítélget, nem mások felett tör pálcát...
   hanem önmagát vizsgálgatja a törvény fényében. A Törvény nem azt mondja-hogy másokat vizsgálgassunk, hanem azt: Én hogyan éljek! A Törvény világosságában, meglátom azt: Ki vagyok-hogyan éltem, mekkora bűnöket követtem el... és a törvény arra ösztönöz, hogy a
   bűnöket elhagyjam, és Isten tetszésére és örömére éljek. A Törvény nélkül a bűneimről sem tudnék... A Törvény adta kontraszt az, amiben megláthatom saját bűneimet! Ha pedig valaki meglátta a saját bűneit-vajmi kevés kedve van az olyannak-mások felett ítélkezni.

2; Farizeus. ( Bár - Isten nevezne engem Farizeusnak! ) Jelentése: Isten számára elkötelezett ember. Jézus így szólt a Farizeusokról: Máté Evangyélioma 23. rész

1.    
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.    
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.    
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.

Hát ja... Ők tudták az Igazságot, de ott és akkor-voltak akik nem az szerint éltek. Mielőtt ítélkeznénk mások felett, emlékezzünk meg arról, hogy "Nikodemus"-"Arimetia-i Joszef"-is Farizeusok voltak.
Sőt: Mikor Nikodemus azt mondja az Úrnak: Jn.3,2...Mester, TUDJUK, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Ez azt jelentette, hogy a Szanhedrinben ( Főtanács) A Farizeusok-bár kissebségben voltak akkorra már a Szadduceusokkal szemben ( Kormányzó párt, akik nem vallási-hanem politikai alapokon kormányoztak)-
Igenis: Felismerték Jézusban a megígért Messiást!

Ejtenék azonban, néhány keresetlen szót azokról, akik az Ige követőit és megtartóit-Törvénykezőeknek nevezik... Roppant érdekesnek tartom azt a tudathasadásos állapotot, ami fémjelzi ezt az őrjöngést...
Ugyanis-és tessék csak meglátni: Azok akik az Ige nagyra tartóit: Törvénykezőeknek nevezik-magukat csak mély szerénységgel: A "kegyelem hirdetőinek"... Nos pontosan ezek azok, akik másokat ítélgetnek,kárhoztatnak, Isten ítéletével fenyegetnek, ezek azok akik "gyülekezeti törvényeket" hoznak-
aprólékosan kifejtik mások felé-elvárásaikat, köteleznek dolgokra, zsarolnak és nyerészkednek másokon...
Ez azért elég furcsa nem? nektek még nem tűnt fel???

És hamár ítélkezés: Rómabeliekhez írt levél 2. rész

1.    
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.    
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.    
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?

Hogy ki - miért ítélkezik mások felett, nos annak számtalan oka lehet... van aki a felsőbbrendűségét szeretné nyomatékosítani... megint mások: saját aljasságaikat szeretnék kissebíteni az által, ha másokat ítélgetnek... De akármit is hoz fel az ember okként-az Isten előtt, nem állja meg a helyét.
Azonban, és ez fontos lehet: Aki imigyen hirdeti, hogy oly nagyon ismeri az Igazságot- az pontosan a saját szavai és cselekedetei által lesz megítélve! Ha annyira tudta-miért nem élt az szerint?!
Van egy félelmes történet a Bibliában, ami ezt a témát is lefedi: Dániel próféta könyve 5. rész

1.    
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.    
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.    
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.    
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.    
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.    
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.    
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.    
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.    
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.    
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.    
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.    
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.    
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.    
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.    
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.    
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.    
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.    
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.    
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.    
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.    
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.    
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.    
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.    
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.    
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

Ugye azt olvastuk, hogy Bel-saar-uszur, Előhozatta a Templomi arany edényeket, azt lett ereszd el a hajam... Nos: De mit is jelent ez a történet? mi ez a megméretés-amiről Dániel szólt?
Azokból az edényekből-csak a Papok ihattak és ehettek. ( plusz volt talán áldozati edény is köztük...) Isten pedig megvizsgálta ezeket a szerencsétleneket, hogy méltók -e arra, hogy a Papságra tartozó dolgokkal éljenek!!! Nos: NEM voltak méltóak. És azok akik mostanság élik a maguk testies életüket, miközben hívőknek vallják magukat és a papságra tartozó dolgokkal élnek?
Ezek elkerülik az ítéletet? Dicséretek-Imák-"tanítás" Ige és Ige ismeret nélkül??? Ítélkezés mások felett ...
Sokan abban reménykednek hiába való módon: Ha tévednek, azt az Isten elnézi nekik, hisz látja majd, hogy nem is ismerték az Igazságot... ugye és akkor nem lesz ítélet... Mondom: Hiába való reménység ez!
Jézus nem vitatkozik senkivel, aki állítja hogy ismeri az Igazságot!
Jn.9,39.    
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.    
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.    
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

Figyelem- szó magyarázat: Világosság= Ismeret. ( Világos?)
Sötétség= Bolyongás-ismeretlenség.
Látás= Akik ismerik az Igazságot.
Vakság= Akik nem ismerik az Igazságot.

