Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Árvai Emil / Re:Olvasónapló
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum Ma - 12:04:26 »
"Az amerikai elnöktől egy alkalommal megkérdezték, mit gondolt arról az állításról, hogy az embereknek két rossz jelölt közül kellett választania az elnökválasztáskor. Donald Trump azt válaszolta, hogy amíg nem a Názáreti Jézus lesz az elnökjelölt, addig mindig két rossz jelölt lesz."

Forrás: parokia.hu  "Néróért imádkozni" című riportcikkből idézet.
2
Árvai Emil / Re:Vers
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum Ma - 11:21:44 »
Régi verseimből:
......................................................................

LEGENDA

Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban:

"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..."
Hullámok csapnak, roncsok süllyednek;
örvénylő árból ím legendák születnek...
Csillagok hallgatják énekét. --

... Elsimul víztükör; felszáll a köd;
gyászol a könnyes-sós némaság.
Szél kap föl, dúdol új balladát;
alszik egy dal lenn a roncsok közt.

-----------------------------------------------------------------

GYÓGYÍTHATATLAN

Csapdából szabadult állat
sebeit nyalogatja.
(Nem tudja, mi az: bocsánat;
nem is foglalkoztatja.)
Egész éjszakát átvonít.
Mindig csapdával álmodik.

--------------------------------------------------------------

BETEGEN

Fekszünk, mint harctéren sebesültek;
álmaink kifosztva menekülnek;
nincs erő, csak jajgatás az élet;
emlékek közt sírdogál a lélek.

------------------------------------------------------------------

BARÁTAIM

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim...

--------------------------------------------------------------------

KÉRDÉSEK KÉRDÉSE

Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében.
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás.
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!

3
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Ma - 08:24:22 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 22 Vedd birtokba!

„...és birtokba vegyétek azt a földet,
amelyet Istenetek, az Úr Ad nektek birtokul."
(Józs. 1. 11 )

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához. Két Igazságot figyeljünk meg: Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is vitte őket az Ígéret földjére. Nemcsak Kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem Felszabadította őket egy egészen Új Életre. Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem Felszabadít a Neki Engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló Életre. Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és Kihez tért meg. Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni Őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé Szabad". Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat Öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az Ismeretben, Hitben, Szent Életben. A másik Igazság: Isten adta birtokul népének az Országot, de nekik kellett birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten Ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten Ajándékba adta nekik, ez a Kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a Hit. Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a Birtokodat! A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az Ő Ajándéka, ha ezt Hittel komolyan vesszük. De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való Engedelmeskedést, az Ajándékcsomag kibontását és használatbavételét. Eközben tudjuk meg, milyen nagy Gazdagságot adott nekünk az Úr."
4
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum Tegnap - 07:38:13 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 21 Adjon Békességet!

„Fordítsa feléd Arcát az Úr, és adjon neked Békességet!"
(4Móz. 6. 26 )

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása. Ott arról volt szó, hogy Isten Ránéz, mintegy Rámosolyog Megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan Ránéz, Szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt Élnek, Együtt Élnek. Az Isten és a Kegyelmet nyert ember tartós Közösségét fejezi ki. Isten azt Ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a Háta mögött, hanem Színe Előtt Élhetnek, és ebben az állapotban Békességük lesz. A Békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan közeget, amelyben az Élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a vízben van békessége, nem a parton. Az embernek az Istennel való Közösségben vannak meg az Életfeltételei. Ott válhat azzá, akinek a Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg nehéz körülmények közt is. Persze nemcsak Istennek kell felénk fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az Ő Arcát. Isten többször panaszolta, hogy „hátukat fordították Felém, nem arcukat" (pl. Jer. 2. 27 ), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára. Az is előfordul, hogy az ember akar valamit Isten Háta mögött cselekedni, vagy valamit Előle elrejteni. Ebből soha nem fakad Békesség. Az Ároni Áldás tehát ezt a három nagy Értéket kéri: Biztonság, Bocsánat, Békesség. Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert Ő a mi Békességünk" (Ef. 2. 14 ), Ő szerzett nekünk Békességet a Kereszten kiontott Vére által (Kol. 1. 20 ), és Ő adja a Maga Saját Békességét a Benne hívőknek (Ján. 14. 27 ), Amit nem vehet el tőlünk senki. Ő Maga és a Vele való Közösség minden Isteni Áldás Forrása és Foglalata."

