Legutóbbi hozzászólások

Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum Ma - 14:41:40 »
                              Az evangélium ereje

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek.” Róma 1:16.
Az evangéliumnak nincs szüksége kellékekre. Isten ereje, ezért nem szűkölködik semmiben. Az Úr által kiküldött Ige mindig megcselekszi, amit Ő akar. Isten nem tart igényt semmilyen kultikus vagy pszichológiai mesterfogásokra, ez mind manipuláció, szemfényvesztés. Tévelygésbe sodorja az embereket.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” I. Kor. 1:18.

Kizárólag az elegyítetlen evangéliumnak van meg az a képessége, hogy üdvösséget munkáljon a megtérni akarók szívében. Erő a bűn feletti győzelemre, erő ellenállni a világnak és kísértéseinek, erő az óember naponkénti halálba adására, ami a tanítványság alapvető feltétele.
Tehát a kereszt üzenete, az evangélium Isten ereje számunkra. A felhígított evangélium pedig pusztán emberi bölcselkedés, cifra szónoklat vagy mesebeszéd a viszkető fülűeknek, akik sosem gondolták komolyan, hogy Krisztushoz hasonlóan felvegyék a keresztet, azaz meghaljanak önmaguknak. Pedig ez az evangélium magja. A halált és kárhozatot érdemlő embert átöleli az Örökkévaló Atya szeretete, ha ezeket beismerve feladja magát. Isten túláradó kegyelmében részesülhet a Jézus Krisztusban való hit által, ha őszintén megbánja és elhagyja bűneit. Kibékül a szeretetét és szövetségét felajánló Istennel. Ítélet és kegyelem tehát szorosan összefügg. Így teljes a döntésre hívó evangélium, ami ha szent Magként megfogan valaki szívében, tökéletes odaszánást igényel.

Minden más hamis evangélium, és hamis Krisztust mutat be.

„… nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Istennek Igéjét… Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek.” II. Kor. 4:2-3.

Nem ravaszkodott Pál, nem beszélt rá senkit, nem mutatott egyszerűbb, simább, kellemesebb utat, mint amiről Jézus is beszélt. Ez pedig a szoros kapu és keskeny út. Akiknek Krisztus, a világ Világossága megnyitotta a szemeit, azok befogadták és megértették az igaz evangéliumot. Akik nem fogadták be a világosságot és az Igazságot, azok kitették magukat a hazugság ámításának és a tévelygés erejének. Ezért is hirdetnek annyiféle kiforgatott, meghamisított ál-evangéliumot, amit akár még csodák is kísérhetnek, de hiányzik belőle az újjászületést munkáló teremtő erő.

„… akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak”  II. Thess 2:11.

A Szentlélekkel való betöltekezés és az új szövetség legfontosabb jele az evangélium hirdetése nyomán az Igével, az Igazsággal való egyesülés, mert az új teremtésben lakozást vesz az Úr. Ahogy Ezékielnél olvassuk:
 „És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” Ezékiel 36:27.

Az új teremtést a benne munkálkodó Lélek folyamatosan Isten Igéjének megtartására ösztönzi. Ennek gyümölcseként megjelenik életében az isteni bölcsesség, a békés, tiszta gondolkodás, a megszentelt beszéd, örömteli bátorság az Igazság hirdetésére, és a szükségeket betölteni akaró, őszinte, alázatos szeretet. Az igazi evangélium hallatán, az Igazság befogadása által dinamikus, elszánt döntés születik, ami erőteljes, megalkuvástól mentes, a tiszta Igét tisztelő hitéletben folytatódik. Istenfélelem jellemzi. Isten valóságos ereje, ezért nincs szüksége semmilyen kiegészítő, vallásos mázba burkolt okkult kellékekre, szélsőséges karizmatikus megnyilvánulásokra, veszélyes manifesztációkra.
Megfontolandók Pál szavai:

„De ha szinte mi, vagy mennyből való angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok… Mert most embereknek engedek-e, vagy az Istennek? Vagy embereknek igyekszem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
Galata 1:8, 10.

