Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 10:01:50 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.20 Az állam

„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak...,
mert Isten szolgája az a te javadra." (Róm. 13.1, 4 )

Amikor az ország az államalapításra emlékezik, akkor jó, ha megnézzük, mit tanít a Szentírás az államról, a hatóságról, a hatalomról, a felsőségnek való engedelmességről. A Biblia szerint az állam léte Isten Gondviselő Szeretetében gyökerezik. Isten adott hatalmat a hatóság kezébe, hogy a rosszat fékezze, és a jót védje, erősítse. Sajnos ez is a bűneset miatt vált szükségessé, mert amikor az emberek fellázadtak Isten Ellen, egymásnak is ellenségévé lettek. Az elszabadult bűn fékezésére, az Igazság valamelyest érvényesítésére jött létre az állam. Az önkényes önbíráskodás, az ököljog lehetetlenné tenné az emberi együttélést. Ennek érdekében viszont kénytelen néha erőszakot is alkalmazni. „Nem ok nélkül viseli a kardot" - írja tovább Alapigénk. A hatalmat azonban mindenkinek Isten Iránti Felelősséggel kell használnia, mert Ő adja azt. Ezért kell a hatóságnak engedelmeskednünk. Viszont ha a hatóság nem arra használja a hatalmát, amire kapta, Isten visszaveszi tőle, és megítéli. Sem a totális állam, sem a népszuverenitás nem Istentől adott rend. A nép szava nem Isten szava. A hívő ember feladata az, hogy engedelmeskedjék a hatóságnak mint Istentől rendelt felsőségnek, imádkozzék a hatalmon levőkért (1Tim 2. 1 - 3! ), ha pedig a hatóság Isten Parancsaival ellenkező utasítást ad, akkor merje mondani: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek (ApCsel. 5. 29 ). A keresztény ember Istentől kapott Hatalmával a családban és a munkahelyén is felelősen Él, nem hatalmaskodik, nem nézi tétlenül a bűn rombolását, hanem tevékenyen részt vesz a Jó előmozdításában. Mindebből következik az egymás iránti Szeretet és tisztelet, a ránk bízottakról való gondoskodás, a közös értékek védelme - egyszóval az Isten Előtti Felelősséggel folytatott Élet. Legyek én is Isten szolgája Jézus Krisztusban, a mások javára!"
2
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum Tegnap - 21:30:59 »
Egyszer, pár Testvérrel való beszélgetés közben-felmerült egy-talán mások számára is ismert problema.
A beszélgetésünk az Imáról-imádkozásról szólt és ezen alkalomból ajánlottam a Testvéreknek, hogy az Ima menetében, elsődleges az esetleges bűnrendezés, mert ennek-mindenek előtt prioritása van!
Erre volt ellenvetés, hiszen - ahogy mondták a Testvérek: Az Igében nem így van megírva!!!
Erre az Igére hivatkoztak: Zsolt 100,4   
Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Tagadhatatlan! Valóban ez van az Igében...csakhogy... A Kapui-a falai, melyek a Szentet elválasztják a közönségestől...nos ezek már a hegy csúcsán vannak!!! És mi az ami bennünket arra késztet hogy feljussunk hozzá?
Nos az Istentől való elválasztottság-megszüntetése!Hiszen tudjuk, hogy a bűneink – vétkeink választanak el tőle.A Szenthez nem közelíthet a közönséges...II.Mózes 19,5.    
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.    
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.    
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.    
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9.    
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10.    
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.    
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12.    
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13.    
Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre...
És ez az, amire szintén felhívják figyelmünket az Újszövetségi írások:Zsid.12,18.    
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.    
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.    
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.    
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.    
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.    
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.    
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.    
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.    
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.    
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.    
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.    
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

A Megtisztulás-összecseng a közönségestől való elválasztódással! (valójában ezt jelenti-ezt jelképezi) Ennek vannak a Szent Tan bizonysága szerint: Külső illetve belsőjelei is.
A dolgok menetében, előbb voltak a külső jelek, mint:
1; Körülmetélkedés: I Mózes 17, 9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
  10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
  11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
  12. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
  13. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
  14. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.

