Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Ismerkedés és szabadidő / Re:Bemutatkozás
« Utolsó üzenet: írta Ujvagyok Dátum Tegnap - 18:51:47 »
Sziasztok!
Saci vagyok, egy erdélyi diak. Nem olyan reg fogadtam Jezust a szívembe. Ugy erzem ez az oldal csakis a hasznomra lesz. Köszönöm!
U.i: nagyon különleges dolgok vannak itt, remélem jo helyre irtam
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 10:26:04 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 21 Hinni

„Nem mondtam - e neked, hogy ha
Hiszel, meglátod az Isten Dicsőségét?"
(Ján. 11. 40 )

Lázár feltámasztásának történetében nyolcszor fordul elő az, hogy mit jelent Hinni. A Biblia nem a Hit meghatározását adja, hanem a hívő élet dinamizmusát szemlélteti. Hinni azt jelenti, hogy semmi olyat nem várunk Istentől, amit nem Ígért, de mindent nagy Hittel várunk, amit Megígért. Nem Ígérte, hogy nem érnek szenvedések, tehát nem csalódom, ha próbák jönnek. De Ígérte, hogy a Benne Hívő minden nyomorúság közepette is az Ő Jelenlétében marad. Hinni azt jelenti, hogy bármi ér, legelőször Jézushoz fordulok. Amikor Lázár beteg lett, testvérei azonnal Jézushoz küldtek: Uram, akit Te szeretsz, beteg. Nem a maguk érdemeire hivatkoznak, hanem Jézus Szeretetére, és teljesen Rábízzák a segítés módját és idejét. Hinni azt jelenti, hogy azt veszem komolyan, amit Jézus Mondott, akkor is, ha az az eszem és a tapasztalataim számára felfoghatatlan. Mert mit jelent az, hogy „aki Hisz Bennem, ha meghal is, Él"? Hogyan kell ezt érteni? Hiszen aki meghalt, meghalt. Aki Hisz, másként vélekedik a dolgokról, mint az, aki nem Hisz. Az emberek vádolják Jézust: megtehette volna, hogy Lázár ne haljon meg, miért nem tette meg? Mária és Márta viszont teszik, amit Jézus mond. Még azt is, hogy a követ vegyék el a sír szájáról. Ennek semmi értelme, sőt veszélyes, mert már „szaga van". Jézus Szavára azonban mégis megteszik - s csak utólag látják, hogy így tudott kijönni testvérük a sírból. Aki Hisz, vállalja Jézust, ha miatta bajba kerül, akkor is. A feltámadott Lázár meggyőző bizonysága lett Jézus Isteni Hatalmának. Ezért Jézussal együtt őt is meg akarták ölni. Az Igaz Hit Sorsközösség Jézussal: itt a szenvedésben is, odaát az Ő Dicsőségében is. „Boldog, aki Hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Luk. 1. 45 )"
3
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Május 20, 13:10:28 »
                                             Shavuot és a kezdetek
 
„És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”
Ezékiel 36:27.
 
Isten minden tervét csodálatos módon valóra váltja, szolgáinak tett ígéreteit hűségesen megtartja.
Izrael népe a Sinai hegy lábánál vált igazán nemzetté, amikor az Egyiptomból való kiszabadulás után Isten elválasztotta, elszentelte őket magának a Törvény adása által.
Addig csak vándoroltak a pusztában, ám Isten minden egyes izraelitára egységesen vonatkozó parancsolatai, illetve azok megtartása egységbe tömörítette, minden más néptől különbözővé tette őket. Az Istennel való kapcsolat és a Neki való engedelmesség közösségi létformát teremtett.
 
Ma sincs ez másként. Jeruzsálemben, Shavuot ünnepén beteljesedett Jóel próféciája. Az Úr kitöltötte Lelkét a Neki engedelmes tanítványokra. Szívükbe helyezte törvényét, hogy az Úr rendeléseiben és parancsolataiban járjanak szeretettel és örömmel, Jézus Krisztushoz hasonlóan, a Lélek által betöltve az élő törvényt, képessé válva a bűn feletti győzelemre:
 
„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké lesznek, ők pedig népemmé lesznek.”
Jeremiás 31:33.
 
