Bevezetés.
[/b]
Álmok , mesék , sci-fi és fantasy nem létező lényei sosem látott helyszínei. Korunk filmjeiben és művészetében egyre nagyobb rész követelnek. A szerepjátékok hatalmas népszerűséget élveznek. Az idegrendszert stimuláló drogok is nagyon népszerűek. Amit egykor a sámánok használtak hogy beszélgessenek a szellemi lényekkel , most a hétköznapi ember "élvezi" színes Földön túli képeit.
Bár a kábítószerről tudjuk hogy rabul ejtenek de egyéb fantáziához tartozó, ártatlannak tűnő dologról talán nem is gondolnánk hogy meg tudnak kötözni.
Fantáziánkat és kreativitásunkat Istentől kaptuk. Hiszen Isten magai is csodálatos fantáziával és kreativitással rendekezik. Azonban bennünk ezt sajnos a bűn megrontotta. Mivel egy láthatatlan világ vesz minket körbe ahol harc folyik nagyon vigyáznunk kell nekünk is!
Hogyan szabadultam ,meg első rész.
[/b]
Pici gyerekként sokat játszottam egyedül, amikor óvodába kerültem már egy összeszokott csapatba csöppentem bele. Nehezen barátkoztam és ezért gyakran csúfoltak. Autókkal szívesebben játszottam mint babákkal. Kedvenc rajzfilmem pedig a Mikrobi volt. Ez egy régi Magyar sci-fi rajzfilm.
Iskolába szintén egy új de már összeszokott csapatba kerültem idegenként. Itt még inkább gúny és csúfolás tárgya lettem. Mert Visszahúzódtam és nem mertem visszaszólni ha csúfoltak. Kis belső világot építettem fel. Nem akartam ember lenni főleg nem gyenge lány. Este lefekvéskor mindig írtam magamban egy történetet egy sci-fit és úgy aludtam el hogy ezen gondolkodtam.
Nagymamám szobájában találtam egy nagy katona arc képet. Mindig olyan érzésem volt mintha nézne. Amúgy meg jóképű is volt. Előtte játszottam hogy mi vagyis én és a családom nem vagyunk emberek én pedig fiú vagyok nem lány.. Persze titkoltam mindenki elől.
Egyszer amikor a család Szegedre utazott a nagyszülőkhöz. Az egyik bőröndbe rejtettem a képet. és utazás közben előhúztam. Azt játszottam hogy Űrhajóban ülünk. A kocsi műszerfala ledes kijelzői jól is jöttek ehhez.
Ne ekkor buktam le, de mivel a kép egy családtagot ábrázol így nem volt gond a szüleimnek hogy magammal hurcolom.
Húgommal amikor közösen játszottunk számunkra unalmas lett volna egy egyszerű babázós játék. Ezért saját univerzumot találtunk ki saját lényekkel népesítettük be. Ahol az emberek vagyis a hozzá hasonló lények a legutolsó helyen álltak. Általában ostobák voltak és egymással is gonoszok. Végül már ki is hagytuk őket a játékokból. Bár akkor még nem tudtam de a szerepjáték vezető én voltam. Mindig nagy izgalommal kezdtünk játszani ha valamiért abba kellet hagyni az nagyon zavart.
A tündérek meg varázslók sosem érdekeltek. Számomra az idegen bolygók erős lényei voltak a meghatározók. Miközben a Húgommal játszottam és itt is felépítettünk egy kis univerzumot saját lényekkel. Én párhuzamosan írtam a fejemben egy másikat. Amiről nem beszéltem senkinek. A kép előtt játszva voltam annak a történetnek a részese.
A napközbeni bántások és megaláztatásokat ebben a világban vezettem le. Soha nem vittem bele valós szereplőt.
Szüleim ateisták voltak és amikor a nagymamám imádkozni akart tanítani Anyám kezemnél fogva kihúzott a szobából. Így aztán nyugodtan ki is jelenettem a nagyinak hogy "Nincs Isten".
Felső tagozatos lettem képregényt kezdtem rajzolni. Fantáziavilágom lényeivel egy kis elismerést váltottam ki az osztálytársaimból. Bár még mindig mimóza lélek voltam amiért utáltam is magamat. De oldódott az a nyomás és talán mi is komolyodtunk. Már nem voltam annyira a gúny tárgya , megszoktak.
Sejtelmük sem volt arról hogy milyen agresszív harcos képeket írtam a történeteimben.
Magam sem tudom hogyan de nagymamám javaslatára aki meggyőzte a szüleimet elkezdtem járni hittanra. Isten finoman elkezdett bennem munkálkodni. Nagyon nehezen indultam el a hittan órákra de amikor ott voltam éreztem hogy itt valami több van. És az az Isten akiről a Pap bácsi beszélt létezik. Valóság. És nem csak ez az anyagi világ létezik. mindig boldogan mentem haza .
a fantázia világom és ez az új érzés felismerés között éreztem a konfliktust. De nem értettem és nem is törődtem vele.
Érdekes módon mindig akkor jutottak új ötletek az eszembe a történet íráshoz amikor a templomba indultam. Volt hogy el is késtem emiatt..
folytatom..
