Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 10:50:02 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 18 Ítélkezés

„A Hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért,
hogy nézeteit bírálgassátok... ne ítélkezzünk
egymás felett..." (Róm. 14. 1 és 13 )

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. Isten ezt nagyon rossznak tartja. Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat. Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit. Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb Hitűek és a bizonytalan kezdők. Pál apostol őket inti ebben az Igében. Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere? Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni. Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk Szeretettel. Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a Benne hívőkkel. És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is Áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla. És akkor egyáltalán nem szabad Ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem. Csak más dolog Isten Igéje alapján megítélni valaki cselekedetéről, hogy helyes - e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül. Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad Ítélkezni. Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan Ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az Igaz Bíró Ítéljen el és mentsen fel! Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem Ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre."
2
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 17, 08:12:36 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 17 Igen és nem

„Atyám, ha nem távozhat el Tőlem ez a pohár,
hanem ki kell innom, legyen meg a Te Akaratod."
(Mát. 26. 42 )

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem Őt is az Jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra Igent mondott az Atya Akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott „nem" volt a Válasza. Minket állandóan kísért Hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel Szemben. Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem Igazán. Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik. Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte. Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt Imaharca jól szemlélteti az Ő Határozott, Egyértelmű, Következetes Magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát. De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy Én Akarom, hanem amint Te." Másodszor már csak az Igen hangzik el: Atyám, legyen meg a Te Akaratod! És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az Igen az Atya Akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra. Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes Meggyőződéssel és Örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad Jónak (Mát. 11. 26 )."
3
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2018 Június 16, 20:46:55 »
Mózes IV. könyve 16. rész

  1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
  2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
  3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?...
Áldott Testvérek. A Tórának ezen szakasza, a lázadással-a vádlással-a makacssággal...és azok következményeivel foglalkozik.
Szokás mondani, vagy gyakorta hallani: "Minden nézőpont kérdése"... Ma este annak járunk utána: Valóban így van-e? mintahogy azt is megfigyelhetjük, hogy ugyan ezen dolgok azok-amiket ma is elkövetnek oly sokan, hívői körökben.
Van az úgy, hogy azok akik olvassák a Szent Tant- a beidegződések miatt, amik lehetnek hallott tanítások eredménye, nem is gondolkodnak azon amit olvasnak, csak a végkövetkeztetés alapján értelmeznek. Ezek sok gondolkodni valótól esnek el...
Hát lássuk, mi lenne ebben a részben a gondolkodni való:
Elsőként nézzük a résztvevőket: Korách aki Levita származású-tehát pap.Ezen felül pedig, a Zsidó hagyomány szerint-Korách- átlagon felüli ember volt, aki magasabb spirituláis szintre vágyott, kereste-kutatta a mennyeit...
Dátán, Avirám vö On- akik Rúbeniták voltak, és köztük akik különösen fontosak esetünkben: Dátán vö Avirám, akik Mózes régi ellenségei voltak. Ők ketten voltak azok a Zsidó gondolkodás szerint, akik beárulták Mósét a Faraónál, miután megölte az Egyiptomit.
Nézzük ezek lázadásának irányelvét: "3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? "
Ebben a kérdésben-értsük ezt meg: valójában, részigazságnak adtak hangot-tehát nem hazudtak. ( ezért veszéjes a részigazság hangoztatása...)
Ha ez a nép teljességében Szent-Tehát minden egyes Parancsolat-ugyan úgy vonatkozik mindenkire, és kortól és nemtől és méltóságtól függetlenül-mindenkinek meg kell azokat tartania-akkor ti miben különböztek a nép akármely tagjától?
Ez a kérdés, a részigazság szintjén meg is állna-csakhogy minthogy részigazság- a leg fontosabb részt hagyták figyelmen kívül, ez pedig nem más- mint az Isteni választás!
Isten választotta ki a nép vezetőiként: Mózest és Áront!!!
Mózes II. könyve 4. rész

  1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
  2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
  3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
  4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
  5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
  6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
  7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
  8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
  9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
  10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
  11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
  12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
  13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
  14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
  15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
  16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.

