Egyébként valóban érdekes ahogy Isten egyre több területen ránk cáfol. Mármint a mi kis elképzeléseinkre.
Az állatokhoz való hozzáállás mint minden más is két torz irányba tud elcsúszni.
Az egyik :amikor mint szükséges tereptárgyakra gondolunk rájuk. Ha hasznos táplálkozás vagy egyéb például öltözködés szempontjából akkor hasznosnak tekintjük. Egyébként meg távol tartjuk magunkat tőlük. Vagy úgy gondioljuk azt tehetünk velük amit akarunk. ( Bár akkor elgondolkodhatunk vajon Isten miért teremtett ekkora változatosságot és vajon mi volt a bűneset előtti funkciójuk?)
A másik torzulás főleg a nyugati társadalmakban bontakozik ki. Ahol lassan még szavazójogot is kapnak a házikedvencek. Vagy ahol ilyen kijelentések hangzanak . Jobban szeretem a kutyákat mint az embereket.
Hát persze egy kutya engedelmes és alárendeli magát az embernek míg egy másik ember erre nem igazán hajlandó. Vagy ahol inkább tartanak kutyát mint nevelnek gyermeket. Vagy ahol nagyobb figyelmet kap a lakosság részéről egy állatvédelmi csapat mint egy szociális segítő egyesület.
Mindkét irány a büszke énünkből fakad. A büszke énünk hódolatot figyelmet akar. Ami pedig a megöldökölését jelenti az az amit Jézus is tanított. ALÁZAT!
Aki első akar lenni köztetek legyen az utolsó. Ha belépsz egy vendégségbe űlj le az utolsó helyre.
Isten országában pont fordítva mennek a dolgok mint amit mi a hatalomról elképzelünk.
Jézus megmosta a tanítványok lábát , itt nem csupán a bűnök bocsánatának jelképe volt hanem az hogy aki ÚR A MENYBEN az SZOLGÁL!
Kis kitérő után folyatom.
Családunkban mindkét irányzat megtalálható volt. Mamámék részéről a túlzott babusgatás. (mindezek ellenére mégsem volt felelősségteljes az állattartásuk, például volt olyan gyerekoromban hogy úgy elszaporodtak a macskák hogy vagy 15 -20 rohangált az udvarunkban. Macskanátha elvitte egy részüket.)
Anyám részéről meg a materialista távolságtartás. A kutya láncon a kert végében jó. Arra hogy ugasson meg rendszeresen kapjon enni. Mint egy biológiai gép aminek csak üzemanyagra van szüksége hogy működjön.
Na és én? Kérdezhetitek.
Amikor járni tanultam volt egy hatalmas snaucerünk. Egy építkezésről mentette meg apám. Oda volt kikötve étlen szomjan , míg végül apám elhozta.
Elza ezt nagyon meg akarta hálálni. Őrizte a házat. A póstás volt a közellenség számára. Kutya szemszögből egy betolakodó aki rendszeren megpróbál betörni ,aki a nagy ugatásra végül megijed és nem jön be az udvarba.
De nem is ez a lényeg. Kicsi voltam és sokat bóklásztam a kertben egyedül , nagyon jól elfoglaltam magam. Elzába kapaszkodtam amikor elestem hogy újra fel tudjak állni. Mesélték hogy nem egyszer előfordult hogy amikor jött a "közellenség" ( póstás) de én éppen Elzán támaszkodtam. A kutya meg sem mozdult. Még csak nem is ugatott.
Szóval így indult a kutyákkal való ismerkedésem.
Nagyon köszönöm ezt a történetet. :05:Milyen okos is volt a kutyátok.
Gyerekkoromban nekünk is volt kutyánk,egy pumi (olyan,mint a puli,csak rövidszőrű).Morgó.Lány kutya volt,ezért voltak kiskutyái.Nagy élmény volt.Irtó aranyosak voltak.
Nagyon megsirattuk,amikor elpusztult.
Miután férjhez mentem lett kutyánk.Először egy keverék kutyus:Szuszi.Kiskutyaként került hozzánk.Szinte együtt nőtt a legidősebb kisfiammal.Szép kort megélt.15 éves koráig élt.
Aztán lett mellé egy kis palotapincsi is.Ő is aranyos volt.Sajnos elpusztult.
Ezután,még megvolt Szuszi,egy kis dobermann kutyusunk is lett,Joe.Tartottam tőle,mert azt gondoltam,hogy az ilyen kutyák vadak,de nagyon kedves barátságos volt.
Szuszi élt legtovább.
Most csak cicáim vannak.Ők mások,mint a kutyák,de nagyon okosak és ők is igazi egyéniségek.Persze a kutyák is.
Eszembe jutott ez az ige,bár a kutyák és cicák nem "barmok",mint a szarvasmarha vagy a ló,de háziállatok.
"Az igaz az ő barmának érzését is ismeri,az istentelenek szíve pedig kegyetlen."(Példabeszédek12,9.)
Kérlek folytasd a történetedet.
