Evangélium > Az alapok
Honnan tudom, hogy a Mennybe kerülök?
Zsotza:
--- Idézetet írta: Antee - 2012 Február 07, 22:38:57 ---Nem az a dolgunk, hogy kikutassuk mások megtérését, mielőtt testvérnek szólíthatnánk őket. Ha valaki Isten követőjének adja ki magát, azt minden további nélkül Testvéremnek fogom nevezni.
Ha mégsem követi úgy ahogyan kellene, az már nem rám tartozik. De nem fogok egyetlen Testvéremnek sem fájdalmat okozni azáltal, hogy kételkedek a megtérésében.
--- Idézet vége ---
Nagyon sokat jelent nekem ez a megfogalmazás, Antee Testvér!
Tapasztaltam,milyen rossz,amikor keresztény fórumon megkérdőjelezi valaki a kereszténységemet,
mert más szóhasználattal fogalmazok, vagy - teológiai részletkérdésben- másképp gondolkodok, mint a Megkérdőjelező Testvér FórumTárs. (Nem Alfa-Omegás tapasztalat!)
Sajnos, szellemi szabadulásom előtt csak azokat tekintettem (hit)testvérnek,akik ugyanazt a teológiai "program-csomagot" vallották,mint én.
Tettem mindezt a legjobb szándékkal.
Értem,és megértem azt,hogy jobb egyenesen, őszintén tisztázni a dolgokat. Testvériség dolgában is.
Akkor is, ha kellemetlen, fa fáj. Ha -például- valaki az Egyházában hisz (Az Úr Jézus mellett ), akkor azokat fogja csak (hit)testvérének tekinteni, akik ugyanúgy hiszik ugyanazokat a tanításokat,mint ő.
Az evangéliumi kereszténységben a testvériség alapja - a hit az Úr Jézus Krisztusban.
Hiszem,hogy a Megváltó az én bűneimért is meghalt, és megszabadított a bűn fogságából.
Ezért is kikerülhetetlen egy népes, aktív keresztény fórumnál a "Fórum-hitvallás", amit minden FórumTárs -a regisztrálásával- elfogad.
Aki csak, és kizárólag speciális teológiai programcsomag alapján képes csak testvéri közösséget gyakorolni, -még virtuálisan is-
azoknak érdemes önálló, -akár ingyenes- blogot,vagy fórumot nyitni. Így akik hasonlóan,-vagy pontosan- úgy hisznek / gondolkodnak,
azok megtalálják a szellemi-lelki "közös nevezőt",és a (hit)testvérként elutasított keresztény fórumozók pedig a békességet.
A felesleges fórum-feszkók nem az Istent dicsőítik.
>>" Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. "<< (Róma 15:7)
>>" Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!
Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. "<< (Zsoltárok 85:9)
Antee:
Koszonom Testverem Zsotza, aldjon meg Teged az Ur! :2smitten:
keresztyén:
Nem az a dolgunk, hogy kikutassuk mások megtérését, mielőtt testvérnek szólíthatnánk őket. Ha valaki Isten követőjének adja ki magát, azt minden további nélkül Testvéremnek fogom nevezni.
Ha mégsem követi úgy ahogyan kellene, az már nem rám tartozik. De nem fogok egyetlen Testvéremnek sem fájdalmat okozni azáltal, hogy kételkedek a megtérésében.
Kedves Antee!
Pozitív dolog, ha érzed a kíméletesség és szelídség fontosságát az emberi kapcsolatokban, különösen egy hívő közösségen belül. Viszont azt gondolom, nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni azt, amit te fentebb teljes meggyőződéssel tettél. Szép dolog testvérnek szólítani valakit, és bizonyára megnyugtató az a tudat, hogy valaki annak is tekint engem, de mégsem biztos, hogy kell ennyire nyájasan kezelni a helyzetet. Ez a gondolkodás elképesztő nagy veszélyeket hord magában Antee, nem túlzok talán, ha azt mondom az ördög mukatársai lehetünk ily' módon. Ha "nem tatrtjuk dolgunknak azt", hogy megvizsgáljuk egy-egy megtérés valódiságát, ha "nem ránk tartozik", hogy ki milyen módon csapja be magát, vagy akár másokat is azzal, hogy látszólag (névleg) Istent követi, de valójában mégsem, akkor azzal a hívő életünk egyik leglényegesebb részétől határoljuk el magunkat, s építjük -nem az Isten országát, aminek terjedéséért talán mindennap imádkozunk, hanem a Sátánét.
Ha te hívő vagy, akkor nagyon is tartozik rád, hogy azt, akit te testvérnek nevezel és tartasz, az hogyan éli meg a hitét, valódi-e az egyáltalán, vagy még bűneiben van és el fog kárhozni. Lehetünk (?) annyira kedvesek egymáshoz, hogy közben a lényegről eltekintve a pokolba "szeretjük" felebarátunkat... Isten nem így szeret. Ez nem az Ő agapéja, nem az Ő gondolata. Bavallom, és talán meg fogsz sértődni, de a fentebbi soraid számomra ridegséget és közömbösséget sugallnak az emberi lelkek iránt. Mondhatnám szeretetlen és durva sorok, amik elkorcsosult (megfelelőbb szót nem találtam) szeretetet-értelmezést tükröznek. Antee, nem lehetünk ilyen nagyvonalúak, Isten sem lesz az. Számon fogja kérni tőlem és TŐLED is, ha miattunk fog akár csak egy lélek is elveszni, mert ódzkodtunk valakit Krisztus szeretetében megvizsgálva és megítélve az Igazság fényében inteni, ami aztán az üdvös gyógyulást hozhatta volna. Ezékiel 33. részét, ha elolvasod, megtaláhatod azt a szeretetet, amit Isten kíván tőlünk.
Jézus sírt az elveszettek, "önáltatók" miatt, s nem pedig testvéri jelzővel illetve igyekezett óvni a lelküket attól, ami az egyetlen módja lehet üdvük elnyerésének - Jak. 4.
Ha valóban jót (sőt, a legjobbat) akarjuk "tesvéreinknek", akkor figyeljünk ada egymásra, és ha valaki nem egyenesen jár Krisztus útján, vagy esetleg még távol is van attól, akkor szeressük őt a megtérésre szólítás evangéliumával, minden szükséges és használható eszközt bevetve; elvégre is sokkal nagyobb az, ami kockán forog, semhogy ilyen könnyelműen gondolkozhatnánk magunkról és egymásról. De főként Istenről...
Üdvözlettel: Zoltán
Antee:
Nagyon különös ez a fajta magatartás amit tanúsítasz irántam. Olyanokat állítasz rólam amikről nem győződhettél meg, mivel nem ismersz.
Beleképzelsz a hozzászólásomba olyan részeket, amelyek valójában nincsenek is ott. Szerintem Neked kellene elgondolkoznod mindazon, amit nekem írtál.
Áldjon meg az Úr!
Antee:
Kedves ösztöke, a hozzászólásodat áthelyeztem a "Halál után alszunk vagy azonnal a Mennybe kerülünk?" topicba.
Szeretettel,
Antee
Navigáció
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése