EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL

Tékozló fiú meg a bátyja
borulnak egymás nyakába;

farizeus könnyes szemmel
hátul térdel vámszedővel;

lelkem is már nyugalmat élvez:
üdvösségem kétezer éves.

Megfigyeltétek, hogy évről-évre szintet lép a gonoszság?
Kain után eleinte „csak” a megélhetésért ölt az ember. Majd bosszúból, gyűlöletből. Később önigazult, álszent, hazug és aljas ideológiákért. Ma pedig zsigerből, kéjjel, vérszomjasan. Kegyetlenek lettek az emberek. Ragadozók! Szörnyetegek!
Aki nem két kezével vagy fegyverrel, az szavaival, manipulációval vagy gyermekek megrontásával gyilkol. Ördögfiak nemzenek ördögfiakat. S a korcsok fattyakat.
Sodomában nem volt tíz igaz ember, hogy Isten megkönyörüljön a városon. Ezzel arányosan ma is elenyésző igaz pislákol rettenetesen sötét, perverz bűnöktől eltorzult világunkban.
Ahogy Lótot az angyalok messze a kapun kívülre vezették családjával együtt a kénköves, tüzes eső elől, úgy hamarosan maga Jézus Krisztus érkezik, hogy magához vegye szeretett családját, igaz szívű követőit a kataklizma és végítélet elől.
Legyünk köztük, most megadva az árát szentségben, igazságban, hűségben!

Guti Tünde – 2025. január 4.

Talán megint ünneprontónak neveztek, mégis leírom....



János, a szeretett tanítvány, aki a legfiatalabb volt elhívott tanítvány társai között, egy szót sem ír Mestere születéséről. Evangéliumát egy lenyűgöző ténnyel indítja, ami a legcsodálatosabb módon mutatja be nekünk Isten Fiát, Jézus Krisztust:

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…. Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… Az Ige testté lett, és közöttünk la­ko­zott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal."


Az embereket minden év végén varázslatos érzelmek kerítik hatalmukba, színkavalkád, zene, éneklés, áhítatos odafigyelés másokra, sok mosoly, ajándékozás, szegények megsegítése. "Szeressünk legalább karácsonykor" – szokták mondani. Aztán pár nap, és minden folyik a megszokott kerékvágásban.

Az angyalkázós, varázslatos, érzelemdús légkör elvonja a figyelmet a testté lett Igéről. A jászolban fekvő újszülött és a bárányok képe, a csilingelés, a csillagszóró és a fadíszítés túlontúl elfoglalja a gondolatokat. Hol is van az Isten Fia a karácsonyi vásárlási lázban, az eszem-iszom gyönyörökkel telített ünnepben?! (Hol is van ez az Írásokban?!)

A kisjézuskázás az evangélium élének kicsorbítása, a Biblia központi üzenetének misztikus, humanista ünnepi köntösbe burkolása, ami némelyekhez talán közelebb hozza a bibliai történeteket, de a megtérést aligha. Az emberek vágynak az ünnepre, szeretik emberi szintre hozni Jézust.

Pál apostol nem véletlenül írta:

"… és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak." II. Timóteus 4:4.

A testté lett Igének semmi köze a karácsonyi mendemondákhoz, Ő megbékülést hozott Istennel, sőt az Ő nevéért és az Igazságért szenvedést és üldöztetést.

Ő nem az európai kultúra "kisjézuskája", hanem földre érkezése előtt is már teljhatalmú Úr. Az Örökkévaló Isten általi megmentő élet és kárhoztató ítélet egy személyben.

Jézus Krisztus jön!



Guti Tünde – 2024. december 23.

B izodalmad legyen az
Ú rban teljes elmédből, a magad
É rtelmére pedig ne támaszkodjál!
K éri Példabeszédek három, öt.

II. Királyok 2:23-24

A bételi ifjak veszte.

*

Mindennek van határa. A csúfolódásnak, gúnyolódásnak is.
Ráadásul tiszteletadás helyett!...

(A bételi fiatalok vétkeztek Isten és Elizeus próféta ellen.
Elizeus zéró toleranciát hirdetett a tiszteletadás elmulasztása és a csúfolódás, gúnyolódás bűne ellen.)