Hét fiatal tanúbizonysága a pokolról
Figyelmeztetés mindenkinek – a pokol valóságos!
Ennek a hét fiatalnak megmutatták a mennyországot és poklot, mialatt együtt voltak
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és láta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván mondta: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjainak hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem a lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. /Lukács 16,19-26/
A Biblia, Isten Igéje nagyon világos a mennyország és a pokol tárgyát illetően. Ebben a részben, amit épp most olvastunk, az Úr két helyről beszél: a mennyországról és a pokolról, az ítéletről vagy az üdvözülésről. Nincs közbenső hely. Tisztítótűz nem létezik. Nincs pokol tornáca, ahol az emberek azért vannak, hogy miután elköltöztek a földről, ott megtisztulva a mennybe menjenek. A Biblia nagyon világosan beszél erről.
1995. április 11.
Isten adott nekünk egy kinyilatkoztatást, ami megváltoztatta életünk folyását. Mi akkoriban kezdtük megismerni Istent és az Ő Igéjét. Hét fiatal vagyunk, akiknek Isten azt a kiváltságot és hatalmas felelősséget adta, hogy megosszuk a kinyilatkoztatást a világgal.
Minden úgy kb. tíz órakor kezdődött. Imádkoztunk és arra készültünk, hogy piknikezünk a nap folyamán. Tíz óra körül hirtelen egy hatalmas erejű fehér fény világított át az egyik ablakon. Amikor a fény megjelent, azonnal elkezdtünk nyelveken szólni, és beteltünk a Szent Szellemmel. Abban a pillanatban mindnyájunkat bámulatba ejtett és megigézett az, amit láttunk. A dicsfény elárasztotta az egész szobát. Sokkal erősebb volt, mint a napfény. A fény közepében fehérbe öltözött angyalok seregét láttunk. Gyönyörűek, magasak voltak, nagyon jól néztek ki.
Az angyalok között láttunk valami bámulatba ejtőt – egy Ember alakját. Egy különleges lény volt, egy ember, aki vakítóan fehér palástba és hosszú köntösbe volt öltöztetve. A haja olyan volt, mint az aranyfonal. Nem láthattuk az arcát, mert túlságosan ragyogott. Bár, láttuk a melle körül az arany övet arany betűkkel, ami szerint Ő volt: a Királyok Királya és Urak Ura. Lábain színarany szandált viselt, és szépsége összehasonlíthatatlan volt. Amikor ennek az Embernek a jelenléte átjárt minket, mindnyájan térdre hullottunk.
Aztán meghallottuk a hangját. Nagyon különös és csodálatos volt: minden szó belefúródott a szívünkbe, mint egy kétélű fegyver; éppen úgy, ahogyan Isten Igéje írja (Zsid 4,12). Nagyon egyszerűen beszélt, de erőteljes szavakkal. Füllel hallhatóan hallottuk Őt. Ezt mondta: „Kicsi gyermekeim, ne féljetek, a Názáreti Jézus vagyok, és meglátogattalak benneteket, hogy egy titkot mutassak nektek, amelyet tárjatok fel, és beszéljetek el a városokban, a nemzetek között, a nagyvárosokban, gyülekezetekben és minden helyen. Ahová küldelek benneteket, oda menjetek, és ahová nem, oda ne menjetek.”
A Szentírás, Isten Igéje azt mondja a Joel 2,28-ban: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.” Ezek azok az idők, amikor Isten előkészít mindenkit.
Aztán történt valami különös, egy szikla jelent meg a szoba közepén, és az Úr, Aki velünk volt, rátett minket arra. Kb. 25 cm-re volt a padló felett, és egy hatalmas nyílás tárult fel a padlón. Roppant nagy nyílás volt, fekete üreg vagy barlang. Hirtelen elestünk a szikla tetején, és elindultunk lefelé, át a padló nyílásán. Sötét volt, és a szikla vezetett minket a föld középpontja felé.
Amíg abban a barátságtalan sötétségben voltunk, nagyon rémültek voltunk. Annyira féltünk, hogy azt mondtuk az Úrnak: „Uram, mi nem akarunk arra a helyre menni! Ne vigyél minket oda, Uram! Vigyél ki innen, Uram!” Az Úr azt válaszolta nekünk bársonyos és együtt érző hangon: „Ez a tapasztalat szükséges ahhoz, hogy lássátok, és másoknak elmondjátok.”
Egy szarv alakú alagútban voltunk, és látni kezdtünk árnyakat, démonokat és alakokat, ahogyan egyik helyről a másikra mozognak. Egyre mélyebbre és mélyebbre jutottunk. Abban a pillanatban ürességet és hatalmas félelmet éreztünk.
Akkor valami barlangféléhez érkeztünk meg; hatalmas ajtókhoz, az egész olyan volt, akár egy labirintus. Nem akartunk bemenni. Szörnyű szagot és forróságot éreztünk, ahogy kinyitottuk. Egyszerre beléptünk, rettenetes dolgokat láttunk, félelmetes alakokat. Az egész helyet lángok borították; és ezeknek a lángoknak a közepében emberek ezreinek teste volt. Hatalmas gyötrelmek között szenvedtek. Olyan rettenetes volt a látvány, hogy nem akartuk látni, ami elénk tárult.
