Én még soha sem hallottam, hogy manapság valakit apostolnak neveztek volna, a keresztény közösségek vezetőit lelkészeknek, papoknak, szolgálóknak hívják. Ha az apostol szót halljuk, egészen biztosan Jézus tanítványai jutnak eszünkbe, akik élete és munkája különleges volt, nem hasonlítható össze semmilyen más Jézust hirdető, Jézust követő, Jézust szolgáló szolgálatával. A 12 tanítványon kívül van még pár személy, akikről, mint apostolokról szól az Írás, pl. Pál, Andronikosz, Júnia, Barnabás, ők is mindnyájan ugyanabban az időben éltek és ugyanazt a feladatot végezték, mint a 12. Lukács a két könyvében, az evangéliumban és az apostolok cselekedeteiben is, csaknem kivétel nélkül a 12 tanítványra alkalmazza az apostol megnevezést. Őket maga Jézus hívta el erre a tisztre, nyilvános működése alatt az ő követői-kísérői voltak, nekik jelent meg feltámadása után, ők ismerték legjobban azt, amit Jézus tanított és cselekedett, tehát tanúi voltak. Ők kapták először a Szentlélek ígéretét, a világmisszió parancsát s az első pünkösd alkalmával ők nyerték el először a Szentlelket. Ők lettek az első gyülekezetek vezetői. Mint írtam, a munkájuk sehogyan sem mérhető más szolgálók munkájához, épp ezért megérdemlik, hogy ha az apostol szót halljuk, akkor csakis kizárólag Jézus azon kortársai jussanak eszünkbe akik elkezdték hirdetni az Örömhírt, vállalva egy nagyon ellenséges korban a szenvedéseket és a halált is.
A prófétákról is szeretném leírni a gondolataimat.
A próféta, Istentől kapott kijelentés továbbadója. "Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által." (Hóseás 12:11)
A Máté 11:13-ban leírtakat én úgy értem, hogy Keresztelő János volt az utolsó próféta, vele egyidőben vagy kicsit utána éltek az apostolok akiket megörökített a Szentírás és az utolsó apostol halálával véget értek Isten kijelentései. "Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben." (Jelenések 22:18-19) A Biblia utolsó mondataiból egyértelműen kiderül, hogy Isten már nem ad újabb kijelentést, már mindent elmondott és leíratott ami szükséges az üdvösségünkhöz és amit tudnunk kell a jövőt illetően. És figyelmeztet is bennünket, hogy vigyázzunk, aki azt állítja magáról, hogy próféta, hazudik. Azt olvashatjuk, hogy: "Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek." (Máté 24:11) Vagy: "A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk." (1Korinthus 13:8-9)
Ma és régebben is éltek olyan emberek akik különleges képességeket kaptak az evangélium hirdetéséhez, akik Isten megváltott gyermekeként példaértékű életet éltek és szolgálatukkal kimagaslottak, de ők már nem próféták és nem is apostolok. A prófétákat és az apostolokat keressük a Szentírásban, őket hitelesíti Isten, mellettük bizonyságot tett a Mindenható.