Shavout – az aratáshoz hasonlóan – az engedelmességünk felajánlása első zsengeként, hogy Isten Szentlelke további gyümölcsöket teremjen bennünk és általunk. Mind egyénileg, mind közösségi szinten. Továbbá a törvényadás (mint Isten „jegyességi ajándékának”) ünnepe is, mert kőtáblák helyett a szívünk hústábláin lángolnak szerelmesen az Úr parancsai. Akik szeretik ez Igéket és Isten törvénye szerint élnek, azokat Ő Lelke által szent nemzetté, királyi papsággá egyesíti:
 
„És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk.”
Jeremiás 32:39.
 
Csakis ezen a módon valósulhat meg Isten népének krisztusi egysége. Minden más jellegű törekvés – legyen az bármennyire „keresztyéni” – nem Isten és az Ő testté lett Igéjének dicsőségét szolgálja.
 
2018. május 20.                                   Guti Tünde

4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Május 20, 09:43:23 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 20 Hű és okos sáfár

„Ki tehát a Hű és okos sáfár,
akit az Úr szolgái fölé rendel, hogy
idejében kiadja élelmüket?"
(Luk. 12. 42 )

A jó sáfár másik jellemvonása a Hűség. Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a Gazda adta. Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek Ura szánta, csaló. Hű az, aki megbízható, aki mindenben Ura utasítása szerint jár el. - Itt kell megtanulnunk azt a Teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte. S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem. És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram Akarata szerint osztom be. Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten Tulajdonai, és Neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy Bölcs, Értelmes. Ez pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a Gazda. Isten Országában rend van, és mindennek megszabott ideje van. Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit. Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek Tőle, Ő az Atya Órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg. Ez a Bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van. A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ. Ehhez is szoros Közösségben kell lenni a Gazdával, s Engedelmeskedni Neki. Kinek a szolgálatában állunk? Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn rabszolgája" (Ján. 8. 34 ). Boldog az a szolga, aki mindig Ura Akaratát cselekszi, s amikor Az megjön, ebben a munkában találja. Nagy lesz a jutalma."
5
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2018 Május 19, 20:49:14 »


Mózes V. könyve 8. rész

  1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
  7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
  8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
  9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
  10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
  11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
  12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
  13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
  14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
  15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
  16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
  17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
  18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
  19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
  20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.

Áldott Testvérek: A Szentírás ezen fejezete, mély tanítást tartogat számunkra. Az eggyiptomból kiszabadult nép-pusztai vándorlását, átmeneti állapotként vázolja, amikor az emberből ( ÁDÁM) Isten gyermekinek közössége, azaz: Isten népe válik.
Rendkívül fontos értenünk: Nem a néphez való tartozás az ami elszentel-hanem az egyének- világtól való elszentelődése az, ami a nép tagjává tesz!
Ezen nevelési folyamat, de maga a ki és be vonulás is, értelmetlen lett volna, ha az alap hiányzik, nevezetesen a Mátán Torá azaz a Tóra adás.
A Tóra vagyis a parancsolatok átvétele- a Tanítás általi el illetve megváltozás az, ami elválaszt minket a világ összes többi népétől és Isten népévé tesz.
Erről tanít konkrétumokban az Örökkévaló: Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

Tehát a szolgálat házából való kivonulás,és az ígéret földjébe történő bevonulás között van az Isten tanításának elsajátításának időszaka, hogy a megérkezéskor már valóban népként-mégpedig: Isten népeként érkezhessünk-
továbbá- és ami ugyan ennyire fontos: A későbbiekben ne vágasson ki senki a népéből.
Sokan vannak akik úgy vélekednek, hogy az indulás már maga a végállomás is...
Ezzel szemben azt olvassuk:
Mózes V. könyve 26. rész