Jer. 2. 27:
„Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! - a kőnek pedig:
Te szültél engem! A hátukat fordítják Felém, és nem az arcukat,
de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!"

Ef. 2. 14:
„Mert Ő a mi Békességünk, Aki a két nemzetséget Eggyé tette, és
az Ő Testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,"

Ján. 14. 27:
„Békességet hagyok nektek: az Én Békességemet adom nektek; de nem úgy adom
nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."
5
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 20, 07:48:32 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 20 Könyörüljön rajtad!

„Ragyogtassa rád Arcát az Úr, és Könyörüljön rajtad!
(4Móz. 6. 25 )

Az Ároni Áldás három ikerkérésből áll, amelyeknek első fele arról szól, mit tegyen veled Isten, a másik fele, hogy mit adjon. Istennek nincs olyan Arca, mint a mienk, de a szentíró csak ilyen emberszabású képpel tudja kifejezni, amit akar. Itt arra utal, hogy akkor szokott felragyogni egy ember arca, ha megpillant valakit, akit szeret, és rámosolyog. Tudjuk a Szentírásból, hogy bennünk semmi nincs, amiben Isten gyönyörködhetne, ami Őt „mosolyra deríthetné". Egyvalakiben Gyönyörködik Isten, az Ő Szent Fiában, Jézusban (Mát. 3. 17 ). Ahhoz viszont, hogy Krisztus bennünk Éljen, Kegyelmet, bűnbocsánatot kapott embernek kell lennünk. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: Ragyogtassa rád Arcát, és Könyörüljön rajtad. Akin Ő Könyörül, aki az Ő bűnbocsátó Kegyelmét Hittel megragadta, azon Felragyog Isten Arca, mert már az Ő ismerőse, sőt gyermeke lett. Ír a Biblia arról is, hogy az ellene lázadó emberre haraggal néz Isten, vagy elrejti előle az Arcát (Ézs. 54. 8 ). A Könyörülni szó az Ószövetség eredeti nyelvén azt is jelenti: Lehajolni. A Szent Isten Jézus Krisztus Személyében hajolt le hozzánk, Ő Engesztelte ki Isten Jogos Haragját, amikor Önmagát Áldozta fel a Keresztfán. Őérette Könyörül rajtunk Isten. Jézus Krisztus tette lehetővé ennek az Áldásnak a beteljesedését is rajtunk."

„Mát. 3.17:
„És hang hallatszott a Mennyből: „Ez az Én
Szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm." Ámen"

„Ézs. 54.8:
„Túláradó Haragomban egy pillanatra elrejtettem előled Arcomat,
de Örök Hűséggel Irgalmazok neked" - mondja Megváltó Urad."
6
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2018 Június 19, 20:28:39 »
Formáltatás mások által

„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.”
Hóseás 2:19-20.

