-
Egy test,
egyik kezével könnyeket töröl,
másik kezével sebeket kötöz,
a harmadikkal utat épít szívektől-szívekig.
Mind dolgozik!
Egy test,
Egyik szájával gyermeket tanít,
másik szájával szenvedőt vígasztal,
a harmadikkal békít, a negyedikkel szegények
szívének hirdettetik az evangélium.
Egy test,
idáig érzem, ha egy tagja fáj,valahol messze...
túl a tengeren, és ha szenvedek , szenved mind velem.
Megerősödik, ha erős vagyok.
Parányi tag a csodálatos testben,
hadd énekeljek arról boldogan,milyen kicsivé válnak
együtt vállalt bajok,
milyen naggyá, együtt az örömök.
Eltűnnek a határok, ez a csoda örök,
szent és határtalan!
Örülj parányi tag a nagy titoknak:
Egy test, sok tagja van!
-
MÉLYSÉGBEN..
Mélységben, hol vigasz nem derít,
vigasztaljon örök hűséged!
Éjszakámban, ha elhagy a hit,
ne hagyjon el kegyelmességed!
Uton, melyen senki sincs velem,
s imádságra nehéz szót lelnem,
csak sötétség kísér, félelem:
ínségemben Te találj meg engem!!
Ha megfogni nem bírom kezed,
Te ragadd meg, Uram az enyémet!
Fogadd irgalmadba lelkemet,
s boldog célba utam Te vezéreld!!
(Justus Delbück után németből)
-
MONDD EL JÉZUSNAK!!
(Otto Bopp után németből)
Jézusnak mondd el fájdalmadat,
ha roskad a vállad a terhek alatt,
ha szíved bánattól, gondtól nehéz,
ha napról napra több a szenvedés,
mondd el Jézusnak!
Jézusnak mondd el! Hogy bú-baj között
szíved békét leljen és örömöt!
Amitől félsz, remegsz, Őhozzá vidd!!
Szíved legtitkosabb félelmeit
mondd el Jézusnak!
Jézusnak mondd el! Ha így tettem én,
váratlan segítség indul felém.
Amikor az út már-már éjbe veszett,
Ő, a Magasságos, kivezetett.
Mondd el Jézusnak!!!
:angel:
-
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott,éppen ahol az életem
próbás,nehéz volt,sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted,soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve,a legnehezebb
úton,legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb inségben?"
Az Úr kézenfogott,s szemembe nézett:
"Gyermekem,sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
-
Uram Király!Kihez nem vagyok méltó,
kitől elválasztanak bűneim,
kitől szelíden hallom hívását,
bizton futok eléje!
Ki vagyok én?
Mit is adhatnék?
Senki vagyok,és nincs mit adhatnék.
Fogadd el szolgálatom,
fogadd el lényem,mit formáltál.
Kegyelmed kiált hozzám,és szereteted.
Nem hasonlítható hangod semmihez sem.
Elfogadom kegyelmed,éhezem szereteted.
Köszönöm Uram,hogy veled lehetek.
-
Megelégszem sorsommal, amit szerető Istenem juttat
nekem. Nem kell a gazdagság bősége. Megköszönöm a kis
adományokat is, hisz arra sem vagyok méltó.
Bizony az Úristen semmivel sem tartozik nekem, és ha
ad is valamit, azzal szeretetét mutatja meg irántam.
Rászolgálni semmire sem tudok, hiszen amit teszek, az
csupán kötelességem. Még ha oly jónak is látszik
cselekedetem, semmi igazat nem művelek. Az ember olyan
türelmetlen, olyan hamar elszomorodik, hogyha a
szerető Isten nem ajándékozza meg túláradóan. Nem
táplált és öltöztetett-e bennünket oly sokáig ingyen?
És nem akar-e majdan dicsőségébe felemelni? Elég
nekem, ha nem kell éhesen nyugovóra térnem.
(Bach: 84. kantáta, 1-2. tétel)
:pityereg:
-
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma örülni
fogok: mire jó szomorúnak lenni, mire jó?
Miért fúj a gonosz szél?
Miért kell ma keseregnem a holnap miatt?
Talán a holnap jó, talán a holnap világos.
Talán holnap még sütni fog a nap és nem lesz okom a
szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól.
De ma, ma örülni fogok; és minden keserű napnak azt fogom
mondani: Holnaptól leszek szomorú. Ma nem.
(Egy gettóban talált gyermekvers, 1941)
-
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS,LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Ha elkerülnek gondok,bánatok
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek,s az öröm ködbe vész
Ha a sziv vérzik,a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!
Inkább sikoltanék,Atyám ne,ne!
Mért kell ennek igy történie?
Szivem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sirva tesz fel kinzó kérdéseket,
Én Istenem,hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.
Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem hiven,igazán.
Kinban vergődő szivvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szivem attól nem lesz csendesebb.
Tanits meg hát szivből kiáltani
Ne csak szájjal,szivvel mondani:
Ahogy Te akarod,ne ahogy én
A békesség csak igy lesz az enyém.
Lehet az út tövises,meredek,
Amerre vezetsz,bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add,hogy csupán Téged kivánjalak.
Legyen akaratod,ha a nap nevet,
Legyen akaratod,ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen,fogd meg kezem,fogadd el a szivem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek!Legyen a Te akaratod!
-
NE NYUGODJ BELE!
Ha azt látod,hogy lelki életed
örömhiányos,kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod,hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult,közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod,hogy egyházadban is
akad kór,s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod,hogy fáj e nép,e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt,bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!
Mert könyörögni,sirni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.
Füle Lajos
-
Jézus levele
Szeretném elmondani neked,milyen nagyon szeretlek,
Hogy érdekel a sorsod,és szeretném ha elbeszélgethetnénk.
Ma reggel,amikor felébredtél a csodálatos napfényben,mely betöltötte szobád,
Ott voltam az ágyad mellett,
Reméltem,hogy azt mondod nekem:
"JÓ REGGELT!"-de nem tetted.
Azt gondoltam, talán túl korán van még
És ezért nem vettél észre.
Próbáltam felhivni figyelmedet,
Amikor az ablakod kinyitottad sietve,
Friss levegővel csókoltam meg arcod.
Rád árasztottam a virágok édes és illatos szelencéjét,
A madarak csicsergésében szerelmi dalt énekeltem neked.
Te elmentél mellettem,siettél.
Később figyeltelek,amikor a barátaid társaságában voltál,
Nagyon jól elbeszélgettetek.
Ó,mennyire szerettem volna,ha velem is váltasz néhány szót,
Közelebb jöttem.
Reméltem,hogy mondasz nekem valamit,
De elmentél,és nem vettél észre.
Délután küldtem neked,friss megelevenitő esőt,
És rád mosolyogtam minden cseppjével.
Kiáltottalak mennydörgő hangon
Hátha-hátha meghallasz.
Azután festettem neked,egy csodálatos naplementét,
Majd minden csillagból rád tekintettem...
Remélve,hogy meglátsz,és te is ezt teszed.
De csalódtam...most is!
Éjjel amikor ágyban voltál,rád árasztottam a holdfényt
És ezzel emlékesztettelek arra,hogy nem felejtelek el.
Reméltem,hogy most elalvás előtt beszélgethetünk
Te egy szót sem szóltál hozzám.
Ez nagyon fájt nekem.
Mégis vigyázok rád és remélem,hogy holnap észreveszed jelenlétem.
De mindennap igy ment ez.
Folytattam kinyilatkoztatásom,hogy majd barátúl választasz
Én úgy viselnék rád gondot,mint senki más.
Szeretetem irántad mélyebb a tengernél,és magasabb az égnél.
Örök szeretettel szeretlek,ezért vagyok ilyen jó hozzád.
Azt szeretném,hogy együtt járjunk
Annyi mindent szeretnék veled közölni
A TE javadért kérlek válaszolj Nekem:
JÉZUS:AKI NAGYON SZERET TÉGED!
-
GYŐZELEM
A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat.
Ez a forrása minden külső és belső erőnek(2Kor.6,1-1O,Róma8,35-39).
Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak,ha tudatosan
mellőznek,és te mindezt alázatosan vállalod és Uradnak hálát adsz
minden sértésért és megaláztatásért,akkor
- az győzelem.
Ha a jót amit teszel vagy tenni akarsz,mások kigúnyolják,
ha vágyaid meghiúsulnak,ha a többiek pont azt teszik,ami neked nem tetszik,ha tanácsodat semmibe veszik,nézeteidet nevetségessé teszik,s te mindezt zúgolódás nélkül,türelemmel,szeretettel elfogadod,akkor
- az győzelem.
Ha neked minden étel jó,azért mindig hálás vagy,ha minden ruházattal,minden társasággal és életkörülménnyel,a magányossággal,mindennel ahogy Urad vezet,megelégedett vagy,akkor
- az győzelem.
Ha mások rosszkedvét,ingerültségét,panaszkodását,minden rendszertelenségét,pontatlanságát,amelyekről te nem tehetsz,mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled,akkor
- az győzelem.
Ha a körülötted lévők különcségét,lelki érzéketlenségét,saját hibáik iránti vakságád elnézed,ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy,amint azt Jézus Krisztus hordozta,akkor
- az győzelem.
Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat,sikereidet kiemelni,ha nem vágyol mások ajánlására,dicséretére,ha szeretsz ismeretlen maradni,hogy Krisztusban elrejtett életed legyen,akkor
- az győzelem.
-
138 Zsoltár
1.Dávidé.
Magasztallak,Uram,teljes szivemből,istenekkel szemben is csak rólad énekelek!
2.Leborulok szent templomodban,és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért,mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3.Amikor kiáltottam,meghallgattál engem,bátoritottál,lelkembe erőt öntöttél.
4.Téged magasztal,Uram,a föld minden királya,amikor meghallják szád mondásait.
5.Énekelni fogok az Úr útjairól,mert nagy az Úr dicsősége.
6.Bár fenséges az Úr,meglátja a megalázottat,és messziről megismeri a fennhéjázót.
7.Ha szorult helyzetben vagyok is,megtartod életemet.
Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet,
jobbod megsegit engem.
8.Az Úr javamra dönti el ügyemet.
Uram,örökké tart szereteted,
ne hagyd el kezed alkotásait!
-
Sírás és panaszkodás, aggódás, csüggedés, félelem és
szükség a keresztyének könnyes kenyere, mindazoké,
akik Krisztus jelét hordozzák.
Sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába.
Kereszt és korona, harc és jutalom egymást követik.
Minden órában éri a keresztyént kín és ellenséges
támadás, de vigasztalást nyer Krisztus sebeiben.
Jézust követem, nem hagyom el őt soha. Jó s
balsorsban, sem életben, sem halálban. Keresztjét
átölelve áldom az értem szenvedőt. Én Krisztust
követem, nem hagyom el őt soha.
Maradj hű, hisz minden kín megenyhül nemsokára. Zápor
után jő az áldás, és a felhők elvonulnak. Légy
kitartó, ó légy hű.
Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden
végzése. Ha ő vezérli életem, szívemben csend és béke.
Ő az enyém. Gond, baj, ha ér, meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen. (Bach: 12. kantáta)
-
Reményik Sándor
NE ITÉLJ!
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisímulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
-
Ne kívánd,hogy dicsérjenek,
röstelld nagyon ha megcsodálnak!
Méltatlanabb sohsem volt nálad,
s ha már az ÚR jót tett veled,
öltözeted legyen-alázat.
/Füle Lajos/ :angel:
-
LEHETETLEN
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...
Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
Bódás János
-
Füle Lajos: Siessetek, hamar lejár!
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Ha elkésel, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Lezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát.
-
Róma 14: 9-13
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
Reményik Sándor:
Azt mondják
Weress Margitnak
Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.
- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet.
- Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.
- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.
-
Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:
Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
-
Élni csak így lehet, - közel az Úrhoz
s itt maradni végleg: Ez az Élet!
Oly közel a menny!
Csak egy szívdobbanásnyira!
Megszentelt lett az a szív,
mely a Lélek temploma.
Ott a hit jó illata
mint üde rózsabimbó
kibomol, s mindenkit aki hallja
átkarol Isten
végtelen hatalma.
Őt megszentelni csak így lehet:
szelíden, levetett sarukkal,
mély áhítattal
ahogy kimondod
a legdrágább nevet:
JÉZUS KRISZTUS
Kit a legjobban szeretsz,
Lelkével itatta át szomjas szívedet.
Azóta meghitt csendje,
békéje, nyugalma,
súlya, hatalma van
ajkadon szent nevének:
JÉZUS KRISZTUS
Megváltód lett Ő, mióta tudod
mennyire szeret,
hogy érted is állt a kereszt
hol szent vérét ontotta,
és Lelkét adta neked,
Ne félj!
Ő megmondta,
nem hagy el soha.
Bárhol jársz Ő elkísér
mert Ő már neked
Urad és Istened
Ki a legjobban szeret,
mindenek felett:
JÉZUS KRISZTUS
Ámen!
-
Én vagyok, ne féljetek
Ha vihar tombol életünk tengerén,
Az éjszaka sötét, kialszik a fénye.
A remény elhagyott, szívünk is remeg,
Az Úr így szólt: Én vagyok, ne féljetek.
Mikor vakvágányra csúszik életünk,
Balgán azt hisszük, hogy nem törődik velünk.
Akkor is ott lépdel a habok felett,
Csak ennyit mond: Én vagyok,ne féljetek.
Ha nehéz az élet, bánat, gond, bajok
Meggyötrik a lelkünk, hitünk is inog.
Ő karjába vesz, hordoz, mint kisgyermeket,
Szava gyógyír: Én vagyok,ne féljetek.
És mikor életünk a végéhez ér,
Mielőtt lehullana, mint sárgult falevél,
Szava átzúg a halálon: Jöjjetek,
A túlsó partra viszlek, ne féljetek.
-
Amióta.
Amióta az embernek nem kell Isten irányítása,
hanem maga dönti el,kit követ,
azóta nagyon "eredményes" vezetői vannak.
Sikerült nekik
a szeretetet gyűlöletté,
az irgalmat kegyetlenséggé,
a hitet csalódássá,
az igazságot hazugsággá,
a bizakodást szorongássá,
virágzó tájakat pusztasággá,
országokat és világrészeket
tömegsírrá változtatniuk.
Tamás Jenő
-
MOSOLYOD...
Mely szivbol fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerul penzbe,
Megis sokat er testvered szemeben.
Gazdagitja azt,aki kapja
S nem lesz szegenyebb az sem aki adja.
Pillanatig tart csupan,
De orok nyomot hagy maga utan.
Senki sem oly gazdag
Hogy nelkulozni tudna,
Es senki sem oly szegeny
Hogy meg nem erdemelne.
Az igazi baratsag lathato jele,
Hintsd be a vilagot egeszen vele.
Mosolyod:nyugalom a megfaradottnak,
Batorsag a csuggedonek,
Vigasztalas a szomorkodonak.
Mosolyod ertekes,nagyon nagy jo,
De semmiert meg nem vasarolhato.
Kolcsonozni nem lehet,ellopni sem,
Mert csak abban a percben van erteke,
Amelyben arcodon megjelen.
Es,ha ezutan olyannal talalkozol
Aki nem sugarozza a vart mosolyt,
Legy nagylelku,s a magadet add,
Mert senkinek sincs nagyobb szuksege mosolyra,
Mint annak,aki azt masnak adni nem tudja.
Janos-Pal papa irasa
-
MAI KYRIE
"Bizonyara keresztyenne lennek,
ha egy keresztyen a nap mind a
24 orajaban keresztyen lenne."
Mahatma Gandhi
Volt Bibliad,Ujtestamentumod.
Hiveidnek is olvastal belole.
Elolvastad,kik a boldogok.
Es szeretted a Megfeszitett kepet,
a rola szivbol szolo eneket.
Keresztyen megse lettel.o Mahatma,
mert nem talaltal
24 oras keresztyeneket.
Csak felemasakat,
vagy alszent kizsakmanyolokat,
Mesteruk szavat meghazudtolokat.
S talan eppen te,a pogany,szerettel,
ahogyan Jezus Krisztus szeretett...
Szavad sziven talal,
mint teged a gyilkos golyo.
Hisz ezer meg ezer
szem kerdi ma is,
amit a tied kerdezett:
hol,merre latni
24 oras keresztyeneket,
egeszeket,nem felemasakat?!
S szivembol a Kyrie felszakad:
Uram,irgalmazz!
Krisztus, irgalmazz!
Barhova rendelsz,es barmit tegyek,
csak arra adj erot,hogy en is
24 oras keresztyen legyek!
Turmezei Erzsebet
-
AZ ELET HIMNUSZA
Az Elet egyetlen esely-vedd komolyan
Az Elet szepseg-csodald meg,
Az Elet boldogsag-izleld meg,
Az Elet alom-tedd valosagga,
Az Elet kihivas-fogadd el,
Az Elet kotelesseg-teljesitsd,
Az Elet jatek-jatszd,
Az Elet ertek-vigyazz ra,
Az Elet vagyon-hasznald fel,
Az Elet szeretet-add at magad,
Az Elet titok-fejtsd meg,
Az Elet igeret-teljesitsd,
Az Elet szomorusag-gyozd le,
Az Elet dal-enekeld,
Az Elet kuzdelem-harcold meg,
Az Elet kaland-vallald,
Az Elet jutalom-erdemeld ki,
Az Elet elet-eljed!
-
Reviczky Gyula
Imakönyvem..
Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre fümet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem... Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel,
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjuságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Tûrtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém.
-
Balassi Bálint
Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem
Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem,
Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,
Hallgasd meg már sok imádságimot uram énnékem,
Ne feledkezzél teljességgel így el én felőlem,
Bizonyos reménységem
Segéll, most ideje, légy jelen nékem!
Én reám most mert nagy sokan támadtak,
Olyanok, kik veled semmit nem gondolnak,
Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak,
Én penig segítségül csak téged egyedül várlak,
Im majdan elfogyatnak,
Ha elhadsz és torkokban vetsz azoknak.
Én életemet, uram, te támogatod,
Búal borult lelkemet megvigasztalod,
Ellenségimnek az kölcsönt te bővön megadod;
Igazságoddal az álnok szüveket is megrontod,
S nyilván megbizonyítod,
Hogy segélli az hív embert jobb karod.
Te néked akkor hálát adok örömmel,
ÉÁldozom szüvem szerént szép dicsérettel,
Az te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,
Mint te teremtetted ember járhatok bátor szível,
Dicsérlek énekekkel,
Hogy veszteket láthattam két szememmel
Ámen!
-
A SZERETET
Milyen egyszerű de hatalmas szó, szeretet,
Melyről költők írtak szép verseket.
Szeretni tudni nagyon nagy dolog,
Mert elfedezi az oly sok és nagy bánatot.
Elfedi a csúfos szegénységet,
Gátat vet az öntelt büszkeségnek.
Nem rója fel a gonoszt senkinek,
Segít hordozni a fájó nehéz terheket.
A szeretet tartja őssze a világot,
Mégis ő az aki szerzi a barátot.
A szeretetet csak az nem ismeri,
Aki a gonoszt, azaz a sátánt szereti.
Pedig meghallani őt olyan egyszerü,
Ahol jelen van ott van boldogság és derü.
Letörli az arcról a fájó könnyeket,
Keserüség helyett szerez boldog perceket.
Erről tanít isten szent Ígéje,
Általa van a szívnek boldog békéje.
Gábor
-
Tiszteleten jártam.
Csendes erdő lágy ölén sátortemplom áll,
E csendességben, sok-sok fohász száll.
Kicsik, fiatalok, öregek megpihenni jöttek,
Hogy új erőt is, egyben Tőle kérjenek.
Sok felszabadult csillogó szemű ember,
Boldogok, mert a nagy orvos, most rendel.
Fogadónapot tart Ő, részünkre ma,
Nincs oly probléma, melyre gyógyír ne volna.
Ma is szólt csendes szava, a Szent Ige,
És a lényeg, jelen van az ő Szent Lelke.
Minden szívet megvizsgál, kicsit és nagyot,
Sok keserűséget törölve ad boldogságot.
Ó, mi nagy öröm látni azt, szerető Isten,
Amint fáradt néped, nálad boldogan pihen.
Megnyugszik a lélek, s vele a fáradt kéz,
Hittel, reménnyel töltődve újra tettre kész.
Csendes erdő lágy ölén dicséret csendül,
Bánatos szívekben most boldogság, s derű.
Elhangzott az Ige, és minden üzenete,
„Ragyogjon fel célul, a Golgota fénye”.
Kadarkút. 1994. 08. 21.
Cseh Gábor
-
ERDEI SÉTA.
Csendes nyári erdőben sétálgatva,
Szívemben Teremtőmhöz fordulva.
Elnézegetni a remekül teremtett művet,
Mely felvidítja a fáradt testet, lelket.
Gyermekien megcsodálni, a selymes füvet
Egy, madarat és a tova suhanó őzet.
A fejem felett levő madárkórus énekét,
Teremtőnek hódoló lágy csicsergését.
Milyen csodálatos nyugalom, békesség,
Istenem, ezért legyen tied a dicsőség.
Mert életek támadnak, életek múlnak,
Eleget téve az alkotó akaratnak.
Atyám, kérlek engedd, szemlélhessem műved,
Hódolattal dicsérni, csodát tevő tehetséged.
Amikor e világnak támadásától elgyötörten,
Megpihenni vágyom a madárdaltól zengő erdődben.
Cseh Gábor
-
Add tovább!
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy - egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább,
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikban.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád
Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak,
Még mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.
-
HITTEM, HISZEK, és HINNI FOGOK
Egy szép, csendes vasárnap délután,
Kezembe vettem kopott Bibliám, tankönyvemet,
S elindultam vele az iskolába, félve, remegve…
Ez iskolában JÉZUS a tanár,
Minden tanulót szeretettel vár.
Ide igyekeztem én elébe,
Szívdobogva, lelkemben félve…
S mint kis diák az óra előtt,
Szorongva ültem a Tanár Úr előtt.
Szinte remegtem: jaj, felelni kell,
És nem készültem a leckémmel el…
A Mester szólt, kezdődött az óra,
És rám nézett a „rossz tanulóra".
Mindjárt tudta nincs valami rendben,
Szeme mélyen belátott szívembe.
Aztán szelíden beszélni kezdett.
Hozzám hajolva, halkan kérdezett.
-Tantárgy a HIT! Ebből felelj fiam!
Sírni kezdtem, felelni nem tudtam.
A Mester csak várt, míg én zokogtam,
HIT tantárgyból készületlen voltam.
-De felelnem kell, bárhogy remegek
S zokogás közben ragozni kezdek..
Én hittem, ez nem volt olyan régen
Sok nyomorúság volt az osztályrészem.
Harcok, küzdelmek közt is volt erő,
S ezzel hittem, de ez már elmúlt idő.
Én hiszek most is, de hitem gyenge,
Elfogyott az erő harcos szívembe.
Áll még a Kereszt, most is a hegyen,
De becsap a világ, s ez a jelen.
A nádszál hitem, ha meg is inog,
Én Uram, Tebenned hinni fogok.
Mert tudom, egykor országod eljő
Hol nékem részem lesz jövő idő.
Tudom, rossz vagyok, ennyit tanultam
Meg ne bukjak, könyörülj meg rajtam.
-Uram Benned – röviden ragozok:
Én hittem, hiszek, s hinni fogok!
A Tanár a Mester, törlé könnyem,
S kézbe veszi élet-osztálykönyvem.
Vérével ilyen számjegyet beírt:
„Legyen neked a hited szerint!"
-
Jézus... Nincs e Névnél drágább kincs,
E Névtől lehull minden bűnbilincs.
Megszabadít minden bűntől, megvált...
Ha hiszel benne a halál sem árt!
Jézus...E hőn szeretett drága Név,
Bánatot, fájdalmat, bút oszlat szét.
Nem érhet akkor semmi baj, veszély,
Ha e csodás Név a szívedben él!
Jézus nevére meghajol minden térd,
Ez áldott Név a sátántól megvéd...
Teljes szívből hódolj e Névnek... szeresd!
Míg e földön jársz, csak Jézust kövesd!
Ha keskeny is, és göröngyös az út,
Ki Jézus nevét hívja... célba jut.
Ki e Név hatalmát erejét hiszi,
A keresztjét is vidáman viszi.
Nem érez fájdalmat, gondot az
Ki e Névbe vetett bizalmat,
Nem takarja bánatfelhő az eget,
Mert ott látja ragyogni e Szent Nevet.
E Név világosság a sötétben,
Ez ad erőt a kísértésben.
Elhozza az égi béke nyugalmát
És megnyitja a mennynek ajtaját!
-
Zsolt 139.
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
-
Túrmezei Erzsébet: Isten műhelyében
Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.
Látni, hogy íme, szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.
Tudni, hogy kemény,
ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most se késő.
Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat
odaadni értem és odaadni másért:
egy megtörésért, hozzáfordulásért.
Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborba.
Igen, csodálom Őt. Csak Őt csodálom.
-
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
Jelenések 2:10c
Légy hű mindhalálig...
Isten az, ki megalkotott,
Ő számolja éveid.
Ő tart meg akkor is,
Ha tükörbe nézve
Meglátod ősz hajad,
S arcod ráncait.
De addig is...
Kezedbe forgathatsz rengeteg könyvet,
Mégis legfontosabb legyen Bibliád.
Láthatsz tájakat szebbnél- szebbet,
De lásd meg bennük a világ alkotóját.
Utazhatsz folyón, tengeren,
Óceán tükrét szelheti hajód,
De láss túl a vizeken, s ne feledd,
Hogy nem vagy más a földön, csak utazó.
Beszélhetsz szépen és ékesen,
Ismerhetsz idegen nyelveket,
De a legszebb nyelv, ha tolmácsolhatod
Az Istentől kapott üzenetet.
Kezet foghatsz sok emberrel,
Kiket talán nem is ismersz,
De akkor leszel a legboldogabb,
Ha megmentésükben Isten eszköze lehetsz.
Ne bánd, ha üldöznek.
Ne fájjon, ha nem szeretnek.
Légy boldog, ha Krisztusért
Mindent kárnak és szemétnek ítélhetsz.
Tudod, hogy kinek tartozol,
Aki "megragadott" és "rászedett".
Soha ne panaszkodj, hanem
Alázatosan hajtsd le fejedet.
Mert Ő, kinek neve SZERETET,
-Ha mindhalálig hű maradsz-
Segít hordozni keresztedet.
-
Tóth Magdolna:
Isten eszközei
Isten kezében mi eszközök vagyunk
Hűségesen szolgálni Őt feladatunk
Ha erőnk elfogyna a harcok közepette
Õ bőven ad nekünk, ahogy mindig tette.
Ha útközben talpunkat hasítják tövisek
Ha ellenünk megannyi mérges nyilat lőnek
A méreg nem hathat lelki életünkre
Mert annak hatását Jézus elszenvedte.
Örülne, ha lennénk sötétségben fények
Keze alatt formálható agyagedények
Olyan eszközök, kikért nem hiába
Halt meg a kereszten, s lett Isten Báránya.
-
Nem ejt hibát!
Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád…
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem…
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át…
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.
És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet…
minden elfáradt sóvárgásom
békében kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.
Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!
"Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Ézs 55,8-9
-
Akik szeretik a veseket itt mp3-ban is találnak.
http://versek.extra.hu/
-
Hit
Hogy mit jelent a Hit neked,
nem tudhatom, s nem kérdezem.
Lehet, hogy kőtemplomot szirteken,
mire ha ránézel lábad megremeg,
vagy sárga, s zöld fényben játszó ablaküveget.
Nekem a Hit arany sugár,
napfényben úszó búzakalász,
virág a réten, pacsirtaszó,
s mind hálát zeng a Úrnak
hiszen az Ő ege alatt élni jó!
Miért kék az ég, s miért oly zöld a fű?
A kék Hűséget, a zöld Reményt jelent,
s nekem talán Áldást teremt.
Fedoszov Oleg
-
Drága Mária.
Köszönjük az oldalt én nagyon örülök neki,már régóta kerestem ehhez hasonlót.
Dicsőség az Úrnak.Szeretettel.Zsóka. :fel:
-
Szeretni
Fejszés András
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért
Ez a vers ma nagyon "megtalált" a szívem szakad meg,de tudom erőm támaszom Jézus.Ő nem hagyja,hogy a keserűség a bánat elemésszen minket.Ámen.
-
Szép ez a vers zsóka.
-
Antalfy István: Köszönöm
Te adtál nekem életet,
Te adtál nekem szép hitet,
Te adtál lelket énnekem,
Hogy legyen szép az életem.
Köszönöm mind az éveket,
köszönöm ezt a szép hitet,
adj békés öregkort nekem,
hogy ne bánjam meg életem.
-
Ne akarj a kereszteden könnyíteni!
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
-sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.
Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terhet cipel?
Amikor indult,erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt.Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz öröksége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik.Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját,és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy.Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig
Soká eltöpreng még bajon hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt Isten maga helyezte.
Siet örömmel.Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag,tündököl.
Hőség tikkasztja.Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna,mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb,ha belőle lefűrészelek"
-mondja magában.
"De jó,hogy megtettem!
Sokkal könnyebb"-sóhajt elégedetten.
Siet tovább.Minjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó,már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján,hídra mégsem lel.
De hírtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!"-kiált kétségbe esetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép,de reccsen
lába alatt. "Jaj Istenem elvesztem!
Uram segíts!" Így sikolt és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
"Megváltó Uram,köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
-
Loyolai Szt. Ignác:
ÖNFELAJÁNLÁS
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden gazdagság enyém,
más semmi nem kell.
-
GDL46! Kedves ez a vers, köszi.
-
Építeni
Építeni lehet
a kősziklára is
meg a fövenyre is,
viskót vagy palotát,
életet vagy halált.
Vannak,kik balgamód
egész életüket
-múltat,jelent,jövőt-fövenyre építik.
Vannak,kiknél csupán
pár melléképület,
pédául a szabadídő kerül oda
Egészen bölcsek és
bolondok közt akad
sok fél-bölcs,fél-bolond.
Hát te melyik lehetsz?
Hát én melyik vagyok?
Sürgős a felelet:
jöhetnek árvízek,
pusztísztó viharok?!
A Kősziklán
.....és eljött az árvíz.
és fújtak a szelek....
Bele-belerendült a házam
s nem dőlt össze! A kősziklán van
Füle Lajos
-
Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek;
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak;
hogy összekössek, ahol széthúzás van;
hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik; hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem
- nem arra, hogy megvigasztaljanak,
hanem, hogy én vigasztaljak;
- nem arra, hogy szeressenek,
hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Assisi Ferenc imája
-
A legnagyobb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, reményvesztett,
Csendben viselni a keresztet.
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny életit.
Kezed letenni az öledbe
S hagyni, hogy más gondodat viselje.
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyengül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz – nincs kedved, sem erőd.
Ó, Lélek! Ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt!
Nézz fel a magasba, hívd Istenedet:
Uram, segíts – bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szerezhetsz,
Mikor verejtékig hajszoltad magad,
S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak.
Ó Lélek! Ne csüggedj. Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, megbocsátok az ellenem vétőknek.
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol! Csak egymást gyilkolják,
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt, Istenem, mi Atyánk?
Ó Lélek! Ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Támad lelkünket kikérve a gonosz!
Uram! Ments meg a kísértőtől!
Ments meg a gonosztól!
Ámen.
Ismeretlen szerzőtől :ima01:
-
Bátorítás!
" olykor mi bátorítjuk barátainkat, néha pedig nekünk van szükségünk az ő bátorításukra.
A bátorítás megkönyíti utazásunkat az élet csataterén. Éljünk minél gyakrabban a bátorítás képességével, és fogadjuk el mi is mások bátorítását.
- A bátorítás egy új utazás szíve.
- A bátorítás azonnali mosolygyártó.
- A bátorítás egy ragyogó hit-adományozó.
- A bátorítás elmondja nekünk, hogyan kommunikáljunk a szomorú világgal.
Ragad meg Jézus szeretetét, és hordozd fényét, mert az soha el nem múlik.
Ámen:)
-
Isten veled van!
Ne álmodozz olyanról, ki nem lehet a tied,
Hiszen ha így teszel, megszakad a szíved!
Néha egy-egy óra meglepően hosszú,
De ezek után egyre édesebb a bosszú.
Sose gondolj arra, hogy nem érdemes élned,
Hisz mindig van valami, mit érdemes remélned!
Soha ne sírj azért, ki nem lehet a tiéd,
Bele kell törődnöd, másnak szánta az Ég!
Ha az életednek tényleg nincs értelme,
Egy dolog segíthet: Isten szeretete.
Gondolj mindig arra, hogy Ő szeret Téged,
Ő az, kiért tényleg érdemes élned!
Ha könnyekkel küzdesz, Ő mindig meghallgat,
Ő az, aki Téged soha el nem hagyhat!
Örülj az életnek, ameddig csak lehet,
Még ha a sors néha kegyetlen is Veled!
Csak egy dolgot kell, hogy megjegyezz:
Ott van Veled Isten, aki nagyon szeret!
-
Georges Chopieney : Lét
Képzeljetek el egy messzi, titkos kertet,
és a kertnek távol-mélyén
a legismeretlenebb rózsát,
amely valaha virágzott,
anélkül, hogy valaki is tudott volna róla.
Hinnétek-e, hogy ez a rózsa
megváltoztatta a föld színét?
És mégis:
mindent átalakított,
egyedül azáltal, hogy
szeretetének csendjében engedte,
hogy Isten rózsa-terve megvalósuljon. :rozsa:
-
Örök szabadság!
Telve a föld, bűnnel, bajjal,
szenvedéssel, könnyes jajjal.
A bűn: egyre jobban tombol,
ember által pusztít, rombol.
Emberek: eszméljünk végre,
Sátán vezet minket félre?
Ő visz minket bűnbe, bajba,
célja az, hogy kapjunk hajba.
Gyűlöletre sarkal minket,
így keseríti szívünket.
Akkor örvend, ha verekszünk,
mert úgy kedvére cselekszünk.
Nem bírja a szépet, rendet,
fejtetőre állít minket.
Szereti a zajt, a lármát,
megzavarja alvók álmát.
Minden rosszban élen halad,
egy ember sem legyen szabad.
Tudja: kárhozat lesz része,
akit csak tud, sodor vészbe.
Hála ma még ragyog a fény,
lakott földünk minden helyén.
Jézus szabadságot hozott,
minden rabot feloldozott!
Legyőzött fél már a Sátán,
bátorodjunk veszte láttán,
Örvendejen hát szívünk, lelkünk,
Jézus maga szolgál bennünk!
Atyánkhoz szálljon fel hálánk,
Nála: öröm, béke vár ránk.
Csodásfényű új világban,
élünk örök szabadságban!
Pecznyík Pál
-
-Gyurkovics Tibor:
-Karácsony!
-Egy bizonyos idő után
-akárhány karácsonyfát láthatsz,
-mindig csak egyet látsz
-s a többi látszat.
-A többi öröm másé, idegen,
-vagy elrabolt öröm,
-Jézus Krisztus hozzánk
-csak egyszer jön.
-Csak egyszer száll le az angyal
-kitárt fehér szárnnyal
-és hozza le a békességet,
-egyszer jön Boldizsár a mirrhával.
-És többé nincsen békességünk,
-nincs Máriánk, se szalmánk,
-de erre az egy éjre
-mindig emlékszünk.
-És ott is gondolnak ránk.
-
Saját vers.
Kincs a szívemben
Szívembe zárlak Uram,
A legdrágább kincsem te vagy Atyám.
Szeretlek,mióta csak ismerlek,
És soha nem akarom hogy elmúljon e szeretet.
Kincsem egyre fényesebb,
Te Uram itt vagy itt velem.
Ahogy egyre jobban ismerlek,
Egyre nagyobb a szeretet.
Szívembe levő fény,
Nő és változik a fénye.
Mert Te Uram itt vagy velem,
Itt közel és változtatod életem.
Növekszik a kincs bennem,
És vele együtt a vágyam is nő Uram.
Szeretlek téged,mert vezeted életem,
Hogy jutalmam legyen a mennyben,
És örök életem. :angel: :love:
-
Új verseim egyike.
Elragadtatástól a mennyegzőig
Egy réten áltam,de nem egyedül,
Barátom volt velem,hogy elszálljon a félelmem.
Mondta nekem,nézz fel,és ne félj,
Ott fenn ahová mi is megyünk,figyelj!
Láttam testvéreim elragadtatását,láttam,
Fehér gyönyörű ruhában szálltak fel.
Féltem és rettegtem,vajon én is felmegyek?
Barátom csitított,ne félj csak higgyen a szíved.
Hidd el az Úr téged is,szeret.
És hirtelen a mennyben álltam,
S láttam a nagy ünnepi asztalt.
Csodaszép volt és hatalmas nagy,
A teríték mind,mind színarany.
De nem sokáig csodálhattam e szép terítéket,
Angyalok gyorsan tovavittek.
Egy szép szobába,ami még az ünnepi helynél is szebb.
De nem volt idő a kábulatra,
Mire észbe kaptam már ünnepi ruhába, láttam magam.
Nem értettem,Én nem lehetek méltó!
Az Úr szeret,azt tudom.
De Én mint mennyaszony?!
Nem vagyok méltó erre Uram,
Tanulnom kell még,hiszen a tudásom még,
méltatlanul kevés Uram.
De az Úr rám nézett,
Lányom a Fiam vár téged.
Jó gyermek vagy és szelíd,
Megérdemled, hogy fiam menyasszonya légy. :angel2: :043:
-
Tégy a béke eszközévé…
Uram,
tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek;
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek.
Csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.
-
Ezt a verset, amit az idei karácsonyi készülődés napjaiban írtam, szeretném megosztani veletek.
Csendes éj
Ha itt a tél,
Minden álmom elvetél,
Megfagy nyomban.
Hó-nyomomban
Elhaló szívem
Nagyot dobban,
Levegő után kapkodok.
Fáj a hideg,
Dermeszt a szél.
Elhal minden ének,
Csupán a fagyos csend beszél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.
Jégvirág-csipke a tájon,
Fény nem hatol át
A homályon,
A Nap szürkeségre kél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.
Jégbe fagyott az élet,
A fagy mindent
Dermedtté tett.
Kósza álmok
Csúsznak a jégen.
A tél végignéz
Rajtam kimérten,
Arcomba havat szór a szél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.
-
Sziasztok!
Láttam, hogy többen megmutattátok sajhát verseiteket, én is bátorkodom megosztani veletek párat abból, amit én is úgy kaptam ajándékként :063:
Zuhanni vagy repülni?
Mind ott állunk, ugrásra várva,
Az életünk áldozva erre az ugrásra,
Szárnyatlanok és szárnyatöröttek,
Gyermekei az utolsó időknek.
Levetjük magunkat s zuhanunk éveken,
Érzéseken, embereken, helyeken át
Közelítve az örök halált.
De lassul a zuhanás, légüres a tér,
Testünkön megcsillan egy idegen vér,
Jézus tart a mélység felett,
És kiáltja a Te nevedet.
Eljött a pillanat, a lehetőség dönteni
Zuhanni tovább vagy inkább repülni?
Hallgatásod is választás!
Testedet egyre gyorsulva vonzza
Az örök halál gravitációja,
De most láthatod, hogy létezik más,
Hogyan döntesz? Tied a választás!!!
-
Gyermekek
Mily gyámoltalan az ember,
Ahogy az élettel játszik,
Szívében keservvel,
Mindig új világba vágyik.
Pedig csak egy gyermek,
Kit a lázadás tüze visz tovább,
Magának ássa a vermet,
S ajkával építi hantját.
De a gyermek is megnő egyszer,
S rádöbben hibáira,
Reménységre ébredhet az ember,
Ha Atyja bocsánatát szomjazza…
-
Érted…
Hozzád jöttem ma el!
Immánuel, Immanuel!
Ne félj többé!
Bennem a reménység örökké!
Életnek vizét tenyeremből adom,
Ingyen Tenéked,
Az Atya ölelését Neked rejti karom,
S reménységet, csak kérjed!
Nem érted a szómat?
A mustármag is túl nagy?
Hisz megmondatott ott fenn…
De Istennek nincs lehetetlen!
Kezem, lábam szegek járják át,
Mérhetelenül fáj és éget…
Csak Te ne érezd a bűn e fájdalmát,
Én vagyok a Bárány, ki meghal,
S meg kell tennem, Érted…
A sötétségben kihúnyt az Ő drága fénye,
S a keresztről lehullt az Ő szent vére.
A kereszt alatt állsz most,
Karnyújtásra Tőle…
Nyújtsd ki hát karod feléje!
Hisz Ő már megtette kétezer éve…
-
A Szentlélekhez
Szellem és hit nélkül dőzsölve vettem át
Egy gonosz világnak mérgező poharát...
Reményeim teljesen szertefoszlottak már,
Egy valamit vártam: gyere értem halál!
Téged Krisztus küldött, hogy megmentsél engem,
Lélektől és víztől újjá is születtem.
Egyet kérek Tőled, Isten drága Lelke:
Kérlek, hogy minden nap jöjj az életembe!
A.
-
Ez nem vers formájú dicsőítés, de nagyon igaz:
Túrmezei Erzsébet
Ma is!
Ma újra rád csodálkozom. Újra megérint toborzó szavad. Átzeng tovatűnt évszázadokon, ahogyan nem az erőseket, magabiztosakat hívogatod, csak a kicsiket, megterhelteket, gyengéket, fáradtakat.
Aki magának is teher, s már senkinek se kell, az kell neked.
Volt-e valaha kívüled vezér, aki így toborzott sereget?!
Századok szállnak. Vén Földünk forog. Letűnnek vezérek, diktátorok, ember alkotta rendszerek...
De Teneked ma is van sereged!
S ma újra rád csodálkozom.
Újra megérint fáradtakat és megterhelteket toborzó, hívó szavad.
Hisz így állhattam seregedbe én is, hogy boldogan szolgáljalak!
Századok szállnak, tűnő fellegek. De neked, élő Krisztus, láthatatlan Vezér,
Ma is van sereged!
-
Kincs a szívembe
Szívembe zárlak Uram,
A legdrágább kincsem Te vagy Atyám.
Szeretlek,mióta csak ismerlek,
És soha nem akarom,hogy elmúljon e szeretet.
Kincsem egyre fényesebb,
Te Uram itt vagy itt velem.
Ahogy egyre jobban ismerlek,
Egyre nagyobb a szeretet.
Szívembe levő fény,
Nő és változik a fénye.
Mert Te Uram itt vagy velem,
Itt közel és változtatod életem.
Növekszik a kincs bennem,
És vele együtt a vágyam is nő Uram.
Szeretlek téged,mert vezeted életem,
Hogy jutalmam legyen a mennyben,
És örök életem. :angel2:
-
Kedves testvérek. Egy verset szeretnék megosztani veletek:
Kicsit hosszú :08:
Szeretet ( élet vize )
Uram, téged hívlak jöjj el.
Uram, szívvel kérlek tölts be!
Uram eljött, s hívásomra felelt nekem:
Íme itt vagyok, s eljöttem gyermekem.
Szelíden s csendesen, egy kérdést tett fel nekem:
Mit kérsz, mivel töltselek be gyermekem?
Hangom elcsuklott, s csak csendben tudtam mondani:
Uram, szeretettel...
Szeretettel, amely másokhoz türelmes,
Szeretettel, amely másokhoz figyelmes.
Szeretettel, amely másokat nem bánt meg,
Szeretettel, hogy bennem, téged lássanak meg!
Ekkor már Isten kezeiben voltam, amely átölelt,
S szerető karjaiban rámnézve így felelt:
A szeretet tett és cselekedet.
A szeretetet én érlelem meg tebenned.
A szeretet magját, a szíved jó talajában helyeztem el,
A szeretet magját öntözöm, s nevelem élet vizemen.
Csak rajtad múlik, hogy miután kikel, mennyi vizet szívsz el.
Miután gyökeret ver, s szárba szökken, élet vizemen még mindig nevelem.
De csak rajtad múlik, hogy mennyi vizet szívsz el.
Miután szárba szökken, s ágai erősek, vizemet még mindig nem vontam meg tőled.
De ismét csak rajtad múlik, hogy élet vizemet nem tagadod-e meg.
S ha ágai erősek, rajta gyümölcsök jelennek meg!
Gyümölcsei, melyek ágain lesznek, ezek:
Öröm, önmegtartóztatás, jóság, hűség, békesség,
Szivesség, szelídség, türelem s szeretet!
Miután Isten elmondta nekem ezeket,
Könnyes szemmel, s tekintettel így feleltem:
Uram, mostmár értem!
Nehéz időkben belőled meríthetek.
Vized, amely el nem fogy, engem éltet s nevel!
Belőled eleget meríthetek, s gyümölcseim másokat felüdíthet.
Isten arcán mosoly jelent meg, s így felelt:
Mostmár érted gyermekem!
Karjait széttárta s letett,
S ahogy ment, hátrafordulva ezt mondta nekem:
Vedd az élet vizét ingyen!
Isten elment, de tudtam, hogy itt van velem.
Ölelő karjait még mindig magamon érzem.
Kérlek benneteket testvéreim:
Legyünk fák, amik mindig gyümölcsöt érlelnek!
Ámen!
-F.A.-
-
Találkoztam Istennel
Találkoztam Istennel
mikor a hidegben rámfagyott a félelem,
hogy egyszer így magam maradok,
s nem lesz majd, ki ölelő kart ád majd nekem.
Ott álltam, s jéggé meredt körülöttem
a pillanat. Minden más rohant,
szaladt... a fák, az ég fényévekre suhant,
zigóta-létté sűrűsödtem,
éreztem magányom,
ahogy megküzdve létemért
pihegve fekszek' szerető anyámon.
Szemem még összeforrva, de lelkem, tudatom
őrzi minden rezdülését az Isteni létnek,
mely kísért hosszú utamon. S megkísért
az önző vágy: élnem kell, szeretnem kell,
s halnom kell egyszer. Most már tudom:
Valakikért.
Ott találkoztam Istennel.
Ott a jeges szél morajában...,
ott súgta oda, felpörgetett mindent,
hogy érezzem: minden elfecsérelt pillanattal
Isten ellen vétkeztem.
Megfogta arcom, s könnyem csókolta,
a magány adomány. Éreznem kell, s értenem:
hogy fényt, s jót kapjak, elég volna
önzőnek lennem. Állítsam meg az időt,
ha oly szép mit kaptam, több mint valaha
vágytam, vagy akartam. Állítsam meg ott:
ahol a szépség úgy megfogott, hogy rögtön
el is dobtam volna akár mindent, ahol láttam
mellettem mosolyogni őt: az Istent.
Ekkor elcsitult a szél, s fákon a jégcsapok
cseppekben mesélni kezdték nekem
a napfényes holnapot. Sírni kezdett a hideg,
ahogy felengedett a fagy. Találkoztam Istennel
ott a téli fák alatt.
/Fátyol/
-
Névnapra
Isten szelíden NEVEDEN szólított,
Szolgálatára Téged is elhívott!
Hagyd, hogy formáljon mindhalálig,
Míg Krisztus benned láthatóvá válik.
Ha fájdalommal jár is a formálás,
Ne tiltakozz, ez az utad - nincs más!
Jézus szeret..., ölébe vesz..., vígasztal...
Legyen még sok áldott névnapod - Antal!
-
Anti, a Szeretet című verset, amit megosztottál velünk, te írtad? :05:
(Elnézést kérek, ha nagyon indiszkrét a kérdésem, nem kell válaszolj.)
-
Kedves Yeva! :05:
Köszönöm, hogy ide is betetted Lídia nagyszerű versét. :05:
A Szeretet verset én írtam. :08:
Isten áldjon meg!
-
Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erõ, gyõzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
-
Sziasztok. Egy újabb verset költöttem, fogadjátok szeretettel. :05:
Szeretet ( test és lélek harca )
Ültem szobámban csendesen, s gondolataim Isten dolgain repdestek.
Gondolataim, melyek szárnyra keltek, repültek, s célhoz értek.
Célhoz, melynek táblája volt, tábláján, ez a felirat volt: szeretet.
Döbbenten néztem, s gondolataim hevesebbek lettek:
Uram, ezt már tanítottad nekem!
Tanítottad, s meg is érlelted. Uram, mi baj van még velem?
S mikor ezt kérdeztem, egy csöndes hangra ébredtem:
Gyümölcseid megérleltem, de vadhajtáson, vadgyümölcs is termett.
Ennek gyümölcseit nem én érleltem, ezeket tested s büszkeséged növesztette.
S mikor hallottam ezeket, kétségbe esve ezt kérdeztem:
Uram, ez hogy történhetett?
Kétségbeesésemre, először egy ölelés adott feleletet,
majd ezek után, elmondta nekem a történteket.
Mikor élet vizemet magadhoz vetted, büszkeséged elöntötte a szíved.
Mikor növekedtél, s szárba szökkentél, valamiről megfeledkeztél.
Megfeledkeztél, hogy az élet vize tőlem folyik, s nem belőled árad!
S ezért könnyelműen néztél másra!
Bárcsak megértetted volna, s mércédet hozzám, s nem emberhez tetted volna.
Lábaim meginogtak, s elgyengülésemben a földre zuhantam.
Ajkaim megnyíltak, s szavaim bűnbánattal így hangzottak:
Uram...,Istenem..., becsaptam magam.
Csak körbe néztem, s másokhoz mértem magam.
Körbe néztem, s testvérem csírázásához hasonlítottam gyümölcseimet.
De fel nem néztem, s magamat nem hasonlítottam gyümölcseidhez!
Ekkor Isten jobbja felsegített, s rámnézve, csendesen, tanítani kezdett:
Ne feledd, hogy gyümölcseid nem a te érdemed!
Egyedül az élet vizemnek köszönheted!
Nem vetted s nyerted, hanem kaptad!
Legyen ezért mindig alázat rajtad!
Arra hívlak, hogy szereteted minnél inkább teljes legyen.
Arra hívlak, hogy úgy szeress, mint ahogy én szeretlek!
Ekkor csend lett, s a csendet megszakította a keserű felismerésem:
Uram, erre nem vagyok képes!
S mikor képtelenségem beismertem, büszkeségem alázatba emelkedett.
Alázatom, mely feljebb emelt, Isten szerető kezeibe helyezett el.
Kezeiben egy kérdést tettem fel, mely tudatlanságból, de szívből eredt:
Uram, képtelenségem jól ismered, mégis arra hívsz, hogy úgy szeressek, mint te!
Isten válaszát nem feledem, szívemhez szólóan eképpen felelt:
Amit megmondtam, arra törekedj! Tested, mely Lelked ellen tör, feszítsd meg!
Ne magadra, hanem rám nézz, s higgy bennem!
S ha hiszel, s rám nézel, mindenre képes leszel!
Ezek a szavak, mostantól szívemben élnek.
S ezekkel fekszem, ébredek, s élek!
Testvéreim, kérlek benneteket, legyünk azok, kik Isten erejével élnek!
Ámen
-F.A.-
-
Megújúlás
Sebeket ejt a véső és kalapács...
Zajos és fájdalmas az ostorcsapás...
Elkeseredik bennem szív és lélek...
Reményem meginog - és már félek.
Elhagytál volna... Uram és Mesterem?
Te voltál pedig egyetlen reményem.
Lehúznak a mélybe szenvedéseim,
Elfogy az öröm, gyötörnek kétségeim...
Kereslek szüntelen, fennhangon kiálltom:
Gyarló vagyok Uram és szabadításod várom.
Epekedve hívlak, kérlek, ne légy távol,
Reménykedve jövök...bocsánat nincs máshol.
Mindig várva-vársz Te, nem fogy el türelmed
Elfogyhatatlan, szereteted s kegyelmed...
Kezdőbetüim ha összeolvasom, Uram megértem,
Ezzel a próbával is formáltad jellemem...
Megújult szív... lélek... köszönöm, hogy élek!
-
Kedves Antee!
Tetszik a versed.Jo,hogy igy kitudod fejezni gondolataidat es ami benned zajlik.
Van mit elgondolkodni nekunk is a vers mondandojan.
Koszi szepen,hogy ezaltal is gazdagodhatunk.
Isten ajandeka,hogy ,ha valaki igy tud verset irni.Kivanom,hogy aldja meg ezt a kepesseged. :igen:
Szep napot tovabb Isten aldasaval :044:
Edit.
-
Köszönjük a verseket, nagyon tanulságosak.
Kövecske, ezt te írtad?
-
:08: igen... :pirul:
-
Nagyon gyönyörű ! :taps:
Írjatok még sok ilyet mindketten, sok erőt és áldást kívánok hozzá. :026:
-
Köszike, Évus... :2smitten:
De ez nekem nem mindig megy... csak ha Isten Szentlelke indit rá... :2angel:
Ha így lesz... ha valamit le kell írnom, akkor megigérem, hogy megteszem... :05:
Téged is áldjon az Úr gazdagon! :016:
Szeretettel:
Lídia, alias kövecske
-
Kovecske,ez tenyleg jo.
En is koszonom.
Huuu :allleesos:,micsoda tehetsegek vannak koztunk,de tenyleg.
Az Ur aldjon meg benneteket. :igen:
-
Köszike, Edit! :08:
Nagyon kedves vagy... :2smitten:
Téged is áldjon az Úr gazdagon! :016:
Szeretettel:
kövecske
-
Az Élet Vize
Körülölel az Élet,
Átfon a Szeretet,
Mely nem fojtogató
De a Világ hőségében árnyat adó.
Körbevesz a Békesség,
Patak indul szívemen és
Szivárványt ragyogva
Végigfut csendesen.
Éltető Víz az, mi kitölti
E cifra medreket,
Ez az, amely örökre megitatja
Szomjas lelkemet.
Jobb szomjaznod? Beteg!
Elveheted, ímé e Víz tied.
Az Úrtól halkan alácsepeg,
Csak tartsd ide te is száraz szívedet!
-
A csend lobog a szívemen…
A csend lobog a szívemen,
S szirmait hullatja rá a béke.
Mintha nem ismerném mi a gyötrelem,
Pedig gyakorta harcolok véle.
De fény csillan meg minden könnyemen,
S előtűnik Jézus tiszta lénye,
Végigsimít a szívemen,
S nem marad más, csak dicsősége.
A csend lobog a szívemen,
S fény gyúlik a sötétségben,
Sikítva tűnik a gyötrelem,
És én elmerülök e békességben.
-
Fogadjátok szeretettel. :088:
Miért, meddig s hogyan.
Szívem kérdésekkel van telve,
Kérdésekkel, melyet Istennek tennék fel.
Kérdések, melynek főgondolata,
A miért, a meddig, és a hogyan!
Szívemben ezek, már jó ideje fel vannak írva,
Tolla, mely ezeket írta, bizalmam hiánya, és keserűségem irányította.
Bizalmam hiánya, mely a miért kérdésemből eredt,
Isten kivoltát kérdőjelezte meg.
Keserűségem, mely könnyemet hullajtotta,
Félelem, s reménytelenség volt sugallata.
Nincs örömöm, nincs reményem Uram!
Szívem, s lelkem, egyaránt fel van dúlva!
Miért kell élnem bánatban, s könnyeimben fúlva?
Miért nem látok megoldást térdeimre hullva?
Gondolataim tovább futnak, s lelkemet nyugtatva eképpen szóltam:
Tarts ki, s nézz fel a holnapra!
Jönni fog még mosoly, az arcodra!
A miértet már nem hajszoltam,
S a holnapban lett bizodalmam.
A meddigben éltem, s bíztam a holnapban,
De várakozásom hamar keserűségbe fulladt.
A holnap, nem hozta meg az újat,
S reménytelenség keserűsége, újból könnyeket hullajt.
Meddig kell még, hogy várjak?
Meddig kell élnem, keserűségbe zárva?
Itt megálltam, s valamire vártam.
Álltam, Isten szavaira várva.
Szavait vártam, de semmit se hallottam,
S eszembe jutott igéje, melyben így szólt: Már megmondtam.
Ekkor már megértettem, hogy Isten már szólt, csak nem hallottam,
Bár fülem nyitott volt, de szívem, csukottan.
De szívem most nyitva van, s szavai nem talál csukott ajtókra!
Szavai, melyek szívembe hatoltak, ezek voltak:
Hol van hát hited, s bennem való bizalmad?
Hisz igémben megmondtam: Téged soha el nem hagylak!
Próbáid, s nehézségeid, a hitedről szólnak,
Hitedről, amit tudok, de kell hogy te is tudjad!
Könnyű a jóllakottnak hálát adva összetennie kezét,
De nehéz hálát adnia, kinek nincs hova lehajtania fejét.
Értékeld azt, amit már adtam, s elfogadtál,
S ne azt nézd, amit még nem kaptál!
Minden ami jó, az tőlem jön, s áldás,
Ezért légy mindig, minden körülmények között hálás!
S ahogy ezt hallottam, úgy megértettem e szavak súlyát,
hogy minden körülmények között, mindenért legyek hálás!
S aki a kicsin hű, annak több adatik,
De aki azon is hű, arra sok bizatik!
Uram! Az akarok lenni, aki hű azon, ami neki adatik!
Ámen
-F.A.-
-
Füle Lajos
NE NYUGODJ BELE!
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.
:2smitten:
-
Nagyon köszönöm a verseket, sok mondata nagyon időszerű állandóan, de most ez ütött szíven leginkább:
Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
-
Én is nagyon köszönöm... :2smitten:
Ami nekem nagyon "aktuális":
"S ahogy ezt hallottam, úgy megértettem e szavak súlyát,
hogy minden körülmények között, mindenért legyek hálás!"
Szeretettel:
kövecske
-
NE ITELJ.
Istenem,add,hogy ne iteljek-
Mit tudom en,honnan ered,
Micsoda melysegbol a vetek,
Az enyem es a masoke,
Az egyese,a nepeke.
Istenem,add,hogy ne iteljek.
Istenem,add,hogy ne biraljak:
Erenyt,hibat es tevedest
Egy oriasi osszhangnak lassak-
A dolgok olyan bonyolultak
Es vegul megis mindenek
Elhalkulnak es kisimulnak
Es labaidhoz egyutt hullanak.
Mi olyan egyugyun itelunk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem,add,hogy minnel halkabb legyek-
Versben,s mindennapi beszedben
Csak a szuksegeset beszeljem.
De akkor szo'mban suly legyen s ero
S megis egyre inkabb simogatas:
Ezer kardos szonal tobbet tevo.
S vegul ne legyek mas,
mint egy szelid igen vagy ne.
De egyre inkabb csak igen.
Mindenre amen es igen.
Szelid lepke,mely a szivek kelyhere ul.
Amen.Igen.Es a gonosztol van
Minden azonfelul.
Remenyik Sandor [1939]
-
Testvéreim! Tudatom veletek, hogy a Vetés és aratás karácsonyi számában megjelent egy versem nyomtatásban, aminek nagyon örülök, mert Isten dicsőségét hirdeti. Íme a vers:
Ajándék
Nekem ajándék
a béke,
mit Tőled kaptam,
s mint melegét a katlan,
őrzöm magamban.
Nekem ajándék
a szelídség,
ami Belőled árad,
s ha türelmem fárad,
elég egy tekintet Feléd,
s magamra öltöm
az alázat köntösét.
Nekem ajándék
a tájék, ami körülvesz,
minden fű, fa, virág,
hisz Általad teremtetett
a világ.
Nekem ajándék
az élet,
ami nem holmi
kísérlet,
mert egy és
megismételhetetlen,
s nem mindegy,
mit, mikor, hogyan tettem.
Nekem ajándék
a gyermek,
miként virág a kertnek.
Ajándék,
mert Tőled kaptam,
benne folytatódik létem,
e földön benne vagyok
halhatatlan.
S mi szívemnek
a legnagyobb ajándék,
mint gyermeknek a játék,
mi önfeledt örömet ad:
a legnagyobb ajándék
Te vagy Magad.
-
Húúú...Colhicum! :044:
Ez nagyon szép vers... Isten áldjon meg, hogy sok ilyet írj még! :088:
Szeretettel:
kövecske
-
Köszönöm szépen, kedves Kövecske. Nagyon örülök, hogy tetszik. A hitemet versekbe foglalom, nekem minden egyes vers imádság. Kötetem is jelenhetne meg egy budapesti kiadó jóvoltából, de a pénzt sajnos nem tudom összegyűjteni rá. Az Úrra bízom, hogyan, milyen úton jutnak el a verseim azokhoz, akiknek a szívét megérinthetik. Bízom az Ő útjaiban.
Egy újabb vers:
Eltűnt idő
Hová tűnik az élet?
Hová tűnik az idő,
s honnan jön elő?
Hová tűnik a képzelet?
Hogy’ van az, hogy vagyok,
aztán nem leszek?
Az élet tovább él,
a képzelet ugyanúgy
szárnyra kél, de nélkülem.
Ezt nem képes felfogni
emberi értelem.
Misztérium ez,
mint maga a lét.
S mert leéltem
életem felét,
ily’ gondolatok
járnak fejemben.
S tán lehetett volna
élnem szebben,
minden rosszat
megbántam, mit tettem.
Az idő eltűnik,
s én is eltűnök vele,
de hiszem, hogy a vég
az öröklét kezdete.
Ott van az idő is az
Úr kezében,
s Ő eltörli
minden vétkem.
Nem fontos tudnom,
mi miért van,
mi hová tűnik.
Elég, ha tudom,
mindent Ő irányít.
Hiszem, hogy
az öröklét kezdete a vég,
hiszek Benned Uram,
s ez nekem elég.
-
Nagyon köszönjük Colhicum! :thanks:
Áldjon meg az Úr, hogy írj még sokat!
-
Köszönöm a verset Colhicum! :05:
Nagyon szép!
Az Úr áldjon.
Szeretettel,
Antee
-
Kedves Évus, Antee, úgy érzem, nálatok otthon vagyok. Ez a legfontosabb. Örülök, hogy a verseimmel örömet szereztem nektek. Az Úr áldjon Benneteket!
Szeretettel: Colhicum :2smitten:
-
Drága Colhicum!
Köszönöm én is ezeket a verseket, gyönyörűek! Írj még, annyira szépek! Az Úr áldjon gazdagon Téged, és kedves szeretteidet!
Szeretettel:Salome :2smitten:
-
Drága Salome, köszönöm! Ígérem, írok még, bár már eddig is sok versem van. Egyet-egyet mejd felteszek időnként ide.
Szeretettel: Colhicum :2smitten:
-
Szép! :2smitten:
-
Páskulyné Kovács Erzsébet. EZ A LEGTÖBB
(Látod, ez a szép!)
Ne bánd, hogy nincs híres, nagy neved!
Csöndes életeddel tán' többet tehetsz
az Úr előtt. Nem látványosság,
hangos hírverés: csöndes imádkozás,
nagy-nagy szeretés kell ahhoz,
hogy kis emberi utad becsülettel
megjárd.
Előtted a tág horizont:
sok kis ember szürke magánya ismerős.
Elmondják neked,
s várnak, mint ismerőst.
Ismered az arcuk ráncait,
hisz naponként előtted születik.
Előtted szólal meg a bánat
szívükben mikor kiszállnak
a keserű szavak, könnyek.
- Látod, ez a szép!
Ez az emberi meleg közelség:
Mikor egy kézfogásban
biztatást adhatsz, s kezeddel,
szemeiddel úgy simogathatsz,
hogy nyugalom árad
körülötted szét: hidd el,
ez a legtöbb és ez a szép!
-
Drága Marietta! :2smitten:
Ez a valóban legtöbb és szép... ha magad körül nyugalmat szeretetet árasztasz.. és ezt a környezetedben élők megtapasztalják...
Ez azt jelenti... áldására vagy másoknak...
Ez nagyon nagy dolog! :2smitten:
Szeretettel:
kövecske
-
:thanks: :031:
Az Úr szeretete által van!!!
:017: :037:
-
A legdrágább küldetés
Nem volt a Földön
nagyobb szenvedő
náladnál Uram,
ó, az Te voltál!
Fájdalom se volt
nagyobb, súlyosabb,
mint mit szótlanul
békén Te hordtál.
Mindnyájunk bűnét
válladra vetted,
s keresztre vitted,
ott, a Golgotán!
Mégis ó, hányszor
elcsügged szívem
az életúton
vívott harc során.
Hogyan kövessem
szent lábad nyomát,
értem vérező,
drága Jézusom?
Ajkamra panasz
oly gyorsan tolul,
s terhemet vinni
szótlan nem tudom.
Taníts engem is,
roskadva járót,
békén, szótlanul
terhet hordani,
gyilkos vádaknak
záporában is
– áldva az ellent –
békén állani!
Drága kiváltság,
ha szent Nevedért,
rám zúdul harag,
gúny és megvetés.
Éretted tűrni
békén a sírig…
Nincsen e Földön
drágább küldetés.
Pecznyik Pál
-
..Éretted békén tűrni a sírig...
Valóban áldott - de nem könnyű küldetés...
Köszike Marietta... :2smitten:
-
:2smitten:
Szívesen ! Az Úrért tettem!!!
:016: :026:
-
ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?
Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színes ruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva. …
Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.
Megkérdi: „Kik azok, édesanyám?”
Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
„Keresztyének!”
S hangzik tovább a prédikáció,
szól az orgona, zeng az ének.
„Gyerekek!” – vetődik fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
„Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?” …
Aztán egy kisfiú jelentkezik.
– Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. –
„A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a Nap!”
Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
mint hogy rajtad, rajtam,
mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon a sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!
Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!
Túrmezei Erzsébet
-
Az egyik kedves versem ez Marietta! Köszönöm hogy ide is felraktad.
Régebben sokszor imádkoztam így én is, hogy életemen átragyogjon maga az ÚR!
-
:2smitten:
Örülök ennek Katus!!! :05:
Szeretettel:Marietta :07:
-
Bízom csendesen
Uram, mert erősen tart hű kezed,
bízom csendesen.
Mert szereteted hordoz és vezet,
bízom csendesen.
A bátorságot, erőt Te adod.
Dicsérlek! Szent a Te akaratod.
Uram, mert megváltottad életem,
bízom csendesen.
Mert vérző bárány lettél érettem,
bízom csendesen.
Veled győzök le poklot és halált.
Formálj engem bárányarcodra át!
Mert Atyádnál közbenjársz érettem,
bízom csendesen.
Mert győzelmesen Te jársz énvelem,
bízom csendesen.
Rád nézek, ha ellenség ostromol.
Jobb menedéket nem lelnék sehol.
Bár a jövendő útja ködlepett,
bízom csendesen.
Tudom, Te véghez viszed tervedet,
bízom csendesen.
Ha nem látok, csak egy lépésre még,
Te magad jársz velem, és ez elég.
Ismeretlen szerző után németből
fordította Túrmezei Erzsébet
-
:2smitten:
ISTENI MÁGNES
Vonzóerő,
csodálatos dolog,
nem látható,
mégis van, hat, mozog.
Istenerő,
titka mindenségnek,
mozgatója
fénynek és sötétnek.
Irányítja
sorsunkat és jövőnk,
benne élünk,
Ő a mi Teremtőnk.
Egy napon majd,
– mily kimondhatatlan –
láthatóvá
lesz a láthatatlan.
Dömötör Tibor
-
Pecznyík Pál: NE FÉLJ!
Ne félj, lelki harcos!
bíztat hű Urad.
Ha ezer veszély is
gátolná utad.
Gyűzött a kereszten,
s győzelmesen áll,
lábainál hever
pokol és halál.
Ne félj, ha ellenség
orvul törne rád!
Angyalsereg őrzi
napod, éjszakád.
Akkor se félj, ha az
ellen földre ver!
Jézussal te mégis
győzelmes leszel.
1988.
:088:
-
Ámen.
-
Pecznyík Pál: TEREMTŐ SZÓ!
Isten szava oly nagy erő,
melyre egy világ jön elő!
Ő csupán annyit mond: legyen,
és megmozdul a végtelen.
A semmi, íme, testet ölt,
látható lesz az ég, a föld.
Szavára víz, özönné lesz,
földön minden élet elvesz.
Szól: szavát nem vonja vissza,
a víz, tengerbe tér vissza.
Isten szava örök, áldott,
kormányozza a világot.
Bolygónk, nem suhan céltalan,
Istennek vele célja van.
Mert föld felett és föld alatt,
szava nyomán, élet fakad.
És, hogy lássuk: szava élet,
Szent Fiában, emberré lett!
Megszánt minket, testet öltött,
nem sajnálta, mit ránk költött.
Ám költ ránk még ennél többet,
létre hoz új eget, földet!
Atyánk szava, mely Alkotó,
új földön lesz majd átható.
Testet öltve, ott lesz helye,
látjuk Őt, beszélünk Vele.
Csodák földjén, csodás fényben
osztozunk majd örömében.
:088: :2smitten:
-
Pecznyík Pál
VAN ISTEN!
Minden élet egy regény,
ha gazdag az, ha szegény.
Minden ember élete,
eseménnyel van tele.
Nincs egyforma életút,
melyen ember lába fut.
Születéssel kezdődik,
elmúlással végződik.
Sok szív, fel sem fogja tán,
mi vár rá, halál után.
Sírját szabja határul,
élete ott lezárul.
Azt gondolja: sírba lenn,
ő majd végleg megpihen.
De szomorú volna, ha
létünk addig tartana;
míg bekopog a halál,
és verő szívünk megáll.
Ám van Isten, végtelen!
Úr Ő földön, égbe fenn!
Ő alkotott népeket,
ismer minden életet.
Még ki sem nyitottuk szánk,
Ő már hallja az imánk.
Ilyen Atyánk van nekünk,
már készíti lakhelyünk;
ama dicső honba fenn,
hol az élet végtelen.
S a mennyei trón előtt,
látjuk Jézust, a dicsőt.
Nem kelünk útra többé,
mennyben élünk örökké.
-
Turoczy Zoltan
Tanacs
Ma meg tied korulotted minden,
Adhatsz belole.Adj hat,kinek nincs,
Mert jon egy nap,talan nemsokara,
S kihull kezedbol minden foldi kincs.
Es nem lesz tobbe tied semmi.
Tollad,viragos parnad masra var...
Mit magad kore epitett egy elet,
Nem tobb,mint osszeomlo kartyavar.
Ma szolhatsz meg Josagos,meleg szoval
Testveredhez,ki szenved,szomoru,
Vigaszt hoz szavad zengo muzsikaja,
S tan rozsat hajt egy toviskoszoru.
Hajolj hat hozza,amig beszelhetsz,
Harmatkent hulljon szereto szavad:
Mert jon egy nap,hogy elnemul ajkad,
Es soha tobbe vigasz nem fakad.
Ma kezed meg eros,a labad furge,
Szolgalhatsz szegenyt,arvat,beteget.
Ma letorolhetsz verejteket,konnyet.
O,most segits,ha megteheted!
Mert jon egy nap,hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy,hogy osz lesz,tel,vagy kora nyar.
Mert nincs tobb idod,amit meg nem tettel,
azt nem teszed meg soha tobbe mar.
De ma meg tied korulotted minden,
Es adhatsz,adj hat annak,kinek nincs,
Hisz jon egy nap,talan nemsokara,
S kihull kezedbol minden foldi kincs.
Csak az lesz tied,amit odaadtal,
Csak az,mi minden kincsnel tobbet er,
A tett,a szo,mit szeretetbol adtal,
Veled marad,s orokre elkiser.
-
Balogh József:
Fohász
Istenem, jaj, szeress minket,
Jobban annál, amint illet.
Kolonc pórázt viselt lélek
Félelméből lassan éled.
Uram, tudod, sok volt vétkünk,
Fáradt, kérges szívvel élünk.
Bálványoknak nem volt arcuk,
Hiteinket veszni hagytuk.
Osztott bűnök oka számos,
S a vezeklés általános.
Ne engedd, hogy fékevesztett
Módon éljen ez a nemzet!
Gyarlóságok mindig lesznek,
Nézd el nekünk, embereknek.
Megőrizni emberségünk,
Segíts, Uram, kérve kérünk.
Haragvásunk már ne szítsad,
Vigyázd józan álmainkat;
Aki jó még, higgyél annak,
Jókból talán többen vannak.
Önmagunkra rátaláljunk,
Béke-hajlék legyen nálunk,
Békítsd össze népeinket,
Jaj, Istenem, segíts minket!
-
Akik szeretik Istent :2smitten:
Jézus, boldogságom,
közeledbe vágyom,
Te vagy örömöm.
Lelkem üdvösségét,
az életet, békét
Neked köszönöm.
Megváltóm, jó pásztorom,
Nálad nagyobb, drágább
kincsem
égen, földön nincsen.
Száz vihar, ha támad,
menedék vár nálad,
biztos oltalom.
Bár megrendül minden,
mellettem állsz híven,
drága Jézusom.
Légy velem, s nincs
félelem.
Bűn, pokol hatalma ellen
karod megvéd engem.
Jézus, rád tekintek,
s múló földi kincset
nem keresek én.
Hírnevet, nagyságot,
sikert itt nem várok,
csak Te légy enyém.
Utamon, ha fájdalom
és kereszt vár, hordom
hittel:
Tőled nem szakít el.
Jézus, üdvösségem,
örömöm, napfényem
Te vagy halálig.
Kik szeretik Istent,
azoknak itt minden
javára válik.
Borúban visz bár utam,
Te vagy fénylõ napvilágom,
Jézus, boldogságom!
N. N.
-
Bocsáss meg!
Bocsáss meg szívedből,
ha kívánják véred,
ne ránts kardot arra,
aki késsel dobál,
hisz a gyilkos lelkű
is embertestvéred,
csak éppen nem tudja
mit és miért csinál.
Türelmes légy ahhoz,
aki megbánt téged,
szeresd azt is, aki
átkot szór terád,
jóságodat látva
megtér ellenséged,
és büntetés helyett
áldás száll majd reád.
Állj a gyenge mellé,
kit mindenki elhagy,
reménységet hirdess
elesett embernek.
Tettekkel bizonyítsd,
Krisztus-követő vagy,
hajolj le azokhoz,
kik bűnben hevernek.
Imádkozzál azért,
ki rágalmaz téged,
bízzad Istenre a
végső ítéletet.
Így lehet mindenkor
lelki békességed,
így élheted már most
az örök életet.
Dömötör Tibor
-
KEdves Mmarietta és Edit!
Köszönjük szépen a verseket! :088:
Az Úr áldását. :2angel:
-
Tamkó Sirató Károly: Bíztató
Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!
Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!
Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.
Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.
-
Bede Anna:Fohász
Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem
Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.
Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.
Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rám talál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
:088:
-
Köszönöm, hogy vagy
Szívemen szétárad az öröm.
Uram, hogy vagy, köszönöm.
Nem féltem már éltem,
mert minden, mit reméltem,
Általad megvalósult.
Sok szenvedésben volt részem,
míg szememről a hályog lehullt.
De nem számít a múlt.
Örömöm Veled teljes,
s a rossznak bealkonyult.
Szívemen szétárad az öröm,
s hogy vagy, köszönöm.
Hatalmas folyóba dobtam
bűnnel teli bőröndöm,
hadd vigye a víz messze.
S hogy bocsánat lesz-e,
Rajtad múlik, Uram,
s megbocsátasz biztosan.
Szereteted hatalmas folyam,
miben megmártóztatom magam.
Az a víz el nem nyel,
s megadja mindazt, ami kell:
a Szentlélek minden ajándékát.
Soha többé nem lesz köztünk gát.
Hozzád tartozom,
mint tő a gyökérhez.
S ha valaki kérdez,
mi ez a változás,
elmondom neki,
hogy most minden más.
Hogy elmúlt, ami volt,
hogy ma más a Nap, s a Hold.
S hogyha felnézek az égre,
már nem ugyanazt látom.
Minden megváltozott e világon.
Megvalósult minden álom,
mert magához vonzott Megváltóm.
2007 május 14.
Colhicum
-
KI VAGYOK EN?
Valoban az vagyok-e,
akinek masok tartanak?
Vagy csupan az lennek,
amit onmagamrol tudok?
Nyugtalan,vagyakozo,
beteg,mint a kalitkaba zart
madar,kuszkodom az eletert,
mintha valaki folytogatna.
Ehezem a szineket,a viragok
illatat,a madarcsicsergest.
Szomjuhozom a szep szavak
utan,s a jo emberek
kozelsegere.
Remegve kuszkodom,
nehogy az onkenyesseg
es a legkissebb sertesek miatt
elhatalmasodjon bennem
a harah.
Nagy dolgok erkezeset
varom,mikozben tehetetlen
felelem fog el a vegtelen
tavolban elo barataimert.
Kongo uresseg,faradsag
es levertseg hatalmasodik el
rajtam imadkozas,gondolkodas
es alkotas kozben-
legszivesebben elszakadnek
mindentol.
Ki vagyok en?
Elcsuklo kerdes,amely
ismetelten megcsufol.
De barki legyek is,
Te jol ismersz.
A Tied vagyok,Istenem!
-Dietrich Bonhoeffer-
-
Gyönyörű versek, köszönöm! :028:
-
:2smitten:
Valóban szép versek, köszönöm!
:088:
Úr áldása legyen mindenkin!
-
Gyenge vagyok
Gyenge vagyo,
onerobol nem boldogulok az eletemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejet,
s azert nem kell mar lazonganom.
Elfogadhatom gyengesegemet.
Sebezheto vagyok,
nem tudom magam fajdalom nelkul tultenni azon,
ha elutasitas vagy igazsagtalansag er.
De megtapasztalhatom Isten gyogyito jelenletet,
sebeim elveszitik nehezsegi erejuket.
Ujra szoba tudok allni az emberekkel.
Hibaztatom magam,
hogy mindig csodot mondok,
holott mindenben ugy szeretnek elni,ahogy Isten akarja.
De O erezteti velem,hogy mindvegig kitart,
ezert nem kell ketsegbe esnem.
Turelmes lehetek magammal.
Tele vagyok ketsegekkel,
mindig ujra visszaesem a bizalmatlansagba,
de Isten Szentlelke athidalja az en korlataimat,
es megtehetem a bizalom lepeseit ott,
ahol azt egyaltalan nem vartam.
Letehetem Istennel a bizalmatlansagomat.
Gyakran azt kivanom,
hogy mas legyek,mint vagyok.
De igy,ahogy vagyok,tapasztalom meg:
szuksegem van az Urra.
Gyarlosagaim jelentik azt az edenyt,
amelyben nekem adja Magat.
Ezert koszonom Neki,
hogy olyan vagyok,
amilyen vagyok.
[Sabine Nageli]
-
Tetszik vers, köszönöm Cserey Edit!
Kár, hogy hiányzik az ékezet a betűidből....
Úr áládsa kísérjen szüntelen! :2smitten:
-
Páskulyné Kovács Erzsébet:KETTŐNEK KÖNNYEBB
(Préd.4:10-12)
A kezedet! A kezedet
add ide!
Amikor bajban vagy,
amikor félsz.
Tudod,olvastam valahol róla:
ha ketten viszik
könnyebb a szenvedés.
A bánat sem fáj úgy,
ha megosztható,
ha fele sz én szívembe kerül,
miért ne vinnénk ketten,
ha nem bírod,
ha roskakadsz alatt egyedül.
Így hárman leszünk
az Úr , Te meg én.
A hármas kötél nem hamar szakad.
-Írja az Ige
és Te is tudod:
Az Úr minden szava
szent és igaz.
:2smitten: :088:
-
Az imádság titka
Nem a beszédben rejlik imánk titka,
az Istent kényszerítő, hő szavakban.
Nem a sok szóban, nem a hangosakban,
nem! – Ha elébe lépünk imádkozva,
szegény beszédünkből – csodák csodája! –
hallgatás, meghallás és figyelés lesz,
ahogy korsó simul a kút csövéhez.
Hiszen imádkozók imádságára
örök mélységben folyamok fakadnak,
és ők csak elfogadnak, elfogadnak…
üresen és szegényen vesznek, várnak…
Edények, kiket Isten telített meg,
s az Ő elrejtett eszközei lesznek:
áldást visznek testvérnek és világnak.
Túrmezei Erzsébet
-
Megtaláltam!
Amíg lenn a porban kerestem,
míg a szemét között kutattam,
szegény voltam… üres maradtam.
De Jézus Krisztus állt elém,
s ragyogva fénylett szent kezében,
amit kerestem annyi éven.
Kolduséletem végetért.
Örök, dús kincset kaptam Tőle.
Rátaláltam a drágakőre!
És most magasra emelem,
hogy ujjongva odakiáltsam
nektek: „Nézzétek! Megtaláltam!”
Túrmezei Erzsébet[/b]
-
A Megtaláltam c. vers után ez a másik kedves és kedvenc versem. Szeretettel megosztom veletek is.
Túrmezei Erzsébet fordította ismeretlen szerző után angolból
Amit Isten ígért
Isten nem ígért mindig-kék eget,
mindig-virágos, víg ösvényeket.
Ború nélkül derűt,
árnyék nélkül fényt,
és fájdalom nélkül
békét nem ígért.
De ígért erőt minden új naphoz,
munkádhoz nyugalmat,
virágot utadhoz,
bajban is kegyelmet
és segítő kezet,
mindig veled érző
örök szeretetet.
-
Nem hiába! (Róma 8,28) - Túrmezei Erzsébet
Nem volt hiába, hogy elvetted,
ami drága volt nekem,
s vezetett át kezed harcon,
szenvedéseken.
Nem hiába tagadtad meg,
mire sóvárgott szívem,
s küldted reám, ami ellen
lázadoztam szüntelen.
Magányos, gyenge kicsinnyé
kezed nem hiába tett,
s formálta, ahogy nem terveztem
soha ezt az életet.
Szűk szorosba gyermekednek
útja nem hiába ért.
Nem hiába suhogtattad
szenvedésed vesszejét.
Most Te törlöd meg üres kezemet.
Te elégíted meg szomjú szívemet.
Szeretetem Feléd lobog szüntelen.
Uram vagy! Megváltóm! Mindenem!
-
Túrmezei Erzsébet: Isten kezében
Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.
Lassan – Ó de lassan! –
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.
Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.
Kezében vagyok.
Kezéből élek…
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!
Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!
S így „lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.”
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!
-
Wass Albert: Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja Őt,
mikor leszállni fél az álom:
Itéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon
-
SZABADON
Él egy boldog, szabad ember
Vácott, – rabként – négy fal között.
De akik őt fogva tartják,
nincs hatalmuk, lelke fölött!
Mert szívébe Jézus Krisztust,
hit által ő befogadta,
kárhozatos, rongy életét,
bűnbánattal néki adta.
Hirdetett, szent Ige által,
áldott, új életet kapott,
és azóta égő szívvel,
Jézushoz hív, minden rabot!
Lajos, ez a szabad ember;
az Úr Jézus áldja, óvja,
vigasztalja rabtársait,
míg eljő az a szép óra.
Melyen megnyílik a börtön,
megtért, hívő rabok előtt,
kint hirdessék Jézus Krisztust,
értünk: kereszten szenvedőt!
Szabadon is, a bűn rabja,
sokmillió drága lélek,
Isten helyett, testben bízik,
mely hódol a szenvedélynek.
Így, kies földünk sem egyéb,
mint bűnrabok nagy fegyháza,
ám Jézussal, a bűnbánó,
lehet áldott istenháza!
Pecznyík Pál
-
Kedves Katus!
Köszi a szép verseket!!! :2smitten: :afro:
Úr áldása legyen mindig!
Szeretettel:Marietta :088:
-
Túrmezei Erzsébet: A forráshoz
„Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat.”
Sören Kierkegaard
Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.
Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!
Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!
Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!
:2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet: Maradj a helyeden
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!
Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”,
és a te Igéd: bízni!
Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!
-
Szalézi Szent Ferenc: Ima
Ha minden angyal, a világ minden lángelméje
tanulmányozta volna,
mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
miféle szenvedés,
kísértés vagy fájdalmas veszteség,
nem találhattak volna
hozzád illőbbet,
mint azt, ami ért.
Isten örök Gondviselése
Kezdettől fogva kigondolta,
hogy ezt a keresztet saját Szívéből
értékes ajándékként neked adja.
Mielőtt elküldötte volna,
mindentudó szemével megszemlélte,
isteni értelmével átgondolta,
bölcs igazságosságosságával megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így most egyenesen az égből jön feléd,
mint Istennek hívása,
s könyörülő szeretetének ajándéka,
hogy egészen önmagaddá légy,
és Istenben megtaláld beteljesülésedet.
:ima06:
:105:
-
Drága Marietta!
Húúúúúúúúúúúúúúúúúú, nagyon szépek. De ez az utóbbi kifejezetten kedves lett a szívemnek.
szerető tesód, katus
-
Úré a hála és dícsőség!
Szeretettl az Úr által! Marietta :2smitten:
-
Kedves Marietta és többiek!
Elárulok egy titkot az egyik verssel kapcsolatban. Pecznyík Pali bácsi, Szabadon c. verséről beszélek, ami a vőlegényemről szól.
:angel2:
-
:050:
bocsi.... javítok: szóval Krisztusról szól, de a kedvesem is benne van.
-
VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem MEGVÁLTÁST hozott,
És azt, AKI értem csak
Egyszer is imádkozott.
(Sajnos nem tudom ki a szerző)
-
Szia Katus! :2smitten:
Jóóó az a vers... :afro: :2angel:
-
Kedves Katus!
Tetszik nagyon! Szépek a versek!
:2smitten:
Szia!Marietta :-)
-
Reményik Sándor: Kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról
-
Reményik Sándor: Csendes Csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
-
Reményik Sándor
Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
-
En vagyok az,aki veled beszelek
En vagyok az ajto,
amely bezartsagodat kinyitja,
amely kiereszt teged
sajat onzesed
fogsagabol.
En vagyok a kenyer,
mely csillapitja elet-ehsegedet,
az elfogadas es szeretet
utani ehsegedet.
En vagyok az igazsag,
amely felismereseket tesz,
a hamissagokat feloldja,
s bunteti a hazugsagokat,
melyek felrevezetnek teged.
En vagyok az igazsag,
amelyet keresel
az elet minden osvenyen.
En vagyok a szoloto,
te a szolovesszo.
Egy elet csorgedezik bennunk.
Maganyodban
nem vagy nelkulem.
En vagyok a pasztor,
aki az elveszettet keresi.
Az elveszettet
az eletben is.
En vagyok a feny
a benned levo
sotetseg
ellen.
En vagyok a
minden zsakutcabol kivezeto ut.
Visszavezetlek
a zsakutcakbol es tevutakrol,
leroviditem keruloidet,
bocsasd meg magadnak kiteroidet
es lepj
az udvosseg utjara.
En vagyok az elet,
mely legyozi a halalt!
A benned levo halalnak is
az eletet akarom adni.
Aki abbol a vizbol iszik,
melyet En adok neki,
nem fog tobbe megszomjazni.
O maga is forras lesz,
amelybol orokelet fakad.
[Theresia Hauser]
-
VÁRNAI ZSENI: MEGYEK FELÉD...
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.
Feléd fordítom arcomat, mert töled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most...most elértelek!
Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükrözödik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás eröddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.
S mikor egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott és védon átölelt,
egy pillanatra, aztán elszakadtunk
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.
Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.
-
Forrás: Fórizs József
SZERESSÜK AZ EMBEREKET
Kértem Istent,vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: NEM.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: Az én dolgom, hogy feladjam azt.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, Isten azt felelte: NEM. Azt mondta: A lelke egészséges, a többi csak ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: NEM.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: Ez nem adható, csak kiérdemelhető.
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: NEM.
Azt mondta: Ő áldást adhat, de a boldogság rajtam áll.
Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: NEM.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.
Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: NEM. Azt mondta: növekednem egyedül kell, Ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.
Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem. És Isten azt mondta: No, végre egy jó gondolat!
-
BOKOR KATALIN: SZERETET
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Szeress: és felüdülsz
Mint a harmattal öntözött virág,
Virulsz, mint pompás tavasz-ölén,
Rügybezökkent, ébredő faág…
Szeress: és szíved szennymocsara,
Kristálytiszta folyóvá válik,
A mélységben felsír,
Magasba vágyik.
Szeress: és körülötted szépül minden, minden
Kizöldülnek a tarlottszínű mezők,
Friss erőt áraszt a a lüktető élet,
Visszafordulnak a sír felé menők.
Szeress: a szeretet minden, minden.
Legnagyobb hatalom égen és földön,
Uralkodik a menny remekelt csodáin,
S a pusztuló, földi sírgöröngyön.
Sziklát zúz! Gátakat rombol!
Mint aranyfolyó hömpölyög tova.
Nincs mi visszatartsa, nincsen akadálya,
Ha megnyílt, meleg, vágyódó szív várja.
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Beoson kunyhóba, palotába-
Útja a mindenhová elvezet,
Ő sohasem kér, mindig csak ad,
Ő , ha bántják, akkor is szeret.
Keresd: a szeretet minden, minden,
A szeretet az áldott nagy ISTEN!!!
:2smitten:
-
Az én Miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve ,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN
UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
-
Eliza! Ez nagyon megfogott:
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Hatalmas üzenetet nekem. ámen Áldjon az Úr érte!
-
UJRA KEZDENI
Minden kudarc ellenere,
minden viszaly es
szeretetlenseg ellenere,
minden velemeny-
kulonbseg ellenere,
minden keptelenseg
ellenere,
a sulyos hatratetel ellenere,
Tegy pontot a dologra!
Es fogj neki ujra,
most,a mai napon.
Most ebben az oraban.
Bocsass meg magadnak
es masoknak.
Temesd el a viszalyt.
Nezz elore.
Ne maradj fekve.
Kelj fel!
[Marianne Holy]
-
Köszi mindenkinek a szép verseket! :2smitten:
Szeretettel üdvözöllek Eliza!!! :088:
Úr áldása legyen mindenkin!!!!
Amy Carmichael: Uram
Uram, többet
Kérem a Lélek szent lángját?
Tisztítsd meg szívem hő vágyát,
Tedd szentté lábam alatt a földet!
Utad enyém,
De ha még feltámad bennem,
Hogy jó lenne másfelé is mennem,
Te szent kardoddal tiltón állj elém!
Maradj közel,
Szeretett Ötvösmestere,
Míg lelkem ezüst tengere
Kiábrázolja Szent Arcod! Jövel!
Olyan leszek
Előtted majd, mint a rózsa,
Hibátlan! Szent virradóra
Új illatárral áldozom neked.
:017: :rozsa2: :105:
-
Ellen Nitt: Azt hittem
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
-
A mosoly :088:
A mosoly lehet
felületes
gúnyos
bánatos vagy
sunyi
s van aki
szégyenli?
a mosoly lehet
hamis
bús
kínos vagy
bensö mit
nehéz
magadban
tartani
a mosoly lehet
édes
csillógó
zsivaj
és rémes
ha gyülölni is
képes
a mosoly
ha szivböl jön
szépít
az elsö mosoly
a mamára
boldogít és
csinositó
boldog mosolyt
csal az arcára
gyönyörü érzés
megvenni nem lehet
a szivböl jövö mosoly
hatalmas ereje
képes
gyógyítani sebeket
s ha látod
a mosolygó
gyermeket
megérted hogy
megfoghatattlan
érték
üdítve sziveket
legyen az
gyülölet vagy harag
s akikkel rossz játékot
játszott az élet
adj mosolyt
hogy érted
Horváth István: VIGYÁZZ!
Vigyázz, a lelkük igaz arcod tükre.
A tükör hallgat, tükröz, s nem felel.
Vigyázz, ha te vagy köztük - legkülönb,
nincsen szükséged dicsőítésükre.
A legkülönbnek a dicséret nem kell.
És a tükörnek két oldala van.
S nem látsz a hátul rejtőző betűkre.
Wass Albert: Csillagvirágok
Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsuhog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó,
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltotta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette... s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott...
Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot...
Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...
:2smitten: :088: :05: :07:
-
Kosztolányi Dezső: Érzés
Ha van, akit jobban szeretsz magadnál,
úgy, hogy te néki mindent odaadnál,
a boldogságot is, nem kérve hálát,
mért óhajtod, hogy ne is legyen,
mért nem mered kívánni halálát?
S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,
beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mint
nem óhajtod néki amit magadnak, a
legnagyobb jót, a békét s a megsemmisülést -
nem tudsz felőle, csak szereted.
Dsida Jenő: Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
1927
Dsida Jenő: Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.
S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:
Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?
Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...
Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!
1924. február hó 13-án
:081: :026:
-
Reményik Sándor: Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
:2smitten:
-
Üzenet
Ha ezt az üzenetet hallod,
Én már nem vagyok.
Atyám engem hívott,
S neked már csak üzenet jutott.
Hallgasd,meg ha akarod,
Hogy tudd, ki vagyok.
Atyám háza nyitva áll előtted,
Sha gondolod szívedbe,bekopog.
Ne ilyedj meg,csak nyisd meg szíved,
Az úr vár téged, mint megtért gyermek.
De ha gondolod elég az üzenet,
Te tudod az életed a tied. :kereszt01: :078:
-
Szia Juzsa! Ez szép vers!
Szeretettel:Marietta :-) :2smitten:
-
Árvai Emil: A MEGOLDÁS
Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskorból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
:028: :037:
-
Russel Kelfer
Okkal vagy, aki vagy,
Gondos terv része vagy.
Egy kincs, egy külön alkotás
Egyedi teremtmény,semmi más.
Okkal vagy, amilyen vagy.
Kezében hibátlan anyag
Keze véghetvitte tervét,
Ő látta az anyaméh mélyét.
Két szülő,kiket ő szánt neked,
Szereted vagy nem szereted,
Ők is egyedi terve részei,
Rajtuk a Mester kézjegye.
Tudja,fájdalmaid súlya nagy,
Ő sír veled, mikor rád szakad.
De szíved alakul terhe alatt,
S az isteni jellem felé halad.
Okkal vagy,aki vagy,
Mestered alkotása vagy,
Szeretett,kedves teremtménye,
Hisz ő sem emberi elme szüleménye. :angel2:
-
Faluvégi Dezső: A SZERETET JELLEMZÉSE
A szeretet:
-TISZTA,
mert könnyein szűrte át a bánatos Atya.
-ERŐS,
mert a megmentő akarat, amely nem tud lemondani.
-SZÉLES,
miként a találkozás örömében végtelenig kitárt karok.
-HOSSZÚ,
mint az út, amely elnyelte a fiút,
mint nélküle a napok,
mint a sóhajok.
-MAGAS,
mert túllát a hegyeken,
a reménytelenség sűrűjén,
messze, a vígaszig.
-MÉLY,
miként a fájdalom, a könnyek tengere.
-ÉS MÉGIS OLY GYÖNGE,
hogy a leghalkabb bűnbánó szó is megindítja.
A szeretet:
-HÍVŐ,
mint az apa, aki hitte, hogy fia visszajön,
mint aki mindent elhisz, mit szeretetének tárgya mond,
ezért nem gyötri gond, sem tépelődés, bánat.
-REMÉL,
mint aki eltévedt és keresi az utat,
mint aki minden körülmények közt szebb holnapot vár,
boldogabb jövőt,
ezért nem csügged a ma keresztje alatt,
mert megújuló remény a szárnyakat kap.
-MINDENT ELFEDEZ,
mert a szeretet a legcsodásabb rejtek,
az öble oly mély, mint a sötét éj.
A szeretet:
-ÉPÍTŐ,
mint a kőműves szerszáma,
mely a semmiből házat emel ma
s virágcsokrot lenget a tetőszerkezeten
annak jeléül, hogy ketten vendégül látják
e házban az eget, s felírják:
„Itt lakik a SZERETET!”
:2smitten:
-
Szent Kapocs
Van egy barátom melyet Istenem adott,
Kit féltőn védek s óvok.
Egy szent kapocs Isten s köztem,
Közben jár,Atyám előtt áll.
Szeretem Őt mióta csak ismerem,
Isten ajándéka e Szent Szellem.
Beköltözött az életembe s tanít engem,
Félti az én szent életem.
Oly jó mikor érezhetem,
Hogy e kis teremtmény szeret engem.
Hű társ és barát kire mindig számíthatok,
E szent kapocs mit Istenem adhatott. :2angel:
-
Marietta köszönöm a búzdító szavakat.Szeretek verseket írni ez az én ajándékom Istentől,ez is egyfajta szólgálat és nagyon szeretem mert tudom másnak is vigaszt nyújt.
Ima
Imám szál fel ÓUram,
Imában hozzád esedezem.
Testvéremmel imádkozunk ketten,
Hogy minden,ami van jobb,legyen.
Imánk szál fel ó Uram,
S tudom Te, hallgatod s mindezt hallod,
Esedezünk hozzád Uram,
Hogy testvérek szabaduljanak és
gyógyuljanak,és mindez boldoggá tegyen.
Boldoggá tegyen téged Drága Uram.
Imában szólunk hozzád Uram,
Az országért a világért esedezem.
S tudom nem csak nekünk,fáj Uram,
Fáj,ami itt lent van.
Imám közben látlak Uram,
Látom a kezed mellyel,fogod fejem.
S látom testvérem fele is nyúl kezed,
Köztünk vagy Uram és mosolyod oly kedves nekem.
Mosolyod boldoggá tesz,
Mert tudom, örülsz nekünk Uram.
Nagy kincs előtted minden ima,
Mely felszáll hozzád Drága Uram. :ima02::kereszt01::ima06:
-
Kedves Mária!
Örülök,hogy tetszett a vers.A verset nem én írtam.Még gyermek koromban kaptam ,én bizony sokszor erőt is adott.Nemrég találtam rá a versre újra.
Kedves mmarietta!
Én is üdvözöllek téged!
-
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely a megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durva összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
-
Paál Katalin: Őrizd meg jól az életed!
Őrizd meg jól az életed,
ne pocsékold el a perceket,
remélj és bízz a holnapban,
de ne csalódj soha a tegnapban.
Rajtad is múlik, meddig élsz
az élettől várj sok reményt,
ne pocsékold el a perceket,
mindennap hozzon új örömet.
Ne legyen példa a rossz neked,
felejtsd el a szomorú perceket,
legyen vidám az életed,
de ne pocsékold el a perceket.
Öröm és bánat együtt halad,
de ne rontsa el soha álmaidat,
vidám legyen minden napod,
ne pocsékold el a holnapot.
Adjon erőt az ég neked,
soha ne boruljon be az ég feletted,
hajnali napsugár küldjön meleget,
szemedben az örömnek könnye csillanjon meg.
Őrizd meg jól az életed,
barátaid kezét erősen szorítsd meg,
bármilyen veszélyt rejt az életed,
erősen állj, ne hátrálj meg!
A szívnek láncai szét nem repedhetnek,
erősen fogják a jó emberek.
:2smitten: :026: :081:
-
Paál Katalin : A szó
A szavak könnyen sebeznek,
Szívekben tüskét verhetnek,
Hisz minden szónak súlya van,
Nem tudni, melyik fáj legjobban.
Vigyázzatok minden szóra,
Bármilyen szót kimondtok,
Gondoljátok meg magatok,
Szavakkal senkit meg ne bántsatok.
Legyen a szó mindíg szeretett,
Hisz azzal senkinek nem ejtesz sebet,
Nem szabad a szóval bántani,
Hisz az porig tud sújtani.
Ajkad akkor nyíljon szóra,
Ha szavad símogat, mint jó Anya,
Mert higgyétek el emberek,
A legszebb szó: a Szeretett
:2smitten: :088: :05:
-
Pál Lászlóné : Mondd, mi a szeretet
Könnyű szeretni azt, ki kedves,
Szelíd, jóságos és figyelmes,
Ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
Szava sértő, arca mogorva,
Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.
Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.
Aki becéz vagy lágyan simogat,
Hogy tudjuk szeretni azokat,
De szeretni a mindig lázadót,
A hitetlent vagy a támadót,
A közönyöst, a bűnöst, szennyeset,
Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,
Irgalma megnyitotta az eget,
Na látod, ez a szeretet.
:2smitten:
-
Sík Sándor : Mosolygó gyermek :088:
A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.
Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolya vissza tud mosolyogni!
Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.
:2smitten: :026: :037:
-
Kedves marietta, szebbnél szebb verseket teszel fel, gyönyörűség olvasni valamennyit. Köszönöm! :2smitten:
Most én is felteszek egyet a sajátjaim közül.
Nem vagyok különb
Nem vagyok különb senkinél.
Van szemem, szám, szívem,
s ha hiszem,
járok a vízen.
Nem vagyok különb senkinél.
Engem is ér eső és szél,
s ha hiszem,
az Úr hozzám beszél.
Nem vagyok különb senkinél.
Az én hajam is megcsapja a dér,
s ha hiszem,
Isten testembe belefér.
Nem vagyok különb senkinél.
Nálam is beköszönt a tél.
S ha hiszem,
szellemem örökké él.
Nem vagyok különb senkinél.
Sírok, hogyha bánat ér,
és hiszem,
Jézus visszatér.
Nem vagyok különb senkinél.
Ereimben buzog a vér,
és hiszem:
Jézus a bor és a kenyér.
-
Kedves Colhicum! :088:
Annyira jók a verseid... :2smitten:
Tükrözik lelked, szíved állapotát... :088:
Szeretettel:
kövecske
-
szia Colhikum!
:2smitten:
Szívesen az Úr által!!!
Tetszik a vers, amit írtál sajátjaid közül!!! Én is köszönöm!!! :2smitten:
Szeretettel:
Marietta :088:
-
Kerekes Ernő: TELJES ÖNÁTADÁS
A fájdalom
réseken átsurranó madár,
mindenhol rádtalál:
Nem bújhatsz el bunker magányában,
se tömeg közepén,
legféltettebb biztonságod kódját
feltöri könnyedén.
Ha sarki hideg érzéstelenít,
elfagyasztod magad,
ő csak lapul, de el nem pusztul.
Életképes marad. -
Ha végül társául szegődsz el,
csőröd az övével vág,
egyszer csak lebuksz magasából.
Onnan fog kacagni rád.
- De ha melled a golyóknak tárod,
a köpködőknek arcodat,
a madár vijjogva elrepül.
Isten nyugalma befogad.
A félelem
szegényektől rabló betyár,
terád is rádtalál:
Lovon trappol be álmaidba,
durván megostoroz,
még nincseidet is kifosztja,
hiányaidból is oroz.
Szívesen lopkod örömödből,
csak bánatod pótolja ki,
megvámol reményt és bizalmat,
de terheidet élteti. -
Ha végül társául szegődsz el,
rombolni együtt járva,
a végső elszámolásnál nincs
betyárbecsület, se hála.
- De ha így szólsz: vedd, amit akarsz,
itt van mindenem, lator;
egyszerre nincs, miből kifosszon.
Isten nyugalma átkarol.
A szégyen
mindent átrágó vitriol,
hozzád is elhatol:
Mérge bénít, és húsod szívja,
elemészt májat, tüdőt;
szíved a lassú járást se bírja,
felállni sincs már erőd.
Bár sok közömbösítőt kínál,
minden kémikus becsap.
Csak a pénzed fogy el, meg a reményed,
s a méreg tovább harap. -
Ha végül társául szegődsz el,
fröcskölődni kénsavat,
mások kínja téged nem enyhít.
A szégyen egyre dagad.
- De ha súlyod többé nem a magad
vagy más ítéletével méred,
fokozatosan felszívódik Isten
kegyelméban a méreg.
A halál
szemedre szálló füstgomoly,
betakar mindenhol:
Föléd száll ragyogó délben,
nem marad más, csak homály.
Látásod messze hegyekre törne,
s a szomszéd bokornál megáll.
Sötétít múltat, árnyékol jövőt,
a jelenben csípi szemed.
Bár ne is látnál, azt kívánod,
de vakként élni is rettenet. -
Ha végül társául szegődsz el,
a halál se jóbarát;
kedve szerint használ, és aztán
ellenfélként sújt le rád.
- De épp az utolsó ellenség ellen
éled a teljes diadalt:
biztos léptekkel jársz, mivelhogy
látod a láthatatlant.
Ha legyőzted is a négy bitangot,
körülötted settenkednek.
De nevethetsz rajtuk, és mondhatod:
csodás szívességet tettetek,
- erőre kaptam a gyengeségben,
a bizonytalanság támaszom,
életre keltem a halál által,
élek örökké, élek szabadon.
-
Ismeretlen szerző: ELVESZTHETETLEN ÖRÖM
Az nem igaz, hogy az élet kegyetlen,
Sok öröm van benne, mely elveszthetetlen.
Van öröm, mely örökké tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard.
Se jég, se dögvész, átok vagy nyomor,
Miktől az élet oly sokszor komor.
Van öröm, mely soha sem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod,
Adj jó szót, vígaszt, s ha van, falatot.
Derűt, tudást, vagy békülő kezet,
Mindez tied! Add másnak- s nézheted,
Hogy nő vetésed hozva dús kalászt,
Meggazdagítva lelked asztalát.
S csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz!
:2smitten:
-
Kedves kövecske, :063: nagyon örülök, hogy tetszenek a verseim. Mindet szívből írom és hiszem, a Szentlélek vezetésével.
Szeretettel: Colhicum :2smitten:
-
Kedves mmarietta, tiszta szívből szívesen :thanks:
-
:thanks: :031: :026: :028:
Szeretettel:Marietta :088:
-
Szalézi (Szt.) Ferenc: A kereszt
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielőtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így érkezett a mennyből a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
:Jezus01:
-
"Örök szeretettel szerettelek téged!" Jeremiás 31, 3
Így szólt Isten:
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Itt vagyok számodra!"
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Ne félj, mert veled vagyok!"
De nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz."Örök szeretettel szerettelek téged!" Jeremiás 31, 3
Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szerettelek téged"
Szerettetem örökké, ugyanaz marad.
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám:
Szeretlek téged!
Szeretlek téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között, adott helyen és adott időben kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül.
Rám bízhatod magad.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.
Éjjel vagy nappal, gyere, ülj le, nem kell semmit mondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz, imádj, fuss el, gyere újra, örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna, irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek:
Nem fogsz meghalni.
Nem semmisíthetlek meg, mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha a valami rosszat tesz, úgy sem, hagylak el semmilyen esetben sem. mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok, amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek, engedd, hogy szerethessen a virágzó rét, és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek, akikkel együtt vagy.
Engedd magad szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek téged, embernek fia, ismerem történetedet, semmi sincs elrejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz, nem félek, reménnyel telve várok, hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban, ha félsz tőlem, de én, a te Istened mindent megteszek azért, hogy elnyerjem bizalmadat.
Martin Gud
-
Saját versem... egy :05: ...a sokból
Jézusom köszönöm, hogy megváltottál
Életet adtál szent véred által s megszabadítottál....
Zengjen Hallelujah néked
Ujjongjanak népek érted
Szereteted engem éltet
Kegyelmedben örömöm
Életemet köszönöm :05:
-
A kalkuttai gyermekotthon falán olvasható a következő vers:
Adj időt a gondolatnak
Erőd forrása ez
Adj időt az imának
A legnagyobb erő a Földön ez
Adj időt a mosolynak
A lélek zenéje ez
Adj időt a játéknak
Az örök ifjúság titka ez
Adj időt a szeretetnek s légy szeretett
Isten adománya ez
Adj időt az adakozásnak
Önzésre nem juthat idő
Adj időt az olvasásnak
A bölcsesség kútja ez
Adj időt a barátságnak
A boldogság útja ez
Adj időt a munkának
A siker ára ez.
Adj időt a szeretetnek
A Mennyeknek kulcs ez.
-
Drága Anikó! :2smitten:
Nagyon szép a versed... :088:
-
Köszönjük a verset Anikó! :05:
A többi verseidet is szívesen fogadnánk. :2angel:
Köszönjük neked is Liza!
Valóban adjunk több időt a szeretetnek, hisz Mennyeknek kulcsa ez! :088:
Szeretettel,
Antee
-
TE BOLDOGGA AKARSZ TENNI
Uram,hol talalok rad,
es hogyan?
Ismerek regi valaszokat:
a szenvedesben meg a keresztben.
Ismerek ujjabb valaszokat:
a felebaratban,az o gondjaiban.
Te csak a toviskoronas Isten vagy?
Te csak a kereszthordozo?
Nem vagy-e
a Feltamadott is,
Ura eletnek es halalnak?
Uram,nem vagy-e jelen az oromben is,
meg a szepsegben,
meg a boldogsagban?
En nem a
kepes ujsagok
sztarjainak boldogsagara gondolok,
nem is a szepsegkiralynok kultuszara,
sem a konferansziek trefaira.
Te igenis:hordoztad a keresztet,
hogy elhozd a megvaltast.
Betegeket gyogyitottal,
hogy egeszaseget adj.
Es emberre lettel,
hogy elhozd az Oromhirt.
Megigerted,
hogy letorlod a konnyeket,
boldogga teszel.
De akkor,Uram,ott kell lenned
az oromben is,
az egeszsegben,
a boldogsagban,
a szerelemben.
Igy hat keresni akarlak Teged es Rad talalni
oromben es fajdalomban,
gondban es boldogsagban.
Mert azt is tudom,
hogy nincs tokeletes boldogsag masutt,
csak Nallad.
Akkor cselekszem a Te akaratodat,
ha gyogyitok es vigasztalok,
ha segitek es tanacsot adok,
ha boldogga teszek
es sugarzom a szeretetet.
Mert Te nem a konnyek Istene vagy,
hanem a boldogsage meg az orome.
-Paul Roth-
-
Ismeretlen szerző: Van remény
Akinek az élet
töviseket adott,
Akinek szemében
gyászoló könny ragyog.
Akit bűne követ,
mint homályos árnyék,
Ebben az életben
vajon mire vár még?!
Súlyos az éjszaka,
fénytelen a nappal,
Telve az élet
gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett
sűrű-sötét éjben.
Most még megpihenhet
Jézusunk ölében.
:2smitten:
-
Amit nem érdemes
Túl sokat törődni önmagunkkal.
Inkább családunkkal – és tovább:
barátainkkal, városunkkal, falunkkal,
gyülekezetünkkel, szegénnyel, beteggel,
így-úgy segítségre szorulókkal,
vesztükbe rohanó emberekkel.
Gyógyítással, ha társunk merő seb.
Hivatásunkkal, napi feladattal:
Égi Atyánknak vagyunk felelősek.
Elgyönyörködni eredményeinken,
újrakönnyezni sérelmeinket?
Fecsérelt idő. Nem ezt várja Isten.
Csigaházból kibújva nyílik távlat.
Az Úré vagyunk, sosem magunkéi.
Közülünk senki sem él önmagának.
Siklós József
-
Saját versem.... :05:
Nézem éjjel a tündöklő csillagot feketében fénye, hogy ragyog
Nézem.... s már nem látom a feketét, csak a fényt ami elvezett tefeléd
Remélem érthető....., kicsit :05:
Szeretettel: Anikó :044: :044:
-
De jóóó... :088:
Igen... érthető... és nagyon mély a mindanivalója... nekem átjött... :2smitten:
Igen... annyira jóó, amikor már nem látom a sötétséget...csak a benne ragyogó fényt... nekem ezt üzeni... és nagyszerű üzenet...
Köszike, Anikó! :2smitten:
Szeretettel:
kövecske
-
Kedves Kövecske :05:
Valóban így van....
Szeretném csak a fény látni és észrevenni....
Krisztusban megépülni és engedelmes szeretnék lenni
Ha nagy is a sötétség
a fekete éj....
de apró csillagok
s benne a fény
-
Kedves ANCSI, remek mindkét versed. Öröm az ilyet olvasni. Persze, hogy érthető! :afro:
-
Én is küldök egy saját verset, szeretettel. :2smitten:
Ígéreted szerint
Tiszta vizet hintesz rám,
És így talán
Megtisztulok,
S megóv a burok,
Mit szent kezeddel
Fonsz körém.
S mint a végtelen látókörén
Áthatoló napsugár,
Mi a ködöt felszívja,
Úgy leszek én is tiszta.
Hitem Benned kínban fogant.
S mi előtte voltam,
Hiú, gőgös, szótlan,
Húr nélküli lant,
Eltűnt messze.
Utamat addig kikövezte
A búskomorság,
De a sötétet beragyogó láng
Új útra vezetett.
Utat mutatott a kereszt.
Ma már ezt az utat járom.
S mint feslő rügy az ágon,
Egyszer csak kivirágzom.
-
szia Anikó és Colhicum!
Szépek a versek! köszönöm!
Szeretettel : Marietta :2smitten:
-
Mécs László: Vidám erőkre gondolok
A Nap már megkotlósodott,
fény-szárnya megpihésedett,
a fákon rügyek, báb-tokok,
piros tojások, édesek,
várják a víg feltámadást.
Vidám erőkre gondolok,
miket nem győz le senki sem
és semmisem! Bolond dolog,
de elhiszem, most elhiszem,
hogy van tavasz; varázsital!
Hörpintsetek fel pár kupát,
s elhisszük, hogy e napokon
a nyúl piros tojást tojik
nevetve, mint a legbutább
húsvéti képeslapokon.
Bolond dolog, de úgy van ez:
ha újulás kell és tavasz,
a züllött, nyúlnyi gyávaság
s a rücskös, odvas, száraz ág
piros tojása lesz szívünk.
Tulipánhagymát televény
pólyáz: s kinő a tulipán.
Szívet pólyáz a teli fény,
s kikél a bíbor, túl vídám,
hegyeket mozgató Csoda!
Ecettel él az ostoba.
A hősnek hit kell és csoda!
A szappanbuborék színes
nagy semmijéből is hímes
csodát költ ki a szeretet.
Világ-erőkre gondolok.
Vidám világ-erő a Hit.
A sír is csak egy nagy tojás:
Hit pattantja zárait,
s kikél a szép Feltámadás!
Fehéren és kéken, 1937
-
Mécs László: Fényt hagyni magunk után!
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
Fehéren és kéken, 1937
:2smitten:
-
Mécs László: Tavaszi tanács
,,A mennyek országa bennetek van.''
Tündérhonért nem kell messze menned.
A mennyország is közel van: benned.
Mozdulnod sem kell, hogy csodát láss ott,
hol csodátlan éltél. Jöjj ma vélem,
megmutatom, hogy csinálják mások.
Nézd a hernyót: falta a nyers lombot.
Remete lett, s ekkor szárnyat bontott
belőle szebb énje: a szép lepke.
Más lett étke: nektár, méz és illat,
mert fölszárnyalt szebbik énje: lelke.
Nézd a nagyfát: téli fagyok tűntén
most lép ki a benne rejlő Tündér!
Honnan vette? Csak magából! Szépen
kibontja a benne rejlő Májust,
s ott áll Tündérország közepében.
Éppúgy van az emberben a lelke,
mint fában szín, hernyóban a lepke.
A túlvilág nem más világ! Itten,
benned van! Más állapot kell s lelke
étke más lesz szeretetben, hitben.
A mennyország benned van. Őszintén
hidd, s az Isten is benned lesz szintén.
S ahol ô van, percek alatt bent is,
kint is tavaszodhatsz, mint fa, hernyó.
Másvilágba csöppensz, s lehetsz szent is.
1962
Vissza a csendbe, 1976
-
Köszi mmarietta! :2smitten:
Meg persze ezeket a csodálatos Mécs-költeményeket is. :088:
-
Szívesen az Úr által! :088: :2smitten:
-
Pásklyné Kovács Erzsébet: Amíg Hozzád jutok
Nehéz bevallani, tán nem is tudom.
Hányszor botlottam, buktam el az úton,
amin feléd megyek.
Arcom pirulása maradt csupán,
hogy megbocsátasz mindezek után
mégis énnekem.
Nincs bennem semmi jó, csupa bűn vagyok,
elragadnak még régi indulatok,
s a lelkem megremeg.
- Sokszor keresem miértjét a bűnnek,
s ha lelkem viharai csendesen elülnek,
választ kapok.
Ádám vesztette el az első nagy csatát:
az én életem csupán egy folytatás,
amíg Hozzád jutok.
-
Dsida Jenő: ÚJ IMÁDSÁG
Nézd én Uram, a lázas világnak
Hörgő mellében vonagló kin dúl –
Csontkezü Halál végigsimitja,
S torzzá meredten oszlásnak indul.
Kezedből emelt roppant nagy égbolt
Hiába lövel szent, ölelő fényt:
Sóhajtoz a föld a hideg ürben
November esti zord temetőként.
Sötét ravatal, lobogó gyertya...
Hajdan édenkert, mily árva, mily bús!
Könyörülj rajtuk, gyere mi hozzánk;
Életet osztó, irgalmas Krisztus!
Rád néz a halott üveges szemmel,
Érintésedet epedve várja –
Életre vár, mint temetett Lázár,
Naimi ifju, Jairusz leánya...
Gyere hát Krisztus! Könyörülj rajtunk!
Nagy erős hangon mondd ki igédet:
A megfagyott vére pezsdüljön ujra!
Haljon a Halál, éljen az Élet!
1924
-
Dsida Jenő: ISTEN SZERET
Az este bús,
a szél irigy.
Parányi mécs
be szürke így.
Susog, beszél
száz sírverem
és messze egy
tükrös terem.
Sok bánatunk,
kevés derünk –
angyal, vezess,
gyerünk, gyerünk!
Forogni fog
sok fürge kör,
villogni fog
ezer tükör.
Egy árva mécs,
egy kis szavam:
ezernyi mécs,
ezer szavam.
Valami nagy,
sötét keret...
Az ember sír.
Isten szeret.
1923
:2smitten:
-
A hitről
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit.
Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek
Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat.
Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük
hitünket.
Valójában a hit nem nagyobb, mint egy alázatos kis mustármag, melynek
azonban akkora ereje van, hogy hegyeket dönthet a tengerbe.
Ez a hit a lélek szemével kétség nélkül felismeri a jövendő dolgokat,
mindazt, ami még rejtve van. Egy sorban áll a reménnyel és a szeretettel.
Mert amikor hiszek benned, szeretlek is, Uram, és ugyanakkor remélem tőled
láthatatlan ajándékaidat.
Nareki Szent Gergely
-
Teremtő ereje.
Ki teremtett a földet s eget,
Aki a mindenség ura lett.
Aki embert formált a porból,
S lehelt lelket, hogy emberré lett.
Hatalma erős minden hatalomnál,
S győzelme erősebb minden háborúnál.
Ő a mindenségnek ura,
Az én drága jó Atyám.
Élt e földön az ő fia,
Kinek hatalma magas volt.
Gyógyított s tanított,
Hatalma volt az Ördög felett.
De meghalt értünk ontotta vérét,
Hogy bűneinkért váltság legyen.
De most ott van,ott fent,
Ahol az Atya s onnan figyel minket.
Elküldte nekünk szellemét,
Hogy velünk lehessen.
Serőt adott nekünk,
Hogy életünk ne küzdelem legyen.
Boldog ma már az életünk,
Mert tudjuk megváltást nyertünk.
Nevünk az élet könyvébe van írva,
S megvan a helyünk ott fent.
Boldog az én szívem,
S várom azt a napot.
Mikor Krisztus elő álhatok,
S örök életet kaphatok.
Ne feledd a Te életed is lehet boldog.
Te is meg kapod csak erős légy,
Hited legyen az Úrban s fogadd el.
Isten téged is vár ott fenn a mennyekben. :Jezus01: :kereszt01:
-
Én királyom.
Erre a földre születtél,
Emberek királya lettél.
Gyógyítottál,tanítottál,
Mester voltál,váltsággá váltál.
Az emberek tiszteltek és szerettek,
Halgatták ígéidet.
De mikor keresztre feszítettek,
Sokan bízony elítéltek.
De én tudom most is élsz,
Fent Atyád mellett van a helyed.
Trónod fénylő arany,
Melyen figyeled a mi életünket.
Adtál nekünk szent szellemet,
Ki testünkbe be illeszkedett.
Így vagyunk együtt veled,
Mert adtál nekünk menedéket.
Köszönöm neked azt,hogy ismerhetlek,
Ismerhetem a te életedet.
Köszönöm,hogy érettem is,
Ontottad szent véredet. :Jezus02: :kereszt02: szeretettel Juzsától
-
Én kicsi Szellemem.
Te vagy az Én életem,
Kit testembe hordhatok.
Atyánk adott téged,
Hogy vezesd az Én életemet.
Szeretlek mint Atyámat szeretem,
Mert itt vagy,itt mindig velem.
Egész lényem beleremeg,
Mikor érzem tetteidet.
Gyógyítasz,vigasztalsz,
Szeretsz és soha el nem hagysz.
Közvetítő vagy az Atya fele,
Ki ismeri minden tettem.
Köszönöm,hogy itt vagy nekem,
Megerősíted az én szívem.
Öröm így az Én életem,
Mert Te itt vagy mindig velem. :037: :043:
-
:2smitten:
Szia Juzsa!
Köszi a szép verseket!!!!
Jézus szeretete erősítsen és vezessen téged!!!!
Szeretettel: Marietta :088:
-
Füle Lajos versei
CSAK EGY KIS HÁLÁT
TE annyit adtál s adsz nekem,
AJÁNDÉKOZÓ ISTENEM!
S én mindazért, míg itt vagyok,
csak egy kis hálát adhatok.
A BOLDOG EMBER IMÁDSÁGA
A boldog ember imádsága
így hangzik: "Hála, hála, hála!"
Repesve száll az ÚRHOZ innen,
és benne minden, szinte minden.
:2smitten:
-
Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában
Szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm elött remegve álltam
Az első vizsgán én buktam
A tételt bár kivülről tudtam
De gyakorlatilag előre alig jutottam
Szeretem én Ki engem szeret
Minden jóembert akit csak lehet
De az ellenségemet?
Akit rágalmaz, kinevet s mindeféle
Csúfos névvel gyaláz s megaláz engemet?
Ilyent nem tudok szeretni, nem
És éppen ez lett az én tételem,
Hogy az ellenségemet is szeressem
Szereted? Kérdezte a Megváltóm
Az én Mesterem és tanítóm!
- Nem tudom, hiába próbálom!
Szeliden mondta, de erélyesen:
-pótvizsgára mész és ha mégsem
tanulod meg, megbuksz egészen-
Szeretet - az nehéz tétel
Legtöbben ebből buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretni kell.
De a Mesterem tovább tanított
Külön órára magához hívott
Szeretetével sokat kivívott
Mutatta a kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet.
Eltüri a keresztszegeket,
Eltüri a gúnyt, gyalázatot
Tövis koszorút nehéz bánatot,
a dárdaszúrást, amit értem kapott.
Megrendültem egész szíveben
A szeretet ilyen végtelen?
A tanítómtól tanulni kezdtem,
Láttam, hogy hajlok a tanításra,
Szeretetét a szívembe zárta
És most pótvizsgáztam belőle
Ott volt az ellenség is. Elöre
gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
de én szeretettel feleltem,
s e szeretettel őt megnyertem:
és a pótvizsgán is átalmentem,
Tovább tanulok, tovább megyek
Vannak szeretet-egyetemek
Magasak és mégsem elérhetlenek
Mert más tudományt sokat tanulok
Megcsodálhatnak úgy vizsgázhatok
Ha szeretet nincsen bennem, mégis semmi vagyok!
Szeretettel:Salome :2smitten:
-
Szia drága Salome! :2smitten:
Ez annyira jóóó... Te írtad... igaz? :08:
Mármint a Te saját szerzeményed... ugye...?
Az Úr áldjon meg!
Szeretettel:
kövecske
-
Pecznyík Pál : ISTEN NEM NYÚJT BE SZÁMLÁT!
Isten népe boldog vagy, ha
gondod: Megváltódra veted;
mert Őneki gondja van rád,
óvja, táplálja testedet.
Úgy élhetsz, mint a kis gyermek,
biztonságban, gondtalanul;
szíved nem gyötri félelem,
ha éj sötétje rád borul.
Hiszen Jézus veled, benned,
és ha új napra felébredsz;
mielőtt munkába mennél,
térden: Atyáddal beszélhetsz.
Ő mindent tud: azt is tudja,
hogy telik el, egy – egy napod;
munkáidhoz bölcsességet,
áldást, erőt, Tőle kapod.
Év végén és élet végén,
Ő nem nyújt be számlát neked;
mert az összeg, oly hatalmas,
hogy azt, ki nem fizetheted!
Számlád, régen a Golgotán,
Jézus egyenlítette ki;
rendezve már adóságod:
hálával áldozzál neki.
Lám így élhetsz gondtalanul
itt a földön, Isten népe;
Megváltódra bíztad magad,
így juthatsz sötétből fénybe!
Világ fiai roskadnak,
mert vállukon gondjuk terhe;
Isten népe boldog szívvel
vonul útján, énekelve.
-
:2smitten:
Mécs László: Hárman megyünk az úton
Mi mindig hárman járunk,
lábom bármerre megy:
együtt megy itt az ember,
a költő és a pap -- de
a három mindig egy.
És szembe jő a Jóság,
és mind rajonganak:
az ember megimádja,
himnuszt költ rá a költő,
zsoltárt zeng rá a pap.
És szembe jő a Szépség,
s rögtön megoszlanak:
szívet kínál az ember,
virágot szór a költő,
gyanakvón néz a pap.
Mögötte a csupasz Bűn
titkai látszanak:
borzong az ember, felforr
a költő s egy kerubtól
tűzgallost kér a pap.
Hárman megyünk az úton,
a vágyak rajzanak:
a földre hív az ember,
mesébe hív a költő,
a mennybe hív a pap.
1947
Vissza a csendbe, 1976
-
Mécs László: Adok, hogy adj!
Adok, adok, földem neked
kéklő pacsirta-éneket,
jó megmunkálást, jó magot,
aszályban ima-harmatot,
jó zsíros trágyát, jó gyökért,
jó csemetét, s tudod miért?
-- Hogy adj nekem pacsirta-ének-
locsolt vetést vidám kenyérnek,
hogy add meg fán, tőkén a kölcsön-
adott szeretetért gyümölcsöm,
pajzán borom, s hogy adj a végzett
munkáért boldog békességet.
Adom neked, kicsiny család
s hazám, a vér közös dalát,
adok szabadság, szeretet
feles-földjébe elvetett
lemondást, munkát, fürge vért,
életritmust, s tudod miért?
-- Legyen ki szívem tartsa számon
a hangyabolyban, mint kívánom;
hogy el ne vesszek a viharban,
mint lepke-szárnyú, lenge dallam;
s ha tél jön: a közös emlékek
csókolják rám a békességet.
Adok Neked, jó Istenem,
Alfám, Omegám, Mindenem,
gyermekhitet, alázatot,
bevallott bűnt, gyalázatot,
s a szívem, mint örök hűbért
legyen tiéd! Tudod miért?
Hogy add nekem, mint terülj asztalt,
mely már sok lelket megvigasztalt,
melyen sok testi jóegészség
terült és lelki lakni-tessék:
add a malasztot, add a Téged
jelentő örök békességet!
1951
Aranygyapjú, 1971
-
:2smitten:
Mécs László: Aki szeret…
Aki szeret, az mint az őrült,
semmit se lát a hegytetőrül,
sem a szép, sem a csúf világot,
csak egy titkos értelmű Rózsát
mérföldeken túl, s érte fut.
Aki szeret, annak nagy éhe
már boldogság, és mint a méhek
virágmenetrend-vándorútján:
csalánból is csapol ki mézet,
s lakása-lelke csupa méz!
Aki szeret, az mint a kagyló,
remete lesz a vad, morajló
vagy napsütötte élet alján
mindent kizáró szent magányban,
s minden álma drágagyöngy.
Aki szeret, az csuda színt lát
holtában is, s mint ifjú Szindbád
szirom-csolnakká vált koporsón,
kalandos vágy vitorla-szárnyán
repül a Boldogság felé!
Uram, segíts, hogy méhe-éhhel,
vagy mély, kagylós remete-léttel,
vagy misztikus szent őrülettel,
vagy megszentült színdbádi vággyal
szeresselek, szeresselek!
1949
Vissza a csendbe, 1976
-
Túrmezei Erzsébet: CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ!
Határkőnél hittel megállni,
határköveknél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni:
csodákra emlékezni jó!
Meglátni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált minden tette:
csodákra emlékezni jó!
Látni, hogy át viharon, vészen
hű Mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!
Határköveknél hálát adni,
és hallelujás köszönetben
méregetni, mi mérhetetlen:
csodákra emlékezni jó!
Messzi évekre visszanézni,
és számbavenni ezer áldást,
erőt, kegyelmet, megbocsátást:
csodákra emlékezni jó!
Hallelujás hálaadással
leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre,
amerre hív az égi szó.
-
Csodálatos élet.
Csodálatos dolog melyet az Úr teremtett,
Emberi test melyet teremthetett.
Porból formálta a te testedet,
S lehelt lelket,hogy életre kelt.
Gondoltál már rá micsoda erő,
Melyel az Úr téged megáldott.
Erő melyet Ő adhatott.
Hited legyen az Úrban,
S imáid nap mint nap mond el.
S meglásd ez az erő nem hagy el,
Ott van csak építened kell.
Ne csüggedj el ha beteg vagy,
Ha tudod,hogy erős vagy.
Legyőzöd a legnagyobb betegséget is,
Csak higjen a te szíved s ne csüggedj.
Bízz mindig az Úrban,
Megáldott téged,erőt adott neked.
Lehet lelket beléd és élsz,
Ne csüggedj hanem bízz. :019: :kereszt01:
Szeretettel mindazoknak akik szeretik Istent mindazért,hogy teremtett minket.
Szeretettel: Juzsa
-
Isten ajándéka.
Olvastam a bibliát Isten szavait,
De nem értettem igéit.
Megtért az Én szívem,Isten fele huzott,
S megértettem igéit lelkemig hatolt.
Isten vezéreli ma már életem,
S adott egy társat én nekem.
Szent Szellem vezet nap mint nap,
Isten fele vezeti sorsomat.
Oly jó érzés vele együtt élni,
S tudni azt éjjel nappal támogat.
Isten fele vezeti életem,
Hogy majd egyszer elé állhassak.
Szellemem mindig vezet,segítí életem.
Erőt ad támogat,gyógyít és vigasztal,
Oly jó érzés,hogy mindig velem van.
Istenem adta nekem,hogy mindig velem legyen. :angel2:
-
Vágyodom...
Vágyodom valamire,
Valamire amit csak az Úr adhat.
Az Úr és senki más,
Egy ölelésre melyet csak tölle kaphatok.
Vágyodom,hogy megláthassam,
Hogy lássam szemeit és mosolyát.
Mert vele akarok lenni,
Vele csak vele egész életen átt.
Vágyodom arra,hogy láthassam,
Hogy láthassam szemtől szembe.
És vele lehessek csak vele,
Vele egy életen átt.
Vágyodom,hogy szemei mely forrón ég,
Mely forró,ne égessen meg soha.
Mert a szeretet melyet érte érzek,
Érte és senki másért.
Elnyelje e forró tekintetet. :114:
MMarietta :031: :thanks: mindent a versekkel kapcsolatban íme három megint csak a saját verseimből,remélem ezek is tetszenek neked.És minden kedves testvéremnek. Szeretettel Juzsa
-
:2smitten:
Szia Juzsa! :044:
Köszi, hogy gondoltál rám is a verseiddel, nagyon tetszik!!! :afro:
Továbbra Úr áldása kísérje mindennnapjaidat!!!
Szeretettel:Marietta :088:
-
Kovács Brigitta: Sokszor
:2smitten:
Sokszor
Oly sokszor a kísértésekben elbuktam,
Mert a saját erőmben bíztam.
Isten szólt többször hozzám s hozzád,
De sokszor nincs erőnk figyelni Rá!
Sokszor voltam hálátlan gyermeke,
Mert nem figyeltem oda mennyi jót tett Velem!
Sokszor minden természetesnek tűnik nekünk,
A családunk, az otthonunk és az egészségünk.
Istenünk idáig nem sokszor, csak egyszer
Küldte el a Fiát, de sokszor, sokan nyertek általa szabadulást.
Jézus még egyszer vissza fog jönni,
Nem kisgyermekként, hanem, mint ítélő király, de akkor már
Késő lesz megköszönni!
Isten figyelmeztet, hogy ne csak egyszer, hanem többször adj érte hálát,
Mert helyetted fizette ki a váltságdíj árát!
Isten sokszor hív téged,
Kérlek vedd észre, mennyi sok jót tett Érted!
/ Kovács Brigitta /
-
A hit ereje.
A hited erősödjön tebenned,
Az Úr és fia igéjit kövessed.
Szemeidel bibliát nézzed,
S a gonoszra soha ne vesd a szemed.
Vigyázz örizd meg a Te hited,
S ne félj bármilyen nehéz is az életed.
Lépd átt életed nehéz oldalát,
S találd meg az Isteni csodát.
Ez a csoda csakis egy hely lehet,
Mennyei Jeruzsálem az új lakhelyed.
Öröm tölti el a Te szíved,
Megtaláltad az igazi myennyei helyet. :kereszt01: :105:
-
Új ember vagyok.
Befogadtam az Úr szavát,
S megtért az Én szívem.
Keresztény ember lettem,
S meg is keresztelkedtem.
Bűneim mind megvallottam,
Szent Szellemet is kaphattam.
Atyám vezeti ma már életem,
S öröm tölti el az Én szívem.
Boldog vagyok, sorsom megoldodott.
Új ember melyet láthatok,
Ha tükörbe nézek más vagyok.
S örül az Én lelkem mert megtértem.
Új emberem vezess nap mint nap,
Hogy Atyám elé állhassak.
S ott lehessek tronja mellett,
Fent a mennyek kapuja megett. :037:
-
Vigasz...
Ne nézz csüggedten a nehéz időkre...
Gondolj a szebb és boldogabb jövőre.
Mindenekben mindig Jézust lásd…
Szent nevét kitartóan imádd!
Ha fenyít, vagy ostoroz, ne vesd el azt sem...,
Ilyet nem tesz Ő ok nélkül sosem.
Szeretetből nevel, alakít, formál…,
Ha nem így lenne – csak szolga volnál…
De mert fiú vagy, kit nagyon szeret,
Életed minden percében ott van veled.
Érezd, ahogy szeretettel ölébe vesz…
S rossz közérzeted máris a múlté lesz.
-
Kedves Kövecske! :05:
Nagyon szép vers. :thanks:
-
:2smitten:
Drága Kövecske! :088:
Ez nagyon szép vers, köszönöm....
Szeretettel:Marietta :047:
-
Reményik Sándor: Egy perc
Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.
Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.
Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.
Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.
Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.
Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.
Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!
Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből.
-
Isten gyönyörű műve.Írója: Juzsa
Te teremtetted a földet,
A földet melyen léphetek.
A sötétség és világoság,
Mind ez a Te műved.
De munkád folytatódott,
Kékké lett az égbolt.
Sok szép felhő úszott az égen,
Oly gyönyörű szép volt minden.
A földön víz volt mindenütt.
Csak egy szavadba került,
S lett szárazföld s tenger mindenütt.
Sok kis csíra kikelt s nővekedett,
Majd fa és virág zöld fű lett.
Égi testet is adtál nekünk,
Napot mely reggel felkel s ragyog.
A virágok mind felé hajolnak,
S minden színben pompáznak.
Este a nap elbújik de egy kifli feltűnik,
Sok kis csillag mellé bújik.
Majd adtál álatokat,
Kicsiket s nagyokat.
Halakat s madarakat,
S parancsba adtad sokasodjanak.
De a föld kietlen s kopár,
Ember kell ki az álatok felett áll.
S teremtettél egy férfit,
Ki reád hassonlít.
Hat napig tartott e nagy munka.
S az Úr megpihent.
Elkészült a nagy munka,
A világ benépesedett és széppé lett.
Az embernek adott egy földet,
Paradicsom volt a neve.
Sok álat virág s nővény,
Mindnek Ő adhatott nevet.
De az ember hiányt érzett,
Mit ér mind ez egyedül?!
Az Úr érezte ezt s tudta,
Nem jó az embernek egymaga.
Az embernek álmot adott,
S mikor felébrett asszonyt látott.
Isten adta neki,
S látta az ember boldog.
Istennek köszönheted,
A földet az eget és vízeket.
Az álatokat s növényeket,
S a Te saját életed.
Légy boldog mert az Úr szeret téged :037:
-
Van-e valaki. Írta: Juzsa
Van-e valaki e világon,
Kit Te adhatsz nekem Uram.
Egy társ egy barát,
Kivel megoszthatom titkaimat.
Van-e valaki e világon,
Kivel élhetnék boldogan.
S akivel megoszthatnám mindaszt,
Mit Te adtál nekem Uram.
Van-e valaki e világon,
Kivel együtt imádkozhatom.
Ki mindig velem van,
És szeret ahogy Én szeretlek téged Uram. :ima02: :kereszt01:
-
Ítélet órája. Írta:Juzsa
Áltam s vártam, hogy megítéljenek,
Krisztus ítélőszéke mely előtt állnom kellett.
Féltem vajon mi lesz sorsom,
A mély tűzes kín, vagy a menny lesz otthonom.
Féltem szívembe markolt a mélységes fájdalom,
Ó Uram megtart kegyelmed vagy elhagyom e helyet.
Tűz martaléka leszek, vagy örökké élhetek,
A menny lesz lakhelyem, vagy az ördög sorsára kerülök.
Egy pár percel ezelőtt még a csatatéren álltam,
S küzdöttem a gonosz horda ellen,de ott nem féltem.
Félelmem a küzdelem elvette, hogy győzzek,
Mert győznöm kellett a gonosz felett.
Társaim segítsége volt a fontos oly sokan csabdába estek,
A legjobb barátaim akiknek segíteni kellett.
Tudtam, hogy mit teszek, mert élet amelyet menthetek,
Keresztény testvérek életét menthettem meg.
De most itt állok s várok az ítéletet,
Rámkerült a sor, vajon mi lesz mit hallok.
Hű voltam, vagy mégsem?
Nem tudom mi lehet rollam a nagykönyvbe írva.
Leborultam s imádkoztam, tudtam sokat segít rajtam,
Sírtam kínokat álltam ki e pár perc alatt.
De Atyám felemelte fejem s tudtam most itt az idő,
Eldőlt az Én sorsom a menny vagy a tűz lesz otthonom.
De a kezek melyek megéríntettek oly finomak,
Atyám Ó Drága Istenem mond mit ítéltél nekem.
Erős szavak szoltak hozzám, de nem mogorván,
Nézz magadra fiam s megtudod sorsod.
Az elszenvedett csata mély sebei begyógyultak,
A ruha mely rajtam volt fénylő hófehér.
A szívem is megnyugodott félelmem is elszállt,
Angyalok serege körülvett s láttam barátaim azok.
Atyám újbol szólt hozzám szelíd lágy hangon,
A menny lett otthonod, s angyalaim közzé tartozól.
-
:2smitten:
Szia Juzsa! Szépek a verseid! Úr áldja meg további írásaidat!
Krisztusi szeretettel:Marietta
-
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni...
/Ismeretlen szerző/
:2smitten: :088:
-
Drága Marietta! :2smitten:
Ez is nagyon-nagyon tanulságos...
Mélyen érintett...
Köszike... :2smitten:
Szeretettel
kövecske
-
:2smitten: Drága Kövecske! Szívesen az Úr által!
Krisztusi szeretettel:Marietta :088:
-
Füle Lajos verse:
A VILÁGHÁLÓN
Ezért is az URAT áldom,
hogy eljut a Világhálón
mindenkihez az üzenet,
hogy Ő ma is hív és szeret
minden bűnöst... s ki az, ki nem?
Mindenkié a kegyelem
a KRISZTUSÉRT, KI életét
áldozta fel a bűnösért.
:2smitten:
-
Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben...
:044: :063: :047:
-
Reményik Sándor: Békesség Istentől
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
-
Most....
Szemeim az égre emelem
Térdre borulok előtted Istenem
Most nem ujjongva a szavaimmal dicsérlek
Most csöndben a lelkemből a könnyek beszélnek
Szeretettel: Anikó :05: :044:
( egy a ....)
-
Drága Anikó! :2smitten:
Ez annyira jóóó... :2angel:
Nagyon-nagyon tetszik... én is vagyok így..., ilyen állapotban...
Szeretettel:
kövecske
-
Pecznyik Pál: Küld az üde tavaszt
Szép nyár hírnöködként
küld az üde tavaszt,
figyeljetek: ott fut
már a kertek alatt.
Nyíljon ki sokmiljó
gyümölcsvirág-ablak,
visszonozza csókját
napfény sugaraknak.
Gyümölcsfák ága mind
zöld lombruhát öltsön,
lombok közt sok madár
fiókákat költsön.
Madárdaltól zengjen
a kies zöld határ,
ne csalódjon senki,
aki tavaszra vár.
Napféynét tükrözze
az erdő, a róna,
Isten adta mindezt,
énekeljünk róla.
:088:
-
:2smitten:
Pecznyik Pál: Istené a dícsőség!
Dícsőség néked Alkotó,
tehozzád fut minden hajó.
Viharos élet-tengeren
mert jelen vagy minden helyen!
Akit hajt a szél és idő,
azt várja égi kikötő.
Minden ember meglát téged,
midőn néped megítéled!
Itt a földön akárki volt,
imádott-e vagy káromolt.
Úgy szeretnék állni eléd,
mint aki nem magának élt.
Hanem másokért fáradozott,
tenéked im, így áldozott.
Te élted adtad értem,
mikor én még nem is éltem!
Segíts, hűn követni téged,
tenni azt mi kedves néked.
Olts szívembe hitet, reményt,
hogy befogadsz engm szegényt.
És ha végigjártam utam,
megláthassam arcod, Uram!
:088: :044:
-
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisímulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
-
Nagyon szép vers! :05:
Köszönöm szépen.
Szeretettel,
Antee
-
Weöres Sándor: Én is
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
-
Gondolatok Nagyhéten
Júdás Jézust elárulta,
s pár nap múlva
elárvult a tizenkét apostol.
Beteljesedett az Úr akarata:
egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz Őbenne,
el ne kárhozzon.
Örömmámorban úszott a nép,
mikor a golgotai dombon
Jézust megfeszítették,
mert Barabást akarta szabadnak.
És Jézus kilehelte lelkét
kilencedik órájában a napnak.
Beteljesedett az írás,
hiába volt minden sírás-rívás.
Megtörtént a tiszta,
tökéletes áldozat,
s már nem vár senkire pokol,
örök kárhozat,
hacsak nem az ördöggel cimborál,
s nem tapos sárba másokat.
Jézus engedelmes volt és alázatos.
Teljesítette Atyja akaratát,
hogy vérével minket tisztára mos,
hogy ne kelljen szenvednünk
a bűn poklában egy életen át.
Igen, az Atya odaadta egyszülött Fiát.
Kell-e nagyobb bizonyítéka a szeretetnek?
S ha ellenünk pokol fajzatjai fenekednek,
ott van Jézus menedékül.
Csak Hozzá kell fordulnunk,
s felettünk az ég már kékül.
Megköszönni áldozatát egy élet kevés.
Csak, ha irgalmára bízzuk magunkat,
lesz igazi ébredés.
Ébredjen az ember, ébredjen a haza!
Értse meg, milyen felbecsülhetetlen
JÉZUS ÁLDOZATA.
Colhicum
-
A múlt sebei begyógyultak
Írta: Juzsa
A múlt sebei mind begyógyultak,
Mert megtaláltam,a gyógyuláshoz vezető utat.
Ahit és szeretet mely segített,
S meg gyógyította lelkemet.
Sebeim mélyek voltak.
Mélyebb,mint a vulkán közepe,
S mélyebb, mint a tenger feneke.
De meggyógyultam s boldoggá váltam.
Tudom, ma mi segít,
Erős legyen hitem,
S bizodalmam Istenben legyen.
Vezesse életem nap,mint nap,
S sebeim végleg begyógyulnak.
Sebeim mind a múlté lett,
Mert hitem erőssé tett.
Bizodalmam Istené lett,
És boldog így az életem.
Ez egy régi versem még a kereszténységem elejéről. :023: :kereszt02: :043:
-
Az Én Uram
Írta: Juzsa
Felnézek a sötét égre,
Smit látok,a hold világít,
Sragyognak a csillagok.
Valahol ott fent az égen,
Te nézel rám Istenem.
S tudom figyeled,
Minden lépésem.
Követsz nap,mint nap,
Éjjel nappal vigyázol rám,
Segítesz döntéseimben.
Segítesz nekem,
Mert tudod erős a hitem.
S boldogság tölti be a szívem,
Mert tudom Te, segíted életem.
Ez is a régi verseimből van. :kereszt01:
-
Egy koldus is bízhat
Írta: Juzsa
Az életed nap, mint nap nehéz,
Harcolsz a betevő falatért.
Rongyaid közt reszkető kezed,
Nem értenek meg az emberek.
Nem tudják milyen nehéz is,
A Te életed, meg sem értenek.
Boldogtalan vagy néha még,
Sírsz is, mert tudod, lenéznek.
Koszos a Te ruhád, és kezed,
De senki sem tudja milyen a szíved.
Te is vagy olyan, mint más.
Neked is van helyed ahol,
Leteheted a Te fejed.
Nem érted az embereket.
Gonoszak és lenéznek,
Kigúnyolnak és megvetnek.
De Te ne csüggedj,
Bízz és higgyen a Te szíved.
Meglásd az Úr szeret téged,
Ő nem vet meg,elfogad.
Emberként néz terád,
S szeret bár milyen koszos a Te ruhád. :( :pityereg:
Ez is régi vers ez egy megélt történetből ihletödött.A buszon kigúnyoltak az iskolások egy nem tiszta hölgyet aki mikor leszált a buszrol sírva ment hazafele,és a fiatalok tovább gunyolodtak. A vers így írodott.
-
Ha elhagy egy barát
Írta: Juzsa
Elhagy egy barát,
De te ne félj, ne sírj.
Van helyette még nagyobb,
A mi Istenünk, egy igaz jó barátod.
Ne sírj, ne ejts könnyeket,
Ne légy szomorú,ne fájjon szíved.
Légy erős és bátor,
Ne engedj a gyenge erőnek.
Ne szomorkodjon el a szíved,
Ha egy barát el is megy.
Lesz helyette sok jó barátod,
És a Te Istened is ott lesz neked.
Ezért hát ne légy szomorú,
Ne sírj, ne ejts könnyeket.
Erős legyen a Te szíved,
Tudd, meg ha el is hagy egy barát,
Még mindig ott van a Te Atyád.
-
Mária ha fel lépsz néha két verset írok most amit neked küldök, mert szeretlek, és nagyon sajnálom,hogy feladtad a forumos szolgálatod.Szerettem amiket írtál fogadd szeretettel töllem e két verset. :017: :016: :037: :092:
Persze a többi kedves testvér is olvassa e két szép saját versem.
Csodálatos barát
Írta: Juzsa
Csodálatos dolog barátra lelni,
Nem válthatja fel Őt soha senki.
Mindig ott van lépten nyomon követ,
Szívébe rejti legféltetebb kincsed.
Szeret téged mint ahogy egy testvért lehet,
Tán még egy testvérnél is jobban szeret.
S ezt az érzést csak Te és Ő értheti,
Nincs senki más ki megérthet.
Igaz barát mindent érez,
S ha messze mész ürességet érez.
Te is érzed oly messze tölle,
De tudod nem szakít el senki tölle.
Csodálatos dolog barátnak lenni,
Mert tudod nem válthat fel soha senki.
Mindig ott vagy barátodat követed,
Szíved megnyítod s beleírod szereted.
Ne félj
Írta: Juzsa
Ne félj ha bánat tépi szívedet,
Mert van egy barát aki megvédi életed.
Jöjj kedves, gyere mond el mit érzel,
Látom mi ért, én segítek megvédem életed.
Gyere mond el mit érzel mi nyomja szíved,
Titkolni kár hisz látom könnyes szemed.
Ne légy bánatos mert nekem is fáj,
Fáj ha így látlak, szívem tépi bánat.
Jöjj kedves hisz könnyes szemed,
Úgy érzed romokban hever életed.
Ne bánkódj mindig veled vagyok,
Hozzád tartozom,s Te is hozzám tartozol.
Meglátod renbe jönnek dolgaid,
S lesznek még nagyon szép napjaid.
Töröld le könnyeid, hogy lássam szemed,
Meglásd Én mindig itt leszek veled.
Svigasztalom szíved
Ha érzéki vers is de ezzel szeretnék mindent megköszönni és remélem azért néha közénk jössz még mert mindannyian szeretünk. Szeretettel Juzsa
-
Kics a szívemben
Írta Juzsa
Szívembe zárlak Uram,
A legdrágább kincsem Te vagy Atyám.
Szeretlek, mióta csak ismerlek,
És soha nem akarom, hogy elmúljon e szeretet.
Kincsem egyre fényesebb,
Te Uram itt vagy itt velem.
Ahogy egyre jobban ismerlek,
Egyre nagyobb a szeretet.
Szívembe levő fény,
Nő és változik a fénye.
Mert Te Uram itt vagy velem,
Itt közel és változtatod életem.
Növekszik a kincs bennem,
És vele együtt a vágyam is nő Uram.
Szeretlek téged, mert vezeted életem,
Hogy jutalmam legyen a mennyben,
És örök életem.
-
Juzsa! Köszönöm. Áldjon az Úr a szívedben lévő szeretetedért! :017: :rozsa:
-
Pecznyík Pál – Isten hív…
Isten hív magához,
jövel gyermekem.
Fiam adtam érted,
s Vele mindenem.
Ami mennyben Övé,
mind tied lehet,
ajándékaimon
ámul majd szemed.
Lent minden mulandó,
itt minden örök,
fény, szeretet, jóság,
szépség örömök.
Közelemben élhetsz,
láthatsz engemet,
fény-ruhában járhatsz,
és kapsz új nevet.
Örömmel indulok,
tudom, jót akarsz,
ha rám tör a veszély,
óvón betakarsz.
Jézust, testvéremet,
bár nem láthatom,
mert a trónteremben,
ott ül jobbodon.
De lejön nemsoká
fényes fellegen,
hogy minden hű testvért,
Hozzád felvigyen!
Így válik valóra
a hit, a remény.
Királyi gyermekké
válik a szegény.
-
Kedves Juzsa és Katus73!
Juzsa! Nagyon szép a szeretetteljes verseid! Köszönöm!
Katus! Nagyon szép Pecznyik Pál versei is!
Áldott szeretetteljes és kegyelemteljes napokat kívánok minden testvérnek!
Szeretettel:Marietta :2smitten:
-
Van egy vers, ami napok óta itt van a szívemben. Füle Lajos írta, és a vőlegényem megzenésítette. Ma este imádság közben feltört ez a dicséret belőlem, és "odasírtam" az Úrnak. Ezt szeretném, most megosztani veletek.
Földre jöttél énmiattam
"értem haló Halhatatlan",
hoztál örök életet.
Mondd, mit adjak én Neked?
Úgy szeretnék adni, adni,
s nem tudok csak elfogadni,
ám e szívben hála ég,
s mindenestül a Tiéd.
/Füle Lajos - Mit adjak?/
-
Ma alszanak a múzsák.
Ma nincs mondatokkal
megtöltött zsák,
miből hullnak a morzsák.
Ma csönd van, végtelen.
A harangok sem szólnak.
Ma imára kulcsolom két kezem,
s csöndet intek a szónak.
A gyász csöndje ez,
mely megsebez, szíven üt,
s a Jézus vérétől vöröslő
keresztutat látom mindenütt.
Kereszten az Igaz Test,
az egyetlen, kit feketére fest
annyi gúny, cinizmus,
meg nem értés, kegyetlen.
Túl sok itt a hitetlen.
Ma is hallom azokat,
kik ott álltak
a kereszt alatt:
Miért nem menti meg magát,
ha Isten fia?
Miért kell kegyetlen kínok
között meghalnia?
Nem értették, mint ahogyan
ma sem értik oly sokan:
Jézus értünk halt meg a kereszten,
hogy nekünk örök életet szerezzen.
Szívemen fájdalom van, gyász.
De oly jó tudni, hogy
nem a kereszt a végállomás,
mert a halált követi a feltámadás.