Mostpedig itt és ezen a ponton-el kell merengenünk egy fontos és érdekes részleten: Mózes nem is a Fáraótól és az Eggyiptomiaktól tartott-hanem saját népétől...
Pontosan azért, amiért később Jézus mondta is: Mk 6,4   
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Mózesről meg van írva: 4Móz 12,3   
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
Ez az eredeti ( Héber ) írásban így szól: IV.Mózes 12,. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak.
Ez a szerénység volt az oka annak-hogy Mózes próbálta a küldetést elhárítani-hovatovább ez a szerénység-ami egyebekben egy igazi erény, volt egyben, a támadási felület is.
Tehát itt van az Istentől való kiválasztás ténye, és egyben egy fontos tanítás is, amit talán kamatoztathatna a mai nemzedék...
Van olyan, aki próbál a háttérben maradni, pedig őt az Isten-feladattal bízta meg... és vannak sokan-akik előtérbe helyezik magukat-holott őket az Isten nem küldte.
Pontosan erről beszél-Yírmájá könyvében az Ige: Jer.23,16.    
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.    
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.    
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.    
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.    
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.    
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.    
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.    
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.    
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.    
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.    
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.    
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.    
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.    
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.    
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.    
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.    
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.

Tehát ezen:  " feltűnési viszketegséggel élők" azok, akik sokakat elhitetnek...
Ma is ugyan ez történik, éspedig a régi forgatókönyv szerint... Korách-Dátán vö Avirám metódusa szerint... az az érdekes, hogy az ő esetük, Elrettentő példának adatott-nem pedig követendő tanításnak.
Tehát a kezdő történethez visszatérve: Mózes és Áron voltak azok, akik az Úr parancsolatait-tanítását közvetítették a nép felé, és erre a feadatra az Úr választotta ki őket...
és voltak olyanok, akik az szerint gondolkodtak-hogy lenne itt olyan, aki (szerintük) ezt jobban is tudná csinálni...
ily felkiáltással: " itt mindenki szent ( mi pedig kiváltképp) majd mi eldöntjük kit követünk-nektek pedig NEM engedelmeskedünk.
Szintén a fejezetünkben olvashatjuk: IV.Mózes 16, 8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
  9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
  10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
  11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
  12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
  13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
  14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!

Figyeltünk? "13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? "
Az amit ők a "tejjel és mézzel folyó föld"-nek neveztek-éppen a rabszolgaság földje volt. Minthogy tudjuk hogy az Eggyiptom a világot szimbolizálja a Szent Tanban, ebből tudható, hogy számukra a világ a kívánatos élettér.
Nem Isten követése tehát; nem az Isten parancsolatainak követése, hanem a világ adta szabadosság a testi vágyak elérésére, ami ellen Pál is beszélt: Gal.5,13.    
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14.    
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15.    
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16.    
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.    
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Tehát Pál a törvény ellen szólt volna, mint ahogy ezt sokan gondolják is?
Hiszen itt olvastuk: 18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Csupán csak érteni kellene azt-amit olvasunk... ehez nem kell egyetemi diploma sem. Ha az Istennek lelke vezet valakit-akkor az nem fog törvénytelen dolgot cselekedni (ugyebár).
Nos ha nem törvényszegő az a valaki, akkor nincs ELLENE (!!!) a törvény. Más szóval: Nincs az a valaki, a törvény elmarasztaló hatálya alatt.
Tehát ahogy egykor, az Istennek való engedlmesség ( Emmunah-HIT ) macerásnak találtatott-ugyan úgy ma is az sokak számára... de - és erre mondják azt, hogy : " a fától nem látja az erdőt"... pontosan úgy járnak a mai lázadók is, ahogyan a régiek jártak.
És ezt a lázadást ( mered- ami a leg súlyosabb bűn kategóriája, lsd: Ésa 5,20-21; Mt.12,31 ) - nem lehet nézőpont kérdésévé tenni!
Akárkitől is indul a lázadás, mondjuk mint egy olyan személy, aki maga is pap-ráadásul- nagyon is ( ma úgy mondanánk: ) El hivatott... mint Korách, és akár ki (kik) is a segítői annak, lehetnek akár szemtanúi, a támadott személy  egykori- megkérdőjelezhető cselekedetének, mint Dátán és Avirám...
akkor is az Istennek választását-döntését kell tiszteletben tartani! Gyakorta hallani, hogy Isten az Ő választását-a termést hozó mandula vesszővel tette egyértelművé a nép előtt...
NEM! azzal tette egyértelművé a szemtanúk előtt-hogy azokat akik az Ő döntését meg kérdőjelezték- elvesztette!
A Későbbiek számára adta bizonyságul a Mandula vesszőt...
Mert a szemtanúk, nem látták a jeleket, melyek Mózes és Áron szavára lettek Eggyiptomban? Nem látták a Szétvált Verestengert és nem mentek át azon száraz lábbal?
Hol volt Korách, Dátán és Avirám... mikor az Örökkévaló leszállt a Szinájra?
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
  7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
  8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
  11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
  12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
  13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
  14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
  15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
  16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
  17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
  18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
  19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
  20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
  22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
  23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
  24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
  25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Van az úgy sokaknál Testvérek, hogy az Örökkévaló személyét, a saját egójuk takarja el a szemük elől...
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 16, 20:26:56 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 16 Jézus Haragja

