Alfa-Omega közösség

Evangélium => Gondolatok Isten Igéjéről => A témát indította: Antee - 2013 Szeptember 22, 11:54:34

Cím: Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 11:54:34
Áldott Testvéreim, itt fogunk beszélni az igaz evangéliumról, nem pedig arról, amit a legtöbben követnek.
Csak Isten igéje lehet vitaalap, az érzelmek, a gondolatok és a humánus felfogás nem.

Akik nem tudnak elvonatkoztatni az előzőektől, azok ne is szóljanak hozzá. 

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 11:56:20
Mit mond az ige azokról, akik bár hisznek Istenben de nem cselekszik az akaratát?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: virág - 2013 Szeptember 22, 13:44:08
Mt.7:21
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 16:01:59
Szia Virág, beteszem a verset is az igehely mellé, hogy lássák a többiek:

Máté evangéliuma 7,21
"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Tehát cselekedni kell az akaratát. Vagy talán elég próbálni? Mert elterjedt ez a felfogás, miszerint az Isten igéjének a kijelentését feltételes módra alakítják.

Hol mondja azt az írás, hogy próbálni kell Isten törvényeit betartani?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 16:20:40
De hogy ne a kereséssel teljen az idő (és közben ha valaki menet közben megtalálja az igében az másolja be), ezért vigyük tovább a topic címével azonos gondolatokat.

Isten lefektette a szabályokat, hogy miként követhetjük Őt. Mert téves az a felfogás, miszerint Isten mellett döntök és üdvösségem van. Isten ugyanis nem egy dogot vár el tőlünk. Azért írtam úgy hogy "vár el", mert sokan úgy gondolkoznak, hogy csupán "Isten szeretné".  A hívő élet nem szorgalmi feladat az üdvösségünk mellett, a hívő életünk kötelesség. Mert ha nem éljük úgy életünket ahogyan azt Isten meghatározta, akkor közösségünk nem lehet Vele!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 17:51:39
Szoktak a Lator esetével érvelni, hogy neki elegendő volt segítségül hívni Jézust és üdvösséget kapott. De ez így nem igaz, jóval több történt a segítségül hívásnál.

Lukács evangéliuma 23,40-42
„Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!”

-Ez a lator beismerte, hogy jogosan bűnhődik. (mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük)
-Felismerte, hogy Jézus bűntelen. (ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett)
-Felismerte, hogy Jézus a Messiás. (mikor eljősz a te országodban)
-Jézus kegyelmét kérte. (Uram, emlékezzél meg én rólam)

Vagyis: bűnvallást téve felismerte, hogy Jézus az Istennek a Fia, és a kegyelmét kérte! Viszont az élete ezután nem volt néhány óránál több, gyümölcsöt nem tudott érlelni, hiszen az egész teste meg volt feszítve.

De mi van azokkal, akik bűnvallást téve Jézus kegyelmét kérik és ezután nem a halál vár rájuk? Maradhatnak-e gyümölcstermés nélkül? Az ige szerint ha Jézusban élünk, lesznek gyümölcseink, a Lator viszont tehetetlenül függött a kereszten. Ugyanis mindenkinek amint adatott, úgy kell szolgálnia Jézust!

Ha élsz, akkor az életedet Jézusnak kell adnod és nem csak képletesen.

Galátzia levél 2,20
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 20:37:36
Nagyon érdekesnek tartom azt, hogy olyanok tanítói szolgálatba álltak, akik nem veszik figyelembe Istennek teljes beszédét. Mert miközben azt a hamis evangéliumot hirdeti, miszerint elég Isten kegyelmében bízni, tudomást sem vesz azokról az igékről, amelyek konkrétan rámutatnak arra, hogy a cselekedetek is kellenek.

Mert bár nem cselekedetekből van üdvösségünk, de a valódi hit által cselekedni fogjuk azokat, amelyekre Jézus elhívott minket. Mi következik ebből? Az, hogy ha valaki nem cselekedi azokat a parancsolatokat amelyek követelmények, akkor nincs valódi hite és egyben üdvössége sem.

Mert mik ezek a parancsolatok amelyek követelmények? Nem azok, hogy járjunk közösségi alkalmakra, próbáljuk megélni vagy hogy szánkkal beszéljünk róla!

De akkor mik ezek a parancsolatok, amelyek követelmények? Mert az emberek előszeretettel húznak határt, hogy mi az ami még kivetnivaló, mi az ami még belefér. Egyik elfogadottnak ítéli azt, ha nőkre tekint parázna kívánságokkal, a másik elfogadottnak tartja a csúnya beszédet, és még nem hoztam a durvább példákat. De őszintén, ezek az emberek által szabott határokra tudnak majd szabadkozni Isten előtt?

A határokat Isten szabta meg, azokat kell követni, akik pedig nem így tesznek, azok az engedetlenség bűnébe estek.
Ki tudja? Milyen az engedetlenség bűne?


Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Szeptember 22, 23:12:50
A mai napon én vittem az igei szolgálatot. A Zsidó levél 10,26-29 volt, és ezen keresztül tértem ki a vétek és a tudatos bűn ismertetésére.

"Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?"

Nem voltunk sokan, de a témakör foghíjassá tette a résztvevőket.  Érződött, hogy többeket is kellemetlenül érintett a bűnről való beszéd, melyet nem emberi okoskodással, hanem az igék egymásra épülésével osztottam meg. Némelyek kimentek, nem akarván Isten igéjével szembesülni.
Sok ige hangzott el, a kijelentéseket ezek az igék igazolták.

Többnyire megszoktuk, hogy bátorító üzeneteket hallhatunk,amely a megbocsátásról és az Úr kegyelméről szól. Ez a mai más volt. És hiszem, hogy akik végighallgatták vették az Úr üzenetét és másként gondolkodó és cselekvő hívőkké válhatnak.
Akik pedig lemaradtak róla azokat ajánlom az Úr kegyelmébe. Mert mint tudjuk az Ézsiás 61-ből, hogy tart még az Úr kegyelmének esztendeje.

De ki tudja, hogy meddig?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 22, 23:42:47
Áldott Testvérem, kiálltál az ige igazsága mellett és ez számít! Jézust is sokan otthagyták, pedig az igazságot szólta. Nem emberekre kell néznünk, hanem Istenre.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Szeptember 22, 23:53:21
Tudom én is, csak az a baj, hogy sokakba mélyen beleivódott, ha bűnt követnek is el, megvalják Istennek és ott a kegyelem. Ami nagyon meglepett az a regálás, hogy Isten sokszor mondta az ószövetség idején az Izrelitáknak, hogy eltörli őket a föld szinéről, azután mégsem tette meg.  Épp ezért bármikor megváltoztathatja döntését.
Nem zavarta az, hogy mondtam az Úr szava örök és nem változik.
A másik furcsa mondás az volt, hogy miért nem tér meg a Sátán, mert ha őszintén megbánná a vétkét Istentől kegyelmet kapna.
Hát ennél majd hátast dobtam.
Nagyon kell a világosság.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 23, 10:49:41
Igen. Ugye Isten türelme hosszú és szerelme nagy. De így gondolkozni Istenről nem éppen valódi Isten ismeretről tesz bizonyságot. Isten türelme nagy, de nem végtelen. Nem jó játszani Istennel.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 23, 13:07:30
Ma épp egy másik topicban került említésre a bűn cselekvése. Sajnos talán ez a legnagyobb probléma a hívők között, hogy a bűnt a hívő élettel egybe mossák. Pedig a kettő nem fér össze. Az a felfogás, miszerint: "semmi baj hogy bűnt követtél el, csak menj Jézus elé", nagyon lazává teszi a kereszténységet. Inkább szókimondóan: langyossá!

Mert az evangélium nem arról szól, hogy bűnt kövessünk el és Jézushoz menjünk, hanem arról szól, hogy ne a bűnt, hanem a jót cselekedjük. Téves az a felfogás is, miszerint hátra lehet dőlni, ahogy esik úgy puffannak a dolgok.

A hívő életünk folyamatos harc, a testünk kívánságai feltörnek és harcolnak a lelkünk ellen. De Jézus áldozata által már hatalmat adott a testünk kívánságai felett, ezért ha mégis elkövetjük azokat, úgy szándékosan esünk bűnbe!

1János levele 5,18
"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti."



Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 23, 13:13:23
Felmerül jogosan a kérdés, ha csakugyan nem eshetünk bűnbe, akkor mennyien tévelyegnek és mennyien járnak valóban Istennel?

Ha emberileg körbenézünk, mondhatjuk: csak nem tévelyegnek ennyien? Nem lehet hogy ennyire nagy a baj!
De igen, mert nem emberileg kell nézni, hanem az Úr igéje által. Mert Noé sem a környezetre tekintett, hanem igazként megtartotta magát a bűntől. Lót sem asszimilálódott a sodomaiakkal, hanem megőrizte magát a bűntől és Isten igazként tekintett rá.

Isten igéje az igazság, ha pedig azt mutatja hogy nincs egyetlen igaz ember sem előtte, akkor inkább legyen Isten igaz és minden ember hazug!

Lukács evangéliuma 18,8
"Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?"

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 Szeptember 23, 15:39:23
A mai napon én vittem az igei szolgálatot. A Zsidó levél 10,26-29 volt, és ezen keresztül tértem ki a vétek és a tudatos bűn ismertetésére.

"Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?"

Nem voltunk sokan, de a témakör foghíjassá tette a résztvevőket.  Érződött, hogy többeket is kellemetlenül érintett a bűnről való beszéd, melyet nem emberi okoskodással, hanem az igék egymásra épülésével osztottam meg. Némelyek kimentek, nem akarván Isten igéjével szembesülni.
Sok ige hangzott el, a kijelentéseket ezek az igék igazolták.

Többnyire megszoktuk, hogy bátorító üzeneteket hallhatunk,amely a megbocsátásról és az Úr kegyelméről szól. Ez a mai más volt. És hiszem, hogy akik végighallgatták vették az Úr üzenetét és másként gondolkodó és cselekvő hívőkké válhatnak.
Akik pedig lemaradtak róla azokat ajánlom az Úr kegyelmébe. Mert mint tudjuk az Ézsiás 61-ből, hogy tart még az Úr kegyelmének esztendeje.

De ki tudja, hogy meddig?

Jer.7,19.    
Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20.    
Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21.    
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22.    
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.    
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.    
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.    
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.    
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27.    
Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28.    
Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.

...Jeremiás próféta könyve 18. rész

1.    
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2.    
Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3.    
Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4.    
És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5.    
És szóla az Úr nékem, mondván:
6.    
Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7.    
Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8.    
De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9.    
És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10.    
De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11.    
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12.    
Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13.    
Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14.    
Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15.    
Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16.    
Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17.    
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
18.    
Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 Szeptember 23, 15:46:27
Bizony-bizony Testvérem.... Ma még tart a Kegyelem...Ma még kimehetnek, ha nem tetszésük szerint szól az Ige... Ma még lehet az Igének hátatfordítani.
Csak majd nehogy háborgás és értetlenség legyen, amikor Le is aratják amit vetnek.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Szeptember 23, 16:11:57
Iilyenkor fáj a szívem az értetlenség miatt. És fáj a szivem azért is, mert a humanista tanítási szemlélet szerint Isten mindent megbocsát, mert minden gondolata az ember szolgálata körül forog. Félrevezetik az embereket akikben egyáltalán nem alakul ki az istenfélelem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 Szeptember 23, 16:15:13
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: ditte - 2013 Szeptember 24, 08:41:36
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.
Egyetértek. És a Szent Szellem figyelmeztet minket az Ige igazságára, eszünkbe juttatja, amikor hamis tanítás van.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 30, 09:38:55
Igen Ditte. Ebben az igeversben olvashatjuk ezt az ígéretet:

János evangéliuma 14,26
"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek."

Tehát amit Jézus mondott, azt fogja az eszünkbe juttatni. Csak ehhez sokaknak olvasni kellene.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Szeptember 30, 09:45:04
Ez Igaz Testvérem. Nagy a felelősségük a tévtanítóknak... De van egy pont ahol kezdődik a nyáj felelőssége! Van Szentírásuk! Miért nem tudják? Mert nem érdekli őket az Igazság. Kényelmesebb ez az öröm evangélium.

Ja igen: örömevangélium. Ha megkérdezzük keresztény társainktól, hogy mi az evangélium, akkor többnyire olyan választ kapunk, hogy: "jó hír". Talán még olyan kiegészítést is mondanak, hogy Jézus meghalt értünk és így kaptunk kegyelmet.

De akik ennyit mondanak, azok valójában nem értik az evangéliumot. Mert nem ennyi az evangélium. Jézus vére ugyanis sokakért ontatott ki, nem pedig mindenkiért. Akik csak hallgatói és szemlélői az igének, azok homokra építenek, akik pedig megcselekszik, azok építenek a kősziklára.

Csakhogy ha már sokan meghallják a "cselekedetek" szót, akkor felemelik a pajzsot, azt a pajzsot, amely a gonosz tüzes nyilaira adatott és nem Isten igéje ellen. Ugyanis sokak nem akarnak megváltozni. De akik nem cselekedik Isten akaratát, azok nem az Övéi.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 03, 15:18:27
Jakab levele 1,21-26
"Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.

Aki tehát csak hallgatja és nem cselekszi meg azokat, azok becsapják önmagukat. Ez pedig azért is veszélyes, mert ha önmagát megvezeti az ember, ki tudná helyes útra terelni? Egyedül Isten! De akik többször megkeményítik a szívüket, azok kevélyek, és Isten a kevélyeknek ellenáll, mert az alázatosoknak adja kegyelmét:

Jakab levele 4,6
"De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 07, 14:25:48
Jézus beszédeit olvasva hol találunk olyat, hogy Jézus azt kérte volna bárkitől is, hogy a kegyelmét fogadja el? Nemde azt mondta mindenkinek, hogy térjen meg, ne kövessen el bűnt és cselekedje az Isten akaratát? Az tény, hogy Isten kegyelme nélkül elvesznénk és nem lenne senki, aki üdvösségre juthatna. Csak meg kellene érteni, hogy mit jelent Jézus kegyelmét elfogadni.

Nem azt jelenti, hogy jól vagy ahogy vagy, csak higgy Istenben. A kegyelem azoké, akik életében nem válik hiábavalóvá (1Kor 15,10)! Ezért olvassuk Jézus példázatában azt, hogy a Király elengedte a tízezer tálentum adósságot, vagyis megkegyelmezett annak az adósnak. De ez az adós viszont nem kegyelmezett annak, aki csak száz dénárral tartozott neki. A Király pedig ezt meghallva visszavonta a kegyelmét (Máté evangéliuma 18).

Jézus kegyelmét elfogadni azt jelenti, hogy azt a kegyelmet amit kaptunk, teljes mértékben megbecsüljük. Ez pedig nem gondolatban vagy szóban kell megbecsülni, hanem cselekedetekben, mert az Isten iránt való szeretet az, ha parancsolatait megtartjuk (Jn 15,10 és 1Jn 2,3).

A cselekedeteket elvető emberek szeretik idézni ezt az igét:

Efézusi levél 2,8-9
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."

Bizony, nem cselekedetekből üdvözülünk, mert a cselekedetek által egyetlen ember sem igazul meg Isten előtt (Gal 2,16)! Viszont akik nem töltik be azokat a parancsolatokat amelyeket Jézus kért tőlünk, azoknak nincs valódi hite (Jak 2)! Ábrahám képes volt a gyermekét feláldozni Istenért, ezt a hitet követeli meg tőlünk is Isten.

Az efézusi levél 2. fejezetéből pedig nem a 9-es versig kell idézni, mert ez így kiragadás a szövegkörnyezetéből. Ugyanis így folytatódik:

Efézusi levél 2,8-10
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 07, 15:04:36
Lukács evangéliuma 6,46
"Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?"

Aki tehát nem cselekszi mindazt amelyet Jézus megparancsolt, az ne mondja Urának, mert egyszerűen nem az.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 Október 08, 19:15:04
Így is van Testvérem. És ha meg is cselekdjük a hitünkből fakadó- Hitünk diktálta cselekedeteket, azok akkor sem a mi cselekedeteink, hiszen írva van: Fil.2,12.    
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.    
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

Ezért mondja Jézus: Lk 17,10   
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.


Hiszen ha Urunk Jézus, akkor az alapvető, hogy engedelmeskedünk neki...
Talán az a szó, hogy: cselekedet. Vezet félre sokakat... Pedig az értelme egyszerű: A Hitünk Megélése. Engedelem. 
Elég benne hinni, de engedelmeskedni nem kell neki???

Jakab szerint az nem elégséges! Jak.2,19.    
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 11, 10:41:17
Igen Testvérem, ehhez képest sokan az engedelmességet nem tartják üdvkérdésnek, hanem szorgalmi feladatnak.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 14, 10:58:44
Nagyon furcsának és érdekesnek tartom azt, hogy bár többnyire minden keresztény olvassa a Bibliát, mégis sokféle elgondolás létezik. Ez pedig nem a fordításkülönbségek miatt van így, hanem azért, mert sokan igazolni akarják magukat.

Pedig Isten igéje megsebez, meglátható általa, hogy mi a bűn, mi az Isten akarata. De a legtöbben kerülik a kardot, önmaguk igazságában tetszelegnek, de ha nem Isten az igazságuk, akkor mit sem érnek vele!

Az én Istenem azért vállalt kínszenvedést és az Atyától való elszakadást, hogy nekem életem legyen. De aki ezt az áldozatot nem becsüli, hanem saját akarata szerint járja a maga útját, aki a bűnt nem veti el magától, az éremtelen. Érdemtelen arra a vérre ami azért ontatott ki, hogy többé ne önmagának éljen, hanem azért, aki meghalt érte: Jézus.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 14, 11:12:58
Római levél 2,13
"Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni."

Tudjátok testvérek, nagyon sok alap létezik. Nagyon sok alapot elneveztek Jézusnak, de ettől még nem lett az igazi alap. Egyetlen egy alap létezik, ami az üdvösségre visz, ez pedig az igazi Jézus. De kérdezheti jogosan bárki, hogy mi módon lehet felismerni az igazi alapot!?

Jézus bizonyságot tett, hogy Ő csak azt mondja, amit az Atya mondott neki. - vagyis Ő Istennek a beszéde, igéje -
János az evangéliumában és a levelében is bizonyságot tesz, hogy Jézus az Istennek az igéje. - vagyis Ő Istennek a beszéde, igéje -

Nagyon kevesen ismerték fel és értették meg, hogy Jézust olvassa mindaz, aki a Bibliát felnyitja. Ez pedig nem a Máté evangéliumával kezdődik, hanem a teremtés első könyvének első versével. Ez az alap, amitől a legtöbben lesodródtak, mert inkább álomba merülve azt mondják, hogy: "csak el kell fogadni a kegyelmet és üdvözülünk!" Ezzel pedig tűzbe dobják Isten igéjét és nem értik meg, hogy a kegyelem azoké, akik Isten akarata szerint járnak. Mert ha valaki ugyan elfogadja a kegyelmet de továbbra is saját akarata szerint él, azon ítélet lesz és nem Isten kegyelme.

Isten kegyelme nem tündérpor! Aki gonoszul cselekedik a földön, a Mennyben is gonoszul cselekedne. Isten pedig nem vállal közösséget a bűnnel és nem is fog elköltözni a Mennyből.

Jakab levele 1,22
"Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 14, 13:40:42
Máté 7, 21-27
 21"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” 24"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. 26Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 27És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Jézus nevét saját célra felhasználni nem Istennek tetsző dolog. Erről az jutott eszembe, hogy a természetgyógyászok is felhasználják gyógyításuknál Jézus nevét. És gyógyítanak kézrátétellel is igen drága áron, ezzel kihasználva a betegek hiszékenységét és vágyukat a gyógyulásért. sok beteget kihasználnak, szinte megfejik őket, kiforgatják vagyonaikból, hiteleket vetetnek fel velük, hogy tudják abból honorálni közreműködésüket.
Igen, sokszor ők Jézus nevében gyógyítanak, de nem Isten dicsőségére. Az ilyenek fogják kapni ezt a választ:  Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!
Aki valóban Jézusra, mintkősziklára épit, az nem az anyagi haszon reményéért szolgál, hanem az Úr dicsőségéért. Ők az Úrtól kapot talentumot helyesen használják fel, és ebben a szolgálatban még evangélizálást is végeznek, mert sok gyógyult beteg, akik leki szabadságot is kaptak, újjászületve Jézus Krisztus útján akarnak járni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 14, 13:47:42
Igen Testvérem. Ingyen kaptuk, ingyen kell hogy adjuk. Az igazi hit Jézusban az, amikor az Ő útján járunk. Aki azt mondja, hogy Jézus él benne, azzal azt mondja ki, hogy Isten igéje él benne. De ha nem tartja meg Isten igéjét, akkor nem él benne Jézus. Ez ennyire egyszerű és szörnyű valóság sokak életében.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 23, 21:53:32
Jézus áldozata

Áldott Testvéreim, a mai napon látszólagosan tej táplálékban lesz részünk, de mint mondtam, ez csak látszólagos. Jézus áldozatáról lesz szó, amelyről a kereszténység nagy része úgy gondolkozik, hogy ennél mi sem egyszerűbb megérteni. Mégis úgy látom, hogy nagyon kevesen értik, és a keresztényeknek is kell hirdetni az evangéliumot.

Jézus áldozatáról csupán úgy gondolkoznak, hogy Jézus azért adta az életét az emberekért, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen. Erről szól ez az igevers:

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ez az ige, mint Isten minden más igéje szent és igaz. Csakhogy az emberek könnyen átgördülnek a hit fogalmán, pedig a hit nem az Isten létezésének a meggyőződésében merül ki, hanem minden más is, ami Istenhez tartozik. Csak hogy említsek néhányat, ilyen a változatlanságában való hit vagy az igéjéhez való hűség.

Miközben sokan úgy tartják, hogy Jézus áldozata által a bűn már nem választhat el minket Istentől, addig a bűn cselekvésének a szabadságában élnek és azt hiszik, hogy Jézus azért halt meg értük, hogy a bűneik ellenére üdvözülhessenek. Pedig Jézus nem azért halt meg és támadt fel, hogy a bűneinkben élhessünk tovább. De hogy megértsük Jézus halálának az értelmét, nézzük meg a Jézus előtti időket, hogyan éltek hitben az emberek.

Isten törvénybe adta akaratát, amelyet az emberek elé tárt, hogy megtartva életük legyen. Viszont Isten jól tudta, hogy az első emberpár bűnbeesése által a gonosznak hatalma lett az ember teste felett, vagyis az ember rabja volt a teste kívánságainak. Éppen ezért Isten elrendelte a vétekért és a bűnért való áldozatokat, hogy az áldozatok révén bocsánatot nyerhessenek. Amit pedig ki akarok emelni mindebből az az, hogy a vétekért és a bűnért való áldozatok Isten törvényéhez tartoztak. Tehát akik Isten parancsolatai által éltek, de a vétkeik és bűneik miatt áldozatokat mutattak be, azok teljes mértékben megtartották Isten törvényét:

5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy úgy akkor, mint most is, sokan voltak, akik csak állatáldozatot mutattak be a vétkeikért és bűneikért, de a szívükben nem volt igazi bűnbánat. Hasonlóképpen cselekszenek azok a keresztények is, akik könnyedén bűnt cselekednek, majd egy természetes bűnbánó imával Isten elé járulnak. Sokaknak természetessé vált a bűn elkövetése és természetes reflexé a bocsánatkérés. De ezekre az áldozatokra (akkor állatáldozat, most meg szóbeli áldozat) Isten nem tekint, vagyis a szívből meg nem bánt bűnök megmaradnak mindazoknak, akik nem Isten szíve szerint élnek. A másik dolog amit csakugyan fontos megemlíteni, hogy Jézus földre való eljövetele előtt is az emberek Isten kegyelmében reménykedtek, mert állatok vére nem mos el egyetlen bűnt sem:

Zsidó levél 10,1-10
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”

Itt két nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni, elsőként ezt a részt:

„Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”

Isten törvényének az átszegése esetén, a bűn mértéke szerint az ítélet lehetett halál, vagy állatáldozat bemutatása. Ha nem halálos bűnt követett el, akkor a bűne mértéke szerint kellett állatot áldoznia. Tulajdonképpen a fő mondanivalója az, hogy az állat halt meg a bűnt elkövető ember helyett, de ez sem a bűn eltörlése céljából történt, hanem az ember megjobbításáért. Jól tudták, hogy Isten kegyelme nélkül esélyük sem lenne az üdvösségre.

A másik nagyon fontos dolog amit ki szeretnék emelni az imént felolvasott levélben, hogy Isten eltörölte az elsőt Jézus eljövetelével, hogy a másodikat állítsa a helyére. De mi az első?

„áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek”

Vagyis az állat áldozati rendet törölte el Jézus, és e helyére állította a másodikat. De mi a második?

„Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”

Vagyis az áldozat helyére állította Isten akaratának a cselekvését, más szóval az engedelmességet! Ezért mondja az ige:

Zsidó levél 10,26-29
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Ezt az igét úgy szokták megkerülni, hogy az igazság teljes megismerésére nem lehet eljutni. Pedig jól tudjuk, hogy Jézus az igazság, és Jézus nem tette véka alá Isten parancsolatát, sőt! Amiről kijelenti Isten az igazságot, és arról nekünk tudomásunk van, akkor Isten azt már számon kéri tőlünk. Gyakorlati példának hozhatom azt, hogy ha valaki tudomást vesz arról, hogy Isten előtt utálatos a gyalázatos beszéd, az eljutott erre az igazságra és Isten számon fogja kérni tőle, ha mégsem fékezte meg a nyelvét. De akár vehetjük a gyilkosságot is, ha valaki megértette Isten igéje által, hogy nem szabad gyilkolni (bár ez alapnak mondható), az eljutott a teljes igazságára, és ha gyilkol, Isten azt számon fogja kérni tőle. Ez az igazságra való teljes eljutás.

Előzőleg beszéltem arról, hogy Jézus áldozata előtt, az emberek a testüknek rabjai voltak, azaz a testükben levő bűn uralkodott rajtuk. Jézus váltságáldozatára most fogunk visszatérni és egyben megérteni azt, amit az apostolok tanítottak, és amit a mai kor kereszténység nagy része elvet. Testvérek, Jézus áldozata által halálra ítélte a testünkben a bűnt, hogy akikben valóssággal él, az már ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljon. Ezért is olvastuk azt a zsidókhoz írt levélben, hogy eltörölte az áldozatot és helyébe az engedelmességet kéri. Ezt tette lehetővé Jézus az áldozata által, hogy engedelmeskedhessünk Istennek! Mert Őelőtte nem tudtunk engedelmeskedni Istennek, mert a testünkben uralkodott a bűn, de mióta Jézus valósággal bennünk él, azóta a kísértések felett minden esetben diadalmaskodhatunk.

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Tudjátok Testvérek, Jézus valódi neve Jeshua, aminek a jelentése: szabadító. De mitől szabadítja meg a benne hívőket? Nem a parancsolatoktól, nem a felelősségtől vagy az engedelmességtől, hanem a bűnöktől (amint olvastuk a Jn 8. fejezetében)! Jézus születése előtt is ezt az üzenetet közölte az angyal Józseffel:

Máté evangéliuma 1,20-21
„Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”

Az Isten országáról létezik az a felfogás, miszerint ott majd nem lehet bűnt elkövetni. Pedig a Sátán is elbukott, hiába volt tökéletes és bűntelen környezetben. Ezért az Úr olyanokat vesz királyságába, akiknek a szívük tiszta a bűn cselekvésétől. Így akik szándékosan bűnt cselekednek, azoknak nem lesz helyük Isten országában. Bár itt szeretném megjegyezni, hogy akikben Jézus valósággal él, azok máris az Isten országának a polgárai lettek, Isten országa pedig ott van, ahol Isten trónon ül.

Jézus az áldozata által szabad utat adott az Atyához, ezt jelképezte a kettéhasadt kárpit, csakhogy Jézus beállt a kárpit helyére, és csak azokat engedi be, akik hozzá hasonlóvá lesznek.

Zsidó levél 10,19-21
„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett:”

Jézus azért halt meg értünk, hogy többé ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Nem találtatott benne bűn, és így diadalmaskodott a Sátán felett és egyben így adta meg nekünk azt a csodás szabadságot, hogy nem vagyunk már a testünk rabjai.

Értjük? Nem azért halt meg, hogy az áldozata által annyi bűnt söpörhessünk a szőnyeg alá, amennyit csak szeretnénk. Azért halt meg, hogy többé ne test szerint éljük életünket:

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ezután pedig ejtsünk szót a kegyelemről, és az imént felolvasott ige folytatása következzen:

Galátzia levél 2,21
„Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

Isten kegyelme nélkül nem volna egy ember se, aki üdvözülhetne. Mert nem a törvény cselekvése által van üdvösségünk, viszont az élő hithez a törvény cselekvése jár. Nincs az egyik a másik nélkül, szét nem választhatóak. Mégis sokan megpróbálják, és csupán hisznek, de nem cselekszik Isten akaratát. Ezeknek nincs üdvösségük, mert Jézust nem a szánkban és az elménkben kell megőriznünk, hanem elsősorban a cselekedeteinkben. 

Nem azért halt meg Jézus, hogy legálisan bűnt cselekedhessünk, nem azért, hogy ne kelljen felhagynunk az utálatos cselekedeteinkkel. Nem azért halt meg, hogy bármit is tegyünk, üdvözülhessünk!

Jézus azért halt meg, hogy félretoljon számunkra mindent, ami az Atyához vezető utat akadályozza. Ezért is mondja Jézus magáról, hogy Ő az út! Ezen az úton ugyanis járni kell, az Isten által lefektetett szabályok szerint, amit az igében megtalálunk. Jézus ezeket a szabályokat/törvényeket nem eltörölte, hanem oly módon megerősítette és felsőbb szintre emelte, hogy emberileg az már betölthetetlenné vált. Gondoljunk csak a Máté evangéliuma 5. fejezetére, amelyben Jézus a parancsolatokat említi, azt megszigorítva. A 10 parancsolatok között ezt olvassuk:

2Mózes 20,13
„Ne ölj.”

Jézus erről így beszélt:

Máté evangéliuma 5,21-22
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

Következő:

2Mózes 20,14
„Ne paráználkodjál.”

Jézus pedig ezt mondta erről:

Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

Jézus nélkül ezeket lehetetlen lenne betölteni. De mivel Jézus diadalmaskodott ezeken a kísértéseken, így bennünk élve szintén diadalomra vezethet minket! Azért mondtam feltételes módban, mert a választási lehetőségünk mindig ott lesz.

Jézust szolgáljuk, vagy éljük a magunk életét!?

(Skype 2013/10/23)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 24, 08:34:32
Kedves testvérem, köszönöm a tanítást.

Jézus áldozata hatalmas kegyelem az emberek számára, melyet sokan megvetnek, lekicsinylenek sőt még ki is gúnyolnak. Ez érthető azok számáról akik nem ismerik Istent, bár ez akkor sem mentség a számukra. De ha ugyanezt tapasztaljuk a hívők közösségébenis akor valami bj van, valami nincs rendjén.
Ha valakik Jézus áldozatát beszédben, szavakban minősítik le, azt hamar észre veszük, és ha a közösség vezető a helyükön vannak ott meg is tudják tenni a kellő lépéseket. De Jézus áldozatát cselekedetekkel, tettekkel is megvethetnek a hívők.  Ez már nem mindenki képes felismerni, bár akit az Úr Szentlelke vezet az előtt ez nem maradhat észrevétlen. Tudjuk, hogy az ilyen dolgokra nincs kegyelem. Tudatosan követnek el bűnöket, megbánás nélkül, isteni kegyelemre hivatkozva.

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Úgy gondolom testvérek, hogy figyelnünk kell az Úr vezetésére és Jézus Krisztusban gyökerező  hitünket egészségesen, tanítására, és parancsolataira figylve kell megélni ahhoz, hogyrészesei lehessünk Urunk kegyelmének.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 24, 12:29:14
Jézus világosan a tudtunkra adta, hogy az iránta való szeretetünkről úgy tudunk bizonyságot tenni, ha a parancsolatait megtartjuk:

János evangéliuma 14,15
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."

Akik pedig nem tartják meg Jézus parancsolatait, azok nem szeretik Őt. Ennyire egyszerű.

1János levele 5,3
"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek."

Mégis önmagukat hívőknek tartó emberek hirdetik azt, hogy Isten parancsolatait nem kell megtartanunk, csak a kegyelmét elfogadni. Ezeknek az embereknek az Isten kegyelme hiábavalóvá vált. Akik ugyanis valódi hittel hisznek Jézusban, azok megtartják Isten parancsolatait.

Jakab levele 2,20
"Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?"
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 Október 24, 13:17:42
Koszonom a tanitast.                   
Anti irta:
 
Idézet
Csakhogy az emberek könnyen átgördülnek a hit fogalmán, pedig a hit nem az Isten létezésének a meggyőződésében merül ki, hanem minden más is, ami Istenhez tartozik.
Errol egy ige jutott eszembe:
Jakab levele 2,19 
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Nem eleg az,hogy azt mondjuk .Igen en hiszem,hogy van Isten.Sokan a mai "keresztyen" vilagban,erre hivatkoznak csupan.Hogy hiszik,h Isten letezik es el van intezve.Pedig nincs,ugye.Mert az ordogok is hiszik,megis a kenkovel ego tuzes to var rajuk.Udvozito,elo hitre van szukseg.Ami cselekvo.Es szent eletmod kell jellemezzen.
1Péter levele 1,15 
Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.

Es mint tudjuk, a szentseg odaszanasbol all,es abbol,hogy bar e viagban elunk de megis el vagyunk Istennek kulonitve.Gyuloljuk a bunt. Ez kell jellemezzen minet.
Es meg valami amit el szeretnek nektek mondani,hogy nemreg hallottam egy tanitast,arrol hogy mi keresztyeneknek a jo es a rossz kozotti kulombsegtetel megy eleg jol, a jo es jobb kozotti viszont nem annyira.MErt nem akarjuk ,vagy kenyelmesek vagyunk jobban tenni valamit.Olyan atlagosak szeretunk lenni,elmosodni. En ebben kell valtozzak. Mert jo a kerdesed testverem amit tanitasod vegen irtal:
Jezust szolgalom,vagy elem a magam eletet?  ELJUNK JEZUSNAK!!!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 24, 13:49:17
Jázmin, nagyon jó gondolatot írtál le. A jó és a jobb közötti viszonulás valóban sok embernek gondot okoz. Elfogadják(-juk) a jót, de nem valószínú, hogy vágy ébredne a jobb után is. Pedig van közötte különbség. És itt jön ki az, ha valamit kötelességből végzünk el, és jól végeztük el, abban nem valószínű, hogy gyönyörködik az Úr, hiszen azt tettük amit elvárt tőlünk. De ha többet és jobban, örömmel teszünk, végzünk, azzal nem csak saját örömünket elégítjük ki, hanem az Úrnak is örömet szerzünk.