( Akik másokat bírálgatnak, vizsgálgatnak, ítélgetnek, igazgatnak... azok bizonyára roppant világosan ismerik az Igazságot... ha ez így van-akkor miért nem az szerint élnek? ha nem így van, akkor meg miért tesznek úgy, mintha úgy lenne??? rejtély...)
A minap, beszélgettem egy Testvéremmel, aki az édes apját temette a közelmúltban... Elmondta, hogy "bizonyos roppant felkent testvérek" megállapították, hogy mivel az Édesapja nem gyakorolta a hitet-tuti hogy elkárhozott...
Tudjátok Testvérek, úgy van az: Van az ember életének a végén egy bizonyos idő, amikor a külvilág már ki van zárva... A jelenlevők már azt gondolják, hogy az illető-meghalt. Nos ebben az időben az illető-már az időtlenségben van.Csak Isten, és csak ő... Biztosak lehetünk abban,
Hogy nem bánja meg a bűneit Istennek ez az ember? Biztosak lehetünk ezen illető sorsában? Had mondjam el Testvérek: Nem Isten tanácsosai lettünk, hanem a követői! Hovatovább: Most arról illene szót ejteni, mi vár azokra-akik Isten kijelentésvel ellentétes dolgot állítanak?
Mert ha valaki egy embert-kárhozottnak nevez, de ezt az embert tegyük fel-az Örökkévaló nem kárhoztatja... ? vajon mi lessz az ilyenekkel?
Hogyis van az Ige?
Ézsaiás 5,20.    
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
21.    
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!

Ha csak egy icipici kétségünk is lehet-akármivel kapcsolatban, akkor ne ítéljünk Testvérek. Jézus nem azért jött első körben hogy ítéljen vagy hogy kérhoztasson!
Jézus nem azt tanította hogy hogyan ítélkezzünk mások felett...
Jázus azt tanította, hogy önmagunkat vizsgáljuk meg, és Isten tanítása szerint éljünk!
JN.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

!!! " és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem." !!!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1613 Dátum: 2019 Március 30, 20:58:11 »
I Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Áldott Testvérek. Az Örökkévaló-az ember teremtésével zárta le a teremtés sorát ezen a földön,és egyben az embert tette-mintegy: régensnek, hogy a földön-minden teremtmény felett uralkodjon.
A Teremtésének pedig azt az állapotát nevezte az Isten: "Jó"-nak, amikor minden teremtménye azt tette-amit parancsolatként-életszabályként- a létének értelmeként és egyben céljaként meghatározott számára.
Látható, hogy minden egyes teremtményének az életrehívás pillanatában meghatározta egyben a feladatát is. Amíg tehát mindenek engedelmeskedtek az Ő akaratának-addig az Ő szemében...
( I.Mózes 1,  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. )
És ezzel meg is érkeztünk a mai este témájához: A HATODIK NAP...
A Hatodik napon-tehát az ember teremtésének napján-lezárult a teremtés. Isten ezen a napon "szűnt meg minden munkájától" és tehát újra: Ezt az állapotot nevezte jónak.
Volt azonban itt még "valami", ami talán sokak figyelmét elkerülte...

Mózes I. könyve 2. rész

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Valójában a Hetedik nap tehát az, amikor is -elvégezte-bevégezte a munkáját az Örökkévaló! Ezen a hetedik napon alkotta meg a Békességet ( nyilván a vele levő békéről van szó) és ebbe a békességbe megy be Ő-és vele mindazon teremtményei, akik
azt az állapotot tartják fenn, amiben-"minden jó" az Isten szemében-tehát akik engedelmeskednek az Ő végzéseinek.
Ezen állapotról ír, a Zsidókhoz írt levél szerzője.
Zsidókhoz írt levél 4. rész

1.    
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.    
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3.    
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4.    
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5.    
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6.    
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7.    
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8.    
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9.    
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10.    
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11.    
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

( mielőtt tovább mennénk: Vannak akik szerint, a Zsidókhoz írt levél-a zsidóknak szól "csupán", és azzal "másoknak nem kell foglalkozni... Ez valóban így van. A Szent tan, pedig csak az Isten híveinek szól, és az idegeneknek azzal nem is kell foglalkozniuk!)
A Hatodik nap és e miatt maga a hatos szám is, szinte szitok szóvá lett. Az ember elfordult az Istennek való engedelem utától, és az antikrisztusra-azaz: Az Istennel ellenkezőre hallgatott-ezért bukott.
Az Isten és az ember között, megszűnt a kapcsolat, és az ember a maga-átkozott utára lépett.
I.Mózes 3,  16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
  17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
  18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
  19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Majd az Örökkévaló- gondoskodott arról, hogy az ember az általa választott mód szerint-ne is térhessen vissza: I Mózes 3,22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
  23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
  24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

Ezután az ember-roppant igyekezetében, még a földet is megrontotta az antikrisztus által megrontott gondolatai és cselekedetei által, ezzel sikerült elérnie az "embernek"-hogy a földi pályafutása is limitált legyen.

I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

Azonban van itt "valami"... amit észre kell venni Testvérek. Elhangzik egy mondat a Szentírásban-amit most meg kell látnunk és meg kell értenünk!

I.Mózes 3, "24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. "

