Alfa-Omega közösség
Evangélium => Gondolatok Isten Igéjéről => A témát indította: Antee - 2013 Szeptember 22, 11:54:34
-
Áldott Testvéreim, itt fogunk beszélni az igaz evangéliumról, nem pedig arról, amit a legtöbben követnek.
Csak Isten igéje lehet vitaalap, az érzelmek, a gondolatok és a humánus felfogás nem.
Akik nem tudnak elvonatkoztatni az előzőektől, azok ne is szóljanak hozzá.
-
Mit mond az ige azokról, akik bár hisznek Istenben de nem cselekszik az akaratát?
-
Mt.7:21
-
Szia Virág, beteszem a verset is az igehely mellé, hogy lássák a többiek:
Máté evangéliuma 7,21
"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."
Tehát cselekedni kell az akaratát. Vagy talán elég próbálni? Mert elterjedt ez a felfogás, miszerint az Isten igéjének a kijelentését feltételes módra alakítják.
Hol mondja azt az írás, hogy próbálni kell Isten törvényeit betartani?
-
De hogy ne a kereséssel teljen az idő (és közben ha valaki menet közben megtalálja az igében az másolja be), ezért vigyük tovább a topic címével azonos gondolatokat.
Isten lefektette a szabályokat, hogy miként követhetjük Őt. Mert téves az a felfogás, miszerint Isten mellett döntök és üdvösségem van. Isten ugyanis nem egy dogot vár el tőlünk. Azért írtam úgy hogy "vár el", mert sokan úgy gondolkoznak, hogy csupán "Isten szeretné". A hívő élet nem szorgalmi feladat az üdvösségünk mellett, a hívő életünk kötelesség. Mert ha nem éljük úgy életünket ahogyan azt Isten meghatározta, akkor közösségünk nem lehet Vele!
-
Szoktak a Lator esetével érvelni, hogy neki elegendő volt segítségül hívni Jézust és üdvösséget kapott. De ez így nem igaz, jóval több történt a segítségül hívásnál.
Lukács evangéliuma 23,40-42
„Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!”
-Ez a lator beismerte, hogy jogosan bűnhődik. (mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük)
-Felismerte, hogy Jézus bűntelen. (ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett)
-Felismerte, hogy Jézus a Messiás. (mikor eljősz a te országodban)
-Jézus kegyelmét kérte. (Uram, emlékezzél meg én rólam)
Vagyis: bűnvallást téve felismerte, hogy Jézus az Istennek a Fia, és a kegyelmét kérte! Viszont az élete ezután nem volt néhány óránál több, gyümölcsöt nem tudott érlelni, hiszen az egész teste meg volt feszítve.
De mi van azokkal, akik bűnvallást téve Jézus kegyelmét kérik és ezután nem a halál vár rájuk? Maradhatnak-e gyümölcstermés nélkül? Az ige szerint ha Jézusban élünk, lesznek gyümölcseink, a Lator viszont tehetetlenül függött a kereszten. Ugyanis mindenkinek amint adatott, úgy kell szolgálnia Jézust!
Ha élsz, akkor az életedet Jézusnak kell adnod és nem csak képletesen.
Galátzia levél 2,20
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."
-
Nagyon érdekesnek tartom azt, hogy olyanok tanítói szolgálatba álltak, akik nem veszik figyelembe Istennek teljes beszédét. Mert miközben azt a hamis evangéliumot hirdeti, miszerint elég Isten kegyelmében bízni, tudomást sem vesz azokról az igékről, amelyek konkrétan rámutatnak arra, hogy a cselekedetek is kellenek.
Mert bár nem cselekedetekből van üdvösségünk, de a valódi hit által cselekedni fogjuk azokat, amelyekre Jézus elhívott minket. Mi következik ebből? Az, hogy ha valaki nem cselekedi azokat a parancsolatokat amelyek követelmények, akkor nincs valódi hite és egyben üdvössége sem.
Mert mik ezek a parancsolatok amelyek követelmények? Nem azok, hogy járjunk közösségi alkalmakra, próbáljuk megélni vagy hogy szánkkal beszéljünk róla!
De akkor mik ezek a parancsolatok, amelyek követelmények? Mert az emberek előszeretettel húznak határt, hogy mi az ami még kivetnivaló, mi az ami még belefér. Egyik elfogadottnak ítéli azt, ha nőkre tekint parázna kívánságokkal, a másik elfogadottnak tartja a csúnya beszédet, és még nem hoztam a durvább példákat. De őszintén, ezek az emberek által szabott határokra tudnak majd szabadkozni Isten előtt?
A határokat Isten szabta meg, azokat kell követni, akik pedig nem így tesznek, azok az engedetlenség bűnébe estek.
Ki tudja? Milyen az engedetlenség bűne?
-
A mai napon én vittem az igei szolgálatot. A Zsidó levél 10,26-29 volt, és ezen keresztül tértem ki a vétek és a tudatos bűn ismertetésére.
"Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?"
Nem voltunk sokan, de a témakör foghíjassá tette a résztvevőket. Érződött, hogy többeket is kellemetlenül érintett a bűnről való beszéd, melyet nem emberi okoskodással, hanem az igék egymásra épülésével osztottam meg. Némelyek kimentek, nem akarván Isten igéjével szembesülni.
Sok ige hangzott el, a kijelentéseket ezek az igék igazolták.
Többnyire megszoktuk, hogy bátorító üzeneteket hallhatunk,amely a megbocsátásról és az Úr kegyelméről szól. Ez a mai más volt. És hiszem, hogy akik végighallgatták vették az Úr üzenetét és másként gondolkodó és cselekvő hívőkké válhatnak.
Akik pedig lemaradtak róla azokat ajánlom az Úr kegyelmébe. Mert mint tudjuk az Ézsiás 61-ből, hogy tart még az Úr kegyelmének esztendeje.
De ki tudja, hogy meddig?
-
Áldott Testvérem, kiálltál az ige igazsága mellett és ez számít! Jézust is sokan otthagyták, pedig az igazságot szólta. Nem emberekre kell néznünk, hanem Istenre.
-
Tudom én is, csak az a baj, hogy sokakba mélyen beleivódott, ha bűnt követnek is el, megvalják Istennek és ott a kegyelem. Ami nagyon meglepett az a regálás, hogy Isten sokszor mondta az ószövetség idején az Izrelitáknak, hogy eltörli őket a föld szinéről, azután mégsem tette meg. Épp ezért bármikor megváltoztathatja döntését.
Nem zavarta az, hogy mondtam az Úr szava örök és nem változik.
A másik furcsa mondás az volt, hogy miért nem tér meg a Sátán, mert ha őszintén megbánná a vétkét Istentől kegyelmet kapna.
Hát ennél majd hátast dobtam.
Nagyon kell a világosság.
-
Igen. Ugye Isten türelme hosszú és szerelme nagy. De így gondolkozni Istenről nem éppen valódi Isten ismeretről tesz bizonyságot. Isten türelme nagy, de nem végtelen. Nem jó játszani Istennel.
-
Ma épp egy másik topicban került említésre a bűn cselekvése. Sajnos talán ez a legnagyobb probléma a hívők között, hogy a bűnt a hívő élettel egybe mossák. Pedig a kettő nem fér össze. Az a felfogás, miszerint: "semmi baj hogy bűnt követtél el, csak menj Jézus elé", nagyon lazává teszi a kereszténységet. Inkább szókimondóan: langyossá!
Mert az evangélium nem arról szól, hogy bűnt kövessünk el és Jézushoz menjünk, hanem arról szól, hogy ne a bűnt, hanem a jót cselekedjük. Téves az a felfogás is, miszerint hátra lehet dőlni, ahogy esik úgy puffannak a dolgok.
A hívő életünk folyamatos harc, a testünk kívánságai feltörnek és harcolnak a lelkünk ellen. De Jézus áldozata által már hatalmat adott a testünk kívánságai felett, ezért ha mégis elkövetjük azokat, úgy szándékosan esünk bűnbe!
1János levele 5,18
"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti."
-
Felmerül jogosan a kérdés, ha csakugyan nem eshetünk bűnbe, akkor mennyien tévelyegnek és mennyien járnak valóban Istennel?
Ha emberileg körbenézünk, mondhatjuk: csak nem tévelyegnek ennyien? Nem lehet hogy ennyire nagy a baj!
De igen, mert nem emberileg kell nézni, hanem az Úr igéje által. Mert Noé sem a környezetre tekintett, hanem igazként megtartotta magát a bűntől. Lót sem asszimilálódott a sodomaiakkal, hanem megőrizte magát a bűntől és Isten igazként tekintett rá.
Isten igéje az igazság, ha pedig azt mutatja hogy nincs egyetlen igaz ember sem előtte, akkor inkább legyen Isten igaz és minden ember hazug!
Lukács evangéliuma 18,8
"Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?"
-
A mai napon én vittem az igei szolgálatot. A Zsidó levél 10,26-29 volt, és ezen keresztül tértem ki a vétek és a tudatos bűn ismertetésére.
"Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?"
Nem voltunk sokan, de a témakör foghíjassá tette a résztvevőket. Érződött, hogy többeket is kellemetlenül érintett a bűnről való beszéd, melyet nem emberi okoskodással, hanem az igék egymásra épülésével osztottam meg. Némelyek kimentek, nem akarván Isten igéjével szembesülni.
Sok ige hangzott el, a kijelentéseket ezek az igék igazolták.
Többnyire megszoktuk, hogy bátorító üzeneteket hallhatunk,amely a megbocsátásról és az Úr kegyelméről szól. Ez a mai más volt. És hiszem, hogy akik végighallgatták vették az Úr üzenetét és másként gondolkodó és cselekvő hívőkké válhatnak.
Akik pedig lemaradtak róla azokat ajánlom az Úr kegyelmébe. Mert mint tudjuk az Ézsiás 61-ből, hogy tart még az Úr kegyelmének esztendeje.
De ki tudja, hogy meddig?
Jer.7,19.
Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20.
Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22.
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27.
Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28.
Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
...Jeremiás próféta könyve 18. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2.
Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3.
Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4.
És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5.
És szóla az Úr nékem, mondván:
6.
Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7.
Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8.
De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9.
És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10.
De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11.
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12.
Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13.
Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14.
Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15.
Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16.
Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17.
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
18.
Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
-
Bizony-bizony Testvérem.... Ma még tart a Kegyelem...Ma még kimehetnek, ha nem tetszésük szerint szól az Ige... Ma még lehet az Igének hátatfordítani.
Csak majd nehogy háborgás és értetlenség legyen, amikor Le is aratják amit vetnek.
-
Iilyenkor fáj a szívem az értetlenség miatt. És fáj a szivem azért is, mert a humanista tanítási szemlélet szerint Isten mindent megbocsát, mert minden gondolata az ember szolgálata körül forog. Félrevezetik az embereket akikben egyáltalán nem alakul ki az istenfélelem.
-
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.
-
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.
Egyetértek. És a Szent Szellem figyelmeztet minket az Ige igazságára, eszünkbe juttatja, amikor hamis tanítás van.
-
Igen Ditte. Ebben az igeversben olvashatjuk ezt az ígéretet:
János evangéliuma 14,26
"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek."
Tehát amit Jézus mondott, azt fogja az eszünkbe juttatni. Csak ehhez sokaknak olvasni kellene.
-
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.
Ja igen: örömevangélium. Ha megkérdezzük keresztény társainktól, hogy mi az evangélium, akkor többnyire olyan választ kapunk, hogy: "jó hír". Talán még olyan kiegészítést is mondanak, hogy Jézus meghalt értünk és így kaptunk kegyelmet.
De akik ennyit mondanak, azok valójában nem értik az evangéliumot. Mert nem ennyi az evangélium. Jézus vére ugyanis sokakért ontatott ki, nem pedig mindenkiért. Akik csak hallgatói és szemlélői az igének, azok homokra építenek, akik pedig megcselekszik, azok építenek a kősziklára.
Csakhogy ha már sokan meghallják a "cselekedetek" szót, akkor felemelik a pajzsot, azt a pajzsot, amely a gonosz tüzes nyilaira adatott és nem Isten igéje ellen. Ugyanis sokak nem akarnak megváltozni. De akik nem cselekedik Isten akaratát, azok nem az Övéi.
-
Jakab levele 1,21-26
"Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
Aki tehát csak hallgatja és nem cselekszi meg azokat, azok becsapják önmagukat. Ez pedig azért is veszélyes, mert ha önmagát megvezeti az ember, ki tudná helyes útra terelni? Egyedül Isten! De akik többször megkeményítik a szívüket, azok kevélyek, és Isten a kevélyeknek ellenáll, mert az alázatosoknak adja kegyelmét:
Jakab levele 4,6
"De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád."
-
Jézus beszédeit olvasva hol találunk olyat, hogy Jézus azt kérte volna bárkitől is, hogy a kegyelmét fogadja el? Nemde azt mondta mindenkinek, hogy térjen meg, ne kövessen el bűnt és cselekedje az Isten akaratát? Az tény, hogy Isten kegyelme nélkül elvesznénk és nem lenne senki, aki üdvösségre juthatna. Csak meg kellene érteni, hogy mit jelent Jézus kegyelmét elfogadni.
Nem azt jelenti, hogy jól vagy ahogy vagy, csak higgy Istenben. A kegyelem azoké, akik életében nem válik hiábavalóvá (1Kor 15,10)! Ezért olvassuk Jézus példázatában azt, hogy a Király elengedte a tízezer tálentum adósságot, vagyis megkegyelmezett annak az adósnak. De ez az adós viszont nem kegyelmezett annak, aki csak száz dénárral tartozott neki. A Király pedig ezt meghallva visszavonta a kegyelmét (Máté evangéliuma 18).
Jézus kegyelmét elfogadni azt jelenti, hogy azt a kegyelmet amit kaptunk, teljes mértékben megbecsüljük. Ez pedig nem gondolatban vagy szóban kell megbecsülni, hanem cselekedetekben, mert az Isten iránt való szeretet az, ha parancsolatait megtartjuk (Jn 15,10 és 1Jn 2,3).
A cselekedeteket elvető emberek szeretik idézni ezt az igét:
Efézusi levél 2,8-9
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."
Bizony, nem cselekedetekből üdvözülünk, mert a cselekedetek által egyetlen ember sem igazul meg Isten előtt (Gal 2,16)! Viszont akik nem töltik be azokat a parancsolatokat amelyeket Jézus kért tőlünk, azoknak nincs valódi hite (Jak 2)! Ábrahám képes volt a gyermekét feláldozni Istenért, ezt a hitet követeli meg tőlünk is Isten.
Az efézusi levél 2. fejezetéből pedig nem a 9-es versig kell idézni, mert ez így kiragadás a szövegkörnyezetéből. Ugyanis így folytatódik:
Efézusi levél 2,8-10
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
-
Lukács evangéliuma 6,46
"Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?"
Aki tehát nem cselekszi mindazt amelyet Jézus megparancsolt, az ne mondja Urának, mert egyszerűen nem az.
-
Így is van Testvérem. És ha meg is cselekdjük a hitünkből fakadó- Hitünk diktálta cselekedeteket, azok akkor sem a mi cselekedeteink, hiszen írva van: Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Ezért mondja Jézus: Lk 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Hiszen ha Urunk Jézus, akkor az alapvető, hogy engedelmeskedünk neki...
Talán az a szó, hogy: cselekedet. Vezet félre sokakat... Pedig az értelme egyszerű: A Hitünk Megélése. Engedelem.
Elég benne hinni, de engedelmeskedni nem kell neki???
Jakab szerint az nem elégséges! Jak.2,19.
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
-
Igen Testvérem, ehhez képest sokan az engedelmességet nem tartják üdvkérdésnek, hanem szorgalmi feladatnak.
-
Nagyon furcsának és érdekesnek tartom azt, hogy bár többnyire minden keresztény olvassa a Bibliát, mégis sokféle elgondolás létezik. Ez pedig nem a fordításkülönbségek miatt van így, hanem azért, mert sokan igazolni akarják magukat.
Pedig Isten igéje megsebez, meglátható általa, hogy mi a bűn, mi az Isten akarata. De a legtöbben kerülik a kardot, önmaguk igazságában tetszelegnek, de ha nem Isten az igazságuk, akkor mit sem érnek vele!
Az én Istenem azért vállalt kínszenvedést és az Atyától való elszakadást, hogy nekem életem legyen. De aki ezt az áldozatot nem becsüli, hanem saját akarata szerint járja a maga útját, aki a bűnt nem veti el magától, az éremtelen. Érdemtelen arra a vérre ami azért ontatott ki, hogy többé ne önmagának éljen, hanem azért, aki meghalt érte: Jézus.
-
Római levél 2,13
"Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni."
Tudjátok testvérek, nagyon sok alap létezik. Nagyon sok alapot elneveztek Jézusnak, de ettől még nem lett az igazi alap. Egyetlen egy alap létezik, ami az üdvösségre visz, ez pedig az igazi Jézus. De kérdezheti jogosan bárki, hogy mi módon lehet felismerni az igazi alapot!?
Jézus bizonyságot tett, hogy Ő csak azt mondja, amit az Atya mondott neki. - vagyis Ő Istennek a beszéde, igéje -
János az evangéliumában és a levelében is bizonyságot tesz, hogy Jézus az Istennek az igéje. - vagyis Ő Istennek a beszéde, igéje -
Nagyon kevesen ismerték fel és értették meg, hogy Jézust olvassa mindaz, aki a Bibliát felnyitja. Ez pedig nem a Máté evangéliumával kezdődik, hanem a teremtés első könyvének első versével. Ez az alap, amitől a legtöbben lesodródtak, mert inkább álomba merülve azt mondják, hogy: "csak el kell fogadni a kegyelmet és üdvözülünk!" Ezzel pedig tűzbe dobják Isten igéjét és nem értik meg, hogy a kegyelem azoké, akik Isten akarata szerint járnak. Mert ha valaki ugyan elfogadja a kegyelmet de továbbra is saját akarata szerint él, azon ítélet lesz és nem Isten kegyelme.
Isten kegyelme nem tündérpor! Aki gonoszul cselekedik a földön, a Mennyben is gonoszul cselekedne. Isten pedig nem vállal közösséget a bűnnel és nem is fog elköltözni a Mennyből.
Jakab levele 1,22
"Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat."
-
Máté 7, 21-27
21"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” 24"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. 26Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 27És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Jézus nevét saját célra felhasználni nem Istennek tetsző dolog. Erről az jutott eszembe, hogy a természetgyógyászok is felhasználják gyógyításuknál Jézus nevét. És gyógyítanak kézrátétellel is igen drága áron, ezzel kihasználva a betegek hiszékenységét és vágyukat a gyógyulásért. sok beteget kihasználnak, szinte megfejik őket, kiforgatják vagyonaikból, hiteleket vetetnek fel velük, hogy tudják abból honorálni közreműködésüket.
Igen, sokszor ők Jézus nevében gyógyítanak, de nem Isten dicsőségére. Az ilyenek fogják kapni ezt a választ: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!
Aki valóban Jézusra, mintkősziklára épit, az nem az anyagi haszon reményéért szolgál, hanem az Úr dicsőségéért. Ők az Úrtól kapot talentumot helyesen használják fel, és ebben a szolgálatban még evangélizálást is végeznek, mert sok gyógyult beteg, akik leki szabadságot is kaptak, újjászületve Jézus Krisztus útján akarnak járni.
-
Igen Testvérem. Ingyen kaptuk, ingyen kell hogy adjuk. Az igazi hit Jézusban az, amikor az Ő útján járunk. Aki azt mondja, hogy Jézus él benne, azzal azt mondja ki, hogy Isten igéje él benne. De ha nem tartja meg Isten igéjét, akkor nem él benne Jézus. Ez ennyire egyszerű és szörnyű valóság sokak életében.
-
Jézus áldozata
Áldott Testvéreim, a mai napon látszólagosan tej táplálékban lesz részünk, de mint mondtam, ez csak látszólagos. Jézus áldozatáról lesz szó, amelyről a kereszténység nagy része úgy gondolkozik, hogy ennél mi sem egyszerűbb megérteni. Mégis úgy látom, hogy nagyon kevesen értik, és a keresztényeknek is kell hirdetni az evangéliumot.
Jézus áldozatáról csupán úgy gondolkoznak, hogy Jézus azért adta az életét az emberekért, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen. Erről szól ez az igevers:
János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ez az ige, mint Isten minden más igéje szent és igaz. Csakhogy az emberek könnyen átgördülnek a hit fogalmán, pedig a hit nem az Isten létezésének a meggyőződésében merül ki, hanem minden más is, ami Istenhez tartozik. Csak hogy említsek néhányat, ilyen a változatlanságában való hit vagy az igéjéhez való hűség.
Miközben sokan úgy tartják, hogy Jézus áldozata által a bűn már nem választhat el minket Istentől, addig a bűn cselekvésének a szabadságában élnek és azt hiszik, hogy Jézus azért halt meg értük, hogy a bűneik ellenére üdvözülhessenek. Pedig Jézus nem azért halt meg és támadt fel, hogy a bűneinkben élhessünk tovább. De hogy megértsük Jézus halálának az értelmét, nézzük meg a Jézus előtti időket, hogyan éltek hitben az emberek.
Isten törvénybe adta akaratát, amelyet az emberek elé tárt, hogy megtartva életük legyen. Viszont Isten jól tudta, hogy az első emberpár bűnbeesése által a gonosznak hatalma lett az ember teste felett, vagyis az ember rabja volt a teste kívánságainak. Éppen ezért Isten elrendelte a vétekért és a bűnért való áldozatokat, hogy az áldozatok révén bocsánatot nyerhessenek. Amit pedig ki akarok emelni mindebből az az, hogy a vétekért és a bűnért való áldozatok Isten törvényéhez tartoztak. Tehát akik Isten parancsolatai által éltek, de a vétkeik és bűneik miatt áldozatokat mutattak be, azok teljes mértékben megtartották Isten törvényét:
5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy úgy akkor, mint most is, sokan voltak, akik csak állatáldozatot mutattak be a vétkeikért és bűneikért, de a szívükben nem volt igazi bűnbánat. Hasonlóképpen cselekszenek azok a keresztények is, akik könnyedén bűnt cselekednek, majd egy természetes bűnbánó imával Isten elé járulnak. Sokaknak természetessé vált a bűn elkövetése és természetes reflexé a bocsánatkérés. De ezekre az áldozatokra (akkor állatáldozat, most meg szóbeli áldozat) Isten nem tekint, vagyis a szívből meg nem bánt bűnök megmaradnak mindazoknak, akik nem Isten szíve szerint élnek. A másik dolog amit csakugyan fontos megemlíteni, hogy Jézus földre való eljövetele előtt is az emberek Isten kegyelmében reménykedtek, mert állatok vére nem mos el egyetlen bűnt sem:
Zsidó levél 10,1-10
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”
Itt két nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni, elsőként ezt a részt:
„Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”
Isten törvényének az átszegése esetén, a bűn mértéke szerint az ítélet lehetett halál, vagy állatáldozat bemutatása. Ha nem halálos bűnt követett el, akkor a bűne mértéke szerint kellett állatot áldoznia. Tulajdonképpen a fő mondanivalója az, hogy az állat halt meg a bűnt elkövető ember helyett, de ez sem a bűn eltörlése céljából történt, hanem az ember megjobbításáért. Jól tudták, hogy Isten kegyelme nélkül esélyük sem lenne az üdvösségre.
A másik nagyon fontos dolog amit ki szeretnék emelni az imént felolvasott levélben, hogy Isten eltörölte az elsőt Jézus eljövetelével, hogy a másodikat állítsa a helyére. De mi az első?
„áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek”
Vagyis az állat áldozati rendet törölte el Jézus, és e helyére állította a másodikat. De mi a második?
„Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”
Vagyis az áldozat helyére állította Isten akaratának a cselekvését, más szóval az engedelmességet! Ezért mondja az ige:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Ezt az igét úgy szokták megkerülni, hogy az igazság teljes megismerésére nem lehet eljutni. Pedig jól tudjuk, hogy Jézus az igazság, és Jézus nem tette véka alá Isten parancsolatát, sőt! Amiről kijelenti Isten az igazságot, és arról nekünk tudomásunk van, akkor Isten azt már számon kéri tőlünk. Gyakorlati példának hozhatom azt, hogy ha valaki tudomást vesz arról, hogy Isten előtt utálatos a gyalázatos beszéd, az eljutott erre az igazságra és Isten számon fogja kérni tőle, ha mégsem fékezte meg a nyelvét. De akár vehetjük a gyilkosságot is, ha valaki megértette Isten igéje által, hogy nem szabad gyilkolni (bár ez alapnak mondható), az eljutott a teljes igazságára, és ha gyilkol, Isten azt számon fogja kérni tőle. Ez az igazságra való teljes eljutás.
Előzőleg beszéltem arról, hogy Jézus áldozata előtt, az emberek a testüknek rabjai voltak, azaz a testükben levő bűn uralkodott rajtuk. Jézus váltságáldozatára most fogunk visszatérni és egyben megérteni azt, amit az apostolok tanítottak, és amit a mai kor kereszténység nagy része elvet. Testvérek, Jézus áldozata által halálra ítélte a testünkben a bűnt, hogy akikben valóssággal él, az már ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljon. Ezért is olvastuk azt a zsidókhoz írt levélben, hogy eltörölte az áldozatot és helyébe az engedelmességet kéri. Ezt tette lehetővé Jézus az áldozata által, hogy engedelmeskedhessünk Istennek! Mert Őelőtte nem tudtunk engedelmeskedni Istennek, mert a testünkben uralkodott a bűn, de mióta Jézus valósággal bennünk él, azóta a kísértések felett minden esetben diadalmaskodhatunk.
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Tudjátok Testvérek, Jézus valódi neve Jeshua, aminek a jelentése: szabadító. De mitől szabadítja meg a benne hívőket? Nem a parancsolatoktól, nem a felelősségtől vagy az engedelmességtől, hanem a bűnöktől (amint olvastuk a Jn 8. fejezetében)! Jézus születése előtt is ezt az üzenetet közölte az angyal Józseffel:
Máté evangéliuma 1,20-21
„Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”
Az Isten országáról létezik az a felfogás, miszerint ott majd nem lehet bűnt elkövetni. Pedig a Sátán is elbukott, hiába volt tökéletes és bűntelen környezetben. Ezért az Úr olyanokat vesz királyságába, akiknek a szívük tiszta a bűn cselekvésétől. Így akik szándékosan bűnt cselekednek, azoknak nem lesz helyük Isten országában. Bár itt szeretném megjegyezni, hogy akikben Jézus valósággal él, azok máris az Isten országának a polgárai lettek, Isten országa pedig ott van, ahol Isten trónon ül.
Jézus az áldozata által szabad utat adott az Atyához, ezt jelképezte a kettéhasadt kárpit, csakhogy Jézus beállt a kárpit helyére, és csak azokat engedi be, akik hozzá hasonlóvá lesznek.
Zsidó levél 10,19-21
„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett:”
Jézus azért halt meg értünk, hogy többé ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Nem találtatott benne bűn, és így diadalmaskodott a Sátán felett és egyben így adta meg nekünk azt a csodás szabadságot, hogy nem vagyunk már a testünk rabjai.
Értjük? Nem azért halt meg, hogy az áldozata által annyi bűnt söpörhessünk a szőnyeg alá, amennyit csak szeretnénk. Azért halt meg, hogy többé ne test szerint éljük életünket:
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Ezután pedig ejtsünk szót a kegyelemről, és az imént felolvasott ige folytatása következzen:
Galátzia levél 2,21
„Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”
Isten kegyelme nélkül nem volna egy ember se, aki üdvözülhetne. Mert nem a törvény cselekvése által van üdvösségünk, viszont az élő hithez a törvény cselekvése jár. Nincs az egyik a másik nélkül, szét nem választhatóak. Mégis sokan megpróbálják, és csupán hisznek, de nem cselekszik Isten akaratát. Ezeknek nincs üdvösségük, mert Jézust nem a szánkban és az elménkben kell megőriznünk, hanem elsősorban a cselekedeteinkben.
Nem azért halt meg Jézus, hogy legálisan bűnt cselekedhessünk, nem azért, hogy ne kelljen felhagynunk az utálatos cselekedeteinkkel. Nem azért halt meg, hogy bármit is tegyünk, üdvözülhessünk!
Jézus azért halt meg, hogy félretoljon számunkra mindent, ami az Atyához vezető utat akadályozza. Ezért is mondja Jézus magáról, hogy Ő az út! Ezen az úton ugyanis járni kell, az Isten által lefektetett szabályok szerint, amit az igében megtalálunk. Jézus ezeket a szabályokat/törvényeket nem eltörölte, hanem oly módon megerősítette és felsőbb szintre emelte, hogy emberileg az már betölthetetlenné vált. Gondoljunk csak a Máté evangéliuma 5. fejezetére, amelyben Jézus a parancsolatokat említi, azt megszigorítva. A 10 parancsolatok között ezt olvassuk:
2Mózes 20,13
„Ne ölj.”
Jézus erről így beszélt:
Máté evangéliuma 5,21-22
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”
Következő:
2Mózes 20,14
„Ne paráználkodjál.”
Jézus pedig ezt mondta erről:
Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”
Jézus nélkül ezeket lehetetlen lenne betölteni. De mivel Jézus diadalmaskodott ezeken a kísértéseken, így bennünk élve szintén diadalomra vezethet minket! Azért mondtam feltételes módban, mert a választási lehetőségünk mindig ott lesz.
Jézust szolgáljuk, vagy éljük a magunk életét!?
(Skype 2013/10/23)
-
Kedves testvérem, köszönöm a tanítást.
Jézus áldozata hatalmas kegyelem az emberek számára, melyet sokan megvetnek, lekicsinylenek sőt még ki is gúnyolnak. Ez érthető azok számáról akik nem ismerik Istent, bár ez akkor sem mentség a számukra. De ha ugyanezt tapasztaljuk a hívők közösségébenis akor valami bj van, valami nincs rendjén.
Ha valakik Jézus áldozatát beszédben, szavakban minősítik le, azt hamar észre veszük, és ha a közösség vezető a helyükön vannak ott meg is tudják tenni a kellő lépéseket. De Jézus áldozatát cselekedetekkel, tettekkel is megvethetnek a hívők. Ez már nem mindenki képes felismerni, bár akit az Úr Szentlelke vezet az előtt ez nem maradhat észrevétlen. Tudjuk, hogy az ilyen dolgokra nincs kegyelem. Tudatosan követnek el bűnöket, megbánás nélkül, isteni kegyelemre hivatkozva.
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Úgy gondolom testvérek, hogy figyelnünk kell az Úr vezetésére és Jézus Krisztusban gyökerező hitünket egészségesen, tanítására, és parancsolataira figylve kell megélni ahhoz, hogyrészesei lehessünk Urunk kegyelmének.
-
Jézus világosan a tudtunkra adta, hogy az iránta való szeretetünkről úgy tudunk bizonyságot tenni, ha a parancsolatait megtartjuk:
János evangéliuma 14,15
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."
Akik pedig nem tartják meg Jézus parancsolatait, azok nem szeretik Őt. Ennyire egyszerű.
1János levele 5,3
"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek."
Mégis önmagukat hívőknek tartó emberek hirdetik azt, hogy Isten parancsolatait nem kell megtartanunk, csak a kegyelmét elfogadni. Ezeknek az embereknek az Isten kegyelme hiábavalóvá vált. Akik ugyanis valódi hittel hisznek Jézusban, azok megtartják Isten parancsolatait.
Jakab levele 2,20
"Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?"
-
Koszonom a tanitast.
Anti irta:
Csakhogy az emberek könnyen átgördülnek a hit fogalmán, pedig a hit nem az Isten létezésének a meggyőződésében merül ki, hanem minden más is, ami Istenhez tartozik.
Errol egy ige jutott eszembe:
Jakab levele 2,19
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Nem eleg az,hogy azt mondjuk .Igen en hiszem,hogy van Isten.Sokan a mai "keresztyen" vilagban,erre hivatkoznak csupan.Hogy hiszik,h Isten letezik es el van intezve.Pedig nincs,ugye.Mert az ordogok is hiszik,megis a kenkovel ego tuzes to var rajuk.Udvozito,elo hitre van szukseg.Ami cselekvo.Es szent eletmod kell jellemezzen.
1Péter levele 1,15
Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.
Es mint tudjuk, a szentseg odaszanasbol all,es abbol,hogy bar e viagban elunk de megis el vagyunk Istennek kulonitve.Gyuloljuk a bunt. Ez kell jellemezzen minet.
Es meg valami amit el szeretnek nektek mondani,hogy nemreg hallottam egy tanitast,arrol hogy mi keresztyeneknek a jo es a rossz kozotti kulombsegtetel megy eleg jol, a jo es jobb kozotti viszont nem annyira.MErt nem akarjuk ,vagy kenyelmesek vagyunk jobban tenni valamit.Olyan atlagosak szeretunk lenni,elmosodni. En ebben kell valtozzak. Mert jo a kerdesed testverem amit tanitasod vegen irtal:
Jezust szolgalom,vagy elem a magam eletet? ELJUNK JEZUSNAK!!!
-
Jázmin, nagyon jó gondolatot írtál le. A jó és a jobb közötti viszonulás valóban sok embernek gondot okoz. Elfogadják(-juk) a jót, de nem valószínú, hogy vágy ébredne a jobb után is. Pedig van közötte különbség. És itt jön ki az, ha valamit kötelességből végzünk el, és jól végeztük el, abban nem valószínű, hogy gyönyörködik az Úr, hiszen azt tettük amit elvárt tőlünk. De ha többet és jobban, örömmel teszünk, végzünk, azzal nem csak saját örömünket elégítjük ki, hanem az Úrnak is örömet szerzünk.
Jakab, 1, 25
De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
-
Jó dolog beszélni Isten dolgairól, jó dolog arról éjjel és nappal elmélkedni, de még jobb és szükségesebb megcselekedni.
-
Azt hiszem, hogy nem szabad elégedetnek lennünk. Mindig akarnunk kell egy kicsit többet és egy kicsit jobbat, vagy jobban. Figyelmes vagyok a testvéreimre? Legyek mégfigyelmesebb. Jól sikerült a szolgálatom? Adjak hálát az Úrnak érte, és ne zsebeljem be a sikert vagy elismerést, mert könnyen elbizakodottá válhatunk. Az pedig már nem kedves Isten előtt.
-
Ez az ige jutott eszembe:
1János levele 5,18
"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti."
-
Én akkor folytatom tovább a gondolatsort.
Máté 5, 37
"Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."
A beszéd többnyire szorgalmazza a cselekedetet is. Amikor az úr megszólít minket, és elfogadtuk őt vezetőnknek, Urunknak akkor az Ő szavára nem mondhatjuk, hogy nem. Engedelmeskedünk neki mert hitben járunk.
Szavának megtagadása a nem, amikor nem az Ő akaratában járunk, nem azt cselekedjük amit Ő el vár tőlünk. Ha pedig ellenállunk neki akkor már a gonosz szolgái vagyunk.
-
Igen. Sőt, ha tovább viszem én is a gondolatot, halogatni sem lehet:
Máté evangéliuma 8,21-22
"Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"
-
Tetszik a gondolatsor. Én akkor az mondom (a Biblia alapján), hogy tiltani sem lehet.
18. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 19. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20. "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." 21. Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23. "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 24. Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 25. De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 26. Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28. "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." 29. Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
-
Igen Testvérem. Pedig sokan nem cselekszik és másokat is arra tanítanak, hogy ne cselekedjék Isten akaratát. Nem ilyen nyilvánvalóan hirdetve, hanem oly módon, hogy vizet öntenek arra a tűzre, amelyet Isten gyújtott meg. Emberi rendeletekkel tömik meg a gyülekezeteket (pl: nem merítkezhetsz be, nem vehetsz úrvacsorát), és ezek az emberek azokat a testvéreket bélyegzik meg, akik viszont az Úr parancsolatait tartják meg. Ráadásul nem csak megbélyegzik, de törvénykezőknek is mondják, pedig önmaguk emberi törvényeket tartanak meg és ez által életeket keserítenek meg.
-
Menyegző
A mai napon Jézus egyik példabeszédét fogjuk közelebbről megnézni:
Máté evangéliuma 22,1-14
„És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
Elsőként legyünk figyelmesek arra, hogy egy király készített menyegzőt az ő fiának. A király alatt az Atyát, a fiú alatt pedig Jézust értsünk. Az Atya szolgákat küldött, hogy hívják a hivatalosakat, a szolgák a tanítók és a próféták, a hivatalosok pedig Izráel népe. Ám ők nem akartak eljönni a menyegzőre, sőt, az Istentől küldötteket megverték és meggyilkolták. Az igében láthatjuk azt is, hogy az Atya több alkalommal küldött szolgákat, ami elsősorban Isten hosszútűréséről tesz bizonyságot. Ám a hivatalosok nem akartak eljönni, sőt meggyilkolták a szolgákat, ezért az Atya is legyilkolta őket. A történet másik felében láthatjuk, hogy ez miatt az Atya kinyitotta menyegzőjének a kapuit mindenki számára, küldöttei által meghívott jókat és gonoszokat egyaránt. Mi ennek a mondanivalója? Az, hogy Isten mindenkit hív megtérésre, az örömébe hív be mindenkit! Igen ám, de a következőkben láthatunk egy feltételt, ez pedig a menyegzői ruha! Mit jelenthet a menyegzői ruha!?
Jelenések könyve 19,8-9
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”
Az Atya megtekintette a vendégeket és volt ott valaki, akin nem volt menyegzői ruha. Egyértelmű üzenet testvéreim, Isten előtt nem azok az igazak, akik Őt szájukkal tisztelik, hanem azok, akik megtartják törvényét:
Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”
Akik Isten törvénye ellen lendülnek, azok valójában nem szeretik Istent. A szolga köteles cselekedni az ura akaratát akár szereti őt, akár nem. Viszont a gyermek, mivel ismeri apját, szeretetből engedelmeskedik. De azok, akik Isten parancsolatainak ellenállnak, azok még szolgáknak sem felelnek meg. Mire jók ezek? Semmire! Az ördögök is engedelmeskednek Istennek, mégis magukat hívőknek mondó emberek Isten parancsolatain taposnak. Nem véletlen, hogy az ördögöknek készített helyre kerülnek, a méltó büntetésükre.
A törvény cselekvése csodálatos, örömmel teli azoknak, akik szeretik az Urukat:
Máté evangéliuma 11,29-30
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Nem azért könnyű Jézus terhe, mert elvett a törvényből. Azért könnyű, mert Ő betöltötte azt, és ez által lehetőséget adott a Benne hívőknek, hogy bennünk lakozást véve szintúgy betöltse azt. Mert a törvénynek be kell töltetnie, nem pedig eltöröltetnie.
Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Nagy dilemma van az egyházon belül Isten törvényével kapcsolatban: cselekedni kell, vagy nem kell cselekedni. De ez nem így működik, nem erre kell helyezni a fókuszt, hanem Jézusra. Ha valóban szereted Jézust, akkor engeded, hogy Ő vezessen, és be fogja tölteni a törvényt tebenned is. A cselekedeteink által látszódik meg a hitünk Istenben, és Isten a cselekedeteinkből látja meg a szeretetünket.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Azok a hiábavaló emberek választják szét a hitet és a cselekedeteket, akik nem akarnak megváltozni. De nem is tudnak megváltozni, mert első lépésként Jézust kellene megtenniük uruknak. Keménynek hangozhatnak ezek a szavak, főleg azoknak, akik Isten követőinek adják ki magukat. Sok a maguk választotta Istentisztelet, Jézust a saját gondolataik által tisztelik és imádják, de ebből Isten nem kér.
Izrael népének is megmondatott, hogy csak egy helyen mutathatják be áldozataikat, pontosabban ott, ahol Ábrahám is kész lett volna megáldoznia a fiát, Izsákot.
5Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz; Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok néked.”
Miért volt utálatos Isten előtt az, ha az áldozás más helyen történt!? Azért, mert Isten elmondta akaratát, mégis az ember azt mondta erre, hogy: „jó lesz máshol is bemutatni az áldozatot”. Jóllehet az állat tökéletes volt hozzá, a szívben is bűnbánat volt, de Isten beszédét az ember felülírta és így az egész utálatossá vált Isten előtt.
Mi már nem áldozunk állatot, de mindez a maga formájában mégis megmaradt. Mert Jézus azt kérte tőlünk, hogy cselekedjük akaratát, ehelyett mit kap? Csak bűnvalló imákat és kifogásokat.
Lukács evangéliuma 12,47-48
„Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Jézus az Őt követésére hívott el minket, de mit jelent Jézust követni!? Hogy követték Őt az apostolok? Megcselekedték az akaratát és nem csak beszédükben tartották meg Jézust. Hajtotta őket az Isten iránt érzett szerelem, és ők valósággal készek voltak odaadni az életüket azért az evangéliumért, amit Jézustól vettek.
Kicsit térjünk vissza a hit és a cselekedet témájára:
Márk evangéliuma 4,26-29
„Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”
Ismerjük a magvető példázatát, a példázatban több helyre esett a mag, viszont csak a jó földbe kerülő mag növekedett fel és hozott termést. Ebben a példázatban a jó földbe vetett magról van szó, és vegyük észre, hogy ez a mag önmagától nőtt, sarjadt és termést hozott. Hogy lehet ez? Úgy, hogy jó földben volt:
János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Akikben Jézus valósággal lakozik, az gyümölcsöt fog teremni, méghozzá természetes módon. De kikben van Jézus? Akikben Isten igéje valósággal él! Azért magától növekedik, mert bennünk élve Jézus cselekedik, mert emberi erőfeszítések által nincs Istentől való növekedés és termés.
Egyértelmű üzenet ez az igében, mégsem egyértelmű sokaknak. Azt mondják ugyanis, hogy nem kellenek a cselekedetek az üdvösséghez, pedig ha nincs cselekedet, akkor nem beszélhetünk valódi hitről sem. Nem a cselekedetek által van az üdvösség, de mégis egyik feltétele az üdvösségnek. Mert Jézus követelményeket támasztott azok felé, akik követni akarják Őt. Meghalni önmagunknak, mindennél jobban szeretni Alkotónkat és cselekedni a parancsolatát.
Mégis vannak, akik erre a tiszta és egyértelmű üzenet ellen kardot emelnek, inkább rosszat kiáltanak rá mintsem követésére adnák magukat. Jézusra is azt mondták, hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Erre Jézus ezt a tényt közölte tanítványaival:
Máté evangéliuma 10,25
„Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!”
Nagyon érdekes az a kontraszt, amit a mai kor egyházán belül és Jézus szavait tekintve látunk. A mai kor híres-neves tanítói és prófétái legnagyobb része világi békességben, gazdagságban, biztonságban, jóhírben és nagy tiszteletben örvendnek, amíg Jézus üldöztetést, megverést, halált és rosszhírt ígért követőinek.
Vajon Jézus változott volna meg? Nem… Az emberek változtak meg, és sajnos velük együtt az evangélium is. De ígért még valamit Jézus, ami ezekből következik: boldogságot! Mert ezek a jegyek nem csak az igaz evangéliumról tesznek bizonyságot, hanem arról is, hogy ismerjük Őt.
Efézusi levél 4,20-24
„Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”
(Skype 2013/10/30)
-
Köszönöm ezt a tanítást testvérem! Nagy öröm volt számomra olvasni.
Olyan tiszta és érthető tanítást kaptam általad, amit könnyen betudtam fogadni.
Hálás vagyok érte!
-
Egyedül az Úré a dicsőség Testvérem.
-
Amen!
-
:afro:
kedves Anti ! sajnálom hogy nem lehettem az este itt veletek , de nagyon jó hogy felraktad és el lehet olvasni utólag is lehet tanulmányozni! valóban fontos megismerni Isten Igéjét úgy ahogy van nem felvizezve, és be tartani az Ő parancsolatait, hogy tudjuk hogy ott lehetünk a Menyegzőn fehér ruhában, fontos megismerni az Igazságot:
János Evangéliuma:8:32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Köszönöm ! áldjon meg a Mindenható!!! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
:afro: :2smitten:
-
Tíz szűz
Máté evangéliuma 25,1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”
A tíz szűz közül 5 bolond volt, mert nem vittek magukkal olajat. Most vonatkoztassunk el azoktól a tanításoktól, miszerint az olaj jelképezi a Szentlelket. Ebben a példázatban a fontos üzenet egyike a világítás, vagyis a fény! Ahogyan a test lámpása a szem, akképpen vagyunk a világ számára világosság. De mielőtt tovább haladnánk e példázat értelmezésében, jöjjön egy következő példázat:
Máté evangéliuma 24,35-51
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Mint a tíz szűz példázatában, úgy ebben a példázatban is közös az, hogy az idő lezárul és azután az ítélet következik.
„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”
Ez a rész kulcsfontosságú, ugyanis az az ember, aki nem áll semmilyen hatalmasság előtt, az a valódi énje szerint viselkedik. Nincs miért megjátszania magát, nyugodtan elengedheti magát és azon nyomban megjelenik a valódi önmaga. Elkezdi verni a szolgákat és részegeskedni, vagyis Istentelenül élni.
Mert téves az az elgondolás, miszerint Isten az utolsó pillanat által ítéli meg az embereket, vagyis ahogyan éppen találja őket. Tulajdonképpen van ennek is igazságalapja, de önmagában nem áll meg. Mert hol olvassuk azt, hogy a szerencsésekké az Istennek országa!? Ha épp akkor jön el az Úr, mikor jó napom van, és nem csinálok semmi rosszat, akkor üdvözülök? Nem így működik Testvérek, hogyan is szólt az az igerész amire azt mondtam, hogy kulcsfontosságú?
„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”
Két módon jöhet el az Úr. Vagy az elragadtatással, mikor elváltozunk, vagy mikor befejezzük a földi életünket, vagyis a halálunk pillanatakor. Az eljövetele egyenlő az ajtó záródással, ez lehet halál vagy elragadtatás formájában, a lényege az, hogy a földi pályafutás véget ér, és ezután az ítélet következik.
A kulcs, pedig az eljövetel, amelynek az idejéről fogalmunk nincs, vagyis amikor éppen a valódi énünket mutatjuk! Az utolsó pillanat általi ítélet igazságalapja pedig az, hogy akik Isten valódi gyermekei, azok mindig készen lesznek. Mert nem a szerencsésekké Isten országa, hanem az állhatatosaké, az állhatatosság pedig a kitartást jelenti, erről pedig mit mond az ige?:
Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”
Vagy más fordítás szerint (MBT):
Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Térjünk vissza a kiinduló ponthoz, a lámpáshoz és a fényre, ami világosságot ad valamire. A tíz szűznek szerintetek mire volt a lámpás? Először is, hogy lássák az utat:
Zsoltárok 119,105
„A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.”
A zsoltár el is árulja nekünk, hogy Isten igéje a lámpás, és ez pont annyi utat világít meg a lábunknak, hogy lássuk a következő lépést azon az úton, amely a Vőlegényhez visz.
Másodsorban pedig:
Lukács evangéliuma 11,33-36
„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.”
Vagyis a lámpás (Isten igéje), ami megvilágít minket. Azért kellett a lámpás, hogy megvilágítsák magukat vele, vagyis hogy felismerje őket a Vőlegény.
Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
De vonatkoztassunk el most a lámpástól, mint külső tárgytól. Hiszen a lámpás Isten igéje, ezért az kívülről nincs haszna számunkra, csak ha bennünk él. Vagyis ha valódi hittel vagyunk Istenben, akkor az Isten igéje meg fog világítani minket, azaz Isten előtt ismerté tesz minket. Ezért van az, hogy az 5 okos szűz nem adott az olajból, mert mindenkinek saját magának kell számot adnia Istennél.
Római levél 14,12
„Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.”
Összefoglalva a szüzek példázatában láthatjuk, hogy a lámpás, vagyis Istennek az igéje fényt ad arra az útra amely a Vőlegényhez visz. A Vőlegény pedig Jézus, és tudjuk, hogy a Menyegző az Isten országában lesz. Továbbá a lámpás (vagyis Istennek az igéje), bennünk élve ismerté tesz Isten előtt, vagyis azt nem csak hallgatva, de meg is cselekedve készek lehetünk a fogadására.
A mai korban már nem sokat jelent az, ha valaki a házassága előtt más emberé lesz, vagyis ha nem szűzen köt házasságot. A szüzességet mint tisztaságot eldobják és nagyobb becsben tartják a tapasztalatot, ebben is nagyszerűen kirajzolódik a testies gondolkozás és viselkedés. De amit mondani akarok ezzel az az, hogy az akkori időben aki nem volt szűz, az nem hogy nem mehetett férjhez, de a megkövezése is esélyes volt. Gondoljunk csak Mária és József történetére, hogy amikor kitűnt Mária terhessége, József titkon akarta elbocsátani.
Máté evangéliuma 1,19
„József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.”
Lássuk meg egyrészt az elbocsátásban azt, hogy a feleség csak szűz lehetett, másrészt pedig lássuk meg azt is, hogy a titkon való elbocsátás Mária védelmét szolgálta, de nem csak mint a nevére szálló gyalázat megakadályozását, de a kövek általi haláltól való óvást is.
A példázatban szereplő szüzek tehát az elhívottakat jelölik, akikből lehetnek a választottak. A választás módját pedig a lámpás határozta meg, vagyis Isten igéjének a megtartása. A múlt héten Jézus másik példázatát néztük meg, ez pedig a menyegző volt. Emlékeztetőül hozom ennek a példabeszédnek a záró mondatát:
Máté evangéliuma 22,1-14
„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
De mitől lesz választott valaki? Először is tisztázandó, hogy nem mi választottuk Istent, hanem Ő választott minket:
János evangéliuma 15,16
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
A következő kérdés ami felmerülhet az az, hogy mi alapján választ minket az Úr? A mai napon tárgyalt 10 szűz példázatából megkaptuk a választ. Azok, akik Isten igéje (lámpás) szerint járnak és akikben az valósággal él (ami által felismerhetők leszünk).
János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Végezetül:
Példabeszédek 13,9
„Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik.”
(Skype 2013/11/06)
-
Ámen!
Mindvégig ki kell tartani a világitásban!Állhatatos kell legyek mindhalálig!Nem elég az,hogy egyszer megtértem "kaptam egy lámpást",hanem abba olaj kell legyen az életem,a hitem,a szentségem.Mert ha ezek nincsnek meg,akkor a lámpással egymagában nem érek semmit. Idézek egy énekből: Világits,világits,világits életeddel.
Ha majd visszajön világitva várd!!
-
Gondolom erre a dalra gondoltál:
Eljön ő készen állj
Elvisz kit készen talál.
Jézus az ki olajjal
Tölti meg a lámpádat.
|: világits :| 3x életeddel
|: világits :| 3x az életeddel már
Ha újra visszajön, hogy világítva várd
-
Pontosan!! :afro: Csak kicsit atkoltottem. :03:
-
Úgy hiszem, hogy azok akik újjászülettek valamilyen formában már világító lámpások, hiszen aazalm a cseleketükkel nyilt vallást tettek az ÚrJézus követése mellett. Bár most ahogy írom felmerült bennem egy gondolat, hogy egy közösség előtt akik ugyanazon az uton haladnak könnyű eggyé válni. De amikor abból a közösségből kikerülünk valljuk-e, hogy közéjük tartozunk.
Sajnos ismerek olyat aki bemeritkezését titokban tartja. Csak azok tudnak róla akik akkor és ott jelen voltak.
nem tartom helyesnek, hiszen nem rejthetjük el a fényt, mert ha azt tesszük akkor nincs is rá szükség.
Fontos, hogy életünkön látszodjon meg, hogy isten gyermekei vagyunk.
Vegyünk példát azokról, akik bár üldöztetések közeppette élnek, mégsem tagadják meg hitüket.
"Aki megvall engem az emberek előtt, az én is megvallom az én Mennyei Atyám előtt" - mondta Jézus. De azt is mondta, hogy "Ako megtagad engem az rmberek előtt azt én is megtagadom az én Mennyei Atyám előtt.".
Jó tudni, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Mert ha azt tesszük a lámpásunk hamar kifogy és nem kapunk utánpótlást.
-
Pontosan Testverem! Meg kell valljuk Ot,mindenhol.Hiteles hivo eletunk kell legyen.Hiteles megteressel kezdve,hiteles eleten es szolgalaton at,ugy,hogy eletunkon lassak,hogy mi kinek elunk es kit szolgalunk!Sokszor az eletunk hangosabb kell legyen,mint a szavaink.Mert hiaba mondunk mi mindenfelet,es idezzuk a Bibliat,ha nem ugy elunk,akkor nem vagyunk hitelesek.Egy ideig lesz olaj a lampasba de kifogy es sotetsegben maradunk.
-
Erre szoktam mondani, hogy ha már csinálunk valamit, akkor azt csináljuk rendesen. Ez pedig leginkább a hívő életünkre vonatkozik, hiszen ennél fontosabb dolog nem is létezik.
-
Amen!
-
Az utóbbi napokban Biblia olvasása közben elgondolkoztatott egy rész, amely egy kérdés volt. Jézus feltámadása után angyalok jelentek meg a sírhoz érkező asszonyoknak és ezt kérdezték:
Lukács evangéliuma 24,5
„…Mit keresitek a holtak között az élőt?”
Ami ezután eszembe jutott, az Jézus szavai voltak, mikor még a megfeszítése előtt beszélt a haláláról és a feltámadásáról és hogy előttük fog menni Galileába.
Máté evangéliuma 26,32
„De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.”
Jézus megmondta a történéseket, mégis a sírban keresték nem pedig Galilea irányában. Tulajdonképpen ha jobban boncolgatjuk akkor ezen a vonalon továbbhaladva megláthatjuk, hogy Jézus szava, miszerint feltámadása után előttük megy Galileába, az egyenlő Isten igéjével. Vagyis amit Jézus mondott, az értelemszerűen Isten beszéde volt, Isten beszédéről pedig tudjuk, hogy az élet!
János evangéliuma 6,63
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.”
Ebben a szemszögből mélyebben megérthetjük az angyalok általi kérdést, hiszen nem az élet után mentek, vagyis Jézus beszédei szerint, hanem a szemük után! De akik csak a láthatók után mennek, azok nem képesek hinni Isten beszédének.
Ezek után pedig egy másik kérdés merült fel, ez pedig:
2Korintusi levél 6,4
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?”
Tulajdonképpen ez is nagyon hasonlít az előbb tárgyalt kérdéshez. A világosság maga Jézus, és akik ebben a világosságban járnak, azok szintén világosságban járnak. A sötétség halál, a világosság pedig az élet. A kérdés kapcsán a test szerint való élésre és a lélek szerint való járásra szeretnék utalni, hiszen akik még e világ kívánságai szerint élnek, azokat az ige úgy írja le, hogy: halottak:
Máté evangéliuma 8,22
„Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”
Akik pedig a test általi irányításnak nem engednek, azok lélek szerint járnak, ezt pedig az ige úgy nevezi: élők!
Római levél 6,13
„Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”
Ha tehát azok, akik valóban élnek és így Isten országának a törvényes polgárai lettek, azok lélek szerint járnak, vagyis a sötétség (földi dolgok) útján nem járnak. Nagyon fontos megérteni, hogy akik általmentek a halálból az életre, azok Isten országának a törvényei szerint élnek! Vagyis földi törvény miatt nem törölhetjük el Isten törvényét és semmilyen módon azt nem helyettesíthetjük. Aki pedig Isten törvénye ellen vét, az büntetésben részesül. A halálból az életre való lépést nem képletesen értette Jézus, hanem szó szerint.
János evangéliuma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”
Nikodémus test szerint próbálta megérteni az újjászületést („Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?”), pedig az újjászületés nem valósulhat meg, csakis a halál után! A halál nem azt jelenti, hogy megsemmisülés, hanem: elválasztódás. Elválasztódni e világtól! Ha a szentség fogalmát is ide vesszük, akkor így még teljesebb képet kapunk, hiszen a szent azt jelenti, hogy: elkülönítettség. Így akik meghaltak e földi élet számára, azok elválasztódtak tőle és szentek, azaz elkülönítettek lettek Isten számára.
Ha tehát meghaltunk e földi élet számára (ami azt jelenti, hogy nem uralkodik semmi sem rajtunk ami ebben a világban van, és nem a vágyak és kívánságok irányítanak), és élünk Istennek (azaz Isten lelke szerint járva akarata szerint cselekedve), akkor általmentünk a halálból az életre:
János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
Tudjátok nagyszerű Isten igéje abból a szemszögből is, hogy folyton egy tükröt tart elénk, amibe beletekintve megláthatjuk önmagunkat. Hiszen ha a cselekedeteink sötétek, akkor bármit is mondunk, bármire is hivatkozunk, sőt, bármiben is bízhatunk, nem vagyunk Isten irányítása alatt, vagyis Istennel közösségünk nincs, és üdvösségünk sincs.
János evangéliuma 3,19-21
„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
Csak megemlíteném, hogy ezeket a szavakat akkor mondta Jézus, mikor Nikodémussal beszélgetett. Figyeljünk az imént felolvasott igerész kezdésére:
„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött…”
Ki a világosság? Jézus a világosság, és így megértjük az ige további részeit is. Azt írja, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot, vagyis Jézust. Itt meg is ragadnám a lehetőséget és megkérdezném, hogy mennyi olyan ember van, aki Isten gyermekének adja ki magát, közben pedig hamisan cselekedik!? Szájukkal Jézust vallják, de a cselekedeteikkel megtagadják Őt. Erre mondja Jézus, hogy:
„Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot…”
Tehát szavak ide vagy oda, a cselekedeteink határozza meg, hogy szeretjük Jézust, vagy éppen gyűlöljük Őt. De ebben az igerészben is erről beszél Jézus:
János evangéliuma 15,10
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
De János is nyomatékosítja bennünk:
1János levele 5,3
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
Továbbmenve Jézus szavain amit Nikodémushoz intézett:
„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
A világosság cselekedeteiről a mai kor túlnyomó tanításai azt mondják, hogy nem feltétele az üdvösségnek. Többet kellene olvasniuk az Istennek igéjét, mert mindenhol az köszön ránk, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, továbbá hogy az van Jézusban, aki megcselekszi a parancsolatait. Az üdvösség feltétele az, hogy Jézust kövessük, megtagadva önmagunkat, nem a saját vágyainknak élve mindennél jobban szeretve Őt. De ez a szeretet nem a szavakban, az érzelmekben vagy a gondolatokban merül ki, hanem a cselekedetekben. Visszatérve az utoljára beidézett részre:
„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
Miért megy a világosságra, hogy kitűnjék a cselekedetei? Talán büszkélkedhetünk mindazzal, amit Jézus adott nekünk? Hiszen meg van írva:
János evangéliuma 15,4-5
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Nem büszkélkedésről van szó, hanem Istentől jövő ígéretről, hogy aki az Ő akaratában jár, az biztos lehet az iránta való kedvességben. Tulajdonképpen erről beszélt Isten is a kezdetekkor:
1Mózes 4,1-7
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”
Nem felcsapott orral, hanem Isten ígéretében bízva, hogy helyünk lesz az Isten országában.
(skype 2013/11/13)
-
Amen!Olvasva tanitasodat Testverem, eszembe jutott mas ige is.
Mt 3:8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/3/8/?page=1)
Jan 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/16/?page=1)
Nem tetlensegre hivattunk el. Nem arra,hogy uljunk labunk logatva.Neki kell elnunk,gyumolcsot teremve.Minden tettunk egy gyumolcs. Elo fak kell legyunk,ami gyumolcsot is hoz.Mert ha nem talal rajtunk a mi Urunk,akkor kivag.Mert csak haszontalanok vagyunk.Lehet arnyekot tartunk,meg zold a levelunk,de gyumolcs nelkul mit er a fa??Viszont hala Irgalmas Vincellerunknek,hogy meg megkapal,megontoz es ad meg lehetoseget teremni.De eljon az ido,hogy majd kivag,ha ennek ellenere megsem gyumolcsoztunk.
Legyunk olyan ok mint a folyoviz melle ultetett fa.
Zsoltar 1:3És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/zsoltarok/1/3/?page=1)
-
Igen Testvérem, a jó fa jó gyümölcsöt terem. A fa a gyümölcseiről ismertetik meg, hogy Istenben van-e vagy sem.
Máté evangéliuma 7,18
"Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/18/?page=1)
-
Ábrahám a mi atyánk!?
Áldott testvérek, ez a téma különösen érzékeny lehet sokak számára, de erről is beszélnünk kell. A Tanach-ban (más néven ószövetségben), egyértelműen tárul elénk az, hogy Isten miképpen nevezi önmagát:
2Mózes 3,1-6
„Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/?page=1)
Láthatjuk tehát, hogy Isten miképpen nevezte meg magát. Persze jöhet egyből az a reflex, hogy ez már a múlté. Ezeknek a hirtelen reagáló testvéreknek szól a következő ige:
2Mózes 3,15
„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/15/?page=1)
Az Örökkévaló meghatározta, hogy örökkévaló neve legyen ez nemzetségről nemzetségre. Vajon ki meri elavulttá tenni?
Még mielőtt továbbhaladnánk, tisztáznunk kell, hogy természetesen az Örökkévaló a mi Atyánk. Akkor miképpen lehet Ábrahám is a mi Atyánk? Miképpen lehetünk a gyermekei? Erre a válasz: cselekedeteink által lehetünk, függetlenül attól, hogy Izraelitákról vagy más nemzetekből megtértekről van szó! Ábrahám tehát azoknak az atyja, akik cselekedeteikben hasonlóak hozzá. De erről majd egy kicsit később.
Először is tisztáznunk kell az ige által, hogy Jézusban mi különbség van Izrael, és a nemzetekből megtértek között:
Galátzia levél 3,28
„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/3/28/?page=1)
Tehát nincs semmi különbség! Bár az ige világosan kimondja ezt, mégsem tiszta sokak szerint, mert inkább követik a saját szívüket, mintsem Isten beszédét. Miattuk kicsit nyomatékosítani kell, megnézünk tehát több igerészt is, ami nyilvánvalóvá teszi.
Római levél 2,28-29
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/28/?page=1)
Tehát nem az a zsidó, aki testileg van körülmetélve, hanem akinek a szíve van körülmetélve. Tudjátok Testvéreim, helyettem nagyon részletesen és hosszan leírja ezt Pál, de szükséges kiemelni ezek közül néhány verset, hogy szembetűnő legyen az egyértelmű üzenet mindenki számára. De most beszéljünk egy kicsit a körülmetélésről. Mire adatott ez?
Római levél 4,7-12
„Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/4/?page=1)
Ábrahám a körülmetélkedés szövetségét nem úgy kapta, hogy majd abból következik valami! Nem úgy kapta, hogy majd jelenteni fog valamit. Ábrahám a körülmetélkedés szövetségét utalásként kapta, vagyis az ő hitének pecsétjeként. Tehát a hite miatt kapta a körülmetélést, ezzel a jeggyel választotta el Isten, vagyis szentelte meg Ábrahámot. Az imént felolvasott igerészben pedig ismét egy egyértelmű világos üzenetet kapunk:
„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság,”
Testvérek, ez az ige kimondja, hogy a körülmetéletleneknek, vagyis a nemzetekbelieknek is atyja Ábrahám, akik hitükkel a nyomdokaiba léptek. Hiszen Isten körülmetéletlenül hívta el Ábrahámot, és ugyancsak körülmetéletlenül hitt Ábrahám Istennek.
Folytatásként pedig nézzük továbbra is azokat az igéket, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nemzetekbeliekből megtértek is Izraelhez tartoznak:
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/10/16/?page=1)
Erről pedig részletesebben ír Pál:
Efézusi levél 2,11-18
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/?page=1)
Jézus tehát lerombolta a zsidók és a többi nemzetek között levő válaszfalat. Bár Jézus valóban lerombolta, az önmagukat Jézus követőinek valló emberek mégis újra felépítették, sőt, önmaguk között is falakat építettek. Ugyanis ahány felekezet, annyi fal. Mert Isten Lelke egységes gondolkodáson munkálkodik a szentek között:
1Korintusi levél 1,10
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/1/10/?page=1)
Még sincs egységes gondolkodás. Miért? Talán Isten Lelke nem végzi jól a munkáját? Nem. Hanem azért, mert a legtöbb helyen be sem fogadják Istennek a Lelkét.
Jézus példázatban tudtunkra adja, hogy Ő a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők:
János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/5/?page=1)
Egy szőlővessző van, és ágai nemzetségtől függetlenül bárki lehet, aki megtér Istenhez. Pál pedig ezt a hasonlatot hozza:
Római levél 11,17-24
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/11/?page=1)
Tehát legyen szelíd, vagy vad ágak, Isten egy helyre oltja be őket. Egy sokak által elviselhetetlen dologról is szót kell ejtenünk, ez pedig az imént olvastuk:
„Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.”
Vagyis akik természetes ágak voltak, de hitetlenségük miatt kitörettek, azok még inkább be fognak oltatni ha megtérnek! Mit jelenthet ez? Hogy lehet egy ág jobban beoltatva mint egy másik ág? Talán mégis van különbség? Isten kegyelmének szempontjából nincs, de más szempontból van. Nézzük ezeket.
Az ige bizonyságot tesz arról, hogy a zsidókat hitből igazítja meg Isten, a nemzetekbelieket pedig hit által:
Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/3/30/?page=1)
A zsidókat azért hitből, mert ők hisznek, és buzgólkodnak Istenért, de nem a helyes ismeret szerint:
Római levél 10,2
„Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/10/2/?page=1)
Istent ugyanis ismerni kell, hogy neki tetsző hitünk és cselekedetünk legyen. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ők hisznek az Istenben, de nem a helyes ismeret szerint, hiszen közülük a legtöbben még nem hisznek Jézusban. De ha majd hinni fognak, akkor az ő megtérésük jóval látványosabb lesz a nemzetekbeliek megtérésénél. Az Ő megtérésük ahhoz hasonló, mikor a világosságban lehúzzák a fejükről a leplet és hirtelen látni fognak. Ez pedig azért van, mert nekik az Istennek a tiszteletét, az írásokat és Isten parancsolatainak a megtartását nem kell elmagyarázni, ők már ezt megélik. A probléma viszont az, hogy a Messiást még nem ismerték fel. A példában említett fátyol hasonlatát láthatjuk Pál életében is:
Apostolok Csel. 9,17-19
„Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/9/?page=1)
Testvéreim, lássunk túl a testin. A pikkelyek nem csak azért írattak meg, hogy megértsük, miképpen nyerte vissza Pál a látását. A pikkelyek alatt értsük a fátylat, amely lehullott Pálról és megnyilatkoztak lelki szemei. Azonnal megkeresztelkedett és prédikált Jézusról ott, ahová azért ment, hogy fogságba ejtse Jézusban hívőket:
Apostolok Csel. 9,19-22
„És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, akik hallák, és mondának: Nem ez-é az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/9/?page=1)
Manapság melyik az a nemzetekbeli, aki megtérése után azonnal prédikálja az írás alapján, hogy Jézus a megváltó? Nemde évek telnek el amíg tejjel táplálkozik? Értjük már, hogy a zsidókból megtértek miért oltatnak be annál inkább a szelíd olajfába? De folytassuk csak a többi előnyükkel:
5Mózes 5,8-10
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/5/?page=1)
Hívők körében nem beszélhetünk generációs átokról, mert csak azokat éri, akik gyűlölik Istent. Egy hívő pedig nem gyűlölheti Istent, máskülönben nem beszélhetünk hívőről. De nem is erről akarok beszélni, hanem arról, amit folytatásul olvasunk:
„De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”
Ezt csakugyan Pál megerősíti írásában:
Római levél 11,25-29
„Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/11/?page=1)
Kedveltek az ősatyákért! Vagyis igazolva látjuk Isten ígéretét, miszerint irgalmasságot cselekszik ezer íziglen azokkal, akik szeretik, és a parancsolatait megtartják. Ezért olvassuk azt az igében, hogy mennyivel inkább beoltatnak azok az ágak, amelyek egykor a fához tartoztak.
Lássuk a második, egyben legfőbb okot. Ez az ok pedig Isten dicsősége, amelyet az igazi követői az életüket, sőt az üdvösségüket is adnák:
Római levél 9,3-5
„Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/9/?page=1)
Láthatjuk Pál gyötrődését, és egyben azt, hogy a saját üdvösségénél is fontosabbra tartja Isten dicsőségét. Mert itt Isten dicsőségéről van szó, hiszen a kiválasztott népnek kellene inkább példát mutatnia az Istenben való hitről, mert Isten rájuk bízta az igéjét. Erről beszél Pál a római levélben:
Római levél 3,1-2
„Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/3/?page=1)
Maradjunk még az Isten dicsőségét szomjazók körében, nézzük meg Mózes szavait is, amelyet Istenhez intézett:
2Mózes 32,31-32
„Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/2mozes/32/?page=1)
Mózes egy olyan pásztor volt, aki életét adta juhaiért. De vajon csak a juhok érdekét nézte? Nézzük csak a következő igerészt:
4Mózes 14,11-16
„és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. Mózes azonban azt mondta az ÚRnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy; hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/4mozes/14/?page=1)
Mózes valósággal félte az Úr nevét. Mózes itt nem csak a nép védelmében beszélt, hiszen ha a nép védelmében beszélt volna csupán, akkor Isten nem kegyelmezett volna meg. Istennek nem lehet hazudni, így megérthetjük, hogy Mózes azt akarta mindezzel, hogy ne káromolják Isten nevét az emberek miatt.
Visszatérést ígértem nektek Ábrahám hitéről, amelyről neveztetnek nemzetségtől függetlenül azok, akik Ábrahám nyomdokaiba lépnek. Lássuk először Isten szavait, amelyet Ábrahámhoz intézett:
1Mózes 12,1-3
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1mozes/12/?page=1)
Tehát a föld minden népe, nem csak a zsidók. Ez pedig azért van, mert nem a test és vér szerintiek vannak Ábrahámtól, hanem a lélek szerinti. Hiszen Ábrahám elsőszülöttje Izmáel volt, nem pedig Izsák. Mégis Izsák lett az örökös, mert Ő volt Isten ígérete szerint való.
Római levél 9,6-9
„De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: "Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/9/?page=1)
Tehát az ígéret szerint valók Isten gyermekei. Akkor ismerjük meg a nekünk adott ígéretet:
János evangéliuma 14,3
„És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/14/3/?page=1)
Ez az ígéret testvéreim, ami nekünk adatott. De hogyan teljesülhet be rajtunk az ígéret?
Zsidó levél 10,35-36
„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/zsido-level/10/?page=1)
Isten akaratának a cselekvése által! De milyen cselekedetekről van itt szó? Így szólt az ige:
„Mert állhatatosságra van szükségetek,…”
Tehát nem egyik lábbal Isten követésében és a másik lábbal a világ élvezeteiben, vagyis nem állhatatlan módon. Hanem kitartva az Úr által megszabott parancsolatok cselekvésében, vagyis állhatatosan követni Őt. Hogyan is szól az ige?
Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/24/13/?page=1)
Ez tehát egyértelmű üzenet az igében, de szólnunk kell egy másik igazságról is:
Római levél 9,9-13
„Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/9/?page=1)
Hogy van ez tehát? Még meg sem születünk és döntve van a sorsunk felől? Még most az elején ki kell emelnem, hogy mi nem hiszünk a predesztináció tanában. De az való igaz, hogy vannak Isten által rendelt küldöttek, akiket eleve megbecsült edényeknek formált. Jeremiás is egy volt közülük:
Jeremiás könyve 1,5
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/1/5/?page=1)
De gondoljunk csak Keresztelő Jánosra is, akiről a születése előtt határozott Isten, hogy milyen szolgálatot tölt be.
Lukács evangéliuma 1,13-17
„Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/1/?page=1)
Ezek a kiválasztottak Isten Lelkéből kaptak, Istenért minden más dolgot félretettek és felvállaltak bármit az Ő követéséért. Az Ő életük nagyszerű bizonyság, hogy Istentől küldöttek voltak.
De Ismét lássunk túl a testin és lásuk meg a lelki születést. Mi, akik hívőkké lettünk, nem az anyaméhtől váltunk Isten követőivé, hanem a Szentlélek által. Meghallottuk Isten igéjét, befogadtuk azt, és az újjá szült minket, így küldötteivé váltunk, akik félretesznek bármit az Ő követéséért.
A megvető példázatban olvashatjuk, hogy Isten igéje a mag, ami különböző területekre esett. A mag viszont csak ott termett, ahol jó volt a talaj, vagyis ahol befogadta a föld. Lelki értelemben, ahol a mi szívünk befogadta Isten beszédét, csak így tud gyümölcsöt teremni! Mert nem csak a fülünkkel kell hallanunk, nem csak az értelmünkbe kell befogadnunk, hanem meg kell tennie még úgy 40cm-ert, hogy fejünktől a szívünkig jusson. Bár a legtöbb esetben ez a távolság nagyon hosszúnak bizonyul, de ez az egyetlen módja, hogy Isten gyermekeivé lehessünk. Ábrahám sem csak a fülében, vagy az elméjében tartotta meg Isten beszédét, hanem hallgatott rá és megcselekedte mindazt, amit az ÚR parancsolt neki:
1Mózes 12,1-4
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1mozes/12/?page=1)
Ábrahám cselekedett! Mi miképpen reagálunk Isten beszédére!?
(Skype 2013/12/04)
-
Köszönöm Testvérem a tanítást.
Bár mindnyájunknak olyan hite lenne, mint Ábrahámnak volt. Aki feladva minden kényelmét elindult az Úr szavára az ismeretlenbe. Volt két gyermeke akiket az Úrért feláldozott, Ismael, akit el kellett bocsátania házából, és Izsák, akit fájó szívvel, de az Úrnak adta volna. Isten a hozzá hűséges szíveket vizsgálja és áldja meg.
A zsidó népe engedetlenségének következénye volt a szétszóratás, amely viszont elősegítette a nem zsidók számára az Úr megismerését. Isten Mózes közbenjárására nem semmisítette meg a hozzá hűtlen népét. Itt elgondolkodhatunk azon, hogy ezzel Mózes is az Úr dicsőségét emelte fel.
Miután a pogányok, nemzetiségbeliek is megismerhették az Urat és az Ő Igazságát, beoltathattak a kitört olajágak helyére, és ott is maradnak mindaddig amíg azt a táplálékot fogyasztják ami az egész fát életben tartja. Az Úr szavát, igéjét. Abban a pillanatban amikor önállósodni akarnak kiszáradnak, kitörni sem kell, mert maguktól elhalnak. De az Úrban maradva beoltatásukkal egyek lesznek az olajfával.
-
Ábrahám a mi ősatyánk, csak úgy, mint Izsák és Jákób. De talán ott kellene kezdeni a könnyebb megértés miatt, hogy akik megtérnek Istenhez, azok zsidókká lesznek. Ettől a gondolattól sajnos sok keresztény irtózik, pedig egyértelmű üzenet ez az igében, hogy nem az a zsidó, aki testileg van körülmetélve, hanem akinek a szíve van körülmetélve.
Római levél 2,28-29
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/28/?page=1)
Istennek egyetlen Menyasszonya van. Mivel aki lelkileg újjászületett, az nem hozza magával azt, hogy melyik országba és népbe született testileg.
-
Tisztátalan étel!?
Áldott Testvéreim. A mai alkalom után más szemszögből fogjuk látni azt, amit az eddigiekben természetesnek gondoltunk. Ez pedig az étel, amit Isten eledelül rendelt számunkra. Mindenekelőtt le kell szögeznünk valamit, ami segítségünkre lesz megérteni az elkövetkezendő kijelentéseket. A kérdés úgy hangzik: mi az étel? Az étel az, amit a szájon keresztül beveszünk? Ha ez így lenne, akkor példának okáért az asztalláb is étel volna, hiszen azt is el lehet fogyasztani. De ha nem ilyen szélsőséges példát veszünk alapul, hanem mondjuk az emberhúst, akkor abban is megláthatjuk, hogy nem eledelre teremtetett. Meg lehet enni, ezzel éltek már nagy szükségben levők és olyan törzsek, ahol ezt ételként elfogadták. De ettől tudjuk, és a természet is azt diktálja, hogy nem evésre adatott, vagyis nem étel. Ezért újra felteszem a kérdést: mi az étel? Vajon az, amit mi határozunk meg? Dehogy! Erre a választ Isten adta meg!
3Mózes 11,41-47
„Mindaz is, ami csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek. Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek. Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok. Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön. Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/3mozes/11/?page=2)
A mai keresztény korban beivódott, hogy Jézus ezt is megváltoztatta. Ne feledjük az elején tárgyalt dolgot, ami kulcs lesz mindvégig számunkra. Vagyis az az étel, amiről Isten azt mondta, hogy együk.
Máté evangéliuma 15,1-20
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/15/?page=1)
Láthatjuk az egész beszélgetés vita kiváltó okát a fejezet elején. A tisztátalan kézzel való evésről volt szó, és nem a tisztátalan állatok fogyasztásáról. A zsidók a vének hagyományaira apelláltak, ami emberi törvényeken nyugodott, nem Isten akaratán. Jó dolog a tiszta kézzel való evés, de ennek elmulasztása esetén nem teszi tisztátalanná azt, aki ekképpen eszik. Láthatjuk Jézus egyik történetében, hogy Jézus nem mosott kezet a vacsora előtt:
Lukács evangéliuma 11,37-41
„Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. Bolondok, aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belől van? Csak adjátok alamizsnául ami benne van; és minden tiszta lesz néktek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/11/?page=2)
Ha valóban tisztátalanná tenné a mosdatlan kézzel való evés, akkor Jézus nem lehetett volna tökéletes áldozat a mi vétkeinkért, mivel bűn terhelte volna. Vegyük észre tehát, hogy nem a tisztátalan állatok elfogyasztásáról volt szó, hanem a mosdatlan kézzel való evésről, ami nem teszi tisztátalanná az embert. Emlékezzünk Jézus szavaira:
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”
Hol olvasunk arról, hogy Jézus vagy akár az apostolok tisztátalan állat húsából ettek volna? Sehol igaz? Most jöjjön egy híres történet Péter életéből, amelyet a megtisztított állatok példájára szoktak idézni:
Apostolok Csel. 10,9-20
„Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/10/?page=1)
Figyeltünk Péter szavára?
„Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.”
Péter, aki Jézussal évekig együtt volt, aki Isten egyházának az oszlopának számít, azt mondta, hogy ezek az állatok tisztátalanok (méghozzá három alkalommal). Vajon miért mondta ezt? Azért, mert tisztátalan állatok is voltak! Értsük meg, hogy a 3 ismétlődés nem Péter keménynyakúságát jelenti, hanem az Isten igéjének a betartását! Hogy olvassuk a folytatásba?
„Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott…”
Vagyis egyértelmű volt Péter számára, hogy nem az állatokra vonatkozik a megtisztítás, ezért tűnődött a látomás értelmén. De hogyan is folytatódik?
„…ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”
Hányszor is szólt Isten, hogy amit Isten megtisztított azt Péter ne mondja tisztátalannak? Három alkalommal igaz? Hányan is jelentek meg Péternél? Hárman, nemde!? Végül pedig nézzük meg e történet jelentését Péter szájából:
Apostolok Csel. 10,25-28
„És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/10/?page=1)
Nem pedig állatot! Az igében sehol sincs megírva, hogy a zsidóknak nem szabadott pogányokkal érintkezniük, ez csupán emberi rendelkezés volt. Jézus ezt is lerombolta. Menjünk tovább a félreértett igék tanulmányozásában:
1Korintusi levél 8,1-13
„A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/?page=1)
Az igében láthatjuk, hogy Pál az 1Kor 8. és a 10. fejezetében többször is említi, hogy amiről ő beszél, az a bálványáldozati hús! Járjunk ezért utána, hogy mit jelent ez. Először is legyünk figyelmesek arra, hogy kiknek íratott a levél. A korinthusiak gyülekezetének, vagyis pogányokból megtérteknek. De nem csak ezen a helyen, hanem Akhája egész területén folyt a bálványoknak való áldozás. Korinthus kb: 80km-re volt Athéntól, ahol Pál lelke háborgott a rengeteg hamis istenség miatt. A görög istenek szép számmal voltak, és ezért az állatáldozatok is szintén szép számmal történtek. Amely állatokat feláldoztak, azoknak a megmaradt húsait a piacra vitték eladásra, amelyet bárki szabadon megvehetett.
1Korintusi levél 10,25-26
„Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, mert "az Úré a föld és annak teljessége".” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)
Mi akkor a helyzet ezekkel a húsokkal, megehetjük? Hogyan is szólt az apostolok rendeletei?
Apostolok Csel. 21,25
„A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/21/25/?page=1)
Tehát egyértelműen tilt ezektől minket, de erre még később visszatérünk. Még mindig összpontosítsunk a bálványáldozati húsra. Pál kifejti a korinthusiaknak, hogy nem akarja, hogy az ördögöknek az asztaláról is részesüljenek.
1Korintusi levél 10,19-24
„De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)
Mert amit nem Istennek áldozunk, azt az ördög oltárán áldozzuk fel. Viszont azt is írja Pál a 8. fejezet elején, hogy akinek ismerete van afelől, hogy a bálványáldozati hús elfogyasztása nem vezet Istentől való eltávolodáshoz:
1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/8/?page=1)
Talán ezzel a rendeletével keresztül húzza az apostolok általi rendeletet a pogányok irányába, hogy mégis ehetnek bálványáldozati húst? Testvérek, ők teljes egységben voltak, nem ez történt. Figyeljétek csak miképpen határozott Pál eme erős ismerettel rendelkező testvérek felől:
1Korintusi levél 8,9-13
„De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/?page=1)
Tehát ők se egyék meg! Nem önmagukért, hanem az erőtlenebb hitű testvéreikért. A kérdésre pedig ez a rendelkezés teszi rá egyértelműen a pontot:
1Korintusi levél 10,27-33
„Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)
Vagyis az Istennel való kapcsolatunkon nem változtat (hiszen nagyobb az aki bennünk van), de felelősséggel tartozunk embertársaink iránt, akik megbotránkozhatnak ezen. Ezért az ő lelkiismeretük miatt tilt a fogyasztásától. Erről mondja Pál:
1Korintusi levél 10,23
„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/23/?page=1)
Hadd hozzam újra ezt az igét:
1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/8/?page=1)
Tehát az étel! Ebbe nem tartoznak bele azok az ételek, amelyekről Isten azt mondta, hogy ne együk meg. Jézus megerősíteni jött a törvényt, nem pedig eltörölni. Míg mások megpróbálják Jézust az Atyával szembe fordítani, addig azok, akik vágynak minél szorosabb kapcsolatra a Teremtővel, megismerik Őt minél közelebbről. Isten a Mózes által adott törvényt nem törölte el, ezt láthatjuk például az apostolok elrendelésében:
Apostolok Csel. 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/15/?page=1)
Kinek a hirdetői? Mózest írtak? Értjük, hogy Mózesnek adott törvények nem évültek el? Csupán az áldozati rend, mivel mi lettünk papokká, ezzel egyetembe a tized, mert már nem Lévita papság van, hanem lelki papság, és mi vagyunk Isten templomai. Az apostolok ezzel a kijelentésükkel nem azt mondták, hogy ennyit kell megtartani csupán a pogányokból megtérteknek, hanem azt, hogy Mózes törvényére lesznek tanítva, és Isten elvégzi bennük a munkát.
Egy gondolatot még engedjetek meg: ha Jézus csakugyan minden tisztátalan állatot megtisztított volna, miért küldte a több ezernyi disznót a halálba? A Jordán túlsó oldalán élt törzs nagyon eltávolodott az Úrtól, ez egyértelműen kitűnik abból, hogy disznókat pásztoroltak, vagyis disznóhúst fogyasztottak, és ez nem tetszett Jézusnak. De hogyan is tetszhetett volna? Hiszen Jézus is csak azt cselekedte és szólta, amit az Atya meghagyott neki. Amit pedig fel kell ismernünk, hogy Isten nem kötötte az orrunkra, hogy a tisztátalan állatok mitől tisztátalanok, bár meg van ezeknek is a jelentőségük. Azért nem kötötte az orrunkra, mert hitben való engedelmességet kér tőlünk. Nem csak abban kell követnünk Istent, amit megértettünk, mert az már nem hitben való járás. A kérdés: engedelmeskedünk az Úrnak? Hiszünk Őbenne?
Ézsaiás könyve 65,1-5
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/65/?page=1)
Láthatjuk benne a mai kor keresztény szentséget, amely így szól az Úrhoz:
„Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked”
De mit is mond erre Isten?
„e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”
Ne legyünk az Úr orrában füst, hanem cselekedjük meg az akaratát. Az pedig legyen előttünk Testvérek, hogy ha a Pásztor szól, akkor cselekedjünk az Ő beszédei szerint. Mert ha nem cselekedjük, akkor nem fogjuk többé hallani a hangját, akik pedig nem hallják, azok nem tudják követni Őt. Végezetül:
Máté evangéliuma 13,47-50
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/13/?page=2)
(Skype 2013/12/18)
-
Köszönöm hogy ott lehettem az alkalmon, igazán érdekes volt számomra! :) Bár rögtön úgymond a mélyvízbe estem de nem bántam meg! Legközelebb is jövök! :) :2smitten:
-
:afro: Szeretettel várunk. :2smitten:
-
Nagyon érdekes tanítás.
Én református vagyok, remélem ez nem gond, más fél éve veszem komolyan az Úr követését, már mint odaszántam az életemet. Igyekszem keresni az Úr akaratát.
Mindig azt gondoltam, hogy Jézus betöltötte a törvényt, megszabadított bennünket, ezektől a törvényektől.
Persze nem a Tíz parancsolattól, mert az még ma is áll.
Elolvastam a Mózesi igéket, amiket beidézté, és tovább is egy pár részt.
Számomra azért furcsa, mert ha a disznóval ez a helyzet, akkor sok mással is, pl. a nyulat sem szabad meg enni. Édesapám, nagyon jó vadász pörköltött, szokot csinálni nyúlból. Aztán meg szeretem a pizzát is, főleg a „ Tenger gyöngyeit” azt ameik televan ilyen tengeri mifélékkel, akkor azt sem szabad meg enni.
Meg akkor, ott van az is, hogy asszonyaink is tisztátalanok, pl. születés után, ha fiu 30 napig, ha leány 60napig tisztátalan, és aztán, mikor menstruálnak, és olyankor nem járhatnának a templomba, nem úrvacsorázhatnának, nem lehetnek közösségben a testvérekkel, mert tisztátalanok a törvény szerint, mint ahogy egy magömléses férfi.
S a többi törvények, amik ugyan ott vannak be kell tartsuk? Ha nem, akkor honnan tudjuk, hogy ami az amit meg kell és mi az amit nem?
Valahogy úgy értettem, a bibliából, Jézus betöltötte, és megtísztította önmagában ezeket a dolgokat, és az ételt is, mert az ige is azt mondja: Isten minden teremtett álata jó, ha hálaadással élnek azzal. 1Tim.4.4, és ott van a Róm.14.14
Vagy hogyan kell érteni ez igéket?
-
Kedves Valter!
Jók a kérdések és valóban megválaszolásra szorulnak. Elsőként azt szeretném felmutatni, hogy az igéből vagy mindent, vagy semmit:
Jakab levele 2,10-11
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jakab-levele/2/?page=1)
Vagyis nem válogathatunk Isten igéje közül, hogy mi az amit megtartunk és mi az amit nem. Tehát vagy mindent megtartunk, vagy semmit!
Jézus valóban betöltötte a törvényt, csak nem úgy, ahogyan az bevonult a keresztény köztudatba. Nem azért töltötte be Jézus a törvényt, hogy már nekünk ne kelljen! Jézus mivel betöltötte a törvényt a halandó testében, ezért megdöntötte a Sátán hatalmát felettünk, hogy ez által mi is diadalmaskodhassunk a Sátán kísértései felett. Így akiben valósággal lakozást vesz Jézus, azon nincs többé uralma a bűnnek, vagyis nincs kifogás, ha valaki bűnt követ el. Eképpen töltötte be a törvényt Jézus, és akiben valósággal lakik, abban is be fogja tölteni a törvényt!
Isten nem csupán a disznóhús fogyasztását tiltotta meg, hanem sok egyéb más állat húsának a fogyasztását is. Ezért nem csak a disznóra igaz a törvény, hanem például az általad felhozott nyúlra is. Az emberek szeretik ezt is érzelmi pályára állítani (pl: hálaadással eszem), megmagyarázni (pl: finom, nincs erre pénzem), de Istent ez a legkevésbé sem érdekli. Nem véletlen, hogy Isten nem kötötte az orrunkra, hogy miért kell bizonyos állatoktól tartózkodnunk. Követjük hitben vagy sem? Vagy csak abban, amit megértettünk?
Bemásolom az általad hozott igét:
1Timóteus 4,3-5
"Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak. Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert Isten igéje és az Istennel való társalgás megszenteli." (http://urszava.net/biblia/csia-lajos/1timoteus/4/?page=1)
Nézzük csak a 3. verset:
"Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak."
Tehát fogyasztásra teremtett, azt pedig Isten világosan a tudtunkra adta, hogy mit adott ételnek. Rómaiakhoz írt ige:
Római levél 14,14
"Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/14/14/?page=1)
Mit jelent az, hogy az Úr Jézusban? Akik Benne hisznek? De kicsoda Jézus hogy hihetnének Benne? Sokan úgy hisznek Jézusban, hogy nem is tudják ki Ő. Nem érzelmek és emberi gondolatok döntenek Jézus személyéről, hanem az Ige:
1János levele 1,1
"Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/1/1/?page=1)
Megerősítésként:
János evangéliuma 1,1
"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/1/1/?page=1)
Jézus nem más, mint a testté lett Ige, vagyis az Atyának a Beszéde. Ezért írta Pál a rómaiaknak, hogy amit az Isten igéje tisztának nyilvánított, az bizony tiszta. Ha valaki irtózik a sáskaevéstől, az a személyes problémája, Isten ettől függetlenül tiszta ételnek nyilvánította. Nem ítéljük meg aki eszi, és azt sem, aki nem eszi. Nem pedig arról beszél, hogy a földön minden tiszta a hívőnek, sajnos efféle értelmezés szülte azokat, akik mindenféle bűnben leledzenek de Isten nevében reménykednek.
Máté evangéliuma 5,17
"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/5/17/?page=1)
Jézus egyértelmű kijelentése, hogy a törvényből semmit, de semmit nem törölt el!
-
Hm...erdekes.Nem nagyon tolonganak a hozzaszolok amint latom.Most nem ertek egyet veled Antee.Ne feledd,hogy Jezus szombaton gyogyitott es belekotottek az irastudok es farizeusok.Sokminden tettebe belekotottek,es nem fogadtak el,mert szerintuk nem a TORVENY szeint cselekedett..Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem pedig szombaton.Ezzel mi van???Nos,Jezus valoban betoltotte a torvenyt.Mert egyedul o tudta betartani minden egyes szavat. A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet.Viszont abban all a keresztyensegunk,hogy meglatjuk,hogy elestunk,es johetunk bunbocsanatert.Isten vezet a MEGSZENTELODES utjan.Formal minket egesz eletunkben.
Egyet kel ertenem Valterrel.Ha be akarod tartani az evessel kapcsolatos torvenyt-ha betartod-akkor be kell tartanod mind.A tisztatalansag torvenyeit meg stb.Rengeteg van.De ha kozbe vetesz azzal,hogy nem szereted testveredet,akkor semmisse valik ugye?
Valter irta:Valahogy úgy értettem, a bibliából, Jézus betöltötte, és megtísztította önmagában ezeket a dolgokat, és az ételt is, mert az ige is azt mondja: Isten minden teremtett álata jó, ha hálaadással élnek azzal. 1Tim.4.4, és ott van a Róm.14.14
Olvassuk el ezeket az igeket is,mikozben ervelunk.
-
Testvérem, én meg ezekkel nem tudok egyetérteni, mert az ige sem ír ezekről. :01:
A szombatnapon való gyógyítást nem tiltotta Isten egy parancsolatban sem. Az emberek szigorították meg oly módon, amely Jézusnak nem tetszett. Jézus amikor vitatkozott az emberekkel, az emberi törvények miatt emelt szót, nem Isten törvénye ellen!
Azért halt meg Jézus értünk, hogy már ne emberek legyünk akiket a bűn irányít, hanem Istennek a fiai. De ha Isten igéje nem győz meg erről, akkor én sem tudlak meggyőzni erről. :089:
-
Pontosan! :2smitten:
De nem valaszoltal mindenre amit feltettem . :01:
Beke! :2angel:
-
Kérdéseket nagyon gyorsan fel lehet tenni, viszont jóval időigényesebb válaszolni. De hogy ne gondold hogy csak kifogást keresek:
Szombati gyógyítás már megválaszolva.
"nem fogadtak el,mert szerintuk nem a TORVENY szeint cselekedett."
Azért, mert mint a mai korban, Isten igéjét önkényesen értelmezték. Jézus igazán jelentette meg a törvényt, minden emberi kiegészítés vagy elvétel nélkül:
Ézsaiás könyve 42,3
"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/3/?page=1)
"Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem pedig szombaton.Ezzel mi van???"
Mutasd meg azt az igét amire gondolsz.
"Nos,Jezus valoban betoltotte a torvenyt.Mert egyedul o tudta betartani minden egyes szavat."
Így van. Azután pedig akiben lakozást vesz, szintúgy be fogja tölteni:
1János levele 2,3-6
"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/2/?page=1)
Tehát akiben valóban Jézus él, az úgy fog járni-élni, ahogyan Jézus élt.
"A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet."
Erre is válaszoltam, az nem igaz, hogy akit Jézus megváltott, abban megmarad a bűnös természet, a Római levél 7. fejezetét is megválaszoltam neked két alkalommal, hadd ne kelljen harmadszorra is.
"Viszont abban all a keresztyensegunk,hogy meglatjuk,hogy elestunk,es johetunk bunbocsanatert. Isten vezet a MEGSZENTELODES utjan.Formal minket egesz eletunkben."
Itt a egyik legnagyobb baj, ez a felfogás. Így élnek "Jézusban" a legtöbben, hogy szándékosan vétkeznek és Isten elé mennek bocsánatért. Mert mindaz a bűn szándékos, amit meg tudna állni az ember, viszont mégsem állja meg. Bizony, Ő vezet a megszentelődés útján. Ezért ha valamit felfed előttünk az Isten, akkor azt kötelesek vagyunk megcselekedni:
Máté evangéliuma 7,24-27
"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/?page=1)
Ha csupán hallgatói vagyunk Isten beszédeinek, akkor nem Jézusra építkeztünk. Meg kell tartani! Nyilvánvaló üzenet, mégsem értik a legtöbben.
Római levél 2,13
"(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/13/?page=1)
Azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik, nem pedig azok, akik hallgatják!
"Egyet kel ertenem Valterrel."
A helyzet az, hogy nem Valterrel vagy velem kell egyetérteni, hanem az igével kellene egyetérteni.
"Ha be akarod tartani az evessel kapcsolatos torvenyt-ha betartod-akkor be kell tartanod mind.A tisztatalansag torvenyeit meg stb.Rengeteg van."
Ezt is megválaszoltam már Valter-nek, hogy Isten igéjéből vagy mindent, vagy semmit! Rengeteg van? Pontosítsunk: 613. De akiben valósággal Jézus él, az nem számolgatni fogja és átnyálazni naponként, hanem meg fogja tartani. De nem úgy, ahogyan az emberek rendelkeztek felőle, hanem úgy, ahogyan Isten határozta meg.
"De ha kozbe vetesz azzal,hogy nem szereted testveredet,akkor semmisse valik ugye?"
Aki nem szereti a testvérét, az Istent sem szereti:
1János levele 4,20-21
"Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/4/?page=1)
Én ellenben csak egy kérdést kérdeznék Tőled, amire feltehetőleg biztosan szívesen válaszolsz:
Melyik az a kísértés, amelyből nincs kimenekedés Jézussal?
Béke! :089:
-
Áldás az Úrtól mindenkinek!
Elolvasva a fentieket, nagyon jó kis igei "eszmecsere"! :168: Jó volt átgondolni az idézett bibliaverseket!
Erről az igére még ilyen vonatkozásban nem is hallottam:
"„…ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”
Hányszor is szólt Isten, hogy amit Isten megtisztított azt Péter ne mondja tisztátalannak? Három alkalommal igaz? Hányan is jelentek meg Péternél? Hárman, nemde!? Végül pedig nézzük meg e történet jelentését Péter szájából:"
-
Ismerem a stikadat Antee. :05: Ezt a kerdest mar feltetted ennek kapcsan.
"Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem pedig szombaton.Ezzel mi van???"
Mutasd meg azt az igét amire gondolsz.
Mk 16:9
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.
Ap Csel 20:7
A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni ; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
Neked van nyugalomnapod?
Tehát akiben valóban Jézus él, az úgy fog járni-élni, ahogyan Jézus élt.
Te ugy elsz??
Jezusrol sokmindent ir az Ige,de azt nem, irja konkretan,hogy minden aprocsepro rendelkezest ami meg volt irva betartott.(mondjuk aldoznia nem kellett,es mi sem kell tobbe ).Szemet szemert ,fogat fogert sem tartotta be.Halalbuntetes sincs mar...eletet eletert..ilyet nem tanitott Jezus!!A varazslokat nem olik meg...Ma mar nincs 7ik ev ,engeszteles eve,mikor mindent adossagot elengedunk..Nem csupan 3 unnepet tartunk..(2 Mozes 23:14-17) ..es meg sorolhatnam..
Itt a egyik legnagyobb baj, ez a felfogás. Így élnek "Jézusban" a legtöbben, hogy szándékosan vétkeznek és Isten elé mennek bocsánatért. Mert mindaz a bűn szándékos, amit meg tudna állni az ember, viszont mégsem állja meg. Bizony, Ő vezet a megszentelődés útján. Ezért ha valamit felfed előttünk az Isten, akkor azt kötelesek vagyunk megcselekedni:
Máté evangéliuma 7,24-27
"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."
Ha csupán hallgatói vagyunk Isten beszédeinek, akkor nem Jézusra építkeztünk. Meg kell tartani! Nyilvánvaló üzenet, mégsem értik a legtöbben.
Ezt viszont kihagytad: A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet
(remelem nem szandekosan hagytad ki :P ) .
Egyet kel ertenem Valterrel."
A helyzet az, hogy nem Valterrel vagy velem kell egyetérteni, hanem az igével kellene egyetérteni.
Az Igevel ertek egyet!
Ezt is megválaszoltam már Valter-nek, hogy Isten igéjéből vagy mindent, vagy semmit! Rengeteg van? Pontosítsunk: 613. De akiben valósággal Jézus él, az nem számolgatni fogja és átnyálazni naponként, hanem meg fogja tartani. De nem úgy, ahogyan az emberek rendelkeztek felőle, hanem úgy, ahogyan Isten határozta meg.
Remelem ugy eled meg . :05:
Ja,es a valasz a kerdesedre: Jezussal ki lehet jonni a kisertesbol meg ha bele is estel :05:
De nyilvan rad ez nem ervnyes,mert sose esel bele,irasaidbol itelve.
Sokminden nem nyilvanvalo elottem meg,de elotted sem . Neha ugy erzem ,hogy a sajat gondolataidat erolteted. De ha nem igy van elnezesedet kerem. :06:
Beke! :05:
-
Mindenek előt köszönöm a válaszod Antee testvér.
Hát ez így nagyon kemény, át olvasva Jázminnal tett párbeszéded felmerűl egy pár kérdés.
Akkor ezek szerint meg kell tartan Mózes által adott összes törvényt. Ahogy mondod 613 (én nem tudttam, hogy ennyi van) törvény van + az újszövetségben fellelhető parancsolatok, pl a hegybeszéd. Valaki be tudja ezt mind tartani?
Én még nem találkoztam olyan keresztyénnel – persze ez még nem jelenti, hogy nincs – aki mind az egész bibliát betartotta vaolna.
A tanításod alapján, gondolom te találkoztál ilyen emberrel, aki mindent betölt, és sosem követ el bűnt.
Te hoggyan jutottál el oda, hogy sosem követsz el bűnt?
Mert én sokszor vétkezem még, persze nem akarok, azt is tudom, hogy nem jó, de beleesek, azt is tudom, hogy az én hibám és több mint valószinű nem kellet volna beleessek. Példáúl mikor felmérgelődöm, és megbántok valakit, lehet pont szereteimet. Vagy éppen kívánság fogan a szívemben.
Ugyanakkor ha elesem valamiben, nem keresek kifogást, tudom én tettem, és én vagyok a bűnös, én vagyok a felelős, de megvallom és bocsánatott kérek.
tehát ha még vétkezek azt jelenti nem születtem újjá, hogy még Krisztust nem ismertem meg, nem él bennem?
De van egy olyan ige, az igaz hétszer is elesik de felál. – most nem jut eszembe hol van megírva.
Úgy látom, nagyon fontos a kegyelem, mert ahogy kedves Jázmin testvérnő említette, ha egy parancsolatott áthágunk, akkor mindent érvénytelenné tesszük, s e melet ott van még az is, ha csak gondolatban rosszat gondolunk, vagy éppen megkívánunk valamit, akkor már vétkeztünk, bűnt követtünk ell, akkor megrontottunk minden parancsolatott . Akkor elkárhozok? Kicsoda álhat meg tökéletesen bűn nélkűl?
Nem tudom - én most össze vagyok zavarodva.
Át kell gondoljam ezeket.
Minden jót nektek.
-
Nincs egyetlen keresztyen sem,aki mindent be tud tartani. Peter megtagadta Jezust. Pedig tanitvany volt.
-
Áldott Testvérek. A Törvényről úgy gondolkodjunk, mert ez adatott nekünk: Ez Isten szava!!! Ha valaki nehéznek tartja, vagy értelmetlennek, akkor az V.Mózes 30, alapján, átok lesz számára minden betű! Ha valaki kételkedve boncolgatja a Törvényt, vagy esetleg úgy gondolkodik róla hogy fölöslegessé lett, az V Mózes 26,14-19 alapján : Szövetség szegő! Ha azt gondolja valaki hogy az Örökkévalótól elválasztható az Ő Igéje, ( Jézus): Az bálványimádó! Mert egy másik Istenben reménykedik, aki ellene megy mindannak amit Isten jónak és követendőnek nevezett!
Anti nem azt mondta,( írta) hogy ti is kötelesek vagytok tisztelni az Isten szavát, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy aki Istent Szereti, az Tiszteli Isten Szavát...
Jázmin Testvér: Azt mondod, egy általad nem ismert megjegyzés kapcsán, hogy a Szentlélek, Isten tanításával szemben, vasárnapra tette át a nyugalom napját... Azért jó lenne ha elgondolkodnál azon az Igén, amire ezt a véleményedet alapoztad! Egy közösségi étkezést bármely napon meg lehet tenni! Ez nem azt jelenti, hogy Isten az emberekhez igazítja az Ő Határozatát! Jel 22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!
Tehát ezek okán csatlakozhatnak a nemzetek beliek az Istenhez, és az Ő Népéhez!
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ez tehát a szövetség megújított formája, amire a maiak hivatkoznak általában!
Meg kell érteni azt hogy miben változott a Szövetség: Az első szinten: V.Mózes 6,6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra
Itt a Szövetségben való részvétel betöltése az emberre volt bízva! Kössed...- írd...-gyakoroljad magad azon.... Ezen a szinten pedig, és ebben lett új:
Jer.31,33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Most pedig: Áldott testvérem Jázmin! Ezt írtad: "Ismerem a stikadat Antee."
Most mint Moderátor szólok ehhez: Testvérem, ha te a "stikák" alatt csúsztatást- megtévesztést... értesz, akkor tégy róla nyilvánosan bizonyságot, de ezt a fajta hangnemet vagy utalást határozottan elutasítja a Fórum, és az alapvető tisztelet is! Ne kelljen soha többé meglátni ilyen utalást a fórumon, mert ebben nincs tolerancia!!!
-
Kedves Jázmin, ez a szemtelen magatartást válaszra sem méltatom, az Úr áldjon meg!
-
Mindenek előt köszönöm a válaszod Antee testvér.
Hát ez így nagyon kemény, át olvasva Jázminnal tett párbeszéded felmerűl egy pár kérdés.
Akkor ezek szerint meg kell tartan Mózes által adott összes törvényt. Ahogy mondod 613 (én nem tudttam, hogy ennyi van) törvény van + az újszövetségben fellelhető parancsolatok, pl a hegybeszéd. Valaki be tudja ezt mind tartani?
Én még nem találkoztam olyan keresztyénnel – persze ez még nem jelenti, hogy nincs – aki mind az egész bibliát betartotta vaolna.
A tanításod alapján, gondolom te találkoztál ilyen emberrel, aki mindent betölt, és sosem követ el bűnt.
Te hoggyan jutottál el oda, hogy sosem követsz el bűnt?
Mert én sokszor vétkezem még, persze nem akarok, azt is tudom, hogy nem jó, de beleesek, azt is tudom, hogy az én hibám és több mint valószinű nem kellet volna beleessek. Példáúl mikor felmérgelődöm, és megbántok valakit, lehet pont szereteimet. Vagy éppen kívánság fogan a szívemben.
Ugyanakkor ha elesem valamiben, nem keresek kifogást, tudom én tettem, és én vagyok a bűnös, én vagyok a felelős, de megvallom és bocsánatott kérek.
tehát ha még vétkezek azt jelenti nem születtem újjá, hogy még Krisztust nem ismertem meg, nem él bennem?
De van egy olyan ige, az igaz hétszer is elesik de felál. – most nem jut eszembe hol van megírva.
Úgy látom, nagyon fontos a kegyelem, mert ahogy kedves Jázmin testvérnő említette, ha egy parancsolatott áthágunk, akkor mindent érvénytelenné tesszük, s e melet ott van még az is, ha csak gondolatban rosszat gondolunk, vagy éppen megkívánunk valamit, akkor már vétkeztünk, bűnt követtünk ell, akkor megrontottunk minden parancsolatott . Akkor elkárhozok? Kicsoda álhat meg tökéletesen bűn nélkűl?
Nem tudom - én most össze vagyok zavarodva.
Át kell gondoljam ezeket.
Minden jót nektek.
Látod Testvérem? Ezért nem az emberek után kell mennünk, hanem Jézus után. Ha Jézust, és az Ő Tanításait követjük, valójában csak akkor nevezhetjük Őt Pásztorunknak. Akik pedig az emberi szokások, vagy emberi viselkedések... emberi sikertelenségek után mennek, azok a pokolba is követik az emberi dolgokat...Ellenben ha Jézust követjük, akkor Jézus vezetésével fogunk bejutni az Isten nyugodalmába.
-
Kedves Valter!
Ferenc testvérem hozzászólásában választ kaphattál a kérdéseidre. A kérdés ami a bűntelenségemre vagy más bűntelenségére vonatkozik, ez a válaszom:
Ha én megélem, az mit számít? Vagy ha nem élem meg, az mit befolyásol? Az igére kell tekinteni, és ha azt mondja, hogy nincs egyetlen egy ember sem aki kedves lenne Isten előtt, akkor minden ember legyen hazug, de Isten igaz lesz! Érdekesnek találom azt, hogy ha erről a témáról van szó, a vitapartner azon nyomban a személyes vizekre evez és megkérdi, hogy: "ugyan te betartod?" vagy: "ugyan ki tarja ezt be?". Nem másra kell tekinteni, hanem Isten igéjére. Aki pedig betartja mindazt, amit az ÚR parancsolt neki, az nem fog magáról bizonyságot tenni. Arról Isten tesz bizonyságot azoknak, akiknek van lelki szemük a látásra.
-
Ésaiás próféta könyve 24. rész
1.
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2.
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
3.
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4.
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5.
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6.
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7.
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
8.
Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9.
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
10.
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11.
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12.
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13.
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
14.
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
15.
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16.
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17.
Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
18.
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19.
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20.
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
21.
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22.
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23.
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
-
Kedves Jázmin, ez a szemtelen magatartást válaszra sem méltatom, az Úr áldjon meg!
Draga Ante! Egyaltalan nem bantani akartalak. Neked szemtelenseg az,hogy Radkerdezek,hogy megeled e amit itt irsz???
-
Nem kell adni a tudatlant kedves Jázmin, nem az a szemtelenség, hanem amit például Ferenc is kiemelt. :089:
-
Rendben. Akkor ezennel bocsanatot kerek toled. Amugy a stika szo titkot jelent. Nem megtevesztest. De bocsass meg ha megbantottalak. Beke :05:
-
Nem vitatkozom a szavakról, de: A Stika, titkon elkövetett dolgot jelent... Tehát leplezett cselekvést.
-
Én nem haragszom kedves Jázmin, ilyesmit nem engedhetek meg magamnak. :089:
Viszont nem fogok veled sem kivételezni, képmutatónak neveztél a nyílt fórumon burkoltan privátban pedig nyilvánvalóan, ezennel tiltottalak a fórumról. Mivel nem megy a beszélgetés személyeskedés nélkül, ezért ezen a fórumon nem írhatsz többé.
-
Sajnos nem az első eset volt ez... Támogatom a döntésed testvérem. Cirka nem is tudom, mikor használtam a mai nap előtt piros színt? Hát ma rákényszerültem... Utána biztosan én kerestem volna meg a tiltó gombot... Senkit nem sértegetünk, nem is engedünk sértegetni a fórumon! Még az Admin is élvezi ezt a védelmet...( :hehe: )
De komolyra fordítva a szót: Mégis hogy van az, hogy nyilvános és privát sértegetés után a szavakon kezdünk lovagolni?
-
Hát igen. A hozzászólásokat kicsit később moderálom ki, hadd legyen nyilvánvaló a kizárás oka.
-
A témáról továbbiakban is lehet beszélgetni, de csak az ige alapján. A személyeskedést mi sem engedjük meg magunknak, ugyanezt várjuk el másoktól is.
-
Már szombaton éreztem, hogy ez a téma elfogja szabadítani az indulatokat. Úgy gondolom, hogy a vita hevében nem szabad elfeledkeznünk a jólneveltségről, egymást tiszteletbentartását mindig szem előtt tartva. Viszont a bocsánatkérést sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, De ez az én magánvéleményem.
Sajnálom, hogy ilyen dolgok megtörténnek.
Én viszont nem moderálnék ki az itt leírtakból egy mondatot sem, hátha tanulságul szolgál.
Ezen a tanításon én is rágódom, és még nem tudtam megemészteni. Várom az Úr vezetését, és amíg nem kapom meg, addig nem nyilatkozom róla.
-
Hosszú ideje ért már ez Testvérem. A Bocsánatkérést, mi is figyelembe szoktuk venni, feltéve hogy nem képmutatásról van szó!
Itt egy félig meddig bocsánatkérés, magyarázatokkal-szurkálással, privátban pedig a határozott sértések folytatása...
Mint mondtam-mondtuk már: nem az első eset, hanem a sokadik, és már régóta érett ez a lépés.
Hogy elfogadható-e ez a téma, Áldott Testvérem? mint ahogyan már többször mondtam: Nem kényszer senki számára.
Mit mond az Ige?
Eddig ellenvetésként, csak emberi véleményekről-kényelmetlenségekről- másokról való példavételekről szóltak...
Ki tud ennyire engedelmes lenni?
A kérdés valójában csak ez: Miért jutnak csak kevesen Üdvösségre??? Nem ezért?
Tehát újra: Mit mond Isten Igéje? Mert az a perdöntő!
-
Olyan furcsának találom, hogy privátban megengedettnek látszik a sértegetés, Pedig a tiszteletnek a vita hevében is meg kellene maradnia.
Egyébként nem azt írtam, hogy elfogadhatatlan számomra ez a téma, hanem azt, hogy még rágódom rajta. Nemrégiben kérdezte valaki, hogy milyen a kemény eledel. Számomra ilyen.
-
:hehe:
Áldott Testvérem. men neked címeztem amit írtam, bár be kell látnom-valóban félreérthető voltam...
A Témát illető eddigi véleményeket summáztam tehát.
Mert meg kell látni Testvérem, valóban úgy van az, hogy az eddigi ellenvetések, pusztán emberi dolgokra épültek...
Másokkal való példálózások-személyes érzelmek-emberi ötletek és gondolatok fogalmazódtak meg, tarkítva és spékelve személyeskedésekkel....
erről írtam Testvérem.
-
Ámen Pista Testvér! Szerda óta én is folyamatosan kérem ebben az Örökkévalótól a megvilágosodást. Ezért nem szólok egyenlőre hozzá, de mindenképpen sajnálatos, hogy ilyen vitákká fajuljon az Ígéről való beszélgetés. Szomorú vagyok emiatt.
-
Mélységesen sajnálom, Antee, hogy félreértettétek szándékomat.
Engem tényleg érdekelt volna ez a téma, és az amit kérdeztem, nem kötekedni jöttem.
Hallottam másoktól valamilyen második áldásról, mikor a Szentlélek teljesen betőlt, azt hittem ez az amikor egyszerre csak átváltozol és onnan már nem vétkezel.
Azért kérdeztem, hogy jutottál el oda. Azt hittem volt egy ilyen megtapasztalásod, és elmondod hogyan tapasztalhatom meg én is.
Neharagudj de nem értem Somer ajin válaszát.
S ha ti nem tudtok érdembeli választ adni had osszam meg lélkészem magyarázatát a törvénnyel kapcsolatban.
Ő valahogy úgy magyarázta, hogy a zsidók – vagyis a körülmetéltek - kell a törvényt megtartsák, s tényleg nekik kötelező, mert ők abba vetik reménységüket.
Viszont bennünket Krisztus megszabadított, s csak akkor kéne a törvényt megtartsuk, ha körülmetélkednénk, mert akkor be kerülnénk a Sinainál adott szövetség alá, minek alapja a törvény, ezért kötelesek lennénk a törvényt betartani. Viszont akkor a kegyelemből ki esnénk, Krisztus nékünk semmit sem használna.
Gal 5:1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Gal 5:2 Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
Gal 5:3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. – tehát aki körülmetélkedik
Gal 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. – viszont azok elszakadnak Krisztustól
Nekünk ez a reménységünk, amit az Efezus levélben fogalmaz meg nekünk Isten szava:
Ef 2:5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
Ef 2:6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: - már most Isten országához tartozunk és ez Isten munkája
Ef 2:7 Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
Ef 2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Ef 2:9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Én megmaradok a kegyelemnél, nem szeretném Krisztust elveszíteni, Krisztustó elszakadni.
De azt is tudom, hogy Isten minden erőt meg ad, arra, hogy kövessem, még akkor is ha elesek.
Az Úr áldását kívánom életetekre
-
Testvérem. Nem a Te Lelkészed az első sajnos, aki nem érti a Szent Tant!
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
-
Semmiféle szándékot nem tulajdonítottam neked Valter, csak megválaszoltam kérdésed. Az, hogy neked nem érdembeli a válasz, arra nem tudok mit írni neked, az általad felhozott igékre is megfelelő választ adtam. Ha ezt nem értékeled (igéket amit írtam), csak az én személyes bizonyságomat, akkor valami nincs rendjén...
-
Köszönöm türelmeteket, és a reám szánt időt.
Nem akartam senkit megbántani, sem nézet eltérést szítani.
Maradok testvéretek.
Valter.
Jó éjt.
:2smitten:
-
Nem látom hogy szítottál volna bármit is. Én örültem a kérdéseidnek. :afro:
Csak azt sajnálom, hogy a válaszaink nem voltak érdembeliek számodra. Áldjon az Úr! :2smitten:
-
Kolosse levél 2,16
"Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:" (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/kolosse-level/2/16/?page=1)
Elgondolkoztató, hogy miért ítélik meg azokat, akik Isten törvényeit betartják? Mert nézzétek csak meg, hogy milyen heves érzelmeket váltottak ki az emberekben. Mi, akik megértettük Istennek ezt az üzenetét, nem kényszerítünk egyetlen egy embert sem arra, hogy tartsa be Istennek ezt a rendeletét. Meg azt sem mondtuk, hogy ezen múlik valakinek az üdvössége.
Mégis azokat zavarja ez, akik nem tartják be, és azt várják, hogy mi akik betartjuk, ne tartsuk be többé. Továbbmenve: Krisztustól elszakítottaknak hisznek minket, mert a törvény cselekvése által tartjuk az üdvösségünket. Akik így gondolják, azok nem látnak messzebb az orruktól, hiszen a törvény cselekvése által senki sem fog üdvözülni. De akkor már úgy gondolkoznak a legtöbben, hogy akkor már nem is kell a törvényt cselekedni. Padig akiben Jézus valósággal lakozik, abban be fogja tölteni a törvényt. Mert Jézus nem tétlen, hanem az Atya dicsőségét keresi, és munkálkodik mindazokban, akik az egész életük felett hatalmat adtak Neki. Ha azt mondjuk, hogy Jézus él bennünk, akkor azzal azt mondjuk, hogy Isten igéje él bennünk. Ha pedig az ige ellen cselekszünk, akkor ne mondjuk hogy Jézus él bennünk.
-
Békesség.
Érdekes Oldalt találtam az interneten, e témában való kutakodás véget.
Egy zsidó tanító, tanításai, aki mind Héber mind a Görög nyelv jól ismerője.
Így egy zsidó keresztyén szemszügéből olvashattam a Szövetségekről írott tanulmányt. Érdekes ahogy a Bibliában szereplő nyolc szövetséget bemutatja, és az egymással való kapcsolatukat.
Nagyon érdekes, hogy az adott törvények szövetségenként változnak. (pl. Nóé-val kötött szövetségben, az ember minden állatott megehetett, csak az életett adó vért nem, mivel ez általánosan az emberiségnek adatott, így válik ez a törvény maradandó, az Újsz. , de Mózesné a tilalmak kibővűlnek, úgy mint pl. a halál büntetéssel kapcsolatban is.) De a tanulmányban részletesen lehet ezekről olvasni.
Itt egy részletett szeretnék ebből megosztani ami a Mózesi szövetséggel foglalkozik.
http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Bibliaiskola.html (http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Bibliaiskola.html)
A NYOLC BIBLIAI SZÖVETSÉG
Dr. Arnold Fruchtenbaum
V. A MÓZESI SZÖVETSÉG
A. Az Írás
A mózesi szövetségről az Írás széleskörű, részletes információt tartalmaz, és a szövetségről szóló beszámoló II. Mózes 20:1-től V. Mózes 26:68-ig terjed.
B. A szövetség résztvevői
E megállapodás résztvevői Isten és Izrael voltak. A szövetség Izraellel köttetett, nem csupán Mózessel, mint Izrael képviselőjével. Ez világosan kiderül II. Mózes 19:3-8-ból: Mózes pedig
felméne az Istenhez, és szóla hozzá Jehova a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób
házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha
figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem
valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok
birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Elméne
azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket
parancsolt vala néki Jehova. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt
Jehova, mind megteszszük. És megvivé Mózes Jehovának a nép beszédét.
A szövetség nem a pogányokkal vagy a gyülekezettel köttetett, hanem kizárólag Izraellel, s ezt V. Mózes 4:7-8, Zsoltárok 147:19-20 és Malakiás 4:4 is kihangsúlyozza.
C. A szövetség rendelkezései
A mózesi szövetség kulcsfontosságú rendelkezése Mózes törvénye volt, amely összességében 613 parancsolatot tartalmazott. A törvény rendelkezései tartalmaztak áldásokat az engedelmességért és átkokat az engedetlenségért. II. Mózes 24:1-11-ben a sekina dicsőség írta alá és pecsételte meg, ám úgy került aláírásra, hogy az a szövetséget feltételessé tette. Lényegében tehát a szövetség 613 rendelkezést tartalmaz, túl sokat ahhoz, hogy itt mindegyiket egyenként felsoroljuk. Ehelyett hét észrevételt teszünk a mózesi szövetség rendelkezéseivel kapcsolatban.
1. A törvény összessége
Először is: ahogyan azt korábban is megjegyeztük, összességében 613 konkrét parancsolat volt, nem csupán tíz, ahogyan azt gyakran tévesen feltételezik. Ebből 365 negatív parancsolat volt, tiltott dolgok és 248 pozitív parancsolat, dolgok, amelyeket meg kell tenni.
2. A törvény áldásai és ítéletei
Másodszor: feltételes szövetség volt, ami azt jelenti, hogy az engedelmességért áldás, az engedetlenségért pedig ítélet jár. (II. Mózes 15:26, 19:3-8).
3. A véráldozat hozzáadása
Harmadszor: Mózes törvényének egészében a kulcsfontosságú elem a véráldozat volt, III. Mózes 17:11 szerint: Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
III. Mózes 1-7 öt különböző áldozatról számol be részletesen. Az engesztelés szóra használt héber szó nem a bűn elvételét jelenti, pusztán a bűn betakarását. Az állatok vére ugyan befedte az ószövetségi szentek bűnét, ám soha nem vette el azokat. A bűnt kizárólag a Messiás vére veheti el (Zsidók 10:1-4). Ennek ellenére a véráldozat gondoskodott a bűn bocsánatáról és a közösség helyreállításáról.
4. Az étrendre kiszabott korlátozások
Negyedszer: a zsidók számára Noé szövetségének bizonyos rendelkezéseit korlátozta. Az állatoknak osztott patával kellett rendelkezniük és kérődzőknek kellett lenniük, a halak cask pikkelyesek és uszonyosak lehettek, a madarak esetében tiltottak voltak a ragadózók és rovarok tekintetében kifejezetten csak egy fajta sáska volt engedélyezett.
5. A halálbüntetés kiterjesztése
Ötödször: a zsidókra egyéb halálbüntetést is kiszabott, többek között például bálványimádás, házasságtörés, istenkáromlás, a szülők káromlása, a szombat megszegése, a boszorkányság gyakorlása miatt.
6. A szövetség jele
Hatodszor: újra megerősítette a körülmetélkedés gyakorlatát (III. Mózes12:13), ám nem
ugyanazon okból kifolyólag. Az ábrahámi szövetség idején a körülmetélkedés a szövetség jele volt, és kizárólag zsidók számára volt kötelező érvényű. A mózesi szövetség alatt a
körülmetélkedés a Mózes törvényének való alávetettséget jelentette, minden zsidó számára kötelező volt, valamint azon pogányok számára is, akik Izrael közösségének tagjaivá kívántak válni. Ezért figyelmeztette Pál a galátziabeli pogány hívőket arra, hogy amennyiben alávetik magukat a körülmetélkedésnek, a teljes törvény megtartására is kötelezettséget vállalnak, nem csupán erre az egy parancsolatra (Galátzia 5:3).
7. A szövetség záloga
Hetedszer: a mózesi szövetség záloga vagy jele a szombat (sábát) volt. A szombatra
vonatkozólag öt specifikus megfigyelést tehetünk: először is a mózesi szövetség részeként Isten és Izrael közötti jel volt; azt jelezte, hogy Izraelt Isten választotta el magának (II. Mózes 31:12-17); a kivonulás jele volt (V. Mózes 5:12-15, Ezékiel 20:10-12); annak jele volt, hogy Jehova Izrael Istene (Ezékiel 20:20). A szombat betartására vonatkozó okok kizárólag Izraelre vonatkoznak, nem pedig a pogányokra vagy az egyházra.
Másodszor: a szombat nem teremtéskori előírás volt, hanem Mózessel kezdődött. II. Mózes 2:1-3 elmondja, hogy Isten mit tett ezen a napon, de nincs arra vonatkozóan parancsolat, hogy megtartsák ezt a napot. A szombat szó nem is szerepel Mózes I. könyvének beszámolójában, a hétnek ezen napját egyszerűen a hetedik napnak nevezi. Ádámtól Mózesig terjedően nincs feljegyzés arról, hogy bárki is megtartotta volna a szombatot. Bár Isten számos, az emberiségre vonatkozó kötelezettséget felsorolt a korábbi szövetségekben, a szombat egyikben sem szerepelt. Jób könyve egy Mózest megelőző szentről szól, és az ember számos kötelezettségét megemlíti Isten felé, ám a szombat megtartásáról itt sem esik szó. A szombat megtartása Mózessel kezdődött II. Mózes 16:23-30-ban, és II. Mózes 20:8-11-ben vált a
törvény részévé.
Harmadszor: a szombat a pihenés napja, nem pedig – gyakori félreértelmezés szerint – a közös imádaté. A szombatra vonatkozó parancsolatot Mózes törvényének későbbi részeiben továbbfejlesztették, és a szombat napi „pihenés” fogalmát többnyire tiltásokkal társították:
tilos mannát gyűjteni (II. Mózes 16:23-30); tilos utazni (II. Mózes 16:29); tilos tüzet gyújtani (II. Mózes 35:3); tilos fát gyűjteni (IV. Mózes 15:32). A törvényen kívül is léteztek tiltások a szombatra vonatkozóan: tilos terhet cipelni (Jeremiás 17:21); tilos kereskedni (Ámos 8:5); tilos vásározni (Nehémiás 10:31, 13:15,19). A közös imádat nincs megemlítve. Mózes törvényében a szombat a pihenés napja volt, munkaszüneti nap, nem a közös imádat napja. Az Újszövetségben található szombatnapi zsinagógai szertartások a babiloni fogság idejére vezethetőek vissza, nem Mózes törvényének idejére. A szombat nem a teljes tétlenség napja, hanem a pihenésé, a hat nap munka utáni felfrissülésé. Bár maga a pihenés akár az imádat formáját is ölthette, az Ószövetségben a közös imádat nem jellemző a szombatra.
A szombattal kapcsolatban gyakran találkozunk a szent gyülekezés kifejezéssel. Gyakran ezt a kifejezést használják ama tanítás alapjául, hogy a szombat mindenki számára a közös imádat
napja volt. Ezt a kifejezést azonban csak a papsággal és az áldozatokkal kapcsolatban
használják. A közös, együttes tartalom a papokra vonatkozik, a közös imádat helye a szent sátor vagy a templom, és a célja az áldozatok bemutatása. Mivel csakis a papság végezhette az áldozatok bemutatását, a szent gyülekezés kizárólag rájuk vonatkozott. Ezzel a kifejezéssel összesen tizenkilencszer találkozunk, mindegyikkel Mózes három könyvében: a II., III. és IV. . A tizenkilenc említésből tizenegy egyetlen fejezetben található, III. Mózes 23-ban. A többi hat említés pedig IV. Mózes 28. és 29. fejezeteiben szerepel. A szent gyülekezés kifejezés minden egyes esetben a papok gyülekezésére vonatkozik különleges áldozatok bemutatása céljából, s ezekből az egyik ilyen alkalom a szombat volt. Nem a közös imádat napja volt egész Izrael számára. Tehát az az egy írásrész, amelyet a szombat-napi közös imádat bizonyítására próbálnak használni II. Mózes 23:3-ban, igazából a szombatra szent gyülekezésként, a papi közös áldozat bemutatásra utal. A szombathoz hozzá tartozik a családi összejövetel is, ám ez nem egyenlő a közös imádattal. A Moody Bibliaintézet munkatársa, Dr. Louis Goldberg mondta: „A szombatot tökéletes (fizikai) pihenés jellemezte, és szent gyülekezés (spirituális felfrissülés) az Úr előtt.” Még II. Mózes 23:3 is így szól a szombatról: az Úrnak (Jehova) szombatja legyen az minden
lakhelyeteken. A hangsúly itt is az otthon maradáson van (II. Mózes 16:29) és a családi
pihenésen, nem pedig az összegyülekezésen és közös imádaton. Dr. Goldberg arra is rámutat,
hogy a pihenésnek „része a spirituális megújulás is”. A szent gyülekezés kifejezés kiemeli,
hogy ilyen alkalmakkor a papoknak különleges áldozatot kellett bemutatniuk. Valójában a
mózesi törvény csak három alkalommal rendeli el a közös imádatot: pászkakor (pészach), a
hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. Ezeken az ünnepeken el kellett vándorolniuk oda, ahol a
szent sátor, vagy később a templom állt: Silóba vagy Jeruzsálembe. A nem-léviták közös
imádata évente háromszor volt elrendelve, de nem a heti szombatokon. A szombati közös
imádat fizikailag lehetetlen lett volna, mivel a bibliai időkben sok időbe telt az utazás. A
szombat megszentségtelenítésének büntetése halál volt; a megszentségtelenítés pedig abból
állt, ha valaki a szombatra is úgy tekintett, mint bármely más napra. Ezért szombatkor nem
volt szabad dolgozni, otthon kellett maradni és pihenni kellett.
Negyedszer: a szombat a mózesi szövetség jele abban a tekintetben, hogy kizárólag Izraelnek
szólt, nem az egyháznak.
Ötödször: a mózesi szövetség jeleként a szombat egészen addig érvényben van, amíg a
mózesi szövetség is érvényben van. Ha a mózesi szövetség véget ér, a szombat kötelező
megtartása is véget ér.
D. A törvény céljai
Kategorikusan kijelenthetjük, hogy Mózes törvénye nem a megváltás eszköze, és ezt a
gondolatot azért kell elutasítani, mert a megváltás feltétele ebben az esetben a cselekedet
lenne. A megváltás mindig is kegyelemből, hit által történt és történik. Bár a hit tartalma
korról-korra változott az egyre részletesebb kijelentéssel, a megváltás eszköze soha sem
változott. A törvény nem azért adatott, hogy a megváltás eszköze legyen (Róma 3:20,28;
Galátzia 2:16, 3:11,21). Olyan népnek adatott, akiket már megszabadítottak Egyiptomból,
nem pedig azért, hogy megszabadítsák őket. Ennek ellenére számos célja volt a törvénynek.
Mindkét szövetségben látjuk, hogy Mózes törvénye legalább kilenc célt szolgált.
Az első ilyen cél az, hogy leleplezze Isten szentségét, valamint megmutassa az igazságosság
azon mércéjét, amelyet Isten megkövetel a vele való kapcsolatban (III. Mózes 11:44; 19:1-2,
37; I. Péter 1:15-16). A törvény maga szent, igaz, és jó volt (Róma 7:12).
A törvény második célja az volt, hogy az ószövetségi szenteknek viselkedési szabályt állítson
fel. Róma 3:28-ból világosan látjuk például azt, hogy a törvény cselekedeteiből egy ember
sem igazul meg. A törvénynek mindig volt célja, de ez a cél soha nem az volt, hogy a
megváltás eszköze legyen. Ebben az esetben az ószövetségi hívők számára adott szabályokat
az életvitelükre (III. Mózes 11:44-45; 19:2; 20:7-8,26). Az ószövetségi hívő lelki életének
középpontjában a törvény állt, és ebben lelte gyönyörűségét, ahogyan azt a 119. Zsoltárban is
olvashatjuk, különös tekintettel a 77, 97, 103, 104 és 159. versekre.
A harmadik célja az volt, hogy alkalmat adjon Izraelnek az egyéni és közös imádatra. Izrael
hét szent ünnepe (III. Mózes 23.) egyik példája ennek.
A negyedik célja az volt, hogy a zsidó népet megkülönböztetett népként megtartsa (III. Mózes
11:44-45; V. Mózes 7:6; 14:1-2). Számos törvénynek ez volt a kifejezett célja, például az
étrendre és öltözködésre vonatkozó törvényeké. A zsidóknak többféle módon kellett
különbözniük a többi néptől, például az imádatukban (III. Mózes 1,7,16,23), az evési
szokásaikban (III. Mózes 11:1-47), szexuális szokásaikban (III. Mózes 12), öltözködési
szokásaikban (III. Mózes 19:19), s még abban is, hogyan vágják le a szakállukat (III. Mózes
19:27). Ehhez a témához tartozó írásrészek még a II. Mózes 19:5-8 és 31:13.
Mózes törvényének ötödik célja az volt, hogy közbevetett választófal legyen Efézus 2:11-16
szerint. A négy, feltétel nélküli szövetség zsidó szövetségek, Isten áldásai pedig – mind a
spirituális, mind a fizikai áldások – ezen a négy szövetségen, az ígéret szövetségein keresztül
jutnak kifejezésre, ahogyan a 12. vers említi. Ezeknek a feltétel nélküli szövetségeknek a
zsidó természete miatt egy feltételes szövetség is adatott, a mózesi szövetség, amely
tartalmazta Mózes törvényét, a parancsolatoknak tételekben való törvényét – 15. vers. A
törvény célja tehát az volt, hogy közbevetett választófal legyen, amely visszatartja a
pogányokat – pogány mivoltukban – attól, hogy ők is élvezhessék a feltétel nélküli
szövetségekkel járó zsidó spirituális áldásokat. Ez okból a pogányok Izrael társaságától
idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók voltak. A törvény időszaka alatt pogányok
csakis úgy élvezhették a zsidó szövetségek spirituális áldásait, ha maguk is felvállalták a
törvény kötelezettségeit, átestek a körülmetélkedés rítusán, és úgy éltek, ahogyan a zsidóknak
kellett élniük. A pogányok pogány mivoltukban nem élvezhették a zsidó spirituális áldásokat,
csakis akkor, ha áttértek a mózesi judaizmusra (zsidó vallásra).
A mózesi törvény hatodik célja az volt, hogy megmutassa a bűnt. A Rómabeliekhez írt
levélben három rész is erre hívja fel a figyelmet. Az első Róma 3:19-20, ahol Pál
kihangsúlyozza, hogy a törvényen keresztül nincs megigazulás; a törvényen keresztül
egyetlen zsidó sem fog megigazulni. Akkor hát mi a törvény, ha nem a megigazulás, a
megváltás útja? A törvény azért adatott, hogy felismertesse a bűnt, hogy pontosan
megmutassa, hogy mi is a bűn. A második rész Róma 5:20, ahol a törvény azért adatott, hogy
világossá váljon a vétek. Honnan tudja valaki, hogy bűnt követ el? Onnan, hogy a törvény
részletesen leírta, hogy mit szabad és mit nem. A törvény a maga 613 parancsolatával
megmutatja a bűnt. A harmadik rész a Róma 7:7. Pál itt is azt emeli ki, hogy a törvény azért
adatott, hogy a bűnt felismerjük. Pál a törvényre nézett, így ébredt tudatára bűnös mivoltának,
és tudta, hogy a törvény alapján ő kevésnek találtatik.
A hetedik célja az volt, hogy több vétek legyen. Róma 4:15 szerint: mert a törvény haragot
nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. Róma 5:20-ban
Pál hozzáfűzi: a törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a
bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.
Pál azt láttatja velünk, hogy a törvény eljött, hogy még több bűnt szüljön, hogy többet
vétkezzünk.
Róma 7:7-13-ban és I. Korinthus 15:56-ban Pál azt is elmagyarázza, hogyan működik ez az
elv. I. Korinthus 15:56 így szól: A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
Alapvetően azt tanítja Pál, hogy a bűnös természethez szükséges egy működési bázis. A
bűnös természet a törvényt használja működése alapjául. Amikor Pál azt mondta, a hol pedig
nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen, nem azt állította, hogy a törvény
előtt nem létezett a bűn. A törvény ellen való cselekedet szó itt meghatározott bűnre utal: egy
bizonyos parancsolat megszegésére. Az emberek már a törvény előtt is bűnösök voltak, de
nem voltak a törvény megszegői addig, amíg nem adatott a törvény. Amikor a törvény
megadatott, a bűnös természetnek lett egy működési alapja, s ettől az egyén megszegte ezeket
a parancsolatokat, és még többet vétkezett.
A nyolcadik célja az volt, hogy megmutassa a bűnösnek, hogy önmagában semmit sem tehet
azért, hogy kedves legyen Isten előtt; képtelen volt magától tökéletesen betartani a törvényt,
vagy eljutni a törvény igazságosságára (Róma 7:14-25).
Ez vezetett a kilencedik célhoz, ami Róma 8:1-4 és Galátzia 3:24-25 szerint az, hogy az
egyént elvezesse a hithez. A törvény végső célja tehát az, hogy eljuttassa az embert a
Messiásba vetett megváltó hithez.
Mózes törvényének különböző céljait négy nézőpontból csoportosíthatjuk. Elsőként Isten
tekintetében, hogy leleplezze az ő szentségét és igaz mércéit. Másodszor: Izrael tekintetében,
hogy Izraelt megkülönböztetett népként tartsa, az ószövetségi szentek életére vonatkozó
szabályokat adjon, és lehetőséget adjon az egyéni és közös imádatra. Harmadszor a pogányok
tekintetében, hogy az közbevetett választófal legyen, s ezáltal idegenek legyenek a feltétel
nélküli zsidó szövetségektől, s így ne kapjanak részt a zsidó spirituális áldásokból
pogányokként, csakis akkor, ha áttértek a mózesi judaizmusra prozelitaként (betérőként).
Negyedszer: a bűn tekintetében, hogy leleplezze és megmutassa, mi is a bűn, hogy még több
vétkezésre késztesse az embert, s megmutassa, hogy saját magától egyetlen ember sem juthat
el a törvény igazságára, s hogy hitre vezesse az embert.
E. A szövetség státusza
A mózesi szövetség volt az alapja a törvény korszakának. Ez volt az egyetlen feltételes zsidó
szövetség, és a Messiás halálával végleg véget ért (Róma 10:4; II. Korinthus 3:3-11; Galátzia
3:19-29; Efézus 2:11-18; Zsidók 7:11-12,18).) Ebből adódóan tehát a mózesi törvény már
nincs érvényben. A próféciákban már azelőtt látható volt, mielőtt a Messiás meghalt volna,
hogy megszabadítsa a zsidókat a törvény büntetésétől, hogy a törvény érvényét veszti
(Jeremiás 31:32). A mózesi szövetség státuszát hét pontban fogjuk megvitatni.
1. Mózes törvényének egysége
Számos hívő gondolkozásában és tanításában két olyan tényező bontakozott ki, amelyek
hozzájárultak a Mózes törvénye körüli zűrzavar kialakulásához. Az egyik a törvény felosztása
„szertartási”, „jogi” és „erkölcsi” parancsolatokra. E felosztás alapján sokan arra a
következtetésre jutottak, hogy a hívőre nem vonatkoznak a szertartási és jogi parancsolatok,
de az erkölcsiek ezzel szemben továbbra is érvényesek. A másik tényező az a hit, miszerint a
tízparancsolat a mai napig érvényben van, ám a többi 603 parancsolat már nem. Amikor egy
hetednapi adventistával találkozunk, szemléletük problémákhoz vezet a negyedik parancsolat,
a szombat megtartása kapcsán. Ezen a ponton elindul a mellébeszélés, ami
következetlenséghez vezet. Meg kell értenünk, hogy a mózesi törvényre az Írás teljes,
megbonthatatlan egységként tekint. A Tóra, vagyis törvény szót mindig egyes számban
használja, amikor Mózes törvényéről beszél, még akkor is, ha az 613 parancsolatot tartalmaz.
Ugyanez igaz a görög nomos szóra az Újszövetségben. Mózes törvényének szertartási, jogi és
erkölcsi részekre bontása kényelmes akkor, amikor a törvényben szereplő különböző
parancsolatokat tanulmányozzuk, ám maga az Írás soha nem osztja fel őket ilyen módon. Arra
sincs igei alap, hogy a tízparancsolatot különválasszák az összes, 613 parancsolattól, és csakis
azt tekintsék örök érvényűnek. Mind a 613 parancsolat egy megbonthatatlan egység, s
ezekből áll Mózes törvénye.
A Jakab 2:10-ben álló kijelentés hátterében pontosan ez, a Mózes törvényének
megbonthatatlanságáról szóló elv áll: Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy
ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
A lényeg egyértelmű. Ha valaki csak egyetlenegyet is megszeg a 613 parancsolatból, vétkezik
Mózes egész törvényének megszegésében. Ez csakis akkor lehet igaz, ha a mózesi törvény
megbonthatatlan egység. Ha ez nem így van, akkor csakis annak az egy parancsolatnak a
megszegésében vétkes az illető, nem az egész törvény megszegésében. Más szavakkal, ha
valaki megszeg egy jogi törvényt, vétkes a szertartási és az erkölcsi törvények megszegésében
is. Ugyanez igaz, ha erkölcsi vagy szertartási törvényt szeg meg valaki. Hogy kicsit jobban
szemléltessük: ha valaki sonkát eszik, Mózes törvénye szerint vétkes a tízparancsolat
megszegésében is, bár azok közül egy sem említi a sonkát. A törvény megbonthatatlan
egység, s ha egyet is megszegünk a 613-ból, mindegyiket megszegjük.
Hogy világosan megértsük Mózes törvényét, és annak viszonyát a hívőhöz (akár zsidó, akár
nem zsidó hívő is legyen az), fontos úgy tekintenünk rá, ahogyan az Írás látja: egy egységre,
amelyet nem lehet olyan részekre bontani, amelyek már nem érvényesek, és olyanokra,
amelyek még igen. S nem lehet bizonyos parancsolatokat elkülöníteni, s ezáltal más pozíciót
adni nekik, mint a többi parancsolatnak.
2. Mózes törvényét hatályon kívül helyezték
Az Újszövetség kristálytiszta tanítása az, hogy a Messiás halálával Mózes törvénye hatályon
kívül lett helyezve; más szóval a törvénynek, a maga teljességében többé már nincs tekintélye
egyetlen ember fölött sem. Ez több írásrészből is nyilvánvaló:
Az első ilyen Róma 7:5-6: Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által
dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk
a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy
szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Pál kihirdeti, hogy a hívő megszabadult a törvénytől. Az itt használt görög szó a katargeo,
amelynek jelentése „hatályon kívül helyezni”. A törvény tehát hatályon kívül lett helyezve a
hívő életviteli szabályainak tekintetében.