2018. augusztus 18.                                                       Guti Tünde
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 10:20:12 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 18 Dávid ás Góliát

„...az Úr Kezében van a háború,
és Ő ad a kezünkbe benneteket."
(1Sám. 17. 47 )

A filiszteusok állandóan támadták Izraelt, mindig újra védekezésre kényszerítették őket. Egyik alkalommal úgy akarták eldönteni a csatát, hogy egy óriás harcosuk, Góliát, párbajra hívott valakit Saul király seregéből. Naponta kétszer kiállt, szidta a sereget és Istenüket, és dicsekedett. A filiszteusoknak sokkal fejlettebb haditechnikájuk volt. Senki nem merte vállalni, hogy megvív vele. Akkor ment oda Dávid, aki élelem-utánpótlást vitt a bátyjainak. Hallotta, hogy Góliát káromolja Istent. Csodálkozott, hogy senki nem áll ki ellene, hiszen Dávid Hite szerint ez a párbaj már eldőlt: aki Istent káromolja, az Vele találja szemben magát, és Isten Ellen nem győzhet. Éppen ezért jelentkezett a viadalra. Túl fiatalnak és gyakorlatlannak találták, de beleegyeztek. Dávid mint pásztorfiú bottal járt és parittyát használt. Góliát gyalázni kezdte őt is, ő azonban kilőtt egy kövecskét, ami a páncélba öltözött óriást ott találta el, ahol a sisakrostély mellett egy kis rés volt a halánték táján. Góliát megszédült, a földre esett, Dávid pedig saját kardjával vágta le a fejét. A filiszteusok megfutamodtak, s évekig nem támadták meg Izraelt. A katonák így látták: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen legyőzni. Dávid így: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen nem eltalálni. Ő nemcsak a látható erőviszonyokkal számolt, hanem számolt Isten Mindenek Feletti Erejével, és számított Rá. Ezt jelenti Hinni. Nem ő akarta legyőzni az óriást, csak azt akarta, hogy derüljön ki: Istent gyalázva nem lehet győztes senki. Merek én így számolni Istennel?"
3
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 06:49:16 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 17 A súnémi fiú

„Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú
holtan feküdt..., és imádkozott az Úrhoz."
(2Kir. 4. 32 - 33 )

Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is Tud Segíteni. Az, hogy Ő Mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy Neki Minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Názáret mellett egy Súném nevű faluban élt egy házaspár, akik mindig nagy szeretettel fogadták Elizeus prófétát. Többször meg is szállt náluk, de soha nem fogadtak el tőle semmit. Amikor Elizeus megtudta milyen nagy bánatuk az, hogy nincs gyermekük, Istentől indíttatva megjövendölte, hogy lesz. Született is egy év múlva egy kisfiúk. Amikor felcseperedett, egyszer rosszul lett és meghalt. Ekkor az édesanya azonnal felkereste Elizeust, és kérte, hogy jöjjön el. Elizeus könyörgött Istenhez, és Ő visszaadta a gyermek életét. Önmagában is tanulságos ez, mert jól szemlélteti Isten Mindenek feletti Hatalmát és gyengéd Szeretetét is. Ugyanakkor a Hit Erejét, amivel egy ember képes elfogadni Isten nagy Tetteit. Ez az anya nem törődött bele gyermeke elvesztésébe. Így gondolkozott: az az Isten, Aki tudott nekünk adni gyermeket, vissza is tudja adni őt, ha Akarja. Elizeus pedig, életre-halálra tudott imádkozni azért, hogy Isten cselekedjék. Az egész emberiséggel ez történt: Isten Életet adott nekünk, amit aztán elveszítettünk, amikor ellene fellázadtunk. De nem kellene ebbe beletörődnünk, Ő Szabadítást is ígért. Sokan azonban csak ímmel - ámmal gondolnak erre, nem úgy, mint a súnémi asszony, aki azonnal kérte a segítséget, és jó helyen kérte, és Hittel kérte azt Istentől. Jézus Krisztus hozta el nekünk ezt az Életet, aki Őbenne hisz, Új Életre támad. Kérjük ezt ilyen Szent Komolysággal, mint Elizeus! Ő ma is Imádságot Meghallgató, Mindenható Isten."
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 16, 08:39:15 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 16 Nem rója fel