Az EMBER... Az ember kifejezés-néha szitok szó, mint az átok szinonímája-néha mentségként felhozott válasz a viselkedésünkre... Az ember megrontott az utait, az ember bukott és esendő...
hogy Rag'n'Bone Man-örökzöldjét- és stíl szerűen a "Human" azaz Ember című számát idézzem: " Mindezek ellenére én is csak egy ember vagyok-te is csak egy ember vagy-ne okolj a hibákért"...
Pedig a nagy helyzet az-tesók-hogy csak magunkat okolhatjuk a hibákért!
Sokan védekeznek a bukásuk magyarázataként azzal, hogy: "CSAK Ember vagyok..." Csakhogy az emebr nem erre lett teremtve tehát az hogy "ember" vagyunk nem mentség arra az állapotra amiben leledzünk-hanem betegség! deformitás!!!
... És eljött az EMBER FIA...   Jézus-gyakorta nevezte magát az Ember fiának. Valamit jelent ez-nem? Ember fia-tehát valaki, aki az emberből lett... valaki aki "valami változáson ment át-mégpedig: Gyökeres változásról van szó- és ebben a mondatban, a "GYökeres"-en van a hangsúly.
Most térjünk vissza ahhoz a bizonyos mondathoz, melyről azt mondtam hogy : "kulcs fontosságú"
I Mózes 3, 24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
A Megromlott és átok alá került ember lett kiűzve az Istennel való közösségből-de valamiért nem törölte el az Isten az "élet fájához vezető utat, hanem Őrizteti!
Nincs tehát veszve még semmi... ezek szerint lehetséges még a visszatérés és ha nem is úgy ahogy az ember szeretné-de úgy igen ahogy Isten engedi! És ez nagyon fontos Testvérek!!!
Az ember igyekszik elkerülni a halált a szenvedést... az Ember igyekszik betölteni azt az űrt-amit az istennel való közösség megszakadása hagyott-de a maga igyekezete a maga gondolatai szerint... ( kudarc)
Istenhez nem lehet akárhogy közelíteni! Kizárólag az Isten által meghatározott úton lehetséges!!!
Volt egy választottak csoportja, akikkel az Isten közölte rendeléseit erre vonatkozóan. Bennük megfogalmazódott az az alapvető felismerés-ha úgy nem lehet ahogy mi gondoljuk-akkor hogyan? Akkor mondja meg az Isten ezt a módot...
és egy párbeszéd alakult ki az ember és az Isten között, és az ember kérésére- térben és időben máskor-máshol érkezett meg a pontos válasz.

V.Mózes 26,15.    
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.    
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.    
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.    
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.    
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala...

János Evangyélioma 14. rész

1.    
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.    
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.    
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.    
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.    
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.    
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Jézus az Út! És az "egy pásztor" ( ahogy Bölcs Slomó nevezi) Elvezet az Atyához, és közben átformál és újjá tesz és vissza vezet bennünket abba az állapotba-amit az ember elhagyott-megtagadott az engedetlensége által.
Jn.14,21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Azt is mondtam, hogy idő közben a Jézussal való közösség-át is formál. Az Ige mondja: János Evangyélioma 1. rész

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
  2. Ez kezdetben az Istennél vala.
  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
  4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
  5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
  6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
  7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
  8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
  9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
  10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
  11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
  12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
  13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
  14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Nem lehet mentség az hogy: Ember vagyok... Jézus nem azért jött hogy megszüntesse az Isten átkát ránk vonatkozóan, hanem azért hogy újjászületés árán-kivonja azokat akik engedelmeskednek- az átok alól!
És akkor már nem is emberként élünk-amely fogalomnak a szinonímája a bukás az esendőség, az értelmetlen lét... hanem:

Mt.5, 43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
  44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
  45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
  46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
  47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
  48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Tudjátok Testvérek, van az a "Kérdés"... pontosabban: " A KÉRDÉS"- mely az idők végtelején át ívelően szól hozzánk ma is:

I.Mózes 3, 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

ember-HOL VAGY??? Ez valójában nem kérdés-hanem figyelmeztetés: EMBER-HOL VAGY??? EMBER ÉBREDJ MÁR FEL!!! EMBER ÉBRESZTŐ!!!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1614 Dátum: 2019 Április 06, 21:20:08 »
II.Kor.4,16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
  17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
  18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Áldott Testvérek: Rav.Shaul azt mondja: "18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. "
A Hívők többsége pedig, mint tudjuk-igenis a látható dolgokra figyel, és a látható,érzékelhető dolgok befojásolják a hitéletüket is... A kereszténységben sajnos a Szent tan-al ellentétben, éppen a testileg tapasztalható-testre hatással levő dolgokra helyezik a hangsúlyt.
Így van ez a betegség témakörétől kezdve, szinte mindennel... Egy alkalommal hallottam egy "lelki vezető" szózatát, miután egy olyan Testvérért imádkozott-aki betegségtől szenvedett... Mivelhogy ott helyben az "ő" imájára (arcátlan módon) volt képes és nem gyógyult meg-azt mondta mindenki előtt:
" Ennek a Testvérnek nincs hite" !!!  ( napersze a nyomorúságra még szüksége lehetett a kárhoztatásra is...) Idéztem erre egy Igét:
Máté Evangyélioma 9. rész

1.    
És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2.    
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
3.    
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.
4.    
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5.    
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6.    
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7.    
És az felkelvén, haza méne.

Megkérdeztem a magasan kvalifikált szolgálat tevőt: Ha neki nincs elég hite-hol van a tied??? ( nos sokminden lettem-ha jól emlékszem, úriember nem voltam szerinte...) ze yes...
Betegség-szenvedés-nélkülözés-üldöztetés... Azon Testvéreket, akik ezek közül valamely dologban érintettek-megbélyegzik. Pedig Jézus mondja:

Jn 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.

Továbbá rav.Shaul is azt írja ezzel egyhangban: Csel 14,22   
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

Ez érdekes... mintha a mai kereszténységben, a kedvelt és kelendő tanítások-pont a Szent Tanban foglaltak ellenébe mennének...
Bár Pál-erről előre szólt:

Timótheushoz írt II. levél 4. rész

1.    
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.    
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.    
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.    
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.    
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.

Azt mondja Timóteusnak: "Józan légy mindenekben"- azaz: Tudd ki ellen harcolsz és ne ragadtasd el magad!; "Szenvedj" azaz: Meg kell szenvedned azt hogy ellened fordulnak az Igazságért." A szolgálatodat teljesen betöltsd" azaz: Lankadatlanul-kizárólag a célra összpontosítva végezd a rádbízott feladatot!

Áldott Testvérek: A hívőknek egyetlen utuk van, és ez nem más-mint az Ige követése!
Ahogy azt Bölcs Slomó mondja:

 Préd.12,11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
  12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
  13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
  14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
  15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
  16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.

