Kedves Klári.
Tudom, nagyon nehéznek tűnő út ez, és az Úr Jézus Krisztus nem is titkolta ezt.
Azért mondta, hogy " aki fel nem veszi az ő keresztjét nem lehet az ő tanítványa" sokszor nehéz az út és olyan mint a kereszt hordozása.
De azt se szeretném ha úgy tűnnénk mint a Farizeusok a Jézus idejében.
Mi is szembenézünk a minden napok próbáival nehézségeivel, kisértéseivel, és sajnos sokszor nem jövünk ki győztesen, elesünk, sebeket szerzünk. Sokszor fáj és sokszor nehéz felállni.
Annyi a különbség, hogy kell tudni kibe kapaszkodjunk, hogy az Úr ott áll akkor is amikor elesünk, amikor kudarcot vallunk, és ő nem hagy el, ő mindig kinyújtott kézzel áll. Ő a mi támaszunk, Ő ad erőt, Ő emel fel, és kötözi be sebeinket. Mert Ő a szeretett.
Istennek nagy emberei meg tapasztalták a bukást. Ha olvasod a Bibliát olyanokról fogsz olvasni, hogy Istennek nagy emberei, példaképeink, akik az Úr szemében szentek voltak és kedvesek és mégis vétkeztek és elestek, olyanok mint Ábrahám, Mózes, Gedeon, Sámson, Dávid, Salamon, a próféták, Péter stb. de az Úr mindig velük maradt, ő sosem hagyta el őket. Ugyanúgy minket sem.
De kell tudjuk azt, hogy ő mit vár el tőlünk, és azt tűzzük ki célul, még akkor is ha úgytünik, hogy sosem érünk el oda.
Had idézek ismét a bibliából két igét , ami az elesett meggyengült lélek reménysége:
Mik 7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Mik 7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is], az Úr az én világosságom!
Mik 7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
Ézs 40:28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Ézs 40:29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
Ézs 40:30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
Ézs 40:31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!De idézhetném az Zsolt 51 -et ami a Dávidé, egy bűnvalló ima, vagy akár a Zsolt 130 -at ami ismét egy bűnös ember imája. De nagyon sok ige van még.
Egy bátorítás.
Az Atya mindig Krisztuson keresztűl lát bennünket, mert ha megtértünk és befogadtuk őt, ő bennünk van és mi benne, egyek vagyunk vele, és mikor az Atya reánk néz, nem a mi bűnös valónkat látja hanem a mi Urunk Jézus Krisztus csodálatos tökéletes voltát. Így mi mindenkor az Úr szemében szentek vagyunk, és az ő gyermekei bár meddig is jutottunk el a megszentelődés útján.
Igen a gondolkodásunk kell megváltozzon és ezt csak a Szent Szellem tudja elvégezni, de ő meg teszi.
Róm 12:1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
Róm 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.