2.rész Közösségmérés az Írás mércéjével
Vizsgáljuk meg a Gyülekezet felépítését az írás mércéjével! Sehol nem olyan fontos ez, mint itt. Kitaláljuke, hogy az embereknek melyik része képezheti ezt a Gyülekezetet? A Biblia szerint egy helység újjászületett emberei a helyi Gyülekezetnek részei. Minden hívő pap és mindegyiknek van szolgálata. KÉRDEZHETED!
- Minden hívő?
- Minden szolgálat?
- Mindenki pap?
Ez nem templompadmelegitőkből, vagy rokonszenvezőkből álló társaság, hanem meggyőződéses keresztényekből áll, akik szoros közösségben, egységben vannak. Sok testvér a szabadegyházak köréből biztosan jónak mondja ezt. De ők sajnos a város hívőinek csak egy tört része. Ez nem egy szétszakadt gyülekezetet jelent? Az összekeveredett (vegyes) Gyülekezet Sokan ragaszkodnak az egyházatyák és a gyülekezetalapítók lefektetett tanításához, amely néhány ponton valóban a Szellemtől inspirált volt; de nincsenek abban a helyzetben, hogy felismerjék, hol vannak mégis önkényes, Istentől független utak. Így tanított Augusztinusz, egy újjászületett ember tisztaságában, hogy a valóságos egyház láthatatlan és egyedül csak Isten ismeri. Ugyanakkor a földön lévő egyház nemcsak hívőkből, hanem névleges keresztényekből és álszentekből is álló keverék. Ezt nevezte ő összekeveredett
Gyülekezetnek. LUTHERNÉL is világos a következetlenség. 1526-ban ezt írta: „Az igazi evangéliumi rend nem tud bármilyen fajta emberek között kibontakozni. De akik komolyan elhatározták, hogy keresztényként élnek, cselekedettel és szóval az evangéliumot vallják, oket lehetne feltétlenül ezzel a névvel illetni, ők találkozhatnának házanként imádkozni, olvasni, megkeresztelkedni s a szentségeket venni és más keresztény cselekedeteket gyakorolni. Egy ilyen rendszerben lehetséges volna felismerni azokat, akik nem keresztényként viselkednek. Ezeket meg lehet feddni, újra helyreállítani, vagy elküldeni Jézus előírasainak megfelelően. De ilyen gyülekezetet még nem tudok szervezni, sem felépíteni, mert még nincsenek hozzá megfelelő embereim.” Hosszas tétovázás után Luther végül odajutott, hogy a testvérek minden próbálkozását, amit ők gyakorlattá tettek, az ellen harcolt, holott ezt ő maga olyan találóan felismerte és nyivánosságra hozta. A gyermekkeresztség gyakorlata és a felhígult(világgal összekeveredett) egyház szorosan összefüggenek. A régi egyházatyák nem azért vezették be ezt a tanítást, mert az Írásban megtalálták, hanem azért, mert célszerű volt a megváltozott szituációrabeállni. Adj egy Újszövetséget egy olyan friss megtértekböl álló csoport kezébe, akik semmilyen bibliai előismerettel nem rendelkeznek, és kérd meg őket, hogy keressék ki, mi áll benne a keresztségről. Hányan vezetnék le belőle a gyermekkeresztség tanítását? Hasonlóan alakulna, mintha átfutnánk a gyülekezetekhez szóló leveleket, hogy kitaláljuk, hogyan látta Pál a gyülekezeteket. Ha helyesnek fogadjuk el a gyermekkeresztség gyakorlatát, akkor a felhígult gyülekezet (egyház) az elmaradhatalan
követ-kezmény. Kálvin azt az érvet hozta fel a felhígult közösség mellett, hogy Pál a korinthusi Gyülekezetet Krisztus egyházának és a szentek közösségének nevezte, bár szinte az egész Gyülekezet számtalan hibával volt megkötözve, amelyeket Pál részletesen fel is sorolt. Ha ott a közösség ennek ellenére fenmaradt, következtet Kálvin, ki meri
megkockáztatni, hogy olyan embereknek ezt a közösségét megkérdőjelezze, akiknek a bűnök egy negyedét sem lehet a terhére írni. Először is Pál a korinthusiakat nem pusztán egy egyháznak nevezte. Azt mondta: ők Isten épülete, Isten temploma, Krisztus Teste (1.Kor.3,9+16+17). De ez nem arra utal, hogy a közösséget egy megmentettekből és elveszettekből álló keveréknek látta. Még jelentősebb az, hogy az újjászületésükre emlékeztette őket amikor sok- sok hibájuk ellenére ezt írta nekik: 1.Kor.3,9+16+17: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete
vagytok... (16) Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke lakozik bennetek? (17) Ha valaki az
Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” „Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében, és a mi Istenünk Lelke által.” (1.Kor.6,11) Ha Pál e szavakat akkoriban egy kevert közösséghez intézte volna, súlyosan hibáztathatta volna magát felelőtlen pásztorolásáért. Nem, ezek igazi hívők voltak, minden testiségük ellenére. Pál azon volt, hogy lelki megújulás felé vezesse őket. Nem szükséges további okok után kutatnunk, amiért a kereszténység egy szellemi zagyvalék lett. Az egyik fő ok kétségtelenül az a tény, hogy olyan emberek, akik nem születtek újjá és teljesen testiek, sőt a hit alapjait is tagadják, pusztán képességeik és tanultságuk alapján
magas egyházi tisztségeket viselhetnek. Az ÚSZ-ben erre nem lehettek volna qualifi káltak, de még egy közösség tagjai sem lehettek volna. folyt köv. 3. rész