kövecske, ha csak a mondanivalóját gépeled az is jó.
Én azért tartom bátor embernek azt, aki kimeri jelenteni, hogy üdvösség kérdése a bemerítés, mert akkor mi van azokkal, akik az utolsó pillanati munkások a szőlőben? Kik ők? akik a halálos ágyukon, haláluk pillanatában kiáltanak és adják át az életüket Jézusnak? Kérdésem az olyanok felé: Mi van azokkal, akik a halálos ágyukon fogadják el Jézust? Vagy számukra nincs olyan már? Vége és kész? De jó, hogy Jézus munkája nem erről szól! Ameddig itt vagyok a földön, dönthetek az utolsó pillanatban is az Úr mellett.
Mivel nem a cselekedetem üdvözít, adott esetben a bemerítés, hanem a hitem Jézusban a vére árán, és az juttat be Isten országába. Nem is a cselekedetem fog megtartani, hanem Isten Szelleme Jézus Krisztusban! Nem is a gyülekezetbe való járás és nem is a Biblia olvasás, imádkozás üdvözít és tart meg. Isten Szelleme gondoskodni fog rólam. Egy lelkész azzal érvelt, hogy mi van azokkal, akik nem járnak gyülibe? Mondtam, hogy nem tud épülni Isten ismeretében és kimarad a földi áldásokból. Erre ő: - Akkor elsorvad. - Miben? - kérdeztem. Erre ő: - Gondoljak egy kisbabára. Mi van akkor amikor megszületik és magára hagyják? - Meghal. - mondtam. - Na, akkor mi van egy kereszténnyel, ha átadja az életét Jézusnak és nem táplálkozik? - vágott vissza a kérdéssel. Azt válaszoltam, hogy Isten nem ember, hogy eldobja az újjászületett gyermekét! Amikor engem megszült, akkortól a gondomat is fogja viselni. Éheztetni fog - nem kényszerít az evésre- és én éhes leszek, vágyódni fogok a tejre a természetemnél fogva, amit belém ültetett. Lehet, hogy csak tejen fogok növekedni sokáig, de eljön az idő és éhes leszek a kenyérre is, ami Isten Igéje. Ne higgyük, hogy akik a gyülibe jönnek és sokáig odajárnak, azoknak biztosan van üdvösségük is. Vizsgájuk meg a magvető példázatát. Azt Jézus mondja. Akkor miről ismerhető fel, hogy valakinek van üdvössége? A beszédéről, cselekedetéről és a gyümölcsökről.