Eljegyzett magának, az Igazság szerelmese vagyok. Így követem hosszú évek óta Jézust, aki Uram és Krisztusom.
Hálás vagyok Istennek minden emberért, akivel életem során találkoztam. Az Úr kegyelméből voltak, akiknek segíthettem, míg mások az én szükségeimet töltötték be. Megmelengeti a szívemet, ha azokra gondolok, akik vigasztaltak, bátorítottak próbáimban, vagy szelíden intettek, ha hibáztam.
Akadtak olyanok is, akik szúrós keménységükkel arra inspiráltak, hogy még mélyebben gyökerezzek bele az Igébe. A szembe támadások, a váratlan kihívások és a hátam mögötti kibeszélések a Szentírás további lázas kutatására ösztönöztek. Még több elcsendesedésre, Isten Igazságának szenvedélyes megismerésére.
Bárkivel is találkoztam élőben vagy virtuálisan, az Atya jót munkált általa a lelkemben. Érettebb lettem hitben, erősebb a reménységben, őszintébb a szeretetben, radikálisabb az Úr iránti engedelmességben. De még rengeteg formálni valója van rajtam.
Mégis, ha lassan is, de haladok előre tovább, bízva és küzdve a keskeny úton, a leckék által megalázkodva, a nyomorúságokban állhatatosságot tanulva, míg elérem hitem célját, a lelkem üdvösségét.

„Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” II. Kor. 9:25-27.

2018. június 13.                                 Guti Tünde
7
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 19, 07:33:11 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 19 Az Ároni Áldás

„Áldjon meg téged az Úr, és Őrizzen meg téged!"
(4Móz. 6. 24 )

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal Áldja meg a népet. Ez az Áldás csaknem minden Istentisztelet végén elhangzik, egy - egy sora azonban nehezen érthető. Mi az Áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek Adhat. Nem azért Adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van Rá. Az Áldás Ajándék, amit Isten Szeretetből ad, ha Akar. Tehát nem Áron Áldotta meg a népet, hanem Isten. És nem a lelkész Áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is Megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten Áldását másokra. Mit jelent az első mondat: Áldjon meg téged az Úr, és Őrizzen meg téged? Ez az Áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a Szavakkal azt Ígéri (mert ez a kérés egyben Ígéret is), hogy mint Jó Pásztor Őrizni fogja népét. Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, Isten ezt Ígérte: „Én Magam Oltalmazom mindenfelől... mint egy Tüzes Fal" (Zak. 2. 9 ). A Zsoltáríró ezt a képet használja: „Szárnyainak árnyékában Biztonságban leszünk." Isten tehát mindenekelőtt Biztonságot, Védelmet Ígér népének. Nagy szükségünk van erre ma is. A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten Védelmére. Bízzuk Rá nyugodt Hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr Áldjon és Őrizzen meg téged!"
8
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 18, 10:50:02 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 18 Ítélkezés

„A Hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért,
hogy nézeteit bírálgassátok... ne ítélkezzünk
egymás felett..." (Róm. 14. 1 és 13 )

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. Isten ezt nagyon rossznak tartja. Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat. Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit. Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb Hitűek és a bizonytalan kezdők. Pál apostol őket inti ebben az Igében. Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere? Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni. Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk Szeretettel. Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a Benne hívőkkel. És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is Áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla. És akkor egyáltalán nem szabad Ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem. Csak más dolog Isten Igéje alapján megítélni valaki cselekedetéről, hogy helyes - e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül. Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad Ítélkezni. Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan Ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az Igaz Bíró Ítéljen el és mentsen fel! Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem Ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre."
9
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2018 Június 17, 08:12:36 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„06. 17 Igen és nem

„Atyám, ha nem távozhat el Tőlem ez a pohár,
hanem ki kell innom, legyen meg a Te Akaratod."
(Mát. 26. 42 )

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem Őt is az Jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra Igent mondott az Atya Akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott „nem" volt a Válasza. Minket állandóan kísért Hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel Szemben. Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem Igazán. Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik. Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte. Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt Imaharca jól szemlélteti az Ő Határozott, Egyértelmű, Következetes Magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát. De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy Én Akarom, hanem amint Te." Másodszor már csak az Igen hangzik el: Atyám, legyen meg a Te Akaratod! És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az Igen az Atya Akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra. Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes Meggyőződéssel és Örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad Jónak (Mát. 11. 26 )."
10
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2018 Június 16, 20:46:55 »
Mózes IV. könyve 16. rész

