Van egy nehéz - számomra nehéz - kérdésem.
A felemás igáról, és a házasságba belépők fenntartásaiból.
Honnan lehet eldönteni, hogy az aki régóta gyülekezetbe, vallási közösségbe jár, és megnősül, férjhez megy nem tér el az Úr útjáról?
Ha nem lehet eldönteni, akkor pedig, miért probléma, ha egy fiatal azért tér meg, mert akibe szerelmes, csak hívő embert akar társának?
Talán értitek a felvetést.
Nagyon jó a kérdésed, Magdus, azaz pontosabban, ez egy fontos kérdés !
* Valaki jovendobelije 'miatt' tér meg. - ez az elso amire reagálnék.
Számomra, ez nagyon szép elhívás, hogy ez által tér meg valaki, vallja meg szívében az URAT, hogy párja által jut el ISTENHEZ.
Ezt a két személy akkor érzi a szívében, hogy mindent vállal a másikért, OROMMEL, és tudván tudják, az ÚR támogatását bírhatják
az utukon, eme kegyelemben lesz részuk.
Mindig ott a remény, a segítség, a védelem, melynek alapja a KRISZTUSBA vetetett szeretet átal tevékeny HIT.
Elhagyják a szuloi házat, és onallo, felelosségteljes felnott emberként a házzasság utan, házaspárként, teljes szívvel teszik
a dolgukat, orommel, boldogan, mindegy ha esik, ha sut a nap, mert egymasban lelik meg ISTENT, ISTEN a mi URUNK, egymásból
koszon visszarajuk. Gondolataikban, lelkukben, szivukben es testi vonatkozásban is.
( Ez - hogy ISTEN visszakoszon ket emberben egymásra, ez lehet testi kapcsolat nelkul, es szerelem nelkul egy IGAZ Baratsagban is)
A férj az elso, a feleség mellérendelt. A férj ovja feleségét mindentol, vezeti, tanitja Szellemben, es szíve minden szeretetevel,
támasza az asszonynak. Az asszony ugyanugy huseges szívvel csodálja férjét, jár a kedveben, teremti meg a melegseget az
otthonukban. A Családi fészket, ISTEN karjaiban.
A Házaspár szorgalommal es tisztessegesen dolgozik: HITBOL ISTENNEK. Így sikeresek bármibe fognak. Nem akarnak tobbet, mint
amit az ÚR megad nekik. Mindig egymással beszelik meg a problemaikat, oszinten, igaz szívvel odafigyelve egymásra.
Tudjak semmi nem valaszthatja el oket egymástól, mert ISTEN Szent Kotelekeben vannak.
Elfogadjak szereitk egymást, es igy a legszebbnek latjak a masikat, nem azert szeretik a masikat mert szép, hanem azért szép a
másik mert szeretik.
A házaspár Atyja, Gondviseloje, Bírája, Tamogatója ISTEN, nem a szuleik. A szulok, nem loghatnak a gyerekeken, mert az tonkre teszi
az eletuket!
A no társa a ferfi, a ferfi tarsa a no, nem a szulok, vagy nem már az o sajat gyermekeik kesobb. Es ez az egesz szovetseg ISTENEN
alapul, tehát az egeszseges es termeszetes model:
Férj és ISTEN
Feleség és ISTEN
és ebbol lesz
I S T E N
Férj és Feleség
Senki más, ebbe nem tartozik bele! Szuleinket míg elunk szeretetben tiszteljuk, gyermekeinket (nekem nincs) szeretetben szeretjuk,
tiszteljuk, es az ÚRNAK, az ÚR torvenyei szerint szolgálatban neveljuk!
Az ilyen igaz kapcsolatban ISTEN minden percben MEGDICSOITI MAGÁT!
Ami ettol eltér, ott nem igaz hivokrol van szo, felemás ....kevert iga, jobbra, balra húz, elore nem jutnak.....csak ossze-vissza.
a fent leirtakat, mindig is igy gondoltam, kereszténykent, és korabban még nem keresztenyként.
