Hogyan Szabadított meg Isten.. befejező rész.
Nagyszerűen kezdődött a nyaralás. Még az első nap sokat beszéltünk a sci-fi történetekről. Hugom is álmodott egy nagyon jó sztorit a témában. Többször is előfordult vele. Sokszor irigyeltem is érte. Lényeg hogy még itt is sokat beszélgettünk a témáról.
Hugom amúgy is sok animét megnézett már. Szereti a műfajt. egy két alkotás nekem is tetszett.
Tévedésből (bár akkor még ezt nem tudtuk ) de a tavalyi igeolvasó kalauzt vittük el magunkkal. A táborban nem volt sem internet sem TV. Így este a hugival együtt imádkoztunk. Nyugtalanított a dolog és Isten elé vittem mit gondol a sci-fi fórumozásomról, a gyűjteményemről, az egész rajongásomról. Arról hogy Isten dolgaival , igeolvasással nincs kedvem fogalkozni.
Legnagyobb meglepetésemre ezt az igeszakasz volt kijelölve aznapra: 2 Korintus 6 (14-18)
" ..ezért tehát menjetek ki közülük és váljatok külön tőlük, tisztátalant ne érintsetek és én magamhoz fogadlak titeket.."
Keméyn szavak. De hát Isten soha nem akar megfosztani vagy megszegényíteni.. meg hát azon a fórumon is bizonyságot tettem róla hogy hozzá tartozom.. Fogalmam sem volt hogyan fog ez megvalósulni.
A tábor további részében nem beszéltünk többé sci-fi dolgokról.
Egy csodálatos hét után , ahogy hazaértem elkapott a kísértés hogy felnézzek a fórumra. Gondoltam egy órára korlátozom csak magamat és majd szépen folyamatosan abbahagyom.
Még aznap éjjel elalvás előtt valami történt. Hírtelen rontott rám mint valami vadállat. Pszichikailag olyan rosszul lettem hogy szavakba nem lehet önteni. Remegve hajnali három körül bibliával a kezemben imádkoztam.
Kérve hogy múljon el a fegyelmezés rólam. Megígértem hogy felégetek minden hidat a sci-fi fórummal és baráti kapcsolatokkal és a saját fejben írt több kötetet kiadó sztorival szemben is.
Másnap reggel azt gondoltam jobban leszek. De nem így történt. A Méregdrága gyűjteményemet 3 hatalmas dobozba bedobáltam. És tovább könyörögtem Istenhez hogy múljon el a rosszulétem.
Miért Uram? Miért nem múlt el a gyötrésem? Így nem lehet létezni!
Ekkor kaptam ezt az igét: Jeremiás 29 (11-13) "Mert csak én tudom mi a tervem veletek... békességet és nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek..."
két hétig szenvedtem és nem fordultam orvoshoz. Lévén az érzelmi betegség nem valódi betegség majd elmúlik. Olyan állapotban voltam hogy létezni is alig tudtam nem hogy dolgozni menjek.
Egy részlet a naplómból ekkorról:
Nem létezik hogy Isten hagy szenvedni! Az érzéseimnek a hangulatomnak nem vagyok az ura. Mint egy vadlócsapat mindig nyugtalan és időnként kitöri a korlátait és tombol! Hogyan tovább? Testi eredetű zavar? A nyugtató idegessé tesz! Hiába imádkozom Isten nem veszi el a nyugtalanságom!Ekkor kaptam válaszul ezt az igét.
Jeremiás 33 (3) "Kiálts hozzám és én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgot jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz."
Küzdeni hív de Ő csendesíti le a tengert. Gondolnánk hogy ezután jobban lettem? Bizony éppen hogy nem!
De Isten ezt jól tudta. A gyülekezetből egy kevésbé ismert testvérrel hozott össze, mert tudta amikor a kórházba kerülök a családom épp nem lesz itthon. Így Anna vitt be azon az estén amikor úgy éreztem zuhanok a mélybe. Elalváskor olyan zuhanás éreztem hogy azt hittem megállt a szívem. Amúgy is a végkimerülés szélén álltam.
A korházba kerülésem előtt kaptam egy igét amit csak később értettem meg. Jelenések 2 (10-11) "Ne félj attól amit el fogsz szenvedni.."
A korházban ráadásul egy napra még ha tévedésből ( vagy hanyagságból) is de a zárt osztályra kerültem. Úgy éreztem ez az a mélypont ahol Isten teljesen megalázott. Másnap persze átkerültem a normál részlegre ahol egy hetet töltöttem.
Ezt az igét kaptam: 1Mózes 28 (15) "Mert én veled vagyok akárhova mégy, megőrizlek téged és visszahozlak erre a Földre. Bizony nem hagylak el , amíg nem teljesítem amit megígértem neked!"
Majd az ígértetet is megkaptam:
Jeremiás 31 (3-4)
"Örök szeretettel szerettelek ezért vontalak magamhoz hűségesen. fölépítelek és fölépülsz Izrael szüze. Fölékesíted magad és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók között."
Jeremiás 15. "Hagyd abba a sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma. Így szól az Úr!
végül: Náhum1/13
" Megaláztalak ugyan de többé nem alázlak meg. Most összetöröm a rád nehezedő igát és köteleidet elszaggatom"
Addigi életemben még soha nem beszélt velem Isten ilyen egyértelműen és világosan. Végig ő volt a lelki gondozóm és pszichiáterem.
Másfél év!
következett lassú gyógyulással, Isten naponkénti vigasztalásával és erősítésével. olyan dolgokra világított rá amiket nem értettem volna meg anélkül ha nem tapasztalom meg a saját bőrömön. Testünk amíg nincs újjáteremtve addig képes megbetegedni. És nem csak a belső szerveink! A pszichénk is! Nálam a hangulati érzelmi rész. Sokszor tapasztaltam hogy amíg a tudatom és gondolataim nyugodtak voltak addig az érzelmi rész tombolt , égetett , gyötrődött! Annyi tapasztalatot gyűjtöttem és Isten nagyon sok dologra felnyitotta a szemem hogy most itt hosszú lenne leírni. Ez egy külön fejezettet igényel. Mert hihetetlen dolgok történtek a másfél év alatt velem. Isten igéjén, gondolatokon , embereken ,eseményeken keresztül vezetett.
Olyan volt az a másfél év mint egy kohó! Ami kiégeti a salakot!
most is van még sok kérdésem! De tudom hogy bízhatok benne! Mivel nem azért szeret mert engedelmes vagyok hanem azért mert a fiát adta értem! így bátran és mindig fordulhatok hozzá! Mert az övéit soha nem hagyja el ha keményen kell megfegyelmezni akkor sem.!
Jézus az én igazságom és az én biztosítékom hogy ott leszek a menyben az üdvözülőkkel.
Nem tudom milyen lehet a pokol de amit átéltem az elmúlt másfél év alatt ha az tartana egy örökkévalóságon át már az is elég borzalom lenne!
Mi a helyzet a sci-fivel?
Senki ne gondolja hogy okkult dolgokba mentem bele! Mégis amikor elszakította Isten a köteleimet épp úgy fontak át mintha okkult kötelek lettek volna. Egy hívő szintén szabadult ( ő varászlásból , babonákból szabadult) testvéremmel együtt imádkozva tagadtam meg minden kötelélket ami a regényemhez kötött.
Egykori regényemet letettem.
A Fórumról végleg kiléptem. írva nekik egy búcsú levelet. Azóta sem néztem feléjük.
Az értékes sok darabból álló gyűjtemény meg lett semmisítve.
És most talán azt mondhatom vége én mindent megtettem? Most ezentúl nem nézek semmilyen sci-fit!
Nem!
Isten aki megtart továbbra is! Sokkal óvatosabb lettem! És mindent megváltóm és megtartóm elé viszek! Nem megyek oda ahova Ő nem jön velem!
Szeretném átlátni és érteni a dolgokat. Mi mért tud megkötni, és hogyan ismerhető fel amikor kezd ránk tekeredni a kötél!
Nem a tiltás a megoldás. és nem a ráhagyás.. Hanem a folyamatos kapcsolat Istennel.
Ahogy egy gyermek az apja elé viszi ha valami érdekeset talált, és várja apja bölcs útmutatását.
köszönöm mindenki figyelmét aki végigolvasta! Várok észrevételeket, hasonló bizonyságokat, és kérdéseket!