Véssük jól az eszünkbe, hogy ez az az Ábrahám, aki nem zsidó volt még-hisz csak az ő unokájától származik a zsidóság...A Törvény tehát nem Mózesi-bár általában a Törvényt Mózestől eredeztetjük-nem mintha Mózes adta volna azt, hanem az Isten!
Ez az Ábrahám-az az Ábrahám, akitől minden hívő-eredzteti magát-akár Zsidó-akár Keresztény legyen, hisze a Hitünk Ősattyja ő.
És bár a Kereszténység nem gondol rá és az Örökkévaló Törvényére párhuzamosan- mégis azt olvassuk róla: I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
  18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
  19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

A Körülmetélkedés egy tikos-mások számára láthatatlan jel. Egy oly jel, melyet csak az tud, aki magán viseli, ez által emlékezve meg arról ezen a világon: ki ő-hova tartozik;mily szabályok szerint kell járjon.
Ez a jel tehát tikolt és egyéni.
Van külső jel is. Ilyen az ápoltság-tisztaság és ilyen a Cicett is.
IV.Mózes 15,37.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.    
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.    
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.    
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.    
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

A Szentek közösségében az egyént- esetleg elő veheti valami kísértés-valami tisztátalan gondolat... ebben az esetben az egyén, ránéz egy testvérére-és annak a ruháján láthatja azt a jelet-ez által eszébe jut ki ő hova tart és kihez tartozik...Ugyan erre való a szakáll és a pajesz.(III.Mózes 19,27   
A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.)
és már a látvány elég ahoz, hogy elhatárolódjon a bűnös-vagy közönséges gondolatoktól-érzelmektől-cselekedetektől. így és ez által: nonverbálisan is fenntartható a Szentség.
Ezek után nem váratlan talán, ha a bennső jelekre terellődik a szó-mert ilyen is van.
Ahogy Pál mondja: Rm.2,28.    
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.    
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Általános az a nézet, miszerint, ha valaki elmondja a megtérők imáját, ez a körülmetélés máris megtörténik, és ez vitathatatlan...
Na nem azért mert szeretek vitatkozni-de azért vitatnám ezt az állítást... Hiszen akiben végbe megy a "körülmetélés" azon láthatóak a külső jelek is-inkább külső megnyilvánulásról beszélnék.
Mi ez a kéz nélkül való körülmetélés, és mi a lélek megváltozása konkrétan amiről Pál szól?
Nos ez is írva van: Ez.36,24.    
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.    
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.    
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.    
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.    
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek...

Tehát a belső változások kivetüléseként: A parancsolatok megtartása-a Törvény betöltése-az Igéhez való ragaszkodás...

Ezek megléte által választódunk el e világtól, és élünk az Istennek... de olvassuk csak mi az amit kér is a Messiás-számunkra az Istentől?
Jn.17,6.    
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.    
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.    
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.    
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.    
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.    
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.    
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.    
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.    
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.    
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.    
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

Figyelem: Jézus nem mást adott nekünk, mint az Isten Igéjét-éspedig tisztán, és emberi agymenéstől mentesen!(7.    
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.    
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.)
Ezzel betöltve a róla szóló próféciát: Ésaiás próféta könyve 42. rész

1.    
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.    
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.    
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.    
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására...

A világtól való elválasztottság okaként az Isten Igéjét jelöli meg-illetve az Ige követését: 14.    
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

És ennek fenntartását kéri számunkra az Örökkévalótól: 17.    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Nem csak a jelenlevőkre vonatkoztatva ezen imáját-hanem:19.    
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.    
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.

És ami fontos még: hogy mennyire örök az Örökkévaló? mennyire változhatatlan az Ő Igéje?
Nos a Messiás Főpap-i imája sem újkeletű-illetve nem egy más időkre vonatkozó szidra-hanem egy mindíg is hirdetett és tudott kritériuma az Istennek:
V.Mózes 29,10.    
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.    
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.    
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.    
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.    
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.    
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.    
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.    
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.    
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.    
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.    
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.    
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.

