Alfa-Omega közösség
Ismerkedés => Fórumozók blogjai => Torokildiko46 => A témát indította: torokildiko46 - 2015 Július 07, 20:46:20
-
Ahol Isten van :317: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
NE NYUGODJ BELE!
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagyrésze fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik.
S minden megbánt bűn semmivé lehet,
Ha az ÚR veled.
Füle Lajos
-
EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK
28
JÚN
Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg
mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak…
Füle Lajos
-
Füle Lajos: Fényjáték
A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójuk feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg,
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó,hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is így szeretnék...
-
Kincsesbánya
Nem tudjátok iskolázott,
könyvolvasó emberek,
Biblia két fedele közt,
lelki kincsek rejlenek?
Biblia nagy kincsesbánya,
drága kincsekkel tele,
A koldus, herceggé válhat,
ha megleli s él vele.
Bánya tulajdonos Neve
jól ismert, mert,Alkotónk,
bár nem látjuk, de létezik,
gondviselőnk, gondozónk.
A hit bányászlámpájával,
mint bányászok, jöjjetek,
munkánkat bár nehezítik
néhol, nagy bazalt kövek.
De azokat megkerülve,
egyre mélyebbre jutunk,
felragyog az első gyémánt,
mit számunkra rejt, Urunk.
Munkaközben, napok - évek,
egymásután tűnnek el,
bányászlámpánk fénye mellett,
szemünk újabb kincsre lel.
Kincsesbánya kijárata,
egyre fénylőbben ragyog,
Tulajdonos jóvoltából,
várnak ránk, az angyalok.
Csodálatos gazdagságban
részesülünk, odafent,
Atyánk birtokunkba adja,
mit gyűjtöttünk idelent.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VII. 4.
-
Szabó István:
Próbatétel az út
Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett.
Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
de el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
-
Ezt a verset 2010 július 20 án tettem fel az internetre most újra elolvastam :
Azt, ami fájt...
forrás: internet
Lukátsi Vilma:
Azt, ami fájt…
Azt, ami „plusz” volt az életemben,
Ma azt szeretném megköszönni.
Nem a vidám, nagy harsonákat,
Akkor magamnak jó voltam magam.
Azt sem, amikor elégedett voltam,
Megdicsért akkor a saját agyam.
Sem azt, amikor mint fény, ragyogtam,
Mert szerettem, s engem is szerettek,
Minden embert jónak, szépnek láttam,
Mert nem bántottak, ki sem nevettek.
Nem!
Ma azt szeretném megköszönni,
Ami fájt nekem nyersen, nagyon.
Amikor azt kezdtem énekelni:
„Uram, irgalmad szomjazom!”
Amikor búcsúztam vonatnál
Vagy koporsónál nagy keservesen,
S húsomba mart, mert úgy fájt a búcsú,
Elakadt tőle a lélegzetem.
Én azt hittem, a nap is megáll most
S engem sajnál az egész világ,
De csak közömbös arcokat láttam,
Esetleg gúnyt: „Lám, letört az ág!”
Mikor rádöbbentem arra – saját káromon -,
Hogy mi a tévedésem, Te hallottad csak, Uram,
Hogy egész éjjel zokogtam nagyon.
De másnap reggel mégis énekeltem:
„Uram, irgalmad szomjazom!”
Énekeltem… hang és dallam nélkül,
És Rád kapcsolódott tekintetem,
S a könnyeken át fényesebben láttam:
Mindenség Ura! Atyám vagy nekem!
A szenvedésben néven szólítottál,
A szenvedésben ott voltál velem!
S hogy oltókésed elevenbe vágott,
És úgy fájt, hogy a lelkem is kiáltott,
Az volt számomra épp a kegyelem!
Ez a „plusz” az ember életében,
A megtisztító, áldott fájdalom.
És ezt szeretném ma mind megköszönni,
Két karommal Téged átölelni,
S könnyek között újra énekelni:
„Uram, irgalmad szomjazom!”
-
Szivünkböl
Ha tehetném,
bejárnám az országot
Mindenkinek adnék
egy szál virágot.
Mindenütt hagynék
szívemből egy darabot,
A szeretetnek nyitnék
ajtót és ablakot!
Nagyon sok szeretettel küldöm mindenkinek :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Ady Endre - Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
-
AKI ÉJSZAKA MENT JÉZUSHOZ
(Vas István)
Éjszaka, hogy meg ne lássák.
Elvégre nem akárki volt.
Főember a zsidók között.
De Nikodémusz nem ügyeskedő ész,
Okosságtól korlátolt értelem:
Tudta, hogy csak Istentől jöhet
Az új tanító. Hallani akarta.
Tanulni tőle ment éjszaka hozzá.
De nem tudta, hová tegye,
Hogy aki meg nem születik ujonnan,
Isten országát nem láthatja meg.
„Hogyan szülessen az ember, ha vén?
Anyjának méhébe másodszor is
Bejuthat-e, újjászületni onnan?”
És kóválygott a feje a szavaktól.
Hogy test az, ami testtől született,
De ami a lélektől, lélek az,
És szél fú, ahová akar, zúgását
Hallod, de nem tudod, honnan hová,
S ahogy a pusztában Mózes a kígyót
Bottá emelte, az ember fiának
Emeltetnie úgy kell fölfelé,
És mindezt szeretetből – a Fiú
Nem kárhoztatni jött el a világot,
De megtartani.
A látogató
Felelt-e rá? Néhányszor bizonyára
Közbeszólt, mert bátor elme volt,
Csak öreg már s nem látta be, mi szükség
Víztől és lélektől újjászületni.
De nem jegyezték föl a szavait,
Nincs nyoma, hogyan lépett ki az éjbe:
Nem érdekelte őket Nikodémusz.
De felbukkan megint egy pillanatra
A főemberek között,
Mielőtt megindul a hajtás.
Nem jegyezték föl, csak egy mondatát:
„A mi törvényünk kárhoztatja-e
Az embert, ha meg nem hallgatja őt,
Kitudni, mit cselekszik?”
De kifizették: „Csak tudakozódj,
Támadt-e próféta Galieából?”
Leszavazták őt, aztán hazementek.
És aztán a történet folyt tovább,
Ahogy kellett, és megmaradt a holttest,
És titkon eljött, aki éjszaka
Járt Jézusnál, és mirhát, aloét
Hozott magával, holtaknak valót,
S eltűnt, nem kérdezték, honnan hová:
Nem érdekelte őket Nikodémusz.
És aztán folyt a történet tovább.
-
A BIBLIA ISTEN SZAVA!
Szerző: Pecznyík Pál
Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek
felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008
-
Dr. Papp Lajos szívsebész :
Az én Miatyánk om
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
-
Dr. Papp Lajos szívsebész :
Az én Miatyánk om
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Most kaptam meg a teljes verset egy kedves testvértől nagyon hálás vagyok neki érte
Az én Miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a „rossz” – erre van Istene!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba – hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a „kisember” fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdag” milliót költ: hogy „éljen”,
S millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül – sőt –, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy – tagadd meg „ŐT”,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a „nagyhatalmak” a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt, ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a „rossz”, támad s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!
UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen-szelíden,
Távozz, Sátán – szűnj, vihar!
BÉKE s CSEND legyen!
Miért féltek, kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!
-
Rácz Margit
Ne hagyd veszni...
Úgy él, nyüzsög földünk népe,
mintha sose halna meg,
testi vágyak szegény rabja,
az ifjú és az öreg.
Húzza a talp alá valót,
a sátáni zenekar,
végül kidől a sok táncos,
vár rá, síri ravatal.
Testnek élni mindhalálig,
ez a Sátán módszere,
a kegyelmes Isten arcát,
ne lássa meg, senkise.
Az ős gonosz, azt hazudja,
csak sírig tart itt a lét,
Drága lélek: ne hagyd veszni,
végtelent: a végesért.
Térj az Úrhoz, földünk népe,
mert a lelked: végtelen,
nem közömbös, hol élsz egykor,
fénybe, vagy az éjbe, lenn.
Ne hallgass a csábítóra,
elrabolná lelkedet,
célja: kárhozatba vonjon
felnőttet és gyermeket.
Kegyelemből, érted is áll,
Golgotán a szent kereszt,
Fia által, Atyád vár rád,
indulj: s nem bánod meg ezt!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 18.
Kevesebb megtekintése
-
Bocsánatkérés!
Istenünk, szégyentől
pirul, bűnös arcunk,
Lélekben előtted,
még térdet sem hajtunk.
Te vég nélkül szeretsz,
mégis bántunk téged,
naponta okozunk,
sok fájdalmat néked.
Pedig fel sem fogjuk,
amit értük tettél,
mi játszva vétkeztünk,
s helyettünk szenvedtél!
Te a szent, bűntelen,
bűnt pártolók helyett,
erre nem volt képes
más, csak a szeretet!
Amely Megváltónkban,
sugározott felénk,
Atyánk e sugárban,
szíved tárult elénk.
A sok vádat, bántást,
bocsásd meg, Istenünk,
cseréld új életre,
megromlott életünk.
Lehessen jól tevő,
igaz, bűntől mentes,
síron innen és túl,
Néked, engedelmes.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 20.
-
Amíg a nap rád ragyog
Amíg a nap rád ragyog,
várnak derűs holnapok,
keresd élted értelmét,
vándor utad küldetés!
Nemcsak annyi, mit a test
szükség, s a vágy szava tesz.
Lelked annál nemesebb,
szomját oltsd, ne szenvedjen!
Tápláld tiszta forrásból,
égi folyam árjából!
Hitet ébreszt, reményt ad,
érted már, hogy miért vagy.
Lehetsz koldus, vagy király,
lehet les rád száz viszály,
mégsem győzhet feletted,
megvéd a te Mestered.
Schvalm Rózsa
-
Béke ezredéve
Távoli jövőbe, szárnyal a képzelet,
ezer évig béke, lesz majd a föld felett.
Meg kezdi uralmát, Jézus a Pap-Király,
eltűnik a földről, irigység, baj, viszály.
Jeruzsálem akkor éri el fénykorát,
Imádkozó népek töltik meg, templomát.
Ezer évig senkit, nem ámít a Sátán,
mélységbe taszítva, dühönghet rabláncán.
Egymás mellett békén, élnek a nemzetek,
eltűnnek a földről, a gyilkos fegyverek.
Élvezi az ember, a mit alkot keze,
mert - fákhoz hasonló - hosszú lesz élete.
Véghez viheti majd, sok szép nemes tervét,
ifjú száz évesen, leheli ki lelkét.
Oroszlán, ökörrel, majd együtt legelész,
kígyó kis gyermekkel, pázsiton heverész.
Emberektől nem fél, a sok dalos madár,
a csicsergő fecske, gyermek vállára száll.
Búza, gyümölcs szerte, bőségesen terem,
éhesen, szomjasan, nem hal meg senki sem.
Örömmel telik el, nemzetek élete,
menny felé szárnyal majd, ajkuk szép éneke.
Hisszük: ennél szebb lesz, béke ezredéve,
Atyánk már előre, áldunk Téged érte.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. VIII. 10.
-
Misela Tomčala
Igaz barát
Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e.
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette.
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán,
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
Mert egy igaz barát az élethez kell,
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs.
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret.
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos,
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!
-
Nagyon szép.
-
Istenről sose feledkezz el!
Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.
Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.
Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.
Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.
Schvalm Rózsa
Istenről sose feledkezz el!
Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.
Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.
Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.
Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.
Schvalm Rózsa
-
Ruhacsere!
Jézus Krisztus, könnyek között,
vágyódtam utánad,
eléd hoztam ó emberi
szennyes, rongy ruhámat.
Úgy hallottam: ruhacsere,
lehetséges nálad,
Te kész vagy a rongyruháért
adni, szent ruhádat!
Itt állok most mezítelen,
a Golgota halmon,
sokszor vétettem ellened,
bűnbánattal vallom.
Szennyes ruhám fehérre vált,
bánatom örömre,
tőled kapott hófehérben
járhatok, örökre.
Bűn nélküli gyolcs ruhádat,
ingyen adtad nékem,
átvállaltad az enyémet,
így áldoztál értem.
Ezt az áldott ruhacserét,
Te még ma is végzed,
mert a bűnben vergődőket,
szánalommal nézed.
Tiszta ruhát a szennyesért,
ma is, felkínálod,
s a gyolcs ruhát viselőket,
országodba várod.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. IX. 6
-
Mennybe tért…
Itt maradt a doktori cím, hazatért egy koldus,
mennybe tért egy drága lélek, itt maradt a porhús.
Bibliával a kezében, Jézus nyomán járt ő,
bárányaim tereld felém, intette a Szent Fő.
Koldusként indult el innen, gazdagon érkezett,
oda nem kísérhette más, csak az emlékezet.
Oda gyűlnek egymásután, a megváltott lelkek,
véget ért itt, vándorlásuk, mennyben üdvre leltek.
Testvérünk is közöttük van, tán mosolyog éppen,
nem láthatjuk, mi megy végbe, láthatatlan térben.
Könnyharmatos szemeinkkel, tekintünk utána,
ő már egészen közelről tekinthet, Urára!
Hisszük: színről – színre látás napja, hamar eljő,
s ami őt most eltakarja, eltűnik a felhő.
Feltámadás dicső napján, szebb új fényruhában,
megkezdődik örök létünk, Atyánk országában.
Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 10.
Dr. Sípos Ete Álmos, nyugalmazott
Református lelkipásztor, emlékére.
-
Egy út van!
Isten része életünk,
Föld porából alkotott,
elhagytuk Őt, mert fülünk,
csábítóra hallgatott.
Jó, ha tudjuk: mi vár ránk,
amíg itt, úton vagyunk,
már örökre késő lesz,
ha leszáll, élet - napunk.
Lottó, totó, horoszkóp,
ráolvasás, babona,
ki ezekben járatos,
vár rá, kárhozat hona.
Üdvösségre jutáshoz,
nincs két út, két változat,
elég volt az egyetlen
Golgotai áldozat!
Ember hidd el, bárhol vagy,
halál vár rád, bűnödért,
mivel bűnös, nem adhat
váltságot, a bűnösért.
Ne feledd el, érted is,
Jézus halt, s nem Mária,
Isten dicső honába
az út, csak Isten Fia!
Emberektől Istenhez,
bár sokféle út vezet,
jaj, annak: ki rajtuk jár,
az örökre elveszett.
Jövel drága Főpapunk,
néped: már régóta vár,
Szent Atyáddal Te leszel,
új Földön a napsugár.
Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 9.
-
Hamis és igaz Keresztyén!
Simon mágus, varázslással ámította népét,
Sátántól nyert hatalommal, csodákat tett, pénzért.
De látta, hogy keresztyének, milyen szépen élnek,
azt gondolta: ő maga is, felcsap keresztyénnek.
Keresztségben részesülve, ő is keresztyén lett,
bár számára fontosabb volt, az üzleti élet.
Látta: kézrátétel által, adatik a Lélek,
pénzért ő is, adta volna, a hiszékeny népnek.
Pétert kérte: e hatalmat, pénzért adja néki,
ám rá talált emberére, keményen szólt néki.
vesszen pénzed, veled együtt, ebben nincsen részed,
kérjed Istent, bocsássa meg, tán megbocsát néked.
Simon mágus, bár külsőleg, látszat keresztyén lett,
bensőleg csak Isten látta, a nagy ürességet.
Ilyen külső jellemzi ma, a vallásos népet,
Vasárnappal nincs szinkronban, hétköznapi élet.
Mennyire más, csodálatos, Saul megtérése,
nem felszínes, valóságos, Újjászületése!
Ott a Damaszkuszi úton, földre hullva, látta
Jézust! Aki bűnbánóknak, legdrágább Barátja!
Jézusért kész, földi jókat, szemétnek ítélni,
megváltottak új életét, népe elé élni.
vállalva a sok szenvedést, a mártíromságot,
fénylő fáklyaként vitte ő, a szent égi lángot!
Sok a névleges, de kevés, az igaz keresztyén,
Isten szeméből könny pereg, a bűnösök vesztén!
Jézus Krisztus, mindenkiért, kereszten szenvedett,
de akinek nem kell váltság, örökre elveszett.
Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 6.
-
Győzelmi fény!
Hol vagy Isten népe!
Lelki harcosok,
gyengül az arcvonal,
ritkák a sorok.
Támad az ellenség,
nyomában halál,
ő jut győzelemre,
ahol rést talál.
Lelki fedezékből,
lépjetek elő,
Jézus oldalán van
győzelmes erő!
Félre gyáva félsz - szel,
tart az ütközet,
szeretettel oltsunk,
gyűlölet - tüzet.
Lőheti az ellen,
gyűlölet nyilát,
hitünk páncélján az,
nem hatolhat át!
Eldőlt a harc sorsa,
már a Golgotán!
Győzelmi fény ragyog,
Jézus zászlaján!
Bátran hát előre,
hívő harcosok,
mienk a győzelem,
ellen, bármi sok.
Felejthetetlen lesz,
mennyben ünnepünk,
Jézus győzelméről
zeng majd, énekünk.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. VIII. 24.
-
Isten itt van!
Isten, aki láthatatlan,
alkotásában van jelen,
betölti az eget, földet,
bár nem látja Őt földi szem.
Napban, holdban, csillagokban,
Isten ujja nyomát látom,
parányi mozgó bogarak
repülését, megcsodálom.
Zsiráf, teve, ló, elefánt,
Isten kezének remeke,
próbáld utánozni ember,
csalódottan felhagysz vele.
Nagy és kicsi testű madár,
suhanva száll fejünk felett,
tavasztól őszig hallhatunk,
trillázó madár éneket.
Minden mozog, minden lüktet,
a folyamok, a tengerek,
Isten irányítja őket,
vegyétek észre, emberek!
Langy esőben, hóban, jégben,
jelen van a Mindenható,
tavasszal a meleg napon,
elolvad a hó - takaró.
Isten itt van, bár nem látom,
mi látható, róla beszél,
a nyár heve, a tél fagya,
zúgó vihar és enyhe szél.
Énekelve, imádkozva,
áldom Atyám dicső Nevét,
országába haza várja,
minden megváltott gyermekét!
Pecznyík Pál
Celldömölk
-
Túróczy Zoltán: Tanács
Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.
De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér..
-
Nincs különbség
Nekem nincsen magas rangú
nemesi családom,
születéstől, szegényeknek
rögös útját járom.
Nekem nincsen kertes házam,
csak pár verses könyvem,
némely verset mikor írtam,
Isten látta könnyem.
Nekem nincsen autóm sem,
gyalogosan járok,
menetközben imádkozva,
behívóra várok.
Oda ahol nincs különbség,
szegény - gazdag között,
életkorona vár arra,
kit Sátán üldözött.
Ki csak szolga itt a földön,
fent, királyi gyermek,
testvére az Úr Jézusnak,
gyermeke Istennek.
Milyen jó, hogy nincs különbség,
Isten országában,
mint gyermekek, örvendhetünk,
Atyánk oltalmában.
Pecznyík
Celldömölk
2008. VIII. 26.
-
Pecznyík Pál: TEREMTŐ SZÓ!
Isten szava oly nagy erő,
melyre egy világ jön elő!
Ő csupán annyit mond: legyen,
és megmozdul a végtelen.
A semmi, íme, testet ölt,
látható lesz az ég, a föld.
Szavára víz, özönné lesz,
földön minden élet elvesz.
Szól: szavát nem vonja vissza,
a víz, tengerbe tér vissza.
Isten szava örök, áldott,
kormányozza a világot.
Bolygónk, nem suhan céltalan,
Istennek vele célja van.
Mert föld felett és föld alatt,
szava nyomán, élet fakad.
És, hogy lássuk: szava élet,
Szent Fiában, emberré lett!
Megszánt minket, testet öltött,
nem sajnálta, mit ránk költött.
Ám költ ránk még ennél többet,
létre hoz új eget, földet!
Atyánk szava, mely Alkotó,
új földön lesz majd átható.
Testet öltve, ott lesz helye,
látjuk Őt, beszélünk Vele.
Csodák földjén, csodás fényben
osztozunk majd örömében.
-
Riadó!
Riadó zeng a Föld felett,
hangja betölt minden helyet,
Jézust hívők, mind kelljetek,
szerte, háladalt, zengjetek.
Jézusról: mert nemsokára,
fényben ragyog Ég határa.
Fehér felhőn, fényes nyomon,
jön a Király, fehér lovon!
Jézust váró hívő sereg,
dicső arcát pillantja meg.
Szíve ujjong örömében,
egyesül Vele a légben!
És egy szempillantás alatt,
megteszi a nagy táv utat,
teljesül majd, legszebb álma,
felragyog szebb, új hazája.
Isten trónja közelében,
háladalt zeng, örömében.
S mivel idő nem lesz többé,
fehérben jár majd, örökké.
Aranyutcák városában,
lába nem jár soha, sárban,
aranyból lesz a járda lap,
az fénylik majd lába alatt.
Gyümölcsözik Élet - fája,
ehet róla, nézhet rája.
Élet vize, oltja szomját,
elfeledi földi gondját.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. X. 7.
-
Árnyék és fény
Árnyék és fény, félelem és remény,
a nap ragyog, vagy örvény kavarog,
váltakozó az élet színterén,
míg világ a világ, s a föld forog.
Vannak szegények, vannak gazdagok,
nagyhatalmak és kicsi országok.
Oly ingatag, bizonytalan a sors,
a holnap, a jövő oly homályos.
Nem létezik több, csak egy biztos pont,
nem rendítik soha változások.
Tegnapon, s ma is hű, jó pásztorod
az Úr : Vele holnapod is áldott.
Schvalm Rózsa
-
Jézus hív!
Jézus hív bennünket,
jöjjetek utánam,
itt bűn van, szenvedés,
örök öröm, Nálam.
Öröm rózsák nyílnak,
amerre Én járok,
utam két oldalán,
nyílnak a virágok.
Jöjjetek sietve,
bűnre csábult lelkek,
ti kik megbántottan,
fájó könnyet nyeltek.
Örömöt, nyugalmat,
világ nem ad néktek,
jaj, ha ítéletben,
vádolnak majd vétkek.
Bűnből szabadulni,
még van lehetőség,
amíg nem ér utol,
az örök sötétség.
Vonuljunk cél felé,
és majd nemsokára,
felragyog előttünk,
Sion dicső vára!
Abban szeretet vár,
és örök nyugalom,
öröm rózsák nyílnak.
harmatos ugaron.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. X. 8.
-
ÚTI ÁLDÁS
Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
***
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől.
***
Az ÚR legyen mögötted,
hogy megvédjen a gonosz cselekvésétől.
***
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
***
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
***
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.
***
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged !
***
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben !
Ámen.
-
Rejtve itt volt Isten!
Amíg Jézus meg nem szólalt,
akárki jött Vele szemben,
Benne: nem láthatta Istent,
pedig ott volt, elrejtetten.
Akik láthatták külsejét,
zsidó férfit láttak benne,
ám testében ott rejtőzött,
Isten láthatatlan Lelke!
De mikor megszólalt Jézus,
a bűntelen, férfihangon,
döbbenet és csodálkozás,
tükröződött, legtöbb arcon.
Olyan csodákat vitt végbe,
miket eddig, sosem láttak,
leprások mind megtisztultak,
némák szóltak, sánták jártak.
Benne: Isten járt a földön,
ismerte, kit sosem látott,
és aki Jézusra nézett,
Benne: mennyországot látott!
Jézus csodás röntgen szeme,
emberen keresztül látott,
gondolatát is ismerte
annak, akivel szót váltott.
Jézus annyira ember volt,
népe között járva - kelve,
hogy főpapok, írástudók,
gonosz embert, láttak Benne.
Csak a feltámadás után,
aki látta Jézust, itten,
értette meg, hogy a Földön,
láthatóvá vált az Isten!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. XI. 14.
-
Isten országában!
Isten országában élnem, mily nagy öröm,
itt van bennem, és nem túl a csillagkörön.
Szívemben Jézus él, drága Lelke által,
s ennek tudatában, lelkem szinte szárnyal.
Aki Vele ébred, útra: Vele indul,
Szentlelke vezérli, akár merre fordul.
Számomra nagy öröm, Megváltómmal járnom,
minden múló napot, áldásával zárnom.
Éji pihenőre, oltalmában térnem,
tudom: Atyám előtt, Ő közben jár értem.
Drága Megváltómnak, csodás gondja van rám,
megvéd: ha ellenség, közeledik hozzám.
Sok jótéteményét, fel sem sorolhatom,
hála, hogy azokért, Nevét imádhatom.
Isten dicső hona, csodás, oszthatatlan,
részben látható, és részben láthatatlan.
A két részt egymástól, halál választja el,
helyettem a halált, Jézus vállalta fel!
Így élhetek már itt, Isten országában,
Fiáért részesít Atyám, irgalmában.
Isten országában: virul a szabadság,
bűnt, halált legyőzött Jézus, az Igazság!
Már nem kell hordoznom - muszáj - bilincseket,
Isten országában, gyűjthetek kincseket.
Lelkem: úgy szárnyalhat, szent magasságba már,
mint kalitkájából szabadult, rab madár.
Mindennap, közelebb, a mennyei révhez,
abban: dicső Atyám, szerető szívéhez.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2015.XI. 20
-
J. Simon Aranka
Várlak, de most nem úgy – advent másképp
Vártalak, mint minden évben, újra és újra,
Kiégve, elveszetten, hiú reményre gyúlva,
Hogy egyszer csak fellobbansz az éjben, sötétben,
S láttalak is, ahányszor az égre fölnéztem.
Mohó szememet fényed megigézte,
A szent pillanatban odaadtam érte
Ígéretek százát, még több fogadalmat,
S ugyanaz maradtam. Hol a Te hatalmad?
Erővel akartam kényszerítőd lenni.
Ha tényleg vagy, miért nem változik meg semmi?
Bizonyítanod kell, különben nem hiszlek!
Hogy lehetnék veled, ha soha nem hívsz meg?
Várlak, de most nem úgy, hanem mint még soha!
Szeretnék ház lenni, nyugalmad otthona!
Asztalt terítenék, tiszta ágyat vetnék,
Te lennél szívemben a legdrágább vendég.
Ebben az adventben én hívlak meg Téged,
Nem kell bizonyíték, és nem kell ígéret.
Nem vágyok csodákat, nem kérek kincseket,
Utcákon harsogó, csillogó díszeket.
Csak csöndedet hozd el, elmerülni benne,
Arcodat szemlélni, mintha tükör lenne.
Mit ott látnék: rosszat, jót, elődbe borítom,
Ragyogd be fényeddel egyszerű hajlékom.
hívlak Jézusom
-
Kőszeghy Miklós
Adventi utakon
Nem vártam csillagos csodát,
és sorsom pénzesőt sem ád.
Nem kellett arany sem, minek?
De vártam Istengyermeket!
Ám szólt és felhevült szívem,
elvinném elé mindenem.
Kincseim porrá omlanak,
megváltott éltem már szabad!
Az úton, szegények között,
az Úr is belém költözött.
Nem volt csak reményem, mi más
kell, ha itt van a Messiás?
Ballagtunk csillagéj alatt,
megosztott kenyér, jó falat,
ha száraz nekem, az se baj,
nincsen rá se mézem, se vaj.
De mosoly érik számtalan,
örül a sok otthontalan,
hiszen hozzájuk érkezik
a gyermek, kinek jöttét lesik.
A csillag nappal is ragyog,
mindannak, aki nem halott,
meglátják őszinte szemek,
emeljétek fel fejetek!
-
Advent második vasárnapja van!
Ma egy verset osztunk meg veletek! smile hangulatjel
JÖN A MEGVÁLTÓ!
Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!
Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!
Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!
Túrmezei Erzsébet
-
Veletek vagyok!
Felfigyeltünk - e már, erre a két szóra?
Jézus újra itt van, első Pünkösd óta!
Lelki próbák földjén, nem hagy minket cserben,
csodás szép örökség vár minket, a mennyben.
Mi meg, földiekért civódunk, felekkel,
élet útján futunk, befogott fülekkel.
Rá sem hederítünk, Urunk Szent szavára,
pedig lelkünk vágyik, szebb örök hazánkba.
Óh mi volna velünk, áldott Urunk nélkül?
Sátán martaléka lenne lelkünk, végül.
Mélység váltaná fel, mennyei hazánkat,
soha nem látnánk meg trónusán, Atyánkat!
Emeljük hát szemünk, Földről, Ég honára,
kulcsolódjék kezünk, dicsérő imára.
Véget ér nemsoká, itt a lelki próba,
indulhatunk haza, égi hívó szóra.
Ragyogó gyolcs ruhát ölt magára, lelkünk,
végtelen örömmel telik meg, szív - kelyhünk.
Polgárai leszünk, Urunk Szent honának,
lelki testvérei, Királyi Fiának.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 2.
-
Érthetetlen szeretet!
Isten, mentő szeretetét,
Jézus hozta a Földre le,
melyet világ fejedelme,
bálványokkal hintett tele.
Jézus: fennhangon hirdette,
Urunk kedves esztendejét,
leprást, sántát meggyógyított,
megnyitotta vakok szemét.
Isten nélkül élő ember,
mennybe nem teheted lábad,
bűnt megbánó bűnösöknek,
csak Földön van bűnbocsánat!
Jézus szíve bűnös iránt,
mély szánalommal volt tele,
markában izzó parazsat,
Földünkre nem hintette le!
Minket sújtó ítéletet,
önként vállalta magára,
s a keresztfán izzó parázs,
Jézust: égette halálra!
Urunk, lám így szeret minket,
helyettünk halt! El ne vesszünk,
megutálva bűneinket,
mennyben: Ővele lehessünk.
Ám ki kevélyen megveti,
e roppant nagy áldozatot,
Isten dicső Arca helyett,
meglátja a kárhozatot.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015.XII. 2.
-
ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ!!!
Jöjjetek az Úr házába,
Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének
A menny dicső Istenének!
Nincsen máshol öröm, béke,
Csak az Isten közelébe’.
Ha föld indul, zúg a tenger:
Vésztől retteg minden ember.
Vajon mit hoz a jövendő,
Köddel lepett új esztendő?
Nincs más menedékünk itten,
Csak az erős, örök Isten!
Hívő népünk, el ne feledd:
Isten veled! Ki ellened?
Ő megáldja életed,
Felszárítja könnyeidet.
Veled lesz jó és rossz sorban,
Életedben s halálodban!
-
Aranyosi Ervin:
Kívánságom az új évre!
Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.
Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!
Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!
Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,
– okkal lett gazdájuk egykoron az ember.
Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!
– Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.
Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,
a változás magját, lelked mélyén hordod!
Minden bajod oka belső, lelki válság,
s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.
Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,
Istened megsegít, mert támogat téged.
Újabb évet kezdünk – új magot kell vetned,
szíved érzéseit kell mindig követned!
Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,
mert ugyanúgy birka, minden főkolompos –
csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,
ami igaz lelket eltaszít, megéget.
Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,
s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!
Csak a szeretet az, – egyszer tán belátod,
ami jobbá tehet egy elvadult világot.
Legyen minden nap az első gondolatod,
hogy kedves mosolyod másoknak od’adod,
s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,
s hidd az álmaidat idén megtalálod.
Mert tudd, – a szeretet, – a teremtés titka,
szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.
Aki másképp hiszi, az szerintem téved!
Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!
Aranyosi Ervin
-
Őreá hallgassatok!
Őreá hallgassatok, Aki sötétben,
ragyogó, világító szövétnek,
hogy felvirradhasson, fénye szívetekben.
Fenn a hegyen, színeváltozásban,
felragyogott Ő, Isteni mivoltában.
Arca, mint fénylő Nap ragyogása,
hónál fehérebben, tündökölt ruhája.
Fénylő felhőből az Isteni hang,
saját, szeretett fiaként szólította.
Őreá hallgassatok, Aki sötétben,
ragyogó, világító szövétnek,
hogy felvirradhasson, fénye szívetekben.
Schvalm Rózsa
(2011-02-10)
-
Versbe foglalt élet!
Duna és Tisza között,
róna fénybe öltözött,
hol nincs tenger, sem hegyek,
élt egy szőke kisgyerek.
Ruhája foltos, kopott,
szeretetet nem kapott.
Vásártéri iskola,
hat éven át, járt oda.
Ide - oda vándorolt,
teheneket pásztorolt.
Szülőföldjét szerette,
évekig volt levente.
Isten kézbe vette őt,
az ifjút, bűnt kedvelőt.
Mert szent célja volt vele,
verseket írjon keze.
Évtizedek tűnnek el,
ő versekben énekel.
Tétlenül nem néz Napot,
hint igei versmagot.
Míg vándorolt Földön át,
szőke haja, őszre vált.
Nagy tervei nincsenek,
néktek szolgál, emberek.
Vár rátok a menny hona,
ő is vágyik már oda.
Ott nincs idő, sem halál,
Isten trónja: fényben áll.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2016. I. 20.
-
Jézus keres téged!
Rejtőző szív, mi lesz véled,
az Úr Jézus keres téged!
Bár Ő tudja: hol rejtőzöl,
Tőle féltve, miket őrzöl.
Megmenthessen, azért keres,
megváltottan, Övé lehess.
Rejtekedből, jöjj hát elő,
ne légy tovább, bűnt kedvelő.
Megtérésed, Atyád várja,
ne légy Sátán rabszolgája.
Csatlósai őt követik,
hűségükért, mit ad nekik?
Múló kéjt és testi vágyat,
bűnfertőzött betegágyat.
Jézus azért keres téged,
ne lehessen ilyen véged.
Rád: sokkal szebb napok várnak,
fordíts hátat a világnak.
Ne csábítson fénye, bája,
mert úgy lelked: kín éj, várja.
Jézus érted is áldozott,
Ő lett helyetted, átkozott.
Drága lélek, Jézus keres,
hogy örökké Övé lehess.
Javait megosztja veled,
országában vár, lakhelyed.
Oly örömben lehet részed,
melyet csak Ő, adhat néked.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2016. II. 6.
-
Énhelyettem!
Drága Jézus, Isten Fia,
mindent megtettél helyettem,
tudtad: kárhozat vár reám,
pedig még meg sem születtem.
Énhelyettem imádkoztál,
mikor tékozolva éltem,
s amit tudatlanul tettem,
Atyám bocsássa meg nékem.
Énhelyettem szégyenkeztél,
ha Atyámra szégyent hoztam,
bizonygattam, tisztelem Őt,
pedig nem is imádkoztam.
Énhelyettem álltál oda,
ahol súlyos próba várt rám,
csodás mentő szerelmedért,
soha nem lesz elég, hálám.
Énhelyettem imádkoztál,
ha imáról feledkeztem,
a rám váró kárhozatban,
árva lelkem el ne vesszen!
Énhelyettem önként mentél,
hová nekem kellett volna,
vérem helyett, a keresztről,
drága véred, hullt a porba!
Bűnöm súlyos büntetését,
énhelyettem szenvedted el,
hogy feltámadt dicső testben,
vihess, Atyádhoz mennybe fel.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2016. II. 4.
-
FELTÁMADT!
17
MÁR
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!
Túrmezei Erzsébet
-
FELTÁMADOTT!
01
ÁPR
Feltámadott! – ezt zengje ajkatok.
Értelmet ad, ha nemcsak angyalok
jó híre jő. Csodálkozó szívek,
kiknek e jel több volt, mint bárkinek
az üres sírt ámulva érik el –
Péter kiált, a szíve énekel.
Feltámadott! – Ezt zengje ajkatok!
Ezt vallom én, nemcsak az angyalok.
Feltámadott! Én hitetlen hitem!
Nehéz öröm elhinni ezt híven.
Ellene mond tudás, tapasztalat,
Nem volt ilyen soha az ég alatt.
De szemtanuk szent bizonysága szól.
Ők sem értik, Tamás felém hajol:
„Figyelj reám, hogy roskadoztam ott!
De Jézus él, sebeket hordozott.”
Feltámadott! Dobogj riadt szívem!
Feltámadott! Én Uram Istenem!
Feltámadott! – Kiáltják századok,
Értelmet ad, hogy nemcsak angyalok
Zengik e hírt: kétkedő emberek,
Csodálkozó de meggyőzött szívek!
Pál is beszél, ötszázat hoz, tanút.
Csodát jelez a damaszkuszi út.
Új életét le nem tagadhatod.
Élő Úr volt, kivel találkozott.
Nem semmi ez, de megnyílt nagy titok,
Hogy Jézus él! Jézus feltámadott!
Feltámadott! Élete győzelem!
Bűn és halál, nincs dolgotok velem!
Az elmúlás az utolsó adó,
Mert ez a test bűnös és rothadó,
De épp mint Ő, majd új életre kel,
Velünk az Úr egyszer még remekel,
Kilépünk majd, s a széttört istenarc
Ragyog… ragyog… Mert győztes volt a harc,
Melyet Urunk érettünk megvívott!
Élsz én Uram! Krisztus feltámadott!
Fejes Ádám
-
áldott pünkösdi ünnepeket!!!
PÜNKÖSD
Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet,
Amelyből millió vértanú született
Gyújtsd pünkösdi lángra,
Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.
Arénára roskadt vértanuk szent vére.
Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket!
Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel
Mi az: a szeretet…
Pünkösd rózsákkal legyen telve a föld,
Krisztusnak öröme minden szívet betölt…
Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked
Hitünk felgyullasztja.
Vezessetek minket, ti dicső seregek,
Akik lelkendezve, énekelve mentek,
Krisztusért halálba.
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét,
Ismét megtalálja.
Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja,
Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja;
Lelkünket szenteld meg,
Mert földi életünk, örömét, békéjét,
Találja meg benned.
forrás internet( nem volt irva ki irta)
-
KÁRMEL HEGYÉN
09
JÚN
A Kármel ormán csendes éjszakán
Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele,
Csak eredményben van nagy hiánya.
Míg mindenütt viruló élet pezsdül
Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet:
Az ő szeméből fájó könny pereg.
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?
Nem lehetne, hogy szent, apostolok
Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai
Új életet vinnének szerteszét?
Nem lehetne, hogy bűnét bevalló
Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn
A melletverő bűnösök közé…
Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg
Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok
Lennének a megváltottak között?
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Békefi Pál
-
Koldus vagyok
Ó de sokan szeretnének,
olyan módon mennybe térni,
ne kellene az Istentől,
térden: bocsánatot kérni.
Büszkeségük, nem engedi,
Isten elé, térdeljenek,
és miként sok, milliárdos,
csak adjanak, ne kérjenek.
Megtévesztett, sok zarándok,
azt hiszi, jó úton halad,
de míg meg nem alázkodik,
a mennykapu, zárva marad.
Amíg gőgöt, büszkeséget,
nem váltja fel, az alázat,
addig: ember nem látja meg,
elhagyott, atyai házat.
Magamnak is - mint koldusnak -
nincs mit, felmutatnom itten,
lelket, testet, ruházatot,
ajándékba adott Isten!
Alázatos Megváltómnak,
véres arcát, hogyha nézem,
eszembe jut: el ne vesszek,
az életét adta értem!
Nem menthet meg, a gonosztól,
sem a lábam, sem a kezem,
csak Atyám mentő szerelme,
ha trónjához, megérkezem.
Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 12.
-
Ima, hívő orvosokért
Hálaimánk szárnyal Hozzád,
életadó Istenünk,
lélekmentő szolgálatra,
életet adtál nekünk.
Látod: bűnök, könnyek árját,
a nyomort, kínt, szenvedést,
betegeknek csak Te adhatsz,
betegágyról, felkelést.
Alázatos kérésünkkel,
Atyánk, eléd térdelünk,
imádkozó orvosokkal
áldd meg, magyar nemzetünk!
Áldd meg mentő szeretettel,
hívő orvosok szívét,
műtőasztalon Te vezesd,
operálók két kezét.
Ne maradjon műtött ember,
holtan, műtőasztalon,
szégyenüljön meg a halál,
életé a hatalom!
Lehessenek minél többen,
hívő magyar orvosok,
gyógyulásra vár sok beteg,
szenvednek, a lázasok.
Jézus: orvosok Orvosa,
gyógyít kezed és szavad,
így a sok műtőasztalon,
gyógyuló élet fakad!
Hívő magyar orvosokért
imádkozunk idelenn,
műtött hívő testvérekkel
élhessenek, odafenn.
Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 26.
-
Élet alkonyán
Atyám kezében életem,
csak Ő tudja, mi lesz velem.
Telnek évek, órák, napok,
érzem: egyre gyengébb vagyok.
Pedig még nem is oly régen
ültem, kerékpár nyergében.
Immáron, lépnem is nehéz,
szemem vágyón, távolba néz.
Hívást: nem ok nélkül vártam,
több városunkat bejártam.
Csendes napon, csendes héten,
erősödtem, lelki téren.
Isten ügyében járhattam,
versekkel is szolgálhattam.
Hála, az áldott évekért,
sok testvérünk, már mennybe tért.
Én még, vándorúton vagyok,
egyre lassabban ballagok.
Reszket kezem, reszket lábam,
élet zúgó viharában.
Atyám nem hagy cserben engem,
próbák által, edzi lelkem.
Utam végét, még nem látom,
a mennyei hívást várom.
Fényben fürdő örök honba,
ott nem robban, gyilkos bomba.
Atyám dicső trónja mellett,
fáradt lelkem, megpihenhet.
Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 28.
-
Jöjj Jézushoz!
Áldom Istent, és Szent Fiát,
hogy versírás tálentomát,
ajándékba adta nékem,
szolgálhassam, magyar népem.
Atyámnak hűn, szót fogadtam,
üzenetét tovább adtam,
népem javára, míg élek,
épüljenek ifjak, vének.
Nem múló időtöltésre,
hanem lelki épülésre!
Testünk egy nap, összeomlik,
temetőkertben, elporlik.
Lelkünk halhatatlan örök,
mennyben várnak rá örömök.
Idősek, ifjak, gyermekek,
lelketekkel törődjetek.
Addig, míg szívetek dobog,
s abban: élet lángja lobog.
Üdv útjára lépjetek át,
s meglátjátok az üdv honát.
Szívem égő vággyal teli,
drága lelkeket menteni.
Versrímekkel, alig bírok,
álomban is, verset írok.
Hála, nincsen benne károm,
szertefoszlik, mint az álom.
Ám amiket ébren írok,
mindaddig, míg írni bírok.
Mennybe hívok minden magyart,
amíg temető fele tart.
Jézus legyen szív - oltárán,
s ne a kézzel csinált bálvány.
Jöjj Jézushoz, magyar népem,
az övé vagy, drága véren!
S ha mennybe jutsz, a légen át,
meglátod Atyád mosolyát.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 30.
-
Pecznyik Pál
KRISZTUS MENYASSZONYA
Krisztus földi teste,
hívő gyülekezet,
mely nem földi magból,
Istentől született.
Hontalan zarándok
mind az öt földrészen,
mennyei honpolgár,
távozásra készen.
Krisztus menyasszonya
várja Vőlegényét,
míg vár: teljesíti
földi küldetését.
Egy perc, egy óra se
menjen veszendőbe,
s bejusson a dicső
örök menyegzőbe!
1996.I.27.
-
Szeressétek az öregeket
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat...
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült sápadt szemeket...
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek,
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Óbecsei István
-
KINCSKERESŐ
(D. Tímár Klára)
Véleményt kikérni
anyám elé álltam.
Vasat gyűjtenek most
minden iskolában;
bátyám bélyeget gyűjt,
barátom lepkét,
adjon már tanácsot,
hogy én mit gyűjthetnék.
„Megmondom’’ - szólt anyám.
Majd a Bibliáját
a kezébe vette,
„a Máté 6:20-ban
választ találsz benne.
Olvasd csak...’’ S a könyvet
máris kinyitotta,
szavaimat várta,
mikor jutok oda.
Olvastam... s már tudom,
hogy gyűjtésre nekem
anyám által kincset
ajánl hű Mesterem.
Rozsda meg nem marja,
tolvaj el nem viszi,
örökre boldog az,
ki hiszi s megteszi.
Én hiszem, megteszem,
de kevés az erőm,
s mert még kicsiny vagyok,
az Úr a segítőm
-
A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA
(Túrmezei Erzsébet)
Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.
Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.
Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából?
Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.
Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.
Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.
-
Egy gettóban talált gyermekvers 1944
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól!
De ma örülni fogok!
Mire jó szomorúnak lenni, mire jó?
Miért fúj a gonosz szél?
Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?
Talán a holnap világos, a holnap jó, talán holnap sütni fog a nap
és nem lesz okom a szomorúságra.
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól, de ma,
ma örülni fogok, és minden keserű napnak azt fogom mondani,
holnaptól leszek szomorú, ma nem!"
-
:296:
-
Révész Jánosné
Várj ember szíve
Várj ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr,
Ki üdvösséged lészen, szent, győztes harcosul.
Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok,
Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.
Jól készítsétek utát, a vendég már közel.
Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon,
Hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.
Az Úr elé ha tárod a szív alázatát,
Őt nem hiába várod, betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál, de bűnödet ha bánod,
Szentlelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.
Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív,
Te készítsd el, Tenéked lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát!
-
Fohász
Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem
nélküled, Úr Jézus.
Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkosművű zára.
Tebenned találtam
életem céljára.
Tebenned, Úr Jézus.
Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus!
Túrmezei Erzsébet
-
Szabó Sándor: :316: :317: Uram köszönöm :317:
Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.
Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.
Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.
Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam
-
Aranyosi Ervin: Dédnagyanyó karácsonya
Erdőszélen kicsi kunyhó,
Öreg Anyó itt lakik,
Őrizgeti száz évének
féltve őrzött titkait.
Bundás kutya, Cirmi cica
Anyókával éldegél.
– Ritkán jár erre a postás,
csak amikor jön levél.
Öreg Apó, tavaly télen,
fel a mennybe költözött.
Anyó tudja, – jó ember volt,
– és angyalnak öltözött.
Álmában még találkoznak,
beszélgetnek keveset,
simogató szavaikban
megbújik a szeretet.
Kint lehullott az első hó,
minden fehér tünemény.
Kis kunyhóban, tűzhely mélyén
sül pár apró sütemény.
Dédunokák, hogyha jönnek,
díszvendégek legyenek,
málna szörpöt iszogatva
finom sütit egyenek.
Kicsi kunyhó kéményéből,
lágy füst száll az ég felé,
legalább a földi illat
öreg apót meglelé.
Felöltözik Öreg Anyó,
mert hideg a téli szél,
ajtó előtt havat söpör,
s közben magában beszél.
- Hej Apókám, ki mesél ma
unokáknak szép mesét,
amíg eszik az Anyókád
diós, mákos bélesét?
Azt sem tudom eljönnek-e,
ha tudják: nem lesz mese.
Nem is tudom, hogy az ünnep
mese nélkül rémes-e?
De mit tegyek, a mesének
te voltál a mestere.
Nem feküdt itt mese nélkül
egy gyermek sem, este le.
Mi lenne, ha súgnál nekem,
egy szép mesét kedvesem?
Nem múlna el az unokák
karácsonyi kedve sem.
Öreg Apó mennyországból
nyugtatgatja kedvesét,
– ültesd le az unokákat,
súgok neked szép mesét.
Öreg néne a sütőből
kivette, mit készített,
süteményből, nagy tányéron
szép kis halmot épített.
S mint ahogy a hó a rétet,
porcukorral lepte be,
és hogy meglepetés legyen,
kendő alá tette be.
Majd leült a hintaszékbe,
s elbóbiskolt, jaj, nagyon,
szép álmából arra ébredt,
zörgetnek az ablakon.
Szeme ragyog – Hát megjöttek!
– arcán öröm ömlik szét,
úgy sietne, s visszatartja
ez a fránya hintaszék.
Az ajtóban sorakoznak
kisebb nagyobb gyerekek.
Dédnagyanyó várja Őket,
s szívében a szeretet.
Ölelgeti sorra mindet,
mindegyik nőtt, változott,
végül jön a legnagyobb is
aki fenyőfát hozott.
Kis fenyőfa illatával
betölti a kis szobát,
néhány gyermek dúdolja
a “kiskarácsony” dallamát.
Vén komódon szép terítő,
Karácsonyra ott marad,
erre teszik a fenyőfát
tartó díszes talpakat.
Hátizsákból kikerülnek
üvegdíszes dobozok,
szaloncukor, habcsók díszek,
kézzel festett tobozok.
Elkezdik megtervezgetni,
hova milyen dísz kerül
öltöztetik a kis fenyőt,
szép lesz majd, ha sikerül.
Dédnagyanyó hintaszékből
figyeli a dolgokat,
Csodás ünnep a Karácsony,
nem lehetne boldogabb!
Elkészül a karácsonyfa
tetején már csúcs ragyog,
– Hát ezek az apróságok
egytől egyig angyalok.
Gyertya gyullad, és a kunyhó
énekszóval megtelik,
Dédnagyanyó szíve örül,
elhallgatná reggelig.
- Ám de itt a friss sütemény,
üljetek le gyerekek,
csak ti nektek sütögettem,
mindegyikből vegyetek.
Kínálgatja dédmamácska,
s amikor már mind evett,
– Figyeljetek – kéri tőlük
– mesét mondok gyerekek.
És ahogy elcsendesednek,
mesélni kezd nagyanyó,
messzi tájról, emberekről,
télről, mikor hull a hó.
Mennyről, ahol nagyapó van,
s minden kedves, csodaszép,
(Ahonnan nagyapó súgja,
nagyanyónak a mesét.)
S lám a mese elvarázsol,
hallgatja a sok gyerek.
Képzeletük mozivásznán,
pont, mint egy film úgy pereg.
És eljön a mese vége,
elmúlik az áhítat.
Könyörögve kérik Dédit,
hogy meséljen másikat.
Csakhogy eljött már az este
álom manó bekopog.
Ágyba kerül minden gyermek,
álmosak és boldogok.
Betakarja mindegyiket,
puszit ad az arcokra,
s visszaballag a konyhába,
mert neki még van dolga.
Milyen csodás a karácsony,
olyan boldog a szíve,
Elmosogat, s bibliáját
veszi most a kezibe.
Elmormol pár imádságot,
köszöni a szép napot,
köszöni az Úristennek,
ami szépet épp kapott.
Aztán párja jut eszébe,
megszólítja kedvesét.
Megköszöni neki ezt a
boldogságos szép mesét.
Végül elnyomja az álom,
s álmaiban éli át,
újra itt van nagyapó is,
s itt vannak az unokák…