ÉGITESTEK, FELVILÁGOSDÁS, VILÁGOSSÁG
A teremtés negyedik napja úgy él a köztudatban, hogy a Napot, a Holdat és a csillagok seregeit Isten ekkor teremtette meg. Nos, az igaz, hogy Isten mindenféle anyag felhasználása nélkül, a puszta Igéjével, a semmi után képes létrehozni valamit, tehát teremt. Ám, amikor Isten a mennyet és a földet kezdetben megteremtette, akkor nem csupán a Föld nevű bolygónkat, hanem az egész anyagi világot, az Univerzum összes anyagát megteremtette. Azok tehát, a negyedik napon már meg voltak, csupán azt nem tudjuk, hogy milyen állapotban. Nos, erről sokan és sokat spekulálnak, de biztosan senki nem tudja. Éppen ezért, most próbáljuk meg a szent szöveg alapján ezt pontosítani.
Akkor tehát, mit is cselekszik Isten a negyedik napon? Mit tanít erről a Szentírás? Nos, a Károli fordítással szemben, a héber szöveg, itt a teremteni szót nem is használja. A héber teremtés szó nem is fordul elő. Olyan szó van itt, amelyet úgy tudnék fordítani: megalkotta, illetve formálta a világító testeket. Arról van tehát szó, hogy a már meglévő anyag álljon össze világító testekké. Tehát a Nap, a Hold és a csillagok a negyedik napon „csupán” elnyerik azt a gömb, azt a bolygó formát, amit a csillagászok azóta is készségesen vizsgálnak.
A következő nagyon fontos dolog az, hogy a világító testek ezen a negyedik napon válnak az ősfény hordozójává. Isten megformálta, azaz mintegy „beüzemelte” ezeket az égitesteket, amelyek ezt követően majd világítanak. Ettől kezdve, évezredek óta teljesítik a rendeltetésüket. Istennek világteremtő tervében – amelyben mi is benne vagyunk – mindennek rendelt célja van. Ezt a bolygók teljesítik. No, és az ember? Mi tesszük-e a rendelt munkánkat úgy, ahogyan a Nap, a Hold és a csillagok teszik? Mert mi az ember rendelt célja? Az, hogy Istent dicsőítse, Istent magasztalja és az Ő dicsőségére igyekezzen élni. Bizony, nagyon szomorú látvány a tétlen keresztyénség. Bennünket arra rendelt az Úr, hogy róla tegyünk bizonyságot. És tesszük-e mi ezt? Mozdulj! – Kiált ránk az égbolt. Hiszen még a bolygók, ezek a néma teremtmények is teljesítik a feladatukat. És mi a rendelt céljuk ezeknek a világító testeknek? Nos, Isten hármas célt ír elő számukra.
Az első cél az, hogy „elválasszák a nappalt az éjszakától.” Nappal a Nap világít, éjszaka pedig a Hold és a csillagok. Isten elválaszt dolgokat. Világosságot a sötétségtől, illetve világos igei dolgokat sötét babonáktól. Isten nem keveri össze a sötét dolgokat világossal. Ezért kell a keresztyéneknek is elválasztani egymástól a babonát és az igei tanítást.
Ami viszont ebből következik, hogy: a földön soha nincs totálisan sötét. Valami mindig világít. Nappal a Nap, éjszaka pedig a Hold és a csillagok. Százszázalékos, úgynevezett koromsötét – hála az Úrnak –, nincs. Az Úr így rendelte a fizikai világ terén. Itt jegyzem meg, hogy a lelki élet terén is így van. A Földet elöntötte a bűn sötétje és elborította ezt a világot, de totális sötét még sincs. Istennek mindig akadnak bizonyságtevői, akik világítanak, mint éjjel a csillagok. Ilyen van falu- város- ország- illetve világszerte. Ha Jézust, mint a világ Napját, mi nem is látjuk, (mert még nem jött vissza az Úr), azért az Ige hirdettetik és ezért nincs százszázalékos lelki sötét sem. S tudjuk a Bibliából, hogy amíg e világ, világ lesz, Isten mindig ad bizonyságtevőket.
Ebből egy komoly kérdés adódik számunkra: Mi azok leszünk-e? Te bizonyságtevő leszel-e, világítasz-e a lelki sötétségben? Ha valaki eddig nem világított, akkor akár most – ezen olvasást megszakítva –, is lehet Istentől kegyelmet lehet kérni.
Az égitestek második célja az, hogy jelek legyenek. Az ókorban a tájékozódás szempontjából még fontosabbak voltak az égitestek, mint ma. Az ókori hajósok, vándorok teljesen az égitestekre voltak utalva. Akkor még nem volt rádiólokátoros irányítás, mint ma. A mai turisták is erre vannak rászorulva. Ezek nélkül az égitestek nélkül eltévednénk a földön. Gondoljunk bele: mi lenne, ha egy szempillantás alatt eltűnnének ezek a világítótestek? Összevissza tapogatóznánk mindnyájan.
