Alázat
Lukács 18
9
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
12
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek.
13
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
14
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Filippi levél 2
3
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
4
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6
Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;
10
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