  1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
  2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
  3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?...
Áldott Testvérek. A Tórának ezen szakasza, a lázadással-a vádlással-a makacssággal...és azok következményeivel foglalkozik.
Szokás mondani, vagy gyakorta hallani: "Minden nézőpont kérdése"... Ma este annak járunk utána: Valóban így van-e? mintahogy azt is megfigyelhetjük, hogy ugyan ezen dolgok azok-amiket ma is elkövetnek oly sokan, hívői körökben.
Van az úgy, hogy azok akik olvassák a Szent Tant- a beidegződések miatt, amik lehetnek hallott tanítások eredménye, nem is gondolkodnak azon amit olvasnak, csak a végkövetkeztetés alapján értelmeznek. Ezek sok gondolkodni valótól esnek el...
Hát lássuk, mi lenne ebben a részben a gondolkodni való:
Elsőként nézzük a résztvevőket: Korách aki Levita származású-tehát pap.Ezen felül pedig, a Zsidó hagyomány szerint-Korách- átlagon felüli ember volt, aki magasabb spirituláis szintre vágyott, kereste-kutatta a mennyeit...
Dátán, Avirám vö On- akik Rúbeniták voltak, és köztük akik különösen fontosak esetünkben: Dátán vö Avirám, akik Mózes régi ellenségei voltak. Ők ketten voltak azok a Zsidó gondolkodás szerint, akik beárulták Mósét a Faraónál, miután megölte az Egyiptomit.
Nézzük ezek lázadásának irányelvét: "3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? "
Ebben a kérdésben-értsük ezt meg: valójában, részigazságnak adtak hangot-tehát nem hazudtak. ( ezért veszéjes a részigazság hangoztatása...)
Ha ez a nép teljességében Szent-Tehát minden egyes Parancsolat-ugyan úgy vonatkozik mindenkire, és kortól és nemtől és méltóságtól függetlenül-mindenkinek meg kell azokat tartania-akkor ti miben különböztek a nép akármely tagjától?
Ez a kérdés, a részigazság szintjén meg is állna-csakhogy minthogy részigazság- a leg fontosabb részt hagyták figyelmen kívül, ez pedig nem más- mint az Isteni választás!
Isten választotta ki a nép vezetőiként: Mózest és Áront!!!
Mózes II. könyve 4. rész

  1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
  2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
  3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
  4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
  5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
  6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
  7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
  8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
  9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
  10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
  11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
  12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
  13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
  14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
  15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
  16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.

Mostpedig itt és ezen a ponton-el kell merengenünk egy fontos és érdekes részleten: Mózes nem is a Fáraótól és az Eggyiptomiaktól tartott-hanem saját népétől...
Pontosan azért, amiért később Jézus mondta is: Mk 6,4   
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Mózesről meg van írva: 4Móz 12,3   
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
Ez az eredeti ( Héber ) írásban így szól: IV.Mózes 12,. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak.
Ez a szerénység volt az oka annak-hogy Mózes próbálta a küldetést elhárítani-hovatovább ez a szerénység-ami egyebekben egy igazi erény, volt egyben, a támadási felület is.
Tehát itt van az Istentől való kiválasztás ténye, és egyben egy fontos tanítás is, amit talán kamatoztathatna a mai nemzedék...
Van olyan, aki próbál a háttérben maradni, pedig őt az Isten-feladattal bízta meg... és vannak sokan-akik előtérbe helyezik magukat-holott őket az Isten nem küldte.
Pontosan erről beszél-Yírmájá könyvében az Ige: Jer.23,16.    
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.    
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.    
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.    
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.    
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.    
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.    
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.    
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.    
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.    
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.    
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.    
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.    
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.    
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.    
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.    
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.    
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.