A harmadik, s egyben a legfontosabb feladata az égitesteknek, hogy ünnepnapokat határozzanak meg. Így mondja az Igénk, hogy „meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” Ezt hagytam utoljára, mert ebben van a legnagyobb tanítás. Tavasz, nyár, ősz, tél és minden kalendárium az égitestek mozgására van építve. Ám ennél többre is kell gondolnunk. Szerepük van a hét napjainak meghatározásában, és a vasárnapok kijelölésében, amelyek viszont nem ünnepelhetők. Ugyanis, aki ezeket ünnepli, az bálványimádó, mert teremtett dolgot imád.
Krisztus eljövetele előtt 399-ben, az akkor fejlett Görög országban is a Napot istennek tartották. Egy Szókratész nevű filozófus a Napot izzó kőnek mondta. Istentelenségi pert indítottak ellene. Szókratésznek ezért kellett kiinnia a méregpoharat. Mózes után mintegy ezerháromszáz évvel a fejlett Görög országban nem volt szabad azt mondani, hogy a Nap egy puszta teremtmény.
A Biblia, a teremtéstörténet miatt, konfliktusba került az egész világgal. Ez a konfliktus még ma is tart. Ma is él az a pogány gondolat, hogy az égitesteknek jó vagy rosszindulatot tulajdonítunk. Ezen alapul a horoszkóp. Korunkban is dívik. Ez nem marad abba. Ennek mélyén a bálványimádás van, és idáig a keresztyén ember nem süllyedhet. Pedig az égitestek tisztelete nagyon beivódott az emberiség gondolkodásába. Magyar nyelven ez nem jön ki olyan jól, de a német Sonntag szó azt jelenti, hogy a „Nap napja”. Vagy az angol Sunday, őrzi a Nap-tiszteletet. A Nap nevű égitestet ünnepelték ezen a napon.
A Biblia egészen mást tanít. A Jeremiás 10:2-ben ezt mondja az Úr: „A pogányok útjait el ne tanuljátok. Az égi jelektől ne féljetek. Mert a pogányok félnek ezektől.” Tudniillik ezek teremtett dolgok. Ezektől keresztyén ember nem félhet. Az 5Mózes 4:14 egyenesen megtiltja, hogy mi, hívő emberek imádkozva az égre emeljük a tekintetünket. Tisztelni is tilos. Az tény, hogy fenséges látvány az éjszakában úszó Hold, a tündöklő csi„Vigyázz, a Nap, Hold és csillagok seregeit imádva meg ne tántorodjál, és ne tiszteld az égi seregeket.” Tisztelni is tilos! Az a tény, hogy fenséges látvány az éjszakában úszó Hold, a tündöklő csillagok, vagy a ragyogó Nap. Ám mindenféle tiszteletük bálványimádás.
Szögezzünk le röviden annyit, hogy ilyen kultuszokban keresztyén ember nem vesz részt. Például a jógában, amelyben a napimádásra, külön testhelyzet és gyakorlat van. Vagy a horoszkóp-készítésben, készíttetésben, tanulmányozásban. Tiltja az Ige. Mert ezek mélyén, az égitestekkel kapcsolatos bálványimádás van. Ilyentől tartsuk tisztán magunkat! Ha bárki ilyet tett, bánja meg, tegye le, tagadja meg. Jobb ma, mit később. Ne halogassuk, mert annyira komoly dolog, hogy Istentől választ el.
Az Úr nyilván látta, hogy az égitestekkel kapcsolatban az emberek így fognak viselkedni. Talán ez a veszély lehet az oka annak, hogy Isten a teremtéstörténetben nem is nevezi nevén a Napot, a Holdat és a csillagokat. Ilyeneket mond, hogy: „két nagy világító testet”, „...a nagyobbikat, ...a kisebbiket”. Hat dolgot nevez nevén a teremtéstörténetben a Biblia. A nappalt és az éjszakát, mint időt. A mennyet, a földet, a tengert és az embereket. Csillagokat Isten nem nevez meg. Miért? Mert ezeket az égitesteket előre megfosztja attól, hogy mi imádhassuk.
A Biblia nem azonosítja Istennel a Napot, a Holdat és a csillagokat, de lelki párhuzamot felállít az Ige. Azt mondja: Látva ezeket a látható teremtett dolgokat, gondoljunk a láthatatlanokra. Mégpedig: Ahogy itt a földön világít a Nap, úgy a mi lelki életünkben világítson Jézus Krisztus! Őt nevezi az Ige „naptámadat”-nak. Tőle jön a lelki világosság. Minden világosság ami nem Jézustól jön, az értéktelen, az hamis fény. Mert amíg a mi Urunk vissza nem jön, addig sötétség van. Addig egyetlen közösség, a biblikus közösség, az Istennek szentelt közösség világít, ha Jézus Krisztus fényében áll. Miként a Hold önmagától nem tud, úgy a hívő ember sem képes önmagától világítani. Ha megpróbálja, sötétséget fog árasztani. És amiként a csillagok különbözőképpen ragyognak, a keresztyének, a bizonyságtevők is különbözőképpen világítanak. Mitől függ ez? Attól, hogy mennyire vagyunk közel Jézushoz, és mennyire tükrözzük Őt. Mit tükröztem egész eddigi hívő életemben? Hogyan világítottam a múlt héten? Lehet kérni Isten bűntörlő erejét, hogy ragyogni tudjunk. Ezért álljunk a látható Ige fényébe, hogy
Jézust tudjuk tükrözni.