Tapasztalom, hogy vannak testvérek akik erősnek érzik magukat, hitben megingathatatlannak, esetleg az igét is ismerik.
Vannak viszont olyan testvérek is akik gyengébbek és az esetleges kísértéseknek nehezebben tudnak ellenállni.
Na most ilyenkor a hitben erős figyelmezteti a hitben gyengébbet és ha ezt nem tudja szeretetben megtenni, hanem kioktató és fölényeskedő módon teszi meg akkor utat nyit egy háboruskodásnak.
Tapasztaltuk, hogy mennyire közösségromboló hatása van az ilyen "jó célú" figyelmeztetéseknek.
Nem egyformán értelmeznek egy tanítást. Egyik fél sem tud, engedni. Talán csak azért nem mert be kellene ismerni valamelyiknek, hogy tévedett. A büszkeség ami ezt nem nem engedi. A vita egy idő után veszekedéssé fajul és átmegy személyeskedésbe. És akkor Isten már nincs köztük, csak ember küzd ember ellen.
"...egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 6. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el"
1Péter 5, 5-8