Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 09:13:57 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„12. 18 Immánuel

 „Íme, a szűz fogan méhében,
és szül Fiat, s nevezi Őt
Immánuelnek." (Ézs. 7. 14 )

Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása. Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás - jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát. Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus Testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni. A Testté lett Krisztusban Isten ezt a Mentő Szeretetét kínálja nekünk. A Jessze Vesszeje (Ézs. 11. 1 ) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a Leszármazottja, Benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett. Ő a „Napkelet (Naptámadat)", a felkelő Nap is, Aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan Fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az Életbe (Ézs. 9. 1; Károli: 9. 2 ). És Ő a Dávid Kulcsa (Ézs. 22. 22 ), aki megnyitotta minden Benne hívő előtt a Mennyország Kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az Élő Istennel való Találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. Erre Egyedül Ő volt képes. A himnusz utolsó verse pedig Adonájnak nevezi Őt, ami a Mindenható és Örökkévaló Isten megszólítása, személyes Hitvallás: Uram. Ne csináljunk ebből a hatalmas Úrból „kis Jézuskát", mert Neki adatott minden Hatalom Mennyen és földön. Ő már Testté lételekor is ilyen Hatalmas Isten volt, és így jelenik majd meg második Eljövetelekor is nagy Hatalommal és Dicsőséggel."
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 07:01:42 »
„Cseri Kálmán
A kegyelem Harmatja"

„12. 17 Készülünk karácsonyra

„Csendesedjetek el, és tudjátok
meg, hogy Én Vagyok az Isten.
Magasztalnak a népek..."
(Zsolt. 46. 11 )

Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan? Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni... Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja. Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös Szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én Vagyok az Isten! S aki elolvassa az egész Zsoltárt, megtudja belőle, hogy:
a. Isten az Üdvtörténet Ura. Neki szép Terve van ezzel a világgal. A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus Személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.
b. Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a Kormány Isten Kezében van.
c. És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi Erős Várunk, biztos Oltalmunk. Aki ismeri Őt és bízik Benne, annak minden körülmények közt Békessége van. Őt megismerni ebben a csendben lehet.
Legyenek hát csendes Adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk Őt, figyeljünk Igéjére, lássuk meg nagy Tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten! Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is."

"Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban Békességre lelsz,
Az Úr-rendelte Kegyelemben
Örök, bölcs Célnak megfelelsz!"
3
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2017 December 16, 21:07:15 »
Időszámításunk előtt 167-ben Izrael görög uralom alatt volt és a görög helyhatóságok sok zsidó szokást eltiltottak. A jeruzsálemi nagytemplomot kiközösítették és a görög isteneknek állítottak fel szentélyeket benne.

Rövidesen egy forradalom tört ki, aminek a vezetője Mattatiás volt. Neki öt fia is volt és az egyik fia, Judás, a Makkabeus, vette át a hadak vezetését. Ezután a követőit is makkabeusoknak hívták, ami kalapácsosokat jelent. Judás nagyon ügyes vezér volt és egy sor kemény csata után, amit a görög király erős csapatai ellen kellett vívjanak, sikerűlt visszafoglalniuk a Moria hegyén álló jeruzsálemi Szent Templomot.   
I.e. 165-ben, kiszlev hónap 25-ik napján foglalták vissza a csapatok a Templomot a görögöktől, és azonnal fel szerették volna szentelni. Az egyik legfontosabb tartozék az örökmécses volt, de csak egyetlen napra való olajat találtak hozzá egy sarokban. Azonnal kiadták a kérelmet, hogy hozassanak frissen préselt olajat, de a friss olaj csak nyolc nap múlva érkezett meg. Ennek ellenére az újonnan felszentelt örökmécses végig égett a nyolc napon át, hiába volt csak egy napra való olaj benne!
II Mak.6,1-7,14.
2Mak 6.1
Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétől, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként.
2Mak 6.2
Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levőt meg a vendégszerető Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték.
2Mak 6.3
A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt.
2Mak 6.4
Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda.
2Mak 6.5
Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele.
2Mak 6.6
Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak.
2Mak 6.7
A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon.
2Mak 6.8
Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat.
2Mak 6.9
Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt.
2Mak 6.10
Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították őket a falakról.
2Mak 6.11
Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Filippusznak jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették.
2Mak 6.12
Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak.
2Mak 6.13
Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés.
2Mak 6.14
Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik,
2Mak 6.15
nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik.
2Mak 6.16
Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja.
2Mak 6.17
Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérő után folytatjuk az elbeszélést.
2Mak 6.18
Az egyik legelőkelőbb írástudót, Eleazárt, ezt az előrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejű férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst.
2Mak 6.19
De ő inkább a dicső halált választotta, semmint a szégyenletes életet.
2Mak 6.20
Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet.
2Mak 6.21
Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne.
2Mak 6.22
Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézők lesznek irányában.
2Mak 6.23
De ő korához, hajlott korának megfelelő tekintélyéhez, munkában megőszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentől szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba.
2Mak 6.24
"Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett.
2Mak 6.25
Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna.
2Mak 6.26
S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől.
2Mak 6.27
Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz.
2Mak 6.28
Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni."
2Mak 6.29
Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai.
2Mak 6.30
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tőle való félelemből."
2Mak 6.31
Így halt meg, és halálával a nagylelkűség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.
2Mak 7
2Mak 7.1
Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket.
2Mak 7.2
Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk."
2Mak 7.3
Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre.
2Mak 7.4
Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük.
2Mak 7.5
Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek:
2Mak 7.6
"Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül."
2Mak 7.7
Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: "Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?"
2Mak 7.8
De ő atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat.
2Mak 7.9
Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg."
2Mak 7.10
Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta.
2Mak 7.11
Hősiesen mondta: "Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle."
2Mak 7.12
Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.
2Mak 7.13
Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is.
2Mak 7.14
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre."

Ezekre a dolgokra emlékeztet bennünket a Zsidó levél 11.fejezete, és azokat kik ily szenvedéseken mentek át a hitük megőrzése miatt-A Hit hőseinek nevezi a Szentírás.

Azóta a hívői magatartás más lett, mert sokan tagadják az Istennek való engedelem kritériumát,
A tisztátalan eledeltől való tartózkodást... Most nézzük mi történt egykor azzal, akitől indult ez a magatartás, és abból meglátható-mi lesz  ezután is azzal, ki tagadja-akadályozza az Istennek való engedelmet.

II.Mak.9,1-9,13.
2Mak 9.1
Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni.
2Mak 9.2
Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.
2Mak 9.3
Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről.
2Mak 9.4
Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek."
2Mak 9.5
De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat.
2Mak 9.6
Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.
2Mak 9.7
Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.
2Mak 9.8
Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.
2Mak 9.9
Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.
2Mak 9.10
A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.
2Mak 9.11
Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak.
2Mak 9.12
Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek."
2Mak 9.13
De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.



II.Mak.10,1-10,8.

2Mak 10.1
A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.
2Mak 10.2
Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.
2Mak 10.3
Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.
2Mak 10.4
Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.
2Mak 10.5
Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.
2Mak 10.6
Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.
2Mak 10.7
Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.
2Mak 10.8
Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.

Ezen ünnepet- a Hanukát nevezzük ezért, a Templomszentelés ünnepének. Ezt az Ünnepet-bár nem az Atya rendelte-örök ünnepnek-de pont az iránta érzett hála és Imádat megnyilvánulásaként, a nép, az Ő népe tartja
emlékeztetőül, és ezt az Ünnepet-Jézus is tartotta.
Jn.10,22.    
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23.    
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24.    
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25.    
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26.    
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27.    
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.    
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.    
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.    
Én és az Atya egy vagyunk.

Testvérek. Ez számunkra nem csupán egy elmúlt esemény mementója- de az Írásokból ( Pál Próféciájából) Tudható, hogy ugyanez már tart- és pontosan ugyan így fog végződni.

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész

  1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
  2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
  3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
  4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
  5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
  6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
  7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
  8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
  9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
  10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
  11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
  12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
  13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
  14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
  15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
  16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
  17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 December 16, 08:39:40 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„12. 16 Az Ítélet Istene is az Úr

„...sebed gyógyíthatatlan..., mert van-e,
akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!"
(Náh. 3. 19 )

Náhum próféta megjövendölte, hogyan fog elpusztulni Asszíria fővárosa, Ninive. A könyvében leírtak Kr. e. 612-ben olyan pontosan beteljesedtek, hogy némelyek gyanakodtak, hogy ez nem is jövendölés, hanem utólagos leírás volt. A tudományos vizsgálat azonban állítja, hogy ez a rövid könyv jóval 612 előtt keletkezett. Ninivének olyan fekvése és védfala volt, hogy bevehetetlennek tartották. Szinte elképzelhetetlen kincset halmoztak fel benne, amelyet hírhedt kegyetlenséggel zsákmányoltak folyamatosan. A leírás ragadozó oroszlánhoz hasonlítja ezt a várost. De Náhum megjövendöli, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, és Ninive el fog pusztulni. Isten azonban soha nem az Ítélet végrehajtásával kezdi, hanem figyelmeztet az Ő Igéjével. Korábban Jónás prédikált ebben a városban, amire akkor ijedtükben hallgattak is, de érdemi változás nem követte azt az alkalmi felbuzdulást, és így visszaestek régi bűneikbe. Vigyázzunk erre mindig: Isten Igéjét csak egészen komolyan érdemes venni, aminek radikális és végleges életváltozást kell jelentenie. Isten viszont nemcsak Irgalmas, de Igazságos is. Az Ítélet késése gyakran megtéveszti az embereket, úgy gondolják, lehet következmények nélkül vétkezni. Szeretnénk is magunknak egy olyan Jóistent elképzelni, aki nem néz oda, amikor vétkezünk. Az Élő Isten azonban nem ilyen. A bűnbánó bűnösnek megbocsát, de a makacsul vétkezőt megítéli. Ne irigyeljük azokat, akik ninivei módra élnek! Az egész emberiség is egy nagy Ítélet előtt áll, amelyet a visszatérő Jézus Krisztus hajt majd végre. Ez elől az Egyetlen Menedék, ha elhisszük, hogy bűneink büntetését Ő már elszenvedte a Keresztfán, és Neki Engedelmes Életet élünk. Aki azonban nem törődik Ezzel, annak a sebe valóban gyógyíthatatlan."
5
Dicsőítsük Istent! / Re:Karácsony
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2017 December 15, 11:37:15 »
Vargha Gyuláné:
KARÁCSONYI KÉRDÉSEK


Angyali ének hangzik a mennybül:
"Jézus a rég várt, megszületett!"
Isteni lélek szózata csendül:
Megszületett-e már teneked?

Ott van a jászol, benne a gyermek,
Drága ajándék, mennyei kincs,
Őt befogadni kész-e a lelked?
Jaj, ha szívedben még helye nincs!

Jászola mellett pásztorok állnak,
Futva siettek Betlehemig.
Futni elébe űz-e a vágyad?
Érzed-e szíve hogy melegít?

Fölkel a csillag hajnali fénnyel,
Biztos az út a bölcsek előtt,
Mégy-e utána, merre vezérel?
Jézus a célpont, látod-e Őt?

Drága aranyt, meg jószagú tömjént
Visznek a bölcsek hódolatul,
Jobbat aranynál adsz-e te önként?
Szíved óhajtja, kéri az Úr!


(Forrás: Vargha Gyuláné: Dicsőség Istennek! Bp. 1927.)
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 December 15, 08:57:35 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„12. 15 A sorsdöntő de

„...de a Te Szavadra mégis kivetem a hálókat." (Luk. 5. 5 )

Egy sötét éjszaka. A Genezáreti tóban a halak éjszakára a mélyebb vízbe húzódnak, mert ott nem hűl le olyan gyorsan a víz, nappal viszont a part menti sekélyben szétszóródnak. A halászok ezért éjjel dolgoztak, s a mélyben halásztak. Péter és társai ezt jól tudták, egyik éjjel azonban szorgos munkájuk ellenére sem fogtak semmit. Hajnali derengés. Ahogy ilyen kudarcos éjszaka után a hálóikat tisztogatták, Jézus jött oda, s azt kérte Pétertől, vigye egy kissé beljebb a parttól, hogy onnan tanítsa a sokaságot. Péternek nem nagy kedve volt ehhez, de megtette, s így ő is kénytelen volt hallgatni Jézus Szavait. Nappali világosság. Befejezve a Tanítást arra kérte Pétert, evezzen a mélyre, és vesse ki a hálókat. Péter válaszából kitűnik, mennyire bosszantotta ez a kérés, amiben a teljes hozzá nem értés is megszólalt: ilyenkor a mély vízben nincsenek halak. Jézus Szavai azonban dolgoztak Péter szívében, s elhangzott egy sorsdöntő „DE": nem látom értelmét, de mivel Te mondod, megteszem. És annyi halat fogtak, hogy két hajót megtöltöttek. „Péter ezt látva leborult Jézus Lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Nem a nagy zsákmánnyal foglalkozott, mert teljes Világosságban meglátta, ki ő valójában, és Ki Jézus. Már nem Mesternek szólította, hanem Uramnak. Néha engedi megtapasztalnunk Jézus, milyen tehetetlenek vagyunk Nélküle. Átéljük a kudarcok éjszakáját, amikor hiábavalónak bizonyul minden jó szándék, erőfeszítés, hozzáértés, nem fogunk semmit. - Jézus Szavai nyomán mindig derengeni kezd valami, de az Ő Isteni Teljhatalmát és érthetetlen Szeretetét csak az tapasztalja meg, aki kész önmaga ellenében is engedni Neki. Nem értem, mást gondolok, de a Te Szavadra mégis megteszem, amit mondtál. Ekkor látjuk helyesen önmagunkat is és Jézust is. Mire kellene ezt most kimondanom?"
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 December 14, 08:45:35 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„12. 14 Életünk kapui