EL VÁLASZTÓDÁS-EL KÜLÖNÜLÉS- E VILÁGTÓL!!!  Belátom hogy tisztátalan állapotomban nem lehetek vele közösségben, mert Ő nem vállal közösséget a bűnnel!
Ahogy írva is van több helyen: Ézsaiás 1,10.    
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.    
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.    
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.    
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.    
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.    
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.    
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.    
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.    
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.    
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek...

és ismét: Ámos 5,18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
  19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
  20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
  21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
  22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
  23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
  24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.

Azt látjuk az Igében, hogy mielőtt a kaput kezdenénk zörgetni-jussunk fel a Móriára-ennek a csúcsa-Yerusálem. ( Istennel való békesség megalapítása)
Tehát minden esetben az első, a bűnrendezés! Nézzük erről a Tanítást:
Mózes I. könyve 4. rész

  1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
  2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
  3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
  4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
  5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
  6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
  7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

Ez a Történet, az első emberpár bukása utáni történet ugyebár, és azt találjuk, hogy az emberpár gyermekei-fel szeretnék venni a kapcsolatot az Örökkévalóval...
A történet szerint, az idősebb fiú volt az első, aki az Örökkévalónak szeretett volna kedveskedni. Mit is tett? "3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből."
Pri ha ec. Azaz a föld gyümölcsével ment az Örökkévaló elé. Ezt a cselekedetet a kereszténység berkein belül, a hamis tanításoknak köszönhetően az értetlenség okán: Bűnnek tekintik.
Azért mondtam hogy hamis tanításnak köszönhető az értetlenség-mert következtetésen alapul-nem az Isten Igéjén! és mivel hülyeséget lódítanak a magasan kvalifikált szakemberek, ezért a hallgatóság nem is érti hogy mi történt ott és akkor,
így pedig: Nem tudják hasznosítani a saját életükre-ima életükre nézve!
Pedig írva van: Rm.15,4.    
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Nna... akkor lássuk hát, mi az amit többen nem tudnak a maguk vesztére:
Kain tehát a föld gyümölcsével kezdte a kapcsolat felvételét Istennel, tehát hála áldozatot mutatott be az Örökkévalónak. Nem  a hála áldozattal volt a baj, hanem a sorrendel... A Hálaáldozat-később is helyt kap az Örökkévaló szidrái közt, tehát a hála az Jó a hála az kell is! erről később bővebben...
De az első mindíg a bűnrendezés!
Most lássuk mivel kezdett Ábel: 4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Ábel "ajándékát" nevezi a törvény: Véres vagy egészen égó áldozatnak, és igen-ez beza a bűnért való áldozat!
Most és ezen a ponton, elmerengve a nemrég olvasott Ézsaiás-i és Ámos-i próféciákon, pont az volt a gond az Örökkévaló szemében, hogy a bűnrendezés elmarad-van helyette halleluja...
Meg sem gondolják sokan, hogy: 1; Rm 2,4   
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
2; megtérés nélküli hálálkodás olyan a hitetlenek előtt, mintha az Isten a bűnt jutalmazná...
Rómabeliekhez írt levél 2. rész

1.    
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.    
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.    
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.    
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.    
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.    
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.    
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.    
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
9.    
Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;
10.    
Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:
11.    
Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
12.    
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13.    
Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.

Namost az Istenhez való közeledés törvénye azt tartja-hogy az ember-mindenk előtt tisztuljon meg! A Megtisztulás módja pedig: 1;Önvizsgálat 2; a bűn felfedezése esetén, a Bűn-bűnnek való megvallása-egyetértésben az Isten Igéjével; az esetleges bűn elkövetésének- elismerése; a  Bűnbánat; végül a bűn elhagyása.
Ez egyben tehát a bűnrendezés. Ennek megléte esetén fordulhatunk az Örökkévalóhoz: Hála adással; kérésekkel; Nyitott az Úrvacsorai alkalom lehetősége is, de csak a bűnrendezés után.
Hogyan vigyük véghez a bűnrendezést?
Kik kellenek ehez? Nos ahogy Dávid mondja: Zsoltárok könyve 51. rész

1.    
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2.    
Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3.    
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4.    
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5.    
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6.    
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7.    
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8.    
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9.    
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...

Tehát első sorban: "6.    
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben."

