Legutóbbi hozzászólások

Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 08:39:15 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 16 Nem rója fel

„A Szeretet... nem rója fel a rosszat."
(1Kor. 13. 4 - 5 )

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást? Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki. A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket. Mai Igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a Szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni. Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra Jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy Jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a Kereszten ezt tette. Az tudja az Ő Példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de Ő, őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez Akarat döntése. És nagy Felszabaduláshoz és Békességhez vezet."
2
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum Tegnap - 17:27:56 »
A menyasszony elkészítette magát

Még álmosan tettem-vettem reggel a konyhában, amikor nagyon erőteljesen jött elém egy Ige, és rövid időn belül le is kellett jegyeznem azokat a gondolatokat, amik megragadtak. Az ismétlődő igevers a következő volt:
„… eljött  a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát.”Jelenések 19:7.
Emlékeztem, hogy a Jelenések könyve végén van, ezért gyorsan megkerestem. Óriási öröm töltött be! Hiszek a rhema Igékben! Amikor Isten juttat eszünkbe Igéket a Bibliából, s amiket Lelke által kinyilatkoztat. Ezek a kijelentések nagyon személyesek. Néha talán nem is mond újszerűt, de a Lélek általi kinyilatkoztatás világosságot és meggyőződést ad. Lázba hozza a szívet, minden mástól elszentel az Úr Igazságának.
Sokan vitáznak arról, hogy szükségesek-e a hitet igazoló cselekedetek. A keresztyénség két nagy táborra oszlik. Vannak, akik szerint Jézus Krisztus mindent elvégzett, s mi mindent örökségbe kaptunk, ezért nem kell csinálnunk semmit. Mások szerint (ebbe a csoportba tartozom én is) valóban hit által adatott az üdvösség, és Isten ajándéka ez, de ahhoz, hogy el ne veszítsük, a keskeny úton járva nekünk is hozzá kell tennünk a magunk részét, mert „a hit cselekedetek nélkül meghalt önmagában”. Jakab 2:20.
Mi ez a „magunk része”? Azok az engedelmes cselekedetek, melyek követik a hitünket. A hitünk ugyanis nem csupán Isten puszta létezésében való hitet jelenti, hanem a Neki való feltétel nélküli engedelmességet, az Ő utasításainak követését.

Jézus egyik példázatában kidobták a menyegzői házból azt az embert, aki nem megfelelő ruhában jelent meg. Vajon mi is így járnánk az Atya házában, a Fiú menyegzői vacsoráján? Mi is az illedelmes ruha? Milyennek kell lennie a menyasszonynak, aki várja Vőlegényét?
Azt olvastuk: „… elkészítette magát.” Először is megfürdik, majd hófehér ruhába öltözik. Tudjuk a Jelenések könyvéből, hogy „a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei”. Jelenések 19:8. A fürdés = újjászületés. A készülődés több fázisból áll. Általában többen is segítenek a menyasszonynak a szépítkezésben, de alapvetően ő az, aki készülődik és felöltözik. Izgalma egyre fokozódik, ahogy közeledik a várva-várt pillanat. Pál apostol nem véletlenül figyelmezteti a hívőket:
„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket…” Filippi 2:12.
Ebben az igeversben megint azzal szembesülünk, hogy nekünk is erőteljesen oda kell tenni magunkat a cél érdekében. Erről szól a Rómabeliekhez írt levél 12:1-2. is:
„… szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.  És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róma 12:1-2.
Hát, ez bizony odaszánásról, életmódunk „átszabásáról” és gondolkodásunk változásáról szól. Folyamatos tökéletesítés egészen a találkozás pillanatáig. S ha ez hűséggel, szenvedélyes szeretettel, valódi igyekezettel és valódi hittel megy végbe, akkor abban a pillanatban ránk is vonatkozik: „…a Bárány felesége elkészítette magát”.
Figyeljünk Péter apostol szavaira is, melyek alapján egyértelműen láthatjuk, hogy a visszatérő Király szeplőtelen jegyesét fogja magához venni:
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” II. Péter 3:14.

