De komolyan: végül is mit kell tennem, hogy kell élnem, hogy a keskeny úton maradhassak!!!???
Hiszem a Bibliában leírtakat, de nem hiszek az eleve elrendelésben, mert Isten szabad akaratot is adott nekünk embereknek, ezzel mintegy lehetőséget adva a világ csábításai közti tévelygésnek.
A világ, amit Tőle kaptunk, színes, szép és örökké változó, mint egy kaleidoszkóp, és bizony el lehet veszni benne, ha nem figyelünk.
Isten az ilyen "elveszések"-ből való megmenekülésre is adott lehetőséget, de ehhez nekem is tennem kell. sőt...fixa ideám, hogy az első lépést a megbocsájtás felé nekem, magamnak kell megtennem. Az már az Atya különös és semmihez sem hasonlítható szeretete, hogy nekem szinte fel sem kell jajdulnom, szavakkal kérni sem kell a segítséget, Ő ismeri a szándékaimat, és ha úgy látja, máris ott van és segít.
De a passzív elfogadás szerintem nem működik. Nekem kell indulnom Isten felé, csak akkor jön Ő is felém.
Bocsánat, ha én nem tudom mindezt igékkel alátámasztani, nem ismerem annyira a Bibliát, hogy idézni is tudjak belőle, de talán a saját szavaimmal is érthető, mit akartam mondani.