Akár ki ellen tettünk akármit is, első sorban Istennek való engedetlenséget követtünk el, hiszen Isten meghatározta, hogy hogyan éljünk Felebarátainkal. Ebbe a kapcsolatba az Isten tana szerint, nem fér bele a rossz!
Tehát minden esetben, elsősorban Isten ellen követünk el bűnt. Tehát a bűnök rendezéséhez szükségeltetik: a bűnbánat, és az elhatározás, hogy többé nem követjük el a bűnt. ( nem leszünk engedetlenek)
Ott van Jézus, aki megígérte hogy közvetít-közben jár értünk. ( Ő-ellentétbenvelünk- mindíg állja a szavát-Benne megbízhatunk!)
Amennyiben esetleg, valakinek bármily kárt okoztunk, ezek után vele is rendeznünk kell ha lehetséges. Kellenek-e tehát Testvérek, akik közbenjárnak értünk az Istennél? Nos csak akkor, ha valaki számára-Jézus nem elég megfelelő erre a célra... ( szarkazmus)
3
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 09:07:54 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.19 Aki a Hit Szemével lát

„És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izraelben."
(1Sám. 17. 46 )

Dávid és Góliát története nagyon fontos Igazságokra hívja fel a figyelmünket: Aki a Hit Szemével nézi a Valóságot, az a Teljes Valóságot látja. A rettegett óriást azonnal lefokozza: ez egy körülmetéletlen pogány, mi pedig Isten Szövetséges népe vagyunk. Nemcsak a túlerő és a technikai fölény számít, hanem hogy kinek az oldalán van Isten! Aki látja Isten páratlan Nagyságát, az nem kerül a félelem igézetébe. Saul seregét az jellemezte, hogy „megrettentek és igen féltek". Ez már fél vereség. Ők csak Góliát méreteit és fegyverzetét látták, Dávid viszont elmondta neki: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izrael csapatai Istenének a Nevében megyek ellened, Akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr..." Mivel így bízik Istenben, ezért mer a hívő ember más eszközökkel harcolni. Dávid egyszerű parittyával, amit azonban Isten irányít majd. És az ilyen ember jobban bírja idegekkel is. A Győzelemhez vezető legbiztosabb Út Isten Nevének Komolyan vétele. A bukáshoz vezető út: Isten Nevének gyalázása. Dávid emlékezett arra, hogyan szabadította meg őt Isten már a vadállatok karmai közül is. Ezzel a nagy Hittel bírja az ember a magányt is - milyen egyedül van ott, még a testvérei is csak csúfolják! Akinek azonban Istennel ilyen Közössége van, az soha nem lesz magányos. Még ő bátorítja a királyt és a harcosokat: „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal." Merünk-e mi hasonló éles helyzetekben ilyen életveszélyesen is Bízni Istenben? Nem a szerencsében vagy a magunk rátermettségében, hanem a Személyes, Élő Istenben, Akiről sok mindent tudunk, s Akinek a szabadítására hittel várunk. Aki valóban bízik Benne, azt Ő nem hagyja megszégyenülni."
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 18, 08:06:16 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.18 Dávid ás Góliát

„...az Úr Kezében van a háború, és Ő ad a
kezünkbe benneteket." (1Sám. 17. 47 )

A filiszteusok állandóan támadták Izraelt, mindig újra védekezésre kényszerítették őket. Egyik alkalommal úgy akarták eldönteni a csatát, hogy egy óriás harcosuk, Góliát, párbajra hívott valakit Saul király seregéből. Naponta kétszer kiállt, szidta a sereget és Istenüket, és dicsekedett. A filiszteusoknak sokkal fejlettebb haditechnikájuk volt. Senki nem merte vállalni, hogy megvív vele. Akkor ment oda Dávid, aki élelem-utánpótlást vitt a bátyjainak. Hallotta, hogy Góliát káromolja Istent. Csodálkozott, hogy senki nem áll ki ellene, hiszen Dávid Hite szerint ez a párbaj már eldőlt: aki Istent káromolja, az Vele találja szemben magát, és Isten Ellen nem győzhet. Éppen ezért jelentkezett a viadalra. Túl fiatalnak és gyakorlatlannak találták, de beleegyeztek. Dávid mint pásztorfiú bottal járt és parittyát használt. Góliát gyalázni kezdte őt is, ő azonban kilőtt egy kövecskét, ami a páncélba öltözött óriást ott találta el, ahol a sisakrostély mellett egy kis rés volt a halánték táján. Góliát megszédült, a földre esett, Dávid pedig saját kardjával vágta le a fejét. A filiszteusok megfutamodtak, s évekig nem támadták meg Izraelt. A katonák így látták: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen legyőzni. Dávid így: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen nem eltalálni. Ő nemcsak a látható erőviszonyokkal számolt, hanem számolt Isten Mindenek Feletti Erejével, és számított Rá. Ezt jelenti Hinni. Nem ő akarta legyőzni az óriást, csak azt akarta, hogy derüljön ki: Istent gyalázva nem lehet győztes senki. Merek én így számolni Istennel?"
5
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 17, 10:09:20 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.17 A súnémi fiú

„Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan
feküdt..., és imádkozott az Úrhoz." (2Kir. 4. 32 - 33 )

Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is Tud Segíteni. Az, hogy Ő Mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy Neki Minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Názáret mellett egy Súném nevű faluban élt egy házaspár, akik mindig nagy szeretettel fogadták Elizeus prófétát. Többször meg is szállt náluk, de soha nem fogadtak el tőle semmit. Amikor Elizeus megtudta milyen nagy bánatuk az, hogy nincs gyermekük, Istentől indíttatva megjövendölte, hogy lesz. Született is egy év múlva egy kisfiúk. Amikor felcseperedett, egyszer rosszul lett és meghalt. Ekkor az édesanya azonnal felkereste Elizeust, és kérte, hogy jöjjön el. Elizeus könyörgött Istenhez, és Ő visszaadta a gyermek életét. Önmagában is tanulságos ez, mert jól szemlélteti Isten Mindenek feletti Hatalmát és gyengéd Szeretetét is. Ugyanakkor a Hit Erejét, amivel egy ember képes elfogadni Isten nagy Tetteit. Ez az anya nem törődött bele gyermeke elvesztésébe. Így gondolkozott: az az Isten, Aki tudott nekünk adni gyermeket, vissza is tudja adni őt, ha Akarja. Elizeus pedig, életre-halálra tudott imádkozni azért, hogy Isten cselekedjék. Az egész emberiséggel ez történt: Isten Életet adott nekünk, amit aztán elveszítettünk, amikor ellene fellázadtunk. De nem kellene ebbe beletörődnünk, Ő Szabadítást is ígért. Sokan azonban csak ímmel - ámmal gondolnak erre, nem úgy, mint a súnémi asszony, aki azonnal kérte a segítséget, és jó helyen kérte, és Hittel kérte azt Istentől. Jézus Krisztus hozta el nekünk ezt az Életet, aki Őbenne hisz, Új Életre támad. Kérjük ezt ilyen Szent Komolysággal, mint Elizeus! Ő ma is Imádságot Meghallgató, Mindenható Isten."
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 16, 10:06:47 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.16 Nem rója fel

„A Szeretet... nem rója fel a rosszat." (1Kor. 13. 4 - 5 )

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást? Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki. A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket. Mai Igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a Szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni. Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra Jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy Jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a Kereszten ezt tette. Az tudja az Ő Példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de Ő, őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez Akarat döntése. És nagy Felszabaduláshoz és Békességhez vezet."
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 15, 11:59:05 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.15 Beteghordozók

„Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam,
megbocsáttattak a bűneid." (Márk Ev. 2. 5 )"

Volt egy lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk. Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben. Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy Hozzá érdemes elvinni, csak Ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg. Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni. Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de Közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni. És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is. A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította. Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e Igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az Áldozatot is másokért: ez a mai program."
8
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2017 Augusztus 15, 11:58:27 »
Köszönöm, kedves Zsuzsám!  :2smitten: Minden dicsőség az Úré! Amíg élünk, mindig tanulunk.  :314:

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük."
V. Mózes 29:29.

