Szerző Téma: Gondolatok és egyéb írások  (Megtekintve 173897 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #15 Dátum: 2007 Augusztus 21, 19:55:57 »
                 
A  TARTALMAS  IMA 



   A kapernamui gyógyítás után Jézus félrevonult imádkozni. Mivel a tömeg mindig utána ment és megzavarta, ezúttal a hegyre ment az Úr. Felmegy a hegyre, mert ott van csend és az egész éjszakát imádságban tölti. A Bibliában a hegy mindig Isten közelségének a helye. Mózes a Tízparancsolatot hegyen kapja. Jézusnak a dicső színeváltozása hegyen történik. Amikor felhő fogja el őt mennybemenetelkor, az olajfák hegyén van. A hegy a Bibliában mindig Isten közelségének a jele. Jézus tehát keresi azt a helyet és azt az alkalmat, amikor együtt lehet az Atyával.
   Keresed-e te ezeket az alkalmakat? Én most nem feltétlenül a templomba járásra gondolok. Akinek az igehirdetés nem jelent épülést, az ne járjon, de az alkalmakat keresse. Ám, ha valaki mindig programokat csinál vagy éjt nappallá téve dolgozik, annak nem lesz ideje, nem lesznek ilyen alkalmai. Tulajdonképpen képmutató módon távol tartjuk az Istent magunktól azért, hogy bele ne szólhasson a mi dolgainkba. Nem mondjuk ezt így ki, de ez van a mélyben. Ezért nem keressük a vele való alkalmakat, hanem élünk a világ zajában. Az Ige pedig minket mér meg.
   Jézus egész éjszakát tölt imádságban. Könnyű lenne azt kérdeznem: mikor töltöttél egy egész éjszakát imádságban? Nos, én ilyen súlyos dolgot nem kérdezek, mert én sem tettem még ilyet. Csak azt kérdezem: Mikor töltöttél egy órát imádkozva? Vagy az már túl sok idő? Az már túl nagy ár nekünk? Amikor rólunk volt szó, Jézus az életét is odaadta, még ezt az árat is megfizette értünk. Tudunk-e mi egy órát vele tölteni csendességben? Vagy talán annyira boldog a mi életünk, hogy megelégszünk már öt-tíz perces együttléttel is? Olyan jól megy a sorunk, hogy meg vagyunk elégedve apró Ige-morzsalékokkal is? Pedig vannak dolgok, amiket

csak hosszabb csendességben lehet megtudni.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #16 Dátum: 2007 Augusztus 23, 00:08:26 »
Egy nemesember hagyatéka


Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon
gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül
eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét
titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek
összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok
dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: "De hol vannak
a lámpák? Miként világítják meg a templomot?" Anélkül, hogy válaszolt
volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden
egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az
istentiszteletre és függesszék fel a falra:
" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" -
felelte a nemesember.
" Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol
maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová
Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk akkor
igazi a mi Krisztus várásunk.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető almácska

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 177
  • Jézus ma is él!
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #17 Dátum: 2007 Augusztus 23, 11:34:29 »
            A füstjelek

 
A szerencsétlen hajótörött az utolsó deszkába kapaszkodva kivetődött egy jelentéktelen, lakatlan, kis szigetre. A szigeten kevés volt az erdő és a bokor, viszont annál több a szikla. A hajótörött imádkozni kezdett. Kérte az Istent, hogy mentse meg. Mindennap figyelte a horizontot, hátha megérkezik a kért segítség. Ez így ment hosszú ideig, de nem jött semmi.
Kissé kezdett magához térni és szervezkedett. Találékony volt. Kődarabokból kezdetleges szerszámokat készített. Vadászott, halászott és földet művelt. Hosszú fáradtság után még tüzet is gyújtott. Épített magának egy kunyhót és raktárt.
Így ment ez hónapokig. Az imáit sem felejtette el, de nem jött segítség, pedig nagyon várta. Egy napon a szellő felkapta az égő lángot és kunyhó oldala lángba borult. Sötét füstfelhő szállt az ég felé. Kétségbeesve küzdött a tűz ellen, mert tudta, hogy hónapok munkája forog kockán. Hiába volt minden. Csak egy vödörnyi hamu maradt az egész munkából.
A hajótörött, aki erőn felül igyekezett valamit megmenteni, levetette magát a homokba, és keservesen sírt:
- Uram, miért tetted ezt velem?
Pár óra múlva egy hatalmas hajó kötött ki a kis sziget közelében. Egy mentőcsónakkal jöttek érte.
- Honnan tudtátok meg, hogy itt vagyok? - kérdezte a szerencsétlen hajótörött.
- Füstjeleket láttunk - hangzott a válasz.

 
Életed mai gondjai a jövő kegyelem füstjelei. Isten segíteni fog.

Bruno Ferrero nyomán

   
Jézus Krisztus szeretetével: almácska

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #18 Dátum: 2007 Augusztus 26, 21:07:04 »
ÍTÉLKEZÉS

