Oldal nyomtatása - Apológia (hitvédelem)

Alfa-Omega közösség

Evangélium => Apológia => A témát indította: maria - 2007 Szeptember 21, 13:48:32

Cím: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 Szeptember 21, 13:48:32
"A Biblia iratainak listája
 
  Bevezetés
 A Bibliáról hamar észre lehet venni, hogy nem csupán egyetlen könyv, hanem hosszabb-rövidebb iratok gyűjteménye, kisebb könyvtár. A könyvek listáját bibliai kánonnak nevezik. A kánon görög szó, jelentése "mérték" (pl. Gal 6:16), tehát a kánon az igazság szempontjából mértékadó iratok listája. Önként vetődik fel azonban a kérdés, hogy hogyan alakult ki a bibliai iratok listája, voltak-e más iratok is, illetve ki és hogyan döntötte el, hogy mely iratok kerülnek be a gyűjteménybe, és melyek nem?

 Az Ószövetség 
     1. Az iratok keletkezése
 A Biblia kialakulása hosszú történelmi folyamat eredménye volt. Az izraelita kánon, tehát az Ószövetség zsidók és protestánsok által elfogadott könyveinek a listája az i. e. 15. és 5. század között, tehát egy évezred alatt jött létre. Ezalatt is keletkeztek feledésbe merült, különösebb fontossággal nem bíró történelmi iratok (pl. "Jásár könyve" Józs 10:13; "Az Úr harcainak könyve" 4Móz 21:14), de a vitatott, és végül a zsidók által elvetett vallási témájú iratok (lásd Függelék) az i. e. 5. század után keletkeztek.

    2. Az Ószövetség felosztása
 A zsidók a Szentírásukat (amit az keresztények "Ószövetség"-nek neveznek) a három főrész neveinek a kezdőbetűiből kirakott szóval Tanakh-nak nevezik. A zsidók hagyományosan 22 vagy 24 szent könyvről beszéltek már időszámításunk előtt is. A mai izraelita Szentírás az alábbi részekre oszlik:

a Törvény (Tórá) 1-5Móz

a Próféták (Növiim) – korai próféták: Józs, Bír, Sám, Kir; késői próféták: Ézs, Jer, Ez és a 12 kis próféta

az [Egyéb] Írások (Kötuvím) – költői művek: Zsolt, Péld, Jób; az ún. Öt tekercs (Megillót): Énekek Éneke, Ruth, Eszter, Jeremiás Siralmai, Prédikátor; történeti könyvek: Dániel, Ezsdrás, Nehémiás, Krónikák.

Az ókori és a mai, a görög és a héber, illetve az izraelita és a keresztény lista azért tér el néha egymástól, mert bizonyos könyveket eltérő módon vesznek egy könyvnek vagy külön könyveknek."
folyt. köv.
 
 

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 Szeptember 21, 13:49:00
"3. A kánon szükségessége és rögzítése
 Először is, a zsidóság maga is észrevette, hogy Malakiás (i. e. 5. sz.) után nem volt több igazi, a kortársak – vagy legalább az utókor – által elfogadott próféta. Másodszor, az i. e. 3. században Alexandriában elkészült a héber Ószövetség görög fordítása (Septuaginta, LXX), amelyhez helyi keletkezésű, héber vagy görög nyelvű iratokat is hozzáfűztek. A kánon 1. századi véglegesítéséhez mégis a kereszténység megjelenése adhatta a végső lökést, hiszen a héberül nem tudó apostoli- és egyházatyák elsősorban a görög LXX-re hivatkoztak. Josephus Flavius zsidó történész (kb. i. sz. 37-100) a palesztinai héber kánon mellett tanúskodott:

Mindössze 22 kötet az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekinthetünk hitelesnek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történelmi hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. (…) Mózes halálától Artaxerxésznek, a perzsák királyának idejéig [i. e. 464-424] Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korukban történt eseményeket 13 könyvben. További négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjáta vonatkozó intelmeket tartalmaz..." (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról, I. könyv, 8. rész)

Flavius listája (5+13+4=22) csak azért tér el a maitól, mert ma külön könyvnek tekintett iratokat (pl. 1-2 Sám) ő egynek vett (Sám). Flavius azt is írta, hogy az utolsó próféta, Malakiás kora után keletkezett iratokat (LXX stb.) a zsidók nem tartották azonos hitelességűeknek, azaz ihletettnek, sugalmazottnak:

Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek. Ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata. A gyakorlat mutatja meg, miként közeledünk mi saját írásainkhoz. Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései..." (Uo. folyt.)

Flavius felhasznált ugyan a LXX-ban levő görög iratokat (pl. Makkabeusok I), de csak történelmi forrásként. Az 1. században Javnéban (Jamniában) Johánán ben Zakkáj rabbi egy jesivát (tanházat) alapított, amely törvénykezési és irodalmi tevékenységet végzett, megvetve a későbbi rabbinikus zsidóság alapjait. A tanház tudományos tevékenységét a mai teológiai szakirodalom javnei vagy jamniai "zsinatként" emlegeti, pedig ilyesmiről nincs közvetlen adat. Csak az tény, hogy utólag folytak viták egy-egy könyv kánoniságával kapcsolatban (pl. mert Eszterben nem szerepel a JHVH), de "zsinat"-ról nem volt szó. Végül megemlítendő az i. sz. után összeállt babilóniai Talmud megjegyzése is:

A kései próféták, Haggája, Z'chárjá és Mál'áchi halála után a szent szellem elhagyta Izraelt, bár a mennyei hangot igénybe vették. (Jóma 9b, megismételve: Szóta 48b, Szanhedrin 11a; Midrás Rabbá az Énekek Énekéről 8.9.3)
"
folyt.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 Szeptember 21, 13:51:35
"  4. Az ihletettség felismerése
 A héber kánon kialakulása folyamatosan történt. Az egyes szövegek azonnali rögzítése azt mutatja, hogy eleve ihletettnek tekintették őket, hiszen ismerték azt, aki Isten szavát átadta (pl. Józs 24:25-26), vagy annak ellenére rögzítették, hogy Izrael az üzenetet elsőre nem akarta elfogadni (pl. Jer 30:1-2, 36:4,32). Az ihletett szerzők egymás írásaira is úgy hivatkoznak, hogy azokat ihletettnek tartották (Dán 9:2, Ezsd 7:6, Zak 7:7 stb.). Mivel szavaik nyilvánosan is elhangzottak, szem- és fültanúként Izrael egész közössége tanusítja a szövegek hitelességét (így tarthatták nyilván pl. a próféták láncolatát), akárcsak a zsidó történelem más eseményeit (kivonulás stb.). Más szövegek esetében, mint amilyen a nagy számú, és a liturgiába gyorsan beépülő zsoltárok és példabeszédek, a szájhagyomány gyűjteménnyé szerkesztése a szerző halála után történt meg (pl. Péld 25:1).

Mivel Isten egy nép történelmén keresztül nyilatkoztatta ki magát, szavát is arra a közösségre bízta, amelyet az ő szava hozott létre, formált és tartott fenn évszázadokon át. És mivel Isten a már meglevő Írásokon keresztül utólag is megszólalt, és a szövegek olvasói és hallgatói megérezhették, hogy "tisztátalanná válik a kezük" (ráébredtek a Szent jelenlétére), az iratok ihletettségének felismerését maga Isten garantálta."
 folyt.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 Szeptember 21, 13:53:49
 "5. A szöveg gondozói
A héber szövegek szerkesztésének első nagy korszaka Ezsdrás és Nehémiás idejében befejeződött. Őket követték az i. e. 5. századtól az írástudók (szóférim), őket pedig az i. sz. 5. századtól az ún. masszoréták (héber masszóra = hagyomány). Ők nem csupán hűségesen másolták és statisztikai eszközökkel védték a szöveget (számon tartva minden sort, betűt), hanem a szöveg magánhangzókkal és nyelvészeti jegyzetekkel való ellátását is megoldották. (a szöveg magánhangzókkal való ellátása, pontozás). Az általuk véglegesített, ma is használt szöveg tudományos neve masszoréta szöveg (tudományos rövidítése: MSS)."
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: E.Edit - 2007 December 22, 21:30:21
Maria!
Mi a velemenyed az apokrif iratokrol?
Olvastam egy parat es nem tudom mit gondoljak roluk.Mindenesetre a JOB konyvet jobban megertettem altala.A bibliatol valo elterest pedig nem tapasztaltam.
Kivancsian varom valaszod.
Edit.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 December 22, 22:23:48
Az Ószövetség apokrif könyvei

Egyes ókori egyházatyák ezt a kifejezést még a pszeudoepigráf iratokra alkalmazták, a reformáció óta azonban a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat jelöli.

Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik).

Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2007 December 22, 22:31:47
Ellenérvek az ószövetségi apokrif iratok kanonikusságára:

1. Lásd például az előzőekben idézett Jézus, Sirák fia c. könyv bevezetését abból a szempontból, hogy vajon Isten tekintélyével szól-e? Hasonló idézetekkel dokumentálhatnánk, hogy a többi apokrif irat sem szól Isten szavának a tekintélyével.

2. Az ószövetségi prófétai korszak lezárulása után keletkezett valamennyi, szerzőik nem próféták, nem "Isten szent emberei" voltak.

3. Az apokrifok nem szólnak hitelesen Istenről, az emberről stb. Ellentmondások, téves tanítások, legendás kiszínezések, alacsony - egyes esetekben elfogadhatatlan - erkölcsiség nyilatkoznak meg bennük. Kirívóan pontatlan történelmi adatot is találhatunk.

4. Nem árad életátformáló erő belőlük.

5. Isten egyháza nem fogadta el őket. Nincsenek benne a héber kánonban. Továbbá az Újszövetség és Josephus bizonyságtétele a legfontosabb ebből a szempontból. Az, hogy a Septuaginta kb. i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak az apokrifok, nem jelenti azt, hogy már az i. e. 250 körül keletkezett fordításhoz is hozzákapcsolták volna őket. Az Újszövetség sokszor idézi az Ószövetséget a Septuagintából, de egyetlen apokrif iratot sem idéz! Az ókori egyházatyák között csak egy jelentős személy volt, aki némelyik iratot elfogadta közülük: Augustinus. Az első négy évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 Augusztus 13, 15:05:50
1, Jézus a hegyen lévő megdicsőülése után:
CS:
Pár száz évvel később Constantin uralkodása idején, az akkori Palesztina terültén úgynevezett szent helyeket hoztak létre. Ez azt jelentette, hogy megpróbálták helyileg konkrétan meghatározni, hogy Jézus életének bizonyos eseményei hol játszódtak, abban is reménykedve, hogy számos keresztény a világ minden tájáról igyekezni fog majd elzarándokolni ezekre a szent helyekre. A szent helyek kijelölését Constantin császár édesanyja végezte, mégpedig egy nagyon érdekes módszer alapján: teljes mértékben az érzéseire támaszkodott. Keresztül-kasul járt Palesztinában, és azt mondta, hogy én úgy érzem, hogy ezen a helyen született Jézus. Egy másik helyen, ha úgy érezte, akkor azt mondta, hogy én úgy érzem, hogy itt jelenhetett meg Máriának az angyal, amikor bejelentette Máriának, hogy fia születik majd. Sőt mondogatta azt is, hogy én ezen és ezen a helyen nagyon különlegesen érzem magam, valószínűleg Jézus itt élhetett.

Miután tehát Constantin császár édesanyja a saját érzései alapján kijelölte a szent helyeket, azokon a helyeken templomot emeltek. Nem szabad elfelejtenünk tehát, hogy a szent helyek kijelölésében Constantin édesanyja nem az Igére támaszkodott. Sőt számukra az is elsődleges szempont volt, hogy a világ minden tájáról érkező látogatók számára ezek a helyek jól megközelíthetőek legyenek. Ezért tehát Jézus megdicsőülésének helyeként Tábor helyét jelölték ki, amely nagyjából az ország közepén helyezkedik el. Helyileg ez a Galileai- tengerhez esik közel. Azt mondták tehát, hogy ezen a területen található az a hegy, ahol Jézus megdicsőült. Teljesen önkényesen tehát a Tábor-hegyét választották ki erre a célra, hogy annak a tetején azután egy templomot emelhessenek. És ez valóban kapóra jött, hiszen hány turista volna hajlandó ellátogatni egészen a Hermónig, hogy megtekintse azt a helyet, ahol Jézus megdicsőült. folyt. köv.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 Augusztus 13, 15:11:16
2, "Egy másik példaként említhetném azt a részt az Igében, ahol Jézus 5000 embert vendégel meg. Helyileg az a Galileai-tenger, vagyis a Genezáret-tó északi részén történhetett Bétsaida környékén. Mivel azonban Constantin császár idejében ez a terület még nem volt jól megközelíthető, a tó nyugati részén található Magdala közelében emeltek ennek emlékére egy templomot. Hiszen Magdala környéke jobb infrastruktúrával rendelkezett, vagyis az ide érkező látogatók ezt könnyebben meg tudták közelíteni.

Egy további példaként említhetném a szent sír templomot, amelyet tulajdonképpen Jézus sírjának a helyén kellett volna építeni. Ezt a templomot azonban Jeruzsálemben, a város falain belül húzták fel, pedig az Igében nagyon egyértelműen láthatjuk, hogy Jézust a város falain kívül temették el. Azt látjuk, hogy volt egy kert annak a helynek a közelében, ahol Jézust keresztre feszítették, és ebben a kertben pedig egy barlang, amely végül Jézus
sírhelyéül szolgált. Tudjuk, hogy Jézus elhagyta a várost, ahogy ment fel a Golgota hegyére, hogy ott keresztre feszítsék. Nem is olyan régen sikerült feltárni az ősi Damaszkuszi kaput, amelyen keresztül Jézus keresztre feszítésének napján elhagyta Jeruzsálemet. Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy a Tábor hegy nem túl magas, még a Gilbóa-hegy is magasabb nála, amely egyébként szintén azon a területen fekszik. Hermón ezzel szemben a legmagasabb hegység azon a területen, mintegy 3200 méter magas. És mindehhez még hozzájárul az a tény is, hogy Jézus a tanítványaival ugye Cézárea Filippiben tartózkodik, ha ezt tudjuk, akkor egyáltalán nem tűnik logikusnak az, hogy Jézus Cézárea Filippiből lesiet délre a Tábor-hegyhez, amely legalább hatnapi járóföldre volt tőlük, csak azért,
hogy a Tábor-hegy tetején dicsőülhessen meg tanítványai szeme láttára. A hagyomány azonban nagy úr, úgyhogy sokszor még ma is a Tábor-hegyére viszik fel a turistákat, azt állítván, hogy Jézus megdicsőülésére ott került sor." folyt. köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 Augusztus 13, 15:18:59
De gondoljunk csak bele, hogy az Olajfák-hegyén is három különböző helyen emeltek templomot Jézus mennybemenetelének emlékére. És mind a három templom esetében azt állítják, hogy Jézus onnan ment a mennybe. Az egyik templomban még Jézus lábnyomát is megmutatják a látogatóknak egy sziklában, amely állítólag Jézus mennybemenetelekor maradt ránk. És teszik mindezt annak ellenére, hogy az Igében azt olvassuk, hogy Jézus elment egészen Betániáig, és onnan ment fel a mennybe. Úgy tűnik azonban, hogy akik az Olajfák-hegyén emeletek Jézus mennybemenetelének emlékére templomot, állítván, hogy Jézus mennybemenete ott történt, nem olvasták ezt az evangéliumot.

Olyan döbbenet, hogy milyen hiszékeny az ember! Mindent elhisz, pedig csak gondolkodnia kellene az írásokon és azon, hogy mi maradt fent egy szinte alapjáig elpusztult városban? Az is döbbenet, hogy nem gondolkodnak, hogy több mint 2000 év már eltelt azóta. Jézus lábnyoma egy sziklába "égett" vagy "vésődött" bele? Akkor a körülötte álló tanítványok?
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 November 19, 18:53:00
A Bibliát eredetileg görög és héber nyelven írták és kb. az ötödik századtól kezdték más nyelvre fordítani. Jeromos fordította le a Bibliát először latinra. Később kezdték más nyelvre is lefordítani. Minden nyelvnek van eredeti kifejezése és ezek idővel megváltoznak és elvesztik az akkori kifejeződésüket. A magyar fordításban akkoriban nem fordították le a szellemet szellemnek, hanem léleknek. Ezt azért tették, mert elakarták kerülni a félreértést, mert magyarul a szellem a kisértetre utalt. Mivel magyarul csak negatív jelentése volt a szellemnek, így helytelenül a lélek szót használták, ami a psiché, érzelem.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: gyermek - 2008 November 24, 22:06:42
Sziasztok

Mária nagyon jók ezek az ismeretterjesztő írásaid. Engem megkérdezett egyszer egy ismerősöm, hogy tudom e a biblia eredetét és miért hiszem el, hogy azt az emberek Isten által írták. Én erre azt mondta, hogy érzem és hiszem, mert nekem segít és beszél hozzám. Kinevetett. Nem haragudtam meg  rá, hanem sajnáltam, hogy ő nem érezte még át ezt a fantasztikus megmagyarázhatatlan érzést.
Dicsőség az Úrnak minden egyes mondatért, mely az emberben félelmet kelt, bátorít, felemel, porig aláz, megfedd, megvígasztal...
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 November 24, 22:14:21
Én is szeretem őket, mert építően hatnak. Megdöbbentő mennyi igazságot tudhatunk meg általa.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 December 08, 22:39:34
Jézus a sátrak/szukkot/סוכות ünnepén született - és nem karácsonykor?

Egy jól megalapozott magyarázat messiási zsidók között - teljesen új fényt vet az Úr születésének ünnepére.

A bibliai szöveg mélyre ható vizsgálata Jesua/Jézus/ישוע születéséről és előzményeiről eléggé valószínűsíti, hogy az Úr születése szukkot/sátrak ünnepén volt.

A gondolatmenet a következő:
1.) Lukács 1:5-,8-9 szerint Zekárjah/Zakariás pap Abia munkabeosztása szerint szolgált a Templomban. Ez a munkabeosztás az 1.Krón. 24,10-ben olvasható: "A ...nyolcadik sorshúzás Abijára esett. (Az ezt követő kilencedik papi szolgálatot egyébként egy Jesua nevű pap végezte.)

2.) Zekárjah/Zakariás ill. Abia 'müszakja' a nyolcadik volt, meghatározva a negyedik hónap tammuz/תמוז második felére. Bibliai évszámítás alapján összesen 24 papi 'müszak'beosztás van egy évben, az első mindíg - niszán/ניסנ az első hónapban. Minden 'müszak' két hétig tartott.

3.) A Templomban való szolgálati idejének lejárta után Zekárjah/Zakariás együtt volt feleségével (Luk. 1,23-), minek következtében Eliseva/Erzsébet várandós lett; ez az av/אב hónap első napja.

4.) A hatodik terhességi hónapjának kezdetén (Luk. 1,26-,-36) az ő rokona, Mirjam/Mária lett várandós. Ez a tevet/טבת hónap első fele. Mirjam/Mária sietve ment az eddig gyermektelen Elisevát/Erzsébetet meglátogatni, 39-ik vers. Akkoriban ez az út Názárettől Ein Kerem-ig (Jeruzsálemnél) néhány napig tartott. Amikor Eliseva/Erzsébet Jochanant/Jánost megszülte, Mirjam/Mária terhességének harmadik hónapja betelt, 56-57-ik versek.

5.) Így Jochanan/János pontosan a niszán hónap közepén született, tehát páska/פסח ünnepén, amikor a zsinagógában a 'nagy sabbatkor' Malakiás 3,23-at olvassák fel: "Lásd, elküldöm hozzátok Élijah/Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja." Az útkészítője és előhírnöke a Messiásnak megszületett, akiről a Luk. 1,17-ben ez áll: "és előtte jár az Élijah/Illés Szellemével és erejével."

6.) Jochanan/János születése után hat hónappal tisri/תשרי hónap közepén (holdtöltekor) megszületett Jesua/Jézus, a szukkot/sátrak ünnepén. Kilenc hónap - Mirjam/Mária terhességének kezdetétől amely tevet közepén indult -, kiadja pontosan tisri 15-ét, szukkot ünnepét.

NAI israel heute, Michael Schneider
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 December 08, 22:41:40
A rejtélyes Isten-név JHWH - יהוה

Isten kimondhatatlan neve, JHWH יהוה, a zsidóknak 'jud-he-waw-he' vagy egyszerüen Úr, Adonaj néven, egy megoldhatatlan rejtély és az emberi dimenzióban - a Szent Szellem nélkül - egy érthetetlen fogalom.

A zsidók a négy betűt JHWH, nem olvassák hangosan, hanem a néven nevezik: Jah, vagy HaSem (a Név). A nem zsidók Isten neveként az Úr megnevezést használják, mert Isten neve "Adon" Ur-at jelent. Újtestamentumiak mondják Jehovah vagy Jahwe - sőt zenei rendezvényeken is Isten Neve szabadjára van adva. Nem beszélve a Jehova tanúiról.

Más keresztények igyekeznek 'hiába' nem használni Isten nevét. Ezáltal Izráel Szentjének nevét megtisztelik.

Figyelemre méltó a négy betűben: JHWH יהוה az, hogy a héberben mind a három időhatározói forma: múlt, jelen és a jövőnek a "lesz" jelen van: Haja היה - "volt" múltidőben; Howe הוה - "van/vagyok" jelenben; Jiheh יהיה - "lesz" ez a jövőnek. A felhasznált betűk mindegyike megtalálható ebben az egy szóban JHWH יהוה.

A névben benne van ami Istenre az Úrra igaz, hogy ő volt, ma is van és örökké lesz. Vagy máképp mondva: Ő a kezdet és a vég"
"Én vagyok az Alpha és az Omega, az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég." (Jel. 22,13)
"אני האלפ והתו, הראשון והאחרון הראשית והתכלית."
(13,22 ההתגלות)

NAI israel heute, Michael Schneider
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2008 December 08, 22:47:17
Én úgy tudom, hogy a zsidók kivették a magánhangzókat a névből. Így nem lehet kiejteni. Van egy zsidó weboldal (angol), ahol nem írják ki az angol Isten szót, hogy: GOD, hanem kihagyják a magánhangzót és így GD-t írnak ki.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 December 10, 10:37:57
Kormos Erik: http://www.felfedezesek.hu/index.php?content=felfedezesek&cid=1&id=412 Innen a forrás

Miért ajánlott Pál apostol bort Timóteusnak?

"Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral…" 1 Tim 5,23.
A qumráni esszénusok 1QS 2,17-21 jelű tekercstöredéke beszámol arról, hogy kétféle bort használtak, a jajint és tirost Jézus előtt mintegy 200 évvel. A gyülekezet tagjai nem fogyaszthatták a jajint, vagyis az erjedt változatot, csak a tirost a mustot, amit értékesebbnek tartottak, "mert az még nem romlott meg", ellenben a borral.
A zsidó rabbik is kifejtették Jézus korában, ha valaki a bortól való megtartóztatásra fogadalmat tesz, az külön nem vonatkozik a mustra, de fordítva is igaz, ha valaki a mustra tesz fogadalmat, nyugodtan ihat bort, mert a kettő teljesen elkülönült a kultúrában.
Az újszövetség görög nyelvében viszont ezek a kifejezések nem fordulnak elő, így az íróik "új borról", vagy "ó borról", "jó borról", vagy "rossz borról" beszélnek.
Az ókori görögök idejében nagy kincs volt a tiszta szőlő lé, víz hiányában. Seneca feljegyzi Róma erkölcsi romlását kifejezve, hogy "még a víznek is változó ára van." Ifjabb Plinius, egyik írásában pedig arról panaszkodik, hogy "pazarolják a drága édes bort", ahelyett, hogy a másikat szolgálnák fel. Seneca és Plinius idejében nem volt ritka, hogy a vizet felolvasztott jégből nyerték, amit Libanonból szállítottak a hegyekből Rómába, így ez tovább növelte a víz értékét, aminek ára így a tiszta musttal vetekedett. Időnként a víz, máskor, pedig a must volt drágább és nehezebben beszerezhető.
Összegezve tehát: Értékében legdrágább volt a víz, majd a sokkal értéktelenebb ital következett, vagyis a bor. S szinte gyógyszerként értékesítették az édes bort, vagyis a mustot. Ezért ajánlja Pál ezt Timóteusnak. Semmiképpen nem valószínű, hogy a teljesen értéktelen erjedt bort ajánlotta volna, ami könnyen beszerezhető volt, és ami soha nem volt vetélytársa a víznek abban a korban.

Ki is az a titokzatos Melkishédek?

Sálem királya, és a magasságos Istennek papja. - Mondanánk. Két nehézséggel kell azonban szembenéznünk. Ha a 1 Móz. 14, 18-at vesszük alapul, Ábrahám korára tekintettel azt nem mondhatjuk, hogy Sálem, azonos lenne Jeruzsálemmel. Dávid Kr.e. 1000-ben foglalta el Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Ábrahám történetét pedig legalább 500 évvel korábbra kell tennünk. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a Sálom héber szóval, ami békességet jelent, jelölték volna azt a várost, ahol akkor pogány népek voltak. Későbbi hagyomány alapján valószínűsíthetjük, hogy Melkhisédek neve bekerült a Mózes első könyvébe, mondják is azok a teológusok, aki papi, elóhista és jahvista hagyományról beszélnek s ez alapján, nem tekintik egységes műnek Mózes könyveit.  A papi szereppel pontosan ugyanez a baj. Ekkor még nem lehetett Melkishédek bibliai értelemben a Magasságos Isten papja, mert hogy nem volt papi szolgálat. Egy-egy pátriárka volt a családjának papja, s majd csak a léviták idején beszélhetünk papságról. Pogány istenre pedig nem mondja a Biblia, hogy a "Magasságos Isten".
A válaszadáshoz közelebb kerülünk az egyik qumráni tekercs segítségével. A 11QMelch nevű irat Kr.e. 2. sz.-ból a megoldás. E tekercs szövege szerint Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten? A tekercs szövege nagyon sok hasonlóságot mutat a Zsidókhoz írt levéllel. Így minden bizonnyal az sem véletlen, hogy az Újszövetségben nem is fordul elő máshol Melkishédek neve, csak a Zsid. levélben. Bárki is írta e levelet, megérthetjük, hogy olyan nyelvet használt, amit a kora béli zsidóság értett. Csak ők tudták, hogy ki Melkhisédek.
A 11QMelch nevű kumráni tekercs bemutatja, hogy 200 évvel Jézus kora előtt mit, és hogyan hittek a Messiásról. Ha igazuk volt az esszénusoknak, Ábrahámnak maga Isten fia jelent meg, aki az Ószövetségben másütt Mihály arkangyali tisztben is megjelenik.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: ircsi - 2008 December 10, 12:58:48
Idézet
A válaszadáshoz közelebb kerülünk az egyik qumráni tekercs segítségével. A 11QMelch nevű irat Kr.e. 2. sz.-ból a megoldás. E tekercs szövege szerint Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten? A tekercs szövege nagyon sok hasonlóságot mutat a Zsidókhoz írt levéllel. Így minden bizonnyal az sem véletlen, hogy az Újszövetségben nem is fordul elő máshol Melkishédek neve, csak a Zsid. levélben. Bárki is írta e levelet, megérthetjük, hogy olyan nyelvet használt, amit a kora béli zsidóság értett. Csak ők tudták, hogy ki Melkhisédek.
A 11QMelch nevű kumráni tekercs bemutatja, hogy 200 évvel Jézus kora előtt mit, és hogyan hittek a Messiásról. Ha igazuk volt az esszénusoknak, Ábrahámnak maga Isten fia jelent meg, aki az Ószövetségben másütt Mihály arkangyali tisztben is megjelenik.

Bocsi de nekem egy kicsit zavatos!   :nem:
   
Melkisédek egy titokzatos égi lény?

Isten fia,Jézus mint Mihály arkangyal?


GRÜLL TIBOR
Qumrán titkai

Kik írták a tekercseket?

Már a legelső feltárások után, az 50-es évek végén sem volt kérdéses a tudósok számára, hogy a barlangokban talált tekercsek és a közvetlenül mellettük feltárt Hirbet Qumrán településrom összefüggenek egymással. A máig legelterjedtebb vélemény szerint a település lakói az esszénus zsidó felekezet tagjai voltak, akik vagyonközösségben és cölibátusban éltek itt, s a mezőgazdaságon kívül főleg iratok másolásával foglalkoztak. Ezt a hipotézist eddig két komoly indokkal támasztották alá a kutatók: a település egyik termében írópultokat és tintásüvegeket találtak; a tekercsek egy része pedig kifejezetten az esszénus közösség tanításaival, illetve életének szabályozásával foglalkozik. Ez az elmélet azonban nem mindenki számára meggyőző. A qumráni közösséget azonosították már valamennyi zsidó felekezettel: a szadduceusokkal, a farizeusokkal, a zelótákkal, sőt a zsidó-keresztényekkel is. Ezek közül - az utolsót kivéve - egyik sem zárható ki teljes bizonyossággal, ám a bizonyítékok mégis inkább az esszénusok oldalára billentik a mérleg nyelvét.

Az esszénusok

Az esszénusokról - akiket a legtöbben a qumráni közösség tagjaival azonosítanak - nem túl sok, és részben ellentmondó ókori beszámolóval rendelkezünk. Emellett a qumráni barlangokból nagy számban kerültek elő a feltehetőleg a közösség tagjai által írt, saját belső életüket szabályozó, tanításaikat összefoglaló tekercsek is. Ezek alapján kijelenthetjük: a két meghatározó jelentőségű zsidó felekezettel, a farizeusokkal és a szadduceusokkal szemben az esszénusok a társadalom perifériáján élő ezoterikus közösséget alkottak. Tagjaik vagyonközösségben éltek, s a kívülállókkal sem kereskedtek. Elutasították a házasságot, és cölibátust fogadtak; a „beavatottak” fehér öltözetet viseltek. Megtartották a szombatot és a tisztulási törvényeket, mégpedig a farizeusoknál is sokkalta szigorúbban. A jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatokat azonban - több forrás szerint - elutasították, szintúgy a - nemcsak szerintük - korrupt jeruzsálemi papságot. Pusztába költözésük fő okaként is ezt jelölték meg: felekezetük alapítója, akit „Igazság Tanítója” néven tiszteltek, szembekerült a jeruzsálemi „Gonosz Papokkal”, más néven „Béliál Fiaival”. Másik jellegzetes vonásuk a gyógyítás iránti érdeklődés: a szekta görög elnevezése (esszaioi) az arámi aszajja (gyógyítók) szóból ered. Josephus Flavius szerint a közösség tagjai a gyökerek és kövek gyógyító erejét is tanulmányozták. Az esszénusokra vonatkozó ókori irodalmi források, a qumráni tekercsekből elénk tárulkozó kép, valamint a településen folyó régészeti ásatások egybehangzóan tanúsítják, hogy a közösség az i. e. II. századtól az első zsidó háború (i. sz. 66-70) idejéig állt fenn.

Az apokalipszis gyermekei

A qumráni közösség létrejötte is az aktív messiásvárással függ össze. Ők - ugyanúgy mint Keresztelő János az Újszövetségben - szó szerint értelmezték Jesája (Ézsaiás) próféciáját: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak!” A végidőkre vonatkozó próféciákat saját közösségükre vonatkoztatták. Ahol pedig nem teljesen egyezett a bibliai szöveg saját elképzeléseikkel, előfordult, hogy módosították. Nem akarjuk részletesen ismertetni mindazt, amit eszkatológiai tanításaikról tudunk, elég csak annyit elmondani, hogy titkos irataikban egy az idők végén bekövetkező, a „Világosság Fiai” és a „Sötétség Fiai” között negyven éven át dúló apokaliptikus háborúról beszéltek. Ennek első hat évében a „Pusztaság Számkivetettjei” - ők maguk - támadást indítanak a „Béliál Serege”-ként aposztrofált istentelen jeruzsálemi papság és a Szentföldet megszállva tartó „kittim”, azaz a rómaiak ellen. A győzelmet követő hetedik évben - vagyis a sabbatévben - került volna sor a templomi istentisztelet helyreállítására és a „Templom-tekercsből” megismert hatalmas méretű Új Szentély felavatására. (Ez a templom akkora területű lett volna, mint ma az egész fallal körülvett jeruzsálemi Óváros.) A harc azonban még nem ért véget: a fennmaradó 33 évből kilenc évig „Sém fiai”, tíz évig „Hám fiai” és további tíz éven át „Jáfet fiai” ellen harcoltak volna a közösség tagjai; a végső összecsapás pedig a „Kittim Királyainak” és a Sátán seregeinek teljes vereségével végződött volna. Az esszénusok papjai nem vettek volna részt a harcban, amelynek földi fővezérét a „Gyülekezet Hercegének” nevezi a Qumránban talált „Háborús tekercs”. A küzdelem valójában természetfölötti szinten dőlt volna el: a „Világosság Fiai”-nak seregeit maga Isten, illetve Mihály arkangyal (máshelyütt „Világosság Hercege”, vagy „Melkizedek” néven is említik) vezette volna diadalra a Sátán gonosz angyalaival szemben.

A qumráni tekercseket elolvasva azonban mindenki számára világos, hogy a kereszténység és a qumráni közösség világa között - a néhány közöttük létező tagadhatatlan hasonlóság ellenére - egy fényévnyi távolság húzódik. Egy neves qumranológus, S. Talmon így fogalmazta meg a közöttük lévő különbséget: „A farizeizmus el sem jutott az aktív messiásvárás gondolatáig; az esszénusok eljutottak, de megálltak a küszöbön; míg a keresztények túl is léptek rajta”. Az esszénusok és a korai kereszténység közötti közös vonások miatt nem kell zavarba esnünk: a kereszténység alaptétele ugyanis a megtestesülés, az a történelmi tény, hogy Isten a názáreti Jézusban valóságos emberként és valóságos Istenként jelent meg a földön. Erről viszont sehol sem olvashatunk a qumráni iratokban. Nincs egyetlen név, egyetlen esemény sem, amely az Újszövetségben és a holt-tengeri tekercsekben közös lenne. Ennélfogva nincs túl nagy jelentősége az egyéb esetleges teológiai téren, vagy a közösségi vallásgyakorlatokban meglévő - többnyire csak látszólagos - egyezéseknek sem.

Szeretettel  Ircsi
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2008 December 10, 13:11:35
Nekem meg a "jó bor", meg a "rossz bor" tetszik  :hehe:

Meg a bort mustnak nézni, vagy a mustot bornak.

Édes bortól részegedtek meg, ja a mustból ittak annyit.

Mindenki a saját felekezetének kovácsa, ahhoz keres "igazságokat"  :pirul:

A felülről való bölcsesség pedig ...... (kérek folytatást - ja ez nem a találós kérdés  :hehe:)
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: tothg - 2008 December 10, 13:20:08
"...felülről való bölcsesség"
(Tóth Gábor 1. könyve a megdicsőült eklézsiához)
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 December 10, 13:48:28
Ircsike, betettem az elérhetőséget is utólag. A Melkisédek valóban titokzatos lény volt, de folytatja azzal, aki szabadító és egyben megváltó. Ezzel nincs semmi baj. Valóban Jézus volt az, aki ott Melkisédek királya néven van. A Mihály arkangyal kissé fura. Soha senkitől ezt nem hallottam még csak most ahogy Hilda betette a linket és Kormos Erik írása alapján.

Magda. A bor téma is kissé fura, de ez is elképzelhető, ellenben ha valaki annyit inna a mustból, akkor legfeljebb nem lenne szüksége hashajtóra.  :hehe:
Timóteusnak azért fájt a gyomra a mai orvostudományok állása szerint, mert nem volt sava. A bor jó savpotló. Ezt állítják a bibliakutatók.

Magda írta: Mindenki a saját felekezetének kovácsa, ahhoz keres "igazságokat" 

Ez egy jó mondat.

Az apológia pedig arra szolgál, hogy szembeállítsuk a hamisat az igazzal. Ez a cikk azért van itt.  :044:

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: ircsi - 2008 December 10, 14:31:46
Köszönöm a limket de mielött írtam volna megnéztem mert nem stimmeltt nálam sehogy, a bór sem de nem akartam ennyire belemenni,hátha én tévedek,de látom másnak is szemetszúrt.

Idézet
Melkhisédek egy titokzatos égi lény, aki szabadító és egyben megváltó. A végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni.
Valóban "titokzatos",de nem égi lény,hanem Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.
Nézzül,hogyan fólytatja:
Idézet
végidők harcában jelenik majd meg és Beliál a gonosz hatalma felett fog győzedelmeskedni. A magyarázók szerint azonos Mihály arkangyallal, akinek neve egyébként héberül egy kérdés: Mi-ka-Él, vagyis; Ki olyan, mint Isten
tehát ezt a Magasságos Isten papját , ali a szabadító Mihály arkangyallal azonósítja.Hát itt van a kutya elásva.
Ezek az íratok hasónlítanak a Bibliában leírtakkal ,ugyanakkor beletettek hamis állításokat is amiket jó ha észre veszünk,mint ahogy írtad is állítsuk szembe az igazat a hamissal.Ezek a tekercsek az apokrif íratok közé tartóznak,amiket hamis munkások írtak.
Nemvéletlenül az útólsó időkben találtak rájuk ez a nagy megtévesztő müve,hogy becsapjon.
Sajna komoly kereszény emberek is használják őket, sőt a katolikus bibliában is vannak ilyenek.
A Biblia Istentől ihletett és szent emberek írták le,ha ezek az íratók igazak lennének akkor bekerültek volna a Bibllába.

Szeretettel  Ircsi


Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2008 December 10, 16:43:49
Itt egy kis apológa - hitvédelem, sok vallásról és érdekességről Vizsgáljatok mindent mielőtt a szívetekbe engeditek.

http://radio.golgota.hu/cgi-bin/archiveapologetics.pl
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 22, 23:24:51
12 apostol kikhez lett elküldve?

Az apostolok az evangélium hirdetésére lettek elhívva és elküldve. Miért nem ír hát az Apostolok Cselekedetei arról, miként töltötték be ezt a nagyon fontos feladatot? Miért nincs említés arról, hogy pontosan hová mentek az Isten országának evangéliumát hirdetni, miután elhagyták Palesztínát? Hol volt Péter és a többi apostol, miközben Pál az evangéliumot pl. Rómában hirdette? A válasz erre a kérdésre egy fontos kulcsot ad a kezünkbe a Biblia egyes tanításainak megértéséhez, amelyek rejtve voltak eddig, az utolsó időkig. Az őskeresztények elkezdtek egy munkát, ami csak a mai időkben, a kor végén fog befejeződni, sőt teljes mértékben beteljesedni! Köztük a munkának az az aspektusa is, ami a 12 apostol küldetéséhez tartozott az elveszett izraelita törzseket illetően. Ezért volt az apostolok munkája rejtett számunkra oly hosszú ideig.

A történelem egyik rejtélye

Miért maradt a történelem egyik felfedetlen rejtélye az, hogy valójában hová ment a tizenkét apostol tanítani? Pál útjairól és küldetésének részleteiről bő információt ad az Újszövetség. Utazásai Ciprusba, Kisázsiába, Görögországba és Itáliába mind részletesen fel vannak jegyezve. Az eredeti tizenkét apostol utazásai viszont rejtélyes módon nem kerültek bele a Szentírásba, és nincsenek megnevezve azok a területek, ahol evangelizációs munkáikat végezték. Sőt, még munkájuk eredményessége is ismeretlen. Ennek az okait tárjuk fel ebben az írásban.

Először is néhány különös, de fontos tényre kell kitérni. Az Újszövetség nagy részét és az Apostolok Cselekedeteiben leírt események utáni szövegeket Pál írásai teszik ki, nem Péteré. Miután Péter megkezdte az evangélium hirdetését a pogányokhoz, kezdve Kornéliussal és annak háznépével (Ap.Csel. 10 és 11), ő és a többi apostol a tizenkettőből hirtelen eltűnnek a színtérről. Később néhányan közülük, mint Péter és János, újra feltűnnek a jeruzsálemi gyűlésen, de akkor is csak rövid időre (Ap.Csel.15). Az Ap.Csel. 15 után pedig csak Pál küldetésének a részletei vannak megírva, amint az evangéliumot a pogányokhoz viszi.

Mi történt ezalatt a tizenkét apostollal? Merre jártak és hogyan töltötték be apostoliságukat, illetve elküldetésüket? Annak fontos oka van, hogy küldetésük titokban maradt az utolsó időkig.

A hagyományos kereszténységen belül széleskörűen vallott az a hamis elgondolás, miszerint Jézus, miután kinevezte a tizenkét apostolt, először a zsidókhoz küldte őket, hogy azokat megtérítsék. A zsidó nép nagy többsége azonban elutasította az evangéliumot, és – a feltételezés szerint – ezért az apostolok a pogányok felé fordultak. Ez az elgondolás ebben a formában hamis, és bibliailag nem támasztható alá.

folyt. köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 22, 23:30:54
Az eredeti tizenkét apostol után – valójában több évvel később – Pál lett elhívva és kinevezve arra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Őt nevezik máig is a pogányok apostolának, mert az ő megbízatása elsősorban a pogány nemzetekhez való küldetés volt, és csak másodlagosan az izraelitákhoz. Ananiásnak, aki később megkeresztelte Pált, ezt mondta az Úr:

Ap.Csel. 9:15 Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.

Pál volt, és nem a tizenkettő közül bárki, aki ezt a kijelentést tette:

Ap.Csel. 18:6 … mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

Jézus nem hívta volna el Pált kimondottan arra a különleges feladatra, hogy ő vigye el az evangéliumot a pogányokhoz, ha az eredeti tizenkettőnek szintén az lett volna a feladata. Akkor viszont kikhez szólt a tizenkettő küldetése? Ha nem a pogányokhoz, akkor kikhez mentek el? Erre a kérdésre szintén Jézus szavai adnak választ.

Máté 10: 5-6 Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába nem menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.

Egyértelmű parancsként adta meg nekik, hogy ne menjenek a pogányokhoz, hanem inkább az Izrael házának elveszett nyájához! Jézus tudta mit beszél, amikor megtiltotta nekik, hogy a pogányokhoz menjenek, mert annak a munkának az elvégzésére Pál apostol lett elrendelve valamivel később. A tizenkettőt az "elveszett" Izrael házához vagy törzseihez küldte. Annak ellenére, hogy Krisztus először Pétert küldte Kornélius házába, és általa nyitotta ki a kaput a pogányok felé, de ő maga azon a kinyitott kapun nem ment be, mert az ő apostolsága az Izrael házához szólt. Péter, mint a főapostol megnyitotta az evangéliumot a pogányok felé, Szamáriába is tett egy utazást, de amit ő megnyitott, azon később már Pál ment be mint a pogányokhoz kijelölt apostol. Amikor Péter és János Szamáriában jártak, akkor ők nem az evangéliumot mentek hirdetni, azt később Filip tette ott. Péter és János csak imádkoztak a szamaritánusokért, hogy azok is megkaphassák a Szentlélek ajándékát (Ap.Csel. 8:5, 14-17).

Eddig leszögezhetjük hát, hogy a Szentírás szerint a tizenkettő az Izrael elveszett nyájához lett küldve, Pál pedig a pogányokhoz.

Következő lépésként megvizsgáljuk azokat a helyeket és területeket, ahová a tizenkettő elment Palesztínából. Annak jelentős oka volt, hogy ahová ők mentek, az a történelem rejtélye maradt. Ugyanis ha azok a területek – amelyekre nekik kellett az evangéliumot vinni az izraelitákhoz – ismertté váltak volna, akkor a tíz törzs nem maradhatott volna "elveszett", azonosságuk feltárul, az pedig ellentmondana a próféciáknak. Isten akarata volt az, hogy az izraeliták nemzeti azonossága – még saját maguk számára is – rejtett maradjon az utolsó időkig. Ezért merültek homályba a tizenkét apostol utazásai és cselekedetei egészen a mai időkig, amikor Isten szándékában van ezeket a titkokat feltárni az Ő népe számára, mert a végidőkre szóló próféciák beteljesedésének eljött az ideje.

folyt. köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 23, 07:51:02
Köszönöm  :2angel: Mária nagyon várom a folytatást.
 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 23, 08:32:48
Én is!

Ja Mihályt Jézussal, a Jehova Tanúi is azonosítják.
 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 10:23:24
Izrael háza azonosítva lett.

Több írásunkban részletesen bemutatjuk, itt csak egy rövid összegzést adunk az Izrael házát kitévő tíz törzsről: Jákobnak – akit Isten Izraelnek nevezett át – tizenkét fia volt, kiktől az Izrael tizenkét nemzetsége illetve törzse származott. Dávid királysága alatt egységes nemzetként éltek, Salamon halála után viszont a tizenkét törzs két nemzetre szakadt. A Júda (zsidók) törzse elvált Izraeltől, miután Izrael megtagadta Salamon fiát királyként, akit viszont Júda elfogadott. Benjámin törzse és a leviták nagy része Júda mellett maradt. Ez a királyság, amelynek fővárosa Jeruzsálem volt, a kettéválás után a Júda házaként lett ismeretes a bibliai történelemben. Ennek a királyságnak a lakóit nevezték judaiaknak (Yehudim), magyarul zsidóknak.
A tíz északi törzs, amely megtagadta Salamon fiának uralmát, az Izrael háza néven szerepel a Bibliában. Izrael házának, az északi királyságnak később Szamária lett a fővárosa. A Biblia több teljes könyvének tárgyát képezik az Izrael háza és Júda [zsidók] királysága közötti viszályok és háborúk. Az eredeti héber írásokban a zsidó (yehudi) szó először a 2.Királyok 16:6-ban található, Júda lakóinak megjelölésére. A 7-es versben ezek a yehuditák vagy zsidók segítséget kérnek Assíria királyától az Izrael elleni harcban. Az északi törzsek, az Izrael háza az arámok, vagyis Szíria szövetségesei voltak ekkor, és kiűzték a zsidókat a Vörös-tenger partján fekvő Elát-ból. A zsidók és az izraeliták tehát egymás ellen harcoltak ebben az időben. Később, Kr.e. 720 körül az északi királyság Assíria fogságába került, akik az egész izraelita népet a Tigris folyó túloldalára telepítették át, szétszórva őket Assíriában és a médek városaiban az Urmia tó körül, a Kászpi-tengertől délnyugatra. Ezeket a területeket tartsuk emlékezetben, mert a későbbiekben fontos kulcsot nyújtanak a törzsek azonosításához. A megüresedett izraelita városokba az assírok Babilóniából telepítettek be pogány népeket (2 Kir.17), akiknek leszármazottai voltak a Krisztus idejében is ott élő szamaritánusok. Izrael háza soha nem tért vissza Palesztínába, és a történelem csak úgy ismeri őket, mint "az elveszett törzseket". És pontosan hozzájuk küldte Krisztus a tizenkét apostolát!

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 10:29:35
A Júda háza – a zsidók – Palesztínában maradtak a babiloni fogság idejéig, vagyis Kr.e. 604-ig. Júdát a babilóniaiak Mezopotámiába deportálták, ahonnan hetven évvel később visszatértek saját hazájukba. A történelem később csak őket említi az Izrael néven, mivel ők maradtak egyedül Palesztínában Jákob (Izrael) nemzetségei közül, és csak ők tartották meg nemzeti azonosságukat, mint Jákob utódai. A tíz északi törzs – az Izrael háza – valóban elveszett, mivel a fogságban elvesztették nyelvüket, hagyományaikat és nemzeti eredetüket, de legfőképpen azokat az azonosító jeleket, amelyeket az Isten szövetségéhez tartozó törvényzet biztosított, amíg azt tartották. A zsidók pl. máig is a kiválasztott népként ismertek, mivel tartják a szombatnapot, az Isten népének egy fontos azonosító jelét. Az izraeliták elhagyták a szombattartást, s így ismeretlenné váltak mint Isten népe!

Jézus az övéihez jött el – a zsidókhoz –, "és az övéi nem fogadák be őt" (Ján. 1:11). Jézus Dávid ágán Júda törzséből származott. Amikor az övéi, a zsidók megtagadták őt, egyáltalán nem ment a pogányokhoz, hogy azokat térítse meg helyettük. Arra a feladatra jóval később, a feltámadása után, Pált küldte el. Ehelyett Jézus az őt kérő pogány, kánaáni asszonynak ezt mondta: "Nem küldettem csak az Izráel házának elveszett juhaihoz" (Máté 25:24). Jézus itt a saját, Isteni küldetését csak az Izrael elveszett nyájához vonatkoztatta! Ám ezt nem tehette meg Önmaga akkor, hiszen nem sokkal később kereszthalált halt a világ bűneiért – viszont tizenkét apostolának pontosan ezt a feladatot adta, amikor megparancsolta nekik, hogy: "Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz."
Az apostolok pedig be is teljesítették ezt a parancsot, csupán a történelem vesztette el szem elől ennek az eseményeit, és azt, hogy hová mentek mindezt véghezvinni. Utazásaik titokzatosságba merültek a mai időkig.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 12:30:41
Amennyit az Újszövetség elárul

A legkorábbi egyház történelmét az Apostolok Cselekedetei című újszövetségi írás őrizte meg. Viszont nagyon feltűnő abban az írásban az, hogy befejeződik, mielőtt a történet véget érne. Mintha a könyv félbe lenne vágva, vagy legalábbis hiányos lenne. Lukács még Pál élettörténetét sem folytatja, miután az kiszabadult a kétéves fogságából! Mi ennek az oka? Az okot megtaláljuk Krisztus Pálnak adott küldetésében. Mielőtt Pál akár megkeresztelkedett volna, Krisztus kijelölte számára a feladatait és munkáit. Először is Pálnak a pogányokat kellett tanítania. Ezt meg is tette Ciprusban, Kisázsiában, Görögországban stb. Másodjára királyok előtt kell megjelennie. Ezt betöltötte Rómában a kétéves fogság idején. A két év leteltével, miután senki nem jött ellene vádaskodni, Pál a római törvények szerint szabad volt. Furcsa módon pont ekkor szakad meg Pál élettörténetének folytatása. Ez látható az Ap.Csel. 28:31-ből. De Pál ekkor még nem töltötte be a harmadik, számára meghatározott feladatot. Emlékezzünk, hogy Jézus ezt mondta róla: "edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt" (Ap.Csel. 9:15). És ez egyben a válasz a fenti kérdésre, hogy miért szakadt meg a történet. Pál végső munkája szintén az elveszett törzsekhez szólt! Krisztus megakadályozta, hogy az Apostolok Cselekedeteibe bekerüljenek azok a részek, amelyek Pál végső útjairól szólnak, mert azok szintén elárulták volna Izrael fiainak hol- és kilétét. Isten meghatározott időrendje miatt akkor ezeket el kellett fedni vagy rejteni. Ma azonban, a kor végéhez közeledve, itt az ideje annak, hogy az elveszett izraelita népek kiléte feltáruljon, és a tizenkét apostol küldetésének helyei is ismertté váljanak.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 12:47:40
Egy hiányzó szó jelentősége

Forduljunk Jakab leveléhez, annak nyitó soraihoz. Kikhez van ez az írás címezve? Olvassuk:

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet

Jakab levele eredetileg nem a pogányokhoz, és még csak nem is egyedül Júdához vagy a zsidókhoz szólt, hanem mind a tizenkét szétszóródott izraelita törzshöz. Ebbe beletartozik úgy Júda, mint az elveszett tíz törzs. Jakab levele, csakúgy, mint az Apostolok Cselekedetei, hirtelen ér véget, és a befejezése ennek is hiányzik. Ezt legjobban a szokásos búcsúzó vagy elköszönő, üdvözlő részek hiánya mutatja a Jakab 5:20 után.

Az eredeti görög szövegekben az evangéliumok, Pál összes levele és a Jelenések könyve is az Ámen szóval fejeződnek be. A héberben az 'Ámen' szót befejezésként használják, ami valaminek az elvégzését is jelenti. Az Újszövetség minden könyve - három kivétellel - ezzel a záró szóval fejeződik be. (Több modern fordítás hanyagul kihagyja ezt a befejezést a többi írás végén is). A három befejezetlen könyv: az Apostolok Cselekedetei, Jakab és 3János. Ebből, és csak ebből a háromból hiányzik az Ámen szó az eredeti görög szövegekben. Ez a befejezés szándékosan maradt ki ezekből a szövegekből, ami elárulja azt, hogy e három írás nincs befejezve, vagy legalábbis nem a befejezett formában maradt ránk. Utal arra is, hogy Isten bizonyos ismereteket készakarva tartott vissza, az adott időig. A múlt század óta, amikor az izraelita nép a születési jog ajándékait megkapta (lásd az elveszett tíz törzsről szóló írást!), Isten akarata, hogy tudják: a mérhetetlen áldások Tőle származnak, és próféciák teljesedtek be azokban. Továbbá figyelmeztetés is, mert a próféciák szerint ha a jólét teljesen eltávolította tőlük az Isten ismeretét, akkor a büntetés nem marad el, és az 5.Móz. 28 alapján átok és büntetés jön rájuk. A próféciák szerint nem térnek el a bűntől, és mindazok az átkok eljönnek majd rájuk a "Jákob szorongatásának idején" (Jer. 30:7). Ezért mára adott az ideje annak, hogy kilétük feltáruljon önmaguk, és később a világ előtt is az Egyházon keresztül, amely az Isten titkainak gondviselője (1Kor. 4:1).
Isten szándékosan rendelte úgy, hogy az Apostolok Cselekedeteinek utolsó fejezetei kimaradjanak a korai, igaz Egyház történetéből. Ha azok fennmaradtak volna, akkor Izrael kiléte nem maradt volna elveszett! Isten tervéhez és akaratához pedig hozzátartozott az, hogy elveszítsék azonosságukat, és magukat is pogánynak véljék. Hasonlóan, ha Jakab könyve a szokásos búcsúzással ér véget, vagyis neveket és helységeket említve, az szintén áruló jel lett volna a meghatározott idő előtt. Ha megnézzük pl. a Rómaiakhoz, Kolossabeliekhez és a Zsidókhoz írt levelek végeit, akkor láthatjuk a különbséget. Pontosan az azokban található befejezés hiányzik szándékosan Jakab leveléből! És miért hiányzott az 'Ámen' szó János rövid, harmadik levelének a végéről? Erre János maga adja meg a feleletet: "Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked" (13. Vers).
János írásaiban felfed egy pogány összeesküvést, és a hívők közé bekerült hamisak munkájától óvja a szenteket. Már ebben a korai korszakban felütötte fejét egy eltérő, pogány nézeteket valló réteg a hívők között. Ezek közül legismertebbek a gnosztikusok és Simon Mágus, aki az őt követőkkel egy hamis, pogány szokásokon és vallásgyakorlatokon alapuló új vallást hozott létre, és azt a krisztusi vagy keresztény elnevezés álruhájába öltöztette. Ezektől óvta János az igaz hívőket oly nagyon. Isten nem engedte meg Jánosnak, hogy egyértelműen felfedje akkor a hamis vezetők neveit, és a városokat, ahonnan a mozgalmaik működtek. Isten tervéhez ugyanis hozzátartozott az, hogy az igazság nevét használva egy nagy, hamis egyház jöjjön létre (majd annak különböző változatai), amely megtéveszti az egész világot, és Babiloni Titkok néven uralja azt. Csak a választottak nem lehettek ezzel a sátán által elragadott, és Krisztus nevét felvett vallással megtévesztve. Ők Isten eredeti vallásrendszerét gyakorolják, Krisztus szellemi irányítása alatt. Ezért nem maradt fenn János levele sem a teljes formájában, mert a hamisak kilétét nyilvánvalóan felfedte volna, amiből könnyen levezethetők lennének annak a hamis keresztényi ágazatnak a mai utódai. Ennyi mindent árul el az itt szintén hiányzó Ámen szó. A Biblia máshol ad felvilágosítást ennek az új, hamis vallásnak a kialakulásáról, majd annak végleges formájáról és jellemzőiről (Jel. 17, és Ap.Csel 8 ). Ennek a hamis vallásnak a teljes leleplezésére csak az utolsó időkben kerül majd sor (2Tessz. 2), Krisztus visszajövetele előtt.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 12:52:10
Az árulkodó háborúk

Visszatérve Jakab levelére: Jakab 4:1 bizonyos háborúkat említ Izrael törzsei között: "Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek?" Milyen háborúkról lehet itt szó? A zsidók között ebben az időben nem volt háborúskodás, csak jónéhány évvel később, amikor Róma ellen fellázadtak, és akkor sem egymás ellen harcoltak, hanem a Római Birodalom ellen. Ezek a háborúk szintén bizonyítékok az elveszett izraelita törzsek azonosítására, akkori lakhelyeikre, és rámutatnak a területekre, ahová a tizenkét apostol utazott. Jakab ezt a levelét Kr. u. 60 körül írta, és Josephus írásai alapján kb. két évre rá mártírhalált halt. Ebben az időben viszonylagos béke uralkodott az akkori világban, Róma katonai hatalmától tartva (Pax Romana). Közvetlenül i.sz. 60. előtt mindössze két terület volt, ahol jelentős polgárháborúk dúltak. E két terület természetesen megegyezik az elveszett törzsek akkori lakhelyeivel! A történelem feljegyezte ezeket a háborúkat, amelyek ekkor ( i.sz 60. körül) a Brit szigeteken és a Pártus Birodalomban dúltak. Ez mindent elárul. De az Izrael házának elveszett törzsei nem csak kizárólag ezen a két területen éltek ekkor. Péter első levele rávilágít a további területekre is, ahol az izraeliták szétszóródva éltek.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 13:03:36
Kikhez írt Péter?

Kikhez szóltak Péter levelei? A levelében ez áll:

Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontiusban, Galatziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek (1Péter 1:1)

Ezek nem pogányok voltak. Péter nem a pogányok apostola volt (Gal.2:8), hanem az Izrael házának elveszett nyájához elküldött főapostol. A "jövevényeknek" kifejezés szintén sokat elárul. Az eredeti görög szó parepidemosz, amelynek pontos jelentése: idegenből jött lakos, emigráns. Ez nem a pogányokra utal, hanem azokra a nem pogány népekre, amelyek a pogányok között éltek, mint idegenek és jövevények. Ahogy Ábrahám idegen és jövevény volt a kánaáni pogányok között, amikor közéjük telepedett Palesztínában, ugyanúgy a tíz elveszett törzs egy részét kitevő izraeliták jövevényekként laktak a pogány népek földjein. Hozzájuk szóltak Péter levelei, mint a föléjük rendelt apostol utasításai. Nem csak a zsidó kolóniákhoz – amelyek már ekkor is léteztek szétszórtan –, akik Izrael népének csak egy töredékét tették ki (mindössze két törzset) és akik soha nem voltak "elveszve." Péter, aki maga is zsidó volt, tudta, kik ezek a jövevények.

A megadott helységnevek rámutatnak arra, hogy hol élt ekkor az elveszett törzsek jelentős része. Ezek a területek mind Kisázsia északi felén, jobbára a mai Törökország területén feküdtek, és az akkori Pártus Birodalom részei voltak. Ez azért is jelentős, mert Pál elkerülte ezeket a helyeket, annak ellenére, hogy Kisázsia déli, görögök lakta részén több évet töltött.

….én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát. Ekképpen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek (Róm. 15:19-20).

Pál tudatosan kerülte azokat a helyeket, ahol Péter és a többi apostol a tizenkettőből tanított. Sehol nem található utalás arra, hogy Pál Pontiusba, Bithiniába vagy Kappadóciába utazott volna. Bár Kisázsia déli részét alaposan bejárta, főképp Efézus körül, de az északi rész már Péter és a többiek fennhatósága alatt állt. Mi több, a Szent Szemmel határozottan megtiltotta Pálnak és társainak, hogy azokra a területekre menjenek. Ez történt Misián-ban, ami már a római Ázsia tartománynak az északi részén feküdt.

Ap.Csel 16:6-8 Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.


Bithinia tehát egyszerűen azért lett megtiltva Pálnak, mert az nem pogány terület volt, hanem az izraelita törzsek lakhelyei, ahol jövevényekként éltek - és akikhez Péter lett elküldve!
Pál első utazásakor bejárta Galácia déli részeit, Ikónia, Lisztra és Derbé városait, de nincs említés sehol a Bibliában arról, hogy Galácia északi területein is járt volna (Ap.Csel. 14), ahová Péter levele lett címezve, az ottani elveszett törzsekhez.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 13:12:02
A tíz törzs utódai a Fekete-tenger körül

Vannak-e történelmi források, amelyek megerősítik Péter leveleinek tartalmát, vagyis azt, hogy Izrael házának leszármazottai a Fekete-tenger partjain, Kisázsia területén laktak az újszövetségi időkben? A Krisztussal egy időben élt görög írók szerint Kisázsia északi területeit, kisebb görög kikötőket és kereskedelmi kolóniákat leszámítva, nem görögök lakták. A szicíliai Diodórusz a következő, meglepően sokatmondó írást hagyta ránk az ott élő népekkel kapcsolatban:

"…sok leigázott nép el lett hajtva más lakhelyekre, és kettő ezek közül hatalmas kolóniává vált: az egyik az Assíriaiakból állt, akik Paplagóniából és Pontusból lettek elűzve, a másik (nép) pedig Médiából jött és a Tanais folyó mellé települt."
(A Tanais az a Don folyó neve az ősi Szkítiában, amely a mai Ukrajna és Oroszország déli részén, a Fekete-tenger partjain terült el). (Lásd II. könyv § 43.)

A görögök tudták, honnan jöttek ezek a népek. Assíriából és Médiából, vagyis pontosan onnan, ahová az Izrael háza fogságba lett víve!

2Királyok 17:23 Így hurcoltatott fogságba Izráel az ő földéből Assiriába, mind e mai napig.

2Királyok 17:6 …bevette Assiria királya Samariát, és elhurcolta az Izraelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a médek városaiban telepítette őket.

Izrael háza az assírok fogságában, jövevényekként élt azok között. Később, amikor Assíria maga is el lett űzve a babiloni birodalom által, és Kisázsia északi felébe költözött, akkor az Izrael házának még közöttük élő részei velük együtt vándoroltak ugyanarra a területre. Erre bizonyítékot nyújt Strábó, a geográfus. Strábó az assírok mellett élő, és Kisázsiába költözött kolóniákat "fehér szkítáknak" vagy "fehér szíreknek" nevezte (12, 3, 9), az assír megnevezés helyett. Tehát itt két külön népcsoportról van szó. Az assírokról és a fehér szkítákról. Kik voltak a fehér szkíták? Ők az Izrael házának azon része, akiket Assíria fogságba vitt, és még ebben az időben is azok közelében éltek, velük együtt vándorolva. (Később, amikor a népvándorlások során ezek a népcsoportok Európába vándoroltak, akkor már germán néven voltak ismertek.)

Nagyobb izraelita néptöredékek már jóval korábban leváltak tőlük, ezek keltákként lettek ismeretesek, és több hullámban vonulva ekkor már Európa nyugati felében éltek (mint pl. a gallok).
Ekkortájt adták a görögök a Szíria elnevezést – mely máig fennmaradt - ezeknek az akkoriban assírok által lakott területeknek. Miután az assírok és a velük még együtt vándorló izraelita népek a népvándorlás korában szintén észak és nyugat felé költöztek, a szír megnevezés az azokon a területeken élő arám népekre került. Az arámok szintén Shem fiai voltak, és a fent említett ok következtében ma rájuk vonatkozik a szír megnevezés. Viszont ők nem azonosak Assíriával (akik Shem fiától, Asshúr-tól származnak, tehát egy másik szemita ág).

Az Újszövetség idejében, az akkor Kisázsiában, az assírok és más népek között jövevényként (1Pét.1:1) élő "Fehér Szkíták" az Izrael házának elveszett nyájai voltak, azok, akikhez Péter első levelét írta. Az Izrael háza fölé elrendelt főapostol hozzájuk küldetett, levelét hozzájuk címezte; az adott területek nevei ismeretesek, csakúgy, mint annak körülményei, ahogy azokra a területekre kerültek. Később kitérünk arra, hogy mikor és milyen úton vándorolt el az "elveszett nyáj" Kisázsiából Északnyugat-Európába.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 13:19:43
Tehát adott az, hogy kikhez lett elküldve a tizenkettő, és kikhez szólt Pál. Vannak-e konkrét bizonyítékok, amelyek elárulják részletesebben azt, hogy melyik apostol pontosan hová ment el tanítani? Meglepő tények tárulnak fel, ha utána nézünk a rendelkezésre álló forrásoknak. A görögök rendkívüli módon értettek a történelmi események pontos megörökítéséhez, és tőlük fennmaradtak információk erről, ám ezeket valami oknál fogva a világi keresztények nem tartották figyelemreméltónak vagy fontosnak. Ha Pál munkáján keresztül a görög lakosok tömegei tértek meg Kisázsia déli, görögök által lakott területein, és ugyanakkor izraeliták tömegei tértek meg az elveszett törzsekből Kisázsia északi területein, arról nem tennének említést az ottani görögök? Azok a görögök, akik oly részletesen és módszeresen megörökítettek minden történelmi eseményt, nem hagytak volna ránk írásokat arról, hogy hová vitte a tizenkét apostol az igét? Tegyük még hozzá, hogy a görögök által maradt ránk az Újszövetség és számos más ókeresztény írás is, ahogy nemzedékről nemzedékre, pontosan másolva hagyták az utókorra azokat. Az csak logikus, hogy megörökítették a tizenkét apostol munkáját is. A lejegyzett anyagok tartalma viszont nem teljesen az, amit a legtöbb ember elvárna vagy gondolna az apostolok munkájával kapcsolatban. Azok, akik nem értik, mi a különbség az Izrael háza és a zsidók között, azok úgy gondolják: a tizenkét apostol kizárólag csak a zsidókhoz ment el. De még azok között is, akik ismerik az izraelita népek mai lakhelyeit, azonosságukat, vannak olyanok, akik számára meglepő, hogy az apostolok ideje alatt az izraeliták akkor még nem a mai lakhelyeiken éltek. Ez inkább az általános történelmi ismeretek hiánya miatt fordul elő Isten egyes Gyülekezeteiben, és főképp az USA-ban.

Teológusok, bibliatanítók és szakértők hosszú ideje csodálkozva és értetlenül tekintenek ezekre a görögök által ránk hagyott anyagokra. Ennek elsődleges oka az, hogy a Római Katolikus Egyház által fennmaradt, és széles körben elterjedt, gyanús eredetű hagyományok és anekdoták teljesen más képet adnak, mint a görög történelmi iratok.

Valójában az eredeti írások ma fennmaradt másolatai a korai középkorból származnak, elsőkézből való írás – csakúgy, mint a Biblia esetében sem – nem maradt fenn. Az egyik értékes információforrás a görög és latin Ecclesiasticae Historiae, Nicephorus Callistus-tól. Egy másik, William Cave által angolul is kiadott írás az Antiquitates Apostilicae. A görög hagyományok szerint az apostolok nem hagyták el a szíriai és palesztín területeket, csak tizenkét éves szolgálat és igehirdetés után. A Bibliában a tizenkettes szám a szervezett kezdetet jelképezi. Mielőtt ez a tizenkét év befejeződött volna, az apostolok egyike – Jakab, János testvére – mártírhalált halt Heródes keze által, aki lefejeztette őt (Ap. Csel. 12). Mi történt a többi apostollal?

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 23, 13:21:21
 :igen: :igen: :igen:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 13:37:02
Péter Apostol Britanniában

Kezdjük Simon Péterrel, akit Krisztus bizonyos tekintetben főapostollá nevezett ki a tizenkettő küzül, hogy az egyház munkáját irányítsa, a nyájat felvigyázza. Ez szükségessé tette, hogy Péter saját munkaterületén kívül más területekre is elutazzon, hogy az egyház munkáját ellenőrizze vagy irányítsa. Mely területek voltak ezek? Péter közismerten eltöltött legalább egy kevés időt a mezopotámiai Babilonban, ahonnan a Kisázsiában kialakult gyülekezeteknek írta a leveleit (1Pét. 5:13). Babilon ebben az időben a Pártus Birodalom része, és az egyház keleten folyó munkájának egyik fő központja volt. Hasonlóképpen Pál és az alatta működő evangelikusok a szíriai Antiókba tették egy ideig a pogányok felé szóló munkájuk székhelyét (Ap.Csel. 14:26). A sorrend, ahogyan Péter a levelében felsorolta vagy megnevezte a kisázsiai területeket – keletről nyugatra, majd vissza – egyértelműen rámutat arra, hogy egyes feltevések ellenére a mezopotámiai, keleti Babilonból írt, nem pedig nyugatról, vagyis Rómából. Ebben az időben Róma még nem volt Babilonként ismeretes. Rómát a második vagy nagy Babilonként Krisztus csak jóval később, Péter halála után, a Jelenések 17 megírásakor nyilvánította meg.

Hová ment pontosan Péter az első tizenkét év után Palesztínából?
Metapirasztesz, a görög történész feljegyzése alapján: 'Péter nemcsak a Mediterrán nyugati részeit járta be, hanem különösen hosszú időt töltött Britanniában is – az ottlévő izraelita törzsek között végezve munkáját –, ahol sok népet hozott a hithez' (lásd Cave, az Antiquitates Apostilicae 45. oldalán lévő lábjegyzetet). Péter Britanniában hirdette az evangéliumot, nem Rómában! Az igaz evangélium nem volt igazán ismeretes Rómában, amíg azt Pál nem hirdette meg ott i.sz. 59-től. Pál nem tesz említést Péterről a rómaiakhoz írt levelében, akik között voltak olyanok is, akik még i.sz. 31-ben, Pünkösdkor, az egyház megalakulásakor tértek meg. Még az ott élő zsidók sem hallották az evangéliumot, mielőtt Pál megérkezett közéjük. A Szentlélek sugallata által írt Írás ezt mondja: 'Lőn pedig, hogy három nap múlva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket.' Folytatva:

Ap.Csel. 28:21-23 Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül se jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat. Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 13:48:22
Ez elég bizonyíték arra, hogy a római zsidók soha nem hallották Péter apostolt ott prédikálni. A Péter, aki Rómában ismert volt már Claudius Caesar ideje óta, és magas posztot töltött be mint a Babiloni Titkok vallási mozgalom feje, az Simon Mágus volt. A "Péter" megnevezés egyben cím is, melynek jelentése: "titkok megnyitója." A "peter" szó a babiloni káld és héber nyelvekben nyitót vagy feltárót jelent, és az Ószövetségben ezt a héber szót használták az elsőszülöttekre is, mivel azok "nyitották" meg az anyaméhet. Ez a Péter – akinek szintén Simon volt a neve – az a Simon Mágus, akiről az Ap Csel. 8-ban olvashatunk. Ennek az egyénnek nagy szerepe volt abban, hogy a kereszténységbe bekerült és növekedésnek indult a babiloni és szamaritániai misztériumvallás. Ez a mozgalom a frissen kialakult kereszténységben hamarosan egyre növekvő ágazatot képviselt, de valójában egy magát kereszténynek nevező pogány vallás volt (lásd. 3 János). A keresztény nevet viszont következetesen használták, így a keresztény név végül is ki lett sajátítva a misztériumvallások által! Ez a felismerhetetlenségig megváltoztatott vallásrendszer teszi ki a mai, magát kereszténynek nevező felekezetek nagy részét. Mindez előre meg lett jövendölve, az Isten tudta, hogy sátán ezt fogja tenni, és minden megtévesztés ellenére fenntartott magának egy kis nyájat a történelem folyamán. Amíg ez a Péter Rómában alapozta meg hatalmát, a másik, az "igazi" Péter Pártiában, majd a Brit szigeteken prédikált, és hirdette az evangéliumot az ott élő izraelitáknak. Maga az a tény, hogy Péter Britanniába ment apostoli küldetése érdekében, bizonyíték arra, hogy az elveszett törzsek jelentős része ekkor már letelepedett ott. Péter ugyanis – ismételten – az Izrael elveszett nyájához lett küldve.

Feltétlenül hangsúlyozni kell azt a nagyon fontos tényt, hogy i.sz. 60 körül a Római Birodalomban - de az egész akkori világban - szokatlan nyugalom és béke volt, két főbb terület kivételével: a Brit szigeteken és a Pártus Birodalomban háborúk dúltak, vagyis pontosan azokon a helyeken, ahol az elveszett törzsek lakoztak. Nem véletlen tehát az, hogy Jakab a tizenkét törzshöz írt levelében figyelmezteti őket a marakodás és a háborúskodás okaira (Jak. 4).

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 23, 14:21:28
Nem akarom a folyamatot megzavarni, de csak egy-icike picike beszúrás, lehet, hogy az ideérkező laza honfoglaló törzsek közt is voltak "elszórt jövevények", mint törzs  :2angel:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 14:38:42
Nem zavartad meg, mert akit érdekel úgy is folyamatosan olvassa. Eldarabolom, mert nagyon hosszú lenne ha egybe tenném be. Sőt, ha van tudásod és ide illik, akkor nyugodtan, jó az infó bárhonnan.  :afro: Én el tudom képzelni, mert szét lettek szórva az egész világon minden felé.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:31:31
Hol temették el Pétert és Pált?

Évszázadokon át fennmaradt az a közhiedelem, miszerint Pétert és Pált Rómában temették el. Ezt a hagyományt általában véve elfogadja a keresztény világ, a bizonyítékok hiányának ellenére is. Ilyen nagy erejű tud lenni egy közhiedelemmé fejlődött hagyomány!
Az tény, hogy i. sz. 67-ben Pált Rómába vitették, és ott is fejezték le, majd temették el az osztiai úton. De véglegesen ott maradtak volna a földi maradványai?
Az is tény, hogy az egyetemes hagyomány szerint Péter szintén Rómába lett hurcolva Néró uralkodása alatt, és mártírhalált halt, hozzávetőlegesen Pállal egyidőben. Sok ősi írás – némelyik gyanús eredetű, néhány pedig jobban elismert – megerősíti azt az állítást, hogy úgy Simon Mágus, a hamis Péter, mint Simon Péter, az apostol Rómában haltak meg. A kérdés inkább az, hogy melyik Péter maradványai vannak ma valahol a Vatikán alatt eltemetve? Vagy pedig van-e arra bizonyíték, hogy Péter és Pál maradványait elvitték volna Rómából, így valahol máshol van végleges nyugvóhelyük? Maga a Vatikán nem véletlenül vonakodik attól, hogy kijelentse: megtalálták Péter tulajdonképpeni sírját. Több mint valószínű, hogy tudják: nem Péter apostol maradványai vannak ott amúgy sem, hanem Simon Mágusé! Ugyanis saját, vatikáni történelmükből ismerhetik, hogy 656-ban Vitálián Pápa úgy határozott, hogy a Katolikus Egyháznak nincs érdekében Péter és Pál földi maradványait a továbbiakban ott tartani. A Pápa utasítására a maradványokat elküldték Oswy-hoz, Britannia királyához! Idézet a levélből, amelyet a Pápa a brit királynak küldött:

"Annakokáért úgy rendelkeztünk, hogy a szent mártírok áldott ajándékai, ezen ereklyék, vagyis Péter és Pál az áldott apostolok, és Laurentiousz, János, és Pál, és Gregoriusz, és Pánkrátiusz, a szent mártírok maradványai, ennek a levélnek a hordozói kezébe lettek adva, hogy azokat velük együtt hozzátok elvigye." (Bedes 'Ecclesiastical History, III. könyv, 29. fejezet).

Ez egyértelműen rámutat arra, hogy Péter és Pál maradványai (Pápa szerint "ereklyék") a Pápa által Rómából Britanniába lettek küldve – az elveszett Izrael házának új földjére! Körülbelül másfél évszázaddal korábban, a Lyon-beli Konsztantinusz szintén összeszedte a Gaul-ban található összes apostolok és mártírok maradványait, és Britanniába vitte, ahol egy különleges kriptába rakták le õket, St. Albans-ban ( Life of St. Germanus).

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:36:38
András és testvére

Britanniába Kr.u. 449-ben olyan néptömegek telepedtek le, akik nem voltak még ott Péter apostol idejében. A történelem ezeket a népeket mint Angle és Saxons (szászok) ismeri. Ezek a néphullámok azt az izraelita népelemet teszik ki, akik Kisázsiában, a Fekete-tenger partjai körül laktak kb. Kr.u. 256-ig, amikortól megkezdték vándorlásaikat északi és nyugati irányba, egészen a Cymbric-félszigetig vándorolva (Dánia), átellenben Angliával. Ennek a népnek az őseihez írta Péter a leveleit. Ezeknek a népeknek voltak ősei az ún. 'fehér szkíták', akik az assírok mellett éltek, azokkal párhuzamosan vándorolva.

Visszatérve az eredeti tizenkettőre és a görög történészek írásaira:

"Ebben a felosztásban András Szkítiát és a környező földeket kapta elsősorban. Először Kappadócián (felső), Galácián és Bithinián keresztül utazott, és tanította azokat a Krisztusban való hitre, ahogy az Euxine tenger (a Fekete-tenger akkori neve) partjait járta."…"és onnan azután mélyen Szkítiába ment tovább."

Egy korai görög történész legalább olyan részletesen írja le András utazásait, mint ahogy Lukács leírta pl. Pál útjait.

"András következőleg Trapezus-ba ment, amely egy kikötőváros volt az Euxin tenger partján, s onnan több kitérővel tovább Nicé-be, ahol két évet töltött, hirdetve az evangéliumot, és ott sok látványos csodát cselekedett. Ezután Nikomédiába és Kálkhedónba vette útját, s onnan tovább hajózott a Propontiszon át az Euxin-tengeren Herakleába, onnan pedig Amastrisba…Azután Sonopé-be, ami szintén e tengernek a partján állt,… itt találkozott testvérével Péterrel, akivel jelentős ideig együtt maradt…Innen tovább indulva először újra Amynszusz-ba ment, és azután…visszatért Jeruzsálembe" – az egyház akkori központjába – "Egy idő elteltével fogta magát és újra elindult…Abasgiába [egy kaukázusi ország]…Innen az ázsiai Szkítiába, vagyis Szarmátiába ment, de az ottani lakosok rendkívül barbárok voltak, ott nem is töltött sok időt, csak Kersonban, vagyis Kerszoneszusz-ban, amely nagy város, jelentős méretű lakossággal a Boszporusz közelében [ez a Boszporusz a mai Krímea], itt egy ideig tanított és gyarapította a hitet." (Cave's Antiquitates Apostolicae 137-138. oldalak).

András tehát szintén azokon a kisázsiai területeken hirdetett, amelyeket Pál tudatosan elkerült. Az a hatalmas, Szkítiának nevezett terület a Fekete-tengertől északra az elveszett törzsek lakhelye volt hosszú ideig. Az angolszászok és skótok eredetileg egykor ezeken a területeken lakoztak, és András hozzájuk ment tanítani, és az Izrael elveszett nyájához adott küldetését betölteni.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:44:13
És a többi apostol?

Merre ment Simon, a Zelóta az evangéliumot hirdetni? A görög történészek feljegyezték az ő utazásait is: "Simon Egyiptom felé vette az útját, majd onnan Cyrene-be és tovább Afrikába…és Mauritánián keresztül és egész Líbiában hirdette az evangéliumot…A hideg idő sem tartotta vissza a buzgóságát attól, hogy magát felindítsa és a keresztény tanításokat a nyugati szigetekre vigye, egészen Britanniáig. Itt prédikált és sok csodát is tett…"

Nicephórusz és Dorotheusz is feljegyzi, hogy "amikor utolsóként még Britanniába is elzarándokolt, ott …keresztrefeszítették…és ahol el is temették őt" (Cave's Antiq. Apost. 203. oldal).

A tizenkét apostol egyikeként nem véletlen, hogy Britanniában az elveszett törzsek már ott lévő részeihez prédikált, de miért ment Simon, a Zelóta először Észak-Afrikába? Oda is keveredtek volna az elveszett törzsekből? Lettek volna olyan izraelita csoportok, amelyek nyugati irányba menekültek el az i. e. 721-ben történt assíriai fogságbamenetel elől? A történelemből bizonyítható, hogy valóban voltak olyan izraelita néptöredékek, amelyek Észak-Afrikán keresztül vándoroltak, és onnan később hajókon utazva kerültek át végleges lakhelyeikre, Európába.

Geoffrey of Monmouth történész pl. ezt írja: "A szászok…(anglo-saxons) Gourmundhoz mentek, aki az írországi afrikaiak királya volt, és aki oda egy hatalmas armadával érkezve elfoglalta a földet. Minekutána a szászok hitszegése miatt százhatvanezer afrikaival Britanniába hajózott, ahol nagy pusztítást végzett, mint mondják, az egész szigetet elözönlötte a számtalan afrikaival" (XI. könyv, 8., 10. rész).

Ez a számtalan afrikai nem fekete vagy arab származású afrikai volt, hanem valójában északi típusú fehérek, akik Észak-Afrikából és Mauritániából érkeztek, onnan, ahol Simon, a Zelóta tanított. Az Universal History (1748, XVIII. kötet, 194. oldal) leírásában ezek a fehér afrikaiak magukról azt mondták: "az őseik Ázsiából lettek elűzve egy hatalmas ellenség keze által, és Görögországba menekültek, ahonnan szintén menekülve Észak-Afrikába kerültek. De ezek csak azok az afrikaiak, akik fehérek, és akik a nyugati barbárok földjén és Numídia területein lakoztak."
Izrael házának egy jelentős töredéke Kisázsiából, az assírok, a "hatalmas ellenség" által elűzve került Észak-Afrikába. Ezekről a néptöredékekről az utóbbi időben számos ismeret tárult fel, és több könyv is megemlíti őket, mint az Izrael elveszett törzseinek egy csoportját (Pl. Steven Collins könyvének, a The lost Tribes of Israel …found-nak egy fejezete a karthágóiak és az izraeliták kapcsolatával foglalkozik részletesen).

Miután Simon, a Zelóta meghirdette nekik az evangéliumot, még csaknem három évszázadig Mauritániában, a mai Észak-Afrikában maradtak. A brit szigetekre i.sz. 449-ben hajóztak tovább, amikor az angolszászok és más izraelita törzsek utolsó hullámai is véglegesen elfoglalták azt, és megállapodtak a születési jog ígéretének földjén.

Érdekes módon amikor Róma püspöke elküldte Agustínt Angliába i.sz. 598-ban, hogy az elvigye oda a katolikus hitet, Agustín az ott lakó népeket hívő keresztényekként találta! Az őseik ugyanis mind hallották az evangéliumot a 12 apostoltól, és tovább adták utódaiknak. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a népek egységesen szellemileg is megtért keresztények voltak, csupán azt, hogy az evangéliumot és a kereszténységet már ismerték.

Írországba szintén hasonlóan került az evangélium. Az apostolok egyike, Jakab, Alfeus fia, szintén az Izrael elveszett nyájához szóló küldetést betöltve ugyancsak Angliában és Írországban kötött ki. Nem szabad elfelejteni, hogy két Jakab nevű apostol volt. Alfeus fia volt az, aki a 12 év után elhagyta Palesztínát. A másik Jakab, János testvére, ekkor már mártírhalált halt Heródes keze által (Ap.Csel. 12:2). Jakabról, Alfeus fiáról ezt írták a korai történészek: "A spanyolországi egyháztörténet írók mind egyeznek abban, hogy miután István meghalt, Jakab a nyugati területekre indult, főképpen Spanyolországba, de Britanniába és Írországba is elvezetett uta" (Cave's könyvének 148. oldala). Írország természetesen ősi idők óta izraelita kézben volt (részletesebben alátámasztva a Dávid Trónja c. írásban), Britannia pedig folyamatosan fogadta magába a kelet és délkelet felől vándorló izraeliták hullámait.

Eusebius harmadik könyvében, az "Evangélium Bizonyítása" című műnek a 7. fejezetében megemlíti, hogy az apostolok "átkeltek azon területekre is, amelyet a Brit szigeteknek neveznek." Szintén Eusebius-tól: "Az apostolok egynémelyike a Brit szigeteken hirdette az evangéliumot."
Ez több mint világos kijelentés egy korai "egyházatyától"!

Jakab töltött valamelyes időt Spanyolországban is, ugyanis Spanyolország a legkorábbi időktől fogva az egyik fontos állomása volt a Földközi-tenger keleti partjától az angol szigetek felé irányuló népvándorlásoknak. Az angol, skót és ír királyi ház ősei, a Trójából elvándorolt, és Zerah ágáról származó milézek szintén lakták a mai Spanyolország területét, s tőlük származik a félsziget Ibéria (Hebria) elnevezése is. Jeremiás próféta szintén Ibérián keresztül jutott el a mai Írország területére, ahová Zedékiás leányait plántálta be az ottani királyi házba a Dávidnak adott ígéretek beteljesedéseként (lásd a Dávid Trónja című írást). A spanyol területen elhelyezkedő Gibraltár, a Földközi-tenger kapuja máig is a születésjogot öröklő Efraim törzsének kezében van, a még fennhatóságuk alatt maradt utolsó "tengeri kapuk" egyikeként.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:46:37
Pál Britanniában?

További bizonyíték még arra, hogy az apostolok küldetése az Izrael elveszett nyájához a Brit szigetekre is elvezetett, egy régi, William Camden által 1674-ben kiadott angol történelmi könyvben található:
"Az igaz keresztény vallás a legkorábbi időktől fogva lett ide [Angliába] plántálva, az Arimatheai József, Simon a Zelóta, Arisztobulusz, Szent Péter és Szent Pál által, amire már Dorotheus, Theodoretus és Sophronius is rámutatott." (Remains of Britain, 5. oldal).

Pál is említve van azok között, akik az igaz evangéliumot Britanniában hirdették. Arra bibliai bizonyíték van, hogy Pál tervezte a spanyolországi utazást: "…utamba ejtve titeket elmegyek Hispániába." Kelemen a korinthusiakhoz írt levelében megerősíti, hogy Pál eljutott a nyugati területekre, de valóban eljutott volna a nyugati útján egészen Britanniáig? A görög egyháztörténész, Theodoret szerint igen: "Szent Pál üdvösséget vitt a szigetekre, amelyek az óceánon fekszenek" (I. könyv a CXVI. Zsoltárral kapcsolatban 870. oldal). Ezek a szigetek a Brit szigetek. Pál ekkorra már javában betöltötte küldetésének első részét, vagyis a pogányok apostolaként az evangéliumot a pogányok között meghirdette. Betöltötte a második részt is, amikor Rómában Krisztust hirdette az uralkodók és kormányzók előtt. Ezzel a küldetésének harmadik részéhez ért, vagyis Krisztus nevét az izraelitákhoz is hordozni kezdte (Ap.Csel. 9:15). Az Izrael elveszett törzseihez, akiké az ígéretek. Ez a küldetés még csak nem is utalhat a zsidókra, hiszen azok közül nagyon sokat elért üzenetével már akkor, amikor a görög világot végigjárva prédikált, ahol számos olyan zsidó volt a szórványságban, akik hallották őt.

Jakab "a szórványban élő tizenkét nemzetségnek" írt, akik valóban szerteszóródottan éltek a Kászpi tengertől Észak-Afrikáig, Kelet-Indiától a Brit szigetekig és Skandináviáig. Mindegyik fõbb csoportjuk vándorlásai követhetőek a történelmi írásokból.

Pártiára talán érdemes kissé bővebben kitérni, sajátosságai miatt, és a vele kapcsolatos tévhiedelmek miatt is.

Néhány évszázadon át Pártia és a Római Birodalom egyenlő felek voltak a korai világban! A legújabb régészeti feltárások sok rálátást adnak erre a birodalomra. Ennek ellenére, és a különböző leírt források ismeretének ellenére is, a mai történelem mintha ignorálná Pártiát. Miért van ez így? A korabeli rómaiak például rendkívül sokat írtak a pártusokról. Számos nagy nevű római (mint pl. Crassus, Marcus Antonius stb.) vezetett hatalmas méretű hadjáratot a pártusok ellen, és mind veszteséggel végződött számukra! A kor legnagyobb csatáit e két akkori "szuperhatalom" vívta meg. Ekkor a pártusok sikerrel megőrizték függetlenségüket, ami jelentős, hiszen utódaik szintén egyre jobban szembekerülnek a Római Birodalom mai megfelelőjével. A két világháborút az izraelita nemzetek nyerték meg a Római Birodalom utódai ellen. A próféciák szerint azonban az elkövetkező összecsapásban a háborút el fogják veszteni, és az Assíria által dominált, utoljára feltámadt Római Birodalom fogságába kerülnek.

A pártusok az i.e. 700-as években tűntek fel hirtelen a Kászpi tenger körül, amikor még az assírokat szolgáló nép voltak. "Diodóriusz (aki valószínűleg az 5Ctesias írását figyelembevéve) lejegyzi, hogy az assírok hanyatlása után a médek fennhatósága alá kerültek, majd később pedig a perzsák uralma alá." (Rawlinson's Monarchies, IV. kötet 26. oldal, idézet Diod.-tól, Sic., ii 2, § 3; 34, 1 és § 6.)
A pártusok igazán önálló hatalommá csak i.e. 250 körül váltak a Kászpi tenger déli területein lakva. Vagyis pontosan ott, ahová Izrael deportálva lett néhány évszázaddal korábban. A történészek szerint a legnagyobb titokzatosság velük kapcsolatban az, hogy sem a perzsákkal, sem a médekkel vagy az assírokkal nem voltak rokonságban, eredetük ismeretlen. Még a nevüket is titokzatosság övezi. Legalábbis azok számára, akik nem ismerik a Biblia bizonyos mondanivalóját és próféciáit.

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:50:20
Néhányan a pártus királyok közül vérrokonságban álltak Dávid házával. Egy városuk neve pedig Isszak (Izsák) volt. A pártusoknak egyedi társadalmi felépítésük volt, akik már ekkor feudális rendszerben éltek, és a mai parlamenti rendszernek megfelelően választották meg királyaikat. Egy időben szoros kapcsolatban álltak a babiloni fogságból visszatért Júdával. Az apostoli időkben sok pártus vált kereszténnyé. Az i.sz. 3. században a perzsák végleg megdöntötték a Pártus Birodalmat, és a vesztes pártusok tömegei a kaukázusi hegyek felé és a Fekete-tenger környékére vonultak. A római és görög írók rengeteg leírást hagytak ránk velük kapcsolatban erről az időszakról.

Maga a pártus szó jelentése: kivándorló, kisodródott, száműzött (lásd Rawlinson's The Sixth Monarchy, 19. oldal). Ezek az elsodródott népek az Izrael elveszett törzsei voltak, akik ugyanazon a földön maradtak i.sz 226-ig, amelyre az assírok deportálták őket. Tehát i. sz. 226-ban a perzsák nyomására kezdték el az északi irányba való vándorlásukat, és a népvándorlások korában sodródtak Európa középső területeire, még mindig a szintén sodródó assírok mellett.

Amikor Jakab a levelét megírta (i.sz. 60 körül), és figyelmeztette őket az egymással való háborúskodás elkerülésére, akkor egyedül a Pártus Birodalomban és a Brit szigeteken dúltak háborúk. A pártusokhoz ekkor nagymértékben elkerült az evangélium és a kereszténység.

A görög történészek szerint Tamás Pártiába vitte az evangéliumot, és Szofóriusz ismertetése szerint "elvitte az evangéliumot a médek, perzsák, karmánok, hyrkánok, baktírok és a körülöttük lévő nemzetek területeire". (Cave's Antiq. Apost. 189. oldal). Ezek a furcsa nevek olyan nemzetek nevei, amelyek az apostolok idejében a mai Irán és Afganisztán területén lakoztak, és a Pártus Birodalom uralma alatt álltak. Bár ekkorra hullámokban már több izraelita néptöredék továbbvándorolt ezekről a területekről, jelentős tömegeik még ott lakoztak. Elnevezéseik is változtak, általában azoknak a területeknek neveivel jelölték meg őket, ahol éltek.

Josephus, a zsidó történész tisztában volt azzal, hogy Pártiát az elveszett törzsek egy fõbb eleme tette ki, és azok laktak ott, amikor a következőket írta: "De akkor az egész Izrael népe (a tíz északi törzs) AZON A FÖLDÖN MARADT (azaz nem tértek vissza a fogságukból, úgy mint a zsidók); így hát csak két törzs maradt Ázsiában és Európában, a rómaiak uralma alatt (a zsidó nemzetet kitévő Júda és Benjámin törzsei), amíg a tíz törzs máig az Eufrátesz mögött lakik, és azok olyan megszámlálhatatlan sokaság, amelyet nem lehet számokban kifejezni". (Antiquities of the Jews, XI. könyv,V. fejezet, 2. § ) Mint láttuk, az izraeliták a fogságba menetelük után az i.e. 700-as évektől i.sz 226-ig lényegében ugyanazon a területen maradtak, ahová az assírok deportálták őket. Időközben vagy más birodalmak uralma alatt, vagy pedig független nemzetközösségben élve hatalmas néppé szaporodtak. Tamás apostol pontosan ezeket a területeket járta be. Josephus valószínűleg nem tudott - legalábbis nem tesz említést - azokról az izraelita néptöredékekről, amelyek már ekkor nyugatra vándoroltak, de egyértelművé teszi, hogy csak Júda háza tért vissza Palesztínába.
Josephus idejében még az Eufrátesz mögött lakoztak az elhurcolt törzsek, és ott is maradtak a harmadik század közepéig, amikor a perzsák nyomására a Fekete-tenger környékére telepedtek. A perzsák a médeket szintén ekkor késztették elvándorlásra északabbra, a mai Ukrajna területére. (A médek Jáfet fiának Madai-nak a leszármazottai, és utódaik a mai kis-oroszok, illetve ukránok). (lásd még R.G. Latham's The Native Races of the Russian Empire, 216. oldal). A mozgásban lévő izraeliták, és mellettük az assírok rövid idő elteltével Közép-Európában tűntek fel a Római Birodalom északi határvonalán, ekkor már a rómaiak által rájuk adott germán megnevezést viselve. A rómaiak képtelenek voltak kívültartani ezeket a harcias barbár népeket, akik egész Nyugat- és Közép-Európát elözönlötték.

Tamás apostolról ismert, hogy Észak-Indiába, Perzsiától keletre is eljutott, ahol a "Fehér Indiaiak" laktak, akik fehér bőrszínük miatt kapták ezt az elnevezést. Ezek a keletebbre szorult izraeliták – akiket a görögök hephtalita hunoknak neveztek – elsősorban Naftali és Isszakár törzseiből tevődtek ki. Az észak-indiai területeket csak a hatodik században hagyták el, amikor háborúk által ők is északabbra lettek nyomva, amivel elkezdődött vándorlásuk a skandináv országokba, ahol véglegesen letelepedtek. Ők ma a svédek és a finnek.

Tamásnak Bertalan volt az útitársa ezeken a vad területeken, Nicophorus lejegyzése alapján. Bertalan a szomszédos Örményországban és Felsõ-Frígiában is töltött valamennyi időt. Nicophorus ezt a területet "Ázsia nyugati és északi területeinek" nevezte, ami alatt Felső-Kisázsia értendő, vagyis hozzávetőleg a mai Törökország területe. Ez volt András utazási helye is, és Péter két levele is ide szólt. Tádé (Thadeusz) Assíriában és Mezopotámiában, azaz Pártiában hirdetett, azon a helyen, amelyet Josephus a 10 törzs lakhelyeként jelölt meg. Az újszövetségi időkben a pártusok uralma alatt állt a volt Assír Birodalom területe és Mezopotámia, és az ott élő pogány népek. A híres mezopotámiai város, Babilon az evangélium hirdetésének egyik központja lett ebben az időben. Péter erre a valós Babilonra utal az 1. levelében, nem pedig szimbolikusan Rómára. Ugyanis ez a hely valóban a munka egyik fõ gócpontjává vált, lévén az elveszett törzsek lakhelye. Egy ideig innen történt az evangélium hirdetésének irányítása Kelet-Szkítiába és Kisázsiába, amely helyekről ismert, hogy Fülöp apostol is tanított ott (lásd Cave's Antiq. Apost. 168. oldal).

folyt köv.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 15:52:43
Kikhez ment el Máté?

Metaphrásztesz leírása szerint Máté "először Pártiába ment és sikeresen elplántálta a keresztény hitet azokon a területeken, miután az ázsiai Etiópiába utazott, amely India mellett fekszik". (Az etióp népnek van egy Indiába szakadt ágazata). Ez a terület néhány évszázadon keresztül a "Fehér India" elnevezést viselte, lakói a heftaliták, azaz fehér szkíták (egyesek fehér hunoknak nevezték őket, mivel szkíták, azaz lovas nomádok voltak, viszont eredetüket tekintve nem voltak az ázsiai hunokkal rokonságban). Ez a Fehér India Hindu Kush, Szkítia és Pártia határán terült el, valamivel keletebbre onnan, ahová az assírok az izraelita törzseket telepítették. E törzsek népességének szaporodása a közelben lévő, lakatlan területek benépesedéséhez vezetett. Ezek az izraeliták csak a népvándorlások utolsó hullámaival kerültek Európába, évszázadokkal az apostolok után, és a skandináv országokban kötöttek ki.
Dorotheusz állítása szerint Mátét a pártus Hierapoliszban temették el. A Pártus Birodalom valójában egy laza törzsszövetsége volt azoknak az izraelitáknak, akik ebben az időben még Közép-Ázsiában laktak. A perzsák támadásai végül kilökték őket e területekről, így ők is elkezdték vándorlásukat nyugat felé. A Pártus Birodalom fennállásának zenitjén igen jelentős gazdagságot bírt, amely kihatott a körülöttük élő nemzetekre is a kereskedelem révén. Bizonyos fokig ekkor is beteljesedett rajtuk az ígéret, miszerint "áldott, aki áld tégedet, átkozott, aki átkoz" (Ter.12:3). Egyes etióp és görög források szerint Máté Dáciába (mai Románia) és még Makedóniába is eljutott a küldetésében. Ez azt jelentené, hogy a törzsek egyes elemei ekkor ezeken a helyeken lakoztak. Ez egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen az izraelita törzseknek voltak olyan elemei vagy hullámai, amelyek állandó mozgásban voltak, rövid ideig megtelepedve bizonyos területeken. Ebben az időben a hatalmas Szkítia legnyugatibb területének egyébként Dácia számított. A normannok (Benjámin fiainak egy része) például tartózkodtak Dáciában egy ideig, majd Norvégiában, Franciaországban és Angliában állapodtak meg véglegesen.

Egy francia tradíció szerint Miriam, Jézus anyja járt Galliában (mai Franciaország), ami megerősíti azt, hogy János apostol szintén járt ott, hiszen Jézus az anyját János gondjaira bízta. Pál tudta, hogy Galliát izraelita törzsek lakták, ezért ki is kerülte azt a területet, amikor Itáliából Spanyolországba ment (Róm.15:24, 28). Galliában tehát a többi apostolok valamelyike hirdette az evangéliumot.

Ha hihetünk a történészek leírásainak, és annak, hogy az apostolok azokon a helyeken töltötték be a Jézustól kapott utasításokat, amelyeket a történészek megneveznek, akkor ily módon is azonosítani tudjuk az onnan továbbvándorló izraeliták mai leszármazottait. Igen, az apostolok elvitték a jó hírt az elveszett izraelitákhoz, ezt parancsolatként kapták, amit véghezvittek. Az Isten munkái valóban csodálatosak, amint teljes hatalommal kivitelezi akaratát a választott népével kapcsolatban!

VÉGE
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: ircsi - 2009 Január 23, 17:24:01
Drága Mária!

Köszönöm ezt a hasznos anyagot igencsak épülésemre szolgált.
Esetleg megírnád a szerző nevét?
Érdemes lenne mást is elolvasni tőle.  :044:

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 23, 17:47:51
Igen én is örömmel olvastam, sok gondolatot felvetett.
Köszönöm.

 :2smitten:

Az utolsó időben értitek meg a dolog értelmét   :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 23, 17:57:38
Én is nagy örömmel olvastam. Nem tudok tőle több forrást, mert nem magyar és csak ez az egy van nekem is. Már régen töltöttem le. Nem tudom azt sem, hogy ki írta.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 08:49:28
Nagyon érdekes volt, bár szerintem, nem igaz.
 ;)
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 09:57:24
erdei! A teljes igazság Istennél van. Majd ott megtudjuk mi az igazság. Azért tettem pont ide az apológiába. A fent maradt írások ezt állítják. Ki mit hisz el ebből, az más kérdés.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 10:10:24
Azt tapasztalom, hogy nagy mértékben hátráltatja a tanulást,
ha:
1. nem hiszem el
2. nagyon elhiszem

 :hehe:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 10:48:03
Igen így van, és csak azt vegyem ki amit eltudok fogadni, amit kárnak szemétnek ítélek eldobom.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 10:56:54
Kedves Mária

Ismeretlen szerző, ismeretlen hivatkozások.
Az sem igaz, hogy "csak" középkori iratok maradtak meg, az újszövetségből./és még sorolhatnám/
Ha érdekel egy kicsit több történelmi ténnyel
Arthur Koestler: Tizenharmadik törzs című könyvét, nagyon érdekes.
 :044:
 Nem kedves erdei, nem ismeretlen, csak én már régebben szedtem le és nem tudom honnan és ez írtam is.  :afro:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 11:58:00
Engem inkább a szemlélete ragadott meg, és arra mondott igent a BENNEM LAKOZÓ.
A befejezetlen írások, a címzések, a kimaradt dolgok.
Amiről nem beszél az írás, legalább annyira beszédes, mint amiről ír.

A figyelmemet ébresztgette, hogy erre is jobban figyeljek amikor az ÍROTT IGÉVEL táplálkozom.

Nagyon fontos nekem az a mondat amit a Máté ev 13. fejezetének végén mond az ÚR az írástudokról, és hozzá teszi, hogy annak okáért.

Nekem nagyon hasznos volt a tagolt részek elolvasása, nem az értelmemnek!

 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: ircsi - 2009 Január 27, 12:49:53
Idézet
Nekem nagyon hasznos volt a tagolt részek elolvasása, nem az értelmemnek!

Neken is , és sok igazságott is találunk benne_-lehet,hogy nem minden ugy van- ez valóban majd az örökkévalóságban kiderül.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 13:07:09
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Évus - 2009 Január 27, 13:28:13
Köszi Mária!  :rozsa2: Mindenképpen nagyon érdekes, bár még nem volt időm elolvasni az egészet, de az a rész  megragadott ami a Római dolgokról beszél. Engem mindig nagyon érdekelt, hogy lett hirtelen akkora elkeveredés az eredeti tanításokhoz képest.  :03:
Az pedig amit Izraelről ír, vagyis a 10 törzsről nagyon eredeti.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 14:39:47
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.

Nem személyes, teljesen mindegy ki írta.
Mikor az Igéről tanultam, kérdeztem a tanítómat a holocaustról. Igével támasztotta alá:
Jer 16:16  Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
Vigyázzatok!
 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 15:34:59
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.

Nem személyes, teljesen mindegy ki írta.
Mikor az Igéről tanultam, kérdeztem a tanítómat a holocaustról. Igével támasztotta alá:
Jer 16:16  Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
Vigyázzatok!
 :044:

És te?

Akkor aki az öledben ül is a tanítódé?
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 17:34:32
Na Magdám ezt most, hogy érted?
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 17:41:09
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.

Nem személyes, teljesen mindegy ki írta.
Mikor az Igéről tanultam, kérdeztem a tanítómat a holocaustról. Igével támasztotta alá:
Jer 16:16  Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
Vigyázzatok!
 :044:

És te?

Akkor aki az öledben ül is a tanítódé?

Galata levél 6.fejezet
6.  A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával. - az én tanítóm a MESTER és minden javamat közöltem VELE.

Azt írtad Vigyázzatok! Kérdeztem és te?

 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 18:36:20
1Kor 12:28  És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
Igen közöltem.
 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 18:55:50
Szia Erdei, esetleg ebből következik amit leírtál, kicsit kibővítettem, hogy ne legyen kiragadva!  :hehe:

25.  Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.  És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.  Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.

Aztán ha valóban Test, akkor:

Ef 4,
8.  Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.  (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.  A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

12 A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére

13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.  Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.  Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.  A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.



Érdekes módon, hogy nem ez a cél amint fentebb idéztem.
Hanem valami egész más:

Zsid 6,
1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,


Engem pl érdekelne, hogy neked mi erről a gondolatod, illetve erről tanultál e valamit?

Mert az én MESTEREM erről tanít.  :2angel:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 27, 19:34:22
Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a Bibliából mindent meg és ki lehet magyarázni.
Leginkább azt, ami oda sincs írva.
Aztán vagy igaz vagy nem.
Erre kell vigyázzni.
Nincs ott az "Ámen". Már egy egész teologiát lehet rá építeni. Ha ott van, akor meg arra.
Egy kémikus, tudományosan bizonyította, hogy sajtból van a hold. Egy híres újság, le is közölte a cikket. Sokkan meg el is hitték.
 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 19:54:56
Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a Bibliából mindent meg és ki lehet magyarázni.
Leginkább azt, ami oda sincs írva.
Aztán vagy igaz vagy nem.
Erre kell vigyázzni.
Nincs ott az "Ámen". Már egy egész teologiát lehet rá építeni. Ha ott van, akor meg arra.
Egy kémikus, tudományosan bizonyította, hogy sajtból van a hold. Egy híres újság, le is közölte a cikket. Sokkan meg el is hitték.
 :044:

Gondolom neked sem újdonság:

Jn 16,
 7.   De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
 8.  És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
 9.  Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10.  És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11.  Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.  De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.

14.  Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.  Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Szóval itt nem nekünk kell vigyázni, ha csak nem arra gondolsz, hogy eltéved aki magában bízik, vagy a maga értékítéletében.

Ha erre gondolsz, akkor ebben egyet értünk, erre tényleg vigyázni kell, gondolom neked is, hogy ne tévelyegjünk, mert ISTEN A DICSŐSÉGÉT MÁSNAK NEM ADJA:
Ézs 42,8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 20:07:10
Azért a Szent Szellemet ne hagyjátok ki ebben a nagy vigyázzatokban.  :2police: Azért Ő elvezet az igazságra mindenkit.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 20:18:17
Azért a Szent Szellemet ne hagyjátok ki ebben a nagy vigyázzatokban.  :2police: Azért Ő elvezet az igazságra mindenkit.

10 egy nehány perce bátorkodtam szószerint beidézni

 :2angel:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 20:35:30
Magdám, te hívtad fel a figyelmet a vigyázzatokra? Nem ugye?  :afro:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 20:50:11
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.

Nem személyes, teljesen mindegy ki írta.
Mikor az Igéről tanultam, kérdeztem a tanítómat a holocaustról. Igével támasztotta alá:
Jer 16:16  Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
Vigyázzatok!
 :044:

Ezt nem én írtam,  csak rákérdeztem  :118:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 20:52:48
Nekem is felnyitotta a szememet dolgokban. Igével elég jól alátámasztja.

Nem személyes, teljesen mindegy ki írta.
Mikor az Igéről tanultam, kérdeztem a tanítómat a holocaustról. Igével támasztotta alá:
Jer 16:16  Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.
Vigyázzatok!
 :044:

És te?

Akkor aki az öledben ül is a tanítódé?

Hát ezt követtem el, amit nem értett Erdei!  :089:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 27, 20:55:32
Magdám, te hívtad fel a figyelmet a vigyázzatokra? Nem ugye?  :afro:

Arra a vigyázzatokra, amit Erdei írt.
Tengeri kígyó esete
Talán most már ráléptem a fejére  :hehe:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 27, 20:59:53
 :?:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 28, 05:29:24
:?:

Kedves Mária, mit nem értesz, ha megfogalmaznád?

Ennyit tudok:
1. Te írtál a 10 törzsről
2. Ircsikével mi ennek örültünk
3. Erdeinek voltak fenntartásai
4. Ircsikével újra kifejtettük miért örülünk
5. Ehhez te is kapcsolódtál
6. Erdei különlegesen fejtette ki véleményét felszólítva bennünket a vigyázásra! - ehhez hozzákapcsolta egy igére tanítóját is, és a holokauszt.
7. Mivel emberbe vetette a bizalmát, megkérdeztem, hogy a javainak legjavát gyermekét is odaadta e a tanítójának - öledben ülőt is közölted a tanítóddal?
8. Nem értette
9. Pontosítottam
10. Igét hozott a tanítókra
11. A hozott igéjét kibővítettem igével:  a tanítókat Isten milyen célra adta
12. Emberi ellenőrzést ismét fontosnak tartotta, ezért idéztem a Szent Szellemről való igéket a János levélből.

Ekkor írtad te, hogy a Szent Szellemet ne felejtsük ki.

 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 28, 07:49:22
Szia Magdám jó reggelt

"Tengeri kígyó esete
Talán most már ráléptem a fejére"


Hát ezt nem értem e.   :088: Mi van a tengeri kígyóval és miért léptél rá a fejére?
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 28, 08:16:14
Magdám!

Ki mondta neked, hogy a közölje, azt jelenti add oda. Ez elég kiforgatása lenne annak, amit itt Pál mondani akar.
Hiszen akkor a gyülekezetekben sok nincstelen lenne. :063:
Másik, a gyereked nem a vagyontárgyad.
Azért azt megkérdezném, hogy emberek álltali tanítást elfogadod e?
Mert nekem úgy tünik, hogy nem.
A tengeri kígyót én sem értem.
Emberi ellenőrzést fontosnak tartom? Ezt sem értem egészen?
 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 28, 08:22:18
erdei írta: Egy kémikus, tudományosan bizonyította, hogy sajtból van a hold. Egy híres újság, le is közölte a cikket. Sokan meg el is hitték.
 :2funny:
Azok akik ezt elhitték, csak azért nem írok jelzőt rájuk, mert nem ítélhetek. Az ostobaságnak nincs határa.  :hehe:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Január 28, 08:31:27
Szia

Azt mondta a cikk szerzője, hogy egy kisérlet volt.
Akinek van neve egy adott szakmában, sok szakkifejezést használ, akkor annak van e cenzúrája. Ellenőrzik e, hogy mit mond, vagy nem.
Kiderűlt, hogy nem.
Az adott újság, pár éve, egy jégmadárról készült képpel is tarolt.
Az a baj, hogy az iskola,/tisztelet a kivételnek/ nem tanít meg gondolkodni. A tekintély elvűségen nyugszik. Amit mondok hidd el, mert én vagyok az okosabb.
 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 28, 08:37:09
Remélem egy hívő nem kismadár, aki becsukja a szemét és eltátja a száját és mindegy milyen kaja megy bele, csak menjen. Azért van a Bibliája a keresztények, hogy olvassa és akkor csak a Papától kap kaját.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 28, 09:02:50
Magdám!

Ki mondta neked, hogy a közölje, azt jelenti add oda. Ez elég kiforgatása lenne annak, amit itt Pál mondani akar.
Hiszen akkor a gyülekezetekben sok nincstelen lenne. :063:
Másik, a gyereked nem a vagyontárgyad.
Azért azt megkérdezném, hogy emberek álltali tanítást elfogadod e?
Mert nekem úgy tünik, hogy nem.
A tengeri kígyót én sem értem.
Emberi ellenőrzést fontosnak tartom? Ezt sem értem egészen?
 :044:

 5Móz 4,19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

 Péld 1,23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

 Énekek 7,12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.

 Jer 18,2 Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

 2Kor 8,1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

  Ef 1,8 Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,

 1Tim 6,18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,


Amikor arról amit nekem adott Isten neked számot asok, akkor én azt veled közlöm, megosztom, átadom neked. Gondoltam ezt az alapvető törvényt már ismered, ha Isten dolgairól beszélsz. - ezt én gondoltam, bocsánat tévedtem

A tengeri kígyó pedig az aminek a fejére minden MEGVÁLTOTT hívőnek rá kell lépni - a félreértelmezések ősatyja.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Január 28, 10:14:42
Magda írta: A tengeri kígyó pedig az aminek a fejére minden MEGVÁLTOTT hívőnek rá kell lépni - a félreértelmezések ősatyja.

Magda nem kekeckedésből írom, de nem tudom miért tengeri kígyóról írsz. Bárhogy olvasom, nem jövök rá. Lehet, hogy te tudsz valamit ezzel kapcsolatban amit én nem. Miért tengeri és miért nem szárazföldi kígyó? Most akkor hogy van ez? Írd már le érthetően légyszíves. Mi ez a tengeri kígyó és mi van vele?  :117: Én a sátán fejére taposok azzal, hogy Istent szolgálom és ezzel ellene állok a kígyónak, sátánnak. .
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2009 Január 28, 10:39:21
Szia Mária  :hehe: szoktál kekeckedésből is írni?

Ha rákeresel a tenger szóra -  http://biblia.biblia.hu/    - akkor sok minden összeáll, - gondolom


de

most csak ez:

Jel 13,1 És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.

A ház és a tenger egymással szenben áll.
Tengerben vagyunk a gonoszság tengerében és aki akar bejöhet még a BÁRKÁBA.
A HÁZ - IZRAEL- még üresen áll, mert az Úr Jézus kiment a tengerhez.

 :2smitten:

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Február 05, 12:42:37
óllóztam

A KEGYELEM ÉS IRGALMASSÁG HÁZA A BETESDA TAVÁNÁL

„A tónak öt tornáca van, és ezekben feküdnek a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy
sokasága, akik állandóan várják a víznek megmozdulását: mert időnként angyal száll a vízre, hogy
felzavarja azt, s akik először lépnek bele, bárminémű betegségből meggyógyulnak. - Vala pedig ott
egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségben. Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik,
és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a
beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én
odaérek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj! És
azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.” Jn
5:1-9
A Betesda tava Jeruzsálemben volt, a Jeruzsálemet körülvevő védőfal egyik kapuja
közelében, a JUHOK KAPUJÁNÁL. Ez a város – melynek az ószövetségi könyvek leírása szerint
legalább hét neve volt – üdvtörténeti jelentőségét nézve az ószövetségi idők szellemi, ill. vallási
központja, KÖZÉPPONTJA, és az Újszövetség, ill. Krisztus Gyülekezetének alapító, kiinduló
pontja volt. Isten itt építtette meg Salamonnal a világ legnagyobb, legcsodálatosabb és legszentebb
Templomát 2Krón. 3:1-2 „az Úr alapításának kiválasztott” hegyén MÓRIJÁN, ahol az áldozatnak
kért Izsák helyett 1Móz 22:2 kegyelemből egyszülött Fiát áldozta meg, kinek szent vére örök
érvényű váltságot szerzett a teremtett világnak. 1Pét 1:18-20
Jeruzsálem jelentése: A béke megalapozása
Betesda jelentése: Kegyelem, irgalmasság háza. Tó a Juhkapunál, melyet egy forrás
táplál.
A tó vize / víz jelentése: Népek, nemzetek, sokaságok, nyelvek. Jel 17:15
Öt tornác jelentése: Üdvtörténeti korszakok, melyekben Isten népe folyamatosan a
gyógyulását kereste. 3Móz 26:38-40; 16:20-22,29-30,34
Angyal jelentése: Küldött, követ. Ezek lehetnek mennyei lények, 1Móz 24:7; 28:12;
2Móz 32;34 – de lehetnek próféták, királyok, fejedelmek, hadvezérek,
más vezetők stb., akik Isten felkenetése által nagy dolgokat vittek
végbe a nép érdekében, ill. a hit helyreállításáért.
A következtetést levonva; a megkötözött, beteg nép között időnként angyal jelent meg,
akinek az volt a küldetése, hogy jelezze a népnek a szabadulás és gyógyulás lehetőségét. De minden
esetben csak az elsők gyógyulhattak meg, mint pl. az ószövetségi ébredések idején, vagy az
Újszövetség „küldöttei” (evangélisták, apostolok, reformátorok) idejében, akik „felzavarták a
vizet”. Ám a hullámok elsimulásával rendszerint megszűnt a dicsőséges gyógyulás, és a beteg nép
újra meg újra alvásba merült a következő „angyali jelenésig”.
A Betesda a Juhok kapujánál volt, ami nem lehet véletlen. Jeruzsálem védőfalát a város
területének növekedésétől függően időnként kintebb tették. Hét kapuja közül az egyik a Juhok
kapuja volt. Neh 3. rész. Ezen vezették ki a juhokat a város körüli legelőkre, s ugyanezen vissza is.
De Krisztus előtt kb. 800 évvel Joás, Izráel királyának támadása idején a fal – kapuival együtt –
leromboltatott. (Ti. Abban az időben két királyság volt, Izráel és Júda. 2Kir 14:9-13)
Elsőként a Juhok kapuja került kijavításra, amit Eliásib főpap végzett papjaival, s
elkészültekor fel is szentelt. Eliásib a tizenegyedik papi rend feje volt a Dávid király által felállított
huszonnégy papi rend közül. 1Krón 24:12
Eliásib jelentése: Isten újra helyreállít, visszahoz, megbocsát, Isten az, aki megfizet.
De fontos jelentése van Jákimnak is: Ő felemel, helyreállít, egyenesen tart, BETELJESÍT.
A huszonnégy papi rend és ezen belül Eliásib és Jákim neve különös jelentőséggel bír.
Eliásib Isten közeli helyreállítását, az IGAZSÁG visszahozását és a bűnök bocsánatát hirdeti; Jákim
pedig felemeli, megtartja a népet, azaz megbocsát és helyreállítja az Igazságot, és ezáltal mindent
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Február 05, 13:02:17
beteljesít. Tehát a tizenegyedik főpap mint „kiáltó szó a pusztában” megkészíti a „Juhok kapuján” át
vezető útját az „Örökkévaló Papnak”. Zsolt 110:4 „Aki egy (Új) szövetségnek követe, kinek
jövetelét minden ember kívánja.” Mal 3:1. Aki eljövetelével és szolgálatával teljessé és befejezetté
tette az üdvtörténeti folyamat törvényre épített első felét, amit Isten tizenkét választott pap által
munkált, ugyanakkor alapot vetett az Újszövetség korszakának is. Ti. a 12-es szám teljességet; azaz
Isten munkájának teljességét jelenti.
Ám a történet huszonnégy főpapról beszél, kétszer tizenkettőről, azaz két időszakról,
melyeket egy-egy Szövetség hitelesített, az Ó- és Újszövetség. Ezek folytatólagosan egymásból
fejlődtek ki, s így az Újszövetség tizenkét papja (Mt 10:2-4) tovább építi – szellemi síkon – és teszi
teljessé az Ószövetség tizenkét papjának művét.
Mindezek után mi lett a sorsuk a két szövetség előképeinek, a huszonnégy főpapnak? - Ezek
rendeltetésszerűen Vénekké lettek a Megváltó Mennyei Gyülekezetében, s az örökkön-örökké élő
igazi „JÁKIM” trónja körül ülnek huszonnégy királyi széken fehér ruhákba öltözve, fejükön arany
koronákkal. Jel 4:4; Mt 19:28; Lk 22:28-30. és az igazi „Jákim” ill. az Istennek és a Báránynak
trónjából kristálytiszta forrás jön ki, amely ragyog, és Élet Vizének hívatik Jel 22:1; mely szelíden
belefolyik a Béke Városában lévő Kegyelmi Tóba, Betesdába, amelyhez és amelytől a Juh Kapun át
vezet az út. Jn 10:7-9 „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak Ajtaja”.
Időrend szerint, Jézus szombaton ment a Betesdához, ami a hét utolsó napja volt az
Izráelitáknál. Ezt Sabbatnak nevezték, jelentése: nyugalom, amely már a hatodik nap estéjén
elkezdődött, amikor az Esthajnalcsillag az égen megjelent; ti. egy naptári nap az Izráelitáknál estétől
másnap estig tart.
A bibliai időmeghatározás szerint egy nap jelenthet ezer évet (Zsolt 90:4), de jelenthet egy
évet is (Ez 4:6). Jelen esetben az ezeréves időmeghatározás érvényes.
Isten üdvtervének, ill. az emberi történelemnek hét korszaka van: kezdve Édennel, folytatva
a kiűzetéstől az özönvízik Kr. e. 4000-2500-ig; Noéval való szövetségtől Bábelig Kr. e. 2500-2200-
ig; Ábrahámtól az egyiptomi fogságig Kr. e. 2200-1600-ig; az egyiptomi kivonulástól az egyesített
királyság megalapításán, majd kettészakadásán keresztül (Izráel és Júda) a hetven éves babiloni
fogságon, és a szabaduláson és helyreállításon át az Ószövetség végéig, Malakiásig Kr. e. 400 –
bezárólag Jézus születésével (az Újszövetség kezdetével) egészen a mennybemeneteléig Kr. e. 1500
– Kr. u. 30-ig. (A Malakiástól Mátéig eltelt 400 évről a Biblia nem ír, de zsidó, római és görög
történetírók, valamint az Apokrifok könyvei elegendő információt adnak.)
Folytatva a hatodik korszakkal, ti. a Szent Szellem – a nagy nyomorúságon át – Jézus
Krisztus dicsőséges földrejöveteléig; egészen a hetedik korszakig, mely az igazságosság csodálatos
korszaka lesz – Jézus Krisztus olajfákhegyi eljövetelétől egészen az utolsó ítéletig 2Pét 3:7-13; Jel
20:10-15; amikor betelik az ezer esztendő és végetér az emberi történelem és Isten üdvtervének, a
Megváltásnak győzelmes története. Ezután már új ég és új föld lesz 2Pét 3:13; és az Isten sátora lesz
az emberekkel Jel 21:3; és újra Isten lesz minden mindenben 1Kor 15:28.
Most már csak annak vizsgálata van hátra, hogy a hetedik korszak szerint SZOMBAT érintie
az öt korszakot, amiről a Betesda öt tornáca beszél, mivel Jézus szombaton járt ott. - Az öt
korszak időben kb. 4000 évig tartott; a teremtéstől ill. a bűnbeeséstől Jézus mennybemeneteléig Kr.
u. 30-ig, ill. Keresztelő Jánosig Mt 11:12-13.
Bár az Ószövetség véget ér Malakiással, Kr. e. 400-ban, de az ötödik korszak mégis átnyúlik
az Újszövetségbe (mely Jézus születésétől van érvényben) egészen a Megváltó Mennybemeneteléig,
és érinti a hatodik korszakot, ami a Szent Szellem kitöltetésével kezdődik, mint ahogyan a hatodik
nap is érinti az Esthajnalcsillag által a hetediket, a Szombatot. De ez még mindig csak az ötödik
korszak, ill. a Szombatot illetőleg az ötödik nap, de már átment az Újszövetségbe!: a Megváltó
megszületett... éspedig az estének idején. Zak 14:7 „De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal,
se éjszaka, és világosság lesz az estének idején.” Ézs 9:2 És ez a világosság maga Jézus volt a
betlehemi istállóban Jn 8:12, akinek születését egy természetfölötti fénnyel ragyogó Esthajnalcsillag
 folyt köv
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Február 05, 13:02:33
jelezte Mt 2:2, mely ugyanakkor hirdette (az angyalokkal együtt) a szombat közeli kezdetét is
ApCsel 2:1-4; a NYUGALOM napját. És azok közül, akik hittek, bementek a nyugodalomba (Jézus
Krisztusba) Zsid 4:3, és megkapták várva várt Szombatjukat Zsid 4:9-10. Eszerint szellemi
értelemben, az üdvterv alapján Jézus születése, halála és feltámadása elhozta a nép (és a világ)
Szombatját, mely a Betlehemi Esthajnalcsillag megjelenésével felragyogott és végigvonul az
ezeréves birodalmon, melynek fénye hétszerte nagyobb lesz a történelem, ill. az ószövetségi idők
szombatjainak világosságánál. Ézs 30:26
S mint ahogy az Izráeliták Sabbatja a hatodik nap estéjével kezdődött, majd átment a hetedik
nap világosságába és végét az újra felbukkanó Esthajnalcsillag jelezte: így kezdődött az üdvtörténet
hét korszakának Sabbatja is az előző korszak, ill. „nap” Betlehemi Csillagával, mely az ötödik
korszak („nap”) végén jelent meg, majd folytatódik egy egész napon (ezer éven) át tartó hétszeres
világosságban Ézs 30:26, melynek végét egy utolsó „esthajnalcsillag” (Lucifer) Ézs 14:12 fogja
jelezni, amely pillanatok alatt örökre aláhull. Lk 10:18; Jel 20:10,14
Tehát Jézus nemcsak egy naptár szerinti szombaton járt a Betesda tavánál, hanem a
korszakokat magába foglaló isteni üdvterv, ill. történelem Szombatjának kb. 2000 évig tartó
előestéjén is (amely már a szombat megkezdését jelenti), ami Jézus Krisztus második eljövetelével
átmegy egy ezer évig tartó világosságba. S a világosság pedig – mint az már jelezve volt – maga
Jézus Krisztus Jn 8:12. De ezt a Jézust 33 éves korában keresztre feszítették és meghalt. Majd a
halálát követő harmadik napon feltámadott, és a Mennybe ment. És csak a hatodik világkorszak
végén jön újra a földre.
Ha tehát Ő a világ Világossága, és Őbenne találja meg Szombatját az emberiség, akkor
miáltal lehetséges a háromezer éven át tartó Szombat megszakítás nélküli folytonossága, mikor
ebből kerek kétezer évet Jézus a Mennyben tölt?
Jézus, mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak, hogy velük marad minden napon,
a világ végezetéig, ill. a Szombat utolsó pillanatáig Mt 28:20, de amire észbe kaptak, már el is tűnt
szemük elől, és többé nem láthatták Őt mind a mai napig.
De Ő mégsem hazudott tanítványainak, amire ők a közeli Pünkösd napán világosságot is
nyertek azáltal, hogy a megígért Szent Szellem kitöltetett rájuk ApCsel 2:38, Aki teljességgel Jézus
Krisztusnak a Szelleme Gal 4:6. E Szellem által Jézus valóban velük van azokkal, akik Őt
egyakarattal és őszintén segítségül hívják Mt 18:20. Sőt, a Szent Szellemtől való újjászületés által
valóságos templomaivá lettek a már szellemi módon jelenlévő Jézusnak 1Kor 6:19. Így tehát Jézus
jelenlétének folytonossága nem szakadt meg a Szombat kétezer éves előestéjén sem, és valóban
„megvan a Szombatja (nyugodalma) Isten népének” Zsid 4:9.
Tehát Jézus a szó fizikai és szellemi értelmében SZOMBATON volt a Betesdánál.
Sem a bibliai, sem pedig a történeti források nem írnak arról, hogy a Betesdában történtek
volna gyógyulások Jézus ottjárta után is. Ez arra az üdvtörténeti igazságra enged következtetni,
miszerint a Jézus személyéhez kötődő Új Szövetség eltörölte az Ószövetséget, mégpedig a Mózes
törvényében lévő áldozati rendszerrel együtt; Zsid 8:13; 10:9-10,12,14,18. és eszereint nincs
szükség továbbra is a nép bűneiért való évenkénti áldozatra 3Móz 16:20-22, amely nem szerzett
nékik örökkévaló engesztelést Zsid 10:1-3; így a Betesda ószövetségi angyalára tovább nem volt
szükség, mivel Jézus maga „szállt” a tóra, és mint egy új és jobb szövetség „Angyala” Zsid 8:6 –
Aki különb nevet örökölt minden más angyalnál Zsid 1:4 – átvette a gyógyítás szolgálatát. És a
csodák látható Betesdája – amely csak árnyéka volt a valóságnak Kol 2:17; Zsid 10:1, hamarosan
feledésbe merült, és helyébe új Betesdák épültek szerte a világban, melyekre a feltámadott Krisztus
Szent Szelleme száll le. És ezzel eljött az általános és tökéletes gyógyulás korszaka, „hogy a
hivatottak elnyerhessék az örökkévaló örökségnek ígéretét” Zsid 9:15.
De kik és honnét valók – különösen a szombati előesti – utolsó órák hivatalosai? Az
Újszövetség első napjaiban a választott nép gőgjében és tévelygésében elutasította Isten Krisztusban
felkínált kegyelmét, és a testben megjelent megváltó Szentet megfeszítették Mt 13:14-15. És a

folyt köv
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Február 05, 13:08:52
Szent Szellem által tovább működő tökéletes Főpap Zsid 9:11-12 rövidesen a pogányok közé ment,
és onnét hívta ki gyülekezetét. De, ahogy teltek-múltak az évek és évszázadok, a pogányokból lett
Gyülekezet úgy kezdte elveszíteni eredeti arcát, a Krisztus evangéliumának megtartó tisztaságát.
Bár időnként megújulás történt, de mire elérkezett a Szombat előesti utolsó órák – az éjfél
közeledtének ideje, a Gyülekezet visszazuhant előző állapotába, s alig maradt ereje az élethez...
De a hív Főpap még éjfél előtt egyszer egy szeretetteljes hívást intézett Gyülekezetéhez, de
a Gyülekezet már nem akart felelni. És „akkor megharagudván a Gazda, monda az ő szolgájának
(Szent Szellemnek): Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat,
sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett, amint parancsolád, és mégis
van hely. Akkor monda az Úr a szolgának: eredj el az utakra, és a sövényekhez, és kényszeríts
bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.” Lk 14:21-23

Ezek lesznek tehát az utolsó órák hivatalosai: a szegények, akik Jézust már kezdetben is
befogadták, kiket a gazdagság csalárdsága még nem kötözött meg; a csonka -bonkák, akik életüket
naivan e világ hatalmasaira bízták; a sánták, akiket erejükön felüli terhek nyomorítanak, vagy téves
tanítást kaptak a járásban; és a vakok, akik még sohasem láttak és úgy érzik, szükségük van egy
Vezetőre, vagy azok, akiket a kegyesség látszatának tévelyítő ereje vakított meg és ebből
feleszmélve szeretnének újra világosságban járni. Ezek már nem fogják magukat mentegetni...
De ennek ellenére még mindig lesz hely. És akkor egy szeretettől áthatott kényszerítő hívás
hangzik el az utakon járó hazátlanoknak, és a sövények mögött élő népelemeknek, kiket a világ
másságuk miatt be nem fogadhat, kiket a megnemértés és gyűlölet lángja lassanként elemészt.
És a vacsoráló hely (a Szent Szellem Betesdája) az utolsó órákban megtelik, és bevégzi
küldetését. S a meggyógyult nép bemegyen az ő örökké tartó NYUGODALMÁBA.
1993. Január 30.
David Beeri
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Április 29, 08:06:56
Egy kis video Pál, Saulusról
http://www.mobilbiblia.hu/biblia-hitelessege-4-pal-apostol.php
Most már nem csak a profi nyelvtudósok kiváltsága a Biblia mély tanulmányozása..
http://www.mobilbiblia.hu/

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: virág - 2009 Október 07, 04:34:47
Tarró Csaba: A Biblikus egyházmodell


Bevezetés
 
Jogosan merül fel a kérdés: Mit jelent a biblikus egyházmodell?! Nos, a válasz kézenfekvő: Olyan egyházmodellt, amely bibliai mintára szerveződik és működik. Természetesen nem a zsidó egyházmodellel kívánunk foglalkozni keresztyén létünkre!


A keresztyén egyházmodell

Bibliai mintája tulajdonképpen az apostoli egyház. A korai keresztyénségben jól azonosíthatóak azok az ismertetőjelek, amelyek mentén az apostolok létrehozták a keresztyén egyházat. Az egyház szervezeti felépítésében láthatjuk, hogy a zsidó egyházmodellel szemben a főpapi beosztás átkerül az Úr Jézus Krisztus kezébe!
Az egyház szervezését a 12 apostol irányításával végzik, (Figyeljük meg, hogy az apostoli elhívás közvetlenül Istentől volt! (vö: Ján. 13.18)


A Biblikus egyházkormányzat

A vitás kérdések tisztázása, a biblikus egyházmodellben.  (Forrás: Acs. 15. rész)

A vitakérdés tisztázására, egybegyűlt az apostolok, illetve VÉNEK tanácsa.(vö. Acs. 15:6) Döntéshozatal előtt mérlegelték a rendelkezésre álló információkat, (vö. Acs. 15:7-11;12) egyeztetve azokat az ihletett iratokkal. (vö. 15:13-18)

Az Acs 15:7, 12, 13 versek felfedik előttünk, hogy az érvelések szép rendjét betartották! Az elhangzottakat összefoglalva és mérlegelve javaslat született a vitakérdés megoldására. (vö. Acs. 15:19-21) A javaslat ésszerű mérlegelése után meghozták a közösség által helyeselt döntést. (Acs. 15:22-30)

A döntéshozatal fontos része volt a Szentlélek véleményformáló tevékenységének figyelembevétele! (Vö. Acs. 15:15-18, 28.) A történetből egyenesen levonható következtetés, hogy az apostoli egyház nem ismert diktatórikus egyházkormányzást és egyszemélyű emberi tekintélyt. Felmerülhet a kérdés, hogy miként működtethető egy egyház biblikusan az esetleges apostoli elhívás hiányában?!

A Biblia beszámol az apostolok egyházszervezeti intézkedéseinek azon szakaszáról, amelyek az egyház későbbiekben történő biblikus kormányzását is lehetővé tették!


A biblikus egyházszervezet működése-diakónia

Talán furcsának fog tűnni, de a biblikus egyházmodell működésének feltételeit először anyagi oldalról szeretném megvizsgálni. A zsidó egyházat vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az egyház és az állam összetartoztak. Izrael uralkodói a befolyt tizeden felül is támogatták az államvallást anyagi javaikból. Az apostoli egyház azonban – nyilvánvaló okok – miatt nem számíthatott Izrael államának anyagi támogatására. A Keresztyén egyház anyagilag függetlenné vált az államtól, mégis működőképes volt. Konstantin császár 'keresztyénbarát' politikája azonban újra egyesíteni igyekezett az államhatalmat a vallással, így a keresztyénség, mint államvallás, ismét anyagi támogatásban részesült az állam részéről. 
Az apostoli minta azonban jól szemlélteti, hogy Isten egyháza az állam anyagi és politikai támogatását ill. befolyásolását nélkülözve is működőképes volt. Nyilvánvaló, hogy a korai Keresztyén egyház anyagi szükségleteit a gyülekezeti tagság önmaga biztosította. (vö. Acs. 2:42-47)

A mai Keresztyén egyház, amennyiben követni kívánja a biblikus egyházmodellt, nem nélkülözheti a tagság anyagi támogatását. Tehát a tízednek és adományoknak az igényét nem tisztességes Isten anyagi áldásaival tálalni a gyülekezet felé! („Adakozzatok, hogy Istentől ezerszeres vagyont kaphassatok vissza!”)
A tized és az adomány az egyház működési szükséglete, a 'profit' pedig elsősorban szellemi!  A hívő emberben azt kell tudatosítani, hogy ne az anyagi megtérülés érdekében, hanem az Isten és egyháza iránti elkötelezettségből adakozzék!
(vö. 2Kor.9:7,12-15)

A biblikus egyházszervezet működését különböző egyházi tisztségek segítik elő.
Az apostolok korán felismerték, hogy az egyház hatékony működéséhez szükséges az igehirdetést-tanítást szétválasztani az egyház fizikai szükségleteinek biztosításától. (Vö. Acs. 6:1-2) A diakónusi (szolgai) tisztség létrehozatalával tehermentesítették a tanító szolgálatot. (Acs. 6:3-4; 1Tim.3:8)

A diakónus feladata az egyház fizikai működtetésének elősegítése.
Ha megfigyeljük azokat az egyházakat, ahol ez a tisztség a feledésbe merült, vagy csupán névleges, esetleg más feladatkört takar, azt tapasztalhatjuk, hogy a lelkész, pásztor azon értékes idejéből veszít, amelyet a nyáj tagjainak bensőségesebb megismerésére fordíthatna. A diakónus hiányának a gyülekezet látja kárát.
 

A biblikus egyházszervezet működése - presbitérium-püspökség

Az Őskeresztyén egyházban az apostolok az izraelita zsinagógák rendtartásának mintájára gyülekezeti elöljárót, presbitert (legöregebb) neveztek ki. A presbiter feladatai közé tartozott az Istentisztelet rendjének fenntartása, a gyülekezet ügyeinek bonyolítása, a gyülekezeti tagok erkölcsi életének nyomon követése.

A presbiter és a püspök (vigyázó, őrködő) az apostoli korszakban azonos tisztségek voltak. (vö. Tit.1:5-7) Az egyháztörténelem további szakaszaiban a püspök, mint tisztség, a presbiter fölé került. Az apostoli korszakban a presbiter-püspök tevékenyen részt vállalt a tanításban és az egyházfegyelem fenntartásában, a gyülekezet gondozásában. Vö. 1Pét. 5:1-4  A presbiteri, püspöki tisztség egyházi jövedelemmel járó szolgálat volt. (vö. 1Tim.5:17-18, Gal. 6:6)

A presbiter, püspök megbecsült egyházi tisztséget jelent, az ellene felhozott panasz, vád csak megalapozott, tanúkkal bizonyított esetben állhatott meg. (vö. 1Tim. 5:19)  Nem véletlen az óvatosság, hiszen a presbiternek, püspöknek már a megválasztása előtt is jó tanúbizonysággal kellett rendelkeznie. (vö: Tit. 1:5-7.) Azonban, ha a vád bizonyítást nyert, nem kerülhette el a nyilvános feddést! (Vö. 1Tim. 5:20-21.) A presbitérium (vének tanácsa) az apostoli korszak egyházvezetése volt. (vö. 1Tim.4:14) A Szentírás nem számol be a 'Péteri' vezető tisztségről, sem annak jogutódlásáról! A biblikus egyházszervezet vezető döntéshozó testülete a mai napig a presbitérium. Az apostoli korszak eme intézményrendszerét is alaposan megtépázta és jogfosztotta az egyháztörténelem vihara. Ahol a presbitérium, mint egyházvezetési szervezet, fennáll, döntő többségében formális, jelképes működést mutat! A döntés a lelkészek és önmagukat kinövő püspökök kezében koncentrálódik. A Magyarországi egyházreform egyik égetően sürgős feladata a presbitériumok biblikus helyreállítása!


A biblikus egyházszervezet működése - Karizmák: apostoli elhívás stb.

Az apostolok (küldöttek) munkáját nyomon követve a Szentírásban azt tapasztalhatjuk, hogy 12 apostol szemtanúja volt Jézus földi szolgálatának. Az első 12 apostolt maga Jézus választotta ki,(vö. Ján. 13:18) majd az áruló Iskáriótes Júdás helyébe a szemtanúk közül sorsvetés útján választották ki Mátyást. (vö. Acs. 1:15-26.) Pált szintén közvetlenül az Úr Jézus hívta el erre a szolgálatra. (Vö. Acs. 9:1-28.) Az apostolok (Iskáriótes Júdás kivételével) mind püspöki, presbiteri tisztségben voltak. (vö. Acs. 1:20; 15:6)

Az apostol fő feladatai közé tartozott az evangélium terjesztése, gyülekezetek alapítása, biblikus rendbe szervezése, működésük elősegítése. (Vö. 1Tit. 1:5+ apostoli levelek, + pl. Acs. 17-18-19-20 részek.)  A biblikus egyházmodellből nem zárhatjuk ki az apostoli elhívás lehetőségét sem. A Szentlélek, vagy közvetlenül az Úr, nyilván kijelenti az érintett személynek az ezen elhívás valósságát. Az Úr által elhívott apostol életvitele hűen fogja tükrözni az apostoli korszak munkásságát.

Fontos megjegyeznünk az egyházi tisztségek és a karizmák közötti különbséget!
Az  egyházi tisztségekre a Szentlélek által kimunkált tulajdonságok teszik alkalmassá az egyes testvéreket. Ezen tulajdonságaik alapján a gyülekezet ajánlásával az egyház vezető, döntéshozó testülete nevezi ki őket az adott tisztségre. (Vö. pl. Acs. 6:3,5-6)

A karizmák, ajándékok közvetlenül Istentől, Isteni hatalom által vannak jelen az egyházban, tehát emberi jóváhagyást nem igényelnek, csak biblikus vizsgálatot (vö. 1Thess.5:19-22 és biblikus rendet. vö. 1Kor.14:26-40).
A biblikus egyházmodellben nem tagadják, de nem is 'erőltetik' egyetlen karizma meglétét sem, hanem az Isten Igéjében kinyilatkoztatott módon élnek a jelenlévő  karizmákkal.
 

Biblikus egyházfegyelem

A biblikus egyházfegyelem biztosításának alapfeltétele a biblikus egyházszervezet megléte a presbitérium vezetésével, melynek tagjai egymás mellé rendelt viszonyban vannak, kizárva a diktatórikus egyházkormányzás lehetőségét.
Egyházfegyelmi kérdésekben szintén a presbitérium jogosult döntéseket hozni.
Presbiternek, (püspöknek),diakónusnak az érintett gyülekezet tagságából, a gyülekezet ajánlása alapján kell testvéreket felkérni.

Az új egyházi tisztségviselőket a már meglévő egyházvezetés (presbitérium) nevezi ki. (haláleset, lemondás, felmentés okán) A váddal illetett presbiter ügyét, meglévő tanúk esetén, ki kell vizsgálni, a vizsgálat eredményét nyilvánosságra kell hozni, a vizsgálatra és esetleges szankciók alkalmazására szintén a presbitérium jogosult! (vö.1Tim.5:19-21)

A biblikus egyházfegyelem részét képezi a sákramentumok (keresztség, Úrvacsora) biblikus keretek között történő kiszolgáltatása! A Szent keresztség nem tagadható meg egyetlen személytől sem, aki Jézus Krisztust Urának és Megváltójának vallja meg és életében ellentmondó jelek nem nyilvánulnak meg!
Nem tagadható meg a keresztség a gyülekezet hitvalló tagjainak gyermekeitől, akik a gyülekezetben s a világban egyaránt bizonyságot tesznek élő hitükről. (Acs. 16:30, 14-15) Az Úrvacsora az egyház (gyülekezet) minden tagjának kiszolgáltatható, aki nincs az alól való eltiltás alatt. (vö. 1Kor. 5:9-13)

A biblikus egyházmodell elválaszthatatlan részét képezi a hitvalló-élőhitű gyülekezet, amelynek tagsága életének minden területére a Szentírást ismeri el legfőbb tekintélynek, s legjobb tudása szerint igyekszik követni annak tanításait.
(vö. pl. Acs. 5:29) A biblikus egyházmodellben ez oknál fogva a kizárólagos tekintély a tanítás, feddés, nevelés tekintetében is Isten írott Szava! A fölé és mellé semmi sem rendelhető, csakis az alá! (Vö. 2Tim.3:15-17)
A karizmák egyházfegyelmi szempontból elfogadható alkalmazását szintén a Szentírás szabályozza. (vö. pl. 1Kor. 14.rész)

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Október 07, 06:49:04
Virág

Ez nagyon frappáns!
 :afro:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: virág - 2009 Október 07, 08:38:54
Szia Erdei!

Örülök, hogy tetszett! De az érdem Dabáé, az ő írását tettem fel! 

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Október 07, 10:28:08
Daba-T.Cs: A Keresztyén egyház anyagilag függetlenné vált az államtól, mégis működőképes volt. Konstantin császár 'keresztyénbarát' politikája azonban újra egyesíteni igyekezett az államhatalmat a vallással, így a keresztyénség, mint államvallás, ismét anyagi támogatásban részesült az állam részéről.
Az apostoli minta azonban jól szemlélteti, hogy Isten egyháza az állam anyagi és politikai támogatását ill. befolyásolását nélkülözve is működőképes volt. Nyilvánvaló, hogy a korai Keresztyén egyház anyagi szükségleteit a gyülekezeti tagság önmaga biztosította. (vö. Acs. 2:42-47)


Nagyon jó ez a mondat! Miért volt működő képes? Mert bíztak Isten áldásában. Hitték, hogy Isten megáldja őket. Másképpen ez nem működött volna. Tudták a szívükbe, -szív állapota a fontos-, hogy nem Pál lábai elé vetve lesznek áldottak, hanem Istennek adják és attól. Nagyon téves valóban az, hogy a hangsúlyt arra fektetik, ha adsz, akkor milyen gazdag leszel. Ez helytelen. Ez propaganda nem lehet! még akkor sem ha igei. Meg is lehet nézni mennyi éhező van az ilyen gyülekezetekben, míg a vezér luxus autón jár, mert annyira eltartja a nyáj. Ha a nyáj nem eszik, nem is ad tejet. Meg kell nézzük maguknak tartották meg az apostolok, hogy ők jól éljenek, luxus szamáron utazzanak, a nyáj pedig bolhás, rühes, éhes, szomjas, messziről bűzlik a kosztól stb. stb. Nem, hanem szétosztották a szegények között, hogy nekik is legyen bőségük ahhoz képest amiben élnek. Idősektől hallottam, hogy valamikor a pünkösdieknél is ez volt a kezdetekkor. Ezzel szemben mi van ma? Nagyon nagy megtévesztés. "Adjál nekem, hogy luxusban éljek." Persze semmi kifogásom az ellen, hogy legyen a vezetőnek, hiszen róla veszünk példát, ha ő ad és neki is van, akkor nekem is kell működnie. Viszont ott baj van ha a vezérnek jól megy, a nyájban meg éheznek. Ez nem Jézusi példa. Jézus megetette az éhező nyáját és nem Ő evett előbb.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Október 07, 10:55:38
Daba: Az apostolok (Iskáriótes Júdás kivételével) mind püspöki, presbiteri tisztségben voltak. (vö. Acs. 1:20; 15:6)

 :?:  :083:
Csel. 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
Csel. 15,6
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2009 Október 07, 11:44:47
 :044:

Erre ma akadtam rá. Nagyon örülök a leírtaknak!  :2smitten:
Tünde
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2009 Október 07, 11:47:22
 :(
Igen! Hát pont a nagy "barátság" lett az egyház veszte! Legalábbis a római katolikusé...  :060:

Ebből nem tud kitörni ma sem a sok, átkokkal és elnyomásokkal küszködő magyar ember! :nem:

Hiszem, hogy :afro: Jézus Krisztusban VAN KIÚT!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2009 Október 07, 14:32:59
Daba: Az apostolok (Iskáriótes Júdás kivételével) mind püspöki, presbiteri tisztségben voltak. (vö. Acs. 1:20; 15:6)

 :?:  :083:
Csel. 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
Csel. 15,6
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.


Szia Nővérkém!
Köszönöm az észrevételedet!
Én úgy értelmezem az általad idézett szövegből, hogy Judás nem töltötte be a püspöki tisztségét, azért szállt az másra (Mátyásra).
De hát ebben az írásban tulajdonképpen nem is ez a legfontosabb mondandó!
Tegnap felvetettél egy kérdést az elvált, majd újraházasodott lelkész esetét!
Nos, ahol biblikus egyházvezetés működik, s ahol a presbitérium egyházfegyelmi kérdésekben (is) a döntéshozó testület, ott nincs szűkség arra a körkédésre a gyülekezetben, amit tegnap feltenni kényszerűltél!
Teljesen igeellenes, amikor a tanítás, egyházvezetés és fegyelmezés egy-egy lelkész kezében összpontosúl!

 Zöldikének köszönet, amiért megformázta az írásomat, Virágomnk pedig,azt köszönöm, hogy itt a fórumon is elérhetővé tette!

:2smitten:

Daba
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Október 07, 15:38:15
Daba: Én úgy értelmezem az általad idézett szövegből, hogy Judás nem töltötte be a püspöki tisztségét, azért szállt az másra (Mátyásra).
De hát ebben az írásban tulajdonképpen nem is ez a legfontosabb mondandó!


Szia drága ecsém!  :nem: Nem, nem jól értelmezed a kiemelt idézetemet, a szövegrészt. Nem a zárólejes rész gondolkodtatott el Júdásról, hanem amit kiemeltem összességében. Még csak nem is vitának szántam, amint láttad vakarom a fejem és gondolkodóba ejtett. Amúgy nagyon jó összességében.  :afro:

Megnéztem az Igéket, be is másoltam és hát az nem arról szól, amihez idézted. A másik, akkor most az apostol az püspök is meg presbiter is? A vö = vessük össze igék nem támasszák ezt az állításodat. Azt viszont te nem tudod kinek mi a legfontosabb mondandó amikor leírunk valamit. Nekem lehet éppen ez volt.  :020:

Daba: Az apostolok (Iskáriótes Júdás kivételével) mind püspöki, presbiteri tisztségben voltak. (vö. Acs. 1:20; 15:6)

 :?:  :083:
Csel. 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
Csel. 15,6
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2009 Október 07, 16:46:35
Szia Nővérkém!
Ne hariz, tényleg félreértettem, amit írtál, de nem vettem vitának!
Szóval az a kérdésed, hogy honnan veszem, hogy az apostolok püspöki, presbiteri rangban voltak?!
A püspök őrkődőt, vigyázót jelent.
Acs. 1:20 útal rá, hogy  Júdás ezt nem töltötte be.
Viszont a 25. vers írja, 'Hogy elnyerje az osztályrészét E SZOLGÁLATNAK és apostolságának..
 Tehát Mátyás a püspöki szolgálatnak és az apostolságnak is részese lett, miként a másik 11 is! Érted az összefüggést?!
Miből gondolom, hogy a püspök és a presbiter azonos tisztségek voltak, azonos feladatkörrel?!

'A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként PRESBITEREKET, amiképpen én neked meghagytam;
Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedlen gyermekei vannak.
Mert, szűkséges, hogy a PÜSPÖK feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem verekedő, nem nyerészkedő...
Tit. 1:5-7
Láthatod, hogy Pál folytolagosan, ugyanarra a szolgálatra használja a PRESBITER és PÜSPÖK kifejezéseket!
Ezt is érted?!
:2smitten:   
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2009 Október 07, 18:33:35
Daba ecsém! Igen, már értem.  :169:
 Eddig nem figyeltem föl arra, hogy az apostolok presbiterek lettek volna.

Daba: Az apostolok (Iskáriótes Júdás kivételével) mind püspöki, presbiteri tisztségben voltak. (vö. Acs. 1:20; 15:6)

Csel. 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.

Azt írtad Júdás nem töltötte be a püspöki tisztségét. Ez az Ige nem jelentheti azt, hogy püspök volt, de másnak kellett helyette átvegye, mivel ő meghalt?  :088: Majd csak megvilágosodik mit is akartam.  :hehe:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: erdei - 2009 Október 07, 19:27:12
Dabám!

Ez nagyon frappáns!
 :afro:
 
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2009 Október 07, 20:05:27
Dabám!

Ez nagyon frappáns!
 :afro:
 

Köszönöm Tesókám!

Haszna viszont csak a gyakorlatban van Isten dícsőségére nem így a 'papíron' hagyva!

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: maria - 2010 Január 30, 12:59:59
"A Rómaiakhoz írt levél a leghosszabb és legteljesebb Pál levelei közül. A többi levele olyanoknak szól, akiket már jól ismert: gyülekezeteknek, amelyeket ő alapított, a munkatársainak, vagy olyanoknak, akiket személyesen tanított. Ez a levél azonban a Rómában lévő hívőknek szól, akiket nem ismert személyesen, hiszen akkor még nem járt abban a városban. Körülbelül Kr.u. 57-ben írta Görögországból, amikor még csak tervezte, hogy Rómába fog utazni. Ez a levél a legalaposabb kifejtése az evangélium üzenetének, és annak, hogy ez minden embernek szól, származásra való tekintet nélkül."
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Január 30, 21:41:33
 :01:
Nagyon szeretem a Római levelet!  :2smitten:
Az evangélium kifejtése olyan "logikus", annyira "tervszerű", mind-mind Isten tökéletességére vall!  :168:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Sándor - 2010 Február 09, 20:56:18
Szerintem érdemes lenne alaposan végigvenni ezt a levelet. Teljesen időszerű és nagyon hasznos. Tudom, hogy már volt egy nekirugaszkodás  - de ennél komolyabb átbeszélésre lenne szükség.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Február 09, 22:25:15
 :igen:
Benne vagyok!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Sándor - 2010 Február 10, 21:24:14
Én a jövő héten nem leszek - de ha közakarat, akkor szépen versről versre elkezdhetjük. Én sajnálom, hogy a Korintusi levelet elkezdtük és elég hamar abbahagytuk, már nem is emlékszem melyik topicban található - valahogy ez is baj.
Hová menjünk, melyik topicba? Nem erőltetni akarom, de szerintem sok hozzászólás lesz, ha nyitott témaként megyünk bele.
üdv. Sándor
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: dezman - 2010 Február 14, 09:26:59
nem rossz őttlet ez hogy nyithatnának ilyentopikot és vesrőlvesre témáznák. :igen:  :afro: jó lenne. igy legalább  :083: valamit :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Március 05, 10:09:55
 :2knuppel:

Hé, tesók! Már majdnem 1 hónap eltelt az ígéretek óta!  :08:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Március 05, 11:39:41
El lehet bármikor kezdeni, de ha jól emlékezem, Sándor lett volna az elindítója. Mostanában nincs a fórumon.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Március 05, 12:29:39
Én nem igértem semmit, Sándor, tényleg Ő volt!
:2funny:

Írta, hogy egy hétig nem lesz, remélem nem évhetekben gondolkodik..
:174:

:hehe:

:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Március 05, 12:32:59
 :hehe:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Március 05, 13:19:00
 :2knuppel:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 11, 10:48:00
Emlékeztetés:


Daba-T.Cs:
"A Keresztyén egyház anyagilag függetlenné vált az államtól, mégis működőképes volt. Konstantin császár 'keresztyénbarát' politikája azonban újra egyesíteni igyekezett az államhatalmat a vallással, így a keresztyénség, mint államvallás, ismét anyagi támogatásban részesült az állam részéről.
Az apostoli minta azonban jól szemlélteti, hogy Isten egyháza az állam anyagi és politikai támogatását ill. befolyásolását nélkülözve is működőképes volt. Nyilvánvaló, hogy a korai Keresztyén egyház anyagi szükségleteit a gyülekezeti tagság önmaga biztosította. (vö. Acs. 2:42-47)"

Ezen a mondaton elindulva megbeszélhetnénk, hogy áll a mai egyház! Mert látjuk és érzékeljük, hogy bizony-bizony megújulásra van szükség!  :119:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 11, 17:38:40
Sziasztok!
Elindulhatunk innen, s megpróbálhatunk egy gyors körképet festeni az egyházról.
A be nem folyó tized helyett vannak politikai összefonódások, kuncsorgás az állam felé.
A pásztori feladatokra nem az Isten szeríntí életvitel, hanem a teológiai diploma a zsebben jelenti az alkalmasságot.
Mi van még az egyházban? 
-Bűnpártolás
-Egyszemélyes szószékek
- Krisztusban impotens férfiak, akik a főséget és a felelősséget az asszonyokra próbálják átruházni.
-Női tanítók, lelkészek és pásztorok.
-Pártütések, mesterkedések, szakadások.
-Pogány húsvét és pogány karácsony.

Nem megújúlásra, hanem a biblikus rend helyreállítására van szűkség!
:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 11, 18:36:46
 :119:
Köszi Csaba a remek vázlatot és a tényszerű megállapításokat! De belső megújulás nélkül nem lehet helyreállítani a biblikus rendet!  :118:
A szakadásokhoz még hozzáfűzném a széthúzásokat és a belső viszályt, amit sokszor a rejtett féltékenység okoz.  :061:
A féltékenységnek nem lenne táptalaja, ha Krisztusban meggyógyulnának a tesók és a vezetők.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 11, 18:55:27
Ehhez a tényszerű megállapitáshoz nyugodtan hozzátehetjük még a személyválogatást, ami a keresztény egyházakban megy. Mennyire le tudják nézni azt, akinek a sorsa valamiért nem megy olyan jól. Milyen hamar kirekesztődnek az egyszerű, vagy kevésbé szerencsés emberek, vagy azok akik éppen megpróbáltatáson mennek keresztül.

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 11, 19:26:44
Az egyháztörténelmet a Reformácíótól szemlélve azt tapasztalom, hogy a megújúlás nem a biblikus hitélet felevenítését, hanem azok újszerű értelmezését jelentette!
Itt van példáúl a mózesi ige:'Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közűl, olyat mint én: azt hallgassátok!'

Erre egyes adventista testvérek kikiálltották Ellen G. White testvérnőt az utolsó prófétának.
Vagy beszélhetnénk az Azusa utcai ébredésről is, amely után egyesek azt hírdetik, hogy a Szent Szellem keresztség bizonyítéka a nyelveken szólás!
Nem is akarom tovább sorolni azt a sok szellemi sötétséget, amelyet megújúlás gyanánt nyelettek le az emberekkel.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Május 11, 19:32:30
Valóban nem valami újra, hanem rendre van szükség!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 11, 19:51:37
Kedves Csaba testvérem!

Bizony igazad van. De akkor hogy is képzeled, hogy legyen? Mert ugye nem kell megújulás? Dehát azok akik a bibliai rendet nem nagyon vették figyelembe, mitől veszik ezután majd figyelembe hanem belső megújulástól? Mert az én számomra nem egészen azt jelenti a megujulás, mint a jelek szerint neked. Nekem a megújulás azt jelenti, hogy visszatérek a forráshoz, és amikor én megújulásért imádkozom, mindig erre is gondolok, ezt kérem népem, gyülekezetem számára is: vissza a forráshoz, Jézushoz, a Bibliához.

Szeretném ha kifejtenéd, hogy te hogy képzeled a nagy helyreállást megújulás nélkül. Köszönöm.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 11, 20:53:03
Kedves Irma!

Az anyanyelvűnkben a 'megújúlás' kifejezés a gyakorlatban nem az eredetihez való visszatérést jelenti!
Vegyük csak példának a megújúlt Balaton szeletet. Más a csomagolás és étcsoki helyett már tejcsokival is készűl!
Számomra a 'Balaton szelet helyreállítása' a régi idők csokiját jelentené kívűl-belűl, nem pedig egy össze-vissza módosított utánzatot ugyanazon a néven!
:hehe:
Talán így már érthetőbb vagyok!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 11, 21:17:38
Kedves Csaba!

Én elsőre is mindjárt értettem, hogy te mit szeretnél, csak azt nem hogy mi ennek a folyamata. Igazság szerint mélyen egyet is értek veled, mert én magam sem vágyom másra, mint az Úr szerinti egyház helyreállására. Csak én azt gondolom, hogy belülről az mégis csak megújulást igényel. A jelenlegi megváltozására való hajlandóságnak ott kell lenni, ahhoz, hogy bármi elinduljon. Látásom szerint. Az ami most van, az nem alkalmas arra a szerepre amire Isten elhívta az Ő egyházát.  Mindenki akar valamit, de közben ami az egyház lényege, az már rég elveszett. Ezért kérdezem, hogy szerinted, hogyan kellene ennek végbemenni.

 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 11, 21:33:28
Oksi, így már értem a kérdést!

Amíg nincs biblikus egyházmodell, addig nem beszélhetünk biblikus egyházfegyelemről.
E két feltétel teremti meg annak az alapját, hogy a biblikus tanítást hitvalló gyülekezet kövesse.
Régi népi bölcsesség: 'fejétől büdös a hal'

Az apostoli egyházmodellben ha megfigyeled Pál levelét, (Tit1:5-9) nem azt mondja Pál Titusnak, hogy képezzen ki presbitereket és püspököket, hanem, hogy vizsgálja meg a testvérek életvitelét, s ez alapján válassza ki őket!
Ez az alap ami el van felejtve a mai egyházban!
Az Istentől való tanítottság nem a felekezeti dogmatika bemagolásában, hanem a Szent Szellem, életet átformáló hatásában érhető tetten.
Ezen a ponton kell kezdődnie a helyreállításnak!

Amíg az egyház vezetése az emberi dogmákat mindig fölébe helyezi
a bibliának, addig 'oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai'.
Az emberi tekintélyelvűség gátolja az Istentől való tanítottságot és Krisztus testének egységét, kirajzolódását.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 11, 22:13:55
Igy van. De ki kezdeményezze ezeket a változtatásokat, hogy lehet ezt véghezvinni? Mert azok, akik ma vezetők a különböző felekezetekben hát nem hinném, hogy könnyedén elfogadnák a Bibliai megmérettetést, mert könnyen kiderülne, hogy könnyűnek találtatnak. Igy aztán most én teljesen tanácstalanná váltam. Csak azt tudom, hogy ami van az nem müködik jól, de hogy lehetne jobbá tenni azt csak maga az Úr tudja, de Ő tudja és én szivemből várom, hogy jöjjön a változás. :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 11, 22:45:55
Igy van. De ki kezdeményezze ezeket a változtatásokat, hogy lehet ezt véghezvinni? Mert azok, akik ma vezetők a különböző felekezetekben hát nem hinném, hogy könnyedén elfogadnák a Bibliai megmérettetést, mert könnyen kiderülne, hogy könnyűnek találtatnak. Igy aztán most én teljesen tanácstalanná váltam. Csak azt tudom, hogy ami van az nem müködik jól, de hogy lehetne jobbá tenni azt csak maga az Úr tudja, de Ő tudja és én szivemből várom, hogy jöjjön a változás. :2smitten:

'Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dícsőítette.'
Róma 8:30

Ma sincs ez másként, ezért ez nem úgy működik, hogy 'én akarom kezdeni'

A szolgálati elhívások Isten kezében vannak!
A Helyreállítás szolgálatába is Ő hívja el a különböző ajándékokkal rendelkező testvéreket.

'És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul...'
1Kor. 12:28

Ismét mondom, ma sincs ez másként!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 12, 13:33:49
Csaba írta:

"Az apostoli egyházmodellben ha megfigyeled Pál levelét, (Tit1:5-9) nem azt mondja Pál Titusnak, hogy képezzen ki presbitereket és püspököket, hanem, hogy vizsgálja meg a testvérek életvitelét, s ez alapján válassza ki őket!"

Márpedig nálunk elég sokfajta kiképzés folyik...  :08:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Május 12, 14:45:59
Draga Tunde!

Mas az, mikor valaki elhivast kapott az Urtol es azt kepzik!
Viszont sok olyan felekezet esik abba a hibaba, hogy az ajandek kibontakozasanak segitsege helyett masokra tuszkol ra olyan ajandekot, amelyet Isten valaki masnak adott.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 12, 17:04:22
 :119:
Igen, igazad van!  :05:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 12, 22:02:24
Csaba írta:

"Az apostoli egyházmodellben ha megfigyeled Pál levelét, (Tit1:5-9) nem azt mondja Pál Titusnak, hogy képezzen ki presbitereket és püspököket, hanem, hogy vizsgálja meg a testvérek életvitelét, s ez alapján válassza ki őket!"

Márpedig nálunk elég sokfajta kiképzés folyik...  :08:


Kedves Tünde!

Előre bocsánatot kérek a nyers modoromért!

Egyetlen cseppet sem érdekel, hogy mi a gyakorlat az Agapé, vagy más gyülekezetek házatáján!
Én arról beszélek, amit az ige kijelent!

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 13, 08:15:30
Igen, mindent az Ige alapján kell rendbe tenni!
Teljesen egyetértek veled, a színtiszta Igéhez kell ragaszkodnunk!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: dezman - 2010 Május 13, 19:18:49
Most olvastam e témákban soraitokat. Csaba egyvalamiben azért nem értek veled egyet méghozzá abban hogy a nyelveken való szólással kapcsolatban,    te azt állítod hogy a keresztény emberek találtáki, úgy hogy azt találják bizonyításnak, hogy valaki szent szellemel van betőltekezve. Merő állÍtást hoztál ebben az esetben barátom, hisz számtalam esetben vannak megÍrva, hogy kűlőnbőző nyelven beszélnek azok az emberek, úgy ahogy azt a Szent Szellem adta nekik, titkos dolgokat szólja, csak az atya érti meg mindazt amit nyelveken szólnak.  :nem: ajánlatos úgy gondolnod ezt, hogy aki nyelveken szól mindjárt démonikus. Vigyázz ezzel, hogy hova viszed a nézetedet! A másik dolog, hogy sajnos tapasztalom én is, hogy sokan hizelegnek azért, hogy valakik legyenek a gyűlekeztekben és nyilvánvaló volt  János proféciája, hogy az utolsó időkben önmaguk szeretők, kérkedők, hizelgők, hazugok,pletykálkodók,stb,stb. lesznek jelen, de ez alól már akkor sem volt ki vétel az ősi egyházakban sem. Egyet értek azzal hogy belső rendet kell teremteni nem pedig kűlsőt, hisz Jézus mondta a farizeusoknak, hogy  előbb a tál belsejét kell meg tisztítaní azután a kűlsőt. Ez érthető mindkét irányban is.   Békesség
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 13, 21:17:11
Szia Dezman!
:2smitten:

Tesókám, Te melyik fórumot olvasod? :168:

Linkeld már ide, hogy hol írtam én olyasmit, amit fentebb nekem tulajdonítottál!
:2funny:

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 13, 22:35:15
Csak néhány példa Pál leveleiből, hogy már ő is biztatott a megújulásra :

....32.    Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33.   A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

....15.    Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16.   Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
.....23.    Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.   És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. ..

Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 13, 22:47:56
Csak néhány példa Pál leveleiből, hogy már ő is biztatott a megújulásra :

....32.    Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33.   A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

....15.    Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16.   Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
.....23.    Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.   És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. ..




Szia Irma! :044:

Látom nem adod fel egykönnyen!
:hehe:

Mi a véleményed az Újszövetségről:

Magyarról fordították görögre, görög szavakkal, vagy görögről fordították magyarra, magyar kifejezésekkel?

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 13, 22:51:12
Drága Csaba testvérem!

Már mikor először olvastam is "csípte"  a szemem ez a mondat :

Egyetlen cseppet sem érdekel, hogy mi a gyakorlat az Agapé, vagy más gyülekezetek házatáján!
Én arról beszélek, amit az ige kijelent!

De aztán nem akartam rá mégse válaszolni, de csak nem hagy nyugodni. Mert mégis fáj amit ki akarsz vele fejezni. Tudod én azt gondolom, hogy ezért nincs igazi összefogás a keresztények között. Bárcsak érdekelne minket, hogy mi is történik  a Krisztus testben! Bárcsak fájna ha valami a másiknak fáj! Akkor úgy viselkednénk, hogy a világ megismerné, hogy keresztények vagyunk, mert az Úr Jézus azt mondta, erről ismer megminket a világ, ha egymás tiszta szívből, buzgón szeretjük. És ebbe nemigen fér bele : cseppet sem érdekel....

 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 13, 22:53:20
Tudod Csaba, én egy képzetlen laikus vagyok és igy nekem szabad azt a Bibliát szószerint vennem ami a kezemben van, és nem kell felettébb bölcselkednem.  :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Jules - 2010 Május 13, 23:06:24
A képzéssel kapcsolatban:

Ap.Csel 18:24-26: Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.

Apollósnak volt egy ajándéka Istentől, amit Akvila és Priszcilla felismertek, és tovább képezték őt, hogy a tálentumot, amit Istentől kapott, még hatékonyabban tudja forgatni.
Igenis, látom helyét a gyülekezetben a különböző képzéseknek, azzal a feltétellel, hogy nem ember dolga kijelölni, hogy "te tanító leszel", vagy "te meg dicsőítő", hanem a gyülekezet vezetőinek fel kell ismerniük az Istentől jövő ajándékokat a testvérekben, és ennek megfelelően lehetőséget biztosítani, hogy tovább fejlődjenek.
Nálunk az Agapéban (ezt direkt Csabának írom ide  :gunyos:) ez így is működik, leszámítva az általános jellegű bibliaismereti tanfolyamokat.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 13, 23:50:47
Drága Csaba testvérem!

Már mikor először olvastam is "csípte"  a szemem ez a mondat :

Egyetlen cseppet sem érdekel, hogy mi a gyakorlat az Agapé, vagy más gyülekezetek házatáján!
Én arról beszélek, amit az ige kijelent!

De aztán nem akartam rá mégse válaszolni, de csak nem hagy nyugodni. Mert mégis fáj amit ki akarsz vele fejezni. Tudod én azt gondolom, hogy ezért nincs igazi összefogás a keresztények között. Bárcsak érdekelne minket, hogy mi is történik  a Krisztus testben! Bárcsak fájna ha valami a másiknak fáj! Akkor úgy viselkednénk, hogy a világ megismerné, hogy keresztények vagyunk, mert az Úr Jézus azt mondta, erről ismer megminket a világ, ha egymás tiszta szívből, buzgón szeretjük. És ebbe nemigen fér bele : cseppet sem érdekel....

 :2smitten:



Kedves Irma!

Amíg az egyházakban az a gyakorlat, hogy a teológiai képzésekre jelentkező hallgató PÁSZTORI/ LELKÉSZI felhatalmazása azon múlik, hogy mennyire keni-vágja a felekezeti dogmatikát, addig bátran csípje csak a szemedet a véleményem, cseppet sem érdekel a 'papír' és a hozzáfűződő eljárási gyakorlat!

Ha beleütném az orrom a gyülekezetetek belügyeibe nem hiszem, hogy tetszene!

Másodsorban pedig azt kellene tisztáznunk, hogy Krisztus testének fogalma nem egy felekezetet, hanem azon belűl egyes személyeket érínt!

A búzgon egymást szeretni kifejezés pedig koránt sem azt jelenti, hogy búzgon bele kellene szólnom a Te gyülekezeted dolgaiba!

Nem az én dolgom megváltoztatni egyik egyház dogmatikáját sem!

Ahogy pl. Neked sem tartozik az elhívásaid közé, hogy karizmatizáld a Református egyházat!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 00:00:50
Tudod Csaba, én egy képzetlen laikus vagyok és igy nekem szabad azt a Bibliát szószerint vennem ami a kezemben van, és nem kell felettébb bölcselkednem.  :2smitten:


Kedves Irma, a bölcselkedésre és a laikus mivoltodra, a magyar fordítás szószerintí értelmezésére vonatkozó gondolataidra akkor is vess egy pillantást , amikor egy katólikus testvért próbálsz meggyőzni a Szent Szellem fogalmáról!
:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 14, 08:13:27
Tudjátok, egyszer hallottam egy mondatot valakitől, ami így hangzik: Én nem akarok többet a gyülekezetbe menni, hanem a gyülekezetemmel akarok lenni.
Azt is hallottam, hogy a gyülekezet nem egy intézmény (felekezet), hanem Krisztusban hívő emberek közössége. Nem, az a lényeg, hogy mikor és hol gyűlünk össze, hanem az, hogy kinek a nevében. Sőt, ha csak ketten összeülünk valakivel a Bibliát, Isten szavát tanulmányozni, már az is gyülekezet. Nem rég beszélgettem egy emberrel az evangéliumról, és megkérdezte, hogy melyik gyülibe járok. Erre azt válaszoltam, teljesen mindegy, hogy a gyülekezetnek mi a neve. A lényeg, hogy a gyülekezetben milyen üzenetet hirdetnek. Én amikor egy gyülekezet mellett döntök, az első és legfontosabb, amit mindig érdemes megfigyelni, hogy mit tanítanak. Gyülekezet lehet bármilyen emberek csoportosulása, ahol Krisztus nevében vannak együtt az emberek. Ha megnézzük az ApCsel-t, ott egy gyülekezetben nem voltak többen 10-15 főnél, és házanként jöttek össze. Az, amit az emberek az Apcselben gyakoroltak, nagyon elromlott. Akkor ugyanis ilyen kérdés még fel sem merülhetett, hogy melyik gyülekezetbe jársz, mert csak egy gyülekezet volt, ez pedig Krisztus teste. Legközelebb, ha valaki megkérdezi tőlem, milyen gyülekezetbe járok, meg fogom mondani neki, hogy Krisztus testébe. A felekezet engem nem ment meg a pokoltól, legyen annak bármi is a neve. Ha nem hiszek Krisztusban, akkor teljesen mindegy, hogy milyen gyülekezetbe járok.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 14, 08:31:52
Rövid, tömör, az üzenet nagyon ott van! Egy napszemüveges misszionárius :) beszámolója, aki mindenféle "pogány" néptörzsek között, mindenféle "gyülekezetesdi" nélkül az embereket Jézus megismerésére ösztönözte munkatársaival együtt. Olyan emberekkel dolgozott együtt, akik olyan törzsekbe vitték Jézus hírét, ahol még soha nem hallottak Róla. Az ő munkájuk Észak-Afrikától Ázsiáig terjed és a közösségek szaporodnak!!! Ezen alapelvek mindenesetre megszívlelendőek. A szummázó fordítást megtaláljátok a videó linkek alatt ebben a levélben.


Jesus centered fellowships, Keep it simple, church   - Jézus-központú együttlétek: Ne bonyolítsuk túl!
http://www.youtube.com/watch?v=aMWaIlXdNRM
Magyar összefoglaló:
Újszövetségi egyszerű alapelvek alapján kell kezdeni.
Nem szabad túlbonyolítani a 3 "B"-vel (csak angolul jön ki).

    * Buliding (gyülekezeti épület)
    * Budget (költségvetés)
    * Big Shots (kontrollált show-programok)

Ha viszont egyszerűen csak

    * beszélnek az embereknek Jézusról,
    * összehozzák őket,
    * tanítványozzák őket,
    * segítenek nekik megtanulni a Bibliát együtt tanulmányozni
    * hogy bátorítsák egymást, szolgáljanak egymás felé és elérjék környezetüket
    * egyszerűen azt téve, amit Jézus mondott
    * követve az Ő példáját és Pálét,

akkor beindulnak a dolgok, és ezek a közösségek elkezdenek megtöbbszöröződni.


How to start Jesus Centered Felowships, Simple Church  - Hogyan kezdjünk el Jézus-központú összejöveteleket?
http://www.youtube.com/watch?v=q8DbEpQT-1c
Magyar összefoglaló:
El lehet kezdeni hívőkkel.
Hívd meg őket a házadba
Apcsel 2:42

    * Közös kajálás (kapcsolatteremtő, laza, természetes)
    * Közösség (Isten mi jót tesz életedben mostanában)
    * Biblia (végigmenni egy könyvön közösen)
    * Ima

Nem csak belterjesség, hanem jó alkalom másokat is hívni.
"Gyülekezet" helyett együttlétről beszélni - Jézusról szóló együttlétről.
Jézus van a középpontban. Őérte jövünk össze.
Együtt vagyunk, Őrá figyelünk, engedelmeskedünk, amit mond, és változások állnak be (nem magánakció által).

Áldás, Orsi
ui.: Nagyon tudom ajánlani nektek. Én már részt vettem ilyen alkalmon. Isten jelenléte szószerint érezhetően ott volt.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Zsuzsa2 - 2010 Május 14, 09:31:57
Drága Csaba testvérem!

Már mikor először olvastam is "csípte"  a szemem ez a mondat :

Egyetlen cseppet sem érdekel, hogy mi a gyakorlat az Agapé, vagy más gyülekezetek házatáján!
Én arról beszélek, amit az ige kijelent!

De aztán nem akartam rá mégse válaszolni, de csak nem hagy nyugodni. Mert mégis fáj amit ki akarsz vele fejezni. Tudod én azt gondolom, hogy ezért nincs igazi összefogás a keresztények között. Bárcsak érdekelne minket, hogy mi is történik  a Krisztus testben! Bárcsak fájna ha valami a másiknak fáj! Akkor úgy viselkednénk, hogy a világ megismerné, hogy keresztények vagyunk, mert az Úr Jézus azt mondta, erről ismer megminket a világ, ha egymás tiszta szívből, buzgón szeretjük. És ebbe nemigen fér bele : cseppet sem érdekel....

 :2smitten:



Kedves Irma!

Amíg az egyházakban az a gyakorlat, hogy a teológiai képzésekre jelentkező hallgató PÁSZTORI/ LELKÉSZI felhatalmazása azon múlik, hogy mennyire keni-vágja a felekezeti dogmatikát, addig bátran csípje csak a szemedet a véleményem, cseppet sem érdekel a 'papír' és a hozzáfűződő eljárási gyakorlat!

Ha beleütném az orrom a gyülekezetetek belügyeibe nem hiszem, hogy tetszene!

Másodsorban pedig azt kellene tisztáznunk, hogy Krisztus testének fogalma nem egy felekezetet, hanem azon belűl egyes személyeket érínt!

A búzgon egymást szeretni kifejezés pedig koránt sem azt jelenti, hogy búzgon bele kellene szólnom a Te gyülekezeted dolgaiba!

Nem az én dolgom megváltoztatni egyik egyház dogmatikáját sem!

Ahogy pl. Neked sem tartozik az elhívásaid közé, hogy karizmatizáld a Református egyházat!




Kedves Csaba, lehet hogy észre se veszed milyen bántó a stilusod - úgymond az őszinte szókimondás ürügyén?

"Mi a véleményed az Újszövetségről:
Magyarról fordították görögre, görög szavakkal, vagy görögről fordították magyarra, magyar kifejezésekkel?" - bocs, de nem analfabétákkal beszélsz. Ha a beiró gyülekezetét leszólod, legalább a neki járó köteles tiszteletet add meg.

"Neked sem tartozik az elhívásaid közé, hogy karizmatizáld a Református egyházat!" - Csaba, ez az Úrnak is komoly feladat.
"Ha beleütném az orrom a gyülekezetetek belügyeibe nem hiszem, hogy tetszene!
Nem az én dolgom megváltoztatni egyik egyház dogmatikáját sem!" -  Ne is tedd. Ne a pálya széléről kritizálj, amig belülről nem szivügyed úgy egy bizonyos egyház, mint a Krisztus földi teste, az Eklézsia, ahová Jézus Krisztus mint élő követ, behelyezett. Akinek szivügye, az meg nem kritizál, itélget, nem ül bele a Biró székébe, hanem tesz és imádkozik. ÉL a pásztorunk, Aki gondot visel  nyájára. Ő és az Atya szüntelenül munkálkodik közöttünk Szent Szellem által - javunkra.

Az Úr az Egyházát minden látható jelenlegi tökéletlenség ellenére is győzelemre viszi!  Az egyes ember és a gyülekezete Krisztusban  szoros közösségben van: az egyes emberek megszentelt, odaszánt élete viszi előre az adott gyülekezetet.Jól mondja Irma, hogy ott kezdődik a megújulás. És ahol egységben vannak az atyafiak, oda küld áldást is az Úr!
Neked se, nekem se a "felekezetek dogmatikájának" kritikája, hanem a hitünk tulajdonittatik igazságul és azok a cselekedeteink, amik gyümölcsözőek Isten országára nézve, pl. embereket halászunk gyülekezeteinkbe az Úrnak.

(A gyülekezetek mai állapotával kapcsolatban ajánlom elolvasásra Rick Joyner Krisztus itélőszéke előtt könyvének a Pokol hordái menetelnek cimű fejezetét. Az Úr egy  látomásban mutatja be sátán tervét: keresztények egymás elleni csatározása, kritizálása  által hogyan bomlasztja az Eklézsiát, hogy ezzel akadályozza meg a közeledő ébredést, mikor az Egyháznak hatalmas tömegeket kell majd befogadni.)
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 10:31:08
Kedves Zsuzsa!

Örülök az észrevételeidnek!

Mégjobban örülnék neki, ha nem csak  kiragadnád a mondataimat, hanem próbálnád legalább elolvasni, hogy mit mire írtam!

Senkit nem tartok  írás-olvasás képtelennek, de ha már bölcselkedést és érdektelenséget dörgölünk egymás orra alá, akkor nem árt legalább a másik fél mondandóját összefüggéseiben is értelmezni!

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Jules - 2010 Május 14, 10:36:07
Tesókáim, azt hiszem, ez az a pont, amikor szerintem vegyetek egy mély lélegzetet, kölcsönösen bocsássatok meg egymásnak és áldjátok meg egymást.  :2smitten:

Nem lenne értelme így tovább folytatni, mert csak még jobban megbántjátok egymást, pedig hiszem, hogy a szívetekben szeretet van.  :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 10:51:06
Kedves Jules!

A légzésemmel semmi gond, :hehe: a vehemenciámmal sajnos annál inkább! :pirul:

Nehezen viselem, ha mást magyaráznak bele a szavaimba, mint amit mondtam!

Sem Irma képességeire, sem az Agapé gyülekezetre nem tettem kritizáló megjegyzést!

Ettől függetlenűl elnézést kérek a stílusomért!

:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Május 14, 10:54:11

Kedves Tünde!

Előre bocsánatot kérek a nyers modoromért!

Egyetlen cseppet sem érdekel, hogy mi a gyakorlat az Agapé, vagy más gyülekezetek házatáján!
Én arról beszélek, amit az ige kijelent!

:044:


Kedves Tesókák!

Ebben a fenti idézetben semmi kifogásolhatót nem találok! Előre bocsánatot kért, így már semmit sem lehet az orra alá dörgölni. Nyers modorban de őszintén leírta.

Más lehet így írta volna:
Valójában nem érdekem, hogy más gyülekezetekben vagy például az Agapé gyüliben mi a gyakorlat.
Engem csak az érdekel amit az ige ír és csak ehhez ragaszkodom.


Lehet így már senkinek sem lett volna tüske! Pedig ugyanaz a mondanivalója.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Jules - 2010 Május 14, 11:08:29
A magam részéről csak azért reagáltam az Agapé gyülekezetet érintő hozzászólásra, hogy csipkelődjek.  :pirul:
Egyáltalán nem bántódtam meg.  :169:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 14, 11:37:27
Kedves Csaba! és kedves többiek!

Látom míg nem voltam bekapcsolva volt egy kis perpatvar.

Először is Csaba, kedves testvérem! Én nem arra biztattalak, hogy bátran szólj bele az egyházak dogmatikájába, hanem arra hogy ne tegyél ilyen kijelentéseket. De mindegy sikerült jól félreérteni mindenki, mindent. Most mondhatnám, hogy engem sem érdekelnek a reformátusok belügyei, mert még közel is járna az igazsághoz. De az nagyon fáj, hogy sok az üres templom, mindenféle felekezetből. A keresztények nem vonzóak a kivülállók számára. Mert csak az ilyesmit látják tőlünk. Sajnálom, hogy ilyen vita kerekedett ebből. De azt azért továbbra is fenntartom, hogy a világ a keresztényeket akkor fogja megismerni ha betartják, amit az Úr Jézus mondott : egymást tiszta szivből buzgón szeretik. Ettől még mindenki intézhetné a kis belügyeit úgy ahogy neki esik jól, a szeretetnek nem kellene, hogy gátlója legyen a felekezeti határ.
Külön megbocsájtok neked azért a csípésért, amit a katolikusok Szent Szellemmel való betöltekezésével kapcsolatban írtál. Néha elképeszt milyen könnyelműek is vagyunk. Mi mindent képesek vagyunk leírni egy vita kedvéért. Legjobban az Orsi hozzászólása tetszik, és az áll közel a szívemhez.

Ami pedig a görög, meg a héber eredetit jelenti, valamikor tanultam, de mivel nem használtam elfelejtettem, és megelégszem azzal a Bibliával, amit édesanyám hagyott rám, egy élet használata után. Őt nagyon eligazította élete minden dolgában, engem is el fog.

szeretettel : Irma
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 12:10:16
Kedves Irma!

Köszönöm, hogy megbocsátottad a 'csípésemet'!
Igazából nem bántásnak, hanem ébresztőnek szántam!

Azért mert vannak testvérek, akik próbálják a görög szöveg tartalmát minnél hűségesebben visszaadni, még nem az emberi bölcselkedést szolgálják vele!
Pl. nekem kedvencem a Károli-féle bibliafordítás, de abból valóban nehezzen magyaráznád el egy katólikus tesónak a 'Szent Szellem' -kifejezés  helytállóságát!

Silvermannal ellentétben, én nem a racionális biblia kritika, hanem a racionális fordítás kritika híve vagyok!

Végezetűl pedig bocsánatot kérek, ha megbántottalak a nem éppen plátói stílusommal!

:044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 14, 13:37:44
Jules!
Köszi, hogy helyre tetted a képzések mikéntjét!  :afro:
(Legalábbis az Agapé Gyülekezetre nézve.)  :168:

Fontos, hogy kutassuk az Írásokat, elmélyedjünk benne és akár "tanuljuk"! Ha van elhívásunk és kenetünk az Úrtól, akkor nem lesz száraz a tanítás.
Lényeges a sorrend! 1. Elhívás kenettel   2. Tanulás és szolgálat engedelmességben és alázatban   
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: dezman - 2010 Május 14, 14:51:41
Az egyháztörténelmet a Reformácíótól szemlélve azt tapasztalom, hogy a megújúlás nem a biblikus hitélet felevenítését, hanem azok újszerű értelmezését jelentette!
Itt van példáúl a mózesi ige:'Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közűl, olyat mint én: azt hallgassátok!'

Erre egyes adventista testvérek kikiálltották Ellen G. White testvérnőt az utolsó prófétának.
Vagy beszélhetnénk az Azusa utcai ébredésről is, amely után egyesek azt hírdetik, hogy a Szent Szellem keresztség bizonyítéka a nyelveken szólás!
Nem is akarom tovább sorolni azt a sok szellemi sötétséget, amelyet megújúlás gyanánt nyelettek le az emberekkel.
               nem tudom hogy hogyan kell elkkűlőniteni ugy hogy kűlőn irjak . igy is meg felel, csabi  innen olvasd vagy aszt beszélhtnéktől a gyanánt nyeltekle emberekel.   van egy fő kérdésem mindnyájatokkal szebben, vetétek a szent szelemt? nem rossz indulatbol teszem és nem kritikai vagy más bánto modon. mert én vetem a szent lelket és szólók nyelveken. ime az egyik pál 1 levele korintthusiakhoz irt 14:2  vagy olvashatod 1-25ig és majd rájősz hogy miért ismerik fel a szent szelem meg nyilvánulást a nyelveken szólás által, és tőbb is van ezel kapcsolatban és ne tőrőljéteki ugy mint tegnap.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: dezman - 2010 Május 14, 15:03:56
szeretek ere az oldalra jőnni mivel  :2smitten: beneteket krisztus jézusban. ha ugy gondoljátok ahogy sértő vólt vagy fére értem az csaba irásait amit ott irt amit le is irt akkor bocsánat. de egy biztos hogy a szent szellemet nem szabad azt a sőtét szelemi lényeknek mondani. jézus aszt monta minden bűn megbocsájtatik az embereknek, még ha az atya nevének káromlását is meg bocsájtja de ha valaki a szent szellem elen szól az nembocsájt tatik meg senem a főldőn senem a mennyben és az eljővendő világban sem. ezzel nem ara akkarok célozni csabi hogy te meg tedted  de jobb ha ezt őrőkre vésd szivedben és soha de soha ne nevez semmit ugy hogy nyilván valová váljék ellőted mind az ammit isten személyesen kinem jelenti azt neked. ha valamit ugy gondolsz hogy nem krisztus jézustol van akkor kérd őtt hogy adjon neked fel ismerést mind abbol amit kell. rajtad mulik hogy hogyan álsz e dolgokban. csabi én nem a levegőt hajtom, tudom hogy nien a szemmel nem láthotó villág. már volt némi betekintésem és már tetem bizonyságot a másik toppikban. a tőbbi dolgokkal nem foglalkozom. mély szeretetel.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Május 14, 15:06:42
Szia Dezman! :05:

Nem ertem pontosan, eltunt egy hozzaszolasod?
Ha igen, akkor valoszinuleg a tegnap esti "megszallas" volt az oka, mert sok tragar hozzaszolast kellett torolnunk, es a ra adott valaszokat is (mivel ertelmetlenne valtak).

A nyelveken szolas pedig lehet egyik jelensege a Szentlelek keresztsegnek.
A baj ott kezdodik, mikor kotelezo jelensegkent kezelik!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 14, 15:18:07
Antee!

Az "ateista" barátunkat kellett törölni?
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 14, 15:22:40
Kedves Csaba!

Engem nem bántottál meg, sokkal inkább azokra kell gondolnunk mikor nem meggondoltan irunk, akik esetleg még kezdők a hit életben, vagy valamiért éppen meggyengültek. Azoknak biztos nem jó olvasni ilyesmit. Én már veteránnak számítok az ilyesmiben  :01: és így nem jelent gondot.

Ami meg azt az "aranyos " kis beszúrásodat illeti, hogy a Károlyól nehéz megmagyarázni a Szent Szellem kifejezését, teljesen igazad van. Dehát végtére is karizmatikus gyülekezetbe járok 14 éve, csak tanultam ott is valamit, legalább a nevet már megjegyeztem. :01:
Attól függetlenül nekem a kedvenc Biblia fordításom mindig is a Károly marad, azt ismerem, már a nyelvezetét is rég megszoktam, és megszerettem. Ami meg a fordítási kritikát illeti, tedd azt ha az Ur Lelke arra indít.

 :igen:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2010 Május 14, 15:26:06
Antee!

Az "ateista" barátunkat kellett törölni?

Szia!

Nem, nem kellett torolni, valoszinuleg nem tartozott a rossz akarok koze.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 15:33:20
Szia dezman!

Valóban félre értettél tesókám!
:2funny:

Nem a nyelveken szólást neveztem szellemi sötétségnek, mert az Isten ajándéka!

Viszont azt szellemi sötétségnek tartom, amikor egyesek kijelentik, hogy ma nem lehet nyelveken szólás, ill. azt is amikor állítják, hogy nyelveken szólás nélkűl nincs Szent Szellem keresztség!

Örülök neki, hogy Neked megadatott ez az ajándék!

Kérdésedre válaszolva én nem szólok nyelveken, de ettől még nem tagadom ezt az ajándékot sem!
:044: 
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: dezman - 2010 Május 14, 16:09:40
kősszőnőm. azt hallotam hogy vannak emberek kik veték a szent szelemet és még nembeszéltek nyelveken. azt még nem tudom hogy miért? mikor én vettem a szent szellemet akkor abban minusztomban elkeztem szólni, bár sokszor nem is figyelek amikor nyelvekem imádkozom, olyan kor van az mikor a szent szellem folyton imádkozik vagy profétikus kinyilvánitást add. bár sok modja van annak hogy mi képen jelenti ki a szent szelem bizonyos dolgokat, vagy is olykor álmokban, látásokban, és egyéb jelek utján.  :pirul: remmélem hogy nem botránkoztam meg senkit az ellőbi irásaimmal.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 16:26:54
Kedves dezman! :2smitten:
Szeríntem nem botránkoztattál meg bennünket!
Tudod az ajándékok a Szent Szellem Isten birtokában vannak, és ahogy Pál mondotta, mindenkinek akként ajándékozza őket, ahogy Ő akarja!

Tehát én hiába határozom el magamban, hogy hólnaptól nyelveken fogok szólani, ha Istennek más szándéka van velem !

 :044:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 14, 17:02:14
Kedves testvérek,

Szándékosan írok T/1-ben. Ha igazán tudnánk, és oda figyelnénk arra, hogy mi a Biblia valódi üzenete, szerintem, ilyen kérdés fel sem merülne bennünk, hogy milyen ill. melyik gyülekezetbe jársz, mert Krisztusnak csak 1 gyülekezete van. Az már más kérdés, hogy az emberek mit neveznek gyülekezetnek, meg hány féle gyülekezetet csináltak. Biztos vagyok benne, hogy Istent egyáltalán nem érdekli, hogy melyik gyülekezetbe járunk. Emberek vagyunk, és gyakran beleesünk abba a hibába, hogy egymás gyülekezeteit bírálgatjuk. Közben oda kint a világban, emberek milliói száguldanak a pokol felé. Nekünk feladatunk van kint a világban. Én, megkaptam az evangélizálás kegyelmi ajándékát. Olykor találkozom azzal is, amikor a Szent Lélek prófétál rajtam keresztül. Isten nekem megmutatta a szívét tegnap előtt. Kétségbe ejtő az, amit láttam. Nem volt több pár percnél, de láttam, hogy mekkora szellemi harc folyik az emberekért. Az is kétségbe ejtő, hogy kevés az idő, és nagyon közeledik az a bizonyos nap. Tudjátok Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem, hogy mindenki megtérjen. Ha valaki, akit hívsz, és nem megy el velünk a gyülekezetbe, akkor fordítsuk meg a folyamatot. Menjünk el mi ahhoz az emberhez, látogassuk meg, és vigyük mi oda a gyülekezetet (Krisztus jelenlétét). ÁMEN!
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 14, 17:13:11
Drága Orsikám!

Nagyon jó érzés téged olvasni, és látni, hogy Isten milyen csodálatosan formál téged. Áldjon és őrizzen meg téged az Úr!

 :016: :026:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2010 Május 14, 17:20:22
Kedves Dezman testvérem!

A nyelvenkenszólás mindig is érzékeny pontja volt a kereszténységnek. Én baptista hátterem folytán különösen magas falat építettem fel magamban ezzel szemben, és bár betöltött a Szent Szellem, a nyelvekenszólás elmaradt elég sokáig. Emlékszem mikor visszatérőben voltam az Úrhoz, teljesen kész volt a szívem Isten érintésének a befogadására, de ez a gát ott volt, és sokáig ott is maradt, de Isten jelenlétét éreztem mindennap. Aztán amikor egy életrendezés során nagyon komoly bűnbánatot tartottam, és teljesen átadtam az életemet az Úrnak, egyszercsak szóltam nyelveken. De a mai napig leginkább csak másokért való közbenjáráskor árad ki így Isten Szelleme rám. De ez nem is akarat kérdése, más dolog az, hogy kivánjuk a lelki ajándékokat, ezt tanácsolja az Ige. Tehát aki kívánja az Isten Igéjének tesz eleget.

 :2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 17:25:45
Orsika drága!

Bennem nem is merűl fel a kérdés, hogy MELYIK, vagy MILYEN gyülekezetbe jársz!
Ezeknek a kérdéseknek Benned, mint a gyülekezetedben élőnek kell megfogalmazodnia!
Krisztus testének először a gyülekezetekben kell kiábrázolódnia, utánna válhat láthatóvá a világban!
Tőlem olyat még biztosan nem olvastatok, hogy Krisztus teste felekezet függő lenne!
:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 14, 17:29:20
Kedves Csaba,

Én nem is mondtam, hogy rólad van szó. Nem említettem nevet. Viszont a T/1-et megtartom, mert szerintem sokan vagyunk így. Szóval, nyugodj meg Csaba, nem neked címeztem az írást. Ha neked írtam volna, akkor megneveztelek volna.

Isten áldjon, Orsi  :05:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 14, 17:43:30
Azt hittem a T/1-be én is beleférek!
:pirul:

:hehe:

:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 14, 18:48:09
Azt, csak te tudhatod, hogy beleférsz-e. Nekem egyetlen személyt van jogom kritizálni, és az én vagyok. Viszont tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Csaba - 2010 Május 15, 00:02:46
Ügyes válasz!
:2smitten:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 15, 10:18:05
 :044:
Szia Orsi!

Kimásoltam a bizonyságtételedet és elküldtem egy lánynak, aki 1 éve tért vissza az Úrhoz, sok-sok mélység után. Ő is ilyen égő szívű az evangélizálás, hívogatás terén, mint te!  :168:
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: h.isro - 2010 Május 15, 10:23:29
Örülök neki. Esetleg, privátban megtudhatom, hogy ki ez a lány? Esetleg, ha ő is beleegyezik, megkaphatnám az elérhetőségeit? Szívesen felvenném vele a kapcsolatot.
Cím: Re: Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Május 15, 11:09:21
Rendben!  :169:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: keresztenybliza - 2010 Június 22, 12:14:12
Ha érdekel hogyan kell erkölcsösen járni valakivel nézzétek meg ezeket!:

http://keresztenyfilmek.com/tanitasok/paul-washer/1-paul-wascher.html (http://keresztenyfilmek.com/tanitasok/paul-washer/1-paul-wascher.html)
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:16:15
http://www.krisztus.ro/biblia.php (http://www.krisztus.ro/biblia.php)

A Bibliáról, tények és bizonyítékok a Bibliában

A Biblia eredete, bizonyítékok

A Biblia eredete

A Bibliát évszázadokkal Jézus születése előtt írták hithű zsidók többnyire héber nyelven. Az első 39 könyvet Ószövetségnek nevezik. Az utolsó 27 könyvet keresztények írták, görögül, ezt Újszövetségként ismerjük. A belső bizonyítékok és a legrégibb hagyományok azt mutatják, hogy ezt a 66 könyvet több mint 1600 éven keresztül írták ... tovább »

A Biblia és a kereszténység
Az első század végére befejeződött a Biblia könyveinek megírása. Ettől kezdve a keresztények nekiláttak a teljes Biblia másolásának és terjesztésének, megkezdödött az akkori leggyakoribb nyelvekre való lefordítás is. Mialatt a keresztény gyülekezet ezzel a nagyszerű munkával volt elfoglalva, kezdett kialakulni valami ... tovább »

Az Ószövetség hitelessége
Egy ősi város ostrom alatt áll. Támadói átözönlöttek a Jordánon, és most a város magas falai előtt táboroznak. De milyen szokatlan a hadi taktikájuk! A támadó sereg hat napon keresztül naponta egyszer csendben körbemenetelte gyárost, csak az őkét kísérő papok egy csoportja kürtölt ... tovább »

Az Újszövetség hitelessége
A Keresztény Görög Iratok történelmi beszámolóit harminc vagy negyven évvel Jézus halála után kezdték írni. Valamennyi evangélium i. sz. 70 előtt íródott, és semmi olyasmi nincs bennük, amit ne lehetett volna a Jézus halálát követő húsz éven belül megírni. A megírásuk kb. i. sz. 80 előtt befejeződött ... tovább »

Bibliai próféciák
Sok bibliai prófécia olyan pontosan beteljesült, hogy a kritikusok azt állítják, beteljesülésük után írták le azokat. De az ilyen állítások valótlanok. Isten mindenható, rendelkezik a jövendőlés képességével (Ésaiás 41:21-26; 42:8, 9; 46:8-10). A bibliai próféciák, amelyek igaznak bizonyultak, nem az utólagos szerzőség, hanem az isteni ihletés bizonyítékai ... tovább »

A Bibliai csodák
Jézus a tanítványaival Nainba, egy észak-palesztinai város felé haladt, ahogy a városkapú közelébe ért, találkozott egy temetési menettel. Egy férfi halt meg. Özvegy édesanyja, akinek ő volt az egyetlen fia, így teljesen egyedül maradt. A feljegyzés szerint Jézus szánalomra indult iránta, és azt mondta neki: 'Ne sírj.' Ezután közelebb ment és megérintette a koporsót ... tovább »

A Biblia és a tudomány
Az itáliai tudós, Galilei 1613-ban adta ki Levél a napfoltokról című munkáját. Ebben bizonyítékot adott arra, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem a Nap a Föld körül. Ez az események olyan sorozatát indította el, amely végül a római katolikus inkvizíció elé juttatta az eretnekség alapos gyanújával. Végül tanai viszzavonására kényszerítenék ... tovább »

A Biblia és a mitológia
Igaz, hogy a mítoszok közül néhány csak kitalált, de mások viszont tényeken alapulnak. Vegyük például azokat a világszerte megtalálható mítoszokat és legendákat, amelyeknek eredete a világméretű Vízözönre vezethető vissza, ami valóban megtörtént, s amiről a Biblia is beszámol ... tovább »

Biblia és ateizmus
Isten az emberek számára többé már nem az, ami korábban volt. Egyre kevesebbet gondolnak rá, akár mindennapjaikat élik, akár döntések előtt állnak ... Istent más értékekkel cserélték fel: a bevétellel és a termelékenységgel. Egykor úgy tekintették őt, mint valamennyi emberi tevékenység értelmének forrását, mára azonban száműzték a történelem titokzatos tömlöcébe ... tovább »

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:43:29
Biblia

Az Ó és ójszövetség könyvei gyűjteményének a neve.

A szó a görög biblia könyvecskék szóból származik. Noha ez többesszámu szó, a latinban egyes számban használták, igy a könyvekből, a könyv lett, ez utal arra, hogy ezekben a könyvekben egység uralkodik. Az Ószövetség és Újszövetség megjelölést a II-ik századtól használják, hogy megkülömböztessék egymástól a zsidó és keresztény eredetű irásokat.

Az Ószövetség legnagyobb részét héber nyelven irták, csak néhány részletét arám nyelven (Ezsd 4,8-6,18, Jer 10,11, Dan 2,4-7,28). Az Újszövetsget néhány arameus szó kivételével görög nyelven irták.

A Bibliában 66 könyv van, 39 az Ószövetségben, és 27 az Újszövetségben. Csak ezeket a könyveket ihlette Isten szent szelleme. Az Ószövetség Római Katolikus kiadásában 45 könyv szerepel, s ezen felül Eszter és Dániel könyve ki van bővitve, ezeket apokrif-eknek nevezünk. Ezek részét képezték a görög nyelvű Ószövetségnek, a Septugintának.

Noha Biblia keletkezési ideje ezer évnél is hoszabb időszakot ölel át, feltünően sértetlen és hamisitatlan állapotban maradt ránk. A holt-tengernél nemrégen megtalált tekercsek, amelyek keletkezési ideje a Kr.e. 2 és 3-ik század, olyan szöveget tárnak elénk, amely csodállatos módón egyezik a ma használt héber szöveggel.

Az Újszövetség hiteles szövegének megállapitása mintegy 4700 görög kézirat állt rendelkezésre, mely keletkezési ideje Kr.u. 125-től egésszen a könyvnyomtatás feltalálásáig terjed. A jelenleg használt fejezetfelosztás 1228-ból, a versfelosztás 1551-ből való.

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:45:02
Jahve (Jehova)

Jahve (a Tetragrammaton: JHVH vagy YHWH) az ószövetségi Istent jelölő héber név; Izrael istenének megkülönböztető személyes neve. Általában csak úgy hivatkoznak rá, mint a Tetragrammaton ( görögül annyit tesz, a négybetűs szó).

A pontos kiejtése ma már ismeretlen, a zsidók, néhány kivételtől eltekintve, az írásukban csak a mássalhangzókat jelölik, a megfelelő magánhangzókat pedig szüleiktől hagyományozottan ejtik ki, de létezik több elfogadott ejtési variáns; ezek közül a legelterjedtebb a Jehova ( Károli Gáspár féle fordítás), de a Jahve hangsor talán helyesebb; valamint a Jah` és a Jahn rövidítések is közkedveltek (pl.: hallelujah, héberül annyit tesz: imádkozzunk az Úrhoz ). További restaurált kiejtések: Yahuweh, Yeho-ah, Yehou-ah, Yehua.

A pontos kiejtés bizonyára azért tűnt el, mert ezt a hangsort szentnek tartották a zsidók, és csupán évente egyszer, a kiengesztelődés ünnepén lehetett kiejteni, akkor is csak a főpap élhetett vele; de a szertartást többször betiltotta a megszálló Római Birodalom , a templomot is lerombolták Titusz császársága idején. (Ma csak a Siratófal áll, amelyről azt tartják, hogy az eredeti templom egy falmaradványa.) A hétköznapokon helyette csupán az Elohim (isten(ek)), Hashem (a név) és az Adonáj (Úr) szót használták. A kereszténység is az Adonájt vette át, a Septuaginta fordításban a kyrios ( görögül : Úr) szóként jelent meg az istennév, de később a Dominus ( latinul : Úr) terjedt el. Számtalan más fordítása is megjelent, közkedvelt a Mindenható, Isten, Úr fordítás.

Körülbelül i.sz. 3. században a zsidók felhagytak a név használatával: Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd [a szádra]; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (2Mózes 20:7). Azonban a keresztények még lehetséges, hogy fontosnak találták kiejteni: És megismertettem ő velök a te nevedet [...] (János 17:26).

A mai judaizmus - egy másik teória szerint - úgy véli, hogy ez egy kimondhatatlan név, és helyette és bibliai rövidítései helyett is csak az Adonáj szót használják (eszerint a teória szerint azért nem ismert a kiejtés, mert sohasem tudták kiejteni).

A zsidó hagyomány szerint a JHVH értelme ez: aki előidézi, hogy legyen.

Gyakran megfigyelhető, hogy több igéből raknak össze egy tulajdonnevet; a Tetragrammaton összeilleszthető az Ő volt , Ő van , Ő lesz kifejezésekbol, ami azt fejezi ki, hogy Isten időtlen, örökkévaló. A 2Mózes 3:14-ben a Biblia istene így mutatkozik be: Vagyok a ki vagyok, amely az eredeti szöveg értelmében és szövegkörnyezetében olyan értelmet nyer, hogy azzá leszek, amivé akarok, mindenható vagyok, teremtek, előidézem, hogy legyen. A Zsoltárok 83:19-ben olvasható.

HaYaH = volt, HoWeH = van, YiH_YeH = lesz

A www.zsido.hu (http://www.zsido.hu) oldalon Raj Tamás rabbi válasza a Jehova névre:
A Jehova, mint említettem, téves olvasat. A négybetűs isteni név köré ugyanis jóval később, amikor a magánhangzó jelölés (a héber pontozás) a gyakorlatba jött, egy másik, helyette olvasandó szó (az 'Uram' jelentésű ADONÁJ) magánhangzóit írták. Aki ezt nem ismerte, tévesen összeolvasta a mássalhangzókat a mellette álló magánhangzókkal, így lett belőle Jehova, aminek semmi értelme nincs. Ez olyan, mintha az 'Isten' szó mássalhangzóit az 'Uram' magánhangzóival olvasná valaki össze. Mi lesz belőle? 'SUTAN'!
Jézus Krisztus

Jézus Józsué után kapta a nevét. A név eredeti héber formája ugyanis Jésua, ami az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben szereplő nagy zsidó vezető, Józsué nevének. Ez a zsidók között akkoriban igen gyakori személynév a hosszabb Jehósua alakban is szerepel az Ószövetségben. A név jelentése az Úr a Megváltó vagy szó szerint: Jahve megvált.

A Jésua név betű szerinti átírása volt a görög Jészúsz a Szeptuagintában. Ez terjedt el azután a kereszténységgel együtt az egyes nyelvekben, így a magyarban Jézus alakban.

A muzulmánok Jézust Isza néven ismerik.

Jézus apai neve ben Juszef azaz József fia lehetett. Jézust teljes arámi nevén tehát Jésua ben Juszefként ismerhették.

A keresztények sokszor Názáreti Jézus nak is hívják. Ez édesanyja, Mária szülővárosa.

A Krisztus jelentése pedig: messiás , azaz fölkent király.

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:46:56

A Biblia eredete
A Biblia keletkezése

A Bibliát évszázadokkal Jézus születése előtt írták hithű zsidók többnyire héber nelven. Az első 39 könyvet Ószövetségnek nevezik. Az utolsó 27 könyvet keresztények írták, görögül, ezt Újszövetségként ismerjük. A belső bizonyítékok és a legrégibb hagyományok azt mutatják, hogy ezt a 66 könyvet több mint 1600 éven keresztül írták. Akkor kezdték el, amikor Egyiptom volt a legnagyobb hatalom, és akkor fejezték be, amikor Róma uralta a világot.

Több mint 3000 évvel ezelőtt, mikor a Biblia írása elkeződött, Izrael csupán egy kis nemzetet alkotott a sok közel-keleti nép között. Istenük Jahve(JVHV) volt, míg a szomszédos népek az istenek és istennők zavarba ejtő sokaságát tisztelték. Abban az időben nem csak az izraelitáknak volt vallásos irodalmuk. Más nemzetek is írtak olyan könyveket, amelyek vallásukat és nemzeti értékeiket tükrözték vissza. Például az akkád Gilgames-eposz Mezopotámiából és a Ras Shamra hősköltemények, amelyek ugariti nyelven születtek (ezt a nyelvet egykor a mai Szíria északi részén beszélték), kétségtelenül nagyon népszerűek voltak. A korszak hatalmas irodalmához tartoztak a különböző sumér istenségekhez szóló himnuszok és az akkád prófétai munkák.

Ezeknek a közel-keleti műveknek azonban közös lett a sorsuk. Feledésbe merültek, sőt már azokat a nyelveket sem beszélik, amelyeken íródtak. Létezésükről csupán az elmúlt években szereztek tudomást az archeológusok és a nyelvészek, s akkor fejtették meg, hogyan lehet elolvasni őket. Ugyanakkor a héber nyelvű Biblia első könyvei egészen napjainkig fennmaradtak, és még mindig sokan olvassák őket. Az a tény azonban, hogy ez az irodalom nagyrészt feledésbe merült, míg a héber Biblia fennmaradt, azt jelzi, hogy a Biblia ezektől jelentősen különbözik.

A Biblia tovább élése egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. Azok a csoportok, amelyek közreműködtek létrejöttében, olyan komoly nehézsegekkel néztek szembe, hogy ennek a könyvnek a fennmaradása napjainkig valóban figyelemreméltó. A Krisztus előtti időben azok a zsidók, akik a Héber Iratokat (az Ószövetséget) írták, egy viszonylag kis nemzetet alkottak. Létük bizonytalan volt a kizárólagos hatalomért ismételten összeütköző erős politikai államok között. A nemzetek egész sorával kellett Izraelnek megküzdenie a fennmaradásáért, így például a filiszteusokkal, a moábitákkal, az ammonitákkal és az edomitákkal. Abban az időben, amikor a zsidók két királyságra voltak felosztva, a kegyetlen Asszír Birodalom gyakorlatilag eltörölte a föld színéről az északi királyságot, a Babiloniak pedig lerombolták a déli királyságot, és az embereket fogságba hurcolták, amelyből 70 évvel később csak egy maradék tért vissza hazájába.

Sőt, léteznek az izraeliták kiirtására tett kísérletekről szóló beszámolók is. Mózes napjaiban a fáraó elrendelte, hogy minden újszülött izraelita fiút meg kell ölni. Ha ez sikerűl, a zsidó nép kihalt volna (2Mózes 1:15-22). Sokkal később, a zsidók perzsa uralom alatt életbe léptettek egy olyan törvényt, amelynek célja a zsidók kiirtása (Eszter 3:1-15). Ennek a tervnek a kudarcát még ma is ünneplik a zsidó Purim ünnepen.

Amikor a zsidók Szíria alattvalói voltak, IV. Antiókhos király minden erővel megpróbálta hellenizálni a nemzetet, kényszeríteni akarta őket, hogy görög szokásokat kövessenek és görög isteneket imádjanak. Ő sem járt sikerrel. Mialatt a körülöttük lévő népcsoportok egymás után tűntek el a világ színpadáról, a zsidóság ahelyett, hogy kihalt vagy beolvadt volna, fennmaradt, s vele együtt fennmaradtak a Biblia Héber Iratai is.

Azok a keresztények, akik a Biblia második részét (az Újszövetséget) készítették, szintén elnyomott csoportot alkottak, Jézust, megfeszítették és követőit a zsidó vezetők Palesztinában megpróbálták elhallgattatni. Amikor pedig a kereszténység más területekre is kiterjedt, a zsidók üldözték őket, hogy ezzel is akadályozzák a misszionáriusi munkát (Cselekedetek 5:27, 28; 7:58-60; 11:19-21; 13:45; 14:19; 18:5, 6).

Néró idejében a római hatóságok kezdetben türelmes magatartása megváltozott. Tacitus azzal büszkélkedett, hogy a züllött császár válogatott kínzásokat tart készenlétben a keresztények számára. Ettől kezdve fő bűn volt kereszténynek lenni. I. sz. 303-ban Diocletianus császár a Biblia elleni közvetlen csapásra készült. A kereszténység kiirtására tett erőfeszítései során elrendelte, hogy minden keresztény Bibliát el kell égetni.

Az elnyomásra és a népirtásra tett ezen erőfeszítések valódi veszélyt jelentettek a Biblia fennmaradására. Ha a zsidók arra a sorsa jutottak volna, mint a filiszteusok és a moábiták, vagy ha a zsidó és a római hatóságoknak sikerült volna kiirtani a keresztényeket, ki írta és őrizte volna meg a Bibliát? Szerencsére a Biblia őrzői - először a zsidók, azután a keresztények - nem tűntek el a főid színéről, és a Biblia fennmaradt.
A Biblia fennmaradása

A már említett ősi munkákat, amelyek aztán feledésbe merültek, kőbe vésték vagy agyagtáblákba karcolták. Nem így a Bibliát, azt eredetileg papiruszra vagy pergamenre írták, amelyek sokkal kevésbé tartós anyagok. Így azok a kéziratok, amelyeket az írók eredetileg készítettek, már régesrégen eltűntek. Hogyan őrizték meg akkor a Bibliát? Fáradságos munkával kézzel írott másolatok ezreit készítették. A könyvnyomtatás feltalálása előtt ez volt a könyvkészítés szokásos módja.

Van azonban a kézzel történő másolásnak egy veszélye. Ha egy kéziratba becsúsztak hibák, azok megismétlődtek, amikor az a kézirat további másolatok alapjául szolgált. Mivel hosszú időn keresztül sok másolat készült, számos hiba csúszott be. Tekintettel arra, hogy a Bibliát sok ezerszer lemásolták, honnan tudhatjuk, hogy ennek következtében nem változott meg felismerhetetlenül? Nézzük például a Héber Bibliát, az Ószövetséget. Az i. e. VI. század második felében, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a héber tudósok egy csoportja, az úgynevezett szoferimek, azaz írnokok lettek a Héber Biblia szövegének őrzői, és az ő felelősségük volt ezeket az Írásokat a közös és az egyéni imádatban való használatra lemásolni. Nekik volt a legjobb indítékuk, és szakemberek voltak, így magas színvonalú munkát végeztek. A szoferimek örökségét a masszoréták vették át, akik az i. sz. VII-X. századig tevékenykedtek. Nevük héber szóból ered, amelynek jelentése hagyomány. Lényegében ezekre a másolókra is az a feladat hárult, hogy őrizzék meg a hagyományos héber szöveget. A masszoréták aprólékosak voltak. A másolónak egy megfelelően hitelesített példányt kellett alapul vennie, és semmit nem voltszabad emlékezetből írnia. Minden betűt ellenőriznie kellett, mielőtt leírta.

Mennyire pontosan adták tovább a szöveget a szoferimek és a masszoréták? Erre a kérdésre 1947-ig szinte lehetetlen volt válaszolni, mivel a rendelkezésre álló legkorábbi teljes héber kéziratok az i. sz. X. századból származtak. Azonban 1947-ben néhány nagyon ősi kézirattöredéket találtak a Holt-tenger környéki barlangokban, köztük a Héber Biblia könyveinek részeit. A keltezés szerint néhány töredék a Krisztus előtti időből való. A tudósok ezeket összehasonlították a meglévő héber kéziratokkal, hogy megvizsgálják a szöveg továbbadás pontosságát. Mi volt az összehasonlítás eredménye? Az egyik legrégibb mű, amit megtaláltak, az Ésaiás könyvének teljes szövege. Ennek a szövegnek a ma rendelkezésünkre álló masszoréta Biblia szöveggel való szoros egyezése, csodálatos.Sok különbség a korábban felfedezett Szent Márk-féle Ésaiás tekercs és a masszoréta szöveg között másolási hibaként magyarázható. Ezektől eltekintve, figyelemreméltó az egyezés a teljes középkori kéziratban található szöveggel. Ez az egyezés egy ilyen sokkal régebbi kézirattal megnyugató bizonyítékot ad a hagyományos szöveg pontosságára.

A Bibliának a keresztények által görögül írt része, az úgynevezett Újszövetség esetében, a másolók a gyakorlott, jól képzett szoferimekkel öszszehasonlítva inkább tehetséges amatőrök voltak. Annak ellenére, hogy a hatóságok büntetéssel fenyegették őket, végezték munkájukat, és nagyon komolyan vették azt. Továbbá két dolog biztosít minket arról, hogy ma lényegében ugyanaz a szöveg áll rendelkezésünkre, amit az írók eredetileg leírtak. Először, olyan kéziratokkal rendelkezünk, amelyek keletkezésének időpontja sokkal közelebb áll a megírás időpontjához, mint a Biblia héber részének esetében. Ezek közé tartozik például a János evangéliumának egy töredéke, amely a II. század első feléből való, ez tehát valószínűleg kevesebb mint 50 évvel azután keletkezett, hogy János megírta az evangéliumát. Másodszor, a fennmaradt kéziratok száma már önmagában is figyelemreméltó bizonyítéka a szöveg valódiságának.

Azok a nyelvek, amelyeken a Bibliát eredetileg írták, végeredményben szintén akadályozták a fennmaradást. Az első 39 könyv túlnyomórészt héberül, az izraeliták nyelvén íródott. De a héber nyelv soha nem volt széles körben elterjedt, ha a Biblia ezen a nyelven maradt volna meg, a zsidó nemzeten és azon a néhány idegenen kívűl, akik tudtak héberűl olvasni, másokra semmilyen hatást nem gyakorolhatott volna. Azonban az i. e. III. században az Alexandriában (Egyiptom) elő zsidók számára elkezdődött a Biblia héber részének leforditása görögre. A Héber Biblia a nem zsidók számára könnyen hozzáférhetővé vált.

Abban az időben, amikor sor került a Biblia második részének a megírására, a görögöt még mindig nagyon széles körben beszélték, így a Biblia utolsó 27 könyvét ezen a nyelven írták. De mégsem mindenki értett görögül. Ezért a Bibliának mind a héber, mind a görög részét hamarosan lefordították az akkori idők olyan mindennapi nyelveire, mint például a szír, a kopt, az örmény, a georgial, a gót és az etiópiai. A Római Birodalom hivatalos nyelve a latin volt, és olyan sok latin fordítás készült, hogy szükség lett egy hivatalosan jóváhagyott változatra. Ez körülbelül i. sz. 405-ben készült el, és Vulgata néven vált ismertté, aminek jelentése mindennapi.

Így minden akadály ellenére a Biblia egészen az időszámításunk szerinti első századokig fennmaradt. Azok, akik írták, megvetett és üldözött kisebbség volt. Nehéz körülmények között éltek, ellenséges világban. A Biblia a másolások következtében erősen megváltozhatott volna, de ez nem történt meg. Azt a fenyegető veszélyt is elkerülte, hogy csak azok számára legyen hozzáférhető, akik beszélnek bizonyos nyelveket.

Az egész világ a gonosz hatalmában van (1János 5:19). Ennek alapján számolni kellett a világ ellenséges magatartásával az igazság közzétételével szemben, és ez így is volt. De akkor miért a Biblia maradt fenn, amikor sok más irodalom, amely nem nézett szembe hasonló nehézségekkel, feledésbe merült? A Biblia erre is válaszol: Isten kijelentése örökre megmarad (1Péter 1:25). Ha a Biblia valóban Isten Szava, emberi hatalom nem képes elpusztítani. És egészen a XX. századig éppen ez bizonyult igaznak.

Azonban az i. sz. IV. századában történt valami, ami végül újabb támadásokat eredményezett a Biblia ellen, és alaposan befolyásolta az európai történelem menetét. Csaknem tíz évvel azután, hogy Diocletianus megpróbálta a Biblia összes példányát megsemmisíteni, a császári politika megváltozott, és a kereszténység hivatalosan elismert lett. Tizenkét évvel később. i. sz. 325-ben egy római császár, Konstantin volt a keresztény niceai zsinat elnöke.

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:47:57

A Biblia és a kereszténység

Az első század végére befejeződött a Biblia könyveinek megírása. Ettől kezdve a keresztények nekiláttak a teljes Biblia másolásának és terjesztésének, megkezdödött az akkori leggyakoribb nyelvekre való lefordítás is. Mialatt a keresztény gyülekezet ezzel a nagyszerű munkával volt elfoglalva, kezdett kialakulni valami, ami később a Biblia fennmaradására nézve veszélyennek bizonyult.

Ennek a fejlődését a Biblia előre megjövendölte. Jézus egyszer példázatot mondott egy emberről, aki bevetette a földjét jó minőségű búzával, de mialatt aludt, egy ellenség gyom magvakat vetett a földbe. Mindkét mag kihajtott, de egy ideig a gyom elrejtette a búzát. Ezzel a példázattal Jézus megmutatta, hogy bár munkájának gyümölcseként igaz keresztények jelennek meg, halála után mégis hamis keresztények szivároghatnak be a gyülekezetbe. Végül nehéz volt megkülönböztetni a valódit a hamistól (Máté 13:24-30, 36-43).

Péter apostol nyíltan figyelmeztetett, hogy ezek a gyomszerű keresztények hatással lesznek arra, hogyan tekintik az emberek a Bibliát. Köztetek is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas tanokat bevezetni, és még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra. Sőt sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról. (2Péter 2:1, 2)

Jézus és Péter jövendölései már az első században beteljesedtek. Nagyravágyó férfiak szivárogtak a keresztény gyülekezetbe, és elvetették a széthúzás magvát (2Timótheus 2:16-18; 2Péter 2:21, 22; 3János 9, 10). A következő két évszázadban a tiszta bibliai igazságot görög filózofusok nézetei hamisitották meg, és sokan követték el azt a hibát, hogy pogány tantételeket bibliai igazságként fogadtak el.

A negyedik században Konstantin római császár elfogadta a kereszténységet mint államvallást. De az a kereszténység, amit ő ismert, jelentősen különbőzött attól a vallástól, melyet Jézus hirdetett. Időközben kivirágzott a Jézus által megjövendölt gyom. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy mindig voltak néhányan, akik az igaz keresztényiséget képviselték, és arra törekedtek, hogy Isten ihletett Szavának, a Bibliának megfelelően cselekedjenek. (Mt 28:19,20) A kereszténység ma ismert formája Konstantin idejéből származik. Az az elkorcsosult kereszténység a továbbiakban már nemcsak vallási szervezet volt, hanem az állam egy része, és vezetői fontos szerepet játszottak a politikában. Végül a hitehagyott egyház oly módon hasznalta politikai hatalmat, hogy az teljesen ellentmondott a bibliai kereszténységnek, és a Bibliára nézve is újabb veszélyes helyzeteket idézett elő.

Amikor a latin megszűnt beszélt nyelv lenni, új bibliafordítások váltak szükségessé. De a katolikus egyház ezzel nem értett egyet. Vratislav, aki később Csehország királya lett, 1079-ben engedélyt kért VII. Gergely pápától, hogy a Bibliát az alattvalói nyelvére lefordíthassa. De a pápa nemmel válaszolt. Kifejtette: Azok számára, akik gyakran elmélkednek a Biblián, világos, hogy a Mindenható Istennek nem ok nélkül tetszett, hogy a szent iratok bizonyos részét titokban tartani, nehogy semmibe vegyék, ha minden ember számára egyszerűen érthető, sőt esetleg lenézzék, vagy félművelt emberek félreértelmezzék, és ez tévedéshez vezessen.

A pápa a Bibliát az akkor már holt latin nyelven akarta megtartani. A tartalma titokban maradt, nem fordították le az egyszerű emberek nyelvére. Jeromos latin Vulgatá-ja, amely az V. században azért készült, hogy a Biblia mindenki számára hozzáférhető legyen, ugyanakkor a titokban tartás eszközévé vált.

A középkorban az elgyház ellenállása a nemzeti nyelvű Bibliával szemben egyre erősödött III Ince pápa olyan szigorú levelet írt 1199-ben a németországi Metz érsekének, hogy az érsek minden német nyelvű Bibliát, amelyet csak képes volt kézrekeríteni, elégettetett. A Toulouse-i zsinat elrendelte 1229-ben, hogy világiak birtokában nem lehet semilyen nemzeti nyelvű Biblia. A spanyolországi Tarragona tartományi zsinatának parancsára 1233-ban a Bibliát át kellett adni, hogy elégessék. Angliában 1431-ben Stafford wellsi püspök megtiltotta mind a Biblia lefordítását angolra, mind az ilyen fordítások birtoklását.

Ezeknek az egyházi méltóságoknak a célja nem a Biblia elpusztítása volt. Azt akarták, hogy megkövesedjen, azaz egy olyan nyelven maradjon, amelyet csak kevesen tudtak elolvasni. Azt hitték, hogy ezzel megakadályozzák azt, amit ök eretnekségnek neveztek, de ami valójában tekintélyük megtámadására irányult. A Biblia csupán szellemi kíváncsiság tárgya lett volna, ha ez sikerül, és kevés, vagy egyáltalán semmi hatással nem lett volna a hetköznapi ember életére.

Szerencsére azonban sok becsületes ember elutasította, hogy eleget tegyen ezeknek a rendeleteknek. De az ilyen elutasítások veszélyesek voltak. Egyesek a Biblia birtoklásának bűne miatt rettenetesen sokat szenvedtek. Példaként nézzük egy spanyol ember, név szerint Julián Hernández esetét, aki vállalta, hogy Németországból a saját országába nagyszámú Bibliát szállít. Hordókba rejtette és mint rajnai bort pakolta fel őket. Elárulták, és a római katolikus inkvizíció elfogta. Azokat, akiknek a Bibliákat szánta, válogatás nélkül megkínozták, és aztán többségüket különböző büntetésekre ítélték. Juliánt megégették, húsz másikat nyárson megsütöttek, többeket életfogytiglani börtönre ítéltek, egyeseket nyilvánosan megkorbácsoltak, sokakat gályára küldtek.

A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá, hogy ezek a felelős egyházi méltóságok nem a bibliai keresztényiséget képviselték! A Biblia maga jelenti ki az ilyenek közé tartozókról: Az Isten gyermekeit és az Ördög gyermekeit ez a tény teszi nyilvánvalóvá: Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressuk egymást, nem ugy, mint Káin, aki a gonosztól származott és megölte testvérét. (1János 3:10-12).

Milyen figyelemreméltó, hogy férfiak és nők készségesen vállalták ilyen rettenetes bánásmód kockázatát csupán azért, hogy Bibliájuk lehessen! És az ilyen példák egészen napjainkig megsokasodtak. Az a mélységes odaadás, amit a Biblia az emberekből kiváltott, és az a készség, amellyel türelmesen szenvedtek és zokszó nélkül viselték a szörnyű halált anélkül, hogy fellázadtak volna kínzóik ellen, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Biblia Isten Szava (1Péter 2:21).

Végül a XVI. században a római katolikus hatalom elleni protenstáns felkelés után maga az egyház erőltette a Biblia leforditását az ismert európai nyelvekre. Mégis már akkoriban több kapcsolata volt a Bibliával a protestantizmusnak, mint a katolicizmusnak. De a Bibliával való szembenállást illetően a protestáns egyházak sem mentesek a felelősségtől. Ahogy múltak az évek, bizonyos protestáns túdósok másfajta támadást intéztek a könyv ellen: intellektuális támadást. A XVIII. és XIX. században kifejlesztették a Biblia tanulmányozásának egy módszerét, amely a magasabb kritika néven vált ismertté. Követői azt tanították, hogy a Biblia nagy részét legendák és mítoszok alkotják. Ezek közül az elképzelések közül a szélsőségesebbeket már nem képviselik, de a magasabb kritikat még mindig tanítják a szemináriumokon, és egyáltalán nem szokatlan egy-egy lelkésztől azt hallani, hogy nyilvánosan elutasítja a Biblia egy részét.

Talán mégis a kereszténység magatartása akadályozza leginkább az embereket abban, hogy elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát. A kereszténység azt állítja, hogy a Bibliát követi. Magatartásuk azonban szégyent hoz a Bibliára és magára a keresztény névre. Amint Péter apostol megjövendölte, az igazság útjáról gyalázkodóan beszélnek (2Péter 2:2). Miközben az egyház tiltotta a Biblia lefordítását, a pápa például anyagilag támogatta a közelkeleti muzulmánok elleni erőteljes katonai törekvéséket. Ezeket szent keresztes hadjáratoknak hívták, pedig semmi szent nem volt bennük. Az első - az úgynevezett Népek keresztes hadjárata - volt az elkövetkezők mintája. Egy prédikálóktól felbujtott féktelen sereg, mielőtt elhagyta Európát, rátámadt a zsidókra Németországban, és lemészárolta őket egyik városban a másik után.

A XVI. századi protestáns felkelés sok európai orszagban kimozdította a katolicizmust a hatalomból. Ennek egyik következménye a harmincéves háború volt (1618-1648), amely egyike az európai történelem legborzalmasabb háborúinak. Mi volt a háború valódi oka? A katolikusok gyűlölték a protestánsokat, és a protestánsok gyűlölték a katolikusokat. Akkoriban kezdett a kereszténység Európán túl is terjeszkedni azáltal, hogy a keresztény kultúrát elvitte a föld más részeire. Ezt a katonailag is támogatott terjeszkedést a kegyetlenség és a kapzsiság jellemezte. Az amerikai kontinensen a spanyol konkvisztádorok rövid idő alatt kiirtották az ősi bennszülött kultúrát. A spanyol kormányzók általában kiirtották az ősi civilizációt anélkül, hogy az európait bevezették volna. Az, ami őket az Újvilágba vonzotta, elsősorban az arany utáni mohó vágy volt.

A protestáns misszionáriusok szintén útnak indultak Európából más kontinensekre. Tevékenységük többek között hozzájárult a gyarmati rendszer kiterjedéséhez. A missziók számos esetben a népek fölötti uralom igazolására és ürügyül szolgáltak. A misszió, a technológia, és az imperializmus közötti kapcsolat jól ismert. A keresztény egyházak és az állam közötti szoros kapcsolat napjainkban is fennáll. Mindkét világháború elsősorban a keresztény nemzetek közötti harc volt. A lélkészek mindkét oldalon arra buzdították a fiatalembereket, hogy harcoljanak és próbálják megölni az ellenséget - aki gyakran ugyanahhoz a valláshoz tartozott.

A fennti esemenyek bibliai próféciákat teljesítenek be. Előre megjövendölték, hogy sokan, akik magukat kereszténynek vallják, szégyent hoznak majd a Bibliára és a keresztényi névre, és az, hogy ez megtörtént, a Biblia igaz voltát bizonyítja. Mindenesetre figyelembe kellene venni, hogy a kereszténység magatartásának semmi köze sincs a Biblián alapuló keresztényiséghez. Jézus maga mondta, hogy miről lehet felismerni az igaz keresztényeket. Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek (János 13:35). Jézus továbbá azt mondta: Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak (János 17:16). A Biblia nemcsak a lefordítása ellen irányuló heves ellenállást élte túl, hanem az újkori tudósok részéről jövő támadásokat.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:48:47
Az Ószövetség hitelessége

Egy ősi város ostrom alatt áll. Támadói átözönlöttek a Jordánon, és most a város magas falai előtt táboroznak. De milyen szokatlan a hadi taktikájuk! A támadó sereg hat napon keresztül naponta egyszer csendben körbemenetelte gyárost, csak az őkét kísérő papok egy csoportja kürtölt. Most, a hetedik napon, a sereg hétszer kerülte meg csendben a várost. A papok hirtelen teljes erőből megfújják kürtjüket. A sereg óriási csatakiáltással megtöri hallgatását, és a magas fal hatalmas porfelhőben összeomlik, védtelenül hagyva a várost (Józsué 6:1-21).

Így írja le Józsué könyve, a Héber Iratok hatodik könyve csaknem 3500 évvel ezelőtt Jerikó elestét. De valóban így történt? Sokan azt válaszolnák: Nem, mert Józsué könyve a Biblia előző öt könyvével együtt legendákból áll, amelyeket sok évszázaddal az állítólagos események után írtak és abban az időben, amikor az izraeliták Kánaán földjére léptek, Jerikó még nem is létezett.

Ezek súlyos vádak. Ahogy átolvasod a Bibliát, észre fogod venni, hogy tanításai erősen öszszekapcsolódnak a történelemmel. Isten valós férfiakkal, nőkkel, családokkal és nemzetekkel foglalkozott, és parancsolatait egy történelmi népnek adta. A modern tudósok, akik kétségbe vonják a Biblia történelmi megbízhatóságát, kételkednek üzenetének fontosságában és megbízhatóságában is. Ha a Biblia valóban Isten Szava, akkor történelmi szempontból megbízhatónak kell lennie, és nem tartalmazhat legendákat és mítoszokat. Van-e alapjuk a kritikusoknak kétségbe vonni a Biblia történelmi hitelességét?

A kritika a legjobb esetben is feltételezés vagy próbálkozás, olyasmi, amit könnyen megváltoztatnak, vagy hamisnak bizonyulhat, és mással kell helyettesiteni. Ez egy intellektuális gyakorlat, tárgya minden kétség és feltételezés, amely elválaszthatatlan az ilyen gyakorlatoktól. Különösen a Bibliával foglalkozó magasabb kritika végtelenül fontolgató és próbálkozó, követői abból a feltételezésből indultak ki, hogy a Biblia csupán ember szava, és erre alapozták érvelésüket.

Miért olyan népszerű ma a kritika az értelmiség körében? Mert azt mondja nekik, amit hallani akarnak, megfelel azoknak az előzetes véleményeknek, amelyeket az evoluciónizmus kialakított. És valóban, a két elmélet hasonló célt szolgál. Ugyanúgy, ahogy az evolúció szerint a Teremtőbe vetett hit szükségtelen, a magasabb kritikája szerint szükségtelen hinni abban, hogy a Bibliát Isten ihlette.

Racionalista XX. századunk értelmisége számára az a feltételezés, hogy a Biblia nem Isten Szava, hanem emberé, elfogadhatónak tűnik. Sokkal könnyebb elhinniük, hogy a próféciákat beteljesedésük után jegyezték fel, mint hitelesnek elfogadni azokat. A Biblia csodákról szóló beszámolóit inkább mítoszokként, legendákként vagy népmondákként magyarázzák, mint hogy mérlegelnék annak a lehetőségét, hogy azok valóban megtörténtek. De az ilyen álláspont elfogultságról tanúskodik, és nem nyújt szilárd alapot arra, hogy a Bibliát ne fogadjuk el igaznak.

Az archeológia sokkal szilárdabb alapokkal rendelkező kutatási terület, mint a kritika. Az archeológusok az elmúlt kultúrák maradványait feltárva sokféle módon hozzájárultak az ősi idők dolgainak jobb megértéséhez. Ezért nem meglepő, hogy a régészeti leletek ismételten megegyeznek a Biblia kijelentéseivel. A kritikusokkal szemben az archeológia gyakran még meg is védte a Bibliát. Például Dániel könyve szerint Belsazár volt az utolsó uralkodó Babilonban, mielőtt azt a perzsák elfoglalták volna (Dániel 5:1-30). Mivel a Biblián kívül Belsazár látszólag sehol nem volt megemlítve, azt állították, hogy a Biblia téved, és ez a férfi soha nem létezett. De a XIX. században Dél-Irak területén néhány omladékban több kisméretű ékírásos hengerre bukkantak. Egyikük egy imát tartalmazott Nabonidus, babiloni király legidősebb fiának egészségéért. És mi volt ennek a fiúnak a neve? Belsazár.

Tehát létezett egy Belsazár! De vajon király volt, amikor Babilon elesett? A legtöbb dokumentum, amit később találtak, úgy hivatkozik rá mint a király fiára, a trónörökösre. De egy ékírásos szöveg, a Nabonidus verses beszámolója fényt derít Belsazár valódi helyzetére. Ebben ez áll: Ő[Nabonidus] rábízta a 'tábort' az ő legidősebbjére [fiára], az ő elsőszülöttjére, az országok csapatait [az] ő [parancsnoksága] alá helyezte. Szabad kezet adott neki (mindenben), rábízta a királyságot. Tehát Belsazárra volt bízva a királyság. Bizonyára minden tekintetben királlyá tette! Ez a kapcsolat Belsazár és apja, Nabonidus között megmagyarázza, miért ajánlotta Belsazár az utolsó babiloni ünnepi lakoma alkalmával Dánielnek, hogy harmadik uralkodóvá teszi a királyságban (Dániel 5:16). Mivel Nabonidus foglalta el az elsőszámú uralkodói helyet, Belsazár csak a második uralkodó volt Babilonban.

Valóban sok archeológiai lelet bizonyítja a Biblia történelmi pontosságát. Például a Biblia beszámol arról, hogy Izrael nagy jólétnek örvendett, miután Salamon király átvette a királyságot apjától, Dávidtól. Ezt olvassuk: Júda és Izrael olyan számos volt, mint a tenger partján a homokszemek sokasága: ettek, ittak és vigadoztak (1Királyok 4:20). Az archeológia tanúbizonysága azt mutatja, hogy az i. e. X. században és utána Júdában erőteljesen megnövekedett a lakosság száma, amint a Dávid teremtette béke és jólét sok új város építését tette lehetővé.

Később Izrael és Juda két állam lett. Izrael meghóditotta a szomszédos Moáb földjét. Mesa királysága alatt Moáb fellázadt Izrael ellen, az pedig szövetséget kötött Júdával és a szomszédos Edommal a Moáb elleni háborúra (2Királyok 3:4-27). Figyelemreméltó, hogy 1868-ban Jordániában találtak egy sírkövet (egy vésett kőtáblát), amelyen moábita nyelven Mesa saját beszámolója található erről az összeütközésről.

I. e. 740-ben Isten megengedte, hogy Izrael lázadó északi királyságát Asszíria elpusztítsa (2Királyok 17:6-18). A két izraelita város, Szamárfa és Hásor teljes megsemmisítése és Megiddó azt követő elpusztítása az archeológia tényleges bizonyítékai arra nézve, hogy [a bibliaíró] nem túlzott.

A későbbi időkben, amint arról a Biblia beszámol nekünk, Jeruzsálemet Joákin király uralkodása idején a babiloniak megostromolták és bevették. Ezt az eseményt feljegyezték a Babiloni krónikában, egy ékírásos táblán, melyet az archeológusok megtaláltak. Ez így olvasható: Akkád [Babilon] királya . . . megostromolta Júda (iahudu) városát és Adár hónap második napján bevette a várost. Joákint Babilonba vitték és bebörtönözték. De később, a Biblia szerint szabadon engedték, és ételt juttattak neki (2Királyok 24:8-15; 25:27-30). Ezt támasztja alá az a Babilonban talált közigazgatási dokumentum, amely felsorolja a Yaukinnak, Júda királyának is adott fejadagokat.

Az archeológia és a Biblia történelmi beszámolói közti kapcsolatról David Noel Freedman profeszszor ezt írta: Az archeológia általában mégis egyre inkább alátámasztja a bibliai beszámolók történelmi hitelességét. A patriarcháktól az Újszövetségig idejéig végighúzódó kronológiai vázlat megegyezik az archeológiai adatokkal ... A jövő felfedezései valószínűleg igazolják majd azt a jelenlegi visszafogott álláspontot, hogy a bibliai hagyomány a történelemben gyökerezik, és hűen viszszaadja azt, noha az kritikai vagy tudományos értelemben nem történelem.

Azt jelenti ez, hogy az archeológia minden esetben összhangban van a Bibliával? Nem, számos eltérés van. Az egyik, Jerikónak a fejezet elején leírt drámai elfoglalása. A Biblia szerint Jerikó volt az első város, amelyet Józsué meghódított, amikor az izraelitákat bevezette Kánaán földjére. A bibliai kronológia azt mutatja, hogy a város az i. e. XV. század első felében esett el. Elfoglalása után Jerikót porig égették, és attól kezdve évszázadokig lakatlan maradt (Józsué 6:1-26; 1Királyok 16:34).

A II. világháború előtt John Garstang profeszszor ásatásokat vezetett azon a helyen, ahol Jerikót sejtették. Felfedezései szerint ez egy nagyon régi város volt, amit többször leromboltak és újjáépítettek. Garstang megállapította, hogy az egyik pusztulás alkalmával a falak mintha földrengés következtében omlottak volna le, és a város teljesen leégett. Garstang úgy vélte, hogy ez kb. i. e. 1400-ban történt; ez a dátum nincs túl messze attól az időponttól, amelyet a Biblia megjelöl mint Jerikó Józsué általi lerombolásának időponját. A háború után egy másik archeológus, Kathleen Kenyon további ásatásokat végzett Jerikónál. Ő arra a következtetésre jutott, hogy azok az összeomlott falak, melyeket Garstang tárt fel, több száz évvel korábbiak, mint azt elődje gondolta. Megállapította, hogy az i. e. XVI. században következett be Jerikónak egy nagyobb mértékű lerombolása, de a XV. században - amikor a Biblia szerint Józsué elfoglalta az országot - Jerikó helyén nem állt város. Ezenfelül, beszámol egy másik pusztulásnak a lehetséges jeleiről, amely i. e. 1325-ben történhetett meg azon a helyen, és úgy véli, hogy ha Jerikó pusztulása kapcsolatba hozható Józsué hadjáratával, ezt az [utóbbi] dátumot javasolja az archeológia.

Az ablak amelyen át az archeológia látni engedi a múltat, nem mindig tiszta. Az archeológusok sokkal objektívebbek, amikor feltárják a tényeket, mint amikor magyarázzák őket. De emberi elfogultságuk befolyásolja feltárási módszereiket is. Elkerülhetetlen, hogy miközben a földrétegekben ásnak, ne tegyenek kárt a leletekben, így soha nem tudják kísérletüket megismételve ellenőrizni azt. Ez az archeológiát egyedivé teszi a tudományok között. Ráadásul egy archeológiai jelentés összeállítása ezáltal rendkívül megerőltető, csapdákkal teli feladattá válik.

Így az archeológia nagyon segítőkész lehet, de mint minden emberi törekvés, nem hibátlan. Bármilyen érdekesek legyenek is az archeológiai elméletek, soha nem szabad úgy tekinteni őket, mint megtámadhatlan igazságot. Ha az archeológusok az általuk talált leletet a Bibliának ellentmondóan magyarázzák, nem szabad automatikusan azt feltételezni, hogy a Biblia téved és az archeológusoknak van igaza. Magyarázatukat, mint ismeretes, megváltoztathatják.

Érdekes megjegyezni, hogy 1981-ben John J. Bimson professzor újra foglalkozott Jerikó pusztulásával. Behatóan tanulmányozta a város teljes felégetését, ami - Kathleen Kenyon szerint - az i. e. XVI. század közepén történt. Szerinte ez a pusztulás megfelel annak a bibliai beszámolónak, amely a város Józsué általi elpusztításáról szól. De a Kánaánról alkotott archeológiai kép is teljesen megfelel a Biblia leírásának az izraeliták területfoglalásának idejéről. Ezért felveti, hogy az addigi archeológiai keltezés téves, és azt mondja, hogy ez a pusztulás valójában az i. e. XV. században történt, azaz Józsué életében.

Amint ez a példa mutatja, az archeológusok gyakran ellentmondanak egymásnak. Így az sem meglepő, hogy néhányan a Bibliával ellentétes véleményen vannak, néhányan pedig egyetértenek vele. Mindamellett néhány tudós kezd a Biblia pontosságának általában tisztelettel adózni, még ha nem is minden részletében. Igen, a Biblia magán viseli a történelmi pontosság bélyegét. Az események meghatározott időkhöz és dátumokhoz kötöttek; nem úgy, mint a legtöbb ősi mítosz és legenda. A Bibliában feljegyzett számos esemény valódiságát abból az időből keltezett feliratok támasztják alá. Ha különbség van a Biblia és néhány ősi felirat állításai között, az gyakran annak tulajdonítható, hogy az ősi uralkodók idegenkedtek megörökiteni saját vereségeiket, saját sikereiket pedig eltúlozták.

A Biblia írói kivételes őszinteségről tesznek tanúbizonyságot. Az ősi idők olyan fontos alakjait, mint Mózes és Áron, minden gyengeségükkel és erősségükkel együtt mutatják be. Még a nagy király, Dávid gyarlóságát is becsületesen feltárja. Ismételten felfedte az egész nemzet hiányosságait. Ez az elfogulatlanság a Héber Iratokat mint szavahihetőt és megbízhatót ajánlja, hangsúlyt ad Jézus szavainak, aki mikor Istenhez imádkozott, ezt mondta: A te szavad igazság (János 17:17).

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:50:39

Az Újszövetség hitelessége

A Keresztény Görög Iratok történelmi beszámolóit harminc vagy negyven évvel Jézus halála után kezdték írni. Valamennyi evangélium i. sz. 70 előtt íródott, és semmi olyasmi nincs bennük, amit ne lehetett volna a Jézus halálát követő húsz éven belül megírni. A megírásuk kb. i. sz. 80 előtt befejeződött. A 20-50 éves időszakban aligha következhetett be bármiféle észrevehető változás a lényegi tartalomban, sőt Jézus kijelentéseinek jellegzetes szóhasználatában sem.

A Keresztény Görög Iratok történelmi részei legalább annyira hitelt érdemlőek, mint a világi történelmi beszámolók. A korai keresztényiség eseményei, és azok megírása között eltelt néhány évtizedben kétségtelenül nem volt elég idő arra, hogy mítoszok és legendák keletkezzenek és általánosan elterjedjenek.

Ez különösen igaz, tekintettel arra, hogy sok beszámolóban szemtanú vallomásáról van szó. A János evangéliumának írója kijelentette: Ez az a tanítvány [a tanítvány, akit Jézus szeretett], aki tanúskodik ezekről és megírta ezeket (János 21:24). A Lukács evangéliumának írója ezt mondta: Akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak a ránk hagyott üzenetnek (Lukács 1:2). Pál apostol így beszélt azokról, akik tanúi voltak Jézus feltámadásának: [Közülük] a legtöbben még most is élnek, néhányan azonban elaludtak a halálban (1Korinthus 15:6).

Semmiképpen sem lehetett olyan könnyű, mint ahogy néhány író úgy tűnik gondolja, Jézus szavait és tetteit azokban a korai években egyszerűen kitalálni, hiszen olyan sok tanítványa élt még, akik nagyon jól emlékeztek, mi történt meg és mi nem ... A tanítványok egyszerűen nem engedhettek meg maguknak pontatlanságokat (nem beszélve a tények tudatos elferdítéséről), mert azok, akik nagyon is örültek volna egy ilyen alkalomnak, azonnal leleplezték volna őket. Ellenkezőleg, az eredeti apostoli prédikálásnak egyik erőssége az volt, hogy magabiztosan számított a hallgatóság ismeretére; ők nem csupán azt mondták: Mi tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, hanem azt is: Amint ti magatok is tudjátok (Cselekedetek 2:22).

Lehetséges-e, hogy a szemtanúk feljegyzett beszámolói pontosak voltak, de később meghamisították őket? Más szóval, azután illesztették-e be a mítoszokat és legendákat, hogy az eredeti iratok elkészültek? Már láttuk, hogy a Keresztény Görög Iratok szövege jobb állapotban maradt ránk, mint bármely más ősi irodalomé. A nagy tömegű bizonyíték öszszességében azt mutatja, hogy a szöveg lényegében sértetlen. Ezenkívül számos ősi fordítás létezik - a legkorábbi körülbelül i. sz. 180-ból származik -, amelyek szintén a szöveg pontosságát bizonyítják. Ezért, ha mindent figyelembe veszünk, biztosak lehetünk abban, hogy legendák és mítoszok nem szivárogtak be a Keresztény Görög Iratokba azután, hogy az eredeti írók befejezték munkájukat. Az a szöveg, amellyel ma rendelkezünk, alapjában véve ugyanaz, mint amit az eredeti írók leírtak, pontosságát pedig az a tény erősíti meg, hogy a korabeli keresztények elfogadták.

Valójában azoknak az eseményeknek, amelyek Jézus és apostolai korában történtek, a Biblián kívüli hiteles bizonyítékai meglehetősen korlátozott számúak. Nem is várhatunk mást, hiszen az első századi keresztények viszonylag kis csoport volt, akik ráadásul nem keveredtek bele a politikába. De azok a bizonyítékok, melyeket a világi történelem szolgáltat, megegyeznek azzal, amit a Bibliában olvasunk.

Például a zsidó történetíró, Josephus i. sz. 93-ban így írt Heródes Antipas átfogó katonai vereségéről: Néhány zsidó számára Heródes seregének pusztulása isteni bosszúnak tűnt, igazságos bosszúállásnak Alámerítő Jánossal való bánásmódjáért. Heródes halálra adta őt, aki jó ember volt, és arra buzdította a zsidókat, hogy éljenek igaz életet, gyakoroljanak jogosságot egymással és jámborságot Istennel szemben. Ezzel Josephus megerősíti a Biblia beszámolóját, miszerint Alámerítő János igaz ember volt, aki megbánást hirdetett, és akit Heródes kivégeztetett (Máté 3:1-12; 14:11). Josephus megemlítette Jakabot is, Jézus féltestvérét, aki - a Biblia elmondása szerint - nem kezdettől fogva követte Jézust, később azonban kiemelkedő vén volt Jeruzsálemben (János 7:3-5; Galata 1:18,19). Josephus a következő szavakkal bizonyítja Jakab letartóztatását: [A főpap, Anániás] összehívta a szanhedrin bíráit és eléjük vitt egy Jakab nevezetű férfit, testvérét Jézusnak, akit Krisztusnak hívtak, és bizonyos másokat. Ezekkel a szavakkal Josephus azt is megerősíti, hogy Jézus, akit Krisztusnak hívtak, valóságos történelmi személy volt.

Más korai írók szintén utalnak a Görög Iratokban említett eseményekre. Az evangéliumok például beszámolnak arról, hogy Jézus prédikációi egész Palesztinában nagy visszhangra találtak. Amikor Poncius Pilátus őt halálra ítélte, követői összezavarodtak és elcsüggedtek, nem sokkal később ugyanezek a tanítványok bátran töltötték be Jeruzsálemet azzal az üzenettel, hogy az ő Uruk feltámadt. Néhány éven belül a keresztényiség az egész Római Birodalomban elterjedt (Máté 4:25; 26:31; 27:24-26; Cselekedetek 2:23, 24, 36; 5:28; 17:6).

Ennek igaz volta mellett tanúskodik Tacitus római történész, aki nem volt a keresztényiség barátja. Nem sokkal i. sz. 100 után beszámol Néró kegyetlen keresztény üldözéséről, majd hozzáteszi: Krisztus, akiről elnevezték őket, Tibérius uralkodása alatt Poncius Pilátus prokurátor által kirótt halálbüntetést szenvedett, a veszedelmes babonát ezzel egy pillanatra elfojtották, de aztán újra megjelent, és elterjedt nemcsak Júdeában, ahonnan származott, hanem még a fővárosban [Rómában] is.

A Cselekedetek 18:2-ben a Biblia írója utal arra, hogy [a római császár] Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. A második századi római történész, Suetonius szintén hivatkozik erre a kiutasításra. Az isteni Claudius című munkájában a történész ezt mondja: Mivel a zsidók, akiket Chrestus felbujtott, állandóan zavargásokat keltettek, ő [Claudius] kikergette őket Rómából. Ha Chrestus itt Jézus Krisztust jelenti, és ha az események más városok mintáját követték, akkor a zavargásokat valójában nem a Krisztus által felbujtott emberek (azaz Krisztus követői) keltették, hanem inkább a zsidók erőszakos reakciói voltak azok, a keresztények hűséges prédikáló tevékenységére.

Justin vértanú a második század közepén Jézus halálával kapcsolatban ezt írta: Hogy ezek a dolgok megtörténtek, azt megállapíthatjátok Poncius Pilátus cselekedeteiből. Ezenkívül Justin vértanú szerint ugyanezen feljegyzések megemlítették Jézus csodáit is, amelyekről ezt írta: Hogy ő valóban véghez vitte azokat a dolgokat, megláthatjátok Poncius Pilátus cselekedeteiből. Igaz, ezek a cselekedetek vagy hivatalos feljegyzések már nem léteznek. De a második században nyilvánvalóan léteztek, és Justin vértanú nyugodtan felszólíthatta olvasóit, hogy vizsgálják át őket, és bizonyosodjanak meg szavainak igazságáról.
Az archeológiai bizonyíték

Az archeológiai leletek szintén megmagyarázzák vagy megerősítik azt, amit a Görög Iratokban olvasunk. Például 1961-ben Poncius Pilátus nevét találták meg egy caesareai római színház romjai között egy feliraton. Mindaddig ennek a római uralkodónak a létezésére, eltekintve a Bibliától, alig volt néhány bizonyíték.

Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy Alámerítő János akkor kezdte szolgálatát, amikor ... Lysanias volt Abilene tartománynak uralkodója (Lukács 3:1). Néhányan kétségbe vonták ezt az állítást, mert Josephus megemlített egy Lysaniást, aki Abilene tartományban uralkodott, és i. e. 34-ben meghalt, tehát jóval János születése előtt. Azonban az archeológusok feltártak egy olyan feliratot Abilene tartományban, amely megemlít egy másik Lysaniást, aki negyedes fejedelem (területi uralkodó) volt Tibérius uralkodása alatt, aki császárként uralkodott Rómában, mikor János elkezdte szolgálatát. Ez könnyen lehet az a Lysaniás, akire Lukács utalt.

Amint azt a Cselekedetek könyvében olvassuk, Pált és Barnabást misszionárius szolgálatra küldték Ciprusra. Ott egy prokonzullal találkoztak, név szerint Sergius Paulusszal, egy intelligens emberrel (Cselekedetek 13:7). A XIX. század közepén a Cipruson végzett ásatások során feltártak egy i. sz. 55-ből származó feliratot, amely pontosan ezt az embert említi meg. Erről az esetről mondja G. Ernest Wright archeológus: Ez a rendelkezésünkre álló egyetlen Biblián kívüli hivatkozás erre a prokonzulra, érdekes, hogy Lukács pontosan megadja nekünk a nevét és rangját.

Athéni tartózkodása idején Pál megemlítette, hogy látott egy oltárt, amelyet az ismeretlen istennek ajánlottak (Cselekedetek 17:23). Az egykori Római Birodalom több részén találtak olyan oltárokat, amelyeket latin nyelvű feliratok szerint ismeretlen isteneknek ajánlottak. Az egyik, Pergamumban talált oltár görög feliratú, mint amilyen az athéni lehetett.

Később, amikor Pál Efézusban volt, hevesen támadták őt az ezüstművesek, mivel jövedelmük Artemisz istennő képmásainak és ereklyetartóinak készítéséből származott. Efézusra úgy hivatkoztak mint a nagy Artemisz templomőrzőjé-re (Cselekedetek 19:35). Ezzel összhangban számos terrakotta és márvány Artemisz szobrocskát találtak az ősi Efézus helyén. Az elmúlt évszázadban még a hatalmas templom maradványai is felszínre kerültek.

A történelem és az archeológia tehát megmagyarázza, és bizonyos mértékig megerősíti a Görög Iratok történelmi elemeit. De ismét le kell szögezni, hogy ezen írások igazságának legerősebb bizonyítékai e könyvekben magukban találhatók. Amikor olvasod őket, nem tűnnek mítoszoknak. Valamenynyi igaznak hangzik.

Először is nagyon őszinték. Gondoljunk például arra, amit Péterről jegyeztek fel. Részletes beszámolót találunk arról, amikor a vízen akart járni, de kínos kudarcot vallott. Aztán Jézus ezt mondta ennek a nagyon tisztelt apostolnak: Távozz tőlem, Sátán!(Máté 14:28-31; 16:23). Ráadásul, miután teljes határozottsággal biztosította Jézust, hogy ő soha nem hagyná el őt, mégha mindenki más így tenne is, éjszakai őrsége közben álomba merült, végül pedig háromszor megtagadta Urát (Máté 26:31-35, 37-45, 73-75).

De nem Péter volt az egyetlen, akinek a gyengeségeit felfedték. Az őszinte feljegyzés nem kendőzi el, hogy az apostolok versengtek azon, ki a legnagyobb közöttük (Máté 18:1; Márk 9:34; Lukács 22:24). Nem hallgatja el azt sem, hogy Jakab és János apostolok anyja arra kérte Jézust, fiainak a legkiváltságosabb helyet adja a mennyek országában (Máté 20:20-23). A heves dühkitörést Barnabás és Pál között szintén híven jegyezték le (Cselekedetek 15:36-39).

A Lukács evangéliuma figyelemreméltó módon beszámol arról, hogy az asszonyok, akik vele egyutt jöttek el Galileából értesültek elsőként Jézus feltámadásáról. Ez a legszokatlanabb adat az első század társadalmáról, ahol férfiuralom volt. Valóban, a feljegyzés szerint, az, amit az asszonyok mondottak, képtelenségnek tűnt az apostolok számára (Lukács 23:55-24:11). Ha a Görög Iratok történetei nem igazak, akkor csak kitalálták őket. De miért találna ki bárki is olyan történetet, amelyben elismert személyek kedvezőtlen színben tűnnek fel?

Sokan úgy tekintik Jézust, mint a Bibliában leírt, képzelt eszményképet. Ha az Újszövetséget ugyanazon mértékkel mérnénk, mint más ősi, történelmi anyagot tartalmazó írásokat, akkor nem szabadna Jézus létezését jobban kétségbe vonnunk annál, mint amenynyire egy sereg pogány személynek a létezését kétségbe vonhatjuk, akiknek mint történelmi alakoknak a valóságos voltát soha nem kérdőjelezték meg.

Nemcsak Jézus létezése vitathatatlan, személyiségének ábrázolása a Bibliában szintén egyértelműen igaznak hangzik. Nem könnyű kitalálni egy nem hétköznapi személyiséget, aztán következetesen ábrázolni végig egy teljes könyvön keresztül. Majdnem lehetetlen azonban négy különböző írónak ugyanarról a személyiségről írni, és következetesen ugyanazt a képet festeni róla akkor, ha az a személyiség soha nem létezett. Az a tény, hogy a Jézusról szóló leírás mind a négy evangéliumban nyilvánvalóan ugyanarra a személyre vonatkozik, meggyőző bizonyítéka az evangéliumok hitelességének.

Hogyan lehetséges az, hogy mind a négy evangéliumban kivétel nélkül egy vonzó, fiatal férfi meglepő határozottsággal megrajzolt portréja jelenik meg, aki teljesen szabadon jár-kel mindenféle nő - köztük határozottan rossz hírű - társaságában, a szentimentalizmus, mesterkéltség vagy prüdéria legcsekélyebb nyoma nélkül, és mégis minden pillanatban megőrzi jellemének épségét? Az egyetlen lehetséges válasz az, hogy ilyen ember valóban létezett és cselekedett, úgy, ahogy a Biblia mondja.

Mivel meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a Görög Iratokat igaz történelemnek tekinthetjük, miért mondják néhányan, hogy nem az? Mi az oka, hogy néhányan, bár bizonyos részeit hitelesnek fogadják el, nem akarják elfogadni a teljes tartalmat? Az ok főképp az, hogy a Biblia olyan dolgokat jegyez fel, amelyeket a modern értelmiségiek nem akarnak elfogadni. Azt mondja például, hogy Jézus egyes próféciákat beteljesített, másokat pedig kijelentett. Arról is beszámol, hogy csodákat vitt véghez, halála után pedig fel lett támasztva.

Ebben a szkeptikus XXI. században az ilyen dolgok hihetetlennek tűnnek. A csodákat illetően, bár néhányan elfogadják, hogy Jézusnak lehetett gyógyítóképessége, de csak pszichoszomatikus, anyag feletti értelem típusú. A többi csoda, amint a legtöbben kimagyarázzák, vagy kitalálás, vagy olyan valós esemény, amelyet elbeszéléskor elferdítettek.

Ennek példájaként vegyük azt az esetet, amikor Jézus több mint 5000 embert vendégelt meg csupán néhány kenyérrel és két hallal (Máté 14:14-22). Jézust és apostolait nagy tömeg látogatta meg, akik megéheztek. Jézus elhatározta, hogy a közöttük levő gazdagoknak jó példát ad. Azt a kevés élelmet, ami neki és apostolainak volt, megosztották a tömeggel. Hamarosan mások is, akik élelmet hoztak magukkal, követték példáját és megosztották azt a többiekkel. Végül az egész tömeg jóllakott. Ha valóban ez történt volna, már az is egy figyelemreméltó bizonyítéka lenne a jó példa erejének. Miért kellett volna egy ilyen érdekes és sokat mondó történetet elferdíteni úgy, hogy csodának tűnjön? Valójában minden olyan próbálkozás, amely a csodákat nem mint természetfölötti eseményeket magyarázza, több problémát vet fel, mint amennyit megold.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:51:41

Bibliai próféciák

Sok bibliai prófécia olyan pontosan beteljesült, hogy a kritikusok azt állítják, beteljesülésük után írták le azokat. De az ilyen állítások valótlanok. Isten mindenható, rendelkezik a jövendőlés képességével (Ésaiás 41:21-26; 42:8, 9; 46:8-10). A bibliai próféciák, amelyek igaznak bizonyultak, nem az utólagos szerzőség, hanem az isteni ihletés bizonyítékai.
A babiloni fogság

Ezékiás mintegy 30 évig volt Jeruzsálem királya, időszámításunk előtt 740-ben tanúja volt annak, hogy északi szomszédját, Izraelt Asszíria elpusztította. Időszámításunk előtt 732-ben tapasztalta Isten segítő erejét, amikor az asszíroknak az a próbálkozása, hogy Jeruzsálemet meghódítsák kudarccal járt (Ésaiás 37:33-38).

Ezékiás követeket fogad Merodak-Baladántól, Babilon királyától. A követek látszólag azért jöttek, hogy gratuláljanak Ezékiásnak súlyos betegségéből való felépűléséhez. Valószínű azonban, hogy Merodak-Baladón egy lehetséges szövetségest látott Ezékiásban Asszíria világhatalma ellen. Ezékiás semmit sem tesz azért, hogy eloszlasson egy ilyen feltevést, mert megmutatja a babiloni látogatóknak háza és birodalma minden vagyonát. Talán ő is szeretne szövetségest arra az esetre, ha az asszírok visszatérnek (Ésaiás 39:1, 2).

Ésaiás, aki annak az időnek kiemelkedő prófétája, azonnal felismeri, hogy Ezékiás meggondolatlanul cselekedett. Tudja, hogy nem Babilon, hanem Isten Ezékiás legbiztosabb védelme, és elmondja a királynak: az, hogy gazdagságát megmutogatta a babiloniaknak, tragédiához fog vezetni. Íme, jönnek napok - mondja Ésaiás -, és mindazt, ami saját házadban van, és amit ősatyáid a mai napig felhalmoztak, Babilonba hurcolják.Isten határozott: Semmit sem hagynak meg(Ésaiás 39:5, 6).

Az i. e. VIII. században valószínűtlennek tűnt ennek a próféciának a beteljesedése. Száz évvel később azonban megváltozott a helyzet. Asszíriát Babilon váltotta fel uralkodó világhatalomként, Júda pedig vallási szempontból annyira elkorcsosult, hogy Isten megvonta tőle áldását. Egy másik prófétát, Jeremiást Isten arra ihletett, hogy ismételje meg Ésaiás figyelmeztetését. Jeremiás kijelentette, hogy Isten így szólt: Felhozom [a babiloniakat] e föld ellen és annak lakosai ellen ... és az egész föld pusztasággá lesz, döbbenet tárgyává, és ezek a nemzetek Babilon királyának szolgálnak hetven esztendeig (Jeremiás 25:9, 11).

Körülbelül négy évvel azután, hogy Jeremiás ezt a próféciát kijelentette, a babiloniak Júdát birodalmuk részévé tették. Három évvel később néhány zsidó foglyot a jeruzsálemi templom vagyonának egy részével együtt Babilonba vittek. Nyolc évvel ezután Júda fellázadt, és a babiloni király, Nebukadnezár ismét rohamot indított ellene. Ez alkalommal lerombolták a várost és a templomot. Az összes kincset és magukat a zsidókat is a távoli Babilonba hurcolták; pontosan úgy, ahogy azt Ésaiás és Jeremiás megjövendölte (2Krónika 36:6, 7, 12, 13, 17-21).

A babiloniak támadása után, amint a The Archaeological Encyclopedia of the Holy Land írja, a város [Jeruzsálem] pusztulása teljes volt.W. F. Albright archeológus ezt állítja: A Júdában végzett ásatások és a felszíni feltárások bebizonyították, hogy Júda városai a káldeaiak két támadása következtében nemcsak hogy teljesen elpusztultak, de generációkon keresztül lakatlanul is maradtak - sok esetben örökre. Így az archealógia megerősíti ennek a próféciának a megrázó beteljesedését.
Tírusz

Ezékiel szintén bibliaíró volt, aki az ősi időkben isteni ihletésű próféciákat jegyzett fel. Az i. e. VII. század vége táján és a VI. században prófétált - azaz a Jeruzsálem pusztulását megelőző években, majd a zsidók babiloni fogságának első tíz éve alatt. Még néhány mai kritikus is elfogadja, hogy a könyv hozzávetőleg ebben az időszakban íródott.

Ezékiel hatásos próféciát jegyzett fel Izrael északi szomszédjának, Tírusznak pusztulásáról, amely baráti kapcsolatban volt Isten népével, később azonban ellenségévé vált (1Királyok 5:1-9; Zsoltárok 83:3-9 ). Ezt írta: Ezért így szól a Ur: 'Íme, ellened fordulok, ó Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger hozza hullámait. Biztosan lerombolják Tírusz falait és ledöntik tornyait és lesöpröm róla még a porát is, és fénylő, csupasz sziklává teszem . . . Kőzeteidet, gerendáidat és még a porodat is a víz közepébe hányják' (Ezékiel 26:3, 4, 12).

Valóban ez történt? Igen, néhány évvel azután, hogy Ezékiel kijelentette ezt a próféciát, Babilon királya, Nebukadnezár megostromolta Tíruszt (Ezékiel 29:17, 18). Ez azonban nem volt könnyű ostrom. Tírusz részben a szárazföldön feküdt (ezt hívták Ó-Tírusznak), részben pedig egy szigeten, körülbelül 800 méterre a parttól. Nebukadnezár, mielőtt végleg behódoltatta volna, 13 évig ostromolta a szigetet.

Ezékiel próféciája végül i. e. 332-ben teljesedett be minden részletében. Abban az időben Nagy Sándor, a macedón hódító lerohanta Ázsiát. A szigeten fekvő Tírusz, biztonságos fekvésének köszönhetően, tartotta magát vele szemben. Sándor nem akart potenciális ellenséget hagyni maga mögött, de Tírusz ostromával sem akart éveket tölteni, ahogy Nebukadnezár tette.

Hogyan oldotta meg ezt a katonai problémát? Épített egy földhidat vagy mólót a szigethez, amelyen átvonulva katonái megtámadhatták a szigetvárost. Figyelemre méltó, hogy milyen anyagot használt a móló építéséhez. A The Encyclopedia Americana beszámol erről: A város szárazföldi részének, amelyet lerombolt, törmelékéből épített egy óriási mólót 332-ben, hogy a szigetet öszszekapcsolja a szárazfölddel. Egy viszonylag rövid ostrom után a szigetvárost lerombolták. Ezzel Ezékiel próféciája minden részletében beteljesedett. Még az Ó-Tírusz 'kőzeteit és gerendáit is a víz közepébe hányták'.

Egy XIX. századi utazó beszámolt arról, mi maradt fenn az ősi Tíruszból az ő koráig: Annak az ősi Tírusznak, amelyet Salamon, valamint Izrael prófétái ismertek, a hegyoldalakon kőbe vésett síremlékeken és a falak alapján kívül, semmi nyoma nem maradt ... Még az a sziget, amelyet Nagy Sándor a város ostromakor félszigetté alakított, töltést építve közte és a szárazföld között, sem rejt meghatározható emlékeket a keresztes hadjáratoknál korábbi időszakból. A modern város, amely egészében viszonylag új, az egykori sziget északi felét foglalja el, a fennmaradó területet pedig meghatározhatatlan romok borítják.
Amikor Babilon következett

Egykor, az i. e. VIII. században Ésaiás próféta, aki figyelmeztette a zsidókat arra, hogy a babiloniak a közeljövőben leigázzák majd őket, meglepő módon valami mást is megjövendölt: magának Babilonnak a teljes pusztulását. Előre megmondta szemléletesen és igen részletesen: Felkeltem ellenük a médeket ... És Babilon, a királyságok dísze, a káldeusok büszkeségének szépsége olyanná lesz, mint Szodoma és Gomora, miután Isten felforgatta. Nem lesz lakott többé, ő sem lakozik ott nemzedékről nemzedékre (Ésaiás 13:17-20).

Jeremiás próféta szintén előre megmondta Babilon elestét, ami sok évvel később következett be. Ő egy érdekes részletet is említett: Pusztulás jön vizeire és azok kiszáradnak ... Babilon erős férfiai felhagytak a harccal. Erődítményeikben ülnek. Erejük elapadt (Jeremiás 50:38; 51:30). Babilonnak mint kiemelkedő világhatalomnak az uralkodási ideje i. e. 539-ben ért véget, amikor a tetterős perzsa uralkodó, Cirusz a méd seregek támogatásával a város ellen vonult. Félelmetes volt azonban, ami Ciruszt fogadta. Babilont hatalmas, bevehetetlennek tűnő falak vették körül. A nagy Eufrátesz folyó is keresztülfolyt a városon, jelentősen hozzájárulva annak védelméhez.

Hérodotosz görög történész leírja, hogyan oldotta meg Cirusz a problémát: Seregének egy részét ott állította fel, ahol a folyó belép a városba, másik részét pedig ott, ahol elhagyja azt, azzal a paranccsal, hogy amint a víz elég sekéllyé válik, a folyó medrén át vonuljanak be a városba ... Az Eufráteszt egy csatornán keresztül egy medencébe irányította [a mesterséges tavat Babilon egyik előző uralkodója ásatta], ami akkor egy mocsár volt; ezáltal a folyó vízszintje annyira lesüllyedt, hogy természetes medre átgázolhatóvá vált. Ezután a perzsák, akik erre vártak az Eufrátesz partján, beléptek a folyóba, amely most annyira leapadt, hogy körülbelül egy ember combjának közepéig ért, és így bejutottak a városba.

Így esett el a város, amint azt Jeremiás és Ésaiás előre megmondta. De figyeljük meg a profécia beteljesedését részleteiben. Szó szerint 'pusztulás jött vizére és azok kiszáradtak'. Ez az Eufrátesz vízszintjének lesüllyesztése volt, amely lehetővé tette Cirusznak, hogy behatoljon a városba. 'Babilon erős férfiai felhagytak a harccal', amint arra Jeremiás figyelmeztetett? A Biblia feljegyzi - épp úgy, mint a görög történészek, Hérodotosz és Xenophon -,hogy a babiloniak éppen egy lakomán vettek részt, amikor a perzsák megtámadták őket. A Nabonidus krónikában, egy hiteles ékírásos dokumentumban, az áll, hogy Cirusz seregei csata nélkül vonultak be Babilonba, ami valószínűleg azt jelenti, hogy jelentősebb szabályos ütközet nélkül. Nyilvánvalóan Babilon erős férfiai nem sokat tettek a város védelméért.

Mi a helyzet azzal a jövendöléssel, hogy Babilon nem lesz lakott többé újra? Ez nem teljesedett be közvetlenül i. e. 539-ben. De a prófécia hiánytalanul beigazolódott. Eleste után Babilon számos vallás kiindulópontja volt, egészen i. e. 478-ig, amikor is Xerxes elpusztította. A IV. század végén Nagy Sándor tervezte újjáépítését, de meghalt, mielőtt még a munka jelentősen előrehaladt volna. Attól fogva a város csak hanyatlott. Bár az i. sz. I. századában még éltek ott emberek, mégis, mára az ősi Babilonból nem maradt más, mint egy halom rom Irakban. Még ha Babilon romjait részben újjá is építenék, akkor is csupán a turisták számára szolgáló látványosság lenne, nem pedig élő, vibráló város. Az elhagyatott hely a Babilonról szóló próféciák végleges beteljesedéséről tanúskodik.
A világhatalmak felvonulása

Az i. e. VI. században, a zsidók babiloni fogsága idején ismét egy másik próféta, Dániel arra kapott ihletést, hogy jegyezzen fel néhány figyelemre méltó látomást, amelyek előre megmondják a világ eseményeinek lefolyását. Az egyikben Dániel leír számos szimbolikus állatot, amelyek egymást szorítják ki a világ színpadáról. Egy angyal megmagyarázza, hogy ezek az állatok a világhatalmak felvonulását szemléltetik attól az időtől kezdve. A két utolsó vadállatról ezt mondja: A kétszarvú kos, amelyet láttál, Média és Perzsia királya. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarvgyedig, amely a szemei között volt, az első király. Es hogy az letört úgy, hogy végül is négy állt a helyébe, [azt jelenti] négy királyság támad a nemzetéből, de nem az ő hatalmával(Dánie18:20-22).

Ez a prófétai látomás pontosan beteljesült. A babiloni birodalmat Médo-Perzsia döntötte meg, amely 200 évvel később görög világhatalomnak adott utat. A Görög Birodalmat Nagy Sándor, a nagy szarv vezette. De Sándor halála után tábornokai küzdöttek egymással a hatalomért, és végüla kiterjedt birodalom négy kisebb birodalomra, négy királyságra esett szét.

A Dániel könyvének 7. fejezetében egy némileg hasonló látomás szintén a messzi jövőbe tekint. A babiloni világhatalmat egy oroszlán szemlélteti, a perzsát egy medve, a görögöt pedig egy leopárd, négy fejjel és a hátán négy szárnynyal. Azután Dániel egy másik vadállatot lát, félelmet keltő és rettenetes és szokatlanul nagy erejű ... és tíz szarva volt (Dániel 7:2-7). Ez a negyedik vadállat ábrázolja a hatalmas Római Birodalmat, amely körülbelül három évszázad múlva kezdett fejlődni, miután Dániel ezt a próféciát feljegyezte.

Az angyal Rómára vonatkozóan ezt jövendölte: Ami a negyedik állatot illeti, van egy negyedik királyság, amely eljön a földre, az különbözik majd az összes többi királyságtól; és felfalja az egész földet, letapossa és összezúzza azt (Dániel 7:23). H. G. Wells A Pocket History of the World című könyvében ezt írja: Ez az új hatalom, a Római Birodalom, amely az i. e. II. és I. században emelkedett fel, hogy uralja a nyugati világot, több szempontból más volt, mint bármelyik nagy birodalom amely mindaddig uralkodott a civilizált világban. Kezdetben köztársaság volt, aztán monarchia lett. Az előző birodalmaktól eltérően ezt nem egy hódító hozta létre, hanem évszázadokon át könyörtelenül nőtt. Sokkal tovább maradt fenn és sokkal nagyobb terület felett gyakorolt ellenőrzést, mint bármely más előző birodalom.

De mi a helyzet a hatalmas vadállat tíz szarvával? Az angyal ezt mondta: Ami a tíz szarvat illeti, abból a királyságból tíz király támad és utánuk még egy másik király. Ő maga pedig különbözik az elsőktől, és három királyt megaláz (Dániel 7:24). Hogyan valósult ez meg? Amikor a Római Birodalom az i. sz. V. században hanyatlásnak indult, nem lépett helyébe azonnal egy másik világhatalom. Számos királyságra bomlott fel - tíz királyságra. Végül a Brit Birodalom legyőzte három riválisát: Spanyolországot, Franciaországot és Hollandiát, így uralkodó világhatalommá vált. Így alázta meg az újonnan nőtt 'szarv' a három királyt. Dániel próféciái - az események után íródtak? A Biblia jelzi, hogy Dániel könyve az i. e. VI. században íródott. Mégis a próféciák annyira pontosnak bizonyultak, hogy a kritikusok azt állítják, a könyvnek körülbelül i. e. 165-ben kellett keletkeznie,amikor számos prófécia már beteljesedett. Bár az egyetlen valós indokuk erre az állításra az, hogy Dániel próféciái beteljesedtek, Dániel könyve megírásának ezt a késői dátumát mégis mint megalapozott tényt mutatják be sok referencia munkában.

Ilyen elmélettel szemben azonban mérlegelnünk kell a következő tényeket: Először is, hivatkoztak a könyvre olyan zsidó munkákban, amelyeket az i. e. II. században készítettek, mint például a Makkabeusok 1. könyvében. Másodszor, belefoglalták a görög Septuaginta változatba, amelynek fordítása az i. e. III. században kezdődött. Harmadszor, Dániel könyve másolatainak töredékei bukkannak fel leggyakrabban a Holt-tengeri tekercseken, és ezeket a töredékeket i. e. 100 körülire keltezik. Következésképpen, Dániel könyvét megírásának általuk feltételezett időpontja után nem sokkal már széles körben ismerték és elfogadták - kétségtelen bizonyítékaként annak, hogy jóval a kritikusok által megadott idő előtt készült.

Továbbá, Dániel könyve olyan történelmi részleteket tartalmaz, amelyek második századi író előtt ismeretlenek voltak. Kiemelkedő példa erre Babilon uralkodójának, Belsazárnak az említése, akit Babilon elestekor, i. e. 539-ben gyilkoltak meg. Babilon bukásával kapcsolatos nem bibliai ismereteink fő forrásai Hérodotosz (V. század), Xenophon (V.- VI. század) és Berossus (III. század). Egyikük sem tudott Belsazárról. Milyen valószínűtlen, hogy egy II. századi írónak olyan értesülése lett volna, amely ezeknek a korábbi szerzőknek nem állt rendelkezésére! A Belsazárra vonatkozó feljegyzés Dániel könyvének 5. fejezetében következésképpen megbízható érv amellett, hogy Dániel előbb írta könyvét, mint a többi író az övét. Végül a Dániel könyve számos olyan próféciát tartalmaz, amely jóval i. e. 165 után teljesedett be. Ezek egyike volt a Római Birodalomról szóló prófécia, amelyet a korábbiakban már említettünk. Egy másik figyelemre méltó prófécia Jézus, a Messiás megjelenéséről szól.
A Messiás eljövetele

Ez a prófécia a Dániel 9. fejezetében van, és így hangzik: Hetven [év]hét szabatott a te népedre és szent városodra [vagyis négyszázkilencven év] (Dániel 9:24). Mi történt ez alatt a 490 év alatt? Ezt olvassuk: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelem [eljövetelé]ig hét [év]hét és hatvankét [év]hét van (Dániel 9:25). Ez tehát a felkent Messiás eljövetelének idejére vonatkozó prófécia. Hogyan teljesedett ez be?

A Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs a perzsa Artaxerxes király huszadik esztendejében'hangzott el', azaz i. e. 455-ben (Nehémiás 2:1-9). A 49 év végére (7 évhét) Jeruzsálem pompáját nagyrészt helyreállították. A teljes 483 évet (7 plusz 62 évhét) számlálva, i. e. 455-től i. sz. 29-hez érkezünk. Ez volt Tibérius császár uralkodásának tizenötödik éve, az az év, amikor Jézust Alámerítő János alámerítette (Lukács 3:1). Jézus akkor nyilvánosan mint Isten Fia vált ismertté, és megkezdte szolgálatát, a jó hír prédikálását a zsidó nemzetnek (Máté 3:13-17; 4:23). Ő lett a felkent vagy Messiás.

A prófécia a továbbiakban így szól: A hatvankét [év]hét múlva pedig kiirtatik a Messiás. Azt is hozzáteszi, hogy és egy héten [hét éven] át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak (Dánie19:26, 27). Ezzel összhangban Jézus kizárólag a sokakhoz ment, azaz a test szerinti zsidókhoz. Alkalmilag prédikált a szamaritánusoknak is, akik hitték az Írások némelyikét, de a júdaizmus fő áramlatától különálló szektát alkottak. Azután a hét felén, három és fél év prédikálás után, áldozatul adta életét, tehát kivágták. Ez a mózesi törvény végét, és egyben a véres áldozatnak és az ételáldozatnak a végét jelentette (Galata 3:13, 24, 25). Így tehát Jézus halálával megszüntette a véres áldozatot és az étel áldozatot.

Mindazonáltal további három és fél évig az újonnan életre hívott keresztény gyülekezet kizárólag a zsidóknak, majd később a velük rokon szamaritánusoknak tanúskodott. De i. sz. 36-ban, a 70 évhét végén, Péter apostol isteni irányításra egy pogánynak, Kornéliusnak prédikált (Cselekedetek 10:1-48). Most már a szövetség sokakkal nem korlátozódott többé a zsidókra. A megmentést a körülmetéletlen pogányoknak is prédikálták.

Mivel a zsidó nemzet elvetette Jézust és öszszeesküdött a kivégzésére, Isten nem védte meg őket, amikor i. sz 70-ben jöttek a rómaiak és el pusztították Jeruzsálemet. Ezzel Dániel további szavai teljesedtek be: És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború (Dániel 9:26). Ez a második fejedelem Titus volt, a római hadvezér, aki i. sz. 70-ben elpusztította Jeruzsálemet.

Ily módon Dániel próféciája a 70 hétről figyelemre méltó pontossággal beteljesedett. Valóban, a Héber Iratokban feljegyzett sok prófécia teljesedett be az első században, és több ezek közül Jézusra vonatkozott. Jézus születésének helyét, buzgalmát Isten házáért, prédikáló tevékenységét, elárulását 30 ezüst pénzért, halálának módját és azt, hogy sorsot vetnek köpenyére - mindezeket a részleteket megjövendölték a Héber Iratokban. Beteljesedésük kétségkívül bizonyítja, hogy Jézus volt a Messiás, és újra bizonyítja azt is, hogy a próféciák ihletettek voltak (Mikeás 5:2; Lukács 2:1-7; Zakariás 11:12; 12:10; Máté 26:15; 27:35; Zsoltárok 22:19; 34:21; János 19:33-37).

A bibliai próféciák, mivel beteljesedtek, valóban igaznak bizonyultak. A dolgok pontosan úgy történtek, ahogyan a Biblia szerint történniük kellett. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a Biblia Isten Szava. A prófétai kijelentések mögött, amelyek olyan pontosak voltak, több kellett, hogy legyen emberi bölcsességnél.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:52:36

A Bibliai csodák

Jézus a tanítványaival Nainba, egy észak-palesztinai város felé haladt, ahogy a városkapú közelébe ért, találkozott egy temetési menettel. Egy férfi halt meg. Özvegy édesanyja, akinek ő volt az egyetlen fia, így teljesen egyedül maradt. A feljegyzés szerint Jézus szánalomra indult iránta, és azt mondta neki: 'Ne sírj.' Ezután közelebb ment és megérintette a koporsót. Akik azt vitték, megálltak, ő pedig így szólt: 'Ifjú, neked mondom, kelj fel!' A halott férfi felült, és beszélni kezdett (Lukács 7:11-15). Vajon igaz-e? Sokan nehezen tudják elhinni, hogy ilyen dolgok egykor valóban megtörténtek. Mégis, a csodák a bibliai feljegyzés szerves részei. A Bibliában való hit azt jelenti, hogy az ember hiszi: történtek csodák. Valójában a bibliai igazság teljes egésze egy nagyon fontos csodán alapszik: Jézus Kriszus feltámadásán.

Hiszel-e a csodákban? Vagy úgy érzed, hogy ebben a tudományos korban nem logikus hinni bennük - azaz olyan rendkívüli eseményekben, amelyek emberfeletti beavatkozás bizonyítékát adják? Ha nem hiszel, semmiképpen sem állsz egyedül ezzel a véleményeddel. Már két évszázaddal ezelőtt egy skót filozófus, David Hume is ugyanígy gondolta. Valószínűleg a te érveid hasonlóak az övéhez, amiért nem hiszel.

A skót filozófus Hume ezt írta: A csoda a természet törvényeinek áthágása. Az ember időtlen idők óta bízik a természet törvényeiben. Tudja, hogy egy tárgy, ha leejtik, leesik, hogy a nap minden reggel felkel és minden este lenyugszik, és így tovább. Tudja, hogy az ilyen események mindig egy megszokott mintát követnek. Semmi sem történik, ami ne lenne összhangban a természeti törvényekkel. Ezt a bizonyítást Hume hibátlannak érezte, mint bármely tapasztalatból származó érvet a csodák lehetősége ellen.

A második érv, amit felhozott, az volt, hogy az emberek könnyen becsaphatók. Néhányan szeretnek hinni csodálatos dolgokban és csodákban, különösen, ha azoknak közük van a valláshoz, de már sok úgynevezett csoda csalásnak bizonyult. A harmadik érve az volt, hogy a csodákról szóló feljegyzések általában a tudatlanság korából származnak. Minél több ismeretre tettek szert az emberek, annál kevesebb csodát jegyeztek fel. Hume kimondta, hogy ilyen csodálatos események napjainkban soha nem történnek. Ezzel bizonyítottnak érezte, hogy csodák soha nem is történtek. A csodák elleni legtöbb érv a mai napig ezeket az általános alapelveket követi.

Mi a helyzet azzal az ellenvetéssel, hogy a csodák a természet törvényeinek áthágásai, és így nem lehetnek igazak. Ez az érv látszólag meggyőzőnek tűnhet, mégis vizsgáljuk meg, mit is jelent valójában. Általában egy csodát úgy határozhatunk meg, mint olyan eseményt, amely a normál természeti törvények keretein kívül történik. Olyan váratlan eseményről van szó tehát, amelynél a nézők meg vannak győződve arról, hogy emberfeletti beavatkozás tanúi voltak. Ennélfogva Hume ellenvetése valójában azt jelenti: A csodák lehetetlenek, mert természetfölöttiek! Nem kellene-e minden bizonyítékot fontolóra venni, mielőtt elhamarkodva így következtetnénk?

Tény, hogy ma a szakemberek, David Hume-mal ellentétben, nem feltétlenül abból indulnak ki, hogy a megszokott természeti törvények mindenhol és mindenkor érvényesek. A tudósok azon töprengenek, vajon a megszokott három dimenzió: a hosszúság, a szélesség és a magasság mellett nincs-e mégsok további dimenzió is a világegyetemben. Elméleteket alkotnak fekete-lyukak létezéséről, óriáscsillagokról, amelyek addig omlanak össze saját magukban, amíg sűrűségük gyakorlatilag végtelen nagy lesz. Szomszédságukban a világűr szerkezete úgy megváltozik, hogy maga az idő is megáll. Sőt, a tudósok még annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy bizonyos feltételek mellett az idő előrehaladás helyett visszafelé is haladhat!

A klasszikus általános relativitás elmélet szerint a világegyetem kezdete a végtelen sűrűség és tér-idő görbület egyedülállósága kellett, hogy legyen. Ilyen feltételek mellett minden ismert fizikai törvény összeomlana. A tudósok nem értenek egyet azzal, hogy valami lehetetlen, csak azért, mert a normál természeti törvényekkel ellentétben áll. Szokatlan feltételek között történhetnek szokatlan dolgok. Amennyiben hiszünk egy Mindenható Istenben, el kell ismernünk, hogy neki bizonyára hatalmában áll szokatlan - természetfölötti - eseményeket előidézni, ha azok szándékával összhangban vannak (2Mózes 15:6-10; Ésaiás 40:13, 15).

Egyetlen gondolkodó ember sem tagadja, hogy néhány csoda nem más, mint csalás. Néha hallunk arról, hogy hamis bankjegyek kerültek forgalomba, de ez nem jelenti azt, hogy minden pénz hamis. Néhány beteg ember nagyon bízik a kuruzslókban és a csaló orvosokban, és ezek sok pénzt adnak nekik. De ez nem jelenti azt, hogy minden orvos csaló. Néhány művész nagy ügyességgel hamisítja a régi mesterek festményeit. De ez nem jelenti azt, hogy minden festmény hamisítvány. Az a tény, hogy néhány állítólagos csoda nyilvánvalóan csalás, épp oly kevéssé jelenti azt, hogy valódi csoda soha nem történhet.

A harmadik ellenvetést a következőképpen öszszegezték: Ilyen csodálatos események napjainkban soha nem történnek. Hume soha nem látott csodát,így nem akarta elhinni, hogy valaha is történhettek csodák. Ez a fajta érvelés azonban nem következetes. Minden gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy a skót filozófus korát megelőző időkben történtek csodálatos események, amelyek az ő életidejében nem ismétlődtek meg. Miféle események voltak ezek?

Például, valamikor megjelent a földön az élet. Azután a tudatos élet bizonyos formái bukkantak elő. Végül feltűnt az ember, bölcsességgel, képzelőerővel, a szeretet képességével és a lelkiismeret adományával. Egyetlen tudós sem képes megmagyarázni a ma működő természeti törvények alapján ezeknek a rendkívüli eseményeknek a folyamatát. Mégis léteznek annak élő bizonyítékai, hogy ezek megtörténtek.

És mi a helyzet azokkal a csodálatos eseményekkel, amelyek David Hume kora óta történtek? Tételezzük fel, hogy képesek voltunk visszautazni az időben, és mesélni neki a mai világról. Hogyan próbálnánk elmagyarázni például, hogy egy hamburgi üzletember beszélhet valakivel, aki Tokióban van, tőle több ezer kilométerre anélkül, hogy felemelné a hangját; hogy egy spanyolországi futballmeccs az egész földön élőben látható; hogy szerkezetek, amelyek sokkal nagyobak, mint Hume idejében a tengeri hajók, képesek felemelkedni a föld felszínéről és néhány óra alatt csaknem 500 embert szállítanak a levegőn át több ezer kilométerre. El tudod képzelni a válaszát?

Mégis a mi napjainkban történnek ilyen csodálatos dolgok. Miért? Mert az ember olyan tudományos elvek segítségével, amelyekről Hume-nak fogalma sem volt, megtanult telefont, televíziót és repülőgépet építeni. Olyan nehéz akkor elhinni, hogy bizonyos esetekben a múltban Istennek lehettek, általunk még nem ismert módon végrehajtott dolgai, amelyek számunkra természetfölöttiek?

Természetesen csupán azt mondani, hogy a csodák megtörténhettek, nem jelenti azt, hogy meg is történtek. Honnan tudhatjuk ma, a XX. században, hogy vajon egykor, a bibliai időkben Isten vitt-e véghez valódi csodákat a földön szolgáin keresztül, vagy sem? Milyenfajta bizonyítékot ismernénk el az ilyen dolgokra? Képzeld el, hogy az egyik primitív törzs tagja elfogad egy meghívást a dzsungelben lévő otthonából egy nagy városba. Amikor visszatér, hogyan tudja leírni népének a civilizáció csodáit? Nem képes megmagyarázni, hogyan működik az autó vagy miért hangzik zene egy hordozható rádióból. Számítógépet sem tud készíteni, hogy bebizonyítsa, létezik ilyesmi. Minden, amit tehet, hogy elmeséli, amit látott.

Ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint azok az emberek, akik ennek az embernek a törzséhez tartoznak. Ha Isten valóban véghez vitt csodákat, arról mi csak egyetlen úton értesülhetünk: szemtanúktól. A szemtanúk nem tudják megmagyarázni, hogyan történtek a csodák, megismételni sem képesek azokat. Csak arról számolhatnak be nekünk, amit láttak. A szemtanúkat természetesen becsaphatták, könnyen túlozhattak vagy állíthattak valami hamisat. Ahhoz, hogy higgyünk a tanúvallomásukban, tudnunk kell, hogy ezek a szemtanúk szavahihetők, igazságszeretők, tehetségesek és bizonyítottan jó indítékúak.
A legjobban bizonyított csoda

A legjobban bizonyított csoda a Bibliában, Jézus Krisztus feltámadása, használhatjuk ezt úgymond próbaként. Először nézzük a feljegyzett tényeket: Jézust Nizán hó 14-én este fogták el, a hét modern beosztása szerint, csütörtök este. A zsidó vezetők elé vitték, akik káromlással vádolták, és elhatározták, hogy meg kell halnia. Ezek a zsidó vezetők azután Poncius Pilátus római kormányzó elé vezették Jézust, aki engedett nyomásuknak és átadta őt, hogy kivégezzék. Péntek délután - a zsidó naptár szerint még mindig Nizán hó 14-én - Jézust kínoszlopra szegezték, és néhány órán belül meghalt (Márk 14:43-65;15:1-39).

Miután egy római katona dárdával átszúrta Jézus oldalát, hogy megbizonyosodjon arról, valóban meghalt, Jézus testét egy új sírboltba temették. A következő nap, Nizán hó 15-e (péntek-szombat) egy Sabbath volt. De Nizán hó 16-án reggel - tehát vasárnap reggel - néhány tanítvány ment a sírbolthoz és azt üresen találta. Hamarosan olyan hírek kezdtek keringeni, hogy Jézust élve látták. A kezdeti reakció ezekre a hírekre pontosan ugyanaz volt, mint ami ma lenne - hitetlenkedés. Még az apostolok sem akarták elhinni. De amikor a saját szemükkel látták az élő Jézust, végül el kellett fogadniuk, hogy ő valóban feltámadt a halálból (János 19:31-20:29; Lukács 24:11).

Valóban feltámadt-e Jézus, vagy ez az egész csak kitalálás? Az emberek akkor valószínűleg megkérdezték: Vajon Jézus teste a sírban van-e még? Jézus követői nehéz helyzetbe kerültek volna, ha ellenfeleik meg tudták volna mutatni, hogy a tetem még mindig a sírboltban van mint annak bizonyítéka, hogy nyilvánvalóan nem támadt fel. Azonban nincs arra vonatkozó feljegyzés, hogy ezt tették volna. A Biblia szerint inkább pénzt adtak azoknak a katonáknak, akik a sírboltot őrizték, és arra utasították őket: Mondjátok,'a tanítványai éjjel odajöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk'(Máté 28:11-13). Emellett a Biblián kívül is van bizonyítékunk arra, hogy a zsidó vezetők így cselekedtek.

Lukács egy első századi igen művelt ember, az orvos Lukács, gondosan megvizsgálta a bizonyítékokat (Kolosé 4:14). Lukács két könyvet írt, amelyek ma a Biblia részei: az egyik egy evangélium, vagyis Jézus szolgálatának története, a másik pedig, amit Apostolok cselekedeteinek neveznek, arról szól, hogyan terjedt el a keresztényiség a Jézus halálát követő években. Evangéliumának bevezetőjében Lukács sok olyan bizonyítékra utal, amelyek az ő rendelkezésére álltak, de ma már nem elérhetőek számunkra. Említ írásos dokumentumokat Jézus életéről, amelyeknek utánanézett. Megjegyzi, hogy beszélt Jézus életének, halálának és feltámadásának szemtanúival. Ezért ezt mondja: Kezdettől fogva mindent pontosan megírtam (Lukács 1:1-3). Lukács nyilvánvalóan alapos kutatást végzett.

Milyen következtetést vont le ez a valóban jól képzett ember abból, hogy Jézus sírboltja Nizán hó 16-án üres volt? Mind az evangéliumban, mind a Cselekedetek könyvében Lukács tényként jegyzi fel, hogy Jézus feltámadt a halálból (Lukács 24:1-52; Cselekedetek 1:3). Semmi kétsége sem volt efelől. A feltámadás csodájába vetett hitét talán saját tapasztalatai is megerősítették. Bár ő, úgy tűnik, nem volt szemtanúja a feltámadásnak, de beszámol saját tapasztalatairól és olyan csodákról, amelyeket Pál apostol vitt véghez (Cselekedetek 14:8-10; 20:7-12; 28:8, 9).

Az evangéliumok közül kettőt a hagyományok szerint olyan embereknek tulajdonítanak, akik ismerték Jézust, látták őt meghalni, és állították, hogy valóban látták őt a feltámadása után. Máté apostolról, az egykori vámszedőről, és Jánosról, Jézus szeretett apostoláról van szó. Egy másik bibliaíró, Pál apostol, szintén azt állítja, hogy látta a feltámadt Krisztust. Pál még másokat is megemlít név szerint, akik halála után látták Jézust újra életben, és azt mondja, hogy Jézus egy alkalommal több mint ötszáz testvérnek jelent meg (1Korinthus 15:3-8).

Az egyik, akit Pál mint szemtanút említ, Jakab, Jézus féltestvére, akinek Jézust gyermekkora óta ismernie kellett. Egy másik, Péter apostol, akiről a történész Lukács feljegyzi, hogy néhány héttel Jézus halála után bátor tanúvallomást tett Jézus feltámadásáról (Cselekedetek 2:23, 24). A Bibliában hagyományosan neki tulajdonított két levele közül az elsőben Péter rámutat, hogy a Jézus feltámadásába vetett hit még sok évvel az esemény után is komoly erőforrás volt számára. Ezt írja: Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, mert nagy könyörületességéhez híven új születést adott nekünk élő reménységre azáltal, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül (1Péter 1:3).

Így, mivel Lukács beszélhetett olyan emberekkel, akik saját bevallásuk szerint, látták Jézust halála után és beszéltek vele, olvashatjuk azokat a szavakat, amelyeket közülük néhányan leírtak. És mi saját magunk véleményt alkothatunk arról, vajon azok az emberek tévedtek-e, vajon megpróbáltak-e becsapni minket, vagy valóban látták a feltámasztott Krisztust. Ószintén szólva nem valószínű, hogy félrevezethették őket. Többen közülük ugyanis Jézus bensőséges barátai voltak egészen a haláláig. Néhányan szemtanúi voltak szenvedésének a kínoszlopon. Látták, hogy vér és víz folyt ki a sebből, amit a katona a dárdájával ejtett rajta. Ugyanúgy, ahogy a katona, ők is pontosan tudták, hogy Jézus vitathatatlanul meghalt. Később, amint mondják, látták Jézust élve, sőt még beszéltek is vele. Nem, nem csaphatták be őket. Akkor talán ők próbáltak meg másokat félrevezetni azzal a kijelentéssel, hogy Jézus feltámadt? (János 19:32-35; 21:4, 15-24).

Hogy választ találhassunk erre a kérdésre, csupán meg kell kérdeznünk magunktól: ők maguk hitték-e, amit mondtak? Kétségtelenül igen. A keresztények számára, azokat is beleértve, akik szemtanúk voltak, Jézus feltámadása hitük alapját jelentette. Pál apostol azt mondta, ha Krisztus nem támadt fel, a prédikálásunk bizony hiábavaló, és a hitünk is hiábavaló ... Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitetek (1Korinthus 15:14, 17). Így csengenek egy olyan ember szavai, aki hazudik, amikor azt mondja, látta a feltámadt Krisztust?

Gondoljuk meg azt is, mit jelentett azokban a napokban kereszténynek lenni. Ez nem hozott sem tekintélyt, sem hatalmat vagy vagyont. Éppen ellenkezőleg. A korai keresztények közül sokan holmijaik fosztogatását is örömmel vették a hitük kedvéért (Zsidók 10:34). Kereszténynek lenni áldozatos és üldözött életet jelentett, amely sok esetben szégyenteljes és gyötrelmes mártírhalállal ért véget. Néhány keresztény jómódú családból származott, mint például János apostol, akinek apja egy köztudottan virágzó halászati üzlet tulajdonosa volt Galileában. Sokuknak jó kilátásaik voltak a jövőt illetően, mint például Pálnak, aki a híres Gamáliel rabbi tanítványa volt, és amikor elfogadta a keresztényiséget éppen kezdett kitűnni a zsidó vezetők előtt (Cselekedetek 9:1, 2; 22:3; Galata 1:14). Mégis mindannyian hátat fordítottak annak, amit a világ kínált, hogy terjesszenek egy olyan üzenetet, amelyet az a tény támasztott alá, hogy Jézus feltámadt a halálból (Kolossé 1:23, 28). Vajon hoztak volna ilyen áldozatot, szenvedtek volna ennyit egy ügyért, ha tudták volna, hogy hazugságon alapul? Egész biztosan nem. Olyan ügyért voltak készek szenvedni és meghalni, amelyről tudták, hogy igazságon alapszik.

A bemutatott tanúbizonyságok teljesen meggyőzőek. Jézus valóban feltámadt a halálból i. sz. 33. Nizán hó 16-án. És mivel ez a feltámadás megtörtént, a Biblia minden más csodája is megtörténhetett - csodák, amelyekről szintén szemtanúk megbízható beszámolóival rendelkezünk. Ugyanaz a Hatalom, aki feltámasztotta Jézust a halálból, képessé tette őt korábban arra, hogy feltámassza a mini özvegy fiát. Lehetővé tette számára azt is, hogy nem olyan látványos - de mégis csodálatraméltó - gyógyításokat vigyen véghez. Ő állt a háttérben, amikor Jézus csodálatos módon megvendégelte a tömeget, és szintén ó tette lehetővé Jézusnak, hogy a vízen járjon (Lukács 7:11-15; Máté 11:4-6; 14:14-21, 23-31).

A csodák akkoriban meghatározott célt szolgáltak, ma azonban Isten elvárja tőlünk, hogy hit által éljünk (Habakukk 2: 2-4; Zsidók 10:37-39).

Mózes napjaiban például a csodák Mózes megbízatásának igazolására történtek. Megmutatták egyrészt azt, hogy Isten felhasználta őt, másrészt pedig azt, hogy a Törvényszövetség valóban isteni eredetű volt, és hogy az izraeliták attól kezdve Isten választott népe voltak (2Mózes 4:1-9; 30, 31; 5Mózes 4:33, 34).

Az első században a csodák tanúsították Jézus, majd utána a fiatal keresztény gyülekezet megbízatását. Segítettek felismerni, hogy Jézus volt a megígért Messiás, hogy halála után a testi Izraelnek, mint Isten különleges népének a helyebe, a keresztény gyülekezet lépett, és így a mózesi törvény már nem volt érvényben.(Csel 19:11-20, Zsidok 2:3,4)

Az apostolok idejét követően a csodák ideje lejárt. Pál apostol megmagyarázta ezt: Legyenek akár a prófétálás ajándekai, véget érnek; legyenek akár nyelvek, megszűnnek; legyen akár ismeret, véget ér. Mert rész szerint van bennünk az ismeret és rész szerint van a prófétálás; de amikor eljön a teljesség, a rész szerint meg lesz szüntetve (1Korinthus 13:8-10).

Ma rendelkezésinkre áll a teljes Biblia, amely tartalmazza Isten összes kijelentését és tanácsát. Látjuk a próféciák beteljesedését, és képesek vagyunk előre megérteni Isten céljait. Így nincs többé szükség csodákra. Azonban Istennek szelleme, amely a csodákat lehetővé tette, továbbra is létezik, és olyan dolgokat visz véghez, amelyek éppen olyan erős bizonyítékai az isteni hatalomnak.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:55:08

A Biblia és a tudomány   //1//

Az itáliai tudós, Galilei 1613-ban adta ki Levél a napfoltokról című munkáját. Ebben bizonyítékot adott arra, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem a Nap a Föld körül. Ez az események olyan sorozatát indította el, amely végül a római katolikus inkvizíció elé juttatta az eretnekség alapos gyanújával. Végül tanai viszszavonúsára kényszerítenék. Miért tekintették eretnekségnek azt a felfogást, hogy a Föld kering a Nap körűl? Mert Galilei vádlói azt állítonák, hogy ez ellentmond a Biblia kijelentésének.

Ma széles körben úgy vélik, hogy a Biblia tudománytalan, és néhányan ennek bizonyításául rámutatnak Galilei tapasztalataira. De valóban így van ez? Amikor erre a kérdésre válaszolunk, gondolnunk kell arra, hogy a Biblia, a próféciák, a történelem, az ima, a törvenyek, a tanácsok és az Istenről való ismeret könyve. Nem állítja magáról, hogy tudományos kézikönyv. Mégis, amikor a Biblia tudományos kérdéseket érint, kijelentései teljesen megbízhatók.
A Föld

Nézzük például azt, amit a Biblia bolygónkról, a Földről mond. Jób könyvében ezt olvassuk: Ő [Isten] terjeszti ki északot az üresség fölé, függeszti föl a földet a semmire (Jób 26:7). Hasonlítsuk ezt össze Ésaiás következő kijelentésével: Van Valaki, aki a föld kereksége fölött lakozik (Ésaiás 40:22). A kép egy gömbölyű földről, amely a semmiben függ az ürességben, erősen emlékeztet minket azokra a fényképekre, amelyeket az űrhajósok a világűrben lebegő földgömbről készítettek.

Nézzük a víz bámulatos körforgását a földön. A Compton's Encyclopedia így írja le, mi is történik: A víz ... elpárolog az óceánok felszínéről a légkörbe ... A föld légkörében állandóan mozgo légaramlatok a nedves levegőt a szárazföld belseje felé szállítják. Amikor a levegő lehűl, a pára vízcseppecskékké sűrűsödik. Ezek általában felhőkként láthatók. A cseppecskék gyakran esőcseppekké állnak össze. Ha a légkörben kellően alacsony hőmérséklet uralkodik, az esőcseppek helyett hópelyhek képződnek. A víz, amely az óceántól száz vagy akár ezer kilométereket tett meg, minden esetben lehull a földfelszínre. Ott folyókba gyűlik, vagy beszivárog a földbe és megkezdi utazását vissza az óceánba.Ezt a figyelemre méltó folyamatot, amely megteremti az élet lehetőségét a szárazföldön, már körülbelül 3000évvel ezelőtt egyszerű szavakkal leírták a Bibliában: Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a foldók, újra meg újra oda folynak (Prédikátor 1:7, Ökumenikus fordítás).

Talán még inkább figyelemre méltó a Biblia bepillantása a hegyek történetébe. Íme, amit egy geológiai kézikönyv mond: A prekambriumi kortól napjainkig zajlik a hegyek épülésének és pusztulásának állandó folyamata ... A hegyek nem csupán eltűnt tengerek helyén keletkeztek, hanem gyakran hosszú idővel a kialakulásuk után elsüllyedtek, majd újra kiemelkedtek. Hasonlítsuk ezt össze a zsoltáros költői leírásával: A mélység vízáradataival, mint egy ruhával takartad be azt [a földet]; a hegyek felett álltak a vizek. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek alászálltak - arra a helyre, amelyet nekik alapítottál (Zsoltárok 104:6, 8).
Teremtés

A Biblia legelső verse kijelenti: Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet (1Mózes 1:1). A megfigyelések alapján a tudósok felismerték, hogy az anyagi világnak valóban volt kezdete. Nem létezett mindig. Egy vallási kérdésekben agnosztikus csillagász, Robert Jastrow ezt írta: A részletek különböznek, de a Genezis csillagászati és bibliai beszámolójának alapvető elemei azonosak: az események láncolata, amely az emberhez vezet, hirtelen és élesen kezdődött az idő egy meghatározott pillanatában, egy fény és energiavillanásban.

Igaz, sok tudós, mégha kiáll is amellett, hogy a világegyetemnek volt kezdete, nem fogadja el azt, hogy Isten teremtette. Azonban, mint ma néhányan elismerik, nehéz eltekinteni egy bizonyosfajta intelligencia létezésétől, amely ott van minden dolog mögött. Freeman Dyson fizikaprofesszor megjegyzi: Minél többet vizsgálom a világegyetemet és tanulmányozom felépítésének részleteit, annál több bizonyítékot találok arra, hogy a világegyetemnek bizonyos értelemben tudnia kellett, hogy jövünk. Olyan tudós lévén, aki inkább a XX. századi gondolkodási szokásokban és nyelvben gyakorlott, mint a XVIII. századiban, nem állítom, hogy a világegyetem felépítése bizonyítja Isten létezését. Csupán azt állítom, hogy a világegyetem felépítése összeegyeztethető azzal a feltevéssel, hogy működésében az intelligencia fontos szerepet játszik. Megjegyzése bizonyára elárulja korunk kételkedő beállítottságát. De félretéve a kétkedést, figyelemre méltó összhangot figyelhetünk meg a modern tudomány és a Biblia azon kijelentése között, hogy Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet (1Mózes l:l).
Egészség

Ha egy izraelitának lepragyanús bőrkiütése volt, elkülönítették. Tisztátalan mindaddig, amíg rajta van a kiütés. Tisztátalan ő. Elkülönülten lakjék, a táboron kívül legyen a lakása (3Mózes 13:46). Még a megfertőzött ruhákat is el kellett égetni (3Mózes 13:52). Abban az időben ez hatékony módja volt annak, hogy megakadályozzák a fertőzés elterjedését.

Egy másik fontos törvény az emberi ürülékkel volt kapcsolatos, amit el kellett ásnia táboron kívül (5Mózes 23:12, 13). Ez a törvény kétségtelenül megóvta az izraelitákat számos betegségtől. Néhány országban még napjainkban is komoly egészségügyi problémákat okoz az emberi ürülékek helytelen kezelése, széthagyása. Ha az ott élő emberek követnék a Bibliában évezredekkel ezelőtt leírt törvényeket, sokkal egészségesebbek lennének.

A Biblia magas szintű egészségügyi irányadó mértéke a szellemi egészséget is magában foglalja. Az egyik bibliai példabeszéd így szól: A nyugodt szív a test élete, a féltékenység viszont a csontok rothadása (Példabeszédek 14:30). Az utóbbi években az orvosi kutatások bebizonyították, hogy lelkiállapotunk valóban hatással van fizikai egészségünkre. Így például dr. C. B. Thomas, a Johns Hopkins University-ről, több mint ezer egyetemet végzettet figyelt meg mintegy 16 éven át, és összefüggésbe hozta pszichikai magatartásformáikat a betegségekre való hajlamukkal. Megállapította, hogy az egyetemet végzettek közül azok mutatkoztak a betegségekre a leginkább hajlamosnak, akik stresszhatásokra ingerültebben reagáltak és idegesebbek voltak.
Mit mond a Biblia?

Ha a Biblia tudományos szempontból ilyen pontos, miért mondta a katolikus egyház, hogy Galilei tanítása a Nap körül keringő Földről írásellenes? Ennek oka az az értelmezés volt, amelyet egyházi szaktekintélyek adtak bizonyos bibliaversekről. Helyes volt ez az értelmezés? Hogy ezt megállapíthassuk, olvassunk el két olyan részt, amelyet ők idéztek.

Az egyik ezek közül így szól: A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel (Prédikátor 1:5, Katolikus fordítás). Az egyház akkori érvelése szerint a nap felkel és a nap lenyugszik kifejezések azt jelentik, hogy a Nap mozog, nem pedig a Föld. De hiszen még ma is azt mondjuk, hogy a Nap felkel és lenyugszik, bár köztudott, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva. Ezekkel a kifejezésekkel mi csupán a Nap látszólagos mozgását írjuk le úgy, ahogy azt az ember megfigyeli. A Biblia írója pontosan ugyanezt tette.

A másik részben ezt olvassuk: A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán(Zsoltárok 104:5, Katolikus fordítás). Ezt úgy értelmezték, hogy a Föld, megteremtése után egyáltalán nem képes mozogni. Valójában ez a vers a Föld állandóságát hangsúlyozza, és nem a mozdulatlanságát. A Föld soha nem fog elpusztulni, léte soha nem fog meginogni, amint ezt más bibliaversek is megerősítik (Zsoltárok 37:29; Prédikátor 1:4). Tehát ennek az írásszövegnek sincs semmi köze a Föld és a Nap relatív mozgásához. Az egyház, és nem a Biblia volt az, amely Galilei idejében az objektív tudományos vitát megakadályozta.
Evolúció és teremtés

Mégis van egy olyan terület, amelyen a modern tudomány és a Biblia sokak véleménye szerint összeegyeztethetetlen. A legtöbb tudós síkra száll az evolúció elmélete mellett, amely azt tanítja, hogy minden élőlény az évmilliókkal ezelőtt létrejött egyszerű életformából fejlődött ki. A Biblia ezzel szemben azt tanítja, hogy az élőlények fő csoportjai külön lettek megteremtve, és csak a fajuk szerint szaporodnak. Az ember a föld porából lett megteremtve, mondja a Biblia (1Mózes 1:21; 2:7). Feltűnő tudományos hiba ez a Bibliában? Mielőtt eldöntenénk, nézzük meg, mi az, amiről a tudomány biztos ismerettel rendelkezik, és mi az ezzel szemben, amit csupán feltételez.

Az evolúció elméletét Charles Darwin tette népszerűvé a múlt században. A csendes-óceáni Galapagos-szigeteken nagy hatással voltak Darwinra az egyes szigeteken élő különböző pintyfajták. Arra következtetett, hogy ezek egyetlen ősi faj leszármazottai. Többek között ennek a megfigyelésnek az alapján támogatta azt az elméletet, hogy minden élőlény egy ősi, egyszerű formától származik. Az a hajtóerő, amely az alacsonyabb rendű élőlények magasabb rendűvé fejlődése mögött áll, szerinte a természetes kiválasztódás, a legrátermettebbek életben maradása. Az evolúciónak köszönhetően - mint állította -, a halakból szárazföldi állatok, a hüllőkből madarak stb. fejlődtek ki.

Valójában az, amit Darwin azokon a távoli szigeteken megfigyelt nincs ellentmondásban a Bibliával, amely megengedi a fő élő fajon belüli változatosságot. Így például az összes embertípus egyetlen ősi emberpártól származik (1Mózes 2:7, 22-24). Ennélfogva semmi különös nem lenne abban, ha azoknak a különböző pintyfajtáknak közös ősük lenne. De pintyek maradtak, nem fejlődtek sólyommá vagy sassá.

Sem a különböző pintyfajták sem más, amit Darwin látott, nem bizonyította, hogy minden élőlénynek, legyen az cápa vagy tengeri sirály, elefánt vagy földigiliszta, egy közös őse van. Ennek ellenére sok tudós azt állítja, hogy az evolúció többé már nem elmélet, hanem tény. Mások, bár ismerik az elmélettel kapcsolatos problémákat, mégis azt mondják, hogy hisznek benne. Népszerű így tenni. Nekünk azonban tudnunk kell, vajon az evolúció olyan világosan bizonyított-e, hogy a Bibliának tévesnek kell lennie?

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:57:39
//2//
Hogyan lehet az evolúció elméletét próbára tenni? A legnyilvánvalóbb út a fosszíliák megvizsgálása lenne, hogy megállapíthassuk, vajon a fokozatos változás az egyik fajtól egy másik fajig, valóban megtörtént-e. Megtörtént? Nem, ahogyan ezt számos tudós becsületesen elismeri. Egyikük, Francis Hitching ezt írja: Mikor keresed a láncszemeket az állatok fő csoportjai között, egyszerűen nincsenek. A fosszíliákban levő bizonyítékok hiánya annyira nyilvánvaló, hogy az evolucionisták alternatívákkal álltak elő Darwin fokozatos változás elméletére. Az igazság mégis az, hogy az állatfajok hirtelen megjelenése a fosszíliákban sokkal inkább alátámasztja a teremtést, mint az evolúciót. Ezenkívül Hitching rámutat, hogy az élőlények saját maguk pontos reprodukálására vannak programozva, nem pedig arra, hogy valami mássá fejlődjenek. Azt mondja: Az élő sejtek csaknem teljes pontossággal reprodukálják önmagukat. A hibaszázalék olyan csekély, hogy egyetlen emberalkotta gép sem képes azt megközelíteni. Ezenkívül léteznek bizonyos beépített korlátok is. A növények elérnek egy bizonyos méretet, és azután nem nőnek tovább. A gyümölcslegyek még teljesen megváltozott körülmények között is gyümölcslegyek maradnak. A tudósok évtizedeken át mesterséges mutációkat idéztek elő a gyümölcslegyeken, de még így sem sikerült kierőszakolni, hogy ezek valami mássá fejlődjenek.
Az élet eredete

Egy másik nehéz kérdés, amit az evolucionisták nem tudnak megválaszolni, így hangzik: Hogyan keletkezett az élet? Hogyan jött létre az élet első, egyszerű formája, amelyből - a feltételezésük szerint - mi mindnyájan származunk? Századokkal ezelőtt ez nem tűnt volna problémának. A legtöbb ember akkor úgy gondolta, hogy a legyek a bomló húsból fejlődtek ki, és hogy egy halom régi rongyból spontán alakultak ki egerek. De több mint száz évvel ezelőtt Louis Pasteur francia kémikus világosan bebizonyította, hogy élet csak már létező életből származhat.

Hogyan magyarázzák tehát az evolucionisták az élet eredetét? A legnépszerűbb elmélet szerint, évmilliókkal ezelőtt kémiai anyagoknak és energiának véletlenszerű egyesülése vezetett az élet spontán létrejöttéhez. Vajon nem mond ez ellent annak az alapelvnek, amit Pasteur bebizonyított? A The World Book Encyclopediá-ban ez áll: Pasteur kimutatta, hogy a földön ma létező kémiai és fizikai viszonyok között élet spontán nem keletkezhet. Évmilliókkal ezelőtt azonban a kémiai és fizikai viszonyok a földön egészen mások voltak.

Még az egymástól teljesen eltérő viszonyok között is óriási szakadék van az élettelen anyag és a legegyszerűbb élőlény között. Az élő sejt és a legmagasabb fokon szervezett, nem biológiai rendszer, mint például egy kristály vagy egy hópehely között, olyan hihetetlenül nagy és áthidalhatatlan szakadék tátong, amilyet csak fel lehet fogni. Az az ötlet, hogy élettelen anyag esetleges véletlenek során élővé válhat, annyira valószínűtlen, hogy szinte lehetetlennek is mondhatjuk. A Biblia magyarázata, hogy 'élet életből' származik, nevezetesen, hogy Isten teremtette, sokkal inkább összhangban van a tényekkel.

Az evolúció elméletében rejlő problémák ellenére, a teremtésben való hitet tudománytalannak, sőt különösnek tekintik. De miért van ez? Miért utasítja el a teremtés gondolatát még egy olyan evolúciónista is, aki őszintén rámutat az evolúció gyengeségeire? Michael Denton véleménye szerint az evolúciót minden hiányosságával együtt továbbra is tanítani fogják, mert a teremtéssel kapcsolatos elméletek nyíltan természetfölötti dolgokat hívnak segítségül. Más szóval, az a tény, hogy a teremtéshez szükség van Teremtőre, a teremtés gondolatát elfogadhatatlanná teszi. Ez kétségtelenül ugyanolyan elferdített érvelés, mint amilyennel már a csodákkal kapcsolatban is találkoztunk: csodák lehetetlenek, mert természetfölöttiek!

Ezenkívül tudományos nézőpontból maga az evolúció elmélet is erősen kérdéses. Mivel [Darwin evolúció elmélete] alapjában véve egy történelmi rekonstrukció elmélete, lehetetlen kísérletekkel vagy közvetlen megfigyelésekkel ellenőrizni úgy, ahogy a különböző tudományágakban szokásos ... Továbbá, az evolúció elmélete egy sor egyedi eseménnyel foglalkozik - az élet eredete, az intelligencia eredete stb. Az egyedi események megismételhetetlenek, és nem lehet alávetni őket semmilyen kísérleti eljárásnak. Az igazság az, hogy az evolúció elmélete, népszerűsége ellenére, tele van hézagokkal és problémákkal. Nem ad elfogadható okot arra, hogy az élet eredetéről szóló bibliai beszámolót elvessük.
Mi a helyzet a Vízözönnel?

Sokan mutatnak rá egy másik feltételezett ellentmondásra a Biblia és a modern tudomány között. Mózes első könyvében azt olvassuk, hogy évezredekkel ezelőtt úgy megnövekedett az emberek gonoszsága, hogy Isten elhatározta, elpusztítja őket. De megparancsolta az igaz férfinak, Noénak, hogy építsen fából egy nagy hajót, egy bárkát. Azután Isten Vízözönt hozott az emberiségre. Csak Noé és családja élték túl azt, a különböző állatfajok képviselőivel együtt. A Vízözön olyan hatalmas volt, hogy az egész ég alatt levő összes magas hegyeket elborította (1Mózes 7:19).

De honnan származott az a víztömeg, amely az egész földet beborította? Maga a Biblia válaszol erre. A teremtés kezdetén, amikor a légkör kialakult, voltak a kiterjedés alatt levő vizek és a kiterjedés felett levő vizek (1Mózes 1:7; 2Péter 3:5). Amikor a Vízözön bekövetkezett, a Biblia ezt mondja: Az egek zsilipjei megnyíltak (1Mózes 7:11). Nyilvánvalóan a 'vizek ... a kiterjedés felett' lehullottak és gondoskodtak az áradathoz szükséges víz nagy részéről.

A modern szakkönyvek gyakran elvetik egy világméretű Vízözön lehetőségét. Így meg kell kérdeznünk: a Vízözön csupán mítosz, vagy valóban megtörtént? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, meg kell jegyeznünk, hogy a régebbi korokban Isten imádói elfogadták a Vízözönt, mint valódi történelmi eseményt, és nem mítosznak tekintették. Többek között Ésaiás, Jézus, Pál és Péter utaltak rá úgy, mint valóban megtörtént eseményre (Ésaiás 54:9; Máté 24:37-39; Zsidók 11:7; 1Péter 3:20, 21; 2Péter 2:5; 3:5-7). Mégis vannak olyan kérdések ezzel a világméretű Vízözönnel kapcsolatban, amelyekre válaszolni kell.

Először is az egész föld elárasztásának gondolata nem erős túlzás? Ezt nem mondhatjuk. A föld néhány része még ma is el van árasztva. A földfelszín 70 százalékát víz borítja, és csupán 30 százaléka szárazföld. Ezenkívül a föld édesvíz-készletének 75 százaléka gleccserekbe és sarki jéghegyekbe van zárva. Ha ez a jég elolvadna, a tengerszint sokkal magasabb lenne. Olyan városok mint New York és Tokió eltűnnének.

Ezenkívül a The New Encyclopcedia Britannica ezt mondja: A tengerek átlagos mélységét 3790 méterre becsülik, ez a szám tehát jóval nagyobb, mint a szárazföld átlagos, 840 méteres tengerszint feletti magassága. Ha a tengerek átlagos mélységét megszorozzuk azok együttes felszínének területével, kiderül, hogy a világ óceánjainak térfogata 11-szerese a tengerszint feletti szárazföldek térfogatának. Így ha minden elsimulna - ha a hegyek ellapulnának és a tengerek mély medrei feltöltődnének -,több ezer méter mély tenger borítaná az egész földet.

Ahhoz, hogy a Vízözön megtörténhetett, a tengereknek a Vízözön előtt sekélyebbeknek, a hegyeknek pedig alacsonyabbaknak kellett lenni a mostaninál. Vajon lehetséges ez? Egy szakkönyv ezt írja: Ott, ahol a világ hegyei ma szédítő magasságokba tornyosulnak, egykor, évmilliókkal ezelőtt, egyhangú sík óceánok és alföldek terültek el ... A kontinensek mozgása okozza egyrészt a szárazföld felemelkedését olyan magasságba, ahol már csak a legellenállóbb állatok és növények képesek élni, másrészt alámerülését, hogy rejtett pompában feküdjön mélyen a tenger felszíne alatt. Mivel a hegyek és tengermedrek felemelkednek és lesülylyednek, feltételezhető, hogy egykor a hegyek nem voltak olyan magasak, és a hatalmas tengerek nem voltak olyan mélyek, mint ma.

Mi történt a vízáradattal a Vízözön után? Bele kellett folynia a tengermedrekbe. Hogyan? A tudósok véleménye szerint a kontinensek hatalmas táblákon nyugszanak. Ezeknek a tábláknak a mozgása a földfelszín szintjének változását okozhatja. A táblák határainál ma hatalmas vízalatti szakadékok vannak, melyek helyenként több mint tízezer méter mélyek. Ez teljesen olyan, mintha - talán magának a Vízözönnek következtében - a táblák elmozdultak volna, miközben a tengerfenék lesüllyedt és árkok nyíltak meg, melyekbe a szárazföldről a víz lefolyhatott.

Mégha elismerjük is, hogy egy ilyen hatalmas vízözön megtörténhetett, nyitva marad a kérdés, miért nem találják meg a tudósok a nyomait? Talán megtalálták, de másképpen értelmezik a bizonyítékokat. Az ortodox tudomány például azt tanítja, hogy a föld felszínét sok helyen hatalmas gleccserek alakították az egymást követő jégkorszakok idején. De több olyan dolgot, amelyet a gleccsermozgás eredményének tulajdonítanak, víz is okozhatott. Nagyon valószínű, hogy a Vízözön néhány bizonyítékát helytelenül egy jégkorszak bizonyítékaként magyarázták.

Előfordultak már hasonló tévedések. Arról az időről, mikor a tudósok kidolgozták elméletüket a jégkorszakról, ezt olvassuk: A geológiai történelem minden szakaszában találtak jégkorszakot összhangban az egyenletesség elvével. A bizonyítékok gondos felülvizsgálatának következtében azonban az utóbbi években sokat elvetettek ezek közül a jégkorseakok közül; olyan képződményeket, amelyeket egykor jégkori morénákként azonosítottak, átértékeltek talajrétegekké, melyeket iszapáradatok, tenger alatti földcsuszamlások és üledékben gazdag folyók raktak le: az üledékben gazdag vizek áradatai, melyek iszapot, homokot és kavicsot szállítottak szét a mély tengerfenéken.

A Vízözön további bizonyítékául szolgálhatnak a kövületi maradványok. A leletek tanúsága szerint Európában egykor kardfogú tigrisek vadásztak zsákmányukra, a ma élőknél nagyobb lovak kóboroltak Észak-Amerikában, és mammutok találtak táplálékot maguknak Szibériában. De aztán világszerte egész emlősfajták haltak ki. Ugyanabban az időben hirtelen éghajlatváltozás történt. Szibériában mammutok tízezrei pusztultak el gyorsfagyasztással. Alfred Wallace, Charles Darwin ismert kortársa úgy vélte, hogy egy ilyen általános pusztulás oka valamilyen kivételes, világméretű esemény kellett legyen. Sokan kiállnak amellett, hogy ez az esemény a Vízözön volt.

A Biblical Archeologist című folyóirat egyik vezércikkében a következő észrevételt tette: Semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a nagy vízözön története egyike a leginkább elterjedt hagyománynak az emberi kultúrában ... Mindazonáltal a közel-keleti forrásokban talált legrégibb hagyományok hátterében valóban lehet egy gigantikus méretű vízözön, amely az esős időszakok egyikében ... sok ezer évvel ezelőtt történt meg. Ezekben az esős időszakokban a föld felszíne sokkal nedvesebb volt, mint most. Az édesvizű tavak világszerte sokkal nagyobbak voltak a maiaknál. Az egyik elmélet szerint a nedvességet a jégkorszak végével összefüggő erős esőzések okozták. De néhányan azon a véleményen vannak, hogy a Vízözön a földfelszín túlzott nedvessége egyik következménye volt.

ogy lennie kellett egy Vízözönnek, az abból a tényből is látható, hogy az emberiség nem felejtette el. Szerte az egész világon, például egymástól olyan távoli területeken, mint Alaszka és a déltengeri szigetek, találunk történeteket a Vízözönről. Amerika Kolumbusz előtti ősi civilizációjából és Ausztrália őslakóitól egyaránt ismerünk a Vízözönről szóló beszámolókat. Bár ezek a leírások a részletekben különböznek, de majdnem mindegyik változat beszámol arról, hogy a föld el volt árasztva és csak néhány ember menekült meg egy ember építette hajóban. Erre az egyetlen lehetséges, elfogadható magyarázat, hogy a Vízözön történelmi esemény volt. A Biblia tehát fő vonalakban összhangban van a modern tudománnyal. Ahol a kettő között eltérés található, ott a tudósok bizonyítékai megkérdőjelezhetőek. Amikor megegyeznek egymással, a Biblia olyan pontos, hogy információi csak emberfeletti intelligenciától származhatnak. A Biblia egyezése a bizonyított tudománnyal további tanúságot tesz arra, hogy a Biblia Isten Szava és nem emberé.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 10:59:58
A Biblia és a mitológia          //1//

Igaz, hogy a mítoszok közül néhány csak kitalált, de mások viszont tényeken alapulnak. Vegyük például azokat a világszerte megtalálható mítoszokat és legendákat, amelyeknek eredete a világméretű Vízözönre vezethető vissza, ami valóban megtörtént, s amiről a Biblia is beszámol. Az egyik ok, amiért érdemes behatóan tanulmányozni a mítoszokat az, hogy olyan hitnézeteknek és szertartásoknak az alapját képezik, amelyek még ma is megtalálhatók a vallásokban. A halhatatlan lélekbe vetett hitet például nyomon követhetjük az ősi asszír-babiloni mítoszoktól az egyiptomi, a görög és a római mitológián keresztül egészen a kereszténységig, ahol is a teológia egyik alaptanításává vált. A mítoszok arról tanúskodnak, hogy az ősi időkben az emberek isteneket kerestek és az élet értelmét kutatták. Ha közelebbről megvizsgáljuk a mítoszokat, megállapíthatjuk, hogy bizonyos dolgok mint közös szálak, mindig visszatérnek: a teremtés, a Vízözön, a hamis istenek és félistenek, a lélek halhatatlansága és a napimádat.
Teremtésmítoszok

Nagyon sok teremtésmítosz létezik, de mindegyikből hiányzik a bibliai teremtésbeszámoló egyszerű logikája (1Mózes 1, 2 fejezet). A görög mitológiában található elbeszélés például igen primitívnek tűnik. Hésziodosz volt az első görög, aki módszeresen lejegyezte a mítoszokat. Istenek születése című munkáját az i. e. VIII. században írta. Ebben megénekelte az istenek eredetét és a világ keletkezését. Történetét Gaiával (Föld) kezdi, aki létrehozza Uranust (Ég). Hésziodosz meséli el a Homérosz által is ismert történetet arról, hogyan jelentek meg az istenek sorban egymás után az égben. Kezdetben Uranosz volt a legfőbb, de elnyomta gyermekeit, ezért Gaia arra bíztatta fiát, Kronoszt, hogy herélje ki az atyját. Kronosz azután sorban elnyelte a saját gyermekeit; egészen addig, amíg felesége, Rheia végül egy követ adott neki enni Zeusz helyett. Zeusz, aki Krétán nevelkedett fel, később arra kényszerítette apját, hogy kiköpje testvéreit. Velük és másokkal összefogva legyőzte Kronoszt és a titánokat, majd a Tartaroszba vetette őket.

A fennti görög mítosz úgy tűnik, sumér eredetű. A keleti történetekben megtaláljuk az istenek egymásutánjának, a kiherélésnek, az elnyelésnek és a kőnek a motívumát. Bár mindez más módon tér vissza, mégis megállapítható, hogy a Hésziodosz által meséltekkel mutatott hasonlóság nem véletlen. Az ősi Mezopotámiában és Babilonban kell keresnünk sok olyan mítosznak a forrását, amely más kultúrákat áthatott.

Nem mindig könnyű meghatározni, mit tartalmaztak a kínai nép vallási mítoszai, mivel az i. e. 213-191 közötti időszakban sok írott feljegyzést megsemmisítettek. Néhány mítosz mégis fennmaradt, például az, amelyik a Föld keletkezéséről szól. Megtudjuk, hogy a káosz olyan volt, mint egy tyúktojás. Sem az Ég, sem a Föld nem létezett. A tojásból született meg Pan-ku, s közben a nehéz elemekből elkészült a Föld, a könnyű elemekből pedig az Ég. Pan-kut medvebőrbe vagy levélköpenybe öltözött törpeként ábrázolják. Naponta körülbelül 3 méterrel nőtt a távolság a Föld és az Ég között 18 000 éven át, s Pan-ku ugyanilyen gyorsan növekedett, így teste kitöltötte a teret. Amikor meghalt, testének különböző részei a természet különböző elemeivé váltak. A rajta levő bolhákból jött létre az emberiség.

Egy dél-amerikai inka legenda azt mondja el, hogyan adta egy mitikus teremtő minden nemzetnek a maga nyelvét. Ő adta minden nemzetnek azt a nyelvet, amelyen beszélniük kellett ... ő adta a létezést és a lelket mindennek, a férfiaknak és a nőknek is, és minden nemzetnek azt parancsolta, hogy süllyedjen a föld alá. Ezért minden nemzet eltűnt a föld alatt, és azon a helyen bukkant fel újra, amelyet a teremtő kijelölt a számára (a cuzcói Cristóbal de Molina The Fables and Rites of the Yncas című művéből idézi a South American Mythology). Ebben az esetben úgy tűnik, hogy ennek az inka mítosznak az eredeti magja a nyelvek bábeli zűrzavaráról szóló bibliai beszámoló (1 Mózes 11:1-9).
A Vízözön

Körülbelül i. e. 2500-ban, vagyis mintegy 4500 évvel ezelőttre vezet vissza bennünket a Biblia, amikor beszámol arról, hogy Isten lázadó szellemfiai emberi alakban materializálódtak és feleséget vettek maguknak. Ezekből a természetellenes kapcsolatokból születtek az erőszakos nefilimek, azok a hatalmasok, akik régtől fogva híres emberek voltak. Törvénytelen viselkedésük olyan erősen befolyásolta a Vízözön előtti világot, hogy Isten ezt mondta: Eltörlöm a föld színéről az embereket, akiket teremtettem ... mivel igazán sajnálom, hogy létrehoztam azokat. Noé azonban kegyet talált Isten szemében. A beszámoló azután bemutatja, milyen pontosan meghatározott és gyakorlati lépéseket kellett tennie Noénak annak érdekében, hogy önmagát, valamint családját és a különböző állatfajokat megmentse a Vízözöntől (1Mózes 6:1-8, 13-8:22; 1Péter 3:19, 20; 2Péter 2:4; Júdás 6).

A Vízözön előtti eseményeknek a Mózes első könyvében található leírását a mai kritikusok mítosznak bélyegzik. Hithű férfiak, mint például Ésaiás, Ezékiel, Jézus Krisztus, valamint Péter és Pál apostolok azonban hitelesnek fogadták el a Noéról szóló történelmi beszámolót. Igaz voltát az is alátámasztja, hogy tartalma világszerte oly sok mitológiában tükröződik vissza, a Gilgames-eposzban éppúgy, mint a kínai, valamint az azték, az inka és a maja mitológiában. A bibliai feljegyzést szem előtt tartva, figyeljük most meg az asszír-babiloni mitológiát, és annak kapcsolatát a Vízözönnel (Ésaiás 54:9; Ezékiel 14:20; Máté 24:37; Zsidók 11:7).

Ha a történelem kerekét mintegy 4000 évvel visszaforgatjuk, rábukkanunk egy híres akkád mítoszra, a Gilgames-eposzra. Ismereteink elsősorban azon az ékírásos szövegen alapulnak, amely az ősi Ninive uralkodójának, Asszurbanipalnak könyvtárából való, aki i. e. 668-627 között uralkodott. Az eposz Gilgames hőstetteinek története, akit úgy ábrázolnak, mint kétharmad részben istent, egyharmad részben embert, vagy mint egy félistent. Az eposz egyik változatában ez áll: Falakat építtetett Urukban, nagy városfalakat, és Szent Éanna templomát Anunak, az égbolt istenének és Istarnak, a szerelem istennőjének ..., a szerelem és a háború úrnőjének. Gilgames azonban nem volt éppen kellemes teremtmény a körülötte élők számára. Uruk lakói így panaszkodtak az isteneknek: Gilgames vágya nem hagy szüzeket azok szeretőinek, zaklatja a hős leányát, a nemes feleségét.

Mit tettek az istenek, válaszul az emberek tiltakozására? Aruru istennő megteremtette Enkidut, Gilgames földi vetélytársát. Ők azonban ellenségek helyett jó barátok lettek. Egy idó után Enkidu meghalt. Az összetört lelkű Gilgames így kiáltott: Ha meghalok, nem olyan leszek-e, mint Enkidu? Bánat telepedett a lelkemre. Félve a halált, barangolok szerte a pusztában. Fel akarta fedni a halhatatlanság titkát, és elhatározta, hogy megkeresi Utnapistit, az özönvíz túlélőjét, aki az istenekkel együtt halhatatlanságot kapott. Gilgames végül megtalálta Utnapistit, aki elmesélte neki a vízözön történetét. Az ékírásos szöveg Vízözöntáblaként ismert XI. táblája szerint Utnapisti beszámol azokról az utasításokról, amiket a vízözönnel kapcsolatban kapott: Rombold le (ezt) a házat, és építs egy hajót! Add fel a gazdagságot, és keresd az életet! ... Vidd be a hajóba minden élő magvát! Nem emlékeztet ez némiképp a Noéról és a Vízözönről szóló bibliai beszámolóra? De Utnapisti nem adhatott Gilgamesnek halhatatlanságot. Gilgames csalódottan tért vissza Urukba. A történet az ő halálával fejeződik be. Az eposz fő gondolata a halál és a túlvilág szomorúsága és csalódottsága. Ezek az ősi múltban élt emberek nem találták meg az igazság és a remény Istenét. Azonban az eposz kapcsolata a Vízözön előtti időszakról szóló egyszerű bibliai leírással teljesen nyilvánvaló.

Az egyik, még a Gilgames-eposznál is korábbi sumér mítoszban megjelenik Ziuszudra, a bibliai Noé akit jámbor, istenfélő királyként ábrázoltak, s aki állandóan az isteni kinyilatkoztatást kereste az álmokban, vagy varázslatok segítségével (Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament). Ugyanezen szerző szerint ez a mítosz bizonyult a bibliai anyaghoz legközelebb állónak és ahhoz legmeglepőbben hasonlónak a mostanáig feltárt egyéb sumér írások közül. A babiloni és az asszír civilizációkra, amelyek későbbiek, a sumér civilizáció gyakorolt hatást.

A China A History in Art című könyvben azt olvashatjuk, hogy az ősi Kína egyik uralkodója, Jü volt a győztes a Nagy Vízözön felett. Jü a vízözön vizét csatornákon át folyókba és tengerekbe vezettette, hogy népe újra benépesíthesse az országot. Erre a fontos időszakra, amely az özönvízzel ért véget, tíz császárt jelöl meg a korai Csou-korszakról szóló mítosz. Úgy tűnik tehát, hogy itt az ősi sumér királylista helyi átalakításáról van szó. Majd a könyv más kínai legendákból is idéz részleteket, amelyek megerősíteni látszanak azt az érvelést, hogy e legendák mezopotámiai forrásból erednek. Ez ismét a sok mítosz közös eredetéhez visz bennünket vissza. A Vízözön története Amerikában is felbukkan, például Mexikóban; ezek az elbeszélések az aztékok korából, az i. sz. XV. és XVI. századból származnak.

Az azték mitológia négy korai világkorszakról beszél, amelyek közül az elsőben óriások lakták a földet. (Ez a nefilimekre emlékeztet, azokra az óriásokra, amelyekre a Biblia az 1Mózes 6:4-ben utal.) Ebben a mitológiában is találunk egy ősi özönvízmondát, amelyben az áll, hogy a fent lévő vizek egybeolvadtak a lent lévőkkel, elmosva a látóhatárt, és mindent egy időtlen, mérhetetlen óceánná téve. Az istent, aki az esőt és a vizet uralta, Tlalocnak hívták. Az ő esőjét azonban nem lehetett olcsón megkapni, csakis a feláldozott emberek véréért cserébe, akiknek ömlő könnyei utánozták, s ezzel szinte kiváltották az esőt (Mythology An Illustrated Encyclopedia). Egy másik mondában az olvasható, hogy a negyedik korszakot Chalchihuitlicue uralta, a vízistennő, akinek világegyetemét egy vízözön pusztította el. Az embereket az mentette meg, hogy hallá váltak.

Az inkáknak is megvannak a maguk vízözönmondái. Az özönvizet rendszerint kapcsolatba hozzák a teremtéssel és a teremtő-isten vízkeresztjével [megjelenésével] ... Néha úgy tekintik, mint isteni büntetést, amely által az akkor létező emberiség elpusztult, s ez lehetővé tette egy új faj megjelenését. A majáknak Mexikóban és Közép-Amerikában szintén volt saját vízözönmondájuk, amelyben egy világméretű özönvízről vagy haiyococab-ról van szó, aminek jelentése: víz a föld felett. A guatemalai indiánok a vízözönt Butic-nak nevezik; ez a szó sok víz áradatát jelenti, s ezen a végső ítéletet értették. Úgy hiszik, hogy egy újabb Butic következik majd be, egy másik ítélet és egy másik áradat, de nem víz, hanem tűz áradata. Sok más vízözönmonda létezik még szerte a világon, de az a néhány, amit már idéztünk, megerősíti a legenda magját, vagyis azt a történelmi eseményt, amelyről a Mózes első könyve számol be.

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 11:01:00
//2//
A lélek halhatatlansága

Természetesen nem minden mítosz alapszik tényen vagy a Biblián. Az ember, miközben Istent kereste, belekapaszkodott egy szalmaszálba, s hagyta magát becsapni a halhatatlanság illúziója által. Amint ez a könyv bemutatja majd, a halhatatlan lélekben való hit vagy annak különböző változatai évezredeken át nemzedékről nemzedékre maradtak ránk. Az ősi asszír-babiloni kultúra emberei hittek egy túlvilágban. A New Larousse Encyclopedia of Mythology ezt írja: A föld alatt, az Apszú végtelen mélységén túl [amely friss vízzel volt tele és körülhatárolta a földet], feküdt a pokoli lakhely, ahova az emberek leereszkedtek a halál után. Ez volt a vissza nem térés földje Ezeken a területeken az örök sötétségben a halottak lelkei között - edimmu -, amelyek mint valami madarak, szárnyköntösbe voltak öltözve, teljes összevisszaság uralkodott. A mítosz szerint e föld alatti világ felett Ereskigal istennő, a nagy föld úrnője uralkodott.

Az egyiptomiaknak is megvolt a maguk elképzelése a halhatatlan lélekről. A léleknek, mielőtt a boldogság egét elérhetné, meg kellett méretnie Maat, az igazság és a pártatlanság istennője ellenében, akit jelképesen az igazság tollaként ábrázoltak. Ennél az eseménynél vagy Anubisz, a sakálfejű isten, vagy Hórusz, a sólyom segédkezett. Ha a lélek elnyerte Ozirisz helyeslését, akkor részesülhetett az istenek boldogságában. Mint annyi esetben, itt is megtaláljuk a lélek halhatatlanságának babiloni elképzelését, ami az emberek vallását, életét és cselekvésmódját erősen befolyásolta.

Az ősi kínai mitológiában találkozunk a halál utáni továbbélés hitével és azzal az elképzeléssel, hogy az ősöket boldoggá kell tenni. Az ősöket élő és hatalmas szellemeknek képzelték, akik mindannyian sokat törődtek élő leszármazottaik jólétével, de rendkívül meg is haragudhattak, ha valami nem tetszett nekik. A halottaknak minden segítséget meg kellett adni. Még társakat is adtak melléjük, akik a halálba elkísérték őket. Ezért néhány Sang-királyt ... mintegy száz-háromszáz feláldozottemberrel együtt temettek el, akiknek a másvilágon szolgálniuk kellett őt. (Ez a szokás összekapcsolja Kínát Egyiptommal, Afrikával, Japánnal és más országokkal, ahol hasonló módon áldoztak fel embereket) (John B. Noss: Man's Religions). Ezekben az esetekben a lélek halhatatlanságába vetett hit emberáldozatokhoz vezetett. ( Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]; Ésaiás 38:18, 19.)

A görögök, akiknek mitológiájában nagyon sok isten fordul elő, szintén törődtek a halottaikkal és azok sorsával. A mítoszok szerint Kronosz fia, illetve Zeusz és Poszeidón testvére lett a sötétség komor birodalmának ura. Hadésznek hívták, s róla nevezték el birodalmát is. Hogyan jutott el a meghaltak lelke a Hadészba? Az alvilágban ijesztő lények voltak. Ott volt Kharón, aki azokat szállította kompján az alvilágba, akik röviddel azelőtt haltak meg az élők világában. Kharón szolgálatáért [azért, hogy átvitte utasait a Styx folyón] fizetni kellett, és a görögök gyakran egy pénzérmét helyeztek temetéskor a halottaik nyelve alá, ezzel biztosítva, hogy azok a szükséges viteldíjat ki tudják fizetni. Azok a halottak, akik nem tudtak fizetni, a folyó rossz oldalán maradtak, a senki földjén, és megvolt a lehetőségük, hogy visszatérjenek és gyötörjék az élőket.

A görög mitológia azután hatott a rómaiak lélekről alkotott elképzelésére, és a görög filozófusok, például Platón (kb. i. e. 427-347), erősen befolyásolták a korai hitehagyott keresztény gondolkodókat, akik elfogadták és tanították a lélek halhatatlanságáról szóló tanítást, bár annak nem volt bibliai alapja.

Az aztékok, az inkák és a maják is hittek a lélek halhatatlanságában. A halál számukra éppúgy titok volt, mint más kultúrák számára. Szertartásaik és hiedelmeik segítették őket abban, hogy belenyugodjanak a halál tényébe. A halottak valójában élők voltak. Csupán egy másik állapotba kerültek át; láthatatlanok, megfoghatatlanok, sebezhetetlenek lettek. A halottak a törzs láthatatlan tagjaivá váltak.(Bírák 16:30; Ezékiel 18:4, 20.)

Ugyanebben a könyvben olvashatunk arról, hogy az [inka] indiánok hittek a halhatatlanságban; sőt, azt hitték, hogy az ember soha nem hal meg, a holttest egyszerűen ismét élő lesz és rendelkezik majd a láthatatlan szellemi hatalmak erejével. A maják szintén hittek a lélekben, valamint 13 égben és 9 pokolban. Ahová csak fordulunk, azt látjuk, hogy az emberek mindenütt le akarták tagadni a halál realitását, és a halhatatlan lélek volt az a mankó, amire támaszkodtak (Ésaiás 38:18; Cselekedetek 3:23).

Az afrikai mítoszok szintén utalnak arra, hogy a lélek a halál után tovább él. Sok afrikai fél a halottak lelkétől. A New Larousse Encyclopedia of Mythology ezzel kapcsolatban a következőket írja: Ez a hiedelem szoros kapcsolatban áll egy másikkal: azzal, hogy a lélek a halál után tovább él. A varázslók képesek előhívni a lelkeket, hogy azok segítsenek nekik az erejüket használni. A halottak lelke gyakran állatok testébe költözik át, esetleg növények formájában születik újjá. Ezért a zulu nem öli meg a kígyóknak azokat a fajtáit, amelyekben hite szerint rokonainak szelleme lakik.

A délkelet-afrikai maszaik hisznek egy Ngai nevezetű teremtőben, aki minden maszai mellé egy-egy őrangyalt állít védelmezőül. A halál pillanatában az angyal a harcost a másvilágra viszi át. Az előzőekben már idézett Larousse tartalmazza a zuluk halottakkal kapcsolatos egyik legendáját. Ez beszámol az első emberről, Unkulunkuluról, aki e mítosz szerint a legfőbb lénnyé vált. Ő küldte el a kaméleont az emberiséghez a következő üzenettel: Az embereknek nem kell meghalniuk! A kaméleon lassú volt és útközben feltartóztatták. Unkulunkulu elküldött hát egy gyíkot egy másik üzenettel: Az embereknek meg kell halniuk! A gyík érkezett meg először, és azóta egyetlen ember sem kerülhette el a halált. Ugyanez a legenda, csak némileg más formában, megtalálható a bechuana, a basuto és a baronga törzsek között is.
Napimádat és emberáldozatok

Az egyiptomi mitológia az istenek és istennők sokaságát ismeri. Mint oly sok más ősi társadalom tagjai, Isten keresése közben az egyiptomiak is annak az imádatához jutottak el, amitől mindennapi életük függött - azaz a Napnak az imádatáhóz. A Rá (Ámon-Rá) név alatt tehát az ég szuverén urát tisztelték, aki csónakján mindennap átevezett keletről nyugatra. Éjszaka pedig egy veszélyes utat tett meg az alvilágon át.

Az aztékok, az inkák és a maják napimádatának közös jellemzője volt az emberáldozat. Az aztékok a vallási ünnepek egy állandó körét ünnepelték, s ezen alkalmakkor emberáldozatokat mutattak be különböző isteneiknek, elsősorban a napistennek, Tezcatlipocának. A tűzisten, Xiuhtecutli (Huehueteotl) ünnepén a hadifoglyok együtt táncoltak azokkal, akik foglyul ejtették őket; majd ... a foglyokat meglóbálták egy káprázatos tűz fölött; utána bedobták őket a parázs közé, azután még élve kivették onnan, s dobogó szívüket kivágták, hogy felajánlják az isteneknek (The Ancient Sun Kingdoms of the Americas).

Még délebbre, az inkák vallásának is megvoltak az ősi időkben a saját áldozatai és mítoszai. Ők a szertartásaik során gyermekeket és állatokat ajánlottak fel a napistennek, Iminek és a teremtőnek, Viracochának.
Mitikus istenek és istennők

A legismertebb egyiptomi istentriód tagjai a következő istenek voltak: Ízisz, az isteni anyaság szimbóluma; Ozirisz, a bátyja és hitvese; valamint Hórusz, kettőjük fia, akit rendszerint sólyomként ábrázoltak. Néhány egyiptomi szobron úgy látható Ízisz, mint egy asszony, aki a mellét nyújtja gyermekének; ez nagyon emlékeztet a kereszténységnek azokra a csaknem 2000 évvel később készült szobraira és festményeire, amelyeken hasonló helyzetben figyelhetjük meg a szüzet gyermekével. Idővel Ozirisz, Ízisz férje, a halottak isteneként vált népszerűvé, mert a meghaltak lelke számára egy örökké tartó boldog életet helyezett kilátásba a másvilágon.

Hathor volt a szerelem, az öröm, a zene és a tánc egyiptomi istennője. Ő lett a halottak királynője, aki segített nekik egy létrán át feljutni az égbe. A New Larousse Encyclopedia of Mythology beszámolója szerint nagy ünnepségeket rendeztek a tiszteletére, elsősorban újévkor, amikor a születésnapja volt. A papnők még napfelkelte előtt kivitték Hathor képmását a teraszra, hogy a felkelő nap első sugarai érjék azt. Az ezt követő örvendezéssel megkezdődött a farsang; a nap énekléssel és lerészegedéssel ért véget.

Az egyiptomiak panteonjában sok állatisten és -istennő is szerepelt például Ápisz, a bika; Banaded, a kos; Heket, a béka; Hathor, a tehén; Szobek, a krokodil (Róma 1:21-23). Ebben a vallási környezetben éltek az izraeliták rabszolgaként az i. e. XVI. században. Izrael Istenének azért, hogy a fáraó kemény szorításából kiszabadítsa őket, tíz különböző csapást kellett Egyiptomra küldenie (2Mózes 7:14-12:36). Ezeknek a csapásoknak az volt a céljuk, hogy megalázzák Egyiptom mitikus isteneit.

Róma az ókori Görögországtól sok istent vett át, azok erényeivel és hibáival együtt. Venus és Flora például szemérmetlen prostituált volt; Bacchus részeges duhaj; Mercurius útonálló; Apolló pedig nőcsábász. Úgy tartják, hogy Jupiter, az istenek atyja, mintegy 59 nővel követett el házasságtörést vagy vérfertőzést! (Mennyire emlékeztet ez azokra a lázadó angyalokra, akik földi asszonyokkal éltek vadházasságban a Vízözön előtt!) Mivel az emberek arra törekedtek, hogy utánozzák azokat az isteneket, akiket imádtak, nincs mit csodálkozni azon, hogy a római császárok, például Tiberius, Néró és Caligula kicsapongó életet éltek, házasságtörők, paráznák és gyilkosok voltak.

Vallásukba a rómaiak sok más kultúrából is vettek át isteneket. Imádták például Mithrast, a fény perzsa istenét - ő lett a napistenük, és a szíriai Atargatisz (Istar) istennőt. A görög Artemiszt, a vadászat istennőjét Dianává változtatták, és megvolt náluk az egyiptomi Ízisz megfelelője is. A termékenység kelta istentriádját szintén átvették (Cselekedetek 19:23-28). Nyilvános szertartásaikat a szentélyek és templomok százaiban papok sokasága vezette; ezek fölött állt a pontifex maximus [főpap], aki az államvallás feje volt (Atlas of the Roman World). Ugyanebből a könyvből megtudjuk azt is, hogy a római szertartások közé tartozott a taurobolium; ennél az imádó egy áldozati veremben állt, és megfürdött a felette föláldozott bika vérében. E rítus által megtisztult és megszabadult a bűneitől.
Keresztény mítoszok és legendák?

Néhány modern kritikus szerint a keresztény hit is tartalmaz mítoszokat és legendákat. Valóban így van? Sok tudós számára Jézus szűztől születése, csodái és a feltámadása nem több, mint legenda. Sőt, néhányan azt állítják, hogy Jézus soha nem is létezett, a róla szóló legendákat az ősi mítoszokból és a napimádat vették át. A mitológia területének egyik szakértője, Joseph Campbell ezt írta: Több tudós felvetette már, hogy nem létezett se [Alámerítő] János, se Jézus - csak egy vízisten és egy napisten. De figyelembe kell venni azt, hogy sokan e tudósok közül ateisták, következésképpen mindenfajta istenhitet elutasítanak.

Ez a kétkedés azonban szöges ellentétben áll a történelmi tényekkel. A zsidó történész, Josephus (kb. i. sz. 37-100) például ezt írta: Néhány zsidó számára Heródes seregének pusztulása isteni bosszúnak tűnt, és feltétlenül igazságos bosszúnak azén, ahogyan Jánossal, az Alámerítővel bánt. Heródes ugyanis halálra adta őt, bár János jó ember volt (Márk 1:14; 6:14-29).

Ugyanez a történész igazolta azt is, hogy Jézus létezése történelmileg hiteles, amikor ezt írta: Élt egy bizonyos Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan szabad ót embernek nevezni ..., akit a tanítványai Isten fiának hívtak. Majd így folytatta: Pilátus elítélte ... De még ma sem tűntek el a róla elnevezett messianisták (Márk 15:1-5, 22-26; Cselekedetek 11:26).

Ezért írhatta a keresztény Péter apostol - mint Jézus átváltozásának egyik szemtanúja - szilárd meggyőződéssel a következőket: Nem, nem ravaszul kitalált hamis történetekkel [görögül: my'thos] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és jelenlétét, hanem azzal, hogy szemtanúivá lettünk a felmagasztalásának. Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor ilyen szavakkal illette őt a magasztos dicsőség: 'Ez az én szeretett fiam, akit én helyeslek.' Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen (2Péter 1:16-18).

Az emberi szakértők véleménye és az Isten Szava közötti ilyesfajta ellentét esetén a már korábban emutett alapelvet kell alkalmaznunk: Mi a helyzet tehát? Ha némelyek nem hittek, hitetlenségük talán hiábavalóvá tette Isten hűségét? Távol legyen! Sőt, Isten legyen igaz, még ha minden ember hazug lenne is, amint meg van írva: 'Hogy igaznak bizonyulj a beszédben és győzedelmes légy, amikor vádolnak téged' (Róma 3:3, 4).

Ez a rövid bepillantás a világ néhány mitológiájába megmutatta azokat a közös vonásokat, amelyek közül sok egészen Babilonig (Mezopotámia), a legtöbb vallás bölcsőjéig visszavezethető. Közös szálakat találunk a teremtésről szóló beszámolókban éppúgy, mint azokban, amelyek arról az időszakról beszélnek, amikor félistenek és óriások laktak a földön, s özönvíz pusztította el a gonoszokat. Felismerhető a hasonlóság a napimádattal kapcsolatos vagy a halhatatlan lélekre vonatkozó alapvető vallási elképzelésekben is.

Ha a bibliai álláspontból indulunk ki, meg tudjuk magyarázni ezeket a közös szálakat. Emlékezzünk vissza arra, hogy a Vízözön után, több mint 4200 évvel ezelőtt az emberiség Isten parancsára a mezopotámiai Bábelből szóródott szét. Bár egymástól elválasztva, különböző nyelvű családokat és törzseket alkottak, de ismereteik az addigi történelemről, valamint vallási elképzeléseik kezdetben azonosak voltak (1 Mózes 11:1-9). Az évszázadok folyamán ezek az ismeretek és elképzelések az egyes kultúrákban eltorzultak, kiszíneződtek, s ez számos mondát, legendát és mítoszt eredményezett, amelyek máig fennmaradtak. Ezek a mítoszok, amelyek messze eltávolodtak a bibliai igazságtól, nem vitték közelebb az emberiséget az igaz Istenhez.


Felhasznált irodalom: E.H.Broadbent:Zarándok gyülekezet; Az emberiség Isten keresése
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 11:03:00
Biblia és ateizmus //1//

Isten az emberek számára többé már nem az, ami korábban volt. Egyre kevesebbet gondolnak rá, akár mindennapjaikat élik, akár döntések előtt állnak ... Istent más értékekkel cserélték fel: a bevétellel és a termelékenységgel. Egykor úgy tekintették őt, mint valamennyi emberi tevékenység értelmének forrását, mára azonban száműzték a történelem titokzatos tömlöcébe ... Isten eltűnt az emberek tudatából (The Sources of Modern Atheism).

Nem is oly régen Isten még nagyon jelentős szerepet játszott a nyugati világ emberének életében. Aki társadalmilag elismert akart lenni, annak ki kellett mutatnia Istenbe vetett hitét, még akkor is, ha nem aszerint cselekedett,amit állítólag hitt. A kétségeket és bizonytalanságokat az emberek lehetőleg magukban tartották. Megbotránkoztató lett volna azokról nyilvánosan beszélni, és talán meg is bélyegezték volna érte az illetőt. Mára azonban fordult a kocka. Azt, akinek szilárd vallási meggyőződése van, sokan szűk látókörűnek, dogmatikusnak, sőt fanatikusnak tekintik. Sok országban általános közömbösség és érdektelenség figyelhető meg Isten és a vallás iránt. A legtöbb ember már nem keresi Istent, mert vagy nem hisz a létezésében, vagy nincs meggyőződve arról. Sőt, egyesek a kereszténység utáni jelzővel illetik korunkat.
A reformáció következményei

A XVI. századi protestáns reformáció észrevehetően megváltoztatta az emberek szemléletét a hatalom, a vallás és egyéb dolgok tekintetében. A magabiztosság és a szabad véleménynyilvánítás foglalta el a konformizmus és az alázatosság helyét. Bár a legtöbb ember megmaradt a hagyományos vallás keretein belül, néhányan radikálisabb irányvonalakat követtek, megkérdőjelezve az egyházak dogmáit és alapvető tanításait. Akik pedig felismerték, milyen szerepet játszott a vallás a háborúkban, mennyi szenvedést okoztak és mennyi jogtalanságot követtek el a nevében a történelem folyamán - hallani sem akartak többé a vallásról.

Már az 1572-ben megjelent, Discourse on the Present State of England című beszámoló megjegyezte: A birodalom három részre szakadt: a pápistákra, az ateistákra és a protestánsokra. Mindhárom egyformán elismert: az első és a második azért, mert ők olyan sokan vannak, hogy közülünk senki nem mer szembeszállni velük. Párizsban becslések szerint mintegy 50 000 ateista volt 1623-ban; bár ezt a szót akkoriban meglehetősen pontatlanul használták. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a reformáció azon erőfeszítésének nyomában, amellyel meg akarta törni a pápai tekintély uralmát, megjelentek azok is, akik kétségbe vonták a vallások állításait. Amint Will és Ariel Durant The Story of Civilization: Part VII-The Age of Reason Begins című művében megállapítja: Európa gondolkodói - az európai szellem élcsapata - már nem a pápa tekintélyéről vitatkoztak; Isten létezését vitatták.
A tudomány és a filozófia támadása

A kereszténység pozícióját a belső szakadásokon túl más erők is gyengítették. A tudomány, a filozófia, az egyházi tulajdonok államosítása és a materializmus szkepticizmushoz vezetett, valamint kétséget ébresztett Istennel és a vallással szemben. A növekvő tudományos ismeret megkérdőjelezte az egyház sok olyan tanítását, amely a Biblia egyes részeinek hibás értelmezésén alapult. Kopernikusz és Galilei csillagászati felfedezései például közvetlen kihívást jelentettek az egyház geocentrikus tantételével szemben, amely szerint aFöld a világegyetem középpontja. Ezenkívül az anyagi világ működését irányító természeti törvények megértése után már nem volt szükség arra, hogy Isten vagy a Gondviselés kezének tulajdonítsanak olyan, addig rejtélyes jelenségeket, mint a mennydörgés, a villámlás vagy bizonyos csillagok és üstökösök feltűnése. A csodák és az emberi ügyekbe történő isteni beavatkozások szintén gyanússá váltak. Isten és a vallás hirtelen idejétmúltnak tűnt sokak számára; néhányan, akik modern gondolkodásúnak tartották magukat, gyorsan hátat fordítottak Istennek, és a tudomány szent tehenének imádatához pártoltak.

A vallásra mért legsúlyosabb csapás kétségtelenül az evolúciós elmélet volt. Az angol természettudós, Charles Darwin (1809-1882) 1859-ben adta ki A fajok eredete című munkáját, s ez közvetlen kihívást jelentett az isteni teremtésről szóló bibliai tanítással szemben. Vajon mi volt az egyházak válasza? Kezdetben a papság Angliában és másutt is elítélte ezt az elméletet. De az ellenállás hamarosan alábbhagyott. Sok pap számára Darwin feltevései éppen megfelelőnek tűntek arra, hogy kétségeit - amelyek titokban már régen felmerültek benne - igazolja. Így még Darwin életében a legkomolyabb és legtisztább gondolkodású papok arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció teljes mértékben összeegyeztethető a Szentírás felvilágosult megértésével - írja a The Encyclopedia of Religion. A kereszténység ahelyett, hogy a Biblia védelmére kelt volna, engedett a tudományos elképzelés nyomásának és a népszerű véleményhez csatlakozott. Ezzel aláásta az Istenbe vetett hitet (2Timótheus 4:3, 4).

A XIX. század előrehaladtával a valláskritikusok támadásai egyre merészebbek lettek. Nem elégedtek meg azzal, hogy rámutattak az egyházak hibáira, a vallás tulajdonképpeni alapját is kezdték kétségbe vonni. Olyan kérdéseket vetettek fel, mint például: Mi Isten? Miért van szükség Istenre? Hogyan hatott az Istenbe vetett hit az emberi társadalomra? Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Sigmund Freud és Friedrich Nietzsche például filozófiai, pszichológiai és szociológiai jellegű érveket sorakoztatott fel. Isten nem több az emberi képzelet vetületénél; a vallása nép ópiuma; Isten halott - az ilyen és ezekhez hasonló elméletek újnak és izgalmasnak hangzottak az egyház unalmas és érthetetlen dogmáihoz és hagyományaihoz képest. Úgy tűnt, sok ember megtalálta végre annak a lehetőségét, hogy a tudata mélyén rejlő kétségeket és aggályokat kifejezésre juttassa. Ők gyorsan és készségesen elfogadták ezeket az eszméket, mintegy új evangéliumként.

Hogyan válaszoltak az egyházak a tudomány és a filozófia támadásaira és kritikáira? Ahelyett, hogy kiálltak volna a Biblia tanításai mellett, engedtek a nyomásnak és engedményeket tettek még az olyan alapvető hittételeket illetően is, mint az isteni teremtés és a Biblia hitelessége. Mi lett ennek a következménye? A kereszténység egyházai kezdték hitelüket veszteni, és sok ember lassan elvesztette a hitét. Az egyházak nem tudták megvédeni magukat, s ez szélesre tárta a kaput az őket elhagyó tömegek előtt. Sokak számára a vallás már csupán az a társadalmi maradvány volt, ami egy ember életének legfőbb állomásait jelezte: a születést, a házasságot és a halált. Sokan csaknem teljesen feladták az igaz Isten keresését.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 11:04:37
//2//
Az istenhit alapja

Azt mondják, két olyan könyv létezik, amely felvilágosítást ad számunkra Istenről - a teremtés, a bennünket körülvevő természet könyve és a Biblia. Ezek képezték az alapját több millió ember hitének a múltban és a jelenben. Egy királyt például az i. e. XI. században annyira megragadott a csillagos ég látványa, hogy ezekkel a költői szavakkal kiáltott fel: Az egek hirdetik Isten dicsőségét; és kezeinek munkájáról beszél a kiterjedés (Zsoltárok 19:3) A XX. században egy asztronautát a Föld csodálatos látványa a következők idézésére indított, miközben űrhajójával megkerülte a Holdat: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet (1Mózes 1:1).

Ezt a két könyvet azonban hevesen támadják azok az emberek, akik saját bevallásuk szerint nem hisznek Istenben. ók azt mondják, hogy a körülöttünk lévő világ tudományos vizsgálata bebizonyította: az élet nem egy intelligens Teremtő munkájának eredménye, hanem a vak véletlen és az esetleges evolúciós folyamat útján jött létre. Azt állítják, hogy nem volt Teremtő, következésképpen az egész Isten-kérdés szükségtelen. Ezenkívül sokuknak az a véleménye: a Biblia elavult és logikátlan, ezért nem méltó arra, hogy higgyenek benne. Számukra tehát nincs többé semmiféle alap az Isten létezésébe vetett hitre. De vajon helytállóak az állításaik? Mit mutatnak a tények?
Véletlen vagy tervezés által?

Ha nem volt Teremtő, akkor az életnek spontán, a véletlen által kellett létrejönnie. Ahhoz, hogy az élet létrejöhessen, a megfelelő kémiai anyagoknak valami módon a kellő mennyiségben kellett volna találkozniuk, megfelelő hőmérsékleten és nyomáson, valamint megfelelő egyéb befolyásoló tényezők mellett; és mindennek pontosan a megfelelő idő alatt kellett volna lezajlania. Ráadásul ahhoz, hogy az élet létrejöhessen és fennmaradhasson a földön, ezeknek a véletlen eseményeknek több ezerszer meg kellett volna ismétlődniük. De mi a valószínűsége annak, hogy egy ilyen esemény akár csak egyszer is bekövetkezik?

Még maguk az evolucionisták is elismerik: annak a valószínűsége, hogy a megfelelő atomok és molekulák véletlenül éppen ugyanott legyenek és csupán egy egyszerű proteinmolekulát alkossanak 1:10'113 (az 1 után 113 nulla következik). Ez a szám nagyobb annál, mint amennyire a világegyetem összes atomjának számát becsülik! A matematikusok minden olyan eseményt soha meg nem történőnek tartanak, amelynek a valószínűsége kisebb 1:10'50-nél. Az élethez azonban egy egyszerű proteinmolekulánál sokkal többre van szükség. Körülbelül 2000 különböző protein kell ahhoz, hogy mindössze egyetlen sejt működőképessége fennmaradjon; és annak a valószínűsége, hogy a véletlen útján valamennyi létrejön, 1:10'40000! Akit a közvélemény, vagy az élet [spontán] földi kialakulását meggyőződéssé formáló tudományos nevelés nem tesz elfogulttá, az ezen egyszerű számítás alapján egyszer s mindenkorra elutasítja ezt az elképzelést - írta Fred Hoyle csillagász.

A tudósok az anyagi világot vizsgálva - az atomok parányi részecskéitől kezdve az óriási galaxisokig - arra a megállapításra jutottak, hogy minden ismert természeti jelenség bizonyos alaptörvényeket követ. Más szóval mindenben,ami a világegyetemben történik, logikát és rendet fedeztek fel, s ezt a logikát és rendet képesek voltak egyszerű matematikai fogalmakkal kifejezni. Némely tudós képtelen kivonni magát ezen törvények szinte hihetetlen egyszerűségének és formai tökéletességének hatása alól.

A legérdekesebb ezeknél a törvényeknél mégis az, hogy vannak bizonyos tényezőik, amelyek számértékének mai ismereteink szerint mindig pontosan a meghatározottnak kell lennie a világegyetemben. Ezen alapvető állandók közé tartozik a proton elektromos töltésének egysége, bizonyos elemi részecskék tömege és Newton gravitációs állandója, amit egységesen g betűvel jelölnek. Néhány számérték esetében már a legcsekélyebb eltérés is drasztikusan megváltoztatná a világegyetem összképét. Ha a nukleonok (protonok és neutronok) közötti erő csupán néhány százalékkal lenne nagyobb, a világegyetemben nem lenne hidrogén. A Nap és a hozzá hasonló csillagok - nem is beszélve a vízről - nem létezhetnének. Az élet, legalábbis mai formájában, lehetetlen lenne. Amennyiben a G értéke akár csak a lehető legminimálisabb mértékben megváltozna, valamennyi csillag kék óriássá vagy vörös törpévé válna, s ennek mindenképpen szörnyű következményei lennének az életre nézve. Elképzelhető tehát, hogy csak egyetlen világegyetem létezik. Ha ez így van, akkor figyelemre méltó az a gondolat, miszerint tudatos lénykémi létezésünk a logika elkerülhetetlen következménye.

Mire következtethetünk mindebből? Először is: ha a világegyetemet törvények szabályozzák, akkor lennie kell egy intelligens törvényalkotónak, aki megfogalmazta vagy felállította ezeket a törvényeket. Továbbá: a célszerűség is megfigyelhető, mivel azok a törvények, amelyek a világegyetem működését irányítják, úgy tűnik az eljövendő élet és az annak fenntartásához szükséges kedvező feltételek figyelembevételével készültek. Tercezés és célszerűség - ezek nem a vak véletlen jellemzői: ezek pontosan azok a jellemzők, amelyek intelligens Teremtőre vallanak. És éppen erre utal a Biblia, amikor kijelenti: Mert ami az Isten felől tudható, az nyilvánvaló őközöttük, mert az Isten kinyilvánította előttük. Mert az ő láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is (Róma 1:19, 20; Ésaiás 45:18; Jeremiás 10:12).
Bőséges bizonyíték vesz körül

A tervezés és a célszerűség természetesen nemcsak a világegyetem összehangolt működésében fedezhető fel, hanem az egyszerűbb és bonyolultabb élőlények mindennapi életében is, valamint abban, ahogyan egymásra és a környezetükre hatnak. Például az emberi test szinte valamennyi része - az agy, a szem, a fül, a kéz - olyan bonyolult tervezésről tanúskodik, amit a modern tudomány képtelen teljes mértékben megmagyarázni. Aztán ott van az állat- és növényvilág. Bizonyos madarak évenkénti vándorlása, amelynek során több ezer kilométert repülnek szárazföldek és tengerek felett; a növények fotoszintézise; a millió és millió differenciálódott, specifikus működésű sejtből álló bonyolult szervezet, amely egyetlen megtermékenyített petesejtből fejlődött ki! És ez csupán néhány kiemelkedő példája az intelligens tervezésnek.

Néhányan azonban úgy érvelnek, hogy a tudomány a megnövekedett ismeret alapján e mesteri alkotások közül sokra magyarázatot adott. Az igaz, hogy a tudomány bizonyos mértékben képes megmagyarázni sok olyan dolgot, ami korábban rejtélyes volt. Am az, ha egy gyermek rájön, hogyan működik az óra, még nem bizonyítja azt, hogy az óra nem tudatos tervezés és elkészítés eredménye. Hasonlóképpen az a tény, hogy az anyagi világban lejátszódó csodálatos események közül sokat már megértünk, nem bizonyítja azt, hogy nem áll mögöttük intelligens tervező. Épp ellenkezőleg: minél többet tudunk a körülöttünk levő világról, annál több bizonyítékunk van egy intelligens Teremtő, Isten létezésére. Elfogulatlanul egyetérthetünk tehát a zsoltáros elismerő szavaival: Mily számosak a te alkotásaid, ó Uram! Mindazokat bölcsességben hoztad létre. A föld tele van alkotásaiddal (Zsoltárok 104:24).

Azonban az Isten létezésébe vetett hit önmagában még nem indít senkit arra, hogy keresni kezdje őt. Milliók vannak ma, akik nem utasítják el teljesen az istenhitet, de ez még nem indítja őket Isten keresésére. Sokan nem látnak túl nagy különbséget az egyházi és a világi értelemben vett csalás, adócsalás és tolvajlás között, nagyrészt azért, mert rengeteg társadalmi vallás van. Sokan csupán azért hoznak létre egy vallást, mert ez kényelmes számukra, izgatja őket, és nem késztet feltétlenül állásfoglalásra. A kereszténység fő gyengesége ma az, hogy nincs igazi ereje a hitnek.

Ez a fő gyengeség elsősorban a bibliaismeret és a Bibliába vetett hit hiányára vezethető vissza. De milyen alapja van a Bibliába vetett hitnek? Először is figyeljük meg, hogy egyetlen más könyvet sem kritizáltak, gyaláztak, gyűlöltek és támadtak oly igazságtalanul az évszázadok során, mint a Bibliát. A Biblia mégis túlélte mindezt, és mára a legtöbb nyelvre lefordított és a legszélesebb körben elterjedt könyvnek bizonyult. Ez már önmagában is kiemelkedő könyvé teszi a Bibliát. De további bőséges, meggyőző bizonyíték van arra, hogy a Biblia Istentől ihletett, és méltó a bizalmunkra.

Bár sok ember többé-kevésbé elfogadja, hogy a Biblia tudománytalan, ellentmondásos és elavult, a tények mást mutatnak. Egyedülálló szerzősége, történelmi és tudományos pontossága, valamint tévedhetetlen próféciái alapján mindenképpen azt a következtetést kell levonnunk: a BibliaIsten ihletett Szava. Amint azt Pál apostol megfogalmazta: A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos (2Timótheus 3:16).

Milyen következtetésre juthatunk, ha figyelembe vesszük a teremtés könyvének és a Bibliának a bizonyítékait? Egyszerűen arra, hogy mindkét könyv éppoly helytálló ma, mint amilyen mindig is volt. Ha készek vagyunk arra, hogy a dolgot tárgyilagosan, tehát előítéletektől mentesen vizsgáljuk meg, azt fogjuk tapasztalni, hogy logikus érvekkel bármely ellenvetés legyőzhető. A válaszok léteznek; csupán késznek kell lennünk arra, hogy megkeressük azokat. Jézus azt mondta: Folyton keressetek, és találtok (Máté 7:7; Cselekedetek 17:11).

Végeredményben a legtöbb ember, aki feladta Isten keresését, nem azért tette ezt, mert gondosan megvizsgálta a bizonyítékot és úgy találta, hogy a Biblia nem az igazságot tartalmazza. Sokan azért hagyták abba a kutatást, a kereszténység nem mutatta meg a Biblia igaz Istenét. P. Valadier francia író ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: A keresztény hagyomány gyümölcse az ateizmus lett; általa törölték ki Istent az emberek tudatából, mivel hihetetlen Istennek mutatta őt. Bárhogy is van a dolog, Pál apostol szavaiból vigaszt meríthetünk: Mi a helyes tehát? Ha némelyek nem hittek, hitetlenségük talán hiábavalóvá tette Isten hűségét? Távol legyen! Sőt Isten legyen igaz, még ha minden ember hazug lenne is (Róma: 3,4).


Felhasznált irodalom: E.H.Broadbent:Zarándok gyülekezet; Az emberiség Isten keresése
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 Június 28, 11:34:11
http://www.krisztus.ro/index.php (http://www.krisztus.ro/index.php)
A Biblia tanulmányozása
És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megitélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára... (Fil 1:9-11)


Oldal ajánló--Tisztelt vendég!--részletek.
Weboldalunkkal próbálunk segítségére lenni minden jóakaratú embernek, aki szeretné megismerni Isten terveit és akaratát. Próbáljuk olvasóinkat segíteni a rendszeres Biblia tanulmányozásban, hogy hitünk és reménységünk az igazságban nővekedjen. Tanulmányainkban szigorúan a Bibliához ragaszkodunk, minden vallástól, irányzattól, filozófiától függetlenűl. Próbálunk teljes mértékben tartozkodni a dogmáktól, babonáktól, olvasóinkat a Szentírás részletes és gondos megvizsgálására serkenteni. Nem bocsátkozunk vitákba és személyes dolgok megtárgyalására.

"Menjetek ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és a rámért csapások, ne érjenek titeket ..."(Jel 18:4)

...mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának...és igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. (2Peter 1:16-21)

Adatbázisunk folyamatosan bővül, naponta jelenhetnek meg új cikkek, képek. Kérdéseit e-mailba várjuk. Ha tanulmányaink felkeltették érdeklődését, iratkozzon fel hírlevelünkre, ahol levelet kap az újonnan megjelent cikkéről, vagy fontos idézetekhez, tanulmányrészletekhez juthat hozza.

Az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. (1Móz 1:26)

ÁBRAHÁM
1Móz 17,5  És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
 1Móz 17,9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
1Móz 17,15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
1Móz 17,17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?

   Rm 4,3  Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
Gal 3,6  Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
Gal 3,7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
Jak 2,23  És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.


Ábrahám

Ábrahám, (sokaság Atyja). Táré fia és Sém leszármazottja, akit az Ur kihívott a káldeabeli Úr városából, és Izráel népének ősatyjává tett (1Móz 12,1-6). Először unokaöccsével, Lóttat és Táréval, atyjával együtt a mezopotámiai Háránba (3) vándorolt. Atyja halála után Kánaánba (2) ment, majd rövid sikembeli (3) tartózkodás után Bételt (1) és a déli földet, Egyiptomot kereste fel (Negev). Éhínség kényszerítette őt erre.

Később visszatért Hebronba (1). Abban a reményben, hogy így ajándékozza meg őt az Ur a megígért fiúutóddal, egyiptomi szolgálóját, Hágárt ágyasává tette, aki Izmáelt {1) szülte neki (1 Móz 16).

Később felesége, Sára Izsákot szülte, az ígéret örökösét (1 Móz 15,4). 175 éves korában halt meg, Hebronban (1) temették el, Makpelá barlangjában (1Móz 25,7-10).
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2010 Június 28, 20:11:30
 :061:
Hű, ermaha! Ez aztán jó kis oldal! Van bőséges olvasnivaló!  :afro:  Megnéztem a kínálatukat!  :169:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 December 13, 05:29:40
http://biblia.hu/bibliaforditasok_a_reformacio_korabol/ (http://biblia.hu/bibliaforditasok_a_reformacio_korabol/)

Bibliafordítások a reformáció korából
     
Forrás:   Cserbik János - Tonhaizer Tibor "A Biblia évszázada" c. könyve (Bp., 2008.)

Ez úton is köszönetünket fejezzük ki a szerzői jogok tulajdonosainak,
hogy hozzájárultak a biblia.hu oldalain történő közzétételhez.

A Biblia évszázada
Természetesnek vesszük, hogy a Bibliát a saját nyelvünkön olvashatjuk. Azonban ez nem mindig volt így. A magyar nép is csak a kereszténység felvétele után hosszú-hosszú idővel lapozhatta fel a bibliai könyveket. Még 1590-ben is csupán 800 példányban jelenhetett meg első teljes Szentírás-fordításunk, Károlyi Gáspár vizsolyi Bibliája.
Sok viszontagsággal teli történet a Biblia-fordítások históriája. Ha Dante egykor azt írhatta magáról a Szentírásról, hogy sokan „Nem gondolják meg, mennyi vérrel ázva hullt földre magva”, a fordítások küzdelmes sorsáról is hasonlóképpen fogalmazhatunk. Jó, hogy ezt a történetet most Magyarországon is megörökíti, és fiatalok vagy idősek, a Bibliát még nem ismerők vagy éppen naponta olvasók kezébe adhatja egy kiadvány. Örülhetünk e hézagpótló könyv megjelenésének, amelyet képek sokasága tesz szemléletessé. A Biblia örök – történelmének legparányibb részlete is valamiképpen az örökkévalóság pecsétjét viseli magán. Hála és tisztelet a Szentírás fordítóinak, kiadóinak, és szenvedéssel teli küzdelmük megörökítőinek.

Dr. Reisinger János
irodalomtörténész

Cserbik János lelkész, pedagógus. Tanulmányait a Sola Scriptura Lelkészképző Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte (1997, 2004). Európa számos nevezetes egyháztörténeti helyszínét bejárva – Erfurttól Ferraráig, Slimbridge-től Vilvoordén át Vizsolyig – gyűlt össze az a képi, írásos és élményanyag, amely e könyv szerkesztésére ösztönözte. Írásai a talán legismertebb, Luther nevéhez fűződő német Szentírás-fordítás, valamint a francia anyanyelvű változat megjelenésének és elterjedésének korabeli eseményeiről adnak képet.

Dr. Tonhaizer Tibor történész, főiskolai tanár. A Debreceni Egyetem történelem-filozófia szakán végzett (1999), majd szerzett tudományos (PhD) fokozatot (2002). Egyháztörténet tudománykörben rendszeresen publikál, számos cikke és tanulmánya olvasható elismert hazai szaklapokban, folyóiratokban; egyház- és vallástörténet, valamint filozófiatörténet témában négy könyve jelent meg. E kötetben társszerzőként az angol és a magyar anyanyelvű Biblia-fordítások megszületésének történetét dolgozta fel.

-------------------------------------------------------------------------------
Bibliafordítások a reformáció korából
     
Forrás:   Cserbik János - Tonhaizer Tibor "A Biblia évszázada" c. könyve (Bp., 2008.)

Ez úton is köszönetünket fejezzük ki a szerzői jogok tulajdonosainak,
hogy hozzájárultak a biblia.hu oldalain történő közzétételhez.

            
    Előszó
    A Biblia évszázada - Szentírás-fordítások a reformáció korából
 
    Bevezetés
    A reformátori küldetés - A reformáció előzményei - A reformátorok szolgálatának igazi értéke és alapja - A Szentírás Isten beszéde
 
    A Biblia keletkezése és elterjedése
    Az evangélium elterjedése - A Bibliafordítások keletkezése - A középkori egyház viszonyulása a Bibliához - A könyvnyomtatás szerepe
 
    John Wyclif, az evangélium doktora
    A „reformáció hajnalcsillaga” - Történelmi háttér: 100 éves háború, Watt Tyler mozgalma - A wyclifi Bibliafordítás hatása.
 
    Márton testvér Bibliája
    Wulfia gót fordítása és a valdensek tevékenysége - Luther 95 pontja - A Wartburgi látszatfogság gyümölcse: a Luther-Biblia - A fordítás alapelvei
 
    William Tyndale, „az angol Biblia atyja”
    Tyndale az „angol Luther” - Tyndale száműzetése, fordítói és irodalmi munkássága - Tyndale imájának és óhajának teljesülése
 
    Pierre-Robert Olivétan
    Lefèvre, a francia reformáció előfutára - Olivétan a francia protestáns Biblia atyja - A valdensek Bibliája - A genfi Biblia
 
    Károlyi Gáspár, az „istenes vén ember”
    Károlyi fiatalkori tanulmányai, Melanchton szerepe - A fordítás körülményei - Vizsoly lett a központ Gönc helyett - A Károlyi Biblia jelentősége
 
    Irodalomjegyzék
    A felhasznált és ajánlott irodalmi művek listája


Tartalmilag ezek találhatók benne,a teljes könyv olvasható.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ermaha - 2010 December 13, 05:36:14
http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/ (http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/)

Az Ószövetség a művészetekben

Forrás:   Szabó Attila "Az Ószövetség a művészetekben" c. könyve (Bp., 1991.)

Ez úton is köszönetünket fejezzük ki a szerzői jogok tulajdonosainak,
hogy hozzájárultak a biblia.hu oldalain történő közzétételhez.

Szabó Attila: Az ószövetség a művészetekben

Miről szól az Ószövetség? Mit tartalmaz az a 39 irat, melyeket több mint egy évezredig írtak, és i.e. 400 körül egyetlen könyvvé formálódtak?

Mit tanít a Biblia a világ teremtéséről, az élet kezdetéről? Miért kellett elhagynia az első emberpárnak az Édent?

Miért választotta ki Isten a zsidó népet, és milyen megbízatást adott neki? Kik voltak a pátriárkák? Miként lett a csaló Jákóbból „Isten harcosa”, Izráel? Hogyan történt a zsidó nép honfoglalása Kánaánban? Mi volt a bírák feladata, majd miért lett királyság Saul idejében? Miért léptek fel a próféták, és Istentől kapott üzenetük saját népükön kívül miben adott oly sok embernek és népnek azóta is útbaigazítást?

A kérdéseket lehetne sorolni tovább. AZ ÓSZÖVETSÉG A MŰVÉSZETEKBEN hetven témája nemcsak a legszebb műalkotásokat vonultatja fel, hanem magyar nyelven először ad részletes magyarázatot sokak kérdéseire. Az album használható az általános és középiskolai tanárok számára a Biblia iskolai oktatásában, a hittanórákon, valamint a családoknak és a gyermekeknek is érdekfeszítő olvasmány.

Szabó Attila második bibliai és képzőművészeti tárgyú könyvét szeretettel ajánlja minden érdeklődő figyelmébe

„Újjászületésre van szükség... És ennek az újjászületésnek újra csak a Biblia lesz a forrása és keresztvize. Ha lesz, aki fel tudja olvasni a világnak az igazság tiszta fölfogásával: akkor megszületik az új, eleven élő hit, mely lélekben és igazságban megtalálja a mindent megmagyarázó és harmóniába hozó világfölfogást.”
(Móricz Zsigmond)

-------------------------------------------------------------
Az Ószövetség a művészetekben

Forrás:   Szabó Attila "Az Ószövetség a művészetekben" c. könyve (Bp., 1991.)

Ez úton is köszönetünket fejezzük ki a szerzői jogok tulajdonosainak,
hogy hozzájárultak a biblia.hu oldalain történő közzétételhez.

                 Előszó
    Az Ószövetség a művészetekben: teremtés, Éden, választott nép, pátriárkák, Kánaán, bírák, próféták
 
    Gondolatok az olvasóhoz
    Az Ószövetség a művészetekben c. könyv szerkezeti felépítése, tanácsok az olvasókhoz.
 
    A Szentírás
    Isten beszéde. A Szentírás önvallomása. A kinyilatkoztatás fogalma. Igekutatás. Üdvösségszerzés.
 
    „Kezdetben teremtette Isten...”
    A Biblia tanítása a Föld és az élet keletkezéséről: a hatnapos teremtés. Utalások a Földön kívüli életre és élőlényekre.
 
    A növények és az állatok teremtése
    A természetben rejlő üzenet. Isten teremtő és fenntartó munkája. Teremtett Isten ragadozó állatokat, mérgező növényeket?
 
    Az ember teremtése
    Mit jelent, hogy Isten az embert „az Ő képére és hasonlatosságára” teremtette? Mit ért a Biblia az „uralkodás” fogalma alatt?
 
    A férfi és a nő
    „Nem jó az embernek egyedül lenni”... Isten megoldása. A házasság célja és a házasfelek szerepe a Biblia szerint.
 
    A bűneset I.
    A „jó és gonosz tudásának fája”. Tudhattak-e ősszüleink a rájuk leselkedő veszélyről? A Kísértő módszerei.
 
    A bűneset II.
    „A bűn hármas gyökere” Miben állt Ádám és Éva bűne? A félelem és a mezítelenség érzésének megjelenése.
 
    A bűn következménye
    Isten és ember kapcsolatának megváltozása a bűneset után. Milyen változások mentek végbe a természetben? Az ószövetségi áldozati rendszer.
 
    Kain és Ábel
    Káin és Ábel áldozata közötti különbség. Káin útja. Sértődöttség és gyűlölet. Az első testvérgyilkosság. Az őszinte és a hamis bűnbánat.
 
    Az özönvíz I.
    Miért volt szükség az egész földet érintő ítéletre? Váratlanul érte-e az emberiséget a csapás? Noé 120 évig tartó küldetése.
 
    Az özönvíz II.
    Az özönvíz végének jelei. Isten ígérete és a szivárvány. Az özönvíz bizonyítékai. A „kegyesség” látszata.
 
    A bábeli torony
    Miért volt Isten elleni lázadás a bábeli torony építése? A nyelvek összezavarása és a népcsoportok eredete. Babilon mint jelkép a Bibliában.
 
    Jób I.
    Honnan van a szenvedés, és miért az igazakat éri legfőképp? Nehézségeink elfogadása. A helyes magatartás bajba jutott embertársainkkal szemben.
 
    Jób II.
    Milyen „per” zajlik minden ember felett a mennyben? Kitől származnak az áldások, és kitől a rossz, a szenvedés?
 
    Ábrahám elhívása
    Miért pont Ábrahámot választotta Isten népe ősatyjául? Jó és rossz jellemtulajdonságok. A Messiás ígérete.
 
    Ábrahám áldozata, a hit próbája I.
    Izsák születése. Miért volt szükség Ábrahám hitének megpróbálására? Ábrahám Isten ígéretébe és szabadításába vetett hitének bizonyítéka.
 
    Ábrahám áldozata, a hit próbája II.
    Miért kérte Isten Ábrahámtól fia feláldozását? Az áldozat mint előkép; a történet párhuzama az Atya és a Fiú áldozatával.
 
    Jákób és Ézsaú
    Jákób és Ézsaú jellemének különbségei. Az elsőszülöttségi jog jelentősége. Valóban igaz, hogy „a cél szentesíti az eszközt”?
 
    Jákób álma
    „Jákób létrája”. Kit jelképez a kép, és mit jelentett Jákób számára? A Lábánnál töltött húsz év: Jákób nevelése.
 
    Jákób harca az Angyallal
    Miért hagyta ott Jákób apósa házát? Kivel küzdött a Jabbók révénél? Hogyan vált a „csaló” Jákóbból „győztes” Izráel?
 
    József és testvérei
    A helytelen szülői magatartás, a kivételezés és eredménye. József álmai és jelentésük. Hogyan fordította jóra Isten József testvérei rosszindulatát?
 
    József és Potifárné
    Isten áldása József munkáján és Potifár házán. József kitartása és győzelme a próbában. A Biblia tanácsa a bűn csábításával szemben.
 
    József a börtönben, a fáraó álma
    József helytállása a börtönben, jellemének alakulása. Az álmok megfejtése. József bizalma Isten kegyelmében a nehézségek közepette.
 
    József találkozása testvéreivel
    Hogyan kapcsolja össze Isten gyermekei személyes boldogulását a közösség érdekeinek előmozdításával? József történetének réhészeti emlékei.
 
    Mózes születése
    Izráel sanyargatása Egyiptomban. A gyermekek elpusztítására kiadott rendelet valódi szerzője. Az anya szerepe gyermeke életében.
 
    Mózes gyilkossága és száműzetése
    Mózes felkészítése a szolgálatra: tanulmányok a fáraó udvarában; 40 éves pusztai nevelés. A szabadjára engedett indulatok veszélyei és következményei.
 
    Az égő csipkebokor
    Isten nevének jelentése. Mózes megkapja küldetését. Hogyan teljesíthető a mások javát szolgáló, de erőnket meghaladó megbízatás?
 
    Az egyiptomi tíz csapás
    A fáraó lázadása Isten akaratával szemben. Miért sújtotta Isten csapásaival Egyiptomot? A „szív megkeményedése” fogalom jelentése.
 
    A páskavacsora
    A páskavacsora jelképes cselekedetei. A páskabárány mint az eljövendő Messiás előképe. Mit jelképez a kovász a Bibliában?
 
    A kivonulás
    Isten maga vezeti népét, közöttük lakik. A nép viselkedése a veszedelemben. Isten szabadítása a reménytelennek tűnő helyzetben: a ketté nyílt tenger.
 
    A mannahullás
    A nép nevelése, újra és újra ismétlődő zúgolódásai. Hogyan elégítette ki Isten szükségleteiket? A szombat napi nyugalom elrendelése.
 
    A Tízparancsolat
    Érvényes-e az Újszövetségben is a Tízparancsolat? Bibliai kulcs a nehezen érthető ill. félreérthető parancsolatok megértéséhez.
 
    Az aranyborjú
    Miért volt bármely más bűnnél súlyosabb Izráel bálványimádása? Mózesnek népe iránt érzett feltétlen szeretete. Mi Isten dicsősége?
 
    A Szent Sátor
    A szent sátor építésének célja. A berendezési tárgyak és jelképeik. Hogyan lehetséges a bűnös embernek Istennel kapcsolatot teremteni?
 
    Mózes és a pusztai vándorlás
    A nép magatartásának jellemzői a pusztában. Mózes lelki fejlődésének útja. Mi történt Mózessel halála után?
 
    Józsué
    Józsué Isten által rendelt felkészítése feladatára. Munkája, a honfoglalás vezetése közben elkövetette hibái. Jellemének nemes tulajdonságai.
 
    Sámson
    A testi és jellembeli erő közötti különbség. Sámson az elfecsérelt élet pélája. Miért tiltotta meg Isten a bálványimádó népekkel való házasságkötést?
 
    Ruth története
    Miért ragaszkodott Ruth Naómihoz? Amózesi törvények a szegényekkel és özvegyekkel kapcsolatban. Naómi, Ruth és Boáz jelleme.
 
    Sámuel próféta
    Éli főpap eltávolodása Istentől, fiainak bűne. Sámuel hármas tisztsége, élete jellemzése: „semmit az Ő igéiből a földre esni nem hagyott”
 
    Saul király
    Miért akart Izráel népe királyt? Saul uralkodásának jó kezdete. Jellemének torzulása helytelen döntése után. Dávid szolgálata Saul udvarában.
 
    Dávid és Góliát
    Mi alapján ítélünk meg egy embert és mi alapján ítéli meg Isten? Dávid győzelmének titka, bátorságának és erejének forrása.
 
    Dávid menekülése
    Miért üldözte Saul Dávidot? Dávid és Jonathán barátsága. Dávid hibái üldözése közben. Hitét kifejező zsoltárai ebből az időszakból.
 
    Saul és Jonathán halála
    A Biblia tanítása a halottidézésről, a csillagjóslásról, a jövendőmondásról. Jézus tanítása és Dávid Saul iránti magatartása közötti párhuzam.
 
    Dávid bűne
    Miért vált Dávid könnyű prédájává a kísértésnek? Kibúvási kísérletei a felelősség alól. Helyesen tette-e Joáb, hogy végrehajtotta felettese parancsát?
 
    Dávid bűnbánata
    Hogyan ébresztette fel Isten Dávid lelkiismeretét? Dávid viselkedése a bűnnel való szembesülésekor. A rendezetlen bűnök okozta gyötrelem.
 
    Absolon lázadása, Dávid halála
    Miért és hogyan veszítette el Dávid négy fiát? A bűnnel szembeni következetlenség eredménye. A hívő ember igaz életének titka.
 
    Salamon bölcsessége
    Miért választotta Isten Salamont királlyá? Salamon kérése Istentől, bölcsességének eredete. Salamon bölcs ítélete a két parázna nő között.
 
    Salamon bukása és megtérése
    A mózesi királytörvények. Salamon bukásának okai. Helytelen tetteinek következményei. Prédikátor könyve tanulságai és tanácsai.
 
    Az ország kettészakadása
    Az ország kettészakadásának okai. Roboám uralkodásának kezdete. Jeroboám elfordulása Istentől, hamis vallás létrehozása és meghonosítása.
 
    Illés próféta
    Akháb és Jézabel bűne, a Baál és Astarte kultusz. 3 és fél éves szárazság Izráelben. Istenítélet Kármel hegyén. Illés mint előkép.
 
    Elizeus próféta
    Elizeus és Illés szolgálatának különbségei. Párhuzamok Elizeus és Jézus csodái között. Elizeus munkája Izráel lelki fejlődéséért.
 
    Jónás próféta
    Az Úr célja Jónás küldetésével. Miért nem akarta követni Jónás Isten parancsát? Jónás három napja a cethal gyomrában, bűnbánata és szabadulása.
 
    Ninive megtér
    Isten könyörülete a megtérő bűnös iránt. A valósi szeretet jellemzése. Jónás haragja és az Úr tanítása az elszáradt tökkel.
 
    Ésaiás próféta I.
    Ésaiás próféta személye. Elhívásának körülményei, Isten bátorítása szolgálatához. Történelmi dokumentumok Ezékiás királyról és Jeruzsálem ostromáról.
 
    Ésaiás próféta II.
    Ésaiás könyve, a „vigasztalások könyve”. A jövendölések középpontja. Miért nem értették Jézus cselekedeteit az akkori vallási vezetők?
 
    Jeremiás próféta I.
    Az Istentől való eltávolodás Júdeában. Az elkerülhetetlen fogságra utaló jelképes cselekedetek. (len öv, tömlő, 2 kosár füge, járom, megvásárolt mező)
 
    Jeremiás próféta II.
    A fogság három lépcsője. A végső, a megsemmisítő ostrom. A hamis próféták lázadásra uszítása. A nép nyakassága, menekülési kísérlet Egyiptomba.
 
    Ezékiel próféta I.
    Ezékiel feladata a foglyok között. A templom és a város elkerülhetetlen pusztulásának bemutatása. Megbünteti-e Isten az atyák vétkét a fiakban?
 
    Ezékiel próféta II.
    A foglyok szeme előtt beteljesülő ezékieli próféciák. Isten szándéka száműzött népével. Minek az előképe a csontmezőről való látomás?
 
    Nabukodonozor álma az emberi történelem végéről
    Mi lesz az idők végén, az utolsó napokban? A „kő”, a „kőszikla” jelképe a Bibliában. Kapcsolódó próféciák Dániel könyvében.
 
    Dániel társai a tüzes kemencében
    Miért állíttatta fel a király az aranyszobrot? Az ifjak bizalma Izráel Istenében. Szabad-e másra ráerőltetni személyes meggyőződésünket, vallásunkat?
 
    Belsazár lakomája
    Miért ítélte meg Isten Belsazárt visszavonhatatlanul? A falra írt szavak értelme. Mi alapján ítéli meg Isten az ember tetteit?
 
    Dániel az oroszlánok vermében
    Dániel híre a királyi udvarban. Mit tegyen az ember, amikor a földi hatalom parancsa Isten törvényével ütközik?
 
    Hazatérés a fogságból
    Próféciák a fogság időtartamáról, és Círusz személyéről. Hogyan foglalta el Círusz Babilont? Isten munkája a népének adott ígéretek megvalósításáért.
 
    A templom építése, Aggeus és Zakariás próféta
    A samaritánusok. A külsőségeket hangsúlyozó vallásosság veszélyei. Szünetelhet-e valamikor is „Isten házának”, azaz művének építése?
 
    Eszter könyve
    Eszter könyve történelmi háttere. Miért nem borult le Márdokeus Hámán előtt? Márdokeus és Eszter magatartása a válságban.
 
    Márdokeus és Hámán
    Miért nem tárta fel azonnal Eszter a király előtt kérését? Isten munkája az események menetének alakításában; „a bajt elfordítja”.
 
    Hámán és Eszter, a Purim ünnepe
    Eszter viselkedése a válság alatt. Az ítélet visszafordulása Hámánra. Milyen különleges szerepe és mondanivalója van Eszter könyvének a Biblián belül?
 
    Ezsdrás és Nehémiás
    Ezsdrás szerepe a lelki megújulásban. Nehémiás feladata Jeruzsálem újjáépítésben, Artaxerxes rendelete. A nép a törvényt újra megismeri.
 
    Malakiás próféta könyve
    Az igazi és a hibás áldozat közötti különbség. A könyv tartalma és a Jézus korabeli vallási vezetők felfogásának kapcsolata.Az „útkészítő”
 
    Időrendi táblázat (i.e. 1951 – 457)
    Az Ószövetség kronológiája.
 
    Az Ószövetség a zenetörténetben
    (Válogatott bibliográfia)
 
    Ábrahám vándorlásai
    I. térkép
 
    Izráel vándorlásai Egyiptomból kánaánba
    II. térkép
 
    Izráel honfoglalása
    III. térkép

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2011 Január 13, 05:39:25
Idézet
„Újjászületésre van szükség... És ennek az újjászületésnek újra csak a Biblia lesz a forrása és keresztvize. Ha lesz, aki fel tudja olvasni a világnak az igazság tiszta fölfogásával: akkor megszületik az új, eleven élő hit, mely lélekben és igazságban megtalálja a mindent megmagyarázó és harmóniába hozó világfölfogást.”
(Móricz Zsigmond)

Köszönöm Ermaha, hogy betetted  az idézetet, eddig nem tudtam, hogy Móricz Zsigmond is a hit útján járt.
 :2angel:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2011 Január 25, 11:37:14
Egy másik fórumon azt a kijelentést olvastam, hogy a karizmatikus mozgalom a sátántól ered. Számomra ez teljesen megemészthetetlen kijelentés, ti mit gondoltok róla?
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Kamilla - 2011 Január 25, 11:47:03

 Bizony, igen veszélyes kijelentés ez, drága Irma, nem csodálom, hogy nem tudsz napirendre térni felette!  :088:

 Mivel a karizmákat a Szent Szellem adja, ezért, aki azt mondja, hogy ez a sátántól ered, hááát   :02:

  Máté 12:

31.  Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.  Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.

    :2smitten:    :117:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Irma - 2011 Január 25, 12:00:21
Kamilla testvérem felhívta a figyelmemet, hogy már megint beleestem egy csapdába, amikor azt írtam, hogy megemészthetetlen ez a kijelentés. Ennek a kijelentésnek az erejét megtöröm azzal, hogy a Szent Szellem világosságába hozom és Jézus Krisztus Vére alá helyezem.
Tehát újra fogalmazom, az a kijelentés, hogy a karizmatikus mozgalom a sátántól ered, szellemileg megterhelő, és Igeileg elfogadhatatlan.

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Guti Tünde - 2011 Január 25, 12:11:47
"Minden jó és tökéletes ajándék onnan felülről ered, a Világosság Atyjától."

Van egy régi mondás: Nem kell a vízzel együtt a gyereket is kiönteni!

A karizmák jók, csodálatosak és építőek.
Az a baj, amikor az emberek "izmusokat" gyártanak, szeretet és Szent Szellem nélkül.  :061:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Magda - 2011 Január 25, 12:16:35
Igen ez a leggyakoribb tévelygésünk,
aztán jó példa, belső tartalom nélkül,
erőből,
ahogy én mondani szoktam csípőből.
 :060:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2011 Január 25, 13:37:19
Szomoru kijelentes. Aki ezt mondta, az egyben Isten szemebe is mondta.
Ez mar nem csak tudatlansag, hanem Isten ismereti hiany es kevelyseg.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Zsotza - 2011 Február 01, 10:49:00
Szomoru kijelentes. Aki ezt mondta, az egyben Isten szemebe is mondta.
Ez mar nem csak tudatlansag, hanem Isten ismereti hiany es kevelyseg.

  Az sem mindegy,hogy aki ezt a kijelentést tette,mit látott  "karizmatikus" címszó alatt...?   Lehet hogy ilyet:  John Crowder-Ecstasy Of GOD 1 (http://www.youtube.com/watch?v=Ec91wvUY7Yo#)  -vagy  ilyet: Gyógyulás Hangja evangélista szolgálat Újpest 2010.02.21. (http://www.youtube.com/watch?v=xMTqKVO_aF8#)
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Ani Kinor - 2011 Február 02, 07:40:44
Egy másik fórumon azt a kijelentést olvastam, hogy a karizmatikus mozgalom a sátántól ered. Számomra ez teljesen megemészthetetlen kijelentés, ti mit gondoltok róla?



Nem jutok szóhoz, számomra is megemészthetetlen.  :044:
Cím: Apológia (hitvédelem)
Írta: Zsotza - 2011 Március 30, 10:48:16
Óvatosnak  érdemes  lenni: 1Thessz 5,20
"Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg."
(Békés-Dalos  fordítás)  http://www.56.com/u43/v_NTg1MjgyMTY.html (http://www.56.com/u43/v_NTg1MjgyMTY.html)
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ex-prodigal - 2011 Október 06, 11:32:37
Sziasztok!

Néhány napja ráakadtam egy ateista weboldalra, ahol az egyik cikk Jézus családfájáról szólt, hogy eltérően szerepel a két evangéliumban ahol le van írva.
(Számomra ez nem 'üdvösség kérdése', én akkor is hiszek Istenben, ha a két apostol eltérő információval bírt erről, és ezért írták le másképp, hiszen ez nem befolyásolja azt amit ezen kívül tudtak meg Jézusról másoktól, vagy tanítványként Őt követve.)
Ha viszont foglalkoztatok már ezzel a kérdéssel, és van rá magyarázat, vagy nyugtázott az, hogy az egyik leírás valószínűleg téves, akkor én is nyugtázni tudnám, hogy Isten szava nem a hívők tévedhetetlenségéből, tökéletes memóriájából, vagy a krónikások abszolút precizitásából kifolyólag igaz, vagy hamis, hanem attól, hogy a Biblia eseményei mögött egy valóságos Isten van jelen, Aki tökéletlen emberekre bízta a kinyilatkoztatások, vagy események feljegyzését, továbbadását.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Shomer ayin - 2011 Október 06, 13:51:31
Shalom testvérem. Azt írod: Hitetlenek honlapján találtad ezt az állítást.
A képlet pedig egyszerű! Először is: "Ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád... az Igaz Hívőnek, kijelenti az Úr Önmagát!
Elsőként Jézus eredeti neve: Yessua ben Joszef! Yessua ez a neve. Ám gyakori név volt ez Izraelben, tehát a beazonosítás miatt az apja nevét is viseli mindenki. A ben jelentése: Fia... Joszef vagyis József az apa. Tehát újra magyarul: Jézus József fia.
Így nevezik Őt mindkét esetben a nezetségtáblán. A különbség csupán annyi: Máté József ágán indul Ádámtól, míg Lukács visszafelé indul,és Lukács esetében valószínűleg az abban a korban eredeti hangzásában olvassuk a neveket! Lássunk erre egy példát:Rm 15,12    
És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
Ill.:Ézs 11,1    
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Vagy:Ézs 11,10    
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
Tehát láthatjuk Isai és Yesse ugyan az a személy.
Ennyire egyszerű...
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Shomer ayin - 2011 Október 06, 14:23:08
Shalom testvérem. Azt írod: Hitetlenek honlapján találtad ezt az állítást.
A képlet pedig egyszerű! Először is: "Ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád... az Igaz Hívőnek, kijelenti az Úr Önmagát!
Elsőként Jézus eredeti neve: Yessua ben Joszef! Yessua ez a neve. Ám gyakori név volt ez Izraelben, tehát a beazonosítás miatt az apja nevét is viseli mindenki. A ben jelentése: Fia... Joszef vagyis József az apa. Tehát újra magyarul: Jézus József fia.
Így nevezik Őt mindkét esetben a nezetségtáblán. A különbség csupán annyi: Máté József ágán indul Ádámtól, míg Lukács visszafelé indul,és Lukács esetében valószínűleg az abban a korban eredeti hangzásában olvassuk a neveket! Lássunk erre egy példát:Rm 15,12    
És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
Ill.:Ézs 11,1    
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Vagy:Ézs 11,10    
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
Tehát láthatjuk Isai és Yesse ugyan az a személy.
Ennyire egyszerű...
És még egy fontos adalék: Héberben, mint tudjuk csak a kezdő szinten használunk magánhangzókat. Ám ezt is csak Krisztus után cirka az ötszázas években hozták létre, a nyelv megőrzése érdekében. A héber nyelv alapvetően mássalhangzó rendszerű, és beszéd által tanulható. /tehát nem írás által!!!/ Olyannyira: Ha nem ismerem magát a szót, hiába ismerem a betűket, nem fogom tudni elolvasni, de legalábbis nem jól értelmezem a szót. Erre is egy példa: MLH ez lehet  Melech mint Király.... de lehet akár Málách mint küldött vagy Angyal is...
A Mi esetünkben fontos tudni: A yud lehet: I   de lehet J   is a hangtalan hangzók pedig az Ajin, és az Alef  Ezek lehetnek : a; e; á; é... természetesen ezeknek van számtani értékük is hogy bonyolítsam a dolgot, tehát akár számokat is jelenthetnek...pl: az alef :1; a yud: 10...
De van önmagukban saját jelentésük is! Alef= ökörfej; ajin= szem...
És most a mi esetünk: Isai! Ha nem i-nek értelmezem a név első betűjét, hanem j-nek... a második betű egyértelmű, tehát sim, vagyis s; a harmadik betű alef, de ez jelenthet a-t is , de akár e-t is... érthetőbbé tettem így valamelyest? és akkor még nem beszéltünk a beékelődéses betűkről, sem pedig a betűkettőzésről. Azt azonban még hozzá tenném: A Héber nyelv vég-vagy vég előtti hangzós, ellentétben a többi nyelvvel!
Ha tehát Héber beszédet hallunk, akkor a szó, vagy a név első betűit beszéd közben sok esetben nem is halljuk, de legalábbis nem értjük tisztán, mert csak a szó végét "nyomjuk meg" Beszédben az általunk vizsgált név pedig így hangzik: yis ÁY. és ha ezt mondom, akkor döntsétek el mit hallottatok! Isai-t, vagy Jesse-t ? és azt hogyan írnátok le???
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Klara Erdelyi - 2011 Október 06, 17:13:01
Krisztusban áldott Testvéreim,

látom ez a topik már régebben elindult - de a benne levö téma - apologetika - örökzöld ....
Elöször is egy mai hozzászóláshoz - köszönet érte Shomer Ajinnak - a csekélyke héber tudásunkat kiszélesitendö....

A másik - mivel ez is megemlítésre került - éppen ma - az Jézus Krisztus nemzetségtáblája...
Most a Lukácsnál leirtakat szeretném annyival kiegésziteni - hogy Lukács nem csak visszafelé irta le - hanem
más vonalat is irt le benne - ami ugyanugy a Messiásé  - csak ezuttal Mária vonalán, és nem József vonalán -
ugyanis Mária (Miriam) is a dávidita vonalból származott, csak ö nem Dávidnak a Salamon nevü fiától származott -
hanem Nátán fiától ....

A végén, hogy ott is József áll - aki Héli fia volt ( Héli - aki Mária vérszerinti apja lehetett !) - ne zavarjon meg Benneteket az,
hogy abban az idöben ha egy férfi megnösült - akkor a lány apja - természetesnek vette - hogy onnantól az ö fia is
lett a lánya férje.... (Valószinüleg ez lehet az oka annak hogy a Salathiel (Sealtiel) és Zorobabel esetén is
ugyanez lehetett a helyzet  - mert ez a két ös is megegyzik a Máténál felsoroltak közül)

Máté - mivel ö nemcsak zsidó volt - hanem elsösorban a zsidók számára is készült az ö evangéliuma,
és emiatt létkérdésnek tekintette azt - hogy ö a "királyi" vonalból származóan vezesse le Jézus származását -
hiszen az igéret szerint Jézus is a zsidók királya - és a királyok királya ....

Tehát - az alapvetö eltérés innen van - Máté az apai vonalon ( holott tudjuk hogy József csak nevelöapja volt Jézusnak -
de ettöl függetlenül dávidita volt) - és Lukács anyai  vonalon, Máriától - aki szintén dávidita szüz volt....

Remélem segithettem - ha valaki másnak is problémáj volt eddig ezzel a kérdéssel ....

 
Tehát ezért tér el a két nemzetiségi táblában a felsorolás - a Dávid utáni nemzedékekben ....
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ex-prodigal - 2011 Október 07, 17:09:20
Shomer Ajin, és Klára Erdélyi köszönöm mindkettőtöknek!

Máté úgy írja, hogy Józsefet Jákób nemzette. Lukács úgy írja, hogy Jézus amin állítják József fia, ez pedig Hélié, stb.
Azaz Lukácsnál elképzelhető valóban, hogy Hélit nem vér szerinti apaként jelöli meg az író. (Jézusnak viszont akkor ez lehet a valódi test szerinti származása, mivel nem volt József vér szerinti fia.)

A két nemzetségtábla úgy néz ki, hogy Máté megindúl József vér szerinti vonalán Jákóbbal, aki az első generáció József felett. Lukács Hélivel kezdi az első feljebb lévő generációt. Máté a 10-11. generációban nevezi meg Zorobábelt, és Saláthielt. Lukács a 19.-20. generációban. Máté a 26.generációban éri el Dávidot, Salamontól (25.gen.).
Lukács, Dávidot a 41. genrációban nevezi meg Nátán apjaként (40.g.).
Azaz Máté Saláthiele, és fia Zorobábel, nem lehet azonos Lukács Saláthielével, és fiával Zorobábellel, mert atyai ágon az előbbiek Salamontól, az utóbbiak Nátántól vannak származtatva.
Amennyiben a Lukácsban leírt családfánál álltalános elvként kezeljük azt, hogy az apóst a veje fizikai apjaként nevezik meg, és nem feltétlen haladnak a testi vérvonalon, úgy lényegében az anyai ág becsatolása a férj nevével valóban feloldja azt a dilemmát, hogy, hogyan szerepelhet két férfi őse között két eltérő nagyapa egyazon generáción belül. Az anyai vérvonal miatt ugyanis ez lehetséges.

Mátét M.-el, Lukácsot L.-el jelölve, a generációválásokat visszafelé növekvő számsorral jelölve írom az azonos, és az eltérő névsort.
(József a 0. generáció, az első generáció az apai szint.)
          Eltérő                                           Azonos                                 Eltérő                                      Azonos
M.:Jákób (1.) - Abiud  (9.)    Zorobábel(10.) - Saláthiel(11.)   Jekóniás(12.) - Salamon(25.) Dávid(26.) - Ábrahám(39.)
L.: Héli    (1.) - Rhésa(18.)   Zorobábel(19.) - Saláthiel(20.)   Néri       (21.) - Nátán    (40.) Dávid(26.) - Ábrahám(39.)

'Eltérő' még, hogy Lukács Ábrahámtól még folytatja Ádámig(74.) generáció Hélitől, Mária vérvonalán, ahol két egymás követő férfiős neve egyezik József két felmenőének nevével, Dávis két különböző fiától, azaz vagy névegyezés van, vagy Mária családfája azon a ponton nem vérvonal, hanem anyai vonalon lép át az após vonalba.., és fentebb Nérinél kilép belőle.
Saláthiel, Máténál, Jekóniás nemzett fia, Lukácsnál Néri fia.

Isten jó, Jézus létezik. (Ezt csak azért, hogy miben hiszek! A fentebbi témakör számomra ebben legalábbis nem perdöntő..
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ex-prodigal - 2011 Október 07, 23:12:43
A táblázatot controll mínusz billentyűparanccsal kicsinyített betűméretben lehet jól látni..
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ex-prodigal - 2011 Október 08, 00:01:45
Dávid, a Lukácsban a 41. generációválásnál van, és tőle Ábrahám 13-al fentebb, azaz Hélitől az 54.-ik. Ezt elírtam. Hélitől, Ádám hetvenvalamennyire van..
Héli és Ábrahám közt 15 generációváltással van több, mint Jákób (József nemző apja), és Ábrahám között. Zorobábelik 9-el, Zorobábeltől, Dávidig pedig hattal van több név. Így oszlik el. Ez arányos eloszlása a többlet generációknak, azaz feltehető hogy Zorobábel ugyanabban az időben élt, azaz egy személyről is lehet szó. Ez esetben József is, Mária is, azaz Jákób, és Héli is származhat Zorobábeltől, aki pedig Saláthieltől származik. Saláthielt, jekóniás nemzette. Néri csak az apósa lehetett, de ha Mária, és József vérvonala visszavezethető Saláthielig, akkor érthetetlen, hogy Saláthieltől miért lépünk át Néri lányának (Saláthiel feleségének) ágára aki Dávid másik fiától, Nátántól származik? Illetve nem érthetetlen, csak nem látom indokoltnak, mert Saláthieltől felfelé apai ágon Mária ugyanúgy Salamontól származik, mint József.


Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Antee - 2011 Október 08, 09:58:30
Hú Testvérem, lehet csak azért mert még korán van nekem, de én a felénél elakadtam... :hehe:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ex-prodigal - 2011 Október 10, 14:25:23
A lényeg, hogy amit Klára írt az megmagyarázza az eltérést. Azaz, hogy Héli, Mária édesapja, Józsefé pedig Jákób (a  Matthán fia).

Mária, és József közös gyerekei épp úgy unokáik Hélinek, mint Jákóbnak (Matthán fiának).
Jézus származása szempontjából József családfája Zorobábelig közömbös. Zorobábel a Saláthiel fia viszont mind Máriának, mind Józsefnek közös őse. Zorobábel, Salamontól, a Dávid fiától származik. Így evidensen Mária is. Mária nemzetségtáblázatában azonban nem Saláthiel apja Jekhóniás, hanem apósa Néri szerepel, azaz Zorobábel mind apai, mind anyai ágon Dávid leszármazottja! Zorobábel édesanyja, és papája (Saláthiel apósa) Nátántól származnak.

Nagyjából ennyi.  :05:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Elisabeth - 2012 Február 07, 00:07:10
Igen hátborzongató tanítást találtam a Church of God (Isten egyházai) honlap oldalán.

Nem fordítom szórul szóra, mert nincs engedélyem, de saját szavaimmal elmondom ami ott áll.

„Elohim – Isten”
Mivel az Elohim szó többesszám, szerintük A Biblia utal arra, hogy van egy nönemü anya-isten, meg egy férfinemü apa isten.

Azzal indokolják, hogy Isten azt mondta, teremtsünk embert a képmásunkra. Mápedig Isten férfit és nöt teremtett. Arra a következtetésre jutnak, hogy kettö, és nem egy üdvösséget szerzö isteni lény: anya és apa müködött közre a teremtésnél.

Ézs 6,8
"Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!"

Ebböl az Igeversböl is azt vélik kiérteni, hogy utal az Írás arra, hogy van egy apa isten, meg egy anya isten a többesszám miatt.

Az anya-isten pedig nekik Jeruzsálem.

]http://text.watv.org/german/truth/list.html?gub1=elohim&gub2=elohim]   (http://text.watv.org/german/truth/list.html?gub1=elohim&gub2=elohim)

 :035: :140:

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Elisabeth - 2012 Február 07, 09:21:23
Továbbá ennek az "egyháznak", Isten egyházai-Church of God közösségnek nem elég az "apa-isten" és az "anya-isten", hanem még Ábrahámot is Isten képmásának tartja.

Mivel a szegény Lázár Ábrahám keblére került, szerintük Ábrahám Isten képmása.

Jó ha tudjuk ezeket a háttereket, hogy felismerjük azonnal miröl is van szó.

 :104: :neee:

Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ditte - 2012 Február 07, 09:59:54
Hát ez elég bizarr. Van egy magyarországi gyülekezet honlapja is, amire felhívták a figyelmemet, és a web lapjára is: "Holic csoport" vagy "keresztenyek.hu", ami elég megtévesztő és első olvasatra jónak tűnik, de vannak dolgok, amik valahogy nem stimmelnek szerintem. Az az igazság, hogy mindent meg kell vizsgálnunk.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: zoltan - 2012 Február 07, 11:54:55
Hát igen.

Én olvastam a magyar nyelvű honlapjukat addig amíg elérhető volt, mert most nem elérhető: "Isten Gyülekezetei".

Bizar tanításokat olvastam a hitvallásukban. Többek között, hogy a Messiás (Jézus Krisztus) nem volt több egy angyalnál, egyenragú a Sátánnal, sőt talán a Lucifer nagyobb volt mint Ő. Isten emelte fel őt. Hasonlóan a Jehova Tanúihoz.

A Szent Szellemet, meg fosszák személyiségétől, és csupán Isten aktív erejének tartják.

Meg ezekhez hasonlók. Az adventistáktól származtatják magukat, de külön egyháznak.

 :2smitten:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Elisabeth - 2012 Február 07, 15:00:15
Szerintem jó, ha tudunk ezekröl. Nagyon ártatlanul hangzik: Isten gyülekezetei, vagy akár más ilyen tévtanításra épülö felekezet neve, és a nem informált ember hamar beeshet egy csabdába. Mert ezek olyan "Báránybörbe öltözött farkasok"

Nem véletlen int az Íge, hogy az utolsó idökben a megtévesztés intenzívebb lesz,  vigyázzunk, és imádkozzunk.

 :2smitten:
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: ditte - 2012 Február 07, 19:13:22
Az a felekezet amiről én írtam nem ugyanaz a közösség. Van több ilyen felekezet. Azonban fontos, hogy legyünk éberek, mert első látásra sokszor jónak tűnnek, de valóban olyanok, mint a báránybőrbe bújt farkasok. Azonban, ahogy Jézus mondta: a gyümölcseikről ismerjük meg őket.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Batiszrael - 2012 November 30, 12:37:11
http://kma-hu.com/onlinetv/index.php/hiedelem-tv/a-mikulas (http://kma-hu.com/onlinetv/index.php/hiedelem-tv/a-mikulas)
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Elisabeth - 2013 Április 16, 16:20:54
Áldott Testvéreim!

Egy hihetetlenül antikrisztusi egyház hitvallását olvastam ma reggel. Megtagadják a Szent Írás Igazságait. Pál apostol tanításait a személyes gonosz sugalmazásának tartja.

Néhány idézet:

2. A szkíta-magyar kereszténység semmilyen módon nem azonosítja magát a zsidókereszténységnek semmilyen ágával sem. A zsidókeresztény egyházak tanításaikat nem Jézusnak, a földre született Fény-Fiúnak tanaiból, hanem az ószövetségi zsidó-farizeus Saul rabbi teológiájából, az általa kidolgozott ún. "Theológia Paulina"-ból vezetik le. Saul (Pál) tanítása egyeneságú következménye a gyűlöletre épülő, soviniszta, materialista és ezek miatt automatikusan emberellenes zsidó vallásnak, ezért a szkíta-magyar kereszténység távol tartja magát mind a zsidó ószövetségi iratoktól, mind pedig Saul-Pál tanításától, melyeket nem az Élő Isten sugalmazásának, hanem a Személyes Gonosz sugalmazásának tart.

6. A szkíta-magyar kereszténység kultikus gyakorlata nem tartalmaz áldozati jellegű részt. Tanításának lényege, hogy Jézus keresztre feszítését nem az Atyaisten akarataként, hanem politikai indíttatásból, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságként fogja fel.


Egyértelmüen tagadja Jézus Krisztus tökéletes engesztelö ádozatát büneinkért és homlokegyenesen támadja Isten Igazságát.

28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Zsid 10,28-31
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Shomer ayin - 2013 Április 16, 16:34:26
Galátziabeliekhez írt levél 1. rész

1.    
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
2.    
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
3.    
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4.    
A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
5.    
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
6.    
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7.    
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8.    
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9.    
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Elisabeth - 2013 Április 16, 16:42:39
És aki a Szent Lélek munkáját a személyes gonosz sugallatának tarja, káromolja Isten Szent Lelkét. Ennek következménye pedig ismeretes az Ígéböl.
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: bacsipista - 2013 Április 16, 22:04:51
Olvastam én is azt a hitvallást, és megdöbbentett, hogy mennyi ideig nem tűnt fel senkinek sem. Pedig  félreérthetetlenül sugározta az antiszemita gondolatokat, tagadta a kereszténység alapjait.
Már magában Máriát Magyarország Nagyasszonyaként bemutató kép is arra utalt, hogy valami nincs nincs rendjén.

 "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." 
János 14,6


Hiába imádkoznak Magyarország nagy asszonyához, ha Jézus az út, az igazság, az élet.
Pál apostolt ördöginek titulálva az írás többi része is mind alkalmas arra, hogy szítsa a zsidóellenes gyűlöletet.

    „De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra.” (2Pét 2.1)

    „De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket - mondja az Úr.” (Jer 29,8-9)





Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: Nagy Gábor - 2014 November 28, 21:48:01
Egy falevèl sem hulhat le Atyánk akarata nèlkül,egy homokszem a sivatagban sem mozdulhat nàla nèlkül!
Cím: Re:Apológia (hitvédelem)
Írta: sogorom - 2015 December 21, 16:04:05
A KÁNON .
Görög eredetü szó jelentése  mérő páca.
Az ó  testamentumot k.u 9o körul kanenizálták egy Izraelita rabbi kongreszuson  /Jamnia/
Kutatók nagyon  megfeszülnek annak  vonatkozásában HOGY ELFOGADTASSÁK AZT A VÉLEKEDÉST.
A tórát a Babiloni fogságból viszatérő és az álamot ujászervező  Nehémiás féle  munkásság  rendeztete  gyüjteménybe  a nép számára.

Az uj testamentumot pedig  Kárthagói zsinat a 300  uttánni  időben. Kanenizálták