A másik írásrész Róma 10:4: Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
A „vége” szó a görögben a telos, és jelenthet „megszűnést” vagy „célt”. A bizonyítékok
azonban arra utalnak, hogy itt a szó jelentése „megszűnés”. Thayer például a telos elsődleges
jelentését így határozza meg: „vége, vagyis megszűnés, az a határ, ahol a dolgok megszűnnek
létezni, ... az Írásban jelenthet átmeneti megszűnést is; … Krisztus véget vetett a
törvénynek…”. Thayer nem csupán a „megszűnést” tekinti a telos elsődleges jelentésének,
hanem ide sorolja Róma 10:4-et is olyan versként, amelyet ebben az értelemben használnak.
A használat gyakorisága szempontjából a „cél” jelentés sem másodlagos, sem harmadlagos
helyen nem szerepel, csupán negyedikként szerepel a listán. Arndt és Gringrich az igealak elsődleges meghatározásaként a végéhez érni, befejezni, beteljesíteni szavakat említi. A telos,mint névszó elsődleges jelentése pedig: „vég … a megszűnni, abbahagyni értelmében”. Róma
10:4-et ők is ebbe a kategóriába sorolják, és a „cél” jelentést csak harmadikként említik. Ezen
kívül a megszűnés jelentése is inkább egybeesik a Rómabeliekhez írt levél
szövegkörnyezetével és azzal, amit Róma 7:5-6-ban mondott. A végső elemzés során azonban
ennek nincs jelentősége, hiszen az Írás egyéb részei mindkét igazságot tanítják: a Messiás a
törvény célja, s ugyanakkor a törvény megszűnése is. Mivel a Messiás a törvény vége, ez azt
jelenti, hogy a törvény által nincs megigazulás (Galátzia 2:16). Ez természetesen mindig is
igaz volt, ám ezen kívül sem megszentelés, sem tökéletesítés nincs a törvényen keresztül
(Zsidókhoz írt levél 7:19). Ezért teljesen nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy a Messiásban a
törvény a végéhez ért, és annak sem a megigazításban, sem a megszentelésben nincs
funkciója. Különös tekintettel a hívőkre, hatálytalanná tétetett.
Harmadszor: A törvényt soha sem arra szánták, hogy állandó igazgatás legyen, csupán
átmeneti. Ezt mondja Galátzia 3:19 is: micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a
míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
Ebben a szövegösszefüggésben Pál kijelentette, hogy Mózes törvénye kiegészítés volt az
ábrahámi szövetséghez (15-18. vers). Azért adták hozzá, hogy a bűn meghatározása világos
legyen, s hogy mindenki tudatában legyen annak, hogy Isten igazságosságának mércéje
szerint mindenki híján találtatott. Átmeneti kiegészítés addig, amíg a mag, a Messiás el nem
jön; most hogy eljött, a törvénynek vége. A kereszttel a kiegészítés működése megszűnt.
Negyedszer: a Messiással új papság vette kezdetét, Melkisédek rendje szerint, nem Áron
rendje szerint. Mózes törvénye szolgált a lévitai papság alapjául, s elválaszthatatlan kapcsolat
állt fenn a kettő között. Ezért Zsidókhoz írt levél 7:11-18 szerint az új papságnak új törvényre
volt szüksége, amelynek égisze alatt működhetett. Zsidókhoz írt levél 7:11-12 lényege az,
hogy a törvény alatt csakis egyfajta papság létezhetett, a lévitai papság. A lévitai papság
azonban nem hozta el a tökéletességet. Ezt a Zsidókhoz írt levél 9:11-10:8-ban látjuk, amely
világosan elmondja, hogy az állatok vére nem hoz tökéletességet; erre kizárólag a Messiás
vére képes. A lévitai papság alapja Mózes törvénye volt. A lévitai papság eltörléséhez, és
ahelyett egy új papság, Melkisédek papságának megalapozásához a törvény megváltozására
volt szükség. Amíg Mózes törvénye érvényben volt, addig az ároni vagy lévitai papságon
kívül más papságnak nem volt törvényes rendje. (Zsidók 7:13-17). Megváltozott vajon a
törvény? Zsidókhoz írt levél 7:18 kijelenti, hogy a mózesi törvény „eltöröltetett”. Mivel már
nincs érvényben, új papság született a Melkisédek rendje szerint. Ha a mózesi törvény még
mindig érvényben lenne, Jézus nem tevékenykedhetne papként. Mivel azonban Mózes
törvénye már nincs érvényben, Jézus Melkisédek rendje szerint való pap lehet. Ebből adódik,
hogy Mózes törvénye egy új törvény miatt eltöröltetett, s ez az új törvény iktatta be a
Melkisédek rendje szerint való papot.
Ötödször: a Zsidókhoz írt levél szerzője úgy folytatja 8:8-12-ben, hogy a fenti igazságot a
próféták már rég várták. A 8-12. versekben a Jeremiás 31:31-34-ben szereplő új szövetséget
idézi, majd a 13. versben erre a következtetésre jut: mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi
pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
Így hát Mózes törvénye óvá lett Jeremiás szerint, és a Messiás halálával pedig elenyészett.
Hatodszor: a törvény a közbevetett választófal, amely Efézus 2:14-15 szerint már lerontatott:
Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett
választófalat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét
eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén.
Amint korábban azt már említettük, Isten négy, feltétel nélküli, örök szövetséget kötött
Izraellel. Ez a négy zsidó szövetség közvetítette Isten minden fizikai és spirituális áldását.
Isten egy ötödik, feltételes, átmeneti szövetséget is adott, a mózesi szövetséget, amelynek
része a mózesi törvény. A törvény közbevetett választófalként szolgált, hogy a pogányokat
pogány mivoltukban visszatartsa a zsidó spirituális áldásoktól. Ha a mózesi törvény még
mindig érvényben lenne, akkor továbbra is választófalként szolgálna, hogy távol tartsa a
pogányokat; ám ezt a választófalat a Messiás halála lerontotta. Mivel a választófal a mózesi
törvény volt, ez azt is jelentette, hogy véget ért a törvény. A pogányok pogányokként a hit
alapján élvezhetik a zsidó spirituális áldásokat, amikor a messiási ígéret részeseivé válnak.
A hetedik bizonyíték a mózesi törvény eltörlésére a Galátzia 3:23-4:7 részre alapul. Ebben a
fejezetben a törvényre pedagógusként tekintenek, tanítóként, akinek feladata a kiskorút a
Messiásba vetett érett hitre elvezetni (24. vers). Miután hívővé válik, többé már nem áll a
tanítója, vagyis Mózes törvénye alatt (25.vers). Ez a rész a napnál is világosabban azt tanítja,
hogy a Messiás eljövetelével a törvény többé már nincs hatályban.
A mózesi törvény eltörlésének bizonyítékai sorában a nyolcadik II. Korinthus 3:2-11, amely
szerint a törvény egy bizonyos részének nincs létjogosultsága. Ezt a részt, a tízparancsolatot
azonban a legtöbb ember meg akarja tartani. Először is meg kell értenünk, mit mond Pál a
mózesi törvényéről. A harmadik és hetedik versben a figyelem a tízparancsolatra irányul,
mivel ezeket kőtáblákra írták. A 7. versben ezt a halál szolgálatának nevezi. A 9. versben a
kárhoztatás szolgálata. Ezek negatív, ám igaz jellemzők. A lényeg tehát az, hogy Mózes
törvénye, amelyet legkifejezőbben a tízparancsolat képvisel, a halál és a kárhoztatás
szolgálata. Amennyiben a tízparancsolat ma is érvényben lenne, ezek ma is igazak lennének
rá. Ám többé már nincs érvényben, hiszen a 7. és 11. versek kijelentik, hogy a törvény
„elmúlt”. Itt a görög katargeo szót használja, ami azt jelenti, hogy ”hatályon kívül helyez”.
Mivel ebben az írásrészben a hangsúly a tízparancsolaton van, ez azt jelenti, hogy a
tízparancsolat elmúlt. Egyértelmű. Mózes törvénye, s azon belül különösképp a tízparancsolat
többé már nincs érvényben. Valójában a Messiás törvényének felsőbbrendűsége abban is
megmutatkozik, hogy az soha nem lesz hatálytalanítva. A szövetségi teológiával szemben a
diszpenzációs teológia azt a tanítást képviseli, hogy a tízparancsolat már hatályon kívül van,
és ezért nem szükséges exegetikai tornamutatványokat végrehajtania, hogy megmagyarázza,
miért nem kell megtartani a szombatot annak ellenére, hogy azt a tízparancsolat igazából
megköveteli.
E rész összefoglalásaként: a törvény egy 613 parancsolatból álló megbonthatatlan egység, és
teljes egészében hatályon kívül helyezték. A Messiás keresztje után egyetlen parancsolat sem
folytatódott. A törvény tanulmányozható és a tanítás eszközeként használható, hogy
megmutassa Isten igazságosságról alkotott mércéjét, az ember bűnös mivoltát és szükségét
egy helyettesítő, engesztelő áldozatra. Használható arra, hogy számos spirituális igazságot
tanítson Istenről, mint emberről. Használható arra, hogy elvezesse az embert a Messiáshoz
(Galátzia 3:23-25). A törvénynek azonban teljesen megszűnt azon funkciója, hogy tekintélyt
gyakoroljon az egyén fölött. Többé már nem a hívők életét meghatározó szabályrendszer.
3. Az erkölcsi törvény
A mózesi szövetség státuszában a harmadik pont a következő kérdéssel foglalkozik: „Mi a
helyzet az erkölcsi törvényekkel?” Mózes törvényének ez az a része, amelyet általában a
legtöbben próbálnak megtartani, és ezért arra a következtetésre jutnak, hogy Mózes törvénye
még mindig érvényben van. Az erkölcsi törvény azonban megelőzte Mózes törvényét. Az erkölcsi törvény nem azonos Mózes törvényével. Ádám és Éva már jóval Mózes előtt
megszegte az erkölcsi törvényt. Sátán már Ádám előtt megszegte az erkölcsi törvényt. Mózes
törvénye megtestesítette ugyan az erkölcsi törvényt, ám nem az hozta létre azt. Most az
erkölcsi törvény a Messiás törvényében testesül meg.
4. Máté 5:17-18
A mózesi szövetség státuszában a negyedik pont: a népszerű ellenvetés Mózes törvényének
megszűnéséről szóló tanítással szemben, amely a Messiás kijelentésére hivatkozik, a Máté
5:17-18-ban: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem
jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az
ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg
minden be nem teljesedik.
Azok, akik ezt a részt idézik, csak elvétve következetesek vele. Nyilvánvaló, hogy Jesua
Mózes törvényéről beszélt. Azok azonban, akik ezt az írásrészt használják, soha nem fogadják
el saját tézisüket, hiszen hinniük kell a Mózes törvényében szereplő parancsolatok nagy
részének vagy teljes egészének valamilyen formában való eltörlésében. A papságra és
áldozatokra vonatkozó parancsolatok csupán egy példa erre, ám idézhetnénk az ételekre és
öltözködésre vonatkozó törvényeket is. Függetlenül attól, hogy milyen jelentést adnak ennek a
változásnak a leírására („hatálytalanít”, „nagyobb beteljesülésre jutott”, vagy „az igazi
jelentést előhozza”, és így tovább), az egyértelmű, hogy a 613 parancsolat nagy része többé
nem alkalmazható úgy, ahogyan megírták őket. Amennyiben Mózes törvényén csak az
erkölcsi parancsolatokat értik, akkor a Máté 5:17-18-beli idézet nem bizonyítja igazukat.
A 19. vers hozzáfűzi a legkisebb parancsolatokat is, amely nem csupán az erkölcsi törvényt
tartalmazza, és mind a 613 parancsolatot hangsúlyozza. A 19. vers így szól: Valaki azért csak
egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek
országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek
országában nagy lészen.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a 19. verset. Igaz, hogy Jézus eljött, hogy betöltse a
törvényt, ám Mózes törvénye nem a Messiás eljövetelével vagy életével ért véget, hanem a
halálával. Amíg élt, a mózesi törvény alatt állt, és minden egyes rá vonatkozó parancsolatnak
engedelmeskednie kellett és be kellett töltenie azokat, s méghozzá nem úgy, ahogyan azt a
rabbik újraértelmezték. A Máté 5:17-19-ben szereplő kijelentést még életében tette. Már
életében utalt a törvény eltörlésére. Az egyik ilyen példa Márk 7:19 „Ezt mondta (Jézus),
minden eledel tiszta” (magyar fordításban ez a mondat nem így van benne - a szerk.). Ki
lehet-e ennél világosabban fejezni, hogy legalább az étrendre vonatkozó parancsolatok
eltöröltettek? Mindenki egyetért abban, hogy a törvény nagy része már nem alkalmazható
úgy, ahogyan azt Mózes leírta. Eltöröltettek tehát, vagy sem? Folyamatosan azt állítani, hogy
Mózes törvénye még mindig érvényben van, vagy azt, hogy ugyanaz, mint a Messiás
törvénye, mialatt figyelmen kívül hagyjuk ugyanannak a törvénynek részleteit, az egyszerűen
következetlenség és teológiailag téveszme.
A „betölt” szó jelentésére vonatkozóan a Máté által következetesen használt görög kifejezés
jelentése: prófécia betöltése s ezáltal befejezése. Máté 1:22-23 kijelenti, hogy az Ézsaiás 7:14-
ben szereplő prófécia betöltetett, ezzel a prófécia a végére ért, s így a jövőben semmi sem
töltheti be. „Betölteni” azt jelentette, hogy elvégeztetett az, amit a prófécia megkövetelt, az
„eltöröltetett” pedig azt, hogy kudarcba fulladt annak megvalósítása.
5. Krisztus törvénye
A mózesi szövetség státuszában az ötödik pont az, hogy Mózes törvénye eltöröltetett, s a hívők most már egy új törvény alatt állnak. Ezt az új törvényt Galátzia 6:2 Krisztus
törvényének, Róma 8:2 pedig az élet lelkének törvényének nevezi. Ez vadonatúj törvény, teljesen különálló Mózes törvényétől. A Messiás törvénye a Messiás és az apostolok egyéni kijelentéseit tartalmazza, amelyek az újszövetségi hívőre vonatkoznak. Ennek az időszaknak a részleteit az új szövetségről szóló fejezetben vitatjuk meg.
6. A szabadság elve
A mózesi szövetség státuszában a hatodik pont az, hogy a Messiásban hívő ember szabad Mózes törvényétől. Ez azt jelenti, hogy szabad a törvény megtartásának szükségességtől. Másrész viszont szabadsága van arra is, hogy megtartsa Mózes törvényének bizonyos részeit, ha úgy kívánja. A törvény megtartása szabadságának bibliai alapját Pál tetteiben látjuk, aki ezt a szabadságot leginkább pártolta. Apostolok Cselekedetei 18:18-ban tett esküt a IV. Mózes 6:2,5,9 és 18. versei alapján. Az a vágya (Apostolok Cselekedetei 20:16), hogy pünkösdkor Jeruzsálemben legyen, IV. Mózes 16:16-ra alapul. A legerőteljesebb részt az Apostolok Cselekedetei 21:17-26-ban látjuk, ahol maga Pál, a törvénytől való szabadság apostola, betartja a törvényt. A hívő szabad a törvénytől, ám arra is szabad, hogy betartsa annak bizonyos részeit. Ezért ha egy zsidó hívő szükségét érzi annak, hogy ne egyen sertéshúst, szabadon tehet így. Ugyanez igaz az összes többi parancsolatra is.
Van azonban két veszélyes terület, amelyet minden olyan hívőnek el kell kerülnie, aki úgy dönt, hogy önként betartja Mózes törvényének egyes rendeléseit. Az egyik veszélyes elképzelés az, hogy ezzel hozzájárul saját megigazulásához és megszentelődéséhez. Ez nem így van. A másik veszélyes terület az, ha valaki elvárja másoktól is, hogy betartsák ugyanazon parancsolatokat, amelyeknek megtartását vállalta. Ez is ugyanúgy helytelen, mint az előző terület, és súrolja a törvénykezés határát. Annak, aki szabadságát arra használja, hogy betartsa a törvényt, fel kell ismernie és tiszteletben kell tartatnia mások szabadságát a törvény be nem
tartására.
7. A szombat (sábát)
A mózesi szövetség státuszában a hetedik pont az, hogy a szombat a mózesi szövetség jele,
pecsétje, záloga volt. Amíg a szövetség érvényben volt, a szombat törvénye kötelező
érvénnyel bírt. Amióta Mózes törvénye hatálytalan, a szombat parancsa sem érvényes többé.
Azok, akik következetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy Mózes törvénye még igenis érvényben
van, ragaszkodnak ahhoz is, hogy a szombat törvénye is érvényes. Ennek ellenére teljesen
figyelmen kívül hagyják azt, amit Mózes a szombat megtartásáról írt, mi több, még a hét
napját is megváltoztatják, amit pedig Mózes törvénye nem engedélyez. Számos zsidó hívő
ragaszkodik a szombat kötelező betartásához. Bár következetlenül Mózes törvényére
alapozzák, legalább megőrizték azt a hét hetedik napján. A szombat kötelező megtartására
használt apologetika (hitvédelem) nyilvánvaló okokból majdnem kizárólag az Ószövetségre
épül: az Újszövetségben ugyanis nincs olyan parancs a hívők számára általában, vagy akár
kifejezetten a zsidó hívők számára sem, hogy betartsák a szombatot. Az újszövetségi írások
sehol sem támasztják alá azt az állítást, hogy a szombat megtartása része az új szövetségnek.
Igazából, ha már erről beszélünk, pont ennek ellenkezőjét tanítják.
-
Talán még ebben az évben elszánom magam az elolvasására... :hehe:
-
Az Idézetet írta: Valter.
...
2. Mózes törvényét hatályon kívül helyezték[/b]
Az Újszövetség kristálytiszta tanítása az, hogy a Messiás halálával Mózes törvénye hatályon
kívül lett helyezve; más szóval a törvénynek, a maga teljességében többé már nincs tekintélye
egyetlen ember fölött sem. Ez több írásrészből is nyilvánvaló:
Az első ilyen Róma 7:5-6: Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által
dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk
a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy
szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Pál kihirdeti, hogy a hívő megszabadult a törvénytől. Az itt használt görög szó a katargeo,
amelynek jelentése „hatályon kívül helyezni”. A törvény tehát hatályon kívül lett helyezve a
hívő életviteli szabályainak tekintetében.
...
Testvérem, ez szép volt... Javaslom, hogy mielőtt beidézel külső hivatkozást először olvasd el figyelmesen.
Jézus a tanításaiban nem egyszer hivatkozik az úgynevezett Mózesi törvényekre... ( nem mintha Mózes adta volna, hanem az Örökkévaló küldte azt Mózes által.)
Jn.5,45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
A Mt. 19-ben ezt olvassuk: Mt 19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
-
Moderáltam magam.
-
Érdekesnek tartom, hogy rám mondják azt, hogy nem veszem figyelembe az " újszövetségi írásokat..." Ezek szerint másnál még mindíg jobban tisztelem azokat...
-
Shomer ajin testvér.
Nyilván tudható, hogy mikor e szavakat az Úr mondta, még nem történt meg a megváltás, sem az Új.Szövetség szereztetése.
Így akkor még a Mózesi szövetség és törvény volt életben, ezért beszél Jézus a törvényről.
A gazdag ifiú ezt kellet volna felismerje, de ő vakságában és önteltségében, ahogy a többi farizeus, azt tartotta magáról, hogy az egész törvényt megtartották. Csak éppen a felebarátjukat nem tudták szeretni, meg hiányzott az irgalom.
Gal 6:13 Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;
Az ige tesz arról bizonyságot, hogy senki sem tudta a törvényt teljesen betölteni, ezért volt szügség a Messiás eljövetelére.
Gal 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Gal 2:21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Úgy igaz, hogy Mózes Jézusról – a Messiásról – tesz bizonyágot, és éppen ez volt a törvény célja, hogy Krisztushoz vezérlő mester legyen. De meddig amig Krisztushoz vezérel.
Gal 3:19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
Gal 3:24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
Az is igaz, hogy akkor még a zsidókat a Mózesi törvény ítélte mg, és sokakat még a mai napig Mózes törvénye fog megítélni, mint akkor – Jézus idejében – úgy most is, még pedig mind azokat akik nem fogadják el Krisztust, vagy azokat akik Törvény által kívánnak megigazúlni.
Jézus éppen azt az ellenünk szóló ítéletett – mit a Mózesi törény állít – szegezte a keresztfához, s az Ő benne hívőket, az újjászülötteket, egyszer s mindenkorra felszabadított az ítélet alól, és tökéletessé tett.
Kol 2:13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
Zsid 7:19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.
Zsid 10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Így, Isten iránt való engedelmességünk, megváltásunkból fakad, hálából, s nem az üdvösség elérésének célja ként.
-
Jelenések könyve 22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
nnna most gondban vagyok, mert nem vagyok biztos abban, hogy ez már az engesztelés utáni idő lehet-e??? :104:
Áldott Testvérem, fogadj meg egy tanácsot: Olvasd és tanuld a Szent Tant, de minden emberi ötletelés nélkül!
Lásd: Akik tagadják az Örökkévaló Parancsolatainak az örök időkre szóló érvényét, most gyűlölködőek-rágalmazók-vádaskodók-személyválogatók...
( nem rád értem ezeket, hanem tudják azok akikről szólok.)
A Te állításod szerint tehát ők a tökéletesek? Ők a megszenteltettek???
Ez lenne Isten tanítása?
-
És még egy "apró érdekesség:"Jel.22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát Jézus mondja, hogy : "az Ő Parancsolatait"... vajjon kinek a Parancsolataira gondolhatott Jézus??? :059:
-
Kegyelem - Törvény
Áldott Testvéreim, a mai napon nem új dologról lesz szó, hanem arról, amiről már nem egyszer beszéltünk, de fontos nyomatékosítani. Ez pedig a kegyelem az ige szerint, nem pedig az emberek érzelme, bizonysága vagy gondolata szerint. Mert nagyon sok Istentelen tanítás létezik, egyik legelterjedtebb pedig az, mikor azt mondják: „elég Isten kegyelmét elfogadni”. Hogy meglássuk, nem elég Isten kegyelmét csupán elfogadni, nézzük meg Jézus példabeszédét:
Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?” És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/18/?page=1)
Ha csakugyan elég lenne elfogadni Istennek a kegyelmét, akkor a példázatban levő király nem vonta volna vissza a kegyelmét. Mert bizony ez történt, láthatjuk, hogy első ízben megkegyelmezett, de mivel a szolga nem cselekedett irgalmasságot, ezért az iránta kiáradt kegyelme hiábavalóvá lett.
Mindazoknak egyértelmű üzenet, akik vágynak megismerni az Urat. Viszont azoknak nem, akik önmagukban hisznek és Isten igéje fölé helyezik a saját meggyőződésüket. Isten igéje megannyi helyen tisztán és hamisítatlanul közli felénk, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, nem pedig a hitünk szerint:
Jelenések könyve 20,11-15
„És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/20/?page=1)
De ezt adja tudtunkra Jézus is:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/25/?page=1)
A gonoszok nem értik, hogy mikor kellett volna cselekedniük, az igazak pedig azt nem értik, hogy mikor cselekedtek volna így. Ez pedig azért van, mert akikben Jézus valósággal lakozik, azok természetüknél fogva megcselekszik Isten akaratát.
Mégis azt látjuk, hogy a keresztény életet abban látják sokan, hogy hisznek Istenben, de nem cselekszik az akaratát. Mert bár Uruknak szólítják Istent, de úgy gondolják, hogy attól nem kell azt tenni, amit mond. Isten pedig nem áldozatot akar, hanem engedelmességet. Mit is mond Jézus azokról, akik bár Uruknak hívják Őt, de nem cselekszik az akaratát?
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=1)
Vagyis sokan mondják Jézust Uruknak, de a szörnyű valóság az, hogy bizony csak kevesekké. Mert ha valóban Urunk, akkor azt kell tennünk, amit Jézus mond. Erre mondhatják a kevélyek: „ez nem üdvösségi feltétel”. Pedig az, ha valaki nem cselekszi Isten akaratát, akkor Jézus nem az Ura, és ha nem az Ura, akkor nem is lesz helye a házában. Ez az egész üzenet pedig még tej tápláléknak sem számít, hanem alapnak. Mennyien tisztelnek hamis istenséget Jézus személyében! Nap mint nap bűnöket követnek el, és oda járulván bocsánatért esedeznek, majd felkelve tovább folyatatják az Istentelen életüket:
Jeremiás könyve 7,9-11
„Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek! Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/7/?page=1)
Az az igazság Testvérek, hogy a legtöbben azért szeretik Jézust, mert bár folyton bűnt cselekednek, Jézus így is elfogadja őket. Ezért szeretik Őt, mert szabadon bűnt cselekedve közösségük lehet Vele. De ez az ő hitük, ez az ő istenük, mi viszont a valódi Istent követjük, Akitől elválasztanak a bűneink.
Jézus nem azért halt meg értünk, hogy legalizálva legyen a bűn. Nem azért halt meg, hogy bármennyi bűnt is cselekedjünk, végül befogadjon minket. Jézus azért halt meg, hogy a bűnnek ne legyen többé hatalma rajtunk (Lásd: tanulmány - Test és Lélek harca - Róma 7). Ha valaki úgy akar üdvösségre jutni, hogy Istennek minden parancsolatát megpróbálja betölteni, az kudarcot fog vallani. Ez egyedül Jézus által lehetséges, Ő ugyanis az, aki meg tud szabadítani minket a bűnöktől:
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/8/?page=1)
De mitől szabadítja meg Jézus azokat, akik Őhozzá mennek? Nincs szükség az okoskodásra, megmondja határozottan ebben az igerészben: a bűntől! Mert akikben valósággal Jézus lakozik, azok Jézusnak adták át a hatalmat a saját életük felett. Az a kegyelem, hogy Jézusnak átadhatjuk az életünket, amiből pedig az következik, hogy Jézus betölti az életünkben a törvényt. Azok a hívők, akik azt mondják, hogy Jézus él bennük, de ugyanúgy bűnöket követnek el, azok nem adtak át mindent Jézusnak, ők még mindig a saját akaratuk szerint élnek.
Most pedig nézzünk meg egy sokak által félreértett igét:
Galátzia levél 3,13
„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/3/13/?page=1)
Mitől váltott meg minket? Hogyan is olvastuk? A törvénytől? Nem, hanem a törvény átkától! De mi a törvény átka? Máris választ kapunk rá, viszont először nézzük meg Pál kijelentését a törvényről:
1Timóteus 1,8
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1timoteus/1/8/?page=1)
Máshol így fogalmaz:
Római levél 7,12
„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/7/12/?page=1)
A törvény tehát jó! De akkor milyen átka lehet? Erre ez az ige ad választ:
Római levél 8,3-4
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/8/?page=1)
Testvéreim, itt az evangélium két igeversben, amit sajnos sokan nem ismernek fel. Jézus áldozata előtt a test erőtlen volt ahhoz, hogy a törvényt betöltse. De Jézus áldozata által, hatalmat adott nekünk a kísértések felett, hogy minden alkalommal diadalmaskodhassunk. Mindazoké ez az ígéret, akik Lélek szerint járnak és nem test szerint.
1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/3/9/?page=1)
(Skype 2013/12/25)
-
Szombat - Sabbat
Áldott Testvéreim, a mai napon ismét egy olyan anyagról lesz szó, ami lehet megfogja feküdni a gyomrotokat. A mai téma ugyanis Isten egyik fő parancsolatáról fog szólni, a Sabbatról, eredeti néven a Szombatról. Első körben érdemes feltenni a kérdéseket:
1. Mi a Szombat lényege?
2. Csak a zsidóknak adatott?
3. Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
4. Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
5. Nekünk meg kell tartanunk?
Tehát az első kérdés:
Mi a Szombat lényege?
A Szombatról ugyancsak sok félreértés létezik, mint Isten más parancsolatairól, emberi érzelmek és gondolatok, ezért erre ne is fecséreljünk sok időt, úgy is mondhatnám: kit érdekel, hogy az emberek mit gondolnak róla, itt csak Isten véleménye számít. Tehát akkor jöjjön Isten igéje:
2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/31/?page=1)
Isten igéjéből láthatjuk, hogy jelként adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz! Lássunk Istenek egy másik beszédét, amelyben kiönti a szívét felénk:
Ézsaiás könyve 58,13-14
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/58/?page=1)
Istennek ez a kérése a Szombatot illetően. Ne magunk dolgaival foglalkozzunk (kedvtelés, munkálatok), hanem Istennel! Testvérek, ezek betartásával is meg lehet törni a Szombatot, figyeljünk az ige többi részére:
„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”
Üres szobában egy székhez kötözve is meg lehet törni Istennek ezt a parancsolatát. Mert a megszentelés nem csupán azt jelenti, hogy a Szombat alatt nem a saját dolgainkkal foglalkozunk, hanem hogy Isten dolgaival foglalkozunk! Így nem csak arról van szó, hogy mit nem teszünk, hanem sokkalta inkább: mit teszünk! Az ige úgy fogalmaz több helyen a Szombatról, hogy a nyugalom napja. Elsősorban azt kell megértenünk, hogy mi benne a nyugalom? Az, hogy bár 6 napon át a földön munkálkodunk, mégis Isten az, aki gondoskodik.
2Mózes 16,14-30
„Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/16/?page=1)
Vajon nagy munka lett volna kimenni és szedni aznapra is eledelt? Mégis Isten erről is gondoskodott, hogy Izrael népének még erre se legyen dolga. Megmutatta ebben a gondoskodását, hogy minden földi dologról vegyék le a szemüket és töltsék Vele a napot. Isten megérti azt, hogy dolgozni kell, hogy legyen pénze az embernek, megérti, hogy gondoskodni kell ez által másról, megérti, hogy sok a probléma és az elfoglaltság. Viszont azt nem érti meg, hogyha ezek miatt áthágják a parancsolatát. Ezt láthatjuk a Szombat napján fát szedegető ember történetében is, aki emiatt halállal lakolt (4Mózes 15,32).
Az igében láthatunk határozott eltiltást bizonyos dolgoktól, amit a Szombat napján nem szabadott megtenni. Ilyen például a tűzgyújtás:
2Mózes 35,2-3
„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/35/?page=1)
Isten vajon miért határozott úgy, hogy tüzet se gyújtsanak a Szombat napján? Talán jelöl valamit a tűz? Nem erről van szó, hanem arról, ami a tűzgyújtásból adódik: munka! Ez főként a főzést érintette, ezért volt az, hogy Péntek délután begyújtottak és így másnap reggelig megfőtt az étel és melegen is maradt. Ezért adatott a tűzgyújtási tilalom, hogy ne a hasukkal foglalkozzanak, hanem Istennel legyenek közösségben. Úgy is mondhatjuk, ne a testi táplálékkal foglalkozzanak, hanem a lelkivel!
2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/16/?page=1)
Menjünk tovább, az igében láthatjuk a vásárlás tilalmát Nehémiás könyvében:
Nehémiás 10,29-31
„Csatlakozának atyjokfiaihoz, előljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, És hogy a föld népeitől, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/nehemias/10/?page=1)
A történet úgy teljes, hogy bár megesküdtek hogy nem vásárolnak, mégsem cselekedtek úgy, ezért Nehémiás az árusokat nem engedte be, hogy megóvja Izrael népét a Szombat áthágásától.
Nehémiás 13,15-19
„Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, amely napon eleséget árulnak vala. Tírusiak is lakozának a városban, akik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/nehemias/13/?page=1)
Mert miért vásárolnak az emberek? Azért, hogy a saját szükségleteiről gondoskodjanak, de ne feledjük, a Szombat napján Isten gondoskodik rólunk!
A Szombat lényege ez tehát dióhéjban, Istennel legyünk közösségben, csak Vele foglalkozva. Jöjjön akkor a következő kérdés:
Csak a zsidóknak adatott?
2Mózes 20,8-10
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/20/?page=1)
Jövevény? Ne felejtsük el Testvérek, hogy az Egyiptomból való kivonulás alkalmával nagyon sok más nemzetiségű ember követte Izrael népét:
2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/?page=2)
Ezek a népek beoltattak Izrael népe közé, akárcsak a pogányokból megtértek a zsidó hívők közé. Pál példájával élve: a szelíd olajfába a szelíd ágak közé. Ezért nem látjuk azt az igében, hogy külön törvény adatott volna Izrael népe között levő jövevényeknek, ugyanis a törvényük teljesen egy volt:
2Mózes 12,49
„Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/49/?page=2)
A beoltatás nélkül pedig nem juthatunk üdvösségre, mert Istennek egy népe van, amely nemzetiségileg zsidókból és nem zsidókból áll.
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/10/16/?page=1)
A beoltatás pedig nem csupán egy lelki vonulat, hanem ahogyan a keverék nép beoltatott Izrael népe közé, akképpen fog Isten minket is beoltani:
Jelenések könyve 21,9-14
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/21/?page=1)
Íme, a Bárány felesége, vagyis Jézus Egyháza! Ezeken a kapukon fogunk mi is bemenni, nincs tizenharmadik kapu, ahol a nemzetekből megtértek fognak bejárni.
Nem kellett sok kört futnunk ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Szombat, nem csupán a zsidóknak adatott, hanem a közöttük élő jövevényeknek is, de megerősítésül jöjjön még egy igerész:
Ézsaiás könyve 56,1-6
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/56/?page=1)
Az Isten nem csak a zsidók Istene volt, hanem azoké a pogányoké is, akik megtértek Őhozzá. A megtérésük, más szóval a beoltatásuk pedig az által történt, hogy megtartották Isten törvényeit.
De akkor ez ránk is igaz? Erre is megkapjuk hamarosan a választ.
Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
2Mózes 31,16
„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/31/16/?page=1)
Isten tehát örök szövetségük adta ezt Izrael fiainak. Viszont az előzőekben meggyőződhettünk arról, hogy nem csak Izrael (Jákób) test szerint való fiaira értette ezt az Úr, hanem mindazokra, akik a követésére adták magukat, vagyis a közöttük élő jövevényekre is. Vagyis akik bár test szerint nem voltak Izraeliták, de kijöttek Egyiptomból követve Isten szavát!
Az örök rendelkezés, az bizony örök rendelkezés, Isten pedig nem gondolta meg magát. Az egész tanach-ban nyomon követhető a Szombat, mint élő és el nem múló törvény, de vajon ez egészen átnyúlik a mai korig? Erre is nemsokára választ kapunk.
Kicsit több figyelmet kellene szentelnünk arra, hogy a Szombat törvénye nem véletlenül került fel a kőtáblára. Mindkét kőtáblára 5-5 parancsolatot írt fel az Úr, ezek voltak az Isten iránt való viszonyulásunk törvényei, és az embertársaink felé való bánásunk törvényei. Ha a tízparancsolat törvénye a mai napig fennáll, akkor ugyanolyan fontos törvénye ez Istennek, mint az, hogy ne imádjunk más Isteneket. Nem mazsolázhatunk Isten igéjéből, vagy mindent, vagy semmit:
Jakab levele 2,10-11
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jakab-levele/2/?page=1)
Tehát ha meg kell tartanunk a tízparancsolatot, akkor kötelesek vagyunk a Szombatot is, mert értelemszerűen ez is a tízparancsolat egyik része. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket Isten törvényeitől. Azok, akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerték fel Jézust, valamilyen más istenséget imádnak, amit Jézusnak kereszteltek el. De hogy továbbmenjünk ebben a gondolatban, térjünk rá a következő pontra.
Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézust többször megvádolták, hogy nem tartotta meg a Szombatot. De ez nem jelenti azt, hogy ez így is volt. Lássuk ezeket a történeteket:
Máté evangéliuma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/?page=1)
A rabbinikus tanítás a munkavégzést 39 csoportra osztotta, és ezek közé tartozott az aratás és a cséplés is. Ezek valóban munkafolyamatok, de lássuk be, hogy a tanítványok eseténél ez nem minősül munkának. Olyannyira minősült ez munkának, mint a mai korban egy szelet csokoládét kicsomagolni. De van itt még valami, amit nem vettek észre a farizeusok:
„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.”
A tanítványok Jézussal, vagyis az Úrral voltak közösségben! Ha valakik igazán, akkor pont a tanítványok éltek meg tökéletesen a Szombatot. Tehát se Jézus, se a tanítványai nem hágták át a Szombat törvényét. Egy másik történet:
Máté evangéliuma 12,9-14
„És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/?page=1)
A farizeusok szerint nem volt szabad gyógyítani Szombat napján, de erről még utalást sem találunk az igében, hogy Isten valaha tiltotta volna. Ez úgyszintén emberi tanítás volt (akárcsak a tanítványok kalásztépésénél), amit Jézus lerontott. Ezt ebben az igében olvashatjuk kicsit részletesebben:
János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/7/?page=1)
Jézus szolgálata az volt, hogy Isten igéjét hamisítatlanul hirdesse az embereknek, Isten igéjét megtisztítva minden emberi rendelettől.
Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/?page=1)
A mai kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy Jézus a tanításával átírta Isten parancsolatait, pedig hatalmas tévedés. Jézus egy valamit jött eltörölni, az pedig nem Isten igéje volt, hanem az emberi tanítások.
„A törvényt igazán jelenti meg!” - Ez nem tetszett az akkori farizeusoknak, és nem tetszik a mai napig sokaknak.
Nekünk meg kell tartanunk?
Mit gondoltok, ezek után még kérdés, hogy vajon nekünk meg kell-e tartani? Az igazsághoz tartozik az, hogy Isten ebben szabadságot adott nekünk. Nem kötelező megtartanunk a Szombatot, ahogyan nem kötelező betartanunk azt, hogy ne imádjunk más isteneket (egy kőtábla igéi!). A kérdés inkább úgy hangzik; engedelmesen követed az Úr akaratát vagy sem? Ez a kérdés pedig választ fog adni rá, hogy megtartod-e a Szombatot vagy sem.
De nézzük meg Pál tanítását, mert ebben sokan zsákmányt látnak, hogy mentesüljenek Isten parancsolatai alól:
Kolosse levél 2,8-23
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/kolosse-level/2/?page=1)
Sokan előszeretettel értelmezik ezt az igét a saját szívük szerint, és egy olyan következtetést vonnak le, miszerint senki meg ne ítélje őket azért, ha nem tartják meg a Szombatot. Pedig az ige nem ezt írja. Ellenkezőleg, azt írja, hogy senki se ítéljen meg minket a Szombatért! Elfelejtik ugyanis azok, akiknek eszük ágában sincsen megtartani a Szombatot, hogy ez is Isten parancsolata, amely az egyik kőtáblán az öt parancsolat között kapott helyet. Legyetek figyelmesek az imént felolvasott igerész elejére:
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:”
Pál a világ tanításairól tett említést, ami által a Szombatot megítélik! Pál nem az Isten parancsolataitól való mentesülésre buzdította őket, hanem a világ szerint való tanításoktól:
„Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?”
A Szombat alatt a vallásosak azt tartják be, hogy mit nem szabad csinálni, míg az Isten valódi követői csupán egyre fókuszálnak: Istennel lenni, és akkor más nem érdekel, és másra nem is marad idő. Akárcsak Mózes a hegyen, Isten jelenlétében volt és 40 napon keresztül még ételt sem vett magához. De hozzá kell tenni, mert sokan szabadosnak érzik magukat az engedelmesség terén is; akik Isten valódi követői, azok betartják Isten parancsolatait is. Amire pedig utalok, hogy ne legyen szabadosság a Szombat terén, Isten a fazekas, mi pedig az edény.
Érdekesség és elgondolkozás céljából megemlíteném, hogy bár Isten a munkavégzést tiltotta a Szombat napján, de a farizeusok és írástudók Isten rendeleteit emberi rendeletekkel keverték, vagyis megszigorították, hogy Isten törvényeit biztosan senki se hágja át. Ezzel nem kis problémája volt Jézusnak. Az érdekesség pedig ebben az, hogy Jézus földi élete után a keresztények pedig nem megszigorították Isten rendeleteit, hanem épp ellenkezőleg, hirdetik, hogy nem kell azokkal foglalkoznunk. Ezért az akkori írástudók és farizeusok nemesebb lelkűek voltak sok mai kereszténynél, akik az engedetlenséget gyakorolják és hirdetik.
Az elgondolkoztató pedig az, hogy a maiaknak nyűg és teherként jelenik meg a Szombat, éppen ezért nem is akarnak hallani róla, holott a Szombat valódi lényege az, hogy Istennel közösségben legyünk. Isten azt várja el tőlünk, hogy a Szombatról ekképpen gondolkozzunk:
„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”
A Szombat lényege tehát két ponton áll:
•vonatkoztassunk el a földi dolgoktól
•és legyünk közösségben az Örökkévalóval
Végezetül:
1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/7/19/?page=1)
(Skype 2014/01/01)
-
Megemlíteném, hogy sem az Örökkévaló, sem Jézus, sem az apostolok nem beszéltek a vasárnapról, mint a nyugalom napjáról. A hetedik napnak, a Shabbatnak, mint nyugalom napjának ellenben van prófétai jelentése ezért megtaláljuk az Újszövetségben is:
Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4. és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5. Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6. Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7. egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8. Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Zsid 4,1-13
Azt is megemlíteném, hogy a vasárnap emberi parancsolat (hivatalosan Konstatin császár vezette be Kr .u. 321-ben), a Shabbatot pedig Isten rendelte el.
Mindazáltal nem ítélkezem senki felett, csupán információként írtam le.
Neki kell majd számot adnunk.
-
:afro:
-
σαββατων = szombatok!
Vagyis a Kol:2,16-ban szereplő szó, valójában az éves szombatokat jelenti. Vagyis a Júdaita fő ünnepeket, a páskát, a savuotot stb. Valószínüleg azért, mert a Galata levélben szereplő, judaizáló testvérek ezeket is be akarták tartatni a nemzetekbeliekkel!
Viszont a szombat az sabbath néven szerepel a Szent Iratokban.
Persze ez jelentheti azt is a kolossei levélben, hogy azért sem szabad megítélni senkit, ha mondjuk az Örökkévaló ünnepeit megtartja!
Ha valaki így akarja megélni a hívő életét akkor miért ítélik meg?
-
Kutakodtam, nézelődtem, jobra balra, más fórumokon is.
Nem rosz, sőt szükséges, hogy az ember keresse Isten akaratát, és törekedjen az engedelmességre. a parancsolatok megtartására.
Baj az, amikor azt hisszük, hogy ez által válunk Isten gyermekeivé.
Isten gyermeke egyetlen egy módon lehetek – kegyelemből – ő az aki megragad, ő az aki elhív, ő az ki elkezdi a munkát, s ha elkezdi be is végzi
Fil 1:6 , Fil 2:13 . Ez ígéret, és ebben is kell hinni. Ahogy ábrahám is az ígéretekben hit, és ez a Hit tulajdonítatott neki igazsággúl.
Fil 3:9 És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján
Mit mond Pál:
1Kor 4:4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
A megigazulást nem mi szerezzük meg, nem a mi cselekedeteink érdeme, ezt kegyelemből van, mert Krisztus volt az aki megszerezte saját engedelmessége, igazsága által.
Most értettem, meg, ezt az igazságott, tudniilik, hogy mi igazságosságunkat, vagyis igaz voltunkat Isten előt, nem elnyerjük tetteinkkel, hanem tulajdonítattik nekünk. Tehát Krisztus igazságát Isten nekünk tulajdonítja, míg bűneinket Krisztusnak. Igy lehetséges az, hogy Krisztus szenvedett és meghalt bűneinkért, mint igaz a nem igazakért. Jézus nem csak egyes bűnökért halt meg, hanem minden bűnünkért, múlt, jelen és jövő bűneiért. Így halt meg ő az én bűnömért már kétezer évvel ezelőt, s nem csak egyes bűnökért hanem mindért. Ha ez nem így lenne, ő többször kéne életét adja, de ő egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
2Kor 5:21 Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Tehát az ige mondja, hogy Isten bűnné tette Krisztust, hogy Krisztus igazsága a miénk legyen.
Tehát Isten vette a mi (minden) engedetlenségünket, bűneinket és Krisztusnak tulajdonította, és vette Krisztus (minden) engedelmességét, igazságát és azt pedig nekünk tulajdonította.
Így válik a mi üdvösségünk, és igazságunk Krisztus munkájává. Nem mi szereztük meg, hanem Krisztus szerezte meg nekünk, és Isten nekünk adta (tulajdonította). Ezért kegyelemből, hit által és nem cselekedetből. Mert ha cselekedetekből akkor kiérdemeltük, a mi érdemünk a mi munkánk s nem az Úrré.
Ugyanakkor, Krisztusban való életünk, gyümölcsözővé kell váljon, ez természetes.
Hagy mondjak még valamit
Nagyon szomorú lennék, ha gyermekem csak azért engedelmeskedne nekem, hogy házamban lakozhasson, vagy hogy nevemet hordhassa, akár azért hogy gyermekem legyen, s majd örökösöm.
Persze teheti ezért is, csak ez nem szeretetből fakadó engedelmesség lenne, hanem önző módon, önmagáért, azért mit cserébe kaphat tőlem.
De ő minden féle képpen a gyermekem, és szeretem még akkor is, ha rosszalkodik, akkor is mikor tudatossan válik engedetlenné, mikor képmutatásból javaimért engedelmeskedik, én, szeretem, gyermekemnek tekintem. Megfenyítem, néha jól elnadrágolom, megbüntettem, eltíltom dolgoktól, - de nem azért mert gyűlöletessé vált – tanítom, nevelem, formálom. Sosem tagadnám meg, semmiért, nem vágom ki a ház elé, nem vonom meg javaimat tőle. Ő a zeretett gyermekem.
Vajon nem erről beszél nekünk Isten igéje. Hogy az Úr fenyiti gyermekeit, sőt ha fenyíték nélkül valók vagyunk, akkor korcsok vagyunk?
Vajon nem az engedetleneket, kell fenyíteni?
Ha a tökeletesség az Istenfiuság mércéje, akkor kit kell fenyíteni? Hisz a gyermekek részesűlnek fenyitékben.
A legnagyobb reménység amibe hitünket kell vessük:
Róm 5:8-10 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
-
Annyira lerágott csont ez már, és annyira világos azok számára, akik hajlandóak az emberi tanításokat félretenni és Isten igéjére összpontosítani. Senki sem mondta azt, hogy csupán cselekedetekből van üdvösség, sőt! Kegyelem nélkül nem volna senki sem, aki üdvözülne. Mert: ha nincs cselekedetek, akkor valódi hit sincsen. Ha pedig valódi hited van, ott cselekedetek is lesznek.
Isten parancsolatait pedig meg kell tartani, nem választható opció. Az ítélőszék előtt is a cselekedeteink által leszünk megítélve, hogy üdvözülünk-e vagy sem. Fel kellene már ébredni sok alvónak...
-
Továbbá az az igen elszomorító, hogy sokan vannak tanítók, akiknek gőzük sincsen az evangélium üzenetéről. Nem Istentől kapták a tanítás pecsétjét, hanem emberektől, mert emberek tanításait utánozzák, egymástól lopkodják szavaikat és olyasmit bizonygatnak, amit maguk sem értenek. Mert ideáig sem tudnak eljutni; bevallani legalább maguknak, hogy bizony nem is értik azt, amit hirdetnek.
-
Mert az emberek mesékre akarnak hallgatni, mert viszket a fülük.
-
Kedves Antee testvér, ami neked annyira lerágot csont, az nekem új és örömteli felfedezés.
Csak azért írtam, ide, mert ez az evangéliumról szól.
Az Úr áldása veletek
-
Hallottam már máshol is, hogy az evangélium lényegét leredukálják azzal, hogy görög szó és jelentése örömhír. Mert ezután azt hirdetik örömnek, hogy Jézus meghalt érted, fogadd el a kegyelmét és üdvözülsz, bármilyen életet is élj. Azután sorolják azon igéket, amikben a hit és a kegyelem van és a törvényt pedig látszólag eltörölté teszi. Mint írtam is, nem értik amit írnak és az igéből nem csak versekről, hanem fejezetekről nem vesznek tudomást. János leveleit lenne érdemes úgy elolvasni, hogy legalább az időre felülemelkedni az emberi tanításoktól, de erre valamiért nagyon kevesen képesek.
Mennyire érdekes, szomorú és egyben borzasztó is, hogy az emberek nem mennek ki a világosságra. Inkább választják az eddig tanultakat, reménykednek olyasvalamiben, ami sosem volt az övék és sosem lesz, megcsalva önmagukat egyenesen Isten akaratától eltérve élik életüket és másokat is erre tanítanak. A világosság az ige, Jézus beszédeinek a tiszta megtartása helyett inkább ragaszkodnak az évek alatt felszedett emberi tanításokhoz, minthogy újra megnézzék; jó alapon állnak-e? Nagyon ferde lett már sok fal, és sokan majd akkor ébrednek csak rá, mikor már ledőlt!
-
-> Jn 5 - 22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, [...] 24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. [...] ...szamomra ez boven eleg.
-
-> Jn 5 - 22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, [...] 24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. [...] ...szamomra ez boven eleg.
Igen, aki hisz a Fiúban. Csakhogy a hitet nem értik máig nagyon sokan. A hit nem az, hogy hiszünk a létezésében, a hit nem az, hogy elfogadjuk a kegyelmet. A hit az, amit Ábrahám is tett, engedelmeskedett Istennek! Izsákot pedig hajlandó lett volna feláldozni.
-
Egyetértek Antival. :afro: A Hitünk a cselekedeteinkben is meg kell, hogy mutatozzék! Nem csak a cselekedeink által igazulnunk meg, de enélkül nem lehet igazi hitünk:
Maté 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. 24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: 25 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. 26 És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: 27 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
Amit hiszünk, azt cselekedjük és amit cselekszünk azt hisszük is. A cselekedeink hit által történjenek hitben engedelmességben, mint ahogy Antit már írta is, Ábrahám hit által engdelmeskedett az Úrnak, ment és tette amit kért tőle!
Van egy kérdésem!? Arról ismerjük e meg testvéreinket akár a gyülekezetben vagy az utcán, hogy azok megállás nélkül Halleluját és felemelt kezeket mutatnak; vagy esetleg inkább arról aki teszi az Úr akaratát?
Jézus megszületése után szépen nyugodtan dolgozgatott egész hátralevő életében mint ács vagy ment és tette az Atya akaratát?
1Jn. 2,6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
-
En senkit sem ismerek aki ,,megallas ,, nelkul felemelt kezekkel dicsoitti az Urat...de ha sokszor teszi ,szerintem ezzel semmi baj sincs.Es honnan tudom hogy rea nezve nem pont ez az Ur akarata.Miert is kell valakit is megitelnem?Ha az eggyik magasra emelt kezekkel dicsoitti az Istent , hat tegye....ha valaki mas cselekedetekkel teszi...hat tegye. :2smitten:
-
Istennek van egy olyan akarata, ami globálisan, minden egyes gyermekére igaz. Ez pedig az Ő akaratában való járás, a parancsolatainak megtartása. Mert sokan mondják Istennek, hogy: "Uram, Uram", de ettől még nem válik Jézus Urukká. Mert ha nem cselekedjük parancsolatait, akkor Jézus nem a mi Urunk. Tiszta üzenet, mégsem gondolkoznak el ezen a legtöbben és így ez által megcsalják önmagukat.
Lássuk azokat, akik mondogatják, hogy: "Uram, Uram", de nem cselekszik Jézus akaratát:
Lukács evangéliuma 6,46-49
"Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" "Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/lukacs-evangeliuma/6/?page=2)
Tehát nem a Kősziklára (Jézusra) építkezett! Az Isten szava iránti engedelmességünk a cselekedeteink által lesz megítélve! Megmaradni Jézusban pedig így lehetséges:
János evangéliuma 15,10
"Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/10/?page=1)
-
Gyümölcsök
A mai napon a gyümölcsökről lesz szó, pontosabban az emberek cselekedeteiről. Tegyünk fel néhány kérdést, ami a mai anyaghoz kapcsolódik:
- Mi a gyümölcs és miről tesz bizonyságot?
- Mi alapján termünk gyümölcsöt?
- Mire jó a fa, ha nem terem jó gyümölcsöt?
- Üdvösségi kérdés a gyümölcsök?
Mi a gyümölcs és miről tesz bizonyságot?
A gyümölcs az, ami rajtunk megterem, vagyis a cselekedeteink következménye! Ez lehet rossz vagy jó gyümölcs. Ige szerint a gyümölcsfákat 4 kategóriába lehet osztani:
- száraz, halott fa
- élő, de gyümölcstelen fa aminek csupán levelei vannak
- rossz gyümölcsöt termő fa
- jó gyümölcsöt termő fa
A száraz élettelen, korhadt fákban nincs élet, nem jó másra csak a tűzre. Az élő fa, amin nem található gyümölcs, az ugyan él, mert levelei bizonyságot tesznek a fa életéről, de Isten által megátkozottá lesz a gyümölcstelensége miatt. Ez ugyanis a megtévesztés kategóriájába esik, de erre később még visszatérünk. A rossz gyümölcsöt termő fák azok, akiknek rossz cselekedetei vannak, a jó gyümölcsöt termő fák pedig azok, akiknek pedig jó cselekedeteik vannak.
A gyümölcsök tehát arról beszélnek, hogy milyen a fa. Ugyanígy a cselekedeteink beszélnek arról, hogy milyen tápanyagban részesülünk. Élő víz? Vagy éppen szárazság van? A gyümölcseinket nem mi ízleljük meg, amiképpen a fa sem táplálkozik a saját gyümölcséből, hanem a gyümölcseink Isten dicsőségére és az emberek táplálására vannak. A jó gyümölcsöt termő fa, a kívánatos gyümölcsei által vonzza magához az embereket, nem kiabál az emberek után ajánlva önmagát. Aki tehát eszik a fa jó gyümölcseiből, az megbizonyosodik arról, hogy a fa is azonképpen jó.
Máté evangéliuma 7,15-21
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/?page=1)
A gyümölcs tehát bizonyságot tesz arról, hogy milyen a fa. Gyümölcs fa-e? Ha igen, akkor milyen gyümölcsöt terem, jót vagy rosszat? Vannak szemre kívánatos fák és vannak olyanok, amikhez nem szükséges túl közel menni, hogy meglássuk; semmi jó gyümölcs nincs azon.
A gyümölcsök tehát a mi hitünk megnyilvánulásai, méghozzá cselekedetekben!
Mi alapján termünk gyümölcsöt?
Ahogyan a fának szüksége van táplálékra, azonképpen mi is táplálkozunk, és a tápanyagunk határozza meg, hogy termünk-e gyümölcsöt, és ha termünk: milyeneket?
Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)
Tehát akik az Úrban vannak, azok nem szűnnek meg gyümölcsöt teremni! Jézus tudtunkra adja azt, hogy a szívünkből hozzuk elő a jót és a rosszat egyaránt. Amivel tehát csordultig vagyunk, azt szólja a szánk, és bizony azt is cselekedjük:
Máté evangéliuma 12,35
„A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/35/?page=1)
Ha a rossz gyümölcsöket nézzünk, biztosan egyetértetek velem azzal, hogy azt nem nehéz teremni. De mi van a jó gyümölcsökkel? Azt miképpen teremhetünk? Jézus megmondta, hogy nélküle jó gyümölcseink sosem lesznek:
János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/?page=1)
Tehát akicselekszik bennünk, az alapján termünk gyümölcsöt. Ha még nem haltunk meg a saját testi kívánságaink számára, ha még a saját akaratunk alapján éljük életünket, úgy Isten szerint jó gyümölcseink nem lesznek! De ha meghaltunk e világ számára, ha meghaltunk a testi kívánságaink számára, akkor úgy Jézus élhet bennünk, és akkor teremni fogunk sok jó gyümölcsöt!
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/2/20/?page=1)
Mire jó a fa, ha nem terem jó gyümölcsöt?
Az ige határozott választ ad erre: semmire!
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/13/?page=1)
Nos, testvérek ugye látjuk, hogy az a fa, amely nem terem gyümölcsöt kivágattatik? Akkor miképpen mondhatják mások, hogy a gyümölcstermés nem szükséges? Vagy miképpen mondhatják azt, hogy Isten nem indítja őket jó cselekedetekre, azaz gyümölcstermésre?
Ézsaiás könyve 5,1-4
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/5/?page=1)
Isten mindent megtett, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk, csak ehhez meg kell halnunk önmagunk számára, de ez a legtöbbeknek túl nagy áldozatnak bizonyul. Szokták mondani azt is, hogy Isten munkálja az akarást, és jó gyümölcsöt nem teremnek. Lássuk az igét:
Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/2/13/?page=1)
Ennyit szoktak általában idézni azok, akik kényelmes életet élve Isten országát tekintve gyümölcstelenek. De nézzük ezt az igét kicsit nagyobb terjedelemben:
Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/2/?page=1)
Vegye tudomásul mindenki, hogy Isten mindenkiben munkálja az akarást, már akikben valósággal lakozást vett! Mert Isten szeretete és áldozata mindenkit engedelemben hajt gyümölcstermésre! Van az igében egy úgyszintén szemléletes példa arról, mikor valaki csak karba tett kézzel Istenre hárítja a cselekvést, holott neki kellett volna cselekedni:
1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1samuel/3/?page=1)
Meg kell térni! Meg kell jobbítani az utunkat, nem lerázni magunkról azt a felelősséget, amit Isten nekünk adott. Ígértem egy visszatérést a megtévesztés témájára. Emlékezzünk meg Jézus egyik cselekedetére, amelyben elátkozta azt a fügefát, amin nem volt gyümölcs:
Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/21/?page=1)
Márk evangéliuma elárulja azt is nekünk, hogy nem volt fügeérés ideje. Ezért többről szól ez a csodatétel, mint hogy Jézus éhes volt és nem volt hasznára a fa. Ugyanis azoknak, akikben Jézus valósággal lakozik, azok folyamatosan gyümölcsöt teremnek. Emlékezzünk a Jeremiás könyvében olvasottra:
Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)
Gyümölcsözéstől meg nem szűnik? Erre is visszatérünk még, de most akkor a megtévesztésről, pontosabban a megtévesztés fáiról. Az elátkozott fügefa esetéből láthatjuk, hogy nem volt rajta gyümölcs, csupán levél. Hivalkodik a fa, mutatja leveleivel hogy él, de gyümölcstelen! Olyanok azok a hívők is, akik bár beszélnek Isten akaratáról és parancsolatairól, de nem tartják meg, vagyis: hiteltelenek.
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/23/?page=1)
Mert amiképpen a fa levelei, bizonyság arról, hogy a fa él, akképpen a mi szánk is bizonyságul van a mi hitünkről, de mit ér ha nem követi engedelmesség, vagyis cselekedetek!?
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=2)
Isten kiáradt kegyelme azokra nem lesz hiábavaló, akik Istennek gyümölcsöt teremnek. Ugyanis nagyon sok az olyan fa, amin csak levél van, pedig Isten gyümölcstermésre hívott el minket:
Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/?page=1)
Még egy visszatérést ígértem egy jeremiási igével kapcsolatban, ami így hangzott:
Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)
Gondoljunk csak az életnek fájára, ami megtermi minden hónapban a gyümölcsét! Ilyennek kell lennünk, akik abból táplálkoznak, amely az Istentől ered:
Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/22/?page=1)
Végül térjünk rá az utolsó pontra:
Üdvösségi kérdés a gyümölcsök?
Azt kell, hogy mondjam, a legtöbb kereszténynek ez nem kérdés, mert csípőből rávágják, hogy: nem. Indokolják ezt például azzal, hogy Isten termi rajtunk a gyümölcsöt, ezért nem a mi cselekedeteink határozzák meg a gyümölcstermésünket. De amint láthattuk az előzőekben, ez a gondolkozásmód elfogadhatatlan. A gyümölcsfa, gyümölcstermésre teremtetett, akárcsak mi emberek a jó cselekvésére. Emlékezzünk erre az igére:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/10/?page=1)
Végül zárásul ez az ige:
Máté evangéliuma 3,8-10
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/3/?page=1)
(Skype 2014/01/15)
-
Kedves testvérem, köszönöm a tanítást. Néhány gondolatomat megosztom, mert nagyon fontosnak tartom, hogy minket, akik Jézus tanítványai lettünk, gyümölcseinkről ismerje fel a világ.
Szellemi (lelki) gyümölcsöt csak az Úr Szent Lelke által vezetve tudunk teremni. Igaz, hogy nélküle is tudunk gyümölcstermők lenni, de azok a rossz, a bűn gyümölcsei.
A Szent Lélek melyet Jézus megígért minden újjászületett ember életében munkálkodik, melyet Jézus azért küldött, hogy feltárja a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.
"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
(János 16:7–11).
Ez az isteni igazság az amely feltárja előttünk bűnös mivoltunkat és az igazság felismerésével az Úrhoz vezet bennünket.
Az igazságban való tetteink és cselekedeteink, és az Úrban való igaz hitünk következményeként a Szent Lélek szívünkben él és velünk lakozik, és ő lesz a mi vezetőnk és erősítőnk.
"én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
(János 14:16-17).
Életünk és gondolkodásmódunk megváltouik, új irány vesz. Ezután már nem a testi vágyaink fognak vezetni minket, hanem a Szent Lélek. Bár lehetnek küzdelmeink a test vágyai ellen, de ha az Úrra figyelünk és legyőzzük a kísértéseket kedvesek leszünk az Úr előtt.
" Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. "
(Róma 8:9)
Egész életünknek Jézusra kell mutatnia, az Úr dicsőségét kell hirdetnie.
"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. "
1 Korinthus 6:19–20,
Származásunktól függetlenül egy vér váltott meg mindnyájunkat, Jézus Krisztus szent vére. Ez által tettünk testvérek az Úrban.
" Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."
1Korintus 12:13).
A Szent Lélek által vezetve ismerjük meg az igazságot.
"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek."
(János 16:13).
Ez az igazság vezet minket, és figyelmeztet, nehogy tévelygésekbe essünk. És ez az igazság tesz bizonyságot arról, hogy az Atya és Fiú egy:
"Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok."
(János 15:26-27)
Akit a Szent Lélek vezet az nem tér el az Úr törvényeitől, parancsolataitól.
"Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által."
1 Korinthus 12:3).
A Szent Lélek vezet bennünket a megdicsőülés útján, és tetteinket, cselekedeteinket a tőle kapott gyümölcsök fogják igazolni. Ezeket a gyümölcsöket önszántunkból, emberi erővel nem tudjuk megteremni, csak a Szent Lélek vezetése által.
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
(Galata 5:22–23).
Akikben nem teremtek meg ezek a gyümölcsök azokban még hiányosság van, kérni kell az Úr segítségét és vezetését, hogy rendületlenül tudjuk tovább haladni a megszentelődés útján.
-
Nagyszerű Testvérem, köszönöm az értékes gondolatokat. :afro: :2smitten:
-
Mint gondolatok nagyon is jok... :2smitten:,
-
Drága az életünk?
A mai napi anyag célja az, hogy átértékeljük életünket, beleértve minden pillanatát és azt az Isten elhívásához hasonlítsuk. Hiszen a Jézusban való élet kinek-kinek más és más, pedig valójában egynek kellene lennie, amit maga Isten határozott meg. Úgy is kérdezhetném; kinek élünk és mennyire vesszük komolyan az elhívásunkat?
Az én megrögzöttségem az, és amit az igében is bizonyítva látok, hogy ha valamit érdemes jól csinálni, az pont az Isten követése. A prédikátor, vagyis a bölcs Salamon is minden mást hiábavalóságnak nevezett, és végül így zárta sorait:
Prédikátor 12,15-16
„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/predikator/12/15/?page=1)
Mert nem azért élünk ezen a földön, hogy a saját gondolataink és saját terveink szerint járjunk:
2Korintusi levél 5,14-17
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2korintusi-level/5/14/?page=1)
Nézzen mindenki a saját életének mélyére és vonja le a következtetést, hogy éppen hol áll. Mennyire jár hitben, mennyire az elhíváshoz méltóan. Mert ugyanis ebből olvashatjuk ki azt, hogy mennyire vesszük komolyan Istent és ugyancsak azt is, hogy mennyire szeretjük Őt:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/14/15/?page=1)
A földi életünk oly rövid és mégis ebben a leheletnyi időben is a hívő emberek szeretnek maguknak élni, terveiket és kívánságaikat megvalósítani és csak azután Istent követni. Meg lehet magyarázni azzal, hogy hát boldogulnunk kell ebben a világban is és a szükségleteinkről gondoskodni. Nagyon is megérthető emberileg, csak a valóság az, hogy mindezzel Isten igéjét seperjük a szőnyeg alá. Mert Isten ígérete szerint, akik Őt követik, azokról Ő gondoskodik. Mégsem látható sűrűn, a hitnek ez a szintje, pedig csak Istennek kellene hinni, tehát alapvető hitről van szó. Nem azt mondom, hogy senki se dolgozzon, hanem azt, hogy mindenki ismerje fel az elhívását és abba álljon bele. Az elhívásunkban pedig kötelesek vagyunk járni, minden emberi kifogással felhagyni, bízva az elhívó vezetésében és gondoskodásában. De jöhet a kérdés; mi az elhívásom?
Van alapvető elhívás, amely minden Isten követőjére igaz, ezek közül az első; Isten beszédében való hit, vagyis Isten igéjének a megtartása! Ez alól senki sem kivétel, aki Istent akarja követni. A mai kornak már ez az alapvető elhívás magas mércének bizonyul, hiszen Isten szavában sem hisznek, abban válogatnak és cselekedeteiket nézve Istentelenül élnek. Ezért az egyedi elhívásukban sincs Isten ereje, önmaguktól teremnek gyümölcsöt, ami ugyan az övék, de kicsik és savanyúk.
Mikor Jézus kiküldte a tanítványokat, meghagyott nekik néhány utasítást:
Lukács evangéliuma 10,1-4
„Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/10/1/?page=1)
Még mielőtt a főbb mondanivalóra térnék, vegyük észre, hogy Jézus hetven tanítványt küldött ki maga előtt. Mi jelentősége lehet a hetvenes számnak? Hogy megértsük, olvassuk el ezt a történetet:
4Mózes 11,1-17
„És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét. Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz. És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze. De a gyülevész nép, amely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna. (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.) És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ő nemzetsége szerint, kiki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd? Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szűltem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak? Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk! Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm felett van. Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat. Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled. Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely te benned van, és teszem ő beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/4mozes/11/1/?page=1)
A hetven férfiú lett a vének tanácsa, más néven a Szannhedrin. Ahogyan olvasáskor bizonyára felfigyeltünk, Isten elvett Mózes lelkéből és azt töltötte ki a hetven férfire. De Mózesnek mi köze Jézushoz? Erre választ kapunk ez ige által:
5Mózes 18,15-19
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/18/15/?page=1)
Most már bizonyára alakul a kép, de hogy teljes legyen, még olvassuk el Jézus szavait:
János evangéliuma 5,46
„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/5/46/?page=2)
Mert Mózes is Jézus előképe volt, ahogyan Mózes megkapta Istentől a parancsolatokat és azt átadta a népnek, akképpen kapta Jézus is mindazokat a parancsolatokat, amelyet szólott a népnek. Ugyancsak Isten nyomatékosan megmondta Mózesnek, hogy a szent hajlék építésére vonatkozóan mindent az szerint építsen meg, amint megmutatta neki a hegyen. Ugyancsak, Jézus sem mondott és nem tett mást, csak amit az Atya parancsolt Neki, mégis ennek ellenére azt gondolják sokan, hogy Jézus megváltoztatta az Atya törvényeit. Nem véletlen tehát, hogy az Ézsaiási prófécia is nyomatékosította, hogy Jézus a törvényt képviselni jött a földre:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/1/?page=1)
Így értjük, hogy mit jelentett a hetven férfiú, akiket elküldött maga előtt Jézus. Ez a jel is Mózes törvényeinek a megtartására mutat, úgy, mint minden más, amit Jézus tett. De térjünk vissza az eredeti téma vonalára, így hangzott az ige:
Lukács evangéliuma 10,1-4
„Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/10/1/?page=1)
Senkit ne köszöntsetek! Mi értelme ennek? Az, hogy Jézus kiküldte szolgálatra őket, és a szolgálatot illetően nincs idő kitérésre, hanem az elhívásra fókuszálva egyenesen az irányába menni. Ezt láthatjuk Elizeus történetében is:
2Királyok 4,29
„És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, aki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arcára.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/4/29/?page=1)
Le nem térni a szolgálat útjáról! Erről beszélt Pál is:
Filippi levél 3,14
„De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/3/14/?page=1)
Erről van szó, az elhívást a saját életünknél is fontosabbnak kell tartanunk, mint ahogyan Jézus is tette! Saját szükségleteiről mondott le, sőt, életét adta értünk. És a mi tartjuk a saját életünket drágának?
Márk evangéliuma 8,35
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mark-evangeliuma/8/35/?page=1)
Visszatérve Mózesre, az ő személye igazán sokat árul el a szolgálat fontosságáról és egyben példát mutat arra nézve, hogy hogyan kell a szolgálatot elvégezni. Mózesnek még a saját élete sem volt drága, sőt, az üdvösségét is hajlandó lett volna feláldozni a rábízott nyájért és Isten dicsőségéért:
2Mózes 32,32
„De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/32/32/?page=2)
A szolgálat fontosságát illetően is sokakban él egy tévképzet, miszerint az nem határozza meg az Istennel való kapcsolatunkat. Pedig ez közel sem van így. Hiszen a szolgált egyenlő az Úr iránt való engedelmességgel. Akik pedig nem szolgálnak, azok nem engedelmesek, így nem is szólíthatják Jézust az Uruknak.
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=2)
A haszontalan szolgák sorsára pedig úgy gondolom, senki sem akar jutni:
Máté evangéliuma 25,14-46
„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/25/14/?page=1)
De mi van akkor, ha megcselekedjük mindazt, amit Isten parancsolt nekünk?
Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/17/10/?page=1)
(Skype 2014/01/22)
-
köszönöm kedves Anti hogy kiraktad , mert igy nekem is van lehetőségem elolvasni , bizom benne hogy nem sokkára változások lesznek az életünkben és nem csak olvasni tudom , hanem itt lehetek veletek , és hallgathatom azt amit az Úr ad neked meg A Ferenc testvérünknek! nagyon hiányzik a tanításotok! :265: :265:
-
Az Úr tanítása Testvérem, mert csak az igét hozzuk ami önmagát magyarázza. :afro:
Reméljük mihamarabb újra közöttünk lesztek a Skype-on is. :2smitten:
-
Elizeus, mint Jézus előképe.
Áldott Testvéreim! Egy olyan témáról lesz ma szó, amelyet már néhány hete kerülgetek, de úgy hiszem, hogy ma eljött az ideje annak, hogy beszéljünk róla. Ez a téma pedig Jézus egyik előképéről fog szólni, vagyis Elizeusról. Mielőtt elragadtatott volna tőle Illés és szolgálatba állt volna Elizeus, az Illésben levő lélek kettős mértékét kérte magának:
2Királyok 2,9
„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/2/9/?page=1)
De milyen lélek volt Illésben? Ezt megtudhatjuk abban a próféciában is, amely keresztelő János eljövetelére is mutat:
Malakiás könyve 4,5-6
„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/malakias-konyve/4/?page=1)
Illés szolgálata tehát az volt (és ma is az), hogy az atyák szívét a fiakhoz és a fiak szívét az atyákhoz fordítsa. De mit jelent ez? Talán azt jelentené, hogy a családon belüli békességen munkálkodik Illés lelke? De hiszen Jézus meghasonlást hozott a családtagok közé!
Máté evangéliuma 10,34-36
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/10/?page=1)
De akkor mit jelenthet az, hogy az atyák szívét a fiakhoz és a fiak szívét az atyákhoz fordítja? Mert kik az atyák és kik a fiak? Az atyák azok az elődeink, akikről Isten bizonyságot tett, hogy a követői és a kedveltjei. Nem kis hordereje van ezért annak, hogy Isten örökkévaló nevét így határozta meg:
2Mózes 3,15
„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/15/?page=1)
Tehát örökkévaló neve ez az Úrnak és figyeljünk csak, hogy miképpen vezeti be Isten:
„Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok.”
Vagyis az atyák nem mások, mint Ábrahám, Izsák és Jákób, és a fiak pedig azok, akik hozzájuk hasonló hitben és cselekedetekben követik Istent! Most nézzük meg Illés egyik történetét:
1Királyok 18,21
„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1kiralyok/18/21/?page=1)
A baál szó jelentését már többször beszéltük, a jelentése az, hogy: férj. Az igében több helyen is megfigyelhetjük, hogy az Isten önmagát férjnek nevezi, és mi vagyunk a feleség. A baál imádatkor nem az történt, hogy egy pogány istenséget imádtak, hanem az egy igaz Istent szándékoztak imádni, csak nem Isten akarata szerint. Mivel nem a helyes ismeret szerint történt a tisztelet, ezért az már nem az egy igaz Isten tisztelete volt, hanem egy másik hamis istenség, amit a saját szívük és gondolataik szerint tiszteltek. Akárcsak ma, akik nem az ige és az Isten által megszabott módon tisztelik Őt, azok valójában nem az egy igaz Istent tisztelik, hanem egy hamis és idegen istenséget.
Hóseás könyve 2,1-22
„Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arcáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, amilyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, amilyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal. Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is. Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, aki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, akik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit. És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, amit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, amelyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, amelyekről ezt mondta: Ez az én bérem, amit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, amelyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyakláncát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik. És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/hoseas-konyve/2/?page=1)
Még mielőtt rátérnénk konkrétan Elizeus életére, nézzünk még meg a hasonlóságot Illés és Elizeus között:
2Királyok 2,11-13
„És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/2/?page=1)
„Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!”
Mi a jelentése ennek a felkiáltásnak? Először nézzük meg Elizeus történetét és azután választ kapunk rá:
2Királyok 13,14
„És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arcára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/13/14/?page=1)
Újra itt ez a kijelentés: „Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!”
Mit jelölnek a szekerek és a lovagok? Hadsereget ugye? Lássuk csak:
2Királyok 6,15-17
„Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk? Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velök. És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)
Ez Isten hadserege! Viszont ezek csupán jelölték Isten hatalmát és védelmét, mert Isten serege nem szekerekkel és lovakkal, karddal vagy egyéb fegyverrel harcol a gyermekeiért. Hiszen Dávid idejében is az angyal kivont karddal állt meg Ornán szérűjénél, mégsem kard általi sebeket ejtett a népen, hanem dögvészt (más néven járványt) bocsátott rájuk. Most nézzük meg Isten rendelését a lovakat illetően:
5Mózes 17,14-16
„Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképpen egyéb népek, amelyek körültem vannak: Azt emeld magad fölé királyul, akit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/17/?page=1)
Tehát: „Csak sok lovat ne tartson…”
Miért volt ez fontos? Azért, mert Izrael ereje nem a harci szekerekben és a lovagokban volt, hanem egyedül Istenben! Ezért mondta Isten a következőket Józsuénak:
Józsué könyve 11,6
„Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jozsue-konyve/11/6/?page=1)
És ezért is olvassuk ezt Dávid történetében:
2Sámuel 8,1-4
„Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát. És megveré a Moábitákat is, és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, akik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, akik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek. Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Cóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig. És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres lovaknak és csak száz szekérbe valót hagyott meg közülök.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2samuel/8/?page=1)
Mit akarok mondani mindezzel? Azt, hogy Illés és Elizeus, ő maguk voltak Izrael szekerei és lovasai, vagyis azok a szavak és cselekedetek, amelyek Istentől jöttek. Isten beszédét szólták és az volt Izrael ereje! De a gondolatot hadd zárjam ezzel az igével:
Zsoltárok 20,8
„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/zsoltarok/20/8/?page=1)
Illés szolgálatát tehát láttuk és ez volt a kettős mértékű lélek egyik fele, amelyet Elizeus is megkapott. De akkor mi volt a kettős mértékű lélek másik fele? Itt jön képbe Elizeus, mint Jézus előképe. Először is nézzük meg Elizeus elhívását:
1Királyok 19,15-19
„És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. És lészen, hogy aki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és aki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1kiralyok/19/?page=1)
Mint ahogyan azt már érintettem, a próféták beszédei az Úr szavai, amelyben volt Izrael ereje is, nem pedig a szekerekben és a lovagokban. Hiszen a szántóföld jelképezi a világot, a tizenkét ökör pedig Izrael tizenkét törzsét, amelynek vezetőjévé tette Isten Elizeust. Ugyancsak Jézus tizenkét tanítványt választott ki, és őket vezette, majd kiküldte a világba, azaz Isten szántóföldjébe. Nézzük meg Elizeus egyik csodatételét:
2Királyok 6,1-7
„És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szoros nékünk; Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakjunk. És monda: Menjetek el! És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)
Van tehát először egy fejszevasunk, ami elveszett:
Lukács evangéliuma 19,10
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/19/10/?page=1)
És ez a fejszevas pedig a fizika törvénye miatt értelemszerűen elmerült a vízben, majd ez felkerült a víz felszínére:
Máté evangéliuma 19,23-26
„Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/19/?page=1)
De ez a történet még nem ért véget ennyivel. Hová esett a fejszevas? A Jordánba! A Jordán folyót más néven úgy hívjuk, hogy a halál folyója. Ebben a folyóban merítkezett meg Naámán hét alkalommal, majd megtisztult a leprából. Ebben a folyóban merítette be János is a hozzá kimenő sokaságot. Mit jelent ez? Ahhoz, hogy üdvözülhessünk, először meg kell halnunk a testi vágyaink számára, ezt jelképezi a bemerítkezés is, lemegy az óember és feljön az új teremtés. Tehát a Jordánba elmerülő majd feljövő fejszevas jelképezi a halálunkat és az újjászületésünket, és azt, hogy ez Isten nélkül lehetetlen! Mert mit dobott Elizeus a fejszevas után? Fát nemde? A fa sok esetben jelöli az embert az igében, és Jézus is emberi testben jött el hozzánk és egyik történetben láthatjuk is, hogy Jézus a vízen járt! Ahogyan Péter sem járhatott a vízen Jézus nélkül, akképpen a fejszevas sem emelkedhetett fel a víz felszínére a fa nélkül. Nézzünk meg egy másik történetet:
2Királyok 4,42-44
„Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/4/?page=2)
Ugyancsak Jézus is ételt szaporított, gondoljunk csak a négyezer és az ötezer megvendégelésére. Nézzük a következőt:
2Királyok 8,7-12
„És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött. És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok-é ebből a betegségből? És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből? Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal. És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere. És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, amelyet az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/8/?page=1)
Isten megjelentette Elizeusnak a jövőt, amelyben Izrael szörnyű sorsa volt, majd ezen elsírta magát. Figyeljük csak a következő történetet:
Lukács evangéliuma 19,41-44
„És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/19/?page=1)
Ebben is láthatunk tehát egységet. De menjünk tovább:
2Királyok 13,14-21
„És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arcára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ő kézívet és nyilakat vett kezébe. Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire; És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőjj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyíla ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig. Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőjj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de amint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/13/?page=1)
Elizeus megbetegedett és fájdalmak között halt meg. Akárcsak Jézus, testileg szenvedett és fájdalmak között halt meg. Elizeus meghalt, majd a halott teste által feltámadt egy másik halott. Minek a jelképe ez? Jézus is meghalt, hogy az Ő halála által, akik a halálban vannak életre kelljenek! Ez a kettős lélek, a feltámadás, de van még más jelentése is:
2Királyok 6,8-23
„Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora. Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok. Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint. Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. Samáriába érkezve így szólt Elizeus: URam, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az ÚR megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)
Azt látjuk ugyanis, hogy kivonultak nagy erővel Elizeus elfogására, de a vége az lett, hogy megvendégelték őket és békével eltávozva többé nem jöttek rablócsapatok Izrael országába. Ha egy szóval lehetne jellemezni ezt a történetet, én azt mondanám, hogy: békesség! És ki a békesség fejedelme?
Ézsaiás könyve 9,1-6
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/9/?page=1)
(Skype 2014/01/29)
-
Nagyon tetszik ez az összeállítás igy Illésről, Elízeusról. Ilyen összefüggésben még nem ismertem.
De most ami inkább megragadta a figyelmem az a Hóseástól idézett részlet volt. Mindazok akik elfordultak az Úrtól, és nem őt tekintették istenüknek, vagy az Urat nem íllő módon viszonyultak hozzá, az Úr nem vetette el. visszaveszi tőlük áldásait, megbünteti , megszégyeníti őket, de nem pusztítja el.
Elviszi őket a pusztába és szívükre beszél. Milyen nagy kegyelem. Megismerteti magát ismét velük. Csodálatos Hóseásnak ez a próféciája, az Úr ígérete:
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
-
Isten igazsága
1Királyok 20,1-43
„És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt. És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba; És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek. És felele az Izráel királya, és monda: amint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok. Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem; Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák. Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle. És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd. És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ. Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert! Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt. És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr! Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te! Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert. És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele. És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából! És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen. De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte: Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt. És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással. És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened. A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök, És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképpen cselekedék. Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen. De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet. Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost. És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára. És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet. És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő! És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe, És monda néki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt. Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni. Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette. És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén. Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad. És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való. És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért. És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.”
Ez a történet a mai kornak is hatalmas üzenet, különösen azoknak, akik nem az ige szerint gondolkoznak Istenről. Mi akik már egy jó ideje együtt vagyunk, nem szükséges az alapoktól kezdenünk, például, hogy vajon aktuális-e a tanach (másnéven az ószövetség), ezért nem is fárasztanálak benneteket az alapokkal. Ennek a történetnek a főbb mondanivalója ma az számunkra, hogy Izrael királya nem Isten akarata szerint járt el, pontosítva: kegyelmes volt akkor, mikor Isten ítéletet rendelt el!
A történetben láthatjuk, hogy Izraelre tört az ellenség, mikor pedig Isten hatalmat adott felettük, Izrael királya a keblére ölelte Benhadád-ot. Hogy ha nem volna e történet végén az, hogy Akháb Isten akarata ellen cselekedett és ítéletet kapott az engedetlensége miatt, akkor ezt az egész történetet sokan megkönnyeznék, meghatódnának, hogy mekkora kegyelemmel bánt Izrael királya, és párosítanák Jézus váltságművével. De mégis elevenen él a kereszténység alap tanaiban az, hogy Isten kegyelmet ad mindenkinek, aki elfogadja, nem számít mennyire Istentelenül is él.
Ismerjük fel ebben a történetben a mai kor irányzatait! Hiszen nem ezt teszik a mai napon sokan, mint e történetben Izrael királya? De miképpen van hasonlóság a mai kor gondolkozású keresztényei között? Mint ahogyan azt már nem egyszer tárgyaltuk, de igazándiból nem lehet elégszer nyomatékosítani, hogy Isten hatalmat adott nekünk az ellenség felett, akkor miképpen élhetünk bűnben? Mert bizony minden kísértés felett diadalomra vezethet minket Jézus, ha valóban bennünk él. Mégis sokan Isten igéjét félretolva érvelnek azzal, hogy: „emberek vagyunk”. Elég baj az, hogy ha emberek. Az ige üzenete az számunkra, hogy már e földön Isten fiaivá lehetünk, nem csupán a halálunk után.
Galátzia levél 4,4-7
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.”
Ezért van az, hogy több helyen is utalást találunk arra, hogy bár testben töltjük földi életünket, de ne test szerint éljük azt!
2Korintusi levél 10,1-3
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.”
Erről egy többet mondó ige:
Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Mert ha testiesen éljük, a bűnt beengedve az életünkbe, akkor vajon milyen sorsot szán nekünk az Isten? Ebben a történetben is megadja a választ az Isten:
1Királyok 20,42
„Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.”
Ahogyan a próféta is megmondta, lelket lélekért, népet népért! Ha a kiirtás helyett kegyelmezünk, vagyis ha a bűneink vezetnek minket, akkor az életünket fogjuk adni érte. Mert vagy a bűnnek szolgálunk a halálra, vagy szolgálunk az Istennek igazságra!
Római levél 6,14-18
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.”
Mert a bűn az, ami elválaszt minket Istentől, a bűn tesz tönkre mindent, ezért az életünkben nem lehet helye! Talán túl kemény volnék? Nem vagyok kemény, csak sokan elfeledik azt, hogy Isten nem csupán kegyelmes, hanem igazságos is.
János evangéliuma 4,24
„Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Mert mit jelent igazságban imádni Istent? Nagyon sokan megtisztelik Istent a bűneikkel, de vajon erről szólna az Isten imádata? Nézzük meg az igében, hogy mit jelent igazságban imádni Istent.
Első kérdés legyen az, hogy mi az igazság?
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Tehát Jézus az igazság. De ki Jézus?
János evangéliuma 1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
Ő az Istennek igéje! Az igazság tehát egyenlő Jézussal, azaz az Isten igéjével. De rakjuk fel az i-re a pontot ezzel az igével:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Akkor már ezek az igék után nem nehéz elképzelnünk, hogy mit jelent Istent igazságban imádni. Isten igazságban való imádása az ige megtartását jelenti. De akkor jöjjön egy újabb kérdés: Isten lehet igazságban úgy imádni, hogy nem tartjuk meg az igéjét?
Római levél 4,1-6
„Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.”
Nézzük meg Ábrahámnak ezt a történetét:
1Mózes 15,1-6
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”
Bizony itt Ábrahám nem tett semmit, csupán hitt az Úrnak! De nem lehet ennyivel lezárni a történetet. Már többször beszéltünk arról is, hogy mit jelent a hit. A hit nem azt jelenti, hogy hiszek valamiben, amiben amúgy nem vagyok biztos. A valódi hitet nem lehet szétválasztani a cselekedetektől:
Jakab levele 2,17
„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”
Ezért van az, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, nem pedig hiszékenység:
Zsidó levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
De mi is tulajdonított be Ábrahámnak? Az, hogy hitt az Isten beszédének! De sok úgynevezett keresztény nem hisz Isten beszédének, hanem saját érzésük és gondolataik után mennek! Ábrahámnak mikor még ez az ígéret adatott volna, már kijött Úr-Kaszdimból, engedelmességben követve az Úr hívását. Ábrahám már ismerte az Urat, és láthatjuk az életét nyomon követve, hogy Isten akarata szerint járva élte az életét. Ezt olvashatjuk Jakab levelében is:
Jakab levele 2,20-24
„Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”
Figyeltünk? Azt mondta Jakab, hogy beteljesedett az írás azzal, hogy kész volt Izsákot feláldozni. De melyik írás is teljesedett be? Ez:
„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.”
Mert ha Ábrahám csak azt mondogatta volna Istennek, hogy: „ó, hiszek neked”, de nem követte volna Isten beszédét engedelmességben, akkor a hite hiábavaló lett volna, vagyis nem lett volna igazsága sem.
De menjünk tovább a római levélre. Pál beszél arról, hogy van törvény szerint való igazság és hitből való igazság. Lássuk először a törvény szerintit:
Római levél 10,5
„Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”.
A törvény szerint való igazság az, hogy cselekedjük meg Isten parancsolatait, és ez által élünk általa. Olvassuk el azt az igét, amelyre Pál utal:
5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
Ha tehát cselekedjük Isten parancsolatait, akkor élünk általa, ha pedig nem cselekedjük, akkor az halálunkká lesz. De akkor mi a hitből való igazság?
Római levél 10,6-10
„A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”
Talán szembe lehet fordítani a törvény és a hit általi igazságot? Mielőtt megválaszolnánk, nézzük meg, hogy mire utal Pál, vagyis hogy honnan idézett Isten igéjéből:
5Mózes 30,1-15
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, amiképpen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”
Láthatjuk, hogy ugyanúgy 5Mózes 30. fejezetéből idézett. Tehát amint olvastuk; „a te szádban és szívedben van”. Pál erről azt mondja, hogy tehát elég szívből hinni Jézus feltámadásában és szánkkal vallást tenni róla, és akkor üdvözülünk. Felszínesen nézve ezt az igét sokan erre alapoznak, és élnek Istentelen életet miközben biztosak az üdvösségükben. De akkor miről beszél Pál? Térjünk ismét vissza arra az igére, amire Pál utalt:
5Mózes 30,11-15
„Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”
Hogy teljesítsed azt! De úgy tűnik, mintha Pál kihagyta volna ezt a részt. De valóban így lenne? Nézzük csak:
Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
Mit jelent szívvel hinni? A hitről már beszéltünk sokszor, és most is érintettem e témában, hogy a valódi hit engedelmességgel, vagyis cselekedetekkel társul. Ha tehát nem vagyunk engedelmesek Isten beszédének, akkor nincs szívbéli hitünk. Ezt jelenti a szívből való hit. De miért Jézus feltámadásáról beszél Pál? Azért, mert Jézus volt az egyetlen, aki feltámadt a halálból és nem látott elmúlást. Ugyanis akikről olvasunk az igében, hogy feltámadtak, azok újra meghaltak, viszont Jézus a feltámadása után nem látott halált! Ezért Jézus feltámadásában hinni nem mást jelent, mint a Messiásban hinni! Mennyünk tovább:
Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
Szájjal vallást tenni? Bizonyára emlékeztek arra, mikor Jézus megkérdezi azoktól, akik nem cselekedik akaratát, hogy miért nevezik Őt Uruknak?
Lukács evangéliuma 6,46-49
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”
Hiteltelen minden olyan szó, amelynek nincs alapja. Bár Uruknak szólították Jézust, mégsem volt közük az igazsághoz, azaz Jézushoz, más néven Isten igéjéhez. Értjük, hogy a szájjal vallást tevés mit jelent? Hozom újra az igét:
Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
Ha szívvel hiszünk (ezt pedig már tárgyaltuk, hogy mit jelent), akkor, csakis akkor lehet igazságunk, amely által nem válik üressé a vallást tevő szánk. Mert azok a vallást tevő ajkak az igazak, akik szívvel hisznek Jézusban, vagyis akik engedelmességben követik Őt!
Említettem nemrégiben és egy visszatérést ígértem, ami egy kérdés volt: a törvényt, és a hitbeli igazságot szembe lehet fordítani egymással? Egyáltalán nem! A törvény igazsága egy magasabb szintre lett emelve, ez pedig a hit általi igazság által történt meg. Ahogyan az 5Mózes 30. fejezetében is olvastuk, a szívünkben és a szánkban lett Isten parancsolatai, hogy teljesítsük azt. Ugyancsak erről beszélt Pál is, hogy szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre. Ez pedig úgy vált lehetővé, hogy Jézus bennünk lakozást véve megcselekszi Isten törvényeit. Ezért már nem a mi érdemünk, hanem a bennünk munkálkodó Isten kegyelme. Mert elterjedt az a tévtan, miszerint akik hisznek, azok nem kötelesek megtartani Istennek a törvényeit. De mit mond erről az ige?
Római levél 3,31
„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Végül ezzel az igével zárom:
1János levele 3,10
„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
(Skype 2014/02/05)
-
Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
Ézsaiás könyve 55,1-13
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”
A mai téma fő mondanivalója az, hogy nincs helye halogatásnak, Istenhez minden erőnkkel igyekeznünk kell. Ugyanis eljön az az idő (talán már eljött?), mikor már annyira nagy lesz az istentelenség, hogy Isten beszéde nem lesz megtalálható. Így hangzott az ige:
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.”
Sokan megelégednek az Istennel való kapcsolatukkal, és egyben úgy is érzik, hogy minden a legnagyobb rendjén. Pedig az Istennel való közösségünk egyre jobb és jobb lehet, ennek a kulcsa pedig; az Ő akaratában való járás, az Ő parancsolatainak a megtartása. Hiszen a mi életünk abban van elrejtve, hogy megcselekedjük Isten parancsolatait. Erre mondhatjátok: Jézusban van elrejtve az életünk, miről zagyválok? Nézzük meg Jézus szavait erről:
János evangéliuma 12,44-50
„Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Jézus tehát egyértelműen kijelenti, hogy az Atya parancsolatainak a megtartása az örök élet. De akkor nem Jézusban van elrejtve az életünk? Dehogynem! Csak meg kell érteni az Atya parancsolatai és Jézus közti egységet. Mert mi a közös bennük? Az, hogy egy és ugyanaz. Ahogyan az előző igeversben is olvashattuk, Jézus egyértelműen kijelentette azt is, hogy csupán azt szólta, amit az Atya mondott Neki:
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.”
Jézus tehát az Atya testet öltött beszéde. Erről már nagyon-nagyon sokat beszéltünk és megannyi ige volt a segítségünkre, hogy ezt a kétségtelen valóságot megerősítsük szívünkben. De nézzünk meg újra egy igét, amely megerősíti mindezt. Azt olvashatjuk az igében, hogy mikor Isten megadta Mózesnek a szent sátor, és a felszerelésének a terveit, figyelmeztette, hogy pontosan akképpen készítse el, amint azt megmutatta neki a hegyen:
2Mózes 25,40
„Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked.”
Ez pedig azért volt, mert e földi rendelések a mennyeiek képmása volt. Nézzük meg Isten szövetségládájának terveit:
2Mózes 25,10-22
„És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. És a bizonyságot, amelyet néked adok, tedd a ládába. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. A Kérubok pedig terjesszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arcaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arcai a fedél felé forduljanak. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, amelyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
Különösen az utolsó igeversre figyeljük:
„Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
Tehát a két Kérub között jelent meg Isten és onnan szólt Mózeshez! De miért is fontos ez? Mindenféleképp fontosnak kell lennie, mert Isten így határozott a szövetség ládájának megépítése felől. Jézus ezt a jelentést is felfedte előttünk, mégpedig a feltámadása után:
János evangéliuma 20,1-12
„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.”
Ugyancsak az utolsó igeversre legyünk figyelmesek:
„És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.”
Tehát az egyik angyal fejtől, a másik lábtól, tehát Jézus közöttük feküdt! Ez is jelként adatott nekünk, hogy értsünk! Nincs semmi sem Isten igéjében, ami ne lenne fontos. Jézus, vagyis Istennek az igéje, vagy más néven az Istennek a beszéde, a két angyal között volt. Akárcsak a szövetség ládáján! Ekképpen adja tudtunkra, hogy amiképpen Mózeshez beszélt az Isten a szövetség ládájának a fedeléről, a két kerúb közül, úgy küldte el Isten az egyszülött Fiát, vagyis az Ő beszédét hozzánk, hogy általa életünk legyen!
Zsidó levél 1,1
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,”
Emlékeztetnélek benneteket a mai téma címére: keressétek az Urat, amíg megtalálható! Minderre a kitérőnek tűnő részre azért volt szükség, hogy megértsük: Isten igéjére értettem mindezt. Mert eljön az az idő, mikor könnyebb lesz aranyat bányászni, mint Isten igéjét megérteni. Mert Isten igéje ugyan betűként nyugszik a Biblia lapjain, de csak a Lélek által lehet azt megérteni:
Máté evangéliuma 11,25-30
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Kijelenti Jézus számunkra azt, hogy senki sem ismeri meg az Atyát, csak az, akinek Jézus megjeleníti. Olvassuk csak el egy ehhez kapcsolódó igeverset:
János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
Tehát az ezt megelőző igerészben azt olvastuk, hogy senki sem láthatja meg az Atyát, csak Jézus által („…az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni…”), viszont az előbb felolvasott igerészben pedig azt olvassuk, hogy a Fiúhoz sem mehet senki, csak ha az Atya vonja azt!
Ez egy igen nagy dilemma, hiszen a Fiú által ismerhetjük meg az Atyát, de a Fiút pedig nem ismerhetjük meg az Atya nélkül. Akkor ez most hogyan van? Miképpen lehetséges így megismerni akár a Fiút, akár az Atyát?
A kulcsot már megkaptuk a megértéséhez. Ez a kulcs pedig az, hogy Jézus a testté lett ige. Mert az Atyát Jézuson keresztül, vagyis az igéjén által ismerhetjük meg, és az igét is csak akképpen ismerhetjük meg, ha az Atya kijelenti nekünk! Mert mindenekelőtt az Atya vonzz minket Jézushoz, vagyis a beszédéhez, hogy azután Jézuson keresztül megtaláljuk Őt:
János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
De hogyan találhatunk az Atyához, ha nem értjük a beszédét? Máshogy fogalmazva: hogyan találkozhatunk az Atyával, ha a Fiát sem ismerjük? Jézus nevére nagyon sokan szeretnek hivatkozni, de a legtöbben meg sem ismerték. Mert a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint alakították ki Jézusról a képet, pedig a valódi kép Jézusról az igéből látható meg. Ne feledjük, az Atya vonz minket az igéhez, amelyből ismerhetjük meg Jézust, majd általa az Atyát. Rövidebben és tömörebben: a Fia által vonzz magához az Atya. Bizonyára ismert előttetek Jézus magvető példázata és annak értelme, de elevenítsük fel:
Máté evangéliuma 13,18-23
„Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az ígét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”
Négy különböző területre esik a mag. Az egyik az útfélre esett mag, ahol a madarak felkapkodták, itt nem beszélhetünk semmiféle hitről. Viszont a maradék három esetben kikelt a mag!
Bár a kétharmada végül meghalt; ugye a köves talajba és a tövisek közé esett mag, de az egyharmada, a jó talajba hullott mag, termést hozott! Figyeltünk? Kétharmad meghalt, egyharmad gyümölcsöt termett:
Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
A kétharmad sorsára jutnak mindazok a hívők, akik a világ gondjaiba és csábításaiba merülnek el (ez ugye a tövises talaj), akik bár örömködnek, de nem az első számukra Isten igéje (ez pedig a köves talaj). Viszont az egyharmad, akiknek valódi hitük van és nem asszimilálódnak a világgal, azok termést hoznak!
De mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy bár sokan hívőknek mondják magukat, még sincs közük az Istenhez, tőlük távol van Isten igéje és a saját szívűk útján, sosem fogják megtalálni Istent. Ne feledjük, Isten türelme hosszú, de nem végtelen. Egy napon le fog záródni a kegyelem ideje, sokaknál már személyenként végbement a megkeményítés. Mert akik az Isten akaratának, az Isten igéjének ellenállnak, azok egy idő után megkeményítettnek.
Ámos könyve 8,1-14
„Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! Akik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!”
Miért nem találják meg?
2Timóteus 4,1-4
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”
Azok az emberek, akik elrejtik magukat az igazság elől, akik nem mennek ki a világosságra, hanem a sötétségben maradnak, azoktól maga Isten is elrejti magát. Ahogyan Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a világ bűneit, akképpen fordul el ma is azoktól, akik bár Jézus nevében reménykednek, de Istentelenül élnek.
Ézsaiás könyve 45,15
„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!”
Jézus is megerősítette ezt az igét:
János evangéliuma 12,35-36
„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?”
Vegyük észre, hogy itt nem akarták se megölni, se elragadni, hogy királlyá tegyék. Az elrejtőzést jel gyanánt adatott nekik és egyben nekünk is. A világosságról tett bizonyságot Jézus, majd ezt mondta:
„Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”
Majd közvetlen ezután láthatjuk, hogy a világosság, vagyis Jézus elrejtőzött:
„Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
Testvéreim, amíg tart a kegyelmi idő, addig lehetőségünk van megtenni az Úr akaratát. Végezetül egy elgondolkoztató igével zárom:
Lukács evangéliuma 18,8
„… Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
(Skype 2014/02/12)
-
Elgondolkoztat az, hogy vannak akik teljes bizonyságban szolgálják, imádják az istenüket, akár még életüket is adnák érte. Bizonyára felfigyeltetek a kis "i" betűre, nem véletlenül írtam így. Hiszen megíratott:
János evangéliuma 16,2-3
„A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/16/2/?page=1)
Tehát azt hiszik, hogy Istennek kedves cselekedetet tesznek. Pedig nem! Gondoljunk csak Saul-ra, aki bebörtönzött sokakat, üldözte (ahol csak lehetett) a Jézusban hívőket, mikor megölték őket, ő is ellenük szavazott. Miért történt ez? Mert nem ismerte fel a Messiást, hallott ugyan Róla, de nem fogadta el.
Vagy ott vannak a baál papok Illés történetéből. Tudjuk, hogy a baál szó férjet jelent, és nem egy teljesen más istenséget imádtak személyében, hanem az egy igaz Istent, csak nem a jó ismeret szerint. Ezek a baál papok kitartóan imádkoztak istenükhöz, hittek abban, hogy tűzzel fog válaszolni. Olyannyira, hogy még meg is vagdosták magukat, mutatva az odaszántságukat. Végül mindannyian meghaltak, nem mentette meg őket az istenük.
Vajon ma hányan imádják a baált az egy igaz Isten helyett? Nem a saját szívünk, gondolatunk és érzéseink szerint kell imádni az Istent, mert ezek elvezethetnek minket a valódi kősziklától.
János evangéliuma 4,24
"Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/4/24/?page=1)
Igazság által! Jézus az igazság, Isten igéje az igazság! Istent az igéje által imádhatjuk, abból tudhatjuk meg ugyanis akaratát és elvárásait. Így nem alakulhat ki téves Istenkép, de ehhez olvasni kellene Isten szavát, és mi több; megtartani!
-
Olvasni, de nem betű szerint értelmezni, hanem a Szent Lélek vezetése által. Találkoztam ugyanis olyan emberrel aki azt mondta, milyen hülyeséget ír a Biblia, hogy vágd le a jobb kezed, vájd ki a szemedet ... stb.
Ezek azok akik nem látnak az üzenetek mögé, csak felületesen olvasnak és nem is gondolkodnak el rajta. Az ilyenek soha nem tudnak engedelmesek lenni az Úr igéjének, mert valójában testiesen gondolkodnak.
-
Igen Testvérem, elsőként kell az ige iránti hit, hogy amit Isten mondott, az tökéletes és megtartandó.
Jézusnak ez a beszéde sokaknál kiveri a biztosítékot, pedig Jézus nem túlzott, hanem a kétségtelen valóságot nyomatékosította számunkra. Mert ennyire fontos, és ennyire nagy hordereje van az üdvösségünknek! Mindent kövessünk el azért, hogy Isten beszédének engedelmeskedjünk. Egyszer hallottam egy prédikációban, hogy ha ezt szó szerint kellene értelmeznünk, akkor bizony csupa csonka-bonka keresztény emberekkel találkoznánk. Elég nagy baj ez... Értsük meg, hogy Jézus nem túlzott, hanem a valóságot adta tudtunkra. Jézus mondta a következőket is:
Máté evangéliuma 19,12
"Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/19/12/?page=1)
Nem akármilyen elhívás részesei lettünk, ismerjük fel ennek a súlyát és fontosságát.
-
De ebből áll a kegyelem is. Ha felismerem, hogy hajlamos vagyok mások tulajdonainak elsajátítására, (magyarul lopós vagyok) a tanítás szerint le kellene vágnom azt a kezem amelyik a bűnbe visz. Az iszlám országokban ma is alkalmazzák még ezt a büntetési módszert, levágják a tolvaj kezét. De élve Jézus kegyelmével, a felismert bűnömet átadom Jézusnak, megtérek a bűnömből és ez által részesültem Jézus kegyelmében. A volt tolvaj kezemet pedig adakozó, segítő kézzé tehetem.
-
A volt tolvaj kezemet pedig adakozó, segítő kézzé tehetem.
Ámen Testvérem. :afro: De a példáddal élve vannak, akik megmaradnak a lopásban, csak talán már nem annyira, vagy nem olyan módon, mint megtérésük előtt. De ha valakit Jézus valóban megszabadít, akkor az valósággal szabad lesz. Az evangélium üzenete az, hogy térjen meg mindenki a bűnös életéből, és nem az, hogy kevesebbszer kövessen el bűnt.
-
Ámen!
-
Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”
Ahogyan a 12-es vers mondja:
„…meglássa, hogy el ne essék.”
Miben lássa meg? Azokban, ami megíratott nekünk tanulságul! Bár sajnos sokan mégsem tanulnak ebből, megcsalva önmagukat azt hiszik, hogy közösségük van Istennel, pedig valójában nincsen.
Mert Isten általános kegyelme adatott a gonoszoknak is, azért, hogy felismerjék benne az egyedül igaz Istent és megtérjenek hozzá. Türelemmel hordoz a mai napon is sokakat, de nem csak türelemmel, hanem kegyelemmel is, hogy közülük némelyek megmeneküljenek. Hiszen ahogyan olvastuk is az igében, mindnyájan részesültek a mennyei táplálékból, a kősziklából folyó vízből, látták és tapasztalták a különféle jeleket és csodákat, vagyis: Isten áldásainak a részeseivé lettek! És itt jön a „de”, ugyanis akik bár részesültek ebből, és meglátták, megtapasztalták mindezt, később, akik ezek ellenére nem engedelmeskedtek Isten beszédének, azok elhullottak a pusztában. És erre mondja Pál:
„Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”
Kérdezem én: tanulságunkra van? Hiszen azért íratott meg, hogy tanuljunk belőle! Mert nem változott az üzenet számunkra attól, hogy mi több ezer évvel utánuk élünk, hiszen Isten sem változott. Ezért értsük meg, hogy a türelméből, a gondoskodásából, a kegyelméből olvashatjuk ki, hogy minket engedelmességre ösztönöz mindez.
Mert vajon ma hányan élnek önmaguk számára Istenben hitt biztonságos életet, miközben Isten az engedelmességet munkálja bennük? Nézzük meg, hogy miket tanulhatunk ma mások példájából:
4Mózes 16,1-35
„Kóré pedig az Ichár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai valának, fogták magokat; És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula, És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt. Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete! És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai! És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai: Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki? És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok? Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok? Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel! Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel! Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap. És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét. Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron. Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantásban. Ők pedig arcukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é? Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei. És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, ami az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt. És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam: Ha úgy halnak meg ezek, amint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat. És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi valának, és minden jószágukat. És alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül. Az Izráeliták pedig, akik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld! És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.”
Amint a történetből is láthatjuk, Kóré és csapata, híres és neves emberek úgy gondolták, hogy megilleti őket a papság. Bár léviták voltak, akiknek adatott a hajlék körüli szolgálat és a közvetítő szerep Isten és ember között az állatáldozatok bemutatása által, de a papságot csak Áron leszármazottjai örökölhették meg, őket hívjuk kohenitáknak. Láthatjuk, hogy nem happy end-el végződött a történet, sőt, a történet olvasása után láthatjuk, hogy e dolog miatt másnap a nép közül is meghaltak 14600-an. Összefoglalva mi volt az oka mindennek? Mi az üzenet ebből számunkra?
Ahogyan akkor, úgy ma is sokan illetéktelenül járulnak Istenhez, szentnek gondolják magukat, de elfeledik, hogy Istenhez csak úgy lehet közeledni, amint azt meghatározta számunkra: az igéjén át vezet az út, vagyis az Isten beszéde iránti engedelmesség által:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Lássunk egy másik történetet:
3Mózes 10,1-3
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”
A halál oka ismét a következő: nem tartották meg Isten parancsolatát. Isten megadta a hozzá való közeledés módját, ennek áthágása halálos ítélet. Elég szigorúnak hangzik nemde? Pedig ez a valóság, Isten parancsolatainak a megtartása élet, annak áthágása pedig átok. Hiszen ezt olvastuk Jézus szavaiból is, emlékeztetésül hozom ismét:
„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.”
Tehát ez az élet. De az átkot is tudtunkra adta ebben az igerészben:
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Aki tehát megveti Isten igéjét, az életet, vagyis Jézust(!), azok az átkozottak sorsára jutnak. Többek között ezt olvashatjuk ebben az igerészben is:
5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
Nagyon sokat beszéltünk már erről a témáról, nagyon sok aspektusból bemutatva, megannyi igével alátámasztva, de mindezt azért, mert nagyon fontos felfogni és megcselekedni. Fel kell ismernünk, rádöbbenünk arra, hogy Jézus volt az, akit utoljára elküldött az Atya, hogy megadjuk az Őt illető gyümölcsöket:
Márk evangéliuma 12,1-11
„És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Ezt az írást sem olvastátok-é? amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.”
Utoljára küldte? Igen! Ez pedig azért van, mert a Fiú képviselte tökéletesen az Atyát, és azért is, mert ezek az utolsó idők:
Zsidó levél 1,1
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,”
A nagy baj viszont ott van, hogy bár Jézus azt mondja, hogy cselekedjük meg az Atya parancsolatait, de a mai kor kereszténység nagy része azt mondja erre, hogy nincs szükség erre! Így ölik meg ma is nagyon sokan Jézust, kivetik az életükből, bár azt hitetik el magukkal mégis, hogy Jézus bennük él.
Értsük meg, hogy Jézus nem élt sohasem önálló életet, nem változtatta meg az Atya akaratát, csak azt szólta, csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki. És miért küldte el Jézust? Erre nagyon gyorsan rávágják a választ: hogy elvegye bűneinket! Igaz! De fel kell ismernünk például ebben a példázatban is, hogy a gyümölcsökért küldte el az Atya. Mert ha nem termünk gyümölcsöt, semmire sem vagyunk jók.
Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”
A gyümölcs termése pedig csak úgy lehetséges, ha Jézusban maradunk és Ő is mibennünk. Ám ez nem egy tétlen állapot, hanem egy odaszánt élet, amelyben nem elengedjük magunkat, hanem odaszánjuk magunkat testben és lélekben, cselekedve az Isten akaratát, amit meghatározott az igéjében.
Jakab levele 1,22-25
„Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
De sokan csupán csak hallgatói Isten igéjének! Így építkeznek sokan homokra, bízva Isten kegyelmében és ígéreteiben, de a saját részüket meg nem cselekszik! Mert a saját rész az engedelmesség. Engedelmesség Isten akaratának, megcselekedve parancsolatait, hogy méltóképpen Urunknak nevezhessük Őt. De ha nem cselekedjük meg Isten akaratát, akkor saját uraink vagyunk, azt pedig előre borítékolhatom nektek, hogy aki a maga ura, az saját magát nem tarthatja meg.
Tekintsünk bele Isten igéjébe és vizsgáljuk meg magunkat. Tekintsünk bele a törvénybe, Isten igéjébe, hogy általa szabadok legyünk Istennek, és ne váljunk a bűnnek szolgájává. Az Istennel való kapcsolatunkat az igéből mérhetjük fel, nem az érzelmeink és gondolataink szerint. Ha az ige igazolja cselekedeteinkről, hogy gonoszak, akkor el kell hagynunk és az egy lépés az Isten felé. Ha az ige igazolja a cselekedeteinkről, hogy igazak, akkor maradjunk meg abban! Nézzük meg magunkat az igében és ismerjük fel, hogy valóban állunk-e!?
Zárásul:
Zsidó levél 6,7-8
„Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”
(Skype 2014/02/19)
-
Ámen!
Köszönöm testvérem az üzenetet.
Istennel együtt menni, vagy őt követni áldás mindazok számára akik hűségesek a szövetségkötéshez. Akik viszont szembe menetelnek az Úrral azok valóban úgy járhatnak, mint Kóré, Dáthán és követői.
Akik az Úr felkentjei ellen támadnak, az Úrra támadnak és az nem marad büntetés nélkül.
Az Úr szólt a prófétákon keresztül a vezetőkhöz, a néphez, türelmes volt, és talán még ma is türelmes, de mindennek van határa.
25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: ?Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.? 27 Ez a ?még egyszer? azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen. 28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Egyszerű fordítás | Zsidó levél | 12. fejezet
Éppen ezért jobb az Úr haragját elkerülni. Választani az életet, Jézus Krisztust és cselekvő hittel élni.
-
Ámen Testvérem! :2smitten:
-
Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.
1János levele 5,18-21
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!”
A mai alkalommal, ráfókuszálunk arra, hogy miképpen rendelte el Isten a hitben való életünket. Mint ahogyan a kezdő igénkben is láthatjuk, akik vigyáznak magukra, azokat a gonosz meg sem illeti. Erre az igére is, mint a többire is: ámen. Így nem kimagyarázni, megmagyarázni kell, hanem magunkra kell azt vennünk. Lássuk azt először, hogy a gonosz miképpen érinti az embert:
Jakab levele 1,12-27
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
Merőben más képet fest elénk Jakab, mint amit a mai kor keresztény tanai mondanak igaz? Mert mindenütt azt tanítják, hogy ha Jézus bennünk lakozik, akkor majd Ő véghezviszi azt, amit jónak lát. Erre hivatkozva, sokan élnek Istentelen életet. Pedig az evangélium üzenete az, hogy meg kell halnunk a világnak, önmagunk kívánságainak, hogy Isten élhessen bennünk. Szokták azt is félreértetten mondogatni, hogy Isten munkálja az akarást, ezért már nem lehetünk hibásak, ha nem akarjuk eléggé megtartani Isten parancsolatait. Íme az ige:
Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Isten munkálja mindenkiben az akarást, akiben valósággal lakozást vett. Ezért nincsenek Istennek tétlen gyermekei, hanem csak odaszánt aktív követői!
Minden napunk telve van választási lehetőségekkel, hogy éppen mikor mit, és legfőképpen kinek teszünk. A kegyelmet félreértelmezik a legtöbben, úgy gondolkodnak felőle, hogy akit Jézus kegyelmébe fogadott, annak már nem kell semmit sem tenni, csupán megvárnia a földi élet végét és majd a Mennyországban ébredni. De ez így hamis, mert a kegyelem nem azt jelenti, hogy éljünk úgy ahogyan akarjunk mert nekünk már üdvösségünk van! A kegyelem azt jelenti, hogy megnyílt az út számunkra arra, hogy Istennek kedves életet élhessünk. Esélyt kaptunk! Jézus halálakor kettéhasadt a kárpit, jelezve, hogy megnyílt számunkra az út. A Szentek Szentjébe csupán csak egyszer egy évben mehetett be a főpap, de számunkra megnyílt az út. De milyen módon? Nincs már semmi akadály, hogy az Atyához mehessünk!? Dehogynem, de sajnos erről a legtöbben megfeledkeznek. Mert sokaknak akadály, keveseknek pedig út! Igen, Jézusról beszélek:
Zsidó levél 10,19-29
„Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. Miután van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni. Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?”
Jézus tehát beállt a kárpit helyére, ezért mondja magáról, hogy Ő az út, amin keresztül eljuthatunk az Atyához. Azért mondtam, hogy sokaknak akadály, mert megütköznek az Isten igéjében, vagyis Jézusban. Pedig továbbra is Isten igéjén át vezet az út az Atyához, az ige megtartására pedig Jézus alkalmassá tette a Benne hívőket. Ezért az igaz evangélium üzenete az mindenki számára, hogy térjünk meg a holt cselekedetekből, engedelmeskedve az Úr beszédének. Aki ez alá nem veti magát, annak a kénkővel és tűzzel teli tóban lesz osztályrésze. Ezért mondja Pál is:
Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Így már jobban érthető az a bizonyos akarás, amit Isten munkál igaz? Az egyik legnagyobb baj az, hogy sokan nem veszik komolyan Istent, nem keresik Őt igazán, inkább élik a saját kis életüket, pedig Isten számára úgy lehetünk kedvesek, ha mindent átadtunk neki. Nem elég heti 1-2 alkalommal eljárni Istentiszteletre, nem elég a naponkénti imádkozás és az igeolvasás, Isten ezekkel nem elégszik meg, Ő mindenünket akarja, pontosabban az egész életünket! Ha valaki Isten követőjének gondolja magát, de olyanokat cselekszik, amiről jól tudja hogy bűn, annak Istentisztelete hiábavaló, inkább élje a hátralevő földi életét testiségben, ne csapjon be másokat, ne csapja be magát, és legfőképpen, ne próbálja becsapni Istent.
Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”
Jelenések könyve 3,15-16
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”
Jelenések könyve 22,11
„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”
De akik komolyan veszik Isten követését, azoknak van egy jó hírem, és ez ama evangélium, hogy Jézus a szabadító! Megszabadít a bűn cselekvésétől az által, hogy bennünk lakozást véve engedelmes tiszta életet élhessünk, amely tetszik az Atyának. De ez sokaknak túlságosan frusztráló, nem akarnak ugyanis semmit sem tenni, csak folyamatosan a bűnöket Isten lábaihoz vinni. Engedelmesség nélkül pedig senki sem fog Isten előtt megállni.
1Sámuel 15,22-23
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”
Hogy olvastuk? Mit vetett meg Saul? Az Úrnak beszédét! Láthatjuk is a következményét: Isten is megvetette ezért. Ma sincs ez másképp, aki megveti az Úr igéjét, azt Isten is megveti. Mégis ennek ellenére bíznak Isten kegyelmében azok, akik megvetik Isten igéjét. De mindhiába, ezek emberek ítéletét világosan közli velünk az ige.
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Mert mi a kegyelem lelkének a bántalmazása? Az, mikor szabadjára engedik magukat a bűnök cselekvésére, majd Isten kegyelmét kérik életükre. Ma is így bántalmazzák sokan, ahelyett, hogy élnék az Isten által megszabott életüket. De olvassuk el Jézus szájából is, miképpen vélekedik azokról, akik megvetik Isten igéjét:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Tehát aki megveti Jézus beszédeit, annak kárhozatává lesz! Jézus beszédei pedig nem más, mint az Atya beszéde. Így olvastuk:
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Tehát az ige megtartandó, sőt élet a számunkra. Ezért nem kérdés, hogy meg kell-e tartanunk.
János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”
És benned?
(Skype 2014/02/26)
-
Anyagi bővelkedés!?
Áldott Testvéreim, a mai napon megnézzük Isten beszédében az anyagi dolgokat illető parancsolatokat, tanításokat és hogy miképpen élték ezt meg Isten hívei. Ugyanis elég szép számban örvend az a téves hit, miszerint Isten nagy gazdagságot ígért a követőinek. Első körben fontos tisztáznunk, hogy mi is a gazdagság!
A gazdagság nagyon relatív az emberek szerint, akinek például háza és autója van, az szegénynek érezheti magát azzal szemben, akinek luxus hajója és kastélya van. Akinek pedig se háza, se munkája, és nap mint nap a betevő falatjáért küzd, annak a szemében a ház és autóval rendelkező személy is gazdag. Emlékezzünk csak Lázár és a gazdag történetére, melyben Lázár megelégedett volna csupán azokkal a morzsákkal, amelyek a gazdag asztaláról hullottak alá, de senki sem adott neki. Lássuk az igét:
Lukács evangéliuma 16,19-21
„Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/16/19-21/?page=1)
Tehát láthatjuk, hogy az emberek különféle dolgokkal elégszenek meg, mást és mást tartanak gazdagságnak, az ő anyagi helyzetüktől függően. De a kérdés az, hogy Isten mit tart gazdagságnak? Továbbá: mit tart elégnek? Jézus tanítása:
Máté evangéliuma 6,19-34
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/6/19-33/?page=1)
Jézus tanítása dióhéjban: ne gyűjtsünk kincseket a földön, ne aggódjunk a ruházat és az élelmünk felöl, mert mindezeket a pogányok teszik. A pogányok azok, akik Isten nélkül élnek, és a bizalmuk, a reményük, a látható dolgokban vannak, nem pedig Istenben! Mire tanítja tehát Jézus a Benne hívőket? Arra, hogy először keressük Isten akaratát, tartsuk meg a parancsolatait, és ezek az ígéretek megadatnak nekünk. Ezt jelenti Isten országát keresni! Mi pedig az ebből való ígéret? Ruházat és élelem, pont annyi, amennyire a testnek feltétlen szüksége van, nem pedig többre. Erről tanít minket Pál apostol is:
1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1timoteus/6/6-11/?page=1)
Amivel tehát meg kell elégednünk az a ruházat és az élelem. Vagyis: ami éppen szükséges a testnek. Mégis sokan hajszolják a jólétet, amit vagy sikerül elérniük vagy nem. De mindenféleképpen egy biztos, akik ekképpen cselekszenek, azok levették Istenről a szemüket. Szokták ugyanis azt előszeretettel tanítani és híresztelni, hogy Isten minél nagyobb anyagi gazdagságot szeretne adni a gyermekeinek. Hogy ezt honnan vették, bevallom, nem tudom. De biztosan nem az igéből, mert Isten igéje épp az ellenkezőjét adja tudtunkra. Isten akarata az, hogy egység legyen a gyermekei között, bizony még anyagilag is!
5Mózes 15,1-11
„A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok néked. Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/15/1-11/?page=1)
Isten akarata tehát az, hogy az atyafiak között (gyermekei között) egyenlőség legyen. A hetedig esztendőben az adósság elengedését parancsolta az Úr, ekkor el kellett engedni minden tartozást, sőt, a 3Mózes 25. fejezetében azt olvashatjuk, hogy minden 50. évben a földterület is visszaszállt arra, akié volt eredetileg. De nem csak ennyi az Úr parancsa, hanem a kölcsönkérőktől sem szabad elfordulni. Akik kölcsönkértek a 7. év közelgettével (vagyis az adósság elengedés évében), attól sem volt szabad elfordulni:
„Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.”
De figyeljük meg az igevers elején, hogy ez csak az atyafiakra vonatkozott, az idegenekre nem:
„Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.”
Mit jelent ez? Az, hogy Isten népében Istenfélelem van, és aki kér a hetedig esztendő közeledtével, az nem azért kér, hogy becsapja a segítségnyújtót. Viszont az idegenek, az istentelenek, zsákmányt látnak a hívőkben, ezektől be lehetett hajtani a kölcsönadott javakat az elengedés évétől függetlenül. Tehát itt láthatjuk Isten parancsolatát és egyben védelmét a kizsákmányoló emberekkel szemben.
Emlékeztetnélek benneteket Jézus szavaira, amelyet nemrégiben olvastunk, mégpedig:
„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Vagyis feltételhez kötött az ígéret. Nézzük meg azt az igerészt, amelyre hivatkozhatott Jézus:
5Mózes 28,1-14
„Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt. És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/28/1-14/?page=1)
Láthattuk tehát a feltételes „ha” szót, és az abból következő „akkor” ígéreteket. Milyen ígéreteket is olvastunk? Lássuk:
- áldott leszel a meződben
- áldott lesz méhednek gyümölcse
- áldott lesz földed gyümölcse
- áldott lesz barmodnak gyümölcse, teheneidnek fajzása, juhaidnak ellése
- áldott lesz a kosarad és a sütőteknőd
- áldott leszel bejöttödben és kimenetedben
- megszalasztja ellenségeinket
- áldott lesznek csűreink és minden amire rátesszük a kezünket
- áldott leszel azon a földön, amelyet az Úr ad neked
- megnyitja az ég csatornáit, vagyis esőt ad alkalmas időben a földünkre
- kölcsön adunk, de mi nem szorulunk kölcsönre
Előszeretettel gondolkodnak eme ígéretek felöl úgy, hogy behelyettesítik luxus házakra, autókra és jól menő vállalkozásokra. De nem ezeket ígéri az Úr, hanem amint a felsorolt listában is láthatjuk, az alapvető testi szükségleteket, ezen felül méhnek gyümölcsét (gyermek), áldást ad kezünk munkájára és megfutamítja ellenségeinket. De ezek is feltételhez kötöttek, így záródott az igerész:
„ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.”
És ebből még következik ám valami! Akik az Úr által megszabott tökéletes úton járnak, azok nem a földi dolgokkal foglalkoznak, hanem az Istennek való szolgálattal. Nem az anyagi dolgokat hajszolják, nem abba ölik idejüket és energiájukat, hanem hogy Istennek tetsző életet élhessenek. Ezeknek ha adatik is az ígéreteket meghaladó gazdagság, az nem fogja befolyásolni az Istennel való kapcsolatukban. De akik nem indulnak meg a testvéreik szüksége láttán, pedig lenne miből adniuk, azokban nincs meg Isten szeretete:
1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/3/17/?page=1)
Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy Isten akarata hogy adjunk, és ne kérjük vissza. Ha van nekünk, akkor a szegény atyafiánk, vagyis testvérünk szükségét pótoljuk ki. De nem ezt olvassuk Páltól is?
2Korintusi levél 8,10-15
„Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2korintusi-level/8/10-15/?page=1)
Isten akarata a testvérek közötti egyenlőség, sőt, még inkább az, hogy egymást szolgáljuk! A vagyoni egyenlőséget nevezhetjük egyszerűbben a közös vagyonnak, vagy akár közös kasszának. Ezt láthatjuk Jézus földi életében is, hogy a tanítványokkal mindenük közös volt, a kasszás pedig Júdás volt. De az apostoli gyülekezésben is ezt láthatjuk:
Apostolok Csel. 4,32
„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/4/32/?page=1)
Akik csak az újszövetségi írásokat fogadják el, azoknak is meg kellene látniuk ezt a tanítást. Továbbá azt is, hogy mikor Anániás és Safira részesedni akartak ebből, de biztonságukat nem Istenbe, hanem a földi vagyonba helyezték, sőt, magukat ezzel egyetemben az apostolok fölé is emelték, azonnali halállal lakoltak. Miért emelték ezzel magukat az apostolok fölé? Olvassuk el a következő igerészt:
Apostolok Csel. 3,1-8
„Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/3/1-8/?page=1)
Se aranyuk, se ezüstjük, mert ők is betették mindenüket a közösségi kasszába. Viszont a mai korban nem ez látjuk. A gyülekezeti tagok éhezhetnek, míg a lelkipásztor és a gyülekezet vezetői luxus körülmények között élnek. Erről bátran kijelenthetjük: ez nem Isten akarata! De mondhatják azt, hogy ez már megváltozott. Igen, megváltozott, de nem úgy ahogyan gondolják. A testvériség változott meg, de ezt is csak az emberek változtatták meg! Az a testvériség, amelyet Isten rendelt, az merőben más, mint amit a mai korban tapasztalhatunk. Isten igéjében nem haladhatunk bakugrásban, meg kell tartani az „A”-t, hogy „B” is lehessen. Ha majd helyére kerül a testvériség Isten szemszögéből, majd akkor helyére kerülhet a közös vagyon parancsolata is.
A mi életünk ne arról szóljon, hogy a saját kényelmünkről és biztonságunkról gondoskodjunk, hanem hogy betöltsük Isten parancsolatait, közöttük pedig: hogy gondunk legyen a testvéreink anyagi helyzetére is.
Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/6/19-21/?page=1)
Tehát a mennybe gyűjtsünk kincseket, ne pedig a földön! Olvassunk ezzel kapcsolatban Páltól is:
1Korintusi levél 3,11-15
„Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/3/11-15/?page=1)
Sokáig úgy gondolkoztam ez ige felől, hogy a fa, széna és a pozdorja alatt a haszontalan cselekedeteket kell érteni, míg az ezüst, arany és a drágakő alatt a jó, megmaradó cselekedeteket. De úgy gondolom, hogy ennek más értelmezése is van. Figyeljünk csak:
„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”
Milyen „ama” napra gondolt Pál? Minden bizonnyal erre:
2Péter levele 3,10-12
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2peter-levele/3/10-12/?page=1)
Sejthetjük, hogy ez nem néhány száz fokos tűz lesz, amely csak a fát, szénát és a pozdorját pusztítja el. Ez a tűz mindent felbomlaszt, minden materiális dolgot, mindent, ami e földre irányul! Isten emésztő tűz! Egyedül csak az marad meg, amelyet a Mennyben gyűjtöttünk össze. Amit pedig megtagadtunk a szükségben levő testvérünktől csak azért, hogy nekünk bővelkedő életünk legyen, az nem csupán megégni fog, hanem ellenünk is fog tanúskodni. Végezetül:
Példabeszédek 30,8-9
„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/peldabeszedek/30/8-9/?page=1)
(Skype 2014/03/05)
-
:afro: egyetertek az irasoddal Antee
Amugy tuddjatok mit unneplunk januar 1-en?
Jezust szuletese utani a 8. napon meteltek korbe
/ vetetett fel az abrahami szovettsegbe / :01:
:044:
A felekezeti megnevezés moderálva - Antee
-
Szia Testvérem! :088:
Jézus pontos születésének az idejét nem tudjuk, de több mint valószínű hogy nem Decemberben, vagy annak környékén volt.
-
Nahát... bár gondoltam már erre az összefüggésre, most mintha erőteljes pecsétet kapott volna a szívemben:
"És miért küldte el Jézust? Erre nagyon gyorsan rávágják a választ: hogy elvegye bűneinket! Igaz! De fel kell ismernünk például ebben a példázatban is, hogy a gyümölcsökért küldte el az Atya. "
-
:afro: :2smitten:
-
Vérevés!?
Ez a téma is egyike azon témáknak, amelyről keveset beszélnek, továbbá úgy gondolkodnak felőle, hogy a vérevés kérdése, e mai kor hívőit nem érinti. Ha valaki eljut arra a felismerésre, hogy Jézus csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya mondott Neki, az megérti, hogy Jézus semmit sem törölt el az Atya parancsolatai közül. Ezért a vérevés kérdése is nagyon egyértelmű Isten igéjében. Csak azoknak nem egyértelmű, akik a saját hasuk szerint járnak és a maguk meggyőződését Isten igéje fölé helyezik. Meg fogjuk nézni a tanach-i és az újszövetségi igékben a témával kapcsolatos igerészeket a következő pontokban:
- mi a vér?
- miért nem szabadott megenni?
- mi számít vérevésnek?
- milyen tanítást kaptunk erről az apostoloktól?
Mi a vér?
Isten nem hagy minket kétségben, világosan tudtunkra adja, hogy a vér az a lélek.
5Mózes 12,23-25
„Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet. Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”
Ebben a kis igerészben három alkalommal is mondja Isten, hogy meg ne együk a vért. És hogyan is záródik?:
„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”
Tehát azt cselekedni, ami igaz az Úr szemei előtt! Mégis oly sokan megmagyarázzák, hogy miért szabad azt tenni amit akarunk, utalva Jézusra, aki megváltoztatta az Atya parancsolatait. Pedig Jézus többször is beszélt arról, hogy csak azt teszi és azt beszéli, amit az Atya mondott Neki. De mégis jönnek az érzelgősök, akik nem akarják elhinni, hogy Isten parancsolatainak az áthágása befolyásolhatja az Istennel való kapcsolatukban. Mekkora balgaság, hiszen Aki azt mondta hogy ne ölj, azt is mondta, hogy ne egyél vért. Tehát Isten bármely parancsolatának az áthágása engedetlenség, vagyis bűn, és igenis befolyásolja az Istennel való kapcsolatot.
Római levél 14,14-17
„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”
Ezzel az igerésszel szokták bizonygatni azt, hogy semmi sem tisztátalan, tehát aki hisz Jézusban, az bármit megehet anélkül, hogy bűn terhelné. Nagy félreértés ez, de talán az ige pontatlan olvasása teszi ezt. Ugyanis ekképpen fogalmazott az ige:
„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.”
Vagyis amit Isten tisztának nyilvánított számunkra! Nem pedig amit mi nyilvánítunk annak. De hogy jobban megértsük, olvassuk el a következő igerészt:
1Korintusi levél 10,23-26
„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem kiki azt, ami a másé. Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége.”
Tehát mindent szabad nekem? Ölni? Paráználkodni? Lopni? Vért enni? Nem erről van szó, hanem arról, hogy mindent, amire szabadságot adott Isten, azt szabad nekünk! Ebben a korinthusiakhoz írt fejezetben pedig nem a tisztátalan ételről vagy a vérről beszélt Pál, hanem a bálványáldozati húsról, amit idegen Isteneknek áldoztak. De ezzel kapcsolatosan is megláthatjuk, hogy Pál az ismeret, az engedelmesség és a szeretet témáját feszegeti. Ismeret alatt hogy nincs más Isten és ezért a hús nem árthat, engedelmesség és a szeretet terén, hogy ne együnk olyat, amit bálványoknak áldoztak (ne ingereljük az Urat), továbbá a szeretetet megtartva ne botránkoztassunk meg másokat. Tehát ebben is egységet láthatunk Pál és a 12 Apostol tanításával, miszerint tartózkodjunk a bálványáldozati hústól is.
Miért nem szabadott megenni?
Emberileg szeretünk mindent megérteni, és ez is közé tartozik. De ahogyan a tisztátalan ételtől való tartózkodást sem értelem által, hanem hit által kell engedelmességben elfogadnunk, akképpen a vérevés tilalmát is. Bár hozzá teszem, nem kell intellektuális tudás megérteni azt, hogy amit beveszünk a szánkon, abból végül mi lesz, és azután hova kerül. Így megérthetjük, hogy a vér az nem ételnek adatott, azon belül pedig a lélek ne az árnyékszékbe (szennycsatornába) kerüljön. De ha ezt valaki nem tudja elfogadni, semmi gond, viszont akkor fogadja el Isten parancsolatát engedelmességből és hit által. Emlékeztetnélek benneteket erre az igére:
5Mózes 12,25
„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”
Mi számít vérevésnek?
Isten igéjében világosan megláthatjuk, hogy nem csak az számít vérevésnek, mikor a vért megsütik és megeszik. Nézzünk meg egy történetet:
1Sámuel 14,24-32
„Az izráeliek már igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. Jónátán ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége! Azon a napon Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst.”
Bár e történet húsevés részleteibe nem avat be minket Isten igéje, de feltehetőleg valamelyest megsüthették, de a körülmények miatt nem volt alkalmuk vértől mentesíteni. Talán még vizük sem volt megmosni.
A kérdés tehát: mi számít vérevésnek? Erről egy másik kérdés jut eszembe, mégpedig: mit nevezünk hosszú hajnak? Például a vállig érőt? Ugyanez a kérdés a vérrel kapcsolatban is. De még mielőtt erre kitérnénk, vegyük észre Isten igéjében, hogy kezdetben a fa gyümölcseit és a maghozó füveket (például búza) adta eledelül az ember számára.
1Mózes 1,27-29
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.”
De gondoljunk csak az Izrael 40 éves pusztai vándorlására is, mikor Isten csupán mannával akarta etetni a népet, és igen rossz vége lett, mikor a nép húst kért magának.
4Mózes 11,31-35
„És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtének magoknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül. A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet. Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.”
Mindezzel azt akarom mondani, hogy Isten tökéletes akarata az volt, hogy az ember ne táplálkozzék hússal. De Isten megengedte az embernek, hogy táplálkozzék hússal, de azt nem, hogy vérrel együtt! És miképpen kell ezt megtartanunk? Mindenki törekedjen lelkiismeretesen megoldani ezt a kérdést, rendesen megmosni a húst és akár be is sózni.
Milyen tanítást kaphatunk erről az apostoloktól?
Rendkívül érdekesnek tartom azt, hogy akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az „ószövetségi” írásoknak, azok hogyan tudják figyelmen kívül hagyni az újszövetségben olvasható apostoli rendeleteket? Mert az apostolok rendelete az volt a pogányokból megtértek felé, hogy tartózkodjanak a vértől:
Apostolok Csel. 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
Egyszer hallottam olyan gyülekezeti tanítást, amelyben úgy hirdette a pásztor a vérevés rendeletét, hogy bizonyára kiakasztották volna a zsidókat ezzel, ezért rendelték el csupán az apostolok. Ez egy nagy mellélövés volt, mert nem a zsidókat haragítják meg vele, hanem magát az Istent. Ezért azt fedeztem fel, hogy akik mégis esznek vért, azok nem csak az ószövetségi írásokat vetik el, de az újszövetségi írásokat is. Ez a szabadosság, és a téves gondolkodás Isten kegyelméről, hogy tegyünk azt amit akarunk, Isten úgy is megbocsát nekünk. Nem értik Jézus váltságáldozatát, de hogyan is érthetnénk, hiszen magát Jézust sem ismerik.
-
Bekesseg
Daniel Ekechukwu . Feltámadás a halálból
Egy nigériai lelkipásztor halála és feltámadása.
nos nezzetek meg, aztan ki ki gondoljon ugy ahogy neki tetszik. :01:
Átalakulások 1. rész
Hat erre kepes Isten , ha az O utjain jarunk...
Bekesseg nektek :044:
-
Bekesseg
Hat igen aki kimondja kisse erosebben
azt a lelkipasztort nem nagyon hivjak meg
igehirdetesre tobbet :062:
http://keskenyut.files.wordpress.com/2012/06/sokkolo-uzenet-p-washer.pdf
Bekesseg nektek :044:
-
Ki volt Azázel?
3Mózes 16,1-22
„És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, amely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul. Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket. Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul. És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé. És vegye tele a tömjénezőt eleven szénnel az oltárról, amely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön belől. És vesse a füstölőt a tűzre az Úr előtt, hogy befedje a füstölő felhője a fedelet, amely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen újjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen újjával a vérből. És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, amint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, amikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.”
Láthatjuk, hogy két bak került kisorsolásra, egyik az Úrnak, amelynek vérét bevitte a főpap a Szentek Szentjébe a bűnök bocsánatáért, és egy másik bak, amelyet a pusztába küldtek el Azázelnek. Van itt nagyon sok mély dolog, de ezek közül most csak néhányat fogunk részletesebben megnézni. A bakokat illetően észrevehettük, hogy először az egyik feláldozása történt, és majd csak ezután vitték el az élő bakot a pusztába. Ez azért fontos, mert Izrael népéért bemutatott bak vére Isten bocsánatát eredményezte, de mégis azt láthatjuk, hogy bár megtörtént a bűnökért való engesztelés, de ezután a főpapnak az élő bakra kellett helyeznie Izrael minden vétkét és bűnét! Tehát nem törölte el Isten a bűneiket, hanem másnak tulajdonította azokat! Továbbá a főpap ezzel egyetemben, a vétek és bűn bakra való ráhelyezése által azt jelentette ki, hogy ezekhez a hamisságokhoz, vétkekhez és bűnökhöz semmi közük, mert Isten elengedte azokat! Tehát még egyszer, Isten nem eltörölte a bűneiket, hanem másnak tulajdonította. Így megértjük a zsidókhoz írt levél szerzőjének a sorait:
Zsidó levél 10,1-4
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”
A tulok volt az, amit a főpap a saját és házanépe bűneiért mutatott be, a bak pedig, amit Izrael népéért mutatott be. Ugye sokszor beszéltünk már arról, hogy mit jelent Jézus nélkül és mit jelent Jézussal élni. Erről sajnos még az önmagukat ízig-vérig hívőknek tartók is többnyire helytelenül gondolkodnak. Ugyanis a Sátán ereje és hatalma abban volt, hogy a testünk felett uralkodott, megkísértve, kívánságainkat felélesztve bűnbe csábított minket, és ezáltal elszakasztott minket Istentől. Viszont Jézus áldozata által bennünk lakozva erőssé tett minket, hogy ne legyünk a saját testünk rabjai, hanem hatalmunk legyen a testünk kívánságai felett. Így nyílt meg az út az Atyához és ezért szüntette be Isten a bűnért való áldozatokat:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Térjünk rá akkor az élő bakra, amelyre ráhelyezte a főpap Izrael minden hamisságát, vétkét és bűnét, majd elküldték azt egy emberrel a pusztába, Azázelnek. A kérdés tehát az, hogy kicsoda Azázel? A legtöbbeknek ez nem is kérdés, rögtön Sátánnak azonosítják be, pedig Azázel nem a Sátán! De még mielőtt részletesebben kitérnénk a személyére, tettére és ítéletére, nézzünk meg egy igen fontos igét amely elindít minket:
Júdás levele 1,6
„Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.”
Vagyis a bukott angyalok bilincsekben várják az ítéletüket, tehát fogságban vannak! Egyébként nem gondolkoztatok el arról, hogy Júdás ezt honnan vette? Milyen írások alapján mondja ezt? Testvérek, Júdás nem ellenőrizhetetlen szavakat szólt, Énókh könyvére utalt, ráadásul nem első alkalommal, de a további utalására majd később visszatérünk. Most nézzük meg Júdásnak ezt az utalását Énókh könyvéből:
Énókh 10,11-14
„És mondá az Úr Mikháelnak: "Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat minden tisztátalansággukkal. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégződésük, az itéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra. És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.”
Láthatjuk tehát Isten parancsolatát Mihály arkangyal felé, hogy kösse meg a bukott angyalokat. Azázel megköttetését pedig itt olvashatjuk:
Énókh 10,4-8
„És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”
Figyeltetek? Azázelt megkötözve a sivatagba, vagyis a pusztába vetették, ide rendelte Isten az élő bakot, Izrael minden hamisságával, vétkével és bűnével! Hogyan is záródott az igerész?
„És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”
Ezek azok a bűnök, amelyeket Isten elküldött a bakon keresztül Azázelnek. De mégis milyen bűnt követett el, hogy Isten ilyen ítélettel sújtotta? Olvassuk el:
Énókh 8,1
„És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.”
Ezek voltak azok a titkok, amelyeket feltárt az emberek fiai előtt Azázel, és ez által nőtt meg az igazságtalanság a földön:
Énókh 9,6
„Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:”
Lássuk az ítéletét:
Énókh 13,1-2
„Énok pedig elment és ezt mondta: "Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged: És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”
Azázeltől most egy kicsit elvonatkoztatva, beszéljünk összefoglalóan Énókh könyvéről. Énókh könyvével több helyen is találkozhatunk az Szentírásban, például Pál írásánál is:
Római levél 1,18-21
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.”
Két dolgot figyeljünk meg Pál ezen írásában. Először is, hogy Isten alkotásaiban látható Isten nagysága, hatalma, Istensége. Mert a teremtett világ engedelmességben követi Istent, betöltve azon szolgálatát, amire Isten teremtette. Másodsorban lássuk meg Pál írásában, hogy bár sokan meglátták Isten hatalmát ezekben, mégsem rendelték Isten alá magukat az által, hogy a parancsolatait megtartsák. Így válnak hiábavalóvá és így élnek sötétségben. Lássunk egységet Énókh szava és Pál szava között:
Énókh 2,1-5,5
„Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott időben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történő dolgokat, a kezdettől a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész földet vízzel, és a felhők, és a harmat, és az esők vizei hogy borítják be. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévő nap a földre. És a naptól jövő hőség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselődik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekből, és vegyétek figyelembe mind az ő munkáit, és tudjátok meg, hogy ő, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett. És az ő munkáit évről-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint ő meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétől, hanem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az ő rendeletéből. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az ő hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz békesség. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.”
Vagyis minden teremtett dolog tudja a rendjét, a helyét és a feladatát, csak az ember nem, aki szabadon akar élni Istentől!