   A keresztyén embernek vajon tilos minden ítélkezés? Ugyanis egy kijelentő mondat a legtágabb értelemben már ítélet is lehet. Ha azt mondom, hogy az asztal barna, akkor én az asztalnak ítélem a barna színt. Tehát nem a pirosat, nem a fehéret, hanem a barnát. Ezért logikailag minden mondat egy ítélet.
   Igen ám, de megtiltotta-e Jézus például a logikai ítéletet, hogy azt mi ne tegyük? Aligha. Mert akkor nem tudnánk beszélni sem. Arisztotelész írja, hogy: „Ha mi az ítélettől teljesen tartózkodni akarunk, akkor növénnyé kell lennünk.” Mint egy fa. Az nem ítél. A beszéd, logikai ítéletek sorozatából áll. S ha ezt megtiltaná Jézus, akkor nem is beszélhetnénk. Senki nem tehetne bizonyságot Jézusról, ha ilyen mereven vennénk az ítélkezést. Ráadásul, Jézus a mi üdvösségünkhöz kapcsolta a róla való bizonyságtételt. Azt mondta: „Aki énrólam bizonyságot tesz, arról én is bizonyságot teszek odaát.” Hogy tegyek Jézusról bizonyságot, ha nem beszélhetek? Tehát Jézus nem a logikai ítélkezést tiltotta meg. Ezt beláthatjuk!
   A másik, amit erre sokan mondanak az, hogy: igen, de a másik ember megítélését nem engedi Jézus. Nos, tényleg megtiltotta Jézus, hogy egy másik embert megítéljek? Aligha. Hiszen például a Róma 13-ban kifejezetten tanítja a Biblia, hogy az államhatalom a bűnözőket megítélheti, sőt el is kell ítélni. Zavar támad abból, ha gyilkosok meg betörők -a bűnözők- szabadon futkosnak. Van belőle baj Magyarországon éppen elég. Azt tanítja az Ige, hogy akár halálra is ítélhetik. Az államhatalom nem hiába viseli a fegyvert. A gonosz elrettentésére kapta. Istentől kapta. S akármilyen érzések legyenek egy bűnöző szívében, ha elkövette a betörést, Isten rendje szerint meg fogják ítélni és lakolni fog.
   Aztán a pedagógusok sem ítélkezhetnek? Amikor osztályoz egy pedagógus, egyest vagy ötöst ad, tehát ítél. Azt tanítaná a Biblia, hogy ne ítéljen, legyen az iskolában rendetlenség? Vagy például a szülő köteles nevelni. Erre isteni parancsot is kapott. De hogyan neveljen, ha nem állíthat a gyermeke elé egy rossz példát? Nézd fiam, ez rossz! Akkor pedig egy másik embert ítél, aki a rosszat csinálta. Vagy követendő példát sem lehet a gyerek elé állítani? Nézd, ez az ember ezt jól csinálta! Akkor is ítélek. Jónak ítélem azt az embert. Amikor tehát Jézus a „Ne ítélj!” parancsot felállítja, nem tiltja meg a másik ember feletti ítéletet sem. Látjuk ezt az államhatalom, a pedagógus és a szülő esetén.
   Csak nehogy azt gondoljuk, hogy ugyanez alól kivétel lenne a hívő ember, vagy a gyülekezeti élet! Mármint, hogy tilos lenne a keresztyéneknek az ítélet alkotás. Leggyakrabban azt szokták mondani, hogy lelkipásztornak nincs joga egyháztagot megítélni. Vagy talán a tévelygőket, a tévtanításokat, a bálványimádásokat sem lehet megítélni, mert Jézus azt mondja, hogy ne ítéljünk? Ha a keresztyénség a tévtanokat nem ítélheti el, akkor hogyan teljesíti a lelkek megítélésének parancsát, ami pedig apostoli feladat?! „Ítéljétek meg a lelkeket!” Ezenkívül „A lelki (azaz a keresztyén) ember mindent megítél.” (1Kor. 2:15) Így van benne a Bibliában. „Nem tudjátok-é, hogy a szentek (azaz a keresztyének) a világot ítélik meg?” (1Kor 6:2) Erre karizmát, ajándékot kapunk. A Szentlélek ajándékaként sorolja fel Pál, hogy „adatik lelkeknek megítélése” (1Kor 12:10). Vagy azt mondja Pál apostol, „mindent megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok, ami rossznak látszik, attól őrizkedjetek!” (1Thessz 5:21) Hogyan hajtsuk ezt végre, ha egyesek szerint nincs rá jogunk?
   Még számos példa van, de bizonyára ez is eléggé meggyőz minket. Levonhatjuk tehát  a következtetést: Jézus amikor azt mondta, hogy „Ne ítéljetek!”, akkor nem fosztotta meg övéit a lelki téren való ítélettételtől sem. Sőt. Az Ige ítéletét az egyházban is érvényre kell juttatni. Nem elmismásolni kell, hanem végre kell hajtani.
   Akkor vajon a Ne ítélj!-re mit tilt meg Jézus? Mire gondol Jézus, amikor azt mondja, hogy ne ítélj. Nos, nem ezekre. Egy olyan ítélkező lelkületet akar itt Jézus eltávoztatni tőlünk, amikor önmagunkat magasztaljuk és úgy ítélünk. A következő igeversekben világosan fejti ki ezt az Úr. Ezek az igeversek arról tanítanak, hogy mi az az ítélkező lelkület, amit nekünk el kell hagyni.
   Ne ítélj..., ne kárhoztass...és megbocsáss, akkor néktek is megbocsáttatik.” Utána a következő versben: „Adjatok, néktek is adatik.” Nem furcsa ez? Hogy kerül ez ide, hogy adjatok? Egy ilyen lelki tanítás után, hogy ne kárhoztass, hogy megbocsáss, Jézus az adakozásról tanítana? Nem ejtette el a beszédfonalat Jézus? Hogy jön ide az adakozás?
   Képzeljük el, hogy egy keresztyén ember meglát valami rendezetlenséget, valami konkrét vétket. Mit tegyen? Hallgasson? Ezt teszik a legtöbben. Jézus nem ezt mondja. Az első indulat az legyen benned, hogy adni akarj. Így látjuk-e a tévelygőt? Adni akarok-e neki? Ha tudok segíteni a másikon, akkor adtok, akkor segítetek? Úgy kezdjetek hozzá minden beszélgetéshez, hozzászóláshoz, hogy a másik ember épüljön. Ha nem ez az adni vágyás van benned, akkor a beszélgetést, a hozzászólást el se kezdd. Adj!
   Mert mi igen gyakran csak venni akarunk. Hogyan történik ez a gyakorlatban? Amikor valakit a szíve felfuvalkodottsága vezérel, akkor rögtön elkezd kioktatni maga körül. Ítélkezik és vagdalkozik. S miért szeretünk mi annyira ítélkezni – lehetőleg a másik háta mögött –, s nem adni semmit? Azért, mert szeretjük a másikat sárba rángatni, mert akkor kitűnik, hogy én milyen tiszta vagyok ehhez az emberhez képest. Minél feketébbre festem a partneremet, annál  jobban ragyogok én. Minél jobban sározok és kritizálok, annál jobban kitűnik, hogy milyen okos vagyok én. Az örökös kritizáló lelkület mögött az az indulat van, hogy magamat akarom vele felmagasztalni.
   Adni akarok? Dehogy akarok adni! Elvenni a becsületét a másiknak, és magamnak akarok dicsőséget venni. Nos, ezt tiltja meg Jézus!       

Ez az ítélkező lelkület.

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #19 Dátum: 2007 Augusztus 26, 22:22:24 »
krisztuskövetője írta: "Nos, tényleg megtiltotta Jézus, hogy egy másik embert megítéljek? Aligha."

krisztuskövetője, akkor mit szólsz ezekhez az Igékhez?

Mát. 7,1-2
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

Róm. 2,1-3
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?

Róm. 14,4
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon

Jak. 4,12
Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?

1 Kor. 4,3-5
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.  Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jön az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
 
 
Az Isten nem hazudik! Ez pedig az Ő Igéje, beszéde. Én úgy tudom, hogy a dolgok megítélése és az emberek megítélése között hatalmas különbség van. Magát az embert nem ítélhetem meg, csak a tetteit. Az embert Isten ítéli és nem mi.

krisztuskövetője írta: "Aztán a pedagógusok sem ítélkezhetnek? Amikor osztályoz egy pedagógus, egyest vagy ötöst ad, tehát ítél."

Ebben az esetben nem a diákot mint embert ítéli el a tanár, hanem a munkáját. Ellenben ha a tanár, amikor egyest ad a diáknak a munkájára, mert azt úgy ítélte meg, hogy rossz és azt mondja neki. -Te ostoba, buta, együgyű gyerek vagy, akkor a diákot mint embert ítélte meg. Ehhez viszont nincs joga. Ki mit vet, azt arat!

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #20 Dátum: 2007 Augusztus 27, 20:23:42 »
A SEGÍTSÉG ELFOGADÁSA
   
   Kevesen gondolnak arra, hogy az emberek Isten előtt való helyzete kétségbeejtő. Ezt a kétségbeejtő helyzetet, ami borzalmas, amiben vagyunk, csak a Szentlélek által lehet felfogni. A Szentlélek pedig gyakran az ige hirdetésén keresztül kezd munkálkodni. Az igehirdetés pedig, (ha biblikus), akkor az Istennek beszéde. Azt mondja a Biblia a Zsidó 4:12-ben: „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”
   Péter apostol Isten beszédét hirdette, ami annyira megítélte a hallgatóit, hogy a zsidók megrémültek önmaguktól. Szoktál-e te megrémülni önmagadtól?  Bibliát olvasva ijedtél-e már meg? „Uram, én tényleg ilyen vagyok?” – Mert ez a Szentlélek műve. Az igehirdetés által az Isten Szentlelke először is kétségbe ejt. Ennek ez a tulajdonsága. Ugyanis az Ige felzaklat, feldúl. Oly sokan azért járnak templomba, hogy jól érezzék magukat. Nos, akkor nagyon rossz helyre mennek. Mert az Isten szava először is felzaklatja, feldúlja az embereket. Csak az ilyen önmaguk fölött kétségbeesett emberekkel lehet valamit kezdeni. Ez mindig így van a Bibliában.
   Keresztelő János prédikál, és mit kérdeznek tőle a Lukács 3:10-ben? „Mit cselekedjünk tehát?” – Megijednek önmaguktól. Később ugyanez a kérdése a filippi börtönőrnek is: „mit kell nékem cselekednem?” (Ap.Csel. 16:30). – Pünkösdkor a felzaklatott hallgatóság megijed önmagától, de felkiált: „Mit tudunk most még tenni? Lehet-e valamit tenni, vagy már minden elveszett?” – Ez az első nagy tanítás.
   Az Ige második érdekessége az, hogy noha Péter ítéletes prédikációt mond, ezt úgy mondja, hogy ő is ott van a zsidóság soraiban. Ő is ott áll, mint egy ember. Miből derül ez ki a szent szövegben? Abból, hogy az elkeseredett zsidók atyafinak nevezik az apostolokat. Péter nemcsak elmondja az igazságot, de úgy mondja el, mint amely őrá nézve is érvényes. Ő is elárulta Jézust. Ő sem különb. Ő is megtagadta Jézust. Mégis atyafinak tekintik. Egynek közülük. Nem pedig egyházfejedelemnek? Nem bizony. Ilyen a Bibliában nincs. Ezt később találták ki. Atyafinak nevezik, akihez tanácsért lehet fordulni. Ha már ilyen csődbe jutottunk, oda lehet fordulni Péterhez, aki mindezt már érti.
   Hagy kérdezzelek meg kedves Testvérem, beláttad-e már önnön csődödet? Azt, hogy csődben van az egész eddigi életed, mindened, családod úgy, ahogy van. Jézus nélkül mindnyájan csődtömeg vagyunk, én is, te is, mi mind. Beláttad-e már, hogy nem tudsz magadon segíteni? Nincs az az emberi közösség, ami segíteni tudna rajtad! Az egyház se. Csak Jézus tud segíteni. Ha viszont ezt már beláttad, akkor hová fordulsz segítségért? Az Igéhez, vagy máshová? Például az élettapasztalatodhoz? Ugyanis, oda is szoktak fordulni az emberek.
   Nos, aki nem ismerte el önnön totális csődjét, és nem borult oda az Igéhez, azzal az emberrel Isten dolgairól még nem lehet értelmesen beszélni. Azt még hagyni kell. Miért? Mert mindig önmaga próbál valamire jutni.  Még ha olvassa is a bibliát, azt erre használja föl. Csak a csődbe jutott, a teljesen kétségbeesett emberekkel, (akik ezt beismerik és komolyan veszik), azokkal lehet elindulni. Mert csak az önmaga csődjét beismerő ember nyitott Isten válaszára. A másik ember, az tud. Istentől függetlenül is tud.

                                        Nem lehet rajta segíteni.      


maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #21 Dátum: 2007 Augusztus 28, 09:24:49 »
Ostorozó igehirdetés