  1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
  2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
  3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
  4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
  5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
  6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
  7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
  8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
  9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
  10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
  11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
  12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
  13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
  14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
  15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
  16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
  17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
  18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
  19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Bizonyára észre vettétek már, hogy a savuot-ról azaz a Hetek ünnepéről való megemlékezésről szól ez az este.
Ez az ünnep, elsősorban a tóra adás ünnepe, de nevezzük az első zsengék ünnepének is, tehát a föld gyümölcseinek ( pri ha ádámá ) első zsengéinek bemutásának ünnepének is. ( ennél bonyolultabban nehéz lett volna összefoglalni)
Ez a kettő-szorosan összefügg ugyanis.
Jelenti azt is, hogy megtanulta a nép az első Micvát-ami azt mondja ( S'má Yisráél:) II.Mózes 20,2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Tehát mindenben Isten az első!!! Ezt abban nyilvánítjuk ki-hogy mindent, ami e földön az első-Istennek adjuk. Ezzel megmutatjuk, hogy e világon- semmi sem fontosabb számunkra Istennél, és jelenti még azt, hogy ez a valós reménybeli vetésünk is, mert ezek után csak remélhetjük, hogy az Isten gondoskodik majd
rólunk, és lesznek további aratásaink is.
De ezeknek van egy lelki vonulata is, nevezetesen: Mi vagyunk a termőföld...
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 13. rész

1.    
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.    
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.    
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.    
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.    
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.    
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.    
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.    
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.    
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.    
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.    
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.    
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.    
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.    
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.    
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.    
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.    
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.    
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.    
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.    
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.    
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.    
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.    
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

Ha tehát "befogadjuk" az Isten Igéjét-akkor lesznek gyümölcsök is az életünkben... ha ezt bemutatjuk az Istennek, Ő megáldja és meg sokasítja-éspedig az Ő gondoskodásával-ez pedig az "Öntözés"
Erre az "öntözésre" utal amikor azt mondja: V.Mózes 8, 6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
  7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
  8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.

A Későbbiekben- azaz a Szövetség megújításának idején-mivel azonosíthatjuk ezt az "Öntözést" ?
Nos a próféciákban erre határozott utalások vannak.
Pl.: Ezekiél 36,24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
  25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
  26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
  27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
  28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
  29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
  30. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.

Illetve van egy ennél is konkrétabb utalás is:    

Jóel próféta könyve 2. rész

  1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
  2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
  3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
  4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
  5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
  6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
  7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
  8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
  9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
  10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
  17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
  18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
  19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
  20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
  21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
  22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
  23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
  24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
  25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
  26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
  27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
  28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
  29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
  30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
  31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
  32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

Konkrét, mert az esőt- A Lélekkel azonosítja az Úr.
Nézzük meg, ez hogy teljesedett be, az újszövetségi írások szerint:

Hallgatás      
          <<      >>

Apostolok Cselekedetei 2. rész

1.    
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.    
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.    
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.    
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.    
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.    
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.    
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.    
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.    
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.    
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.    
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.    
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.    
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.    
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.    
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.    
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.    
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.    
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19.    
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20.    
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21.    
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22.    
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23.    
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24.    
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25.    
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26.    
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27.    
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28.    
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29.    
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30.    
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31.    
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32.    
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33.    
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34.    
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35.    
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36.    
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37.    
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38.    
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.    
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.    
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.    
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.    
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.    
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44.    
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45.    
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46.    
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47.    
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.