Nem az a fontos: Mit hiszel el? ... Nem ettől vagyunk hívők! Az a Fontos: Kit követsz?! Mert ez ad bizonyságot arról: Az Úr-e a te pásztorod?

Jézus mondja: Jn.14,6...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Egyszer egy Testvér azt mondta nekem: "Testvérem... hálás vagyok Istennek azért, mert semmi sem háborít engem-teljes a csend az életemben." Azt mondtam neki: " Nos: akkor valszeg letévedtél a csatamezőről Testvérem...." A Hívők élete küzdelem! Minden napnak meg van a maga kihívása. Van bajunk elég, és emellett vannak háborúságaink is...
Ki kell Tartanunk!
Az Ige azt mondja: Ésaiás próféta könyve 25. rész

1.    
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.    
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.    
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.    
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.    
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.    
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.    
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.    
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.    
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

Áldott testvérek: Már ez a prófécia is arról számol be, hogy az Isten népe-ezen a földön-ebben a testi életben bizony szenvedni fog! Jézus magyarázza ennek okát:

Jn.15,18.    
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19.    
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20.    
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21.    
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22.    
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23.    
A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.

Nézzük meg az Isten szabadításának előzményeit a Tórában: II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
  24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
  25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

Az Ige azt tanítja tehát: Aki jól érzi magát ezen a világon és ebben az életben-az tehát nem rabszolga, és nincs szüksége a szabadításra! csak azoké az Isten Szabadítása- a Szabadító- ( Yessua; Jézus.) Akik megszenvedik ezt a világot és ezt az életet!
Lótról is ez a feljegyzés maradt fenn: II.Péter 2,7.    
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.    
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.    
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.

Tehát Testvérek: Vannak bajok a Hívők életében. De ezen bajok-nehézségek azok, melyek által formál-csiszol-tisztít bennünket az Örökkévaló. Amely Igével kezdtük is:

 II.Kor.4,17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk...

Majd egyszer...( és eljön az a nap!) Nagyon hálásak leszünk Istennek, minden nehézségért-próbáért-fájdalomért... mert ezekben a megpróbáltatásokban mutathatjuk fel a hitünket,kitartásunkat,odaszánásunkat,Isten iránt való hűségünket. Marha egyszerű lenne-klubfotelban,kólát szürcsölve: Hallelujázni... A Bajban kell megmutatni a Hitünket!
Addig is az a reménység teljes várakozás van bennünk: ( de nekünk van várakozásunk legalább)

Ésaiás próféta könyve 35. rész

1.    
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.    
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.    
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.    
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.    
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.    
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.    
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.    
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.    
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.    
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1615 Dátum: 2019 Április 20, 21:28:54 »
Jn 15,18   
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.

Áldott Testvérek. A mai estén-lévén hogy minden évben ilyenkor a peszach ünnepével foglalkozunk-ez alkalommal egy picit más oldalról közelítjük meg a kérdést. Vegyük számba az előzményeket, hiszen anélkül nem értelmezhető helyesen a kialakult helyzet.

II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
  24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
  25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

Ez az Igerész-mint látjuk: még régebbre vezet bennünket vissza az időben.
Mózes I. könyve 15. rész

1.    
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.    
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.    
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.    
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.    
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.    
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.    
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.    
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.    
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.    
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.    
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.    
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.    
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.    
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.    
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.    
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.    
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.    
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.    
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.    
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.    
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

Ez az a pont tehát-ahol megköttetik a szövetség: Isten és Ábrahám magva közt. Van azonban itt egy nagyon fontos apropó,ami elengedhetetlen, nevezetesen: Ábrahám magva!
Mitől lesz valakiből Ábrahám leszármazottja? A születés jogán talán? ennyi lenne az egész? Valami ezzel nem stimmel, hiszen a későbbiekben-a szabaduláskor látjuk, hogy nem csupán a testi ág volt képviselve a menekültek között...
Tehát akkor mi tehet valakit, Ábrahámi lezármazottá?
A Bemerítő-utalást tesz erre vonatkozóan:
 Mt.3, 4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
  5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
  6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
  7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
  8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
  9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

Ejtsünk néhány szót erről a "Bemerítőről"...
Hát ugye egy ember, aki bemerített másokat... mondjuk majdnem mindenkit-kivéve a farizeusokat és írástudókat, tehát csak azokat nem, akik ismerték a Szent tant... (?)
Nos ez nem igaz! ( bár elismerem-ez lenne csak a kényelmes rész...áldott tudatlanság és hajrá testies-egoista életvitel...)

Elsőként is: MT.3, 4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

Ki ez az ember? nos valami hasonlót olvasunk Elijahu-ról is: II.Kir.1,1.    
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.    
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.    
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.    
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.    
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.    
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.    
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.    
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.

A Bemerítő tehát nem volt más-mint Éli! Erre utal az öltözetén kívül az is továbbá, hogy hol jelenik meg? ( pusztában! ott ahol el ragadtatott!) De lássuk erről Jézus bizonyság tételét: Máté Evangyélioma 11. rész

1.    
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.    
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.    
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.    
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.    
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.    
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7.    
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8.    
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9.    
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10.    
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11.    
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12.    
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13.    
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14.    
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15.    
A kinek van füle a hallásra, hallja.

Talán nem mindenki számára érthető az, hogy: "15. A kinek van füle a hallásra, hallja."...
Hogy mi az, amit nem mindenki hall esetleg ebből?
Nos ez: "10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat."

