Szerző Téma: Gondolatok és egyéb írások  (Megtekintve 108523 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Gondolatok és egyéb írások
« Dátum: 2007 Július 10, 22:59:43 »
Sziasztok!

Nyitok egy ilyen témát is, József kérésére! :D
Ez egy olyan topic, amibe leírhatjátok a más témákhoz nem passzoló gondolatotokat.

Isten áldjon meg benneteket.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #1 Dátum: 2007 Július 11, 16:06:11 »
SZÓTLAN  EVANGELIZÁLÁS

        Megtérésem óta, - mint sokan mások is-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket. Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel akinek az éppen aktuális problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom neki, s talán ezzel is közelebb juttathatom őt a mi hatalmas Istenünkhöz, és az Ő egyszülött Fiának, Jézus Urunknak megismeréséhez. Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd olvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták. Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle. Mert abban is, hiszek, hogy a könyvekkel való, úgymond' „véletlen” találkozást is, Isten akarata irányítja. Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, amelyek már-már bálványaimmá váltak. Ekkor Isten támasztott bennem egy gondolatot. Mégpedig azt, hogy ajándékozzam el azokat, de úgy, hogy közben  „jó hír”-ként szolgáljak a hitetlen embereknek. Elvittem hát a munkahelyemre egy-két darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), a busz belső fala és egy-egy utasülés közé tettem. Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak. Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak. Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdijazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt” mindvégig folytattam. Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe került, mert nem hinném, hogy olyan sok hívő embert szállítottam volna néhány hét alatt. Az utastéri visszapillantó tükörben láttam, hogy az illető felszállt autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett” „talált tárgyat”. Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele. Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban”, mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is, de ezen könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. 
Hála legyen Neki érte!

Fórizs József

Nem elérhető Zsotza

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 289
  • testvér
    • Zsotza személyes weboldala. Kísérleti oldal,"béta verzió"
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #2 Dátum: 2007 Július 11, 18:12:27 »
Én ezt traktátusokkal szoktam csinálni,amiket jól látható helyre teszek pl.:telefonfülkékben.Akit érdekel,az elolvassa,akit nem ,az otthagyja.Nem mondom,hogy ez "A MISSZIÓ"-de az emberek nagyon nagy többségét nem lehet ismeretlenül,személyes megszólítással "evangelizálni"-annyi a rossz tapasztalat-és  a sietős ember+kéregető :(adomány-gyűjtő,vagy hajléktalan) Ez egy szükség-megoldás.
Blog(nak  látszó) oldal: http://zsotza.blogspot.com

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #3 Dátum: 2007 Július 12, 11:57:14 »
Én személyszerint nagyon örülök a megvallásotoknak. Örömmel tölti el a szívemet, hogy Isten így használ benneteket. Ez egy álldott missziós munka. Köszönöm nektek a bizonyságaitokat.

Nagyon szeretem megállítani az embereket és beszélni nekik Jézusról. Van aki sírva fogadja be az Urat, van aki elgondolkodik, van aki igérget, elmegy stb. De a mag ott van és ez a lényeg. Ki fog kellni előbb vagy utóbb, mert erről Isten gondoskodik. Az én dolgom, hogy hintsem a magot. Nem szárad ki, ne aggódjatok. Az öntöző, Jézus. Megtapasztaltam a sok év alatt, hogy mindenkinek szüksége van a kedves szóra. Leírok egy pár dolgot, hátha segít nektek is.

Megszólított evangélizálás:

Mentem az utcán és megláttam egy rétessütő boltot. Mivel szeretem, odamentem. Megkaptam a rétesemet és megkérdeztem kedvesen a hölgyet.
- Elnézését kérem, kérdezhetek öntől valamit? - kérdeztem kedvesen.
- Igen, tessék. - volt a válasza mosolyogva.
- Milyen a kapcsolata Jézussal?
- Hát!......Nem igazán jó, de hiszek benne. Nem járok templomba, de imádkozom minden nap......
- Tudja, hogy Jézus nagyon szereti magát és szeretne segíteni önnek? Jézus látja, hogy sok a problémája, de nem tud segíteni ameddig nem adja át neki az életét!
- Mit kellene tennem? - kérdezi érdeklődve. Inenntől kezdve már megy a dolog simán.