2018. augusztus 15.                                           Guti Tünde
3
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 09:59:41 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 15 Beteghordozók

„Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a
bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
(Márk Ev. 2. 5 )"

Volt egy lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk. Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben. Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy Hozzá érdemes elvinni, csak Ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg. Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni. Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de Közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni. És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is. A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította. Szoktunk - e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk - e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk - e Igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos - e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az Áldozatot is másokért: ez a mai program."
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 14, 21:00:53 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 14 Bemegyek ahhoz

„...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."
(Jel. 3. 20 )

Jézus három képet tesz ebben az Igében egymás mellé: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." Kitűnik ebből, hogy a mi bezárt életünkön kívül is van még valami. Nem annyi a valóság, amennyit látunk belőle. Ott kívül is van Valaki, Aki engem keres, mert nálam zörget. Sokféleképpen tud jelt adni Önmagáról: kezembe kerül egy Biblia, beszél egy hívő munkatársam Róla, elgondolkozom egy temetés után, egy csalódást követően megkérdezem, mi is az életem értelme... „...ha valaki meghallja a Hangomat, és kinyitja az ajtót..." Ő nem töri ránk az ajtót, ennek a mozzanatnak én vagyok az alanya, az előzőt és a következőt Ő végzi. Mit jelent meghallani a Hangját? Magamra veszem, amit nekem mondott. És mit jelent ajtót nyitni? A Biblia jelképei szerint: bűnt vallani. Az Isten ellen elkövetett vétkeim választanak el tőle (Ézs. 59. 2 ). Amit már bűnnek látok, azt mondjam el Őszintén Istennek, és kérjem bocsánatát! „...bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem." Nincs más feltétele a Jézussal való összeköltözésnek, csak ez az ajtónyitás. Nem kell teljesíteni semmit, nem kell megfelelni semminek. Az együtt étkezés a legteljesebb összetartozás, Közösség kifejezése volt. Jézus Közösséget vállal velem, és megosztja Javait. Ehhez azonban nem az ajtón keresztül kell beszélgetnünk, mert éppen az együttélés az Új Élet lényege. Az ilyen ember viszont soha többé nem lesz egyedül. Sem ebben a földi életben, sem halála óráján, sem azután. Egyszer majd mi állunk meg Jézus Ajtaja előtt. Behívhat-e akkor mint ismerőst, vagy ezt kell mondania: nem ismerlek titeket, távozzatok?"
5
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 13, 08:29:01 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 13 Kinek az életét éled?

„...Én odaadom az Életemet,
hogy aztán újra visszavegyem."
(Ján. 10. 17 )

Valaki ezt mondta: elköltöztem otthonról, végre a magam életét akarom élni - s otthagyta a családját, sok problémát hagyva maga mögött. Másvalaki: nekem túl nagy megkötöttség a házasság, kiszálltam, a magam életét akarom élni, hetente egyszer találkozom a gyerekekkel, s nekem ez így jó. Mindnyájan úgy születünk, hogy önmagunkat szeretjük a legjobban, s másoktól is azt várjuk, hogy szeressenek bennünket. S amikor valaki rádöbben, hogy másokat szeretni csak önmagunk rovására lehet, akkor megriad. Senki sem akarja feláldozni magát, hanem a házasságban is azt várja, hogy őt dédelgessék. S ha ez kölcsönös, mindketten egyedül maradnak. Milyen messze van ettől Jézus programja: „Én odaadom az Életemet, senki sem veszi el, Én Magamtól adom oda!" S annak, hogy Ő oda Áldozta az Életét, az lett a Gyümölcse, hogy sokunknak jut Belőle, s Ő sem lett szegényebb. Aki másokért felelősséget vállalt, úgy is rákényszerül arra, hogy Áldozatot hozzon. S aki ez ellen tiltakozik, sose lesz boldog. Mert mások boldogságának a romjain nem épülhet fel senkinek a boldog élete. De ha valaki Jézus Rendelkezésére bocsátja a maga életét (megtagadja magát), az megkapja a Jézusét, Amelyet aztán már könnyű a Tőle kapott Szeretettel szétosztani. Ekkor már nem én élem a magam (szegényes, nyomorult, önző) életét, hanem Ő Éli bennem a Magáét, s Hatalmat ad arra, hogy letegyem a sajátomat Örömmel. Aki mindenáron a maga életét akarja élni, abban nem élheti Krisztus a Magáét. Amilyen távol áll tőlünk ez a készség: leteszem az életemet másokért, olyan távol állunk mi Jézustól. Aki ragaszkodik a magáéhoz, el fogja veszíteni. Aki átadja Neki, többet kap helyette: „Örök Életre tartja meg azt" (Ján. 12. 25 )."
6
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 12, 07:09:35 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 12 Emlékezés

„Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
mátkaságod Szeretetére..." (Jer. 2. 2 )