Júdás írásait illetően ígértem visszatérést Énókh könyvére vonatkozóan, nézzük meg tehát Júdás leveléből Énókh írását:
Júdás levele 1,14-15
„Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.”
Az idézett igét nézzük meg magában az Énókh könyvéből:
Énókh 1,9
„Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfedni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.”
Érdekesnek tartom azt, hogy bár a Szentírás több helyen is bizonyságot tesz Énókh könyvéről, amelyből ráadásul idéznek is, mégsem fogadják el Énókh által leírtakat. Miért van ez? Ennek több oka is lehet, mint például az, hogy sci-fi-nek hiszik a leírásokat. Ezek az emberek gondolkozzanak el például: Sámson erejéről. Ugyanakkor mások pedig nagyobb értéket tulajdonítanak az emberek általi kanonizálásnak, mint például magának Júdás apostolnak. Akik nem tudják elfogadni Énókh könyvét, azok Jásár könyvét még inkább nem fogadnák el, főleg Salamon cselekedeteit, amelyek szintúgy nagy kérdőjeleket egyenesítenek ki.
Van itt még egy dolog, amit tisztázni kell. Hol van Sátán? A Sátán már az őrző angyalok (vigyázó angyalok) előtt elbukott, sőt, már az ember teremtése előtt.
1Mózes 2,15
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”
Ha nem lett volna ellenség, akkor nem kellett volna őrizni. Továbbá az őrző angyalok foglalatosságában is benne van, hogy: őriznek! Ádám és Éva elbukott, az őrző angyalok is. Mi viszont őrizzük meg azt, amit ránk bízott az Úr: az Istenben való hitet! Mert miért volt az emberpárnak bűne, hogy ettek a tiltott gyümölcsből? Nem csupán az Isten parancsolatának az áthágásáról van szó, hanem van ennek még egyéb mélysége!
Mikor még nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, addig az ember tanulta az Istentől, hogy mi a rossz és mi a jó. Vagyis: hittek Istennek. Ám azzal, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, nem csak a parancsolatát hágták át, hanem azt mondták ezzel: majd mi eldöntjük, hogy mi a jó és mi a rossz! Ahogyan ma is sokan teszik, Isten parancsolatát félredobva önmaguk eldöntik, hogy mit szabad nekik és mit nem! Így esznek ma gyümölcsöt sokan, a jó és a rossz tudásnak fájáról.
Többször elgondolkoztatott az, hogy mivel az ige azt írja, hogy a bukott angyalokat megbilincselte az Úr, akkor mégis mit értsünk démonok, azaz gonosz lelkek alatt? Hiszen csupán a Sátán maradt meg egyedül, bilincsek nélkül, de akkor mégis kicsodák a gonosz lelkek? Mózes könyvében így olvassuk:
1Mózes 6,4
„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”
Énókh könyvében egyértelműen kiderül, hogy a föld felett való örzőkből (angyalokból) úgy váltak bukott angyalok, hogy megkívánták az emberek leányait. Bár Énókh könyve nem tér ki részletesen arra, hogy mi tetszett meg az angyaloknak az emberek lányait illetően, de feltehetőleg a haj lehetett az. Hiszen a nők ékessége a hosszú haj, és ezért kéri Pál az asszonyoktól, hogy befedett fejjel imádkozzanak, az angyalok miatt is!
1Korintusi levél 11,5-10
„Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”
Világos utasítás Páltól világos magyarázattal! Tehát az őrző angyalok feleségül vették a nőket és ezután nemzettek gyermekeket maguknak, akik nem hétköznapi emberek lettek, hanem óriások, mivel angyalok magvából valók voltak. Ezek az óriások mikor elpusztultak, csupán a testük pusztult el és a lelkük nem merült alvó állapotba. Nézzük meg Isten szavait:
Énókh 15,8-12
„És mostantól, az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.”
Ők tehát a démonok, akik nem egyenlők a bukott angyalokkal. Összefoglalva tehát az a mai üzenet az, hogy vannak írások, amelyek nem tartoznak az általunk ismert Szentíráshoz, pedig azokban is Isten beszédeit találhatjuk meg. De mielőtt bárki is kutatná ezeket, először legyen ismerete az igében, ne csak néhányszor olvassa el. Mert vannak apokrif írások, amelyek hamisak és nem Isten szavát tartalmazzák. De vannak írások, amelyek igazak, de igeismeret és Istenismeret nélkül eltévelyíthet sokakat.
(skype 2014/03/19)
-
A bűn súlya
Ezsdrás 9,1-15
„Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot, Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!”
Láthatjuk, hogy felismerték a bűneik súlyát, és mikor Ezsdrás meglátta elhajlásukat az Úrtól, nem csak a ruháját tépte meg, hanem saját magát is (szakállát, haját). És egyszersmind rögtön tisztázni is kell, ez az Úr akarata, mélyen meg kell botránkoznunk magunkban és mélységesen lélekből felindulva bánkódni bűneink miatt. Mert ez a bűnbánat, nem pedig az, amit manapság sokan gyakorolnak. Rövid és felületes bocsánatkérés, utalva arra, hogy emberek vagyunk, akik természetesen bűnt cselekednek, és amúgy is Jézus azért halt meg, hogy bármennyi bűnt a lába elé tehessek...
Jóel könyve 2,12-13
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”
De nem Ezsdrás az egyetlen, aki látványosan fellépett a bűn ellen. Nehémiás, mikor látta, hogy Isten parancsolatait áthágva élnek, megvert némelyeket közülük.
Nehémiás 13,23-25
„Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül. És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén. Annakokáért feddődém velök, és megátkozám őket, és megverék közülök néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak.”
De akár vegyük Mózes történetében azt a részt, mikor a nép aranyból készült borjakat imádott, ezután Mózes a Lévitákkal legyilkoltatta őket. De mondhatjátok erre: akkor más idők voltak, Jézus ezt megváltoztatta! Nagy tévedés, figyeljünk Jézus beszédére:
Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”
Nem eltörölte Jézus az Atya parancsolatát, nem megváltoztatta azt, hanem minket óv a helytelen ítélettől és kéri, hogy teljes egészében Istenre bízzuk azt! Hiszen írva is van:
5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”
Továbbá erről beszél Pál is:
Római levél 12,19
„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.”
Hiszen gondoljunk csak bele újra Jézus szavaiba:
„…hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”
Nyílván nem vitatéma az, hogy Jézus azt tanította amit Ő meg is élt. Mégis azt látjuk, hogy mikor Jézust megütötték, akkor nem a másik orcáját tartotta oda, hanem kikérte magának:
János evangéliuma 18,19-23
„A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?”
Tehát Jézus nem eltörölte az Atyának ama parancsolatát, hanem minket véd a helytelen ítélettől és azt teljes mértékben Istenre bízza. Tehát fel kell ismernünk, hogy a bűn súlya egyáltalán nem változott meg, de erre újszövetségi megerősítést is kaphatunk Anániás és Safira történetéből:
Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”
Mondja ezek után valaki, hogy Jézus megváltoztatta a bűnnek súlyát! Mégsem látunk hasonló történeteket, a hívő emberek élhetnek istentelen életet, mégsem esnek össze holtan a bűneik súlya miatt. Ez pedig azért van, mert ahol a bűn megnövekedik, ott jobban kiárad Isten kegyelme, hogy aki menthető, az ne vesszen el az istentelen emberrel együtt.
Római levél 5,19-21
„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Nem dicsőséges ez számunkra, hanem szégyen. A kegyelem csodálatos, Isten szeretetéről tesz bizonyságot, de egyben a mi istentelenségünkről is. Ha Isten ma elhozná igazságos ítéletét, vajon ki maradhatna meg? Vajon nem ezért kérdezte Jézus a következőket?
Lukács evangéliuma 18,8
„Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
A Tanach-ban megannyi utalást találhatunk arra vonatkozóan, mikor Isten tudtára adta a nép bűnét és annak súlyát, továbbá a próféták leírásából, viselkedéséből is megláthatjuk, hogy a bűn következtében mekkora bűnbánatot mutattak. Hamuban ültek, port szórtak a fejükre, zsákruhát öltöttek, nem ettek és nem ittak. Egyszóval megszaggatták a szívüket, nem csak a ruhájukat.
De mi a helyzet a maiakkal? A mai korban nem igazán veszik komolyan a bűnt, és ennek az oka, hogy helytelenül ismerték meg Istent. Mert azt mondják, hogy van nékünk Jézusunk! De nem értik Jézusnak a váltságművét, nem értik a világra való eljövetelét és a feláldozásának az értelmét.
Vagyis úgy gondolkoznak a legtöbben erről, hogy Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket a bűn ítéletétől. Nagyon helytelen gondolkozás, de nincs elrejtve, hogy miképpen alakult ki ez a gondolkodásmód Krisztusról. Ugyanis magukra tekintenek az emberek, meglátják magukban a bűnöket, a kívánságaikat, amelyeket ki is elégítenek, Istentelen cselekedeteiket, önzőségüket, egoista gondolkodásukat, ezektől megpróbáltak meg-megszabadulni, talán sikerült is egy ideig, de azután visszajött minden szenny. Ezért gondolják azt, hogy: „kérem szépen Jézus azért áldozta fel magát, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnöm.” Elég ha az ember önmagára tekint és máris Isten személyét ezzel átfaragják, erre pedig nagyon sok megnyugtató megerősítés érkezik, mivel az istentelenül élők száma a legnagyobb, még a hívő körökben is. Lehet az önámítás és a csapatszellem és a tömeg hipnózisa, de ettől függetlenül Isten a saját mércéje alapján fog bennünket megítélni. A téma címére visszautalva, a bűn súlyát újra megemlítve, azt a hatalmas bűnt látom a mai emberek életében, hogy a bűn elkövetései után nem szaggatják meg a szívüket, hanem egyfajta liturgikus megszokásból Isten elé mennek egy egyszerű és gyors bocsánattal. Nincs meg a szívnek megszaggatása, de hogyan lehetne meg, hiszen nem mérik fel a bűneik súlyát.
Isten nem változott meg, ahogyan akkor is, úgy most is a bűnök elválasztanak Tőle. Ne legyen tévelygés, Jézus nem azért közbenjáró közöttünk és az Atya között, hogy bármennyi bűnt is kövessünk el, protekcióval bekerüljünk a Mennybe.
Jézus valódi váltságművéről már többször beszéltünk, és megannyi anyagba belefűzve, szorosan minden esetben a témához kapcsolódott. Mégpedig az, hogy Jézus eltörölte a bűnünket, és felkészít minket arra, hogy az Atyához mehessünk. De a bűnnek eltörlését merőben másképp látják, pedig a mindenkorra vonatkozó bűn eltörlését úgy tette elérhetővé Jézus számunkra, hogy bennünk lakozást véve bűntelen életet élhetünk. Ez vágja ki az önelégültekben a biztosítékot, akik ütik az asztalt, hogy márpedig bennük Jézus van, de közben bűnt bűnre halmoznak. Vegye tudomásul mindenki, hogy aki bűnt cselekszik, az elnyomta Jézust! Vagyis nem volt jelen az életében, hanem feltámasztotta a saját óemberét. Csakhogy Jézus nem zsebi baba! Nem lehet előhúzni a zsebünkből, amikor mi jónak látjuk, és nem tömhetjük vissza, mikor úgy van kedvünk. Aki mégis így cselekszik, az kétfelé sántikál, nem egyenes az Úr szemében!
Hiányzik a mai hívők többségéből az Istenfélelem és egyben az Istenismeret is. Hiába egyértelműsíti az ige Istennek a mércéjét, mégis magukra vonatkoztatva válogatnak, és egyben figyelmen kívül hagynak bizonyos igéket, amely csakugyan Isten beszéde. Hiába egyértelmű Isten beszéde, mégsem látják meg, mert nem akarják meglátni, nem akarnak hallani sem róla! Így dugták be ma is nagyon sokan a fülüket, hogy ne halljanak, így hunyták be szemüket, hogy ne lássanak. Elfeledkeznek a valódi Jézusról, Aki a következőket megmondta:
Máté evangéliuma 5,29-30
„Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.”
Vágjuk le testrészeinket, vájjuk ki a szemünket, ha azok gátolják meg minket Isten iránt való engedelmességünket. Mert botránkoztatásról beszélt Jézus, csak sokakból már az is kihűlt, hogy megbotránkozzanak a saját bűneiken.
Mert mi az üzenet Jézus váltságáldozatát illetően? Olvassuk el Páltól:
Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Ne uralkodjon a bűn bennünk! Nem megmagyarázni és kimagyarázni kell, hanem felfogni és beállni az engedelmességbe és a szent életbe. Nem uralkodhat, mégis sokan szolgákká teszik magukat. De legyen előttünk az Egyiptomi kivonulás, Isten nem kívülről akarta óvni Izraelt az Egyiptomi elnyomástól, hanem ki akarta és ki is szakította a szolgaságból. Jézus sem tett másképp, hiszen meg is mondta:
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Ha még a bűnnek szolgálunk, akkor nem váltunk szabadokká. Ébresztő! Nem természetes az, hogy valaki hívő létére bűnt cselekszik! Mégsem így gondolják a legtöbben, a Tanach-ot lejártnak tekintik, de még az új szövetségi írásokból is válogatnak. Mert például nem hiszik el ezeket az igéket sem:
1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”
Vagy:
Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”
Vagy:
1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
Hogyan is olvastuk? Benne marad annak magva? Mi a mag? Jézus elárulta a magvető példázatában, hogy az Isten igéje a mag. Akiben tehát Isten igéje, vagyis Jézus lakozást vett, az Istentől született. Pontosabban: újjá született! Mert Isten igéje által születünk újjá, újjá szül minket gondolkodásban és cselekedetekben, mert akiben élővé válik Isten magja, vagyis a beszéde, az aszerint fog élni. Ezért mondta Jézus, hogy az termést is fog hozni.
Akik az előbb felolvasott igék ellenére még is azt tartják és tanítják, hogy a hívő élethez tartoznak a bűnbe esések, azok nem hisznek az előzőleg felolvasott igéknek. Meg kell érteni ennek a súlyát! Ha az életünk nem azt mutatja, hogy igazak vagyunk Isten előtt, akkor meg kell térni, meg kell jobbítani utunkat, nem pedig kimagyarázni. Ugyanis aki ekképpen cselekszik, az az üdvösségével játszik.
(Skype 2014/03/26)
-
Hívő házasodhat hitetlennel?
Áldott Testvéreim, ez a mai téma körül is félreértések keringenek, de ma megtudjuk Isten igéjéből, hogy mi ezzel kapcsolatban az Isten akarata. Elsősorban ott kezdjük, hogy Istennek a beszéde nem csak az új szövetségi iratokban található meg, hanem az úgynevezett ó szövetségi iratokban is. Mi már értjük és valljuk, hogy nem évült el Istennek a beszéde, ezért elsősorban fussunk neki a Tanach-i, vagyis az úgynevezett ó szövetségi írásoknak, amelyben megláthatjuk, hogy miképpen rendelkezik Isten e dolog felől.
2Mózes 34,10-16
„Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, amely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, amit én cselekszem veled. Jegyezd meg magadnak amit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.”
Isten parancsolata tehát az, hogy ne vegyenek Izrael fiai feleséget idegen népből! De nem csak parancsot adott Isten ehhez, hanem magyarázatot is:
„És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.”
Nem faji megkülönböztetésről van szó, nem egy száraz törvényről aminek ne lenne értelme, hanem az Isten féltő szeretetéről, amellyel óvja gyermekeit, hogy maradjanak meg Mellette.
De mondhatjuk azt, hogy természetesen nem vesz el egy keresztény egy muszlim hívőt. De ennél azért jobban a mélyére kell néznünk a dolgoknak. Ugyanis nem csak azok az idegen istenek, amelyek teljesen más vallást képviselnek! Jézus határozottan tudtunkra adta:
Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Így megérthetjük Jézus következő beszédét:
Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Így azok az emberek, akik nem hisznek az egy igaz Istenben, azok bálványimádók, idegen isteneket követő emberek. Na, ezekre mondta Isten, hogy ne vegyetek közülük feleséget!
Tudjuk azt is, hogy Salamon volt a legbölcsebb ember a földön, mégis az idegen nők vitték bűnre:
1Királyok 11,1-10
„Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is, És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.”
Erről beszél Nehémiás is a népnek, akik hasonlóképpen idegen nőket vettek feleségül Isten parancsát félretéve:
Nehémiás 13,26
„Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene és királylyá tette vala őt Isten egész Izráel fölött; őt is bűnre vivék az idegen asszonyok:”
Nehémiás történetéből többet olvasva megtudhatjuk, hogy eme bűn miatt egyeseket megvert és megátkozott ugyanis nagy bűnnek számított ez. A múlt szerdai anyagban Ezsdrás történetéről is beszéltünk, aki a bűn súlya miatt saját haját és szakállát tépdeste, és ez a bizonyos bűn sem volt más, mint az, hogy Izrael népe idegen nők közül vett feleséget.
Emlékezzünk meg Izrael 40 éves pusztai vándorlására, ahol csakugyan felütötte fejét ez a bűn, méghozzá Bálám tanácsára. Izrael népét nem tudták megverni, nem lehetett megátkozni, ugyanis akik ellenük támadtak, azok Istennel találták szembe magukat. Ezért először Izrael népét Istentől kellett elfordítaniuk, hogy azután védtelenekké váljanak. Sikerült a terv, Izrael népe elegyedett a moabitákkal, a nők pedig elfordították a férfiak szívét az egyetlen Istentől.
Egyértelműen láthatjuk Isten igéjéből, hogy akik Isten népe, azaz akik Istennel jártak, nem vehettek idegen nőket feleségül. Továbbá értjük azt is, hogy mi volt az oka ennek, és azt is értjük, hogy aki nincs Jézussal, az más istenséget imád. Így például az ateista is idegen istenséget imád, mivel önmaga ura.
De vajon mit tanít az újszövetségi írások?
1Korintusi levél 7,1-17
„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint. Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet? Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”
Pál elég részletes útmutatást ad a hajadonnak, a házasoknak és az özvegyeknek is. Félre szokták érteni ezt az írást is, és alkalmazzák arra, hogy hívő házasodhat hitetlennel. Pedig nem erről beszél Pál! Pál a már meglevő házasságról beszél:
„Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.”
Így ha Istenhez megtér az egyik fél, az ne akarjon elválni, ha a hitetlen fél kész vele élni. Nem arról van szó tehát, hogy választhat-e magának hívő hitetlen feleséget, hanem arról, hogy a már meglevő házasságban ha valaki megtér, az maradjon a hitetlen házastársa mellett, ha az kész vele így élni.
Van az az elgondolás is, miszerint azért érdemes hitetlennel házasodni, hogy a hívő fél által a hitetlen fél megtérhessen Istenhez. Ez nem helyes felfogás, Pál is ekképpen írja:
„Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet?”
A házasság az egység céljából adatott, nem küzdőtér gyanánt. Tudok sok olyan házasságról, amely hívő és hitetlen között köttetett, volt közöttük sikeres kimenetelű, mikor a hitetlen fél megtért az Úrhoz, de elnyomó többségében a hívő került távol Istentől és a hitetlen az hitetlen maradt. De gondolkozzunk csak: mi köze van egymáshoz a hívőnek és a hitetlennek? Milyen közös nézetük lehet? Hiszen a hitetlen a földiekért él, a földi dolgokban leli kedvét, míg a hívő a láthatatlanokat ragadja meg, a földi dolgokban pedig örömöt nem talál.
Ámos könyve 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”
Egy hívő nő miért választ valakit fejéül, aki nem követi az Istent? Merthogy a nő feje a férfi! Egy hívő férj miképpen lehet feje egy hitetlen asszonynak!? Ez nem egység, nincs közös látás, nincs meg a legfontosabb cél.
Páltól olvashatunk az özvegyekkel kapcsolatban egy határozatot, amely megerősíti mindezt:
1Korintusi levél 7,39
„Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”
Világos tanítás ez, aki házasságot akar kötni, az csak az Úrban teheti meg. De ha az egész 7. fejezeten elgondolkozunk, megérthetjük, hogy Pál óvja a házasulandókat és tanácsolja, hogy ha lehet, maradjanak házasság nélkül, hogy teljes egészében az Úrra figyelhessenek. Mit gondoltok, egy hitetlen házastársnál mennyivel inkább igaz ez!?
(Skype 2014/04/02)
-
Elgondolkodtam Ruth és Boáz történetén. Ruth móábita volt, aki ugyan Namomit, anyósát követve elfogadta izrael Istenét. De származását tekintve isten által tiltott nép gyermeke volt. Mégis hogy tudták az akkori vallási vezetők ezt jóváhagyni?
-
Jó kérdés Testvérem. Nézzünk a történet legelejére. Elimélek és Naomi elhagyta Izraelt a gyermekeivel és letelepedtek Moáb földjén. A gyermekeik nyilván nem tudtak azon a földön Izraelita feleséget magukhoz venni, így moábita feleségük lett.
Meghalt a férj és a gyermekek is, Naomi visszaindult Izrael földjére és a menyeit marasztalta, hogy maradjanak moáb földjén. Ruth nem hallgatott erre, hanem ahogyan bizonyságot is tett többször, az Izrael Istene az Ő Istene is. Ruth betért az Izraelitákhoz, ahogyan az egyiptomi kivonulás alkalmával sok keverék nép is ment Izraellel. Isten igéje kimondja, hogy egy törvényük legyen Izraelnek, és a közöttük élő jövevény népnek.
Boáznak nem csak egy moábita nőt vett el, hanem a rokoni kötelezettségét vállalta fel, vagyis ahogyan írva van, támasszon az elhunyt rokon feleségétől magot, azaz nemzen gyermeket. Boáz tehát a törvényt követte!
Fontos megérteni, hogy Ruth már ekkor betért Izrael népébe, nem moáb úgynevezett isteneit imádta, hanem az egyedül igaz Istent.
-
Igék:
5Mózes 25,5-6
"Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/25/5-6/?page=1)
Ugye emlékszünk, mind a két testvér maradt, ezért az elhunythoz legközelebb álló rokonnak kellett megtennie ezt a kötelezettséget. Tudjuk a történetből, hogy nem Boáz volt a legközelebbi, de a legközelebb álló rokon nem akarta elvenni Ruth-ot. Így szállt a kötelezettség Boáz-ra.
Sok keverék nép ment velük:
2Mózes 12,38
„Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/38/?page=2)
Egy törvény:
4Mózes 15,16
"Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/4mozes/15/16/?page=1)
-
Szeretni Jézust
Nagy aggodalommal tekintek végig a mai egyházon, annak felekezetein, és szomorúan látom azok teljes elhajlását az igétől. A felekezeteknek külön-külön más hitvallásuk van, amiben megadták az igei nézetüket, a hitüket. Mégis bár sok ezer felekezet létezik, mégis találunk egy közös pontot mindegyikben, ez a közös pont nem más, mint a szeretet. Ez a közös pont fogja egyesíteni a különböző felekezeteket, egy nagy egyházzá, amibe csak betérni lehet, de eltérni attól nem. De ezt mind rossz értelemben mondom, mert az igazi, Istentől vezetett egyházat nem ez a minősíthetetlen áll szeretet fogja egyesíteni, hanem az csakis Istennek tiszta igéje által lehetséges, és csak ez által válhat valóra az igazi szeretet. Ezért is mondtam, hogy ettől az egyesített szeretettől eltérni nem lehet, mert aki mégis ellenáll ennek az ökumenizmusnak, azt üldözni és öldökölni fogják.
János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”
Itt egyértelműen hívőkről van szó, Istennek kedves cselekedeteket csak az akar tenni, aki hisz Istenben. Viszont Jézus le is leplezi, hogy bár Istennek kedves cselekedetet akarnak tenni, de a helytelen Istenismeret miatt épp Isten ellen cselekszenek. Ezért nem mindegy, hogy milyen „szeretet” hajtja az Istenben hívőket! Meg kell vizsgálnunk azt, hogy ez a bizonyos szeretet, amely minden felekezetet összeköthet, mi is pontosan.
E világban sokféle szeretet létezik. Van, aki lopni szeret, van, aki fölényeskedni és uralkodni másokon. Van, aki olyan istent szeret, aki üdvözíti őt, bármit is csinál. Van, aki Isten igéjét félredobva, szeret önmagáért élni, szeret emberektől dicsőséget kapni, szeretnek különféle dolgokat, amelyekről az Isteni tanítás azt mondja, hogy ne szeressük.
De az igazi szeretetről másképpen vélekedik Isten, és a sok szeretet közül, csak egy van, amelyet kér tőlünk Isten. Ez a szeretet pedig az, amelyet Jézus gyakorolt az embereken, tehát Jézus életéből olvashatjuk ki azt, hogy milyen szeretetet kíván tőlünk Isten.
János evangéliuma 13,4-15
„Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amelylyel körül vala kötve. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! Monda néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”
Ezt a történetet sokan sokféleképpen értelmezik, most mutatok nektek valamit, amit Isten mutatott meg nekem:
Jézus azt mondta, hogy aki már megfürdött, az tiszta. Olvassuk el a tisztaság feltételét:
János evangéliuma 15,3
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”
Jézus megtisztítja az övéit az ige által, az igéről pedig jól tudjuk János evangéliumából, sőt a leveléből, de még a Jelenések könyvéből is, hogy az nem más, mint maga Jézus! Az Isten igéje, vagyis Jézus útul adatott számunkra az Atyához. Ám ha erről a tiszta útról egy pillanatra is lelépünk, bepiszkoljuk a lábunkat! Ezért van szükség arra, hogy a lábunk meg legyen mosva. De ki is mossa meg?
„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.”
Nem önmagunk lábát mossuk meg, hanem egymásét! Ennek pedig az az értelme, hogy egymás ellen elkövetett vétkeinktől szabadítsuk meg egymást, bocsássuk meg az egymás ellen elkövetett vétkeinket! Az ige ekképpen írja:
1Péter levele 4,8
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”
Csakhogy az mossa meg a másik lábát, aki megbocsátott, nem pedig a vétkes mossa a másik lábát. Így megérthetjük Jézus eme szavait is:
János evangéliuma 13,8
„Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.”
Miért nem lenne köze Jézushoz? Azért, mert akik nem kérik Jézus bocsánatát az ellene elkövetett vétkeik miatt, azok nem nyernek bocsánatot (lásd: Iskariótes Júdás). Péter tudatlanul is, de az ellenállásával azt mondta, hogy nem vétkezett Jézus ellen! Erre mondta Jézus, hogy ez esetben semmi közöd nincs hozzám. Értjük ezt a szeretetet, amelyet egymás irányába kell gyakorolnunk? Nem hordozhatunk megbocsátatlanságot, nem tarthatunk haragot!
Mennyünk tovább:
Márk evangéliuma 6,30-34
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”
Itt is egy nagy tanítás van elrejtve! A tanítványok éhesek voltak, elvonultak, hogy egyenek és pihenjenek, de egy éhes és megfáradt tömeggel találták szembe magukat. Végül nem pihentek, nem ettek, hanem önmagukat feláldozva nem a saját szükségleteiket elégítették ki, hanem a tömeg felé szolgáltak. Isten munkáját végezték, és végül 12 kosár élelmet kaptak, fejenként egyet-egyet. Mert Istennek gondja van azokra, akik Neki szolgálnak. Erre emlékezteti Jézus a tanítványokat egy másik alkalommal:
Máté evangéliuma 16,6-12
„Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.”
Tenni Isten akaratát, szolgálni egymás felé, a többiről pedig majd Isten gondoskodik!
De menjünk tovább:
Lukács evangéliuma 23,17-34
„Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe. Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala. És elbocsátá nékik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”
Tehát még a halála előtti órákban is másokat tanított, másokért imádkozott, holott óriási fájdalmak gyötörték, folyamatos megaláztatásban részesült. Ez a szeretet, és egyben a törvény betöltése.
A mai korban nem azt látjuk, hogy a pásztor szolgál a nyáj felé, hanem fordítva történik mindez. Mert a szolgálat nem abból áll, hogy heti 1-2 alkalommal igei szolgálata van a gyülekezet felé, hanem az igazi szolgálat az, hogy tud a nyájában levő összes bárányról, annak állapotáról, ha kell, akkor táplálva őket egyen egyenként! De a mai pásztorok nem viselnek gondot a nyájra, élősködnek rajtuk (pl: tized), a betegeket nem látogatják, az erőtleneket nem segítik, az elkóboroltakat nem hozzák vissza, nagy vagyonnal rendelkeznek és elnézik, hogy a nyájban éhezők vannak.
Ezékiel könyve 34,1-10
„És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.”
Láthatjuk Isten szemszögéből a rossz pásztorok példáit és meg kell látnunk, hogy bizony a mai korban is szép számmal láthatunk belőlük. Akik ilyen módon bánnak a nyájjal, azok nem ismerték meg Istent és egyben az igazi szeretetet sem. Először Istent kell szeretnünk ahhoz, hogy embertársainkat szerethessük. Fordítva nem működik, ha nem szeretjük Istent, akkor a testvéreinket sem tudjuk szeretni.
1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
Éppen ezért meg kell néznünk, hogy miként szerethetjük Istent, mert csak ez által válhat valóra a testvéri szeretet is. Jézus szavaiból egy egyértelmű, félre nem érthető üzenetet olvashatunk ki:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Ezért ha nem tartjuk meg Isten parancsolatait, úgy nem szeretjük Istent, és nem is szerethetjük a testvéreinket. Ha az első és leglényegesebb pontban elbukunk (azaz Isten parancsolatainak megtartásában), akkor elbukunk az összes többiben, és a szeretetünk nem nyugszik biztos alapon, vagyis bármikor felborulhat az egész. Bizonyára ti is már tapasztaltatok nem is egyszer olyat, hogy aki előzőleg a szeretetre hivatkozott, az utólag gyűlölködő magatartást mutatott. Ez pedig azért van, mert a szeretete nem Istenben nyugodott, hanem valami másban.
Ha megvan az első lépés, vagyis Isten parancsolatainak a megtartása, akkor Isten szeretete kezd munkálkodni bennünk, amely kiárad testvéreinkre. Ha pedig a testvéreinkkel teszünk jót, akkor magával Istennel tesszük meg, mert a testvéreinkben is Isten lakozik. A közömbösségnek pedig nincs helye a szeretetben!
Jakab levele 4,17
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”
Értjük, hogy mit jelent az Isteni szeretet, és értjük azt is, hogy mit jelent Jézust szeretni. Ebben a szeretetben elengedhetetlen az Isten igéje, ahol nem tisztelik, ahol nem tartják meg Isten igéjét, ott nem lehet szeretetről beszélni.
(Skype 2014/04/09)
-
A hívők többsége ma sem hisz az apostoloknak
1János levele 4,1-3
„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”
Ki ne vallaná azt, hogy Jézus testben jelent meg? Sokak ilyen rövidre zárják ezeknek az igéknek az értelmét, és magukra vonatkoztatva egyszerűen és gyorsan megállapítják, hogy mivel hiszik, hogy Jézus testben jelent meg, ezért ők Istentől valóak. Pedig sokkal komolyabb üzenet van ebben, mint amit elsőre gondolnak felőle. János megadja a kulcsot több helyen is, ezek a következők:
Evangéliumában:
János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.”
Levelében:
1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.”
Jelenések könyvében:
Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
Ezt már nagyon sokszor beszéltük, mindezeket az igéket felelevenítésül hoztam nektek. Értjük tehát, hogy a testben megjelent Jézus, a testté lett igét jeleni.
János evangéliuma 1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
Olvassuk el újra a nyitó igénkből:
„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;”
Most térjünk rá a Krisztus értelmére. A Krisztus nem Jézus vezetéknevét jelöli, ez egy görög szó, ami így hangzik: Krisztosz. De nem Krisztosz-nak nevezték Jézust, hanem Messisásnak, ami héber szó, jelentése: megváltó! Így most már csak össze kell raknunk, hogy megértsük János beszédét. A „Jézust testben megjelent Krisztus” annyit jelent tehát, hogy „az ige a testben megjelent megváltónk”! Ez azért így jóval beszédesebb igaz? Így megértve és e tükörbe szemlélve a mai „egyházat”, elég rossz képet kaphatunk. Hiszen nem Isten igéjét tartják megváltójuknak, hanem egy olyan jézust, aki mindenképpen üdvözíti azokat, akik hisznek a kegyelmében.
De menjünk tovább az ige értelmezésében. János azt mondja, hogy aki nem hiszi, hogy a testé lett ige a megváltónk, na az az Antikrisztus lelke! Döbbenet felismerni, hogy a mai korban mennyire belopódzott az Antikrisztus lelke az Isten egyházába, hiszen az Isten igéjének nem tulajdonítanak életet megtartó fontosságot. Pedig az ige is írja:
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
De menjünk tovább és lássunk egy borzasztó jelenséget már az apostolok idejében:
3János levele 1,9-11
„Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”
A mai korban se fogadják el Jánost, mikor szembesülnek János kijelentéseivel, miszerint:
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Vagy:
1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
Azt gondolhatják, hogy János már itt nagyon öreg volt, és nem tudta mit beszél. Ez azonban fél igazság, mert János valóban öreg volt, de jobban értette és jobban ismerte az evangéliumot, mint a mai korban bárki! Úgy tessék az ő levelét a továbbiakban semmivé tenni, hogy az az ember azon nyomban Istennel találja magát szemben, de nem a karjaiban, hanem a haragjával szemben.
Sokan pajzsot emelnek Isten igéje ellen (pedig a pajzs a gonosz tüzes nyilai ellen adatott), lebegtetik a szájukat, hogy „ki tud ekképpen élni?”. Bocsánat, de az üdvösség nem onnan támad, hogy ki mikképpen tudja megélni a hitéletét, hanem az üdvösség Istentől támad, és gondot kellene fordítani az Ő beszédeinek a megtartására. Tehát e szájukat jártató emberek sem fogadják el Jánost, akár csak Diotrefesz! De milyen esztelenség volt ez Diotrefesz részéről, hiszen hogy nem lehet elfogadni az apostolok tanítását, akik évekig Jézussal jártak? Ráadásul gondoljuk meg azt is, hogy Diotrefesz nem lett volna hatalmon, ha nem támogatták volna gyülekezeti tagok. Diotrefesz az atyafiak felett uralkodott, nem fogadta be őket és egyeseket az egyházból is kivetett. Tehát egy hamis vezető és hamis testvérek, akik támogatták őt. A neve is sok mindenről árulkodik, nagy valószínűséggel nem zsidó, hanem görög nemzetiségű volt. János pedig a Jelenések könyve alapján a kis ázsiai gyülekezeteknek írt, amelyek természetesen nem Izraelben voltak. Továbbá Gájusz, akinek a levelet írta, ő maga is görög lehetett. Mindezzel azt akarom mondani, hogy amint a mai korban a kereszténység és a zsidóság elkülönül egymástól, úgy az apostolok idejében már elkezdődött mindez. Azt mondják, hogy ne a zsidók mondják már meg, hogy mikképpen járjunk az Isten útján, mi keresztények már csak jobban tudjuk. Ez volt Diotrefesz, és ez ma is sokak felfogása és hitélete. Pedig nem a vad olajfába oltatnak be a zsidók, hanem a szelíd olajfába a pogányokból megtért hívők.
De nem János az egyetlen apostol, akire nem hallgattak!
Apostolok Csel. 14,8-20
„És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. Jupiter papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.”
A nép tehát tanúja volt a csodának, amelyet Isten cselekedett Pálon keresztül, a nép olyannyira elámult, hogy Pált és Barnabást isteníteni kezdték, majd amikor néhány ember felbujtotta a tömeget, Pált megkövezték. Bár Istentől bizonyságot nyerhettek Pálról, mégis hirtelen ez semmi lett néhány felbujtó ember miatt. Ezek szél ingatta nádszálak voltak, álhatatlanok, akik ide-oda csapódnak a különböző tanításokban, nincs meg a gyökerük az igében. Ma sincsen másképp, a legtöbbeknél nem Isten igéje a döntő a vitás helyzetekben, hanem a szimpátia, a haszon, a rokonság, barátság, és így Isten igazságát elhajlítják.
De olvassunk még Páltól:
Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”
Mégis azt hirdetik nyugodt szívvel, hogy a testies cselekedetek nem útja az üdvösségünknek, mert Jézus minden bűnünket magára veszi, akár ha szándékosan is követjük el azokat. Pedig az evangélium üzenete más, pont a fordítottja, röviden annyi, hogy: engedelmeskedj az Istennek! A végtagjainkat az igazság cselekvésére kell adnunk (Róma 6,19), ne rázzuk le magunkról a felelősséget azzal, hogy úgyis Isten cselekszik általunk. Isten cselekedne is minden pillanatban, ha találna odaszánt követőket. Aki testiesen él, az hiába is hagyatkozik Jézus nevére és a kegyelmére, mert nem lesz az övé!
Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
Vagyis aki e földi életben hamisan cselekedett, az a Mennyben is akképpen tenne. Nincs megtérve, nincs üdvössége, a vége pedig az örök tűz.
De nem csak Jánosnak és Pálnak nem hisznek, hanem Jakabnak se!
Jakab levele 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”
Mégis a legtöbb hívő azt vallja, hogy megváltozott! Régen volt Atya, most meg Jézus van, aki leegyszerűsítette számunkra a megtérést és ezzel egyetemben az üdvösségbe jutást is. Hatalmas tévedés és egyben Istenkáromlás. Jézus több ízben is elmondta, hogy csak azt mondja, és csak azt teszi, amit az Atyánál látott, amint az Atya meghagyta Neki! Az Atya nem hagyott fel a parancsolataival, Jézus világosan megmondta, hogy az Atya parancsolatai örök élet.
János evangéliuma 12,50
„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Továbbá még mindig az Atya a cél, erre adta a Fiát, Jézust, aki út lett az Atyához.
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Nem adta le az Atya a megtérési feltételeket, továbbra is engedelmességet két tőlünk!
Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Ami pedig gátja az üdvösségünknek:
Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”
Nem változott meg az Atya, nem gondolta meg magát, Ő ugyanaz mindig! Ezért is így nevezi magát: a Vagyok!
De nem csak Jánosnak, Pálnak, Jakabnak, hanem Júdásnak sem hisznek!
Júdás levele 1,4-5
„Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.”
Jézust megtagadni azt jelenti, hogy az igét megtaposni. Hiszen Jézus a testté lett ige, csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Így aki megtapossa Jézus szavait, azok megtapossák az igét, és az Atyát is, aki elküldte szavait üdvösségünkre. Azok tehát, akik Isten kegyelmében bíznak, de testiesen élnek, azok bujálkodásra fordítják Isten kegyelmét, és Júdás egyértelmű szavai szerint, el fognak veszni.
Izrael népe az egyiptomi rabságból való kiszabaduláskor tanúi lehettek Isten létezésének. Az egyiptomiakat ért csapások, kettévált víz, tűzoszlop, majd ezután a pusztai vándorlás alatt megannyi csoda részesei lehettek: felhőoszlop, a naponkénti manna, fürjek, kősziklából fakadó víz, Isten megjelenése a hegyen, és megannyi más csoda, amiket bár látva és tapasztalva meglátták Istent, mégsem hittek Benne! El is hullottak a hitetlenek egytől egyig a pusztában. A hit ugyanis nem az Isten létezésében való meggyőződést jelenti, hanem az Isten iránt való engedelmességet! De mégsem hisznek Júdás beszédének, a hívők a testük kívánságait szabadon engedik, majd megszokott módon bocsánatot kérnek rá Istentől. De mit mond erre Isten?
Józsué könyve 7,1-12
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.”
A történetben láthatjuk, hogy Isten parancsolatát áthágták, és ezért nem tudtak az ellenség fölé kerekedni. Ugyanígy van a mai napon is, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, azok kiszolgáltatottá válnak a Sátánnak, és nem bírnak ellenállni a kísértéseinek. Józsué és a vének arcra borultak, de Isten ezt mondta:
„Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik…”
Ma is ezt kérdezi sokaktól, akik arcra borulnak ahelyett, hogy megcselekednék Isten parancsolatait. Nem bűnvalló imákat kell az Isten lábaihoz vinni, hanem engedelmeskedni kell Neki!
1Sámuel 15,22
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!”
Szóval megláthattuk, hogy Jánosnak, Pálnak, Jakabnak és Júdásnak se hisznek, de mi több, magának Jézusnak sem hisznek!
Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Jézus tanítása tehát az, hogy szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz. De itt nem ér véget, sőt, döbbenjünk meg a folytatáson:
„...kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Kevesen vannak, akik megtalálják, még kevesebben, akik járnak rajta! De miért is mondtam azt, hogy Jézusnak sem hisznek? Mert a mai kor hamis evangéliuma az, hogy csupán el kell fogadnunk Isten kegyelmét és máris üdvösségünk van. Meg sem gondolják azt, hogy Jézus egyetlen alkalommal sem mondott olyat, hogy: „fogadjátok el a kegyelmemet”, hanem mindvégig az Atya parancsolatainak a megtartására tanított mindenkit. A kegyelmet félreértik, azt gondolják, hogy Jézus azért halt meg, hogy bármekkora Istentelen életet éljenek is, végül üdvözítse őket (nekik kötelező olvasmányként ajánlom a Máté 18. fejezetét). Pedig a valós kegyelem az, hogy Jézus bennünk lakozva alkalmassá tesz minket, az Atyának való engedelmes és kedves életre.
(Skype 2014/04/16)
-
Köszönöm Testvérem.
-
Áldjon meg az Úr, Antee, ezért a tanításért!
-
Isten szántóföldje
A mai napon megnézzük Isten igéjéből, hogy kik azok, akik bár Isten követésére adták magukat, de végül nem érnek célba. Mi több, ezek a hívők sziklaszilárd üdvbiztonságban érzik magukat, de mivel nem az igén, vagyis nem Jézuson állnak, ezért végül a kárhozatra jutnak. Megnézzük az igében, hogy Isten kit nevez hívőknek, azaz megváltott gyermekeinek. Elsőként nézzük meg Jézus egyik példabeszédét, nevezetesen a jól ismert magvető példázatát:
Máté evangéliuma 13,1-23
„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!" A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották." "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy amely mag a tövisek közé és a sziklás helyre estek, azok hívőkké lettek, de különböző okok miatt nem Isten mellett döntöttek. Az útfélre esett mag jelzi azokat az embereket, akiknél a hirdetett ige nem párosult hittel. A mag az Isten igéje, a magvető a küldött, aki az Isten igéjét szólja, és a talaj pedig az emberek szíveinek különböző területei. Az útfélre esett magnál tehát nem következett be megtérés, úgy ahogyan előtte hitetlen volt, úgy az is maradt. Viszont úgy a tövis, akképpen a sziklás talajra hullott mag esetében kikelt Isten magja! Vagyis hittel társult, az igét befogadva, elindult a növekedési folyamat. Hiszen ahogyan az írás is tanít minket, nem csupán hallgatója kell hogy legyünk az igének, hanem a megcselekvői is.
Jakab levele 1,22
„Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”
Ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor Jézus szerint nem Őreá építettünk, hanem a homokra. Ezt láthatjuk a magvető példázatában is, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak csupán hallották Isten igéjét, de nem teremtek! A jó földbe esett mag viszont terem! Mert ez a valódi hívő élet, hiszen akiben Jézus lakozik, abban Jézus gyümölcsöt fog teremni.
János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Láthattuk tehát a magvető példázatában a különböző területeket, ahová a mag esett. Az útfélre esett mag, mint ahogyan már beszéltük is, az nem lett hívővé. Viszont a maradék három földterület esetében hitről lehet beszélni! Viszont ezek közül kettő esetben nem beszélhetünk valódi hitről, csupán csak az egyik esetben. Pontosan úgy, amint azt a Zakariás 13. fejezetében olvassuk, a kétharmad és az egyharmad példájában!
Zakariás könyve 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
Erről beszélt Jézus is a magvető példázatában! Ez a Zakariási ige megerősítése annak, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak (azaz a kétharmad) nincsenek igazán megtérve, nincsen üdvösségük sem. Az egyharmad esetében azt olvassuk, hogy Isten megtisztítja őket mint az ezüstöt, és megpróbálja őket, mint az aranyat. Nézzünk kicsit a mélyére az ezüst tisztításának és az arany próbájának. Az ezüst tisztítása úgy zajlik, hogy olvadáspontig hevítik, ami hatására a felszínre jönnek a különböző salak anyagok, amit az ötvös lefölöz az ezüstről. Ezt a folyamatot pedig addig ismétli, amíg az összes salaktól meg nem tisztítja az ezüstöt, és olyannyira tiszta lesz, hogy az ötvös tisztán meglátja a saját arcképét benne. Ekképpen tisztít Isten is minket, amíg meg nem látja saját magát mibennünk.
Az aranyat pedig többféleképpen próbálják, ilyen például az úgynevezett királyvíz, amivel a felszínét tehetjük próbára, hogy valóban arany-e. De ez csak a felszíni vizsgálatra alkalmas. Létezik még a mérés, amivel megállapíthatjuk a fajsúlyát az anyagnak, hogy valóban aranyból van-e ez egész, vagy például a röntgen általi vizsgálat is. Bár a királyvíz próbájánál jóval eredményesebb, mégsem biztos módszer a hamisítvány kiszűrésére. Mivel a csalók az arany közepét wolframmal szokták pótolni, aminek a fajsúlya majdnem megegyező az aranyéval, ezért a legeredményesebb módszer a fúrás szokott lenni, ami hatására valóban kitűnik, hogy vajon az egész aranyból van vagy sem! Isten is ekképpen fúr le bennünk, hogy kitűnjék, valóban az Övéi vagyunk vagy sem!
Zsidó levél 4,12
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”
Valóban Isten fiai vagyunk? Az Ő beszéde, vagyis az igéje ítéli meg ezt bennünk. Hiszen akit Isten magához fogad, azt megostorozza, akik pedig nem részesülnek fenyítésben, azok nem az Ő fiai:
Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”
Más fordítás szerint fattyakat, vagy törvénytelen gyermekeket említ a korcs szó helyett. De akár melyik fordítást is nézzük, az üzenet egy! Azok nem Isten gyermekei, akik keverednek a világgal, vagyis kétfelé sántikálnak. Mert kik az Istennek a fiai?
Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Nem azok, akiket a saját igazságuk vezérel, vagy a saját eszük! Amint Jézus is megmondta, Istennek a Lelke csak Jézusból, vagyis az igéből merít, és azt adja tudtunkra:
János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
Mivel az Istennek a Lelke is az igéből merít, így egyértelművé válhat számunkra, hogy akik az ige szerint járnak, azok Istennek a fiai. Akik pedig nem cselekszik az Isten beszédét, vagyis akik nem engedelmeskednek az igének, azokról ekképpen nyilatkozik az ige:
2Thesszalonikai levél 1,7-8
„Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.”
Most bontsuk ki a tövises és a sziklás talajra hullottak értelmét. Először is, a tövis! Verjük ki gyorsan azt a gondolatot a fejünkből, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak, vagyis ezen emberek, teljes mértékben felismerhetőek számunkra! Nem nyilvánvaló Istentől való elfordulást takar, hanem azt, ami a napjainkban bősséggel megtölti a gyülekezeti padokat. Jézus megadta a példázat értelmét, a tövises talaj bűne, hogy inkább választotta a mammont, mint Istent. A mammon a vagyon istensége, aminek az oltárán ma is nagyon sokan áldoznak. Csak hogy megemlítsünk néhányat: a régi korban a gyermekeiket áldozták fel a termékenységi istenségeknek, hogy bőségesen teremjen a föld, vagyis hogy nagy aratásuk legyen. Ez a régi kor, a mai korban ezt úgy nevezik, hogy: abortusz. Azt gondolják egyes hívő emberek is, hogy a meg nem születet gyermek, az nem ér fel az élő emberrel. Pedig Isten igéje egyenrangú élő embernek tekinti a még meg nem született gyermeket:
2Mózes 21,22-23
„Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szűl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.”
Akik az abortusz ellen vannak, azok még ne lélegezzenek fel! Mert van sok egyéb, amit a mai korban a mammon oltárán áldoznak. Ilyen még például az anyagi jólétben élő ember, aki az éhező és szűkölködő testvérén nem segít. Az ige bizonyságot tesz az ilyen emberről, hogy nem testér, hiszen nincs meg benne az Isten szeretete:
1János levele 3,16-18
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”
De még nem fejeztük be ennyivel a tövisek közé esett magok értelmezést, mert azt olvassuk még felőlük, hogy a világ gondjai megfolytja bennük az igét. Isten tanítása az, hogy legyen elsősorban Istenre gondunk, és akkor Isten is gondot visel rólunk. Viszont ha ezt megfordítjuk, vagyis ha Isten igéjét félretolva gondoskodunk magunkról, akkor nem csak Isten gondoskodását fogjuk elveszíteni, hanem magát Istent is! Eszembe jutnak azok a testvérek, akik oly nagyon hálát tudnak adni azért, hogy Isten mennyire megáldotta őket anyagilag. Pedig saját magukról gondoskodtak, maguk szerezték vagyonukat, és már fel sem tűnik nekik, hogy Istennel nincs is kapcsolatuk. Az ige sehol sem tanít arra, hogy Isten anyagi jólétet ígér az követőinek. Sőt, az ige tanítása a következő:
1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”
Akik Isten hívásának engedelmeskedtek, azok ráléptek Isten útjára. Ezen az úton járni kell, engedelmességben követni Istent, és akkor jó gyümölcsöket termő fái leszünk Istennek. Viszont sokan azok közül, akik Isten elhívására igennel feleltek, végül nem érnek célba:
Lukács evangéliuma 14,16-24
„Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”
Nem azért nem érnek célba, mert nem érhetnek, hanem azért, mert nem akarnak! Nem a legfontosabb számukra Isten, pedig ez is kritériuma az üdvösségnek:
Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”
Térjünk rá a sziklás helyre hullott mag példázatára. Olvassuk el újra az erről szóló példabeszédet és a jelentését:
„Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.”
Jelentése:
„Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.”
Testvérek, ők a hamis evangélium áldozatai! Vegyük észre, hogy ez a mag gyorsabban kikelt az összes többinél. Csupán csak kevés föld volt, ezért hajtott ki oly hamar. Isten igéjéből tudjuk, hogy a magvető vet, az öntöző öntöz, de Isten adja a növekedést:
1Korintusi levél 3,6-9
„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Meg van a növekedésnek az ideje is, meg kell érteni az evangéliumot ahhoz, hogy hittel járhassunk benne, mi több, hogy másoknak taníthassuk! A mai korban mennyi olyan tanító van, aki nem érti az evangéliumot, mégis tanítja azt. Mennyi pásztor, aki élősködik a gyülekezeten és nem pásztorol, mennyi önjelölt próféta, akiket Isten sohasem küldött. Ezek felnőttek úgy, hogy nem eresztettek gyökeret, nem táplálkoznak Istenből, így hogyan táplálhatnának másokat?
Milyen nagy örömmel fogadják ma is azt a hamis evangéliumot, miszerint Isten teljes testi egészséget ígér a követőinek, anyagi gazdagságot, szabadságot a parancsolatai megtartásától! Jézus a példázat értelmében el is árulja, hogy nyomorúság és üldöztetések miatt azonnal eltántorodnak, vagyis a hitük felszínes, nem az igén nyugszik. De még valamit elárul Jézus, méghozzá azt, hogy az ige miatti nyomorúsás és üldözés miatt tántorodnak el. Nincs gyökerük az igében, pedig az ige az (merthogy az ige Jézus), ami megtarthatja a lelkünket!
Jakab levele 1,21-22
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”
A jó földbe esett mag pedig terem, ez törvényszerű is, mint ahogy az is törvényszerű, hogy aki Jézusban van, az is terem sok gyümölcsöt.
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
(Skype 2014/04/23)
-
Ítélkezés
Bírák könyve 19,1-30
„Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, aki ágyas nőt szerzett magának Júda Bethleheméből. Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa és elméne tőle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig. Ekkor felkelvén az ő férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye őt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt az ő atyjának házába, és mikor meglátta őt a leánynak atyja, örvendve eléje ment. És ott tartóztatá őt ipa, a leánynak atyja, és ő ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott is háltak. És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ő felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el. És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved. Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá őt az ipa, hogy ott maradt megint éjszakára. És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erősítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten. Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el sátorodba. De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, – ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele. Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ő urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott. És monda néki az ő ura: Ne térjünk be az idegenek városába, ahol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig. És monda az ő szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában. És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, amely Benjáminé. És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki őket házába behívná éjszakára. És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezőről késő estve. Ez a férfiú az Efraim hegységéről való volt, és csak jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak. És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piacán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz? Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethleheméből az Efraim hegység oldaláig, ahonnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, aki házába fogadna engem. Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szűkölködünk. Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, ami nélkül csak szűkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utcán?! És elvezette őt az ő házához és abrakot adott az ő szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak. És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, aki házadhoz jött, hogy ismerjük meg őtet. És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az alávaló dolgot. Ímé itt van hajadon leányom és az ő ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, amit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot. A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a férfiú az ő ágyasát, és kivitte nékik az utcára. Ezek pedig megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el. És elment az asszony virradat előtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, amelyben az ő ura volt reggelig. Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön. És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába. És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába. Lőn pedig, hogy mindenki, aki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földéből mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.
Bírák könyve 20,1-48
„Erre kivonultak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába. És megjelentek az egész népnek főfő emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú. De meghallották a Benjámin fiai is, hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság? És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak. És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt. Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam őt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben. Ímé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok erről és tanácskozzatok felőle. Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen, Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá. És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezeret tízezer közül, Izráelnek minden nemzetségéből, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben. És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten. És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, ami ti közöttetek történt? Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelből. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izráel fiainak szavára, Hanem egybegyűltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni az Izráel fiaival. És azon a napon a Benjámin fiai, akik a városokból jöttek fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivül, kik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiú. Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, akik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biztosan találtak és nem hibázták el. Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivül, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak. Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel először közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda először. Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea előtt. És kimentek Izráel emberei harcolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál. És kivonultak a Benjámin fiai is Gibeából, és levertek az Izráel fiai közül az nap huszonkétezeret a földre. De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, amelyen előtte való nap sorakoztak. És felmenének az Izráel fiai, és ott sírtak, az Úr előtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harcolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene! És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak, Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közül még tizennyolcezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának. Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és bőjtöltek aznap egész estvéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt. És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, – mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája. És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az időben – mondván: Vajjon még egyszer felmenjek-é harcolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom őket. És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörül. És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelőtte. Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelőtte, a mezőn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harminc férfiút Izráelből. És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek előttünk megint, mint először. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakasszuk el őket a várostól, ki az országútra. És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig előtörtek rejtekhelyeikből Maareh-Gabából. Ekkor az egész Izráelből tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcnak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak. Így verte le az Úr Izráel előtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezerszáz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak. Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai csak azért adtak helyet Benjáminnak, mert ők a lesekben bíztak, amelyeket Gibeánál helyeztek el. És a les elősietett és előtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel. És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erős füstfelleget bocsátanak fel a városból. Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és leölt mintegy harminc férfiút Izráelből, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek előttünk, mint az első ütközetben: Épen akkor kezdett a felhő felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja már feléri az eget. És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, akik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem. És elfutottak az Izráel férfiai elől a pusztába vivő útra; de a harc ott is utólérte őket, és az út közepén ölték le a városból jövőket. Körülvették Benjámint, üldözték őt, letiporták a pihenő helyen, egészen a Gibea előtt keletre eső vidékig. És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak. Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közülök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közülök kétezer embert. Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak. De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kősziklájára, és ott is maradt a Rimmon szikláján négy hónapig. Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték őket fegyvernek élével a városokban az emberektől a barmokig, és ami csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tűzzel égették meg.”
Láthattuk a történetben, hogy Izrael népe nem lett közömbös a bűn láttán, hanem szándékukban állt kitakarítani a gonoszt maguk közül. Itt gyorsan meg is említeném azt a fontos dolgot, hogy ez nem jó erkölcsű magatartás miatt ítéltek így, hanem mert Isten ezt parancsba adta. Isten halálbüntetést határozott több bűn cselekvése ügyében, olyanok mint: bálványimádás, hamisan prófétálás, paráználkodás, emberrablás, szexuális aberráltság! Ez utóbbit illetően, nézzük meg Isten rendeletét:
3Mózes 18,22-30
„Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonynyal hálnak: útálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az. Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait. Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld), Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek azt, amint kiokádja azt a népet, amely előttetek van. Mert aki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvő ember az ő népe közül. Tartsátok meg azért amit én megtartani rendelek, hogy egyet se kövessetek amaz útálatos szokásokból, amelyeket követtek ti előttetek, és meg ne fertőztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.”
Ám láthatjuk, hogy Izrael népe két alkalommal vereséget szenvedett Benjámin törzsétől. Mi lehetett ennek az oka? Miért csak harmadik alkalommal sikerült felülkerekedniük Benjaminon? Odáig rendben volt a dolog, hogy Isten parancsának engedve, ki akarták takarítani a gonoszt. Viszont a probléma az volt, hogy Izrael népének is volt rendezni valója Isten felé, azaz bűn terhelte őket. Ezért látjuk azt, hogy csak a bűnbánat és a hálaáldozat után adta az Úr a kezükbe Benjamin törzsét. Mielőtt másokon ítélkeznénk, vizsgáljuk meg önmagunkat, vajon mi hogyan állunk az Úr parancsolatainak a megtartásában? Jézus ekképpen mondta:
Máté evangéliuma 7,1-5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Ezért ha valakit halálra ítélünk egy olyan bűn miatt, ami halált von maga után, és közben minket is halálos bűn terhel, akkor önmagunkat is halálra ítéltük. Mert ha Isten igazságát kívánjuk, akkor az igazság először minket fog átvizsgálni.
Római levél 2,1-11
„Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.”
Vajon akkor azt jelenti, hogy sosem ítélhetünk a gonosz felett? Nem! Ítélnünk kell, de ehhez nekünk tisztáknak kell lennünk a bűn cselekvésétől. Az apostolok idejében is láthatjuk, hogy a Mózesi törvényekben található Istentől kapott rendeleteket megtartották, a gyülekezetekből kivetették a gonoszt!
1Korintusi levél 5,1-13
„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!”
Vagyis akit bár testvérnek neveznek (merthogy nem az), de parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges vagy harácsoló, az ilyeneket ki kellett vetni a gyülekezetből! A mai korban ellenben azt mondanák erre, hogy nem láthatjuk, hogy mi van a szívükben, lehet hogy meg vannak térve és szeretik az Istent. Ellenben az ige tanítása az, hogy akik ilyeneket tesznek, azok nem testvérek, vagyis nincsenek megtérve. Meg is magyarázza Pál a Római levél 2. fejezetében, amit nemrég olvastunk, hogy Isten a cselekedeteink szerint fog megítélni minket:
„Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”
Hát igen, ezt is a kereszténység nagy része másképp gondolja, egy megfoghatatlan szeretetre hivatkoznak, és szintúgy egy megfoghatatlan kegyelemre, amiben hiába bíznak. Mert mind a kettő megfogható, mivel valós! A szeretetünket Isten felé nem a szép gondolatainkkal vagy a szép beszédünkkel kell kifejeznünk, Isten világosan több helyen is tudtunkra adja, hogy a parancsolatainak a megtartásával fejezzük ki a szeretetünket iránta! Vagyis megfogható módon, cselekedetekkel! Ugyancsak a kegyelem megfogható, mert valós. Ha mi nem kegyelmezünk másokon, akkor nekünk sem kegyelmez meg Isten. Ha nem bocsátunk meg másoknak, úgy nekünk sem bocsát meg Isten. A kegyelemnek azok a részesei, akik életében nem válik hiábavalóvá, vagyis megtermik a gyümölcsét. Ilyen elengedhetetlen gyümölcs például az Istennek való engedelmesség!
De ami az ítélkezést illeti, testvéreink ellen nem ítélhetünk, egyedül az Úr ítélheti meg őket. Viszont eszközünk lehet a feddés. Feddeni lehet, mert az igazi feddés a szereteten alapszik. Ezzel a feddéssel testvérek életeit menthetjük meg, hiszen a helytelen cselekvésre felhívva, jóra fordítjuk a figyelmet. A feddés, egy figyelmeztetés, mikor a helytelen cselekedetre mutatunk rá, ennek a célja pedig a megjobbítás! Többek között ezt láthatjuk abban a történetben is, mikor Pál megfeddte Pétert, az elkülönülése miatt. Viszont sokan nem tudják a feddés lényegét és egy pillanat alatt ítélkezésbe, sőt, kárhoztatásba csap át a dolog.
Római levél 14,1-13
„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent." Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.”
Visszatérve a nyitó igékhez, van még egy döbbenetes valóság, amit fel kell ismernünk. Ugyebár Béliál fiai, akik Benjamin törzséből származtak, fertelmes dolgot cselekedtek. Mégis Izrael fiai jártak pórul, azok, akik az igazságért álltak harcba. Nem csak ennyi a tanulság, amit eddig beszéltünk, hanem még az is, hogy a Benjamin törzse nemesebb lelkű volt az Izraelitáknál. Miért? Mert ők bár ugyanúgy bűnösök voltak, de legalább nem ítélkeztek! Ezen gondolkozzunk el testvérek… Isten előtt igazabb az, aki elpártol és úgy cselekszik hamisságot, mint az, aki Istenének mondja az Urat, de hamisságot cselekedik. Ezt nevezzük hűtlenségnek, vagyis hitszegésnek, amely nagyobb bűn a hitetlenek bűnénél:
Jeremiás könyve 3,6-11
„És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, amit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott. És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.”
Izrael népe Isten zászlaja alatt vonultak, csakúgy amint ma is teszik sokan, de nem volt velük Isten. Nagyobb a bűne azoknak, akik Istenre hivatkozva tesznek Istentelen dolgokat, mint azoknak, akik bár Istentelenül élnek, de legalább nem adják ki magukat Isten követőinek. A kétfelé sántikálás rosszabb a hitetlenségnél, vége pedig a kettévágatás! Mert mi a kettévágatás értelme? A szövetségszegés! Ugye elsőként Ábrahám történetében olvashatunk kettévágott állatokról, amik között az emésztő tűz (füstölgő kemence) és a szabadítás (tüzes fáklya) mentek át. Vagyis az Atya és a Fiú, akik egymással kötötték a szövetséget, míg Ábrahám aludt. Ott bár nincs leírva a kettévágott állatok értelme, de Jeremiásnál megtudhatjuk annak jelentését:
Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”
Tehát szövetségkötés volt az, mikor a kettévágott állatok között mentek át, és ezzel azt mondták ki, hogy: ha megszegem szövetségemet, ekképpen járjak, mint az állatok közül egy! Olvassuk el Jézustól is ezt:
Lukács evangéliuma 12,42-48
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
Aki kétfelé sántikál, az ketté fog szakadni, mert az Úr gondoskodik arról, hogy a kettévágatás ilyen esetben megtörténjék. Hasonlóképpen Iskáriótes Júdás, egy a tizenkét tanítvány közül csúfos halált halt. Nézzük meg:
Máté evangéliuma 27,1-5
„Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.”
Péter egész máshogy emlékezik meg erről, nézzük meg:
Apostolok Csel. 1,16-18
„Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”
Akkor most hogyan is halt meg? Felakasztotta magát, vagy leugrott egy magas helyről? Létezik az a teória, miszerint szakadék felett akaszthatta fel magát, majd lezuhanva kettészakadt egy éles sziklán. Ezt nem lehetséges, hacsak valaki zuhanása közben ketté nem vágta egy karddal. Péter lelki vonatkoztatásban beszélt, Júdás közöttük volt, de nem volt közülük való. Jézussal járt, de a szíve a mammoné volt. Szövetséget szegett, mert Jézus követésére adta magát, de mégsem Jézust, hanem a saját kívánságait követte. De a kettévágatásnak nem csak ennyi értelme van! Ugyanis láthatóvá válik a belső rész, aminek a jelentése az, hogy Isten nyilvánvalóvá tette, hogy mi lakozik az emberben! Júdás esetében is a belső része kifordult, minden sötét dolog napvilágra kerül.
(Skype 2014/04/30)
-
Tanulunk a fenyítésből?
Ézsaiás könyve 1,1-31
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, amelyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltek; És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.”
Isten igéje megfedd, vezet, tanácsol, életet ad, ezért ha Isten szól, mégpedig az igéjén keresztül, akkor azt cselekedet kell hogy kövesse. Mert Istennel való járásunk azt jelenti, hogy engedelmességben követjük Őt. Engedelmeskedve a szavának, vagyis az igéjének, aki Jézus. Ezért van az, hogy Jézus az út az Atyához, ezen az úton az Isten által lefektetett szabályrendszer szerint kell járnunk. A szabályrendszerről pedig az igében olvashatunk, hogy mi az élet, mi a halál, mi az átok és mi az áldás.
5Mózes 30,10-20
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
Mondják erre az igére sokan, hogy ez az elmúlt szövetség, amelyben Isten parancsolatainak a megtartása által lehetett az Istennel járni, előtte kedvessé lenni. Azt gondolják, hogy a parancsolatokat senki sem tudta megtartani, így summázva a dolgot azt jelentik ki, hogy Isten csapdát vetett az emberiségnek az által, hogy olyan mércét adott meg, amelyet senki sem teljesíthetett. Sőt, ezért jött el Jézus, hogy többé már ne az Isten parancsolatainak a megtartása által legyen üdvösségünk, hanem egy olyan kegyelem által, amit csak el kell fogadni. Hasonló ez ahhoz, amit a világban is tapasztalunk, hogy ha ismerjük a főnök fiát, akkor minden erőfeszítés nélkül miénk lehet az állás, és akár magas beosztásba is juthatunk. De ez nem így van Istennél! Kezdjük rögtön ezen Istentelen teória elején. Először is; Istennek ez a szövetsége nem múlt el, továbbra is Isten parancsolatainak a megtartása által lehet üdvösségünk, ahogyan erről maga Jézus is bizonyságot tett!
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Ám mégis azt olvassuk Isten igéjében, hogy egy új szövetséget ígért, amelyet Jézus eljövetelével adott nekünk. Ezt pedig itt olvassuk:
Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Mi akkor a helyzet? Akkor most csakugyan új szövetséget kaptunk? Hogy megértsük ezt, olvassuk el azt a szövetséget, amit Isten megújított Jézus által, majd ezután rátérünk a megújult szövetségre is, hogy mikképpen következett be:
5Mózes 6,5-9
„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”
A szövetség abban lett új, hogy már nem külső jegyként van rajtunk (rákötve a karunkra és a homlokunkra), hanem amint Jézus megígérte és meg is cselekedte, elküldte hozzánk az Istennek a Lelkét, aki bennünk lakozva kijelenti, hogy mi a bűn, mi az igazság, és hogy mi az ítélet!
János evangéliuma 14,15-17
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
Így teljesedett be Istennek ez az ígérete, hogy a szívünkbe és az elménkbe írta törvényét. Nem azt jelenti, hogy mindenki mehet a saját szíve és saját feje után, mert Jézus úgy is üdvözíti! Engedelmességet vár tőlünk Isten, engedelmesek pedig úgy tudunk lenni, ha Isten beszéde, vagyis az igéje által járunk. Mert az ige megmentheti a lelkünket a kárhozattól, merthogy az ige maga Jézus!
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
Menjünk tovább, ugye azt mondtam, hogy sokan úgy gondolják, hogy Isten olyan törvényeket határozott meg, amelyet senki sem tudott megtartani. Ezzel azt mondják ki, hogy Isten szándékosan csapdát állított az embereknek, hogy ne tudjanak az akarata szerint járni. De ez nem így van, az akkori törvényeket meg lehetett tartani, az Isten törvényében ugyanis az is meg volt adva, hogy aki bűnt vagy vétket követett el, annak áldozatott kellett bemutatnia a bocsánatért. Ez is részese volt tehát a törvénynek, akik megtartották mindezt, azok Isten előtt igaz életet élhettek. És miért volt elrendelve az áldozati rend? Azért, mert a Messiás eljövetele előtt még nem áradt ki a Szentlélek minden Istenfélőre, így a kézen és a homlokon levő jegyek maradtak, amelyek emlékeztették az Isten útján járókat arra, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet. De Jézus feltámadása után ez megváltozott! Elküldte nekünk a Szentlelket, aki bennünk lakozva szívünkbe és az elménkbe írja Isten parancsolatait, hogy ne kövessünk el bűnt ellene! Ezért is szűnt meg az áldozati rend, mert:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
A szándékos bűnökért már nincs áldozat, de a vétkekért bátran járulhatunk Isten színe elé, hogy bocsássa meg azokat. Mert mi a vétek? A vétket úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy nem szándékos bűn. Ilyen például a tudatlanságból elkövetett bűn, mikor elkövetünk olyan bűnt, amiről azt hisszük teljes szívvel, hogy nem bűn Isten előtt. Amikor ez pedig tudatosul bennünk, akkor bocsánatkéréssel kell fordulnunk Istenhez. Vagy ott a gondatlanságból elkövetett bűnök, ilyen például az a fejsze, ami a suhintás következtében lerepül a nyeléről és megsebez valakit. Tehát összefoglalva, az engedelmes gyermekeknek nincs mitől félniük, viszont az engedetleneknek annál inkább:
5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”
Kezdjük az ige elejénél:
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat…”
A pártütő annyit jelent, hogy lázadó, aki szembeszegül a törvényes hatalommal! Csakúgy amint sokan teszik a mai napon is Istennel. Ellenszegülnek a parancsolatainak, lázadva azt hirdetik, hogy nem kell már a parancsolataival foglalkoznunk, Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Ellenben Isten igéje azt mondja ezekre az emberekre, hogy lázadók, engedetlenek, maguk útját járók és Istentelenek. És mit jelent az, hogy makacs? Egyszerűen megfogalmazva annyit, hogy taníthatatlan. Ítélt a szívében és aszerint is jár, így képtelen meghallani Isten szavát és meglátni Isten útját. Mennyünk tovább:
„…és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:…”
Tehát megvolt először a szavak általi megjobbítás lehetősége, amelyre ha hallgat valaki, akkor nincs szükség a következő eszközre, ami a fenyítés. Ám csak kevesen hallgatnak Isten igéjére, hogy azt meg is cselekedjék, így Isten kezében van a fenyítő eszköze, amellyel az igéjére fordítja a figyelmet. Az ige ekképpen ír róla:
Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.”
Isten szól az igéje által, ha nem hallgatunk rá, akkor jön a fenyítése, ha arra se, akkor fattyak vagyunk, nem pedig fiak. A fattyú jelentése pedig az, hogy törvénytelen gyermek, vagyis házasságon kívüli gyermek. Az ilyen gyermek nem örökölhet, a vége pedig halál, mint ahogyan olvashattuk is, hogy az engedetlen gyermeket halálra kellett kövezni. Legyünk figyelmesek arra, hogy a szülők ítélték halálra a gyermeket! A szülők akkoriban nem olyanok voltak, mint a mai korban. Tiszteletet rendelt el nekik Isten, de vajon miért rendelte el? Testvérek, amint a gyermekeknek elrendelte a szülők iránti engedelmességet, akképpen rendelte el Isten a szülők számára azt, hogy az Isten útjára tanítsák gyermekeiket. Ezért van az, hogy tisztelnünk kell apánkat és anyánkat, mert ők az Isten követésére tanítanak minket! Ez nemrég olvastuk az 5Mózes 6. fejezetében, de nézzük meg a 11. fejezetben is:
5Mózes 11,18-21
„Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen.”
Még egyszer ezt a részt:
„És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.”
Vagyis mindig és mindenhol! Valóban nagy kincs az olyan szülő, aki gyermekét Isten parancsolatai szerint neveli, tanítja és fenyíti. De ha nem volt ilyen szülő, akkor se keseregjünk, mert már van lelki Atyánk, aki a legnagyobb bölcsességgel, szeretettel és gondoskodással nevel minket. Ezért hallgassunk a szavára, cselekedjük meg akaratát, mert általa megmenti a lelkünket!
(Skype 2014/05/07)
-
Miénk Jézus szeretete?
A múlthét szombaton Ferenc testvérünk tanított a megemlékezésről, a mai alkalommal szintén erről lesz szó, csak egy kicsit más vonulaton. Nagyon fontos megemlékeznünk az Istentől kapott kegyelmünkről, elhívásunkról, célunkról, hogy ne veszítsük szem elől a helyes utat, amelyet nagyon sokan már elhagytak.
Efézusi levél 1,15-23
„Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben; Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.”
Isten elhívásának a reménysége. A reménységünk az az elhívásában, hogy ha mi valósággal követjük Őt, akkor Vele együtt fogunk lakozni. Az a reménységünk az elhívásában, hogy ha mi mindent odaadunk Neki, akkor Ő is nekünk fogja adni mindenét. Az a reménységünk elhívása, hogy ha mi Rá bízzuk magunkat minden helyzetben, akkor senki sem tud kiragadni minket az Ő kezéből. Az elhívásunk nagy dolgokra szól, életbevágó fontosságú, hogy ezért az elhívásunkhoz méltóan éljünk.
3Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”
Szentek, de nem csupán gondolkodásban, nem csupán érzelemben és beszédben, hanem sokkalta inkább cselekedetekben! Az, hogy szentté tett minket Isten, annyit jelent, hogy külön választott Önmagának. Az pedig, hogy mi szentek vagyunk, azt jelenti, hogy külön választjuk magunkat a világtól, vagyis nem a világi dolgoknak élünk, hanem az Isten akaratának.
Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”
Mit jelent a világgal való barátkozás? Egy szóval annyit jelent: asszimilálódás, vagyis beolvadás. Nem lehet az a békességünk, ami az Istentelenek békessége. Nem lehet a pénz a biztonságunk, nem lehet a testünk egészsége a hosszú életünk záloga.
Kolosse levél 3,1-3
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”
Tehát nem a földi dolgokkal, hanem a mennyeiekkel, mégpedig fáradság nélkül! Az elhívásunk olyannyira nagy, hogy nem szabad egy pillanatra sem ellankadnunk vagy megfáradnunk. De mégis azt gondolják a legtöbben és így azt is hirdetik, hogy a hívő élettel jár a megfáradás és az ellankadás. Pedig ez nem igaz! Nem kellene, hogy vele járjon. Figyeljük csak az igét:
Ézsaiás könyve 40,27-31
„Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”
Tehát van ez az elgondolás, miszerint természetes, hogy mi hívők megfáradunk és meglankadunk, de aztán elkezdünk bízni az Úrban, és aztán újra megerősödünk és erőt nyerünk. De ez félreértelmezése az igének, mert nem erről szól! Ott kezdődik az egész, hogy Istenben sziklaszilárdan kell bíznunk, nem lehet olyan, hogy újra elkezdünk bízni Istenben. Legyünk figyelmesek arra, hogy először bemutatja az ige számunkra, hogy bár lehetnek ifjak, de elfáradnak, lehetnek legkiválóbbak, de azok meg ellankadnak. És itt jön a fordulat:
„De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”
Tehát akik Isten gyermekei, azok ne fáradjanak és ne lankadjanak el. De hogyan lehetséges ez? Istennel minden lehetséges, Jézus bennünk lakva alkalmassá tesz erre. Emberileg lehetetlen, ha még mindig mi élünk és nem Jézus, akkor nem fog sikerülni. Mindenünket át kell adnunk Istennek, hogy többé ne mi éljünk, hanem Isten éljen mibennünk! Mindig emlékezzünk meg arról, hogy Isten gyermekeivé fogadott minket, örök élettel ajándékozott meg, van miért örülnünk, de csak akkor, ha Istennek engedelmes és kedves életet élünk. Hiszen Jézus meg is mondta, hogy nem kell félnünk attól, akik megölhetik a testünket, hanem Istentől kell félnünk, akinek hatalmában áll a lelkünket is a gyehennára vetni.
Máté evangéliuma 10,28
„És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”
Talán félnünk kellene Istentől? Azt akarja, hogy féljünk Tőle? Isten nem akarja, hogy féljünk Tőle, viszont ha nem engedelmeskedünk Istennek, akkor bizony van okunk félni Istentől. Isten igazságos és nem személyválogató. Vagyis aki igazságtalan, aki bűnt cselekszik, azt meg fogja ítélni. A saját fiától is elfordult, mikor magára vette a bűneinket, így ne gondoljuk egy pillanatra se, hogy Isten bűnösként szeret minket. Valóban mikor még bűnösök voltunk, már akkor szeretett minket, de az Isten akarata az, hogy változzunk meg ha meg akarunk maradni a szeretetében.
János evangéliuma 15,9-10
„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Isten elhívott mikor még bűnösök voltunk, hogy magának szenteljen minket. Elválasztott minket a világból, de nem azért, hogy továbbra is a bűnöknek szolgáljunk, hanem hogy az Ő akarata szerint járjunk. Mert való igaz az, hogy mikor még bűnösök voltunk, már akkor szeretett minket, de ne gondoljuk azt, hogy továbbra is szeret minket, hogy ha Istentelenül élünk! Fel kell ébredni abból a borzasztó felfogásból, hogy Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Mert ez nem igaz! Aki nem engedelmeskedik Istennek, vagyis megveti Istent, azt az embert Isten is megveti. Újra hozom az imént felolvasott igét:
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Isten szeretetében meg kell maradnunk, ehhez engedelmeskedni kell, meg kell tartani a parancsolatait! De kinek a parancsolatait? Jézusét vagy az Atyáét? Nem lehet különválasztani, mivel Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki.
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Így csak egy parancsolat van, nincs meghasonlás Jézus és az Atya között, cselekedni kell az Istenünk parancsolatait. De miként kell élnünk? Az életünket nem önmagunk kívánsága szerint kell élnünk, hanem az Isten akarata szerint, mint ahogyan ezt Pál nagyszerűen el is mondta:
Galata 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Sajnos nagyon elterjedt módon bevonult a keresztény gondolkozásba, hogy a hívő élet nem más, mint elfogadni Isten kegyelmét. Az üdvösségért semmit nem akarnak tenni, úgy gondolják, hogy a törvények felett állva nem kötelesek Isten parancsolatait megcselekedni. Azt mondják, hogy ők Jézus kegyelme által üdvözülnek, nem a törvény cselekedetéből. Az ilyen felfogás miatt Isten parancsolataival nem törődve saját vágyaik után mennek. A Galatákhoz írt levélben Pál csakugyan azt sulykolja, hogy ne a törvény cselekedetei által akarják elnyerni az üdvösséget, mert így nem lesz az övék.
Galátzia levél 2,16
„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Ők ugyanis ebben látták üdvösségüket, és Jézus kegyelmét semmivé tették. Aki ugyanis csak a törvény alapján akar megigazulni Isten előtt, az nem fog sikerrel járni, mivel Jézus nélkül képtelen kifogástalanul megtartani. Pál nem azt mondja tehát, hogy ne cselekedjük Isten parancsolatát, hanem azt, hogy nem a parancsolatok megtartása által van üdvösségünk. Nagy különbség! Pál Ábrahám példáját hozta, aki igaz lett Isten szemében azért, mert hitt neki.
Galátzia levél 3,6
„Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.”
Igen ám, de Ábrahám hite mélyebb és igazabb volt, mint amit a legtöbben eltudnak képzelni. Ezért mondta Jakab is, hogy Ábrahám hite cselekedetekben mutatkozott meg, és ezért nem csak hit által lett igaz Isten előtt, hanem a cselekedetei által egyetemben!
Jakab levele 2,20-24
„Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”
Nem célom ütni benneteket azzal, hogy cselekedetek, cselekedetek és cselekedetek, de életbevágóan fontos megértenünk, hogy nem attól vagyunk Isten gyermekei, hogy Jézus nevét a szánkra vesszük, nem attól vagyunk gyermekei, hogy Tőle kérünk bocsánatot. Bizonyára emlékeztek a múlt szerdai alkalomra, amiben hoztam Istennek azt a parancsolatát, miszerint az engedetlen gyermeket halálra kellett kövezni. Értsük meg, hogy az engedetlenek Isten országának az örökösei nem lesznek.
2Thesszalonikai levél 1,6-10
„Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.”
Akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak, azokon bosszút áll Isten. Jézus csak azoknak szerez üdvösséget, akik engedelmeskednek Neki:
Zsidó levél 5,8-10
„Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.”
Vegyük komolyan az elhívásunkat, vegyük komolyan azt, Aki elhívott minket! Ha nem vesszük komolyan Istent, Isten sem fog komolyan venni minket. A hívő élet nem kényelemről, nem gazdagságról, nem tervekről szól, hanem önfeladásról, nyomorúságról, üldöztetésekről. Ez utóbbiakat ígérte Jézus.
Önfeladás:
Márk evangéliuma 8,35
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”
Nyomorúság:
János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”
Üldöztetés:
Márk evangéliuma 10,29-30
„Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”
Nem csak arról kell megemlékeznünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem azzal egyetemben arról is, hogy milyen elhívást kaptunk. Ha Isten szeretetében meg akarunk maradni, akkor cselekedjük meg a parancsolatait.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
(Skype 2014/05/14)
-
Tegnap ismét egy olyan hozzáállású személybe botlottam, aki Isten igéjét félretolva a saját meggyőződését hirdette. Elgondolkodtam újra azon, hogy mennyire nagy felelősség Isten igéjét tanítani. Mert ha rosszul szólják Isten igéjét, akkor nem csak önmagukat viszik bűnbe, hanem azokat is, akik hisznek a szavaiknak. De nem kell ehhez tanítónak sem lenni, elég ha valaki kinyitja a száját és Istentelenséget állít.
-
Bajnokságra készülve
Tudjátok, mivel látjátok, hogy akik nem hisznek Istenben, azoknak világ szerinti törekvésük van. Sajnos ez a hívők sokaságára is elmondható, de most inkább azokról beszélek, akik nem hisznek Istenben. Például a sportolók, akik hosszú éveken át edzenek, mire a világbajnokságra kijuthatnak, és továbbra sem hagyhatják abba, ha meg akarják tartani pozíciójukat. Mindezzel azt akarom mondani, hogy nekünk hívőknek, akik Isten követésére adtuk az életünket, nem szabad megalkudnunk a jelenlegi helyzetünkkel. Az iskolapadból nekünk sosem szabad kilépnünk, nekünk holtunkig kell tanulnunk! De amint a világban is van elméleti és gyakorlati vizsga, úgy számunkra is igaz ez. Hiszen a tanultakat cselekedetekbe kell átültetnünk, mert nem csak azért tanulunk, hogy elménkben őrizzük Isten parancsolatait, hanem hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére. Mert nem az iskolapadban eltöltött idő számít, hanem az ismeret, amit elsajátítunk és ezzel egyetemben a gyümölcsök, amelyeket termünk. Mert sokan bukdácsolnak a hit iskolájában, újra és újra járva az adott „osztályt”, megvénülve szégyenszemre az ABC táblát olvasgatva.
Zsidó levél 5,12-14
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”
Elsősorban meg kell lennie az alapnak, amelyre építhetünk, ez egyértelműen az Isten igéje, a kőszikla! Erre építkezve válhat biztossá az építmény, ha más az alap, akkor lehet bármennyire is nagy és cicomás palota, össze fog dőlni. Erre a kősziklára építve (vagyis Isten beszédére, aki Jézus), növekedhetünk a helyes ismeretben, csak a helyes ismeret által juthatunk előbbre. A helyes ismeret nélkül baál imádat van, hamis evangélium, érzelmi kirohanások Isten igéjével szemben.
1Korintusi levél 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”
Pál azt mondta, hogy úgy fussunk, mint ha egy győztes lenne. De ezt nem a többiek ellen mondta, hogy hagyjuk le őket, hanem miértünk, hogy mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érhessük el. Nem másokra tekintve, hanem Isten elhívására nézve! Testvérek, ha a világiak hajlandóak feltenni az életüket olyan dolgokra, amelyet Isten szemében hiábavalóak, akkor mennyivel inkább kellene komolyan vennünk az elhívásunkat?
Efézusi levél 4,1
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.”
Szégyenünk az, ha meglankadunk és megfáradunk, nekünk nem szabad meglankadni és megfáradni, mint ahogyan azt a múlt szerdai alkalommal is beszéltük. De nem csupán futnunk kell az Isten által kijelölt úton, hanem szabályszerűen is kell haladnunk rajta. Mert mi a szabálytalan küzdelem? Haladhat-e valaki Isten útján szabálytalanul? Haladhat, de nem érhet a céljához, mert diszkvalifikálják. Isten igéje ugyanis lámpás a lábunknak, ahogyan ezt Dávid nagyszerűen mondja:
Zsoltárok 119,105
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”
Ezzel azt akarom mondani, hogy a vannak önjelölt tanítók, próféták, és megannyi szolgáló, akik nem kaptak Istentől elhívást, így Lelki ajándékot sem. Mégis szolgálatba állnak, önmagukat ajánlják, sőt, a hallgatók tartják a hatalmi pozíciójukba. Hozzá nem értő szemű testvérek pedig azt gondolják róluk, hogy milyen nagy szolgálók, mennyire használja őket Isten! Pedig nem versenyszerűen küzdenek, így nem is fognak célba érni. Mert mi is a szabályos küzdelem? A szabályokat Isten igéjében találjuk, amelyeket megtartva lehetünk kedvesek Isten előtt. Ugyanis a lámpás pont annyi utat világít meg a lábunknak, amennyi a következő lépésre elegendő. Az Isten igéje a lámpás, az Úr beszéde az, ami által szabályszerűen járhatunk az útján. Egy szolgálatba csak akkor léphetünk be, hogy ha Isten készített helyet számunkra. Vagyis ha Isten ajánl minket, nem pedig mi ajánljuk önmagunkat.
2Korintusi levél 10,18
„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.”
A szabályszerű küzdelemről továbbá Jézus ekképpen beszél:
Márk evangéliuma 10,42-45
„Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
A mi pályafutásunk sikere abban rejlik, ha már többé nem önmagunknak élünk, nem a testi vágyaink által diktált lépések szerint kell járnunk. Nem tudnám összeszámolni az igében, olyannyira sok helyen tanít minket, hogy az Isten előtt kedves élet az, ha már nem önmagunknak élünk, hanem másokért éljük e földi életünket. Ilyen az Isten előtt való kedves böjt is, nem pedig az, amit a legtöbben gondolnak róla: hogy lelkünket gyötörjük az által, hogy nem eszünk.
Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
Micsoda ígéret testvérek! Még a homályosságunk is olyan lesz, mint a dél! A hívő szabályszerű pályafutásunk a testünknek úgymond „nem jön be”. De épp ez a célja Istennek, hogy a lelkünknek adatott porsátrunk ne irányítson minket, hanem hogy mi irányítsuk azt a lelkünkkel. Ez folyamatos harc, amíg e testben élünk, így erről a harcmezőről egy pillanatra sem léphetünk le. A böjtölés tehát arról szól, hogy nem a testünk kívánságait töltjük be, hanem a mások szükségleteit.
„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted…”
Így böjtölve a testünk nem kapja meg a vágyait, ezzel kordában tartjuk a lelkünkkel. A testünk nem élhet a lelkünktől különálló életet, nem hivatkozhatunk arra, hogy a testünkön nem tudtunk uralkodni. Ha csakugyan nem tudtunk uralkodni, az azért van, mert a szívünkben épp Jézust trónját döntöttük le. Sok hívő nem akar tudomást szerezni arról, vagy éppen elfeledi azt, hogy a hívő élettel nem járulhat léhaság, nem tehetjük le a lelki fegyvereinket egy pillanatra sem! Csak úgy, mint ahogyan olvashatjuk ebben a történetben:
Nehémiás 4,15-18
„És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala, Akik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.”
Építve Isten országát, készenlétbe lenni az ellenség támadására. Ne a világi problémákba temetkezzünk, mert az által csak szem elől veszítjük az igazi célt, ami az Isten országáért való hadakozás.
2Timóteus 2,4
„Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.”
Ne feledjük, hogy kinek a zászlaja alatt harcolunk, ne feledjük, hogy ki a parancsnokunk. A harcmezőn nem lehet pihenni, nem kezdhetünk el játszani, ott harcolni kell, a győzelemért és az életbemaradásért!
Vegyük komolyan elhívásunkat, legyünk Isten bajnokai.
(Skype 2014/05/21)
-
Köszönöm testvérem, a hallottak elgondolkodtattak.
Újjászülettünk, mint szellemi ember aki többé nem a test vágyainak él. Éppen ezért kell megfeszíteni testünket, hogy lélek által élhessünk.
"Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok."
Róma 8, 13
Ez örökös harcra készetet bennünket, de van értelme és főleg van értelme. Mert ha a lélek szerinti éleltet éljük, akkor annak lesznek a gyümölcsei.
Verenypályán vagyunk mindnyájan. Van aki szabálytalan eszközökkel versenyez és a világi élet minden fortélyát beveti és alkalmazza. Esetleg meg is kaphatja a babérkoszorút, érmet, serleget, a világ elismerését, de ez rövidesen feledésbe merül, és nyoma sem marad a győzelemnek.
Viszont aki a lélek vezetésével van a versenypályán, és végigfutja a távot, a célba érkezésénél Jézus karjaiban pihenhet meg. Az igaz és hervadhatatlan koszorút, és jutalmat Tőle veheti át.
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
2 Timoteus 4, 7-8
-
Ámen Testvérem! :afro:
A legnagyobb elhívást kaptuk, álljunk is akképpen hozzá. Isten gyermekeinek hívott el, szentekké kell lennünk, mert Isten is szent. :2smitten:
-
Köszönöm Testvérem a szolgálatod, de legfőként az Örökkévalónak,ezt az üzenetet.
-
Köszönöm Testvérem.
-
2 Timóteus 2, 4
"Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta."
Mert nem a földi elismerésért vagyunk engedelmesek.
2 Timóteus 4, 8
"végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."
-
Oltár
2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”
Mielőtt még nekifutnánk az egész igerésznek, először hozom Pálnak a szavait, amely erről a történetről beszél:
1Korintusi levél 10,7
„Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.”
Fel lehet akkor tenni a kérdést, hogy vajon miért számított bálványimádásnak az evés, ivás és a játszás? A 2 Mózesben egyértelműen kiderül, erről kicsit később részletesebben fogok beszélni, de ugyanakkor nagy súlya van azoknak a szavaknak, amelyeket Pál mondott. Mert mit értett Pál azalatt, hogy ne legyünk bálványimádók az evés, ivás és a játék terén? Talán bűn lenne az evés, az ivás vagy a játék? Nem, hanem hogy ne készítsünk magunknak aranyborjúkat! De ne test szerint gondolkozzunk, ne konkrét aranyborjúkra gondoljunk, hiszen az csak jelöl valamit, vagyis egy lelki dolog megtestesülése. Mégpedig a helytelen Istenismeretet és az abból fakadó helytelen Istentiszteletet jelöli! Ez a mai hívők többségének aktuális üzenet! Hiszen Istent egyféleképpen lehet dicsőíteni, hogy az kedves legyen Őelőtte, méghozzá pontosan úgy, ahogyan Ő azt meghatározta és tudomásunkra adta igéjén keresztül. Tehát aki úgy imádja Istent, ahogyan az nem kedves Neki, az pontosan aranyborjakat imád, és tudjuk, hogy bálványimádók nem örökölhetik Isten országát.
Most vegyük sorra az eseményt és döbbenjünk meg, hogy ismét a mai napon is aranyborjúkat imádnak megannyi gyülekezetben! Nem múlt el az az idő, hanem újra és újra megismétlődik, ahogyan Salamon is mondja:
Prédikátor 1,9-10
„Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. Van valami, amiről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.”
Tehát először is van egy bálvány, amit nem más idegen Istenként fogadtak el, hanem azt az Istent imádták személyében, Aki kihozta őket Egyiptomból. Figyeljünk csak:
„Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről.”
Tehát megtestesítették az egy igaz Istent borjú formájában, és a saját szívük szerint kezdték el imádni! Vagyis a saját tetszésük, meglátásuk alapján imádták. Az ilyen imádatot nevezzük baál imádatnak, amikor nem egy idegen istent imádnak, hanem az egy igaz Istent, csak Őt félreismerve és a maguk által választott imádati módon. Ezt egyértelműen megláthatjuk a következő igerészben:
Hóseás könyve 2,15
„És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.”
Merthogy a baál jelentése is férj! Lássuk az aranyborjú bálvány, vagyis a baál imádatát:
„Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”
Kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz, és azt a napot (merthogy úgy olvassuk: másnapon) evéssel, ivással és játszadozással ünnepelték meg! Most pedig elárulom, ha még nem jöttetek volna rá, hogy miért mondtam azt, hogy ma sincsen másképp. Meg van írva:
5Mózes 27,5
„És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj.”
Azokat a köveket, amelyből Isten oltárát építették, nem volt szabad megfaragni. Miért? Először meg kell értenünk, hogy mi az oltár jelentése. Az oltár adatott az áldozatok bemutatására. Ha az oltár, vagy a rajta levő áldozat nem úgy volt elkészítve, ahogyan azt az Úr meghatározta, akkor nem volt kedves az Isten előtt, bármilyen áldozatról is legyen szó. Jézus ekképpen nyilatkozik az oltárról:
Máté evangéliuma 23,16-19
„Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot?”
Oltár már nincs, amelyen állatáldozatokat mutathatnánk be, hiszen az állatok áldozása megszűnt a templom lerombolása óta. De tudjuk, hogy mikor Isten Mózesnek adta a szent sátor és a felszereléseinek tervrajzát, ügyelnie kellett Mózesnek arra, hogy teljes pontossággal készíttesse azt el.
Zsidó levél 8,5
„Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked.”
Ez pedig azért volt, mert a földiek, a mennyeiek képmása! Tehát az oltár is jelöl valamit, ami mennyei. Az oltár nem más, mint Jézus! Nem változott, nem múlt el, csak Benne maradva lehetnek kedvesek a cselekedeteink Isten előtt, csak a Jézusban való életünk által lehetünk jó illat az Atya előtt.
János evangéliuma 15,8
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.”
De gyümölcsöt mikképpen teremhetünk? Csakis Jézus által:
János evangéliuma 15,4
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”
Tehát ha az oltárra gondolunk, gondoljunk Jézusra. Márpedig azért is, mert ahogyan az oltár volt az egyetlen közbenjáró Isten és ember között, akképpen lett Jézus is egyetlen közbenjárónkká! Gondoljunk akár a békeáldozatra, ugyanúgy Jézuson keresztül békültünk meg az Atyával:
2Korintusi levél 5,18
„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;”
Vagy ott a hálaáldozat, ami ugyancsak azt mutatja, hogy Jézus által adhatunk hálát az Atyának. Így megérthetjük Pál szavait, amikor ezt mondja:
Római levél 7,25
„Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
A bűnáldozat is, csakis Jézus által leltünk bocsánatot az Atya előtt! Amiképpen az oltárra vitték az áldozatot a bűneik bocsánatáért, akképpen kaptunk Jézus által bocsánatot a bűneinkért.
És ott az engesztelő áldozat, amelyet egykor a főpap évenként csupán egyszer mutathatott be, belépve a Szentek Szentjébe, a nép bűneiért.
1János levele 2,2-4
„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.”
Mennyünk tovább. Tehát miért is nem szabadott az oltárt megfaragni? Egyrészt, hogy ne hasonlítson semmihez sem, mert Istenhez fogható nincsen.
2Mózes 20,1-4
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”
Másrészt pedig, úgy jó ahogyan van, ember ne nyúljon hozzá. Jézust nem faraghatjuk meg a saját elképzelésünk szerint.
5Mózes 12,32
„Mindazt, amit én parancsolok néktek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”
Nézzük meg az igében, hogy a faragott kövekből épített oltár nem kedves az Isten előtt:
Ézsaiás könyve 65,1-5
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”
Tehát akik téglákon áldoznak, azok füst Isten orrában és szüntelen égő tűz. De hát mire is számíthatnánk? Tégla oltár, vagyis hozzányúltak Isten igéjéhez, Jézushoz, miképpen lehetne jó illatú áldozat? A jó illat helyett füstöt érez Isten. Nyilván sejthetjük, hogy miket jelentenek ezek. Már azért is, mert bizonyára ment már füst az orrodba neked is, és a szüntelen égő tűzből csupán egy van, ami a gyehennán, azaz az örök kárhozat helyén található. Akkor most rátérek szókimondóan, hogy mit akartam felmutatni az oltár építésének a módjáról. Jézus valódi személyéhez a mai napon is rengetegen hozzányúlnak. Jézust szembe állítják az Atyával, holott Jézus csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki. Isten igéjéhez hozzányúlnak, azt mondva, hogy az ószövetséggel már nem kell foglalkozni. Mint ha nem Isten beszéde lenne, mint ha elavulhatna az, amely az Örökkévaló Istentől származik. Hozzányúlnak Isten igéjéhez és azt mondják, hogy ne Isten mondja meg hogy miként imádjuk Őt! Mert ezt jelentik ki, mikor Isten kérését az imádatát illetően félreseprik és saját elképzelésük szerint kezdik el imádni.
Mert mit jelent imádni valakit? Azt jelenti, hogy mindennél jobban rajongunk érte, mindennél jobban szeretjük. Ezt kéri Isten is a követőitől, ahogyan meg is van írva:
Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”
Tehát a szeretet az imádat, amelyet kér Isten. Akkor már csak az kell kitalálnunk, hogy Isten mit ért e szeretet alatt, amit Neki adjunk. Nincs elrejtve, csak olvasni kellene:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Tehát itt tartunk és ha akarjuk megfogadjuk, ha nem tetszik, akkor elvethetjük, de ez esetben Isten is elveti azt az embert. Sok jézus van, de mi az egyetlen valódi Jézust kell hogy imádjuk, nem a saját elképzelésünk, hanem az egy igaz Isten akarata szerint!
(Skype 2014/05/28)
-
Köszönöm a tegnapi tanítást.
Több olyan ismeretet kaptam belőle ami eddig homályban volt előttem. nem tudtam, miért nem volt szabad az oltárnak készített követ megfaragni.
Való és igaz, ne mi faragjunk istent vágyaink alapján, hanem Isten formáljon, faragjon minket az Ő elképzelése szerint való szolgálatra.
Sokféle bálvány leht az életünkben, szándékosan eltávolodva Istentől és egy másikat imádni helyette. De előfordulhat olyan is melyet észre sem veszünk idejében. De ha figyelünk a Szentlélek hangjára akkor nem sodródunk bele megbocsáthatatlan bűnbe.
Zsolt 19,13.
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
De ha végig megmaradunk az Úrban akkor gyümölcsöző életet élhetünk.
-
Az úgynevezett "ószövetség" milyen nagy üzeneteket tartalmaz igaz? De mégis sokan azt mondják, hogy nem kell vele foglalkozni, már elavult...
-
Megbecsült edények
2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”
A hívő életet elég sokrétűen éli a mai kereszténység. Vannak, akik ugyanazok maradnak mint a „megtérésük” előtt, vannak akik ugyan bemerítkeznek, de csak vizesek lesznek tőle, a legnagyobb részük pedig éli a megszokott kis vallásos életét. Vajon az Isten igéje ilyen sokrétű keresztényeket mutatna be? Valóban úgy élhetjük a hívő életünket, ahogyan az nekünk tetsző? Isten igéje szerint nem! Mindenki tartozik valahová, valakinek a gyermekei vagyunk, vagy a gonosz gyermekei, vagy az Istenéi. Ugyancsak valakinek az eszköze, vagy a Sátán eszköze vagy az Istené. Az, hogy milyen és legfőképp kinek az eszköze vagyunk, azt a cselekedeteink határozzák meg. De először nézzük meg Isten igéjéből, hogy kik a haszontalanok Isten kezében:
Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
Gondolom eltaposnivalók nem akarunk lenni, így ráeszmélhetünk, hogy ha nem vagyunk hasznosak Isten kezében, akkor az életünk semmit sem ér. De nézzünk meg más igéket is, amelyek ezt erősítik meg.
Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Tehát ha a fa nem terem jó gyümölcsöt, akkor hiába foglalja a földet. Isten igéjéből megbizonyosodhatunk több helyen is arról, hogy az ige az embereket a fákhoz hasonlítja. Nem véletlen, hogy keresztelő János is a fákat hozta a példázatában. Olvassuk el:
Máté evangéliuma 3,7-12
„Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Gabonák vagy polyvák vagyunk? Nem mindegy, mert a búza kerül Isten házába, míg a polyva a gyehennára. Mégis hogyan mondhatják sokan azt, hogy a gyümölcstermés nem üdvfontosságú? Tudom, utalnak arra a latorra, aki a kereszten tért meg Jézushoz és nem tudott semmilyen gyümölcsöt teremni. Csakhogy ez a lator beismerte, hogy a megérdemelt büntetését tölti, amíg Jézus ártatlanul szenved. Felismerte, hogy Jézus a Messiás és a kegyelmét kérte. Ha ez a lator élhetett volna még, ha a kezei és lábai nem lettek volna a keresztfára szögezve, úgy bizony gyümölcsöket termett volna. De hányan vannak a mai napon, akik bár Jézus követésére adták magukat, kezük és lábuk nincs megkötve és mégsem teremnek gyümölcsöt!? Az ilyen emberek nem akarnak Isten akaratában járni, nem akarnak az Ő kezében hasznos eszköznek bizonyulni, az ilyen ember nem szereti igazán Istent és lehet, hogy csak a pokoltól való félelem miatt döntött Isten mellett. De Istent nem lehet megcsúfolni, aki ugyanis a rábízottakon nem hű, annak az osztályrésze a kénkővel égő tüzes tóban lesz.
Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Tehát itt vagyunk mi a példázatban, kaptunk Istentől talentumokat, amelyeket kamatoztatnunk kell. Hiszen akik Isten szolgáivá lettek, azokra Isten bízott valamit. Mégpedig azt, amelyről keresztelő János is beszélt, ez pedig nem más, mint a megtéréshez illő gyümölcsök. Nem arról szól, hogy egy gyülekezetben kineveztek valakit székrendezőnek vagy hang technikusnak, hanem arról, hogy többé nem önmagunknak élünk, hanem Isten akaratának. Ezért mondta Jézus a következőt:
Lukács evangéliuma 9,23-24
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”
Tehát naponként megfeszítjük a testünk kívánságait és Jézust követve azt tesszük, amiben Jézus is példát hagyott. Mert mit tett Jézus? Miben kell Őt követnünk? Jézus csak azt szólta, csak azt cselekedte, amit az Atya parancsolt Neki. Így nagyon egyszerűen megérthetjük, hogy ez az az út, amin járnunk kell, ezért út Jézus, amely az Atyához vezet minket. Ezért is mondja erről az útról Jézus a következőt:
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Járunk ezen az úton Testvérek? Ez az a szoros kapu és keskeny út, amelyet kevesen találnak meg, még kevesebben járnak rajta. Olvassuk ezt el Jézustól:
Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Borzasztó az, hogy bár Jézus mindezt a tudomásunkra hozta, mégis a mai kor széles körben elfogadott tana az, hogy csupán el kell fogadni Isten kegyelmét, és ezzel a széles útra terelnek sokakat. Sokan úgy gondolkoznak Istenről, hogy könyörögve kér minket, hogy fogadjuk el a kegyelmét, mint ha csak egy jó döntésen alapulna az üdvösségünk. Pedig Jézus sosem mondott ilyet, még az apostolok sem. Meg kellene értenie ezeknek az embereknek azt, hogy nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk Istenre. Jézus nem véletlenül hagyta ránk a következő beszédét:
Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Mégis megannyi büszke keresztény létezik, de mire fel? A jó cselekedetek és az Istennek való engedelmesség alap kritérium, nem szorgalmi feladat! Akinél nincs meg ez az alap, a jó cselekedetek, az engedelmesség Istennek, azok nem veszik komolyan Istent, azok nem szeretik Istent, sőt, meggyalázzák kegyelmét, nevetségessé akarják tenni Jézus megváltását. Pedig maga Jézus beszélt arról, hogy az ítéletkor a cselekedeteink által leszünk megítélve és aszerint megy valaki a kárhozatra, mások pedig az örök életre:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Istennek edényei vagyunk, de a kérdés az, hogy mi van bennünk? Mert Isten önteni akar belénk, edényekbe, de ahhoz üresnek kell lennünk. Ha teli vagyunk tervekkel, testi kívánságokkal, minden olyan dologgal, amelyet Isten szemétnek ítél, hogyan tölthetne belénk? Csak kifolyna, mert nincs hely az edényben. Meg kell tisztítanunk magunkat ahhoz, hogy Isten tölthessen belénk. Emlékezzünk a nyitó igénkre:
2Timóteus 2,19-21
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”
Ha pedig telve nem is vagyunk, de mégis található valami bennünk, edényekben, akkor nem fogjuk megérteni Isten pontos és tökéletes akaratát, mert amikor Isten belénk önt, akkor összekeveredik mindazzal, amit magunknak tartottunk meg, és csak káosz, bizonytalanság és félelem lesz. Számunkra a cél, hogy Isten kezében minden jó cselekedetre alkalmasak lehessünk. Nem szakosodni kell a jó cselekedeteket illetően, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk, minden időben, minden helyen és minden feladatban. Ha ez valakinek nem az életcélja, sőt, ha nem az öröme, akkor nem szereti igazán Istent.
(Skype 2014/06/04)
-
Isten igéje teher?
Ézsaiás könyve 28,7-22
„De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban; Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs anélkül. Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, aki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz. És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.”
Újra olvassuk el:
„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”
Számukra Isten igéje csupán törvénykezés, egy nem kívánatos szabályrendszer. Megkötéseket látnak benne, hogy mit nem szabad tenni, ezért börtönként élik meg és ezért szabadulni akarnak tőle. Mindenki ekképpen gondolkozik, aki nem szereti igazán Istent. Mert aki mindennél jobban szereti a Teremtőjét, annak az embernek minden vágya, hogy az akarata szerint járjon, hogy kedves lehessen előtte.
Isten átadta Mózesnek a kőtáblákat, azokon mindössze 10 parancsolatot. Többször beszéltük már, hogy a 10 parancsolat határozza meg az Istennel és az emberekkel való helyes viszonyulásunkat, szándékosan két külön kőtáblára írva azokat, egyik jelöli az Istennel, a másik pedig az Istennel való kapcsolatunkat. Ezt a tíz parancsolat továbbá két egybefoglaló parancsolatot jelöl, mégpedig:
Márk evangéliuma 12,28-31
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”
Láthatjuk tehát, hogy Jézus mind a két kőtáblára írt parancsolatokat foglalta össze, nem pedig leredukálta, mint azt ahogyan a legtöbben gondolják. Van tehát két parancsolatunk, amely tulajdonképpen egy!
Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Mert ha szeretjük Istenünket, akkor azt is szeretjük, aki Tőle származik, vagyis az embereket. Itt van tehát ez az egy parancsolat, amelyet be kell töltenünk. De ez az egy parancsolat, nem kis zavart keltett a kereszténységen belül, mert a szeretet felkiáltással azt gondolják sokan, hogy Isten akaratában járnak és hogy tudnak mindent. Pedig az az igazság, hogy még nem is kapizsgálják… Azok, akik a szeretetre hivatkoznak, de nem cselekszik Isten akaratát, hasonlók az üres matrjoska babához, amelybe beletekintve csak ürességre lelünk. Kívülről, a felszínét tekintve megtéveszthet minket (mint ha lenne benne valami), de ha közelebbről megnézzük, kinyitjuk, akkor látni fogjuk, hogy egy hazug, megtévesztő és üres szeretet, mert nincs tartalma. Mert az igazi szeretetnek gyökere van és megtalálható benne minden, ami Istennek kedves. Ha valaki Isten igéjén hű, aki megtartja parancsolatait, az hasonló ahhoz a matrjoska babához, amit kinyitva megbizonyosodhatunk arról, hogy a külső megjelenésén belül ott a tartalom is. A nagyban egy kisebb, abban még kisebb és így tovább. Az elsőt szemlélve, ami mindent egybefoglal, megláthatjuk a szeretetet, azt kinyitva benne láthatjuk, hogy ott van Istennek a két főparancsolata, miszerint szeressük Istenünket és a felebarátainkat. Azt kinyitva pedig láthatjuk, hogy ott van Istennek a két kőtáblája, azokon a tíz parancsolat. Azt kinyitva pedig megláthatjuk a 613 parancsolatot (micvát), amely tartalmazza Isten minden parancsolatát. Így minden egyben jelöli az igazi és hamisítatlan szeretetet, amely nem érzelmeken és szavakon alapszik, hanem Isten akaratában való járáson, az iránta való engedelmességen, vagyis a parancsolatainak a megtartásán.
1János levele 5,2
„Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”
Akik pedig csak szeretni akarnak, de nem tartják meg Isten parancsolatait, azok Isten szeretetét hamisan mutatják be, de mit is várnánk, hiszen meg sem élik. És itt kapcsolódik a nyitó igénk, emlékeztetésül újra:
„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”
Isten igéjére azt az őrültséget mondják, hogy már nekünk nem kell megtartani, hanem csak szeretnünk kell egymást. Isten igéjét száraz parancsnak és szabálynak nézik, elegük van belőle és ezért nem is akarnak hallani róla. Pedig aki igazán szereti Istent, azoknak Isten parancsolatai örök élet (Jn. 12,50), könnyű és boldogító iga!
Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Olvassuk el Jézus beszédét a Tanach-ban is, mivel emlékezzünk vissza arra, hogy Jézus csak azt mondta, amit az Atya parancsolt Neki:
Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”
Jézus az út, ezért mondta, hogy Őhozzá jöjjünk. Jeremiási igében is azt olvassuk, hogy a régi ösvényeken és a jó úton járjunk. Hiszen Jézus az Istennek igéje, ez az az út és ösvény, amelyen járnunk kell. Végül pedig mind a két igében azt olvassuk, hogy nyugodalmat találjon ezáltal a lelkünk. De itt még nem ér teljesen véget, hiszen amint olvastuk a választ minderre, így hangzott: „Nem megyünk!” – úgy a mai napon sem mennek Jézushoz azok a hívők, akik csak szájukban és gondolatukban akarják megtartani az Istennek tiszteletét, de nem akarják, hogy ez a kezükön és a lábukon is meglátszódjék.
És mi volt Jézus igája? Az iga az, amit például az ökrök nyakába tesznek, hogy végezzék a rá bízott feladatot, ilyen a szántás. Mi lett bízva Jézusra? Mi volt Jézus feladata? Nézzük meg:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Ezt láthattuk beteljesedni az evangéliumok olvasása által. Az Atya parancsolatait minden emberi gondolattól, kisegítéstől és félremagyarázástól mentesen tanította. Nem törölt el egyetlen parancsolatot sem, hanem megtisztította őket az emberi félremagyarázástól. De ebből még következik valami. Nem csak tanította, hanem meg is élte. Így írja az ige:
Filippi levél 2,1-8
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Jézus tehát egy küldetésen volt a Földön, hogy megváltsa az Övéit. A küldetésében megmutatta, hogy miképpen kell élni, az Atya parancsolatait nem csak szólta, de meg is cselekedte azokat. Az Atyának engedelmes volt mindhalálig, betöltötte küldetését. Ez az az iga, amelyet Jézus hordott, ez volt az a feladat, amellyel Isten megbízta. Továbbá tőlünk is ezt kérte Jézus, hogy ekképpen kövessük Őt és erről írt János is:
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Emlékezzünk, hogy akik Istent valóban szeretik, azoknak nem parancsra új parancs, nem szabályra új szabály, hanem könnyű és boldogító teher! De itt még nincs vége, Jézus ezt is mondta:
„…és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”
Mindezt tehát alázatosan és szelídséggel tenni! Fájdalmas dolog azt látni, hogy a hívők nagy részének az a hitélete, hogy elfogadták Isten kegyelmét, cselekedeteiket pedig nem jobbítják meg. Úgy gondolkoznak, hogy Isten nem tudta elérni a célját a Tanach-ban olvasható törvények által, ezért elküldte a Fiát Jézust, hogy leegyszerűsítse számunkra az üdvözülés útját. De még fájdalmasabb azt látni, hogy ebből az álomból csak nagyon keveseket lehet felébreszteni. Ez pedig azért van, mert Isten igéje sokad rendű az életükben, ezért nem is lehet őket általa a helyes útra irányítani. Pedig mennyire gyönyörű és megbecsülendő az, hogy Isten tudtunkra adta, hogy mi a kedves Őelőtte, hogy mit vár tőlünk és hogy mivel mutathatjuk ki a szeretetünket. És erre azt mondják, hogy parancsra új parancs és szabályra új szabály? Hol van a szeretet Isten iránt?
Zsoltárok 119,47-48
„És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.”
Ha az igének hiszünk, ha megvizsgáljuk azt, hogy Isten mit kér a követőitől, hogy mit nevez szeretetnek és Istentiszteletnek, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai korban óriási baj van. De erről tudomást sem akarnak venni, gyűjtik maguknak a szívük szerint való tanítókat.
Jeremiás könyve 6,14-19
„És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.”
Ma még választhatjuk a jó utat, de holnap talán már késő lesz.
(Skype 2014/06/11)
-
Könnyített kereszt
Sokak nehezen viszik keresztjüket, mások könnyedén, viszont vannak olyanok is, akik az Istentől kapott keresztjüket megkönnyebbítik. A könnyített kereszt alatt nem Jézus szavait értem, miszerint:
Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Ez az iga ugyanis valóban könnyű azoknak, akik valóssággal szeretik Istent, de ugyanakkor ez az iga elviselhetetlenül nehéz, vagyis elhordozhatatlan azok számára, akik életében nem első helyen van Isten. János is erről beszélt:
1János levele 5,3
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
A mai kor hit hősei ellenben azt hirdetik, hogy nem lehet megtartani Isten parancsolatait. Kinek van akkor igaza? Ezeknek a „hit hősöknek”, vagy Jánosnak? Én János apostolra szavazok, aki nem csak értette, de meg is élte az igaz evangéliumot.
Szereted Jézust? Az összes hívő csípőből rávágná a választ, hogy: igen! De mint tudjuk, nem csupán szánkkal kell közel lennünk Istenhez, hanem sokkalta inkább a szívünkkel is.
Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”
Akárcsak ma… Istent mindennél jobban szeretni kell, és ha valóban mindennél jobban szeretjük, azt a cselekedeteink árulja el! Tudjátok úgy van ez, mikor kísértésbe esünk és abban elbukunk, akkor nincs mit szépíteni rajta, nem Isten ült a szívünk trónján, hanem mi vettük át az irányítást. Először nézzük meg azt, hogy honnan jön a kísértés:
Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”
Mi vagyunk a kísértés forrásai, nem kell mindenért a Sátánt hibáztatni! Nagy Áment szoktak mondani arra, hogy a Sátánnak nincs hatalma rajtunk, de mégis Istentelen cselekedeteket látunk a megvallás mögött. Ha valóban Istené vagyunk, akkor a Sátánnak nincs hatalma felettünk, de akkor mikképpen mondhatják mégis azt, hogy: „nem tudtam ellenállni a kísértésnek?” Ha valakiben Jézus valósággal lakik, abban Ő elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon az összes létező kísértésnek, mint ahogyan a földi életében is ellenállt:
Zsidó levél 4,15
„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.”
Elesel és azt mondod, hogy nem a te hibád? Akkor kié? Jézusé, mert nem volt elég erős benned? A Sátáné, akinek nincsen hatalma feletted? Ideje felébredni az álomból testvérek!
A kísértésekről az a közvélemény, hogy egyszer csak a semmiből előugrik és lecsap ránk szegény és ártatlan áldozatokra. De ezt még fokozni is tudják, mivel elesnek a kísértésben, és ahelyett, hogy magukba néznének, másra mutogatnak, ahogyan kezdetben is volt:
1Mózes 3,9-13
„Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.”
Könnyebb másra mutogatni és mást okolni a saját bűneinkért. Sok kísértést megspórolhatnánk, ha kellően vigyáznánk önmagunkra. Vigyáznunk kell magunkra, és egyben másokra is, hogy ne vigyük egymást kísértésbe:
Római levél 13,12-14
„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”
Ne tápláljuk a testünket kívánságokra! Mit jelent ez? Például a rendkívül szerény és jó erkölcsű keresztény lányok ne járjanak miniszoknyába, hogy másokat meg ne kísértsenek a látványukkal. Ne kérkedjünk a vagyonunkkal, nehogy a nincstelen elégedetlenkedjen azzal, amit Isten adott neki.
1János levele 2,16
„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”
Ahogyan már mondtam előzőleg, ismét mondom, mert nyomatékosítani kell, hogy aki elesik egy kísértésben, annak Jézus nem első az életében. Biztos keménynek hangzik és sok bezárt szívre talál, de ez az igazság. Ha tudatában vagyunk annak, hogy amit éppen teszünk, az Isten előtt nem kedves, akkor az a cselekedet, fontosabbá vált Istennél, ergo Istent leléptettük a szívünk trónjáról és magunk ültünk abba bele. Erre azt mondják a legtöbben, hogy erre van Isten kegyelme, hogy az ilyen bűnökre is bocsánatot kapjunk. De az ilyen gondolkozású hiábavaló ember még semmit sem értett meg, azt mondja ki ez által, hogy a bűnbocsánat nagyobb Istennél.
Rengetegen visznek ma egy olyan keresztet, amelyet önmaguk készítettek el. Kinek az aranyere a kereszt, valakinek a szalonna nélküli túrós tészta, a harmadiknak a felesége, a többinek pedig az Istennek tett „szolgálata”. Pedig a valódi kereszt az, amelyet Jézus is vitt. Az engedelmesség, az önfeláldozás, az Isten parancsolataiban való tökéletes járás! Jézus élt? Hogyne! De nem úgy, mint a mai hívők. A maiak önmaguknak élnek, ha áldozatot is hoznak, az nem az egész életük, csupán csak egy kicsiny része. De nem gondolják meg és nem veszik komolyan azt, amit Jézus mondott. Mert Jézusnál az a mérce, hogy vagy minden, vagy semmi:
Márk evangéliuma 8,35
„Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”
Itt egy újabb mérce:
Máté evangéliuma 10,37-39
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”
Jézus megmutatta, hogy hogyan kell követnünk Őt. Megmutatta, hogy miként kell élnünk, és cselekednünk. Tudjátok, van az az ige, amelyről tudomást sem akarnak venni, egy ige, amin talán-talán elgondolkoznak, de végül megállapítják róla, hogy több mint valószínűleg máshogy kell értelmezni, mint ahogyan meg van írva:
1János levele 2,6
„Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Biztos emlékeztek, hogy az előző két alkalommal beszéltünk az álomba merülőkről, akik azt hiszik hogy élnek, pedig halottak, álmodnak, és azt hiszik róla hogy valóság, önmagukat megtévesztik, de ha nem ébrednek fel ebből az álomból, akkor az örök kárhozatban lesz részük. Épp a mai napon szenvedtem el egy félórás „tanítás”-ból fél percet, amiben az volt az üzenet, hogy minden rendben van. Nagyobbat nehezen tudott volna tévedni, ugyanis pont semmi sincs rendjén. Amíg az ige nem kerül az első helyre a hívőknél, addig csak tévelygés lehet.
Ézsaiás könyve 58,1-2
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.”
Mint akik igazságot cselekszenek, mint akik betartják a törvényt, és kérik Isten igazságát és számon kérik Rajta igéjét. Méltóknak tartják magukat Istenhez, valójában pedig méltatlanul közelednek Hozzá. Olyanra vágynak, ami a pusztulásukat okozná, ahelyett hogy igazságra törekednének, igazságra várnak. Pedig Isten ítélete az egyházán kezdődik, először rajtunk mutatja meg, hogy mennyire szent Ő!
Ámos könyve 5,18-24
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Kit imádunk? Az Igét, vagyis Jézust, vagy a kívánságainkat?
Jeremiás siralmai 3,22-23
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”
(Skype 2014/06/18)
-
Nagyon jo szolgalat Antal testverem!
-
Bor és a tömlő
Áldott Testvéreim, a mai napon Jézus egyik példázatát nézzük meg közelebbről, ez pedig a bor és a tömlő példázata. Olvassuk el:
Lukács evangéliuma 5,27-39
„Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt. És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velök letelepedtek volt. És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak? Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, amíg a vőlegény velök van? De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban. És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”
Ez a példázat nem az úgynevezett ószövetségről és az újszövetségről szól, hanem az Isten igéjéről és az emberi tanításokról. Figyeljük meg, hogy Jézus mire mondta a példázatot! Ugyanis olyan dolgokról kérdezték Jézust, amelyek emberi ítéletek és törvények voltak, mégpedig a böjtölés és a bűnösökkel való étkezés. Először is nézzük meg, hogy mit jelent bűnösökkel együtt enni. Pál ír arról, hogy akit bár testvérnek neveznek, de például parázna, rágalmazó, azokkal együtt se egyenek!
1Korintusi levél 5,11
„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.”
Nincs meghasonlás Jézus és a Pál általi tanítás között. Ugyanis a kulcs ott van elrejtve, hogy: „..bár testvérnek neveznek”. Vagyis akik bár vallják Jézust Uruknak, de mégsem élnek az elhívásukhoz méltóan. Viszont Jézus nem ilyenekkel evett, hanem olyanokkal, akiket emberek vetettek meg, hirdette nekik a szabadulást. Bizonyára emlékeztek arra a történetre, mikor Jézus bement egy farizeus házába, mert meghívást kapott.
Lukács evangéliuma 7,36-50
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!”
Egy öntelt embertől kapott meghívást, egy olyantól, aki egészségesnek gondolta magát, de Isten igéje megítélte őt. Így lesz az ítéletnapon sokakkal, akik ilyen módon hívták be Jézust az életükbe. Mert a mai napon is rengetegen behívják Jézust az életükbe, majd ezután továbbra is a saját életük ura maradnak, Jézust pedig ítélgetik. Tudjuk, hogy Jézus az Istennek az igéje, ezért mondtam, hogy a mai napon is Jézust ítélgetik hasonló módokon, mint: „tudom hogy meg van írva, de…”. Vagy: „Isten nem akarhatja, hogy…”.
Ugyanakkor ott van Zákeus története, aki nem volt öntelt, hanem hajlott az igére, a tiszta tanításra, és felhagyott bűnös életével és követni kezdte Istent:
Lukács evangéliuma 19,8-10
„Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”
Tehát végkövetkeztetésül; a farizeus megbotránkozott, Zákeus pedig üdvösségre lelt. A farizeus meghívta magához Jézust, míg Zákeushoz Jézus hívatta meg magát! Mi jelentősége van annak, hogy Zákeus esetében Jézus hívatta meg magát? Igen sok:
János evangéliuma 14,21-23
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
Ezért van az, hogy nem a tanítványok hívták el Jézust mesterüknek, hanem Jézus hívta el őket tanítványoknak. Ahol meghívják Jézust, azaz az igével közösséget szeretnének, akkor azt meg is kapják. Vagy életül, vagy pedig ítéletül. Isten igéje ugyanis kétélű kard, ítélet a törvénytelenül élőknek, viszont élet azoknak, akik a törvényt megtartják.
Vegyük következőnek pedig a böjtölés értelmét. Két nagy csoport van, amiért böjtölni szoktak. Először is, a bűn vagy a szomorúság miatt, mikor élelmet nem vesznek magukhoz és nyomorgatják a testüket, a másik csoport pedig az, amelynek célja az, hogy az ember ne magával foglalkozzon, hanem az Isten által meghatározott életvitellel. Ez pedig a saját szükségleteket alábbsorolandó és a mások szükségleteit pedig feljebb emelő élet, amelyről maga Jézus is bizonyságot tett az életével. A kérdés először is az, a tanítványok böjtöltek? Igen! Csak nem úgy, ahogyan a farizeusok és írástudók várták. Mert mi is a helyes böjt?
Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
A böjt tehát a másoknak való élés, nem a saját kívánságaink betöltése. Ekkor meg van feszítve a testünk a kívánságaival együtt, hogy Isten akaratának éljük földi életünket. Ez az a kereszt, amelyet naponként kell felvennünk és úgy követni Jézust. Ahogyan a Prédikátor könyvében is olvashatjuk, mindennek rendelt ideje van. Ugyancsak megvan a helye is mindennek, az emberi rendeletek a szemetesben, Isten igéje pedig mindennél feljebb emelve. Ahogyan Jézus is mondta, böjtölni fognak a tanítványok, ha elvétetik tőlük a vőlegény. Ez be is teljesedett, mikor Jézus 3 napig halott volt. A tanítványokra mérhetetlen szomorúság zúdult, hiszen a Messiás akiben hittek, hirtelen halott lett. Majd ezután Jézus feltámadt és a Mennybemenetele után újra elvétetett tőlük a Vőlegény. Ezért olvashatjuk azt az igében több helyen, hogy a tanítványok böjtöltek.
Visszatérve a bor és tömlő példázatára. Miért mondta tehát Jézus, hogy az új bor új tömlőbe való? Az új bor még erjed, és változásban van. Tehát még nincs kiforrott állapotban, változik, ahogyan az emberi tanítások is! Ezért való új tömlőbe, hogy ki ne repessze az érlelődéskor keletkezett gázok a régi tömlőt. Az új tömlő rugalmas, nyúlik, így a bor és a tömlő is megmarad.
Ekképpen a régi bor már nem változik, ahogyan Isten sem változik. Az Ő beszéde igen és nem, mivel Örökkévaló, ezért az idő nem ok arra, hogy azt gondolja az ember, hogy megváltoztatta volna a beszédét. Figyeljük meg a példázat zárását is:
Lukács evangéliuma 5,39
„És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”
Tehát aki megízlelte Isten tökéletes törvényét, annak nem kellenek emberi ötletek és rendeletek. Teljesen elhatárolódik az emberi rendelkezésektől, és minden dologban csakis az ige lehet számára döntő. Ez kellene, hogy jellemezze mindazokat, akik Isten követésére adták magukat. Hiszen Jézus is megmondta:
János evangéliuma 10,27-28
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”
Ha valaki már igazán hallotta Isten hangját, az meg fogja ismerni akkor, mikor következőleg szól. Nem gyülekezeti vezetőket, tanítókat és prófétákat kell követni, hanem Isten igéjét, hiszen ez az egyetlen alap ami vettetett és az ige az, amely megtarthatja a mi lelkünket:
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
Lássunk a kánaáni menyegző történetét:
János evangéliuma 2,1-11
„És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”
Jézus milyen borrá változtatta a vizet? Új vagy ó borrá? Nyilván ó borrá, hiszen erről tett bizonyságot a násznagy is. Ez a csoda nem csak egy szimpla csodatevés volt, hanem jel, ahogyan olvashattuk is:
„Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”
Tehát jel, de nem is akármilyen jel, hiszen ezzel mutatta meg Jézus a dicsőségét, és e jel hatására hittek benne a tanítványai! De milyen jel volt ez? Messiási jel:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
A törvényt igazán megjeleníteni annyit jelent, hogy tisztán, minden emberi rendelet nélkül. Ezt láthatjuk folyton az evangéliumokban is, hogy vitatkozott az írástudókkal és a farizeusokkal, mert emberi rendeletekkel segítették ki Isten parancsolatait, sőt, emberi rendeleteket helyeztek el Isten parancsolatainak a helyére.
-
Evangélium
Áldott Testvérek, a mai napon az evangéliumot fogjuk közelebbről megnézni, azaz, hogy Jézus miért jött el, mi volt a halála értelme és a feltámadásának lényege. Elsőként nézzük meg a Jézusról szóló próféciákból néhányat, és ebből megértjük az elküldetésének a lényegét. Azok a hívők, akiknek nem az ige az életük alapja, érdekes érzelmi következtetésük van Jézus eljövetelét illetően. Röviden tömören: azért jött, hogy az ószövetségben támasztott életszabályokat eltörölje, hogy egy könnyebb utat állítson nekünk, azaz, hogy csak el kell fogadjuk az Ő kegyelmét és üdvösségre lelünk.
Tehát amint mondtam, először nézzük meg a Messiás eljövetelének a célját:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Tudom, sokszor hoztuk már ezt az igét, de muszáj, hiszen többek között ez az ige fejezi egyértelműen ki, hogy milyen célból érkezett a földre. Tehát a törvényt jött tanítani, megtisztítva az emberi rendelkezésektől. Ahogyan Jézus is mondja:
Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”
Nagy egyetértésben bólogatnak a hívők erre, csak az a probléma, hogy önmaguk sem értik, hogy mit jelent betölteni a törvényt. Azt gondolják, hogy Jézus betöltötte, hogy nekünk már ne kelljen. Ezt nevezem én Istenkáromlásnak. Pedig igazándiból nem telik sokba tovább gondolni, hogy ha bennünk valósággal Jézus él, akkor ugyancsak bennünk lakozva betölti az Istennek a törvényeit. A törvény betöltését hallván összerezdülnek a hívők és reflexből vallásos cselekedetnek tekintik azt, ha valaki a törvény betöltését hirdeti, sőt éli. Pedig oly egyértelmű és egyszerű az evangélium üzenete, minden egy felé mutat, de ennek ellenére mégis több ezer értelmezés látott napvilágot. Sokakat nem lehet felkölteni az álomból, nem akarnak tudomást venni azokról az igékről, amelyet bár maga Jézus is mondott, de ugyanúgy megtalálható a tanach-ban is (ószövetség). Lássuk egy következő próféciát:
Ézsaiás könyve 5,1-7
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!”
Jézus csakugyan hozta ez a példázatot, olvassuk el.
Márk evangéliuma 12,1-9
„És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.”
A kérdésem a következő: miért küldte el az Atya Jézust? Azért, hogy a kegyelmét adja ezeknek a gonosz munkásoknak, azaz üdvözítse őket? Nemde a gyümölcsökért küldetett el!? De mit láthatunk az áldozata és feltámadása után? Gyümölcsöket? Azt gondolják, hogy ez a mai nemzedék igen gyümölcstermő Istennek, pedig az ige fényében Sodoma és Gomora elviselhetőbb ítéletben részesül majd, mint ez a mai nemzedék. Apropó, gyümölcstermés! Nézzük meg a sokak által utalt „kegyelemből van üdvösségünk” hivatkozást az igéből, csak egy kicsit kibővítve:
Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Tehát jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk! Tehát mint mondtam, nem sok gyümölcs terem a mai korban, nem véletlen Jézus következő példázata sem:
Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Türelmi, azaz kegyelmi kor van. De ez a kegyelmi idő nem arra vonatkozik, hogy éljünk akárhogy, üdvösségünk van, hanem még mindig, amíg tart a ma, lehetőségünk van az Urat szolgálni. Ez pedig nem egyszerű döntés vagy választás, hanem engedelmességben való követés. Jézus elég egyértelműen a tudtunkra adta, hogy vagy mindent, vagy semmit. Nem lehet ímmel-ámmal Istent követni:
Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Ennek ellenére azt tanítják, hogy ha elfogadtad Istent (mint ha egy jó döntésen alapulna), akkor üdvösséged van. Ebben az a félelmetes, hogy akik így élik az életüket és ezt hirdetik, azok biztos úton haladnak a pokol felé és nagyon nehezen lehet őket felébreszteni. Egyrészt azért, mert számukra a láthatatlanba nem akarnak többet fektetni, vagyis hitetlenek, másrészt pedig a többség erejében bíznak, harmadrészt pedig jó embereknek látják önmagukat. Ez a tipikus vak vezet világtalant jelenség, egy helyre kerülnek, a vezető és a megvezetett is. Szót kell még ejteni egy széles körben félreértett dologról, lássuk az igét:
Római levél 5,12-21
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Az előbb olvasott ige tömör summája ez:
Ádámtól Mózesig nem adatott törvény, ezért az emberek a gonosz cselekedeteikre mondhatták azt, hogy: nem tudtuk, hogy nem szabad! Ezért írja az ige, hogy amikor bejött a törvény (Mózes által), megnövekedett a bűn. Vagyis mikor a törvény kimondta például, hogy ne lopj, akkor azok akik loptak, azonnali bűn terhelte őket. Így növekedett meg a bűn! Mert mikor a törvény kimondta az, hogy mit nem szabad, kitűnt, hogy mennyi bűnös ember van. Mivel pedig a bűn megnövekedett, ezért Isten a kegyelmet is jobban kiárasztotta. De nem azért, hogy a bűn eltöröltessék, hanem azért, hogy ne vesszen el mindenki. Mert azoknak töröltetik el a bűnei, akik igazan élnek, a bűnben élőknek pedig hiábavalóvá lesz Isten kegyelme. A kegyelem Isten türelméről és szeretetéről tanúskodik, hogy akik még menthetők, azok ne vesszenek el a bűnösökkel együtt.
2Péter levele 3,9
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”
Az aratásig hadd nőjön együtt a konkoly és a búza, majd mikor eljön az aratás, akkor a konkoly megy a tűzre, a búza pedig Isten csűrjébe. A kegyelem nem varázspor, amit a bűneinkre szórva azonnal eltűntethetjük. A kegyelem azoké, akik Isten szerint igaz életet élnek. Emlékezzünk az igerész utolsó mondatára:
„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Tehát igazság által! Mert mi az igazság? Pontosabban ki? Jézus nemde? Jézus az Istennek az igéje, és ez szerint kell élnünk életünket.
Sokan azt hiszik, hogy amekkora bűnt elkövetünk, akkora kegyelmet kapunk. Vagyis élhetünk úgy ahogyan akarunk, Isten kegyelme bármekkora bűnre elegendő! Ezt nagyon nem értelmezik a helyén. Bár igaz az, hogy Isten kegyelme hatalmas és a gonosz ember megtérésekor az összes bűne a feledésbe merül. Viszont ugyancsak ha az igaz elfordul az igaz útról és gonoszságot cselekedik, annak lehetett bármennyi jó cselekedete is, nem számíttatik be:
Ezékiel könyve 18,23-32
„Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”
Tehát bár a gonosznak eltöröltetik minden bűne ha megtér, de az igaz ha letér, annak nem bocsáttatik meg. Egyértelmű üzenet nemde? Mégsem félik az Istent. A gondolaton tovább haladva, hogy ahogy megnövekedett a bűn, ott kiáradt Isten kegyelme is, nézzünk meg egy példát:
4Mózes 15,32-36
„Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
Óóó kérem szépen milyen kegyetlen volt ez az ószövetség, még jó hogy Jézus nem kér tőlünk semmit, csak egy jó döntést igaz!? A szombat napon fát szedegető ember azért halt meg, mert egy szent közösségben volt, mindenki betartotta a törvényt és ezért maga Isten gondoskodott arról, hogy ki legyen takarítva a kovász a közösségből. Egyébként ez a történet is megismétlődött, bizonyságul arra, hogy Isten nem változott meg, csak keveseket érdekli:
Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”
Ugyancsak egy szent közösséget alkottak, akik Istennek engedelmességben, a törvényt betartva élték az életüket. Isten gondoskodott erről a közösségről és kitakarította a kovászt. Ha esetleg nem voltam elég egyértelmű, akkor szeretném kiemelni, hogy Anániás és Safira az újszövetségi időkben éltek! Isten nem változott!
De mi a helyzet ma? Gyümölcsök nincsenek, a kovász pedig akkora, hogy ha Isten elkezdené a takarítást, akkor vajon ki maradna meg? Értjük már, hogy mit jelent, hogy: ahol megnövekedett a bűn, ott sokkalta inkább kiáradt a kegyelem? Értjük, hogy nem a bűnösök üdvösségéért, hanem azért van így, hogy az igaz ne vesszen el a bűnössel együtt? Ugyancsak nagyon érdekes, hogy a mai napon is sokan várják Isten eljövetelét, de az ige bizonysága szerint nem lesz túl örvendetes:
Ámos könyve 5,18-20
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.”
Egyébként erre rájöhetünk Jézus szavaiból is:
Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Tehát összességében remélem elég egyértelmű, hogy Isten engedelmességet, és a törvényében való tisztaságot kér tőlünk, mégpedig nem szorgalmi feladatként! Ezt sem felejtette el tudtunkra adni:
Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Isten nem nevel büszke gyermekeket. Mégis sok a nagy arcú keresztény…ja igen, azért, mert őket nem Isten nevelte. Házi feladat testvérek! Gyűjtsétek össze azokat az igehelyeket, ahol azt kéri Jézus vagy az apostolok, hogy fogadjuk el Isten kegyelmét. Nemde arról beszélt Jézus és az apostolok, hogy éljünk elhívatásunkhoz méltóan, hogy a testünk kívánságait ne teljesítsük, hogy haljunk meg önmagunknak és éljünk Isten akarata szerint? Na de menjünk tovább, nézzük meg Jézus halálának az értelmét:
Római levél 6,1-7
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”
Csak egy gyors kis megjegyzés az utolsó mondatról. A mai keresztények mennyire megvernék ezért Pált!? Olvassuk el még egyszer:
„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”
Itt az evangélium egy mondatban! Amint meghalt Jézus a világ számára, úgy kell nekünk is meghalnunk, azaz megfeszíttetnünk abból a célból, hogy megerőtelenüljön a testünk! Mégpedig azért, hogy ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Ki is jelenti egyértelműen: „Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”
Tehát nem az ítélettől szabadultunk meg, hanem a bűntől. De mit mondjanak azok, akik folyton bűnt követnek el és azt hiszik, hogy Istennel való kapcsolatukkal minden rendben? Elmondom hogy mit mondanak: egy hamis evangéliumot. Tehát mit jelent a halálába keresztelkedni? Azt testvérek, hogy amint meghalt Jézus a világ számára, úgy nekünk is meg kell halni a világ számára. De mit jelent meghalni a világ számára? Azt, hogy nekünk semmi se kelljen ebből a világból, ne ragaszkodjunk hozzá (mint Démász, lásd 2Tim. 4,10).
Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”
Értjük, hogy nem lehetünk az egyik lábbal a világban, a másikkal pedig Isten országában. Már azért is, mert nagy a közbevetés (szakadék), és aki ezt megpróbálja, annak bizony a kettévágatás a büntetése. Többször beszéltünk a kettévágatásról, mint a szövetségszegés büntetéséről, most röviden álljon itt megerősítésül ez az ige:
Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”
Az pedig legyen előttünk, hogy szövetséget szegni csak azok tudnak, akik bekerültek a szövetségbe, azaz hívőkké lettek. Egy hitetlent nem érdekli Istent, így szövetséget sem kötött Vele. Mert mi a szövetség? Más néven frigy, vagyis házasság. Ezért nevezi magát Isten férjnek, és az egyházát menyasszonynak, és többek között a frigyládát is ezért nevezzük Isten szövetségládájának.
Tehát vissza Jézus halálához. Bizonyságot tett Jézus arról, hogy amiképpen Ő is megfeszítetett, akképpen kell nekünk is megfeszíttetnünk:
Máté evangéliuma 10,38
„És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”
Most akkor élhetünk úgy ahogy akarunk, úgy is üdvösségünk van? Jézus szerint nem, szóval érdemes figyelni arra, amit mond! Van itt még egy nagyon fontos üzenet, mégpedig az, hogy amint Jézus befejezte a pályafutását, úgy nekünk is hozzá hasonlóan kell bevégeznünk. Ez pedig az Isten által ránk bízott szolgálat elvégzése, és készekké lenni arra, hogy megálljunk az ítélő szék, azaz Isten előtt. Vagyis ahogyan megtartotta magát Jézus a világtól, úgy nekünk is meg kell magunkat tartanunk, hogy elmondhassuk Jézussal a következőt:
János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”
Lehet nem most kellett volna hoznom, hanem az elején, de talán itt is jól fog kapcsolódni az eddig elhangzottakhoz, ez pedig nem más, mint Jézus személye! Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ki Jézus, pedig ha megértenék, akkor elindulhatnának az ige helyes értelmezésén és nagyon sok mindent megértenének! Mert ki Jézus? Erre a kérdésre általában az szokott lenni a válasz, hogy Isten fia, megváltó, messiás, szabadító és a többi. De ezek is leírások Jézusról és ezek mind a jellemzői. De ki Jézus? Szoktam mondani, remélem nem unjátok, hogy János apostol az evangéliumában, levelében vagy a Jelenések könyvében sem felejtette leírni, hogy Jézus, az Isten Igéje! Ezt értsük szó szerint, de ne egy betűkkel teliírt könyvre gondoljunk, hanem Isten szájára, amellyel mikor szól, akkor teremt, vagy mindeneket átformál. Nézzük meg János ezen szavait:
János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.”
1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.”
Jelenések könyve 9,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
Miért fontos megértenünk, hogy Jézus maga az Istennek az igéje, azaz a beszéde? Azért mert akkor megértjük, hogy Jézus nem változtatott meg semmit az Atya parancsolatait illetően, hiszen Ő maga Istennek a beszéde. Megérthetjük, hogy Jézus, az Atya kisugárzása, az Atya követe, nem is értem, hogy mikképpen gondolhatják egyesek, hogy Jézus megváltoztatta volna az Atya parancsolatait. Akik ebben hisznek, azok egyben két Istenségben is hisznek, hogy van először is az Atya, aki megpróbálta az ószövetségi időben a parancsolataival megzabolázni a jónépet, majd jött Jézus, aki eltörölt minden nehezet és valami nagyon egyszerű út alapján üdvözít minket, ami a hiszékenység. Mert amit a mai keresztény egyházban lehet látni, az nem hit, hanem hiszékenység.
Térjünk rá a feltámadására. Miért támadhatott fel Jézus? Nem azért mert Ő erősebb a Sátánnál, nem egy szellemi szkandert nyomtak, hanem a feltámadása az valaminek a következménye. De minek? Az életének a következménye! Ahogyan az ige is bizonyságot tesz, hogy Jézus bár hozzánk hasonló földi testben élt, átélte a kísértéseket, de mégsem követett el bűnt. Noha teljesen ártatlan volt minden bűntől, mégis halálra ítélték. Mikor Jézus megjelent az ítélőszék előtt, az Atya nem talált benne bűnt, ezért van az, hogy nem tarthatta fogva a halál, mivel nem volt joga hozzá.
