Én most Cliora reagálnék.
A testnek valóban vannak "vágyai", ilyen, hogy éhes vagy szomjas vagy. Éppen érzései is vannak, fájdalom ha megszúrod az ujjadat, vagy öröme ha fázol és felveszel egy kabátot.
Mindannyian érzünk egy melengető borzongást, mikor a test vágyai teljesülnek.
Ezeket egyszerűen ki kell elégítenünk, hiszen ha nem ennénk éhen halnánk, ha nem innánk szomjan, ha a hidegben nem öltözködnénk, megfagynánk. Jézus pont erről beszél, hogy ezekért nem kell aggódni, hiszen az Atya tudja ezt, mert így lettünk teremtve. Na ez a test.
Na most nézzük a lelket.
A léleknek is vannak vágyai meg érzései.
Az előző példákkal hasonlítanám össze. Éhség. A lélek nem tud jól lakni, mivel nem test. Ezért arra ösztönzi a testet, hogy még egyen, egyen, de soha nem elég. Csak fal az illető, csak fal, míg bele nem hal.
Éhség. A test már rég enne, mire a lélek még mindig nem engedi, hiszen olyan kövér. Még soványabb akar lenni, még, még, míg el nem fogy mint a gyertya.
Hideg. Nem elég neki egy jó meleg kabát, neki a drága kabát kell, még drágább, a legdrágább.
Ő, ha szomjas, nem iszik hanem vedel, mert nem tudja kielégíteni magát, mivel nem test. A testnek már régen nem kell mondjuk az alkohol, de a léleknek nem elég, még még, adj innom, szól a testnek. Az meg alá van vetve, és iszik, dohányzik, míg bele nem pusztul.
Persze tud szeretni, leginkább saját magát, meg el is tud szomorodni, legjobban saját magát sajnálja.
Ez a megváltatlan ember.
A lélek rabszolgája. Egy nagy kupac.
Vannak vallások, amik úgy gondolják, hogyha a lelküket kordában tudják tartani, azáltal, hogy a testüket megfeszítik,(nem teszik a lélek akaratát) az elegendő. Szerintem önmagában nem elég. (bár, itt rögtön hozzá kell tennem, hogy az ítélet nem nálam van, az Úr pedig kegyelmes, nem zárható ki, hogy ezen vallásokból is sokan jutnak üdvösségre, de az bizonyos, hogy nem önmagában a test "megfeszítése" végett)
Van egy nagyon találó mondás:
"Mit ér a legjobbnak lenni a pokolban?"