Jakab, 1, 25  
De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 28, 10:18:16
Jó dolog beszélni Isten dolgairól, jó dolog arról éjjel és nappal elmélkedni, de még jobb és szükségesebb megcselekedni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 28, 10:43:34
Azt hiszem, hogy nem szabad elégedetnek lennünk. Mindig akarnunk kell egy kicsit többet és egy kicsit jobbat, vagy jobban. Figyelmes vagyok a testvéreimre? Legyek mégfigyelmesebb. Jól sikerült a szolgálatom? Adjak hálát az Úrnak érte, és ne zsebeljem be  a sikert vagy elismerést, mert könnyen elbizakodottá válhatunk. Az pedig már nem kedves Isten előtt.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 28, 10:58:20
Ez az ige jutott eszembe:

1János levele 5,18
"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 28, 12:30:13
Én akkor folytatom tovább a gondolatsort.

Máté  5, 37

   "Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."

A beszéd többnyire szorgalmazza a cselekedetet is.  Amikor az úr megszólít minket, és elfogadtuk őt vezetőnknek, Urunknak akkor az Ő szavára nem mondhatjuk, hogy nem.  Engedelmeskedünk neki mert hitben járunk.

Szavának megtagadása a nem, amikor nem az Ő akaratában járunk, nem azt cselekedjük amit Ő el vár tőlünk. Ha pedig ellenállunk neki akkor már a gonosz szolgái vagyunk.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 28, 12:35:54
Igen. Sőt, ha tovább viszem én is a gondolatot, halogatni sem lehet:

Máté evangéliuma 8,21-22
"Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 Október 28, 13:31:22
Tetszik a gondolatsor. Én akkor az mondom (a Biblia alapján), hogy tiltani sem lehet.

18. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 19. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20. "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." 21. Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23. "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 24. Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 25. De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 26. Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28. "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." 29. Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 28, 13:50:05
Igen Testvérem. Pedig sokan nem cselekszik és másokat is arra tanítanak, hogy ne cselekedjék Isten akaratát. Nem ilyen nyilvánvalóan hirdetve, hanem oly módon, hogy vizet öntenek arra a tűzre, amelyet Isten gyújtott meg. Emberi rendeletekkel tömik meg a gyülekezeteket (pl: nem merítkezhetsz be, nem vehetsz úrvacsorát), és ezek az emberek azokat a testvéreket bélyegzik meg, akik viszont az Úr parancsolatait tartják meg. Ráadásul nem csak megbélyegzik, de törvénykezőknek is mondják, pedig önmaguk emberi törvényeket tartanak meg és ez által életeket keserítenek meg.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 30, 20:04:24
Menyegző

A mai napon Jézus egyik példabeszédét fogjuk közelebbről megnézni:

Máté evangéliuma 22,1-14
„És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”

Elsőként legyünk figyelmesek arra, hogy egy király készített menyegzőt az ő fiának. A király alatt az Atyát, a fiú alatt pedig Jézust értsünk. Az Atya szolgákat küldött, hogy hívják a hivatalosakat, a szolgák a tanítók és a próféták, a hivatalosok pedig Izráel népe. Ám ők nem akartak eljönni a menyegzőre, sőt, az Istentől küldötteket megverték és meggyilkolták. Az igében láthatjuk azt is, hogy az Atya több alkalommal küldött szolgákat, ami elsősorban Isten hosszútűréséről tesz bizonyságot. Ám a hivatalosok nem akartak eljönni, sőt meggyilkolták a szolgákat, ezért az Atya is legyilkolta őket. A történet másik felében láthatjuk, hogy ez miatt az Atya kinyitotta menyegzőjének a kapuit mindenki számára, küldöttei által meghívott jókat és gonoszokat egyaránt. Mi ennek a mondanivalója? Az, hogy Isten mindenkit hív megtérésre, az örömébe hív be mindenkit! Igen ám, de a következőkben láthatunk egy feltételt, ez pedig a menyegzői ruha! Mit jelenthet a menyegzői ruha!?

Jelenések könyve 19,8-9
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.

Az Atya megtekintette a vendégeket és volt ott valaki, akin nem volt menyegzői ruha. Egyértelmű üzenet testvéreim, Isten előtt nem azok az igazak, akik Őt szájukkal tisztelik, hanem azok, akik megtartják törvényét:

Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Akik Isten törvénye ellen lendülnek, azok valójában nem szeretik Istent. A szolga köteles cselekedni az ura akaratát akár szereti őt, akár nem. Viszont a gyermek, mivel ismeri apját, szeretetből engedelmeskedik. De azok, akik Isten parancsolatainak ellenállnak, azok még szolgáknak sem felelnek meg. Mire jók ezek? Semmire! Az ördögök is engedelmeskednek Istennek, mégis magukat hívőknek mondó emberek Isten parancsolatain taposnak. Nem véletlen, hogy az ördögöknek készített helyre kerülnek, a méltó büntetésükre.

A törvény cselekvése csodálatos, örömmel teli azoknak, akik szeretik az Urukat:

Máté evangéliuma 11,29-30
„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Nem azért könnyű Jézus terhe, mert elvett a törvényből. Azért könnyű, mert Ő betöltötte azt, és ez által lehetőséget adott a Benne hívőknek, hogy bennünk lakozást véve szintúgy betöltse azt. Mert a törvénynek be kell töltetnie, nem pedig eltöröltetnie.

Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Nagy dilemma van az egyházon belül Isten törvényével kapcsolatban: cselekedni kell, vagy nem kell cselekedni. De ez nem így működik, nem erre kell helyezni a fókuszt, hanem Jézusra. Ha valóban szereted Jézust, akkor engeded, hogy Ő vezessen, és be fogja tölteni a törvényt tebenned is. A cselekedeteink által látszódik meg a hitünk Istenben, és Isten a cselekedeteinkből látja meg a szeretetünket.

János evangéliuma 14,15
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

Azok a hiábavaló emberek választják szét a hitet és a cselekedeteket, akik nem akarnak megváltozni. De nem is tudnak megváltozni, mert első lépésként Jézust kellene megtenniük uruknak. Keménynek hangozhatnak ezek a szavak, főleg azoknak, akik Isten követőinek adják ki magukat. Sok a maguk választotta Istentisztelet, Jézust a saját gondolataik által tisztelik és imádják, de ebből Isten nem kér.

Izrael népének is megmondatott, hogy csak egy helyen mutathatják be áldozataikat, pontosabban ott, ahol Ábrahám is kész lett volna megáldoznia a fiát, Izsákot.

5Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz; Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok néked.”

Miért volt utálatos Isten előtt az, ha az áldozás más helyen történt!? Azért, mert Isten elmondta akaratát, mégis az ember azt mondta erre, hogy: „jó lesz máshol is bemutatni az áldozatot”. Jóllehet az állat tökéletes volt hozzá, a szívben is bűnbánat volt, de Isten beszédét az ember felülírta és így az egész utálatossá vált Isten előtt.

Mi már nem áldozunk állatot, de mindez a maga formájában mégis megmaradt. Mert Jézus azt kérte tőlünk, hogy cselekedjük akaratát, ehelyett mit kap? Csak bűnvalló imákat és kifogásokat.

Lukács evangéliuma 12,47-48
„Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Jézus az Őt követésére hívott el minket, de mit jelent Jézust követni!? Hogy követték Őt az apostolok? Megcselekedték az akaratát és nem csak beszédükben tartották meg Jézust. Hajtotta őket az Isten iránt érzett szerelem, és ők valósággal készek voltak odaadni az életüket azért az evangéliumért, amit Jézustól vettek.

Kicsit térjünk vissza a hit és a cselekedet témájára:

Márk evangéliuma 4,26-29
„Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

Ismerjük a magvető példázatát, a példázatban több helyre esett a mag, viszont csak a jó földbe kerülő mag növekedett fel és hozott termést. Ebben a példázatban a jó földbe vetett magról van szó, és vegyük észre, hogy ez a mag önmagától nőtt, sarjadt és termést hozott. Hogy lehet ez? Úgy, hogy jó földben volt:

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Akikben Jézus valósággal lakozik, az gyümölcsöt fog teremni, méghozzá természetes módon. De kikben van Jézus? Akikben Isten igéje valósággal él! Azért magától növekedik, mert bennünk élve Jézus cselekedik, mert emberi erőfeszítések által nincs Istentől való növekedés és termés.

Egyértelmű üzenet ez az igében, mégsem egyértelmű sokaknak. Azt mondják ugyanis, hogy nem kellenek a cselekedetek az üdvösséghez, pedig ha nincs cselekedet, akkor nem beszélhetünk valódi hitről sem. Nem a cselekedetek által van az üdvösség, de mégis egyik feltétele az üdvösségnek. Mert Jézus követelményeket támasztott azok felé, akik követni akarják Őt. Meghalni önmagunknak, mindennél jobban szeretni Alkotónkat és cselekedni a parancsolatát.
Mégis vannak, akik erre a tiszta és egyértelmű üzenet ellen kardot emelnek, inkább rosszat kiáltanak rá mintsem követésére adnák magukat. Jézusra is azt mondták, hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Erre Jézus ezt a tényt közölte tanítványaival:

Máté evangéliuma 10,25
„Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!

Nagyon érdekes az a kontraszt, amit a mai kor egyházán belül és Jézus szavait tekintve látunk. A mai kor híres-neves tanítói és prófétái legnagyobb része világi békességben, gazdagságban, biztonságban, jóhírben és nagy tiszteletben örvendnek, amíg Jézus üldöztetést, megverést, halált és rosszhírt ígért követőinek.

Vajon Jézus változott volna meg? Nem… Az emberek változtak meg, és sajnos velük együtt az evangélium is. De ígért még valamit Jézus, ami ezekből következik: boldogságot! Mert ezek a jegyek nem csak az igaz evangéliumról tesznek bizonyságot, hanem arról is, hogy ismerjük Őt.

Efézusi levél 4,20-24
„Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

(Skype 2013/10/30)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: manoka38 - 2013 Október 31, 15:58:03
Köszönöm ezt a tanítást testvérem! Nagy öröm volt számomra olvasni.
Olyan tiszta és érthető tanítást kaptam általad, amit könnyen betudtam fogadni.
Hálás vagyok érte!

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 31, 16:02:07
Egyedül az Úré a dicsőség Testvérem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: manoka38 - 2013 Október 31, 16:05:46
 Amen!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: torokildiko46 - 2013 Október 31, 19:01:51
 :afro:
 kedves  Anti ! sajnálom hogy nem lehettem az este  itt veletek , de nagyon jó hogy felraktad és el  lehet olvasni utólag is lehet tanulmányozni!  valóban fontos megismerni Isten Igéjét úgy ahogy van nem felvizezve, és be tartani az Ő parancsolatait, hogy tudjuk hogy ott lehetünk a Menyegzőn fehér ruhában, fontos megismerni az Igazságot:


János Evangéliuma:8:32   És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

 Köszönöm ! áldjon meg a Mindenható!!! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 Október 31, 20:59:57
:afro: :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 November 06, 19:44:17
Tíz szűz

Máté evangéliuma 25,1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”

A tíz szűz közül 5 bolond volt, mert nem vittek magukkal olajat. Most vonatkoztassunk el azoktól a tanításoktól, miszerint az olaj jelképezi a Szentlelket. Ebben a példázatban a fontos üzenet egyike a világítás, vagyis a fény! Ahogyan a test lámpása a szem, akképpen vagyunk a világ számára világosság. De mielőtt tovább haladnánk e példázat értelmezésében, jöjjön egy következő példázat:

Máté evangéliuma 24,35-51
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Mint a tíz szűz példázatában, úgy ebben a példázatban is közös az, hogy az idő lezárul és azután az ítélet következik.

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Ez a rész kulcsfontosságú, ugyanis az az ember, aki nem áll semmilyen hatalmasság előtt, az a valódi énje szerint viselkedik. Nincs miért megjátszania magát, nyugodtan elengedheti magát és azon nyomban megjelenik a valódi önmaga. Elkezdi verni a szolgákat és részegeskedni, vagyis Istentelenül élni.

Mert téves az az elgondolás, miszerint Isten az utolsó pillanat által ítéli meg az embereket, vagyis ahogyan éppen találja őket. Tulajdonképpen van ennek is igazságalapja, de önmagában nem áll meg. Mert hol olvassuk azt, hogy a szerencsésekké az Istennek országa!? Ha épp akkor jön el az Úr, mikor jó napom van, és nem csinálok semmi rosszat, akkor üdvözülök? Nem így működik Testvérek, hogyan is szólt az az igerész amire azt mondtam, hogy kulcsfontosságú?

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Két módon jöhet el az Úr. Vagy az elragadtatással, mikor elváltozunk, vagy mikor befejezzük a földi életünket, vagyis a halálunk pillanatakor. Az eljövetele egyenlő az ajtó záródással, ez lehet halál vagy elragadtatás formájában, a lényege az, hogy a földi pályafutás véget ér, és ezután az ítélet következik.
A kulcs, pedig az eljövetel, amelynek az idejéről fogalmunk nincs, vagyis amikor éppen a valódi énünket mutatjuk! Az utolsó pillanat általi ítélet igazságalapja pedig az, hogy akik Isten valódi gyermekei, azok mindig készen lesznek. Mert nem a szerencsésekké Isten országa, hanem az állhatatosaké, az állhatatosság pedig a kitartást jelenti, erről pedig mit mond az ige?:

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”

Vagy más fordítás szerint (MBT):

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Térjünk vissza a kiinduló ponthoz, a lámpáshoz és a fényre, ami világosságot ad valamire. A tíz szűznek szerintetek mire volt a lámpás? Először is, hogy lássák az utat:

Zsoltárok 119,105
„A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.”

A zsoltár el is árulja nekünk, hogy Isten igéje a lámpás, és ez pont annyi utat világít meg a lábunknak, hogy lássuk a következő lépést azon az úton, amely a Vőlegényhez visz.

Másodsorban pedig:

Lukács evangéliuma 11,33-36
„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.

Vagyis a lámpás (Isten igéje), ami megvilágít minket. Azért kellett a lámpás, hogy megvilágítsák magukat vele, vagyis hogy felismerje őket a Vőlegény.

Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

De vonatkoztassunk el most a lámpástól, mint külső tárgytól. Hiszen a lámpás Isten igéje, ezért az kívülről nincs haszna számunkra, csak ha bennünk él. Vagyis ha valódi hittel vagyunk Istenben, akkor az Isten igéje meg fog világítani minket, azaz Isten előtt ismerté tesz minket. Ezért van az, hogy az 5 okos szűz nem adott az olajból, mert mindenkinek saját magának kell számot adnia Istennél.

Római levél 14,12
„Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.”

Összefoglalva a szüzek példázatában láthatjuk, hogy a lámpás, vagyis Istennek az igéje fényt ad arra az útra amely a Vőlegényhez visz. A Vőlegény pedig Jézus, és tudjuk, hogy a Menyegző az Isten országában lesz. Továbbá a lámpás (vagyis Istennek az igéje), bennünk élve ismerté tesz Isten előtt, vagyis azt nem csak hallgatva, de meg is cselekedve készek lehetünk a fogadására.

A mai korban már nem sokat jelent az, ha valaki a házassága előtt más emberé lesz, vagyis ha nem szűzen köt házasságot. A szüzességet mint tisztaságot eldobják és nagyobb becsben tartják a tapasztalatot, ebben is nagyszerűen kirajzolódik a testies gondolkozás és viselkedés. De amit mondani akarok ezzel az az, hogy az akkori időben aki nem volt szűz, az nem hogy nem mehetett férjhez, de a megkövezése is esélyes volt. Gondoljunk csak Mária és József történetére, hogy amikor kitűnt Mária terhessége, József titkon akarta elbocsátani.

Máté evangéliuma 1,19
„József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.”

Lássuk meg egyrészt az elbocsátásban azt, hogy a feleség csak szűz lehetett, másrészt pedig lássuk meg azt is, hogy a titkon való elbocsátás Mária védelmét szolgálta, de nem csak mint a nevére szálló gyalázat megakadályozását, de a kövek általi haláltól való óvást is.

A példázatban szereplő szüzek tehát az elhívottakat jelölik, akikből lehetnek a választottak. A választás módját pedig a lámpás határozta meg, vagyis Isten igéjének a megtartása. A múlt héten Jézus másik példázatát néztük meg, ez pedig a menyegző volt. Emlékeztetőül hozom ennek a példabeszédnek a záró mondatát:

Máté evangéliuma 22,1-14
„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

De mitől lesz választott valaki? Először is tisztázandó, hogy nem mi választottuk Istent, hanem Ő választott minket:

János evangéliuma 15,16
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

A következő kérdés ami felmerülhet az az, hogy mi alapján választ minket az Úr? A mai napon tárgyalt 10 szűz példázatából megkaptuk a választ. Azok, akik Isten igéje (lámpás) szerint járnak és akikben az valósággal él (ami által felismerhetők leszünk).