Meg van írva... Hol és mi van megírva?
Mal.4,4.    
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.    
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.    
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Nos ezek fényében kiket merített be és kiket nem? Bemerítette azokat akik: Mt.3,6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.  Tehát azokat merítette be, akik a Malakiási próféciák szerint: "Megemlékeztek a Mózes Törvényéről"-melynek hatására bűnbánatra ébredtek, és megtértek!
Azokat pedig, akik ezt nem tartották fontosnak, mert biztosak voltak a pozícióikban-nos azokat pedig: " Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? " nos ezeket tehát, nem merítette be...
és egyben itt a válasz a kérdésre: Kik lehetnek Ábrahám leszármazottai?
Tehát a válasz az Ige alapján: I Mózes 18,17.    
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.    
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.    
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

Ugyanis akik megőrzik az Úrnak az utát-azok gyűlölik a bűnt! és honnan lehet tudni mi a bűn??? na ezért kell ismerni a törvényt!
Most pedig, és ezek ismeretében térjünk az anyagunk folytatására:
II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
  24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
  25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

Ezek az emberek : " Felkiáltottak a szolgaság miatt-Istenhez" ! ez nagyon fontos dolog Testvérek. Meghalt az előző király,aki tisztelte Ábrahám Istenét, aki jól bánt a néppel... jött egy új király aki nem bánt velük jól, mert... ? miért is nem? Mert kívül valóknak tartotta őket! Egy szedett-vedett népnek, akiket ki lehet használni-akiken lehet élősködni, akiket lehet gyötörni...
Jn 15,18   
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.

Az ember-a hívő ember is, mindíg magát figyeli, magában keresi a válaszokat... nem azért mert jobbak-szebbek-igazabbak... vagyunk másoknál, hanem azért mert Istenhez tartozunk! A világban töltött élet pedig: szolgaság a számunkra! nem ide születtünk ( újjá); nem ide vetünk-nem is itt akarunk aratni!
Zsid.11,8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
  9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
  10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
  11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
  12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
  13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
  14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
  15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
  16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
 
" 12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. "

Nem a testileg születettek a megszámlálhatatlanok, hanem Ábrahám magva a megszámlálhatatlan, hisz valamennyi néppből és fajból-mindenki beoltatott és beoltatik, aki megtér: Ábrahám Yichak vö Yakov Istenéhez, és " megtartja az Úrnak az Utát-Törvényt és Igazságot tesz!

I Mózes 18,17.    
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.    
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.    
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

Na ezek a "leszmármazottak" tehát-Szolgaságnak élik meg életük minden napját-Tehát nekik van szükségük a " Szabadítóra"-és övék az Isten Szabadítása!!!
Az Isten szabadításának előzményeit is meg kell értenünk!
Izráél fiai olvasatában, ezek az előzmények-nagyon is a visszájukra fordultak... ( mert ez volt a látszat...) de nem csupán erről volt szó. Mert Isten valamennyi megnyilvánulására-nehezedett a helyzetük.
Egyre nehezebb lett a szolgálat számukra-egyre fájdalmasabban éltek meg minden napot... Azonban ez nem Csupán erről szól!
 Mt.24,12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.    
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

És amikor pattanásig feszül a húr-akkor egy végső próba-ami már csak minket céloz:
Mózes II. könyve 12. rész

  1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
  2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
  3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
  4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
  5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
  6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
  7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
  8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
  9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
  10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
  11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
  12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
  13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
  14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
  15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.

Ennyi bajra és gondra, jön egy szidra?! voltak akik nem engedelmeskedtek (!!!) az Isten szidrájának? ( a Mózesi törvénynek? !!!) Bizonyára, de róluk többé nem olvashatunk és nem is hallunk!!!
Voltak akik egyébb nemzetekhez tartoztak de megtartották az Örökkévaló rendeletét? ( A Mózesi törvényt!!!) Voltak beza! Na róluk azonban olvashatunk:
II.Mózes 12,37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
  38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.

Tehát nem csupán Megszabadította őket is az Örökkévaló-de ezeket is meggazdagította!!! Tehát eggyé tette a népével-beoltotta a népébe ezeket, hisz az által hogy NEKI ENGEDELMESKEDTEK (!!!) Ábrahám magva lettek!
Ezért mondja a később csatlakozók miatt:
II.Mózes 12,48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
  49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

( magyarul) Ha valaki csatlakozik hozzád a várakozásban és az Isten szabadítására vár, csak azon parancsolatok megtartásával várakozhat,amiket neked is meg kell tartanod, hogy egy nép legyetek!
Mal.4,4.    
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.    
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.    
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

De mi van akkor, ha valaki nem akarja az Isten szabadítását, mert jól érzi magát ezen a világon? Nos őket érte a tizedik csapás. Az elsőszülöttek halála nem csupán arról szól hogy a legtöbb családban egyel kevesebben lettek... Az első szülött a ház ereje! Az elsőszülött halála-Isten előtt azonnal és az emberek előtt idővel- ház végét is jelentette-(jelenti)
Amiről az eddigiekben beszéltem, az mind-egyetlen zsoltárban is olvasható-összefoglalva,mint ahogy az is, hogy miért és mire "Szabadít fel az Örökkévaló minket?!
105-zsoltár 16.    
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17.    
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18.    
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19.    
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20.    
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21.    
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22.    
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23.    
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24.    
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25.    
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26.    
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27.    
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28.    
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29.    
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30.    
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31.    
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32.    
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33.    
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34.    
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35.    
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36.    
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37.    
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38.    
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39.    
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40.    
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41.    
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42.    
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43.    
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44.    
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45.    
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

Az Úrvacsora tehát... Nos Testvérek, az úgy nevezett Úrvacsora-valójában a Peszach-i szidra utolsó felvonása!
I.Kor.11,  23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
  24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
  25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
  26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
  27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
  28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
  29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Döntöttél hogy mit szeretnél? tudod te mit választottál? kész vagy a feltételek betöltésére??? Dönts most.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető delfin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 31
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1616 Dátum: 2019 Április 23, 15:10:13 »
"A Bemerítő tehát nem volt más-mint Éli! Erre utal az öltözetén kívül az is továbbá, hogy hol jelenik meg? ( pusztában! ott ahol el ragadtatott!)"