De ma csönd van, végtelen,
a harangok sem szólnak.
Ma imára kulcsolom két kezem,
s csöndet intek a szónak.
Nagypéntek az örök fájdalom, gyász ünnepe. Nektek küldöm ezt a verset sok szeretettel.
:(
-
Ne a Poklot kívánd
Írta: Juzsa
Ne kívánd magadnak a pokol kapúját,
S mélyebre se menny sohasem.
Hideg és sötét, kopár és silány,
Ne kivánd soha e helyet vígyázz!
Nem hallanál mást csak jajgatást,
Kínt és félelmet, jajszó mit hallasz.
Vigyázz ne szurd el az életed,
Ne kívánd e pokoli helyet.
Van ennél sokkal szebb hely,
Fennt a mennyben van ez a hely.
Világos és meleg színes és fényes,
Kívánd inkább ezt ez a te helyed.
Vágyakozz e helyre inkább,
Itt mindenki boldog s öröm vesz körül.
Kívánd ezt a helyet s lesz nagy öröm,
S boldogság a szívedben csak ne kövess el hibát.
Ez a hely téged is vár, s hív,
Csak vigyázz, bízz és higgy.
Istenre nézzen a te szemed,
S a gonoszt végleg feledd. :ima06:
-
Álom vagy valóság.
Írta: Juzsa
Álmomban a tron előtt álltam,
Isten előtt áltam s láttam.
Nem féltem erős hitem vett körül.
Az atya kezei felém nyúltak,
S nem tudtam mit akartok.
Életem egy perc alatt, leperegtek,
Láttam születésem, titkaim, bűneim.
De tudtam mindezt Atyám kitőrli.
Térdre borúltam és imátkoztam.
Fájt amit láttam, de Atyám,
Újból felém nyúlt s kezei átkarolt.
Éreztem mit akar, azt, hogy felejtsek,
Feledjem el az életemet, mindazt ami történt.
Feledjem el a földi életemet és szeretteimet.
S tudtam meg kell tennem ha maradni akarok,
Nem szabad gyengének lennem,
Erős az én hitem s szeretem Istenem.
Még mindig álomnak hittem,
De rádöbbentem, hogy ébren vagyok.
S amit szemem előtt látok az a valóság.
Olyan szép és gyönyörű hely amit látok,
Sok ismerős, jó barát akiket látok.
Boldogság tölti meg szívemet,
Mert amit álomnak hittem az a valóság. :angel2: :004: :036: :078:
Kedves Mária Szívesen írtam mert szeretlek mióta megismertelek, szeretem írásaidat, tanításaidat, és szeretem ha találkozunk.Akkor vagyok boldog. :081: :017: :016: :105:
MMarietta szívesen, és szívesen írom és osztom meg veletek a saját verseimet. SOK PUSZI. :017: :016: :thanks: :031:
-
Ima
Ó Uram hozzád rohanok,
Hozzád szent Istenhez
ki minden bajomat tudod.
Tárd ki karod, ölely át,
Mert veled élni boldogsag.
Fogadd el szívemet hát,
mert nélküled életem nyomoruság,
Hadd legyek veled,hogy boldog legyek,
Mert így a menyország az enyém lehet.
-
Ámen! :05:
-
:026: :ima02: :kereszt02:
Köszönjük az üzenetet Bogáncs.
Isten nagyon áldjon meg, szívedből jött üzenetekért, amit megosztasz velünk.
Szeretettel: Lulu
-
Pecznyik Pál: Isten dícsőítése!
Dícsőíteni neved
Teremtőm Istenem,
lehessen hangszered
parányi életem.
Dícsérhessen téged
mennyei jó Atyám,
minden újabb napnak
hajnalán, alkonyán.
Hálából dícsérjen
megváltott életem,
dícsérjem a szavam,
munkám és énekem.
Szenvedésekben is
dícsérjen az ajkam,
örömöd akkor is
tükröződjön rajtam.
Dícsérni tégedet,
nem elég az élet!
Amelyért szent Fiad
a keresztfán vérzett!
Bár- bűneim miatt-
rád nézni sem merek,
ó engedd, hogy mégis
dícsőíthesselek!
s ha egy nap majd lelekem
hozzád a mennybe száll,
ott is dícsérjelek
hárfák hangjainál.
:2smitten:
-
A végigcsókolt Biblia
(Túrmezei Erzsébet)
Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távol, vak testvérünk Bibliája.
Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.
Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,
és nem betűzheti, mint aki lát!
Mégis Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit,
S lelke az Ige mélységeit járja.
Így csókolta elölről- végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.
Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?! :017: :019:
-
Szeretettel köszöntök mindenkit! :044:
A mesterek utcájában
Megyek az utcán: egy öreg cipész
Épp műhelyének ajtajában áll,
És egész lényemből csak a cipőmet nézi.
Mosolyog: a két orcámon enyhe pír remeg
Igaz: a cipőm nem éppen műremek
Tovább megyek: a ruhák mestere azt vallja,
Hogy az embert a ruha teszi,
S vizsgálgat válltól lefele, civil ruhámat nézi.
Mosolyog: a két orcámon enyhe pír remeg
Igaz: a ruhám nem éppen műremek.
A borbély áll az üzlete előtt
Víg szarkafészeknek való tincseim tanát szemléli,
Sem, értelmet sem észt nem véve számba,
Mosolyog: a két orcámon enyhe pír remeg
Igaz: a hajam nem éppen műremek.
Kék égbolton át, a menny ablakából
Szemlél a szívek Mestere.
Isten szemével – emberalakomon átröngenezve
Csendben figyelget.
A két orcámon enyhe pír remeg,
Egész külsőm, belsőm beléremeg.
Mester! Milyennek látod a szívemet?
Tudom, hogy ez sem műremek,
De most Neked adom – vegyed!
Általam ismeretlen szerző
-
Antoine de Saint-Exupery
Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erõt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes idõbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsõrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erõt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk!
Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõ
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban és
a megfelelõ helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Õrizz meg az élet elszalasztásának félelmétõl!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések mûvészetére! :2smitten:
-
:2smitten:
Pecznyik Pál:Te életet hoztál!
Urunk áldj meg minket
a Te Szentlelkeddel,
kísértések elől,
minket benned rejtsd el.
Kit félelem gyötör
keskeny útra térjen,
bűnbánatra jusson,
megtérjen és éljen.
Te életet hoztál
a halál helyébe,
hitet, bátorságot,
félénkek szívébe.
Ajándékot:Melyhez
fogható itt nincsen,
mégis ingyen való,
nem kapható kincsen.
Áldozatod árán
tied lehetünk,
s ha jön a végóra,
tehozzád mehetünk!
Ott már nincs kísértés,
félelem s bánat,
csak fény, öröm, béke,
mely mindenkit áthat!
-
Claudia Casini: Köszönöm Neked, Uram
hogy Te vagy az én erőm
ha gyengének és erőtlennek érzem is magam
hogy Te vagy az én zsoltárom
ha nem is jön a számra imádság
hogy Te vagy az én üdvösségem
ha sebzetten nyalogatom is a sebeimet
hogy Te vagy az én békességem
ha idegesnek és nyugtalannak érzem is magam
hogy Te vagy az én utam
ha olykor túl keskenynek és rögösnek tűnik is
hogy Te vagy az én igazságom
ha a világ körülöttem tagadni akar is Téged
hogy Te vagy az én világosságom
ha olykor sötétben botorkálok is
hogy Te vagy az én kegyelmem
ha nem is érdemlem azt meg
hogy Te vagy az én megváltásom
ha néha láncra verve érzem is magam
hogy Te vagy az én hitem
ha viaskodom és kétségeskedem is
hogy Te vagy az én reménységem
ha csüggedtnek és bátortalannak érzem is magam
hogy Te vagy az én szeretetem
ha a szívem nem is érzi
amit az ész már régóta tud.
Köszönöm Neked, Uram,
hogy nem kell az érzéseimre
hagyatkoznom; éppoly ingatagok azok, mint a szélfútta nádszál.
Köszönöm, hogy építhetek a Te
Szavadra, mely szilárdan áll és igaz örökkön-örökké.
:2smitten:
-
Pecznyik Pál::CSÖPPNYI SZERETET!
Álljatok meg óh emberek,
Kiált felnőtt, gyermek,
Adjatok csöpp szeretet,
Szomjazó lelkemnek.
Koldus kezét nyújtja felénk
Szeretetet várva,
Szeretetetlen világunkban,
Csak nő szomjúsága.
Hogyan adjon szeretetet
Egy szeretet-koldus,
Néki sincsen miből adjon?
Szíve ezért oly bús.
Minden ember megvenné azt,
Ha kapható lenne,
És ha még tán keresné is,
Arra sosem lelne.
Mert szeretet nem kapható
Sehol: földi kincsen.
Ám kapható a Golgotán,
kegyelemből ingyen!
Szeretetért epekedők,
vajon meddig vártok?
Jöjjetek: Jézus eloltja,
Gyötrő szomjúságtok!
1997.VIII.18
:2smitten:
-
Nagyon jó ez a vers! Igaz, és mély a mondanivalója! :05:
Valóban nagyon sok mindent meg lehet venni pénzért, de igaz szeretetet soha!
-
:2smitten:
ÁRVAI EMIL:Isten szeret
Nem azért szeret, mert jó vagyok;
de mivel szeret, hát jó leszek.
Boldog vagyok, ha jó vagyok:
kicserélte a szívemet.
:088:
Árvai Emil: MEGTARTÓNK
Minden mozog, süllyed,
változik vadul;
verdeső szívünknek
biztos pont: az Úr.
Sokan sokféleképp
emlegetik Őt;
trónja megáll mindég;
hullunk, esendők.
Segítségért kiált
hozzá valaki:
volt tékozló fiát
tartják karjai.
-
De jóóó...
Egy Ige jutott eszembe...
5Móz 33,27
Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.
És már ott is vagyok ölelő karjaiban... ez az én igazi helyem... ez az én hajlékom!
Köszönöm, Istenem!
( És neked, Marietta! )
-
Arányi Norbert
ZENÉLÉS UTÁN, ÁLMODÁS ELŐTT
Tömzsi ujjaim már elkoptak
A felforrósodó fémhúrokon
S most úgy látta jónak
A fájdalom, hogy arrébb kullogjon
Dühét töltse ki apró szúnyogon
Akkor az találkozik a tenyérrel
Amíg vígan betelne a vörös kenyérrel
Nem éli túl szegény
A randevút – nem volt elég
Kemény legény
Ezért íródik a gyászregény
Elpusztult a rovar
És zokog az egész udvar
Felsír minden szép és minden ótvar
Távolról végignézem a jelenetet
Csóválom a fejemet
Nem is fogom fel
Nem is foghatom fel az életet
Csak nézek ki belülről
Nekem ütközik egy szellemi gyorsvonat
Megfogan benne a gondolat:
Teremtmény vagyok
A hatalmas és szent Úr alkotása
Istené, kinek hívása
Édes szó, még ha fáj, úgyis jó
Szeretetéhez nincsen hasonló
S kegyelme betölt és felemel
Szárnyakat ad – így szabadít fel
Bűn-láncok és nehéz hazugságok
Egykoron pikkelyként ragadtak rám
Ma lepattogzanak bőrömről
Most beszélhetünk
Igazi, mennyei örömről
Bevon engem ez a szent zománc
Indulhat a zene s a dicsőítő tánc
Elveszve az Úrban
És benne megtalálva lenni:
Így érdemes élni
2006. május 9.
-
Arányi Norbert
VÁNDOROK
Szakadatlan ég a tábortűz
Szikrák csatáznak körbe-körbe
Gyermekfejek fúródnak anyai ölbe
Gitározni tanulnak az ifjak
Meghátrált szúnyog-sereg
A forróságban elmereng
Szárnyuk a szellőben megremeg
Messze
Az erdőben vándorok ballagnak
Tücsökkoncertet hallanak
Útjukat keresik
Holdfény mellett lesik
Hátha előkerül az irányjelző tábla
Eddig hiába
Értük is szól az ima
Hogy elillanjon a hiba
Megtalálják a kegyelmet
Az életet, az egyetlen utat:
Az Urat
2006. április 15.
-
Arányi Norbert
TENGERPARTI SÉTA
Olvadt aranyban úszó lábnyomok
Kacag a tengerparti homok
A partra sodort napfény csak úgy ropog
Szívünk kattog-zakatol-dobog
A szereteted, Uram, éget
Mámoros most az élet
Játékos szélbe kap a haj
Forró fémhúrokon születik a zaj
Zenélnek a távolban a vének
Idáig hallatszik az ének
Téged dicsőítenek
Ezernyi hangszert összecsődítenek
Hol erősödik, hol elhal a dallam
Menjünk közelebb
Hogy jobban halljam
2006. április 14.
-
Pecnyik Pál: Jöjj a fényre kérlek!
Ahány féle ember
annyiféle barlang,
minden ember, saját
barlangjában ballag.
Úgy megszokta már, a
barlangi életet,
azt gondolja: másként
élni, nem is lehet?
Barlangjába bújik
Jézus színe elől,
nehogy megkérdezze
üdvössége felől?
Pedig Jézus csak az
ő javát akarja,
hogy átkos barlangját
örökre elhagyja.
Isten nem teremtett
barlangi életre,
az: rókára szabott
nem pedig emberre.
Jézus ezért kérlel,
rejtőzködő lélek,
sötét barlangodból
jöjj a fényre kérlek!
Örök-fény honában
helyed régen készen,
és harcoltam azt ki:
érted ontott véren!
1998.XI.28.
:2smitten:
-
Pecznyik Pál: A szeretet legnagyobb csodája!
Megváltónk mi hozzád
Soha nem jutnánk el,
Ég föld között nincs híd,
Mely azon átível.
Te jöttél le hozzánk
a halálos mélybe,
hogy hazavígy minket
Atyád kebelére.
Ám a mélybe szállás,
életedbe került,
midőn keresztfádra
szegezted fel a bűnt!
Azon minden bűnünk
magadra vállaltad,
s bűntelen életed:
örökül ránk hagytad.
Urunk ég föld közé
Te léptél híd gyanánt,
Hogy mennybe juthassunk,
E fénylő hídon át!
Mi a szeretetnek
Legnagyobb csodája?
Az, hogy bűnbánókat
Vár Isten országa!
Áldunk Jézus, hogy Te
Lehetővé tetted,
Újjászületetten,
Élhessünk melletted!
1998.VIII.16.
:2smitten:
-
Valóban, rég jártam nálatok. Köszönöm a szép képeslapot! :088:
Hálából egy verset küldök:
A balga és az okos
Élt egyszer egy ember,
Ki fövenyre épített házat.
Hallgatta az Igét,
De hasztalan,
Nem volt benne alázat.
Egész valóját átszőtte a gőg,
Engedelmeskedni
Nem volt képes
A balga, ripők.
És semmilyen csodával
Nem lehetett
Meggyőzni őt.
Aztán jött egy nagy vihar,
És háza összedőlt.
Élt egy másik ember,
Ki házát sziklára építette.
Az Igét szívébe fogadta,
És igaz volt minden tette.
Aszerint élt, ahogy gondolkodott,
Megszentelt minden napot,
És a munka öröm volt neki,
Nem robot.
Minden imádsága meghallgattatott.
És jött egy nagy vihar,
De háza épen maradt,
Mert hite megtartotta a falat.
Dicsőség az Úrnak!
:017:
-
Pecznyik Pál: Útravaló
Az Úr áldjon meg és
őrizzen meg téged.
Élet keskeny útján
igazgassa lépted.
Az élet útjáról
soha ne lépjél,
győzelmes harc után,
menny honába érjél.
Ennél szebbet, jobbat
már nem kívánhatok,
hiszen én is cak egy
földi vándor vagyok.
Halál folyamát majd
ha én is elérem,
és Uram engem is
átsegít a réven,
ámulattal nézzük
a legszebb országot,
mely felülmúl minden
földi gyönyört, álmot.
Égi hazánkra most,
reménységgel nézünk,
s ez a remény kísér,
amíg hazaérünk.
1998.I. 12.
:2smitten:
(Nagyon szépen köszönöm a képeslapot!)
-
Túrmezei Erzsébet
ELINDULNI A KERESZT ALÓL
Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot …
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.
Hisz bûnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdetõ
krisztuskereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok
ha várnak rám az új feladatok.
Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetrõl dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.
-
Köszönöm a képeslapot....én is egy verset küldök.....amit a Barátomtól kaptam...
Olvassátok el kérlek...
Ne akarj kereszteden könnyíteni!
Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erõs volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Elõre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl..
Hõség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább - indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fûrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belõle lefûrészelek
-mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
Hiányzik a lefûrészelt darabja.
Mit tettem! kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserû önvádban.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjébõl nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
Rálépek én is! Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Elõtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefûrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erõt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!
Kemény a harc nehéz a kereszt terhe,
Nem bírom már!
-Sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.
Viszem a keresztem s tudom Isten segít nekem terhem elviselni...
Nap mint nap olvaslak titeket.....s tanulok...azt amit ti már régen tudtok :063:
-
:D
Kedves Dóke köszönöm a verset.
Mi csak azt tujuk, legalább is én, hogy nem tudok semmit.
De, ha sűrűbben hozzá teszed a te részed, akkor talán hamarabb jön a VÁRVA VÁRT.
szeretettel
Magda
:084:
-
Kedves Doke! :05:
Ez a vers annyira jóóó...
Eddig még nem ismertem, nem olvastam...
Nekem különösen sokat mond... aktuális... szeretnék már én is egy kicsit lefürészelni...
De tudom, hogy nem lehet...
Az Úr kegyelme, szeretete, áldása legyen veled, kedves Doke! :2angel:
Szeretettel:
kövecske
-
:2smitten:
Füle Lajos versei
AHOGY VAN
Akkor is, hogyha
beleroppansz,
szeresd az embert,
úgy, ahogy van!
KI A BOLDOG?
Az emberek közt az a boldog,
kit nem kötöznek földi dolgok.
Noha két lábbal áll a földön,
nem lesz munkája, terve börtön,
szabad pusztító "nagyravágytól",
mivel túllát a láthatáron.
:044: :063: :047:
-
Páskuly Józsefné: A LEGNEHEZEBB KÉRÉS; LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!
Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.
Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
:2smitten:
-
:063:
Jean-Antoine de Baif: Zsoltár
Jean-Antoine de Baif (francia, 1532-1589):
ZSOLTÁR
A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettem: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.
Ő ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha ő nem alszik.
Ő ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.
Éberen virraszt a vak éjszakában,
őrzi Izráelt. A nagy Isten, Ő nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll ő.
Dél-verő izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytől Uram ím megőriz:
lelkedet óvja.
Amidőn bentről kifelé felindulsz,
amidőn kintről befelé törekszel:
véd ezentúl és megelőz akárhol
mindig az Isten.
(Illyés Gyula fordítása)
-
Ahogy olvastam eszembe jutott Dávid zsoltára:
Zsolt 121,4
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Bizony... védi és őrzi az Úr az övéit...
Annyira nagy biztonságot, védettséget élvez Isten gyermeke... :2smitten:
És olyan jóóó volt most az az üzenet, hogy Isten megelőz... mindig elkészíti az útat... ott van előre mindenhol... ez csodás...:2smitten:
Csak arra kell nagyon vigyáznom én ne "előzzem" meg Őt... soha ne cselekedjek elhamarkodottan...
Ó, Uram, add, hogy így legyen!
-
:2smitten:
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indíts fel a szívemet, buzduljon fel neked
gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdözítőm te vagy, ész, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
Hinni taníts,Uram, kérni taníts!
Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!
Lásd gyengeségemet, erősíts engemet,
Míg diadalt nyerek: kérni taníts!
Hinni taníts,Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelmesen nézed az életem:
Állhassak csendesen. Hinni taníts!
(Masher Ray)
:088: :044:
-
Áhítat
Csendes szobámba mentem,
S Te megjelentél menten.
Csendes csoda:
az áhítat csendje.
Most nincs senki más,
csak én, s Te.
Bár én lenn a porban és
Te ott felül,
magányomban nem vagyok
egyedül.
Szent Szellemed szóra nyitja számat,
s már nem én, Ő mondja imámat.
Lelkem háborgása lecsendesül,
s bár itt ülök egyedül,
Benned vagyok és Te bennem,
bennem, ott legbelül.
Szívemben egy dallam hegedül
és itt ülök egyedül,
mégsem vagyok magam,
Veled vagyok Uram.
Most még itt földön,
ami számomra börtön,
de szellemem a szférákba repül,
s hála Neked:
nem vagyok egyedül.
:love:
-
Ámen! :05:
-
Szia Colhicum! :2smitten:
Köszi a verset!
Szeretettel: Marietta :088: :044:
Bódás János: Imádság Szentlélekért
Zúgó szél, mennyei vihar,
jöjj a Lélek lángjaival!
Isteni erő van tenálad,
tégy vele most nagy, szép csodákat.
Erőddel a szíveken zúgj át,
és szellőztesd ki minden zugát,
szellőztess ki országot, népet,
az egész nagy földkerekséget.
Söpörd el a bűnt, a gyanakvást
s tedd, hogy végre szeressük egymást.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver,
csak nyomorult marad az ember.
Rajtunk hatalmat Te vehetsz,
újjá, tisztává Te tehetsz,
s bevetheted a szíveket
égi maggal, hogy szeretet,
igazság, szépség dús virága
illatozzon szét a világba.
A Föld ne gyilkos atombomba
dühére, de szent viharodra
rendüljön boldog félelemmel.
Te légy mennyei mentő fegyver,
földrengés, mely nem ront, de épít,
pusztítás, mely tisztít és szépít,
vihar, mely alkot, tűz mely éltet
embert, családot, földet, népet.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver,
csak nyomorult marad az ember!
S milliók kérnek, mert belátják:
nem segít más, csak az imádság,
a könyörgés. "Jöjj, szent vihar,
ég tisztító lángjaival,
söpörd e a bűnt, a gyanakvást,
add, hogy végre szeressük egymást,
s mint a táj, ha eláll a zápor,
ragyogjon föl a Föld orcája
a béke tiszta sugarától!"
-
Közeleg a Püskösd...
Groska Jószef: Jöjj Szentlélek!
Jöjj Szentlélek! Gyújts lángoló
Szent tüzet, égi fényt bennem,
Hogy Krisztus szolgálatára
Alkalmas legyen életem.
Jöjj Szentlélek,segíts engem!
Legyek tűz, fény, világosság,
Hogy éltalam is terjedjen
A fény, a tűz , az igazság!
:2smitten:
Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után
Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!
S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten.
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!
:2smitten: :047: :044: :088:
-
:2smitten:
Túrmezei Erzsébet: Maradj a helyeden
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!
Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”,
és a te Igéd: bízni!
Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!
-
Szia Marietta!
Újra gyönyörű verseket tettél fel. Engem különösen Bódás János verse fogott meg.
A Szentlélekhez írtam én is az alábbi verset.
Szentlélek ünnepén
Jöjj, Szentlélek!
Gyúljanak fények,
mert sötétben félek.
Világosság áradjon szét Általad.
Legyek élő vízzel telt patak.
Legyek gyümölcsöt termő fa,
mi nem szárad ki soha.
Legyek telt szem a kalászban,
mi enyhíti az éhséget.
Legyek tiszta tükör,
mi tükrözi szépséged.
Legyek tűz, mi melegít
és éget, ha kell.
Legyek dúsan termő fürt,
mit víg gazda szüretel.
Legyek ibolya, rózsa, szarkaláb,
örömére mindannak, aki lát.
Legyek büszke bércen magasló vár,
mi minden támadásnak ellenáll.
Legyek felhők fölött szárnyaló madár,
kit fiókája, s fészke hazavár.
Legyek felhő, mi öntözi a földet,
s termővé tesz mindent, ami éltet.
Legyek pusztulás helyett élet.
Legyek ablak, mi átengedi a fényt,
legyek ember, ki tisztel
minden teremtményt.
Legyek, kiben öröme telik az Atyának.
Szentlélek ünnepén tiszta
öröme töltse be a házat.
:033:
-
Kövecske!
Ezt a verset Neked küldöm szeretettel! :2smitten:
Lábnyomok
Azt
álmodtam,
Uram, hogy
együtt sétáltunk
a tengerparton. Közben
az égre emeltem arcom, s
láttam életem minden percét.
Láttam magam gyermekként,
érett fővel, s öregen, s ahogy
lenéztem, két pár lábnyom volt
a fövenyen. És láttam magam kín-
keservek között, odavetett koncként,
mely fölött keselyű körözött. Újra
lenéztem a homokra, s csak két
lábnyomot láttam. Elhagytál
szívem keserű bánatában?
S az Úr így szólt lágyan:
Sosem hagynálak el a
megpróbáltatás idején.
A két lábnyom nem
a tiéd, az enyém.
Amikor szenvedtél,
karjaimba vettelek,
úgy hordoztalak Nem
volt olyan nap, hogy ne
lettem volna veled életed
során. S én elszégyelltem
magam szavai hallatán.
Hisz’ Ő nem hagy el
senkit, aki beengedi
szíve kapuján.
-
Kedves Colhicum!
Bár Kövecskének küldted ezt a verset, hadd köszönjem meg nagy-nagy szeretettel!
Áldott üzenet van benne. Benne van minden! Más nem is kell! Hisz Ő valóban "nem hagy el senkit, aki beengedte szíve kapuján!"
Csodás ez a vers. Olvastam már, de egy másik változatát. Ez sokkal mélyebb.
-
Kedves yeva!
Ezt a verset mindnyájatoknak küldtem. Hogy miért elsősorban kövecskének? Mert egyik hozzászólásában azt írta, hogy nagyon tetszik neki ez a történet, amit én is sok éve ismerek már, s pár hónapja írtam róla egy verset. Amikor feltettem, még nem tudtam, hogy nem fórumozik többet. Remélem, azért el fogja olvasni ő is.
Nagyon örülök, hogy mélynek tartod. Ez azt jelenti, hogy vissza tudtam adni versen keresztül ezt a valóban csodálatos üzenetet.
Az Úr áldjon: Colhicum
-
Wass Albert
Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakában.
-
Ezt a verset kaptam ma iwiw-en az egyik regisztrált tagtól...:
>A legnagyobb kérés...
>
> "Legyen meg a Te akaratod!"
> Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
> Könnyű kimondani ezt a mondatot...
> De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
> Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
> Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
> Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
> Hogy "legyen meg a Te akaratod!"
>
> Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
> Miért kellett ennek így történnie?
> És a szívem kesereű lázadásba jut,
> Ha érthetetlen előtte az út
> Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
> Én Istenem! Hát ez a szereteted?
>
> Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh, Atyám!"
> Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
> A kínban vergődő szívemmel is tudom:
> Te vezetsz engem a legjobb úton.
> Akaratod ellenemre is véghez viheted,
> Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...
>
> Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
> Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
> "Legyen meg a Te akaratod,
> Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
> Mert a békesség csak így lesz az enyém."
>
> Lehet az út tövises, meredek,
> Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
> Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
> Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
> Legyen minden úgy, ahogy TE akarod,
> Ha az éj temet, ha a Nap nevet.
>
> Fogd meg hát a kezem,
> Fogadd el újra a szívem.
> Ha az utam célját el is takarod,
> Hiszek Benned!
> Legyen mindig meg a Te akaratod!
>
> Amen
-
Ámen!
-
„Elég soká volt a jó Istené…”
Pisszenés nélkül, mozdulatlanul
Rejtőznek a bokorban mind a ketten,
Mert ha leszáll az angyal fényesen,
S megsejti őket, hátha visszaretten.
Tortát kaptak. De olyan gyönyörűt,
Hogy láttán összesúgott a két gyerek:
Nem eszik meg, kár volna bántani
Inkább odaadják a jó Istennek!
Ott pompázik virágos zsámolyon
És ők az érte küldött angyalt lesnék…
Elébük kúsznak a fák árnyai
És hűvös szellő hirdeti az estét.
A kisebbik a szép tortára néz…
Az angyal késik… nem történik semmi…
„elég soká volt a jó Istené!”
- Szólt halkan – „most már jó volna megenni!”
Szót tett követett. Finom torta volt,
Csokoládés. Eddig a kis történet.
Mondd, nem teszünk-e azzal soha így,
Ami életünkből már Istené lett?!
„Elég soká volt a jó Istené…”
Súgja halkan a kísértő hang bennünk.
És mozdul a kezünk… „Elég soká…”
Tán ideje is lenne visszavennünk.
Hogyha az angyal szárnya nem suhog…
Emberi hűség köteléke málik…
Most, most mutatkozik meg, mennyit ér
A „mindörökre” és a „mindhalálig”!
-
Dolgozat hálaadásból
Szívemben szorongás, hátamon táska,
Kicsinyke elsősként megyek iskolába.
A reggeli csendben koppannak a léptek,
Ha nem is vallom be, de egy kicsit félek.
Hogyne lennék éppen ilyenkor izgatott,
Ma kell megírnom egy furcsa dolgozatott.
Hogy mi lesz a téma, azt magam sem tudom,
Azért van szívemben e furcsa izgalom.
Amióta járok eme iskolába,
Csak jót tettek velem mindig, egyre-másra.
Nem mondhatnám azt, hogy nehéz a tanulás,
Tantárgy is csak egy van, neve: ”Hálaadás”.
Itt is az iskola! Belépek csendben,
Napfényes, ragyogó, tiszta tanterembe.
Aztán jön a Mester, szelíd, drága arccal,
Kiosztja a tételt egy kedves mosollyal.
Az írása nyomán hófehér a tábla.
A tétel: „Mi késztet téged hálaadásra?”
Ujjongok magamban, ez cseppet sem nehéz…
S vidáman, örömmel, szemem szemébe néz.
Aztán magamra hagy, s én írok szorgosan,
Az idő kevés, írnivalóm sok van.
Megköszönök mindent, amit nekem adott:
Sötét éjjel után felvirradó napot.
Kristályvizű forrást, madárdalos erdőt,
Dús termő földeket, földre hulló esőt.
Ragyogó alkonypírt a nyugati égen,
És csillagok fényét, bús szomorú éjben.
A tavaszt, a napfényt, az áldott meleget.
Gyümölcsöt a fán, és hófehér kenyeret,
A fehér kenyérért dolgozó kezeket.
Kik Istennél értem annyit esedeznek.
Az értem dobogó szülői szíveket.
Az életem, az észt, az egészségemet,
Ruhát miben járok, s a nyíló virágot.
Mikkel Isten szebbé tette a világot.
Megköszönöm Neki a kifolyt drága vért,
Mely szennyes ruhámból teremt újat, fehért.
A Golgotán értem vérző, mély, öt sebet,
A mennyből áradó csodás szeretetet.
Írom, egyre írom, s végére nem jutok,
A Mester elveszi már a dolgozatot.
Megelégedetten indulok is haza
Fel voltam készülve jól a dolgozatra.
Ám de jött az óra, amikor a Mester
Kiosztja füzetünk a ráírt jegyekkel.
Nagy reménnyel, gyorsan, mohón lapozgatom,
Ámde most az egyszer csalódtam én nagyon.
A jegy nagyon gyenge, annyi: ELÉGTELEN,
És tele pirossal az egész füzetem.
Dolgozatom végén van egy nagy hiányjel.
Nem értem, miért van? – kérdeztem a Mestert.
Hiszen amit tudtam, mi eszembe jutott,
Mit a rövid órán kezem írni tudott,
Én azt mind leírtam! – így méltatlankodom…
Mért hiányos mégis az én dolgozatom?
Rám nézett a Mester nagyon-nagyon hosszan…
- Jó a dolgozatod, felelte nyugodtan,
De hiányos azért, mert könnyű köszönni
Minden jót, mit Atyád kezéből tudsz venni.
Könnyű megköszönni a fehér kenyeret,
Az érted dolgozó hű testvéri szívet…
Ellenségeidért tudsz-e hálát adni?
Meg tudod a rosszat Atyádnak köszönni?
Hol a hála azért, mert van mit nem adott?
Mit önző szívedtől Atyád megtagadott.
Könnyű megköszönni a jó egészséget
De ha Isten néha meg-megfenyít téged…
Zúgolódva veszed áldott kezéből?
Most már nem tör hála ég felé szívedből?
Ezért elégtelen a dolgozatod!
Változtathatsz rajta, az okát már tudod!
Mikor hálát adsz a rosszért, ami ér,
És imádkozni tudsz ellenségeidért,
Akkor lesz a hálád igazán teljes,
S a jegy is mit kapsz rá, kitűnő vagy jeles.
Azóta csak írom-írom dolgozatom,
Nem is ceruzával, égi telefonon
Küldöm fel a mennybe, és ott feljegyzik,
Hogy szívem miért az igazi hálát itt.
Igyekszem, hogy olyan legyen itt a hálám,
Hogy a dolgozatom jó legyen a vizsgán,
S úgy állhassak egykor Jó Atyám elébe,
Mint mindenért hálás, megváltott gyermeke!
Ismeretlen szerző (erdély)
:044:
-
:2smitten:
Nagyon tanulságos a vers, köszi Angyalka az Úr által!
Szeretettel: Marietta :044:
-
Töredék ....
Könnyű megköszönni a fehér kenyeret,
Az érted dolgozó hű testvéri szívet…
Ellenségeidért tudsz-e hálát adni?
Meg tudod a rosszat Atyádnak köszönni?
Hol a hála azért, mert van mit nem adott?
Mit önző szívedtől Atyád megtagadott.
Könnyű megköszönni a jó egészséget
De ha Isten néha meg-megfenyít téged…
Zúgolódva veszed áldott kezéből?
Most már nem tör hála ég felé szívedből?
Ezért elégtelen a dolgozatod!
Változtathatsz rajta, az okát már tudod!
Mikor hálát adsz a rosszért, ami ér,
És imádkozni tudsz ellenségeidért,
Akkor lesz a hálád igazán teljes,
S a jegy is mit kapsz rá, kitűnő vagy jeles.
Azóta csak írom-írom dolgozatom,
Nem is ceruzával, égi telefonon
Küldöm fel a mennybe, és ott feljegyzik,
Hogy szívem miért ad igazi hálát itt.
Igyekszem, hogy olyan legyen itt a hálám,
Hogy a dolgozatom jó legyen a vizsgán,
S úgy állhassak egykor Jó Atyám elébe,
Mint mindenért hálás, megváltott gyermeke!
Ismeretlen szerző (erdély)
Ámen és Ámen
:084:
-
Egy új versem írom le amit egy és fél hete írtam.
Szegény ember Bibliája
Szegény sorsot szánt az ég,
Koldus sors a tiéd.
Pedig neked is van vágyad,
Vágyad mely csak a tiéd.
Minden nap nehéz,
Kukábol van az ebéd.
Koldus sorsod néha nehéz,
De a vágyadnak élsz.
Vágyad egy biblia mely oly szép,
Kicsi ként még emlékszel milyen szép.
Akkor a szüleiddel voltál,
S minden vasárnap templomba jártál.
Ott láttad ezt a csodát mely lenyügözött.
És akkor elhatároztad neked is lesz egy olyanod,
Melyet mindig olvashatod.
De koldus lettél s lecsúsztál,
Rongyos koszos ruhád van.
A templom nyitva áll,
De így nem mehetsz be,
Hiszen koszos tisztátalan vagy.
S így nem mersz bemenni mit szolnak.
Így marad a vágy tovább,
S a kukák maradnak csak.
De egy nap láss csodát,
Egy kuka méllyén talált egy rongyos Bibliát.
A lapjai olyan szegényesek,
Mint te magad vagy.
De a lelked újjong,
S örömmel lapozod e csodát.
De elgondolkodsz.
Ki az aki ilyen kincset kidob!?
Miért tette e szent könyvel,
Ilyent ki tesz ekkora kincsel.
Ma már e könyv lett a kincse,
S a rongyos Biblia lapjai,
Csodát rejtenek.
Egy szegény embert,
Gazdaggá tett.
-
Az idő elillan tova,
A követ befedi a moha,
Az utat a feledés pora,
Eltűnik minden jelző,
Eltűnik minden metafora,
Porrá válik a bölcs,
És porrá válik az ostoba,
Tovaszáll évek hosszú sora.
De megmarad az utolsó vacsora
Kenyere és bora.
Mert a szeretet
Nem fogy el soha.
2008. február 29.
-
Ámen!
Nagyon tetszik a versed kedves Colhicum! :088:
Igen, de jó lenne, ha ez valóban igaz lenne mindnyájunkra nézve is. Mindnyájunk személyes életére. Mert az tudjuk, hogy ha érdemtelenek is vagyunk rá, de Isten szeretete tényleg mindig velünk van, az nem múlik el soha!
Dicsőség Istennek! :2smitten:
-
A címe lemaradt: Nem fogy el soha
Köszönöm, kedves Olajág. Valóban érdemtelenek vagyunk, s amíg ezt fel nem ismerjük, nem is hiszünk szívből. Mert a kegyelem ingyen van, nem kell megdolgoznunk érte.
Áldjon az Úr! :2smitten:
-
Szálka és gerenda
Mi volt régen,
hogy észrevettem a szálkát
a más szemében,
mára megváltozott.
Mást nem bánthatok,
mert nem olyan, mint én.
Nem gúnyolódom
a mások hitén.
Nem sértődöm meg, mint rég,
nem érint gőg, büszkeség.
Pletyka nem zavar,
rágalom nem bánt,
S jóindulatom gyanánt,
megköszönöm a bánatot,
mert Isten kioktatott,
hogy javamra válik minden.
Egész valómat kicserélte az Úr,
S oly váratlanul, hogy
magam sem hittem.
Már látom szememben
a gerendát,
és egész valómat
bűntudat hatja át.
De bízom az Úrban,
bízom, hogy megbocsát.
2007. január 7.
-
Ámen!
Úgy van; megbocsát! :2smitten:
Annyira jó, amikor már látom a magam szemében a gerendát! Akkor már biztos, hogy a másikéban észre sem veszem a szálkát. :088:
Köszönöm Colhicum! :2smitten:
-
Marietta örülök, hogy tetszet a vers. Az Úr Áldjon meg téged is.
:angel: :031: :rozsa2: :105:
Szeretettel: Angyalka
-
Bocsáss meg!
Tegnap még jó volt.
Adtál finom kenyeret és óbort.
Tegnap még minden tündökölt,
Mert lefogtad az ütni kész ökölt.
És ma? Ki állítja meg a gonoszt,
Aki hazudik, öl, és kifoszt?
Kétség gyötör,
És mélyen belém hatol,
Mint szívbe a tőr.
Kiáltásomtól visszhangzik
A mennyország.
S hiszem, könyörgésem
Angyalaid meghallják.
Imádságom aranyszálon
Felszáll Hozzád.
Kérlek, bocsáss meg
Mindazoknak, kik
Bánatom okozzák.
2008. március 17.
-
AZ ÚR ÜZENETE
Szól Jézus: Én népem, látom nehéz harcod,
Nézem könnytől ázott verejtékes arcod.
Az ellen nem kímél, mindenfelől támad,
Utadba áll, hogy el ne érd örök, szép hazádat.
De légy résen, harcolj híven tovább!
Még eléred a béke hon tündöklő hazáját.
Veled vagyok, bizony mondom, nem hagylak el,
Forró szerelmemtől vaj mi szakaszthat el?
Ki meghátrál abban nem gyönyörködöm,
Hűségeseimben én örömöm.
Rest szolga gyáva had győzelmet nem arat,
Csak ki mindvégig állhatatos marad.
Keresztjét hordozva követ csendesen…
…Éretem nyomort, gúnyt, megvetést visel.
Aki bennem bízik ígéreteimben, hisz…
…Az nem szégyenül meg, mert megtartja a hit.
Én népem! Figyelj rám, ez hozzád szavam,
Én odaadtam érted halálra magam.
Bűnödért véremmel váltságot fizettem,
Részedre az üdvöt ily nagy áron vettem.
Mélyedj el magadba és mond meg igazán,
Te értem mit tettél – te értem mit adtál?
Óh ne mond azt Uram, mit adhatok?
Hisz oly szegény, gyarló, erőtlen vagyok.
De szólj: Uram itt a szívem fogadd,
Te légy abban Úr és király magad.
Tisztítsd meg, szenteld meg gyarló életemet,
Taníts meg szeretve szolgálni Tégedet.
Így majd egykor a nehéz harc után,
Fenn lobog zászlód Sion arany-ormán.
A fénylő gyöngykapu kitárul előtted,
Pálmaágak lengenek mindenütt körötted.
És meglátod dicsben, hü Jézusodat:
Ki várva vár reád, szeretettel fogad.
Ott élhetsz szüntelenül, hol nem lesz fájdalom,
Nem lesz többé halál, sárguló sírhalom.
Felszárad a bús könny, elhal a panasz,
Szívedben a hála dicséneket fakaszt.
És az üdvözültek boldog seregében,
Áradozhatsz Isten nagy szeretetében.
:012:
-
Kedves Angyalka, köszönöm ezt a csodálatos üzenetet. :2smitten:
Az Úr gazdag áldása legyen életeden, és minden szolgálatodon!
Szeretettel:
olajág
-
Sok-sok szeretettel küldöm az Édesanyáknak először, és mindenkinek! :2smitten:
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: Azt beszélik, holnap leküldesz a földre, de hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta: A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, és vigyázni fog rád".
De" mondta a gyermek: Itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!"
Isten így szólt: Az angyalod minden nap fog énekelni neked.
És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel".
És, mondta a gyermek: Hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"
Az könnyű", mondta Isten "Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni
A gyermek felnézett Istenre, és így szólt:
És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"
Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni".
A gyermek azt mondta: Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?"
Az Isten megölelte a gyermeket, és azt mondta:
Az angyalod óvni fog téged, akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"
A gyermek szomorúan nézett, és így szólt: De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged".
Isten megölelte a gyermeket
Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, - de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!"
Anyuci
-
Árvai Emil: A MEGOLDÁS
Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskorból emléked kevés:
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain:
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelned szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok:
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret.Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
:2smitten:
A szeretet, amelyre vágysz,
benned kezdődik.
Ha olyan döntéseket hozol,
amelyeket a szeretet diktál,
tapasztalni fogod,
hogy a körülötted élők is
jobban fognak szeretni,
és az életed megtelik majd szeretettel.
Akkor majd megkapod azt a szeretetet,
amelyre szükséged van.
Ez a szeretetkör, amelynek te vagy
a kiindulópontja.
:044: :063: :047:
-
:2smitten:
Soha ne magadért imádkozz!
Ne kérd, hogy elkerülj bármit is az életben!
nem tudhatod, mi mire jó!
Még a legértelmetlenebbnek tünő
szenvedés sem hiába való!
Erőért imádkozz, hogy eltudj viselni, ami szándéka Istennek Veled van!!!! :088:
:afro:
-
Kedves Marietta, nagyon egyetértek! :05:
Olvasva eszembe jutott egy Ige:
Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ( 2Sám 22,31)
Ha Isten útját elfogadom, az életem Neki átadom, akkor mindig - bármilyen nehéz is, vagy tövisekkel, buktatókkal tele is az a keskeny út - az Úr erőt ad hozzá. Erőmön felül soha nem próbál.
De hogy próbákon kell átmenni az biztos! Hisz így tisztit bennünket az Úr; így tanít... :088:
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem! (Zak. 13,9)
Nincs ettől nagyobb öröm, nagyobb boldogság, mint tudni, Isten népéhez tartozom; az Úr az én Istenem! :2smitten:
Ez erőt ad mindenhez!
Szeretettel:
olajág
-
Reményik Sándor
Májusi biztatás
Megépültél
Megépültél törött hajó.
Megépített
Megépített
A nagy Mindenható.
Új árbocok és új vitorla
És új kormánykerék -
És május van
És végtelen a tenger
És végtelen az ég.
Nincs hátra más:
Az iránytűdet vedd,
Az iránytűd: szived.
Egy kicsit reszket még.
De nemsokára nyugodtan mutat.
Bízzál hajó:
Kis türelem.
Kedvező szél - -
Fölszedheted aztán horgonyodat.
Egy rózsa-ágon fönnakadtál.
Mondtam, ugye?
És megtartott az ág.
Most már testvér, kapaszkodj fölfelé
És el ne engedd jósorsod kezét!
Hallod, hallod
A gördülő kő tompa dörejét?
Én zuhanok tovább..
(én nem szeretnék már zuhanni....főleg tovább) :088:
Valóban biztató és mély mondanivalót tartalmaz számomra, különösen az első.
Szeretettel: :044: :059: Anikó
-
Kedves Anikó! :05:
Valóban mély és tartalmas a vers eszmei mondanivalója...
És olyan jó, hogy nem kell tovább zuhannunk. Van aki megtart bennünket, ha belekapaszkodunk. És Ő a mi Istenünk!
Mert ha mi - gyarló emberi természetünk miatt, ami sajnos előjön még - el is eresztjük olykor -olykor az Ő áldó, tartó kezeit, Ő soha nem ereszt el minket! :2smitten:
Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. (5Móz 33,27)
Ez az én egyedüli reményem; hajlékom az örök Isten, és az Ő karjai tartanak! :2smitten:
Szeretettel:
olajág
-
Követlek
Követlek, mint árny a fényt,
mint vér a véredényt,
ahogy az erek zárt körén kering,
s ahogy a bársony rózsa ring,
és fordítja fejét feléd.
Követlek, ahogy a szirmot
szórja a szél szerteszét.
Mindegy hol vagy,
mindegy mit teszel,
mikor és miért.
Követlek, mert letörlöd rólam
a szégyent és a vért.
Mert nincs más, csak Te,
Ki engem megért.
Követlek szüntelen,
mert nyomodban
szelíd fű terem
és rengő kalász, mert
Általad áldott a nász, és
Általad áldott
a tavaszi verőben fürdő ház.
Követlek, mint hű kutya,
kit gazdája leigáz.
És követlek akkor is, ha nehéz,
nem számít, hogy van, ki
ezért bolondnak néz.
Szavaid szívemre rakódnak,
mint moha a kőre.
Előtted nem szégyellem,
ha testem pőre,
és makula szennyez
időről-időre.
Ismersz engem
és szeretsz akkor is,
ha szeretni lehetetlen.
Követlek, mert ismered
minden rezdülésem.
S bár bűnös vagyok,
nem hagysz el mégsem.
Mert egyedül Te vagy,
Kinek szerelme feltétlen.
2008. március 14.
-
Ámen és Ámen!
Kedves Colhicum!
Ez a vers annyira de annyira jó. Nagyon - nagyon mélyen érintett most engem!
Igen, nincs jobb, és nincs semmi vigasztalóbb az életben, mint követni Őt, Akinek a szeretete semmi feltételhez nincs kötve...
-
Kedves Alfa-Omega forum csapata, eddig csak olvasgattam , mert rengeteg lélekhez szolo verset , éneket , imát , hozzászolást találtam , még ugyan csak egy részét tudtam elolvasni ezeknek ,de már az is nagyon sok örömmel és reménnyel töltött el , szivböl kivánom hogy minnél többen rátaláljanak ezekre az oldalakra . És nektek isten áldását hogy minnél tovább folytathassátok ezt a szép munkát .És szeretnék megosztani veletek egy szép verset amit nagyon szeretek , és nem láttam itt az oldalotokon.
Nagyon szépek és hittel teltek azok a versek amelyeket ti magatok irtatok , adjon a jo Isten sok sok olyan pillanatot amikor hasonlo versek megfoganhatnak , köszönet a szép saját versekért , Antee, Colhikum, Juzsa, Kövecske , és Adnama, és ha valakit kihagytam elnézést de nagyon sok a szép vers , áldjon meg Isten mindnyájatokat.
Móra Ferenc imája
Virágok lélegzésével, kalászok könnyével,
madarak reggeli énekével,
fölszálló füst ezüstfátyolával is
fölemelem Hozzád lelkem szavát,
én Uram, istenem,
Akinek keze betölt mindeneket
az Ő áldásával.
Akit köszönt a búzavirágok lélegzése,
a föld párája, a pitypalattyok vetése.
Akit illet itt minden dicséret és dicsőség.
Akinek láthatatlan keze
igazgatta a búzaszálat attól kezdve,
hogy kizöldült a mag
a föld meleg szívén.
Aki vigyázott rá,
hogy kősziklára ne hulljon a mag,
hogy az ég madarai ki ne szedjék,
hogy a mezők vad füvei
el ne egyék-igyák előle a nap világát
és az egek harmatát.
Egész esztendőn keresztül
szüntelen magasztal Téged az emberi szív
Kelettől Nyugatig,
naptámadattól napáldoztáig,
mert mikor egyik szögletében aratnak,
a másikban vetnek a földnek,
s egyszerre készítesz magadnak dicséretet
az ekevas nyikorgásából
és a kasza pengéséből,
a magvető verejtékéből,
akitől fogant a föld méhe,
és az anya örömkönnyéből,
amely ráperdült az új kenyérre,
és az anya örömkönnyéből,
mikor az első karajt szegi
belőle gyermekének.
Szüntelenül magasztaljanak Téged
a föld szépségei és erői
az emberek szívével együtt
a Te örök dicsőségedre!
-
Kedves Anno! :05:
Nagyon örülök, hogy erre az oldalra regisztráltál és hogy itt vagy közöttünk. :088:
Legyen épülésedre továbbra is az írottak.
Szeretettel,
Antee
-
PÜNKÖSD....
AKKOR JÖN EL
Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.
Füle Lajos
-
Csüggedés
Néha rettent a hitem,
Ami oly’ hirtelen jött,
Odvas fák között,
Terméketlen napok
Közepette.
Létem meddő volt, molyette,
Tudatom majd’ kettéhasadt.
Nem volt semmi
Szívderítő a Nap alatt.
S ahogy az idő haladt,
Éreztem, nem jó ez így.
S valaki szólt:
Ne félj, csak higgy!
Akkor megszűnt a félelem,
S én azóta létezem.
Mégis, néha elönt a közöny,
Amelyhez rég volt oly’ sok közöm.
S hogy miért e csüggedés?
Tán, mert hitem kevés,
Hogy tökéletes lehetek.
Monoton múlnak órák, napok, hetek,
S minden azzal fenyeget,
Hogy visszatér a régi én.
De, hogy hitem elveszíteném,
Lassan megszűnik a gondolat.
Valaki megnyesi a szívemen
A fákat, bokrokat,
Hogy újult erővel
Termő gyümölcsöt hozzanak.
-
Kedves Colhicum! :088:
Köszönöm ezt a nagyszerű verset! :afro:
Az ÚR áldjon meg.
Szeretettel,
Antee
-
Kedves Antee!
Nagyon örülök, hogy jónak tartod a versemet.
Áldjon az Úr! :044:
Szeretettel: Colhicum
-
Kedves Colhicum! :05:
Te írtad ezt a verset?
Nagyon szép, és a mondanivalója igen tartalmas.
Gratulálok! :rozsa2:
Szeretettel:GLD46 :2smitten:
-
Igen, kedves GLD46, én írtam. Nagyon köszönöm az elismerésedet! Az Urat illeti a dicsőség, az Ő kegyelméből írok verseket. :2angel:
Szeretettel: Colhicum :2smitten:
-
János 14,27 : Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Adj Békét Uram!
Adj Uram szívembe olyan békét,
Mit meg nem rendít se gond, se kétség,
Minek nem árt se vihar, se bánat
Melyben Téged mindig megtalállak!
S ha árral szemben kell is mennem,
Ha a lelkem zúg, morajlik bennem,
Ha balgán gyermeki vitába szállok,
S esztelenségből kiabálok,
Add, hogy a békéd átjárjon engem,
S nyugtalan szívem lecsendesedjen,
S engedd, hogy szüntelen átadjam másnak
A békét Uram, mit annyian várnak.
Ki falakat épít maga köré,
Megvédi magát minden vésztől,
De elzárja közben életét
Az őt érhető tengernyi fénytől.
Ha nem vállalod a sebeket,
S nem tudod meg mi a bánat,
Bár nem ejtesz fájó könnyeket,
De nem érzed ízét a boldogságnak.
Minél több a fájdalom bennünk,
Annál több az öröm, a csoda,
Csak a megtört szív tudja igazán,
Hogy a szeretet micsoda.
Forrás: internet
-
Csorba István: IGÉDET MEGHALLÓ FÜLET ADJ URAM!
Igédet meghalló fület adj Uram!
Szavad-hangod irányítja a menny felé utam,
Lelki csönd kell a mennyei vételhez,
Mély szent imádkozás, ehhez az élethez.
Hogy a lelki templom föl épülhessen,
Melyben szent Urunknak, öröme telhessen.
Fogtam egyszer tóparton is az Úrnak adását,
Lehetővé tette, igéje hallását.
Mások vízben lubickolva fürödtek,
A napfénynek, víznek, kis halnak örültek.
Dicsősségedben fürödve, én a Szent Igédnek.
Horgára akadtam, ott a nagy Mesternek.
Halat, vizet, magam el nem vetem,
A Tópartján ott hármasban, magam jól éreztem.
S a mindent betöltő Úr jelenléte,
Csak szépítette a nyári délutánt.
Forrás: Csendes Percek
:2smitten:
-
Drága Marietta!
Köszönjük szépen a szép verseket! Az Úr áldjon érte gazdagon!
Szeretettel:Salome :2smitten:
-
Arányi Norbert
Helló,viszlát
Hatalmasnak tűnő kísértések
Veszik körbe aprócska fényem
Halni készül az utolsó reményem
Végéhez ér a regényem
Úgy érzem
Mézparancs minden szavuk
Jó érzés és édes
Mint a cukorban tocsogó krémes
Nagyot harapnék belőle
Ha nem tudnám: méreg
A cukormáz mögött féreg
Rejtőzik
Mocsokban hemperegve ejtőzik
És várja
Hogy bűn árja
Torkomon lecsúszva
A lelkemig úszvapusztítson el
Mindent,amit az Úr épített fel
Csorog anyálam
Ostoba vagyok
De mégsem,mégsem harapok
Mert riadóznak az alapok
Szólnak az angyalharangok
Érces hangjai hallatán
Messze hajítom a mérget
Jön a többi...
Mind nézeget,méreget
Helló,viszlát bűnök
Jöttök s gyorsan eltűntök
Mert én a Lélekben fürdök
Nincs esélyük
Néha-gyakran elbukok mégis
Gyenge vagyok-egyszerű tézis
Szívem gyakran hideg
El-elpattan az ideg
De harcolok tovább
A fény katonái segítik utam
A sötétség völgyén át
Átrajzolják az éjszakát
Vezet a fényed,Uram
Mutatod az utam
A bűnöknek:helló,viszlát
Az olvasónak:fényes éjszakát!
-
Arányi Norbert
Hit,remény és ...
Voltam már értetlen bölcs
Éretlen és savanyú gyümölcs
Mindig lázadó tanítvány
És apró folyadékkristály
Most
Hogy barázdáim
Kusza gödreiben húsz év
Ássa sírját
A kór szépen meghámozza testem
Kése durva és életlen
A helyzet képtelen
De mégis
Ahogy testem romlik
Lelkem is egyre omlik
Mert egyek ők ketten
Ma még
Amíg a láz ég a szellem körül
Leválik a hék
Amint eljön az éj
Taszítanak az árnyak
És újra kinőnek
A megcsonkolt szárnyak
Egy-egy lehulló pihe vagy toll
Ha fekete:vágy volt
Ha szürke:álom
De fehér,a szeretet
Akár a Hold
Megmarad örökké
Velük repülök, az Isten által
Voltam étel és ital
Öreg és fiatal
Mégse voltam semmi
Csak akkor léteztem
Mikor szeretet volt a szívemben
-
Arányi Norbert
Vándorok
Szakadatlan ég a tábortűz
Szikrák csatáznak körbe-körbe
Gyermekfejek fúródnak anyai ölbe
Gitározni tanulnak az ifjak
Meghátrált szúnyog-sereg
A forróságban elmereng
Szárnyuk a szellőben megremeg
Messze
Az erdőben vándorok ballagnak
Tücsökkoncertet hallanak
Útjukat keresik
Holdfény mellett lesik
Hátha előkerül az irányjelző tábla
Eddig hiába
Értük is szól az ima
Hogy elillanjon a hiba
Megtalálják a kegyelmet
Az életet,az egyetlen utat:
Az Urat
-
Hittem
Hogy tombolnom kell
Hogy méreg töltsön el
Hogy éljek úgy
Mint a többi állat
Lerángatva gőgös
láncokat
Eljárva izzadó táncokat
Könnyebb utat járni
Könnyű életre várni
De eltörtek a karjaim
S kinőttek a karmaim
Állat lettem
Mindent elvesztettem
Amit egykoron
Hajdanán magaménak
hittem
Most nincs más:por és
korom
A hamut csak elhintem
Hazugság lenne mondani
Hogy nem új utat
kuattam
Másoknak mást mutattam
Én mégis ráléptem a
bűnre
Biztos lábakkal lángoló fűre
Hittem
Szép lesz,jó lesz
Aztán mégis robbant a
repesz
És csattant a retesz
Az ajtó bezárult
Eddig volt mesés a múlt
Dörömbölt,ordított a
lelkem
Testembe zárva
Sírdogált a megvakult
árva
Kinek rémálom lett az
álma
A bűn láncait hordta
Ostorral csapkodták
De nagy volt benne a dac
Nem,nem
A gőg volt nagy benne
Pedig csodás angyal lenne
Most próbálok,harcolok
Igét karcolok bőrömbe
És csomagolok a
bőröndbe
Visszatérek az útra
Amit mutattál
Visszatérek újra
És el nem hagyom soha
Hisz csak neked
köszönhetem
Hogy létezem
Hogy itt van e csoda
Bocsáss meg
Tékozló fiú vagyok
Kit most megtaláltak
Az angyalok
Bocsáss meg
Leteszem lelkem eléd
A tiéd
A tiéd vagyok
-
Te vagy nekem
Te vagy nekem a szó
Ajkamon nevetés
Világ hazugságai közt
Egyetlen menedék
Te vagy nekem a fény
Mely jön az úton velem
Gondom,búm, bajom
Általad feledem
Te vagy nekem a kút
Mely oltja szomjamat
Tomboló viharban
Az elszánt akarat
Te vagy nekem a hely
Hol nyugalmam lelem
Ha erőm fogytán volna
Te fogod meg kezem
Te vagy nekem az én
JÓKEDVŰ ISTENEM!
:2smitten:
-
3 éve, amikor a Húsvét misztériumáról tartottam előadást - ez a vers született:
Kegyelemben égni
Isten kegyelmében benne van e jelkép:
Szeretet – Fény – Egység – Bölcsesség
Összeadódott felmagasztosult állapot
Felsejlő örök kép, amelyben állhatok
Felelevenedik előttem a benső Otthon képe
Amelynek ismérveit rejti a Föld térképe
Mint fent – úgy lent: a Mindent
Tükörkép – egymással analóg szinten
Az Igaz Érzés, mint inda kavarog
Szóvirágot és szólevelet hajtott
Amelyet minden Igaz lélek ért
Ebből a Könyvből mondok mesét:
Amikor még a lét hajnalán valánk
Szerettünk volna egy varázslatos hazát
Ahol minden tervünk valósággá válik
Ahol minden lélek egy Egységnek számít
E csodás hont mindenki szívében hordja
De van akit félelemben tart egy illúzió-horda
Amely a történések fordulatait diktálja
Ezek megsemmisítésére született a Lét-igazsága
A felemelkedő lelkek célkeresztje az ég
Ebbe az irányba kell fókuszálni az elmét
Felajánlásokkal és odaadó segítéssel élni
Tudatosan, hálásan a kegyelemben égni
-
Vetés és aratás
Nem tudok aludni,
Szívem nyugtalan.
Éjjel van.
Még ragyog minden kirakat,
de lassan itt a pirkadat.
Próbálom megformálni
a szavakat,
mik eljutnak Hozzád.
Látom megfáradt orcád.
A mennyország minden
szeglete azzal van tele, hogy
nincs az emberrel
összeköttetés.
Aratás rég volt,
s vajon lesz-e új vetés.
Ha nem kel ki újra
a hit magja,
nem lesz áldás azon,
aki ezt hagyja.
Ma sok ember
a világ rabja.
S tán keresi az igazi értéket,
hite hamuvá vált,
szétégett.
Kivénhedt álpróféták
toborozzák a népet,
s a hit álszentélyek
álhitévé lett.
Keresem hát a szavakat,
de szinte mind szétszakadt.
Gyorsan megfoltozom.
Előttem magas orom,
felmászok rá és kiáltom:
emberek, mind a világon!
Jézus arca fáradt.
Hát hiába volt minden
küszködés, alázat,
kínhalál a kereszten?!
Hangom kieresztem:
ébredjetek végre!
A szennyet csak Ő moshatja
bennünk patyolat-fehérre!
Hát nem értitek?!
Nem kellenek álpróféták,
zavaros tévhitek.
Az egyedüli menedék Ő!
Az egyetlen nemes ékkő,
az egyetlen kincs.
Térjetek Hozzá,
s akkor, mi a világhoz köt,
szétporlad minden bilincs.
2008. február 17.
-
Pecznyík Pál : ZARÁNDOKOK VAGYUNK!
Zarándokok vagyunk,
életünk itt véges;
hosszabbá tenni azt,
egy ember se képes.
Idő könyörtelen
elsuhan felettünk;
minden múló évvel,
idősebbek lettünk.
Vajon jól bánunk-e
a múló idővel?
Vagy tán azt gondoljuk:
a vég, soká jő el?
De lám egy hosszú év,
milyen hamar elmúlt;
a sokadik őszön,
megint sárga lomb hullt.
Isten ily módon is
figyelmeztet minket;
Ő felkészülésre
adta, életünket.
Készüljünk fel, de nem
véges múlandóra;
hanem dicső égi,
örökkévalóra!
Földi lét, számunkra
felkészülés helye;
s bűntől szabadulva,
szívünk legyen tele,
mélységes hálával,
dicső Atyánk felé;
majdan letehessük,
szent trónusa elé.
Pecznyík Pál : FORDULJ VISSZA!
Hazánkban valahol,
él egy idős ember;
békén, nem háborog,
mint viharos tenger.
Nagyra látók sokan,
elnéznek fölötte;
pedig ő is - mint más -
magyar hon szülötte.
Szerényen él, szolgál,
sokszor névtelenül;
elismerésben így,
csak ritkán részesül.
De szívében lobog,
lélekmentés lángja;
lelkeket menteni,
ez egyetlen vágya.
Mert kárhozat felé,
vonulnak a lelkek;
s mivel nem látják azt,
vígan énekelnek.
És az idős ember,
szomorúan látja;
amint menetelnek,
az örök halálba!
Évtizedek óta,
versekben hirdeti;
Jézus téged keres
bűnös: hát higgy neki.
Kárhozat útjáról
fordulj vissza, még ma;
hogy üdvözíthessen,
ez az Ő szent célja!
Mind: aki hisz benne,
már most, Vele élhet;
s az élet: mit Ő ad,
soha nem ér véget!
Pecznyík Pál : ÖRÖK HÁLA!
Kegyelem, hogy megértettem,
ajándékba kaptam lelkem.
Isten adta sáfárságra,
fordítsam azt áldására.
De már adósként születtem,
csak önmagamat szerettem.
Bűnt szolgáltam életemmel,
nem törődtem a lelkemmel.
Isten jót remélt felőlem,
hanyag sáfár lett belőlem.
Adóságom oly nagy nekem,
hogy azt: ki sem fizethetem.
Terhem alatt roskadoztam,
így Istenhez folyamodtam.
Tékozlásom szívből bánom,
óh engedd el, adóságom!
Nem hiába könyörögtem,
helyesen döntött fölöttem.
Szánó szíve, megszánt engem,
hiszen Lelke része, lelkem.
Adóságom elengedte,
ám azt: Szent Fiára tette.
Ő fizetett énhelyettem,
adóságtól, szabad lettem.
Kegyelemből, szabad gyermek,
hála érte, Istenemnek.
Szabadságom örök, drága,
Fia vére, volt az ára!
Kereszten, pazarlón mérte,
tudom: hálám, kevés érte.
Többet mégsem kér Istenem,
áldja örökké életem.
:2smitten: :063: :044:
-
Pecznyík Pál: ÚJ ÉNEK
Új éneket zenghet
Istenünk Neked;
hálaadó szívvel,
minden gyermeked.
Szánó szeretettel
tekintesz le ránk;
Fiad váltságáért,
menny lesz új hazánk.
Atyánk áldunk Téged,
drága Fiadért;
értünk is áldozta
vérét, életét!
Hisszük: nem hiába,
mert sok elveszett;
bűnbánó léleknek
megmentője lett.
Már e földön zenghet
hálaénekünk;
a sok ajándékért,
melyet adsz nekünk.
Ám a legnagyobbért,
sosem lesz elég
hálaáldozat, mit
leteszünk eléd.
Mennyben új énekkel
dicsérjük Neved;
énekelő szívvel
hódolunk Neked.
Éneklő ajkat is,
Te adtál nekünk;
hála, örök hála
érte, Istenünk.
:088: :044:
-
Pecznyík Pál : KÉT HON KÖZÖTT
Két hon között vonulunk a
sivatagon át;
vonuljatok bátran, halljuk:
Megváltónk szavát!
Két hon között, átmeneti
szállás, lakhelyünk;
vándorúton, égi manna
lelki ételünk.
Sivatagban leheverni,
állni nem lehet;
aki megáll, hátra tekint,
az már elveszett!
Mert az ó haza vonzása,
vészesen erős;
vissza csalogat a bűnbe,
barát, ismerős.
Elszakadni e világtól,
bár nagyon nehéz;
de a mennyből lenyúlt értünk,
áldott égi kéz.
Ragadjuk meg hittel, ezt az
átszegzett kezet;
a mennyei Kánaánba,
bizton elvezet.
Lelki puszta, nemsokára
mögöttünk marad;
égi Atyánk vár bennünket,
s otthont, üdvöt ad.
Pecznyík Pál : ISTEN NEM NYÚJT BE SZÁMLÁT!
Isten népe boldog vagy, ha
gondod: Megváltódra veted;
mert Őneki gondja van rád,
óvja, táplálja testedet.
Úgy élhetsz, mint a kis gyermek,
biztonságban, gondtalanul;
szíved nem gyötri félelem,
ha éj sötétje rád borul.
Hiszen Jézus veled, benned,
és ha új napra felébredsz;
mielőtt munkába mennél,
térden: Atyáddal beszélhetsz.
Ő mindent tud: azt is tudja,
hogy telik el, egy – egy napod;
munkáidhoz bölcsességet,
áldást, erőt, Tőle kapod.
Év végén és élet végén,
Ő nem nyújt be számlát neked;
mert az összeg, oly hatalmas,
hogy azt, ki nem fizetheted!
Számlád, régen a Golgotán,
Jézus egyenlítette ki;
rendezve már adóságod:
hálával áldozzál neki.
Lám így élhetsz gondtalanul
itt a földön, Isten népe;
Megváltódra bíztad magad,
így juthatsz sötétből fénybe!
Világ fiai roskadnak,
mert vállukon gondjuk terhe;
Isten népe boldog szívvel
vonul útján, énekelve.
:2smitten: :088: :089: :afro:
-
Drága Marietta! :2smitten:
Annyira jó volt olvasni most ezeket a Pecznyík Pál verseket. :05:
Mindnek nagyon áldott, vigasztaló, de egyben figyelmeztető és intő is a mondanivalója.
Pl. a következő nagyon megszívlelendő:
Isten ily módon is
figyelmeztet minket;
Ő felkészülésre
adta, életünket.
Készüljünk fel, de nem
véges múlandóra;
hanem dicső égi,
örökkévalóra!
Földi lét, számunkra
felkészülés helye;
s bűntől szabadulva,
szívünk legyen tele,
mélységes hálával,
dicső Atyánk felé;
majdan letehessük,
szent trónusa elé.
De kivétel nélkül mind nagyon jó. :05:
Köszönöm, Marietta, Isten áldjon meg gazdagon! :2smitten:
Szeretettel:
olajág
-
keresztény versek gyüjteményéből
Kleeman
MINDIG CSAK ADNI
Kleeman után németről fordítva..
Az öreg kút csendesen adja vizét...
-így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom;
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet,?
Belenézek..., tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok
Árad belém,! Csak tovább adom
frissen, vidáman és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen tovább adhatom.
Szeretettel: Anikó :044: :05:
-
Pecznyík Pál: Örvendj Isten népe!
Örvendj Isten népe,
Urad jő hamar,
szárnyaljon szívedből
boldog háladal!
De nagy örömödben
el ne bízd magad,
bűnbánó szívedből
fakadjon szavad!
Idegen vagy itt lenn,
zarándok csupán,
Atyád várja lelked
földi lét után.
Amit szemed láthat,
semmi sem tied,
ajándékba kaptad
lelked, üdvödet.
Elbizakodásra
nem lehet okod,
kegyelem, hogy arca
mását hordhatod.
Fia alázata
hassa át szíved,
lám az is ajándék,
és tied lehet.
Mécses lehetsz, melynek
fénye Krisztusod,
s amíg dobog szíved,
e fényt hordhatod.
Szolgálj hát, s világíts
Krisztus fényivel,
hűségedért Atyád
mennyben átölel.
-
Kristop Oetinger
keresztény versek gyüjteményéből..
BÖLCSESSÉG - FOHÁSZ :061:
Isten adjon neked erőt,
hogy megragadhassd azokat a dolgokat
amelyeken változtatni tudsz.
Isten adjon neked belátást,
hogy elfogadd azokat a dolgokat
amelyeken nem változtathatsz.
És Isten adjon neked bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudd különböztetni.
XVIII. század
Szeretettel: Anikó :044:
-
Pótvizsga a szeretetből
Az égi mester nagy iskoláján, ma én a szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam, az első vizsgán én elbuktam.
Bár a tételt kívülről tudtam.
Szerettem azt, ki engem szeret, minden jó embert, akit csak lehet.
De őt, az én ellenségemet? Aki rágalmaz, és aki kinevet, ad mindenféle csúfnevet,
Az ilyent én, hogy szeretném.
Én azt húztam a tételben, hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – kérdezte tanárom, az én hű mesterem és megváltom.
Nem tudom, hiába is próbálom, a szeretet az nehéz tétel.
És a legtöbben ezen buknak el, mert aki bánt, azt is szeretni kell!
De mesterem tovább tanított, szeretettel magához hívott,
Szeretetével sokat kihívott, mutatta kezén, lábán a sebeket.
Hogy mennyit tehet az igazi szeretett.
Eltűrni a gúnyt, a gyalázatott, kereszt szegeket, mit értem kapott.
Egész testemben megremegtem, hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanáromtól tanulni kezdtem, megnyerheted vele, s úgy lehet
Ha ő is megtér, s úgy szeret, ha látja a te szeretetedet!
Így tanított szívemet felrázta, látta, hogy hajlok a tanításra.
Az ő tanítását szívembe zártam, s ma-e szeretetből pótvizsgáztam.
Ő is ott volt az én ellenségem, előre gúnyos megjegyzést tett nékem.
Mire én szeretettel feleltem, s e szeretettel őt megnyertem.
Tovább tanulok, tovább megyek, vannak szeretetből egyetemek
Magasak, de nem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tudhatok, megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok
DE SZERETET NINCS ÉNBENNEM, SEMMI VAGYOK!
általam ismeretlen szerző
-
:2smitten:
Garai Gábor : Jókedvet adj
Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram.
:088: :hehe: :063: :044:
-
Pecznyík Pál : A SZENTHÁROMSÁG DICSÉRETE
Dicsőséges Isten,
életed végtelen;
soha föl nem foghat,
emberi értelem.
Fenségedhez hogyan
mérhetnénk mi magunk;
ha szemeid előtt,
csak porszemek vagyunk.
Dicsőséges Jézus,
Isten szemefénye;
örök Szentháromság,
második személye.
Soha meg nem értjük,
amit értünk tettél;
midőn a Golgotán,
véreddel fizettél!
Istennek Szentlelke,
láthatatlan Lélek;
mind boldogok, akik
oltalmadban élnek.
Üdvösségnek útján,
Te vezérled őket;
győzelmes harc után,
célba érkezőket.
Örök hála Néked,
dicső Szentháromság;
áldozó szeretet,
irgalom és jóság.
Tudjuk: csodálatos
szent célod van velünk;
hogy mennyei honban,
Nálad, Veled legyünk.
:2smitten: :088: :afro: :044:
-
A szeretet legyek
Uram! A végtelenség nagy királya vagy,
Eget , földet tartó hatalom:
Úgy szeretném, úgy könyörgök hozzád,
kérlek, ha szabad mondani: akarom !
Akarom , hogy végre tisztítsd meg a szívem,
Adj kezembe új, fehér lapot ,
Hadd írhassak rája abból a sok szépből,
Amit a lelkem Tetőled kapott .
A békesség, a hűség, a szelídség
Áldáshozó útjára lépjek,
Vigyem mindenhová magammal az Írást ,
Rajta a Tőled kapott pecsétet .
A szeretet , a szeretet legyek Uram ,
Nagy betűvel írva, hogy lássák ,
Mert én is érzem, óh, nagyon érzem
a szeretet fájó hiányát .
Nekem mindig-mindig szűken mérték ,
Én sem adtam másoknak sokat .
Mert sután sikerült minden akarásom:
De , Te látod égő vágyamat .
Kívánom , hogy bennem új élet fakadjon,
Szépüljön meg minden , s jobb legyen,
Nehogy pengő érchez, zengő cimbalomhoz
legyen hasonló életem .
Tudom Uram. Tudom , hogy akarod,
Ez tesz pontot minden egyébre .
Ki mennyire és hogyan tud szeretni:
Minden törvénynek a törvénye .
Ne legyen kezdés , csak folytatás bennem,
S ami másnak látszik , az sem más :
Kimeríthetetlen, megmozdíthatatlan ,
Benned gyökerező akarás .
-A szeretet , a szeretet legyek Uram,
Alázatos, szelíd szeretet.
Amiből békesség és öröm fakadjon ,
S áldatik általa szent neved .
Páskulyné Kovács Erzsébet
:2smitten:
-
Köszönöm, kedves Marietta ezt a verset. Nagyon-nagyon megszívlelendő üzenet. Elgondolkoztatott nagyon...
..."Kimeríthetetlen, megmozdíthatatlan ,
Benned gyökerező akarás ."
Igen, ez legyen bennem, semmi más...
Akkor az Úr betölt szeretettel, és mindazzal, amit nekem szánt... :2smitten:
-
:2smitten: Szívesen az Úr kegyelméből!
Egyre inkább
Egyre inkább rájövök,
hogy az életem ajándék.
Te ott vagy az örömben,
miként a bánatban is.
Minden éjszakára új nap következik.
A sötétségnek szét kell oszlania
a Te jelenléted világosságában
- még bennem is.
Egyre inkább felismerem -
a Te gondolataid egyike vagyok.
Drágább a világ minden kincsénél,
mert Te irgalommal tekintesz rám,
és szeretsz.
Egyre inkább ámulok
a Te nagy szereteteden.
Érdemtelenül, teljességgel
érdemtelenül
adtad oda az életedet énértem.
Egyre inkább örvendezem
a Benned való elrejtettségnek.
Sosem eshetem mélyebbre,
mint a Te tenyeredbe.
Minden oldalról körülfogtál,
kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás,
igen magas, nem tudom felfogni.
Egyre inkább belátom:
Mezítelenül jöttem a világra,
mezítelenül is megyek el.
Semmi sem az enyém,
sem az elején, sem a végén.
Ami a kettő között van, az kegyelem.
Yvonne Schwengeler
-
Szalézi (Szt.) Ferenc
A kereszt
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielőtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így érkezett a mennyből a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
:2smitten:
-
Hazataláltam
Kietlen pusztában vándorolva
Kerestem a hűs forrást,
Mi szomjamat oltja.
Labirintusban tévelyegve
Kerestem a kiutat,
A megoldást életemre.
Kopár tájakon bolyongva
Kutattam a szépet,
Mi létem beragyogja.
Bandukoltam mesében,
Várván a csodát,
Mi bearanyozza létem.
Keresésemnek immáron vége.