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Végezetül:

Példabeszédek 13,9
„Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik.”

(Skype 2013/11/06)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 November 07, 14:02:30
Ámen!
Mindvégig ki kell tartani a világitásban!Állhatatos kell legyek mindhalálig!Nem elég az,hogy egyszer megtértem "kaptam egy lámpást",hanem abba olaj kell legyen az életem,a hitem,a szentségem.Mert ha ezek nincsnek meg,akkor a lámpással egymagában nem érek semmit. Idézek egy énekből: Világits,világits,világits életeddel.
                                                                                                                       Ha majd visszajön világitva várd!!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 November 07, 14:28:41
Gondolom erre a dalra gondoltál:

Eljön ő készen állj
Elvisz kit készen talál.
Jézus az ki olajjal
Tölti meg a lámpádat.
|: világits :|  3x életeddel
|: világits :|  3x az életeddel már
Ha újra visszajön, hogy világítva várd

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 November 07, 15:40:11
Pontosan!! :afro: Csak kicsit atkoltottem. :03:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 November 08, 14:41:40
Úgy hiszem, hogy azok akik újjászülettek valamilyen formában már világító lámpások, hiszen aazalm a cseleketükkel nyilt vallást tettek az ÚrJézus követése mellett. Bár most ahogy írom felmerült bennem egy gondolat, hogy egy közösség előtt akik ugyanazon az uton haladnak könnyű eggyé válni. De amikor abból a közösségből kikerülünk valljuk-e, hogy közéjük tartozunk.
Sajnos ismerek olyat aki bemeritkezését titokban tartja. Csak azok tudnak róla akik akkor és ott jelen voltak.
nem tartom helyesnek, hiszen nem rejthetjük el a fényt, mert ha azt tesszük akkor nincs is rá szükség.
Fontos, hogy életünkön látszodjon meg, hogy isten gyermekei vagyunk.
Vegyünk példát azokról, akik bár üldöztetések közeppette élnek, mégsem tagadják meg hitüket.
"Aki megvall engem az emberek előtt, az én is megvallom az én Mennyei Atyám előtt" - mondta Jézus. De azt  is mondta, hogy "Ako megtagad engem az rmberek előtt azt én is megtagadom az én Mennyei Atyám előtt.".
Jó tudni, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Mert ha azt tesszük a lámpásunk hamar kifogy és nem kapunk utánpótlást.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 November 11, 10:41:36
Pontosan Testverem! Meg kell valljuk Ot,mindenhol.Hiteles hivo eletunk kell legyen.Hiteles megteressel kezdve,hiteles eleten es szolgalaton at,ugy,hogy eletunkon lassak,hogy mi kinek elunk es kit szolgalunk!Sokszor az eletunk hangosabb kell legyen,mint a szavaink.Mert hiaba mondunk mi mindenfelet,es idezzuk a Bibliat,ha nem ugy elunk,akkor nem vagyunk hitelesek.Egy ideig lesz olaj a lampasba de kifogy es sotetsegben maradunk.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 November 11, 10:49:29
Erre szoktam mondani, hogy ha már csinálunk valamit, akkor azt csináljuk rendesen. Ez pedig leginkább a hívő életünkre vonatkozik, hiszen ennél fontosabb dolog nem is létezik.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 November 11, 10:57:31
Amen!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 November 13, 21:05:01
Az utóbbi napokban Biblia olvasása közben elgondolkoztatott egy rész, amely egy kérdés volt. Jézus feltámadása után angyalok jelentek meg a sírhoz érkező asszonyoknak és ezt kérdezték:

Lukács evangéliuma 24,5
„…Mit keresitek a holtak között az élőt?”

Ami ezután eszembe jutott, az Jézus szavai voltak, mikor még a megfeszítése előtt beszélt a haláláról és a feltámadásáról és hogy előttük fog menni Galileába.

Máté evangéliuma 26,32
„De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.”

Jézus megmondta a történéseket, mégis a sírban keresték nem pedig Galilea irányában. Tulajdonképpen ha jobban boncolgatjuk akkor ezen a vonalon továbbhaladva megláthatjuk, hogy Jézus szava, miszerint feltámadása után előttük megy Galileába, az egyenlő Isten igéjével. Vagyis amit Jézus mondott, az értelemszerűen Isten beszéde volt, Isten beszédéről pedig tudjuk, hogy az élet!

János evangéliuma 6,63
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.”

Ebben a szemszögből mélyebben megérthetjük az angyalok általi kérdést, hiszen nem az élet után mentek, vagyis Jézus beszédei szerint, hanem a szemük után! De akik csak a láthatók után mennek, azok nem képesek hinni Isten beszédének.

Ezek után pedig egy másik kérdés merült fel, ez pedig:

2Korintusi levél 6,4
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

Tulajdonképpen ez is nagyon hasonlít az előbb tárgyalt kérdéshez. A világosság maga Jézus, és akik ebben a világosságban járnak, azok szintén világosságban járnak. A sötétség halál, a világosság pedig az élet. A kérdés kapcsán a test szerint való élésre és a lélek szerint való járásra szeretnék utalni, hiszen akik még e világ kívánságai szerint élnek, azokat az ige úgy írja le, hogy: halottak:

Máté evangéliuma 8,22
„Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”

Akik pedig a test általi irányításnak nem engednek, azok lélek szerint járnak, ezt pedig az ige úgy nevezi: élők!

Római levél 6,13
„Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”

Ha tehát azok, akik valóban élnek és így Isten országának a törvényes polgárai lettek, azok lélek szerint járnak, vagyis a sötétség (földi dolgok) útján nem járnak. Nagyon fontos megérteni, hogy akik általmentek a halálból az életre, azok Isten országának a törvényei szerint élnek! Vagyis földi törvény miatt nem törölhetjük el Isten törvényét és semmilyen módon azt nem helyettesíthetjük. Aki pedig Isten törvénye ellen vét, az büntetésben részesül. A halálból az életre való lépést nem képletesen értette Jézus, hanem szó szerint.

János evangéliuma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

Nikodémus test szerint próbálta megérteni az újjászületést („Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?”), pedig az újjászületés nem valósulhat meg, csakis a halál után! A halál nem azt jelenti, hogy megsemmisülés, hanem: elválasztódás. Elválasztódni e világtól! Ha a szentség fogalmát is ide vesszük, akkor így még teljesebb képet kapunk, hiszen a szent azt jelenti, hogy: elkülönítettség. Így akik meghaltak e földi élet számára, azok elválasztódtak tőle és szentek, azaz elkülönítettek lettek Isten számára.

Ha tehát meghaltunk e földi élet számára (ami azt jelenti, hogy nem uralkodik semmi sem rajtunk ami ebben a világban van, és nem a vágyak és kívánságok irányítanak), és élünk Istennek (azaz Isten lelke szerint járva akarata szerint cselekedve), akkor általmentünk a halálból az életre:

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” 

Tudjátok nagyszerű Isten igéje abból a szemszögből is, hogy folyton egy tükröt tart elénk, amibe beletekintve megláthatjuk önmagunkat. Hiszen ha a cselekedeteink sötétek, akkor bármit is mondunk, bármire is hivatkozunk, sőt, bármiben is bízhatunk, nem vagyunk Isten irányítása alatt, vagyis Istennel közösségünk nincs, és üdvösségünk sincs.

János evangéliuma 3,19-21
„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

Csak megemlíteném, hogy ezeket a szavakat akkor mondta Jézus, mikor Nikodémussal beszélgetett. Figyeljünk az imént felolvasott igerész kezdésére:

„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött…”

Ki a világosság? Jézus a világosság, és így megértjük az ige további részeit is. Azt írja, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot, vagyis Jézust. Itt meg is ragadnám a lehetőséget és megkérdezném, hogy mennyi olyan ember van, aki Isten gyermekének adja ki magát, közben pedig hamisan cselekedik!? Szájukkal Jézust vallják, de a cselekedeteikkel megtagadják Őt. Erre mondja Jézus, hogy:

„Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot…”

Tehát szavak ide vagy oda, a cselekedeteink határozza meg, hogy szeretjük Jézust, vagy éppen gyűlöljük Őt. De ebben az igerészben is erről beszél Jézus:

János evangéliuma 15,10
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

De János is nyomatékosítja bennünk:

1János levele 5,3
Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”

Továbbmenve Jézus szavain amit Nikodémushoz intézett:

„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

A világosság cselekedeteiről a mai kor túlnyomó tanításai azt mondják, hogy nem feltétele az üdvösségnek. Többet kellene olvasniuk az Istennek igéjét, mert mindenhol az köszön ránk, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, továbbá hogy az van Jézusban, aki megcselekszi a parancsolatait. Az üdvösség feltétele az, hogy Jézust kövessük, megtagadva önmagunkat, nem a saját vágyainknak élve mindennél jobban szeretve Őt. De ez a szeretet nem a szavakban, az érzelmekben vagy a gondolatokban merül ki, hanem a cselekedetekben. Visszatérve az utoljára beidézett részre:

„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

Miért megy a világosságra, hogy kitűnjék a cselekedetei? Talán büszkélkedhetünk mindazzal, amit Jézus adott nekünk? Hiszen meg van írva:

János evangéliuma 15,4-5
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Nem büszkélkedésről van szó, hanem Istentől jövő ígéretről, hogy aki az Ő akaratában jár, az biztos lehet az iránta való kedvességben. Tulajdonképpen erről beszélt Isten is a kezdetekkor:

1Mózes 4,1-7
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

Nem felcsapott orral, hanem Isten ígéretében bízva, hogy helyünk lesz az Isten országában.

(skype 2013/11/13)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 November 15, 10:16:08
Amen!Olvasva tanitasodat Testverem, eszembe jutott mas ige is.

Mt 3:8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/3/8/?page=1)

 Jan 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/16/?page=1)

Nem tetlensegre hivattunk el. Nem arra,hogy uljunk labunk logatva.Neki kell elnunk,gyumolcsot teremve.Minden tettunk egy gyumolcs. Elo fak kell legyunk,ami gyumolcsot is hoz.Mert ha nem talal rajtunk  a mi Urunk,akkor kivag.Mert csak haszontalanok vagyunk.Lehet arnyekot tartunk,meg zold a levelunk,de gyumolcs nelkul mit er a fa??Viszont hala Irgalmas Vincellerunknek,hogy meg megkapal,megontoz es ad meg lehetoseget teremni.De eljon az ido,hogy majd kivag,ha ennek ellenere megsem gyumolcsoztunk.

Legyunk olyan ok mint a folyoviz melle ultetett fa.

Zsoltar 1:3És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/zsoltarok/1/3/?page=1)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 November 15, 10:25:33
Igen Testvérem, a jó fa jó gyümölcsöt terem. A fa a gyümölcseiről ismertetik meg, hogy Istenben van-e vagy sem.

Máté evangéliuma 7,18 
"Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/18/?page=1)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 04, 20:46:54
Ábrahám a mi atyánk!?

Áldott testvérek, ez a téma különösen érzékeny lehet sokak számára, de erről is beszélnünk kell. A Tanach-ban (más néven ószövetségben), egyértelműen tárul elénk az, hogy Isten miképpen nevezi önmagát:

2Mózes 3,1-6
„Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/?page=1)

Láthatjuk tehát, hogy Isten miképpen nevezte meg magát. Persze jöhet egyből az a reflex, hogy ez már a múlté. Ezeknek a hirtelen reagáló testvéreknek szól a következő ige:

2Mózes 3,15
„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/15/?page=1)

Az Örökkévaló meghatározta, hogy örökkévaló neve legyen ez nemzetségről nemzetségre. Vajon ki meri elavulttá tenni?

Még mielőtt továbbhaladnánk, tisztáznunk kell, hogy természetesen az Örökkévaló a mi Atyánk. Akkor miképpen lehet Ábrahám is a mi Atyánk? Miképpen lehetünk a gyermekei? Erre a válasz: cselekedeteink által lehetünk, függetlenül attól, hogy Izraelitákról vagy más nemzetekből megtértekről van szó! Ábrahám tehát azoknak az atyja, akik cselekedeteikben hasonlóak hozzá. De erről majd egy kicsit később.

Először is tisztáznunk kell az ige által, hogy Jézusban mi különbség van Izrael, és a nemzetekből megtértek között:

Galátzia levél 3,28
„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/3/28/?page=1)

Tehát nincs semmi különbség! Bár az ige világosan kimondja ezt, mégsem tiszta sokak szerint, mert inkább követik a saját szívüket, mintsem Isten beszédét. Miattuk kicsit nyomatékosítani kell, megnézünk tehát több igerészt is, ami nyilvánvalóvá teszi.

Római levél 2,28-29
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/28/?page=1)

Tehát nem az a zsidó, aki testileg van körülmetélve, hanem akinek a szíve van körülmetélve. Tudjátok Testvéreim, helyettem nagyon részletesen és hosszan leírja ezt Pál, de szükséges kiemelni ezek közül néhány verset, hogy szembetűnő legyen az egyértelmű üzenet mindenki számára. De most beszéljünk egy kicsit a körülmetélésről. Mire adatott ez?

Római levél 4,7-12
„Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/4/?page=1)

Ábrahám a körülmetélkedés szövetségét nem úgy kapta, hogy majd abból következik valami! Nem úgy kapta, hogy majd jelenteni fog valamit. Ábrahám a körülmetélkedés szövetségét utalásként kapta, vagyis az ő hitének pecsétjeként. Tehát a hite miatt kapta a körülmetélést, ezzel a jeggyel választotta el Isten, vagyis szentelte meg Ábrahámot. Az imént felolvasott igerészben pedig ismét egy egyértelmű világos üzenetet kapunk:

„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság,”

Testvérek, ez az ige kimondja, hogy a körülmetéletleneknek, vagyis a nemzetekbelieknek is atyja Ábrahám, akik hitükkel a nyomdokaiba léptek. Hiszen Isten körülmetéletlenül hívta el Ábrahámot, és ugyancsak körülmetéletlenül hitt Ábrahám Istennek.

Folytatásként pedig nézzük továbbra is azokat az igéket, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nemzetekbeliekből megtértek is Izraelhez tartoznak:

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/10/16/?page=1)

Erről pedig részletesebben ír Pál:

Efézusi levél 2,11-18
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/?page=1)

Jézus tehát lerombolta a zsidók és a többi nemzetek között levő válaszfalat. Bár Jézus valóban lerombolta, az önmagukat Jézus követőinek valló emberek mégis újra felépítették, sőt, önmaguk között is falakat építettek. Ugyanis ahány felekezet, annyi fal. Mert Isten Lelke egységes gondolkodáson munkálkodik a szentek között:

1Korintusi levél 1,10
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/1/10/?page=1)

Még sincs egységes gondolkodás. Miért? Talán Isten Lelke nem végzi jól a munkáját? Nem. Hanem azért, mert a legtöbb helyen be sem fogadják Istennek a Lelkét.

Jézus példázatban tudtunkra adja, hogy Ő a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők:

János evangéliuma 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/5/?page=1)

Egy szőlővessző van, és ágai nemzetségtől függetlenül bárki lehet, aki megtér Istenhez. Pál pedig ezt a hasonlatot hozza:

Római levél 11,17-24
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/11/?page=1)

Tehát legyen szelíd, vagy vad ágak, Isten egy helyre oltja be őket. Egy sokak által elviselhetetlen dologról is szót kell ejtenünk, ez pedig az imént olvastuk:

„Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.”

Vagyis akik természetes ágak voltak, de hitetlenségük miatt kitörettek, azok még inkább be fognak oltatni ha megtérnek! Mit jelenthet ez? Hogy lehet egy ág jobban beoltatva mint egy másik ág? Talán mégis van különbség? Isten kegyelmének szempontjából nincs, de más szempontból van. Nézzük ezeket.
Az ige bizonyságot tesz arról, hogy a zsidókat hitből igazítja meg Isten, a nemzetekbelieket pedig hit által:

Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/3/30/?page=1)

A zsidókat azért hitből, mert ők hisznek, és buzgólkodnak Istenért, de nem a helyes ismeret szerint:

Római levél 10,2
„Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/10/2/?page=1)

Istent ugyanis ismerni kell, hogy neki tetsző hitünk és cselekedetünk legyen. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ők hisznek az Istenben, de nem a helyes ismeret szerint, hiszen közülük a legtöbben még nem hisznek Jézusban. De ha majd hinni fognak, akkor az ő megtérésük jóval látványosabb lesz a nemzetekbeliek megtérésénél. Az Ő megtérésük ahhoz hasonló, mikor a világosságban lehúzzák a fejükről a leplet és hirtelen látni fognak. Ez pedig azért van, mert nekik az Istennek a tiszteletét, az írásokat és Isten parancsolatainak a megtartását nem kell elmagyarázni, ők már ezt megélik. A probléma viszont az, hogy a Messiást még nem ismerték fel. A példában említett fátyol hasonlatát láthatjuk Pál életében is:

Apostolok Csel. 9,17-19
„Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/9/?page=1)

Testvéreim, lássunk túl a testin. A pikkelyek nem csak azért írattak meg, hogy megértsük, miképpen nyerte vissza Pál a látását. A pikkelyek alatt értsük a fátylat, amely lehullott Pálról és megnyilatkoztak lelki szemei. Azonnal megkeresztelkedett és prédikált Jézusról ott, ahová azért ment, hogy fogságba ejtse Jézusban hívőket:

Apostolok Csel. 9,19-22
„És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, akik hallák, és mondának: Nem ez-é az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/9/?page=1)

Manapság melyik az a nemzetekbeli, aki megtérése után azonnal prédikálja az írás alapján, hogy Jézus a megváltó? Nemde évek telnek el amíg tejjel táplálkozik? Értjük már, hogy a zsidókból megtértek miért oltatnak be annál inkább a szelíd olajfába? De folytassuk csak a többi előnyükkel:

5Mózes 5,8-10
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/5/?page=1)

Hívők körében nem beszélhetünk generációs átokról, mert csak azokat éri, akik gyűlölik Istent. Egy hívő pedig nem gyűlölheti Istent, máskülönben nem beszélhetünk hívőről. De nem is erről akarok beszélni, hanem arról, amit folytatásul olvasunk:

„De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”

Ezt csakugyan Pál megerősíti írásában:

Római levél 11,25-29
„Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/11/?page=1)

Kedveltek az ősatyákért! Vagyis igazolva látjuk Isten ígéretét, miszerint irgalmasságot cselekszik ezer íziglen azokkal, akik szeretik, és a parancsolatait megtartják. Ezért olvassuk azt az igében, hogy mennyivel inkább beoltatnak azok az ágak, amelyek egykor a fához tartoztak.

Lássuk a második, egyben legfőbb okot. Ez az ok pedig Isten dicsősége, amelyet az igazi követői az életüket, sőt az üdvösségüket is adnák:

Római levél 9,3-5
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/9/?page=1)

Láthatjuk Pál gyötrődését, és egyben azt, hogy a saját üdvösségénél is fontosabbra tartja Isten dicsőségét. Mert itt Isten dicsőségéről van szó, hiszen a kiválasztott népnek kellene inkább példát mutatnia az Istenben való hitről, mert Isten rájuk bízta az igéjét. Erről beszél Pál a római levélben:

Római levél 3,1-2
„Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/3/?page=1)

Maradjunk még az Isten dicsőségét szomjazók körében, nézzük meg Mózes szavait is, amelyet Istenhez intézett:

2Mózes 32,31-32
„Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/2mozes/32/?page=1)

Mózes egy olyan pásztor volt, aki életét adta juhaiért. De vajon csak a juhok érdekét nézte? Nézzük csak a következő igerészt:

4Mózes 14,11-16
„és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. Mózes azonban azt mondta az ÚRnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy; hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/4mozes/14/?page=1)

Mózes valósággal félte az Úr nevét. Mózes itt nem csak a nép védelmében beszélt, hiszen ha a nép védelmében beszélt volna csupán, akkor Isten nem kegyelmezett volna meg. Istennek nem lehet hazudni, így megérthetjük, hogy Mózes azt akarta mindezzel, hogy ne káromolják Isten nevét az emberek miatt.

Visszatérést ígértem nektek Ábrahám hitéről, amelyről neveztetnek nemzetségtől függetlenül azok, akik Ábrahám nyomdokaiba lépnek. Lássuk először Isten szavait, amelyet Ábrahámhoz intézett:

1Mózes 12,1-3
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1mozes/12/?page=1)

Tehát a föld minden népe, nem csak a zsidók. Ez pedig azért van, mert nem a test és vér szerintiek vannak Ábrahámtól, hanem a lélek szerinti. Hiszen Ábrahám elsőszülöttje Izmáel volt, nem pedig Izsák. Mégis Izsák lett az örökös, mert Ő volt Isten ígérete szerint való.

Római levél 9,6-9
„De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: "Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/romai-level/9/?page=1)

Tehát az ígéret szerint valók Isten gyermekei. Akkor ismerjük meg a nekünk adott ígéretet:

János evangéliuma 14,3
„És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/14/3/?page=1)

Ez az ígéret testvéreim, ami nekünk adatott. De hogyan teljesülhet be rajtunk az ígéret?

Zsidó levél 10,35-36
„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/zsido-level/10/?page=1)

Isten akaratának a cselekvése által! De milyen cselekedetekről van itt szó? Így szólt az ige:

„Mert állhatatosságra van szükségetek,…”

Tehát nem egyik lábbal Isten követésében és a másik lábbal a világ élvezeteiben, vagyis nem állhatatlan módon. Hanem kitartva az Úr által megszabott parancsolatok cselekvésében, vagyis állhatatosan követni Őt. Hogyan is szól az ige?

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/24/13/?page=1)

Ez tehát egyértelmű üzenet az igében, de szólnunk kell egy másik igazságról is:

Római levél 9,9-13
„Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/9/?page=1)

Hogy van ez tehát? Még meg sem születünk és döntve van a sorsunk felől? Még most az elején ki kell emelnem, hogy mi nem hiszünk a predesztináció tanában. De az való igaz, hogy vannak Isten által rendelt küldöttek, akiket eleve megbecsült edényeknek formált. Jeremiás is egy volt közülük:

Jeremiás könyve 1,5
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/1/5/?page=1)

De gondoljunk csak Keresztelő Jánosra is, akiről a születése előtt határozott Isten, hogy milyen szolgálatot tölt be.

Lukács evangéliuma 1,13-17
„Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/1/?page=1)

Ezek a kiválasztottak Isten Lelkéből kaptak, Istenért minden más dolgot félretettek és felvállaltak bármit az Ő követéséért. Az Ő életük nagyszerű bizonyság, hogy Istentől küldöttek voltak.

De Ismét lássunk túl a testin és lásuk meg a lelki születést. Mi, akik hívőkké lettünk, nem az anyaméhtől váltunk Isten követőivé, hanem a Szentlélek által. Meghallottuk Isten igéjét, befogadtuk azt, és az újjá szült minket, így küldötteivé váltunk, akik félretesznek bármit az Ő követéséért.

A megvető példázatban olvashatjuk, hogy Isten igéje a mag, ami különböző területekre esett. A mag viszont csak ott termett, ahol jó volt a talaj, vagyis ahol befogadta a föld. Lelki értelemben, ahol a mi szívünk befogadta Isten beszédét, csak így tud gyümölcsöt teremni! Mert nem csak a fülünkkel kell hallanunk, nem csak az értelmünkbe kell befogadnunk, hanem meg kell tennie még úgy 40cm-ert, hogy fejünktől a szívünkig jusson. Bár a legtöbb esetben ez a távolság nagyon hosszúnak bizonyul, de ez az egyetlen módja, hogy Isten gyermekeivé lehessünk. Ábrahám sem csak a fülében, vagy az elméjében tartotta meg Isten beszédét, hanem hallgatott rá és megcselekedte mindazt, amit az ÚR parancsolt neki:

1Mózes 12,1-4
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1mozes/12/?page=1)

Ábrahám cselekedett! Mi miképpen reagálunk Isten beszédére!?

(Skype 2013/12/04)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 December 05, 08:46:28
Köszönöm Testvérem a tanítást.
Bár mindnyájunknak olyan hite lenne, mint Ábrahámnak volt. Aki feladva minden kényelmét elindult az Úr szavára az ismeretlenbe. Volt két gyermeke akiket az Úrért feláldozott, Ismael, akit el kellett bocsátania házából, és Izsák, akit fájó szívvel, de az Úrnak adta volna. Isten a hozzá hűséges szíveket vizsgálja és áldja meg.
A zsidó népe engedetlenségének következénye volt a szétszóratás, amely viszont elősegítette a nem zsidók számára az Úr megismerését.  Isten Mózes közbenjárására nem semmisítette meg a hozzá hűtlen népét. Itt elgondolkodhatunk azon, hogy ezzel Mózes is az Úr dicsőségét emelte fel.
Miután a pogányok, nemzetiségbeliek is megismerhették az Urat és az Ő Igazságát, beoltathattak a kitört olajágak helyére, és ott is maradnak mindaddig amíg azt a táplálékot fogyasztják ami az egész fát életben tartja. Az Úr szavát, igéjét. Abban a pillanatban amikor önállósodni akarnak kiszáradnak, kitörni sem kell, mert maguktól elhalnak. De az Úrban maradva beoltatásukkal egyek lesznek az olajfával.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 05, 23:54:17
Ábrahám a mi ősatyánk, csak úgy, mint Izsák és Jákób. De talán ott kellene kezdeni a könnyebb megértés miatt, hogy akik megtérnek Istenhez, azok zsidókká lesznek. Ettől a gondolattól sajnos sok keresztény irtózik, pedig egyértelmű üzenet ez az igében, hogy nem az a zsidó, aki testileg van körülmetélve, hanem akinek a szíve van körülmetélve.

Római levél 2,28-29
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/28/?page=1)

Istennek egyetlen Menyasszonya van. Mivel aki lelkileg újjászületett, az nem hozza magával azt, hogy melyik országba és népbe született testileg.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 18, 20:42:37
Tisztátalan étel!?

Áldott Testvéreim. A mai alkalom után más szemszögből fogjuk látni azt, amit az eddigiekben természetesnek gondoltunk. Ez pedig az étel, amit Isten eledelül rendelt számunkra. Mindenekelőtt le kell szögeznünk valamit, ami segítségünkre lesz megérteni az elkövetkezendő kijelentéseket. A kérdés úgy hangzik: mi az étel? Az étel az, amit a szájon keresztül beveszünk? Ha ez így lenne, akkor példának okáért az asztalláb is étel volna, hiszen azt is el lehet fogyasztani. De ha nem ilyen szélsőséges példát veszünk alapul, hanem mondjuk az emberhúst, akkor abban is megláthatjuk, hogy nem eledelre teremtetett. Meg lehet enni, ezzel éltek már nagy szükségben levők és olyan törzsek, ahol ezt ételként elfogadták. De ettől tudjuk, és a természet is azt diktálja, hogy nem evésre adatott, vagyis nem étel. Ezért újra felteszem a kérdést: mi az étel? Vajon az, amit mi határozunk meg? Dehogy! Erre a választ Isten adta meg!

3Mózes 11,41-47
„Mindaz is, ami csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek. Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek. Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok. Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön. Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/3mozes/11/?page=2)

A mai keresztény korban beivódott, hogy Jézus ezt is megváltoztatta. Ne feledjük az elején tárgyalt dolgot, ami kulcs lesz mindvégig számunkra. Vagyis az az étel, amiről Isten azt mondta, hogy együk.

Máté evangéliuma 15,1-20
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/15/?page=1)

Láthatjuk az egész beszélgetés vita kiváltó okát a fejezet elején. A tisztátalan kézzel való evésről volt szó, és nem a tisztátalan állatok fogyasztásáról. A zsidók a vének hagyományaira apelláltak, ami emberi törvényeken nyugodott, nem Isten akaratán. Jó dolog a tiszta kézzel való evés, de ennek elmulasztása esetén nem teszi tisztátalanná azt, aki ekképpen eszik. Láthatjuk Jézus egyik történetében, hogy Jézus nem mosott kezet a vacsora előtt:

Lukács evangéliuma 11,37-41
„Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. Bolondok, aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belől van? Csak adjátok alamizsnául ami benne van; és minden tiszta lesz néktek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/11/?page=2)

Ha valóban tisztátalanná tenné a mosdatlan kézzel való evés, akkor Jézus nem lehetett volna tökéletes áldozat a mi vétkeinkért, mivel bűn terhelte volna. Vegyük észre tehát, hogy nem a tisztátalan állatok elfogyasztásáról volt szó, hanem a mosdatlan kézzel való evésről, ami nem teszi tisztátalanná az embert. Emlékezzünk Jézus szavaira:

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.

Hol olvasunk arról, hogy Jézus vagy akár az apostolok tisztátalan állat húsából ettek volna? Sehol igaz? Most jöjjön egy híres történet Péter életéből, amelyet a megtisztított állatok példájára szoktak idézni:

Apostolok Csel. 10,9-20
„Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/10/?page=1)

Figyeltünk Péter szavára?

„Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.”

Péter, aki Jézussal évekig együtt volt, aki Isten egyházának az oszlopának számít, azt mondta, hogy ezek az állatok tisztátalanok (méghozzá három alkalommal). Vajon miért mondta ezt? Azért, mert tisztátalan állatok is voltak! Értsük meg, hogy a 3 ismétlődés nem Péter keménynyakúságát jelenti, hanem az Isten igéjének a betartását! Hogy olvassuk a folytatásba?

„Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott…”

Vagyis egyértelmű volt Péter számára, hogy nem az állatokra vonatkozik a megtisztítás, ezért tűnődött a látomás értelmén. De hogyan is folytatódik?

„…ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”

Hányszor is szólt Isten, hogy amit Isten megtisztított azt Péter ne mondja tisztátalannak? Három alkalommal igaz? Hányan is jelentek meg Péternél? Hárman, nemde!? Végül pedig nézzük meg e történet jelentését Péter szájából:

Apostolok Csel. 10,25-28
„És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/10/?page=1)

Nem pedig állatot! Az igében sehol sincs megírva, hogy a zsidóknak nem szabadott pogányokkal érintkezniük, ez csupán emberi rendelkezés volt. Jézus ezt is lerombolta. Menjünk tovább a félreértett igék tanulmányozásában:

1Korintusi levél 8,1-13
„A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/?page=1)

Az igében láthatjuk, hogy Pál az 1Kor 8. és a 10. fejezetében többször is említi, hogy amiről ő beszél, az a bálványáldozati hús! Járjunk ezért utána, hogy mit jelent ez. Először is legyünk figyelmesek arra, hogy kiknek íratott a levél. A korinthusiak gyülekezetének, vagyis pogányokból megtérteknek. De nem csak ezen a helyen, hanem Akhája egész területén folyt a bálványoknak való áldozás. Korinthus kb: 80km-re volt Athéntól, ahol Pál lelke háborgott a rengeteg hamis istenség miatt. A görög istenek szép számmal voltak, és ezért az állatáldozatok is szintén szép számmal történtek.  Amely állatokat feláldoztak, azoknak a megmaradt húsait a piacra vitték eladásra, amelyet bárki szabadon megvehetett.

1Korintusi levél 10,25-26
„Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, mert "az Úré a föld és annak teljessége".” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)

Mi akkor a helyzet ezekkel a húsokkal, megehetjük? Hogyan is szólt az apostolok rendeletei?

Apostolok Csel. 21,25
„A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/21/25/?page=1)

Tehát egyértelműen tilt ezektől minket, de erre még később visszatérünk. Még mindig összpontosítsunk a bálványáldozati húsra. Pál kifejti a korinthusiaknak, hogy nem akarja, hogy az ördögöknek az asztaláról is részesüljenek.

1Korintusi levél 10,19-24
„De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)

Mert amit nem Istennek áldozunk, azt az ördög oltárán áldozzuk fel. Viszont azt is írja Pál a 8. fejezet elején, hogy akinek ismerete van afelől, hogy a bálványáldozati hús elfogyasztása nem vezet Istentől való eltávolodáshoz:

1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/8/?page=1)

Talán ezzel a rendeletével keresztül húzza az apostolok általi rendeletet a pogányok irányába, hogy mégis ehetnek bálványáldozati húst? Testvérek, ők teljes egységben voltak, nem ez történt. Figyeljétek csak miképpen határozott Pál eme erős ismerettel rendelkező testvérek felől:

1Korintusi levél 8,9-13
„De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/?page=1)

Tehát ők se egyék meg! Nem önmagukért, hanem az erőtlenebb hitű testvéreikért. A kérdésre pedig ez a rendelkezés teszi rá egyértelműen a pontot:

1Korintusi levél 10,27-33
„Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/?page=1)

Vagyis az Istennel való kapcsolatunkon nem változtat (hiszen nagyobb az aki bennünk van), de felelősséggel tartozunk embertársaink iránt, akik megbotránkozhatnak ezen. Ezért az ő lelkiismeretük miatt tilt a fogyasztásától. Erről mondja Pál:

1Korintusi levél 10,23
„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/10/23/?page=1)

Hadd hozzam újra ezt az igét:

1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/8/8/?page=1)

Tehát az étel! Ebbe nem tartoznak bele azok az ételek, amelyekről Isten azt mondta, hogy ne együk meg. Jézus megerősíteni jött a törvényt, nem pedig eltörölni. Míg mások megpróbálják Jézust az Atyával szembe fordítani, addig azok, akik vágynak minél szorosabb kapcsolatra a Teremtővel, megismerik Őt minél közelebbről. Isten a Mózes által adott törvényt nem törölte el, ezt láthatjuk például az apostolok elrendelésében:

Apostolok Csel. 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/15/?page=1)

Kinek a hirdetői? Mózest írtak? Értjük, hogy Mózesnek adott törvények nem évültek el? Csupán az áldozati rend, mivel mi lettünk papokká, ezzel egyetembe a tized, mert már nem Lévita papság van, hanem lelki papság, és mi vagyunk Isten templomai. Az apostolok ezzel a kijelentésükkel nem azt mondták, hogy ennyit kell megtartani csupán a pogányokból megtérteknek, hanem azt, hogy Mózes törvényére lesznek tanítva, és Isten elvégzi bennük a munkát.
Egy gondolatot még engedjetek meg: ha Jézus csakugyan minden tisztátalan állatot megtisztított volna, miért küldte a több ezernyi disznót a halálba? A Jordán túlsó oldalán élt törzs nagyon eltávolodott az Úrtól, ez egyértelműen kitűnik abból, hogy disznókat pásztoroltak, vagyis disznóhúst fogyasztottak, és ez nem tetszett Jézusnak. De hogyan is tetszhetett volna? Hiszen Jézus is csak azt cselekedte és szólta, amit az Atya meghagyott neki. Amit pedig fel kell ismernünk, hogy Isten nem kötötte az orrunkra, hogy a tisztátalan állatok mitől tisztátalanok, bár meg van ezeknek is a jelentőségük. Azért nem kötötte az orrunkra, mert hitben való engedelmességet kér tőlünk. Nem csak abban kell követnünk Istent, amit megértettünk, mert az már nem hitben való járás. A kérdés: engedelmeskedünk az Úrnak? Hiszünk Őbenne?