Elkezdtem lassítani az autómmal, mert megláttam egy idős bácsit, aki bottal jött az út szélén. Megálltam és kinyitottam az ajtót.
- Jó napot kívánok! -mosolyogtam rá.
- Jó napot!
- Kérdezhetek valamit öntől?
- Igen kedves, miben segíthetek? - kérdezte.
- Hogy tetszik lenni? - kezdtem.
- Jól! - válaszolta.
- Hisz ön Jézus Krisztusban? - tettem föl a kérdést, minden habozás nélkül.
- Persze, de most a kocsmából jövök...
- Tudja, hogy Jézus elfogadja úgy amilyen és ahogy van?
- Tényleg? A mama nem! Ő nem szereti....
- Hát igen, mi emberek sok szomorúságot okozunk egymásnak, de Jézus nagyon szereti magát még akkor is ha éppen a kocsmából jött ki.... és folytatom tovább, amivel az Úr betölti a számat.

Másik eset, amikor nem ilyen könnyű.

- Jó napot kívánok! Kérdezhetek öntől valamit?
- Parancsoljon! - mondja a hölgy a boltban.
- Milyen a kapcsolata Jézussal?
- Nem érek rá, neharagudjon! - tiltakozik erősen, mert el van zárva a szíve.
- A Bibliában az van írva, hogy Jézus vágyik magára és ön most kidobja ismét a szívéből, pedig tudja, hogy nagy szüksége van Rá? - megyek utána... az ördög súgja, erőszakos vagy. Kit érdekel? Én megakarom menteni Jézusnak! Ha nem ráznak le, akkor nem adom föl. Azt lehet érezni, hogy ki az, aki valóban elutasít és ki az, aki kéreti magát.
- Jézus nagyon vágyik magára és hogy beszélhessen önhöz! Szeretne egy üzenetet átadni rajtam keresztül, de ön dönti el, hogy akarja -e hallani vagy sem! - Az emberek általában kiváncsiak, mi az üzenet.
- Jézus meghalt önért, hogy már ne kelljen önnek meghalnia! Jézus szeretne az otthonába élni önnel, hogy segítsen amikor bajban van....
- Kérem, hogyjon engem ezzel..... - mondja nem sértően.
- Imádkozhatom önért?
- Tegye! - mondja de már szelídebb hangon, mert szabadulni akar tőlem.
- Én nem hiszem, hogy nincs szüksége megnyugvásra és boldogságra, szeretetre...- folytatom. Ezt senkitől és sehol nam kapja meg, csak Jézusnál! Már sokszor hallott Istenről és a Fiáról, de mindig nemet mond neki! Most is ezt teszi! Kérem, gondolkodjon el azon, miért van annyi baj és probléma az életében. Mi az oka vajon, hogy elutasítja Jézust!
- A papokkal van bajon! - mondja haragosan.
- Kérem, ne azokban higgyen, hanem Jézusban. Amikor ott fog állni előtte, akkor nem hivatkozhat arra, hogy nem hitt a papokban és őket okolja. Ő azt fogja mondani: Lányom, küldtem hozzád már egy pár gyermekemet de te nem hallgattad meg őket... Ekkor a nő elmegy.
Én nem adtam föl. Azt hiszitek, nem gondolkodik el ezen amikor ott lesz az idő? A mag már benne van a szívében. Isten erről gondoskodott rajtam keresztül. Eljön a nap, amikor baj lesz körülötte, Isten pedig "beveti" amit hallott. Nos, soha ne adjátok föl! Ne keseredjetek el és ne a láthatókra nézzetek!

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #4 Dátum: 2007 Július 12, 16:42:09 »
Köszönöm Mária!

Nagyon jó volt olvasni. :igen:
Írj még hasonló történeteket:)

Isten áldjon meg!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #5 Dátum: 2007 Július 12, 18:52:12 »
Antee! Van sok ilyen és ehhez hasonló, mert az évek alatt megtapasztaltam Isten áldott munkáját. Szívesen írok még ezekről, mert építő lehet azoknak, akik nem tudják hogyan kezdjék el.

Nekem nagyon jól bevált ez a "módszer", ahogy megszólítom az embereket. Nagyon nagy örömöm van ebben mégha elutasítanak is, de ez a legkevesebbszer fordul elő. Általában imádkozom mielőtt kimegyek az utcára evangélizálni. Kérem Jézust, hogy küldjön az utamba elveszetteket, vagy eltévelyedett bárányokat.