Amikor egy igehirdető eljut odáig, hogy csak dorgálni és ostorozni tud, akkor jó ha tudatosul benne, hogy az emberek elszaladnak és nem hallgatják szívesen. Nem az ostor fogja az embert megformálni, hanem az Ige. Amikor valaki odáig jut, hogy nem a kegyelmet hirdeti az Igével, akkor nagy terheket tesz a hallgatóság vállára. Sőt, a saját valós sérelmeivel akarja megdorgálni a másikat, mintha maga a tökéletes ember lenne. Amennyiben rájön, hogy nem az, akkor nem is fog ostort a kezében, hanem szeliden és szeretettel, fogja megtenni a bizonyságtételét, az Igét hirdetni. A bárányokat nem lehet állandóan verni. Mert annak olyan íze van, mintha meg kellene felelni Istennek az elvárásainak. Én pedig nem tudom meg tenni még most sem ennyi év megtérésem után sem. Gyakran vétkezem, de van szószólóm az Atyánál, így van lehetőségem a megtérésre. Ez a kegyelem a számunkra. Az Isten nem vádol senkik, akkor mi se tegyük! Ezek olyan igák, amiket nem lehet elhordozni. Olyan terhek, amiket az illető hirdető, maga sem hordoz. Meg kell kérdezni a szomszédját vagy akivel együtt él, vagy azt aki neheztel rá. Majd ő megmondja, - ha az ember tagadja, hogy valójában ki is az illető aki ostorral nevel másokat. Amikor viszont rájön, az én bűnöm, mások életében milyen szörnyűségesnek tűnik, akkor az illető nem fogja meg a vádlás ostorát és nem akar másokból kezesbárányt csinálni. Előbb tegyük rendbe a saját bőrünket, takaritsuk ki a házunkat, mielőtt ütünk vágunk másokat. Nem a bűntudat elérése a cél, hanem az emberek megmentése! Jézus soha nem hirdette ostorral a kezében, az Igazságot. Mi az Igazság? Az örök élet, amit általa lehet megkapni kegyelemből. Sőt, azt nem is lehet megtartani cselekedetekkel, mert akkor tudna az illető dicsekedni. A bűnöst Jézus nem vádolta és nem is kárhoztatta, akkor mi se tegyük. Sokkal többre megyünk, ha elmondjuk szeliden, hogy mennyire szereti őt is az Atya és mennyire vágyik rá. Akkor az emberek jobban érzik magukat, megnyílnak és szívesen lesznek egy olyan Isten fiai, Aki szereti őket és megbocsát nekik. Elérhetjük, hogy vágyakozzanak egy olyan Istenre aki nem korbácsot tart a kezében hanem a kegyelm és irgalom szeretetét. Isten nem büntet meg senkit. Mindenki a maga élete kovácsa. Ki mit vet, azt arat. Én úgy tapasztalom, hogy sokkal több ember szívét elérem a szelidséggel. Kinek kell egy olyan Isten, Akitől félni kell? Jó ha mindenki tudja! A gyülekezetekben  nem tökéletes, makulátlan emberek ülnek, hanem tele hibákkal, de van egy lehetőség ott. Tanulunk és növekedünk Isten megismerésében. Kialakul bennünk az istenfélelem, ami nem rettegést jelent, hanem Isten iránti tiszteletet. Azért nem teszem már meg, mert szeretem Őt. Ha elbukok, akkor odajárulhatok elé és megtisztelem azzal, hogy bocsánatot kérek Tőle. A hibáinkat pedig az Úr akkor leveszi rólunk ahogy felismerjük az Ige tükrében. Ő nevel minket szelidséggel és nem vádlással. Mi pedig haladunk a megszentelődés, átformálódás útján. A megszentelődés útja, ami akkor ér végett, ha már Jézusnál leszünk. Addig meg tanulunk folyamatosan ostorok, dorgálások nélkül is! Most jöhetünk példával a gyerekünk nevelésével. Én azt mondom erre, hogy Isten nem olyan Atya, mint mi. Ő a Szeretet és a szeretetével tanít minket.

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #22 Dátum: 2007 Augusztus 28, 10:30:26 »
Bűnös!!!!!! vagy jobb ha hallgatok???

Egy alkalommal ez egyik gyülekezetben összesúgtak gúnyolódva az egyik lány testvérnő hátamögött, de az már már annyira elszabadult, hogy többen hallották, még ő is. A lányt elhagyta esküvő előtt a vőlegénye. Valamikor mind a ketten ebbe a gyülekezetbe jártak. A lány bűnös élete mutatkozott a hasán. - Nézd a szemérmetlen, már esküvő előtt lefeküdt a fiúval!!! Most aztán jól megjárta!!!! Isten megfogja büntetni, mert bűnt követett el!!! Az Isten nem bocsát meg neki soha!!!!! - és ehhez hasonlókat súgtak össze a háta mögött. A pásztor meghallotta és azt mondta a gyülekezetnek: - Milyen igazatok van! - adott nyomatékot a hangjának. Ez a testvérnő valóban bűnt követett el! Látszik a hasán ahogyan nő!.... A gyülekezet ekkor ismét elkezedett ítélkezni de már hangosan, úgy, hogy mindenki hallja a véleményüket. A pásztor leintette őket és azzal folytatta. - De mi lenne, ha a ti bűneitek is meglátszana rajtatok? Mondjuk, az orrotok elkezdene nőni ahogy Pinokkiónak? Ekkor minden ítélkező, vádló elhallgatott.

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #23 Dátum: 2007 Augusztus 28, 13:17:32 »
Mit jelent a megszentelődés és mit jelent a megigazulás?

Megigazulás = Megvagyok váltva Jézus vére árán. Ez a vér engem tisztára mosott Isten előtt. Ez azt jelenti, hogy én már nem bűnösként állok Isten előtt, hanem megigazulva, tisztán, bűnnélküliként. Ez az én üdvösségem. Én ettől tisztább már nem lehetek Előtte  a cselekedeteimmel sem, hogy ne tudjak dicsekedni. Jézus magára vette a világ bűneit, így az én bűneimet is. Ő elhordozta és megbocsátott nekem, amikor elfogadtam Őt a Megváltómnak. Én újteremtés lettem, a régi ó emberem, a bűneim azok már nincsenek.

Megszentelődés = Az egy folyamat. Mivel csak a szellemem van újjáteremtve és a testem nincs megváltva még, - az majd az elragadtattáskor lesz meg - így a testem a bűnnek tud még szolgálni. Elkövetek bűnöket, de van egy szószólóm az Atyánál. Ő Jézus és senki más! Ő halt meg értem és Ő váltott meg. Tehát, mivel a testem még cselekszi a bűnt, egy változásfolyamatán kell keresztül mennem. Ezt a folyamatot nevezzük megszentelődésnek. Az évvek során - és nem egyetlen pillanat alatt formálódok át olyanná, amilyenné Isten szeretne látni, - növekszem az Ige ismertetében, ami kinyilatkozódik, kijelnti Isten a Szent Szelleme által, az pedig megfog változtatni a gondolkodásmódomban és a cselekedeteimben megfog mutatkozni. Ez azért van így, mert szabad akaratom van és nem vagyok egy beprogramozott robot. Én döntök és senki más nem dönthet helyettem. Még Isten sem. Ő nem hagy magamra, hanem segít az épülésemben. Átenged nehézségeken, kisértéseken, próbákon, hogy feltudjak növekedni az ismeretben és szellemben egyaránt. Ameddig kiskorú vagyok, addig több a kegyelem felettem, de ahogy megismerem az igazságot, - az Igét, annak már szabaddá kell tegyen a gonosz dolgaim, bűneim, vétkeim - ki hogy nevezi, alól. Ha nem tanulom meg, hogy mi a helyes, addig elkövetem a hibákat, de előbb vagy utóbb rájövök, hogy az nekem nem jó. Így az Úr bocsánatát kérem és Ő készségesen megbocsát és felsegít. Soha többé nem fog megemlékezni róla. Ez egy folyamat. Az én növekedésem folyamata a megszentelődésem. Az új természetem pedig nem engedi, hogy folyamtosan bűnt cselekedjek! Megtérek belőle, mert kenetem van Istentől rá és az vezet el az igazságra. Ebből tudom, hogy nem kedves Istennek amit tettem és az istenfélelmem, ami az Isten iránti tiszteletem, megtérek belőle. Lehet, hogy újra és újra elbukok, de Jézus újra és újra a segítségemre jön. Jobb ha nem te akarod magad megváltoztatni, mert abból nem sok jó sül ki. Nos, ezért ne hagydd, hogy kárhoztassanak!