Nincs szükségem semmilyen mesére,
Mert a csoda maga a lét.
Már megtaláltam Őt,
Fogom szelíd kezét.
Felöltöztetett tiszta gyolcsba,
Csillag-tüzű palástot
Terített reám.
S bár életemnek
Ezernyi gondja,
Mindig találok
Gyümölcsöt a fügefán.
Elkoptattam a lábam,
De megtaláltam,
Ki ott van örömben, kínban,
Gyászban.
Nemhiába kerestem,
Nemhiába vártam…
Végre hazataláltam!
2007. december 4.
-
Dsida Jenő
Egyszerű Vers a Kegyelemről :047:
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól
gyülnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken,-
az Úr áll mögöttem.
Szeretettel: Anikó ANCSI :044:
-
:2smitten:
A szeretet
A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.
Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!
Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!
Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!
Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!
Budapest, 2003. március 20.
Írta: özv. Bathó Mihályné
Forrás: ezen a honlapon található meg: http://www.parokia.hu/template1.php?id=1205
:088: :044:
-
Túrmezei Erzsébet
Adj hálát a rosszért !
Testvér, hidd : kell a nyomorúság
a csontjaidat tépő áldott fájdalom .
Kell a kenyérgond, kell a csalódás,
kellenek a tövisek az utadon.
Kellenek az eltemetett álmok,
kell a halál árnyékának a völgye,
kell a meg nem értés, kell a ravatal,
hol csak a Jó Pásztor vesszője vigasztal.
Óh, áldott fény, melynél felismered,
hogy utadon a tövisek kellenek.
Óh, áldott perc, melyben megfogod a Kezet,
mely be is kötöz, hogyha megsebez.
Áldott viharok, zúgó vad szelek,
melyek közelebb kényszerítenek.
Csontjaidat tépő áldott fájdalom,
melyre csak Nála van gyógyír, nyugalom.
Óh, áldott óra, áldott pillanat,
mikor a próbákért ajkad hálát ad.
Bár bajok vesznek téged is körül,
kezed simogatva könnyeket törül.
Adj hálát testvér, a meghalt álmokért,
a kenyér gondért, a ravatalért,
minden rosszért, mely Hozzá kergetett,
s a keresztért, mely élted üdve lett !
-
Ismeretlen költő
Hol az erő?
Száguldó orkán, vágtató szélvész,
Dübörgő felhők, cikázó villámok...
Zokogó természet zúgó zivatara,
Kétszínű lángok...
Reng töle a föld, remeg az élet,
Hisz minden orkán egy darab ítélet;
Reszket az ember, a nagy, a hatalmas,
Az önerejével oly büszkén kérkedő...
- Lám a viharral míly tehetetlen!
Gyáván megbúvik egy kicsiny zúgban,
Amíg a vihar feléje zúgja:
- Hol a hatalmad, erőd, fölényed, tudásod, kultúrád?
Ha egy száguldó, rohanó szélvész
Felkapja pompás, gyönyörű palotád?...
Hol a kivívott hatalmi értéked?...
Nem nyújt ellenem védelmet tenéked?...
....Semmi vagy! Látod?
A tudás nem erő, nem is hatalom;
Csupán csak egy eszköz, hogy általa szünjön,
Ami nyom téged: A gond és fájdalom!
- Ugye ezt nem tudtad, s azért féltél,
Hogy a vihar házadat oldalba csapkodja?
Ismerd meg magadat! Szállj alább... Alább!...
Az önértéked megismerésében! Mert viharban, zajban,
Száguldó orkánban, a zúgó szélvészben;
Ott van, ott az Isten! Ő abban az erő és a
Hatalom, te csak kis féreg vagy!
Kicsi por, hamu...
Lásd!... az épen maradt esőverte fákon
Kis madárka zeng; A vihar elvonult,
S a szívárvány útján mosolygás, meg illat és
Édes béke leng!
Csend van, csend mindenütt...
Az Isten letekint; -
Óh ember, ne félj!
Jó most már megint...
Nem vagy te erős! Hatalmas sem vagy!
Gyermek vagy csupán, gyámoltalan kisded,
Kit a legjobb Atya az élete útján kézen fogva vezet...
Nála van az erő és hatalom
Mert Ő a szeretet és Ő az irgalom!...
:2smitten: :088: :044:
-
HOZNÉK NÉKED, HOZNÉK
Hoznék néked, hoznék
Jaj, mit is hozhatnék?
A sebes szívedre
egy mennyei kötést.
Mennyei kötést as
megsebzett szivedre,
Égi ölelést a
bús magyar lelkedre.
Határod is tolnám
három tengerpartra,
Vidámság-hajókban
szállítnálak oda.
Leszállnátok oda
vidámság-hajókba'
Mikor határotok
tolnám tengerpartra.
Mert nem örökké perlek
s nem mindég haragszom,
Telhetetlenségért
vertelek meg nagyon.
Útaidat láttam,
s meggyógyítlak téged,
Kötést adok Én a
sebzett kőszívednek.
Kőszived helyére
hússzivet is adok,
S megtudod, te magyar,
hogy Én ki is vagyok.
Vagyok, aki Vagyok!
A hatalmas Isten!
Ki neveden hívlak
népek közül most el.
Te bús magyar nemzet!
Ne légy többé te bús!
Mert megváltott téged
a mennyei Krisztus.
Vérét hullatta ja
Via Dolorosán,
Hogy szived dobogjon
közép-Európán.
S ne vesszél el végleg
népek tengerébe',
Hajód befuthasson
a mennyei révbe.
Vidámság-hajókon
mennyei kötésben,
Becsomagolva jaz
égi ölelésben.
Dobogj! dobolj! zenélj!
Közép-Európán!
Táncolj! kiálts! dicsérj!
Közép-Duna partján!
Hogy mint az én népem,
drága Izráelem,
Éneket zengj nékem?
s együtt örülj velem!
S ne ellenségeskedj
többé Izráellel,
Mert mindkettőtöket
Én igen szeretlek.
Dicsérjed a nevem
estétől reggelig!
Énekelj az Úrnak
hajnaltól hajnalig!
Ne sírva vigadjál,
mert megváltottalak,
Népek közül immár
kiválasztottalak.
Hogy Nevemnek végre
dicsőséget szerezz,
Hogy amint te Engem,
Én is dicsérjelek.
Én vagyok az Alfád,
s Omegád is vagyok!
Udvaromban néked
örök nevet adok.
x
Hoznék néked, hoznék,
hej, mit is hozhatnék?
Sebzett lelketetknek
egy mennyei kötést!
Szeretettel: Sz.
-
Én vagyok az Alfád,
s Omegád is vagyok!
Udvaromban néked
örök nevet adok.
Bizony Ő az Alfánk és az Omegánk! :D
-
Csopják Attila
Tudsz-e szeretni?
Szeretni nem tud minden ember.
A Lélek drága gyöngye ez,
melyet a testtől senki nem nyer,
csupán csak Isten adja ezt.
Szeretni tudni – kincs a mennyből.
Ez tesz gazdaggá igazán.
Mellette oly kicsinyre törpül
minden művészet, tudomány.
A gőg, kevélység meg nem érti,
hogy ez valóban létezik,
de ha egy szívben elkezd égni,
az érzi édes, szent tüzit.
Szeretni Istent, embertársat,
szolgálni, tenni szívesen.
Irgalmat, üdvöt nyújtni másnak,
Dicsérni Istent szüntelen.
És átkarolni gyöngédséggel
ellent, barátot boldogan.
Szeretni nem tud minden ember,
csak kiben Isten Lelke van.
Tekints csak fel a Golgotára,
ott látod Jézust, hogy szeret.
Ő felvette bűnöd magára
és érted önként szenvedett.
Ó szív, kívánj e drága kincsből,
s ha kell, forrását megleled!
Istennek örök szerelmébőll
meríthetsz hittel – eleget.
:2smitten:
-
Loyolai Szent Ignác: Önfelajánló imádság
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
Fogadd egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat
S emlékezésem.
Mindazt, amim van és ami vagyok,
Te adtad, ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok
Egyszerre, mindent.
Legyen fölöttünk korláttalan Úr
Rendelkezésed.
Csak egyet hagyj meg ajándékul:
Szeretnem téged!
Csak a szeretet maradjon enyém,
a kegyelemmel,
S minden, de minden gazdagság enyém,
Más semmi nem kell.
:2smitten:
-
:2smitten:
Kedves szeretett Testvéreim az Úrban! Ezzel a verssel üdvözlök mindenkit Krisztus kegyelméből! Úr drága gondviselése legyen mindenkin! :044:
Ismeretlen szerző verse:
Minket itt Krisztus szerelme összegyűjtött.
Örvendezzünk és Őbenne vígadozzunk.
Féljünk azért s szeressük az örök Istent
És egymás is megszeressük tiszta szívből!
Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten!
Akiben szeretet nincsen: semmi sincsen.
Ködben ül az s árnyékában a halálnak.
Mi tehát szeressük egymást, s nappal járjunk,
Világosság fiaihoz amint illik.
Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten!
Szeretet a legnagyobb jó, legnagyobb kincs,
A parancs teljessége mind ezen függ!
A szeretet tölt be új és régi törvényt.
Magas mennybe a szeretőt elsegíti.
Hol szeretet s irgalom, ott az Isten!
Jézus kegyelméből: Marietta :088: :044: :2smitten:
-
:2smitten:
Tudsz- e szeretni
Tudod-e szeretni feltétel nélkül társad?
S Krisztus szeretetét átadni másnak?
Tudod-e, nincs más törvény csak a szeretet törvénye?
Így szól a nagy parancsolat: szeresd felebarátodat és szeresd az Urat.
A Föld sói vagyunk és úgy van ízünk,
Ha a világba Isten drága szeretetét visszük.
Krisztusnak vagyunk a jó illata,
Általunk kell a világnak látnia.
Jézus a szőlőtő, mi a szőlővessző.
A Szent Szellem ereje, a drága életerő.
Hagyd, hogy átjárjon e szent erő téged.
Gyümölcsöt teremve, kövesd a Szeretetet.
Szeresd ellenséged és felebarátod,
Az éhezőnek add oda utolsó falatod.
Ha van két cipőd és nadrágod,
Az egyiket add oda, ha a másikat mezítelennek látod.
Így előre elkészített jó cselekedetekben járhatsz.
Kell, hogy fénye legyél ennek a világnak.
Isten dicsősége rajtad feltámadt.
Engedd, hogy kiáradjon s átfollyon rajtad.
A világ sóvárogva várja Isten fiait,
Hogy megmutassuk nekik, mi az igaz hit,
Hitről-hitre jutni, és menni előre.
Istennel járni kéz a kézben!
Jézus a tengeren
Az élet tengerén Jézus van veled,
Az Ő szent nevére eltávoznak a hegyek.
Viharos szél fújhat, zúghat az ár,
Mindent elmondhatsz Jézusnak, mindent, ami fáj.
Ott van a hajódba, őriződ Ő neked.
Szól és szavára elállnak a szelek.
A kis ladikodban továbbevezhetsz,
Mert Jézus oltalmában nincs félelem.
Ha mégis a hajód süllyedne,
Kiálts Jézushoz, Ő ébren figyel.
Hallja kiáltásodat, hozzád siet,
És életed ismét megmenekedett!
Forrás: http://www.bekevar.fw.hu/- Versek linknél :afro: :044:
-
Nem tudom, ki írta, valamelyik keresztény oldalon találtam, és nagyon tetszik! Remélem nektek is!
Üzenet a harctérről
Harcmezőn születtem,
időzített aknáit én
sem kerülhettem el.
Volt jó is bennem,
Tőled kaptam én,
elkopott, kifolyt,
ezer sebből le a földre.
Tudatom gőg fertőzte,
rést ütött a félelem.
Kövéredett bennem a
gonosz, magjából fa nőtt,
romlott gyümölcsein rágódtam
itt a lövészárokban.
Nem tudtam lázadva
kire lőttem.
Romboltam tékozolva,
bár sokszor akartam a jót.
- itt állok összetörten -
S most nézz rám kérlek
kerubokon suhanó,
adj sasszárnyat nekem.
Te, aki alkottad a szót,
lehelj rám, hogy újra
összeálljak,
s beinduljon
torz tagjaimban az élet.
-
Isten szeretete
Isten szeretete kicsinnyé tette
Jézust, a Fönségest.
Olyanná lett, mint én,
hogy érinthessem őt.
hozzám hasonló lett,
hogy magamra ölthessem.
Nem ijeszt, amidőn látom:
Ő olyan jóságos.
Az én természetemet vette föl,
hogy megfoghassam,
magamba ölelhessem;
az én alakomat vette fel,
hogy a közelében lehessek.
Tőle van a világosság,
a Fiúban sugárzik,
hogy áthatoljon az egész világon
megváltásunkra.
(Ókeresztény ima)
Az alázatosság litániája
A vágytól, hogy megbecsüljenek,
a vágytól, hogy népszerű legyek,
a vágytól, hogy fölemeljenek,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsérjenek,
a vágytól, mások fölébe helyezzenek,
a vágytól, hogy kikérjék jó tanácsaim,
a vágytól, hogy helyeseljék eljárásaim,
a vágytól, hogy vezethessem társaim
Szabadíts meg Jézus!
A félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy lenéznek vagy leráznak,
a félelemtől, hogy kitesznek korholásnak,
a félelemtől, hogy árthatnak jó nevemnek,
a félelemtől, hogy mellőznek, elfelejtenek,
a félelemtől, hogy majd kinevetnek,
a félelemtől, hogy velem rosszul bánnak,
a félelemtől, hogy bűnt szememre hánynak,
a félelemtől, hogy gyanúval fogadnának,
Szabadíts meg, Jézus!
:044: :088: :2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet: Isten kezében
Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.
Lassan – Ó de lassan! –
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.
Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.
Kezében vagyok.
Kezéből élek…
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!
Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!
S így „lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.”
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!
:2smitten:
Páskulyné Kovács Erzsébet: VIGYÁZZ A SZÍVEDRE
Vigyázz a lelked csöndjére,
ne törjön bele zaj,
ha körülötted dúl is
félelmetes vihar.
maradjn kívül mindig
helyet ne adj neki:
A te lelkedben Jézus jár,
a félelmetes Nagy Király
és Ő a csöndet szereti.
:088:
-
Félelmemet Hozzád viszem
A Te erődet éneklem
Amellyel azt legyőzted.
Jézus, hitem Beléd vetem
Igéd biztos menedékem:
A világot meggyőzted.
Félelmei a világnak
Előtted mind meghátrálnak
S leteszik fegyverüket.
Rettegés így el nem érhet,
A baj tőlem messze téved,
Mert Te magad állsz mellém.
Jézus, Te vagy mindig vélem
S elmenekül a félelem -
Győzedelmes! hadd lássalak!
A Te pajzsod oltalmában
És szent arcod világában
nekem már nem árthatnak.
/M. Basiela Schlink/
Kebleden megpihenek,
Drága Édesatyám.
Félelem ha rám törne,
Nálad mély béke vár.
Szíveden te elrejtesz,
Szerelmed betakar.
Ismered szenvedésem,
Tudom, hogy jót akarsz.
Szomorú, fáradt szívem
Nálad nyugalmat lel.
Bizalmam erős Benned,
Atyám vagy, és szeretsz.
/M. Basilea Schlink /
:2smitten:
Páskulyné Kovács Erzsébet: Minden más semmi
Óh jöjj el hozám
drága kegyelem,
ne menj el tőlem
maradj velem!
Áldott állapot,
megígért csoda,
had legyek
a Lelked temploma
A tántoríthatatlan
hit legyenenyém,
a mint a legkisebb
beszélhessek én,
hogy nincs király,
nincs szolga Előtted
csak megtérő szív,
alázatos lélek.
Csak hit van,
amely Téged befogad:
Minden más
semmi az ég alatt!
1991.
-
Páskulyné Kovács Erzsébet: ÚGY LEGYEN MINDEN
Úgy legyen minden,
ahogy akarod.
Ha körülvesznek
szörnyű nagy bajok
hadd mondja könnyen,
örömmel a szám:
Úgy legyen minden
édes, jó Atyám
ahogy rendelted,
ahogy akarod:
El ne eresszen
ölelő karod!
Ha zaj támadna
mesze és közel,
csendesítsd szívem
míg béke ölel.
Ha sok a próba,
kevés az öröm,
azt a keveset is
megköszönöm!
- Hadd mondja könnyen,
boldogan a szám:
Úgy legyen minden
édes, jó Atyám
ahogy rendelted,
ahogy akarod,
csak tartson
mindvégig ölelő karod.
1993.
:2smitten:
-
MIKOR
Mikor a falakon belül
a félelem ólálkodik.
Ő ott áll és figyel,
várja mozdulását, a
hited karjainak kinyúlását,
hogy megragadd ma is
az üdvösség szarvát.
Mikor az ég elkomorul,
s a bitangok bűneikkel
körültombolnak téged,
s elfáradsz a létezésben,
tekints fel Rá, s lásd
meg a Messiás arcát;
Szépsége ragyogását,
mosolya dicsőségét,
szíve örömét érezd!
Nyisd meg szemeidet,
s hidd el, hogy Ő ma sem
változott irántad.
Szeretete nem csorbult;s
balzsanma elérhető,
Igéjét ízlelheti szád.
Lépj hát ki börtönödből,
hagyd ott újra az árnyad!
Helyezd kezed kezébe;
Csónakja most is várja,
hogy téged kimentsen
a félelem viharából,
s te nyugszol kebelében:
biztonság sátorában.
Sz.
-
Füle Lajos:
Fényjáték
A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójuk feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg,
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó,hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is így szeretnék... :2smitten:
-
E. Isenhouer: Add tovább
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatja imád,
És az égből áldást küld le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
Szeretettel: Anikó :044:
-
Páskulyné Kovács Erzsébet: Hazatérve
Uram! Itt állok előtted, s tudom,
hogy Tenálad semmi sem titok.
A lelkembe látsz és olvasod
a szívemben a gondolatot.
Ami hátam mögött van, elhagyom.
Ím szövetségre lépek most veled:
hajolj le hozzám, könyörülj meg rajtam,
és nyújtsd felém áldón két kezed.
Viharok útján sodort az életem,
de arcod most előttem ragyog.
Töltsd meg szívem áldott békességgel,
amit oly régen várt és szomjazott.
Jöttem nyomorultul, bűneim siratva,
mint tékozló fiú az Atyai házhoz,
s hogy elém jöttél megbocsátó szívvel:
legyen a Te neved mindörökké áldott!
-
MIKOR
Mikor a falakon belül
a félelem ólálkodik.
Ő ott áll és figyel,
várja mozdulását, a
hited karjainak kinyúlását,
hogy megragadd ma is
az üdvösség szarvát.
Mikor az ég elkomorul,
s a bitangok bűneikkel
körültombolnak téged,
s elfáradsz a létezésben,
tekints fel Rá, s lásd
meg a Messiás arcát;
Szépsége ragyogását,
mosolya dicsőségét,
szíve örömét érezd!
Nyisd meg szemeidet,
s hidd el, hogy Ő ma sem
változott irántad.
Szeretete nem csorbult;
balzsama elérhető,
Igéjét ízlelheti szád.
Lépj hát ki börtönödből,
hagyd ott újra az árnyad!
Helyezd kezed kezébe;
Csónakja most is várja,
hogy téged kimentsen
a félelem viharából,
s te nyugszol kebelében:
biztonság sátorában.
Cs.s
-
Üdvösségem szarva
fényes Hajnalcsillag,
Ragyogj a sötétben,
hogy lássam az utat!
Láthassam az utat,
melyen követhetlek,
Hogy el ne tévedjek,
ha tűnne a fényed.
Közel vagy Te hozzám,
szívemben s a számon;
Szent igédbe rejtve,
nyelvemen ízlelve.
Szavad édes nékem;
méz csorog szívemen,
Drága kenet Neved,
érintsd meg a lelkem!
Hogy újra éghessek
s loboghassak érted,
szent tüzed emésszen,
s vigyen fel az égbe!
Cs.s
-
Fejszés András
Szeretni :047:
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért
Szeretettel: Anikó :044:
-
P.Ph Bliss
IMÁDSÁG
Adj Uram, adj nékem
Több áhitatot,
Több békét szívembe,
Több bünbánatot,
Több hitet Jézusban,
Több munkakedvet,
Több készséget jóra,
Több éberséget!
Több hálát irántad,
Több hű érzetet.
Több reményt, bizalmat,
Több szeretetet.
Többet szánalomból.
Több szíves könyört,
Többet szelídségből
Több igaz könnyüt!
Több tiszta érzelmet,
Több béketűrést
Több erőt a bűn felett,
Több lelkesedést,
Több mennyei vágyat,
Jámbor életet,
Adj világosságot,
Add Szentlelkedet!
Szeretettel: Anikó :044:
-
Szia Anikó! :088:
Tetszik a vers, köszi szépen, hogy megosztottad! :afro:
Úr kegyelméből: Marietta :2smitten:
-
A VILÁG...
A világ halál-táncát lejti
a nap alatt körbe-körbe,
Forog az idő országútján
mindig csak föl-le, föl-le.
Mint egy vurstliban égve feledt
magányos óriáskerék,
Mozgatja egyhelyben állva
megrészegült gyermekeit.
Az idő vasfoga emészti
rozzant fogaskerekeit;
Rozsdája torkunkig ér már,
szikrája gonosz tüzet szít.
Szállj ki e mókuskerékből!
Ne őröljön tovább pokla!
Léptedet egyengesse már
az igazak keskeny útja!
:059:
Cs.
-
M. Fische
:056:
Szeretet
Láttam a szeretetet. Láttam.
Rózsák közt járni a nyárban,
Aranygyűrűjére nap nevetett,
S olyan szép volt a szeretet.
Aztán láttam a szeretetet útközben.
Nehéz terhet vett fel. Mások terhét.
Játszó kisgyerekhez hajolt le.
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
Ahol hull a fák sárga levele.
Betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
És láttam a fekete, fényvesztett napon.
Hordozta a keresztet,
Mert már barátja veszélybe tévedt.
Utána ment, nem latolt, kérdett,
És nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek.
Szeretettel. Anikó Ancsi :044:
-
Füle Lajos
SARUIMAT
Saruimat, URAM, leoldom,
sok szenny tapadt rá már megint.
Hozzád eseng lelkem a porból,
előtted, ím, a bűneim.
Szent, szent a hely, és szent a Szó, mit
közölsz velem... Várom Szavad,
sok kincs között csak a valódit
keresve már, mit LELKED ad.
Saruimat, URAM, leoldom,
öltöztess fel nagy irgalomból,
mezítelenségem ne bántson,
Nálad legyen örök lakásom!
-
Yvonne Schwengeler
Egyre inkább
Egyre inkább rájövök,
hogy az életem ajándék.
Te vagy az örömben,
miként a bánatban is.
Minden éjszakára új nap következik.
A sötétségnek szét kell oszlania
a Te jelenléted világosságában
- még bennem is.
Egyre inkább felismerem-
a Te gondolataid egyike vagyok.
Drágább a világ minden kincsénél,
mert Te irgalommal tekintesz rám,
és szeretsz.
Egyre inkább ámulok
a Te nagy szereteteden.
Érdemtelenül, teljességgel
érdemtelenül
adtad oda az életedet énérettem.
Egyre inkább örvendezem
a Benned való elrejtettségnek.
Sosem eshetem mélyebbre,
mint a Te tenyeredbe.
Minden oldalról körülfogtál,
kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nékem ez a tudás,
igen magas, nem tudom felfogni.
Egyre inkább belátom:
Mezítelenül jöttem a világra,
mezítelenül is megyek el.
Semmi sem az enyém,
sem az elején, sem a végén.
Ami a kettő között van, az a kegyelem.
-
:2smitten:
Paál Katalin: A szó
A szavak könnyen sebeznek,
Szívekben tüskét verhetnek,
Hisz minden szónak súlya van,
Nem tudni, melyik fáj legjobban.
Vigyázzatok minden szóra,
Bármilyen szót kimondtok,
Gondoljátok meg magatok,
Szavakkal senkit meg ne bántsatok.
Legyen a szó mindíg szeretett,
Hisz azzal senkinek nem ejtesz sebet,
Nem szabad a szóval bántani,
Hisz az porig tud sújtani.
Ajkad akkor nyíljon szóra,
Ha szavad símogat, mint jó Anya,
Mert higgyétek el emberek,
A legszebb szó: a Szeretet.
Paál Katalin: Élni és égni kell
Élni és égni kell,
hogy lássad a napot,
élni, hogy szeresd azt,
amit az élet neked adott.
Égni, hogy tűz legyen
hevüljön fel a test,
ezer kérdés és válasz
ne maradjon üresen,
a testnek égni kell.
Élni és égni kell,
hogy körülötted,
mindena helyén legyen,
semmi és senki
ne kallódjon el.
Élni, hogy segíts,
és alkoss nagyokat,
minden, ami körülvesz,
mutassa emberi voltodat.
Égni, hogy dermesztő hidegben,
önts meleget a szívekbe,
izzó parász légy,
de tőled senki meg ne égjen.
Dúljon bármilyen vihar,
légy ember az embertelenségben,
adj fényt a sötétségben,
de ne feledd soha,
élni és égni kell,
az élet bármilyen mostoha.
Paál Katalin : ADJ REMÉNYT!
Veled kezdődik, Uram,
az életünk.
Veled végződik, hisz
hozád megyünk,
örök nyugalmat
Te nálad lelünk.
Adj reményt higgyem én,
hogy holnap is lesz még fény.
Adj reményt, tudjam én,
hogy Nap újra kél.
Végső utamon Te leszel a "CÉL".
:063:
-
Csodálatos kegyelem
Amazing Grace
Csodálatos kegyelem, milyen édes a hang, ami
megmentett egy olyan nyomorultat, mint én. Már
elvesztem, de most meglettem, vak
voltam, de most látok.
A kegyelem tanította szívemet félni
és a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt az a kegyelem
a percben, amikor hinni kezdtem.
Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át,
már meg is érkeztünk.
Kegyelem hozott ily messze épségben
és kegyelem vezet majd haza.
Az Úr jót ígért nekem,
szava reményem záloga;
pajzsom lesz ő, és az adag
amíg élek, addig kitart.
Igen, mikor eme hús és szív megáll,
és halandó éltem véget ér;
Magamnak tudhatom, e papi ruha alatt,
az öröm és béke életét.
A föld hamarost elolvad mint a hó,
A nap abbahagyja a sütést,
De Isten, ki létrehívott engemet,
Mindörökre megmarad nekem.
Már tízezer éve itt vagyunk,
fényesen ragyogva, mint csillagunk,
Nem fogytak a napok, hogy énekeljük az Isten dicséretét,
Mióta először kezdtük el.
-
Paál Katalin: TE VAGY A HÍD, URAM
Nem félek én, és nem rettegek,
bármerre megyek, Te fogod kezemet,
reggel a te neveddel ébredek,
egész nap te kíséred lépteimet.
Jöhet bármilyen vihar,
te oszlatod,
háboroghat a tenger,
Te csillapítod,
lelkem megnyugtatod.
Dúlhat rossz a jó felett,
te ott állsz, és fogod kezem,
a föld ketté repedhet,
Te leszel a híd,
hogy rajta átmenjek.
Úr kegyelmével! :2smitten:
-
Keresztury Dezső: Esti imádság
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!
Szeretettel: Anikó :044:
-
szerző: Szatmári Delina
INT ÉS TANÍT
Istennek Szent Szava,
Óriási nagy csoda, tanít
És int, tanuld meg mind.
Megláthatod a világon
Nincsen nagyobb kincs,
Akkor fogod megérteni
Mily boldog az Ember
Csordultig lesz a szíved
Telve szeretettel.
Akkor elmondhatod Te is,
Mert ,de sokan keresik,
Nem lelik és kérdezik-
Boldogság? Hol van?
Erre a kincsre rátaláltam
Nézd csak, itt van, itt a Bibliában,
Az Isten Szent Szavában!
Szeretettel: Anikó ANCSI :044:
-
Szerző: Sántha Károly
Nem hágy el a jóságos Isten,
Bízzál Őbenne holtodig!
Ha senki sincs, aki segítsen,
Ő áld, vigasztal, boldogit.
Elhagyhat az egész világ -
Ő nem hágy el, gondja van rád.
Az Ő szent akarata nélkül,
Hidd, semmi sem történhetik.
Madárka a ház fedeléről
Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait,
Óh, kössön Őhozzá a hit!
Ha napod beborulni látod,
És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod,
Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, -
Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül,
Színes szivárvány felragyog,
És lejönnek hozzád a mennyből
A vigasztaló angyalok:
A béke, megnyugvás, remény,
S virág nyílt a tövis helyén.
Szívedben is a hit virága:
Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába,
S érzed, hogy ajkad akadoz:
Az Isten lát és hall tégedet,
S megáldja rebegésedet
:044: :063:
-
Páskulyné Kovács Erzsébet: BOLDOG A SÍRNI TUDÓ
Boldog a sírni tudó ember,
szíve tisztul a könyeivel.
Boldog, ki szeretni tanulhat:
fájdalmak árán mélybe hullhat.
Mert a mélység oly nagy rejtelem:
a felszínen nincs róla sejtelem.
Ott titkok nyílnak meg előtte:
a gyönyörben remegő magány
mint virágok szirmain harmat
amikor csendes éjen leszáll:
és nagy áldást hagy maga után.
:088: :044:
-
:2smitten:
Pecznyík Pál: ÁLDOTT KERESZT!
A keresztet Isten adta,
járjunk vele és alatta.
Kincsünk: az atyai kebel,
a keresztben rejtette el.
Azon fügött Fia teste,
ne maradjunk bűnbe vesztve!
Úgy tekintsünk mindig rája,
mint üdvünknek kapujára.
A kereszt: győzelmünk jele,
túlerőn is győzünk vele!
Ha elfogna a csüggedés,
hittel csak a keresztre nézz!
Visszatér a bátorságod,
örömöd és boldogságod.
Csodás Út a kereszt neked,
híd, mély szakadék felett.
Veled van a betegágyon,
azt szeretné, hogy ne fájjon
lázban égő gyenge tested,
reményed hát belé vessed.
A keresztről ne félj tehát,
hőség ellen árnyékot ád.
Fagytól megóvja a lábad,
hisz abból fény, meleg árad?
Keresztnél nincs drágább nekünk,
abban van kincsünk, mindenünk.
Itt a földön útitársunk,
míg el érjük szebb lakásunk.
Öleljünk át, hiszen végül,
koronánk is abból készül!
1997.XI.26.
-
"ismeretlen....
Fogadd el :061:
Fogadd el Isten szuverén hatalmát
minden döntésben életed fölött,
és álmélkodva ismered föl útját,
hogy mindenen mily bölcsen örködött:
Minden gondolatnál magasabbak
az Ő áldott tanácsvégzései,
ha elvégezte munkáját rajtad,
eltünnek majd szíved félelmei!
Szeretettel: Anikó :044:
-
:2smitten:
Pecznyík Pál: MINDENKINEK INGYEN!
Zúg forrong a világ
mint viharos tenger,
benne : szeretetre
szomjaz minden ember.
Krisztus szeretete
mit víz, úgy hiányzik,
nélküle a szívünk
szomjan eped, fázik.
Mint kopár sivatag,
földünk minden tere
szeretetre szomjas
koldussal van tele!
Szeretetre vágyik
gyermek, felnőtt, öreg,
sok ember keresi
ám kevés leli meg?
Mit ér itt a földi
sok szeretet-forrás,
hamar elapad az,
mert nincs utánpótlás.
Csak égi szeretet
segíthetne rajtunk,
az csillapíthatná
szomjas szívünk, ajkunk.
Jézus Krisztus maga
a szeretet forrás,
életéből árad
a szeretet folyvást.
Jöjjetek hozzá mind
szeretetre vágyók,
ki nem elégítő
forrásokra járók.
Krisztus szeretet
nem kapható kincsen,
pazarlón osztja Ő
mindenkinek ingyen!
1999.IX. 28.
:044:
Füle Lajos versei:
VISSZHANG
Különös alkalom:
mikor nincs már szavam,
a csendet hallgatom,
a csendnek hangja van.
Úgy támad messziről,
úgy árad messzire,
a lélek csendfalán
visszhangzik - az Ige.
MANNA
Pusztába visz az út,
sok Ige kell az úton,
de minden napra jut,
és minden napra új van.
:088:
-
Tompa Mihály: Isten akaratja
Elhervad a virág, kidől a büszke cser,
Mélység lesz a tető a tenger fenekén;
Ama törvényt, mely szűl, változtat, elseper,
Egykor fénylő bolygók mutatják feketén. -
Ember, ki most nevet, zokogni megtanul,
Meghal az átkozott, meghal a siratott;
Nép lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul...
És mindez, oh uram! a te akaratod!
A te akaratod! s midőn a fájdalom
Tőrével a szíven nagy, mély sebet vere:
Kemény szó támad a békétlen ajkakon
S ég-földet vád alá fog a kín embere!
Hab s örvénnyel dacol, széllel szemközt evez,
Keble mind zordonabb, mint sorsa mostohább,
Hanem e gondolat: az úr tetszése ez...
Kemény, hideg kőszirt - és nem mehet tovább.
Járván a temetőn tanútlan éjjeken,
Egy kisded sír felett törnek meg térdeim,
S felhőborult elmém ugyan hányom-vetem
Az élet és halál örök kérdésein!
Mért is végződtek oly kevéssel évei?
Míg kérdezem, fanyar-leckén tanít az ész...
Születtünk, meghalunk! ezt könnyű érteni;
Azon megnyugodni nehéz, igen nehéz.
Ha feljajdul a húr, midőn ketté szakad,
S az őszi lomb is ád hulltában gyenge neszt:
Embernek ami fáj, fájlalni nem szabad?
Hisz' egy bús öröme ez a szívnek, ha veszt!
Az nem bölcselkedik, csak érez és szeret...
S ki nem szól, jobb-e az, különb-e, aki tűr?
Mig a hívatlan köny szeméből megered
S nyilt árulást tesz a kebel küzdelmirűl!?
Ah! én is érzem e rejtett vihar dühét
S kiontom lelkemet nehéz fájdalmival!
Szavam nem sérti az alvó világ fülét,
A sír süket; mégis van engem aki hall!
Te szám szerint tudod fejünk hajszálait
S hogy boldogok legyünk, a létet úgy adod!...
Ezernyi köny s nyomor mégis honnét van itt...!?
- Uram, nem érthetem a te akaratod! -
Mégis, bár útaid titkát feszegetem,
És ajkaim pártos szavaktól zajganak:
Ne gerjedj oh, Uram! haragra ellenem;
Mely bennem így zajong, az a por... a salak!
És minden hasztalan! e földet megfutám.
Keresve enyhülést fájdalmam közepett;
S oda jutok vissza sok kerengés után:
Nem gyógyíthat meg más, mint ki megsebhetett.
S míg minden tél után kizöldül a kopár:
Éltünk se veszhet el örök bú s gyász miatt!
Elmúlik tőlem is e keserű pohár,
Melyet velem te bölcs tetszésed most itat.
Emelj, emelj, kit a csapás megrengete!
Segíts, hogy elbírjam viselni, ami ért!
S bármit hoz a világ s élet története:
Tudjam, kitől van az s ne kérdezzem miért? -
Virágok és füvek harmatban ferdenek,
Nyugodt, setét az éj; a holdvilág lement, -
Ahonnan áldással száll e lágy permeteg:
Az én lelkemre is szálljon le béke, csend!
Hogy a sír hűs gyepén nyugtatva homlokom,
Hígyek, reméljek s ezt lehessen mondanom:
Ha elvesztettem itt, majd feltalálom ott...!
Legyen meg hát Uram, te szent akaratod!!
:2smitten:
-
AZ IMA
Fohász az ima, tiszta, szent beszéd,
A lélek lélegzetvétele ez.
Ha nincsen ima sem már ajkadon,
Ne csodáld, ha az élet megsebez.
Mi kötne össze Istennel, ha nem
Az öszinte és tiszta, szent ima?
Kihez mehetnénk, hogy múljon bánatunk,
Ha Istenre nem gondolunk soha?
Amíg a szívünk imádkozni mer,
Amíg Istennel szóba állhatunk,
Jöhetnek vészes, sötét, bús korok,
Mi gyözünk, soha el nem bukhatunk!
Imádkozz lélek - az ima örök.
Mondd el Istennek szíved panaszát,
Az ima Istenünkkel összeköt,
Az ima vigaszt, enyhet ád.
-
:029: Csak az tud élni ki mindíg nevet, :078:
Kiből kicsordúl minden szeretet :016:
Áldott napot kívánok mindenkinek, lulu
-
Gyönyörködj az Úrban…
Gyönyörködj az Úrban és tied lesz szíved kívánsága,
Hívjad bátran őt, mert Ő életed biztos támasza.
Jó várni Őreá, ismerni a hangját,
Vezet Ő, ne félj hát követni szent szavát.
Halld csak ó leány, nézd csak! Hajtsd hozzám füledet,
Felejtsd el atyád házát, s tekinteted reám szegezd,
Így szól hozzád Urad, teremtő Istened,
Ki kívánja látni most is szépségedet.
Hallgat Ő szerelmében, örvendez tenéked,
Szárnyainak oltalmában megpihentet ő téged.
Bal kezét fejed alá, jobbjával átölel,
Míg alszol, őriz Ő, s biztonságban ébredel.
:044: :2smitten: :088:
-
Füle Lajos verseiből
SZÓRD SZÉT!
Szórd szét, amit ISTEN adott,
a mennyei vetőmagot:
az életet adó IGÉT,
s köszönd meg, hogy mindez tiéd!
NYUGTATÓ
Én minden reggel nyugattót szedek:
bibliai "tabletta-verseket."
S ha bevettem, már nyugodt is vagyok.
Hát semmi felől ne aggódjatok!
:2smitten: :044: :088:
-
A kereszt
Miért lenne okom panaszra?
Esedezésem Õ meg nem tagadja.
Igéje biztat, hogy nem hiába vár,
az Õ szeretete engem is megtalál.
Kétségeim is Reá bízhatom,
Tõle jut nékem is irgalom.
Bizalommal nézek a keresztre fel,
Jézus lehajol, magához ölel.
-
Pecznyik Pál: Jézus a híd
Itt a földön mi emberek,
gyermekek, ifjak, öregek,
élet-versenypályán futunk,
s egy nap szakadékhoz jutunk.
Szédülünk a mélység felett,
hát nincs egy híd, mely
átvezet?
Úgy szeretnénk által menni,
túlsó parton megpihenni!
+ +
Van híd, csak az láthatatlan,
az láthatja meg, ki hisz abban.
Aki úgy hisz, mint kisgyerek,
az jut át a mélység felett.
Túlsó parton csodás fényben
élhet örök dicsőségben.
+ +
Jézus a híd két part között,
eget- földet mely összeköt!
még ma lépj rá bátran, hittel,
s túlsó parton vár az Isten!
1988
:044: :2smitten: :088:
-
Füle Lajos verseiből
KI A BOLDOG?
Az emberek közt az a boldog,
kit nem kötöznek földi dolgok.
Noha két lábbal áll a földön,
nem lesz munkája, terve börtön,
szabad pusztító "nagyravágytól",
mivel túllát a láthatáron.
TITKOS FEGYVEREK
Mikrogyilkosságok:
gyűlölet, harag,
irigység, bosszúvágy,
mérgezett szavak,
titkos fegyverek, mind
a szívből tüzel,
s halálos sebet üt
sok-sok más szíven.
URAM ISTEN, kérlek:
irgalmazz nekünk,
tehessük le végre
minden fegyverünk!
AHOGY VAN
Akkor is, hogyha
beleroppansz,
szeresd az embert,
úgy, ahogy van!
CSAK EGY KIS HÁLÁT
TE annyit adtál s adsz nekem,
AJÁNDÉKOZÓ ISTENEM!
S én mindazért, míg itt vagyok,
csak egy kis hálát adhatok.
A BOLDOG EMBER IMÁDSÁGA
A boldog ember imádsága
így hangzik: "Hála, hála, hála!"
Repesve száll az ÚRHOZ innen,
és benne minden, szinte minden.
:044: :2smitten: :088: :afro:
-
Szegény ember Bibliája
Szegény sorsot szánt az ég,
Koldus sors a tiéd.
Pedig neked is van vágyad,
Vágyad mely csak a tiéd.
Minden nap nehéz,
Kukából van az ebéd.
Koldus sorsod néha nehéz,
De a vágyadnak élsz.
Vágyad egy Biblia mely oly szép,
Kicsi ként még emlékszel milyen szép.
Akkor a szüleiddel voltál,
S minden vasárnap templomba jártál.
Ott láttad ezt a csodát mely lenyűgözött,
És akkor elhatároztad nekedis lessz egy olyanod,
Melyet mindig olvashatsz.
De koldus lettél s lecsúsztál,
Rongyos koszos ruhád van.
A templom nyitva áll!
De így nem mehetsz be,
Hisz koszos tistátalan vagy,
S így nem mersz bemenni mit szolnak?
Így marad a vágy tovább,
S a kukák maradnak csak.
De egy nap láss csodát,
Egy kuka méllyén találsz,
Egy rongyos bibliát.
A lapjai olyan szegényesek,
Mint te magad vagy.
De a lelked újjong!
S örömmel lapozod e csodát.
De elgondolkodsz, ki az aki
ilyen kincset kidob?
Miért tette e szent könyvel,
Ilyent ki tesz ekkora kincsel.
Ma már e könyv lett a kincse,
S a rongyos Biblia lapjai csodát rejtenek.
Egy szegény embert,
Gazdaggá tett. :019: :043:
-
ÉBEN-EZER
Életünkben észrevétlenül
kitartóan kúszik az idő,
szakadatlan spirálvonala
fordulóit nem jegyzi elő...
Önmagamnak, ahogyan nőttem,
éveket raktam emlékoszlopul,
a fordulókat úgy jelőltem:
"megsegített mindeddig az Úr!"
Eszmélésem óta vezetett,
Vele vándoroltam hegytetőt,
minden léptemen éreztem: szeret!
Visszarántott a szakadék előtt!
Ha bálványaim összetörte,
még ha sírtam is keservesen,
azzal, hogy lelkem meggyötörte,
látóvá tette elvakult szemem!
Múltra nézni csak így érdemes,
mert a jelen bárhogy alakul,
emlékezésnek annyi elég, hogy
"megsegített mindeddig az Úr!"
L. V.
"Hagyjad az Úrra a te utaidat és bízzál benne, majd Ő teljesíti." Zsolt.37.5.
-
:love: A szeretet csodája
"Ne feledjétek, hogy ...
A kötelesség szeretet nélkül elkedvetlenít.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenség. :igen:
Az igazságosság szeretet nélkül megkeményít.
Az okosság szeretet nélkül ravaszság.
A rend szeretet nélkül kicsinyesség.
A barátság szeretet nélkül képmutatás.
Az becsület szeretet nélkül gőg.
A gazdagság szeretet nélkül fösvényesség.
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság.
Az élet szeretet nélkül értelmetlen." :love: :love:
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján.Ev.3.16.
-
Honnan-hová és hogyan?
Járom az utam és már azt sem tudom honnan-hová megyek.
Az út szélén szerető, néhol bántó emberek.
Megállok időnként s gondolatokat cserélek,
ki mit gondol a létről és rólam
s azt hiszem ezzel csak előre lépek.
Ám amikor folytatnám utam,csak a semmit lelem nyomán...
eltűnt az előbbi egyenes, s egy keresztút lett helyén,
s Én csak nézek ostobán!
Visszatekintek s keresem szavaim utolsó közönségét,
ám ő már a múlt ködébe takarva elillant mögülem.
Mit tegyek most?
Utam merre vezet tovább...
és ekkor leülök,hogy leverjem lábamról az út porát.
Nincs senki kinek mondhatnék bármit, most egyedül vagyok
választ keresve, csak magamhoz szólhatok.
Lelkemben egy hang kezd hangosodni...s csak annyit mond nekem:
- Magadban az iránytű s a szíved a középpont. Tartsd magasra lelked...s a helyes utat megleled!
Így hát elindulok...amerre húz a szívem...
S ha rossz irányba mennék,
Isten küld egy jelet,melyben figyelmeztet engem,hogy nem jó irányba megyek..
Nem terel el onnan,
nem irányít máshova....csak jelzi.
Az,hogy folytatom-e tovább,vagy elfordulok onnan másfelé,
az már az én döntésem lesz.
MinT eddig is.
VELED URAM...MÉGIS NÉLKÜLED!
(http://images.netbag.hu/20080821/21213381942.jpg)
-
Dora Rappard
NE FÉLJ, CSAK HIGGY!
Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.
Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!
Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél
Engedj néki, ha próbál, tisztogat!
Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.
Ha elfáradtál, hordoz erős karja.
Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!
Veled az Úr a szenvedés tüzében.
S ahogy az ötvös perceket figyel,
hű tekintete őrködik feletted:
drága aranya tűzben el nem veszhet.
Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.
Szeretettel: Anikó :044:
-
Füle Lajos: MIT KÍVÁNSZ?
Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.
:2smitten: :044: :088:
-
TE VAGY A REMÉNYEM
Keresztem alatt foldig roskadok
Úgy fáj a szívem, fáj és sajog
Könnyes szemem az égre emelem
Könyörülj rajtam, én jó Istenem
Remegő kezeimet imára kulcsolom
Taníts meg Uram elfogadni sorsom
Ne hagyj el kérlek, maradj velem,
Vígasztalj meg engem, én jó Istenem.
A világnak tőre szíven talált
Egy fájdalmas sóhaj Feléd szállt.
Hajolj le hozzám, gyógyítsd meg sebem
Te légy védelmezőm én jó Istenem.
Gúnyolnak a világi emberek
Feltépik Érted vérző sebemet
Úram, a gonosztól védj meg engem
Te benned bízom én jó Istenem.
Szolgád vagyok, vezess engemet,
Kérlek, Uram, töröld le könnyemet
Hadd lássa a világ, Te vagy nekem
Vezess engem, én jó Istenem.
Hozzád menekülök, gyermeked vagyok,
Amíg élek Jézusom, Érted harcolok
Értem is szenvedtél a Golgotai kereszten,
Te légy menedékem, én jó Istenem.
Te vagy az Úr, az örök élet,
Nálad nyugalmat talál a lélek
Uram, lelkemet kezedbe teszem,
Egyedüli reményem Te vagy Istenem.
„Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.”
ÁMEN
-
VÁR RÁD AZ ÚR
Még tart az Isten kegyelme,
Még haza vár hű szerelme,
A kegyelem ajtaja még nyitva áll
Az Atya könnyes szemmel haza vár.
Szeretné megérinteni fáradt arcodat,
Gyermekem, már nagyon vártalak.
Jézus könyörögve, szelíden kér,
Örök halálba miért mennél?
Mellettem szeretet vár és örök élet,
Jöjj vissza! Jöjj vissza kérlek!
Halld meg szerető, szelíden hívó hangját
Haza érve öleld át az Atyát.
Hálát rebegve hajts előtte térdet
Egyszülött fiát feláldozta érted.
„Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.”
ÁMEN
-
KÖSZÖNÖM URAM
Köszönöm Uram, hogy szolgálhatok neked
Köszönöm, hogy Te előtte hajthatok térdet.
Szent kereszted előtt hálát regeg ajkam.
Engedd, hogy fáradt szívem szívedre hajtsam.
Megerősítettél Uram, a gonosszal szemben
Köszönöm Uram, hogy nem hajolt meg előtte térdem.
Szeretettel bátorítod szívem.
Tehozzád kiáltok, harcolsz értem.
Én jó Uram, könyörögve kérlek,
Bár merre jársz, hadd kövesselek Téged.
Köszönöm Uram, hogy felém nyújtod a kezed,
Istenem, köszönöm, hogy egyáltalán létezhetek.
„Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.”
ÁMEN
-
MENJÜNK AZ ÚRHOZ!
Istenem, mennyi vérző szív, mennyi szenvedő lélek
Kérlek Uram, nyiss utat áldott Szent Igédenek.
Éltető szavaid hadd áradjon, mint a víz,
Engedd, hogy meggyógyuljon minden bánatos szív.
Halló fülekre találjon Szent Szavad
Erősíthessen minket a próbatételek alatt.
Ne csak a keresztet lássuk, mit vállunkra teszel,
Lássunk Téged is, mikor értünk könnyezel.
Oda tartozol, ahol a szíved van
Az Úr hív, jöjjetek énhozzám mindnyájan
Az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű
A Sátán útja fájdalmas és keserű.
Nyisd ki szíved ajtaját, ott áll előtte az Úr
Rég vár rád türelmesen, hogy előtte leborulj.
Szeretné letörölni fájó könnedet,
Engedd, hogy bekötözze vérző, sajgó sebedet.
Jézust meglátva földig hajoljon a térdünk,
Értünk átszegezett lábát áztassa könnyünk.
Maradjunk lélekben térden állva örökké,
Hű megváltónk elvezet Mennyei Atyánk elé.
Célhoz érve megáld a Mennyei Atya,
Mert legdrágább kincsünk egyszülött fia.
Sokszor gyenge voltam, bocsásd meg Istenem
Az Atya átölel, Szeretlek Gyermekem.
„Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.” ÁMEN
-
SZÓL AZ ÚR
Látván nem láttok
Hallván nem hallotok.
Szenvedni fogtok ti és fiaitok
Szentírásomban elmondom, hogy ki VAGYOK.
Prófétáimon kersztül szóltam hozzátok,
De porosan áll, Szent Bibliátok
Szerető Isten a nevem, de Bíró is vagyok,
Tetteid felett, ítéletet hozok.
Háborogsz, ha lesújt a kezem,
Igazságos Isten is a nevem.
Igazságot védve sújtok le rád,
Látván lásd meg a Golgotát.
Egyszülött Fiam ott szenvedett érted
Kúlcsold imára kezed, hajst előtte térdet.
Hallván nem hallassz? Én az Úr földre kényszerítelek
Elfordulok tőled, kietlen pusztává teszlek.
Még kegyelmem ajtaja nyitva áll, kiáltásod meghallom,
Ha nem hívsz, nem segítek sorsodon.
Hát nem tudod? Hatalmas Isten a nevem!
Ki állhat e világban ellent Nekem!?
Mindenkor és mindenhol dícséretre méltó Vagyok!
Én vagyok az Isten a VAGYOK AKI VAGYOK!
Ha ajtót nyitok előtted dícsőítésemre,
Lesújtok rád, ha dícsőítésemre nem lépsz be.
Dícsőits és Én megáldalak téged
Felmagasztallak, szeretettel vigyázok rád, védlek.
Kérj Szent Lelket és elkűldöm neked,
Ha kérsz, adatik, csak kérjed.
Küldj Szent Lelket Úrunk, nélküled senkik vagyunk
Szent lelked által mutasd utunk.
Látván láthassunk, hallván hallhassunk.
Légy kegyelmes hozzánk, Istenünk, Megváltó Urunk.
-
Pecznyik Pál :JÖJJ GYERMEKEM!
Csoda történt egykor itt lenn,
láthatóvá vált az Isten!
Láttuk arcát, két szép szemét,
ölelésre tárt két kezét.
Gyalog vonult falvakon át,
öröm volt hallani szavát.
Amerre járt, élet virult,
gyógyult leprás eléje hullt.
Úr volt Ő a halál felett,
halott ifjú életre kelt!
Róla, világ mondhat bármit,
embertestben: Isten járt itt!
Így most, csendben elhallgatok,
szóljon hozzánk Ő, a "Vagyok".
Szánlak: tévelygő gyermekem,
hátat fordítottál nekem.
Jobban hittél a Sátánnak,
mint sem, Teremtő Atyádnak.
Egyre halmoztad a vétked,
mert azt hitted az, jó néked.
Érted jöttem én, az Atya,
hogy hívjalak: gyere haza!
Érted haltam a kereszten,
drága lelked, el ne vesszen!
Menny honába visszatértem,
és átvettem dicsőségem.
Jöjj gyermekem, ne tétovázz,
vár a dicső atyai ház.
Velem élhess öröm - árban,
várlak: a menny kapujában.
Sík Sándor: Isten lánca
Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.
A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.
És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.
És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.
Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.
Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.
Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.
És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
:063: :044:
-
HA MÉLY FÁJDALOM GONDJA NYOM...
Ha mély fájdalom gondja nyom,
ne csüggedj el, szívem;
célja van ennek, jól tudom,
könnyíts hát terheden!
Nem érted olykor Istened
csodás vezérletét?
Engedd csak fogni kezedet.
Ó tudja, mit, - miért.
A szenvedés majd üdvre vál’,
Istennél így van ez.
Lelkem, hát csendben erre várj,
s remélj, a menny tied!
Ó, boldog óra, nagy öröm:
Siralmam véget ér!
A pálma int már odafönn,
s csendben közelg felém!
Németből ford.: Haraszti Sándor
-
Költő az Úr. Írnok Romanovics Erzsébet
Dicsőség Istennek
Istent dícsőiti az egész világ
Pillangó rügy, nyiladozó virág
Az Úr nevét zengi a kikelet
Virágba Öltözik a természet
Az Úr szavára megérkezik a nyár
Szelíden simogat a napsugár
Térdet hajt a világ Isten előtt
Minden áldja, tiszteli a teremtőt.
Sárguló levelek, sokszínű őszi táj,
Hulló levelű fák között a szél susogva jár.
Az Úr int, a természet csendesen pihenni tér,
Betakar mindent a hulló falevél.
Isten szól, érkezik a tél
Harsogva dícsőiti Teremtőjét a fagyos tél.
Zuzmarás tájra hópelyhek szállnak
Az Úr szavára mindenek térdet hajtanak.
Istent alázattal, meghajolva Dícsőiti minden
Itt lenn a földön és ott fent a mennyben.
Csak az ember az, kinek a szíve kemény marad,
Nem borul térdere, nem féli az Urat.
Ember! Tisztelve féld a te Uradat, Istenedet.
Ki segít rajtad, ha kereszted túl nehéz lesz?
Fájó szívvel néz le rád Teremtő
Ma térj az Úrhoz, mert lehet, hogy holnap már késő.
Ha hálás alázat tölti be szívedet,
Az Úr lehajol, és megáld tégedet.
Az Isten tenyerén nyugodtan pihenhtsz,
Életed örökké virágzó tavasz lesz.
Egyedül Istené legyen a dicsőséret és a hatalom.
Az enyém csak a hálaadó és alázatos szív.
-
Kedves Erzsébet!
A versek nagyon mély érzésűek! Úré a hála a mélységes tartalomért! :afro:
Úr legyen veled!
Krisztus kegyelmével: Marietta :044: :088:
-
Siklós József: Új szív
Megvallom néked, Jézusom,
Bizony, van sok hibám:
Kezem-lábam engedetlen,
És csúnyát mond a szám.
Próbál ezen segíteni
Jó tanács, nevelés,
Szeretnék javulni, de hát
Saját erőm kevés!
Te adsz, Jézus, bocsánatot,
És Te adsz új szívet,
S Veled sikerül kezdeni
Új, boldog életet!
-
Kültő az Úr. Írnok erzsébet
Ne félj és ne rettegj!
Úram! Taníts minket igazán szeretni,
Egymást szeretettel ölelve, dícsőségedre élni.
Adj nekünk bölcsességet, alázatos szívet
Erősítsd bennünk az irántad való hitet.
Szent lelked által vígasztalj, és tarts meg minket.
Zúgolódás nélkül vigyük a neked szánt keresztet.
Jézusom, te ártatlanul szevedett Isten báránya
Dicsőség, dicsőség neked, világ megváltója.
Segíts Uram, hogy csillag ként ragyogjunk
A gonosz világnak példát mutassunk.
Minden földi kincs, mulandó hiábavalóság,
Gazdag úr marad az, ki hűen áldja Jézusát.
Gyertek testvérek, kövessük Jézusunkat,
Hálás szívvel áldjuk, hű megváltónkat.
Ha szívünknek Jézusunk örök vendége,
Miénk a világ legdrágább kincse.
E földön minden mulandó semmiség,
Elhervadunk, mint a virág, füst ként száll el a világmindenség.
Imára kulcsolt kézzel, boruljunk le a kereszt alatt,
Ne lássunk mást, csak az értünk szenvedett Jézusunkat.
Igazságot védve járjunk, kegyelmet gyakorolva,
Bátran menjünk előre, nem figyelme másra, csak Jézusunkra.
Jézusunk az igazság, a szeretet, az örök élet,
Kősziklára állít, az igazságért harcol véled és érted.
Nem szégyenül meg soha, ki Krisztusát imádja,
Nem árthat neked a Sátán gonosz világa.
Ha csöndes alázattal hordozzuk a keresztet,
Istenünk szól: Ne félj, veled vagyok, ne félj és ne rettegj!
-
Féld Istenedet
Hideg és kemény a szíved
Nem találod az életedben a helyed.
Ha csalódás, bánat éri a szívedet,
Kérdőre vonod Istenedet.
Bár azt vallod, hited van, szereted Istent,
Parancsolatait átléped, szívedben megtagadsz mindent.
Úgy gondolod, senki sem látja a szíved,
Hát nem tudod, hogy mindent lát Istened?
Felebarátod ellen fordulsz, hátba támadod,
Pedig Isten házába jársz, kezed Imára kulcsolod.
Hazudsz Istennek, magad ellensége vagy,
Isten mindent lát, büntetés nélkül semmit sem hagy.
Háborogsz, ha nem segít Isten a bajban,
Felkiáltol zúgolódva: Isten ilyenkor hol van?
Nem tudod, mi az alázat, mi a kegyelem?
Játszod a jót, de a gyűlölet ott ül a szemeden.
Nem vonhatod kérdőre Istent, Ő a mi Urunk,
Megváltó Istenünk a mi Jézusunk.
Alázd meg előtte magad, mert lesújt, meglásd
Járj a keskeny úton, ne kövesd Júdást!!!
Ne légy áruló, mert hiába futsz,
Isten elől nem menekülsz, kárhozatra jutsz.
Ha fél szívvel szolgálsz Istennek, a Sátán rabja vagy.
Isten csak akkor véd, ha alázattal követed Jézusodat.
Ellene harcolsz, és várod, hogy segítsen?
Majd ha igaz bűnbánat és alázat lesz szíveden.
Isten lehajol hozzád, ha őszinte szívvel követed,
Vigyázz! Megtérésed igaz legyen, mert az Úr látja szívedet
Nézd, ott a kereszt, borulj le alázattal, csendesen
Gyülölet helyett békesség fog uralkodni szíveden.
Megnyugszik lelked, megtalálod Istenedet.
Ne feledd! Isten nem fogad el csak igaz, töredelmes szívet.
Egyedül Istené legyen a dicsőség, dícséret és a hatalom
Az enyém csak a hálaadó és alázatos szív.
Ámen
-
Kedves Marietta köszönöm, hogy velem együtt dícséred az Úrat, az Isten áldaja meg munkálkodásodat.
:2smitten:
-
Kedves Erzsébet!
Nagyon szívhez szóló a versek! Istené a dícsőség! Engem nagyon megérint...
Úr hatalmas keze öleljen
Szeretettel : Marietta :088: :2smitten:
-
A költő az Úr. Írnok erzsébet
Kiálts az Úrhoz!
Meggyötört lélekkel járjuk az útunk,
Sagó szívekkel pedig földig roskadunk.
Túlsó partról Urunk, nekünk integet,
Gyermekeim! Hozzám, Hozzám jöjjetek.
Gonosz kígyó ként ölel át a világ,
Eltakarve előttünk az élet sugarát.
Uram segíts! Nélküled gyengék vagyunk,
Összetör a világ, elveszítjük harcunk.
Gyermekeim, jövök, csak hívjatok,
Kiáltsatok hozzám, és Én itt vagyok.
Erőszakkal senkihez be nem térek,
Szólj és kegyelemmel átöllelek téged.
Az Úr én vagyok, meggyőztem a világot!
Mellettem nyugalmat találsz és boldogságot.
Meggyógyítom vérző szívedet, lelkedet.
Vállamra emelem vérző keresztedet.
Uram melletted szívem nyugalomra talált.
Béke, szeretet, boldogság ölel át.
Beleremeg lelkem, ha átölel, áldó két kezed,
Nyugalom mezején, Uram olyan jó élni veled.
Nem érdekel a világ, nem kell gonosz ajándéka,
Mindig számíthatunk, hű, megváltó Urunkra.
Istenem, lehajolsz ahhoz, ki Hozzád kiált.
Szólj, szólj Uram, hallja a Te hű szolgád.
Egyedül Istené legyen a dicsőség, dícséret és a hatalom.
Az enyém csak a hálaadó és alázatos szív.
Ámen
-
Kedves Marietta, ugyanazt kívánom én is neked, mert akit egyszer megérint az Isten szeretete és irgalma, az örökké szomjazik rá.
Látom, hogy te is szomjazol rá, de nem fájdalmas szomjuhozás ez, hanem örök vágyakozás az Isten dicsőségnek kinyilatkoztatására.
Mégegyszer áldást kívánok a kincseidre, melyeket velünk is bőven megosztassz.
Az Úr legyen veled.
Testvéred Erzsébet.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Kedves Erzsébet,Testvérem az Úrban!
Köszönöm szépen!
Írtam e-mailt! Úr kegyelme öleljen szüntelen! Versekhez Isten ihletése legyen!
Testvéri szeretettel: Marietta :2smitten:
:044: :088:
-
Nagyon örülök, hogy az Úr kapcsolatba hozott az alfa-omegával és veled kedves Marietta testvérem
Az Úr legyen veled.
-
A költő az Úr. Írnok erzsébet
Szívem alázatos vallomása
Áldom az én Istenemet, hogy lehajolt hozzám, és engem, bűnös gyarló szolgáló leányát, meg nem érdemelt kegyelmével, irgalommal a szívéhez emelte.
Szent lábai előtt lélekben szüntelenül leborulva érezhetem közelségét, szerető jóságát, gondviselését.
Szent lelke által érezteti velem, hogy erős karja védelmező pajzsként ölel ét.
Szárnyával betakarva véd engem a gonosztól. Áldom, dícsőitem és szeretem az én életem Megváltó Urát, Jézusát.
Teljes szívvel, lélekkel, elmével, erővel szeretem, áldom és dicsőitem az én Királyomat JÉZUST KRISZTUSOMAT. A mennyei édes jó Atyánk dicsőségére.
Áldjad és dicsérd én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jó téteményéről
Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
Mély hálával köszönöm Istenem, hogy enyém lehet a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
CSODÁRA VÁROK
Összetört lélekkel, fájó szívvel állok,
Lelki szemeimmel egy keresztet látok.
Bár kisért a világ, felismerem a Golgotát.
Állok és várok, várok egy csodát.
Lelkem fáj és sajog a szívem,
Várom a csodát, nem történik semmi sem.
Az Úr felém nyújtaja átszegezett két kezét,
Kutatva nézem arcát, szelíd szemét.
Nem nyugszik szívem, csodára várok.
Golgotai kereszt előtt remegve állok.
Lelki szemeimmel látom a mindenek Úrát,
Én csodát várok Úram, csodát!
Háborog a lelkem, szívem hevesen dobog,
Istent könyörögve kérve, hozzá fordulok.
Uram ebben a világban nem találom a helyem!
Csodát várok, kérlek, mutass csodát nekem!
Lelkemet áldott csend öleli át,
Kereszt fénye beragyogja a Golgotát.
Alázattal földig hatom magam,
Csendesen ráébredek: TE VAGY TE VAGY A CSODA URAM
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
ÁMEN
-
Költő az Úr. Íronk erzsébet
SZENT LÉLEK, VÁRUNK
Istenünk küldj nekünk Szent Lelket,
Erősítse bennünk az ingadozó hitet.
Tüzes nyelvek had ragyogjanak felettünk,
Érintésére, imára kulcsolja kezünk.
Jézusunk tikints le reánk a mennyből,
Vérzik szívünk milliónyi sebből.
Békesség galambja, hadd száljon el felettünk
Könyörülj, könyörülj Izráelen Istenünk.
Szent lélek Isten, hajolj le hozzánk
Halld meg Urunk könyörgő imánk.
Csak egy szót szólj Uram, és meggyógyulunk
Bár merre mész, követünk Urunk.
Szállje le Izraelre áldott Szent Lélek
Had teljesüljön be az isteni igéret
Te mondtad Uram, ki kér, annak adatik,
Jelenléted Jézusunk, erősít és felüdít.
Megváltó Istenünk vissza várunk
Irgalmad egyengesse rögös útunk.
Jézus Krisztus légy kegyelmes hozzánk
Áldott Szent Lélek szállj le mi reánk.
Egyedül ISTENÉ legyen a dícsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
ÁMEN
-
Uram ölelj átt
Szívem remeg lelkem retteg,
A gonosz hatalma súlytott le rám.
Mert amítől legjobban féltem,
Az jött el hozzám.
Ó Uram gyógyíts meg engem,
Szabadítsd meg kérlek a lelkem.
Vesd rám a két kezed,
S mond szabadulj gyermek.
Karolj átt engem Uram,
S szoríts magadhoz.
Segíts nekem mert retteg a lelkem.
Szabadíts meg engem!
Uram te vagy az én vigaszom,
Nyugodalmam benned van.
Csak ölelj átt engem Uram,
Hogy örök legyen nyugodalmam. :047:
-
A. Silesius: Minden a maga helyén
A légben madár, a kő a föld szinén,
A vízben van a hal, Isten kezében én.
Kutas Kálmán: Szerettem volna
Szerettem volna élni,
Amikor Jézus élt,
Ne csodálkozz el rajta,
Megmondom, hogy miért.
Szerettem volna lenni
Az a vízcsepp parány,
Amely - mikor Ő mosdott -
Felfénylett homlokán.
Szerettem volna lenni
Picinyke kis kenyér,
Amelyet keze oszt ki
Annak, ki Tőle kér.
Szerettem volna lenni
Egy szó az ajakán,
Mely vigasz lett a búsnak,
Gyógyír lett igazán.
Ha csók lehettem volna
Kezén, hol volt a szög,
Egy simogató sóhaj
Haló szíve fölött.
És a feltámadáskor
Szem, mely csodálkozik-
Mi vagyok én? Halljátok:
Kis szív, mely Benne hisz!
:2smitten: :044: :088:
-
M. Fische: Szeretet
Láttam a szeretetet. Láttam.
Rózsák közt járni a nyárban,
Aranygyűrűjére nap nevetett,
S olyan szép volt a szeretet.
Aztán láttam a szeretetet útközben.
Nehéz terhet vett fel. Mások terhét.
Játszó kisgyerekhez hajolt le.
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
Ahol hull a fák sárga levele.
Betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
És láttam a fekete, fényvesztett napon.
Hordozta a keresztet,
Mert már barátja veszélybe tévedt.
Utána ment, nem latolt, kérdett,
És nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek.
:2smitten:
-
Költő az Úr. Írnok Romanovics Erzsébet
DICSÉRJÜK AZ ÚRAT
Fák, domb, völgy, óriás hegyek
Dicsőitsétek Istent, dicsőitsétek
Ezernyi csillag, holdfény, tündöklő napsugár
Ragyogja be fényetek, az keresztjét a Golgotán.
Mezők virága, szivárvány koszorú, kék ég
Áldjátok a mindenek Istenét.
Folyó, tenger, óceán, zúgó szél
Hírdessék, a dicsőség egyedül az Istené.
Enyhe szellő, évszakok, jéghegyek
Ti is Istent dicsőitsétek
Költöző madarak, harsogó világ
Egyedül a Hatalmas Istent imádd!
Nyári zápor, csendes szállongó hópelyhek,
Növljétek dicsőségét Istennek.
Éneklő madarak, nyiladozó virágok, kikelet
Dicsőség, dicsőség mindörökké Istennek.
Kemény szív, konok lélek, kevély ember
Nem dacolhatsz Isteneddel
A teremtett világ példát mutat neked,
Alázattal leborulva imádd a Teremtődet.
Az egész föld Isten dicsőségét zengi,
Az Úr dicsőségét nem taposhatja senki.
Alázattal borulj térdre Istened előtt
Dicsőségét senkinek nem adja Teremtőd.
Légy engedelmes, mint teremtett világ
Áldjad igaz szívvel a mindeneknek Úrát.
Hajtsd meg csendesen kemény térdedet,
Ha Isten kényszerit térdre, véged.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
HIGGY ÉS NE FÉLJ!
Fájó könnyek hullanak a mennyből körülötted
Hallod? Megváltó Istened sír feletted.
Hiába kopogtat szíved ajtaján
Tévelyegve jársz a világ útján.
Itt a földön győzni, élni kell, kevélyen háborogsz
Halott vagy testvér, halott.
Ki a világért harcol élő halott
Jézusért harcolj, lelked akkor nyugodt.
Isten nem személyválogató
Szíveket nézi, melyik alázatos, hálaadó.
Életet kap, ki hálaadó alázattal jár,
Kevélyen győzni akarsz? Örök halál vár!
Istennek nem kedves, amit e világban elérsz,
Eltaszít magától, ha kevélyen élsz.
Lehetsz koldus, de ha szíved szeretete nagy,
Az Úr előtt, koldus ruhás király vagy.
Áldó két kezével felmagasztal Isten,
Életet kapsz, ott lesz neved a nagy könyvben.
Jézusért harcolj, Jézusért élj!
Senki meg nem alázhat, ne félj!
Király leszel az Ő oldalán
Boldogan élhetsz Szent Jobbján.
Jézus iréretén vére a pecsét,
Az Atya őrzi véres keresztjét.
Ha megáll az Isten igéje,
Mondd testvér, Ki állhat ellene?
Az Úr szólít! Neki szolgálj, alázattal élj
Szent Írásában üzeni az Úr, CSAK HIGGY ÉS NE FÉLJ!
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
-
SZIKSZAI BÉNI
TEREMNI VÉGIG
Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.
Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.
:2smitten:
-
Szerző: Kleeman után németből fordítva
Az öreg kút csendesen adja vizét...
-így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom;
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet,?
Belenézek..., tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok
Árad belém,! Csak tovább adom
frissen, vidáman és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen tovább adhatom.
-
Kegyelem :089:
Hálás a szívem s köszönöm Atyám
Lenéztél s gondolt viselsz reám
Szent Fiad, váltságul adtad
Bűneinket, tisztára mostad
Köszönöm, hogy megváltottál
Köszönöm, hogy Vagy
Vigasztalj :061: Vezérelj :2angel: s mutasd az utat...
Kegyelmedből élek s csak általa Vagyok
Naponta érte, Hálát is Adok..
Szeretettel: Anikó ANCSI :044:
(saját..
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
VALAKI HIÁNYZIK NEKÜNK
Lehet palotánk, lehet aranyunk
Lehet sok-sok vagyonunk.
Lehet temérdek kincsünk
Valaki mégis, hiányzik nekünk.
Ragyoghatnak a csillagok az égen,
Tündökölhetnek nekünk a virágok a réten,
Boldogságtól még ha szárnyra is kelünk,
Valaki mégis hiányzik nekünk.
Lehet életed hosszú évei kezedben
Ragyoghatnak reményeid a szemedben
Sok-sok szerencse kísérje életünk,
Valaki mégis hiányzik nekünk.
Lehet barátod, szülőd, testvéred
Adjon bármilyen örömöt az élet
Lehet bármilyen könnyű az életünk
Valaki mégis, hiányzik nekünk.
Lehetsz király, szegény vagy herceg
Ki a gazdagabb, elárulja lelked.
Bárhogy is ragyoghat az ég felettünk
Valaki mégis hiányzik nekünk.
Elcsöndesül lelkünkben a háborgó tenger
Valaki átölel hatalmas szeretettel
Megnyugszik szívünk: Valaki hiányzott nekünk
És az Te vagy, Te vagy Istenünk.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
Kedves Erzsébet! De találó a vers! Köszönöm az Úrnak! :afro: :088:
Szeretettel:Marietta :044:
-
Agnes Beguin
Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerõsíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetõvé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
-
Költő az Úr. Irnok erzsébet
REMÉLJ
Remélj, ha zúg az ár
Remélj, ha szíved nagyon fáj
Remélj, ha a sors tépi lelkedet
Ne hagyd, ne hagyd elveszni hitedet
Remélj, mert a reménység éltet
Reméld, hogy Isten lát és véd téged.
Remélj, ha térdre kényszerít a fájdalom
Remélj, ha a súly túl nehéz a válladon
Reméld akkor is, hogy Isten szeret
A reménység táplálja a hitet
Reméld, hogy Isten megszabadít
A reménység, meg meg nem szégyenít.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
ÁMEN
-
Gyönyörű verseket irtatok!! :2smitten:
-
Páskulyné Kovács Erzsébet: Csend legyen az ára
Csend legyen az ára, ha beszélni akarsz.
Tanulj meg hallgatni és elűzni a zajt.
Tanulj gondolkodni mielőtt szólanál:
A szó kevés legyen, épp amennyi muszáj.
-
Pecznyik Pál: FÉNY AZ ÉJSZAKÁBAN
Jézus: éjszakában
mentő, drága fény,
eltévedt lelkeknek
éltető remény!
Fényed vonzásában
sietünk Feléd,
szemünk le nem vesszük
Rólad semmiért.
Fényed sötétségben
életet jelent,
szemünk átkarol, mint
mentő kötelet.
Jézus: éjszakában
mentő, drága fény,
mutass irányt ma is,
mert sűrű az éj!
Ki eddig Nélküled
céltalanul élt,
fényed világánál
láthassa a célt!
S aki már sötétből
fénybe érkezett,
tükrözhesse vissza
dicső lényedet!
:044: :063: :2smitten:
-
Ez nagyon szíveket érintő,köszi a szép verset.
-
Megújúlás
Sebeket ejt a véső és kalapács...
Zajos és fájdalmas az ostorcsapás...
Elkeseredik bennem szív és lélek...
Reményem meginog - és már félek.
Elhagytál volna... Uram és Mesterem?
Te voltál pedig egyetlen reményem.
Lehúznak a mélybe szenvedéseim,
Elfogy az öröm, gyötörnek kétségeim...
Kereslek szüntelen, fennhangon kiálltom:
GYarló vagyok Uram és szabadításod várom.
Epekedve hívlak, kérlek, ne légy távol,
Reménykedve jövök...bocsánat nincs máshol.
Mindig várva-vársz Te, nem fogy el türelmed
Elfogyhatatlan, szereteted s kegyelmed...
Kezdőbetüim ha összeolvasom, Uram megértem,
Ezzel a próbával is formáltad jellemem...
Megújult szív... lélek... köszönöm, hogy élek!
Szeretettel Ircs
-
egy szép verset találtam ami megfogott ...a kép megtekintésével és kinagyításával remélem elnyeri tetszéseteket..
-
Nagyon szép volt. :017:
-
Kárász Izabella
HÁLAADÁS
Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
Megáldod a vetést, hogy nöjjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.
Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicsõ országodba!
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!
:2smitten:
-
Kárász Izabella
HÁLAADÁS
Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
Megáldod a vetést, hogy nöjjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.
Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicsõ országodba!
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!
:ima02:
-
Költő az Úr. Írnok ezsébet
HARCOLJ ISTENEDÉRT!
Ne érdekeljen, ha csúfol a világ a hitedért
Láthatod, a hitetlen ügye csúfos véget ér.
Nézz a béke emberére, kinek szívében Isten él
Mindenkor és mindenben célhoz ér.
Nincs itt a földön maradandó vársounk
Egyszer Istenünk előtt mindnyájan megállunk.
Te hitedért, hűségedért mennybe juthatsz
De te hitetlen, gonosz már ott kegyelmet nem kaphatsz.
Ne érdekeljen a gonosz ember véleménye
A Sátán vergődik, az ilyen ember szívébe.
Nézz fel a keresztre, győzelmet aratott Krisztusra
Megerősít az Úr, menekül a gonosz szégyent vallva.
Nézd az Isten emberét, milyen békésen, nyugodtan él
A gonosz ember szíve nyugtalan, és szüntelenül fél.