Ez nagy vonalakban annyit tesz: Yerusálemben-megtartották az Úr ünnepét... "Felmutatták az engedelem első zsengéit" ( már akiknek volt mit felmutatni-mert voltak akik viccet akartak csinálni ebből. " Édes bortól van ez..." )
Akiknek volt-azoknak adatott- akiknek nem volt, azoktól az is elvétetett amiről azt gondolták hogy megvan.
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Május 19, 08:34:27 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 19 Életünk Célja

„Mid van, amit nem kaptál?
Ha pedig kaptad, mit dicsekszel,
mintha nem kaptad volna?"
(1Kor. 4. 7 )

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül. A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk. Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. Jézus Krisztus ebből a rabságból Akar Kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való Kapcsolatunkat, megtanít Felelős Életet élni. Az így Újjáteremtett ember már érti Istent, és kész Egyetérteni Vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár. A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt, akinek nem volt semmije, de a gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott, s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia. Ezen belül teljes önállósága volt, de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt. Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal. Mi jellemzi a jó sáfárt? Tudja, hogy semmi nem az övé, minden az uráé. „Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az Életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten Tulajdonai. És Ő azt tesz az övével, amit Akar. Ez az alázatos Hit minden zúgolódástól megőriz. De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. Isten mindent megad a sáfároknak, amire az általa rájuk bízott feladathoz szükségük van. Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel Ő megbízott. Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig Ő segít majd át. Én csak Bízzam Benne, és tegyem a dolgomat!"
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Május 18, 10:39:15 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 18 Még van hely

„Menj ki gyorsan a város útjaira és
utcáira, és hozd be ide a szegényeket,
a nyomorékokat,... hogy megteljék a
házam." (Luk. 14. 21 - 23 )

Isten Szívébe enged bepillantanunk Jézus ezzel a példázattal (Luk. 14. 15 - 24 ). Egy ember vacsorára hívta ismerőseit, ők azonban különböző akadályokra hivatkozva nem mentek el. Erre azt mondta szolgáinak, tereljék be az utcákról az embereket, mindenki jöhet, van hely és van ennivaló is bőven. Ilyen Istenünk van, Aki Kész velünk Újra Közösségre lépni. Mert az együtt étkezés a Közösségvállalás kifejezése volt. Mi hagytuk ott Őt, de Ő jött utánunk, mert Nélküle elvesznénk. Mindent elkészített Isten, hogy Újra Életünk legyen és bővölködjünk. Nincs feltétele a visszatérésnek, nem kell teljesítenünk semmit, nem kell (és nem is tudnánk ) hozzájárulni a vacsorához semmivel. Az Evangélium Isten Meghívása: jöjjetek, mert minden Készen van! És milyen az ember? Nem ér rá. Visszaüzen, hogy fontosabb dolga van, mint Istennel Találkozni. Ma így mondanánk: ki kell menni a telekre, ki kell próbálni az autót, párkapcsolati problémáink vannak. Ez mind fontos, de csak az Istennel való Közösség helyett lehet mindezt elvégezni? Nem akkor kerülne a helyére az életünkben mindez, ha Isten Szereteturalma ragyogna be mindent? Hiszen ami Isten helyére kerül, az istenné válik, és uralkodik rajtunk. Ezért mondják a meghívottak: kell. Nem is veszi észre az Isten nélkül maradt ember, hogy rab, kényszerpályára állt. Éppen innen akarja Isten Kiszabadítani! Mi erre Isten Válasza? Ha nem jöttek a meghívottak, jöhet mindenki. Ha nem kellett a Messiás a választott népnek, jöhetnek a bűnösök, sőt a megvetett pogányok is - mindenki előtt nyitva van a Menny, aki elfogadja a meghívást. Ne önmaga méltatlanságára nézzen, mert mindenki az, hanem vegye komolyan a hívást és a Hívót! „Még van hely." - A te helyed üres még, vagy már boldog vendége vagy a Gazdának?"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Május 17, 16:36:35 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 17 Kihez hasonlítok?