Tehát ezen:  " feltűnési viszketegséggel élők" azok, akik sokakat elhitetnek...
Ma is ugyan ez történik, éspedig a régi forgatókönyv szerint... Korách-Dátán vö Avirám metódusa szerint... az az érdekes, hogy az ő esetük, Elrettentő példának adatott-nem pedig követendő tanításnak.
Tehát a kezdő történethez visszatérve: Mózes és Áron voltak azok, akik az Úr parancsolatait-tanítását közvetítették a nép felé, és erre a feadatra az Úr választotta ki őket...
és voltak olyanok, akik az szerint gondolkodtak-hogy lenne itt olyan, aki (szerintük) ezt jobban is tudná csinálni...
ily felkiáltással: " itt mindenki szent ( mi pedig kiváltképp) majd mi eldöntjük kit követünk-nektek pedig NEM engedelmeskedünk.
Szintén a fejezetünkben olvashatjuk: IV.Mózes 16, 8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
  9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
  10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
  11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
  12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
  13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
  14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!

Figyeltünk? "13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? "
Az amit ők a "tejjel és mézzel folyó föld"-nek neveztek-éppen a rabszolgaság földje volt. Minthogy tudjuk hogy az Eggyiptom a világot szimbolizálja a Szent Tanban, ebből tudható, hogy számukra a világ a kívánatos élettér.
Nem Isten követése tehát; nem az Isten parancsolatainak követése, hanem a világ adta szabadosság a testi vágyak elérésére, ami ellen Pál is beszélt: Gal.5,13.    
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14.    
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15.    
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16.    
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.    
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Tehát Pál a törvény ellen szólt volna, mint ahogy ezt sokan gondolják is?
Hiszen itt olvastuk: 18.    
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Csupán csak érteni kellene azt-amit olvasunk... ehez nem kell egyetemi diploma sem. Ha az Istennek lelke vezet valakit-akkor az nem fog törvénytelen dolgot cselekedni (ugyebár).
Nos ha nem törvényszegő az a valaki, akkor nincs ELLENE (!!!) a törvény. Más szóval: Nincs az a valaki, a törvény elmarasztaló hatálya alatt.
Tehát ahogy egykor, az Istennek való engedlmesség ( Emmunah-HIT ) macerásnak találtatott-ugyan úgy ma is az sokak számára... de - és erre mondják azt, hogy : " a fától nem látja az erdőt"... pontosan úgy járnak a mai lázadók is, ahogyan a régiek jártak.
És ezt a lázadást ( mered- ami a leg súlyosabb bűn kategóriája, lsd: Ésa 5,20-21; Mt.12,31 ) - nem lehet nézőpont kérdésévé tenni!
Akárkitől is indul a lázadás, mondjuk mint egy olyan személy, aki maga is pap-ráadásul- nagyon is ( ma úgy mondanánk: ) El hivatott... mint Korách, és akár ki (kik) is a segítői annak, lehetnek akár szemtanúi, a támadott személy  egykori- megkérdőjelezhető cselekedetének, mint Dátán és Avirám...
akkor is az Istennek választását-döntését kell tiszteletben tartani! Gyakorta hallani, hogy Isten az Ő választását-a termést hozó mandula vesszővel tette egyértelművé a nép előtt...
NEM! azzal tette egyértelművé a szemtanúk előtt-hogy azokat akik az Ő döntését meg kérdőjelezték- elvesztette!
A Későbbiek számára adta bizonyságul a Mandula vesszőt...
Mert a szemtanúk, nem látták a jeleket, melyek Mózes és Áron szavára lettek Eggyiptomban? Nem látták a Szétvált Verestengert és nem mentek át azon száraz lábbal?
Hol volt Korách, Dátán és Avirám... mikor az Örökkévaló leszállt a Szinájra?
Mózes II. könyve 19. rész

  1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
  3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
  4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
  5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
  6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
  7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
  8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
  10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
  11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
  12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
  13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
  14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
  15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
  16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
  17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
  18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
  19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
  20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
  22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
  23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
  24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
  25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Van az úgy sokaknál Testvérek, hogy az Örökkévaló személyét, a saját egójuk takarja el a szemük elől...
Oldalak: [1] 2 3 ... 10