„...tanúja leszel minden ember előtt
arról, amiket láttál és hallottál."
(ApCsel. 22. 15 )

Azt szokták mondani, hogy egy ember életén a kapuk szerepét az értelem, a szem, a fül és a száj tölti be. Ezeken keresztül jön be és megy ki információ. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi jön be és mi megy ki. Amikor Jézus Krisztus elhívta szolgájának Saul - Pált, ezekre a kapukra nézve adott neki Ígéreteket.
1. „...hogy megismerd az Ő Akaratát..." Mi Isten Akarata? „...hogy higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak Nevében..." Hogy hagyjuk abba a kételkedést, okoskodást, hiszékenységet, és vegyük komolyan, amit Ő mondott Magáról. S Őt megismerve felismerjük majd Isten Akaratát életünk konkrét vonatkozásaiban is.
2. „...meglásd az Igazat..." Ó, milyen sok szennyes és felesleges dolog jön be a szemünkön! Az első kísértés is ezen a kapun érkezett az emberhez, amikor nézte a tiltott gyümölcsöt. Ez az Ígéret arra vonatkozik, hogy felismerhetjük a Názáreti Jézus Személyében az Isten Fiát, személyes Megváltónkat.
3. „...hangot hallj az Ő Ajkáról." Külön Kegyelem, hogy Jézus kijelenti Magát, szól ahhoz, aki felismerte és hitt Benne, „...Igéd Vidámságot szerzett nekem és szívbeli Örömöt" - vallja Jeremiás próféta (Jer. 15. 16 ).
4. „Mert az Ő Tanúja leszel" - hangzik tovább az Ígéret. Arról tud tanúskodni valaki, amit maga is látott és hallott. S végül is ez Jézus Célja Pállal és minden Benne hívővel, hogy ami bejött a fülünkön (a Tőle hallott Ige ), az átalakítson minket, és továbbmenjen a szánkon. Így nem a magunkét fogjuk mondani, hanem olyan Igét adhatunk tovább, ami Tőle származik. Ennek az Igének Ereje van, Ezen keresztül Maga az Élő Jézus Krisztus munkálkodik. Ő legyen Őrizője és Megszentelője életünk kapuinak!"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 December 13, 07:59:40 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„12. 13 „Tiszta" gyilkosok

„...nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek
tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát."
(Ján. 18. 28 )

Ez aztán a képmutatás teteje! A nép vezetői évek óta Jézus Halálát készítik elő, most csütörtök éjjel végre Halálra is ítélték, és szeretnék, ha még pénteken ki is végeznék. Ehhez kell a helytartó hozzájárulása. Ezért mennek reggel mindjárt Pilátushoz. Sürgős a dolog, mert aznap este kezdődik a nagy ünnep, a páska, és ők szeretnének nyugodtan ünnepelni. Ennek érdekében nem lépik át a pogány ember küszöbét, mert akkor vallásilag tisztátalanokká lennének. Öljük meg minél előbb Jézust, hogy utána áhítatosan ünnepelhessünk! Pusztítsuk el az Ártatlan Isten Bárányát, hogy ünnepélyesen megehessük a páskabárányt! Közben pedig ügyeljünk nagyon az előírások megtartására! Erre mondta Jézus: fényesre tisztítjátok a tál külsejét, de belül rothad benne valami. Nem ismerős ez: a családi összejövetelre szépen felöltözünk, eltüntetjük a gyanús könyveket és üvegeket, kioktatjuk a gyerekeket, szépen mosolygunk, s amikor elmentek a vendégek, gyilkos megjegyzések, gonosz rágalmak hangzanak el. De vajon nem jobb így kulturáltan leplezni a bennünk levő szennyet? Csak kellemesebb így az együttélés, mintha nyersen az lenne a szánkon is, ami a szívünkben. Kellemesebb, de nem tisztább. Jézus azt akarja, hogy a szívünk tartalma változzék meg, s aztán legyen a szánkon, ami az Új Szívünkben van. És ne formai előírások megtartásától reméljünk bármi jót, miközben belül tele vagyunk tisztátalan gondolatokkal és vágyakkal, hanem az az indulat legyen bennünk, ami Krisztusban, és ez mutatkozzék meg a külső viselkedésben, beszédben is! Ezt csak Ő tudja megvalósítani életünkben, de Ő megtudja. Akarjuk - e ezt őszintén?"
9
Elisabeth / Re:Bibliai fogalmak
« Utolsó üzenet: írta Elisabeth Dátum 2017 December 12, 15:12:23 »
Agapé vagy Filio?

Szerintem az Újszövetség írói Lukácson kivül (aki valószinű prozelita) zsidók voltak. Héber és arám nyelven beszéltek. Nem gondolnám azt sem, hogy Jézus a háromszoros kérdését Péternek görögül tette volna fel. Ezért segíthet, ha bevonjuk a héber gondolkozást e kérdésben. A Septuagintát zsidók fordítottak görögre, így össze tudjuk hasonlítani az eredeti héber szöveggel. Ez segíthet e fogalmak értelmezésében.

Vannak kifejezések a héber nyelvben amelyeknek több jelentése is lehet. Hogyan legyen fordítva egy ilyen kifejezés? Általában így egy fordító a saját értelmezésére támszkodva fordít egy ilyen szót. Sajnos sokszor ilyenkor az eredeti értelmezést elhomályosítják. Ilyen a „Chesed” kifejezés is. A jóság, jóindulat és a kegyelem mellett szeretet is jelent. Ezt már az újfordításu Biblia figyelembe is vette.
Nézzük meg most a két kifejezést: Agapé és Filio jelentését a héber gondolkozásban.



Achab: Szeret, szeretet


Az Ószövetség görög fordításában az „Achab” kifejezést a Septuagintában az „Agapé“ szóval fordítják.

De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek – Ahab/Agapé engem, és megtartják parancsolataimat.

2Mose 20,6

Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek – Ahab/Agapé Isteneteket, az URat!
Józs 23,11


Chesed: Jóság, kegyelem, szeretet


Az Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában „filio“ szóval van fordítva.

Az újfordítású Bibliában is van ahol a „Chesed“ kifejezést „szeretet“ szóval fordítják:

Mert szereteted – Chesed/Filio az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

Zsolt. 108:5.

Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted - Chesed/Filio, ne hagyd el kezed alkotásait!
Zsolt. 138:8.

Ezekben az esetekben Isten szeretete a „Chesed/Filio”, míg az ember szeretete Isten iránt az „Ahab/Agapé”

A héber gondolkozásban a „Chesed/Filio” az Isteni szeretet jelenti, amit magyarban többször a kegyelem szóval fordítanak.   
10
Dicsőítsük Istent! / Re:Advent
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2017 December 12, 08:04:41 »
Kárász Izabella:
Az Ige: igazság


Simeonnal, Annával várok én,
Adventeknek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül...

Mert igazsággá lesz minden ígéret,
Az Örök Ige igazság: testté lesz,
Amit Isten ígér: igaz,
Bánatra jő vigasz,
Mindig is az...

Amíg az Ige igazsággá nem lesz,
Amíg eggyé lesz bennem vég s a kezdet,
Advent után; karácsonyom,
Krisztus Királyt megláthatom,
Magasztalom...

Simeonnal, Annával várok én
Adventeknek magasztos idején
Amíg szívemben csend ül,
És az ígéret csendül:
Beteljesül!

(forrás: Kárász I.: Fényből fényességet)
Oldalak: [1] 2 3 ... 10