Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Áldott üzenetek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum Ma - 11:43:33 »
Áldjon meg az Úr minden Testvéremet!  :2smitten:

Szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy aktuális prédikációt:

Folk Iván: Isten összegyűjt
https://www.youtube.com/watch?v=NuAjobYPpko&app=desktop
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 07:56:15 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 22 Az ellenség Szeretése

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek
a ti Mennyei Atyátoknak fiai..." (Mát. 5. 44 - 45 )

Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz gondolkozás szülötte. Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá? Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a szív szándékai alapján is! És milyen Szeretetről van itt szó? Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat, hanem ahogyan Isten Szeret minket. Ennek az Agapé Szeretetnek a feltétele és Forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, Aki szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. Ez nem a szív ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet), hanem az akarat tudatos Engedelmessége. Erre is érvényes Jézus Szava: Új Parancsot adok nektek, hogy Szeressétek egymást (Ján. 13. 34 ). És mégsem keserves Parancsteljesítés az ellenség Szeretése, hiszen az, aki már Isten Szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi magán ezt a Szeretetet. Erre csak Isten Újjászületett gyermekei képesek. Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem Kiváltságuk. Így olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek Mennyei Atyátoknak fiai". Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten Szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm. 5. 5 )."
3
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum Tegnap - 16:03:21 »
                            Válságok és felismerések


„Mutasd meg nekem a Te utadat, hogy járhassak a Te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” Zsoltárok  86:11.

A válságok az emberi lét velejárói. Kinek-kinek egy-egy lelki „El-Caminot” eredményez. Mind jellempróbáló időszak, mert a végén nem maradunk ugyanazok, mint akik voltunk.
Vannak jó és rossz válságok. Olyan tekintetben, hogy mi az eredőjük, és hova vezetnek. A „jó” válságok előbbre visznek. Személyiségünket érlelik és hitünket szilárdítják. Élesítik bibliai látásunkat mind a jövőre, mint a múltra nézve. Velem sokszor történt már ilyen, és minden kritikus „lélekrengésben” megtapasztaltam Isten gondviselését, helyreállító jóságát.

Legutóbb nem kis lelkiismereti válságba jutottam, ahogy Mózes könyvét többször elolvasva, újabb igazságokat értettem meg. Itt van például a páskavacsora. Évente egyszer meg kellett emlékeznie minden izraelitának arról, hogy az Úr megmentette őket az öldöklő angyaltól, és kivezette őket Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Örök rendtartás ez. Tudjuk, hogy a Názáreti Jézus a világ bűneiért feláldoztatott Bárány, aki engesztelő áldozat lett és szabadító Krisztus. Nekünk nemzetekbelieknek éppúgy, mint ahogy Ő Izrael Messiása.

De mi van az Úr ünnepeivel? Amikről maga Isten mondta, hogy „az Úr ünnepei” ezek, s melyekre vonatkozóan szintén örök rendtartást parancsolt. Ezekkel szemben sehol nem látok utalást, kérést, felszólítást azokra a megemlékezésekre, amiket a mai keresztyén világ gyakorol.  Kivéve az úrvacsorát. Erősen szembe kerültem önmagammal, aki református gyökereimmel, majd baptista évtizedeimmel komoly protestáns nevelést kaptam.
Mert azt is látom az Igében (Pál egyértelműen tanít erről), hogy a pogányokból lett hívők beoltattak a szelíd olajfába. Tehát úgy identitásuk, mint életük vérkeringése és termőképessége MÁS LETT. Azaz akár tetszik, akár nem, Izrael részévé váltak. Viszont ha Istennek egyetlen Izraele van, akkor egyetlen törvény vonatkozik minden tagjára. Az Úr törvénye. Egyetlen ünnepkört kell megtartanunk, ezek pedig az Úr ünnepei. S mi van a többivel?
 
Bár húsvét Jézus feltámadásának ünnepe, Ő mégsem kérte tanítványait, hogy emlékezzenek meg róla. Hangsúlyozom, elmélkedésemmel elsősorban a saját gondolataimban kívánok rendet tenni. Mert neveltetés ide vagy oda, kizárólag az élő Ige az, ami a Szentlélek közösségében elvezet minden igazságra.