Előtted a példa, nyomorba viszi a hitetlen Sátán
Majd nem gúnyolódik, ha ott áll a pokol tornácán.
Boldog ember, kinek szíve-lelke Istent dícsőiti
Ezt a nyugodt boldogságot a hitetlen nem ismerheti.
Hitetlen, hát nem látod, milyen boldog, kinek Jézus az Istene?
Nyugtalan lelkeddel nem látod, a Sátán lehúz a semmibe.
Ne törődj vele, ha valaki gúnyol, nevet
Te csak szeresd, áldjad, dicsőitsd Istened.
Ha Istenre bízod magad, ki árthat neked?
Hiszen Ő tart a kezeiben mindent, bajba nem eshet.
Igaz ember felett, még nem láttak gonoszt győzni,
A hitet, az igazságot Isten nem hagyja eltaposni.
Megszégyenül, ki Isten ügye ellen harcol
Harcolj Istenedért és boldog leszel, mert Jézus szeretettel átkarol.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalaom
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
Isten szívén megpihenek
Körül ölel engem a szeretet
Bármi érjen utamon
Rá bízom magam vakon
Mit ér e mulandó világ?
Igazság nincs, csak odaát
Tudom, Istenem szeret engemet
Mert Ő Isten, Ő az igaz Szeretet
Békével teszem le kezébe kezemet
Halleluját zengve köszönöm hitemet
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Áldott reggelt mindenkinek!
Egy honlapon találtam az alábbi verset,küldöm szeretettel!
-
Költő az Úr. Írnok erzsebet
BŰNBÁNAT
Leborulok eléd Felséges Istemem
Fájó szívemet kezedbe leteszem
Bocsáss meg kérlek, hogy eltévelyedtem
Úgy fáj, hogy hütlenül kereszted előtt elmentem.
Pedig láttam meggyötört arcodat
Tudtam, tudtam, hogy értem is vívod harcodat.
Te kinjaid között imádkoztál értem
Kérted Szent Atyánkat, bocsásson meg nekem.
Széles útra tévelyedtem, mert ragyog, csillog
Rajta járva ráébredtem, kihez tartozok.
Nem találtam mást, csak múló semmiséget
Menekülni nem tudok, kárhozatra jutok jaj úgy félek!
Eszembe jut Jézusom véres keresztje
Értem is át van keze-lába szegezve.
Jaj Istenem hűtlen vagyok, mit tettem
Menekülnék a gonosz elől, de szívem-lelkem bilincsben.
Szeretnék újra szabadon, Jézusommal szárnyra kelni
Szeretnék hálát adva szent lábai elé leborulni.
Elvesztettem mindent, a gonosz fogja vagyok
Reménytelenül sírva, zokogva a foldre rogyok.
Gyöngéden, szeretettel átölel egy kéz
Gyermekem én vagyok, ne félj, ne félj.
Szent lábaid átölelve, Jézusom könyörögve kérlek
Keskeny utat járva, Uram engedd, hogy érted éljek.
Köszönöm, hogy megbocsátod hűtlenségemet
Ha újra kisért a gonosz, kérlek tarts erősen, fogd a kezemet.
Nem hagytál elveszni, pedig vétkeztem
Megbánva bűneim, kegyelmeddel átöleltél Megváltó Istenem.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
HA ISTEN VELEM, KICSODA ELLENEM?
Boldog ember az, kinek szívében Jézus az Úr
De nyomában ott jár a gonosz vadul
Mint orditó oroszlán úgy jár mögötted
Megtöri szíved, lelked, próbára teszi hited.
Látja a gonosz a szívedet, feltépi legfájóbb sebedet
De te csak menj, menj előre, kövesd Istenedet
Jézusra tekints, Ő megerősít, szeretetével átkarol
Örülj szívem, ha kisért a gonosz, mert még Jézushoz tartozol.
A Sátán ha elragad egy lelket, a pokolba húzza
Nem kisérti tovább, magára hagyja
Ha kisértés, próbatétel van életedben
Örülj, mert szíved még ott van Jézus kezében.
Ha Jézusért harcolsz, Ő is harcol érted
Vele győzelmet aratsz, Istened felemel, áldott jó szívéhez
Égi boldogság, ragyogás tölti be szívedet
Istened megnyugtatja, meggyógyítja zaklatott lelkedet.
Ne felejts el leborulni a kereszt alatt.
Hálás, alázatos szívvel áldani Jézusodat.
Szeresd Istenedet, mindenki és mindenek felett
Uram előtted leborulva kezedbe teszem le életemet.
Köszönöm, hogy kísértéseimben erőt adtál nekem
Kősziklám voltál édes Jézusom, védtél engem
Ha újra kisért a gonosz, hozzád menekülünk Urunk
Maradj velünk szent kegyelmeddel, Jézusunk légy a mi paizsunk.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
De jó...Nagyon tanulságos vers! Köszi! Úré a dícsőség! :044:
-
Barbara C.Ryberg
MIÉRT AGGÓDJAK?
Vezet - nemcsak évrõl-évre.
Segít - nemcsak napról-napra.
Megvéd lépésrõl lépésre.
Utam híven igazgatja.
Nem szövök távol terveket.
Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!"
- szól az Úr, az én Istenem.
Boldogan várom tanácsát
pillanatról pillanatra.
Aki ma annyi áldást ád,
holnap újra rámhullatja.
Mért küszködjek, mért aggódjak?
Isten Fiát adta nekem.
Ura õ mának, holnapnak.
Áldd és segít idejében.
-
Vágyak és valóság
Szerző: Árvai Emil
MI VAGYUNK ADÓSOK
Krisztussal kereszten két lator függött;
egyik így kiáltott: Tégy csodát velünk!
Másik alázattal kérte az üdvöt...
Mi vagyunk adósok, nem Isten nekünk.
ISTEN TÖBBET KÍNÁL
Beérnéd kevéssel: egészség, család,
hetven-nyolcvan évig békében élni...
Isten többet kínál: mennyei hazát,
ÖRÖKRE akar Ő boldoggá tenni!
JOBB ADNI, MINT KAPNI
Magadra gondolsz, mikor Istent kéred,
s féltve őrzöd saját élet-tervedet...
'Jobb adni, mint kapni'. Félre önzésed,
támogasd a nálad szegényebbeket!
A BOLDOGSÁG
Szeretnéd, ha ismert, sikeres lennél,
vagy legalább boldog - szép társ oldalán...
Mindkettő mulandó, 'csalfa, vak remény',
ideig-óráig boldogít talán.
'Add nekem szívedet!' - ajánlja Jézus,
biztos boldogságot a megtérés ad.
Vágyak viharából békés révbe jutsz,
szolgálhatsz örömmel nemes célokat.
Vakvilág
Szerző: Árvai Emil
Mosolyog rajtad a modern világ:
'Értelmes ember, s Biblia-mesét hisz!'
Ne bánd, csak folytass buzgó imát;
világ-formáló lehet egy térd is.
Mert nem a vesztes oldalán állunk:
Jézusé minden győzelem.
Mi vagyunk azok, akik már látunk;
minket már elért a kegyelem.
Ha térdre esel, földrengés támad,
megremegnek a börtönök;
kinyílnak ajtók, lehullnak zárak...
...S valaki megtér könnyek között.
:2smitten: :044: :088:
-
Juhász Gyula:
Imádság a gyűlölködőkért :03: miért?
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
Szeretettel: Anikó ANCSI :044:
-
költő az Úr. Írnok erzsébet
AZ ÚR ŐRIZŐ PÁSZTORUNK
Rád bízom magam Felséges Istenem
Lábaidhoz leborulva, szívemet hozzád emelem
Ha Isten velem, kicsoda ellenem?
Bár támad a gonosz, de átölel Istenem.
Kősziklára állít az én Istenem
Bosszút áll értem ellenségemen.
Ti, akik Istenhez tartoztok
Ne féljetek, ha Ő érte harcoltok.
Ha eltévedsz az élet mezején
Nézd, ott ragyog egy csillag az élet tengerén
Fénye elvezet egy jászolhoz téged
Ott pihen egy gyermek, Ő az örök élet.
Megmutatta hatalmát mindenki felett.
Szörnyű kínok közt értünk szenvedett.
Ha ellenség szorít, fogja kezem
Úr kezébe teszem le szívem, lelkem.
Egyedül Jézus elé borulj le, alázatos szívvel
Megvéd téged, harcol ellenségeddel.
Csak Istent szeresd, csak Istent imádd.
Az ember ma van, holnap ássák sírját.
Felragyog néked Krisztus, ha hozzá hű maradsz,
Meglátod, szívedben békességet, boldogságot aratsz.
Soha nem szégyenül meg, ki Istenét imádja
Ha kitartol mellette, ellenséged megalázza.
Támad a gonosz? Szoritsd átszegzett kezét
Nem hagyja bántani, Őt szerető gyermekét
Hűségéért szeressük, imádjuk és áldjuk
Vissza jön Urunk, hű szívvel készen állva várjuk.
Leborulok előtte, alázatos szívvel
Várom Jézusomat, hűséges szeretettel
Hálás és alázatos szívvel, szeretem és áldom
Hiszem és tudom AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM
Egyedül ISTENÉ legyen a dícséret, dícsőség és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
RÁM TALÁLT A KEGYELEM
Megváltó Istenem, leborulok eléd
Köszönöm, hogy ingyen vehetem az élet vizét.
Te látod Uram, csak hála és alázat van a szívemen
Köszönöm, hogy jöhetek hozzád Istenem.
Áldott légy, hogy a kegyelem ajtaja nyitva áll
Jézusom előtte, szeretettel türelmesen vár.
Menjünk testvérek Urunkhoz, ott az örök élet
Zengjünk hálát, életünk Megváltó Istenének.
Fény ragyog, amerre Jézusom jár
Dicsősége vakít, mint a ragyogó napsugár.
Győzelmet aratott ó az Úr mindenek felett
Eltévelyedve jártam, de Jézusom lehajolt és megkeresett.
Megbocsájtva bűneimet, szívéhez emelt.
Vigasztalt gyógyított, szeretettel átölelt
Vállára hajtottam fejem, megpihent zaklatott szívem
Uram eltévelyedtem, hűtlen vagyok, Te mégis szeretsz engem.
A Gecsemáné kertben, mikor szenvedtem
A Golgotán, mikor folyt a vérem, a kereszten
Bűnösökért imádkoztam az én Atyámhoz,
Megváltottam a gonosz kezéből az egész világot.
Az elveszettet megkeresem, és szívemhez emelem.
Gyógyítgatom irgalommal, kegyelmesen
Jézusom, te az irgalom, a kegyelem
Hálásan köszönöm, hogy nem hagytál elveszni engem.
Boldog ember, kinek örök vendég vagy szívében
Tudom, mindig számíthatok Istenemre.
Leborulok és áldom, szívem és életem örök Urát, Jézusát
Isten kegyelme rám talált!
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet.
HÁLA ÉS KÖSZÖNET
Istenem, hogy mondjam el, mit érzek irántad
Kereszted előtt, alázatos szívvel, leborulva áldlak
Kerestelek Istenem és megtaláltalak
Köszönöm, hogy szívemben a legdrágább kincs ragyoghat.
Legdrágább kincsedet nekünk adtad, Istenünk.
Megtalálhatja bárki, csak mély alázattal keresse szívünk
Ha megtalálod Jézust, fény ragyok az életed felett.
Békesség, boldogság tölti be szívedet.
Soha ne szünj meg lélekben leborulva járni
Megváltó Istenedet, kereszten szenvedni látni.
Ha alázatosan jársz, szívedben a legszebb virágszál virit
Istenünk a mennyből, szívedre éltető égi harmatot hint.
Jézus a legszebb virágszál, a legdrágább kincs
Nélküle szívednek, lelkednek nyugalma nincs.
Mily boldog ember az, akinek Istene, Jézusa van
Nézd a világ emberét, nincs békessége, boldogtalan.
Jézusom, Te ártatlan, gyönyörű szép virágszál
Engedd, hogy megpihenjek, szent lábaidnál.
Mily hatalmas szeretet vagy, édes Istenünk
A legdrágább kincset adtad nekünk.
Áldalak Istenem, hogy ez a kincs a szívemben ragyoghat
E sötét világban mutatja a helyes utat.
Jézusom segits, hogy a keskeny úton járhassak
Utam végén Mennyei Atyám elé leboulhassak.
Istenem, hints szívemre mindennap égi harmatot
Áldjad szívem, imádd Jézusodat, a legszebb virágot.
Szárnyaiddal betakarva, oltalmaz minket Istenünk
Jézus Krisztusunk szent kegyelme maradjon velünk.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.+
-
„Meglátjátok a megnyílt eget...” (János 1,51)
Egy pillanatra, Uram...
... egy pillanatra
azt kívánnám, bárcsak félrehúznád
kissé a függönyt, én pedig
bepillantást nyerhetnék
a Te dicsőségedbe.
Egy pillanatra
szeretnélek Téged, URAM,
az Atya jobbján ülve látni,
ahol kiállsz a Tieidért
a vádlóval szemben,
és ebben a bizonyosságban
nyugalomra lelnék.
Egy pillanatra
vágynám meglátni a Te angyalaid
e g y e t l e n megtérő bűnös feletti
örömét és ujjongását, és -
újra felbuzdulva mindent elkövetnék,
hogy tovább adjam a Te evangéliumodat.
Egy pillanatra
azt óhajtanám, bárcsak ajkaim
hitvány dicsérete beleolvadhatna
angyalaid hódolatot zengő kórusába,
akik Téged magasztalnak, dicsőítenek,
és Neked adnak hálát
örökkön-örökké.
Egy pillanatra,
elvakítva a Te ragyogó világosságodtól,
megértem majd, hogy az imádat
mindennél előrébb való,
és átrangsorolom életem dolgait.
Yvonne Schwengeler
-
Imádság:
Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket.
Jézus az éhező, akinek enni kell adnunk.
Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell.
Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk.
Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk.
Jézus a beteg, akit meg kell gyógyítanunk.
Jézus a magára maradott, akit szeretnünk kell.
Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk.
Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit.
Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk.
Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk.
Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk.
Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk.
Jézus a vak, akit vezetnünk kell.
Jézus a néma, akihez szólnunk kell.
Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell.
Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk.
Jézus a prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélyből és akinek
barátjává kell lennünk.
Jézus a rab; akit meg kell látogatnunk.
Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell. Jézus az Isten.
Jézus a vőlegény.
Jézus az élet.
Jézus az egyetlen szerelem. Jézus mindenben minden.
Jézus az egyetlenem és mindenem.
Boldog Kalkuttai Teréz
-
Szolgálat
Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell,
Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább.
Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sőt mozdulatlan.
Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után,
Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt.
Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul.
Gyönyörűséges iga ez,
Amely boldogságot szerez.
Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet.
Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán.
Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...
Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunké, mert IMÁDSÁG.
(Ismeretlen szerző)
Ének a szeretetről
Adj mindig bőven, ne nézd, mi marad,
jó, ha teljesen szétosztod magad!
Rab vagy, ha bármit markol még kezd;
áldozd fel bátran az életedet!
Ha szenvedőt látsz, fogd meg a kezét,
lassítsd a nyomor halál-szekerét!
Másokért van a kavargó élet,
ha a gyertyák mind a csonkig égnek.
Nagy áldozat az élet, ha éled,
ha az áldott tűz másokért éget.
Vedd le vállakról a gondok terhét,
ne tékozold az idő kegyelmét!
Ha öreg és görnyedt már a háta,
tenálad pihenjen meg a lába!
Jó szót is adj, ne csak kenyeret!
Kell a szó is, a mentő felelet.
Magad légy kiöntött étel-ital –
Küzdj meg a pokol villámaival!
Venyercsán László
:088: :044:
-
Köszönd meg, amit ISTEN ád!
Mit küszködnél másért hiába?
A vágyak alagútjai
belevesznek az éjszakába.
-
HA JÉZUS ELJÖNNE HOZZÁD...
Szerző: Ismeretlen
Ha pár napra Jézus eljönne tehozzád
Szeretném tudni, vajon hogy fogadnád?
Tudom legszebb szobádat Neki ajánlanád
S a legjobb falattal szívesen kínálnád.
Mondanád boldog vagy, kimondhatatlanul
Mert Néki szolgálni minden örömöt felülmúl.
De... ha váratlanul közeledtét látnád,
Ajtódat akkor is rögtön kitárnád?
Szaladnál azonnal boldogan elébe?
Nem tennél el előbb egyet-mást előle?
Nem vennél gyorsan más ruhát magadra?
Újság, magazin ahol van, maradna?
Vagy helyére kerülne, ahogy kell a BIBLIA?
Könyvedet, rádiót hagyhatnád-e nyitva?
Nem bántana, hogy az utolsó nyers szót meghallotta?
Zsoltárra cserélnéd a kottát a zongorán?
Vagy mindent nyugodtan változatlan hagynál?
Menne minden a rendes kerékvágásban?
Beszélnél előtte ahogy máskor szoktál?
Folytatnád életed mit sem változtatnál?
Családban a hang békés, ahogy nálad szokás?
S elmaradna-e néha az asztali áldás?
Ugyan azt olvasnád s azt is énekelnéd?
Nem zavar hogy tudja, mi foglalja elméd?
Kivinnéd magaddal ahová épp menni akartál?
Vagy egy-két utat inkább máskorra hagynál?
Örülnél ha látná barátaidat?
Vagy azt kívánnád jöjjön el holnap?
Boldog lennél, ha örökre házadban maradna?
Vagy fellélegzés lenne eltávozta?
Jó lenne tudni, mit tennél és hogyan,
Ha Jézus pár napig lenne a házadban!
-
Czibere Zsolt: Útravaló... :047: ( kolléganőmtől.. kaptam)
Álmod küszöbétől egy lépésnyire állsz csak,
Azon túl már sokan várnak: sok elesett szegény, árva és vak.
Sokan, kik reménységet még nem Istentől várják,
S azok is, kik viharban szívük égre tárják.
Fordulj oda mindegyikhez, ne kelljen, hogy kérje.
Hagyd, hogy hasson szavad helyet az Isten igéje.
Add oda életed, hogy visszakapd örökre,
És mentsd meg, akik rád bízottak: ne menjenek tönkre.
Hited ne csak elméletből s magas tudásból álljon,
Hanem szíved imájából, mi az Égbe szálljon.
Szerény légy akár a kalász; a titkot bár fejben fejtsd meg:
Minél több a "búzaszemed" annál inkább hajtsd meg.
Lelked csendje, legyen bástyád, hova visszatérhetsz,
Akkor, ha elfáradtál, vagy semmit sem értesz.
Maradj, mindig józan, tiszta:névtelen hős Ember!
Az ki a jót összegyűjti, mint cseppeket a tenger.
Szeretettel: Anikó ANCSI :044: :pityereg:
-
Igazán tartalmas vers, a lényegről szól.
Az alázatról, az elveszettekről, Isten szeretetéről. :thanks:
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
EMBER VIGYÁZZ!
Először harcolsz, aztán dacolsz.
Aztán Isten ellne fordulsz.
Aztán összetöve, sírva vesztesen állsz.
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Keserűség tölti be szívedet
Mégse kulcsolod imára kezedet.
Újra harcba lendülsz, és máris vesztésre állsz.
Istent kérve kér, ember vigyázz!
Miért nem borulsz le a szent kereszt alatt?
Köss békét Istennel, és áldjad Jézusodat.
Ő a testté lett Ige, ki közöttünk járt
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Kegyelemmel hajol le hozzád Szent Urad
Gyermekem jöjj hozzám, arra nincs más, csak kárhozat.
Ő neked békét kínál, te ellene harcba szállsz
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Ha bezárul majd a kegyelem ajtaja
Hova állít Jézus, melyik oldalra?
Ott kegyelmet már hiába vársz
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Elküldte nekünk Szent igéjét, evangéliumát
Ember, miért poros a Szent Bibliád?
Olvasd, és megtalálod Krisztust, szeresd és imádd
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Keze felemelve és bármikor lesújthat
De előbb figyelmeztet féltőn szerető Urad
Féld Istenedet, el ne ragadjon a gonosz világ
Isten kérve kér, ember vigyázz!
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Kathe Walter: ISTEN KÖZELSÉGE
Egy Valaki kísér téged,
Bárhol leszel.
Vezérel tekintetével,
Soha nem feled el.
Egy Valaki ismeri minden vágyad,
Minden fájdalmadat.
Számon tartja minden könnyed,
Ismeri magányodat.
Egy Valaki segít hordozni
Minden terhedet,
Átölel szeretetével
Ott van mindig veled.
Őreá bízhatod bátran
Minden ínséged,
Hiszen Ő már legyőzött
Halált, sötétséget.
Őhozzá sose viszed hiába
Fájdalmadat!
Mindig van számodra áldása,
Mindig veled marad.
(Németből Túrmezezi Erzsébet)
:2smitten:
-
DE SOKSZOR NEM ÉRTEM
De sokszor nem értem az utat,
Amelyen Isten vezet,
És elfogadni is oly nehéz,
Amit Ő megengedett.
Tudom, hogy nem érhet semmi baj,
Csak úgymond "véletlenül",
Először minden, mi engem ér,
Az Isten elé kerül.
Köszönöm, hogy rád bízhatom
örökre már magam,
Amint vagyok, úgy jöhetek,
Tehozzád, hű Uram.
Köszönöm azt, hogy csendet adsz,
szívem nem háborog.
Köszönöm azt, hogy mindennap
imádkozni tudok.
De sokszor nehéz lemondani
Arról, mi kedves nekem,
Nehéz a másiknak engedni
A vitás kérdésekben.
De sokszor teszem, panaszkodom,
Hogy semmi sem sikerül,
És közben azt észre sem veszem
Hogy mennyi baj elkerül.
Köszönöm...
-
:044: :063:
A HARMADIK
Valamit kérnek tőled...
Megtenni nem kötelességed.
Mást mond a jog, mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: "Nézd, tedd meg, ha teheted!"
- Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az - a szeretet!
Messzire mentél...
Fáradt vagy. Léptél vagy százat...
Valakiért még egyet kellene,
de tested, véred lázad:
- Majd máskor! - Nyugtat meg az ész,
És a jog józanságra int...
De egy szelíd hang azt súgja megint:
- "Tedd meg, ha teheted!"
- Mindig arra a harmadikra hallgas,
Mert az a szeretet!
Valakin segíthetnél...
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved...
Az ész is azt súgja: "Minek?"
De Krisztus nyomorog benne: egy ember.
És a szelíd hang újra kérlel:
- " Tedd meg, ha teheted!" -
- Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet!
Óh, ha a harmadik egyszer első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne!...
Lehet, elégnél hamar...
Valóban esztelenség volna,
De a szíved békességről dalolna.
S míg elveszítenéd,
Bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra,
Mert az a szeretet!
:2smitten:
-
Csodálatos
Írta: Siklós József
Az újrakezdés oly csodálatos!
Elmúlt, mi régi, és újjá lett minden.
És összes bűnödet, elrontott múltadat
kegyelem tengerébe veti Isten.
Az újrakezdés oly csodálatos!
Új hang szól hozzád, igaz és tiszta szó -,
Örök Ige. Ma is az útra rávezet.
Megsebez olykor. És mégis gyógyító.
Az újrakezdés oly csodálatos!
Isten szívével imádság köt össze.
S naponta válaszol az örök Szeretet.
Vezérli lépteid. Megtart örökre.
Az újrakezdés oly csodálatos!
Cinkosok helyett testvérekre leltél.
S ha talpra állítsz egy-egy hulló életet:
a legfőbb tantárgyból már jól feleltél.
Az újrakezdés oly csodálatos!
Előtted távlat, éltet jó reménység.
Rostádon hullni hagysz már mindent, mi szemét;
ragyog kezedben a valódi érték.
Az újrakezdés oly csodálatos!
Ennek az újnak nem lesz soha vége,
megszűnik egykor könny, bűn, halál, fájdalom,
- nem fakul új ég, új föld fényessége .
:2smitten:
-
Költő az Úr. Írnok erzsebet
SZERETET
Szeret nélkül mit sem érünk.
Az élet útján eltévedünk
Ha szeretet tölti be szívedet
Ragyogsz, mint a tavaszi kikelet.
A szeretet békességet, boldog nyugalmat ad
Nála nélkül, önző és nyugtalan vagy
Háborog a lelked, ha nincs benned szeretet.
Szeretet nélkül vesztes vagy, elveszted a lelkedet.
Ha megbántanak és nem tudsz megbocsátani
Az elesetthez igaz szívvel lehajolni
Ha kevélység, gyűlölet tölti be szívedet
Nincs, nincs benned szeretet.
Tudod-e, hogy mi a szeretet?
Mindent megbocsát, mindent elfedez.
Felebarátod tiszteletben tartva, szereted, mint önmagad
Ne csak száddal, szíveddel is szeretet adj!
Ha száddal áldassz, de szíveddel átkozol,
A szeretetlenség gonosz Urához tartozol
Mint ordító oroszlán, elragadja életed
Nem menthet meg más, mint a tiszta szeretet.
Szeretetben, nyugodt szívvel élhetsz
Valaki, átölelve vigyáz rád és véd téged
Ha nincs benned szeretet, nincs Istened
Szeretettel szívedben, boldog lesz az életed
Gyöngéden átkorol Isten, mert Ő az igaz Szeretet.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
Kedves Erzsébet!
Nagyon szép! Köszönöm a felememlő verset!!!
Úr legyen veled továbbra is a versírásodban!
Szeretettel Marietta :088: :044:
-
Istennel egyedül
A munkától fáradt két kezed
Amikor már este megpihen,
Amikor már lassan megtisztul
A világ zajától a lelked,
A szíved is egyre csendesül,
Maradj az Istennel egyedül!
Ha földi kísértés vesz körül,
És érzed, gyenge vagy megállni,
Szívedből szeretnéd a sátánt,
A vétket örökre kizárni,
S a lelked a bűntől menekül:
Maradj az Istennel egyedül!
Ha nehéz a kereszt, mit hordasz,
Ha nincs már erőd, és nincs hited,
Ha csordultig tele bánattal
És keserűséggel a szíved,
S az élet terhe rád nehezül:
Maradj az Istennel egyedül!
S ha minden elhagy is, te ne félj!
A magány, az mindig jó barát, -
A csendben hallod meg legjobban
Az Isten hívő szavát, szózatát.
És sohasem leszel egyedül,
Ha Istennel maradsz - egyedül!
(Ismeretlen szerző)
:088:
-
Dsida Jenő: Tekintet nélkül
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
ÉBREDJ VILÁG!
Szenved a világ, hallatszik nyögése
Megtört lelkek fájdalmas nyöszörgése
Merev térdek, megkeményedett szívű emberek
Fájó sóhajtásuk hasítja az eget
Isten keze lesújt az emberekre
Lesúlyt, hogy a lelkeket helyes útra terelje
Imádkozz világ, Teremtőd haragra gyúlt!
Dübörög a föld, az Úr elindult
Dicsősége beragyogja az egész földet
Hiába várt rád, haragja felgerjedt
Minden térd földig hajoljon
Minden szívre félő alázat boruljon
Kegyelemért könyörögve kulcsoljuk imára kezünk
Itt van, itt van Isten köztünk!
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
-
H.Hang :047: :056: :03:
Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.
Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én,mint olyan szív, amely mindig érted dobog.
Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együtt érez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.
Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.
Szerettel: Anikó ANCSI :044:
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
VEZESS JÉZUSUNK!
Mennyi gyötrlelem, mennyi fájdalom
Mennyi fájó könny csordul vég az arcokon
Mennyi sebet ejt rajtunk a világ
Mégsem hagyjuk el a gonosz útját.
Két karját kitárva vár ránk Mesterünk
Fájdalmat rejtő úton tovább megyünk
A gonosz útján, nyomorult vesztesek vagyunk
Elvesztett harcok után lejjebb, lejjebb csúszunk.
Ó halld meg ember Teremtőd szavát
Élsz, ha elhagyod a gonosz útját
Hűségesen vár rád szerető Istened
Útjelző a fénylő véres kereszt.
Áldást, szeretetet, békét rejt utunk
Vezess minket, vezess édes Jézusunk.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
PERELJ URAM PERLŐIMMEL
Perelj Uram perlőimmel
Ölelj át szent kegyelmeddel
Szent szívedhez kérlek emelj fel,
Harcolj az én ellenségeimmel.
Gyönge vagyok, mens meg engemet
Áldott kezedbe teszem le törékeny életemet
Nálad nélkül elhervadok, mint a virág
Emelj magadhoz, szívem vágyakozik hozzád.
Szent hajlékodban, ha nem jutna nekem hely
Tornácid előtt zengeném dicsőitő énekem
Te látod szívemet, hiszen Isten vagy
Nélküled nem vagyok más, csak egy üldözött vad.
Láncaimat Jézusom nem bírom emelni
A gonosz világ örvénye a lelkemet össze fogja törni.
Ne késs Uram, kérlek, ment meg engemet
Hajolj le hozzám, űzd el ellenségemet.
Védd meg minden gyermeked, ki dicsőséged hírdeti
Bár harcol a gonosz ellenük, de a harcot meg nem nyerheti.
Az igazságot megvédi az Isten, hiszen Ő az igazság
Nem szégyenül meg az, aki hű szívvel áldja Jézusát.
Irgalmadat örökké éneklem, Felséges Istenem
Te vagy őriző pásztorom, Te vagy az én mindenem
Ha szorongatják lelkemet, és látod szenvedésem
Lehajolsz a mennyből, megalázod ellenségem.
Ha egyszer majd szívem, megszűnik dobogni
Tudom, Jézusom nem fogsz magamra hagyni
Megváltóm előtt oda fent leborulok csendben
Angyalokkal együtt a dicsőítő éneket zengem.
Ha ott lesz a temetőben egy árva sírhalom
Kérlek, csak egy percre állj meg mellette Jézusom.
Csak egy percig hadd lehessen enyém a legszebb virágszál
Tudom és hiszem, nincs szebb virág az én áldott Jézusomnál.
Egyedül ISTENÉ legyen a dícséret, a dicsőség és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
-
Az én Miatyánkom
Dr. Papp Lajos szívsebész verse
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a dúrva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek" ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magsba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magsba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod hasznát,
Mikor magad kinlódsz, láztól györöve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ, hogy "éljen",
S milliónyi szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze a két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, -sőt- ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem
erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg
"ŐT"
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszolod magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek" ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magsba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTÁS AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT
TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást
gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ez ISTENEM, MI
ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN
UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen-
szelíden,
Távozz Sátán - szünj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BIZZATOK! Hisz én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK
vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
-
Miért fáj? (ismeretlen szerző)
Miért fáj minden szó,
S csak a csend nyugtató?
Kérlek, légy csendben velem.
Istené a türelem.
(ismeretlen..)
Rendezd Atyám lépteimet,
Kérlek fogd a kezem,
Vezess utamon,
Légy mindig velem.
Belőled lettem,
Mint Napból a sugár,
Mint tengerből a pára
Mint levegőből a szél,
Ajkam hozzád beszél.
Szavaddal alkottál,
Most azzal vezess,
Lelkem befogad
Mert nélküled teljesen üres. :061:
Szeretettel. Anikó ANCSI :044:
:115:
-
Régi ír áldás
Áldott legyen a fény, mely Rád világít
és a fény, mely benned van.
Az áldott napfény sugározzon be téged,
és melegítse fel szívedet,
míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze.
Így minden idegen jöhet melegedni hozzád -
és barátod is...
Sugározzék két szemedből a fény,
mint az ablakba állított gyertyák fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső,
hulljanak lelkedbe a cseppek
és csalogassák ki a kis virágokat,
hogy illatukkal megteljék a levegő...
De legyen áldott a vihar is,
és rázza meg a lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa,
és sok kis tavacskát hagyjon benne,
amikben megcsillan az ég kékje,
és időnként egy-egy csillag.
Legyen áldott a föld, az egész kerek föld,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon,
bármerre vezessen is utad...
Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől
fáradtan lepihensz,
és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé,
és elérje útja végén
az Istent!
:2smitten: :044: :089:
-
A Tanító Bácsi
A földi lét iskolájába
lépett a Tanító Bácsi -
Az égből szállt alá,
s azt mondta: "Fiam, ácsi!
Kelj fel, és tanulj járni!
Kövess az egyetlen úton!
Nem könnyű, jól tudom,
de tanulj velem járni!
Ahogy járni kezdesz velem,
vezérel Szent Szellemem,
Megnyitom értelmed -
s felépít szeretetem.
Lehelletem adom belkéd,
tudományra oktatgatlak,
Hit által veheted
kincseimet magadnak.
Hűséges mestered lesz az Én
féltőn szerető kezem;
Fiam, add a szíved -
hadd írom rá a Nevem!"
:044: Cs.
-
A Tanító Bácsi
A földi lét iskolájába
lépett a Tanító Bácsi -
Az égből szállt alá,
s azt mondta: "Fiam, ácsi!
Kelj fel, és tanulj járni!
Kövess az egyetlen úton!
Nem könnyű, jól tudom,
de tanulj velem járni!
Ahogy járni kezdesz velem,
vezérel Szent Szellemem,
Megnyitom értelmed -
s felépít szeretetem.
Lehelletem adom belkéd,
tudományra oktatgatlak,
Hit által veheted
kincseimet magadnak.
Hűséges mestered lesz az Én
féltőn szerető kezem;
Fiam, add a szíved -
hadd írom rá a Nevem!"
Ez nagyon tetszik! :078:
-
:2smitten:
Születésnapodra egy Basszus Gitár
Gondolkoztunk rajta mit is adhatnánk. Mi volna számodra a legméltóbb ajándék?
A gondolat mélysége adja: Basszus Gitár.
Kezd kicsiben, hogy naggyá lehess, ha mélyen szólsz, én felhangollak.
Hangolód mit sem árthat nekem. Elválaszthatatlanok vagyunk,
te vagy az aki megzendítesz,
te vagy aki hangolsz,
és te vagy aki ápolsz,
De hól a dallam?
Te pendítesz, hól mélyen, hól magasan.
Együtt lépünk fel és le, veled égek, és veled örülök
Legyünk kettesben csendesen, ahol te adod az ütemet és én a hangot.
-
Ma kaptam egy Jézus természetét bemutató verset amit szeretnék megosztani veletek. Fogadjátok szeretettel :2smitten:
Mégis!
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
-
Egy csokor virág...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...
(Ismeretlen)
:rozsa2:
-
Túrmezei Erzsébet
MÉG A SZÍV IS KEVÉS
Ha megszólalok, ha beszélek,
sohase hangozzanak
mitseérő, mitsesejtő,
mitsesegitő, üres szavak !
Legyen ott a szívem a szóban!
Egész szívem !
De még a szív is kevés,
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
szavamban is
Te légy jelen !
S akármit teszek, a parányi tettek,
mozdulatok is áldássá lehetnek,
csak semmit ne végezzek sohasem
gépiesen !
Legyen ott minden tettben a szívem !
Egész szívem !
De még a szív is kevés.
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
tettemben is
Te légy jelen !
-
Szigethy Ferenc
A SZERETET DICSÉRETE
Hiába szólok angyalok nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten előtt csak olyanná lettem,
Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.
És láthatok én, tudhatok jövendőt,
S lehet világos minden nagy titok -
Lehetek én nagy bármely tudományban,
A hitemet bár mindennap megálljam,
Szeretet nélkül semmi sem vagyok.
Ha vagyonomat felétetem mind is
És ha testemet tűzre is adom,
Szeretet nélkül meghalt amit tettem,
Az örök cél lett megcsúfolva bennem,
Az én lelkemnek nincs haszna azon.
Mert a szeretet kegyes, hosszútűrő,
Nem kérkedik az, nem irigykedik,
Nem ismerős a maga haragjával -
Együtt örül az igaz igazsággal,
Hisz és remél a végső ideig.
Hiába szólok angyaloknak nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten előtt csak olyanná lettem,
Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom
Ha szeretetet akarunk,szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeretni kell másokat.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél!
Kívánom, hogy mindig legyen időd
- nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje;
- olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve;
- dolgozni, mert ez a siker ára;
- játszani, mert ez az örök ifjúság titka;
- szeretetet adni, mert gyógyítja az embert;
- egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere;
- néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!
:2smitten:
-
Szereto intelem
Jobban szeretlek onmagamnal,
Meghaltam erted, hogy tudd ki vagy...
Ne tegy ugy mintha az lennel
Kinek Istene kicsi s banata nagy...
Ne legy hutlen, ne legy maganyos,
De megteheted, mert ember vagy,
Imadkozom erted, kozbenjarok,
Mig megerted, teszek es varok...
Az ido neked ido, nekem csak egy gondolat,
Imadkozz es tedd a dolgodat,
Amit kertel megvan mar, majd meglatod...
Szep almokat!
-
Születésnapodra egy basszus gitár
Gondolkoztunk rajta mit is adhatnánk.Mi volna számodra a legméltóbb ajándék?
A gondolat mélysége adja:basszus gitár :05:
Kezd kicsiben,hogy naggyá lehess,ha mélyen szólsz,én felhangollak.Hangolód mit sem árthat nekem.Elválaszthatatlanok vagyunk,te vagy az aki megzendítesz,te vagy az aki hangolsz,
és te vagy aki ápolsz,de hol a dallam? Te pendítesz,hol mélyen,hol magasan.
Együtt lépünk fel és le, veled égek,és veled örülök.Legyünk kettesben csendesen,
ahol te adod az ütemet és én a hangot.
Ezt a kedves kis gondolatot egy jó barátom írta,a 22.születésnapom alkalmából. :05:
-
Pecznyík Pál: HIDEG EZ A VILÁG
Hideg, rideg
ez a világ,
dérlepett a
lélek - virág.
Szeretetlen
a világunk,
szeretet - fény
téged várunk!
Jézus Te vagy
a szeretet,
áraszd reánk
melegedet.
Szereteted
sugarára
vár, a lelkek
sokasága!
1999.III. 25.
-
Barbara C Ryberg
MIÉRT AGGÓDJAK?
Vezet - nemcsak évről-évre.
Segít - nemcsak napról-napra.
Megvéd lépésről lépésre.
Utam híven igazgatja.
Nem szövök távol terveket.
Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!“
- szól az Úr, az én Istenem.
Boldogan várom tanácsát
pillanatról pillanatra.
Aki ma annyi áldást ád,
holnap újra rám hullatja.
Mért küszködjek, mért aggódjak?
Isten Fiát adta nekem.
Ura ő mának, holnapnak.
Áldd és segít idejében.
Szeretettel: Anikó ANCSI :044:
:115:
-
Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd (részlet)
"Egy csoda úton van feléd!"
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.
De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy tévedés:
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!
Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Bár hittel hinnéd,
és soha, soha
ne felejtenéd!
(Lídia újság-XVI.évfolyam, 2008./2. 32.számából)
Szeretettel :Marietta :2smitten:
-
özv. Bathó Mihályné
A szeretet
A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.
Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!
Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!
Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!
Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!
:2smitten:
-
Láttam Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott sárga...
Vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadozókat,
mert mázsás teher könnyű,
mint a kis szalmaszál Veled,
de nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom, velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom – utam már kijelölted,
mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj, hogy célirányt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy vinni mázsás terhemet,
a Te erőddel, mint szalmaszálat!
Túrmezei Erzsébet
-
Régi magyar vers (szerző ismeretlen)
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény, (az Úrban)
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.
Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.
Szeretettel: Anikó :115:
-
KÖSZÖNTŐ
Sok napokat vígan elérhesd.
Napjaidat számlálni ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítja.
Áldások árja házad elborítja.
Tenéked minden öröm hóttig adassék.
Amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Legyen éltednek virága mind kinyílt.
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd.
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd.
Az ÚR a boldog életben részt adjon.
A Szentek serege körébe fogadjon.
Olyan az Úr áldása a te házadra
Mint az ama Betlehemi kútnak forrása.
Élj víg reményben, trombita zengésben.
Vigyen fel az ISTEN a fényes mennyekben.
Köszöntöm az Újat
Köszöntlek, új nap!
Új fénnyel virradsz rám az éj után.
Újra cserélhetem régi ruhám.
Újra vehetek,újra adhatok.
Új dicséretet mondhatok az Úrnak.
Köszöntlek, új év!
Ami mögöttem, megköszönhetem.
A célt keresheti tekintetem.
S indulva ismeretlen utakon,
a vezetést Krisztusra bízhatom.
Szeretete minden viharban új rév.
Új év és új föld!
Köszöntelek. Feléd siethetek.
Tefeléd hívnak az új reggelek.
Minden új évem tefeléd vezet.
Beragyog fényed minden nehezet,
és ha csüggedek, új remánnyel eltölt.
Tégy újjá engem,
Jézusom, hisz Te vagy az út, a cél!
Új reggel, új év Terólad beszél.
Te adsz új szívet és új éneket.
Hadd szolgáljak új örömmel neked,
s hadd szeresselek minden testvéremben!
Túrmezei Erzsébet
-
Költő az Úr. Írnok Erzsébet
LEGDRÁGÁBB KINCS
Mennyei Királyom, előtted szívemet kitárom
Kérlek jöjj Uram, légy örök vendégem.
Ha velem vagy, megvidámul lényem
Mint tavaszi rét, kivirágzik életem.
Nálad nélkül mit sem érek én
Csak bolyongok az élet mezején.
De lábaidhoz Jézusom ha leroskadhatok
A világ legboldogabb embere vagyok.
Adj nekem kérlek gyermeki nagy hitet
Érted égő, hű, alázatos szivet.
Kezedbe teszem le örökre életem
Jézusom, én Istenem, én Istenem
Találtam egy hatalmas kincset én
Kérlek Uram engedd, hadd lehessen enyém.
Csak egyetlen egy kincsért zörgetek ajtódon
Az a kincs Te vagy, Te vagy áldott Jézusom.
E világból semmit nem kérek én
Könyörögve kérlek, Te hadd lehess enyém.
Lelki szárnyaimmal Uram átölellek
Jézusom szeretlek, annyira szeretlek
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
Ámen
-
Költő az Úr. Írnok Erzsébet
JÉZUS AZ ÉN KŐSZIKLÁM
Leborulok előtted, Felséges Istenem.
Nincs más csak hála és alázat a szívemen
Jóságodk mellett nem tudok elmenni
Boldog, aki téged szívből tud szeretni.
Melletted tudom, szégyent nem vallok
Bátran előre törve Érted harcolok.
Ha kisért a gonosz, kezedbe teszem le szívemet
Erősits kérlek és védj meg engemet.
Megmutattad hatalmad, a gonosz felett.
Hálás szívvel köszönöm áldott gondviselésedet.
Ha félelemtől néha a szívem megremeg
Bocsáss meg kérlek és erősítsd meg hitemet.
Te vagy az Úr, mi a szolgák
Mégis Te vagy az, aki vár ránk.
Kezedbe az örök élet, mégsem Hozzád megyünk
A világot követve, örök halálba sietünk.
Köszönöm, hogy szívedre ölelsz engemet
Köszönöm jóságodat és gondviselésedet.
Soha ne szünj meg szívem, áldani Istenedet
Hiszen Ő hordja most is nehéz keresztedet
Hálás szívemet, Uram neked adom
Isten vagy Te mindenki felett, hiszem és vallom
Igazán boldog ember csak az, aki megtalál Téged
Elég nekem Uram a Te szent kegyelmed.
Ha gúnyol a világ, Isten menedéked
Meglátod büntetését, bosszút áll érted
Hatalmas a gonosz, de Isten felette van
Ne feledd el soha "MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN"
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
Ámen
-
&feature=related
-
irene drágám, áttettem a keresztény dalok közé a tiédet mert az dal és gyönyörű :2smitten:
-
köszike Máriám! :169: én is oda akartam ...de így a jó ........a kedvencem....... :168: :169: :2smitten: :044:
-
:016:
-
Költő az Úr. Írnok Erszébet
Jézus az én Istenem
Uram, hogy mondjam el, mennyire szeretlek,
Hálám jeléül neked adom alázatos szívemet.
Mindig velem voltá, védtél, óvtál
Ha ellenség szorított, szárnyaiddal betakartál.
Hányszor vígasztaltad meg könnyező szívemet
Hányszor kötözted be szeretettel fájó sebemet.
Felemeltél szívedhez Jézusom, mikor gyönge voltam
Remegő kezemmel átkarolva, fejemet válladra hajtottam.
Hányszor voltam hűtlen, Te mégis szerettél
Irgalmadban, kegyelmedben részesítettél.
Ha boldog voltam Uram, velem örültél
Fel-fel magasba, sasszárnyon repítettél.
Ha vétkeimért megostoroztál, szeretettel tetted
Örök haláltól óvott meg, féltőn szerető lelked
Mindig itt vagy velem, fogod a kezem
Vigyázol rám, véghetetlen szeretettel, Istenem, én Istenem.
Ha vihar tombol szívemben, erősíted hitem
Ha kisért a gonosz, sziklára állítassz engem.
Felém emeli Istenem védő szárnyát
Hézusom, kihez mehetnénk, ha nem Te hozzád?
Örök szeretet vagy, örök irgalom
Ha lelkem elkóborol, utánam jössz Jézusom.
Mindig érzem közelséged, szerető gondviselésed
Vigasztal, erősít, mutatja az utat, áldott Szent Lelked.
Gyönyörködöm az én Uramban, és rá bízom magam
Jézusom, csak Te vagy Istenem, csak Te vagy az én Uram.
Háromság egy Isten, hálával és alázattal borulok le eléd
Hadd menjek Istenem, mindig csak mindig feléd.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
Ámen
-
Erzsébet!Csodálatos ez a vers,köszönöm! :017:
-
Én is várjuk a következőt! :thanks: :026:
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
ÉL AZ ÉN MEGVÁLTÓM
Tudom, hogy az én Megváltóm él
Kegyelmét hirdetve jön felém
Győzelmet aratott a halál felett
Örök életet szerzett, nekem, neked.
Jöjjetek igaz lelkek, boruljunk le a kereszt alatt
Áldjuk, dicsőitsük győzedelmet aratott Jézusunkat.
Szenvedett értünk, ott fent a Golgotán
Még ott a fájdalmas seb, kezén, lábán
Ha nem találsz nyugalmat, e békétlen világban
Emeld hozzá szíved, bizzál hű Uradban.
Jézus hív, Ő nem küld el, bármilyen bánatod van
Jöjjete, jöjjetek Én hozzám, mindannyian
Ha fájdalmas gyász borítja, életed egét
Jézusod meggyógyítja, szíved mély sebét
Ne szégyeld soha szent evangéliumát
Nem szégyenül meg soha, ki áldja Jézusát.
Bármilyen nehézség érjen az életed útján
A kereszted súlya ott van, Jézusod vállán
Ha csendben, bizalommal teszed le, kezébe kezedet
Könnyebben fogod hordozni, súlyos keresztedet.
Ha véget ér egyszer földi pályám
Ott fent az én Istenem, kitárt karokkal vár rám
Jézusom dicsősége, ragyog, mint a napsugár
Tudom, utoljára még az én porom felett megáll.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív
Ámen
-
Köszönöm a biztatást, remélem, ez is tetszik nektek.
Istené a dicsőség :2smitten: :ima02: :161:
-
Ha véget ér egyszer földi pályám
Ott fent az én Istenem, kitárt karokkal vár rám
Jézusom dicsősége, ragyog, mint a napsugár
Tudom, utoljára még az én porom felett megáll.
Ámen! :thanks: :026:
-
:2smitten:
Kedves Erzsébet! Köszönöm a verseket, nagyon jólesett olvasni őket! Továbbra is Úr áldása legyen a versírásodban!
Szeretettel :Marietta
Füle Lajos:LEGYEN KEDVED
Legyen kedved az áldáshoz,
idődet az ÚRNAK áldozd,
s mnden napon legyen veled
"elkészített cselekedet" !
:044: :089: :afro:
-
Egy vers
Miatyánk :ima06: :ima05:
Ne mondd azt, hogy mi, ha önző vágyaidra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy atyánk, ha nem tudsz gyermekként viselkedni.
Ne mondd azt, hogy jöjjön el a te országod, ha anyagi jólétre vágysz.
Ne mondd azt, hogy bocsájtsd meg a mi vétkeinket, ha te nem tudsz megbocsájtani embertársaidnak.
Ne mondd azt, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ha nem gondolsz az éhezőkre.
Ne mondd azt, hogy ne vigyél minket a kísértésbe, ha mindennap arra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy ámen, ha nem veszed komolyan e szavakat.
szeretettel
szolgáló :2smitten:
-
Drága Testvéreim!
Hálás vagyok Istennek, hogy megérintettek titeket ezek a sorok. Habár az Internet számos jobban mondva számtalan bűn és fertő forrása, de a mi Istenünk kegyelméből olyan közvetítő csatorna ez, mely lehetővé teszi, hogy ti drága testvérkéim olvassátok ezeket a verseket, melyet az Úr a szívembe helyezett.
Drága Marietta, én is köszönöm neked azokat a verseket, melyekkel megörvendeztetsz. Az Úr áldjon meg.
Az Úr áldjon meg Titeket :kereszt01:
-
Költő az ÚR. Írnok erzsébet
FOHÁSZ
Krisztusom segíts nekem alázatosan járni
Adj erőt hogy tudjak mindenkor kegyelmet gyakorolni
Adj erős hitet, szeretetet irtántad szívembe
Erősíts Uram, hogy a gonosz soha ne győzhessen le.
Adj erőt, hogy mindig a keskeny utat járjam
Csak Istenemet, egyedül Istenemet áldjam
Had lehessen szívemben béke és alázat
Ne ismerjek mást, csak az én áldott Jézusomat
Hit, remény, szeretet, töltse be szívemet
Mindig hűséggel követhessem, Istenemet
Tarts erősen Jézusom, küldj nekem szent lelket
Teljes szívvel imádhassalak, mindenki és mindenek felett.
Mindig érzem közelséged, jóságod
Aki tiszta szívből szeret, azt megáldod
Engedd, hogy válladra hajthassam fejem
Hadd lehessen ott szívem, mindenütt, ahol Te vagy Istenem
Ölelj át engem irgalmaddal, kegyelmeddel
Vigasztald meg szívemet, szent igéddel
Hallgasd meg hálaadásaimat, könyörgéseimet
Áldjad szívem, imádd leborulva imádd Istenedet
Istenem légy nekem irgalmas, bűnös szolgádnak
Tudom, vissza jössz Jézuso, alázatos szívvel várlak
Hiszem és tudom, soha nem csalódok Jézusomban
Szívemet hozzád emelem és benned bízom Uram.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
Ámen
-
Köszönöm Erzsébet a verseidet és egyben imáidat. :2smitten:
-
Költő az ÚR. Írnok erzsébet
ÚT A BOLDOGSÁGHOZ
Keserű a szíved, meggyötört a lélek
Összetört, megpróbált az élet
Szomorúan hallgatod a világ zaját
Lelki szemeiddel nem látod a Golgotát.
A világra figyelsz, az Úrra nem
Hát nem látod? Ott szenved a Gecsemáné kertben
Félelemtől reszketve, azért imádkozik,
Hű tudjon maradni a kerszet haláláig
Nem látod a féjdalmak útján vég menni
Fájdalomtól roskadozva keresztet cipelni
Nem látod vértől ázott, meggyötört arcát
Megkinzott testét, szörnyű fájdalmát.
Fáj, hogy a világtól szenvedned kell,
Nézz a golgotai keresztre fel
Az igazság, a szeretet, ott szenvedett érted
Hálás köszönetté váljon szenvedésed.
Megváltó Istened hallja hálával telt imád
Elcsöndesül körülötted a zajongó világ
Lelki szemeiddel láss, lelki füleiddel hallj
Így járhatsz együtt Jézusoddal.
Bár ordít a gonosz, zajong a világ
Istened szeretete pajzsként ölel át.
Ne engedd, hogy a világ szíved megsebezze
Töltse be szívedet, az Úr megváltó szeretete.
Gonosz világ nyilait hiteddel állítsd meg
Ne engedd, hogy elérjen szívedhez
Hálával telt szívvel járd, életed útját
Egyedül Jézus előtt nyisd ki szíved ajtaját.
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dícséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és alázatos szív.
ÁMEN
-
A vonat robogott...
A vonat robogott velem
az ismeretlen felé.
Szívem egyre kattogott,
s csábító végtelen
izgalma izzított legbelül: -
Nem menekülés,
de vágyódás
az örök ország után
- Szent öröm ölelése
hevítette lelkem,
mely itt megfoghatatlan
ugyan, de odaát? -
Állandó és rezzenéstelen;
Mint a szeretet érintése,
mely végigkísérte
minden tettét,
mikor itt járt köztünk
az Emberóriás. -
Ő örök egyedül
és enyészhetetlen,
bár jelenléte tűnékeny
s leplezett olykor,
mégis az egyetlen
biztos pont számunkra
a porladó földi lét
vad hullámaiban.
-
szépek a versek, köszönöm őket :igen:
:044: :2smitten:
-
:taps: :thanks: :026:
-
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott,éppen ahol az életem
próbás,nehéz volt,sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted,soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve,a legnehezebb
úton,legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb inségben?"
Az Úr kézenfogott,s szemembe nézett:
"Gyermekem,sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
-
Köszönöm a Csodát!
Köszönöm az Igazat!
Világíts örökké Kicsi Csillag
az Örökkévaló Szerelmében!
-
Szerző: ifj. Bartha Sándor
A béke szeretnék lenni.
A nagybetűs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment.
A béke szeretnék lenni.
Létjogosult, igazi béke,
nem áltatás, nem ékesszólás,
csak béke... és nyugalom.
Nyugalom, mely éltet,
értelmet ad és továbbvezet.
Nyugalom, mely a szívembe dorombol,
lelkembe költözik és ott honol.
Nyugalom, mellyel vígan járhatok,
nem aggódhatok, nem síránkozhatok,
nem zúgolódhatok, csak... nyugodhatok...
örülhetek... köszönhetek... hálás lehetek...
és nem félhetek.
Csak így élhetek, csak így szerethetek,
csak így lehet hitem, reményem, életem.
Csak így járhatok Teveled, Istenem.
Csak így kereshetem a fényt, mely utat világít,
mely Hozzád irányít, és Téged mutat.
Ó, mutasd az utat, mutasd
és nyújtsd a karodat, a jobbodat,
erős, hatalmas, át szegzett karodat,
hadd fogózzam belé, hadd kapaszkodjam belé
és el ne engedjelek, meg ne tagadjalak,
el ne hagyjalak soha-soha-soha.
Mert Te, csak Te vagy egyedül Istenem,
aki békét adsz, akinél nyugalmamat megtalálhatom.
És én ezt a békét akarom.
-
Költő az Úr. Írnok erzsébet
FÉLELEM ÉS BOLDOGSÁG
Milyen szép az élet, mily csodás a világ
Minden csupa pompa, ragyogás
Nevetve, boldogan járom az utam
Széles az út, elférünk rajta sokan.
Ragyog minden, csillog, villog
Az úton nincsen tiltott dolog
Itt beljebb még szebb dolog vár
Csalogat, hívogat egy szempár.
Lépteimet meggyorsítom
Szinte már futok az úton
Szól egy hang, lágy és szelíd
Az az út a kárhozatra visz
Kezemmel legyintve tovább megyek
Nem nézek hátra, nem felelek
Szól egy hang, minden a tiéd, ami ragyog
Már nem is futok, rohanok.
Távolban látok egy sötét alakot
Hirtelen ijjedten megtorpanok
Mire vársz, nyújtsd a kezed!
Amit láttál tied lehet.
Körülnézek a széles úton csendesen
Istenem! Mennyi fájdalom és gyötrelem
Körülöttem szenvedő, roskadozó emberek
Nem látok mást, csak szenvedő lelkeket.
Már nem csillog, nem ragyog az út
Félelemtől reszketve hátra fordulok
Ordít a gonosz; Nyutsd a kezed!
Mondj igent és urad leszek
Szól csendesen a szelíd hang
Gyermekem szabadon választhatsz
Jéus kezét megfogva, vállára borulok
Érzem, szíve értem dobog, Istenem de boldog vagyok!
Egyedül ISTENÉ legyen a dicsőség, a dicséret és a hatalom.
Az enyém CSAK a hálaadó és az alázatos szív.
Ámen
-
Én és az Isten!!!!
Nagy, nagy rémek űztek,
már mindent bejártam,
végső menedéknek
Istennél megálltam.
S lám az Isten nékem
sziklaszilárd vért lett,
Gond meg nem találhat,
Baj hozzám nem érhet,
Mert az Isten nékem,
míg másnak csak támasz,
Nekem menedékem,
végső menedékem!
Míg örömben jártam,
Nem leltem meg Istent.
Rá csak most találtam,
Hogy elveszték mindent.
Ilyenek vagyunk mi,
gyarló földi férgek,
úgy térünk csak Hozzád,
bánatok ha érnek,
szertekuszált álmok,
széttépett remények.
Rátaláltam én is
szörnyű, szörnyű búban,
Atyai szavára
Most, hogy rászorultam,
Nagyon rászorultam.
-
Békesség!
Én egy olyan verseket szeretnék ide leírni ami egy úgy mond (szerelmes de egyben vallásos) :088:
1. vers:
Nem tudom én feledni azt, a boldog órát.
Amikor az élet útja először vitt hozzád.
Azt éreztem, mikor két szemed rám nézett.
Nem leszek én mással boldog, egyedül csak veled.
Örök lesz, ami szerelmünk, mint a nemes márvány.
Mennyországba száll a lelkünk, édes vágyak szárnyán.
Mint sóhaj, úgy kíséri lelkem a te lépted.
Nem leszek én mással boldog, egyedül csak véled.
2.vers:
Én magamban üldögélek,messze tőled árván.
Szóljon hozzád-e vers, vágyó lelkem szárnyán.
Nem tudnálak feledni,bármerre is járnék.
A szívemmel úgy jössz együtt,mint valami árnyék.
Ha virágot látok,csak te jutsz az eszembe.
Ha a neved hallom,könny szökik szemembe.
Ha pihenni térek,csak rólad álmodom.
Amikor felébredek,csak érted imádkozom.
-
Érkezik a Valóság
Emberek, ébredjetek!
Lássátok, oszlik-foszlik a kép!
Mint egy elkopott vászon -
az évszázadok érlelik s
kormozzák szöveteit -
Csak mállik a festék,
s lassan kirajzolódik a: LÉT.
Emberek, csak nézzetek
a virtualitás mögé! -
Ahogy szakadozik a vászon,
látszik egy eleven kép.
Álmotok megvalósul, s a
hazugság, mi körülleng
égett rongydarabként
foszlik szerteszét. -
Kibomlik az égen egy arc,
a felhők möfül letekint
Emberek, keljetek fel!
- Az ember Fia közelít.
Cs. :044:s
-
mint az óceán ami kiszáradt,
mint a büszke nap
mely összeroppan nagysága alatt,
mint sivatag, az esőre várva,
úgy várlak...
sokszor úgy érzem hiába.
éreznélek mint tenger az orkánt,
korbácsolj fel, boríts fel, ölj meg,
legyél a tűz, égesd el szárnyaimat,
törd össze határaimat..
Te vagy mindenem,
kezdetem és végzetem.
mégis játszol a szívemmel..
úgy érezném az erődet..
unom hogy csak kétkedek,
unom hogy csak itt szenvedek,
vicsorognak, nevetnek
és én csak kétkedek és érzelgek.
úgy érzem miattam nem hisznek a hitetlenek..
miért hallgatsz?
úgy hajlana szívem erős kezed alatt,
könnyedén formálhatnál, mint kés a vajat
repülhetnénk kéz a kézben,
miért hagysz így tétlen..
a sánták járnának, a vakok látnának
mindenki dícsérne, áldana
nevetne és táncolna, boldog lenne...
szeretne..
de nem teszed..
más utakon jársz
ki vagyok én hogy számon kérjelek,
az én dolgom csak annyi hogy szeressek.
és még ennek sem teszek eleget..
-
Szomorú angyal
Láttam egy kis angyalt,
Ki csak ült magába roskadt.
Kérdeztem tölle mi baj?
Mi az ami szomorúságot hozott.
Tudod mondta, nem könnyű nekem,
Sok jót cselekszem.
De van mikor magam kételkedem,
S ez szomorít engem.
Szeretem a munkám,
Hisz az Atya adta nekem.
De néha nehéz,
Mert nem mindenki kedves velem.
Van ember aki nem hisz,
És van aki nem szeret.
Pedig ha tudná,
Ez a kettő a fő cselekedet.
Szeretni kell másokat,
Mert ez egy igazi cselekedet.
És hinni! Hát igen hinni?!
Istent elérni csak így lehet.
Juzsa saját kezű írása, saját tollvonás.
:pityereg:
-
Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA
Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?
Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.
A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.
Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.
Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.
Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
_____________________________________________
(Dr. Bácsi Sándor elhunyt 2009. májusában)
-
Nekem bejött! :afro:
-
Petőfi Sándor: Mi a szerelem?
(részlet)
... Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kígyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!
(Koltó, 1847. október)
-
G. G. Byron (1788-1824):
SÉNAKHERIB PUSZTULÁSA
Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad
asszír had arany, bibor ékek alatt:
s csillagzik a dárda, akár ha a mély
Galiléa egén kivirágzik az éj.
Mint erdei lomb kora nyár derekán,
a had úgy zizegett a nap alkonyatán,
s mint erdei lomb, ha leverte az ősz,
hajnalra leverve hevert az erős.
Mert jött a Halál komor angyala, várt,
s arcukba lehelt feketén s tovaszállt;
nem mozdul a férfi, az éjbe mered,
páncélja se rezzen a szíve felett.
És fekszik a mén, leütötte a vész,
veres orrlikain elakadt lihegés,
tajtéka fehéren a fűre fagyott,
tenger se taszítja ki így a habot.
És fekszik a harcos alatta, haját
harmat lepi s rozsda a vértje vasát,
kókadt lobogója is elfeketült,
nem villog a lándzsa se, hallgat a kürt.
Bús asszonyi nép zokog özvegyi jajt,
Baál szobra sem állta a néma vihart;
kard sem suhogott s a pogány hatalom
szétolvad akárcsak a hó a napon.
(Radnóti Miklós fordítása)
-
BJ:
Mit mondhatnék neked?
Ha már közeljár hozzád a bánat
És kinoznak ezernyi árnyak
Az aggodalom már megszaggatta a szíved
Mond, mit mondhatnék neked?
Ha egyedül érzed magad a keskeny úton
És nem tudsz átlépni a múlton
Ha már élned is kin keserves.
Mond, mit mondhatnék neked?
Ha már teljesen eltévedtél
És a szobádban egyedül félsz
Én hallkan, csendben kérdezem.
Mond, mit mondhatnék neked?
Nézzel rám, tágra nyilt szemmel
És azt hiszed becsab az elméd
Kicsit tisztul már a szemed
Mond, mit mondhatnék neked?
Azt mondom neked, hogy Istent kövesd.
mert Ő mindig ott lesz veled
Most már kitártad nagyra a szíved
Az Úr új szivezt adott neked.
2009
-
Füle Lajos: Futás
Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...
Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...
Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...
-
Köszi Picur!
Mennyire igazak e sorok!
-
Bácsi Sándor: ZÁKEUS MONOLÓGJA
Fel kellett hát másznom a fára...
Bár olyan kínos köznevetség
tárgyává lenni akkor, ha az alattam nyüzsgők
kicsit féltek tőlem és nagyon megvetettek.
Rang és méltóság nélkül kiszolgáltatott lettem.
De ott lent körülvettek a tarka köntösök,
fehérlő köntösök, meg piszkos köntösök,
bennük a széles vállak, magasló termetek,
dagadó mellek, egzaltált széleskarú gesztusok,
nagy emberek, akik között az érkező,
szelíden érkező Krisztus úgy elveszett.
Mert eltakarták a büszke, lelkesült
széles vállak, dagadó mellek,
és egzaltáltan mozduló karok...
...És eltakarta törpeségem.
A mindig földre néző tekintetem,
a vámszedő asztalra görnyedő hátam,
a haszonért remegő kezem,
a mindennapokért rettegő szívem,
másokat rövidítő hitványságom.
Fel kellett hát másznom a fára,
- hogy az út-porból felemeljem,
napfényre tartsam arcomat,
- a káoszt, ami dúlta lelkem,
kivetettségem elfelejtsem,
- valahol mélyen nagyon égett
hogy megmentőre van szükségem,
ki kötéseimből feloldoz.
És jött. Fölnézett. Meghőköltem,
hogy majd a lombok eltakarnak.
De akkor Ő ott megszólított:
Zákeus! Nálad vacsorázom.
Nem is tudom, hogyan kerültem
a lomb közül le, oldalára,
hogy átadjam a szívem, házam,
megtisztítsam az orozottól
vagyonomat, és felajánljam...
...Elinduljak új utamon.
-
Bácsi Sándor: CSÖNDES CSODA
"Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból" (Márk. 8:22-30)
Ahogy akkor a betszaidi vakkal
személyesen, másra nem tartozó
kettesben tett oldó csodát az Úr,
megfogta szívem: nem nyájas szavakkal,
de ránehezült kézzel, gyógyító
erővel szegődött Ő társamul.
... Mert vak voltam. A mások vergődését
nem engedte meglátni jó-sorom,
hogy hiányzik a kenyér, vagy a szó.
Míg hangoztattam igazságom tényét,
mit tudtam én, hivalgó tisztaságom
milyen keserű módon lázító.
Azt sem láttam, hogy leereszkedésem
nem gyógyít, de felszaggat sebeket.
Így tapogattam, pózba merevülten.
Ahogy a vak, botommal keresgéltem,
merre az út, amerre tért nyerek.
Emberektől emberhez menekültem.
Vakon hittem, hogy a jog és igazság
győzelmét kell szolgálnom minden áron,
mert ez menti meg majd ezt a világot.
Munkálnom kell az Eszme diadalát,
elsöpörni, útjába bármi álljon.
Itt mindenki vagy átkozott, vagy áldott...
Kezem megfogta és úgy vitt magával.
Kivetett család fészek-melegéből,
kivezetett a társaim sorából.
Kezétől szemem megtelt fénysugárral,
de káprázott a beözönlő fénytől.
És fájt a fákként nyüzsgő ember-tábor.
Újra éreztem kezének nyomát.
Érintett, s most már tisztán láttam én
amint ezután mindig nézhetem
e szép világot. Legelőször arcát
adta elém. Ez sugárzott felém,
hogy eltűnődjem: Ki is Ő nekem.
Tudom, hogy van nálamnál jobb tanítvány,
kit szóra unszol a felismerés,
s fel is kiált: Te vagy a Messiás!
Bennem is zeng, de a faluszél útján
nekem mást mondtál, és ez sem kevés.
- Csöndes csoda, csöndes hálaadás.
-
Michelangelo Buonarroti:
AZ ÉLET ALKONYÁN
Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.
Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.
Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.
Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.
(Rónay György fordítása)
-
Michelangelo Buonarroti (1475-1564):
ÉVEKKEL RAKVA...
Évekkel rakva, bűnnel teljesen,
rossz szokásokba gyökerezve mélyen,
itt vagyok mindkét halál közelében,
s szívem most is méreggel etetem.
Nincs erőm, hogy szokásom, életem,
vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,
ha égi oltalmad nem lesz vezérem,
s nem lesz zabola tévelygésemen.
Uram, nem elég, hogy hívsz, s hogy sietnék
hozzád, csak mert lelkem - nem mint elébb:
semmiből - újrateremted az égben.
Mielőtt halandó terhem levennéd,
rövidítsd meg utam meredekét,
s tedd tisztává, biztossá visszatértem.
(Rónay György fordítása)
-
Francesco Petrarca (1304-1374):
SIRATOM ELMÚLT ÉVEIM...
Siratom elmúlt éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.
Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.
Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha ittlakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.
Ami időm még hátravan s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, te vagy reményem e világon.
(Sárközi György fordítása)
-
Torquato Tasso (1544-1595):
ZSOLTÁR
Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:
igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.
S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:
add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!
(Jékely Zoltán fordítása)
-
John Greenleaf Whittier (amerikai, 1807-1892):
ÖREGKOR
Már messze szállt, mint álmok halk szava,
a gyermekkor dala,
de zengi még az őszi lomb feléd
az este énekét.
Az óra jön és minket ott talál
az örök kapunál.
Kezünk üres lesz, ajkunk hallgatag,
és végül elmarad
a sok dicsekvés, lelkünk didereg,
mert csak a szeretet
számít Annál, ki mindennel felér,
s élünk, mert Ő is él.
(Sándor Ernő fordítása)
-
Pardi Anna: IMA
Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Drámai béklyóban, kíntelt kibontakozásban,
reális alfát irrealizáló omegában,
békemenetben és halottasszobákban.
Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Rossz arcokért is könnyekben égve,
élet-ellenes, apró, hétköznapi merényletek
szüntelen áldozataként is,
ártalmak helyén a jót remélve.
Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Teljes elménkből és teljes szívünkből,
s egész kivetkőzött, megtévedt természetünkből
a kiutat keresve.
Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Akkor is, ha egyelőre
nem a hit lett egyetemes,
hanem az emberiség krízise és sérülése.
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
-
Házi Áldás
Hol hit, ott szeretet
Hol szeretet, ott béke
Hol béke, ott áldás
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen...
-
Scholz László:
EGY HAJÓBAN AZ ÚRRAL
Hányódunk, kis hajók, a tengeren,
mély hullámvölgyből hullámhegyre föl,
örvény, veszély, halál mindenfelől.
Jézus velünk. - Süllyedj el, félelem!
-
Kedves Emil!Nagyon köszönöm ezeket a gyönyörű verseket melyeket beteszel a fórumra! Isten áldjon érte! :afro: :044:
-
A legszebb ajándék nem a drága ékszer.
Nem a vagyon, pompa, csillogó papírba
csomagolva, kis dobozban lapulva.
Nem a fény, a ragyogás.
Nem a szó, melyet hamisan ejt ki a száj.
Nem az ígéret, egy szebb jövőről gazdagon.
Nem a pompás új ruha, a legmenőbb cipő,
táska, tengerparti nyaralás.
Egy ölelés, melyben ott van a számítás.
A legszebb ajándék, sajnos néha nagyon keresett.
Nem lehet megvásárolni, nem lehet kérni, ha nem megy.
Mert a legszebb ajándék a
"SZERETET "..mely tiszta szívből ered.
-
Így igaz Kinga!
Köszönjük!
-
Ez inkabb tortenet, de tanulsagos szerintem: olvassatok el!
Egy életre szóló lecke
Volt egyszer egy csoport béka... ... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat. Elkezdődött a verseny... De...A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak:
„Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!“
Vagy:„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“
A békák kezdtek lemaradozni... ..egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...
A nézők kiabáltak: „Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“ Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan... Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.
Ekkor derült ki, hogy... A győztes béka SÜKET volt !!!
A tanulság? : Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták... …mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet! Tehát:
Légy MINDIG … OPTIMISTA!
És leginkább Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat! Isten veled van es ovele minden siekerul, tehat csak elore.
Bármi sikerülhet neked ha igazán akarod!
-
Jean-Antoine de Baif (1532-1589):
ZSOLTÁR
A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettem: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.
Ő ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha ő nem alszik.
Ő ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.
Éberen virraszt a vak éjszakában,
őrzi Izráelt. A nagy Isten, Ő nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll ő.
Dél-verő izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytől Uram ím megőriz:
lelkedet óvja.
Amidőn bentről kifelé felindulsz,
amidőn kintről befelé törekszel:
véd ezentúl és megelőz akárhol
mindig az Isten.
(Illyés Gyula fordítása)
-
Túrmezei Erzsébet:
GYERMEK A RENDELŐBEN
A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: "Tessék!"
Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
"Halljuk!" - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.
"Értesz-e a fogakhoz?" - tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
"Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!
Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?"
Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
valóigaz. De hátra még a másik.
"Szeretsz-e engem?" - kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktorbácsit.
"Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!"
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis paciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.
Ha a doktorbácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén türi. Bízik benne.
*
Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.
Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.
Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.
-
:137: :137:
Pintér Béla : Híd épült
Szakadék tátongott közted és köztem, áthidalhatatlanul mély
Nem volt semmi esély, hogy átérjek egyszer a túlsó partra még
De jött valaki, és egy hidat épített, ma sem értem miért
Keresztje lett az a híd, amely ki van feszítve Ég és Föld közé
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj
Szakadék tátongott közted és köztem, áthidalhatatlanul mély
Nem volt semmi esély, hogy átérjek egyszer a túlsó partra még
De jött valaki, és egy hidat épített, ma sem értem miért
Keresztje lett az a híd, amely ki van feszítve Ég és Föld közé
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj
Ő az az út, mely bizton célhoz ér, nincs már köztünk szakdék
A keresztből híd épült a túlsó part felé
Lépj csak rá, ne félj, biztos, hogy megtart, csak ne félj/b]
-
Vass Albert
MESE
Az Isten előtt álltunk régen,
egyetlen testvérem és én,
s a nagy Urat zokogva kértem:
engedje meg, hogy mint az égben,
a földön is legyen enyém.
Bár egy reménysugárkát adjon,
ha talán ennyit nem lehet,
hogy lent a könnyes, bús világon,
hogyha keresem, megtalálom
az én testvéremet.
És szólt az Úr: adok neked
ezer virágos, könnyű álmot,
s ha egyedül vagy, ha bánat vert meg,
s minden könnyeddel őt kerested,
talán megtalálod!
Érzem, ezen a bús világon
valaki engem vár, szeret,
s gyötör ezer tavaszi álom:
kerestem bár, de nem találom
az én testvéremet.
/álmodtam Ő róla ....egyetlen öcsém emlékére ..../
-
Köszönjük szépen Irénke! :05:
-
Békési Mária
Nagy titokról szólok
Nagy titokról szeretnék
szólni, csendben,
Arról, hogy;
- Szeret az Isten -
Körülvesz engem,
megvéd ellenségeim ellen,
körülfog tûzfal gyanánt,
s hogy belül meg nem égek,
kívül nem perzselõdök meg,
annak köszönhetem,
hogy közöttem van az én Uram,
Mesterem.
Belülrõl támaszt nyújt nekem,
kívülrõl pedig,
elfedezi az életem.
- Szeret az Isten -
Kimondhatatlan Szent Szeretet,
amit meg nem érdemlek,
de Isten õ, szent Jehova,
nélküle nem léphetek sehova,
Sokszor nem értem,
miért ez a kivételezés,
miért érezteti velem
a sok-sok csodát,
és akkor újra és újra
üzen nekem,
halkan, csendesen:
"Szeret az Isten"
Szeret az Isten
engem, téged,
hogy még tenyerén tart,
- ha nem is érzed -
Szeret az Isten
engem, téged.
Nagy titokról beszélek.
-
Köszönöm Ircsi! :05:
János apostol is errõl beszélt, hogy az az igazi szeretet, ahogyan minket szeret az Úr és nem az, hogy mi bûnös emberek szeretjük a tökéletes Istent!
-
Ámen :igen:
-
Túrmezei Erzsébet:
"IMÁDKOZZUNK, TESTVÉREK!"
Afrikából Európa felé
útban a gép.
Luanda fölött viharba kerül.
Villámok cikáznak szüntelenül,
és egyre mennydörög.
Új és új leszállási kísérlet.
Egyik sem sikerül.
S a gép többször nagyot zuhan.
"Nyugalom! Nincsen ok az aggodalomra!"
- hullnak a rémült szívekre
bizonytalan, erőtlen biztatások.
Bekapcsolják a harsány beat-zenét,
felszolgálják a legerősebb
italokat. És a légikisasszony
szétosztja a tenger felett
a mentőöveket.
Percről-percre nő a félelem.
Lelkészházaspár ül a gépen,
s az asszony odasúgja hirtelen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?"
A férfi feláll csendesen:
"Imádkozzunk, testvérek!"
"Köszönöm!" - nyújtja kezét a pilóta,
amikor Las Palmasban földet érnek.
+ + +
Sokszor úgy éreztem,
rajta vagyunk mi mind,
minden világrész minden embere,
ezen a veszedelembe,
viharba került gépen.
Egész világunk rajta van.