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #6 Dátum: 2007 Július 12, 19:35:51 »
Feljött egy fickó hozzánk, mert a férjemmel akart beszélni üzleti ügyben. Soha nem láttam, így vártam a pillantot, hogy "lecsaphassak" rá. Ekkor jöttem rá, mennyit tudnak beszélni a férfiak is.  :igen:

- Neharagudjon, de kérdezhetek valamit? - mosolyogtam rá, szokásom szerint.
- Persze, tessék! - volt a felszólítás. Általában azt hiszik valami utbaigazítás kell vagy olyasmire gondolnak, hogy segítséget kérek tőlük. Ezt nagyon csípem. Ilyenkor meglepődnek a következő kérdésen és azt mondják, ami a szívükben van. Nagyon szeretem, mert ekkor őszinték az emberek. Mindegy mi az, de kimondják.
- Hisz maga Jézus Krisztusban?
- Ez olyan, mintha azt kérdezni, mennyi pénz van a zsebemben.
- Azt hiszi tabutéma? - furcsán nézek rá, nem leplezve meglepődésemet. Mindig tudnak újat mondani.
- Igen, az!
- Azt hiszi, hogy Jézus magánügyként kezelte az embereket? Jöjjön ide a sarokra majd ott beszélünk?
- Nem, nem hinném. -vágta rá, kijavítva magát.
- Na látja! Éppen ellenkezőleg, hiszen ha valaki nyilvános volt, Ő igen. Meg is halt magáért!
- Nézze! Én üzletember vagyok és nem érdekel holmi mártírhalál. - nyugtázta egy kézlegyintéssel.
- Remek! - vágtam rá, mielőtt folytathatta volna. Szóval őnnek jól megy a sora. Semmi szüksége segítségre! Ha meghal, viszik magaután a vagyonát utánfutón. De hová? Azt hiszi a sírja mellé odatemetik a vagyonát is? Tudja mi van megírva a gazdagokról? Milyen nehezen mennek be Isten országába! Hát most szembesülök ezzel. Jézus már előre tudta, hogy lesz egy ember, aki így gondolkodik mint maga. Ha meghalna most, hová kerülne? Megszeppent és azt mondta.
- Az mindegy! Kit érdekel az már! Eltemetnek és kész! - adott nyomatékot a szavainak, saját megnyugtatására.
- Ugye ezt nem gondolja komolyan! Ennyi lenne? A kisbaba a mama pocijában gondolkodik így! - elnevettem magam. Ez egy kicsit elgondolkodtatta. Azt kérdezte:
- Miért? Talán nem? - nézett rám meglepődve.
- Azt hiszi komolyan, hogy ez a balabla, amit gondol, igaz? Azt hiszi, Jézus mártír volt? Ő nem mártír, hanem a szeretet és magáért is eljött volna ha egyedül lenne itt a földön. Annyira szereti Isten magát! Soha nem volt olyan boldog, mint amit Ő tud adni. A maga élete a pénz és nem boldog! Soha nem is lesz az, mert így nem lehet.
- Ezt miből gondolja? - nézett rám meglepődve.
- Én nem gondolom, tudom! Isten a Bibliába leírta a gazdagok életét, mire képesek azok. Hol hajtja le a fejét úgy, hogy ne azon törné a fejét, hogy holnap mibe is kezdjen bele? Hogyan alszik az éjszaka? Mik kergetik az álmát? Milyen vágyak? Attól fél mi lesz holnap. Én attól vagyok boldog, hogy lesz holnap és beszélhetek Jézusról az embereknek. -alig vettem levegőt, úgy mondtam neki, mert láttam mennyire figyel. Ha nem találtam volna bele a lényegbe, nem hallgatott volna tovább, hanem leráz és elmegy, ezzel szemben maradt. Elmondtam neki, mire számíthat holnap Jézus nélkül és mi lesz a vagyonával. Lehet, hogy boldognak érzi magát, de nem az. Sokat fog szenvedni mert nem a jó utat választotta. Csak hajt és hajt.
- Akkor baja van a gazdagokkal Jézusnak? - kérdezte meglepődve.
- Á, dehogy van! Ő szerti őket. Nem a gazdagsággal van a baj, hanem azzal, hogy a szíve a gazdagságé és nem Jézusé. Istennek nem a pénzel van baja, hanem azzal ha valaki azt teszi első helyre...
- Az egyház elveszi a vagyont az emberektől...
- Kimondta ezt?
- Hallottam, hogy el kell adni a vagyont, hogy valaki követhesse Jézust! Oda kell adni az egyházaknak.
- Badarság! Soha ne adja oda senkinek ami a magáé! Legyen jó sáfára! Várja meg míg Jézus tanítja az adakozásra, hogy jókedvvel tegye, addig semmit ne adjon senkienk. De egyáltalán nem ez kell magának, hanem Jézus.... A mag itt is el van vetve.