„A Szeretet... nem rója fel a rosszat."
(1Kor. 13. 4 - 5 )

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást? Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki. A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket. Mai Igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a Szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni. Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra Jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy Jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a Kereszten ezt tette. Az tudja az Ő Példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de Ő, őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez Akarat döntése. És nagy Felszabaduláshoz és Békességhez vezet."
5
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Augusztus 15, 17:27:56 »
A menyasszony elkészítette magát

Még álmosan tettem-vettem reggel a konyhában, amikor nagyon erőteljesen jött elém egy Ige, és rövid időn belül le is kellett jegyeznem azokat a gondolatokat, amik megragadtak. Az ismétlődő igevers a következő volt:
„… eljött  a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát.”Jelenések 19:7.
Emlékeztem, hogy a Jelenések könyve végén van, ezért gyorsan megkerestem. Óriási öröm töltött be! Hiszek a rhema Igékben! Amikor Isten juttat eszünkbe Igéket a Bibliából, s amiket Lelke által kinyilatkoztat. Ezek a kijelentések nagyon személyesek. Néha talán nem is mond újszerűt, de a Lélek általi kinyilatkoztatás világosságot és meggyőződést ad. Lázba hozza a szívet, minden mástól elszentel az Úr Igazságának.
Sokan vitáznak arról, hogy szükségesek-e a hitet igazoló cselekedetek. A keresztyénség két nagy táborra oszlik. Vannak, akik szerint Jézus Krisztus mindent elvégzett, s mi mindent örökségbe kaptunk, ezért nem kell csinálnunk semmit. Mások szerint (ebbe a csoportba tartozom én is) valóban hit által adatott az üdvösség, és Isten ajándéka ez, de ahhoz, hogy el ne veszítsük, a keskeny úton járva nekünk is hozzá kell tennünk a magunk részét, mert „a hit cselekedetek nélkül meghalt önmagában”. Jakab 2:20.
Mi ez a „magunk része”? Azok az engedelmes cselekedetek, melyek követik a hitünket. A hitünk ugyanis nem csupán Isten puszta létezésében való hitet jelenti, hanem a Neki való feltétel nélküli engedelmességet, az Ő utasításainak követését.

Jézus egyik példázatában kidobták a menyegzői házból azt az embert, aki nem megfelelő ruhában jelent meg. Vajon mi is így járnánk az Atya házában, a Fiú menyegzői vacsoráján? Mi is az illedelmes ruha? Milyennek kell lennie a menyasszonynak, aki várja Vőlegényét?
Azt olvastuk: „… elkészítette magát.” Először is megfürdik, majd hófehér ruhába öltözik. Tudjuk a Jelenések könyvéből, hogy „a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei”. Jelenések 19:8. A fürdés = újjászületés. A készülődés több fázisból áll. Általában többen is segítenek a menyasszonynak a szépítkezésben, de alapvetően ő az, aki készülődik és felöltözik. Izgalma egyre fokozódik, ahogy közeledik a várva-várt pillanat. Pál apostol nem véletlenül figyelmezteti a hívőket:
„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket…” Filippi 2:12.
Ebben az igeversben megint azzal szembesülünk, hogy nekünk is erőteljesen oda kell tenni magunkat a cél érdekében. Erről szól a Rómabeliekhez írt levél 12:1-2. is:
„… szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.  És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róma 12:1-2.
Hát, ez bizony odaszánásról, életmódunk „átszabásáról” és gondolkodásunk változásáról szól. Folyamatos tökéletesítés egészen a találkozás pillanatáig. S ha ez hűséggel, szenvedélyes szeretettel, valódi igyekezettel és valódi hittel megy végbe, akkor abban a pillanatban ránk is vonatkozik: „…a Bárány felesége elkészítette magát”.
Figyeljünk Péter apostol szavaira is, melyek alapján egyértelműen láthatjuk, hogy a visszatérő Király szeplőtelen jegyesét fogja magához venni:
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” II. Péter 3:14.