Kiszállni nem lehet,
s talán leszállni sem.
"Nyugalom! Nyugalom!"
Kábító italok és zsongító zene...
De a szíveken félelem-bilincs.
És valamit mondani kellene...
Bent egy titkos hang kérdez csendesen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?!"
Most, amikor
a pillanatok öröklétet érnek,
van-e aki feláll,
és elkiáltja
a viharokkal küzdő világ-gépen:
"Imádkozzunk, Testvérek!"?
(1971.)
-
Testvéreim!Köszönöm magam és testvéreim nevében a csodás verseket! :2smitten:
-
--Keresztúton
,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bûnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenézõ köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...? >>
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tûrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebbõl vérzik...?
Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?
Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltûnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Túrmezei Erzsébet
:2smitten:
-
Milyen igaz ez a vers..Jezusnak egyedul mondjuk el fajdalmunkat..banatunkat!
-
Csorba István: KÖSZÖNÖM, HOGY ZÖRGETHETÜNK
KÖSZÖNÖM, HOGY ZÖRGETHETÜNK
Köszönöm, hogy zörgethetünk,
Atyánk veled beszélhetünk,
Mehet hozzád, szegény, árva,
Ajtód sosincsen bezárva.
Zörgessetek, Megnyittatik,
Szavad ott meghallgattatik.
Válasz jön rá megfelelő,
Nem felejt el, semmit sem Ő.
Zörgessetek, ajtót nyitnak,
Téged küszöbön nem hagynak.
Csak mikor Ő zörget, enged be az Urat,
Aki a sötétben, még mindig fényt gyújthat.
-
Köszönöm ezt a verset!
Köszönöm, hogy zörgethetünk! :ima06:
-
Túrmezei Erzsébet:
TOVÁBB IMÁDKOZUNK
Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerü templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.
Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.
Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
-
KÜLDD SZENTLELKED !
Küldd Szentlelked, kérlek Uram,
Küldd hõ, buzgó imámra;
Hogy tanítson, vigasztaljon
És vezessen utadra!
Bûn teherrel messze tõled
Sötét éjben bolyongtam,
Tûzoszloppal, égi fénnyel
Vezess, vezess, ó, Uram!
Meghallgattál s fényt gyújtottál,
Minõt soha nem láttam.
Bús lelkemmel, tört szívemmel
Szent örömre találtam.
Ó, én lelkem, hirdesd széjjel,
Mint jött Isten tefeléd;
Mint jött Jézus, és üdvödért
Föláldozta életét!
Népmilliók, zarándokok
Téged Uram, keresnek.
Hallasd szavad, ó, Megváltóm,
S küldd vezérül Lelkedet!
Hadd leljenek fényt és erõt,
Zúgjon ének, örömár:
Te vagy, Jézus, Isten Fia,
Mindörökké Úr s Király!
Somogyi Imre
-
Árvai Emil MAGVETŐ :2smitten: :2smitten: :2smitten:
- Magvető! Mért vetsz útszélre?
Fölkapkodják a madarak!
- Hátha megmarad egy-két szem,
hátha beérik néhány mag.
- Magvető! Mért vetsz kövek közé?
Gyökérnek kevés a föld!
- Netalán több lesz az esőzés,
s nem szárad el, ami zöld.
- Magvető! Tövisek közé szórsz!
Megfojtja vetésed a gyom!
- Látom; köszönöm azért, hogy szólsz,
majd nagyobb gonddal gyomlálom.
- Magvető! JÓ FÖLDBE jó magot!
Máshová nem is érdemes!
- Mindenütt hintem a jó magot,
még ma mindenki esélyes.
-
Reményik Sándor: A BETHESDA PARTJÁN
"Vala pedig ott egy ember,
ki harmincnyolc esztendőtől fogva való
betegségben fekszik vala."
(János ev. 5,5)
Harmincnyolc esztendeig volt beteg...
Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,
Ó csigalassan kúszó nappalok,
Ó végevárhatatlan éjjelek!
Ó zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör,
Ó tehetetlen kín, maró csömör,
Ó nagy alkalmak örökre múlása,
Kis, édes percek tovasuhanása
Hasztalanul, megfoghatatlanul, -
Hiába termett datolyát a pálma
S hajtott ki az olajfa vigaszul.
Harmincnyolc esztendeig volt beteg,
Mindenki terhe, magának teher, -
Harmincnyolc ólomlábú év alatt
A fátum mindent elcserél-kever
A lélekben, a mély műhely-homályban.
Ez a szív kővé keményedhetett,
Túlcsordulhatott alázatosságban,
Harmincnyolc esztendeig volt beteg:
Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle,
Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre,
Ha volt önérzet benne: ronggyá válott,
Ha volt szikla-dac: finom porrá mállott,
Feküdt a tóparton, s a tóba nézett...
A Tó, ez volt az egyetlen igézet.
A Tó, a Bethesda, a gyógyulás:
Leszállani szent, megszállott vizébe,
Mikor rájön a nagy 'háborodás',
Mikor rászáll az Isten anygala,
Súlyos szárnyával sujtja a habot,
S gyöngy-buborékként a titkos mélyből
Fakadnak a megmentő balzsamok.
A Tó... közel volt, s mégis messze volt,
Elérhetetlen, mint a csillagok.
A többiek mégis csak lejutottak,
Lejutottak a bénák, a vakok,
Valaki vitte, támogatta őket,
Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek,
S ki soká tűrt, sokáig vérezett,
Egyszer mégis elsőnek érkezett.
Csak ő, csak ő nem érkezett oda...
Nem volt, ki támogassa, levigye,
Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen,
Oly bűnös élő-halott teteme,
Hogy ember-erő el nem bírta többé.
Elmúlt megint a szent háborodás,
A nagy alkalom, a boldog varázs,
Elszállt megint az Isten angyala.
A halott öröm utolsó leánya:
A halványzöld fürtű tündér-remény,
Az is a világ végére szökött.
Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul
A csillagok a Bethesda fölött.
De másnap reggel Jézus arra jött.
-
Áprily Lajos: BARTIMEUS
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném
a pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
-
LELESZI BALÁZS KÁROLY: HISZÜNK-E?
Hisszük-e,
hogy a megpróbáltatás Isten látogatása,
formáló s alakító kezeivé válhat?
Avagy félelmeink közt vívódunk?
Akkor a kőszikla nem tárja föl titkát,
megkérgesednek a tüzek,
aszályosak lesznek a barázdák,
viharosak az ég ösvényei,
örvényeket és ragadozókat rejtenek
a vizek öblei.
Bárcsak szíveinkig érnénének Jézus szavai:
kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?
-
Leleszi Balázs Károly: A JEL
És a nép bűzös sikátoraiból
elővánszorogva,
az olajfák hűvösében
vigyorogva így kiáltozott:
Ha valóban az Isten fia vagy,
akkor adj hát égi jelet minékünk,
és szállj le arról a keresztről!
S nem tudták, és nem is vették észre,
hogy a jel nem más,
mint az Ember a kereszten;
és hogy a Jel
kinyilatkoztatta önmagát,
mikor kisugározta égnek és földnek:
˝Elvégeztetett˝.
-
Ámen!
Köszönöm a verset,igen mély mondanivalót közöl.
Az Úr áldjon meg. :044:
-
Másokért :2smitten:
Amikor nagyot dobban a szíved,
Amikor szülő és jó barát is kivet,
Amikor remegsz csendben,félőn,
Amikor várod a segítséget,és nem jön,
Amikor nem arathatod le a babért,
-Akkor életeddel szolgálj-másokért.
Amikor szavad felemeled ,ha kell,
Amikor önérzeted dobod magadtól el,
Amikor szíved éppen szeretni tanul,
Amikor ígéreted állod változatlanul,
Amikor azt az utat járod,mit más kimért,
-Akkor életeddel szolgálj- másokért.
Amikor vihar támad a nyílt tengeren,
Amikor harag testvérszívben is megterem,
Amikor az öröm már egyre fogy,
Amikor nincs miben megkapaszkodj,
Amikor ellenfeled éhes,tőled enni kért,
-Akkor életeddel szolgálj-másokért.
Amikor a drága életednek sincs ára már,
Amikor nem érlelhet gyümölcsöt a nyár,
Amikor ember embertől is félni kezd,
Amikor égető szükség mindent elepeszt,
Amikor elfogy,mit ISTEN keze kimért,
-Akkor életeddel szolgálj-másokért.
-
Pákolitz István:
MAGDOLNA
Lőn pedig, hogy kifárasztá a beszéd,
és Simon farizéus kérte,
jönne házába, szívesen látja
hétköznapi, egyszerű ebédre.
S midőn asztalhoz telepedék,
hogy némi ételt elfogyasztana,
váratlanul jöve egy asszony,
aki a városban nagy bűnös vala.
Leborulva az ács fia előtt,
sírástól reszket gyönge válla;
a Mester lábát csókkal illeti,
s öntözi szemének harmatával.
Haja bronz-ékességét lebontván
törölgeti, semmit se restell,
s vevén a kis alabástrom szilkét,
megkeni jóillatú kenettel.
Látván ezt Simon farizéus,
fölötte bosszankodik magában:
ha próféta volna, tudná bizonnyal,
miféle asszony ez, s milyen parázna!
Ránéze pedig Jézus és szóla:
- Simon, mondanék neked valamit.
Amaz felelé és mondá neki:
- Szólj, Mester, hallgatom a te szavaid.
- Egy hitelezőnek két adósa vala,
ötszáz dénárral tartozott az egyik,
a másik ötvennel; de mindkettőét
elengedé, mert nem tudtak fizetni.
Mit gondolsz, Simon, kettejük közül
melyik lesz hozzá nagyobb szeretettel?
Felelvén Simon, mondá: - Gondolom, az,
akinek többet engedett el.
- Helyesen ítélsz. Nézd ezt az asszonyt:
bejövék, s nem mostad meg a lábam;
ő pedig könnyeivel füröszti
s megtörölgeti selyemhajával;
nem szűnik csókkal illetni lábam,
te az üdvözlő csókot is feledted;
nem kenéd be fejem olajjal,
ő lábamat keni drága kenettel;
mondom neked, az ő sok nagy bűne
megbocsáttatik, mert nagyon szeretett;
kinek pedig kevés bocsáttatik meg,
annak a szeretete is kevesebb.
S intvén, szóla az asszonynak:
- Íme, megbocsátom minden vétked;
menj békével és többé ne vétkezzél,
a te hited megszabadított téged.
_______________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
-
MINDEN IDŐBEN HÍVHATSZ
1998. augusztus 29.
Uram, kegyelmes Istenem,
jöjj hozzám!
Bár körülvettek a halál kötelékei,
Te dicsőségben és ragyogásban
kiléptél a mennyből
és királyi nagylelkűséggel
megszabadítottál engem.
Bár volt kezem, de mit sem érzett,
lábam, de járni nem tudott,
szívem nem dobogott,
és torkomból sem jött hang dicséretedre,
Te, az emberiség Szerelmese,
teremtésed Vőlegénye,
hűséges szeretetedben mégis lehajoltál
a magasságokból hozzám, a méltatlanhoz,
hogy életre kelts és énekké tégy
magad és házad számára.
Ím ezt tetted a bűnössel,
és nem törődtél azzal,
hogy ez lealacsonyíthatja művedet.
Magadra öltöttél engem ruházatul,
hogy udvarodban díszelegj velem.
Nagy örvendezéssel tanítottál előírásaidra,
hogy becsületesség legyen a kardom,
ha melletted harcolok.
Jóságodban beavattál szándékaidba,
hogy fel tudjam fogni módszeredet.
Jegyességi ajándékul
a Szívedbe oltottál engem,
hogy Te és én örömünket leljük
isteni szeretetedben.
Megtanítottál arra,
hogy belépjek örömödbe és szeresselek,
hogy Rólad beszélve, tisztelve félt hatalmadról szóljak,
és megemlékezzek
nagyságodról és bőkezűségedről. :2smitten:
-
Helen Keller:
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.
Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.
-
Antal Ferenc:
ÉGŐ SZÖVÉTNEK
Uram, szövétnek akarok lenni,
Világítni, mint gyertyafény
Azoknak, kiknek szívében
Még él egy szikra remény.
Uram, szövétnek akarok lenni,
Melyet nem rejt véka alá senki,
Melynek fényében az emberek
Megtanulják egymást szeretni.
Égő szövétnek akarok lenni,
Melegítni egy életen át,
Hogy a megdermedt szívek
Megtalálják végre a Golgotát..
Uram, ha éltem mécsese kialszik,
Pályafutásom véget ér,
Legyek én is oly szövetnek,
Mely elégett másokért.
:2smitten:
-
Written by Somogyi Imre
Egyszer igazán megláttalak Ahol megláthat minden ember. Mikor halálra adtad magad, Hogy
győzzél szent, nagy győzelemmel.
Egyszer igazán megláttalak...
Halálveríték vert ki éppen,
Arcodon folyt sok bíborpatak...
S én megdöbbenve álltam, néztem.
Egyszer igazán megláttalak...
Ajkadról a végső szó lebbent:
- Szemedből az utolsó sugár -
És szállt: "Elvégeztem mindent!"
Egyszer igazán megláttalak...
Lándzsát döftek át a szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt
Váratlanul megnyílt a szemem.
Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden értem van és helyettem.
Bűntől, haláltól szabad vagyok,
S én a szerelmed rabja lettem.
Láttam győzelmed a halálon,
Ott eljegyeztél engem örökre.
Most életem Jézus, felajánlom,
Szolgáljon Néked örömödre
-
Füle Lajos: TE vagy a Cél
Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.
TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,
szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör unt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!
-
Szabolcska Mihály: NEHÉZ ÓRÁBAN
Kietlen puszták vándorának,
Sötét, olajfás hűs berek:
Nyílj meg nekem te szent, csodás könyv,
Fáradt vagyok, pihenhetek.
Lelkem körül úgy zúg a számum,
Üvölt a kétség vihara...
Adsz-é erőt a csüggedőnek?
Csodás oáz: szent Biblia.
Hideg, fagyos világba' járok,
Legében lelkem úgy remeg.
Körülöttem - bármerre nézek, -
Fásult szívek, jégemberek.
- De itt talán, míg elcsodálom
A tiszta, tündöklő eget,
Hebron beszédes, szép vidékét
S az ős Siont: fölengedek!
Ott ég a Mózes csipkebokra,
Az égi hang fülembe csendül.
Angyal sereg jár-kél mosolygva
A fényrevált légen keresztül.
Hallom szárnyuk lágy csattogását,
S ah, mintha mind szívembe szállna:
Megrezdül ez, - míg egynek-egynek,
Arcomra könyűt ejt a szárnya.
Tovább, tovább! A szent sereggel
Bolyongok a pusztákon át.
Ott bőven oszt mannát a pázsit,
A szikla itt vizet bocsát.
Szívem szent ámulatra gerjed.
A tűznek, ködnek oszlopára.
"Velünk az Isten!" zeng az ének,
Sin, Ráfidim csodálatára.
És a nyitott, fénylő lapokra,
Lehajtva izzó homlokom:
A Kanaánt hittel keresve,
Szent sátruk én is hordozom.
Derül, borul az ég felettünk,
De ám napunk ha rossz, ha jó:
Csak zúg az ének sziklahittel.
"Az Úr erős, mindenható!"
S övezve néma áhítattal,
- Sóhaj, szó, halva ajkamon: -
Ez égbeszálló dallamot, míg
Hosszan, merengve hallgatom:
Halk mássá zendül messze, messze,
Vagy ah, szívem mélyén talán?...
Mintha viharvert, őszi tájnak
Fáradt visszhangját hallanám!
Itt, itt szívemben zeng az ének,
Az Úr erős, nagy, jó, örök!
- Tovább, tovább, s én tört hitemben
Átújhodom, megépülök.
Mint áldozattűz gyúl ki lelkem,
Imádsággá lesz sóhajom...
És szembeszállva száz viharral:
Mosolyogva járok utamon!
-
Nyiss kaput...
A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút. :062: :063:
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.
Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég. :047:
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden.
(ismeretlen szerző) :05:
Szeretettel: Anikó :061: :044:
-
Ki vagyok, hogy gondolj rám:) :05: :061:
Te eljöttél, mennynek és földnek Ura,
felvetted sorsunkat, hogy átéld kínjaink.
Te eljöttél ragyogó hajnalcsillag, utunkat beragyogtad
és üresen hagytad a sírt.
Ki vagyok, hogy gondolj rám?
Miért hajoltál le hozzám?
Nem értem, nem tudhatom, miért szerettél oly nagyon!
Jézus Te csodálatos vagy, öröktől fogva akartad,
hogy ott legyek melletted dicsőségedben..
Többé az életem nemcsak pára, nem a tenger nagy hulláma,
mert Te vagy a kősziklám.
Tiéd vagyok, tiéd vagyok..!
Te eljöttél aki bűnt nem ismertél, újjá teremtettél és napfényre ébredtem.
Te eljöttél, hogy megszűnjön jaj és gyász, az újabb háborgás a szívünk tengerén.
Ki vagyok, hogy gondolj rám?
Miért hajoltál le hozzám?
Nem értem, nem tudhatom, miért szerettél oly nagyon!
Jézus Te csodálatos vagy, öröktől fogva akartad,
hogy ott legyek melletted dicsőségedben..
Többé az életem nemcsak pára, nem a tenger nagy hulláma,
mert Te vagy a kősziklám.
Tiéd vagyok, tiéd vagyok..!
Ki vagyok, hogy gondolj rám?
Miért hajoltál le hozzám?
Nem értem, nem tudhatom, miért szerettél oly nagyon!
Jézus Te csodálatos vagy, öröktől fogva akartad,
hogy ott legyek melletted dicsőségedben..
Többé az életem nemcsak pára, nem a tenger nagy hulláma,
mert Te vagy a kősziklám.
Tiéd vagyok, tiéd vagyok..!
Nem félek Uram, mert mellettem vagy,
nem félek Uram, mert bennem vagy,
Nem félek Uram, mert mellettem vagy,
nem félek Uram, mert bennem vagy,
TIÉD VAGYOK!!!!!!!!!
Szeretettel: Anikó :115: :044:
-
Tüzet!
2009. 06. 21.
Vizet!
Víz kell a a virágnak!
Hitet!
Hit kell a világnak!
Jöjjön a késői eső,
áradjon mennyei erő
minden emberre!
Tüzet!
Tűz kell a szíveknek!
Viszek,
mert tűzzel mehetnek,
s vággyal, mi végig éltető,
céllal, mi jól elérhető,
s látható mindig.
Megyek,
mert tudom, hogy Hozzád jutok!
Leszek
egy harcos és végig futok!
Kitartok hűen végig,
imám felszáll az égig.
Uram, velem vagy!
Guti Tünde 2009.
-
Kedves Tünde!
Köszönöm a verset mellyel megajándékoztál minket. :2smitten:
-
Köszönöm a szép verseket! :2smitten:
-
Mihail Lermontov: IMÁDSÁG
Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.
Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.
S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szívem
oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily Lajos fordítása)
-
Uuno Kailas: DIADALÉNEK
Egyik borongós, szürke délután
nagyon nehéz gond nyomta lelkem.
Elővevém hát régi Bibliám,
mert nagy, nehéz gond nyomta lelkem.
Elmondtanak a sárguló lapok
egy szép regét a messze múltból.
A vén betűk izzón ragyogtak ott,
amint regéltek messze múltból.
...Tüzes kemence - mondták - fűtve volt,
s három szentet belévetének.
S a három férfi boldogan dalolt,
kit a kohóba bévetének.
Lángok közén lépdelve szabadon,
nem égeté meg a tűz őket.
Diadalének zengett ajkukon,
s a tűz nem égeté meg őket...
Pár mondatot alig betűztem át,
egyszerre könnyű lett a lelkem.
Becsuktam hát a régi Bibliát.
Immár oly könnyű volt a lelkem!
(Bán Aladár fordítása)
-
Kedves Emil! Megint nagyon jó volt, köszönjük! :afro:
-
Túrmezei Erzsébet: ÉSZREVÉTLEN
Ki vette észre csillogó Athénben,
egy szürke barbár hogy jő-megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét,
a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,
a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték
a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.
Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot?
De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott.
Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.
S porladás várt a márványtemplomokra.
Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született
az észre sem vett Evangéliomból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem,
ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen.
Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,
vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak.
Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!
-
Nagy B. Zsuzsanna:
KÜLÖN JEREMIÁSNAK
Nem ültem a nevetgélők között.
A Te hatalmad miatt egyedül maradtam.
A rossz tanácsadókat messze elkerültem,
a hamis prófétákat s a béke-papokat.
Mégis miért lett szüntelenné fájdalmam?
Szerelmed mint megbúvó csalóka patak,
felizzik olykor még csontjaimban,
de eltűnik egy szempillantás alatt.
S Te mint ólálkodó medve vagy nékem,
s körül kerítesz unos-untalan
s hallatod velem sokak rágalmát,
kik letörni szándékozzák céljaimat.
Lépéseimet figyelik kígyó-szemeikkel,
szívük útálatosságaik szerint jár,
szavaid szerelmes énekként dalolják,
s nem bánkódnak leányaid romlásán.
S lettem gúny-dalukká az ő szájukban,
s céltáblája konok szavaiknak,
szívem untalan búsítják, sebeit
foltozom tüzes nyilaiknak.
S Te így szólsz: "Figyelj rám Jeremiás!
Ha megtérsz, én is hozzád térülök majd,
ha elválasztod a búzát a pelyvától,
s lépéseid többé nem ingadoznak,
akkor teszlek új erős érc-bástyává,
te nem félsz kimondani szavaimat.
Megmutatom nékik hatalmam jobbját,
s mind követnek téged az ÉN ZÁSZLÓM alatt."
(internetről)
-
Nagy B. Zsuzsanna:
CSODÁLATOS SZAVAK
Ó, csodálatos szavak
csonttá fehérült Igék
világ végéig terjedő
halhatatlanság;
égi madár-röptű
Föld széléről hangzó
buzgó Ige-folyam;
benne ítélet s fölmentés
ölés, elevenítés...
búzát s pelyvát
szétválasztó eleven kard
Isten szájából lövellő
lángoló nyílvessző
indulatot s gondolatot
megítélő testté lett
Ige, mely kezdetben
vala, Isten vala maga:
az Ő hittel mondott szava
mely által lettek
mindenek a világon;
az újjászülő Szent Szó
mely rombol s épít
életet lehel virágba
fába, tele hinti
életed erővel;
bearanyozza napjaid
legyőzi a rút halált
örök élet ékkövét
metszi homlokodra
királyi fejdísszé tesz
Istened kezében;
fáklyaként tündökölsz
a halálos sötétben
...Ki az Igében hisz
egy sem vész el;
halhatatlanság kövein
lépked az égre,
az ég magasába -
egyre feljebb, s feljebb
Jákob arany létráján
-...fel a királyi létbe.
(internetről)
-
Herjeczki Géza: AZ IGE RABJA
beszédeid már végleg
velem maradnak
elmúlhat ég és föld
változhat minden változó
elhagyhat testem is
- földből való -
de szavaid velem maradnak
most már az Ige rabja lettem
önként és örömmel
múlik tovább az elmulandó
de megmarad mi változatlan
s a szívem Tiéd örökre
-
Köszönöm Emil a szép verseket! :afro: :044:
-
Kedves Emil!
A mai vers sokatmondóan magyarázza a 'hit beszéde' kategoriáját!
Zseniális választás!
:igen:
A véletlennek köszönhető, vagy olvastad a vitát?
Mindenképpen köszönöm!
:2smitten:
Daba
-
(Kedves DABA! Nem olvastam a vitát. Hozok még egy Herjeczki-verset:)
-------------------------------------------------------------------------
Herjeczki Géza: NEM MINDENT
Nincsenek véletlenek.
De azt tőlem ne kérdezd, hogy
miért akarta éppen így az Úr?
Mesterem nekem
nem jelent ki mindent.
- Bár tudja jól, hogy fáj,
ha dolgait nem értem.
Szomorúan néz rám
és örömmel.
Szeret.
Magához int.
De beszédéből csak
szavakat értek.
Csodálatos szavakat értek.
-
Köszönöm Emil!
:2smitten:
-
Rónay György:
A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE
A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...
-
Nagy B. Zsuzsanna
VISSZATÉRÉS
A tékozló fiú fölriad
valaki álmában érintette,
szíven ütötte a sorsa.
Negyven évig bolyongott tétlen,
s nem jutott Kánaánba.
Mit tettem az Ő javaival?
Mókuskerék-sivatagban
rovom a köröket zúgva,
s kincsvadász kígyók tapossák
szegény árva fejem!
Fölkelek s visszatérek Hozzá,
haklékáig meg sem állok,
kitörve ördögi tőrből
Atyám ölelő két karjába
zuhanok győztesen.
(internetről)
-
Csathó Péter:
A TÉKOZLÓ FIÚ
A törvényt ki csak megszegi,
Azt Isten mind megbünteti.
Vagy, pontosabban, büntette,
Fiát sújtotta helyette.
Óh, bűnös, gondold jól ezt át,
Ő érted adta Jézusát.
Ő Krisztus által vár reád,
Mert Ő a te édes Atyád!
Ő békejobbot nyújt neked,
És várja, hogy viszontszeresd.
Jer, kifizetve már az ár,
S csak tékozló fiára vár,
Ki most bolyong még céltalan,
Boldogtalan, otthontalan.
De, felcsillan reménysugár,
-Ahogy vagyok, Atyám úgy vár,
Elég csak azt elmondanom,
-Amit tettem, azt fájlalom,
Elég, hogy: -Méltó nem vagyok,
De irgalmadra áhitok!
-És jön felém, elémbe fut,
Ő maga nyitja a kaput,
Ahogy vagyok, így, szennyesen
Keblére von, és átölel!
Én fiam, drága gyermekem,
Halott volt bár, de él, igen!
Elveszett volt, s most megtalált,
Megérte érte adni árt,
Hisz enyém újra, újra ő,
Koronámon a drágakő!
Szerelmemben megfürdetem,
Oh, gyermekem, Én gyermekem!
-
Füle Lajos: SÍRNI
Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.
Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.
-
Puszta Sándor: TÉKOZLÓ FIÚ
a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek
____________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa)
-
Nagy B. Zsuzsanna: Fekete Lyuk
(spirituálé)
Nihilvill polgára
mikor lenn a Fekete Lyukban
az LSD oltára körül forgott,
Krisztus már harcolt,
Ő már harcolt.
Ő, lement a Pokolba
az igazi fekete lyukba,
hogy felhozza onnan
a Halál fiait,
Halál fiait.
Mikor Senkifia eltorzult
arccal hadoválni kezdett
a szabadság dolgairól
LSD-től elesetten,
elesetten,
Akkor ment le Ő a Pokolba
a nyolcadik bugyorba,
s prédikált a foglyoknak
a fekete lyukban,
Fekete Lyukban.
A Pokol nyolcadik körletében
a rabok szívüknél fogva
egy vaskötéllel
voltak leláncolva,
leláncolva,
Egy szörnyű gonosz angyal
a lánc végét szőrös kezében
tartotta, s nyakuk
kékült a hurokban
a hurokban.
Senkifia is egy idegen
hatalom kezében tartott
lánc végén lógott,
s a Halál fia volt,
Halál fia volt.
De Ő, lement a VIII. kerbe,
a Pokol nyolcadik körletébe,
s felhozta onnan a rabokat,
kik szívüknél fogva voltak
megkötözve; a láncot
Ő tépte szét,
tépte szét.
Senkifia, most már
szabad vagy, lehetsz
a magadé, lehetsz bárkié,
ha Övé a szíved,
Övé a szíved,
Élvezd a szabadságot,
mit Krisztus neked
megszerzett ott
a Koponya helyén
Koponya helyén.
___________________________
(internetről)
-
Csendben
Szükségem van rá, hogy egyedül legyek!
Nem értenek meg sokszor az emberek.
Rohanásban elfásult szemek,
terhek alatt görnyedt életek.
Templomod csendjében várok Rád, Uram.
Kizárom a zajt, s megalázom magam.
Próbálom megformálni a szót, mit Hozzád emelhetek,
s lelkemben megpendítesz egy húrt: csak Benned remélhetek!
Mert Te vagy a múlt és Te vagy a jelen,
most kezedbe teszem újra életem.
A jövőm titok, amit Te ismersz, Atyám,
mindazt, amit mondtál, őrzöm szívem falán.
2009. Guti Tünde
www.gutitunde.eoldal.hu
-
Puszta Sándor: DONUM
Kaptál egy arcot
apád anyád arca
kaptál egy nevet
hordozd becsülettel
kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el
kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz
kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz
kaptál egy életet
viseld el ha tudod
kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz
_________________________
(forrás: Evangélikus Élet)
-
Füle Lajos: ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
______________________________
(forrás: Vetés és Aratás)
-
Remény
Testvérem, kit sokszor megsarcolt az élet,
ne félj, hisz neked rendeltetett ígéret!
Görnyedezve jártál undok bűnök láttán,
Isten örvendezik gyermeke fohászán!
Ne hidd el, hogy minden oly hiába volt!
Igyekeztél, hogy lelkeden sose legyen folt.
Templom csendjén álltál válaszokra várva,
s tudtad, Isten bólint elmondott imádra.
Mert ki őt tiszteli, Neki szeme fénye!
Annak erős, bátor, megújult reménye!
Lesz még itt változás, lesz még itt emberség,
ha Istent féli majd az egész nemzetség!
2009. Guti Tünde
-
a remény pedig nem szégyenít meg.................... :2smitten:
-
:088:
ÁMEN! ÁMEN! :2smitten:
-
Mindörökké!
Meghajlok előtted, Uram,
és hálám trónodhoz teszem.
Újra átadom magam,
és feléd nyújtom kezem!
Kérdéseim elhalványulnak
áldott jelenlétedben,
bizonyságom megerősít,
életem ott van kezedben.
Elhívtál, megmentettél!
Kiválasztottál,
Lelked bennem él!
Mindörökké áldom neved!
Guti Tünde 2009.
-
Futok feléd
Lelkem halk rezdülései,
frissen gyógyult, mély sebei,
gyermekkor régi álmai
mind ott vannak előtted.
Bűnök, vétkek gyalázata,
kínos, szennyes áradata,
haragos szív indulata
fent van a kereszten.
Minden lázas betegségem,
minden gyötrő szenvedésem,
félelmem, mi ott volt mélyen,
TE magadra vetted!
Hozom eléd szívem, Uram!
Tudom, elég, adom magam.
Futok feléd, mert Nálad van
mindaz, amire vágyom!
Guti Tünde 2009. június
-
Kaposi Ferenc: LEGENDA
Egyszer egy angyal meghívta az erényeket,
hogy jelenjenek meg az Isten udvarán.
S mentek, a Jóság, Szeretet, Alázat
és sorba mind, mind egymás után,
mentek nagy vígan, ünneplőben.
S ahogy fölérnek a szivárvány-hídra,
visszanéznek, ki az, aki hátul kullog?
Hát a Hála volt, igen kopott ruhában.
-
:03:
Hát, ez a vers bizony jelzés értékű! :061:
Van min elgondolkodni!
-
Herjeczki Géza: VALAHOGY VÁLASZOLNI
válaszolni kellene valahogy
valami nagyot kiáltani
vagy egy nagyot ugrani
gondolni valami mérhetetlent
hiszen szavához intett
csodálatos tanácsokkal vett körül
válaszolni kellene mégis
valahogy
talán valami nagyon mély csönddel
-
TERÍTETT ASZTAL
Kint még koromsötét. Csípős, kora reggeli hideg árad
be frissítően a félig nyitott ablakon.
Teszek-veszek, s egy pici, vékonyka hang üti meg a
fülemet. Halk surranás, és még egy szemvillanásnyi
időben látom az aranyos kis cinkét, ahogy az erkélyhez
röppen. Tegnap dióbelet készítettem ki kedves, apró
vendégeimnek.
De, hogy ilyen sötétben is meglátják, megérzik! Később
csapatostul lakmároznak…
Elgondolkodtam azon, hányszor kerülünk a szellemi élet
harcaiban sötétségbe. Ilyenkor fennáll a veszélye annak,
hogy idegen „asztalhoz” tévedünk, ahol kívülről ugyan
mutatós és kívánatos, de valójában silány és mérgező az
étel!
De ahogy a kismadarak is már messziről megérzik az
Igazi, számukra fontos, valódi táplálékot, a bennünk
élő Szent Szellem minket is az Úr gazdagon megterített,
IGEI ASZTALÁHOZ VEZET. Ez egy „beépített”
adóvevő.
Vajon mennyire működik a hétköznapok csapdáiban?
2009. okt. 21. Guti Tünde
-
Leleszi Balázs Károly: TALÁLKOZÁS
Messzi, nagy vándorlásaimból sebes lábakkal
s rongyos ingben érkeztem - megkeresni a Mestert.
Megpihentem hát a ciprusok lágy hűvösében,
mert így mondták jöttömben a kérges kezű halászok,
szakállas juhpásztorok s a szolgáló asszonyok:
bizton erre visz majd az útja - a Városba.
Gondoltam, ha találkoznánk és megállna mennyei
tisztaságában mellettem, én bíz´ megkérdezném tőle:
miért vagyok én ily´ szélfútta szegény-legény,
miért könnyes és tövisektől szaggatott az életem?
Akartam is, hogy lássa Jézus Úr, milyen porlepte
fáradsággal és veszendő fiatalsággal várom Őt.
Megkérném szépen, üljünk le ide, egymással
szembe a zöldellő fűbe és beszéljen hozzám,
mondja el nekem, amit még nem tudok Róla:
gyermekkoráról, Édesatyjáról, az Országról;
magyarázza meg példázatait, hogy megfeleljen
szívem és ne kérdezzem: miért élek, mi végre?
Töprengésemben az ég azúrkékjébe néztem… S bent,
legbelül, szívem rejtekében, a lélek titokzatos
galileai tájain - Valaki közelgett; léptei nyomán
minden virág kiegyenesedett; szemeiben boldog,
hatalmas találkozások; jött, hogy elfoglalja
hófehér trónját, mély igei-áramlásban - a Szeretet.
______________________________________________
(internetről, GothArt)
-
Dencs Lenke néni:
Van-e élő Jézusod?
Van-e élő Jézusod
Megváltó hű Urad,
Ki életednek célt ad
És utat Ő mutat?
Bölcsőjénél tartasz még,
Kisded lábainál,
Ott térdelsz még
előtte
És nincsen út tovább?
Kisded Jézust őrizel
Még ma is szívedben,
Megváltódban hiszel-e
S örökéletedben?
Meghalt már bűnödért
Jézus a keresztfán,
Láttad Őt szenvedni
Érted a Golgotán?
Van-e élő Jézusod
Szívedben
Testvérem?
Örömet találhatsz
Vele életedben.
Budapest, 1982
:2smitten:
-
Ha átölel az Isten
Ha átölel az Isten:
mosoly az arca,
a remegő szívet
kezében tartja,
a lélek mélyét
tisztára mossa...
Az elvadult agyat
bölcsen elcsítítja,
nehéz bilincseid
ki-kinyitogatja
a szuró tüskéket
ledarabolgatja.
Meszabadíthat
fájó énedtől
s újjászülhet
a meggyötört lélekből.
Szerző:
Dencs Lenke néni
2009 04 27
:2smitten:
-
Szóltál, itt vagyok!
Megállok előtted némán, csendben,
életem ott van kitárt kezedben,
irgalmat látok fénylő szemedben,
s mert szóltál, itt vagyok!
Ismersz engem és nevemen hívtál,
élet-könyvbe már régen beírtál,
szívemben a trón, Uram, neked áll,
s mert szóltál, itt vagyok!
Elhoztam álmom s minden vágyamat,
az úton őrzöd végig lábamat,
megérkezve láthatom házadat,
s mert szóltál, itt vagyok!
2009. okt. 26. Guti Tünde
-
Nagyon tetszett nekem ez a vers.
:angel2:
-
:2smitten:
MINDEN DICSŐSÉG AZ ÚR JÉZUSÉ, AKI ADJA A GONDOLATOKAT!
:2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly: KÖNNYEK SZERETETÉBE ZÁRVA
Ma már hűséges kísérőim a könnyek.
Alázatom mélységeiből kibányászott szépségek.
Olyanok, mint a nyári esők,
feloldódik bennük a vihar fenyegetése.
Vezeklő lelkek imaszárnyalása.
A legszebb zsoltáros ének.
Öntudatlanságból felsugárzó öntudat a könny.
A dölyfösség legyőzése,
önnönmagad térdre hullása a könny,
égből visszaigazolt bűnbocsánat,
egy csendes igen, egy csendes ámen a keskeny
ösvényen, egyre közelebb Istenhez, -
hogy már itt a földön formáljon és alakítson
az eljövendő királyságra.
_________________________________________
(internetről, GothArt)
-
:168:
Gyönyörű ez a vers! :2smitten:
-
I. szonett
Uram, szégyellem magam, hogy nem tudok írni neked szépet,
S csak, magamra nézek akkor is, ha tőled kérek.
Lesütött szem, néma ajkak, zárt fülek mi jellemem,
S, ha néha kérdik: Ki vagy nekem? Néma csend, a felelletem.
Mond, mégis miért szeretsz?
Te miért nem tagadsz, mint tagadlak én?
Tetteim, mint hullt levél, zuhannak a pokol felé,
démon sereg várja, és kapja el röptiben,
vádat, és kezet, rám így emelhessenek,
bizonyíték gyanánt, hogy ki voltam én ..
És az, mi érdemem lenne, pofon és korbácsütés,
kapod Te, de szorongok én.
Látod Uram, hogy nem tudok írni neked semmi szépet,
s, csak magamra gondolok akkor is, ha téged nézlek.
-
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre
-
:168:
kedves "erdei"!
Ez a vers gyönyörű! Ha te írtad, akkor csak bátorítani tudlak! :168:
Teljesen meghatott ez az őszinteség!
Szeretettel: Tünde
-
:061:
A SZONETTRE gondoltam!
-
Szia Tünde!
Köszönöm biztató szavaid.
:2smitten:
-
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
-
Martin Luther King:
JÖJJÖN AKÁRMI: ISTEN HATALMAS!
Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki élete estéje felé tart,
és fél a haláltól?
Mért ez a félelem?
Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki szeretettei halála miatt
kétségbeesik?
Mért ez a kétségbeesés?
Isten tud szenvedéseket elhordozó
erőt adni.
S ha megrokkant egészsége miatt
aggódik valaki,
mért ez az aggódás?
Jöjjön akármi: Isten hatalmas!
Ha napunk beborul,
és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,
gondoljunk mindig arra,
hogy van a világon egy hatalmas,
áldó erő: Isten!
Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.
A sötét tegnapot
ragyogó nappallá akarja változtatni,
s végül az örökkévalóság
ragyogó reggelévé.
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
-
Túrmezei Erzsébet
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA
Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távoli vak testvérünk Bibliája.
Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.
Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,
és nem betűzheti, mint aki lát!
Mégis Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit,
s lelke az Ige mélységeit járja.
Így csókolta elölről-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.
Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!
-
Túrmezei Erzsébet versei:
BETEGEN
Mintha ízekre hullnánk szerteszét...
lehúz a test, kábult az agy... nehéz
megragadni Jézus erős kezét,
ha idegen volt addig az a kéz.
BETEGEN JÉZUSSAL
Talán másra erő nem is telik,
imára, Igeolvasásra sem,
csak estig és estétől reggelig
fogni Jézus hű kezét csendesen.
-
Ennyi szép verset ismét, éjnek idején,
Lesz dolgom ahogy elnézem én :119: :2smitten: :2smitten: :2funny:
-
Leleszi Balázs Károly: AZ ÉNEKLŐMESTER
A zsoltár belső lüktetése
feszítette - s könnyei.
Gyermekkori pásztorlantját
mintha szelíd angyalkezek
simogatnák, oly lágyak
a fölhangzó dallamok;
körbe-körbe táncolják
Jeruzsálem alkony bíborában
pompázó sikátorait.
Hálaadás forrásainak csobogása.
És megtelt szépséggel a város,
nagy, tiszta pillanatban
a messzeség. Ekkor váratlanul
közel jöttek a betlehemi
legelők, viola-egek drágakő
tornyai, ahol Adonáj sátorozik.
Hite, mély alázata
fényesre-kopott hangszerén,
érces férfi-hang, Urához
énekel Dávid, a vezér.
Szövétnek volt arca, két szeme,
mint szivárvány, lobogott
az égi láng szívében, táplálta
olajával az eljövendő Titok:
˝Az Úr az én kősziklám,
kőváram és szabadítóm…˝
__________________________
(internetről, GothArt)
-
Nagyon szép! :168:
-
GONDOLD MEG MA!
Talán még ma
bevégzed életed,
talán még ma
célod elérheted,
leteszed terheid,
örömed, harcaid.
Talán még ma…
Talán még ma
bevégzed életed.
Miért pont most?
-félénken kérdezed.
-Hát eljött a percem?
Készen állsz, én lelkem?
Talán még ma…
Talán még ma
bevégzed életed,
az Úr még vár,
tetted megmérheted.
Szerettél eleget?
Osztottál kenyeret?
Talán még ma…
Talán még ma
bevégzed életed,
elmúlt időd
útját átlépheted.
Szíved mindent itt hagy,
vizsgáld meg! Mondd, kész vagy?
Talán még ma…
Talán még ma
bevégzed életed,
utad végén
még egyszer nézheted,
mi az, mit elértél,
előtted volt a cél.
Gondold meg ma!
2009. nov. 17. Guti Tünde
-
Ó irgalmas Isten
Ó irgalmas Isten,
Én könyörgésemben
Föledet hozzám hajtsad;
Ó igen jó Isten,
Minden szükségemben
Áldásod szaporítsad.
Ó hatalmas Isten,
Keserűségemben
Szívemet vidámítsad:
Ó nagy és szent Isten,
Minden félelmemben
Elmémet bátorítsad.
Ó örök Úr Isten,
A veszedelmekben
Segedelmedet nyújtsad:
Ó igaz Úr Isten,
Kételkedésemben
Hitemet gyámolítsad.
Ó áldott Úr Isten:
Rossz testiségemben
Lelkem hozzád hódítsad;
Ó erős Úr Isten,
A világ fényében
Szemem világosítsad.
Ó teremtő Isten,
A kísértetekben
A Sátánt elfordítsad;
Ó megváltó Isten,
Sok vétkezésimben
Irgalmad bizonyítsad.
Ó szentelő Isten,
Erőtlenségimben
Kegyelmedet újítsad;
Ó kegyelmes Isten,
Éltemnek végében
Lelkemet boldogítsad.
(Ráday Pál, 1677-1733.)
-
Kárász Izabella: HÁLÁT ADOK....
Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
…Az igáért,
Amelyik könnyű és jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
– Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!
:2smitten:
-
Kedves Marietta!
Koszonet a szep versert, es hogy szemelyesebbe valtal szamunkral! :05:
-
Sziasztok!
Ennek örülök! :2smitten:
Úr áldása legyen rajtatok! :044:
Szeretettel Marietta :088:
-
Dsida Jenő: TEMPLOMABLAK
Kik csak az utcán
járnak-kelnek,
szépséget rajta
nemigen lelnek,
kíváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.
Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló, -
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
hunyt szeme-gödre.
De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll:
Nézz a csodára!
Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártír mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!
Ó, titkok titka:
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!
-
Dsida Jenő:
MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA
Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
-
:118:
Mennyire így van! :062:
Tűz kell a szívünkbe, szemünkbe, nem külsőségek...
-
Leleszi Balázs Károly: LÁBAINÁL, A HEGYEN
(olv.: Máté ev. 5-7. rész)
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Ültünk lábainál, s testvérek lettünk
mindnyájan, egyek a kegyelemben, a mi Atyánkban;
elmerülve az életet hozó szempárban.
Ültünk lábainál, fenn a hegyen, hazatalálva,
közel a megnyílt egekhez. Testvérei lettünk
egy szent családnak; mélységeiket ismertetik
az Igék: terhek hullnak, sebek gyógyulnak,
karok ölelésre vágynak; s valami forr,
változik, bent, mélyen a szív rejtekében.
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Életet táró tanítás: szolgálni névtelen,
lenni só, fénylő szövétnek; haladni növekvő
alázatban, figyelve vezérlő pásztorbotjára.
Testvérei lettünk egy szent családnak.
(internetről, GothArt)
-
:D
Adj Uram szivembe olyan beket mit meg nem rendit se gond se ketseg minek nem art se vihar se banat melyben Teged mindig megtalalak
s ha arral szembe kell is mennem ha lelkem zug morajlik bennem ha balgan gyermeki vitaba szallok s esztelensegbol kiabalok add a beked atjarjon engem s nyugtalan szivem lecsendesedjen.
s engedd hogy szuntelen atadjam masnak a beked Uram mit annyian varnak
ki falat epit maga kore megvedi magat minden vesztol de elzarja kozben eletet az ot erheto tengernyi fenytol
ha nem vallalod a sebeket s nem tudod meg mi a banat bar nem ejtesz fajo konnyeket nem erzed izet a boldogsagnak.
Minel tobb a fajdalom bennunk annal tobb az orom s a csoda csak a megtort sziv tudja igazan h a szeretet micsoda
:016:
-
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
GYÖNYÖRŰ! KÖSZÖNÖM!
-
Minden Emberért…
Táguló körök.
Egyéni ügyek, problémák,
bánatok, örömök,
betegségek, tervek...
aztán az enyéim, a kis család...
a közeliek és a rám bízottak...
Mindnyájukról beszélhetek Veled.
És a nagy család: a gyülekezet?
A sok közeli és távoli testvér?
Magyar hazánk, népünk?
A többi nemzet? A béke?
És a bajban levők, betegek,
az éhezők, az üldözöttek,
a foglyok, árvák, elhagyottak?
Uram, hogyan vigyem Eléd
millióknak, milliárdoknak
minden ügyét-baját?
Hiszen parancsod
kikerülhetetlen, örök:
"Minden emberért!" (1 Tim. 2,1 )
Tágulnak a körök!
Minden emberért
könyörögni Hozzád Lelked segítsen,
mindnyájunk Atyja,
szereteteddel minden embert,
Krisztusban átölelő,
Sok dolog kell az élethez. Élni annyi, mint szeretni...
Szeretni, észrevenni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és megnyitni, befogadni és elengedni, megérteni és megértésre ösztönözni, erőt meríteni és bátorítani!
-
Hogy megtanuld mi a hit élned kell
megtapasztalnod az élet jó és rossz oldalát
felállnod ha elestél,hinned hogy van még remény,
van ki megsegít ha imában hozzá mész,
élned az ige szerint,hogy ne vessz el,
minden oly nehéz minden oly rossz itt e földön,
de tudom hogy van ki felsegít ebből az életből!
A szívem oly szomorú elestem Istenem
Kérlek fogd meg az én kezem
emelj fel hogy mindig veled lehessek!
-
Szabóné Takács Éva: SEGÍT A CSEND
Amikor elfáradsz a napi nyüzsgés után,
segít a csend, a meghitt kis szobád.
Amikor már a sírás fojtogat,
csendre int Jézus, merülj el, hívogat.
Amikor körülvesz a rossz,
s a harag eltölt,
csendesülj Jézus jóságában,
Ő megtisztít, feltölt.
Amikor a békesség, a csend átjár,
megnyugodva, mosollyal
az arcodon indulj:
új feladat vár.
(Lydia magazin 2009/2)
-
Leleszi Balázs Károly: ÚTJELZŐ
Mikor már az észőrjítő kérdésekre
sehonnan sem érkezik válasz,
és a mélysötétben csak sodródnak tova
a megtört szívek -
egyetlen fény maradt, amely útjelzővé válhat,
egyetlenegy fénysugár,
amely még mindig ragyog -: az Ige.
______________________________
(internetről - GothArt)
-
Túrmezei Erzsébet: Szánd meg, Isten, a magyart!
„Isten, áldd meg a magyart” –
énekeljük egyre veled.
Hiszen nagyobbat kérni nem lehet,
mert az áldás nyomán bőség terem,
mert az áldás vészben védelem,
viharos nap után boldog derű,
tőle édessé lesz a keserű,
acélozza a lankadt, gyenge kart.
Új meg új reménnyel énekeljük
teveled: „Isten, áldd meg a magyart:”
De szívedből a jaj is felbuzog
Segélykiáltás zárja Himnuszod.
Bűnök mélye, harag villámai
tanítottak égre kiáltani.
Tenger morajlott, messze volt a part…
s felsikoltottál: „Szánd meg a magyart!”
Mert láttad bűneink mélységeit.
Láttad, csak szánó irgalom segít,
isteni irgalom és bűnbocsánat.
Segíts hát elsírni ma is utánad
mind, amit Himnuszod kérni akart!
Azt is, hogy „Szánd meg, Isten, a magyart!”
-
Újévi recept
Vegyünk 12 teljes hónapot.
Tisztítsunk le róla gondosan minden keserűséget, gyűlöletet, irigységet.
A hónapokat vágjuk 28, 30, 31 szeletbe, de ne egyszerre főzzük készre.
Vegyünk sorra minden egyes napot, adjuk hozzá a következőket: egy csipet hit, egy csipet türelem, egy csipet bátorság, egy csipet munka.
Minden naphoz azonos rész remény, hűség, jóság kell. Jól dolgozzuk össze egy rész imával, egy rész szorgalommal. Fűszerezzük bőségesen jó kedéllyel, keverjünk el benne alaposan egy csipet boldogságot, kevés rumlit, és nagykanálnyi humort.
Tálaljuk szeretetben. Körítsük mosollyal.
Bízd Újra Életed Krisztusra!
:063:
FÜLE LAJOS:
ÚJ ESZTENDŐ
Tudom, URAM, gyötrelmes év jön,
gondom, bajom akad majd bőven,
kátyús, rögös lesz majd az út is,
de járható - a TE erőddel!
"Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel..." (Kolossé 1.11)
:169:
FÜLE LAJOS: AZ ÚJ ÉVBEN
Én ISTENEM, az új évben
sohse legyek "haló félben"!
Mosd le rólam, ami piszkos,
ragyogj bennem, JÉZUS KRISZTUS!
"Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek." (Jelenések könyve 3.2)
:2smitten:
-
:044:
Kedves Irma!
Gyönyörű ez a Túrmezei vers!!!
Köszi! :2smitten:
Tünde
-
Reményik Sándor: JÁNOS EVANGÉLIUMA
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.
De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
János, evangelista, negyedik,
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:
Kezdetben vala az Ige,
S az Ige testté lőn.
-
Reményik Sándor:
József, az ács Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én vállamra tettél.
Apja volnék,- és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek . . . ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szenei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek . . .
Ez az ács-műhely . . . ezek a forgácsok . . .
Mit tehettem érte? . . . mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt . . .
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S mos oly más az útja . . .
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
-
Találtam egy nagyon aranyos videot, nézzétek meg, igazából nem tudtam hova illesszem be.
&feature=related
-
Túrmezei Erzsébet: ÉLETÜNK ARANYA
"Sáfáraim!" - intett az Úr.
S ma olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt.
Sok láthatatlan aranyunk.
Olyan csodálatos vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk,
soha nem sejtjük, van-e még?
De egy is olyan hatalom:
egy óra... röpke pillanat...
kenyérré lehet koldusasztalon...
lehet meghajlás Isten-kéz alatt...
boldog fölfeleszárnyalás...
bilincses, átkos kötelék.
Odaadhatjuk játszva semmiért
- és lehet mindenre elég.
Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk haszontalan.
...De soha egyikünk se tudja,
melyik az utolsó arany.
-
Túrmezei Erzsébet: UTOLSÓ IDŐ!
Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?!
Ha szalmaszál az útban, már megállunk.
S évek suhannak el fejünk felett.
Nem érjük fel az óriás napok
titkát: kisgyerek a koránkapott
kincsét... csak vesztegetjük tékozolva!
Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!
(1947.)
-
Túrmezei Erzsébettől...
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!
Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”,
és a te Igéd: bízni!
Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!
-
Egy kis csillag suhant el és én ezt láttam,
Rátok Gondoltam és ezt kívántam:
Legyen ez az évetek is Áldott,szeretetben gazdag,
szeressétek egymást és legyen az életetek nyugalmas.
Boldog Új évet! :2smitten: :169:
-
Békés álmainkba ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető
Közösen tegyük szebbé ezt a világot
Ízleljünk már most mennyei boldogságot
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra
Áldott legyen minden együtt töltött óra
Nevetni tudjunk és őszintén örülni
Odvas idő fogát messze elkerülni
Keveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Új Évet! :2smitten: :037:
-
Köszi Irene! :2smitten:
-
Nyisd ki kicsiny szíved
Engedd be és örökre zárd szívedbe,
Ne feledd sose, ő mindig rád várt,
Ő látta ahogy megszülettél,felnőttél,
Tárd ki szíved hisz Isten nagyon szeret!
Messze még az út vége ,de hidd el,
nekem ez megérte,
Nyisd ki kicsiny szíved és Imádd a te Istened! :2smitten: :168:
-
:2smitten:
Ez annyira kedves! :168:
-
Szívből szólt
:2angel: :168: :2smitten:
-
:igen:
Csak így tovább! Az Úr mindennek örül, ami szívből száll Hozzá!
Minket pedig épít! :168:
-
Lelkem, testbe zárt skatulyában.
Testem szorítva, az idő satujában.
Csak szellemem lebeg, az érzékek tengere felett.
-
Őszinte, igaz, szinte filozófiai sorok!
Remélem, nem párosul csüggedéssel! :168:
-
Bár láthatnám azokat kiket mellém küldesz,hogy védjenek,őrizzenek
Angyalok serege őrzik életem,tudják mit teszek
Bár láthatnám azokat kik vigyáznak rám.
Napok telnek el ahogy Dicsérlek szüntelen
Áldalak tiszta szívemmel
Nem győzöm betelni a te szereteteddel
Vigyázol az én életemre,fontos vagyok neked
Küld mindig a sereged vigyázzanak ránk,
Hogy mindennap legyünk a te szolgád :2angel: :168:
-
Megszólalt az Isten!
Halljátok nemzetek, egybezártan itten,
Haiti szigetén, megszólalt az Isten!
De nem élő szóval, hanem földrengéssel,
így tudatta létét, büszke teremtéssel!
Vén Bolygónk egy kissé, megrázta a hátát,
romhalmazzá téve, az ország sok házát.
Haitin, most a szél, gyászlobogót lenget,
gyászolja sok fiát, ez a próbált nemzet!
Ott, sok édesanya, gyászolja most fiát,
sebesültek ajka, segítségért kiált!
Istenünk irgalmazz, e sérült nemzetnek,
kedvesét gyászoló felnőttnek, gyermeknek.
Mély nagy fájdalmában, hozzád meneküljön,
enyhítsed fájdalmát, lelke felüdüljön.
Tekints szánalommal, Haiti népére,
helyezz gyógyító írt, megsebzett szívére.
E súlyos csapásért, ne vádoljon Téged,
ami most fáj néki, jobban fáj az Néked!
Drága Fiadat is, feláldoztad érte,
hogy örök életben, lehessen a része!
Mennyei életre, alkottál Te minket,
Nálad tölthessük el, örök életünket!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2010. I. 14.
-
Nagyon szép vers! :2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly: Istenszolgálat
Ha megérted mi is a hit,
akkor mutasd meg másoknak is,
hogy ők is eljuthassanak
Istenig.
-
Ámen!
-
Vakvágányra terelve
Lukas cipő, kopott kabát,
sok sok ember viseli már.
Ők azok kiket lenéznek,
ha kukákban élelmet keresgélnek.
Valamikor ők is asztalánál és tányérból ettek,
gyermeki sikolyok, köretnek tűntek.
Nem volt teher ha süteményt is vettek,
tejszínhabbal ha a gyermekek azt is kértek.
Ám, de egy nap, gyorsan változott minden,
munkájából, már többet nem kértek.
Nem törődtek azok vele, kik utcára tették,
hogy az embert és családját, nyomorra ítélték.
Marakodás kezdődött a békés családban,
apák útja, így vezetett a kocsmákba.
Haza már szinte nem is menetek,
mert a kéregetett pénzből, csak italra tellett.
Papírkarton lett a vetett ágyból,
sokszor nyomta el őt, így az álom.
De boldog volt, hisz újra átélte
miként gyermekei rajongtak egykor érte.
Gyorsan oszlik ám a szép álom,
fagyott lelke, már a szabadban táncol.
Elindult ő, egy égi útra térve,
a boldogulás, Teremtőtől megkapja tán végre.
Geiszler Tibor
-
Van ahol csillognak a fények
Van ahol csillognak a fények,
van ahol az emberek gyertyafény mellett élnek.
Ha vendégül látnak és enni adnak néked,
köszönd meg az Úrnak, hogy megtiszteltek téged.
Geiszler Tibor
-
A Vakvágányra terelve című vers nagyon szívszorongató! Sajnos az a tény, hogy sok ember jár így, az igazságot írta le Geiszler Tibor.
A Van ahol csillognak a fények kicsit könnyedebb lelkületű, áraszt egyfajta szabadságot is, de nekem pl. figyelmeztetés is, hogy legyek gyertyafény és tegyek jót!
Tünde
-
Leleszi Balázs Károly: SZÍVEK FAGGATÁSA
Ha nem látod meg a kőzetek gubózásában
a redőzött arcokat,
ha nem hallod meg a virágok kelyhében
a parttalan mélységek zúgását,
ha nem érzed meg egyetlenegy vízcseppben
a gyötrő szomjúságot
és a hullámzó tenger szelídségét s vadságát,
akkor,
akkor az élet üzenetéből mit értettél meg?
*
Úgy jársz-kelsz, hogy nem
hagysz magad után, még egy borzongásnyi nyomot sem.
Oly befelé fordulva élsz,
álarc alatt krómacél tekintettel, hogy észre sem
veszed az őrzök csillagszemcséinél,
a megsebzett lelkeket.
Könnykalitkában az árnyék nélküli madarat.
*
Milyen tettek végett születtél a világra? Milyen
tettek végett?… És elsomfordálhatsz-e
macskaléptekkel cselekedeteid következménye
elől az idő hajlatában?
*
Miért nem figyelsz fel
a reménytelenség összegubancolódott hálóira?
Vagy csak a szenzáció érdekel.
Miért nem látod meg közvetlen környezetedben
az üres, kiégett, fénytelen szemeket?
Bezzeg, ha tévesen adnak vissza,
azt rögtön észreveszed.
*
Ha bántalom ér, földre terít.
De meghallod-e
a szenvedők felcsukló belső szívdobogásait?
Mit kezdesz azokkal
a rézsutosan alábukott életekkel, akik
az olvasztótégely szorításában
vergődnek, s mintha a tűzboglyok izzása
napról napra erőteljesebb lenne?
Áldozati szörnyeknek tartod-e őket?
*
Hogyan közelítesz azokhoz, akik az
ismeretségi körödben önmagukba bezárkóztak?
Azokhoz, akik a hallgatás köntösébe burkolóztak?
És a kapcsolataid miért hantolódnak közönybe?
*
Ismered-e igazi neved?
És van-e maradandó állampolgárságod?
Hol lesz majd egykor örökrészed?
*
Halkan kérdezem, az embertársaidat
meg tudod-e az Úr szavával szólítani?
És tudsz-e függőhíd lenni?
Átkelőhely. Vagy heg a sebeken?
A kegyelem bölcs híradója.
* * *
A szeretetet nem szabad a szív
oszlopcsarnokának homályában rejtegetni,
hanem kint a világban, a mindennapi
élet nehézségeiben, a cselekvő felebaráti
tettekben kell felmutatni,
mint egyedüli élő reménységet.
Ezért égi arccá formálja át
mindazokat, akik hű szívvel követik
az Ige útmutató, sürgető felhívását:
˝Szolgáljatok az Úrnak örömmel!˝
___________________________________
(internetről - GothArt)
-
Sáronnak rózsáját, leszakították
keresztre feszítve sárban megtiporták.
De mi akik hittel éljük az életet,
feltámasztottuk s reá bízzuk lelkünket.
Áldozatát most is meg köszönjük,
kihullott véréből újjá születtünk.
Áldom Jézust, és az Urat,
hozzájuk küldöm napi imáimat. : :angel2: :ima02:/saját költemény/
-
Szia Marcsi! :D
Örülök, hogy megtiszteltél minket fényképeddel! :2smitten:
Az ÚR áldjon meg!
-
Elmentél
Elmentél, pedig nem volt hozzá jogod!
Itt hagytál, és soha nem érezhetem illatod!
Miért okoztál ekkora fájdalmat nekem?
Ki ölel ezután, ki dédelget ezután?
Kereslek szüntelen, helyemet nem lelem.
Elmentél, itt hagytál, pedig nem volt hozzá jogod!
Keserûség és fájdalom ül arcomon.
Sírok és nevetek, mert nem tudom mit teszek.
Tombolok, szenvedek, mert itt hagytál egy kis gyermeket. Hát anya vagy? -kérdezem.
S te, erre mit felelsz?
Bata Mária 1991
-
Túrmezei Ezrsébet:
TAVASZI ÁRADÁS
Nem, aki árva,
nem akit kifosztott az élet,
nem, aki másutt nem lel menedéket,
nem, akit aggá gyötörtek a gondok...
Krisztust szolgálni az induljon el,
aki boldog.
Akinek boldogsága egyre nő,
s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér.
Elindul adni. Ad és vissza nem kér.
Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt,
mindenkinek. Bérre, hálára nem vár.
Alázatosan fölfelé tekint,
ha itt is, ott is fölragyog egy szempár.
Tavasz fuvall a hófödött hegyekre,
s a megáradt folyó ha partot átlép,
tudjuk mi mind: nem is lehetne másképp.
Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott,
adni, szolgálni így indul el az,
aki boldog.
-
Füle Lajos: EL
Elmegyünk innen.
Léptünk rámái majd
elomlanak a porban,
hangunkat elkobozza csend,
könnyünk a föld,
emlékünk az Idő.
De boldog, aki megy,
s boldog, aki marad,
ŐHOZZÁ,
ŐVELE.
-
:2smitten:
Gyönyörű! :2smitten:
:2smitten:
-
Atyám emlékszel?
Régen volt,ezelőtt jó pár évvel
De már felnőtt fejjel,
Én úgy alkudtam Veled egyszer,
Mint óhajában alkuszik a gyermek
Aki türelmetlen,
Mert kinyújtott kézzel kérve,
Egyért cserébe,-mindent ígérve alkudtam,
Kértem,-hogy adjál nekem egészséget!
És én neked érte?- szívemből majd jókat adok!
Ezután majd mindig szót fogadok..
Csak add..csak add..ó add!
De Te csak hallgattál,pedig emlékszel
Hogy vártam, hogy szólsz majd hozzám?
S hogy az ígérettől, hangodban az öröm bujkál
De a szótlan csendben, benne volt a szomorúság
Mert ismertél..
Én akkor nem értettem ,miért nem örülsz ?
Miért nem hiszed?- hogy sok jó lesz mit neked viszek!
De azért csak ígértem, s hittem
Ahogy ígérem majd úgy lesz minden!
Hogy Neked adom a szeretetem
Mert gondozok majd öregeket,kicsinyeket
Ha dédelgetek?- biztos örülsz!
Türelmemtől majd arcod derül..
S hogy mindez így lesz, el is higgyed
Odaadtam Neked az egész szívem
Te elfogadtad, kézbe vetted,
Pedig mikor reá néztél azt a látványt
Így utólag mintha látnám,
Isten szemed megkönnyezte..
S Te mégis meghallgattál,idővel erőt adtál,
Küldtél hozzám öregeket,adtál nekem kicsinyeket
Ők kérték az én szeretetem,s türelmemet
De azt az időt!- Atyám én nem felejtem!
Mert akkor történt,hogy rádöbbentem:
Csaló vagyok!
Azt ígértem Neked, amit nem adhatok
Mert nincs is nekem,
Csak akkor lesz, ha Tőled kapok
Így hát koldus vagyok,
De nem csüggedtem,mert tudtam
Hogy gazdag, s boldog koldus vagyok
Hisz a Mindenható Isten az ,akit én Atyámnak tudhatok.
-
:2smitten:
GYÖNYÖRŰ, szívhez szóló vers!!! :2smitten:
:2smitten:
-
:2smitten:
Igen az!Nekem is megtetszett mikor olvastam ezért raktam ki :168:
-
Azt mondják mások, kik verseim olvassák
Szép amit írok, jóról szól a száj
Csak azt kérem Uram, őrizz meg engem
Szereteted mindig óvja szerénységem
Szeretetemből sziklákat osztogatok
De elég ha vissza szilánkokat kapok
Nem vágyom sokra, csak ami vagyok
Többet szeretnék adni, mint amennyit kapok
Ha valaki azt mondja köszönöm neked
A verseidből egy kis erőt nyerek
Ha könnycseppet látok csillanni szemében
Már többet is kaptam, mint amit képzeltem
A papíron minden betű a szívem egy darabja
Remélem mások szívébe lopakodnak vissza
Ha nyitott kaput találnak, besuhannak rajta
Ha zárva van a szív, ajtót nyitnak rajta
Uram, mutass nekem mindig mértéket
Csak jót szóljon a szám, csak mi értékes
Szereteted mindig óvja szerénységem
Kérlek Uram ebben őrizz meg engem
:168:
-
:2smitten:
Szép, őszinte vers!
Andika! Téged ismerhetünk meg belőle, olyan, mintha feltárnád a lelked! :2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly:
JÖN-E MAJD, AKI KIEMEL?
Bárkámat vitte, sodorta az áramlat a nyílt tengeren,
tört evezőimet szorongatva hason feküdtem,
könyékig a felgyülemlett vízben,
mert ilyen kis árbocost kaptam a parton, a kikötőben,
ilyen lélekvesztőt, foltozottat s ily űzöttet.
A tengeren, vajúdás előtti illat lebegett;
a szél durván verdeste a vitorlavásznat, arcomat verte,
gömbvillám szaggatta az árbocot s a dobhártyámat;
bitang tajték vágódott hajamba, mellemre,
fanyar bűn-habok, hazugság-ízű hullámtarajok,
szemembe, orromba hasított, ajkamat nyelvemet támadta,
behatolva szívem legsötétebb ürességéig;
hiába préseltem jeges kezeimet halántékomra, ütőeremre,
a hullámhegyek közt hasztalan kutattam az Istenembert,
már-már összezárult a vad tenger kriptaterme,
mikor hozzá kiáltottam: Uram, ments meg engem!
És ekkor megjelent Jézus a vízen.
_________________________________________
(internetről - GothArt)
-
:2smitten:
Csodálatos vers! Annyira láthatóvá teszi a belső harc lényegét, hogy szinte ott érezzük mi is magunkat a kis árbocosban, ahogy hánykolódik...
Köszönjük!!!!!!!!!!! :2smitten:
-
:2smitten: nagyon gyönyörű versek :2smitten:
-ez nagyon szívemen van köszönetképpen íme:
Az öreg kút csendesen adja vizét...
-így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom;
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet,?
Belenézek..., tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok
Árad belém,! Csak tovább adom
frissen, vidáman és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen tovább adhatom.
-
Igen! :2smitten:
"...tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok"
Nagyon tetszik ez a gondolat! De az egész vers üdítő! :169:
-
"-Most nem kérem, hogy "adj még" nem könyörgöm figyelj rám csak azt mondom: szeretlek Atyám"-
(http://api.ning.com/files/pzOSpHacMP6XxAwDxgAt8go0c-044MJhNPNid-2vMI8_/jly_animation.gif)
-
Urunk Jézus
Csillagfényes éjnek kezdetén,
Megszületett az igazi remény.
Jászolba fektették és úgy őrizték,
Hisz Király lesz majd egykor, ez a remény.
Világnak Ura, a népek Barátja,
Hozzá szól majd mindenki imája.
Hozzá esedeznek szegények és betegek,
Életükben változást majd tőle remélnek.
Üdvözítlek téged, mert szeretlek,
Boldogsággal töltöd meg szívemet.
Nyugalom és békesség hat akkor majd reám,
Mikor hozzád imádkozom Atyám.
Sokszor kérlek arra téged,
Adjál boldogságot, ennek a népnek.
Öröm legyen azoknak is, itt az élet,
Kik ma fájdalmas szívvel élnek.
Üdvözítlek téged, merte szeretlek,
Kérésem nálad, meghallgatásra lelhet.
Hirdetem Igédet, hogy még többen legyenek,
Kik áldani fogják Istenem, a Te nevedet.
Békesség soha nem lesz lelkemben,
Hisz oly távol avagy Uram éntőlem.
Sokszor fognám, kezedet el nem engedném,
Erődből magamnak hitet, így merítenék.
Geiszler Tibor
-
:088:
"Hirdetem Igédet, hogy még többen legyenek,
Kik áldani fogják Istenem, a Te nevedet."
Ámen! :168:
-
Rövid és lényegre törő :afro:
nagyon szép :2smitten:
-
Jaakko Haavio: CSENDES ESTE
Oly csendes este van.
Csak lepkeszárny suhan,
parányi szürke szárny suhan.
Alig ér ablakomhoz.
Oly csendes este van.
Magam is hangtalan,
hangtalan szívvel, hangtalan
közeledem Istenhez.
Az este csendjében
nem kérek semmit sem.
Nem kérek Tőled semmit. Nem!
Csak imádlak, Fenséges.
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
-
:2smitten: :2smitten:
-
Dömötör Ilona: ISTEN MUNKATÁRSAI
Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hívogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.
Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
kifütyöl bár a februári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!
Letiprott földet verejtékkel ásunk,
vetőmagunkat sírva hintjük el.
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.
De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!
Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér!
-
Herjeczki Géza:
NÉLKÜLED
nélküled én Istenem
ide jutok
látod
s már látom én is
ide
a kétség és értelmetlenség
partjára
ide
az üresség és képmutatás
buborékához
az erőtlen és tehetetlen
erőlködésekhez
ide
egészen önmagamhoz
(1969)
-
KŐ AZ ÚTON - M. FEESCHE
(Németből ford. Túrmezei Erzsébet)
Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadban minden kő áldást hozott.
(http://kepfeltoltes.hu/100225/df1_www.kepfeltoltes.hu_.gif)
Forrás: http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/255/ (http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/255/)
-
Köszönjük, Virág!
Szép vers, mély üzenettel! :168:
-
Örülök, ha tetszett! :044:
-
A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.
Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!
Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!
Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!
Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!
:2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly: A GYILKOS SZÖKŐÁR ELŐTT
Izzadt tollú madarak, a hajnal öblén.
Csak ülnek a vízen, riadtan, döbbenten,
röptére nem nyergelnek.
A házak metszéspontjai, a föld virágzásai,
mértékük: mind merő engedelem.
Igyekezz, halász, igyekezz, evezz a mélyre,
tedd próbára kevéske súlyodat,
mert nem sejtheted, hogy mikor fog
megmozdulni lábaid alatt a tenger tengelye.
S mondd el, mondd el halász, ami rád bízatott,
hiszen nem tudhatod, hogy mikor nyeli
el hangodat a tajtékmorajlás, a madárrikoltás,
és hogy a világra zúduló sistergő szélben,
meghallják-e majd halk beszédedet.
Mert akik a hivatást, a küzdelmet választották,
azok a mindig-változó tengeren élnek.
------------------------------------------------
(internetről - Gothart)
-
:08:
Annyira szép vers, annyira komoly gondolatok!
"S mondd el, mondd el halász, ami rád bízatott,
hiszen nem tudhatod, hogy mikor nyeli
el hangodat a tajtékmorajlás, a madárrikoltás,
és hogy a világra zúduló sistergő szélbe"
Igen, nem szabad késlekednünk a bizonyságtételekkel!
Köszönjük! :168:
-
Szerző: Dévényi Erika
Szabad vagy
A törvények rád nem vonatkoznak
A határvonalak téged nem gátolnak
Szabad vagy
Öntörvényű mércével élsz
Magasságod a csillagos ég
Szabad vagy
Neked senki nem mutathat utat
Senki nem adhat tanácsokat
Szabad vagy
Meg van a saját hatalmad
Senki más nem élheti azt
Szabad vagy
Száguldasz a végtelenbe
A sebesség csak a te kezedbe
Szabad vagy
Rohansz hátra se nézve
Vakon mész az ismeretlenbe
Szabad vagy
Nincs mit minden nap meg kell tenned
Hisz nem vállalsz senkiért felelősséget
Szabad vagy
Nem nyomaszt a kötelesség terhe
Jövődnek nincs ma még semmi jelentése
Szabad vagy?
Ha nem tudod hol kell megállnod
Ha nem védenek meg a határok
Szabad vagy?
Mert a törvényt nem tiszteled
S megalázva nézed bilincsbe vert kezed
Szabad vagy?
Csak éled életed tanácstalanul
Nincs semmi miből életed okul
Szabad vagy?
Korlátlannak érzed uralmad
De nincs is kire kiterjesztd hatalmad
Szabad vagy?
Ha a száguldás veszélye nem más
Mint felelőtlen kockáztatás
Szabad vagy?
Hiszen igazán sosem éltél
Nem is tudod mi az, mit soha nem éreztél
Szabad vagy?
Ha soha nincs olyan reggeled
Melyben gyermeki ölelésre ébredsz
Szabad vagy?
Ha múltad melyre büszkén tekintenél
Csak röpke tánc volt egy szakadék szélén
Az az akarat, mellyel te ugrasz a mélybe
Az a hit amellyel tiéd a repülés érzése
Az csak hamis világ, hamis ábrándokkal
Nem érhet véget csak szörnyű zuhanással
Istennek oka volt, hogy nem adott szárnyakat
De nem vette el tőled a szabadságodat
S ha testi valódban nem is repülhetsz
Lélekben mindig szárnyalni enged
:044:
-
Leleszi Balázs Károly: TANÍTVÁNYOK JUTALMA
Mert akiket a láthatatlan hív,
az Úr szava, a Messzeség,
azok egész földi vagyonkájukat
batyuba kötve hátukra vették,
s így járják szerte az országutak
vénségét, az éjszakák kékjét,
segítségre mindig készen állnak,
becsületesek, önfeláldozók.
És így szólt a Mester:
Gyertek, álljatok elém hűséges
tanítványaim, én, pedig kezeitekbe
adom az ország kulcsait.
________________________________
(internetről - GothArt)
-
a mosoly az életben csak is mindig annak jut aki adni is tud :168:
mosolyogj mindig és szeresd az embereket mert szeretet nélkül élni sem lehet :05:
-
Olyan jó az Úr!
Ennyi szépséget és szívhez szóló gondolatot! :2smitten:
Köszönjük!
:2smitten:
-
Egy a szükséges..
S lőn két leány Bethániában –
mindkettő igen jámbor lélek:
Az egyik szorgos sürgő-forgós,
a másik hallgatag mélységes.
Midőn az Úr házukba térve
helyet foglalva ott lepihent,
Látta amint az egyik tüstént
az Ő szolgálatára siet....
A másik lányka lábaihoz
ülve figyelmesen hallgatott
az Ő szavára, s füle itta
a szívébe vetett szent magot.
A szorgos lány ezt zokon véve
az Úrhoz ekképp folyamodott:
„Uram dorgáld meg testvéremet,
mert munkámban egyedül hagyott!”
Az Úr válaszolt néki, s mondta:
„Márta, Márta, sokra igyekszel,
de Mária, ki szívből szeret, -
Örökségetek jobbik részét
Engem hallgatva szerezte meg.”
(Nagy Zsuzsanna) :044:
-
:2smitten:
Szép vers!
"Örökségetek jobbik részét
Engem hallgatva szerezte meg.”
Ámen!
-
Lukátsi Vilma: ECCE HOMO
Nemcsak azt mutatja, milyen volt Ő
embertest gúzsába kötözötten,
hanem visszaveri a Rá tekintő
ábrázatát is;
- a hasonlóság ellentétét
hogy lehet kibírni?
Térden,
de talán inkább egészen
arcra borulva.
____________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)
-
Geszler Tibor: Elvégeztetett
Megszületett, hogy értünk éljen,
Segítője legyen Ő ennek a népnek.