9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 14, 11:56:56 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.14 Bemegyek ahhoz

„...az ajtó előtt állok, és zörgetek..." (Jel. 3. 20 )

Jézus három képet tesz ebben az Igében egymás mellé: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." Kitűnik ebből, hogy a mi bezárt életünkön kívül is van még valami. Nem annyi a valóság, amennyit látunk belőle. Ott kívül is van Valaki, Aki engem keres, mert nálam zörget. Sokféleképpen tud jelt adni Önmagáról: kezembe kerül egy Biblia, beszél egy hívő munkatársam Róla, elgondolkozom egy temetés után, egy csalódást követően megkérdezem, mi is az életem értelme... „...ha valaki meghallja a Hangomat, és kinyitja az ajtót..." Ő nem töri ránk az ajtót, ennek a mozzanatnak én vagyok az alanya, az előzőt és a következőt Ő végzi. Mit jelent meghallani a Hangját? Magamra veszem, amit nekem mondott. És mit jelent ajtót nyitni? A Biblia jelképei szerint: bűnt vallani. Az Isten ellen elkövetett vétkeim választanak el tőle (Ézs. 59. 2 ). Amit már bűnnek látok, azt mondjam el Őszintén Istennek, és kérjem bocsánatát! „...bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem." Nincs más feltétele a Jézussal való összeköltözésnek, csak ez az ajtónyitás. Nem kell teljesíteni semmit, nem kell megfelelni semminek. Az együtt étkezés a legteljesebb összetartozás, Közösség kifejezése volt. Jézus Közösséget vállal velem, és megosztja Javait. Ehhez azonban nem az ajtón keresztül kell beszélgetnünk, mert éppen az együttélés az Új Élet lényege. Az ilyen ember viszont soha többé nem lesz egyedül. Sem ebben a földi életben, sem halála óráján, sem azután. Egyszer majd mi állunk meg Jézus Ajtaja előtt. Behívhat-e akkor mint ismerőst, vagy ezt kell mondania: nem ismerlek titeket, távozzatok?"
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Augusztus 13, 10:45:20 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08.13 Kinek az életét éled?

„...Én odaadom az Életemet, hogy aztán újra visszavegyem."
(Ján. 10. 17 )

Valaki ezt mondta: elköltöztem otthonról, végre a magam életét akarom élni - s otthagyta a családját, sok problémát hagyva maga mögött. Másvalaki: nekem túl nagy megkötöttség a házasság, kiszálltam, a magam életét akarom élni, hetente egyszer találkozom a gyerekekkel, s nekem ez így jó. Mindnyájan úgy születünk, hogy önmagunkat szeretjük a legjobban, s másoktól is azt várjuk, hogy szeressenek bennünket. S amikor valaki rádöbben, hogy másokat szeretni csak önmagunk rovására lehet, akkor megriad. Senki sem akarja feláldozni magát, hanem a házasságban is azt várja, hogy őt dédelgessék. S ha ez kölcsönös, mindketten egyedül maradnak. Milyen messze van ettől Jézus programja: „Én odaadom az Életemet, senki sem veszi el, Én Magamtól adom oda!" S annak, hogy Ő oda Áldozta az Életét, az lett a Gyümölcse, hogy sokunknak jut Belőle, s Ő sem lett szegényebb. Aki másokért felelősséget vállalt, úgy is rákényszerül arra, hogy Áldozatot hozzon. S aki ez ellen tiltakozik, sose lesz boldog. Mert mások boldogságának a romjain nem épülhet fel senkinek a boldog élete. De ha valaki Jézus Rendelkezésére bocsátja a maga életét (megtagadja magát), az megkapja a Jézusét, Amelyet aztán már könnyű a Tőle kapott Szeretettel szétosztani. Ekkor már nem én élem a magam (szegényes, nyomorult, önző) életét, hanem Ő Éli bennem a Magáét, s Hatalmat ad arra, hogy letegyem a sajátomat Örömmel. Aki mindenáron a maga életét akarja élni, abban nem élheti Krisztus a Magáét. Amilyen távol áll tőlünk ez a készség: leteszem az életemet másokért, olyan távol állunk mi Jézustól. Aki ragaszkodik a magáéhoz, el fogja veszíteni. Aki átadja Neki, többet kap helyette: „Örök Életre tartja meg azt" (Ján. 12. 25 )."
Oldalak: [1] 2 3 ... 10