Mindenkire jellemző, hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni) a múltjából. A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre. Ezeket aztán többféle változatban adják elő, s lassan maguk sem tudják, hogy pontosan mi hogyan is történt. De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat, hibákat, bűnöket. Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban vagy váratlan pillanatban, de újra lenyomjuk őket a tudatalattiba. És mire emlékszik Isten? Emlékszik népe hűségére. Amikor szövetséget kötött Izraellel, az örült ennek, és ragaszkodott Istenhez. Olyan volt ez, mint a jegyesség, az egymás iránti Szeretet jellemezte. - Aztán elromlott a kapcsolat, mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni. Ezzel megcsalták az Urat, hűtlenné váltak hozzá. Ez fájdalmas emlék, ami Isten Ítéletét hívja ki. - Isten azonban Kész Megbocsátani a hűtlenséget. És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni. Amit Ő Megbocsátott, arra nem hivatkozik, az nem választ el Tőle, „nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jer. 31. 34 ). Isten nem felejt, csak nem említi többé. A Biblia minket is erre bátorít. Először is arra, hogy Isten Jótetteit, Csodáit ne feledjük el. „...ne feledd el, mennyi Jót tett veled!" (Zsolt. 103. 2 ) Tartsa frissen a Hálaadásunkat és Istent Magasztaló imáinkat az emlékezés! Ez egyben bátorít arra, hogy Bízzuk Rá nyugodtan a jövőnket is. Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt! Ezeket a tartozásokat el lehet engedni, ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet, amikor Jézus Meghalt értünk (Kol. 2. 14 ). A megbocsátott, elrendezett vétkeket pedig nem szabad többé felemlegetni, családon belül sem, ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket."
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 11, 06:48:05 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 11 Teéretted

„Úgy sejtem, hogy te éretted
Áldott meg engem az Úr."
(1Móz. 30. 27 )

Különös megfigyelés a Bibliában: Isten a benne hívőkre való tekintettel néha másokat is sok Jóban részesít. Jákob búcsúzik az apósától, Lábántól, akinek a juhait sokáig ő gondozta. Lábán nézi a megnövekedett nyájat, és ezt mondja: megtudtam, hogy teérted Áldott meg engem az Úr. Több király elmegy szorult helyzetben tanácsot kérni Elizeus prófétához. Ő ezt mondja: „ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék." (2Kir. 3. 14 ) A többiek csak most a bajban szeretnének segítséget kapni Istentől, de van köztük egy igazán hívő. Rá való tekintettel kap tanácsot a többi is. Izrael több királyának mondta hasonló helyzetben Isten: te nem érdemelsz semmi jót, de Dávidért, az Én szolgámért (aki akkor már régen meghalt), mégis segítek neked. Pál apostol életében is láttuk: ő ragaszkodott az Úrhoz, vele Terve volt Jézus Krisztusnak, és érette megmentette mind a kétszázhetvenhat embert a hajón. Legfontosabb azonban az, hogy Jézus Krisztusért könyörült rajtunk a mindenható Isten. „Ő bűnhődött, hogy nekünk Békességünk legyen, az Ő Sebei Árán gyógyultunk meg." (Ézs. 53. 5 ) Ezt a bocsánatot és Üdvösséget azonban mindenkinek magának kell Hittel elfogadnia Istentől. Mások hitéért nem kapunk Üdvösséget, csak valamilyen más ajándékot. Vajon kik azok, akikre nézett az Úr, és engem Áldott meg? Köszönjem meg őket Neki! És lesznek - e, akik azért kapnak valami Jót, mert Isten engem néz?"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 10, 07:39:37 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 10 Elköltözés

„Mert én nemsokára megáldoztatom,
és elérkezett az én elköltözésem ideje."
(2Tim. 4. 6 )

Valaki ezt mondta: milyen kár, hogy végigrohanjuk az életet, nem is tudjuk, mit jelentett volna élni, és utána készületlenül zuhanunk a sírba. Pál apostol nem így tett. Ő a Krisztusban Élt, és így is készült meghalni. Aki Krisztusban (a Vele való Lelki Közösségben) Él, az nehéz körülmények közt is Boldog. Aki Krisztusban Él, Krisztusban is hal meg. És aki Krisztusban hal meg, az azután is Boldog. Mert „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel. 14. 13 ). De csak azok halnak meg az Úrban, akik Vele járták végig földi életük útját is. Amikor Pál utolsó levelében erről ír lelki gyermekének, Timóteusnak, egy nagyon kifejező szót használ: elköltözésem ideje elérkezett. Akkor használták ezt a szót, amikor a nomád pásztorok szedték a sátorfájukat, és más legelőre indultak. Vagy amikor eloldották a hajót, és új kikötőbe indult. Nem a semmibe, hanem meghatározott, biztos helyre. Ránk sem a megsemmisülés vár, amikor meghalunk, hanem folytatódik a létünk: Krisztussal vagy Nélküle. Ez az Örök Élet vagy az Örök kárhozat. Itt dől el, hogy mi lesz a folytatás. Ritkán gondolunk erre őszinte komolysággal. Aki Krisztusban van, annak a meghalás nem az Élet végét jelenti, csak a mulandóság végét. Mindannak a befejezését, ami itt rossz volt. Ezért ilyen nyugodt Pál és minden hívő ember. Aki arra használta földi életét, amire kapta, teljes Békességgel hagyja itt. És aki már itt átment a halálból (az Isten nélküli létből) az Életbe, az maga mögött tudja a halált, csak a meghalás (a biológiai halál) van előtte, az pedig még közelebb viszi Krisztushoz. Akinek az Élet Krisztus, annak a meghalás Nyereség (Fil. 1. 21 ). És nekem?"
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 09, 08:12:04 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 09 Fogódzó a viharban