Boldogságot és örömet adjon
Vigasztaló szavakkal Ő gyógyíthasson.
Megszületett el is árulták,
Az utolsó vacsorán már tudta sorsát.
Ételként ajánlotta fel Ő saját testét
Majd kehelybe kínálta testének vérét.
Elárulták majd keresztre feszítették,
utolsó útján nem igen segítették.
Súlyos keresztjét, maga vonszolta,
Hóhérokat bántó szóval nem vádolta.
Keresztre feszítve, az Atyához imádkozott,
Népének megbocsájtásáért fohászkodott.
Áldott testének vére, patakként csobogott,
Koronázott feje, a föld irányába csuklott.
Az égnek kékje szürkére változott
Mennydörgés és villámlás cikázott.
Megremegett a föld, majd eleredt az eső,
Sokan gondolták a világnak vége,
Ami most itt eljött.
Hirtelen mennyei csendesség ereszkedett alá,
Bámészkodó tömeg, már messze járt.
Jeruzsálem városára, halálos csend telepedett,
Hiszen sokan tudták már, Krisztus volt ki itt ma,
Elvégeztetett.
-
PÉTER HÚSVÉTRA VÁR
Szerző: Túrmezei Erzsébet
Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.
Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.
Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.
Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.
Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felette
-
:2smitten:
Kedves Irma és Mária! Szépek a versek!
:2smitten:
-
Szerző: Makra Ildikó
Szívembe belopódzott
a békesség csendje,
mely – mint friss hajtás –
még igen zsenge,
ezért vigyázok rá.
Mert harag volt benne
nagyon soká.
Mert a dudva belepte,
és keserű lett
rajta a harmat.
Mert azt tettem,
amit mások akartak.
Szívemet régen
a gaz belepte,
és emberek uralkodtak
felette.
De mára már nincsen gyom,
viruló virág van helyette.
Édessé vált a harmat,
mert a béke csendjében
az Úr átvette a hatalmat.
:2smitten:
-
A MEGOLDÁS
Szerző: Árvai Emil
Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskorból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
-
Köszönjük!
:2smitten:
-
Szerző: Unyi József
Pattog a fáknak bimbaja
Langyos szeleknek sóhaja
Ha megöleli lágyan.
Kinyújtózik a szilvafa.
Bimbókkal játszik sugara
A nap arany nyilának.
Szívünk is ujjong, úgy örül
Amerre néz, körös-körül
Víg tavasz-himnusz zsolozsmál.
Bennem is mozdul ereje halkan,
Tükrös jegem vad vize harsan,
S a tűző nap melege elfed.
Szívemben olvadó jégtorony helyén
Tündöklő fénnyel örök Ige kél:
Győz a Halálon az ÉLET!
:044:
-
Szerző: Unyi József
Testvérem, tavasz van.
Új rügyek fakadnak,
S meleg napsugarak csókolják a földet,
Fűt, fát és a tavat.
A föld fagya enged, kicsiny-kis bogarak
Milliónyi számban lepik el az avart.
Csupasz fák ágain a tavasz szellő
Virágokat fakaszt illatot lehelőn.
Barack és cseresznye milljó’ virágszirma
Várja Isten kezét termő beporzásra.
Isten nem is késik. Küldi a bogarat,
Méhet, lepkét, szellőt, s a mohó darazsat.
Virágról – virágra szállnak mézet szedni.
Szorgalmas munkájuk téged nem szégyenít?
Isten akaratát végzik lankadatlan,
Hatalmas munkájuk elfáradhatatlan.
Elvégezik mind azt, amire küldettek
Tudásod te Ember, micsoda ezekhez?
Azt mondod, ismered a földet, s a tengert,
Hatalmas gépeket építesz és vezetsz.
Hidak, gyárak, házak kezednek munkái
Fennhangon dicséred „saját” alkotásid,
Melyek bár hatalmas méreteket adnak
Egy kisvirág előtt mélyen meghajolnak!
Teremtő Istennek akarsz Te látszani
Az Istent tagadod! - mért akarsz játszani?
Ő nagyon türelmes, végtelen szeretet
Jöjj, Ő visszafogad, tégedet is szeret!
Megtanít a tavasz ezer csodájára,
Megláthatod te is, hogy Övé a pálma.
Akkor Ő összetör, és lágyan fölemel.
Szíved örömében ujjong és énekel.
Ember! – még kegyelem idejében élünk,
Békülj meg Istennel, s gyere, örülj velünk.
Testvér, most tehozzád szólok, ki a porba
Hajtod meg fejedet az Isteni szóra.
Aki bár úgy érzed, nem vagy bűnös, beteg,
Csak emberek előtt éled az életed!
Isten másképpen lát, gondoltál-e már rá?
Menj ki a tavaszba, megtanít ő reá.
Nézd a kicsi méhet: Isten küldötte őt
Hogy bő termés legyen néked is gyümölcsből.
Ha nem szorgoskodna, mire küldetett ő,
Ennél-e a fának érett gyümölcséből?
Mi a küldetésed? Mit bízott rád Isten?
Csak élted végére szólna küldetésed?
Fiatal korodba nem törődsz te ezzel
Messze – távoli még a halálfélelmed?
Mit csinálnál, most, ha jönne a halál?
Testvér! Téged, s engem vajon készen talál?
Bár zöldell a tavasz, a fák virágoznak
A halál ugyan-úgy most is kopogtathat!
Ma, tavasz ünnepén borulj csendben oda
Ahol senki sem lát, s szíved nyisd meg újra.
Kérjed Őt, az Istent, hogy mossa tisztára,
És ha tavaszi mag hullik talajára
Százannyi teremjen az egy mag helyébe,
És hogy küldetésed idején betöltsed.
Testvéreim! Mind kik halljátok-e szókat,
Szívetek teljen meg hálával iránta.
Engedjétek meg, hogy az Isteni sugár
Éltetek elején, delén, vagy alkonyán
Süssön szívetekbe, lelketek mélyére,
Hogy, az tiszta legyen tavasz ünnepére!
-
:2smitten:
Nagyon jó! Kész prédikáció! :168:
-
Köszönöm!
De nem nekem jár a dicséret! :168:
-
Túrmezei Erzsébet: HÁTHA MÉG UTOLÉR!
Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg "a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!
-
:061:
Hú, de komoly ez a vers! Milyen igaz!
-
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért. :05: :169:
-
Kedves Testvéreim!
Gyönyörű versek vannak ezen az oldalon.Némelyiket én is ismerem.
Köszönöm nektek. :2smitten:
-
A törött szárú rózsa
Egy szép piros rózsa hevert lenn a porban,
Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,
Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,
Olyanok is voltak kik felvették kézbe.
De el egy se vitte, mind eldobta újra
Így került a rózsa ismét a porba, s az útra.
E méltatlan bánás a szívemig hatott.
S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.
De biz én is dobtam mert nem volt már szára,
Így a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.
Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:
Kivétel törte át a szokást, a törvényt.
Egy féllábú lányka, mankójára dőlve,
Reszkető kezével nyúlt érte a földre. .
Magával is vitte, s oly boldogan nézte,
Talán szenvedni is kész lett volna érte
Pedig ő is tudta: mért került utcára.
Hogy már megvan tépve, hogy már nincsen szára.
De érezte, mintha sorsuk közös lenne??
És így önmagát becsülte meg benne!
Naponta találkozunk olyan emberekkel akiket lenézünk, vagy csak közömbösen nem vesszük figyelembe. Ez a vers indíthat arra, hogy észrevedd, hogy az ilyen törött lelkek is tele vannak szeretettel, gyengédséggel. Nem csak vágynak ezekre, hanem adni is tudnak belőle.
Ha teheted, hajolj le te is egy törött szárú "virágért"!
-
Gyönyörű - szép vers! :168:
Köszönjük Irma!
-
Istenem nincs más vágyam, csak dicsérni Téged
Keresni szép szavakat,
Hogy velük mindörökké áldjalak,
Szabadon szárnyalva énekelni Néked,
Olyan gondtalanul, s egyszerűen szépen,
Ahogy a madarak az égen
De vágy és valóság, nem lesz mindig ugyanaz
Te látod Uram az én megfáradt,
És földhöz ragadt útamat,
Hogy olyan sokszor nem szárynalok, nem éneklek
S csak múlik a perc, s nem dicsérlek
Mert gondsúlyával, rám telepszik ez a földi lét,
Szárnyaimra is ráfeszíti keresztjét,
Én meg olyan sokszor
Csak a gondra nézek, s nem Terád,
S énekemből nem lesz más csak sóhajtás,
Olyan leszek, mint az elveszett kisgyerek
Ki félelmében, össze vissza ténfereg
Mert Tenélküled nekem -
Olyan reménytelen ez a nagyvilág,
Mint az égnek nap nélkül a ragyogás
S mégis mégis, a legtöbbször ilyenkor van,
Hogy a vágyamból valóság lehet,
Mert a Te nagy szerelmed ,
Mindig mindig utánam jön - s megkeres,
Én meg olyan önfeledten
S hálás szívvel dicsérhetlek Téged,
Ahogy a madarak az égen. :168:
-
Drága Irma és Andika!
Gyönyörű versek.Köszönöm nektek.
Kedves Irma!
A Törött szárú rózsa könnyeket csalt a szemembe.Isten szemében minden ember értékes.Adja az úr,hogy az ő szeretetével szeressük embertársainkat.
Kedves Andika!
Ez a vers olyan igaz,megható és aktuális.Bizony pont eszembe jutott a tegnap,vagy talán ma hajnalban Habakuk próféta könyvéből az a rész,amikor azt mondja (nem szó szerint),hogy bármilyen legyen is a körülmény,ha nélkülözés és nehézség jön:"Akkor is örvendezni fogok az én szabadító Istenemben."
Az Úr áldjon meg titkeket és minden testvért.
-
Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
1939
Lea
-
Nagyon szép. :2smitten:
-
Tünde nagyon szép! :05:
-
Ámen! :2smitten:
-
Szerző: Pecznyík Pál
Mi az ember? Égből földre cseppent csoda,
isteni lehelet, mely nem vész el soha.
Láthatatlan lélek, csak hajléka földi,
melyben rövidtávú vándorlását tölti.
Hajléka rászabott, mint a csiga háza,
izmokból, csontokból épült szilárd váza.
E kicsiny hajlékban tölti az életét,
fénylő szem-ablakán tekint a lelke szét.
Tele van ős földünk ilyen építménnyel,
élő-járó házak roppant tömegével.
Kettő sincs egyforma, ha szemügyre vennénk,
ahányféle ember, annyiféle hajlék.
Viharok döngetik e ház-rengeteget,
s hamar rommá tépik tomboló, vad szelek.
Lakója túléli, mivel hallhatatlan,
s örök hajlék gyanánt, háza alkalmatlan.
Nem ok nélkül kapta e földi életet,
számára választás, döntés csak itt lehet.
Itt lesz nyilvánvaló, mit vet, és mit arat,
mi vár rá odaát, üdv-e vagy kárhozat.
Hajléka viseli az enyészet jegyét,
jövendő századok már nem lelik helyét.
Ha szólítják, indul, nem fellebbez soha,
kilép az ajtón, és sóhajként száll tova.
Feljebb való helyre, ott új lakás várja,
régit meg elnyeli a sírgödör szája.
Éveit az idő-óceán felissza,
láthatatlanból jött, és oda tér vissza.
-
Szerző: Árvai Emil
STÁCIÓK
ÁRULÁS
Mit suttogsz, olajfa? tudsz tán valamit?
Három ember alszik, Egy fohászkodik;
ötödik amott jön, s véle bősz csapat:
hajtóvadászat, bús olajfák alatt.
SZENVEDÉS
Elvették ruháját. Úgy, mint Bárány,
tűrte. Vére folyik majd, fázni fog,
szája kiszárad; száz seb a hátán;
ziháló bordái: ég-föld közt grádicsok.
VALLOMÁS
Példaképet kerestem. Nem volt jobb
Tenálad. Most már nem csalódom.
Újra régi Könyvedben lapozok.
Mert célba visz, jó itt hajódon.
-
Bocsánatot kérek, "gyerekek", de a Ne ítélj c. verset hibásan tettem közzé! :060:
Reményik Sándor írta, és szégyellem, hogy vizsgálódás nélkül bemásoltam úgy, ahogy én kaptam! Ne haragudjatok!
:(
-
:081: :047: :175:
-Megbocsájtok drága Tündém :037:
-
Köves József Tibor:
KÉTSOROS
Isten ha fentről egyet int
Rügyek fakadnak idekint
___________________________
(internetről - virtus)
-
:2smitten: :2smitten:
Így van! :169:
-
Mivel holnap anyák napja emlékezzünk szeretett Édesanyáinkról
Anyák Ünnepe
Május első vasárnapja gyönyörű szép ünnep
Édesanyákat köszöntenek fiatalt és meggyötörtet.
Köszöntelek én is Édesanyám addig, míg lehet,
Két kezemmel, szívvel lélekkel átölellek.
Könny csordult ki szemeidből születésem napján
Köszönöm neked az életem Édesanyám.
Most én könnyezek, mert néha bántalak
És ebbe a szívem majd megszakad.
De gyermek vagyok én és gyermeked maradok
Még akkor is, ha már nem ölel át két karod.
:037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037: :037:
Ott él édesanyánk...
Az édesanyának dédelgető keze
gyermekét simítja, féltőn csillog szeme.
Sóhajtva becézi: "Te ne félj, csillagom,
én szívből szeretlek, vigyázok rád nagyon!"
Szorgos anyai kéz, mindig talál munkát,
csak hogy a szükséget fiai ne tudják.
Konyhának tündére, ő a nagy varázsló.
"Mit főzzek ebédre?" - legszebb e varázsszó!
Ezer mesét mesél édes anyanyelvén,
viselkedni tanít: "Mindent maga helyén!"
Szíve dobbanása kislánya, nagy fia,
mindig csak azt nézi, mit kéne adnia.
Ha kiszáll fészkéből a felnőtt gyermeke,
minden percben várja: "Jönnie kellene!"
Legjobb barátnője a kis unokának,
huncut játszótársát "Jaj ne érje bánat!"
Lányának, fiának csak kedvét keresi,
"Fázik az unokám!" - sálat köt őneki.
És hogyha sokáig betegség kerülte,
mégis kora miatt egyszer legyengülne
Panasz nem hagyja el a mosolygó ajkát,
dédunoka vár most dédikét és dajkát...
Könnyezve sóhajtja, tudván hogy itt a vég; -
"Csak a gyermekeim láthatnám újra még!"
Áldott anyai kéz simogat még egyszer,
könnyei közt nevet, becéző szemekkel.
Küzdve kikíséri szeretett családját,
csöndes imát mormol, s eloltja a lámpát...
Ez sok anya sorsa, s ha elmentek régen,
mosolyuk ott ragyog fenn a kéklő égen.
Fénnyel simogatnak, mint sugárzó kezek,
ott él édesanyánk, s örök a szeretet!
-
:2smitten:
Köszönjük, Irene! :169:
:2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly:
CSODÁK ÉS MEGLÁTOGATÁSOK IDEJE
Mert vannak olyan napok,
amikor felhős az ég, szemerkél az eső,
erejét fitogtatva tombol az orkán,
hirtelen rád tör a bánat, a könny, a szomorúság,
megrohan a fojtó rémület, mint ahogy a fagy
tördeli télidőn a rengetegben az ágakat -
s nem is érted az okát, hogy miért.
Máskor meg kék az ég,
aranyparipán táncot lejt fejed felett a Nap,
a madarak csivitelnek és énekelnek,
az örömtől a légtér uraként szárnyra kelnél,
ugrándozni, fickándozni szeretnél a boldogságtól,
minden mézzé lesz a kezedben,
és csak úgy magától
hirtelen soha nem sejtett drága kincsekre lelsz
magadban és a környezetedben -
s az egész lényed imádsággá, zsoltárrá válik.
Miért van ez így?
Mert az idő a gyökereit mélyíti benned,
az ember életét a természet örök körforgása kíséri,
tavasz, nyár, ősz és tél,
hideg és meleg, nappalok és éjszakák,
szárba szökkenés és virágüdeség,
hervadás és elmúlás,
mert az ember élete olyan, mint az árapály,
a holdciklusok ritmusát, a tenger
váltakozó mozgását követi, s ha megérted,
ami benned és veled történik, akkor mindezek
égre nyíló templomablakokká válhatnak.
Tárd ki a szívedet az ég felé!… Az Isten felé…
Templomodat lelked köveiből magadnak
kell felépítened…
--------------------------------------------
(internetről - GothArt)
-
Szerző: Tóth Juli
Tóth Juli
Az Édesanya
Ő, aki az életet
tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is
részesei legyünk.
Csak szeret és szolgál
az első perctől fogva,
minden lépésünket
Őrangyalként óvja.
Türelemmel osztja
életét, szívét,
tanítja, neveli
kedves gyermekét.
Ajkáról imádság
értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását
bizalommal kérje.
Örömben-bánatban
velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje,
sosem panaszkodik.
Arcáról sugárzó,
édes szeretet,
Elrejti szemében
a fájó könnycseppeket.
Élete, piciny láng,
tündöklő sugár,
fényében a vándor
mindig hazatalál.
S ha kialszik a láng,
Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete
velünk marad itt a földön
Mindörökre.
Minden Anyukának Boldog Anyák napját! :2smitten:
-
:2smitten:
Szép vers!
Köszönjük, Andika!
:2smitten:
-
Szerző: Dévényi Erika
A nyomorúság a világban mérhetetlen
Földönfutó emberek tömege a létben
Nincs házuk, munkájuk nincs semmijük
Csak a túlélés pillanatnyi létük
Nincs ház, melyben kályha tüze ég
Nincs tető, mely az esőtől véd
Nincs ágy, melynek melege ringat
Nincs asztal, mely ételt adhat
Csak az üres világ van, melyben nem kap helyet
Csak csillagos ég van, mely nem gyönyörködtet
Csak nedves föld van, mely testet remegtet
Csak üres kéz van, mely nem adhat étket
Erő a kezükben tennék a dolgukat
De munkát az előítélet nem adhat
Nincs olyan pénz amit megkereshetnének
Hiába lenne, mire költhetnének
S mégis, nem a hideg az, amely igazi fagyot hoz
A magány, a szeretetéhség ami kőszobrot alkot
Olyan kemény burokba zárja a szívüket
Amelyet egyedül fel nem törhetnek
Kell, hogy az emberek, kiknek nyitott a szívük
Lehajoljanak hozzájuk, adják melegségük
Kell, hogy szeretetük, jóságuk mutassák
Különben elhervad minden szál virág
De hogy ezt megtegyük, több kell mint szeretet
Nemcsak lehajolnod kell, le kell térdelned
Kell, hogy úgy lásd, mint embertársadat
Akkor segíted majd úgy, mint önmagadat
S ha megmutattad neki milyen a szeretet
Mielőtt elmész, hagyj neki emléket
Készíts neki útjára tarisznyát
Amelybe Isten tett elemózsiát
:168:
-
Ossián egy száma .
Sose vártam áldott nagy csodát
Úgyanúgy éltem, mint bárki más
Hittem, hogy nincs két féle fájdalom
Csak az ami vérzik, a többit eldobom
Amikor már nincsen folytatás
Magam ellen nem véd semmi más
Érzem, hogy nincs több felvonás
Fel a magas Égig küldök egy fohászt
Hozzád szólok, ha kell
Jöjj nézz le rám!
Téged hívlak
Ne mondd azt, hogy késő már
Hozzád szólok, ha kell
Jöjj nézz le rám!
Téged hívlak
Segíts már! Várok Rád! Várok Rád
Megölelt az átkos büszkeség
Térdenállva sosem kértem még
És most, most állva mégis fájlalom
Könyörögni kéne, Hallgasd meg dalom
Hozzád szólok, ha kell
Jöjj nézz le rám!
Téged hívlak
Ne mondd azt, hogy késő már
Hozzád szólok, ha kell
Jöjj nézz le rám!
Téged hívlak
Segíts már! Várok Rád! Várok Rád
-
Szia Ilijah!
Csak az a kérdés, hogy kinek szól ez a kiáltás és várakozás! :03:
-
Szerző: ismeretlen
Szellők a széles, keskeny utakon...
kellemes, kedves és pajkos szelek,
Szószékek bíborát lengetők.
A padban fáradt, tikkadt emberek,
nyelvük kiszáradt, lelkük elepedt,
álmos-szomjasan várják az esőt...
A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az útszéli szemetet,
leveri a tavalyi levelet,
- nagy bűnbánattal sziszeg az avar, -
megbök néhány kevély kalapot,
ha az Úr előtt magát megadott
alázattal köszönni nem akar.
Azt hirdetjük, hogy drága, szent vetés
a mindennapi igehirdetés,
tökéletes a menete, váza,
kínos, pontos készület az ára.
A hallgatóink mind megcsodálják,
magnóra veszik, sztenografálják,
Szól az Ige reggel, délben, este,
de jaj, nincs erő a szélben!
A parázna csak parázna marad,
csak felhajtják a borospoharat,
az okos szűzeket kinevetik
Jairus leányát eltemetik.
Tolongnak a hamis próféták után
- A hű sáfárnak készül a horog -
s a naini ifju - csinos huligán -,
a tévét nézve sírba tántorog.
Jézus szolgája parancstól űzve
rovom a Kármelt engedelmesen,
Várok az ígért viharra, tűzre,
de nincs felhő, csak egy tenyérnyi sem.
A nyáj züllik szerte a világban,
Akháb iszik, Jézabel kéjeleg,
Szegény testvéreink - a bővölködők mellett -
nélkülöznek.
Vannak édesanyák, akik abortuszra mennek,
Fiataljaink pedig a felettes parancsnak engedelmeskedve
a másik embert gyilkolni készülnek.
S mi mindezt némán és gyáván szemléljük,
az Isten házába pontosan eljáró
Szent Szellemmel teljes keresztények.
Uram, küldj esőt!
Bűnünk verdesőt!
Uram, küldj vihart,
zúgó zivatart!
Uram, küldd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
szavad legyen sziklazúzó pöröly,
hatezer voltos lángod cikázzon,
szívünk a bűntől felázzon!
Vagy ha ez kevés,
jöjjön jégverés,
de a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertőből talpra segítsen,
sebet gyógyítson, életet adjon,
holt berkeinkben, hogy új fakadjon,
új fű, új virág, zöldellő vetés!
URAM KÖNYÖRÜLJ, JÖJJÖN AZ ÉBREDÉS,
HADD LEGYEN SZENT AZ IGEHIRDETÉS!
(Szerző ismeretlen)
-
:061:
Hú, Andika! Ez aztán vers!
Tele erővel, igazsággal, szókimondó, szenvedélyes dinamizmussal!
Azt tudom rá mondani, hogy ÁMEN! :2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!
Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.
És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.
Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!
-
:igen:
Nagyon-nagyon jó és szép vers! :169:
Köszi Irmus! :2smitten:
-
Fejszés András: TE SZERESS!
Ne siránkozz, hogy: "Nem szeretnek,
nem értenek meg, kinevetnek".
Szeretetet, hálát, megértést
ahol nincs, ne keress.
Te szeress!
Arra gondolj, hogy Isten szeret,
sőt, előbb szeretett, mint te Őt,
ezt a szeretetet add tovább
azoknak, kiknek sorsa mostohább,
mint a tied, s szívük sivárabb,
nem tudnak szeretetet adni.
Ne akard tőlük megtagadni
azt, amire szívük sóvárog...
Szeretetet hát ne keress,
te adj, te szeress!
-
De jó! :169:
-
Igen nagyon szép! :044:
-
Szerző: Bódis Erna Gizella
A Gyöztes oldalán van örök hazám,
csak az Ö oldalán vár a koronám.
Ö Vele,én mindent legyözhetek,
nem álithat meg senki hogy az Övé legyek.
A Gyöztes oldalán van örök életem,
csakis Benne hiszek és reménykedem.
Ö az én Pásztorom Ki engem elvezet
az örök Kánaánba felvisz engemet.
A gyöztes oldalán,hüséget esküszök,
Amit értem tett Ö,mindent köszönök.
Tudom hogy Ö Benne mindig bizhatok,
nem félek ha jönnek a gondok és bajok.
Ö,már gyözött,s én Vele gyözhetek,
a lábaihoz raktam terhemet.
Ö megváltoztatta régi életem
helyébe egy ujjat adott nekem.
Hiszem,és tudom,hogy Ö a Pásztorom!
Mellette nem éhezem és szomjazom.
Legeltet engem szép zöld pázsiton,
És ha szomjazom,az Életvizét iszom.
Ö,életet adott nekem s ujj ruhát,
fejemre teszi ,majd a gyöztes koronát.
Felharsan majd a gyözelmi dal,
Jézussal gyözünk,vár a diadal!
www.keresztenydalok.hu
-
Ámen! :2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet
PÉTER HÚSVÉTRA VÁR
Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.
Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.
Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.
Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.
Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!
Nekem ez a vers nagyon-nagyon sokat adott mindig amikor olvastam, hátha valakit szintén megérint.
-
:2smitten:
Csodálatos vers, Irmus!
:2smitten:
-
Köszönöm, annyira azt fejezi ki ami bennem volt pünkösd előtt. Nagyon szeretem ezt a verset.
:01: :01: :01:
-
Nekem ez a 2 sor a legőszintébb:
"Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem"
-
Örök szeretettel szerettelek Téged (Jer 31, 3)
Így szól az Isten:
Annyiszor akartam már beszélni veled,
de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Itt vagyok számodra!"
De Te féltél,
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Ne félj, mert én veled vagyok!"
De Te nem hittél nekem,
Hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled,
de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll,
hogy eldöntsd,
meghallgatsz-e,
vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra,
hogy meghallgass,
akkor azt szeretném mondani Neked:
"Örök szeretettel szeretlek Téged."
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz
hozzám:
Szeretlek Téged!
Szeretlek Téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert fejlődsz.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között,
adott helyen és adott időben
kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz
remény és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek.
Rám bízhatod magad.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran,
Éjjel vagy nappal,
gyere hozzám, ülj le,
nem kell semmit elmondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz,
imádj, fuss el, gyere újra,
örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna,
irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek.
Nem fogsz meghalni.
Nem semmisítelek meg,
mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el
gyermekét,
ha az valami rosszat tesz,
Így nem hagytalak el semmilyen esetben sem,
mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok,
amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek,
engedd, hogy szerethessen a virágzó rét,
és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek,
akik rád mosolyognak,
engedd, hogy szerethessenek az emberek,
akikkel együtt vagy.
Engedd magadat szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld,
és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek Téged,
embernek fia, ismerem történetedet,
semmi sincs rejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz,
nem félek, reménnyel telve várok,
hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban,
ha Te félsz tőlem,
de én, a Te Istened
mindent megteszek azért,
hogy elnyerjem bizalmadat.
(Martin Gutl)
-
Köszönöm Tündike!
Ezek csodálatos sorok!
Marcsi :2smitten:
-
Ez a vers gyönyörű! Meg fogom tanulni. Oly rég nem szavaltam már, de ezt megtanulom, hacsak magamnak is.
Köszönöm!
:037:
-
:2smitten: :afro:
-
Leleszi Balázs Károly: ÉLET-CÉL
Eljutni mindenhová, ahol élet van
ahol az élet még kialakulhat
hogy minden egyes
életnek legyen értelme
Ma sem keltünk
át a hegyeken hogy birokra keljünk
a szörnyekkel
_________________________
(internetről - GothArt)
-
Hm... Igen... :062:
-
Hazatérés
Nem kérdezi: hol voltál eddig,
szép napfelkeltétől napestig.
Azt sem kérdezi: Merre jártál.
Ő nem kíváncsi: mit csináltál.
Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad,
ha drága keresztjén kacagtak.
Elfelejtette minden vétked ...
Csak átölel ... csak örül néked ...
... Reszket a lábad? Szemed könnyben?
Mit mondjál Néki? Hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe:
Néki nincs szüksége beszédre!
szerző: ismeretlen
-
Kertem Istent Megkertem Istent,hogy vegye el a buszkesegemet,de o azt mondta-Nem! Azt mondta,hogy boszkesegemet nem veszi el,nekem kell feladnom azt. Kertem Istent,hogy adjon nekem turelmet,de o azt mondta,hogy a turelem a megprobaltatas mellektermeke, nem kapni,megszerezni kell. Kertem Istent,hogy adjon nekem boldogsagot, de o azt mondta-Nem! Azt mondta,csak aldasat adhatja a boldogsag rajtam mulik. Kertem Istent,hogy kimeljen meg a fajdalomtol, de o azt mondta -Nem! A szenvedes eltavolit a vilag dolgaitol es kozelebb visz hozza. Kertem Istent,hogy adjon lelki fejlodest, de o azt mondta-Nem! Azt mondta hogy a fejlodes az en dolgom, de hajlando megmetszeni,hogy gyumolcsot hozzak. Kertem Istent,hogy segitsen masokat szeretni,ugy ahogyan o szeret engem erre azt felelte-Latom mar kezded erteni. Kertem erot... Es Isten adott nehezsegeket,amelyek erosse tesznek. Kertem bolcsesseget... Es Isten adott problemakat,hogy megoldjam azokat. Kertem batorsagot... Es Isten adott veszeljeket,hogy legyozzem azokat. Kertem adjon szeretetet... Es Isten adott gondterhelt embereket,hogy segitsek rajtuk. Kertem kegyelmet... Es Isten adott lehetosegeket. Semmit sem kaptam,amit akartam es megis megkaptam mindent, amire szuksegem volt...
-
Nagyon jó és elgondolkodtató! :168:
-
A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Túrmezei Erzsébet
-
Ámen!
Köszi Harang! :169: Nagyon szeretem ezt a verset!
Igaz tükröt tart elénk! Kitenném legszívesebben a lakás egyik jól látható falára! :2smitten:
(Lehet, hogy ki is nyomtatom... :119: )
-
Harang nagyon szép vers! :2smitten:
Szerző: Dévényi Erika
Ha kincseim lennének sem lennék gazdagabb
Ha tengerem lenne sem lennék hatalmasabb
Ha a világ enyém lenne sem lennék godtalanabb
Ha minden az enyém lenne sem lennék boldogabb
Ha csak kunyhóm lenne sem lennék szegényebb
Ha csak kenyerem lenne sem lennék éhesebb
Ha csak vizem lenne sem lennék szomjasabb
Ha csak leplem lenne sem lennék fagyosabb
Ha varázspálcám lenne sem változtatnék
Ha a jó tündér kérdezne sem válaszolnék
Ha más lehetnék sem választanék
Csak azt akarom amit Isten nekem ítélt
:044:
-
Krisztusra Várunk
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk.
Túrmezei Erzsébet
-
jajj csak ákost ne? Légyszi magyarázd meg Antee.
-
Ezt nem én írtam, hanem Erdei Tesó! :05:
Ő annyira nem szereti a zenéit. Ízlések és pofonok...
-
Szabóné Takács Éva
2010. 07. 14.
Őt is kell valakinek szeretni!
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha lázadó.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha makacs, uralkodó.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha szájából ömlik a
bántó szó.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha önző, számító.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha negatív energiát
sugárzó.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha a szépségre nem
befogadó.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, ha arcán sötétség
árnya látható.
Őt is kell valakinek szeretni!
Akkor is, hisz neki a lelke,
sivár, szomjúhozó.
A felhő elvonulhat, csak
szereteted, érintésed add tovább,
Hogy meglelje ő is,
a hitet, a reményt, az örök fénysugárt!
-
Metanoia
Uram, Tehozzád fordulok!
Hitem halott volt: Feltámasztottál!
Uram, Tehozzád térek vissza!
Lelkem beteg volt: Meggyógyítottál!
Uram, Teveled, Tebenned élek!
Mennyországom hamis volt: Megváltottál!
Uram, keresve menekültem Tőled,
Elmém nyugtalan volt: Megbékítetted!
Uram, önzéssel, vakon gyűlöltelek Téged,
Szellemem tévelygett: Felemelted!
Uram, testem esendő volt: Megerősítetted!
Akaratom Szent Szellemed vezeti örökre.
Uram, a Te Házadba térve, ott lakozom Veled.
Szívem szerelmében a Te Igéd lángol örökre.
Uram, Te vagy bűnös lelkem boldog menedéke.
Véredből születik újjá az én vétekbe fáradt Lelkem.
Uram, mert a Szeretet vagy, Szeretetté válok Veled!
Bennem nyugszik megváltó Fényed és bennem kel!
-
Emőke! Gyönyörű ez a vers! :2smitten:
Különleges fogalmazásod miatt annyira őszinte és erőteljes! :169:
"Véredből születik újjá az én vétekbe fáradt Lelkem." Gyönyörű gondolat! :169:
-
:119: Emőke köszönöm, nagyon szép igaz tiszta szívből fakadó gondolatok :169:
-
Emoke,
nagyon szep, koszonom szepen en is !
-
Egy verset olvastam,amin nagyon elgondolkodtatott.Lehet,hogy mar ti is olvastatok.
Karacsonyi beszelgetes Jezus Krisztussal 1924-ben Ha e-beteg bolond vilagra Uram meg egyszer megszuletnel, bar millionyi templomod van,kezdhetnel megint Betlehemnel, Szalmajaszolnal rangossabb hely Uram,Teneked ma se jutna. Soha messzibb a Te orszagod,*Miatyankodbar mindenki tudja. Ha igy jonnel Nazaretbol sapadtan,fazva,december este, az ugyefogyott szenvedokhoz Pariszba vagy Budapestre, s leulnel az ehezok kozt, s abbol,amit valaha mondtal meselnel Uram vigasztalasul. Elfognanak a tizwdik szonal, [Mondjal csak uj Hegyibeszedet,s amit mondtal a gazdagokrol,s ha gyulnenek az elhagyottak, s szolnanak az iras-forgatokrol,s ha megprobalnad Uram meg egyszer, az embert ravenni a szeretetre- Internalnanak,eskuszom ra, Ha nem is vernenek mindjart keresztre... Szerintem ez a tema meginkabb aktualis a mai idokre.Sajnos... :150:
-
:( Van benne igazság... :118:
-
Számomra ismeretlen a szerző.
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és
értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.
-
Ezt a fantasztikus verset Harang honlapjáról másoltam ki! :169:
Isten jelenlétéből ered életed
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Oriah House: Hegyi Álmodó öreg indián verse
-
Szakácsné Vígh Andrea
Lelkem húrjain
Lelkem húrjain
Finom ujjaid
Úgy suhannak át
Mint szabad madár,
Ki nem ismer határt.
Nem köt más ide
Csak a szeretet
S várom, mikor nyújtod felém
Újra a kezed.
Megragadom azt
Erős karodat,
S epedve vágyom
Látni arcodat
Ha azt meglátom
Többé nem vágyom
Másra, semmire.
Lelkem húrjain
Megszólal végre a mennyei zene.
2005-09-29
:2smitten:
-
Zöldi Józsefné Magdi
Lefelé a hegyről
Jó volt a megdicsőülés hegyén:
Isten jelenléte vett körül…
Áldott csend, meghitt békesség,
Minek lelkünk oly nagyon örül.
A ragyogás, a fény múlóban,
Lassan leszáll majd az éj…
És közeledik az az óra,
Mikor el kell hagynod az áldás hegyét!
Várnak a harcok, próbák,
Az utad sötétségbe vezet.
Még látod utolsó sugarát,
Mielőtt felhő borítja be eged.
De nem kell félned, így kell lennie:
A tövises utakat kell járni!
De olyankor közelebb van Istened,
Csak nem látásban, hitben kell várni.
Meg kell harcolni a hitnek harcát,
Bár inkább mennél vissza a hegyre…
Ne csüggedj, menj bátran tovább,
Hiszen Ő a nehézségben is – Isten!
Pellérd, 2001-08-17
-
Ma kaptam egy verset amit szeretnék veletek megosztani.Fogadjátok szeretettel
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS; LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Szerző: Páskuly Józsefné
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!
Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.
Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
-
:2smitten:
Gyönyörű vers, Stefike! :169:
-
Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.
-
Nagyon szép. :2smitten:
-
Csathó Péter: Málta
Bár életünk hajótörései
hasonló áldásokat rejtegetnének
környezetünk számára,
mint amilyeneket a
Pál apostolé jelentett
a máltaiak számára.
-
Leleszi Balázs Károly: MAGÁNY
A magány olyan,
mint a szegekre-feszített lator
félelemtől kiüresedett szembogara.
Van idő,
mikor azt hiszed szárnyalsz,
holott emberi vágyaid útvesztő
örvényén zuhansz alá megbéklyózva,
a napok szenvtelen vonulásában.
Bizony, bizony
kevesek előtt tárulkozik fel
az a nagy titok:
a magány zárt ajtaja azért adatott,
hogy makacs-dacos szíveinkbe
- a sírás irgalmába -
beengedjük: a Kegyelmet.
(internetről)
-
Leleszi Balázs Károly: ÉLŐ VIZEK FORRÁSA
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről)
-
Köszönöm kedves Emil.Csodálatos vers.
Az Úr áldjon meg. :2smitten:
-
Leleszi Balázs Károly: BEARANYOZOTT BÉKESSÉG
A lehanyatló Nap fénysugár-ecsettel aranyszínűre
festette be a fák csúcsíveit,
s én kint ültem Bibliámmal lelkem ormain,
nyitottan, rácsodálkozva,
hogy mintegy opálos varázs-tükör által láthatom,
miként ragyogja be fejemet az alkony,
emberszeretőn, barátságosan, melegen és simogatóan
árad szét ereimben a krisztusi szeretet,
megrészegülve az égi igézet kitárulkozó jelenségén,
általkavarog bennem, felcsillantja egy percre,
hogy milyen szépségek is lesznek majd az Új Városban,
ahol nem lesz éjszaka, nem lesz halál,
és most a végtelenbe eresztem áldozati füst gyanánt
hálatelt imádatomat, mert a messzeségből Ő üzent nekem,
csodálatos postával, hogy légy a hegyeknél is
állhatatosabb, kitartó a hitben, a megpróbáltatásban,
hogy áldássá tudjál válni a környezeted számára.
(internetről)
-
:2smitten: Gyönyörű vers! :2smitten:
-
Tényleg gyönyörű! Köszönöm!
:2smitten:
-
A Búzamagról:
Komoly kérdések
Mikor volt utoljára , hogy…
Egy lelket Krisztushoz vezettél,
Egy haragosoddal kibékültél,
Igazi áldozatot hoztál,
Bizonyságot tettél,
Valakit megvigasztaltál,
Valakinek lelki segítséget nyújtottál,
Őszinte bűnbánatot tartottál,
Imád meghallgatásra talált,
Ébredésért imádkoztál,
Szólt hozzád az Ige,
Szeretetből szolgáltál,
Vállaltad a felelősséget,
Isten előtt csendben voltál,
Valakitől bocsánatot kértél,
Nem ítélkeztél, hanem elnéző voltál,
Időztél a kereszt alatt,
Az első szeretet tüzében égtél,
Felvetted a keresztet,
Végig olvastál egy bibliai könyvet,
Beláttad, hogy nincs igazad,
Hálát adtál a szenvedésért,
Örvendeztél, bár mellőztek,
Csendes maradtál, amikor megbántottak?
Mikor volt utoljára??
-
Pax at bónum = Béke és áldás
Béke és testvériesség – Üzenet a világnak
Mindenben a Teremtőt keresd!
Assisi Ferenc imája:
Uram!
Tégy engem a te békéd eszközévé, hogy
Ahol gyűlölet lakozik, oda szeretetet vigyek,
Ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol árnyék, oda fényt,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Uram!
Add, hogy inkább én igyekezem vigasztalni,
Minthogy vigaszra várjak,
Inkább én törekedjek megértésre,
Minthogy megértést óhajtsak,
Inkább én szeressek,
Minthogy szeretetet igényeljek,
Mert önmagunkat feledve,
Találjuk meg magunkat,
Ha megbocsájtunk, akkor nyerünk bocsánatot,
És ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre,
Ne csak a magunk hasznára, hanem mások javára éljünk.
Ámen
Imádkozni annyi, mint szeretni, egészen a szeretetlénnyel való
azonosulásig!
-
Amen :2smitten:
Köszönöm Tünde :2smitten:
Uram Te tudod :pirul: én is vágyom ezt a tiszta lelkületet :ima02:
-
AZ ÚR JÉZUS FÁI :2smitten:
Ott a kedves őszi
napsugárban kint,
gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nékik.
Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az Ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint
ősz hideg szele,
állhassak előtte
gyümölccsel tele.
Túrmezei Erzsébet
-
André Karolina
Vándorutunkon ezernyi próba vár,
Lehet nehéz terhed, lehetsz fáradt már,
Hogyha szíved fárad,
Hogyha lankad lábad:
Nézz fel Jézusodra, Tőle kérj erőt;
Megsegíti utad, könnyű lesz a lépted.
De hogyha tőle makacsul elszakadsz,
Sötétségben, magányosan haladsz.
Sátán könnyen elcsábít,
De ekkor is csak Benne bízz!
Fogjad kezét, hogyha nyújtja,
Így biztosan célba érsz!
Ha minden reményt már feladtál,
Jézus onnan küld megoldást,
Ahonnan legkevésbé várnád.
Reá bízd az életed, nézz mindig egy kicsit feljebb!
Fogjad kezét, hogyha nyújtja,
Így biztosan célba érsz! :2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet: „NEM TEHETETT MÁSKÉPP!”
Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Tudós vitát és tisztulást akart.
Világoljon az Evangélium!
Aranyért nincsen kegyelem!
Bűnbánat nélkül nincs bocsánat!
Ha látta volna már,
hogy 95 tétele,
mint vihar süvítő szele,
söpör végig országokon, világon,
ha látta volna a nyomában támadt
villámos zivatart,
s mint vérfagyasztó vízió,
szemébelobbant volna máglyák lángja,
gályarabság és inkvizíció,
vajon megtette volna akkor is?!
Nem verte volna vissza látomása?
Nem hullott volna ki csontos kezéből
tételszögező, súlyos kalapácsa?!
Lehet… Ha nem a Hatalmas keze
vezette volna
tételíró kezét,
akivel ellenkezni kárhozat,
aki előtt csak térdrehullni jó…
Lehet… ha nem a Hatalmas szava
mondta volna: Legyen:
világosság és reformáció!
Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Nem tudta, hogy a 95 tétel
útnak indul és századokon átlép.
Megírta, mert meg kellett írnia.
S kiszögezte, mert „nem tehetett másképp”.
-
Nagyon-nagyon jó vers! :088:
"Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Nem tudta, hogy a 95 tétel
útnak indul és századokon átlép."
Dicsőség az Úrnak érte! :169:
-
Túrmezei Erzsébet: OKTÓBER 31 UTÁN
Vitára senki sem jelentkezik.
De a tételek világgá repülnek,
mint fészekhagyó madarak.
Már nyomtatott lapon suhannak,
most még latinul,
holnap németül,
azután mindenféle nyelven.
S a wittenbergi szerzetes,
teológia tudós doktora,
döbbenve nézi röptüket.
„Istenem, Istenem!
Ha Te játékot akarsz kezdeni
szegény szolgáddal, énvelem,
Temagadért cselekedd egyedül!
S oltalmazz, bele ne keverjem
tulajdon bölcsességemet!”
A tételmadarak suhanó röptét
megállítani többé nem lehet.
Luther lázasan írni kezdi hát
tételeinek magyarázatát:
„Az egyház reformációra szorul.
És az nemcsak a pápák dolga,
hanem az egész nagyvilágé,
s méginkább magáé az Istené.
Mikor jön el, Ő tudja egyedül.”
És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené!
Bár ma virradna boldog hajnala!
Nem sejti még, hogy amit várva vár,
Isten már el is kezdte – általa.
-
Herjeczki Géza: MA
ha Isten
csak egy nappal is előre vezetne
ha csak a holnapi akaratát is megmutatná
jaj lenne a mának
mai feladataink jaj
megposhadnának
(1968)
_________________________
(forrás: H. G.: Várj még! 1993.)
-
Herjeczki Géza: MEGINT
Uram
nézd
a szent fogadkozások
a rút visszavonások
embere szólít
- megint
a színtelenség völgyéböl
- ó izzó élet -
hallgass rám Uram
vedd szoros kezedbe
akaratos-ernyedt kezem
ha nem érzem szorításod
hidd el nekem Uram
megint aláesem
(1968)
-
Herjeczki Géza: JELENTKEZEM
nézd itt van a kezem
én Istenem:
jelentkezem
megint én vagyok az aki
feléd
nyújtja ki
kezét
tudom: jól ismered kezem
de a tiedet én még alig ismerem
nézd: itt van a kezem
(1969)
-
Herjeczki Géza: NÉLKÜLED
nélküled én Istenem
ide jutok
látod
s már látom én is
ide
a kétség és értelmetlenség
partjára
ide
az üresség és képmutatás
buborékához
az erőtlen és tehetetlen
erőlködésekhez
ide
egészen önmagamhoz
----------------------------------------------------------------
Herjeczki Géza: A ZÖRGETŐNEK AJTÓ NYÍLIK
(Máté 7:7-8)
hát ki ne keresne?
valami mindenkiből elveszett
emléked bennünk dereng béke szeretet
azt keressük ami elveszett
"aki keres: talál" - nézd én kereslek
ajtó előtt ki fordulna vissza?
zörgetünk míg valaki kinyitja
gondolataim derekadig sem érnek
"ha zörgettek ajtót nyitnak néktek"
nézd zörgő lépteim
ajtó mögött is megkerestek
- hiszen kiszóltál: szeretlek -
nézd itt vagyok
kérdésektől sebes szám
Te gyógyíthatod meg
-
Herjeczki Géza: HÍVTÁL
Nézd itt vagyok Uram
indulás után
megérkezés előtt
azon az úton
amelyre Te állítottál
mert hívtál:
elindultam
szememben megcsillant tündöklő akaratod
s a szolgálat útját járják lábaim
csodálatos kezed vezet
ki állíthatna meg ezen az úton?
ki olthatná ki szememből ezt a fényt?
ember talán?
hívtál
örömmel tartom magasba
tündöklő akaratod
--------------------------------------------------
Herjeczki Géza: VALAHOGY VÁLASZOLNI
válaszolni kellene valahogy
valami nagyot kiáltani
vagy egy nagyot ugrani
gondolni valami mérhetetlent
hiszen szavához intett
csodálatos tanácsokkal vett körül
válaszolni kellene mégis
valahogy
talán valami nagyon mély csönddel
-
Herjeczki Géza: ÚJRA CSAK
Hiába, látod, újra s újra csak
belébotlunk felejtett lábnyomunkba.
Hiába, látod, újra, ismét
kísért az annyiszor legyőzött kishitűség,
s vállunkig ér a gondolat:
mit ér a hit, hitünk, ha óra csak,
s alig ha múlik, itt a kétkedés?
Mit ér, ha újból, újból talpra állít,
de nem vezet tovább Urunk?
Ha nem vezet tovább Urunk...
-------------------------------------------------
Herjeczki Géza: VELÜNK VAGY
amikor gondolattá vergődik bennünk:
régóta velünk vagy
veszett töprengésbe kezd
düh és hálaadás
nézd hegyet-lapátoló hitünket
kezünk nézd: megkérgesedett
s a kétség keresztrefeszítő perceit nézd
még ki sem ittuk a tengert
s még meg sem másztuk magunkat
amikor gondolattá vergődik bennünk:
régóta velünk vagy
-
Herjeczki Géza: MERT JÓATYÁM VAGY
hálát adni tanulok Uram
konok kétkedéseimből
köszönetre emelem arcom
mert végtelen türelemmel
végtelen szeretettel
vigyáztál balga lépéseim fölött
míg kesergéseimet
csendes hálaadás váltotta föl
mert lassan már azt is megértem
nézd Uram
hogy gyermeked vagyok
s hálára mozdul csöndesen szám
mert Jóatyám vagy
s én a Tiéd vagyok
-------------------------------------------
Herjeczki Géza: SZÉKEM VAN ASZTALODNÁL
("Isten munkatársai vagyunk" 1Kor 3:9)
sokáig formáltál
s nézd:
nem hiába alakítgattál
Uram
tudom:
szemeddel
egyszerre csillan meg
szemem
hatalmas asztalodhoz húztam végre
székem
s le mertem ülni - nézd
nevetsz?
nevetek Veled én is
-
Túrmezei Erzsébet: HIT ÁLTAL
Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan
századokon át új meg új alakban.
Az énekes nem egyszer névtelen.
Nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam,
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj! "Hit által! Hit által! Hit által!"
Azok sorában, akik énekelnek,
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.
Mert szájról szájra, szívről szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? "Hit által! Hit által! Hit által!"
Isten Lelke vezényel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked, és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! "Hit által! Hit által! Hit által!"
Érzem, rajtam a Karmester szeme.
Énekelni, kezdeni kellene,
hogy munkám, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szívdobbanásom
ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem:
testvéreim hangja körülölel.
Nem, a himnusz ma sem némulhat el,
legyen a dallam bármilyen nehéz.
Szemünk a Karmester kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni mindhalálig
szolgálattal, élettel és halállal
ma is: "Hit által! Hit által! Hit által!"
-
Nagyon-nagyon jó vers! :168:
-
www.youtube.com/watch?v=9gjKy1WTwVg (http://www.youtube.com/watch?v=9gjKy1WTwVg#)
-
Köszönöm az éneket,nagyon áldott,örömteli dicsőíteni az Urat! :afro:
-
Köszönöm szépen én is ezt a gyönyörű dalt. :2smitten:
-
Herjeczki Géza: ADJ ÚJ ERŐT URUNK
vedd le arcunkról
ezt a sápadt szomorúságot
Urunk
így kiáltunk nagy szóval Feléd
mosd le arcunkról
a hétköznapok porát
szemünkről is töröld le
ó Urunk
közömbösségünk hályogát
szemünkről is töröld le
hogy láthassunk csodát:
gyötrött arcod
tündöklő mosolyát
amint értünk izzó szemed
ránk emeled
s egyszerre értünk
látunk újabb csodát:
arcunk megfényesül
szemünk is lángra lobban
szánk dicsőségeddel telik
s szüntelen hálaszóval
(1972)
-
Herjeczki Géza: IZSÁK NAPLÓJÁBÓL
(1Mózes 26:24-25)
Mától így szólítom a Mindenhatót:
Ábrahámnak s Izsáknak Istene.
Mert az enyém is Ő.
"Ne félj, mert én veled vagyok,
megáldalak téged" -
így szólt hozzám ma éjjel.
S én Véle járok már örökre.
Övé az életem.
Mert szólt s beszélt velem.
Napjaim Ő vezérli.
Türelmet ad nekem,
s megint új kutat ások.
Emberrel nem vetekszem.
Szívemben Ő az úr, s én Néki engedek.
Magamért nem kell, most már nem harcolok.
Elég a győzelemhez, hogy velem van Ő.
(1978)
-
:2smitten:
Nagyon-nagyon jó versek!
-
Herjeczki Géza: MINDEN UTAMAT JÓL TUDOD
(Zsoltárok 139:3)
Te igen, Uram.
De én
a magamét sem ismerem.
Nyisd fel végre szemem!
Vagy lehet így is?
Időnként megvakulva?
----------------------------------------------------------
Herjeczki Géza: ZSOLTÁRRAL BÁTORÍTANÁLAK
(Zsoltárok 91:11)
parancsol az Isten
hiszen Ő az ura
itt és mindenütt
mindennek
"angyalainak megparancsolja
hogy vigyázzanak rád"
nem szabad
nem kell hát félned
utadat őrzi az ÚR
most is
mikor a műtőbe visznek
-
DICSÉRJED URADAT!
Szerző: Pecznyík Pál
Dicsérjed Uradat
Istennek hű népe,
te vagy országának,
legfényesebb éke.
Dicsérjed Uradat,
Ki vérén megváltott,
oly hont készít néked,
mit szemed nem látott.
Angyalok milljói
mennyben Őt dicsérik,
Őt dicséri minden,
a földtől az égig!
Emberek ajkukkal,
csillagok fényükkel,
repdeső madárkák,
csodás énekükkel.
Urunkat dicsérik
folyók és tengerek,
hósapkás hegyormok,
zöldruhás fenyvesek.
Dicséri Nap a Hold,
villámok, viharok,
égen úszó felhők,
éjszakák, nappalok.
A teremtett világ,
zengő énekkarban,
dicséri az Urat,
zenében és dalban.
Dicsérd te is Urad,
menyasszonyi népe,
készül már menyegződ,
Jézussal az égbe! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Minden mi elveszettnek tűnt,ne hidd hogy elveszett,
az úton mentél mindvégig,s ne hidd ezt mind egyedül tetted meg,
az élet nehéz dolgai,a te kereszted,de nem egyedül cipeled,
s ha fény tör fel messze távolból,tudd az Úr kíséri minden egyes percedet!
:2smitten: :044:
-
Ámen! :168:
-
Ámen. :2smitten:
-
Herjeczki Géza: IMAÓRA
(Ap.Csel. 16:23-34)
A foglyok hallgatták őket.
Itt a nagyszerű alkalom.
Bár lábuk kalodában,
szívük és szájuk szabad.
Most lehetne
nagy prédikációba kezdeni!
S a legnagyobb evangélista
(ki érti ezt?)
nem tart előadást,
nem érvel,
nem ragadja meg a pillanat
drámai varázsát, -
csak imádkozik,
meg énekel.
Imádkozik,
meg énekel,
s a bilincsek lehullanak.
-
Nagyon jó vers! Mekkora igazságot hordoz!
("nem tart előadást,
nem érvel...
...
...
csak imádkozik,
meg énekel."
Ez a "csak" éppen elegendő volt a szabaduláshoz. :168:
-
Túrmezei Erzsébet : Letenni !
Rég volt. Szóablakok nyíltak,
Ahogy szemtől-szemben állva,
beszélgettünk, s beláttam
nagyon mélyen a szívedbe,
titkaiba gondjaidnak.
Kértelek, hogy mindet tedd le,
Bízd a leghatalmasabb,
Legszeretőbb, örök kézre,
S gondtalan leszel, szabad!
“így!” – és letettem egy könyvet.
Mosolyogtál. Tudtam én is,
hogy könyvet letenni könnyebb,
mint az örök Segítőre
bízni-vetni gondokat.
“Letehetem. De elkísér,
amit olvastam belőle!”
-mentegetted még magad.
“Akkor ne úgy, mint a könyvet!
Akkor mint egy nagy követ!
Miért nyomnák, gyötörnék szegény
szívünket a gondkövek,
ha szabad mindent letenni,
nem hordozni terheket,
s olyan gondtalanná lenni
újra, mint a gyermekek!
Mit feleltél, nem emlékszem.
Régen túlvagy minden gondon.
De ha rámnehezedik,
akárhányszor csendesen
elismételem, elmondom:
Letenni, mint a követ
Atyám kezébe – egészen!
-
Drága Marietta!
Nagyon szép.
Köszönöm. :2smitten:
-
Drága Marietta!
Nagyon szép.
Köszönöm. :2smitten:
Nekem is tetszett! :169:
-
Reményik Sándor: A Bethesda partján
"Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc
esztendőtől fogva való betegségben
fekszik vala." (János ev. V:5)
Harmincnyolc esztendeig volt beteg...
Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,
Ó, csigalassan kúszó nappalok,
Ó, végevárhatatlan éjjelek!
Ó, zaj, mely őrjít, ó, csend, mely gyötör,
Ó, tehetetlen kín, maró csömör,
Ó, nagy alkalmak örökre múlása,
Kis, édes percek tovasuhanása
Hasztalanul, megfoghatatlanul, -
Hiába termett datolyát a pálma
S hajtott ki az olajfa vigaszul.
Harmincnyolc esztendeig volt beteg,
Mindenki terhe, magának teher, -
Harmincnyolc ólomlábú év alatt
A fátum mindent elcserél-kever
A lélekben, a mély műhely-homályban.
Ez a szív kővé keményedhetett,
Túlcsordulhatott alázatosságban,
Harmincnyolc esztendeig volt beteg:
Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle,
Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre,
Ha volt önérzet benne: ronggyá válott,
Ha volt szikla-dac: finom porrá málott,
Feküdt a tóparton, s a tóba nézett...
A Tó, ez volt az egyetlen igézet.
A Tó, a Bethesda, a gyógyulás:
Leszállani szent, megszállott vizébe,
Mikor rájön a nagy "háborodás",
Mikor rászáll az Isten angyala,
Súlyos szárnyával sujtja a habot,
S gyöngy-buborékként a titkos mélyből
Fakadnak a megmentő balzsamok.
A Tó... közel volt, s mégis messze volt,
Elérhetetlen, mint a csillagok.
A többiek mégis csak lejutottak,
Lejutottak a bénák, a vakok
Valaki vitte, támogatta őket,
Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek,
S ki soká tűrt, sokáig vérezett,
Egyszer mégis elsőnek érkezett.
Csak ő, csak ő nem érkezett oda...
Nem volt, ki támogassa, levigye,
Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen,
Oly bűnös élő-halott teteme,
Hogy ember-erő el nem bírta többé.
Elmúlt megint a szent háborodás,
A nagy alkalom, a boldog varázs,
Elszállt megint az Isten angyala.
A halott öröm utolsó leánya:
A halványzöld fürtű tündér-remény,
Az is a világ végére szökött.
Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul
A csillagok a Bethesda fölött.
De másnap reggel Jézus arra jött.
-
Nagyon mély gondolatok, és annyira csodálatos a végén az a "de":
"De másnap reggel Jézus arra jött."
Igen, Jézus mindig "annak ellenére" jön, és "de" Ő képes megszabadítani, meggyógyítani! :2smitten:
-
Nagyon mély gondolatok, és annyira csodálatos a végén az a "de":
"De másnap reggel Jézus arra jött."
Igen, Jézus mindig "annak ellenére" jön, és "de" Ő képes megszabadítani, meggyógyítani! :2smitten:
"...mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus."- testünket meggyógyithatják az orvosok, a gyógyszerek, de a testet-lelket-szellemet, teljes lényünket csak Ő gyógyitja meg, állitja helyre :05:
Halleluja!
-
Pecznyík Pál verseiből
Halálos szeretet!
Egykor a szeretet, az eget áttörve,
lejött világunkba, embertestet öltve!
Tudta: szeretete, drága kincs lesz nekünk,
kész volt, szeretetét megosztani velünk!
Tudta: szívünk olyan szeretetre vágyik,
mely - gyűlölet mezőn - nem nő, nem virágzik.
Amerre elvonult, veszekedést látott,
a harag, gyűlölet, nem ismert barátot.
Két testvérszív között, látva keménységet,
szeretet adhatott volna, egyességet.
A kevélyt, szavakkal legyőzni, nem lehet,
de legyőzheti azt, Krisztusi szeretet!
Mert Jézus szerelme, oly hatalmas erő,
mely előtt elnémul a kevély, kérkedő.
Jézus azért jött, mert hevíteni vágyott,
jéggé dermedt szívű, bús embervilágot!
Jézus a szeretet, s ki őt befogadja,
oltalmába veszi, elveszni nem hagyja.
Jézus szeretete, megszégyenít minket,
szelíddé formálja, kevély szíveinket.
De áldozat nélkül, nem lehet szeretni,
Jézus kész volt értünk, keresztfára menni!
Ott lett nyilvánvaló, milyen mélyen szeret,
az Ő szeretete, halálos szeretet!
E nagy szeretetet hozta le minékünk,
midőn átvállalta, tengernyi sok vétkünk!
Így vált lehetővé, hogy Vele lehessünk,
s hozzá hasonlóan, áldozva szeressünk!
Celldömölk, 2010. XII. 25.
Porszem vagyok
Csak egy porszem vagyok,
a világegyetem
parányi porszeme.
Nem csoda, hogy mégis
gondol rám az Isten?
Lát engem, szent szeme!
Csodás szép tervében,
mit hajdan készített,
én is benne voltam.
Golgotán értem is,
drága Fiát adta!
Ne maradjak holtan.
Mert Sátán engem is,
bűnökre csábított,
s én, a porszem ember,
elkövettem a bűnt,
Alkotómmal szemben!
Most itt vagyok Atyám,
mint egy rakoncátlan,
engedetlen gyermek.
Tudom: porszem vagyok,
a nagy Mindenségben,
irgalmazz lelkemnek!
Hála, hogy megszántál,
Fiad, Jézus által,
megváltottál engem!
Ezért, trónod előtt,
fehérben járhatok
én, a porszem ember!
Celldömölk, 2010. XII. 23.
JÉZUS A GYŐZTES ÚR!
Jézus mielőtt mennybe szállt,
legyőzte a bűnt, a halált!
Legyőzte az ellenséget,
Sátán szenvedt vereséget.
Nem végső hely a sírhelyem,
Úr Jézusé a győzelem!
--
Áldott Újévet Mindenkinek!
Szeretettel,
Marietta :2smitten:
-
Ismeretlen szerző
Isten műhelyében
Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.
Látni, hogy íme, szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.
Tudni, hogy kemény,
ormótlan kő voltam,
akartjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most se késő.
Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat
odaadni értem és odaadni másért:
egy megtörésért, hozzáfordulásért.
Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborba.
Igen, csodálom Őt. Csak Őt csodálom. :2smitten:
-
Gyönyörű vers.Dicsőség az úrnak!
-
Gyönyörű vers.Dicsőség az úrnak!
Igen!
és
A teljes valóságot közli a megváltott emberrel.
:2smitten:
Úgy látom, hogy teljesen az "utolsó napokban . . . "
téma mai kérdő beírásomat értelmezi egy oldalról :hehe:
Na ezt a mondatot értse meg valaki, vagy a találós kérdésekhez illik :hehe:
:2smitten:
-
Gyönyörű vers.Dicsőség az úrnak!
Ámen! Nekem is tetszik! :168:
-
A VAK BARTIMEUS
Egy vak meghallja messziről
a sokaság zaját,
Oly régen hívja, várja Jézust,
Dávidnak Fiát.
Míg körülötte zúg a nép,
ő kiált szüntelen:
,,Ó Názáreti, szánj meg engem,
nyisd meg a szemem!’’
,A hit megtartott tégedet,
menj békével tovább!’’
– Szólt Jézus, és ő boldogan
követte lábnyomát.
A hit szemünket nyitja meg,
– ó Urunk, adj hitet,
Hogy szemlélhessük
mindörökre dicsőségedet! :2smitten:
A. Frostenson
Rezessy László
-
Köszi Gyöngyike! :168:
-
Szívesen, a neten találtam. :05:
-
Ismeretlen szerző
Te vagy, Uram
Tenéked, Uram, én mit mondhatok?
Hiszen az életemben elõtted nincs egyetlen titok;
mindennek a kezdetét s végét is ismered
- olyan vagyok elõtted, mint egy kisgyerek.
Uram vagy, Megváltóm, földön és az égben,
mióta ismerlek, fény vagy a sötétben.
Hozzád szól az imám, fohászom, énekem,
Te vagy a legdrágább mindenkor énnekem.
Kõsziklára állok, oda építkezek,
látlak Téged mindig, s Te is látsz engemet.
- Mikor hegyet másztam, Te nyújtottál kezet -,
segíts, hogy ahol vagy, én is csak ott legyek! :2smitten:
-
Ámen!
-
BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12
(Losonczi Léna)
Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.
Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.
Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.
Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
– tudom – megelégíttetik.
Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.
Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.
Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.
Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom – Jézus megígérte –,
a mennyországban lesz helyem.
Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem! :2smitten:
-
Ámen!
Szép vers, Gyöngyike! :168:
-
Igen, nagyon szép! Keresgélni szoktam, ma ezt találtam. :05: :2smitten:
-
A SZÁZADIK ZSOLTÁR
Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. –
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.
A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben. :2smitten:
Ismeretlen szerző
ford.: Bókay János
-
De szép! :2smitten:
-
Gyönyörű diák, igei gondolatok Várnai Zseni versével kombinálva. :168:
http://preview.citromail.hu/attach_read2/ppt/d/d7/d7ce26dd7d5f2e7be4c8b0b22afff4ae/d7ce26dd7d5f2e7be4c8b0b22afff4ae.html (http://preview.citromail.hu/attach_read2/ppt/d/d7/d7ce26dd7d5f2e7be4c8b0b22afff4ae/d7ce26dd7d5f2e7be4c8b0b22afff4ae.html)
-
http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk# (http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk#)
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS; LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Szerző: Páskuly Józsefné
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!
Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.
Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
-
Köszönöm!
Ez most nagyon szíven talált.
-
Mindig vidáman...
1. Mindig vidáman, mindig vidáman,
Előre bátran, Jézus nyomában!
Napfényes a szívem, mert Jézus mindenem,
Ővele élek, benne remélek!
2. Mindig vidáman, mindig vidáman,
Előre bátran, Jézus nyomában!
Ha jönnek fellegek, - próbámra kellenek! -
Békémet meglelem, Jézusom szíveden!
3. Mindig vidáman, mindig vidáman,
Előre bátran, Jézus nyomában!
Hálától zeng szívem, ha öröm jut nekem,
Köszönöm Istenem, Örömöm, Mindenem!
4. Mindig vidáman, mindig vidáman,
Előre bátran, Jézus nyomában!
Vidámság ad erőt, erősít szenvedőt,
Az élet fűszere, élj hát mindig vele!
( ismeretlen szerzőtől)
-
:161:
-
Wilhelm Nakatenus SJ (Aachen, 1682.)
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
-
MINDIG CSAK ADNI..
A jó öreg kút csendesen ontja vízét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ílyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben,
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Bele nézek, tükre reám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak tovább adom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ílyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém,KRISZTUSTÓL kapom
Én csak egyszerűen tovább adom!!!!
(ismeretlen szerzö verse)
-
Betegség
Kaptalak, hogy veled legyek.
Kölcsön kaptalak,
Szerethesselek,
Arra kaptalak.
Mint büszke vad, dicsekedtem,
De jaj, kit lesújt
Rejtet csapás,
Rettegés félelem.
Kis testeden, át süt a nap.
Halovány sápadt kis arcod,
Vág lelkemben
Mélyen karcot.
Betege lettem betegségednek.
Most még jobban szeretlek,
Örökké, míg vagyok,
Míg vagyok. Örökre.
Nem annyira Istenes, de most ez van bennem. Bocsánat.
-
Nekem tetszik!
-
Kedves vagy.
Nem jó vers, de legalább őszinte.
A kislányom nagyon beteg volt a héten, ez ihlette.
-
Betegség
Kaptalak, hogy veled legyek.
Kölcsön kaptalak,
Szerethesselek,
Arra kaptalak.
Mint büszke vad, dicsekedtem,
De jaj, kit lesújt
Rejtet csapás,
Rettegés félelem.
Kis testeden, át süt a nap.
Halovány sápadt kis arcod,
Vág lelkemben
Mélyen karcot.
Betege lettem betegségednek.
Most még jobban szeretlek,
Örökké, míg vagyok,
Míg vagyok. Örökre.
Nem annyira Istenes, de most ez van bennem. Bocsánat.
Még hogy nem Istenes, igazán ez a megnyilatkozás az ISTENES
Köszönöm
:2smitten:
-
Betegség
Kaptalak, hogy veled legyek.
Kölcsön kaptalak,
Szerethesselek,
Arra kaptalak.
Mint büszke vad, dicsekedtem,
De jaj, kit lesújt
Rejtet csapás,
Rettegés félelem.
Kis testeden, át süt a nap.
Halovány sápadt kis arcod,
Vág lelkemben
Mélyen karcot.
Betege lettem betegségednek.
Most még jobban szeretlek,
Örökké, míg vagyok,
Míg vagyok. Örökre.
Nem annyira Istenes, de most ez van bennem. Bocsánat.
Nagyon szép vers.Köszönöm.
-
Kedves vagy.
Nem jó vers, de legalább őszinte.
A kislányom nagyon beteg volt a héten, ez ihlette.
Nekem akkor is tetszik!
Szép vers!
-
Kedves vagy.
Nem jó vers, de legalább őszinte.
A kislányom nagyon beteg volt a héten, ez ihlette.
Nekem akkor is tetszik!
Szép vers!
Kedves Erdei Testvérem :2angel:
Kérlek írd le újra a kislányoddal kapcsolatban a bizonyságod, mert sajnos elfelejtettem, és azt sem tudom most hol keressem.
:2smitten:
-
Kedves vagy.
Nem jó vers, de legalább őszinte.
A kislányom nagyon beteg volt a héten, ez ihlette.
Kedves Erdei!
Nekem is tetszik! Nagyon jó, amikor valaki meg tudja és meg meri fogalmazni a gondolatait! :05:
Az Úr vigyázzon rátok, adjon teljes gyógyulást aranyos kislányodnak! :2smitten:
-
Kedves vagy.
Nem jó vers, de legalább őszinte.
A kislányom nagyon beteg volt a héten, ez ihlette.
Kedves Erdei!
Nekem is tetszik! Nagyon jó, amikor valaki meg tudja és meg meri fogalmazni a gondolatait! :05:
Az Úr vigyázzon rátok, adjon teljes gyógyulást aranyos kislányodnak! :2smitten:
Azt gondolom egy ember akkor kezd igazán krisztusivá válni, amikor megengedi, hogy az érzelmei megnyílvánuljanak a külső szemlélőnek, és akkor valóságos, ha ez nem érzelgősség, hanem Tőle ered.
Rm 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
Mélyről fakadóan, nem félve, nem szorongva, hanem teljes bizalommal ebben is, hogy Ő árad rajtam keresztül.
Gondolom erre is vonatkozik:
Gal 1,10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
:2smitten:
-
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
-
Gárdonyi Géza
ÍRÁS A BIBLIÁBA
(Az Újszövetség könyve elé)
Ez a könyv a könyvek könyve
Szegény ember drágagyöngye
Égi harmat lankadtaknak
Világosság földi vaknak
Bölcsességnek arany útja
boldog aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás kútja,
hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang
Roskadónak testvéri hang
Elhagyottnak galambbúgás
Viharvertnek ereszet
Haldoklónak angyalsúgás:
Ne félj, fogd a kezemet!
Gyermeknek is: "Míly szép rege!"
Bölcsnek: rejtelmek tengere
Fal. S túl rajta élő hangok.
Köd. S benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom,
Csak megnyitom, s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik
Márványvár is összeomlik
Bíborleplek ronggyá málnak
Dicsőségek füstbe szállnak
Csak ez a könyv nem tér porba...
Mintha volna élő lelke...
Ez a könyv a Mózes bokra,
Isten szíve dobog benne...
-
Hamar István
Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sion, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!
-
Reményik Sándor: Békesség Istentől
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
-
Evvel a verssel köszöntök minden Édesanyát! Sajnos az enyém már nem él, nagyon hiányzik, de tudom az Úrnál van, a legjobb helyen! Dicsőség az Úrnak!
HÁLAADÁS :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dsida Jenő
-
:2smitten:
Gyönyörű vers!
Köszönöm, Gyöngyike!
:2smitten:
-
Rakhatod a téglát egymásra,
tetőt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.
Higgy, tanulj, vagy űzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.
Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot.
(Moldován Vilmos)
-
Kedvenc színészem mondja a kedvenc Ady-versemet, és ezzel nagy örömet szerzett nekem, megosztom hátha másnak is örömet szerezhet :
http://www.youtube.com/watch?v=tE35KnWvr6k# (http://www.youtube.com/watch?v=tE35KnWvr6k#)
-
Köszi Irma! :2smitten:
Iskolás éveim alatt Ady volt a kedvenc költőm. Nagyon szerettem ezt a versét is, annyira tetszik ez a sor:
"Számban nevednek jó íze van."
-
Szeretettel Mindenkinek: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Szeretettel: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Isten nem ígért
örökké kék eget,
életünket átszövő
virágösvényeket.
Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
gond nélkül örömöt,
békét jajszó nélkül.
De Isten erőt
ígért a napra,
munkára pihenést,
fényt az utunkra.
Kegyelmet bajunkban,
égi segítséget,
nem múló részvétet,
örök szeretetet.
Annie Johnson Flint
-
Ámen!
-
Szép vers és igaz! Köszönöm én is! :2smitten:
-
Gyöngyike, tényleg szép és igaz vers, köszönöm én is :2smitten:
-
Gyönyörű vers.Köszönöm.:)
-
Befejeztem Zimányi József élettörténetét. Nagyon megrázó és tanulságos, de egyben erőteljesen késztet az Istenhez és Igéjéhez való ragaszkodásra. Ebben a könyvben találtam ezt a verset:
LÁNGOLÓ EMBEREK
Id. Zimányi Józsefnek
A hideg ég alatt
Vannak, akiket lángra gyújt a LÉLEK,
csontjaikba rekesztett tüzek égnek
bennük és világítanak…
Vannak lángoló emberek:
az ÚRÉRT égnek, melegítenek,
s melegük megmarad!
Füle Lajos 1993.
-
Nagyon szépen köszönöm ezeket a szép verseket gondolatokat :2smitten: :169:
-
Drága Tünde!
Ez gyönyörű!
-
KIK A BOLDOGOK?
Boldogok, kiknek szíve tiszta,
Akiknek lelke bé nem issza
A háborúságnak szennyét, mérgét,
Boldog, kinek bűnös szívére
Rá hullt Jézus drága vére
S tisztává tette hófehérre.
Akiknek szíve tiszta itt lent
Ott fönt majd meglátják az Istent.
Boldogok és áldottak lesznek,
Akik békességet szereznek
E háborgó véres világba,
Kik ha testvér testvérét tépi,
"Ember, megállj! - kiáltják néki!
Ne törj tennen atyádfiára!"
Akik békességet szereznek
A nagy Isten fiai lesznek!
forrás: Ellen G. White írásai
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/at/56.htm (http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/at/56.htm)
-
Ne aggodalmaskodj!
Ezer madár vígan csengő
Énekétől zeng az erdő.
Nem is vetnek, mégse félnek,
Könnyű szívvel vígan élnek.
Ezer virág tarkán, szépen
Hajladozik künn a réten.
Sziromruha libben-lebben.
Ki öltözik náluk szebben?
Virágillat, madárének
Örvendezve száll az égnek:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk!
Reggel este hálát mondunk.
Madárdallal, illatszárnyon
Énekünk is szállva szálljon:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.
Aki Fiát adta értünk,
Vele mindent megad nékünk.
Van Megváltónk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.
Túrmezei Erzsébet
*
-
GECSEMÁNÉ ÉJSZAKÁJA
A patak szelíden öleli a hegyet,
mint egy csillogó ezüstkoszorú.
Vízében a nád lehajtott fejjel áll,
mint az ember, ha nagyon szomorú.
A hegyen olajfa bontogatja rügyét,
illatot kavar a tavaszi szél.
Levél bomlása, szellő suhanása:
hallgassuk meg titkon mit beszél?
Réges-régen, sok-sok éve már,
minden alkonyon itt járt valaki.
A pataknál, a pálmafák alatt,
ott vannak még szent lábnyomai.
Mikor megindult csendesen a hegyre,
a kis csapatot hátrahagyva itt,
tudta mindenki: a fák, a virágok,
hogy Isten Fia ott imádkozik.
És jött egy éjszaka, az az utolsó,
A gyötrelmek szörnyű éjszakája;
és hiába sírt a szent Fiú,
nem jött válasz könyörgő szavára.
- Ha te is arra jársz, ha arra visz utad,
ha odáig űz a szenvedés,
a próbák sűrű, sötét éjszakáján
erőt ad majd az emlékezés.
S ha nem jön válasz könyörgő imádra,
ha nem lenne rá felelet,
vérző szívvel és vérző lélekkel
vedd fel te is nehéz keresztedet.
A Gecsemáné éjszakáját végig kell járni,
arra visz az út Krisztus lábnyomán.
A te küzdelmed nem világot vált meg,
csak a hitedet méri meg csupán.
És mégis, nagy a harc! Életre-halálra.
Egy éjszakán tán meg sem vívhatod,
Sokszor kell menni a Gecsemánéba,
amíg koronádat megkaphatod.
Páskulyné Kovács Erzsébet
-
Gyönyörü vers, kedves Gyöngyike, köszönöm, hogy felraktad!