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #7 Dátum: 2007 Július 12, 19:53:33 »
Egyik este mentem az utcán pár éve és egy férfi utánam szól. - Hé kisanyám! De jó kis .... maca vagy!  De meg tudnálak.....
- Jó estét! - fordultam vissza és mosolyogtam rá, de határozottan mondtam. Magának nem rám van szüksége hanem Jézusra! Megállna egy kicsit?
- Mivannnn?
- Jézus szereti magát! Tudja?
- Nem! Honnan tudnám? -kérdezte.
- Imádkozhatom magáért?
- Ha akarja!
Megtettem. A férfi átadta az életét Jézusnak.

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #8 Dátum: 2007 Július 13, 19:12:27 »
IMAMEGHALLGATÁS

   Sok, Istennel élő szülő neveli gyermekét abban a reményben, hogy az ő példás hívő élete elég lesz ahhoz, hogy gyermeke mindenben őt utánozva a jót, a szépet fogja követni. De igen sokszor arra a szomorú tapasztalatra ébred, hogy serdülő korú gyermeke azt gondolja, hogy ő mindent jobban tud és ezért fellázad a szülői fegyelem ellen. Ám ez nem lehet ok arra, hogy ezentúl nem fontos a gyermeket jóra tanítani. „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint...” (Péld.22:6)
   A hívő szülők szomorúan látják, amikor gyermekeik nem és nem akarják figyelembe venni az Isten tanácsait; nem törődnek a veszélyekre figyelmeztető útjelzőkkel s „délibábok” után futnak, amik az üres semmibe és csalódásokba viszik őket.
   R.A. Torrey, fiatal korában nem hitt Istenben. Sőt. Hívő édesanyja sokat könyörgött érte és kérte, hogy bánja meg bűneit, hogy üdvösséget nyerhessen. De minden hiábavaló volt. Egy napon a fiú magából kikelve, ezt mondta anyjának: „Én már betege vagyok ennek az egész ájtatoskodásnak és imádkozásoknak, nem akarom hallani a bűneim emlegetését, sem a te imáidat! Elmegyek a háztól és nem háborgatlak többé bűneimmel.” Az édesanya könnyek között kísérte ki fiát a kapun, miközben kérlelte, hogy ne menjen el. De minden hiábavaló volt. Utolsó szavai ezek voltak: „Fiam, rossz irányba indulsz! De ha majd csalódások érnek és azt érzed, hogy minden elveszett, hívd segítségül édesanyád Istenét és Ő megadja neked, amire szükséged lesz!”
   Miután Torrey elhagyta az otthonát, egyre mélyebbre süllyedt a bűneiben. Egy álmatlan éjszaka annyira körülvette őt a szorongató félelem, hogy véget akart vetni életének, de amikor fegyverét a halántékához szorította, eszébe jutottak édesanyja utolsó szavai. Térdre borult és így imádkozott: „Óh Isten, az édesanyámnak Istene – ha egyáltalán létezik olyan Valaki –, segíts rajtam, adj világosságot! Ha Te azt meg tudod tenni, akkor én követni foglak Téged, amíg élek!” Utólag már tudjuk, hogy Isten meghallgatta Torrey imáját éppen úgy, mint az édesanyjáét. Megbánta bűneit és elfogadta Jézus Krisztust megváltójául. Amikor ez megtörtént, sietett haza édesanyjához az örömhírrel. Így lett Torreyből egy kiváló evangélista, aki ezreket segített eljutni

Isten világosságának megismerésére.
Fórizs József   

kiscsillag

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #9 Dátum: 2007 Július 19, 11:29:39 »
„… és Isten azt mondta: NEM”


Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.


Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, amit nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja , a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy ahogyan ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni.
Kértem erőt.. És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet.. És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot.. És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem, adjon szeretetet.. És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet .. És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.



Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #10 Dátum: 2007 Július 24, 20:59:50 »
A LÁTÁS FOKOZATAI


   A hajnali sötétségben indulok az autónkkal. Esik az eső. A szélvédőüveg és a visszapillantó tükrök vízgyöngyözöttek. Az autóban velem utazó családom leheletétől és testmelegétől a szélvédőüveg belső felületére lecsapódik a pára. A kifelé látásom szinte a nullával egyenlő. Hogy a látásszázalékomon javítsak, bekapcsolom az ablaktörlőt. Megkönnyebbülten konstatálom, hogy a láthatóság milyen nagy mértékben javult. Ám a tükrökön még mindig ülnek a vízgyöngyök, a szélvédőüveg párássága sem múlt el, és még mindig sötét van. Bekapcsolom a fűtőmotort. Bár még hideg levegőt fúj a szélvédőüveg belső falára, ám fokozatosan érzékelem, hogy a kilátásom tovább tisztul, de még mindig nem tökéletes. Lassacskán az esőzés alábbhagy, végül eláll. A visszapillantó tükrök megszáradnak, s néhány fokkal ismét tisztábban látok. Végre szakadozik a sötétség, kivilágosodik és ezáltal is javul egy kissé a látásom. A szélvédőüveg is megszárad, még tovább javul a látásom, de még mindig nem száz százalékos. Ugyanis az üveg, a fénytörési jelenségek miatt – ha néhány  ezreléknyit is – visszatart  a tökéletes láthatóságból. Ezért, lelki szemeimmel szinte már látom, hogy a tökéletes látás érdekében valaki kiszereli a szélvédő üveget. A szemem is jó, és a látnivaló, valamint a szemem között semmiféle zavaró tényező nincs. Most már a látás tökéletes. Igen, de csak a hitetlen ember számára. Mert nekünk, Istenben hívő embereknek, csak akkor tökéletes a látásunk, ha a zavaró tényezők mellett, meglátjuk a mi hatalmas Megváltó Istenünket Jézus Krisztust is.

Fórizs József

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #11 Dátum: 2007 Augusztus 06, 17:36:10 »
A BŰNBÁNAT

   Az embernek három nagy lelki ereje van: az értelem, az érzelem és az akarat. Sokan azt hiszik – köztük még keresztyének is –, hogy Isten Igéjének ezekkel az erőkkel van dolga. Pedig nem. Egyeseknek értelmi keresztyénségük, azaz mindenféle ismeretük van. Ennek ellenére Isten előtt az ő életük halott. Mások érzelmi keresztyének. Őket minden „szép prédikáció” meghat, de életükben minden marad a régiben. A harmadik csoportnak akarati keresztyénsége van. Ezek minden erejükkel az Úrhoz akarnak tartozni, de mindeközben hajótörést szenvednek.
   Ám Isten Igéje nem az értelemhez, nem az érzelemhez és nem is az akarathoz fordul. Ő mélyebbre, sokkal-sokkal mélyebbre akar hatolni! A lelkiismeretünket célozza meg. Az alvó, a süket, és sokszor az erőnek erejével elhallgattatott lelkiismeretet. Csak akkor lépünk a valóság világába, ha az Ige a lelkiismeretünket már felébresztette. Csak ekkor látjuk meg magunkat Isten világosságában. Ekkor már elveszítjük minden világi örömünket önmagunkban és megvalljuk – olykor könnyek között –, „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”
   Az igazi bűnbánat megveti a világot tisztességeivel, gyönyörűségeivel és pompájával együtt. Sőt, az igazi bűnbánat önmagát is megveti, és csak Isten ingyen kegyelmére vágyik, és ezt meg is kapja Krisztusban. Ezért a bűnbánat az élet kapuja. Minden nyomorúság az Isten terelő kutyája, amely az álmodozó, eltévelyedett juhot felkelti, és visszahozza Krisztus nyájához. A meg nem tért, az újonnan nem született ember állandó mámorban él. (A pénz, a hatalom, a hobbi, a szex, a sport és még ezernyi dolog mámorában.) Kénytelen így élni, mert másként nem bírná ki. Ugyanis a hitetlen, a pogány ember tele van békétlenséggel.
   A hívő keresztyének már fölébredtek, s ezért ők már józan emberek. Az e világ mámorában élő emberek viszont rossz néven veszik tőlünk, hogy mi olyan józanok vagyunk. Most még bármennyire nem hiszed, de az őszinte magadba szállás, minden élet kezdete, méghozzá bűnbánattal és vallástétellel. „Atyám vétkeztem.” És ez az a mondat, amit az ember a legnehezebben tud kimondani. De jól vigyázzunk, a tékozló fiú nem azt mondja: „Hibáztam, sajnálom.” hanem, hogy „vétkeztem”. Ha megteszed, meglátod, milyen boldog ember az, akinek lelkiismerete felszabadul a teher alól. Minden az egyes szám első személyen múlik.
   Nem érzed még a megbánás időszerűségét? Minden áron meg akarod várni azt a pillanatot, amikor e földi életed romokba dől?