Ezt amaddig nem ismeri valaki, addig nem fogja ismerni Isten kegyelmét és irgalmát az élete fölött. Addig mindig csak megfelelni akar Istennek. A jó cselekedeteivel akar megtisztulni. Ez nem fog menni csak ideig meddig. Neki pedig nem kell a mi áldozatunk. Ő csak a hálaáldozatunkat fogadja el.

Róma. 8:1-2  
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

2 Kor. 5,17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Róm. 5,8-9
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.


Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #24 Dátum: 2007 Szeptember 01, 20:23:48 »
A támasz

A kertész egy zsenge fa hajlékony kis törzsét a legerősebb tölgyfából készült karóhoz erősítette hozzá. Az volt a feladata, hogy védje és óvja a növekvő csemetét.
Amikor a szél táncolni hívta, a fiatal csemete ide-oda hajlítgatta dús fürtjeit és hangosan kérte:
- Engedj már el, kérlek, miért fogsz ilyen szorosan? Nézd, mindegyik fát milyen szépen ringatja a szél. Miért pont engem kell ilyen szorosan megkötözni?
- Azért, mert összetörnéd magad – mondta bölcsen a karó -, vagy elgörbülnél és egy csenevész, csonka ág lenne belőled.
- Ebből semmi sem igaz! Öreg vagy és irigy! Hagyj magamra, kérlek!
A fiatal fa minden erejéből igyekezett megszabadulni, de az öreg karó biztosan szorítva tartotta, sokkal erősebben, mint valaha.
Egy este mennydörgés és villámlás kíséretében vad jégverés közepette vihar keletkezett, és az egész környéket megtépázta. A vad vihar derékba kapta a fiatal fácskát és ide-oda csavarta, csak úgy recsegett. Fiatal ágai, mint büszke fejdísz, szinte a földet érintették. Az erős széllökések szinte gyökerestől kitépték a földből.
- Végem van – gondolta a fa.
- Még egy kis kitartás – szólt rá erélyesen a vén karó, és összeszedte minden erejét, ami öreg tagjaiban rejlett.
Nehéz, kemény és fárasztó harc volt. A vihar elült, és a zsenge fa megmenekült.
A karó ellenben derékba tört és egy idétlen mankónak látszott. A fiatal fa mindent megértett és elkezdett sírni.
- Ne hagyj itt, még szükségem van rád!
De nem kapott választ.
Egy csonk karó ott maradt még mellette…
Úgy nézett ki mint egy utolsó ölelés. A járókelők ma is látnak egy kifejlett fát, amelyik a viharos időben mintha egy rokkant karót ringatna.

Bruno Ferrero nyomán
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #25 Dátum: 2007 Szeptember 06, 20:54:02 »
A BŰN LEPRÁSAI

   Keresztyénnek senki nem születik. Keresztyénné csak lesz. Akkor minek születünk? Nos, a bűn leprásainak. Ez a Biblia tanítása. Minden ember, amikor megszületik, bűntől fertőzötten, a bűn leprásának születik. Aki ezt nem fogadja el, az is annak születik. Mutatja ezt a sok nyomorúság, amin átmegyünk. Mutatja ezt a sok öreg barázdált arc, a sok kihasznált élet, amikor ránk se hederítenek az emberek. Eleinte, amíg fiatal az ember, nem nagyon tudja. Amikor idősebb lesz, akkor egy élettapasztalattal is gazdagabb lesz. Addig kellesz te is a másik embernek, amíg szüksége van rád, amíg nem vagy nagyon a terhére. Ám ha bajba kerülsz, rögtön megtapasztalod, milyen kurta az emberek hálája. Egy ideig segítenek rajtad is, de igen gyorsan elapadnak a látogatások, magadra maradsz.
   Ilyen a leprások élete. A bűntől leprásoké szintén. Ki vagyunk rekesztve a mennyből. Ahogy embernek születsz, ki vagy rekesztve. Oda te be nem teheted a lábad. Így, bűntől leprásan nem lehet bemenni a mennybe. Ilyen állapotban senki ne reménykedjen abban, hogy majd valahogy bemegy. Nem fog bemenni. Miért? Mert a mennybe csak megtisztulva juthatunk be. Mi pedig a bűn leprásainak születünk. Így vándorlunk ezen a sártekén. Zúgolódva vagy veszekedve. Amikor Jézus eléd lép az Ő Igéjével, egyetlen egy a kérdés: Kiáltasz-e te is hozzá? Mondván: Nincs más reményem Uram, ha így folyik tovább az életem, elpusztulok, mint egy leprás. Reményem rajtad kívül nincs.   – Kiáltasz-e az Úrhoz lélekben? Most is lehet kiáltani. Aki ezt eddig nem tette, most megteheti. Mitől függ, hogy kiáltunk-e? Attól, hogy rájöttünk-e már arra, hogy földi vándorutunk teljesen hiábavaló. Erről ékesen tanít például egy temető. Emberi erőből ennyi a remény. Aki ebbe beledöbben, csak az szokott kiáltani ma is.
   És mi lesz azzal, aki az Úrhoz kiált? Az, ami a leprásokkal. Azt olvassuk a leprásokról, hogy Jézus először is rájuk tekintett. S ha Jézus odanéz,  már rendben van az ügyem. Ha most kiáltasz, egészen biztos lehetsz abban, hogy az Úr rád néz. Az istentiszteletnek ez a célja. Imádkozzunk hozzá, kérjük őt, énekeljünk neki, mert az ének is egy imádság. Nézz ránk Urunk, mert nyomorultak vagyunk, mert nélküled mi is csak leprások vagyunk! Biztos, hogy minket is lát. Aki tudja, hogy nyomorult, az várakozóan néz Jézusra, aki nem tudja, az néma, az megvan, csak úgy, magának.
   Talán ezért van az, hogy Jézus legtöbbször azokkal foglalkozik, akik tudják, hogy testileg, lelkileg nyomorultak. Ezért tud nagyon nagy áldás lenni egy csapás. Ráébreszt arra, hogy leprás vagyok. Egy-egy csapás kiemel a közönyösek táborából és átvisz azok közé, akik tudják, hogy nyomorultak. A közönyösek is nyomorultak, csak ők nem tudják. Ők még nyomorultabbak. Ők még csak nem is kiáltanak.
   Előttem egy pillanatig sem kétséges, hogy aki kiált az Úrhoz, azt Jézus nem fogja otthagyni. Mondja ezt Jézus a Bibliában? Bizony mondja. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:15) Bátran lehet kiáltani. Kiáltsunk úgy, mint a teljesen reménytelenek. Mert csak így lehet. Ha te még azt hiszed, hogy meggyógyul a lelked magától is, akkor nem fogsz kiáltani. Akkor erőlködsz. Úgy kiálts, mint az a tíz leprás: Semmi reményem Uram rajtad kívül. Nekem kevesebb nem elég, csak Te. Nem segít rajtam senki, semmi, csak Te egyedül!