A hely fel volt osztva a gyötrelem és szenvedés különböző részlegeire. Az első részben, amit az Úr engedett látnunk, a „Katlanok Völgye” volt, ahogyan elneveztük. Ott katlanok millióit láttuk. A katlanok a talaj szintjén voltak beillesztve, mindegyik lávaként lángolt belül. Mindegyikben egy olyan személy lelke volt, aki meghalt, és a pokolba került.
Amint ezek a lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiáltozni és sikoltozni: „Uram, könyörülj rajtunk! Uram, adj esélyt, hogy kikerüljek erről a helyről! Uram, vigyél ki innen, és én elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos.” De az Úr rájuk sem nézett. Emberek milliói voltak ott, asszonyok és fiatalok azon a helyen. Homoszexuálisokat és alkoholistákat is láttunk a gyötrelemben. Valamennyi embert kiáltozni láttuk abban a nagy kínszenvedésben.
Megrendített minket, ahogy láttuk, a testük hogyan pusztul el. Jöttek a férgek a szemüregükből, a szájukból és a fülükből; és testükön mindenütt át volt szúrva a bőr. Erről az ítéletről szól Isten Igéje, ami Ésaiás könyvében van megírva: „És kimenvén, látni fogjátok azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadással lesznek.” (Ésaiás 66,24) Továbbá: (Márk 9,44) Elszörnyülködtünk mindazon, ami fogadott minket. Lángokat láttunk kb. 9-12 láb (3-4 méter) magasságig. Minden egyes lángban olyan személyek lelke volt, akik haláluk után a pokolba kerültek.
Az Úr megengedte nekünk, hogy megnézzünk egy embert az egyik katlan belsejében. Fejjel lefelé volt, és a hús az arcán cafatokban lógott. Áthatóan nézte az Urat; aztán elkezdett kiabálni, és hívni Jézus nevét. Azt mondta: „Uram, könyörülj rajtam! Uram, adj egy esélyt! Uram, vigyél el erről a helyről!” De az Úr nem akart ránézni. Jézus egyszerűen elfordult tőle. Amikor Jézus így tett, az ember elkezdte átkozni és káromolni Őt. Ez az ember John Lennon volt, a sátánista Beatles együttes tagja. John Lennon volt az, aki kigúnyolta, és gúny tárgyává tette Jézust egész életén keresztül. Azt mondta, hogy a kereszténység feledésbe merül, és Jézus Krisztust elfelejti mindenki. Csakhogy ma ez az ember a pokolban van, és Jézus Krisztus él! A kereszténység se tűnik el.
Kedves erdei!
Te legalább meg merted írni a véleményedet, amit nagyra értékelek Benned.
Sziasztok!
Én ezt nem értem. Ennyi zagyvaságot, ezt most komolyan elhiszitek?:( Dante legalább nem képzelte magát profétának. Ez tiszta középkor. :(
Sziasztok
Ezt én sem értem, ennyi zagyvaságot?! :(
Teljesen egyet értek Serenussal, "Nem akarok senkit megbántani, de ezt akár én is megírhattam volna
Persze, ha én írtam volna, akkor legalább arra vigyáztam volna, hogy a Bibliában leírtaknak, ne mondjak ellent.
.
Aztán meghallottuk a hangját. Nagyon különös és csodálatos volt: minden szó belefúródott a szívünkbe, mint egy kétélű fegyver; éppen úgy, ahogyan Isten Igéje írja (Zsid 4,12). Nagyon egyszerűen beszélt, de erőteljes szavakkal. Füllel hallhatóan hallottuk Őt. Ezt mondta: „Kicsi gyermekeim, ne féljetek, a Názáreti Jézus vagyok, és meglátogattalak benneteket, hogy egy titkot mutassak nektek, amelyet tárjatok fel, és beszéljetek el a városokban, a nemzetek között, a nagyvárosokban, gyülekezetekben és minden helyen. Ahová küldelek benneteket, oda menjetek, és ahová nem, oda ne menjetek.”
Az Úr Jézus azt mondta:
"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van,...elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyetkészítek nektek,ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket..."
Ha Jézus visszajön erre a földre, akkor azt mindenki látni fogja. Ő előtte minden ember egyforma, és Ő senkivel sem tesz kivételt!
Kedves Colhicum!
Nagyon sajnálom, hogy csak a 26. versig másoltad be A gazdagról, és Lázárról szóló fejezetet.
Pedig azután világosan leírja a Biblia, hogy a pokolból senki nem jöhet vissza.
Tehát "körutazás" kizárva.
Senkit sem szeretnék megbántani, csak a véleményemet írtam, írom le, mint ahogy mások is leírhatták.
Ahogy olvastam, van akinek tetszik, de nekem ez a topik nem építő.
Szeretettel:GLD46
Magda, hogy így mondod korán reggel, máris megéheztem. De mit is kell egyek? :hehe:
:019: :nyaloka: :005: :041: :086: :104:
:019: :016:
:Jezus04: