Alfa-Omega közösség
Evangélium => Gondolatok Isten Igéjéről => A témát indította: Anti - 2008 Augusztus 02, 06:28:14
-
:D
Ismeritek az életrajzát?
Mit tudtok róla?
Kérésemre a Fiam ezt küldte, ha ti is hozzá tudtok tenni annak gondolom mindenki örülni fog :igen:
Szia Anyu,
Itt egy eletrajz wikipedia-bol, talan elvezheto a forditasom. A magyar dolt kiemelt betukkel iratott. Meghagytam az eredetit is mert biztos segit a megertesben.
Udv, Andras.
Oswald Chambers (1874-1917) was an early twentieth century Scottish Protestant minister
and writer, best known as the author of the widely-read devotional My Utmost for His Highest.
Oswald Chambers (1874-1917) kora XX. szazadi skot protestant pap es iro. Legismertebb irasa My utmost... (biztos van ra jo es ismert magyar forditas).
Biography (E'letrajz)
Chambers was born on July 24, 1874, in Aberdeen, Scotland to devout Baptist parents. H
became a Christian in his teen years. While walking home from a service conducted by Charles
Spurgeon, he mentioned to his father that, had there been an opportunity, he would have become a Christian. Chambers developed quickly in his faith, but he did not plan to go into ministry. He studied at Kensington Art School and attended the University of Edinburgh, where he studied fine art and archaeology. But while at Edinburgh, he felt called to ministry, and transferred to Dunoon College. An unusually gifted student, Chambers soon began teaching classes and started a local society dedicated to Robert Browning, his favorite poet. But during this time, Chambers did not find satisfaction in Christianity, finding the Bible 'dull' and uninspiring.
1874 julius 24-en szuletett a skociai Aberdeen -ben baptista szulok gyerekekent. Tizenevesen tert meg, Charles Spurgeon istentiszteleterol hazafele ballagva apjanak emlitette hogy ha elobb lett volna alkalma biztos megtert volna. Gyorsan jutott elore a kereszteny ismeretek elsajatitasaban, de nem tervezte hogy pap lesz. Iskola'i: Kensington Gimnazium es az Edinburgh-i Egyetem ahol muveszeteket es archeologiat tanult. Azonban meg az egyetemen meghallotta a papi hivatasra hivo szot ezert atiratkozott A Dunoon College -ba ahol gondolom teologiat tanult. Mint nagyon tehetseges diak hamarosan tanitani is kezdett es helyi szervezetet is alapitott amit Robert Browning, kedvenc koltojenek szentelt. Azonban ez ido alatt, Chamber nem talalta a keresztenyseget kielegitonek. Ugy gondolta, hogy a biblia unalmas es nem tul inspiralo.
After four years of religious dormancy, Chambers came to believe that he couldn't force himself to be holy; once he realised that the strength and peace he was looking for was Christ himself, Christ's life in exchange for his sin, he experienced great renewal, so much so that he described it as a "radiant, unspeakable emancipation."
Negy ev szunnyado vallasossag utan chambers arra a hitre jutott hogy keptelenseg magat szenteletre kotelezni. Ahogy felismerte, hogy az ero es a beke maga Krisztus, Krisztus elete ami megvaltotta a buneiert, eros megujulast erzett. Annyira hogy ezt kisugarzo, kimondhatatlan felszabaditaskent irta le.
With new-found strength, Chambers travelled the world, stopping in Egypt, Japan, and America. It was on one of his trips to America that he met Gertrude Hobbs. In 1910 he was married to Hobbs, whom he affectionately called "Biddy". On 24 May 1913, Biddy gave birth to their first and only child, Kathleen.
Ezzel az ujonnan szerzett erovel Chambers bejarta a vilagot. Utbaejtette egyiptomot, japant es amerikat. Amerikaban talalkozott Gertrude Hobbs -szal (Biddy) akivel 1910 ben hazasodott ossze. Egyetlen gyermekuk Kathleen 1913 majus 24-en szuletett.
In 1911 he founded and became principal of the Bible Training College in Clapham in London. In 1915, feeling called to the war effort (World War I), Chambers applied and was accepted as a YMCA chaplain. He announced that the Bible Training College would be suspending operations for the duration of the war. Chambers was assigned to Zeitoun in Egypt, where he ministered to Australian and New Zealand troops who were later part of the disastrous Battle of Gallipoli.
Chambers died 15 November 1917 in Egypt as the result of a ruptured appendix. He suffered the extreme pain of appendicitis for three days before seeking medical attention, refusing to take a hospital bed needed by wounded soldiers.
1911 -ben megallapitotta "Biblia" oktato college -t a londoni Clapham -ben. 1915 -ben onkentesnek jelentkezett a hadseregbe ahol tabori lelkeszkent szolgalt. Az egyiptomi Zeitoun -ba kuldtek ahol ausztral es uj-zelandi katonaknak tartott istentiszteletet. Ezek a katonak kesobb a katasztrofaval jaro torokorszagi Gallipoli -ba mentek.
Chambers 1917 november 15 halt meg perforalt vakbelgyulladas kovetkezteben. Harom napi rettenetes fajdalmai ellenere nem kert segitseget mert nem volt hajlando egy sebesult katonatol elvenni a korhazi agyat.
While there are more than 30 books that bear his name, he only penned one book, Baffled to Fight Better. His wife, Biddy, was a stenographer and could take dictation at a rate of 150 words per minute. During his time teaching at the Bible College and at various sites in Egypt, Biddy kept verbatim records of his lessons. She spent the remaining 30 years of her life compiling her records into the bulk of his published works.
Habar tobb mint harminc konyv viseli a nevet csak egyet irt o" maga. Felesege, Biddy, gyorsiro volt aki 150 szo/perc sebesseggel tudott jegyzetelni. Biddy a Biblia iskolatol egyiptomig jegyzetelte eloadasait, felszolalasait. Az elkovetkezo harminc evet ezeknek a feljegyzeseknek a kiadasaval toltotte el.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 2.
A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA
"E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33).
Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől.
Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más.
"Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel.
Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek!
"A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek.
Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről.
Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk.
Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem.
Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet?
Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is.
De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz.
Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod!
Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz.
Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez.
Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket.
A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak
- csak Istennek nem.
:084:
:084:
-
Tegnap beszélgettem telefonon a fiammal, és kiemelte, hogy ezeknek a könyveknek a megjelenése, főleg a feleségnek köszönhető - fiam, még nem jár a hit útján - .
Aki esetleg a feleségről tud többen azt is jó lenne, ha leírná.
:D
Augusztus 3.
ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE
"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31).
Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát.
"Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).
Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni.
"Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51).
Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét.
A természeti,
testi embernek
vannak kitűzött céljai,
de a szellemi életben nincs saját célunk.
Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk,
de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16).
Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján.
Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja,
sőt minél tovább megyünk,
annál bizonytalanabbnak látszik.
Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna,
mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.
Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról:
"Arra választott, hogy ide vagy oda menjek",
"elhívott erre a különleges munkára".
Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése.
Nem a munka a lényeg,
amit végzünk, semmiség az egész
- csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..."
Ő folytonosan magához fogad minket.
Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 4.
ISTEN BÁTOR HARCOSAI
"És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31).
Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk!
Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit."
Éppen ezért választott.
Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz.
Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled.
Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz.
Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ.
Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk.
Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit.
Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30).
Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket.
Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki.
Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért.
Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is.
Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt!
A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt.
Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 5.
ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA
"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34).
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott.
Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt.
Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört.
Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját.
De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.
A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása.
Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik.
Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van.
Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe.
A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni.
Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát.
Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját.
A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?"
Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van.
"Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare).
A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban.
Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 6.
A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN
"Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26).
Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk.
A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban.
"Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8).
- Hát akkor miért kérünk?
Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele.
Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel.
Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban.
Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének.
"Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27).
Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete?
Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már?
"Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana.
Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj.
Ez mindig az ördög csapdája.
Az igazi okot abban találod meg,
hogy téged akar valamire megtanítani,
nem más valakit.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 7.
IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN
"Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49)
Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság.
Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan?
Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le?
Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?
Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait.
Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben?
Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg.
"Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.
Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el?
Benned az örök gyermek él-e Atyja házában?
Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben?
Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy?
Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában.
Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele.
Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie.
Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 8.
IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE
"...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35).
Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben?
Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban.
Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg,
tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát,
hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal.
Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani?
Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49).
Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával!
Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral?
Élhet-e bennem a maga csodálatos módján?
Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt?
Ó, ezek a lármás idők!
Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát!
Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek!
Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki?
Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt?
Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon?
Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről,
annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24).
Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 9.
AZ ATYA MEGHALLGATJA AZ IMÁT
"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41).
Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja.
Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is.
Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben.
"A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme.
Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem?
Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön?
Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához?
"Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26).
Melyik napon?
Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal.
Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél?
Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát!
Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka.
Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat.
Ne ültesd trónra az emberi észt!
A Fiú jelenti ki az Atyát,
a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja.
Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát,
hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már.
Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test
maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben
és hogy Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül.
Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal,
hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10)
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 10.
A SZENT SZENTSÉGE
"Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19).
Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok;
de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más.
Az egészséges lelkű szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem.
Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.
Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erőssé teszi Isten számára.
Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sőt akadályoz, mert a részvét erőtlenné tesz.
Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz.
Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük:
"Isten keményen bánt velem".
- Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtől van (Mt 16,23).
Óvd Isten tekintélyét!
Könnyű Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát.
Őrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják.
Ő visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett.
Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól (Lk 15,10).
Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel.
A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait.
Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok".
Isten odateszi szentjeit, ahol Őt dicsőíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 11.
MÉG EZT IS MEG KELL TAPASZTALNOD
"És nem látta őt többé" (2Kir 2,12).
Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja.
De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni.
Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni."
Isten azt mondja: kell!
Egyedül Jordánodnál (14. v.). Jordán az elválás képe, ahol nincs már közösséged mással, és senki sem hordozza érted a felelősséget.
Most teszed le a vizsgát abból, hogy mit tanultál Illés mellett.
Újra meg újra együtt voltál Illéssel a Jordánnál, de most egyedül kell odamenned.
Mit használ, ha azt mondod: nem tudok.
Itt az ideje: menned kell!
Ha meg akarod tudni, hogy Isten valóban az az Isten -e, akinek hited tartja, akkor menj át a Jordánon egyedül.
Egyedül Jerikódnál (15. v.). Jerikó az a hely, ahol láttad Illésedet nagy dolgokat véghezvinni.
Amikor te eljutsz Jerikódhoz, nagyon húzódozol a kezdeményezéstől és vonakodsz bízni Istenben.
Szeretnéd, ha más valaki cselekedne helyetted.
De ha hű maradsz ahhoz, amit Illéstől tanultál, kapsz jelet arra, hogy Isten veled van.
Egyedül Béthelednél (23. v.). Béthelnél ráébredsz arra, hogy minden tudományod csődöt mondott - itt kezdődik el Isten bölcsessége.
Amikor saját okosságodnak végére jutottál és úgy érzed összeroskadsz: ne tedd ezt!
Maradj hű Istenhez és Ő úgy viszi diadalra igazságát, hogy életed szentséggé lesz.
Vidd át a gyakorlatba, amit Illéstől tanultál, használd az ő palástját és imádkozz!
Határozd el, hogy bízni fogsz Istenben és többé ne kutass Illés után!
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 12.
NYUGODJ ISTENBEN
"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)
Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne.
Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak.
Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt.
Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában.
Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.
"Ó, ti kicsinyhitűek!"
Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat!
"Már megint elbuktunk!"
És mennyire fog fájni a mi szívünknek is,
amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak,
ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban
- nem nézve arra, mi lesz azután.
Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik.
De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk.
Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá,
hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne.
Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről.
Hová vezet hát mindez?
Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira,
hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében,
hanem mély örömet is jelentünk NEKI.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 13.
A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK
"A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19).
A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő.
Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel.
A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját,
akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved.
Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket,
csak a szent.
Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam".
Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe.
De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja.
Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál.
Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád.
Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen.
- Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt.
Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel.
Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő,
amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled.
De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent.
Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja.
Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 14.
FENYÍTÉS
"Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5).
Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani.
Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál.
Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk,
és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.
Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja:
"Ne légy tovább is vak ezen a ponton;
nem ott vagy, ahol gondolod magad!
Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem".
Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged.
Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!
"Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!"
Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk:
"Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült;
most már abbahagyom".
Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél!
Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá?
A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten.
A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem:
ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 15.
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI
"Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7).
Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?",
így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne.
Az új élet tudatos bűnbánatban
és öntudatlan szentségben mutatkozik meg.
"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).
Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e,
vagy csak abból, amit megtanultam,
míg másokat hallgattam?
Van-e valami az életemben,
ami összekapcsol az Úr Jézussal,
mint az én személyes Megváltómmal?
Mindennek, ami szellemi életemben történik,
az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie.
Ha újjászülettem, látom Jézust.
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3).
Isten országa jelei után kutatok,
vagy észreveszem már Isten uralkodását?
Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását.
Eddig is Ő kormányzott,
de az Ő természetéhez hűen;
most hogy elnyertem a természetét,
már látom is az Ő kormányzását.
"Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9).
Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni?
Amikor Istentől születtünk,
természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk.
A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie?
Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie!
A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk,
hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk,
hogy ne tegyük meg,
hanem hogy megszűnjünk vétkezni.
Az 1János 3,9 nem azt állítja,
hogy nem tudunk vétkezni,
hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.
:084:
:084:
-
:D
Augusztus 16.
ISMER Ő ENGEM?
"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3).
Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16).
Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust.
A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat.
Miért sírt Mária?
Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt.
Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni:
tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest.
Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!" Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26).
Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem".
Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére.
Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága.
"Én Uram és én Istenem!"
Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17).
Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után.
Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt.
"Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".
Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem?
A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele.
Hadd érinthessem meg újra!
Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.
:084: :084:
-
.
Oswald Chambers
Augusztus 17.
ELKEDVETLENEDTÉL
"Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" (Lk 18,22).
"Az pedig ezeket hallván..."
Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől?
Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is.
Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg;
ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne.
Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani.
Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!"
Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire,
nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat,
amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta.
Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából?
Mondott-e már valamit személy szerint nekem,
amire elgondolkozva odafigyeltem?
Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott.
Ez az ember megértette, amit Jézus mondott;
meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét.
Nem dacosan ment el;
elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve.
Jézus nem ment utána, hagyta elmenni.
A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta.
Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem.
Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben.
Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki?
Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.
.
-
.
Augusztus 18.
VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ?
"Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23).
A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt.
Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről;
megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján.
Voltál-e már valaha így?
Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy
- vérmérsékleti adottságod,
személyes hajlamaid,
szíved-lelked kedvesei felől?
Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú.
Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá.
Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli:
"Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek".
"Add el mindenedet, amid van",
üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől,
ami tulajdonod,
amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél
- aztán ezt is add oda.
Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén.
Jobban ragaszkodsz ahhoz,
ami elképzelésed szerint Jézus akarata,
mint Őhozzá magához?
Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait,
amik nagy bánatot okoznak neked.
Kemény szó, amit Jézus mond,
de könnyű meghallani azoknak,
akikben ott van az Ő természete.
Ne engedj meg magadnak semmit,
ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené!
Olyan gazdag lehetek a szegénységben,
olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok,
hogy sohasem lehetek tanítvány.
Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is,
hogy üres vagyok?
Ezen a ponton kezdődik a csüggedés.
Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet;
és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy,
hogy önszeretet lesz belőle.
.
-
.
Augusztus 19.
ÖNTUDATOSSÁG
"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28).
Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban;
de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége.
Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz.
Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk.
Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét.
Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni.
De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele.
Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot!
Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni.
Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene!
Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet,
semmi el ne szakítson tőle,
nehogy hirtelen magad maradj.
Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük!
A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám."
Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e
értelmi,
erkölcsi és
szellemi vonalon.
Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.
.
-
.
Augusztus 20.
TELJESSÉG
"...és én nyugodalmat adok nektek" (Mt 11,28).
Valahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet,
menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat.
Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz.
Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd.
Mondd ezt: "Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem", akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben.
Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni.
"Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell.
" Ne bántsd a többieket és kérd az Urat,
hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz,
hogy egységed teljességre jusson vele.
A teljes élet a gyermek élete.
Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem.
Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség.
Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának,
hiszen ő maga az Isten akarata.
Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról,
mindjárt kérdezgetjük: "Mi a te akaratod?"
Isten gyermeke soha nem azért imádkozik,
hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát;
a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt.
Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni,
csak félelmetesen felfokozzuk.
Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek",
azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat.
Ahol megjelenik Krisztus,
felüdülést és nyugalmat hoz magával,
olyan nyugalmat,
amely magáról elfeledkező tökéletes állapot.
.
-
.
Augusztus 21.
ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT
"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak.
"Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely!
Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők.
A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott.
Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más.
Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége.
Szegénységem az, amiben boldog vagyok.
Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus:
Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába.
Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus.
Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság.
A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás.
Ha azt mondom:
"Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik.
"Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből."
Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését.
Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk?
Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk.
A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás.
Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét,
amely Jézus Krisztus érintésére jellemző.
Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik,
mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.
.
-
.
Augusztus 22.
"ÉN UGYAN..., DE Ő..."
"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11).
Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: "Én ugyan..., de Ő"?
Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.
"Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.
Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet.
Felkészültem a jövetelére?
Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az.
Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem?
Akkor jöhet.
Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép,
ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul.
A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel,
hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését.
A bűnvallás után rájövök,
hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom,
hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam".
Volt-e valaha ilyen bűnbánatom?
Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe,
annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat.
"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről,
hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.
"Ő megkeresztel majd..."
A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása,
csak a teljes méltatlanság érzése.
"Én..." ez meg az voltam!
"De Ő" eljött és csodálatos dolog történt!
Menj el vele egészen a legvégső határig,
oda, ahol Ő mindent elvégez.
.
-
.
Augusztus 23.
AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE
"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6).
Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz".
Az imádkozáshoz akaraterő kell.
Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni.
Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak.
A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat.
Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk.
Legyen külön helyünk az imádkozásra.
De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!"
Zárd be az ajtót!
Csak úgy lehetsz titkon csendben,
ha szándékosan becsukod az ajtót
minden érzés és kedélyhullámzás elől
és Isten előtt vagy.
Ő titkon van és titkon néz.
Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat.
A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk;
nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról.
"Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus.
Ezen a titkos helyen látod meg
- a dolgok megszokott folyásában is
- hogy Isten mindig ott van.
Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg!
Ha nem tanulod meg,
hogy a felébredés első pillanatában
tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent:
akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád.
De nyisd csak tágra az ajtót előtte,
imádkozz hozzá,
aki titkon van,
és minden látható cselekvésed is magán hordja majd
Isten jelenlétének ismertetőjegyét.
.
-
.
Augusztus 24.
BŰNEINK LAJSTROMA
"Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)
Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér.
Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45).
Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol!
Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot:
szerinte való viszonyban vagy-e
feleségeddel,
férjeddel,
gyermekeiddel,
társaiddal
- "jó gyermek" vagy-e ezekben?
"Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra".
Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál.
Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel,
az Istennel való okoskodást az odaszánással.
Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat.
Talán pénzt kérek Istentől valamire,
amire szükségem van,
amikor még van kifizetetlen adósságom?
Kértem Istentől szabadságot,
míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg?
Valakinek nem bocsátottam meg,
nem voltam kedves hozzá,
nem éltem úgy,
mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.).
Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek,
de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó,
ha a világosságban járok.
Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság:
érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel.
Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk.
Ha megnézzük a bűnlajstromot,
nagyon világosan meg fogjuk látni,
mi nincs rendben nálunk:
- ez a barátság,
ez az adósság,
ez a kedélyállapot.
Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei.
Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".
.
-
.
Augusztus 25.
A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE
"Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15).
Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig,
addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét.
A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..."
"Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek."
Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.
De amint kiszolgáltatjuk magunkat,
a Szent Szellem megtölt Jézus örömével.
Az önzetlenség végső célja,
hogy életünket adjuk barátunkért.
Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk,
az a vágy tölt be,
hogy odaadjuk életünket Jézusért.
Még gondolatunkban sem fordul meg,
hogy ezzel áldozatot hoznánk,
mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt.
Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője:
"Hogy teljesítsem a te akaratodat,
ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9).
Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában.
Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással?
Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod,
akkor nincs áldás áldozatodon.
De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben,
akkor lassan,
de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje.
Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat.
A szeretet kiölésének
egyik gyakori és legkegyetlenebb módja
a természetes hajlamokon alapuló megvetés.
A szent szeretete az Úr Jézus.
Isten szeretése nem érzelmi vonzódás;
úgy szeretni, amint Isten szeret,
a lehető leggyakorlatibb szeretet.
"Titeket pedig barátaimnak mondottalak."
Ez a barátság
a bennünk megteremtett
új életre épül,
és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel,
hanem csak az Istenből való új élettel.
Kimondhatatlanul alázatos,
mocsoktalanul tiszta
és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.
.
-
.
Augusztus 26.
NYUGTALANKODOL?
"Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).
Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik;
ha azonban ráébredünk a véres valóságra,
az élet tényeire,
belső békességünk lehetetlenné válik
- kivéve, ha Jézustól kaptuk.
Amikor Urunk békességről beszél,
akkor békességet teremt.
Szavai mindig "szellem és élet".
Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? ?
Az én békességemet adom nektek"
- ez a békesség tölt el bennünket,
ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük.
Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most?
Felrettentenek a hullámok,
amelyeket az Ő gondviselése engedett meg?
Mintha hited szikláit elborítanák.
Még most sem találtad meg a békesség,
az öröm vagy a vigasztalás forrását?
Minden kopár és terméketlen?
Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát!
A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága,
hogy rendben vagy Istennel,
mert szabad a lelkedet feléje fordítanod.
Ha azonban nem vagy rendben Istennel,
nem tudsz másfelé fordulni,
csak önmagad felé.
Ha megengeded,
hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát,
akkor vagy nyugtalankodsz
vagy hamis békességed van.
Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra,
hogy békességet kapj tőle?
Ha igen,
akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad.
De ha magad próbálsz segíteni magadon,
ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből
és megérdemled, ami ér.
Azért nyugtalankodunk,
mert figyelmen kívül hagyjuk Őt.
Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk,
nyugtalanságunk azonnal eltűnik,
mert benne nincs békétlenség,
és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk.
Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben,
fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg,
mit mond Ő:
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"
.
-
.
Augusztus 27.
ÉLŐ TEOLÓGIA
"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket" (Jn 12,35).
Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen.
Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul.
"Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!"
Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt,
amiben Isten megvilágosított,
legyen az a megszentelődés vagy bármi más,
elkezdődik a romlás szellemi életedben.
Váltsd az igazságot szüntelenül valóra;
munkáld ki minden területen,
különben még a már elnyert világosság is átokká lehet.
A legnehezebben azzal az emberrel boldogulsz,
aki önelégülten hivatkozik egy vallásos megtapasztalásra,
amit azonban nem valósított meg az életében.
Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg.
Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie,
hogy az életedben is láthatóvá váljék.
Őrizkedj minden olyan hitbeli felfogástól,
amely magaddal szemben engedékennyé tesz;
az a pokolból való,
bármilyen szépen is hangzik.
A mi teológiánk meg kell hogy nyilvánuljon az élet leghétköznapibb vonatkozásaiban is.
"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudókénál és a farizeusokénál..." (Mt 5,20) mondja az Úr,
azaz erényesebbnek kell lenned a legerkölcsösebb lénynél is,
akit csak ismersz.
Lehet, hogy mindent tudsz a megszentelődésről,
de nem élsz benne életed gyakorlati útjain.
Testi, erkölcsi és szellemi életed minden kicsi részletének
a váltság mértéke szerint kell megítéltetnie.
.
-
Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg.
Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie,
hogy az életedben is láthatóvá váljék.
Igen! Erre kell törekednünk.
-
.
Augusztus 28.
MIRE JÓ AZ IMÁDSÁG?
"Uram, taníts minket imádkozni" (Lk 11,1).
A természeti ember életéhez nem tartozik hozzá az imádság.
Mondogatják ugyan, hogy szenvednie kell annak az embernek, aki nem imádkozik;
én nem hiszem.
Aki szenved, az az Isten Fia benne,
akit nem az étel, hanem az imádság táplál.
Amikor az ember felülről született,
megszületett benne Isten Fiának az élete és ő vagy táplálja ezt az életet,
vagy agyonéhezteti.
Imádság útján táplálkozik Isten élete.
Az Újszövetségben nem találhatók az imádságra vonatkozó megszokott elképzelések.
Mi úgy nézünk az imádságra, mint ami által nyerhetünk valamit magunknak.
A Biblia azon a véleményen van, hogy az imádság által magát Istent ismerhetjük meg.
"Kérjetek és adatik nektek" (Mt 7,7).
Isten előtt állva vagy panaszkodunk, vagy védekezünk, vagy igazoljuk magunkat, vagy közönyösek vagyunk;
de nagyon keveset kérünk.
Pedig micsoda ragyogó merészséggel állhat elő a gyermek,
aki valóban gyermek.
Urunk mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek ..." (Mt 18,3).
Kérjetek valamit és Isten megteszi.
Adj Jézus Krisztusnak lehetőséget, engedj neki teret;
senki sem teszi ezt addig, amíg minden bölcsességének végére nem ért.
De ha ide jutott, akkor nem gyávaság imádkoznia;
csak ez a lehetősége maradt meg,
hogy a Valósággal találkozzék.
Állj oda Isten elé kérdéseiddel,
amikben csődbe jutott a bölcsességed.
Amíg magaddal meg vagy elégedve, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj.
Sokkal kevésbé igaz, hogy "az imádság megváltoztatja a dolgokat",
mint az,
hogy az imádság megváltoztat engem és én megváltoztatom a dolgokat.
Isten úgy rendelkezett, hogy a váltság alapján való imádság által másként látom a dolgokat,
mint azelőtt.
Nem arról van szó, hogy a dolgokat külsőleg változtatja meg az ima,
hanem,
hogy az ember belső beállítottságát csodálatosan megváltoztatja.
.
-
.
Augusztus 29.
A LEGMEGHITTEBB BIZALOM
"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40).
Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben,
ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben,
ami hitednek ellentmond.
A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.
Az egyik természettől való, a másik szellemi.
Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni?
Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is,
ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"?
Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti"
- de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe
és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet
- amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.
Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem,
mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.
Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti
- aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül,
hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát,
vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza.
A hitet ki kell próbálni,
mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited?
A próba vagy azt bizonyítja majd,
hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet.
"Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban!
Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel
és az utolsó nagy próba a halál.
Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten.
A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt,
amely még álmában sem gondol arra,
hogy Ő nem fog mellettünk állni.
.
-
.
Augusztus 30.
MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?
"Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20).
Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok.
" Csapdává lehet a keresztyén munkában,
ha a sikeres szolgálatnak örülünk,
vagy annak, hogy Isten felhasznál.
Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod.
Maradj meg vele igazi kapcsolatban,
akkor életed minden helyzetében,
amiben vagy,
és azok között az emberek között,
akikkel nap mint nap találkozol,
élő víznek folyamai ömlenek majd belőled:
és az Ő nagy irgalma az is,
hogy erről te nem tudsz.
Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele,
akkor gondold meg,
hogy mindenhova,
ahol csak vagy,
Isten állított,
és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be,
ahogyan az életed hat a környezetedre
- ha a világosságban maradsz,
mint ahogy Isten is a világosságban van.
Ma az a törekvés,
hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt.
Őrizkedj az olyan emberektől,
akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává.
Ha a hasznosság a próbakő,
akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc.
A szent vezérlő csillaga Isten maga,
nem a hasznosság,
amit felbecsülnek.
Az számít,
amit Isten végez általunk,
nem amit mi végzünk Őérte.
Urunk az ember életében csak arra figyel,
megvan-e benne az a kapcsolat,
amit az Atya értékel.
Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).
.
-
.
Augusztus 31.
AZ ÉN ÖRÖMEM... A TI ÖRÖMETEK
"...hogy megmaradjon bennetek az én örömem és a ti örömetek teljes legyen" (Jn 15,11).
Mi volt Jézus öröme?
Az Ő öröme az volt, hogy teljesen átadta és odaszentelte magát az Atyának.
Az volt az öröme, hogy véghezvigye, amiért az Atya elküldte.
"Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem..." (Zsolt 40,9).
Jézus imádkozott azért, hogy örömünk egyre teljesebb legyen, míg nem lesz azonos az övével.
Megengedtem-e Jézus Krisztusnak, hogy bevezessen engem az Ő örömébe?
Életem nem a testi egészség, a külső események vagy az Istennek végzett sikeres munka által teljesedik ki, hanem azáltal, hogy teljesen megértem Istent és olyan közösségben vagyok vele, amilyenben Jézus volt.
Leghamarabb az rontja meg az örömünket, ha nyugtalankodunk életkörülményeink miatt.
Jézus azt mondja, hogy e világ gondjai megfojtják az Igét.
Mielőtt észrevennénk, hogy hol vagyunk, rabul ejt a dolgok látszata.
Amit Isten eddig tett értünk, az csupán a küszöb;
most azt akarja, hogy lépjünk be oda, ahol tanúi lehetünk és ahol hirdethetjük, hogy kicsoda Jézus Krisztus.
Légy igazi kapcsolatban Istennel; legyen örömed ebben és akkor "élő víznek folyamai ömlenek a bensődből" (Jn 7,38).
Légy Jézus Krisztus kútja, akin át Ő élő vizet áraszthat.
Ne légy öntudatos, se szenteskedő, éld a Krisztusban elrejtett életet.
Az az élet, amely helyes viszonyban van Istennel, olyan természetes, mint a lélegzés.
A legtöbb áldást azoknak az életéből kaptad, akik nem voltak ennek tudatában.
.
-
.
Szeptember 1.
SZENTSÉGRE RENDELVE
"Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16).
Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja.
Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség.
Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket;
egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek;
de közben Isten elgyengíti őket.
Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni.
Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel.
Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem?
Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet?
Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem.
Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok.
De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen.
Egy terve van: megszentelt emberek teremtése.
Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson.
Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából;
azért váltotta meg az embert, mert arra teremtetett, hogy szent legyen.
A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között.
Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet.
A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen.
Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt.
Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem.
.
-
.
Szeptember 2.
AZ ÁLDOZAT SZENTSÉGE
"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38).
Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását,
hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap".
Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel.
Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert;
és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát.
Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül.
Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon,
hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot;
vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken,
hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni.
Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte,
erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol.
Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9).
Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki.
Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte?
"Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül.
Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni.
Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?
.
-
.
Szeptember 3.
ÖNTSD KI ISTEN ÁLDÁSAIT!
"Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Úrnak" (2Sám 23,16).
Mi volt neked az utóbbi időben olyan, mint Dávidnak a betlehemi forrás vize: szeretet, barátság, szellemi áldás?
Ezt a vizet csak saját lelked kárára ihatod ki a magad megelégítésére.
Ha megteszed, nem öntheted ki az Úrnak.
Semmit nem szentelhetsz oda az Úrnak, amivel saját kívánságodat szeretnéd kielégíteni.
Ha Isten valamelyik áldásának csak haszonélvezője vagy, az megront téged;
oda kell áldoznod, kiöntened, azt kell tenned vele, amit a józan ész értelmetlen tékozlásnak mond.
Hogyan önthetem ki az Úr előtt a természetes szeretetet vagy a szellemi áldást?
Csak egyféleképpen: belső elhatározással!
Embertársaink egyes cselekedeteit sohasem fogadhatnánk el, ha nem ismernénk Istent, mert nincs módunkban visszafizetni.
De amint ezt mondom: "ez túlságosan nagy és értékes nekem;
egyáltalán nem embernek van szánva, ki kell öntenem az Úrnak", akkor ezek élő víz folyamaként ömlenek mások felé.
Ha nem öntöm ki az Úrnak, akkor nemcsak engem veszélyeztetnek, hanem azokat is, akiket szeretek, mert élvezetvággyá torzulnak.
Olyanban is lehetünk élvezetvágyók, ami nem rút és nem aljas.
A szeretetnek meg kell tisztulnia azáltal, hogy kiöntjük az Úrnak.
Ha savanyú és megkeseredett lettél, azért van, mert valamilyen áldást megtartottál magadnak,
holott ha kiöntötted volna az Úrnak, te lettél volna a leggazdagabb ember, aki valaha e földön élt.
Ha Urad áldásait megtartod magadnak és nem tanulod meg kiönteni Őelé,
akkor mások nem láthatják meg általad a Királyt és nem "láthatnak széles országot" (Ézs 33,17).
.
-
Segíts Uram, hogy mindég meg tudjam tenni, kérlek figyelmeztess rá, amikor tennem kell.
-
.
Szeptember 4.
AZ ÖVÉ
"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6).
A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).
Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el.
A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete,
ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus.
A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek.
Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő.
Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: "Menjetek..."
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom."
Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt:
Enyém!
Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel.
Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja:
Nem lehetsz az én tanítványom."
Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé!
Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte.
"Lesztek nekem tanúim."
tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért";
hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki.
Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam."
Légy teljesen az Övé!
.
-
.
Szeptember 5.
AZ ÉBER TANÍTVÁNY
"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38).
"Vigyázzatok énvelem"
- ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem.
Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk.
Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között.
Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -,
de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: "Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű."
Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes?
Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie?
Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk.
A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja.
A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak".
"És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták.
Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem.
Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok",
és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.
.
-
.
Szeptember 6.
AZ ÉLET SZÉTÁRAD
"Élő víznek folyamai..." (Jn 7,38)
A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy.
Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag,
mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig.
Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..."
Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete.
A folyó diadalmasan, kitartóan folyik, legyőz minden akadályt.
Egy ideig nyugodtan halad, aztán akadályhoz ér s egy ideig fel van tartóztatva;
de csakhamar utat tör magának az akadályon át.
Vagy pedig mérföldekre eltűnik a szem elől s aztán hirtelen előjön, áradóbban és szélesebben mint valaha.
Talán te is látod, hogy Isten eszközül használ másokat, a te életed elé pedig akadály torlódott: úgy látszik, nem lehet hasznodat venni.
Figyelj csak mindig a forrásra, maradj kapcsolatban vele, akkor Isten vagy elvezet az akadály mellett, vagy eltávolítja azt.
Isten Szellemének folyama legyőz minden akadályt.
Ne akadjon meg a tekinteted az akadályon vagy a nehézségen!
A folyamnak, amely kitartóan ömlik rajtad át, semmit sem jelent az akadály, ha összeköttetésben maradsz a forrással.
Semmit ne engedj Jézus Krisztus és magad közé ékelődni - se érzést, se megtapasztalást -,
semmi ne tartson távol az egyetlen tiszta forrástól.
Gondolj azokra a gyógyító és messzire áradó folyamokra, amelyek a szolgálók lelkéből táplálkoznak.
Isten csodálatos igazságokat tár fel előttünk, és minden feltárt új igazság arra mutat, hogy a rajtad átáradó folyó ereje nő.
Ha hiszel Jézusban, egykor majd meglátod, hogy Isten hatalmas áldásfolyókat táplált benned mások szolgálatára.
.
-
.
Szeptember 7.
A JÓINDULAT FORRÁSAI
"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn 4,14).
Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket.
"Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén.
Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami.
Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak.
Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani.
Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak.
Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban.
Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. Van valami közted és Jézus Krisztus között?
Gátolja valami belé vetett hitedet?
Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled.
Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról.
Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen.
Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek?
"Én nem látom a folyamot" - mondod.
Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?"
Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások,
akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.
.
-
.
Szeptember 8.
TEDD MEG MAGAD!
"Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).
Határozottan rontsd le!
A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is.
Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia.
Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk.
Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását.
Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat,
amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza,
szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével,
nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.).
A harc akkor kezdődik el igazán,
amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába.
Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk;
nem tudunk harcolni a bűn ellen
- Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által.
A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni;
ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen.
Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe.
Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté,
hanem olyan értelemben,
hogy szent jellemmé változunk.
Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel,
azaz azokkal a magaslatokkal,
amelyek Isten ismerete ellen emelkednek.
Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában,
vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat,
hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10).
.
-
.
Szeptember 9.
TEDD MEG MAGAD!
"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5).
Eltökélt fegyelmezés
Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának.
Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak".
Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból!
Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának.
Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna.
"A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19).
És mi?
Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésből támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett,
hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.
A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket,
akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják,
hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket.
Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van;
nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki.
Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívők, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak,
hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint,
ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által.
Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához,
hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bűnt és az ördögöt.
Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelősséggel jár,
hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.
.
-
.
Szeptember 10.
A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE
"Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).
Imádd Istent, ha lehetőséged van rá!
Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat.
"Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat."
Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt.
Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz.
A nehézségek leleplezik a jellemet.
Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat.
Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt",
amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába,
és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor.
Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben,
ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején.
"Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között;
most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem."
Nem, nem teszed meg.
Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen,
hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled.
Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.
.
-
.
Szeptember 11.
A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE
"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).
Szolgálj, amikor csak lehet!
Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított.
Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.
Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak.
Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő.
Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő?
Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva.
A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.
"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15).
Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében.
"Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.
Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre."
Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.
El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is".
Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk,
amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön."
Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.
.
-
.
Szeptember 12.
SZELLEMI ZAVARTSÁG
"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22).
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie.
Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen.
Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron.
Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8).
Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha.
Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz.
A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között.
Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia.
Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik?
Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13).
Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van.
Megmondta: "Aki kér, mind kap."
Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett.
Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8).
"Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?"
Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát?
Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten.
Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.
.
-
.
Szeptember 13.
AZ ÁTADÁS UTÁN MI LESZ?
"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat;
amikor ezt megtettük, minden rendben van.
Életünkben kevés az igazi válság;
a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk.
Isten soha nem szorongat akaratunk átadására.
Megvárja, amíg az ember maga adja át neki.
Ezt a harcot nem kell megismételnünk.
Add át magad szabadításra.
"Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket" (Mt 11,28).
Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság,
azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk,
mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat,
Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!"
Önként jövünk.
Add át magad a lemondásra.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24).
Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében.
Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki.
Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása.
Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit.
Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk.
Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged."
Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad?
Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod.
Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti.
Az átadás után mi lesz?
Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.
.
-
.
Szeptember 14.
KÉPZELŐERŐ VAGY SUGALMAZÁS
"...a Krisztus iránt való egyenesség..." (2Kor 11,3).
Egyszerűség a tisztánlátás titka.
A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia.
A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell.
Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz.
Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban.
Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak,
akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény.
Ítélőképességed később alakul ki,
de mi sohasem ennek alapján látunk,
hanem úgy látunk, mint a gyermekek.
Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25).
Életünk legkisebb eseménye - a Szent Szellem ellenőrzése nélkül - elég arra,
hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon,
és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni.
A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni.
Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet.
Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van.
Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek,
olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük,
és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.
.
-
.
Szeptember 15.
MIRŐL KELL LEMONDANUNK?
"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2).
Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról,
amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. V
an-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni?
Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned.
Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság!
Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben,
ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön.
Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön,
hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt.
"Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz,
amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat.
Veszélyes csapda ez.
Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket;
ha ezt teszed, Isten meghiúsítja.
Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne.
Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten.
Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért.
Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta.
Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni.
A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert,
amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.
.
-
.
Szeptember 16.
ISTEN TERÜLETE
"Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6).
Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata.
Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani.
Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel.
Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat.
Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra.
"És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk.
Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg.
Istent nem befolyásolja komolyságunk.
Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája.
Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel.
Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk.
"Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit.
"Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom.
Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette;
mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!"
De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.
.
-
.
Szeptember 17.
MI JÓ VAN A KÍSÉRTÉSBEN?
"Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok..." (1Kor 10,13).
A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk.
A kísértés nem bűn.
Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk.
Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk.
Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük.
Azt, hogy milyen kísértésekkel találkozunk, az ember belső hajlamai és személyiségének összetevői határozzák meg.
A kísértés beleillik a megkísértett ember természetébe, leleplezi azokat a lehetőségeket, amelyek lényében szunnyadnak.
Minden embernek megvannak a saját kísértései, és ezek mindig uralkodó hajlamaink vonalán közelítenek meg.
Az is kísértés, ha a legmagasabb cél megvalósítását rövid úton akarom elérni - nem a rosszat, hanem a jót.
A kísértés olyan valami, ami teljesen megtéveszt engem egy időre; nem tudom, hogy most valami jóról, vagy rosszról van szó.
Amikor a kísértésnek engedek, kívánságomat istenítem; és ez is bizonyítja, hogy eddig is csak a félelem őrzött meg a bűntől.
A kísértés alól nem tudunk kibújni; nélkülözhetetlen a kiteljesedő emberi élethez.
Vigyázz, ne gondold, hogy senki másnak nincsenek olyan nagy kísértései, mint neked.
Amin átmegyünk, az az emberiség általános öröksége, nem olyasmi, amit még soha senki nem élt át.
Isten nem kímél meg minket a kísértésektől; Ő a kísértések közepette segít rajtunk (Zsid 2,18).
.
-
.
Szeptember 18.
AZ Ő KÍSÉRTÉSE ÉS A MIÉNK
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4,15).
Újjászületésünk előtt csak azt a kísértést ismerjük, amiről Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14).
Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott.
Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz.
Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk.
Urunk kísértései nem emberi kísértések, hanem az emberré lett Isten kísértései.
Az újjászületés által Isten Fia alakot ölt bennünk, és most már a mi testi életünk ugyanaz a keret számára, ami földi életében a saját teste volt.
A Sátán nem azzal kísért, hogy rosszat tegyünk, ő azt akarja elérni, hogy elveszítsük, amit Isten az újjászületés által belénk helyezett, ti. azt a lehetőséget, hogy Istennek értékesek legyünk.
Nem azért jön, hogy bűnre csábítson, hanem hogy más szempontokra rendezkedjünk be.
Csak Isten Szelleme tudja ebben felismerni az ördög támadását.
A megkísértetés nem más, mint amikor idegen hatalom kipróbálja, vajon a személyiség ragaszkodik-e szellemi kincseihez.
Így értjük meg Urunk kísértéseit is.
Miután Jézus bemerítkezésében elfogadta elhívatását, hogy a világ bűnét magára vegye, Isten Szelleme azonnal próbára tette Őt az ördög olvasztótégelyében.
De Jézus nem engedett a kísértésnek.
Bűn nélkül jött ki a próbából, személyiségének szellemi kincseit sértetlenül megőrizte.
.
-
.
Szeptember 19.
MEGMARADSZ-E JÉZUS MELLETT?
"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben" (Lk 22,28).
Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben; de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe?
Sokan nem járnak többé Jézussal attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő.
Ügyelj arra, hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára?
Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk?
"Ettől fogva sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn 6,66).
Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten Fiának bennem lévő életét is.
Abban az életben, amelyet most élek, Jézus Krisztussal járok-e?
Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog ellen, amit Isten enged meg az életünkben.
Soha!
Isten irányítja életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben".
Itt az Ő kísértéseiről van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak.
Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán.
Hűséges maradtál-e Isten Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják?
Továbbra is Jézussal jársz-e?
Az út átmegy a Gecsemánén, a város kapuján, egészen ki a táboron kívül.
Magános út ez, és arra visz, ahol már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik:
"Kövess engem!"
.
-
.
Szeptember 20.
ISTENI ÉLETSZABÁLY
"Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48).
Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt.
Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid.
Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem.
De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben.
"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7),
Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk.
Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként,
hanem magát Istent.
"Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked.
Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben,
vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk?
Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével.
"Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34).
A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg,
hanem az Istenhez való hasonlóságban.
Ha Isten Szelleme belsőleg átformált,
akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben,
nem pedig jó emberi tulajdonságok.
Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre,
mint Isten élete,
nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni.
A keresztyén embernek az a titka,
hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne.
Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg,
nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel.
Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe,
csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.
.
-
Kedves Magda! Kerülte az álom a szemedet? :D
-
.Szeptember 21.
ELRENDELT A SZOLGÁLATRA
"És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5).
Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának,
először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket,
a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek.
Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön,
de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át.
Ezzel azonban semmit se változott Isten célja,
és amikor újonnan születünk,
minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett."
"Ő alkotott engem."
Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön.
Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira.
Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését.
Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét.
A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..."
Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal.
Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk.
A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül.
Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk,
akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései.
Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük.
Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!
.
-
.
Szeptember 22.
ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE
"Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Hogy Mesterem van,
még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog.
Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat
- valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát,
- valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti,
- valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja.
Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van.
"Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8),
Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon.
Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi.
Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi.
"Ti engem így hívtok, Mester és Uram"
- de valóban az?
Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó;
mi jobban szeretjük a "Megváltó",
"Üdvözítő" elnevezéseket.
Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az,
ha Mesterünk van: ez a "szeretet".
Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről.
Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk.
A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség.
Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával.
Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia.
"Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8).
Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott,
ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk.
Távol vagyunk attól a kapcsolattól,
amit Ő szeretne,
amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk.
Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.
.
-
.
Szeptember 23.
ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA
"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31).
Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk.
Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van
és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk
- "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13)
- nem a magunk elképzeléséhez,
amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet.
Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg;
az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát.
Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának
- a kereszten.
Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele.
Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el.
Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték,
és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották.
Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától,
hogy Jeruzsálembe felmenjen.
"Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40).
Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon.
Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk
- emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz,
a többség hálátlan -,
de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe.
"Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33).
Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért,
és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz.
A szentek útja nem a kereszten végződik,
hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben.
De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.
.
-
.
Szeptember 24.
"MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN
"Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).
Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre,
ahol készek és mindenre hajlandók leszünk,
de a felkészülés nem egy pillanat műve,
hanem olyan folyamat,
amelyhez állhatatosság kell.
Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk.
Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk.
A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre.
Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk;
de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: "Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel."
A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon.
Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése.
A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni.
Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten.
Van Őelőtte valami rejtenivalód?
Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged.
Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban.
Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez?
Fel kell adnod a magadhoz való jogodat!
Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz.
Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni.
Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked;
de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje.
"Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten,
ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.
.
-
.
Szeptember 25.
AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL"
"És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41).
Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele,
hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát.
Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye
- elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri.
Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját.
Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat,
amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar.
Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha.
A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása,
mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette.
Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet.
Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká.
Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok.
"Én választottalak titeket" (Jn 15,16).
Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme.
Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni.
Isten természetfeletti kegyelme vonz minket,
és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el.
Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá.
Nem épít természetes képességekre.
Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek.
Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett
és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el.
.
-
.
Szeptember 26.
FEDDHETETLEN MAGATARTÁS
"Ha... megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened" (Mt 5,23).
Amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened
- tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben előkotorsz valamit.
"Ha megemlékezel arról", azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja,
"akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat".
Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom indításának, amikor lelkiismereted legmélyéig nevel téged.
"Békülj meg először testvéreddel."
Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg.
Menj vissza azon az úton, amin jöttél,
térj rá arra az útra, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél,
hogy az a helyes út.
Legyen benned az a belső magatartás és lelki nyugalom,
amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi,
mint amilyen a lélegzés.
Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj!
Itt nincs szó a te jogaidról.
A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak.
"És most jöjj és vidd el a te ajándékodat."
A folyamat pontosan le van írva.
Először a magad odaáldozásának hősies szelleme,
majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít a meggyőződésed is.
Azután az engedelmesség Isten Igéje iránt,
feddhetetlen magatartás az iránt,
akivel szemben nem volt igazad.
Végül az akadályt félretéve felviszed Istennek az ajándékodat egyszerű, vidám szívvel.
.
-
.Szeptember 27.
"MENJ EL" A LEMONDÁS ÚTJÁRA
"Követlek téged, Uram, valahova mégy" (Lk 9,57).
Urunk magatartása ezzel az emberrel szemben szigorúan visszautasító volt, mert Ő tudta, mi volt az emberben.
Mi ezt mondtuk volna: "El ne szalasszuk ezt a jó alkalmat, hogy megnyerjük ezt az embert!
Micsoda elképzelés volt, ilyen jeges fuvallattal megfagyasztani, visszariasztani őt!"
Uradat nem kell soha mentegetned.
Az Ő szavai addig sebeznek és sértenek minket, amíg már semmi bántani vagy sebeznivaló nincs bennünk.
Jézus Krisztus nem kímél semmit - bármi legyen is az -, ami végül is tönkre tenné az Isten szolgálatában álló embert.
Urunk feleleteit nem a pillanatnyi ötletek, hanem az emberismeret irányítja.
Ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja az Úrnak valamelyik szavát,
ami neked fáj, akkor biztos lehetsz abban, hogy van valami benned, amit Ő halálra akar sebezni.
Az 58. vers szavai kiverik fejünkből azt a gondolatot, mintha az Úrnak kedvtelésből lehetne szolgálni.
Ilyen szigorú visszautasítás után nem marad más, mint az Úr, én magam és a szétzúzott reménység.
"Jöjjön csak, aminek jönnie kell, vezércsillagod a velem való kapcsolat legyen.
Nekem pedig nincs hova lehajtanom a fejemet." Az 59. vers.
Ez az ember sem Jézust nem akarta cserben hagyni, sem az Atyját megbántani.
A rokonaink iránti lágyszívű ragaszkodást választjuk a Jézus Krisztus iránti hűség helyett.
Jézus utoljára jön számításba.
Ha a hűség vonalán ilyen válságba jutsz, minden áron engedelmeskedj Jézus Krisztusnak! A 61. vers.
Az olyan ember, aki ezt mondja: "Igen Uram, de...", az mindig nagy buzgalommal készülődik, de soha nem indul útnak.
Ennek még van egy-két kikötése.
Jézus Krisztus határozott hívása nem ad helyet búcsúzkodásoknak,
mert ahogyan mi mondunk búcsút, az inkább pogány szokás, nem keresztyén.
Amikor eljut hozzád Isten hívása, azonnal kezdj el "menni", és soha ne állj meg!
.
-
.
Szeptember 28.
"MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE
"Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21).
Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen.
Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá.
Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe,
hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást.
Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele.
A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal.
Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!"
"Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől.
Rád is tekintett már Jézus valamikor?
Jézus tekintete átformál és átszegez.
Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt.
Ha kemény és követelődző vagy,
makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne,
hogy mások tévednek,
te nem.
Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned,
amelyeket még nem formált át az Ő tekintete.
"Egy fogyatkozásod van..."
Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted.
"Add el minden vagyonodat..."
Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud.
Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól,
nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra)
- hanem azért, hogy követhessem Jézust.
"Jer, kövess engem!"
Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.
.
-
.
Szeptember 29.
HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK
"...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti.
Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is.
Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti.
Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás.
De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni;
ezt a hívást mindig ragyogás kíséri.
Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet!
"Én választottalak titeket."
Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés.
Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy.
Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más.
Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását.
Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid.
Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!"
Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét.
Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei.
Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele.
Ha beleegyezel Isten terveibe,
összhangot teremt nemcsak tudatos életedben,
hanem bensőd rejtett mélységeiben is,
amit csak Ő tud megközelíteni.
.
-
.
Szeptember 30.
MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?
"Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).
Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük.
Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri;
félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha,
majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8).
Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk.
Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni.
Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá!
De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk,
vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni,
és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk.
Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk.
Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk;
a szőlőt nem lehet meginni.
A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon?
Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből?
Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled.
Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében.
Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar!
Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.
.
-
.Október 1.
EMELKEDETT LÉGKÖRBEN
"Jézus... felvitte őket, csupán magukat egy magas hegyre" (Mk 9,2).
Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat.
Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk.
Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra.
Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van.
Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük.
Nem a hegycsúcsok és napfelkelte, vagy a szép utáni vonzódás számára vagyunk teremtve;
ezek csak az ihletés pillanatára valók.
Völgylakóknak vagyunk teremtve, magunkfajta anyagból valók közé.
Itt kell megbizonyítanunk buzgóságunkat.
A szellemi önzés mindig szeretné megismételni a hegyen átélt pillanatokat.
Úgy érezzük, ha fenn maradhatnánk a hegyen, angyalok módjára élnénk és beszélnénk.
A felemelkedés ideje kivételes, megvan a jelentősége Istennel való életünkben;
de vigyáznunk kell, hogy szellemi önzésünk ne csak az ilyen időket kívánja.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, hogy mindent, ami történik, hasznos tanítássá kell változtatnunk,
pedig ennél jobbnak kell belőle kiformálódnia: a jellemünknek.
A hegy nem azért van ott, hogy tanítson valamire,
hanem hogy tegyen minket valamivé.
Csapdába esünk, ha azt gondoljuk: mi haszna ennek?
Szellemi dolgokban nem számolhatunk így.
Pillanataink a látások hegyén csak ritka alkalmak,
de Isten terveibe illeszkedve fontos szerepük van.
.
-
.
Október 2.
A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN
"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülve rajtunk" (Mk 9,22).
Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak.
A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján.
Mégis a völgyben kell Isten dicsőségére élnünk.
Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk.
A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak.
Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi magaslaton járunk
- szívünk természetes önzése miatt van ez.
De Isten azt akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtőjén éljünk a vele való személyes kapcsolatunkból vele összhangban.
Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát.
"Ha valamit tehetsz..."
Le kell jönnünk a megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belőlünk a kételkedés.
Nézz vissza megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Ő hatalmában mindaddig, amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus.
Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt, amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned?
Talán képes vagy bizonyságot tenni megszentelődésedről, de mi van azzal, ami most megaláztatást jelent neked?
Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön.
Itt a megaláztatás völgyében mégis kételkedsz?
.
-
.
Október 3.
A SZOLGÁLAT VÖLGYÉBEN
"Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel" (Mk 9,29).
"Mi miért nem űzhettük ki azt?" A felelet a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Ez a faj nem megy ki semmire, csak ha koncentráljuk magunkat - és ismét megkettőzve is koncentráljuk magunkat Őreá.
Mindaddig nélkülöznünk kell ezt a hatalmat,
mint a tanítványoknak is,
amíg a saját alkatunkból merített gondolataink alapján próbáljuk végezni Isten munkáját,
nem pedig úgy, hogy Őreá összpontosítjuk a figyelmünket.
Meggyalázzuk Istent, ha - anélkül, hogy ismernénk Őt - nagy buzgósággal munkálkodunk érte.
Szemtől szembe kerültél egy nehéz esettel és külsőleg semmi nem történik.
Te mégis tudod, hogy Ő megadja a szabadulást, mert te Jézus Krisztusra vagy összpontosítva.
Szolgálatodnak ez az irányvonala: meglásd, hogy semmi ne legyen Jézus és közted.
Vagy van valami?
Ha igen, akkor túl kell jutnod rajta,
nem úgy,
hogy haragosan semmibe veszed,
sem nem úgy,
hogy fölébe emelkedsz,
hanem szembe nézve vele,
átküzdöd magad Jézus Krisztus jelenlétébe.
Akkor éppen ez a dolog és mindaz, amin át kellett menned ezzel kapcsolatban,
dicsőíti Jézus Krisztust olyan módon, hogy azt csak akkor tudod meg,
amikor szemtől szemben állsz majd Ővele.
Fel kell emelkednünk szárnyakon mint a sas;
de tudnunk kell leszállni is.
A szent ereje a leszállásban és a lent maradásban van.
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4,13)
- mondta Pál és amire itt gondol, az nagyrészt igen megalázó.
Hatalmadban van, hogy visszautasítsd a megaláztatást és ezt mondd:
"Nem, köszönöm, szívesebben maradok fent a hegy csúcsán Istennel."
El tudom viselni a valóságot Jézus Krisztus jelenlétében,
vagy a kézzelfogható tények kiölik a belé vetett hitemet és félelembe kergetnek?
.
-
.
Október 4.
A LÁTOMÁS ÉS A VALÓSÁG
"Elhívott szenteknek..." (1Kor 1,2).
Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned.
Megláttad, de még nem érted el.
Amikor lent vagyunk a völgyben,
ahol próbára vagyunk téve,
hogy a választottak közé tartozunk-e,
innen a legtöbben közülünk visszafordulnak.
Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre,
amikre szükség van,
hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk.
Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni,
de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"?
Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket.
Időnként látjuk, mi Isten célja,
de hogy engedjük-e a látást valóságos jellemmé válni,
az tőlünk függ, nem Istentől.
Ha szívesebben lustálkodunk a hegyen a látás emlékeiből élve,
akkor a gyakorlatban nem vagyunk használhatók a közönséges fából faragott emberi életben.
Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni a látottakra.
Ne az elragadtatásokban és Istenről elmélkedve akarjunk élni,
hanem a gyakorlati valóságban a látomás világosságánál mindaddig,
amíg az igazi valósággá nem válik.
Nevelésünk minden kis mozzanata erre irányul.
Tanuld meg megköszönni Istennek,
hogy tudtodra adja kívánságait.
A kis "vagyok" mindig méltatlankodik, amikor Isten szól: Tedd meg!
A kis "vagyok" hadd zsugorodjék össze a hatalmas "VAGYOK AKI VAGYOK" (2Móz 3,14) felháborodásától: "A VAGYOK küldött téged".
Az Ő szava legyen az uralkodó.
Megdöbbenve ébredünk rá, hogy Isten tudja, hol élünk és melyik barlangba bújunk el előle!
Felkutat ott, mint hirtelen villám.
Egyetlen teremtmény sem ismeri az ember lényét úgy, ahogyan Isten ismeri.
.
-
.
Október 5.
ELFAJULÁSRA VALÓ HAJLAM
"Azért amint egy ember által jött be a világba a bűn, a bűn által pedig a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivel mindenki vétkezett" (Róm 5,12).
A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt büntette az egész emberiséget,
hanem hogy a bűn adottsága
- az, hogy igényt tartok saját magamra - egy ember által hatolt be az emberiség életébe.
De sokkal mélyebb kijelentés az, hogy egy másik EMBER magára vette és el is törölte az emberiség bűnét (Zsid 9,26).
A bűnre való hajlam nem az erkölcstelenség vagy a gonosztett,
hanem az érvényesülési vágy: "Én vagyok a magam istene."
Ez a hajlam kialakíthat bennünk akár nemes erkölcsösséget,
akár becstelen erkölcstelenséget,
de csak egy alapon: igénylem az önmagamhoz való jogomat.
Amikor Urunk előtt ott álltak a gonosz minden erejével megszállt emberek és olyanok is, akik tisztán, erkölcsösen és becsületesen éltek, Ő nem figyelt sem az egyik romlottságára, sem a másik erkölcsösségére,
hanem arra nézett, amit mi nem látunk: a természetes hajlamra.
A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni.
Csak Isten nyúlhatott hozzá a váltságban.
Jézus Krisztus keresztje által Isten megváltotta az emberiséget az öröklött bűnadottság miatti kárhoztatás alól.
Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert.
Nem azért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani, visszautasítom az Ő szabadítását.
Ettől a pillanattól kezdve a kárhozat bélyegét viselem. "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság a világba jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot" (Jn 3,19).
.
-
.
Október 6.
ÚJJÁSZÜLETÉS
"...amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).
Milyen nehézséggel áll szemben Jézus Krisztus, ha engem újjá akar teremteni?
Van egy örökségem, amibe nem volt beleszólásom, nem vagyok szent, valószínűleg nem is leszek soha;
és ha Jézus Krisztus csak annyit tehet, hogy megmondja: szentté kell lennem, akkor tanítása csak kétségbeejt.
De ha Jézus Krisztus Megváltó, aki belém helyezheti a saját örökségét, a szentséget,
akkor már kezdem megérteni, mire céloz, amikor azt mondja, hogy szentté kell lennem.
A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe beléhelyezheti saját öröklött természetét,
és minden kívánalma ehhez a természethez szól.
Tanítása az Ő belém plántált életére vonatkozik.
Az én dolgom, hogy döntsek,
beleegyezem-e Istennek a bűn felett kimondott ítéletébe: ez Jézus Krisztus keresztje.
Az Újszövetség azt tanítja az újjászületésről, hogy
- amikor egy embert a rászorultság tudata lesújt
- Isten beleplántálja Szent Szellemét az ember szellemébe.
És ekkor az ember szelleme erőforrásra talál Isten Fia Szellemében, "...míg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19).
A megváltás csodája, hogy Isten új természetet tud belém helyezni,
amely által egészen új életet élhetek.
Amikor végső szükségbe jutottam és beismerem tehetetlenségemet, akkor mondja Jézus: "Boldog vagy."
Csakhogy el kell jutnom idáig!
Isten a Jézus Krisztus természetét nem olthatja belém
- aki saját felelősséggel bíró erkölcsi lény vagyok
- anélkül, hogy azt tudatosan ne kívánnám.
Mint ahogyan egy ember által lépett be a bűn az emberiség életébe,
ugyanúgy a Szent Szellem is egy EMBER által jött.
A megváltás lehetővé teszi,
hogy megszabaduljak bűnörökségemtől
és Jézus Krisztus által
új, szeplőtelen örökséget kapjak,
a Szent Szellemet.
.
-
.
Október 7.
KIENGESZTELÉS
"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva.
A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot,
aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan.
A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki.
Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL.
Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével,
és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben,
ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.
A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus magára vette e testben elkövetett bűneinket,
de magára vette a bűn örökségét is,
amihez senki nem tudott hozzáférni.
Isten "bűnné tette" tulajdon Fiát,
hogy a bűnösből szentet alkothasson.
Az egész Biblián átvonul ez a kijelentés,
hogy Urunk a világ bűnét nem részvéttel elhordozta,
hanem azonosult vele:
bűnné lett.
Az egész emberi nemzetség összes bűnét önként magára vette és hordozta saját személyében:
Isten azt, "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk",
és így az egész emberi fajt a megváltás talajára helyezte.
Jézus Krisztus visszaállította az emberiséget eredeti Isteni rendeltetésébe
és most már bárki beléphet az Istennel való közösségbe
annak alapján,
amit Urunk véghezvitt a kereszten.
Ember nem válthatja meg magát; a megváltás Isten műve;
teljesen lezárt, kész egész.
Hogy kire vonatkozik, személyes döntésünk kérdése.
Mindig különbséget kell tennünk az egyes ember életében
a megváltás kijelentése
és a megmentés tudatos megtapasztalása között.
.
-
.
Október 8.
KIZÁRÓLAG KRISZTUS
"Jöjjetek énhozzám..." (Mt 11,28).
Ugye megalázó, ha azt mondják nekünk, hogy Jézushoz kell mennünk?
Emlékezz vissza azokra a dolgokra, amelyekkel nem akarsz Jézus Krisztushoz menni.
Ha tudni kívánod, mennyire valódi a hited, akkor ezen mérd le: "Jöjjetek énhozzám!"
Mindabban, amiben nem vagy valódi, inkább magyarázkodsz, kibúvókat keresel, szomorkodsz, ahelyett, hogy mennél.
Bármi egyebet inkább megteszel esztelenségedben, csak ne kelljen menned, úgy amint vagy.
Amíg a szellemi orcátlanságnak bármilyen kicsiny maradéka van benned, addig elvárod Istentől, hogy nagy dolgokkal bízzon meg.
Ő pedig mindössze ennyit mond: "Jöjj!" "Jöjjetek énhozzám!"
Amikor meghallod ezt a hívást, tudod, hogy valaminek történnie kell elindulásod előtt.
A Szent Szellem megmutatja neked, mit kell tenned
- mi az, aminek a gyökerére kell vágnod a fejszét, mert akadályoz abban, hogy pontot tehess egy bizonyos dolog után.
Nem jutsz előbbre soha, ha ezt nem vagy hajlandó megtenni.
A Szent Szellem megállapítja, hogy hol van ez a legyőzhetetlen akadály benned,
de nem mozdíthatja el, amíg te meg nem engeded neki.
Hányszor jöttél Istenhez kéréseiddel, aztán elmentél azzal az érzéssel:
"Most az egyszer jól csináltam"
- pedig üresen mégy el, noha Isten az egész idő alatt kinyújtott kézzel ott állt,
nemcsak azért, hogy megragadjon téged, hanem hogy te is megragadd Őt.
Gondolj Jézus legyőzhetetlen, felülmúlhatatlan és fáradhatatlan türelmére: "Jöjjetek énhozzám!"
.
-
.
Október 9.
SZEDD ÖSSZE MAGAD
"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az igazságosságnak a szent életre" (Róm 6,19).
Nem tudom magamat megváltani
és megszentelni,
nem szerezhetek engesztelést bűneimért,
nem tudom jóvá tenni, ami rossz,
tisztává, ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen.
Ez mind Isten munkája.
Hiszek-e abban, amit Jézus Krisztus elvégzett?
Tökéletes váltságot szerzett!
Állandó valóságként áll-e ez előttem?
Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem hogy higgyünk!
Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet.
Ha hitemmel élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok.
Elszigetelten élek és szememet saját tisztaságomra szegezem.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.
- Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos Istennek.
Káros az embereknek is.
Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos élményedet.
Nem tehetünk semmi Istennek tetszőt, amíg határozottan nem a váltságra építünk.
Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az életemet.
Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll,
úgyhogy Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik.
Az engedelmesség azt jelenti: teljesen Jézus engesztelő áldozatára építek,
és engedelmességemre Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amely a természetes életet tagadja;
ez csalás.
Mindig újra állj oda a váltság ítélőszéke elé,
hogy egyik vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!
.
-
.
Október 10.
HOGYAN TUDOM MEG?
"Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Mt 11,25).
Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre.
Vagy van kapcsolatunk,
vagy nincsen.
A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől.
Engedelmesség kérdése ez.
Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele.
De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől,
azonnal munkához lát a sötétség és a halál.
Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk.
Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által.
De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény.
Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy,
hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod.
Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van,
ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz.
Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog!
Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról,
pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat,
mint a napfény.
"Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is."
Már most megértheted.
Nem azzal, hogy tanulmányozod,
hanem ha engedelmeskedsz.
A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid.
Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig,
amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz.
Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!
.
-
Október 11.
ÉS HA ISTEN HALLGAT?
"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6).
Rád bízta-e már Isten a hallgatását?
- hallgatásának mély jelentősége van.
Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban!
Vannak-e a te életedben is ilyen napok?
Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz?
Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled.
- Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet?
Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített
- teljes hallgatásával.
Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje,
mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni.
Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe.
Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani.
Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott."
Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.
Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott."
A hallgatása bizonyítja!
Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét.
Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele
- a csend.
.
-
Drága Magda!
Köszönöm az Úrnak elsősorban és neked a mai szakaszt.
Igen épülésemre volt,végre megértettem Isten miért hallhat egy kérésem miatt.
Mert Ő sokkal jobbat készített mint amit én kértem,és még nincs itt az ideje,hogy elvegyem.
Teljes békességet találtam,köszönöm Uram! :fel:
Áldott hétvégét.
Ircsi
-
Valóban jó volt olvasni. Bizonyára a legtöbben tapasztaltuk már a csendet.
Van, amikor a csendben magunkat kell felismernünk, hogy jó helyen-e állunk.
-
Engem is jókor talált el el a szakasz az áhítatoskönyvből. Már egy ideje ez a csend jelent meg az életemben. Eleinte még rengeteg kérdés volt bennem, és választ akartam. Most már nem annyira, de azért még előfordul, hogy az életemben bekövetkezett változásokra szeretnék válaszokat kapni. Még nem lett teljessé bennem ez a fentről való csend, de egyre mélyebbre merülök benne, és már kezdem látni ennek áldásait is.
-
Október 12.
TARTS LÉPÉST ISTENNEL
"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája,
amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik,
hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog.
Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le,
amikor nincs színpadi megvilágításban.
Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz.
Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni,
de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk.
Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá.
Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna.
Ő másképpen végez el dolgokat mint mi,
ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre.
Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.),
mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint,
és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt.
A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel,
nem értelmi okoskodás útján.
Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni,
noha addig soha nem láttuk lehetségesnek.
Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.)
Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne!
Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele.
Menj vele tovább!
Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.
.
-
.
Október 13.
HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz munkájukat..." (2Móz 2,11).
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket
- és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot.
Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt.
Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét,
és Mózes ezt felelte: "Ki vagyok én, hogy engem küldesz?"
Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a nép szabadítója,
de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.
Igaza volt egyéni látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult Istennel közösségben lenni.
Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő.
Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez,
mintha Isten az egész ügyet semmibe venné.
Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat,
akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"
Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést: "A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség.
Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11).
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat,
van látásunk: "Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez.
Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.
.
-
Engem megdöbbentett a mai áhítat. Már a térdeimen is kikerekedett szemmel olvastam ezeket a sorokat. (Aki ismeri az életem nagyobb történéseit, tudja, miért.)
Csak az Úr tudja egyedül, mi lesz velem is, mert most a pusztaság időszakát élem, minekután eltűnt egy cél az életemből ( nem a mennyei), amiről meg voltam győződve, hogy Mennyei Atyánktól való, és sok áldás is kísérte ezt a bizonyos utat. Ő tudja,mi a jó nekem. S Ő tudja egyedül, hogy visszakapom-e életembe azt az utat, amit most elveszítettem.
Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő.
Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné.
Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"
Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést: "A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség.
Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11).
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk: "Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez.
Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.
.
-
.
Október 14.
A KÜLDETÉS NYITJA
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet..." (Mt 28,18-19).
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye,
nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük,
mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban.
Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett.
Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük.
Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet",
menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján,
tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján.
"A tizenegy tanítvány pedig elment... a hegyre, ahova Jézus rendelte őket" (16).
Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes és korlátlan hatalmát, ismernem kell Őt magát és tudnom kell, hogyan lehetek vele egyedül;
rá kell szánnom az időt, hogy imádhassam azt, akinek a nevét viselem.
"Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28).
Ez az a hely, ahol találkozunk az Úr Jézussal.
Fáradt vagy és meg vagy terhelve?
Istennek milyen sok szolgája van így!
A világ egyetemes, fenséges Urának ezeket a csodálatos szavait száműzzük az utó-összejövetelek kereteibe.
Ezeket Jézus a tanítványainak mondta.
"Menjetek el ezért..." A "menj" egyszerűen azt jelenti: "élj".
A Cselekedetek 1,8-ban írja le, hogyan menjünk.
Nem azt mondta: "Menjetek Jeruzsálembe és Júdeába és Samáriába",
hanem "lesztek nekem tanúim" mindezeken a helyeken.
Elvállalja, hogy Ő építi ki útjainkat. "
Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak..." (Jn 15,7)
- így kell "mennünk" személyes életünkben.
Mindegy, hogy hova helyez. I
sten tervezi el az utakat.
"De semmivel sem gondolok..." (Csel 20,24).
Így járjuk az utat mindaddig, míg hazaérünk.
.
-
Egy mondat ide kívánkozik:
Van aki Istent követi engedelmesen, van aki okoskodással kibúvókat keres.
Azért tettem idézőjelbe, mert plagizáltam
:2smitten:
-
.
Október 15.
A MISSZIÓI ÜZENET KULCSA
"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,2).
Jézus Krisztus engesztelő áldozata a kulcs a missziói üzenethez.
Krisztus művének akármelyik oldalát nézed is, pl. a gyógyítást, vagy a szabadítást és a megszentelést, mindegyik korlátozott.
De: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29) - ez már határtalan.
A missziói üzenet Jézus Krisztusnak, mint bűneink kiengesztelőjének határtalan nagy jelentőségére mutat rá, és Isten országának a munkása az az ember, akit ez a kijelentés teljesen átjárt.
A missziói üzenet kulcsa Krisztus életének kiengesztelő volta, nem a kedvessége vagy jósága, vagy hogy Istent Atyának jelenti ki.
Nagy és végtelen jelentősége az, hogy Ő a kiengesztelés vétkeinkért.
A missziói üzenet nincs tekintettel hazafiasságra, nemzetre és egyénekre - az egész világnak szól.
Amikor a Szent Szellem betér hozzánk, nem veszi figyelembe, mivel rokonszenvezünk, hanem egyesít az Úr Jézussal.
Isten szolgája olyan ember, aki Urának és Mesterének eljegyezte magát, azaz nem a saját véleményét és meglátásait, hanem Isten Bárányát hirdeti.
Könnyebb olyan közösséghez tartozni, ahol azt mondják el,
mit tett Jézus értük, könnyebb az isteni gyógyítás,
vagy különleges megszentelődés,
vagy a Szent Szellem keresztsége rajongójának lenni.
Pál nem azt mondta: "Jaj nekem, ha nem hirdetem, amit Krisztus tett értem"
- hanem: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!"
Az evangélium pedig ez: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"
.
-
.
Október 16.
A MESTER RENDELETEINEK KULCSA
"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38).
Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van;
ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka.
Nem az a munka, amit manapság annak tartanak,
mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól.
Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel,
sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem.
Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket.
"Kérjétek az aratás Urát!"
Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség.
Meg kell látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság.
Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek "nemzetek", hanem csak a világ.
Hányan imádkozunk "személyre való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra vagyunk tekintettel?
Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg.
Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk.
Tele vagyunk gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az aratásra,
mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét.
Tegyük fel, hogy eljönne a válság atyád vagy testvéred életében,
akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a gabonát Jézus Krisztusnak?
"Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom van!"
Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája,
hanem arra van elhíva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen.
Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele.
Urunk hívása nem valamilyen különleges munkára szól;
Ő önmagához szólít.
"Kérjétek azért az aratás Urát", és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld titeket.
.
-
.
Október 17.
NAGYOBBAKAT CSELEKSZIK
"...és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14,12).
Az imádság nem készít fel nagyobb cselekedetekre, hanem az imádság maga a nagyobb cselekedet.
Józan ésszel jó gyakorlatnak tekintjük az imádságot arra, hogy Istenért végzett munkánkhoz nagyobb erőt kapjunk.
Jézus Krisztus tanítása szerint az imádság a megváltás csodájának hatása bennem, amely a megváltás csodáját hozza létre másokban is Isten hatalmából.
Az imádság maradandó gyümölcsöket terem, de gondolj arra, hogy az imádság a Megváltó halálos küzdelmére, nem az én küzdelmemre épül.
Csak a gyermek imádságai hallgattatnak meg, a bölcs emberé nem.
Az imádság harc, amelyet folytatnod kell, bárhol is vagy.
Bárhogyan rendezze is el Isten életkörülményeidet, az a dolgod, hogy imádkozz!
Soha ne engedd magadban ezt a gondolatot: "Semmire sem használhatnak ott, ahol vagyok",
mert egészen bizonyos, hogy ott nem lehetsz hasznos, ahol nem vagy.
Bármilyen nehéz körülmények közé helyezett is Isten,
imádkozz; hívd Őt, kiálts hozzá szüntelen!
"Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14,14).
Ha nem élünk meg valami rendkívülit, nem akarunk imádkozni;
ez a szellemi önzés legkifejezettebb formája.
Isten irányításának a vonalában kell dolgoznunk,
Ő pedig ezt mondja: "Kérjetek!"
"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" (Mt 9,38).
A kivitelező munkás tevékenységében nincs semmi izgalmas,
de ő viszi véghez a lángész terveit;
és a munkálkodó szent viszi véghez Mestere elgondolásait.
Az Ő szempontjából nézve imádságod munka és mindig történnek dolgok a nyomában.
Ha majd a fátyol szétszakad, micsoda ámulattal fogjuk meglátni azokat a lelkeket,
akiket learattunk egyszerűen azért,
mert Jézus Krisztus rászoktatott arra, hogy rendelkezései szerint járjunk el.
.
-
.
Október 18.
A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA
"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk.
"Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)
- azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad,
ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni!
Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait,
így nyilatkozik meg Isten szeretete.
Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki,
minden más csak érzelgős kegyes szólam.
A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben.
Ő megtölti szívemet Isten szeretetével,
és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt,
akivel érintkezem.
Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is,
amikor értelmem úgy látja a tényeket,
mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja,
mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.
A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve,
egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól.
Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban,
de belsőleg Isten számára volt elkülönítve.
A külső elkülönülés gyakran azt mutatja,
hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz,
amelyeket külsőleg elkerülünk.
Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára.
Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták,
de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik,
amit a Szent Szellem munkált ki.
.
-
.
Október 19.
AZ ELHANYAGOLT TITOK
"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36).
Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik.
Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel.
Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten.
A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek.
Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik.
Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől.
Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk.
A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere.
Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében.
Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát.
Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád.
De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni.
De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz
- ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -,
akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.
.
-
.
Október 20.
ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?
"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e?
Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által?
Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben?
Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!"
Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett.
"Jövök semmit nem hozva!"
Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned.
Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett.
Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség.
Büszke szentség nem is létezik.
Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül,
de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele.
Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8).
Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39).
A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg.
Soha ne tekintsd a következményt oknak.
A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért,
amit a váltság véghez vitt.
.
-
.
Október 21.
AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK
"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20).
Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle,
amelyből soha nem lett fejvesztettség.
Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán.
Az ösztönösség természeti életünk vonása,
de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését.
Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat.
A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet;
az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony.
A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.
A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül.
Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel,
de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön.
Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt.
Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére.
Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban,
de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges,
hogy a nap 24 órájában szentül éljünk,
tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük.
Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem.
A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk;
a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.
-
.
Október 22.
A SZENT SZELLEM BIZONYSÁGTÉTELE
"Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt..." (Róm 8,16).
Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott.
"Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?"
Nem teheti!
Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg,
mert te útjában állsz,
amíg át nem adod magad neki teljesen.
Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról;
nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned.
Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak.
De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat,
akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk.
Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érvelésedet,
Isten megbizonyítja, amit érted tett;
akkor aztán a saját merészségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt.
Ha vitássá válik, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől,
akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni.
Ne hivatkozz erre vagy arra a személyre, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: "Jöjjetek énhozzám!"
Menj, ha fáradt vagy és megterhelt;
kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13).
Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról,
de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat.
Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget,
ami józan eszünk döntéseit követi,
pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot,
de soha nem tanúskodik az okoskodásunk mellett.
Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk.
Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad!
.
-
.Október 23.
EGYÁLTALÁN SEMMIT
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
Urunk sohasem táplálja előítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük.
Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle előítéleteink.
Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie.
"Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak."
- Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!"
Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket.
Belső nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal.
Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt.
Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk.
Egyetlen egy dolgot kíván Isten tőlünk: a feltétel nélküli odaszánást!
Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk,
és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régiből.
A régi ünnepélyesség eltűnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentől van..." (18. v.).
Hogyan léphetünk be abba az életbe,
amelyben nincs kívánság,
nincs önzés,
nincs érzékenység a bántásokkal szemben,
amelyben nem gerjedünk haragra,
nem rójuk fel a gonoszt,
hanem mindig kedvesek vagyunk?
Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életből semmit sem,
de egyszerűen és tökéletesen bízunk Istenben.
Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja,
hanem Őt magát.
Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne?
Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon,
mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban,
akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.
.
-
.
Október 24.
A SZEMPONT
"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban" (2Kor 2,14).
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat,
amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat,
hanem a legmagasabb is.
Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre;
ne a véges dolgokat tartsd szem előtt.
Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!
Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt,
azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében.
Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai.
Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk:
mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk.
Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva"
- "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom".
Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet".
Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben?
Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt;
a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót,
foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt.
Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet,
nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön.
Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni.
A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk,
hogy a győzelem mindig az Övé legyen,
mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).
"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2,15),
Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk,
csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.
.
-
.
Október 25.
ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK
"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).
A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is.
Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!"
Istennek minden embere közönséges ember,
és csak az az ügy teszi rendkívülivé,
amit Ő bízott rá.
Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket,
kihullunk a rostán,
mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek.
Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai.
Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá,
de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme,
sem az Ő hatalmas Igéje.
Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy,
amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet.
Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel!
"Én választottalak titeket" (Jn 15,16).
Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez.
Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged.
Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja.
Miért teszi ezt? Nem tudjuk.
Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem.
Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.
Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned,
jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle.
Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal.
Engedd, hadd tegye meg!
.
-
.
Október 26.
KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?
"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21).
Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt.
Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa.
Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk.
Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket.
Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása.
Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez.
Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait.
Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem.
A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond.
Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van:
nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket."
Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!"
Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség.
Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk,
akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.
.
-
.
Október 27.
A MISSZIÓ MÓDSZERE
"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19).
Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket"
- a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -,
hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet."
Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az.
Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik,
de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek;
örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám".
A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni.
Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk.
Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni bennük a tompa közönyt;
hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal.
"Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?"
Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben.
Egy dologban von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?"
Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát?
Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint,
hogy Jézus Krisztus szavára építsek?
Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban?
Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."
.
-
Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket"
- a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -,
hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet."
Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az.
Hu ez nem semmi. Erről jó lenne beszélgetni, ti mit szóltok ehhez?
-
.
Október 28.
MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL
"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10).
Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást.
Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban.
Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet.
Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel?
Soha!
Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel.
Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba.
Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett.
Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam.
Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán.
Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján.
Bűnös emberek új teremtéssé változnak át,
nem bűnbánatuk vagy hitük folytán,
hanem Isten csodálatos munkájaként,
Jézus Krisztusért,
mert ez minden megtapasztalást megelőz.
A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten.
Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk;
már el vannak végezve a megváltásban.
A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén.
Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"
.
-
.
Október 29.
HELYETTES ÁLDOZAT
"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért.
Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük.
"Bűnné tette" Isten értünk.
Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés.
Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk,
vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk,
hanem Jézus haláláért és semmi másért.
Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Őt.
Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bűnét.
Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Őt Megváltóul elfogadták.
Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát,
hanem hogy botránykő a világ szemében (Jn 15,22-24).
A János 14,9 tanítványainak szól.
Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem,
ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok.
Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Ő meghalt mindenkiért" (nem az én halálomat szenvedte el),
és én csak az Ő halálával azonosulva szabadulok meg a bűntől és részesülhetek az Ő igazságosságában.
A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi:
"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk"
és
hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.
.
-
.
Október 30.
HIT
"Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid 11,6).
Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit;
az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom.
A hitben való élet ezt a kettőt helyesen kapcsolja össze.
A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.
A kettőnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember,
ösztönei alapján él, vagy ihletettségben.
Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésből, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csődöt mond.
A hitnek próbán kell átmennie, mielőtt látható valósággá válnék.
"Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívőknek, mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá.
A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik.
Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.
A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava,
amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben.
A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre:
Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt 6,33),
őrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."
Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük.
Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket,
mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.
Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne.
De amint meghalljuk Jézus szavát: "Aki engem látott, látta az Atyát",
olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan.
A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel
Jézus Krisztus Szellemének ereje által.
.
-
.
Október 31.
A HIT MEGÍTÉLÉSE
"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).
Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van.
De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk.
Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért,
hogy magával kapcsolatot teremtsen benned.
Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet.
Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan,
de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott,
több volt benne az érzés, mint a hit,
teli volt fénnyel és édességgel.
Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni.
Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.
A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az,
hogy nehéznek találjuk Istenben bízni,
hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt.
A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie.
Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével.
Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk.
A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond
- hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő!
"Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.
.
-
.
November 1.
NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK
"Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).
Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete,
"külön világa a világban".
Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között.
Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal.
Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe.
A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik
- Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe.
Hadd tegyen tetszése szerint!
Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében,
ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna.
Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket,
mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint,
csak Ő elérhesse váltságának célját.
Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?
Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe.
Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk;
leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól,
a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít.
De Isten nem ezt akarja.
Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja:
Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!"
- Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban,
akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.
.
-
Ámen.
-
.
November 2.
TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).
Urunk nem kényszerít az engedelmességre.
Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk.
A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk.
Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette:
"HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát."
Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki;
ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26).
Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.
Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját,
és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond.
Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek
- magamat.
Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem.
Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet.
Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel,
de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak,
ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára,
és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást.
Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig,
az mindig teremtő erő.
Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak,
Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is,
mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
.
-
.
November 3.
JÉZUS RABSZOLGÁJA
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).
Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének.
Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem.
Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem.
Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom
- nem saját céljaim érdekében,
hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért.
Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig.
Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18).
Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad?
A többi mind kegyes csalás.
Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad,
alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés?
A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam,
egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal,
és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek.
Itt kezdődik a szent élete.
.
-
.
November 4.
A VALÓSÁG TEKINTÉLYE
"Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).
Alapvetően fontos, lehetőséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek.
A felelősség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia:
de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket.
Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked,
de amikor végre cselekszik, más emberré lesz.
Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja,
akiket már meggyőzött Isten Szelleme.
Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem.
Minden egyéb csak létezés.
Azokban a percekben élek igazán,
amikor akaratom teljességével cselekszem.
Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted,
soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg!
Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel.
A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerősödik, amint cselekszik.
Isten mindenható hatalma segíti tovább, előre.
Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk.
Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk;
mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk.
Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket.
Az Ő "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!"
Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje.
Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma
- nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Ő megváltó erejével.
.
-
.
November 5.
SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE
"Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13).
Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva.
Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben,
azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe.
Nem tudsz bánni ezzel az emberrel!
Miért nem?
Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire.
Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései.
Ő "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében.
Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk.
A keresztyén ember kiműveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja.
A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést.
Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni.
Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".
Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben?
Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat?
Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat?
Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton
- ez szellemileg beképzeltté tenne minket.
Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten;
csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül,
aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!"
.
-
.
November 6.
A HIT PROGRAMJA
"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna.
Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki.
De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt.
Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte.
Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett,
végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre?
Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája?
Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra,
mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni?
Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
A hit állásfoglalást jelent.
Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet,
ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással.
A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni.
A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom,
hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem:
"Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.
.
-
.
November 7.
A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).
Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül.
Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti.
Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék.
Ne vágj elébe azzal és ne mondd:
"Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell őrködnöm."
Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy.
Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába.
Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket
és lehetőséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük.
Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot.
Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal,
vagy mert azon erőlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el ?
A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok.
Tudatosan meg kell őriznem életemet a Szent Szellem templomaként,
akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.
A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied.
De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.
.
-
Filippi 4. fejezet
4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
-
.
November 8.
AZ IMÁDSÁG PÁRATLAN HATALMA
"Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szent Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal..." (Róm 8,26).
Tudjuk, hogy a Szent Szellem ad nekünk erőt az imádsághoz.
Tudjuk, mit jelent a Szent Szellem által imádkozni, de azt már sokszor nem tudjuk, hogy maga a Szent Szellem könyörög bennünk úgy, ahogyan mi ki sem tudnánk mondani.
Ha Istentől újjászülettünk és Isten Szent Szelleme bennünk lakik, Ő kimondja helyettünk a kimondhatatlant.
"Ő" - a Szent Szellem bennetek - "Isten akarata szerint esedezik a szentekért" (27. v.)
Isten nem azért kutatja át a szívedet, hogy tudatos imádságaidat megismerje, hanem hogy a Szent Szellem imádságát felfedezze benned.
Isten Szelleme a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon.
"A ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma."
Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot,
"nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16).
Isten Szelleme nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd.
Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt:
"Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek."
Mi felismertük-e már, hogy testünk a Szent Szellem temploma?
Ha igen, akkor gondosan meg kell őriznünk az Ő számára mocsoktalanul.
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy tudatos életünket
- amely csak kicsiny része a személyiségünknek - meg kell őriznünk a Szent Szellem templomaként.
Ő majd figyelemmel kíséri a tudatalatti részt is, amiről mi semmit sem tudunk.
De lássunk neki, hogy megőrizzük a tudatos részt, mert azért mi vagyunk a felelősek.
.
-
.
November 9.
SZENTSÉGES SZOLGÁLAT
"Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).
A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie;
annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtő élete szüntelenül tovább hathasson benne.
Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Ő szolgája minden életelemén.
Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -,
szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Ő váltsága által felhasználja arra,
hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthető meg bennük.
Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett,
a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi műveltség.
Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog.
Meglásd, hogy olyan élő kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Ő igazságát,
Ő megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Ő teremthet meg.
"Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember! Milyen bámulatos éleslátás!"
"Milyen kedvező alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk.
De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul.
Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül;
de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat.
Az embert dicsőíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Őt kell felemelnünk.
.
-
.
November 10.
MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN
"...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).
A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre.
Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged.
Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel.
Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében.
Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém.
Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne.
Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül:
felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát.
Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában.
Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra,
Isten nem illeszthet be a terveibe.
Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.
-
.
November 11.
A DÖNTŐ EMELKEDŐ
"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára".
Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk!
Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk.
Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie!
Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.
"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott."
Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége.
Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel.
Őrizkedj attól, hogy testtel vérrel,
azaz
saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz
- ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak.
Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot.
Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot;
önfeláldozásod betegség is lehet.
Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással,
ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben.
Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked,
menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét.
Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott,
rendületlenül ment át a próbán.
Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent.
Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni,
mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent.
Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.
.
-
.
November 12.
SZELLEMIVÉ LETT ÉLET
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
Hogyan képzeled el a lelked megmentését?
A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt?
Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted?
A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje.
Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned.
Ezzel csak önmagadat ámítod.
Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban.
Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál.
Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted.
Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy.
Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem? Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek?
A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen.
Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót,
mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent,
nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.
.
-
.
November 13.
HIT ÉS MEGTAPASZTALÁS
"...Isten Fia, aki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Gal 2,20).
Át kell harcolnunk magunkat érzéseinken és hangulatainkon, hogy saját vallásos megtapasztalásaink kicsinyes magánügyeiből kijussunk az Úr Jézusnak való feltétlen odaadásba.
Gondold meg, kinek mondja az Újszövetség Jézus Krisztust, és azután gondolj nyomorúságos hitünk megvetendően közepes voltára!
- "Csak még ezt vagy azt nem tapasztaltam meg."
Gondold meg, mit követel a Jézus Krisztusba vetett hit: hogy minket hiba nélkül állítson Isten trónja elé, kibeszélhetetlenül tisztán, tökéletesen megigazítva és mélységesen megszentelve.
Állj meg bátran, imádattal a hitben,
Ő lett nekünk "bölcsességül és igazságosságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
Hogy is beszélhetnénk arról, hogy mi hozunk áldozatot Isten Fiáért!
A pokolból és a kárhozatból mentett meg és mi még "áldozathozatalunkról" beszélünk?
Nekünk szüntelenül a Jézus Krisztusba vetett hithez kell átküzdeni magunkat;
de nem az imaközösségi Jézus Krisztusba vagy egy könyv-Krisztusba,
hanem az Újszövetség Jézus Krisztusába vetett hitünkig,
aki testben megjelent Isten és akinek a lábai elé kellene esnünk holtan.
Abban az Egyetlenben kell hinnünk, akitől minden megtapasztalásunk származik.
Jézus Krisztus azt akarja, hogy maradéktalanul adjuk át és szenteljük oda magunkat neki.
Mi soha sem tudjuk Jézus Krisztust megtapasztalni, sem megragadni saját szívünk határain belül,
hanem hitünknek a belé vetett erős bizodalomra kell épülnie.
Így láthatjuk meg, mennyire nem tűri a Szent Szellem a hitetlenséget.
Minden félelmünk gonosz.
Félünk, mert nem akarunk hitből élni.
Hogyan félhet vagy kételkedhet az az ember, aki egy lett Jézus Krisztussal?!
Ellenkezőleg: győzelmes hitünk diadalénekét soha nem volna szabad abbahagynunk!
.
-
.
November 14.
ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk.
A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség.
Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát.
A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése.
Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg!
Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten.
Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca,
ha ebben vagy abban vezetést kérünk.
"Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk.
Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban,
de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt.
Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése!
Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit!
Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat,
ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad!
"Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy.
Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön,
de Atyjával szemben sohasem volt következetlen.
A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez.
Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást.
Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek,
mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.
-
November 15.
MI KÖZÖD HOZZÁ?
"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)
Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe.
Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe.
Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned!
Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést.
Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?"
Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát.
Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe,
olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod.
Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy,
hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled.
A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra.
Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk,
tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek.
Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet.
Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos.
Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt.
Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor,
akkor még el kell érnünk a következő fokot,
ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik
és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk.
A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
-
Mindenki figyelmébe ajánlom a mai "MI KÖZÖD HOZZÁ?" tanleckét. Bizony engem két dolog érintett meg. Sokszor nyúlok bele Isten munkájába. Miről ismerem azt föl? Arról, hogy másképpen érzem a felbuzdulást a szívemben akkor ha a testem lép közbe "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" erre Isten azt mondja: "Mi közöd hozzá?" és másképpen ha a Isten rajtam keresztül szolgál mások felé. Óriási a különbség. Biztos vagyok abban, hogy megkellett tapasztalnom mind a kettőt és azért hagyta az Úr, hogy testből cselekedjem. A másik, amikor szívből teszek valamit, akkor vagyok olyan mint a gyerek. Nem a fejemből vagyis nem gondolkodom rajta mit is tegyek, hanem hagyom a dolgokat menjenk úgy, ahogy a szívem vezet. Meg kell tanulni a kettőt elkülöníteni egymástól. A szíved soha nem kérdezi, hogy ez valóban Istentől van? Az, soha nem gondolkodik rajta, hanem Isten szíve szerint alárendeli magát és teszi. Ez minden esetben egy belső boldogság érzés és csak azon gondolkodik, hogy tudná minél előbb véghez vinni. Hajtja a vágy minden kifogás és érvelés nélkül. Egyszerűen csak teszem, mert a szívem indít és az elmém nem törődik vele.
-
November 16.
MÉG MINDIG EMBERI!
"...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe,
a megdicsőülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe,
a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele.
Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk;
hősies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hősök is vagyunk.
Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsőítve élni,
amikor annak nincs tanúja,
nincs rivaldafény,
amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja.
Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsőségét,
mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!"
"Milyen kegyes, áhítatos asszony!"
Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak,
elérted azt a fenséges magaslatot,
ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged,
hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át.
"Csodálatos elhívást kaptam Istentől!"
A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz,
hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsőségére végezhessük el.
Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz,
hogy az fel sem tűnik.
A szent életének próbája nem a siker,
hanem a hűség.
Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni;
pedig a cél az, hogy Istent dicsőítsük életünkkel.
Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban.
A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.
-
November 17.
AZ ÖRÖK CÉL
"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).
Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát.
"Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti,
hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -,
akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség.
Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerűen megyek.
Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem,
ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom.
Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten!
Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele,
de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét.
Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk,
mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk.
"Isten minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20).
Engedelmességből születik az "igen".
Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.
-
November 18.
BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK
"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).
Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát,
az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni."
A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába.
A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve.
Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk.
De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől,
egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk,
míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.
Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében.
Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk:
"Ezt nem tudom megtenni!"
Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni.
Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket,
nekünk magunknak kell ezt megtennünk.
Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!"
Ne engedd meg ezt!
Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!
"Ha a Fiú megszabadít..."
A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t.
A Megváltó a bűntől szabadít meg;
itt azonban arról a szabadságról van szó,
amire a Fiú szabadít fel.
Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem".
Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával;
nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele.
"Valósággal szabadok lesztek!"
Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről.
Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.
-
November 19.
AMIKOR Ő ELJÖN
"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében.
Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk.
De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6).
Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki;
ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek.
- Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse.
Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája.
Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet,
hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához.
Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet.
Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet.
Isten szeretete a Golgota és semmi más!
Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan.
Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje!
Lelkiismerete ott megnyugodott.
A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára.
Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba.
A vele való azonosulásba Krisztusban.
A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.
-
November 20.
ISTEN BOCSÁNATA
"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk.
Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak.
Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján.
Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás.
Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá!
Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került.
Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket,
de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája.
Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon.
Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást.
A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg.
Saját természetének mondana ellene, ha megtenné.
Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez.
Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély.
A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben.
Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti.
Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával.
Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson,
Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.
-
November 21.
ELVÉGEZTETETT
"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt.
Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük.
Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni.
Halála volt földre jövetelének a célja.
Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret.
Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért".
Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi.
Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért.
Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt.
"Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9).
A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30).
Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával,
az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott.
Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben,
vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk.
Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13).
Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az,
hogy elítéljük a bűnt.
A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka.
Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.
-
November 22.
FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG
"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el.
Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok.
Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes.
Ez biztos jele szellemi önhittségednek.
Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te.
Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad.
Isten gyermekként öltött testet.
A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja.
Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket.
Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).
A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk.
A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk.
Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja.
Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek.
Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.
Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent.
A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.
-
.November 23.
ELTÉRÍTÉS ISTENTŐL
"Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3).
Nem elsősorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belső állapotunk kárt szenved.
"Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16).
Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak.
Ez az az ellenség, amely bensőnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentől.
Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtűrnünk magunkban.
Ha megtűrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktől
és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez,
addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom.
Őrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok,
amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet.
Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerűbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenről. .
Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak!
A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye.
Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytől, hogy szüntelenül védekezzem."
Belső állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét.
"Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel."
Urunk soha semmiben nem magyarázkodott.
Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak.
Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak előre szellemileg,
és ez az észrevétel kritikává torzul,
akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé.
Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk őket, hanem hogy közbenjárjunk értük.
-
November 24.
TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI
"Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2).
Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre.
Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1).
Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Őróla.
A hajótörést nem annyira külső nehézségek okozzák, inkább a képzelődésünk.
A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna.
A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten előtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz:
"Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam."
Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják:
"Ne légy bolond!
Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedről beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el,
nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tőled."
Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam."
Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz. Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Őrá emeled a szemed.
Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy.
Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal!
Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.
-
November 25.
A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket.
Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést.
Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett.
Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek.
A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek,
mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső.
Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el,
a "felső emeleten" mozognak.
Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással.
Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett.
Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal,
mit hiszel,
aztán ejts el abból,
amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára!
A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik,
de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál.
Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki,
nem érünk el semmit,
mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára.
Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő.
Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket."
- "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
-
November 26.
SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA
"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).
Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben,
akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába.
Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit,
mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje!
"Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22),
figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned.
Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk.
A kereszt hatalmából van üdvösségünk,
megszentelődésünk és gyógyulásunk,
de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk,
csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet.
Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját.
Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben,
akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok,
még ha nem ügyeltek is rád.
Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet,
mint ha te is a magadét mondod nekem.
De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt.
A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat,
hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül,
és akkor felszabadul számunkra az erő.
Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek,
ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában,
hanem a kereszt hatásai.
Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos.
De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket.
Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.
-
November 27.
ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET
"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel,
hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd.
Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól,
de belsőleg mindig szabad volt.
Közelükben volt, de egy másik világban élt.
Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember.
De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól,
hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog.
Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben.
A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége.
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."
A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók.
Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson!
Az odaszentelés a mi dolgunk.
A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk,
hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli.
Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést:
olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van?
Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?
-
November 28.
A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE
"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást,
de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes.
Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar,
de nehezére esik elfogadni.
"Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek,
csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd,
hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni;
vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle.
A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk,
és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk.
Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk.
A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába.
Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk.
A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk.
Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk.
Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót,
és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
-
November 29.
JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).
A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól,
semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi;
csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak.
Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti,
sem nem csodálatos.
Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére,
nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele,
amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája".
Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat,
amiről az Újszövetség beszél.
Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől.
Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba,
ahol Krisztus él.
Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó,
csak így lehet példaképünk is.
Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt.
Pedig Ő ennél sokkal több:
Ő maga a megváltás,
Ő maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.),
Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére,
megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett,
és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
-
November 30.
ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK
"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10).
Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk.
Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk.
Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások.
"Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent."
Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené:
"Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem;
vannak lehetőségeid, de nem az én számomra;
annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen."
Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez,
de Isten előtt bizalmatlanság.
És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek.
Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka;
ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű.
Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.
Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral.
Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel.
Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.
-
December 1.
TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bűnös" ( Jak 2,10).
Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre.
Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk.
A törvény soha nem változik, a legnemesebbtől és a leggyengébbtől is ugyanazt követeli.
Az Istentől rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben.
Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden időben és az örökkévalóságban is.
Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek.
Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.
"Én pedig éltem egykor a törvény nélkül. De a törvény jöttével megelevenedett a bűn és én meghaltam" (Róm 7,9-10).
Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyőz minket bűnösségünkről.
Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében.
A saját bűnösségünkről való meggyőződés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: "A bűn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki."
Én, az Istennek adós bűnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen.
Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által!
Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?!
Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..."
Isten soha nem kényszerít. Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna.
De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége!
Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.
-
December 2.
KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).
Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő.
Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával.
Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába.
Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában,
hanem te, magad,
az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből.
"Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek."
Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is?
Istennél nem az számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned,
hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet,
akár egészséges vagy, akár beteg.
A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség,
hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik.
Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked,
hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell.
A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek.
Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség,
emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván.
Az elbukott világban ez sohasem lehetséges.
Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem,
hogy vele járhassanak.
Nem az a cél, hogy engem csodáljanak.
Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson.
Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán;
hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat.
Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!
-
December 3.
"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"
"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).
Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot.
Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs!
Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál!
Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.
Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg.
Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát.
Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten.
Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg.
Ez a megszentelődés értelme.
Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük,
hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19).
Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.
-
December 4.
AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE
"Aki győz..." (Jel 2,7).
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában.
Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is.
Ezt bizonyítja az élet.
Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem.
Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok.
Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.
Így van ez az értelmi élettel is.
Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell;
csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.
Erkölcsi téren is így van.
Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek,
és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget.
Ha igen, akkor létrejön az erény bennem.
Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem.
Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet,
hanem mert harc árán szerezte meg.
Ez igaz szellemi téren is.
Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni;
- "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33).
Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat,
és így lesz meg az egyensúly: a szentség;
így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között,
így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.
-
:044: Kedves Magda, Örülök ennek a bátorítsának. Én nem sok mindent tudok hozzáteni a harcaimhoz, tán csak annyit, hogy akarok győzni és a kitartani Jézusban.
Mondjuk ezekhez sem az én erőm szükséges, Fentről jön minden jó!
A harcok melyek tagjaimban dúlnak Isten is tudja, és azt szeretné és akarja is, hogy Győztes életet élhessek.
Nyomorúság mindig is lesz e Földön: nekem a családom sokszor bosszant ahogy viselkednek egymással, és engem is elér a fertő.
- a világi közeg, az iskola porra is belep, mint egy szürkeség szál rám, és ez sem egészséges, mert gyengít és tompává tesz, sokat tapasztalom.
Köszönöm az Áhítatot, igyekszem megélni és imában hordozni, mert én által mentem a halálból az Életbe és nem e világi vagyok. :2smitten:
-
Köszönöm kedves Zoli :2angel: amit leírsz, örülök, hogy azért néha néha ezeket a BEIDÉZÉSEKET is olvassátok.
Mert az én részem csak annyi, hogy ide idézem Oswald Chambers által közölt gondolatokat.
Nekem is nagyon hasznos, és tényleg kérnem kell a segítségét hozzá a jelenlevő SZENT SZELLEM ISTENi SZEMÉLYNEK!
:2smitten:
-
December 5.
A SZENT SZELLEM TEMPLOMA
"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).
Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt.
Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné.
Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett.
Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek.
A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke.
Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12).
Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem.
Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan.
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27).
Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent.
Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket.
Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek.
A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal.
Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.
"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1).
Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma?
Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.
-
December 6.
ÍV A FELHŐKBEN
"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget.
"Miért nem szabadít meg engem Isten?"
Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba.
"Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?"
Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele?
Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.
Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni.
Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek.
Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak.
Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében.
Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog,
mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk.
Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit,
amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!"
Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent.
Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel,
és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.
-
December 7.
BŰNBÁNAT
"Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." (2Kor 7,10).
A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki: "Ó Megváltóm, mily szörnyű ez, Minden bűnöm téged sebez."
A legritkább tapasztalat az ember életében, hogy meggyőződött bűnösségéről.
Ez a küszöb Isten megértésénél.
Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, meggyőzi a világot bűn tekintetében.
Ha a Szent Szellem rázza fel az ember lelkiismeretét és Isten jelenlétébe viszi, akkor már nem az emberekhez való viszonya bántja, hanem Istenhez való viszonya: "...Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6).
A bűnömről való meggyőzés, a bűnbocsánat és a szentség csodája úgy egybefonódik,
hogy csak az lehet szent, aki bocsánatot kapott, s ezáltal Isten kegyelméből ellentéte lett annak, aki volt.
A bűnbánat mindig eljuttat erre a pontra: Vétkeztem!
A legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik az emberben az, amikor egy ember ezt látja és valóban elismeri.
Bármi legyen, ami ennél kevesebb, az legfeljebb csak lelkiismeret-furdalás az elkövetett rossz miatt,
visszahatása annak, hogy az ember megundorodott önmagától.
Isten királyságába a bűnbánat keserves fájdalmain át jutunk be, amelyek összetörik az ember jóságát.
A Szent Szellem az, aki ezt a halálos harcot elindítja benne, és elkezdi kialakítani Isten Fiának életét ettől kezdve.
Az új életet mindig a tudatos bűnbánat és az öntudatlan szentség bizonyítja, nem megfordítva.
A bűnbánat az a szikla, amelyre a keresztyénség felépül.
Az igazat megvallva, az ember nem akkor bánja meg a bűneit, amikor akarja.
A bűnbánat is Isten ajándéka.
A régi puritánoknak az volt a szokásuk, hogy imádkoztak a "könnyek ajándékáért".
Amikor már nem tartod értékesnek a bűnbánatot, akkor a sötétségben vagy.
Vizsgáld meg magad és lásd meg, nem felejtetted-e el a bűnbánat szomorúságát, az Isten szerint való szomorúságot.
-
December 8.
ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ
"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).
Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot.
Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére.
Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás.
"Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk.
Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.
Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs.
Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk.
Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk.
Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk.
"Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12).
Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19).
"Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14).
Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.
Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket.
Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk.
A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.
-
December 9.
A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).
A természeti élet nem bűnös.
A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz.
A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik,
én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok.
Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó,
hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról
- ezen a fronton kell megvívnunk a harcot.
Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók,
de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való.
Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek.
Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk.
A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain,
annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen.
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..."
- kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat.
Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24),
azaz tagadja meg az önmagához való jogát,
ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus.
Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére.
A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet.
Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit,
addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé.
Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk.
Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.
-
December 10.
A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA
"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).
A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti.
A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben.
Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni?
Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata.
Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé.
A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk.
Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot.
Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni,
mielőtt odaáldozták volna a természetit.
Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul.
A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás,
azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek,
kerüljön, amibe kerül.
Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz.
A meg nem fegyelmezett testi életnek mindig ez a következménye.
Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat.
"Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod.
Akkor most kell fegyelmezned magadat.
Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.
Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük.
De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk,
Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.
-
December 11.
EGYÉNISÉG
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).
Az egyéniség beburkolja a személyes életet.
Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel.
A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk.
Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére.
El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson.
Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek.
Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése.
Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket.
Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged.
Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni.
Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned.
Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged.
A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24):
Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel:
az egyéniséged!
Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat.
"...tagadja meg magát...",
azt a jogát,
hogy önálló,
független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
-
.
December 12.
SZEMÉLYISÉG
"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).
A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket.
Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni.
Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa.
A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről,
ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni.
Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen,
később azonban ráébredünk,
hogy csak egy valaki van, aki megért minket,
és ez a Teremtőnk.
A személyiség a szellemi ember jellemzője,
az egyéniség a természeti emberé.
Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk.
Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk."
A személyiség bele tud merülni a másikba.
Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel.
Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert,
mássá alakul,
nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez.
Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket,
nem beszél arról, hogy valaki "könyököl",
nem beszél elszigetelt helyzetéről,
hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk."
Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat,
személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel.
Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget,
így az egyéniség átváltozik.
Az átváltoztató erő a szeretet,
személyes odaszentelődés Jézusnak.
A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.
.
-
.
December 13.
MIÉRT IMÁDKOZZUNK?
"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).
Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában.
Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted.
A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted.
A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24).
Ezért olyan kevés a közbenjáró.
A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére.
De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!
Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal,
amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz.
Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked,
akkor nem tudsz imádkozni.
Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.
A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag;
mi pedig kibújunk alóla azáltal,
hogy túlzottan tevékenykedünk.
Megtesszük a kimutatható dolgokat,
de nem akarunk közbenjárni.
A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe,
mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.
Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk.
Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe.
Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott,
mi pedig veszni hagytuk őket.
Amikor a megváltás alapján könyörgünk,
Isten olyat hoz elő a lelkekben,
amit másként nem teremthetne meg,
csak a közbenjáró könyörgés által.
.
-
.
December 14.
AZ IGAZI ÉLET
"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).
Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk
- Istennek mindig igaza van.
Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni.
Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk.
Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk.
Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni.
A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.
Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla.
Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége.
Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön.
Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél,
Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot.
Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik,
nem a mi elhatározásainkból.
Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.
Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést.
Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém,
hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett.
Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik.
Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -,
amely engedelmességem nyomán támad,
csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud.
Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.
.
-
.
December 15.
KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT
"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).
Ha valamiben nem tudod magad kifejezni,
küzdj, amíg sikerül.
Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele.
Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak,
és Isten ezt másnál is felhasználja majd.
Menj át Isten szőlőprésén, amely kisajtolja a szőlőszemeket.
Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő,
és az a kifejezés megerősítő borrá lesz valaki másnak,
de ha lomhán ezt mondod:
"Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam,
kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak",
akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belőle.
Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz,
és Istennek lehetőséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.
Váljék szokásoddá,
hogy értelmed átgondolja azt,
amit elfogadhat.
Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá.
Nem az az író jelenti a legtöbb áldást,
aki olyat mond, amit eddig nem tudtál,
hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot,
ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.
.
-
.
December 16.
HARCOLJ ISTEN ELŐTT
"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).
Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss;
tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban.
De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint.
Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel.
Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt,
mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat.
Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa.
Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában.
Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban,
imádságom mit sem használ,
de ha beteljesedem Krisztussal,
imádságaim győzelemre jutnak.
Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik:
"Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."
Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése, és gondviselő akarata között.
Parancsai változhatatlanok,
gondviselő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte.
Gondviselő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben.
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja",
azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz.
Istennek az a célja az Ő gondviselő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa.
Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata."
Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk,
hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk.
Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt,
ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.
.
-
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Semmi régi nem marad
A királyi széken ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent" (Jel 21,5).
Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltó arra, hogy ezt el is végezze. Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket. Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek. Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből. Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.
Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma. A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk. Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket
-
Kedves Ermaha örülök a beírásodnak, a két ISTEN embere biztos ugyan azt a célt tartotta fontosnak.
:2smitten:
-
.
December 17.
A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá.
Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek?
Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását".
Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből,
nem érzik szükségét az evangéliumnak.
Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot,
addig nincs is tudatában az ember ennek,
amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja.
Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!",
de Isten nem adhat addig,
amíg nem kérünk.
Nem akarja Ő visszatartani ajándékait,
de ez a módja annak,
hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat.
Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat,
amik nem léteznek mindaddig,
amíg mi nem kérünk.
A megváltás belső valósága az,
hogy szüntelenül teremt.
Amint megteremti bennünk Isten életét,
éppúgy megteremti mindazt,
ami ehhez az élethez tartozik.
Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet,
csak az, aki támasztotta.
Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is,
de nem ébred fel bennük hiányérzet.
De ha Jézus Krisztus felemeltetik,
Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk,
hogy Őrá van szükségünk.
Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében.
Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket.
"Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
.
-
.
December 18.
HŰSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).
Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit.
Külső körülményeinket
illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak.
Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki.
Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget.
Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá,
hogy hűtlenek lettünk hozzá,
mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így.
Nem láttuk meg, mi volt a célja,
és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben.
Mindig itt következik be a hűség próbája.
Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között,
két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.
A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság.
A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk,
csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz.
Sok keresztyén rendkívül türelmetlen,
amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik.
Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától,
mint a világ.
Istenből áldást osztogató gépet csinálnak,
Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.
Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért,
hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá,
hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk.
"Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot."
Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.
.
-
.
December 19.
MI A LEGFONTOSABB?
"Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.) (Mt 10,34).
Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű.
Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk.
Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét.
Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek.
Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt".
Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk.
Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére.
Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág.
Ha Istennek veled is így kellett tennie,
akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren.
Vágj bele mélyen a gyökérig,
különben nem lesz gyógyulás.
Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét,
hogy ne tudjanak elmenekülni előle,
alkalmazzák magukra.
Közelítsd meg őket ott, ahol vannak,
míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik,
aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét.
Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek."
- Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek."
- "De hogy lehetünk ilyenek?"
"Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13).
Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet,
mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium.
Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon.
"De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?"
Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett.
Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.
.
-
Most értettem meg igazán, hogy e világban nyomorúságotok lesz, de bízzatok - mondta az Úr Jézus - én meggyőztem a világot.
:2smitten:
-
.
December 20.
A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus.
Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá.
A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra.
Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is,
akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen.
Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel,
akkor Jézus Krisztus árulója vagy.
Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel,
és az áradjon rá másokra,
ami tőle jön.
Nem emberi módon kell "adnod",
így Istent semmibe veszed.
A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor.
Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül.
Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik,
meg kell ragadnia az embereket,
akikhez beszél.
A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el.
Ettől, egyedül csak ettől függ,
hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása,
hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust,
a Megmentőt;
ezért nem is lehet költői szép beszédű,
hanem szigorúan,
sebészként kell eljárnia.
Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk,
nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk.
Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk,
amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket.
Az Írást metszőkésként kell használnunk,
kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot,
és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
.
-
Idézem: Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus.
Ez így van! Teljesen egyetértek vele! Szeretik a vallásos keresztények csak a fél igazságot, az pedig meghazudtolja a kereszt munkáját! Jézus nem csak az újjászületésemet végezte el, hanem a földi életünk jobb létét is. Jézus vére nem csak arra elegendő, hogy bejuthatok majd valamikor Isten Királyságába a földön bevégzett életem után. Annyi tév tanítás és hamis tanítás ütötte föl a fejét ezzel kapcsolatban. Sokan nem is gondolják, mekkora felelősség az igazsg félrevitele. Milyen sok embernek kell szenvednie még most is, akárcsak a megtérése előtt. - persze ez nem jelenti azt, hogy egy hívőt már nem is érhet baj- Azzal vígasztalják, hogy a Mennyben majd jobb lesz, addig meg csak fogadja el alázattal az istencsapásokat, mert az a bűneinek a következménye és hát most aratja le őket. Ha a vezeklésemmel is bejutok a mennybe, mert attól jobb és alázatosabb leszek, akkor minek kellett Jézus áldozata? Miért hordozta a bűneimet, ha én még mindig a bűn ítélete alatt vagyok?
Miért is halt meg Jézus?
-
.
December 21.
TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS
"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).
Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása.
De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén.
Amikor felülről születtem,
Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal.
Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre.
Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat,
hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául,
hanem magát a valóságot látom,
amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat.
Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor,
ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban,
hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned,
észreveszed majd,
hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz.
Ne táplálj olyan élményt magadban,
amelynek nem Isten a forrása
és nem az Istenben való hit az eredménye.
Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett,
vagy azokat teszed úrrá fölötte?
Van-e olyan tapasztalatod,
ami drágább neked Uradnál?
Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik.
Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben
és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél.
Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit.
Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.
.
-
.
December 22.
AZ ATYA VONZÁSA
"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44).
Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni?
Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes.
Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád.
A hit nem az értelem dolga.
A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek.
Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond?
Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja.
Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket.
A hit - hinni akarás.
Alá kell rendelnem akaratomat,
mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének,
hanem egyenesen Isten felé haladva,
bízva benne és abban, amit mondott,
amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem,
egyedül csak Istenben.
Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben,
csak abban, amit ésszel megmérek.
Ameddig az érzéseim érvényesülnek,
vakon mindent kockára kell tennem.
Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül,
hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.
Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni.
Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes
és nem az értelmemen alapszik.
Isten csodájaképpen az én hinniakarásom juttat el a vele való kapcsolatba,
és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.
.
-
.
December 23.
HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN?
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti.
Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet?
Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt?
Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával,
hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn,
a világ és önmagam szeretetét?
Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal,
hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni,
csak Őt el ne veszítsem?
Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt,
és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek.
Maradj egyedül Jézussal és
vagy azt mondd meg neki,
hogy nem akarsz meghalni a bűnnek,
vagy azt,
hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával.
Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett,
természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával
és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal.
Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának
- Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk,
mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi.
Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5).
A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak.
Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába,
összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket.
Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.
.
-
.
December 24.
ELREJTETT ÉLET
"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3).
Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen,
de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben.
Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne.
Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte.
A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni.
Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról;
csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.
Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől,
megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni,
egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé,
akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!"
De amikor Isten kegyelméből odaérünk,
úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az,
hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre.
"Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37).
Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne.
Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).
Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned.
Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!"
Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom.
"Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.
.
-
.
December 25.
SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK
"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).
Az Ő történelmi születése.
"Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35).
Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való.
Nem történelmi fejlődés következtében lett.
Kívülről jött bele a történelembe.
Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek",
hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott.
Jézus Krisztus nem Istenné vált ember,
hanem testet öltött Isten.
Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött.
Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba
- a legalsóbb rendű ajtón keresztül.
Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről.
Megszületése bennem.
"Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19).
Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie.
Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen?
Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon.
"Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7).
Nem parancs ez, hanem alapvető tény.
Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek,
hogy Krisztus kiformálódik bennem.
Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam.
Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.
.
-
.
December 26.
VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK
"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7).
Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával.
Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik.
Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett.
Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet.
Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.
A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg,
mit jelent az
1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől."
Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik,
amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni,
világosságra hozni.
Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van
- nem a saját tudásom világosságában,
hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte,
akkor legnagyobb csodálatomra felismerem,
hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől,
hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem.
Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen,
áthatóan felismerjem mi a bűn.
Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével,
én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem.
Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való,
közelebb hajt engem a világosság forrásához.
.
-
.
December 27.
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük,
hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt.
Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom.
Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek.
Lehet, hogy ez a harc egy percig tart,
de lehet, hogy egy esztendeig is!
Ez rajtam múlik, nem Istenen.
De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt.
Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok.
Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel,
ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább,
hogy megnyertem a csatát.
Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos,
hogy csapás,
katasztrófa és f
elfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése.
Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni.
Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte,
intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket.
Ez az út vezet az átadáshoz.
Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket.
Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk,
vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
.
-
.
.
December 28.
FOLYTONOS VISSZATÉRÉS
"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).
Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak,
de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján,
visszafordulni Isten felé, mint a gyermek.
Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek,
amikért Isten minket von felelősségre.
Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül
, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak.
Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd.
A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll,
de éppen ez ellen tiltakozunk.
Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani,
de nekünk kell "felöltöznünk az új embert".
Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá.
Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere.
Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!
Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni.
Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja:
"Nem akarom!"
Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik.
Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk,
azt mi erőnek hívjuk.
Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek,
és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni.
Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.
.
-
.
December 29.
SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY
"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).
Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában,
akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává,
amihez Urunknak semmi köze.
A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja,
amelyek Jézus Krisztustól idegenek.
Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?"
Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz
és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik.
Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni:
akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned:
a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz.
Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs.
Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen.
"Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15).
Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.
Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről.
Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá,
sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete.
Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra.
Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz.
Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa,
vagy szökevény leszel és lemaradsz.
.
-
.
December 30.
MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...
"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).
Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről.
"Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24).
Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik.
A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit.
Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni.
Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!
Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk.
Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett.
Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket;
de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk.
Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak,
amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek.
Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk,
de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz,
amit Jézus Krisztus vár tőlünk.
Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság.
De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel,
amit Isten ültetett belénk,
akkor megteremti bennünk azokat az erényeket,
amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.
Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.
.
-
.
December 31.
TEGNAP
"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).
A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15).
Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk.
Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke.
De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.
Biztonság a holnapra.
"Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12).
Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni.
Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék,
ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk".
Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.
A ma biztonsága.
"Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12).
Amint most a következő évre "kivonulunk",
ne a túláradó öröm "sietségével",
de ne is felületes gondatlansággal tegyük,
hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy.
A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk,
amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve
alkotó meggondoltsággá formálja át.
Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.
A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és
lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.
.
-
.
Január 1.
RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ
"...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20).
Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért.
"Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök."
Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk.
Pál így szól: "Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik."
Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése;
akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki.
Túlságosan kíméljük magunkat!
Ez tart vissza ettől az elhatározástól,
bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel.
Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt,
ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel.
Ragaszkodj a lényeghez!
Ő tudja, Ő számol vele.
Dobj ki magadból minden más meggondolást,
maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve:
"Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért."
Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek,
egyes-egyedül neki.
Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! "...akár életem, akár halálom által" (21).
Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől.
Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben,
ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait.
Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte?
Mi pedig vitába szállunk vele!
Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene,
és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".
Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.
.
-
.
Január 2.
KÉSZ VAGY-E ELINDULNI ISMERETLEN HELYRE?
"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre... és kiment, nem tudván, hova megy" (Zsid 11, 8).
Elindultál-e már valaha így?
Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet.
A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?"
- Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni,
csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar.
Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből
- a belé vetett teljes bizalom alapján.
Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.
Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés": bizalomteljes építés Istenre.
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől... se a ti testetek felől" (Lk 12,22),
azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt sokat törődtél.
"Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka?"
Ő soha nem mondja meg, mit fog tenni,
de kijelenti neked, hogy
Ő kicsoda.
Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni",
amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?
Feltéve hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora orcátlanság akkor aggodalmaskodnod?
Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba.
Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet,
ami megelégíti Jézus Krisztus szívét.
Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből,
hitvallásaidból,
megtapasztalásaidból,
egészen addig, amíg - hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.
.
-
.
Január 3.
FELHŐ ÉS HOMÁLYOSSÁG
"Felhő és homályosság van körülötte" (Zsolt 97,2).
Az Isten Szellemétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek.
De ha megkereszteltettünk Szent Szellemmel, rájövünk, hogy "felhő és homályosság van körülötte".
Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításaival, kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni.
Jézus tanításainak megértésére csak egyetlen egy mód van: ha a Szent Szellem világossága átjárja bensőnket.
Ha még sohasem oldottuk le sarunkat lábunkról (2Móz 3,5), azaz nem hagytuk abba a vallásos közhelyek mondogatását,
és ha még sohasem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól,
amivel Istenhez szoktunk közeledni,
akkor még az is kérdés: voltunk-e valaha is az Ő jelenlétében.
Azok az emberek, akik fecsegnek és bizalmaskodnak vele, még sohasem találkoztak Jézus Krisztussal.
Miután felszabadult örömmel és meglepetve felismerted, mit tesz Jézus Krisztus,
áthatolhatatlan homályba jutsz, hogy ráébredj: kicsoda Ő.
Az Úr Jézus mondta: "...a beszédek, amiket én mondok nektek, szellem és élet" (Jn 6,63).
A Biblia csak szóhalmaz volt nekünk - felhő és homályosság -,
de a szavak hirtelen szellemmé és életté válnak,
mikor Jézus Krisztus egy adott helyzetben újra mondja nekünk.
Ezen az úton szól Isten hozzánk,
nem álmok és látomások által,
hanem Igéjében.
Istenhez csak a legegyszerűbb úton, az Ige által juthat el az ember.
.
-
.
Január 4.
MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?
"Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37).
Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél.
Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj.
Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés,
de jöhet a megszentelődés után is,
hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat.
Ne vágj elébe Isten vezetésének!
Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet.
Ha kétséged támad: - ne tedd meg.
Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot,
és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd;
de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján.
Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz,
hogy évekig sem lábalsz ki azokból.
Várd ki Isten idejét!
Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi.
Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn,
várj az Ő keze intésére.
Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés;
de nem onnan jött, ahonnan várta.
"Az életemet adom érted" (Jn 13,37).
Péter kijelentése becsületes volt ugyan,
de tudatlanságból fakadt.
Jézus így felelt neki: "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43).
Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát.
Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát;
nem tudta, mire lesz képes.
Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz,
és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát
- de ez még nem tesz tanítvánnyá.
Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.
.
-
Megtagadja?
Igen megtagadja!
Nélküle is meg tudom tenni - talán ebből fakad!
At ÖRÖKKÉVALÓ dicsőségét másnak nem adja - mondja az ÍRÁSban.
-
Sziasztok. Egy számomra már mottóként bevált gondolatot szeretnék megosztani veletek!
" A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki Ővele a kikerülhetetlen jövőbe." Oswald Chambers
Én nagyon szeretem a napi áhítatait, vagyis mindennapi olvasmányom tőle "Krisztus mindenekfelett" c. könyve. minden nap oly sokatmondó, ha azt valóban az Isten Szentlelke láttatja meg velem, mert persze Ő az aki késszé és befogadóvá teszi szívemet!!!
További szép napot!
Az Úr legyen veletek e gyönyörű napon is!!!
-
.
.
Január 5.
AZ Ő EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI
"Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36).
"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19).
Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzóereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse.
Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört.
Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!"
Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.
Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt.
Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).
E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust!
Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát.
Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit:
"Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22).
Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra,
és arra a Szent Szellemre,
akit Ő adott.
Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele,
mert nincs hatalmunk megvalósítani őket.
Csak amikor önmagunkkal végeztünk,
vagyis teljesen megadtuk magunkat
- nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -,
akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet.
"Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol.
Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.
.
-
Sziasztok. Egy számomra már mottóként bevált gondolatot szeretnék megosztani veletek!
" A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki Ővele a kikerülhetetlen jövőbe." Oswald Chambers
Én nagyon szeretem a napi áhítatait, vagyis mindennapi olvasmányom tőle "Krisztus mindenekfelett" c. könyve. minden nap oly sokatmondó, ha azt valóban az Isten Szentlelke láttatja meg velem, mert persze Ő az aki késszé és befogadóvá teszi szívemet!!!
További szép napot!
Az Úr legyen veletek e gyönyörű napon is!!!
Örömet szereztél a beírásoddal
:2smitten:
-
.
Január 6.
ISTEN IMÁDÁSA
"Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" (1Móz 12,8).
Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk.
Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal".
Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot.
Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt.
Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták.
Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg,
azt akarja, hogy visszaadd neki,
hogy mások számára tehesse áldássá.
Bétel az Istennel való közösség,
Hai pedig a világ jelképe.
Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát.
Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke.
A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására.
De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek.
Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk.
Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka.
Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába,
Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott.
Ő nem sietett, de nem is pihent soha.
Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.
.
-
.
Január 7.
JÉZUS BIZALMASA
"Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem?" (Jn 14,9).
Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést.
Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt.
Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba.
Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20).
Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15).
A barátság ritka a földön.
A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti.
Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre.
Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük,
de vajon Őt magát ismerjük-e?
Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek" (Jn 16,7).
Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket.
Jézus örül, ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre.
A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka (Jn 15,1-4).
Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül.
Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére:
folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék.
A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni,
hanem érezni lehet,
hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne,
hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát.
Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti.
Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.
:2angel:
Egy-két gondolatot kiemeltem, nekem nagyon fontos.
-
Köszönöm!
-
.
Január 8.
ÉLŐ-E AZ ÁLDOZATOM?
"Megépítette ott Ábrahám az oltárt... és megkötözte az ő fiát, Izsákot" (1Móz 22,9).
Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végső követelése velünk szemben a halál vállalása.
Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk.
Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni",
hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal,
hogy életemet Istennek szentelhessem".
Úgy látszik, feltételezzük Istenről, hogy egyes dolgok átadását várja tőlünk.
Ettől a tévedéstől tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is.
Isten sohasem mondja, hogy valamit csak azért adjunk oda, hogy éppen csak odaadjuk;
hanem azért kívánja tőlünk ezeknek a dolgoknak a feladását,
hogy hozzájuttasson ahhoz az egyhez,
amiért érdemes élni: a vele közösségben való élethez!
Ennek az életnek a kibontakozását gátoló kötelékek megoldozásáról van itt szó.
Mihelyt Jézus halálával eggyé leszünk, ezek a kötelékek nyomban lehullanak,
mi pedig olyan szoros közösségbe jutunk Istennel, hogy életünket is oda tudjuk áldozni neki.
Isten szemében mit sem ér, ha meg akarunk halni érte.
Azt akarja, hogy "élő áldozattá" légy (Róm 12,1),
hogy minden erődet odaadd neki,
Jézus Krisztus áldozata által megváltva és megszentelve.
Az ilyen áldozat kedves Isten előtt.
.
-
.
Január 9.
IMÁDKOZVA VIZSGÁLD MAGAD
"A ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg..." (1Tesz 5,23).
"A ti egész valótok..." A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá.
A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene.
De Uram!
Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak,
mint a kora reggelnek,
mélyebb homálya, mint az éjszakának,
nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak
és feneketlenebb mélységei mint a tengernek.
Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem!
Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait.
Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai,
amelyeket nem tudok kinyomozni,
vannak álmaim, amelyekről nem tudom, honnan jönnek.
Vizsgálj meg engem, Istenem!"
Hisszük-e, hogy Isten mélyebbre hatol bensőnkbe, mint mi magunk?
"Jézus Krisztusnak... a vére megtisztít minket mindenegyes bűntől" (1Jn 1,7).
Ha ez a megtisztítás csak tudatos megtapasztalásunkig terjed, akkor Isten legyen hozzánk irgalmas!
A bűnben élő ember annyira eltompulhat, hogy már nincs bűntudata.
A bűntől való megtisztulásnak át kell járnia szellemünk mélységeit és magasságait,
ha meg akarunk maradni a világosságban,
amint Isten is a világosságban van,
és akkor ugyanaz a Szent Szellem táplálja majd szellemi életünket,
aki Jézus Krisztus életét is táplálta.
Csak akkor őriztetik meg egész valónk,
mind szellemünk,
mind lelkünk,
mind testünk szeplőtlen tisztaságban és Isten szeme előtti feddhetetlenségben Jézus Krisztus visszajöveteléig,
ha áthatolt rajtunk Isten az Ő Szent Szellemének csodálatba ejtő szentségével.
Sohasem pihentethetjük meg elménket eléggé Istennek ezeken a hatalmas, mozdíthatatlan igazságain.
.
-
Január 10.
MEGNYÍLT SZEMEK
"Hogy megnyisd szemeiket... hogy bűneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által" (Csel 26,18).
Az egész Újszövetségben ez a vers foglalja össze a legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványának missziói munkáját.
A kegyelem első, fejedelmi művét ezek a szavak foglalják össze: "hogy bűneik bocsánatát vegyék".
Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van,
mert még sohasem kapott semmit.
Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól.
Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé.
De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése.
Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik:
szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit.
A megtérés még nem újjászületés.
Mai igehirdetőink elhanyagolják ezt a tényt.
Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentől.
Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsőkig, de mindez még nem a megváltott állapot.
A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentől Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bűneink bocsánatát.
Ez után következik a kegyelem második hatalmas műve: "hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek".
A megszentelődésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak
és teljesen azonosítja magát Isten törődésével mások iránt.
.
-
.
Január 11.
MIBE KERÜL ISTEN IRÁNTI ENGEDELMESSÉGEM MÁSOKNAK?
"...megragadtak egy cirénei Simon nevű férfit... és rátették a keresztfát..." (Lk 23,26).
Ha Istennek engedelmeskedünk, ez másoknak többe kerül, mint nekünk magunknak: itt a bökkenő!
Ha szeretjük Urunkat, az engedelmesség nem áldozat nekünk, hanem gyönyörűség,
azoknak azonban, akik nem szeretik Őt, jó sokba kerül.
Engedelmességünk következtében mások tervei felborulnak,
és ezért így gúnyolnak minket: "Ezt nevezed keresztyénségnek?"
Kikerülhetjük ezt a szenvedést;
de ha Istennek akarunk engedni, akkor nem szabad kikerülnünk: kell, hogy megfizessék az árát.
Emberi büszkeségünk tiltakozik ez ellen.
Ezt mondjuk ilyenkor: "Soha senkitől semmit nem fogadok el."
De vagy megteszed, vagy elleneszegülsz Istennek.
Nincs jogunk rá, hogy jobb körülményeket igényeljünk magunknak, mint amilyenekben Urunk élt (Lk 8,2-3).
Szellemi életünkben pangás áll be, ha ezt mondjuk: "Mindent magam akarok elviselni."
Nem vagy rá képes.
Úgy bele vagyunk szőve Isten egyetemes terveibe,
hogy mihelyt engedelmeskedünk,
ezt azonnal megérzik mások is.
Megmaradunk-e az engedelmességben akkor is, ha Isten azt kívánja, hogy lemondjunk függetlenségünkről?
Hajlandók vagyunk-e átmenni ezen a megaláztatáson,
vagy pedig hátat fordítva a másik irányt választjuk: "Nem akarom, hogy mások szenvedjenek miattam."
Ha ezt az utat választjuk, engedetlenek leszünk Isten iránt.
Ez ugyan azonnal könnyít helyzetünkön - de megszomorítjuk vele az Urat.
Ha azonban engedünk Istennek,
Ő maga fog gondoskodni azokról,
akiknek viselniük kell engedelmességünk következményeit.
- Engedelmeskedjünk, és bízzuk a következményeket Őreá.
Vigyázz, ne akard előírni Istennek, hogy minek szabad történnie, ha engedelmeskedsz neki!
.
-
.
Január 12.
VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?
"...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).
Vele való egyedüllétünk.
Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk.
Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni.
Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket.
Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson.
Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen. Elképesztő, mennyire nem ismerjük magunkat!
Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel
irigységünket,
lustaságunkat,
büszkeségünket.
Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk.
Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába?
Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől,
hogy megértjük magunkat,
ez az utolsó beképzeltségünk,
amit el kell hagynunk.
Egyedül Isten ismer minket.
A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség.
Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében,
többé soha nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok",
mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen,
mennyire azok vagyunk.
Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról,
Isten szorosságban tart mindaddig,
amíg egyedül nem maradunk vele.
Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van,
annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni.
Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket,
leleplezi csalárd szívünket.
Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat,
amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk.
Összejöveteleken sok mindent hallunk,
de nem értjük meg addig,
amíg Isten félre nem von minket,
hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.
.
-
.
Január 13.
VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?
"Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak" (Mk 4,10).
Az Ő egyedülléte velünk.
Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele,
mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni.
Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg.
Folyton kérdezgették,
Ő pedig folyton válaszolt;
mégis csak akkor értették meg szavait,
amikor vették a Szent Szellemet (Jn 14,26).
Ha elindultál Istennel: egy dolog világossá lesz előtted
- és Isten szándéka, hogy ez az egy feltétlenül megvilágosodjék: az a mód, ahogyan Ő veled foglalkozik.
Testvéred szomorúsága és nehézségei teljesen érthetetlenek neked.
Mindaddig azt képzeljük, hogy megértjük a másik embert,
amíg Isten meg nem mutat nekünk egy jó adagot saját szívünk pestiséből.
Az önfejűségnek és tudatlanságnak nagy területei vannak még bennünk,
amelyeket a Szent Szellemnek kell feltárnia.
De ez csak akkor történhetik meg, ha egyedül vagyunk Jézus Krisztussal.
Egyedül vagyunk-e vele éppen most?
Vagy kicsinyes véleményekkel foglalkozunk,
hiábavaló vállalkozásokkal "Isten szolgálatában",
vagy testi életünkre vonatkozó balga elképzelésekkel?
Jézus Krisztus addig semmit sem tud megmagyarázni,
amíg értelmünk lármás kérdései el nem hallgatnak és egyedül nem vagyunk vele.
.
-
Kedves Magda!Köszönöm Oswald Chambers írásait!Sokat tanulók és épülök belőle. :2smitten:
-
Privátban már ugyan megtettem de most ragadom meg az alkalmat én is!Nagyon mélyre szántanak a rögzített sorok,tegnap még sírtam is! :168:
Ezentúl minden reggel elolvasom(evvel kelek)! :2smitten:
Nagyon köszönöm Magda!
-
:2angel:
Tényleg nagy örömet szerzett a beírásotok.
Nekem is minden nap újat mond, pedig a könyvet kb.20 éve olvastam első alkalommal.
Teljes meglepetéssel tapasztalom, hogy mindennap előkészíti a következő napi olvasmányom.
:2smitten:
-
Nekem is nagyon sokat segítenek ezek az írások.
Köszönöm neked, Magda.
Szeretettel: Katinka
-
Nekem is nagyon sokat segítenek ezek az írások.
Köszönöm neked, Magda.
Szeretettel: Katinka
Köszönöm Katinka
:2smitten:
-
.
Január 14.
ISTEN ELHÍVOTTJA
"Kit küldjek el és ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Itt vagyok én, küldj el engemet" (Ézs 6,8).
Isten nem Ézsaiáshoz intézte ezt a hívást;
de Ézsaiás meghallotta, amikor Isten így szólt: "Ki megy el nekünk?"
Isten hívása nemcsak néhány kiválasztott embernek szól, hanem mindenkinek.
Aszerint hallom vagy nem hallom Isten hívását,
hogy milyen a fülem;
és hogy mit hallok meg, az szellemi állapotomtól függ.
"Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" (Mt 20,16),
azaz kevesen bizonyulnak választottaknak,
olyan embereknek, akik Jézus Krisztus által kapcsolatba jutottak Istennel.
Ez nyitotta meg a fülüket és változtatta meg szellemi beállítottságukat,
s azóta meghallják ezt a halk kérdést: "Ki megy el nekünk?"
Nem arról van tehát szó, hogy Isten kiemel egy embert a többi közül azzal,
hogy "menj te".
Ézsaiást sem kényszerítette,
de Ézsaiás Isten jelenlétében élt és mihelyt meghallotta a hívást,
azonnal rájött, hogy nincs más hátra,
mint egyetértve,
szabadon ezt mondani: "Itt vagyok, küldj engemet!"
Verd ki a fejedből azt az elképzelést,
hogy Isten ösztönzésekkel és bizonyítékokkal fog kényszeríteni.
Nyoma sem volt abban a külső erőszaknak, ahogyan az Úr elhívta tanítványait.
Csendes, állhatatos "kövess engem" szavát olyanoknak mondta,
akik mindig teljesen éberek voltak.
Ha engedjük, hogy a Szent Szellem szemtől szembe állítson minket Istennel,
akkor
- Ézsaiáshoz hasonlóan
- mi is meghalljuk az Ő csendes,
halk szavát és teljes belső szabadsággal mi is így válaszolunk rá:
"Itt vagyok, küldj engemet!"
.
-
Hogy ez milyen igaz!
-
Köszönöm Katinka, igen nagyon megszívlelendőek az írásai
:2angel:
-
Január 15.
FEHÉRBEN JÁRSZ-E?
"Eltemettettünk tehát vele együtt... hogy... mi is új életben járjunk" (Róm 6, 4).
A teljes megszentelődést senki sem tapasztalhatja meg anélkül, hogy ne lett volna "fehér temetése" - a régi élet sírba tétele.
Ha sohasem voltál ebben a haláltusában, megszentelődésed csak puszta látomás.
Kell, hogy legyen "fehér temetésed", olyan halálod, amelyből csak egy feltámadás van: a Jézus Krisztus életébe.
Az ilyen életet nem háboríthatja meg semmi: eggyé lett Istennel egyetlen egy cél érdekében, hogy ti. tanúja legyen neki.
Valóban eljutottál-e már utolsó napjaidhoz?
Érzelmeidben talán már gyakran, de eljutottál a valóságban is?
Nem mehetsz el izgatottan saját temetésedre, a halott nem izgatott.
A halál azt jelenti: megszűntél lenni.
Egyetértesz-e Istennel abban, hogy az a komoly, törekvő keresztyén, aki voltál, meghalt?
Kerülgetjük a temetőt, de visszautasítjuk azt, hogy meghaltunk.
Nem törekedni kell a halálra,
hanem elfogadni, hogy meghaltunk: belemerültünk az Ő halálába (3).
Volt-e már "fehér temetésed",
vagy szenteskedve a bolondját járatod a lelkeddel?
Van-e életednek olyan pontja, amit utolsó napodnak nevezhetsz,
amelyre hálásan szoktál visszaemlékezni: "Igen, azon a napon volt a fehér temetésem, akkor jutottam egyetértésre Istennel."
"Isten akarata a ti szentté tételetek" (1Tesz 4,3).
Ha megvalósul benned Isten akarata, olyan természetesen lépsz be a megszentelődésbe, amennyire az csak lehetséges.
Kész vagy-e most átmenni ezen a fehér temetésen?
Egyetértesz-e Istennel abban, hogy ez az utolsó napod e földi életedben?
A beleegyezés pillanata tőled függ.
.
-
.
Január 16.
ISTEN TERMÉSZETÉNEK HANGJA
"Hallottam az Úr szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el?" (Ézs 6,8)
Isten hívásáról beszélve hajlandók vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: annak az Egyetlennek a természetét, aki hív.
Hívnak a tengerek, a hegyek, a nagy jégmezők is, csak kevesen hallják meg.
A hívás kifejezi a hívó természetét és mi csak akkor értjük meg a hívást,
ha bennünk is ugyanaz a természet van.
Isten hívása az Ő természetét fejezi ki - nem a mienket.
Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kívül senki más nem foghatja fel.
Így jut el hozzánk az Ő hangja bizonyos egyéni ügyekben is,
ilyenkor nincs értelme, hogy másokat kérdezgessünk.
Meg kell őriznünk ezt a mély egybekapcsolódást Isten és a saját lelkünk között. I
sten hívása nem az én természetem visszhangja: figyelembe se veszi hajlamaimat és vérmérsékletemet.
Amíg adottságaimmal tanácskozom, mérlegelve, hogy mire is volnék alkalmas,
addig sohasem fogom meghallani Isten hívását.
Csak amikor vele kapcsolatba jutottam, akkor vagyok abban az állapotban, amiben Ézsaiás volt.
Ézsaiás egy félelmetes válságon át annyira összehangolódott Istennel, hogy megrendült lelke fel tudta fogni Isten szavát.
Közülünk a legtöbben csak saját hangunkra figyelünk, ezért nem hallhatjuk meg, amit Isten mond.
Alaposan meg kell változnunk ahhoz, hogy bejuthassunk Isten hívásának hangzónájába.
.
-
.
Január 17.
A TERMÉSZETI EMBER ELHÍVÁSA
"De amikor az Istennek tetszett..., hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).
Isten hívása nem valamilyen különleges szolgálatra szól.
Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni Őérte.
Isten hívása alapvetően az Ő természetét fejezi ki,
az én szolgálatom pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe.
A természetes élet elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem,
hogy hirdethessem Őt (azaz szentség által kifejezésre juttassam) a pogányok között...".
A szolgálat a mindenestül odaszánt élet túláradása;
de erre nincs külön elhivatás.
A szolgálat az a kicsiny, tőlem telhető rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja.
A szolgálat életemnek természetes része.
Isten kapcsolatba hoz önmagával, ezáltal megértem hívását
és iránta való tiszta szeretetből megteszem, amit tehetek,
de az nekem kerül valamibe.
A szolgálat nem más, mint önkéntes szeretetajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását.
A szolgálat abban formálódik ki,
ami a természetembe beleilleszthető: Isten hívása az Ő természetének kifejezője,
ennélfogva amikor én elnyerem az Ő természetét és meghallom hívását,
akkor az isteni természet hangja csendül ki mindkettőből és ez a kettő együttmunkálkodik.
Isten Fia kijelenti magát bennem,
és én - odaszánva magam neki - szolgálom Őt az élet hétköznapjaiban.
.
-
.
Január 18.
AZ ÚR AZ!
"És felelt Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28).
"Adj innom!" (Jn 4,7).
Hányan csak saját szomjúságuk csillapításáért tapadnak rá Jézus Krisztusra, holott nekünk kellene Őt megelégítenünk.
Túlcsorduló szívvel a végsőkig odaszántan kellene neki adnunk mindenünket,
nem pedig a magunk megelégítésére igénybe venni az Ő erejét.
- "Lesztek nekem tanúim" - (Csel 1,8)
- ez szeplőtelen, meg nem alkuvó és megvesztegethetetlenül
az Úr Jézusnak odaszentelt életet jelent,
amely örömet szerez neki, bárhova állít is minket.
Őrizkedj mindentől, ami Jézus Krisztus iránti hűségedre pályázik.
Jézus Krisztus iránti odaadásunk legerősebb vetélytársa az érte végzett szolgálat.
Könnyebb szolgálni, mint megengedni, hogy utolsó cseppig kiigyanak.
Isten hívásának egyetlen célja, hogy Őt megelégítsük,
nem pedig az, hogy tegyünk valamit érte.
Nem arra küld el, hogy harcoljunk érte,
hanem Ő akar felhasználni minket az Ő harcaiban.
Ha inkább a szolgálatnak szenteljük oda magunkat,
mint magának Jézus Krisztusnak - nem elégítjük meg őt.
-
:2smitten:
-
.
Január 19.
LÁTOMÁS ÉS HOMÁLY
"Rémülés és nagy sötétség szállt reá (Ábrahámra)" (1Móz 15,12).
Amikor Isten látomást ad egy szentnek,
mintegy kezének árnyékába helyezi őt,
és a szentnek ilyenkor az a dolga, hogy csendben legyen és figyeljen.
Van olyan sötétség is, amely a túláradó fény árnyéka;
ilyenkor van itt a figyelés ideje.
1Mózes 16 azt példázza,
hogy a sötétben ne azt lessük, mikor küld már Isten világosságot,
hanem figyeljünk fel a jó tanácsra.
Amikor Isten látomást ad és utána sötétség következik,
akkor várj!
Isten összhangba akarja hozni életedet a kapott látomással
- ha ugyan kivárod az idejét.
Ne próbálj Istennek segíteni ígérete beteljesítésében!
Ábrahám végigjárta emiatt a hallgatás 13 évét,
de ezekben az években összetört minden magabiztossága;
ezután már nem bízott a józan emberi eszében.
A hallgatás évei nem a kegyvesztettségnek,
hanem a fegyelmezésnek az évei.
Ne próbáld örömödet és bizodalmadat mesterségesen felfokozni,
hanem egyszerűen bízd magad Istenre! (Ézs 1,10-11)
Nem bízom-e még mindig a testben?
Kiszabadultam-e már abból, hogy saját magamban,
Istennek szolgáló férfiakban és asszonyokban,
könyvekben,
imádságokban
és
elragadtatásokban bízzam?
Csak magában Istenben bízom-e,
vagy még mindig az áldásaiban?
"Én a mindenható Isten vagyok" - El-Saddai, az Atya-Anya-Isten (1Móz 17,1).
Ő mindannyiunkat arra az egyre nevel,
hogy megtudjuk: egyedül Ő a valóság!
Mihelyt pedig Isten valóság lesz nekünk,
az emberek árnyékká homályosulnak.
Más szentek tettei
vagy mondásai
sohasem zavarják meg azt, aki a valóságos Istenre épít.
.
-
.
Január 20.
MINDENRE FRISS VAGY-E?
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát" (Jn 3,3).
Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra.
A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga.
Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben.
A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet:
állandó frissesség a gondolkozásunkban,
beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés.
A bágyadtság arra mutat, hogy
kikapcsolódtunk
az Istennel való közösségből.
A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: "Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg."
Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk?
A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse,
hanem a Szent Szellemé;
az engedelmesség csak megőriz a világosságban,
mint ahogyan Isten is a világosságban van.
Féltve őrizd Istennel való közösségedet!
Jézus Krisztus azért imádkozott, "...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,11)
- semmi se legyen köztünk és közte.
Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt;
ne alakoskodj előtte!
Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is,
nemcsak Istenből?
Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed,
amikor Ő eltávolodik tőled.
A Szellemtől újjászületni sokkal többet jelent,
mint amit mi általában értünk rajta.
Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál,
minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.
.
-
.
Január 21.
GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK
"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2).
Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez,
amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám?
Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét,
vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom?
Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek.
Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7).
Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten?
Neve jó hírét hirdette-e az életem?
Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek."
"Emlékezem mátkaságod szeretetére!"
Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben,
amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat?
Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve,
amikor rajta kívül senki mással nem törődtem?
Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett,
hogyan szeressük Őt?
Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek?
Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem,
hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek?
Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem,
hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan,
mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.
-
.
Január 22.
KIRE NÉZEK?
"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22).
Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg?
Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok."
Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé.
A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket,
de ha áld,
hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni.
A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."
Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek,
de ha más szentek életét figyeljük,
ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk.
Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk.
"Térjetek énhozzám és megtartattok",
nem pedig: "meg fogtok tartatni".
Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk.
Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben,
pedig Ő folyvást hív: "Térjetek hozzám és megtartattok!"
Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek,
mihelyt Őrá tekintünk.
Szedd össze magad és nézz Istenre!
Őreá építsd reménységedet!
Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá.
"Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.
.
-
.
Január 23.
ÁTFORMÁLÓDÁS VISSZATÜKRÖZÉS ÁLTAL
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18).
Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára.
Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk.
A szemlélés által pedig tükörré leszünk.
Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza.
Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned.
Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.
Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott,
Őrá összpontosított.
Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt,
mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz.
Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában,
hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon.
Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak,
hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik:
de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.
Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből!
Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek.
A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg:
miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.
.
-
Hát ez több mint amit el lehet hordozni.
Csak a visszatükröződés formál át, minden más emberi erőlködés.
Jajj Uram segíts!
-
Uram! Ez az üzenet a szívemig hatolt! Köszönöm Neked! Terelgess ebbe az irányba továbbra is. Ha letérek, Te akkor is tudod mit tegyél.
-
Uram! Ez az üzenet a szívemig hatolt! Köszönöm Neked! Terelgess ebbe az irányba továbbra is. Ha letérek, Te akkor is tudod mit tegyél.
Ámen és Ámen
Kérlek az EGÉSZ TESTRE TERJESZD ki a kérésünk teljesítését.
Ámen
-
.
Január 24.
ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS
"Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16).
Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt,
hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott,
és ő maga mondja: "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19).
Urunk valóban ezt mondta Pálnak: Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd!
"Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).
Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -,
mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt,
ne mondjuk, hogy elérhetetlen.
Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt,
amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie.
Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja,
hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal.
A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek."
Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek.
Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt.
"Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).
.
-
.
Január 25.
ENGEDJ TERET ISTENNEK
"De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15).
Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek.
Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni,
de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint,
váratlanul belenyúlhat az eseményekbe.
Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre,
ahogyan sohasem gondoltuk volna?
Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön;
Őt várd, így engedj teret neki.
Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön.
Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk,
hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát.
Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból,
pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen.
"Amikor az Istennek tetszett..."
Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel,
hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson.
Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbeléphessen, amikor neki tetszik.
.
-
Ez jó tanács és megszívlelendő. Viszont ilyenkor az merül fel bennem, hol is nem engedek teret Neki? Hiszen nem mindig jövök rá, hol hibázok. Talán azt is tudni kéne, hogyan engedjem a teret Istennek, hogy beléphessen. Sokszor mondják tedd ezt, tedd azt, de hogyan azt nem mondják hozzá, csak azt, hogy ne tedd.
Ti erről hogyan gondolkodtok?
-
Úgy gondolom, hogy hibáinkat könnyen felismerhetjük, mikor magunkat nem tekintjük bölcsnek és lelki óriásnak.
Ugyanis ezek falat emelhetnek Isten akarata és a személy akarata között.
Teret meg úgy tudunk adni Istennek, mikor nem csak imádkozzuk azt, hogy "legyen meg a te akaratod", hanem mikor komolyan gondoljuk is azt. Érzékenyeknek kell lennünk Istenre, hogy meglássuk mi az Isten akarata.
-
Anti így van, egyetértek veled. Isten Szelleme a mérvadó ebben, hiszen Ő világít rá a tévedéseinkre. Viszont van egy érdekes dolog. A sok éves szolgálatom alatt, már többször vettem észre, hogy az Úr nem mozdul csak a hit által. Van amikor tudom, hogy Ő most belépett és nekem hátra kell lépjek, de van amikor nem történik ez meg. Akkor volt, hogy testből vettem át és kánya volt, mert arra Isten nem mozdult semmit. Az egész alkalmat végig kellett szenvednem. Azt hittem soha nem lesz vége. Valahogy leállította az idő múlását. Szenvedtem mint egy éhes, kivert kutya. Akkor megkérdeztem miért volt ez így? Isten azt mondta, hogy meg kellett tapasztalnom mi a különbség. Mert ha nem megyek át ezen, akkor nem tudom Ő mikor akar mozdulni és én testben fogok szolgálni. Iszonyatos a testi szolgálat. Velőtrázó. Az Úr nyája ebből semmit nem vett észre. Sőt, odajöttek hozzám és dicsérték Istent mint addig még soha. Nagyon meglepődtem. Az Úr azt mondta, hogy Ő attól még rájuk szállt a szent Erejével, de én nem tudhattam azt meg, csak a végén. Mindig van oka ha valamiért másképpen mozdul az Úr Szelleme. Soha még nem tapasztaltam egyforma mozdulását. Ő ettől dicsőséges. Tegnap voltunk szolgálni, és annyira megérintette az embereket Jézus, hogy sírtak. Tele volt a terem és nem volt olyan aki ne könnyezett volna. Eleinte, amikor még nagyon kezdő szolgáló voltam, ez meglepett, mert azt hittem én prédikáltam ilyen szépen. :08: Majd megtanított az Úr arra, hogy nem én, hanem Ő. A dicsőség az Övé és nem az enyém. Hátra kell lépjek, hogy Ő tudjon elől szolgálni. Csak dicsőíteni tudom, hogy amikor elbukok, akkor Ő jön és felemel, hogy tovább lépjek. Már a hitem szerint nem követem el ezeket, de elkövetek mást. Tanuló vagyok. Majd megírom a bizonyságokba, hogy tért meg egy fiatal apuka tegnap. De most mennem kell.
-
Szervusztok!
Mindég állandóan hátra kell lépni, akár van ott más testben, akár nics. az értelmünkkel kell hátra lépni, csak akkor kapjuk meg a SZENT SZELLEM vezetést.
Ez a legnehezebb - nekem :pirul:
:2smitten:
-
Így bizony, hátra kell lépni és figyelni Isten Szent lelkének vezetésére.
Egy kicsi ellenállás is kudarcba fullaszthatja a vezetését. Ugyanis alárendeli magát az embernek.
1Kor 14,32
"A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak."
-
Áldott alkalmat kivánok! :026:
-
ermácska! Köszönöm az volt. Írok bizonyságot a Bizonyságok topicba akit érdekel.
-
Várjuk! :igen:
-
Dicsöség az Úrnak érte!-várom. :angel2:
-
Uram! Ez az üzenet a szívemig hatolt! Köszönöm Neked! Terelgess ebbe az irányba továbbra is. Ha letérek, Te akkor is tudod mit tegyél.
Ámen és Ámen
Kérlek az EGÉSZ TESTRE TERJESZD ki a kérésünk teljesítését.
Ámen
Bocsánat a zavarásért,hol olvassátok ezt az üzenetet? Én is szeretném olvasni .:061:
-
Miklós! Tekerj lefelé vagy ha nálad felfelé kell a következő íráshoz, akkor itt megtalálod. Jó kutakodást. Ha nem találod akkor gyere hangba és elmondom. :044: Ettől függetlenül is gyere hangba.
Válasz #210 Dátum: Ma - 00:05:30 » Addig keress, ameddig ez nincs meg. Magda tette be.
-
Krisztus Mindenek felett:
Január 26.
FONTOLD MEG ÉS ADD ÁT MAGAD MEGINT!
"Ha pedig a mezőnek füvét... így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket..." (Mt 6,30)
Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek.
Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus?
Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé.
"Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele.
Valahányszor visszaesünk szellemileg, mindig azért történik, mert orcátlanul okosabbak akarunk lenni, mint Jézus Krisztus.
Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól.
Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk.
Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti �tollaitokról�, is gondoskodni fog".
"Vegyétek eszetekbe a mező liliomait": ott nőnek, ahova ültették őket.
Sokan nem akarunk ott nőni, ahova ültettek minket, ezért sehol sem gyökerezünk meg.
Jézus azt mondja: ha engedelmeskedünk az Isten által belénk oltott életnek, akkor Ő minden egyébről gondoskodik majd.
- Talán valótlanságot állított Jézus Krisztus?
Ha eddig még nem tapasztaltuk meg ezt a "sokkal inkább"-ot, azért van, mert nem engedünk a belénk adott isteni életnek:
zűrzavaros okoskodásokat fogadunk be.
Mennyi időt herdáltunk már el úgy, hogy kérdéseinkkel zaklattuk Istent,
holott teljesen szabadok lehettünk volna arra, hogy minden erőnket összeszedjük az Ő munkájának a végzésére.
-
Kiemelem ezt a részt, hiszen éppen a Beszélgessünk szabadon topicban folyt a vita hasonló dolgokról.
idézet: Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól. Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk. Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti tollaitokról, is gondoskodni fog".
ámen
Ha az emberektől, kormánytól, hatalomban lévőktől várja bárki a segítséget, akkor csak annyit fog kapni, amennyit ők tudnak adni. Vizsgáljuk meg Isten mit tud adni, ha a bizalmunkat, hitünket az Ő szavába fektetjük. Bizony ha nem jól alakulnak a dolgaink, akkor nem hárítani kell vagy fellázadni, hanem alázatosan elismerni, hogy hibáztam, mert nem Istenre tekintettem hanem a vezetőkre, emberekre. Istennek sok csatornája van, hiszen Ő a Forrás és nem az ember. Az ember csak eszköz, semmi más. A gonosz pedig megakar győzni az ellenkezőjéről. Hát kinek is hiszel? Az is kérdés, ki a te forrásod?
Ésa. 3,1
Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
-
Szia Mária amit kiemeltél, nekem is kiemelkedett, és megkaptam egy régi kérdésemre a választ.
Rm 14,1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Nem mástól kapom a hitet, hanem azokon a próbákon erősödik amiken keresztül visz az ÖRÖKKÉVALÓ, ha akarok erősödni hitben, de nem azért mert más ítélgeti az én hitem, tehát ezzel imádság szintjén foglalkozzam!
Az egész ószövetség a próbákon keresztül menetelről szól.
Izrael amikor kijött Egyiptomból a próbákon keresztül ment és megállt együtt a NÉP.
Az egyéni megállás akkor következett be amikor a 12 kémnek meg kellett nézni a láthatót, és össze kellett vetni azzal amit az ÖRÖKKÉVALÓ mondott nekik,
Itt elestek 10-en, és velük az egész nép :062:
Nem tudta öket megtartani sem Káleb sem Józsué hite.
Aki kitér a kis próbák alól annak a hite nem erősödik meg, csak elegy belegy nép lesz.
Jobb let volna, ha meg sem ismerik az igazságot, mert nem lehet hitre tanítani, csak példát lehet mutatni, de a példamutatást követően is egyénileg mérettet meg az ember.
Pontos ige: 2Péter 2;21
KEMÉNY BESZÉD EZ KICSODA HALLGATHATJA!
:044:
-
Ez is egy jó Ige Magda:
Rm 14,1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Mikor beszélünk a gyengék ítélkezéséről? Amikor tanítjuk őket? Vagy amikor a fejükhöz vágjuk, hogy mennyire tudatlanok? Van különbség. Az igazság ismeretére csak úgy juthatnak el a gyengék és úgy erősödnek meg, ha hallják az Igét.
-
Ez is egy jó Ige Magda:
Rm 14,1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Mikor beszélünk a gyengék ítélkezéséről? Amikor tanítjuk őket? Vagy amikor a fejükhöz vágjuk, hogy mennyire tudatlanok? Van különbség. Az igazság ismeretére csak úgy juthatnak el a gyengék és úgy erősödnek meg, ha hallják az Igét.
Isten szájából hallotta az egész nép, benne Káleb és Józsué, aztán megkémlelték a csoda földet Isten akaratából, hogy lássanak, aztán magyarázta nekik Káleb és Józsué is, meg most én neked.
:pirul: :hehe:
Aztán kiben hittek, miben hittek?
Máté ev. 7,24
-
Január 27.
ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ!
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25).
Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk.
Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától.
Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában:
szüntelenül támad,
és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük:
betörnek az életünkbe, mint az árvíz.
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől."
"Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -, "a velem való kapcsolatra".
Józan eszünk ellentmond: "Ez képtelenség!
Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!"
Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell!
Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet.
Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja:
"Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye!
Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."
"Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34).
Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni?
Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád: "Mit csinálsz a jövő hónapban?
És ezen a nyáron?" - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus.
Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!
-
Január 28.
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST!
"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)
A magam külön útján járok-e Isten ügyéért?
Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét.
Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust.
Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem.
Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk,
vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak.
Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt.
Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó".
Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel,
ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk.
Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje,
miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok?
Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust?
Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről.
Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29).
Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra,
hogy én ezentúl istenes ember leszek.
Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások,
de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.
-
Január 29.
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN
"Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11).
Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket.
Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked?
Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt,
mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.
Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat.
- "Tudom már, ezt kell tennem!"
Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét.
Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk.
Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt.
Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük,
szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk.
"Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55).
Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme.
Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki?
Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom,
mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét.
Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk.
De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez?
"Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).
.
-
.
Január 30.
AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA
"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).
Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk:
"Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!"
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11)
- mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá.
Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól.
Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?
Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9)
és életed eseménydús regénnyé lesz.
Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram!
Jusson időd az Úrra való figyelésre!
A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!"
Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled.
Elfelejtetted mit mondott?
Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava?
Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.
Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem?
Ez az engedelmesség dilemmája.
Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit
- vagyis a legjobb embert, akit ismerünk.
Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek;
neki magának kellett ezt eldöntenie.
Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla,
de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést,
ez akadály lesz közted és Isten között.
Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni,
csak saját károdra lesz.
Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést.
Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz.
"Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).
.
-
.
Január 31.
FELISMERED-E ELHIVATÁSODAT?
"Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róm 1,1).
Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük.
Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia.
A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol:
a megváltás a valóság!
A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje.
Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság.
A személyes szentség már következmény és nem ok.
Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk,
akkor ha jön a próba, összeroppanunk.
Pál nem mondta, hogy magamagát választotta ki, hanem hogy "...az Istennek tetszett, aki elválasztott engem..." (Gal 1,15).
Pál nem volt túlérzékeny a jellemét illetően.
Amíg szemünk a magunk tisztaságára tapad, addig nem juthatunk közelebb a megváltás valóságához.
Sok keresztyén munkás azért törik össze, mert inkább a maguk fehérsége után vágyódnak, mint Isten után.
"Ne kívánd tőlem, hogy életem szennyes volta miatt kelljen foglalkoznom a váltság nyers valóságával;
azt hiányolom: tegyen Isten valamit azért, hogy kívánatosabbá legyek saját magam előtt."
Ha így gondolkozom, elárulom, hogy Isten evangéliumának valósága még nem is érintett meg engem;
ez nem fenntartás nélküli átadás!
Isten nem tud addig megszabadítani, amíg csak a magam jelleme érdekel.
Pál nem gondol önmagával; fenntartás nélkül átadta magát arra az egyetlen célra, amire Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten evangéliumát (vö. Róm 9,3).
.
-
hijj ez de jól hangzik: Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. :07: Tényleg így van. Sokan azon görcsölnek, hogyan lehetnek még szentebbek, tisztábbak Isten előtt és folyton azzal szembesülnek, hogy elbuknak a fogadkozásaikban. Inkább arra kellene rájönni, hogy egy egy hibánktól szinte észrevétlenül szabadulunk meg az Úr segítségével. Nekünk nem sokat kell tenni, csak hitben kilépni ha már felismertük, hogy abban hibáztunk, hogy az szabadítson meg az Úr ettől a rossz szokásunktól. Egyre többet elbukunk benne és megtanuljuk, hogy azt a magot tovább ne vessük. Ha attól szabadok lettünk, ott a másik. Ez olyan mintha soha nem lenne vége a hibáinknak. :08: Mindig újabb és újabb jön elő.
-
:2smitten:
Igen nagyon izgalmas kérdés, mert a mi szenté lételünk a mi szentségünkből ered.
Nem lehetek addig részese a szenté lételnek, ameddig nem akarok szent lenni.
Ugye valahogy így van ez :D
-
A szellemben tiszta, szeplőtelen és szent vagyok Isten előtt, mert azt újjászülte Ő maga. A lelkemet pedig formálni kell, ez a megszentelődésem időszaka. Ez egy folyamat, ez egy életöltő és a vége az Úrnál lesz csak befejezve. Ezért butaság azt hinni, hogyha valaki jól viselkedik, akkor ő már tiszta és szent a lelkében. A lélek üdvösségét nyerjük el az Úr előtt, mert itt a földön sokat hibázunk, de fejlődünk abban. Évek múlva ha visszatekintünk, rájövünk, hogy mi az, amiben már változtunk. Itt senki nem lesz tökéletes. Sokszor azt várják el tőlünk keresztényektől, hogy makulátlanok legyünk. Nem leszünk, majd csak Isten jelenlétében. Senki ne várja tőlünk, hogy mi nem fogunk haragra gerjedni, megsértődni, felháborodni, lázadni, stb. Amit viszont elvárhatnak tőlünk joggal, hogy rendezzük ha hibáztunk. Kérjünk bocsánatot és gyorsak legyünk a megbocsátásra is. Viszont a tökéltességet senki ne várja egy kereszténytől. Jó ha ezt bárki tudatosítja az emberekben. Legyünk késedelmesek a haragra, de gyorsak a megtérésre. Ez a mi előrehaladásunk lényege és nem a a mkulátlanság.
-
Igen a szent el van választva Isten számára, és a szentséget Ő munkálja ki, úgy ahogy Ő akarja, mert nem azé:
Róma 9,16
:2smitten:
-
Naponta itt olvasható
http://www.szabotelep.hu/tapl/chambers.php
Oswald Chambers
The Surrendered Life
Oswald Chambers was a man unbridled by the world and its desires. Some say he was one of the greatest Christian thinkers of our time. He would say if any credit is given, let it go to Jesus Christ, his Lord and Savior. Much like the apostle Paul, life for Oswald Chambers was but an open opportunity to glorify God.
He was born on July 24, 1874 in Aberdeen Scotland, where he became a Christian during his teen years under the ministry of Charles Spurgeon. God used many things to shape and mold Chambers. One of which was his acceptance into the University of Edinburgh. Rapid spiritual development followed as Chambers became intently interested in the things of God. After answering God's call into the ministry, he studied theology at Dunoon College. From 1906-10, he conducted itinerant Bible-teaching ministries in the United States, United Kingdom, and Japan. Upon his return home, he married Gertrude Hobbs. In 1911, he founded and was named principal of the Bible Training College in Clapham, London. The school closed in 1915 due to World War I. Chambers was then commissioned by YMCA to go to Zeitoun, Egypt, where he ministered to Australian and New Zealand troops.
Many of Chambers' devotional lectures make up a large portion of My Utmost For His Highest, now considered a classic and his best-known book. His death, the result of a ruptured appendix in 1917, came as a shock to all who knew him. He had often told friends: "I feel I shall be buried for a time, hidden away in obscurity; then suddenly I shall flame out, do my work, and be gone."
After his death, a fellow worker remarked: "It is a mighty thing to see even once in a lifetime a man the self-expression of whose being is the Redemption of Jesus Christ manifested in daily hourly living. He would have [simply] called himself 'A believer in Jesus.'" The fact is, God made this man "a refuge from the storm" for many downcast souls. Through his written words, God continues to touch and change lives for Christ's sake.
Through Trial God Brightens the Flame
However, there was a time when answering God's call seemed difficult and painful. For several years, poverty and spiritual loneliness clouded his life. Then came the breakthrough. God had used a wilderness experience to "bring him to the end of himself." He became keenly aware of his utter worthlessness. He found his only worth to be that which God had given him in Christ.
There arose within Oswald Chambers' life a deep desire to abandon all for Christ's sake. He writes, "A sanctified soul may be an artist, or a musician [anyone]; but he is not a sanctified artist or musician: he is one who expresses the message of God through a particular medium. As long as the artist or musician imagines he can consecrate his artistic gifts to God, he is deluded. Abandonment of ourselves is the kernel of consecration, not presenting our gifts, but presenting ourselves without reserve [to Christ]."
Sooner or later God makes each of us aware of the areas in our lives where "self interest" abides. These are the areas He comes to touch and demand complete surrender.
Living The Surrendered Life
The Cross of Christ took on a new dimension to Oswald. No longer was it just a point of salvation; it became the place of self abandonment and surrender to the call of God.
It was more than a place of forgiveness; it was a place of hollowed ground where he and we stand and willingly identify with Jesus Christ. It is where we "give up our right to ourselves" and die to self.
Out of this death comes life and the opportunity to live a Spirit-filled existence. (John 12:24) As we respond in obedience to God, He promises to lead and guide us through life with a sense of victory and hope. The times of trial, distress, and isolation are times God accomplishes His greatest work, when He molds us into the likeness of Christ.
"The one great need for the missionary (Chambers uses this term for those who have given their lives completely to Christ) is to be ready for Jesus Christ, and we cannot be ready unless we have seen Him." The way we come to see Jesus is through surrender. The blessing of living life abandoned to Him is to witness His daily power and grace alive and flowing through our lives into the lives of others.
In abandonment and surrender we find the unbridled soul—one not tempted by the treasures of the world, but bound to the grace and glory of the Savior. Oswald Chambers' message is one that still calls to us today. It is a call to leave behind everything outside of Jesus Christ:
"The battle is lost or won in the secret places of the will before God, never first in the external world. . . . Every now and again, not often, but sometimes, God brings us to a point of climax. That is the Great Divide in the life; from that point we either go towards a more and more dilatory and useless type of Christian life, or we become more and more ablaze for the glory of God - [Our] Utmost for His Highest."
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
O. Chambers egy olyan ember volt, akit nem tartottak fogva a világ kívánságai. Néhányan úgy vélik ő volt századunk egyik legnagyobb keresztyén gondolkodója. Ő azt mondaná, hogy a dícsőség egyedül az ő uráé és megváltójáé, Jézus Krisztusé. Hasonlóan Pál apostoléhoz, az ő élete is teljesen nyitott volt arra hogy Istent dicsőítse.
1874 júl 24-én született egy Aberdeen nevű városban, Skóciában, ahol tizenévesen lett keresztyén, Charles Spurgeon szolgálata során. Isten nagyon sok mindent felhasznált abban, hogy formálja, alakítsa őt. Az egyik ilyen volt az, hogy felvették az Edinburgh-i egyetemre. Isten dolgai iránti érdeklődése elmélyült és ezt nagyon gyors lelki fejlődés követte. Miután az Úr hívására válszolva belépett a szolgálatba, a Dunoon Főiskolán teológiát tanult. 1906 és 10 között Bibliatanítói szolgálatot végzett at USA-ban, Nagy Britanniában és Japánban. Miután hazájába visszatért feleségül vette Gertrude Hobbs-t. 1911-ben megalapította a “Bible Training College”-ot (nem tudom hogy lehetne jól lefordítani … Bible= Biblia, Training=képzés, képző,oktatás, College=Főiskola) Londonban, aminek később igazgatója lett. (folyt köv)
Az iskola 1915-ben, az első világháború kitörése miatt bezárt. Ekkor Chambers-t a YMCA Egyiptomba küldte, Zeitounba, ahol Ausztrál és Új Zélandi csapatok felé szolgált.
Előadásra készített hitmélyítő írásai teszik ki a Krisztus Mindenek Felett című áhitatos könyve nagy részét, ami ma már klasszikusnak számító, legismertebb műve. 1917-ben bekövetkezett halála, mindenkit megrendített aki ismerte őt. Gyakran mondta barátainak: „Úgy érzem el leszek temetve egy időre, elrejtve a homályban, aztán hirtelen fellángolok, elvégzem a munkám és eltűnök.”
Halála után egy munkatársa megjegyezte: Nagyon nagy dolog csak egyszer is az életben egy olyan embert látni akinek egész lényének a kifejeződése Jézus Krisztus által való megváltottság megnyilvánulása a nap minden percében. Ő magát egyszerűen „Jézusban hívő”-nek nevezte volna. Tény, hogy Isten ezt az embert sok számkivetett lélek számára vihar előli menedékké tette. Írott szavain keresztül Isten ma is megérint és megváltoztat életeket Krisztus dícsőségére.
Próbákon keresztül Isten ragyogóbbá teszi a lángot
Volt azért olyan időszak amikor Isten hívására válaszolni sokkal nehezebbnek és fájdalmasabbnak tűnt. Éveken keresztül szegénység és lelki magányosság árnyékolta be életét. Aztán jött az áttörés. Isten egy „pusztaság élményt” használt fel arra, hogy „felismerje saját képességeinek és lehetőségeinek határait”. Teljesen tudatára ébredt saját értéktelenségének. Egyedül azt tartotta értéknek, amit Isten neki Krisztusban adott. Nagyon erős vágyat érzett arra, hogy mindent feladjon Krisztusért.
Azt írja: Egy megszentelt lélek lehet művész, vagy zenész, (bárki). de ő nem egy megszentelt művész vagy zenész. Ő olyan valaki aki Isten üzenetét egy bizonyos módon fejezi ki. Amíg a művész vagy zenész úgy gondolja, hogy Istennek szentelheti/adhatja/ajánlhatja művészi adottságait, becsapja önmagát. Az odaszánás lényege önmagunk feladása, nem pedig ajándékaink átadása, hanem teljes valónk átadása Krisztusnak.
Előbb vagy utóbb Isten mindannyiunk életében rámutat arra a területre amelyet még „önös érdekek” uralnak. Ezek azok a területek melyeket megérint és arra buzdít hogy adjuk fel afeletti jogunkat is, teljesen alárendelve magunkat Őneki.
-
KRISZTUS MINDENEK FELETT:
Március 16.
A MESTER ÍTÉL
"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt" (2Kor 5,10).
Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetőknek és hallgatóknak egyaránt
"meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt".
Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett művében.
Maradj állandóan Krisztus ítélőszéke előtt,
járj most a legszentebb út világosságában,
amit ismersz.
A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtől erednek, bármilyen kegyes vagy is különben.
Ha csak egyszer is test szerint ítélsz,
ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned.
Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben."
Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz.
A bűn büntetése, hogy megátalkodsz a bűnben.
Nemcsak Isten bünteti a bűnt;
hanem a bűn erőre kap és teljes mértékben visszafizet a bűnösnek.
Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra,
hogy abbahagyj bizonyos dolgokat.
Bűnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra
megszokod s már észre sem veszed, hogy az bűn.
A bűn következményeitől semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.
"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van..." (1Jn 1,7).
Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak.
Azonban nem a képmutatás a legöldöklőbb álszentség,
hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.
-
Március 18.
ÖSSZESZEDJEM MAGAM EHHEZ?
"Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket" (2Kor 7,1).
"Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak..."
Igényt tartok Isten ígéreteinek beteljesedésére és joggal, de ez csak az emberi oldal;
az isteni oldal az, hogy az ígéretek által ismerem fel az Ő reám való igényét.
Például világosan tudatában vagyok-e annak, hogy testem a Szent Szellem temploma, vagy van olyan testi szokásom is, amely nem bírja el Isten világosságát?
A megszentelődés révén Isten Fia formálódik ki bennem és most nekem az
iránta való engedelmesség által kell természeti életemet szellemivé alakítanom.
Isten a legelrejtettebb részletekbe menően is nevel.
Amikor Ő megállít, ne tanácskozz testtel és vérrel,
hanem tisztítsd meg magad azonnal.
Tartsd magad tisztán napi munkád közepette.
Tisztogatnom kell magam testem és szellemem minden tisztátalanságától,
hogy mindkettő teljes összhangba jusson Isten természetével. Vajon szellemi beállítottságom teljes összhangban van-e Isten Fiának bennem levő életével,
vagy értelmem még nincs neki alárendelve?
Az Úr Jézus Krisztus gondolkozásmódját alakítom-e ki magamban, aki sohasem beszélt az önmagához való jogairól,
hanem belső éberségben maradva szellemét szakadatlanul alárendelte az Atyának?
Felelős vagyok azért, hogy szellememet egyetértésben tartsam az Ő szellemével.
Ekkor Jézus Krisztus lassanként felemel az Atya akaratának való teljes odaszentelésbe, oda ahol Ő él, ahol már ügyet sem vetek semmi másra.
Isten félelmében így viszem véghez megszentelődésemet.
Vezethet Isten az Ő útján és meglátják Őt mások is egyre jobban az életemben?
Vedd komolyan a dolgodat Istennel szemben és akkor minden mást figyelmen kívül hagyhatsz!
Legyen Isten a szó legszorosabb értelmében az első helyen az életedben!
Ámen és Ámen
-
Március 21.
ÉRDEK VAGY AZONOSULÁS?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20).
Parancsolóan szükséges a szellemi életben, hogy aláírjuk a halálos ítéletet a bűnre való hajlam felett.
Minden érzelmi benyomásnak és észbeli meggyőződésnek erkölcsi döntéssé kell válnia a bűnre való hajlam, azaz az önmagunkhoz való jog igénylése ellen.
Pál kijelenti: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Nem azt mondja: "Elhatároztam, hogy utánozom Jézus Krisztust" vagy "igyekszem Őt követni", hanem azonosítottam magam vele, teljesen eggyé lettem az Ő halálával.
Amikor eljutottam erre az erkölcsi döntésre és aszerint cselekszem is, akkor mindazt, amit Krisztus a kereszten elvégzett, bennem is elvégzi.
Ha önként átadom magam Istennek, ez ad lehetőséget a Szent Szellemnek arra, hogy Jézus Krisztus szentségében részesítsen engem.
Ebből következik, "hogy élek pedig többé nem én..."
Az egyéniség megmarad, de gyökeresen megváltozott a fő indítéka, az uralkodó hajlama.
Megmarad ugyanaz az emberi test,
de le van rombolva az önmagamhoz való régi sátáni jogigény.
"Amely életet pedig most testben élek..." nem azt, amit élni szeretnék vagy ami után vágyom, amiért imádkozom,
hanem azt, amit az emberek szeme előtt ebben a halandó testben élek, ezt "az Isten Fiának hitében élem".
Ez a hit nem Pál hite Jézus Krisztusban,
hanem az a hit, amit Jézus Krisztustól kapott,
azaz "Isten Fiának a hite".
Ez többé már nem hitben való hit,
hanem olyan hit, amely átugrik a tudatosság által emelt korláton és azonos Isten Fiának hitével.
Ez pedig győzedelmes hit.
-
Március 28.
NINCS ITT VALAMI FÉLREÉRTÉS?
"Menjünk ismét Júdeába. Szóltak neki a tanítványok: ...újra oda mégy?" (Jn 11,7.8)
Lehet hogy nem értem meg, amit Jézus Krisztus mond, de veszélyes ezért azt állítani, hogy Ő tévedett abban, amit mondott.
Sohasem helyes, ha azt gondolom, hogy engedelmességem Isten szava iránt gyalázatot hoz Jézusra.
Egyedül az engedetlenség hoz reá szégyent.
Sohasem helyes az Ő becsületéről való elképzelésemet odatenni annak a helyébe, amire világosan indít engem, még akkor sem, ha ez abból az őszinte vágyból fakad, hogy elejét vegyem az Ő nyilvános megszégyenülésének.
Hogy egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg.
Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes.
Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez,
de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához?
A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29);
a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat.
A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat.
Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, amíg megteheted a magad erejéből?
Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel!
Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz,
ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez.
Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez.
Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked?
"Valamit mond nektek, megtegyétek!" (Jn 2,5)
-
Március 29.
URUNK MEGLEPETÉSSZERŰ LÁTOGATÁSAI
"Ti is azért legyetek készek" (Lk 12,40).
A keresztyén munkásnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy minduntalan szembenézzen Jézus Krisztussal.
Ez nem könnyű, bármilyenek is keresztyén tapasztalataink.
A harc nem a bűn, a nehézségek vagy a körülmények ellen folyik, hanem azért, mert olyan mértékben elmerülünk a munkába, hogy nem vagyunk készen mindig Jézus Krisztus elé állni.
Egyedül erre van szükségünk, nem arra, hogy hitünket vagy hitvallásunkat és használhatóságunk kérdését vizsgálgassuk, hanem hogy Őrá nézzünk.
Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.
Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül.
Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira.
Nem a szolgálat a döntő, hanem az a mély szellemi valóság, amely mindenkor Jézus Krisztust várja.
Ez adja meg életünknek azt a csodaváró gyermeki magatartását, amit Ő megkíván tőlünk.
Ha készen akarunk lenni Jézus Krisztus látogatására, fel kell hagynunk a vallásossággal (azaz azzal, hogy a vallást a kultúra magasabb fokaként műveljük) és szellemileg gyakorlatinak,
valódinak kell lennünk.
Ha felnézel Jézus Krisztusra és korod vallásos felhívásait félretéve, szíveddel az Ő akaratán csüggsz, az Ő szellemében gondolkodol,
akkor azt mondják majd rólad, hogy nem vagy gyakorlati ember és álmodozó vagy;
de ha majd Ő a nap terhei és hősége közepette megjelenik, te leszel az egyetlen, aki készen van.
Ne bízz senkiben, még a legnagyobb szentben sem, aki valaha e földön járt; hagyd figyelmen kívül, ha akadályoz abban, hogy lásd Jézus Krisztust.
-
"Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.
Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül."
Ez vajon Igeileg alátámasztható mondat? Ha valaki alátudja támasztani Igével, akkor hozza elő, mert én nem tudom. Nekem az az Ige jött fel, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Természetesen Isten akkor jelenik meg és ott ahol Ő akar, de ez nekem így nem elfogadható. Ha imádkozom, már ott vagyok a jelenlétében és érzem a Szent Szellem leszáll rám és betölt. Én úgy gondolom és tudom az Igéből, hogy ahol segítségül hívják az Ő nevét, Ő ott van. Ha imádkozom, velem van. Vajon hogyan érthette ezt az írója?
-
Igen nekem is feltűnt már akkor -, amikor nem Chambers-nél olvastam -, hanem az Úr Jézus példázatainál, hogyan fog eljönni az ÖVÉIÉRT. Mint egy tolvaj.
Gondolom azt emeli ki, hogy van az emberben egy olyan viselkedés, hogy várja haza a gazdát és akkor fokozottan figyel dolgokra, de ez még nem a szívéből, alaptermészetéből fakad, hanem egy olyan tudásból, hogy ezt csinálni kell, erre mondja az Úr Jézus.
De csak gondolom, és lehet, hogy nem így van.
Teljesen egyetértek, hogy az imádkozásomnál és a VELE való közösségvállalással érzékelhető a jelenléte, de pl az Emmauszi tanítványok, vagy Mária a sírnál, vagy a halászatkor kinn a parton, vagy amikor imádkoznak és megjelenik közöttük.
Gondolom én, hogy nem tudom a magam értelmével ezt felfogni, és magyarázni pedig végképp nem tudom, aztán ha a SZENT SZELLEM akarja, akkor biztos ad rá értést, vagy törli, hogy nem lényeges.
:2smitten:
-
Magda! Köszike a választ! :044:
Nem stimmel mert azt is írta: Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira. Többesszámban írja.
Amikor Jézus arról beszél, hogy olyan váratlanul jön el mint éjjel a tolvaj, akkor az elragadtatásról beszél és akkor személyesen fogjuk Őt látni. A tanítványoknak azt ígérte, hogy: Veletek vagyok a világ végezetéig. Ő el se megy tőlünk.
A másikat amiket említesz, - emmausi úton, vagy akár Magdalénának,.... akkor azt mondta a tanítványoknak, hogy Ő elmegy és más vigasztalót küld nekik. Tehát jött a Szent Szellem.
Ezért jó ha mindent megvizsgálunk. Ha valaki nem vizsgálódik, akkor ez megmaradhat benne és félre viheti de nagyon. Isten természetesen megjelenik váratlan időben, de az nem Igei nekem, hogy akkor nem ha én megyek elé.
Marad a kérdésem továbbra is, Igével ki tudja alátámasztani ezt az állítást:
"Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.
Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül. Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira."
Ez nekem továbbra is vallásos beszéd marad.
-
"Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.
Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül. Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira."
Magam sem értek eggyett ezekkel az állításokkal,teljesen ellentétes az igével.
Egy ige jutott az eszembe: Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Az idézett mondatok ugy tükrőzik visza Jézust mintha egy kiszámíthatatlan és maga sem tudja mit akar lenne.
Jézus bármikor megjelenhet ahol tisztaszívvel, epekedve várják. Soha nem jelent meg indokulatlanul,ha megnézzük az igében ahol megjelent,betegek gyógyultak,megtértek ,megszabadultak, halottak támadtak fel.Ő nem meglepetés szerűen jön,várja hogy ajtót nyissunk neki.
Ő már a világ megalapítása elött eltervezett mindent.Zörget nálunk és várja,hogy meghalljuk hangját és beengedjük.
Hűséges munkásai akkor leszünk ha az Ő akaratában járunk,engedelmeskedve Neki.Mindig készen kell lennünk várására, megjelenésére.
Ő nem kiszámíthatatlan,mindig előre megjelenti,látomásban,v. próféciában meglátogatása idejét.
Azt mondha az ige velünk vacsorál,és mi Ővele,ezt szellemi szinten kel érteni.Mi odaadjuk mindenünket és Ő áldásait fogja osztani ránk
Mennyei eledelllel fog megelégíteni.
Szeretettel Ircsi
-
Március 31.
ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK
"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).
Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk.
Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük.
Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk,
elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik."
Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz,
idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts,
mielőtt te magad imádnád az Istent!
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően.
Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk.
Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik".
Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból?
Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk.
Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!
Ámen és ámen
-
:044:
Évekig rendszeresen olvastam a napi áhítatos könyvét. Nagyon szerettem, mert mindig azt éreztem, hogy ő KÜLÖNLEGES KÖZELSÉGBEN él az Úrral, ezért különleges a bölcsessége is! :061: Teljesen egyedi!
Mostanában egy másik írótól is olvastam 3 könyvet: KENYON, aki viszont említette írásaiban Chamberst. Úgy látom, hogy Kenyon az ő "tanítványa" lett, nyomdokaiba lépett.
Kenyon könyvei: Újfajta szeretet - RENDKÍVÜLI!!! :2smitten:
Vérszerződés - ELKÉPESZTŐEN JÓ!!! :2smitten:
A kétféle
megigazultság - MÉLY TANÍTÁS, nagyon erősíti a fiúság tudatot, :igen:
ezt mostanában forgatom.
Nehezebb anyag, mint a mai, divatos, karizmatikus könyvek. Bocsánat a fogalmazásért, senkit sem akarok megbántani, magam is karizmatikus közösségbe járok.
MÉGIS ÚGY LÁTOM, HOGY SZÜKSÉG VAN AZ ILYEN MÉLY, BÖLCS, ERŐT HORDOZÓ IGAZSÁGOKAT TARTALMAZÓ KÖNYVEK KÖZZÉ TÉTELÉRE IS! :119:
Szeretettel: Tünde :044:
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A JÓINDULAT FORRÁSAI
"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn. 4,14).
Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. "Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentbõl a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élõ kapcsolat révén. Ha életedbõl nem tör elõ ez a teljesség, te vagy a felelõs érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedbõl élõ víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani.
Olyan erõközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élõ víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. Amilyen bizonyos, hogy kapunk tõle, úgy áraszt Õ tovább belõlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. Van valami közted és Jézus Krisztus között? Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élõ víznek folyamai ömlenek" belõled. Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygõ &aacut e;ldásról. Maradj a forrásnál; õrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élõ víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen.
Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívõbõl élõ víznek folyamai ömlenek? "Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekbõl áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hûek volt Jézus Krisztushoz.
-
[Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A SZOLGÁLAT VÖLGYÉBEN
"Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel" (Márk 9,29).
"Mi miért nem ûzhettük ki azt?" A felelet a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Ez a faj nem megy ki semmire, csak ha koncentráljuk magunkat - és ismét megkettõzve is koncentráljuk magunkat Õreá. Mindaddig nélkülöznünk kell ezt a hatalmat, mint a tanítványoknak is, amíg a saját alkatunkból merített gondolataink alapján próbáljuk végezni Isten munkáját, nem pedig úgy, hogy Õreá összpontosítjuk a figyelmünket. Meggyalázzuk Istent, ha - anélkül, hogy ismernénk Õt - nagy buzgósággal munkálkodunk érte. Szemtõl szembe kerültél egy nehéz esettel és külsõleg semmi nem történik. Te mégis tudod, hogy Õ megadja a szabadulást, mert te Jézus Krisztusra vagy összpontosítva. Szolgálatodnak ez az irányvonala: meglásd, hogy semmi ne legyen Jézus és közted. Vagy van valami? Ha igen, akkor túl kell jutnod rajta, nem úgy, hogy haragosan semmibe veszed, sem nem úgy, hogy fölébe emelkedsz, hanem szembe nézve vele, átküzdöd magad Jézus Krisztus jelenlétébe. Akkor éppen ez a dolog és mindaz, amin át kellett menned ezzel kapcsolatban, dicsõíti Jézus Krisztust olyan módon, hogy azt csak akkor tudod meg, amikor szemtõl szemben állsz majd Õvele.
Fel kell emelkednünk szárnyakon mint a sas; de tudnunk kell leszállni is. A szent ereje a leszállásban és a lent maradásban van. "Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít" (Fil. 4,13) - mondta Pál és amire itt gondol, az nagyrészt igen megalázó. Hatalmadban van, hogy visszautasítsd a megaláztatást és ezt mondd: "Nem, köszönöm, szívesebben maradok fent a hegy csúcsán Istennel." El tudom viselni a valóságot Jézus Krisztus jelenlétében, vagy a kézzelfogható tények kiölik a belé vetett hitemet és félelembe kergetnek?
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN
"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülve rajtunk" (Márk 9,22).
Minden felemelõ idõszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költõiek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell Isten dicsõségére élnünk. Látjuk az Õ dicsõségét a hegyen, de ott nem élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hûségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak. Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hõsi magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez. De Isten azt akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtõjén éljünk a vele való személyes kapcsolatunkból vele összhangban. Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát.
"Ha valamit tehetsz..." Le kell jönnünk a megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belõlünk a kételkedés. Nézz vissza megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Õ hatalmában mindaddig, amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus. Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt, amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned? Talán képes vagy bizonyságot tenni megszentelõdésedrõl, de mi van azzal, ami most megaláztatást jelent neked? Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön. Itt a megaláztatás völgyében mégis kételkedsz?
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
SZEDD ÖSSZE MAGAD
"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az igazságosságnak a szent életre" (Róma. 6,19).
Nem tudom magamat megváltani és megszentelni, nem szerezhetek engesztelést bûneimért, nem tudom jóvá tenni, ami rossz, tisztává, ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen. Ez mind Isten munkája. Hiszek-e abban, amit Jézus Krisztus elvégzett? Tökéletes váltságot szerzett! Állandó valóságként áll-e ez elõttem? Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem hogy higgyünk! Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet. Ha hitemmel élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok. Elszigetelten élek és szememet saját tisztaságomra szegezem. Õrizkedj attó l a kegyességtõl, amelynek nem az Úr engesztelõ mûve az elõfeltétele. - Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos Istennek. Káros az embereknek is. Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos élményedet. Nem tehetünk semmi Istennek tetszõt, amíg határozottan nem a váltságra építünk.
Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az életemet. Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll, úgyhogy Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik. Az engedelmesség azt jelenti: teljesen Jézus engesztelõ áldozatára építek, és engedelmességemre Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol. Õrizkedj attól a kegyességtõl, amely a természetes életet tagadja; ez csalás. Mindig újra állj oda a váltság ítélõszéke elé, hogy egyik vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
HOGYAN TUDOM MEG?
"Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Máté 11,25).
Szellemi-lelki kapcsolatunkban Istennel nem lépésrõl lépésre haladunk elõre. Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bûntõl sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bûntõl. Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtõl, azonnal munkához lát a sötétség és a halál.
Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény. Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy elõráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik elõtted a következõ dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény. "Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is." Már most megértheted. Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz. A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz. Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?
"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1.Thessz. 4,3).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetõvé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelõdésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Õ váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetõvé tett, Isten szeretõ ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törõdni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelõdésemért (Róma 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétõl, amely a m i Urunk Jézus Krisztusban van" (Róma 8,39! ).
A megszentelõdés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelõdésért, amit a váltság véghez vitt.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
AZ ELHANYAGOLT TITOK
"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (János 18,36).
Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségbõl, hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen erõkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten. A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság elõtti hasznosságunkon múlik.
Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtõl. Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tûnik az emberek szemében.
Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erõpróbák várnak rád. De ha szétszórod erõdet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvetõ igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerõltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni. De ha most idõdet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hû maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.
-
A HIT MEGÍTÉLÉSE
"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).
Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.
A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Nekem ez rendkívül sokat jelentett! :2smitten:
-
TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.
Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Istentől rendelt időben
Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el" (Hab 2,3).
Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia. Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket. Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.
Isten Igéjéről mint élő valóságról szól ez az igerész. Az Ige itt beszél és cselekszik. Sohasem halott betű, még ha túlságosan sokáig is kell várnunk beteljesülésére. Az élő Ige az élő Istentől jön ki, és beteljesedése csak látszólag késlekedik. Isten vonata soha nem késik. Csak még egy kis türelem, és nemsokára tulajdon szemünkkel győződhetünk meg az Úr hűségéről. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül: Meg nem csal". Egyetlen ígérete sem vész el a semmiben: Célhoz ér". Micsoda nagy vigasztalás ez a hívőknek! Egyetlen ígéretét sem kell megújítani, mint valami váltót, amelyet nem tudnak kiegyenlíteni a lejárat napján Isten ígérete bekövetkezik, nem marad el".
Én lelkem, hát nem tudsz várni Istenedre? Nyugodj meg benne, légy csendben, és kimondhatatlan békességet találsz, meglátod.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-
A VALÓSÁG TEKINTÉLYE
"Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).
Alapvetően fontos, lehetőséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. A felelősség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket. Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz. Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyőzött Isten Szelleme. Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem. Minden egyéb csak létezés. Azokban a percekben élek igazán, amikor akaratom teljességével cselekszem.
Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg! Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel. A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerősödik, amint cselekszik. Isten mindenható hatalma segíti tovább, előre. Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk. Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk; mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk. Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket. Az Ő "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!" Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje. Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma - nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Ő megváltó erejével.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE
"Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13).
Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire.
Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései. Ő "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében. Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. A keresztyén ember kiműveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést. Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".
Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben? Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat? Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A HIT PROGRAMJA
"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).
Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék. Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell őrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetőséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot. Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erőlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el ? A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell őriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.
A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied. De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZENTSÉGES SZOLGÁLAT
"Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).
A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie; annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtő élete szüntelenül tovább hathasson benne. Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Ő szolgája minden életelemén. Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -, szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Ő váltsága által felhasználja arra, hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthető meg bennük. Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett, a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi műveltség. Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog. Meglásd, hogy olyan élő kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Ő igazságát, Ő megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Ő teremthet meg.
"Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember! Milyen bámulatos éleslátás!" "Milyen kedvező alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk. De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul. Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül; de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat. Az embert dicsőíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Őt kell felemelnünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A DÖNTŐ EMELKEDŐ
"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.
"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZELLEMIVÉ LETT ÉLET
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
Hogyan képzeled el a lelked megmentését? A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned. Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy.
Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem? Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek? A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen. Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
HIT ÉS MEGTAPASZTALÁS
"...Isten Fia, aki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Gal 2,20).
Át kell harcolnunk magunkat érzéseinken és hangulatainkon, hogy saját vallásos megtapasztalásaink kicsinyes magánügyeiből kijussunk az Úr Jézusnak való feltétlen odaadásba. Gondold meg, kinek mondja az Újszövetség Jézus Krisztust, és azután gondolj nyomorúságos hitünk megve-tendően közepes voltára! - "Csak még ezt vagy azt nem tapasztaltam meg." Gondold meg, mit követel a Jézus Krisztusba vetett hit: hogy minket hiba nélkül állítson Isten trónja elé, kibeszélhetetlenül tisztán, tökéletesen megigazítva és mélységesen megszentelve. Állj meg bátran, imádattal a hitben, Ő lett nekünk "bölcsességül és igazságosságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30). Hogy is beszélhetnénk arról, hogy mi hozunk áldozatot Isten Fiáért! A pokolból és a kárhozatból mentett meg és mi még "áldozathozatalunkról" beszélünk?
Nekünk szüntelenül a Jézus Krisztusba vetett hithez kell átküzdeni magunkat; de nem az imaközösségi Jézus Krisztusba vagy egy könyv-Krisztusba, hanem az Újszövetség Jézus Krisztusába vetett hitünkig, aki testben megjelent Isten és akinek a lábai elé kellene esnünk holtan. Abban az Egyetlenben kell hinnünk, akitől minden megtapasztalásunk származik. Jézus Krisztus azt akarja, hogy maradéktalanul adjuk át és szenteljük oda magunkat neki. Mi soha sem tudjuk Jézus Krisztust megtapasztalni, sem megragadni saját szívünk határain belül, hanem hitünknek a belé vetett erős bizodalomra kell épülnie.
Így láthatjuk meg, mennyire nem tűri a Szent Szellem a hitetlenséget. Minden félelmünk gonosz. Félünk, mert nem akarunk hitből élni. Hogyan félhet vagy kételkedhet az az ember, aki egy lett Jézus Krisztussal?! Ellenkezőleg: győzelmes hitünk diadalénekét soha nem volna szabad abbahagynunk!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN
"...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).
A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk.
Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MI KÖZÖD HOZZÁ?
"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)
Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt. Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
Ámen!
-
zsidók 12 .14. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
I Péter 1:15. Hanem a miképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
Nekünk a Szentet, Jézust aki mindenben alárendelte magát..
ŐT kell követnünk teljes engedelmességben
és alárendeltségben...
-
MÉG MINDIG EMBERI!
"...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsőülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hősies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hősök is vagyunk. Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsőítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsőségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!" "Milyen kegyes, áhítatos asszony!" Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentől!" A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsőségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tűnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hűség. Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsőítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban. A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ÖRÖK CÉL
"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).
Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerűen megyek. Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk. "Isten minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20). Engedelmességből születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AMIKOR Ő ELJÖN
"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.
A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN BOCSÁNATA
"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ELVÉGEZTETETT
"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.
Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13). Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt. A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG
"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.
A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).
A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.
Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Állhatatosságra nevel
De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr" (5Móz 7,22).
Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.
A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek kiűzendők".
De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: elűzi előled ezeket a népeket". De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza hüvelyébe a kardot", míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.
Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre, és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-
TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI
"Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2).
Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre. Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1). Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Őróla. A hajótörést nem annyira külső nehézségek okozzák, inkább a képzelődésünk. A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna. A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten előtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam." Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond! Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedről beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tőled." Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam." Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz. Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Őrá emeled a szemed. Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy. Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal! Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bűnös" ( Jak 2,10).
Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. A törvény soha nem változik, a legnemesebbtől és a leggyengébbtől is ugyanazt követeli. Az Istentől rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden időben és az örökkévalóságban is. Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia. "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül. De a törvény jöttével megelevenedett a bűn és én meghaltam" (Róm 7,9-10). Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyőz minket bűnösségünkről. Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében. A saját bűnösségünkről való meggyőződés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: "A bűn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." Én, az Istennek adós bűnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?!
Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít. Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna. De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET
"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szemben álló szellemiség érdekeit viszi előre?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE
"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE
"Aki győz..." (Jel 2,7).
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.
Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.
Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg.
Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).
A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZENT SZELLEM TEMPLOMA
"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).
Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27). Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.
"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1). Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Carl Eichhorn: "Isten mûhelyében" c. könyvébõl
A biztosan meghallgatott kérés
Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentõl, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja.
(Jakab 1, 5)
Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. „Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Õ megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetszõ magatart&aa cute;sban mutatkoznak meg. „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az õ cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.
Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentõl. Õ bizonyosan meghallgatja.
Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szeretõ szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bûn tönkretette ezt az egyszerû készséget, õszinteséget. Az önzõ embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsõségét keresi.
Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem elõtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelõtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tõle. Isten nagylelkûen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bûneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán & eacute;s igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!
-
ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ
"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).
Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.
Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12). Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.
Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).
A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek. Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat. Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére.
A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA
"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).
A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata. Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.
Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.
Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZEMÉLYISÉG
"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).
A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.
A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
EGYÉNISÉG
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).
Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek. Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged. Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni. Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged! Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NAPI ÁHÍTAT
Ma 2009 december 15. kedd, Valér napja van.
KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT
"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).
Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül. Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele. Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd. Menj át Isten szőlőprésén, amely kisajtolja a szőlőszemeket. Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősítő borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod: "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belőle. Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetőséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.
Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből"
Mennyire igaz!! Köszönöm Ermaha! :2smitten:
-
HARCOLJ ISTEN ELŐTT
"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).
Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban. De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel. Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat. Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa. Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában. Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak. Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."
Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között. Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte. Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben. "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa. Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk. Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...
"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).
Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!
Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.
Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
:2angel:
Ámen és Ámen
A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el.
Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére
.
Milyen sokszor elfelejtem, segíts Úram Jézus, hogy megálljak ebben.
-
TEGNAP
"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).
A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.
Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.
A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.
A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe."
Fantasztikus ez a mondat! :2smitten:
-
"...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20).
Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért. "Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól: "Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez! Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.
Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! "...akár életem, akár halálom által" (21). Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől. Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele! Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".
Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36).
"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzóereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.
Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).
E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: "Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22). Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet. "Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37).
Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.
Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.
Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. "Az életemet adom érted" (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" (1Móz 12,8).
Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal". Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt. Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták. Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg, azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá.
Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek. Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka. Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába, Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott. Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek.
Köszi Ermaha! Nekem ezek a sorok jelentették ma a legtöbbet eddig! :2smitten:
Tünde
-
"Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak" (Mk 4,10).
Az Ő egyedülléte velünk. Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele, mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni. Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg. Folyton kérdezgették, Ő pedig folyton válaszolt; mégis csak akkor értették meg szavait, amikor vették a Szent Szellemet (Jn 14,26).
Ha elindultál Istennel: egy dolog világossá lesz előtted - és Isten szándéka, hogy ez az egy feltétlenül megvilágosodjék: az a mód, ahogyan Ő veled foglalkozik. Testvéred szomorúsága és nehézségei teljesen érthetetlenek neked. Mindaddig azt képzeljük, hogy megértjük a másik embert, amíg Isten meg nem mutat nekünk egy jó adagot saját szívünk pestiséből. Az önfejűségnek és tudatlanságnak nagy területei vannak még bennünk, amelyeket a Szent Szellemnek kell feltárnia. De ez csak akkor történhetik meg, ha egyedül vagyunk Jézus Krisztussal.
Egyedül vagyunk-e vele éppen most? Vagy kicsinyes véleményekkel foglalkozunk, hiábavaló vállalkozásokkal "Isten szolgálatában", vagy testi életünkre vonatkozó balga elképzelésekkel? Jézus Krisztus addig semmit sem tud megmagyarázni, amíg értelmünk lármás kérdései el nem hallgatnak és egyedül nem vagyunk vele.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"A ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg..." (1Tesz 5,23).
"A ti egész valótok..." A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá. A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak és feneketlenebb mélységei mint a tengernek. Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem! Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait. Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai, amelyeket nem tudok kinyomozni, vannak álmaim, amelyekről nem tudom, honnan jönnek. Vizsgálj meg engem, Istenem!"
Hisszük-e, hogy Isten mélyebbre hatol bensőnkbe, mint mi magunk? "Jézus Krisztusnak... a vére megtisztít minket mindenegyes bűntől" (1Jn 1,7). Ha ez a megtisztítás csak tudatos megtapasztalásunkig terjed, akkor Isten legyen hozzánk irgalmas! A bűnben élő ember annyira eltompulhat, hogy már nincs bűntudata.
A bűntől való megtisztulásnak át kell járnia szellemünk mélységeit és magasságait, ha meg akarunk maradni a világosságban, amint Isten is a világosságban van, és akkor ugyanaz a Szent Szellem táplálja majd szellemi életünket, aki Jézus Krisztus életét is táplálta. Csak akkor őriztetik meg egész valónk, mind szellemünk, mind lelkünk, mind testünk szeplőtlen tisztaságban és Isten szeme előtti feddhetetlenségben Jézus Krisztus visszajöveteléig, ha áthatolt rajtunk Isten az Ő Szent Szellemének csodálatba ejtő szentségével.
Sohasem pihentethetjük meg elménket eléggé Istennek ezeken a hatalmas, mozdíthatatlan igazságain.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).
Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.
Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Megépítette ott Ábrahám az oltárt... és megkötözte az ő fiát, Izsákot" (1Móz 22,9).
Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végső követelése velünk szemben a halál vállalása. Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk. Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni", hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal, hogy életemet Istennek szentelhessem". Úgy látszik, feltételezzük Istenről, hogy egyes dolgok átadását várja tőlünk. Ettől a tévedéstől tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is. Isten sohasem mondja, hogy valamit csak azért adjunk oda, hogy éppen csak odaadjuk; hanem azért kívánja tőlünk ezeknek a dolgoknak a feladását, hogy hozzájuttasson ahhoz az egyhez, amiért érdemes élni: a vele közösségben való élethez! Ennek az életnek a kibontakozását gátoló kötelékek megoldozásáról van itt szó. Mihelyt Jézus halálával eggyé leszünk, ezek a kötelékek nyomban lehullanak, mi pedig olyan szoros közösségbe jutunk Istennel, hogy életünket is oda tudjuk áldozni neki.
Isten szemében mit sem ér, ha meg akarunk halni érte. Azt akarja, hogy "élő áldozattá" légy (Róm 12,1), hogy minden erődet odaadd neki, Jézus Krisztus áldozata által megváltva és megszentelve. Az ilyen áldozat kedves Isten előtt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3).
Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.
Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!" De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37).
Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne. Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned. Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!" Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom. "Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN TERMÉSZETÉNEK HANGJA
"Hallottam az Úr szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el?" (Ézs 6,8)
Isten hívásáról beszélve hajlandók vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: annak az Egyetlennek a természetét, aki hív. Hívnak a tengerek, a hegyek, a nagy jégmezők is, csak kevesen hallják meg. A hívás kifejezi a hívó természetét és mi csak akkor értjük meg a hívást, ha bennünk is ugyanaz a természet van. Isten hívása az Ő természetét fejezi ki - nem a mienket. Ő gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kívül senki más nem foghatja fel. Így jut el hozzánk az Ő hangja bizonyos egyéni ügyekben is, ilyenkor nincs értelme, hogy másokat kérdezgessünk. Meg kell őriznünk ezt a mély egybekapcsolódást Isten és a saját lelkünk között. Isten hívása nem az én természetem visszhangja: figyelembe se veszi hajlamaimat és vérmérsékletemet. Amíg adottságaimmal tanácskozom, mérlegelve, hogy mire is volnék alkalmas, addig sohasem fogom meghallani Isten hívását. Csak amikor vele kapcsolatba jutottam, akkor vagyok abban az állapotban, amiben Ézsaiás volt. Ézsaiás egy félelmetes válságon át annyira összehangolódott Istennel, hogy megrendült lelke fel tudta fogni Isten szavát. Közülünk a legtöbben csak saját hangunkra figyelünk, ezért nem hallhatjuk meg, amit Isten mond. Alaposan meg kell változnunk ahhoz, hogy bejuthassunk Isten hívásának hangzónájába.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"De amikor az Istennek tetszett..., hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).
Isten hívása nem valamilyen különleges szolgálatra szól. Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni Őérte. Isten hívása alapvetően az Ő természetét fejezi ki, az én szolgálatom pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe. A természetes élet elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem, hogy hirdethessem Őt (azaz szentség által kifejezésre juttassam) a pogányok között...".
A szolgálat a mindenestül odaszánt élet túláradása; de erre nincs külön elhivatás. A szolgálat az a kicsiny, tőlem telhető rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja. A szolgálat életemnek természetes része. Isten kapcsolatba hoz önmagával, ezáltal megértem hívását és iránta való tiszta szeretetből megteszem, amit tehetek, de az nekem kerül valamibe. A szolgálat nem más, mint önkéntes szeretetajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását. A szolgálat abban formálódik ki, ami a természetembe beleilleszthető: Isten hívása az Ő természetének kifejezője, ennélfogva amikor én elnyerem az Ő természetét és meghallom hívását, akkor az isteni természet hangja csendül ki mindkettőből és ez a kettő együttmunkálkodik. Isten Fia kijelenti magát bennem, és én - odaszánva magam neki - szolgálom Őt az élet hétköznapjaiban.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK
"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2).
Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?
Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!" Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat? Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem? Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt? Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek? Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek?
Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát" (Jn 3,3).
Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés. A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből. A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: "Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg." Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk? A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse, hanem a Szent Szellemé; az engedelmesség csak megőriz a világosságban, mint ahogyan Isten is a világosságban van.
Féltve őrizd Istennel való közösségedet! Jézus Krisztus azért imádkozott, "...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,11) - semmi se legyen köztünk és közte. Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt; ne alakoskodj előtte! Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is, nemcsak Istenből? Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed, amikor Ő eltávolodik tőled.
A Szellemtől újjászületni sokkal többet jelent, mint amit mi általában értünk rajta. Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál, minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Hogy megnyisd szemeiket... hogy bűneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által" (Csel 26,18).
Az egész Újszövetségben ez a vers foglalja össze a legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványának missziói munkáját.
A kegyelem első, fejedelmi művét ezek a szavak foglalják össze: "hogy bűneik bocsánatát vegyék". Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van, mert még sohasem kapott semmit. Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól. Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé. De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése. Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik: szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit. A megtérés még nem újjászületés. Mai igehirdetőink elhanyagolják ezt a tényt. Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentől. Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsőkig, de mindez még nem a megváltott állapot. A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentől Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bűneink bocsánatát.
Ez után következik a kegyelem második hatalmas műve: "hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek". A megszentelődésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak és teljesen azonosítja magát Isten törődésével mások iránt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22).
Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok." Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."
Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek, de ha más szentek életét figyeljük, ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk. Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk. "Térjetek énhozzám és megtartattok", nem pedig: "meg fogtok tartatni". Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk. Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben, pedig Ő folyvást hív: "Térjetek hozzám és megtartattok!" Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek, mihelyt Őrá tekintünk.
Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. "Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
BELSÕ DÖNTÉS A BÛN TEKINTETÉBEN
"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Õvele együtt megfeszíttetett, hogy megerõtlenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek" (Róm. 6,6).
Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bûnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idõ eltelik, mire eljutunk erre a belsõ döntésre a bûnt illetõen, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bûneiért, úgy kell a bûnnek kihalnia belõlem. Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bûnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra. Lehet, hogy komolyan meggyõzõdtünk bûnösségünk felõl, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.
Szedd össze magad, jusson idõd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bûn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bûn benned halálba legyen adva!
Nem valami isteni sejtésrõl van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerezõ határozott megtapasztalásról. Felkészültem-e arra, hogy a Szent Lélek kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bûnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levõ Lelke ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bûnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?
Beleéltem-e magam abba a dicsõséges elõjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete? "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal. 2,20).
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
MINDENT VAGY SEMMIT
"Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe" (Jn.21,7).
Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? Ez az akarat válsága. Külsõleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsõleg jutunk, hanem belsõleg. Külsõ dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve.
Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak? Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle. Ha elõször az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést. Ne kérdezd Istentõl, mit kell átadnod, hanem egyszerûen hajtsd végre, amit már felismertél - akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.
Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyõzõdéseidet, dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat õrizd meg.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ELMÚLÓ FÉNY
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsõségét" (2.Kor. 3,18).
Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk elsõ szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tõlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1.Tim. 4,16-17). Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett. Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre.
Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele elõbb Isten arcába, akkor kezdettõl végig ottmarad a dicsõség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetõjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott" (2.Mó.z 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.
-
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25).
Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától. Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől." "Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -, "a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet. Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja: "Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye! Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."
"Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34). Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni? Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád: "Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?" - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus. Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST!
"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)
A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk.
Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok? Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust? Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről. Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, hogy én ezentúl istenes ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN
"Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.
Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. - "Tudom már, ezt kell tennem!" Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. "Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55). Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét. Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez? "Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).
-
"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).
Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?
Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!" Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.
Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.
Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).
Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.
Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI?
"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn.12,36).
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tõlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.
Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerû ilyen lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evõdött lustaságot! Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsõülés hegyén láttunk.
Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.
Asa külsõ engedelmessége nem volt tökéletes; a fõdologban helyesen járt el, de mégsem teljesen. Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod: "Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket? Õ soha nem veszti el a türelmét. Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; van még valami, amiben nem voltál engedelmes. Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Õ kételkedést enged, nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az. Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni? Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belsõ növekedésed alábbhagyott. Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved mûködésében. Erkölcsi életedben nincs szünidõ erkölcsi életed kára nélkül. Így szellemi szünidõt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül. Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass. Erre rendkívül sok idõt kell fordítanod! Sokan mégis &uacut e;gy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatna! k a hete dik égig.Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. A bûnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Õreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet." Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelõsség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Õ helyezett ránk, akkor leveszi a felelõsségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.
-
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18).
Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.
Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).
Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!
Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: "Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN
"Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld. 29,18).
Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségrõl vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenrõl de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, õszinte élet is van, mert ez a látás belsõ ösztönzést is ad.
Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívõ életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is.
"Ahol nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elõl, kezdünk meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtõre jutottunk és elveszítettük a látomást. Mostani magatartásunk vajon az Istentõl kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?
-
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsõségét" (2.Kor. 3,18).
Ezen elgondolkoztam! Hogyan tükrözzük mi az úr dicsőségét???!!! :08:
Amennyire engedjük, hogy átjárjon, beépüljön sejtjeinkbe, átitasson teljesen... :169:
-
Talán itt az ige arról beszél, hogy Mózes arca sugárzott Isten dicsőségétől (mikor Mózes lejött a hegyről).
Viszont ez a sugárzás egyre gyengült, ezért Mózes lepellel lefedte az arcát.
De a mi arcunkról nem múlik el Isten dicsősége, ezért lepelnek sincsen helye.
Talán erről beszélhet az ige...
-
Sziasztok! :044:
Én úgy vélem 2Móz. 34:29-35 alapján, hogy a keresztyének feladata éppen az, hogy megmutassák és ne elrejtsék Isten dícsőségét az emberek elől, ahogy azt valaha Mózes tette!
A 'leplezetlen orczával'- kifejezés szerintem a teljes lényünkkel, az az gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel való visszatükrözést jelent.
Én azt feltételezem, hogy Mózes arcának fénye a Szent Szellem munkája volt.
Istent az ember ma sem képes a Szent Szellemmel való betöltekezés nélkűl visszatükrözni a világba.
De ez csak az én személyes véleményem!
:044:
-
Sziasztok! :044:
Én úgy vélem 2Móz. 34:29-35 alapján, hogy a keresztyének feladata éppen az, hogy megmutassák és ne elrejtsék Isten dícsőségét az emberek elől, ahogy azt valaha Mózes tette!
A 'leplezetlen orczával'- kifejezés szerintem a teljes lényünkkel, az az gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel való visszatükrözést jelent.
Én azt feltételezem, hogy Mózes arcának fénye a Szent Szellem munkája volt.
Istent az ember ma sem képes a Szent Szellemmel való betöltekezés nélkűl visszatükrözni a világba.
De ez csak az én személyes véleményem!
:044:
Mózes arca Isten dicsőségétől fénylett,amint Isten Jelenlétéből jött. Az emberek ezt látva f é l te k közeledni, mert bűn volt bennük.
A Megváltás óta bemehetünk Isten Jelenlétébe Jézuson keresztül, a Szentek Szentjébe, ahol fedetlen arccal szemlélhetjük Isten dicsőségét:
2Kor 3,18: mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre úgy mint az Úrnak Szellemétől.
-
Szia Zsuzsa! :044:
'A Megváltás óta bemehetünk Isten Jelenlétébe Jézuson keresztül, a Szentek Szentjébe, ahol fedetlen arccal szemlélhetjük Isten dicsőségét'
Bocsi, de ezt a mondatodat nem értem! :pirul:
Jézus Váltsága óta bemehetünk Jézuson keresztűl a Szentek szentébe?!
Én úgy tudtam, hogy mind a földön, mind a mennyben csak a főpap járúlhat oda!
A mennyben jelenleg Jézus szolgál ott, mint főpap!
Szóval, hogyan kerűlünk mi most oda, s mi módon szemléljük ott Isten dícsőségét?!
Vagy csak jelképesen írtad?!
Köszi a válaszod!
:044:
-
Valójában mikor meghasadt a kárpit (Jézus halálakor), az annak a jelképe volt, hogy megnyílt az út Istenhez (szabaddá lett).
Ugyanis az Ó szövetségi időkben a főpap évente csak 1x mehetett be italáldozatot bemutatni és a nép bűnei miatt imádkozott.
A földi Szent sátor és a templom a Mennyeiek képmása volt, tehát a Mennyben is van egy Szentek Szentje, ahová csak Jézus mehet be.
Emlékszel Daba, még annó priviztünk, hogy egy angyalt a Jelenések könyvében Jézusnak gondoltam Jel 8,3-5.
Szerintem ez a Szentek Szentjében történhetett, hisz ugyanolyan mint a földi Szentek Szentjének a leírása.
-
Én is így látom Antikám!
Ezért kérdeztem Zsuzsa testvérnőt, hogy miként érti azt, hogy a Váltság után Jézuson keresztűl mi is bemehetünk a Szentek szentjébe...
:044:
-
Szia Zsuzsa! :044:
'A Megváltás óta bemehetünk Isten Jelenlétébe Jézuson keresztül, a Szentek Szentjébe, ahol fedetlen arccal szemlélhetjük Isten dicsőségét'
Bocsi, de ezt a mondatodat nem értem! :pirul:
Jézus Váltsága óta bemehetünk Jézuson keresztűl a Szentek szentébe?!
Én úgy tudtam, hogy mind a földön, mind a mennyben csak a főpap járúlhat oda!
A mennyben jelenleg Jézus szolgál ott, mint főpap!
Szóval, hogyan kerűlünk mi most oda, s mi módon szemléljük ott Isten dícsőségét?!
Vagy csak jelképesen írtad?!
Köszi a válaszod!
:044:
Kedves Daba, nem jelképesen irtam, hanem tényként. Anti jól mondja, mert Jézus halálakor a Szentek Szentjének kárpitja tetejétől az aljáig kettéhasadt, megnyitva az utat a Megváltás vérével a Szentek Szentjébe a hivőknek, főpapunk, Jézus Krisztus vére, Neve által:
Zsidó 10.12-22:
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Bizonyságot tesz pedig erről minekünk a Szent Szellem is, mert minekutána előre mondotta:
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől
Isten ezzel a jellel tudatta az emberek számára a mennyei szentélybe való bemenetelünket:
Amikor imában, imádásban Jézus Nevében Szent Szellem által az Atyához járulunk, bejutunk az Ő SZENT JELENLÉTÉBE.
Ez Jézus engesztelő halála előtt valóban nem igy volt, akkor csak a pap mehetett be a templom szentélyébe, ahol a frigyláda, Isten sekinája, szentsége volt. Az a pap, akiben bűn volt ez esetben azonnal szörnyethalt Isten szentségébe lépve. Jézus bűneinktől helyettes áldozatával minket megszabaditva, tiszta lelkiismerettel járulhatunk az Ő Nevében, Szent Szellem által a Szentek Szentjébe. Jézus a keresztáldozatából származó összes áldást nekünk adta, igy ezt is. Dicsőség legyen Neki örökkön-örökké.
Zsuzsa :2smitten:
Még hozzáteszem, hogy természetesen nem földi, hanem a mennyei Szentélyről van szó.
-
Köszi Zsuzsa, így már értem mire gondoltál!
:044:
-
:088:
-
:2smitten:
Mindenféleképpen az Úr jelenlétében eltöltött idő a "kód". :168:
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN
"A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal. 5,1).
A szellemi-lelki gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt". Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tõlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn. 5,39-40). Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg.
Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez. Nyakadat egyedül az Õ igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt. Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes.
Ne türelmetlenkedj! Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát! Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében. Jézus Krisztus azt mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt. 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg õket a saját véleményeteknek".
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ELMÚLÓ FÉNY
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsõségét" (2.Kor. 3,18).
Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk elsõ szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tõlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1.Tim. 4,16-17). Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett. Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre.
Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele elõbb Isten arcába, akkor kezdettõl végig ottmarad a dicsõség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetõjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott" (2.Mó.z 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI?
"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn.12,36).
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tõlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.
Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerû ilyen lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evõdött lustaságot! Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsõülés hegyén láttunk.
Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.
Asa külsõ engedelmessége nem volt tökéletes; a fõdologban helyesen járt el, de mégsem teljesen. Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod: "Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket? Õ soha nem veszti el a türelmét. Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; van még valami, amiben nem voltál engedelmes. Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Õ kételkedést enged, nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az. Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni? Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belsõ növekedésed alábbhagyott. Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved mûködésében. Erkölcsi életedben nincs szünidõ erkölcsi életed kára nélkül. Így szellemi szünidõt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül. Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass. Erre rendkívül sok idõt kell fordítanod! Sokan mégis igy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatna! k a hete dik égig.Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. A bûnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Õreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet." Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelõsség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Õ helyezett ránk, akkor leveszi a felelõsségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.
"Jóllehet Izraelbõl a magaslatokat nem irtották ki, mindazonáltal Asának tiszta szíve volt egész életében" (2Krón 15,17).
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA
"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk. 14,28)
Urunk itt nem arról a költségrõl beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Õ számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerûség, majd a botránkozás és gyûlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységû halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idõ és az örökkévalóság forog. Jézus Krisztus felszámította a költséget. Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."
Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. Azt jelentik, hogy az Õ hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nõket tudja felhasználni, akikben Õ mindent elvégzett. "Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyûlöli... nem lehet az én tanítványom." Egyedül azokat a férfiakat és nõket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, akik õt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél. Ezek a feltételek kemények, de dicsõségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit &eacu te;pítünk. Emésztõ tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek és - itt van a csapda. Õszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele. Az Õ épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYÕZHETETLENSÉG
"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tõlem" (Mt. 11,29).
"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid. 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörûséges és az én terhem könnyû." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erõt ad a megfáradottnak és az erõtelen erejét megsokasítja!" (És a. 40,29). Isten jön és kiragad érzelgõsségünkbõl, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tõle.
"Az Úrban való öröm a ti erõsségtek!" (Neh. 8,10). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szõlõszemeket és kicsordul belõlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem gyõzheti le Isten Lelkét az ember szellemében; az belsõ legyõzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bûn Isten ereje birtokában gyengének lenni.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
IGEN... DE...
"Követlek téged Uram, de..." (Lk. 9,61).
Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tõled, ami próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntõ pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. "Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tõlem, hogy a bizonytalanságba lépjek." Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerõ lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Õ mond. Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Õ mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélõszéke elõtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélõszéke elé és szellemedben kezded látni, hogy az valóban Isten szava.
Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogánymódra cselekszünk. Lehet, hogy a tömegbõl talán csak egyetlenegy elég bátor arra, hogy hitben Istennel számoljon.
-
ODAADÁSSAL HALLGASD ŐT
"Szólj Uram, mert hallja a te szolgád" (1Sám 3,10).
Abból, hogy egy dologban határozottan döntöttem Isten szava mellett, még nem következik, hogy mindenre figyelek majd, amit Ő mond. Szívem és felfogóképességem tompasága Isten mondanivalója iránt elárulja, hogy sem nem szeretem, sem nem tisztelem Őt. Ha szeretem barátomat, önkéntelenül rájövök, mire gondol, és Jézus azt mondja: "Ti az én barátaim vagytok" (Jn 15,14). Engedetlen voltam ezen a héten az Úr egyik vagy másik szava iránt? Ha felismertem volna, hogy Jézus szólt, aligha lettem volna iránta tudatosan engedetlen. De a legtöbben annyira nem tiszteljük Istent, hogy meg sem halljuk, amit mond, mintha meg sem szólalt volna.
Szellemi életemnek az a rendeltetése, hogy teljesen eggyé váljék Jézus Krisztussal és mindig meghalljam, ha Isten szól és tudjam hogy Ő is mindig hall engem (Jn 11,40). Ha kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal és odaadással figyelek rá, akkor mindig meghallom Istent. Egy szál liliom, egy fa, vagy Istennek egyik szolgája is továbbíthatja nekem az Ő üzenetét. Az akadályoz meg a figyelésben, hogy más dolgokkal foglalkozom. Nem azon múlik hogy nem akarom meghallani Őt, hanem az átadásom körül van a baj. Átadom magam bizonyos dolgoknak, szolgálatnak, meggyőződéseknek, Isten pedig mondhat, amit akar, meg se hallom. A gyermek magatartása mindig ez: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád, gyermeked". Ha nem gyakorlom ezt, hogy odaadással figyeljek rá, akkor Isten szavát csak bizonyos alkalmakkor hallom meg; máskor pedig olyasmikkel foglalom el magam, amikről azt gondolom, meg kell tennem, közben azonban megsüketülök Isten felé. Hallottam-e ma Isten szavát?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A LEGMAGASABB KAPASZKODÓ
"Vedd a te fiadat... és áldozd meg égõáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked" (1.Móz. 22,2).
A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt. 18,26-27). Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta. Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét. Ha õszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Õ minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektõl, amelyek torzítva mutatják be Õt. Sok ilyen hamis hiedelemtõl kell megszabadulnunk, amilyen pl. az, hogy Isten azért vesz el egy gyermeket, mert anyja túlságosan szereti. Ez ördögi hazugság és egyben eltorzítja Isten igazi természetét. Ha az ördög meg tud akadályozni abban, hogy megmásszuk a legmagasabb kapaszkodót, akkor meg is teszi. Az a célja, hogy ne szabaduljunk meg az Istenrõl alkotott rossz elképzeléseinktõl. De ha hûek maradunk Istenhez, átvezet a tűzpróbán, amelyben jobban megismerjük Õt magát. Ábrahám hitében az volt a nagyszerû, hogy kész volt bármit megtenni Istenért. Nem törődött vele, milyen hittétellel van ellentétben engedelmessége. Ábrahám nem volt saját meggyőződésének kegyeskedő tisztelője, különben megölte volna Izsákot és az angyal szaváról feltételezte volna, hogy az az ördög szava. Csak a vakhitû viselkedik így. Ha hû maradsz Istenhez, Õ minden akadályon át egyenesen az Õ megismerésének belsõ szentélyébe vezet, csakhogy! ott mindig fel kell adnunk saját meggyőződésünket. Ne kérd Istentől, hogy próbáljon meg! Ne mondd, mint Péter: "Veled kész vagyok... halálra menni". Ábrahám nem fogadkozott, hû maradt Istenhez és Isten megtisztította hitét
-
AMIT ISTEN NEKED AD
"A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5).
Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked." Mi többet kívánhat az ember az életénél? Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki. Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el: "a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3).
Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?" Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: "Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni. Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked." Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk. Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta. Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
MEGELEVENÍTÕ ÉLET
"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erõvel" (Lk. 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsõülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsõült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Lelket az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Ap.Csel. 2,33). A következõ mondat: "mert még nem volt Szent Lélek, mivel Jézus még nem dicsõíttetett meg" (Jn. 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Lélek kitöltetett, az Úr már megdicsõült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétõl, hane m a mi készenlétünktõl függ.
A Szent Lélek befolyása és hatalma már pünkösd elõtt is munkálkodott, de Õ maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsõült mennybemenetelekor, a Szent Lélek eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Õ itt van! A hívõ legyen állandóan nyitott a Szent Lélek befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Lelket, megelevenítõ életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szentlélek keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szentlélek által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg õket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szentlélek keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Õ mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szentlélek keresztsége sem az idõre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsõséges MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn. 17,3). Kezdd el Õt most megismerni és soha ne hagyd abba!
__________________________________________________________________________________________________
"És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl" (Jn. 16,23).
Mikor van "az a nap"? Amikor a mennybe ment Úr eggyé tesz téged az Atyával. Azon a napon ugyanolyan eggyé leszel az Atyával, mint Jézus, és azon a napon - mondja Õ - "nem kérdeztek majd engem semmirõl". Amíg Jézus feltámadott élete nem valóság még benned, folyton kérdezõsködsz errõl is, arról is. De egy idõ múlva úgy találod, hogy minden kérdésed elhallgatott, nincs több kérdeznivalód. Eljutottál már oda, hogy teljesen rábízod magad Jézus feltámadt életére, amely tökéletes kapcsolatba hoz téged Isten szándékaival? Ezt az életet éled-e most? Ha nem, mi az akadálya?
Sok minden homályos lehet még elõtted, de ne engedd ezeket közéd és Isten közé furakodni. "Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl" - nincs rá szükség, mert bizonyos vagy benne, hogy Isten a dolgokat az Õ akarata szerint viszi véghez. János 14,1 szíved szilárd sziklájává lett, nincs már több kérdeznivalód. Ha valami még rejtve van elõtted és ez közéd és Isten közé jut, soha ne próbáld megoldani az értelmeddel; a hajlamaidban van a baj. Amikor egyszer kész vagy hajlamaidat alávetni Jézus életének, az értetlenséged tökéletesen feltisztul. Akkor az Atya és gyermeke között nincs távolság, mert az Úr eggyé tett Atyáddal; "és azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl"
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
MI TÖLT BE TÉGED?
"Kicsoda az, aki féli az Urat?" (Zsolt. 25,12)
Mi tölt be téged? Talán azt mondod: semmi! Pedig mindnyájunkat betölt valami, legtöbbször saját magunkkal vagyunk eltelve, vagy mint keresztyének - a megtapasztalásainkkal. A zsoltáros szerint Istennel kellene betelnünk. Isten töltse be a tudatunkat, ne pedig a róla való gondolkozás. Isten jelenléte töltse be teljes életünket kívül-belül. A gyermek tudata annyira anyjával van eltelve, hogy ha tudatosan nem is gondol rá, de ha valami baja támad, az anyjához tartozás érzése az, ami megmarad benne. Így élhetünk, mozoghatunk és létezhetünk mi is Istenben, láthatunk mindent Isten szemszögébõl, ha mindig elõtérbe nyomul bennünk az Isten-tudat.
Ha Isten betölt minket, semmi másnak nincs helye bennünk, se gondnak, se bánatnak, se félelemnek. Most értjük meg, miért mondja Urunk az aggodalmaskodást bûnnek. Hogy merünk hitetlenkedni, amikor Isten annyira körülvesz minket? Ha Istennel vagyunk betelve, biztos menedékünk van az ellenség minden támadása ellen.
"Lelke megmarad a jóban" (13) - nyomorúságban, félreértések, és rágalmak közepette is. Ha életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben (Kol 3,3), Õ megõriz minket a nyugalomban. Mi fosztjuk meg magunkat Isten állandó társaságának csodálatos kinyilatkoztatásától. "Isten a mi oltalmunk" (Zsolt 46,2). Ezen a védõfalon semmi sem törhet át."Az Úr bizodalmas az Õt félõkhöz" (Zsolt .25,14).
Mirõl ismered meg, hogy valaki barátod-e? Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensõséges kapcsolat döntõ jele a titkos örömök megosztása. Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeirõl, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Õ szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit. Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét.
"Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt. 25,12). Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint elõbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Õ akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk. Ha meg vagyunk mentve és megszentelõdtünk, Isten egyszerû döntéseink útján vezet minket. De ha mégis azt választanánk, amit Õ nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. Amint kétely merül fel, rögtön állj meg! Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: Miért ne tenném meg? Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szentlelkét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTEN NEM HAGY EL SOHA
"Mert Õ mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tõled" (Zsid. 13,5).
Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitõl félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? "Õ mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"
"Semmiképpen el nem hagylak" - minden bûnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra!"Sem el nem távozom tõled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölõ munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását?Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elõ és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsõíti meg magát. Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erõt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.
"Mert Õ mondotta... úgyhogy bízvást mondjuk" (Zsid. 13,5-6).
Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom: "Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz elõérzetek. Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen. Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg. Egyetlen úton ûzhetjük ki a rettegést magunkból, ha Isten biztatására figyelünk.
Mitõl rettegsz? Nem vagy gyáva, készülsz bátran szembenézni a nehézzel, mégis ott lappang benned a rettegés. Mikor senki és semmi sem segíthet rajtad, akkor mondd ezt: "Az Úr az én segítségem, ebben a percben, mostani helyzetemben is." Megtanultad-e, hogy csak akkor állj elõ dolgokkal, ha már hallgattál Istenre, vagy már kimondtad és azután próbálod összhangba hozni Isten Igéjével? Fogóddz meg erõsen az Atya biztatásába és azután mondd nagy bátran: "Nem félek!" (Zsolt. 118,6). Nem számít, milyen gonoszság, vagy igazságtalanság vár rád ezen az úton, Õ ezt mondta: "Nem hagylak el soha."
A gyengeség is akadály lehet, odafurakodik Isten biztatása és a mi feleletünk közé. Amikor tudatára ébredünk, milyen gyengék vagyunk a nehézségekkel szemben, a nehézségek óriásokká nõnek, mi magunk pedig nevetségesen kicsivé leszünk, Isten pedig mintha nem is volna. Emlékezz ilyenkor Isten biztatására: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled." Megtanultunk-e már azon a hangon énekelni, amit Isten szólaltatott meg? Betölt-e mindig az a bátorság, amely így szól: "Az Úr az én segítségem"? (Zsolt. 56,5)
-
Oswald Chambers: Krisztus mindenekfelett.
KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS
"Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).
Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség
végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most".
Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást.
"Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy kellene.
"Ha valaki énhozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk. 14,26; 27,33).
Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.
Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat. Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak. A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből. Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. Valahányszor a Szentlélek lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel.
A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja. De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben. A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba. Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak.
"Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ésa 6,5).
Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá. Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre. Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú. "És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.). Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.
-
Oswald Chambers: Krisztus mindenek fellett.
A KIKERÜLHETETLEN VIZSGA
"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2).
.
Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök törvénye. Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged. Különbség van bosszú és visszafizetés között. Jézus azt mondja, hogy az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek". Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá: éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is. Az élet azzal a pénzzel fizet vissza, amivel te fizetsz. Ez a törvény kihat mindenre -Isten trónjától lefelé (Zsolt 18,25-26).
Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. Isten nemcsak a tettre néz, hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi nem hiszünk a Biblia állításaiban. Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban mi magunk is bűnösök vagyunk? Azért látjuk meg másokban a képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi szívünkben is ott vannak. A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen, mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is, ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni."
Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..." Ha ítélsz, ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz. Ki merne közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy, ahogy én megítéltem embertársamat." Mi bűnösnek ítéljük embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a pokolban lennénk. De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos engesztelő áldozata alapján ítél meg.[/b
FÁJDALMAK ISMERŐJE
"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ésa. 53,3).
Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre.
Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.
"Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53). Van bűn,--Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod? Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez." A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn.
Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan. Sohasem az ártatlan ember a megbízható. Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. Az ártatlanság a gyermekre jellemző. Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.
-
Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett
"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától! De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).
Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.
"Intünk... hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét" (2.Kor. 6,1).
Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe. Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből.
"Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később. Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad.
"...akiknek semmijük sincs..." (10). Sohase tarts vissza magadnak valamit. Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.
"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer. 1,8).
Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.
A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.
-
Oswald Chambers: Krisztus mindenekfelett
"Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus..." (Fil. 3,12).
Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is. Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. Hányunkat tart Ő így a kezében?
Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában. Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös.
" Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. ......" (13-14).
................................................................................................
"És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).
Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban? Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét. De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, m
int az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd.
Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg: "Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."
....................................................................................
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26).
Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?
Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szentlélek nem hagyja abba ítélő munkáját. Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTEN BOCSÁNATA--"Akiben van..., a bûnök bocsánata..."
(Efézus 1,7,-- A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. ).
Õrizkedj attól a kellemes elképzeléstõl, hogy Isten mint kedves és szeretõ Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bûnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bûnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bûnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerûségével elfogadjuk a bûnbocsánatot, a Szentlélek ajándékát és megszentelõdésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú n agy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
A bûnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bûnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenrõl, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelõdés megtapasztalása csekély. A megszentelõdés egyszerûen a bûnbocsánat csodálatos kifejezõdése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bûnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.
ELVÉGEZTETETT! Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. "Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (János 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.
Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenrõl adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hûhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bûnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért.
Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid. 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült v ilágnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületbõl pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk.
Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából:- (Gal. 3,13.- Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: ).
Ennek az átoknak borzalmas jelentõségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bûnt. A szégyen és a bûnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyûlöli a gonoszt az emberben Ő és a Golgota fejezi ki ezt a gyûlöletét.
-
Kedves Ermeha. Olvasom az üzenetet és nem értem , te igen ?
A szerető Atyáról stb. Bocsánat az ollózásért: "Õrizkedj attól a kellemes elképzeléstõl, hogy Isten mint kedves és szeretõ Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. :( :08:
-
"Õrizkedj attól a kellemes elképzeléstõl, hogy Isten mint kedves és szeretõ Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak."
Hát ez egy igen fura mondat ahogy vándor is írja.
"Az a bûnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerûségével elfogadjuk a bûnbocsánatot, a Szentlélek ajándékát és megszentelõdésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen."
A kiemelt részre azt kérdezem, miért, mit kéne tennünk még, azonkívül, hogy elfogadtuk, hogy Jézus vére adta meg a megbocsátás lehetőségét? Remélem nem kell vezekelni érte, hogy megbocsátásban legyen részünk? Olyan könnyen tudunk venni? Igen, a hit egyszerűségével kell elfogadni, nem kell érte megdolgozni. Nem is lehet, mert a kegyelem nem munka és nem vezeklés. Őszintén kell bocsánatot kérni szívből és mást nem is tudunk tenni és nem is fogadná el Isten. Ő pedig ismeri a szívünket, hogyan mentünk oda a bocsánatot elvenni.
Egyébként én azt se értem, miért ne fogadhatnánk el, hogy Isten annyira szeret minket, hogy Jézus értünk halt meg? Ha ez nem így lenne, akkor el se küldte volna értünk a Fiát. Annyira borzasztó, hogy nem ismerik el Isten szeretetét felénk. Sőt, semmi nem tud elválasztani Isten szeretetétől ezt írja a Biblia, ez pedig Isten szava, nem az enyém. Természetesen gőgösnek és felfuvalkodottnak nem kell lenni ez miatt, de engem kifejezettem öröm tölt el ha erre gondolok, Szeret engem az Én édes jó Atyám!
Ez a mondat is elég fura nekem, vajon mit értett alatta:
"Jézus Krisztus gyûlöli a gonoszt az emberben Ő és a Golgota fejezi ki ezt a gyûlöletét."
-
vándor7:--kérdezi.
Kedves Ermeha. Olvasom az üzenetet és nem értem , te igen ?
A szerető Atyáról stb. Bocsánat az ollózásért: "Õrizkedj attól a kellemes elképzeléstõl, hogy Isten mint kedves és szeretõ Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az én általam beírt szövegben igy van:Õrizkedj attól a kellemes elképzeléstõl, hogy Isten mint kedves és szeretõ Atya, PERSZE, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak.
Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bûnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bûnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bûnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerûségével elfogadjuk a bûnbocsánatot, a Szentlélek ajándékát és megszentelõdésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk:Jézus Krisztus keresztáldozatára néz és azt mondja Ő kifizette az árát,Vérét ontotta érte!
Isten nagyon szereti az embert,de a gonoszt gyűlöli.Akkor amikor valaki keresztényként bűnt követ el //bármi legyen is az//és ezáltal visszamegy a gonosz felségterületére.Tehát attól kezdve nincsen Isten oltalmazó keze alatt,Jézus Vére alatt.
Sok keresztény azt hiszi mindent megtehet,mert ő hisz Jézus megváltásában,Krisztusban van,Isten szereti őt
és neki PERSZE Isten mindent megbocsájt.Nem,nagyon téved benne,Isten csak akkor bocsájt meg,ha megtér az általa elkövetett bűnből,teljes szívéből megbánja azt és megpróbálja abba hagyni a bűnét, Jézust segítségül hívja és a Szent-szellemet.
Nem tudom igy már érthetőbb-e a betett szöveg.--ez a magán véleményem.
-
Sziasztok!
Tesókáim Ermaha által közzétett írásnak nem az a mondandója, hogy Isten ne lenne jóságos, vagy megbocsátó.
Mégcsak az sem, hogy Krisztus Váltságáldozatába vetett hiten kívűl másra is szűkségünk lenne az üdvösséghez.
Az ellen a 'Mikulás Istenkép' ellen beszél a fenti írás, amely a keresztyénségben elterjedt:
'A kegyelem mögé bújva bármit megtehetek, Isten jóságos Isten, úgyis megbocsát'
Hát valóban nem beszél erről az Újszövetség!
-
Köszi dabám,látod Isten neked //férfiaknak//mennyivel nagyobb bölcsességet adott,a kisujjadból kiráztad a választ,amig én azon gondolkodtam,hogyan értessem meg valakivel,hogy nem azt tesz keresztényként amit akar.Bár a rávonatkozó Ige gyorsabb lett volna.
-
:017: :016: :161:
-
"A kegyelem mögé bújva bármit megtehetek, Isten jóságos Isten, úgyis megbocsát"
Én azt nem értem, miért hiszik azt, hogy a keresztények mernek ilyent tenni? Szándékosan vétkezek, mert úgy is megbocsájt Isten? :118: A Szent Szellem ott van és kiigazítja, ha vét. Miért felejtkeznek el erről, azok akik így mérlegelik a keresztényeket? Bármit tehet meg van bocsájtva? Ez olyan keresztény lejáratás. Az istenfélelem nem száll rájuk azt gondolják az ilyenek, akik így érvelnek? Minden keresztény tisztában van azzal, hogy ítélete is van Istennek. Azt gondolom itt ha csinálnánk felmérést, ezt senki nem merné állítani magáról, hogy ő bármit megtehet következmények nélkül. Én nem is hallottam még ilyent senkiről és nem is feltételezném. A pedofil, homoszexuális papok se szándékosan teszik ezt, hanem vakok mert elnyomta őket a sátán. Semmiképpen nem szándékos és nem is bújnak a kegyelem mögé. Nem is merném feltételezni rólunk. Megnyíltak a sátánnak.
Csináljunk felmérést erről. Én nem merném megtenni szándékosan. Elvéteni elvétem, de nem szándékosan, hanem elhamarkodottan legfeljebb. Akkor az Isten rávilágít nem oké és megtérek belőle, ez a kegyelem a számomra, hogy van lehetőségem a megbánásra és megtérésre.
-
Máriám,nagyon sokan vagyunk úgy,hogy semmi szándékosság nincs abban amikor hibákat követünk el,főleg beszédben,vagy gondolatban,de rögtön jelez a Szent-szellem és felfogjuk,bocsánatot kérünk és meg is bánjuk.Sajnos én személy szerint nagyon sok esetet tudnék felsorolni,amikor az ember halja és látja ezt vagy igy nem kellett volna,ez vagy az bűn volt.Nagyon sok keresztény azt hiszi ő megteheti durva és sértő módon és azt tesz amit akar.Sőt még bocsánatot se kér.Sőt nem is tartja bűnnek,amit tesz.Utána meg úgy viselkedik,mintha semmi sem történt volna.Szerintem az ilyenekre vonatkozik a PERSZE.
-
ermaha! Igen bizonyára vannak ilyenek, hiszen én is találkoztam már velük. Tudod erre csak azt tudom írni, biztosan a tudatában van amit csinál? Szándékos, vagy egyszerűen ilyen a természete? Ebből formálja éppen Isten. Azt ne felejtsük el, a szívét Isten ismeri, hogy valóban szándékos -e, vagy csupán ilyen a természete. A másik, mi nem tettünk még olyant amit ők? De igen csak nem mi szenvedjük el, hanem mások. Gondolom érted mire akarok kilyukadni. Nem látok a rossz természet mögött se szándékosságot egy keresztényben. Ha istenfélő, akkor nem is lehet benne. Őt is kiigazítja Isten. Írok erre egy pl.
XY testvérnő az én szememben nagyon gonosz dolgot csinált sorozatosan. Azt hittem ő ezt élvezi, hogy másokba rugdos. Olyan indulat szabadult föl benne sokszor, hogy nem rejtette véka alá, kimondta. Hosszú idő telt el így és mindig azt mondta, Isten megbocsájtó Isten. Ő pedig nem is tartotta magát soha hibásnak, hanem mindig másokat. Egyszer hallottam imádkozni. Rászállt Isten kegyelme és nagyon sírt, majd kérte Istent, szabadítsa meg ettől a ronda természetétől. Annyira szenvedett önmagától szegény. Ha nekem nem állt volna módomban ezt látni, akkor én is azt hittem volna még ma is, hogy ő is kegyelem alatt tesz meg minden rosszat, mert neki abból nem származik baja. Viszont, azt se felejtsük el, a keresztények imádkoznak ám. Isten pedig kiigazító Isten. Ne ítéljünk a látszat után.
-
Nem szoktam látszat után ítélni,sőt ítélni sem.Ez Isten dolga,de amikor látja az ember,hogy valaki sorozatosan szenvedő alanya ilyesminek,és legtöbbször,ami létrehozza az a pletyka,hát akkor nem tudom mire gondoljak.És még mellé van téve joga van hozzá.
-
Drága Mária! Maradjunk a homosexuális papok eseténél, vagy a homosexuális 'keresztyéneknél'.
Azért hozom, ezt a sztoryt, mert tudom, hogy van tapapsztalatod e téren!
Tehát, amikor valaki eljut az igazság megismerésére
(lásd pap, vagy keresztyén), nem beszélhetünk arról, hogy Sátán elvakította! Ekkor az ilyen 'testvér' szándékosan él a bűnben, mert vágyának ocsmány kívánsága erősebb az igazság szereteténél!
Ilyenkor az ige csűrésével-csavarásával kívánja igazolni önmagát, szó sincs itt vakságról, hanem a bűn szeretetéről!
Ismét ajánlom Zsid. 10:27-28 verseket!
-
Tudjátok, azért ott van az az ige is, hogy bocsássatok meg nekik mert nem tudják mit tesznek. Ezek még vakok.
Én nem vagyok abban biztos, hogy megtért Jézushoz az, aki folyamatosan a bűnben tud élni. Isten Szelleme azért van bennünk, hogy Ő kiigazítson. Aki folyamatosan tud buzulin, az nem biztos, hogy az Úré, még akkor is ha az illető pap. Az Isten fiait a gyümölcseiről ismerjük föl. Beszéde, tettei...
-
Tudjátok, azért ott van az az ige is, hogy bocsássatok meg nekik mert nem tudják mit tesznek. Ezek még vakok.
Én nem vagyok abban biztos, hogy megtért Jézushoz az, aki folyamatosan a bűnben tud élni. Isten Szelleme azért van bennünk, hogy Ő kiigazítson. Aki folyamatosan tud buzulin, az nem biztos, hogy az Úré, még akkor is ha az illető pap. Az Isten fiait a gyümölcseiről ismerjük föl. Beszéde, tettei...
Egyet értek Mária!
Azok Isten fiai, akiket Isten lelke vezérel.
Én nem is merem (el) a homosexuális keresztyén fogalmát!
Mindazáltal az igei igazság megismerésére a Szent Szellemmel való betöltekezés nélkűl is el lehet jutni!
Kizártnak tartom, hogy egy pap, vagy 'egyszerű' keresztyén ne értené meg az igét.
Ha mindenki megérti a parancsolatot, hogy 'ne lopj', akkor a homosexúalítás
ellen szóló igékkel sem lehet különösebb gondja!
Szóval aki érti az igét, de a bűneiben marad,
abban a Szent Szellem sem fog lakozást venni és üdvössége sem lesz, hiába ismeri 'papíron' az Úr Jézus Megváltó szerepét!
'Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkűl valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
Az írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha VALAKI
ATYAFI LÉTÉRE parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó.
Az ilyennel még együtt se egyetek'
Mert mi közöm ahhoz, hogy kívűlvalókról is ítéletet tegyek?
avagy ti nem a belűllévők fölött tesztek-é ítéletet?
A kívűlvalókat pedig majd az Isten ítéli meg.
VESSÉTEK KI
AZÉRT A GONOSZT MAGATOK KÖZŰL.'
1Kor. 5:7-13
Az egyházfegyelem fontos kérdés a biblikus egyházmodellben.
Számomra elképzelhetetlen az ébredés a helyreállítás szolgálata nélkűl!
:044:
-
Köszöntelek benneteket.
mind hárman próbáltátok elmagyarázni köszönöm.
Nekem még sajnos midig nehéz. Isten szeretetből
adta a Fiát értünk. Hit által kegyelemből tart meg az Isten.
Én hálás vagyok neki érte Imádom Őt. Az Új szövetségben olvastam ezt.
Miért vétkeznék szándékosan ? Az hálátlanság lenne. :(
-
Szia Vándor!
Sajnos nem mindenkiben él a Szent Szellem, aki keresztyénnek vallja magát!
Ismeret által is ki lehet Isten Fiát Jézusnak, Krisztusnak, Megváltónak, vagy Békesség fejedelmének nevezni, de Úrának az ember csak a Szent Szellem által tudja elfogadni!
Amíg, Te hálátlanságot éreznél, ha szándékosan követnél el bűnt, addig az 'álkeresztyén' kifogásokat keres, amellyel igazolni próbálja önmagát és mentegeti a lelkiismeretét mondván: 'Kegyelem alatt vagyok, Isten úgyis megbocsájt'
Hidd el Testvérem, nem alaptalanúl kerűltek az idevonatkozó igék a Szentírásba!
Már Pál idejében is jelen voltak a 'törvényszegés titkos bűnei' a gyülekezetben!
Nincs szomorúbb helyzet annál, mint amikor valakinek hamis üdvbizonysága van!
:044:
Daba
-
Kedves Daba.Hamis üdvbizonyosság? Elmondom az üdvösség imáját szívből, van üdvösségem. Az hogyan lehet hamis bizonyossággá?
Az örök élet ajándék Istentől csak el kell fogadni. Isten szeretete végtelen megbocsátó. Nem jól tudom ?
:( :08:
-
Vándor tesókám, én nem Neked írtam, hogy hamis üdvbizonyságod lenne!
A gyülekezetekben hemzsegnek a 'Vasárnapi' keresztyének!
'Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.'
Mt. 7:22-23
Nos, testvérem szerinted nekik nem hamis üdvbizonyságuk volt? (van, lesz?)
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
"Az én országom (királyságom) nem e világból való"
(János 18,36-- Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. ).
Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségbõl, hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen erõkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly.
Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten.
A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság elõtti hasznosságunkon múlik.
Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtõl. Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tûnik az emberek szemében.
Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erõpróbák várnak rád. De ha szétszórod erõdet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvetõ igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerõltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni.
De ha most idõdet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hû maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.
ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?
"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1.Thessz. 4,3-- Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; ).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetõvé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelõdésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30--Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: ), és akkor az Õ váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetõvé tett, Isten szeretõ ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törõdni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelõdésemért (Róma 5, 8-- Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétõl, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róma 8,39! ).
A megszentelõdés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelõdésért, amit a váltság véghez vitt.
-
Kedves Daba. Tudom hogy nem nekem írtad de azt az Úr tudja megállapítani ki az igaz és ki a hamis.
Ezért én nem akarok beleavatkozni az Ő munkájába .Jobban szeretek az irgalomról
szeretetről beszélni ,a kegyelemről a lehetőségeinkről a megoldásokról.
Azt gondolom amíg Ő vissza jön ez az üzenet megtart engem és másokat is.
-
Kedves Daba. Tudom hogy nem nekem írtad de azt az Úr tudja megállapítani ki az igaz és ki a hamis.
Ezért én nem akarok beleavatkozni az Ő munkájába .Jobban szeretek az irgalomról
szeretetről beszélni ,a kegyelemről a lehetőségeinkről a megoldásokról.
Azt gondolom amíg Ő vissza jön ez az üzenet megtart engem és másokat is.
Nos, nagyon frappánsan megfogalmaztad mi az, amit én se szeretek amikor arról beszélnek, akár Oswald Chambers is legyen az illető, hogy "A kegyelem mögé bújva bármit megtehetek, Isten jóságos Isten, úgyis megbocsát" címszóval. Olyan íze van a számomra, mint ha az írója semmit nem követett volna el. Olyan "tökélestes" szószólónak tűnő. Senki nem tudja mikor esik el, ha áll. Valóban Isten tudja ki a hamis és ki nem. Mi csak a saját szemünkbe vagyunk túlságosan igazak. Ez az álarc rajtunk. Én nem hiszek abban, hogy egy megtért keresztény szán szándékkal tenne bármit is Isten ellen. Az vagy bolond, vagy nem tért meg. A mi szemünk előtt van azt látjuk és ítéljük meg. Erre írok egy rövid példát.
Egy pásztor késő este bement az "örömházba" és ezt egy keresztény meglátta. Felhívta gyorsan a gyülekezet tagjait akit csak elért és azok meg a forró dróton adták tovább. -Képzeljétek el, a pásztorunk késő éjszaka a prostikhoz jár, nekünk meg hirdeti, hogy mit ne csináljunk. Szép kis alak! stb. Vasárnap szinte alig mentek el a gyülibe, annyira fel voltak háborodva a tagok. Aki elment, csak azért ment el, hogy jól beolvasson a pásztornak. A pásztor végig hallgatta őket ahogy fröcskölnek a szájukból minden mocskot. Amikor abba hagyták, higgadtan azt válaszolta nekik: - Ti mennyire nem ismeritek a szívemet. Azért mentem oda, mert ti nem mentek nekik az örömhírt elmondani, így kénytelen voltam én, hiszen nekik is Jézusra van szükségük.
-
Kedves Vándor!
A 21. századi egyházfegyelem, a gyülekezet tisztasága és a kárhozat felé tartók sorsa dől el azon a ponton, amikor a kegyelem mögé bújva a bűnt nem merjűk bűnnek nevezni!
A testvér nem meri sem inteni, sem feddni, sem tanácsolni a testvérét, nehogy az ítélkezés vádjával illessék!
Ez a fajta struc politika teljesen ellent mond a Biblikus egyházmodell fogalmának!
Amikor testvérek szemmel látható bűneikben zavartalanúl elücsörögnek a gyülekezetben egy hamis üdvbizonysággal a szívükben, akkor a gyülekezet nem töltötte be Istentől rendelt szerepét nem épített és nem épűlt!
Nem a gyülekezet feladata meghatározni, hogy kinek van üdvössége, de kötelessége figyelmeztetni, tanácsolni, feddni és szűkség esetén kizárni azokat, akik letérnek az üdvösség útjáról.
A 'nem az én dolgom' fedezéke mögé rejtőzni ép oly következetlenség, mintha csak egy 'feltétel nélkűli' kegyelemről beszélünk!
-
Daba! Egyet kell értsek azzal részben amit írtál. Miért írom részben? Mert ma olyan sok gyülekezet létezik, hogyha eltanácsolunk mondjuk a paráznasága miatt, akkor a másik befogadja úgy ahogy van és boldog, hogy ők szaporodtak a kovászt nem is látja meg, a lényeg, hogy többen lettek. Magam tapasztalatából beszélek. Gyűlölöm a paráznaságot. Ma nagyon módi még a keresztények között is a paráznaság, élettársi kapcsolatban élés. Pásztorokról ne is beszéljek. Borzalmas és a testvérek, akik hallgatják őket, fel se tűnik nekik, mert abban a szellemiségben élnek. Vakok, mert a sötétségben vesztegelnek, vagy nem is akarják meglátni? "A kegyelem mögé bújva bármit megtehetek, Isten jóságos Isten, úgyis megbocsát" Ismét ezt kell előhozzam. Nem hiszem, hogy szándékosság van mögötte, hanem megtévesztés. Ki kit téveszt meg? A pásztor a nyáját? A baj amit én látok, hogy nem kiigazíthatók a bűnben élők, mert neked ugranak és magukkal rángatnak másokat is, és elmennek másik gyüliben hiszen doszt van belőle. Két dolgot lehet tenni. Elküldöd és szétesik szinte a nyáj, vagy megtűröd és akkor igaz lesznek sokan, de legalább hallják az Igét ameddig nem lázad föl, hogy elég volt már, nem akarom a bűnt hallani és akkor ismét szakadás lesz. Hát kérem van miért imádkozni. Azt ne felejtsük el, akkor se az embert lássuk meg, hanem a mögötte húzódó sátánt. Hiszen ő a szétdobáló.
-
Daba! Nagyon jó lenne a Biblikus egyházmodell és az egyház fegyelem. Gondolj bele,pl. a katolikusok bemennek, leülnek hallgatnak, kimennek. Élik a maguk életét tovább. Nem is ismeri még azt se aki mellé ült. A kis egyházban is ez van, sok helyen. Az Ige elvégzi bennük, vagy nem. Vagy hallják vagy nem. Hogyan gondolkodunk? Ha kirúgod, akkor még az Igét se hallja. Ha fellázad, akkor az jön elő amit Jézus tanított a magvetésről. Hát a mag egy, de sok helyen köt ki és sokféle a reakció. Mi a mi dolgunk? Hirdessük az Igét, vagy hallják vagy nem hallják. Ha zavarja, elmegy magától is. Imádkozni kell érte, mert mi többet nem igen tehetünk, de Istenre bízva annál többet. Ő elvégzi a szívében a hallottakat. A lényeg, az Igét hallja, ami ki is igazítja.
-
kedves Daba. Ezt írod, kis részlet:"A testvér nem meri , sem inteni, sem feddni, sem tanácsolni a testvérét, nehogy az ítélkezés vádjával illessék!
Ez a fajta struc politika teljesen ellent mond a Biblikus egyházmodell fogalmának!"
Én azt olvastam az Új szövetségben hogy nem bátorság kell hozzá hanem szeretet. Az pedig önfeláldozó , problémát megoldó, a bűnös embert elhordozó olyannyira, hogy Krisztus az életét is odaadta az ilyen megtévesztett emberért. :08:
-
vándor! Azért van igazsága Dabának, mert tényleg lehet olyannal találkozni, akik mindent elnéznek, csak nehogy elmenjenek, vagy megbántsa a testvért. Neked is van igazságod, mert valóban a parázna nőt se küldte el, de tanácsolt neki valamit. Többé ne vétkezzen.
-
:2smitten:
Kedves ermaha!
"Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten.
A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság elõtti hasznosságunkon múlik."
Köszi! Nagyon értékes tanítás volt! :168:
-
Szívesen,de én csak a közvetítő vagyok. :2smitten:
-
:044:
Egyszer régebben betettél egy linket a hamis megtérésről, az előbb olvastam el! Nagyon-nagyon jó!!!!!!!!!!!!!! :2smitten:
-
Mária! "Többé ne vétkezzen. " Én ezt nem tudom megtenni. Sokszor azon kapom magam ismét vétkeztem , elestem.
A végén pedig minden elmúlik csak a hit ,remény és a szeretet marad meg. Ezért gondolom azt hogy a
szeretetben való intés fontos és nem a merészség. :08:
-
Jézusnak oka volt, hogy azt mondta neki "Többé ne vétkezz!" Valószínű nem arra mondta, hogy soha többé el ne bukjon, -hiszen akkor mi tökéletesek lennénk, hanem a paráznaságára mondta neki: Többé ne vétkezz! Hagyd el a paráznaságot.
-
Szia Vándor!
Egyet értek azzal, hogy az intésnek szeretetben kell történnie!
Amikor azt írtam, hogy a testvér nem meri inteni a testvért, mert attól tart, hogy az ítélkezés hibájába, vagy vádjába esik, akkor azt viszont nagyon is komolyan gondoltam!
Ahogy Mária írta, az intő szavakra ritkán köszönet a válasz...
:044:
-
Köszöntelek Daba. Ha jól tudom , az üdvösség elveszíthető , ha a testvér folyamatosan megtapossa a szeretet törvényét. Szeretetben inteni a testvért azt jelenti: nekem mindent el kell követni hogy ő visszaforduljon bűnös útjairól. Isten szereti a bűnös embert és gyűlöli a bűnt . Minden bűnt ! Némelyeket még elrettentéssel is.
Ezért írtam hogy szeretettel inteni az ő javát nézni és segíteni neki hiszen halálos veszélyben van.Hallgasd meg Kérlek a
Hit Gyülekezet :Szeretet című énekét:08:
-
Szia Vándor!
Megint csak azt tudom írni, hogy egyet értek!
:044:
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK:-"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd. 20.-Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,).
Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérû, hanem csendes; nyugodt erõ áradt belõle, amelybõl soha nem lett fejvesztettség.
Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlõdik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Lelke az ösztönösségtõl. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnõtt férfi vagy nõ ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.
A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyû a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de késõbb a földön csak távolról követte Õt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerûen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerû dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.
ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK:- "Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1.Kor. 9,22).
A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Õ bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Õ hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elõl ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel!
"Én választottalak titeket" (Jn. 15,16.- Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. ).
Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Õ ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Õ munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kõsziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.
Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tõle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása elõtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A HIT MEGÍTÉLÉSE:--"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt. 17,20).
Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitbõl való élet, nem az Õ áldásaiban érzelmesen örvendezõ élet. Korábbi hitéleted alapos és erõs volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldása it annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.
A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk elõtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság idõszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hû akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Õ! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.
Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid. 11,6).
Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vak hit; az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom. A hitben való élet ezt a kettõt helyesen kapcsolja össze. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész. A kettõnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy ihletettségben. Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésbõl, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csõdöt mond. A hitnek próbán kell átmennie, mielõtt látható valósággá válnék. "Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívõknek, mert mindazzal, ami tőrténik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá. A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik. Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.
A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben. A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az elsõ helyre: "Uram, te ezt és ezt mondtad!
( Mt 6,33.-- Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. ), õrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."
Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa. Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne. De amint meghalljuk Jézus szavát: "Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan. A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.
MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL:---"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Õ Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az õ élete által..." (Róm 5,10).
Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást. Nem is a bûnbánat szabadít meg, a bûnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentõen hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bûnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Ur Jézus elvégzett. Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam.
Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bûnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bûnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelõz. A megigazulásnak és a megszentelõdésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"arcban . Isten gyermekei derûs, tetterõs emberek.
"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Õ Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az õ élete által..." (Róm 5,10).
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
MÉG MINDIG EMBERI!---"...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek" (1.Kor. 10,31).
A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsõülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hõsies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hõsök is vagyunk. Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsõítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsõségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!" "Milyen kegyes, áhítatos asszony!" Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentõl!" A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsõségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Lelke az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tûnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hûség. Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsõítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban. A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.
"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1.Mózes 22,15-19).
Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Õ a bennem lévõ természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetõség a kérdezõsködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerûen megyek. Ha Õ azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha õ azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Õ lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok --Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtõl szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Õ lénye azonnal megnyílt elõttünk. "Isten minden ígérete Õbenne lett igen és Õáltala ámen" (2.Kor .1,20). Engedelmességbõl születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1.Mózes 24,27).
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelõdés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerûen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi-lelki élet területén az ösztönösen megérzett belsõ zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Õ megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Lelkétõl újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentõl elfogadtunk.
Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Õt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Õrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyõzõdésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínû, hogy mégis meg kell tenned, ha az Õ szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hûséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hûségesen hívõnek, mert meglepõen megalázó Isten iránt hûségesnek lenni - különösen a lelki gõg számára.
MI KÖZÖD HOZZÁ?---"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn. 21,21-22)
Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok idõbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog mûkedvelõ gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod elõzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg-lelkileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szentlélek közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Õ elhatározása általad jusson el másokhoz az õ áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja õt. Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következõ fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltûnik és arra sem ! gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
-
AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE.----"Aki győz..."
(Jel 2,7.---. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van. ).
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harcárán szerezte meg.
Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.
ENGEDJ TERET ISTENNEK....."De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15.-- De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, ).
Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az Istennek tetszett..."
Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbeléphessen, amikor neki tetszik.
KIRE NÉZEK?....."Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22).
Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok." Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."
Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek, de ha más szentek életét figyeljük, ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk. Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk. "Térjetek énhozzám és megtartattok", nem pedig: "meg fogtok tartatni". Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk. Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben, pedig Ő folyvást hív: "Térjetek hozzám és megtartattok!" Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek, mihelyt Őrá tekintünk.
Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. "Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.
ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS..."Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16).
Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja: "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak: Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).
Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek." Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE
"Pedig mi azt reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk 24,21).
A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van hibáztatni Istent! Kisiklottunk a helyes vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat hibáztathatjuk érte.
Mennyei látomásokra várunk: Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb dolgok és emberek közepette is. Ha elvégezzük kézenfekvő kötelességünket, meg fogjuk látni Őt. Isten egyik legmeglepőbb kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges, hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.
ISTEN ELHÍVÁSA.---"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem, hogy hirdessem az evangéliumot..." (1Kor 1,17).
Pál megállapítja itt, hogy Isten az evangélium hirdetésére hív el, de emlékezik rá, mit ért "evangélium" alatt: a mi Urunk Jézus Krisztus váltságának valóságát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a megszentelődést tegyük igehirdetésünk céljává. Pál csak szemléltetés céljából említi saját tapasztalatát, ez sohasem öncél nála. Nem az a megbízatásunk, hogy üdvösségről és megszentelődésről beszéljünk, hanem hogy magasztaljuk Jézus Krisztust.
(Jn 12,32.--- És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. ).
Eltorzítjuk a valóságot, ha azt mondjuk: Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy belőlem szentet faragjon. Ő az egész világ megváltásáért szenvedett, újra vissza akarta állítani az emberiséget Isten trónja elé épségben, eredeti tisztaságában. Az a tény, hogy a megváltást megtapasztalhatjuk, csak megmutatja a váltság hatalmát és valóságát, de a megváltásnak nem ez a célja. Ha Isten embermódra érezne, mennyire fárasztaná és fájna neki, hogy örökösen siránkozunk üdvösségünk és megszentelődésünk miatt. Reggeltől estig csak a minket érintő dolgokra pazaroljuk Isten erőit, azokra, amiktől mi szeretnénk megszabadulni. Amikor rátalálunk Isten evangéliuma valóságának kősziklájára, soha többé nem zaklatjuk Istent kicsinyes és személyes panaszokkal.
Pál apostol életének egyetlen szenvedélye volt: az evangélium hirdetése. Örömest fogadta a szenvedést, a csalódásokat és a nyomorúságot, mert tudta, hogy ezek tartják meg őt Isten evangéliuma iránti tántoríthatatlan hűségben.
AZ Ő SZEMÉLYES HATALMÁNAK LENYŰGÖZŐ FENSÉGE.---"Krisztus szeretete szorongat minket" (2Kor 5,14).
Pál elmondja, mennyire legyőzte, lenyűgözte, szinte satuba szorította Krisztus szeretete. Kevesen tudják, mit jelent, ha Isten szeretete megragad valakit. Minket inkább csak saját megtapasztalásaink kényszere tart fogva. Pált egyedül az az isteni szeretet ragadta meg, úgy hogy nem is volt semmi más az ő látóhatárán: "Krisztus szeretete szorongat." - Amikor egy ember életéből ezt hallod kicsendülni, félreérthetetlenül tudod, hogy annak az életében Isten Szelleme szabadon munkálkodik.
Amikor Isten Szent Szelleme újjászül valakit, bizonyságtételében azt hangsúlyozza, amit Isten adott neki, és ez így is van rendjén. De a Szent Szellem keresztsége örökre kitörli ezt és akkor kezdjük megérteni, mit értett Jézus ezen: "Lesztek nekem tanúim!" (Csel 1,18). - Nem arról tanúskodunk, amit Jézus tehet - ez elemi fokú bizonyságtétel -, hanem neki tanúskodunk. Bármi történjék velünk, úgy tekintjük, mintha vele történnék, ha dicsérnek vagy szidnak, üldöznek vagy elismernek, mindent vele együtt fogadunk el. Senki más nem állhat így kí Jézusért, csak akit az Ő személyes hatalmának fensége kényszerít erre. Ezen múlik minden; különös, hogy erre jön rá legutoljára a keresztyén munkás. Pál megvallja, hogy őt Krisztus szeretete megragadta, mindent ezért tesz; akár bolondnak, akár okosnak tartják az emberek: nem törődik vele. Azért az egyért él, hogy meggyőzze az embereket Isten ítélőszékének valóságáról és Krisztus szeretetéről. Egyedül az hoz gyümölcsöt Istennek, ha így átadom magam Krisztus szeretetének. Ez sohasem a mi szentségünket, hanem mindig Isten szentségét és hatalmát bizonyítja az emberek előtt.
AZ ELHÍVÁS BELSŐ KÉNYSZERE.---"Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).
Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy a váltságról tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, csak az igehirdetés szemléltetése. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az igehirdetés belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve. "Jöjjetek énhozzám, én megszabadítalak titeket." Az Úr különbséget tesz az üdvösség és a tanítványság helyzete között. Jézus Krisztus keresztje mindannyiunkat üdvösségre rendel, a tanítványság azonban szabad választásunktól függ. "Ha valaki..." (Mt 16,24).
Pálnak ezek a szavai Jézus tanítványaira vonatkoznak. Tőlük nem kérdezik meg, mit akarnak tenni vagy hova akarnak menni. Isten megtört kenyérré és kiöntött borrá teszi a tanítványt - tetszése szerint.
"Kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére..." (Róm 1,1) azt jelenti: meghallottuk Isten hívását. De amikor az ember erre a hívásra felfigyel, olyan halálos küzdelem kezdődik benne, amiben minden becsvágyó törekvés csírájában elhal, minden kívánság kialszik, minden terv elmosódik és homályba vész ennek az egynek a kivételével: "Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére." Jaj annak a léleknek, aki más irányba próbál fordulni, ha elhangzik felé ez a hívás! Ezután kiderül, van-e itt olyan ember, akinek szívügye az evangélium hirdetése, kiderül, vajon Isten megragadhat-e téged. Amikor megteszi, vigyázz, nehogy valami versenyre keljen benned Isten hívásával!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK
"Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1.Ko.r 6,19).
Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, "külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi õket Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. A velünk történõ dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. Hadd tegyen tetszése szerint! Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói mûvében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna.
Isten legelõször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törõdünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Õ elérhesse váltságának célját. Miért ne járnánk szívettépõ szenvedésekben? Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. Legtöbben már elsõ fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít. De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja: "Lépj közősségre velem; kelj fel és világíts!" - Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.
TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG.---"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn. 14,15).
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítõ eszközt arra, hogy megértesse velünk.
A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette:
"HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkrõl beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26.--Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.
Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Õ álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Õ mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tûszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtõl szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtõ erõ. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
JÉZUS RABSZOLGÁJA.---"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Galaták 2,20).
Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsõbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem. Ez azt jelenti: Istentõl való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hûség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig. Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hûségbõl: "Énérettem!"
(Márk 13,9;- Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
Luk. 21,12;- De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
Máté 10,18:- És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. ).
Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás. Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szentlélek félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdõdik a szent élete.
SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE--"Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1.Pt. 4,13).
Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Õ kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepõdj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Õ igazsága, de te eltûntél, mert ostobaságnak találtad, hogy idõt szentelj ilyesmire.
Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései. Õ "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében. Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. A keresztyén ember kimûveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést. Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".
Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben? Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat? Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten õrzött, pedig nem is tudtam!"
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).
Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Lelke érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévõ közbenjáró Szentlélek sajátos módon intézkedhessék.
Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell õrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetõséget adj a Szentléleknek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot. Nem nehezítem-e meg a Szentlélek munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erõlködöm, hogy a Szentlélek munkáját én végezzem el ? A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell õriznem életemet a Szentlélek templomaként, akkor majd a Szentlélek közbenjár azokért a különféle emb! erekért, akiket Isten elé viszek.
A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied. De a Szentlélek jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.
-
ÁTADÁS --"És Péter kezdte mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged" (Mk 10,28).
Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni." Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik. Annyira önzően gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, nem pedig érte magáért. "Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán, Szent Szellemmel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva, elmondhassam: Ezt tette Isten értem." Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe, akkor átadásunk a Szent Szellem nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük. Az igazi átadás nem számításból történik, hogy elnyerjük a mennyet, vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. Az átadás az, hogy Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem.
Mi történik Jézus Krisztussal, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk? A legtöbben közülünk elhagyják Őt. "Igen, Uram, hallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább veled menni." Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom."
Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetünkből fakadó odaadáson túljussunk. Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. Lépj csak át rajta és Isten átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban. Sokaknak közülünk csak elképzelésük van az átadásról.
MENNYEI LÁTÁS---"Én nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (Csel 26,19).
Ha elveszítjük a mennyei látást, csak mi magunk vagyunk felelősek érte. Azáltal veszítjük el, hogy szellemileg léket kapunk. Ha Istenbe vetett hitünket nem gyakoroljuk a mindennapi élet dolgaiban, akkor egy-kettőre odavan az Istentől kapott látás. Egyetlen úton lehetünk engedelmesek a mennyei látás iránt: ha minden tőlünk telhetőt megteszünk Isten legfenségesebb céljáért. De ez csak akkor lehetséges, ha a látást szakadatlanul és elszántan emlékezetünkbe idézzük. Próbára vagyunk téve a percnek mind a hatvan másodpercében és minden órának mind a hatvan percében, nemcsak az imádság és az áhítat vagy az összejövetel idején.
"Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). Mi nem tudunk felemelkedni a látásig, de élhetünk ihletés alatt, amíg be nem teljesedik. Baj, ha olyan tevékenyek vagyunk, hogy egészen elfelejtjük a látást. Eleinte még láttuk, de nem vártuk be, hanem belevetettük magunkat a gyakorlati munkába és mire a látás megvalósult, már nem is láttuk. Isten iránti hűségünk próbája, hogy várunk-e arra a látásra, amelynek a beteljesedése késik. Saját magunk valljuk kárát, ha a gyakorlati munka rabságába esve figyelmen kívül hagyjuk a látás beteljesedését.
Ügyelj Isten viharszeleire! Isten csak a forgószéllel szórhatja szét, vetheti be szentjeit. Rólad nem az derül ki majd, hogy üres héj vagy csak? Ez attól függ, hogy élsz-e annak a világosságában, amit megláttál, vagy nem. Engedd, hogy Isten szórjon el, addig ne menj, míg ezt meg nem teszi. Ha magad választod meg a helyed, csak üres héjnak bizonyulsz majd. De ha Isten vet el, gyümölcsöt hozol. Életbevágóan fontos, hogy kicsi dolgokat is a látás fényében tegyünk meg. Ez azt jelenti: gyakoroljuk magunkat abban, hogy a mennyei látás világosságában járjunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
KELL-E FIGYELNEM?---"És mondták Mózesnek: Te beszélj velünk és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk" (2Móz 20,19).
Nem tudatosan vagyunk engedetlenek Isten iránt: csak egyszerűen azért, mert nem figyelünk rá. Isten közölte velünk parancsait, itt vannak, de mi ügyet sem vetünk rájuk nem szándékos engedetlenségből, hanem mert nem szeretjük és nem tiszteljük Őt. "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15). Amikor rájövünk, hogy milyen "tiszteletlenek" voltunk Istennel szemben, akkor a szégyen és a megaláztatás elborít, amiért nem figyeltünk rá.
"Te beszélj velünk... de az Isten ne beszéljen velünk." Ez bizonyítja, milyen kevéssé szeretjük Istent: szívesebben hallgatunk szolgáira, mint Őrá magára. Szívesen meghallgatjuk a személyes bizonyságtételt, de azt már nem kívánjuk, hogy maga Isten szóljon hozzánk. Miért rettenünk meg, ha Isten szól hozzánk? Mert tudjuk, hogyha Ő szól, akkor vagy engedelmeskedünk, vagy megmondjuk neki, hogy nem akarunk engedelmeskedni. Ha csak a szolga szavát halljuk, érezzük, hogy az nem olyan parancsoló és ezt mondhatjuk: "Ez csak a te saját gondolatod, bár nem tagadom, hogy lehet isteni igazság is."
Lealacsonyítom Istent azzal, hogy - bár Ő gyermekeként bánt velem - én mégis egész idő alatt semmibe vettem Őt. Amikor újra kezdek rá figyelni, a megaláztatás reám hull vissza - "Uram, hogy is lehettem olyan közönyös és ostoba!" Amikor végre egyszer Istenre hallgatunk, mindig így járunk. A ráhallgatás örömét csökkenti a szégyenkezés, amiért oly soká várattuk Őt.
A FIGYELÉS ISKOLÁJA---"Amit nektek a sötétben mondok; a világosságban mondjátok és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek" (Mt 10,27).
Időnként átvezet minket Isten a sötétség iskoláján, hogy megtanuljunk Őreá figyelni. Az énekes madarakat a sötétben tanítják énekelni; minket Isten a keze árnyékába helyez, míg megtanulunk Őreá figyelni. "Amit néktek a sötétben mondok..." - ügyelj arra, hol tesz át Isten a sötétbe és amikor ott vagy, ki ne nyisd a szád! Talán éppen most vesz körül a sötétség körülményeid folytán vagy Istennel való életedben? Akkor maradj nyugton. Ha a sötétben kinyitod a szádat, hamis hangnemben szólalsz meg: a sötétség a figyelés ideje. Másoknak se beszélj róla, ne keresd könyvekben, mi lehet a sötétség oka, hanem figyelj felfelé, mint aki hallgatózik. Ha másoknak beszélsz, nem hallod meg, amit Isten mond. Amikor homály vesz körül, figyelj, és Isten drága üzenetet ad majd neked valaki számára, amikor majd újra kijutsz a napfényre.
Minden sötét időszak után örömünk megalázottsággal keveredik össze - Ha csak örömünk van, kérdés, hogy hallottuk-e egyáltalán Istent -, örülünk annak, hogy hallottuk a szavát és megaláz, amiért olyan sokára hallottuk meg: "Milyen nehezen értettem meg! Pedig Isten napokon és heteken át mondta." Most adhatja meg Isten neked a megalázkodás ajándékát és vele együtt a szívnek azt a szelídségét, amely most már mindig kész Istenre figyelni.
A SZELLEMI ÁLLHATATOSSÁG ISKOLÁJA---"Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" (Zsolt 46,11).
Az állhatatosság több, mint puszta kitartás; azt jelenti: kitartunk azzal a feltétlen bizonyossággal, hogy megtörténik az, amit várunk. Az állhatatosság több, mint szívós ragaszkodás, mert fakadhat abból a gyengeségből is, hogy a leeséstől rettegünk. Az állhatatosság annak az embernek a legnagyobb erőfeszítése, aki visszautasítja még a gondolatát is annak, hogy hőse legyőzhető. A tanítvány nem attól fél a legjobban, hogy kárhoztatni fogják, hanem hogy Jézus Krisztust legyőzhetik, és mindaz, amiért Ő síkra szállt: a szeretet, az igazságosság, a megbocsátás, az emberek iránti jóakarat - végül mégsem győz; mindez olyan, mint a délibáb. Ilyenkor hív fel az Úr szellemi állhatatosságra, hogy ne tétovázzunk és ne tétlenkedjünk, hanem nyugodtan dolgozzunk tovább azzal a bizonyossággal, hogy Isten legyőzhetetlen.
Ha talán éppen most csalódtunk reménységünkben, ez csak azt jelenti, hogy tisztuláson megyünk át. Nincsen olyan nemes dolog a világon, amit valaha remélt vagy álmodott az ember, ami be ne teljesednék. Az élet egyik legnagyobb feszültsége az Istenre-várás. "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet..." (Jel 3,10). Maradj szellemileg állhatatos!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A KEZDEMÉNYEZÉS A MERENGÉS ELLENSZERE---"Keljetek fel, menjünk el innen!" (Jn 14,31)
Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha a tett helyett tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben". Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor azzal kezdi, hogy oldalba löki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj, hanem indulj!
Ha nyugodtan várunk Isten előtt és Ő megmondta: "Jertek el... puszta helyre" (Mk 6,31), akkor az ilyen elmélkedés rendben van, mert az a célja, hogy visszazökkentsen Isten akaratának kerékvágásába. De amikor Isten már szólt, őrizkedj az álmodozástól. Hadd legyen Ő minden örömöd, álmod, gyönyörűséged forrása, de aztán szedd a sátorfádat és engedelmeskedj szavának! Amikor szerelmes vagy, nem ülsz le merengeni kedvesedről, hanem tenni akarsz érte valamit. Jézus Krisztus is ezt várja tőlünk. Ha Isten parancsa után is csak tépelődünk és merengünk, ez annak a jele, hogy nem bízunk benne.
MEGSZEGÉNYÍTED JÉZUS SZOLGÁLATÁT---"Hol vennéd tehát az élő vizet?" (Jn 4,11)
"A kút mély!" - még sokkal mélyebb, mint amilyennek a samáriai asszony gondolta! Gondolj az emberi természet, az emberi élet, a saját magadban levő "kút" mélységére! Te is annyira megszegényítetted Jézus szolgálatát, hogy Ő már semmit sem tehet?
Tegyük fel, hogy feneketlen szenvedés kútja van a szívedben; és Jézus jön és szól: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27). Te mégis a válladat vonogatod és így felelsz: "Uram, ez a kút nagyon is mély, ebből nem tudsz nyugalmat és vigasztalást meríteni". - Nem is onnan akar meríteni. Mindezt fentről hozza neked. Az emberi természet kútjából Jézus nem merít semmit. Korlátot emelünk Izráel Szentje elé, ha - megemlékezve arról, amit a múltban tehetett értünk - azt mondjuk: "Persze, nem várhatom, hogy még ezt is megtegye." Nekünk, Jézus tanítványainak, éppen azokról a dolgokról kellene elhinnünk, hogy megteszi, amelyekhez az Ő mindenható erejére van szükség. Megszegényítjük az Ő szolgálatát, amint elfelejtjük, hogy Ő mindenható - és ennek az oka bennünk van és nem Ő benne. Készek vagyunk igénybe venni könyörületét és vigasztalását, de mindenható hatalmát már nem.
Azért vagyunk olyan szánalmas példányai a keresztyénségnek, mert nincs mindenható Krisztusunk. Vannak keresztyén tulajdonságaink és tapasztalataink, de nem bízzuk rá magunkat egészen Jézus Krisztusra. Amikor nehéz körülmények közé jutunk, megszegényítjük az Úr szolgálatát az ilyen beszéddel: "Bizonyára nem tehet semmit." Aztán keservesen fúrunk le a mélybe és magunk próbálunk vizet szerezni. Őrizkedj attól, hogy visszasüllyedve a hitetlenségbe elégtétellel kijelentsd: "Ezt nem lehet megtenni." Nagyon jól tudod, hogy lehet, ha Jézusra nézel. Tökéletlenséged kútja nagyon mély, de szedd össze minden erődet és nézz Őreá!
KICSINYES AGGÁLYOK JÉZUSSAL SZEMBEN---"Uram, nincs mivel merítened" (Jn 4,11).
Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részletkérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a mindennapi életben megvalósíthatatlanok. Mindegyikünk így gondolkozik Jézus Krisztusról saját élete egyes részletkérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk. "Honnan veszed a pénzt hozzá? Hogyan gondoskodnak majd rólad?" De támadhatnak bennünk is, ha megmondjuk Jézusnak, hogy a mi esetünk kissé mégis túl nehéz neki. Nagyon szép ezt mondani: "Bízzatok az Úrban", de az embernek élnie kell, és Jézusnak nincs mivel merítenie, nincs amiből megadja mindezt. Őrizkedj attól a kegyes csalástól, amely így szólal meg benned: "Nem Jézus miatt aggályoskodom, csak önmagam iránt vagyok bizalmatlan." Önmagunkkal szemben nem szoktak aggályaink lenni; pontosan tudjuk, mire nem vagyunk képesek, de Jézusban kételkedünk! Szinte fáj az a gondolat, hogy Ő megteheti, amit mi nem tudunk megtenni.
Aggályaim onnan erednek, hogy magamat átkutatva akarom kitalálni: ugyan hogyan viheti Ő ezt véghez? Kérdéseim saját hitványságom mélységeiből fakadnak. Ha felfedezem magamban ezeket a kétségeket, hozzam világosságra is és valljam be: "Uram, kételkedtem benned, nem hittem, hogy bölcsességed mélyebb, mint az enyém; nem hittem, hogy mindenható hatalmad sokkal nagyobb, mint amennyit én véges értelmemmel felfoghatok."
ELTÖKÉLTE MAGÁT A SZOLGÁLATRA---"Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon" (Mt 20,28).
Pál ugyanúgy fogja fel a szolgálatot, mint Urunk: "Én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál" és "Úgy tekintsen minket az ember... mint Krisztus szolgáit tiértetek" (1Kor 4,1). Nekünk az az elképzelésünk, hogy a szolgálatra elhívott ember más emberektől eltérően, különleges életformára is el van híva. Jézus Krisztus szerint arra van elhíva, hogy mások "lábtörlője" legyen; szellemi vezetőjük, de sohasem felettesük.
"Tudok megaláztatni is" - mondja Pál (Fil 4,12). A szolgálatról így gondolkozik: "Erőm fogytáig adom magam értetek; dicsérhettek vagy szidalmazhattok: nekem teljesen mindegy." Amíg van egyetlen emberi lény, aki nem ismeri Jézus Krisztust, adós vagyok neki a szolgálattal mindaddig, amíg meg nem ismeri. Pál szolgálatának fő hajtórugója nem az emberek, hanem a Jézus Krisztus iránti szeretet. Ha az emberiség javáért szánjuk oda magunkat, csakhamar felőrlődünk és összetörik a szívünk, mert az emberek sokszor hálátlanabbak a kutyánál. De ha az Isten iránti szeretet indít, akkor a hálátlanság nem akadályozhat meg abban, hogy szolgáljunk embertársainknak.
Pál átélte, hogyan birkózott meg vele Jézus Krisztus és ez a titka annak, hogy ő is odaszánta magát mások szolgálatára. "Előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam" (1Tim 1,13). - Többé nem törődöm azzal, hogyan bánnak velem az emberek: mert sohasem lehetnek olyan durvák és rosszindulatúak irántam, mint én voltam Jézus Krisztus iránt. Amikor rájövünk, hogy Jézus Krisztus úgy szolgál nekünk, hogy aljasságunk, önzésünk és bűneink megsemmisüljenek, akkor többé semmi sem tántoríthat meg abban az elhatározásunkban, hogy Őérte szolgáljunk mi is másoknak.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN ODAADJA MAGÁT....."Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16).
A megváltás nemcsak a bűntől való szabadulás vagy a személyes szentség megtapasztalása; Isten azért váltott meg, hogy teljesen megszabadítson önmagunktól a vele való egység érdekében. A megváltás felőli tapasztalatom a bűn alóli szabadulás és a személyes megszentelődés körül forog. Pedig megváltottnak lenni azt jelenti, hogy Isten Szelleme összekapcsolt engem Isten személyével. A váltság által áthat engem valami, ami végtelenül nagyobb önmagamnál: Isten odaadása vesz körül.
Ha úgy gondoljuk, hogy a szentség és a megszentelődés hirdetésére kaptunk megbízatást, akkor mellékvágányra futottunk. Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztust hirdessük; Isten megváltott a bűntől és megszentel, ezek az Ő odaadásának csodálatos gyümölcsei.
Az átadás nem tudatos hatás elérésére irányuló erőfeszítés, ez számítás lenne. Egész életünk tele van azzal az Egyetlennel, akinek odaszántuk magunkat. Vigyázz, ne beszélj átadásról, ha te magad nem tudod, hogy mi az, és addig nem is tudod meg, amíg meg nem érted a János 3,16-ot, ti. azt, hogy Isten tökéletesen odaadta magát. Átadásunkban úgy adjuk oda magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát értünk: minden számítás nélkül. Sohase nézzünk átadásunk következményeire, hiszen életünket egészen Ő tölti be.
ENGEDELMESSÉG...."Akinek odaszánjátok magatokat szolgául az engedelmességre, annak vagytok szolgái".....
(Róm 6,26).
Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki.
Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön. Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött hajlamok bilincseit. Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: "Ezt azonnal meg kell kapnom" - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgája vagy annak a kívánságnak. Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna! Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltsága! Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat. Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek" (Ézs 61,1).
Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is. "Ó én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom." Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. Könnyű elénekelni, hogy "Ő széttöri rabbilincsünk", de lehet, hogy ugyanakkor önmagadhoz kötött rabszolgaéletet élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte.
ÉLETÜNK ÁTADÁSA....."Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20).
Senki sem lehet egységben addig Jézus Krisztussal, amíg nem kész arra, hogy bűnein kívül a dolgok egész szemléletét is átadja. Ha Isten Szellemétől felülről születtünk, akkor először elengedünk, azután megragadunk. Ennek első mozzanata minden igényünk feladása. Az Úr nem azt akarja, hogy jóságot, kitartást, becsületességet vigyünk neki, hanem a valóságos, igazi bűneinket; ez minden, amit elvehet tőlünk. És mit ad értük cserébe? Valódi, igazi igazságosságot. Azonban fel kell adnunk minden jogcímünket arra, mintha lennénk valakik és igényt tarthatnánk Isten kíméletére.
Akkor azután megmutatja majd Isten Szelleme, hogy még mit kell odaadnunk. A magamhoz való jogigényemet minden formájában oda kell adnom. Kész vagyok-e átadni ragaszkodásomat mindahhoz, amim van: hajlamaimhoz és általában minden máshoz, hogy teljesen azonosuljak Jézus Krisztus halálával?
Mielőtt lemondunk valamiről, keserű, kínzó csalódottság fájdalmán kell átesnünk. Amikor valaki valóban úgy látja magát, amint az Úr látja őt, akkor nem teste utálatos bűnei rémítik meg legjobban, hanem szívének iszonyú büszkesége Jézus Krisztussal szemben. Amikor az Úr világosságában látja meg magát, eltölti szívét a szégyen, az utálat és a kétségbeesés, mert meggyőződik saját mélységes bűnösségéről.
Ha az átadás kérdésével állsz szemben, menj csak át a válságon, adj oda mindent és Isten alkalmassá fog tenni mindarra, amit kíván tőled.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
HAJTOTT-E MÁR A SZERETET ŐÉRTE?---"Jó dolgot cselekedett énvelem" (Mk 14,6).
Ha a szeretet nem emel túl valakit önmagán, akkor nem is szeretet. Ha a szeretet mindig óvatos, mindig bölcs, mindig okos és számító és nem mutat túl önmagán, akkor egyáltalán nem szeretet. Lehet vonzódás, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete. Hajtott-e már a vágy valaha, hogy tegyek valamit Istenért, nem azért, mert kötelességem, vagy mert hasznos, hanem csak azért mert szeretem Őt!? Felismertem már, hogy Istennek olyasmit vihetek, ami értékes neki? Vagy csak ábrándozom az Ő váltságának nagyságáról, pedig ezalatt egy sereg tennivalót elvégezhetnék? Nem istenien nagyszerű, csodának tekinthető dolgokból, hanem közönséges, egyszerű emberi dolgok elvégzéséből láthatja meg Isten, hogy valóban odaszenteltem magamat neki. Felébresztettem-e már valaha az Úr Jézus szívében azt az érzést, amit betániai Mária?
Néha mintha arra várna Isten, vajon tanújelét adjuk-e valamiben iránta érzett tiszta, hamisítatlan, igaz szeretetünknek. Az Istennek átadott élet többet ér a személyes szentségnél. A személyes szentség középpontja a saját tisztaságunk; gondosan ügyelünk arra, nehogy megbántsuk Őt azzal, ahogyan járunk, szólunk, vagy a megjelenésünkkel. De a teljes szeretet kiűzi mindezt, amikor igazán odaszenteljük magunkat neki. Meg kell szabadulnunk attól a beállítottságtól, hogy "hasznos vagyok". Meg lehetünk győződve róla, hogy nem vagyunk azok; ezzel megközelítjük az igazságot. Sohasem a hasznosság a kérdés, hanem az, hogy magának Istennek mit érünk. Ha átadtuk magunkat neki, Ő állandóan munkálkodik rajtunk keresztül.
AZ ÁLDOZAT ÖRÖME---"Én pedig nagy örömest áldozom és esem áldozatul a ti lelketekért" (2Kor 12,15).
Amikor Isten Szent Szelleme szívünkbe töltötte Isten szeretetét, önként kezdjük azonosítani magunkat Jézus Krisztusnak az emberek iránti érdeklődésével. Ő pedig mindenféle ember iránt érdeklődik, bárki legyen is az. Nincs jogunk ahhoz, hogy az Úr szolgálatában érzéseink vezessenek; ez az egyik legnagyobb próbája Jézus Krisztussal való kapcsolatunknak. Az az áldozat öröme, hogy önként leteszem az életemet barátomért. Nem dobom el magamtól az életet, hanem odaadom önként érte és másokért, akik iránt Ő érdeklődik - de sohasem egy ügy érdekében. Pál odaadta magát arra az egyetlen célra, hogy embereket nyerjen meg Jézus Krisztusnak. Pál mindig az Úr Jézushoz vonzotta az embereket, sohasem önmagához.
"Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22). Amikor valaki azt állítja, hogy neki egyedül Isten számára kell egyre szentebb életet élnie, az nem lehet hasznára embertársainak. Az ilyen ember szobortalapzatra állítja fel önmagát - távol a hétköznapi élet forgatagától. Pál odaszentelt személyiség lett: bárhova ment, Jézus Krisztus felhasználhatta az életét. Sokan csak saját céljaik után futnak, így Jézus Krisztus nem veheti hasznát az életüknek. Ha odaszenteltük magunkat neki, nincsenek többé saját céljaink a szolgálatban. Pál megmondta: ő tud mások "lábtörlője" lenni érzékenykedés nélkül, mert életének fő indítórugója az volt, hogy Jézusnak szentelte oda magát. Mi készek vagyunk olyan dolgokra, amelyek minket emelnek ki szellemileg - nem pedig Jézus Krisztust. "Kívánnám, hogy én magam átok legyek... az én testvéreimért" (Róm 9,3). Talán képtelen túlzás ez? Annak, aki szeret valakit, nem túlzás így beszélni. Pál pedig szerette Jézus Krisztust teljes szívéből.
A SZOLGÁLAT LEMONDÁSA---"Még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem" (2Kor 12,15).
A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek" (2Kor 8,9). Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról: "Nem bánom, akármilyen különcködésnek tűnik, ahogyan odaadom magam, boldogan teszem." Ez volt Pál öröme.
A gyülekezet eszménye Isten szolgájáról nem azonos Jézus Krisztus elgondolásával. Az Ő elgondolása ez: úgy szolgáljunk neki, hogy egymásnak szolgáljunk. Aki az Ő királyságában legnagyobb akar lenni, annak azt mondja, hogy legyen mindenkinek a szolgája.
A szent igazi próbája nem az Ige hirdetése, hanem, hogy megmossa tanítványtársai lábait. Azaz olyan dolgokat végezzen el, amiket az emberek semmibe vesznek, Isten szemében azonban értékesek. Pálnak gyönyörűség volt odaáldoznia magát Istennek másokkal kapcsolatos céljáért: nem törődött azzal, hogy neki ez mibe kerül.
Mi anyagi megjegyzésekkel állunk elő: "Ha Isten oda küldene engem - ugyan mennyi lesz a fizetés? Milyen az éghajlat? Hogyan gondoskodnak majd rólam? Utóvégre az embernek mindezzel törődnie kell!" Mindez annak a jele, hogy fenntartással szolgálunk Istennek. Pálnak nem voltak fenntartásai! Pál életének gyújtópontjában megvalósult Jézus Krisztus elgondolása az újszövetségi szentről: nem csupán az evangéliumot hirdeti, hanem mások életének táplálására megtört kenyérré és kiöntött borrá lett Jézus Krisztus kezében.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ELTÉRÍTÉS ISTENTÕL....."Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3).
Nem elsõsorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belsõ állapotunk kárt szenved. "Õrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16). Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensõnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentõl. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtûrnünk magunkban. Ha megtûrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktõl és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez, addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom.
---Õrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerûbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenrõl. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak
---A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye. Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytõl, hogy szüntelenül védekezzem." Belsõ állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét. "Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel." Urunk soha semmiben nem magyarázkodott. Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak.
--Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak elõre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé. Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk õket, hanem hogy közbenjárjunk értük.
...."Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2).
Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre. Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ésa 53,1). Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Õróla. A hajótörést nem annyira külsõ nehézségek okozzák, inkább a képzelõdésünk. A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna. A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten elõtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam." Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond! Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedrõl beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tõled." Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam." Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz. Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Õrá emeled a szemed. Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy. Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal! Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.
A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA....."Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
---Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külsõ dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külsõ élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külsõ rendezettsége jobban érdekel, mint a belsõ. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külsõ rendjét ismerik el, a "felsõ emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kõsziklájára! A történelem külsõ lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögébõl nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erõ.
Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
SZELLEMI ERÕNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA "...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).
Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentõl szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje!
"Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erõt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelõdésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Õt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, késõbb rád talál és velem is ez történt. A szellemi erõ nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erõ. Vannak olyan megszentelõdési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek , ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.Ma élesen bírálják a gyülekezetek erõtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erõre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentõségébe.
ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERÕDET"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belõlem önmagát figyelgetõ kegyeskedõ, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsõleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevõ és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk az odaszentelõdést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erõnket felraktározzuk és késõbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szentlelke sokak bûnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erõteljes szentsége.
"Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsõleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tõle.
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erõd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi elõre?
A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE"...megigazulnak ingyen az Õ kegyelmébõl..." (Róm 3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gõg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bûnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentõl semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejébõl élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Õ királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gõg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szentlelket csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szentlélek hozza létre bennünk. Õ adja át nekünk Jézus megelevenítõ életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülrõl való birodalomba, ahol Jézus él (Jn. 3,5).
-
NÖVEKVŐ NYOMORÚSÁG KÖZÖTT..."...sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (2Kor 6,4).
A Mindenható kegyelmére van szükségünk, hogy megtehessük a következő lépést akkor is, ha semmit sem látunk és ha senki sem lát. - Ezt a következő lépést az átadásban, a tanulmányaidban, az olvasásban, a konyhában, vagy bármely kötelességedben tedd meg. Kegyelemre van szükségünk, hogy lelkesedés, látomás vagy szemlélők nélkül is megtehessük ezt a lépést. Sokkal több kegyelem és tudatos reá támaszkodás kell ehhez, mint az evangélium hirdetéséhez.Minden keresztyénnek részesülnie kell a testté létel lényegében hogy ti. mindent testté és vérré kell változtatni és utolsó részletéig kidolgozni. Amikor nincs látás és felemelő légkör, csak a dolgok hétköznapi menete és a közönséges tennivalók, akkor meglankadunk.
Az Istenért és az emberekért végzett hosszú futásunkban csak az számít, amit hűséges és kitartó munkával végeztünk - és lehetőleg láthatatlanul. Szellemi életünk csak úgy marad töretlen, ha Istenre feltekintve élünk. Kérd Istent, hogy tartsa nyitva szellemi szemedet, hogy lássad a feltámadott Krisztust! Akkor lehetetlen, hogy a hétköznapi robotmunka lehangoljon. Szakadj el mindig újra a saját gondolkozásod kicsinyes és nyomorúságos voltától és fordulj oda János evangéliuma 13. fejezetéhez!
IGAZÁN ÚR Ő?.."...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (Csel 20,24).
Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, amire Uram teremtett és újjászült. Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: "Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21).
Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot? Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem. Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait: "Jól van jó és hű szolgám" (Mt 25,21).
Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött. Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, nemcsak személyes Megváltónak. "Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (Csel 9,16).
"Szeretsz-e engem?" Ha igen, akkor "legeltesd az én juhaimat!" Nincs válogatás a szolgálatban, csak feltétlen hűség Urunk megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel. Ha az Úrtól kaptál valamilyen szolgálatot, akkor tudod, hogy nem a szükségből ered az elhívatás, a szükség csak alkalom a munkálkodásra. Arra vagy elhíva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. De ez nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos küzdőtér van a számodra kijelölve Isten szolgálatában, hanem tekintetbe kell venned azt is, ha más területeken is szükség van a szolgálatodra.
RENDÍTHETETLEN ÖRÖM...."De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37).
Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé.
A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé.
Keresztyén hitünk alapja, kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, kikutathatatlan csodája, ami a Golgota keresztjén lett nyilvánvalóvá. Olyan szeretet ez, amit sohasem tudunk és sohasem fogunk megérdemelni. Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben felettébb diadalmaskodunk, mégpedig olyan örömmel, amely nem lehetne bennünk azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek maguk alá látszanak temetni minket.
A gyakorlott úszó nagy örömmel úszik az olyan hullámverésben, amely a közepes úszót aggodalommal tölti el. Alkalmazd ezt a saját körülményeidre. Éppen a nyomorúság, félelem, üldöztetés ébreszt bennünk túláradó örömet. Nem olyan dolgok ezek, amelyek ellen küzdenünk kell, hanem amelyekben felettébb diadalmaskodhatunk Őáltala, mégpedig nem ezeknek ellenére, hanem mindezek közepette. A szent sohasem a szenvedés ellenére, hanem a szenvedés következtében ismeri meg az Úr örömét.
"Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett" (2Kor 7,4) - mondja Pál.
A rendíthetetlen öröm nem a múló dolgokon alapszik, hanem Isten változhatatlan szeretetére épül. Bármilyen borzasztóak vagy egyhangúak is élettapasztalataink, nem árthatnak Isten szeretetének, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A VISSZAESÉS IDEJE..."Vajon ti is el akartok menni?" (Jn 6,67)
Mélyre hatol ez a kérdés. Urunk szavai akkor érintenek legérzékenyebben, amikor a legegyszerűbben beszél. Tudjuk, hogy kicsoda Jézus, de Ő mégis megkérdezi: "Ti is el akartok menni?" Vele szemben mindig kockázatot vállaló magatartást kell tanúsítanunk.
"Ettől kezdve sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (66. v.).[/u]
Nem estek ugyan vissza a bűnbe, de nem jártak többé Jézussal. Ma sokan odaáldozzák magukat a Jézus Krisztusért végzett munkára, vagy áldozatai lesznek ennek a munkának - és mégsem járnak Ővele. Isten állandóan afelé terel minket, hogy eggyé legyünk Jézus Krisztussal. Megszentelésünk után erre irányítja szellemi életünk iskolázását. Ha Isten világosan és érthetően megmutatta neked, hogy Ő mit akar, akkor ne próbálkozz valamilyen különleges úton kapcsolatban maradni vele, hanem éld természetesen életedet a Jézus Krisztustól való függésben. Sohase próbálj másként élni Istennel, csak az Ő gondolkozása szerint, azaz feltétel nélkül átadva magad neki. A Jézus Krisztussal járás titka az, hogy bizonyosan tudom: semmit sem tudok."Ettől kezdve sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (66. v.).
Péter olyan valakit látott Jézusban, aki megváltotta őt és a világot. De Urunk azt kívánja, hogy vele együtt hordozzuk az igát."Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög" (70. v.). Jézus Krisztus megfelel arra, amire Péter nem tud megfelelni. Mi sem felelhetünk mások helyett.
A CSÜGGEDÉS ISKOLÁJA...."És követvén őt, féltek..." (Mk 10,32).
Eleinte bizonyosak voltunk abban, hogy már mindent tudunk Jézus Krisztusról; gyönyörűség volt mindent eldobnunk és a szeretet merész bátorságával nekiindultunk. De most már nem vagyunk többé ilyen magabiztosak. Jézus előttünk megy és tekintete olyan különösen idegenszerű: "Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak."
Jézus tud úgy nézni, hogy a tanítvány szíve gyökeréig megdermed, szellemileg szinte fuldoklik. Félelmet ébreszt bennem ez a különös valaki, aki kőkemény arcvonásaival és rettenthetetlen elszántságával előttem megy. Már nem barátom és nem tanácsadóm. Olyan szempont szerint cselekszik, amiről semmit sem tudok és ezért elrémülök. Először azt hittem, hogy értem Őt; de most már nem vagyok biztos ebben. Most kezdem észrevenni, hogy távolság van Jézus Krisztus és köztem; már nem lehetek bizalmas viszonyban vele. Csak jár előttem, vissza nem fordul soha; sejtelmem sincs róla, hova megy, célja furcsa messzeségbe visz.
---Jézus Krisztusnak magára kellett vennie minden bűnt és szenvedést, amit ember valaha megtapasztalhatott; ez teszi Őt olyan távolivá. Erről az oldalról nézve nem ismerjük fel Őt, nem ismerünk rá életének egyetlen vonására sem és nem tudjuk, hogyan induljunk el Őt követni. Elöl halad, olyan vezér, aki nagyon idegenné lett nekünk, nincs vele bajtársi kapcsolatunk.
A csüggedés iskolája nélkülözhetetlenül szükséges a tanítvány életében. Enélkül az a veszély fenyeget, hogy visszatérünk saját kis tüzünkhöz és ott gyújtjuk meg lelkesedésünket (Ézs 50,10-11).
Amikor rád borul a csüggedés sötétsége, tarts ki, amíg elmúlik; mert ebből születik meg Jézus Krisztusnak az a követése, amely kibeszélhetetlen örömet jelent.
LEGYEN ÜZENETED ÉS LÉGY MAGAD IS ÜZENET...."Hirdesd az Igét!" (2Tim 4,2)
Nem azért vagyunk megváltva, hogy csak "csatornák" legyünk, hanem hogy Isten fiai és leányai legyünk. Nem lettünk szellemi közegek, hanem szellemi üzenet hordozói, de legyen ez az üzenet önmagunknak egy része. Isten Fia maga volt az az üzenet, amit hozott. Szavai szellem és élet voltak. Mivel az Ő tanítványai vagyunk, legyen életünk üzenetünk szentélye. A természetes szív bármilyen szolgálatra kész, csakhogy a szívnek a bűnről meggyőződve össze kell törnie, meg kell kereszteltetnie Szent Szellemmel és bele kell illenie Isten terveibe, mielőtt életünk saját üzenetünk szentélyévé lehet.
Különbség van a bizonyságtevés és az igehirdetés között. Igehirdető az, aki megértette Isten hívását és el van szánva rá, hogy minden erejét és képességét latba veti, hogy egész lényével hirdesse Isten igazságát. Isten kivezet minket saját életünk felőli elképzeléseinkből és a maga számára használhatóvá formál, akárcsak a tanítványokat pünkösd után. Pünkösd semmire sem akarta megtanítani a tanítványokat, hanem általa testet öltött bennük az, amit hirdettek. "Lesztek nekem tanúim" (Csel 1,8).
Engedj teljes szabadságot Istennek, amikor róla beszélsz! Mielőtt Isten üzenete másokat megszabadíthatna, először benned magadban kell a szabadulásnak valósággá lennie. Gyűjtsd össze a tényeket és világítsd meg bizonyságtételed által.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MESTER ÍTÉL
"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt" (2Kor 5,10).
Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetőknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett művében. Maradj állandóan Krisztus ítélőszéke előtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtől erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bűn büntetése, hogy megátalkodsz a bűnben. Nemcsak Isten bünteti a bűnt; hanem a bűn erőre kap és teljes mértékben visszafizet a bűnösnek. Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. Bűnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bűn. A bűn következményeitől semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.
"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklőbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE
"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek legyünk" (2Kor 5,9).
"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk". Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.
Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani. Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ÁBRAHÁM HITÉNEK ÚTJA.."...kiment, nem tudva hová megy" (Zsid 11,8).
// Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.//
Az Ószövetségben az Istenhez való személyes viszony az elkülönülésben vált láthatóvá. Ez jut kifejezésre Ábrahám életében, aki elkülönült hazájától, törzsétől és rokonságától. Ma ez inkább értelmi és erkölcsi elkülönülés azoktól, akik nekünk a legkedvesebbek, de nincsenek személyes kapcsolatban Istennel. Jézus Krisztus is nyomatékosan hangsúlyozta ezt (Lk 14,26... Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom).
A hit soha nem tudja, hova vezetik, mégis szereti és ismeri azt, aki vezeti.
Ez nem okosságunk és értelmünk szerinti élet, hanem hitből való élet, az az élet, amely ismeri Őt, aki elrendeli, hogy "menj". A hit egy személy ismeretében gyökerezik. - De sokszor a legnagyobb csapdák egyike az az elképzelés, hogy Isten egészen biztosan sikerre vezet.
A hitből való élet végső lépcsőfoka a jellemmé érlelődés. A jellem sok átmeneti formálódáson megy át. Amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy körülvesz Isten áldása és közben formálódunk. Aztán visszatérünk hétköznapi tennivalóinkhoz és a dicsőség eltűnik. A hitből élő ember nem szárnyra kapva emelkedik a magasba, hanem jár és nem fárad el.
Ézs 40,31.."De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"....
Itt már nem a megszentelődésről, hanem valami végtelenül magasabb hitről van szó, amelyet megmértek és kipróbáltak és amely valódinak bizonyult. Ábrahám nem a megszentelődés, hanem a hitből való élet mintaképe: a kipróbált hit a valóság Istenére épül. "Ábrahám hitt Istennek" (Gal 3,6... Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. ).
AZ ISTENNEL VALÓ BARÁTSÁG...."Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)
Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához. Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg.
Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát? Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: "Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, hogy ismerjük: "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11). Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj? "Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed. "Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit." Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
TEST SZERINT GONDOLKOZOM?
"Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?" (1Kor 3,3)
A természeti ember mit sem tud a testiségről. A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást.
"Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), így eltűnik majd a testi gondolkozás.
Vajon te kis dolgok miatt is hamar elszomorodsz és összeférhetetlen vagy? "Ó, a keresztyén ember soha nem ilyen."
De Pál apostol azt mondja, hogy igenis ilyen, és ezeket a dolgokat kapcsolatba hozza a testies gondolkozással. Van-e a Bibliában olyan igazság, amely nyomban felingerel? Ez is bizonyítja, hogy még testi vagy. Ha a megszentelődés végbement benned, akkor nyoma sincs többé ennek a gondolkozásnak.
Ha Isten Szelleme felfed benned valami helytelent, nem azt kívánja tőled, hogy hozd rendbe, hanem hogy fogadd el a világosságot, és majd Ő rendbe hozza. A világosság gyermeke nyomban bevallja bűnét és leplezetlenül áll Isten színe elé; a sötétség gyermeke ellenben így szól: "Ó, ki tudok magyarázkodni!" Amikor betör a fény és meggyőződsz igazságtalanságodról, légy a világosság gyermeke, valld be és Isten majd elbánik azzal, ami rossz.
Ha véded magad, azzal csak azt bizonyítod, hogy a sötétség gyermeke vagy
Mi a bizonyítéka annak, hogy megszűntél testiesen gondolkozni? Ne ámítsd magad: amikor megszűnik testies gondolkozásod, ez az elképzelhető legkézzelfoghatóbb dolog. Isten majd gondoskodik róla, hogy végtelen lehetőségeid legyenek kegyelme csodájának kipróbálására. A gyakorlati kipróbálás az egyetlen bizonyíték.
Akkor majd így szólsz: "Bámulatos! Ha ez azelőtt történt volna, neheztelés támadt volna bennem!" A földön te leszel a legjobban csodálkozó ember mindannak láttán, amit Isten belső életedben elvégzett.
ALÁBB KELL SZÁLLNOD AZ Ő CÉLJAIRA....."Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom" (Jn 3,30).
Ha szükségletté (nélkülözhetetlenné) lettél egy léleknek, kiléptél Isten rendjéből. Mint munkásnak az a nagy felelősséged, hogy "a Vőlegény barátja" légy. Amikor észreveszed, hogy egy lélek felismerte Jézus Krisztusnak rá vonatkozó igényét, akkor tudod, hogy helyesen irányítottad. Ahelyett, hogy kinyújtanád kezed a szülési fájdalmak megelőzésére, imádkozz, hogy tízszeresére fokozódjanak, amíg nincs már se a földön, se a pokolban olyan erő, ami ezt a lelket távol tarthatná Jézus Krisztustól. Újra meg újra "műkedvelő" gondviselést játszunk. Közbelépünk és elébe vágunk Istennek így szólva: "Ennek vagy annak nem kell így lennie!" - Ahelyett, hogy a Vőlegény barátja maradnál, együttérzéseddel útját állod és az a lélek egy szép napon majd kijelenti:
"Ez a tolvaj ellopta Jézus Krisztustól a szeretetemet, és én elvesztettem a látásomat felőle." - Őrizkedj attól, hogy valakivel együtt egy méltatlan vagy igazságtalan dolognak örülj, de örülj az igazságnak. "A Vőlegény barátja... örvendezve örül a Vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom." Örömmel mondja ezt János, nem szomorúan. - Végül mégis meglátják majd a Vőlegényt! János azt mondja: ez az ő öröme. Itt a munkás teljesen eltűnik, nem is gondol rá többé senki.
Figyelj, ahogy csak tudsz, míg egy másik ember életében meg nem hallod a Vőlegény hangját. Ne törődj azzal, hagy ez mennyi zavart, nyugtalanságot, talán a testi egészség megrendülését is magával hozza annak az életében. Isten örömével örülj, ha az végre eljutott odáig, hogy meghallja az Ő szavát. Azt is gyakran láthatod, hogy Jézus Krisztus zátonyra futtat egy életet, mielőtt megmentené
(Mt 10,34.. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A LEGKÉNYESEBB KÜLDETÉS A FÖLDÖN
"A vőlegény barátja" (Jn 3,29).
A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Őfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illő érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerű jelleme van!" - A Vőlegény hűséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Ő.
Hogy a Vőlegény barátságában és az iránta való hűségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, benső kapcsolatra. Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendőnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élő kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettőnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell. Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megőrzése, amiben a Vőlegény barátja maradhatok. A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. Ahelyett, hogy a Vőlegény barátai lennénk, műkedvelő gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ÉGŐ SZÍV
"Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32)
---Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát. Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát.
---Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit. Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki. Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása. Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon. Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!
SZEMÉLYES TISZTASÁG ÁLTAL LÁTUNK..."Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8).
---A tisztaság nem ártatlanság, sokkal több annál. A tisztaság az Istennel való állandó szellemi összhang eredménye. Növekednünk kell a tisztaságban. Lehet, hogy rendben van az életünk Istennel, és belső tisztaságunk mocsoktalan maradt, mégis lehet, hogy a külső hamvasság néha-néha beszennyeződik. Isten nem őriz meg minket ennek a lehetőségétől, mert így értjük meg annak a szükségességét, hogy személyes tisztaság által őrizzük meg Isten látását és követését.
---Isten megtisztít minket korlátlan kegyelme által, de valamire nekünk kell ügyelnünk: a testi életünkre, mert ez által más emberekkel és más életszemlélettel kerülünk kapcsolatba és ezek beszennyezhetnek. Nemcsak a belső szentélynek kell helyes viszonyban maradnia Istennel, hanem a külsőt, az udvart is teljes összhangba kell hoznunk azzal a tisztasággal, amit Istentől kegyelemből kaptunk. Szellemi látásunkat nyomban elhomályosítja az, ami a külső érintkezési felületet (a pitvart) beszennyezi. Ha meg akarjuk tartani személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, akkor nemcsak megennünk nem szabad bizonyos dolgokat, hanem még a rájuk gondolástól is borzadva el kell fordulnunk, sőt vannak jogosnak tartott dolgok, amelyeket még érintenünk sem szabad.
---A másokkal való érintkezés közben gyakorlatilag úgy őrizhetjük meg személyes tisztaságunkat, ha így szólunk magunkban: "Ez a férfi vagy nő tökéletes Jézus Krisztusban! Ez a barátom, ez a rokonom tökéletes Jézus Krisztusban!"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Jöjj fel ide és megmutatom neked, amiknek meg kell lennie" (Jel 4,1).
A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: "Barátom, jöjj még feljebb!" A kísértésben az aranyszabály: "Menj még feljebb!" Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti. Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem. - De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz.
Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra. Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk. Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. Tégy így és maradj meg annak a világosságában!
A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt: "Jöjj még feljebb!" - de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess.
"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17). Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN---"...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1.Thessz. 3,2. És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől; ).
A megszentelõdés után a következõ nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szentlelke által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Õ világra szóló tervébe n. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat elõre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Õ saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tõlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Õ akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Õ jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtõl van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belõle, mert félek, hogy kint megfagyok.
-
ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA
"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára"
(1Pt 2,24 A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. ).
Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette. Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe.
A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt". Testté lételének (Jn 1,14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal) egyetlen értelme és célja a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. Már testté létele is a megváltás céljából történt. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.
A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel. Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja.
A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
VAJHA MEGISMERTED VOLNA TE IS!
"Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók; de most rejtve vannak szemed előtt" (Lk 19,42).
Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".
Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van - nem valami utálatos szörnyeteg -, de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot - és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnénk, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében.
"Vajha megismerted volna te is!" - Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte. Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk. "Most elrejtettek a te szemeid elől" - mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam fel és át az Úrnak. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: "lehetett volna". Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra! Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy "lehetett volna", a jövő csodálatos művelésére fogja fordítani.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MIÉRT NEM BESZÉL NYÍLTAN
"Megparancsolta nekik, hogy senkinek ne beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad" (Mk 9,9).
Ne beszélj semmit róla, amíg az Ember Fia benned fel nem támadt! Amíg a feltámadott Krisztus nem uralkodik annyira az életedben, hogy megérted, amit a történelmi Krisztus tanít. Amikor belsőleg megfelelő állapotba jutottál, Jézus szava olyan érthetővé lesz, hogy csodálkozol, miért nem értetted meg azelőtt. Nem érthetted meg előbb, mert nem voltál még abban az állapotban, hogy elviselhetted volna.
Urunk nem titkolja el ezeket a dolgokat; de nem tudjuk elviselni addig, míg szellemi életünk megfelelő érettségre el nem jut. "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Közösségbe kell jutnunk az Ő feltámadt életével, mielőtt egyetlen szavát is elhordozhatnánk. Tudunk-e valamit arról, hogy Jézus feltámadt életének részeseivé lettünk? Ezt az a tény bizonyítja, hogy szavát kezdjük megérteni. Isten semmit sem jelenthet ki nekünk, ha az Ő Szelleme nincs bennünk. Egyetlen makacs állásfoglalás megakadályozza Istent abban, hogy valamit is kijelentsen nekünk. Ha valamelyik tantétel felől megcsontosodtak a nézeteink, Isten világossága nem fér hozzánk többé azon a vonalon. Ez a tompa állapot feloldódik abban a pillanatban, mihelyt az Ő feltámadt élete munkálkodni kezd bennünk.
"Senkinek se beszéljék el ..." Olyan sokan elmondják, amit a megdicsőülés hegyén láttak. Valamiről látást kaptak és bizonyságot tesznek róla, de életük nincs összhangban azzal, az Ember Fia még nem támadt fel bennük. - Mikor ölt majd testet benned és bennem?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
LÁTTAM ŐT?
"Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12).
Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz. Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, mint azelőtt. Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted. Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant" (Zsid 11,27). A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön. Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet. "Most már látom Őt!"
Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre. Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák. "Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13). Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
:119:
"...más alakban"
Ez érdekes. Ezen még nem gondolkodtam. Jézus más-más alakban... Minden szívhez más alakban, más módon, más kulccsal... :119:
Tetszik. Olyan "testre szabottan", mindenkihez tudja az utat! :168:
-
BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN
"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).
Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem. Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra. Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.
Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva!
Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról. Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?
Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete? "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSŐSÉG
"Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17).
Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyéről. Egész hátralevő életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről" (1Kor 2,2). Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.
Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.
A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. Valahányszor erre az ismertetőjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember.
Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belső szemlélésétől! Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvő vonzóerővel.
Mióta Jézust megláttam
Veszni hagytam minden mást.
Lelkem szomjasan csodálja
a Bárányt a Golgotán!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ Ő URALMA BENNÜNK
"A halál többé rajta nem uralkodik, ...hogy pedig él, az Istennek él. Azonképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek" (Róm 6,9-11).
// 9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, amikor Istentől születünk. Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja. Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében.
"Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok" (Csel 1,8).
Nem a Szent Szellem ajándéka ez az erő, hanem maga a Szent Szellem az erő; nem csak valami, amit Ő ad. Az az élet, ami Jézusban volt, a mienk lesz az Ő keresztje által, ha egyszer elhatározzuk, hogy azonosítjuk magunkat vele. Ha nehéz rendbe jönni Istennel, azért nehéz, mert nem akarjuk végleg eldönteni a bűnkérdést. Amint ebben döntünk, Isten teljes életében részesülünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy az élet végtelen teljességét hozza:
"...hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3,19). Az "örök" életnek nincs semmi köze az időhöz, ez az az élet, amit Jézus élt, amikor itt lent járt. Az örök élet egyetlen forrása az Úr Jézus Krisztus.
A legerőtlenebb szent is megtapasztalhatja Isten Fia istenségének hatalmát, ha egyszer kész arra, hogy önmagát "elengedje". Saját akaraterőnk legkisebb maradványa is kioltja bennünk Jézus életét. Meg kell maradnunk az "elengedésben" és lassan, de biztosan egészen át fog járni bennünket Isten nagyszerű, teljes élete, és az emberek úgy vesznek tudomást rólunk, mint akik együtt voltunk Jézussal.
(Csel 4,13 - Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. ).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK
"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).
Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik".
Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!
SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN
"Krisztus az, ...aki esedezik érettünk." "A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,34.27).
34. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.
Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni! Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért. Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.
A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak.
Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MIT TEGYÜNK ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?
"Vessed az Úrra a te terhedet" (Zsolt 55,23-. Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. ).
Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet." Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.
Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják: "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után".
"Vessed az Úrra a te terhedet." - Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét.
"Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6- Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! ). Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. De soha ne szakadj el a terhedtől!
A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYŐZHETETLENSÉG
"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29- Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.).
"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6-Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. ). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!" (Ézs 40,29). Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.
"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10- És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek. ). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
BELSŐ HASONLÓSÁG ISTENHEZ
"Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk" (Róm 6,5).
Feltámadtam vele? Annak a bizonyítéka, hogy valóban megfeszíttettem Krisztussal, az, ha határozottan hasonlítok hozzá. Ha megkapom Jézus Szent Szellemét, Ő újra rendbe hozza személyes életemet Istennel. Feltámadása által pedig Jézus hatalmat kapott arra, hogy isteni életet ajándékozzon nekem és ettől kezdve az én tapasztalati életemnek az Ő élete alapjára kell felépülnie. Már most elnyerhetem Jézus feltámadott életét és ez szent életben mutatkozik meg bennem.
Pál apostolnak minden írásán átvonul az a gondolat, hogy ha megtörtént az a döntés, hogy eggyé lettem Jézussal a halálban, akkor Jézus feltámadt élete át meg áthatja emberi természetemet. Isten Fia életét élni ebben a halandó testben csak mindenható erő által lehetséges. A Szent Szellemet nem lehet csupán vendégként befogadni, Ő átjár mindent. Amikor egyszer eldöntöttem, hogy "óemberem", azaz a bűn öröksége mindenestől azonossá váljék Jézus halálával, akkor a Szent Szellem eláraszt engem, és mindenről Ő gondoskodik. Az én dolgom csak az, hogy a világosságban járjak és engedelmeskedjem az Ő kijelentéseinek. Amikor már valóban döntöttem a bűnt illetően, akkor könnyű a valóságban is számolni azzal, hogy meghaltam a bűnnek, azért, mert Jézus életét megtalálom magamban. Mint ahogyan csak egyféle ember van, úgy szentség is csak egyféle lehet: Jézus Krisztus szentsége, én pedig az Ő szentségét kapom ajándékba. Isten belém oltja Fiának szentségét és így szellemi szempontból új világrendbe tartozom.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI?
"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.
Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerű ilyen lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk.
Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MINDENT VAGY SEMMIT
"Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe" (Jn 21,7).
Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve.
Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak? Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle. Ha először az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést. Ne kérdezd Istentől, mit kell átadnod, hanem egyszerűen hajtsd végre, amit már felismertél - akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.
Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyőződéseidet, dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat őrizd meg.
TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI?
"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.
Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerű ilyen lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk.
Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MIT TEGYÜNK ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?
"Vessed az Úrra a te terhedet" (Zsolt 55,23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. ).
Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teher hordozás között. A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet." Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.
Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják: "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után".
"Vessed az Úrra a te terhedet." - Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét. "Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! ). Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. De soha ne szakadj el a terhedtől!
AZ Ő FELTÁMADÁSÁNAK RENDELTETÉSE
"Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?" (Lk 24,26)
Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét.
Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre"
(Zsid 2,10 Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. ). Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt. Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben. Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben. "Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10).
"...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál" (Jn 17,2). Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik. A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot. Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
KÉSZENLÉT
"Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).
Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére.
Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni. Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22). Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.
A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?
"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).
Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk.
A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak.
Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK
"Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn 14,9)
Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet. Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel. "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát". Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs". Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem. Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges. Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak. Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék? Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek. Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem. Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön. Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most. Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.
NEM AZON MÚLIK-E, AMI LEGKEVÉSBÉ VALÓSZÍNŰ?
"Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).
Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13). A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését.
Hajlandók vagyunk azt mondani: "A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz." Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa". A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben.
"Isten hatalma őriz!" - Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ELMÚLÓ FÉNY
"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18).
Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott"
(2Tim 4,16-17).
16. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.
17. De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.
Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett. Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre.
Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk.
"Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MUNKA MÉLTÓSÁGA
"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9).
Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan. Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta. De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat. A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották. De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.
Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
A DÖNTÕ EMELKEDÕ
"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.
"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerû Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Õrizkedj attól, hogy testtel vérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserûvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz idõket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élõ összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tûzpróbán , mielõtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Õ szándékával.
AMIKOR Õ ELJÖN
"És ha eljön, meggyõzi a világot bûn... tekintetében" (Jn. 16,8).
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Õ meggyõzhetett bûn tekintetében. Ismerjük azt a belsõ zûrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szentlélek meggyõz bûn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így gyõzõdött meg a bûnrõl, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erõsebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Õ kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hû maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Õ szeretet. Mihelyt Lelke meggyõzhetett a bûn felõl, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztrõl tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.
A bûnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Õ magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI
"Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt. 123,2).
Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre. Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ésa. 53,1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? ).
Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Õróla. A hajótörést nem annyira külsõ nehézségek okozzák, inkább a képzelõdésünk. A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna. A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi-lelki döntésre jutottál Isten elõtt és ott van benned a Szentlélek bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam." Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond! Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedrõl beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tõled." Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam." Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz. Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Õrá emeled a szemed. Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy. Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal! Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.
A SZELLEMI-LELKI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal.6,14).
Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külsõ dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külsõ élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi-lelki összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg-lelkileg rendezettek, mert a dolgok külsõ rendezettsége jobban érdekel, mint a belsõ. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külsõ rendjét ismerik el, a "felsõ emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kõsziklájára! A történelem külsõ lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögébõl nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erõ. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet"(1.Kor.1,21.23).
21. Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
-
ALKALMAS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN
"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben" (2Tim 4,2).
// Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. //
Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hajlamban, hogy csak "alkalmatlan" időben állnak elő az Igével. Ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. "Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben", azaz akár van kedved hozzá, akár nincs. Ha csak azt tennénk meg, amire hajlamot érzünk, akkor sokan soha semmit sem csinálnánk. Szellemi területen is vannak munkanélküliek, szellemileg gyengék, akik vonakodnak bármit tenni, hacsak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést. Istenhez való helyes viszonyunk próbája éppen az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, akár érzünk ihletést, akár nem.
A szolgáló testvér legveszélyesebb csapdája, hogy bálványt csinál ritka pillanataiból. Amikor Isten Szelleme az ihletettség és a belső látások idejével ajándékoz meg, ezt mondod: "Ezután Isten kedvéért mindig ilyen leszek". Nem, nem leszel ilyen. Az ilyen pillanatok teljesen Isten ajándékai. Nem akkor ragadhatod magadhoz őket, amikor akarod. Ha azt mondod, hogy mindig olyan akarsz lenni, amilyen legjobb perceidben vagy, akkor Isten számára kibírhatatlan teher leszel és sohasem teszel semmit ihletés nélkül. Ha istenné teszed legjobb pillanataidat, maga Isten eltűnik az életedből. Nem is tér vissza addig, amíg el nem végzed legközelebbi kötelességedet és meg nem tanulod, hogy ne csinálj bálványt ritka pillanataidból.
ÓVÁS A LÉHASÁGTÓL
"De ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek" (Lk 10,20).
Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének.
Menj ki a "táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát" (Zsid 13,13).
Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek. Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk! Ott van bennünk a kalmár szellem: "Ennyi meg ennyi lélek megtért, és ennyi a megszenteltek száma, hála Istennek, most már minden rendben van". A mi munkánk ott kezdődik, ahol Isten kegyelme lerakta az alapot. Nem mi mentjük meg az embereket, mi csak tanítványokká tesszük őket. Mind a megmentés, mind a megszentelés Isten fenséges munkája; nekünk, az Ő tanítványainak az a dolgunk, hogy addig tanítsuk az embereket, amíg teljesen megadják magukat az Úrnak. Egyetlen teljesen neki átadott élet többet ér Istennek, mint száz olyan, akik csak felébredtek a Szent Szelleme által. Mint Isten munkatársainak, szellemi jellegünket kell létrehoznunk; ez Isten bizonyságtétele munkatársairól. Isten az Ő kegyelme által felemel minket az élet magasabb színvonalára, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy másokban is ez történjék.
Ha a munkatárs nem él Krisztussal Istenben elrejtve (Kol 3,3), könnyen válhat tanítvány helyett felforgató diktátorrá. Közülünk sokan basáskodnak egyesek és egész gyülekezetek felett. Amikor az Úr tanítványságról beszélt, elöljáróban mindig odatette: "ha"; sohasem állította nyomatékosan: "neked meg kell tenned ezt!" Tanítványságunk szabad választásunkra van bízva.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A LEGMAGASABB KAPASZKODÓ
"Vedd a te fiadat... és áldozd meg égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked" (1Móz 22,2).
A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt 18,26-27).
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta. Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét. Ha őszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Ő minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektől, amelyek torzítva mutatják be Őt.
Sok ilyen hamis hiedelemtől kell megszabadulnunk, amilyen pl. az, hogy Isten azért vesz el egy gyermeket, mert anyja túlságosan szereti. Ez ördögi hazugság és egyben eltorzítja Isten igazi természetét. Ha az ördög meg tud akadályozni abban, hogy megmásszuk a legmagasabb kapaszkodót, akkor meg is teszi. Az a célja, hogy ne szabaduljunk meg az Istenről alkotott rossz elképzeléseinktől. De ha hűek maradunk Istenhez, átvezet a tűzpróbán, amelyben jobban megismerjük Őt magát.
Ábrahám hitében az volt a nagyszerű, hogy kész volt bármit megtenni Istenért. Nem törődött vele, milyen hittétellel van ellentétben engedelmessége. Ábrahám nem volt saját meggyőződésének kegyeskedő tisztelője, különben megölte volna Izsákot és az angyal szaváról feltételezte volna, hogy az az ördög szava. Csak a vakhitű viselkedik így. Ha hű maradsz Istenhez, Ő minden akadályon át egyenesen az Ő megismerésének belső szentélyébe vezet, csakhogy ott mindig fel kell adnunk saját meggyőződésünket.
Ne kérd Istentől, hogy próbáljon meg!
Ne mondd, mint Péter: "Veled kész vagyok... halálra menni". Ábrahám nem fogadkozott, hű maradt Istenhez és Isten megtisztította hitét.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN
"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk"
(1Jn 3,2 . Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. ).
Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk.
A józan eszünk szerinti élet egyik ismertelőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben.
Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..."
A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk. Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van. Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással.
"Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". Bízd rá az egész életedet! Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MIT KÍVÁNSZ?
"És te kívánsz-e magadnak nagyokat?" (Jer 45,5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.)
Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Talán nem akarsz nagy ember lenni, de nem kívánsz Istentől nagy dolgokat magadnak? Isten szeretne önmagával szorosabban összekapcsolni, mint amennyire adományai elfogadása összekapcsol vele: azt szeretné, hogy megismerd Őt! Nagy dolgok a véletlennek vannak alávetve: jönnek és mennek is. Isten soha semmit sem véletlenül ad nekünk. Nincs könnyebb, mint helyes kapcsolatba jutni Istennel, kivéve, amikor nem Őt magát akarod, hanem csak azt, amit ad.
Ha még csak annyira jutottál, hogy Istentől dolgokat kérsz, akkor az átadásnak még az első lépéséig sem jutottál el. A magad felfogása szerinti keresztyén lettél.
"Kértem Istentől Szent Szellemet, de a várt nyugalmat és békességet mégsem adta meg nekem."
Isten azonnal rámutat az indítóokra: te nem az Urat keresed, hanem kapni akarsz valamit.
Jézus mondja: "Kérjetek és adatik nektek"! Kérd Istentől, amit szeretnél megkapni, de ha nem jó dolgot kérsz, akkor még nem tudsz imádkozni. Amikor közelebb jutsz Istenhez, abbahagyod, hogy bizonyos dolgokért imádkozz.
"Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). Minek akkor kérni? Azért, hogy megismerd Őt!
Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Ó Uram, keresztelj meg engem Szent Szellemmel! Ha Ő nem teszi meg, ez csak azért van, mert még nem adtad át neki magadat egészen. Még van valami, amit nem akarsz megtenni! Hajlandó vagy megkérdezni önmagadtól, hogy mit kívánsz Istentől és miért akarod?
Isten mondja: "Ne szólj nekem többé erről a dologról, hanem tedd, amit mondok. Jöjj hozzám!"
Isten a végső tökéletesség érdekében nem veszi tudomásul a jelenlegi állapotod. Nem az a célja, hogy éppen most tegyen téged áldottá vagy boldoggá, Ő mindig a végső tökéletességen dolgozik: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! ).
AMIT ISTEN NEKED AD
"A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5).
Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked."
Mi többet kívánhat az ember az életénél? Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki. Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el: "a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. ).
Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?" Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: "Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni. Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked." Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk. Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta. Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A BELÁTÁS NEM ÉRZELEM
"Mert hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7).
Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk.
Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZERETET SPONTÁN
"A szeretet hosszútűrő, kegyes..." (1Kor 13,4-8).
// 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság. Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való.
A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk.
Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt. Iránta való szeretetünket a teljes önkéntesség bizonyítja, az magától értetődően jön. Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: a kényszer nélküli szeretet hozta létre őket. Isten élete ilyen kényszer nélküli módon szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak (Róm 5,5 . A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. ).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A TŰRÉS SZENVEDÉLYE
"Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).
A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. "Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket. Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent.
"...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. - "A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13). Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk. Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk. "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12). Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál. Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bûnös" ( Jak. 2,10).
Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. A törvény soha nem változik, a legnemesebbtõl és a leggyengébbtõl is ugyanazt követeli. Az Istentõl rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden idõben és az örökkévalóságban is.
Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia. "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül. De a törvény jöttével megelevenedett a bûn és én meghaltam" (Róm. 7,9-10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. ).
Amint ezt felismerjük, Isten Lelke meggyõz minket bûnösségünkrõl. Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében. A saját bûnösségünkrõl való meggyõzõdés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: "A bûn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." Én, az Istennek adós bûnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedn! i Istennek valaha is?!
Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít. Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna. De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK
"...az Õ hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1.Kor. 15,10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. ).
Meggyalázza a Teremtõt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten elõtt megvizsgálod mindazt, ami emberek elõtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerõen szemtelenek az ilyen megállapítások. "Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelõdtem, nem vagyok én szent."
Mondd csak ki ezt Isten elõtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetõségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen."
Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten elõtt bizalmatlanság.
És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten elõtt alázatról tanúskodnak, az emberek elõtt éppen az ellenkezõjének tûnnek. Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetõfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Õ hû. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek elõtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten elõtt légy mindig alázatos, legyen Õ neked mindenben minden.
Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet õrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed
-
HELYETTES KÖZBENJÁRÁS
"Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19).
Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által".
A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében.
A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL
"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).
Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.
Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával.
Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából. Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
"Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. "
Nagyon bölcs és mély gondolatok! Mennyire igaz!
Köszönöm ermaha, jó üzenet ez nekem mára! :168:
Mindig is szerettem Chamberset olvasni! :169:
-
SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN
"A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal 5,1).
A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt". Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40). Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg.
Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez. Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt. Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes.
Ne türelmetlenkedj! Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát! Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében. Jézus Krisztus azt mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".
ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA
"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk 14,28)
Urunk itt nem arról a költségről beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Ő számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerűség, majd a botránkozás és gyűlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységű halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idő és az örökkévalóság forog. Jézus Krisztus felszámította a költséget. Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."
Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. Azt jelentik, hogy az Ő hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nőket tudja felhasználni, akikben Ő mindent elvégzett. "Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom." Egyedül azokat a férfiakat és nőket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, akik őt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél. Ezek a feltételek kemények, de dicsőségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit építünk. Emésztő tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek és - itt van a csapda. Őszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele. Az Ő épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
BÉKETŰRÉS HITBEN
"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10).
A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére! Miben van éppen most türelemre szükséged? A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal.
"Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).
A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba.
Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal. Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek.
"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust"
(Jn 17,3).
Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN
"Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18).
Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad.
Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is.
"Ahol nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
EZT NEM ÉRED EL OLYAN KÖNNYEN
"Ragasszatok a testvérekhez való hajlandóság mellé... szeretetet" (2Pt 1,7).
A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben. Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben (Lk 14,26). Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít.
Az első, amit Isten tesz, az, hogy kiűzi belőlem a dölyföt és az álszenteskedést. A Szent Szellem megjelenti nekem, hogy Isten nem azért szeret engem, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert az Ő természete a szeretet. Ezután azt mondja nekem: "Te is szeress ezzel a szeretettel", "amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 15,12). Számtalan emberrel hozlak össze, akiket nem tudsz becsülni és meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni! Sokan közülünk megpróbáljuk, de csakhamar belefáradunk.
Az Úr "hosszútűrő" (1Kor 13,4). Befelé nézve lássam meg, hogy Ő hogyan bánt velem. Az a tudat, hogy Ő minden bűnösségem, aljasságom, önzésem és rosszaságom ellenére végsőkig szeretett engem, kikényszerít engem a világba, hogy ugyanúgy szeressek én is másokat. Isten szeretete kimeríthetetlen irántam, és én az Ő szeretetének ezen a kőszikláján állva szerethetek másokat. A kegyelemben való növekedés abban a pillanatban megáll, amint én ingerült leszek. Azért haragszom, mert furcsa emberrel kell együtt élnem? Gondoljak arra, mennyit bosszantottam én Istent! Kész vagyok-e annyira eggyé válni az Úr Jézussal, hogy állandóan áradhasson belőlem az Ő szeretete és szelídsége? Sem a természetes, sem az isteni szeretet nem marad meg, ha nem gyakoroljuk. A szeretet önkéntes, magától jön, de önfegyelmezéssel meg kell maradni benne.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI-LELKI ERÕDET
"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal. 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belõlem önmagát figyelgetõ kegyeskedõ, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsõleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevõ és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi-lelki erejébe.
Meghamisítjuk az oda szentelõdést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi-lelki erõnket felraktározzuk és késõbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Lelke sokak bûnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erõteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsõleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tõle.
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi-lelki erõd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szemben álló szellemiség-lelkiség érdekeit viszi elõre?
-
SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID
"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8).
Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne.
Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.
SZOKD MEG, HOGY JÓ LELKIISMERETED LEGYEN
"Botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor" (Csel 24,16).
Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak.
A lelkiismeret az a képesség bennem, amely összekapcsol a legmagasabbal, amit ismerek és megmondja: mit kíván tőlem ez a legmagasabb. A lelkiismeret a lélek szeme, amely vagy Isten felé, vagy a legmagasabbnak tartott felé kutat, ezért más-más emberben másképp nyilvánul meg. Ha megszoktam, hogy mindennel mindig Isten elé állok, akkor lelkiismeretem Isten tökéletes törvényét tárja elém és megmutatja, mit tegyek. Csak az a kérdés, akarok-e engedelmeskedni. Igyekeznem kell lelkiismeretemet olyan érzékenyen tartani, hogy botránkozás nélkül éljek. Olyan tökéletes egyetértésben kellene élnem Isten Fiával, hogy gondolkozásom szelleme minden helyzetben megújuljon és azonnal "megvizsgáljam, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,2).
Isten mindig nevel minket a legapróbb részletekig. Olyan éles-e már a hallásom, hogy meghallom a Szellem leghalkabb suttogását is és tudom, mit kell tennem? "Meg ne szomorítsátok Istennek Szent Szellemét" (Ef 4,30). Nem mennydörgő hanggal közeledik, az Ő hangja olyan halk, hogy könnyen semmibe vehetjük. Egyetlen dolog tartja meg lelkiismeretünket érzékenynek iránta: ha megszokjuk, hogy állandóan nyitva legyünk Isten előtt. Ha vita támad, hagyd abba! Ha ezt mondod: "Miért ne tenném meg?" - már rossz vágányra kerültél. Amikor a lelkiismeret megszólal, nem lehet tovább vitatkoznunk. Saját vesztedre engeded meg, hogy valami elhomályosítsa az Istennel való közösségedet. Ejtsd el, bármi legyen is az, és ügyelj arra, hogy belső látásod mindig tiszta maradjon!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
SZOKD MEG, HOGY ÖRÜLJ A KELLEMETLENSÉGNEK
"Hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben" (2Kor 4,10).
Alakítsunk ki olyan szokásokat, amelyek által kifejezzük, mit végzett bennünk Isten kegyelme. Nem arról van szó, hogy megváltott a pokoltól, hanem azért váltott meg, hogy Isten Fiának élete látható legyen a mi halandó testünkben. A kellemetlen dolgok között mutatkozik meg legjobban: hordozzuk-e az Ő életét vagy nem. Isten Fiának szelídségét mutatom-e fel, vagy a tőle elszakadt "énem" ingerlékenységét? Az egyetlen, ami képessé tehet arra, hogy a kellemetlenségnek örüljek, az az, hogy éppen a kellemetlenség által mutatkozhat meg Isten Fiának az élete bennem. Ha még olyan kellemetlen is valami, mondd ezt: "Uram, gyönyörködtet, hogy engedhetek neked ebben a dologban" - és Isten Fia abban a pillanatban előtérbe nyomul és így az én emberi életemben az mutatkozik meg, ami megdicsőíti Jézust.
Nem kell vitatkozni. Abban a pillanatban Isten Fiának befolyása alá kerülsz, amint engedelmeskedsz a világosságnak, de a vitatkozással megszomorítod Szent Szellemét. Ahhoz, hogy Isten Fia látható legyen benned, alkalmassá kell lenned, de nem lehetsz az, ha önmagadat sajnálod. Életkörülményeink útján bizonyul be, milyen csodálatosan tökéletes és milyen rendkívül tiszta Isten Fia. Minden új alkalom, amikor láthatóvá lehet Isten Fia bennünk, megdobbantja szívünket. Nem mindegy, hogy magunk választjuk-e a kellemetlenséget, vagy Isten vezet bele. Ha Ő visz bele, az Ő segítsége bőségesen elég.
Légy mindig kész Isten Fia életének kiábrázolására! Soha ne élj emlékeidből! Isten Igéje legyen mindig élő és ható benned!
-
EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA
"Hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának a reménysége" (Ef 1,18).
Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.
Isten a tervező; Ő engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. "Az én Istenemmel kőfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát.
Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erővel teljeseknek találna, készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Ő küld ránk. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elő. Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. Azért vagyunk itt, hogy az Ő akaratának alárendeljük magunkat és Ő elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl
JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
"Az engem dicsõít majd" (Jn. 16,14).
//Jn 16,14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
A kegyeskedõ ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szentlélek ismertetõjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig errõl beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amirõl az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétõl. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Õt. Pedig Õ ennél sokkal több: Õ maga a megváltás, Õ maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Õ, az igazság Lelke, ...Õ majd dicsõít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentõl a Szentlélek ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
-
A GAZDAGSÁG SZOKÁSA
"Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4).
Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik. Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk: "Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt." Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban! Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon. Mit számít, ha nehezek a külső körülmények? Miért ne lennének nehezek? Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat. Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet.
Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7 . És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
). Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért. "Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8), ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELE
"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51).
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel.
A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
KEZDEMÉNYEZZ!
"A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet" (2Pt 1,5).
"Ragasszatok mellé": ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi! De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, nem Ő járat helyes úton. Mindezt nekünk kell tennünk. Ki kell dolgoznunk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk. "Ragassz mellé" azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz. A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és tájékozódunk azon az úton, amin járnunk kell.
Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered! Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést! Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább! Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelmi állapotod is veszélyben forog. Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást! Égesd fel a hidakat magad mögött! "Meg akarom írni ezt a levelet", "ki akarom fizetni ezt az adósságot!" Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné!
Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk! Olyan állapotba kell jutnunk, hogy megértsük, mit mond Ő. Amikor aztán jön a válság, ösztönszerűen Istenhez fordulunk, mert már kialakult bennünk ez a szokás. Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol nem vagyunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A VALÓSÁG BIRODALMA
"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket" (Lk 21,19).
Amikor valaki újjászületik, gondolkozásában és következtetéseiben egy ideig nincs meg az az erőteljesség, ami azelőtt megvolt. Az új életet kifejezésre kell juttatnunk, ki kell formálnunk magunkban Krisztus indulatát: "Béketűrés által nyeritek meg lelketeket." Sokan előnyösebbnek találják, ha megállnak a keresztyén élet küszöbén, ahelyett, hogy tovább mennének és hozzá hangolnák lelküket ahhoz az új élethez, amit Isten helyezett beléjük. Azért nem sikerül ez, mert tudatlanságban vagyunk saját természetünk felől; az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat.
Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. A hangulatok fészke többnyire a testben van, nem a lélekben. Állandóan küzdenünk kell az ilyen testi állapotból eredő hangulatok ellen! Ne engedj nekik egy másodpercig sem! Galléron kell ragadnunk és jól meg kell ráznunk magunkat, ilyenkor rájövünk, hogy meg tudjuk tenni azt, amiről azt gondoltuk, hogy képtelenek vagyunk rá. A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van! A keresztyén élet a szellemi bátorság egyetlen megtestesítője.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A HIT ISTENI KÖVETKEZTETÉSEI
"Keressétek először Isten országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak nektek" (Mt 6,33).
Mihelyt Jézusnak e szavait mélyebben átgondoljuk, úgy találjuk, hogy ezek a legforradalmibb állítások, amiket emberi fül valaha is hallott. "Keressétek először Isten országát." Mi, még akik a legszellemibben gondolkoznak is, fordítva következtetnek. "De élnem kell, ennyi meg ennyi pénzre van szükségem, ruházkodnom kell, ennem kell... azaz életünk fő gondja nem Isten országa, hanem hogy hogyan rendezzük be ügyesen az életünket. Jézus megfordítja a sorrendet: először Istennel jussatok helyes kapcsolatba, maradjon ez életetek legfőbb gondja, soha ne tegyétek a hangsúlyt más dolgokra!
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől..." Urunk megmutatja, hogy az Ő szemszögéből nézve milyen értelmetlen a megélhetéshez szükséges eszközök miatt aggodalmaskodnunk. Jézus nem azt mondja, hogy áldott az, aki semmivel sem törődik; az ilyen ember bolond. Jézus azt tanította, hogy a tanítvány legfőbb gondja az Istennel való kapcsolata legyen, és ehhez képest minden másra csak gondos gondtalansággal nézzen. Jézus azt mondja: "Az étel és ital gondját ne engedd uralkodó tényezővé lenni életedben, hanem állandóan Istenre figyelj." Sok ember felelőtlenül nem törődik azzal, mit egyék és mit igyék és emiatt veszteséget szenved; nem törődnek azzal sem, mibe öltözzenek. Úgy járnak-kelnek, mint akiknek semmi dolguk; nem törődnek földi ügyeikkel, de Isten felelőssé teszi őket érte. Jézus azt mondja: legyen az életünk legnagyobb gondja az Istennel való kapcsolatunk, minden egyéb csak a második helyen jöhet számításba.
Keresztyén életünk legszigorúbb iskolája, hogy megengedjük a Szent Szellemnek: hozza összhangba életünket Jézusnak ezzel a tanításával.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
EZ MEGMAGYARÁZ MINDENT
"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk" (Jn 17,21).
Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál.
Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima (Jn 17). Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: "Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk". Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal?
Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: "Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?" Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: "Legyen meg a te akaratod", elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
GONDOS GONDTALANSÁG
"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..."
(Mt 6,26-Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
.28- Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; ).
Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,38- A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. ).
Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok.
Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket.
Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.
FELTÁMADOK A ROMOKBÓL
"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15-Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. ). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37-De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, ).
Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván.
"Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged.
"Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság?
"Éhség..."? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A KÉTSÉGBEESÉS ÖRÖME
"Mikor pedig láttam Őt, leestem lábaihoz, mint egy holt" (Jel 1,17).
//Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
//
Lehet, hogy olyan közelről ismered Jézus Krisztust, mint János apostol, de amikor egyszer úgy jelenik meg előtted, minden ismerős vonás nélkül, akkor csak egyet tehetsz: lábaihoz esel, mint a halott. Vannak idők, amikor Isten nem jelentheti ki magát másképpen, mint fenségében és ennek a látomásnak félelmetes volta vezet bele téged a kétségbeesés örömébe; ha valaha még felkelhetsz, csak Isten keze emelhet fel.
"Reám vetette jobb kezét" (Jel 1,17). Szent megrettenésed közepette megérint valami, és tudod, hogy ez az Úr Jézus Krisztus jobb keze - nem a megfékező, nem a rendreutasító, nem is a büntető jobb kéz, hanem Krisztusban az örökkévalóság Atyjának jobbja. Valahányszor az Ő jobb keze rajtad nyugszik, kibeszélhetetlen békesség és vigasztalás tölt el, az az érzés, hogy "alant vannak örökkévaló karjai" (5Móz 33, 27- Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! ), ezek a biztonságos, vigasztaló és erős karok. Mikor egyszer így megérint, többé semmi sem kergethet félelembe. Mennyei dicsősége közepette jön az Úr Jézus, hogy beszéljen jelentéktelen tanítványával és megmondja neki: "Ne félj!" Gyengédsége kimondhatatlanul boldoggá tesz. Ilyennek ismerem én Őt?
Figyeld csak meg, mik azok a dolgok, amik kétségbe szoktak ejteni téged! Van olyan kétségbeesés, amiben nincs öröm, nincs kilátás, nincs remény valami szebbre; de van öröm a kétségbeesésemben akkor, amikor tudom, hogy "nincsen énbennem, azaz az én testemben semmi jó" (Róm 7,18-Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. ). Gyönyörűség tudnom, hogy ami bennem van, annak meg kell semmisülnie Isten előtt, amikor Ő kijelenti magát és ha valaha felkelhetek, ez csak Isten keze által történhet meg. Isten addig semmit sem tehet értem, amíg el nem jutok lehetőségeim végső határáig.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ÖNZÉS PRÓBÁJA
"Ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra térek" (1Móz 13,9).
Amint az Istenben való hitből kezdesz élni, a leggazdagabb és legcsalogatóbb távlatok tárulnak fel előtted, és mindaz jog szerint a tied. De ha hitből élsz, akkor mindenekelőtt azt a jogodat fogod gyakorolni, hogy lemondasz jogaidról és Isten választására bízod magad. Isten néha megengedi, hogy olyan próbába juss, ahol jogod lenne a jóléthez, megilletne téged, ha nem a hit életét élnéd. De ha hitből élsz, akkor teljes örömmel lemondasz jogodról és Istenre bízod a választás jogát. Ez önfegyelem, ennek segítségével a természeti szellemivé alakul át, az Isten szavának való engedelmesség által.
Ha életünk vezére a jog, akkor ez szellemi látásunkat eltompítja. Az Istenben hívő élet nagy ellensége nem a bűn, hanem az a jó, amelyik nem a legjobb. A jó mindig ellensége a legjobbnak. Ábrahám a világ szerint a legbölcsebben járt volna el, ha ő maga választ. Joga volt ehhez és a körülötte élő emberek bolondnak tarthatták, mert nem választott. Sokan közülünk azért nem jutnak szellemileg előbbre, mert inkább azt választják, amihez joguk van, ahelyett, hogy egészen Istenre bíznák, hogy Ő válasszon. Meg kell tanulnunk a szabályt: úgy járni, hogy szemünk Istenen legyen. "Járj énelőttem" (1Móz 17,1).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT
"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).
Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását.
Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8-Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. ). Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra?
A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
GONDOSKODÓ HITETLENSÉG
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek" (Mt 6,25).
Jézus Krisztus a józan ész szerinti aggodalmaskodást a tanítványnál hitetlenségnek tartja. Ha vettük Isten Szent Szellemét, Ő átjár minket és ezt mondja: "Hol jut szóhoz Isten ebben a baráti kapcsolatban, ebben az eltervezett nyaralásban, ezekben az új könyvekben"? Ő mindaddig rajta tartja ujját azon a ponton, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden döntésben Ő legyen az első gondolatunk. Valahányszor más dolgokat teszünk az első helyre, zűrzavar támad.
"Ne aggodalmaskodjatok..." Ne vegyétek magatokra az előregondoskodás nyomasztó terhét! Nemcsak rossz az aggodalmaskodás, de hitetlenség is, mert az aggodalmaskodók véleménye szerint Isten életünk gyakorlati részletkérdéseivel nem törődik, nekünk pedig mindig ezek okoznak gondot. Felfigyeltél már valaha arra, miről mondta Jézus Krisztus, hogy megfojtja a belénk oltott Igét? A gonosz? Nem, e világ gondjai! Mindig a kis gondok a veszedelmesek! Nem akarunk hinni, ha nem látunk: itt kezdődik a hitetlenség. Az egyetlen gyógyszer a hitetlenség ellen: engedelmeskedj a Szent Szellemnek.
Az Úr Jézus nagy felszólítása tanítványaihoz: add át magad!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MEGELEVENÍTŐ ÉLET
"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsőülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsőült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következő mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd előtt is munkálkodott, de Ő maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsőült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Ő itt van! A hívő legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítő életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg őket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Ő mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az időre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsőséges MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3). Kezdd el Őt most megismerni és soha ne hagyd abba!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MEG NEM KÉRDEZETT KIJELENTÉS
"És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről" (Jn 16,23).
Mikor van "az a nap"? Amikor a mennybe ment Úr eggyé tesz téged az Atyával. Azon a napon ugyanolyan eggyé leszel az Atyával, mint Jézus, és azon a napon - mondja Ő - "nem kérdeztek majd engem semmiről". Amíg Jézus feltámadott élete nem valóság még benned, folyton kérdezősködsz erről is, arról is. De egy idő múlva úgy találod, hogy minden kérdésed elhallgatott, nincs több kérdeznivalód. Eljutottál már oda, hogy teljesen rábízod magad Jézus feltámadt életére, amely tökéletes kapcsolatba hoz téged Isten szándékaival? Ezt az életet éled-e most? Ha nem, mi az akadálya?
Sok minden homályos lehet még előtted, de ne engedd ezeket közéd és Isten közé furakodni. "Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről" - nincs rá szükség, mert bizonyos vagy benne, hogy Isten a dolgokat az Ő akarata szerint viszi véghez. János 14,1 szíved szilárd sziklájává lett, nincs már több kérdeznivalód. Ha valami még rejtve van előtted és ez közéd és Isten közé jut, soha ne próbáld megoldani az értelmeddel; a hajlamaidban van a baj. Amikor egyszer kész vagy hajlamaidat alávetni Jézus életének, az értetlenséged tökéletesen feltisztul. Akkor az Atya és gyermeke között nincs távolság, mert az Úr eggyé tett Atyáddal; "és azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről".
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
IGEN... DE...
"Követlek téged Uram, de..." (Lk 9,61).
Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, ami próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntő pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. "Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek." Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben kezded látni, hogy az valóban Isten szava. Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogány módra cselekszünk. Lehet, hogy a tömegből talán csak egyetlenegy elég bátor arra, hogy hitben Istennel számoljon.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ADD ISTENNEK AZ ELSŐ HELYET
"Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben" (Jn 2,24-25).
//24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.//
Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében.
Tedd első helyre Isten igényeit! "Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9).
Az ember abban engedelmeskedik, amit szükségesnek lát; Urunk Atyja akarata iránt volt engedelmes. Ma hangzik a hívás: "Valami szolgálatot kell végeznünk! - A pogányok Isten nélkül halnak meg, mennünk kell, hogy beszéljünk nekik Őróla." - Arra legyen gondunk mindenekelőtt, hogy Isten velünk szemben támasztott igényeit személy szerint kielégítsük. "Ha késik is, bízzál benne..." (Hab 2,3). Ezeknek az igehirdetéseknek az a céljuk, hogy helyesen viszonyuljunk Isten igényeihez. Amikor az Ő igényeinek eleget tettünk, akkor Ő megnyitja előttünk az utat arra, hogy másutt is érvényre juttassuk kívánságait.
Isten bizalmát tedd az első helyre! "Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be" (Mt 18,5).
Isten bizalma irántam abban mutatkozik meg, hogy úgy ajándékozza magát nekem, mint egy kicsi gyermek. Isten azt várja tőlem, hogy életem "Betlehem" legyen. Engedem végbemenni, hogy természeti életem lassan átformálódjék Isten Fiának bennem való élete által? Istennek az a végső célja velem, hogy az Ő Fia ábrázolódjék ki az én halandó testemben.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MEGDÖBBENTŐ KÉRDÉS
"Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)
3. És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van: "Uram, Te tudod, én nem." Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd: "Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni." Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel. Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak. Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt? Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel.
"Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" ( 12. Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. ). Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg. Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak felényire olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban. Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18- Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. ). Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MI TÖLT BE TÉGED?
"Kicsoda az, aki féli az Urat?" (Zsolt 25,12- Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. )
Mi tölt be téged? Talán azt mondod: semmi! Pedig mindnyájunkat betölt valami, legtöbbször saját magunkkal vagyunk eltelve, vagy mint keresztyének - a megtapasztalásainkkal. A zsoltáros szerint Istennel kellene betelnünk. Isten töltse be a tudatunkat, ne pedig a róla való gondolkozás. Isten jelenléte töltse be teljes életünket kívül-belül. A gyermek tudata annyira anyjával van eltelve, hogy ha tudatosan nem is gondol rá, de ha valami baja támad, az anyjához tartozás érzése az, ami megmarad benne. Így élhetünk, mozoghatunk és létezhetünk mi is Istenben, láthatunk mindent Isten szemszögéből, ha mindig előtérbe nyomul bennünk az Isten-tudat.
Ha Isten betölt minket, semmi másnak nincs helye bennünk, se gondnak, se bánatnak, se félelemnek. Most értjük meg, miért mondja Urunk az aggodalmaskodást bűnnek. Hogy merünk hitetlenkedni, amikor Isten annyira körülvesz minket? Ha Istennel vagyunk betelve, biztos menedékünk van az ellenség minden támadása ellen.
"Lelke megmarad a jóban" (13-Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. ) - nyomorúságban, félreértések, és rágalmak közepette is. Ha életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben
(Kol 3,3- Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. ), Ő megőriz minket a nyugalomban. Mi fosztjuk meg magunkat Isten állandó társaságának csodálatos kinyilatkoztatásától. "Isten a mi oltalmunk" (Zsolt 46,2- Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. ). Ezen a védőfalon semmi sem törhet át.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN NEM HAGY EL SOHA
"Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5).
Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? "Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"
"Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra!
"Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását?
Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát. Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MEG NE LANKADJ!
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13).
Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki.
Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? "Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk.
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
:08:
Bár itt tartanék már! :168:
-
ZAVARTALAN KAPCSOLAT
"Azon a napon az én nevemben kértek majd; ...mert maga az Atya szeret titeket..." (Jn 16,26-27).
"Azon a napon az én nevemben kértek", azaz az én természetem szerint. Nem "varázsige lesz a nevem nektek", hanem "olyan bizalmas lesz a kapcsolatunk, hogy egészen eggyé váltok velem". "Az a nap" - nem egy valamikor bekövetkező napot jelent, hanem azt a napot, ami itt van és most van! "Maga az Atya szeret titeket" - az egyesülés teljes és tökéletes. Urunk nem arra gondol itt, hogy életünkben nem lesznek bonyodalmak, hanem éppúgy, mint ahogyan Ő ismerte az Atya szívét és gondolatát, úgy emel fel minket is a Szent Szellem keresztsége által azokra a mennyei helyekre ahol kijelentheti nekünk Isten tanácsait.
"Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben..." (23. v.). "Azon a napon" zavartalan lesz a kapcsolat Isten és a szent között. Éppúgy, mint ahogy Jézus tisztán állt az Atya jelenlétében, úgy minket is bele emelhet ebbe a kapcsolatba a Szent Szellem keresztségének hatalmas erejével, "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).
"Megadja nektek" (23). Jézus azt mondja, hogy Isten meghallgatja imádságainkat. Micsoda kihívó felszólítás! Jézus feltámadásának és mennybemenetelének ereje és az elküldött Szent Szellem az Atyával olyan kapcsolatba emelhet, hogy Isten tökéletes, szuverén akaratával egyet akarunk - szabad választásunkból -, mint ahogyan Jézus is egy volt vele. Ebben a csodálatos helyzetben - amelybe Jézus Krisztus helyezett - imádkozhatunk Istenhez az Ő nevében, az Ő természete szerint, amit a Szent Szellem ajándékozott nekünk, és Jézus Krisztus ezt mondja: "Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek". Jézus Krisztus fenséges lényét a saját kijelentésein át lehet kipróbálni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ÚR TITKA
"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14).
Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e? Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása. Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit. Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét.
"Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt 25,12). Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk. Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű döntéseink útján vezet minket. De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. Amint kétely merül fel, rögtön állj meg! Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: Miért ne tenném meg? Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ
"Kérj, ha még nem kaptál! Aki kér, mind kap" (Lk 11,10).
Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk. Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből? "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed. A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján (Lk 11,13). Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.
"Aki kér, mind kap." Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el. Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen és erkölcsi felelősséggel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.
"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..." Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal; ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget. Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes. Ez, hogy "kérj", azt jelenti: koldulj! Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy szegénységükből hasznot húzzanak. Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem bírvágyból. Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol a bűn és a bánat megszűnik, megkezdődik a hálaének és a szent élet.
"Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28- Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.)
Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak. Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.
Jézus Krisztus saját magát teszi próbakővé. Figyeld meg csak, mikor használja Ő ezt a szót: Jöjj! Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását: "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyű és menj! Bízd rá magad arra, amit Ő mond! Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.
"...én megnyugtatlak titeket", azaz megerősítlek. Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: "Kihúzlak az ágyból, megszabadítlak erőtlenségedtől és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élőhalott állapotodból, amibe jutottál - holott élsz. Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülről való, megelevenítő erővel." Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát". De hát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred. "Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!" (Jn 1,39-40- Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra. )
"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.
"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..." (43). Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk. Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el. Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle.
A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg. Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent. Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. "Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén." Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet. Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne. De hiszen éppen ezt akarja! "Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23- Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. ). Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk.
"Kövessetek engem!" (Mk 1,17)- És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1- Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek; ).
Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak. A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.
Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni. Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment.
Odamentem-e én is? Odamegyek-e most?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN BIZTATÁSA
"Mert Ő mondotta... úgyhogy bízvást mondjuk" (Zsid 13,5-6).
//5. Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
6. Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom: "Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz előérzetek. Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen. Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg. Egyetlen úton űzhetjük ki a rettegést magunkból, ha Isten biztatására figyelünk.
Mitől rettegsz? Nem vagy gyáva, készülsz bátran szembenézni a nehézzel, mégis ott lappang benned a rettegés. Mikor senki és semmi sem segíthet rajtad, akkor mondd ezt: "Az Úr az én segítségem, ebben a percben, mostani helyzetemben is." Megtanultad-e, hogy csak akkor állj elő dolgokkal, ha már hallgattál Istenre, vagy már kimondtad és azután próbálod összhangba hozni Isten Igéjével? Fogóddz meg erősen az Atya biztatásába és azután mondd nagy bátran: "Nem félek!" (Zsolt 118,6). Nem számít, milyen gonoszság, vagy igazságtalanság vár rád ezen az úton, Ő ezt mondta: "Nem hagylak el soha."
A gyengeség is akadály lehet, odafurakodik Isten biztatása és a mi feleletünk közé. Amikor tudatára ébredünk, milyen gyengék vagyunk a nehézségekkel szemben, a nehézségek óriásokká nőnek, mi magunk pedig nevetségesen kicsivé leszünk, Isten pedig mintha nem is volna. Emlékezz ilyenkor Isten biztatására: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." Megtanultunk-e már azon a hangon énekelni, amit Isten szólaltatott meg? Betölt-e mindig az a bátorság, amely így szól: "Az Úr az én segítségem"? (Zsolt 56,5)
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
IGYEKEZZ!--- elhatározásaidat illetően.
"Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4--Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. )
Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal. Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva.
Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán. Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom. Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt. Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára! Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból - "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok; Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most! Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz. Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged!
IGYEKEZZ!--- a napi vesződséggel kapcsolatban is.
"Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5--- Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, ).
Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik. Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg. A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).
Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma. A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket. Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni.
Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz. Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza. Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
BONTAKOZTASD KI, AMIT ISTEN BELÉD HELYEZETT
"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..." (Fil 2,12-13).
Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel. Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?" Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele. Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egy értelemben Istennel. Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn. Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe. Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13). Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned. Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára. Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz. Saját önkéntes választásaid Is-ten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni. Ez a dinamit: a Szent Szellem iránti engedelmesség.
Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása? Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?
Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások.
"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17).
Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged. Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed! Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve. Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed.
Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz. Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá. Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed. Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad. Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől.
Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod. A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel. Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél.
1. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez. "Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sám 15,22). Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál. "Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti..." (Jn 7,17- Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? ).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NE GONDOLKOZZ TOVÁBB, INDULJ EL!
"És Péter... járt a vízen és Jézushoz ment. De látva az erős szelet, megrémült" (Mt 14,29-30).
29. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.
A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk. Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek. Nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedsz?" (31. v.) Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is meginogsz, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt! Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ
Keress, ha még nem találtál!
"Keressetek és találtok!" (Lk 11,9- Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. ).
"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3-Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. ).
Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni. Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen! Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!
"Ó, mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre" (Ézs 55,1- Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. ).
Szomjazol-e vagy közönyös vagy? Vallásos megtapasztalásod úgy kielégít, hogy semmi többet nem kívánsz Istentől? A tapasztalat csak a kapubejárat, de nem ez a cél. Vigyázz, nehogy tapasztalatra építsd hitedet, mert azonnal kiérződik belőle a bírálat hangja. Nem tudod másnak továbbadni, amire te találtál rá, de vágyat támaszthatsz a szívében az után, ami a tiéd.
"Zörgessetek és megnyittatik néktek." "Közeledjetek az Istenhez!" Zörgess! Az ajtó be van zárva és fájdalmas szívdobogással zörgetsz. "Tisztítsátok meg kezeteket" (Jak 4,8), zörgess kicsit hangosabban, és rájössz, hogy piszkos vagy. "Tisztítsátok meg szíveteket!" Milyen személyesen hangzik ez - most már kétségbeejtően komoly a dolog, most kész vagy mindenre. "Gyötrődj és kínlódj!" (Mik 4,10-Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből. ).
Gyötrődtél-e már valaha Isten színe előtt belső életed állapota miatt? Most már nyoma sincs benned az önsajnálkozásnak, de összetört szívvel, leverten és rémülten fedezed fel, miféle ember vagy úgy, ahogy vagy. - "Alázzátok meg magatokat!" (Jak 4,10). Isten ajtaján zörgetni megalázó foglalkozás, a megfeszített latorral egy sorban kell zörgetned, de "a zörgetőnek megnyittatik" (Mt 7,7).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ELJUTOTTÁL-E MÁR A "MIUTÁN"-HOZ?
"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő barátaiért" (Jób 42,10).
Sehol sem található az Újszövetségben panaszos, maga körül forgó, beteges imádság, amely mindenáron bizonygatni igyekszik, hogy "nekem van igazam". Maga az a tény, hogy igazolni próbálom magam Isten előtt, mutatja, hogy a váltság ellen lázadozom: "Uram, megtisztítom a szívemet, ha meghallgatsz; becsületesen élek, ha megsegítesz." Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom. Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam? Le kell mondanom minden igényről, fel kell hagynom az erőlködéssel, végleg és kizárólag Isten kezére kell hagyatkoznom, csak azután kezdhetem el a közbenjáró imádság papi szolgálatát. Sok imádság abból fakad, hogy nem hisznek a váltságban. Jézus nem most kezd megmenteni minket, Ő már megmentett, elvégezte a váltságot és gyalázzuk Őt, ha kérjük, hogy váltson meg.
Ha nem kapsz százannyit Isten Igéjének megismerését illetően, akkor kezdj el a barátaidért imádkozni, lépj be a belső papi szolgálatba. "Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott barátaiért." Megváltott lélek! A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása. Akármilyen helyzetbe visz bele Isten; imádkozz azonnal, imádkozz azért, hogy az Ő áldozati halála mások életében is valósággá váljék éppúgy, mint a tiedben: Imádkozz barátaidért most; imádkozz azokért, akikkel most kerülsz kapcsolatba!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A BELSŐ PAPI SZOLGÁLAT
"Ti pedig... királyi papság... vagytok" (1Pt 2,9-Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; ).
Milyen jogon válunk "királyi papsággá"? A váltság jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát? A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét. Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján ezt mondjuk: "Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át." Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele. Indulj el abban a bátor hitben, hogy a váltság teljes, nem kell többé nyűglődnöd magad miatt; kezdd el megtenni, amit Jézus Krisztus mondott: imádkozz barátodért, aki éjféltájban jön hozzád, imádkozz a szentekért, imádkozz minden emberért! Imádkozz azon az alapon, hogy egyedül Jézus Krisztusban vagy tökéletes, nem pedig az efféle mentegetődzés által leszel az: "Uram, megtettem, ami tőlem telt, kérlek hát, hogy hallgass meg."
Meddig tart, míg Isten megszabadíthat a magunk körül forgás beteges szokásától? Torkig vagyunk magunkkal és már nem döbbenünk meg semmin, amit Isten mond rólunk. Elérhetetlenek a bennünk levő aljasság mélységei. Csak egy hely van, ahol igazak vagyunk és ez Krisztus Jézusban van. Amikor benne vagyunk, akkor el kell égnünk ebben a belső szolgálatban teljesen.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NEM ÍTÉLKEZŐ LELKÜLET
"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél" (Mt 7,1).
Jézus azt mondta az ítélkezésről: ne tedd! Az átlagkeresztyén nagyon élesen ítélkező egyén. Az ember megszokta, hogy ítélkezzék, de a szellemi világban semmit nem érünk el vele. Az ítélkezésben a kritizált ember erejét és képességeit szétromboljuk. Egyedül a Szent Szellem tud a valóságnak megfelelően ítélni, csak Ő tudja sértés és sebek nélkül megmutatni, mi a rossz. Lehetetlen Istennel közösségben lenned, amikor ítélkező vagy: ez keménnyé, kegyetlenné tesz, és meghagy abban a hamis kenetteljességben, hogy felsőbbrendű lény vagy. Jézus azt mondja: mint tanítvány, műveld ki magadban azt, hogy nem ítélkezel. Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra elérni. Őrizkedj attól, ami felsőbbrendű lénynek tüntethet fel!
Nem lehet kikerülnöd Jézus átható tekintetét. Ha meglátom a szálkát a te szemedben, ez azt jelenti, hogy az enyémben gerenda van. Isten minden rosszat belém helyez, amit meglátok benned. Valahányszor ítélkezem, magamat ítélem el. (Róm 2,17-20).
17. Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19. És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20. A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
Hagyd abba a mások méregetését. Minden ember életében több olyan tényező van, amiről nem tudunk. Isten első dolga, hogy szellemi nagytakarítást végez bennünk; ez után már a lehetősége sem marad meg annak, hogy büszke legyen az ember. Azóta én sem találok olyan embert, aki miatt kétségbe kellene esnem, miután felismertem, hogy én mi lennék Isten kegyelme nélkül.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZENVEDÉLYES ODAADÁS SZOLGÁLATA
"Szeretsz-e engem? ...Őrizd az én juhaimat!" (Jn 21,16)
Jézus nem azt mondta: "A te gondolkozásmódodhoz térítsd az embereket", hanem nézz az én juhaim után, láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben. Mi szolgálatnak tekintjük mindazt, amit a keresztyén munkában végzünk; Jézus azt nevezi szolgálatnak, amik vagyunk az Ő számára, nem amit teszünk érte. A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak.
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom"
(Lk 14,26- Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ).
Nincs indokolás, nincs kényszer, de egyszerűen "ha az én tanítványaim akartok lenni, át kell adnotok magatokat nekem". Akit a Szent Szellem érint, az egyszerre így szól: "Most látom, kicsoda Jézus!" és ez az átadás forrása. Manapság a személyes hit helyére a hitvallásba vetett hitet tettük; ezért szentelik magukat olyan sokan ügyeknek és olyan kevesen Jézus Krisztusnak. Az emberek nem akarják magukat odaszentelni Jézusnak, csak annak az ügynek, amit Ő kezdett el. Jézus Krisztus a botránkozás köve az észember számára, aki Őbenne csak az embert látja.
De Urunk elsősorban Atyja akaratának kívánt engedelmeskedni. Nem arra nézett, mit várnak tőle az emberek, mire van szükségük az embereknek; megmentésük az Atyja iránti engedelmességének volt természetes következménye. Ha csak az emberiség ügyének szánom oda magam, hamar kimerülök és eljutok odáig is, hogy a szeretetem meginog. De ha személyesen és szenvedélyesen szeretem Jézus Krisztust, az emberiségnek is szolgálhatok még akkor is, ha úgy bánnak velem, mint a lábtörlővel. A tanítvány életének titka a Jézus Krisztus iránti odaadás, és jellemző rá a tartózkodó szerénység. Hasonlít a búzaszemhez, amely a földbe hull és meghal, de nemsokára kikel és megváltoztatja az egész tájat (Jn 12,24).
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NYUGODJUNK BELE: VAN BŰN
"Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53).
//Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. //
Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod? Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez." A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn.
Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan. Sohasem az ártatlan ember a megbízható. Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. Az ártatlanság a gyermekre jellemző. Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK
"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától! De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).
27. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MINDIG MOST
"Intünk... hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét" (2Kor 6,1).
Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe. Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből.
"Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később. Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad.
"...akiknek semmijük sincs..." (10). Sohase tarts vissza magadnak valamit. Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVŐ ISTENI OLTALOM
"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8).
Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.
A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN MEGRAGADOTT
"Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus..." (Fil 3,12).
//12. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is. Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. Hányunkat tart Ő így a kezében?
Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában. Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös.
"Nem gondolom, hogy már elértem, ...de egyet cselekszem..." (13-14).
//13. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
14. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
FÁJDALMAK ISMERŐJE
"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3- Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. ).
Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.
HOGY ÉRTED EZT?
"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15-
13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. ).
Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37- Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! ) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában. Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat. Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16-. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. ).
Ez ellenkezik az ember természetével.
Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz. Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak." "Titeket pedig barátaimnak mondalak." Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A KIKERÜLHETETLEN VIZSGA
"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2).
Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök törvénye. Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged. Különbség van bosszú és visszafizetés között. Jézus azt mondja, hogy az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek". Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá: éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is. Az élet azzal a pénzzel fizet vissza, amivel te fizetsz. Ez a törvény kihat mindenre -Isten trónjától lefelé (Zsolt 18,25-26).
Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. Isten nemcsak a tettre néz, hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi nem hiszünk a Biblia állításaiban. Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban mi magunk is bűnösök vagyunk? Azért látjuk meg másokban a képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi szívünkben is ott vannak. A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen, mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is, ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni."
Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..." Ha ítélsz, ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz. Ki merne közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy, ahogy én megítéltem embertársamat." Mi bűnösnek ítéljük embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a pokolban lennénk. De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos engesztelő áldozata alapján ítél meg.
TEDD MEG MOST
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26).
Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?
Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS
"Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).
Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most".
Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást.
"Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene".
INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE
"És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).
Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban? Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét. De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd.
Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg: "Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELEI
"Ha valaki énhozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26; 27,33).
// 26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. 33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.
Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat. Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak. A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből. Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel.
A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja. De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben. A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba. Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZEMÉLYES BŰN ÖSSZPONTOSULÁSA
"Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5).
Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá. Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre. Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú. "És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.). Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
ISTEN EGYIK NAGY TILALMA
"Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8).
Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem. A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól.
Az izgulás mindig bűnben végződik. Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk. A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk. Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett. Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.
Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is? Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában! Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni. Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.
-
NE HAGYD KI ISTENT A SZÁMÍTÁSODBÓL
"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" (Zsolt 37,5).
Ne számolj Isten nélkül! Isten nélkül készített számadásunkat Ő - úgy látszik - remekül fel tudja forgatni. Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne! Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Megszoktuk, hogy a hitéletben Istent kell első helyre tenni, mégis afelé hajlunk, hogy arcátlanság volna az élet gyakorlati dolgaiban is neki adni az elsőséget. Ha úgy képzeljük, hogy először vasárnapi hangulatba kell öltöznünk ahhoz, hogy Istenhez közeledhessünk, akkor sohasem jutunk közelebb hozzá. Amint vagyunk, úgy kell mennünk.
Számításodban ne légy tekintettel a gonoszra. Valóban azt akarja Isten, hogy ne számoljunk a gonosszal? "A szeretet... nem rója fel a gonoszt" (1Kor 13,5)- Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, . Tudomásul veszi a gonoszt, de nem tekinti számottevő tényezőnek. Ha Isten nélkül számolunk, a gonosszal számolunk, figyelembe vesszük számításunkban, és szemmel tartásával okoskodunk.
A borús napokkal se számolj előre. Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol? Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,1-Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. ). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".) Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől. A parancs így szól: "Ne engedd..." Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
LÁTÁS ÉS VALÓSÁG
"És tóvá lesz a délibáb..." (Ézs 35,7).
Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör ránk a Sátán a kísértéseivel. Mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme továbbmennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
"Nem színarany az élet,
De föld mélyéből ásott durva vas;
A sors csapásai kikalapálták
S átformálták használható eszközzé."
Isten látást ad nekünk, aztán levisz a mélységbe, hogy a látásnak megfelelő formára kalapáljon. Ez a mély völgy az a hely, ahol sokan elcsüggednek és engednek a kísértésnek. Minden látás valósággá válik, ha van türelmünk kivárni. Gondold meg, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Ő sohasem siet. Mi mindig lázas hajszában vagyunk. A látás dicsőségének fényében tovább végezzük dolgainkat, de a látás még nem valóság bennünk. Erre Isten levisz a mély völgybe, átvisz tüzeken és vízbe merít, hogy kalapácsa alatt formát ölthessünk, míg eljutunk odáig, hogy ránk bízhatja az igazi valóságot. Amióta a látást megkaptuk, Isten mindig munkában volt, hogy remekbe önthessen. Mi pedig újra meg újra kibújunk a keze alól és igyekszünk saját látásunk szerint formálni magunkat.
A látás nem légvár, hanem annak meglátása, amivé Isten szeretne téged tenni. Engedd magad feltenni a korongra, hogy forgathasson, amint neki tetszik; és amilyen bizonyos, hogy Isten Isten, te pedig te vagy, éppolyan bizonyos az is, hogy a látás szerint kiformál. Ne veszítsd el a bátorságodat ez alatt az eljárás alatt. Ha kaptál valaha látást Istentől, akárhogy igyekszel megelégedni alacsonyabb színvonallal, Isten nem engedi meg soha, hogy az alacsonyabb szinten maradj.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MINDEN NEMES VÁLLALKOZÁS NEHÉZ
""Menjetek be a szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út..." (Mt 7,13-24).
Ha Jézus Krisztus tanítványaiként akarunk élni, meg kell emlékeznünk arról, hogy minden nemes dolog nehéz. A keresztyén élet dicsőségesen nehéz, de az hogy nehéz, nem bátortalanít el és nem roskaszt le, hanem arra serkent, hogy győzzünk. Olyan értékes-e nekünk Jézus Krisztus váltsága, hogy minden tőlünk telhetőt odaadunk (megteszünk) azért, ami neki a legdrágább?
Isten az Ő királyi kegyelméből menti meg az embert Jézus Krisztus váltsága által. Ő munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből; de ezt a szabadítást nekünk kell a gyakorlatban kimunkálnunk. Ha egyszer elindultunk, hogy váltsága alapján megtegyük mindazt, amit Ő parancsol, rájövünk, hogy meg tudjuk tenni. Ha nem, azért nem, mert nem gyakoroltuk. A válságban derül ki, hogy gyakoroltuk-e vagy nem. Ha engedelmeskedünk Isten Szellemének és fizikai életünkben aprópénzre váltjuk, amit Isten az Ő Szelleme által helyezett belénk, akkor - amikor jön a válságos idő - ráébredünk, hogy saját természetünk és Isten kegyelme egyaránt mellettünk áll.
Hála legyen Istennek, hogy nehéz feladatokat bíz ránk! Az Ő szabadítása örvendetes, de hősies és szent dolog is; a legvégsőkig próbára tesz. Jézus Krisztus "sok fiat vezérel dicsőségre" és Isten nem kímél meg azoktól a követelményektől, amelyeket a fiakkal szemben támaszt. Isten kegyelme nem teszi az embert félénkké, hanem Jézus Krisztushoz való hasonlatosságot eredményez. Óriási önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy földi létünk közepette Jézus Krisztus tanítványának nemes életét élhessük. Mindig meg kell feszítenünk erőnket, hogy nemesek és származásunkhoz méltóak lehessünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AKARJ HŰSÉGES LENNI
"...válasszatok magatoknak még ma, akinek szolgáljatok" (Józs 24,15).
Az az akarat, amikor az egész ember csupa cselekvés. Akaratomat szüntelen gyakorolnom kell. Akarnom kell engedelmeskedni, akarnom kell megnyerni Isten Szent Szellemét. Amikor Isten látást ad nekünk az igazságról, soha nem az a kérdés, hogy Ő mit fog tenni, hanem, hogy mi mit teszünk. Az Úr nagy feladatokat állít elénk, és a legjobb, amit tehetünk az, ha visszaemlékezünk: mit tettünk, amikor Isten megérintett, amikor megmentett, vagy amikor először láttuk meg Jézus Krisztust, vagy amikor felismertünk egy drága igazságot. Akkor könnyű volt Istennek hűséget fogadnunk. Ezekre a pillanatokra emlékezz vissza most, amikor Isten Szelleme új feladat elé állít!
"Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok." Ez tehát tudatos számvetés, nem olyasvalami, amibe könnyen belesodródsz. Amíg ebben nem döntöttél, addig minden más függőben marad. Ez az ügy csak Istenre és rád tartozik; ne tanácskozz testtel és vérrel. Minden új javaslatnál a többiek egyre inkább "kívülállnak"; itt kezdődnek a nehézségek! Isten megengedi, hogy szentjeinek a véleménye számítson neked, mégis egyre kevésbé vagy bizonyos abban, hogy a többiek megértik-e a lépésedet, amit tenni készülsz. Nem a te dolgod megállapítani, hova akar Isten vezetni! Csak egyet akar megértetni veled: Önmagát.
Ígérd meg neki: "Hű leszek hozzád." Amint elhatároztad, hogy hű leszel Jézus Krisztushoz, önmagad ellen tanúskodsz. Ne kérdezz más keresztyéneket! Előtte valld meg: "Neked akarok szolgálni." Akarj hű lenni és bízd másokra, hogy ők is azok legyenek.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A NAGY PRÓBA
"Nem szolgálhattok az Úrnak" (Józs 24,19).
Bízol-e még csak egy parányit is bármi másban - Istenen kívül? Bízol-e még egy kicsit a természetes erényben vagy a körülmények alakulásában? Nem építesz-e magadra csak egy kicsit is abban az új feladatban, amit Isten eléd állított? Erre vonatkozik a próba. Teljesen igaz, ha ezt mondod: "Nem tudok szent életet élni". De azt elhatározhatod, hogy megengeded Jézus Krisztusnak: tegyen téged szentté. "Nem szolgálhattok az Úrnak" - de odaállhatsz arra a helyre, ahol Isten mindenható ereje munkálkodhat rajtad. Annyira rendben vagy Istennel, hogy várhatod tőle: tegye nyilvánvalóvá benned az Ő csodálatos életét?
"mi az Úrnak szolgálunk" - mondta a nép (21). Ezt nem hirtelen indításból, hanem jól megfontolt kötelezettségvállalásból mondták. Lehet, hogy te azt mondod: "De Isten soha nem hívhatott el engem erre! Én méltatlan vagyok, nem rólam van itt szó." De rólad van szó, és minél gyengébb és gyarlóbb vagy, annál jobb. Akinek van miben bíznia, az utoljára jut el oda, hogy kimondhatja: "Én az Úrnak szolgálok"!
Ilyeneket mondunk: "Ó, ha igazán tudnék hinni..." Azt kellene mondanod: "Ó, ha igazán akarnék hinni..."! Nem csoda, hogy Jézus Krisztus annyira hangsúlyozza a hitetlenség bűnét. "Nem is tett ott sok csodát az Ő hitetlenségük miatt" (Mt 13,58). Ha valóban hinnénk, hogy Isten úgy is gondolja, ahogyan mondja - hol lehetnénk már azóta! Isten elmondja, hogy mi mindenné akar lenni a számomra - megengedem-e, hogy mindazzá legyen?
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
:063:
Ma újra elolvastam Chambers életrajzát. Csodálatos! Nem véletlen vannak ilyen mély értelmű, különleges írásai!
:168:
-
AKI SZELLEMILEG LUSTA
"Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyva a magunk gyülekezetét" (Zsid 10,24-25).
//24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelge//
Mindannyian hajlamosak vagyunk a szellemi restségre. Nem akarunk belemenni az élet durva, kíméletlen forgatagába, egyetlen törekvésünk az, hogy nyugton hagyjanak, hogy megóvjuk nyugalmunkat. A Zsidók 10. fenti verse arról ír, hogy egymást buzdítsuk, tartsunk össze. Mindkettőhöz kezdeményezés szükséges, hogy Krisztus érvényesüljön, ne önmagunk. A különvált, visszahúzódó, magános élet ellentéte annak a szellemiségnek, amit Jézus Krisztus kíván tőlünk.
Szellemi mivoltunk próbára van téve, amikor igazságtalansággal, durvasággal, hálátlansággal és mindenféle kellemetlenséggel van dolgunk; mindezek arra irányulnak, hogy szellemileg lustává tegyenek minket. Visszahúzódásunkat azzal fedezzük, hogy imádkozunk és Bibliát olvasunk. Csak örömünk és békességünk kedvéért keressük Istent, azaz nem Jézus Krisztust szeretnénk, hanem csak a benne való örömet. Ez az első lépés a rossz irányba. Ezek a dolgok következmények, mi pedig okká igyekszünk tenni őket.
"Méltónak tartom pedig - mondta Péter -, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket" (2Pt 1,13). Nagyon kellemetlen, ha Istennek egy ilyen "ösztökéje" - aki tele van szellemi tevékenységgel - oldalba bök minket. Tevékeny munka és szellemi tevékenység nem ugyanaz. A tevékeny munka lehet utánzata is a szellemi tevékenységnek. A szellemi lustaságnak az a veszélye, hogy nem akarjuk, hogy felbuzdítsanak, csak lelki nyugalomról akarunk hallani. Jézus Krisztus soha nem támogatja a visszahúzódás gondolatát: "Menj és mondd meg testvéreimnek..."
A SZELLEMBEN SZENT
"Hogy megismerjem Őt..." (Fil 3,10- Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; ).
A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. Vakmerően felad mindent maga körül. A Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a bizonyos dologban felismerjük Őt. Önmagunk érvényesítése trónra ülteti a munkát. A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában. Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk, vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk Jézus Krisztust. Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus életében. Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában is: "Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6).
A szellemi ember célja, hogy "megismerjem Őt"! Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? Ha nem így van, akkor cserben hagytam Őt. Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. A keresztyén munkában sokszor az a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt megtennünk. De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja, hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.
SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE
"Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1).
A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell. A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg. Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön.
Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem? A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki. Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben.
Célom Isten maga, nem öröme s békéje,
sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene!
Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb?
A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN
"Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1).
Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős". Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat?
Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul. Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele. Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra.
Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. "Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs."
Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
SZÁMOLJ AZ ÜLDÖZTETÉSSEL!
"Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is" (Mt 5,39).
Ezek a versek megmutatják, milyen megaláztatás keresztyénnek lenni. Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. Nemcsak nem kell rossz néven venned, ha megbántanak, hanem ezt az alkalmat felhasználhatod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan vagy nincsen. A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus szelídsége.
A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed. Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt.
Akkor már nem az él benned, hogy: "Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek." Valahányszor ragaszkodom az igazamhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól. Ez az értelme ennek az Igének: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek.." (Kol 1,24- Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, a mi az egyház; . A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete.
Ne kutasd, hogy igazságos-e a másik, de légy te magad mindig igazságos! Mi mindig az igazunkat keressük: de a Hegyi beszéd azt tanítja:
"Ne keresd a magad igazságát, de légy mindig igazságos."
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE
"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem.
Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19- Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ).
Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISMERD FEL, HOGY MINDENT ISTEN IRÁNYÍT
"...mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,11)
Jézus Krisztus azoknak ad életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van. Ennek a versnek egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be gondolkozásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten irányítása, s ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg teljes bizodalmát és legyen buzgó a kérdezésben és a keresésben.
Töltsön be az a tudat, hogy Isten mindig itt van! Ha egyszer ezzel telt meg az elméd, akkor minden nehéz helyzetben is könnyű lesz emlékezetedbe idézni: "Atyám mindezt tudja!" Ez már nem kerül erőfeszítésedbe, hanem egészen természetesen erre gondolsz, amikor tanácstalanság szorongat. Régebben ehhez vagy ahhoz az emberhez mentél oda tanácsért; de most olyan hatalmasan eltölt az isteni gondviselés tudata, hogy nehézségeiddel Istenhez mégy. Jézus azoknak állítja fel életszabályait, akikben az Ő Szelleme van: ezeknek az az alapgondolatuk: "Isten az én Atyám, szeret engem, soha nem tételezem fel, hogy Ő megfeledkeznék valamiről, hát akkor miért aggódnék?"
Vannak idők - mondja Jézus -, amikor Isten nem hozhat ki a sötétségből, de bízzál benne akkor is! Talán úgy jelenik meg, mint szeretetlen barát, pedig nem az; vagy úgy, mint kegyetlen Atya, de mégsem az. Talán igazságtalan bíróként áll előtted, de Ő nem az. Erősödjék meg benned mindig jobban az a gondolat, hogy Isten ott van minden mögött! A legkisebb esemény sem történhetik az Ő akarata nélkül; ezért teljes bizalommal támaszkodhatsz rá. Az imádság nemcsak kérés; az imádság a lélek magatartása, amelynek légkörében a kérés egészen természetes: "Kérjetek és megadatik nektek!"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A HIT CSODÁJA
"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).
// 1. Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. //
Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza.
"És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.
"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).
Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza.
"És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A HIT TITKA
"...És mondta: Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 9,5)
Tárzusi Sault a váltság csodája egy másodperc alatt átformálta. Az erős akaratú, elkötelezett farizeusból Jézus Krisztus alázatos, átadott életű rabszolgájává vált.
Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni.
Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk.
Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke.
Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik.
Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: "Ezt kell tenned!" vagy "Csináld!" - ezzel összetöri az emberi szellemet és használhatatlanná teszi Isten számára.
Az engedelmeskedő ember rabszolga, hacsak nincs ott a szent Isten felismerése engedelmessége mögött. Sok lélek csak akkor kezd Istenhez menni, amikor már torkig van a vallásossággal, mert az ember szívének csak egyetlen Mestere van: és ez nem a vallás, hanem Jézus Krisztus. De amikor már megláttam Őt, jaj nekem, ha azt mondom: Nem akarom! Ő sohasem fog unszolni, hogy akarjam, de ha ellenkezem, máris elkezdtem aláírni lelkemben Isten Fiának halálos ítéletét. Amikor szemtől szembe állok Jézus Krisztussal és ezt mondom: "Nem akarom!" Ő sohasem fog kényszeríteni, de én már akkor elfordultam váltságának újjáteremtő hatalmától. Ha a világosságra jöttem, Isten kegyelme előtt mindegy, hogy mennyire vagyok bűnös; de jaj nekem, ha a világosságot visszautasítom (Jn 3,19-21).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
URALMA A HÍVŐ FELETT
"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem.
Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11-. Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.).
Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, hogy neki engedelmeskedjünk.
Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból.
Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára.
"Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsid 5,8). Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, és nem azért, hogy fiúvá lehessen.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN JELENLÉTÉBEN BÍZVA
"Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31)
--. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!--
A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1).
Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.
Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!"
Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK KAPUJA
"Boldogok a szellemi szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3).
Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. De mikor Isten Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell. A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját lelkületét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva.
A Hegyi beszéd tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is. Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe. Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok." Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül. Nem a Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" Így lépünk be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk! Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MEGSZENTELŐDÉS
"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.
Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.
Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MEGSZENTELŐDÉS
"Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lett nekünk Istentől és igazságosságul, szentségül és váltságul" (2Kor 1,30).
Az élet oldala. A megszentelődésnek az a titka, hogy általa Jézus Krisztus tökéletes tulajdonságaiban részesülök, nem fokról fokra, hanem azonnal, amint hit által valósággá vált bennem, hogy Jézus Krisztus szentségül lett nekem. Nem jelent kevesebbet, mint hogy általa Jézus Krisztus szentsége észrevehetően az enyém lesz.
A szent élet egyetlen csodálatos titka nem Jézus utánzása, hanem hogy az Ő tökéletes tulajdonságai megnyilvánuljanak az én halandó testemben. "Krisztus tibennetek" - ez a megszentelődés. Az Ő csodálatos életének részesévé leszek a megszentelődésben - hit által, Isten kegyelmének királyi ajándékaként. Kész vagyok-e oly valóságosan megszentelődni Istenért, amilyen valóság ez az Ő Igéjében?
A megszentelődés Jézus Krisztus szent tulajdonságainak elnyerése. Az Ő türelme, szeretete, szentsége, hite, tisztasága, szépsége minden megszentelt lélekben és mindegyik által megmutatkozik. A megszentelődés nem azt jelenti, hogy Jézusból erőt veszünk a szentséghez, hanem hogy Jézussal együtt elfogadjuk azt a szentséget, ami benne van, hogy bennünk is ott legyen. A megszentelődés nem utánzás, hanem részesít valamiben. Az utánzás egészen más. Jézus Krisztusban minden tökéletes; és a megszentelődés titka az, hogy Jézus tökéletessége rendelkezésemre áll és általa lassan de biztosan rendezett, egészséges és szent életet kezdek élni. Isten hatalma birtokba vett (1Pt 1,5).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ADOTTSÁG ÉS CSELEKVÉS
"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságosságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek királyságába" (Mt 5,20).
A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzők, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. Jézus azt mondja, hogyha az Ő tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is. Legyenek indítóokaid olyan tiszták, hogy maga a Mindenható Isten se találjon benne semmit, amit kárhoztatna. Ugyan ki állhat meg Isten örökkévaló világosságában anélkül, hogy ne lenne benne kivetnivaló? Csak Isten Fia! És Ő jogot formál arra, hogy váltsága által bárkibe beleolthassa saját lényét és olyan egyszerűvé és tisztává tegye őt, amilyen a gyermek. Az Isten által megkívánt tisztaság lehetetlen, kivéve, ha belsőleg újjáteremtett vagy; ezt vitte véghez Jézus a megváltásban.
Senki sem tisztíthatja meg magát azzal, hogy a törvényeknek engedelmeskedik. Jézus Krisztus nem törvényeket és szabályokat ad nekünk. Tanításai olyan igazságok, amelyeket csak az Ő nekünk ajándékozott természetével érthetünk meg és érhetünk el. Jézus Krisztus váltságának nagy csodája az, hogy általa megváltoztatja öröklött hajlamainkat. Nem az emberi természetet változtatja meg, hanem annak a fő mozgató rugóit.
"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságosságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek királyságába" (Mt 5,20).
A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzők, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. Jézus azt mondja, hogyha az Ő tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is. Legyenek indítóokaid olyan tiszták, hogy maga a Mindenható Isten se találjon benne semmit, amit kárhoztatna. Ugyan ki állhat meg Isten örökkévaló világosságában anélkül, hogy ne lenne benne kivetnivaló? Csak Isten Fia! És Ő jogot formál arra, hogy váltsága által bárkibe beleolthassa saját lényét és olyan egyszerűvé és tisztává tegye őt, amilyen a gyermek. Az Isten által megkívánt tisztaság lehetetlen, kivéve, ha belsőleg újjáteremtett vagy; ezt vitte véghez Jézus a megváltásban.
Senki sem tisztíthatja meg magát azzal, hogy a törvényeknek engedelmeskedik. Jézus Krisztus nem törvényeket és szabályokat ad nekünk. Tanításai olyan igazságok, amelyeket csak az Ő nekünk ajándékozott természetével érthetünk meg és érhetünk el. Jézus Krisztus váltságának nagy csodája az, hogy általa megváltoztatja öröklött hajlamainkat. Nem az emberi természetet változtatja meg, hanem annak a fő mozgató rugóit.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
BOLDOG VAGYOK-E ÍGY?
"Boldogok, akik..." (Mt 5,3-10--).
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Jézus szavai, először olvasva, csodálatosan egyszerűeknek látszanak, nem lepnek meg. Figyelembe se vesszük őket. Elsüllyednek tudatalatti világunkba. A boldogságmondások például szelíd, szép parancsolatoknak tűnnek a világtól elvonult és reménytelen embereknek. De úgy tűnik, nem sok gyakorlati hasznuk van a hétköznapok világában, amelyben élünk. Mégis csakhamar rájövünk, hogy a boldogságmondásokban benne van a Szent Szellem robbantó ereje. Bizonyos körülmények között robbanó erővel hatnak; és amikor a Szent Szellem valamelyik mondást emlékezetünkbe idézi, akkor ezt mondjuk: "Milyen meglepő kijelentés!" - ilyenkor döntenünk kell, belemegyünk-e abba a hatalmas szellemi átalakulásba, ami végbemegy életkörülményeinkben, ha engedelmeskedünk ennek a tanításnak. Ilyen módon munkálkodik a Szent Szellem. A Hegyi beszéd szó szerinti magyarázásához nem kell újjászületnünk: az gyerekjáték. De ha a Szent Szellem által életünk különböző helyzeteire vonatkoztatjuk Urunk szavait, ez szent és komoly feladat. Tapasztaljuk robbantó erejét.
Jézus tanítása kiesik természetes nézeteink keretéből; először meglepő nyugtalanságot teremt. Tetteinket és szavainkat hozzá kell igazítanunk Jézus Krisztus tanításaihoz. A Szent Szellem ezt esetről esetre megteszi. A Hegyi beszéd nem szabályok és törvények gyűjteménye, hanem annak az életnek a leírása, amit akkor élünk, amikor a Szent Szellem munkálkodik bennünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
TISZTASÁG
"...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20).
// 18. A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
19. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
20. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. //
Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz.
Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A MEGISMERÉS ÚTJA
"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajon Istentől van-e..." (Jn 7,17).
A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem.
Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk.
Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?
"És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52).
45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
46. Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48. És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk.
Mi az én álmom Isten céljáról? Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom, hogy Ő a tengeren jár.
Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk.
Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.
Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.[/b][/color]
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
MIT LÁTSZ A FELHŐIDBEN?
"Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7-. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. ).
A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent Szelleme arra, hogy hitben járjunk. Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. "A felhő Atyánk lába nyomában a por." Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben.
Nem igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire. Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit. Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt?
Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt.
"Ők pedig megijedtek, amikor azok belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34-És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. ).
Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8- Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. ).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A CSALÓDÁS FEGYELMEZ
"Maga azonban Jézus nem bízta magát reájuk, ...mert ő maga tudta, mi van az emberben" (Jn 2,24-25-- 24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
).
A kijózanodás azt jelenti, hogy az életről nincsenek többé hamis nézeteink. Ha csalódások által józanodunk ki, lehet, hogy keserűvé és keménnyé, szeretetlenül ítélkezővé leszünk mások iránt, de az Istentől való kijózanodás megtanít arra, hogy úgy nézzük az embereket, ahogy vannak, és mégse legyünk barátságtalanul szigorúak, ne vágjunk a szemükbe keserű szavakat. Az életben sok kegyetlenség onnan származik, hogy hiú ábrándokban ringatjuk magunkat. Nem úgy vagyunk őszinték egymás iránt, amilyenek valójában vagyunk, csak az egymás felőli elképzeléseinkhez ragaszkodunk őszintén. Saját elképzelésünk szerint pedig minden vagy nagyszerű és kiváló, vagy aljas és gonosz.
Az ember sok szenvedésének az az oka, hogy nem akar kijózanodni. Valahogy így szoktunk tenni: például szeretünk valakit - és nem szeretjük Istent - tökéletességet és teljes egyenességet várunk tőle, és ha nem ilyen, kegyetlenek és követelődzők leszünk. Azt várjuk az embertől, amire képtelen. Csak egyetlen valaki van, aki az emberi szív utolsó fájdalmas vágyódását is ki tudja elégíteni: az Úr Jézus Krisztus. Ő tudja, hogy minden olyan kapcsolat szerencsétlenül végződik, amely nem az iránta való hűségre épül. Urunk nem bízott emberekben, mégsem volt soha bizalmatlan vagy keserű. Urunk tökéletesen bízott Istenben és abban, amit az Ő kegyelme tehet minden emberért, ezért nem esett kétségbe senki miatt. Ha emberekben bízunk, végül mindenki miatt kétségbe fogunk esni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL
"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4).
A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó.
Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is. Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát. Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben.
Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
MÉG VALAMIT AZ Ő ÚTJAIRÓL
Ő is oda jön, ahová elküld minket.
"Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban" (Mt 11,1).
Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét. De amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr elment a te városodba tanítani. Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad. Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa elé. "Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám." - Ez azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja.
Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester... készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33).
Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés szerepét? Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten már nem is fér hozzájuk? Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé változtatná, ha engednénk, hogy megtegye. Amikor bizonyosan tudjuk, milyen módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni.
Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49).
Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre. Eléggé felszabadultunk-e már saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni amit Ő mondott. Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.
A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA
"E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33).
Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől. Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. "Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel.
Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek! "A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek. Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről.
Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk. Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem. Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet? Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is. De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz. Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod! Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz. Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez. Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket. A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak - csak Istennek nem.
-
:05: "Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek! "A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek. "
Egyetértek! :05:
-
ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE
"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31).
Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát. "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).
Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni. "Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51). Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét. A természeti, testi embernek vannak kitűzött céljai, de a szellemi életben nincs saját célunk. Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk, de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16). Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján. Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja, sőt minél tovább megyünk, annál bizonytalanabbnak látszik. Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna, mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.
Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról: "Arra választott, hogy ide vagy oda menjek", "elhívott erre a különleges munkára". Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése. Nem a munka a lényeg, amit végzünk, semmiség az egész - csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..." Ő folytonosan magához fogad minket. Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról: "Arra választott, hogy ide vagy oda menjek", "elhívott erre a különleges munkára". Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése. Nem a munka a lényeg, amit végzünk, semmiség az egész - csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..." Ő folytonosan magához fogad minket. Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
[/quote]
Erre a reszre szeretnek reagalni: megterni azt jelenti, az Ur kezebe helyezem eletem. Igy nem lehet szo egyeni utakrol Isten nelkul. Munkaban, szerelemben......az Ur utasitasait kovetem. Nem velemenyeznem senki utjat, Istenre bizom majd o tudja kinek merre kell mennie. Miert ne lehetne, hogy egy tegnap megtert ember sokkal jobban tudja az utjat az Ur altal, mint aki akar 20 eve megtert, nem ?
Koszonom szepen :088:
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
ISTEN BÁTOR HARCOSAI
"És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31-. És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. ).
Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk! Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit." Éppen ezért választott. Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz. Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled.
Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz. Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ.
Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk. Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit. Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30).
// 26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
30. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: //
Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket. Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki. Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért. Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is. Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt! A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt. Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA
"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31. És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak34- Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. ).
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.
A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát.
Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját. A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?" Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.
-
"Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. "
Nem megszakítani akarom a tanítás sorozatot, de ez annyira sarkalatos mondat! Hányszor "megyünk ellene" karizmatikus módszerekkel egy eseménynek vagy próbának, ami tragédiának tűnik...
Néha tényleg "kifürkészhetetlenek az Úr útjai"... :03:
-
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.
Ezt az üzenetet teljes egészében kell olvasni.Ha kiragadunk egy mondatot értelmetlenné válik a szövege.
-
A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN
"Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26).
Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban.
"Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). - Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének.
"Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana.
Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN
"Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? )
Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?
Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.
Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele.
Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.
IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE
"...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35- És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. ).
Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával!
Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek!
Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
AZ ATYA MEGHALLGATJA AZ IMÁT
"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41- Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. ).
Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is.
Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. "A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön? Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához? "
Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26- Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; ). Melyik napon? Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal.
Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél?
Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát!
Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka. Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat. Ne ültesd trónra az emberi észt! A Fiú jelenti ki az Atyát, a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja. Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát, hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már. Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben és hogy Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül. Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal, hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10- Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. )
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZENT SZENTSÉGE
"Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19).
Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok; de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más. Az egészséges lelkű szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem. Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.
Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erőssé teszi Isten számára. Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sőt akadályoz, mert a részvét erőtlenné tesz. Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz. Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük: "Isten keményen bánt velem". - Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtől van (Mt 16,23- Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. ). Óvd Isten tekintélyét! Könnyű Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát. Őrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják. Ő visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett. Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól
(Lk 15,10- Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén).
Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel. A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait. Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok". Isten odateszi szentjeit, ahol Őt dicsőíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.
MÉG EZT IS MEG KELL TAPASZTALNOD
"És nem látta őt többé" (2Kir 2,12- Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, ).
Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja. De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni. Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni." Isten azt mondja: kell!
Egyedül Jordánodnál (14. v.- És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus. ). Jordán az elválás képe, ahol nincs már közösséged mással, és senki sem hordozza érted a felelősséget. Most teszed le a vizsgát abból, hogy mit tanultál Illés mellett. Újra meg újra együtt voltál Illéssel a Jordánnál, de most egyedül kell odamenned. Mit használ, ha azt mondod: nem tudok. Itt az ideje: menned kell! Ha meg akarod tudni, hogy Isten valóban az az Isten -e, akinek hited tartja, akkor menj át a Jordánon egyedül.
Egyedül Jerikódnál (15. v.- És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig; ). Jerikó az a hely, ahol láttad Illésedet nagy dolgokat véghezvinni. Amikor te eljutsz Jerikódhoz, nagyon húzódozol a kezdeményezéstől és vonakodsz bízni Istenben. Szeretnéd, ha más valaki cselekedne helyetted. De ha hű maradsz ahhoz, amit Illéstől tanultál, kapsz jelet arra, hogy Isten veled van.
Egyedül Béthelednél (23. v.-Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! ). Béthelnél ráébredsz arra, hogy minden tudományod csődöt mondott - itt kezdődik el Isten bölcsessége. Amikor saját okosságodnak végére jutottál és úgy érzed összeroskadsz: ne tedd ezt! Maradj hű Istenhez és Ő úgy viszi diadalra igazságát, hogy életed szentséggé lesz. Vidd át a gyakorlatba, amit Illéstől tanultál, használd az ő palástját és imádkozz! Határozd el, hogy bízni fogsz Istenben és többé ne kutass Illés után!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
NYUGODJ ISTENBEN
"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)
Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.
"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.
Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK
"A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19).
A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved. Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket, csak a szent.
Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam". Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja. Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád.
Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen. - Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt. Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent. Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja. Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
FENYÍTÉS
"Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5).
Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani. Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál. Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk, és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.
Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja: "Ne légy tovább is vak ezen a ponton; nem ott vagy, ahol gondolod magad! Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem". Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged. Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!
"Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!" Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk: "Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült; most már abbahagyom". Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél!
Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá? A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten. A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem: ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.
-
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI
"Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7).
Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk:
"" Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne. Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg.
"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).
"" Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. Ha újjászülettem, látom Jézust.
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3).
--Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását.
"Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9).
--Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.
-
ISMER Ő ENGEM?
"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3- Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. ).
Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16).
//14. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! //
Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!"
Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26- És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! ).
Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át? A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!"
Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17-).
// 15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".
Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ÉBER TANÍTVÁNY
"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38).
"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: "Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie? Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk. A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak". "És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták. Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem. Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok", és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ÉLET SZÉTÁRAD
"Élő víznek folyamai..." (Jn 7,38)
A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy. Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig. Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..." Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete. A folyó diadalmasan, kitartóan folyik, legyőz minden akadályt. Egy ideig nyugodtan halad, aztán akadályhoz ér s egy ideig fel van tartóztatva; de csakhamar utat tör magának az akadályon át. Vagy pedig mérföldekre eltűnik a szem elől s aztán hirtelen előjön, áradóbban és szélesebben mint valaha. Talán te is látod, hogy Isten eszközül használ másokat, a te életed elé pedig akadály torlódott: úgy látszik, nem lehet hasznodat venni. Figyelj csak mindig a forrásra, maradj kapcsolatban vele, akkor Isten vagy elvezet az akadály mellett, vagy eltávolítja azt. Isten Szellemének folyama legyőz minden akadályt. Ne akadjon meg a tekinteted az akadályon vagy a nehézségen! A folyamnak, amely kitartóan ömlik rajtad át, semmit sem jelent az akadály, ha összeköttetésben maradsz a forrással. Semmit ne engedj Jézus Krisztus és magad közé ékelődni - se érzést, se megtapasztalást -, semmi ne tartson távol az egyetlen tiszta forrástól. Gondolj azokra a gyógyító és messzire áradó folyamokra, amelyek a szolgálók lelkéből táplálkoznak. Isten csodálatos igazságokat tár fel előttünk, és minden feltárt új igazság arra mutat, hogy a rajtad átáradó folyó ereje nő. Ha hiszel Jézusban, egykor majd meglátod, hogy Isten hatalmas áldásfolyókat táplált benned mások szolgálatára.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A JÓINDULAT FORRÁSAI
"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn 4,14).
Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. "Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani. Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. Van valami közted és Jézus Krisztus között? Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen. Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? "Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
TEDD MEG MAGAD!
"Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).
Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10).
-
Oswald Chambers
TEDD MEG MAGAD!
"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5).
Eltökélt fegyelmezés Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna. "A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésből támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívők, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által. Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bűnt és az ördögöt. Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelősséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE
"Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).
Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor. Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE
"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).
Szolgálj, amikor csak lehet! Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben. Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő. Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő? Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene. "Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében. "Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr. Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre." Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek. El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZELLEMI ZAVARTSÁG
"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22).
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron. Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8). Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha. Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz. A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között. Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia. Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik? Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13). Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van. Megmondta: "Aki kér, mind kap." Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett. Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8). "Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát? Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten. Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ÁTADÁS UTÁN MI LESZ?
"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van. Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására. Megvárja, amíg az ember maga adja át neki. Ezt a harcot nem kell megismételnünk. Add át magad szabadításra. "Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket" (Mt 11,28). Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság, azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk, mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat, Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!" Önként jövünk. Add át magad a lemondásra. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24). Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében. Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki. Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása. Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit. Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk. Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged." Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad? Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod. Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti. Az átadás után mi lesz? Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KÉPZELŐERŐ VAGY SUGALMAZÁS
"...a Krisztus iránt való egyenesség..." (2Kor 11,3).
Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell. Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban. Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény. Ítélőképességed később alakul ki, de mi sohasem ennek alapján látunk, hanem úgy látunk, mint a gyermekek. Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25). Életünk legkisebb eseménye - a Szent Szellem ellenőrzése nélkül - elég arra, hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon, és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni. A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni. Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet. Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van. Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek, olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük, és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MIRŐL KELL LEMONDANUNK?
"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2).
Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned. Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság! Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt. "Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez. Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja. Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten. Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért. Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni. A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN TERÜLETE
"Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6).
Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. "És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk. "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MI JÓ VAN A KÍSÉRTÉSBEN?
"Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok..." (1Kor 10,13).
A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn. Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk. Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk. Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük. Azt, hogy milyen kísértésekkel találkozunk, az ember belső hajlamai és személyiségének összetevői határozzák meg. A kísértés beleillik a megkísértett ember természetébe, leleplezi azokat a lehetőségeket, amelyek lényében szunnyadnak. Minden embernek megvannak a saját kísértései, és ezek mindig uralkodó hajlamaink vonalán közelítenek meg. Az is kísértés, ha a legmagasabb cél megvalósítását rövid úton akarom elérni - nem a rosszat, hanem a jót. A kísértés olyan valami, ami teljesen megtéveszt engem egy időre; nem tudom, hogy most valami jóról, vagy rosszról van szó. Amikor a kísértésnek engedek, kívánságomat istenítem; és ez is bizonyítja, hogy eddig is csak a félelem őrzött meg a bűntől. A kísértés alól nem tudunk kibújni; nélkülözhetetlen a kiteljesedő emberi élethez. Vigyázz, ne gondold, hogy senki másnak nincsenek olyan nagy kísértései, mint neked. Amin átmegyünk, az az emberiség általános öröksége, nem olyasmi, amit még soha senki nem élt át. Isten nem kímél meg minket a kísértésektől; Ő a kísértések közepette segít rajtunk (Zsid 2,18).
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ Ő KÍSÉRTÉSE ÉS A MIÉNK
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4,15).
Újjászületésünk előtt csak azt a kísértést ismerjük, amiről Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk. Urunk kísértései nem emberi kísértések, hanem az emberré lett Isten kísértései. Az újjászületés által Isten Fia alakot ölt bennünk, és most már a mi testi életünk ugyanaz a keret számára, ami földi életében a saját teste volt. A Sátán nem azzal kísért, hogy rosszat tegyünk, ő azt akarja elérni, hogy elveszítsük, amit Isten az újjászületés által belénk helyezett, ti. azt a lehetőséget, hogy Istennek értékesek legyünk. Nem azért jön, hogy bűnre csábítson, hanem hogy más szempontokra rendezkedjünk be. Csak Isten Szelleme tudja ebben felismerni az ördög támadását. A megkísértetés nem más, mint amikor idegen hatalom kipróbálja, vajon a személyiség ragaszkodik-e szellemi kincseihez. Így értjük meg Urunk kísértéseit is. Miután Jézus bemerítkezésében elfogadta elhívatását, hogy a világ bűnét magára vegye, Isten Szelleme azonnal próbára tette Őt az ördög olvasztótégelyében. De Jézus nem engedett a kísértésnek. Bűn nélkül jött ki a próbából, személyiségének szellemi kincseit sértetlenül megőrizte.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MEGMARADSZ-E JÉZUS MELLETT?
"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben" (Lk 22,28).
Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben; de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe? Sokan nem járnak többé Jézussal attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő. Ügyelj arra, hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára? Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk? "Ettől fogva sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn 6,66). Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten Fiának bennem lévő életét is. Abban az életben, amelyet most élek, Jézus Krisztussal járok-e? Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog ellen, amit Isten enged meg az életünkben. Soha! Isten irányítja életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben". Itt az Ő kísértéseiről van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak. Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán. Hűséges maradtál-e Isten Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják? Továbbra is Jézussal jársz-e? Az út átmegy a Gecsemánén, a város kapuján, egészen ki a táboron kívül. Magános út ez, és arra visz, ahol már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik: "Kövess engem!"
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTENI ÉLETSZABÁLY
"Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48).
Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt. Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. "Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7), Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk. Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent. "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34). A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg, hanem az Istenhez való hasonlóságban. Ha Isten Szelleme belsőleg átformált, akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben, nem pedig jó emberi tulajdonságok. Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre, mint Isten élete, nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni. A keresztyén embernek az a titka, hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne. Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg, nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel. Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe, csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ELRENDELT A SZOLGÁLATRA
"És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5).
Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..." Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!
-
Drága Gyönygyike!
Köszönöm ezeket a csodálatos írásokat.
Dicsőség Istennek!
Az Úr áldjon meg.
-
Köszönöm drága Ditte! :2smitten: Téged is áldjon az Úr!
Az Úré a dicsőség!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE
"Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog. Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát, - valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja. Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8), Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi. Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi. "Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a "Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket. Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van: ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről. Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk. A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával. Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8). Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk. Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk. Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA
"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31).
Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) - nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
"MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN
"Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).
Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: "Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. "Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL"
"És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41).
Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye - elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri. Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját. Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha. A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet. Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká. Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok. "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
FEDDHETETLEN MAGATARTÁS
"Ha... megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened" (Mt 5,23).
Amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened - tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben előkotorsz valamit. "Ha megemlékezel arról", azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja, "akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat". Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom indításának, amikor lelkiismereted legmélyéig nevel téged. "Békülj meg először testvéreddel." Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg. Menj vissza azon az úton, amin jöttél, térj rá arra az útra, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél, hogy az a helyes út. Legyen benned az a belső magatartás és lelki nyugalom, amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi, mint amilyen a lélegzés. Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj! Itt nincs szó a te jogaidról. A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak. "És most jöjj és vidd el a te ajándékodat." A folyamat pontosan le van írva. Először a magad odaáldozásának hősies szelleme, majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít a meggyőződésed is. Azután az engedelmesség Isten Igéje iránt, feddhetetlen magatartás az iránt, akivel szemben nem volt igazad. Végül az akadályt félretéve felviszed Istennek az ajándékodat egyszerű, vidám szívvel.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
"MENJ EL" A LEMONDÁS ÚTJÁRA
"Követlek téged, Uram, valahova mégy" (Lk 9,57).
Urunk magatartása ezzel az emberrel szemben szigorúan visszautasító volt, mert Ő tudta, mi volt az emberben. Mi ezt mondtuk volna: "El ne szalasszuk ezt a jó alkalmat, hogy megnyerjük ezt az embert! Micsoda elképzelés volt, ilyen jeges fuvallattal megfagyasztani, visszariasztani őt!" Uradat nem kell soha mentegetned. Az Ő szavai addig sebeznek és sértenek minket, amíg már semmi bántani vagy sebeznivaló nincs bennünk. Jézus Krisztus nem kímél semmit - bármi legyen is az -, ami végül is tönkre tenné az Isten szolgálatában álló embert. Urunk feleleteit nem a pillanatnyi ötletek, hanem az emberismeret irányítja. Ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja az Úrnak valamelyik szavát, ami neked fáj, akkor biztos lehetsz abban, hogy van valami benned, amit Ő halálra akar sebezni. Az 58. vers szavai kiverik fejünkből azt a gondolatot, mintha az Úrnak kedvtelésből lehetne szolgálni. Ilyen szigorú visszautasítás után nem marad más, mint az Úr, én magam és a szétzúzott reménység. "Jöjjön csak, aminek jönnie kell, vezércsillagod a velem való kapcsolat legyen. Nekem pedig nincs hova lehajtanom a fejemet." Az 59. vers. Ez az ember sem Jézust nem akarta cserben hagyni, sem az Atyját megbántani. A rokonaink iránti lágyszívű ragaszkodást választjuk a Jézus Krisztus iránti hűség helyett. Jézus utoljára jön számításba. Ha a hűség vonalán ilyen válságba jutsz, minden áron engedelmeskedj Jézus Krisztusnak! A 61. vers. Az olyan ember, aki ezt mondja: "Igen Uram, de...", az mindig nagy buzgalommal készülődik, de soha nem indul útnak. Ennek még van egy-két kikötése. Jézus Krisztus határozott hívása nem ad helyet búcsúzkodásoknak, mert ahogyan mi mondunk búcsút, az inkább pogány szokás, nem keresztyén. Amikor eljut hozzád Isten hívása, azonnal kezdj el "menni", és soha ne állj meg!
-
Nagyon megszívlelendő írás.
Köszönöm.
Az Úr áldjon meg. :2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
"MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE
"Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21).
Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. "Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..." Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust. "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.
-
HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK
"...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri. Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket." Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy. Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más. Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid. Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét. Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele. Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?
"Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).
Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük. Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8). Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni. Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk. Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni. A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik. Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből? Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled. Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában. Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében. Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar! Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
EMELKEDETT LÉGKÖRBEN
"Jézus... felvitte őket, csupán magukat egy magas hegyre" (Mk 9,2).
Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat. Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk. Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra. Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van. Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük. Nem a hegycsúcsok és napfelkelte, vagy a szép utáni vonzódás számára vagyunk teremtve; ezek csak az ihletés pillanatára valók. Völgylakóknak vagyunk teremtve, magunkfajta anyagból valók közé. Itt kell megbizonyítanunk buzgóságunkat. A szellemi önzés mindig szeretné megismételni a hegyen átélt pillanatokat. Úgy érezzük, ha fenn maradhatnánk a hegyen, angyalok módjára élnénk és beszélnénk. A felemelkedés ideje kivételes, megvan a jelentősége Istennel való életünkben; de vigyáznunk kell, hogy szellemi önzésünk ne csak az ilyen időket kívánja. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, hogy mindent, ami történik, hasznos tanítássá kell változtatnunk, pedig ennél jobbnak kell belőle kiformálódnia: a jellemünknek. A hegy nem azért van ott, hogy tanítson valamire, hanem hogy tegyen minket valamivé. Csapdába esünk, ha azt gondoljuk: mi haszna ennek? Szellemi dolgokban nem számolhatunk így. Pillanataink a látások hegyén csak ritka alkalmak, de Isten terveibe illeszkedve fontos szerepük van.
-
Gyongyike 575-os hsz-re valasz:
ez, igaz!!!
Es, koszonom szepen!
:044: :2smitten: :2smitten:
-
Szívesen. :2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN
"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülve rajtunk" (Mk 9,22).
Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak. Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez. De Isten azt akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtőjén éljünk a vele való személyes kapcsolatunkból vele összhangban. Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát. "Ha valamit tehetsz..." Le kell jönnünk a megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belőlünk a kételkedés. Nézz vissza megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Ő hatalmában mindaddig, amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus. Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt, amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned? Talán képes vagy bizonyságot tenni megszentelődésedről, de mi van azzal, ami most megaláztatást jelent neked? Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön. Itt a megaláztatás völgyében mégis kételkedsz?
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A LÁTOMÁS ÉS A VALÓSÁG
"Elhívott szenteknek..." (1Kor 1,2).
Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned. Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket. Időnként látjuk, mi Isten célja, de hogy engedjük-e a látást valóságos jellemmé válni, az tőlünk függ, nem Istentől. Ha szívesebben lustálkodunk a hegyen a látás emlékeiből élve, akkor a gyakorlatban nem vagyunk használhatók a közönséges fából faragott emberi életben. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni a látottakra. Ne az elragadtatásokban és Istenről elmélkedve akarjunk élni, hanem a gyakorlati valóságban a látomás világosságánál mindaddig, amíg az igazi valósággá nem válik. Nevelésünk minden kis mozzanata erre irányul. Tanuld meg megköszönni Istennek, hogy tudtodra adja kívánságait. A kis "vagyok" mindig méltatlankodik, amikor Isten szól: Tedd meg! A kis "vagyok" hadd zsugorodjék össze a hatalmas "VAGYOK AKI VAGYOK" (2Móz 3,14) felháborodásától: "A VAGYOK küldött téged". Az Ő szava legyen az uralkodó. Megdöbbenve ébredünk rá, hogy Isten tudja, hol élünk és melyik barlangba bújunk el előle! Felkutat ott, mint hirtelen villám. Egyetlen teremtmény sem ismeri az ember lényét úgy, ahogyan Isten ismeri.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ELFAJULÁSRA VALÓ HAJLAM
"Azért amint egy ember által jött be a világba a bűn, a bűn által pedig a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivel mindenki vétkezett" (Róm 5,12).
A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt büntette az egész emberiséget, hanem hogy a bűn adottsága - az, hogy igényt tartok saját magamra - egy ember által hatolt be az emberiség életébe. De sokkal mélyebb kijelentés az, hogy egy másik EMBER magára vette és el is törölte az emberiség bűnét (Zsid 9,26). A bűnre való hajlam nem az erkölcstelenség vagy a gonosztett, hanem az érvényesülési vágy: "Én vagyok a magam istene." Ez a hajlam kialakíthat bennünk akár nemes erkölcsösséget, akár becstelen erkölcstelenséget, de csak egy alapon: igénylem az önmagamhoz való jogomat. Amikor Urunk előtt ott álltak a gonosz minden erejével megszállt emberek és olyanok is, akik tisztán, erkölcsösen és becsületesen éltek, Ő nem figyelt sem az egyik romlottságára, sem a másik erkölcsösségére, hanem arra nézett, amit mi nem látunk: a természetes hajlamra. A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni. Csak Isten nyúlhatott hozzá a váltságban. Jézus Krisztus keresztje által Isten megváltotta az emberiséget az öröklött bűnadottság miatti kárhoztatás alól. Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. Nem azért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani, visszautasítom az Ő szabadítását. Ettől a pillanattól kezdve a kárhozat bélyegét viselem. "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság a világba jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot" (Jn 3,19).
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ÚJJÁSZÜLETÉS
"...amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).
Milyen nehézséggel áll szemben Jézus Krisztus, ha engem újjá akar teremteni? Van egy örökségem, amibe nem volt beleszólásom, nem vagyok szent, valószínűleg nem is leszek soha; és ha Jézus Krisztus csak annyit tehet, hogy megmondja: szentté kell lennem, akkor tanítása csak kétségbeejt. De ha Jézus Krisztus Megváltó, aki belém helyezheti a saját örökségét, a szentséget, akkor már kezdem megérteni, mire céloz, amikor azt mondja, hogy szentté kell lennem. A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe beléhelyezheti saját öröklött természetét, és minden kívánalma ehhez a természethez szól. Tanítása az Ő belém plántált életére vonatkozik. Az én dolgom, hogy döntsek, beleegyezem-e Istennek a bűn felett kimondott ítéletébe: ez Jézus Krisztus keresztje. Az Újszövetség azt tanítja az újjászületésről, hogy - amikor egy embert a rászorultság tudata lesújt - Isten beleplántálja Szent Szellemét az ember szellemébe. És ekkor az ember szelleme erőforrásra talál Isten Fia Szellemében, "...míg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). A megváltás csodája, hogy Isten új természetet tud belém helyezni, amely által egészen új életet élhetek. Amikor végső szükségbe jutottam és beismerem tehetetlenségemet, akkor mondja Jézus: "Boldog vagy." Csakhogy el kell jutnom idáig! Isten a Jézus Krisztus természetét nem olthatja belém - aki saját felelősséggel bíró erkölcsi lény vagyok - anélkül, hogy azt tudatosan ne kívánnám. Mint ahogyan egy ember által lépett be a bűn az emberiség életébe, ugyanúgy a Szent Szellem is egy EMBER által jött. A megváltás lehetővé teszi, hogy megszabaduljak bűnörökségemtől és Jézus Krisztus által új, szeplőtelen örökséget kapjak, a Szent Szellemet.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KIENGESZTELÉS
"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva. A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan. A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki. Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL. Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét. A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus magára vette e testben elkövetett bűneinket, de magára vette a bűn örökségét is, amihez senki nem tudott hozzáférni. Isten "bűnné tette" tulajdon Fiát, hogy a bűnösből szentet alkothasson. Az egész Biblián átvonul ez a kijelentés, hogy Urunk a világ bűnét nem részvéttel elhordozta, hanem azonosult vele: bűnné lett. Az egész emberi nemzetség összes bűnét önként magára vette és hordozta saját személyében: Isten azt, "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk", és így az egész emberi fajt a megváltás talajára helyezte. Jézus Krisztus visszaállította az emberiséget eredeti Isteni rendeltetésébe és most már bárki beléphet az Istennel való közösségbe annak alapján, amit Urunk véghezvitt a kereszten. Ember nem válthatja meg magát; a megváltás Isten műve; teljesen lezárt, kész egész. Hogy kire vonatkozik, személyes döntésünk kérdése. Mindig különbséget kell tennünk az egyes ember életében a megváltás kijelentése és a megmentés tudatos megtapasztalása között.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KIZÁRÓLAG KRISZTUS
"Jöjjetek énhozzám..." (Mt 11,28).
Ugye megalázó, ha azt mondják nekünk, hogy Jézushoz kell mennünk? Emlékezz vissza azokra a dolgokra, amelyekkel nem akarsz Jézus Krisztushoz menni. Ha tudni kívánod, mennyire valódi a hited, akkor ezen mérd le: "Jöjjetek énhozzám!" Mindabban, amiben nem vagy valódi, inkább magyarázkodsz, kibúvókat keresel, szomorkodsz, ahelyett, hogy mennél. Bármi egyebet inkább megteszel esztelenségedben, csak ne kelljen menned, úgy amint vagy. Amíg a szellemi orcátlanságnak bármilyen kicsiny maradéka van benned, addig elvárod Istentől, hogy nagy dolgokkal bízzon meg. Ő pedig mindössze ennyit mond: "Jöjj!" "Jöjjetek énhozzám!" Amikor meghallod ezt a hívást, tudod, hogy valaminek történnie kell elindulásod előtt. A Szent Szellem megmutatja neked, mit kell tenned - mi az, aminek a gyökerére kell vágnod a fejszét, mert akadályoz abban, hogy pontot tehess egy bizonyos dolog után. Nem jutsz előbbre soha, ha ezt nem vagy hajlandó megtenni. A Szent Szellem megállapítja, hogy hol van ez a legyőzhetetlen akadály benned, de nem mozdíthatja el, amíg te meg nem engeded neki. Hányszor jöttél Istenhez kéréseiddel, aztán elmentél azzal az érzéssel: "Most az egyszer jól csináltam" - pedig üresen mégy el, noha Isten az egész idő alatt kinyújtott kézzel ott állt, nemcsak azért, hogy megragadjon téged, hanem hogy te is megragadd Őt. Gondolj Jézus legyőzhetetlen, felülmúlhatatlan és fáradhatatlan türelmére: "Jöjjetek énhozzám!"
:2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZEDD ÖSSZE MAGAD
"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az igazságosságnak a szent életre" (Róm 6,19).
Nem tudom magamat megváltani és megszentelni, nem szerezhetek engesztelést bűneimért, nem tudom jóvá tenni, ami rossz, tisztává, ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen. Ez mind Isten munkája. Hiszek-e abban, amit Jézus Krisztus elvégzett? Tökéletes váltságot szerzett! Állandó valóságként áll-e ez előttem? Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem hogy higgyünk! Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet. Ha hitemmel élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok. Elszigetelten élek és szememet saját tisztaságomra szegezem. Őrizkedj attól a kegyességtől, amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele. - Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos Istennek. Káros az embereknek is. Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos élményedet. Nem tehetünk semmi Istennek tetszőt, amíg határozottan nem a váltságra építünk. Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az életemet. Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll, úgyhogy Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik. Az engedelmesség azt jelenti: teljesen Jézus engesztelő áldozatára építek, és engedelmességemre Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol. Őrizkedj attól a kegyességtől, amely a természetes életet tagadja; ez csalás. Mindig újra állj oda a váltság ítélőszéke elé, hogy egyik vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HOGYAN TUDOM MEG?
"Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Mt 11,25).
Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre. Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől. Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől, azonnal munkához lát a sötétség és a halál. Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény. Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény. "Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is." Már most megértheted. Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz. A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz. Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ÉS HA ISTEN HALLGAT?
"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6).
Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét. Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.
-
Ezek annyira komoly, mélységes gondolatok!
Csak akkor érthetjük meg, ha megvalósul a Jézus által óhajtott "ti énbennem és én tibennetek". :05:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
TARTS LÉPÉST ISTENNEL
"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá. Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz munkájukat..." (2Móz 2,11).
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot. Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni. Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte: "Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie. Igaza volt egyéni látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné. Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?" Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést: "A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged." Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11). Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk: "Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A KÜLDETÉS NYITJA
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet..." (Mt 28,18-19).
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján. "A tizenegy tanítvány pedig elment... a hegyre, ahova Jézus rendelte őket" (16). Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes és korlátlan hatalmát, ismernem kell Őt magát és tudnom kell, hogyan lehetek vele egyedül; rá kell szánnom az időt, hogy imádhassam azt, akinek a nevét viselem. "Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28). Ez az a hely, ahol találkozunk az Úr Jézussal. Fáradt vagy és meg vagy terhelve? Istennek milyen sok szolgája van így! A világ egyetemes, fenséges Urának ezeket a csodálatos szavait száműzzük az utó-összejövetelek kereteibe. Ezeket Jézus a tanítványainak mondta. "Menjetek el ezért..." A "menj" egyszerűen azt jelenti: "élj". A Cselekedetek 1,8-ban írja le, hogyan menjünk. Nem azt mondta: "Menjetek Jeruzsálembe és Júdeába és Samáriába", hanem "lesztek nekem tanúim" mindezeken a helyeken. Elvállalja, hogy Ő építi ki útjainkat. "Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak..." (Jn 15,7) - így kell "mennünk" személyes életünkben. Mindegy, hogy hova helyez. Isten tervezi el az utakat. "De semmivel sem gondolok..." (Csel 20,24). Így járjuk az utat mindaddig, míg hazaérünk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A KÜLDETÉS NYITJA
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet..." (Mt 28,18-19).
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján. "A tizenegy tanítvány pedig elment... a hegyre, ahova Jézus rendelte őket" (16). Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes és korlátlan hatalmát, ismernem kell Őt magát és tudnom kell, hogyan lehetek vele egyedül; rá kell szánnom az időt, hogy imádhassam azt, akinek a nevét viselem. "Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28). Ez az a hely, ahol találkozunk az Úr Jézussal. Fáradt vagy és meg vagy terhelve? Istennek milyen sok szolgája van így! A világ egyetemes, fenséges Urának ezeket a csodálatos szavait száműzzük az utó-összejövetelek kereteibe. Ezeket Jézus a tanítványainak mondta. "Menjetek el ezért..." A "menj" egyszerűen azt jelenti: "élj". A Cselekedetek 1,8-ban írja le, hogyan menjünk. Nem azt mondta: "Menjetek Jeruzsálembe és Júdeába és Samáriába", hanem "lesztek nekem tanúim" mindezeken a helyeken. Elvállalja, hogy Ő építi ki útjainkat. "Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak..." (Jn 15,7) - így kell "mennünk" személyes életünkben. Mindegy, hogy hova helyez. Isten tervezi el az utakat. "De semmivel sem gondolok..." (Csel 20,24). Így járjuk az utat mindaddig, míg hazaérünk.
NAGYON SZEPEN KOSZONOM! :088:
-
Szívesen. :2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A MISSZIÓI ÜZENET KULCSA
"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,2).
Jézus Krisztus engesztelő áldozata a kulcs a missziói üzenethez. Krisztus művének akármelyik oldalát nézed is, pl. a gyógyítást, vagy a szabadítást és a megszentelést, mindegyik korlátozott. De: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29) - ez már határtalan. A missziói üzenet Jézus Krisztusnak, mint bűneink kiengesztelőjének határtalan nagy jelentőségére mutat rá, és Isten országának a munkása az az ember, akit ez a kijelentés teljesen átjárt. A missziói üzenet kulcsa Krisztus életének kiengesztelő volta, nem a kedvessége vagy jósága, vagy hogy Istent Atyának jelenti ki. Nagy és végtelen jelentősége az, hogy Ő a kiengesztelés vétkeinkért. A missziói üzenet nincs tekintettel hazafiasságra, nemzetre és egyénekre - az egész világnak szól. Amikor a Szent Szellem betér hozzánk, nem veszi figyelembe, mivel rokonszenvezünk, hanem egyesít az Úr Jézussal. Isten szolgája olyan ember, aki Urának és Mesterének eljegyezte magát, azaz nem a saját véleményét és meglátásait, hanem Isten Bárányát hirdeti. Könnyebb olyan közösséghez tartozni, ahol azt mondják el, mit tett Jézus értük, könnyebb az isteni gyógyítás, vagy különleges megszentelődés, vagy a Szent Szellem keresztsége rajongójának lenni. Pál nem azt mondta: "Jaj nekem, ha nem hirdetem, amit Krisztus tett értem" - hanem: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Az evangélium pedig ez: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A MESTER RENDELETEINEK KULCSA
"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38).
Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van; ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka. Nem az a munka, amit manapság annak tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól. Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem. Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!" Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség. Meg kell látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság. Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek "nemzetek", hanem csak a világ. Hányan imádkozunk "személyre való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra vagyunk tekintettel? Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg. Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét. Tegyük fel, hogy eljönne a válság atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a gabonát Jézus Krisztusnak? "Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom van!" Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhíva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen. Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele. Urunk hívása nem valamilyen különleges munkára szól; Ő önmagához szólít. "Kérjétek azért az aratás Urát", és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld titeket.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
NAGYOBBAKAT CSELEKSZIK
"...és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14,12).
Az imádság nem készít fel nagyobb cselekedetekre, hanem az imádság maga a nagyobb cselekedet. Józan ésszel jó gyakorlatnak tekintjük az imádságot arra, hogy Istenért végzett munkánkhoz nagyobb erőt kapjunk. Jézus Krisztus tanítása szerint az imádság a megváltás csodájának hatása bennem, amely a megváltás csodáját hozza létre másokban is Isten hatalmából. Az imádság maradandó gyümölcsöket terem, de gondolj arra, hogy az imádság a Megváltó halálos küzdelmére, nem az én küzdelmemre épül. Csak a gyermek imádságai hallgattatnak meg, a bölcs emberé nem. Az imádság harc, amelyet folytatnod kell, bárhol is vagy. Bárhogyan rendezze is el Isten életkörülményeidet, az a dolgod, hogy imádkozz! Soha ne engedd magadban ezt a gondolatot: "Semmire sem használhatnak ott, ahol vagyok", mert egészen bizonyos, hogy ott nem lehetsz hasznos, ahol nem vagy. Bármilyen nehéz körülmények közé helyezett is Isten, imádkozz; hívd Őt, kiálts hozzá szüntelen! "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14,14). Ha nem élünk meg valami rendkívülit, nem akarunk imádkozni; ez a szellemi önzés legkifejezettebb formája. Isten irányításának a vonalában kell dolgoznunk, Ő pedig ezt mondja: "Kérjetek!" "Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" (Mt 9,38). A kivitelező munkás tevékenységében nincs semmi izgalmas, de ő viszi véghez a lángész terveit; és a munkálkodó szent viszi véghez Mestere elgondolásait. Az Ő szempontjából nézve imádságod munka és mindig történnek dolgok a nyomában. Ha majd a fátyol szétszakad, micsoda ámulattal fogjuk meglátni azokat a lelkeket, akiket learattunk egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus rászoktatott arra, hogy rendelkezései szerint járjunk el.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA
"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam. A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben. Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd. A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ELHANYAGOLT TITOK
"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36).
Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten. A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik. Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében. Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád. De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni. De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.
-
Oswald Chambers
ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?
"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39). A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK
"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20).
Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve. A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZENT SZELLEM BIZONYSÁGTÉTELE
"Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt..." (Róm 8,16).
Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott. "Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?" Nem teheti! Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned. Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak. De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat, akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk. Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érvelésedet, Isten megbizonyítja, amit érted tett; akkor aztán a saját merészségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt. Ha vitássá válik, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől, akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni. Ne hivatkozz erre vagy arra a személyre, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: "Jöjjetek énhozzám!" Menj, ha fáradt vagy és megterhelt; kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13). Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról, de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat. Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget, ami józan eszünk döntéseit követi, pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot, de soha nem tanúskodik az okoskodásunk mellett. Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk. Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
EGYÁLTALÁN SEMMIT
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
Urunk sohasem táplálja előítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük. Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle előítéleteink. Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie. "Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak." - Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket. Belső nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal. Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk. Egyetlen egy dolgot kíván Isten tőlünk: a feltétel nélküli odaszánást! Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régiből. A régi ünnepélyesség eltűnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentől van..." (18. v.). Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk? Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életből semmit sem, de egyszerűen és tökéletesen bízunk Istenben. Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Őt magát. Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne? Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZEMPONT
"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban" (2Kor 2,14).
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától! Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet". Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben? Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt. Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37). "Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK
"Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22).
A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is. Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek. Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje. Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel! "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja. Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett. Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle. Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. Engedd, hadd tegye meg!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?
"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21).
Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez. Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket." Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A MISSZIÓ MÓDSZERE
"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19).
Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk. Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?" Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban? Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL
"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10).
Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást. Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam. Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz. A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HELYETTES ÁLDOZAT
"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért. Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük. "Bűnné tette" Isten értünk. Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés. Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk, vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, hanem Jézus haláláért és semmi másért. Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Őt. Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bűnét. Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Őt Megváltóul elfogadták. Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát, hanem hogy botránykő a világ szemében (Jn 15,22-24). A János 14,9 tanítványainak szól. Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem, ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok. Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Ő meghalt mindenkiért" (nem az én halálomat szenvedte el), és én csak az Ő halálával azonosulva szabadulok meg a bűntől és részesülhetek az Ő igazságosságában. A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi: "Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" és "hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HIT
"Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid 11,6).
Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit; az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom. A hitben való élet ezt a kettőt helyesen kapcsolja össze. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész. A kettőnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy ihletettségben. Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésből, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csődöt mond. A hitnek próbán kell átmennie, mielőtt látható valósággá válnék. "Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívőknek, mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá. A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik. Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá. A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben. A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre: "Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt 6,33), őrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom." Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa. Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne. De amint meghalljuk Jézus szavát: "Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan. A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A HIT MEGÍTÉLÉSE
"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).
Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban. A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK
"Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).
Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, "külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. Hadd tegyen tetszése szerint! Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna. Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Ő elérhesse váltságának célját. Miért ne járnánk szívet tépő szenvedésekben? Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít. De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja: "Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!" - Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta. Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
JÉZUS RABSZOLGÁJA
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).
Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem. Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig. Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18). Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi. Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás. Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A VALÓSÁG TEKINTÉLYE
"Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).
Alapvetően fontos, lehetőséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. A felelősség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket. Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz. Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyőzött Isten Szelleme. Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem. Minden egyéb csak létezés. Azokban a percekben élek igazán, amikor akaratom teljességével cselekszem. Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg! Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel. A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerősödik, amint cselekszik. Isten mindenható hatalma segíti tovább, előre. Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk. Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk; mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk. Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket. Az Ő "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!" Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje. Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma - nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Ő megváltó erejével.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE
"Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13).
Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire. Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései. Ő "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében. Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. A keresztyén ember kiműveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést. Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út". Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben? Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat? Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!"
-
"Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Ő kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepődj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel! Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Ő igazsága, de te eltűntél, mert ostobaságnak találtad, hogy időt szentelj ilyesmire."
"Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket. Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten őrzött, pedig nem is tudtam!" "
ÁMEN!!!
( Érdekes ma mennyi üzenetet kapok :hehe: köszi )
:2smitten: :169:
-
Szívesen. :2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A HIT PROGRAMJA
"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!" Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad. A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el. Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.
-
Úgy gondolom, ezt tapasztaljuk meg, amikor urunk bevezet a
"pusztába" és mi engedelmesen Vele megyünk:
"A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el. Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is. "
:2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).
Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék. Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell őrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetőséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot. Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erőlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el ? A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell őriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek. A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied. De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ IMÁDSÁG PÁRATLAN HATALMA
"Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szent Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal..." (Róm 8,26).
Tudjuk, hogy a Szent Szellem ad nekünk erőt az imádsághoz. Tudjuk, mit jelent a Szent Szellem által imádkozni, de azt már sokszor nem tudjuk, hogy maga a Szent Szellem könyörög bennünk úgy, ahogyan mi ki sem tudnánk mondani. Ha Istentől újjászülettünk és Isten Szent Szelleme bennünk lakik, Ő kimondja helyettünk a kimondhatatlant. "Ő" - a Szent Szellem bennetek - "Isten akarata szerint esedezik a szentekért" (27. v.) Isten nem azért kutatja át a szívedet, hogy tudatos imádságaidat megismerje, hanem hogy a Szent Szellem imádságát felfedezze benned. Isten Szelleme a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon. "A ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma." Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot, "nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16). Isten Szelleme nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt: "Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek." Mi felismertük-e már, hogy testünk a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor gondosan meg kell őriznünk az Ő számára mocsoktalanul. Tudatára kell ébrednünk annak, hogy tudatos életünket - amely csak kicsiny része a személyiségünknek - meg kell őriznünk a Szent Szellem templomaként. Ő majd figyelemmel kíséri a tudatalatti részt is, amiről mi semmit sem tudunk. De lássunk neki, hogy megőrizzük a tudatos részt, mert azért mi vagyunk a felelősek.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZENTSÉGES SZOLGÁLAT
"Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).
A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie; annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtő élete szüntelenül tovább hathasson benne. Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Ő szolgája minden életelemén. Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -, szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Ő váltsága által felhasználja arra, hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthető meg bennük. Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett, a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi műveltség. Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog. Meglásd, hogy olyan élő kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Ő igazságát, Ő megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Ő teremthet meg. "Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember! Milyen bámulatos éleslátás!" "Milyen kedvező alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk. De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul. Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül; de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat. Az embert dicsőíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Őt kell felemelnünk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN
"...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).
A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre. Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A DÖNTŐ EMELKEDŐ
"Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban. "És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZELLEMIVÉ LETT ÉLET
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
Hogyan képzeled el a lelked megmentését? A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned. Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy. Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem? Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek? A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen. Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HIT ÉS MEGTAPASZTALÁS
"...Isten Fia, aki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Gal 2,20).
Át kell harcolnunk magunkat érzéseinken és hangulatainkon, hogy saját vallásos megtapasztalásaink kicsinyes magánügyeiből kijussunk az Úr Jézusnak való feltétlen odaadásba. Gondold meg, kinek mondja az Újszövetség Jézus Krisztust, és azután gondolj nyomorúságos hitünk megve-tendően közepes voltára! - "Csak még ezt vagy azt nem tapasztaltam meg." Gondold meg, mit követel a Jézus Krisztusba vetett hit: hogy minket hiba nélkül állítson Isten trónja elé, kibeszélhetetlenül tisztán, tökéletesen megigazítva és mélységesen megszentelve. Állj meg bátran, imádattal a hitben, Ő lett nekünk "bölcsességül és igazságosságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30). Hogy is beszélhetnénk arról, hogy mi hozunk áldozatot Isten Fiáért! A pokolból és a kárhozatból mentett meg és mi még "áldozathozatalunkról" beszélünk? Nekünk szüntelenül a Jézus Krisztusba vetett hithez kell átküzdeni magunkat; de nem az imaközösségi Jézus Krisztusba vagy egy könyv-Krisztusba, hanem az Újszövetség Jézus Krisztusába vetett hitünkig, aki testben megjelent Isten és akinek a lábai elé kellene esnünk holtan. Abban az Egyetlenben kell hinnünk, akitől minden megtapasztalásunk származik. Jézus Krisztus azt akarja, hogy maradéktalanul adjuk át és szenteljük oda magunkat neki. Mi soha sem tudjuk Jézus Krisztust megtapasztalni, sem megragadni saját szívünk határain belül, hanem hitünknek a belé vetett erős bizodalomra kell épülnie. Így láthatjuk meg, mennyire nem tűri a Szent Szellem a hitetlenséget. Minden félelmünk gonosz. Félünk, mert nem akarunk hitből élni. Hogyan félhet vagy kételkedhet az az ember, aki egy lett Jézus Krisztussal?! Ellenkezőleg: győzelmes hitünk diadalénekét soha nem volna szabad abbahagynunk!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk. Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MI KÖZÖD HOZZÁ?
"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)
Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt. Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MÉG MINDIG EMBERI!
"...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsőülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései. Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hősies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hősök is vagyunk. Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsőítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsőségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!" "Milyen kegyes, áhítatos asszony!" Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentől!" A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsőségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tűnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hűség. Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsőítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban. A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AZ ÖRÖK CÉL
"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).
Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet. Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerűen megyek. Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete. Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye határozza meg, hanem az enyém. "Mert én hitvány s földhözragadt vagyok, Azért nem látom utad magasabbnak..." Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!" Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk. "Isten minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20). Engedelmességből születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK
"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).
Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté. Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé! "Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről. Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK
"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).
Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté. Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé! "Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről. Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.
" Mi inkabb a magunk erejebol akarunk elni.....mint Jezussal szivunkben." - na ez egy illuzio, nemis elet, az elet Jezus nelkul....Dehogy akarok ilyet, minek? - hogy falakba utkozzek....tehat en ugy fejeznem be: Jezussal szeretnek elni, en nyugodt boldog eletet szeretnek.
Szoval, ide egy buzdito, egeszseges befejezes kell: Jezus legyen az, aki mindannyiunk sziveben el! :2smitten:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
AMIKOR Ő ELJÖN
"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott. A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN BOCSÁNATA
"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen. A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes. A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ELVÉGEZTETETT
"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja. Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó. Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13). Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt. A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG
"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet. A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40). A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni. Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ELTÉRÍTÉS ISTENTŐL
"Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3).
Nem elsősorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belső állapotunk kárt szenved. "Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16). Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensőnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentől. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtűrnünk magunkban. Ha megtűrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktől és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez, addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom. Őrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerűbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenről. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak! A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye. Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytől, hogy szüntelenül védekezzem." Belső állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét. "Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel." Urunk soha semmiben nem magyarázkodott. Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak. Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak előre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé. Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk őket, hanem hogy közbenjárjunk értük.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért. Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA
"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).
Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai. Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET
"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe. Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle. Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szemben álló szellemiség érdekeit viszi előre?
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE
"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását." Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).
A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról. Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma! Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK
"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10).
Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások. "Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen." Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek. Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden. Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bűnös" ( Jak 2,10).
Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. A törvény soha nem változik, a legnemesebbtől és a leggyengébbtől is ugyanazt követeli. Az Istentől rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden időben és az örökkévalóságban is. Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia. "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül. De a törvény jöttével megelevenedett a bűn és én meghaltam" (Róm 7,9-10). Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyőz minket bűnösségünkről. Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében. A saját bűnösségünkről való meggyőződés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: "A bűn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." Én, az Istennek adós bűnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?! Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít. Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna. De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).
Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg. A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"
"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).
Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ÍV A FELHŐKBEN
"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22). Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ
"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).
Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30). Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál. Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12). Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne. Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).
A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek. Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egy néhányat. Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére. A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA
"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).
A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata. Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmáelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül. Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod. Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
EGYÉNISÉG
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).
Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek. Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt. Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged. Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni. Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged! Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
MIÉRT IMÁDKOZZUNK?
"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).
Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni! Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba. A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé. Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
AZ IGAZI ÉLET
"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).
Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében. Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel. Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT
"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).
Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül. Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele. Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd. Menj át Isten szőlőprésén, amely kisajtolja a szőlőszemeket. Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősítő borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod: "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belőle. Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetőséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad. Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensődben ott vajúdott kifejeződésre várva.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HARCOLJ ISTEN ELŐTT
"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).
Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban. De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel. Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat. Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa. Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában. Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak. Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét." Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között. Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte. Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben. "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa. Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk. Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít. "És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
HŰSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).
Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így. Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben. Mindig itt következik be a hűség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik. A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé. Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.
-
EZ AZ!!!!
"A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé. Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.
Ámen! Ámen!
Ámen!! :2smitten: :afro: :169:
-
Oswald Chambers
Krisztus mindenek felett
A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége. Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére. Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS
"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).
Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén. Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre. Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat. Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál. Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz. Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye. Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte? Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál? Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok." Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN?
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
ELREJTETT ÉLET
"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3).
Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban. Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!" De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37). Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne. Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned. Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!" Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom. "Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK
"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).
Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről. Megszületése bennem. "Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen? Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon. "Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény. Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam. Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött. Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra! Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött. Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra! Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
Nagyon igaz, köszönöm ... dicsőség Urunknak!! :2smitten:
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött. Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra! Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
En is Koszonom! :088:
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
FOLYTONOS VISSZATÉRÉS
"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).
Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk! Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: "Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY
"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).
Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait. Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...
"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).
Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek! Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai. Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.
-
Oswald Chambers
KRISZTUS MINDENEK FELETT
TEGNAP
"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).
A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat. Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által. A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen. A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.
-
:2angel:
"Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen. A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe. ;)
:2smitten:
-
Pedig az elmélet gyártók nem ezt tanítják :(
Április 29.
A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN
"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2).
Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk. A józan eszünk szerinti élet egyik ismertelőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben. Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk. Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van. Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással. "Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". Bízd rá az egész életedet! Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!
-
Május 2.
A TŰRÉS SZENVEDÉLYE
"Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).
A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. "Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket. Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3). Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. - "A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13). Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést.
"Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk. Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk. "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12).
Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs.
De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!
-
Május 18.
GONDOS GONDTALANSÁG
"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.28).
Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,38). Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok. Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket. Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.
-
Május 19.
FELTÁMADOK A ROMOKBÓL
"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37).
Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között.
Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban.
Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk.
Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván. "Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől.
Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged. "Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság? "Éhség..."?
- Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia.
Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.
-
Május 20.
A VALÓSÁG BIRODALMA
"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket" (Lk 21,19).
Amikor valaki újjászületik, gondolkozásában és következtetéseiben egy ideig nincs meg az az erőteljesség, ami azelőtt megvolt.
Az új életet kifejezésre kell juttatnunk, ki kell formálnunk magunkban Krisztus indulatát: "Béketűrés által nyeritek meg lelketeket."
Sokan előnyösebbnek találják, ha megállnak a keresztyén élet küszöbén, ahelyett, hogy tovább mennének és hozzá hangolnák lelküket ahhoz az új élethez, amit Isten helyezett beléjük.
Azért nem sikerül ez, mert tudatlanságban vagyunk saját természetünk felől; az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka.
Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat.
Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért.
A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket.
A hangulatok fészke többnyire a testben van, nem a lélekben.
Állandóan küzdenünk kell az ilyen testi állapotból eredő hangulatok ellen!
Ne engedj nekik egy másodpercig sem!
Galléron kell ragadnunk és jól meg kell ráznunk magunkat, ilyenkor rájövünk, hogy meg tudjuk tenni azt, amiről azt gondoltuk, hogy képtelenek vagyunk rá.
A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van! A keresztyén élet a szellemi bátorság egyetlen megtestesítője.
-
Május 21.
A HIT ISTENI KÖVETKEZTETÉSEI
"Keressétek először Isten országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak nektek" (Mt 6,33).
Mihelyt Jézusnak e szavait mélyebben átgondoljuk, úgy találjuk, hogy ezek a legforradalmibb állítások, amiket emberi fül valaha is hallott.
"Keressétek először Isten országát."
Mi, még akik a legszellemibben gondolkoznak is, fordítva következtetnek.
"De élnem kell, ennyi meg ennyi pénzre van szükségem, ruházkodnom kell, ennem kell... azaz életünk fő gondja nem Isten országa, hanem hogy hogyan rendezzük be ügyesen az életünket.
Jézus megfordítja a sorrendet: először Istennel jussatok helyes kapcsolatba, maradjon ez életetek legfőbb gondja, soha ne tegyétek a hangsúlyt más dolgokra!
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől..." Urunk megmutatja, hogy az Ő szemszögéből nézve milyen értelmetlen a megélhetéshez szükséges eszközök miatt aggodalmaskodnunk.
Jézus nem azt mondja, hogy áldott az, aki semmivel sem törődik;
az ilyen ember bolond.
Jézus azt tanította, hogy a tanítvány legfőbb gondja az Istennel való kapcsolata legyen, és ehhez képest minden másra csak gondos gondtalansággal nézzen.
Jézus azt mondja: "Az étel és ital gondját ne engedd uralkodó tényezővé lenni életedben, hanem állandóan Istenre figyelj."
Sok ember felelőtlenül nem törődik azzal, mit egyék és mit igyék és emiatt veszteséget szenved; nem törődnek azzal sem, mibe öltözzenek.
Úgy járnak-kelnek, mint akiknek semmi dolguk; nem törődnek földi ügyeikkel, de Isten felelőssé teszi őket érte.
Jézus azt mondja: legyen az életünk legnagyobb gondja az Istennel való kapcsolatunk, minden egyéb csak a második helyen jöhet számításba.
Keresztyén életünk legszigorúbb iskolája, hogy megengedjük a Szent Szellemnek: hozza összhangba életünket Jézusnak ezzel a tanításával.
"...és az Ő igazságát..."
:Jezus02:
-
Május 22.
EZ MEGMAGYARÁZ MINDENT
"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk" (Jn 17,21).
Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával.
Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé?
Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál.
Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima (Jn 17).
Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: "Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk".
Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal?
Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: "Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?"
Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje.
Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk.
A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek.
Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel.
Ha azt mondjuk: "Legyen meg a te akaratod", elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik.
Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok.
Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával.
Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.
Ámen és Ámen
-
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek" (Mt 6,25).
Jézus Krisztus a józan ész szerinti aggodalmaskodást a tanítványnál hitetlenségnek tartja.
Ha vettük Isten Szent Szellemét, Ő átjár minket és ezt mondja: "Hol jut szóhoz Isten ebben a baráti kapcsolatban, ebben az eltervezett nyaralásban, ezekben az új könyvekben"?
Ő mindaddig rajta tartja ujját azon a ponton, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden döntésben Ő legyen az első gondolatunk.
Valahányszor más dolgokat teszünk az első helyre, zűrzavar támad. "Ne aggodalmaskodjatok..."
Ne vegyétek magatokra az előregondoskodás nyomasztó terhét!
Nemcsak rossz az aggodalmaskodás, de hitetlenség is, mert az aggodalmaskodók véleménye szerint Isten életünk gyakorlati részletkérdéseivel nem törődik, nekünk pedig mindig ezek okoznak gondot.
Felfigyeltél már valaha arra, miről mondta Jézus Krisztus, hogy megfojtja a belénk oltott Igét?
A gonosz?
Nem, e világ gondjai!
Mindig a kis gondok a veszedelmesek!
Nem akarunk hinni, ha nem látunk: itt kezdődik a hitetlenség.
Az egyetlen gyógyszer a hitetlenség ellen: engedelmeskedj a Szent Szellemnek.
Az Úr Jézus nagy felszólítása tanítványaihoz: add át magad!
-
Május 25.
AZ ÖNZÉS PRÓBÁJA
"Ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra térek" (1Móz 13,9).
Amint az Istenben való hitből kezdesz élni, a leggazdagabb és legcsalogatóbb távlatok tárulnak fel előtted, és mindaz jog szerint a tied.
De ha hitből élsz, akkor mindenekelőtt azt a jogodat fogod gyakorolni, hogy lemondasz jogaidról és Isten választására bízod magad.
Isten néha megengedi, hogy olyan próbába juss, ahol jogod lenne a jóléthez, megilletne téged, ha nem a hit életét élnéd.
De ha hitből élsz, akkor teljes örömmel lemondasz jogodról és Istenre bízod a választás jogát.
Ez önfegyelem, ennek segítségével a természeti szellemivé alakul át, az Isten szavának való engedelmesség által.
Ha életünk vezére a jog, akkor ez szellemi látásunkat eltompítja.
Az Istenben hívő élet nagy ellensége nem a bűn, hanem az a jó, amelyik nem a legjobb.
A jó mindig ellensége a legjobbnak. Ábrahám a világ szerint a legbölcsebben járt volna el, ha ő maga választ.
Joga volt ehhez és a körülötte élő emberek bolondnak tarthatták, mert nem választott.
Sokan közülünk azért nem jutnak szellemileg előbbre, mert inkább azt választják, amihez joguk van, ahelyett, hogy egészen Istenre bíznák, hogy Ő válasszon.
Meg kell tanulnunk a szabályt: úgy járni, hogy szemünk Istenen legyen. "Járj énelőttem" (1Móz 17,1).
-
Május 26.
GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT
"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).
Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla.
Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk.
A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan.
Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik.
Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki.
Az imádság nem gyakorlás, hanem élet.
Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását.
Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál.
Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8).
Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben.
Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra?
A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania.
Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.
:ima02:
Óh Uram segíts!
-
Május 28.
A MEG NEM KÉRDEZETT KIJELENTÉS
"És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről" (Jn 16,23).
Mikor van "az a nap"? Amikor a mennybe ment Úr eggyé tesz téged az Atyával. Azon a napon ugyanolyan eggyé leszel az Atyával, mint Jézus, és azon a napon - mondja Ő - "nem kérdeztek majd engem semmiről". Amíg Jézus feltámadott élete nem valóság még benned, folyton kérdezősködsz erről is, arról is. De egy idő múlva úgy találod, hogy minden kérdésed elhallgatott, nincs több kérdeznivalód. Eljutottál már oda, hogy teljesen rábízod magad Jézus feltámadt életére, amely tökéletes kapcsolatba hoz téged Isten szándékaival? Ezt az életet éled-e most? Ha nem, mi az akadálya? Sok minden homályos lehet még előtted, de ne engedd ezeket közéd és Isten közé furakodni. "Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről" - nincs rá szükség, mert bizonyos vagy benne, hogy Isten a dolgokat az Ő akarata szerint viszi véghez. János 14,1 szíved szilárd sziklájává lett, nincs már több kérdeznivalód. Ha valami még rejtve van előtted és ez közéd és Isten közé jut, soha ne próbáld megoldani az értelmeddel; a hajlamaidban van a baj. Amikor egyszer kész vagy hajlamaidat alávetni Jézus életének, az értetlenséged tökéletesen feltisztul. Akkor az Atya és gyermeke között nincs távolság, mert az Úr eggyé tett Atyáddal; "és azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről".
-
:angel2:
AZ ÚR TITKA
"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14).
Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e?
Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit.
Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása.
Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat?
Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit.
Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük?
Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét. "Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt 25,12).
Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk.
Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű döntéseink útján vezet minket.
De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell.
Amint kétely merül fel, rögtön állj meg! Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: Miért ne tenném meg? Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"
Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit. :2smitten:
-
Június 5.
ISTEN BIZTATÁSA
"Mert Ő mondotta... úgyhogy bízvást mondjuk" (Zsid 13,5-6).
Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom: "Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz előérzetek. Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen.
Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg. Egyetlen úton űzhetjük ki a rettegést magunkból, ha Isten biztatására figyelünk.
Mitől rettegsz?
Nem vagy gyáva, készülsz bátran szembenézni a nehézzel, mégis ott lappang benned a rettegés.
Mikor senki és semmi sem segíthet rajtad, akkor mondd ezt: "Az Úr az én segítségem, ebben a percben, mostani helyzetemben is." Megtanultad-e, hogy csak akkor állj elő dolgokkal, ha már hallgattál Istenre, vagy már kimondtad és azután próbálod összhangba hozni Isten Igéjével? Fogóddz meg erősen az Atya biztatásába és azután mondd nagy bátran: "Nem félek!" (Zsolt 118,6). Nem számít, milyen gonoszság, vagy igazságtalanság vár rád ezen az úton, Ő ezt mondta: "Nem hagylak el soha." A gyengeség is akadály lehet, odafurakodik Isten biztatása és a mi feleletünk közé. Amikor tudatára ébredünk, milyen gyengék vagyunk a nehézségekkel szemben, a nehézségek óriásokká nőnek, mi magunk pedig nevetségesen kicsivé leszünk, Isten pedig mintha nem is volna.
Emlékezz ilyenkor Isten biztatására: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." Megtanultunk-e már azon a hangon énekelni, amit Isten szólaltatott meg? Betölt-e mindig az a bátorság, amely így szól:
"Az Úr az én segítségem"? (Zsolt 56,5)
-
Június 6.
BONTAKOZTASD KI, AMIT ISTEN BELÉD HELYEZETT
"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..." (Fil 2,12-13).
Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot.
Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel.
Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel.
Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?"
Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele.
Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod.
Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel.
Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn.
Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe.
Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13).
Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned.
Üdvösségedet nem megszerezned,
hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára.
Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz.
Saját önkéntes választásaid Isten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés.
Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát.
A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot.
Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni.
Ez a dinamit: a Szent Szellem iránti engedelmesség.
Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása?
Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.
-
Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn.
Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe.
Valóban a bűn a szabad akarat első gyümölcse, mert nem Isten akaratát akarta, hanem önállósította magát.
Ettől aztán teljes romlásba esett - ebben is csak a MEGVÁLTÁS segít.
A lélek területét, a megváltott ember, a szellemi, az új munkálja, ha engedelmeskedek
-
Június 7.
MEG NE LANKADJ!
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13).
Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot?
A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik.
Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem: Uram váltságműve köré.
Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett?
Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki.
Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom.
Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam?
"Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7).
Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak?
Mi a legnagyobb erőtényező az életemben?
Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni?
Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe.
Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk.
El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk.
"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt."
A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata!
Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése.
Titokzatos?
Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen?
Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.
-
únius 8.
MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?
Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások."Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17).
Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged.
Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed!
Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve.
Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed. Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz.
Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá.
Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed.
Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad.
Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől.
Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod.
A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel.
Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél.
Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez. "Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sám 15,22).
Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál.
"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti..." (Jn 7,17).
-
Június 9.
A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ
"Kérj, ha még nem kaptál! Aki kér, mind kap" (Lk 11,10).
Nincs nehezebb, mint kérni.
Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk.
Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre.
Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből? "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed.
A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján (Lk 11,13). Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.
"Aki kér, mind kap." Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el.
Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen és erkölcsi felelősséggel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.
"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..." Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal;
ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget.
Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes.
Ez, hogy "kérj", azt jelenti: koldulj! Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy szegénységükből hasznot húzzanak.
Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem bírvágyból.
Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok.
-
Június 11.
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol a bűn és a bánat megszűnik, megkezdődik a hálaének és a szent élet."Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28)
Szeretnék én is odajutni?
Most lehet.
Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!"
Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak.
Mentél-e már valaha Jézushoz?
Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!"
De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.
Jézus Krisztus saját magát teszi próbakővé.
Figyeld meg csak, mikor használja Ő ezt a szót: Jöjj! Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását: "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat.
Légy eléggé együgyű és menj! Bízd rá magad arra, amit Ő mond!
Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki. "...én megnyugtatlak titeket", azaz megerősítlek.
Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak",
hanem: "Kihúzlak az ágyból, megszabadítlak erőtlenségedtől és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élőhalott állapotodból, amibe jutottál - holott élsz.
Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülről való, megelevenítő erővel."
Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát". De hát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!
-
Június 12.
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred.
"Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!" (Jn 1,39-40)
"Nála maradtak azon a napon."
Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás!
Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban. "Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..." (43).
Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget.
Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk.
Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el.
Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban.
A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle.
A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg.
Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent.
Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen.
"Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén."
Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás.
Miért nem vagy szent?
Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet.
Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne. De hiszen éppen ezt akarja! "Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23).
Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.
-
Június 13.
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk."Kövessetek engem!" (Mk 1,17)
A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés.
Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé.
Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat.
Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük.
De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied?
Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1).
Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad.
Isten kísérletei mindig sikerülnek.
A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.
A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne.
A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak.
Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.
Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni.
Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? Odamegyek-e most?
-
Június 14.
IGYEKEZZ!
- elhatározásaidat illetően."Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4)
Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém,
nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal.
Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem;
foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.
"Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami.
Nem élünk beskatulyázva.
Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet?
Micsoda orcátlanság ez.
Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán.
Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.
Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt.
Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt.
Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára!
Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból -
"Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok; Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta!
Maradj benne most! Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz. Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged!
-
Június 15.
IGYEKEZZ!
- a napi vesződséggel kapcsolatban is."Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5).
Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve.
Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik.
Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk.
Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme.
Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg.
A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).
Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma.
A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket.
Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni. Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz.
Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk.
A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza.
Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.
-
Azt gondolom ebben tévedett Oswald Chambers, mert a teljes szakasz összefüggéseiben, összetartozóan:
2Pt 1, 3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket,
a mi az életre és
kegyességre való,
Annak megismerése által,
a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket;
hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek,
kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet,
a mértékletesség mellé pedig tűrést,
a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot,
az atyafiakhoz való hajlandóság mellé
pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek,
nem tesznek titeket hivalkodókká,
sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg,
az vak,
rövidlátó,
elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább
a ti elhívatástokat és
kiválasztatásotokat erőssé tenni;
mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak,
a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
Ezeknek az akarása kell, hogy meglegyen bennünk, de amíg a szokás cselekvés a természeti embernél a rendszeres gyakorlás eredménye, ez itt lehetetlen :059:
Csörög az óra és ...
napirend
hetirend
házirend
stb.
Itt mindent a Szent Szellem munkál és nem emberi elhatározás és begyakorlás eredménye.
Új teremtés, mindenben új, és az Új szellemi ember veszi át az uralmat, ha én engedem azt a saját fennhatóságom alatt, nem kritizálom, nem elégedetlenkedek, hanem békességes tűréssel várom a rendelt idejét a dolgoknak
:2funny: ha 40 év, akkor 40 év :2funny: nem akarom megrövidíteni egy Izmael világra segítésével :hehe:
Teljesen különbözik az eddigitől, ahogy a Galatáknak szól a Szent Szellem amit szellemben kezdtetek el testben folytatnátok?
:060:
-
Június 16.
HOGY ÉRTED EZT?
"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15).
Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki.
Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt.
Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter.
Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat.
Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?"
Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában.
Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat.
Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe.
Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16).
Ez ellenkezik az ember természetével.
Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte.
Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz.
Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok.
Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak."
"Titeket pedig barátaimnak mondalak." Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.
-
Június 17.
NEM ÍTÉLKEZŐ LELKÜLET
"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél" (Mt 7,1).
Jézus azt mondta az ítélkezésről: ne tedd! Az átlagkeresztyén nagyon élesen ítélkező egyén.
Az ember megszokta, hogy ítélkezzék, de a szellemi világban semmit nem érünk el vele.
Az ítélkezésben a kritizált ember erejét és képességeit szétromboljuk. Egyedül a Szent Szellem tud a valóságnak megfelelően ítélni, csak
Ő tudja sértés és sebek nélkül megmutatni, mi a rossz.
Lehetetlen Istennel közösségben lenned, amikor ítélkező vagy: ez keménnyé, kegyetlenné tesz, és meghagy abban a hamis kenetteljességben, hogy felsőbbrendű lény vagy.
Jézus azt mondja: mint tanítvány, műveld ki magadban azt, hogy nem ítélkezel.
Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra elérni.
Őrizkedj attól, ami felsőbbrendű lénynek tüntethet fel!
Nem lehet kikerülnöd Jézus átható tekintetét.
Ha meglátom a szálkát a te szemedben, ez azt jelenti, hogy az enyémben gerenda van.
Isten minden rosszat belém helyez, amit meglátok benned.
Valahányszor ítélkezem, magamat ítélem el (Róm 2,17-20).
Hagyd abba a mások méregetését.
Minden ember életében több olyan tényező van, amiről nem tudunk.
Isten első dolga, hogy szellemi nagytakarítást végez bennünk; ez után már a lehetősége sem marad meg annak, hogy büszke legyen az ember.
Azóta én sem találok olyan embert, aki miatt kétségbe kellene esnem, miután felismertem, hogy én mi lennék Isten kegyelme nélkül.
-
Június 18.
NE GONDOLKOZZ TOVÁBB, INDULJ EL!
"És Péter... járt a vízen és Jézushoz ment. De látva az erős szelet, megrémült" (Mt 14,29-30).
A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak,
de Péter eleinte nem látta ezt.
Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen.
Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett.
Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén?
Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.
A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk.
Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit.
A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek.
Nem tudod felismerni Jézust!
Ő megfedd: "Miért kételkedsz?" (31. v.) Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is meginogsz, miután Isten szólt, akkor mindennek vége.
Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna."
Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá.
Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki.
Csak az átadás által ismerheted meg Őt!
Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.
-
Június 19.
A SZENVEDÉLYES ODAADÁS SZOLGÁLATA
"Szeretsz-e engem? ...Őrizd az én juhaimat!" (Jn 21,16)
Jézus nem azt mondta: "A te gondolkozásmódodhoz térítsd az embereket", hanem nézz az én juhaim után, láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben.
Mi szolgálatnak tekintjük mindazt, amit a keresztyén munkában végzünk;
Jézus azt nevezi szolgálatnak, amik vagyunk az Ő számára, nem amit teszünk érte.
A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak.
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
Nincs indokolás, nincs kényszer, de egyszerűen "ha az én tanítványaim akartok lenni, át kell adnotok magatokat nekem". Akit a Szent Szellem érint, az egyszerre így szól: "Most látom, kicsoda Jézus!" és ez az átadás forrása.
Manapság a személyes hit helyére a hitvallásba vetett hitet tettük; ezért szentelik magukat olyan sokan ügyeknek és olyan kevesen Jézus Krisztusnak.
Az emberek nem akarják magukat odaszentelni Jézusnak, csak annak az ügynek, amit Ő kezdett el.
Jézus Krisztus a botránkozás köve az észember számára, aki Őbenne csak az embert látja.
De Urunk elsősorban Atyja akaratának kívánt engedelmeskedni.
Nem arra nézett, mit várnak tőle az emberek, mire van szükségük az embereknek; megmentésük az Atyja iránti engedelmességének volt természetes következménye.
Ha csak az emberiség ügyének szánom oda magam, hamar kimerülök és eljutok odáig is, hogy a szeretetem meginog.
De ha személyesen és szenvedélyesen szeretem Jézus Krisztust, az emberiségnek is szolgálhatok még akkor is, ha úgy bánnak velem, mint a lábtörlővel.
A tanítvány életének titka a Jézus Krisztus iránti odaadás, és jellemző rá a tartózkodó szerénység.
Hasonlít a búzaszemhez, amely a földbe hull és meghal, de nemsokára kikel és megváltoztatja az egész tájat (Jn 12,24).
-
Engem nagyon érdekel, hogy ha valaki tanító milyen táplálékot ad.
Oswald Chambers nekem jó táplálékot ad, hogy megismerhessem - és valóban megismerjem - az Úr Jézus Krisztust.
Meghallom e, hogy ez az Ő hangja, vagy a báránybőrbe bújt farkasé.
:2angel:
-
Június 20.
ELJUTOTTÁL-E MÁR A "MIUTÁN"-HOZ?
"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő barátaiért" (Jób 42,10).
Sehol sem található az Újszövetségben panaszos, maga körül forgó, beteges imádság, amely mindenáron bizonygatni igyekszik, hogy "nekem van igazam".
Maga az a tény, hogy igazolni próbálom magam Isten előtt, mutatja, hogy a váltság ellen lázadozom:
"Uram, megtisztítom a szívemet, ha meghallgatsz; becsületesen élek, ha megsegítesz."
Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom.
Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam?
Le kell mondanom minden igényről, fel kell hagynom az erőlködéssel, végleg és kizárólag Isten kezére kell hagyatkoznom, csak azután kezdhetem el a közbenjáró imádság papi szolgálatát.
Sok imádság abból fakad, hogy nem hisznek a váltságban.
Jézus nem most kezd megmenteni minket, Ő már megmentett,
elvégezte a váltságot és gyalázzuk Őt, ha kérjük, hogy váltson meg.
Ha nem kapsz százannyit Isten Igéjének megismerését illetően, akkor kezdj el a barátaidért imádkozni, lépj be a belső papi szolgálatba.
"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott barátaiért."
Megváltott lélek!
A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása.
Akármilyen helyzetbe visz bele Isten; imádkozz azonnal, imádkozz azért, hogy az Ő áldozati halála mások életében is valósággá váljék éppúgy, mint a tiedben:
Imádkozz barátaidért most;
imádkozz azokért, akikkel most kerülsz kapcsolatba!