Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 08:03:54 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 26 Sugárzó Igék

„...szelíden fogadjátok a belétek oltott Igét,
Amely meg tudja menteni lelketeket."
(Jak. 1. 21)

Mi szükséges ahhoz, hogy jó hatásfokkal tudjuk olvasni és hallgatni Isten Igéjét, vagyis hogy eredményes, gyümölcsöző legyen az életünk?
1. Szükséges hozzá egészséges passzivitás, „...szelíden fogadjátok a belétek oltott Igét..." A templom Isten műhelye, ahol Ő formál minket. A templom nem színház, hanem műtő, ahol teljes bizalommal kiszolgáltatom magamat Istennek - gyógyulásom érdekében.
2. Szükséges egészséges aktivitás. „Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói!" Akkor lesz igazán az enyém, ha kipróbálom, elkezdem cselekedni, ahhoz igazítom az életemet. Jézus nem elméleteket hozott, hanem megtanít Élni. Ezt csak a gyakorlatban lehet megvalósítani.
3. Mindennek sajátos következménye egy bizonyos lelki radioaktivitás. Ez azt jelenti, hogy Isten Igéje munkálkodik bennem, átalakít, meglátszik rajtam, sőt sugárzó emberré tesz. Szavak nélkül is prédikálni kezd az ilyen ember Élete. A beszédünk, tetteink, egész lényünk Istenre mutat. Néha ki lehet mutatni egy - egy Ige munkáját egy engedelmes hívő Életében. Így valósul meg az, hogy az Igével élő hívő egész Élete Istentiszteletté válik. Romboljunk le minden ellenállást, ami esetleg bennünk van Isten Igéjével szemben, hogy készséggel fogadjuk be azt! Szabaduljunk meg minden lustaságtól, ami az azonnali Engedelmességet akadályozná bennünk! Aztán dicsőítsük Istent, ha Igéjével folyvást tisztogat, gazdagít, és Krisztusi jellemmé formál bennünket! S ne legyünk restek továbbmondani se azt, ami rajtunk segített!"
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 08:25:00 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 25 Szemlélőkből hírnökökké

„És menjetek el gyorsan, mondjátok
meg a tanítványainak, hogy Feltámadt
a halottak közül..." (Mát. 28. 7 )

Húsvét hajnalán néhány asszony kiment Jézus sírjához, hogy „megnézzék a sírt". A tiszteletük, a kegyeletük, a szeretet indította őket erre. S hamarosan ők lettek a Feltámadás Örömhírének első hírnökei. Milyen állomásokon át vezetett az útjuk?
1. Kimentek szemlélődni. Sokan keresik így ma is Jézust, érdeklődnek Utána, szívesen megismernék a Vele kapcsolatos irodalmat, gyakran nem is fogalmazzák meg pontosan, mire vágynak, csak hiányérzetük van.
2. Legnagyobb meglepetésükre angyal szólította meg őket, s kaptak egy feladatot: ne féljetek, Jézus Feltámadt, mondjátok meg ezt tanítványainak! Az angyal szó azt jelenti: küldött. Így hallunk mi is információkat Jézusról, Igehirdetést az Ő mai küldötteitől.
3. Ők ezt elhitték, és azonnal engedelmeskedtek a felszólításnak, indultak, hogy elmondják az Örömhírt. A Hit mindig Engedelmességben valósul meg. Ha kezdem megvalósítani, amit a Bibliában olvastam, a prédikációban hallottam, akkor elindultam a Hit Útján.
4. Eközben éljük át mi is, amit az asszonyok akkor: szembejött velük Jézus. Tapasztalattá lesz a Hit. Kiderül, hogy Igazat mondott a Mennyei követ. Jézus meggyőz arról, amit előtte látatlanban komolyan vettem, a küldött Szavára elhittem.
5. És így még teljesebb meggyőződéssel lehet továbbmenni a jó hírrel a tanítványokhoz. Azok egyébként ezt nem hitték el, de ez nem veszi el a hírvivők kedvét, ők már egészen bizonyosak abban, amit előbb Hittel elfogadtak. Mi hol tartunk ezen az Úton? Onnan lépjünk tovább, s legyünk boldog hírvivők!"
3
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Április 24, 07:33:54 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 24 Krisztus bennem

„...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus Él bennem..."
(Gal 2. 20 )

