Feljött egy fickó hozzánk, mert a férjemmel akart beszélni üzleti ügyben. Soha nem láttam, így vártam a pillantot, hogy "lecsaphassak" rá. Ekkor jöttem rá, mennyit tudnak beszélni a férfiak is.
- Neharagudjon, de kérdezhetek valamit? - mosolyogtam rá, szokásom szerint.
- Persze, tessék! - volt a felszólítás. Általában azt hiszik valami utbaigazítás kell vagy olyasmire gondolnak, hogy segítséget kérek tőlük. Ezt nagyon csípem. Ilyenkor meglepődnek a következő kérdésen és azt mondják, ami a szívükben van. Nagyon szeretem, mert ekkor őszinték az emberek. Mindegy mi az, de kimondják.
- Hisz maga Jézus Krisztusban?
- Ez olyan, mintha azt kérdezni, mennyi pénz van a zsebemben.
- Azt hiszi tabutéma? - furcsán nézek rá, nem leplezve meglepődésemet. Mindig tudnak újat mondani.
- Igen, az!
- Azt hiszi, hogy Jézus magánügyként kezelte az embereket? Jöjjön ide a sarokra majd ott beszélünk?
- Nem, nem hinném. -vágta rá, kijavítva magát.
- Na látja! Éppen ellenkezőleg, hiszen ha valaki nyilvános volt, Ő igen. Meg is halt magáért!
- Nézze! Én üzletember vagyok és nem érdekel holmi mártírhalál. - nyugtázta egy kézlegyintéssel.
- Remek! - vágtam rá, mielőtt folytathatta volna. Szóval őnnek jól megy a sora. Semmi szüksége segítségre! Ha meghal, viszik magaután a vagyonát utánfutón. De hová? Azt hiszi a sírja mellé odatemetik a vagyonát is? Tudja mi van megírva a gazdagokról? Milyen nehezen mennek be Isten országába! Hát most szembesülök ezzel. Jézus már előre tudta, hogy lesz egy ember, aki így gondolkodik mint maga. Ha meghalna most, hová kerülne? Megszeppent és azt mondta.
- Az mindegy! Kit érdekel az már! Eltemetnek és kész! - adott nyomatékot a szavainak, saját megnyugtatására.
- Ugye ezt nem gondolja komolyan! Ennyi lenne? A kisbaba a mama pocijában gondolkodik így! - elnevettem magam. Ez egy kicsit elgondolkodtatta. Azt kérdezte:
- Miért? Talán nem? - nézett rám meglepődve.
- Azt hiszi komolyan, hogy ez a balabla, amit gondol, igaz? Azt hiszi, Jézus mártír volt? Ő nem mártír, hanem a szeretet és magáért is eljött volna ha egyedül lenne itt a földön. Annyira szereti Isten magát! Soha nem volt olyan boldog, mint amit Ő tud adni. A maga élete a pénz és nem boldog! Soha nem is lesz az, mert így nem lehet.
- Ezt miből gondolja? - nézett rám meglepődve.
- Én nem gondolom, tudom! Isten a Bibliába leírta a gazdagok életét, mire képesek azok. Hol hajtja le a fejét úgy, hogy ne azon törné a fejét, hogy holnap mibe is kezdjen bele? Hogyan alszik az éjszaka? Mik kergetik az álmát? Milyen vágyak? Attól fél mi lesz holnap. Én attól vagyok boldog, hogy lesz holnap és beszélhetek Jézusról az embereknek. -alig vettem levegőt, úgy mondtam neki, mert láttam mennyire figyel. Ha nem találtam volna bele a lényegbe, nem hallgatott volna tovább, hanem leráz és elmegy, ezzel szemben maradt. Elmondtam neki, mire számíthat holnap Jézus nélkül és mi lesz a vagyonával. Lehet, hogy boldognak érzi magát, de nem az. Sokat fog szenvedni mert nem a jó utat választotta. Csak hajt és hajt.
- Akkor baja van a gazdagokkal Jézusnak? - kérdezte meglepődve.
- Á, dehogy van! Ő szerti őket. Nem a gazdagsággal van a baj, hanem azzal, hogy a szíve a gazdagságé és nem Jézusé. Istennek nem a pénzel van baja, hanem azzal ha valaki azt teszi első helyre...
- Az egyház elveszi a vagyont az emberektől...
- Kimondta ezt?
- Hallottam, hogy el kell adni a vagyont, hogy valaki követhesse Jézust! Oda kell adni az egyházaknak.
- Badarság! Soha ne adja oda senkinek ami a magáé! Legyen jó sáfára! Várja meg míg Jézus tanítja az adakozásra, hogy jókedvvel tegye, addig semmit ne adjon senkienk. De egyáltalán nem ez kell magának, hanem Jézus.... A mag itt is el van vetve.