Most épp egy ilyen igazságot véltem felfedezni, ami ismét áthúzott egy terjedelmes részt eddigi nézeteimben. Az egy dolog, hogy évek óta nem tudtam már azonosulni több keresztyén szokással, ceremóniával, amiket a Bibliára hivatkozva, széles körben gyakorolnak a legkülönbözőbb felekezetek.

Íme, arra jutottam, hogy szét kell választani a kultúrát a hitvallástól. Az emberi hagyományokat (még ha jók és szépek is) Isten kifejezett utasításaitól. Többször áttanulmányozva a Jelenések könyvét, az abban megjelenített prófétai utalásokat, megdöbbenve ismertem fel a párhuzamokat, de ezeket most nem sorolom fel.
A végidőkre vonatkozók többnyire (s ezzel egybecsengenek az apostoli levelek is) az Úr ünnepeivel hozható összefüggésbe. Ezért aki nem ismeri azokat, mert nem kíváncsi az Ószövetségre, vagy azt hiszi, hogy az csak a zsidóknak íródott, hatalmasat téved, és észrevétlenül esik ugyanabba a hibába, amibe sok hívő, velem együtt.
Az igazság felismerése gyakran fáj. Azonban legalább akkora – ha nem nagyobb – a felette való örömteli gyönyörűség.
Érinti ezt a témát egy kérdés, ami már régóta foglalkoztat, s végre szószékről hallottam rá a választ, Folk Iván „Isten összegyűjt” c. prédikációjából https://www.youtube.com/watch?v=NuAjobYPpko&app=desktop:

„Istent teljesen hidegen hagyja a Gergely-naptár. Ő a zsidó időszámításban gondolkodik a mai napig.”

Elmélkedésem talán bántja némelyek felfogását. Egyik nap le is zsidóztak érte, pedig ez nem a zsidóságról szól, hanem az Atya iránti tiszteletről:
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem?” Malakiás 1:6.
 Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az enyémet is bántotta volna. Viszont ahogy egyre jobban megértem az Igét, úgy kell belátnom vélt tudásom hiányait. S micsoda kegyelem, hogy „a tudatlanság idejét azért elnézte Isten”. Azonban van ennek az idézetnek folytatása is: „… de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenhol, hogy térjenek meg.” Ap. Csel.  17:30.
Az Atyához és Szavához való visszatérést választottam. Még csak kapiskálom, hogy ez mivel jár. De abban biztos vagyok, hogy az évszázadokkal ezelőtti nézeteltérések, kirekesztések, általában egy hitbeli fordulópont után következtek be.

Bár a keresztyénség lételeme a szeretet, mégis komoly harci helyzeteket eredményez, amikor egy-egy embert lángra gyújt Isten Igazsága. Vajon nem az ősi úttól való elfordulás az oka ennek? Az egyetlen igaz útról lelépés a kényelmesen szélesebbre, ami a halálba vezet? A válasz elrettentő, mert számos bibliai példa mutatja, mi lett az engedetlenek sorsa.
Pál emlékeztet, hogy Izrael történetei a mi tanulságunkra írattak meg. Okulunk a leckékből, vagy fülünk botját sem mozdítjuk az intésre? Leszűrjük a lényeget, megértjük a konklúziót, vagy saját elképzelésünk boldog párafelhőjében haladunk tovább egy ál-világban, ami a lezáruló korszak végén kártyavárként omlik össze?

Részemről megint annak az ideje jött el, hogy számot vessek keresztyénségemmel. Hitemmel, annak termékenységével vagy gyümölcstelenségével. Bátorít és lelkesít az a bibliavers, hogy „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” János 6:45.                      Ha Ő tanít, az nem lesz hiányos, zavaros. Ha Ő vezet, akkor a keskeny úton maradok és célba érek.
Nos, elég messzire jutottam a kezdő gondolattól. Vagy mégsem?
Ha Isten tanít, akkor minden testit, minden emberit félresöpör. Legyen az nemzeti kultusz, vasárnapi liturgia, felekezeti dogmatika vagy helytelenül fordított apostoli levelek. Jézus beszédei lélek és élet. Ezt szeretem. Ezt keresem. Ehhez ragaszkodom, s boldoggá tesz. Esetleg sajnálat tárgya leszek, netán a hátam mögött eretneknek bélyegeznek, nem baj, maradok szívbeli szeretettel azok felé, akik nem értenek egyet velem.
A válságok az emberi lét velejárói. Kinek-kinek egy-egy lelki „El-Caminot” eredményez. Mind jellempróbáló időszak, mert a végén nem maradunk ugyanazok, mint akik voltunk.

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket, világoltasd a Te arcodat, hogy megszabaduljunk!” Zsoltárok 80:20.

2017. szeptember 17.                                           Guti Tünde


4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 08:05:18 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 21 A bűn természetrajza

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik
kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn
pedig kiteljesedve halált nemz." (Jak. 1. 14 - 15 )

Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét figyelmesen elolvassuk (2Kir.  5 ), világosan láthatjuk a bűn természetrajzát. Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a kísértést, és ne essünk áldozatul neki. Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni akart. Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni, parancsolni és szüretelni akar. S hiába volt Géhazi Isten emberének a közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy kísértéshelyzetben belobbant. Ami a szívben van, az egyszer csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások." (Mát. 15. 19 ). Ezekkel még szembe lehetne szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a gonosz játékszerévé. A meg nem fékezett gondolat tettre sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. Majd a szája is: ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert. S mivel kikerült Isten Világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem. A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja az Ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját."

„Istenem, segíts, hogy ne én akarjak birtokolni, hanem Te birtokolj engem! Ne én akarjak parancsolni, hanem Te parancsolj
nekem! Nem én akarok szüretelni, hanem szeretnék inkább sok gyümölcsöt teremni a Te Dicsőségedre. Adj nekem Tiszta szívet,
Tiszta gondolatokat, hogy soha ne engedjek a kísértésnek, és ne hozzak szégyent a Te Nevedre! Ámen."
5
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Szeptember 20, 09:20:14 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 20 Kiderül

„Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt
gondolta: Íme, az én uram megkímélte ezt az arámi Naamánt,
és nem akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az ÚR, hogy
utána futok, és kérek tőle valamit." (2Kir. 5. 20 )

Géhazi Isten emberének, Elizeusnak a szolgája volt. Vele sem tesz kivételt Isten? Nem, mert Ő nem azt nézi, hogy kik vagyunk, hanem hogy mi van a szívünkben. Sőt: akik Hozzá közel vannak, azokat szigorúbban fogja, mert csak akkor használhatók az Ő számára, ha Tiszta az életük. S aki csak szájával tiszteli Őt, de szíve távol van Tőle, azt megítéli. Azt szoktuk mondani, alkalom szüli a tolvajt. Ez nem igaz, emögött gyáva mentegetőzés van. Géhazi nem azért lett hazug és tolvaj, mert alkalma nyílt erre, hanem mivel szíve szerint az volt, most élt a kínálkozó alkalommal. Az alkalom csak leleplezi a bennünk lapuló tolvajt. Sose becsüljük le a bennünk lakozó bűnt! Géhazi bűne azzal kezdődött, hogy „azt gondolta magában": Elizeus nem fogadott el ajándékot, majd én kérek tőle valamit. Még nem tett semmit, de a gondolatnak helyet adott magában. Az nem a mi felelősségünk, hogy mi jut eszünkbe, de az már igen, hogy miről kezdünk el gondolkozni. A gondolataink is kerüljenek Isten Világosságába, s ami nem Tőle való, vessük el minél előbb! Elizeust is kényszeríteni akarta Naamán, hogy fogadjon el tőle ajándékot, de őt nem lehetett, mert eltökélte magában, hogy az nem lenne helyes. Géhazinak kétszer sem kell mondani, ő könnyen elfogadja. Sok gyengeség következik abból, ha a tetteink mögött nincs egyértelmű döntés, amihez a kísértés idején ragaszkodunk. Megtévesztő, hogy Géhazi sötét vállalkozása során minden olyan simán ment. Az, hogy valami sikerül, még nem igazolja a tettet. Más a siker, és más az Áldás. Ha valaki Isten nélkül megy egy úton, és nem akar megtérni, Isten megengedi, hogy végigjárja azt. A bűne lesz a büntetése. Ne akarjuk ilyenkor Istenre hárítani a felelősséget: miért engedte meg? Miért indultunk el olyan úton?"
6
Dicsőítsük Istent! / Re:Egyéni dalok, versek és egyéb szerzemények.
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2017 Szeptember 19, 12:39:18 »
Örökség

 

Néhány fontos dolgot hagyok neked örökül, fiam,

anyai intelemként kísérjen át az életen,

jól vésd szívedbe, őrizd, mint igazgyöngyöt!

Minden körülmények között megbocsátva szeress,

viseld gondját hűségesen a rád bízottaknak,

szelíden ints, és példát adva vezess!

Mindvégig bízz, és mindvégig küzdj az Igazságért,

alázattal, hittel és engedelmességgel követve Jézust,

aki maga az Igazság!

Lépj ki gyakran a város zajából a szabad természetbe,

hogy lelked elcsendesedhessen és megnyugodjon!

Nézz szét, felejtsd el az időt, gyönyörködj Teremtődben!

Az Úr, a te Istened egyetlen Úr! Féltőn szerető Isten Ő!

Ragaszkodj szent törvényéhez, szemed a célra szegezd,

ne tántorítson el Tőle sem betegség, sem gyász,

se szerelem, se pénz, sem siker vagy nyomorúság,

mert aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül!

 

Imádkozó szívvel: Édesanyád

 

2017. szeptember 19.                              Guti Tünde
7
Dicsőítsük Istent! / Re:Egyéni dalok, versek és egyéb szerzemények.
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2017 Szeptember 19, 12:38:31 »
  A bűn varázsa

 

Vannak, akik könnyed tánclépésben bájolognak a bűnnel,

s e boldog, tömjénfelhős varázslatban észre sem veszik,

hogy visszafordulva, már újra Egyiptom földjén járnak.

Készen állnak a kosarak, hogy kínzóik a hátukra tegyék.

Vakok, süketek, képtelenek felismerni a veszélyt,

ezért kiálts, amíg hangod bírja, fújd a kürtöt,

hogy eszméljenek, s talán még szakíthatnak a halállal!

 

2017. szept. 15.                               Guti Tünde
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Szeptember 19, 09:43:51 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 19 Rendben van minden?

„Honnan jössz, Géhazi? Ő
így felelt: Nem járt a te szolgád
sehol sem." (2Kir. 5. 25 )

Isten meggyógyította a szíriai Naamánt a leprájából. Ebben felhasználta Elizeus prófétát. Elizeus azonban azt akarta, hogy Naamán egyértelműen lássa: nem ő, hanem az Élő Isten gyógyította meg. Ezért nem fogadott el Naamántól semmilyen ajándékot. Ne valamit adjon hálából neki, hanem adja oda önmagát egészen Istennek! Így Naamán visszavitte a magával hozott ajándékokat. Elizeus szolgája, Géhazi, ezt nem helyeselte. Naamán után futott, és egy hazugsággal elkért tőle értékeket. Elrejtette őket, mert Elizeusnak nem akarta bevallani tettét. Elizeus azonban mint próféta tudta ezt, s mivel Géhazi tagadott, az lett a büntetése, hogy megkapta Naamán betegségét, a leprát. - Ma két kérdésen gondolkozzunk, amelyek a történetben hangoznak el. Amikor Géhazi a kocsi után futott, Naamán ezt kérdezte tőle: Rendben van minden? Ha Géhazinak működött volna a lelki hallása, kihallotta volna ebből Isten Kérdését, és megállhatott volna ezen a veszélyes úton. Külsőleg gyakran úgy tűnik, a mi életünkben is rendben van minden, de Isten a szívet vizsgálja mindig, s arra akar rádöbbenteni, ha ott nincs rendben valami. Hallgatunk-e rá, vagy megszelesedve futunk valamilyen szekér után, ahonnan zsákmányt akarunk szerezni? Amikor Géhazi - elrejtvén a zsákmányt - megáll Elizeus előtt, ő ezt kérdezi: Honnan jössz? Még egy lehetőség a bűn bevallására. Ilyen Türelmes és Kegyelmes Isten! Megalázkodik vagy megkeményedik a bűnös? Vállalja a szégyent, és megmenekül, vagy ragaszkodik bűnéhez, és bűnhődik? Mert Isten nem azokat ítéli meg, akik vétkeztek, hanem azokat, akik megmaradnak a bűnben. A bűnbánónak Kegyelmet ad, mert „abban telik Kedve" (Mik. 7. 18 ). Jobb, ha el sem indulunk ilyen utakra. De ha mégis, nem kell végigmenni, vissza lehet fordulni. Vállaljuk inkább a bűn megvallásával járó szégyent, mint a bűn takargatásával járó pusztulást!"
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Szeptember 18, 09:36:33 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 18 A Hit harca

„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test
ellen..., hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek." (Gal. 5. 17 )

Amikor valaki Új Szívet kap Istentől, elkezdődik életében egy sajátos harc: a test és a Lélek harca. Testnek a Biblia azt a természetet nevezi, ami velünk születik. Az ilyen embernek is lehetnek jó tulajdonságai, de gyakorlatilag Isten nélkül él. El is veszítette azt a képességét, hogy értené Isten Akaratát, de nem is figyel rá, éli a maga életét. Ebben az állapotában nem tudja Imádni Istent, nem tudja Őt megismerni, nem tud Vele egyetérteni. És a maga erejéből nem tud megváltozni sem. A vallás sem változtatja meg, legfeljebb az az utáni vágyat ébreszti fel benne. Amikor valaki Jézus Krisztust megismeri mint Megváltóját, és elismeri élete Urának, kapja az Ő Szentlelkét, és egyszerre érteni kezdi Isten Igéjét, örömmel cselekszi Isten Akaratát, Krisztusra jellemző Tulajdonságok jelennek meg rajta, és legszívesebben mindig mindenben Istennek engedelmeskedne. Ekkor kezdődik el az a harc, amelyről mai Igénk szól. Mert megszületett ugyan az Új Élet a hívőben, de megmaradt a régi természete is. Már Isten Akaratát törekszik cselekedni, de régi természete fékezi, akadályozza. Például szívesen segítene egy rászorulót, de önzése visszatartja ettől. Örömmel szánna időt reggel az Igeolvasásra, imádkozásra, de lustasága vagy fáradtsága meghiúsíthatja szándékát. Ezt a harcot a nem hívő ember nem ismeri. De ez „a Hit szép Harca" Amelyben Jézus Krisztus segíti Győzelemre az övéit. Ha pedig mégis a „test" győz, vagyis vétkezik a hívő ember, újra Isten Kegyelmét kéri. Az ő esetében azonban a vétkezés már nem menetrendszerűen történik, hanem baleset, amit rendbe lehet tenni, és utána helyreáll az Engedelmes Élet Rendje."
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2017 Szeptember 17, 09:28:10 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 17 Új Teremtés

„Tiszta szívet Teremts bennem, Istenem, és az Erős
Lelket Újítsd meg bennem!" (Zsolt. 51. 12 )

Amikor Dávid király szívéből felszakadt ez a kiáltás, már világosan látta, mit tett. Ravaszul megölette egyik katonáját, akinek elcsábította a feleségét, s az a gyermek, aki ebből a viszonyból született, meghalt. Mindezzel pedig alkalmat adott Isten ellenségeinek Isten gyalázására. Rettenetes. Világos lett számára, hogy itt nem valami tévedést vagy hibát követett el, hanem olyan sötétség áradt a szívéből, amiről addig nem tudott. Valahol mélyen, minden gondolat és tett forrásánál van a baj: a szíve nem Tiszta. Nem leszoknia kell valamiről, nem mérsékelni valami rosszat, hanem a forrás szennyezett, azt kell kicserélni. De hiszi, hogy ki lehet cserélni, és nem mond le róla. Éppen ezért Istenhez fordul. Nem ő akart önmagán segíteni, már tudja, hogy erre képtelen. Nem abban reménykedik, hogy a körülmények változásával majd ő is megváltozik. Egyenesen Istenhez megy, mert itt nem megjavítani kell valamit, hiszen az javíthatatlan, hanem Újat kell Teremteni. Teremteni pedig csak Isten tud. Nyert ügye van annak, aki ide eljut, és el is fogadja azt az Újat, amit Isten kínál. Ő ugyanis ezt Ígéri: „Új Szívet adok nektek, és Új Lelket adok belétek... Az Én Lelkemet adom belétek" (Ez. 36. 26 - 27 ). Ki lehet cserélni az ember szívét, de ez nem javítás, hanem Teremtés. Isten nem foltozgat, hanem Újat ad: Szent Fiához hasonlóvá formálja az embert. „Ezért ha valaki Krisztusban van, Új Teremtés az: a régi elmúlt, és íme: Új jött létre." (2Kor. 5. 17 ) Aki pedig átélte már ezt, de azóta megfáradt, azt bátorítja a mondat folytatása: „és az Erős Lelket Újítsd meg bennem!" (Zsolt. 51. 12 )"
Oldalak: [1] 2 3 ... 10