Szerző Téma: Gondolatok és egyéb írások  (Megtekintve 173899 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #30 Dátum: 2007 Szeptember 22, 15:37:36 »
Sziasztok!

Ha megengeded, egy kicsit tovább folytatom a gondolatmeneted...
Habár nem bíztos, hogy így folytatnád... :08:

Beidézném az előtte, és útána levő Igét is...:


1Kor 11,27
Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

1Kor 11,28
Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

1Kor 11,29
Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.


Igen... véleményem szerint is az önvizsgálat, a bűnbánattal, alázattal vett Úrvacsora az, ami tetszik az Úrnak. Amikor tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok  rá méltó  önmagamtól, hogy Egyedül Jézus érdeméért állhatok ott, csak az Ő engesztelő áldozata az, ami méltóvá tesz arra, hogy megtöretett szent testének érdemeiben részesülhetek, és az ezt bizonyító, megerősító sákramentummal élhetek. Ha minden kételkedés nélkül hiszem azt, meg vagyok győződve felőle, hogy szent vére elmosta minden bűnömet... Akkor Úrvacsorázhatom...
Nagyon fontos, hogy üdvbizonyossággal, élő hittel vegyem ezeket a jegyeket... mert ha nem hiszem azt, hogy Jézus megbocsátott, hogy kegyelme elég nekem... akkor bizony... az Ige szerint, ítéletet, kárhozatot eszem és iszom.
Ezért fontos az önvizsgálat...
És igazad van... azt, hogy ott belül mi van, mikor valaki Úrvacsorát vesz, ezt csak az Úr, és ő tudhatja igazán.

Szeretettel:
kövecske


Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #31 Dátum: 2007 Szeptember 22, 16:47:44 »
Köszönöm Kövecske a gondolatmenet folytatását!

Egyetértek! :05:
Személy szerint nem vagyok bemerítkezve, de már vettem Úrvacsorát.

Isten áldását!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #32 Dátum: 2007 Szeptember 23, 15:15:36 »
 Sziasztok!  :05:

   Én sem vagyok bemerítve felnőttként, csak református hívő szülők gyermekeként, csecsemőkorban lettem megkeresztelve.
   Tudom, hogy a Biblia konkrétan nem ír a gyermekkeresztségről, és nem is akarok erről  - meg semmi másról - vitát nyitni.
   Van egy nagyon jó könyvem, amit egy baptista lelkipásztor írt: Az ígéret gyermekei. A gyermekkeresztség biblikus magyarázata címmel. Addig, amíg el nem olvastam ezt a könyvet, én sem értettem, hogy miért csecsemőkorban keresztelnek egyes protestáns egyházakban. De ez a könyv nagyon sok mindenben világos látást adott.
   De nem akarok senkit semmifelől meggyőzni...  :05: Félreértés ne essék...
   Csak annyit szeretnék mondani, hogy "kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék"... olvassuk az Ef.levélben.
   És ez a lényeg lényege.
   Minden kegyelem!  :05:

Szeretettel:
kövecske

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #33 Dátum: 2007 Szeptember 24, 00:29:26 »
Szia Kövecske!

Igen, így van! Van a gyermekkeresztségnek is Biblikus magyarázata!
Pl: -gyerekkeresztség szerepe az Istennek odaszentelő gyermeknevelés. Egy jelkép, amivel elpecsételjük a gyermeket Istennek. :05:

Az igében is olvashatunk egyfajta szertartásról. Akár lehetne keresztségnek is nevezni.

Lk 2,22-24
"Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsõszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

Úgy gondolom, hogy nincs egyéb szerepe a keresztségnek, csak az odaszentelés. :05:

Isten áldását!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #34 Dátum: 2007 Szeptember 24, 09:23:25 »
Amikor Jézust bemutatták az Úrnak, az nem keresztség volt, hanem odaszánás. Jézus felnőtt korában merítkezett alá. Baptizo. A keresztség egyenlő a be,- és alámerítéssel. Csupán más szót használnak rá. Én kiváncsi lennék mi a magyarázata annak, aki megtudja magyarázni, a gyerekkori bemutatást - keresztséget. Itt nem beszélünk bemerítésről, hiszen nem ugyanaz.
kövecske, írnál erről néhény meggyőző mondatot? Vagy bemásolnál ide belőle? Megmondom őszintén, időhiány miatt nem tudnám elolvasni a könyvet, de érdekel és nem kötekedés miatt. Engem nem zavar a gyerekkori keresztelés sem. Ha valaki megértést kap, akkor úgyis megteszi felnőttként. Nem kell erőltetni senkit mint szokásuk némelyeknek. Az is a szabad akaratból történjen. Én, bemerítkeztem megtérésem után néhány évre, ezzel is elpecsételve Jézusnak magam.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #35 Dátum: 2007 Szeptember 24, 10:49:23 »
Szia Mária!

Igen, amikor Jézust bemutatták, akkor az nem keresztség volt, hanem odaszánás. A gyermekkeresztség és a bemerítkezés két külön, nem összehasonlítható dolog. Valójában a gyermekkeresztséget nem így neveztem volna el, hanem mondjuk: gyermek odaszentelésnek.
A gyerekkeresztségnek a szerepe: -Istennek való odaszentelése ( odaszánása). Azonban, a gyerekkeresztség mint üdvözítő szerepe, tévtanítás!
A baptizo ( bemerítés ) egy jelkép az óember elhagyása és az új ember felöltözéséről. Szintén megtalálható benne az odaszánás. Azonban a bemerítkezésnek mint üdvözítő hatása szintén tévtanítás.

Isten áldását!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #36 Dátum: 2007 Szeptember 24, 12:35:36 »
Igen egyetértek Antee. A víz sem üdvözít senkit. Sőt, nem is üdvösségkérdés. A pl. erre a lator a kereszten. Hát ő nem ment le bemerítkezni.  :igen:

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #37 Dátum: 2007 Szeptember 24, 15:03:26 »
 Sziasztok!

Idézet
kövecske, írnál erről néhény meggyőző mondatot? Vagy bemásolnál ide belőle? Megmondom őszintén, időhiány miatt nem tudnám elolvasni a könyvet, de érdekel és nem kötekedés miatt.

Persze, szívesen... És nem merül fel bennem, hogy kötekedés miatt...  :05:
Én is szeretnék erről szeretetben, békességben beszélgetni, tiszteletben tartva minden más véleményt. Teljesen igazad van, hogy mindennek szabad akaratból kell történnie, és a másikra való - bármiféle - "erőltetés", nem vezet jóra.
A hozzászólásokból örömmel állapítom meg, hogy sok mindenben egyezik a véleményünk. Pl. Hogy nem üdvösségkérdés. Beszélgettem egy emberrel, aki katagórikusan kijelentette, hogy márpedig aki nem merítkezik be, az nem is üdvözül.  :02:
 De örülök, hogy itt nem ütközik a véleményünk.  :05:

A könyv 233 oldalas. Majd rövidebb részekben, a legfontosabbakat (már amennyire meg tudom állapítani, hogy azok  :08:), be fogom gépelni... ahogy időm engedi. De ígérem, hogy igyelkezni fogok.  :05:

Szeretettel:
kövecske

maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #38 Dátum: 2007 Szeptember 24, 15:20:03 »
kövecske, ha csak a mondanivalóját gépeled az is jó.

Én azért tartom bátor embernek azt, aki kimeri jelenteni, hogy üdvösség kérdése a bemerítés, mert akkor mi van azokkal, akik az utolsó pillanati munkások a szőlőben? Kik ők? akik a halálos ágyukon, haláluk pillanatában kiáltanak és adják át az életüket Jézusnak? Kérdésem az olyanok felé: Mi van azokkal, akik a halálos ágyukon fogadják el Jézust? Vagy számukra nincs olyan már? Vége és kész? De jó, hogy Jézus munkája nem erről szól! Ameddig itt vagyok a földön, dönthetek az utolsó pillanatban is az Úr mellett.

Mivel nem a cselekedetem üdvözít, adott esetben a bemerítés, hanem a hitem Jézusban a vére árán, és az juttat be Isten országába. Nem is a cselekedetem fog megtartani, hanem Isten Szelleme Jézus Krisztusban! Nem is a gyülekezetbe való járás és nem is a Biblia olvasás, imádkozás üdvözít és tart meg. Isten Szelleme gondoskodni fog rólam. Egy lelkész azzal érvelt, hogy mi van azokkal, akik nem járnak gyülibe? Mondtam, hogy nem tud épülni Isten ismeretében és kimarad a földi áldásokból. Erre ő: - Akkor elsorvad. - Miben? - kérdeztem. Erre ő: - Gondoljak egy kisbabára. Mi van akkor amikor megszületik és magára hagyják? - Meghal. - mondtam. - Na, akkor mi van egy kereszténnyel, ha átadja az életét Jézusnak és nem táplálkozik? - vágott vissza a kérdéssel. Azt válaszoltam, hogy Isten nem ember, hogy eldobja az újjászületett gyermekét! Amikor engem megszült, akkortól a gondomat is fogja viselni. Éheztetni fog - nem kényszerít az evésre- és én éhes leszek, vágyódni fogok a tejre a természetemnél fogva, amit belém ültetett. Lehet, hogy csak tejen fogok növekedni sokáig, de eljön az idő és éhes leszek a kenyérre is, ami Isten Igéje. Ne higgyük, hogy akik a gyülibe jönnek és sokáig odajárnak, azoknak biztosan van üdvösségük is. Vizsgájuk meg a magvető példázatát. Azt Jézus mondja. Akkor miről ismerhető fel, hogy valakinek van üdvössége? A beszédéről, cselekedetéről és a gyümölcsökről.

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #39 Dátum: 2007 Szeptember 24, 16:37:23 »
De jóóó...
   Ahogy olvastam az írásod, Mária, eszembe jutott az Ige:
Ésa. 49,15
   "Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem."
   Igen... Vannak - sajnos - olyan anyák, akik elfeledkezhetnek gyekmekükről, de Isten nem ember, és valóban, Ő soha nem feledkezik el az övéiről.
   Tapasztaltam...
   Megengedi, hogy néha a "magam útját" járjam..., ha nem figyelek Rá eléggé, és nem látom tisztán a dolgokat...
   De a tekintetét nem veszi le rólam. Ha már túlságosan messzire "kóboroltam"... visszaterel.  :08:
   Olyankor szükség van a botra is - mert másképp "makacskodom" - de az is javamat szolgálja. És hálát adok mindenért..., csak le ne mondjon rólam... :08: 
   És annyira jóó megtapasztalni, szerető gondoskodását.  :05:




Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #40 Dátum: 2007 Szeptember 25, 11:00:20 »
Sziasztok!

Eszembe jutott egy ige, ami által sokak a bemerítés keresztségben hisznek, mint üdvözítő kellékben:

Mk 16,16   
"Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik."

Ebben az igeversben úgy tűnik, hogy a megkeresztelkedés döntő szerepet játszik az üdvösségben. Azonban nem a "megkeresztelkedik"-en van a hangsúly, hanem a "hit"-en! Hiszen nem úgy felyezi be az ige, hogy: aki pedig nem hisz és nem keresztelkedik meg, elkárhozik.
Aki nem hisz, az kárhozik el! Nem aki nem keresztelkedik meg. :05:

Isten áldását! Szép napot!

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #41 Dátum: 2007 Szeptember 26, 14:18:28 »
Sziasztok!  :05:

Igen... én is így hiszem... nem ettől függ az üdvösségem...
De úgy gondolom, ha mégis megteszem, akkor engedelmeskedem az Igének...  :08:
De tudom azt is, hogy azokat akikkel most egy közösségbe járok, és az összes gyermekkeresztséget gyakorló testvéreket viszont megbotránkoztatnék ezzel a cselekedetemmel.
Mert ugye, mi azt tartjuk, hogy a keresztség, az csak jel és pecsét, hogy Isten szövetségéhez tartozom, Jézusban. Én pedig ezt a jelet és pecsétet magamon hordozom csecsemő koromtól...  :05:
Nem értenék, hogy mi szükségem van még a bemerítkezésre is...