                                             Így kiálts az Úrhoz!

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #26 Dátum: 2007 Szeptember 08, 15:41:42 »
A BOTRÁNKOZÁS
   Itt ezen a földön tökéletes gyülekezet nincs. Minden gyülekezetet emberek alkotnak, éppen ezért eleve nem is lehet tökéletes gyülekezetet létre hozni. Nincs rá semmi esélyünk, hogy ilyet találjunk. Nincs tökéletes lelkész, nincs tökéletes presbiter és nincs tökéletes egyháztag sem. Ezt mindnyájan belátjuk. Ám mivel keresztyének vagyunk, nekünk Jézus tanítása a tökéletes igazság. Jézus tanítja is ezt. Azt mondja: Lehetetlen dolog a tökéletesség a földön, mert botránkozó dolgot műveltek., Pontosan ezért esnek botránkozások, mert nem vagyunk tökéletesek. „Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek...”(Lukács 17:1).
   Mivel a világ elszakadt Istentől, a világ állapota eleve tökéletlen. Ennek megfelelően tele van botránkozással. Háborúk, csapások, paráznaságok özöne ez a világ. A bűneset óta egyetlen botrányos jelenséggé vált a világ. A botránkozást úgy mondja a görög szöveg, hogy szkandalídzó. Ezt a szót magyarul is használjuk arra, hogy milyen nagy botrány történt. Micsoda skandalum! Az Újszövetség ezt a szót használja, az Ószövetség viszont ugyanerre a botránkozásra azt a héber szót használja, amit Károli úgy fordít, hogy „utálatos”. Ami tehát botránkoztató, az egyúttal Isten előtt utálatos is. Akkor pedig a világ lelkiállapota Isten előtt teljesen utálatos. Ez világlik ki az egész Bibliából.
   Nem vagyunk tökéletesek. Én is gyarló ember vagyok. Gyarló a gyülekezetem is, és az összes többi is. Ám az a magatartás is Biblia-ellenes, amikor valaki a mi gyarlóságainkat használja fel ürügynek, ahelyett, hogy a saját lustaságát vallaná meg. Ha valaki a mi gyarlóságainkkal akarja a maga hitetlenségét takargatni, annak ez odaát nem lesz mentség. Miért? Mert a Biblia nemcsak arról tanít, hogy a botránkozás feje felüti magát a sorainkban, hanem arra is int, hogy magunk se botránkozzunk unos-untalan mindenen. Mert ha mi örökösen botránkozunk, abból semmi jó nem jön ki. Vannak, akiket minden felháborít. A Szentírás azt tanítja, hogy messze kerüljük az ilyen lelkületet. Különben akkor másból sem fogunk állni, mint botránkozásból.
   Akkor most mit tegyünk? – kérdezhetné valaki. Semmi esetre se bénuljunk le az ijedelemtől, hogy mi lesz, ha valakit én megbotránkoztatok. Ha örökösen attól rettegünk, hogy valaki megbotránkozik szavunkon vagy cselekedetünkön, akkor idővel meg sem merünk szólalni. Hallgatunk, mint a növények. Azok nem botránkoztatnak senkit.
   Botránkozások lesznek közöttetek – mondja Jézus –, de akik ezt okozzák, azokat Ő nem menti fel. Azért nem, mert ez egy elrendelt dolog, senki számára nem mentség, ha megteszi. Lehetetlen dolog, hogy erkölcsi botlás ne essen egy gyülekezetben, de jaj annak, aki által esik. Aki ezt ürügyül használja, és tovább meséli: Hallotta mi történt? – és botránkoztat vele másokat. Jaj annak is, aki által ez megesik.
   Mi lesz annak a sorsa, aki ezt tendenciózusan műveli? Azt mondja Jézus: „Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.” Döbbenetes. El tudjuk képzelni ezt az embert? Malomkővel a nyakában esik bele a vízbe. Azt mondja Jézus: Annak jobb sora van, mint annak aki botránkoztat.
   Malomkővel történő vízbefojtás az ókorban ismert büntetés volt.  A leggyalázatosabb halálnemek egyike volt, a legnagyobb bűnösöket büntették meg így. Úgy vélem, hogy a botránkoztatónak a túlvilági sorsa van itt leírva. Ahogy egy bűnös embert egy malomkővel a nyakában tengerbe vetettek és merült alá, úgy fog majd a feneketlen pokol sötét mélyére vettetni az az ember, aki botránkoztat. Ráadásul azt mondja Jézus, hogy a vízbevettetés jobb, mert a vízben legalább megfullad az illető és véget ér számára a fuldoklás kínja. Ellenben a pokol mélyén örök kín vár rá, ott nem ér véget ez a szenvedés. Ezért jobb a vízbe vettetés – mondja Jézus.
   Nézzük meg, kik azok a kicsinyek, akikre Jézus gondol? Hiszen Jézus azoknak helyezi kilátásba ezt a szörnyű büntetést, akik a kicsinyeket botránkoztatják meg. Nos, a Biblia arról tanít, hogy nem minden Krisztust követő ember egyforma. Vannak hitben nagykorúak és vannak hitben kiskorúak. Vannak hitben erősek és vannak hitben erőtlenek. Vannak előrehaladottabbak és vannak kicsinyek. Pál apostol a Római levél 14. részében végig erről ír, ezt magyarázza. Azt mondja: Van, aki még ott tart, hogy mit ehetek, mit nem ehetek. Tehát hitben gyermek. Van aki előbbre tart. Azt mondja Pál: Van, aki az egyes napokat megkülönbözteti, a másiknak pedig minden nap egyforma, mert ő hitben már erősebb. Pál itt végig a hitélet gyermekségeiről tanít.
   Hogyan szoktak a hitben kezdők  viselkedni? Általában a megtértek, a frissen megtért emberek megjelennek a gyülekezetben, és butaságokat szoktak javasolni. Ugyanis kicsinyek, mint a gyermek. Azt mondja Jézus: Ti előrehaladottabbak, úgy fogadjátok a kicsinyek, a frissen megtértek javaslatait, mint a gyermekét. Le ne hurrogjátok, és ki ne figurázzátok őket, mert akkor ők megbotránkoznak. – Itt Jézus az egész gyülekezetnek ad egy  házi feladatot. Ez mindegyikünknek feladata. A hitben kezdő, frissen megtért ember egy tökéletes gyülekezetet vár, amilyen nincs. Miért vár ő tökéletes gyülekezetet? Azért, mert olvasott Jézusról, aki tökéletes. Ő van a lelki szemei előtt, amikor megtér. Aztán olvasott a Bibliából, ami egy tökéletes könyv.  Aztán amikor megtér, vár egy tökéletes gyülekezetet is. Hiszen Jézust és a Bibliát látja a szeme előtt. Azt hiszi, a gyülekezet is ilyen. Ezzel szemben mit talál ott? Például engem, aki egyáltalán nem vagyok tökéletes. A frissen megtért ember a gyülekezetet, az egyházat egy mennyei előszobának képzeli el, ahol mindenki a föld fölött röpköd,