„...ne tegyétek az én Atyám Házát kalmárkodás házává!"
(Ján. 2. 16 )

Sokan szeretnek hivatkozni arra, hogy virágvasárnap még Jézus is méregbe gurult, és haragjában ostorral verte ki a templomból a kereskedőket és pénzváltókat. Íme - mondják -, mennyivel érthetőbb és megbocsáthatóbb, ha mi valami hasonlót teszünk. Közben pedig ezek az emberek nem tudják, mi is történt akkor Jeruzsálemben. Hogyan kerültek állatkereskedők a templomba? Az áldozatok miatt sok állatra volt szükség egy - egy nagy ünnepen. Megvolt az arra kijelölt hely, ahol árulni lehetett őket: a templomon kívül. Az üzlet azonban jól ment, és némi összegért megengedték a templom felelősei, hogy a pogányok udvarán is lehessen kereskedni. A pogányok udvara arra szolgált, hogy ha eljött egy Istent kereső, nem zsidó zarándok, az hallhassa ott Isten Igéjét, és csendben imádkozhasson és elmélkedhessen. Ez volt Izrael Missziójának egyik formája, amivel Isten bízta meg népét. Ezt tette lehetetlenné, hogy az anyagi haszon fejében ide is beengedték az üzletelést. Jézus szemében ez olyan szemérmetlen Isten elleni lázadás, az Ő Igéjének, Rendjének, Szentségének semmibevétele volt, amit nem hagyhatott következmények nélkül. Ő nem Személyes sérelmet torolt meg, nem dühbe gurult, ahogyan mi szoktunk, hanem idézi az Igét, Ami ellen vétettek, tanítványai pedig idézik a Zsoltárt, ami Jézus Haragjának az oka: „A Te Házad iránt érzett Féltő Szeretet emészt Engem." Messiási Tett volt a templom megtisztítása, Isten Rendjének a helyreállítása. Ezért nem mert tiltakozni ellene senki. A mi életünkben vajon minden az Isten által kijelölt Helyen van? Mi szorítja ki például a vasárnapjainkból Isten Igaz Tisztelését? Melyik világos Isteni Rendelkezést kellene komolyan vennünk, hogy rend legyen az életünkben? Nem áldozunk fel anyagi előnyökért Lelki Értékeket?"
5
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Június 16, 18:44:52 »
Bölcs és bölcstelen sáfár
 
„Már megint negatív üzenet” – hallom lelki füleimmel mások kimondatlan, szűk látókörű véleményét.
Mert általában csak megjutalmazást várnak a keresztyének. S bár Urunk iránti engedelmes szeretetünk alapján ez kedves reménység, de… mégis… Istenfélelemmel, arcpirulással írom, imádkozzunk és vigyázzunk! Nekem az „Uram, Uramozók” jutottak eszembe. Ebben a példázatban Jézus valami félelmetesre figyelmeztet. Kiemelnék belőle néhány szót, ami kétségkívül hozzánk, Bibliát ismerő hívőkhöz szól: „És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el… sokkal büntettetik meg.”
 