Ez a mi feltámadásunk reménysége is, hogy Jézus bennünk élve késszé tesz minket arra, hogy Isten parancsolata szerint éljünk a földi életünket, hogy majd az ítélet napján bizalommal megállhassunk, és az ítélő szék elől ne az ítéletre, hanem az Úr örömébe mehessünk.
1Korintusi levél 15,20-23
„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.”
Az ige azt mondja Jézusról, hogy első zsengéje a feltámadásnak. Miért? Hiszen Jézus előtt is támadtak fel emberek. Igen, csakhogy azok újra meghaltak, viszont Jézus többé meg nem hal.
Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Meghaltunk e világ számára, meghaltunk a saját kívánságainknak, hogy élhessünk Isten akaratának. Úgy végződött az imént felolvasott ige, hogy:
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Nagy felkiáltással mondják ezt az igét azok, akik törvénytelenül élnek. Mert úgy gondolják, hogy mivel nem vagyunk a törvény alatt, ezért nem kell törvényesen cselekedni. Pedig nem ezt jelenti. Ahogyan az ige is írja, a törvényből a bűn felismerése adódik. Akik tehát nem élnek bűnben, azokra nincs elmarasztaló hatállyal Isten parancsolatai. Így is vezette be Pál:
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Mégis a kereszténység nagy része azt vallja, hogy uralkodik rajtuk a bűn. Pedig Jézus a bűntől szabadítja meg a Benne hívőket, és nem az Isten ítéletétől.
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Mindenkinek meg kell jelennie az ítélőszék előtt, csak nem mindegy hogy balra, vagy jobbra megyünk.
(Skype 2014/07/05)
-
A bűn csak bűnt szülhet
2Sámuel 11,1-27
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem! Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon! Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt! Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”
Dávidnak ezt a bukását mindannyian jól ismerjük, tanulságul íratott meg számunkra, hogy ne keljen a saját bőrünkön megtapasztalni, hanem más hibájából bölcsen tanulhassunk. Látjuk, ahogyan a bűnbe egyre mélyebben beevezett Dávid, először megkívánta más asszonyát, majd vele hált, próbálta a maga kis emberi ügyeskedéssel megoldani a bűnét, majd mikor nem sikerült, még nagyobb bűnt követett el, megölt egy ártatlan és igaz szívű embert. Sikerült eltusolnia a bűnét, mígnem Isten szólt Nátán prófétához, és egy példázatban a király elé tárta súlyos bűnét. Mi volt ennek az ára? Dávid gyermeke, akit Bethsabé szült neki e parázna kapcsolatban. Ismerjük az írást:
Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”
Vajon miért került egyre mélyebbre ebben a bűnben? Meg van írva:
3Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”
Rettegett volna a haláltól? Azt tudhatjuk, mert az ige bizonyságot tesz több helyen is róla, hogy Isten nem személyválogató, így ez ítélettől a király sem mentes. Nézzük meg azokat a hatalmakat, amelyeket Isten adott a királynak:
1Sámuel 8,9-18
„Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.”
Tehát nincs közötte az, hogy elveheti más feleségét. Mégis megtette, ezért a törvény szerint halállal kellett volna lakolnia. Vajon valóban megkövezte volna a nép Dávidot? Erre egyértelmű választ nem tudnék mondani, de nagyon elképzelhető, hogy nem. A királyra ki mert volna kezet emelni?
Dávid próbálta eltüntetni a bűne nyomait azzal, hogy Uriást hazaküldve a feleségével háljon, így a Dávidtól fogant gyermekről azt gondolta volna jogosan mindenki, hogy Uriástól származik. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Dávid tervezte, és itt láthatjuk Uriásról azt, hogy igaz szívű ember volt:
2Sámuel 11,6-13
„Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.”
Nem akart a feleségével hálni, nem akart otthon aludni, míg a testvérei a harcmezőn vannak. Ez bizonyára emlékeztette valamire Dávidot, mégpedig arra, amit a legelején olvastunk:
2Sámuel 11,1
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.”
Miért? Hiszen neki ott lett volna a helye. Uriás igaz szívű volt, nem akart magának semmi jót, amíg a testvérei életre-halálra menő harcban vannak. Dávidnak is ez lett volna a dolga, de inkább kimaradt ebből a harcból, és látjuk is, hogy nem jól sültek el a dolgok. Mert amikor az ember nincs a harcban, akkor a világ dolgaival kezd el töltekezni. Ezért nem szabad lesodródnunk a harcmezőről, nem szabad a harc idején kényelmes életet élni.
Történt egyszer, hogy Dávidot majdnem megölték a harcmezőn, ezért Dávidot eltiltotta a nép, hogy a csatába vonuljon velük. Csakhogy ez jóval a Bethsabéval való paráznasága után történt:
2Sámuel 21,15-17
„Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.”
Dávid tehát nem ment a harcba, hanem a palotájában tartózkodva kiment nézelődni és megleste Bethsabét fürdés közben.
De mi a helyzet Bethsabé-val? Vajon Ő is cinkos volt? Erről nem ír semmit sem az ige, viszont azt gondoljuk meg, hogy a király parancsának nem mondhatott ellen egyetlen ember sem. Hívatta magához Dávid, ha nem ment volna, akkor az életével fizetett volna érte. Ez a bűn megfogant Dávidban és végre is vitte elhatározását, majd végül nem csak Uriás, hanem a Bethsabéval való közös gyermekük is meghalt. Hogyan is írja az ige?
Jakab levele 1,15
„Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”
Mi nekünk ebből a tanulság? Az, hogy legyünk bölcsek, sosem sülhet el jól a dolog, ha a bűneinket próbáljuk takargatni. Csak egyre mélyebbre kerülhetünk, ez pedig azért van, mert Istent nem lehet megcsúfolni, nem lehet átejteni, megkerülni, Isten mindenkit igazságosan ítél meg. Még egyszer hadd jöjjön ez az ige, mert nagyon fontos megérteni:
Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”
Ez pedig nem csak a hitetlenekre igaz, hanem a hívőkre is. Mindjárt meg fogjuk látni. Végül mi történt e történetben? Nátán felfedte a király előtt a bűnét, Dávid erre bűnbánatot tartott, de a gyermekét nem menthette meg, amit vetett Dávid, azt is aratta:
2Sámuel 12,13-14
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”
De mit aratott még Dávid? Amit tett Bethsabéval titokban, azt tették vele, csak nyíltan:
2Sámuel 12,10-12
„Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.”
Mikor is történt meg ez és ki által? A saját fia, Absolon tette meg mindezt:
2Sámuel 16,20-22
„Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak. Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.”
Dávid itt is aratott… Láthatjuk, hogy bár Dávid az Isten szerint való férfiú volt, aki teljesítette Isten akaratát, de vele szemben sem kivételezett Isten. A bűn az bűn Isten szemében, bárki is követte el. Még a saját fiától, Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a bűneinket. Ezért egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a bűneink nem választanak el minket Istentől. Ne gondoljuk, hogy jól meg lehet magyarázni, hogy miért kell bűnt tennünk. Ne gondoljuk azt, hogy emberi logikával vagy érzelemmel megmagyarázva enyhíthetjük a bűneinket, sőt, ahogy telik az idő, annál mélyebbre kerülünk.
(Skype 2014/07/09)
-
Érzelem vagy engedelmesség?
Áldott testvérek, a mai napon az érzelmekről fogunk beszélni, mégpedig arról az oldaláról, hogy milyen pórázt szabad engednünk neki. Azt szokták mondani, hogy az érzelmet is Isten teremtette, tehát jó. Ez igaz, csak mint minden más jót, lehet rosszul, vagy egyenesen rosszra használni. Nagyon sok házasság ment már tönkre azért, mert az egyik fél érzelmeket táplált egy másik ember iránt, majd ennek az érzelemnek teret adva megcsalta a házastársát. Mi akkor a helyzet? Ez az érzelem is Istentől jött volna? Mert ha azt mondjuk rá, hogy igen, akkor ezzel azt is kimondjuk, hogy Isten törte meg a házasságot! Szóval csak óvatosan… Nézzünk meg egy történetet:
1Mózes 24,51-67
„Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.”
Vajon ez a házasság az érzelmeken nyugodott? Félreértés ne essék, az érzelmeknek is fontos szerepük van egy házasságban, de semmiképpen nem lehet alap a házasságban. Az érzelmeket nem tudjuk befolyásolni! Az érzelem nem gondolkozik, az érzelmet nem lehet meggyőzni. Sok hívő választás elé állt már, érzelmeket táplált egy másik ember iránt, nem kell sok értelem ahhoz, hogy meglássák: nem csak a saját házassága, de annak a házassága is tönkremegy, aki felé az érzelmeket táplálta. És akkor még nem beszéltünk a gyermekekről… Egy házasság nem érhet véget azért, mert az egyik már nem táplál érzelmeket a házastársa iránt. A házasság ugyanis egy szövetség, ketten egy úton való járás, egy cél, egymást segítve és egységet alkotva élni nemcsak egymás mellett, hanem egymásért!
Összességében azt láthatjuk az igében, hogy a házasságok nem az érzelmek és a szerelem által köttettek. De gondoljunk csak Jákóbra, aki Rákhelért akart szolgálni 7 évet, de végül nem Rákhelt, hanem Leát kapta érte. Végül mind a kettő a felesége lett, és jobban szerette Rákhelt, mint Leát. De mit olvasunk ezután? Azt, hogy az Úr megemlékezett Lea megvetett voltára, és ő szült 7 gyermeket Jákóbnak. De menjünk tovább.
Éva úgy érezte, hogy a szemnek kedves és a bölcsességért kívánatos a tiltott gyümölcs, és evett belőle. Dávid is úgy érezte, hogy kívánatos az az asszony, akit meglesett fürdés közben, ezért vele hált. Jefte úgy érezte, hogy kell valamit hozzátennie az Úr munkájához és beszédéhez, ezért esküvel kötelezte magát. Ammón úgy érezte, hogy a törvény ellenére a húgát, Támárt magáénak teheti. Kóré és társai úgy érezték, hogy jogosan követelik a papságot. De mit arattak? Éva adott a gyümölcsből Ádámnak is, és belépett a halál az életükbe, amely mindenkire kihatott. Dávid elveszítette a gyermekét, a feleségeit pedig a saját fia fertőzte meg. Jefte feláldozta az egyetlen lányát, Ammón pedig, aki a saját testvérével hált, Absolon ölte meg. Kóré, és a vele valók pedig, elevenen szálltak le a pokolra.
Mielőtt érzelmek vezetnének minket, előbb gondolkodjunk, vajon nem Isten ellen megyünk éppen? Amit vetünk Isten ellen, azt is fogjuk aratni. Ha megbékélve Istennel bocsánatot is nyerünk, akkor is ránk vár az aratás. Gondoljunk csak Mózesre. Szólnia kellett volna a sziklához, de helyette rácsapott. Nem Isten szava szerint cselekedett, ezért nem is mehetett be az ígéret földjére. Pedig több ízben is kérte Istent:
5Mózes 3,23-26
„Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!”
Vagy ott van Dávid, aki Bethsabéval elkövetett bűne miatt igen sokat aratott. Nátán próféta megmondta neki, hogy megbocsátott neki az Úr, de ettől függetlenül az aratás meglesz.
2Sámuel 12,1-14
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”
Jézus a Gecsemáné kertben úgy érezte, hogy nem kívánatos számára az, ami reá vár. Mégis tudta, hogy mit vár Tőle az Atya, ezért nem az érzelmeire hallgatott, hanem engedelmeskedett! Hiszen ugyanabban kísértetett meg, mint az első emberpár. Ahogyan nekik, úgy Jézusnak is szabad akarata volt dönteni, hogy az érzelmei, vagy az engedelmesség útját választja. Láthatjuk az igében, hogy Jézusnak nem kis harca volt ez, háromszor is kérte az Atyát, hogy ha lehetséges, akkor múljék el tőle ez a pohár. Vagyis hogy ne keljen kiinnia, ne keljen átmennie mindazon, ami reá várt. Ádám engedetlensége miatt kihatott a halál mindenkire, viszont Jézus engedelmessége által pedig adatott mindazoknak az élet, akik hozzá hasonlóan engedelmesek lesznek! De ezt az ige írja:
Római levél 5,18-19
„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”
Nem azt olvassuk, hogy akiket az érzelmek vezetnek, azok Istennek a fiai, hanem:
Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Mert mit jelent az, hogy Isten lelke vezérel? Hiszen ezt olvassuk:
1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
Vagyis minden emberben Isten lelke van, még a hitetlenben is, csakhogy holt állapotban. Ezt elevenítette meg Jézus azokban, akikben valósággal lakozást vett!
Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Azt, hogy megelevenítette, azt jelenti, hogy életre keltette. Hiszen a bűnbeeséskor meghalt Ádám és Éva, amint előre megmondta az Isten:
1Mózes 2,15-17
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Mégis azt láthatjuk, hogy tovább élték életüket, tehát testileg nem haltak meg. Viszont azt is tudjuk, hogy Isten nem ijesztgetésnek szánta mindezt, hanem az Ő szava be is teljesedett. Vagyis azon a napon a lelkük került a halál állapotába! A halott lelkünk pedig akkor elevenedett meg (kelt életre), mikor Jézus bennünk lakozást vett. Így válhatott valóra az, hogy az Istennel való közösségünk olyan lehessen, mint a bűnbeesés előtt.
(Skype 2014/07/16)
-
Elgondolkodtatott az érzelmekkel kapcsolatos tegnap esti beszélgetés.
Valójában azt nem mondhatjuk, hogy az érzelem csak a testi élet velejárója, hiszen Jézusnál is találkozunk érzelmekkel, sőt magában még az Úr sem mentes tőle.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan érzelmek amelyek csak a bűnbeesés után lettek az emberek kísérői. Ezek a bűnös érzelmek és ezeknek hiányozni kell a megtért hívő életéből, mert ezeket az érzelmeket a test gonosz cselekedetei hozzák elő. Ilyen lehet a a rosszindulatúság, gyilkos gyűlölet, önzőség, érzékiség, bűnös vágyak és. irigység, keserűség.
Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben.
Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.
Jakab 3, 14-16
Lehetnek szent érzelmeink, imádat, hódolat, dicséret, öröm, könyörület
Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.
Efézus 5, 18-21
vagy
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény
Galata 5, 22-23
Ezek az érzelmek a Lélekkel, és az Úrtól kapott bölcsességgel egyetértésben és összhangban vannak.
A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Jakab 3,17
Gondoljunk az emberi érzelmekre amelyek természetes érzelmek, és Jézusban is megtalálhatók voltak, aki emberi testben, mint Isten fia élt közöttünk. Ilyenek a magányosság, szomorúság, aggódás, gyötrődés, gyengeség, fájdalom, bánat ...stb. Ezek az érzések itt a földi életünknek a velejárói, ezek nem negatív érzelmek, de ezeknek a mennyben már nincs helyük. Ott ugyanis nem lesz, szomorúság, betegség, fájdalom.
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak
Jelenések 21, 3-4
Viiszont ha egy hívő életében csak az érzelmek veszik át az irányító szerepet Istentől jövő bölcsesség helyett akkor már baj van. akkor az engedelmesség háttérbe szorul,
-
Ima
Az imádkozással általában úgy vannak a testvérek, hogy mi sem egyszerűbb ennél. Imádkoznak is jó sokat, kérnek Istentől, hálát adnak, imádkoznak másokért. De mi az ige üzenete az imádkozást illetően? Mire adatott az ima, és miképpen ér el Istenhez? Azt kell hogy mondjam az ige által, hogy az ima sem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt a közismeret tanítja. Kezdjük ezzel az igével:
Ézsaiás könyve 58,1-4
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.”
Először tisztázzunk valamit, mert mondhatjátok, hogy ez az igerész a böjtről szól és nem is az imádságról. Pál ezt írta az imádkozásról:
1Thesszalonikai levél 5,17
„Szüntelen imádkozzatok.”
Nyilvánvalóan nem arra gondolt, hogy a nap 24 órájában leborulva imádkozzunk Istenhez, hanem arra, hogy az egész életünknek egy imának kell lennie. A ima nem más, mint a kommunikáció, vagyis közösség Istennel. Gondolom nem kell részleteznem, hogy a folyamatos közösség Istennel elengedhetetlen. Az imádkozás, amint maga a szó jelentése is elárulja: „imád”, nem csupán a szavunkkal kell eleget tennünk az imádatnak, hanem az ige bizonysága szerint, sokkalta inkább a cselekedeteinkkel!
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
Így megértjük, hogy akár egy szó, a böjt vagy a jó cselekedetek, mind ima Isten felé. Térjünk vissza az Ézsaiás 58. fejezetére, amiben a böjtölésről olvashatunk:
„Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.”
Máris láthatunk egy akadályt, ami meghiúsítja az imát. Akinek Istentelen cselekedetei vannak, annak nem hallgatja meg Isten az imádságát. Tehát a szentség követelmény az imameghallgatáshoz:
János evangéliuma 9,30-31
„Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.”
De jöjjön egy történet is:
Józsué könyve 7,1-13
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot. Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.”
Mi az Istennek szentelt dolog? Dicsőség, imádat… de erre majd visszatérünk. A történet összefoglalva röviden: Józsué, minek borulsz arcra, mikor cselekedned kellene? Isten tudtunkra adta, hogy mit vár, ettől kezdve cselekedni kell és nem megimádkozni. De van esetleg kivétel? Igen, ha bűnbánattal telve megyünk bűnbocsánatért:
Lukács evangéliuma 18,9-14
„Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Nem is értem, hogy miképpen tudnak dicsőíteni olyan emberek, akik nyilvánvalóan bűnben élnek. Egy biztos, az ilyen dicsőítés nem ér el Istenhez, hanem zaj Isten számára:
Ámos könyve 5,18-24
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Tehát elsősorban igazságot vár el Isten, és csak az által lehet kedves előtte a dicsőítés!
Ézsaiás könyve 24,16
„A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.”
Akik önmagukat hívőknek, azaz Isten követőinek nevezik, de a cselekedeteik nem Istenről tesznek bizonyságod, akkor az a cselekedet hitetlen cselekedet, sőt, aki cselekedte, az is hitetlenné válik. Mert nem a ruha teszi az embert, hanem a cselekedetek határozza meg az embert. A cselekedetek, azaz a gyümölcsök által tűnik ki, hogy valaki Istent követő, vagy tagadó. Az mit sem számít, hogy mit mond magáról az ember…
És mi a helyzet a hálaadással? Vajon bárki kezdheti az imáit hálával? A helyes sorrend a következő: bűnért és vétekért való bocsánatkérés, és csak azután jöhet a hálaadás! Mert tudjuk, hogy a bűn elválaszt Istentől, és ezért kell, hogy először rendezzük a dolgokat Istennel (azaz bűnbocsánatért járuljunk elé), majd amikor rendezve van, akkor nincs gátja a dicsőítésnek, hálaadásnak. Mert mire is van az ima? Arra, hogy mi megmondjuk Istennek, hogy hogyan legyen? Hiszen nem így tanított Jézus sem minket:
Máté evangéliuma 6,5-15
„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Tehát az akarata legyen meg a földön, amiképpen a Mennyben is! Ha hisszük, hogy Isten mindent ismerő, mindent a javunkra tesz, ha hisszük, hogy nálunk sokkalta bölcsebb és hiszünk ennek az igének:
Ézsaiás könyve 55,8-9
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”
Akkor nagyon egyszerűen arra a felismerésre juthatunk, hogy jobb, ha valóban azt imádkozzuk, hogy legyen meg a Te akaratod! De van kivétel, ez pedig az ítélet. Ahogyan meg is van írva:
Jakab levele 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
Például Isten ítélt a niniveiek felől, ami így hangzik:
Jónás könyve 3,1-10
„És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked. És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, amely az ő kezökben van! Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”
Vagyis nem volt feltételes üzenete, nem volt benne, hogy: „de ha megtértek…” De mégis mi történt? A niniveiek nem akármilyen bűnbánatot tartottak, és Isten megkegyelmezett a városnak. Vajon megkegyelmezett volna, ha nem tartanak bűnbűnatot? Minden bizonnyal nem, Sodoma és Gomora sorsára jutottak volna.
Lássunk még egy történetet:
Ézsaiás könyve 38,1-5
„Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! És Ezékiás arccal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy ami jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.”
Itt sem olvasunk feltételes üzenetről, hanem kijelentésről, hogy: „meghalsz”. Mégsem törődött bele Ezékiás, hanem imádsággal kitartott és győzött. De van ellenpélda is:
5Mózes 3,23-26
„Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!”
Láthatjuk, hogy az imával nem érte el Mózes, hogy megváltoztassa Isten az ítéletét. Még egy történet:
2Sámuel 12,13-20
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal. Ezekután elméne Nátán az ő házához. És megveré az Úr a gyermeket, akit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék. És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel. Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret. Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen? Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt. Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.”
Láthatjuk itt is, hogy bár Dávid igen odaszántan böjtölve imádkozott a gyermekért, mégsem változtathatta meg ezzel Istennek a végzését. De van egy olyan történet is az igében, mikor Isten végzésére nem böjttel és imával feleltek, hanem vállvonogatással:
1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.”
Bűnbánatot kellett volna tartania, és cselekedni a fiaikat illetően! Még sem tette… Mennyien teszik ezt ma is? Isten igéje figyelmeztet, erre vállvonogatások követik. Addig örüljön az ilyen ember, ha learathatja ennek a következményeit még ezen a földön. Mert ha nem aratja le ezen a földön, akkor az örökkévalóságban vár rá az örök büntetés.
De mennyünk tovább:
Lukács evangéliuma 18,1-8
„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"”
Mi az üzenete ennek az igerésznek? Az, amit előzőleg is beszéltünk, és láttunk a Niniveieknél és Ezékiásnál. Imádkozni, imádkozni, de megtisztítva önmagunkat minden bűntől, hogy imáink célt érhessenek. A Ninivében lakók nem csak imádkoztak, hanem igen mély bűnbánatot tartottak. De mi még az üzenet? Vannak olyan irányzatok, miszerint hitetlenségnek számít az, ha egy dolog ügyében többször imádkozunk Istenhez. De ezt nem látom igazoltnak az igében, sőt, épp az ellenkezőjét vélem felfedezni. Az imént olvasott példázatban is az özvegyasszony nem csupán egyszer látogatta meg a bírót, hanem folyamatosan zargatta kérésével. Ne felejtsük el, Jézus mondta ezt a példázatot, ezért felettébb nagy jelentősége van! Istent hasonlóképpen ostromolhatjuk kéréseinkkel, vagyis több ízben imádkozhatunk hozzá ugyanazzal a kéréssel. Ezt cselekedte Jézus is:
Máté evangéliuma 26,36-45
„Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.”
Tehát háromszor is Isten elé járult ugyanazzal a kéréssel. De Pálnál is ezt látjuk:
2Korintusi levél 12,7-9
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”
Láthatjuk, hogy a többszöri imádkozás az igében igazolt, sőt, Jézus nem csak tanította, de meg is élte. De mi még az özvegyasszony és a bíró példázatában az üzenet? Vajon miért csak a sokadik imádkozásra válaszol az Isten? Talán unszolni kell, hogy végre megunja és megadja nekünk? Nem, ez a bíró a példázatban, viszont Isten nem ilyen! Isten látni akarja, hogy mennyire akarjuk, mennyire vagyunk odaszántak.
Jakab levele 5,16-18
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.”
Tehát az igaz ember imájának és nem annak, aki sokszor kéri, vagy bőbeszédű, vagy szépen formázza a szavakat.
(Skype 2014/07/23)
-
Hogyan értelmezzük az igét?
Áldott testvérek, a mai napon arról lesz szó, hogy Isten miképpen kívánja tőlünk az Ő beszédének az értelmezését. Ugyanis mindig voltak olyan emberek (és belőlük van több), akik az Isten igéjét magukból kiindulva értelmezik, majd azt élik és tanítják. De ez egyértelműen nem helyes! Isten beszéde kell hogy alakítsa az életünket, és nem az életünk kell hogy alakítsa az Isten igéjét.
Szokták mondani azt, hogy: „ebben a dologban békességem van!” Ezzel a kijelentéssel mintegy igazolja a cselekedeteit, hogy helyesek. De valóban igazolhatjuk ezzel? A cselekedeteink igazolásához az ige adatott, nem az érzelmeink, ami által érezzük a békességet. A békességünk lehet magunktól, lehet mástól (beleértve nem csak az embereket, de az ördögöt is), és lehet Istentől is. Ne csaljuk meg önmagunkat!
Miképpen különböztethetjük meg? Egyedül az ige által. Amire Isten törvénye azt mondja, hogy nem szabad, akkor lehet bármekkora nagy békességünk is a megcselekedésében, bűnnek fog az beszámíttatni nekünk. Az egyik lop, a másik nem, mégis mindkettőnek békessége van abban, amit tesz. Talán nagyobb lenne a lelkiismeretünk Isten törvényénél? Elgondolkoztató, hogy vajon miért nem hisznek a mai zsidók Jézusban mint megváltóban? Számomra egyáltalán nem meglepő, ennek az egyik nagy oka a kereszténység. Mert ha azt mondják egy zsidónak, hogy higgy az Úr Jézusban, és akkor bármennyi bűnt is követsz el, végül üdvözít téged, vagy ha elmegy egy Istentiszteletre, és fetrengő, röhögő embereket talál, törvénytaposó embereket, akkor egyáltalán nem lehet őket hibáztatni azért, ha azt mondja: ez nem az Ő Messiása. És teljesen igaza van! Mert valóban ezt teszi a mai kereszténység nagy része, a törvényt megtapossák, mondva, hogy az már nem kell, helyette pedig megtöltik emberi butasággal, túlszellemiesített hangoskodással és bizarr jelenségekkel. Az ilyen törvénytaposókról ezt határozza az ige:
2Thesszalonikai levél 2,7-12
„Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”
Antikrisztus és a követői, avagy a törvénytaposó és társai. Megtapossa Isten parancsolatait, hogy azzal nem kell foglalkoznunk, és erre tanítja a követőit is. Így fognak kézen fogva menni az örök kárhozatra, amit választottak, abban fogják tölteni az örökkévalóságukat: vagyis ott sem kell majd engedelmeskedniük Istennek. Már kezdetben láthatjuk a törvénytaposót:
1Mózes 3,1-6
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”
Ugyanez folyik a mai korban is. Isten beszédét meghazudtolják, és ez nagyszámú követőkre talál. Isten megmondta, hogy aki nem cselekszi beszédét, az meghal, a mai napon azt mondják erre, hogy: „dehogy halunk meg!” Nem szeretnek Isten törvényéről hallani, azzal a felkiáltással, hogy nem a cselekedeteink által van üdvösségünk. Pedig ha nincs igaz cselekedet, ott nincs igazi hit sem. A nagy ítéletkor sem a hitünket teszi mérlegre Isten, vagy azt, hogy mennyi bűnt bocsáthatott meg nekünk, hanem a cselekedeteinket:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
És még azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által ítél meg minket Isten? Az igaz embernek valóban nem kell rettegnie, mert nem hágja át Isten törvényét. Az igaz ember Istennek kedves életet él, míg azok az emberek, aki a saját elgondolásuk után mennek, azok a törvényt tapossák.
1Timóteus 1,8-11
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik, A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.”
Azért nem az igazakért van a törvény, mert az igaz Isten akarata szerint, azaz törvényesen él. A törvény az Istentelenek miatt adatott, hogy az Istentelen cselekedeteiket megítélje általa. Mert aki bár elfogadja Isten kegyelmét, de nem engedelmeskedik Isten beszédének, azok szabadok akarnak lenni Istentől. Milyen Istenimádat ez? Jézusról szóló próféciák arról tesznek bizonyságot, hogy az Atya beszédét, vagyis igéjét, törvényét, parancsolatait naggyá teszi, és tisztán hirdeti:
Ézsaiás könyve 42,1-25
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? aki figyelne és hallgatna ezután! Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, aki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!”
A zsidók a mai napig ilyen Messiást várnak, nem csoda hogy visszautasítják azt a Jézust, akit a keresztények többsége hirdet és bemutat a cselekedeteikkel. Mert ha azt hallják, hogy Jézus eltörölni jött a törvényt, és hogy bármilyen életet is élhetünk, Isten magához fogad minket, akkor nem lehet hibáztatni őket, ha nem hisznek, mert ez valóban nem a várva várt Messiás.
Meg kell érteni, hogy a tanach-i próféciák a Messiásról teljesen igazak. Ezzel általában semelyik hívőnek nincsen gondja, viszont tovább már kevesen gondolkoznak, hogy a Messiásról szóló próféciákból ismerhetjük meg igazán Jézust! Az eljövetelekor sokan azért nem hittek benne, mert felborította mindazokat a szokásokat és tanításokat, amelyek nem Isten igéjén nyugodtak, hanem hagyományokon és emberi bölcselkedéseket. Azért sem hittek Neki sokan, mert a Júda oroszlánját várták a személyében, aki megszabadítja őket a római elnyomástól. Pedig először úgy jelent meg, mint Isten báránya, aki magára veszi a bűneinket! Ma is sok, önmagát mély hívőnek mondó ember nem ismeri fel az igazi Jézust, mert amikor arról hall, hogy az Isten parancsolatai nem töröltettek el, hogy a valódi hit az engedelmességgel jár, akkor azt gondolkozás nélkül azonnal elvetik. Így Jézus ma is sokaknak botránkozás köve, megbotránkoznak az igazi evangéliumban, de az ítélet napján nem mondhatják majd, hogy nem hallottak róla.
Hogyan értelmezzük akkor a szentírást? Minden bizonnyal nem az érzelmeink, vagy a jelek és csodák hatására. Az apostolok is, sőt maga Jézus is, a tanach-ból tanítottak, ezért fontos azt is megérteni, hogy csupán az újszövetségi írásokat tanulmányozva nem érthetjük meg Isten akaratát, és nem is ismerhetjük meg Isten személyét. Pál sosem idézett Pétertől, vagy Jánostól, Péter sem hivatkozott Jakab írásaira. Nagy zavar van a kereszténységben, a legtöbben úgy tanítanak és úgy élik hívő életüket, hogy még maguk sem értik. Mert ha kicsit őszinték lennének önmagukhoz, akkor nem lennének vakok, de inkább behunyják a szemüket, becsukják a fülüket, ezt nevezem én strucc kereszténységnek.
(Skype 2014/07/30)
-
Salutem!
Kedves Testvéreim,én még új vagyok itt ezért még nem igazán tudom a szokásokat de remélem,hogy megtalálom a helyem. :)
Szeríntem az igaz Evangélium erről szól;
"
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat."(Róm.13:8)
Mert ha sikerül betartani az őszinte szeretetet biztos vagyok benne,hogy nem fogsz egyetlen törvényt sem áthágni.
Tehát a szeretet az cselekedet mert általa jót cselekszel és megállít rosszat cselekedni.
Mindegy,hogy milyen szögből nézzük mert minden a szeretet körül forog.
"Isten Szeretet" :)
"A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet."(1Ján.4:8)
-
Szeretettel köszöntelek Testvérem.
Jézus mondta:
János evangéliuma 14,15
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."
Ez a szeretet testvérem, ezt a szintet várja tőlünk Isten. Mert bár szerethetjük a csokit, egy autót, a munkánkat, vagy a családunkat, de az Isten iránt való szeretet ennél jóval nagyobb:
Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”
Ezért mondja Pál:
Római levél 13,10
"A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet."
-
"Az apostolok is, sőt maga Jézus is, a tanach-ból tanítottak, ezért fontos azt is megérteni, hogy csupán az újszövetségi írásokat tanulmányozva nem érthetjük meg Isten akaratát, és nem is ismerhetjük meg Isten személyét. Pál sosem idézett Pétertől, vagy Jánostól, Péter sem hivatkozott Jakab írásaira. Nagy zavar van a kereszténységben, a legtöbben úgy tanítanak és úgy élik hívő életüket, hogy még maguk sem értik. Mert ha kicsit őszinték lennének önmagukhoz, akkor nem lennének vakok, de inkább behunyják a szemüket, becsukják a fülüket, ezt nevezem én strucc kereszténységnek. "
Így van, Antee! Egyetértek! Elengedhetetlen az ószövetségi igék tanulmányozása!
Csupán annyit fűznék hozzá, hogy Isten Szentlelke az, aki a szívünkben kijelenti az Igéből Jézust, aki a Krisztus. "Azok, akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Róma 8:14.
Tehát a fiak azok, akik keresik és kutatják az Írásokat, és a Szentlélek által meg is értik.
-
Igen Testvérem. :afro: Viszont azt sokan elfelejtik, hogy a Szentlélek munkája az, hogy Jézusból merítsen. Jézusról pedig tudjuk, hogy az Atya beszéde, vagyis az ige. A Szentlélek nem él külön életet, nem hoz mást, csak azt, ami az igében is meg van írva.
János evangéliuma 16,13-15
"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek."
-
Ámen!
-
Kutyák és disznók
Máté evangéliuma 7,6
„Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”
A mai napon ebből az igéből indulunk ki, és utána járunk, hogy vajon mit akart ezzel Jézus mondani. Elsőként nézzük meg, hogy mit értsünk gyöngyök alatt. Halljuk Jézus egyik példázatát:
Máté evangéliuma 13,45-46
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”
A gyöngy, amelyet a kutyák és disznók példázatában hoz Jézus, az nem az érzelmeink, nem a földi vagyonunk, vagy emberi tulajdonságaink, hanem a legértékesebb dolog ami létezik, Isten beszéde, a lelkünk üdvössége! Hiszen csak Isten beszéde által mehetünk az Atyához, ezért mondta magáról az Ige a következőket:
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Így megérthetjük, hogy miért gyöngyből vannak azok a kapuk, amelyek által a szent Jeruzsálembe bemehetünk.
Jelenések könyve 21,9-21
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.”
A gyöngykapukon keresztül van a bejárás, Isten igéje által. A kapukon pedig Izrael törzseinek a nevei. A törzsekről jól tudjuk a Tanach olvasása által, hogy Isten az Ő beszédei szerint ítélte őket, az igéje által adta rájuk az áldást és az átkot (5Mózes 11). De miért az Isten igéjén, vagyis a gyöngykapukon keresztül van bejárásunk? Azért, mert az Atya parancsolatai az örök élet. De erre kicsit később visszatérünk.
Kik a kutyák és a disznók? A kutyák és a disznók tisztátalan állatok, amelyek tisztátalan életet élnek. A gyöngyről pedig már tudjuk, hogy a tiszta és igaz evangélium, amelyet Jézus tanított és ráhagyott a tanítványaira, hogy hirdessék azt szerte a világon. De ahogyan olvastuk is az igében, voltak emberek, akik kinyilvánították, hogy ők bizony látnak. Vagyis máshogy látták, máshogy értelmezték és hitték Isten igéjét, mint Jézus. Majd erre mondták, hogy: jól látják! Jézus nem is foglalkozott velük, csupán ítéletet mondott rájuk:
János evangéliuma 9,39-41
„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
Csakúgy, mint azok az emberek, akik tisztátalan életet élve megtapossák az igaz evangéliumot, ráadásul megfordulva az Isten emberére (aki azt hirdette) támadnak. Hiszen azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által leszünk megítélve, hanem hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét! Nekik figyelmesebben kellene olvasniuk a szentírást, mert az Isten beszédének bizonysága szerint, az szerint leszünk megítélve, hogy mikképpen cselekedtünk e földi életben.
2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
Isten igéje annyira szent, hogy nem szabad odavetni a kutyáknak és a disznóknak. Hiszen ez az életnek kenyere, ez a lélek tápláléka. A tisztátalanok pedig megtapossák, de ettől függetlenül az Isten beszéde érvényes lesz rájuk is:
Efézusi levél 5,5
„Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.”
A tisztátalanok mégis azt mondják, hogy: „de, örököljük!” Mi által mondják ezt? Az által, hogy tudniillik azt hiszik, hogy Isten megigazította őket. A megigazítást úgy magyarázzák, hogy attól függetlenül, hogy gonoszak a cselekedeteik, Isten a szőnyeg alá sepri azokat. Ez nekik a kegyelem. De a valódi megigazítás az, hogy többé nem mi élünk, hanem Jézus él bennünk (Gal 2,20). Jézus pedig bennünk élve igazul, és nem gonoszul fog cselekedni. Ne de ez az igehirdetés sem a kutyáknak és disznóknak íródott, hanem azoknak, akiknek Isten beszéde szent és igaz, azoknak, akik Isten tiszteletét nem csak a szájukban, de a cselekedeteikben is megtalálhatjuk.
A tisztátalanok olyanok, mint a fáraó, aki nem akarta elbocsátani Izraelt. Mikor csapás jött rá, elismerte vétkét és bocsánatért esedezett, de amikor eltávozott az ítélet, folytatta onnan, ahol abbahagyta. Ötször keményítette meg a szívét a fáraó, ezután az Isten keményítette meg öt alkalommal. Nem szabad az Istennel játszani…
Azt mondom, hogy vannak, akiknek nem kell hirdetni az evangéliumot? Igen azt, mégpedig azoknak nem kell hirdetni, akik nem akarnak hallani róla! Akik bedugják a fülüket, behunyják a szemüket, nehogy meghallják, nehogy meglássák, nehogy meg kelljen változniuk! Mit mondott az ilyen emberekről Jézus? Talán azt mondta volna, hogy ostromoljuk őket az igével? Nemde mást mondott?
Máté evangéliuma 15,12-14
„Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.”
Megbotránkoztak Jézuson, megbotránkoztak az igén! Jaj azoknak, akik a jót rossznak mondják (Ézs 5,20)! Jézus ekképpen mondta: „mind a ketten a verembe esnek”, vagyis az ítéletnek ugyanazon helyére kerülnek; a tanító, és az is, aki tőle tanult! Az ige hirdeti, hogy akik Isten követőivé lettek, azok papokká lettek, nem emberektől, hanem Istentől lettek taníttatva (Jer. 31). Erre is igaz a példa, hogy a tanítvány oda kerül, ahová a mestere. Mert ha Jézustól tanultunk, akkor ott leszünk, ahol Ő van! Ő pedig ahogy tanított, példát hagyva az életével, úgy kell nekünk is élni, szentül és igazul, ahogyan egy papnak kell élnie:
1Péter levele 2,1-10
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.”
A lévitai rend az állatáldozattal lezárult, mert a tökéletes és szeplőtlen bárány megáldoztatott (Jézus). Így lezárult az Ároni papság és egy új papság került a helyére, ami a Melki Cedek-i papság. Viszont az Igazság Királyának is vannak papjai, ezek lennénk mi. Nézzünk meg egy érdekes párhuzamot a Tanach és Jézus beszédei között. Emlékezzünk arra, hogy Jézus az Istennek a beszéde, és saját maga tett bizonyságot arról, hogy csak azt mondja, amit az Atya mondott. Ergo: Jézus szavait megtalálhatjuk a Tanach-ban.
2Mózes 32,15-29
„Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve. Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban! De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én! Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival. Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”
A léviták bizonyítottak, a családjuk nem volt fontosabb Istennél. De figyeltük mit mondott erre Mózes?
„Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”
Ez által váltak méltóvá az elhívatásukhoz. De mit mondott erről Jézus? Figyeljük meg a párhuzamot az imént elolvasott igerész és Jézus beszéde között:
Lukács evangéliuma 14,25-27
„Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.”
Akképpen szenteljük magunkat Istennek, ha számunkra mindennél fontosabbá válik Isten. De nem csak szóban, hanem tettben, ahogyan Ábrahám is kész lett volna feláldozni a fiát, Izsákot. Sok, önmagukat lévitáknak mondó embernek nem áll első helyen Jézus, vagyis az Isten beszéde. Azt mondják, hogy Isten igéjével nem kell foglalkozni, csak el kell fogadni a kegyelmet. Nem hisznek Jézusnak (ígértem egy visszatérést):
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
De helyette mi van? Azt mondják, hogy Isten igéje teher. De mit mondd ezekről Isten?
Jeremiás könyve 23,28-40
„A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. Amely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr? És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr? Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, akik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe; Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, amely felejthetetlen.”
Számodra teher Isten igéje?
(Skype 2014/08/06)
-
Szép levezetés :311:
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”
Ezzel kapcsolatban én másképp tanultam : az igazgyöngyök mi vagyunk, Isten minket talált meg és mindent feláldozott értünk. Isten szemében mindaz az érték vagyunk, amiért Ő ilyen árat fizetett.
Az evangélium nem arról szól, hogy mi mit tegyünk Istenért, hanem hogy Isten mit tett értünk.
Némelyek nem látják magukat olyan értékesnek, amilyennek Isten lát minket. Senki nem tud olyat tenni, hogy Isten jobban vagy kevésbé szeresse. Nem a mi szentségünkön múlik. Megváltásunk van. Nem az alapján váltattunk meg, mennyire vagyunk szentek. Másképpen ez a dolog cserekereskedelem lenne Istennel.
A Kegyelem befogadására képesnek kell lennünk. Aki képes rá, azon az alapon képes, hogy szívében elhiszi, kitől és miért kapta.
Vannak un. "tisztátalan" emberek, de ők legalább belátják őszintén, hogy nem hisznek. Nem ők tapossák az evangéliumot, hanem az álkeresztények.
Ha a gondolataink nem békélnek meg azzal, ahogy Isten gondolkodik rólunk, nem fogjuk megérteni, miért szeret minket.
Szép, áldott estét mindenkinek! :088:
-
:?: ó beszép ez... De talán el kellene gondolkodni azon is, ha ez úgy lenne, ahogyan írod, akkor mégis miért és kitől vette volna meg az Úr azt, amit Ő teremtett?
Ha mindenki Igaz Gyöngy az Ő szemében, akkor miért az a sok figyelmeztetés, és engedelemre hívás?
Testvérem, én magam részéről nem vitatkozom veled tovább.
-
Kedves Anisha. Nem látom értelmét a vitatkozásnak se, a legtöbben úgy gondolják, ahogyan te, de tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy többen járnak a széles úton és sajnos kevesen találják meg a keskeny utat. A megtalálása után ugyanis a rajta való járásnak kell követnie.
-
Anisha......
SZÁMODRA TEHER AZ IGE?? !!
-
Drága Testvérem!
Nem állt szándékomban senkivel vitázni, csupán olyan gondolatokat írtam le, amelyeket olyan hitben rendkívül erős embertől hallottam, akiben hatalmas isteni erő van, és az én gondolkodásmódom illeszkedik az ő gondolatmenetéhez.
Nem cáfolok és nem állítok. Mindenki saját hite szerint vélekedik.
-
Hogy ki mennyire erős hitben, az majd az utolsó napon válik el. Ha ő ezeket mondja és tanítja, akkor biztosan sok követője lehet, tehát nem vagy egyedül....
-
"Kedves Anisha. Nem látom értelmét a vitatkozásnak se, a legtöbben úgy gondolják, ahogyan te, de tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy többen járnak a széles úton és sajnos kevesen találják meg a keskeny utat. A megtalálása után ugyanis a rajta való járásnak kell követnie."
Bizony keskeny , Testvérem....az ördög az utolsó napjait éli, ezért időnként erőteljesen támad, készen kell állnunk, mint a szüzek az olajlámpással. Még csak gondolni sem szabad rosszat felebarátainkról. Isten a tanúm rá, hogy én nem gondolok semmi rosszra.
-
:afro:
-
Antikrisztus evangéliuma
Bár tudom, sokan azt állítják, hogy Isten megváltozott, mert az ószövetségi időkben egy kegyetlen és vaskalapos Istent látnak, az újszövetségben pedig az Istennek a Fiát, aki szerintük azt mondja, hogy csak elég elfogadni a kegyelmét. Meg sem gondolják, hogy Jézus mindvégig az Atyára mutatott, akár a parancsolatok terén:
Márk evangéliuma 10,17-22
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.”
Akár az örökélet terén:
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Máshol:
Jelenések könyve 22,13-16
„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”
De akár Istenség terén is:
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Hiszen Jézus nem azt mondta, hogy: „én lettem a ti új Istenetek”, hanem azt mondta, hogy általa mehetünk az Atyához! Ezért Ő az Út, viszont a cél továbbra is az Atya! Ám úgy akkor, úgy ma is vannak, akik nem értik Jézus szavait:
János evangéliuma 14,9
„Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”
Ez pedig azért van, mert Jézus tökéletesen képviselte az Atyát, vagyis aki Jézusra tekintett, az az Atyát láthatta. Ez lenne a mai evangélium célja is. Valamilyen úton-módon beivódott az a gondolkozásmód és hiszékenység a kereszténységbe, hogy Jézus megkönnyíteni jött az utat. Pedig a Máté evangéliumának az 5. fejezetében pont nem ezt láthatjuk, hanem épp a megnehezítését!
Máté evangéliuma 5,17-48
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Miért ilyen szigorú Jézus? Ne feledjük, csak azt mondta, amit az Atya mondott Neki. Tehát láthatjuk, hogy az Atya parancsolatait minden emberi rendelettől mentesen tanította, íme itt a tiszta értelmezése! Például amint olvassuk, a paráznaság nem az aktusnál kezdődik, hanem a kívánságtól. De mikképpen is zárta le Jézus?
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Ááá, biztosan nem szó szerint érthette Jézus, hiszen nincs tökéletes ember – mentegetőznek a legtöbben. De a mentegetőzésük Istentől mentessé teszi őket. Lehetetlen úgy élni, ahogyan az ige tanít? Embernek valóban lehetetlen, mint ahogyan Jézus is megmondta:
Máté evangéliuma 19,23-26
„Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
Istennek minden lehetséges! Ez az a váltságmű, amit Jézus tett meg értünk, hogy feltámadva élhessen mibennünk, és bennünk élve úgy éljen, ahogyan az Atyának kedves!
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Amint járt Jézus a földön, akképpen fog járni mibennünk, ha valósággal bennünk lakozik. Mint ahogyan azt már beszéltük, Jézus azért jött, hogy az Atyát a legtökéletesebben képviselje. Vagyis az Atya által rendelt életszabályokat tisztán és tökéletesen mutatta be. Ezek betöltése emberileg lehetetlen, de az evangélium fő üzenete az, hogy ha Jézus bennünk lakozást vesz, akkor már nem emberek vagyunk, hanem Istennek a Fiai, vagyis Jézus bennünk lakozva, az Atyának tetsző engedelmes életet fog élni, ahogyan élt is a földre jövetelének éveiben.
Ehelyett pedig mit tapasztalunk ma? Azt, hogy a legnagyobb gyülekezetek pásztorai, tanítói és vezetői egy olyan evangéliumot élnek és tanítanak, ami az antikrisztus evangéliuma. Mert mi az antikrisztus evangéliuma?
1János levele 4,3
„És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”
Nem is tudok olyanról, aki tagadná azt, hogy Jézus emberi testben jött el. Vajon ennyiről szólna ez az ige? Ez lenne olyan nagy figyelmeztetés? Többet rejt ez az ige, mint elsőre sejtenénk! Tudjuk, hiszen János három helyen is tudtunkra adja (evangéliumában, levelében és a Jelenések könyvében), hogy Jézus az Istennek az igéje. Így megérthetjük, hogy az antikrisztus az, aki nem vallja, hogy az ige, a testben megjelent Krisztusunk! A Krisztus nem Jézus vezetékneve, hanem azt jelenti, hogy Messiás, azaz Felkent, Megváltó! Hadd tegyem fel a kérdést: vajon hányan vannak, akik tagadják, hogy az ige a megváltónk??? Emlékezzünk csak János bizonyságára:
János evangéliuma 1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
Az Istennek az igéje, amely megtarthatja a mi életünket (Jakab 1,21)! Mit tesz még az antikrisztus? Megkérdőjelezi Isten beszédét:
1Mózes 3,4
„És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;”
De bizony, abban a pillanatban meghaltak, amint vettek a gyümölcsből. Isten megparancsolta, hogy ne egyenek a jó és a gonosz tudásának a fájáról, mert különben meghalnak. A mai napon is a legtöbben saját maguk határozzák meg, hogy mi a jó és mi a gonosz, nem pedig az Isten igéje által. De mit mond erre Isten? Azt, amit már kezdetekben megmondott, hogy: „meghalsz” (1Mózes 2,17). Vagy azt, amit megüzent a próféta által:
Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”
Jézus akképpen állította vissza Isten országát mibennünk, hogy többé nem mi mondjuk meg, hogy mi a jó és mi a gonosz, hanem rábízzuk ezt Isten igéjére. Ez az ige iránt való engedelmesség, máskülönben ugyanaz az ítélet, mint ami volt az első emberpárnak, azaz: meghalsz!
Apostolok Csel. 17,24-30
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
Tudatlanság idejét? Akik nem fogadják el az engedelmesség evangéliumát, azok még a sötétségben ülnek, egyesek mások általi megtévesztésben (ebből még van felébredés), mások pedig önámítás miatt, ez utóbbiak nem akarnak tudomást venni arról, hogy az Istent idáig félreismerték és egy hamis evangéliumot követnek. Mert ha kiderülne, akkor kárnak és szemétnek kellene ítélniük mindazt, amit addig tettek és mondtak. Ezt nem mindenki kész feláldozni az Isten oltárán.
Római levél 1,16-21
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.”
(Skype 2014/08/13)
-
Aki játszik a tűzzel, az megégeti magát
Áldott Testvérek, a mai napon a kísértésről és az abból eredő bűnről lesz szó, majd a példát ránk hagyó emberekről, akik Istennek szentelve élték az életüket. Először is, mi a kísértés és honnan ered?
Jakab levele 1,12-16
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”
Tehát a kívánság a szívből ered, saját vágyaink által ejthet rabul és vihet bűnbe. Kezdetben megparancsoltatott, hogy: „ne paráználkodj”, Jézus pedig azt mondta erre, hogy:
Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”
Tehát a szívből jönnek elő a gonosz kívánságok, mint mondta Jézus:
Máté evangéliuma 15,19
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”
A szívünk tehát elég nagy ellenségünk, ezért is kell azt odaadni Jézusnak, hogy többé ne a szívünk vezessen minket, hanem Istennek a lelke. Mert nem az van megírva, hogy akiket a szívük vezérel, azok Istennek a fiai, hanem:
Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Nem szabad túl erősnek gondolnunk magunkat, mert akkor garantált a bukás. Ha mi vagyunk erősek, akkor már régen rossz, ugyanis Isten kell hogy erős legyen bennünk!
2Korintusi levél 12,7-10
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”
Nem szabad játszani a tűzzel, nem szabad húzogatni az oroszlán bajszát, nem szabad a világgal barátságot kötni, nem szabad a kísértéssel játszadozni, mondván: úgy sem esek el! Egy igaz hívő vigyáz magára, merthogy a hívő élet nem laza élet, hanem éber élet:
1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.”
Tehát vigyázni magunkra, gondolatainkra, beszédeinkre, cselekedeteinkre!
Filippi levél 4,6-9
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”
Mint ahogyan azt előzőleg, a Jakab levelében is olvashattuk: „vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága”, tehát a kísértésnek ott az ereje, ahol fogást talál rajtunk, azaz abban kísértetünk meg, amire titkon kívánkozunk. Hogyan védekezhetünk? Úgy, ha nincsenek a szívünkben bűnös kívánságok! Hogy ezt mikképpen érhetjük el? Ennek is, mint minden másnak is, megvan a gyökere, ahol a probléma forrása ered. A gyökeret itt találjuk:
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Ha többé már nem én élek, hanem Jézus énbennem, akkor már nem lesznek bűnös vágyai a testünknek. Ezért mondja Pál is:
Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”
A láb erre akar haladni, a kéz amazt akarja tenni, a szánk épp hazugságot akar szólni… Mi erre a megoldás? Jézus a gyökerénél ragadta meg a problémát, és elég határozott felhívása volt a bűnnel szemben:
Máté evangéliuma 18,8-9
„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.”
Elég radikális nem? Nem kell „ellelkiesíteni” Jézusnak ezt a beszédét, ez egy határozott felhívása a bűn elkerülésére. Máshol ekképpen mondja:
Máté evangéliuma 19,11-12
„Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”
Még egy radikális tanítás Jézustól. Nem azt mondta, hogy ez helytelen, hanem azt, hogy:
„Aki beveheti, vegye be.”
Vagyis fogadd el, hogy a lelkünk üdvösségénél nincs fontosabb, egyetlen testrész sem! Mi az apostolok tanítása a bűnről? Lássuk:
Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”
Általában ezt nagy ámen szokta kísérni, és gondolnak arra, hogy nekünk hatalmunk lett az ördög minden munkája felett! De ez nem teljesen van így! Jézusnak lett hatalma minden gonosz felett, és ezt azoknak adja, akikben valósággal lakozást vett. Akik csak „névlegesen” keresztények, azaz csak magukra vették ezt a jelzőt (mert nem cselekszenek az elhíváshoz mérten), azoknak nem hogy hatalom sem adatott, de örök élet sem. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek élünk és kinek halunk meg:
Római levél 14,8
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”
Az életet már nagyon sokszor és hosszan beszéltük már, hogy nem elég hinni Isten létezésében, hanem azt is kell tenni, amit mond. Van, aki ezt nem fogadja el, van, aki elfogadja, mondva, hogy nem üdvösség fontosságú. Pedig még mennyire hogy az! Hiszen csak akkor mondhatjuk Urunknak Jézust, ha tesszük is amit mond (máskülönben nem Istenünk és így az üdvösség se a mienk):
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
A halál sem olyan egyszerű, mint ahogyan az köztudottan ismert, mégpedig, hogy aki Jézus nevéért meghal, az mártír és az azonnal üdvözül. Miért? Tudjátok nap mint nap halnak meg emberek hamis istenség követésében. Nem kell bemutatni az iszlám világot, ahol öngyilkos merénylők számítanak az Isten országába való belépésre. Vannak szekták, akik nem ismerik el Jézus személyét, mégis készek meghalni bármikor a hitükért. Vajon ezek az emberek hova jutnak? Ugye nem kérdés!?
De szűkítsük csak a kört, viszont előbb beszéljünk a baál imádatról. A baál imádatról tudhatjuk, hogy az egy igaz Isten félreismert imádata. Hiszen a baál szó jelentése az, hogy: férj, és tudjuk, hogy Isten nem egy helyen hívta már magát férjnek, és ebből adódóan minket menyasszonyának. Tehát a baál imádat a férj (egy igaz Isten) imádata, csakhogy a helytelen ismeret szerint:
Hóseás könyve 2,15-16
„És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.”
De ha ez nem lenne elég egyértelmű, akkor olvassuk el a Jeremiás könyvének a második fejezetét:
Jeremiás könyve 2,1-37
„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Égyiptom földéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott? És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is! Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, amelyek nem tartják a vizet. Szolga-é Izráel, avagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává? Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton! Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura. Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kanca-teve, amely ide-oda futkos útain. Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok. Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod! Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt. Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.”
Tehát ebből adódóan gondolkozzunk el azon, hogy vajon azok a mártír halottak, akik bár Jézus nevéért halnak meg, de Jézus személyét baál módján imádták, hova jutnak? Mert akik úgy hisznek Jézusban, hogy elég hinni a létezésében és máris üdvösségük van (cselekedetektől függetlenül), azok nem az egy igaz Isten Fiát imádják, hanem egy bálványt. Ezért kár meghalni… De menjünk tovább és lássuk meg az igében mindezt! Ugye tudjuk, hogy Isten maga a szeretet:
1János levele 4,8
„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”
Tehát ha Isten bennünk él, akkor a szeretet az Istenünk és az embertársaink irányába árad ki. Erről így ír János:
1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
Tehát láthatjuk az igéből, hogy a szeretet igen fontos, pontosabban: életbevágóan és üdvösségileg fontos! Ha nincs bennünk Isten, ha nincs meg bennünk a szeretete, akkor hiába is halunk meg másokért vagy akár a hitünkért, semmi hasznunk nincs abból:
1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”
Értjük? Csak a beszédünkben található meg Jézus, vagy a szánkon kívül a kezünkben is (azaz cselekedeteinkben) megtalálható bizonyságként (Jak. 2,20)?
Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”
Mert a mai nemzedék mit tudna felmutatni hitük gyanánt? A régieket Isten ellenes (vagyis igeellenes) cselekedetekre utasítottak, ha ezt megtagadták, akkor várt rájuk a kínhalál. A maiakat viszont mivel szorítanák meg az áttérítők? Hiszen a maiak vallják és tanítják, hogy a cselekedeteiknek semmi köze az üdvösségükhöz, tehát igeellenes cselekedetekre felszólítva engedelmeskednének? Az előbbieket (régieket) hit hősöknek nevezi az ige, míg az utóbbiakat a kárhozat fiainak.
Testvérek, ha eljön a mi életünkben is az üldözés és halálra szánnak minket, nem mindegy hogy egy bálványért, vagy Isten igéjéért, azaz Jézusért halunk meg.
(Skpye 2014/08/20)
-
Félni Istentől
Malakiás könyve 1,6-7
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.”
Ismételten egy olyan témáról fogunk beszélgetni, amelynek megélését a mai korban nemigen láthatjuk. Ugyanis azt gondolják a maiak, hogy Istentől nem kell félnünk, hiszen számukra nem összeegyeztethető a szeretet a félelemmel, vagyis hogyan szerethetnénk valakit, akitől amúgy félünk? Amikor Isten felemlíti, hogy félelmet kér magának, azt többnyire a tisztelettel azonosítják be. De valóban az iránta való félelem egyenlő a tisztelettel? Erre a kérdésre nemsokára választ fogunk kapni az Isten igéjéből, viszont először nyissuk meg ezzel az igerésszel:
2Mózes 19,9-25
„És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülök sokan elhullanak. És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.”
Évekkel ezelőtt ez az igerész volt az, ami az egyik mérföldköve lett az életemnek. Ráeszméltem, hogy Istennel nem lehet akárhogyan beszélni, akárhogyan közeledni hozzá, hanem csak az általa meghatározott módon. Ezt a maiak nagyon könnyen félre tudják magyarázni, méghozzá azzal, hogy Jézus által megbékéltünk az Atyával, így szabad az út és már nincs mitől félnünk Istentől. Helytelen meglátás és ezért vált Isten sokak életében haverrá, cimborává és játszópajtássá. Isten nem változik, ezt kellene megértenie mindenkinek, és akkor nem lenne annyi Istentelen tanítás és bálványimádó. Figyeljük csak meg azoknak a beszédét, akik tanúi voltak mindannak, amit az előző igerészben olvastunk, és még inkább legyünk figyelmesek Isten válaszára:
5Mózes 5,23-29
„Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, és ezt mondtátok: Íme, Istenünk, az ÚR, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak a szavát, akkor meghalunk. Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt? Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt. Amikor meghallotta az ÚR azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az ÚR: Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az, amit mondtak. Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor.”
Izrael népében tudatosult Isten hatalma, dicsősége, és ráébredtek arra, hogy mennyire aprók és védtelenek. Pedig Isten igazi hatalmát és dicsőségét még nem is látták, de ennyi is elég volt a ráeszmélésére (úgy néz ki az Egyiptomot ért 10 csapás nem volt elegendő). Mert látható-e Isten egész hatalma és dicsősége? Máris megválaszolja az ige:
Római levél 1,20
„Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
Bevallom, nemrég értettem meg ezt az igét is, úgy gondolkoztam felőle, hogy a teremtett világot szemlélve megláthatjuk Isten hatalmát és dicsőségét. Pedig pont arról beszél ez az ige, hogy a teremtett világ vizsgálata révén csak azt érthetjük meg, hogy a hatalma és dicsősége meghaladja a képzelőerőnket. Mint ahogyan fogalmazott is:
„ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége”
Mennyünk tovább és lássuk meg Jézus következő szavaiból, hogy nem csupán Isten iránt való tiszteletet kért a tanítványaitól, hanem félelmet:
Lukács evangéliuma 12,4-5
„Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”
Fontos újra kiemelni, hogy ezeket a szavakat nem a sokaságnak mondta Jézus, hanem a tanítványainak! Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy miután befogadták Jézust az életükbe, akkor már semmi sem választhatja el őket az üdvösségtől. Pedig dehogynem, mégpedig sajátmagunk, azaz a cselekedeteik. Mert nem a beszéd teszi az embert, hanem a tettek! Jézus nem áltatta a tanítványait azzal, hogy: „jól döntöttetek, most már nem lehet baj”, hanem felhívta a figyelmüket arra, hogy itt még koránt sem értek célba.
Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Tehát Jézus követésében nem lagymatag és laza élet, hanem dinamizmussal teli, buzgóságos élet! De ezt mondhatjuk a mai nagyon felvilágosult nemzedéknek, akik nem akarnak Isten akarata szerint cselekedni, nehogy úgy tűnjék, hogy a cselekedetek által akarnak üdvözülni. Így poshadt be a kereszténység, semmit sem tesznek az igazságért, csak élik a laza életüket, várva az üdvösségükre (amiben amúgy nem lesz részük). Tisztán és egyértelműen tudtunkra adja Isten igéje, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, nem pedig a hitünk által.
2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
Olvassuk el Jézustól:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Ha Istennek odaszánjuk az életünket, akkor azzal egyetemben a kezébe tettük le mindenünket. Ez pedig milyen érzéssel kellene eltöltenie minket? A legtöbben azt mondják, hogy: „békességgel tölt el”, utalva arra, hogy a lehető legjobb kézbe tették a dolgokat. Csakhogy nem ennyiből áll a dolog, mivel Isten nem értékmegőrző! Amit átadunk neki, azaz leteszünk a kezébe, azt Ő átformálja, méghozzá a saját Fia képmására. A testi emberből lelkivé változtat, engedetlenség fiából engedelmes fiává, azaz a halálból életre hív. Aki cselekszi Isten akaratát, annak örömteli és biztonságot nyújtó az, ha Isten kezébe kerül. De jaj az engedetleneknek, ezeket Isten nem tartja, hanem lenyomja kezével:
Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”
Emlékezzünk vissza a már olvasott igerészre, hogy mi volt Izrael népének a beszéde, mikor látták Istent a hegyen:
„A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz!”
Erről mit tanít a zsidókhoz írt levél szerzője? Lássuk:
Zsidó levél 12,25-29
„Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon, Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a \"még egyszer\" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”
Tehát szolgáljunk az Istennek tetsző módon; kegyességgel és félelemmel, mert a mi Istenünk megemésztő tűz! Miért emésztő tűz? Azért, mert akik engedetlenek, azokat megemészti haragjában.
Malakiás könyve 3,1-18
„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.”
(Skype 2014/08/27)
-
Ha ezt elolvassák a kegyelemtanítósok, meg azok, akik szerint mivel már szabad az út az Atyához, ezért lehet menni bátran, mint gyermekek az apjukhoz, és nem számít hogyan, mert hát Isten szeret és meghallgat, akármit mondunk neki, legfeljebb rámutat, hogy ejnye bejnye... mert Isten Fia a barátunk, ugye... és kegyelem van.
-
Ami igaz az igaz, nem vagyunk a barátai. Sokkal több, a házanépe, testvérei, gyermekei, mennyaszonyai, ... a Családja.
Ellenségből – szolgák, szolgákból – barát , barátból - családtag.
A kérdés az: - melyik csoportba tartozunk? Ellenség? vagy Családtag?
Az ellenségre haragszik.
De mi az övéi vagyunk, és ez a fontos. Az övéivel pedig egészen más a viszonya.
.
-
És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
Sofóniás könyve | 1. fejezet | 9.
El kell dönteni, hogy a világ, vagy Isten.
Nem lehet a köszöbön ki-be ugrálni, vagy kétfele sántikálni.
-
Ez ìgy igaz, nem lehet ki be ugrálni. S az igazak nem is fognak. Innen lehet őket megismerni.
-
Kegyelmesebbek Istennél?
A mai téma azokat az embereket fogja leleplezni, akik Istent csúfolják meg az által, hogy kegyelmesebbnek akarnak lenni az egy igaz Istennél. Isten ugyanis nem csupán szerető és kegyelmes Úr, hanem igaz is. Továbbá beszélni fogunk arról is, hogy Isten milyen esetekben szólít fel harcra, amikor is békességről nem lehet szó. Kezdjük ezzel az igével:
1Királyok 20,28-43
„Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az ÚR: Mivel azt mondták az arámok, hogy az ÚR a hegyek istene, de a völgyeknek nem istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált. A szolgái ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán életben hagy téged. Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította. Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig - felelte Aháb - szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt. Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az ÚR parancsára: Üss meg engem! De az az ember nem akarta megütni. Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. A próféta ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.”
Mit láthatunk, mit tanít ez a történet? Azt, hogy nem áldozhatunk fel mindent a békesség oltárán! Ha nem lenne a történet végén az, hogy Isten halálbüntetéssel sújtotta a „kegyelmes” Aháb-ot, akkor a maiak többsége azt gondolná, hogy helyesen cselekedett Izrael királya. Jönnének azzal, hogy ne ítélkezzünk, vagy hogy szeressük ellenségeinket is. Nyílván ez így is van, viszont nem a háborúban! Amikor az Úr harcra szólít fel, akkor harcolni kell, nem pedig békességre törekedni. Tudjátok, van ez az ige:
Jeremiás könyve 48,10
„Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kiméli a vértől!”
Nem lehetünk kegyelmesebbek Istennél, mert amikor Isten kiirtást parancsol, akkor semmit sem hagyhatunk meg. Mielőtt Izrael fiai megkezdték volna a honfoglalást, akkor Isten parancsba adta, hogy kicsinytől nagyig, állattól emberig mindent irtsanak ki. Miért? Egyrészt azért, hogy azon földnek lakosai el ne fordítsák Izrael népét az egy igaz Istentől azáltal, hogy cselekedeteikben részesek lesznek, másrészt azért, mert azt a földet Izraelnek adta Isten, többé nem azé a népé volt amely ott lakott, ezért kellett minden lakosát kiirtani. Talán kegyetlenségnek látszik ez, avagy megítéljük az Istent parancsolatáért? Reklamálni majd a trónszéknél lehet, csakhogy nem érdemes…
Isten ugyancsak parancsolatba adta, hogy más háborúk esetén (ami nem a szent földért történt) csak a férfiakat kellett kardélre hányni, az állatokat, a gyermekeket és az asszonyokat viszont meg kellett kímélniük, hacsak máshogy nem rendelkezett Isten (pl: Amálek népe). Olvassuk el:
5Mózes 20,10-18
„Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened. Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.”
Olvassuk el Saul egyik történetét is, melyben megkímélte a kiirtanivalót, Amálek királyát és az állatok közül is sokat:
1Sámuel 15,1-35
„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert. És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül. Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, amerre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták. Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba, És amint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?! És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt? És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban. Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra. Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett. És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada. Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál. Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon. És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek. Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak. Sámuel pedig monda: Hozzátok ide előmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserűsége. És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban. Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ő házához Gibeába, Saul városába. És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.”
Saul engedetlen volt Isten beszéde iránt, kegyelmes volt, pedig kiirtásra kapott parancsot. Láthatjuk a történet végén, hogy Sámuel miképpen végzett Agággal; darabokra vagdalta. Ez volt a helyes indulat, nem ami Saulban volt.
De miképpen tudjuk behelyettesíteni ezen igéket a mai korba? Hiszen testileg nem harcolunk az ellenség ellen, a mi harcunk lelki harcok, lelki fegyverzettel.
Máté evangéliuma 10,34-38
„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
Tehát kardot a földre, de ez nem csak a hitetlenek kezében van a kard! Ezt azért mondom, mert a családot sok esetben hívő és hitetlen emberek alkotják, és természet szerint a hívő békességre törekszik. De tehetjük bármi áron!? Békességre lehet törekedni, amíg az ige engedi, de az Isten igéjét nem áldozhatjuk fel a békesség kedvéért.
Továbbá mit irtsunk ki a családunkban? Nyilván nem a családtagokat, hanem mindazt, ami megakadályoz minket az Isten iránt való engedelmességben. Például ha a család hamis tanúskodásra, vagy egyéb hazugságra, netalán lopásra kötelez, inkább Isten igéjének legyél engedelmes, mintsem rokonaidnak. Máskülönben nem leszel méltó Isten igéjéhez, azaz Jézushoz. Mindezek arról tesznek bizonyságot, hogy kit szeretünk. A családunkat, vagy Jézust? Sok múlik ezen, méghozzá az üdvösségünk. Az Isten iránt való engedelmességünk által válik meghasonlottá a házanépünk, ha csakugyan cselekedjük Isten igéjét. A kard ott a mi kezünkben is, ami az Isten beszédét jelképezi:
Lukács evangéliuma 22,35-38
„Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták. Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"”
Aki pedig inkább választja a békességet és a szeretetet Isten beszédének megtartása helyett, arról ezt mondta Jézus:
„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.”
A békességnek ára van, de semmiképpen nem lehet fizetőeszköze az ige.
(Skype 2014/09/03)
-
Ismerni Istent
Hóseás könyve 6,6-7
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat. De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”
Ez Isten kívánsága felénk, szeretetet kíván tőlünk és az Ő megismerését. Legyünk figyelmesek a 7-es versre is, mintegy panaszra a szeretet és az ismeret terén:
„De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”
Mi volt az a szövetség, amelyet áthágott Ádám? Isten törvényét adta Ádámnak, közöttük pedig azt a tiltást is, hogy ne egyen a jó és rossz tudásának a fájáról. Itt gyorsan meg is jegyzem, hogy az az állítás, miszerint a „ne félj” és az ahhoz hasonló kifejezések 365 alkalommal van a Szentírásban, az helytelen. Ellenben a 613 parancsolatban (micvában), amit Isten adott az embernek, abból összesen 365 tiltó parancsolat van, minden napra egy. A tiltó parancsolatokról elterjedt az az elnevezés is, hogy „negatív” parancsolat. De lássuk meg Ádám esetében, hogy csak akkor vált neki negatívvá, mikor áthágta az Isten tiltó parancsolatát. Ha megőrizte volna, akkor élete lett volna általa, így értsük meg, hogy Isten tiltó parancsolatai a javunkat szolgálja, sőt életet ad. Ádám a tiltás ellenére mégis evett arról a fáról, és ezzel áthágta Istennel kötött szövetségét. Értsük meg a kezdőigénk mondanivalóját, hogy az ellenszegüléssel, a beszédének az áthágásával (vagyis a szövetségszegéssel) nem mutatunk Isten iránt szeretetet, és ezáltal a bűneink oly távolra visznek minket Istentől, hogy képtelenség megismerni Őt. Olvassuk el Sámuel egyik történetét:
1Sámuel 3,1-6
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.”
Isten ismeretét ki-ki így vagy úgy próbálja a magáénak tudni, többnyire érzelmekből akarják megismerni Istent, vagy a saját szívük gondolata által. Sok olyan ember van, aki hosszú évek óta Isten követőjének vallja magát, ámde egy-két alkalommal, vagy egyetlen egyszer sem olvasta el a Szentírást. Ez nem tudom megérteni, de azt főleg nem, hogy az ilyen emberek közül tanítókká, pásztorokká lesznek, úgy tanítva és vezetve másokat, hogy nem is ismerik az Istennek beszédét. Mert amint a tanítónak, úgy a pásztornak is ismernie kell az Isten igéjét, máskülönben nem pásztorolhatja Isten akarata szerint a juhokat. Azt olvastuk Sámuelről, hogy akkor még nem ismerte az Urat, és olvassuk utána az okát is:
„Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.”
Láss „csodát”, Istent az Ő beszéde által ismerhetjük meg! Ki gondolta volna!? Jézus bizonyságot tett arról, hogy az Ő beszéde élet és lélek (Jn. 6,63). Nem csupán betű, hanem élet és lélek, de csak azoknak, akik cselekednek is általa. Bár nagyon alapnak mondható az, hogy Istent az Ő igéjén keresztül lehet megismerni, mégsem látjuk azt, hogy valóban alapként határozná meg a legtöbbek életét. Pedig Jézus is erről beszélt ebben a példázatában:
Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Tehát az épít a kősziklára, aki hallja és megcselekszi az Istennek a beszédét. A példázatban az járt igen rosszul, aki nem cselekedte Istennek a beszédét, csupán a hallgatója volt. Kit jelöl a szikla? Olvassunk el egy-két igét a sok közül, amely választ ad erre:
Mózes:
5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
Dávid:
Zsoltárok 62,8
„Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.”
Az egy igaz Isten a kőszikla, az Atya! De hogyan is mondhatjuk el Dáviddal azt, hogy Ő a kősziklánk? Jézus megmondta; aki hallja Isten beszédét és megcselekszi, mert az az ember menekült meg a kősziklára alapozva! Az Atya a kőszikla, ami nem inog, mivel Ő sohasem változik. Kár hogy sokan olyan hitben élik életüket, hogy Isten megváltozott az ószövetségi időket tekintve… akik így gondolják, azok nem a kősziklára alapoztak. De kicsit mennyünk még részletesebben e gondolatban. Aki tehát úgy éli meg a hívő életét, hogy elég elfogadni Isten kegyelmét, az csupán hallgatója Isten igéjének, az ilyen emberről pedig tudjuk, hogy nem a kősziklára alapozott és teljesen biztos a pusztulása. Jézus által (merthogy Ő az Istennek beszéde) ismerhetjük meg az Atya akaratát, és ugyancsak Őáltala (Ő bennünk élve) cselekedhetünk az Atya akarata szerint. Így, csakis ebben az ismeretben kerülhetünk a kősziklára, ami megtarthatja az életünket:
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
Térjünk rá az ismeret definíciójára, ami nem abban merül ki, mikor felismerünk valamelyik régi barátunkat az utcán, vagy ha látunk egy filmet, amit már előzőleg végignéztünk. Az ismeret ennél jóval mélyebb dolgot jelent:
1Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”
Az aktusban merül ki az ismeret fogalma, mikor ketten egy testté lesznek. Hasonlóképpen láthatjuk a következő igerészben is:
Máté evangéliuma 1,24-25
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”
Az eggyé válás, amikor már nem él külön életet a férj és külön életet a feleség, hanem ketten élnek egy életet! Nemde ez az Isten akarata, hogy többé ne mi éljünk, hanem Istennel eggyé válva éljük életünket (Galata 2,20)? Így megérthetjük Jézus következő szavait:
János evangéliuma 17,15-23
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”
Ez a közösség Istennel, ez az ismeret! Eggyé válva Istennel, az Ő akarata szerint élve életünket. Ennek fényében olvassuk el a következő igerészt:
Máté evangéliuma 7,21-23
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”
Ha az ismeret csupán tudást jelentene, akkor nem mondta volna Jézus a gonosztevőkre, hogy „sohasem ismertelek titeket!” Mert tudjuk, hogy Isten mindent lát, mindenről tud, minden fedetlen a szemei előtt. Az ismeret nem információt jelent valakiről, hanem kapcsolatot. Ezek a gonosztevők prófétáltak, ördögöket űztek és hatalmas dolgokat cselekedtek. De ez nem igazolta az Istennel való ismeretüket. Gondoljunk csak Saulra, aki a gonosz lélektől prófétált, vagy arra a szolgálóleányra, akiből Pál a gonosz lelket űzte ki. Isten meg is mondta, hogy ne a jelek és csodák legyenek a vezetőink, hanem az Ő igéje, beszéde, vagyis Jézus:
5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”
Egy út adatott nekünk, ez pedig az Isten igéje, vagyis Jézus! Csak Jézuson keresztül juthatunk el az Atyához. Ismerjük meg hát Istent, cselekedjünk akarata szerint, járjunk parancsolatai szerint, hogy kedvet találjon bennünk!
1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.”
(Skype 2014/09/10)
-
Istenhitben, de Isten nélkül
1Sámuel 4,1-11
„És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harcolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben. És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harcmezőn mintegy négyezer embert. És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jőjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás. És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld. Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba, Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az előtt. Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában. Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint ahogy ők szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok! Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harmincezer gyalog hullott el. És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.”
Ahogy láttuk a történetben, Izrael népe biztos volt a dolgában, örvendeztek és hitték azt, hogy az Úr közöttük van. Figyelemre méltó az is, hogy a Filiszteusok is így gondolták, annyira, hogy mélyen félelem szállt rájuk. Mégsem nyerhette meg Izrael a csatát, ennek pedig egyszerű oka az, hogy Izrael népe nem járt azon az úton, amelyet Isten rendelt számukra. Isten megannyi helyen elmondja, hogy ha parancsolatai szerint járnak, akkor övéké áldása és közöttük lakozik. Ha pedig nem járnak parancsolatai szerint, akkor átok száll rájuk és nem lesz velük (5Móz. 30). Vagyis röviden: feltételes szövetség. Ha így teszel, akkor ezt kapod, ha úgy teszel, akkor meg amazt kapod. De mikképpen van ez a mai korban?
A mai kor legtöbb hívője úgy gondolja, hogy amit Jézus hozott, az feltétel nélküli szövetség. Vagyis, hogy nem a cselekedeteink, vagy az Isten parancsolatainak megtartásán van a lényeg, hanem azon, hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét. De valóban így van ez?
János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Itt is egy feltételes üzenet, mégpedig aki hisz, annak lesz örök élete! Tehát nem aki elfogadta a kegyelmét, hanem aki hisz. A hitet pedig Jakab nagyon egyértelműen megfogalmazta nekünk, hogy a valódi hithez cselekedetek társulnak. Olvassuk el:
Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
A hitünket Isten nem a szánkból, hanem a cselekedeteinkből olvassa le. Ezért van az, hogy aki hisz, vagyis cselekszi Isten akaratát, annak lesz örök élete. Feltételes szövetség, ezért mondja szintén Jakab:
Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Látjuk ismét a feltételes szövetséget? Engedelmeskednünk kell Istennek, megtisztítva és megszentelve magunkat, csak ekkor lehet közösségünk Istennel! Járhatunk gyülekezetbe, lehetünk megannyi szolgálat szerves tagjai, lehet hírnevünk és tekintélyünk, de ha nem engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, akkor nem vagyunk egyebek, mint a frigyláda Isten nélkül. Van még egy sokat mondó történet az igében, olvassuk el:
5Mózes 1,21-46
„Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, amelyen járjatok, és felhőben nappal. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! Józsué, a Nún fia, aki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. De kijöve az Emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.”
Talán még sosem testesült meg ez a történet jobban, mint a mai korban. Isten mondta, hogy vonuljanak fel és harcoljanak. Nem tették meg, nem engedelmeskedtek Isten beszédének. Majd ez után azt mondta Isten, hogy ne menjenek, akkor pedig szintúgy nem engedelmeskedtek Isten beszédének, hanem felmentek és harcoltak! Mennyire esztelenek nem? Nem kevésbé, mint a maiak. Nem Isten beszédét követték, hanem a saját akaratukat. Láthatjuk, hogy elindultak harcolni, de nem volt Isten velük. Nézzünk meg további történeteket:
4Mózes 21,5-9
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”
Ez is egy igen beszédes történet az igében, hiszen nem sokkal rá, hogy megkapták a törvényt:
2Mózes 20,1-4
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”
Mégis ennek ellenére Isten kérte Mózestől, hogy ekképpen tegyen! Miért? A történet egyik fontos kulcsa az Izrael népét érő kígyók, amelyek halálos sebet ejtettek rajtuk. Megmenekedésük abban rejlett, hogy ha felnéztek erre a rézkígyóra, vagy ha úgy tetszik; arra, amire amúgy nem szabadott volna. Miért történt az, hogy Isten megtiltotta az ehhez hasonló dolgok elkészítését, majd mégis elkészítette Mózessel? Azért, hogy mindenekfelett Isten beszéde álljon, mert csakis az Ő beszéde által van a megmenekülés.
De van egy hasonló történetünk is:
Hóseás könyve 1,1-2
„Az Úr igéje, amely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.”
Szabad parázna nőt feleségül venni? A mai kor szerint semmi gond ezzel, de ez a bűn és szabados élet velejárója, még a lelkiismeretük sem vádolja őket. Isten megtiltotta a paráznaságot, ítéletül pedig halálbüntetést szabott ki. Ám Jézusnál azt láthatjuk, hogy a parázna nőt nem ítélte el, és felületes értelmezés által azt a következtetést vonják le sokat, hogy megváltoztatta és eltörölte Isten törvényeit. Pedig ott sem arról volt szó, hanem azokról az emberekről, akik elpártoltak Isten igéjétől. Ugyanis egyedül lehetetlen valakit paráznaságon kapni, Isten törvényében pedig az van, hogy a férfit is meg kell kövezni. Ezért írt Jézus a porba:
Jeremiás könyve 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”
A paráznaságról pedig Jézus is tanított, mégpedig a következőt:
Máté evangéliuma 5,31-32
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.”
Tehát aki elbocsátott asszonyt vesz el, az paráználkodik! Azon egyszerű okból, hogy az az asszony előzőleg egy másik férfival (férjével) hált, és ha annak életében más férfié lesz, akkor nem csak az asszony paráználkodik, hanem az a férfi is, akivel egybe kelt. Továbbá ha ez meg is történik, vissza már nem mehet a férjéhez, ugyanis megfertőzné az asszony őt. Bár a mai korban fittyet hánynak és kegyelmesnek érzik magukat, ha mégis visszafogadják a házasságtörőt, de az nem érdekli őket, hogy Isten azt mondja, hogy; ne!
Ahogyan rézkígyó esetében, úgy ebben az esetben is Isten olyan valamit parancsolt, amit amúgy tiltott. Miért? A történet figyelmes olvasása révén megláthatjuk, hogy mindez példázatként adatott Izraelnek, nem azért, hogy Isten Hóseásnak jobb híján feleséget szerezzen. De honnan tudhatták, hogy Isten parancsolata szerint tesznek, hogyan cselekedhette Mózes és Hóseás mindazt, ami a parancsolatok ellen megy? Úgy, hogy a parancsolatok felett ismerték azt, Aki azokat adta, vagyis ismerték Istent, ezért elengedhetetlen a személyes kapcsolat Istennel, hogy a szava pásztorul legyen számunkra.
De menjünk tovább és lássuk meg Izrael népének az erejét, és közöttük a mi erőnket is. Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, de nem átkozta meg, hanem épp ellenkezően; megáldotta őket. De az ige olvasása által többször felbukkan Bálám neve, és ráadásul nem dicsőségben, hanem elrettentő példaképpen. Ugyanis Bálám volt az, aki Báláknak tanácsot adott arra, hogy hogyan győzheti le Izrael népét. Ez a tanács nem volt más, minthogy szakítsák el Izrael népét Isten parancsolatainak a megtartásától, paráznaság és bálványimádat által:
4Mózes 31,14-16
„És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harcról. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.”
Ám Jézus ezt még pontosan elmondja:
Jelenések könyve 2,14
„De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.”
Ahogyan eltávoztak Isten parancsolatától, úgy távozott el tőlük Isten is. Védtelenekké váltak, de ez egyértelmű, hiszen tudjuk, hogy a bűn elválaszt Istentől. Pál is megmondta, hogy az Istennel való kapcsolatunk feltételes, nem úgy van, hogy Jézus bennünk lakozik, bárhogyan is éljünk.
Filippi levél 4,8-9
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”
Tehát akkor lesz velünk a békességnek Istene, ha azokat megcselekedjük! Feltételes szövetség!
1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”
Tanulunk belőle?
(Skype 2014/09/17)
-
Szeretet
Talán nincs is ennél jobban tárgyalt téma a keresztények körül, és általában egy olyan végkövetkeztetés lát napvilágot, hogy csupán elég a szeretet az Isten akaratában való járáshoz és az üdvösségünkhöz is. Valójában igaz ez az állítás, csak a probléma ott jelentkezik, hogy a legtöbben nincsenek tisztában a szeretet fogalmával.
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Az emberi természet önző, és a testi szükségletek és kívánságok miatt szeret öntörvényűen élni. Ez nem csupán a hitetleneknél figyelhető meg, hanem a hívőknél is, és általában a hívőknél kíséri is egy magyarázat, miszerint emberek vagyunk. Pedig Jézus azért halt meg, hogy többé ne emberek legyünk, hanem bennünk lakozva Isten fiaivá tegyen minket.
Galátzia levél 3,26-27
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.”
Az evangélium üzenete és ereje pedig éppen abban van, hogy akik Isten követésére adták magukat, azok már többé nem a testük kívánságainak élnek.
Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”
Tehát a testünk kívánságai fölé helyezzük az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkat.
Római levél 14,7-8
„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”
Miért mondom azt, hogy ez az evangélium üzenete? Nemde az az evangélium, hogy csupán döntenünk kell Isten mellett és bűneink ellenére üdvözülünk?
Nagyon elkorcsosodott az evangélium tana a mai korban, a legtöbb hívő (beleértve tanítókat, lelkipásztorokat) nem tudják megmondani, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. Pedig ezt a kérdést úgy kezelik, mintha mi sem lenne egyszerűbb ennél. Azt mondják, hogy azért halt meg, hogy akárhogyan is éljünk, minden bűnünk bocsánatot nyerjen. Ezzel az állítással azt mondják ki, hogy az Atya egy olyan isten, aki csak a Fia kínhalála által nézte el a Világ bűneit. Mint aki éhes a bosszúállásra és a Fián verte volna le a haragját. Pedig Ő nem egy vérengző Isten, aki a Fia megölése által bocsátott meg nekünk.
Jézus váltságműve abban rejlik, hogy ártatlanul halt meg, vagyis hogy hús-vér testben élt, mégsem követett el egyetlen bűnt sem, ez által megtörte a Sátán hatalmát, vagyis nem formálhatott jogot Jézusra, mivel semmije sem volt Benne.
János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”
Itt a lényeg, hogy akikben lakozást vesz Jézus, azok hozzá hasonlóan élik életüket, vagyis nem található semmi sem, ami a Sátán gyümölcse.
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Meg kell érteni, hogy a halálával eltörölte mindazon bűnöket, amelyeket cselekedtünk, viszont bennünk élve többé nem cselekszünk bűnt, mert ő késszé tesz minket!
1János levele 3,9-10
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
Ha mégis követünk el bűnt, akkor kár mentegetőzni és megmagyarázni, egyszerűen be kell ismerni, hogy ott és akkor nem Jézus élt bennünk, hanem mi magunk.
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
A nagy kérdés továbbá az, hogy mikor mondhatjuk el azt, hogy bennünk él Jézus? Ez nem attól függ, hogy mi azt hisszük, azt mondjuk vagy gondoljuk, hanem ezt is a cselekedeteink határozzák meg. Mert ha bűnt cselekszünk, akkor mondhatjuk azt, hogy Jézus élt bennünk? Hiszen Jézus felette áll minden kísértésnek, nincs olyan bűn, amelyet ne tudna legyőzni bennünk. Ezért nagyszerű tükör az életünk arra, hogy meglássuk, hogy vajon Jézus él bennünk, vagy még mindig mi élünk!?
Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”
Ki tud így élni? Van akár egyetlenegy ember, aki így él? Ha ezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak, akkor nem Istenre, hanem emberekre nézünk. Az Isten igéje ezt tanítja, így inkább legyen minden ember hazug, de Isten és az Ő beszéde akkor is igaz!
Tehát ha Jézus él bennünk és nem csak „névlegesen”, akkor valósággal az a szeretet lesz bennünk, amelyet Isten megkövetel. Ha pedig az a szeretet van bennünk, akkor meg fogjuk tartani Isten parancsolatait.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Továbbá:
János evangéliuma 15,10
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Ahogyan Jézus megtartotta a földi élete alatt az Atyának a parancsolatait, úgy bennünk is meg fogja tartani (már ha tényleg az Ő kezébe tettük le a teljes irányítást). Visszatérve Jézus halálára. Tehát azzal a felfogással, miszerint csak úgy bocsátott meg nekünk az Atya, hogy kínhalálra adta az egyetlen Fiát, azt gondolják, hogy Jézus elvette rólunk az Atya haragját, így már nem a cselekedeteink által ítél meg minket. De az Isten haragjától csak azokat mentette meg Jézus, aki átadja neki a teljes életét, nem csupán szóban, hanem teljes valósággal:
János evangéliuma 3,36
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
Tehát engedni a Fiúnak, vagyis Jézus beszéde szerint cselekedni. Azt gondolják sokan, hogy mivel Jézus bűntelenül halt meg, ezért el tudta venni rólunk a múltban elkövetett bűneinket és azokat is, amiket majd a jövőben követünk el. Vagyis tömören: mivel Jézus bűntelen volt, elég sok hely van rajta, hogy magára vegyen bármennyi bűnt… Többnyire erre az igére hivatkoznak:
Zsidó levél 9,11-12
„Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.”
Nem is értem, hogy miért hozzák ezt az igét annak a bizonyításául, hogy Jézus megbocsátja azokat a bűnöket is, amelyeket a jövőben cselekszünk… Az odáig rendben, hogy egyszer áldoztatott meg Jézus és hogy ez által örök váltságot szerzett nekünk. Csakhogy nem úgy, hogy bűneink ellenére üdvözít minket, hanem úgy, hogy bennünk élve késszé tesz a bűntelen életre. Értsük meg hát a következő igét:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Ugyancsak a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől olvassuk ezeket, nem véletlen, nem hagyott kérdőjeleket. Mert mit jelent az igazság megismerése? Először is; mi az igazság? Jézus szavai:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Tehát az ige az igazság, az ige pedig nem más, mint Jézus. Menjünk tovább; mi az ismeret? Az ismeretről nagyon sokat beszéltünk már, ezért csak röviden emlékeztetésül annyit, hogy a legbensőségesebb kapcsolatot jelent, ami a földinél az aktusban jelenik meg, a lelkiben pedig az Istennel való bensőséges kapcsolatunkban mutatkozik meg, egyszóval; kapcsolat, vagyis ismeret.
Az igazság megismerése tehát nem más, mint Istennel eggyé válni! Amikor tudjuk, hogy mi kedves neki, mi az akarata, miként cselekedjünk akarata szerint. De ezt honnan tudhatjuk? Nemde az ige, vagyis a beszéde által? Ezért is küldetett a beszéde, azaz Jézus hozzánk, hogy ne legyünk tudatlanságban.
Apostolok Csel. 17,30
„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
Nincs már tudatlanság, Isten mindent megtett már azért, hogy tudomásunk legyen arról, hogy mikképpen kövessük Őt, mikképpen tiszteljük és dicsőítsük! Azok, akik valósággal megismerték Jézust (megismerték az igazságot), és ennek ellenére bűnt cselekszenek (azaz engedetlenek), azoknak nincs bocsánat!
Szükséges volt, hogy Jézus emberi testben jöjjön a földre, és ennek oka az volt, hogy hozzánk hasonló testi kísértésekbe eshessen, és a kísértések ellenére megőrizve magát bűntől, az Istennek engedelmes életet éljen. És hogy megértsük az életén túl a halálának a súlyát is, ahhoz vissza kell mennünk a kezdetekhez:
1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Ádám engedetlen volt, áthágta Isten parancsolatát, ezért ahogyan Isten is megmondta; azon a napon meghalt. Ádám bűne miatt kihatott a halál minden emberre. De ez a halál nem a testi halálról szól, hiszen a halál sem a megsemmisülést jelent, hanem az „elválasztódást”. Ahogyan megmondatott Ádámnak is, hogy azon a napon meghal, amint eszik a jó és gonosz tudásának a fájáról, ámde testileg mégsem halt meg. Viszont az Istennel való kapcsolata megromlott, bujkált, elválasztódott tőle, így megérthetjük, hogy a halál az Istentől való elválasztódás értelme. Akkor már sejthetjük, hogy mit jelent az élet, igaz?
A halál az engedetlenség révén következett be és következik be a mai napig, míg az élet, az engedelemség által. Ádám engedetlen volt, így bejött a halál, Jézus engedelmes volt és bejött az élet. Nemde ez van megírva az 5Mózes 30-ban is?
5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
Ahogyan kéri is az Isten:
„Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára…”
Hallgass az ő szavára, vagyis hallgass az Ő igéjére!
Visszatérve Jézus halálára. De akkor miért halt meg Jézus? Hiszen bűntelen volt, teljesen engedelmes, mégis mi okból adták halálra, miként feszíthették meg? Itt a lényeg Testvérek, Jézus nem volt méltó a halálra, ugyanis Ádámmal ellentétben teljes engedelmességben élte életét. Ádámra jogot formálhatott a halál az engedetlensége által, Jézusra viszont nem formálhatott jogot, mivel teljes engedelmességben élte le életét. Ezért írja az ige:
Apostolok Csel. 2,23-24
„Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.”
Halálra adatott tehát az, aki amúgy nem volt halálra méltó. Itt tört meg a Sátán hatalma, mert Jézus emberi testben élt, de bűn nem találtatott benne! De jogosan mondhatjátok, hogy: „álj, álj, Jézus még életében magára vette a bűneinket, hogy mondhatom, hogy nem találtatott benne bűn és ezért nem formálhatott rá jogot a halál!?”
Épp ez az, hogy magára vette, nem pedig benne találtatott a bűn. Attól, hogy magamra veszem Ferenc ingjét, még nem lesz enyém az ing, és Ferenc sem leszek tőle. De akkor jöhet a következő kérdés: „hogyan vette magára a bűneinket?”
Jézus úgy vette magára a bűneinket, hogy bűntelenül vállalta a halált. Ezért nem nyitotta meg száját, nem mondta azt, hogy „ártatlan vagyok”. Pedig az volt, de ha nem végezték volna ki, akkor a bűneink sosem nyertek volna bocsánatot, és még bűneinkben lennénk. Mikor Jézus nélkül éltünk, sajnos természetes volt az, hogy bűnt bűnre halmoztunk. Viszont mikor Jézus bejött az életünkbe, akkor a bűn cselekvése természetellenessé vált (bárcsak minden hívő életében így lenne). Vagyis a múltbéli (megtérésünk előtti) bűneinket megbocsátotta, viszont a Jézussal való élésünkkel többé nem követünk el bűnt, mert bennünk lakozva legyőzi a kísértést. Tehát még egyszer:
Jézus előtt még uralkodott a test a lélek felett, ezért is rendelte el Isten a törvényében a bűnért való áldozatokat. Vagyis értsük meg, hogy Isten törvényéhez tartozott a bűnért való áldozatok. De ez megváltozott Jézus által, ugyanis legyőzte a kísértéseket, és bűntelen áldozatával megtörte a Sátán hatalmát a testünk felett. Ezért is romboltatott le a templom, megszűnt ugyanis a Lévita papság, helyette a Melki Cedek-i (Igazság Királya) papság lépett a helyére, beszüntetve a bűnért való áldozatokat. Ezért mondja az ige:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Úgy váltott meg minket, hogy a bűntelen életével megtörte a Sátán hatalmát rajtunk, de csak azokban, akikben valósággal lakozást vett!
De nem úgy törli el a bűneinket, ahogyan azt sokan gondolják! Mert az a felfogás, miszerint bármennyi bűnt is követünk el, bocsánatot nyer, az olyan, mint amikor a szemetet a szőnyeg alá seprik. Nem úgy vette el Jézus a bűneinket, hogy többé tudomást nem vesz a bűneinkről! Jézus úgy vette el a bűneinket, hogy bennünk lakozva alkalmassá tesz az Atya iránt való engedelmes életre. Nagy különbség!
Megtérésünk előtti bűneinket megbocsátotta, megtérésünk után pedig bennünk élve késszé tesz minket az Atya iránt való engedelmes életre, azaz bűntelen életre. Jézus nélkül ugyanis ez lehetetlen.
A mai téma címe a szeretet, és mielőtt azt gondolnátok, hogy témát váltottam volna, akkor tudatom veletek, hogy mindez a kitérőnek tűnő dologra azért volt szükség, hogy megértsük; akiben Jézus él, az nem test szerint él, hanem az Isten akarata szerint. Azaz megtartja az Atya parancsolatait és csak így élheti meg igazán a szeretetet. Meg kell értenünk Jézus személyét és küldetését, hogy megismerjük azt a szeretetet, amelyet Ő képviselt. Ahogyan a prófécia is szól róla, Jézus a törvényt jött hirdetni a földre, méghozzá emberi elferdítések nélkül, azaz tisztán.
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Ugyanebben a fejezetben:
Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”
Jézus pedig nem csupán hirdette ezt, nem csupán beszélt a törvényről, hanem meg is élte:
Apostolok Csel. 1,1
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,”
Tehát Jézus cselekedte, majd tanította a törvényt, majd többször is bizonyságot tett az Atya parancsolatairól. Többek között:
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Ha esetleg nem lenne egyértelmű, hogy ez miként kapcsolódik ide, akkor hadd mondjam el, hogy Jézus szeretete az Atya felé az volt, hogy a parancsolatait megtartotta, továbbá hirdette. A maiak szeretete többnyire a beszédben, megvallásokban, könnyekben és egyéb érzelmekben nyilvánul meg, míg Jézus szeretete az Atya iránt való engedelmességben mutatkozott meg. De hiszen ezt egyértelműen meg is mondta:
János evangéliuma 15,10
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Szeretjük Istent? Akkor tartsuk meg parancsolatait!
Római levél 13,10
„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Ne mondd azt Istennek hogy szereted, ha a parancsolatait nem tartod meg!
(Skype 2014/09/24)
-
"Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte."
(Róm. 13.8)
(https://scontent-a-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/10153655_893551684007844_2731156337013816646_n.jpg?oh=cca30bb99c756645e87537b316428a2a&oe=54C9859E)
-
A tanitás zárómondata gondolkodtatott el.
Ne mondd azt Istennek hogy szereted, ha a parancsolatait nem tartod meg!
Istennek nagyon sok parancsolata van. Éppen ezért, ha Isten parancsolatait semmibe veszem akkor teljesen jogos a felszólitás, hogy ne mondjam, hogy szeretem Istent.
Viszont ha csak egy-egy parancsát szegem meg, nem szándékosan, hanem véletlen követem el, akkor sem mondhatom, hogy szeretem? Közöttünk, hivők között egy ember sincs, aki elmondhatná magáról, hogy minden parancsolatot megtartott eddigi élete során és egy ellen sem vétkezett. Ezek alapján akkor senki sem mondhatja Istennek, hogy szereti.
Jézus megbocsátotta megtérésünk előtti bűneinket. De kérdezem, mikor mondhatja egy ember, hogy megtért? Egész életünk folyamatos megtérésekből áll. Vétkezünk, megvalljuk, elfordulunk azoktól. Éppen ezért van szükségünk Isten megbocsátó kegyelmére.
Elgondolkodtam ezen is:
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Az igazság megismerésére való jutás jelenti azt, ha megismertem Jézust. Ha a mai értelmezés alapján veszem a megismerni szót, akkor jelentheti, hogy láttam már, hallottam róla, beszélgettem is vele, visszaköszönt nekem, stb., de ezek felületességet jelentenek.
Az ószövetségi értelmezés szerint a megismerni, azt jelenti, hogy eggyé válni.
Csak akkor mondhatom ezt, ha Jézus valóban él bennem, Ő vezet engem és engedelmes vagyok. Eggyé váltunk. Viszont ha ezt már megtörtént, akkor eleve nem tudok szándékosan vétkezni, mert tudjuk, hogy Jézus örök, nem vétkezett, nem vétkezik és nem fog vétkezni.
A felebaráti szeretetet számomra az alábbi igék fejezik ki: Ézsaiás 58, 6-10.
6. Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8. Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
-
Törvény megtartása
Galátzia levél 5,1-6
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.”
Itt van tehát ez az igerész, amelyet a legtöbben úgy magyaráznak, hogy nekünk, keresztényeknek nem kell megtartanunk Isten törvényeit, az ugyanis a zsidóknak adatott. Mi több, aki meg akarja tartani a törvényt, az a kegyelemből kiesik és elszakad Krisztustól, vagyis nem lehet üdvössége. Azt hiszik és vallják, hogy régen a törvényt kellett megtartani, de ma már elég csak hinni (de a hit fogalmát sem értik). De elég az emberi teóriákból, induljunk el az ige helyes értelmezésén!
„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”
Gyors és felületes értelmezés által egy olyan következtetést lehet levonni, hogy aki testileg nem metélkedik körül, annak nem kell az egész törvényt megtartani! Ez bár igaz, csak nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják! Ugyanis nem arról beszél Pál, hogy akkor szabad paráználkodni, ölni, lopni, hazudni, engedetlen életet élni, hanem valami egészen másról beszélt. Kíváncsiak vagytok, hogy mégis miről? Még mielőtt rátérnénk konkrétan, nézzük egy kicsit a történet háttere mögé.
Apostolok Csel. 15,1-21
„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek." Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten. Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktől fogva tudja. Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”
Amint az igerész elején megfigyeltük, felbujtók érkeztek Júdeából, akik a körülmetélkedést üdvösségi fontosságra emelték. Ez az irányzat és tanítás arra ösztönözte Pált, Barnabást és másokat is, hogy ez ügyben menjenek fel tanácsért az apostolokhoz. Egyébként itt megjegyzem, hogy Pál is az apostolokra hallgatott, nem tanított mást, csak azt, amit az apostolok is tanítottak. Egyébként ezt máshol is megláthatjuk, de erre majd kicsit később visszatérünk. Tehát felmentek az apostolokhoz, akik végül a következő rendeletet hozták meg:
„Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”
Ezt is sokan felületesen olvassák, és azt hiszik, hogy csupán 4 törvény adatott a pogányokból megtértek számára. Pedig ezt is mondta Jakab:
„Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”
Vagyis megadatott 4 alaptanítás a frissen megtértek számára, amelyeket előzőleg olvastunk, és a többit pedig Isten munkájára bízzák. Hiszen gondoljuk csak meg. Jézus földi élete előtt még nem adatott a Szentlélek minden hívőbe, ezért minden apróbb törvényre figyelniük kellett, viszont Jézus elküldte számunkra a Szentlelket, aki bennünk lakozva felfedi előttünk, hogy mi a bűn!
János evangéliuma 16,7-11
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”
Miért mondta azt Jézus, hogy bűn tekintetében, hogy nem hisznek Benne? Ma vajon hányan hisznek abban, hogy Jézus megerősíteni jött a törvényt? Hányan hisznek abban, hogy a törvényeket meg kell tartanunk? Nagyon nagyon kevesen… Tehát a Szentlélek elküldetett hozzánk, és így váltunk Istentől tanítottakká (Jer. 31,31-34). Jakab azt mondta, hogy Mózesnek megvannak a hirdetői minden városban, és minden szombaton olvassák őt. Ugyanis a pogányokból megtértek is zsinagógákba jártak, és ott Mózes törvényeit olvasták, hallották, tanulták, és élték! Nem az apostolok tanításain nevelkedtek a zsinagógákban, nem Péter levelét vagy János evangéliumát hirdették, hanem a Tanach-ot. Jézus is Mózes törvényeinek a megtartását kéri tőlünk, emlékezzünk rá:
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
Valóban más beszélni róla (megvallani), és más megcselekedni. Bár a maiak többsége még a megvallásig sem jut el, épp ellenkezőleg, megtagadják a törvényeket, és maguk válogatott Istentiszteletben élnek. Válogatják a törvényeket, maguk határozzák meg az Istentisztelet módját, de arra nem gondolnak, hogy mindezzel egy maguk által készített istenséget imádnak, azaz bálványt imádnak. Olvassuk el újra a mai főigénket:
„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”
Kicsit térjünk rá a körülmetélkedésre, ugyanis fontos megértenünk a célját:
Római levél 4,11-12
„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”
Ábrahám azért kapta a körülmetélkedés jegyét, mert hitt az Istennek. Ma sincsen másképp, akik hisznek Istenben, azokat Isten körülmetéli!
Római levél 2,28-29
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”
A testi körülmetélés ugyanis pecsétként adatott, azaz elpecsételi Isten önmagának azokat, akik hitben követik Őt (lásd: Ábrahám)! Minket is ekképpen pecsételt el Isten minket, ha csakugyan hitben követjük Őt. Ez a pecsét már nem külső jelként van rajtunk, hanem belső bizonyságként van bennünk. Nem töröltetett el. De olvassuk csak el a Galata 5,3-at újra:
„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”
Mit tesz tehát, aki bár nemzetekbeli (nem zsidó) és testileg körülmetélkedik? Az az ember alárendeli magát mindazon törvényeknek, amelyeket Jézus megújított (nem pedig eltörölt)! Ne feledjük el, hogy ekkor még állt Jeruzsálemben a templom, és akik elfogadták Jézust megváltójuknak, azok nem vittek fel többé bűnért való áldozatott. Ez volt ám az igazi hit Jézusban! Aki tehát körülmetélkedik, az köteles az egész törvényt megtartani, hiszen az Ároni papságban akar élni, nem pedig a Melki Cedek-i papságban, ahol Jézus a főpapunk. Nézzünk meg néhány ilyen törvényt:
- bűnért való állatáldozatok bemutatása (Nincs többé: Zsid. 10,26-27)
- tized fizetése (Nincs többé, mert megszűnt a közbenjárás – Lévitai rend)
- homlok és karkötő felöltése (Már a szívünkben és elménkben: Jer. 31,31-34)
- körülmetélkedés (A szívünk körülmetélése: Róm 2,28-29)
- ítélet végrehajtása (Már nem az ember, hanem Isten hajtja végre: Róm 12,19)
Erről beszélt Pál, hogy aki nemzetekbeli, de körülmetélkedik, az köteles mindezeket megtartani. Vagyis megtagadják a Messiást, azaz Jézust, mivel nem az Ő áldozata révén akarnak élni, hanem ezen törvények megtartásával. Értsük meg, hogy aki bár hitt Jézusban, de bemutatta a bűnért való állatáldozatát a templomban, az megtagadta Jézus vérét. Ugyanis a bűnért való áldozatával azt jelentené ki, hogy Jézus vére nem elég a bűneire.
Ám ne felejtsük el, hogy a zsidók nem követnek el bűnt akkor, ha körülmetélkednek. Pál volt az, aki körülmetélte Timóteust, mivel zsidó volt (Ap. Csel. 16,3). De ugyancsak Pál volt az, aki nem metélte körül Tituszt, mert ő pedig görög volt (Gal. 2,3). Ígértem egy visszatérés Pál esetére, mikor bizonyítania kellett Mózesi törvények mellett.
Apostolok Csel. 21,17-26
„Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, amiket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél. Ezt míveld azért, amit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra; Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod. A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól. Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, amíg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.”
Pál bizonyította, hogy megtartotta a törvényt, mint ahogyan hirdette és kérte is a testvéreitől. Nem csupán azért tette meg mindezt, hogy embereknek tetszésére legyen, hiszen ő maga mondta a galatáknak a következőket:
Galátzia levél 1,10
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
Nem kérdés, hogy meg kell-e tartanunk a törvényt. Bár nagyon sokan ürügyet keresnek, hogy ne kelljen engedelmes életet élniük Istennek, de Istent nem lehet kijátszani, nem lehet megcsúfolni, amit vet az ember, azt fogja aratni is (Gal. 6,7).
(Skype 2014/10/01)
-
Nem hisznek Jézus feltámadásában
Római levél 10,1-11
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.”
Itt ez az igerész, amelynek egyetlen verse sokak számára igazolást szerez az üdvösségre:
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.”
Talán elég szívvel hinni, és elég szájjal vallást tenni, és akkor minden rendben van? Nem kellene ezt felületesen kezelni, hiszen jóval mélyebb tartalma van, mint amit a legtöbben gondolnak róla. Azt mondta Pál, hogy szívvel kell hinni, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Erre nagy áment mond bármelyik Jézusban hívő. Csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy közülük sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy ki Jézus. Sokszor beszéltünk már róla, hogy Jézus az Isten Igéje, de álljon itt ismétlésül néhány ige. Jézus bizonyságtétele:
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
János bizonyságtételei:
János evangéliuma 1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.”
Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
Ha tehát megértjük először azt az alapot, hogy Jézus az Isten beszéde, akkor megérthetjük azt is, hogy például mit jelent az, hogy Jézus feltámadt a halottak közül. Hiszen Ő eljött, és minden emberi ferdítéstől mentesen hirdette Isten igéjét, majd ez nem tetszett sokaknak és ezért kivégezték. Egyébként a mai napokban is sokan ezt teszik… Tehát kivégezték Isten Igéjét, nem kellett nekik, mivel más volt, mint amit ők elképzeltek és nem tetszett nekik az a kép, amit róluk mutatott. Csakhogy Isten feltámasztotta a halálból Jézust, és ezt nem elég ésszel megérteni, hanem szívvel is el kell fogadni!
Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Tehát nem csak az elménkbe (Zsid. 8,10), de a szívünkbe is beírta, az elménkkel megértjük, a szívünkkel pedig elfogadjuk. Hisszük a szívünkkel, hogy Isten feltámasztotta az Ő Igéjét, hogy általa életünk legyen? Tudjátok biztosan, hogy a kezdőigénkben Pál Mózestől idézet, és bár nem tért ki az igevers második felére (mivel akkor még egyértelmű volt), viszont mi most kitérünk:
5Mózes 30,14
„Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”
Pál mikor még írta a rómaiaknak, egyértelmű volt, hogy cselekedni is kell Isten igéjét, sajnos a maiak hallani sem akarnak róla. Ha tehát a szánkban és a szívünkben van Isten Igéje (Jézus), akkor teljesíteni is fogjuk. Most pedig térjünk rá a szánk általi bizonyságtételről. Így hangzott az ige:
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.”
Erről is egy borzasztóan felületesen kezelt teória született, miszerint elég a szánkkal vallást tenni, és máris üdvözülünk. Csakhogy meg kellene érteni az írás mögötti tartalmat is! Elfelejtik, hogy Pál nem csupán a száj általi megvallásról beszélt, hanem a szív szerint való hitről is. Nincs az egyik a másik nélkül. Ha tehát hiszed a szíveddel, hogy Isten feltámasztotta Jézust, vagyis az Ő Igéjét, és erről szánkkal vallást is teszünk, akkor üdvözülünk. Hiszen aki valósággal hisz Jézusban, az nem tudja zsebre rakni a hitét, hanem arról bizonyságot tesz. Lássuk az igéket:
Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Továbbá:
Máté evangéliuma 10,32-33
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.”
De fordítsuk meg a gondolatmenetet. Ha azt gondoljuk, hogy elég csupán szánkkal vallást tenni Jézusról – bár nem tudom, hogy hogyan lehet vallást tenni Róla, ha nem is tudják, hogy ki Ő –, akkor vajon miért mondja Jézus a következőket?
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
Akik azt állítják, hogy az Isten iránti engedelmesség nem üdvfontosságú, akik azt hirdetik és tartják, hogy Isten törvényével nem kell foglalkoznunk, azok egy hamis jézusban hisznek, ami bálványimádás! Ez az Örökkévaló Istennek a kijelentése a törvényéről:
Jeremiás könyve 31,35-37
„Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!”
Megemlíteném, ha nem lenne egyértelmű ennek az igének az üzenete, hogy Izrael magva nem szakadt meg, és a mai napig bizony nép. Az egeket sem mérhetjük meg és a föld alapjait sem ismerik, ellenben mégis azt tanítják, hogy Isten törvényei eltűntek. De ezek a csúfolódok, akik nem csak a törvény betartóit csúfolják, de vele együtt Istent is, meg fognak szégyenülni.
Ézsaiás könyve 66,5
„Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.”
Összegzésül annyit, hogy akik azt hiszik, hogy Isten törvénye eltöröltetett, azok nem hisznek Jézus feltámadásában sem.
(Skype 2014/10/08)
-
... hát... bizony az van, hogy a testileg vett : örömhír propagálói számára, ez rossz hír...
-
Ám.5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...
-
Jézus feltámadásában talán többen hisznek mint sem, esetleg a visszajövetelében nincs annyira hit. Mert ha lenne, sokan elgondolkodnának negatív tetteik, cselekedeteik, magyarul bűneik láttán, hogy mi lesz ha nem marad időm megvallani, elfordulni tőle ...
Nem tudhatjuk, hogy Jézus visszajövetele mikor következik be, és ha már tudjuk akkor késő lesz mindenre.
Itt az idő, elgondolkodni.
Legyen itt példának a szárdiszi gyülekezthez cimzett levélből egy kis részlet.
1. "A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.2. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. 3. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.
Jelenések könyve 3, 2-3
-
Hiábavalóság
1Mózes 2,15
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”
Isten az embernek feladatott adott, ha úgy tetszik: szolgálatot. Nem azért teremtette, hogy semmittevően élvezze Isten áldásait. Feladatra lett teremtve, méghozzá az Éden művelésére és őrzésére. Művelni, hogy gyümölcstermés legyen, őrizni pedig a gonosztól kellett. De mi üzenete van ennek a mai korra? Először is az, hogy a gyümölcstermésünk kora, még véletlenül sem zárult le (nem is fog).
Máté evangéliuma 3,8-12
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Istennek minden teremtménye el kell hogy érje azt a célt, amire teremtetett. Világos üzenet ebben az igerészben is, hogy akik nem teremnek gyümölcsöt, azok kivágattatnak. Miért? Azért, mert gyümölcstermésre lettünk teremtve, ha ez nincs meg, akkor hiábavalókká lettünk. Jézus mondja:
Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
Amint a sónak meg van a célja, akképpen van meg nekünk is a célunk, csak ezt mindenkinek fel kellene ismernie. Nem rejtett dolog ez, nem nehezek kikutatható elvárás ez Istentől, hiszen megannyi helyen ránk köszön az Isten akarata, hogy mit vár el tőlünk.
Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Bár jól tudom, hogy Istenről az a népszerű felfogás, hogy Neki elég, ha csak szeretjük, mintha Isten bármivel beérné. Csakhogy a szeretetünket nem a szánkból kéri, sokkalta inkább a cselekedeteinkből. Az emberi lét egyetlen értelme az, hogy kedvesek lehessünk Istennek, ez pedig az engedelmeskedés által lehetséges! Nem lehetünk terméktelen fák:
Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Visszacsengenek keresztelő János szavai, a fejsze már ott van a fák gyökerén. Isten elrendelte, hogy háború idején nem vághatják ki a gyümölcstermő fákat, csakis azokat a fákat, amelyek nem teremnek gyümölcsöt. Ez pedig nem csak a háború alatti időkre íratott meg, hanem sokkalta inkább a mi tanulságunkra, hogy megértsük belőle az üzenetet:
5Mózes 20,19-20
„Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.”
Megdöbbentő, hogy milyen sokan élik úgy a keresztény életüket, hogy számukra nem életbevágó fontosságú az Isten iránti engedelem. Bár vannak azért sokan, akik fontosnak tartják az Isten iránti engedelmességet, de túlzásba nem viszik, ugyan kellő dolognak tekintik, de üdvfontosságúnak véletlenül sem. Azzal a felkiáltással, hogy Isten kegyelme által kívánnak üdvözülni, semmivé teszik Isten rendeleteit és kéréseit felénk, amelyek által pedig kedvesekké formálhat minket. Valahogyan napvilágot látott az a felfogás, hogy Isten úgy szeret minket ahogyan vagyunk. Az odáig rendben van, hogy mikor megszólított minket és megtérésre hívott, akkor bár mocskos (bűnös) állapotban talált minket. Azt a részét viszont elfelejtik, hogy bár szeretettel vont magához minket, a továbbiakban változást kíván tőlünk, pontosabban iránta való engedelmességet. Hogy pedig el ne szálljunk magunktól, hogy ha engedelmeskedünk is Neki, ezt mondja:
Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Annyira gyönyörűséges, mikor Isten parancsolatait teljesíthetjük, csodálatos ez a dolog amit teremtett Isten, hogy a teremtmény tehet valami kedveset a Teremtő Isten szemében. Megörvendeztetheti Istenét, szeretetét kifejezheti az engedelmessége által, betöltheti azt a célt, amire teremtetett.
Mert nem úgy van ez, amint sokan gondolják, hogy mindaz a dolog amit tennünk kell, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét. A Máté 18. fejezetben, Jézus tanításában a napnál is világosabb, hogy a bűnbánatnál, és a kegyelemért való esedezésért másra is szükség van.
Máté evangéliuma 18,23-27
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.”
A legtöbben idáig jutnak el. A megbánásig, a kegyelem kéréséig amelyet meg is kapnak, és ezután tuti biztosak az üdvösségükben. Csakhogy a történet folytatódik…
Máté evangéliuma 18,28-35
„Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”
Aki csak felületesen kezelte ezt az igerészt, az most döbbenjen rá Jézus zárómondatán:
„Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”
A kegyelmet nem csak elfogadni kell, hanem meg is kell tartani, úgymond: Isten kegyelmében meg kell maradnunk. Megmaradni pedig úgy tudunk, ha Isten előtti kedvességben megállunk. A kérdés tehát; mi módon maradhatunk meg Isten előtti kedvességben? Válaszoljátok meg ezt a kérdést magatoknak… Egyébként ez a Máté 18. fejezetében olvasható történet summáját egyetlen mondatban itt találjuk:
Máté evangéliuma 6,12
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;”
Visszatérve a téma elejére, minden teremtmény valamire teremtetett, és fontos, hogy elérje az élete célját. Ha ez nincs meg, akkor bármit is tesz, úgy nevezik, hogy: hiábavalóság! A Prédikátor könyvében jócskán olvashatunk Salamon kijelentései közül, ami többnyire azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy „hiábavalóság”. De mikképpen is zárja, vagyis summázza a beszédeit? Olvassuk el:
Prédikátor 12,15-16
„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
Nem olyan nehezen megérthető dolog ez. Hiszen ahogyan az első emberpár történetében olvassuk, hogy megromlott az Istennel való kapcsolatuk azért, mert engedetlenek lettek Istennek (ettek arról a fáról, amelyről megmondta, hogy ne), hasonlóképpen Isten iránt való engedelmességünk által találhatunk vissza Istenhez. Ő Jézus, az Isten Igéje, Aki meg is mondta és már biztosan nagyon sokszor olvastátok, hogy Ő az út, és ezen az úton bármilyen meglepő vagy kényelmetlen, de járnunk kell.
(Skype 2014/10/15)
-
Világosság nélkül
A teremtés első napja igen mély üzenet rejt, ezzel az igével nyitjuk meg a ma esti témánkat:
1Mózes 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”
Ha figyelmesen olvastuk, akkor megláthattuk, hogy Isten nem teremtette a sötétséget, hanem elválasztotta a világosságot attól. Ebben az üzenet pedig az, hogy önmagában a sötétség nem létezik, ha van világosság! Isten elválasztotta a sötétséget a világosságtól, ugyanis semmi köze egymáshoz, amint írja az ige:
2Korintusi levél 6,14
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?”
Meg kell értenünk, hogy mit jelent a sötétség és mit jelent a világosság. Jézus mondta a következőket:
János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Tehát Jézus a világ világossága, és ez az a világosság, amely eljött a földre. Ő világosította meg számunkra az utat, kihozva minket a sötétségből a világosságra.
Ézsaiás könyve 9,2
„A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!”
Azt olvassuk a kezdetben, hogy mielőtt még égitesteket teremtett volna Isten, már azelőtt a világosság létezett. Ez volt ugye az első nap, a negyedik napon pedig olvassuk az égitestek teremtését:
1Mózes 1,14-19
„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.”
Láthatjuk, hogy a holdat és a napot csak a negyedik napon teremtette Isten, pedig már az első nap Világosság lett, amelyet el is választott a sötétségtől. Bár a teremtés napjainak hívjuk ezeket, fontos tisztázni, hogy Jézust nem teremtette Isten, hanem szülte!
János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Jézus tehát nem teremtmény, hanem az Atya egyszülött Fia. Mert mi a kettő között a különbség? Ahogyan az asszony is szül, a testéből egy másik test, az életéből egy másik élet lesz, és a gyermeknek élete lesz önmagában, akképpen történt ez az Atya és az egyszülött Fia között is. Hiszen már megértettük, hogy Jézus a testté lett ige (Atya beszéde), így nem nehéz elképzelnünk azt, hogy amikor az Atya beszél, akkor minden esetben Jézus köszön ránk. Így született Jézus, az Atyából való élő beszéd, amelynek élete van önmagában:
János evangéliuma 5,26
„Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:”
Mivel tudjuk, hogy Jézus a világ világossága, ahogyan a teremtés első napján is láthatjuk – pedig még világító testek sincsenek az égen -, akképpen láthatjuk a Jelenések könyvében is:
Jelenések könyve 21,23-24
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.”
Itt látjuk beteljesedni az Ézsaiási igét, amelyben Isten előre megmondta, hogy vissza fog állni az a tökéletes állapot, ami kezdetben volt:
Ézsaiás könyve 60,19-20
„Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.”
Emlékezzünk vissza, hogy a János evangéliuma 8,12-ben olvastuk, hogy Jézus bizonyságot tett magáról, hogy Ő a világ világossága. De ugyancsak Jézus bizonyságot tett a tanítványairól, hogy ők szintén a világ világosságai. Olvassuk el:
Máté evangéliuma 5,14-20
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. ”
Ez pedig csak úgy lehetséges (ami az evangélium egyik főüzenete is), ha a tanítványokban valósággal Jézus él. Ha pedig bennünk Jézus él, akkor nincs többé sötétség.
János evangéliuma 11,9-10
„Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.”
Ahhoz hogy ne legyen csetlés-botlás, ahhoz látni kell a világ világosságát (Jézust). Ehhez a világosságban kell járni, vagyis az ige szerint, ahogyan az a nappal fiaihoz illik:
1Thesszalonikai levél 5,5-6
„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.”
Bármennyire nem tetszik sokaknak, akkor is az Ige a Pásztorunk! Már beszéltünk arról, hogy a világ világossága nem más, mint az Atya beszéde/igéje, azaz Jézus. Ha pedig ez így van – márpedig ez tényleg így van -, úgy ahol Isten igéje nem található meg, ott bizony sötétség van. Azt pedig tudjuk, hogy amiket Jézus szólt, az nem az Ő beszéde volt, hanem az Atyáé:
János evangéliuma 14,23-24
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”
Az Atya elküldte az Ő beszédét mihozzánk, hogy életünk legyen általa (Jn. 12,50). Ha pedig nem járunk Jézussal, akkor sötétségben kóborolunk. Nekünk kell követni Jézust, és nem Jézus követ minket.
2Korintusi levél 4,3-6
„Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.”
Bár sokan beszélnek Jézusról, de mégis sötétségben (törvénytelenségben) járnak, és azt gondolják, hogy látnak. Pedig nem a szemünk adatott ahhoz, hogy igazán lássunk, hanem az Isten törvénye adatott ehhez.
Zsoltárok 19,8-9
„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”
A maiak is vallják, hogy Dávid az Isten szerint való kedves ember volt, viszont csak nagyon kevesen mondják el vele együtt, hogy az Úrnak rendelései megvidámítják a szívüket. A sötétség értelméről így nem szükséges hosszan szólni, egyértelművé válik számunkra, hogy ahol nincs Isten igéje, ott törvénytelenség van, vagyis: sötétség!
(Skype 2014/10/22)
-
Ámen!
"Bármennyire nem tetszik sokaknak, akkor is az Ige a Pásztorunk! Már beszéltünk arról, hogy a világ világossága nem más, mint az Atya beszéde/igéje, azaz Jézus. Ha pedig ez így van – márpedig ez tényleg így van -, úgy ahol Isten igéje nem található meg, ott bizony sötétség van. Azt pedig tudjuk, hogy amiket Jézus szólt, az nem az Ő beszéde volt, hanem az Atyáé:
János evangéliuma 14,23-24
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”
"
-
Lelki táplálék
Ahogyan a testnél, akképpen van a léleknél is; táplálni kell mindkettőt, mégpedig hozzá illő eledellel. Mert a testet és a lelket is táplálhatjuk vagy mérgezhetjük, ezért nem mindegy, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz. De nem csak a tanítás és igeértelmezésre korlátozódik ez, hanem a mindennapos cselekedeteinkre is.
A Jézusban való életünk nem olyan, mint amelyet sokan gondolnak felőle, hogy egyszer befogadtuk Őt, és onnantól kezdve minden rendben. Az életünk minden napjában rengetegszer dönthetünk, hogy helyesen cselekszünk-e, vagy sem! De mi köze van a cselekedeteknek a lelki táplálékhoz? Olvassuk el:
János evangéliuma 4,34
„Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”
Mit mondott ezzel Jézus? Gondoljuk csak el, hogy a testi táplálékunk az életbemaradásunk lételeme, vagyis a testünk fennmaradásához ennünk kell. Most akkor értsük meg, hogy mi a lelki életbemaradás lételeme:
„Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”
De ez nem csak Jézus eledele, hanem a miénk is. Az ige sok helyen erről tesz bizonyságot, olvassunk el néhányat:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Jó cselekedetekre lettünk teremtve, nem pedig arra, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk. De miért ez a lelkünk életbemaradásának a feltétele? Előzőleg olvastuk Jézus kijelentését, miszerint az Ő eledele az, hogy tegye az Atya akaratát, akképpen nekünk is ez az eledelünk:
Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Jézus itt egyértelműen a tudtunkra adta, hogy úgy éljük az életünket (jót cselekedve), hogy azt mások meglátva és megtapasztalva dicsőítsék az Atyát! Tehát az Isten iránt való engedelmességünk a lelki eledelünk. Akik pedig nem engedelmeskednek, azokról a következő ígéretet olvashatjuk:
János evangéliuma 3,36
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
Nem azt olvastuk, hogy: „aki pedig nem fogadja el a kegyelmét”, hanem:
„aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
Térjünk rá a mérgezésre is. Nem nehéz kitalálni, ha az engedelmesség a lelkünk eledele, akkor az engedetlenségünk a lelkünk mérgezése.
1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Ádám és Éva meghalt abban a pillanatban, mikor ettek a tiltott fáról, pont úgy, ahogyan Isten meg is mondta. Nem testileg haltak meg azonnal, hanem lélek szerint, vagyis a lelkük elszakadt Istentől, a halál állapotába kerültek, a lelkük alvásba merült. Az Isten beszédének nem engedelmeskedtek, így mérgezték meg lelküket és szakadtak el Istentől.
Életbevágóan fontos, hogy úgy éljük napjainkat, hogy az Isten igéje iránt engedelmességben járjunk. Ha úgy érezzük, hogy hiábavalóság bármit is teszünk, legyen előttünk sziklaszilárdan az, hogy az Isten iránt való engedelmesség sosem lesz hiábavaló. Mert ez az embernek a fődolga:
Prédikátor 12,15-16
„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
Ahhoz, hogy Isten iránt való kedves életet élhessünk, vigyáznunk kell magunkra. Jézus nem úgy vesz lakozást bennünk, mint ahogyan a démon az emberben, tehát nem elnyom, hanem vezet minket! Ez a szabad akarat lényege, hogy nem erőlteti magát ránk, hanem nekünk kell meghozni minden helyzetben a döntést, hogy engedelmeskedünk Neki vagy sem! Ezért van az, hogy vigyáznunk kell magunkra, nem kísérteni Istent, és csak olyan úton járni, amelyen Jézus is velünk jön.
1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”
Az egyik testvérnek kicsit sem jelent problémát az, hogy eltulajdonítson valamit, ami nem az övé, míg másik testvérnek a legnagyobb kísértés. Az egyik testvér számára nem kísértés az, hogy megkívánja a felebarátja feleségét, míg a másik testvérnek ez a legnagyobb kísértés. Tehát míg az egyik nevet az adott kísértésen, a másiknak nagy harcai vannak vele, vagy éppen elbukik abban.
Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”
Ez pedig azért van, mert a kísértésnek a vágyban van az ereje. Ezért kell, hogy minden vágyunk Istenben legyen, hogy ne legyen megosztott a szívünk, és ne húzzon el az Isten felé vezető útról se jobbra, se balra. Ez az evangélium üzenete is, hogy többé ne mi éljünk, hanem Jézus éljen mibennünk.
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Ha pedig valóban Jézus él bennünk, akkor valósággá válik az, amit Pál mondott ugyancsak a galatáknak:
Galátzia levél 5,24-25
„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.”
Egy vágyunk legyen, ez pedig az Isten akaratában való járás vágya, és ez a vágy felül fog írni minden mást.
János evangéliuma 6,53-59
„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.”
Mint akkor, úgy ma is sokan értetlenül állnak Jézus eme beszéde előtt, pedig ha megvan a kulcs, amely minden ajtót nyit, akkor könnyen megérthetjük ennek az igerésznek az üzenetét is. Történetesen a kulcs az, hogy Jézus az Istennek igéje (Jn. 1,14; 1Jn. 1,1; Jel. 19,13). Így ha valaki eszi Jézus testét és issza a vérét, az nem más, mint befogadni és megcselekedni az Atya igéjét. Így válik életté számunkra, mint ahogyan már régen megmondta a következő igerészben is Isten:
5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
Nagy bólogatás és egyetértés van, ha azt mondom, hogy Jézusban van az örök életünk. Viszont nagy ellenállásba ütközök, ha azt mondom, hogy az Isten parancsolatai által van örök életünk. Pedig egy és ugyanaz a kettő, mégis részekre akarják szakítani Jézust. Végül álljon itt Jézus bizonyságtétele az Atya parancsolatairól és az örök életről:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
(Skype 2014/10/29)
-
Ámen!
-
Tökéletesség
Áldott testvéreim. Ma sem vonatkoztatunk el Isten törvényétől, az iránta való engedelmességtől és az Úr akaratától. A mai felvilágosult modern kereszténység a haját tépdesi, ha a törvény megtartásáról hall, mert ugye ők kegyelemből akarnak megigazulni a cselekedetektől függetlenül. Pedig az ige tanítása az, hogy ha nincsenek cselekedetek, akkor nincs igazi hit sem:
Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
Bár jól tudom, hogy az ige fogalmaz hasonlóképpen, mint megigazulni a törvény cselekedetei nélkül, csak sokan azt félreértik. Lássuk ezt az igét:
Római levél 3,28
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”
A probléma ott kezdődik, hogy azt gondolják, hogy Jézus kegyelme által igazulnak meg, pedig az ige üzenete az, hogy hit által igazolunk meg, mint ahogy olvashattuk az előbb is. A kezdő igénkre visszaemlékezve pedig egyértelmű képet kapunk Jakab által, hogy a hit a cselekedetek nélkül halott. Így ha nincsenek Isten szerinti cselekedetek, akkor nem beszélhetünk valódi hitről, csupán hiszékenységről.
Vannak azért, akik elfogadják, hogy a jó cselekedetek is fontosak, de azt azért gyorsan tisztázzák, hogy ez nem a törvény megtartása, hanem az a hatalmas szeretet következménye, amit éreznek Isten felé. Mekkora álalázat, mindjárt hányok…
Mert ha csakugyan hatalmasan szeretnék Istent, akkor nem csak olykor, vagy itt és ott lennének engedelmesek Neki, hanem mindig és mindenben. Akik házasok, azok a megértés tekintetében előnyben: ha a házastársadnak ugyan szavakkal bizonyságot teszel a szeretetedről, de ütöd-vágod és kihasználod, akkor szeretetedről áradozó szavak hazugságnak bizonyulnak. Így van ez Istennél is.
Ézsaiás könyve 29,13-14
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.”
De ha nem csak szavakban nyilvánul meg, hanem olykor kedvére is teszel, ez sem záloga a szeretetednek. Mert ha paráználkodsz, akkor ellentmondtál nem csak a szavaidnak, de a tetteidnek is:
Jakab levele 2,10-12
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”
Vagyis Isten törvényéből nem válogathatunk, nem csak azt megtartva, amihez kedvünk van, vagy amelyikre úgymond a „szívünk” indít. Mindent meg kell tartani, amit Isten parancsolt, hiszen ez az akarata, nekünk pedig gyönyörűség, hogy azt cselekedhetjük, ami az Ő szemében kedves. Jézus is csak azt tette, ami az Atyának kedves, megtartva az Ő parancsolatait. Bennünk lakva sem tesz másképpen, ahogyan a földi életében az Atya akarata szerint, azaz az Ő parancsolatai szerint járt, akképpen cselekszik mibennünk is. Ezért mondja János:
1János levele 2,4-6
„Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Úgy járni, úgy élni, amint Jézus példát hagyott nekünk. Ez lehetetlen? Nem, nem az! Az ige egyértelmű tanítása szerint ezt el kell érni:
Filippi levél 1,8-11
„Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.”
Elég radikális az ige üzenete, és a tisztelt publikum önmagába és körbe nézve azt az Istentelen következtetést vonja le, hogy így nem lehet élni, és ezért felülírják Isten igéjét és kegyelmet tesznek a helyére. Szeretik Pál bizonyságtételét is elhozni, miszerint ő sem volt tökéletes, és ha Pál nem volt tökéletes, akkor mi sem lehetünk azok. Vajon az Isten Pált küldte messiásul számunkra? Nem Pálra kell nézni, hanem Jézusra. Amúgy a Pál bizonyságtétele sem erről szól, olvassuk el figyelmesen:
Filippi levél 3,12-16
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”
Leragadnak már az elején és a többit tovább nem értelmezik. Pál ugyan kijelentette, hogy még nem érte el, de ezzel egyetemben azt is kijelentette, hogy igyekszik, hogy elérje! Ha valaki a mai napon tökéletességre törekszik (mint például Pál is tette), azt megbélyegzik törvénykezőnek, Jézustól elszakadtnak, kegyelemből kiesettnek, és úgy néznek rá, mint a véres rongyra. Tehát Pál előtt ez volt a cél, és azt is kijelenti, hogy ezért ragadta meg Krisztus:
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”
A maiakat a kegyelem ragadja meg és onnantól már nem is akarnak semmit sem tenni. De menjünk tovább az igerészben, figyeljünk nagyon:
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”
Ilyen értelemben vagyunk? Mert nem arról beszél Pál, hogy abban legyünk egy értelemben, hogy tökéletlenséget hirdet az evangélium, hanem arról, hogy jussunk el a tökéletességre! Jézus is egyértelműen tudtunkra adta:
Máté evangéliuma 5,43-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Jézus legyőzte a sátán hatalmát, legyőzte a halált, bennünk lakozva pedig tökéletességre juttathat minket. Akik pedig a tökéletlenséget hirdetik, azok megtapossák Jézus hatalmát, életre keltik a Sátán hatalmát, aki amúgy halálos sebet kapott Jézustól (Jel. 13,12). Jézus áldozata és feltámadása által már nincs semmi akadály, ami az Istennel való kapcsolatunk közé állna. A tökéletességre jutásunkat immár semmi sem akadályozza, csak ezt nem lehet takarók és párnák között kényelemben megszerezni. Harc önmagunkkal, harc az ellenséggel, elvégre az Úr harcosai lettünk, azaz Jiszra El (Izrael)! De ez nem a mi érdemünk, Jézus nélkül ugyanis nem juthatnánk győzelemre a kísértés felett:
Római levél 3,27-28
„Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”
Ez pedig azért van így, mert aki megtartja Isten törvényeit, az nem a saját erejéből teszi, hanem Jézus által. Így nem dicsekedhet senki, aki megtartja Isten törvényeit, mivel ezt csak Jézussal teheti meg, mivel Jézus volt az, aki elvette a Sátán hatalmát a testünk felett, Ő volt az, aki legyőzte a halált, és Ő az, aki bennünk lakozva minden helyzetben diadalomra vezethet minket.
Már ha akarjuk és odaszánjuk magunkat…
(Skype 2014/11/05)
-
Jézus követése
A mai korban nem látjuk azt az odaszánást, amit az apostoli időkben olvashatunk, Isten követőjének mondják azokat, akik elfogadják Isten kegyelmét és megjelennek heti rendszerességgel egy gyülekezeti alkalmon. De ennél jóval többet tettek le az asztalra Isten valódi követői, gondoljunk csak a tanítványok elhívásának a pillanatára, akik mindent hátrahagyva követték Jézust. Ezzel kapcsolatban Péter meg is kérdezi Jézust:
Máté evangéliuma 19,27-30
„Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjá születéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.”
Valóban hátrahagytak mindent, nem csak házat és szántóföldet, hanem apát, anyát, testvéreket, gyermekeket és feleséget is. Noha nem azt jelenti, hogy nem volt többé kapcsolatuk velük, vagy megtagadták volna őket, hanem fontossági sorrendben alábbsorolást kaptak, hiszen Isten volt az első helyen. Például olvashatjuk is, hogy Pál említést tesz arról, hogy Péter később magával vitte a feleségét (1Kor. 9,5).
Elég erősen él a mai korban az a tanítás is, miszerint a család fontosabb a szolgálatnál. Pontosítsunk azért egy kicsit, mert sok szolgálat van, ami emberi igyekezet csupán és nem Isten elhívása. Tehát a kérdés a következő: Istentől kapott elhívásunknál fontosabb a család? Mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, gondolkodjunk egy kicsit. Nem választható külön Isten és az Ő beszéde, így ha Isten szól, akkor engedelmességnek kell követnie, mint ahogyan olvashatjuk a tanítványok elhívásánál is. Az Istenimádatunk, ha úgy tetszik; Istentiszteletünk abban mutatkozik meg, hogy engedelmesek vagyunk-e Istennek. Ezt a maiak többsége kettéválasztja, vagyis az Istenimádatot és az iránta való engedelmességet. Pedig nincs Istenimádat engedelmesség nélkül.
1Sámuel 15,22-23
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”
Így a kérdésre a válasz, hogy az elhívásunknál (vagyis az Isten iránt való engedelmességnél) fontosabb-e a család, az, hogy: nem! Hiszen arra kaptunk elhívást, hogy kövessük Istent, tartsuk meg parancsolatait, éljünk akarata szerint, Tőle kapott elhívásunkban maradjunk meg, ebben semmi sem akadályozhat meg minket. Ha inkább a családnak engedelmeskedünk mintsem Istennek, akkor nem vagyunk méltóak Istenhez:
Máté evangéliuma 10,37-38
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”
A családban véget ért a béke, nem alkudhatunk meg, ha Isten igéjéről van szó. Istennek tartozunk engedelmességgel mintsem embereknek, ezért mondta Jézus, hogy meghasonlást hozott a családtagok közé:
Máté evangéliuma 10,32-38
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”
Pál is elég egyértelműen a tudtunkra adja, hogy a házasságnál is fontosabb Isten követése, ezért mondja azt, hogy aki nem házasodik meg, az teljesen Istennek tudja szentelni magát. De akik már házasok, azoknak is van egy végzése:
1Korintusi levél 7,18-40
„Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképpen aki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek. Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek. Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vígadnának; akik vesznek, mintha semmijök sem volna. És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatlanul. De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, amit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. Aki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi. Azért, aki férjhez adja, az is jól cselekszi, de aki nem adja férjhez, még jobban cselekszi. Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban. De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.”
Mit jelent ez, amit Pál mondott? Idézem újra:
„Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.”
Ugye kifejtette Pál, hogy ha valaki házasság nélkül van, az teljesen az Úrra visel gondot, hogy mikképpen legyen tetszésére. Erre mondta Pál, hogy akinek van felesége, úgy legyen, mintha nem volna. Vagyis Isten iránt való kedvességre igyekezzen, engedelmességben való követésre.
De ha eltérünk a családtól, megfigyelhetjük, hogy sokaknak nagyobb akadály az egoizmusuk. Ugyanis akár több évtizedig is tanultak, és hirdettek valamit Jézusról, Isten igéjéről, és mikor egy-egy olyan igerészbe ütköznek, amely ellent mond az eddigi megélt és hirdetett hitüknek, akkor nemhogy megnéznék, hogy jó alapon állnak-e, inkább félremagyarázzák, vagy figyelmen kívül hagyják azon igerészeket. Az ilyen emberekről mondja azt Isten igéje, hogy: kemény nyakúak. Istent csak az általa meghatározott módon lehet követni, erre adatott pedig Isten igéje, aki nem más, mint Jézus. Ezért is mondja magáról Jézus, hogy Ő az út és csak általa juthatunk az Atyához (Jn. 14,6).
Minden ember életében eljön az a pillanat, mikor mérleg egyik serpenyőjébe teheti az addig felépített igenézetét, Istenismeretét és tekintélyét, és a mérleg másik serpenyőjébe pedig Istennek a tiszta igéjét. Sokan még önmagukhoz sem őszinték, és még a gondolatát is el akarják kerülni annak, hogy lehet tévesen értelmezik Isten igéjét. Viszont csak nagyon kevesen vannak azok, akik nap mint nap vizsgálják magukat Isten igéjében és ahhoz szabják magukat.
Gondoljunk csak Pálra, aki hatalmas tudást halmozott fel és elismert volt a vének előtt is. Miután találkozott Jézussal, át kellett értékelnie mindazt, amit tanult és gondolt, majd helyesen döntött! Jézusért kész volt feladni mindent, tekintélyt, hírnevet, tudást, és ráadásul mindezekre vállalta az üldöztetést és megannyi szenvedést. Mai napon is sokan úgy élnek, mint ahogy egykor Pál. Azt hiszik, hogy jól gondolkoznak, jól csinálják, a nagy igyekezetben pedig nem veszik észre, hogy pont Jézus ellen harcolnak.
János evangéliuma 16,1-3
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”
Nyilván nem hitetlenekről szólt Jézus, hiszen a hitetlenek nem hisznek Istenben, így tisztelni sem akarják Őt. Így egyértelmű, hogy önmagukat hívőknek valló emberek cselekszik mindezt, de Jézus fel is fedte a cselekedeteik okát:
„És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”
Tehát úgy követik, és úgy tisztelik Istent, hogy nem ismerték meg Őt. A mai napon is ők vannak többségben. Nem Isten követ minket, hanem nekünk kell követnünk Őt. Nem úgy van ez, mint ahogy hallottam már másoktól: „hitből vettünk házat és autót, de nem tudjuk fizetni” – hibáztatták Istent. A hitről ugyanis tudjuk, hogy nem hiszékenység, hanem meggyőződés (Zsid. 11,1)! Így a hitben kilépés nem mást jelent, mint az Isten beszédében való rendíthetetlen bizalom. Amit tehát Isten mond, az igen és ámen, és Neki engedelmeskedve mondhatjuk el, hogy kiléptünk hitben és követjük Istent. Mint ahogyan Ábrahám is tette!
(Skype 2014/11/12)
-
Világosság
A mai nap a világosságról lesz szó, kezdésnek megnézzük Isten igéjében, hogy Jézus milyen példabeszédet mondott a tanítványairól:
Máté evangéliuma 5,14-15
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Ebben a két példázatban két üzenet van. Először is a hegyen épített város példázattal Jézus azt adja tudtunkra, hogy aki valóban Isten követője, az nem tudja zsebre dugni a hitét. De nagyon eltorzult a mai korra annak a nézete, hogy ki Isten valódi követője. Azt hirdetik és tartják, hogy nem fontosak a cselekedetek, így nem marad más amivel meg tudnák „élni” a hitéletüket, mint a szavak és az érzelmek. Pedig ami valósággal megkülönbözteti a hívőt és a hitetlent, az a cselekedetek. A gonosz ember nem attól gonosz, hogy nem fogadta el Isten kegyelmét, és az igaz ember nem attól igaz, hogy elfogadta Isten kegyelmét. Az igaz és az gonosz ember a cselekedetei által ítéltetnek jónak és rossznak.
A véka példázatban pedig láthatjuk, hogy mi a célja a hitünknek. Sötétségben világosság legyünk, azaz a gonoszok között jók:
Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”
Legyünk tehát feddhetetlenek, tiszták, szeplőtlen gyermekek, és csak így tudunk fényleni ebben az elfordult és elvetemedett nemzetségben. Emlékezzünk vissza a véka példázatára, ez ugyanis a hitünk célja! Fényleni a sötétségben. Jézus sem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket a világból, hanem hogy tartson meg minket. Olvassuk el:
János evangéliuma 17,11-15
„És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”
Ezt pedig pontosan ezért kérte, hogy fény legyünk a sötétségben! Tudjuk, hogy valójában a világ világossága maga Jézus. Olvassuk el:
János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Úgy lehetséges, hogy mi is a világ világosságai legyünk, ha Jézus valósággal lakozást vesz mibennünk, ugyanis ekkor válunk eggyé Vele. Ha pedig ez megtörténik, akkor fényleni, azaz a cselekedeteinkkel ki fogunk tűnni a világ gyermekei közül. Erre a fényre viszont csak kevesen merészkednek ki, ennek az oka pedig a következő:
János evangéliuma 3,19-21
„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
Aki nem akar megváltozni, vagy nem tud megváltozni (mert fontosabbak a vágyai), azok gyűlölik a világosságot, azaz Istennek az igéjét (mert a világosság Jézus, Róla pedig tudjuk, hogy Ő Isten Igéje). Megvetik, nevetség tárgyává teszik a jó cselekedeteket, és az Isten iránt való engedelmesség fontosságát. Pedig eljön az ítélet napja, és mindenkinek meg kell jelennie Isten előtt, az Ő világossága pedig nyilvánvalóvá teszi a cselekedeteinket. Jézus egyértelműen a tudtunkra adta, hogy az ítélő bíránk az Ő szavai lesznek (Jn. 12,48).
Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Itt láthatjuk a visszaállását a kezdeteknek. A teremtés első napján olvashatjuk, hogy lett világosság, pedig Isten a világító égitesteket csak a negyedik napon teremtette meg.
1Mózes 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”
Itt olvashatunk arról, hogy Isten a világosságot választotta el a sötétségtől. A világító égitestek teremtésénél pedig azt olvassuk, hogy azok az éjszaka és a nappal elválasztására adattak. Bár jól tudom, hogy a sötétséget az éjszakával, és a nappalt a világossággal azonosítjuk be, de céljukat Isten mégis megkülönböztette. Mégpedig azért, mert a világosság és a sötétség alatt mélyebb jelentés rejlik, méghozzá a jó és a gonosz jelentése. Mindaz, amit Jézus, vagyis Isten igéje mond, az világosság. Ami eltér tőle, arról biztosan tudhatjuk, hogy az sötétség! Mégis akkor azok a keresztények, akik nem az ige vezetése szerint járnak, hanem a csalárd szívük és eltompult gondolkozásuk szerint, azok miben vannak? Egyértelműen sötétségben!
Újra olvassuk el ezt az igét:
Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Ha pedig mi ugyancsak a világ világosságai vagyunk (jók), akkor megérthetjük, hogy mi pedig Isten dicsősége vagyunk. Legalábbis így kellene lennie, minden Isten követőjének. Jézus úgy adott dicsőséget az Atyának, hogy engedelmeskedett neki, ugyancsak így adhatunk mi is dicsőséget, ha engedelmeskedünk neki. Nem szavakra, nem gondolatokra, vagy egyéb látszólagos dicsőítésre vágyik Jézus, hanem a cselekedeteinkre:
János evangéliuma 15,8-10
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Most tehát összefoglalva oda jutottunk, hogy akkor mondhatjuk magunkra, hogy Isten dicsőségére élünk, ha a cselekedeteink Istenről tesznek bizonyságot, azaz Őt dicsőíti meg. Tehát az, hogy világ világosságai vagyunk, nem jelent más, mint hogy Isten szerint való cselekedeteink vannak.
Efézusi levél 5,1-14
„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság. Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”
Tudjuk, hogy amikor Jézust, azaz a világ világosságát megfeszítették, sötétség lett a földön. Ha véget ér e földi életed, mert Isten visszakéri a lelked, utánad mekkora sötétség támad? Fénylettél annyira, hogy észrevehető lenne a hiányod?
(Skype 2014/11/19)
-
Tudjuk, hogy amikor Jézust, azaz a világ világosságát megfeszítették, sötétség lett a földön. Ha véget ér e földi életed, mert Isten visszakéri a lelked, utánad mekkora sötétség támad? Fénylettél annyira, hogy észrevehető lenne a hiányod?
Megpróbálok reagálni a feltett kérdésre.
Jézus volt, és van a Világ Világossága. Nem született ember sem előtte, sem utána aki méltó lenne erre az elnevezésre. Mi, akik követjük őt, csak a nekünk adatott tálentum alapján fogunk fényleni a sötétségben.
Vannak akik reflektorként fénylenek a sötétségben és vannak akik, mint egy gyertya lángja, de a sötétségben mindegyik egy fényforrás amely Jézusra mutat.
Mivel emberek vagyunk és a világban élünk akaratlanul is ránk fröccsenhet a sár és az bizony elszeplősít minket. De tudjuk, hogy van nekünk egy gondviselőnk aki megtisztíthat minket minden szennyeződéstől és szeplőtől, ha hozzá fordulunk.
Éppen ezért szükségünk van a rendszeres tisztogatásra amit őszinte bűnbánattal tehetünk meg és Jézus Krisztus kegyelme által megtisztulhatunk.
Az a közösség amelyben csak mi világítunk igencsak megérezné és észrevenné a hiányunkat. A sötétségben csak botladoznának és megsérülnének. Gondoljunk az olyan nyájra amely pásztor nélkül marad. Szétszélednek, megsebesülnek, áldozattá válnak.
Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy engedelmesek vagyunk-e az Úrnak. Amennyiben úgy látjuk, hogy nem vagyunk minden területen azok akkor kérjük Isten segítségét. Hiszen engedelmességünk, hitünk és odaszánásunk fogja meghatározni, hogy gyertyák, világító mécsesek vagy reflektorok leszünk e világban.
-
" De nagyon eltorzult a mai korra annak a nézete, hogy ki Isten valódi követője. Azt hirdetik és tartják, hogy nem fontosak a cselekedetek, így nem marad más amivel meg tudnák „élni” a hitéletüket, mint a szavak és az érzelmek. Pedig ami valósággal megkülönbözteti a hívőt és a hitetlent, az a cselekedetek. A gonosz ember nem attól gonosz, hogy nem fogadta el Isten kegyelmét, és az igaz ember nem attól igaz, hogy elfogadta Isten kegyelmét. Az igaz és az gonosz ember a cselekedetei által ítéltetnek jónak és rossznak."
- Ki merné tagadni a cselekedetek fontosságát? - Én nem!
Hit által üdvözülünk! Azonban! A hit cselekedetek nélkül halott! :pasztor05:
-
Igazad van. Cselekedetek nélkül nem lehet fényleni.
-
Újakat hallani
Filippi levél 3,1
„Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít.”
Áldott Testvérek, a mai napon nem új dolgokról lesz szó, hanem olyanokról, amit már ezerszer hallottatok, és nem véletlenül kell megismételni ezeregyedikre sem. Isten igéje nem arra van csupán, hogy keressünk benne új kijelentéseket, örvendezzünk a nagyszerű párhuzamokon, lenyűgözzön a bölcsessége vagy megdöbbenjünk, hogy: „sosem hallottunk még ilyen összefüggésében tanítást róla”. Hanem valójában arra adatott, hogy megértve belőle Isten akaratát azt meg is cselekedjük.
Tudjátok minden új kijelentés, kinyilatkoztatás, megértés, egy újabb ítélet lehet számunkra, mert ha megértettük, de nem cselekedjük, akkor sok verést kapunk miatta:
Lukács evangéliuma 12,35-48
„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
Jézus tudtunkra adott egy nagy igazságot a sziklára vagy a homokra építő ember példázatában, mégpedig azt, hogy aki hallotta, de nem cselekedte meg, az bizony elveszett.
Máté evangéliuma 7,24-27
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Sokan abban látják az Isten országának a helyreállását a földön, ha kidolgozzák a tökéletes hitvallást, ha megértik az ige tökéletes mondanivalóját. Ámde ez önmagában semmit sem ér, aki idáig el is jut, nem több a homokra építő embernél, akiről tudjuk, hogy elsodorta a szél és az ár. Mert mi a különbség a homokra és a kősziklára építő ember között? Hiszen mind a kettő hallotta Jézus beszédét, ami egyébként nem más, mint az Atya beszéde (Jn. 12,49). A különbség a cselekedetek! És nem csupán egy felépített házról van szó, nem csak ennyi lehet a veszteség, hanem a példázat a kárhozatról és az üdvösségről szól. Olvassuk el újra a szövegkörnyezetével:
Máté evangéliuma 7,21-27
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”
Láthatjuk egyértelműen, hogy a példázatot megelőzően arról beszélt Jézus, hogy aki nem cselekedte az Atya akaratát, azok mennek a kárhozatra. Akik pedig cselekszik az Atya akaratát, azok mennek be a mennyek országába! A cselekedeteink a hitünkről tesznek bizonyságot, ha nincsenek Isten szerint való cselekedeteink, akkor a hitünk sem valódi. Ezért mondja Jakab is:
Jakab levele 1,21-23
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:”
Jakab tehát azt merészelte mondani, hogy megtarthatja a lelkünket az ige. Ezt pedig azért merte kimondani, mert ő jól értette, hogy Jézus a testté lett ige (Jn. 1,14). Ráadásul azt is mondta, hogy szelídséggel fogadjuk. A mai kor hívői inkább kifakadnak, ha az ige megtartásáról van szó, nemhogy szelídséggel tudomásul vennék, hogy ez különbözteti meg a hívő embert a hitetlentől. Mondta még azt is Jakab, hogy aki csak hallgatja az igét, de nem cselekszi, az megcsalja önmagát. Bizony, a mai napon is sokan reménykednek az üdvösségükben, miközben Istentelen cselekedeteik vannak. Ezek szintúgy megcsalják önmagukat.
Ha mi is csupán hallgatója vagyunk Jézusnak, avagy az Isten Igéjének, akkor semmivel sem tettünk le többet az asztalra a hitetlen embernél, sőt, az ítéletünk is nagyobb lesz. Emlékezzünk csak az igére:
Lukács evangéliuma 12,47-48
„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
Ha tudtuk, miért nem cselekedtük? Mert a hitetlent nem érdekeli Isten, így nem is kutatja Őt, és így nem is jelenteti ki neki Isten az akaratát. Viszont mi akik hiszünk, mi kutatjuk, Isten pedig ki is jelenti számunkra az akaratát, mennyivel nagyobb büntetésre méltónak ítéltetünk ha nem cselekedjük meg? Ezeket az embereket nevezi az Isten szövetségszegőknek, akiknek az ítélete kettévágatás, mint ahogy már előzőleg olvastuk:
Lukács evangéliuma 12,45-46
„Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”
Tudta mi az Ura akarata, de nem cselekedte meg, az ítélet pedig számára a kettévágatás lett. Azért szövetségszegés, mert nem egyoldalú hűség a házasságunk Istennel. Nem csak Isten fogadott hűséget nekünk, hanem mi is. Bár a legtöbben úgy vélik, hogy nincs szövetség, csak el kell fogadni a kegyelmét, pedig az ige egyértelmű tanítása az, hogy minekünk is oda kell adnunk mindent!
Olvassuk el megerősítésül a kettévágatást, mint szövetségszegés büntetését:
Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”
Először Ábrahámnál jelenik meg az a szövetségkötés, mikor maga Isten ment át a kettévagdalt állatok között (1Móz. 15,17), ennek a jelentése pedig az, hogy akik megszegik a szövetséget, azok úgy járnak, mint az állatok, amelyeket kettévágtak.
Gondoljunk csak Júdás Iskáriótesre, ki Jézus követésére adta magát, de jobban becsülte a földi értékeket, halála után Péter ekképpen emlékezett meg róla:
Apostolok Csel. 1,15-18
„És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”
Elhasadt középen, vagyis kettévágatott! De van itt még tovább is, így olvastuk:
„…és minden belső része kiomlott.”
Mit jelent ez? Ugye először is megértettük, hogy a szövetségszegők csakis hívők lehetnek, ugyanis hitetlenek nem lépnek Istennel szövetségre. Másodszor megértettük azt is, hogy a szövetségszegők azok, akik nem teljesítették a szövetség feltételeit, vagyis nem cselekedték meg Isten akaratát. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy két urat próbáltak meg szolgálni, de Jézus megmondta, hogy ez nem lehetséges:
Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Nos tehát aki mégis megpróbálja, az a kettévágatás sorsára jut, majd a kettévágatás következményeként megjelennek a belsőségek, vagyis világosságra kerülnek a rejtett dolgok, hogy valójában kihez is tartozott.
Júdás Iskáriótes közvetlenül értesülhetett a tiszta tanításról Jézus személyében, de mint láthattuk, csupán hallgatója volt ennek, ahogyan a mai napon is a legtöbben, és nem párosította cselekedetekkel. Ahogyan Ezékielnél is olvashatjuk, hogy bár elment a nép Ezékieltől tudakozódni az Úr beszédéről, de cselekedni már nem akarták:
Ezékiel könyve 33,30-33
„És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.”
Hasonlóképpen sokan vannak ma is, akik csupán gyönyörködnek Jézus beszédében, szerelmeskedő énekként veszik ajkukra, de megcselekedni nem akarják. Keresik az új kijelentéseket, mint ahogyan a görögök is Pál idejében:
Apostolok Csel. 17,13-21
„Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. Akik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének. Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált. Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.”
Mi nekünk Isten igéje? Érdekesség, kellemes időtöltés vagy talán az élet?
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
(Skype 2014/11/26)
-
Szeretet vagy áldozat?
Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”
Ez tehát Isten kérése felénk, nagyon egyszerűnek tűnik ez a kérés, hiszen ki az, aki követi Istent és nem szereti? Így hát gyors és felületes vizsgálattal úgy gondolhatjuk, hogy ez már megvalósult a mi életünkben. De csakugyan?
Először értsük meg az áldozatot közelebbről. Különféle okból történt állatáldozatok vagy étel- italáldozatok bemutatását tette lehetővé Isten, ami nem csak bűn elkövetése miatt kerültek bemutatásra, hanem például hálából. Ám ezek is elveszthetik jelentőségüket, ha nem a megfelelő hozzáállással élnek vele. Például ha valaki bűnbánat nélkül mutatott be bűnért való áldozatot, akkor az nem hozott bűnbocsánatot. Ugyanígy a hála nélküli hálaáldozat sem volt kedves Isten előtt. Ezért mondta Pál:
1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”
Egyértelművé válik tehát, hogy tehetünk bármit, semmi értelme, ha nem szeretet motivált minket. De ez a megállapítás igaz fordítva is:
1János levele 3,16-19
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”
A szeretet fogalmát, értelmét, mélységét, Jézus áldozatából ismerhettük meg. Jézus nem csupán a halálával mutatott áldozatot, hanem az életével is. Mivel nem a saját akarata szerint élte életét, hanem az Atya akarata szerint, és nem az emberek szolgálták Őt, hanem Ő szolgálta az embereket. Így példát hagyott, hogy a szeretetről nem csupán beszélni kell, hanem megcselekedni. Nem beszélhetünk tehát szeretetről, ha nincs mögötte cselekedet. Hiszen a szeretet nem megfoghatatlan, mint ahogyan azt sokan gondolják, hanem valaminek a következménye.
Nézzük a kezdő igénk másikfelének üzenetét:
Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”
Itt már konkretizálódik az áldozat fajtája. Az égőáldozat nem más, mint a bűnért való áldozat. Erre mondta Isten, hogy inkább arra vágyik, hogy megismerjük Őt. Vagyis ne a bűnért való áldozatokat vigyék a színe elé, hanem Ismerjék meg. Erről beszél a zsidókhoz írt levél szerzője:
Zsidó levél 10,4-10
„Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”
Nyilvánvaló, hogy Jézusról beszél az ige. A természetes, bár sokak számára sokkoló üzenet pedig az, amit előzőleg is olvashattunk:
„Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat”
Milyen elsőt törölt el?
„Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.”
Egyébként ezt olvashatjuk a Hóseási igében, amivel nyitottunk. Szóval mit állított a helyére?
„Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”
Amit tehát Jézus eltörölt, az nem az Atyának a parancsolatai, hanem a bűnért való áldozatok bemutatása. De ne korlátozzuk a templom oltárán bemutatott áldozatokra, az ugyanis szintén egy előkép volt, ami betöltetett Krisztusnál. Az van tehát tesók, hogy Isten engedelmességet vár el tőlünk és nem bűnbánati imákat. Ennek az oka pedig az, hogy Jézus tökéletes váltságművébe tartozik az, hogy akik Benne hisznek, azok már többé nem emberek, hanem Isten fiaivá lettek.
János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
Megszerezte áldozatával számunkra (mivel legyőzte a Sátánt és a halált), hogy tökéletesen, szeplőtlenül, bűntelenül élhessünk az Úr dicsőségére. Ha ezt valaki meg akarja vétózni, annak muszáj lesz kitépnie igen sok lapot a Szentírásból, ha pedig úgy gondolja, hogy máshogy kell érteni az írottakat, annak pedig érdemes lenne megtérnie az igazi Istenhez.
Zsidó levél 10,12-14
„Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”
Jézus az áldozatával megnyitotta a lehetőséget számunkra, hogy tökéletessé tegyen minket. Nem úgy, mint ahogyan azt sokan gondolják, hogy Jézus az áldozatával megvásárolta számunkra azt a kitüntetést, hogy tökéletesnek mondd minket a tökéletlenségünk ellenére. Isten sosem mondja a hazugot igaznak, a rosszat jónak, vagy a tökéletlent tökéletesnek. Úgy olvastuk, hogy:
„örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”
Ezek lennénk mi, ha csakugyan szentek vagyunk. A megszentelés különválasztást jelent, már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mitől lettünk különválasztva. Bár sokak reménye, de nem a törvény megtartásától lettünk különválasztva, sem a számonkéréstől, avagy az ítélettől, hanem a következőtől:
János evangéliuma 17,14-17
„Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Vagyis az ige által szentelődünk meg, azaz Isten az igéje által választ minket külön e világtól. Nem attól vagyunk szentek és különválasztottak, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét, hanem attól, hogy az ige tanítása szerint járunk.
1Péter levele 1,14-16
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
Ha a legtöbben egy kicsit is őszinték lennének önmagukhoz, akkor meglátnák azt a félelmetes tényt, hogy elsődleges ellenségük önmaguk és nem a sátán. Ugyanis amikor Jézusban hívőként bűnt követünk el, akkor az azért van, mert fontosabbak a saját vágyaink, jobban megbízunk a saját döntéseinkben, és ennek eredményeképpen bűnt követünk el Isten ellen, majd azzal az állszent szöveggel jövünk, hogy emberek vagyunk. Ha ez így van, akkor elég nagy bajban vagyunk, ugyanis Isten azt mondta az embernek, hogy meghalsz. Ezért szükségszerű, hogy újjászülessünk, azaz Isten fiaivá legyünk. Lehet ferdíteni és meghazudtolni azzal, hogy akaratlanul is bűnbe esünk, hogy nincs senki, aki tökéletes lenne és további sületlenségek. Nem magunkköré kell néznünk, sem nem magunkra hivatkozni, hanem bele kell nézni az Isten igéjébe és figyelmet fordítani mindannak, amit Isten kér tőlünk.
Jakab levele 1,21-27
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
Ugye a szeretettől indultunk el, ezért ezzel az igével fejezzük be:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
(Skype 2014/12/03)
-
Rosszabb a halálnál
Sokak úgy gondolják, hogy a legnagyobb bűn a gyilkosság, de Isten előtt nagyobb bűn az, ami nem a testnek, hanem a léleknek hoz halált! A testi halál az a földi élet végét jelenti, viszont a lelki halál, az az örök elválasztódást Istentől.
A testi halált, nyomorgatást, Izrael népe a mai napig is átéli, jól ismerjük azt a történetet, mikor Izrael fiai Egyiptomban voltak, majd jelek és csodák kíséretében Isten kihozta őket onnan. Egyiptomban ugyan gyilkolták őket és sanyargatták, de nem az Istennel való kapcsolatukat akarták megfertőzni. Ezért is mondja Isten róluk a következőket:
5Mózes 23,7
„Ne útáld az Edomitát; mert atyádfia az; ne útáld az égyiptombelit, mert jövevény voltál az ő földén.”
Edomról tudjuk, hogy ő Ézsau, azaz Jákób testvére. Ezért mondja Isten Jákóbnak, azaz más néven Izraelnek, hogy ne utálja az atyjafiát. Amit pedig tudhatunk Edom-ról, hogy folyton testvére, azaz Izrael életére tört. Így tehát legyen egyiptomi vagy edomita, Isten parancsolata az, hogy ne utálja Izrael őket (függetlenül attól, hogy az életükre törtek).
Viszont van valami, ami rosszabb a halálnál. Az előbb felolvasott igevers előzményét is olvassuk el:
5Mózes 23,3-6
„Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké: Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. Ne keresd az ő békességöket és az ő javokat teljes életedben, soha.”
Az ammoniták és a moábiták valójában testvérek. Lót egyik lánya szülte moáb ősatyját, Lót másik lánya pedig az ammoniták ősatyját. Ugye előzőleg tisztáztuk, hogy bár Egyiptom és Edom népe Izrael életére tört több ízben is, Isten azt határozta mégis róluk, hogy ne legyenek ellenséges indulattal feléjük („ne útáld…”).
A moábiták bűnét fel is említette Isten az előbb felolvasott igerészben, ők voltak azok, akik paráznaság által elcsábították Izraelt az Istentől. Ugyanis Izrael legyőzhetetlen volt, mert velük volt Isten. Ezért tanácsolta azt Bálám Báláknak, hogy csábíttassa el Izrael fiait a moábi nőkkel, hogy a szívüket elfordítva az egy igaz Istentől, bálványoknak áldozzanak. Sajnos ez a csel sikerült is nekik…
Tehát Edom és Egyiptom bűne kisebb volt, az Ammon és Moábiták bűne viszont nagyobb, mivel Istentől szakították el őket. Bűnük nagyságát láthatjuk Dávid eszközein is:
2Sámuel 12,26-31
„Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost. És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, ahol a víz van. Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképpen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem. Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harcola ellene, és elfoglalá azt. És elvevé az ő királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el. A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemencén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.”
Vissza tehát az idegen nők általi bűnbeesésre, olvassuk el Salamon tanítását:
Prédikátor 7,25-26
„Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.”
Keservesebb a halálnál! Nyilván nem a férfi saját feleségéről írja ezeket, hanem a más asszonyáról. Ezt jobban kibontva olvashatjuk a Példabeszédekben, ugyancsak Salamon megfogalmazásában:
Példabeszédek 5,1-5
„Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet, Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.”
Olvassuk el újra:
„Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.”
Vagyis kívánatos, örömteli: „ő is akarja, én is akarom, a férjével amúgy sem boldog, meg amúgy is megérdemlem!” Csakhogy Isten az, aki megmondta, hogy mi a jó és mi a rossz, ezt senki sem bírálhatja felül, semmilyen emberi okoskodással vagy magyarázással. A bűnnek megvan a maga gyönyöre, csak elég rövid és a következménye súlyos:
Zsidó levél 11,24-26
„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”
A kísértésnek az ereje pedig a mi vágyaink nagyságán függ. Vagyis az adott kísértésnek nincs ereje, ha nincs fogása rajtunk. Ezért nem jó a bűnös vágyainkat dédelgetni, mert általa a kísértést éltetjük és nagyra neveljük.
Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”
A mai téma főüzenete az, hogy kisebb a vétkük azoknak, akik megölnek minket, mint akik elfordítják a szívünket az egy igaz Istentől. Értjük tehát Bálám bűnének a nagyságát? Nagy a bűnük azoknak, akik a hitünk miatt meggyilkolnak minket, de még nagyobb azoknak a bűnük, akik tévtanításuk miatt eltévelyítenek sokakat az egy igaz Istentől. Az előző véget vet a földi életünknek, az utóbbi pedig az örök kárhozatra vezet bennünket.
(Skype 2014/12/10)
-
Isten követését komolyan kell venni
Szavakban gyakran elhangzik az, hogy Istenért mindent, de csak kevesen gondolják komolyan, de még ennél is kevesebben cselekszik meg. Pedig amire elhívást kaptunk, azt nem lehet félvállról venni, nincs semmi e világon, amire érdemes lenne lecserélni.
Máté evangéliuma 16,26
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”
Lehetünk gazdagok, híresek, tekintélyesek, uralkodók, de mit számít mindez, ha az örök életünket kárhozatban töltjük? Nem azon kell lennünk, hogy éppen be tudjunk csusszanni Isten országába, hiszen akik így élnek, azok pont nem fognak bejutni oda. Az ige üzenete az, hogy vagy mindent, vagy semmit! Ha a földi értékek miatt veszni hagyjuk a lelkieket, ha fontosabbá válik a test a léleknél, a vágyaink az elhívásunknál, az akaratunk Isten akaratánál, akkor miben is reménykedünk? Az, hogy elfogadtuk Isten kegyelmét, az mindennek a kezdete, itt még rá se léptünk arra az útra, amelyet Jézus mutatott meg nekünk, mely egyetlen út az üdvösségre. A kegyelem nem az, hogy elfogadtuk Isten bűnbocsánatát, hanem hogy Isten fogadta el a mi bocsánatunkat, vagyis a kegyelmet kérni kell, nem elfogadni. Sőt, a kegyelmet ki kell érdemelni, ehhez pedig nem elég a bűn feletti megkeseredés, hanem el is kell hagyni azt, továbbá a megbocsátó akarata szerint kell élnünk az életünket. Jézus nem véletlenül hagyott ránk példázatot a Máté 18. fejezetében, hogy megértsük: Isten kegyelmével nem lehet visszaélni.
Tehát először megkapjuk Isten kegyelmét, majd rálépünk az egyetlen útra, amely az Atyához vezet. Ez az út pedig nem más, mint Jézus. Az utat úgy képzeljük magunk elé, hogy van egy indulási pont és egy érkezési pont, a kettő pont közötti távolságot pedig meg kell tenni ahhoz, hogy a célba érjünk. Így van ez azzal az úttal is, ami az Atyához vezet, csakhogy sokan se az indulási, se az érkezési ponttal nincsenek tisztában. Ugyanis mindennek a kezdete az, amit a tanítványok elhívásánál is láthatunk: hátrahagytak mindent, követték Jézust akárhová is ment. Itt már a legtöbben elbuknak… Az érkezési pont pedig nem a feltámadásunk, hanem a halálunk pillanata! Más kegyelmet kapni, megint más megtérni és ismét megint más újjászületni. Az utat még ezen a világon kell megtennünk, szükséges hogy a halálból életre keljünk, a testünk uralmából a lelkünk uralkodására jussunk. Ehhez viszont az elhívásunk szerint kell járnunk:
2Thesszalonikai levél 1,1-12
„Pál és Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeli gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet; Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, amelyeket szenvedtek: Bizonyságául az Isten igazságos ítéletének; hogy méltóknak ítéltessetek az Isten országára, amelyért szenvedtek is. Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.”
Akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy mi az elhívatásunk. Olvassuk el:
1Péter levele 2,19-25
„Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.”
Továbbá:
Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”
Tehát vannak jegyek, amelyeket hívőkként fel kell vennünk. Ezt nem azokra a gyakorlatokra kell érteni, úgymint a gyülekezeti részvétel, rendszeres imádkozás vagy igeolvasás, amelyek ugyan jók és megtartandók, de ezen sokkalta túlmutatnak azok a tanítások, amelyeket Jézus és az apostolok hagytak ránk. Ez pedig az, hogy haljunk meg önmagunknak és éljünk Isten akaratának.
Valamiért nagyon féltik a hívők az életüket. Nem az élet-halálra gondolok, hanem a mindennapi dolgokra. Mintha titokban nem hinnének Istenben és ezért a rövid földi életükben próbálják megelégíteni magukat, hogy ha esetleg nem jönne össze a dolog a túlvilágon. A hitben elődeink bizonyságot tesznek az ember életének a rövidségéről, minőségéről, nagyban különbözik a mai kor tanításaitól. Figyeljük csak meg Mózes szavait:
Zsoltárok könyve 90,10
„A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.”
Vagy például Jákób bizonyságtétele:
1Mózes 47,7-10
„Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”
Nyomorúságos élet? Azokban nem a hitetlenek részesülnek? Hát pont hogy nem ők, hisz ők otthon vannak e világban, sokkalta inkább ez a hívők osztályrésze. Sok helyen olvashatunk az apostolokat ért különféle nyomorúságról, úgymint: üldöztetésekről, bántalmazásokról, éhezésekről, börtönzésekről és más egyéb helyzetekről. Olvassunk el egy történetet a sok közül és figyeljük meg, hogy miként élték meg a bántalmazást.
Apostolok Csel. 5,40-42
„előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.”
Tehát örültek a bántalmazásoknak, mert nem a bűneik miatt kapták azokat, hanem Jézusért, az igazságért! Mi valahogy nem tudunk örülni a bántalmazásoknak igaz? Vajon az apostolokban van a hiba, vagy bennünk? Az apostolok cselekedeteiben a következőket olvassuk:
Apostolok Csel. 14,22
„Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
Visszatérve Jákóbra. Róla tudjuk, hogy volt találkozása Istennel, nem akármilyen ígéreteket kapott, láthatjuk az áldásokat is, aminek részese lehetett, és mindenekfelett Isten bizonyságot tett róla a halála után is:
2Mózes 3,6
„És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.”
Fontos megemlíteni azt a hozzáállást is, amit a maiak gondolnak Jákóbról és például Ábrahámról vagy Izsákról, mégpedig azt, hogy nekünk már Jézusunk van, nagyobb örökösök vagyunk, és Isten fiainak neveztetünk!
Jákóbnak is volt Jézusa, nem kapott kisebb örökséget Istentől annál, amit mi is kapunk, és ahogyan az imént is olvastuk, Isten Jákób nevéről neveztette önmagát. Jákóbnak viszont a cselekedetei, az Istenismerete, az Istentisztelete sokkalta nagyobb volt, mint a maiaké. El kellene gondolkozni azon, hogy mitől vagyunk Isten fiai!? Attól hogy azt mondjuk magunkról? Attól, hogy „elfogadtuk” a kegyelmét? Nem inkább attól, hogy az Isten akaratát teljesítjük? Komolyan kell venni az elhívásunkat, komolyan kell venni Isten akaratát, máskülönben Isten sem vesz komolyan minket.
(Skype 2014/12/17)
-
Ünnepek
Nyakunkon a karácsony, és ki-ki így vagy úgy ünnepeli meg, bár általános a hívőknél is a karácsonyfa állítása és az ajándékozás. Valaki szerint ezt meg kell tartanunk, mások szerint Istenkáromlás, vannak, akik pedig semlegesen állnak a témához. De mint minden témában, úgy most ebben a témában is az kell, hogy minket érdekeljen, hogy Isten mit gondol erről. Nem szeretnék a karácsony eredetéről beszélni, sokkalta inkább az úgynevezett „ünnepekről”, amelyeket Isten határozott meg Izrael népének. Bár itt sokan be is húzzák a kéziféket, hiszen úgy gondolják, hogy ha nem zsidó származásúak, akkor ezzel nem kell foglalkoznunk. De biztos ez? Mi nem vagyunk Izraeliták? Test szerint lehet, de lelkileg mindenképpen az kell hogy legyünk. Máskülönben Istennel sem vagyunk közösségben. Először tegyünk említést arról, hogy beszélhetünk-e két csoportról, mint zsidókról és nemzetekbeliekről Jézusban! Van-e különbség a zsidók között, akik megismerték Jézust, és a pogányokból megtértek között? Az ige tanítása szerint nincs:
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
Vagyis egy nyáj, amelyben nincsenek származás szerinti különbségek, hanem egység van lélekben!
Kolosse levél 3,1-11
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”
Akkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy kinek kihez kell alkalmazkodnia. A megtért zsidóknak kell keresztényeknek lenniük, vagy a pogányokból megtérteknek zsidóknak? Mint ahogyan a már idézet beszéd Jézustól is elárulja, nincs két nyáj, hanem csak egy. Istennek egy menyasszonya van és egy törvénye mindenkinek:
4Mózes 15,15-16
„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.”
Gyorsan tegyük tisztába a „törvény” jelentését, mert a legtöbb hívőt kirázza a hideg e szó hallatán. Pedig a törvény jelentése más szóval ez: Isten akarata! Tehát ahogyan olvastuk az előbbi igében, aki Izrael népébe akart betérni, arra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mint aki zsidónak született. Már ennyi elégnek kellene lennie, hogy megértsük: Izraelbe kellett betérni és nem az Izraelitáknak kitérni. Erről beszél Pál is az olajfa példázatában:
Római levél 11,17-24
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.”
Vagyis egy gyökér és egy törzs van, az ágakat pedig származás szerinti zsidók és nemzetekbeliek alkotják. Így vált egy nyájjá, egy közösségé, hiszen nem azok a zsidók akik testileg annak születtek, hanem akik Isten akarata (törvénye) szerint élik az életüket.
Római levél 2,26-29
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”
Tehát akkor semmi sem ér a zsidó származás? Üdvösség szempontjából semmit, mert attól hogy zsidók, nincs protekciójuk Istennél. Viszont más tekintetben sok előnye van:
Római levél 3,1-2
„Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.”
Vagyis rájuk bízta Isten a tanítást! Nem szükséges úgy keresnünk ezt az igében, mint tűt a szénakazalban, de mégsem figyelnek fel rá. Mert az apostolok zsidók voltak, a pogányokból megtértek, vagyis a keresztények tőlük tanultak és a zsinagógákba jártak. Mégis a pogányokból megtértek akarják igazítani magukhoz a zsidókból megtérteket, pedig ezt pont fordítva kellene hogy legyen. De miért is? Pál ezt is megmondta:
Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.”
A pogánynak fogalma nincs Istenről, sosem követte Őt, ezért Isten őt a hit által igazítja meg. Mit jelent, hogy hit által? A hit jelentéséről elég egyértelműen olvashatunk Jakab levelében, hogy a hit az cselekvő. Vagyis a hit, engedelemben való követést jelent. Így megértjük, hogy a pogányok megigazítása hit által jelentése az, hogy Isten engedelemben való követésre hívja őket, úgymond mindent az alapoktól! De nem így az Istenfélő zsidókat. Ők ugyanis hisznek Istenben, Őt követik, csak nem a helyes ismeret szerint. Erre nagyszerű példa Pál, aki buzgólkodott Istenért, de nem a helyes ismeret szerint. Ezért van az, hogy hitből igazítja meg a zsidókat, vagyis náluk megvan az engedelemben való követés (törvény megtartása), csak ha nincs meg a helyes Istenismeret, amit Jézus által kaphatunk meg, akkor az igyekezet és a követés semmit sem ér, sőt, könnyen Isten ellen is harcolhatunk, ahogyan Pál is tette.
Da ha már karácsony van, akkor induljunk el erről az ünnepről, vagyis amit mondani akarok ezzel az ünneppel kapcsolatban az, hogy Isten sosem kérte, hogy ünnepeljük meg a Fia megszületését (hiszen Ő előtte is létezett). Viszont kérte a haláláról való megemlékezést az általa megadott szabály szerint, ami nem nyuszi, tojásfestés és locsolkodás formájában adatott, és aminek nem húsvét, hanem Peszach a neve. Hasonlóképpen a Shavuot-ból pünkösd lett, a Hannukah-ból (templomszentelés) Advent, a Rosh Hasana-t (kürtzengést) és a Yom Kippur-t (engesztelés napját) elhagyva új ünnepeket állítottak, mint például a karácsony, a szombatot (Sabatot) pedig általánosan nem tartják meg.
Miközben tehát a kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben és várva várják az elragadtatást, addig az ige fényében azt látjuk, hogy nagy a káosz és a hívők nem ismerik Istent és egyben az akaratát (törvényét) sem. Szóval ünnepeljük a magunk kis ünnepeit, járunk a saját törvényeink szerint, vagy megtartjuk azt, amit Isten kér tőlünk?
(Skype 2014/12/24)
-
"Újakat hallani" - Tetszik! :2smitten:
-
"Ünnepek"- Ezzel is egyet értek. :2smitten:
-
Még ma!
Az életünk teli van választási lehetőséggel, nap mint nap választhatunk jó és rossz, avagy élet és halál között. A mai nappal egy évet zárunk és egy új év kezdetébe lépünk. Gyakori ilyenkor az újévi fogadások és ígéretek, de Isten nem ezekre kíváncsi, sokkalta inkább a cselekedeteinkre. Kezdjük meg ezzel az igével:
Józsué könyve 24,14-28
„Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, amelyen jártunk, és mind ama népek között, amelyek között általjöttünk; És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk! Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket; Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek. Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk! Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok! Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez. És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk. Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben. És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában. És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.”
Józsué azonnali döntés elé állította a népet, hogy válasszanak maguknak még ma Istent. De ez a választás nem csak szóbeli választást takart, hanem ahogyan olvastuk is, az idegen istenségek elhagyására szólította fel Józsué a népet és arra, hogy hajlítsák a szívüket az Úrhoz. A mai korban a hívők általában attól nevezik magukat hívőknek, hogy megszavazták Jézust Istenüknek és megváltójuknak. De ettől még senki sem lesz Isten követője. Mert a szó már magában is foglalja a lényeget, Istent követni kell. A választás tehát nem egy döntést takar csupán, hanem egy teljes odaszánást. E világon legyen akár hívő vagy hitetlen, mindenki szolgál valakit, vagy az ördögöt, vagy az Istent. Nyilván távol áll minden hívőtől az, hogy az ördögöt szolgálná, de ha megnézzük Isten igéjében azt, hogy Isten kit nevez hű szolgájának és kit az ördög szolgájának, akkor bizony rádöbbenhetünk, hogy a mai kor kereszténységének egy részét, bizony az ördög szolgálatában találjuk. Nem az Isten követője, aki magát annak mondja, hanem az Isten követője, akit Isten mond annak! De kit mond Isten az Ő követőjének? Nem igényel ez nagy megfejtést, ehhez is Isten igéjét kell olvasnunk:
1János levele 3,7-10
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
Világos üzenet! Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, aki pedig igazságot, az az Istentől született. Most jöhet az okoskodás, hogy senki sem tökéletes és nincs olyan, aki nem követne el bűnt. Bla, bla, blaaa… De ezzel az emberi okoskodással és érzelgősséggel semmivé teszik nem csak János, hanem Jézus beszédeit is (ami amúgy az Atyának a beszéde). Most akkor kinek van igaza? Számomra nem kérdés… Menjünk tovább a gonosz és a hű szolgák történetében.
Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Nyilvánvaló, hogy a példázat Istenről, az emberekről és a számadásról, más néven az ítéletről szól! Figyeljünk fel arra, hogy mindhárman az Isten szolgái, beleértve a gonosz szolgát is. Ez pedig azt jelenti, hogy amint a hű szolgák, úgy a gonosz szolga is az Úr szolgálatára adta magát, tehát a gonosz szolga tekintetében nem beszélhetünk hitetlen emberről! Mindannyian kaptak feladatott, de közülük csak kettő teljesítette az Isten akaratát, így váltak hű szolgákká és nyerték el az üdvösséget. A harmadig nem teljesítette Isten akaratát és láthatjuk, hogy miként végezte (kárhozatra jutott). Nagy üzenet rejlik a gonosz szolga szavaiban, méghozzá a mai korra is jellemző felfogás! Olvassuk el:
„Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.”
Mint ahogyan már előzőleg is mondtam, ez a gonosz szolga is az Úr szolgálatára adta magát, ezt láthatjuk abban is, hogy Urának szólította meg Istent. De jól tudjuk Jézus szavaiból, hogy azoknak Ura, akik cselekszik az akaratát:
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
Majd ezután a gonosz szolga megvallja, hogy kegyetlennek tartja Őt. Akár csak a mai nemzedék! Az Ószövetségi időkben egy kegyetlen Istent látnak, az Újszövetségben pedig a kegyelmes és szerető Jézust. Nem értik, mert nem akarják látni, hogy Jézus és az Atya egyek, Jézus csak azt mondta, amit az Atya mondott neki, és mindvégig Jézus az Atyára mutatott, mint egyetlen üdvösségi lehetőségre. De van itt még valami, ami miatt a szolga kiérdemelte a gonosz szolga titulust. Ez pedig a haszontalanság, a tétlenség, vagyis nem lett hű azon, amit az Úr adott neki. Akárcsak a mai felfogás, miszerint nem kellenek cselekedetek, elég a kegyelem! Hát nem… Az ige folytatásban is tovább erősödik az üzenet:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Itt is azt láthatjuk, hogy azon múlik az üdvösség, hogy ki cselekedte meg Isten akaratát. Isten kegyelme azoké, akik életében nem lesz hiábavaló, akik megtermik a gyümölcsét és ezzel dicsőséget adnak az Istennek.
2Korintusi levél 6,1-2
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”
Ejha, vissza az első mondatra:
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.”
Lehet hiába venni Isten kegyelmét? Hát persze! Bár ez igen ellentmond a mai kor tanításainak, miszerint a kegyelem elfogadása üdvösséggel is jár. Az Isten kegyelmét meg kell becsülni, Isten kegyelmében meg kell maradnunk, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az akarata szerint éljük az életünket! Pál a folytatásban felszólít minket, hogy itt van az üdvösség napja. Ez most van, mert ki tudja, hogy lesz-e holnap!? Ezért nem elnapolni kell az engedelmességet, nem elodázni az odaszánást, hanem azonnal követni kell Istent, mint ahogyan a tanítványok is otthagyták mindenüket azonnal követték Jézust! Ha eddig nem döntöttünk, akkor ma tegyük meg!
(Skype 2014/12/31)
-
Az Urnak félelme a bölcsesség kezdete
-
Elhívottak és választottak
Az ige beszél elhívottakról és választottakról, a kettő nem ugyanaz, hanem az egyik a másik következménye lehet. Mert akik elhívottak, még nem feltétlen reagálnak az elhívásra, akik viszont az elhívásra igen-el válaszolnak, azokból lesznek Isten követői, majd akik az ige szerint követik Istent, azokból lesznek a kiválasztottak. De itt sem ér véget a sor. Nyissuk meg a következő igével:
Máté evangéliuma 22,1-14
„És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
Ahogyan olvastuk, volt olyan, akinek nem volt menyegzői ruhája! Mit jelent ez? Majd ezt egy kicsit később megválaszoljuk. Először arra legyünk figyelmesek, hogy hányan vannak az elhívottak.
„Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt.”
Vagyis mindenkit elhívott! De a következő ige is erről tesz bizonyságot:
Apostolok Csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
Ha tehát mindenkit elhívott az Úr, azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége van a megtérésre. Csakhogy akiket elhívott, azoknak még dönteniük kell, sőt, a döntés után alárendelődni. Dönteni abban, hogy követik-e Istent, alárendelődni pedig abban, hogy többé nem önmagukért élnek, hanem Istenért.
2Korintusi levél 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”
Itt buknak el sokan, hiszen bár sokan igen-el reagálnak a hívásra, de csak kevesen rendelődnek alá Istennek. De akik alárendelődnek, vagyis Isten akarata/törvénye szerint élik életüket, azokból lesznek a választottak!
A kiválasztás felületes értelmezésével egy olyan következtetést vonhatunk le, hogy ha Isten választ, akkor ezek szerint valakit eleve kiválasztásra, másokat pedig kárhozatra teremtett. De mi nem hiszünk az Istentelen predesztináció tanában. Amiről szó van az Isten szerinti kiválasztásában az, hogy az elhívottakból, Isten követőivé lesznek, majd azokból lesznek Isten szolgájává. Az Isten szolgái azok, akik Isten akarata szerint élik az életüket, vagyis: szentekké lesznek. A szent szó jelentése az, hogy elválasztott. Elválasztott e világi értékektől, tanításoktól, de legfőbbképpen cselekedeteitől. Az elválasztásra (megszentelésére) pedig Isten beszéde, Isten akarata, vagy más néven Isten törvénye adatott.
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Az Isten igéje az, amitől szentek lehetünk. Ha megtartjuk, akkor válunk külön e világtól!
Ígértem egy visszatérést a nyitó igénkben olvasható emberről, akinek nem volt menyegzői ruhája. Hogy a ruha mit jelöl, azt egyértelműen megválaszolja az ige:
Jelenések könyve 19,7-9
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.”
A fehér ruha nem a kegyelem elfogadásával adatik (nem mintha el lehetne fogadni a kegyelmet, hanem Isten fogadja el a bocsánatkérésünket), hanem a jó cselekedeteink bizonyságaként.
Jelenések könyve 3,1-5
„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”
Tehát az öltöztetik fel fehér ruhába, aki győz, nem aki „elfogadta Isten kegyelmét” – ami egyébként csak a legelső lépés! Előzőleg már megláthattuk az igéből, hogy a ruha a szentek igazságos cselekedeteit jelöli. Mikképpen lehet összeegyeztetni a győzelmet az igazságos cselekedettel? János megmondja:
1János levele 5,4
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
A valódi hitről pedig nem kevésszer beszéltünk már, az Emunah jelentéséről vagy Jakab egyértelmű kijelentéséről, miszerint a hit akkor igazi hit, ha jó cselekedetek is társulnak hozzá. Ez a hit az, amivel győzedelmeskedhetünk, már aki komolyan veszi Istent és a Tőle jövő elhívását.
A kiválasztásban nagyszerű képet adott Jézus a tanítványok elhívásában is. Elhívta őket - de mire hívta el őket? – a követésére. Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő a testté lett ige (Jn. 1,14), vagyis az ige követésére lettek elhívva. Az elhívásra igen-el feleltek, és így váltak Jézus követőivé, majd később kiválasztottak lettek (mikor Jézus a tanítványok közül kiválasztotta a 12 tanítványt – Lk. 6,13). Júdás is igen-el felelt Jézus hívására, kiválasztott lett, követte Jézust évekig, de nem lépett tovább a tanítványságból az apostolságba, mert nem szentelődött meg az ige által. Nem vált ki a világ kívánságaiból az Isten szolgálatára. A kiválasztás nem a végállomást jelöli, bár benne foglaltatik, hogy az elhívásra igen-el feleltek és Isten követőivé lettek. De az ige tanítása szerint szükséges az állhatatosság, vagyis mindvégig kitartani. Megtartani a hitet, megmaradni Isten mellett, csak ezek nyernek üdvösséget. Pál bizonyságtétele:
2Timóteus 4,7-8
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”
Olvassuk el Isten felhívását:
Ezékiel könyve 18,24
„És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.”
Vagy például Jézus beszéde:
Máté evangéliuma 24,12-13
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”
Ez a valóság azoknak, akik hívőkké lettek. Nem egyszeri döntésen alapul az üdvösségünk, hanem az állhatatosságunkon. Értékeljük Isten kegyelmét? Szeretjük annyira Istent, hogy megcselekedjük akaratát? Úgy élünk, amire elhívást kaptunk? Isten nem elégszik meg akármivel, tudtunkra adta, hogy mit vár tőlünk, aki nem tudakozódik utána, aki nem cselekszik az szerint, az nem veszi komolyan Istent, és Isten sem fogja komolyan venni az ilyen embert.
János evangéliuma 15,16
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Kiválasztott minket, hogy jó gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére, ha ezek a jó gyümölcsök nincsenek meg, akkor haszontalanok vagyunk és az ige bizonysága szerint elkárhozottak:
Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”
Jézus vincellér példázatában is ugyanez az üzenet:
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Ne csaljuk meg önmagunkat, ne áltassuk önmagunkat, vegyük komolyan Istent.
(Skype 2015/01/07)
-
Máté 22, 1-14-ben leírt Jézus példabeszéde alapján az a gondolatom van, hogy az esküvői ruha nem a fehér ruhát jelenti. A fehér a tisztaság, szeplőtelenség jelképe.
"mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei." Ez többet jelent mint csupán jó cselekedetet. Hűséget, engedelmességet, alázatot és igazságot.
Az esküvői ruha egy kapott ruha, hiszen a szolgák "begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt." Ez egyérteműen azt jelképezi, hogy nem az utcáról bevitt, poros, koszos, gyűrött ruhában lévő mennyegzői vendégek voltak, és mivel nem készültek mennyegzőre nem valószínű, hogy vittek magukkal ruhát.
A mennyegzői ruhát kapták az Úrtól. Piszkos testre nem szokás ünnepi ruhát felvenni, ezért gondolom meg is tisztálkodtak előtte.
Átvitt értelemben akár lélekben is megtisztultak, letették bűneiket. Azzal, hogy felvették az esküvői ruhát döntést hoztak. Úgy, mint mi, akik behívjuk Jézust az életünkbe. Meghoztuk a döntést, hogy Jézust akarjuk követni. Akár a bemeritkezés, meghoztuk a döntést, hogy meghalunk testünknek és újjászületünk a Léleknek.
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)
Valahogy mégis bekerült egy ember akin nem volt esküvői ruha. Érdekes, hogy ezt a királyon kívül senki más nem vette észre.
Ebből gondolom, hogy ez az esküvői ruha nem testi, hanem lelki ruha lehet. Nem ment át ez az ember a tisztuláson, nem hozott döntést a követésről, ezért nem is volt megfelelő öltözéke. Hallgatásával beismerte, hogy nem is állt szándékában megfelelőnek lenni.
Még egy gondolat a tanítással kapcsolatban. Máté az evangéliumában Júdást is apostolnak tekinti.
Jézus kiválasztotta tanitványat. Tudatosan. 12-t, akiket apostoloknak neveznek. Ki is küldte őket szolgálatra. Hatalmat is adott nekik. Máté, Júdást is apostolnak tekintette és nevezte, és Júdás is rászt vett abban a szolgálatban amit Jézus adott neki. A kiküldött tanítványok közül senki sem vette észre azt, hogy Júdás nem Jézus tanítása alapján viselkedik.
1. Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. 2. A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; 3. Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, 4. Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
Máté 10, 1-4
-
Honvágy
Nyilván sejthetitek, hogy nem egy földi ország iránti honvágyról lesz szó, hanem az Isten országának honvágyáról. Honvágyunk úgy lehet, ha megismertük Isten országát, csak úgy vágyakozhatunk utána. Jézus nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy Isten országát már e földi életünkben is megtapasztalhatjuk:
Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”
Melyik országba születtünk? Testi értelemben e világba születtünk, de lélek szerint újjászülethetünk, és csak ekkor láthatjuk meg Isten országát:
János evangéliuma 3,1-5
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Tehát Isten országát már e világi életünk során is szemlélhetjük, sőt, részesei lehetünk. De ahogyan a világi országoknak törvényei vannak, azaz kritériumai, akképpen Isten országának is. Vagyis ha nem élünk az adott világi ország által meghatározott törvényei szerint, akkor az ország a saját büntetési módszerét alkalmazza a törvény áthágóin. Nincs ez máshogy Isten országával sem, Isten megadta az országának a törvényeit, ha pedig állampolgárai akarunk lenni, akkor azokat meg kell tartanunk.
De honnan tudhatjuk, hogy melyik országnak vagyunk igazán a polgárai? Jézus egyértelmű tükröt tart elénk:
Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Akik e világba vetnek, azok e világban is akarnak aratni. Nem konkrétan az anyagi dolgokra kell behelyettesítenünk, mert vannak tehetősebb testvérek, akiknek ugyan van magas anyagi értékük, de nincs azokban a szívük. A kincsnek több fajtája lehet, úgymint karrier építése, család alapítása, tanulmányok befejezése, idős kor megélése. Ezek önmagukban áldások és nagyszerű dolgok. De ha valakit ezek közül akár egy is e világhoz köti, bűnévé válik. Például az efféle hozzáállások: „remélem még nem jön vissza az Úr, mert még meg szeretnék házasodni!” Vagy: „biztosan megérti Isten, hogy nekem még be kell fejeznem a tanulmányaimat és nincs időm az akaratával foglalkozni!” Lássuk meg az ilyen hozzáállású embereket Jézus példabeszédében:
Lukács evangéliuma 14,12-24
„Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”
A saját dolgaikkal, a saját vágyaikkal foglalkoztak és nem az elhívásukkal. Figyeljünk különösen az utolsó mondatra:
„Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”
Egy időben úgy értelmeztem ezt az igeverset, hogy egy hivatalos sem kóstolja meg a vacsorát, pedig amint láthatjuk, azt mondta Jézust, hogy a hivatalosok közül valakik nem kóstolják meg a vacsorát, vagyis azok, akik nem-el feleltek az hívásra. Tehát vannak hivatalosok is a vacsorán. Tartsuk észben az igehely utolsó mondatát, most pedig ugorjunk vissza egy kicsit az igerészben. Ezt mondta valaki Jézusnak, még a példabeszéd előtt:
„Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.”
A példázat végét pedig úgy zárta Jézus, hogy azok nem esznek a vacsorájából, akik a maguk dolgával foglalkoztak. Ez is egyértelmű üzenet, hogy ha valaki a saját életét éli és nem Isten akarata szerint éli az életét, az nem eszik a vacsorából:
2Korintusi levél 5,14-15
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”
Ez a Jézus iránt való szerelem, hogy többé nem magunknak élünk, hanem Érte! Ezért van az, hogy az Isten iránt való szeretetet nem szájjal kell megvallanunk, hanem cselekedetekben. Most pedig tegyük tisztába a vacsora jelentőségét. Ez nem csupán egy étkezést jelent, hanem egy közösséget:
Jelenések könyve 3,20
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Egy asztal, egy ház, egy táplálék. Mi volt Jézus eledele?
János evangéliuma 4,31-34
„Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”
Vagyis az Atya akaratának a cselekvése volt Jézus eledele. A mi eledelünk pedig mi? Közös Jézuséval? Olvassuk el Pál honvágyát:
Filippi levél 1,21-24
„Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.”
Pál nem a világtól való elszakadáson problémázott, hanem amint olvastuk, másoknak hasznosnak akart bizonyulni, áldás akart lenni. Képes volt lemondani a saját vágyáról, saját öröméről, hogy másoknak öröm lehessen. Ez minden tekintetben példaértékű.
(Skype 2015/01/14)
-
A fát gyümölcséről ismerjük
Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”
Ez az írásrészlet körülbelül 2000 éve látott napvilágot, mégis egy olyan tiszta tükröt tart a mai kereszténysége elé, amelybe beletekintve hatalmas kontrasztot vélhetünk felfedezni. Most csak egyet emelnék ki a felsorolásból, mégpedig a holt cselekedetekből való megtérést! Erről is azt mondta a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy „kezdetleges beszéd”. Beszéljünk először arról, hogy vajon mit is értsünk a holt cselekedetek alatt. A cselekedeteink lehetnek jók vagy rosszak, azaz élő vagy holt cselekedetek. A cselekedetek fajtáját az határozza meg, hogy kitől származnak, holttól, vagy élőtől? Erről tanított minket Jézus egy példázatban:
Máté evangéliuma 7,17-19
„Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”
Különösképpen erre a részre figyeljetek:
„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt...”
Nem azt mondta, hogy teremhet, de nem kellene, hanem azt mondta Jézus, hogy: „Nem teremhet…”
Így tehát ha rossz, azaz holt gyümölcseink vannak, akkor rossz fák is vagyunk, mi több, a sorsunk is megpecsételődött:
„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”
Sajnos nem veszik komolyan Jézust… Tartsuk erősen emlékezetünkben, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt! Vagyis nincs még vegyes termés sem, jó és rossz gyümölcsök egyetemben, hanem csakis jó gyümölcsök. Vizsgáljuk meg gyümölcseinket az alábbiak szerint:
Galátzia levél 5,16-21
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”
Ugye általában a házasságtörés és paráznaság egyértelmű mindenki számára, de mi a helyzet a haraggal vagy a versengéssel? Csak nyomatékosítani szeretném Pál kijelentését, hogy legyen akár házasságtörő vagy versengő, ugyanabban az ítéletben részesülnek, ami a kizárás Isten országából. Sejthetjük, ha valakit kizárnak onnan, valójában hová kerül…
Azzal a felfogással szokták leélezni az Isten igéjét, hogy ki az, aki ne versengett volna vagy haragudott volna? Akkor azok, akik egyszer elkövették ezeket a bűnöket, nem üdvözülhetnek? És egy gyors megállapításuk szerint, ami: „ez hülyeség”, tovább mennek és áthúzva Isten akaratát nem vigyázva magukra rossz gyümölcsöket teremnek. De akkor hogyan kell értelmeznünk ezeket a rossz gyümölcsöket? Előfordulhatnak? Már tisztáztuk, hogy nem, emlékezzünk Jézus szavaira:
„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt...”
Vagyis lehetetlen! De nem ezt mondta János is?
1János levele 3,8-9
„Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
De hát nincs egy tökéletes ember sem igaz? Csak a magunk nevében nyilatkozzunk így testvérek, ha pedig csakugyan így volna, akkor is Isten és az Ő beszéde marad igaz, és minden ember inkább hazug. Abban egyetérthetünk testvérek, hogy Jézus tudhatott valamit, mivel Isten Fia és a mi megváltónk. Sőt, az apostolok is tudhattak valamit, mivel közvetlen Jézustól tanultak és azt adták közre. Akkor ne szálljunk szembe velünk, mutogatva és bizonygatva a saját tapasztalatainkat, érzelmeinket, hanem vegyük tudomásul Isten igéjét és az irántunk való üzenetét. Nagyon egyszerű lenne, ha saját magunkhoz is őszinték lennénk, egyszerű lenne ez, mint az 1+1. Jézusról egységes az a látás, miszerint hatalmasabb mindennél, így hát az ördög nem győzhet felette. Abban is nagy az egyetértés, hogy Jézus bennünk él. Viszont akkor hogy lehet abban is egyetértés, hogy természetesnek mondható az, ha egy Jézusban hívő bűnt követ el? Hiszen ha Jézus mindennél nagyobb és Ő bennünk él, akkor hogyan győzhet az ördög a kísértésekben? Megmondom hogy győzhet: ha nincs bennünk Jézus! De ezt kikérjük magunknak nem? Hiszen elfogadtuk a kegyelmét, bemerítkeztünk, gyülekezeti alkalmakra járunk, igét olvasunk, dicsőítünk és imádkozunk. Teszünk jó cselekedeteket és próbálunk Isten akarata szerint élni. Ez még sehol sincs testvérek, ez még nem bizonyít semmit sem. Emlékezzünk a nyitó igénkre:
Zsidó levél 6,1
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,”
A probléma gyökere ott van, mikor csak próbálunk Isten akarata szerint élni. Az Atya üzenete, Jézus üzenete, az apostolok üzenete az felénk, hogy ne próbáljuk, hanem tegyük! De mit tegyünk? Az Isten akaratát, más néven megnevezve: törvényét! Ha valahol kudarcot vallunk, ha valahol bűnt követünk el az azért van, mert az a bizonyos dolog fontosabb volt Istennél. Mert ha Isten fontosabb lett volna, akkor nem követjük el. Jézus győzelmet aratott a gonosz felett, többé nincs hatalma rajtunk, csak ha adunk neki. Isten kegyelmét olyannyira félremagyarázzák, hogy rá sem lehet ismerni. Isten kegyelme felől úgy gondolkoznak, hogy Isten igaznak nyilvánított minket a cselekedeteinktől függetlenül. Pedig ez sem bonyolultabb, mint az 1+1. Hiszen ha a cselekedeteink gonoszak, akkor ezzel azt mondják ki, hogy a gonosz cselekedeteink ellenére Isten igaznak nyilvánít minket. Fel sem fogják, hogy ezzel azt jelentik ki, hogy Isten a rosszra mondja azt, hogy jó. Semmi sincs távolabb Istentől, hogy ilyet tegyen! Isten kegyelme az, hogy megkaptuk az Ő igéjét, amely által tudhatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz az Ő szemében. Isten hatalmas kegyelme az, hogy az Ő igéjét életre keltette és megjelentette számunkra, igen Ő Jézus, aki megmutatta nekünk, hogyan élhetünk kedves életet Istennek. De nincs még vége, Isten hatalmas kegyelme megjelent abban is, hogy az Ő igéje (aki Jézus) bennünk élve legyőz mindent, ami megakadályozhatna az Isten iránt való engedelmességet. Ily módon nyílt meg az út az Atyához.
A hívő élet harcra hív! Akik kényelmesen akarnak élni és gondtalanul, azoknak pont nem a hívő élet a jó választás. Mert a hívő élet telve van harcokkal, minden nap minden pillanatában le kell mondanunk a testi kívánságainkról, és élnünk kell Isten akaratának. Míg e földön élünk, testben élünk, és a test törekszik arra, hogy a saját kívánságait megkaphassa. Ezt nem lehet félvállról venni, Isten arra hív minket, hogy a test gonosz kívánságait ne teljesítsük.
Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”
Mégis sokan vannak, akik bár önmagukat Jézusban hívőknek mondják, de a test élvezeteinek élnek. Az ige az ilyen emberekre mondja azt, hogy álltestvérek. Vagy például azok, akik káromkodnak, gyalázatos beszéd származik a szájukból, mégis Isten követőinek vallják magukat.
Kolosse levél 3,8
„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.”
Továbbá:
Jakab levele 1,26
„Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.”
A mai napon is sokan vannak, akiknek az Istentiszteletük hiábavaló. Mindenkor vizsgáljuk meg önmagunkat az igében, hogy ne csaljuk meg önmagunkat. Szokták mondani az efféle tanításokról, hogy kemény eledel. Pedig ahogyan olvastuk is a nyitó igénkben, a holt cselekedetekből való megtérés, bizony kezdetleges tanítás, vagyis csak tejjel való táplálkozás. Akik pedig az ilyen tanításokat nem fogadják el, azok még tejjel sem táplálkoznak, valószínű azért is nevezi őket az ige holtaknak, mivel a lelkük eledel híján halott.
(Skype 2015/01/21)
-
Önvizsgálat
A mai anyag nem éppen a vigasztalásról vagy az áldásokról fog szólni, sokkalta inkább arról, hogy mit tegyünk. Hogy mit tegyünk? Vizsgáljuk meg önmagunkat, de ne csak felületesen, hanem a legmélyebb gyökerekig menjünk le, és lássuk meg, hogy vajon jó földben van-e? Helyezzük magunk elé az alapokat, amelyek által hívőknek neveztetünk. Ismerjük a hitünk alapjait, vagy egyáltalán értjük? Először az alapokkal kell tisztában lennünk, nem pedig a Jézus eljövetelének a pontos idején vagy a hét mennydörgés jelentésén gondolkozni. Elsőként például jöjjön az a kérdés, hogy:
Mitől vagyunk mi hívők?
Talán mert azt mondjuk magunkról? Attól még nem leszünk hívők:
János evangéliuma 15,16
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Isten választ és nem mi! Nem az eleve elrendelésre gondolok, hanem arra, hogy Isten mindenkit hív a megtérésre (Ap. Csel. 17,30), de ezekből azokat választja ki Isten, akik komolyan veszik a Tőle kapott elhívást és a szerint cselekednek. Mert az az Isten követője és az nyeri el Isten országát, aki felöl így rendelkezett az Úr. Nem pedig az az Isten követője, aki annak mondja magát (2Kor. 10,18)! Isten országába pedig csak az kap bebocsátást, akiről ekképpen döntött az Úr. És mi alapján dönt úgy az Úr, hogy ki kap bebocsátást az Isten országába és ki megy a kárhozatra? A cselekedeteink alapján (Mt. 25. fejezet)!
Kit követünk?
Persze nem igazán van olyan hívő, aki mást mondana válaszul, mint hogy: Jézust! Csak a valóság az, hogy legalább a kereszténység fele nem is gondolkozik el azon, hogy ki Jézus, a másik feléből pedig csak kevesen értik meg és fogadják el, hogy Ő Istennek az igéje (Jn. 1,14 – 1Jn. 1,1 – Jel. 19,13)! Nem egy nevet kell követnünk, hanem Jézus személyét! Jézus személyéről pedig ekképpen nyilatkoztak azok, akik látták és hallották Őt:
Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”
Mi a közös Keresztelő Jánosban, Illésben és Jeremiásban? Pontosan az, amit hirdettek! Mégpedig: ha engedelmeskedtek éltek, ha pedig nem, akkor meghaltok! Tessék utánajárni, ha nem hiszitek. De nem ezt látjuk az evangéliumokban és az apostolok bizonyságaiban? Jézus mindenkor a törvény cselekvésére hívta fel a figyelmet, és kerekperec megmondta, hogy ha ez elmarad, akkor a következménye halál!
Jézus felhívása a törvény cselekvésére:
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
Továbbá:
Márk evangéliuma 10,17-19
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.”
Mi volt az ifjú kérdése?
„…mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?”
Mi volt erre Jézus felelete? Fogadd el a kegyelmem? Nem, mást válaszolt neki:
„A parancsolatokat tudod:”
Most olvassuk el Jézus beszédeiből néhányat, amelyben kárhozatot ígért azoknak, akik engedetlenek:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Továbbá:
Máté evangéliuma 7,21
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Ez a mai kornak is az üzenete: vagy követed Isten szavát és élsz, vagy pedig engedetlen vagy és meghalsz! Akkor követjük Jézust, azaz Isten igéjét, vagy inkább egy nevet, ami mögött sokféle elgondolás áll?
Mi volt Jézus küldetése, hogyan szerzett váltságot értünk?
Itt egy újabb kérdés, ami az alaphoz tartozik, mégsem értik a legtöbben. Általában annyival lerendezik, hogy: „azért halt meg, hogy én üdvözülhessek!” Ha csak egy sima feltétel nélküli áldozatról lenne szó, akkor igen, az egész világ üdvözülne Jézus áldozata által. Szokták hozni a János 3,16-ot:
János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Csakhogy ez is egy feltételhez kötött ígéretet hordoz, mégpedig azt, hogy: „valaki hiszen ő benne…” Tehát a hit a feltétele! A hitről pedig szájbarágósan Jakabtól olvashatunk (mégsem értik sokan), hogy a valódi hit cselekszi Isten akaratát (Jakab 2,14-26).
Nem mindenki üdvözül, sőt, Jézus megmondta, hogy csak nagyon kevesen:
Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Tehát nem mindenki üdvözül, így nem kell sokat gondolkoznunk ahhoz, hogy megértsük: az üdvösség feltételhez kötött! A továbbiakban itt csúsznak el sokan, mert a feltételt ki ide, ki oda helyezi. Más és más határt húznak, ami alatt valaki elkárhozik, vagy ami felett valaki üdvösségre jut. Amúgy a határt igyekeznek minél lejjebb tenni, hogy minél többet átférjenek, csakhogy nem ember és az ő elgondolása határozza meg a valós határt, hanem az Isten igéje. Ha pedig a valós határra kíváncsiak vagyunk, akkor érdemes tudakozódni utána az igeolvasás által. De vissza a kérdéshez: „mi volt Jézus küldetése, hogyan szerzett váltságot értünk?” Amint már előzőleg tárgyaltuk, nem egy nevet kell követnünk, hanem Jézus személyét. Az, hogy „Jézus”, nem igazán mond sokat, valódi neve ugyanis Jeshua, aminek a jelentése: Szabadító! De használjuk a magyar nyelvben azt a szót is, hogy: Megváltó. Akkor már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mitől szabadít meg, mitől vált meg minket!?
János evangéliuma 8,34-36
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Mitől leszünk szabadok? A bűntől! Láthatjuk tehát, hogy a Messiás, vagyis a Szabadító nem úgy szabadít meg minket, hogy a bűneink ellenére üdvözít minket, hanem magától a bűntől szabadít meg minket, hogy Isten előtt bűntől mentesen, azaz tisztán állhassunk meg. Így elmondhatjuk, hogy Ő a Szabadítónk?
Továbbá hogyan szerzett váltságot miértünk? Úgy, hogy egy törvényszerűséget megváltoztatott! Olyan ez, mint például a gravitáció, ha elejtünk valamit, akkor az leesik. Hasonló ilyen törvény az, hogy minden ember bűnbe születik, mert Ádám bukása miatt minden ember örökölte a bűnt (engedetlenséget).
Ám Jézus nem férfitól született, hanem Istentől, de ugyanolyan emberi testet öltött magára, mint bármelyik más embernek a teste. Mégsem követett el egyetlen bűnt sem! És itt jön egy hatalmas félreértés a kereszténység tanaiban, ugyanis Jézus bűntelenségét azzal párosítják, hogy akkor elég hely van az Ő testén, hogy mindenféle mocskos és aljas bűn ráférjen. De rossz a gondolatmenet!
Mikor elbukott az első emberpár, a Sátánnak hatalma lett minden ember teste fölött. Ugye az volt az első bűn, hogy Isten parancsa ellenére ettek a tiltott gyümölcsből. Ezt a bűnt nevezzük engedetlenségnek. Ezért is haltak meg, mert az engedetlenség által bejött a halál az életükbe.
Római levél 5,19
„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”
Isten a gonoszokra nem mondja azt, hogy igazak, az igazakra mondja azt, mivel igazul cselekednek. Tehát újra: a bűnbeesésük által a Sátánnak hatalma lett minden ember teste felett. Jézus viszont egyetlen bűnt sem követett el, ezért nem formálhatott rá jogot a Sátán, mint ahogyan Jézus is megmondta:
János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”
Most jön a csattanó, figyelem! Jézus bűntelen volt és nem volt a Sátánnak semmi hatalma rajta, mégis a Sátán Júdáson keresztül a halálát okozta! Hogy miért csattanó ez?
1Korintusi levél 2,6-8
„Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:”
Mi ez a bölcsesség, amelyet e világ fejedelmei (azaz Sátán és az ő cinkosai) nem ismertek? Az, hogy pont Jézus halálra adásával megtörték a saját hatalmukat. Mivel Jézus bűntelenül halt meg, ezért megtörte a Sátán hatalmát felettünk, és bennünk lakozva szabaddá tesz minket minden bűntől! Engedjetek meg egy nem is annyira kitérőnek mondható gondolatot. Így olvastuk:
„Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:”
Mi lett volna, ha nem feszítik meg a dicsőség Urát, vagyis Jézust? Nem halt volna meg testvérek, a mai napig emberi testben élne! Csak így nem szerzett volna váltságot miértünk. Miért mondom azt, hogy még mindig emberi testben élne? Rakjuk össze testvérek. Ugye kezdetben Ádám és Éva örökéletre lettek teremtve, hiszen ehettek az élet fájáról, ezért is lettek kizavarva a bűnbeesés után az Édenből, nehogy egyenek továbbra is róla és örökké éljenek (1Mózes 3,22). Mikor jött be a halál az életükbe? Mikor ettek a tiltott gyümölcsből, azaz engedetlenek lettek Isten szava iránt. Ha nem hágják át Isten rendeletét, a mai napig élnének. Értsük meg, hogy hasonlóképpen Jézus is az engedelmessége által örökké élt volna köztünk, mivel egyszer sem hágta át Isten parancsolatát. De menjünk tovább és értsük meg, hogy Isten miért ígért hosszú életet ebben a parancsolatban:
5Mózes 5,16
„Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád te néked.”
A szülők tisztelése az hosszú élet titka? Ha esetleg nem raktátok volna össze, akkor figyeljetek. Isten nem csupán a szülők tiszteletét határozta meg parancsolatban, hanem a gyermek nevelését is, amelyet a szülőktől megkövetel, a következő fejezetben olvassuk a folytatást:
5Mózes 6,6-7
„És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
A szülők tiszteletét nem oktalanul kéri Isten, és a hozzá tartozó hosszú élet pedig nem egy következetlen ígéret! A szülőknek a gyermekeiket Isten parancsolataira, Isten tiszteletére kell nevelniük, a gyermeknek pedig ezért kell tisztelniük a szülőket! Az ígéret pedig azért a hosszú élet, mert Isten parancsolatainak a megtartása (amire nevelnek a szülők) a hosszú élet titka, mint ahogyan már beszéltük az első emberpár vagy Jézus példájában. Van itt még egy parancsolat Istentől a szülők és gyermek vonatkoztatásában:
5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”
Miért kellett meghalnia a gyermeknek? Mert nem vitte ki legelni a juhokat? Nem mosogatott el, vagy elhagyta az újonnan kapott mobilját? Amint előzőleg megláthattuk Isten igéjéből, hogy a szülőknek parancsolatba adta Isten, hogy a gyermekeiket Isten ismerte és Isten félelemre neveljék, ámde a gyermek ezt nem akarta követni, akkor megölték. Vagyis az engedetlensége halált vont maga után, csakúgy, amint Isten is próbál számtalan helyen tudatni gyermekeivel, ámde túl sok süket fülre talál.
(Skype 2015/01/28)
-
Közömbösség
Ahogyan a világi emberek között megtalálható, azonképpen a hívők között is, ez pedig nem más, mint a: közömbösség. Ennek van több nézete (mint például az embertársaink felé), de a mai napon a legfontosabbat szeretném kiemelni, ez pedig a közömbösség Isten felé. Isten akaratát megtalálhatjuk az Ő törvényeiben, ezek iránt pedig nem lehetnénk közömbösek. De mi az oka, a közömbösség felbukkanásának? Az oka testvérek az ítélet. A törvényadás idejében láthattuk, hogy Isten a törvényszegést azonnal büntette. Majd ugyanezt láthatjuk az apostolok idejében, mikor az atyafiak közösséget alkottak. Azóta már megint elkorcsosodott, ezt a legtöbben Isten megváltozásának, azaz az újszövetségnek tulajdonítják be, bár bevallom nem értem, hogy akkor a 12 apostol idejében, amikor már „újszövetségről” beszélünk, miért látjuk a sokak szerint a „kegyetlen” ítéletet a bűnök felett? Ha hinnének Istenben, akkor hinnének az Ő igéjének, hinnének annak, hogy Ő sosem változik meg. Sokszor beszéltünk már arról, hogy azért látjuk az ítélet azonnali megtorlásának a megváltozását, mert nem az Isten változott meg, hanem az emberek.
Mikeás könyve 7,2
„Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.”
Isten azért árasztotta ki türelmét, kegyelmét az emberiség felé, hogy némelyek megmenekülhessenek. Mert ha csupán az igazságát árasztaná ki, már ez a föld elmúlt volna és minden, ami rajta van. És miért árassza ki kegyelmét, türelmét? Megmondta Péter:
2Péter levele 3,7-9
„A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”
Tudjátok a törvényadásnál azért engedte Isten, hogy végrehajtsák az emberek a halálos ítéletet a bűnt elkövető embereken, mert a végrehajtók mentesek voltak a bűntől. Hogy tökéletesek lettek volna? Nem, hiszen csak emlékezzünk, hogy Isten elrendelte az állatáldozatot az emberek bűneiért, így akik ily módon bocsánatot nyertek, azoknak nem rótta fel Isten a bűnt. De ha a végrehajtó ember is ugyanolyan bűnös mint akit halálra kellene juttatni, akkor mi van? Egymást kövezzék meg?
Emlékezzünk csak Jézus egyik történetére, amelyben egy parázna nőt vittek hozzá, hivatkozva a Mózesi törvényekre. Sokat lehetne erről a történetről beszélni, de most a témához kapcsolódót vegyük elő. Történetesen azt, hogy azért nem kövezhették meg az asszonyt, amit Jézus is megmondott:
János evangéliuma 8,7
„Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”
Láthatjuk tehát, hogy nem Isten változott meg, hanem az emberek változtak meg, és Isten dönthetett két dolog között:
a.) Mindenkit elpusztít
b.) Türelmesen vár azokért, akik még menthetők
Prédikátor 8,11-12
„Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik.”
Ez itt a mai kor felfogása is. Mivel nincs azonnali megtorlás a bűn felett, ezért azt gondolják, hogy Isten sem veszi véresen komolyan a bűn elkövetését. Így lesznek sokan közömbössé Isten törvénye/akarata iránt és így csinálnak maguknak ki ilyen, ki olyan bálványt. Pedig Jézust, azaz Isten igéjét kellene követni, Őt tette az Atya pásztorunkká. Ezért Ő az út, amint már Jákób is megláthatott:
1Mózes 28,10-17
„Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.”
Tehát van itt egy lajtorja, azaz létra, ami által a Mennybe lehet jutni, teljes összhangban van Jézus beszédével:
János evangéliuma 1,52
„És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.”
Nem egy olyan csodáról beszélt Jézus, ami szemmel látható lesz, vagyis hogy az angyalok le és felszállnak Jézusra, hanem arról a csodáról beszélt, amit Jákób is megértett és megvallott:
„Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.”
Erről beszélt Jézus, hogy megfogják látni, hogy Ő maga az égnek a kapuja, Ő az út az Atyához, hiszen emlékezzünk csak, Jákób álmában is az Örökkévaló állt a létra legtetején.
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Sokan el akarják felejteni az Atyát, és Jézust tekintik célul. Hatalmas baklövés. Továbbra is az Atya a cél, és út gyanánt Isten igéje, azaz Jézus adatott. Ha pedig elfogadjuk ami meg van írva, hogy Jézus nem mondott mást és nem tett mást, csak amit az Atya mondott neki, akkor megértjük, hogy a Fiú nem szakítható el az Atyától, mert tökéletes egységben vannak. Nem lehetünk közömbösek Isten igéje iránt, amit megértettünk, azt fogadjuk el, amit elfogadtunk, azt cselekedjük meg. Ez az egyetlen út, nincs kiskapu. Ha úgy érezzük, hogy nincs haszna az Isten parancsolatainak a megtartásának, ha elveszi a kedvünket egy-egy testvér nem túl kedves megnyilatkozása, ha nem kapunk lelki erősítést, vigaszt, bátorítást vagy csak beleuntunk a magányba, akkor jusson eszünkbe Jeremiás. Neki nem volt könnyű dolga, annál inkább volt szenvedése, nem termett gyümölcsöt a szolgálata, ítéletül és jelül adatott az akkori kornak, mégis kitartott és véghezvitte Isten akaratát, és egy olyan felhívást kapott az Úrtól, ami nekünk is szól:
Jeremiás könyve 15,19
„Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!”
(Skype 2015/02/04)
-
Világítani
A világítás egyik ismertetőjegye a hívő embernek, nem csupán szükséges, hanem kötelező jellemvonásunk kell hogy legyen. A világítást nem lehetőségként adta Isten az Őt követőinek, hanem ismertetőjegynek, hogy közük van a mindenség Urához. Mint tudjuk az igéből, Jézus maga a világ világossága:
János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Ezt láthatjuk már a kezdeteknél, mikor Isten előhívja a világosságot, és világosság is lesz, mielőtt bármilyen égitest lenne az égen.
1Mózes 1,1-4
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”
Ugyanezt láthatjuk bezárólag a Jelenések könyvében, hogy nem lesz többé semmilyen égitest, mert az Úr fogja megvilágítani a mindenséget.
Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Ez a világosság pedig nekünk adatott, mint ahogyan Jézus is megmondta:
Máté evangéliuma 5,14
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.”
Akkor most ki a világ világossága, Jézus vagy mi? Az eredőztető, az igazi: Jézus, és ez úgy válhat valóssággá a mi életünkben is, ha Jézus bennünk lakozást vesz. Így lehetünk mi is a világ világosságai. De ki mondaná azt magáról hívőként, hogy nem lakozik benne Jézus? Nyilván minden Jézusban hívő vallja azt, hogy benne Jézus lakozik. Mondani könnyű, de ettől még nem válik igazzá. Szokták mondani: „behívtam Jézust az életembe!” Nagyszerű, de egyáltalán nem biztos, hogy Jézus be is megy oda. Jézus nem zsebi baba, hanem a mindenség Ura! Jézus határozott pontokat fektetett le, hogy mikor nem vagyunk méltók Őhozzá, azaz hogy mikor nem vállal velünk közösséget! Mondhatjuk mi, hogy behívtuk, hogy lakozást vett mibennünk, mondhatjuk, hogy Ő az életünk Ura, de a szép szavak mögött sokszor nincs semmi tartalom. Beszéljünk akkor most arról, hogy mikor nem vagyunk méltók Őhozzá, vagyis hogy mikor nem vállal velünk Jézus közösséget:
Máté evangéliuma 10,37-38
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”
Vagy:
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
Merthogy csak azok mondhatják Jézust Uruknak, akik cselekszik a beszédét. Ha pedig nem az Urunk, akkor közösségünk sincs Vele.
Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”
Megtalálni az életünket? Mit jelent ez? Megtalálni az életünket ebben a földi világban! Röviden megfogalmazva: otthon találni e világban. Ha jól érezzük magunkat e világban, akkor nagy baj van, mert ezek szerint itt gyűjtöttünk kincseket. Viszont ha elvesztjük az életünket, vagyis ha nem a saját kívánságaink szerint élünk, hanem Isten akaratának, akkor ily módon életünk lett Istenben és örökösei lettünk az Ő országának.
Ha tehát átmegyünk ezen a „szűrővizsgálaton”, akkor beszélhetünk arról, hogy Jézus lakozik bennünk. Így ha mi is elmondhatjuk, hogy a világ világosságai vagyunk (mert hogy Jézus mibennünk lakozik), akkor milyen meghatározó jelei lesznek a világításunknak? Mit jelent világítani? Mint ahogyan Jézus is megmondta, nem rejthető el a hegyen épített város, utalva arra, hogy a hitéletünket nem dughatjuk zsebre (mivel lehetetlen), úgy Őhozzá hasonlóan az Atya akaratának élve az életünket, kontrasztot mutatunk az e világ cselekedetei és az Isten cselekedetei között.
János evangéliuma 7,7
„Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.”
Hogyan tudhatjuk, hogy világítunk? Vannak tulajdonságok, amelyeket bárki könnyedén felvehet, nem kell hozzá Jézus. Ilyen például a keresztényi nyelvjárás, úgymint: „áldjon meg az Úr” vagy „Imádkozom érted”, akik ilyeneket mondanak, még nem biztos hogy közük van Istenhez. Ugyancsak vannak olyanok, akik megszokásból templomba járnak, ettől még nem lettek Isten gyermekei, vagy ott vannak azok, akik nem káromkodnak jó erkölcsi magatartásuk miatt, nem pedig Istenfélelemből. A világítás nem olyan, amit bárki felvehet, csak azok világíthatnak, akikben valóssággal Jézus lakozást vett. Mert aki valóssággal világít, annak nem szűnhet meg a fénye, csak ha ő maga is eltűnik. Lásd Jézust, aki mindaddig világított, amíg halálra nem adták (utána jött is 3 órányi sötétség, mert ugye a világ világosságát feszítették meg). Nem volt olyan pillanat, mikor Jézus ott állt, de nem volt fénye, ugyancsak ránk is igaz kell hogy legyen ez, csak akkor szűnhet meg a világosságunk, ha befejezzük a földi életünket, másképpen nem! Legyen bármilyen körülmény, fénylenünk kell, ahogyan Jézus is tette.
Kicsit még térjünk vissza a bárki által felvehető tulajdonságokra, amely által még senki sem fog világítani.
2Korintusi levél 11,14-15
„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”
Vagyis a Sátán is jónak mutatja magát! Mint aki a javadat akarja, akárcsak a kígyó szavai Éva felé „olyanok lesztek mint Isten”. Ki ne akarna olyan lenni, ez jól hangzik nem? A történet folytatását tudjuk... Sátán tanítása sűrűbben megtalálható a gyülekezetekben és a hívő emberek életvitelében, mint az Isten tanítása. Mert mi a Sátán tanítása? Mint ahogyan előzőleg olvastuk, Ő a világosság angyalának adja ki magát, vagyis nem egy olyan tanítást képvisel, amely könnyedén felismerhető. Olyan tanításai vannak, amelyben az emberi érdekeket helyezi előtérbe és az Isten igéjét/beszédét pedig háttérbe. Például: „senki sem lehet tökéletes, ne is próbáld!” Vagy: „elég ha hiszel Istenben, nem kell túlságosan komolyan venned a parancsolatait”. De mit mondott Pál a hamis evangélium prédikálóiról?
Galátzia levél 1,6-9
„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.”
Mert mi is az alap amitől mi hívőknek neveztetünk? Az Isten igéje! Így bárki bármit is mond, akár lehet ember vagy angyal, azt az igével kell összeegyeztetni. A hamis tanítást lehetetlen felismernie azoknak, akik nem olvassák az Isten igéjét. Akik pedig olvasgatják, de nem tulajdonítanak neki életet megtartó fontosságot (Jak. 1,21), azoknak pedig nehéz felismerniük a hamis tanításokat. Viszont azok, akik olvassák, élik és felmagasztalják, azoknak könnyű felismerniük a hamis tanításokat. Az ige tanítása szerint kell élnünk, hisz ez különböztet meg minket a hitetlenektől.
Prédikátor 7,29
„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.”
(Skype 2015/02/11)
-
Langymelegek
Elég népszerűnek mondható az a keresztényi felfogás, miszerint Isten megelégszik azzal, ha nagyjából követjük Őt. Vajon elég, ha megtartjuk a fontosabb parancsolatokat? De mit nevezünk egyáltalán „fontosabb” parancsolatnak?
Általában közös a vélemény, hogy a szeretet az a bizonyos fontos parancsolat, amit ha megtartunk, akkor minden más rendben van. Itt van egy hatalmas csúsztatás testvérek, ugyanis így csapják be rengetegen önmagukat. Azt hiszik, hogy ők a szeretetet betöltötték és ebből arra következtetnek, hogy minden mást is betöltöttek ezzel egyetemben. Vagyis a kígyót a farkánál fogva ragadják meg, az igével teljesen ellentétes gondolkozást folytatnak. Olvassuk el Pál kijelentését a szeretetről:
Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Az Istentől megkövetelt szeretet eléréséhez egy úton kell végigmennünk, ez az út pedig nem más, mint Jézus. Példát hagyott ránk hogy mikképpen éljünk. János fel is fedi előttünk a szeretet valódi mélységét:
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Vagyis a valódi szeretetet abban láthatjuk meg, hogy Jézus az életét adta érettünk. Ebbe nem csak a halála, hanem az önzetlenül élt élete is beletartozik, mert Ő szolgálta az embereket és nem fordítva.
A szeretet fogalmát át kell értékeljük, a mai korban az olyan ember is a szeretetre hivatkozik, aki rágalmazza, lenézi vagy megtapossa testvérét. A szeretet tehát valaminek a következménye, és már utaltam is rá, hogy mi is ez a bizonyos valami. Az ige szerint, vagyis Isten beszéde szerint a valódi szeretet az, ha a törvényt betöltjük. A törvényt más néven parancsolatnak hívjuk, de mivel ettől a szótól is a legtöbben idegenkednek, nevezzük egy másik néven, ami tökéletesen visszaadja a jelentését, ez pedig: Isten akarata! Így pedig egy nagyon egyszerű következtetést szűrhetünk le, mégpedig: ha valaki nem tartja meg a parancsolatokat, az nem Isten akarata szerint él.
Jézus is határozottan utalt arra, hogy a valódi szeretet az, ha a parancsolatokat, azaz Isten akaratát teljesítjük:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Tehát ez az a fő parancsolat, amiből következik minden más. Ezért is mondta Jézus:
Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Tehát nem elég nagyjából követni Istent, mindazt meg kell tartani, amit kér tőlünk. Isten nem személyre szabottan adja igéjét, hogy valakinek meg kell tartani, másnak meg nem muszáj. Isten igéje egyetemesen adatott mindazoknak, akik a követésére adták magukat és nem pedig opcióként. Nem mondhatná senki, hogy: „várok, hogy jelet adjon az Úr, hogy rám is vonatkozik-e”. Ha meg van írva akarata, milyen jelet kérhetnénk ráadásként? Nem imádkozni, nem várni, hanem teljesíteni kell!
Azok a hívők, akik válogatnak Isten parancsolataiból, akik megtartanak némely parancsolatokat, a többit pedig elvetik, azokat nevezzük langymelegeknek. Mert ugye nem teljesen hidegek, azaz nem közömbösek az ige iránt, viszont nem is égnek, azaz nem buzgólkodnak érte. Tudjuk, hogy mikképpen nyilatkozik róluk Jézus:
Jelenések könyve 3,14-16
„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”
Nem szabad félvállról venni Isten parancsolatait, nem csak egy részét kell teljesíteni. Egy munkahelyen is több feladatot kell ellátni, ha csak egy részét teljesítjük, hamarosan búcsút mondhatunk az állásunknak. Istentől származik az összes parancsolat, így ha egy iránt is közömbösek vagyunk, akkor Isten iránt vagyunk közömbösek.
Jakab levele 2,10-11
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”
Tiszta üzenet ugye? Ha nem paráználkodsz, és nem ölsz, de lopsz, akkor vétettél az összes ellen, ugyanis egytől származnak ezek a parancsolatok, aki nem más, mint az élő Isten. Isten igéje (Jézus) az, aki megmentheti a lelkünket, komolyan kell venni!
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
Tévedés azt gondolni, hogy Jézus eltörölte volna az Atya parancsolatait, hisz aki olvassa az igét, az egyértelműen megbizonyosodhat az ellenkezőjéről, mivel Jézus mindvégig az Atya parancsolatainak a megtartására utasította az embereket. Példa:
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
A sokaságot és a tanítványait tanította erre, nem azt mondta nekik, hogy nyugi van, csak fogadjátok el a kegyelmem! Isten parancsolatainak a megtartására tanította őket, nem pedig az elhagyására! De hát a mai napon sem hisznek sokan Jézusnak, ámbár vallják, hogy a Megváltójuk. Ki érti ezt!?
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Nem csupán ez a két ige tesz róla bizonyságot, de nem akarom rabolni az időtöket, győződjetek meg erről ti magatok, csak olvasni kell. Akik pedig nem hisznek ebben, akkor azok majd az ítélőszék előtt állva próbálják meg meggyőzni Istent… ha persze tudják.
(Skype 2015/02/18)
-
Ezsdrás
Ezsdrásról nem szoktunk sokat hallani. Sokan azt se tudják, hogy egyáltalán van ilyen könyv a Bibliában, akik pedig tudják, azok közül sokan el sem olvassák. Pedig Ezsdrás személye, szentsége sokat taníthatna a mai kor nemzedékének. Kezdjük mindenekelőtt ezzel:
Ezsdrás 7,6-10
„Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (ő, aki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala) és megadá néki a király az Úrnak, az ő Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését. Feljövének pedig az Izráel fiai, a papok, a Léviták, az énekesek, a kapunállók és a Léviták szolgái közül többen Jeruzsálembe Artaxerxes király hetedik esztendejében. És Ezsdrás megérkezék velök Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében. Ugyanis az első hónak első napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó első napján érkezett Jeruzsálembe, az ő Istenének rajta nyugvó jó kegyelme szerint; Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.”
Olvassuk el újra ezt a gyönyörű mondatot:
„Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.”
Az Úr törvénye mily csodálatos! Elmondjuk ezt a zsoltárossal egyetemben?
Zsoltárok 119,18
„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.”
Továbbá:
Zsoltárok 119,77
„Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.”
Ha elmondhatjuk mi is magunkról, hogy gyönyörködünk az Úr törvényében, akkor Ezsdráshoz hasonlóan „erős szívvel” törekedjünk keresni az Úr törvényét, más néven akaratát. Itt most egy kicsit időzzünk el, értsük meg a keresés lényegét és annak ígéretét. A népszerű „Mi Atyánk” imádság most új értelmet nyer!
Lukács evangéliuma 11,1-13
„És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, amennyi kell. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”
Elsőként figyeljünk fel a következőre:
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.”
Testvérek, bár jól tudom, hogy úgy vonult be a keresztény köztudatba, hogy ez a fizikális étel ígéretét jelenti, ámde az ige egyértelmű tanítása szerint első mindig a lelki és csak azután a testi. Nagyon sok bizonyságot hozhatnék erről, de álljon itt most csupán kettő:
János evangéliuma 6,27
„Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.”
Továbbá:
János evangéliuma 4,31-34
„Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”
Ugye elég meggyőző? De gondoljunk csak Izrael pusztai vándorlására, mikor Isten mennyei kenyeret adott nekik enni naponként, erről pedig jól tudjuk, hogy Isten beszédét jelképezi:
5Mózes 8,3
„És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.”
Tehát Jézus kérése a mindennapi kenyérről túlmutat a testi táplálékon, értsük meg hogy lelki táplálékról beszélt! Folytassuk:
„És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, amennyi kell. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
Értjük? Jézus egy emberbaráti példázattal erősíti bennünk, hogy Isten igéje adatik mindannak, akik kérik és keresik. Nem hiába mondta Jézus a következőket:
Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
Igazság? Mint ahogy Pilátus is kérdezte, mi az igazság? Pont maga az Igazság állt őelőtte.
János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Továbbá amint az ige is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus maga az Isten igéje, ezért akik szentek lesznek, azok az Isten igéjének megtartása által lesznek szentek:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Menjünk tovább és lássunk teljes egységet Jézus záró mondataiban:
„Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”
Látjátok Testvérek, hát nem egyértelmű hogy mire vonatkozik a kérés?
„...mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”
Azt mondta Jézus, hogy kérjünk és adatik? Mi adatik? Amit kértünk: Szentlélek! Na de időzzünk el itt is egy picit, a Szentlélekről millió meglátás létezik, többnyire érzelmi kirohanások és ultra lelkiesség követi. Hívjuk segítségül ismét Isten igéjét, és lássuk meg hogy mi a Szentlélek feladata? Miért küldte el Jézus?
János evangéliuma 14,23-26
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
(Ébresztő, Jézus az Atya parancsolatait tanította.)
Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”
Továbbá:
János evangéliuma 16,7-15
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
Jézusból merít és azt adja tudtunkra! Nem él önálló életet, nincs az igével összeegyeztetetlen cselekedetei. Mert mit jelent, hogy Jézusból merít? Mi már jól tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy Jézus a testté lett ige, de erről Jézus többször is bizonyságot tett, mivel csak azt mondta és csak azt cselekedte, amit az Atya mondott Neki. Értjük tehát, hogy aki kap Szentlelket, az valójában az igei kijelentéseket jelenti? Értjük, hogy aki betöltekezik Szentlélekkel, az az igével töltekezik be? Ó mennyien nincsenek betöltekezve, bárhogyan is állítják!
Ezsdrásnál tartottunk, és csak abból, hogy kereste Isten törvényét mennyi mindenre jutottunk! Emlékeztetésül hadd olvassam el újra:
„Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.”
A keresést már értjük, és láthatjuk a sorrendből is, hogy akik kerestek és megtalálták, majd csak ezután kezdhetik el cselekedni. Mert mielőtt cselekednénk, tudnunk kell róla, hogy vajon Isten előtt kedves? Azt pedig hogy mi Isten előtt kedves, azt az Ő igéjéből tudhatjuk meg. Ja hogy a Szentlélek bennünk kijelenti, hogy mi a helyes? Elég, ha Ő vezet minket? Téves ez Testvérek, ugyanis amint olvastuk is, a Szentlélek Jézusból merít és eszünkbe juttatja. De ehhez ismerni kellene Jézust, ehhez olvasni kellene Isten igéjét! Mert mit juttasson eszünkbe, ha sosem olvastuk? Hogyan vezessen, ha az utat sem ismerjük?
Ha pedig eljutunk a cselekvésig, amely Isten előtt jó, tiszta és kedves, akkor léphetünk a következő szintre, ami a tanítás! Hisz Jézus is ekképpen tett:
Apostolok Csel. 1,1-2
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.”
Cselekedni és tanítani! Ezért volt más, mikor Jézust hallották az emberek és nem más tanítókat!
Máté evangéliuma 7,28-29
„És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Jézus ugyanis cselekedte! És miért volt hatalma? Pontosabban, min volt hatalma? A bűn felett Testvérek! Megélte amit mondott, és erőknek erejével jutott el a szívekhez Isten üzenete.
Menjünk tovább és lássuk meg Ezsdrás hitét:
Ezsdrás 8,21-23
„Ekkor bőjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak. Mert szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt. És bőjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.”
Figyelem, újra olvassuk el:
„A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.”
Ezsdrás hitt Isten gondviselésében és védelmében. De ez a gondviselés nem azoké, akik megvallják vagy csak hiszik, hanem azoké, akik keresik Istent és akarata szerint élnek. De tanít még valamire Ezsdrás, ellentétben azokkal az emberekkel, akik azt élik és vallják, hogy Istentől elvárhatjuk, netalán követelhetjük az áldásokat, mégpedig arra tanít, hogy alázattal és odaszánással kell az Úr elé menni, függetlenül attól, hogy Isten ígéretei adottak azoknak, akik akarata szerint élnek:
„És bőjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.”
Menjünk tovább és lássuk meg Ezsdrás szentségét:
Ezsdrás 9,1-15
„Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot, Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!”
Láthatjuk, hogy bár Ezsdrás nem volt részese ennek a bűnnek, mégis úgy meg tudott alázkodni, úgy meg tudta sanyargatni magát, mint ha ő maga követte volna el. Sírt mások bűne felett! Közbenjárt a népért, kérve Isten kegyelmét, majd ez után jött a cselekedet, mely által megtisztította Izraelt a bűntől és elfordította Isten haragját a népről. Elég sokat lehetne beszélni arról, hogy miért volt bűn a más nemzetséggel való összeházasodás, amely bűnről egyébként Nehémiás történeténél is olvashatunk, de ez a mai téma nem erről szól (lásd: „Hívő házasodhat hitetlennel?” c. témát).
Ezsdrás volt az, aki elfordította Isten haragját a népről. Akárcsak Mózes, aki közbenjárt a hegyen a népért, akképpen járt közben Ezsdrás Izrael népéért. Erre mondja Jakab:
Jakab levele 5,16-20
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.”
Tehát az igaznak buzgóságos könyörgése! De ki az igaz? Szokták mondani: „mi mindannyian igazak vagyunk Jézusban!” Sajnos épp azok hirdetik leginkább, akiknek a cselekedeteik romlottak. Mert Jézusban azok az igazak, akik Jézusban vannak, Jézusról pedig már a mai napon is beszéltük, hogy Ő az Istennek az Igéje. Így az neveztetik igaznak, akik az ige szerint élnek, lásd Jakab példájában is, aki Illés személyén keresztül mutatja meg. De lássunk túl a csodatetteken és tekintsünk Illés személyére, akiről tudjuk, hogy buzgón követte Isten törvényét és megtérést hirdetett a nép között (1Kir. 18,21).
Nem vagyunk Isten előtt egyformák Testvérek! Aki az Ő akarata, azaz törvénye szerint jár, annak megbecsülése lesz Istennél.
2Timóteus 2,19-21
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Te melyik edény akarsz lenni?
(Skype 2015/02/25)
-
Felnőttkor
Efézusi levél 4,1-32
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”
Olvassuk el újra ezt a részt:
„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele”
Vegyük példaként a testi gyermekkort, ha nem is emlékszem minden részletére a gyermekkoromból, látom a saját gyermekemen, hogy mivel még kicsi, így bizony nap mint nap a figyelmetlensége miatt megbotlik és többnyire el is esik. De ahogyan telnek az évek és egyre nagyobb lesz, annál figyelmesebb, jobban odafigyel, hogy hova lép, így ha meg is botlik, nem minden esetben esik el. De ha a felnőtteket nézzük, ugye nem sokat láttunk közülük megbotlani és elesni? Kifejlődött teljesen az egyensúly érzetük, nagyon ügyelnek arra, hogy hova lépnek, így akár teljesen el tudják kerülni az elesés veszélyét. De ha meg is botlanak, el nem esnek! Ennek tökéletes egységben kellene lennie a lélekkel, aki felnőtt a hitben, annak nem szabadna elesnie. Mert minden feltétel adott ahhoz, hogy úgy járjunk az úton, hogy botlás nélküliek legyünk, ha pedig mégis megbotlunk, és netalántán elesünk, az azért van, mert nem eléggé figyeltünk az utunkra!
1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”
Volt, hogy ezzel az igével kapcsolatban egy olyan megnyilvánulást hallottam, hogy biztosan félre lett fordítva, ez nem lehet igaz. Így teszik érvénytelenné Isten igéjét! Bár tényleg nehéz lenne ezt az igét kiforgatni, igaz nagyon sok más ige is van, aminek ugyanez az üzenete, de azokat valahogy csak-csak félre tudják magyarázni, de amiket egyértelműen már nem lehet félremagyarázni, azokra mondják azt, hogy biztosan félre lett fordítva. De mi hiszünk Jánosnak ugye? Bizakodom, hogy igen…
Filippi levél 1,1-11
„Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.”
A botlás nélküli élet lehetőségét csípőből elvetik a kereszténység, pedig az ige tanítása szerint lehet így élni (mert minden lehetőség adott ehhez). Nagyon rossz az a határ amit a maiak húznak, a maguk által felállított erkölcs, igazság és jóság messze nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér tőlünk. A probléma gyökere pedig abban rejlik, hogy az Isten igéjének, azaz Jézusnak nem hisznek. Helyette érzelmeikből állítják fel az Istenismeretüket, nemhogy utánanéznének az igében annak, hogy Isten mit vár el a követőitől. Vannak alapnak hitt tanítások, amelyek megkérdőjelezése eretlenségnek számít, ámde ha megnézzük Isten igéjében a róla vonatkozó igéket, sokról megláthatjuk, hogy nem is igazak! Tudjátok nagyon ég bennem a vágy, hogy ezekről beszéljek nektek, de van ennél fontosabb, és bár sokszor ismétlések ezek az alkalmak, de nagyon szükségesek. Szükségesek megérteni, és még szükségesebb ezek után megcselekedni. Nem azért gyűlünk össze, hogy csak újakat és érdekességeket halljunk! Ha csupán lenyűgöz minket Isten igéje, a kijelentett titkok, akkor nemhogy semmi haszna, de egyenesen ítélet a számunkra. Az alapokkal kell tisztában lennünk, ha még az sincs meg, akkor hogyan építhetnénk a falakat!?
Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”
A Krisztusról való kezdetleges beszéd például a holt cselekedetekből való megtérés. Ez a kezdet, mint ahogyan olvashatjuk a kezdetekben: „legyen világosság” (1Mózes 1,3). A mi cselekedeteink milyenek? Sötétek? Mert ha igen, akkor a Krisztusról való kezdetleges beszédig sem jutottunk. Lássuk újra, hogy milyen felhívást kaptunk:
„törekedjünk tökéletességre”
Nem azt olvassuk, hogy próbáljuk, hanem hogy törekedjünk, ami magában foglalja azt is, hogy érjük is el! De már hallom lelki füleimmel a kifogást, hogy Pálnak sem sikerült… Csak óvatosan Testvérek! Először is, nem Pál feszítetett meg értünk, hanem Jézus. Így Jézus a mi példaképünk és nem Pál. De nézzük meg közelebbről Pál ama megvallását a tökéletességről:
Filippi levél 3,12-14
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
Nagyon nem helyén való, ha Pál eme szavaira máris bélyeget tettünk, hiszen ha figyelmesen olvassuk, akkor megláthatjuk azt, hogy bár még itt megvallása szerint nem érte el a tökéletességet, de ezért ragadta meg Krisztus! Vagyis a tökéletesség elérésére. Továbbá értsük meg, hogy Pál igyekezett a megjutalmazásra, és ez az igyekezet nem volt más, mint a tökéletességre való eljutás. És mi ez a jutalom?
2Timóteus 4,7-8
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”
Akik vágyva várják az Ő megjelenését? Tudjátok Testvérek, a Mennyország nem az a hely, ahol minden kívánságunk teljesül és mindenünk meglesz, bármit is akarunk. Akik várják Isten megjelenését, eljövetelét, azok nem mást várnak, mint az Igazság eljövetelét, és jól tudjuk, hogy az ige az igazság (Jn. 17,17). Azok tehát, akik nem járnak Isten igazságában ezen a földön (igen, az ige útján), azok nem is éreznék magukat jól a Mennyországban, ugyanis ott is az igazságban való, azaz az igében való élet várna rájuk. De ezzel úgy sem lesz gondjuk, mivel amúgy sem kerülhetnének oda. De visszatérve az előzőleg felolvasott igerészre:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája,…”
Emlékszünk még az előzőleg felolvasott igerészre, mikor még nem érte el a tökéletességet Pál? Akkor igyekezetről és jutalomról beszélt Pál. Ebben az igerészben pedig az igyekezet (futás) elvégzéséről és a jutalom elnyeréséről beszélt Pál, ami az igazság koronája! A koronáról pedig jól tudjuk, hogy olyat csak a győztesek kapnak. Akárcsak fehér ruhát:
Jelenések könyve 3,5
„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”
Győzni a kísértések felett, azaz nem engedni, hogy a bűn beszennyezzen minket és ezzel egyetemben Istennel való kapcsolatunkat. Sokan abban élik meg Istennel való kapcsolatukat, hogy folyton bűnöket visznek Jézus színe elé, és megelégülten saját magukat felszabadítva folytatják bűnös életüket. Szánalmas! Isten nem az, aki alig várja, hogy bűnt kövessünk el, hogy legyen mi alól felszabadítson minket! Nem az boldogítja Istent, hogy leveheti rólunk a bűnöket, hanem az, hogy ha megdicsőítjük Őt az életünkkel.
Egy fontos tisztáznivaló a tökéletességről: a tökéletesség nem azt jelenti, hogy sosem követünk el hibát! A tökéletességet Isten igéje iránt értsük! Mert ha például nem figyelünk oda és megvágjuk magunkat késsel, ettől még nem lettünk tökéletlenek Isten szemében. Ha vizes kézzel nyúlkálunk a konnektorhoz és megráz minket az áram, az nem tökéletlenség Isten szemében! Ezek hibák, és nem Isten törvénye, azaz akarata ellen vétünk. Ámde a bűn az nem hiba, egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak!
1Korintusi levél 14,20
„Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.”
Legyünk gyermekek a gonoszságban, de felnőttek a hitben!
(Skype 2015/03/04)
-
Közeledés Istenhez
1Krónikák 13,1-14
„Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal. És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, akik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk. Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele. És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt. Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból. Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, amely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, aki a Khérubok közt ül. És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret. Dávid pedig és az egész Izráel táncolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cimbalmokkal és kürtökkel. Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala. És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt. Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik. És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképpen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?! És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában. És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.”
Ez a történet eléggé ismert, és általában az a rövid végkövetkeztetése, hogy Uzzá-nak nem szabadott volna hozzáérnie. De most nem Uzzá-ról szeretnék beszélni, hanem a történet összességéről. Azt tudjuk, hogy nem szabadott volna szekéren hordozni a frigyládát, mivel Isten megparancsolta, hogy a léviták hordozzák azt vállaikon. De ha most elvonatkoztatunk a frigyláda szállításának a módjáról, akkor megláthatjuk, hogy Dávid király lett, nagy öröm van, tánc, dicsőítés, vagyis úgy tűnik, hogy minden rendben van. De csak úgy tűnik…
Már régóta beszélünk alkalomról alkalomra arról, hogy mennyire fontos megtartani Isten akaratát, ez a mai alkalom is egy közülük. Hogy miért erről van szó megint? Azért, mert a Szentírás telve van azokkal a történetekkel, amelyek erről tanúskodnak és a mai történet is egy azok közül. Szükség van arra, hogy sorba vegyük ezeket a történeteket, hogy meglássuk, bizony minden egy felé mutat, mégpedig a törvény megtartása felé.
Tehát újra: van egy új király, nagy öröm, tánc és dicsőítés. De megfeledkeztek valamiről, amiről a maiak is sajnos elfeledkeznek. Olvassuk el Dávid vallomását, mert ő megértette, hogy mi volt igazán a probléma:
1Krónikák 15,11-15
„Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot. És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem számára. Minthogy kezdettől fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint. Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját. És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, amint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.”
Olvassuk el újra:
„Minthogy kezdettől fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint.”
A kezdet az volt, hogy vissza akarták hozni a frigyládát, és jól tudjuk, hogy mi volt az a bizonyos csapás, amit az Úr bocsátott rájuk (Uzzá halála). És miért történt meg mindez? Mert:
„…nem kerestük őt a rendtartás szerint.”
A héber-magyar Szentírás itt törvényt ír, de a rendtartás szó is jól visszaadja az üzenetet. Tehát lehet bár öröm, tánc, dicsőítés és jóakarat, ha nem a törvény szerint keressük Istent, akkor ne számítsunk sok jóra. Az Úr öröme nem az, ha mi örülünk. Az Úr öröme az, ha engedelmesen követjük Őt. Mégis mennyi olyan gyülekezet van manapság, akik törvénytelenül élnek, de helyette tánc és ének van? Vajon Isten megfeledkezik törvényéről, ha ünneplést lát?
Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Már értjük, hogy mi ez a közeledés? Nem a saját elgondolásunk szerint kell közelednünk Istenhez? Igaz, hogy megmondta a frigyláda hordozásának a módját, de hát jó lesz szekér is nem? Hát nem! Isten világosan lefektette a szabályokat, hogy milyen módon közeledhetünk Őhozzá. Ezt nem kerülhetjük meg, nem adhatunk helyette mást! Emlékezünk még Ferenc Testvérünk tanítására, mikor a Salamon által épített két oszlopról beszélt nekünk? Jákin és Boáz! Igazság és jogosság! Ez a két oszlop a templom bejáratánál volt, aki be akart menni a templomba, az csak a két oszlop között tehette meg, nem tudta megkerülni. Mi sem mehetünk be akárhogyan Isten országába. De ezt Jézus is világosan megmondta, csak nem elszellemiesíteni kellene a szavait, hanem elfogadni.
Az előbb felolvasott igerészben Jakab is egyértelműen említi, hogy a közeledés az Istennek való engedelmesség által lehetséges. Kicsit szájbarágósan a keményebb szívűek kedvéért részletezi:
„Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Tiszta kéz és szent szív? Nyilván nem a sűrűn megmosott kézről beszél, hiszen Jézus sem mosott kezet minden evésnél. A kéz jelöli a cselekedeteket, vagyis a cselekedeteink legyenek tiszták Isten előtt. A szent szív pedig a különválasztást jelöli, a szentségről már többször beszéltünk, hogy a szent jelentése az, hogy: elkülönített, külön választott. A cselekedeteink tisztáknak kell lennie, a szívünknek pedig nem a földi életben kell lennie, hanem a mennyeiekben.
A törvény megtartói, a törvény hirdetői általában azt a megjelölést szokták kapni, hogy vaskalaposak. A vaskalapos jelentése: maradi, újításokat ellenző. Testvérek, Isten nem változik, Jézus is erről tett folyton bizonyságot, akkor miért vannak megbélyegezve azok, akik hiszik, hogy Isten törvényei nem töröltettek el? De legyenek csak megbélyegezve, hiszen Isten is elbélyegezte ezeket magának!
Dávidról jól tudjuk, hogy Isten szíve szerint való férfi volt, aki teljesítette akaratát. Ő mégsem maradt kivétel, ha bűnt követett el. Mi sem gondolhatjuk azt, hogy a bűn büntetés nélkül marad! Az való igaz, hogy Isten kész megbocsátani bűneinket (ennek feltétele van), viszont arról már nem beszélnek, hogy a bűneink következményét még attól learatjuk. Ha pedig van valaki, aki bizonyságot tesz arról, hogy nem arat a bűnei miatt, akkor az már kiesett Isten fenyítése alól, ha pedig valaki nem részesül fenyítésből, az nem is Isten gyermeke:
Zsidó levél 12,6-8
„Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”
Más fordítás szerint fattyak. De akár korcsról, akár fattyúról van szó, az üzenet ugyan az! Keverékek! Istenhez és a Világhoz is ragaszkodók. Nem azt mondja, hogy kutyák vagy disznók, azaz teljesen tisztátalanok, hanem keverékek. Ilyen meg olyan is, más szóval lehetne úgy is mondani, hogy: langymelegek. A langymelegekről pedig jól tudjuk, hogy enyhén szólva, nincsenek Isten ínyére.
(Skype 2015/03/11)
-
Próféták
Áldott testvérek, a mai alkalommal szenteljünk figyelmet a régen élt prófétákra és vonjunk párhuzamot (ha tudunk) köztük és a mai próféták között. Az Isten igéjében sok próféta történetét olvashatjuk, életvitelüket, életfelfogásukat, cselekedeteiket, de bizonyára megértitek, hogy ha ezekről összefoglalóan szólok egy-egy példát megemlítve, mert hosszú időbe telne végigvenni az összes prófétán. Mi az, ami összességében jellemezezte őket? Elsősorban az, hogy mindannyian Isten igéjének, azaz törvényének útmutatása szerint jártak és prófétáltak. Az igaz prófétákban tehát a legnagyobb közös és a legfontosabb jellemző az, hogy Isten igéjét megtartva az Isten igéjére terelték a figyelmet! Vajon találkozunk olyan esettel, amikor egy Istentől küldött próféta aranyosan, kedvesen, fejet simogatva közölte az Isten igéjétől eltévelyedőkkel azt, hogy térjenek vissza Istenhez? Ezt válaszoljátok meg ti, és ha találtok ilyet az igében, mutassátok meg nekem.
Bár e földi életét sok keresztény is túlságosan félti, és ebből adódóan sok szenvedést is képes lenne elviselni csak azért, hogy mentse e rövid földi éveit, ámde ha valaki erélyesebben rászól, hogy Istennek engedelmeskedni kellene, azt már kikéri magának! Pedig nem néhány évnyi földi évről van szó, hanem az örökkévalóságról.
A prófétai elhívás, szolgálat, ezért nagyon komoly Isten előtt, abból az okból kifolyólag, mert Isten igéjét képviselik. Lássuk, hogy mennyire veszi komolyan Isten:
5Mózes 18,18-22
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam néki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az ígét, amelyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!”
A hamis prófétáknak tehát egyértelmű sorsuk volt, halálbüntetés sújtotta azokat, akik az Úr nevében beszéltek igaztalan szavakat. A maiak közül sokan beszélnek az Úr nevében, holott az Úr nem szólt. Vajon az ő büntetésük mi lesz? Bár jól tudom, hogy sokan csak az Újszövetségi írásokat tartják aktuálisnak, de semmi gond, nem nekik íródott ez az igehirdetés, mint ahogyan a Szentírás sem. Isten ugyanis nem változik, ezt Ő maga is megmondta:
Malakiás könyve 3,1-6
„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!”
A mai korban az ítélet nem úgy árad ki, mint ahogyan a régi időkben. Ebből pedig azt a következtetést vonják le sokan, hogy akkor Isten megváltozott, engedékenyebb lett. Pedig nem erről van szó. Sokszor beszéltünk már arról, hogy a mai korban miért nem azonnali a büntetés, ezért nem is szeretném ezt újra átvenni, röviden talán csak annyit, hogy régebben jóval komolyabban vették Isten szavát. Olvassuk el a következő példázatot Jézustól:
Máté evangéliuma 13,24-30
„Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.”
Isten engedi, hogy együtt nőjön a kettő, de a büntetés nem marad el. Vissza a prófétáláshoz. Pál ekképpen beszél a prófétálásról:
1Korintusi levél 14,3
„Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.”
Hogyan épít, int és vigasztal? Legyen akár építés, intés vagy vigasztalás, mind Isten igéjét alapul véve történik. Mert akit építenek, azt az ige által kell építeni, akit intenek, azt az ige által kell meginteni, és akit vígasztalnak, azt ugyancsak Isten igéje által kell vigasztalni. Mert a mai próféták többsége bár építenek, de nem az Isten igéjét alapul véve. Vagyis emberi érzelmekre, bölcselkedésre, okoskodásra, együttérzésekre! Azt mondják annak, ki nem követi Isten igéjét: „Isten szeret téged és gondodat viseli!” Hát nem! Meg azt mondják: „Isten úgy szeret ahogy vagy!” Hát nem! Isten mikor elhívott, úgy hívott el ahogyan talált minket, de azután megköveteli, hogy hagyjuk el a földi érdekeket és kövessük Őt!
Jeremiás könyve 6,6-19
„Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, ahol csupa zsarolt javak vannak! Ahogyan frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé teszlek! Így szól a Seregek URa: Az utolsó szemig szedd meg, mint a szőlőt, Izráel maradékát, tedd rájuk kezedet, mint a szüretelő a vesszőkre! Kinek mondjam el, kit hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az ÚR igéjét, nem lelik kedvüket benne. Az ÚR haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak társaságára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! - így szól az ÚR. Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején - mondta az ÚR. Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! Ezért halljátok, népek, és tudd meg te, gyülekezet, mi vár rájuk! Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették.”
De ugye mi nem gyalázzuk az Úr igéjét, nem vetjük meg az Isten tanítását??? Háború idején nem jó békességet prófétálni, intés helyett vigasztalni, és a bűnnel közösséget vállalni. Nagyon sok történet van az igében, mikor a próféta Isten ítéletét tudatta, ennek az oka pedig minden esetben az Isten igéjének az áthágása miatt volt. Sok feltételes próféciát olvashatunk, de mindnek az volt a feltétele, hogy térjenek vissza Isten igéjéhez, cselekedjenek Isten törvénye szerint, és akkor jó dolguk lesz. Ha pedig nem tértek vissza, akkor következett a pusztulás. De olvasunk olyan eseteket is, mikor a prófécia bekövetkezése már nem volt feltételhez kötött, hanem elhatároztatott a pusztulás.
A mai próféták prófétálásai sem különbözhetnek a régiektől. Mint akkor, úgy ma is Isten igéjét kell szólniuk a prófétáknak, azaz ami összeegyeztethető az igével. Ismerjük jól a Joel-i próféciát, ugye a prófétálást illetően:
Jóel könyve 2,28-29
„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.”
Isten lelke mindig is jelen volt a földön, hisz ugyanaz a Lélek áradt ki akkor is a prófétákban, mint a mai időben. Őt hívjuk Szentléleknek, akiről az elmúlt hetekben többet beszéltünk, és róla is tudjuk, hogy csak azt cselekszi, amit Jézus tett és mondott.
János evangéliuma 16,13-15
„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
Jézust dicsőíti majd! Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő az Istennek az igéje. Vagyis Isten igéjét dicsőíti, így a próféták szájából is Isten igéje kell(ene) hogy szóljon. Jézusról tudjuk, hogy csak azt cselekedte és csak azt mondta, amit az Atyától látott és hallott. Tehát a Joel-i próféciában olvasható ígéret, ami beteljesült Savuot ünnepén (pünkösd), nem új Lélek, hanem az a Lélek, aki volt például Jeremiás, Ézsaiás, Dávid, vagy akár Mózes szájában is! Mégis a mai próféták szájából máshogy hangzik a prófétai szó, igaz?...
Nem haltak ki a „régi próféták”, ma is vannak, de még annyian sem hallgatnak rájuk, mint régen.
(Skype 2015/03/18)
-
Ha az Úr indít…
A mai alkalommal beszéljünk erről a különös kijelentésről és annak gyakorlatáról, hogy miként hiszik és alkalmazzák a maiak többsége. Az Úr általi indíttatásról úgy vélekednek, hogy egy szívhez szóló személyes üzenet, amelyben Isten felkéri az adott személyt, hogy cselekedjen. Erről fogunk beszélni, hogy mennyire elferdült ez a felfogás a mai korban.
Isten elsősorban adta az Ő igéjét, ami által például megtudhatjuk akaratát. Ezért ha az Ő igéje indít, akkor tenni kell, nem pedig arra várni, hogy nekünk külön elismételje. Tehát vannak alapvető rendeletek, amire megerősítésért sem kell várnunk, és még imádkozni is felesleges. Ilyen például a népszerű testvéri szeretet.
1János levele 3,16-18
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”
Látunk János szavai között valami olyasmit, hogy: „ha az Úr indít titeket”? Nem ugye? Ez pedig azért van, mert mindazokra vonatkozik, akik az Úr követésére adták magukat és ezen felül lehetőségükben áll jót cselekedni. Láthatjuk egyértelműen azt is, hogy János a cselekedetet a szeretettel kötötte össze, mégpedig a bevezetésben jól érthetően levezetve, hogy a szeretet fogalmát abban ismertük meg, hogy Jézus az életét adta miértünk. Aki pedig nem cselekszik jót a hívő testvérével, de cselekedhetne, abban nem lett teljessé a szeretet. Akkor most nézzük meg, hogy miként lehetünk teljessé a szeretetben, ugyancsak Jánostól idézve:
1János levele 2,3-7
„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”
Annyi minden van ebben a néhány versben, hogy órákat lehetne beszélni róla. Ezért is szoktam mondani, hogy aki kíváncsi az igaz evangéliumra, az röviden, tömören és egyértelműen megtudhatja csupán János leveleiből. De most menjünk tovább. Tehát még egyszer:
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.”
Láthatjuk, hogy a szeretetre úgy juthatunk el, ha megtartjuk Isten beszédét, igéjét, vagyis parancsolatját. Ezért van az, hogy akiben valóssággal él Isten szeretete, azt Isten igéje fogja vezetni, vagyis segít a testvérén. Nem vár, hogy majd más segítsen, nem azt nézi, hogy csak egy kicsit segíthet, hanem azonnal segítségére indul, mert ezzel van telve a szíve! Úgy is mondhatnám: mi sem lenne természetesebb ennél! De ha mégsem segít, akkor ott baj van, ott nincs igében való járás. Nem véletlenül mondja az ige a következőt:
Jakab levele 4,17
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”
Ez az ige súlyosan ítél meg ma is sokakat! De akkor jöhet a kérdés: akkor osszam szét az egész vagyonomat a szegények között? Időzzünk ennél a kérdésnél egy kicsit. Egyetlen helyen olvashatunk arról, mikor Jézus utasít valakit, hogy adja oda a vagyonát a szegényeknek. Ez a gazdag fiú története (Márk 10,17-22). De ezt nem azért kérte tőle Jézus, mert ez az elvárása mindenkitől. Hanem azért, mert a történetben szereplő gazdag ifjú szívét, a gazdagsága ehhez a földhöz kötötte. És tudjuk jól, hogy ahol a kincsünk, ott a szívünk is!
Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Isten törvényében láthatjuk, hogy a testvérek között Isten az egyenlőséget tanította, ezért volt például törvénybe adva az elengedés éve is. De van más hasonló törvény:
3Mózes 25,35
„Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.”
De a kulcsszó itt is az, hogy: atyádfia. Vagyis: testvér! Az idegenek, azaz a nem hívők csoportja egy másik kategóriába esik, majd erről kicsit később. Isten tehát a testvérek között egyenlőséget hirdetett, és ezt láthatjuk az apostoli időkben is, olvassunk el néhány igét ezzel kapcsolatban:
Apostolok Csel. 2,41-45
„Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.”
Tehát nem mondott senki semmit sem magának (a közösségen belül), mert mindenük közös volt! Pál is megemlékezik erről:
2Korintusi levél 8,11-15
„Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”
A végén hivatkozik Pál a mannára, ami csakugyan egyenlően jutott mindenkinek, bármennyit is próbáltak szedni (2Móz.16,18). De nem csak az apostoli időkben állt helyére Istennek ez a törvénye, hiszen már Jézus is erre tanította tanítványait. Volt egy pénztárosuk, Júdás Iskáriótes, és az erszényben levő pénzösszeg nem a gyülekezet vezetőjévé volt, azaz Jézusé, hanem a tanítványoké is. Egyenlőség volt közöttük is, és láthatjuk azt is, hogy volt „anyagi hátterük”, mert ha minden pénzüket odaadták volna a szegényeknek, akkor se erszényre, se pénztárosra nem lett volna szükség. Most akkor térjünk vissza a hitetlenekre, azaz az idegenek csoportjára, akikre más törvény vonatkozott:
5Mózes 15,1-11
„A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok néked. Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”
Gondoltam olvassuk végig, hogy ne csak az idegenek felé megadott rendelet lássuk, hanem erősödjön bennünk a közös vagyon tana is. Így olvastuk:
„Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.”
Egy elég éles különbséget látunk a hívők és a hitetlenek között. Ez pedig azért van, mert az ige tanítása szerint elsősorban a testvéreinkről kell gondoskodjunk! Ezért láthatjuk, hogy mint az Apostolok cselekedeteiben, úgy az apostolok leveleiben, az atyafiak iránti gondoskodásra hívják fel a figyelmet. Vagyis hogy ha a szívük nyitva van feléjük, akkor azzal egyetemben a pénztárcájuk is legyen nyitva feléjük. Nem egy külön Isteni indíttatásra kell várni, nem jelre, hanem csak egyszerűen cselekedni kell azt, amit már Isten rég megmondott. De nem csak a testvérek iránti valódi szeretet tartozik ebbe, hanem az Isten iránt való engedelmesség is, ami bár egy, de sok minden adódik abból. Ha Isten megmond valamit, akkor ne várjunk arra, hogy nekünk külön benyújtja kérését, ha megértettük, hogy Isten nem változik és Jézus is az Atya parancsolatait tanította, akkor cselekedjük Isten akaratát és ne jelekre várjunk, vagy érzelmeink által döntsünk. Jézus, azaz Isten Igéje a mi pásztorunk, nem a jelek és csodák, vagy az érzelmeink, mert ezeket a gonosz oldal is tudja befolyásolni.
Van még egy fontos dolog, amit meg kell említeni, ami „ha majd az Úr indít” kategóriába tartozik. Ez pedig Pálnak a szavai, amelyet sokan félreértenek:
Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”
Nem úgy van ez, hogy ha az Úr nem munkálja bennünk az akarást, akkor azért nem cselekszünk akarata szerint. Hanem úgy van ez, hogy Isten mindenkiben munkálja az akarást, mivel akik valósággal a gyermekei, azok hallgatnak Őrá. Sokan kívánják, hogy az Úr szóljon hozzájuk, felfedve akaratát. Majd csodálkoznak és elszomorodnak, mikor ezt nem követi valami különleges megnyilvánulás Istentől. Nagyon egyszerű ugyanis, de egyben sokaknak unalmas is, de Isten adta az Ő igéjét, ezért követni kell Őt (Jézust).
(Skype 2015/03/25)
-
Köszönöm Antee. Isten áldjon meg.
-
Bor és kenyér
Áldott testvérek, a mai téma címéből akár már rá is jöhettetek, hogy az úrvacsoráról lesz szó, tudom beszéltünk már többször erről, de még közel sem „aknáztuk” ki az igei párhuzamokat. Ugye jól ismerjük azt a gondolkozásmódot, miszerint ha valaki nem részesedik az úrvacsorai alkalmakon a borból és a kenyérből, akkor azzal valami nagy probléma lesz, ezalatt pedig több „nagy” dolgot értenek, mint például: beteg leszel, erőtlen leszel, átkozott leszel, hitetlen vagy, és még sok csupa kedves dolog.
Bár arra sem gondolnak igazán, hogy akik viszont részesülnek az úrvacsorából, tulajdonképpen nem is biblikusan veszik magukhoz a bort és kenyeret. A legtöbb gyülekezetben kovászos kenyeret esznek, pedig köztudott az igéből (ha olvasnák), hogy csakis kovásztalanul szabad venni a kenyeret. Ugyanis a kovász jelképe a bűn, és az úrvacsorai alkalmakon vett kenyér jelképezi Jézus testét, akiről pedig jól tudjuk, hogy nem találtatott benne bűn! Tehát a kenyérben sem lehet kovász. Kezdjük meg a következő igerésszel:
János evangéliuma 6,48-63
„Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”
Jézus tehát kijelenti, hogy aki nem eszi az Ő testét és nem issza az Ő vérét, abban nincs élet! Azt pedig az imént felolvasott igerész végén Jézus tisztázza, hogy ezeket a beszédeket nem test szerint értette, hanem lelkiekben.
„A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”
Mert nem attól van bennünk élet, ha kenyeret és bort veszünk magunkhoz, hiszen azok csak jegyek, hanem hogy ha Jézus valódi testét és valódi vérét vesszük magunkhoz. Akkor már csak meg kellene értenünk, hogy mit jelent enni és inni Jézusból. Először is az Ő testéről így nyilatkozott Jézus:
Lukács evangéliuma 22,17-20
„És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.”
Egyébként itt is kovásztalan kenyeret vettek magukhoz. Azt kérte Jézus, hogy ezt cselekedjük az Ő emlékezetére! De mit cselekedjünk? Nem csupán arról beszélt testvérek, hogy a kenyeret vegyük magunkhoz emlékezetül és ez lenne ama cselekedet, hanem:
„Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Ez az a cselekedet! Vagyis ahogyan miértünk adatott Jézus teste, azaz élete, azonképpen kell nekünk is cselekednünk! Erről beszélt Jézus a cselekedetek alatt. János ezt meg is írta:
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Mit tudunk Jézus testéről? Elsősorban azt és ami a legfontosabb, hogy bűntelen volt! És akkor mit jelent az, hogy az ő bűntelen testét magunkhoz vesszük? Ha magunkhoz vesszük, azaz elfogyasztjuk, úgy belénk jutva eggyé válunk azzal. Ez a lényeg Testvérek, ahogyan Jézus bűntelen volt, akképpen kell nekünk is azokká lennünk.
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Mert hogyan járt Jézus? János nem Jézus lépteinek a hosszúságáról beszélt, hogy mi is olyan nagyokat lépjünk, nem arról, hogy köntösben járt, hogy nekünk is abban kellene, nem arról, hogy mivel saruban járt ezért mi is abban járjunk! Akkor miről beszélt? Jézus egyértelműen elárulja:
János evangéliuma 14,1-10
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.”
Tamás feltette azt a kérdést, amely által feltárta, hogy fogalma sincs merre van az a bizonyos út. Jézus pedig magára mutatva kijelentette:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Jézus tehát az út, de mikképpen vált úttá? Jézus azért mondta magáról, hogy Ő az út, mert megmutatta életével, hogy miként lehet eljutni az Atyához. Jézus nem oly módon út, ahogyan azt a legtöbben képzelik, mégpedig hogy elég benne hinni és akkor majd Jézus ölében fogva bevisz az Atyához! Jézus az út, amiről nem elég csupán tudni, hanem azon járni is kell! De hogyan kell járni ezen az úton? Emlékezzünk:
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Jézus megtartotta az Atya parancsolatait. De azt mondják erre, hogy: hát persze, hiszen Ő Isten fia, mi pedig emberek vagyunk. Nagy itt a ferdítés testvérek! Jézus emberi testben élt, akárcsak mi. Éhes volt, szomjas volt, szomorú volt, boldog volt, fáradt volt, és megannyi más! Amilyen testben élt, olyan testben élünk mi is. Jézus megmutatta, hogy lehet az Atya akarata szerint élni tökéletes életet. De mi több, erre késszé is tett minket, mert a feltámadásával legyőzte a halált, a Sátán uralmát a testünk felett, és az Ő lelke által, bennünk lakozva minden kísértés felett diadalomra vezet minket!
Ez lenne az evangélium dióhéjban, bár erről nem beszélnek, mivel másokra és önmagukra tekintenek, ezért választottak valami könnyebb evangéliumot, ahol elég csupán hinni. De Istent nem lehet félrevezetni. Egyébként hadd mondjak még ezzel kapcsolatban egy sokkoló üzenetet! Tudjátok a Sátán az engedetlensége miatt került oda, ahová került. Ugyanis nem azt az elhívatást töltötte be, amire teremtetett, hanem fellázadt Isten ellen. Az ő stratégiája az volt mindig is, azért is lázította fel az első emberpárt, hogy mindenki engedetlenségbe kerüljön, hogy ha Isten megbocsájtja az emberek engedetlenségét, akkor kénytelen legyen a Sátánnak is megbocsátani, máskülönben személyválogató lenne Isten. Ezt a kardot Jézus kiütötte a Sátán kezéből, mert Jézus bűntelen volt tetőtől talpig és így vált a mi főpapunkká, ha csakugyan az Ő életéhez hasonlóan járunk. A sokkoló üzenet pedig az, hogy a mai egyház is a Sátán taktikája szerint gondolkozik! Talán azt hisszük, hogy ha mindenki bűnös, akkor Isten mindenkin megkönyörül? Talán azt hisszük, hogy mivel a mai kor keresztény társadalma azt tanítja, hogy nem lehet Isten parancsolata szerint élni, akkor Isten sem kéri rajtunk számon az engedelmességet?
Jézus mivel kiütötte a kardot a Sátán kezéből az által, hogy bár emberi testben élt közöttünk, de bűn nem találtatott benne, így a halál erejét eltörölte, de miben volt a halál ereje? Jól tudjuk, hogy az első emberpár engedetlensége által jött be a halál, és Jézus engedelmessége által lett legyőzve a halál. Ekképpen gondolkozzunk el azon, hogy ha mi engedetlenségben járunk, akkor a halál jogot formálhat ránk! De ha csakugyan engedelmességben élünk, amint Isten is elrendelte számunkra, akkor a halálnak nincs hatalma felettünk. A halál ugyanis még nem töröltetett el, az majd, mint utolsó ellenség töröltetik el, de addig is köszöni szépen, de jól van, és továbbra is jogot formál azokra, akik engedetlenségben élnek. Jézus ugyanis úgy ütött rést a halálon, hogy engedelmességben élte az életét, és számunkra is úgy teszi lehetővé a halál legyőzését, ha az Ő lelke által élünk engedelmes életet. Ezzel meg is érkeztünk a kenyértől a borhoz. Mert mit jelent a bort magunkhoz venni, azaz Jézus vérét? Mit jelképez Jézus vére? Azt tudjuk Isten igéjéből, hogy a vérben van a lélek:
3Mózes 17,11
„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.”
Tehát az Ő lelkét is kaptuk, ahogyan a kenyérrel, azaz az Úr testével eggyé váltunk, azonképpen a vérével is! Mert mit tesz Jézus lelke? Megeleveníti bennünk a lelket, azaz élővé teszi.
Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ugyanis akik nem hisznek Jézusban, azok bár testben élhetnek, de Isten előtt halottak:
Máté evangéliuma 8,19-22
„És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”
Mi élők, vagy holtak vagyunk? Most pedig olvassuk el Pál szavait az úrvacsorát illetően:
1Korintusi levél 11,23-31
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.”
Nagyrészt sajnos csak a testre tudnak következtetni, pedig amint már előzőleg is beszéltük, az úrvacsorán vett kenyér és bor azok csupán jegyek, nem pedig a konkrét tartalmat találjuk bennük, ami amúgy Jézus teste és vére, de ezt már előzőleg részletesebben kifejtettem. Akik tehát méltatlanul veszik ezeket magukra, azaz azt mondják, hogy Jézus bennük él és az Ő lelke is, ámde a cselekedeteik mindezt tagadják, azokról mondja Pál, hogy erőtlenek, betegek és alszanak. De mit jelent ez? Ne testiekben gondolkozzunk! Erőtlen, azaz meglankadt, betegek, azaz bűnösek, alszanak, azaz lelkileg halottak! De nem ezt látjuk? Sokan beszélnek a mai napon is arról, hogy ők Jézuséi, a Szentlélekkel betöltekeztek, de lankadtak, bűnösek és lélekben halottak. Tartsunk valódi önvizsgálatot, mert ha azt mondjuk, hogy Isten követői vagyunk, de ezt a cselekedeteinkkel tagadjuk, akkor bizony súlyos ítélet fog sújtani minket.
(Skype 2015/04/01)
-
A témát megtisztítottam.
-
Az ítélőszék előtt
A mai téma egy nagyon izgalmas téma lesz, már csak azért is, mert kénytelenek leszünk megtekinteni magunkat az ige fényében, és megláthatjuk általa, hogy az ítélőszéktől melyik irányt vesszük, jobbost, vagy egy bal kanyart. Kezdjük nyitásként a következő igével:
2Korintusi levél 5,9-10
„Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
A jutalom általában egy pozitív érzést vált ki belőlünk, pedig a jutalom önmagában hordozhat jót vagy rosszat is. Mert akik gonoszat cselekedtek, azok nem jó jutalomban fognak részesülni, hanem a cselekedeteik gyümölcséből, azaz rosszban. Miért fontos egyáltalán az ítélőszékről beszélni? Azért fontos, mert nem egy elhalogatható téma ez, mivel amikor már ott fogunk állni az ítélőszék előtt, akkor már nem lesz lehetőség módosításra, nem lesz értelme a bocsánatkérésnek, hanem a földi cselekedeteink szerint kapjuk meg az ítéletünket.
Az ige megannyi helyen közli számunkra érthetően (még sem érthető sokaknak), hogy az ítélőszék előtti ítéletünket a cselekedeteink szerint kapjuk meg. Most mondjátok azt, hogy nem kellenek a cselekedetek az üdvösséghez! Tudom, máris az Efézusi levél jut eszetekbe, olvassuk akkor el:
Efézusi levél 2,8-9
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
Bizony, az üdvösséget nem érdemelhetjük ki a cselekedeteinkkel! De olvassuk el ezt az igeverset a folytatásával együtt:
Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ámde mint minden érmének, úgy ennek is van egy másik oldala, csak elfelejtik megtekinteni. Mert igaz az, hogy az üdvösségnek nem a cselekedetek a fizetőeszköze, ámde ha nincsenek cselekedetek, akkor nincs üdvösség sem. Hogy miért nincs? Azért, mert hit által üdvözülünk, a hitről pedig jól tudjuk, hogy ha nincsenek cselekedetei, akkor nem beszélhetünk igazi hitről sem:
Jakab levele 2,19-20
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. karod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?”
Az igében többször szó van az ítélőszék előtti ítéletről, azoknak a vád és vigasztaló szavairól, a végkimenetelük pedig az, hogy ki mit cselekedett és ez által kapják meg az ítéletüket. Olvassunk el:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Tisztán látható, hogy azok nyertek üdvösséget, akik cselekedték Isten akaratát, és azok kárhoztak el, akik nem cselekedték meg Isten akaratát! De hát hol van a kegyelem? Mert hát valamivel meg kell nyugtatnunk magunkat igaz? Csak az a nagy helyzet kedves testvérek, hogy a kegyelemről szóló elképzelések nagyon nagy része nem az igén alapul, hanem emberi érzelmeken és hazugságokon! Mert mi a kegyelem? Az, hogy megnyílt az út az Atyához, vagyis hogy Jézus nyomdokait követve az Atyához juthatunk! Az, hogy Isten késszé tett minket arra, hogy Neki kedves életet élhessünk. Az a kegyelem, hogy bármit, amit elkövettünk az emberek és Isten ellen, azt megbocsátja Isten (de ennek feltétele van)!
Viszont mikor eljutottunk Istennek az ismeretére, amelyre sajnos nagyon kevesen jutnak el, azok valósággal meghalnak önmaguknak, teljes mértékben él bennük Jézus, és többé nem követnek el egyetlen bűnt sem. Bizony, ők azok, akik Isten akarata szerint tökéletes életet élnek! Már csak azért is lehetséges ez, mert akik idáig eljutnak, azok már többé nem emberek, mert Aki cselekszik, az a bennük levő Jézus, és ezért hívják őket Isten fiainak.
2Korintusi levél 5,17
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
Minden! Aki azt mondja, hogy Isten fia, de továbbra is a régi éne szerint bűnt követ el, annál az embernél nem lett újjá minden. Talán kívülről azt mutatja, hogy új lett, de belül ugyanaz maradt. Mert mihez teszi Isten a mércét? Nem a többi emberhez, hanem az Ő igéjéhez.
Talán az lenne a kegyelem, hogy bármennyi bűnt is követünk el, akkor is üdvözít Jézus? Talán az lenne a kegyelem, hogy elfogadtuk Jézust megváltónknak és ezzel megkaptuk az üdvösségünket? Egykor én is ebben a tévhitben jártam, de ehhez szelektíven kellett olvasnom az igét, vagyis amelyek a cselekedetek fontosságára, az ítélet felhívására, Jézus követésére vonatkoztak, azokat az igékről tudomást nem vettem, mert úgy gondoltam, hogy biztosan nem úgy kell érteni, ahogyan az írva van! Így oltják meg a mai napon is Istennek a lelkét, akinek amúgy pont az a küldetése, hogy felfedje előttünk, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet.
János evangéliuma 16,7-11
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”
Viszont ha a valós, igaz evangéliumra vagyunk kíváncsiak, akkor el kell vonatkoztatnunk a csordaszellemtől, az emberi érzelmektől, és Isten igéjére kell vetnünk tekintetünket! Nem az alapján kell megélnünk a hitünket, hogy más miként éli a hívő életét, nem az alapján, hogy mit érzünk, vagy mit gondolunk, vagy más mit gondol, nem a saját erkölcsünk szerint, hanem kizárólag Isten igéje szerint! Van ige, ami által arra következtethetünk, hogy akik Isten gyermekei, azoknak nem kell az ítélőszék elé lépni. Olvassuk el:
János evangéliuma 5,24 (MBT)
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Mit jelent az, hogy nem megy az ítéletre? Más ítéleten megjelenni, és más ítéletre menni! Az ige bizonyságot tesz arról, hogy az ítélőszék elől lehet üdvösségre és kárhozatra menni. Az, hogy nem megyünk ítéletre, azt jelenti, hogy bár megjelenünk az ítélőszék előtt, de nem az ítéletre, hanem az üdvösségre jutunk. De ezt nyilvánvalóan meg is érthetjük, ha a Károli fordítást olvassuk:
János evangéliuma 5,24 (Károli Gáspár)
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
Mindannyian az ítélő trónus elé fogunk állni, vegyük komolyan Istent, és Vele egyetemben az Ő akaratát is. Talán fel lehet készülni arra a napra, mikor megjelenünk az Isten ítélőszéke előtt? Igen! Ez a lényeg, hogy e földi életünkben kell erre felkészülnünk:
1Thesszalonikai levél 5,1-6
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.”
Ugye szoktuk hallani azt keresztényi körökben, hogy: „mi lenne, ha most jönne vissza az Úr? Vajon elvinne magával?” Valóban jogos kérdés ez, hiszen ahogyan olvastuk is az előző igerészben, ha nem vagyunk a sötétségben, akkor az a nap nem lephet meg minket tolvaj módra. De ehhez szükséges, hogy a cselekedeteink ne legyenek sötétek, azaz gonoszak. A kérdés tehát a következő: ha most jönne vissza az Úr, akkor mi lenne velünk?
Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
(Skype 2015/04/08)
-
Ne adj helyet az ördögnek
Máté evangéliuma 5,38-42
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.”
Először is mindenekelőtt egy dolgot gyorsan tisztába kell tenni. Vegyük észre azt, hogy Jézus nem eltörölte a szemet szemért és fogat fogért törvényt, hanem azt mondta erre a törvényre, hogy inkább ne szálljunk szembe az ördöggel. Miért mondta ezt? Azért testvérek, mert az Isten ítélete igazságos, az embereké viszont nem! Vannak, akik ugyanúgy vétkesek hasonló bűnben, és mégis ők akarnak ítélni mások felett. Vagyis ezzel azt mondta Jézus, hogy majd az Atya ítél igazságosan helyettünk! Nem törölte el tehát Jézus, lássuk meg, hogy azóta sem változott meg ez az ítélet:
Jelenések könyve 13,10
„Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.”
Ezt pedig a Jelenések könyvében olvassuk, sok évvel Jézus feltámadása után íródtak ezek a szavak. Ebben is megláthatjuk, hogy nem avult el az Atyának a parancsolatai.
Jézus tanítása tehát egyértelmű, ne gondoljuk magunkat annyira erősnek, hogy belemenjünk egy játékba a Sátánnal. Ugyanis sokan túlságosan erősnek gondolják magukat, olyannyira, hogy biztosak abban, hogy a bűn közelébe mehetnek, és időben el tudják azt kerülni. Ám az esetek túlnyomó többségében ez nem jön össze. Aki Istentől taníttatott, az elég bölcs ahhoz, hogy a kísértés közelébe se menjen, és Isten igéje is ezt tanítja számunkra.
Júdás levele 1,20-25
„Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett. Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.”
Mit jelenthet az, hogy utálva még a ruhájukat is, amelyet a testük beszennyezett? A ruha jelöli a cselekedeteinket, olvassunk el néhány példát:
Jelenések könyve 19,8
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”
Olvassunk el egy másik példát:
Zakariás könyve 3,1-7
„Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.”
Akkor sejthetjük, hogy Júdás beszédében nem hófehér ruháról van szó, hanem amint írta is, szennyezett ruháról, amit a test, azaz a testi cselekedetek szennyeztek be. Így már könnyebben összerakhatjuk, hogy mások bűneit is kerüljük el, hogy azokban ne legyünk részes. Pál is említi ezt Timóteusnak:
1Timóteus 5,22
„A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán tartsd.”
A célját is közli velünk Pál, mégpedig:
„…tenmagadat tisztán tartsd.”
Valahogy a mai korra nem igazán jellemző, hogy az igében tisztántartanák magukat a hívek. Ugyan igyekeznek tisztán tartani a jó hírnevüket, a hívői vagy akár a világi pozíciójukat, vagy például tisztán tartani a kocsijukat, de valahogy az Isten iránt való tisztaságra csak nagyon kevesen törekszenek! Pedig ez égető fontosságú, merthogy bizony égni fognak azok, akik erre nem törekednek. Pedig a szentség, azaz a világi dolgoktól való elkülönülés, az kötelező feltétele az üdvösségünknek. Ez nem választható opció, hanem követelmény! Ezért nem adhatunk lehetőséget a Sátánnak, nem szabad engednünk, hogy fogást találjon rajtunk.
Efézusi levél 4,26-32
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”
Ahogyan egy példás szülő látni akarja a gyermekében a saját jellemvonásait, akképpen akarja az Isten is látni bennünk az Ő Fiának az ábrázatát. Ahogyan a kezdetekben is volt, mikor Ádámot a saját hasonlatosságára teremtette Isten, akképpen kell nekünk is újra az Isten képmására formálódnunk.
Római levél 13,12-14
„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”
Ha felöltöztük Jézust, akkor többé nincs helye az ó embernek. Ha pedig valósággal Jézus bennünk él, akkor ahogyan a földi életében, úgy a mi életünkben se fog egyetlen bűnt sem elkövetni:
1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”
Mégsem hisznek az apostoloknak, sőt Jézusnak sem, önáltatósan csak annyit mondanak, hogy elég nekik a kegyelem! Pedig a kegyelmet az értékeli a legjobban, aki Isten akarata szerint él! Mert nagyon elharapódzott az a buta felfogás, miszerint ha valaki Isten törvényét megtartja, az nem a kegyelemből akar üdvözülni. Mi sincsen ennél messzebb! Ugyanis ehhez a buta felfogáshoz az is társul, hogy ők pedig abban élik meg a hitüket, hogy nem Isten törvényének a megtartására igyekeznek, hanem csak a kegyelemben bíznak. Pont ezeknek az embereknek lett hiábavalóvá a kegyelem. Lássuk meg Pál szavaiból, hogy mik a gyümölcsei annak, ha valaki értékeli Isten kegyelmét:
2Korintusi levél 6,1-18
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket. Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.”
Értjük, amit olvasunk? Pál kezdésként inti őket, hogy nehogy hiába vegyék Isten kegyelmét, ezután példát mutatva szemlélteti velük a cselekedetek fontosságát, majd feltárja a bűneiket, miszerint a bűnnel közösséget vállaltak. Isten kegyelme ugyanis azoknak semmit sem ér, akik bár Isten követőinek mondják magukat, de a bűnnel közösséget vállalnak. De olvassuk el a folytatást, legalább egy verset, mert a fejezeti beosztás számunkra nem határvonal!
2Korintusi levél 7,1
„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.”
Kerek képet kaptunk igaz? Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és így vigyük véghez, ily módon legyünk megszentelve, azaz különválasztva a világtól. Végül zárásként:
1Thesszalonikai levél 5,21-23
„Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.”
(Skype 2015/04/15)
-
Csupán a szemünkkel látunk?
Az igében folyamatosan fellelhetjük a testi és lelki értékeket, különbségeket, de ahogyan a szem adatott a testi dolgok szemlélésére, úgy a lelkünk adatott a lelkiek felismerésére. Mégis mélyen gyökeret vert a mai kor egyházában, hogy a lelki dolgokat is szemmel vizsgálják meg. Bár valóban könnyebb a szem általi ítélet és igyekezet, de Isten útja nem ebbe az irányba vezet.
János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”
Isten volt az, aki megparancsolta, hogy nyolcad napon metéltessék körül a gyermek (3Mózes 12,3), és ha ez pont szombati napra esett, akkor is végrehajtották a körülmetélést. Felületes értelmezés szerint egy olyan következtetést vonhatunk le, miszerint a két törvény üti egymást. Vagyis a szombati napon nem lehetne ilyet tenni, de a körülmetélkedést sem tehetjük a hetedik, vagy a kilencedik napra. De ez csak látszat, nem pedig az igazság! Mert az Isten nem parancsol lehetetlent és olyat, amellyel az egyik törvényét a másikkal semmivé tenné. A gond itt az volt, hogy a farizeusok és írástudók emberi rendelkezésekkel megszigorították a szombatnap parancsolatát, és Jézust elítélték azért, mert szombatnapon gyógyított. De amint a körülmetélkedés, úgy a gyógyítás sem szegte meg a szombatnap parancsolatát. Ez csak egy látszat szerinti ítélet volt, elképzelt gondolataikra húzták rá Isten igéjét, csak úgy, mint ahogyan a mai napon is sokan teszik! De ezt nem csupán Isten igéjével teszik, hanem az emberekkel is:
1Sámuel 16,1-7
„És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, akit mondándok néked. És Sámuel megcselekedé, amit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled? Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra. Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje! Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
Sámuel itt test által ítélt, vagyis külső megjelenésre, biztos jól mutatott volna Eliáb trónon ülve királyi öltözetben. Hasonlóan ítélnek ma is, látszat alapján. Például: milyen szépen imádkozik, melyik gyülekezetbe jár, milyen szolgálatban áll, hányan ajánlják, mennyire gazdag, de ezek csak külső megítélések, ez önmagában még semmit sem bizonyít az emberben lakó lélekről.
Jakab levele 2,1-4
„Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?”
Isten nem az anyagi áldásban mutatja meg, hogy ki az igaz követője, bár jól tudom, hogy mégis sokan ezt tanítják és gondolják. Jézus nem azt mondta, hogy a ruhája, a pénze, a beosztása szerint ítéljük meg az emberek lelkét, hanem a gyümölcseik szerint:
Lukács evangéliuma 6,43-49
„Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”
A gyümölcstermést illetően általában egységes a látás, miszerint Jézus nélkül nem lehetséges. Olvassuk el:
János evangéliuma 15,1-10
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Látjuk tehát, hogy Jézusban maradni üdvösség fontosságú. Hiszen Jézus a példázatában világosan kifejti, hogy aki nem terem jó gyümölcsöt, akkor az megy a tűzre, azaz a gyehennára. Nem elég csupán hinni Isten létezésében, és bízni az Ő kegyelmében! Kell még valami, ez a valami pedig a valódi hit. A maiak hite többnyire csak hiszékenység, de az Isten által megkövetelt hit viszont cselekvő.
Jakab levele 2,19-23
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.”
Mint ahogyan több helyen is láthatjuk a Szentírásban, miszerint Jézus a testté lett ige, úgy megérthetjük, hogy mire gondolhatott Jézus, mikor azt mondta, hogy: „maradjatok énbennem”. Vagyis megmaradni az igében! Csak így lehetséges a gyümölcstermés, mivel Isten igéjéből láthatjuk meg, hogy mi számára kedves, és mi számára gyűlöletes. Általában ezt a hívek a saját érzelmükkel, gondolatukkal, erkölcsi magatartásukkal határozzák meg, hogy mi Isten előtt kedves és mi nem, pedig erre az Isten igéje adatott, csak a sok hiábavaló áll keresztény nem akarja meglátni, mivel nekik ez nem kell! Olvassuk el figyelmesen Júdás leveléből néhány igeverset:
Júdás levele 1,1-3
„Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”
Van itt tehát egy intés a gyülekezet felé, máris megláthatjuk, hogy mi panasza van Júdásnak:
Júdás levele 1,4
„Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.”
Tehát a gyülekezetbe lopóztak be emberek, akik mit csinálnak?
„kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják”
Vagyis Isten kegyelmével visszaélnek! Továbbá azt is írja Júdás, hogy a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják! Ááá, akkor ezek biztosan nem lehetnek hívők – gondolhatjuk. Pedig de, hiszen a gyülekezetbe lopóztak be, és ők is Isten kegyelmére hivatkozva bujálkodnak, azaz kicsapongnak. Jézust megtagadni nem csupán szájjal lehet, sokkalta inkább a cselekedetekkel. Mert Jézus példát hagyott ránk, hogy mi módon éljünk, hogy a nyomdokaiban járva kövessük Őt! Vegyük észre Júdás ítéletét, miszerint:
„akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek”
Meglesz az ítéletük! Azt hiszik Isten kegyelméből élnek, de cselekedeteikkel megtagadják Istent. Istenhitben gondolják magukat, de Isten nélkül élnek!
Titus levél 1,16
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.”
Mintha a mai korban íródott volna nem? Menjünk tovább Júdás levelében:
Júdás levele 1,5-7
„Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette. És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. Miképpen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”
Sokaknak el kellene gondolkozniuk azon, hogy például Izrael népének, a pusztai vándorlása idején mennyi csodában volt része, hallották és látták Istent, naponta tapasztalták a csodákat, a naponkénti manna, a fürjek, a tűzoszlop, felhőoszlop, kősziklából fakadó víz, és még lehetne hosszan sorolni. Mégis akik nem hittek Istenben, azok elvesztek. Látták és megtapasztalták mindezt, mégis az ige hitetleneknek nevezi őket. Miért? Azért, mert nem hittek Isten szavának, vezetésében, ígéreteiben, és ezért nevezi őket Isten hitetleneknek.
Az angyalok is hittek Istenben, hiszen a Mennyben volt a lakozásuk, láthatták, hallhatták Istent, mégis hitetlenségük miatt elvesztek! Mert a valódi hit az nem az Isten létezését hiszi csupán, hanem a valódi hit jelentése az engedelemben való követés. Az angyalok is azért kerültek ítélet alá, mert nem engedelmeskedtek Isten szavának. Mégis a mai napon is sokan azt gondolják, hogy az üdvösség nem az Isten szavának való engedelem által lehet a miénk. A kegyelmet nem értik, így nem is értékelik, csak a kicsapongásaikra használják fel, az ítéletükkel kapcsolatban Júdás egyértelműen fogalmazott, de ha Júdás élne, biztosan törvénykezőnek mondanák. Én inkább hiszek Isten igéjének és az apostoloknak, mint az érzelmi keresztényeknek.
(Skype 2015/04/22)
-
Sohasem olvastátok?
Jézus néhányszor feltette ezt a kérdést, de nem tudatlan, nem igében járatlan embereknek. Jézus ezt a kérdést a farizeusoknak, írástudóknak, szadduceusoknak, sőt még a főpapoknak is feltette, akiknek igei ismerete megszégyeníti a mai tanítók igeismeretét. Bizony olvasták az írásokat, méghozzá nem csupán néhányszor, viszont nem párosították hittel és cselekedettel. Jézus tehát mikor megkérdezte, hogy: „sohasem olvastátok?”, akkor tulajdonképpen jól tudta, hogy olvasták, így a kérdésével valójában további kérdéseket sugallt, mégpedig: Akkor miért nem hiszitek? Miért nem cselekszitek meg?
János evangéliuma 5,36-39
„De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”
Talán hiábavaló lenne az igeismeret? Nem erről van szó, hanem arról, hogy nem párosult cselekedetekkel:
Máté evangéliuma 23,1-4
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.”
Ez a bizonyos nehéz és elhordozhatatlan teher, nem Isten törvényére értendő, ami egyértelműen kiderül Jézus beszédéből, mivel a Mózesi törvények megtartását és megcselekedését kéri tőlünk:
„Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek;”
De akkor mi ez a bizonyos nehéz és elhordozhatatlan teher, ha nem Isten törvénye? Az evangéliumokat olvasva sok olyan történetet találhatunk, mikor Jézus az emberi törvénykezések ellen emelte fel szavát. Épp erről van szó ebben a helyzetben is, az emberi törvényekre mondta azt Jézus, hogy elhordozhatatlan, amelyről egyébként olvashatunk az Apostolok Cselekedeteiben is:
Apostolok Csel. 15,10
„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”
Majd ezután olvashatjuk ugyancsak a Mózesi törvényekre való taníttatást:
Apostolok Csel. 15,21
„Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
A pogányokból megtértek is zsinagógákba jártak, Mózesi törvényekre taníttattak (ami amúgy az Isten törvénye), és nem csupán hallgatni mentek oda, hanem azt megtartva meg is cselekedték. Hiszen meg is van írva:
Jakab levele 1,21-25
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Mégis sokan azt hirdetik, hogy nem kellenek a cselekedetek, így csalják meg sokan a mai napon is önmagukat. Mint ahogyan a mai korban tisztázzák a frissen megtérttel, hogy rendszeresen olvasson igét és imádkozzon, akképpen akik pogányokból hívőkké lettek, azoknak alapként megadtak néhány rendeletet, nem pedig teljességként adták azokat, mint ha csak erre a néhány parancsolatra lenne szükség. Amúgy a legtöbb keresztény még ezt a néhány parancsolatot sem tartja meg:
Apostolok Csel. 15,20
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.”
Ha csupán ezek a parancsolatokat kellene megtartani, akkor talán szabad ölni vagy lopni? Ugye értjük, hogy ez nem a teljes lista? A paráznaság ugyanis nem a testi érintésnél kezdődik, hanem a kívánságnál, erről tanított minket Jézus is (Mt. 5,28). Ugyanis a kívánságban benne van az, hogy ha megtehetné, akkor meg is tenné! Vagy ott van a vérevés tilalma is, ezt sem veszik komolyan. Ha ugyan nem is pohárral isszák a vért, de nem igyekeznek arra, hogy a húst eléggé megtisztítsák a vértől. De olvassuk el folytonosan és nagyobb terjedelemben, hogy tisztább képet kapjunk:
Apostolok Csel. 15,1-21
„Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
Így tehát bár a maiak a Mózesi törvényeket lejártnak tekintik, az apostoli határozatok szerint igenis élnek. Már csak azért is, mert nem Mózes törvényei ezek, hanem az Örökkévaló rendeletei, amellyel akaratát kinyilvánítja az emberek felé. Olvassuk el újra még a kezdéskor olvasott igénket:
János evangéliuma 5,39
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”
Félreértik ezt is sokan, mert sokan hiábavalónak tekintik az igében való ismeretet, úgy gondolják, hogy csupán elég felismerni Jézust, hiszen az ige is erre adatott. De nem azt mondta Jézus, hogy ne foglalkozzunk az írásokkal, hanem azt, hogy nem abban van az örök életünk. Vagyis lehetünk tökéletes tudás birtokában, de attól még nem nyerünk üdvösséget.
1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”
A szeretet a kulcs, de jól tudjuk a szeretetről, hogy teljesen más, mint amit a legtöbben tudunk arról.
Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Vagyis a törvény megtartása, azaz betöltése a szeretet:
Római levél 13,10
„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
A törvény betöltésével kapcsolatban olvassuk el Jézus szavait is:
Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Erről az igéről a széles körben elterjedt buta felfogás az, hogy Jézus azért töltötte be, hogy már nekünk ne kelljen! De akkor mit jelent az, hogy Jézus bennünk lakozik? Csak névlegesen? Mert tudniillik Jézus nem változik, ezért bennünk lakozva is be fogja tölteni az Atya parancsolatait. Ha valaki azt mondja magáról, hogy őbenne Jézus lakozik, ámde cselekedeteivel tagadja azt, akkor az az ember megcsalta önmagát, nemcsak Istennek hazudott, hanem önmagának is. Nem elég olvasni az igét, meg is kell tartani azt. Nem a tökéletes tudásra kell törekedni, mert ha nem párosul valódi szeretettel, ami a törvénynek a betöltése, akkor az a tökéletes tudás nem fog senkit sem megmenteni a gyehennától.
Ma is sokan a tökéletes tudásra, hitvallásra törekednek, ezzel látják maguk előtt a helyreállítás lényegét, pedig pont nem hitvallásokat kellene gyártani, hanem el kellene hinni és fogadni, amit a Jézus és az apostolok tanítottak. A hitvallásunk legyen az ige, és ne csaljuk meg önmagunkat!
(Skype 2015/04/29)
-
Már tanítóknak kellene lennetek
Zsidó levél 5,1-14
„Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”
Elsősorban figyeljük meg, hogy Jézus azoknak lett üdvösség szerzője, akik néki engedelmeskednek! Így hát kizárásos alapon annyi marad, hogy aki nem engedelmeskedik neki, annak nem is lesz Jézus az üdvösség szerzője. Bár sajnálatos, hogy a mai kor keresztény társadalmában megkérdőjelezik azt az alaptanítást, miszerint, üdvösség fontosságú-e az Isten iránt való engedelmesség, ezért nem is lehet tovább lépni a kijelentésekben, mert ugye nem cserélik fel a cumisüveget valami szilárdabb ételre. Ezért is írta a levelében, hogy:
„Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.”
Vagyis készen álltak a komolyabb tanítások közlésére, ámde a hallgatóság nem volt elég érett az üzenetre! Ezért olvassuk folytatólagosan a következőket:
Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”
Törekedjünk a tökéletességre! Ne próbáljuk, hanem törekedjünk, mintegy legfontosabb célként kitűzve magunk előtt, érjük is el! És mi volt a panasza? Mik ezek a kezdő elemek tanítása, azaz a cumisüveg? Látjuk a felsorolást, és már az elsőkben láthatjuk a mai kor keresztény társadalmának a hozzáállását, zűrzavarát, elvetését. Mert ugye a holt cselekedetekből való megtérés a legtöbbek számára nem üdvösségfontosságú, azzal a felkiáltással, miszerint elég a kegyelem! De mit is jelent az, hogy holt cselekedetek? A holt, azaz a halott cselekedetek azok, amelyek nem Isten szerintiek. Jézus ugyanis az élet, és ahogy meg is mondta, aki benne marad, az terem sok gyümölcsöt, mert nála nélkül semmit sem cselekedhetünk (Jn. 15,5). Így hát akik benne maradnak, azok neveztetnek élőknek, és azoknak a cselekedetei is élőek lesznek, míg akik lemetszettek a szőlőtőről, azaz nincsenek Jézusban, azok a holtak, és a cselekedeteik is ugyancsak holtak lesznek. Azt pedig jól tudjuk, hogy Isten az élőknek az Istene és nem a holtaké (Mt. 22,32). Így akik az Isten szerint való cselekedetektől függetlenül akarnak üdvözülni, a kegyelemre hivatkozva, azok sem a kegyelmet nem értik, de Istent sem ismerik.
1Korintusi levél 15,34
„Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.”
Ahogyan a felsorolásban haladva a következő kezdő elemet is vesszük, vagyis az Istenben való hitet, megláthatjuk, hogy ez is panaszként íródott a hallgatóságnak, mivel ezt sem a helyén értelmezték. A maiak úgy gondolják, hogy mi sem lehetne ennél egyszerűbb, hiszen az Istenben való hit az az alapnak az alapja, vagyis hogy Ő a mindenség teremtője, egyetlen Isten, és a többi és a többi. Pedig nem erről szól az Istenben való hit! Ugyanis akik Istenben hisznek, azok nem a létezését hiszik csupán, hanem azzal egyetemben a szavának is hisznek, mi több, nem csupán hiszik, de meg is cselekszik. Ha pedig így szemléljük az Istenben való hitet, akkor bizony nagy hiányosságokat láthatunk és egyben azt is megláthatjuk, hogy az egyszerűnek gondolt Istenhit, nem is azt tartalmazza, mint amit a legtöbben gondolnak róla. De miért van a kereszténységben ekkora zűrzavar a cselekedetek és az Istenhit terén? Lássuk:
Mikeás könyve 7,2-4
„Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.”
Szóval akik „jóknak” számítanak (értsük ezt a mai korra), azok Isten szemében olyanok, mint a tüske, és akik „igaznak” számítanak, azok, mint a tövisbokor. De miért? Talán azért, mert nem a cselekedetek a fontosak? Dehogy! Azért, mert mindenki a saját gondolta, saját erkölcse alapján határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, nem pedig az Isten szava alapján! És kik ezek az őrállók? Azok, akik arra lennének rendelve, hogy Isten szerint pásztorolják a „juhokat” és idejében megadják nékik az eledelt (ezek lennének a tanítók). Csakhogy a mai pásztorok és tanítók többsége sem érti azt, ami meg van írva. Nem értik a cselekedetek fontosságát, nem értik az Istenben való hitet és a kegyelmet. Zűrzavar van az életükben és szavaikban, bizonygatják azt, amit nem értenek, hirdetik azt, Akit nem ismernek!
De akkor mit tegyünk? Ne attól legyünk hívők, hogy eljárunk gyülekezeti alkalmakra, ne attól, hogy imádkozunk vagy Bibliát olvasunk, ne attól legyünk hívők, hogy magunkat annak mondjuk. Attól vagyunk hívők, hogy a kősziklára alapoztunk.
Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Tehát higgyünk az Istennek, és ezt pecsételjük meg a cselekedeteinkkel. Mert attól vagyunk Istennek a fiai, hogy az Ő lelke vezérel minket:
Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Nem akit a saját szíve, gondolata, érzelme vezérel, hanem akit Istennek a lelke vezérel! A Szentlélekről pedig jól tudjuk (már ha olvastuk), hogy csak Jézusból merít, és azt adja tudtunkra:
János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
Akkor már csak azt kellene megérteni, hogy amikor a Szentlélek Jézusból merít, akkor az micsoda... Vagyis, hogy miket merít Jézusból. Jól tudjuk (már ha ezt is olvastuk), hogy Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atyától hallott és látott (Jn. 12,49 és Jn. 14,31). Így akkor megérthetjük (már ha megakarjuk), hogy legyen akár a Szentlélek, Jézus vagy az Atya, mindig ugyanarról beszélnek, mindig ugyanazt teszik. Tökéletes egység! De mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy a Szentlélek az ige által vezérel. Mert nem azok az Istennek a fiai, akit a saját lelke vezérel, hanem azok, akiket az Istennek a lelke vezérel, és történetesen azon az úton vezeti az arra vállalkozót, amelyik úton Jézus is járt. Szokták azt mondani, hogy Isten külön utakon vezérel. Ezzel szemben az ige bizonyságot tesz arról, hogy csupán egyetlen út adatott, és aki az üdvösség felé törekedik, annak ez az egy út adatott lehetőségként. Ezért lehet egység az atyafiak között, ezért lehet közös látás és vélemény Istenről. De mégis a napjainkban azt láthatjuk, hogy több ezer felekezet létezik, és mindegyik a saját igazát hirdeti. Pedig csak egy igazság van, ez pedig Istennek az igéje:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Az ige, az egyetlen út! Hiszen erről világosan szólt Jézus is, csak nem ismerik fel, hogy Ő a testté lett ige (Jn. 1,14; 1Jn. 1,1; Jel. 19,13). Vannak tehát a mai napon tárgyalt alapok, mint az Istenben való hit vagy a halott cselekedetekből való megtérés, és ha ezeket megértve meg is cselekedjük, akkor tartunk a tejjel való táplálkozásnál, azaz a cumisüvegnél. Így akik még idáig sem jutnak el, azokról egyértelműen kiderül, hogy lélekben miért halottak Isten szemében, ugyanis nem táplálkoznak Isten igéjéből, ami amúgy a lélek eledele. Mikor Isten igéje szól, akkor sokak számára egyértelművé válik az üzenete, csak ezután következnek a kifogások, az érzelmi magyarázások, emberi gondolatok. De kit érdekel mindez? Az igének kell alakítania minket, nem pedig mi alakítsuk azt magunkhoz. Vajon mi formáljuk Istent (azaz bálvány), vagy Isten formál minket?
Zsidó levél 2,1-3
„Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?...”
Mik ezek a hallottak, hogy el ne sodródjunk? Olvassuk el Jánostól:
1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”
Tehát János sem új dolgokról beszélt, hanem arról, ami már kezdetekben is volt, ez pedig Isten igéje! Előzőleg már beszéltük, hogy Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Az apostolok sem egymástól idéztek és tanítottak, hanem az úgynevezett „ószövetség”-ből (Tanach-ból) tanítottak. Ebben az egységben kellene megmaradni és előre haladni!
Filippi levél 3,15-19
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok, és akiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.”
A magunk útjait járjuk, vagy az ige útján haladunk? Végezetül:
Efézusi levél 4,11-24
„És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
(Skype 2015/05/06)
-
Komolyan venni Istent
Márk evangéliuma 8,34-38
„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Mit adhatunk váltságul a lelkünkért? Semmit, éppen ezért kell magát a lelkünket Istennek adni, hiszen ahogyan olvastuk is:
„valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”
Egyik oldalon van az az emberi felfogás, miszerint elég elfogadni Isten kegyelmét, míg a másik oldalon Isten felhívása, miszerint oda kell adnunk az egész életünket Neki. Ez pedig nem képletesen kell érteni, hanem szó szerint, azaz többé nincs saját akarat, saját vágy, saját utak, hanem egyedül Isten akarata. Ám, ha ebbe az elhívásba belépünk, azaz többé nem mi élünk, hanem él bennünk a Krisztus (Gal 2,20), akkor sem nyújtottunk az elhívásunknál többet, azaz nem tettünk le semmi többet annál, mint amit Isten kért tőlünk:
Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
A legtöbben idáig sem jutnak el, hogy megcselekedjék mindazt, amit Isten parancsolt. Erről egyszerűen csak úgy vélekednek, hogy: lehetetlen. De Isten szemében ez csupán: alap! Miből áll Isten komolyan vétele? Nemde ha megcselekedjük az Ő akaratát? A legtöbben komolyan veszik az ígéreteit, de az ítéletéről tudomást sem akarnak venni. Pedig az ítélet mindazokra kihat, akik nem az Isten által lefektetett szabályrendszer alapján élnek. Azt gondolják sokan, hogy attól válunk Isten gyermekeivé, ha elfogadjuk Istent. Csakhogy nem mi fogadjuk örökbe Istent, hanem Isten fogad örökbe minket, és így válunk az Ő gyermekeivé. Így egy csöppnyi reális megítélés szerint arra következtethetünk, hogy az örökbefogadásnak feltételei vannak. Istennek azok a fiai, akik az Ő Fiának (Jézusnak) az ábrázolatára változnak. Ezért szükséges, hogy többé ne mi éljünk, hanem valósággal Jézus éljen mibennünk.
Máté evangéliuma 5,43-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
A régiek Istentisztelete abban nyilvánult meg, hogy az Isten parancsolatait megtartották. Számukra ez volt az Istennek a tisztelete, ám ez a mai korra eléggé megváltozott. Nem Isten változott meg, hanem az emberek, és azok Istentiszteleti szokásaik. A parancsolatainak a megtartása helyett van éneklés, táncolás, különféle programok, a bűntől való tartózkodást pedig feleslegesnek tartják. Pedig írva van:
Ézsaiás könyve 1,10-17
„Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”
Továbbá:
Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Így ha Isten lenéz miránk, akkor elsősorban arra kíváncsi, hogy meg tartjuk-e parancsolatait vagy sem. A hálaadásunkra sem kíváncsi, ha nincs mögötte tartalom, a bűnbocsánatunkra sem kíváncsi, ha nincs kellő bűnbánat, a dicsőítésünkre sem kíváncsi, ha bűn terhel minket. Az Úrnak a szemei az igazakon van:
Zsoltárok 34,12-17
„Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földről.”
A mai korban sokan úgy imádják az Istent, hogy bűnnel terheltek, és testileg próbálják megteremni a gyümölcsöket. Pedig az Istenimádat nem változott, ahogyan a kezdetekben, úgy a mai napig is lélekben és igazságban kell imádnunk az Istent:
János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Ehhez képest sokan azt hirdetik, hogy nem baj, ha bűnt követsz el, csak kérj bocsánatot Istentől. Ezzel szemben az ige azt tanítja, hogy igazságban járjunk és őrizzük meg magunkat a bűntől. Sajnos abban dicsőítik meg Istent, hogy megbocsátja a bűnöket, pedig azzal kellene megdicsőíteniük, hogy az Ő akaratában járnak. Mint ahogyan régen az aranyborjak imádata, úgy van ma is:
2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”
Itt egy istenség, és annak az istentisztelete. Láthatjuk, hogy az aranyborjak lettek kikiáltva istennek, majd az istentiszteletre való felhívás a következő:
„Holnap az Úrnak innepe lesz!”
És láthattuk, hogy miként ünnepelték meg, azaz mi volt az istentiszteletük:
„Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”
Biztos jól érezhették magukat, bár kevésbé érezte jól magát Mózes. Le is aratták, amit vetettek, ezután láthatták az istenük pusztulását, majd egy nagymértékű mészárlás következett. Az Istentiszteletünk bizonyságot tesz arról, hogy melyik Istent tiszteljük. Mert ha az egyetlen igaz Istent akarjuk tisztelni, akkor nem tisztelhetjük a saját gondolatunk útján, hanem csak úgy, ahogyan az Őnéki kedves. Azt pedig, hogy Néki mi kedves, azt az írások alapján tudhatjuk meg, hiszen azokban jelentette ki akaratát a tiszteletével kapcsolatban is. Lehet ünnepelni az Urat, de a bűn és az ünneplés nem fér össze.
Ámos könyve 6,1-7
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.”
Mennyien gondolják ma is azt, hogy a hangszereik, azaz a dicsőítéseik a Dávidéi!? Csakhogy akkor lenne olyan, ha a cselekedeteik és a hitük is hozzá hasonlóak lennének.
Malakiás könyve 1,6-8
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.”
Ezt a mai napon is kérdezi az Úr. Ha Ő valóban a mi Atyánk és Istenünk, akkor hol van a tisztelete és hol van a félelme? Látjuk az Úr példáját is, amelyben e világi fejedelmeket említ. Hozzájuk kellő tisztelettel tudunk folyamodni, teljes odafigyeltséggel, megválogatott szavakkal, azaz tisztelettel, és egyben félelemmel is, mivel a fejedelemnek hatalma van felettünk akár ítéletre is. Ha megtesszük mindezt egy emberrel, csak azért, mert ő valami magas beosztásban van, akkor mi újság Istennel?
Az Isten igéje alkalmas rengeteg dologra, közöttük a legfontosabbra is, azaz, hogy megtartsa a mi lelkünket is. De ezen kívül alkalmas a tanításra, bátorításra, feddésre, igazságban való nevelésre (2Tim. 3,16), de csak akkor termi meg a gyümölcsét, azaz csak akkor változtatja meg az embert, ha nyitott szívre talál.
(Skype 2015/05/09)
-
Testünk rabjai
Az igét olvasva lépten-nyomon találkozhatunk azzal az üzenettel, miszerint a testünk akadálya lehet a lelki fejlődésünknek, és ezzel egyetemben az Istennel való kapcsolatunknak is. A testünk elleni harcra szólít fel minket az ige, ezt a harcot pedig nem kerülhetik el azok, akik komolyan gondolják Jézus, azaz az Ige követését.
Galátzia levél 5,16-18
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.”
Mit jelent az, hogy ha lélektől vagyunk vezetve, akkor nem vagyunk a törvény alatt? Nem azt jelenti, amit a legtöbben gondolnak felőle. Ugyanis könnyelműen úgy fogják fel, hogy ők mivel minden bizonnyal lélek szerint járnak, ezért nem vonatkoznak rájuk Istennek a törvényei. Pedig valójában úgy van, hogy akik valósággal lélek szerint járnak, azok betartják Istennek a parancsolatait, és ezért nem kerülnek a törvény alá. Merthogy a „törvény alá” azok kerülnek, akik törvénytelenül élnek. Akik pedig a törvény szerint élnek, azok betöltik a törvényt, mint ahogyan Jézus is tette:
Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Betölteni a próféciákat, betölteni Istennek a parancsolatait. Nem azért töltötte be Jézus az Atya parancsolatait, hogy nekünk már ne kelljen! A törvény betöltése által vált élő úttá Jézus (mivel nem találtatott benne bűn, ezáltal legyőzte a halált), és akik ezen az úton akarnak járni, azoknak is meg kell tartaniuk a törvényeket:
Jelenések könyve 22,12-14
„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”
Láthatjuk, hogy a fizetség a cselekedeteink szerint lesz, majd azt is olvastuk, hogy akik megtartják a parancsolatokat, azoknak lesz joguk enni az életnek fájáról. Mégis azt mondják sokan, hogy nem fontosak a cselekedetek, és Isten törvényeinek megtartása. Olvassuk el újra a nyitó igénket:
Galátzia levél 5,16-18
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.”
Elég határozott felszólítás, miszerint a testünk kívánságait ne vigyük véghez, azaz ne teljesítsük azokat. Mik ezek a kívánságok? Nyílván nem a test szükségletei, úgymint az evés, ivás, alvás, hanem azok a kívánságok, amelyek elveszik a figyelmet a lelkünkről, vagy egyenesen pusztítja azt! Úgy van ez, mint egyéb más dolgokkal is, vagyis amelyikkel több időt töltünk, az lesz fontosabb, amelyiket jobban tápláljuk, az lesz az erősebb.
1Péter levele 4,1-2
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.”
Testileg szenvedni? Nem tűnik bíztatónak igaz? Pedig Péter bíztatásnak is szánta. A maiak többsége nem is tudja elfogadni. Helyette azt tanítják, hogy Isten nem akarja, hogy szenvedj, nem akarja, hogy beteg legyél, nem akarja, hogy bármiben is szenvedjél. Pedig az ige nem ezt tanítja! Jézus tanítása is radikális a testi bűnökkel kapcsolatban, ezt próbálják ellelkiesíteni, pedig szó szerint kellene érteni:
Máté evangéliuma 5,29-30
„Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.”
Egy lelkipásztor egyszer úgy tanított erről, hogy minden bizonyára nem szó szerint kell érteni, mert akkor teli lenne a világ amputált keresztényekkel. Pedig a valóság az, hogy így pedig teli van a világ bűnben élő keresztényekkel, akik nem veszik komolyan Istent, és a bűntől való tartózkodást sem tekintik égetően fontosnak, pedig égető lesz annak a következménye… Olvassunk még Pétertől:
1Péter levele 2,11
„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;”
Akiket a testi kívánságok irányítanak, azok nincsenek újjászületve. Hiszen a testi kívánságokat és azoknak a gyümölcseit nem lehet összeegyeztetni azokkal a gyümölcsökkel, amelyeket teremnie kell egy hívőnek. A testi ember mindig önmagára mutat, önmagát ajánlja, magának akar jót, míg aki a lélektől született, az nem önmagára hívja fel a figyelmet:
János evangéliuma 3,1-8
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”
Aki a lélektől született, az olyan, mint a szél!
Zsoltárok 104,4
„Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.”
Ahogyan olvastuk Jézus szavaiban:
„A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”
Nem látod, hogy honnan jön és hová megy! Ha le kellene rajzolnod a szelet, mit rajzolnál? A szélnek nincs alakja, csak a munkáját rajzolhatjuk le, úgymint: düledező fákat, felkavart port. Épp ehhez hasonlóan kell nekünk is munkálkodnunk, azaz gyümölcsöt teremnünk az Istennek, nem magunkra hívva a figyelmet, hanem csakis Istennek adni a dicsőséget. Elvégre erre lettünk teremtve:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
A testünk pedig ne legyen a gyümölcstermésünk akadálya. Ezért kell Jézusban lennünk, hogy többé ne mi éljünk, hanem Ő éljen mibennünk:
Római levél 13,13-14
„Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”
Még egy kicsit vissza a szélhez. Akárcsak Jeremiás, akinek megmondatott:
Jeremiás könyve 1,10
„Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!”
Akárcsak a szél! A szél pusztít, de életet is ad.
(Skype 2015/05/13)
-
Rossz napok!?
Az emberi tanítások szerint, elég Isten kegyelmét elfogadva az üdvösségünket várni, de ezzel szemben Isten igéje egyenesen az ellenkezőjére hívja fel a figyelmet, miszerint mindig készen várjuk Őt. De mit jelent készen várni Őt? Mit jelent készen lenni? Mi múlik ezen?
Nagyon hosszú lenne ez a mai anyag, ha mindazt felemlítenénk és magyaráznánk, amelyben Jézus felhívja a figyelmünket arra, hogy a meglátogatásunk napján akképpen lesz a jövőbeni sorsunk, amely állapotban éppen talál minket. Felületes vizsgálat alapján arra következtethetünk, hogy ez igazságtalanság Isten részéről, ha amúgy igazként éltünk, ámde épp egy „rossz napunkon” ért a meglátogatás. De gondolom, abban egyetérthetünk, hogy Isten igazságos, éppen ezért más oldalról kell szemlélnünk a dolgot. Nem csak a mai korban tartják sokan ezt igazságtalanságnak, hanem a régi időkben is:
Ezékiel könyve 18,26-30
„Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.”
Világos tehát, hogy annak „lőttek”, aki bár előtte igaz volt, de végül igazságtalan lett. Vegyük észre az előző igerészben olvasottakban azt a rendkívül fontos dolgot is, hogy Isten a cselekedeteink szerint mond minket igaznak, vagy igazságtalannak!
Jakab levele 2,24
„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.”
Ráadásul ehhez kötődik az üdvösségünk is:
Jelenések könyve 20,12
„És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”
Ezért van az, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát (1Kor. 6,9):
Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
Láthatjuk tehát, miszerint üdvösség fontosságú, hogy mindvégig kitartva igazként éljük az életünket, nem hullámvölgyekben, nem keverve a jó és a rossz cselekedeteket. Minden nap készen kell várnunk Őt, méghozzá igazságban járva, nem pedig Istentelen cselekedetekben. Egy igaznak, nem lehetnek ily módon „rossz napjai”, hanem minden napját szentségben, azaz Istennek elválasztva kell élnie. Mert nem attól vagyunk igazak, hogy mi magunkat annak tartjuk vagy esetleg más annak tart minket, hanem attól vagyunk igazak, hogy Istennek az akaratában járunk, azaz az ige szerint betartva parancsolatait.
Lukács evangéliuma 1,5-6
„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”
Ezért van az, hogy akik valóban igazságban, azaz az ige szerint járnak (Jn. 17,17), azok mindig készek az Úr fogadására.
1Thesszalonikai levél 5,1-10
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.”
Amikor az Úr eljön, akkor nem a szerencsénk alapján fogunk üdvözülni vagy elkárhozni, hogy éppen „milyen napunk” volt, hanem amikor az Úr eljön, akkor pontosan abban az állapotban fog megtalálni minket, amik valójában vagyunk! Az ige által tanított hitnek kitartónak kell lennie. Ezt nevezzük állhatatosságnak, a mai korra ez nem igazán módi, pedig az ige szerint elengedhetetlen az üdvösséghez.
Máté evangéliuma 24,1-14
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
Isten igenis megpróbálja a hitünket, felszínre hozza mindazt, ami bennünk van. Vajon számunkra szerencsejáték az Isten követése, vagy komolyan vesszük az elhívásunkat? Merthogy arra hívattunk el, hogy Istennek fiai legyünk.
János evangéliuma 8,34-36
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Jézus tehát egyértelműen tudtunkra adja itt, hogy aki bűnt cselekszik, az szolga. Tovább is viszi a dolgot, és következtetésképpen azt mondja, hogy a szolga nem marad örökké a házban. Ergo aki bűnt cselekszik, az nem fiú, hanem szolga, így nincs is öröksége az Atyánál. Ezért kell, hogy megszabadítson minket Jézus, na de mitől is? Az ítélettől? Nem! Úgy olvastuk, hogy a bűntől szabadít meg minket, így válunk szabaddá, azaz többé nem szolgák, hanem fiak leszünk. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy Jézus úgy szabadít meg minket a bűntől, hogy nem vesz róla tudomást ha elkövetjük, az elég figyelmetlenül olvassa a Szentírást, hiszen itt ebben az igerészben is felfedi Jézus, hogy: „aki bűnt cselekszik” az szolgája a bűnnek. Ezért ha cselekedjük a bűnt, akkor nem beszélhetünk arról, hogy Jézus szabaddá tett minket.
(Skype 2015/05/20)
-
Ítéljük magunkat?
1Korintusi levél 11,31-32
„Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Az önvizsgálat nem éppen a legkedveltebb tevékenységhez tartozik, mégpedig azért, mert az ember túlnyomó többségben jónak hiszi mindazt, amit tesz. Ezért úgy is gondolja, hogy nincs szükség vizsgálatra, egyáltalán nem akarja vele vesztegeti az idejét.
Példabeszédek 21,2
„Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.”
Miért van ez? Talán leginkább azért, mert az ember a saját erkölcse szerint ítél és cselekszik. Azért, mert miként az első emberpár bukása egykor történt, akképpen történik ma is: az emberek akarják meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz! Ám Isten igéje óv ettől az úttól, és figyelmezteti a rajta járókat, hogy ez az út a halálba vezet. Ezért van az, hogy ne a magunk útjait járjuk, hanem legyünk figyelmesek arra az egyetlen útra, amely Isten szemei előtt igaz.
De az önvizsgálat az még csak az első lépés, ez után következik az, hogy megítéljük a vizsgálat eredménye szerint önmagunkat. Mert ugye annak nincs értelme, hogy ha megtaláljuk magunkban a rosszat, de nem hagyjuk azt el!?
Jakab levele 1,21-25
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Mit jelent belenézni a szabadság tökéletes törvényébe? Általában sokaknál nem fér össze a szabadság és a törvény, nem tudják ezt a kettőt összeegyeztetni. Kérdezik, hogy: „most akkor szabadság van, vagy törvény?” Szabadok a törvénytől? Vagy esetleg a szeretet törvényéről lenne szó, amely által minden más törvénytől szabaddá válunk? Nem ezekről van szó, máris tisztán megértjük.
Ahogyan olvastuk is:
„a szabadság tökéletes törvényébe”
Merthogy valóban tökéletes a törvény, ezért mondja Pál Timóteusnak:
2Timóteus 3,14-17
„De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Pál pedig egyértelműen a Tanach-ra gondolt, vagyis Mózes első könyvétől Malakiásig bezáródóan, és több olyan írásra, amit a mai napon már az apokrif iratok között találunk meg. Hogy miért egyértelműen erre gondolhatott? Abból az egyszerű okból, hogy akkor még az úgynevezett újszövetségi írások épp íródtak, és az apostolok sosem egymástól idézgettek, sosem egymás szavaiból tanítottak, hanem az Isten igéjéből, amit „ószövetségnek” ismerünk, de sokkalta inkább a nevén kellene nevezni, ami a Tanach (Tóra, Próféták, Írások).
Vissza tehát Pál szavaira, amit Timóteushoz intézett, amelyben az igét tökéletességre emelte, mint ami alkalmas mindarra, amiért Isten adta az embereknek. A mai téma is beletartozik, vagyis az önmagunk megítélése, amit az önvizsgálatnak kell megelőznie. Még egyszer hadd hozzam ezt a részt:
„a szabadság tökéletes törvényébe”
Értjük tehát, hogy miért tökéletes az Isten törvénye (amit egyébként Dávid is megerősít – Zsolt. 19,8), akkor most már csak azt kell megértenünk, hogy mi köze van a szabadságnak ehhez. Ugyanis a legtöbben azt nevezik szabadságnak, ha nem kell a törvénnyel foglalkozni, pedig ezzel csak azt érik el, hogy Istentől válnak szabaddá. Lássuk, hogy Jézus mikképpen gondolta a szabadságot:
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Először legyünk figyelmesek a feltételes szövetségre:
„Ha ti megmaradtok az én beszédemben…”
Tehát „ha” megmaradunk Jézus beszédében, ami egyébként a Tanach, akkor leszünk az Ő tanítványai! Mert nem elég azt mondani Jézusnak, hogy: „követlek téged”, hanem valósággal követni is kell Őt. Majd ha ily módon a tanítványai lettünk, akkor ismerjük meg az igazságot. Az igazságról pedig jól tudjuk, hogy az Ő igéje az igazság (Jn. 17,17). Ha pedig az igazságot, azaz Isten igéjét megismerjük, ami nem elméleti ismeretről szól, hanem a legbensőbb ismeretről, ami az eggyéválás, akkor válunk szabadokká! De akkor már csak azt kell megértenünk, hogy mitől válunk szabadokká, hiszen előzőleg tisztáztuk, hogy akik idáig eljutnak, azok:
- Megmaradnak Jézus beszédében, ami a Tanach
- Jézus tanítványai lesznek
- Megismerik az igazságot, azaz Isten igéjét
Olvassuk el akkor, hogy miből ajánl szabadulást Jézus, ha a fenti feltételeknek eleget teszünk:
János evangéliuma 8,34-36
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Aki tehát bűnt cselekszik, az szolga, vagyis nem szabad. Aki pedig nem cselekszik bűnt, azt nevezik szabadnak, ugyanis nem szolgálja a bűnt. De nem erről beszélt mindvégig Jézus? Nem ezért mondta, hogy maradjunk meg az Ő beszédében, hogy ez által válhatunk tanítványaivá, és ekkor jelenti ki magát nekünk?
Máté evangéliuma 7,3-5
„Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Sajnos általánosnak mondható az, hogy az ember inkább a másikban találja meg előbb a hibát, mint önmagában. Jézus nem véletlenül tanított erről, mint az akkori időben, úgy a mai időben is igen aktuális eme tanítása. Hiszen vannak sokan, akik bűnnel terheltek, de mégis lépten-nyomon másokat dorgálnak meg olyan dolgok felől, amelyek a saját bűnükhöz képest csekélyek, vagy éppen Isten nem is tekint bűnnek.
Amikor eljutott egy-egy közösség a valós szentséghez (lásd Izrael népe a pusztában), úgy akik halálos bűnt követtek el, azokat a népnek kellett megköveznie. Ugyanis a közösséget nem terhelte bűn, vagyis kivitelezhették az ítéletet. De amikor nagy módon elterjedt a bűn, akkor a bűnös nem hajthatta végre a másik ellen az ítéletet, merthogy ő maga is ítélet alá került volna. Ezért láthatjuk a parázna nő történetében azt, hogy Jézus felhívása után mindenki felhagyott a megkövezéssel, mivel önmagukat ítélték volna el.
De ha nem is a halálos ítéletet vesszük alapul, hanem például a feddés, intés témáját, akkor ebben is csakugyan megláthatjuk, hogy akik hiteleseknek számítanak, azaz amiben feddhetetlenek, csak abban szólhatnak intőileg másokhoz. Máskülönben önmagára mond ítéletet, és ráadásul hiteltelen és erőtlen lesz az intés.
Vagy vegyük alapul akár a tanítást is, csak abban taníthat a tanító, amit tud, ezt megmondta Jézus is Nikodémusnak. Ezzel szemben a mai napon is szép számban vannak olyan tanítók, akik érzésekből, mások bizonyságtételeiből, és fantáziából tanítanak. A hallgatóik sem a kősziklára (igére) építkeznek. Végül zárjuk le a kezdő igénkkel:
1Korintusi levél 11,31-32
„Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Rakjuk mérlegre az életünket. Ítéljük meg magunkat az írottak alapján. Jobb ha mi ítéljük meg magunkat, minthogy Isten ítéljen meg minket.
(Skype 2015/05/27)
-
Felismerni a tanítást
A kereszténységen belül sok ezer felekezet létezik, mindegyik meg van győződve arról, hogy ők értik helyesen az írást, amit röviden hitvallásban össze is foglalnak. Miért van az, hogy ezerféleképpen értelmezzük ugyanazt az írást? Ennek nagyon sok oka van, ezért nem is erről szeretnék beszélni, hanem inkább az egyetlen helyes értelmezésről, amit minden kereszténynek követnie kellene. Olvassuk el a következő igerészt:
1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”
Egyértelműen fogalmaz János, hogy nem új parancsolatokkal váltották le a régi parancsolatokat, hanem továbbra is a régi parancsolatokat tanítják. Mik ezek a régi parancsolatok? János úgy fogalmaz, hogy: „amely előttetek volt kezdettől fogva”. Vagyis azok a parancsolatok, amiket már Mózes megkapott kőtáblákon.
Mint az apostoli időkben, úgy ma is, sokan egy olyan messiásban hisznek, aki eltörölte a törvényt, és helyette enyhítette az Isten által támasztott követelményeket. Pedig Jézus ezt is tisztázta a hallgatósággal, csak ahogy akkor is, úgy ma is süket fülekre talál:
Máté evangéliuma 5,17-19
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.”
Van itt tehát Jézusnak egy olyan kijelentése, miszerint nem törölte el a törvényt és a prófétákat. A mai napon is sokan örülnek a folytatásnak, amiben Jézus elárulja, hogy betölteni jött őket. Miért örülnek ennek a folytatásnak? Azért, mert ki lehet csavarni, és úgy értelmezni, miszerint mégiscsak el lett törölve a törvény. Ám a „betöltés” nem jelent eltörlést, hanem amire utalt Jézus, az a Messiási küldetésére vonatkozott, miszerint az Ő hús vér testében teljes engedelemben követni tudta az Atya parancsolatait, és egyben a róla szóló próféciák is beteljesedtek. De ettől nem csökkent a törvény tekintélye! Hiszen a folytatásban Jézus említi, miszerint a törvényből egy aprócska rész sem múlik el, amíg minden be nem teljesedik. Olvassuk csak el:
„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”
Figyeljünk arra amit olvasunk! Nem azt mondta Jézus, hogy a próféciák nem múlnak el addig, amíg be nem teljesednek! Nem a próféciáról beszélt Jézus, hanem a törvényről. De mit jelent az, hogy addig el nem múlik az ég és a föld, amíg a törvény be nem teljesedik? Hogy lehet a törvényt betölteni? Erről nagyon sok tanítást lehetne hozni Jézustól vagy az apostoloktól, de ha valaki egy kicsit is érett lelkileg, az nyílván azonnal rávágja, hogy a törvényt a cselekedeteinkkel tudjuk betölteni. Ahogyan Jézus is tette! Álljon itt egy rövid apostoli tanítás erről, majd egy magyarázat Jézustól:
Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Ha esetleg nem lenne világos e Páltól idézett igerész, miszerint a szeretet jelentős tartalommal bír, vagyis megtalálható az összes parancsolat benne, akkor megerősítésül olvassuk el Jézus tanítását is erről:
Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Van itt tehát két parancsolat Jézustól (ami megtalálható a Tanach-ban is), amelyekben a szeretetre hivatkozik. Ennek értelmezésében buknak el nagyon sokan, mert az önmaguk kreálta szeretet gyakorlásában azt hiszik, hogy az Isten által állított követelmények mindegyikét teljesítik vele. Ám mint ahogyan Pálnál is olvastuk, úgy Jézusnál is egyértelműen láthatjuk, hogy a szeretet igaz voltát a törvény betartásában fedezhetjük fel. Hiszen ez a két parancsolat egyenként a két kőtáblán kapott törvényeket tartalmazzák, úgymint az emberek, és az Isten iránt való szabályokat.
Ha eljutunk arra a felismerésre, miszerint a Szentírás továbbra is az úgynevezett „ószövetség”, míg az „újszövetség” a róla szóló bizonyságtétel és a helyes értelmezés kézikönyve, akkor megláthatjuk azt a tökéletes harmóniát, amelyben egymásról bizonyságot tesznek, és eltéveszthetetlenül egy irányba mutatnak. Olvassuk el a következő igerészt:
János evangéliuma 7,14-18
„Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala. És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?! Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”
A mai napon sokan tanítanak Istentelen dolgokat, mégis nyugodt lelkiismerettel és annak tudatában, hogy minden bizonnyal Istennek szereznek ezzel dicsőséget. Jézus fel is hívja a figyelmünket arra, hogy lesznek olyan „hívők”, akik kiközösítik, megölik az igaz hívőket, és azt hiszik, hogy Istennek kedves cselekedeteket tesznek.
János evangéliuma 16,1-3
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”
Tehát akkor mi módon ismerhetjük fel a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy sem? Testvérek, Jézus nem leellenőrizhetetlen szavakat szólt, az apostolok sem saját hitvallásokat készítettek, hanem egységesen a Tanach-ból, vagyis az úgynevezett „ószövetségből” tanítottak. A Jézusról szóló próféciákról is sokat beszéltünk már, az Ézsaiás 42. fejezete az egyik legismertebb prófécia Jézusról, amely arról tesz bizonyságot, hogy Jézus a törvényt hirdeti a népnek és a törvényt naggyá teszi. Nem eltörli, hanem hirdeti és naggyá teszi!
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Továbbá:
Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”
Tehát ha hisszük, hogy Jézus a Messiás, akkor hinnünk kell azt is, hogy benne ezek a próféciák beteljesedtek. De ha egy olyan Messiásban hiszünk, aki a törvényt eltörölte, aki nem kötelez minket a törvény megtartására, az Isten iránt való engedelmességre, akkor valójában az antikrisztusban hiszünk.
Ha valóban az igaz Messiásban akarunk hinni, ha az igaz Messiást akarjuk követni, akkor valamilyen módon fel kell ismernünk Őt. Felismerni pedig nem az érzelmeink, saját gondolataink által tudjuk, hanem csakis az ige által.
János evangéliuma 5,39
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”
Az ige bizonyságot tesz a Messiásról, a Messiás pedig bizonyságot tesz az ige mellett. Ez pedig azért van, mert a Messiás, maga az Ige (1Jn. 1,1; Jn. 1,14, Jel. 19,13)! Ha ismerjük az igét, ismerjük Jézust is.
János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”
Csak azok követhetik Jézust, akik ismerik Őt. Követjük az Igét?
(Skype 2015/06/03)
-
Isten ujja
Áldott testvérek! Többször beszéltünk már arról, hogy nem elég egy nevet követnünk (Jézus), hanem meg kell bizonyosodnunk a kilétéről, hogy felismerjük a bemutatkozása nélkül is a személyét. Jézus sok éven keresztül a jelekkel, csodákkal, de mindenekelőtt a törvényhez való ragaszkodásával jelentette ki magáról, hogy Ő a megígért Messiás. A mai napon a következő történetet vesszük alapul:
Lukács evangéliuma 11,14-20
„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Legyünk figyelmesek Jézusnak eme beszédére:
„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus ezzel az ördögűzéssel bebizonyította, hogy Isten országa elérkezett. Úgy is fogalmazott, hogy: „kétség nélkül”. Nemsokára részletesebben tárgyaljuk, hogy ez a démonűzés miért is bizonyította az Isten országának az eljövetelét. De van itt még valami nagyon fontos, amire utalt Jézus. Ez pedig az Isten ujja:
„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket...”
Olvassuk el, hogy mire hivatkozott:
2Mózes 8,16-19
„És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén. És akképpen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén. És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; amint mondotta vala az Úr.”
Értjük a párhuzamot? Istenségből nem volt hiány Egyiptomban, ugyanis több istenük volt, mint amennyi városuk. Mégis melyik Istenre utalhattak ezek a varázslók? Egyértelműen arra az Istenre, akinek a nevében jött Mózes! A varázslók felismerték a valódi Istent a cselekedeteiben. Továbbá legyünk figyelmesek arra is, hogy a varázslók akkor ismerték fel a valódi Istent a cselekedeteiben, mikor a teremtés csodáját tekinthették meg. Hiszen teremteni csakis Isten tud, a föld porából tetvek keltek életre! Ez egy olyan jel volt, amit Egyiptom egyik istene (démona) sem másolhatott le. És elérkeztünk a varázslók bizonyságtevéséhez, ami a következő volt:
„Az Isten ujja ez.”
Erre utalt Jézus is a nyitó igerészünkben. Olvassuk el még egyszer:
Lukács evangéliuma 11,14-20
„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
A varázslók felismerték cselekedeteiben a valódi Istent, de akik Isten gyermekeinek mondták magukat, azok nem ismerték fel a Messiást a cselekedeteiben. Többször beszéltünk már arról, hogy a néma démon kiűzése miért volt olyan nagy dolog (egyébként a sokaság csodálkozásán is láthatjuk a cselekedet nagyságát, és abban is, hogy Jézus e csodatevésével Isten országának az eljöveteléről tett bizonyságot). A démonűzésről nem kívánok részletesen szólni, elég legyen annyi, hogy egy néma démon nem tud válaszolni a feltett kérdésre, és így a régi idők óta gyakorolt démonűzési stratégiát nem tudták alkalmazni rajta. Ez Jézus óta meg is változott, immáron nincs szükség démonokkal való beszélgetésre, a távozásukhoz elég, ha bennünk van Isten jelenléte. Ezért is csodálkozott a sokaság azon, mikor Jézus démonűzési módszerét látták. Nem is tudták ezt sokan elfogadni, és inkább a Sátán cinkosának mondták, mintsem hogy megvallanák, amit a varázslók is egykor, hogy: „Isten ujja ez”.
Hogy lehet az, hogy a varázslók felismerték Mózes által a valódi Istent, az „Isten követői” pedig nem ismerték fel Jézusban a Messiást? A kérdésre a választ megtalálhatjuk a mai korban is. A mai korban élő keresztények közül is sokan egy hamis istenben hisznek, noha Jézusnak nevezték el, de a személye nem összeegyeztethető azzal a Jézussal, akiről olvashatunk a Szentírásban. Sokakban kialakul egy olyan ismeret Istenről, ami téves. Ez történt Jézus idejében is, sokan nem olyan Messiást vártak, mint amilyen Jézus volt. Ennek oka pedig, hogy a saját érzelmek, erkölcs és gondolatok által képzelik el az Ő személyét, és ezért nem is tudja őket semmi sem meggyőzni. Ez a vak hit! Viszont az igazi hit nem vak, hanem meggyőződés. Olvassunk el egy példázatot Jézustól:
Máté evangéliuma 21,28-32
„De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.”
Vannak sokan, akik ígéretet tesznek Istennek, hogy követik Őt, ám mégsem teszik azt, amit Isten kér tőlük. Ez az egyik fiú. Azt mondják, hogy nem kell az engedelmesség! Ők azok, akik azt hiszik, hogy látnak, azt hiszik, hogy egészségesek.
Továbbá vannak sokan, akik nem hallgatnak Istenre, de később meggondolva magukat engedelmeskednek! Ők azok, akik megtérhetnek, ők a paráznák és vámszedők, azaz azok, akik Isten törvényének nem engedelmeskednek. De jól tudjuk az evangéliumokból, hogy Jézus pont ezekért jött el, vámszedőket, paráznákat hívott megtérésre. Nem azt mondta nekik, hogy: „így fogadlak el téged”, hanem hogy térjenek meg, és ne vétkezzenek többé. Ez a másik fiú, aki bár először nemet mondott, de végül engedelmeskedett.
Van tehát két fiú, az egyik jelöli a magabiztos, ámde engedetlen hívőket, a második fiú jelöli a megtért és engedelmes hívőket. Jézus igazolja is a második fiút, hogy megelőzi az elsőt, mert a cselekedetek tesznek bizonyságot az emberben levő lélekről.
Van itt még valami, amit a legfontosabb megértenünk. Ez pedig az, hogy nekünk is fel kell ismernünk a törvényről azt, hogy Isten ujja írta őket.
2Mózes 31,18
„Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.”
(Skype 2015/06/10)
-
Igében való egység vagy személyválogatás?
Az egységről már többször beszéltünk, tulajdonképpen valamennyi igehirdetés magában foglalja ezt a témát, de a mai napon egy kicsit terjedelmesebben fogunk beszélni róla. Az egységet, mint sok egyéb igei témát is, többféleképpen értelmeznek, minket viszont az az egység kell hogy érdekeljen, amit Isten megkövetel tőlünk. Ez az egység pedig nem más, mint az igében való egység. Sok egyéb egység létezik, szép számmal található a kereszténység berkein belül is, mint például a tanítók iránti hűség egysége, gyülekezet iránti odaszánás egysége, barátsággal ötvözött testvériség egysége, szolgálati területek egysége. Ezek jók és megtartandók, ámde van itt egy népszerű probléma, ami sok esetben büdössé teszi az egészet, ez pedig a személyválogatás.
A keresztények hatalmas része szenved ebben a kórban, csupán az érett, kipróbált, az Isten iránt való valódi tisztelettel folyamodó, és Isten igéje iránt hű ember teszi mérlegre önmagát, és még kevesebben ítélnek helyesen ezután! Nagy a humanizmus a mai kor egyházában, konkrétabb példával fogalmazva: „én is lopok, ezért nincs baj azzal, ha te is lopsz, hiszen Isten úgy is megbocsát, csak szeressük egymást”. Így mennek kéz a kézben a gyehennára, ahol sírás-rívás lesz, vagyis szenvedés, továbbá fogcsikorgatás, ami az Isten iránti ellenséges indulatot jelenti (merthogy nem oda fognak jutni, ahová készültek)…
Meddig mehetünk el a személyválogatásban, ha az ítéletet említjük? Mi a tűréshatár Isten szemében, amit még elnéz nekünk? A legtöbben a barátságnál már átlépik azt a bizonyos határt. Ismerik egymást hosszú idők óta, régen megtért, nem tudná elképzelni, hogy akár egy légynek is ártana, és ebben a megállapításban már borítékolja is az ártatlanságát. Vagy ott a szolgálók iránti vak odaadás, legyen az lelkipásztor, tanító vagy presbiter, az irántuk való hűség és odaadás következtében, minden cselekedetüket képesek a Szentírás által „igazolni” (belemagyarázni). De beszélhetünk a rokonokról is, a szülők, gyermekek, vér szerinti testvérek iránti szeretet ugyancsak képes görbíteni az élő Isten szavát. De mit mond minderről Isten? Mit gondoltok, mi lesz azzal, aki megveti az Ő igéjét azzal, hogy személyválogató és nem igazságosan ítél és cselekszik?
1Sámuel 15,23
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”
Ha megvetjük az Úr beszédét/igéjét, akkor mi is megvetésben részesülünk, és ha valaki komolyan gondolja az Istentől kapott elhívását, akkor annak ez a lehető legrosszabb, ami vele megtörténhet.
2Mózes 32,25-29
„És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára. Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.”
A mai korban ezt el se tudnánk képzelni, a túlnyomó többség úgy jellemzi ezt, hogy: kegyetlenség. Más törvény szerint, ha a szülőknek engedetlen és kicsapongó életű gyermekük volt, akkor meg kellett ölniük őt:
5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”
Ez még nagyobb kegyetlenségnek tűnik? Pedig Jézus sem hozott mást! Olvassuk el:
Máté evangéliuma 10,32-36
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.”
Akkor már értjük azt is, hogy Jézus miért utasította a tanítványait arra, hogy vegyenek kardot maguknak. Olvassuk el:
Lukács evangéliuma 22,36-38
„Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"”
Ezt azért is a halála előtti éjszakán mondta Jézus, mert addig velük volt, Ő maga oltalmazta őket, a védelme alatt voltak, de immáron kinevelt tanítványokká lettek, tanuljanak meg az Isten igéjével bánni. A kard jelöli Istennek az igéjét. Nem nézhetjük senkinek sem a személyét, ha az Isten igéjéről van szó. Azaz inkább mindenki legyen halott, de Isten igéje maradjon élő. Akik Isten igéjének nem engedelmeskednek, azokat nevezi az Isten halottaknak. Ezért nekünk élőknek, mindazok halottak, akik Isten igéjének nem engedelmeskednek. Lehet az barát, testvér vagy bármely rokon. Ezért a halottak ne legyenek akadályai az Isten iránt való engedelmességünknek.
Mit gondoltok, ha a mai korban valaki elhagyná a családját Isten igéjéért, az milyen megbélyegzést kapna a hívőktől? Pedig a tanítványok ettől a ponttól kezdték elhívatásukat, innen kezdtek mindent! Elhagyták a munkájukat, azaz a megélhetési forrásukat, elhagyták feleségüket, gyermekeiket, és követték Jézust, azaz az Isten Igéjét! Nekünk mennyire van „kedvünk” követni Isten igéjét? Csak elméletben tartjuk meg, vagy gyakorlatba is öltjük?
Mivel a mai korban az a keresztény divat virágzik, miszerint aki hívővé lesz, annak nincsenek harcai, bármit is tesz minden meg van bocsátva neki, az ige iránti engedelmességet nem tartják fontosnak, akkor mégis hogyan lehetne őket ráébreszteni arra, hogy amit csinálnak, az bálványimádás? Hogyan értethetjük meg velük az Isten akaratát, a tökéletességre való törekvést?
Máté evangéliuma 7,1-5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Ennek az általános gyakorlata az, hogy tartsuk meg a gerendát a szemünkben, és úgy éljünk egymás mellett. Pedig el kellene távolítani, hogy a testvéreink szeméből is eltávolíthassuk a szálkát. Hogy miért? Azért, mert erre kaptunk elhívást, hogy szeplőtlenek legyünk Isten előtt, ebben pedig segítenünk kellene egymást, nem pedig közös átok alá rekesztenünk magunkat azáltal, hogy a bűnben való élést megtűrjük.
Példabeszédek 27,17-19
„Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját. Mint aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy aki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.”
Vajon miért a szemben levő gerendát és szálkát hozta példázatul Jézus? Talán csak szakmai példázat, mivel a nevelőapja is ács volt? Milyen az az ember, akinek szálka vagy gerenda van a szemében? Az az ember nem lát tisztán, nincs tiszta rálátása az Isten dolgaira. Akadályoztatva van a látása, a bűne, vagy a helytelen Istenismerete miatt. Ezért akik eltévelyedtek, azokat vezetni kell. Csakhogy sokan mondják azt vak létükre, hogy látnak, ezért gerendástul verembe esnek.
Valamiért sokan úgy gondolják, hogy velük kivételt tesz Isten, elnézi, ha bűnben élnek, ha a gonosz oldal fegyvereit használják. Pedig az ige nagyon sok helyen egyértelmű történeteket tár elénk, amelyben megbizonyosodhatunk arról, hogy nemcsak a hit nagy embereivel nem kivételezett Isten, hanem Isten saját magát is kötelezte a szavának megtartására. Mégis valamiért sokan azt gondolják, hogy ők kivételesek, különlegesek, és megtehetnek olyan dolgokat, amelyet maga az Isten sem tesz meg.
1Péter levele 2,1-5
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”
Élő kövek vagyunk, vagy lemetszett gallyak?
(Skype 2015/06/17)
-
Ébredés
Elég sok idő eltelt Jézus halála és feltámadása óta, nagyjából 2000 év. Ezzel egyetemben a kereszténység is körülbelül 2000 éves múltra tett szert, és egyben nagy változásokat is átélt ez idő alatt. Sokan szeretik ezt úgy hinni, hogy pozitív változásokon ment keresztül, de ha visszatekintünk a kezdetekhez, és őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, akkor megláthatjuk, hogy a változás negatív formában van ma jelen. Hallottam hitetlen emberek megvallásait, véleményeit, miszerint ez az egész Világ már megérett a pusztulásra, akkor mégis hogyan gondolnánk mi hívők, hogy minden a legnagyobb rendben van? Hiszen Jézus a következőket mondta rólunk:
Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
Tehát a földnek savai, azaz ízei, tartósítói, de ha ez valóban így van, akkor miért van annyi erkölcstelenség, erőszak és Istentelenség a földön? Megmondom miért. Azért, mert a kereszténység is megalkuszik a bűnnel.
De ha már kereszténység, akkor említsük meg azt a hitet, amin a mai kereszténység nyugszik. A legtöbbeknél a Szentírás a Máté evangéliumnál kezdődik, majd a Jelenések könyvénél ér véget, de ezt sem olvassa el mindenki. Tehát az Újszövetségi írásokat tartják egyedül magtartandónak (ám azokat is igen lazán veszik), és abból próbálják megismerni Jézust, sőt, az Újszövetségi írások alapján evangelizálnak és térítenek meg sokakat. Ám kezdetben ez nem így volt.
A tanítók, apostolok, minden esetben a Tanachból (azaz az Ószövetségi) írásokból tanítottak, és evangelizáltak is! Az apostolok nem egymástól idézgettek, hanem Mózes, a próféták és az írások alapján bizonyították, hogy Jézus a megváltó! Kérdezem én, ha neked most az Ószövetségi írások alapján kellene bebizonyítanod valakinek, hogy Jézus a messiás, akkor hol kezdenéd, és milyen igéket hoznál??? Akik megtértek abban az időben Jézushoz, nem a hirdetők hitére tették le a saját hitüket, hanem az Ószövetségi írások alapján ismerték fel azt, hogy Jézus a messiás. Összeegyeztették az írásokat és Jézus tanítását, cselekedeteit, és teljes összhangot láttak. Ezzel ellentétben a maiak jézusa nem hasonlít arra, amiről az írások bizonyságot tesznek. Mert milyen a maiak jézusa? Olyan, aki bárkit keblére ölel, nem számít neki semmi, csak hogy fogadjuk el az ő kegyelmét! Ezzel ellentétben olvassunk el néhány messiási próféciát:
Az igazi Jézus, akinek élete a törvény hirdetése és megtartása:
Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”
Továbbá:
Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”
Az igazi Jézus, aki olyan, mint Mózes:
5Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
Az igazi Jézus, aki legyilkolja azokat, akik nem engedelmeskednek neki:
Ézsaiás könyve 63,1-7
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket! Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.”
Erről megemlékezik a Jelenések könyve is:
Jelenések könyve 19,11-16
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.”
Van tehát az a téves a hiedelem, miszerint azért véres Jézus ruhája, mert az Őt ért sebek miatt (tövis korona, korbácsütések) összevérezte azt, viszont a Szentírás bizonysága által azért lett véres, mert az ellenségeit széttaposta, és azoknak a vére a ruhájára fröccsent. Ne feledjük továbbá azt sem, hogy a Jelenések könyvének eme része Jézus eljöveteléről tesz bizonyságot, mikor ítélni jön az embereket. Ezért is mondta a következőket Jézus:
Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Mi erre a válasz? Az, hogy hát… nem igazán. De erősítsük ezt meg Jézus beszéde által:
Lukács evangéliuma 17,26-30
„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.”
Vagyis nem vettek észre semmit, az élet gondjaival voltak elfoglalva, nem foglalkoztak Isten parancsolataival. Csupán néhány lélek menekült meg, akár Noé idejét, akár Lót idejét nézzük. Így lesz ez ismét, nemsokára eljön az Úr, és nem fog találni hitet a földön. Sötét lesz az a nap:
Ámos könyve 5,18
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.”
Nem várnunk kell Isten eljövetelét, hanem munkálkodnunk kell, hogy az Ő szolgálatában munkálkodva találjon minket, mikor betelik az idő. Olvassuk el az emberek bizonyságát Jézusról, hogy kinek hitték Őt:
Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”
Itt van Jézus személyisége, mikor az emberek hallgatták, látták a cselekedeteit, akkor ezek a nevek jutottak eszükbe, mert olyan volt, mint Jeremiás, Illés, vagy keresztelő János! Ismerjük őket, tudjuk róluk, hogy mi volt a főbb jellemzőjük? Jellemezzük őket röviden:
Illés:
Ő volt az, aki minden erővel igyekezett azon, hogy Izrael népét a Baál imádatból az egyetlen igaz Isten imádatára fordítsa. Válaszút elé állította a népet, a langymeleg állapotból kimozdítva az embereket, vagy a Baál imádatára, vagy az igaz Isten szolgálatára.
Jeremiás:
Az egész szolgálata szinte egy üzenetet tartalmazott; engedelmeskedtek és éltek, vagy máskülönben meghaltok! Sajnos az utóbbit választotta a nép.
Keresztelő János:
János volt az, aki előtt Illés lelke járt, ezért szolgálatát nem is lehet megkülönböztetni Illés szolgálatától, hiszen ott folytatta János, ahol Illés abbahagyta. Megtérést követelt a néptől, cselekedeteik megjobbítását! Nem alkudott meg a bűnnel.
Ezt hitték Jézusról, merthogy ezek a jegyek voltak benne. Sosem mondta azt senkinek sem, hogy: „fogadd el a kegyelmem”. Mindenkitől a törvény megtartását kérte, az Isten akaratának való engedelmet megkövetelve.
A maiak nem így tanítanak Jézusról, hanem érzelmekből, emberek bizonyságaiból, vágyakból. Nem Isten igéjéből, amelyet a Mózes könyveitől kezdődően olvashatunk. Nézzük meg például, hogy Pál hogyan tanított:
Apostolok Csel. 17,2-3
„Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek.”
Ez csak egy ige a sok közül, az írásokból bizonyították a tanítók, apostolok, akár napokig (ugyanis ilyen sok helyen tesz bizonyságot Isten igéje Jézusról), hogy Jézus a messiás! Akik így hívővé lettek, azoknak a hitük nem ingatag talajon nyugodott, hanem sziklaszilárd alapon, ami az Isten igéje! Mint amikor Péter is felállt Savuot (pünkösd) ünnepén, és az írásokat magyarázva tett bizonyságot arról, hogy Jézus a megváltó. Akkor és ott 3000 ember tért meg a prédikáció hatására, és azoknak a hitük erős alapon nyugodott. De a mai napon például 10 frissen megtértből néhányan maradnak meg a „hit” mellett, és azok közül a legtöbben is csak hétvégi keresztények (amíg a gyülekezetben vannak) maradnak. De hát ez érthető is, hiszen a mai evangelizációk, és tanítások köszönő viszonyban sincsenek az írott igével.
Tudom, sokan azt gondolják, hogy régebben szükség volt bizonyítani az írások alapján, hogy Jézus volt a várva várt messiás, de a mai időben ez már egyértelmű, ezért nem is kell bizonygatni, csak Őhozzá kell menni bűnbocsánatért. Csakhogy ez nem egészen így van! Nekünk is ugyanannyira szükségünk van felismerni Jézust az Ószövetségi igék által, mint 2000 évvel ezelőtt! Hogy miért? Mert nem elég elhinni Jézusról hogy Ő a messiás, mert ez nem több annál, mint elhinni, hogy Isten létezik. Nem csupán elismerni kell Jézust, hanem sokkalta inkább megismerni!
A mai kereszténység legnagyobb problémája az, hogy Jézust csupán az Újszövetségi írások alapján próbálják megismerni. Ez ahhoz hasonló, mint amikor valakit szeretnénk megismerni, és ahelyett hogy odamennénk hozzá, helyette egy másik embertől tudakozódunk iránta. A házastársunk felől nem a szomszédunktól tudakozódunk, hanem közvetlen őt kérdezzük. Az apostolok nem azt kérték az emberektől, hogy annak higgyenek, amit mondanak, hanem hogy az igének higgyenek! Ezért is kapnak dicséretet a béreaiak (Ap. Csel. 17,11), mert ők utánanéztek az igében mindannak, amit Pál hirdetett nekik.
Bármennyire is megrázó sokaknak, de Jézus születése nem Máriától datálódik, hanem onnantól, mikor Isten azt mondta, hogy:
1Mózes 1,3
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
Jézus itt jelenik meg legelőször, és folyamatosan beszél hozzánk az Ószövetség lapjairól, csak fel kellene Őt ismerni. Így ezért nem a földre jövetele pillanatától kellene élőnek kezelnünk Jézust, hanem a valódi születésétől, ami a kezdetek kezdete. Ezért ha valóban szeretnénk megismerni Őt, akkor a kezdeteknél kell kezdenünk, szemlélve beszédét, személyét, cselekedeteit. Ez által sokkalta inkább megérthetjük az Újszövetségi írásokban olvasottakat, Jézusnak beszédeit, cselekedeteit.
Csak ezek által lehet ébredés, nem várni kell, hanem fel kell ébredni!
(Skype 2015/07/01)
-
Minden nap igazi ajándék
Áldott testvérek. A mai napon beszélni fogunk Isten egyik legnagyobb ajándékáról, amely minden naplementekor a miénk lehet. Ez pedig nem más, mint az újrakezdés lehetősége! Azért mondtam, hogy a naplementekor, merthogy a nap valójában nem éjféltől kezdődik, hanem a naplementével, ahogyan ez a közel keleten még mindig szokás.
Olvassunk el néhány tanítást a naplementével kapcsolatban (a nap zárásával kapcsolatban), úgymint napszámos bére, szegény ember záloga:
5Mózes 24,10-15
„Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle; Kivül állj meg, és az ember, akinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát. Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával; Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt. A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden a te kapuid között vannak. Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kivánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad.”
Pál említést tesz a haragról is:
Efézusi levél 4,26
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;”
Viszont röviden, amivel jellemezni lehetne: Istennel és emberekkel való aznapi rendezés, vagyis, hogy semmi bűnt ne vigyünk át a következő napra.
Itt van tehát ez az üzenet, az új esély lehetősége, amikor is a régieket hátrahagyva új lehetőségekkel indulhatunk a napnak.
Ám ez csupán lehetőség, mert előzőleg meg kell tennünk a saját részünket. Ugyanis hátra kell hagyni a bűnöket! Ennek a gyakorlata pedig nem az, ha tudomást sem veszünk róla, hanem a helyes módja az, ha azt rendezzük Istennel! De nem elég ehhez az ima! Igaz jól bevett szokás a keresztényi körökben, hogyha elkövetünk bűnt, akkor „csak” oda kell menni Jézushoz, és bocsánatot kell kérni. Sőt vannak, akik olyannyira lazán veszik az egészet, hogy előre kitervelt bűnöket hajtanak végre annak a fényében, hogy úgyis majd imádságban kérik a bocsánatot Istentől. Minthogyha Istent be lehetne csapni…
Nyílván az ima útja annak, amin el kell indulnunk a bűnbocsánatért, de erre az útra még vinnünk kell néhány dolgot, hogy célhoz érjünk vele. Elsősorban a bűnbánat az! Az igazi bűnbánat gyakorlását megláthatjuk Isten igéjében, hogy az érintett személyek milyen módon gyakoroltak bűnbánatot. Nem ettek, zsákruhába öltöztek, port szórtak a fejükre, porban ültek (emlékeztetve magukat, hogy csupán porból vannak), sírtak, szívüket szaggatták, megvonták maguktól a testi élvezeteket, vagyis valódi bűnbánatot tartottak. Ezzel szemben hasonlítsuk össze a mai kereszténység bűnbánatát, ugye nagy a kontraszt!?
Az igazi bűnbánat elengedhetetlen a bűnbocsánathoz. És itt még nem ért véget a dolog. Ugyanis mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy az emberekkel is rendezzük a dolgot. Példának olvassuk el a következő igerészt:
2Mózes 22,1
„Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.”
Láthatjuk, hogy az imádság, és a bűnbánat mellett ott volt a bűnrendezés is (pl: négy juhot kellett adnia egy bárányért). Ugyanezt megláthatjuk az Újszövetségi írásokban is:
Lukács evangéliuma 19,1-10
„És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”
Ez az igazi megtérés! Nem csupán szavak, hanem tettek is! Zákeus a Mózesi törvényeket betartva lépett a bűnrendezés felé. Erre mondta Jézus:
„Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.”
Jézus szavaiból pedig jól tudjuk, hogy nem azok Ábrahám gyermekei, akik testtől születtek tőle, hanem azok, akik az ő cselekedetei szerint cselekszenek.
János evangéliuma 8,39-40
„Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.”
Van itt még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említeni. Ez pedig az, hogy bár lehet bűnbánat és arra bűnbocsánat is, de attól még le kell aratnunk mindazt, amit vetettünk. Olvassuk el Példaként Dávid egyik történetét:
2Sámuel 12,1-14
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”
Láthatjuk, hogy Dávidnak megbocsátott az Úr, ellenben amit vetett, le kellett aratnia. Ezért értsük meg, hogy a bűn elkövetésére ugyan lehet bocsánat, de attól még lesz aratás. Vajon akkor mi van azokkal, akik bűnt bűnre halmoznak és nem kellő bűnbánattal mennek a bocsánatért? Vagy azokkal, akik előre eltervezett bűnöket hajtanak végre, hivatkozva arra, hogy: „majd úgy is imádkozom és kérem Isten bocsánatát”. Azoknak az életében nem véletlenül van jelen az, ami…
Mindennap egy új nap, új lehetőség, éljünk úgy, ahogyan Isten megköveteli tőlünk:
Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”
Isten követését nem szabad halogatni, nem lehet elnapolni, ezért mindig az adott nap van arra, hogy Isten akaratában éljünk. Ahogyan az ige is mondja:
Zsoltárok 95,1-11
„Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”
Mindennap hallhatjuk az Úrnak hangját. Ő beszél hozzánk, az akaratát világosan kijelentette az igéjén keresztül, keressük, kutassuk, és cselekedjük meg! Ne legyünk hiábavaló hívők, akik elvetik Isten parancsolatait, hanem törekedjünk Istenismeretre, tegyük meg, amit mond, majd csak ekkor lesz valódi az a kijelentés, hogy szeretjük Őt!
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
(Skype 2015/07/08)
-
Akinek sok adatik, attól sokat kérnek.
Áldott testvérek, a mai napon Isten elhívásáról lesz szó, annak személyre szabott mértékéről, arról való számadásáról vagy ítéletéről. Ugyanis akiket Isten elhívott, azoknak az elhívásához mérten kell járniuk. Vannak alap elhívások, ami által válhatunk Isten gyermekeivé, de ezen felül vannak szolgálati területek és módok is, amelyekben a halálunkig helyt kell állnunk.
Gyermekeivé pedig úgy válhatunk, ha a fiúsághoz hasonlóan járunk, nem pedig úgy, ahogyan a maiak többsége gondolja. Mert hogyan is gondolják a fiúságot? Úgy, hogy elfogadják Isten kegyelmét, és ettől azt hiszik, hogy gyermekeivé váltak. Pedig már az alapfelfogás rossz. Mert nem mi fogadjuk el az Isten kegyelmét, hanem Isten fogadhatja el a mi bocsánatkérésünket, és majd kaphatunk rá kegyelmet. Ezért sem olvashatjuk sehol sem azt, hogy Jézus vagy akár az apostolok azt mondták volna, hogy fogadjuk el Isten kegyelmét. Továbbá a fiúság sem úgy van, mint ahogyan a legtöbben gondolják, hogy elfogadják Jézust Uruknak, és ettől gyermekeivé váltak. Talán a gyermek fogadta örökbe az Atyját? Nemde az Atya fogadja örökbe a gyermeket, és így válik fiává? Ezért értsük meg, hogy a fiúság több annál, amit általánosan gondolnak róla!
Máté evangéliuma 22,14
„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
Bizony, Isten sokakat hív gyermekeinek, de azokból csak keveset választ magának fiaivá. De mi által történik a választás? Hogyan kerülhetünk a fiúságba? Jézus példát hagyott ránk, hogy az Ő életéhez hasonlóan éljünk, Őróla pedig jól tudjuk, hogy Istennek a Fia. Ezért az Ő életéhez hasonlóan kell járnunk, hogy a fiúságba kerülhessünk! De mi jellemezte leginkább Jézust? Az, hogy az Atya akaratában járt, csak azt tette, amit látott Tőle, csak azt mondta, amit hallott Tőle! Vagyis ami a leginkább jellemezte Jézus személyét, az az: engedelmesség! Ezt kellene nagyon megértenünk nekünk is, hogy Istennek nem kellenek engedetlen gyermekek. Ezt ki is jelentette a parancsolatában, amelyben az engedetlen gyermekek megkövezését kérte a szülőktől:
5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”
Engedelmesség… Ez a gondolat hasonló érzésekkel hat a hívőkre, mint a törvény gondolata. Pedig jobb lenne mihamarabb megbarátkozni vele, hiszen Isten nem fog megváltozni, vagy nem fogja lejjebb adni a követelményeit a kedvünkért. Olvassunk el még egy történetet arról, hogy az engedetlen gyermek Isten szemében nem minősül fiúnak:
2Sámuel 12,1-12
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.”
Azt olvashattuk Nátán próféciájában, hogy Dávid feleségeit a felebarátjának adja, és nyilvánosan hál majd velük. Valami itt nem stimmel… Miért mondta azt Nátán, hogy a felebarátjának, hogyha nem is a felebarátja volt? Ugyanis Absolon tette meg mindezt, róla pedig tudjuk, hogy Dávid fia volt:
2Sámuel 16,20-23
„Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak. Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára. És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.”
Tudom, gondolhatjuk úgy is, hogyha Nátán azt mondta volna, hogy az egyik fia teszi meg mindezt, akkor Dávid megakadályozhatta volna. De Nátán nem hazudott, és Isten sem ferdített, valóban a felebarátja volt Dávidnak, és nem a fia. Absolon ellenségévé lett, gyűlölte az apját, de ezzel szemben Dávid szerette őt, annak ellenére is, amit tett. Így vált felebarátjává, és nem fiává vagy ellenségévé. Mert ha két ember szereti egymást, akkor barátok, ha két ember gyűlöli egymást, akkor ellenségek, de ha az egyik fél gyűlöli a másikat, a másik fél pedig szereti a másikat, akkor beszélünk felebaráti kapcsolatról. Pontosan, mint Dávid és Absolon esetében.
De menjünk tovább, hiszen már említésre került röviden a fiúság, hogy mitől válhatunk Isten fiaivá, ami nem más, mint az engedelmesség. Ezért most térjünk rá az alap elhívástól a személyre szabott elhívásra.
Lukács evangéliuma 12,42-48
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
Bár az elhívásunk egy, hogy Isten fiaivá legyünk, de az elhívásunk módja személyre szabott, ami megkülönböztethet minket lelki ajándékokban, szolgálati területekben, és persze időben is. Időben azért, mert akik Isten fiaivá lettek, azok közül ki-ki rövidebb vagy hosszabb pályafutásra tehetnek szert. Gondoljunk csak Jakabra, akit Heródes kivégzett, vagy ezzel ellentétben Jánosra, aki öregkort élt meg. Jakab pályafutása jóval rövidebb volt Jánoséhoz képest, de mégis mindketten célba értek.
Máté evangéliuma 20,1-16
„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek. Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képpen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. Amint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”
Akiket Isten elhívott a követésére, azoknak mind egy úton kell menniük ahhoz, hogy célba érjenek. Viszont ezen az úton különféle nehézségek és feladások árán kell végigmennünk, ami különbözhet a többiekétől. A példázatban szereplő emberek, akik már a kezdetektől a munkában voltak, ugyanannyi fizetséget kaptak, mint akik csak 1 órát dolgoztak. Ez valóban így van a hívő emberek életében is, hiszen hívővé válásunkkor megegyeztünk Istennel, hogy mindent odaadunk Neki, teljesen az Övé vagyunk, engedelmes életet élünk. Ez volt a mi részünk, Isten része pedig az, hogy üdvözít minket. Az, hogy ez mennyi időbe telik, hogy mennyi szenvedésen kell végigmennünk, az nem számít, az egyezség megszületett, azzal pedig nem kell foglalkoznunk, hogy Isten milyen egyezséget kötött mással. Ez az egyik legnagyobb baj a keresztény társadalomban, hogy egymáshoz hasonlítgatják magukat, ki mennyit tesz Istenért, mennyit enged meg magának, és arról megfeledkeznek, hogy miben állapodtak meg Istennel.
Kinek-kinek gazdagabb kijelentései lehetnek Istentől, amit Isten bizony számon is kér, hiszen nem azért adja, hogy megtartsuk azt, hanem hogy kamatoztassuk Isten dicsőségére, az emberek javára. Ezért van az, hogy amit Isten mondd, azt meg kell cselekedni. Mert ha nem szólt, akkor nem kell cselekednünk, de ha igen, akkor már kötelesek vagyunk megtenni. Hiszen ha adott valamit az Úr, legyen az kijelentés, vezetés, szolgálati ajándék, akkor azt mind számon is kéri rajtunk. Például hozhatjuk a tanítói szolgálatot:
Jakab levele 3,1
„Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.”
Azt olvastuk, hogy a tanítóknak súlyosabb ítéletben lesz részük. Miért? Mert ez egy szolgálati ajándék Istentől, amit számon kér a tanítón. De így van ez minden mással is, amit Isten ad, azt számon is kéri:
Máté evangéliuma 25,14-30
„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Láthatjuk, hogy akinek egy tálentuma volt, az nem elköltötte, hanem meghagyta. Ez pedig azért van így, mert minden, amink van, az Istentől ajándék, nem a miénk, így Isten bármikor visszaveheti. De nem azért adja, hogy tartogassuk, hanem hogy kamatoztassuk Isten javára. Az ítéletet pedig láthatjuk azon, aki nem így cselekedett: kárhozat.
Így amit kaptunk Istentől, azon legyünk hűek, mert Isten számon kéri rajtunk. Legyen az bármi…
(Skype 2015/07/11)
-
Vigyázzatok!
Áldott testvérek. Egy héttel ezelőtt beszéltünk arról, hogy minden új nap egy hatalmas ajándék Istentől, mert megadatik általa az újrakezdés lehetősége. Ezen a vonalon továbbhaladva ma arról fogunk beszélni, hogy bár minden nap által megadatik az újrakezdés lehetősége, de mindennap készen kell várnunk Őt.
Máté evangéliuma 25,1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”
Röviden annyit erről a példázatról, hogy a tíz szűz közül öt nem volt a helyén, ezzel Jézus arra ösztönöz minket, hogy mi mindig a helyünkön, azaz az elhívásunkban legyünk. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor jön vissza, ezt pedig azért is van így, hogy ne alkalmi keresztényekként éljünk megcsalva önmagunkat, hanem mindennap abban a munkában legyünk, amire Isten elhívott minket.
Márk evangéliuma 13,32-37
„Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Jézus eljövetelének idejéről nem érdemes teóriákat gyártani, mivel ezt nem tudhatjuk. Ezt Péter csakugyan megerősíti:
2Péter levele 3,10-12
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”
De miért van ez, hogy nem tudhatjuk a pontos idejét? Részben azért is, mert nem rákészülnünk kell Jézus eljövetelére, hanem mindennapot úgy kell megélnünk, mintha az a legutolsó lenne. Nem véletlenül nyomatékosítja Jézus a nyitó igénkben, hogy vigyázzunk:
„Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Bár világos üzenet az igéből az, hogy Jézus figyelmeztet minket, felhív a vigyázásra, ezzel szemben a népszerű felfogás a keresztények körében az, hogy: nyugi, minden rendben van. Jézus hozzá méltatlannak nevezi azokat, akik nem veszik fel naponként a maguk keresztjét és nem követik Őt (Luk. 9,23). Mi foglaltatik ebbe a mindennapos követésbe? A naponkénti kereszt felvétele jelzi, hogy minden nap meg kell feszítenünk magunkat, azaz a mi testünket, hogy többé ne a testi vágyainknak, élvezeteinknek éljük hátralevő életünket. Jézus követése pedig azt jelenti, hogy az Ő nyomdokaiba lépve, az ő beszédében és cselekedetében hasonlóan járjunk.
Jézus követéséről ugyanis elég érdekes felfogások léteznek, mégpedig általános az a kijelentés, hogy: „Jézus engem erre vezetett!” De nem az Jézus követése, hogy saját akaratunk szerint éljük életünket, majd azt mondjuk arra, hogy Jézus vezetett így! Jézus már a tanítványoknak megmutatta, hogy mit jelent Őt követni, megmondta nekik, hogy az utat már ismerik:
János evangéliuma 14,3-12
„És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem;”
(Merthogy az igazi hit, cselekvő.)
Jézus tehát az út, vagyis Jézust követve juthatunk el az Atyához. Merthogy továbbra is az Atya a cél, nem kaptunk új Istent, az Atya nem csak az „Ószövetség” Istene. Tehát Jézus megmutatta az életével, hogy mi módon juthatunk el az Atyához. Róla pedig tudjuk, hogy ha Isten parancsolatairól volt szó, akkor nem gondolkozott, hanem megcselekedte azt. Nem saját akarata szerint cselekedett, nem a saját akarata szerint élt, hanem az Atya akarata szerint. Ezért értsük meg, hogy akik hívővé lettek, azoknak többé nincs szabad akaratuk, hiszen nem csak imádkoznunk kell azt, hogy: „legyen meg a te akaratod”, hanem valóssággal cselekedni is.
1Thesszalonikai levél 5,1-4
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.”
Hogyan mondhatta Pál azt a thesszalonikaiaknak, hogy őket nem lepheti meg tolvajként az a nap? Talán azért, mert egy hívőnek nincs más dolga, csak „elfogadni” Isten kegyelmét és akkor már borítékolva van minden? Nem erről van szó, olvassuk el a folytatásban, hogy miért mondta ezt Pál róluk:
1Thesszalonikai levél 5,5-8
„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”
Tehát ők a világosság fiai voltak, ezért mondta azt róluk Pál, hogy az a nap nem lepheti meg őket tolvaj módra. Akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy mi a különbség a világosság és a sötétség között. Elsősorban az, amit Isten már a teremtésnél mondott:
1Mózes 1,3-4
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”
Tehát a világosságra mondta azt Isten, hogy jó. A sötétségre ezt nem mondta… Lássuk, hogy mi a sötétség cselekedetei:
Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”
Bár mégis azok a hívők, akik ilyeneket cselekszenek, azt állítják, hogy ők örökölni fogják Isten országát, azaz üdvösségre jutnak. Ezzel szemben a Pál bizonyságot tesz a Lélek által, hogy akik ilyeneket cselekszenek, azok nem jutnak üdvösségre. Tehát ha nem üdvösségre jutnak, akkor nem sokat kell találgatnunk, hogy végül hova kerülnek. És még azt mondják némelyek, hogy nem üdvfontosságúak a cselekedetek!?
Vigyázzunk testvérek! Minden országnak meg van a saját törvénye, miért gondolják mégis némelyek, hogy ez alól Isten országa kivétel? Hiszen mi arra lettünk teremtve, hogy a cselekedeteinkkel Istent dicsőítsük meg:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ha pedig nincsenek jó gyümölcseink, azaz jó cselekedeteink, akkor értelmét veszítette mindaz, amire teremtettünk, és a vége:
Máté evangéliuma 7,19
„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”
(Skype 2015/07/15)
-
Motiváció
Áldott testvérek. A mai napon beszélni fogunk az üdvösség útjáról, az Isten iránt való kedvességről. A mai kor evangéliuma azt hirdeti, hogy kérjük Isten bocsánatát, és Isten kegyelme automatikusan megadatik, és ez lenne az a hívő élet, ami megkülönböztet minket a hitetlen emberektől. Ellenben Isten igéje másról tesz bizonyságot! Az evangéliumnak meg van az átfogó tömör üzenete, de még ezt sem tudják helyesen hirdetni, mert bár az evangélium jelentése örömhír, de féligazságként hirdetik, mivel csupán az örömteli dolgokat teszik közre, az Isten által támasztott követelményeket viszont nem. Nagy hangsúlyt tesznek arra, hogy Jézus meghalt, hogy bűnbocsánatunk lehessen, hogy fogadjuk el a kegyelmet, de az engedelmesség fontosságáról már nem beszélnek. Azért sem beszélnek róla, mert számukra sem fontos az engedelem. Ezzel szemben az igében azt láthatjuk, hogy az evangelizáció nem a kegyelem elfogadását hirdette, hanem a cselekedetek megjobbítását!
Máté evangéliuma 3,1-12
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Térjetek meg! Azaz forduljatok el a világtól és forduljatok Isten felé! Gyümölcstermés! Ha nincs, akkor másra nem jó a fa, csupán tűzre. A gyümölcsfák arra lettek teremtve, hogy gyümölcsöt hozzanak, azaz eledelre alkalmasak legyenek. Ezért azokat védi is Isten:
5Mózes 20,19-20
„Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.”
Nincs ez máshogy velünk sem. Ha gyümölcsfák vagyunk, amely jó gyümölcsöt terem, akkor megtartatunk, ha pedig nincs így, akkor viszont kivágattatunk:
János evangéliuma 15,1-2
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.”
Máshol:
Lukács evangéliuma 13,1-9
„Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."”
Vagyis nem töltötte be azt a funkciót, amire teremtetett, ezért tűzre vele! Ezt pedig Pál röviden összefoglalta:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Tehát nem azért, hogy az önmagunk által jónak vélt életünket éljük, hanem hogy Istennek élve gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére. De térjünk vissza keresztelő János beszédére, ami így hangzott:
Máté evangéliuma 3,11-12
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Mind a kettő jól hangzik igaz? Szentlélekkel megkeresztelve lenni és egyben tűzzel is. De ne kívánjunk magunknak és egymásnak rosszat, hiszen a tűzkeresztség nem jó dolgot takar. A Szentlélek keresztséget gondolom nem kell bemutatnom, de a tűzkeresztséget annál inkább. Figyeljünk János magyarázatára, hiszen annak a szavait kell megvizsgálnunk, annak az értelmét kell kutatnunk, akitől elhangzott:
„ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Vagyis ha Szentlélekkel keresztel, akkor gabonát terem és betakarítja a csűrébe, viszont ha polyva, akkor megégeti tűzzel. Ez az utóbbi a tűzkeresztség. Azért beszélt János kétféle keresztségről, mert ott jelen voltak azok, akik valósággal követni akarták Istent és ezért bemerítkeztek, és jelen voltak azok, akiket János mérgeskígyók fajzatainak nevezett. A keresztség jelentése az, hogy valamiben elmerülni. Ezért a vízkeresztség esetén a vízben szoktak elmerülni, a Szentlélek keresztség esetén a Szentlélekben, tűz esetén pedig a tűzben. Ez az utóbbi kerülendő, hacsak nem akar valaki egyet „pancsizni” a tűznek tavában. Ám a tűzkeresztséget, mint valami nagyszerű dolgot össze szokták kötni a savuot (pünkösd) ünnepén történtekkel, mikor tűznyelvek szálltak le a 120 főnyi sokaságra. De ezt az eseményt nem kellene összekötni a tűz keresztségével, már azért sem, mert a legtöbb fordítás úgy írja le ezt a történetet, miszerint tűznyelvekhez hasonló volt a jelenség, tehát nem konkrétan tűz. Mint ahogyan a Szentlélek galambhoz hasonló formában szállt le Jézusra, tehát nem galamb volt. Vagy ahogyan a Sátánt is említik, mint oroszlánt, de ettől a Sátán nem oroszlán.
Bár jól tudjuk, hogy a tűz jelen van az igében, mint pozitívum a hívők javára, de ez mindig fájdalommal is jár. Ugyanis a tűz éget, azaz tisztít, ez nem mondhatni kellemesnek, de sokkalta inkább szükséges lehet:
Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
De térjünk vissza a motivációhoz, ami motivál minket a hívő pályafutásunkat illetően. A hívők az üdvösséget tartják a legfontosabbnak, és ezért meg is feledkeznek egy még fontosabb dologról. Ez pedig az, hogy kedvesek legyenek Isten előtt. Valahol és valamikor nagyon elcsúszott az alap, csupán az üdvösség az, amit elakarnak érni a hívek, és eközben megfeledkeznek arról, hogy Isten menyasszonya vagyunk, azaz a férjünknek teljes odaadással a kedvében kell járjunk. Ezért sem érthető az, amit a maiak többsége művel, miszerint azt állítják, hogy nem fontos az Isten iránt való engedelem, elég, ha kegyelmét elfogadjuk, hisz az kell az üdvösséghez.
Mintha üdvösségre lehetne jutni anélkül, hogy kedvesek lennénk az Isten előtt!
Ezért meg kell értenünk, hogy az üdvösség, és az Őelőtte való kedvesség szét nem választható. Ezért nem is lehet megérteni azoknak az embereknek a gondolkodásmódját, akik csupán üdvösségre törekednek, de Isten szava iránt való engedelem nélkül. Megmondom, hogy ők mihez hasonlók. Hasonlók ahhoz a parázna asszonyhoz, aki a férje mellett csupán a biztonságot keresi.
Sajnos a maiak többségének ilyen motivációja van. Kell nekik a biztonság, azaz az üdvösség, és megmagyarázzák egymásnak, hogy miért nem fontos az Úr iránt való hűség. De hát ez több szempontból is fura. Hiszen hogyan lehetnénk közösségben azzal, aki előtt nem vagyunk kedvesek? Talán Isten közösséget akarna olyanokkal, akik nem hallgatnak a szavára? Biztosan állíthatom, hogy nem!
(Skype 2015/07/22)
-
Félni Istentől II.
Áldott Testvérek. Sokak számára nem kedves, és elvetett témáról fogunk beszélni, mégpedig az Úr félelméről. Sokan ezt úgy magyarázzák, hogy az Úr félelme nem más, mint az Úr tisztelete. Bár részben igaz, de nem fedi teljes valóságában. Az elsők között merül fel az a kérdés, hogy miként félhetünk attól, akit szeretünk? Úgy gondolják, hogy két, egymással össze nem férhető érzés ez, így vagy szeretünk valakit, vagy félünk valakitől, de semmiképpen sem lehetséges a kettő együtt. Ez a felfogás miatt van az, hogy sokan nem éreznek kellő bűnbánatot a bűneik elkövetései miatt, mivel csak szeretetet éreznek Isten irányába, de nem félnek, azaz nem tartanak Tőle. De még mielőtt tovább haladnánk, tisztázzuk konkrétabban a dolgokat.
Félni csak azoknak kell Istentől, akik nem járnak a parancsolatai szerint. Azoknak pedig nem kell félniük Istentől, akik a parancsolatait megtartják, viszont tartaniuk kell Tőle, mert ha bűnt cselekszenek, akkor lesz aratás is. Tömören röviden ez a lényege, de ássunk mélyebbre, és lássuk meg az igében az ehhez tartozó történéseket, kijelentéseket.
1János levele 4,17-21
„Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”
János tehát kijelenti, hogy lehetséges a szeretetben teljessé jutni, és akkor abban nincs félelem. Bár sokat beszéltünk a szeretet fogalmáról, a maiak felfogását erről, és a valódi értelmét is többször tárgyaltuk, mégis dióhéjban foglaljuk össze. A szeretetről a következőket olvashatjuk:
Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Pál is említi:
Római levél 13,9-10
„Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Továbbá:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Mint mikor a lovat fordítva ülik meg, úgy értelmezik ma is sokan a szeretet fogalmát. Azt hiszik, hogy szeretnek, és a törvényt, azaz Isten akaratát megtapossák, pedig a szeretetünk abban látszik meg, hogy Isten akarata, azaz törvénye szerint éljük az életünket. A valódi szeretetet nem lehet igazolni érzelmek által, a valódi szeretetet a cselekedetekből láthatjuk meg:
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Tehát azok, akik Isten akarata, azaz törvénye szerint élik életüket, azok teljessé lettek a szeretetben, és ahogyan előzőleg olvastuk is Jánostól, azokban nincs félelem. Most pedig jöjjön a többség, azaz akiknek félniük kellene Istentől:
Lukács evangéliuma 12,4-5
„Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”
Bár ma is sokan figyelmen kívül hagyják Jézus beszédét, de attól még Jézus beszéde megmarad. Sejthetjük, hogy kinek van hatalma arra, hogy a gyehennára vesse a lelket, de azért tisztázzuk, hogy nem a Sátánról beszélt Jézus, hiszen Ő is a gyehennán végzi majd, hanem az Atya hatalmáról tett bizonyságot. Jézus ezt a tanítványainak mondta, vagyis egyben nekünk is. Nem azt mondta, hogy csak fogadjátok el a kegyelmemet és akkor minden rendben lesz! Meg kell értenünk, hogy az Atya nem ölel mindenkit a keblére, Ő nem akármilyen követőket akar magának.
János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Tehát nem testben, azaz a test cselekedeteiben, és nem hazugságban! Mit jelent igazságban imádni őt? Mi az igazság?
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Ha tehát az ige az igazság (márpedig az), akkor ennek fényében ma hányan imádják igazságban az Atyát? Vagy hányan imádják lélekben, miközben a testi bűnöket cselekszik, és azt mondják rá, hogy nem üdvfontosságú?
Elgondolkoztam azon, hogy vajon hozzam-e az Ószövetségi igéket, a történeteket, amelyek az Istenfélelemről tesznek bizonyságot, de végül úgy döntöttem, hogy nem érdemes hosszúra nyújtani ezt a témát, mert aki akarja, az ennyiből is megérti, aki pedig nem, az a többiből sem értené meg. Nem beszélve arról, hogy sokan elmúltnak tekintik azokat az írásokat, sőt, azt hirdetik, hogy Isten megváltozott. Pedig olvashatunk az Újszövetségi iratok között is egy igen erős felhívásról, amely az ilyen felfogású emberek ellen szól:
Zsidó levél 10,28-29
„Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Egy picit nézzük meg részletesebben, hogy miről van itt szó. Sokan kegyetlen időszaknak tekintik az Ószövetségi időket. A fent olvasott írásban példaként a tanúbizonyság említetett, ami irgalom nélküli halált hozott a bűnösre. Nem azt olvassuk, hogy ez az ítélet Jézus után megenyhült volna, hanem épp az ellenkezőjét, hogy súlyosabb büntetésre ítéltetik a bűnös. De mi lehet súlyosabb büntetés a halálnál? Akiket halálra ítéltek adott bűnök miatt, azokról nem kellene egyből úgy gondolkodnunk, hogy akkor bizonyára el is kárhoztak. Elvették ítéletüket, de nem jelenti azt, hogy el is kárhoztak volna. Viszont amit olvastunk előzőleg a Zsidókhoz írt szerzőjétől, az a lelki halálról tesz bizonyságot, azaz nem a testi halálról, hanem a kárhozatról. És most nézzük meg a felsorolásában szereplő pontokat egyenként.
1.) Isten Fiát megtapodja.
Jól tudjuk az igéből, hogy Jézus csak azt mondta, csak azt tette, amit az Atyától hallott és látott. Ezért is olvashatjuk több helyen azt Jézusról, hogy Ő az Isten igéje, beszéde. Tehát megtaposni Jézust, nem mást jelent, mint megtaposni Isten igéjét.
2.) Szövetség vérét tisztátalannak, azaz közönségesnek tartani.
Mindenekelőtt olvassunk el ezzel kapcsolatban egy igerészt:
2Mózes 24,6-8
„Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medencékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté. Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk. Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.”
Láthatjuk, hogy előbb volt egy fogadalomtétel, hogy: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.” Majd ennek fényében következett a nép beszéde szerinti szövetségkötés, mikor Mózes ráhintette a vért a népre. Ezt Jézus ugyancsak megkötötte a tanítványaival, mikor vette a bort, ekképpen:
Márk evangéliuma 14,24
„És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.”
Nyilván egy hívő se mondaná közönségesnek Jézus vérét, ezért felületes vizsgálás helyett kicsit nézzünk mélyebbre.
Az igéből nyilvánvalóan tudjuk, hogy a lélek a vérben van (3Móz.17,11). A 2Mózes-ben azt olvastuk, hogy a vért a népre hintették, és így történt a szövetségkötés. Jézus pedig a szövetségkötéskor megitatta a tanítványaival, ez jelképezi azt, hogy mi vettük Jézus lelkét. De akkor ezt hogyan lehet közönségesnek, azaz tisztátalannak tartani? A cselekedetekkel testvérek! A szövetségkötéshez két fél szükséges. Ahogyan előzőleg is olvastuk, a nép engedelmességet ígért, és ha ezt áthágjuk, akkor máris Jézus vérén, azaz a szövetségen taposunk. Tisztátalannak tartják a szövetség vérét mindazok, akik a szövetségkötéskor megszenteltettek, de nem teljesítették a maguk részét.
3.) Kegyelem lelkének bántalmazása.
A kegyelemmel a legtöbben visszaélnek. Úgy gondolják, hogy Isten úgy is megbocsátja a bűneinket, ezért nem is alakult ki bennük a kellő Istenfélelem ahhoz, hogy megundorodjanak a bűntől. Bűnt bűnre halmoznak azzal a jelmondattal, hogy úgy sincs olyan, aki tökéletes lenne. Ezek azok, akik a kegyelem lelkét bántalmazzák, számukra is adott az ítélet, a halálnál rosszabb vár rájuk.
Az Isten követését nem lehet félvállról venni, ha elindultunk az úton, még nem jelenti azt, hogy célhoz is értünk. Az üdvösség azoké, akik Isten akarata szerint élik életüket.
Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
(Skype 2015/07/29)
-
Beszéde örök!
Zsoltárok 119,9
„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?”
Ismételtem a témánál vagyunk. Törvény megtartása, szentség, tisztaság, és a többi… Sokszor beszéltünk már erről, a mai nap is egy lesz azok közül, nem érdekességeket és újdonságokat kell hallgatnunk, hanem azt, ami megtarthatja a lelkünket.
Jakab levele 1,21-22
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”
Szelídséggel, nem pedig szájat húzva, vállat vonva, pláne nem megtagadva. Mert mi is az ige, ami megtarthatja a mi lelkünket? Ha azon a néven említjük az igét, hogy törvény, máris viszketést kapnak a hívek. De van sok más neve is, mint például Isten beszéde, Isten akarata, a legismertebb neve pedig; Jézus!
A hívők többsége kategorizál. Egy dolog érdekli őket, hogy mi üdvösségfontosságú és mi nem. Ha pedig valaki meggyőzi őket, netalán az ember saját magát meggyőzi arról, hogy Isten beszédének a megtartása nem üdvfontosságú, akkor máris lazán állnak a törvényhez, vagyis Isten akaratához, más néven; Jézushoz! Jézus bizonyságtétele:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
De mit is mondhatnánk azokról, akiknek nem fontos Isten beszédének a megtartása!? Egyértelműen nem Krisztusiak, mivel Jézus megtartotta mindazt, amit az Atyánál látott és hallott, és minket is arra hívott el, hogy ezen az úton járjunk.
János evangéliuma 15,14-15
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.”
De még mit mondjuk azokról az emberekről, akiknek nem fontos az Isten beszédének a megtartása, azaz Isten akarata!? Minden bizonnyal azt, hogy nincs kellő szeretetük Isten felé:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Az Atya szeretete felénk nyilvánvalóvá vált az által, hogy a Fiát képes volt halálra adni miértünk. Ahogyan Ábrahám is kész volt feláldozni a saját fiát Istenért, nem véletlen, hogy akár a zsidóknak, akár a nemzetbelieknek, lelki atyjává tette Őt Isten. Mielőtt még kirohannának egyesek az miatt, hogy Ábrahámot a hívők atyjának neveztem, azok próbálják megérteni azt, hogy miért nevezi Pál saját magát a korintusi gyülekezetben levők atyjának (1Kor 4,15). Továbbá olvassák el Páltól a következőt is:
Római levél 4,11-12
„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”
A legtöbben a szeretetre hivatkoznak, hogy ők szeretik Istent, és a szeretetükből fakadóan teljesítik az Úr akaratát. Viszont ha a cselekedeteik végére nézünk, akkor hamar levonhatjuk azt a következtetést, hogy valójában nem is szeretik Istent, csupán csak beszélnek róla.
Az ige nagyon sok helyen bizonyságot tesz arról, hogy a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, a cselekedeteink által lesz megítélve, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Nem attól vagyunk hívők, hogy egyszer jól döntöttünk. Nem beszédben kell hívőkké lennünk, nem szavakban kell megélnünk a hívő életünket.
Isten megadta, hogy az Ő beszédével táplálkozhassunk. Értékelni kellene! Sajnos sokan jeleket, csodákat, bizonyságokat és átéléseket keresnek, közben pedig elmennek Isten szava mellett. Van, amit nem lehet tanulni, közötte található a hit, és az Isten iránt érzett szeretet. Ezért nem is lehet meggyőzni, és üdvösségre vezetni azokat, akik nem szeretik kellően Istent.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Aki szereti Istent, az teljes igyekezettel azon van, hogy a kedvére tegyen. Hogyan mondhatja valaki, hogy szereti Istent, ha az Ő parancsolatait nem tartja meg!? Mégis annyian elhitetik mással és saját magukkal is, hogy szeretik Istent, közben pedig nem járnak az Ő akarata, azaz törvénye szerint!
1János levele 4,20-21
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”
Bár sokan hiszik azt, hogy az Atya megváltozott a Fia kereszthalála és feltámadása óta, de ha tényleg így lenne, akkor máskor is megváltozhatna, és akkor a mi hitünk sem lehetne sziklaszilárd, ha az Istenünk sem az. De a jó hír az, hogy Isten nem változik, bár ez sokaknak inkább rossz hír és ítélet is egyben.
Malakiás könyve 3,6-7
„Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura.”
Ahogyan egykor megkövetelte a bűntől való tisztaságot, akképpen megköveteli a mai napon is. Tudjuk, hogy Dávid király Isten szíve szerint való férfi volt. De miért is? Miért szerette Őt Isten?
Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”
Vagyis az Isten akarata szerint járt, azaz törvénye szerint! Ha pedig bűnt követett el, súlyosan learatta a következményeket. Azért is, mert:
3Mózes 10,1-3
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”
Vagyis akik gyermekei, akik hozzá tartoznak, azokban mutatja meg a szentségét! Mennyire más tanítás van a hívők között, mivel azt mondják, hogy ha gyermekei vagyunk, akkor tehetünk bármit, nem kell learatni! Továbbá elgondolkoztató az is, hogy mivel Isten a hozzá közelállókban mutatja meg, hogy mennyire szent, azaz hogy nem lehet játszani vele, akkor a mai napon az önmagukat közelállóknak tartó emberek, hogy nem részesednek különféle büntetésekben, mikor Istentelenül cselekednek? A válasz egyszerű, ugyanis ők nem közelállók, hanem idegenek Istentől!
(Skype 2015/08/05)
-
Dicsőítés II.
A dicsőítés témájáról már volt anyag mintegy két évvel ezelőtt, de a mai napon újra vesszük ezt a témát, és más szemszögből is tárgyaljuk. Nyílván, ami legelőször eszünkbe jut a dicsőítés hallatán, az ének, hangszerek, fülbemászó dallamok. De vajon mi jut Isten eszébe legelőször, mikor a dicsőítést említjük? Mert ez kell, hogy elsősorban érdekeljen minket, nem az, amit mi emberek gondolunk róla. Valószínűleg már tudhatjátok, hogy hova akarok kilyukadni, de fontos átmenni néhány igén, és felhozni ugyancsak néhány gondolatot azokról, hogy meglássuk a nagy különbséget a valódi dicsőítés, és dicsőítésnek gondolt dolgok között.
Akiknek a lelkükbe van égve az Isten iránt való mélységes szeretet, azok vágynak arra, hogy minél jobban kimutassák szeretetüket Neki. Akinek van adottsága arra, hogy énekben, különféle hangszerekben dicsőítse Istent, az minden bizonnyal meg is teszi. Akiknek pedig nincs, azok is megtehetik, de vágynak tisztább, szebb hangra, vagy különféle hangszereken való játszás tudományára. De akkor ennyivel ki is merítettük az Isten dicsőítésének a lehetőségét?
Sajnos sokan ennyivel valóban kimerítik az Isten dicsőítését, pedig a valódi dicsőítés nem itt kezdődik, hanem pont ezzel ér véget. De ahogy azt általában szokták, a dolgok végét ragadják meg, és ettől azt hiszik, hogy betöltötték az előzményeket is. Csakúgy, mint a szeretet témájában. Vagyis aki szeret, az betöltött mindent, amit Isten akar, csakhogy a szeretet a végállomás, és az igazi szeretet mivoltát abban láthattuk meg, hogy a bűntelen meghalt a bűnösért (1Jn. 3,16). Így aki a valódi szeretetet keresi, az előbb megéli, majd csak azután beszél róla.
A dicsőítés is ilyen, nekiállnak dicsit énekelni, jönnek az érzelmi megtapasztalások, majd azt gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben. De elfelejtkeznek valami fontosabbról, ami nem más, mint a cselekedetek!
Máté evangéliuma 5,13-16
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
János evangéliuma 15,8-10
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Tehát jó cselekedetek, vagyis gyümölcstermés hoz dicsőséget az Istennek. Elgondolkodtató, hogy Jézus nem hagyta ránk azt, hogy énekben, dalokban dicsőítsük az Atyát, viszont arról többször beszélt, hogy a cselekedeteinkkel dicsőítsük meg Őt. Vajon miért? Azért, mert a cselekedetek általi dicsőítés messze túlmutat a dal, és hangszer általi dicsőítéseken:
Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”
Tehát száj általi dicsőítés, és emberi parancsolatok megtartása. Csakúgy, mint a mai korban. Dicsőítő csapat már minden gyülekezetben található, és ahelyett, hogy Isten parancsolataira tanítanák a híveket, helyette emberi parancsolatokat, gyülekezeti hitvallásokat tanítanak. Így vált a mai nemzedék azzá, akiknek csak a szájában található meg Isten, a hitüket pedig a gyülekezeti szabályok megtartásában gyakorolják. Pedig ha Istennek akarunk tetszeni, akkor az Isten törvényeit kell megtartanunk. Ha pedig az emberek parancsolatait tartjuk meg, akkor csak embertiszteletet és nem Istentiszteletet élünk, és Isten szolgái sem lehetünk.
Galátzia levél 1,10
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
Lássuk Isten megvallását azokról a dicsőítésekről, amelyek mögött nincsen „tartalom”.
Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Tisztán láthatjuk Isten kérését, igényét a hívek felé. Ha nincs ítélet, ha nincs igazság, akkor lehet bármilyen ének és hangszer általi dicsőítés, Isten azt mondja arra, hogy nem hallgathatja, vigyük a színe elől! Ha a dicsőítők megértenék a dicsőítés felelősségét, a mögötte levő tartalom fontosságát, akkor a legtöbben magukba tekintve többször átgondolnák, mielőtt szájukat megnyitnák énekre, vagy mikor hangszerekhez nyúlnának. Az emberek többsége nem lát túl az érzelmeken, a gyülekezeti dicsőítések olyan szépek, hangzatosak, látványosak, de amíg a hívek örülnek és vigadoznak, arra nem gondolnak, hogy Istennek pedig fájdalmat okoznak.
Ámos könyve 6,1-7
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.”
Mai napon is sokan azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi, vagyis hogy dicsőítésük kedves Isten előtt. De mi is jellemezte Dávidot? Dávidról jól tudjuk, hogy kedves volt Isten előtt. De miért is? Azért, mert Isten minden akaratát véghezvitte.
Apostolok Csel. 13,21-22
„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”
Ezért az engedelmessége folytán a dicsőítése kedvességet talált Isten előtt. A maiak többségének, Dávid neve hallatán, nem az engedelmesség jut azonnal eszükbe, hanem az, hogy ő is bűnöket követett el, és ezzel mintegy mentséget keresnek a saját életükben, és elhitetik magukkal, hogy akkor az Ő dicsőítésük is lehet éppoly kedves Isten előtt, mint amilyen Dávid dicsőítése volt. Csakhogy elfelejtik azt, hogy Dávid életét hatalmas mértékben az engedelmesség jellemezte, míg az elkövetett bűneiért súlyosan megfizetett. Ráadásul, ami igazán mentség Dávid számára, hogy akkor még nem halt meg, és támadott fel Jézust, vagyis még uralkodott a bűn az emberek teste felett! Viszont mi, akik ma élünk, nekünk jóval több adatott, mint Dávidnak. Jézus legyőzte a halált, legyőzte a Sátánt, így már nem uralkodhat a bűn a testünkben (Róm. 6,12), azaz nincs mentség a bűneinkre.
Meg kell értenie mindenkinek, hogy amíg a testünket a bűnökre adjuk, és úgy dicsőítjük dalokban Istent, mélységes fájdalmat okozunk Istennek. Előbb legyenek bűntől mentesek a kezek, és a szív minden gonoszságtól mentes!
Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Előbb bűnrendezés, majd csak ezután hála és dicsőítés. Viszont a bűnrendezést illetően is egészen furcsán gondolkoznak a hívek. Ezt is a végén ragadják meg, vagyis természetes számukra, hogy elkövetnek bűnöket, és megszokottan Isten elé mennek bocsánatért. Pedig nem így kellene lennie. Annak kellene természetesnek lennie, hogy nem követnek el bűnöket, és ily módon adnak dicsőséget az Istennek. Bár ez valóban macerás a legtöbbeknek, mivel ez önfegyelemmel, önmegtartóztatással, kívánságok megvonásával, célok feladásával jár, és a legtöbben nem így képzelik el a hívő életet. Ezért maradnak a legtöbben ugyanazok, mint a megtérés előtt, csak abban különböznek a hitetlenektől, hogy imádságban Istentől kérik a felmentést a bűneik alól. De az igaz evangélium üzenete az, hogy dicsőítsük meg az Istent a cselekedeteink által. Ez legyen a célunk, és akkor a dicsőítésünket is kedvesen fogadja tőlünk.
(Skype 2015/08/12)
-
Hitetlen hívők
2Timóteus 3,1-17
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett. Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Íme egy újabb újszövetségi igerész, egy tanítás, amiből tanítani kell. Tudjátok érdekes az, hogy a keresztény hitvallások, dogmák, egyszóval tanítások, más emberek tanításán nyugodnak. Gondolok például a jelen esetben említett Pálra, de akármelyik apostolra. Talán rossz lenne ez? Ezt válaszolja meg mindenki önmaga. Bár legyen Jakab, Péter, Pál, János vagy a többi apostol, az ő tanításuk egységes volt, nem úgy, mint a mai keresztény tanítók között. De akkor hol a baj? Ott, hogy az apostolok tanításán túl nem látják Isten tanítását, megragadnak az apostolok beszédein, mintha valami olyasmit mondanának, amit csak ők tudhatnak. Pedig elejétől fogva mindannyian Isten igéjéről tanítottak, nem magukhoz gyűjtve a hallgatóságot, hanem Isten igéjéhez vezetve őket. Mégis a mai gyülekezetek csak Jézus, és az apostolok beszédeiből táplálkoznak, és azért lett az egységből több ezer felekezet és millió látásmód, mert számukra a Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig kimerült a Szentírás! Ezért nem értik, hogy mit miért mondott Jézus, és mit tanítottak az apostolok. Nem vesznek tudomást arról, hogy mikor az apostolok éltek, nem Máté vagy János evangéliumát hirdették, nem Pál leveleit tartották Szentírásnak, hanem továbbra is a Tanach-ból, vagyis az úgynevezett ószövetségi írásokból tanították Isten gyülekezeteit. Ha pedig tudnák az apostolok, hogy a mai kor keresztény gyülekezetei az ő tanításaikat tartják Szentírásnak, vajon mennyire botránkoznának meg? Sőt, vajon mennyire botránkozik meg ezen Jézus, akinek a küldetése az volt, hogy az Atya beszédét hirdesse, és parancsolatainak a megtartását kérje!?
De térjünk rá a mai nyitó igerészünkhöz, avagy következzen a tanítás Pál tanításából.
Először is kezdjük az elejével. Pál említi az utolsó időket, ez azért is érdekes, mert több helyen is olvashatjuk az újszövetségi iratokban, hogy az apostolok idejében már az akkori korra is utolsó időket mondtak, sőt János utolsó órának mondja, ez pedig azért van, mert nem években kell gondolkoznunk, hanem korokban. Mert ha években gondolkozunk, akkor valamit csúnyán benézhettek, ugyanis azóta 2000 év eltelt, és ha akkor utolsó idők lettek volna, akkor milyen idők vannak ma? Tehát korokról van szó, azaz Jézus feltámadása és majd eljövetele között egy éra, azaz kor van, vagyis az apostolok ideje óta bár sok minden történt, de nem történt új felvonás, a kor még mindig ugyanaz. Máig együtt nő a konkoly és a búza, majd az aratáskor mindegyiknek meglesz a maga helye.
Ezután Pál felsorol egy rakásnyi Istentelen cselekedetet, amelyeket azok az emberek követnek el, akik fenntartják a kegyesség látszatát, de annak erejét megtagadják. Mit jelent ez? Először is vegyük a kegyességet. Talán arról lenne itt szó, hogy gyakorolják az emberek előtt? Nem, sokkalta inkább az Isten kegyében gondolják magukat. Ezt olvashatjuk kicsit arrébb:
2Timóteus 3,12
„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”
Vagyis Isten akaratában élni, az Isten kedvében járni! Akik valóban így is tesznek, azokat valóban üldözni fogják, mivel a cselekedetük kirí a tömegből. Tehát vannak sokan, akik csak a látszatát gyakorolják, de megtagadják annak az erejét! Vagyis nem hiszik, hogy ez igazán fontos lenne, ezért nem is cselekszik, csak a látszatát tartják meg. Ismerős nem? Tömve van ilyen hívőkkel a gyülekezeti padok, mivel ez a széles körben elfogadott „evangélium”, hogy csak higgy Jézusban, és akkor minden rendben lesz, pedig azt sem tudják, hogy mit jelent hinni Őbenne. Azt mondják, hogy nem kellenek a cselekedetek, ezzel meg is tagadják az erejét annak, hogy mennyire fontos a jó gyümölcstermés, mennyire fontos Isten akaratában élni az életünket. Miért, mennyire fontos? Üdvfontosságú!
Ezután olvashatjuk azt is, hogy ezek az emberek mindig tanulnak, de a teljes igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Olvassuk el ezzel párhuzamban Jakab leveléből:
Jakab levele 1,22-25
„Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Ugye a hívő mindig tanul valamit. Nem feltétlen jót és igeit, de tanul valamit a gyülekezetben, vagy igeolvasás közben, párosítva néhány érzelmi kirohanással. Ne feledjük, hogy most azokról van szó, akiket Pál is említett, akik csupán a kegyesség látszatát tartják meg, de annak erejét megtagadják. Tehát értjük, hogy akik csak a látszatban élnek, azaz azt hiszik, hogy hívők, de Jézus cselekedeteit nem követik, azok azért nem juthatnak el az igazság, azaz az ige (Jn. 17,17) megismerésére, mert nem abban látják az örökéletüket (Isten igéje = Jézus). Márpedig abban van:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Továbbá:
Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”
De hogy ne tarthassa az ellentábor kezében az „ütőlapot”, ezért nézzük meg a szerintük ennek ellent mondó igét, amely Jézus beszéde:
János evangéliuma 5,39
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”
Bizony csak tudakozzák az írásokat (más fordítások szerint: kutatják, tanulmányozzák, vizsgálják, fürkészik), de nem cselekedték, ezt máshol Jézus egyértelműen kijelenti:
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
Ezután egy érdekes dolgot olvashatunk Páltól, két személyt illetően, akikről semmit sem találunk az általunk ismert Szentírásban, akiket úgy hívnak, hogy Jánnes és Jámbres. Kik ők, és miért hozta fel őket példaként Timóteusnak? Ha figyelmesen elolvassuk a fejezet utolsó részeit, akkor Pál egy ilyen kijelentést tesz:
2Timóteus 3,15
„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.”
Vagyis Pál jól tudta, hogy Timóteus tisztában van Jánnes és Jámbres személyével, hiszen gyermeksége óta tudja a szent írásokat. Ugyanis régen nem ennyi volt a Szentírás, jóval terjedelmesebb, de sajnos még jelen terjedelmében sem olvassa el a hívők többsége. Visszatérve Jánnes és Jámbres személyére, vajon kik lehetnek ők? Úgy gondolom elég annyit említeni róluk, hogy ők voltak azok a varázslók, akik a fáraó előtt Mózessel „párbajoztak” Egyiptomban, majd a kivonuláskor ők is kivonultak Izrael népével, de itt még közel sem ér véget a történetük.
Tovább haladva Pál levelében, végül követendő példaként állítja magát Timóteus elé, mivel az élete az Isten parancsolatainak a megtartásában telt. Végül azzal zárja, hogy a teljes írás alkalmas arra, hogy tökéletessé tegyen minket, minden jó cselekedetre felkészítsen. Merthogy az írásokat nem csupán olvasni kell, hanem sokkalta inkább megcselekedni. Pál, amikor ezt írta Timóteusnak egyértelműen a Tanach-ra gondolt, mégpedig azokkal a szent iratokkal egyetemben, amelyekről a mai nap vagy egyáltalán nem hallunk, vagy amelyikről hallunk, azt viszont gondolkozás nélkül elvetik a hívek.
Így hát összegzésként annyival zárom, hogy a mai hívők többségének a hite, nem Isten beszédén nyugszik, hanem olyan tanításokon, amelyeket az apostolok tanításaiból tanítanak. Még ha az apostolok tanításain nevelkednének, de sajnos a tanításaikat saját értelmük szerint tanítják a maiak, és fel nem ismerhetőekké lettek.
(Skype 2015/08/19)
-
Visszaigazolás
Aki komolyan veszi a hívő életét, azaz komolyan veszi Istent, annak számára elengedhetetlenül fontos, hogy visszaigazolást kapjon arról, hogy vajon helyes-e az az út, amin jár, vajon kedves-e Isten előtt. A kérdés tehát az, hogy miként kaphatunk visszaigazolást minderről? Többféle elgondolás létezik ezzel kapcsolatban, mint például más emberek általi bizonyságtétel, de van olyan látásmód is, hogy ezzel egyáltalán nem kell foglalkoznunk, hisz azzal, hogy befogadtuk Jézust az életünkbe, tulajdonképpen megtettük mindazt, ami fontos lehet.
De minket az érdekel, hogy miként gondolkozik egy igazi követője Istennek, ugyanis az ilyen ember nem elégszik meg az emberek bizonyságtételével, nem siklik el ilyen fontos dolog felett, hanem napról napra vizsgálja önmagát, és törekszik a lehető legjobb kapcsolatra Istennel. Mi tehát a mérőzsinór?
1János levele 3,18-20
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”
János először is felhívja a figyelmünket arra, hogy a szeretetünk cselekedetekben mutatkozzon meg, ne csupán szavakban. Ezután mondja János azt, amiről a mai téma is szól, vagyis:
„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”
Tehát a valóságos cselekedetekben láthatjuk/ismerhetjük meg, hogy az igazságból vagyunk! Ez a lényeg testvérek, ez a mérőzsinór, amiben megvizsgálhatjuk önmagunkat. Továbbá amit főként ki szeretnék emelni, azt a mondat másik felében olvashatjuk:
„és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”
Vagyis ez a visszacsatolás, ebből meríthetünk erőt, hogy Isten akaratában járunk. A szeretetben történő cselekedeteink által lehet bizakodásunk Isten előtt. Bár jól tudom, hogy vágyunk Istentől jövő megerősítésre, de nem a természetfeletti megtapasztalások adattak erre, úgymint álmok, látomások, elragadtatások, hanem az Isten igéje adatott erre is, merthogy Isten igéje kőszikla, rendíthetetlen alap, amazok pedig a gonosz által hamisítható jelek, és amúgy sem mindennaposak. Tehát ismételten a cselekedetek fontossága! Mikor értik meg a hívek ennek fontosságát? Olvassunk el egy verset Jeroboám életéből:
1Királyok 11,38
„És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.”
Isten feltételes szövetsége Jeroboámmal. Tömören, röviden, ha Isten parancsolatai szerint él, akkor örökli Isten áldásait, Isten vele lesz. Jeroboámról röviden annyit, hogy Izraelt bálványimádatba vitte az aranyborjak által, így nem is örökölte az áldásokat, Isten sem volt vele. De ha visszamegyünk kicsit időben, Jeroboám előtt Salamon uralkodott Júda és Izrael felett, de Salamonnak is volt egy nagy bukása, ezért Isten ővele sem kivételezett, hanem learatta mindazt, amit vetett. Ez a feltételes szövetség, amit Isten kötött Jeroboámmal, ugyanúgy mindenkinek szólt és szól ma is! Ha az Isten parancsolatai szerint élünk, akkor örököljük Isten áldásait, ha pedig nem, akkor örököljük az átkot, és annak a vége megégetés.
Zsidó levél 6,7-8
„Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”
Isten megadta mindazt, ami által engedelmes életet élhetünk Neki, ezért ha a cselekedeteink nem Őt dicsőítik, ha nem az Ő országát építik, akkor annak az okai csakis mi lehetünk.
Ézsaiás könyve 5,1-6
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!”
Újra ez a rész:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!”
Ma is elhangzik ez a kérdés Isten szájából. Miért termünk rossz gyümölcsöt? Hiszen Isten mindent megtett azért, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk, akkor mégis hogy lehetséges az, hogy rossz a gyümölcstermés? Szokták azt mondani, és széles körben nagyokat bólogatnak rá, hogy Isten is tisztában van azzal (azaz megérti), hogy rossz cselekedeteink is vannak, mivel emberek vagyunk. Ezzel szemben Isten igéje arról tesz bizonyságot, hogy Isten ezt nem érti meg, nem fogadja el, mint ahogyan az imént olvasott igerészben is megláthattuk.
Máté evangéliuma 7,18
„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.”
Tehát ha jó a fa, akkor nem lehetnek rossz gyümölcsei. Mégis a legtöbb hívő úgy képzeli el magát, mint jó gyümölcsfát, pedig a lombjai között igencsak akadnak rossz gyümölcsök. Ez pedig nem megengedett, hiszen akit Isten a gyermekévé fogad (mert nem mi fogadjuk örökbe Istent, hanem Ő minket), azokat megtisztítja minden gonosz cselekedettől, mivel a fiúság fenyítéssel is jár:
Jelenések könyve 3,19
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”
Másrészt pedig, akik komolyan veszik elhívásukat, komolyan veszik Istent, vagyis valósággal szeretik Őt, azok önmagukat is megtisztítják minden gonosz cselekedettől, mert nekik valójában az élet Jézus, és életük léte az Isten imádatában van elrejtve:
1János levele 3,1-10
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
Tehát megtisztítjuk önmagunkat, azaz vigyázunk arra, hogy ne szennyezzen be bűn minket. Jézus az életével példát hagyott számunkra, az Atya parancsolata szerint élt, és ezért az Atya is Ővele volt:
János evangéliuma 8,29
„És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”
Ezért ha mi is az akaratában járunk, velünk lesz Istenünk! Ha pedig nem vigyázunk, hanem gonosz cselekedetek találhatóak nálunk, akkor kár is reménykednünk az üdvösségben:
Jelenések könyve 22,12-15
„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot.”
(Skype 2015/08/26)
-
Szentség
1Mózes 20,1-18
„És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó. Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének. És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Amiket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé. És lőn hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét. És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, ahol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak; és így mindenképpen igazolva vagy. Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szülének. Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.”
Ez egy igen érdekes, de nagyon sokat mondó történet az igéből. A mai hívők hatalmas része el se tudja képzelni, hogy miért lenne bűn az, amiről nem is tudnak. Ezért van az, hogy sokan a tudatlanságba zárják önmagukat, és saját mértékkel mérik, hogy mi kedves és mi gonosz Isten előtt. Pedig a tudatlanság nem mentség, nem ment meg az ítélet elmarasztaló következményétől. Vagyis ha valamiről nem tudjuk, hogy Istent ingerli, és megtesszük, attól függetlenül még ingerli Istent és vétek terhel minket. A bűn az, amikor szándékosan vétkezünk Isten ellen, a vétek pedig az, amikor tudatlanságból követünk el valamit Isten ellen. A bűnnek nagyobb a következménye, de a vétek következménye sem csekély! Ahogyan láthattuk a történetben is, Abimelek (név jelentése: apám király) a szívének feddhetetlenségében vette magához Sárát, azaz nem tudta, hogy olyat cselekszik, ami Isten előtt nem kedves, de Isten mégis lesújtott a háza népére (betegség, meddőség), de teljes ítéletét nem árasztotta ki rájuk Isten. Csak miután Isten tudatta Abimelekkel a cselekedetének komolyságát, azaz Abimelek tudomására jutott, hogy amit tesz az bűn, így már súlyosabbá vált az ítélet, ami halált hozott volna rá és a háza népére. Isten figyelmeztette Abimeleket, mert Isten is jó kapcsolatra törekedett vele. Aki jó kapcsolatra vágyik Istennel, annak szentségben kell élnie, mivel Isten is szentségben él:
Ézsaiás könyve 57,15
„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.”
Ismertebb igét is említve:
3Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”
Valamiért azt hiszik sokan, hogy Jézussal ez megváltozott. Azaz, hogy nem követelmény már a szentség, hogy a bűnök nem választhatnak el minket Istentől. Tulajdonképpen azt mondják ezzel, hogy Isten megváltozott! Pedig Jézus sem cselekedett vagy tanított mást. Amikor ugyanis Jézus bűnös emberekkel lépett kapcsolatba, mindig az volt az üzenete feléjük, hogy térjenek meg, ne vétkezzenek, cselekedjék az Atya parancsolatait, és ennek fényében kövessék Őt! Zákeushoz sem azért ment be, hogy úgy fogadja el, ahogyan van, hanem ahogyan a történetben is olvashatjuk, akkor jelentette ki Jézus az üdvösséget felette, mikor Zákeus a parancsolatokban meglátta hiányosságát, és tudta, hogy a parancsolatok szerint kell cselekednie.
Lukács evangéliuma 19,1-10
„És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”
Miért is Ábrahám fia? Nem azért, mert Ábrahám leszármazottja, hanem azért, mert cselekedetei arról tesznek bizonyságot, hogy Ábrahám az ő atyja.
János evangéliuma 8,39-40
„Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.”
Tehát a cselekedeteink határozzák meg, hogy kik vagyunk, nem az, hogy hova születtünk, hogy magunkat minek tartjuk. Isten megköveteli a szentséget, ezért akik vele jó közösségre törekednek, azoknak szentül kell élniük. A kezdő igénkkel párhuzamban olvassunk el egy újabb történetet:
Józsué könyve 7,1-12
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.”
Izrael népe nem tudott Ákán bűnéről, mégis 36 ember halt meg ez miatt. De nem azért haltak meg, mert őket sújtotta haragjában Isten, hanem azért, mert nem vett részt a csatában Isten, azaz nem volt Izrael népével, és ennek az eredménye az volt, hogy 36 ember meghalt a harcban. Talán igazságtalannak tűnik az, hogy valaki meghal más bűne miatt? Isten nem igazságtalan, csak meg kellene érteni a szentség fontosságát. Istennel a közösséget meg lehet élni személyesen, és meg lehet élni közösségben. Az utóbbi, azaz a közösségben levő szentség megalapítása a legnehezebb, mivel ahogyan Ákán történetében is láthatjuk, egy ember miatt az egész közösség látta kárát, csakugyan egy ember miatt Isten eltávozhat a közösségből. Az apostolok idejében is szentség volt a közösségükben, olyannyira, hogy Isten maga takarította ki a kovászt (Anániás, Safira), hogy a közösség ne lássa kárát. De a mai napon, ahol telve vannak a gyülekezeti padok olyan hívőkkel, akik nem foglalkoznak Isten akaratával/parancsolatával, és természetesnek tartják, hogy bűnt követnek el, akkor miként lenne közöttük Isten?
Bár lehet, hogy a következő igerészt sokan megmosolyogják, de nem véletlen adta parancsolatba Isten.
5Mózes 23,12-14
„A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda. És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül, gödröt áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled; Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon tőled.”
Akkor ezek szerint ennyi is elegendő ahhoz, hogy elforduljon tőlünk Isten? Az ige szerint igen, az emberek gondolatai szerint nem. De Isten arra hívott el minket, hogy az Ő szavát kövessük, ne pedig emberek véleményét.
(Skype 2015/09/02)
-
Győzelem
Jelenések könyve 3,5
„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”
Mit jelent Isten szerint győzni? Ez elég fontos kérdés, hiszen Jézus ehhez méri az üdvösséget. Hiszen úgy olvastuk, hogy:
„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik…”
Abban talán a legtöbb keresztény egyetért, hogy a fehér ruhába csak az üdvözülők fognak öltözni. Gyorsan tisztázzuk, hogy mit jelent a fehér ruha:
Jelenések könyve 19,8
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”
Tehát akik igazul cselekszenek, azok kapnak fehér ruhát, vagyis akik csak hisznek, de nem cselekszik az igazságot (Jn. 17,17 – „te igéd igazság”), azok nem érdemlik ki a fehér ruhát, azaz nem üdvözülnek! Fontos tehát a győzelem, hiszen az Úr nem arra hívott el minket, hogy fogadjuk el a kegyelmét, hanem ahogyan a tanítványait is elhívta (akikből később apostolok lettek), az elhívással egy olyan felszólítást kaptak, hogy: „kövess engem”. Vagyis máshogy mondva: légy olyanná, mint én! Jézus egyik tanítványa, ráadásul pont az a tanítvány (majd később apostol), akinek a neve hallatán többnyire legelőször a szeretet jut eszünkbe, a következőket mondta:
1János levele 2,6
„Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
János tudna mesélni arról, hogy mivel járt az, hogy a „kövess engem” hívásra igen-t mondott. Elvileg mindannyian igen-t mondtunk Jézus hívására, de csak kevesen követik valójában. Az a felfogás, miszerint Jézus megkönnyíteni jött az utat, rávetült az apostolokra is, vagyis az a felfogás, hogy az apostolok is megtették a nehéz részt, hogy nekünk ne kelljen. Azért a butaságnak is van határa, de mégis sokan feszegetik…
A győzelem fogalma sejtet velünk több dolgot is, miszerint egy elindulási pontot, egy célt, és persze a kettő közötti távolságot. Ám a kiindulási pontot, és a célt összekötő távolságot a legtöbben átugorják azzal, hogy elég csupán elfogadni Isten kegyelmét. De amint megláthatjuk az igét olvasva, a leendő apostoloknak sem volt elegendő elfogadni Jézus kegyelmét, ennél jóval többet letettek az asztalra, ez pedig a hit volt! A valódi hitről pedig megannyi helyen bizonyságot tesz a Szentírás, hogy attól valódi a hit, hogy igaz cselekedetekkel párosul. A valódi hitnek nagyjai megőrizték az Isten iránti odaszánásukat mindhalálig. Ők győztek! Olvassunk el egy történetet a győzelemről:
1Mózes 32,24-30
„Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.”
Ez egy nagyon érdekes rész az igében, sokkal több minden van benne, mint amit általánosan gondolnak róla. Jákób harcolt egy angyallal, akinek bár kérdezte a nevét, de nem árulta el. Az angyal szó hallatán, nem feltétlen a teremtett mennyei lényekre kell gondolni, ugyanis az angyal szó a héberben „malach”, és a jelentése: küldött. Ez lehet egy ember, lehet egy mennyei lény, de akár maga Jézus is. Több minden utal arra, hogy Jézus lehetett az, mégpedig a következők:
- nem árulta el a nevét
Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
- megáldotta Jákóbot, mennyei lények Isten nevében áldanak, de ő nem Isten nevében áldott, mert feltehetőleg Ő maga volt Isten fia
- új nevet adott Jákóbnak (Jel. 2,17; Jel. 3,12)
- kijelentette Jákóbnak, hogy Istennel küzdött
- Jákób is kijelentette ott és akkor, hogy színről színre látta Istent
Először is legyünk figyelmesek a tusakodás okára. Miért volt ez az egész? Jákób szavai:
„Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.”
Vagyis az áldásért küzdött! De minek kellett neki az áldás? Hiszen már kapott áldást az atyjától, Izsáktól, ráadásul két tábornyira növekedett, ezernyi jószága és sok szolgálója volt, minek kellett még neki áldás? Hiszen Isten már megáldotta sok mindennel, mégis mi kellhetett még Jákóbnak?
Az áldással kapcsolatban mindjárt az jut eszébe a legtöbb hívőnek, hogy Isten ad valamit. Tehát ha megáld Isten, akkor az megjelenhet anyagiakban, egészségben, sikerben, és egyéb más dolgokban, tehát az áldást egy Istentől jövő adománnyal kötik össze. Jákób nem ezért tusakodott! Neki mindez már megvolt. A történetben Jákób épp Ézsau felé tartott, és nagyon félt attól, hogy a bátyja megöli őt és mindenét, ami vele volt. Tehát Jákób tusakodott a küldöttel az áldásért, kapott testi sérülést ez miatt, de még akkor sem adta fel! Az áldást kérte, ami nem más volt, hogy Isten legyen vele! Tudjátok, amikor olvasunk személyekről az igében, akik olyan bizonyságot kaptak, hogy áldottak, akkor elsősorban és összefoglalóan az volt a jelentése, hogy Isten van vele. Jákób ezért harcolt, és győzött!
De amit ki szeretnék emelni ebben a történetben, az Jákób odaszánása. Ő akarta az áldást, küzdelméből meglátható, hogy mennyire fontos volt neki. Talán Isten áldásáért nekünk is harcolni kellene? Ezt elég nehéz lenne elhinni és elfogadni, mert a mai kor keresztény hit szerint, mi már áldottak vagyunk, természetes, hogy Isten megáld minket. Ráadásul ott van az a hozzáállás is, miszerint Ő az Isten, tegyen úgy, ahogyan jónak látja. Ezt a hozzáállást láthatjuk Éli történetében is, ahelyett, hogy fellépett volna a fiai ellen, inkább megvonta a vállát:
1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.”
Jézus beszélt az odaszánásról, amit Jákób történetében is láthattunk:
Máté evangéliuma 7,7-8
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
Tehát nem ülni és várni, hanem járni és keresni! Egy példabeszéd Jézustól:
Lukács evangéliuma 18,1-8
„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”
Isten látni akarja, hogy mennyire fontos nekünk az áldása. Sokkal több minden van nekünk fenntartva, mint gondolnánk, csak mivel nem kutatjuk, nem szánjuk oda magunkat, ezért nem is kapjuk meg.
Máté evangéliuma 11,12
„A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.”
Értjük már ugye, hogy mit jelent ez, ha Jákób történetén keresztül szemléljük!?
(Skype 2015/09/09)
-
Ima
Jeremiás könyve 45,1-5
„Az a szó, amelyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk: Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam. Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, ahová elmégy.”
Amint látjuk, Báruk nem sikert, gazdagságot, kényelmet és hasonló dolgokat kért Istentől, csupán sóhajtozott a nehézségek miatt, csupán számunkra „alap” dolgok miatt emelte fel szavát, ami a bánat és fájdalom volt, nyugalmat keresve. Ezt a mai korban nemhogy természetes imának mondanánk, hanem Isten gondoskodását követelnék megannyian, arra hivatkozva, hogy elfogadták Őt Istenüknek. De mi Isten hozzáállása ehhez:
„És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj…”
Ejha, Isten válasza az volt, hogy ezek nagy dolgok és ne kívánjon magának ilyet. Miért? Megindokolja Isten:
„Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.”
Együtt érezni Istennel? Igen! Bár a mai keresztények többsége önmagukkal vannak elfoglalva, netalán közbenjárnak másokért, de nem igazán hallottak arról, hogy együtt kellene érezni Istennel is. Ezek a mai idők sem túl vidámak, nagy az Istentelenség a földön, és ezt nem csak a világiakra mondom, hanem a „hívőkre” is. Vannak arra szakosodott felekezeti irányzatok is, akik gazdagságot kérnek imádságaikban, imáik szinte csak az áldásokról szólnak. Pedig ha példaként vesszük a hit őseinket, Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, akkor megláthatjuk, hogy ők nem kértek gazdagságot Istentől, hanem Isten jelenlétét kívánták, és ezért megáldotta őket Isten a gazdagság formájában is. Nézzük meg Jákób fogadalomtételét:
1Mózes 28,10-22
„Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.”
Milyen anyagiakat kért Jákób Istentől? Ételt és ruhát! Ennyi szükséges a testnek, ezt mondta Pál is:
1Timóteus 6,6-9
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.”
Jézus is ennyit ígért:
Máté evangéliuma 6,25-33
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Ennyi szükséges a testnek, az étel, amely élteti, és a ruha, mely eltakarja szégyenét. Mégis sokan vannak ma is, akik imádságaikban nagyravágyóak, azok emlékezzenek meg azokról a szavakról, amelyeket Isten mondott Báruknak. Láthatjuk, hogy Jézus felhívta a tanítványok figyelmét arra, hogy:
„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Tehát először keresni az Ő országát, és az Ő igazságát, majd ennek fényében megadatnak ezek. De mik ezek!? Amikről előzőleg beszélt Jézus, étel és ruha! Ami pedig túl megy ezen, az már gazdagság.
Olvassunk el néhány beszédet Jézustól, amelyek az imádkozásra vonatkoznak:
János evangéliuma 14,13-14
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Tehát ha Jézus nevében kérünk. Olvassunk még:
János evangéliuma 15,15-16
„Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Itt is arról szól Jézus, hogy az Ő nevében kérni. Olvassunk még:
János evangéliuma 16,24-27
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.”
Már megint arról van szó, hogy Jézus nevében kérni. Mit jelenthet ez? Sokan azt hiszik, hogy ha imádságaikban kimondják, hogy: „Jézus nevében”, akkor eleget tesznek annak, hogy Jézus nevében kérnek. Mint egy varázsszót, úgy alkalmazzák. Hogyan is lehetne meggyőzni őket arról, hogy Jézus nem erről beszélt!? Sehogy, majd az Istenismeret eljuttathatja őket idáig, vagy nem… Ugyanis Jézus a testté lett ige, Ő Isten beszéde, ezért nem nehéz megérteni, hogy Jézus nevében kérni annyit jelent, miszerint az ige nevében kérni. Azaz Isten ígéreteire hivatkozni, Isten akarata szerint kérni, ahogyan ezt megannyian tették a Szentírás bizonysága szerint. Az imént idézett igerészek János evangéliumából származnak, kérdezzük meg János apostolt arról, hogy mit jelent Jézus nevében kérni:
1János levele 5,14-15
„És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.”
Tehát az Ő akarata szerint kérni, és akkor meghallgat minket! Az imádság témája terjedelmes, ez a mai anyag a „kérés” részéről szólt, és még nem tettünk említést, a hálaadásról, a közbenjárásról, dicsőítésről vagy bűnvallásról. Végezetül olvassuk el:
1Péter levele 4,7
„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.”
(Skype 2015/09/16)
-
Törvény megtartói
A törvény megtartóiról széles körben elterjedt az a felfogás, miszerint Krisztust megtagadják. Akik így gondolják, azokról egyértelműen kijelenthetem; ők nem ismerik az Istent. Akik nem akarják megtartani Isten törvényeit, azok Isten nélkül szeretnének élni, hiszen a törvény Isten akaratát adja tudtunkra, ezért aki az Isten törvénye nélkül él, az nem kíváncsi Isten akaratára. Próbálják szétválasztani a törvényt Isten akaratától, de ez lehetetlen, hiszen ennek a két szónak egy és ugyanaz a jelentése. Isten akarata az, hogy ne a testünket tápláljuk kívánságokra, hanem a lelkünket formáljuk az Isten dicsőségére. Erről szólt a mai nappal elmúló Jom kipur, amikor is Isten hívta fel a figyelmünket, hogy sanyargassuk meg önmagunkat. A test sanyargatásról kinek-kinek más és más jut eszébe, de röviden úgy lehetne összefoglalni a sanyargatását, hogy: semmit a testnek! De ugyancsak meg kell sanyargatnunk a lelkünket is, vagyis megszomorodnunk mindazon felett, amely Isten szemében nem volt kedves.
2Korintusi levél 7,10
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
Bár a keresztények nagy része úgy gondolja, hogy más az evangélium, ha zsidókról van szó, és más akkor az evangélium, ha keresztényekről van szó. Így szét is választják a zsidóságot a kereszténységtől, pedig Jézus összekötötte ezt a kettőt:
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
Erről beszél Pál:
Efézusi levél 2,11-22
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”
(Később visszatérünk, hogy mit jelent a parancsolatok tételes eltörlése, azaz a választófal lerontása.)
Emlékezzetek, hogy mikor Izrael népe kivonult Egyiptomból, akkor hozzájuk rengeteg olyan ember csatlakozott, akik nem voltak zsidók:
2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”
Ők együtt vándoroltak a pusztában, zsidók és nem zsidók egyetemben. Majd Isten őket egyesítette, a törvénye által:
4Mózes 15,15-16
„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.”
Így vált a két nyáj eggyé, és nem volt közöttük különbség! Azaz beoltattak a pogányok a zsidóságba. Egy törvényük lett, ahogyan a nemrégiben olvasott igerészben Jézus is kifejtette:
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
Egy Pásztor, tehát a pásztorlás módja is egy. Ha pedig csakugyan egy nyáj, akkor egyfelé haladnak, egymást erősítve és védve. A két evangéliummal kapcsolatban olvassuk el a következő igerészt:
Galátzia levél 2,6-8
„A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét) mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek; Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé; (Mert aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között).”
Miről van akkor itt szó? Nem arról, amit a legtöbben gondolni mernek erről, vagyis hogy a zsidóknak meg kell tartani a törvényt, a keresztényeknek pedig nem. A könnyebb megértésért olvassuk el Pál szavait:
Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.”
A zsidókat azért hitből, mert a zsidók hittek az Istenben, de nem Ismerték fel Jézusban a messiást. Azaz nekik nem kell arról beszélni, hogy ki az Isten, mi az Istentisztelet, mi a Szentírás, hiszen ezeket tudják, ezért nekik úgy kell hirdetni az evangéliumot, hogy az írásokból bizonyítva meglássák, hogy Jézus a várva várt Messiás. Ezért igazítja meg őket Isten hitből. Ezt láthatjuk egyébként Péter beszédekor is, amit Savuot napján szólott. A zsidóknak az írásokból bizonyította, hogy Jézus a Messiás!
A pogányokból megtérteket pedig azért hit által, mert nekik be kell mutatni Istent, az Istentisztelet módját, a Szentírást, ezért nekik az alapoktól kell hirdetni az evangéliumot, hiszen hogyan hirdethetnénk nekik az írásokból, hogy Jézus a Messiás, mikor nem is ismerik az írásokat? Ezért kell, hogy ők először higgyenek Istenben, higgyenek a Szentírásnak.
Ezért azt láthatjuk, hogy a körülmetélés és a körülmetéletlenség evangéliuma nem a törvényben különböznek, hanem a hirdetés módjában.
Bár jól tudom, hogy erre előszeretettel csapnak le a keresztények egy olyan kérdéssel, hogy: „akkor mi újság a körülmetéléssel?” Hogy mi újság vele, azt megérthetnék olvasva az igét, ha olyan hozzáállással olvasnák, amely fenntartja a tévedésük lehetőségét.
Római levél 4,8-12
„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”
Tehát Ábrahám a körülmetélés jegyét azért kapta, mert bizonyított! Vagyis Isten elpecsételte őt magának, ezzel a jeggyel jelezve, hogy Hozzá tartozik. Vagyis értsük meg, hogy ez a külső jegy, a belső emberről tett bizonyságot.
Római levél 2,26-29
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”
Ezt a pecsétet Isten immár a szívünkre helyezte, de ezt ugyanúgy csak azok kapják, akik bizonyítanak Istennek hitben és cselekedetben. Nincs ezért ebben sem változás, csupán a külső megjelenésében, ezért sem metélte körül Pál Titusz, mivel ő nem volt zsidó, viszont Timóteust, aki zsidó volt, körülmetélte. Akkor mégis van különbség zsidó és nem zsidó között? Számít a körülmetélés?
Galátzia levél 6,15
„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.”
Pál csupán a botránkozás elkerülése végett metélte körül Timóteust. Hiszen Timóteus zsidó volt, megtehette. Viszont ha Tituszt körülmetélte volna körül, azzal azt vallotta volna meg Pál, hogy az új szövetség nem lépett érvénybe. Mert mi az új szövetség?
Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Bizony ez a Szentlélek kiáradására vonatkozik, ezért vesztette értelmét a körülmetélés, és például a cicettek hordása. Fontos kiemelnem, hogy: nem törlődtek el, csak a megjelenése változott meg! Ezeket már nem a szemünkkel szemléljük, legyen az körülmetélés vagy ruha szegletén hordott bojtok (törvényre való emlékezés), hanem a Szentlélek emlékezteti, és ébresztgeti a lelkünket, hogy tartsuk meg Isten törvényeit.
Ígértem egy visszatérést a választófallal kapcsolatban, azaz:
„Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén;…”
Talán kezdjük ott, hogy sokan dédelgetik azt a hiedelmet, miszerint Jézus a földi pályafutása alatt eltörölte a parancsolatokat, és az Isten parancsolataitól mentes szabadságot hirdetett az embereknek. Olyan emberek is dédelgetik ezt a gondolatot, akik elvileg olvassák a Szentírást, de valahogy nem akarnak tudomást venni Jézus ama szavairól is, mikor kijelentette, hogy:
Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”
Jézus nem törölte el Isten törvényeit, a róla szóló prófécia az Ézsaiás 42. fejezete is arról szól, hogy a törvényt hirdetni, és naggyá tenni jött. Jézus a földi pályafutása során sokszor keveredett nézeteltérésbe a farizeusokkal, írástudókkal, és sokan azt hiszik, hogy mindez azért történt, mert Jézus nem tartotta meg Isten törvényeit. Mekkora ostobaság! Isten törvényeit egytől egyig megtartotta, nem tudtak Jézusra bűnt bizonyítani:
János evangéliuma 8,46
„Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?”
Jézus amikor nézeteltérésbe keveredett velük, akkor a vének hagyományairól volt szó, vagy éppen a törvények helytelen értelmezéseiről! Ha ezt megértjük, akkor megláthatjuk, hogy Jézus semmilyen parancsolatot nem törölt el, mint ahogyan Ő maga is bizonyságot tett a nemrégiben olvasott igerészben. Jézus lerontotta a közbevetett válaszfalat zsidó és nem zsidó között, ezt a válaszfalat pedig nem az Isten húzta, hanem az emberek! Emlékezzünk arra a történetre, mikor Péter látomást látott a ház tetején, majd 3 követ megjelent az ajtónál, és elmenve velük ekképpen szólt:
Apostolok Csel. 10,28
„És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:”
Tehát nem szabadott zsidóknak nem zsidókkal közösséget vállalnia. Hol is van ez megírva a Szentírásban? Sehol, mert ez emberi rendelet volt, ez volt az a bizonyos ellenségeskedés, ami elválasztotta a zsidókat a nem zsidóktól. Jézus tehát nem az Isten parancsolatait törölte el, hanem az emberek parancsolatait, és azokat a tételeket, amelyek megnehezítették Isten parancsolatait (pl: szabad-e gyógyítani Szombaton).
Végezetül:
Római levél 2,13
„Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.”
(Skype 2015/09/23)
-
Ellenség kapuja
1Mózes 22,9-18
„Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
Talán érdemes az első körben tisztázni, hogy ki is az ellenség. Jézus leegyszerűsítette a könnyebb megértés kedvéért:
Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő az igazság, és aki nincs az igazsággal, az nincs Jézussal sem.
János evangéliuma 18,37
„Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.”
Így aki nem hallgat Jézus beszédeire, az nem az igazságból való, azaz nincs Jézussal sem. Ha pedig nincs Jézussal, akkor amint olvastuk előzőleg Jézustól:
„Aki velem nincsen, ellenem van...”
Mert Jézussal lenni nem annyit jelent, hogy döntöttünk mellette, vagy meghallgatjuk amit mond, hanem aki hallgat az Ő szavára, azaz hallja és megcselekszi! Határozottan kell követni Jézust, nem csak ímmel-ámmal. Olvassuk el Jézus bizonyságtételét keresztelő Jánosról:
Lukács evangéliuma 7,24-26
„Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.”
János határozott volt a küldetésében, határozott volt abban, amit hirdetett! Nem olyan volt, mint a nád, ami arra dől, amerre fúj a szél. Bárcsak a legtöbb hívő hozzá hasonló lenne, hogy aki eljut az igazság felismerésére, az megmarad mellette, és nem tudja befolyásolni őt semmilyen ember. Mert nincs rendjén, nem elfogadható, mikor a hívek csapongnak a hit dolgaiban. Az egyik pillanatban megvallja, hogy elengedhetetlen az Istennek való engedelem, majd egy külső behatástól megváltozik a véleménye. Mi ez, ha nem szél ingatta nádszál? Akinek ilyen a hívő élete, az nem a kősziklára épített. Júdás is beszél róluk, csak más példázatban:
Júdás levele 1,1-13
„Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott. Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette. És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. Miképpen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. Hasonlóképpen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr! Ezek pedig azokat káromolják, amiket nem tudnak; amiket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák; Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.”
Nagyon szomorú, és elfogadhatatlan az, hogy a hívek csapongnak az Isten ismeretében, a hit dolgaiban. Jézus feltámadása után elküldte a Szentlelket a földre, ezzel megújította a szövetséget, hogy most már minden hívő eljuthat az Istennek az ismeretére anélkül, hogy ember tanítaná azt. Ez pedig azért van, mert a Szentlélek vált tanítónkká, vezetőnkké, emlékeztetve minket Jézus beszédeire, cselekedeteire:
Jeremiás 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
És:
János evangéliuma 14,26
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”
Mégsem egységes a hívek meglátása Istenről. Vajon a Szentlélek tanítana mást, és vezetne más és más utakra? Ez kizárt! Azért van annyi fajta gondolat és meglátás Istenről, mert nem hagyják, hogy a Szentlélek vezesse őket. Mint ahogyan az előző igerészben is olvastuk, a Szentlélek vezetése az, hogy eszünkbe juttatja Jézus beszédeit, vagyis az ige útján vezet minket. Ehelyett pedig azt látjuk nagy általánosságban, hogy a hívek mennek a saját gondolataik után, és mivel ezért nincsenek az igazság mellett, így bővítik az ellenség táborát (jól lehet nem is tudnak róla).
János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”
Azaz, az önmagukat hívőknek tartó emberek cselekszik mindezt Isten nevében, mert nem ismerték meg a valódi Istent.
Tehát most kaptunk egy képet az ellenségről, menjünk tovább és beszéljünk az ellenség kapujáról:
Ézsaiás könyve 28,1-6
„Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, amely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, amelyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; És ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, akik visszanyomják a kapuig az ellenséget.”
Visszanyomni az ellenséget a kapuig. De melyik kapuig? Talán betörtek, és legalább nyomjuk őket vissza a kapuig? Nem erről van szó, nem a mi kapuinkról, hanem az ellenség kapujáról, azaz teljes győzelem az ellenség felett. De kiknek adatott meg ez a hatalom?
Máté evangéliuma 16,13-19
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”
Miért kapta Péter ezt az ígéretet? Amint láthatjuk, Péter felismerte Jézust, hogy Ő az élő Istennek a Fia. Továbbá azt is láthatjuk, hogy ez nem egy szél ingatta kijelentés volt, hiszen nem test és vér, azaz nem embertől vette, hanem az Atya jelentette ki neki. Most pedig egy széles körben elterjedt félreértést tisztázzunk, ugyanis Jézus ígérete, miszerint:
„…és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”
Ezt nem Péterre értette Jézus, hanem a magvallásra! Vagyis arra a megvallásra építi fel Jézus az egyházát, hogy nem test és vér által taníttatunk (ismerjük meg Istent), hanem Isten tanít minket! Vagyis az előző ingatag, az utóbbi viszont kőszikla! Ezért is kapta Simon a Péter nevet.
Emlékezünk a nemrégiben olvasott Jeremiási igerészre? Ez az az újszövetségi ígéret, amiről Jézus is beszélt. Akik tehát részesei ennek a szövetségnek, azokat Jézus ígéretéhez híven késszé tette arra, hogy az ellenségen diadalmaskodjanak.
Hogy pedig miként diadalmaskodhatunk az ellenség felett, arról beszéltünk már nagyon sokszor, így nem is húznám tovább az időt.
(Skype 2015/09/30)
-
Tehát most kaptunk egy képet az ellenségről, menjünk tovább és beszéljünk az ellenség kapujáról:
Ézsaiás könyve 28,1-6
„Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, amely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, amelyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; És ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, akik visszanyomják a kapuig az ellenséget.”
Visszanyomni az ellenséget a kapuig. De melyik kapuig? Talán betörtek, és legalább nyomjuk őket vissza a kapuig? Nem erről van szó, nem a mi kapuinkról, hanem az ellenség kapujáról, azaz teljes győzelem az ellenség felett.
(Skype 2015/09/30)
Vagyis az a teljes győzelem, ha az ellenség ki sem tud jönni a saját kapuján?
-
1Mózes 4,7
"Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta."
Akár így is nézhetjük. A teljes győzelem az, mikor az ellenség fogást sem talál rajtunk.
1János levele 5,18
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
-
Értem. Jézuson sem talált fogást:
Ján 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije;
-
Jézus cselekedetei
János evangéliuma 14,1-12
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Előzőleg már beszéltünk arról, hogy bár a hívők többsége Jézus cselekedetei alatt a csodákat érti, úgymint halottak feltámasztása, vízen járás, gyógyítás és ehhez hasonlók, ámde Jézus legnagyobb cselekedetei nem a jelekhez és csodákhoz köthetőek! Jézus nem ezekről beszélt, tehát nem jeleiről, csodáiról, hanem a cselekedeteiről!
Először is a következőket nagyon fontos megérteni:
1.) A jelek és csodák arra adattak, hogy felismerjük, hogy Jézus a Messiás
2.) A cselekedetei által pedig megismerhetjük Őt!
Azt ugye más sokszor tárgyaltuk, hogy akik csupán felismerik Jézusban a Messiást, azok csupán értelmet nyernek afelől, hogy Jézus az Atya Fia, és Ő küldetett a mi megváltásunkért. Innen kezdődik minden, aki csak a felismerésig jutott el, az még nem tart sehol sem. Jézust ugyanis a cselekedeteiből ismerhetjük meg, a cselekedetei által láthatjuk meg a személyiségét, ezért kell figyelnünk mindarra, amit cselekedett. Jézus keveset beszélt a jeleiről és csodáiról, viszont rengeteget beszélt arról, hogy Ő azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje, és továbbá ugyanezt kérte a hallgatóságától is, hogy amint Ő cselekedte az Atya parancsolatait, akképpen cselekedjék ők is. Így tehát, mikor Jézus a cselekedeteire hivatkozott, de olvassuk el újra:
„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Tehát amikor itt a cselekedeteire hivatkozott, akkor nem a jelekre és csodákra kell gondolnunk, hanem elsősorban az engedelmességére! Erről emlékezik meg Pál is:
Filippi levél 2,5-8
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”
Tehát ez az a cselekedet (engedelmesség), amiről beszélt Jézus, hogy a benne hívők is cselekedni fogják! De ezt még fokozta, ekképpen:
„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Mire gondolhatott Jézus? Minden bizonnyal egyetérthetünk abban, hogy nem lehet túlszárnyalni Jézus engedelmességét, már csak azért sem, mert Ő tökéletesen teljesítette Isten akaratát, a tökéletességhez pedig nem lehet hozzáadni semmit sem (merthogy tökéletes), viszont erre a szintre el lehet és el kell jutni:
Lukács evangéliuma 6,40
„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.”
Amúgy itt gyorsan meg is jegyezném, hogy volt egy tanítása Jézusnak, miszerint ne hívassa senki magát Mesternek, mert Ő a mi mesterünk (Mt. 23,8)! Tehát így még inkább egyértelmű Jézus imént olvasott szavai.
Tehát ha ebben nem lehet nagyobb cselekedeteink, akkor mégis mire gondolhatott? Először is értsük meg azt, hogy miért cselekedhetünk ennél nagyobbakat:
„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Íme, itt az indok! Tehát ha nem menne az Atyához, akkor megcselekedné Jézus! Egyre érdekesebb a dolog igaz? Testvérek! Jézus még nem töltött be minden próféciát, még vannak hátralevők! A tanítványai is döbbenten álltak a tudat előtt, hogy Jézus meghalt, ugyanis vannak még próféciák, amelyek beteljesedésre várnak. Úgy hitték, hogy Jézus ott akkor megalapítja a királyságát, és az ítéletet elhozza. Nem véletlen, hogy Jézus a zsinagógában tartott felolvasásánál nem olvasta végig az Ézsaiási igerészt:
Lukács evangéliuma 4,16-20
„És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.”
Pedig a folytatás így van:
Ézsaiás könyve 61,2
„Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;…”
Azért csukta be a könyvtekercset, mert ennek az ideje még nem jött el, sőt, még a mai napon is várat magára. Csak gondoljuk végig Jézus földi pályafutását, hozott ítéletet a földre? Úgy értem, elítélt Ő bárkit egy fügefán kívül?
Lukács evangéliuma 9,51-56
„Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, És követeket külde az ő orcája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.”
Viszont emlékezzünk az apostoli történetekre. Péter szavaira meghalt Annániás és Safira. Pál szavaira a mágus megvakult. Olyan cselekedetek ezek, amelyeket Jézus nem cselekedett meg. Miért? Mert az első eljövetelekor a megtérést hirdette, majd a következő eljövetelekor pedig ítélni fog!
Ézsaiás könyve 63,1-4
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.”
Jézus tehát haragjában megtaposta ellenségeit, ez nem volt jellemző rá a földi pályafutása alatt igaz? Nem, mivel ennek az ideje akkor még nem érkezett el. Egyébként ugyanezt olvashatjuk a Jelenések könyvében is:
Jelenések könyve:
Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
A ruháján nem az Ő vére van, hanem az ellenségeinek vére! A hívők többsége csak úgy ismeri Jézust, hogy kegyelmes, szerető, alázatos, ami igaz is, de hamarosan megfogják ismerni Őt, mint aki igazságos, számon kérő, ítélő és hadakozó.
Jézus miután feltámadt és 40 napig megjelent a tanítványoknak, az Atyához ment. Viszont a tanítványok maradtak, és megadatott nekik, hogy ítéletet hajtsanak végre. Ez az a nagyobb cselekedet, amelyet Jézus ugyancsak gyakorolni fog, de nem csupán néhány ember felett, hanem mindazon lelkek felett, akik nem engedelmeskedtek Neki. Jézus megmondta, hogy ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk el. Ez pedig azért van, mert ha mi ítélünk úgy, hogy közben mi is bűnösök vagyunk, akkor az ítéletünkkel önmagunk ellen is ítéletet hoztunk (Róm. 2,1-3). Viszont aki tiszta, annak Isten megadta az ítélés lehetőségét, amit sokszor olvashatunk akár az Apostolok Cselekedeteiben vagy a Pál leveleiben. Miért nagyobb cselekedet ez, hiszen ítélni bárki tud!? Akinek Istentől megadatott, hogy ítéljen, az olyat cselekedett, amelyet Jézus még nem. Tehát nem azért nagyobb a cselekedet, mert Jézus nem tudta megcselekedni vagy kifutott az időből, hanem azért nagyobb, mert mielőtt Jézus megtette volna, nekünk már megadatott. Ne felejtsük el, hogy Jézus a földi pályafutása alatt szolga volt, de még nem jött vissza úgy, mint ítélő és uralkodó!
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Jézus hamarosan be fogja tölteni a hátralevő próféciákat.
(Skype 2015/10/07)
-
Megpróbáltatás
5Mózes 8,1-6
„Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.”
Áldott Testvérek! Ebben a kis igerészben annyi minden rejlik, hogy nem lenne elég idő átbeszélni. De a mai napon ráfókuszálunk a próbatételre, azaz, mikor az Isten próbára tesz minket. Tudom jól, hogy a maiak többsége az új szövetségi időkkel új dolgokat remélnek, de Isten sosem változott meg, és a jövőben sem fog. Ezért fontos megértenünk, hogy mindaz, amit az ószövetségi időkben olvashatunk, az számunkra építő, vigasztaló, vagy akár ítélő lehet.
1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”
Tehát azért is íratott meg, hogy az őket ért történésekből tanulhassunk. Úgy is zárta Pál, hogy:
„Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”
Vagyis aki azt hiszi, hogy Isten előtt áll kedvességben, az lássa meg Izrael népét ért csapásokban azt, hogy Isten nem kegyelmezett a bűn cselekvőivel, azaz hogy velünk sem fog kivételezni. Hiszen okos ember az, aki ismeretben gazdag, de aki okos, az nem feltétlenül bölcs. Hiszen ami megkülönbözteti az okos embert és a bölcs embert, az az, hogy a bölcs nem csak ismeretben gazdag, hanem a tudást mintegy magára vonatkoztatva meg is éli azt. Tehát bölcs az, aki mások kárából tud tanulni, és nem várja meg, míg a saját bőrén megtapasztalja.
Ahogyan olvastuk a nyitó igerészünkben, Isten megsanyargatta Izrael fiait, próbára tette őket, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy mi rejlik a szívükben. Bár a mai kor tanítása szerint, a hívővé válásunk pontjától átkerülünk az élet naposabbik oldalára, ámde Isten igéje pont az ellenkezőjéről tanúskodik. Hiszen akik Istenéi, azokat Isten kezelésbe (nevelésbe) veszi, méghozzá próbatételek által, ahogyan Izrael népét a pusztai vándorlás során. A maiak ugyanúgy képzelik el a hívő életüket, mint a nép akkor. Vagyis: Isten szolgáljon minket, ne mi szolgáljuk Őt. Ráadásul Izrael népe követelt Istentől dolgokat, mintha járna alapból nekik. Értem én, hogy vízről volt szó, meg ételről, de mégis azt láthattuk, hogy Isten megvárta, míg megéheztek, megszomjaztak, hogy általa meglássa, hogy mégis mit fognak tenni a pusztában. Lázadtak! Mennyire jó lett volna, ha a nép odafordulva Mózeshez ekképpen szólnak: „Kérlek imádkozz az Istenhez érettünk, mert éhesek és szomjasak vagyunk!”
Ez győzelem lett volna, de ehelyett követelőztek! A maiak is lázadnak Isten ellen, ráadásul nem vízről és ételről van csupán szó, hanem nagyobb dolgokról, mintha járna számunkra. De meg kell értenünk, hogy minden, ami jó, az Istentől származik, és hálát kell adnunk érte. Nincs olyan, hogy „jár nekünk”. Ha Isten ígér is valamit, akkor sem jár nekünk, hanem az Ő kegyelme által lehet a mienk. Akár vízről van szó, akár az üdvösségről.
Jakab levele 1,1-4
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
Jakab elég világosan közli velünk, hogy a hitünk próbájának a célja az, hogy:
„…tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
Merthogy ez a célja a próbáknak, hogy átmenjünk rajtuk, és általuk tökéletességre jussunk. Igaz, a tökéletességet alapból elvetik a hívők többsége, sokak pedig csak abban élik meg a hívő életüket, hogy önmagukat hívőknek állítják, de gyümölcseik nincsenek, vagy ehetetlenül rosszak. Az Istent Istenüknek mondják, a testvériségben hiszik magukat, de végül az örök tűz büntetését töltik majd.
De beszélhetünk akár a jelek és a csodák próbájáról is, ez is nagyon aktuális a mai korban, a csodák hatására alakul ki a hívekben az Istenkép, pedig nem ezek adattak az Isten megismerésére, hanem az Isten igéje. A sátán tud jeleket és csodákat tenni, ezt teszi is szorgalmasan a gyülekezetekben is, hogy általa félrevezesse a híveket. Sajnos sikeres ez a taktikája, pedig már Pál figyelmeztette a híveket:
2Korintusi levél 11,12-15
„De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”
Tehát jónak mutatja magát, a cselekedetei is jónak látszanak, pedig nem azok. Ha pedig sikerül elhitetnie a hívekkel, hogy jó irányba haladnak, akkor már nyert ügye van. Bármit megtesz, csak ne Isten igéjét (azaz Jézust) kövessék a hívek. Ha valakinek testi egészséget jelent Istent követni, annak a sátán egészséget ad, akinek gazdagságot jelent az Isten követése, annak gazdagságot ad, akinek viszont azt jelenti az Isten követése, hogy meghal önmagának és él Istennek, azt viszont nem tudja mivel lekenyerezni az Ördög. Jézust sem tudta, ugyanis Ő sem önmagának élt, hanem az Atya akaratának.
Egyébként már régen figyelmeztetett minket Isten arra, hogy ne a jeleket és csodákat kövessük, hanem az Isten szavát:
5Mózes 13,1-4
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.”
Ahogyan Pál is mondta, minden javára van annak, aki az Istent szereti (Róm. 8,28), ebbe pedig beletartoznak a próbák is.
(Skype 2015/10/14)
-
Összetört táblák
A címből valószínűleg már rá is jöhettetek arra, hogy melyik témát fogjuk érinteni, nyissuk is meg a következő igerésszel:
2Mózes 32,1-19
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Égyiptom földéből. Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva. A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harckiáltás van a táborban. Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.”
Az általános felfogás az összetört táblákkal kapcsolatban az, hogy Mózes rajtuk töltötte le dühét, Józsué pedig legyen szerencsés, hogy nem az ő fejéhez vágta azokat. Ahogyan olvastuk is, Mózes haragjában törte össze őket, de attól, hogy harag által történt, még nem jelenti azt, hogy céltalan volt, vagyis nem a dühét vezette le ily módon. Jézusról is olvassuk, hogy haragudott (Mk 3,5; Mk.10,14; Jn. 2,13-16), és ennek meg volt az oka és a célja is! A haragvó Mózesről pedig a következőket olvassuk:
4Mózes 12,3
„(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)”
Így talán jobban megérthetjük, hogy ha a szelíd Mózes haragudott, akkor annak nagy oka volt, de egyben nagy célja is! Mózes miután 40 napot töltött el a hegyen, megkapta Istentől a 10 parancsolatot, és nem deszkára, vagy állatbőrre írta Isten azokat a parancsolatokat! Az első táblák anyagát nem közli velünk az írás, hiszen mint a táblák, úgy az írás is Istentől származtak, de a második alkalommal a táblákat kőből kellett Mózesnek elkészítenie (az előzőhöz hasonlóan), így feltehetőleg az előző táblák is valamilyen kőből lehettek. Ez pedig azt jelezi, hogy a rajta levő parancsolatok örökkévalóak, el nem avulnak, és a hosszú idő sem törli el azokat. Ezért is olvassuk azt, hogy Izrael népének fel kellett állítaniuk nagy köveket, amelyre a parancsolatokat kellett rávésniük, majd azt lemeszelniük:
5Mózes 27,1-8
„Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok ma néktek. És amely napon általmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mésszel. És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, amiképpen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene. Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mésszel. És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj. Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek. Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt. És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!”
Az Ebál hegyén állították fel a köveket, ahol elmondták az átkot. Ugyanis akik nem maradnak meg a parancsolatok megtartása mellett, azok számára a törvény átokká lesz, azaz az átkot fogják örökölni, és az Ebál hegytől balkézre fognak menni, ahol a Gehinnom völgye található. Ezért olvassuk folytatólag:
5Mózes 27,8-26
„És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé. Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, amelyeket, én parancsolok ma néked. És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván: Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin. Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali. Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval: Átkozott az ember, aki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen! Átkozott aki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!”
Ámen! De térjünk vissza a táblákra; miért lettek összetörve? Ugye a 10 parancsolatok között megtaláljuk azt, hogy ne készítsünk képet, hogy azt imádjuk, erre mielőtt Mózes hirdethette volna a nép között a parancsolatokat, már a nép áthágta azt! És itt a lényeg, Mózes nem akarta odaadni a törvényt a népnek, mert azzal egyetemben a nép halálát is okozta volna. Hiszen ahogyan Pál is mondta:
Római levél 5,12-14
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”
Tehát ha nincs törvény, akkor a bűn sem számíttatik be, azaz ha Isten nem mondaná valamire, hogy „ne tedd”, akkor nem tudnánk róla, hogy Isten előtt nem kedves. Ebben reménykedik a keresztények többsége, ugyanis elvetik az Isten törvényét, és bűnöket cselekedve abban hisznek, hogy nekik nem számíttatik be bűnként. De úgy folytatja Pál, hogy:
„Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”
Vagyis bár akkor még nem adatott a 10 parancsolat, ámde Isten törvénye már akkor is jelen volt, és az ítélet kiáradt azokra, akik Istentelenül cselekedtek. Hiszen akik Mózes előtt éltek Istentelen életet, azokat Isten szintén számon kérte. Ezt láthatjuk Mózes idejében is, hiszen Mózes bár nem hirdette a népnek a táblákon levő parancsolatokat, mégis sok ezren haltak meg a bálványimádás bűne miatt. Itt az ítélet mértékéről van szó, ugyanis akik a világosan érthető törvényt áthágják, azoknak súlyos lesz az ítéletük. Csakhogy a mai korban már nem mondhatjuk azt, hogy: „nem értjük”.
Apostolok Csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
Jézus nem azért jött, hogy összetörje a táblákat, azaz hogy eltörölje a parancsolatokat, hanem azért jött, hogy hirdesse nekünk:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Majd az ítéletkor számon kéri azokon, akik a törvényt áthágják:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
(Skype 2015/10/21)
-
Összetört táblák
Az első táblák anyagát nem közli velünk az írás, hiszen mint a táblák, úgy az írás is Istentől származtak, de a második alkalommal a táblákat kőből kellett Mózesnek elkészítenie (az előzőhöz hasonlóan), így feltehetőleg az előző táblák is valamilyen kőből lehettek. Ez pedig azt jelezi, hogy a rajta levő parancsolatok örökkévalóak, el nem avulnak, és a hosszú idő sem törli el azokat. Ezért is olvassuk azt, hogy Izrael népének fel kellett állítaniuk nagy köveket, amelyre a parancsolatokat kellett rávésniük, majd azt lemeszelniük:
(Skype 2015/10/21)
Szia Antee
Bocsánat, de ezek az Igék azt mondják, kőből voltak az első táblák, ha jól értem.
5Móz 9:9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.
5Móz 9:10 Akkor átadá nekem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtuk valának mind amaz igék, amelyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.
5Móz 9:11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmúltával átadá az Úr nekem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;
5Móz 9:12 Akkor monda az Úr nekem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam vala nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
5Móz 9:13 Ismét szóla nekem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
5Móz 9:14 Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!
5Móz 9:15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.
5Móz 9:16 És mikor látám, hogy íme vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, amelyet az Úr parancsolt vala néktek:
5Móz 9:17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.
-
Szia Delfin, köszönöm szépen az észrevételt! Úgy látom félreérthető voltam, a táblák anyagát tekintve ugyanazt tudom mondani, valamilyen kőből lehettek, de én nem feltétlen arra a kőre asszociálok, mint amit általánosan gondolunk. Az első kőtáblák hasonlóak voltak ahhoz, amelyet Mózes másodjára készített el, a kő pedig lehet sziklából, de akár valamilyen dárgakőnek ismert kő anyaga is, vagy akár más is amit mi nem ismerünk. Hiszen az első táblákat nem Mózes vitte fel, hanem Isten adta át neki. De a gondolkozásban tovább haladva valami törhető anyagnak kellett lennie.
-
Tisztaság
Máté evangéliuma 5,8
„Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”
Így tehát ha vágyunk Istent meglátni, akkor tisztán kell tartanunk a szívünket. Erről Salamon is beszélt:
Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”
Jézus pedig elmagyarázza nekünk, hogy még mi minden indulhat ki a szívünkből:
Máté evangéliuma 15,19
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”
Tehát a tisztaságunk igen fontos tényező a hívő életünket illetően, a következőkben meglátjuk, hogy mennyire is fontos.
Lukács evangéliuma 8,5-15
„Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja. És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. Az útfélen valók pedig azok, akik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.”
Jézus tehát elénk tárt négy területet, ahová az Isten magja, azaz igéje eshet, az egyik közülük az útfélre esett mag, amely egyetlen olyan terület az összes közül, ahol a mag nem kelt ki. Itt nem is beszélhetünk hívőkről, ellenben a maradék három terület esetében igen, mivel a mag kikelt és növekedésnek indult. E három terület közül kettő (kétharmad) nem hozta meg a kívánt végeredményt, azaz nem termett gyümölcsöt. Viszont az egyik igen, a jó földbe esett mag meghozta mindazt, amire vettetett; gyümölcsöt termett Isten dicsőségére. A hívők erre a jó földre pályáznak, azaz, hogy ők ide vetettek, de csakugyan? Hiszen ennek meg kell legyen a látszata, amint Jézus is megmondta:
„Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.”
Tehát akik a jó földbe estek, azok az igét tiszta és jó szívvel megtartják! Ha pedig ez a tulajdonság nem jellemez minket, akkor nem a jó földbe estünk, hiszen csak az ige megtartása által teremhetünk jó gyümölcsöt, ahogyan ezt Jézus is megmondta:
János evangéliuma 15,1-4
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”
Hogy olvastuk, mi által lehetünk tiszták?
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”
Tehát Isten beszéde, azaz az ige által lehetünk tiszták, és így megmaradva Őbenne teremhetünk gyümölcsöt. Így tehát ha a jó föld vagyunk ahová az ige esett, akkor beteljesül rajtunk a következő prófécia:
Ézsaiás könyve 55,10-11
„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”
A jó földbe esett mag, azaz a jó szívbe hatolt ige nem tér vissza Istenhez üresen, mert terem sok gyümölcsöt! Emlékeztetnélek titeket a kezdő igénkre, hogy azok látják meg Istent, akiknek a szívük tiszta, ezért szükséges, hogy önmagunkat megtisztítsuk a hol cselekedetektől, azaz hogy tökéletesek legyünk, ahogyan a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt. 5,48).
1János levele 3,1-5
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.”
A mai kor kereszténység legnagyobb tévelygése az, hogy azt hiszik, hogy úgy tisztít meg Jézus minket, hogy a bűneinket nem tulajdonítja bűnnek, holott ez az ige is egyértelműen tudatja velünk, hogy meg kell tisztítanunk magunkat, ahogyan Jézus is tiszta, aki pedig törvénytelenül él, azoknak a törvénytelenül élés bűnként számíttatik fel (igen, ezt János apostol mondta az Újszövetségi időkben). Majd ez az igerész utolsó mondatában olvashatjuk, hogy Jézus azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, de miként veszi el? Ha csakugyan úgy venné el a bűneinket, ahogyan az a legtöbben gondolják, akkor nem lenne szükség tisztaságra, az ige cselekvésére, a gyümölcstermésre, az szentségre, a szeretetre, mivel elég lenne csupán „elfogadni” Istennek kegyelmét, és azzal egyetembe Jézus nem számítaná fel az elkövetett bűneinket. Olvassuk folytatólag az igerészt figyelmesen:
1János levele 3,6-10
„Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
Bukott tehát az az Istenkáromló elmélet, miszerint Jézus úgy venné el a bűneinket, hogy bár elkövetjük őket, de Jézus nem számítja fel. Hiszen ahogyan olvastuk is:
„Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.”
Továbbá:
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
Ráadásul János még szájbarágósan egyértelműsítette:
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik.”
Ezért Jézus elvégzett váltságművét ne mocskoljuk be azzal, hogy bűnt bűnre halmozunk, hanem álljunk be az elhívásunkba, értékeljük Jézus áldozatát, hiszen Ő azért jött el, hogy az ördög munkáit lerontsa, azaz a rajtunk levő hatalmát megtörje, és ezen felül elküldte hozzánk a Szentlelket. Jézus legyőzött minden kísértést, és rajtuk diadalmaskodva minket is diadalomra vezethet, ha csakugyan élünk Jézustól kapott hatalmunkkal, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek, hanem sokkalta inkább Istennek!
Római levél 6,1-16
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”
Jut eszembe, a hívők előszeretettel idézgetik Pál szavai közül azt a részt, hogy:
„…nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Kiragadják, és nem vesznek tudomást az előtte és utána szólottakról. Ráadásul a kegyelmet is úgy értelmezik, mint valami tündérport; rászórják a bűneikre és azok eltűnnek! Holott a kegyelem az, hogy Isten nem hagyott minket az ördög hatalma alatt, hanem legyőzve őt nekünk hatalmat adott, hogy a kísértései felett diadalmaskodjunk. Csak ez a mai hívőknek nem kell, túl fárasztó számukra, ezért csináltak maguknak bálványt, amelyet elneveztek jézusnak. Modernkori bálványimádat, mint az aranyborjak, azt mondják rájuk mutatva, hogy: „ezek hoztak ki bennünket” majd „ezek visznek be minket”, majd az Istenimádatuk abban merül ki, hogy leülnek enni-inni, majd felkelnek játszani, de a végük sorsukhoz hasonló lesz.
Jakab levele 1,27
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
(Skype 2015/10/28)
-
Gyávák
Zsidó levél 10,38-39
„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Nem szeretnék sok időt tölteni azzal, hogy mit jelent az, hogy az igaz hitből él. Röviden erről annyit, hogy nem azt jelenti, mint amit a többség gondol róla, és nyugtatva önmagukat megállapítják, hogy Isten előtt kedvesek. A hit a mai korra hiszékenységgé fajult, és összevetve a régen élt hit hősöket, és a mai korban élt „hit hősöket”, hatalmas kontrasztot láthatunk, mert az akkoriak hite cselekedetekben mutatkozott meg, a maiak hite pedig szavakban. A valódi hitről Jakab egyértelműen fogalmazott, olvassuk el:
Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
Cselekedetek, vagyis az Isten szavának való engedelmesség. Ha ez megvan bennünk, akkor mehetünk tovább, ha nincs meg, akkor máris a meghátrálás emberei vagyunk, és ahogyan a Zsidókhoz írt levél szerzője is írta, bennük nem gyönyörködik Isten. De lássuk, hogy kiben gyönyörködik Isten:
Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”
Miért is gyönyörködött benne Isten? Talán a szép szeméért, jó megjelenéséért? Nem kell találgatnunk, Isten megmondta az okát:
„…ki minden akaratomat véghez viszi.”
Ezért gyönyörködött Isten benne. De menjünk tovább:
Máté evangéliuma 17,5
„Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”
A Fiában miért is gyönyörködött? Bár a maiak többsége úgy ismeri Jézust, mint aki az Atya parancsolatait eltörölni jött, rájuk nem is szeretnék időt vesztegetni, hiszen nekik megvan a maguk jézusuk és istenük, de mi tudjuk, hogy a valódi Jézus csak azt mondta, és csak azt tette, ami az Atya akaratában volt (Jn. 5,19; 5,30; 12,50), továbbá a róla szóló prófécia is erről tesz bizonyságot (Ézsaiás 42. fejezete). A kérdés tehát számunkra az, hogy ha lenéz ránk Isten, akkor vajon bennünk gyönyörködik? A Fiát látja mibennünk, vagy csak azt, hogy reá hivatkozunk?
A mai keresztények többségét az jellemzi, hogy próbálnak elbújni Jézus mögött, ráhárítanak mindent, pedig nem elbújni kellene mögötte, hanem Őbenne élni. Úgy hivatkoznak Jézusra, hogy Ő már megtett helyettünk mindent, pedig Jézus tanítása az, hogy mi tegyük meg mindazt, amit parancsolnak nekünk. Óriási különbség!
Úgy olvastuk az Atya megvallását, és kérését a tanítványok felé, hogy:
„Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”
Erre előszeretettel lecsapnának sokat, hogy elég hallgatni Jézust, de Jézus tisztázza azt, hogy a hallgatása önmagában semmit sem ér, ha nincsenek cselekedetek:
Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Az Atya tehát, Dávidról és az Ő Fiáról megvallás tett (hogy gyönyörködik bennük), az okát is jól tudjuk már, hiszen a közös az bennük, hogy az Atya akaratát keresték és cselekedték. És mi? Ők bátrak voltak, ha az Úr akaratáról/törvényéről volt szó, nem futamodtak meg gyáván. Engedelmesek voltak, és ezért gyönyörködött bennük az Atya. De mi van az engedetlenekkel? Azt mondja a hívők nagy része, hogy nem az engedelmességünk határozza meg az üdvösségünket, vagy az Úrral való kapcsolatunkat. Nekik szóljon a következő ige:
Példabeszédek 3,32
„Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.”
Ne legyen akkor kérdés, hogy fontos-e az engedelem! Bátraknak kell lennünk az ige követésében, nem számít, hogy ki mit gondol, nem számít, hogy az önmagukat hívőknek mondó emberek hogyan vélekednek azokról, akik az Úr akarata szerint élnek. Bátraknak és nem gyáváknak kell lennünk mindabban, amire elhívattunk.
Apostolok Csel. 4,13
„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.”
Az ige sok helyen kiemeli azt, hogy az apostolok és mások is bátorsággal szólták az igét. Miért kell ehhez bátorság? Hiszen a mai kereszténység felvállalja bátran a hitét, csakhogy az a hit merőben más, mint amit az Isten kér tőlünk. Ahhoz kell bátorság, hogy a tiszta evangéliumot hirdessük, a tisztaságot, szentséget, törvényt, tökéletességet, engedelmességet, ugyanis ezt a legtöbben gondolkodás nélkül elvetik.
Ha tehát Istentől megkaptuk azt a hatalmas kegyelmet, hogy megláthattuk mindezek fontosságát, akkor kötelesek vagyunk kiállni mellette, és kötelesek vagyunk hirdetni is. Ha pedig nem tesszük, akkor gyávák vagyunk és nem bátrak. A gyáváknak szóljon a következő ige:
Jelenések könyve 21,7-8
„Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”
Kik vagyunk? Gyávák, vagy bátrak?
1János levele 5,4
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
(Skype 2015/11/04)
-
Kitartás
A hívő élet nem egy laza foglalkozás, főleg nem egy olyan világban, amiben a mai napon is élünk. Egy olyan hívőnek, aki számára csupán elég elfogadni Isten kegyelmét, és az számára már automatikus üdvözülést is jelent, az nem tudja mit jelent kitartani a hit mellett. Sőt, nem is tartja fontosnak a kitartást, mivel számára a hívő élet abban merül ki, hogy hisz Jézusban és a saját üdvösségében. Az ilyen cselekedet nélküli embert nevezi Jézus bolondnak (Mt. 7,26). Nem is kell messzire menni ahhoz, hogy ilyen bolond „hívőkkel” mi is találkozzunk, hiszen szép számmal akad azokból, akik azt hangoztatják, hogy nem kötelező megtenni mindazt, amit Jézus parancsolt nekünk. Pedig a Jézus iránt érzett szeretetünket az Ő parancsolatainak a megtartásában kell kimutatnunk (Jn. 14,15), már csak azért is, mert Jézus is ebből olvassa ki az iránta érzett szeretetünket. Ennek fényében jól láthatjuk, hogy mennyire elenyésző azoknak a száma, akik egész életükkel szeretik az Urat, és mennyire nagy a számuk azoknak, akik csak a szájukkal bizonygatják, hogy szeretik az Urat (Ézs. 29,13).
Lássuk meg, hogy tulajdonképpen mennyire is fontos kitartani:
Máté evangéliuma 10,16-22
„"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Üdvösség fontosságú! Ugyanis aki igaz, az legyen igaz ezután is (Jel. 22,11), hiszen aki elindul a hit útján, annak célba is kell érnie! Sokan élnek ma is úgy hívő életet, hogy már célban gondolják magukat, pedig célba a halálunk pillanatában érünk, az előtte élt idő pedig az úton való járásról szól. Az út ugyanis Jézus, azaz az ige szerint való járás, a cél pedig: mindvégig kitartani mellette! Máskülönben, aki nem tart ki az igaz út mellett, annak vége kárhozat lesz, ahogyan ezt olvassuk Ezékiel prófétánál is:
Ezékiel könyve 18,21-32
„És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”
A mai korban hirdetett evangélium szerint el kell fogadnunk Jézus kegyelmét, holott Jézus és az apostolok sem mondtak soha ilyet, ezzel ellentétben Isten azt nevezi megtérésnek, ha a cselekedeteinket jobbítjuk meg. De nem ezt kérte Jézus is folyamatosan? A parancsolatok megtartását hirdette, hogy e világból az Isten országába lépjünk át, de nem gondolatokkal, hanem valós cselekedetekkel. Mindig is ez volt az evangélium, mindig is ez volt az Isten előtt való kedvesség kulcsa. Jóbtól olvassunk el egy mondatot:
Jób könyve 17,8
„Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.”
Ám hogy ki számít Isten előtt igaznak, azt már a kezdetekben is meglátható. Kain és Ábel történetében megmutatkozik a mai egyház viselkedése is. Kain azért ölte meg a testvérét, mert a cselekedetei jobbak voltak. Testvérgyilkosság, mint ahogyan a mai időben is dúl a testvérharc. Kain is közeledett Istenhez, áldozatot vitt Neki, de a cselekedetei gonoszak voltak! Csak úgy, mint a mai hívők többségének! De itt még nem ért véget a hasonlóságuk, folytatódik abban, hogy gyűlölet ébred bennük azok iránt, akiknek cselekedetei igazak! Ahogyan Kainban is gyűlölet ébredt. De van még tovább, hiszen a gyűlölet kicsúcsosodik abban, hogy azon testvérekre támadnak, akiknek a cselekedeteik hasonlóak Ábel cselekedeteihez. De egyvalamit nagyon nem vesznek észre. Ábel áldozatát fogadta el Isten, Kainét viszont nem! Továbbá amit Kainhoz szólt Isten, ugyanazt szólja ma is az önmagukat hívőknek állító testvéreknek, akiknek a cselekedetei gonoszak:
1Mózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”
A bűnön nem akarnak uralkodni, ezt is Jézus számlájához próbálják csapni. Így maradt a dáridózás, amellyel Istent szándékoznak megdicsőíteni, de Isten köszöni szépen nem kér belőle:
Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Vannak szép gyülekezeti épületek, szép berendezések, igényes megjelenések, nagyokat szóló szavak, de tartalom az nincs! Elfeledkeznek arról, hogy Isten előtt nincs hivalkodás, de mégis hivalkodnak, gyümölcs viszont az nincs. Pedig miattuk lett a fügefa is elátkozva, de nem tanulnak belőle:
Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”
Péter, aki ennek szemtanúja volt, feleleveníti a látottakat és tanít minket:
2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.”
Kitartunk, vagy beállunk a bolondok közé?
(Skype 2015/11/11)
-
Mikor a tiszta tisztátalanná válik
Aggeus könyve 2,11-14
„Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván: Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és amit ide felhoznak: tisztátalan az.”
Elég egyértelmű tanítást kaptunk az Úrtól, hogy bár lehetnek szent eszközök, motívumok, cselekedetek, de ha tisztátalan által történik, akkor a szent is tisztátalanná válik. Ha pedig egy kicsit továbbmegyünk a gondolkozásban, akkor gyorsan ráébredhetünk arra, hogy miért kizárt dolog az, hogy tisztátalanok is bejussanak a Mennybe:
Jelenések könyve 21,27
„És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”
Ugyanis ha nem így lenne, akkor a Menny is tisztátalan hely lenne.
Egy megtörtént eset jut eszembe. Egy parázna nő felhagyott a régi életével, megtért, majd a gyülekezetnek akart pénzadományt adni, amiről köztudott volt, hogy a parázna életével kereste meg azt. Volt tanakodás, hogy vajon elfogadhatja-e a gyülekezet, vagy sem, végül a pásztor valahogy úgy szólt, hogy: „eleget adott az ördögnek, most Istennek adjon” – és ezzel elfogadta a gyülekezet a paráznaságból származó pénzt. Ezt a történetet, és a pásztor beszédét úgy mesélték nekem, mint valami ritka bölcsességet, és tanulságos történetet, pedig az a helyzet, hogy ez a bölcsességnek és helyesnek tartott döntés csupán emberek előtt tűnhet annak, de Isten előtt semmiképpen sem. Ugyanis elég egyértelműen meg lett írva:
5Mózes 23,18
„Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened.”
Így az ilyen fajta adomány (ami önmagában jó) tisztátalannak minősül. Júdás mikor visszadobta a 30 ezüstöt, a főpapok jól tudták, hogy az ilyen pénzt nem szabad a szent dolgokhoz tenni, mivel vér tapad hozzá. De ha már ennél a történetnél tartunk, jöjjön egy kis érdekes kitérő a 30 ezüstről.
Máté evangéliuma 26,14-16
„Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.”
Majd a történet folytatása:
Máté evangéliuma 27,1-10
„Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek, És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem.”
Nézzük meg a Tanach-ban ezt a próféciát:
Zakariás könyve 11,12-13
„És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.”
Ez a prófécia teljesedett be ott akkor. De miért 30 ezüst? Miért ennyire becsülték?
2Mózes 21,32
„Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harminc ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.”
Egy szolga ára! Ennyire becsülték Jézust. Sokan ma is csak szolgaként tekintenek Jézusra, akinek az a feladata, hogy a bűneinket elvegye, majd üdvözítsen minket. Menjünk tovább a szentség vonalán, és olvassunk el egy tanítást Jézustól:
Máté evangéliuma 23,16-22
„Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? Aki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, amik azon vannak. És aki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, aki abban lakozik. És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.”
Tehát nagyobb a templom az aranynál, az oltár a rajta levő ajándéknál, mivel az oltár szenteli meg az ajándékot, és nem az ajándék az oltárt. Ezért értsük meg, hogy bár vihetünk szent dolgokat Istenhez, legyen az akár dicsőítés, szolgálat, pénz, de ha mi magunk nem vagyunk szentek, akkor az adomány sem lesz az! Ha pedig ezen a tényálláson keresztül szemléljük a mai hívők közeledését Isten felé, akkor egyértelműen megállapíthatjuk a mai egyház helyzetét Isten előtt. A szentséget az, ha elválasztjuk magunkat e világtól és élünk Isten akaratának.
Efézusi levél 5,27
„Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.”
Végül:
3Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”
(Skype 2015/11/18)
-
Mikor a tiszta tisztátalanná válik
Egy megtörtént eset jut eszembe. Egy parázna nő felhagyott a régi életével, megtért, majd a gyülekezetnek akart pénzadományt adni, amiről köztudott volt, hogy a parázna életével kereste meg azt. Volt tanakodás, hogy vajon elfogadhatja-e a gyülekezet, vagy sem, végül a pásztor valahogy úgy szólt, hogy: „eleget adott az ördögnek, most Istennek adjon” – és ezzel elfogadta a gyülekezet a paráznaságból származó pénzt. Ezt a történetet, és a pásztor beszédét úgy mesélték nekem, mint valami ritka bölcsességet, és tanulságos történetet, pedig az a helyzet, hogy ez a bölcsességnek és helyesnek tartott döntés csupán emberek előtt tűnhet annak, de Isten előtt semmiképpen sem. Ugyanis elég egyértelműen meg lett írva:
5Mózes 23,18
„Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened.”
Így az ilyen fajta adomány (ami önmagában jó) tisztátalannak minősül. Júdás mikor visszadobta a 30 ezüstöt, a főpapok jól tudták, hogy az ilyen pénzt nem szabad a szent dolgokhoz tenni, mivel vér tapad hozzá. De ha már ennél a történetnél tartunk, jöjjön egy kis érdekes kitérő a 30 ezüstről.
Szia Antee
Ha az illető megtért, bűnbánatot tartott, akkor szerintem el lehet tőle fogadni a pénzt, ahogy Jézus is elfogadta a bűnös asszonytól a pénzén vett kenetet. És ezt nem fogadás fejében akarta adni a megtért nő. (a történetedben)
Lk 7:36-50.
Júdás nem tért meg, nem jutott bűnbánatra, hanem átadta szívét a sátánnak. A két eset szerintem nem ugyanaz.
szerintem :)
-
Megütközés köve
1Péter levele 2,1-8
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.”
Tehát beleütköztek Jézusba, vagyis az igébe! Ezt láthatjuk is az evangéliumokban, hogy Jézuson igen megbotránkoztak a főpapok, vének, írástudók és farizeusok, mivel nem úgy tanította az Atyának a beszédét, amiben igazolni tudták volna magukat! Pontosan ugyanez a szituáció ma is. Ma is azért botránkoznak meg az igében, mert nem tudják azt az életükre alkalmazni, nem tudják igazolni magukat általa. Jézusban megbotránkoztak, mert gyógyított Szombaton, mert az Istent atyjának nevezte, mert nem mosott kezet evés előtt, csupa olyan dolgok ezek, amelyek nem hágják át Isten parancsolatait, mégis olyan magasra emelték ezek betartását, mintha Istentől jövő parancsolat lett volna. Ezeket és ehhez hasonlókat rombolt le Jézus, de nem csak rombolt, hanem épített és plántált, mint ahogyan Jeremiásnak is meghagyta az Úr:
Jeremiás könyve 1,8-10
„Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!”
Mert miközben Jézus megtisztította Isten parancsolatait az emberi törvényektől, addig Isten akaratát/parancsolatait tanította, többek között a:
Tökéletességet:
Máté evangéliuma 5,48
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Engedelmességet:
Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Szeretetet:
Máté evangéliuma 5,44
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”
Továbbá hirdette a:
Félelmet:
Lukács evangéliuma 12,5
„De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”
Számonkérést:
Máté evangéliuma 25,24-30
„Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Ítéletet:
János evangéliuma 12,47-48
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Akkor megütköztek Jézusban ezek miatt, a mai korban pedig még többen, és még jobban megütköznek.
Beszéljünk egy kicsit magáról a szegletkőről is, amelyet Péter hozott példaként. A jeruzsálemi templom megvetett kövéről nem igazán olvasunk az igében, hogy miért is lett megvetve. Mit gondoltok, vajon miért vetették meg?
Salamon volt az, akit kiválasztott az Úr, hogy megépítse a templomát. Ő kezdte el a templom építését és be is fejezte azt, ám nem olvasunk olyan történetről, amelyben a szegletkövet megvetették volna. Azonban olvasunk egy hivatkozást, amelyben megemlítenek egy könyvet, ahol Salamon további történeteit olvashatjuk:
1Királyok 11,41
„Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, amelyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?”
A Salamon cselekedetei könyvében olvashatunk erről a történetről is, mikor Salamon építette a templomot, és oda érkeztek, hogy beillesszék a sarokkövet. Viszont volt egy kis bökkenő, méghozzá az, hogy a súlya miatt nem tudták a helyére tenni. Nem volt éktelen, nem volt semmi, amiért meg lehetett volna vetni, csupán nagyon nehéz volt!
A templom építése során több nagy követ is felhasználtak, közöttük volt, ami több mint 12 méter hosszú, több mint 4 méter széles, és 3 és fél méter magas, súlya pedig 600 tonna. Ez a világ legnagyobb köve, amelyet valaha épületbe illesztettek, és a mai napig sem tudják, hogy ezt hogyan sikerült megemelni és a helyére tenni. De ne felejtsük, Salamon a földön élt összes embernél bölcsebb volt. Ahogyan már említettem is, a súlya miatt nem tudták a helyére tenni, ezért megvetették. Ahogyan akkor megvetették, és ma is megvetik Jézust! Azt mondják, hogy lehetetlen úgy élni, ahogyan Jézus kérte, ezért megütköznek benne, megütköznek az igében. De a szegletkő végül a helyére került, bizonyságul a hitetleneknek, akik megvetették, ítéletül azoknak, akik nem hittek benne!
Máté evangéliuma 21,42-44
„Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.”
Vagyis aki szembe megy Isten igéjével, aki megpróbálja eltörölni, azok ekképpen járnak. Olvassuk el, hogy honnan hivatkozott Jézus:
Dániel könyve 2,29-44
„Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet. Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.”
Isten királysága megáll mindörökké, akik pedig ellenállnak neki, azokat pusztulásba dönti. Megbotránkozunk az igében, vagy a követői leszünk?
(Skype 2015/11/25)
-
Iga
1János levele 3,7-8
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”
János tehát közli a tényt, miszerint a cselekedetek által láthatjuk meg, hogy kinek a szolgái vagyunk. Fel is hívja a figyelmünket:
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket…”
Nyílván ezt azért mondta, mert már akkor felütötte a fejét az a gondolkozásmód, miszerint nem a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat. A mai korra ez már igen széles körben elfogadottá vált, egykor én is ennek követője és hirdetője voltam, de akkor a saját gondolkozásmódom által alakítottam ki az Istenképet, viszont mára már az Isten igéje által formálódik bennem Istenről a kép, és hatalmas kontraszt van a kettő között. Tehát ahogyan János felhívta az akkoriak figyelmét, még inkább a mostaniak figyelmét; hogy senki el ne hitessen minket, ugyanis a cselekedeteink által látszik meg, hogy kinek a gyermekei vagyunk.
Mint ahogyan a fáknak is, azonképpen nekünk is meg van a célunk és egyben a sorsunk. Némely fa nem terem gyümölcsöt, más fák viszont teremnek, az előbbiek kivágatnak és tűzre vettetnek, az utóbbiak viszont gondozásban részesülnek, mert megbecsültek a gyümölcseik miatt. Istennek terve van az emberrel. Ez a földi élet adatott arra, hogy döntsünk mellette, vagy ellene. Cselekszünk az Ő akarata szerint, vagy sem? Ha mi igazán szeretjük Istent, akkor ez nem kérdés.
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
A közfelkiáltás az, hogy lehetetlen megtartani mindazt, amit Isten kér tőlünk. De csakugyan? Kér tőlünk olyat Isten, amit lehetetlen lenne megtenni?
5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”
Melyik az a bűn, amin Jézussal nem tudunk fölülkerekedni? Melyik az a bűn, amire azt mondhatjuk, hogy: Jézus nem adott erőt a legyőzésére? Mennyire esztelenség ez! Mégis ezeket mondják azok, akik nem hisznek abban, hogy lehet úgy élni, ahogyan Jézus kérte tőlünk. János pedig mit mond ezekről a parancsolatokról?
1János levele 5,3
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”
Tehát áll itt két vélemény, egyik Jánosé, aki azt mondta, hogy Jézus parancsolatai nem nehezek, a másik pedig e nemzedék véleménye és hite: lehetetlen így élni!
Én Jánosra szavazok, még akkor is, ha milliárdnyi követője van a másik oldalnak. Ráadásul János ezt első kézből tudta Jézustól (mivel egy volt a 12 közül), továbbá Jézustól is olvashatjuk ugyanezt:
Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Van itt még egy érdekesség, gondolok itt arra, hogy Jézus egyértelműen beszél egy igáról, amit fel kell vennünk, szemben azon véleménnyel, miszerint nekünk nem kell semmit sem tennünk. Van tehát egy iga, amit magunkra kell vennünk, egy teher, amely nem nehéz, de szükséges viselni.
Lássunk olyan terhet, amely nemhogy nem könnyű, hanem egyenesen elhordozhatatlan:
Máté evangéliuma 23,1-4
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.”
Hogy vált ez elhordozhatatlanná? Úgy, hogy emberek parancsolatainak a megtartását követelték, és azért vált ez elhordozhatatlanná, mert összeegyeztethetetlen az emberi parancsolatok, és az Istennek a parancsolatai, nem lehet mind a kettőnek eleget tenni:
Máté evangéliuma 15,1-9
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”
Továbbá Ézsaiásnál olvashatunk egy Messiási próféciáról, hogy Jézus ezt az elhordozhatatlan teher alatt levőket megszabadítja, azaz összetöri az emberek által mesterkélt igát:
Ézsaiás könyve 9,1-7
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
Jézus felszabadította a követőit az emberi rendelkezésektől, ily módon törte össze az igát, majd ahogyan olvastuk is előzőleg a Máté evangéliumában, kérte, hogy menjenek hozzá, és vegyék magukra az Ő igáját. Nem lehet emberek parancsolatait és Isten parancsolatait egyaránt betölteni, hiszen a kettő üti egymást, választani kell tehát, hogy kit akarunk szolgálni!
Galátzia levél 1,10
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
(Skype 2015/12/02)
-
Árulás
Lukács evangéliuma 22,44-48
„És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”
A napokban a szokásosnál jobban kezdett el foglalkoztatni ez a történet, nem értettem, hogy Júdás miért így árulta el Jézust, mert akár a távolból rámutathatott volna, megannyi más jelet adhatott volna az áruláshoz, de mégis a csókot választotta. Egy következtetésre jutottam és egyben egy jelenlevő szörnyű valóságot láttam meg, mint egy prófécia Júdás személyét és a kereszténységet illetően.
Júdás nem akart ellenségnek tűnni, sőt, önmagát sem tekintette annak, egyszerűen csak nem értett egyet azzal, amit Jézus hirdetett és legfőbbképpen azzal, amit kért. A csókra, sőt, semmilyen ismertető jelre nem lett volna szükség, hiszen Jézust jól ismerte mindenki, az akkor ott levők is látták már:
Lukács evangéliuma 22,52-53
„Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.”
Mégis Júdás meghagyott nekik egy jelet, de tulajdonképpen Júdás nem nekik szánta, hanem a többi tanítványnak és főként Jézusnak. Mintegy: lásd, szeretlek téged, nem akarok rosszat neked, csak értsd meg, hogy ez nem mehet így tovább. Itt vannak a vezetők, a vének, ők majd segítenek neked, hogy jobb felismerésre térj, értsd meg Jézus, hogy nincs semmi bajom veled, szeretlek, de nem értek egyet azzal, amit teszel! Azt mondod, hogy az Atya parancsolata az örök élet (Jn. 12,50), hogy tagadjuk meg önmagunkat (Lk. 9,23-24), hogy legyünk olyanok, mint te (Jn. 12,26; Jn. 13,15; 1Jn. 2,6), hogy ne keressünk e világban örömöt (Mt. 6,19-21), hogy az ellenségeinket is szeressük (Lk. 6,27), hogy többé ne vétkezzünk (Jn. 5,14; Jn. 8,11), hogy mindenben engedelmeskedjünk (Jn. 14,15), túl sokat kérsz tőlünk! De nincs semmi baj, szeretlek, amint látod, majd a vezetők mindent helyrehoznak, és minden úgy lesz, mint régen!
Pontosan így árulják el ma is Jézust. De végük Júdás sorsához hasonló lesz! Jézus mondja:
Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Van tehát két lehetőség, Isten mellett vagy ellene. Nyílván a döntés nem kérdéses, viszont a döntés mögött levő tartalom, már annál inkább. Hiszen Jézus követését sokan csak döntés formájában teszik meg, pedig Jézus amikor elhívta a tanítványait, ők azonnal mindent otthagyva követték Őt. Hátrahagyták a terveiket, a munkájukat, a családjaikat, és Jézus tanítványai lettek, nem csupán a hallgatói, hanem a cselekvői is.
Akiket Jézus magához fogadott, csak azokból lehetnek árulók. Hiszen amint Jézus is megához fogadta Júdást, akképpen fogad ma is magához megannyi embert, akik végül Júdás útjára lépnek, azaz a Jézus által megszavazott bizalmat nem csak áthágják, hanem meg is tapossák. Mert akik Jézushoz jönnek, azok egyben szövetséget is kötnek. Nem egyoldalú ez, amint sokan gondolják, hogy nekünk nincs más feladatunk, csak Jézust elfogadni, a többi részét pedig majd Ő elvégzi. Ezt a szövetséget nem véletlenül hasonlítja Isten a házassághoz, hiszen ahogyan a két fél közös hűséget esküszik, azonképpen az Istennel való frigyre lépésünkkor mi is hűséget fogadunk Istennek. Ha mi belépünk az Istennel való szövetségbe, majd ezután áthágjuk azt, akkor mi is árulóknak, hűtleneknek bizonyulunk, és a szövetségszegők büntetését vonjuk magunkra. Emlékezzünk, hogy Isten hogyan kötött Ábrahámmal szövetséget:
1Mózes 15,7-21
„És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerlicét és egy galambfiat. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemence, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”
Majd ez a szövetségkötés újra megjelenik, de mint megszegett szövetség:
Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”
Péter pedig ezért emlékszik meg Júdás haláláról ekképpen:
Apostolok Csel. 1,16-18
„Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”
Belső része kifordult, azaz nyilvánvalóvá vált, hogy mi lakott benne, napvilágra kerültek a cselekedetei.
Lukács evangéliuma 8,17
„Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.”
Mi, akik közelvalókká lettünk, akiket Jézus magához fogadott, meg kell őriznünk a szövetséget, mutathatunk kívülről bármit, de Isten mindig is tudni fogja, hogy mi lakik valójában bennünk. Megőrizzük-e a szövetségét, vagy árulókká leszünk?
(Skype 2015/12/09)
-
Árulás
Mégis Júdás meghagyott nekik egy jelet, de tulajdonképpen Júdás nem nekik szánta, hanem a többi tanítványnak és főként Jézusnak. Mintegy: lásd, szeretlek téged, nem akarok rosszat neked, csak értsd meg, hogy ez nem mehet így tovább. Itt vannak a vezetők, a vének, ők majd segítenek neked, hogy jobb felismerésre térj, értsd meg Jézus, hogy nincs semmi bajom veled, szeretlek, de nem értek egyet azzal, amit teszel! Azt mondod, hogy az Atya parancsolata az örök élet (Jn. 12,50), hogy tagadjuk meg önmagunkat (Lk. 9,23-24), hogy legyünk olyanok, mint te (Jn. 12,26; Jn. 13,15; 1Jn. 2,6), hogy ne keressünk e világban örömöt (Mt. 6,19-21), hogy az ellenségeinket is szeressük (Lk. 6,27), hogy többé ne vétkezzünk (Jn. 5,14; Jn. 8,11), hogy mindenben engedelmeskedjünk (Jn. 14,15), túl sokat kérsz tőlünk! De nincs semmi baj, szeretlek, amint látod, majd a vezetők mindent helyrehoznak, és minden úgy lesz, mint régen!
Ez elképzelt szituáció?
-
Mikor a tiszta tisztátalanná válik
Egy megtörtént eset jut eszembe. Egy parázna nő felhagyott a régi életével, megtért, majd a gyülekezetnek akart pénzadományt adni, amiről köztudott volt, hogy a parázna életével kereste meg azt. Volt tanakodás, hogy vajon elfogadhatja-e a gyülekezet, vagy sem, végül a pásztor valahogy úgy szólt, hogy: „eleget adott az ördögnek, most Istennek adjon” – és ezzel elfogadta a gyülekezet a paráznaságból származó pénzt. Ezt a történetet, és a pásztor beszédét úgy mesélték nekem, mint valami ritka bölcsességet, és tanulságos történetet, pedig az a helyzet, hogy ez a bölcsességnek és helyesnek tartott döntés csupán emberek előtt tűnhet annak, de Isten előtt semmiképpen sem. Ugyanis elég egyértelműen meg lett írva:
5Mózes 23,18
„Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened.”
Így az ilyen fajta adomány (ami önmagában jó) tisztátalannak minősül. Júdás mikor visszadobta a 30 ezüstöt, a főpapok jól tudták, hogy az ilyen pénzt nem szabad a szent dolgokhoz tenni, mivel vér tapad hozzá. De ha már ennél a történetnél tartunk, jöjjön egy kis érdekes kitérő a 30 ezüstről.
Szia Antee
Ha az illető megtért, bűnbánatot tartott, akkor szerintem el lehet tőle fogadni a pénzt, ahogy Jézus is elfogadta a bűnös asszonytól a pénzén vett kenetet. És ezt nem fogadás fejében akarta adni a megtért nő. (a történetedben)
Lk 7:36-50.
Júdás nem tért meg, nem jutott bűnbánatra, hanem átadta szívét a sátánnak. A két eset szerintem nem ugyanaz.
szerintem :)
Jól mondod: Szerinted! Mindenek előtt, ugye azért dereng-hogy Judás is megbánta amit tett... azért lett öngyilkos... A Bűnös asszony pedig nem pénzt adott Jézusnak, hanem abból vett kenetet. De nem arra nézett az Úr, hanem a bűnbánatra. Nem is egyébbre használta azt, hanem arra hogy Jézus lábára öntse, tehát nem lett bevéve a szolgálatba sem a pénz-sem a pénz árából vett kenet. Úgylátom te vagy az, aki keveri a szezont-a fazonnal. Megkérnélek arra, hogy ne kötekedni járj közénk, hanem a véleményedet esetleg más topicban fejtsd ki érthetően. ezt megteheted, ha igényt tartasz arra, nyitunk neked egy topicot, és oda beidézheted azokat az írásokat-amivel nem értesz egyet. bár nem értem miért jó az, ha valaki megosztja magát... egy másik fórum aktív tagja-miért jár ide, vissza fogottan kötekedni??? ( ha nem erről van szó, akkor tévedtem.) Érdekesnek és figyelemfelkeltőnek tartom, hogy érdemi hozzá szólásaid nincsenek, és csak ellenkezel a fórumon. Téma lenne elég- ha mégsem akkor nyithatnál olyan témát amiben kifejthetnéd az állás pontodat. aktivitást csak ellenkezés terén mutatsz... Ezt máshol sem néznék jó szemmel, nálunk se feszegesd a húrt kérlek. ( egy változó IP cím-törölt értékek még nem zavarnak össze minket sem...)
Nem kell velünk mindenben egyet érteni, nem kell elfogadni minket, lehet velünk vitatkozni, de azért viselkedjünk... Mi elég türelmesek vagyunk veled-kérlek légy te is az velünk. ( gondolok itt, az indulattól átitatott megnyilvánulásokra is.)
-
Csak Manna
5Mózes 8,1-3
„Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.”
Mindannyian jól ismerjük Izrael 40 éves pusztai vándorlásának történetét, mannát rendelt el nekik az Úr eledelül, mégpedig egyetlen eledelként. Amit feltétlen tudnunk kell a mannáról, hogy nem csupán ételként adatott, hanem jelül és tanítás céljából. Mint ahogyan a kezdő igénkben is olvastuk, a mannán keresztül tudatta Isten, hogy az ember mindazzal él, ami az Úrnak szájából származik, azaz: az Ő igéje által élünk!
A mannáról azt is tudjuk, hogy mindenkinek egyformán adatott, azaz függetlenül attól, hogy ki mennyit igyekezett szedni, többet vagy kevesebbet, végül ugyanannyija lett, mint másnak. Ez is tanít nekünk valamit, például egyenlőséget. Erről Pál is megemlékezik:
2Korintusi levél 8,7-15
„Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. Nem parancsképpen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”
Az egyenlőséget több helyen is tanítja nekünk Isten, de most menjünk tovább a manna fonalán. Tanít még valamit, méghozzá azt, hogy amint a manna elérhető volt az egész közösségnek, úgy akképpen elérhető számunkra is Isten igéje. Keresni kell, fel kell szedni, és ami a legfontosabb: táplálkozni!
A mannáról tudjuk, hogy ha nem ették meg aznap, akkor másnapra megkukacosodott (kivéve Shabbat-on). Vajon miért rendelte így az Úr? Isten igéjében férgek? Ez is tanításként adatott. Ugyanis csak az férgesedett meg, amit nem ettek meg, ha megették, akkor nem volt, ami megkukacosodjon. Ez itt a lényeg!
1Sámuel 3,19
„Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.”
Isten igéje nem tűr halasztást, máskülönben, ha az ige cselekvését elnapoljuk, akkor a férgek tanúskodni fognak ellenünk. Hányan fognak a gyehennára kerülni, mert csupán hallgatói voltak az igének! Őket ezek a férgek fogják emlékeztetni arra, hogy csak szemlélői voltak az igének:
Márk evangéliuma 9,43-48
„És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.”
Tudják, de nem teszik. Izrael tudomására lett hozva, hogy ne hagyjanak belőle másnapra, de mégis némelyek hagytak belőle (2Mózes 16,19-20)! Most is sokan olvassák Istennek az igéjét, azokban Isten kéréseit, tudják, de nem teszik. A férgek majd emlékeztetik azokat egy örökkévalóságon át, akiknek az Isten igéje nem áldássá, hanem átokká vált (5Mózes 11,26-32).
A mai anyag címe: „Csak Manna”, de tulajdonképpen más szavakkal ez: „Csak az Ige”. Ha csak az ige a mi vezetőnk, akit más néven úgy ismerünk, hogy: Jézus, akkor sosem fogunk letérni arról a keskeny útról, amely a szoros kapun át visz az üdvösségre (Mt. 7,14). Jézusban erő van, vagyis az igében erő van, és tudjátok azért is töltött el 40 napot a pusztában Jézus, hogy azzal egy tanítást adjon nekünk. Tudjuk Isten igéjéből, hogy mikor a kémek elmentek kikémlelni Kánaán földjét, akkor 40 napig voltak távol a kémek, majd visszatérve elbátortalanították a nép szívét azzal, hogy nem győzhetik le a benne lakó népet. Isten ezért a 40 napot 40 évnyi büntetésre váltotta:
4Mózes 14,32-35
„A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. Én, az Úr, szólottam.”
Jézus 40 napig volt a pusztában, majd mikor megéhezett, eljött az Ördög, hogy megkísértse. Tanuljunk Jézustól, hogy miként verte vissza a kísértést:
Máté evangéliuma 4,1-11
„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”
Amint látjuk, Jézus nem ment bele a részletekbe, azonnal az igével válaszolt, nem kezdte el magyarázni, hogy miért nem lenne jó, ha a Sátán beszéde szerint cselekedne. Emlékezzünk meg az első emberpár bukásáról, Éva beszélgetéséről a kígyóval:
1Mózes 3,1-5
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Éva elkövetett egy végzetes hibát, magyarázni kezdett. Jézus ezt nem tette! Elég lett volna, ha Éva csupán annyit mond, hogy Isten azt mondta, hogy ne együnk! De kibővítette azzal, hogy mert különben meghalunk. Ezzel lehetőséget adott a kígyónak, hogy megingassa a döntésben! Így bukik el a mai kereszténység is! Nem kell megértenünk, nem kell megmagyaráznunk, hogy Isten miért tilt valamitől! Elég legyen nekünk annyi, hogy: NE! Hiszen az Istennek való engedelem a hitünk alapja. Az Ördög pedig kénytelen lesz továbbállni, mert nem a mi gondolatainkkal találja szembe magát, hanem az Istennel. Istennel pedig nem fog vitatkozni, bár a hívek ezt előszeretettel teszik.
(Skype 2015/12/16)
-
Hasznos edény vagy?
Van az a nézet, miszerint a szolgálati területekre szakosodnunk kell. Úgy értik, hogy aki például a pásztori szolgálatban áll, annak az a szolgálati területe, és ezért már nem kell részt kivennie más szolgálatokból. Pedig a szolgálati területekre nem szabadna szakosodnunk, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk.
2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”
Szóval a mi szolgálati területünk igen széles skálán mozog, úgymond mindenesek vagyunk, mindenhez értenünk kellene. Akik ugyanis valósággal megtértek, azokban valósággal Isten lakozást vett, és azok többé már nem a saját terveiknek élnek, hanem csak Isten akaratának. Isten akarata pedig az, hogy munkálkodjunk:
Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Bár ezt az igeverset mentőövként használják sokan a saját inaktív életükre, hogy: „nem az én hibám, hogy nem akarom, Isten nem munkálja bennem!” Pedig ha elolvassuk a 12-es verssel együtt, akkor egyértelmű képet kapunk arról, hogy Pál nem feltételesen írta, hanem kijelentésként, merthogy:
„…félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Isten mindenkiben munkálkodik, mindenkiben végzi az akarást, csak erre kevesen mozdulnak meg. Aki nem munkálkodik, az nem becsüli Jézus áldozatát, Ő kész volt odaadni mindenét, Ő szolgált, hogy önmagát példaként állítsa mielénk, hogy hozzá hasonlóan járjunk.
Efézusi levél 4,1-6
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”
Mindenkiben munkálkodik! Istennek nem lehetnek inaktív követői, Isten nem tűr meg restséget, emlékezzünk csak a talentum példázatára:
Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Ugyanez az üzenet megtalálható Jézus egy rövidebb példabeszédében:
Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
De mi nem akarunk a haszontalan szolgák sorsára jutni, ezért mi nem is vagyunk tétlenek, hanem mindaddig munkálkodunk, amíg ebben a világban vagyunk. Olyan edényekké kell lennünk, amit az Úr bármire tud használni, vigasztalásra, bátorításra, tanításra, adakozásra, vezetésre, feddésre, gyámolításra, egyszóval bármire! Így megbecsült edényekké leszünk, és minden jó cselekedetre alkalmasak.
1János levele 3,1-3
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.”
Ne feledjük, és mindig tartsuk szemünk előtt, hogy az Isten iránt érzett szeretetünket nem szavakban, hanem cselekedetekben kell megélnünk.
(Skype 2015/12/23)
-
Keresni az Ő országát
Máté evangéliuma 6,25-34
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
Isten országát először keresnünk kell, de csak úgy tudjuk megtalálni, ha tudjuk, hogy pontosan mit is keresünk. Mert sokan sok mindenre kitűzik az Isten országának a zászlaját, de ettől még nem lesz a föld szent, és Isten sem fog odaköltözni. Isten országa ott van, ahol Ő uralkodik, ahol az Ő törvénye szerint mennek a dolgok. Az Ő akarata pedig:
János evangéliuma 15,8
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.”
Páltól is olvassunk:
Római levél 7,4
„Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
A gyümölcstermés tehát igen fontos, most pedig nézzük meg, hogy ha nincs gyümölcstermés, akkor mi a következménye:
Máté evangéliuma 13,24-43
„Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.”
Kik az Isten országának a fiai? A jó mag! Ez az a mag, amely termést hozott, ami pedig konkoly, azt nevezi Jézus gonoszoknak, mert csak a földet foglalják, termésük az viszont nincs. Azt pedig tudjuk ugyancsak Jézustól, hogy mi lesz a sorsa annak, ami hiába foglalja a földet:
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Akik tehát tétlenek és gyümölcstelenek, azok kivágattatnak, azoktól elvétetik Istennek országa:
Máté evangéliuma 21,33-44
„Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.”
Tehát elvétetett tőlük az Istennek az országa. Mit jelent ez? Mi vétetett el tőlük és másnak adatott? Ahogyan előzőleg is említettem, Isten országa ott van, ahol Isten trónon ül, Isten pedig ahol uralkodik, ott az Ő törvénye szerint mennek a dolgok. Jézustól elhangzott egy ítélet, miszerint nem teremték meg a gyümölcsöt, ezért másnak adatott. Kik ezek a mások? Jézus itt azokról szólt, akik származásilag nem zsidók, azaz pogányok, akiknek csakugyan megadatik Istennek az igéje az ő üdvösségükre.
Apostolok Csel. 28,24-28
„És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.”
Az apostoli időkben láthattuk is, hogy jól indultak a dolgok, a pogányok megtértek, de nem olyan felületesen, mint a maiak, hanem a hitük cselekedetekben mutatkozott meg. Hiszen emlékezzünk a nem régiben olvasott igerészben, melyben Jézus kifejtette, hogy azoknak adatik Istennek országa, akik megtermik a gyümölcsét! Akarunk Isten országában állampolgárok lenni? Akkor teremjük meg a gyümölcsét, máskülönben kivágattatunk! Ha csak egy kicsi hitünk van Istenben, akkor tenni fogjuk mindazt, amit parancsolt nekünk, és így az a kicsi hit nagy termést hozhat.
Márk evangéliuma 4,30-32
„És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.”
Most pedig olvassuk el a következő igerészt és értsük meg az üzenetét:
Márk evangéliuma 9,1-8
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.”
Péter, János és Jakab megláthatták azt, amiről Jézus ígéretet tett, vagyis megláthatták, hogy az Isten országa eljött hatalommal! Mózes és Illés! Nem az volt a hatalom, hogy Jézus arca fénylett, hanem az, hogy Mózes és Illés élnek, a törvény és annak őrzője nem halt meg! Hiszen jól tudjuk, hogy Isten Mózes által adta a törvényt, és a próféták szolgálata az volt, hogy őrizzék a törvényt, azaz a népet vissza vezessék a törvényhez, Isten akaratához! Illés pedig a próféták feje volt. Az újszövetség ígérete nem tette érvénytelenné a törvényt. Erről egyértelműen megbizonyosodhatunk Keresztelő János szolgálata által is, aki nem új lélekkel szolgált, hanem Illés lelkével!
Beszéljünk még egy kicsit Isten országának a „földrajzi” helyéről:
Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”
Ó igen, minden hívő vallja, hogy benne Isten országa van. De valójában kikben van Isten országa? Olvassuk el:
János evangéliuma 14,23-25
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”
Tehát egy feltételes szövetség, úgy olvastuk, hogy:
„Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:…”
Majd ennek a következménye:
„…és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
Vagyis így válik valóssággá, hogy Isten országa bennünk van. De ahogyan ezt olvastuk, bizony feltételes!
Végezetül:
Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”
(Skype 2015/12/30)
-
Akik a láthatókra néznek
4Mózes 32,1-42
„Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: A föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van. És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nékik az Úr. Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam; Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét. Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől. És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra; És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izráel előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt. Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket! Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. Parancsot ada azért ő felőlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseiből való atyák fejeinek, És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul. Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén. És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekeszünk. Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül. És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, amelyeket építének. Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az Emoreust, aki ott vala. Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről.”
Ez a történet jól tükrözi a mai kor hozzáállását. Nem várják meg az ígéretet, nem hisznek Istenben, hanem sokkalta inkább a szemüknek. A pusztai vándorlás 40 évig tartott, ez elég sok időnek mondható, és ennyi ideig vártak Isten ígéretének a beteljesedésére, azaz a szent földre való belépésre. Ám mielőtt a Jordánon átkeltek volna, Rúben és Gád törzsének megtetszett Jázér és Gileád földje, olyannyira, hogy Isten ígéretét (amit nem láttak) lecserélték a láthatókra, így ők ott kapták meg részüket Manassé féltörzsével egyetemben. Így szakadtak el valódi örökségüktől, és a testvériségtől. Jézus korában is jól láthatjuk a gyümölcsét annak, hogy nem vonultak át a Jordánon. Jézus ugyanis meglátogatta őket, a Jordánon túl, ahogyan meg is lett írva Ézsaiásnál:
Ézsaiás könyve 9,1
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.”
Ez az esemény akkor történt, mikor a tanítványaival áthajóztak Gadara földjére, merthogy ez a Jordán túlsó partján volt:
Lukács evangéliuma 8,26-39
„És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.”
Elég gyors látogatás volt Jézustól! Nem Jézuson múlt ez, hiszen kész lett volna maradni, viszont a lakosok elküldték. Megijedtek Jézustól, pontosabban attól, amit tett. Hatalma volt, és a hatalmával olyat cselekedett, amelyből nem kértek a Jordánon túl levő törzsek. Gondoljátok csak el, 2000 disznó igen nagy összeg lehetett, ám Jézus megítélte az elpusztításával egyetemben a fogyasztóit is! Nekik ilyen Messiás minden bizonnyal nem kellett, ne mondja meg nekik senki, hogy mit lehet enni és mit nem. Ahogyan ma is, taposnak Isten igéjén, csakhogy disznóhúst ehessenek. A zabálás miatt elbukták a Messiás meglátogatását, nem akarták, hogy Jézus tovább maradva nagyobb rendet rakjon közöttük, tényleg egyeseknek a hasuk az istenük.
Azok, akik nem tudják megvárni Isten ígéretét, azok testi kívánságoktól hajtott emberek, inkább a pillanatnyi testi élvezeteknek élnek, a saját terveiknek élnek, és csak a saját szemüknek hisznek. Akik így élnek, azok nem hitben járnak. Hiszen a hit definíciója a következő:
Zsidó levél 11,1-2
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”
Ezért nem csak azt kell elfogadnunk Istentől, amelyet megértettünk, hogy a javunkra van. Istent mindenben követnünk kell, az ő parancsolata szerint kell élnünk életünket. Isten kinyilvánította akaratát, amelyben egyes parancsolatokat megmagyarázott (miért kell megtartani, mi a következményei), más parancsolatokat pedig magyarázat nélkül adott tudtunkra. Az a hitben való követés, mikor hiszünk Istennek, minden magyarázat és értelem nélkül, mert ha csak azt tartjuk meg, amit értünk, akkor Istenben nincsen hitünk.
2Korintusi levél 4,18
„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Ezért csak legyünk biztosak a számonkérés napjáról, mert ahogyan Isten ígérte, az bizony úgy lesz. Számon fogja kérni rajtunk, ha engedetlenek voltunk az ő akaratának, más néven parancsolatának. Ha pedig számonkérés, akkor azzal egyetemben büntetés is.
Ne azokra nézzünk, akik taposnak Isten igéjén, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, hanem arra a láthatatlan ígéretre, amelyet Isten tett nekünk, ezért győződjünk is meg arról, hogy Isten szava szerint lesz minden, akár áldás, akár átok, akár üdvösség vagy kárhozat.
Ne legyünk olyanok, mint a Gadara földjén élő emberek, ha Isten igéje a megtisztítást végzi bennünk, akkor ne álljunk neki ellen, máskülönben Jézust küldjük el.
(Skype 2016/01/06)
-
Útban hazafelé
5Mózes 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; Aki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem vala; aki vizet ada néked a kemény kősziklából; Aki mannával étete téged a pusztában, amit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképpen elvesztek. Mint azok a nemzetek, akiket az Úr elveszt előletek, azonképpen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”
Sokan úgy gondolják, hogy ha egyszer befogadtuk Jézust az életünkbe, akkor utána Isten minden áldását ránk zúdítja, és erre felépült egy másik nézet, miszerint csupán azt kell megtanulnunk, hogy hogyan tudjuk elvenni azt. Pedig ha Isten hívására igennel felelünk, akkor ezután a próbatételek sorozata következik, mint ahogyan olvastuk is a nyitó igénkben. De emlékeztetésül szóljon újra:
„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?”
Tulajdonképpen, mikor Izrael népe útban volt hazafelé, különféle próbákon és nehézségeken kellett átmenniük azért, hogy felszínre kerüljön az igazi hit, amit Istenbe vetettek.
Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
Tegyük tisztába azért azt, hogy a pusztai vándorlás alatt nem csupán az engedetlenségük miatt tapasztaltak meg nehézségeket, hanem Isten, mintegy próbákat állított eléjük, hogy kiderüljön, vajon méltóak-e az ígéret földjéhez? Egyik ilyen történet az volt, hogy a népnek nem volt vize:
2Mózes 15,22-24
„Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet. És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?”
A maiak sokkal kisebb próbán buknak el, hangoztatva azt, hogy senki sem lehet tökéletes. Vajon az Istenbe vetett hitünk mennyi, és milyen próbát állhat ki? Ezt minden bizonnyal Isten kideríti, mert akik igennel feleltek a hívására, azok közül egy sem lehet ez alól kivétel!
1Péter levele 1,1-9
„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét.”
A próbák tehát nem csupán a Tanach-i időkre vonatkoznak, hanem legalább ugyanolyan mértékben a mai időkre is. Olvassunk Jakabtól:
Jakab levele 1,1-12
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”
Elhatároztuk, hogy követjük Jézust. Egyetlen út adatott, és ezen az úton Isten megpróbál minket, ami által kiben feladást, másokban kitartást eredményez. Majd úgy folytatja Jakab, hogy a kitartásban tökéletes cselekedet legyen! Hiszen ez a lényege az egésznek, hogy Isten képmására formálódjunk, ahogyan ez kezdetben is volt:
1Mózes 1,26-27
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”
Az első emberpár bűntelen volt, tökéletes Isten előtt, mert mindenben hallgattak az Isten szavára. Ebben mutatkozik meg, hogy Isten képmásai, nem pedig a külső megjelenésükben. De a bűnbeesés után meghaltak Isten számára, majd ebből a halál állapotából Jézus az, aki újra Isten képmásaivá alakíthat minket:
Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ha minket valósággal megelevenített, akkor annak látszata van, méghozzá az, hogy amint az első emberpár, úgy mi is engedelmeskedünk Isten szavának.
Akármelyik hívőt kérdezzük, hogy neki mi a célja, a válasz ugyanaz: Üdvösséget nyerni, a Mennyországba jutni! De amíg úton vagyunk hazafelé, ahogyan Izrael népe is a pusztában, azonképpen mi is próbákat állunk ki, hogy kiderüljön, vajon méltóak vagyunk az ígéret földjére vagy sem?
(skype 2016/01/13)
-
Titkok és kinyilatkoztatások
5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”
A titok szó hallatán, rögtön mindenki kíváncsi lesz, nincs ez máshogy a keresztényeknél sem. A mai gyülekezetekben épp ezért láthatjuk az érdekes, fura, sőt bizarr megnyilvánulásokat, mivel mindenki szeretne valami újjal előrukkolni, ami nincs sehol máshol, hogy általa gyűjtsenek maguknak hallgatóságot. Pedig nem a titkokkal kellene foglalkozni, hanem azokkal, amiket Isten már nyilvánvalóvá tett, pont azért, hogy cselekedjük azt. Erről beszél a kezdő igénk, de megerősítésül szóljon újra:
5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”
Tehát nem a titkokat kellene kutatni, hanem cselekedni mindazt, amelyet már kijelentett számunkra Isten. Ha pedig ezt nézzük, akkor bizony elég nagy hiányosságokat fedezhetünk fel, hiszen a törvény megtartását, más néven Isten akaratát nem szeretik betölteni.
A kinyilatkoztatások terén is van némi félreértés, mert bár előszeretettel szokták azt mondani a hívek, például hogy: „Az Úr arra indított” vagy épp: „az Úr nem indított” netalán: „megvárom, amíg az Úr indít”.
Ezzel máris az érzelmeknek adták át a döntési lehetőséget, amit a Sátán is fel tud használni az érzelgős keresztények ellen. Az Istennel való személyes kapcsolatot nem abban kell megélni, hogy ránk vajon melyik parancsolata illik, és majd azt megcselekedjük! Mert jönnek olyan helyzetek, hogy emlékeztetve vagyunk az Isten parancsolatára, és sokan elbuknak ebben, mert várnak egy személyes megerősítésre Istenről. Pedig Isten az akaratát már régen tudatta velünk, nem várni kell megerősítésre, hanem meg kell cselekedni.
Az Istennek való engedelmünk fejezi ki az Isten iránt való szeretetünket, még ha ez sokaknak nem is tetszik:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Nem a megvallásokra kíváncsi Isten, nem az ígérgetésekre, a bizarr megnyilvánulásokra, hanem az engedelmességre. Ez az, amiből olvas Isten, hogy valóban szeretjük-e Őt. Ez pedig az idők végének közeledtével elhalványul, szinte majdcsak eltűnik:
Máté evangéliuma 24,12-13
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”
Miféle szeretetről lehet itt szó? Ki irányába és milyen mélységben? A szeretet mélységéről János is beszélt:
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Ezt nevezzük szeretetnek! Ez a szeretet hidegült meg, és ebből is tudjuk, hogy közel van Jézusnak az eljövetele. Az Isten iránt érzett szeretetünket pedig egy gyors tesztelés alá vethetjük, hogy vajon megtartjuk-e parancsolatait, vagy sem? Ha nem tartjuk meg, úgy tartalmatlanul cseng szánkból a megvallás, hogy: „szeretlek téged Istenem!”
Vajon kitartunk mindvégig Isten parancsolatainak a megtartása mellett? Vagy hagyjuk, hogy meghidegüljön bennünk a szeretet? A Sátán jól ért ahhoz, hogy különféle praktikákkal elvegye az igyekezetünket, amellyel megdicsőíthetjük Istent. Nem más testvérre kell nézni, hogy vajon mennyire követik Istent, nem a jelekre és csodákra kell figyelnünk, hanem amint a kezdő igénkben is olvastuk, a kijelentésekre kell figyelnünk, amelyet már megmondott Isten, hogy aszerint cselekedjünk.
Sokan fognak úgy állni az ítélőszék előtt, hogy földi életüket abban a hitben élték, hogy üdvösségük van, pedig az ítélőszéktől az örök kárhozatra jutnak majd. Hogy miért? Mert nem képesek elfogadni, hogy a cselekedeteink szerint leszünk megítélve, a cselekedeteink szerint megyünk az üdvösségre vagy a kárhozatra.
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Amint láthattuk, a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, és egyben az örök életünket is. Erről megemlékezik Pál is röviden:
2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
Nem szabad engedni, hogy elvegye ezt bármi vagy bárki tőlünk. Nem lehetünk restek, akik az Úr országának az építésén nem munkálkodnak, nem lehetünk terméketlenek, akik idejében nem adják meg Istennek a gyümölcsöt, nem lehetünk érzelgősek és magunkat sajnálók, akik nem szolgálják Istent.
Minden nap döntések sorozatán megyünk át, minden nap emlékeztetni kell magunkat arra, hogy jól döntsünk, Isten szerint cselekedjünk, mert Istent ez által dicsőíthetjük meg.
Azért szólnak olyan sűrűn a cselekedetek fontosságáról az anyagok, mert telve van a mai kor olyan tanításokkal, miszerint nem fontosak a cselekedetek, ezért nem lehet elég sűrűn emlékeztetni a hívőket arra, hogy járjanak az elhívásukhoz méltóan, azaz ha Isten gyermekeinek mondják magukat, akkor azt a cselekedeteikben is igazolják.
Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”
(Skype 2016/01/20)
-
Öröm
Ez a téma is egy azok közül, amelyet igen félreértenek, kicsavarnak és tévesen tanítanak. Mert az Istentől adatott öröm nem összeegyeztethető a világ által nyújtott örömmel, mégis széles körben azt tanítják, hogy az Úr gondtalan és sikeres életet ad a követőinek, pedig ez nem igaz! Mégis sokan tanítják ezt, és a hallgatóságban egy helytelen istenkép alakul ki, majd ebből adódóan elkezdik vádolni Istent, vagy önmagukat, ha nem úgy alakul, ahogyan azt tanították nekik. Mennyi olyan történetet hallottam már, mikor a problémákban azt a következtetést vonták le a hívek, hogy Isten átka van rajtuk, vagy épp Istenen kérték számon, hogy miért kell az adott helyzeten átmenniük! Pedig a problémák arra adattak, hogy formálódjunk általa, a próbák és nehézségek következtében megtanuljunk kitartani Isten mellett. Kitartani Isten mellett pedig azt jelenti, hogy nem vétkezni ellene!
Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
Mi lett volna, ha Pál és Szilász a börtönben a helyzetükre néztek volna és nem Istenre? Akkor nem úgy alakult volna a történet, ahogyan amúgy alakult! De mit is tettek a nehézség közepette? Dicsőítettek, és ennek gyümölcseként a rabok ott maradtak velük ahelyett, hogy elszöktek volna, a tömlöctartó, és az ő háza népe pedig megtértek!
Apostolok Csel. 16,23-32
„És miután sok ütést mértek rájok, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódának. Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.”
Vagy ott vannak az apostolok, akik megverettetést állottak ki a hitükért, róluk mit is olvasunk?
Apostolok Csel. 5,27-42
„Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”
Hogy mi volt az örömük gyökere? Az, hogy igazságtalanul szenvedhettek az igazságért! Ugyanis jól tudták, hogy jó úton járnak, a megverettetésük is ezt igazolta, hiszen Jézus ezt meg is mondta már nekik előzőleg:
Márk evangéliuma 13,9
„…Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.”
Mert ha jogosan kapunk büntetést, akkor annak semmi haszna. De hogyha igazságtalanul, akkor tudjuk, hogy Isten majd kárpótol a sérelem miatt.
1Péter levele 2,19-25
„Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.”
Akik elhatározták, hogy életük árán is kitartanak Isten mellett, azokat Isten megpróbálja, a saját képmására formálja őket. Akiket tehát ily módon Isten kiválaszt, azoknak próbatétel lesz az egész életük. Akik pedig inkább választják az élvezeteket, azok ezen a világon kapják meg az osztályrészüket, de a jövendő világban pedig kárhozatra lesznek ítélve.
Izsáknak bár elsőszülöttje volt Ézsau, mégis Jákób lett az Isten áldásának az örököse. Milyen élete is volt Jákóbnak?
1Mózes 47,7-10
„Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”
Nem tűnik örvendetesnek igaz? Mégis Jákób ilyen életet kapott Istentől, mégpedig azért, mert a nyomorúságon keresztül formálta őt a saját képmására. Ézsaunak pedig másképpen alakult az élete, pedig ő megvetette Istent, a mának élt, ahogyan ezt meg is mondta:
1Mózes 25,29-34
„Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.”
Így vetette meg az elsőszülöttségi jogát, amihez járt az áldás is. Ezért nem csak az elsőszülöttségi jogot vetette meg, hanem azzal egyetemben az Istent is, akitől az áldás jön. Végül mi lett Ézsau és Jákób, azaz Izrael sorsa? Ézsau már régen megkapta a földet Istentől, mikor még Izrael népe a pusztában bolyongott:
5Mózes 2,1-8
„Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, amiképpen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. De szóla az Úr nékem, mondván: Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.”
Ézsau népét, az edomitákat nem küldte el Egyiptomba, nem próbálta és sanyargatta őket 40 évig a pusztában. Ez kell a mai kereszténységnek is, megkapni azt amit akarnak, a próbatételekről, nehézségekről pedig hallani se akarnak. Megkapják amit akarnak, de ennyit és nem többet! Így válnak sokan fattyakká.
Zsidó levél 12,1-11
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”
(Skype 2016/01/27)
-
Istenismeret
Sokat beszéltünk már arról, hogy miként ismerhetjük meg Istent. Sajnos ezt a legtöbb hívő a saját szíve által ítéli meg, vagyis a számára legideálisabb tulajdonságokkal ruházza fel Istent. Pedig nem Istent kell magunkhoz alakítani, hanem ellenkezőleg: magunkat kell Istenhez alakítanunk.
1Péter levele 2,15-16
„Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.”
„és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja”
Azt szokták mondani a hívek, hogy Isten megszabadított minket, és ebben a szabadságukban ugyanúgy bűnt cselekszenek. Így teszik a szabadságot a gonoszság palástjává, azaz a szabadság felkiáltással bűnt bűnre halmoznak.
Volt egykor egy ifjú, akit Éli főpap mellé adtak, Isten szolgálatára. Sok évig tanult Istenről, az Ő törvényéről, mégsem ismerte meg Istent, és ennek az okát is megtudhatjuk:
1Sámuel 3,4-7
„Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.”
Tehát Sámuel még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki neki az Úrnak igéje! Merthogy az Urat, az Ő beszéde, azaz igéje által ismerhetjük meg. Az Ő beszéde által tudhatjuk meg akaratát, az Ő igéje által ismerhetjük meg az Ő személyét! Hiszen Jézus személyében is az Atya ismeretére juthatunk. Mert Jézus az Atya igéje, ezért van az, hogy aki látja Jézust, az látja az Atyát is:
János evangéliuma 14,9
„Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”
Bár a legtöbben nagy kontrasztot látnak az Atya és Jézus személyét illetően, ez pedig azért van, mert válogatnak Jézus beszédei közül. Jézus hirdette a szentség, tisztaság tanát, a bűntől való tartózkodást, sőt a kárhoztatást! Az Atyát pedig ugyanúgy megismerhetjük, mint kegyelmes, szerető Istent az ószövetség lapjain is. Nincs különbség az Atya és Jézus között, teljes egységben vannak. Legyen akár a szeretet fogalma, a kegyelem mélysége, vagy az ítélet nagysága.
Olyan sokféle módja van annak, ahogyan követik Istent. Vannak, akik egy tanító életére tekintenek, és mivel tetszetős számukra, azért elhisznek neki bármit, amit mond. Vannak, akik a testi gyógyulást tartják az evangélium elsőszámú jelének, vannak, akik a próféciákat! Pedig ha a prófécia be is teljesül, akkor sem követhetjük azt az Isten igéje helyett.
5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”
Amint olvashattuk, itt olyan próféciáról van szó, ami be is teljesülhet. De ha ellent mond Isten igéjének, akkor nem követhetjük, hiába is teljesült az be. Hiszen a gonosz lelkek által is lehetnek próféciák, mint például Pál történetében is olvashatunk:
Apostolok Csel. 16,16-18
„Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.”
De nem csak Pál történetében van erre példa, hanem Izrael első királyának a történetében is, aki Saul volt:
1Sámuel 18,10-12
„Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle. És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.”
Tudjátok van az a buta felfogás, miszerint egy hívőben lehet démon. Pedig Saul történetében is azt olvashatjuk, hogy miután eltávozott tőle Istennek a lelke, csak azután szállta meg őt a gonosz lélek:
1Sámuel 16,14
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.”
Ahol tehát nincs Istennek a lelke, ott a gonoszság szelleme van. Ahol viszont az Úr lelke:
2Korintusi levél 3,17
„Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”
De mi a szabadság? Mitől szabadít meg? Ezt is sokan sokféleképen értelmezik, leginkább az Isten törvényétől szeretnének szabadok lenni. Pedig akik szeretik Istent, azok Isten kedvére akarnak tenni. Isten akarata pedig az, hogy cselekedjünk az Ő beszéde, azaz törvénye szerint:
János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
Ezzel kapcsolatban olvassunk el egy történetet is:
Lukács evangéliuma 7,36-47
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Itt is azt olvashatjuk, mint máshol is, hogy a szeretetet a cselekedetekből láthatjuk meg. A bűnös asszony mit tett, a farizeus pedig mit nem. A maiak ugyanúgy a farizeus cselekedetei szerint tesznek, csak befogadják Jézust, de ennyi és nem több. Nekik szól ez a történet, ideje lenne cselekedni! Mutassák meg, hogy mennyire szeretik Jézust, ne csak beszéljenek róla. Meg kell ismerni Istent és egyben felismerni, hogy az Ő beszéde számunkra az örök élet záloga.
János evangéliuma 6,68-69
„Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”
(Skype 2016/02/03)
-
Bűn fizetsége
Jézus eljövetelével minden megváltozott – legalábbis sokan így hiszik. Erős túlzás azt állítani, hogy minden megváltozott, ugyanis Jézus tanításaiban könnyen fellelhető pont az ellentéte, hogy maradt minden a régi, sőt, még szigorított is némely parancsolatokon.
Hogy mi változott meg halálával és feltámadásával? Leginkább a felelősségünk, mivel Jézus legyőzte számunkra a Sátánt és vele egyetemben a munkáit is lerontotta, mégis a mai egyház épp az ellenkezőjét éli és tanítja. Mert mit él és tanít? Azt, hogy nem tudunk uralkodni a vágyaink felett, természetes az, hogy bűnt cselekszünk. Pedig pont ezt változtatta meg Jézus! Amit pedig nem változtatott meg, azt pedig az emberek vallják, hogy megváltozott. Mégpedig az ítélet, felelősség, cselekedetek fontossága, vagy a tisztaság.
Az ószövetségi időkre a legtöbben úgy gondolnak, mint valami horrorra, csupa vér, ítélet és halál. Pedig bármennyire is szeretnék azt hinni, hogy ez a múlté, attól még ez nem múlt el. Jézust felruházták olyan tulajdonságokkal, amelyek kimerítik az Istenkáromlás fogalmát, egy közülük és talán legnépszerűbb az, hogy számára nem fontos hogy mennyi, vagy hogy milyen bűnöket követünk el, csak fogadjuk el Urunknak. Pedig a bűn fizetsége nem változott! Attól, hogy mindenki bűnt bűnre halmoz, a bűn fizetsége nem lett kisebb, a fizetsége még mindig halál!
Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Amikor megtérünk, az miben mutatkozik meg? Csupán egy döntésben? Ha igen, akkor nem beszélhetünk megtérésről, hiszen megtérni a hol cselekedetekből kell:
Római levél 6,11-13
„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”
Tehát ne uralkodjon a bűn a testünkben, ne teljesítsük azon kívánságait, amelyről Isten megmondta, hogy bűn. Ez a megtérés, hogy Isten akarata szerint élünk, hogy a cselekedeteinket megjobbítjuk.
Jeremiás könyve 7,3
„Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!”
Mert Isten ott lakozik, ahol az Ő akarata szerint mennek a dolgok. Nem változott ez sem:
János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
Látjuk a feltételt? Ha szeretjük Őt, akkor megtartjuk a beszédeit, és ennek eredményeként az Atya is szereti azt, és így vesz mibennünk lakozást. Máshogy ez nem fog menni, bármennyire is szeretnék sokan. Ha pedig nincs Isten beszédének való engedelmesség, ha nincs Isten akarata szerint való cselekedetek, akkor Ő sem lesz jelen. Mint ahogyan például Éli idejében, mikor Istent nem követték az akarata szerint:
1Sámuel 3,1
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.”
Miért volt ritka? A történet olvasása közben hamar rájöhetünk, hogy azért, mert a nép, sőt a papok sem jártak az Úr útján. Ez Isten törvényszerűsége, hogy ha nem félik eléggé az Ő szavát, akkor eltávozik, mivel a bűn elválaszt Istentől:
Ézsaiás könyve 59,1-21
„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek. Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt. Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk. Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük: Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek. És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, amely rajtad nyugoszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!”
Kinek jön el a megváltó? Azaz kié Jézus? Olvassuk el újra:
„És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.”
Azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból! Vagyis azé a Messiás, aki megtér cselekedeteivel Istenhez. Miért Jákóbban? Azért, mert legyen származásilag valaki zsidó, vagy más nemzetiségű, mindenki, függetlenül a származásától Isten népébe oltatik be, azaz Izraelbe (Róm. 11,17-24). Mert tudjuk, hogy aki győz, az üdvözül (Jel. 2,7; 2,11; 2,17; 3,5; 3,12; 21,7). Izrael jelentése pedig: Isten harcosa! Minden nap fel kell vennünk a keresztet (Lk. 9,23), meg kell harcolnunk a hit nemes harcát (1Tim. 6,12).
Mert mi a megtérés folyamata, és mi eredményezi a megbocsátást? Egy újszövetségi ige, mert a legtöbben nem hisznek a Tanach-nak:
Apostolok Csel. 3,19
„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”
A maiak csak a megbánásig jutnak, de az sem történik többnyire szívből. Tehát úgy olvastuk, hogy megbánni, és megtérni, majd ennek következtében töröltetik el a bűnök. Tehát megbánni, majd megtérni, azaz elfordulni attól! Itt kezdődnek a problémák, mert erre mondják azt a hívek, hogy: „nem lehetséges”. Miért ne lenne lehetséges az, hogy ne paráználkodjunk, ne öljünk, ne lopjunk, ne hazudjunk, ne káromkodjunk, és ne kövessünk el ezekhez hasonló bűnöket? Csak azért mondják mindezekre, hogy lehetetlen a betartásuk, mert így mentséget találnak a bűneikre. Pedig a valóság az, hogy nem szeretik Istent! Mert ha szeretnék, akkor az Ő akarata, kívánsága, más néven törvénye szerint élnének. De ehelyett maradnak a bűnök, és az Isten iránt való szeretetüket szavakban és ellelkiesített formában gyakorolják.
(Skype 2016/02/10)
-
Megfáradás
Zsidó levél 12,12-15
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.”
Elég sok minden található ebben a rövid kis igerészben, szó van a szentségről, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat, tehát nem kérdés, hogy mennyire fontos a szentség, azaz Isten számára való elkülönülés. Szó van arról, hogy ne szakadjunk el az Isten kegyelmétől,…őőő…ezek szerint el lehet szakadni? Hát persze, ezért is kéri, hogy: „vigyázván arra”! Merthogy az Isten kegyelmét őrizni kell, de úgy is mondhatjuk, hogy értékelni! Mert aki bűnt bűnre halmoz, az a kegyelmet a gonoszság palástjaként használja (1Pt. 2,16), aki pedig az Isten akarata szerint jár, vigyázva cselekedeteire, az őrzi, vagyis értékeli Istennek a kegyelmét. De a mai napon célozzuk meg e rövidke igerész azon szakaszát, amely a lecsüggesztett kezekről és ellankadt térdekről szól. Mit jelentenek ezek? Hogyan mutatkoznak meg ezek az életünkben? Hogy mit jelentenek ezek, ahhoz nem kell sokat törnünk a fejünket, de majd egy kicsit később kitérünk rá. Viszont először beszéljünk arról, hogy ez miként jelentkezik meg az életünkben. Elsőként kezdjük azzal, hogy ez nem mutatkozhatna meg, hiszen a kezdő igénkben is bátorításként, sőt, utasításként olvashatjuk, hogy egyenesítsük föl őket és egyenesen járjunk! Hiszen a hit pályáján haladnunk kell, elhívásunkhoz méltóan kell járnunk, nem meglankadni, és nem megfáradni:
2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”
Mert mi az elhívásunk? Az, hogy Isten gyermekeivé lettünk, ezért ehhez méltóan is kell járnunk, vagyis ha valóban Isten gyermekeivé lettünk, akkor az mutatkozzon meg a magatartásunkban is. Nem csupán a szánkban kell megtartanunk Istent, hanem annál inkább a cselekedeteinkben is. Hiszen Jézus követni nem azt jelenti, hogy egy gyalogtúrára adjuk magunkat, hanem azt jelenti, hogy a cselekedeteit követjük, ahogyan az apostolok is tették!
Kolosse levél 1,1-15
„Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amelylyel minden szentekhez vagytok, A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom: Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán: Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak, Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;”
Hogyan olvastuk, mit jelent méltóan járni az Úrhoz?
„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében”
Hogyan járjunk? Mi az Úr tetszése? Minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremni! Nem pedig lecsüggesztett kezekkel és ellankadt térdekkel. Hiszen a lábak visznek, és a kezek cselekszenek! Nem fáradhatunk meg, nem alkudhatunk meg a jelenlegi helyzetünkkel, nem hagyhatjuk el az első szeretetet.
Jelenések könyve 2,4-5
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”
Gondoljátok csak el, hogyha az apostolok meglankadtak volna, megfáradtak volna, akkor most miként olvashatnánk gyümölcsöző életükről? Hiszen többször megverték őket a hitükért, szidalmazták, bebörtönözték, halálra adták, mégsem lankadtak el a jó cselekvésében.
Nem lehet ezért nekünk sem elég jó indokunk arra, hogy meglankadjunk az Úr követésében, a szolgálat végzésében, a jó cselekvésében. Egy igaz hívő életében mindig lesznek gondok, nehézségek, fájdalmak, de ha ezekre nézünk, akkor nem az Úr harcát végezzük. Jézust többször meg akarták ölni, éhezett, fáradt volt, mások erőtlenségét hordozta, mégsem lankadt meg a jó cselekvésében. Nekünk sem szabad, úgy kell járnunk, ahogyan Ő példát hagyott nekünk!
2Timóteus 2,3-7
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”
Ha valóban az Úr harcosai vagyunk, akkor harcoljuk az igazságért, harcoljunk a tisztaságért, az Úr dicsőségéért. A hívő életből nem vehetünk ki szabadságot, minden napnak minden pillanatában benne kell élnünk.
1Timóteus 6,12
„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”
Mert nem elfogadni kell az örök életet, hanem el kell nyerni, meg kell ragadni, meg kell szerezni! Nem szabad letenni a fegyvert Testvérek!
(Skype 2016/02/17)
-
Emésztő tűz
Ézsaiás könyve 33,10-16
„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”
Istenről, mint emésztő tűzről legelőször Mózes második könyvében olvashatunk, mikor Isten leszállt a hegyre Izrael népe előtt.
2Mózes 24,16-17
„És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből. Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.”
Bizony félelmetes jelenés volt ez, hiszen még Mózes is a következőket mondta:
Zsidó levél 12,18-21
„Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:”
Még mielőtt kitérnénk arra, hogy mit jelöl az emésztő tűz, lássuk meg, hogy mennyire is emésztő:
1Királyok 18,22-38
„Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák magoknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vevék a tulkot, amelyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt. És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És amikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.”
A köveket is megemésztette! Gondolhatjuk, hogy mennyire emésztő lehetett a tűz. Vajon miért mondta Pál a következőket?
1Korintusi levél 3,10-15
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”
Ezt az igerészt szokták úgy értelmezni, miszerint ha elfogadtad Jézust, akkor üdvösséged van, bármit is cselekszel. Mert ugye azt olvastuk, hogy ha valakinek a munkája megég, kárt vall, de mégis megmenekül, igaz mintha tűzőn ment volna keresztül. Ebben a megmenekülésben reménykednek sokan, élve Istentelen életet. Pedig elkerülte a figyelmüket Pál bevezető szavai, miszerint más fundamentumot (azaz alapot) senki más nem vethet azonkívül, ami vettetett. Mit jelent ez? Azt tudjuk, hogy Jézusról beszél, mint alapról, azaz kőszikláról. Tehát kősziklára kell építenünk, de ehhez fel kell ismernünk, sőt, meg kell ismernünk Őt. Hiszen sok jézus, azaz sokféle istenkép létezik, akik pedig a kősziklára akarnak építeni, azoknak meg kell találniuk a sok közül az igazit. Ez pedig csakis Isten igéje által lehetséges. Ha pedig nem az igazi Jézusra építkezünk, akkor építhetünk bármit, velünk együtt fog megégni.
Isten tüze annyira emésztő, hogy megég mindaz, ami e világból való! Emlékezzünk a nyitó igénkre, mikor Isten emésztő tűzként volt jelen. Miért is jelent meg a hegyen? Azért, hogy közölje törvényét a néppel! És miért tűzben? Azért, mert ami e világból való, az nem vállalhat vele közösséget, hisz nincs semmi ebben a világban, amely megmaradhatna jelenlétében, amely kibírná az emésztő tüzet! Ezért vagy engedelmeskedünk a szavának és közösségünk lehet Istennel, vagy nem engedelmeskedünk, de akkor a tűz emészt meg minket. Ezért halt meg tűz által Nádáb és Abihu, Áron két fia is.
3Mózes 10,1-2
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.”
Tűz emésztette meg Kóré lázadásának történetében a 250 embert is:
4Mózes 16,35
„És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.”
Akik áthágják Isten parancsolatait, azokat az Isten tüze fogja megemészteni.
5Mózes 4,23-24
„Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, amelyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, amiképpen megparancsolta az Úr, a te Istened. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”
Látjuk tisztán itt is az okot, amiért járhat a tűz. Vigyáznunk kell az Úrral kötött szövetségünkre, nem hághatjuk át Isten parancsolatait, mert az Úr emésztő tűz, féltőn szerető Isten! Kicsit ellentmondásosnak tűnhet az, hogy emésztő tűz, de ugyanakkor szerető Isten. Mit jelenthet ez? Hogyan lehet ítéletről és szeretetről egy időben beszélni?
Lássunk tisztán és értsük meg. Ugye először mindig az Isten törvényének a megtartása hangzik el, ha pedig ennek valaki nem tesz eleget, az részesül az Úr tüzéből, majd ezzel kapcsolatban olvassuk, hogy az Úr féltőn szerető Isten. Értsük meg, hogy Isten az Ő Fiáról beszél, Jézusról, eredeti nevén az Igéjéről. Ugyanis Isten féltő szeretetet érez az Ő beszéde, azaz Fia iránt, így ha valaki nem engedelmeskedik Neki, akkor a Fia iránt érzett szeretetéből tűz emészti meg az ellenszegülőket! Ezért is van az, hogy Isten tűz által fogja elpusztítani az egész Földet, mert telve van Istentelenséggel, az Ő törvényét áthágják, nem becsülik az Ő Fiát és áldozatát, ezért az iránta való szerelméből tűz emészti meg az ellenszegülőket.
Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”
Mit választunk? Az Isten iránt való engedelmességet, vagy az emésztő tüzet?
Térjünk vissza még egy kicsit a kezdő igéhez. Olvassunk újra belőle:
Ézsaiás könyve 33,14
„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?”
Ez egy jó kérdés. Ki lakhat vele? Ki az, akit nem emészt meg? Istennek hála megválaszolja kérdésünket:
Ézsaiás könyve 33,15-16
„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”
Mit olvastunk? Talán azt, hogy aki szépeket mond Neki? Aki Énekel Neki? Aki elhiszi a létezését? Aki a nevéről nevezteti magát? Aki pozitívan gondolkozik? Nem ezt olvassuk, hanem azt, hogy aki a cselekedeteiben vallja meg Őt Istenének, azaz:
„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson…”
Egy érdekes ige párhuzam, azt olvastuk, hogy:
„aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson”
Van ugyanis, amiben süketté és vakokká kell lennünk. Mint ahogyan Jézusról is olvashatjuk az egyik Messiási próféciában:
Ézsaiás könyve 42,18-21
„Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”
Legyünk mi is azok, akik a törvényt naggyá és dicsőségessé teszik, legyünk olyanok, mint Jézus! Jézus engedelmeskedett Istennek, betartva a törvényeit. És mi? Engedelmeskedünk Istennek, vagy az emésztő tüzet választjuk?
Zsidó levél 12,28-29
„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”
(Skype 2016/02/24)
-
Feltételes szövetség
A mai kor egyháza főként azt hiszi és tanítja, hogy Jézus által immáron nincs feltételes szövetség, hanem feltétel nélküli, miszerint Isten adja mindenkinek az üdvösség lehetőségét, nekünk csupán azt el kell fogadnunk. Így számukra a hívővé váláshoz csupán elég elfogadni Jézus kegyelmét, megvallani Őt szájjal Uruknak, és ettől a ponttól már Isten gyermekeinek hiszik magukat. Mekkora tévedés!
Jézus sokszor beszélt a vele köthető szövetségről, és bizony annak feltételei vannak. A mai napon ezek közül fogunk néhányat érinteni, amely által megláthatjuk, hogy ahhoz, hogy valaki Isten gyermekévé válhasson, annak több kritériumnak is meg kell felelnie. Kezdjük először is Jézus kérdésével:
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
Csak azok mondhatják Jézust uruknak, akik cselekszik is akaratát. Nézzük meg, hogy milyen büntetést kap az, aki nem cselekszi Jézus akaratát:
Lukács evangéliuma 12,42-46
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”
Röviden nézzünk utána annak, hogy mit jelent a kettévágatás:
Jeremiás könyve 34,18-20
„És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”
Tehát a szövetségszegés büntetése. Ezért is olvashatjuk azt, hogy Júdás is elhasadt középen (Ap. Csel. 1,18), ugyanis felbontotta Jézussal kötött szövetségét. Akkor már csak azt kellene megtudnunk, hogy mi Jézus akarata, hogy azt betöltve ne járjunk a kettévágatottak, azaz a szövetségszegők sorsára.
János evangéliuma 15,8-16
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Ha megtartjuk a parancsolatait, akkor megmaradunk a szeretetében, máskülönben nem! Jézus barátai vagyunk, ha azokat cselekedjük, amiket parancsolt nekünk, máskülönben nem! Arra rendelt minket, hogy gyümölcsöt teremjünk! Talán elhanyagolható lenne a gyümölcstermés? Nézzük meg:
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Ha nincs gyümölcs, akkor nincs élet sem. Akkor mégis hogyan mondhatják azt, hogy a cselekedetek nem számítanak, azaz a gyümölcstermés nem üdvösségfontosságú? De mik ezek a gyümölcsök, amelyek annyira szükségesek, hogy azok hiánya miatt szövetségszegőknek bizonyulunk? Mi Isten szántóföldje vagyunk (1Kor. 3,9), amelyet Isten megművel, amit bevet, amire esőt ad, és ennek következtében meghozzuk a termést! Nem tövist és bogácsot kell teremnünk, hanem gyümölcsöt. Isten ígérete az, hogy az ige, ami szájából kimegy, nem tér vissza hozzá üresen, hanem megcselekszi mindazt, amiért küldötte.
Ézsaiás könyve 55,6-13
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”
Keressük az Urat, amíg megtalálható! Hogyan kell keresnünk? Így olvastuk:
„Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”
Tehát a bűn elhagyásával! Továbbá hogy lehetséges az, egyáltalán mit jelent az, hogy nem tér vissza üresen Isten szava? Ez csak úgy lehetséges az, hogy csakis azoknak küldetik, akik befogadják azt, olyanokhoz nem küldetik, akik megvetik és kigúnyolják. Akikhez viszont küldetik, azok gyümölcstermőek lesznek. Ezért nem szabad az Úr igéjéből semmit sem a földre hullatnunk, hanem meg kell cselekednünk. Máskülönben nem lesznek az Úrtól kijelentések, mert ami már a tudomásunkra jutott, azt kötelesek vagyunk megtenni.
Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
Ha tehát nem töltjük be azt, amire rendeltettünk, akkor az ízét vesztett só sorsára jutunk.
János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
Látjuk a feltételes szövetséget? Aki megtartja Jézus beszédeit, annál lakozik az Atya és Jézus! Nézzük meg az egyik legismertebb igeverset:
János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Nem a világot üdvözíti, hanem azokat, akik e világban vannak, de hisznek Őbenne. Feltételes szövetség, aki ugyanis nem hisz Őbenne, annak örök élete sem lesz. A hit fogalmáról pedig nagyon sokat beszéltünk már, de röviden annyit róla, ha az igazi hit jó cselekedetekben gazdag. Ha pedig nincsenek Isten szerint való cselekedetek, akkor nem beszélhetünk Jézusba vetett hitről sem (Jak. 2. fejezet).
Olvassuk el a megbocsátás feltételes szövetségét:
Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”
Olvassuk el az utolsó verset újra:
„Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”
Ekképpen? Hogyan is cselekedett? Megkegyelmezett az adósának, de végül visszavonta a kegyelmét, mert az adósa nem volt kegyelmes. Ekképpen fog velünk is cselekedni, ha nem cselekszünk az akarata szerint. Mert mindannyian Isten adósai vagyunk, csak Ő az, aki elengedheti, azaz megbocsáthatja bűneinket. Ha mi mások irányában nem vagyunk megbocsátóak, akkor Isten sem lesz megbocsátó velünk, visszavonja a jót, amit határozott felőlünk.
Jeremiás könyve 18,1-10
„Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szóla az Úr nékem, mondván: Vajjon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amelylyel vele jót tenni akartam.”
Istent nem lehet becsapni, megvezetni, kijátszani, mindenkinek a cselekedete szerint fog megfizetni.
Máté evangéliuma 16,24-27
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”
Összefoglalóként annyit, hogy a legfőbb gyümölcs az engedelmesség, hiszen ebben minden jó cselekedet, azaz gyümölcs megtalálható.
Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”
Végezetül:
3János levele 1,11
„Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”
(Skype 2016/03/02)
-
Jeremiás
Nem sokat tudnak róla a hívők. Általában abban kimerül az ismerete, hogy egy ószövetségi próféta volt, esetleg néhány közismertebb történetre emlékeznek, mint a fazekas házában tett látogatása. Pedig Jeremiás próféta élete és szolgálata sok üzenetet tartogat! Nem áll szándékomban mind az 52 fejezetet felolvasni és átbeszélni, mert ehhez sok idő kellene, helyette nézzetek utána, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, mint ahogyan említem őket.
Jeremiásnak szolgálata alatt nem sok gyümölcs termett, folyamatosan a halálról, ítéletről prófétált, ezért nem is volt közkedvelt személy. Folyamatosan arról prófétált, hogy térjenek meg, cselekedjenek Isten akarata szerint, de a nép nem hallgatott rá. Pedig több esélyt is kaptak! De inkább választották azt, amit a saját szívük diktált, mintsem az Isten beszéde iránti engedelmességet, így a döntésük gyümölcse halál volt.
Jeremiás számára nem lehetett egyszerű közölni a prófétai szót, hiszen mikor Bábel királya ostromolta őket, az volt az Istentől való üzenet, hogy adják át magukat Bábel királyának, és akkor életben maradnak. Háború idején az a prófétai szó, hogy adjuk meg magunkat? Nem túl bíztató igaz? Ma sem fogadnák szívesen ezt az üzenetet, hiszen nyerni szeretünk, szeretjük, ha győztesen kijöhetünk a helyzetekből.
Jeremiás könyve 21,8-10
„Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját. Aki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; aki pedig kimegy belőle és a Kaldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri; Mert orcámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tűzzel égeti meg azt!”
Isten most nem harcolt értük. Hogy miért? A cselekedeteik gonoszsága miatt! Most nem volt angyal, mint egykor, aki 185 ezer asszírt levágott egyetlen éjszaka alatt, nem volt olyan király, akinek vezetésével diadalomra juthattak volna. Isten elhatározta a pusztulást, megelégelte a bűneiket.
Majd mikor betört Nabukodonozor serege, pusztított, fogságba vitt sokakat, de hagyott maradékot is. Hozzájuk is szólt Jeremiás, sőt, a nép kérte őt, hogy közvetítse az Úr üzenetét, és aszerint fognak cselekedni.
Jeremiás könyve 42,1-6
„Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket; És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk. És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. Ímé, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, amit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tőletek. Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amelylyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened. Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, amelyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.”
Nagyon akarták tudni az Úr üzenetét! Azt ígérték, hogy akár jó számukra, akár rossz, de mindenféleképp megfogják cselekedni. Majd mikor Jeremiás tudatta velük az Úr üzenetét, miszerint ne menjenek Egyiptomba, hanem maradjanak a földön, akkor ez volt a nép reakciója:
Jeremiás könyve 43,1-7
„És amint Jeremiás teljesen elmondta az egész népnek az Úr, az ő Istenök minden rendelését, melyekért az Úr, az ő Istenök küldötte vala ő hozzájok, mindazokat a rendeléseket, mondom, Akkor monda Azariás, Hosájának fia, Jóhanán, Káreának fia, és valamennyi kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be Égyiptomba, hogy ott tartózkodjatok. Hanem Báruk, Nériának fia izgat téged mi ellenünk, hogy minket a Káldeusok kezébe adjon, hogy megöljenek minket, és vitessenek Babilonba. És nem hallgata Jóhanán, Káreának fia, sem a seregnek valamennyi tisztje, sem az egész nép az Úr szavára, hogy a Júda földén maradjanak. Hanem elvivé Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden tisztje Júdának egész maradékát, akik visszajöttek vala mindama nemzetek közül, ahová kiűzettek vala, hogy lakozzanak Júdának földében. A férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket és a király leányait és minden lelket, amelyet Nabuzáradán, a poroszlók feje hagyott vala Gedáliással, Ahikámnak, Sáfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát és Bárukot, Nériának fiát. És elmenének Égyiptomnak földébe, mert nem hallgattak az Úr szavára, és bemenének Táfnesig.”
Nem a szívük szerint prófétált Jeremiás, nem azt hallották, ami számukra kedves, ezért a prófétai szót hazugságnak mondták. Pedig nagyon tudni akarták az Úr akaratát, akár jó az, akár rossz, de nem gondolták elég komolyan.
Szóval lebandukoltak Egyiptomba, Jeremiás is ment velük, majd ott is szólt hozzájuk az Úr az idegen istenimádatuk miatt. De természetesen nem engedelmeskedtek, ezért ott is a halál várt rájuk.
De ezen események között sok minden zajlott. Jeremiást megverték a prófétai szó miatt, bebörtönözték, verembe vetették, közutálattá vált! Számukra nem sok jót prófétált, inkább jobb választási lehetőséget ajánlott fel az Úr általa, de nem hittek az üzenetnek.
Jeremiásra nem hallgattak az emberek, ezért a szolgálatában nem látjuk a megtérés gyümölcsét, a szabadítás gyümölcsét, vagy egyéb áldást, amelyet az Úr hozott volna a népre. Hiszen az áldáshoz elengedhetetlen feltétele az engedelmesség, de mivel nem engedelmeskedtek a prófétai szónak, ezért az áldás is elmaradt.
Hogy most kicsit átnéztük Jeremiás szolgálatát, személyét, és kaptunk egy képet minderről az ige fényében, így beszéljünk Jézusról, akit Jeremiásnak hittek az emberek:
Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”
Jeremiást bemutattam nektek, mint rosszhír mondóját, de itt van Jézus, aki az örömhír szolgálatában állt. Hogy lehet ezt a kettőt (rosszhírt és örömhírt) egy lapon említeni? Úgy, hogy az emberek felfogásával van a baj, hiszen Jeremiás prófétai üzenetében mindig jelen volt a jobb lehetőség, amit az Isten kínált, és Jézus szolgálatában a valódi örömhír sem volt a legtöbbek számára örömhír (ahogyan ma sem az). Hiszen ahogyan akkor sem, úgy ma sem szeretnek hallani arról, hogy meg kell változni, el kell hagyni a bűnöket, szentté kell válnunk, amint az Atya is szent. Gondolkozzunk csak, hogyan lehetséges az, hogy Jézus végül egyedül maradt? Persze volt nagy sokaság, akik követték Őt, bár kiderült a megvendégeltekről, hogy csak azért követték Őt, mert ettek és jóllaktak, vagyis a veszendő eledelért (Jn. 6,26-27). Máshol pedig azt olvassuk, hogy Jézusban sokan hittek, de Ő mégsem bízta magát rájuk, mert tudta, hogy mi lakik bennük (Jn. 2,23-25). Addig követték az emberek, amíg volt hasznuk, majd az árulás éjszakáján még a tanítványok is elszéledtek. Majd mikor Pilátusnál lehetőség lett volna a szabadon bocsátására, hagyták magukat rábeszélni arra, hogy inkább Barabbást válasszák (Mt. 27,20-21).
Jeremiásnak hitték Jézust, mert a cselekedetek megjobbítását kérte, a megtérést fontosságát hirdette. Ha pedig ez elmarad, akkor Jeremiáshoz hasonlóan biztos halált prófétált:
Lukács evangéliuma 13,1-5
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”
De nem csak Jeremiásnak hitték az emberek, hanem Keresztelő Jánosnak, Illésnek, vagy egynek a próféták közül. Ezek a személyek nem feltétlen külön-külön üzenetet tartalmaznak, hiszen van egy hatalmas egység őbennük, mégpedig a radikalizmus, mégpedig a bűn elhagyása tekintetében. Ha utánanézünk életüknek, megláthatjuk, hogy a szolgálatuk alatt az embereket megtérésre indították fel, az Isten törvényéhez (más néven akaratához) próbálták őket visszavezetni.
Jeremiásnál összefoglalva az volt az üzenet, hogy ha nem engedelmeskedtek, meghaltok, de ha engedelmeskedtek, akkor éltek! Ugyanez az üzenet Jézusnál is, nem véletlenül gondolták róla, hogy Jeremiással van dolguk. A régi prófétákat megölték, mivel az emberek bűneiről tettek bizonyságot, ahogyan Jézus is erről tett bizonyságot, és ezért gyűlölték is Őt:
János evangéliuma 7,1-7
„És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék. Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne. Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.”
A mai próféták pedig áldásról, békéről, csupa jó dolgokról prófétálnak. Vajon az emberek cselekedetei jobbultak meg, vagy a próféták hazugságot prófétálnak?
A mai napon is élnek Jeremiáshoz hasonló emberek. Nem beszélnek kedves és szívet melengettető dolgokról, hanem a valóságról, hogy ideje lenne megtérni, felhagyni a gonosz cselekedetekkel, máskülönben a halál lesz a következménye. Nem űznek démonokat, ahogyan Jeremiás sem tette, nem gyógyítanak, ahogyan Jeremiás sem tette, nem működnek általa csodatevő erők, ahogyan Jeremiásnál sem működtek, viszont az üzenet, a prófétai szó Istentől jövő, de ma sem veszik komolyan az emberek.
(Skype 2016/03/09)
-
Igazak
Ez a téma is megosztja a hívőket, mivel az egyik része azt mondja, hogy mikor befogadtuk Jézust az életünkbe, azzal egyetemben igazakká váltunk, a tábor másik része pedig azt mondja, hogy nem kell igazakká lennünk, elég csupán Isten kegyelmét elfogadnunk. Ám ha Isten igéjét vesszük alapul, és abból kívánjuk megtudni az igazságot, akkor elsősorban megállapíthatjuk azt, hogy az egyik tábornak sincs igaza, másodsorban pedig rádöbbenhetünk, hogy Isten kiket nevez igaznak, továbbá megláthatjuk, hogy üdvösség fontosságú igaznak lenni.
Talán kezdjük Noé történeténél, először is nézzük meg, hogy miként vélekedik róla Isten:
1Mózes 6,7-9
„És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.”
Noé, megmenekült az eljövendő harag elől, mivel igaznak bizonyult Isten előtt. Ha nem lett volna igaz, akkor ő is elveszett volna a harag napján. Nem azért „úszta” meg, mivel kellett valaki, aki újra benépesíti a földet, hanem valósággal az igazságáért menekült meg. Ezt meg is mondta neki Isten:
1Mózes 7,1
„Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.”
Majd Ezékielnél újra olvashatunk Noé igaz voltáról:
Ezékiel könyve 14,12-20
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot; És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, amelyen senki át nem menne a vadállatok miatt: Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne. Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot, És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot, S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.”
Láthatjuk tehát, hogy mennyire fontos igaznak lenni, általa megmenthetjük a lelkünket. De egy kicsit időzzünk még Noé történeténél. Azt szokták többnyire hinni, hogy Isten kegyelme által menekülhetett meg Noé. Ez így van, de csak részigazság!
A Szentírás hosszasan próbálja az olvasók tudatára juttatni, hogy lehet bármennyire igaz ember valaki, Isten kegyelme nélkül elvész. Hogy miért? Azért, mert az üdvösséget semmivel sem lehet megvásárolni. Az üdvösséget minden esetben Isten ajándékozza annak, aki… (vajon most mi jöhet a pontok helyére)? Mindjárt megtudjuk!
Szóval az egykori és a mostani csúfolkodók, akik a törvényt nem tartják meg, és azokat az embereket, akik a törvényt megtartják, előszeretettel kárhoztatják, mivel képtelenek felfogni saját egoista gondolkozásuk folytán azt, hogy van a hívő embernek kötelessége Isten felé, amelyben nem a hasznot, sem az értelmet nem kell keresni, hanem csupán engedelmeskedni. Ők igazán megérthetnék, ha nyitott szemmel olvasnák, hogy Noé bár kegyelmet kapott Istentől, de egyben engedelmeskedve, követve Isten szavát bárkát épített a saját, és családja megmentésére.
Ha csupán az Isten kegyelmében bízott volna, bárkát nem építvén, vajon mi lett volna a sorsa? Nem kell sokat találgatnunk, el lehet képzelni. Szóval a pontok helyére engedelmesség kerül, de kerülhet akár igazság is, hiszen Isten előtt nem létezik engedetlen igaz ember (bár sokan szeretnék ezt hinni), de engedelmes hazug ember sem létezik.
Amikor valaki mond valamit, az lehet igazság vagy hazugság. Épp így választja külön Isten is az igazat, a hazug embertől. Hiszen ha valami úgy van, amint Isten szerint lennie kell, legyen az bár szó vagy cselekedet, az igaznak könyveltetik el. Ha tehát az életünk olyan, amilyen Isten szerint kell hogy legyen, akkor az életünkre az igazság pecsétjét teszi, ha pedig az életünkben a hazugság cselekedetei található, akkor hazugnak és nem igaznak pecsételtetünk el.
1János levele 3,7-9
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”
Noé napjairól még talán annyit, hogy előképe az elkövetkezendőnek, vagyis e jelenvaló világra a teljes pusztulás vár (csak most tűz által), és csakis az igazak fognak megmenekülni az eljövendő harag elől. De ehhez igaznak kell bizonyulnunk, de nem egymás előtt, hanem Isten előtt.
Az újszövetségi írások, legyen az akár Jézus beszéde vagy az apostoli levelek, szót ejtenek Ábrahámról, mint jelenlegi ősatyánkról és követendő példánkról, a hit példaképéről, és egy olyan személyiséget vonnak le sokan a maiak közül Ábrahámról, hogy csak hitet kért tőle az Isten, és ettől igazzá vált. Akik így hiszik, azoknak többet kellene olvasniuk a Szentírást. Röviden csak egy igevers álljon itt:
1Mózes 17,1
„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.”
Jézus is azt kérte, hogy legyünk tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt. 5,48).
Bár lehetne beszélni Jóbról vagy Dánielről, de most szóljunk Lótról, aki csakugyan az igaz voltáért menekülhetett meg az eljövendő ítélettől. Bár valamiért sokan azonosítják Lótot Ábrahám ellenpéldájának, pedig a Szentírás igaz embernek pecsételte el. Bár lehetett volna ez a kezdő igénk, de jöjjön most:
2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”
Láthatjuk tehát, hogy Lót igazként élt Sodoma lakói között. Gyötrődött lelkében a látottak és hallottak miatt. Ilyen egy igaz ember, aki nem tud a bűn mellett békében élni. A maiak nemhogy a bűn mellett képesek élni, de még a saját életükben is megtűrik, sőt, dédelgetik azt mondva, hogy nincs azzal semmi baj! De mit olvastunk Péternél a kísértésekről, amelyek a bűnbe vihetnek bennünket?
„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”
Mire és miért mondja azt Péter, hogy meg tudja szabadítani Isten a kegyeseket a kísértésekből?
Arra mondja, hogy Isten megtartotta Noét és Lótot igazként a maga gonosz nemzedékében, és azért mondja, mert ahogyan őket, sokkalta inkább minket is meg tud tartani igazként a jelenlegi gonosz nemzedékben. Sőt, ennél konkrétabban fogalmazott Péter, ugyanis azt mondta, hogy meg tudja szabadítani a kísértésekből! Vagyis a kísértésekből kiszabadítva, bűnt nem cselekedve. Noé nem mondta azt, hogy lehetetlen így élni, Lót sem keresett kibúvót és nem magyarázkodott. Nekünk pedig több adatott, Jézussal hozzájuk képest könnyedén uralkodhatunk a kísértések felett.
Vagy talán annak a fontossága, hogy igazak legyünk Isten előtt, megváltozott volna az „újszövetségi” idők óta?
Lukács evangéliuma 1,5-6
„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”
Feddhetetlenek voltak, és ezért igazak voltak Isten előtt. De ezt Pál is nyomatékosította, méghozzá abban a levelében, amelyből előszeretettel tanítanak a mai pásztorok és tanítók, de persze kicsavartan, hogy nem kell a törvénnyel foglalkozni, elég csupán hinni Jézusban. Lássuk mit ír erről Pál:
Római levél 2,13
„(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”
Akik tehát a törvényt betöltik! De hát nem Jézus jött betölteni a törvényt? De igen! Csakhogy akiben lakozást vesz, abban az emberben is be akarja tölteni a törvényt, csak ezt a legtöbben nem hagyják Neki.
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Kik mentek el az örök életre? Az igazak! De miért is nevezi őket Jézus igazaknak? Azért, mert ők megcselekedték akaratát, amint olvashattuk is az imént. Tehát meglehetősen fontos, hogy igaznak bizonyuljunk ama napon.
(Skype 2016/03/16)
-
Mit keresünk?
A mai keresztény nemzedéket a legjobban egy dolog érdekli, ez pedig az üdvösség. Talán baj lenne ezzel? Szerintem igen, mivel ez által másodfontosságú lesz az Üdvözítő, vagyis Isten.
Vajon külön választható-e az üdvösség az Üdvözítőtől? Vagyis üdvösségünk lehet anélkül, hogy megismernénk Istent? Nyílván nem, de mégis ennek az ellenkezőjét vallják meg sokan, nemcsak a szájukkal, de sokkalta inkább a cselekedeteikkel. A mai kor megtérésnek nevezi azt, ha valaki szájjal megvallja urának Jézust. Hol van itt az Istenismeret? Bár tudom, ennek bizonyítékaként szokták hozni, az etióp kincstárnok (szerecsen komornyik) megtérését:
Apostolok Csel. 8,26-39
„Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.”
Hogyan is olvastuk? Honnan is tartott hazafelé? Jeruzsálemből, mert odament imádkozni. Nem hitetlen emberről van szó, hanem hívőről. Ezt abból is láthatjuk, hogy olvasta a Szentírást. Ő ismerte Istent, kereste Őt! Tulajdonképpen a még bemerítése előtti életével megszégyeníti a mai hívők többségét, hitben és cselekedetben.
Az üdvösséget könnyedén osztogatják a mai nemzedékben, meg sem kérdezik Istent, azaz nem érdeklődnek utána az igében. Az mondják a legtöbben, hogy nem lehet az üdvösséget megszerezni. Mégis egy bemerítéssel, egy megvallással, vagy egy megtérő imával azonnal magukénak tudják, sőt, előszeretettel osztogatják.
János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Jézus tehát az út. Erről az útról nem elég tudni, hanem ezen az úton járni kell:
Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”
Erről beszélt Jézus, amelyet a Máté evangéliumában elolvashatunk:
Máté evangéliuma 11,28-29
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”
Jézus az igazság, amelyről nem elég tudni, hanem magunkra kell öltenünk azt.
5Mózes 6,24-25
„És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nékünk.”
Erről beszélt Jézus, mikor a következőket mondta:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Jézus az élet. Az életről sem elég tudnunk, hanem az élet részének kell lennünk:
János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”
Az Ezékiel prófétánál olvasottakra utalt Jézus:
Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”
Vagyis ahogyan a szőlővessző is haszontalan gyümölcs nélkül, azonképpen vagyunk mi is haszontalanok jó cselekedetek nélkül. Vagyis mindkét esetben tűznek vannak fenntartva.
Jézus tehát:
1.) út, amin járunk
2.) igazság, amelyet magunkra öltünk (az igét magunkra alkalmazni)
3.) élet, amelynek részesei legyünk (benne megmaradni)
De itt még nem ér véget a történet, mert a mondatnak van folytatása is:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Vagyis ezek által juthatunk el az atyához! Mert bár a legtöbben Jézust tekintik célnak, attól függetlenül továbbra is az Atya a cél. Az Atya megismerésére az Ő Fián keresztül juthatunk. Ezért mondta a következőket:
János evangéliuma 14,8-9
„Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”
Így elérkeztünk a célhoz is, az Atya megismerésére, ami által üdvösségünk lehet. Ez az egyetlen lehetőség az üdvösségre, akár tetszik, akár nem.
János evangéliuma 17,3
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
Ez pedig csak Jézus által lehetséges. Nekünk elsősorban az Üdvözítő a fontos, nem a hasznot kell lesnünk, mint például az üdvösség lehetősége. Ahogyan régen is a hasznot látták Jézusban, úgy ma is. Egykoron Jézust azért követték, mert jólétük volt mellette:
János evangéliuma 6,24-27
„Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.”
Nem kell bemutatnom ezt az irányzatot, jól ismerjük az anyagi bővelkedés evangéliumát. A hasznot keresik, a hasznot hirdetik, nem pedig a valódi Jézust. Mások ezért követték Jézust, mert sok beteget meggyógyított, ezt az irányzatot is láthatjuk napjainkban. Majd mikor közölte Jézus, hogy nem fog gyógyítani, akkor meg akarták gyilkolni:
Lukács evangéliuma 4,15-30
„És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.”
Bár tudom, hogy ismert igerész ez, mégsem gondolkoznak el az üzenetén. Tulajdonképpen Jézus azt adta tudtukra, hogy ott nem fog csodát tenni. Mert ahogyan Illés és Elizeus idejében is sok rászoruló volt, ámde mégis csak egy-egy emberen tett Isten csodát. Mégis azt hirdetik napjainkban, hogy Jézus mindenkit meg akar gyógyítani. Pedig itt világosan közli, hogy csak azokat, akikhez küldetett, mivel csak azt cselekedte, ami az Atya akaratában volt. Az Atya akarata pedig az, hogy mindenki egészséges legyen lelkileg és nem testileg.
Viszont amikor már nem volt haszna egyik csoportnak sem Jézusból, akkor egyedül maradt, elhagyták még a tanítványai is, az a tömeg, amely egykoron Hozsánnát kiáltott, azt kezdte el kiáltani, hogy: feszítsd meg!
Mi mit keresünk? Hasznot Istenből, vagy magát Istent?
(Skype 2016/03/23)
-
A megtérés nem csupán egy döntés
Jóel könyve 2,12-14
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?”
Nem kell bemutatnom a mai gyakorlatot a megtérést illetően, sem annak a felfogását. Pontosan az ellentéte annak, amit az Isten igéje üzen számunkra. Alapjában véve ott a legnagyobb probléma, hogy a megtérést egyszer megtörténő eseménynek gondolják, mintegy döntést, holott a megtérés egy állapot, amiben meg kell maradnunk.
Ha ugyanis valaki megtér az Istenhez, annak ott is kell maradnia, vagyis nem eltérni Istentől. Amikor olvassuk a megtérést az igében, akkor a megtérésnek mindig van egy tartalma, méghozzá a bűnök elhagyása és a cselekedetek megjobbítása. A kezdő igénk is a mai kor számára egy megdöbbentő képet vázol le, megtérni böjtöléssel, sírással, kesergéssel, szívszaggatással. Mennyire más ez, mint amikor valaki ujjongással tér meg! Lehet ujjongani, de csak a bűn elhagyása után. Nem a bűnbánat után, hanem a bűn elhagyása után! Nagy különbség, hiszen például Júdásnak is volt bűnbánata, csakhogy nem hagyta el azt, azaz nem vállalta fel annak a következményeit. Itt most lehetne beszélni a megtérés és egyben a bűn aratásáról is, de most maradjunk a megtérés témájánál.
Régen sokkalta inkább jellemző volt a megtérőkre, hogy a bűnbánatukat böjtöléssel, zsákruhába öltözve tették meg, ők ugyanis megértették a bűn súlyát, és egyben megmutatták a bűnbánatukkal Istennek, hogy mennyire sajnálják, mennyire undorodnak attól. A maiak pedig ünnepelnek! De mit mond erről Isten igéje? Erre a legtöbben azt a választ adják, hogy: azzal nem kell foglalkozni! De mi foglalkozunk, tehát olvassuk el:
Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”
Ez ige fényében nézve a mai helyzetet, szomorú következtetést vonhatunk le. Először is Isten véleménye a következő: bűn és az ünneplés nem fér össze. A mai keresztény hitvallás pedig: természetes, hogy bűnt cselekszünk, elvégre senki sem lehet tökéletes, és ezt megkoronázva énekelnek dicsőítő énekeket. Meglehetősen nagy kontraszt van a kettő között.
Ámos könyve 6,1-14
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestől. És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, aki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét! Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?! Akik örültök a hiábavaló dolognak, és akik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat? Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.”
Külön kiemelném:
„Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi”
Amit Dávidról e téren feltétlen tudni érdemes, hogy országszerte híres volt, ezért is ajánlották Saul királynak.
1Sámuel 16,14-18
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.”
Majd amikor megszállta Sault a gonosz lélek, akkor Dávid dicsőítése alatt el is távozott tőle.
1Sámuel 16,23
„És lőn, hogy amikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.”
Nem azért, mert olyan rosszul játszott, hanem azért, mert Dávid dicsőítése kedves volt Isten számára, és Isten jelen volt benne, így a gonosznak nem volt maradása. Dávidról úgy nyilatkozott Isten, ahogyan senki másról, csak a saját fiáról, azaz, hogy szíve szerint való, mert minden cselekedetét véghezviszi.
1Sámuel 13,13-14
„Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt néked.”
Sault ugyanis azért vetette el Isten, mert nem cselekedte meg Isten akaratát, hanem saját elgondolása szerint cselekedett. Dávid viszont Isten akaratát kereste és nem a sajátját. Ezért beszélt róla Pál így összefoglalóan:
Apostolok Csel. 13,21-22
„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”
Ezért volt kedves Isten számára a dicsőítése, nem pedig annak hangminőségétől. Istennek nagyon kifinomult a hallása, Ő ugyanis a hangokon túl belelát a szívekbe is, és ami leginkább dicsőíti Őt, az nem az ének, hanem sokkalta inkább az iránta való engedelmesség, ami jellemezte Dávidot is.
Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
Félelmetes ezért a mai kor eljövendő sorsa. Továbbra is az Isten igéjének kellene lennie a vezérfonalnak, ehelyett inkább megmagyarázzák, hogy miért nem kell engedelmeskedni Neki. Pedig a teremtésünk lényege az, hogy betöltsük Isten akaratát, az Ő akarata pedig az, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, jó cselekedeteink legyenek az Ő dicsőségére.
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
De ehelyett mi van? Azt mondják, hogy nem fontos a gyümölcstermés, nem fontos az engedelem. Erről beszélt Salamon is:
Prédikátor 7,29
„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.”
Valóban sok kigondolás létezik, több ezernyi felekezet. Igaznak teremtett minket, de erről a legtöbben tudomást sem akarnak venni. A megtérést leegyszerűsítik, a bűnöket nem hagyják el, nem látnak különbséget az igazság és a hamisság cselekvői között, ezért inkább a könnyebbik utat választják, azaz hamisságot cselekednek. Mivel nincs azonnali megtorlás a bűnök felett, ezért telnek meg az emberek gonosz cselekedetekkel és ezért tompul el a lelkiismeretük.
Prédikátor 8,11-13
„Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik; A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját.”
Ahogyan az Ezékiel könyvében is olvashatjuk, Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és üdvözüljön (Ez. 18,21-23). Éppen ezért a bűn ítélete még várat magára, nem azonnal teljesül be, hogy akik még felébredhetnek a holt cselekedetekből, azoknak lehetőségük legyen Istennek szentelni magukat. Jézus türelmesen vár. De nem tudhatjuk, hogy mikor fog lezárulni az életünk fejezete, azaz nem tudhatjuk, hogy számunkra mikor jön el az utolsó nap.
János evangéliuma 12,47-50
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Legyünk készen, és maradjunk meg a megtértek között.
(Skype 2016/03/30)
-
Neveltetés
Zsidó levél 12,1-13
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.”
A Szentírás lapjairól megannyi helyen ránk köszön Isten üzenete, miszerint a hívő élet folyamatos megpróbáltatásokkal jár, ami által egyre jobban az Isten ismeretére juthatunk el. Erre az útra viszont nem kényszerít Isten egyetlen embert sem. Ezt az utat önként kell megtennünk, szabadon megfordulhatunk rajta, vagy kitartóan végig haladunk. Isten ehhez megadja a kellő erőt, hiszen sosem kért lehetetlen dolgot tőlünk, beleértve a kísértéseken való uralkodást. Hiszen nincs semmilyen kísértés, ami nagyobb lenne Jézusnál, ezért nem is mondhatjuk azt, hogy lehetetlen úgy élni, ahogyan azt megköveteli tőlünk. Hiszen van, aki a lopás kísértésén könnyedén és nevetve átmegy, ámde a paráznaság bűnébe esik, míg más a lopás kísértésén bukik el, és a paráznaság számára könnyű kísértés. Erről beszélt egyébként Jézus:
Máté evangéliuma 15,19-20
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”
Kinek mi van a szívében, aszerint válik könnyűvé vagy éppen nehézzé egy kísértés. Salamon is beszél a szívről:
Példabeszédek 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”
Jeremiásnál is olvassunk a szívről:
Jeremiás könyve 17,9-10
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.”
Ezért nem kérdés számunkra, hogy a szívünket formálni kell, nem pedig követni azt az Istenkáromló közmondást, miszerint: „kövesd a szívedet”. Nekünk Jézust kell követnünk, éppen ezért a szívünket kell formálnunk Isten akaratához mérten. A szívből származnak a testi vágyak, és ahogyan Jézus is szenvedések által diadalomra juthatott a kísértéseken, azonképpen kell nekünk is, merthogy a lélek győzedelme szenvedés a testnek. Hiszen Jézus is a szenvedések által vált tökéletessé:
Zsidó levél 2,9-10
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”
Ez egy elég érdekes gondolat Jézusról, hiszen az első, ami eszébe jut az embernek erről, hogy talán Jézus nem volt tökéletes kezdetben? De igen, már kezdettől az volt, csakhogy a szenvedések, azaz a próbák által, és a lelki élete által igazolódott a tökéletessége. Péter beszél erről:
1Péter levele 4,1-2
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.”
A lelki kiskorúság ott kezdődik, hogy megértjük Isten akaratát, azaz a szentség, tisztaság, bűntől való tartózkodás tanát valljuk. Majd a lelki nagykorúságra akképpen juthatunk el, ha mindezeket be is töltjük.
Efézusi levél 4,11-32
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”
Ennek fényében megláthatjuk azt is, hogy a legtöbben a lelki kiskorúságra sem jutottak el, holott magukat hívőknek mondják.
Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”
Kezdetleges beszédnek, azaz tej tápláléknak mondja a tökéletességre való törekvést, a testi (holt) cselekedetekből való megtérést. Ebből is láthatjuk, hogy sokan még a Krisztusról való kezdetleges beszédig sem jutottak el, mert máshogy ismerték meg Jézust.
Isten neveltetése tehát az, hogy jussunk el az Ő ismeretére, majd az Ő ismerete szerint cselekedjük meg akaratát. Ezért akik átadják magukat Istennek, azokat Isten különféle próbákon viszi át, hogy a próbák, szenvedések által tökéletességre jussunk.
Jakab levele 1,1-4
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
A vezérfonal számunkra a Szentírás, azaz Isten beszéde, amely által az Ő kedvére változhatunk, de a Szentírás alatt az úgynevezett „ószövetségi” írásokat kell értenünk, ahogyan Pál is megmondta:
2Timóteus 3,14-17
„De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Jól tudjuk, hogy a teljes írás alatt azokat értette Pál, amiket ma megvetnek. Pedig ahogyan Jézus is, úgy az apostolok is a Tanach-ból tanítottak, és nem egymás beszédét hirdették (evangéliumok, levelek) a gyülekezeteknek. Az apostolok a mai kor tanításain mélyen megbotránkoznának, ruhájukat tépnék ha megtudnák, hogy az ő beszédeiket egyenlővé, sőt, magasabbra emelték a Szentírásnál. Az ő beszédeik alátámasztják mindazt, amit olvashatunk a Tanach-ban, Pál is abból bizonyította, hogy Jézus a messiás, és nem hivatkozott a leveleire, vagy valamelyik apostol evangéliumára.
Apostolok Csel. 18,27-28
„Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.”
Jézus a Szentírásból nevelte fel a tanítványait. Az apostolok ugyancsak a Szentírásból nevelték a híveket. Ez a neveltetés menete, megtudni Isten akaratát és abba beállva megcselekedni. Csakhogy a mai hívek csupán az „újszövetség” lapjairól táplálkoznak, ezért nem is érthetik, hiszen azok magyarázatok a Szentírásról. Így zavarodtak össze, megszületett több ezernyi felekezet, nem értik, amit olvasnak, és azt bizonygatják, amit nem értenek.
Mikeás könyve 7,1-6
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.”
Erről beszélt Jézus:
Lukács evangéliuma 12,51-53
„Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”
A meghasonlás az egyet nem értés miatt van. A keresztények között is meghasonlás van, mert sokféle elgondolás létezik Istenről. Hogyan lehetne valódi egység? Majd ha felismerik a valódi Jézust, és az igazi evangéliumot. Csakhogy addig ez nem fog menni, amíg a tömegben látják az egységet és az igazságot, és nem az Isten igéjében.
(Skype 20106/04/06)
-
Szél ingatta nádszál!?
Áldott Testvérek, a mai napon szintén egy sűrű jelenségről fogunk beszélni, amely megtalálható a mai egyházban, történetesen az ingatag talajon álló hitről, amelyről bár szilárdan nyilatkoznak, de az alapját nézve sokkalta inkább hasonló az óceánban levő jéghegyhez, amely ide-oda úszik. A téma címéből adódóan olvassuk is el Jézus beszédét, amelyet keresztelő Jánosról szólt:
Lukács evangéliuma 7,24
„Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?”
János pont arról volt híres, hogy Isten törvénye szerint élt, és erre is kérte a hallgatóságát. Nem alkudott meg, nem lehetett eltántorítani az igaz evangélium hirdetésétől. Biztos volt abban, amit hirdetett, nem emberektől tanult, hanem Istentől.
Ez a kulcs számunkra is, Istentől kell tanulnunk és nem emberektől, hogy a hitünk ne emberek bölcsességén nyugodjék:
1Korintusi levél 2,1-5
„Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.”
A mi hitünknek is Isten erején kell nyugodnia, ez pedig úgy lehetséges, ha az igéből táplálkozunk, és hagyjuk, hogy az átformáljon minket. Nem pedig olyan tanítók beszédeiből kell táplálkoznunk, amely össze nem egyeztethető az Isten igéjével. Az ő szavuk olyan, mint a kígyóé amely megcsalta Évát, szép szavakat mond ugyan, de szavai halálos méreggé válnak.
János evangéliuma 6,45
„Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.”
Olvassuk el a prófétáktól is. Jeremiás:
Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Ézsaiástól:
Ézsaiás könyve 54,13-14
„És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.”
Az Istentől jövő tanítók elvezethetnek minket a helyes ismeretre, rámutathatnak a helyes útra, de ezután kezdődik a saját felelősség, ugyanis mindenkinek utána kell járnia annak, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok. Nem a saját szívünk adatott erre, hanem az Isten igéje. Nem a saját gondolataink alapján kell valamit igaznak vagy hamisnak ítélnünk, hanem az ige által kell megítélnünk, hogy mi megtartandó és mi kivetnivaló:
Apostolok Csel. 17,10-11
„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”
Ez a helyes, az igében kell utánajárni az elhangzottaknak, hogy valóban úgy vannak-e vagy sem? És itt ez a pont az, ami meghatározza, hogy valaki szél ingatta nádszál-e, vagy kősziklára alapozott. A kőszikláról jól tudjuk, hogy Ő maga Jézus, azaz Isten igéje.
Ezért ha valamiről megbizonyosodtunk az ige által, akkor abban megmaradva kell továbbmennünk, nevelkednünk, hogy ne legyünk többé gyermekek a hitben.
Efézusi levél 4,11-16
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”
Hiszen miként érnénk el a lelki nagykorúságot, ha folyton az alap dolgokat kérdőjelezzük meg? Amiről megbizonyosodtunk, akkor aszerint járjunk, gondolkodjunk és arra építve menjünk tovább. Ha megvan az alap amire építhetünk (Jézus), akkor tégláról téglára kell haladnunk, kijelentésről kijelentésre, hogy a fal magassága nőjön, hogy végül a tető is a helyére kerüljön.
Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”
Sajnos nagyon sok rossz példát láthatunk a hívek között, mert tanítókat követnek, az ő beszédük számukra a Szentírás, pedig minden igéről való kijelentést meg kell vizsgálni a Szentírásban, hiszen nem embereket kell követnünk, hanem Jézust. Jézus személyéről, elvárásairól, parancsolatairól pedig tökéletes képet kell kapnunk, de ez is csak az ige által lehetséges.
Filippi levél 3,16
„Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”
Máskülönben nem jöhet létre az Istenben való igazi egység. Nagyon sok olyan hívővel találkoztam már, akik egykor rendíthetetlen „Ámen”-t mondtak valamire, majd idővel megtagadták azt. Kívülről szemlélve nagy butaságnak tűnik ez, el se tudom képzelni, hogy miként nincs kellő önkritika, amely által beláthatnák, hogy hitükből hiányzik az alap, vagyis az ige.
2Timóteus 3,1-17
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett. Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
(Skype 2016/04/20)
-
Testiek vagy Isten fiai?
Inkább Istennek a fiai, hiszen jobban hangzik nem? Az ige tanítása szerint, az Istent követők elnyerik a fiúságot, azaz Isten gyermekeivé lesznek. Bár az általános felfogás szerint mind a kettők vagyunk, azaz testiek és Istennek a fiai, de az ige tanítása egy határozott választó vonalat húz a kettő közé. Választani kell, mert nem képviselhetjük, nem ölthetjük fel mind a kettőt. Először is határozzuk meg a testiesség fogalmát, nyissuk meg Pál beszédével:
2Korintusi levél 10,1-6
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.”
Nyílván testben élünk, de amint Pál is mondta, az életünk nem lehet testies. A testünk csupán egy eszköz a lelkünk számára. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szolga, hogy a lélek akaratát véghez vigye. Történetesen a mai egyházban pont az ellenkezőjét láthatjuk, a test uralkodik, a lélek pedig szolgálja a testet. Ezt el is ismerik, hogy így van, mert a bűnök cselekvését természetesnek tartják (senki sem lehet tökéletes felkiáltással), így szereznek igazolást a testies életük számára. Pedig ahogyan volt kezdetben, Ádám és Éva bűnbeesése előtt, a test csupán egy szolga volt a lelkük számára. Ez pedig azonnal megváltozott mikor Isten szava iránt engedetlenekké váltak.
A hívő élet egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egy változáson megyünk át, ahogyan Jézus is mondta, átlépünk a halálból az életre.
János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
Ám ez nem egy döntés által válik valósággá, hanem egy magatartás által. Hiszen ahogyan olvastuk is Jézus feltételeit az előzőleg felolvasott igerészben, vagyis az Ő beszédeit hallva hiszünk az Atyának, akkor megyünk át a halálból az életre. Itt több minden is van, amit meg kell említeni.
Először is azt, hogy a hit az nem egy tétlen állapot, hanem gyümölcstermő (Jak. 2), továbbá amit Jézus beszélt, az nem a saját szavai, hanem az Atya beszéde (Jn. 14,24). De vajon mit értett az alatt Jézus, hogy általmenni a halálból az életre? Fordítsuk meg a kérdést. Mit jelent az életből a halál állapotába kerülni? Erre Ádám és Éva története adja meg a választ. Hiszen a bűnbeesésük előtt éltek, majd Isten szava szerint meghaltak, amikor engedetlenekké váltak. Ez pedig a lélekre értendő és nem a testre. Tehát ők általmentek az életről a halálba. Viszont akik hisznek Jézus szavainak, amelyek amúgy az Atyáé, azok a halál állapotából az életre kerülnek! Azaz a lelki halálból feltámadnak és élnek Isten akaratának. Mert Jézus az, aki újra a halál állapotából az életre hívhat, feltéve, ha engedelmeskedünk neki.
Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Mi volt az, ami Ádámot és Évát a lelki halálba taszította? Az engedetlenség! És mi az, ami minket a halálból az életre vihet? Az engedelmesség! Olvassuk el újra Jézus szavait:
János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
Tehát a hit, vagyis az Isten igéje/beszéde iránt való engedelmesség. Mert az igazi hit engedelmes Isten szava iránt:
Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
Tehát ahogyan példának okáért Ábrahám is engedelmeskedett Isten beszédének, azonképpen nekünk is engedelmeskednünk kell Isten igéjének, más szóval: akaratának. Hiszen Jézust is csak akkor mondhatjuk Urunknak, ha megcselekedjük mindazt, amit mondott:
Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”
És miket mondott Jézus?
János evangéliuma 14,24-25
„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”
Továbbá:
János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Tehát arra a kérdésre, miszerint „miket mondott Jézus?”, a választ egyértelműen megtudhattuk az előző igerészekből. Az Atya beszédeit tolmácsolta Jézus, és erre mondta azt, hogy:
„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.”
Ha tehát át szeretnénk menni a halálból az életre, akkor higgyünk Jézus, azaz az Atya beszédeinek, vagyis cselekedjünk úgy, ahogyan azt Isten kéri tőlünk, mert az igazi hit ezt jelenti. Isten igéje a lelki életre hívja a követőit, a testies életet élőket pedig megveti.
Római levél 8,5-8
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”
Amíg testben élünk, addig mindennapos harc a lelkünk számára, hogy ne a testünk kívánságainak, hanem Isten akaratának éljünk. Erről beszélt Pál:
Galátzia levél 5,16-17
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”
Bár ezt a harcot sajnos feladta a legtöbb hívő, mondva hogy nem uralkodhatunk a testi kívánságokon, pedig Jézus pont azért halt meg, hogy akik őt követik, azok többé ne a testi kívánságaiknak éljenek, hanem Isten akaratának:
2Korintusi levél 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”
Sajnos a megszokott gyülekezeti tanítások próbálják szorgalmasan összemosni a testi vágyakat Isten akaratával, mintha Isten akarata az lenne, hogy a testünk kívánságait tápláljuk. Nagyon sok olyan tanítás van, ami pont arról szól, hogy hogyan legyél gazdag, sikeres, hírneves, pedig Jézus és az apostolok is azt hirdették, hogy amire épp szüksége van a testnek, annyi elég neki. Ez pedig az étel és a ruházat (Mt. 6,25-33; 1Tim. 6,8). Kaphatunk ennél többet is? Talán, ha először Isten akaratát cselekedjük, és ha a vagyon nem kerekedik felül a lelkieken. Végezetül álljon itt egy ige, amely összefoglalja az eddig elhangzottakat:
Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”
(Skype 2016/04/27)
-
Gyönyörködni Isten törvényében
Vagyis gyönyörködni Isten akaratában! Bár a törvényt legtöbben láncraverésnek tartják, holott Isten nem azért adta őket, hogy megkössön bennünket, hanem hogy megörvendeztessen általa! Mi ebben az örvendetes? Az, hogy Isten megadta törvénye által, hogy mi számára kedves és mi gyűlöletes. Akik kedvesek akarnak lenni Isten előtt, azok számára boldogság, hogy megtudhatják akaratát és aszerint cselekedhetnek. Akik pedig elvetik a törvényt, azok azt vetik el, hogy Isten számára kedvesek lehessenek. Azt hiszik, hogy önmaguk meghatározhatják, hogy miként közeledhetnek Istenhez. Így került az engedelmesség helyére dicsőítés, és a cselekedetek helyére ima. Talán baj lenne a dicsőítéssel és az imával? Semmi baj nincs velük, ha helyesen élnek velük. Ugyanis a bűn és a dicsőítés nem fér össze (Ézs. 1,13; Ámos 5,23-24), és az ima sem hallgattatik meg, ha nincs kellő bűnbánat (Ézs. 1,15). Nem hagyhatunk el semmit sem az Úr által támasztott követelményekből. Mert Istennek igenis vannak követelményei, amelyeknek eleget kell tennünk. Ahogyan mi is célból munkálkodunk, úgy Isten is célból teremtett minket. Ez a cél pedig az, hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére (Ef. 2,10). A törvény az, ami által megtudhatjuk, hogy miket vár tőlünk Isten, ezért akik vágynak megfelelni akaratának, azok számára a törvény gyönyörűség.
Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.”
Mennyire csodálatos az, hogy nem kell találgatnunk, hogy miként fejezzük ki szeretetünket Isten felé, hiszen nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy mi ennek a módja. Akik úgy néznek az Isten törvényére, hogy: „ezt sem szabad, ezt pedig én nem akarom”, azok még mindig önmaguknak élnek! Mert akik meghaltak önmaguknak, és élnek Isten akaratának, azok a törvényben gyönyörködnek, mivel megadatott számukra a lehetőség, hogy Isten akarata szerint éljenek. Hiszen nem az az evangélium, hogy most már ne önmagunknak éljünk, hanem Istennek?
2Korintusi levél 5,14-15
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.”
A maiak többsége pedig arról beszél, hogy még mit kaphatunk Istentől, hogyan nyerhetjük el az áldásokat, de arról nincs szó, hogy önmagunkat megtagadva (azaz a testi kívánságainkat felhagyva) szolgáljuk Istent! Pedig ez az alapvető evangélium üzenete.
Római levél 6,12-13
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”
Tehát élni Istennek, az Ő meghatározása szerint! Ahogyan egykor kívánták az Istent Istenüknek mondani, úgy ma is kívánják ezt. De ahogyan ez régen feltételekhez volt kötve, úgy ez a mai időben sem változott meg. Mert mit mondott Isten arra a felkérésre, hogy: „légy a mi Istenünk”?
5Mózes 26,16-19
„E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.”
Vágytak Isten számára kedvesek lenni! És a maiak? A maiak is vágynak erre, csakhogy önmaguk határozzák meg, hogy mit tesznek meg ezért és mit nem. Pedig Isten nem egy részt kér belőlünk, hanem az egész életünket!
Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”
A Jézusról szóló messiási prófécia is beszél Jézusnak a személyiségéről és a szolgálatáról. Ha ma megkérdeznénk bármelyik hívőt, hogy szeretne-e Jézushoz hasonlítani, akkor a válasz egyértelműen „igen” lenne. Akkor ennek fényében olvassuk el az egyik próféciát róla:
Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”
Ha szeretnénk Jézushoz hasonlítani, akkor nekünk is naggyá és dicsőségessé kell tennünk a törvényt! Hiszen az Ő szolgálata nem az volt, hogy eltörölje (ahogyan ezt meg is mondta - Mt. 5,17), hanem hogy minden emberi ferdítéstől, behelyettesítéstől, tisztán tanítsa az embereknek! Ez nekünk is a feladatunk. Jézus valóságos követőivé kell lennünk, úgy kell járnunk, ahogyan Ő járt:
1János levele 2,3-7
„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”
Jézus nem törvénytelenségben járt, hanem alárendelte magát az Atya akaratának. Nem a saját kis életét élte, hanem Istennek élt, cselekedve mindazt, ami kedves Őelőtte:
János evangéliuma 8,29
„És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”
Ebben is példát hagyott nekünk, hogy mi is azokat cselekedjük, amelyek kedvesek Istennek. Hogy mik a kedvesek? Sajnos itt az a pont, ahol sokan elhatárolódnak, és a saját szívük által ítélik ezt meg. Pedig a szív önmagában nem jó, hanem csalárd (Jer. 17,9), ezért kell, hogy az Isten törvénye átformálja azt (Jer. 31,31-34). Ezért kell segítségül hívnunk a törvényt, hogy általa megtudhassuk Isten akaratát az életünkre vonatkozóan. Nem gyönyörűség ez?
Zsoltárok 119,174
„Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.”
Én szeretem Isten törvényét, mert általa tudhatom, hogy mi kedves számára. És te örömödet leled Isten akaratában?
Zsoltárok 19,9
„Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”
(Skype 2016/05/04)
-
Hol a szíved?
Jézusnak egy közismert beszédével nyissuk meg:
Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Bár az világos sokak számára, hogy egy Istenfélő ne a világi dolgokat hajhássza, hanem keresse Isten akaratát, mégis a hívők nagyon könnyen orientálódnak a világi értékek felé. Úgymint anyagiak gyarapítása, egészség, hírnév és ehhez hasonlók, de akik mindezeket keresik, azok elveszik az időt az igazán fontos dolgoktól. Mert mi az igazán fontos dolog egy hívő számára? Ha egy valósággal megtért hívőről van szó és nem egy látszólag megtértről, akkor annak mindennél fontosabb az Isten országának az építése, az Isten munkáinak az elvégzése. Jézus arról a törvényszerűségről beszélt, miszerint amiben munkálkodunk, az válik számunkra kedvessé. Aki a testépítésben, annak a külső megjelenés, aki a pénz hajhászásában, annak a gazdagság. Ezért kell, hogy az Isten országának a munkálatában vegyük ki részünket, így a kincsünk a mennyei dolgokban lesz!
Gondoljatok bele a tanítványok elhívásába, hogy Jézust azonnal követték. Nem foglalkoztak a pénzkeresetükkel, lemondtak a terveikről, a családod is hátrahagyták, aki a mai napon hozzájuk hasonlóan tenne, azt megbélyegeznék és kiközösítenék, bolondnak tartanák. Pedig a tanítványok úgy követték Jézust, hogy csak feltételezték róla, hogy Ő a messiás. Mi viszont tudjuk biztosra! Ők azt követték, amit láttak. És mit láttak Jézusban? Azt, hogy számára mindeneknél fontosabb volt az Isten igéjének a megtartása, tanítása nem alaptalan volt, hanem a legerősebb talajon nyugodott, a kősziklán, azaz Isten igéjén. Ahogyan a tanítványok vágytak vele szoros kapcsolatba kerülni, úgy a mai hívek is. Ám az akkoriak és a maiak között van némi különbség, amit már említettem is. Ez pedig az engedelemben való követés, ahogyan a tanítványok is tették követve Jézust, a maiak számára pedig elég, ha tudnak Jézusról. Jézus nem felejtette el megemlíteni, hogy kik lehetnek azok, akik közeli kapcsolatba kerülhetnek Ővele, ugyanis ennek is feltétele van:
Máté evangéliuma 12,48-50
„Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”
Csak a megerősítés kedvéért: miért mutatott a tanítványaira megvallva őket rokonainak?
„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.”
Bár sokaknak nem tűnik fel, de Jézus nem a saját akaratára mutatott rá, hanem az Atya akaratára. Akik tehát az Atya akaratának engedelmeskednek, azok válnak közeliekké, azok kerülnek Jézus családjába. Ezért nagyon fontos, hogy megértse mindenki, aki hívő életre adta magát, hogy mindez feltételhez kötött. Az üdvösségünk nem egy döntés következménye, hanem a teljes életünk átadása által lehetséges. Isten nem akar félszívű követőket!
Máté evangéliuma 16,25
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”
Mégis a hívek igyekeznek megelégedni a világból is. Mintha nem bíznának abban, hogy az eljövendő világban jól éreznék magukat, ezért itt ezen a földön élik ki vágyaikat. Ehhez pedig igazolást is adnak a tanítók, hirdetik, hogy Isten akaratában van az, hogy anyagilag felettébb jólétünk legyen. Pedig aki kíváncsi Isten igéjére, az megbizonyosodhat az ellenkezőjéről. Az apostolok szegények voltak, de maga Jézus is:
Zakariás könyve 9,9
„Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián”
Ez az újszövetségben több helyen is megmutatkozik, csak néhányat említsünk:
Máté evangéliuma 17,24-27
„Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.”
Vagyis nem volt Jézusnál pénz, amit odaadhatott volna. Továbbá:
Lukács evangéliuma 8,1-3
„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.”
Jézust támogatták anyagilag, ámde ezt értsük az élelemre, és talán a ruházatra. Ami pénzük meg volt, azt Júdás kezelte, amiből sajnos lopkodott is (Jn. 12,6). Ahogyan Júdás egykoron, úgy a maiak is elárulják Jézust az anyagi kívánságok miatt. Pedig elhívta őket Jézus, hívására igennel feleltek, de nem cselekszik akaratát, hanem a világban vesztegelnek.
Ahogyan olvashatjuk Jeremiásnál, a szív csalárd. Hogy mit jelent a csalárd szó? Álnokságot, hazugságot, csalást, ezt a verset nézzük meg a héber szöveg szerint:
Jeremiás könyve 17,9
„Álnokabb a szív mindennél és kóros az: ki ismeri meg?”
A szív tehát önmagában gonosz szándékú! Ezért kell azt megreformálni. Ezen dolgozik Jézus, mikor befogadjuk Őt az életünkbe. De a legtöbben jobban szeretik átvenni az irányítást, ahelyett, hogy engednék Jézust munkálkodni. Mert azt hiszik, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogyan vannak. De ez nem igaz! Máskülönben miért kérné Jézus, hogy haljunk meg önmagunknak (Mt. 16,25)? Miért kéri, hogy éljünk a parancsolata szerint (Jn. 15,10) és legyünk tökéletesek (Mt. 5,48)? Jézus elhívta a tanítványokat, és apostolokat faragott belőlük. Nem mondta azt nekik, hogy úgy szereti őket, ahogyan vannak. Nevelte őket, mint szülő a gyermekeit.
Ha Isten dolgait cselekedjük, akkor nem marad idő e világi dolgokra. Nem csak néha kell jót cselekedni, sőt, nem csupán alkalom adtán kell cselekedni, hanem keresni kell mindenkor Isten akaratát és nem tétlenkedni.
A szeretetünket meg kell vallanunk Isten felé, de elsősorban cselekedetekben! Mert ha nincsenek kellő cselekedetek, akkor lehet bár ima vagy dicsőítés, önmagukban semmit sem érnek. Egy házasság sem állhat fent szavak által, hanem hűség és egység által. Bár a hívek azt hiszik, hogy megcsalhatják Istent és lekenyerezhetik imával és dicsőítéssel. Olyan ez, mint amikor a házasságban hűtlen lesz az egyik fél, de bizonygatja szeretetét. Minden szó fájdalmas, mivel nincs mögötte levő tartalom. Így érez Isten, mikor engedelmesség nincs, de helyette van dicsőítés.
De nekünk, az életünkre nézve, legyen vezérfonal a következő ige:
Zsoltárok 119,11
„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
(Skype 2016/05/11)
-
Szenvedni az igazságért
A legtöbben nem is értik, hogy mit jelent szenvedni az igazságért, ugyanis sokféleképpen értelmezik az igazság fogalmát. A szenvedés nem hangzik örvendetesnek, de jelentősen hozzátartozik a keresztény élethez. Már aki komolyan gondolja az Isten követését! Mert aki valóban követni kívánja az igazi Jézust, az szenvedni is fog az igazságért. Ekkor először is nézzük meg, hogy mi az igazság:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
De hogyan lehet az ige által szenvedni? Úgy, hogy ha megtartjuk azt! Ugyanis e világban nyomorúsága van azoknak, akik Isten törvénye szerint élnek, mivel egyenesen szembe megy a világi értékrendnek. De nem csak a világi értékrendekkel nem tud azonosulni, hanem az általános keresztény értékrenddel sem! Hiszen széleskörű tanítások vannak, mindenki megtalálhatja a kedvenc irányzatát, mert van, ahol a teljes testi egészséget hirdetik, vagy az anyagi gazdagságot, máshol túlszellemesített megnyilvánulásokat gyakorolják, de ezekben az az egység, hogy ellent mond az ige tanításának. Aki pedig ezeknek ellentmond, az megtapasztalhatja az úgynevezett „testvérharcot”. De előre figyelmeztetett minket Jézus erre, hogy nem csupán a hitetlen emberektől, de sokkalta inkább az úgynevezett „testvérektől” tapasztalhatjuk az igazi ellenállást.
János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”
Ugye egyértelmű, hogy kik akarnak Istennek kedves dolgokat cselekedni, természetesen a hívek és nem a hitetlenek. A cselekedetük indokát is tudatja velünk Jézus:
„És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”
Ma hányan vallják Jézus nevét, de mégsem ismerik Őt! Ahány felekezet, annyi bálványimádat, nincs az igazságban való egység, csak a lázadásban! Mert igenis lázadnak, méghozzá Isten igéje ellen. Mert nem rendelik magukat engedelmességre, hanem közösen átok alá teszik magukat az által, hogy egymással megállapodva és beletörődve, nem rendelik magukat alá Isten beszédének, aki pedig ennek ellenáll, azt kitagadják a testvériségből. De ez nem tömeges üdvözülést, hanem tömeges kárhozatot hoz magával. Hallani sem akarnak semmilyen szenvedésről, ők boldogok akarnak lenni! Pedig bármennyire is furán hangzik, azok a boldogok, akik szenvedni tudnak az igazságért!
Apostolok Csel. 5,25-42
„Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket. Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.”
Igazságtalanul szenvedni! Mi ebben az öröm? Elsősorban az, hogy ez a hovatartozásunk jele és egyben a záloga is. Ezért örültek az apostolok, mert tudták, hogy jó helyen vannak, beteljesült rajtuk Jézus eme beszéde. Másodsorban pedig az, hogy az igazságtalanul szenvedés jutalmat hoz magával. Hiszen ez is törvényszerűség; ahogyan a bűnnek megvan a következménye (büntetése), azonképpen az igazságtalanul szenvedésnek is a jutalma, hogy Isten igazsága mindig és minden esetben megálljon.
Az apostolok tanítanak minket a szenvedésről, és méghozzá nem erőtlenül, hiszen ő maguk gyakorta részesei voltak ennek.
1Péter levele 4,12-19
„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”
Nagyon beszédes ez a néhány igevers, nézzük meg most csak az utolsó verset. Újra olvassuk el:
„Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”
Szokták azt nagyon sokan mondani, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy a benne hívő szenvedjen, ugyanis nem tudják összeegyeztetni Isten szeretetét a szenvedéssel. Majd ha megértik, hogy a testük kívánságai akadálya a lelki épülésüknek, akkor megláthatják Isten valódi szeretetét, aki szenvedésre adja a testet, hogy a lélek engedelmeskedjen. Ahogyan Pétertől is olvastuk, Isten akaratában lehet, hogy szenvedjünk, de ebben a szenvedésben is ajánlani kell neki a lelkünket. Hogyan? Dicsivel, imával, közös programokkal, ígéretekkel? Nem! Péter egyértelműen zárta a mondatát: „jót cselekedvén”.
Ha valaki felteszi magának, vagy másnak a kérdést, hogy mi volt Isten célja azzal, hogy megteremtett minket, akkor a választ egyértelműen Pálnál is elolvashatjuk:
Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Ne fáradjunk meg jót cselekedni, még ha szenvedéseken is megyünk keresztül.
(Skype 2016/05/18)
-
Hirdetni az igazságot
Minden kereszténynek hirdetnie kell az igazságot, és hirdetik is! Csakhogy mindenki azt az igazságot hirdeti, amiben éppen hisz, és többnyire nincs köze a valódi igazsághoz. Ez pedig azért van, mert nem jó alapot választottak, mert ki-ki a saját szíve és gondolata által határozza meg, hogy mi az igazság, pedig erre Isten igéje adatott.
Példabeszédek 16,25
„Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.”
Mi nem a halál útján szeretnénk járni, ezért feltétlen tudomást kell szereznünk arról, hogy az út, amin éppen járunk, igaz-e az Úr szemében vagy sem? Mert noha igaznak látszik a szemeink előtt, de ettől még lehet a kárhozat útja.
Sajnos sokan járnak ma is ezen az úton, (a téma címét alapul véve) az igazság hirdetésének a hiánya miatt. Mert nem elég tudni a tökéletes igazságot, hanem azt hirdetni is kell az embereknek!
Máté evangéliuma 10,27
„Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.”
Miket mondhatott Jézus titkon a tanítványainak? Sok mindent, hisz nem egy példát olvashatunk az igében. De nem csak a tanítványoknak tiltotta meg, hogy bizonyos dolgokat ne osszanak meg, hanem például a leprából vagy a vakságból meggyógyultaknak is. Miért volt erre szükség? Miért kért ilyet Jézus? Azért, mert nem akarta, hogy felgyorsuljanak a dolgok. Neki minden olyan próféciát be kellett töltenie, ami a halála előtti időkre szólt. Nem feszíthették meg úgy, hogy hátramaradt beteljesületlen prófécia. De amit kérte is Jézus, vagyis amit a sötétben, vagy fülbe súgva mondott, azt most már a világosságban és a háztetőkről hirdessük! De mit hirdessünk!? Az igazságot, az igét:
János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Nem a saját gondolatainkat kell hirdetnünk Jézusról, hanem azt, amit az ige mond róla. Az igét kell hirdetnünk, nem pedig azt, amit mi jónak látunk. Hirdetnünk kell azt, amit az Isten kinyilvánított számunkra.
Talán nem hirdethetünk ítéletet? Hiszen az ige hirdetésének a fő üzenete az, hogy meg kell térni! Miből? A holt cselekedetekből. Ezért ha az Isten igéje éppen fedd, akkor feddjél! Ha pedig „szeretetből” nem feded meg a bűnöst, akkor tovább halad a halál útján, téged pedig bűn fog terhelni:
Ezékiel könyve 3,18
„Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.”
Nagy a felelősség! Ha nem hirdetjük Isten igéjét, amely nem csak épít, vígasztal és bátorít, hanem elsősorban megtérésre indít (azaz a bűn elhagyására), akkor tulajdonképpen szégyelljük Jézus beszédeit. Ha pedig szégyelljük a beszédeit, akkor ígéretére hivatkozva megvetésben részesülünk:
Lukács evangéliuma 9,23-26
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.”
Aki tehát szégyelli Jézus beszédeit, azt Jézus is szégyellni fogja. Ugyanis amint megmondta, az Ő beszéde élet és lélek, így aki szégyelli, az az életnek nem lesz részese.
Ezért ami kijelentetett számunkra Istentől, azt hirdessük. Mert ha csak hallgatója maradunk, az nem fog minket megmenteni.
1Korintusi levél 13,2
„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”
Lehetünk tehát tökéletes tudás birtokában vagy teljes hitnek, de ha nincs szeretet, akkor az egésznek nincs haszna. Mert mi a szeretet? A szeretet fogalmát abban ismertük meg, hogy a tökéletes és bűntelen Jézus, az életét adta miértünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk neki adni az életünket, sőt, a testvéreinkért is.
1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
Ezért ami adatott nekünk, azt osszuk meg, mert nem a saját élvezeteinkre adatott, hanem arra, hogy másoknak is örömet adhassunk. A mindennapi kenyerünket meg kell osztanunk, ez pedig az Isten igéje, ami által élhetünk, és élete lehet azoknak, akik fogyasztják azt. Ezért nem elég tudni Isten igéjéről, hanem tovább is kell adnunk. Ez a szeretet, engedelmeskedni Jézusnak, engedelmeskedni az igének, vagy úgy is mondhatnánk; engedelmeskedni a törvénynek:
Római levél 13,8-11
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.”
Mégis sokan élnek úgy, hogy közben álmodnak. Bíznak olyan kegyelemben, amiben nem lehet részük (ugyanis feltételhez kötött), várnak ígéretek beteljesülésére, amelyek rajtuk nem fog beteljesedni (mert ez is feltételhez kötött), szép dolgokra gondolnak, és abban ringatják nem csak önmagukat, hanem másokat is. Fel kellene ébredni az álomból, ki kellene józanodni a részegségből, és meglátni az ige valódi üzenetét.
Akik pedig felébredtek, azok legyenek Istennek a munkásai, kik másokat is felébresztenek a lelki halálból. Hiszen erre rendeltettünk, világítani, a sötétségben világossá lenni:
Lukács evangéliuma 11,33
„Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”
(Skype 2016/05/25)
-
Isten országa hatalommal
Jézus több alkalommal és megannyi példázattal tanította hallgatóit az Isten országáról, a mai napon egy eseményt fogunk átvenni, ami az Isten országáról szól. Kezdjük is rögtön az említett történettel:
Márk evangéliuma 9,1-8
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.”
Más evangélium (Mt. 16,28) fejezeti felosztása miatt nehezen érthető ez a történetet, mert a történet megszakad, és a folytatása pedig átnyúlik a következő fejezetre. Először is kezdjük Jézus kijelentésénél, miszerint:
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”
Ez néhány nap múlva be is teljesedett, mikor Péter, János és Jakab felment Jézussal a hegyre. De mielőtt továbbmennénk, tisztázzuk, hogy mit nevezünk Isten országának. Jézus beszéde:
Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”
Nem helyhez kötött! Jézus erről szólt, mikor egy samáriai nővel beszélt:
János evangéliuma 4,19-24
„Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Akkor meg is van, hogy kire vágyik az Isten:
„…amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”
Akik lélek szerint járnak, akik igazságot cselekednek. Az igazságról pedig már nagyon jól tudjuk (mivel sokat beszéltünk már erről), hogy az az Istennek az igéje (Jn. 17,17).
Akik tehát így imádják Istent, azok átkerülnek Isten országába, vagyis ezekben lesz Isten országa. De csak akkor válik valósággá, ha Isten lakik mibennünk. Mert ha Isten nem vett bennünk lakozást, akkor az országa sem található meg mibennünk. De hogyan vesz bennünk lakozást?
János evangéliuma 14,23
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”
Akkor vesz bennünk lakozást az Atya és Jézus, ha megtartjuk az ő beszédeit, így válik valóssággá, hogy Istennek az országa mibennünk van. Csak így válhatunk Isten templomává!
De visszatérve a történetünkhöz, nem azt mondta Jézus, hogy Isten országát fogják meglátni némelyek a halál előtt, hanem pontosabban azt, hogy Isten országát hatalommal fogják meglátni. Ez teljesült be a hegyen, mikor megjelent nekik Mózes és Illés. Vagyis a törvény és a próféták! Ugyanis ez a hatalma az Isten országának, ez a szabályrendszere. Mózes a törvény képviselője, aki hirdeti és bizonyságot tesz amellett, hogy Isten minden szava jó és megtartani való, Illés pedig a próféták képviselője, aki a törvény megtartására hívja fel a figyelmet, visszavezetve Istenhez az embereket.
Mert a mai prófétáknak is ez lenne a fő szolgálatuk, Isten törvényére felhívni a figyelmet, és engedelmességet hirdetni. Az igében ezt látjuk leginkább, Isten üzenetét közvetítették, azaz Isten igéjét hirdették, megtérést kérve azoktól, akik megtértnek gondolták magukat. Mert elég sokféle Istentisztelet van, noha egy azon Istennek van címezve az imádat, sokan közülük azt hirdetik és élik, hogy semmi gond nincs azzal, ha kiéljük a testi kívánságainkat, pedig Isten szemében az ilyen életmód gyűlöletes:
Római levél 8,7
„Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.”
Akik esetleg nem értenék Pál üzenetét ebben az igeversben, azok számára kicsit beszéljünk erről az igeversről részletesebben. Van tehát a testies életmód, ami ellenségeskedés Isten ellen. Utána jön a magyarázat rá, mégpedig az, hogy azért ellenségeskedés Isten ellen, mert az Isten törvényének, azaz akaratának nem engedelmeskedik. Vagyis a testi cselekedet nem összeegyeztethető Isten akaratával, mivel ellene szegődik Isten parancsolatának. Ezért válik lehetetlenné, hogy testies életet élve imádja valaki Istent. Nem lehet két urat szolgálni, ahogyan Jézus tanította:
Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Ha tehát valaki abban reménykedik, hogy a testies élete ellenére üdvösségre juthat, az nagyot téved! Emlékezzünk, Isten országába csak azok juthatnak, akik lélekben és igazságban imádják az Atyát. Testies cselekedet, nem örökölheti Isten országát:
1Korintusi levél 15,50
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”
Ezért is kéri tőlünk Jézus, hogy ne a földön gyűjtsünk kincseket, hanem a Mennyben (Mt. 6,19-20). Pál pedig azt mondja, hogy a mennyeiekkel foglalkozzunk és ne a földiekkel:
Kolosse levél 3,1-7
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.”
Elég világos üzenet, az engedetlenség fiaira Isten haragja jön. Isten engedelmes gyermekekre vágyik, akik megcselekszik akaratát. Az Ő országában nincsenek gonosz cselekedetek, nincs semmi kifogásolható, amely szembe menne az igéjével.
Római levél 14,17
„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”
(Skype 2016/06/01)
-
Hová tartozol?
Az igéből mindig bizonyságot kaphatunk arról, hogy épp lelkileg vagy testileg járunk. Ezért is kell folyamatosan olvasnunk, hiszen általa tudjuk meghatározni, hogy Isten akarata szerint élünk, vagy sem. Ezért az ige egyben egy tükör számunkra, amelyben mindenki megvizsgálhatja magát, hogy vajon a világhoz, vagy Isten országához tartozik. Isten nem érzelmeket kér tőlünk! Ezért se olvashatjuk az igében azt, hogy érzelmek által lenne a hitelesítése annak, hogy Isten akarata szerint éljük életünket. Mégis a hívek sokkalta inkább gyakorolják az Istentiszteletet érzelmi megnyilvánulásokban, mintsem abban, amit Isten kér tőlünk. Mert mit kér tőlünk Isten? Cselekedeteket, amelyek megdicsőítik Őt! Olvassuk el Jakabtól, hogy mi a helyzet azokkal, akik hallgatják Isten beszédét, de nem öltik cselekedetekbe:
Jakab levele 1,21-24
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.”
Akik tehát csak elméletet tanulnak, és gyakorlatba nem viszik át a hallottakat, azok megcsalják önmagukat. Nagyon jó ez a hasonlat, amit Jakab mondott, egyértelmű párhuzamot láthatunk a mai hívekkel kapcsolatban. Hiszen ezt teszik ma is, hallgatják Isten igéjét, majd mikor meglátják az ige fényében a torz képet önmagukról, elmennek, és el is felejtik, hogy milyen hiányosságaik vannak. De hogyan is kellene szemlélni Isten igéjét, azaz olvasni? Úgy, hogy miután megértettük az elméletet, azonnal gyakorlatba átvisszük. Olvassuk folytatólagosan Jakab levelét:
Jakab levele 1,25-27
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
Tehát megtekinteni magunkat az ige fényében, majd aszerint cselekedni! Nem feledékeny hallgatói lenni, mint akik hallják újra és újra az ige üzenetét, de a szívükig nem jut el. Sokszor az a fül és szív közötti távolság (kb: 40cm) igen hosszú tud lenni! Olvassuk el újra Jakabtól:
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Boldogok a cselekedeteinkben? Igen! Hiszen a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, nem pedig a beszédünk vagy az érzelmeink.
Galátzia levél 6,3-4
„Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”
Azért találhatunk megnyugvást az Isten szerint való cselekedeteink által, mert az azt igazolja, hogy Isten országának állampolgárai vagyunk. Erről beszél János is:
1János levele 3,18-20
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”
Bár János apostol sokaknak nem „szimpi”, mivel sok olyan dolgot mondott, ami kemény és összeegyeztethetetlen a mai kor gyülekezeti hitvallásokkal, de számunkra a „szeretett” tanítvány szavai megtartandóak! Úgy olvastuk tőle, hogy cselekedetekkel kell szeretnünk, és ez a pecsétje, azaz bizonysága annak, hogy az igazságban vagyunk. Akkor itt meg is fogalmazódik egy kérdés, mégpedig: mennyire fontos az, hogy igazságban legyünk? A rövid válasz: üdvösség fontosságú! Olvassunk el bizonyságként néhány igét a sok közül:
Zsoltárok 37,29
„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.”
1Korintusi levél 6,9
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?”
Ennyire fontos igaznak lenni! Bár fehér ruhában reménykednek azok a hívek is, akiknek nem életcéljuk az igaz cselekedetek, márpedig a fehér ruha is egy azon dolgok között, amelyet széles körben félreértenek. Úgy tekintenek rá, mint ami által igazzá válnak Isten előtt. De az nem egy varázsruha! Nem a fehér ruhától leszünk igazak Isten előtt, hanem mivel igazak vagyunk, azért kapunk fehér ruhát. Mert mi a fehér ruha jelentése?
Jelenések könyve 19,8
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”
De ha elrugaszkodunk a földi gondolkozástól, akkor a fehér ruha témáján tovább haladva megláthatunk valami többet. Jézus mikor elváltozott a hegyen Péter, Jakab és János jelenlétében, akkor a ruhája olyan fehér lett, amit ruhafestő a földön nem fehéríthet:
Márk evangéliuma 9,3
„És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.”
Azért nem tud a ruhafestő még hasonlót sem fehéríteni, mert nem csupán fehér volt, hanem ragyogott. Jézus ruhája fénylett, ezt látták a tanítványok, és az a fény pedig Jézus dicsősége volt! Mitől dicsőséges Jézus? Attól, hogy az Atya akaratában jár, teljes engedelemben követi akaratát.
Ebben a dicsőségben mi is részesedhetünk, ha csakugyan Jézushoz hasonlóan nem önmagunknak élünk, hanem Isten akaratának. Ez lehet számunkra az igazságunk, az engedelmességben való igaz cselekedetek, amelyre kaphatjuk Isten pecsétjét, vagyis a fehér ruhát.
Tehát ha igazak a cselekedeteink (ami csak Jézus által lehetséges), akkor Jézussal együtt fehérben járhatunk, amely az igazságos cselekedeteinket jelöli.
Így tehát ha szeretnénk Isten országának az állampolgárai lenni, akkor járjunk elől jó cselekedetekkel, ha pedig valaki gyümölcstelen (tétlenség) vagy rossz gyümölcsöt terem (gonosz cselekedet), azok még e testi világban vannak, és e világ sorsára, azaz tűzre lesznek ítélve.
Titus levél 3,8-14
„Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek; A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát. Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk. Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”
(Skype 2016/06/08)
-
Növekedés
Nyissuk meg egy közismert igerésszel:
1Korintusi levél 3,1-7
„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”
Vannak tehát Istennek a munkásai, akik végzik szolgálatukat, de minden esetben Isten adja a növekedést. De mit értsünk növekedés alatt? Muszáj volt feltennem ezt a kérdést, mivel sokan úgy hiszik, hogy jól értik, pedig közel sincsenek a valódi értelmezéséhez. Mert mit gondolnak a növekedésről? Az „óember” levetkőzésére asszociálnak, vagyis a bűnök elhagyására. Pedig nem ezt jelenti!
Az ige, bűn tekintetében egyértelmű üzenetet közöl olvasóival, mégpedig: azonnal elhagyni a bűnt, most kell megtérni! Nem lehet halogatni, nem lehet félvállról venni:
Józsué könyve 24,15
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”
Amint látjuk, a választás alatt nem azt értette Józsué, mint a maiak - akik valahogy úgy válasszák Jézust, mint egy polgármestert vagy egy miniszterelnököt (elmennek szavazni) - , hanem a választást egyben szolgálattal közötte egybe:
„válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok;”
Merthogy mindenki valakinek a szolgája. Vagy e világot szolgálva a világi javaknak él, vagy Istennek szolgálva a mennyeieket keresi. Azt pedig tudjuk jól, hogy a kettő együtt nem lehetséges:
Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Mégis a legtöbben ezzel próbálkoznak… Jézus nevére hivatkoznak, de a cselekedeteikkel megtagadják. Ők azok, akik hiába vették Isten kegyelmét:
2Korintusi levél 6,1-10
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan.”
Kik veszik hiába Isten kegyelmét? Azok, akik nem becsülik, visszaélnek vele, vagyis akik bántalmazzák:
Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”
Mert bizony Isten kegyelmét meg kell becsülni, úgy is mondhatnánk: meg kell tartani! A terjedelme miatt nem hozom a Máté evangéliumának a 18. fejezetét, de mindenki önmaga győződjön meg az olvasottakról, amelyben Jézus egy igen szemléletes példázaton keresztül adja tudtunkra, hogy aki bár Isten kegyelmének részese lett, de önmaga nem gyakorolja másokon a kegyelmet, annak Isten visszavonja kegyelmét és a kárhozottak sorsára juttatja. Ez jelenti azt, hogy hiába venni Isten kegyelmét.
Az igében vajon azt látjuk, hogy Isten megértően azt mondja a bűnös emberre, hogy ráér megtérni? Nincs erre példa igaz? Vagy talán Jézus tett vagy mondott olyat, ami arra enged következtetni, hogy a bűnt ráér elhagyni? Hiszen Jézus mindig azonnali felszólításokat tett, mint például: „kövess engem”, „többé ne vétkezzél”, sőt, aki el akarta temeti apját, annak sem adott türelmi időt, hanem azonnali követésre szólította fel. Máté azonnal otthagyta a vámot, Péter és András a halászatot, Bartimeus a felső ruháját, ha Jézus szól, ezt jelenti követni! De mi van ma ehelyett? Megválasztják Istenüknek, de élnek továbbra is a tanításától eltérő életet.
A megtérést is leredukálták a maiak csupán egy döntésre, míg az ige a megtérés alatt a bűntől való azonnali elfordulást érti. Aki tehát megtért, az azonnal elhagyta a bűnöket és követi Istent. Nem elég csupán dönteni, a bűnökre pedig nem legyinteni kellene, hanem Isten kéréseit komolyan kellene venni.
A növekedés tehát nem az, amire a legtöbben gondolnak. A növekedés nem a bűnök elhagyásáról szól, hiszen a bűnöket azonnal el kell hagyni. A növekedni az Istenben való ismeretben kell, az alázatban, a szeretetben, a szelídségben, a bölcsességben, a türelemben, és amik ezekhez hasonlóak! Ezekben növekedhetünk, Isten erre adja az esőt, azaz a Szentlelket, hogy a mag, amelyet bennünk elvetett, minél inkább megnövekedve gyümölcsöt hozzon az Ő dicsőségére.
2Péter levele 3,18
„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”
(Skype 2016.06.15)
-
Terméketlenség
Az ige a terméketlenséget sok helyen megemlíti, a mai nap meg fogjuk nézni, hogy mi számít terméketlenségnek, és hogy milyen sorsra jutnak azok, akik ily módon élnek. Gondolom már sejtitek, hogy nem lesz valami vidám és vigasztaló üzenet, de beszélnünk kell erről.
A terméketlenséget gyakorta össze szokták keverni a rossz gyümölcsökkel, ámde nem egy és ugyanaz. A rossz gyümölcsök gonosz cselekedeteket jelölnek, míg a terméketlenség, azaz a gyümölcstelenség egy tétlen állapotról tesz bizonyságot.
Isten igéjében gyakorta fellelhetjük azt, hogy az embereket fákhoz hasonlítja. Egy ezek közül:
Máté evangéliuma 12,33
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”
Az ige gyümölcsfákhoz hasonlít minket, főként fügefához, amelyek lehetnek jó vagy rossz gyümölcsűek. Ugyanakkor találkozunk egy történettel, mikor Jézus elátkozott egy fügefát a gyümölcstelensége miatt:
Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”
Témánál is vagyunk. Más evangélium is megemlékezik erről a történetről, és egy fontos kiegészítést is olvashatunk:
Márk evangéliuma 11,11-14
„És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.”
Vagyis elég jogtalannak tűnik az, hogy Jézus elátkozta a fügefát, mikor természetes az, hogy nincs gyümölcsérés ideje. Csakhogy jól tudjuk, hogy Jézus maga a jog, így amit tett, az valami több, mint amit első következtetésre levonhatunk. Először nézzük meg, hogy Jézus mit ígér azoknak, akik gyümölcstelenek, azaz terméketlenek:
János evangéliuma 15,1-6
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”
A gyümölcstelenség sorsát egyértelműen szemléltette Jézus, nem jó másra az ilyen, csak tűzre. Erről Ezékielnél is olvasunk:
Ezékiel könyve 15,1-5
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá? Ímé a tűznek adatott, hogy megeméssze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre? Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!”
A terméketlenség elég szomorú időt hozhat ránk, ezért a termés fontosságra jól láthatóan üdvösségfontosságú! Erre rendeltettünk, hogy gyümölcsöt teremjünk, ha ez nincs meg, akkor semmire sem vagyunk jók.
Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Az elátkozott fügefához térjünk vissza még. Jézus erről a cselekedetéről más beszédében is megemlékezik:
Máté evangéliuma 24,42-51
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Ahogyan Jézus meglátogatta a fügefát, úgy látogat meg minket is. Jön gyümölcsöt keresni rajtunk, hiszen ahogyan előzőleg olvastuk, erre lettünk teremtve. Ez a természetes, hogy Jézusban gyümölcsöt termünk, méghozzá folytonosan. Mi az élet fájához vagyok hasonlóak, hiszen ha maga az Élet (Jézus) vesz bennünk lakozást, akkor a gyümölcstermésünk az élet fájához hasonlít:
Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”
Folytonosan gyümölcsöt teremni! Nem mondhatjuk azt Jézusnak, hogy: „Bocs, hiába keresel gyümölcsöt rajtam, most épp nehéz időn megyek keresztül!” Ahogyan természetes az, hogy a fa jó gyümölcsöt terem, ha a jó földben van, és mindig vizet kap, akképpen természetes az, hogy jó gyümölcsöt termünk, ha Jézusban maradunk. Jézussal csak jó gyümölcsöt teremhetünk, lehetetlen az, hogy gyümölcstelenek vagy épp rossz gyümölcstermők legyünk.
2Péter levele 1,1-10
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.”
Akárcsak a fügefa! Hivalkodó volt a levelei, de közelebbről megvizsgálva egy gyümölcs sem volt található rajta. Mint ahogyan a mai napon is csak szájukkal vallják meg Jézust, de cselekedeteikkel megtagadják! Felismerjük a mai kor hitvallását, amely nem tartja fontosnak a cselekedeteket? Ne legyünk részesei, mert velük együtt az elátkozott fügefa sorsára fogunk jutni.
Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”
(Skype 2016/06/22)
-
Szemünk legyen Istenünkön!
Számtalan dolog terelheti el figyelmünket Istenről, ezért minden nap küzdelem számunkra a fókusz megtartása, már aki küzdeni akar érte. Ugyanis sokak a hívő életet küzdelmek nélkül próbálják megélni, de ennek eredménye meg is mutatkozik a gyümölcseikből. Nyissuk meg a Pál egyik kijelentésével:
2Korintusi levél 11,3
„Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”
Hogyan csalta meg a kígyó Évát? Olvassuk el:
1Mózes 3,1-5
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Elhitette Évával, hogy nem lesz rossz következménye az Isten elleni engedetlenség, sőt, helyette jót ígért (olyanok lesztek mint Isten)! Nem változott ez a mai korban sem, hiszen a hívek az Isten beszédének való engedetlenséget nem tartják rossznak, sőt, ez által hiszik magukénak a kegyelmet. Borzasztó a helyzet ugye? A mai hívekkel is elhiteti a Sátán, hogy éljenek a saját élvezetüknek, a saját gondolatuknak, és emellé ígér Isteni természetet. Évának nem jött be! Miért gondolja tehát a mai nemzedék, hogy nekik sikerülni fog?
A legtöbben vallják, hogy Jézus a pásztoruk! De ha egy kicsit is őszinték magukhoz, akkor feltehetnék maguknak a kérdést, hogy miből ismerik meg Jézust, hogy követhessék?
János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”
Ismerni kell a hangját ahhoz, hogy követhessük! De hogyan ismerheti fel valaki, ha sosem hallotta azelőtt?
János evangéliuma 7,16-18
„Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”
Bár sokan elhitetik magukkal, hogy Jézust követik, ámde nem több az a saját gondolataiknál vagy az érzelmeiknél. Jézust követni nem mást jelent, mint hogy az igét követni!
Jézus csak azt mondta, csak azt tette, amint az Atya parancsolt neki. Folyton az Isten beszéde iránti engedelmességet tanította! Felismerjük Jézus hangját? Ennek fényében sokakról kiderül, hogy sosem követték Jézust, mert ha Isten igéjének nem engedelmeskednek, akkor a Sátán hangját követik és nem Jézusét.
Ha tehát megértjük, hogy Jézust követni valójában az ige követését jelenti, akkor a szemünk mindvégig az Úron lesz. Hiszen Jézus, azaz az Isten igéje a mi pásztorunk, amelyet nem csupán hallgatni, hanem megcselekedni kell, hogy igazak lehessünk Isten előtt:
Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”
A mai hívők engedetlenek, önmagukat szeretők, hitetlenek! Isten gyümölcstermésre hívott el minket, valódi követésére, engedelmességre! Ez pedig csak úgy lehetséges, ha folyton Istenen tartjuk a szemünket. Erre adatott Jézus, aki az Istennek az igéje (Jel. 19,13), általa megtudhatjuk, hogy mi kedves az Atyának és mi nem.
Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.”
Ha levesszük a szemünket az igéről, akkor egyben Istenről vesszük le, és helyette sok haszontalan dolgokkal telünk meg. Mert amivel táplálkozunk, azzal telünk meg! Ha letesszük akár egy pillanatra is a fegyvert, akkor azonnal sebezhetővé válunk. Ezt pedig az ellenség ki fogja használni. Dávid bukását Bethsabéval jól ismerjük. Ez azért történhetett meg, mert Dávid épp letette a fegyvert és sebezhetővé vált.
2Sámuel 11,1-4
„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához.”
Úgy kezdődik az igevers, hogy:
„Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni…”
Dávid mégsem a harcban volt, hanem nézelődött a palota tetejéről, szemlélve királyságát. Az Úr harcát kellett volna vívnia és akkor ez nem történhetett volna meg. Bár olvasunk egy olyan történetről is, mikor Dávid majdnem elesett egy csatában (2Sám. 21,17) és ezért kérték, hogy többé ne vonuljon fel velük. Ez jóval e történet után volt, így Dávid egyértelműen harcra képes férfi volt még akkor.
Mi tanulunk Dávid hibájából? Legyünk bölcsek és mások hibájából tanuljunk, és ne várjuk meg, míg a saját bőrünkön tapasztaljuk. Nekünk mindig az Úr harcát kell vívnunk. Egy hívő sosem mehet szabadságra, hiszen ahogy mondani szokták: „az Ördög sohasem alszik”, így megtalálja azokat, akik éppen ráérősek.
Filippi levél 4,4-9
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”
Figyeljünk oda mindennapjainkra és töltekezzünk Istenből, ne a világból. Nem az élvezeteket, nem a jó időtöltéseket kell keresnie a hívőknek, hanem Isten szolgálatát.
Jakab levele 1,27
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
(Skype 2016/06/29)
-
Gyász
Gyászolni általában a saját veszteségek felett szoktak, ám Isten igéjében találunk más okból történő gyászokat is, például amikor a próféták gyászolták a népüket. A gyászt azok tartanak, akiknek nagy bánatuk, azaz lelki fájdalmuk van. Ilyenkor történik a megemlékezés, az önsanyargatás és a megbánás. Láthatjuk a próféták történeteiben, hogy képesek voltak hosszú ideig zsákruhát hordani, sokáig nem ettek, sírtak és jajgattak mások bűnei felett! Talán ez mára megváltozott volna? Sajnos a legtöbben úgy gondolják, hogy a bűnök felett nem kell gyászolnunk, csak Jézushoz kell vinnünk, aki azon nyomban megbocsátja azokat. Pedig mint régen, úgy ma is feltétele van a bűnök megbocsátásának! Szokták mondani, és ez így is van, hogy: bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. Ezt mára már sokan elfeledték, akik pedig még emlékeznek is rá, azok egy gyors és felszínes bűnbánattal vallják meg bűneiket, majd továbbhaladva azt hiszik, hogy bocsánatot nyertek, pedig nem! A gyász az nem az ószövetségi hívők idejében volt aktuális, hanem a mai korban is legalább annyira fontos szerepe van! Jakab apostol felhívja rá a figyelmet:
Jakab levele 4,8-10
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”
A hívek szeretnek gyülekezetbe járni, ahol jól érezhetik magukat, hallelujázhatnak, táncolhatnak, énekelhetnek, ehetnek, ihatnak, megbecsülésben részesedhetnek, merthogy számukra ezt jelenti az Istentisztelet, holott ahol bűn van, ott nem lehetne Istennek a dicsőítése.
Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”
Mégis dicsőítenek, holott a cselekedeteik gonoszak! Ha valaki hívő létére jól érzi magát e világban, akkor ott nagy probléma van. Aki ugyanis valósággal megtért, az Istent keresi teljes erejéből, és nem érezheti jól magát egy olyan helyen, ahol Istent megtagadják, ahol a testi kívánságokat teszik első helyre, a lelkieket pedig megtapossák!
A bűn feletti gyász nem csak a régen élt híveké, hanem sokkalta inkább a mai nemzedéké! Miért sokkalta inkább? Azért, mert a maiak bűne nagyobb a régen élt hívek bűneinél. Miért? Azért, mert akkor még Jézus nem áldoztatott meg a bűnökért, nem töltetett ki a Szentlélek mindenkire. Viszont mi már ezeknek részesei lehetünk, ezért akik így cselekszenek bűnt, azok számára nagyobb büntetés vár.
Zsidó levél 10,28-31
„Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”
Súlyosabb az ítélet, mint Mózes idejében! Mégis azt szokták mondani, hogy Jézus áldozatával eltöröltetett az ítélet. Azért mondanak ilyet, mert nem olvassák eleget az igét, és jobban hisznek embereknek, mint magának az Istennek. Jézus az áldozatával lehetővé tette, hogy Istennek kedves és tiszta életet élhessünk, és ezért az elmarasztaló ítéletet elkerülhetővé tette számunkra.
Máshogy hangzik ez a tanítás, mint ami a gyülekezetekben megszokott igaz? Pedig ez az igazi tanítás, és egyben figyelmeztetés azoknak a híveknek, akik nem őrzik meg magukat tisztán Istennek, hanem bűnben járnak.
Lót példája jut eszembe, akiről megemlékezik Péter, hogy az istentelen emberek között lakva folyamatosan gyötrődött a lelke, azaz gyászolt!
2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”
Gyászolt lelkében Lót. A gonoszság minden formáját és mélységét láthatta, hogyan tudott volna vigadni lelkében!? Azért gyászolt Lót, azért nem vigadott Lót, mert igaz volt! Mi pedig mit teszünk, mikor e mai korban hasonlókat látunk és tapasztalunk? Vigadozunk, vagy Lóthoz hasonlóan gyászolunk e világ felett?
Prédikátor 7,1-4
„Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál. Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi. Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a szív. A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.”
A bölcsek szíve a gyász házában van? Ne felejtsük, a valaha élt legbölcsebb ember mondásai ezek! A gyász által, a szomorúság által, lehetőségünk van önvizsgálatot tartani. Van lehetőség a bűnök felismerésre, és ez által a változtatásra. Mikor vigad az ember, akkor megfeledkezik az igazán fontos dolgokról, az adott pillanatnak él, holott lehet, hogy lélekben már halott.
2Korintusi levél 7,8-10
„Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
(Skype 2016/07/06)
-
Velünk van Isten?
Egy hívő számára ez nagyon fontos kérdés, a válasz pedig még annál is fontosabb. Bár sokan könnyelműen kezelik ezt a kérdést, mondva, hogy természetes hogy velünk van az Úr, hiszen átadtuk neki az életünket. De csakugyan átadtuk? Mert bár lehet így gondolkozni és hinni, de sokszor a gyakorlat teljesen mást mutat. Jézus tökéletes példát adott az életén keresztül arról, hogy mit jelent Istennek átadni az életünket. Mit is tett Jézus? Önmagát adta miértünk! De nem csak a halálával, hanem az életével is.
Máté evangéliuma 20,28
„Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
Szolgált az életével, másokért élt és nem önmagáért. Pál így emlékszik meg róla:
Filippi levél 2,5-8
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”
Bár sajnos a mai napig is vitatéma, hogy fontos-e az Istennek való engedelmesség, pedig az igében mindenütt egyértelműen fellelhető, mint alapkövetelmény. Ennek hiánya pedig súlyos, és végleges büntetéssel jár.
Zsidó levél 3,12-19
„Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, akik kijövének Égyiptomból Mózes által? Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.”
Egy kicsit időzzünk ennél a történetnél. Az imént felolvasott igerész Izrael vándorlásának azon idejéről emlékezik meg, mikor Isten elhatározta a 40 éves pusztai vándorlást a nép bűne miatt. Mi volt ez a bűn, amiért ezt kellett elszenvedniük?
4Mózes 13,22-34
„Fölmentek délnek és elérkeztek Hebrónig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Cóán. Elérkeztek Eskól völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. Azt a helyet elnevezték Eskól völgyének, a szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan levágtak. És visszatértek az ország kikémleléséből negyven nap múltán. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez, Poron pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak nekik, meg az egész községnek, és megmutatták nekik az ország gyümölcsét. Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az országba, ahova küldtél bennünket; és valóban tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek, igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott. Amálék lakik a déli földön, a Chitti, Jevúszi és Emóri a hegységen lakik a Kánaáni pedig lakik a tengernél és a Jordán partján. És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: Fölmegyünk bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele. De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták: Mi nem mehetünk fel azok a nép ellen, mert erősebb az nálunk. Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük, olyan ország, mely fölemészti lakóit és az egész nép, melyet benne láttunk, szálas emberek. Ott láttuk az óriásokat, Ánok fiait az óriások közül; olyanok voltunk szemeinkben, mint a sáskák és olyanok voltunk az ő szemeikben is.”
Majd erre következett Isten ítélete, amit itt olvashatunk:
4Mózes 14,27-35
„Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat. Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg.”
Izrael népe nem akart harcolni, mert lehetetlennek tartották a győzelmet! A kémek nagy része elbátortalanította a népet, mondva, hogy náluk erősebb az ellenség.
Hiszen nem ezt teszik ma is? Lehetetlennek tartják a bűn felett való győzelmet, ezért meg sem próbálják, a pásztorok bűnben legeltetik a juhokat, a tanítók a bűn legyőzhetetlen erejéről tanítanak! Mégis azt vallják, hogy velük van az Isten. De miért gondolják ezt, holott ők nincsenek Istennel?
Szomorú, de a legtöbben Isten jelenlétét érzelmi megtapasztalások útján keresik, jelekben, csodákban, pedig Jézus sem ezekben élte meg az Atya jelenlétét, ezért nekünk sem ebben kellene. Persze nagyon megható és látványos a fenntartott kéz, a könnyek, az ének, a tánc és ehhez hasonlók, de Isten nem ezekből olvas, őt nem lehet megtéveszteni semmivel sem. Nem ezekben kellene keresni Istent, hanem abban, amit Ő határozott meg. Ez pedig a szavának való alárendelés, az ige engedelmes követése. Ahogyan Jézus is tette, és bizonyságot is tett erről:
János evangéliuma 8,28-30
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek. Amikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.”
Jézus is ebből tudta, hogy az Isten vele van! Emlékezzetek csak Lázár történetére, mikor Jézus a jelenvaló sokaság előtt mondott hálát azért, hogy Isten meghallgatja őt. Holott jól tudta, hogy mindig meghallgatja, de erről bizonyságot kellett tennie az emberek előtt:
János evangéliuma 11,41-43
„Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!”
Vagy ott van az égből jövő szózat is:
János evangéliuma 12,23-30
„Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.”
Jézusnak nem a jelekben és csodákban találta meg a visszaigazolást Istentől. Hanem ahogyan olvastuk is, abból tudta, hogy vele van az Atya, hogy az Ő akaratát cselekedte. Nekünk is ezt kell tennünk, nem egyéb dolgot.
Filippi levél 4,8-9
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”
(Skype 2016/07/13)
-
Képmutatás
Jeremiás könyve 7,1-11
„Az ige, mely lett Jirmejáhúhoz az Örökkévalótól, mondván: Állj az Örökkévaló házának kapujába és hirdesd ott ezt az igét, és mondjad: halljátok az Örökkévaló igéjét mind a Jehúdabeliek, kik a kapukba jöttök, hogy leboruljatok az Örökkévaló előtt. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: javítsátok utaitokat és cselekedeteiteket, hogy lakoztathassalak benneteket e helyen. Ne bízzátok el magatokat hazug beszédek által, mondván: az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma azok! Mert ha javítva megjavítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha csakugyan igazságot tesztek ember és felebarátja között, jövevényt, árvát és özvegyet nem fosztogattok és ártatlan vért nem ontatok e helyen, és más istenek után nem jártok a ti bajotokra: akkor lakoztatlak benneteket e helyen, azon országban, melyet őseiteknek adtam öröktől fogva mindörökké. Íme, ti elbízzátok magatokat a hazug beszédek által, melyek nem használnak. Úgy-e lopni, ölni, házasságot törni, hazugul esküdni, és füstölögtetni a Báalnak és járni más istenek után, amelyeket nem ismertek: azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, – azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat. Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”
Hiába több ezer évvel ezelőtt születtek ezek a mondatok, mégis erős párhuzamot láthatunk az akkori idők, és a mai kor között. Ahogyan olvastuk, elbízták magukat azzal a beszéddel, hogy az Örökkévaló temploma közöttük van. Noha földrajzilag ez így volt, mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megmentse őket. A mai napon is ehhez hasonlóan bíztatják önmagukat sokan, mondva, hogy az Örökkévaló templomai vagyunk. De vajon ez megmenti majd őket? Nem gondolnám, hiszen ebben is igaz a mondás, hogy a tartalom a fontos és nem a külső.
Máté evangéliuma 23,25-26
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.”
Tehát minden arra mutat, azt sugallja, hogy érdemes lenne „valamelyest” ügyelni a tartalomra is. Tehát ahogyan olvastuk is a nyitó igerészünkben, az Örökkévaló felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekedeteiket jobbítsák meg, igazul tegyenek minden ügyben, és akkor fogják örökölni az ígéreteket. Ahogyan mi is! Ugyanis ez az évezredek alatt sem változott meg.
Haladjunk tovább és figyeljünk meg egy érdekes hozzáállást a hívektől. Bár azt gondolnánk, hogy csak Jézus kereszthalála után vált gyakorlattá az, hogy a hívek elkövetnek bűnöket, majd ezután imádságban Isten elé mennek, és térdeikről felállva megszabadultan továbbmenve folytatják az előbbi bűneik cselekvését. De nem! Ez már régen is így volt, csak a régiek állat áldozatokat mutattak be a bűneikét, a maiak pedig pusztán imádsággal kérik a bűnök bocsánatát. De ami még mindig közös, hogy a bűnök „rendezése” után újra folytatódik a bűnök cselekvése, amire Isten azt mondta, hogy:
„Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.”
Latrok barlangja? Mit jelent ez? Röviden azt, hogy: gonosztevők búvóhelye. Történetesen ezért emelte fel Isten a szavát, amit olvashattunk a nyitó igénkben, és ezért láthatjuk Jézus tisztogatását az evangéliumokban:
János evangéliuma 2,14-17
„És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”
Emlékezzünk, a latrok barlangja más néven: a gonosztevők búvóhelye. Ez ugyanúgy jelenség a mai napon is, hiszen megannyian ékeskednek Isten nevével, azaz magukra öltik, de belül telve vannak gonosztettekkel. Mert a megszabadulásuk után folytatják a gonoszság cselekvését, pedig Jézus kérése a bűnösök felé az volt, hogy: „többé ne vétkezz!”
A gyülekezetekben többnyire arról van szó, hogy mennyire áldottak vagyunk, mennyire jó nekünk, szabadok vagyunk, Isten szeret minket, viszont a kötelességekről nem beszélnek, pedig az Isten iránt való kötelességünk által nyerhetjük el mindezeket. Nélküle csak a látszatot tarthatjuk fent, amellyel megtéveszthetjük az embereket, de Istent nem!
1Királyok 14,25-28
„És volt Rechabeám király ötödik évében, felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen; elvette az Örökkévaló házának kincseit és a király házának kincseit, mindent elvett; elvette mind az arany pajzsokat is, melyeket Salamon készített. Ekkor készített Rechabeám király rézpajzsokat helyettük és rábízta a futárok tisztjeire, akik őrt álltak a király házának bejáratán. És volt, valahányszor a király az Örökkévaló házába ment, vitték azokat a futárok és visszatették a futárok szobájába.”
Rézpajzsok az arany helyett. Mintha nem lenne olyan nagy baj! Ráadásul megtévesztően hasonlít az aranyra, igaz nem az, de azért el lehet hitetni az emberekkel. Olyan ez, mint a gonosztevők dicsőítése, vagy a törvény utálóinak az imája:
Példabeszédek 28,9
„A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.”
Jézus gyakorta vitába került a farizeusokkal és írástudókkal, mivel azt mutatták magukról, hogy az Istennek valódi követői ők. A farizeus jelentése nem az, amit általánosan gondolnak róla. Ugyanis azt hiszik, hogy a farizeus szó jelentése állszent, képmutató. Pedig ez csak az átvitt értelmezése, az evangéliumokban olvasottakról. A valódi jelentése: elkülönült; más szóval úgy mondanánk, hogy: szent. Az írástudókról pedig azt gondolják, hogy ők azok, akik tudtak akkor írni és olvasni. Pedig az írástudók azok voltak, akik nagyon jól ismerték az Istennek az igéjét, és egyben tanították is. Ha pedig így értelmezzük a farizeusokat és írástudókat, akkor napjainkban is egyértelműen fellelhetjük őket, hiszen a hívek mondják azt magukról, hogy Istennek elkülönítettek, azaz szentek, és a tanítók, pásztorok azok, akik ismerik Istennek az igéjét és tanítják.
De mi is volt Jézusnak a gondja velük? Az, hogy nem volt tartalmuk. A szentek (farizeusok) szentségtelen életet éltek, a tanítók és a pásztorok (írástudók) nem élték meg, amit tanítottak.
Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
(Skype 2016/07/20)
-
Értéktelenné lett értékek
Áldott Testvérek, a mai napon megtekintjük az Isten szerint való értékeket és azoknak elértéktelenedését. Akik olvassák a Szentírást, azok számára egyértelmű, hogy Istent elsősorban a lelkünk állapota érdekli, és tőlünk is azt várja el, hogy efelé orientálódjunk. Ezt tanítja nekünk Pál is:
Kolosse levél 3,1-17
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”
Ha nem a földiekkel törődünk, akkor több idő marad a lelkiekre. Bár sokan erre áment mondanak, mégis a cselekedeteikkel ezt megtagadják. Mert inkább választják a kényelmet, a szórakozást, mintsem az Istennel való időtöltést. Mások meg azt látják és tapasztalják maguk körül, hogy mások sem járnak lelkiekben, ezért ők is szabadságot éreznek. Pedig nem a körülöttünk levőkhöz kellene igazítani a hitéletünket, hanem az igéhez. Vajon ha Noé, vagy Lót alábbhagyott volna az Isten tiszteletével, vagy ha a cselekedeteiket a körülöttük levőkhöz igazították volna, akkor megmenekülhettek volna az Isten ítélete elől? Nem gondolnám… Igenis hasznos az Isten akaratában való járás, nem szabad meglankadni a jó cselekvésében.
Malakiás könyve 3,13-18
„Erősek voltak ellenem beszédeitek, mondja az Örökkévaló. És mondjátok: mit beszéltünk egymással ellenem? Azt mondtátok: Hiábavaló dolog Istent szolgálni: és mi a haszna, hogy megőriztük őrizetet, s hogy elszomorodva jártunk az Örökkévaló, a seregek ura miatt? Most pedig boldogoknak mondjuk mi a kevélyeket, fel is épültek a gonoszság cselekvői, meg a próbálták az Istent és megmenekültek. Akkor egymással beszéltek az Istenfélők, kiki a társával, az Örökkévaló pedig figyelt s meghallotta, és megíratott az emlékezet könyve őelőtte az Istenfélők számára és azok számára, kik a nevét tekintik. És lesznek nékem, mondja az Örökkévaló a seregek ura, azon napon, melyet én készítek, kiváló tulajdonul, hogy megszánom őket, amint megszánja valaki a fiát, aki őt szolgálja. És majd újra látjátok, mi különbség van az igaz meg a gonosz között, az Istent szolgáló meg aközött, ki őt nem szolgálta.”
Nem a hasznot kell keresni a hívő életben, hanem tenni mindazt, amire elhívást kaptunk. Az ember pedig arra kapott elhívást, hogy az Isten akarata szerint élje életét.
Prédikátor 12,13-14
„A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész ember. Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.”
Isten szeretné megismertetni magát mivelünk, az Ő vágya az, hogy megismerjük. Ezért is adta törvényét, hogy általa tudhassuk, hogy mi kedves Őelőtte és mi nem.
5Mózes 26,16-19
„E napon parancsolja neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtedd a törvényeket és rendeleteket; őrizd meg és tedd meg azokat egész szíveddel és egész lelkeddel. Az Örökkévalóval mondattad te ma, hogy lesz neked Istened és hogy jársz az ő útjain, hogy megőrzöd törvényeit, parancsolatait és rendeleteit és hallgatsz az ő szavára. És az Örökkévaló mondatta ma veled, hogy leszel az ő tulajdon népe, amint szólt hozzád és hogy megőrzöd minden parancsolatait; hogy tegyen téged legmagasabbá mind a népek fölé, amelyeket alkotott dicséretre, hírnévre és dicsőségre, és hogy légy szent népe az Örökkévalónak, a te Istenednek, amint szólt.”
Akik elvetik az Istennek törvényeit, azok nem akarják megismerni Őt. Hiszen a bevett gyakorlat az, hogy a hívővé vált ember a gyülekezeti szabályrendszert követi, Istent pedig szolgájukká akarják tenni. Imádságokban kérések tömkelege, elvárások Istennel szemben, és ennek fejében pedig üdvösséget remélnek. Pedig nekünk kell Istent szolgálni és nem fordítva. Vannak, akik szerelmeslevélként tekintenek Isten törvényére, mások pedig elvetik azt. Holott mekkora kiváltság az, hogy Istentől megtudhatjuk, hogy mi kedves Őelőtte és mi nem! Isten törvénye felbecsülhetetlen érték, általa kedvessé tehetjük magunkat Őelőtte.
Azt hiszik sokan, hogy ez megváltozott, hogy a törvény helyett kaptuk Jézust. Pedig Jézus maga a törvény, semmit sem vetett el az Atya parancsolataiból, és ugyanez a terve a te életedben is. Igazi értékeket keres benned, engedelmes szívet munkál benned, hitet, amely mindenkor és minden helyzetben bízik Istenben.
A mai korban haszontalanná vált a tisztaság, a szentség, a tökéletesség és mindaz, amely közelebb vihet az Isten megismeréséhez. E világnak és az azokban levő hívek többségének értéktelen, mivel továbbra is élni akarják a megszokott életüket, viszont Isten számára a mai napig valódi érték. A hívő élet lelki haszonnal jár, de nem a haszonért kell benne élni, hanem a szeretetünkért, amelyet Isten felé érzünk. Isten is szeretetet kér tőlünk, alázatot és engedelmességet:
Mikeás könyve 6,8
„Megmondta neked, ember, mi a jó s mit kíván az Örökkévaló tőled, ha csak nem azt, hogy jogot cselekedjél és szeretetet kedvelj és alázatosan járj Isteneddel!”
A haszontalan dolgok hajhászása helyett törekedjünk a lelkiekre, dicsőítsük meg Istent az életünkkel.
2Timóteus 2,1-5
„Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”
(Skype 2016/07/27)
-
Eszter és Mordecháj
Eszterről általában annyit tudnak a hívek, hogy megtalálható a Tanachban (ószövetségi írások), talán annyit még, hogy nyert egy szépségversenyt is. Viszont mint minden más történet, úgy ez is nagy üzenetet tartogat az olvasó számára. Eszter és Mordecháj, minden tekintetben többre tartották az Istennek a tiszteletét, mint a saját életüket. Fontosabbnak tartották az életüknél Isten törvényeinek a megtartását, képesek lettek volna meghalni a népükért is. Eszter történetében a zsidókat ért üldöztetés ott kezdődött, mikor Mordecháj nem volt hajlandó térdet hajtani egy ember előtt:
Eszter 3,1-15
„Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvéros király az agágita Hámánt, Hámdátá fiát, és feljebb tétette székét a körülötte lévő összes vezető embernél. A király összes udvari embere, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordecháj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. És így szóltak Mordechájhoz a király szolgái, kik a király kapujában voltak: Miért szeged meg a király parancsát? És mikor napról-napra szóvá tették ezt neki, ő nem hallgatott rájuk. Jelentették Hámánnak, hogy helytálló-e Mordecháj védekezése, miszerint azért nem teszi meg, mert ő zsidó. Amikor Hámán látta, hogy Mordecháj nem hajt térdet és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. De nem elégedett meg azzal, hogy egyedül Mordechájra emelje kezét, mert tudtára adták neki, hogy melyik népből származik Mordecháj, ezért Hámán arra törekedett, hogy Mordechájjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvéros egész birodalmából. Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis Ádár haváig. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja őket. Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell veszejteni őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a király kincstárába. Ekkor a király lehúzta pecsétgyűrűjét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók ellenségének adta. És azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst a tied, és a nép is, hogy azt tehess vele, amint akarsz. Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a kormányzóknak és a helytartóknak, akik az egyes tartományok élén álltak, és az egyes népek vezető embereinek, mindegyik tartományba írásmódja szerint, és mindegyik népnek nyelve szerint. Ahasvéros király nevében készült az írás és a király gyűrűjével pecsételték le, és futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába, hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig zsákmányolják el. Az irat másolata rendeletként adasson ki minden egyes tartományban, nyilvánosan minden népnek, hogy készek legyenek azon a napon. A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában nagy volt a megdöbbenés.”
Lehet, hogy a mai keresztények többsége máshogy cselekedett volna. Ugyanis arra hivatkoznak, hogy Isten úgy is a szívünket vizsgálja, és inkább Isten törvénye ellen cselekednének, hogy problémákat és a nehézségeket elkerülhessék. De nem így tett Mordecháj! Majd nemsokára látni fogjuk a cselekedete gyümölcsét is.
Miért nem volt szabad térdet hajtania Hámán előtt? Azért, mert ez imádat lett volna, és azt jól tudjuk, hogy csak Isten az, akit egyedül imádhatunk. A Szentírásban van több olyan eset, mikor leborultak, térdet hajtottak emberek előtt, de az nem az imádatuk miatt történt, hanem a hálájuk kifejezése miatt, vagy éppen a kegyelem kérésének céljából. Lássunk egy ilyen történetet:
2Sámuel 14,22
„Erre arcával a földre vetette magát Jóáb, leborult és megáldotta a királyt; mondta Jóáb: ma megtudta a te szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram királyom, mivel megtette a király szolgád szavát.”
Olvassuk el, hogy miként rendelte el Isten a nekünk szánt törvényében:
2Mózes 20,1-6
„És Isten elmondta mindezeket az igéket, mondván: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn és ami a földön van, alant és ami a vízben van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.”
Van több kitétele is ennek a törvénynek, de most ami a témát érinti, az a leborulás, és mint imádat céljából. Isten ezt tiltja számunkra, ezért sem borult le és hajtott térdet Mordecháj Hámán előtt. Továbbá a Midrásban olvashatunk arról, hogy Hámán nyakában bálványkép lógott, ami még inkább megerősíti azt, hogy Mordecháj leborulása bálványimádás lett volna.
Mordecháj ezen cselekedete folytán nem csak önmagára hozott ellenséget, de az egész népére is. Hámán elrendelt egy távolabbi napot (közel egy évet) a zsidók kiirtására, nem azonnal adta utasításba a kivégzésüket. Miért? Két dolog miatt, egyik a zsidók addigi kínzása, hasonlóan, mint egy halálraítélt fogoly várakozása a kivégzés napjára, a másik ok pedig a meghatározott dátum, mintegy ünnepet akart létrehozni ezzel. Fontos megemlíteni azt, hogy Izrael népe épp a száműzetés éveit töltötte ezen a földön, de nem úgy, mint a száműzöttek. A Midrásban szintén olvashatunk arról, hogy Izrael népe asszimilálódott a perzsákkal, nem gondoltak Jeruzsálemre, vagyis nem érezték magukat rosszul a perzsák között. Ezért is engedte meg Isten, hogy Hámán megfélemlítse a zsidókat, és láthatjuk is a történetben, hogy Izrael népe böjtöléssel visszatért az Örökkévalóhoz.
Hámán eltervezte a zsidók teljes kipusztítását, viszont nem tudott Eszterről, akinek még a királynővé válása előtt megmondta Mordecháj, hogy ne tárja fel származását a király és szolgái előtt. Isten céllal tette Esztert királynővé, amire utalt Mordecháj is:
Eszter 4,13-14
„Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!”
Eszter pedig megértette, hogy valóban ez a küldetése, és kész volt meghalni érte! Mi volt ebben végzetes? Halálos bűn volt, ha valaki hívás nélkül a király színe elé lépett, csak az menekülhetett meg, akire kinyújtotta a király az aranypálcáját. Eszter mégis kész volt megtenni ezt a lépést, pedig jól tudta, hogy Vásti királyné miért lett megfosztva a pozíciójától, ugyanis nem lépett a király színe elé, mikor a király hívatta őt. Hasonló ez, mint amit Eszternek kellett megcselekednie, viszont súlyosabb büntetésre számíthatott, mivel nem csak a pozícióját veszíthette volna el, hanem a fejét is.
Végül Isten kedvessé tette Esztert Ahasvéros előtt, hiszen meg is van írva, hogy Isten képes a király szívét arra fordítani, amerre akarja:
Példabeszédek 21,1
„Vízerek a király szíve az Örökkévaló kezében, valamerre akarja, hajlítja azt.”
Fontosnak tartom megemlíteni e történet részletében valamit. Tudjátok szokás szokott lenni az a kijelentés, miszerint „kilépek hitben”. De Eszternél nem ezt láthatjuk. Még mielőtt a király színe elé lépett volna, 3 napig böjtölt, és nem úgy, mint sokan ma, hogy például nem esznek édességet, vagy húst a túrós tésztához. Eszter nem evett és nem ivott, és nem csak ő, de a zsidó nép is Susán városában így cselekedett. Megalázták magukat, és így néztek szembe a dologgal, és eközben Isten kegyelmére bízták magukat. Míg a „kilépek hitben” arról szól, hogy előre megyünk, és eközben kövessen minket Isten, addig az Eszter és a zsidó nép által bemutatott böjt pedig arról szólt, hogy Isten lépjen előre, és majd a döntésének alárendelik magukat.
Eszter kérése az volt a király felé, hogy jöjjön el az általa készített lakomára és hozza el Hámánt is. Elgondolkoztatott az, hogy miért nem ott akkor tette fel kérését a király előtt? Hiszen az életét kockáztatta, és a király ígérete is igen bíztatóan hangzott:
Eszter 5,1-5
„Három nap múltán Eszter királynői öltözéket öltött és megállt a királyi palota belső udvarán, a trónteremmel szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyet talált a szemében és kinyújtotta Eszter felé a kezében lévő aranypálcát. Eszter közelebb lépett és megérintette a pálca végét. A király megkérdezte tőle: mi járatban vagy, Eszter királyné és mi a kívánságod? Még ha országom felét is [kéred], megadom neked! Eszter válaszolt: Ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem. S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava! Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített.”
Eszter nem kapkodta el, és egyben a király szívében is egyre jobban felkeltette az érdeklődést:
Eszter 5,6-8
„Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! Eszter pedig azt felelte: Kérésem és kívánságom: ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja megadni kérésem és teljesíteni kívánságom – jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek. Holnap aztán felelek majd a király kérdésére.”
Ne feledjük, nem volt ez annyira egyszerű kérés. Elvégre a király nevében lett megírva a levél és a gyűrűjével lepecsételve, továbbá Hámán volt a leghatalmasabb ember a király után. Eszter tudta, hogy még nem érkezett el az alkalmas idő, ezért még egy nap haladékot kért és eközben Isten munkálkodott.
Hámán csináltatott egy 50 könyök magas akasztófát, amely tízszer nagyobb volt az átlagosnál, hogy arra akassza fel Mordechájt. Hogy miért volt ilyen magas? Azért, mert messzire ellátszott, és ez által növelje a többi zsidóban is a félelmet, emlékeztetve őket a közelgő holokauszt felől. A bitófa elkészült, és Hámán épp a király felé tartott, hogy Mordecháj felakasztását kérje.
Látjuk amúgy a történet mögött rejlő szellemi harcot? A Sátán jól tudta, hogy mire készül Eszter, ezért még mielőtt feltárta volna Eszter a kérését, a Sátán sugallta Hámánnak, hogy mielőbb intézze el Mordechájt. Ám Isten nagyobb mindeneknél, és nincs rejtve semmi sem a szemei elől, ezért úgy intézte, hogy az emlékek könyvében épp a Mordecháj jócselekedetét olvassák fel a király előtt. Majd úgy alakult, hogy ahelyett, hogy Hámán felakasztatta volna Mordechájt, kénytelen volt a saját szájával áldania őt.
Eszter 6,11
„Hámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordechájt, majd végiglovagoltatta a város (fő)utcáján és azt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni!”
Végül eljött a második lakoma ideje, és Eszter a király elé tárta kérését. Nem lett valami felhőtlen a hangulat, a király a hír hallatára indulatosan kiment a kertbe kiszellőztetni a fejét és gondolkozni egy kicsit. Bár azt olvashatjuk, hogy Hámán biztos volt abban, hogy a király elveszti őt, ám lehetséges az is, hogy éppen megkímélte volna a király az életét.
Eszter 7,5-8
„Achasvérós király ekkor azt kérdezte Eszter királynétól: ki az, és hol van az, aki arra mert vetemedni, hogy ilyet tegyen? Eszter pedig mondta: ez az ember, a gonosz Hámán, a mi ádáz ellenségünk! Hámán erre megijedt a király s a királyné előtt. A király indulatosan felkelt a borivástól, a palota kertje felé indult, és Hámán ott állt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a vesztét már elhatározta a király. A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered a királynét az én jelenlétemben? A szó elhagyta a király ajkait és Hámán arca elborult.”
De mikor visszajövet meglátta, hogy Hámán a megszokottól eltérően közelebb került a királynőhöz, fellobbant a haragja. Majd itt jön a hír, amitől betelt a pohár a királynál:
Eszter 7,9-10
„Chárboná, egy az udvari tisztek közül, így szólt a király előtt: Íme a bitófa is, melyet Hámán készített Mordecháj számára, aki jót mondott a királyról. Ott áll Hámán házában, ötven ámá magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok fel rá! Így felakasztották Hámánt a bitófára, melyet Mordecháj számára készített, és a király indulata lecsillapodott.”
A király itt szembesült azzal, hogy Hámán Mordecháj életére akart törni, pedig Mordecháj volt az, aki megmentette a király életét:
Eszter 2,21-23
„Egy ízben, amikor Mordecháj az udvarban tartózkodott, a király küszöbét őrző két háremőr, Bigtán és Teres megharagudott Ahasvéros királyra, és merényletet terveztek ellene. Mordecháj azonban megtudta, és elmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta a királynak. A hír kivizsgáltatott és igaznak bizonyult, ezért a két háremőrt felakasztották. A történetet fel is jegyezték a királyi krónikák könyvében.”
Hámán tehát pórul járt, azt kapta, amit Mordechájnak szeretett volna adni. Messzire ellátszott Hámán, miközben a Mordechájnak épített bitófán lógott. A látvány messzire elvitte az üzenetet, hogy mindazok hasonlóan fognak járni, akik Isten népére kezet emelnek. Ilyenre szokták közmondásként mondani, hogy aki másnak vermet ás, az esik bele. De ez nem népi bölcsesség, hanem Salamonnál olvashatjuk:
Példabeszédek 26,27
„A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.”
De nemcsak Hámán járt így, hanem mindazok, akik a zsidók életére akartak törni, várva a napot, amelyen megkezdhették a mészárlást. Ugyanis a levélben levő rendeletet felülírták, és megfordultak a dolgok. Eddigre már jól tudták a zsidók, hogy kik az ellenségeik, minden bizonnyal már az első napokban meglátszott, hogy kik fognak az életükre törni. Pedig nem néhány nap telt el, hanem több hónap!
Mordecháj nagy jutalmat kapott Istentől, átvette Hámán hatalmi pozícióját. Megtermett a gyümölcse annak, hogy Mordecháj betartotta Istennek a törvényét. Végül eljött az idő, és bosszút állhatott Izrael népe ellenségein. De van itt egy nagyon fontos rész, ami felett nem szabad elsiklanunk: bár meg lett adva a lehetőség arra, hogy a zsidók elvegyék az ellenség értékeit is, de mégsem tették!
Eszter 9,15-16
„Ádár havának tizennegyedik napján is összegyűltek a Susánban levő zsidók és megöltek háromszáz embert Susánban, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket. A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek és kiálltak életükért, nyugalmat leltek ellenségeiktől. Megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket.”
Miért tettek így? Azért, mert így ezáltal bizonyították mindenki előtt, hogy csak azokat ölték meg, akik az életükre törtek. Nem azért gyilkoltak, hogy minél nagyobb értéket zsákmányolhassanak! Gondolhatjuk, hogy mikor még úgy volt, hogy a perzsák gyilkolhatják le a zsidókat, akkor több mint valószínű, hogy azok is kezet emeltek volna rájuk, akiknek amúgy semmi bajuk nem volt velük, de a zsákmány az elég nagy indok lett volna számukra. De mikor fordult a kocka, akkor sokan zsidókká váltak azért, hogy elkerüljék a halált.
Eszter 8,17
„Az ország lakosságából sokan zsidóvá lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való félelem.”
Van ebben is egy súlyos és igaz üzenet, ugyanis ez a mai napig nem változott. Ha valaki el akarja kerülni Isten ítéletét, a kárhozatot, azoknak szintén zsidókká kell válniuk. Nem testileg, hanem lelkileg!
Ézsaiás könyve 2,3
„És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.”
-
Ítélet
Az ítélet hallatán általában keserű érzés vesz erőt a keresztényeken, bár az ítélet önmagában nem hordoz pozitív, sem negatív üzenetet. Az ítéletre elengedhetetlen szükség van, általa dől el, hogy ki hol tölti a hátralevő idejét. Az ítélet tehát nem rossz dolog, hanem fontos része Isten tervének, pedig a hívők abban bíznak, hogy mindez őket nem érinti, és ezt alátámasztva utalnak Jézus kijelentésére:
János evangéliuma 5,25
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Valóban megtévesztő lehet, és úgy tűnik, hogy mégsem kell megállnunk az ítélő trónus előtt, hogy számot adjunk Istennek. De ezzel van egy kis bökkenő, mivel ha csakugyan ezt kell értenünk Jézus szavai alatt, akkor viszont mit kezdjünk azokkal az igei bizonyságokkal, miszerint mindenféleképpen meg kell állnunk majd az ítélőszék előtt? Lássuk ilyen igerészt:
2Korintusi levél 5,9-10
„Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
Pál tehát állítja, hogy üdvözülünk vagy sem, előtte meg kell jelennünk az ítélőszék előtt. Talán ellent mondana Jézusnak? Semmiképpen sem! Lássunk még egy példát, de most Jézustól:
Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Tisztán láthatjuk, hogy az ítéletnél a jók és gonoszok egyaránt megálltak, és ki üdvösségre, más pedig kárhozatra ment. Egyértelmű tehát több ige bizonysága által, hogy az ítélőszék előtt meg kell majd jelennünk függetlenül attól, hogy onnan üdvösségre, vagy kárhozatra megyünk. De akkor miként kell értelmeznünk a kezdő igénket? Szóljon újra:
János evangéliuma 5,25
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Ebben az igeversben nem az ítélőszék előtti megjelenésről beszélt Jézus, hanem a kárhozatról. Ezt egyébként például a Károli Gáspár fordítás is alátámasztja:
János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
Akár tetszik, akár nem, az ítéleten meg kell jelennünk, és számot kell adnunk az életünkről. Többek között Jézus, a tálentum példázatában is erről beszél. De ki fog megítélni minket? Azt gondolják sokan, hogy Jézus biztosan nem, mivel azt mondta, hogy ő senkit sem ítél el. Olvassuk el:
János evangéliuma 8,15
„Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.”
Hogyan értsük akkor Jézusnak ezt a kijelentését? Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk, meg kell értenünk, hogy Jézusnak két eljövetele van. Az első alkalommal mikor asszonytól megszületve a földre jött emberi testben, a második, amikor ítélni jön a földre. Ezzel el is árultam a lényeget, ugyanis mintegy 2000 évvel ezelőtt szolgaként jött el a földre, erről bizonyságot is tett:
Lukács evangéliuma 22,27
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”
Majd hamarosan ítélő bíróként is el fog jönni, aminek nem fognak sokan örülni. Ezt olvashatjuk például ebben az igerészben:
Ézsaiás könyve 63,1-6
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!”
Ennek elkövetkezendő idejét még megerősíti a Jelenések könyve:
Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
Erről is kaphattunk egy egyértelmű képet, hogy Jézus ítélni fog az utolsó napon. A következő és érdekes kérdés pedig az, hogy: miért Jézus? János evangéliumában szintén olvashatjuk Jézus bizonyságtételét, miszerint az ítéletet megkapta az Atyától. Olvassuk el:
János evangéliuma 5,21-23
„Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.”
Itt olvasunk is egy indoklást, hogy miért kapta meg Jézus az ítélet lehetőségét:
„Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát.”
De van itt még egy nagyon fontos kijelentése Jézusnak, amivel méginkább megérthetjük a „miértjét”:
János evangéliuma 5,27
„És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.”
Itt a kulcs testvérek, ugyanis Jézus valóban embernek a fia. Mária szülte őt, emberi teste volt, akárcsak neked vagy nekem. És mi köze ennek ahhoz, hogy ítélhet minket? Pontosan azért ítélhet minket, amiért Jézus a főpapunk is lehet:
Zsidó levél 4,14-16
„Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”
Jézus hozzánk hasonlóan folyamatos kísértéseken ment át, és győzelemre jutott az által, hogy a kísértéseknek nem engedett. Ezért is lehet a mi főpapunk, hiszen földi életében hozzánk hasonló helyzeteken ment át, és éppen ezért lehet a jó és a gonosz emberek bírája. Ugyanis Jézus pontosan tudja, hogy milyen egy kísértés, pontosan tudja, hogy miken megyünk keresztül. Nem lehet becsapni azzal, amivel a keresztények nagy része próbálkozik, hogy: „nem lehet bűntelenül élni”. Jézus legyőzte a Sátán minden munkáját, lefegyverezte az Isten iránti engedelmessége által. Ugyanez a célja mindazok életében, akik befogadták Őt.
-
Mózes és Jézus
Ha megemlítjük azt a nevet, hogy Mózes, akkor a keresztények többnyire a következőkre gondolnak:
- törvény
- ítélet
- ószövetség
- rossz idők
- halál
Ha pedig azt a nevet hallják, hogy Jézus, akkor pedig a következőkre asszociálnak:
- kegyelem
- szeretet
- újszövetség
- boldog idők
- élet
Teljes ellentétet vélhetünk felfedezni Mózes és Jézus között. Ám ahogyan felsoroltuk a kereszténység szerint Mózes és Jézus jellemzőit, még nem biztos, hogy ez valóban úgy is van. A probléma ott kezdődik, hogy a kereszténység gondolkodás nélkül ítéli meg Mózes és egyben Jézus személyét, holott Mózes tulajdonképpen Jézus előképe volt. Tudom sokaknak ez túl erős gondolat, de hamarosan látni fogjuk az igében az erről szóló bizonyítékokat. Elsőként olvassuk el a következő igerészt, ami megalapozza az elkövetkezendő kijelentéseket is:
5Mózes 18,15-19
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
Ami egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, hogy szó van valakiről, aki tényleg olyan lesz, mint Mózes volt. Hamarosan kitérünk Mózes személyére, de először tegyük egyértelművé, hogy kiről is olvashatunk ebben az igerészben:
Apostolok Csel. 3,18-23
„Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.”
Egyértelmű tehát, hogy Jézusról szólott a jövendölés. De akkor miként értsük azt, hogy olyan, mint Mózes? Beszéljünk akkor a párhuzamokról, amelyek Jézus és Mózes között vannak. Nagyon sok ilyen párhuzam van, ezért csak a főbb és ismertebb párhuzamokat fogjuk megnézni. Kezdjük az Egyiptomból való kivonulástól! Isten Mózest választotta eszközül, hogy Izrael népét a szolgaságból kiszabadítva, szabadokká tegye. Pontosabban; szabadokká az Isten imádatára! Ugyanis nem azért szabadította ki Isten őket, hogy utána menjenek a saját gondolataik és vágyaik után. Bár a mai keresztények erre éreznek szabadságot… Tehát újra: Isten azért szabadította ki Izrael népét Egyiptomból, hogy ne az embereket, hanem Őt szolgálják. Szolgák vagyunk, vagy e világ szolgái, vagy Istennek a szolgái. Köztes állapot, vagy harmadik lehetőség nincs.
Miképpen lehet ezt összeegyeztetni Jézussal?
János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Ahogyan Mózesnek meg volt a küldetése, hogy Izrael népét e világ szolgálatából kihozva szabaddá tegye, ugyanúgy Jézusnak is az a küldetése, hogy e világ szolgálatából Isten szolgálatába állítson minket. Ahogyan olvastuk is az előző igerészben, nem arra tesz szabaddá bennünket, hogy bármit megtehessünk, hanem arra, hogy ne kövessünk el több bűnt. Mert mindaz szolga, aki bűnt cselekszik, viszont Jézus kiszabadítja ebből a szolgaságból mindazokat, akik Őt követik.
Eljutottunk a megtérésig, de ahogyan láthatjuk a kivonulás utáni eseményekben, itt nem ért véget a történet, sőt, csak itt kezdődött el. És ez egy komoly üzenet a mai kereszténység felé, akik a megtérést egyben célba érésnek hiszik, pedig ahogyan Izrael népének csak itt kezdődött el a neheze, azonképpen azoknak is, akik ma komolyan gondolják az Istennel való együttélést.
Mózes volt a közbenjáró Isten, és az Ő népe között. Ez is elég egyértelműen vonatkoztatható Jézusra igaz? Mózes volt az, aki közvetítette Isten üzenetét a nép felé. Mózes volt az, aki átadta kőtáblákon az Istentől kapott parancsolatokat a népnek. Isten bizonyságtétele Mózesről:
4Mózes 12,6-8
„És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?”
Isten szemtől szembe beszélt Mózessel, senki más nem láthatta az Úr hasonlatosságát. Vonjunk párhuzamot e között és a következő igerész között:
János evangéliuma 1,18
„Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.”
Csak Jézus látta az Atyát, mégis azt olvashatjuk, hogy Mózes is láthatta. Igaz csak a hasonlatosságát, de senki más nem láthatta Izrael népe közül, csak Mózes. Menjünk tovább.
Mózesről bizonyságot tesz az ige, hogy nem volt nála szelídebb a földön:
4Mózes 12,3
„(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)”
Azt azért el tudják fogadni, hogy Jézusnál szelídebb nem volt a földön, és ha már ezt írja az ige Mózesről is, akkor megszavaznak egy egységet Mózes és Jézus között. De ha kicsit boncoljuk, hogy Mózes vagy Jézus szelídsége miből állt és miből nem, akkor már nem igazán fogadják el a párhuzamot közöttük. Mózes szelíd volt, de pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy szerény (héber-magyar fordítás szerint). Mózes ugyanis nem volt büszke, hatalmával nem élt vissza, alázatos volt, nem szolgáltatta magát, hanem ő szolgálta a népet. Pont, ahogyan Jézus! Ugyanakkor, ha Isten igazságáról volt szó, Mózes nem kímélte a saját népét, pedig Isten pásztorul rendelte a nép fölé. Hogyan egyeztethetjük össze ez Jézussal? Akik csak felületesen olvassák a Jézusról szóló írásokat, legyen az evangéliumok vagy akár az apostoli levelek, azok csupán a szerető Jézust vélik felfedezni azokban. Pedig ezek az írások nem csak a szeretetéről tanúskodik, hanem az igazságáról is. Továbbá nem csak ezekben az írásokban van szó Jézusról, sokkal több szó esik Jézusról az ószövetségi írásokban (csak fel kellene ismerni)! Jézus nem csupán a szeretetét és kegyelmét hirdette, hanem a bűn által történő ítéletet is:
Lukács evangéliuma 13,4-5
„Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”
Amit általában elsőként gondolnak erről az igeversről, hogy meg kell térni, és akkor nem lesz igaz ránk Jézusnak ez a mondása. Ez így rendben is van, csak sajnos a megtérés alatt annyit értenek, hogy megvallják szájukkal Jézust uruknak. Pedig nem erről van szó, az előzőleg felolvasott igevers folytatása elárulja, hogy Jézus mit értett megtérés alatt. Folytassuk tehát az igét:
Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
A megtérést a gyümölcsterméssel azonosította. Ugyanis ha nincsenek jó gyümölcsök, akkor nem beszélhetünk megtérésről sem. Igen ám, de erre azt szokták mondani, hogy a gyümölcsterméshez nem kell semmit sem tennünk, mert Isten termi meg azokat rajtunk. Mondják ezt azok, akiknek az életében nincsenek gyümölcsök.
Kolosse levél 1,10
„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;”
Gyümölcsöt tehát úgy teremhetünk, ha méltóan járunk az Úrhoz, vagyis jó cselekedetekben járunk. További bizonyság erről az igében:
Titus levél 3,14
„Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”
Itt is a jó cselekedetekre való utasítást láthatjuk, mint elengedhetetlen követelményt a gyümölcstermést illetően. Tehát mennyire fontos gyümölcsöt teremni? Röviden: üdvfontosságú! Ugyanakkor nem ezért üdvözülünk, de ha ez még sincs meg, annak hiánya kárhozatot von maga után. Hogy lehet akkor az, hogy nem a jó cselekedetek miatt üdvözülünk, de mégis elengedhetetlen az üdvösséghez? Ellentétnek tűnik, pedig egyáltalán nem az. Az üdvösséget ugyanis kegyelemből kapjuk, de ha nincsenek jó gyümölcsök, akkor ez azt jelenti, hogy nem értékeljük a kegyelmet, vagyis a kegyelem nem lehet ily módon a miénk. Ezért van az, hogy az üdvösség két nagy oszlopon nyugszik, ez a kegyelem és a hit. A hit pedig cselekvő, így aki azt mondja, hogy hisz, ámde nem cselekszi Isten akaratát, az hazudik. A hitet más néven engedelmességnek mondjuk, így akik nem engedelmesek, azok tulajdonképpen nem hisznek, így nem is lehet övék a kegyelem általi üdvösség.
Efézusi levél 2,8
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;”
Láthatjuk, hogy a kegyelem csak hit által lehetséges, a hitről pedig már említettem, hogy cselekvő. De olvassunk utána ennek bizonyságaként az igében is:
Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
Mózes hite is cselekedetekben mutatkozott meg. Nem önmagának élt, hanem Istenért, folyamatosan szolgálta a népet. Nem Mózes követte a népet, hanem a nép követte Mózest. Jézusnál is ezt láthatjuk, és sajnos olyan esetet is láthatunk, hogy akik egykor követték őt, azok hátat fordítottak neki:
János evangéliuma 6,60-66
„Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb vala?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.”
Jézus senkinek sem könyörgött! Akinek kívánatos volt mindaz, amit Jézus hirdetett, az követte őt. Ha csakugyan nem kért volna semmit se a követőitől, akkor mindenki követte volna. De mivel kért, ezért nem volt mindenki számára kívánatos út. De akkor tisztázzuk: miket kért Jézus? Röviden megválaszolva: mindent!
Máté evangéliuma 16,24-25
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”
Meg kell tagadnunk magunkat, fel kell vennünk naponként a keresztet, és csak ezután követhetjük Jézust. A keresztény élet nem kényelmes utazás, hanem nyomorúság.
János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”
Továbbá:
Apostolok Csel. 14,21-22
„És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”
-
Krisztus Menyasszonya
Különféle elképzelés látott már napvilágot arról, hogy miként ábrázolhatjuk Krisztus Menyasszonyát, és sajnos sok esetben külsőségekben képzelik el, mint például testi szépség, gazdagság, egészség és egyéb testi megnyilvánulás formájában. Ez népszerű a gyülekezetek többségében is, ahol ékes gyülekezeti épületben jönnek össze, külföldi szolgálókat hívnak, színvonalas dicsőítésre törekednek, amire pedig Isten szeretne, arra nem igyekeznek. Tegyük fel az első és fontos kérdést:
Ki, vagy mi Krisztus Menyasszonya?
Isten egyháza – szokták rá felelni. De még mielőtt elfogadnánk e megszokott és már közhelyessé vált megállapítást, időzzünk mellette egy picit. A menyasszonyokat elsősorban a szüzesség szokta jellemezni (kár hogy e mai korban ez a legkisebb erény), ennek a jelentése pedig a tisztaság. A frigy következő alapja, amin a házasság nyugszik, a hűség. Ugyanis nem csak tisztának kell lenni, hanem meg is kell azt tartani! A szeretet sem maradhat el, mert nélküle csak szolgák lehetünk, de Menyasszony semmiképpen sem. A szeretet az, ami által a tisztaság és a hűség fennmaradhat, mert bár sokan beszélnek az Isten iránt való szeretetükről, de tisztaságukat és hűségüket szemlélve nyomát sem látjuk az Isten iránt való szeretetnek. Isten ugyanis nem az érzelmeinkre és a megvallásainkra kíváncsi, hanem a mögötte levő tartalomra, hogy a szavunknak és érzelmünknek van-e alapja vagy sem. Akkor tegyük fel a következő kérdést, ha már így tisztáztuk a menyasszony fontos jellemzőit:
Az Egyház Krisztus Menyasszonya?
Nem úgy tűnik. A tisztaságot eldobják és a hűséget nem tartják fent, és csak beszélnek a szeretetről, de Isten akaratát nem cselekszik meg. Isten nem akar magának ilyen menyasszonyt, bármennyire is szeretnék ezt sokan. Túl szigorú lennék? Nem gondolnám, mivel ez nem a saját véleményem, hanem egyértelműen fellelhető Istennek az igéjében. Ismét felmerül egy újabb fontos kérdés:
Ha nem az Egyház, akkor mégis ki lehet a Menyasszony?
Krisztus Menyasszonyát nem a rossz és jó hívek összessége alkotja, ami kitesz, tegyük fel egy erős hármas osztályzatot, amire végül rábólint Jézus. Hanem azok a hívek lehetnek Jézus Menyasszonyai, akik az előzőekben tárgyalt tulajdonságokkal rendelkeznek (tisztaság, hűség, szeretet).
2Korintusi levél 11,2
„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.”
Fel kell ébredni abból az elképzelt álomból, miszerint ha valaki egy gyülekezet tagja, akkor az automatikus belépő a Mennyországba. Mindenkinek számot kell majd adnia cselekedeteiről, és az alapján lesz az ítélet:
2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
Kik a hűtlen Menyasszonyok?
Őket úgy nevezi meg a Szentírás, hogy: paráznák. Nem a pogányok, azaz a hitetlenek a paráznák, hanem azokat nevezi Isten paráznáknak, akik egykor frigyre léptek Istennel, de felbontották a szövetséget Ővele. Sajnos sokan nem értik a szövetség feltételeit. Többnyire abban élik meg, hogy szájukra veszik Istent, híveiknek tartják magukat, pedig ez nem az a szövetség, amelyet Isten kötött velünk. Olvassuk el a szövetség feltételeit:
5Mózes 26,17-19
„Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.”
Akik pedig e szövetségbe kerültek, de felbontották, ők azok a paráznák, akiknek nem lesz bebocsátásuk Isten országába. Olvassunk el ennek bizonyítékaként egy újszövetségi írást:
Jelenések könyve 21,9-27
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a Menyasszonyt, ami nem egy személy, nem egy közösség volt, hanem egy hely! Ez pedig Jeruzsálem, ennek jelentése pedig: a békesség városa! De mit jelenthet ez? Azt jelenti, hogy van egy hely, ahol összegyűlnek mindazok, akikkel Isten hajlandó közösséget vállalni. Egy hely, ahol igazság, békesség és szentség honol. Cselekedjük meg Isten akaratát, tartsuk tisztán magunkat, és legyünk hűek mindhalálig, hogy bebocsátást nyerhessünk a Mennyei Jeruzsálembe.
-
Nyomorúság
A nyomorúság nem egy örvendetes dolog, ezért szereti mindenki elkerülni. Ez így rendben is van, csak akad egy kis probléma, mivel Isten személyét félreismerve arra következtetnek sokan, hogy mivel Isten a legjobbat akarja a benne hívőknek, ezért biztosan nem akarhatja azt, hogy szenvedéseken menjünk keresztül.
De valóban ez a helyzet? Az ige sokkalta inkább az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. De nyissuk meg egy közkedvelt igével:
Római levél 8,28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”
Tehát az Istent szeretőknek van miben reménykedniük, mégpedig abban, hogy Isten a javunkra tesz. De hogy a rózsaszín köd ne zavarja sokáig a látásunkat, jöjjön egy következő ige:
Jelenések könyve 3,19
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”
Akiknek tehát részük van abban az örvendetes dologban, hogy Isten szeretetét élvezzék, azok kénytelenek részesülni a fenyítésben is. De milyen fenyítésről van szó?
Zsidó levél 12,1-11
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”
Más fordítás szerint fattyak, de egy és ugyanaz a jelentése. Azaz törvénytelenek, a szövetségen kívül levők, akik egyik lábbal Isten országában és másik lábbal a világban kívánnak élni. De mit is mond az Isten ezekről?
Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”
Akik valóságosan imádják Istent, azokban megvan az a vágy is, hogy olyanok lehessenek, mint Isten. Ha ez a hatalomra igaz, akkor valami csúnyán félrecsúszott menet közben, ugyanis akik valóságosan imádják Istent, azok olyanok akarnak lenni, mint Jézus. Jézus pedig példát hagyott életével, amelyet a tanítványoknak is átadott, hogy ne önmagunknak éljenek, hanem másokért. Ha pedig csakugyan nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem a mások felé való szolgálattal, akkor betöltöttük Istennek eme akaratát, mivel Jézus is példát hagyva szolgálta az embereket.
Lukács evangéliuma 22,27
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”
Jézus mikor éhes volt, másokat táplált, mikor fáradt volt, szolgált. Az Isten törvényének a testi ember nem képes alárendelni magát, mert Isten törvénye a léleknek ad életet, a testnek pedig halált. Jézus sosem ígért gondtalan életet, hanem épp az ellenkezőjét:
János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”
Akik valósággal Isten követésére adták magukat, azok számára életbe lép az a törvényszerűség, hogy nem érezhetik magukat jól ezen a világon. Ugyanis az Istentől jövő értékek, ebben a világban nem számítanak értékesnek, nem keresik, annál kevésbé élik meg. Ezen a földön csak az igazi testvériségben található meg Istennek az országa, csak ahhoz az igazi testvériséget kellene helyreállítani.
2Korintusi levél 4,16-18
„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Jákób jut eszembe, aki az Isten ígéreteit örökölte, eme szavakkal emlékezik meg életéről:
1Mózes 47,9-10
„Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”
Jákób csodálatos kapcsolatban volt Istennel, mégis éhezésen, üldöztetésen, megvetésen, átverésen, kihasználáson, gyászon ment keresztül. Vagy ott van Lót is, aki gyötrődött a gonosz emberek cselekedetei miatt:
2Péter levele 2,7-9
„És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”
Ha valaki keresztény létére jól érzi magát ebben a világban, akkor ott baj van. Egy igaz Istent félő hívőnek szüntelen vágyódása van Isten felé, és nem leli örömét e világ kincseiben.
-
Világias hívők
A mai napon azokról fogunk ejteni néhány szót, akik bár Isten gyermekeinek mondják magukat, viszont cselekedetekben ennek az ellenkezőjéről tesznek bizonyságot. Sokat lehetne erről beszélni, több ágon is el lehetne indulni, viszont a mai alkalommal csupán egyre fókuszálunk, mégpedig: az önismeretre.
A probléma ott kezdődik, amikor nem vagyunk őszinték önmagunkhoz. Ugyanis ebből adódóan nem csak önmagunkat tévesztjük meg, hanem mindenki mást is (Istent kivéve). Ez az egyik legnagyobb csapda, amelyből csak nagyon nehezen lehet kikerülni, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ne csak mondva csinálta keresztényekké, hanem valódi hívőkké váljunk.
Római levél 12,2
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
Csakhogy a híveket nem igazán érdekli, hogy mi Isten akarata, inkább élnek a saját szívük diktálta törvény szerint, és áltatják magukat azzal, hogy Isten úgy szereti őket, ahogyan vannak. Nem lenne ezzel baj, ha nem neveznék önmagukat keresztényeknek. De mivel azoknak nevezik magukat, így életükkel káromolják Istent és rossz fényben tüntetik fel a valódi keresztényeket.
Jelenések könyve 3,15
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”
Jézus egyértelműen itt bizonyságot tett arról, hogy jobb a hitetlen, mint a hamis követője (álhívők). De nem csak gondolatban van ez így, hanem az ítéletben is. Mert az álhívőknek nagyobb büntetésben lesz részük, mint a hitetleneknek:
Lukács evangéliuma 12,42-48
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
De miért lesz nagyobb büntetésben részük? Mint ahogyan olvastuk is, ők tudták, hogy mi az Isten akarata, de mégsem cselekedtek az szerint. Egy hitetlentől nem vár sokat az Úr, viszont egy benne hívőtől, aki ígérget, aki imádkozik hozzá, arra többet bíz és többet is vár el. Ezért lesz minden cselekedetének nagyobb súlya és ítélete. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, hogy tisztában legyünk a cselekedeteinkkel, a hozzáállásunkkal, a gyümölcseinkkel, a valódi kapcsolatunkkal Istennel. Mint ahogyan a külsőnket szemléljük a tükörben, akár naponta többször is, akképpen kell szemlélnünk a belső emberünket az Isten igéjében. Ha ez elmarad, akkor nem járhatunk a helyes úton, mert a helyes útra rá kell találni, véletlenül nem tévedhetünk rá.
Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Az Atyához vezető utat úgy nem találhatjuk meg, ha a saját útjainkat járjuk. Nem élhetünk a saját akaratunk szerint, nem élhetjük ki magunkat ezen a világon. Ne legyünk azok, akik titkon igyekeznek megelégedni a földi élettel, gazdagságot, hírnevet, megbecsülést, vagyis jólétet keresve. Mindenkor elsőnek kell lennie a lelki értékeknek, az Úr elhívásának engedelmeskedve, nem önmagunknak, hanem Istennek élve. Vizsgáljuk meg magunkat naponként, hogy valóban Istenben vagyunk és Ő mibennünk? Nagyon könnyű a mindennapokban elsodródni a lelki értékektől, ezért is kell megértenünk, hogy a hívő élet egy harc, nem élhetünk úgy hívőként a földön, mint akik már célba értek.
Galátzia levél 6,4
„Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”
Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor őszinték lehetünk másokhoz is. Bár az Istentől való őszinteség fájdalmas sebet tud ejteni azokon, akik eltávolodtak tőle, de az igazi szeretet fájdalom árán is életet ment.
Jób könyve 5,18
„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.”
Ezt bár Elifáz mondta és nem Jób, mégis igaz bizonyság az Úrról. Ha már Jób könyvéhez lapoztunk, szeretnék mutatni valami érdekeset, egy viszonylag közismert történetet és arról való következtetést. Már csak azért is, mert a mai téma is ehhez kapcsolódik, vagyis a világias hívőknek világias gondolkozása téves következtetéseket vonnak le, és a hosszú idők alatt gondolkozás nélkül osztják ugyanazon véleményüket gondolkozás nélkül. Jöjjön hát a történet:
Jób könyve 2,6-10
„Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedben van ő, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.”
A keresztény alapismeret tehát az, hogy a Sátán bár megölte Jób közeli hozzátartozóit, mégis meghagyta Jób feleségét, hogy az még inkább megkeseríthesse Jób életét. Nagyon félreértett történet ez. Először is kezdjük azzal, hogy a Sátán világos utasítást kapott arra, hogy Jób életére vigyáznia kellett. Bizony, ezzel együtt a feleségére is vigyáznia kellett, merthogy ők egy test voltak. A házassággal ugyanis az jár, hogy a két ember eggyé lesz, és többé szét nem választhatóak. Jób megemlíti a feleségét:
Jób könyve 31,7-11
„Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.”
Tehát amit még tudhatunk Jób feleségéről, hogy végig mellette maradt, nem csalta meg, majd a Jób próbatétele után szült 7 fiat és 3 leányt, így még meddővé sem vált. Hiszen az igéből tudjuk azt, hogy a méh megnyitása az Úr jutalma. De még ennél is beszédesebb az, hogy Jóbot nem kérte az Örökkévaló, hogy mutasson be áldozatot a feleségéért, viszont a három barátjáért áldoznia kellett. Olvassuk el újra Jób feleségének a beszédét:
Jób könyve 2,9
„Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!”
Ez az átkozódás csúnya dolog igaz? Csakhogy így olvassuk az eredetiben:
Jób könyve 2,9
„És mondta neki felesége: Tovább is ragaszkodol gáncstalanságodhoz? Áldjad Istent és halj meg!”
Az Örökkévalót nem káromolta, amit láthatunk itt, az a hitetlenség a férjében. Nem azt mondta a férjének, hogy tagadja meg Istent, hanem hogy haljon meg. Miért? Szörnyű volt Jób szenvedése, még látni is, és nem hitt a felépülésében. Jób viszont ki akart tartani, mert várt az Úr szabadítására. Jób megvizsgálta önmagát, és ez eredményezte a kitartását, nem talált önmagában kivetni valót. Biztos volt abban, hogy élete Istennek tetsző és kitartott a végsőkig. De hogyan lehetett volna ebben biztos, ha nem vizsgálta meg volna önmagát? Sehogyan!
Ezért kell nekünk is mindennap megvizsgálnunk a cselekedeteinket, és őszintéknek kell lennünk önmagunkhoz.
Jeremiás siralmai 3,40
„Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.”
(Skype 2018.05.05)