Alfa-Omega közösség

Ismerkedés => Színház => A témát indította: Antee - 2012 Március 24, 13:48:49

Cím: A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Március 24, 13:48:49
Ebben a felvonásban a már megtért ember megszentelődés útjának lehetünk nyomon követőivé.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Március 24, 21:06:33
Idézet
„Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes
életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
1Pét 1:15-16

Olvastam a Bibliában ezeket a sorokat és mélyen elgondolkoztatott. Szentek legyetek, úgy értelmezem, hogy igazak legyünk, ne legyen bennünk hamisság, képmutatás, bűn.

Majd később találkoztam Ézsaiás szavaival:

Idézet
Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Ézsaiás 35,8

Én az Úr néphez tartozom, de nem mernék arra az útra rálépni. Igaz, hogy megtértem, bemeritkeztem, de még mindig nem bűntelen az életem. Minap is elbuktam, egy apróságon kiakadva elöntött a düh és kiabáltam azzal, akit szeretek. Igaz elszégyelltem magam e viselkedésem után. És sok hasonló jellembéli hibám van, amit nem tudtam a bemerítő medencében hagyni, és azok uralkodnak felettem.

Mit tehetek ez ellen?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Március 24, 21:41:29
Nagyon jó igék, amiket hoztál Testvérem!

A mi drága Úr Jézusunk megváltott minket, kiragadva a biztos kárhozatból. Viszont mint a testnek is, úgy a léleknek is növésre van szüksége. Kezdésként tejjel táplálkozunk, majd ahogyan megjelennek a fogaink, úgy szilárdabb ételeket is ehetünk.

Amit fontos leszögezni: nem vagyunk tökéletesek. Cselekedetekben semmiképp. Folyamatos harcban vagyunk, amíg e földi testben élünk. Pál levelében is olvassuk, hogy a test és a lélek folyton hadakozik egymással, hogy ne azt tegyük, amit szeretnénk (Galátzia levél 5,17).

Isten parancsolata az, hogy szentek legyünk, amiképpen Ő is szent! Testvérem, ettől mind messze vagyunk. Viszont erre törekednünk kell! Ha feladjuk, akkor elbuktunk...
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Március 27, 16:29:06
Igen, valóban az Isten parancsa, hogy Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.“ (3.Móz. 19,2)
Gondolom akkor vagyunk szentek, ha legyőzzük szenvedélyeinket és nem hagyjuk, hogy az uralkodjon rajtunk. Ha ezt meg tudjuk tenni akkor már van egy jó lépésünk a szentség felé.
De annyira nehéz ebben a mai világban úgy élni, hogy ne hasson ránk a világ negatív módon. Nem tudjuk kivonni magunkat a bűnös világból, hacsak el nem vonulunk belőle és nem élünk remete életet. De akkor nem teljesíthetnénk Jézus küldetésparancsát. Bátornak kell lenni, hogy "mások" legyünk, és ne a világ hasson ránk, hanem mi a világra. Ehhez pedig tennünk és cselekednünk kell, hogy méltóképpen képviselhessük Jézust. Tudom, hogy mit kéne tennem, tudom mi a helyes mégis eltérek azoktól.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Március 31, 23:01:40
Áldott Testvérem!

Valójában e földön nincs lehetőségünk olyan szentségre jutni, mint amilyen szent a mi Urunk.
Egy biztos, aki befogadta Jézust (János evangéliuma 1,12), annak elkezdődik a megszentelődése.
Csodálatos utazás ez, amelyben egyre jobban a kiábrázolódik rajtunk Krisztus!

A szenvedélyeink felett pedig győzedelmeskedik Krisztus. Hiszen meghaltunk a bűnnek és az már nem uralkodhat rajtunk, csak ha hagyjuk. Jól mondod, a világ könnyen hatással lehet ránk. Hisz az ige is mondja, hogy a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság (1Korintusi levél 15,33).
Viszont Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket a Világból, hanem azt, hogy őrizzen meg benne.
De eljön egy nap, mikor kivesz minket, és akkor betelik az örömünk.



Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Április 06, 16:54:37
Két nap múlva húsvét lesz. Eddig mindig úgy készültem erre az ünnepre, hogy bevásároltam az ünnepi kaja mellé az italokat, a kölnit és készülődtem a hétfőre. Nem volt szokásom az, hogy sok ismerőst látogassak meg, locsolkodás után szívesen elüldögéltem és egy-egy pohár ital elfogyasztása mellett jókat beszélgettünk.
Most felborult bennem minden.
Ami eddig fontos volt számomra most értéktelen lett.
A Bibliát olvasva és a gyülekezeti tanításokat hallgatva megnyílt előttem a húsvét igazi jelentősége. Jézus kereszthalála és feltámadása a 3. napon.
Megnéztem a Passiót. Nem először láttam ezt a filmet, de csak most szólt hozzám. Eddig is sajnáltam Jézust, mint egy szerencsétlen embert és nem értettem meg, ha Isten fia akkor miért hagyta magát ennyire megalázni.
Most jött el az a pillanat amikor megértettem. Értünk tette, nem magáért. Szörnyű, hogy mennyit szenvedett azért, hogy nekünk megváltásunk legyen az Ő halála által.
Most már mást jelent nekem a húsvét. Nem a poharazgatást, nem a vendégséget és a locsolkodást.
Az emlékezést, a szomorúságot és együttérzést, és a felszabadult örömöt, hogy a halál Jézus feltámadása által le lett győzve.

Tudom, most hétfőn kihagyom a locsolkodást. Előttem áll a feladat, hogyan fogom ezt elmagyarázni a barátaimnak? De tudom, elmondom. Legyen előttük is világos húsvét jelentősége.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Április 06, 17:19:37
Dicsőség az Úrnak, a benned elvégzett munkájáért!

Valóban a tojás, a locsolkodás, a versek és a sonka nem Jézus halálát tükrözik. Inkább Isten megcsúfolását, mivel elveszi a figyelmet a valóságról.
Nagyon fontos, hogy ne a világhoz igazodjunk, mert a világnak kellene Istenhez és az Ő parancsolataihoz igazodniuk.

A húsvét szó is eltakarja a valóságot, mivel a "pészách"-ot vagyis a páskát ünnepeljük. Mielőtt az Izraeliták kivonultak Egyiptomból le kellett vágniuk egy bárányt és annak a vérével meg kellett kenni a két ajtófélfát és a szemöldökfát.

Ahol ott volt a vér, oda nem tette be a lábát a pusztító! Ugyanez igaz ránk is. Ha rajtunk a páska bárány vére (Jézus vére), akkor befedez minket.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Április 13, 20:12:03
Nagyon érdekes volt a húsvétom. Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettem részt. A gyülekezetben pénzt kaptam egy testvértől egy munkámért, amely esedékességéről már szinte el is feledkeztem.  Pont jókor kaptam meg, mivel éppen pénzszűkében voltam. Ez miatt az adakozásból is kimaradtam.
Találkoztam egy régi ismerőssel a gyülekezetben. Korábban már beszélgettem vele, hogy szüksége lenne Istenre, de nem nagyon érdekelte amit elmondtam neki.  Nagyon is világi életet élt, de mostanra teljesen összeomlott, elveszítette családját, lakását, szegénységben él. Reménytelenségében most a gyülekezetben keresett vigasztalást.
Bátorítottam és gratuláltam neki, hogy mégis hozott egy jó irányú döntést az életében.
Az alkalom végén elindultam hazafelé, de egy olyan késztetés alakult ki bennem, hogy segítsek rajta. Átadtam neki azt pénzt amit a munkámért kaptam. Útközben hazafelé vettem észre, hogy mindössze pár száz forintom maradt csak.
Délután jött hozzám egy testvér, segítségemet kérte. Megtettem és a végeztével amikor fizetni akart mondtam, hogy fogadja el húsvéti ajándéknak.
Másnap találkoztam vele, zsebembe dugott egy borítékot azzal az utasítással, hogy csak otthon nyissam ki. Otthon meglepve tapasztaltam, hogy pénz van benne, és 5x annyi, mint amennyit én adtam a gyülekezetben a régi ismerősömnek.

Ezek az események elgondolkoztattak, hogy mennyire figyelmes az Úr. Szólt hozzám, meghallottam és engedelmeskedtem. És nem maradt el a jutalom. Hű és igaz Ő!
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Április 19, 10:41:07
Meghívtak egy házicsoportba ahol találkoztam egy börtönből nemrégiben szabadult emberrel. Elmondása szerint szeretne megváltozni és új életet kezdeni. Egy keresztény ismerőse hozta magával és mutatta be a fiút, aki elmondása szerint erőszakos bűncselekmények miatt került be a börtönbe.
Én csak hallgattam és azon morfondíroztam, hogy tudjam szeretni ezt az embert, aki védtelen és ártatlan embereket rabolt ki. Lehet, hogy csak álca az egész amit most elmondott, és folytatni fogja régi életét.
A Biblia azt mondja, hogy Isten szereti az embert, a bűnt azonban gyűlöli. És parancsolatot is adott nekünk:
Idézet
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35)

Én úgy jöttem el, hogy fenntartásaim vannak ezzel az emberrel szemben és nem tudom szeretni.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Április 20, 11:31:11
Elmélkedtem a szeretetről. Beszélgettem Istennel. Elmondtam neki, hogy milyen érzésekkel jöttem el, és azt, hogy mennyire nehéz nekem bizalmat érezni ezzel a fiúval szemben.
Az Úr válaszolt. Vele tudtam párbeszédet folytatni, mert nem maradt néma, és minden felé küldött gondolatomra megkaptam a választ.
Ne érzéssel kövessem a szeretetet, mert az becsap. Gyakorolni kell szeretni a másik embert. lehet, hogy nem érzek még semmit az irányában, de hozok egy akarati döntést, hogy szeretni fogom akkor is ha ez nehezemre esik, és akkor is ha nem kapok tőle viszonzást. Nem kötöm feltételekhez a szeretetet, hanem adom, adom és adom.
Ilyen az agapé szeretet.

Megpróbálom gyakorolni.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Április 21, 11:06:54
Nagyon érdekes volt a húsvétom. Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettem részt. A gyülekezetben pénzt kaptam egy testvértől egy munkámért, amely esedékességéről már szinte el is feledkeztem.  Pont jókor kaptam meg, mivel éppen pénzszűkében voltam. Ez miatt az adakozásból is kimaradtam.
Találkoztam egy régi ismerőssel a gyülekezetben. Korábban már beszélgettem vele, hogy szüksége lenne Istenre, de nem nagyon érdekelte amit elmondtam neki.  Nagyon is világi életet élt, de mostanra teljesen összeomlott, elveszítette családját, lakását, szegénységben él. Reménytelenségében most a gyülekezetben keresett vigasztalást.
Bátorítottam és gratuláltam neki, hogy mégis hozott egy jó irányú döntést az életében.
Az alkalom végén elindultam hazafelé, de egy olyan késztetés alakult ki bennem, hogy segítsek rajta. Átadtam neki azt pénzt amit a munkámért kaptam. Útközben hazafelé vettem észre, hogy mindössze pár száz forintom maradt csak.
Délután jött hozzám egy testvér, segítségemet kérte. Megtettem és a végeztével amikor fizetni akart mondtam, hogy fogadja el húsvéti ajándéknak.
Másnap találkoztam vele, zsebembe dugott egy borítékot azzal az utasítással, hogy csak otthon nyissam ki. Otthon meglepve tapasztaltam, hogy pénz van benne, és 5x annyi, mint amennyit én adtam a gyülekezetben a régi ismerősömnek.

Ezek az események elgondolkoztattak, hogy mennyire figyelmes az Úr. Szólt hozzám, meghallottam és engedelmeskedtem. És nem maradt el a jutalom. Hű és igaz Ő!

A legjobb befektetés számunka hívőknek, ha az Úr országába fektetünk. Ezek a részvények csak felfelé mennek! :igen:

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Április 21, 11:10:06
Meghívtak egy házicsoportba ahol találkoztam egy börtönből nemrégiben szabadult emberrel. Elmondása szerint szeretne megváltozni és új életet kezdeni. Egy keresztény ismerőse hozta magával és mutatta be a fiút, aki elmondása szerint erőszakos bűncselekmények miatt került be a börtönbe.
Én csak hallgattam és azon morfondíroztam, hogy tudjam szeretni ezt az embert, aki védtelen és ártatlan embereket rabolt ki. Lehet, hogy csak álca az egész amit most elmondott, és folytatni fogja régi életét.
A Biblia azt mondja, hogy Isten szereti az embert, a bűnt azonban gyűlöli. És parancsolatot is adott nekünk:
Idézet
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,34-35)

Én úgy jöttem el, hogy fenntartásaim vannak ezzel az emberrel szemben és nem tudom szeretni.

Elmélkedtem a szeretetről. Beszélgettem Istennel. Elmondtam neki, hogy milyen érzésekkel jöttem el, és azt, hogy mennyire nehéz nekem bizalmat érezni ezzel a fiúval szemben.
Az Úr válaszolt. Vele tudtam párbeszédet folytatni, mert nem maradt néma, és minden felé küldött gondolatomra megkaptam a választ.
Ne érzéssel kövessem a szeretetet, mert az becsap. Gyakorolni kell szeretni a másik embert. lehet, hogy nem érzek még semmit az irányában, de hozok egy akarati döntést, hogy szeretni fogom akkor is ha ez nehezemre esik, és akkor is ha nem kapok tőle viszonzást. Nem kötöm feltételekhez a szeretetet, hanem adom, adom és adom.
Ilyen az agapé szeretet.

Megpróbálom gyakorolni.

Áldott Testvérem!

Jól mondod, a szeretet az nem csupán érzelem. A szeretet egy gyümölcs, amit az Úr úgy tud megteremtetni rajtunk, ha csak belőle merítünk tápanyagot.

Ő az élet vize, ha Őt vesszük akkor nem csak ágak és levelek, hanem gyümölcsök is teremnek!
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Április 26, 19:29:46
Találkoztam ismerősökkel a régi társaságomból. meghívtak egy kis étterembe ahol beszélgethettünk és nosztalgiázhattunk a múlt eseményein.
Örültem, hogy találkoztam velük, de mégis csalódottan jöttem el tőlük.  Nem tudott számomra előjönni az a régi meghitt légkör amelyekben korábban volt részünk.
A viccelődések amelyekből soha nem szoktam kimaradni, most durvának tűntek az elhangzott szavak és ugratások, és én szégyelltem magam helyettük. Pedig korábban az ilyen dolgokban aktívan részt vettem.
Elmondtam, hogy gyülekezetbe járok és bemeritkeztem. Úgy néztek rám, mintha nem lennék normális.  elmondtam, hogy milyen változások történtek az életemben amelyeket Jézusnak köszönhetek. Legyintettek, hogy nem lesz ez hosszú életű nálam.
Talán ez volt a csalódásom oka. Éreztem, hogy olyan mintha egy fal választana el minket egymástól.  Most tűnődöm, hogy helyesen tettem-e hogy beszéltem nekik a megtérésemről, vagy választanom kellett volna egy alkalmasabb időpontot?
Nem tudom. De a szívem mélyén úgy érzem, hogy helyesen cselekedtem, csak az bánt, hogy nem értettek meg.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Május 13, 23:26:12
Még mindig érzem azt a mély nyomot amit a legutóbbi beszélgetés hagyott bennem. Nem is nagyon merek a volt barátaim előtt Istenről beszélni, mert attól tartok, hogy kigúnyolnak.
A gyülekezetben, vagy a házi csoportban nincs gond, otthon érzem magam.
Mégis azt érzem, mintha áruló lennék, mert nem merem nyíltan felvállalni Istennel való közösségemet a gyülekezeten kívül.
Mit tegyek, hogy bátrabb legyek?
 :?:
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Május 17, 11:32:40
Szia áldott Testvérem!

A megtérésünk sok mindent hoz magával. Többé már nem ugyanazok vagyunk, mint akik voltunk.
Éppen ezért az akkori barátaink legtöbbjének, barátságban meghaltunk. Ne csalódásnak fogd fel a visszautasítást.
Nem Téged utasítottak vissza, hanem azt, akit képviselsz: Jézust.

Elhintetted a magot, viszont még öntözheted. A növekedést viszont csak Isten adja.

Hirdetnünk kell Isten csodálatos kegyelmét és szeretetét. Ez a legnagyobb kincs és ezt ingyen bárki megkaphatja.
Bizonyságok kell tennünk Istenről de nem csapán szavakban. A cselekedeteink beszélnek a legjobban!
Ne lankadj meg a bizonyságtevésben, vállald fel Istenünket, mert ha mi megtagadjuk Őt, Ő is meg fog tagadni minket.

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Május 19, 11:37:58
Segítettem egy emberen.  Nehézségei voltak, régóta nem dolgozik már, és elmondása alapján van olyan időszaka is amikor egy falat kenyeret sem tud enni.
Adtam neki pénzt, hogy vegyen magának élelmiszert, de arra kértem, hogy mutassa meg nekem, hogy miket vásárolt.
Becsületesen hozta a vásárolt árut a visszajáró pénzzel együtt.  Nagylelkűen nekiadtam a maradékot. Nem győzött hálálkodni. Valahogy olyan jóleső érzés fogott el, hogy ez az ember feltekint rám, és büszke voltam arra, bár nekem sincs sok, mégis segíthettem rajta.
Másnap a gyülekezetben bizonyságot tettem erről az eseményről.
Azután, igehirdetés közben megütött egy mondat.
Idézet
"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ..." Máté 6,3
Befészkelte magát a gondolataimba, a szívembe és nagyon elszégyelltem magam. Igen szégyenkeztem azért, mert dicsekedtem tettemmel.
Visszaemlékeztem arra, hogy Jézus, amikor meggyógyított egy-egy embert nem egyszer úgy küldte el, hogy ne beszéljen róla. Nem akarta magának a dicsőséget, ő is az Atyjának adta azt. Én pedig fürödtem a tettemet helyeslő bólogatások tengerében.

Tanutam belőle és vágyódom arra, hogy egyre jobban magamévá tegyem Jézus tanításait, mert csak úgy közelíthetek a megszentelődés felé.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Június 03, 22:52:23
Áldott Testvérem!

Valóban nagy ajándék az, amikor adhatunk. Főként azért, mert nekünk volt miből adni, ami még ráadásul hálaadásra is indít.
Nem véletlen tehát, hogy jobb adni mint kapni. Ezt akik még nem élték át, azok vagy nem hiszik, vagy csak próbálják elfogadni.
Aki pedig már megélte, az nem felejti el az ebben rejlő áldást, lelki örömöt.

Valóban nem jó szétkürtölni az adományt. Ugyanis aki szívből ad Istenre tekintve, az nem a jutalomért cselekszik.
Hanem azért, mert szereti Istent és ez az adomány többé nem megerőltető, hanem természetes.

Mégis Isten jutalmazza azokat, akik így cselekszenek. Sose legyünk balgák, akik lecserélik ezt emberi elismerésre!

:2smitten:
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Június 17, 15:14:58
Olyan sok idő telt el legutóbbi jelentkezésem óta, hogy már lelkiismeret furdalásom támadt. Történtek dolgok melyeket próbálok megérteni, de nehezen mennek.
Naponta olvasom a Bibliát, imádkozom, járok  a gyülekezeti alkalmakra és a házi csoportba. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy nincs előrehaladás az életemben.
Megpróbálok türelmes lenni, de csigalassúságúnak érzem az előremenetelemet. Pedig szeretnék szolgálni, elkerülni az ajtónállóságból, mert szerintem nem nekem való a rendezőség. Mosolyogni amikor nincs kedvem, beszélgetni idegen emberekkel akikről semmit sem tudok, és még sok más amivel nem vagyok kibékülve.
Mit lehet tenni ilyenkor? Szeretnék egy olyan  szolgálatot ahol nem lenéznek, hanem felnéznek rám. Ahol megmutathatom, hogy mit tudok.
Isten segíteni fog ennek megtalálásában?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Június 30, 12:07:19
Áldott Testvérem!

Hogy mit tudsz? Azt biztosan kijelenthetem, hogy Isten nélkül semmi jót. Hiszen nélküle semmi jót nem tehetünk.
Az mindenféleképpen jó, hogy szeretnél törekedni előre, Isten iránt való szolgálatban.

Viszont a törekvésünk kimenetele nem e világ hierarchiájához hasonló, mivel Isten országában az a nagy aki megalázza magát.
A legjobb amit Te is tehetsz, hogy Isten lábai előtt tanulj, közeledj hozzá és tartsd meg a parancsolatait.

Ha kipróbáltak vagyunk, akkor sokféle jó cselekedetekre használhatóak leszünk Isten kezében. Viszont ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy ugyan Isten gyermekei vagyunk, de egyben a szolgálatra csupán egy eszközök.

Istenkáromlás ha tetszetősnek látjuk magunkat egy szolgálatban. Legyen bennünk alázat!

Bátorítalak, hogy legyen tűz a szívedben Isten iránt, viszont ne legyél buzgó annyira, hogy a nagy igyekezetben megfeledkezz Isten szelíd hangjáról.

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Július 05, 14:52:40
Kedves testvérem, nagyon elgondolkodtatott amit írtál, főleg ez a mondatod vágott mellbe:

Idézet
Istenkáromlás ha tetszetősnek látjuk magunkat egy szolgálatban.

Ráadásul kaptam egy levelet is amely meggyőzött abban, hogy hibás a szolgálathoz való hozzáállásom és ne lázadozzak ellene, hiszen az Úr tudja mennyire fontos az amit csinálok.

Elfogadom azt intést és szégyellem magam. Eddig azt hittem, az istenkáromlás azt jelenti amikor szidom Isten, esetleg káromkodásként használom a nevét. Eszembe sem jutott volna, hogy ugyan ezt fejezhetem ki gondolataimmal vagy cselekedeteimmel is.

Letérdeltem az Úr elé és bocsánatáért esedeztem. Kértem, hogy adjon örömöt a szolgálatomban és ne engedje, hogy csalóka érzések uralkodjanak el rajtam és azok vezessenek.

Kérlek, hogy te is imádkozz értem, mert szeretnék jó és hűséges keresztény lenni.

Megpróbálom gondolataimat megzabolázni és csak az Úrra figyelni.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Július 12, 00:33:18
Szia Testvérem!

Sajnos a legtöbb keresztény nincs tisztábban az Istenkáromlás fogalmával.
Az csak természetes, hogy illetlen szavat nem szólunk Istenünk ellen, de ugyanez lenne a helyzet a cselekedeteinkkel!

Ha a szolgálatot nézzük, fontos megérteni, hogy Istennek nem egy pitbullra van szüksége. Lehet hogy erős, de irányíthatatlan az az ember, aki folyton előretörve Isten előtt fut.

Istennek olyan szolgálókra van szüksége, akik Őt követik alázatban. Nem szabad erősnek lennünk, emberileg nézve semmiképpen sem. Ha Isten erős bennünk, akkor ott sok gyümölcs fog teremni és a szolgálat nem a mi kezeinken, hanem Isten tenyerén fog nyugodni.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Augusztus 19, 14:22:33
Hosszú folyamaton mentem végig az elmúlt másfél hónapban. Visszamondtam minden szolgálatomat és csak megfigyelőként jártam a gyülekezetbe.
Részt vettem a vasárnapi istentiszteleteken és vártam, hogy mikor szól hozzám az Úr. Elmélkedtem a hallott tanításokon és vártam a hangot.
Hiába. Az igék zakatoltak a fejemben, sokat már kívülről is tudok, de nem szól hozzám.
Hát hiába járok a gyülekezetbe?
Hiába olvasom a Bibliát?
Hiába imádkozom?

Mit rontottam el, hogy nem hallom Istent?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Szeptember 07, 11:33:32
Áldott Testvérem!

Abban biztosan egyetértünk, hogy Isten tökéletes, nem személyválogató, éppen ezért nem az Úrban van a hiba. Ahogy szokták mondani, a hiba az ön készülékében van.

Adatott a Szent írás, Isten kinyilatkoztatott akarata amely a legtöbb háztartásban megtalálható, de lehet porosan. Te ragaszkodsz az igéhez, vágyva vársz Isten feleletére, biztosan ezért is keseredsz el hogy nem kapsz annyit Istenből, ami megelégítene. Ha valóban Istent tartod mindenednek, minél közelebb és közelebb törekszel jelenlétéhez, akkor sosem fogsz megelégedni. Ez így jó, amíg ezen a földön élünk nem is szabad betelnünk és teli hassal hátradőlve egy szinten megmaradni.

Isten nem engedi, hogy ingadozzon az igaz. Minden kérdésre megkaphatjuk a választ az Ő jelenlétében.
Ha nem szól újat, akkor még az előző utasítása van érvényben. Visszamondani egy szolgálatot semmiképpen sem szabad,
csak akkor, ha azt egyértelműen az Úr akarata. Fontos mindig szemünk előtt tartani azt, hogy nem csupán a szolgálatra hívott el minket, hanem a vele való közösségre is és a tanulásra is. Mindennek meg van a helye. Elsőként az Istennel való közösség, ha ez nincs meg, akkor ott se a szolgálat se a tanulás nem fog eredményt hozni. Istennel való közösség az ima, ami sosem hiábavaló, továbbá az akaratának a megcselekedése. Másodsorban pedig a tanulás, amely összefonódik Istennel való járásunkkal. Majd jön a szolgálat, amely az Istennel való kapcsolatunk és a tanítványság gyümölcse.

Ez is egyfajta "szentháromság", amely szétválaszthatatlan, de mégis megvan mindennek a maga szerepe.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Szeptember 14, 10:47:47
Volt egy álmom amely teljesen felkavart.
Álmomban  egy kis hajót készítettem és vízre bocsátottam. Jött a szél, felborult és elsüllyedt.

Felébredve az egész éjszakából csak ez a kép maradt meg. Valahogy én is azt érzem, hogy az én életem is felborult. Idegen és ismeretlen vizeken evezek. A nehézségekkel és akadályokkal nem tudok megküzdeni, pedig akarok.
Olvasom a Bibliát, erőt akarok gyűjteni belőle, mégis gyengének érzem magam. a gyülekezetben vidám és boldog arcokat látok és irigy vagyok amiért én nem tartozom közéjük. Talán azért, mert sokat gondolok a multamra amikor még minden rendben volt?

Ma Jeremiás könyvében olvastam:

Idézet
4 Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a lánctól, amely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jőnöd, jőjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljőjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld előtted van, ahova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda.(Jeremiás 40,4)

Úgy érezem, hogy Isten szólt most hozzám. Rám bízta a választás lehetőségét. Azt, ha maradok az Ő útján akkor velem marad és támogatni fog, ha nem akkor maradjak meg a kétségeimben, vagy forduljak vissza oda ahonnan jöttem, a világba, de ott Ő már nem lesz velem.


Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Szeptember 27, 23:14:23
"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Máté evangéliuma 6,24

Ahogyan a tanítványok életébe is eljött, úgy mi is részesei vagyunk a hajóútnak. Jézus mikor imádkozott az Atyához azt kérte, hogy tartson meg minket a Világban. Bizony a gondokat, a nehézségeket és a ránk törő veszedelmeket nem kell bemutatni senkinek sem.
Vajon megfeledkezünk arról, hogy Jézus velünk utazik? Talán nem törődik velünk?

Jézus ott akkor a hajóban volt, közel a tanítványaihoz. De immár Jézus bennünk él! Nincs értelme kiugrani a hajóból egy mentőöv kíséretében. Mégis sokan megteszik, sodródva az árral ahelyett, hogy bíznának teremtőjükben.

Áldott Testvérem, inkább érdemes Jézusért a halálba menni, mintsem a könnyebb utat választani. A Biblia olvasás önmagában nem elég. Az nem ad személyes kapcsolatot Istennel.
Az átadás, az alárendelődés, a jó cselekedet, az irgalom, a hit és a benne való kitartás és alázat jellemzi az Őt követőit.

Tarts ki Te is mellette, Ő nem elégszik meg a második hellyel.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 Szeptember 29, 19:54:29
Idézet
"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Máté evangéliuma 6,24

Értem én, és nem is akarom már a világot szolgálni. Ott már nem érzem jól magam. Zavar a hazugság, a kétszínűség, a durvaság, a hazudozás, erőszak és sorolhatnám, hogy mi minden.
Benne élek én is de már nem az én világom.
Többre vágyom, másra. Érzem, hogy Isten közelben megtalálom és részese lehetek annak amire oly nagyon vágyódom.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2012 Október 23, 14:02:44
Bizony Testvérem jól mondod. Isten közelében megtalálod mindazt, ami megelégít. Isten közelébe pedig a benne való ismeret által lehet jutni. A hazugságok, kétszínűség és a durvaság sajnos megtalálhatóak a gyülekezetekben is. Éppen ezért aki a gyülekezettől várja a felüdülést, a vezetést, akkor az vagy félre lesz vezetve vagy éppen csalódik abban.

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."
Máté evangéliuma 5,6
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2012 December 14, 16:47:12
Közeledik karácsony. Ilyenkor azon gondolkodom keresztényként hogyan ünnepelhetem ezt az ünnepet. A megszokott eddig az volt, hogy összejött a család, nagy eszem iszom, dínom-dánom következett, majd szétosztottuk az ajándékokat, örültünk, vagy bosszankodtunk rajtuk, a végén pedig mindenki ment a saját útjára.
Keresztényként úgy érzem, hogy Isten nem ezt várja el tőlem. Talán beszélnem kellene ilyenkor Jézusról, de egy világi környezetben ez olyan nehéz, és nem akarok nevetség tárgya lenni.
De úgy gondolom, nem olvadhatok be a világba egy ilyen alkalomnál sem, hogy egynek tűnjek velük. Hiszen nekünk fényleni kellene, mint a csillagoknak.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2013 Január 23, 09:35:05
Igen Testvérem, ha egy Istentől távoli közösségben vagyunk, akkor nem elvegyülni, hanem kitűnni kell. A karácsonyról pedig az a meglátásom, hogy egy olyan ünnep ez, amibe sok hazugság és felszínes dolog keveredett bele. Sokaknak, akik nem is hívők, fontos az efféle ünnepek. Ez egy jó alkalom lehet, hogy az ajándékozás és a jó ételek mellett bizonyságot tegyünk a Megváltónkról. Számomra a karácsony egy a többi nap közül. A keresztény életnek folytonosnak kell lennie, mint imádságban, úgy hálaadásban is. Egy napon sem elfelejtve, hogy kikké tett minket Jézus, mit adott értünk és hogy mi a feladatunk. Egy világi környezetben először a tetteink beszélnek, és ha azok Istenről tesznek bizonyságot, akkor a szavaink sem lesznek erőtlenek.

Éppen ezért világítanunk kell és nem csak beszélnünk. Hiszen az Úr igéje is ezt mondja:

1Korintusi levél 4,20
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben."
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2013 Február 20, 07:52:01
Elmúlt a karácsony, az újév, lassan vége a télnek is. S napok telnek, úgy tűnik mintha gyorsabban követnék egymást.  Ilyenformán az események is elgyorsultak az életemben. Életvitelem megváltozott. Úgy kezdem a reggelt, hogy hálát adok az Úrnak amiért őrizte álmom és adott egy új napot. Imádkozom, olvasom a Bibliát majd imádkozom. Elmondom az Úrnak gondolataimat, vágyaimat, csalódottságomat és örömömet.
Munkába menet dicsőítéseket hallgatok és folyton Róla beszélek. Elmondom szinte válogatás nélkül mindenkinek, hogy mennyi mindent köszönhetek Urunk megváltó kegyelmének.
Többnyire meghallgatnak, de arra a kérdésre, hogy akarod-e te is Jézust az életedbe hívni kerülik az őszinte választ. De volt már olyan aki eljött velem a gyülekezeti alkalomra és azóta is jön rendszeresen.
Ismerőseim  megkérdezik, hogy mit csinálok, mi történt velem, mert magabiztosnak, vidámnak látnak nap, mint nap és nem panaszkodom, sőt még a tekintetem is megváltozott.
Erre én csak azt tudom válaszolni, hogy Isten kegyelme megújított.
Vannak nehéz napjaim amikor úgy érzem, hogy minden ellenem esküdött. Lapos a pénztárcám, üres a hűtőszekrényem, munkatársaim áskálódnak ellenem és sok más hasonló dolog. Korábban szitkozódtam, kölcsönt kéregettem, vitatkoztam és békétlenségben éltem. Most pedig az Úrnak átadom a problémáimat és rá bízom a megoldásukat. Nem kell éheznem, mert meghív egy-egy testvér vacsorára vagy hétvégén ebédre, olykor csomagolnak, hogy vidd magaddal, nekünk úgy is több van mint kellene. Kapok egy váratlan munkát és az érte járó fizetség megszünteti anyagi gondjaimat, vagyis gondoskodik rólam az Úr.
Meglepődtem azon, amikor egyik áskálódó munkatársam mellé álltam amikor számon kértek tőle egy munkaköri mulasztást és ő nem tudta kimagyarázni magát. Megvédtem, bár ellene is szólhattam volna. Ő azóta csak pozítiv dolgokat mond rólam és békesség lett közöttünk.
Jó az Úr, és nem hagyja elveszni bárányait. ezt tapasztalom nap, mint nap. Talán ezért viselkedek én is úgy, mint egy szerelmes ifjú és róla beszélek szünet nélkül.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2013 Április 06, 06:49:41
 
Látom a gyülekezetben, hogy egyesek nem élnek a gyülekezeten kívül keresztényi életet.
Bent az épületen belül, aranyosak, kedvesek, de amint kilépnek a gyülekezet kapuján teljesen megváltoznak.
Beülnek a kocsijukba és vezetés közben udvaritlanik, tolakodók és káromkodók.
Ha az utcán találkozunk szégyellik kimondani, hogy Isten áldjon, vagy áldjon az Úr, hiszen az égő a világi emberek előtt. Vagy még erre sincs szükség mert elfordítják vagy lehajtják fejüket találkozásnál és ez által elkerülhetik a köszönést.
Nem tudom, hogy Jézus ezt  látva mit él meg.
Az ilyen keresztények, hogy fognak megállni az Úr színe előtt?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2013 Április 12, 10:07:52
Az Istentisztelet nem a gyülekezeti épületben kezdődik, hanem a szívünkben. De sokan ezt nem értik, és nem csak a hétköznapjaikat élik hiábavalóan, de a gyülekezeti alkalmakkor is a jó időtöltést keresik.  Nagyon jó kérdést tettél fel, vajon hogy fognak megállni az Úr színe előtt?

Márk evangéliuma 8,38
"Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Jézus azért jött, hogy kiszabadítson minket a bűn és a halál állapotából. Ez pedig úgy lehetséges, ha a halhatatlan és bűntelen Jézus él bennünk. Ahogyan Jézus kikergette a kalmárokat Isten házából, úgy minket is hasonlóan tisztít meg a hiábavalóságoktól.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2013 November 20, 13:07:19
Több, mint fél év telt el és nem adtam magamról életjelt.  Úgy gondolom ideje megosztanom, hogy mi volt ennek a hallgatásnak az oka.

Megbántottak a gyülekezetemben és úgy éreztem, hogy nincs ott már semmi keresnivalóm. Amikor csak rátekintettem arra a személyre akinek a szavai tőrként hasítottak a szívembe, nem tudtam vele többé közösséget vállalni.
Ez miatt elmaradoztam az összejövetelekről és az Istentiszteletről.
Bár olvastam a Bibliát továbbra is, de nem kötött le úgy, mint korábban. Ezért ritkábban vettem a kezembe.
Beszéltem Isten szeretetéről mindezek ellenére, de úgy éreztem, hogy hamisan csengenek a szavaim.  Hiszen gyűlölet és megbocsátatlanság van a szívemben valaki iránt, akkor mi jogon beszélek szeretről?

Nem bírtam tovább. Letérdeltem az Úr elé és elmondtam neki, hogy az az ember milyen mélyen megbántott. Meg akarok neki bocsátani, de hasztalan próbálkozom, sikertelen minden törekvésem.

Válasznak azt kaptam, hogy István, akit megköveztek, ő is megbocsátott az ellene támadóknak. Ő is ember volt, mégis meg tudta tenni. Akkor én miért mondom, hogy képtelen vagyok erre?
Újból letérdeltem az Úr elé és elmondtam, hogy meg akarok bocsátani neki. És hallgattam. Vártam. Majd elkezdett folyni a könny a szememből, rázkódott a vállam a zokogástól és hallottam  szívemben az ösztönzést, hogy kimondjam: Megbocsátottam.
Nagyon nehezemre esett kimondani ezt az egy szó, talán mert Istennek ezt szívből kellett megtennem, nem felületesen csak odadobva tartalom nélkül.
Kimondtam és leírhatatlan megkönnyebbülésben lett részem.

Elmentem a gyülekezetembe. Átöleltem azt az embert akire haragudtam  és szemébe nézve azt mondtam: Bocsáss meg amiért haragudtam rád!
Ő visszaölelt és azt válaszolta: Te is nekem amiért megbántottalak. Rossz napom volt és felelőtlenül viselkedtem. Azóta már én is megbántam.
Ahogy ez megtörtént ismét újra érzem a vágyat, a szeretetet az Úr, és a gyülekezeti testvéreim iránt.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2013 November 21, 10:53:16
Szia áldott Testvérem, örülök hogy újra hallok felőled!

Érdemes ezzel az igével kezdeni:

Máté evangéliuma 18,23-35
"Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/mate-evangeliuma/18/?page=1)

Ebben a példázatban nagy tanítás rejlik, elsőként felismerhetjük általa, hogy mennyi bűnünket engedte el Isten és hogy mekkora ehhez képest azok a bűnök, amelyeket az emberek követnek el ellenünk. Ez jól érezhető a 10 ezer tálentum és a 100 dénár különbsége között, ugyanis 1 tálentum az 6000 dénárt ért.
Az Isten ellen elkövetett bűneinkhez képest nem nagyok azok a bűnök, amelyeket ellenünk követnek el.

A másik tanítás, amely egyben sokkoló is, hogy Jézus a szívbeli megbocsátáshoz teszi a mércét. Nem elég gondolatban megbocsátani, mégis sokan itt elakadnak. Ugyan lehet ez az első lépés a szívbéli megbocsátáshoz, de mindenféleképpen szükséges idáig eljutni.

Ahogyan a bizonyságodban is írtad, az Istennel való kapcsolatodban is meglátszott az, hogy harag és megbocsátatlanság volt a szívedben:

Jakab levele 1,20
"Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/jakab-levele/1/?page=1)

De végül megértetted, hiszen Isten elvezetett a felismerésre, és így szívedből meg tudtál bocsátani. A gyümölcsét is megtapasztaltad, hirtelen leoldódott az a tonnányi súly, amelyet magad után húztál.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2013 November 21, 13:31:15
Köszönöm az igék amelyeket hoztál teljes mértékben igazak. Az Úr nekem minden bűnömet megbocsátotta, akkor hogy jöhetek én ahhoz, hogy ostoba módon haragot táplálok testvérem ellen.

Prédikátor 7, 9   
"Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/predikator/7/9/?page=1)

De úgy látszik szükségem volt erre a leckére. Nagyon boldog vagyok, hogy békesség van a szívemben és igyekezni fogok, hogy megbocsátatlanság ne maradjon bennem.

Efézus 4, 26.
 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27. helyet se adjatok az ördögnek.  (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/efezusi-level/4/?page=1)

Viszont szeretném megkérdezni, hogy most nekem ki kell állnom a gyülekezet elé és el kell mondanom, hogy miért nem jártam közéjük hónapokig és hogy bocsássanak meg? Vagy tegyem úgy, mintha mi sem történt volna?

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2013 November 22, 11:27:45
Ez egy jó kérdés Testvérem.

Tulajdonképpen ez egy bizonyság, amelyből sokan okulhatnak. Szerintem ha a gyülekezet elé tárod, akkor mindazokhoz szólni fog, akik éppen haragot tartanak, és az esetedből okulva meghozhatják a mihamarabbi döntést.

Ha pedig úgy teszel mint ha mise történt volna, akkor elhallgatod Isten munkáját, amely szabadságot adott neked.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2013 November 22, 13:13:09
Köszönöm a válaszod, igazság van benne.  Igen amit az Úr cselekedett bennem az nem csak magánügy. Egészen biztos, hogy vannak a közösségben olyanok akik hasonló problémával állnak szemben.
Hallgatok rád, és  következő osszejövetelen jelezni fogom azalkalovezetőnek, hogy bizonyságot szeretnék tenni. És ezzel talán a rólam elindult találgatásoknak, hogy  miért maradtam el, véget tudot vetni.
A következő kérdésem az lenne, honnan tudom meg, hogy az Úr milyen szolgálatban akar látni engem? Mert voltam már rendezői szolgálatban, amely nem nagyon töltötte be az elképzeléseimet. Keressek én magam, vagy várjam meg amíg felkérnek valamire?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2013 November 24, 18:45:37
Kedves Testvérem.

A szolgálatok sajnos nem úgy működnek manapság, ahogyan kellenének. Vannak, akik önmagukat állítják szolgálatba, mások rokoni szálon "öröklik" meg a tanítói, pásztori és egyéb szolgálatokat, és ez által olyan szolgálatokat töltenek be, amelyekhez nincs elhívásuk és így nem is teremhetnek gyümölcsöt.

Isten először az elhívását adja, majd erre alkalmassá tesz, ezután pedig munkába állít.

Jeremiás könyve 1,5
"Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/1/5/?page=1)

Ezért a szolgálatot nem a saját akaratunk szerint kell megválasztanunk, hanem figyelmeseknek kell lennünk az Úr szavára. Ehhez viszont valódi kapcsolat kell Istennel, máskülönben hogyan értenénk meg akaratát az életünkre nézve?

A szolgálat másik szemszögéből pedig nem szakosodhatunk. Nekünk az a dolgunk, hogy megtartsuk az Úr parancsolatait és ez által alkalmas eszközök lehetünk az Ő kezében. 

2Timóteus 2,20-21
"Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2timoteus/2/?page=1)


Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Április 24, 12:01:30
Vártam a szolgálatra. Egy olyan területre amit nem én szemelek ki magamnak, hanem megvárom hogy az Úr helyezze azt a szívemre.

Imádkoztam és megkaptam.

Rövidesen elmondom hogyan és mi történt.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2014 Április 24, 12:10:58
Rendben Testvérem, várom a további részleteket.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Április 24, 19:41:18
Olvastam a Bibliát.  Leragadtam Ézsaiás igéjénél

"1. Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót."
Ézsaiás 61, 1-2


Minduntalan vonzott valami ehhez az igéhez éz ezen üzenet körül jártak a gondolataim.
- Az Úr kegyelmét hirdetni
- Szabadulást hirdetni a foglyoknak
- Szabadságot hirdetni a megkötözöttségekben élőknek
- Megvigasztalni az összetört szívű embereket
- Reményt és hitet adni az elveszett hitűeknek, az céltalan életet élőknek.

Ezek a gondolatok  nem hagytag nyugtot, de nem voltam biztos abban, hogy valóban az Úrtól származnak, vagy csak az érzelmeim akarnak vezetni.
Vártam valamilyen jelre, ami megerősít ebben.

Jól tettem testvérem, hogy várakoztam és nem kezdtem el öntevékenyen jelentkezni valahová?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2014 Április 25, 10:08:38
Kedves Testvérem.

Jeremiás könyve 1,4-5
"Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/1/4-5/?page=1)

Isten hatalmas, mielőtt még megszületnénk, már megadja az elhívásunkat. Úgy hiszem, hogy nem kell azon rágódnunk, hogy milyen elhívást kaptunk Istentől, hanem egyszerűen csak át kell adnunk magunkat Neki, és az Ő vezetése által bevezet minket azon helyekre, ahol látni akar minket. Továbbá hiszem azt, hogy nekünk nem szakosodnunk kell szolgálati területekre, hanem minden jó cselekedetre alkalmasak kell hogy legyünk. Üres cserépedényeknek kell lennünk, amit Isten bármikor és bármivel megtölthet.

2Timóteus 2,21
"Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2timoteus/2/21/?page=1)

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Április 28, 12:10:13
Köszönöm testvérem a gondolatokat. Valóban az elhívásunkat az Úr adja meg.

Volt egy 3 napos gyülekezeti konferencia amelyen, mint rendező szolgáltam. Nem volt sok dolgom, fogadni, helyre igazítani kellett az érkezőket, a háttérben a rendre vigyázni, és az adománygyűjtő kosarakkal a gyüjtésnél szolgálni. Szerettem ezt csinálni, erre elhívtak, de ez emberi elhívás volt.

Megszólított az Úr ezen az alkalmon. Mindenki kapott ajándékként egy kis kavicsot amelyre egy igehely volt ráírva. Én amit kaptam azon az Ézsaiás 61, 1-2 volt írva. Meglepődtem és azt mondtam, hogy micsoda véletlen, azt az igét kaptam amely az utóbbi időben erősen foglalkoztat.

Másnap valaki sms-ben elküldte ugyanezt az igét. Ez már a 2. megerősítés volt. Végül amikor el kellett ismernem, hogy ez nem a véletlen műve, felhívott egy testvér aki elmondta, hogy imádkozott értem és az Ézsaiás 61, 1-2 igevers jött elé azzal a gondolattal, hogy ezt ossza meg velem.

Megkaptam ezáltal a 3.megerősítést. Nem sokkal ezután meghívást kaptam börtönmissziós szolgálatra, egy szindarab egyik szerepére és előadtuk a Kozmai utcai börtönben a "Menny kapuja, pokol lángja" című szindarabot. Akkor és ott helyezte az Úr a szívemre, hogy evangélizációs szolgálatra hívott el.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: Antee - 2014 Május 09, 11:35:52
Nagyszerű Testvérem, Isten megerősítette 3 ízben is az elhívásodat. Az elhívásunkat nem mi választjuk, nem kívánságműsor. Lehet vágyni rá (1Kor. 14,1), amelyet Isten megadhat, de ha nem kapunk rá elhívást, akkor jobb ha nem kezdünk el benne szolgálni, mert az csak emberi erőlködés lesz. A Lélek is akképpen ossza szét a lelki ajándékokat, amint akarja, nem ahogyan mi akarjuk.

1Korintusi levél 12,11
"De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/12/11/?page=1)

De vannak sokan olyanok is, akik nincsenek tisztában az elhívásukkal, de már abban járnak. Ugyanis Isten nem ad hozzá oklevelet, ő elhív, késszé tesz, és beállít a szolgálatba.
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Május 21, 08:49:57
Úgy gondolom, hogy Isten mindig megerősíti azt amivel meg akar minket bízni.
Egy velem történt eset kapcsán döbbentem rá erre.

Volt egy közösségi rendezvényünk, amelyen egyáltalán nem éreztem jól magam. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mi keresnivalóm van itt nekem? A gyerekek kreatív ajándékokat készítenek, amiben én nem veszek részt. A ki és bepakolást testvéreim nélkülem is elvégzik, fényképeket készíteni tud az akinél van fényképezőgép ...Vagyis értelmetlen itt lennem.

Az alkalom végén azonban megjelent egy ember, aki beszélgetni kezdett velünk, a többiek nem tudtak kielégítő választ adni kérdéseire, végül engem hívtak segítségül. Az Úr megnyitotta rajtam keresztül a mennyei csatornát, és az látogató aki elégedetlen volt minden eddigi válasszal, megdöbbenve tapasztalta, hogy eddigi ismeretei az Úrról mennyire tévesek és hibásak.
Ő, aki eddig csak a "Miatyánk"-ot tudta imádkozni, - mert azt tanították neki, hogy Istent megszólítani imában másként nem lehet -, most segítségért könyörgött az Úrhoz, saját szavait imádkozva.
Néhány nap múlva ez az ember ismét meglátogatott minket, hitben megújulva és bizalommal telve.

Ekkor értettem meg, hogy ez is egy megerősítés volt számomra az Úrtól, hogy nem felesleges a szolgálatom és az engedelmességem.

Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Május 31, 06:17:00
Az előzőekhez kapcsolódva, hogyan imádkozzunk?  Hangosan kimondott szavakkal, vagy úgy is jó, ha gondolatban imádkozunk?
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2014 Május 31, 19:27:33
Megkeresett Anisha testvérünk és válaszolt az imával kapcsolatos  kérdésemre.

Idézet
"
  Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
  Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
  Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
"
Zsoltárok 139, 4-10
Cím: Re:A megszentelődés útján
Írta: bacsipista - 2015 Február 18, 11:18:32
Lassan már egy éve lesz annak, hogy jelentkeztem.

Sok változás történt az életemben.  Először azt hittem, hogy a világ változott meg. Majd rá kellet jönnöm, hogy az én gondolkodásom és szemléletem újult meg.

Sokat olvastam a Szentírást és olyan mélységekbe tekinthettem bele amelyre nem is számítottam. Valóban ég és föld a különbség a lélek nélküli Biblia olvasásnak és a Lélek vezetése általi elmélkedésnek.

Csalódás van bennem. Nem Istenben csalódtam, hanem az emberekben, a "testvérekben", a gyülekezetben.
Szinte kivétel nélkül látom az álarcot, amely mögött elrejtik valódi arcukat.  A valódi arc pedig nem Krisztus arca.
Nem is lehetne, mert Ő soha nem használt álarcot.
Rajtam is van álarc. Palástolom valódi énem. És gyűlölöm magam ez miatt.
Időnként leveszem amikor Isten elé térdelek. De  elhagyni még nem tudtam.

Istenem, szükségem van a Te megváltó kegyelmedre!