Hangja a sárkányé

Jézus mondja:

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem… Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól." János 10:27. 10:4.

Tudjátok, mi a legnagyobb veszély? Ha nem ismerjük eléggé Jézust, aki a Krisztus. Ha nem hallgattuk elég sokszor a hangját ahhoz, hogy minden mást meg tudjunk különböztetni tőle. Ha nem fogadtuk be szívünkbe tanítását (mely mind az Atya beszéde), akkor elbűvölhet sok idegen hang, hamis evangélium. Ha nincs belénk oltva az Ige, akkor az Igazság ösvénye helyett könnyen a széles útra kerülhetünk, sodródva a vallásos, mégis istentelen tömeggel. Ez a tömeg pedig azt követi, aki hazug módon békét és biztonságot ígér, és báránybőrben tetszeleg. Pedig valójában bestiális fenevad!

"Akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány." Jelenések 13:11.

Ismernünk kell az Urat, mert ennek híján nem a Bárányt, hanem a fenevadat követi minden naiv, önmagát keresztyénnek valló ember, és túl későn fog rádöbbenni a megcsalattatásra. Már világszerte látható a Föld vajúdása: tűzvész, árvíz, földrengés, hurrikán… Isten mindent megráz a végső ítélet előtt, hogy utolsó esélyként megtérjenek a most még Neki hátat fordítók.

Hamarosan lezárul a kegyelmi korszak. Kihez tartozunk?

"Isten világosság és nincsen benne semmilyen sötétség." I. János 1:5.

Guti Tünde - 2023. szeptember 12.

Igen, sajnos ez nem csak Lettországban van így, hanem Európa szerte. Kis hazánkban is:

" Mindenki arra vágyik, hogy őt szolgálják. Meg a kinevezések is fontosak, a titulusok… Sok keresztény kimondottan azt gondolja, hogy a gyülekezet a „szórakoztatására”, szükségleteinek betöltésére van..."

Egyáltalán miért kell Amerikából importálni bármit is? Mintha Isten itt nem tudna sajátos munkát végezni!
Mintha az Úr Lelke nem tudna megújítani, dicsőítő dalokat adni... És sorolhatnám...

A HETTITA ÚRIÁS

Siet vissza a táborba,
viszi a király levelét.
Tart még az ostrom, élre tör,
kiált: "Az Úrért és Dávidért!"

Nem veszi észre, otthagyják,
magára marad véletlen:
hősi halál a jutalma;
jó vitéz, nyugodjál békében!

EGY POGÁNY ASSZONY

Nem bírja ki, hogy ne kiáltson;
gyötrelmes élet, beteg a lánya;
beleőszül ördöggel való
kilátástalan viaskodásba.

Hallgat a Mester. - Velük mi lesz?
Elküldenék zavart tanítványok.
Nem tágít, lehulló morzsákat esd.
És e hit, alázat csodára ok.

.....................................

VÉGE JÓ, MINDEN JÓ

Ábel és József legyen intő példa:
kockáztat itt az is, aki jó.
Vállald csak be! Vége jó, minden jó:
keskeny út végén van mennybe létra.

....................................

JEREMIÁS

Sem földi boldogság, sem semmi siker,
nem is hallgatott rád soha senki.
Hallgattál az Úrra; példakép vagy: így kell
szolgálni s a végén mégis nyerni.

Lettországi beszámoló.

Tomass Shultz:

"Keresztényként élni Lettországban jelenleg nem olyan rossz. Nem korlátozzák hitünk gyakorlását és missziói tevékenységünket sem. A legnagyobb gondunk mindössze az, hogy sok ember kifejezi számunkra, hogy nem osztoznak értékrendszerünkben és életvitelünkben. Sajnos emiatt a kereszténység legnagyobb kihívása – az enyém is –, hogy elkényelmesedünk, és nem érezzük a missziónk szükségességének sürgetését, az evangélium hirdetését mindennapjaink során.

Ez azt is okozza, hogy egyre kevesebben éreznek elhívást gyülekezeti szolgálatra. Mindenki arra vágyik, hogy őt szolgálják. Meg a kinevezések is fontosak, a titulusok… Sok keresztény kimondottan azt gondolja, hogy a gyülekezet a „szórakoztatására”, szükségleteinek betöltésére van, és az eszükben sem jut, hogy nekik kellene szolgálni a gyülekezetben.

Nemzetünkben így hát beálltunk egy védekező álláspontba, és nem kívánunk hódítani már – természetesen lelki és missziói értelemben értve e kifejezéseket.

Az egyik legnagyobb problémánk emellett az, hogy hogyan reagáljunk, válaszoljunk a liberális társadalmi felfogás újabb és újabb hullámaira. Ezeket gyakran Nyugatról vesszük át, afféle copy-paste, szolgai átmásolással. A lelkipásztorok és gyülekezeti elöljárók (kevés kivétellel) szélsőségesen reagálnak ezekre: vagy törvénykező módon, nagy szigorral, vagy éppen annyira megengedően, hogy az maga a liberalizmus.

Nagyon ritkán látunk teológiailag megalapozott reakciót, amely hitvallásunk alapján állva értelmes párbeszédre és elemzésre adna alapot. Ez nagy szükség ma nálunk: hitünket értelmesen kifejteni tudó keresztények, akik nem szakadnak le teljes mértékben a társadalomtól, így még hatással tudnak lenni rá."

internetről (baptist hu, Igeidők Magazin)