Szerintem Jézus minden áldott nap ugyanazt várja el tőlünk, akik már felismertük Őt és elébe borulva a kezébe tettük le az életünket.
Azt, hogy szeressük Őt, hogy a parancsai szerint éljünk, hogy ne itélkezzünk, és hogy a világban Őt képviseljük. Hozzáteszem: könnyű volt ezt így pontokba szedve leírni, de állandó küzdelem a végrehajtása. Mert a Sátán legfőbb gondja, hogy akadályozzon bennünket. A közértben, amikor a folyamatos drágulást észleljük, a körülöttem élők megoldhatatlan lakás-egészségügyi, anyagi- és sorolhatnám még...gondjait látva, mind-mind egy próbakő, amin át kell jutnunk, hogy hűek tudjunk maradni. Mert egyszerűen nem tudok olyan embert elképzelni, akinek egy-egy problémával szembesülve első reakcióként nem borul el az agya /lásd Jób/, nem ijed meg, hogy aztán a Gondviselésre bízva magát és a problémát, ujra bocsánatot kérve visszatérjünk a nyájba. /Épp a napokban történt velem valami hasonló. Miután helyhez vagyok kötve, kéztörlésre, egyebekre nagyon sok törlőkendőt használok. Csomagja itt 499.-Ft. Majd a guta ütött meg, mikor egy reklámban felfedeztem, hogy ugyanezt Szombathelyen, a Tescoban kerek 200 forinttal olcsóbban meg tudnám venni - ha lenne rá lehetőségem./ Túl vagyok rajta, biztos, nektek is voltak hasonló élményeitek...és hiszem, hogy Jézus csak szeretőn mosolygott, amikor bocsánatát kértem. Ő tudja, milyen a mi világunk, és mint a jó szülő, vagy nevelő engedi, hogy próbákon essünk át, de szeretettel vár vissza bennünket. Mert ez a legis-legis legfontosabb! Hogy legyőzve a kísértést, visszatérjünk.
Mindíg visszatérjünk.