2018. augusztus 15.                                           Guti Tünde
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 15, 09:59:41 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 15 Beteghordozók

„Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a
bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
(Márk Ev. 2. 5 )"

Volt egy lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk. Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben. Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy Hozzá érdemes elvinni, csak Ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg. Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni. Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de Közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni. És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is. A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította. Szoktunk - e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk - e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk - e Igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos - e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az Áldozatot is másokért: ez a mai program."
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 14, 21:00:53 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 14 Bemegyek ahhoz

„...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."
(Jel. 3. 20 )

Jézus három képet tesz ebben az Igében egymás mellé: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." Kitűnik ebből, hogy a mi bezárt életünkön kívül is van még valami. Nem annyi a valóság, amennyit látunk belőle. Ott kívül is van Valaki, Aki engem keres, mert nálam zörget. Sokféleképpen tud jelt adni Önmagáról: kezembe kerül egy Biblia, beszél egy hívő munkatársam Róla, elgondolkozom egy temetés után, egy csalódást követően megkérdezem, mi is az életem értelme... „...ha valaki meghallja a Hangomat, és kinyitja az ajtót..." Ő nem töri ránk az ajtót, ennek a mozzanatnak én vagyok az alanya, az előzőt és a következőt Ő végzi. Mit jelent meghallani a Hangját? Magamra veszem, amit nekem mondott. És mit jelent ajtót nyitni? A Biblia jelképei szerint: bűnt vallani. Az Isten ellen elkövetett vétkeim választanak el tőle (Ézs. 59. 2 ). Amit már bűnnek látok, azt mondjam el Őszintén Istennek, és kérjem bocsánatát! „...bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem." Nincs más feltétele a Jézussal való összeköltözésnek, csak ez az ajtónyitás. Nem kell teljesíteni semmit, nem kell megfelelni semminek. Az együtt étkezés a legteljesebb összetartozás, Közösség kifejezése volt. Jézus Közösséget vállal velem, és megosztja Javait. Ehhez azonban nem az ajtón keresztül kell beszélgetnünk, mert éppen az együttélés az Új Élet lényege. Az ilyen ember viszont soha többé nem lesz egyedül. Sem ebben a földi életben, sem halála óráján, sem azután. Egyszer majd mi állunk meg Jézus Ajtaja előtt. Behívhat-e akkor mint ismerőst, vagy ezt kell mondania: nem ismerlek titeket, távozzatok?"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 13, 08:29:01 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 13 Kinek az életét éled?

„...Én odaadom az Életemet,
hogy aztán újra visszavegyem."
(Ján. 10. 17 )

Valaki ezt mondta: elköltöztem otthonról, végre a magam életét akarom élni - s otthagyta a családját, sok problémát hagyva maga mögött. Másvalaki: nekem túl nagy megkötöttség a házasság, kiszálltam, a magam életét akarom élni, hetente egyszer találkozom a gyerekekkel, s nekem ez így jó. Mindnyájan úgy születünk, hogy önmagunkat szeretjük a legjobban, s másoktól is azt várjuk, hogy szeressenek bennünket. S amikor valaki rádöbben, hogy másokat szeretni csak önmagunk rovására lehet, akkor megriad. Senki sem akarja feláldozni magát, hanem a házasságban is azt várja, hogy őt dédelgessék. S ha ez kölcsönös, mindketten egyedül maradnak. Milyen messze van ettől Jézus programja: „Én odaadom az Életemet, senki sem veszi el, Én Magamtól adom oda!" S annak, hogy Ő oda Áldozta az Életét, az lett a Gyümölcse, hogy sokunknak jut Belőle, s Ő sem lett szegényebb. Aki másokért felelősséget vállalt, úgy is rákényszerül arra, hogy Áldozatot hozzon. S aki ez ellen tiltakozik, sose lesz boldog. Mert mások boldogságának a romjain nem épülhet fel senkinek a boldog élete. De ha valaki Jézus Rendelkezésére bocsátja a maga életét (megtagadja magát), az megkapja a Jézusét, Amelyet aztán már könnyű a Tőle kapott Szeretettel szétosztani. Ekkor már nem én élem a magam (szegényes, nyomorult, önző) életét, hanem Ő Éli bennem a Magáét, s Hatalmat ad arra, hogy letegyem a sajátomat Örömmel. Aki mindenáron a maga életét akarja élni, abban nem élheti Krisztus a Magáét. Amilyen távol áll tőlünk ez a készség: leteszem az életemet másokért, olyan távol állunk mi Jézustól. Aki ragaszkodik a magáéhoz, el fogja veszíteni. Aki átadja Neki, többet kap helyette: „Örök Életre tartja meg azt" (Ján. 12. 25 )."
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 12, 07:09:35 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 12 Emlékezés

„Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
mátkaságod Szeretetére..." (Jer. 2. 2 )

Mindenkire jellemző, hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni) a múltjából. A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre. Ezeket aztán többféle változatban adják elő, s lassan maguk sem tudják, hogy pontosan mi hogyan is történt. De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat, hibákat, bűnöket. Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban vagy váratlan pillanatban, de újra lenyomjuk őket a tudatalattiba. És mire emlékszik Isten? Emlékszik népe hűségére. Amikor szövetséget kötött Izraellel, az örült ennek, és ragaszkodott Istenhez. Olyan volt ez, mint a jegyesség, az egymás iránti Szeretet jellemezte. - Aztán elromlott a kapcsolat, mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni. Ezzel megcsalták az Urat, hűtlenné váltak hozzá. Ez fájdalmas emlék, ami Isten Ítéletét hívja ki. - Isten azonban Kész Megbocsátani a hűtlenséget. És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni. Amit Ő Megbocsátott, arra nem hivatkozik, az nem választ el Tőle, „nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jer. 31. 34 ). Isten nem felejt, csak nem említi többé. A Biblia minket is erre bátorít. Először is arra, hogy Isten Jótetteit, Csodáit ne feledjük el. „...ne feledd el, mennyi Jót tett veled!" (Zsolt. 103. 2 ) Tartsa frissen a Hálaadásunkat és Istent Magasztaló imáinkat az emlékezés! Ez egyben bátorít arra, hogy Bízzuk Rá nyugodtan a jövőnket is. Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt! Ezeket a tartozásokat el lehet engedni, ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet, amikor Jézus Meghalt értünk (Kol. 2. 14 ). A megbocsátott, elrendezett vétkeket pedig nem szabad többé felemlegetni, családon belül sem, ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket."
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 11, 06:48:05 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 11 Teéretted

„Úgy sejtem, hogy te éretted
Áldott meg engem az Úr."
(1Móz. 30. 27 )

Különös megfigyelés a Bibliában: Isten a benne hívőkre való tekintettel néha másokat is sok Jóban részesít. Jákob búcsúzik az apósától, Lábántól, akinek a juhait sokáig ő gondozta. Lábán nézi a megnövekedett nyájat, és ezt mondja: megtudtam, hogy teérted Áldott meg engem az Úr. Több király elmegy szorult helyzetben tanácsot kérni Elizeus prófétához. Ő ezt mondja: „ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék." (2Kir. 3. 14 ) A többiek csak most a bajban szeretnének segítséget kapni Istentől, de van köztük egy igazán hívő. Rá való tekintettel kap tanácsot a többi is. Izrael több királyának mondta hasonló helyzetben Isten: te nem érdemelsz semmi jót, de Dávidért, az Én szolgámért (aki akkor már régen meghalt), mégis segítek neked. Pál apostol életében is láttuk: ő ragaszkodott az Úrhoz, vele Terve volt Jézus Krisztusnak, és érette megmentette mind a kétszázhetvenhat embert a hajón. Legfontosabb azonban az, hogy Jézus Krisztusért könyörült rajtunk a mindenható Isten. „Ő bűnhődött, hogy nekünk Békességünk legyen, az Ő Sebei Árán gyógyultunk meg." (Ézs. 53. 5 ) Ezt a bocsánatot és Üdvösséget azonban mindenkinek magának kell Hittel elfogadnia Istentől. Mások hitéért nem kapunk Üdvösséget, csak valamilyen más ajándékot. Vajon kik azok, akikre nézett az Úr, és engem Áldott meg? Köszönjem meg őket Neki! És lesznek - e, akik azért kapnak valami Jót, mert Isten engem néz?"
Oldalak: [1] 2 3 ... 10