Ezt szó szerint kell érteni? 

                  :291:

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1617 Dátum: 2019 Április 27, 20:49:52 »
Mózes II. könyve 6. rész

1.    
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.    
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.    
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4.    
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5.    
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.    
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.    
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal a Peszach ünnepéről volt szó,illetve annak előzményeiről-kritériumairól... A mai alkalmon,folytatjuk a peszach-i történetet.
A Peszach-i széder est megértéséhez-elengedhetetlenül fontos tudnunk, mit jelképez a négy pohár? Hisz az evangéliumban ( Luk.22) Szintén szerepet kapnak a poharak.
A Széder vacsorán tehát összességében öt pohár kap szerepet, ám csak négyszer iszunk.
Ezek megértéséhez-ismét olvassuk el a kezdő Igerész 6-7-es verseit:
"6.    
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.    
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

1 pohár: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..."  ( Hocéti)
2 pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..."                  (Hicálti)
3 pohár: "és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." ( Gáálti)
4 Pohár: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. ( Lákáhti)
Mi is maradt még? Maradt még egy pohár,ami Éli a próféta pohara, de ebből senki nem iszik... Várjuk Élit,mert ahogy a prófécia mondja:
 Mal.4, 5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Hogy ezt a próféciát-illetve Éli eljövetelének szükségességét mélyebben megérthessük, egy fejezettel vissza kell lapoznunk:
Malakiás próféta könyve 3. rész

1.    
Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2.    
De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!

Na ezért van szükség arra, hogy előbb eljöjjön Éli (Illés) és jóra vezesse azokat akik várják az Úr-ama napját. Hisz régóta hirdettetett, hogy az nem mindenki számára lessz "üdvözítő" annak ellenére hogy minden hívő várja azt a napot...

Ámos 5, 18.    
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.    
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.    
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.    
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.    
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.    
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.    
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.

... Oroszlán elől szaladni-egyenesen a Medve karmai közé... azaz: Üdvösséget várni és lesz kárhozat a vége. Ahogy erre egy másik próféta is utal:
 Ézs 5,7 A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!

Tehát akkor a poharak: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..." Ez az első pohár tehát. " A Kivezetés a világból, valójában a "megtérésre hívás". Sajnos sokan rekednek meg ezen a szinten-pedig nem ez az utunk vége... Valójában itt indulunk csupán.
Amikor elmondjuk Istennek a megtérésünkről való elhatározásunkat-csupán jelezzük hogy ŐT FOGJUK KÖVETNI (!!!)
A Második pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..." Ez az a pont, amiről-Jézus így szólt:
 Mt 11,28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Azaz tehát: Hagyjuk el a világhoz tartozó dolgokat, és ... De innen inkább Pál folytassa:
 Kol 3,2 Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
Ez egy nagyon sarkallatos pont Testvérek, hiszen ahogy az életünk-az új életünk lépésről-lépésre épül, úgy lépünk egyre magasabb szintre-hitben. Nem állahtunk meg az utunk eljén, de menet közben sem állhatunk meg-hiszen akkor elveszünk.
Ez a két pohár még annyira az eleje a dolgoknak, hogy valójában erről egybevéve beszél a Próféta:
Hós 2,13   
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.

A megtérés-valójában az újá születésünk... Ezzel veszi kezdetét az új élet számunkra... Mostantól tanuljuk meg: Hogyan járjunk,hogy éljünk, mit szabad és mit nem...
Ez a pont az, amikor a hozadékként maradt világi dolgaink felől meggyőződünk hogy rosszak, és meggyőződéssel elvetjük azokat magunktól. ( Nem szolgaként, azaz nem azért mert azt mondták hogy így kell, hanem azért mert az Úr iránti szeretet-erre ösztönöz!)
Hós 2,13 Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Ha ez megtörtént és eddig eljutunk-jön a harmadik pohár :"és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." Ez a pohár nem más, mint a " Megváltás" pohara.
Sokan gondolják azt, hogy ez az alap... de az előző szintek nélkül-idáig nem lehetséges eljutni. Jézus cirka három évig járt a Tanítványaival, mire eljutottak odáig hogy ezen a vacsorán ezek megtörténjenek...
Pedig addig is voltak Széder estek ám...
Mk.14,24.    
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25.    
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában...

Figyeljünk csak : "És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik."
Ezt megelőzően még azt mondta Jézus: Jn.3,16.    
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.    
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Tehát míg a Megváltás LEHETŐSÉGE (!!!) az egész világnak adatott, azonban a megváltás valóssága csupán: "sokaké" lett. Miért? Mert megrekedtek a két végpont között. Az Örökkévaló,mikor a népet Micráimból kiszabadította-egyenesen a pusztába vezette őket, hogy " a szívükre beszéljen" AZaz tanítsa-okítsa-nevelje őket...
Voltak akik nem akartak tanulni... voltak akik meggondolták magukat, és nem akarták ezt az új életet...
Ézsaiás 8,20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

A Puszta... Nos ugye, kétféle pusztát ismerünk, és ezek között-a következők szerint teszünk különbséget:
Az egyik puszta a Davar pusztája. Pontosan az a hely, ahol minden elkezdődött anno. Mózes I. könyve 1. rész

1.    
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.    
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.    
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.    
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...

Ez az a hely, ahol a megtérésünk kezdetén eljutunk tehát. Itt még nincs semmi... De Isten szavára lesz minden. Dávár azaz az Ige pusztája. Ahogy az Örökkévaló kimond valamit, az van. Van élelem-van ivó víz, van védelem, van vezetés... tehát van gondviselés. Amíg van követés-addig van vezetés-tehát van világosság... egyeseknek!
Mert ez másoknak nem felel meg... Számukra ugyan ez a puszta, a somem pusztája-azaz: A Halál sivataga. Nem is jönnek ki onnan. Ezek azok akik elvesztek és elvesznek.
Ezért kell ezeket a poharakat egymás után "meginni"
Mt.20,20.    
Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
21.    
Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
22.    
Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
23.    
És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.

A negyedik pohár pedig: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól."
Isten népévé formálódás. Isten-egységre hív bennünket. akik az eddigieket megélték és tehát eddig eljutottak, már nem a különbségeket keresik-nézik egymásban, hanem azt ami egy! Egy Isten-egy nép.
Mondjuk így: " Egyház" Ezen a szinten a Testvériséget éljük meg valósággal és nem csak szavakkal mint ez előtt. A Szeretet más nem csupán az érzelmekről szól, hanem megértve a lényegi részt, ami a jóra való készség,
Meg is éljük.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1618 Dátum: 2019 Május 04, 20:50:33 »
Mózes III. könyve 19. rész

  1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

Áldott Testvérek. a Szentség szó hallatán-sokan a szájukra teszik a kezüket, mintha valami rémületes, vagy éppen valami roppant misztikus dologról volna szó. A Szentség szó definíciója pedig-egyáltalán nem egy elvont fogalom...
A Szentség jelentése: Elválasztott-különválasztott-elkülönült. Ha tehát ezt alapul vesszük, akkor megláthatjuk azt az Igazságot, hogy nem a mi megvallásainkon alapul az Istenhez tartozásunk, hanem az életvitelünkben láttatik meg.
Ahogy az Ige mondja is: Mózes V. könyve 4. rész

  1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
  2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
  3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
  4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
  5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
  6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
  7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
  8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!

Tehát mint látjuk, az Örökkévaló által adatott szabályok, rendeletek, tanítások... ( A Törvény) megtartása által, választódunk el, az Isten számára. Az elválasztás oka és módja tehát: Vannak akik Istennek engedelmeskednek, és vannak akik nem!
Sokan beszélnek a nekik adatott hitről, mint elégséges elválasztó jelről, és azt mondogatják ez a hit az, ami valójában elválasztást tesz ember és ember között...
Nos Yakov mondja:
 Jak.2,17.    
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18.    
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19.    
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20.    
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21.    
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22.    
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23.    
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24.    
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25.    
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26.    
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.

Azt említi: "19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."

Tehát van az a-szintén hitnek nevezett fogalom, ami által "hisszük", hogy van Isten. De az Ige nem erről a hitről beszél, illetve bocsánat. Mert ha hisszük hogy Isten van; ha hisszük hogy Isten az, akinek megláttatik a Szent Tanban... Akkor miért nem féljük Őt?
Akkor miért nem engedelmeskedünk neki???
Tehát a Hit! Emunach-azaz: Engedelemben történő követés a Bibliai hit szó definíciója.
Arról a hitről pedig, ami csak annyit eredményez, hogy elhisszük hogy Isten van, mind Yakov, mind pedig Rav. Saul azt mondja: Nem elég.
Róma 1,18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
  19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
  20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
  21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
  22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek...

Tehát magyarán: Ha hiszed hogy van, akkor úgy is élsz-ahogy Ő tanít! Azt teszed amit kér!!!
Gondoljuk csak el Testvérek-és itt most vissza utalnék a Yakov levelének idézetéhez:
Yak.2, 19.    
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Nos tehát ha ennek a kijelentésnek nyomán-visszanézzük a szinoptikusokat, érdekes megállapításra juthatunk:
Pl.:
Mk.1,23.    
Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24.    
És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25.    
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.
26.    
És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle...

vagy egy másik eset:
Luk.4,36.    
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37.    
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38.    
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
39.    
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.

És a többi-és a többi... Tehát ha a Yakov általi felvetést vesszük alapul, illetve a szinoptikusokban megírt eseteket, azt az "érdekes" dolgot állapíthatjuk meg, hogy a mai hívők és a démonok között az a különbség, hogy a démonok engedelmeskednek is az Istennek, nem úgy mint azok, akik nekiszánt életről és
neki való engedelmességről tettek Számára ígéretet...

Hogy akkor a Démonok üdözülhetnek-e, hiszen engedelmeskednek neki? Nos természetesen nem, hisz a démoni létforma az engedetlenségből és a lázadásból fogantatott lét, és erről Isten nyilatkozott: "A Földön született-a földön is marad!"
Azért mennyire jó az, hogy az emberek, az újá születés árán, már nem földiek mi???
Tehát a démonok is engedelmeskednek az Isten akaratának... bár nekik ez nem örömteli esemény-hiszen csak a "Legfelsőbb Hatalmat" tisztelik ez által.
Tudjátok Testvérek, a Héber gondolkodás szerint, háromféle szolgálat (engedelmi forma) létezik...
Az első a "Béres" féle engedelem. Akik béresként engedelmeskednek csak az Istennek, azok nem szívből teszik az engedelmet, hanem "muszájból"... amint úgy alakul-fellázadnak, engedetlenekké válnak, elárulják azt, akinek engedelemmel tartoznak.
A másik, a Szolga. Ezek esetében már beszélhetünk: hűségről,szeretetről... De csak a szem előtt való dolgokkal foglalkoznak, tehát nem teljes az odaszánásuk, hanem csak jelzés értékű. ( bár nyomatékos)
A Harmadik az igazi, ez pedig nem más, mint a szolgáló ( szolgáló lány) Na ezek azok akik minden akaratukkal, minden figyelmükkel az Uruknak akarnak örömöt szerezni, mindenkor és mindenben az Urukat dicsőítik... az egész életük, az Úr magasztalásáról szól. ( természetesen cselekedeteik által.) hiszen a cselekedeteikkel hirdetik, hogy az Úr- elkötelezettei ők.