mint ő. 
       

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #27 Dátum: 2007 Szeptember 10, 14:42:42 »
R.J: "Nagy alázatra van szükség mind a Gyülekezet, mind pedig Izrael részéről, hogy egyik meglássa a másik küldetését. Isten azonban az alázatosaknak ad kegyelmet. Ahhoz, hogy a végén betölthessük a célunkat, nagyobb kegyelemre lesz szükségünk, mint amekkorában járt eddig akár a Gyülekezet, akár Izrael."

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #28 Dátum: 2007 Szeptember 10, 21:35:18 »
ÉGITESTEK, FELVILÁGOSDÁS, VILÁGOSSÁG

   A teremtés negyedik napja úgy él a köztudatban, hogy a Napot, a Holdat és a csillagok seregeit Isten ekkor teremtette meg. Nos, az igaz, hogy Isten mindenféle anyag felhasználása nélkül, a puszta Igéjével, a semmi után képes létrehozni valamit, tehát  teremt. Ám, amikor Isten a mennyet és a földet kezdetben megteremtette, akkor nem csupán a Föld nevű bolygónkat, hanem az egész anyagi világot, az  Univerzum összes anyagát megteremtette. Azok tehát, a negyedik napon már meg voltak, csupán azt nem tudjuk, hogy milyen állapotban. Nos, erről sokan és sokat spekulálnak, de biztosan senki nem tudja. Éppen ezért, most próbáljuk meg a szent szöveg alapján ezt pontosítani.   
   Akkor tehát, mit is cselekszik Isten a negyedik napon? Mit tanít erről a Szentírás? Nos, a Károli fordítással szemben, a héber szöveg, itt a teremteni szót nem is használja. A héber teremtés szó nem is fordul elő. Olyan szó van itt, amelyet úgy tudnék fordítani: megalkotta, illetve formálta a világító testeket. Arról van tehát szó, hogy a már meglévő anyag álljon össze világító testekké. Tehát a Nap, a Hold és a csillagok a negyedik napon „csupán” elnyerik azt a gömb, azt a bolygó formát, amit a csillagászok azóta is készségesen vizsgálnak.
   A következő nagyon fontos dolog az, hogy a világító testek ezen a negyedik napon válnak az ősfény hordozójává. Isten megformálta, azaz mintegy „beüzemelte” ezeket az égitesteket, amelyek ezt követően majd világítanak. Ettől kezdve, évezredek óta teljesítik a rendeltetésüket. Istennek világteremtő tervében – amelyben  mi is benne vagyunk – mindennek rendelt célja van. Ezt a bolygók teljesítik. No, és az ember? Mi tesszük-e a rendelt munkánkat úgy, ahogyan a Nap, a Hold és a csillagok teszik? Mert mi az ember rendelt célja? Az, hogy Istent dicsőítse, Istent magasztalja és az Ő dicsőségére igyekezzen élni. Bizony, nagyon szomorú látvány a tétlen keresztyénség. Bennünket arra rendelt az Úr, hogy róla tegyünk bizonyságot. És tesszük-e mi ezt? Mozdulj!    – Kiált  ránk az égbolt. Hiszen még a bolygók, ezek a néma teremtmények is teljesítik a feladatukat. És mi a rendelt céljuk ezeknek a világító testeknek? Nos, Isten hármas célt ír elő számukra.
   Az első cél az, hogy „elválasszák a nappalt az éjszakától.” Nappal a Nap világít, éjszaka pedig a Hold és a csillagok. Isten elválaszt dolgokat. Világosságot a sötétségtől, illetve világos igei dolgokat sötét babonáktól. Isten nem keveri össze a sötét dolgokat világossal. Ezért kell a keresztyéneknek is elválasztani egymástól a babonát és az igei tanítást.
   Ami viszont ebből következik, hogy: a földön soha nincs totálisan sötét. Valami mindig világít. Nappal a Nap, éjszaka pedig a Hold és a csillagok. Százszázalékos, úgynevezett koromsötét – hála az Úrnak –, nincs. Az Úr így rendelte a fizikai világ terén. Itt jegyzem meg, hogy a lelki élet terén is így van. A Földet elöntötte a bűn sötétje és elborította ezt a világot, de totális sötét még sincs. Istennek mindig akadnak bizonyságtevői, akik világítanak, mint éjjel a csillagok. Ilyen van falu- város- ország- illetve világszerte. Ha Jézust, mint a világ Napját, mi nem is látjuk, (mert még nem jött vissza az Úr), azért az Ige hirdettetik és ezért nincs százszázalékos lelki sötét sem. S tudjuk a Bibliából, hogy amíg e világ, világ lesz, Isten mindig ad bizonyságtevőket.
   Ebből egy komoly kérdés adódik számunkra: Mi azok leszünk-e? Te bizonyságtevő leszel-e, világítasz-e a lelki sötétségben? Ha valaki eddig nem világított, akkor akár most – ezen olvasást megszakítva –, is lehet Istentől kegyelmet lehet kérni.
   Az égitestek második célja az, hogy jelek legyenek. Az ókorban a tájékozódás szempontjából még fontosabbak voltak az égitestek, mint ma. Az ókori hajósok, vándorok teljesen az égitestekre  voltak utalva. Akkor még nem volt rádiólokátoros irányítás, mint ma. A mai turisták is erre vannak rászorulva. Ezek nélkül az égitestek nélkül eltévednénk a földön. Gondoljunk bele: mi lenne, ha egy szempillantás alatt eltűnnének ezek a világítótestek? Összevissza tapogatóznánk mindnyájan.
   A harmadik, s egyben a legfontosabb feladata az égitesteknek, hogy ünnepnapokat határozzanak meg. Így mondja az Igénk, hogy „meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” Ezt hagytam utoljára, mert ebben van a legnagyobb tanítás. Tavasz, nyár, ősz, tél és minden kalendárium az égitestek mozgására van építve. Ám ennél többre is kell gondolnunk. Szerepük van a hét napjainak meghatározásában, és a vasárnapok  kijelölésében, amelyek viszont nem ünnepelhetők. Ugyanis, aki ezeket ünnepli, az bálványimádó, mert teremtett dolgot imád.