Ézsaiás könyve 65,1-5
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/65/?page=1)

Láthatjuk benne a mai kor keresztény szentséget, amely így szól az Úrhoz: 

„Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked”

De mit is mond erre Isten?

„e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”

Ne legyünk az Úr orrában füst, hanem cselekedjük meg az akaratát. Az pedig legyen előttünk Testvérek, hogy ha a Pásztor szól, akkor cselekedjünk az Ő beszédei szerint. Mert ha nem cselekedjük, akkor nem fogjuk többé hallani a hangját, akik pedig nem hallják, azok nem tudják követni Őt. Végezetül:

Máté evangéliuma 13,47-50
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”  (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/13/?page=2)

(Skype 2013/12/18)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: KTamás - 2013 December 18, 22:28:09
Köszönöm hogy ott lehettem az alkalmon, igazán érdekes volt számomra! :) Bár rögtön úgymond a mélyvízbe estem de nem bántam meg! Legközelebb is jövök! :)  :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 18, 22:41:09
:afro: Szeretettel várunk. :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 19, 20:10:00
Nagyon érdekes tanítás.

Én református vagyok, remélem ez nem gond, más fél éve veszem komolyan az Úr követését, már mint odaszántam az életemet. Igyekszem keresni az Úr akaratát.
Mindig azt gondoltam, hogy Jézus betöltötte a törvényt, megszabadított bennünket, ezektől a törvényektől.
Persze nem a Tíz parancsolattól, mert az még ma is áll.

Elolvastam a Mózesi igéket, amiket beidézté, és tovább is egy pár részt.
Számomra azért furcsa,  mert ha a disznóval ez a helyzet, akkor sok mással is, pl. a nyulat sem szabad meg enni. Édesapám, nagyon jó vadász pörköltött, szokot csinálni nyúlból. Aztán meg szeretem a pizzát  is, főleg a „ Tenger gyöngyeit” azt ameik televan ilyen tengeri mifélékkel, akkor azt sem szabad meg enni.

Meg akkor, ott van az is, hogy asszonyaink is tisztátalanok, pl. születés után, ha fiu 30 napig, ha leány 60napig tisztátalan, és aztán, mikor menstruálnak, és olyankor nem járhatnának a templomba, nem úrvacsorázhatnának, nem lehetnek közösségben a testvérekkel, mert tisztátalanok a törvény szerint, mint ahogy egy magömléses férfi.

S a többi törvények, amik ugyan ott vannak be kell tartsuk? Ha nem, akkor honnan tudjuk, hogy ami az amit meg kell és mi az amit nem?

Valahogy úgy értettem, a bibliából, Jézus betöltötte, és megtísztította önmagában ezeket a dolgokat, és az ételt is, mert az ige is azt mondja: Isten minden teremtett álata jó, ha hálaadással élnek azzal. 1Tim.4.4, és ott van a Róm.14.14

Vagy hogyan kell érteni ez igéket?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 00:31:13
Kedves Valter!

Jók a kérdések és valóban megválaszolásra szorulnak. Elsőként azt szeretném felmutatni, hogy az igéből vagy mindent, vagy semmit:

Jakab levele 2,10-11
"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jakab-levele/2/?page=1)

Vagyis nem válogathatunk Isten igéje közül, hogy mi az amit megtartunk és mi az amit nem. Tehát vagy mindent megtartunk, vagy semmit!

Jézus valóban betöltötte a törvényt, csak nem úgy, ahogyan az bevonult a keresztény köztudatba. Nem azért töltötte be Jézus a törvényt, hogy már nekünk ne kelljen! Jézus mivel betöltötte a törvényt a halandó testében, ezért megdöntötte a Sátán hatalmát felettünk, hogy ez által mi is diadalmaskodhassunk a Sátán kísértései felett. Így akiben valósággal lakozást vesz Jézus, azon nincs többé uralma a bűnnek, vagyis nincs kifogás, ha valaki bűnt követ el. Eképpen töltötte be a törvényt Jézus, és akiben valósággal lakik, abban is be fogja tölteni a törvényt!

Isten nem csupán a disznóhús fogyasztását tiltotta meg, hanem sok egyéb más állat húsának a fogyasztását is. Ezért nem csak a disznóra igaz a törvény, hanem például az általad felhozott nyúlra is. Az emberek szeretik ezt is érzelmi pályára állítani (pl: hálaadással eszem), megmagyarázni (pl: finom, nincs erre pénzem), de Istent ez a legkevésbé sem érdekli. Nem véletlen, hogy Isten nem kötötte az orrunkra, hogy miért kell bizonyos állatoktól tartózkodnunk. Követjük hitben vagy sem? Vagy csak abban, amit megértettünk?

Bemásolom az általad hozott igét:

1Timóteus 4,3-5
"Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak. Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert Isten igéje és az Istennel való társalgás megszenteli." (http://urszava.net/biblia/csia-lajos/1timoteus/4/?page=1)

Nézzük csak a 3. verset:

"Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak."

Tehát fogyasztásra teremtett, azt pedig Isten világosan a tudtunkra adta, hogy mit adott ételnek. Rómaiakhoz írt ige:

Római levél 14,14
"Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/14/14/?page=1)

Mit jelent az, hogy az Úr Jézusban? Akik Benne hisznek? De kicsoda Jézus hogy hihetnének Benne? Sokan úgy hisznek Jézusban, hogy nem is tudják ki Ő. Nem érzelmek és emberi gondolatok döntenek Jézus személyéről, hanem az Ige:

1János levele 1,1
"Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/1/1/?page=1)

Megerősítésként:

János evangéliuma 1,1
"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/1/1/?page=1)

Jézus nem más, mint a testté lett Ige, vagyis az Atyának a Beszéde. Ezért írta Pál a rómaiaknak, hogy amit az Isten igéje tisztának nyilvánított, az bizony tiszta. Ha valaki irtózik a sáskaevéstől, az a személyes problémája, Isten ettől függetlenül tiszta ételnek nyilvánította. Nem ítéljük meg aki eszi, és azt sem, aki nem eszi. Nem pedig arról beszél, hogy a földön minden tiszta a hívőnek, sajnos efféle értelmezés szülte azokat, akik mindenféle bűnben leledzenek de Isten nevében reménykednek.

Máté evangéliuma 5,17
"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/5/17/?page=1)

Jézus egyértelmű kijelentése, hogy a törvényből semmit, de semmit nem törölt el!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 10:31:24
Hm...erdekes.Nem nagyon tolonganak a hozzaszolok amint latom.Most nem ertek egyet veled Antee.Ne feledd,hogy Jezus szombaton gyogyitott es belekotottek az irastudok es farizeusok.Sokminden tettebe belekotottek,es nem fogadtak el,mert szerintuk nem a TORVENY szeint cselekedett..Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem  pedig szombaton.Ezzel mi van???Nos,Jezus valoban betoltotte a torvenyt.Mert egyedul o tudta betartani minden egyes szavat. A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet.Viszont abban all a keresztyensegunk,hogy meglatjuk,hogy elestunk,es johetunk bunbocsanatert.Isten vezet a MEGSZENTELODES utjan.Formal minket egesz eletunkben.
Egyet kel ertenem Valterrel.Ha be akarod tartani az evessel kapcsolatos torvenyt-ha betartod-akkor be kell tartanod mind.A tisztatalansag torvenyeit meg stb.Rengeteg van.De ha kozbe vetesz azzal,hogy nem szereted testveredet,akkor semmisse valik ugye?
Valter irta
Idézet
:Valahogy úgy értettem, a bibliából, Jézus betöltötte, és megtísztította önmagában ezeket a dolgokat, és az ételt is, mert az ige is azt mondja: Isten minden teremtett álata jó, ha hálaadással élnek azzal. 1Tim.4.4, és ott van a Róm.14.14
Olvassuk el ezeket az igeket is,mikozben ervelunk.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 10:48:44
Testvérem, én meg ezekkel nem tudok egyetérteni, mert az ige sem ír ezekről.  :01:

A szombatnapon való gyógyítást nem tiltotta Isten egy parancsolatban sem. Az emberek szigorították meg oly módon, amely Jézusnak nem tetszett. Jézus amikor vitatkozott az emberekkel, az emberi törvények miatt emelt szót, nem Isten törvénye ellen!
Azért halt meg Jézus értünk, hogy már ne emberek legyünk akiket a bűn irányít, hanem Istennek a fiai. De ha Isten igéje nem győz meg erről, akkor én sem tudlak meggyőzni erről.  :089:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 11:34:07
Pontosan!  :2smitten:
De nem valaszoltal mindenre amit feltettem .  :01:
Beke!  :2angel:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 12:22:59
Kérdéseket nagyon gyorsan fel lehet tenni, viszont jóval időigényesebb válaszolni. De hogy ne gondold hogy csak kifogást keresek:

Szombati gyógyítás már megválaszolva.

"nem fogadtak el,mert szerintuk nem a TORVENY szeint cselekedett."

Azért, mert mint a mai korban, Isten igéjét önkényesen értelmezték. Jézus igazán jelentette meg a törvényt, minden emberi kiegészítés vagy elvétel nélkül:

Ézsaiás könyve 42,3
"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/3/?page=1)

"Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem  pedig szombaton.Ezzel mi van???"

Mutasd meg azt az igét amire gondolsz.

"Nos,Jezus valoban betoltotte a torvenyt.Mert egyedul o tudta betartani minden egyes szavat."

Így van. Azután pedig akiben lakozást vesz, szintúgy be fogja tölteni:

1János levele 2,3-6
"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/2/?page=1)

Tehát akiben valóban Jézus él, az úgy fog járni-élni, ahogyan Jézus élt.

"A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet."

Erre is válaszoltam, az nem igaz, hogy akit Jézus megváltott, abban megmarad a bűnös természet, a Római levél 7. fejezetét is megválaszoltam neked két alkalommal, hadd ne kelljen harmadszorra is.

"Viszont abban all a keresztyensegunk,hogy meglatjuk,hogy elestunk,es johetunk bunbocsanatert. Isten vezet a MEGSZENTELODES utjan.Formal minket egesz eletunkben."

Itt a egyik legnagyobb baj, ez a felfogás. Így élnek "Jézusban" a legtöbben, hogy szándékosan vétkeznek és Isten elé mennek bocsánatért. Mert mindaz a bűn szándékos, amit meg tudna állni az ember, viszont mégsem állja meg. Bizony, Ő vezet a megszentelődés útján. Ezért ha valamit felfed előttünk az Isten, akkor azt kötelesek vagyunk megcselekedni:

Máté evangéliuma 7,24-27
"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/?page=1)

Ha csupán hallgatói vagyunk Isten beszédeinek, akkor nem Jézusra építkeztünk. Meg kell tartani! Nyilvánvaló üzenet, mégsem értik a legtöbben.

Római levél 2,13
"(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/2/13/?page=1)

Azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik, nem pedig azok, akik hallgatják!

"Egyet kel ertenem Valterrel."

A helyzet az, hogy nem Valterrel vagy velem kell egyetérteni, hanem az igével kellene egyetérteni.

"Ha be akarod tartani az evessel kapcsolatos torvenyt-ha betartod-akkor be kell tartanod mind.A tisztatalansag torvenyeit meg stb.Rengeteg van."

Ezt is megválaszoltam már Valter-nek, hogy Isten igéjéből vagy mindent, vagy semmit! Rengeteg van? Pontosítsunk: 613. De akiben valósággal Jézus él, az nem számolgatni fogja és átnyálazni naponként, hanem meg fogja tartani. De nem úgy, ahogyan az emberek rendelkeztek felőle, hanem úgy, ahogyan Isten határozta meg.

"De ha kozbe vetesz azzal,hogy nem szereted testveredet,akkor semmisse valik ugye?"

Aki nem szereti a testvérét, az Istent sem szereti:

1János levele 4,20-21
"Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/4/?page=1)

Én ellenben csak egy kérdést kérdeznék Tőled, amire feltehetőleg biztosan szívesen válaszolsz:
Melyik az a kísértés, amelyből nincs kimenekedés Jézussal?

Béke! :089:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Guti Tünde - 2013 December 20, 13:30:45
Áldás az Úrtól mindenkinek!
Elolvasva a fentieket, nagyon jó kis igei "eszmecsere"!  :168:  Jó volt átgondolni az idézett bibliaverseket!
Erről az igére még ilyen vonatkozásban nem is hallottam:

"„…ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”

Hányszor is szólt Isten, hogy amit Isten megtisztított azt Péter ne mondja tisztátalannak? Három alkalommal igaz? Hányan is jelentek meg Péternél? Hárman, nemde!? Végül pedig nézzük meg e történet jelentését Péter szájából:"
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 14:39:01
Ismerem a stikadat Antee.  :05: Ezt a kerdest mar feltetted ennek kapcsan.

Idézet
"Az is erdekes,hogy a tanitvanyok a Szent Lelek kitoltetese utan VASARNAPONKENT gyultek ossze imadkozni,nem  pedig szombaton.Ezzel mi van???"

Mutasd meg azt az igét amire gondolsz.


Mk 16:9
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.
Ap Csel 20:7
A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni ; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

Neked van nyugalomnapod?

Idézet
Tehát akiben valóban Jézus él, az úgy fog járni-élni, ahogyan Jézus élt.
Te ugy elsz??
Jezusrol sokmindent ir az Ige,de azt nem, irja konkretan,hogy minden aprocsepro rendelkezest ami meg volt irva betartott.(mondjuk aldoznia nem kellett,es mi sem kell tobbe ).Szemet szemert ,fogat fogert sem tartotta be.Halalbuntetes sincs mar...eletet eletert..ilyet nem tanitott Jezus!!A varazslokat nem olik meg...Ma mar nincs 7ik ev ,engeszteles eve,mikor mindent adossagot elengedunk..Nem csupan 3 unnepet tartunk..(2 Mozes 23:14-17) ..es meg sorolhatnam..

Idézet
Itt a egyik legnagyobb baj, ez a felfogás. Így élnek "Jézusban" a legtöbben, hogy szándékosan vétkeznek és Isten elé mennek bocsánatért. Mert mindaz a bűn szándékos, amit meg tudna állni az ember, viszont mégsem állja meg. Bizony, Ő vezet a megszentelődés útján. Ezért ha valamit felfed előttünk az Isten, akkor azt kötelesek vagyunk megcselekedni:
Idézet
Máté evangéliuma 7,24-27
"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."

Ha csupán hallgatói vagyunk Isten beszédeinek, akkor nem Jézusra építkeztünk. Meg kell tartani! Nyilvánvaló üzenet, mégsem értik a legtöbben.

Ezt viszont kihagytad: 
Idézet
A masik gondolatom pedig az,hogy megteresunk utan is meg elbukhatunk (nem szandekosan) ,mivel emberek maradunk,akikben benne van a bunos termeszet
(remelem nem szandekosan hagytad ki  :P ) .

Idézet
Egyet kel ertenem Valterrel."

A helyzet az, hogy nem Valterrel vagy velem kell egyetérteni, hanem az igével kellene egyetérteni.
Az Igevel ertek egyet!

Idézet
Ezt is megválaszoltam már Valter-nek, hogy Isten igéjéből vagy mindent, vagy semmit! Rengeteg van? Pontosítsunk: 613. De akiben valósággal Jézus él, az nem számolgatni fogja és átnyálazni naponként, hanem meg fogja tartani. De nem úgy, ahogyan az emberek rendelkeztek felőle, hanem úgy, ahogyan Isten határozta meg.
  Remelem ugy eled meg .  :05:


Ja,es a valasz a kerdesedre: Jezussal ki lehet jonni a kisertesbol meg ha bele is estel  :05:

 De nyilvan rad ez nem ervnyes,mert sose esel bele,irasaidbol itelve.
Sokminden nem nyilvanvalo elottem meg,de elotted sem . Neha ugy erzem ,hogy a sajat gondolataidat erolteted. De ha nem igy van elnezesedet kerem. :06:

Beke!  :05:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 20, 14:39:31
Mindenek előt köszönöm a válaszod Antee testvér.

Hát ez így nagyon kemény, át olvasva Jázminnal tett párbeszéded felmerűl egy pár kérdés.

Akkor ezek szerint meg kell tartan Mózes által adott összes törvényt. Ahogy mondod 613 (én nem tudttam, hogy ennyi van)  törvény van + az újszövetségben fellelhető parancsolatok, pl a hegybeszéd. Valaki be tudja ezt mind tartani?
Én még nem találkoztam olyan keresztyénnel – persze ez még nem jelenti, hogy nincs – aki mind az egész bibliát betartotta vaolna.


A  tanításod alapján, gondolom te találkoztál ilyen emberrel, aki mindent betölt, és sosem követ el bűnt.
Te hoggyan jutottál el oda, hogy sosem követsz el bűnt?