Ja hogy Jézus ilyet nem kért??? Nos az van Tesók, hogy aki az szerint gondolkodik hogy Jézus ezt nem várja, azoknak itt lenne az idő, hogy elkezdjék olvasni a Szentírást!!! (például itt:)
Jn.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3020
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1619 Dátum: 2019 Május 18, 20:57:20 »
III.Mózes 25,23. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.

Áldott Testvérek. Mózes harmadik könyvének a huszon ötödik fejezete, a hetedik évvel ( smitá), illetve az ötvenedik (jóbel) év szabályait taglalja.
Mózes III. könyve 25. rész

  1. Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
  2. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.
  3. Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését;
  4. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd.
  5. A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
  6. És a mit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
  7. A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
  8. Számlálj azután hét szombat-esztendőt, hétszer hét esztendőt, úgy hogy a hét szombat-esztendőnek ideje negyvenkilencz esztendő legyen:
  9. Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
  10. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez.
  11. Kürtölésnek esztendeje ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem a föld, és a metszetlen szőlőjét se szedjétek meg annak.
  12. Mert kürtölésnek esztendeje ez, szent legyen néktek, a mezőről egyétek meg annak termését.
  13. A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az ő birtokát.
  14. Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
  15. A kürtölés esztendejét követő esztendők száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendők száma szerint adjon el néked.
  16. Az esztendők nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja ő el néked.
  17. Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  18. Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
  19. És megtermi a föld az ő gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
  20. Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
  21. Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.
  22. És mikor a nyolczadik esztendőre vettek, akkor is az ó termésből esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön...

Úgy van az Testvérek, hogy a legtöbb ember, még a hívők közül is sokan, azt gondolják, hogy ők a sikerüknek kovácsai... ( ha ezt teszem-ez lesz; ha nem teszem-nem lesz...) azután ebből adódóan: "én tettem,én szerzeményem...az én munkámnak gyümölcse mindez..."
Tehát az ember, valahogy tudata alatt is-arra jut, hogy önerőből él és a maga erejére-bölcsességére-tudására számíthat csupán. A Törvény tanítása pedig azt mondja:
 V.Mózes 8,17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
Tehát ha és amennyiben a törvényt vesszük alapul, azt figyelhetjük meg, hogy az Örökkévaló, hetenként; hét évenként;hétszer hét évenként figyelmeztet bennünket arra, hogy :

III.Mózes 25,23. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.

Figyeljük meg a "szoktatás" fokozatait, mely szerint az Örökkévaló a benne való bizalomra "szoktat" bennünket. Minden héten a hetedik nap az, amikor semmi úgy nevezett közönséges munkát nem végzünk...
(vásárlás,főzés,földművelés...) Ám erre a napra, előre készülhetünk még, hisz erre való a Yom hecz ( a péntek azaz a Félnap), amikor is-előre bevásárolhatunk,főzhetünk, tehát mindent elkészíthetünk.
Azután jön a hetedik év, amikor egy egész éven át elhagyjuk a földdel kapcsolatos munkát, és-Istenre bízzuk magunkat. Nem vetünk-nem aratunk-nem kereskedünk a terménnyel,de kiszolgáltatjuk magunkat az Isten jóindulatának.
Ezt követően pedig a Yóbel év, amikor még a vett birtokot is vissza adjuk annak-akitől vettük. Ezzel azonban, ha végig gondoljuk a folyamatot-eljutunk a dolgok leg elejére... hisz mindent az Örökkévalótól kaptunk, és minden vissza is kerül Őhozzá.
Mint ahogy a Kohelet is írja:
 Prédikátor 12, 8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
  9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

Van ugye a hitbéli Ősatyánk-Ábrahám. Róla-érdekes mód- pont ez van megírva:  Zsidó levél 11,8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
  9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
  10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
  11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
  12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
  13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
  14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
  15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
  16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Vegyük észre a leg kritikusabb részét ennek az idézetnek: " 10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. "

Várja tehát az "alapokkal" rendelkező élettért... tehát ez a föld, még nem az! Ezért élt ő és az ő közvetlen leszármazottai úgy, mint... mint akik nyiltan kijelentik és vállalják, hogy csak " jövevények és vándorok" illetve ha már letelepedett valaki, akkor is csupán:
Jövevény és zsellér ezen a földön.
És hamár: Máté Evangyélioma 20. rész

1.    
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2.    
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
3.    
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4.    
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5.    
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6.    
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7.    
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8.    
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
9.    
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
10.    
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
11.    
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12.    
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
13.    
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
14.    
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15.    
Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16.    
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Ugye ebben az aspektusban mennyire másként hangzik ez a történet? Hisz minden az Istené, és az Ő tulajdona nem függ az én munkámtól sem erőmtől, sem pedig az ügyességemtől... Isten pedig a magáéval azt tesz, amit akar!
Nekem pedig a számon kívül, más nem jár! ( Illetve bocsánat...Pont azért imádkozom és kérem az Örökkévalót-hogy ne az szerint fizessen nekem ami jár-hanem az Ő mindent felülmúló irgalma szerint.)

Ézsaiás 63,7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
  8. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
  9. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
  10. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
  11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
  12. Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
  13. Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
  14. Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
  15. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
  16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
  17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
  18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
  19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.

Ha mindenben és mindennel kapcsolatban a tudatunkba véssük jó erősen, hogy minden az Istené így mi is... Ha mindenkor fel tudjuk idézni, hogy csak jövevények vagyunk ezen a földön...Ha mindenkor megértjük azt, hogy mennyire Istentől függ a létünk a sorsunk... akkor majd nem áll tőlünk oly távol az Isten országa.
De nem erre tanít az egész törvény???
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,