„...neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen
nagyon szeretett." (Luk. 7. 47 )

Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus Lábához, és drága olajjal kente meg Azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott. Vajon miért? Két ember találkozott itt Jézussal: egy derék ember, és egy bűnös. Egy köztiszteletben álló vallásos, és egy megvetett prostituált. Simon szerint nagy különbség van köztük: ő igaz, az asszony bűnös. Jézus szerint is nagy különbség van köztük: Simon még nem tudja, mennyire bűnös, az asszony már tudja. Sőt ő már meg is szabadult bűnei terhétől, mert Bocsánatot kapott Jézustól. Jézus iránti Tiszteletét és túláradó háláját akarta kifejezni azzal, hogy ott ült a Lábánál, és Neki adta egyetlen értékét, a drága kenetet. Simon csak az asszony múltját látja, Jézus a jövőjét is. Simon csak testi dolgokat észlel, Jézus a lelkeket is. Simon önigazságának fala mögött áll, s nem ismeri fel Jézusban a Megváltót, nincs helyes önismerete sem, csak keserűen ítélkezik mások felett. Az asszony Jézusban már személyes Megváltóját tiszteli, meggyőződött önmaga bűnösségéről is, és örül az Ajándékba kapott Új Életnek. Milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal? Egy napon majd csak ez lesz fontos, semmi más. Ilyen hűvös, udvarias, kimért magatartás jellemez, mint Simont, vagy ez az odaadó, bensőséges, meghitt Közösség, amikor már semmi nem drága, amit Jézusnak adhatunk, mert teljes szívből szeretjük és imádjuk őt? Szenvtelen szemlélői vagyunk-e Jézusnak, vagy szenvedélyes szolgálói? Ez a hála és hódolat csak belülről fakadhat. Akinek sok bűne bocsáttatott meg, az nagyon szereti Azt, Aki megbocsátotta."
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Május 16, 09:54:32 »
„Cseri Kálmán
A kegyelem Harmatja"

„05. 16 Mit mond még a példázat?

„A Mag az Isten Igéje."
(Luk. 8. 11 )

A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.
1. Életünk Isten Igéje nélkül parlag és puszta marad. A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. A befogadott Ige teremt egészen Újjá, s így jelenik meg a Lélek Gyümölcse. Ehhez viszont valóban olyan Igére van szükség, ami Isten Szájából származik (Ézs. 55. 11 ). Ezt kell elkérnie mindenkinek.
2. Ez az Ige támaszt Hitet és ad Üdvösséget. Ezt ott hangsúlyozza Jézus, amikor figyelmeztet, hogy jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne Higgyenek és ne Üdvözüljenek. Aki tehát Hinni szeretne, hallgasson Igét, mert csak ez az Út vezet az Élő Istenbe vetett Igaz Hithez!
3. Ebből az is kiderül, hogy az ördög személyesen igyekszik akadályozni, hogy az Ige által Isten Újjáteremtsen embereket. Ahol Isten Igéje hangzik, ott kemény harc folyik a lelkekért - ezt ne feledjük el! Az ellenség célja, hogy ne hallgassuk, ne figyeljünk oda, ne fogadjuk be, ne hozzon létre változást bennünk az Ige. Isten Vetésébe beleszórja a maga ellenvetését. Ezért is kell féltve őriznünk az Igét.
4. A példázatból az is következik, hogy legyünk jó szántóföld és jó magvetők. Legyünk nyitottak Isten Előtt, hogy Dolgozhasson bennünk! Aztán legyünk készek továbbadni az Igét szóval és Élettel is, hogy Isten Dolgozhasson általunk! Ne feledjük, hogy Ő az aratás Ura, s „Aki a Jó Magot veti, az Emberfia" (Mát. 13. 37 )! Mi csak az alkalmazottai vagyunk. Ez nagy kiváltság, de az Evangélium ügyét Ő viszi Győzelemre, nekünk csak ez a feladatunk: „Ahogyan a szolgák uruk kezére néznek,... úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra" (Zsolt. 123. 2 )."
10
Árvai Emil / Re:Gondolatok
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2018 Május 16, 06:57:53 »
INGYEN

Róma 3:24
"Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által"


Az üdvösség nem azért ingyenes, mert annyira olcsó,
hanem azért, mert megfizethetetlenül drága.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10