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg, Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle, és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”
Lukács 12:42-48.
 
S lám, megint ott tartunk, hogy: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt önmagában.” 
Jakab 2:17.
 
2018. június 13.                                           Guti Tünde
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 14, 13:15:30 »
ÁMEN!
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 14, 13:12:15 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 14 Jézus és a gyermekek

„...aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint
egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be Abba."
(Márk Ev. 10. 15 )

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a Törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé. Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az Üdvösségből. A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük. Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a Mennyek Országában." Isten Előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok..." (Mát. 20. 26 ) Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki. Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj! A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: Hozsánna a Dávid Fiának! Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, Isten a kicsiket használta fel arra, hogy Dicsőítésének eszközei legyenek. Kész vagyok - e gyermekként fogadni Isten Ajándékait, az Üdvösséget is? Kész vagyok - e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy Ő legyen Nagy az életemben? S bízom - e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az Ő szolgálatára?"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 13, 13:03:46 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 13 Támadások kereszttüzében

„...mivel nem e világból valók vagytok, hanem Én
Választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."
(Ján. 15. 19 )

Jézus mindenkivel Jót Tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. Hogyan viselte Ő ezt? Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti Céljától, Küldetésétől. Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta. A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották Őt, és kémeket küldtek Utána..., hogy Jézust a saját Szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Luk. 20. 20 ). Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak? Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, amíg végül Keresztre juttatták Őt. Hogyan hordozta ezt Jézus? Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az Ő Tiszta, Isteni Jelleme olyan Idegen ebben a megromlott világban, mint a Világosság a sötétségben. Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is. Erre bátorította az övéit is: aki „Felülről Született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mát. 5. 44 )! Ő is ezt tette még a Kereszten is, utolsó leheletéig. Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása. Az egyik az Atyától való Függés, a Benne való teljes Bizalom, a Neki való Feltétlen Engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. A másik: kimondhatatlan Szeretet azok iránt is, akik bántották. Ez az elfogadó, megbocsátó Szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna. Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az Igazsággal. Kérjük el Tőle mi is ezt a Józan Béketűrést!"
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Június 13, 10:45:36 »
De jó erről is tudni!  :316:

"Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény Közösséghez. Az Ap.Csel. 1. 14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival."
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 12, 13:04:23 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 12 Jézus Családja

„Mert aki cselekszi az Én Mennyei Atyám Akaratát,
az az Én fivérem, nővérem és az Én anyám."
(Mát. 12. 50 )

Jézus emberi Testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek Teremtő Műve volt (Luk. 1. 35 ). Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Márk. Ev. 6. 3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei. Családja sokáig nem értette meg Őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté Magát a világ előtt. Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. „Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van." (Márk Ev. 3. 21 ) Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt Ő küldetésével a családon belül. Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak Vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? Jézus ekkor mondta: ki az Én anyám, és kik az Én testvéreim? Az, aki cselekszi az Én Mennyei Atyám Akaratát. De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a Kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények. Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény Közösséghez. Az Ap.Csel. 1. 14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival. A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy Hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten Akaratát cselekszi. Ez azt is jelenti, hogy a Benne Hívők „Örökösei Istennek, és Örököstársai Krisztusnak" (Róm. 8. 17 ). Én vajon Jézus Testvére vagyok már? Szeressük nagyon a még nem Hívő rokonainkat is! És Higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Ján. 1. 12; Róm. 8. 29; Zsid. 2. 11 )!"

Márk Ev. 6.3:
„Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére?
És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak Benne."
Ján. 1.12:
„Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak,
hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik az Ő Nevében Hisznek;"
Róm. 8.29:
„Mert akiket Eleve ismert, Eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia Ábrázatához
hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen Elsőszülött sok atyafi között."
Oldalak: [1] 2 3 ... 10