Hidd el, nem érdemes várni!

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #12 Dátum: 2007 Augusztus 10, 20:42:48 »
 
A MENNYEI VONAT
   

   Az egyházat ma sokan egy olyan mennybemenő vonatnak képzelik, ahol csak a „masinisztának” van dolga, az utasoknak semmi. Amire ők felszálltak, helyet foglaltak és kényelmesen eltöltik az időt. A „vonat” halad, nekik pedig közben semmi dolguk nincs. Legfeljebb kritizálják, pl. miért ilyen a „kupé”, az élettér, a világ. Vannak, akik olvasgatnak, beszélgetnek, mások a „büfékocsiban” esznek, vagy isznak. Többen alusznak, talán ezek vannak a legtöbben, a „vonat” pedig megy. Hogy merre mennek, az őket nem érdekli. Vettek egy jegyet a végállomásig, ott a „masiniszta”, a lelkész, az ő dolga, hogy célba érjenek, ők csak utasok.
   Sokan gondolkodnak így az egyházról. Megvettük a „menetjegyet”, azaz befizettük az egyházadót, a többi nem ránk tartozik. Ez egy hamis egyházkép az emberekben. Ma teljesen idegen az a gondolat, hogy ezt az egyházvonatot  az Úr vezeti, nekünk viszont figyelni kell az útra, és amit Isten előír – akár a vonaton is –, azt meg kell tennünk. Közben teljesen Isten viszi az egész egyházát a mennybe. Nekem mégis figyelnem kell, mit tegyek útközben, kinek mit jelezzek, akár az ablakból a vonaton kívülieknek is, akár egymásnak. Mit mondjak, hogyan éljek, azt mind előírta az Úr és azt nekem meg kell tennem. Annak ellenére, hogy

                                       nem  a lelkész vezeti a vonatot.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #13 Dátum: 2007 Augusztus 14, 22:57:27 »
- Holnap reggel - kezdte a sebész - Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.
- Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta - hogy lássam, mennyi károsodás
történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a
fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a
szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő
ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én
szívemben.

A sebésznek elege volt.

- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat,
gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él-mondta a fiú.

A sebész elment.

Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos
megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek,
elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a
gyógyításra, kezelésre.

Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.
Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.

- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra!

Az Úr így válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz
tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké.
Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te
el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is
megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is
hevesebbn volt

- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte
küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem
azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.

A fiú felébredt és suttogva kérdezte:

- Kinyitottad a szívemet???
- Igen - mondta a sebész.
- Mit találtál? - kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #14 Dátum: 2007 Augusztus 20, 18:22:24 »
AZ ÚJ EMBER

Az újjászületés egy óriási nagy titok. Mint ahogy az anyától születés is egy nagyon nagy titok. Az ember arról is keveset tud. Minden megtért ember meg tudja mondani, hogy vele ez megtörtént. Ezt biztosan tudja. Ha valaki ezt nem tudja, az nem született újjá. Ám a pontos „hogyan”-ját nem tudjuk leírni. Mint a földi születésünket se. Mit mond Jézus Nikodémusnak? „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született”. – mondja az Úr. Az időpontot tudod. Van egy ilyen időpont annak az életében, aki újjászületett.
   Akivel ez megtörtént, az el tudja mondani, mikor, hol, milyen körülmények között történt. Az nem úgy beszél, hogy: nem tudni, ez nézőpont kérdése. Az nem nézőpont kérdése, hogy újjászülettél, vagy nem. Mindenkinél így kezdődött. Valami meghal az újjászületett emberben és kezdődik valami új. Van egy pont, amikor elkötelezte magát Istennek. Van egy addig, és van az azután. Valamit a halálba adott. A bűnnek testét. Addig káromkodott, azután nem. Addig vitte haza a munkahelyéről amit csak ért, azután nem. Addig parázna volt, azután nem. Van-e egy ilyen pont nálad? Az újjászületett emberek ilyen elkötelezett emberek. Akik a megalkuvást nem ismerik. Aki nem született újjá, az örökké bizonytalan, retteg. Az újjászületett emberek csak Istentől félnek és határozottak. Erről lehet őket felismerni. Minden egyebet halálra adnak, és az Úr előtt meghajolnak.
   Az újjászületett embernek jövője van. Az ó-embernek nincs jövője, az meghal a halálban. Az újjászületett embernek örökké tartó jövője van. Múltja? Az nincs. Az örökkévalóságig él, a múltja nem számít. Ezért hívő berkekben az újjászületett emberek nem azt kérdezik, mi a múltad, hanem: Mi a jövőd? Itt dőlnek el a dolgok. Nos, te rágódsz-e a múltadon? Ha igen, nem születtél újjá. Az újjászületett ember a jövőjéről, az örök-életéről bizonyságot tesz, a múltját pedig a halálba adta. Az újjászületett embernek egészen természetes, hogy az Úr akaratát végzi. Azt nem kell örökké arra noszogatni, hogy tedd meg. Ő abban él. Neki ez az élete.
   Ebből az alábbi jellemvonás következik: az új ember ismeri az Úr akaratát. Tudja. Belülről, a Lélek által tudja, mi az Isten akarata. Az Igéből is azt olvassa ki, azt teszi. Az újjászületett embernek hallatlan aktivitása van. Látja a teendőit. Nem kell tanfolyamra járnia. Nem kell teológiát tanulnia. Nem kell misszióból vizsgáznia. Az újjászületett ember tudja végezni az Isten dolgait. Önálló döntéseket tud hozni. Ezek a döntések viszont az Úr szerint való döntések. Az ó-ember ezt nem tudja megtenni. Az ó-ember erre képtelen. Körülményes és problémázik.
   Miért tud az újjászületett ember Isten akarata szerint járni? Mert ő felülről tanított ember. Az újjászületett ember tud szólni. Képes Jézust hirdetni. Ez az amire csak az új ember képes. Ez egy nagyon jó jel. Ennek megfelelően vészjel is, ha valakinek nincs Igei mondanivalója. Ha Jézus Krisztusról valaki  nem tud beszélni, ott nagyon nagy baj van. Nem történt meg az újjászületés. Mert az új ember el tudja hirdetni Jézust. Nem önmagát, nem az egyházat, vagy az egyház tekintélyét. Nem a múltunkat, nem az erkölcsöt. Nem ezekről, hanem Jézusról beszél. Ő már felülről tanított ember.
   Az újjászületett ember szomjasan issza az Igét. Az újjászületett ember örömmel veszi magára az intést. Miért? Mert aki az Ige ítéletét magára veszi, az az ígéretét is magára veszi. Mert az Igében ítélet és ígéret van. Mind a kettő rád vonatkozik. Rád vonatkozik-e az Ige minden Ítélete? Ha igen, akkor tudd meg, az örök-élet ígérete is rád vonatkozik. Ha te kikéred magadnak az ítéletet, megmenekültél tőle. Ám akkor az ígéretektől is megmenekültél. Ne menekülj! Kész vagy-e teljesen természetesen fogadni és tanítani a Krisztust? Kinek? Annak aki rászorul. Aki nálad kevesebbet tud. Tele van az ország olyan emberekkel, akik Jézusról semmit nem tudnak.
   Ha valaki a Lélek által megtér, abban munkál a Krisztus kegyelme.
Kegyelemből van a megtérés.