Az Emmausi tanítványok története azt is mutatja, hogyan változik meg a személyes névmások sorrendje, ha valaki Újjászületik. Vannak, akik így gondolkoznak: a sorrend én, én, én. Ez a kisgyerekekre jellemző, ebből ki kellene nőni. A szomorú valóság azonban az, hogy sok felnőtt is megmarad ezen az éretlen, gyerekes, infantilis szinten. Az általános persze ez: én, te, Ő. S ha az „Ő" Istent jelenti, akkor az sok ember életéből hiányzik. Nem tagadják Istent, csak semmibe veszik, negligálják. Ez volt jellemző az Emmausi tanítványokra is: állandóan magukról beszéltek, hogy ők mit éreznek, mit veszítettek, mit éltek át, mi bántja őket. Másokról csak rosszat tudtak mondani, Jézus pedig már nem létezett számukra, hiszen megfeszítették. S amikor megnyílt a szemük? Tele lettek Krisztussal: Ő hogyan lépett melléjük, Ő mit Mondott, mit Tett, Feltámadt... Jézus lett a nagy Ő, Aki az első helyre került életükben. Utána következtek a többiek, akikre korábban nem is gondoltak: vajon mi van velük, szomorkodnak, mert ők is azt hiszik, hogy Jézus halott. Menni kell hozzájuk, vinni az Örömhírt, mégpedig azonnal, így fáradtan is, nem számít, mibe kerül, nem szabad magukra hagyni őket. Az Ő után jött tehát a te. És az én? Nincs is róla szó. Hova lett? Meghalt: „Krisztussal együtt Keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus Él bennem..." Nem én vagyok a fontos, hanem Ő. És ezért tudok önfeledten szolgálni másoknak. Eközben leszek magam is egyre inkább azzá, akivé Ő akar Formálni, „..kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal. 4. 19 )"
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Április 23, 12:48:55 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 23. Irányváltás

„Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet..."
(Luk. 24. 33 )

Ez a két tanítvány tehát még abban az órában indult vissza Emmausból Jeruzsálembe, hogy vigye az Örömhírt: Krisztus Feltámadt. Néhány óra különbséggel ugyanazon az úton, ugyanaz a két ember - de mennyire más lélekkel! Mi a különbség? Akkor tele volt a szívük keserűséggel, a szájuk panasszal. Most tele vannak Örömmel, a szájuk Örömhírrel. Akkor önmagukat sajnálták, most másokért éreznek felelősséget. Akkor arról beszéltek, amit Jézussal tettek az emberek, most arról, hogy mit Tett Jézus az emberekért. Ahogyan megváltozott a haladásuk iránya, úgy megváltozott az egész gondolkozásuk, Életük Tartalma, Célja is. Az is mindig a Szentlélek munkája, hogy két ember ennyire egyetért, egy irányba fordul, ugyanazt akarja. Otthagytak vacsorát, vetett ágyat, minden kényelmet, és fáradtan, sötétben azonnal indultak vissza, mert nem akarták, hogy mások is olyan letargiába süllyedjenek, mint amiben ők voltak. S erre nem kellett nógatni őket, Jézus Lelke indította mindkettőjüket, s ők készséggel engedtek Neki. Küldetést kaptak, s nagyon szeretik Küldőjüket is, azokat is, akikhez küldi őket, s minden áldozatra készek, hogy elvégezzék feladatukat. Amikor megérkeztek, az a hír fogadja őket, hogy Feltámadott az Úr. „Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt..." Egymás Hitét erősítik a gyülekezetben, ahogyan ezt Isten Lelke ma is Teszi. Ha esetleg rossz irányba halad az életünk, lehet irányt váltani ma is."
5
Árvai Emil / Re:Olvasónapló
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2018 Április 23, 07:06:04 »
Rick Warren: Miért élek a földön?
című könyvéből részlet.
(Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp. 2010.)

"Egy orosz író, Andrej Bitov, az ateista kommunista rezsim idején nőtt föl. Egy nyomott hangulatú napon azonban megszólította Isten. Így emlékszik erre:
"Huszonhetedik évemet tapostam, amikor egy napon a leningrádi (ma szentpétervári) metrón annyira elhatalmasodott rajtam az elkeseredettség, hogy úgy éreztem, vége az életnek, nincs semmi esélye a jövőnek, nemhogy az élet értelmének. Aztán hirtelen, a semmiből egy mondat jelent meg a fejemben:
Isten nélkül értelmetlen az élet.
Ámulattal vettem tudomásul, hogy fölfelé gördülő mozgólépcsőként repít egyre nagyobb magasságokba e kijelentés ízlelgetése, s a metróból kilépve máris Isten világosságában találtam magam."


Talán olvasóm is érezte már úgy, hogy élete értelmének keresése közben a sötétben tapogatózik. ...

Ha nem lenne Isten, és minden a vak véletlen műve volna, nem lenne célja az életünknek. Az egész Istennel kezdődik."
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Április 22, 09:48:09 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 22 Akiket a Lélek vezet

„Erre megnyílt a szemük,
és felismerték, Ő azonban
eltűnt előlük." (Luk. 24. 31 )

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a Megfeszített és Feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra Jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. Jézus Krisztus nem Testi Jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által Mindörökre bennünk. Hogyan is ígérte Ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen Mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (Ján. 14. 16 - 17 ) „Ha valaki Szeret engem, az megtartja az Én Igémet (Úrnak tekint, Engedelmeskedik Nekem ); azt pedig az Én Atyám is Szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk Magunknak nála." (Ján. 14. 23 ) A Mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus Fizikai Jelenlétével segíti tanítványait. De a „másik Pártfogó", az Ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. Ebből kaptak ízelítőt az Emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma. Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: Krisztus Feltámadt, Ő Él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket. Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek Vezeti őket belülről. „Akiket pedig Isten Lelke Vezérel, azok Isten fiai." (Róm. 8. 14 ) Ez lett annak a Gyümölcse, hogy hallgatták Jézus Igemagyarázatát, s behívták Őt a házukba és a szívükbe."
7
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Április 21, 21:07:06 »
                                            KITÜNTETÉS

 

„Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” Sofóniás 2:3.

 

Mai posztmodern világunkban, ha az Igéhez ragaszkodsz, az életed könnyen gúny tárgyává válhat, hitelveidért megvethetnek. Többnyire a hátad mögött, de akár szemtől szembe is. Még keresztyén berkeken belül is. Peregjen le rólad a gyász, mert MINDENT MEGÉR Jézusnak majd hozzád intézett elismerése:

 

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.” Máté 25:23.

 

Ha azt teszed, amit helyesnek és jónak lát az Úr, akkor ne félj, életed kedves Isten előtt!

Az emberek bántó elutasítása pedig… kitüntetés.

 

2018. április 21.                                             Guti Tünde
8
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2018 Április 21, 20:41:01 »
Zsidó levél 12,14.    
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.    
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.    
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.    
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.    
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.    
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.    
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.    
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.    
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.    
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.    
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.    
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.    
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.    
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.    
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

Áldott testvérek: Mindenek előtt- mintegy: A mai Igehirdetésünk lényegi részét képező kijelentésre szeretném felhívni a figyelmet: "16.    
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."

Elsőként nézzük ezt az " egy tál lencsét"... Az egy tál lencse-lett a hívők számára-szinonímája, a rossz értékrendnek. Edom-egyetlen tál ételért adta el az elsőszülöttségét...
Nézzük meg-hogy is történt ez: I Mózes 25,29.    
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.    
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.    
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.    
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.    
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.    
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.

Ez tehát a történet. Ezen esemény után, a Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk: "17.    
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."

" Nem találta a megbánás helyét"... Edom megpróbálta valami módon megnem történté tenni a hibáját. Próbálta helyre hozni a könnyelműségét. Tudjuk hogy nem járt sikerrel-mert nem találta a módját.
A Maiaknak ez már zsigerből megy ugye?... legalábbis azt gondolják! Mert lett az a szó- az általános szókincsben: "Bocsánat" Ezért ha valamit elszúrunk, lehet bocsánatot kérni... akár percenként is, hiszen Jézus vére-elegnedő mindenre... ( vagy mégsem?)
Volt egy pont, amikor a régiek is azt gondolták, hogy megtalálták a megbánás helyét, a bocsánat kérés adta lehetőséget, hiszen adatott a Törvény, és a törvényen belül adatott a bűn rendezés lehetőségeként az Áldozat.
Ettől kezdve az Isten népe, mintegy korai autómatát-kezdték használni ezt a "lehetőséget". Volt valahol egy pont, amikor a bűnről-nem mint kerülendő rossz-avagy mint Tiltott dologra gondoltak már, hanem mint megfizethető- poszthumán következményre,
Mig az áldozatról úgy vélekedtek, mint az életvitelt legalizáló eszközre-melyet ráadásul az Isten adott. Könnyű megvetni Edomot azért mert rossz volt az értékrendje mi?
De ha kiderül- hogy e mai-felvilágosult nemzedék értékrendje egyenesen: torz és perverz-akkor jön a sértődés ugye?
És ez lenne a megbánás helye? Hát nézzük erről Isten Hogyan vélekedik: Zsoltárok könyve 50. rész

1.    
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.    
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.    
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.    
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.    
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.    
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.    
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8.    
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9.    
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10.    
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11.    
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12.    
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13.    
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14.    
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15.    
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16.    
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17.    
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!...

Tehát mint mondtam: A maiak többsége is azt gondolja, hogy a bűn rendezés abban merül ki-hogy elmondok egy bocsánatot-eközben Jézus felmutatja az Ő Igaz vérét, és elveszem a megbocsátást.
Ez már régen sem működött. Lássuk hogy beszél erről Isten: Jeremiás próféta könyve 7. rész

  1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
  2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
  3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
  4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
  5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
  6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
  7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
  8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
  9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
  10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
  11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
  12. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
  13. Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
  14. Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
  15. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
  16. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
  17. Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
  18. A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
  19. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
  20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
  21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
  22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
  24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
  25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
  26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
  27. Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
  28. Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.

Figyeljünk csak:  21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
  22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

Tehát az Áldozati vér-nem a végső megoldásként adatott, hanem az Újrakezdés lehetőségeként! Az Áldozat vére-nem a bűn legalizálására adatott, hanem arra, hogy az ember aki belátja hogy bűnt követett el, és megbánja, ne vesszen el autómatikusan
hanem legyen lehetősége a korrekcióra! Nem bűnt-bűnre, hanem a Bűn helyett- a jó az Igaz életvitelre.
Ezért mondja az Örökkévaló: "22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
  23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!"

Nézzük meg ezt az eredetiben: II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

...Ja hogy itt csak a Zsidókról van szó??? Hát akkor ez: I.Péter,9.    
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.    
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Mert a Kereszténység-beoltatott a szelíd olajfába, de nem mondva csinálva- hanem egy bizonyos szabály szerint. Hogy mi ez a szabály?
4Móz 15,16   
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.

Mert amikor Pál azt mondja: Eff.2,8.    
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.    
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.    
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.    
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.    
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.    
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.    
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat...

Nem azt mondja hogy az Újszövetség azt jelenti hogy összekeverte Jézus a Tisztát a közönségessel, hanem azt:  "10.    
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
És a Jó cselekedetek pedig a Törvény betöltése.

Tehát a Bűn rendezése- az áldozat-a bocsánatkérés... nem az életvitel legalizálása, hanem a korrekció lehetősége! ( ha megbántad- Hagyd el!)
Ezért mondja végső soron: Zsidó levél 10,26.    
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.    
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.    
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.    
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.    
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.    
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Április 21, 08:51:38 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 21 Jézus Krisztus Úr

„És amikor asztalhoz telepedett velük,
vette a kenyeret, megáldotta, megtörte
és nekik adta." (Luk. 24. 30 )

Amikor Jézus bement az Emmausi kis házba, két meglepő esemény történt. Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és Ő adott enni a háziaknak. Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy Ő az Úr a háznál. És ezt követően ismerték fel, hogy a Feltámadott Krisztus van jelen közöttük. Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri Őt Úrnak, az felismeri, hogy Ki Ő Valójában, s a Neki való folyamatos Engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri Őt. Hol ül Jézus a mi életünkben? Az asztalfőn, vagy kinn az ajtó előtt? Ő oszt mindnyájunknak azt és annyit, amennyit akar, vagy mi vetünk oda Neki néha egy kis időt és figyelmet? Ő tanít meg minket az Örök Rendre, vagy mi utasítjuk néha még Őt is rendre? Ő szabja meg mindennek a helyét az életünkben, vagy mi jelöljük ki a helyét valahol, ahol éppen jut Neki egy kicsi? Érvényesül - e az Ő Uralma életünk minden területén korlátozás nélkül, vagy csak akkor akarjuk belerángatni ügyeinkbe, ha elakadtunk valahol? Aki nem meri a Hit bátorságával behívni Őt, és nem akarja, hogy az Ő Uralma valósuljon meg a pénzügyei, szerelmi ügyei, munkája, egészsége, emberi kapcsolatai, időbeosztása, lelki kérdései és életének minden területén, az soha nem jut el arra az el nem múló húsvéti Örömre, hogy Jézus Él, és soha nem tapasztalja meg a Vele való Élet Gazdagságát. Mert más dolog sok mindent tudni Jézusról, és más Vele Élni. Más lelkesedni Érte, vagy Engedelmeskedni Neki. Más hallgatni Őt, vagy Követni. Más egy futó találkozás, és a Vele való Összeköltözés. Aki itt behívja Őt, azt hívja be majd ama napon Ő is Magához."
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Április 20, 10:30:27 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„04. 20 A küszöbnél

„De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk,
mert esteledik...!" Bement hát, hogy velük maradjon."
(Luk. 24. 29 )

A két Emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos Bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a Róla szóló Próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. S akkor kezdték Őt unszolni, és behívták magukhoz. Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két Róla szóló Prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt Éljenek Vele. Jézus Szavai megmozgatták az Emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült - e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok Igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták Őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész Életüket. Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük. Ő nem erőszakolja rá Magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond Magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy Örökkévalóságra Közösségbe kerülünk Vele, és ez az Üdvösség. Még nem tudták pontosan, Kit hívnak be, csak sejtették, hogy Ő hiányzik az életükből. Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a Vele való Közösség itt a földön és majd a Mennyben is. Ő nem kéreti Magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az Üdvösséget akarjuk: maradj velünk!"
Oldalak: [1] 2 3 ... 10