:2smitten:
-
Köszönjük Gyöngyike! :2smitten:
-
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre verse
/ most nagyon aktuális./
-
Szeretettel minden drága Testvéremnek:
Reményik Sándor - Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
:2smitten:
-
Kedves Gyöngyike! :2smitten:
Ez a vers ez nagyon szép,KÖSZÖNÖM :2smitten:
-
Köszönjük! :afro:
-
Szívesen! :2smitten:
-
MÉLYSÉGBEN..
Mélységben, hol vigasz nem derít,
vigasztaljon örök hűséged!
Éjszakámban, ha elhagy a hit,
ne hagyjon el kegyelmességed!
Uton, melyen senki sincs velem,
s imádságra nehéz szót lelnem,
csak sötétség kísér, félelem:
ínségemben Te találj meg engem!!
Ha megfogni nem bírom kezed,
Te ragadd meg, Uram az enyémet!
Fogadd irgalmadba lelkemet,
s boldog célba utam Te vezéreld!!
________________________
Ez nagyon szép! :2smitten:
-
MOSOLYOD...
Mely szivbol fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerul penzbe,
Megis sokat er testvered szemeben.
Gazdagitja azt,aki kapja
S nem lesz szegenyebb az sem aki adja.
Pillanatig tart csupan,
De orok nyomot hagy maga utan.
Senki sem oly gazdag
Hogy nelkulozni tudna,
Es senki sem oly szegeny
Hogy meg nem erdemelne.
Az igazi baratsag lathato jele,
Hintsd be a vilagot egeszen vele.
Mosolyod:nyugalom a megfaradottnak,
Batorsag a csuggedonek,
Vigasztalas a szomorkodonak.
Mosolyod ertekes,nagyon nagy jo,
De semmiert meg nem vasarolhato.
Kolcsonozni nem lehet,ellopni sem,
Mert csak abban a percben van erteke,
Amelyben arcodon megjelen.
Es,ha ezutan olyannal talalkozol
Aki nem sugarozza a vart mosolyt,
Legy nagylelku,s a magadet add,
Mert senkinek sincs nagyobb szuksege mosolyra,
Mint annak,aki azt masnak adni nem tudja.
:2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
MÉLYSÉGBEN..
Mélységben, hol vigasz nem derít,
vigasztaljon örök hűséged!
Éjszakámban, ha elhagy a hit,
ne hagyjon el kegyelmességed!
Uton, melyen senki sincs velem,
s imádságra nehéz szót lelnem,
csak sötétség kísér, félelem:
ínségemben Te találj meg engem!!
Ha megfogni nem bírom kezed,
Te ragadd meg, Uram az enyémet!
Fogadd irgalmadba lelkemet,
s boldog célba utam Te vezéreld!!
________________________
Ez nagyon szép! :2smitten:
Drága Julika!
Nagyon szép vers!!!
:2smitten:
-
Szeretettel minden drága Testvéremnek:
Reményik Sándor - Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
:2smitten:
Nagyon szép drága Gyöngyikém!!! Köszönöm szépen.
:2smitten:
-
Zsenge
Amikor eljön a tavasz,
és lassan duzzad a kalász,
tudjuk, hogy közel van
már a dús aratás.
Menjünk hát mi, zsengék,
gyűjtsük a gabonát
nagy halomba.
Mi nem törünk hatalomra,
azt akarjuk csupán,
hogy üdvözüljön
minden lélek
a földi élet után.
Hogy amikor Jézus eljön,
találjon hitet a földön,
és gyűjtse egybe népét,
ahogyan az arató a kévét.
S majd jön az ítélet.
Mindenki felelős, mivé lett,
utólag minden hiába.
Tollát többé ne csodálja
a színjátszó páva,
s illatában ne fürödjön
rózsa, ibolya, zsálya,
mert annak lesz hazája,
aki senki és megvetett volt,
és Istenbe vetette hitét.
És mindaz sötétségre kerül,
aki nem hitt vagy hitéből kitért.
Kirostálódik a meddő ocsú,
s aki megmarad,
már nem szomorú,
mert Isten gyermekeként
jó úton haladt.
Hálója fog annyi halat,
hogy elég legyen örökre.
A halál el lesz törölve,
nem lesz halál többé.
Feltámad és él
Jézussal örökké.
Makra Ildikó ( http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880 (http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880) )
-
Drága Elisabeth! :2smitten:
Menjünk hát mi, zsengék,
gyűjtsük a gabonát
nagy halomba.
Mi nem törünk hatalomra,
azt akarjuk csupán,
hogy üdvözüljön
minden lélek
a földi élet után.
Hogy amikor Jézus eljön,
találjon hitet a földön,
és gyűjtse egybe népét,
ahogyan az arató a kévét.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Nagyon szép a vers amit megosztottál velünk és legfőképpen ez a mondat,,,,,minden lélek üdvözöljön,,,
Adja meg az ÚR,hogy hogy mikor Jézus visszatér,mi is a kévébe lehessünk,nagyon sok testvérünkel együtt
:2smitten: :2smitten:
Köszönöm ezt a szép vereset :2smitten:
-
Zsenge
Amikor eljön a tavasz,
és lassan duzzad a kalász,
tudjuk, hogy közel van
már a dús aratás.
Menjünk hát mi, zsengék,
gyűjtsük a gabonát
nagy halomba.
Mi nem törünk hatalomra,
azt akarjuk csupán,
hogy üdvözüljön
minden lélek
a földi élet után.
Hogy amikor Jézus eljön,
találjon hitet a földön,
és gyűjtse egybe népét,
ahogyan az arató a kévét.
S majd jön az ítélet.
Mindenki felelős, mivé lett,
utólag minden hiába.
Tollát többé ne csodálja
a színjátszó páva,
s illatában ne fürödjön
rózsa, ibolya, zsálya,
mert annak lesz hazája,
aki senki és megvetett volt,
és Istenbe vetette hitét.
És mindaz sötétségre kerül,
aki nem hitt vagy hitéből kitért.
Kirostálódik a meddő ocsú,
s aki megmarad,
már nem szomorú,
mert Isten gyermekeként
jó úton haladt.
Hálója fog annyi halat,
hogy elég legyen örökre.
A halál el lesz törölve,
nem lesz halál többé.
Feltámad és él
Jézussal örökké.
Makra Ildikó ( http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880 (http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880) )
Csodálatos vers! Köszönöm.
:2smitten:
-
Nem fogy el soha
Az idő elillan tova,
A követ befedi a moha,
Az utat a feledés pora,
Eltűnik minden jelző,
Eltűnik minden metafora,
Porrá válik a bölcs,
És porrá válik az ostoba,
Tovaszáll évek hosszú sora.
De megmarad az utolsó vacsora
Kenyere és bora.
Mert a szeretet
Nem fogy el soha.
G. Tóth
-
HA MEGÉRINTI SZÍVED
Ha megérinti szíved az ég fuvallata,
s benne az Isteni Lélek, otthonra talál,
aki eddig voltál, nem vagy többé ugyanaz,
a Lélek átformál, s kitárul egy új világ.
Nem vonz már e világi csillogás, gazdagság,
lelked szabad, túllátsz a földi lét határán.
Múló földi kincseket, többé nem gyűjtesz már,
új cél vezet, tiéd az igazi gazdagság.
Amit másokkal oly szívesen megosztanál,
hisz oly sok a világban, a boldogtalanság.
Sok- sok ember élete örökös rohanás,
nincs ideje meghallani a lélek hangját.
Pedig fájdalmában néha, mélyről felkiált,
létét jelezve, hogy sorsa üresség, magány.
Ezt az űrt nem töltheti be semmi más,
csak Isten kegyelméből, a szent égi áldás.
Fölöttünk az idő, olyan gyorsan elszáll,
kijelölt utunk rövidül, nap-nap után.
S ha végéhez elérkezik, ott vajon Ki vár?
attól függ, hogy az utad során, Kiben bíztál.
Schvalm Rózsa
-
Bódás János: Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad már néha legalább?
Enyhült, szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég – siess, keresd! –
ki van jelölve a helyed,
s csak ott leszel az, aminek
Isten rendelt. Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, amely kárba veszett,
mit sosem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, miben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
-
Julika köszönöm a szép verseket
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Olyan igazak ezek a sorok. Isten elvárja tőlünk, hogy ezeket cselekedjük.
-
Angyalnak lenni
Angyal akartam lenni,
szárny nélkül, de
lelkekben fényt adó sugár.
Reményt akartam ültetni bánaton,
mosolyt varázsolni,
könnyek helyett az arcokon.
Ha foghattam kezét,
mert reszketett,
boldog voltam mert így evett.
Volt ki sírva mesélte bánatát,
könnyét letöröltem,
közben sajátom egyre nyeltem.
Most is azt teszem,,
pedig nem köztük vagyok.
De azt mondták, állj meg!
Tovább nem mehet, nem
teheted mit eddig,
mert elveszted életed.
Most magaddal törődj,
mert nagyobb a baj,
mint gondolod.
S ha nem teszed,
gyorsan lesz szárnyad,
igazi leszel, az angyalok között.
("agnes")
Read more: http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVMw9oQd (http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVMw9oQd)
-
Páskulyné Kovács Erzsébet verse
EMBERNEK LENNI OLYAN NAGYON NEHÉZ
Beszél a szél halkan a fák hegyén,
az éjszakára a hold ezüstöt szitál.
Mozdul a csend a gyalogösvényen,
jön valaki, és sírva megáll.
Én remegek a fák lábainál,
mint a csillagok fenn az ég falán.
Mert van Valaki felettünk és nézi,
ki mikor sír, és hogyan sír, ha érzi,
hogy Embernek lenni olyan nagyon nehéz,
mikor meg van próbálva a szív, s az ész:
mert az utak tövisei tépnek,
és vérzik, sír, zokog a lélek.
Ilyen magányos éjszakákat jártam,
és azután mindig visszavártam
csak egy villanásra pillanatát,
amikor a szívem Rád talált.
Te, Uram! Ki, jártad ezt az utat,
és szeretted, a csöndes éjszakákat
a hegyen töltötted, imádkozva,
és sírva nézted a csillagok falát.
Ugye megérted a könnyeimet?
kinem mondott nehéz bánatom,
és könyörögsz értem az Isten előtt,
hogy ne legyen nagyobb a fájdalom,
mint a remény, mi erőt ád nekem,
míg a csillagok falát nézhetem,
hogy Te, véres kezű, szelid Krisztusom,
itt jársz most is a földi utakon,
és elvezetsz Ahhoz, Aki mindig nézi,
ki mikor sír, és hogyan sír, ha érzi,
hogy embernek lenni olyan nagyon nehéz.
Read more: http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVNQmWJY (http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVNQmWJY)
-
Te-Só
Tesó, te só , e szó:
az élet sójává lettél.
Ízessé tett a bárány
akit megízleltél.
Szent templomává
ékesített.
Szent lelkével
elpecsételt .
Tesók egy úton járunk
terheink cipelve.
Hogyha elfáradok
más viszi helyettem.
Mikor lemaradtam
ti az Urat kértétek.
Kezeiteket nyújtva
segítő kézként.
Mikor lelkem
pusztában bolyongott.
Imáitok hozzá
haza hozott.
A családi tűz
köré gyűlve,
üdvözöltetek
Istent dicsérve !
Tesók mind hangjegy
a dalban,
csak veletek
teljes a dallam.
(Kutasi Éva)
Read more: http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVNmcaa4 (http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507#ixzz1dVNmcaa4)
-
Ady Endre
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel.
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
-
Köszönöm Néked Istenem, köszönöm szereteted.
Köszönöm, mit adtál nékem, köszönöm az életet.
Köszönöm rövid időm itt, mely oly gyorsan elszalad.
Köszönöm a hervadó őszt, köszönöm a szép tavaszt.
Köszönöm a nyíló rózsát, a szúrós töviseket.
Köszönöm a keskeny utat, rajta a göröngyöket.
Köszönöm a bánatfelhőt, mely befedi egemet.
Köszönöm a titkon hulló sok – sok fájó könnyeket.
Köszönöm a Szent Igédet, köszönöm a BIBLIÁT.
Köszönöm a kegyelmedet, köszönöm a Golgotát.
Köszönöm a kin keresztet, köszönöm a drága vért.
Köszönöm, hogy Szent Fiadat áldoztad az üdvömért.
Köszönöm, hogy gondod van rám, köszönöm jóságodat.
Köszönöm a kedves otthont, köszönöm hajlékodat.
Köszönöm, hogy imádhatlak, köszönöm az éneket.
Köszönöm az örök éltet, köszönök mindent Neked!
-
ÁMEN!
Nagyon szép vers, kedves Julcsi!
:2smitten:
-
Nagyon szép, köszönjük! :afro:
-
Kedves Julcsi, olyan sok mindenért mondhatnánk köszönetet, de valahogy nem vesszük észre, hogy mit kaptunk Istenünktől.
Te körülnéztél, megláttad és megköszönted.
Talán helyettünk is.
Köszönjük neked.
És köszönjük Urunknak a felénk kiáradó gondoskodó szeretetét.
Légy áldott Julcsi! Jó, hogy közöttünk vagy.
-
Evvel a verssel kívánok minden drága Testvéremnek: Istentől áldott, szeretetében, kegyelmében gazdag Új Évet!
KEGYELEM ÉVE
Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.
És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!
Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledve vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?
Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!
Túrmezei Erzsébet
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Köszönjük Testvérem, Neked is Boldog Új Évet! :2smitten:
-
Evvel a verssel kívánok minden drága Testvéremnek: Istentől áldott, szeretetében, kegyelmében gazdag Új Évet!
KEGYELEM ÉVE
Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.
És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!
Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledve vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?
Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!
Túrmezei Erzsébet
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
Köszönöm drága Gyöngyikém!!! Neked is Boldog Új Évet kívánok! Isten áldjon meg.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
"Vezess, ó, hű URam,
fogd a kezem,
Rád bizom mindennap
az életem.
Ha hullámot hullámra
kerget a szél
szivem bár fél,
mégis remél!
Jól tudom, hogy minden
javamra van,
bánom, hogy oly sok
az aggódalmam.
De hallom már hangod
itt, egész közel:
'ne félj, ne félj,
nem hagylak el!'"
-
Nagyon szép :2smitten: :2smitten:
-
Az ÚR érkezése - Ady Endre
http://www.youtube.com/watch?v=oaYIt_-QFTw# (http://www.youtube.com/watch?v=oaYIt_-QFTw#)http://
-
Nagyon szép a vers. Nekem ezek a sorok tetszenek:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
-
Zsidó versek olvasása után
Szavak, tények, melyek rólunk,
rólam szólnak
belőled beszélnek.
Az árnyak-fények özönében, magamba roskadok,
ami ősi fájdalom
szemem tükrében átadom
egy testként,
minden tagot
Uram Te megváltottad
a világot!
-
http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880] [url]http://www.izrael-immanuel.net/?page_id=880 (http://[url) [/url] Neuwald Zsuzsanna
-
Pecznyík Pál verseiből
Gondolat szárnyán
Nincs sebesebb jármű, a kéklő Ég alatt,
mint a sebes szárnyú suhanó gondolat.
Bolygóról bolygóra, gondolat száll velem,
így fény sebessége, immár kevés nekem.
Gondolatom szárnyán, a tejúton vagyok,
utamon kísérnek, ragyogó csillagok.
Gondolatban szállok égi Atyám elé,
imában borulok, dicső trónja elé!
E nagy hosszú utat, naponként megteszem,
beszélgetek Vele, bár nem látja szemem.
Én Benne rejtőzöm, Ő bennem lakozik,
ki így jár Istennel, az nem álmodozik.
Hiszem: nemsokára meg fogom Őt látni,
szépségét, jóságát, nem győzöm csodálni!
Celldömölk 2012. I. 22.
Így szeret az Isten?
Így szeret az Isten? Óh, ez érthetetlen,
számára egy lélek, megfizethetetlen!
Ha meghal egy ember harcban, balesetben,
családi otthonban, vagy egy kórteremben,
ilyen ember felől, napirendre térünk,
ha nem hozzánk való, cseppet sem fáj nékünk.
Emberek ezrei, halnak meg naponta,
betegen, öregen, vagy vérük kiontva.
Nekünk ugyan mindegy, koldus, vagy nemesebb,
népek táborában, egy fővel kevesebb.
Sokan azt gondoljuk: úgy is sokan vagyunk,
nem okozunk hiányt, amikor meghalunk.
Ám az Isten, másként látja életünket?
Ő helyezte múló testbe a lelkünket!
Amelynek értéke: földön mérhetetlen,
arannyal, ezüsttel, megfizethetetlen!
A legnagyobb árat, Isten adta érte,
milyen drága volt az? Ő sohase mérte!
Fiának szent vére, kifolyt a kereszten,
hogy lelkünk, mely övé, soha el ne vesszen!
Vesztébe menőt Ő, végtelenül szánja,
de nem mentheti meg, ha bűnét nem bánja!
Így szeret az Isten? Áldjátok őt, népek,
felér a világgal, egy megmentett lélek!
Celldömölk 2012. I. 23.
Nagy kiváltság!
Kegyelem, kiváltság, Atyánk veled mennünk,
gyermeki kezünket, szent kezedbe tennünk.
Miképpen kezedbe tette kezét Ádám,
ÉDEN szép pázsitján, Veled együtt járván.
Mi ugyan nem látjuk, Atyánk áldott kezed,
ám hisszük: velünk vagy, ezért áldjuk Neved.
Nem büntetsz, bár sokszor, elengedjük kezed,
futunk múlandókért, ami szemét neked.
Magunkat elbízva, legtöbbször elbukunk,
akkor keresünk, ha felkelni nem tudunk.
Figyelmeztetsz minket, ne fussunk tőled el,
ha csábít a világ, elmúló fényivel.
Sátán, kit nem látunk, folyton követ minket,
súgja: bízzuk őrá szívünk, életünket.
lélekrombolókat, bőségesen adja,
ám a csábítottat, bűnében ott hagyja.
Ha így elcsábulunk, nyúljon kezed értünk,
és ölelj magadhoz, mert nincs erőnk nékünk.
Védő kezedből, ha kezünket kivettük,
bocsássad meg nekünk, mert azt, balgán tettük.
Atyánk kérve kérünk, Te fogj kézen minket,
el nem veszhetünk ha, Te fogod kezünket!
Vezess szent kezeddel át, e földi téren,
láthassunk meg téged, égi dicsőségben!
Celldömölk 2012. I. 24.
Te törlöd a könnyet!
Urunk, könnyezőktől
duzzad, a könny-tenger,
könnyez a gyászoló,
sok szenvedő ember.
Sír sok éhes gyermek,
jaj, ha nem kap étket,
elhuny idő előtt,
sok gyermeki élet!
De meghat-e minket,
a sok könny, fájdalom?
Hajol e hozzájuk,
segítő szánalom?
Hiszen ők is, mint mi,
láttak napvilágot,
rájuk is mint reánk
süt, a Nap az áldott.
Óh mikor apad el,
fájó könnyek árja,
apadását, síró
ember, meddig várja?
Urunk: könnyes szemről,
Te törlöd a könnyet,
dicső országodban,
nem hull soha többet!
Legcsodásabb Orvos!
Szomorú valóság,
hogy sok a szenvedő,
ágyban fekvő beteg,
a teste lázban ég,
lázas szemeiből,
fájó könnye pereg.
Gyógyulásáért küzd,
kórházban vagy otthon,
sok orvos, ápoló,
ám késik, jaj, késik,
drága várva várt nap,
a gyógyulást hozó!
Sokan szorgoskodnak,
betegek ágyánál,
így törődnek velük,
sokan erő felett,
éjt nappallá téve,
fáradt szemük, kezük.
Áldott Jézus Te vagy,
legcsodásabb Orvos,
Te adhatsz gyógyulást.
S annak: ki hisz Benned,
még a halálból is,
dicső feltámadást!
:2smitten:
-
Ábrahám
Eredj ki – szólt egy hang –
A földre, melyet ÉN mutatok néked.
-Múltat, emléket, ezer köteléket,
szempillantásban háta mögött hagyva,
indul Ábrahám, minden hívők atyja.
„A földre, melyet ÉN mutatok néked.”
Sötét itt minden. S fénylik az ígéret.
Siklós József
http://keresztyenversek.wordpress.com/tag/elhivatas/ (http://keresztyenversek.wordpress.com/tag/elhivatas/)
-
Mosoly
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő keresztet, amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő, és világra jössz, akkor
szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ez alatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.
forrás: http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507 (http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=1017507)
-
Nagyon szép vers! Köszönöm kedves Pista Testvérem!
:2smitten: :2smitten:
-
Túrmezei Erzsébet: ADD ÖSSZE!
Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: "Valaki beteg..
Szenved, gyötrődik, akit szeretek...
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége - legnagyobb."
A Mester nézi... hosszan, komolyan.
"Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!"
Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly biztató az eredménye is!
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: "Hiszek, Uram! Igen!"
-
:2smitten:
Köszönöm Emil!
Nagyszerű igazságról beszél ez a vers! :169:
-
Túrmezei Erzsébet: ADD ÖSSZE!
Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: "Valaki beteg..
Szenved, gyötrődik, akit szeretek...
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége - legnagyobb."
A Mester nézi... hosszan, komolyan.
"Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!"
Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly biztató az eredménye is!
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: "Hiszek, Uram! Igen!"
:igen: :igen:
Köszönöm szépen! nagyon hálás vagyok az Úrnak értetek! nagyon szép vers ! A Hit!
Zsidó levél:11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezikés megjutalmazza azokat, akik őt keresik, :019: :026:
-
Isten tenyerén
Életem ott van Isten tenyerén
azért nem félek én.
Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Miért is? Mitől is félhetnék én?
az Isten tenyerén!
(Ismeretlen szerző)
(http://www.vers-versek.com/wp-content/uploads/2012/04/istentenyeren.jpeg)
-
Kedves István!
Csodálatos ez a vers! No,meg az alatta levő "Kép" is!
A vers azért is érintett meg,mert a napokban ízlelgettem Ésaiás 42:16.verset,ahol szószerint ezt mondja Isten: "Ímé,az én markaimba
metszettelek fel téged..." Megdöbbentő,milyen közel van hozzánk Ő ! ( A "Mi az idő?" -vel foglalkozom most,s ezzel kapcsolatosan
bontottam ezt ki a "gondolataim"-ban.)
Nem mellékesen,tetszenek a verseid!
Kívánom,Isten sok-sok csodálatos időt adjon Neked,-és minden Szerettednek !
Üdvözlettel: Csepény
-
Kedves István!
Csodálatos ez a vers! No,meg az alatta levő "Kép" is!
A vers azért is érintett meg,mert a napokban ízlelgettem Ésaiás 42:16.verset,ahol szószerint ezt mondja Isten: "Ímé,az én markaimba
metszettelek fel téged..." Megdöbbentő,milyen közel van hozzánk Ő ! ( A "Mi az idő?" -vel foglalkozom most,s ezzel kapcsolatosan
bontottam ezt ki a "gondolataim"-ban.)
Nem mellékesen,tetszenek a verseid!
Kívánom,Isten sok-sok csodálatos időt adjon Neked,-és minden Szerettednek !
Üdvözlettel: Csepény
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Én is szeretem a verseket.
-
:igen: nagyon szépek a versek kedves testvéreim!
épp most olvastam az Anna hálaénekét nem tudom hová tegyem ezért ide másolom ki ez is egy vers egy ének a Mindenható Istennek: :2smitten:
Sámuel első könyve » 2. fejezet
1
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én!
2
Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kivül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jőjjön kérkedő szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4
Az erős kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5
A megelégedettek bérért szegődnek el, Éhezők pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekű megfogyatkozik.
6
Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
7
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;
8
Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.
9
Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10
Az Úr, akik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát! :ima02:
-
Szomjazom Uram!
Tudod hogy érzem magam?
Mint akinél elfogyott a víz.
Szomjazom Uram!
Áldalak szívemből,
kiáltok: meddig még Uram?
Gyötör a félsz
gyomrom elszorul.
Mit csináltam megint rosszul?
Átok ül rajtam?
Áldalak Uram
Áldalak szívemből,
lelkem Téged áld.
Kiáltok Hozzád
lelkem legmélyéről.
Mentsd meg Uram,
mentsd meg a kárhozattól!
Reng a föld a lábam alatt,
tüzes lángnyelvek mardosnak.
Áldalak Uram, áldalak.
Szívem dobban halkan.
Áldalak Uram.
A remény tengerén
kis csónak jön felém.
Te evezel rajta.
Nesztelen múlik már a félelem.
Számról hálaszó cseng:
Áldalak Uram!
Bazola Margit(2012.02.22.)
-
Tóth Árpád:
CSILLAG, ÓH MESSZI SZERELEM!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.
Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?
Bús az élet, de balga, aki gyászol:
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! óh messzi Szerelem!
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
Hozzászólás jelentése
-
ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA
Nem kell többet cipelned,
A ma terhét csupán.
Istent ne faggasd messzebb,
Elég,mit most kíván.
Lábadnak egy-egy lépés,
Nem több a kényszere,
Szívednek annyi értés,
Mi ma sajdult bele.
Ne adj helyet nagyobb gondnak,
Mit Isten ma ad,
A "később" és a "holnap"
Jó,ha Őrá marad.
Társnak a vándorútra
Ma válaszd,erre vár,
Ma,nem majd évek múlva,
Most,hogy élted sivár.
Ma hordja fájó terhed,
Ösvényt ma rendel még,
Mi most vígasz lelkednek,
Elkészítette rég.
Nem később - ma nyújt néked
Erőt,kedvet,ha kell,
Hatalmat,képességet,
Mindent jól végez el.
Forrását most kínálja,
Fényét ma ontja rád,
S gyönyört lelsz nemsokára
Az Úrnál - odaát.
H. von Redern
(Ford. Iványiné Sinka Magdolna)
-
Köszönjük kedves Edit ezt a szép verset.
Egy Íge jutott eszembe erröl:
Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15. Mert amikor ezt mondja az Írás: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor"
Zsid 3,14-15
:2smitten:
-
ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA
Nem kell többet cipelned,
A ma terhét csupán.
Istent ne faggasd messzebb,
Elég,mit most kíván.
Lábadnak egy-egy lépés,
Nem több a kényszere,
Szívednek annyi értés,
Mi ma sajdult bele.
Ne adj helyet nagyobb gondnak,
Mit Isten ma ad,
A "később" és a "holnap"
Jó,ha Őrá marad.
Társnak a vándorútra
Ma válaszd,erre vár,
Ma,nem majd évek múlva,
Most,hogy élted sivár.
Ma hordja fájó terhed,
Ösvényt ma rendel még,
Mi most vígasz lelkednek,
Elkészítette rég.
Nem később - ma nyújt néked
Erőt,kedvet,ha kell,
Hatalmat,képességet,
Mindent jól végez el.
Forrását most kínálja,
Fényét ma ontja rád,
S gyönyört lelsz nemsokára
Az Úrnál - odaát.
H. von Redern
(Ford. Iványiné Sinka Magdolna)
Drága Edit! nagyon köszönöm! :017: :161: :016: :rozsa: :027: :026:
-
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Zsoltárok 55,17
Minden napnak elég a maga baja. Ne hordozzuk magunkkal, és ha nem tudjuk letenni, kiáltsunk az Úrhoz. Ő segit a terhet cipelni, átvenni, levenni. Ne maradjon a mi vállunkon, maradjon meg annak napnak ami van, a holnap úgyis elérkezik baj nélkül, mert jön a szabadítás.
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Zsoltárok 68:20
-
Jézus szeret Téged – valóban!
Annyira, hogy meghalt Érted,
mert nem akarja, hogy némelyek és Te elvesszél.
Jézus el fog jönni a földre – valóban!
Nem azért, hogy visszatartsa e világ megítélését,
hanem, hogy Isten ítéletét végrehajtsa.
Jézus megment Téged – valóban!
Ha hiszel Benne és engedelmes vagy.
De van egy már késő - valóban!
http://zeltmacher-nachrichten.eu/ (http://zeltmacher-nachrichten.eu/)
-
Jézus szeret Téged – valóban!
Annyira, hogy meghalt Érted,
mert nem akarja, hogy némelyek és Te elvesszél.
Jézus el fog jönni a földre – valóban!
Nem azért, hogy visszatartsa e világ megítélését,
hanem, hogy Isten ítéletét végrehajtsa.
Jézus megment Téged – valóban!
Ha hiszel Benne és engedelmes vagy.
De van egy már késő - valóban!
http://zeltmacher-nachrichten.eu/ (http://zeltmacher-nachrichten.eu/)
Igen Ámen kedves Erzsike !
CSAK A SZERETET KÉPES EZEKRE A DOLGOKRA, MERT A SZERETET JÉZUS KRISZTUS!
CSAK A SZERETET…
Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz,
Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.
Csak a szeretet képes, amire semmi más,
Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.
Az, hogy életét adja ellenségeiért,
Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?
Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,
Többet adott a hűség, mint a pillanatot
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Közeledik az óra, már csak alig elég,
Hazarepül a gólya, tudja az idejét.
Vár egy terített asztal, körben millió szék,
És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.
Mindig súgod, hogy küzdjél, látod, érdemes volt
Többet adott a hűség, mint a pillanatot.
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
János Evangéliuma:3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
I. János levél:4:11 Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. :2smitten: :2smitten: :2smitten:
:161: :017: :016: :rozsa:
http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A# (http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A#)
-
ÁMEN! Kedves Ildikó!
Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét. 7. Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. 8. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. 9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. 10. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. 11. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. 12. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: 13. Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
1Jn 4,6-13
:ima06: :rozsa2: :026:
-
ELSŐ ÉS UTOLSÓ
(Túrmezei Erzsébet)
Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!
És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom...
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.
Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.
http://keresztenyversek.weebly.com/szilveszter-eacutes-uacutej-eacutev.html (http://keresztenyversek.weebly.com/szilveszter-eacutes-uacutej-eacutev.html)
-
Nagyon szép vers. Köszönjük :169:
-
Újesztendőre
Makovei János
Minden azt susogja:
Itt az új! Itt az új!
Már messziről új idők
Frissebb szele fúj.
Elmúlt minden végre
Ami régi, ami ó.
És ebben az évben is
Szeretni jó! Csoda jó!
Minden azt susogja,
Most szeretni kell!
Napot, órát, percet
Ne hagyjunk múlni el,
Hogy ne éreznénk meg,
A szeretet puha melegét.
Hogy nem láttuk kinyílni
Szép virágát szerteszét.
E hideg télben, oly! Jó
Összébb bújni édesen,
És nem félni a hidegtől,
Fagytól ha jön rémesen.
Érezni! Szeretni! Nagyon!
Szívem most szabadulj!
Mikor minden azt susogja:
Itt az új! Itt az új!
Minden azt susogja,
Itt az új! Itt az új!
Már messziről új idők
Frissebb szele fúj!
Elmúlt minden végre,
Ami régi, ami ó.
És ebben az újévben is
Szeretni jó! Csoda jó!
:2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
http://keresztenyversek.weebly.com/szilveszter-eacutes-uacutej-eacutev.html (http://keresztenyversek.weebly.com/szilveszter-eacutes-uacutej-eacutev.html)
-
:afro: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
nagyon köszönöm a verset! :thanks: :026: :027:
-
BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12
(Losonczi Léna)
Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.
------------------
Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.
Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.
Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
– tudom – megelégíttetik.
Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.
Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.
Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.
Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom – Jézus megígérte –,
a mennyországban lesz helyem.
---------------------
Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!
:ima02:
-
Így van, kedves Ildikó!
Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott.
Zsolt 33,12
:fel: :rozsa2:
-
Találtam.
Pál Lászlóné : Én vagyok, ne féljetek
Ha vihar tombol életünk tengerén,
Az éjszaka sötét, kialszik a fény.
A remény elhagyott, szívünk is remeg,
Az Úr így szól: Én vagyok, ne féljetek.
Mikor vakvágányra csúszik életünk,
Balgán azt hisszük, hogy nem törődik velünk.
Akkor is ott lépdel a habok felett,
Csak ennyit mond: Én vagyok, ne féljetek.
Ha nehéz az élet, bánat, gond, bajok
Meggyötrik a lelkünk, hitünk is inog.
Ő karjába vesz, hordoz, mint kisgyermeket,
Szava gyógyír: Én vagyok, ne féljetek.
És mikor életünk a végéhez ér,
Mielőtt lehullna, mint sárgult levél,
Szava átzúg a halálon: Jöjjetek,
A túlsó partra viszlek, ne féljetek.
-
MÉG MA !!!
Még ma : meghallhatod Isten hívó szavát.
még ma : választhatsz egy mainál szebb hazát.
Még ma : feladhatod kicsinyes tervedet.
még ma: rábízhatod testedet, lelkdet !
Még ma: elindulhatsz a Golgota felé.
még ma : leborulhatsz hű Megváltód elé!
Még ma segélykérőn – feltekinthetsz rája,
még ma: mentő kezét hívón feléd tárja !
Még ma : a halálba adhatod éned.
még ma : Isten lelke újjászülhet téged !
Még ma felujjonghatsz te hontalan árva.
még ma: hazád lehet, Istennek országa!
http://www.keresztenydalok.hu/versek/olvasas/557 (http://www.keresztenydalok.hu/versek/olvasas/557)
-
Jézus mondja
Egyedül vagy?- Ott vagyok veled
Nincs kihez szóljál?- Beszélgess velem
Nem tudsz aludni?- Imádkozzál
Fáj a magány?- Hagyatkozz rám.
Nincs ki szeressen?- Szeretlek én
Bántanak, megszólnak?- Megértelek én
Elhagyott mindenki?- Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy?- Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked.
találtam ..... :pirul:
-
:2smitten:
Lehetetlen
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...
Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
-
SZERETETTEL MINDENKINEK!!! :2smitten:
Pecznyík Pál
Urunk Tied a dicséret!
Dicsőséges Isten, Ura földnek, égnek,
angyal seregeid imádnak, dicsérnek.
Kerubok, Szeráfok, körötted őrt állnak,
fényes angyalaid, parancsodra várnak!
Teremtő szavadra: lett látható minden,
hallhatatlan lelkünk, adtad nekünk ingyen.
Bölcsen határt szabtál, földi életünknek,
látható testet is adtál, a lelkünknek.
Itt a földi téren: testben élünk, járunk,
Este: elpihenünk, reggel, talpra állunk.
Tőled nyert erővel, útra kelünk ismét,
Lelked nem csak vezet, ellenségtől is véd!
Világ fejedelme, bűnre csábít minket,
ismeri bűnökre hajló, szíveinket.
Az a célja velünk, üdvre: sose jussunk,
bűnt kedvelő szívvel, kárhozatba fussunk.
Ám Te azért küldted szent Fiad a földre,
győztes Úrként menjen, a sátánnal ölre!
Legyőzötten győzzön, Sátán s halál felett!
tieid számára, megnyissa az eget!
Hála, a világot, értünk hoztad létre,
szánó szereteted, kihat minden népre!
Jöhet minden bűnös, ha bűneit bánja,
Fiad érdeméért, szebb: örök hon várja!
Celldömölk 2013. VIII. 2.
-
Köszönjük kedves Marietta.
:2smitten:
-
Folytatom Pecznyik Pál egy mésik versével.
KIRÁLYI GYERMEK
Mint kifosztott lelki árva,
úgy léptem e zord világba.
Isten kezébe vett engem,
drágagyöngyöt látott bennem.
Bár belepte a bűn pora,
bővült, drágagyöngyök sora.
Áldás volt, míg melegített,
ámde mikor megfenyített,
betegséget, bocsátott rám,
akkor is, szeretett Atyám.
Végtére: nem bárki vagyok,
rangom: földi rangnál nagyobb.
Értem is hullt Jézus vére,
így lehetek a testvére,
Isten áldott Szent Fiának,
a Királyok Királyának!
Jézust, Bátyámnak nevezem,
éjjel – nappal, itt van velem.
Ő bennem él, Benne élek,
nemsokára hazaérek.
Hiszem: Atyám nekem is ád
a mennyben, életkoronát!
-
Sík Sándor
Búzavirág
Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.
Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.
-
Lehetetlen
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...
Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
(Bódás János)
-
Lukátsi Vilma
Istennek adott hegedű
A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!
A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?
És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?
Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri
És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?
– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’
– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!
Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!
– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!
Ha betegség is – légy ádott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!
Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!
– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!
És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!
S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’"
-
Pecznyík Pál
Jézusnak volt ideje!
Mi emberek régtől, sietősek vagyunk,
még meg is toldanánk néha, rövid napunk.
Lám, Megváltó Urunk, soha nem sietett,
végig gyalogolta, a földi életet.
Szerető szíve volt, mélyen megszánt minket,
látva bűnös voltunk, vérző szíveinket.
Jerikóban megállt, egy vak koldus mellett,
bénákért, vakokért, hagyta el a mennyet!
Bár sürgős volt útja: Jézus mégis megállt,
Ő volt: kit nyomorunk, bajunk szíven talált.
Jézus, Dávid Fia! Hallotta a nevét,
egy vak koldus kérte: nyissa meg, vak szemét!
Hozzá vezették őt, Jézus rátekintett,
láss: hited megtartott, menjünk: keze intett.
Elindult nyomába, népes kísérete,
mágnesként vonta azt, Jézus szeretete.
Útjának utolsó célja, a szent város,
áldozata most még, nép előtt, homályos.
Áldozatos útja, kereszten ért véget,
értünk bűnösökért, elvérzett egy élet!
Jézus szent életét, feláldozta értünk,
hogy ne a kárhozat, legyen osztályrészünk.
Feltámadt a sírból! Minket is feltámaszt,
tőle és Atyjától, senki el nem választ!
Celldömölk
2013. VIII. 21.
Pecznyík Pál
Boldogmondások
Boldog vagy, ha lelki szegényen élsz már ma,
Mert úgy tied lehet, a menynek országa.
Boldog vagy, ha arcod, bánatkönnytől ázik,
mert a Vigasztaló, szívedben tanyázik.
Boldog, ha szelídség, benned testet ölthet,
mert úgy, örökségül nyered az új Földet.
Boldog vagy, ha már itt, igazságra vágyol,
s nem ijedsz meg attól, ami ebbe gátol.
Ha te igazságra szomjazol, éhezel.
úgy minden helyzetben, elégedett leszel.
Boldog vagy, ha mindig, irgalmasan szolgálsz.
mert irgalmat nyerve, irgalmazóvá válsz.
Boldog vagy, ha szíved, tisztán tartod itt lenn,
egykor látható lesz előtted, az Isten.
Boldog, ha békére, szívből igyekezel,
Isten fiai közt, úgy te is ott leszel.
Boldog vagy, ha Jézus miatt, bántást szenvedsz,
lelki vigasztalást, Megváltódtól nyerhetsz.
Bár szenvedést okoz néked, bűn világa,
de így lehet tied, Isten mennyországa.
Ha győztesen megállsz, bűneiddel szemben,
örvendj: mert jutalom vár reád, a mennyben.
Celldömölk
2013. VIII. 23.
-
Köszönöm Marietta a verseket. :063:
-
Lehetetlen
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...
Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
(Bódás János)
-
EGY AZ ÚR, EGY A HIT
1.
Egy az Úr, egy a hit, egy az út, egy a cél,
Együtt felcsap a láng, egyedül elalél.
Akkor győztes a harc, ha egy ütemre lépünk,
Eggyé tenni az Úr Szentlelkét adja nékünk.
2.
Testvérszív-dobogás milyen nagy kegyelem!
Testvérláng-lobogás győz sötét éjjelen.
Hogyha jő baj, veszély, csak együtt leljen minket,
Kéz a kézbe kezünk, s Krisztusnál szíveinket!
3.
Testvérszívek közé ami gátat emel,
Ami ék, akadály, törjük szét, vessük el,
Hogy az áldásfolyam zuhogó, gazdag árja
Ha felénk útra kel, ne leljen akadályra!
4.
Legyünk hát egyek, ó egyek Jézusba? mind,
Egyek munkamezőn, egyek harcra ha int!
Együtt szálljon imánk fel az Isten szívéig,
Akkor kis csapatunk ég erői kísérik.
5.
Egy a cél odafent, egy az Úr, aki hív,
Egy a mentő kereszt; legyen mind egy a szív!
Együtt vívjuk meg itt ama szent, nemes harcot,
Együtt lássuk meg fent majd az isteni arcot!
Túrmezei Erzsébet
-
Kecskeméti István: Töröld le hát könnyedet
Töröld le hát könnyedet
Gyarló keresztyén!
Mért hurcolnád bűnödet?
Megváltotta éltedet
Jézus keresztjén.
Töröld le hát könnyedet
Félénk keresztyén!
Mért emészt a félelem?
Felírva a győzelem
Jézus keresztjén.
Töröld le hát könnyedet
Síró keresztyén!
Mért epeszt bú, fájdalom?
Ott az ír: az irgalom
Jézus keresztjén.
Töröld le hát könnyedet,
S kövesd az Urat!
Egész világ ellened,
De semmit nem árt neked:
Ő veled marad!
-
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
-
nagyon szép ! :thanks: :026:
-
Csoór Gáspár - Ha volna valaki...
Egyedül járok köztetek,
kik párosán jöttetek.
Mosolygok, mondok szavakat,
néha a hangom elakad.
Nehéz a magánosok éje,
sápadtan alszanak
mint eldobott kődarab,
mit elrejt a holt tavak
zöld Szinű mélye.
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy ébredj.
Nem fonódna rám a bánat.
Szemembe hullanának
tűztollú reggeli fények,
reggeli fények.
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy járjak.
Minden utca hívogatna,
Néznének megtagadva,
Csalóka éjszakai árnyak,
Éjszakai árnyak.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy biztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznék a felkelő Nap felé
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél,
Csendesen átölelnél,
Mennénk, Te megcsókolnál
És semmit sem szólnál,
Semmit sem szólnál...
-
TÚRMEZEI ERZSÉBET
KEGYELEMKENYÉR
Ha kimondod: kegyelemkenyér,
nincstelenek ínségére gondolsz,
segítségül szeretet nélkül
odavetett ingyen falatra.
Íze keserű.
Elfogadni nehéz.
De élni kell,
hiszen a nyomorult test enni kér.
Megalázó még a neve is:
kegyelemkenyér.
De ez a név
egyszerre olyan drága lett nekem.
Napok óta
boldogan ismételgetem.
Titokzatos súlyát ámulva mérem.
Hisz azon élek én
esztendők óta: kegyelemkenyéren!
Naponta új erőt ad az úton.
Se megfizetni, megszolgálni,
se meghálálni nem tudom.
De ég-föld minden kincsével felér:
az élet Kenyere,
Jézus Krisztus, a Kegyelemkenyér!
-
Füle Lajos
Tövisek
„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam,
tövis adatott a testembe… Emiatt
háromszor kértem az Urat…
De Ő ezt mondta nekem: »Elég neked
az én kegyelmem, mert az én erőm
erőtlenség által ér célhoz.«”
(2Kor 12,7-9)
Az ISTEN így szeret,
hogy fájdalommal is sújt,
s rendel töviseket,
hogy el ne bizakodjunk.
Hogy elvegye, ne kérd te se,
bizonnyal kellett,
kegyelme meg elég
minden erőtelennek.
-
Túrmezei Erzsébet
Fohász
Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem,
nélküled, Úr Jézus.
Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkosművű zára.
Tebenned találtam
életem céljára.
Tebenned, Úr Jézus.
Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus.
-
Pecznyík Pál
Isten műve!
Istenünk csak ámulattal
csodálhatjuk művedet,
semmiből Te hogyan hoztál
létre földön, életet!
Férfiből egy hozzá illő
hajadont, hoztál elő,
így jött létre a házasság,
a kedves a megnyerő.
Bár e csodás harmóniát,
megtörte az ős Gonosz,
így ismerte meg az ember,
mi a jó és mi a rossz.
Megszántad az elcsábított,
ártatlan két gyermeket,
bűn nem tudta meggátolni,
velük való tervedet!
Bűn kérdését elintézte
Fiad: fenn a Golgotán!
Sziklasírból feltámadott,
életfénnyel, homlokán!
Menyasszonyát mennybe viszi,
Krisztusunk a Vőlegény,
eljegyezte hitveséül,
drága vére érdemén!
A ragyogó menyegzőre,
nemsokára sor kerül,
s Vőlegény a menyasszonnyal,
öröklétre egyesül!
Celldömölk
2013. X. 31.
-
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály
-
Milyen igaz, csak tiszta lélekkel lehet meghallanai a szépet.
-
Babits Mihály:
Psychoanalysis Christiana
Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:
ilyen szentek vagyunk mi!
Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
Krisztus urunk, segíts meg!
Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
Bár ilyenek lennénk mi!
Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!
Krisztus urunk, segíts meg!
Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál,
s akkor mivé leszünk mi?
Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
Krisztus urunk, segíts meg!
Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
Szenvedésre lettünk mi.
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.
Krisztus urunk, segíts meg!
-
Uram, bocsásd meg ...
Uram, bocsásd meg,
sokszor keserű vagyok.
Elhalványul bennem,
amit Tőled kapok.
Hogy nem tartom, Uram,
az áldásod többre,
hogy nem nézek hittel
az igaz örömre.
Nincs erőm megélni
itt az életemben,
hogy a Te kegyelmed
mindig elég legyen.
De hová vihetném
erőtlenségemet,
leteszem Eléd
a keserűségimet.
Köszönöm, hogy mondod,
– s igaz a Te szavad –,
hogy előbb szerettél,
bebizonyítottad.
Szereteted legyen
örömöm forrása,
ebből fakadhat rám
erőd áradása.
Így énekelhetem
szívemből boldogan,
örömöm és erőm
forrása Benned van.
B.É.
(Vetés és aratás 2007/2)
-
Pecznyík Pál
Van még kegyelem!
Egy anya kereste, drága gyermekét,
gyötrő nagy fájdalom, járta át szívét.
Többféle út közül, vajon merre ment?
Végül az egyiken, sírva útra kelt.
Serdülő gyermeke, csinos lányka volt,
a két szerető szív, egymásba karolt.
Arcán fennakadtak, parázna szemek,
s egy éjjel elcsalták, a szép gyermeket.
Kéjük kielégült, ügyük célba ért,
aztán, kioltották, drága életét!
Őt kereső anyja, másnap, rátalált,
döbbenten látta meg arcán, a halált.
Gyermekén erőszak nyoma, látható,
az arca halovány, sima: mint a tó.
Fájdalommal nézte, arcán a halált,
lánya mellé roskadt, s ő is, holtra vált.
A gyász a fájdalom, terhe rászakadt,
fájó anyai szív, meg állt, meghasadt!
Földön holtan hever, anya s gyermeke,
gyászleplet von rájuk, halál zord szele.
Isten nélkül: ember, így fut földön át,
nem csoda, ha fára: verte szent Fiát!
Hála, csak vízió, e zord esemény,
jöjj: még van kegyelem, Jézus érdemén!
Celldömölk
2014. III. 5.
-
Pecznyík Pál
Üde tavasz
Üde tavasz, várva várunk,
nehéz a gönc, melyben járunk,
levetnénk már, de nem lehet,
jeges szél fúj, fejünk felett.
Viharszeles, esős napok,
meguntunk már kicsik, nagyok.
Magasabban jár ős Napunk,
hosszabbodik, a nappalunk.
Minden lélek, tavaszra vár,
ha zöldre vált, kopár határ.
Már hajnalban, rigó dalol,
jön a tavasz, jön, valahol.
visszatért, az első gólya,
Isten: gondot visel róla.
Várunk: villás farkú fecskék,
csillagfényes, enyhe esték.
Lombruhát ölt, minden erdő,
Napot: nem takarja felhő.
Fényes leplet von a tájra,
aranyszínűt, fűre, fára.
Népek Ura, téged áldunk,
tavaszt: nem hiába várunk.
Minden évben eljön hozzánk,
pirosra festi az orcánk.
Hála: tavasz jő a télre,
mély hálánkat fogadd, érte.
S a sok tavasz, ha véget ér,
lelkünk hozzád, a mennybe tér.
Ott nem tűz Nap, tél nem havaz,
csodás lesz, az örök tavasz!
Celldömölk,
2014. III. 7.
-
Gaby Eder
Elrejtve
Az Ő Szava
felhőoszlopom
utat mutat
pusztai napokon
az Ő Szava
tűzoszlopom
sötét éjjelen
világosságom
S bár olykor
gyötörnek
élet adta
kérdések
bizton tudom:
Ő ki kezében tart
hordoz utamon.
-
Pecznyík Pál
Égi Kertész
Jézus égi kertész, jöjj szívünk kertjébe,
plántálj lelki rózsát, tövisek helyébe.
szív – kertünk: bűnbozót, bűntövis borítja,
nincs itt olyan kertész, aki azt kiírtja.
Urunk hála néked, Lelked által jársz itt,
áldott kezed nyomán virul rózsa, pázsit.
Szív – kertünk rózsái, néked illatoznak,
lelki harmat nyomán dúsan virágoznak.
Ám szívünk kertjére, ellenség is támad?
túrja a pázsitot, tép sok rózsaszálat.
E nagy ellenséggel, csak Te tudsz elbánni,
Veled az ős Gonosz, nem mer szembeszállni!
Áldott égi Kertész, védd meg szívünk kertjét,
kétélű kardoddal, ellenségünk verd szét!
Szív - kertünk ajtaján, ragyog vérpecséted,
Te váltottad vissza, ezért drága néked!
Amíg szív – kertünknek, Te vagy a gazdája,
Büntetlenül: senki, nem támadhat rája!
Ezért szív – kertünknek illata, szépsége,
viruljon sokáig, Atyád tetszésére.
Hisszük: az új földön, szebb új kertben járunk,
soha nem hervad el pázsitunk, virágunk.
Telve lesz az új kert, rózsa illatárral,
s abban: néped ajkán, hálaének szárnyal.
Celldömölk
2014. IV. 28.
-
Köszönjük Marietta a verseket.
-
ez nagyon szép vers volt köszönjük
-
Kedves Marietta!
Nagyon szép ez a Pecznyik Pál vers!
-
MOST!
Most minden út
Tebenned összefut.
Most minden cél
Tebenned összeér.
Az egész világ körötted forog,
s Te a nagy mindenséget
vezérlő erővel igazgatod.
Igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod,
melynek fényét észre se venni,
de melynek fénye Tefeléd ragyog.
Igazgass engem is!
Arra megyek, amerre akarod.
Hadd legyek egy parányi csillagod.
És hogyha jő az est,
ha feketére fest
mindent az éjszaka,
hadd legyek én is
az éjnek világító csillaga.
És sok ezredmagammal
Teremtsek ragyogást…
Terólad ragyogást.
Uram, ki a világot
vezérlő erővel igazgatod,
igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod!
Túrmezei Erzsébet
-
Herjeczki Géza:
NÉLKÜLED
nélküled én Istenem
ide jutok
látod
s már látom én is
ide
a kétség és értelmetlenség
partjára
ide
az üresség és képmutatás
buborékához
az erötlen és tehetetlen
erölködésekhez
ide
egészen önmagamhoz
(1969)
-
Füle Lajos:
ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
-
(https://tellinghistories.files.wordpress.com/2014/05/miguel-angel-piedad-del-vaticano2.jpg)
Pieta
Tart még a karom fiam
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.
Csak nézem húnyt szemed,
csókom sem ébreszt, de látom:
győztes vagy a létben,
győztes a halálon, csak én hajlok föléd
zokogva, könyörülsz-e rajtam: vesztes anyádon.
Még tartalak fiam, nem enged kezem,
csodát kapott a világ, de mi maradt nekem?
Hajlott hátam sújtaná bár korbács,
testeden ne húzna éket ütése,
gyűlölne, s szeretne inkább engem a sors,
neked még élned, élned kéne!
Fájdalmad tűrném, viselném,
adná az ég, mennyire szeretném!
Anyádnak lennem..! Mily gyötrelmes csoda
még egyszer tenném, ha megtehetném!
Még tartalak, még ölellek gyermekem,
fond magad köré karjaim! Bújj keblemre még,
hadd nyújtsak vigaszt, hadd csókoljam sebed,
adott az ég nekem egy gyermeket, s a világnak
egy embert, egy igazt.
Viszed bűnöm drága kincsem,
te feloldottad a világot bűneiért,
de én vagyok ki látva, szeretve, féltve,
s siratva téged mindért vezekeltem.
-
Vargha Gyuláné:
A NÁZÁRETI JÉZUS
Nem, nem lehet! Ki látott ily csodát?
Vak volt ez mindig és most, íme, lát!
Ki nyitja meg a vaknak szemeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."
E bélpoklost mi mind jól ismerénk,
S most, íme, épen s tisztán jő felénk!
Ki gyógyítá meg szörnyű sebeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."
Harmincnyolc évig volt emez beteg,
Ágyához kötve sínylett, szenvedett,
Ki oldozá meg kötelékeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."
Ez ifjú tegnap hideg volt, halott,
Bús özvegyanyja sírt és jajgatott,
Ki éleszté föl dermedt tetemit?
" A Názáreti Jézus ment el itt."
A nőt a posvány már-már elnyelé,
S most tiszta szívvel néz az ég felé.
Ki mosta le szívének bűneit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."
A Názáreti Jézus most is él,
Őróla most is sok csoda beszél,
Akit meggyógyít, az jól tudja már:
A Názáreti Jézus szertejár.
Vakot, ki nem láthatja önszívét,
Kinek az Isten képe is sötét,
Látóvá tesz egy fényes szent sugár -
A Názáreti Jézus szertejár.
Lélek, kit fogva tartott száz bilincs,
Rang, pompa, fény, vagy átkos földi kincs,
Most fölfelé száll, mint szabad madár -
A Názáreti Jézus szertejár.
Ki, hogy van lélek, azt se tudta tán,
S élt, mint az állat lomhán és bután,
Életre kelt, s Istent dicsér ma már -
A Názáreti Jézus szertejár.
Kit mint az árnyék, bűne üldözött,
S nem lelt vigaszt sok gyötrő vád között,
Bocsánatot és enyhülést talál -
A Názáreti Jézus szertejár.
A Názáreti Jézus szertejár,
Oszlik előle bűn, nyomor, halál,
S szól millió szív, akit megsegít:
"A Názáreti Jézus ment el itt."
(forrás: Vargha Gyuláné: Dicsőség Istennek! Bp.1927.)
-
Konrad Ferdinand Meyer:
BÚS ÉJSZAKÁK
Sokszor kinyújtom jobb kezem
Bús éjszakákon,
S egy kéz fogását érezem,
Mikor nem várom.
Isten mivoltát emberész
Bár meg nem érti,
Velünk Ő híven egyre kész
Szent frigyre lépni.
(Vargha Gyuláné fordítása)
...
(Forrás: Vargha Gyuláné: Dicsőség Istennek! - FÉBÉ Budapest 1927.)
-
A boldoggá avatott pálos rendi szerzetes, XV. századi bibliafordító remete élete neves költőnket is megihlette:
......................................................................
Reményik Sándor:
BÁTHORI LÁSZLÓ BARLANGJA ELŐTT
A barlang előtt ültem elmerengve.
Lassan leszállt az est.
Éreztem, a távolban hogy nyüzsög
Gigászi hangyabolyként Budapest.
S láttam a Csendet még nagyobbra nőni,
És a hiúság vására fölé
Aranyszegélyes szemfedelet szőni.
S láttam: a rég-holt remetének lába
Hogyan kél versenyre az esti széllel,
És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel...
Ültem a barlang előtt elmerengve.
Itt ülhetett ő ötszáz év előtt,
Húsz hosszú éven át:
A pálosrendi remete-barát.
Öreg betűit rótta, egyre rótta,
Magyarra fordítván a bibliát.
Csillag-hulláson tán tűnődött néha,
De nem bántotta kétség, vak remény.
Mellette volt és vele volt az Isten -
És boldogabb volt biztosan, mint én.
Hárshegy, a budai hegyekben, 1924 május
-
Budai-hegység, Nagy-Hárs-hegy, Bátori-barlang. (A Reményik-vers ihletője.)
-
Dsida Jenő:
AZ ISTEN SZERET
Az este bús,
a szél irigy.
Parányi mécs
be szürke így.
Susog, beszél
száz sírverem
és messze egy
tükrös terem.
Sok bánatunk,
kevés derünk -
angyal, vezess,
gyerünk, gyerünk!
Forogni fog
sok fürge kör,
villogni fog
ezer tükör.
Egy árva mécs,
egy kis szavam:
ezernyi mécs,
ezer szavam.
Valami nagy,
sötét keret...
Az ember sír.
Isten szeret.
(forrás: internet)
-
Dsida Jenő:
Menni kellene házról házra
Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
(forrás: internet)
-
Biztosan sokan ismeritek a következő verset. Én nagyon szeretem.
Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
-
(http://)
Túrmezei Erzsébet: Nekem az élet...
Most a tavasz dalára hallgatok.
Körülölelnek könnyű illatok:
a föld szaga, az édes sarjadás.
Közel a húsvét, a feltámadás. –
Tavasz bolyong most erdőn, réteken.
Dalol, az életről dalol nekem.
Útjára lenge barkaág hajol.
Az életről, az életről dalol.
A légbe’ hangok halk hulláma ring:
„Az élet álmaink és vágyaink… –
Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.
Az élet sóhajunk és bánatunk…”
A légbe’ hangok halk hulláma zúg.
Tavasz dalol… a dala oly hazug.
Ajkamon könnyű, halk mosollyal én
állok rügyet fakasztó reggelén
a földszagú, idegen dal felett,
és Jézus, Életem, köszöntelek.
„Nekem az élet”? Te világ, te föld,
ne hidd, hogy színed, illatod betölt,
a színed, fényed, vágyad, illatod.
Minden virágod ideadhatod,
s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!
„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.
Színed, virágod, terved, vágyadat:
tavaszi föld, a szívem megtagad.
Földszagú dal, zenghetsz a réteken,
én megtagadlak! Más az énekem.
Lelkemre hullnak fények, sugarak.
Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az élet himnuszát,
az Életét… az Úrnak Krisztusát.
-
REMÉNYIK SÁNDOR: EGYLÉLEK ÁLLT...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
-
KÁRÁSZ IZABELLA: URAM, KÖSZÖNÖM A TAVASZT!
Újra kinyílt az orgonánk,
újra itt van a kikelet.
Virágba szökkentek a fák,
zölddé változott a berek.
Tavasz varázsos illatán
fölfelé száll az én szívem,
megáll az Isten trónusán
és imádkozik csendesen:
– Uram, köszönöm a tavaszt,
a természetnek tavaszát.
Az éltető napsugarat,
a kinyíló kék ibolyát.
Patak folyását völgyeken,
a légnek tiszta illatát,
lepkék szállását idelenn
és fönn a pacsirta dalát.
Uram, köszönöm a tavaszt,
az életemnek tavaszát.
Köszönöm, hogy széppé tetted
életemnek ifjúkorát.
Köszönöm, hogy adtál nekem
imádkozáshoz hő fohászt
és megmutattad az utat,
amely elvezet Tehozzád.
Uram, szenteld meg a tavaszt,
az életemnek tavaszát!
Lelkemben csak Neked nyíljon
minden cseppnyi érzés-virág.
Neked szenteljem életem,
Hozzád mehessek egykor át,
– Uram! Köszönöm a tavaszt!
Az életemnek tavaszát!
-
:316:
-
TÚRMEZEI ERZSÉBET: TAVASZ
Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
s róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
minden illatát és fényét
megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
minden hóvirágharangot,
hazatérő madarat,
simogató sugarat.
Áldalak a tarka rétért
és a sarjadó vetésért.
Áldalak, hogy a magot
alig hogy mi elvetettük,
reménységgel eltemettük,
hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
édes illatot lehellőt,
mindent köszönök neked.
Köszönöm az Életet.
Azt a húsvéti, hatalmas,
halálon is diadalmas
Életet, kit a tavasz
minden fénye hódolattal
szolgál, hirdet és magasztal:
a feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
ez a tavaszi dicséret:
hiszen azt az Életet
megköszönni nem lehet!
-
:2smitten: Ámen!
-
SCHVALM RÓZSA: HALÁL, HOL A TE HATALMAD?
Fenn, ott a Golgotán,
hol soha nem nyílik virág,
csak a szél gyászos sóhaja száll,
jaj három kereszt áll.
Elvetemült bűnösök között,
az ártatlanra is halál vár.
Ember nem tudod, mit cselekedtél,
megfeszítetted Isten Fiát!
Bűnöknek súlyos terhe alatt,
Istentől elhagyatva,
gyötrő haláltusában kiált,
elvégeztetett! s megváltatott a világ.
Megremeg a föld e szomorú órában,
fényes napra éji homály borul.
Menekül gyáván, ki merre lát,
reszket félelmében a teremtett világ.
Sziklák meghasadnak,
szentek sírjai megnyílnak.
a templom is megrendül,
kárpitja kettészakad,
nem rejt már titkokat.
Nem kell többé bűntörlő áldozat,
mert örökérvényű a Golgota.
Megváltó Urunk kihullott vére
bűneinknek drága fizetsége.
Fényes hajnal virrad,
húsvétnak áldott hajnala.
Megnyílt a sziklasír,
Krisztus feltámadt!
halál hol a te hatalmad?
-
SCHVALM RÓZSA: DICSŐSÉGED FELRAGYOG
Dicsőséged felragyog Uram, minden hajnalon,
áradó fénye csillan, a hajnali harmaton.
Ránk mosolyog felkelő nap arany sugarában,
átölel enyhe szellő, lágy simogatásában.
Zengő énekkel dicsérnek az ég madarai,
hálásan integetnek feléd, a fák lombjai.
Dicsérnek Téged, tengerek fodros hullámai,
rohanó folyók, zúgva habzó, kék szalagjai.
Dicsérd ember te is, azt a nagy- nagy szeretetet,
amellyel védett, megtartott Teremtő Istened.
Nem hagyott el téged, lázadó hűtlenségedben,
az Ő békejobbja, szivárványhídján átível.
-
SCHVALM RÓZSA: PÜNKÖSD ÜNNEPE
Tűzvörös fényben ébred a reggel,
pünkösdi rózsák, nyílnak selymesen.
Szirmaikon harmat gyöngye csillog,
ünnepelve, pünkösdvasárnapot.
Ma is felragyog az ünnep fénye,
nem halványítják, tűnt ezredévek.
Uram, a Te nagy- nagy szereteted,
ma is kiárad, hívő népedre.
Mint ígérted, a drága Szentlélek,
eljön ma is, tán nem zúgó szélben,
nem, mint lángolva égő tűznyelvek,
de szent, égi lángot gyújt szívekben.
Halandó test, Isten temploma lesz,
megtisztulva, nemet mond a bűnnek.
Benne már, csakis jó gyümölcs terem,
önző régi én, megfeszíttetett.
Átformálja a Krisztusi Lélek,
hasonlóvá lesz Krisztus képéhez.
Él benne az Isteni szeretet,
sugározza azt, környezetének.
-
Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába
– Az Újszövetség Könyve elé –
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
-
:2smitten:
Szeretem ezt a verset!
(Iskolás koromban nem gondoltam soha, hogy Gárdonyi hívő ember volt. Persze, ezt a versét nem tanították a szocialista rendszerben. :304: )
-
Én sem tudtam, hogy hívő ember volt ezért kicsit utána néztem. Sajnos azt olvastam, hogy kétfelé sántikált, a keleti vallásokkal is szimpatizált. Az alábbi linken olvashatunk erről bővebben.
http://www.gardonyigeza.hu/istenhite/
-
Túrmezei Erzsébet : Ősz
Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.
Üzensz sárguló levélen,
és elémírod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dícséretet.
Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
-
Dénes Ferenc: Köszönöm, Istenem!
Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!
-
Füle Lajos: CSILLAG IS VAN
A körülmények korlátai közt
élünk mi itt jól-rosszul mindahányan,
de minden hajnal új fénnyel füröszt,
és csillag is van minden éjszakában.
(1993.)
(forrás: F. L..: Hoztál-e napsugárt? 1997.)
-
TÚRMEZEI ERZSÉBET: A LEGNEHEZEBB KÉRÉS
"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!"?
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !"
Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-
"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
-
:2smitten:
Ámen!
-
Schvalm Rózsa: Létezik egy ország
Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.
Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.
Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.
-
:317:
-
Túrmezei Erzsébet:Add össze!
Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”
Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly biztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény: „Hiszek uram. Igen.”
-
:2smitten:
-
Áprily Lajos: Menedék
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
-
Rónay György: A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE
A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...
(forrás: Rónay Gy.: Téltemető c. kötet)
-
Lackfi János: Meddig?
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/meddig/
-
Lackfi János: Törékeny
https://777blog.hu/2021/12/21/lackfi-janos-adventi-verse-remek-eloadasban/
-
Reményik Sándor: CSENDES CSODÁK
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
-
Lackfi János írása:
https://777blog.hu/2022/01/13/akkor-most-a-biblia-szabalyrendszer-lackfi-janos/
-
Kerekes Ernő: ÓVÓRENDSZABÁLYOK
A végtelen fényesség
szükségszerűen
elvakítja a szemünket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
a szeretet szűrőjével szemlélhető.
A végtelen tágasság
szükségszerűen
iszonnyal tölt el minket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
saját személyével mérhető.
A végtelen gazdagság
szükségszerűen
eltorzítaná lelkünket.
Ezért Isten úgy döntött, hogy
kizárólag
cserépedényekbe tölthető.
-
Túrmezei Erzsébet:
"IMÁDKOZZUNK, TESTVÉREK!"
Afrikából Európa felé
útban a gép.
Luanda fölött viharba kerül.
Villámok cikáznak szüntelenül,
és egyre mennydörög.
Új és új leszállási kísérlet.
Egyik sem sikerül.
S a gép többször nagyot zuhan.
"Nyugalom! Nincsen ok az aggodalomra!"
- hullnak a rémült szívekre
bizonytalan, erőtlen biztatások.
Bekapcsolják a harsány beat-zenét,
felszolgálják a legerősebb
italokat. És a légikisasszony
szétosztja a tenger felett
a mentőöveket.
Percről-percre nő a félelem.
Lelkészházaspár ül a gépen,
s az asszony odasúgja hirtelen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?"
A férfi feláll csendesen:
"Imádkozzunk, testvérek!"
"Köszönöm!" - nyújtja kezét a pilóta,
amikor Las Palmasban földet érnek.
+ + +
Sokszor úgy éreztem,
rajta vagyunk mi mind,
minden világrész minden embere,
ezen a veszedelembe,
viharba került gépen.
Egész világunk rajta van.
Kiszállni nem lehet,
s talán leszállni sem.
"Nyugalom! Nyugalom!"
Kábító italok és zsongító zene...
De a szíveken félelem-bilincs.
És valamit mondani kellene...
Bent egy titkos hang kérdez csendesen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?!"
Most, amikor
a pillanatok öröklétet érnek,
van-e aki feláll,
és elkiáltja
a viharokkal küzdő világ-gépen:
"Imádkozzunk, Testvérek!"?
(1971.)
-
Reményik Sándor: LEFELÉ MENET
Máté 17:2
1
"Elváltozék...” Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, –
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.
2
Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.
-
Reményik Sándor:
Mi mindíg búcsuzunk
Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
-
Túrmezei Erzsébet: Hiába vár
Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom: Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.
S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel...
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért...csendesen ült mellettem
s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Azután...egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult...hangtalanul, csendesen.
Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!- ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,
Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák,földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat...
Hogy várt mindeddig....
hogyne várna rám:
Haza vár most is az ÉDESANYÁM!
-
Joó Sándor:
NEM VAGY FELESLEGES
(Az Istenre hagyatkozás boldog időszaka)
Fejed felett hát elszálltak az évek,
s az ifjúság olyannak tekint,
mint kit itt felejtett az idő.
Ne bánd, most élted legszebb kora jő.
Az idő, ama nagy aranymosó,
a hétköznapok homokjából
mosta ki a lelked aranyát,
s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi
még hátralévő éveid sorát.
Az aranyérc nehéz, s te ezért
érzed hát az öregség súlyát.
Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.
Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
Tavasz, nyár - ősz nélkül mit sem ér,
de legszebb a tél: ruhája hófehér.
Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,
A szemlélődő pihenését az életfán
A tél halk hóesése hozza meg.
Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.
S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
Ez is csak ígérete egy újabb csodának.
Gyerekkorodban is fájt a növekedés,
Most belső, drágább lényed növekszik.
Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
S hogy merre szállj, az utat megmutatja.
Ne bánd, ha munkaerőd nincsen,
Csak szemlélődj a drága kincsen,
Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,
Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!
Míg szeretni és imádkozni tudsz,
Nem vagy felesleges!
(internetről)
-
Gárdonyi Géza: NE FÉLJ!
Mintha látnám a fehér-ruhás Szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy: Meghalt már a lányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:
„Ne félj, csak higgy!”
Ha ránk is így szakad a fájdalom,
szerettünket látva a gyászpadon,
s kiáltjuk: Nincs már, nincs, aki megmentsen!
törjön át Jézus szava a bús csenden:
„Ne félj, csak higgy!”
-
Illyés Gyula miseszöveg-fordítása:
Dicsőség ottfenn az Istennek,
békesség ittlenn az embernek,
ha jóakaratú.
Téged magasztalunk.
Téged áldunk. Téged imádunk.
Téged ünneplünk.
Dicső voltodért neked hálát adunk,
Úr Istenünk, ég fejedelme,
Mindenható Isten Atyánk.
Istennek egyszülött Fia,
Jézus Krisztus.
Úr Isten, Istennek Báránya,
az Atyának Fia,
ki vállalod a világ bűneit,
irgalmazz nekünk.
Mert csak te vagy a Szent,
te csak az Úr,
te csak minden fölött a Fönség,
Jézus Krisztus.
Egyetemben a Szentlélekkel,
megdicsőülten az Atyával.
(internetről - katolikus ma)
-
Balassi Bálint:
BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN...
1 Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!
2 Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
akar esni kétségben.
3 Látja magán való szántalan nagy sok jódat,
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamis voltát,
ugyan szégyenli magát.
4 Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
színed igen rettegi.
5 Semmije sincs penig, mivel elődben menjen,
Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,
Vagy alázatosan, méltó haragodban
tégedet engeszteljen.
6 Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,
Véled ijesztgeti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,
magát Pokolra ejti.
7 Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,
mint édes Istenemet!
8 Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében
szép magasztalásokkal.
9 Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel
magát reád bocsátja.
10 Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal
kér fejének kegyelmet.
11 Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,
Azmennél több vétke néki megengedtetik,
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben
te irgalmad tündöklik.
12 No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak,
mert vagy mindenek ura.
13 Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,
igen irgalmas úr ez.
14 Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,
Áldott az ő neve örökké mennyekbe,
ki már megkegyelmeze.
15 Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,
Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,
tusakodván ördöggel.
(internetről)
-
Tompa Mihály: ÚJ SIMEON
Térdem remeg, hajam fehérlik,
Orcám redős ... öreg vagyok!
S az új évet megértem ismét ...
Nem vittek el bú, kor, bajok!
Az élet mintegy kérdi tőlem:
Mire vársz még? minek vagy itt?
És tol, mikép a fán letolja
Az ifju lomb a tavalyit.
Mégis, mit szivem váltig óhajt
És fennhangon kér ajakam:
Az: hogy csak éljek! kínosan bár,
Kenyér nélkül, hajléktalan;
Ha most meghalnék, el nem érve,
Mit szívem oly buzgón remélt:
Nem tartanám hosszabbnak éltem,
Mint egy kimúló kisdedét.
S mért függök e zajos világon,
Mikor csend s béke lesz amott?
Mit várhatok még életemtől?
Semmit, semmit ... csak egy napot!
Melynek fényes, csábos reménye
A rég megunt földön maraszt,
S gátolja e sárház ledőltét ...
Azt a napot várom, csak azt!
Szép, szép leend az! sok hasonlót
Nem szűlnek évek, századok;
Oh, hogy e fényes, e dicső nap
Mivoltáról nem szólhatok!
Pedig képét itt hordom ... amint
Magát lelkembe rajzolá;
Ahogy velem volt alva s ébren,
Ahogy kisért mindenhová.
Rá gondolék magányom csendén,
S ha örvény nyilt hajóm alatt,
Rá a börtön fojtó legében,
És bujdokolva, mint a vad;
Heves csatákban azt kerestem
A por- s füstben szakadt derűn,
Hulló vérem- s muló napomra
Miatta néztem keserűn.
Sokszor véltem, hogy messze van még,
Sokszor hittem, hogy már közel!
Sugárit fellövelni láttam:
Akkor fedé sürű köd el;
Elhalványult, leszállt reményem,
S megint mosolygva tűnt elő,
Mint nyári esthajnal világa
Lassan mindig keletre jő.
Igy folyt el éltem, - s vén vagyok már
De boldogabb, mint annyi sok,
Kiknek tört hittel kelle délben
A koporsóba szállniok:
Az új évet köszöntve: lelkem
A hitnek karján ringatom,
Hogy e feltünt év rejti, hozza
Ama napot, az én napom!
Oh, akkor életem megújul!
Izmam gyors lesz, vérem meleg;
Kézen fognak, kik koszorúsan
S dalolva közben lejtenek;
Az életnek rozsdája: a gond,
Kor, kétség, bánat: egy se bánt!
E várt napon lelkem utószor
Cseng, villog fényes kard gyanánt.
S ha feltárúl az áldozóknak
Ama szent csarnok kapuja,
S megzendül a győzelmi ének:
Hallélujah! Hallélujah!
Ha tömjénem javát az oltár
Izzó tüzére hintenem:
Elég, elég lesz, ...! vén szolgádat
Bocsásd el akkor, Istenem!
-
Füle Lajos: SÍRNI
Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.
Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bûn,
hogy semmi az erõ
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörõ,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.
-
Reményik Sándor:
Sínek, az utolsó kocsi ablakából nézve
Mint az egy-sín, a lélek oly magányos,
Bár rokon fémből öntetett a társa:
S bár néha boldog, mert látszólag páros:
Egyedülség a szívnek valósága.
Körülöttünk vad pusztaság terül,
Csillogva futnak a vad messzeségnek,
Egymás mellett - és mégis egyedül -
A végtelenben talán összeérnek.
Barátság, testvériség, szerelem:
Minden érzés e súlyos sorsot hordja,
De néha enyhül ércbeöntött sorsa.
Olyankor vonat jár a sineken:
Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet,
S a sinek benne összecsengenek.
-
Antal Szilvia: ISTEN TUDJA
Isten tudja, amit én nem tudok,
hogy merre tartsak,
ha félve indulok,
hogy lesz-e út ott is a lábam alatt,
ahol nem jelzik táblák, vonalak.
Isten tudja, hol van a helyem,
amikor elmém döntésképtelen,
ha nem tudom, hogy menjek,
vagy maradjak,
tárt karokkal várnak
vagy majd letagadnak.
Isten tudja, meddig kell maradjak,
mikor higgyek becéző szavaknak,
mikor csalfák,
s ellopnák a szívem,
s mikor szeretnek majd
a semmiért egészen.
Isten tudja, kinek mit is mondjak,
hogy bántó szó nélkül is, lássanak igaznak,
hogy bölcs lehessek ott is hol bántanak,
hol óráknak tűnik egy fájó pillanat.
Isten tudja, miért is születtem,
mivel áld meg, és mivel tanít,
ha fáj is sokszor,
elbuknom, s újra talpra állnom,
de képessé tesz kibírnom a kínt.
Isten tudja, amit én nem tudok,
hogy merre tartsak,
amikor indulok,
hogy utam során
áldás kiknek leszek.
Isten tudja,
én meg csak hiszek.
(forrás: internet - 777blog)
-
Füle Lajos: SÍRNI
Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.
Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bûn,
hogy semmi az erõ
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörõ,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.
-
Fellinger Károly: ARANYKULCS
Van a faluban egy
féllábú koldus,
akit senki sem enged be a házába,
bezárják az ajtót,
mikor ő az utcán ténfereg.
Ha nagy leszek,
szerzek neki egy aranykulcsot,
mert apu szerint
azzal minden zárat
ki lehet nyitni.
(forrás: magyarkurir hu)