Igen, sajnos ez nem csak Lettországban van így, hanem Európa szerte. Kis hazánkban is:

" Mindenki arra vágyik, hogy őt szolgálják. Meg a kinevezések is fontosak, a titulusok… Sok keresztény kimondottan azt gondolja, hogy a gyülekezet a „szórakoztatására”, szükségleteinek betöltésére van..."

Egyáltalán miért kell Amerikából importálni bármit is? Mintha Isten itt nem tudna sajátos munkát végezni!
Mintha az Úr Lelke nem tudna megújítani, dicsőítő dalokat adni... És sorolhatnám...

HETTITA ÚRIÁS

Siet vissza a táborba,
viszi a király levelét.
Tart még az ostrom, élre tör,
kiált: "Az Úrért és Dávidért!"

Nem veszi észre, otthagyják,
magára marad véletlen:
hősi halál a jutalma;
jó vitéz, nyugodjál békében!

EGY POGÁNY ASSZONY

Nem bírja ki, hogy ne kiáltson;
gyötrelmes élet, beteg a lánya;
beleőszül ördöggel való
kilátástalan viaskodásba.

Hallgat a Mester. - Velük mi lesz?
Elküldenék zavart tanítványok.
Nem tágít, lehulló morzsákat esd.
És e hit, alázat csodára ok.

.....................................

VÉGE JÓ, MINDEN JÓ

Ábel és József legyen intő példa:
kockáztat itt az is, aki jó.
Vállald csak be! Vége jó, minden jó:
keskeny út végén van mennybe létra.

....................................

JEREMIÁS

Sem földi boldogság, sem semmi siker,
nem is hallgatott rád soha senki.
Hallgattál az Úrra; példakép vagy: így kell
szolgálni s a végén mégis nyerni.

Lettországi beszámoló.

Tomass Shultz:

"Keresztényként élni Lettországban jelenleg nem olyan rossz. Nem korlátozzák hitünk gyakorlását és missziói tevékenységünket sem. A legnagyobb gondunk mindössze az, hogy sok ember kifejezi számunkra, hogy nem osztoznak értékrendszerünkben és életvitelünkben. Sajnos emiatt a kereszténység legnagyobb kihívása – az enyém is –, hogy elkényelmesedünk, és nem érezzük a missziónk szükségességének sürgetését, az evangélium hirdetését mindennapjaink során.

Ez azt is okozza, hogy egyre kevesebben éreznek elhívást gyülekezeti szolgálatra. Mindenki arra vágyik, hogy őt szolgálják. Meg a kinevezések is fontosak, a titulusok… Sok keresztény kimondottan azt gondolja, hogy a gyülekezet a „szórakoztatására”, szükségleteinek betöltésére van, és az eszükben sem jut, hogy nekik kellene szolgálni a gyülekezetben.

Nemzetünkben így hát beálltunk egy védekező álláspontba, és nem kívánunk hódítani már – természetesen lelki és missziói értelemben értve e kifejezéseket.

Az egyik legnagyobb problémánk emellett az, hogy hogyan reagáljunk, válaszoljunk a liberális társadalmi felfogás újabb és újabb hullámaira. Ezeket gyakran Nyugatról vesszük át, afféle copy-paste, szolgai átmásolással. A lelkipásztorok és gyülekezeti elöljárók (kevés kivétellel) szélsőségesen reagálnak ezekre: vagy törvénykező módon, nagy szigorral, vagy éppen annyira megengedően, hogy az maga a liberalizmus.

Nagyon ritkán látunk teológiailag megalapozott reakciót, amely hitvallásunk alapján állva értelmes párbeszédre és elemzésre adna alapot. Ez nagy szükség ma nálunk: hitünket értelmesen kifejteni tudó keresztények, akik nem szakadnak le teljes mértékben a társadalomtól, így még hatással tudnak lenni rá."

internetről (baptist hu, Igeidők Magazin)

Clyde Lee Herreng: Ha Isten visszabeszélne
(részlet)

"– Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…
- Igen
- Ne szakíts félbe! Imádkozom.
- De hívtál engem.
- Hívtalak téged? Nem hívtalak. Imádkozom. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy …”
- Nos, megint azt tetted.
- Mit tettem?
- Hívtál engem. Ezt mondtad: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.” Itt vagyok. Mi van a fejedben?
- De én ezen semmit nem értettem. Én csak, amint tudod, mondtam a napi imádságomat. Mindig elmondom a Miatyánkot. Jó, kedves érzést okoz, mintha eleget tettem volna kötelességemnek.
- Redben van. Folytasd tovább!
- „Szenteltessék meg a Te neved…”
- Ne felejtsd szavad! Mit értesz ezen?
- Min?
- Azon, hogy „Szenteltessék meg a Te neved!”
- Ez azt jelenti, azt jelenti… Szent Isten. Nem tudom, mit jelent. Honnét is tudnám? Ez csak része az imádságnak. Tényleg ez mit is jelent?
- Azt jelenti, hogy megtisztelt, szent, csodálatos.
- Ó. Ennek már van értelme..."