Mert én sokszor vétkezem még, persze nem akarok, azt is tudom, hogy nem jó, de beleesek, azt is tudom, hogy az én hibám és több mint valószinű nem kellet volna beleessek. Példáúl mikor felmérgelődöm, és megbántok valakit, lehet pont szereteimet. Vagy éppen kívánság fogan a szívemben.
Ugyanakkor  ha elesem valamiben, nem keresek kifogást, tudom én tettem, és én vagyok a bűnös, én vagyok a felelős,  de megvallom és bocsánatott kérek.

tehát ha még vétkezek azt jelenti nem születtem újjá, hogy még Krisztust nem ismertem meg, nem él bennem?


De van egy olyan ige, az igaz hétszer is elesik de felál. – most nem jut eszembe hol van megírva.
Úgy látom, nagyon fontos a kegyelem, mert ahogy kedves Jázmin testvérnő említette, ha egy parancsolatott áthágunk, akkor mindent érvénytelenné tesszük, s  e melet ott van még az is, ha csak gondolatban rosszat gondolunk, vagy éppen megkívánunk valamit, akkor már vétkeztünk, bűnt követtünk ell, akkor megrontottunk minden parancsolatott . Akkor elkárhozok?  Kicsoda álhat meg tökéletesen bűn nélkűl?

Nem tudom - én most össze vagyok zavarodva.
Át kell gondoljam ezeket.

Minden jót nektek.


Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 14:46:19
Nincs egyetlen keresztyen sem,aki mindent be tud tartani. Peter megtagadta Jezust. Pedig tanitvany volt.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 15:31:21
Áldott Testvérek. A Törvényről úgy gondolkodjunk, mert ez adatott nekünk: Ez Isten szava!!! Ha valaki nehéznek tartja, vagy értelmetlennek, akkor az V.Mózes 30, alapján, átok lesz számára minden betű! Ha valaki kételkedve boncolgatja a Törvényt, vagy esetleg úgy gondolkodik róla hogy fölöslegessé lett, az V Mózes 26,14-19 alapján : Szövetség szegő! Ha azt gondolja valaki hogy az Örökkévalótól elválasztható az Ő Igéje, ( Jézus):  Az bálványimádó! Mert egy másik Istenben reménykedik, aki ellene megy mindannak amit Isten jónak és követendőnek nevezett!
Anti nem azt mondta,( írta) hogy ti is kötelesek vagytok tisztelni az Isten szavát, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy aki Istent Szereti, az Tiszteli Isten Szavát...
Jázmin Testvér: Azt mondod, egy általad nem ismert megjegyzés kapcsán, hogy a Szentlélek, Isten tanításával szemben, vasárnapra tette át a nyugalom napját...  Azért jó lenne ha elgondolkodnál azon az Igén, amire ezt a véleményedet alapoztad! Egy közösségi étkezést bármely napon meg lehet tenni! Ez nem azt jelenti, hogy Isten az emberekhez igazítja az Ő Határozatát! Jel 22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
  15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
  16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.

Ésaiás próféta könyve 56. rész

1.    
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.    
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.    
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.    
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.    
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.    
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.    
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.    
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!


Tehát ezek okán csatlakozhatnak a nemzetek beliek az Istenhez, és az Ő Népéhez!

Jer.31,31.    
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.    
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.    
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.    
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.    
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.    
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.    
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!

Ez tehát a szövetség megújított formája, amire a maiak hivatkoznak általában!

Meg kell érteni azt hogy miben változott a Szövetség: Az első szinten: V.Mózes 6,6.    
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.    
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.    
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.    
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra

Itt a Szövetségben való részvétel betöltése az emberre volt bízva! Kössed...- írd...-gyakoroljad magad azon....  Ezen a szinten pedig, és ebben lett új:

Jer.31,33.    
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.    
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Most pedig: Áldott testvérem Jázmin! Ezt írtad: "Ismerem a stikadat Antee."
Most mint Moderátor szólok ehhez: Testvérem, ha te a "stikák" alatt csúsztatást- megtévesztést... értesz, akkor tégy róla nyilvánosan bizonyságot, de ezt a fajta hangnemet vagy utalást határozottan elutasítja a Fórum, és az alapvető tisztelet is! Ne kelljen soha többé meglátni ilyen utalást a fórumon, mert ebben nincs tolerancia!!!

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 15:47:15
Kedves Jázmin, ez a szemtelen magatartást válaszra sem méltatom, az Úr áldjon meg!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 15:51:46
Mindenek előt köszönöm a válaszod Antee testvér.

Hát ez így nagyon kemény, át olvasva Jázminnal tett párbeszéded felmerűl egy pár kérdés.

Akkor ezek szerint meg kell tartan Mózes által adott összes törvényt. Ahogy mondod 613 (én nem tudttam, hogy ennyi van)  törvény van + az újszövetségben fellelhető parancsolatok, pl a hegybeszéd. Valaki be tudja ezt mind tartani?
Én még nem találkoztam olyan keresztyénnel – persze ez még nem jelenti, hogy nincs – aki mind az egész bibliát betartotta vaolna.


A  tanításod alapján, gondolom te találkoztál ilyen emberrel, aki mindent betölt, és sosem követ el bűnt.
Te hoggyan jutottál el oda, hogy sosem követsz el bűnt?


Mert én sokszor vétkezem még, persze nem akarok, azt is tudom, hogy nem jó, de beleesek, azt is tudom, hogy az én hibám és több mint valószinű nem kellet volna beleessek. Példáúl mikor felmérgelődöm, és megbántok valakit, lehet pont szereteimet. Vagy éppen kívánság fogan a szívemben.
Ugyanakkor  ha elesem valamiben, nem keresek kifogást, tudom én tettem, és én vagyok a bűnös, én vagyok a felelős,  de megvallom és bocsánatott kérek.

tehát ha még vétkezek azt jelenti nem születtem újjá, hogy még Krisztust nem ismertem meg, nem él bennem?


De van egy olyan ige, az igaz hétszer is elesik de felál. – most nem jut eszembe hol van megírva.
Úgy látom, nagyon fontos a kegyelem, mert ahogy kedves Jázmin testvérnő említette, ha egy parancsolatott áthágunk, akkor mindent érvénytelenné tesszük, s  e melet ott van még az is, ha csak gondolatban rosszat gondolunk, vagy éppen megkívánunk valamit, akkor már vétkeztünk, bűnt követtünk ell, akkor megrontottunk minden parancsolatott . Akkor elkárhozok?  Kicsoda álhat meg tökéletesen bűn nélkűl?

Nem tudom - én most össze vagyok zavarodva.
Át kell gondoljam ezeket.

Minden jót nektek.

Látod Testvérem? Ezért nem az emberek után kell mennünk, hanem Jézus után. Ha Jézust, és az Ő Tanításait követjük, valójában csak akkor nevezhetjük Őt Pásztorunknak.  Akik pedig az emberi szokások, vagy emberi viselkedések... emberi sikertelenségek után mennek, azok a pokolba is követik az emberi dolgokat...Ellenben ha Jézust követjük, akkor Jézus vezetésével fogunk bejutni az Isten nyugodalmába.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 15:58:20
Kedves Valter!

Ferenc testvérem hozzászólásában választ kaphattál a kérdéseidre. A kérdés ami a bűntelenségemre vagy más bűntelenségére vonatkozik, ez a válaszom:

Ha én megélem, az mit számít? Vagy ha nem élem meg, az mit befolyásol? Az igére kell tekinteni, és ha azt mondja, hogy nincs egyetlen egy ember sem aki kedves lenne Isten előtt, akkor minden ember legyen hazug, de Isten igaz lesz! Érdekesnek találom azt, hogy ha erről a témáról van szó, a vitapartner azon nyomban a személyes vizekre evez és megkérdi, hogy: "ugyan te betartod?" vagy: "ugyan ki tarja ezt be?". Nem másra kell tekinteni, hanem Isten igéjére. Aki pedig betartja mindazt, amit az ÚR parancsolt neki, az nem fog magáról bizonyságot tenni. Arról Isten tesz bizonyságot azoknak, akiknek van lelki szemük a látásra.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 16:00:02
Ésaiás próféta könyve 24. rész

1.    
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2.    
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
3.    
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4.    
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5.    
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6.    
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

7.    
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
8.    
Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9.    
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
10.    
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11.    
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12.    
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13.    
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
14.    
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
15.    
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16.    
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17.    
Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
18.    
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

19.    
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20.    
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

21.    
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22.    
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23.    
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 16:05:56
Kedves Jázmin, ez a szemtelen magatartást válaszra sem méltatom, az Úr áldjon meg!

Draga Ante! Egyaltalan nem bantani akartalak. Neked szemtelenseg az,hogy Radkerdezek,hogy megeled e amit itt irsz???
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 16:13:40
Nem kell adni a tudatlant kedves Jázmin, nem az a szemtelenség, hanem amit például Ferenc is kiemelt.  :089:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Jazmin - 2013 December 20, 16:20:29
Rendben. Akkor ezennel bocsanatot kerek toled. Amugy a stika szo titkot jelent. Nem megtevesztest. De bocsass meg ha megbantottalak. Beke  :05:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 16:24:38
Nem vitatkozom a szavakról, de: A Stika, titkon elkövetett dolgot jelent... Tehát leplezett cselekvést.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 16:28:29
Én nem haragszom kedves Jázmin, ilyesmit nem engedhetek meg magamnak.  :089:
Viszont nem fogok veled sem kivételezni, képmutatónak neveztél a nyílt fórumon burkoltan privátban pedig nyilvánvalóan, ezennel tiltottalak a fórumról. Mivel nem megy a beszélgetés személyeskedés nélkül, ezért ezen a fórumon nem írhatsz többé.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 16:33:54
Sajnos nem az első eset volt ez... Támogatom a döntésed testvérem.  Cirka nem is tudom, mikor használtam a mai nap előtt piros színt? Hát ma rákényszerültem... Utána biztosan én kerestem volna meg a tiltó gombot... Senkit nem sértegetünk, nem is engedünk sértegetni a fórumon! Még az Admin is élvezi ezt a védelmet...(   :hehe:  )
De komolyra fordítva a szót: Mégis hogy van az, hogy nyilvános és privát sértegetés után a szavakon kezdünk lovagolni?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 16:36:20
Hát igen. A hozzászólásokat kicsit később moderálom ki, hadd legyen nyilvánvaló a kizárás oka.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 16:37:51
A témáról továbbiakban is lehet beszélgetni, de csak az ige alapján. A személyeskedést mi sem engedjük meg magunknak, ugyanezt várjuk el másoktól is.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 December 20, 18:30:29
Már szombaton éreztem, hogy ez a téma elfogja szabadítani az indulatokat. Úgy gondolom, hogy a vita hevében nem szabad elfeledkeznünk a jólneveltségről, egymást tiszteletbentartását mindig szem előtt tartva.  Viszont a bocsánatkérést sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni,  De ez az én magánvéleményem.
Sajnálom, hogy ilyen dolgok megtörténnek.
Én viszont nem moderálnék ki az itt leírtakból egy mondatot sem, hátha tanulságul szolgál.
Ezen a tanításon én is rágódom, és még nem tudtam megemészteni. Várom az Úr vezetését, és amíg nem kapom meg, addig nem nyilatkozom róla.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 18:44:41
Hosszú ideje ért már ez Testvérem. A Bocsánatkérést, mi is figyelembe szoktuk venni, feltéve hogy nem képmutatásról van szó!
Itt egy félig meddig bocsánatkérés, magyarázatokkal-szurkálással, privátban pedig a határozott sértések folytatása...
Mint mondtam-mondtuk már: nem az első eset, hanem a sokadik, és már régóta érett ez a lépés.

Hogy elfogadható-e ez a téma, Áldott Testvérem? mint ahogyan már többször mondtam: Nem kényszer senki számára.
Mit mond az Ige?
Eddig ellenvetésként, csak emberi véleményekről-kényelmetlenségekről- másokról való példavételekről szóltak...
Ki tud ennyire engedelmes lenni?
A kérdés valójában csak ez: Miért jutnak csak kevesen Üdvösségre??? Nem ezért?

Tehát újra: Mit mond Isten Igéje? Mert az a perdöntő!

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2013 December 20, 18:57:21
Olyan furcsának találom, hogy privátban megengedettnek látszik a sértegetés, Pedig a tiszteletnek a vita hevében is meg kellene maradnia.
Egyébként nem azt írtam, hogy elfogadhatatlan számomra ez a téma, hanem azt, hogy még rágódom rajta. Nemrégiben kérdezte valaki, hogy milyen a kemény eledel. Számomra ilyen.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 19:03:27
 :hehe:
Áldott Testvérem. men neked címeztem amit írtam, bár be kell látnom-valóban félreérthető voltam...
A Témát illető eddigi véleményeket summáztam tehát.
Mert meg kell látni Testvérem, valóban úgy van az, hogy az eddigi ellenvetések, pusztán emberi dolgokra épültek...
Másokkal való példálózások-személyes érzelmek-emberi ötletek és gondolatok fogalmazódtak meg, tarkítva és spékelve személyeskedésekkel....
erről írtam Testvérem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: tomi - 2013 December 20, 19:23:27
Ámen Pista Testvér! Szerda óta én is folyamatosan kérem ebben az Örökkévalótól a megvilágosodást. Ezért nem szólok egyenlőre hozzá, de mindenképpen sajnálatos, hogy ilyen vitákká fajuljon az Ígéről való beszélgetés. Szomorú vagyok emiatt.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 20, 19:38:48
Mélységesen sajnálom, Antee,  hogy félreértettétek szándékomat.
Engem tényleg érdekelt volna ez a téma, és az amit kérdeztem, nem kötekedni jöttem.

Hallottam másoktól valamilyen második áldásról, mikor a Szentlélek teljesen betőlt, azt hittem ez az amikor egyszerre csak átváltozol és onnan már nem vétkezel.
Azért kérdeztem, hogy jutottál el oda. Azt hittem volt egy ilyen megtapasztalásod, és elmondod hogyan tapasztalhatom meg én is.

Neharagudj de nem értem Somer ajin válaszát.


S ha ti nem tudtok érdembeli választ adni had osszam meg lélkészem magyarázatát a törvénnyel kapcsolatban.

Ő valahogy úgy magyarázta, hogy a zsidók – vagyis a körülmetéltek -  kell a törvényt megtartsák, s tényleg nekik kötelező, mert ők abba vetik reménységüket.

Viszont bennünket Krisztus megszabadított, s csak akkor kéne a törvényt megtartsuk, ha körülmetélkednénk, mert akkor be kerülnénk a Sinainál adott szövetség alá, minek alapja a törvény, ezért kötelesek lennénk a törvényt betartani. Viszont akkor a kegyelemből ki esnénk, Krisztus nékünk semmit sem használna.

Gal 5:1  Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Gal 5:2  Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
Gal 5:3  Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.  – tehát aki körülmetélkedik
Gal 5:4  Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. – viszont azok elszakadnak Krisztustól

Nekünk ez a reménységünk, amit az Efezus levélben fogalmaz meg nekünk Isten szava:

Ef 2:5  Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
Ef 2:6  És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:  - már most Isten országához tartozunk és ez Isten munkája
Ef 2:7  Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
Ef 2:8  Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Ef 2:9  Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Én megmaradok a kegyelemnél, nem szeretném Krisztust elveszíteni, Krisztustó elszakadni.
De azt is tudom, hogy Isten minden erőt meg ad, arra, hogy kövessem, még akkor is ha elesek.

Az Úr áldását kívánom életetekre
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 20, 19:43:28
Testvérem. Nem a Te Lelkészed az első sajnos, aki nem érti a Szent Tant!
4Móz 15,16   
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 19:43:31
Semmiféle szándékot nem tulajdonítottam neked Valter, csak megválaszoltam kérdésed. Az, hogy neked nem érdembeli a válasz, arra nem tudok mit írni neked, az általad felhozott igékre is megfelelő választ adtam. Ha ezt nem értékeled (igéket amit írtam), csak az én személyes bizonyságomat, akkor valami nincs rendjén...
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 20, 19:49:10
Köszönöm türelmeteket, és a reám szánt időt.
Nem akartam senkit megbántani, sem nézet eltérést szítani.

Maradok testvéretek.
Valter.

Jó éjt.

 :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 20, 19:51:23
Nem látom hogy szítottál volna bármit is. Én örültem a kérdéseidnek. :afro:
Csak azt sajnálom, hogy a válaszaink nem voltak érdembeliek számodra. Áldjon az Úr! :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 21, 12:03:57
Kolosse levél 2,16
"Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:" (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/kolosse-level/2/16/?page=1)

Elgondolkoztató, hogy miért ítélik meg azokat, akik Isten törvényeit betartják? Mert nézzétek csak meg, hogy milyen heves érzelmeket váltottak ki az emberekben. Mi, akik megértettük Istennek ezt az üzenetét, nem kényszerítünk egyetlen egy embert sem arra, hogy tartsa be Istennek ezt a rendeletét. Meg azt sem mondtuk, hogy ezen múlik valakinek az üdvössége.