   Krisztus eljövetele előtt 399-ben, az akkor fejlett Görög országban is a Napot istennek tartották. Egy Szókratész nevű filozófus a Napot izzó kőnek mondta. Istentelenségi pert indítottak ellene. Szókratésznek ezért kellett kiinnia  a méregpoharat. Mózes után mintegy ezerháromszáz évvel a fejlett Görög országban nem volt szabad azt mondani, hogy a Nap egy puszta teremtmény.
   A Biblia, a teremtéstörténet miatt, konfliktusba került az egész világgal. Ez a konfliktus még ma is tart. Ma is él az a pogány gondolat, hogy az égitesteknek jó vagy rosszindulatot tulajdonítunk. Ezen alapul a horoszkóp. Korunkban is dívik. Ez nem marad abba. Ennek mélyén a bálványimádás van, és idáig a keresztyén ember nem süllyedhet. Pedig az égitestek tisztelete nagyon beivódott az emberiség gondolkodásába. Magyar nyelven ez nem jön ki olyan jól, de a német Sonntag szó azt jelenti, hogy a „Nap napja”. Vagy az angol Sunday, őrzi a Nap-tiszteletet. A Nap nevű égitestet ünnepelték ezen a napon.
   A Biblia egészen mást tanít. A Jeremiás 10:2-ben ezt mondja az Úr: „A pogányok útjait el ne tanuljátok. Az égi jelektől ne féljetek. Mert a pogányok félnek ezektől.” Tudniillik ezek teremtett dolgok. Ezektől keresztyén ember nem félhet. Az 5Mózes 4:14 egyenesen megtiltja, hogy mi, hívő emberek imádkozva az égre emeljük a tekintetünket. Tisztelni is tilos. Az tény, hogy fenséges látvány az éjszakában úszó Hold, a tündöklő csi„Vigyázz, a Nap, Hold és csillagok seregeit imádva meg ne tántorodjál, és ne tiszteld az égi seregeket.” Tisztelni is tilos! Az a tény, hogy fenséges látvány az éjszakában úszó Hold, a tündöklő csillagok, vagy a ragyogó Nap. Ám mindenféle tiszteletük bálványimádás.
   Szögezzünk le röviden annyit, hogy ilyen kultuszokban keresztyén ember nem vesz részt. Például a jógában, amelyben a napimádásra, külön testhelyzet és gyakorlat van. Vagy a horoszkóp-készítésben, készíttetésben, tanulmányozásban. Tiltja az Ige. Mert ezek mélyén, az égitestekkel kapcsolatos bálványimádás van. Ilyentől tartsuk tisztán magunkat! Ha bárki ilyet tett, bánja meg, tegye le, tagadja meg. Jobb ma, mit később. Ne halogassuk, mert annyira komoly dolog, hogy Istentől választ el.
   Az Úr nyilván látta, hogy az égitestekkel kapcsolatban az emberek így fognak viselkedni. Talán ez a veszély lehet az oka annak, hogy Isten a teremtéstörténetben nem is nevezi nevén a Napot, a Holdat és a csillagokat. Ilyeneket mond, hogy: „két nagy világító testet”, „...a nagyobbikat, ...a kisebbiket”. Hat dolgot nevez nevén a teremtéstörténetben a Biblia. A nappalt és az éjszakát, mint időt. A mennyet, a földet, a tengert és az embereket. Csillagokat Isten nem nevez meg. Miért? Mert ezeket az égitesteket előre megfosztja attól, hogy mi imádhassuk.
   A Biblia nem azonosítja Istennel a Napot, a Holdat és a csillagokat, de lelki párhuzamot felállít az Ige. Azt mondja: Látva ezeket a látható teremtett dolgokat, gondoljunk a láthatatlanokra. Mégpedig: Ahogy itt a földön világít a Nap, úgy a mi lelki életünkben világítson Jézus Krisztus! Őt nevezi az Ige „naptámadat”-nak. Tőle jön a lelki világosság. Minden világosság ami nem Jézustól jön, az értéktelen, az hamis fény. Mert amíg a mi Urunk vissza nem jön, addig sötétség van. Addig egyetlen közösség, a biblikus közösség, az Istennek szentelt közösség világít, ha Jézus Krisztus fényében áll. Miként a Hold önmagától nem tud, úgy a hívő ember sem képes önmagától világítani. Ha megpróbálja, sötétséget fog árasztani. És amiként a csillagok különbözőképpen ragyognak, a keresztyének, a bizonyságtevők is különbözőképpen világítanak.    Mitől függ ez? Attól, hogy mennyire vagyunk közel Jézushoz, és mennyire tükrözzük Őt. Mit tükröztem egész eddigi hívő életemben? Hogyan világítottam a múlt héten? Lehet kérni Isten bűntörlő erejét, hogy ragyogni tudjunk. Ezért álljunk a látható Ige fényébe, hogy    
                              
                                      Jézust tudjuk tükrözni.     

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #29 Dátum: 2007 Szeptember 22, 01:29:16 »
Sziasztok!

Gondoltam írok az Úrvacsoráról. :igen:

Sokak szerint be kell merítkezni ahhoz, hogy valaki Úrvacsorát vehessen!
Én nem vagyok egy véleményen ezzel kapcsolatban.

Az embereknek igazoljuk a bemerítkezésünkkel, hogy kapcsolatban vagyunk Istennel, hogy ismerjük Őt. A bemerítkezés és az Úrvacsora függvénye egyfajta igazolás az embereknek, hogy megemlékezünk Jézus haláláról.
Azonban Isten előtt és nem emberek előtt kell igazolnunk magunkat! Pál is azt mondta, hogy:

1Kor 11,28
"Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból."

Tehát önmagát vizsgálja meg az ember, és ne más állapítsa meg másról, hogy vehet-e Úrvacsorát.
Az Úrvacsora vételéhez a bemerítkezés nem szükséges! Az Úrvacsora vételéhez a bemerítkezés, mint kellékről, az ige nem mond semmit!

Isten áldását!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)