Szeretettel:
kövecske


maria

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #42 Dátum: 2007 Szeptember 26, 14:53:25 »
Egy katolikus pap barátunk azt mondta: - Amikor elvégeztük a teológiát, annyira átmosták az agyunkat, hogy nem igen fért már oda bele a valóság! Egyszerűen nem az ige vezet minket, hanem a teológiai tan és a püspökünk. Miközben én kezdem kutatni az Igazságot, ez meg nekik nem fér bele.

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #43 Dátum: 2007 Szeptember 27, 16:37:14 »

  Igen... ebben sok az igazság!
  Ismerek fiatal teológusokat, akiknek nagy a tudásuk, csak éppen Jézust nem ismerik, mint személyes Megváltójukat.
  Minden Igemagyarazatuk, "tudományosan" épül fel... és az idősebb lelkészek magyarázatát is csak "tudományos" füllel hallgatják, és azt nézik mi a helytelen az igemagyarázat "felépítésében"... és nem nyított szívvel azt várják, mi az Úr üzenete számukra.
  Háát... szomorú...
 

kövecske

  • Vendég
Re: Gondolatok és egyéb írások
« Válasz #44 Dátum: 2007 Szeptember 28, 14:55:24 »
 
 Megígértem, hogy gépeleg be a könyvből, mely a gyermekkeresztség biblikus magyarázatáról ír...
Íme az első részlet:

       Összefoglaló a gyermekkeresztség bibliai indokolásáról

     „Könyvemmel azoknak a gyerekeknek a megkeresztelése mellett kívánok érvelni, akiknek a családját hívő szülők vezetik. A paedobaptista álláspontokat öt fő pontban lehet összefoglalni.

     1. A szövetség – teológia. A Bibliában végig szövetséges viszony áll fenn Isten és az Ő népe között, amely szövetség Isten kegyelmén alapul. A szövetség – teológia határozza meg az alapvető keretet a Szentírás helyes magyarázatához.
     2. A kegyelmi szövetség folytonossága. A Biblia az Ó- és Újszövetségben is ugyanazon megváltást hirdeti, függetlenül a külső elvárások közötti különbségektől.
     3. Isten népének a folytonossága. Mivel Isten és az ember között egyetlen kegyelmi szövetség áll fenn, Isten népe is egy és ugyanaz az Ó-, illetve az Újszövetségben. Ez nem más mint az egyház.
     4. A szövetség jeleinek a folytonossága. A keresztség a szövetség újszövetségi jele, hasonlóan a körülmetélkedéshez, a szövetség ószövetségi jeléhez.
     5. A családok folytonossága.Isten megváltó, megmentő szövetsége  egész családokra kiterjed.

     Isten, magát megalázva, mindig is szövetségi viszonyban állt az emberrel. E szövetséges kapcsolatok mindig egy magasabb rendű személy (Isten) és egy neki alárendelt személy (az ember) között jöttek létre. Az ilyen szövetséget minden esetben a kegyelem jellemezte, hiszen a teremtmény nincsen abban a helyzetben, hogy bármit is megköveteljen Teremtőjétől. Az a szövetség is kegyelmi szövetség volt, amelyet Ádámmal kötött az Isten a  teremtéskor. Az ember bűnbeesését követően Istennek az emberrel kötött szövetségei immár nem csupán kegyelmi szövetségek voltak, hanem megváltó, megmentő jellegű szövetségek is: Céljuk az volt, hogy kimentsék a bűnös embereket lázadó állapotukból, így azok megbékélhessenek Istennel. A Szentháromságegyisten öröktől fogva így akarta megváltani az embert, s a Szentháromság mindhárom tagja közreműködött az isteni cél véghezvitelében."

Folyt. köv.