„Én hiszek az Istennek, hogy úgy
lesz, ahogyan nekem Megmondta."
(ApCsel. 27. 25 )

Pál apostol hogy megmeneküljön népe vezetőinek halálos gyűlöletétől, a császárhoz fellebbezett. Ezért mint foglyot Rómába kellett őt szállítani. Nem hallgattak rá, hogy kicsit később induljanak el, így olyan viharba kerültek, hogy kétheti hánykolódás után „elveszett megmenekülésünk minden reménye". Ekkor megszólalt a fogoly Pál: „bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó." Honnan veszi ezt? Isten azt mondta neki: császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón... Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk." Nem tudták, hova sodródtak, végül Málta szigetére kerültek, s megmenekültek. Ez a hívők szerepe a világban. Ők mindig Kapcsolatban maradnak Krisztussal. Krisztus szól hozzájuk az Igén keresztül, s ők értik, Amit mond. Nemcsak értik, hanem biztosra veszik, hogy az Ige Igaz, hittel megkapaszkodnak benne, s így tudják a többiekben is tartani a lelket. Nem szégyellik az Igét vállalni mások előtt sem. De közben Pál észrevette, hogy a matrózok meg akarnak szökni, és megakadályozta ezt. Gondja volt arra is, hogy egyenek az emberek, mert az úszáshoz erő kell, s maga adott jó példát erre. Ő fogolyként is Krisztus szolgája volt - mindenki javára. Nincs identitászavara, a gyilkos viharban is hivatása magaslatán áll. Két lábbal ebben a világban, de nem e világból való erőkkel tud szolgálni másoknak. Nem sértődött meg, hogy először nem hallgattak rá, nem volt közönyös, hogy neki már Üdvössége van, a többi elveszhet, nem szégyellte a Krisztus Evangéliumát, de tudott egészen gyakorlati segítséget is adni. Így használhat - e minket is Urunk azok javára, akik közt élünk?"
10
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Augusztus 08, 09:51:21 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„08. 08 Szenvedések közt

„Milyen üldöztetéseket
viseltem el, és mindegyikből
megszabadított az Úr!"
(2Tim. 3. 11 )

Jézus Krisztus előre felkészítette Pált, hogy sokat kell majd az Ő Nevéért szenvednie. Az apostol az utolsó levelében így emlékezik vissza: milyen üldöztetéseket viseltem el! Azonban soha nem dicsekedett szenvedéseivel, és nem panaszkodott miattuk. Vállalt mindent Krisztusért és mások Üdvösségre segítéséért. Családja valószínűleg kitagadta, munkatársai közül is többekben csalódnia kellett, volt valami súlyos betegsége, éveket kellett börtönökben töltenie, saját népe a halálát akarta, sok baleset érte hosszú útjain, és olykor még a gyülekezetek is támadták. Hogyan maradt ő nyugodt és derűs ennyi baj között? Tudta, hogy semmi nem történik vele véletlenül. Mivel ő „a Krisztusban" van, minden neki szánt ütés előbb Krisztust éri, neki csak annyi jut, amennyire szüksége van ahhoz, hogy alázatos maradjon. - Nem a nyomorúságaival foglalkozott, s főleg nem az ellenségeivel, hanem mindig a küldetésével. Nem engedte, hogy uralmába kerítse a keserűség, lázadás, önsajnálat. - Mindig újra Igent mondott Isten Akaratára. Meg akart ő gyógyulni betegségéből is, de amikor Jézus azt mondta, ennek így kell lennie, elfogadta. Nem beletörődött, hanem bizalommal elfogadta. Nemcsak a hiányait látta, mint mi gyakran, hanem azt a sok Jót is, amit Istentől kapott, s amit Isten általa és körülötte cselekedett. Ezért nem került bajainak az igézetébe, hanem tele volt Hálával. - Minden nehézségben meglátta a lehetőséget is. Ha börtönbe zárták, az őreinek prédikált, és őket vezette Jézushoz. Nem felejtette el, hogy minden szenvedésünk ideiglenes, a Krisztussal való dicsőség pedig Örökkévaló lesz. Túllátott a pillanatnyi nehézségeken. És Krisztus érettünk vállalt sokkal nagyobb Szenvedését soha nem tévesztette szem elől. Annak köszönhette egész Életét, azért maradt hálás Örökre."
Oldalak: [1] 2 3 ... 10