Mégis azokat zavarja ez, akik nem tartják be, és azt várják, hogy mi akik betartjuk, ne tartsuk be többé. Továbbmenve: Krisztustól elszakítottaknak hisznek minket, mert a törvény cselekvése által tartjuk az üdvösségünket. Akik így gondolják, azok nem látnak messzebb az orruktól, hiszen a törvény cselekvése által senki sem fog üdvözülni. De akkor már úgy gondolkoznak a legtöbben, hogy akkor már nem is kell a törvényt cselekedni. Padig akiben Jézus valósággal lakozik, abban be fogja tölteni a törvényt. Mert Jézus nem tétlen, hanem az Atya dicsőségét keresi, és munkálkodik mindazokban, akik az egész életük felett hatalmat adtak Neki. Ha azt mondjuk, hogy Jézus él bennünk, akkor azzal azt mondjuk, hogy Isten igéje él bennünk. Ha pedig az ige ellen cselekszünk, akkor ne mondjuk hogy Jézus él bennünk.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 24, 10:35:57
Békesség.

Érdekes Oldalt találtam az interneten, e témában való kutakodás véget. 
Egy zsidó tanító, tanításai, aki mind Héber mind a Görög nyelv jól ismerője.
Így egy zsidó keresztyén szemszügéből olvashattam a Szövetségekről írott tanulmányt. Érdekes ahogy a Bibliában szereplő nyolc szövetséget bemutatja, és az egymással való kapcsolatukat.
Nagyon érdekes, hogy az adott törvények szövetségenként változnak. (pl. Nóé-val kötött szövetségben, az ember minden állatott megehetett, csak az életett adó vért nem, mivel ez általánosan az emberiségnek adatott, így válik ez a törvény maradandó, az Újsz. , de Mózesné a tilalmak kibővűlnek, úgy mint pl. a halál büntetéssel kapcsolatban is.) De a tanulmányban részletesen lehet ezekről olvasni.

 Itt egy részletett szeretnék ebből megosztani ami a Mózesi szövetséggel foglalkozik.

http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Bibliaiskola.html (http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Bibliaiskola.html)

A NYOLC BIBLIAI  SZÖVETSÉG
Dr. Arnold Fruchtenbaum


V. A MÓZESI SZÖVETSÉG



A. Az Írás
A mózesi szövetségről az Írás széleskörű, részletes információt tartalmaz, és a szövetségről szóló beszámoló II. Mózes 20:1-től V. Mózes 26:68-ig terjed.


B. A szövetség résztvevői
E megállapodás résztvevői Isten és Izrael voltak. A szövetség Izraellel köttetett, nem csupán Mózessel, mint Izrael képviselőjével. Ez világosan kiderül II. Mózes 19:3-8-ból: Mózes pedig
felméne az Istenhez, és szóla hozzá Jehova a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób
házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha
figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem
valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok
birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Elméne
azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket
parancsolt vala néki Jehova. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt
Jehova, mind megteszszük. És megvivé Mózes Jehovának a nép beszédét.
A szövetség nem a pogányokkal vagy a gyülekezettel köttetett, hanem kizárólag Izraellel, s ezt V. Mózes 4:7-8, Zsoltárok 147:19-20 és Malakiás 4:4 is kihangsúlyozza.


C. A szövetség rendelkezései

A mózesi szövetség kulcsfontosságú rendelkezése Mózes törvénye volt, amely összességében 613 parancsolatot tartalmazott. A törvény rendelkezései tartalmaztak áldásokat az engedelmességért és átkokat az engedetlenségért. II. Mózes 24:1-11-ben a sekina dicsőség írta alá és pecsételte meg, ám úgy került aláírásra, hogy az a szövetséget feltételessé tette. Lényegében tehát a szövetség 613 rendelkezést tartalmaz, túl sokat ahhoz, hogy itt mindegyiket egyenként felsoroljuk. Ehelyett hét észrevételt teszünk a mózesi szövetség rendelkezéseivel kapcsolatban.


1. A törvény összessége

Először is: ahogyan azt korábban is megjegyeztük, összességében 613 konkrét parancsolat volt, nem csupán tíz, ahogyan azt gyakran tévesen feltételezik. Ebből 365 negatív parancsolat volt, tiltott dolgok és 248 pozitív parancsolat, dolgok, amelyeket meg kell tenni.


2. A törvény áldásai és ítéletei

Másodszor: feltételes szövetség volt, ami azt jelenti, hogy az engedelmességért áldás, az engedetlenségért pedig ítélet jár. (II. Mózes 15:26, 19:3-8).


3. A véráldozat hozzáadása

Harmadszor: Mózes törvényének egészében a kulcsfontosságú elem a véráldozat volt, III. Mózes 17:11 szerint: Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
III. Mózes 1-7 öt különböző áldozatról számol be részletesen. Az engesztelés szóra használt héber szó nem a bűn elvételét jelenti, pusztán a bűn betakarását. Az állatok vére ugyan befedte az ószövetségi szentek bűnét, ám soha nem vette el azokat. A bűnt kizárólag a Messiás vére veheti el (Zsidók 10:1-4). Ennek ellenére a véráldozat gondoskodott a bűn bocsánatáról és a közösség helyreállításáról.


4. Az étrendre kiszabott korlátozások

Negyedszer: a zsidók számára Noé szövetségének bizonyos rendelkezéseit korlátozta. Az állatoknak osztott patával kellett rendelkezniük és kérődzőknek kellett lenniük, a halak cask pikkelyesek és uszonyosak lehettek, a madarak esetében tiltottak voltak a ragadózók és rovarok tekintetében kifejezetten csak egy fajta sáska volt engedélyezett.


5. A halálbüntetés kiterjesztése

Ötödször: a zsidókra egyéb halálbüntetést is kiszabott, többek között például bálványimádás, házasságtörés, istenkáromlás, a szülők káromlása, a szombat megszegése, a boszorkányság gyakorlása miatt.


6. A szövetség jele
Hatodszor: újra megerősítette a körülmetélkedés gyakorlatát (III. Mózes12:13), ám nem
ugyanazon okból kifolyólag. Az ábrahámi szövetség idején a körülmetélkedés a szövetség jele volt, és kizárólag zsidók számára volt kötelező érvényű. A mózesi szövetség alatt a
körülmetélkedés a Mózes törvényének való alávetettséget jelentette, minden zsidó számára kötelező volt, valamint azon pogányok számára is, akik Izrael közösségének tagjaivá kívántak válni. Ezért figyelmeztette Pál a galátziabeli pogány hívőket arra, hogy amennyiben alávetik magukat a körülmetélkedésnek, a teljes törvény megtartására is kötelezettséget vállalnak, nem csupán erre az egy parancsolatra (Galátzia 5:3).


7. A szövetség záloga

Hetedszer: a mózesi szövetség záloga vagy jele a szombat (sábát) volt. A szombatra
vonatkozólag öt specifikus megfigyelést tehetünk: először is a mózesi szövetség részeként Isten és Izrael közötti jel volt; azt jelezte, hogy Izraelt Isten választotta el magának (II. Mózes 31:12-17); a kivonulás jele volt (V. Mózes 5:12-15, Ezékiel 20:10-12); annak jele volt, hogy Jehova Izrael Istene (Ezékiel 20:20). A szombat betartására vonatkozó okok kizárólag Izraelre vonatkoznak, nem pedig a pogányokra vagy az egyházra.

Másodszor: a szombat nem teremtéskori előírás volt, hanem Mózessel kezdődött. II. Mózes 2:1-3 elmondja, hogy Isten mit tett ezen a napon, de nincs arra vonatkozóan parancsolat, hogy megtartsák ezt a napot. A szombat szó nem is szerepel Mózes I. könyvének beszámolójában, a hétnek ezen napját egyszerűen a hetedik napnak nevezi. Ádámtól Mózesig terjedően nincs feljegyzés arról, hogy bárki is megtartotta volna a szombatot. Bár Isten számos, az emberiségre vonatkozó kötelezettséget felsorolt a korábbi szövetségekben, a szombat egyikben sem szerepelt. Jób könyve egy Mózest megelőző szentről szól, és az ember számos kötelezettségét megemlíti Isten felé, ám a szombat megtartásáról itt sem esik szó. A szombat megtartása Mózessel kezdődött II. Mózes 16:23-30-ban, és II. Mózes 20:8-11-ben vált a
törvény részévé.

Harmadszor: a szombat a pihenés napja, nem pedig – gyakori félreértelmezés szerint – a közös imádaté. A szombatra vonatkozó parancsolatot Mózes törvényének későbbi részeiben továbbfejlesztették, és a szombat napi „pihenés” fogalmát többnyire tiltásokkal társították:
tilos mannát gyűjteni (II. Mózes 16:23-30); tilos utazni (II. Mózes 16:29); tilos tüzet gyújtani (II. Mózes 35:3); tilos fát gyűjteni (IV. Mózes 15:32). A törvényen kívül is léteztek tiltások a szombatra vonatkozóan: tilos terhet cipelni (Jeremiás 17:21); tilos kereskedni (Ámos 8:5); tilos vásározni (Nehémiás 10:31, 13:15,19). A közös imádat nincs megemlítve. Mózes törvényében a szombat a pihenés napja volt, munkaszüneti nap, nem a közös imádat napja. Az Újszövetségben található szombatnapi zsinagógai szertartások a babiloni fogság idejére vezethetőek vissza, nem Mózes törvényének idejére. A szombat nem a teljes tétlenség napja, hanem a pihenésé, a hat nap munka utáni felfrissülésé. Bár maga a pihenés akár az imádat formáját is ölthette, az Ószövetségben a közös imádat nem jellemző a szombatra.

A szombattal kapcsolatban gyakran találkozunk a szent gyülekezés kifejezéssel. Gyakran ezt a kifejezést használják ama tanítás alapjául, hogy a szombat mindenki számára a közös imádat
napja volt. Ezt a kifejezést azonban csak a papsággal és az áldozatokkal kapcsolatban
használják. A közös, együttes tartalom a papokra vonatkozik, a közös imádat helye a szent sátor vagy a templom, és a célja az áldozatok bemutatása. Mivel csakis a papság végezhette az áldozatok bemutatását, a szent gyülekezés kizárólag rájuk vonatkozott. Ezzel a kifejezéssel összesen tizenkilencszer találkozunk, mindegyikkel Mózes három könyvében: a II., III. és IV. . A tizenkilenc említésből tizenegy egyetlen fejezetben található, III. Mózes 23-ban. A többi hat említés pedig IV. Mózes 28. és 29. fejezeteiben szerepel. A szent gyülekezés kifejezés minden egyes esetben a papok gyülekezésére vonatkozik különleges áldozatok bemutatása céljából, s ezekből az egyik ilyen alkalom a szombat volt. Nem a közös imádat napja volt egész Izrael számára. Tehát az az egy írásrész, amelyet a szombat-napi közös imádat bizonyítására próbálnak használni II. Mózes 23:3-ban, igazából a szombatra szent gyülekezésként, a papi közös áldozat bemutatásra utal. A szombathoz hozzá tartozik a családi összejövetel is, ám ez nem egyenlő a közös imádattal. A Moody Bibliaintézet munkatársa, Dr. Louis Goldberg mondta: „A szombatot tökéletes (fizikai) pihenés jellemezte, és szent gyülekezés (spirituális felfrissülés) az Úr előtt.” Még II. Mózes 23:3 is így szól a szombatról: az Úrnak (Jehova) szombatja legyen az minden
lakhelyeteken. A hangsúly itt is az otthon maradáson van (II. Mózes 16:29) és a családi
pihenésen, nem pedig az összegyülekezésen és közös imádaton. Dr. Goldberg arra is rámutat,
hogy a pihenésnek „része a spirituális megújulás is”. A szent gyülekezés kifejezés kiemeli,
hogy ilyen alkalmakkor a papoknak különleges áldozatot kellett bemutatniuk. Valójában a
mózesi törvény csak három alkalommal rendeli el a közös imádatot: pászkakor (pészach), a
hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. Ezeken az ünnepeken el kellett vándorolniuk oda, ahol a
szent sátor, vagy később a templom állt: Silóba vagy Jeruzsálembe. A nem-léviták közös
imádata évente háromszor volt elrendelve, de nem a heti szombatokon. A szombati közös
imádat fizikailag lehetetlen lett volna, mivel a bibliai időkben sok időbe telt az utazás. A
szombat megszentségtelenítésének büntetése halál volt; a megszentségtelenítés pedig abból
állt, ha valaki a szombatra is úgy tekintett, mint bármely más napra. Ezért szombatkor nem
volt szabad dolgozni, otthon kellett maradni és pihenni kellett.
Negyedszer: a szombat a mózesi szövetség jele abban a tekintetben, hogy kizárólag Izraelnek
szólt, nem az egyháznak.
Ötödször: a mózesi szövetség jeleként a szombat egészen addig érvényben van, amíg a
mózesi szövetség is érvényben van. Ha a mózesi szövetség véget ér, a szombat kötelező
megtartása is véget ér.


D. A törvény céljai

Kategorikusan kijelenthetjük, hogy Mózes törvénye nem a megváltás eszköze, és ezt a
gondolatot azért kell elutasítani, mert a megváltás feltétele ebben az esetben a cselekedet
lenne. A megváltás mindig is kegyelemből, hit által történt és történik. Bár a hit tartalma
korról-korra változott az egyre részletesebb kijelentéssel, a megváltás eszköze soha sem
változott. A törvény nem azért adatott, hogy a megváltás eszköze legyen (Róma 3:20,28;
Galátzia 2:16, 3:11,21). Olyan népnek adatott, akiket már megszabadítottak Egyiptomból,
nem pedig azért, hogy megszabadítsák őket. Ennek ellenére számos célja volt a törvénynek.
Mindkét szövetségben látjuk, hogy Mózes törvénye legalább kilenc célt szolgált.
Az első ilyen cél az, hogy leleplezze Isten szentségét, valamint megmutassa az igazságosság
azon mércéjét, amelyet Isten megkövetel a vele való kapcsolatban (III. Mózes 11:44; 19:1-2,
37; I. Péter 1:15-16). A törvény maga szent, igaz, és jó volt (Róma 7:12).
A törvény második célja az volt, hogy az ószövetségi szenteknek viselkedési szabályt állítson
fel. Róma 3:28-ból világosan látjuk például azt, hogy a törvény cselekedeteiből egy ember
sem igazul meg. A törvénynek mindig volt célja, de ez a cél soha nem az volt, hogy a
megváltás eszköze legyen. Ebben az esetben az ószövetségi hívők számára adott szabályokat

az életvitelükre (III. Mózes 11:44-45; 19:2; 20:7-8,26). Az ószövetségi hívő lelki életének
középpontjában a törvény állt, és ebben lelte gyönyörűségét, ahogyan azt a 119. Zsoltárban is
olvashatjuk, különös tekintettel a 77, 97, 103, 104 és 159. versekre.
A harmadik célja az volt, hogy alkalmat adjon Izraelnek az egyéni és közös imádatra. Izrael
hét szent ünnepe (III. Mózes 23.) egyik példája ennek.
A negyedik célja az volt, hogy a zsidó népet megkülönböztetett népként megtartsa (III. Mózes
11:44-45; V. Mózes 7:6; 14:1-2). Számos törvénynek ez volt a kifejezett célja, például az
étrendre és öltözködésre vonatkozó törvényeké. A zsidóknak többféle módon kellett
különbözniük a többi néptől, például az imádatukban (III. Mózes 1,7,16,23), az evési
szokásaikban (III. Mózes 11:1-47), szexuális szokásaikban (III. Mózes 12), öltözködési
szokásaikban (III. Mózes 19:19), s még abban is, hogyan vágják le a szakállukat (III. Mózes
19:27). Ehhez a témához tartozó írásrészek még a II. Mózes 19:5-8 és 31:13.
Mózes törvényének ötödik célja az volt, hogy közbevetett választófal legyen Efézus 2:11-16
szerint. A négy, feltétel nélküli szövetség zsidó szövetségek, Isten áldásai pedig – mind a
spirituális, mind a fizikai áldások – ezen a négy szövetségen, az ígéret szövetségein keresztül
jutnak kifejezésre, ahogyan a 12. vers említi. Ezeknek a feltétel nélküli szövetségeknek a
zsidó természete miatt egy feltételes szövetség is adatott, a mózesi szövetség, amely
tartalmazta Mózes törvényét, a parancsolatoknak tételekben való törvényét – 15. vers. A
törvény célja tehát az volt, hogy közbevetett választófal legyen, amely visszatartja a
pogányokat – pogány mivoltukban – attól, hogy ők is élvezhessék a feltétel nélküli
szövetségekkel járó zsidó spirituális áldásokat. Ez okból a pogányok Izrael társaságától
idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók voltak. A törvény időszaka alatt pogányok
csakis úgy élvezhették a zsidó szövetségek spirituális áldásait, ha maguk is felvállalták a
törvény kötelezettségeit, átestek a körülmetélkedés rítusán, és úgy éltek, ahogyan a zsidóknak
kellett élniük. A pogányok pogány mivoltukban nem élvezhették a zsidó spirituális áldásokat,
csakis akkor, ha áttértek a mózesi judaizmusra (zsidó vallásra).
A mózesi törvény hatodik célja az volt, hogy megmutassa a bűnt. A Rómabeliekhez írt
levélben három rész is erre hívja fel a figyelmet. Az első Róma 3:19-20, ahol Pál
kihangsúlyozza, hogy a törvényen keresztül nincs megigazulás; a törvényen keresztül
egyetlen zsidó sem fog megigazulni. Akkor hát mi a törvény, ha nem a megigazulás, a
megváltás útja? A törvény azért adatott, hogy felismertesse a bűnt, hogy pontosan
megmutassa, hogy mi is a bűn. A második rész Róma 5:20, ahol a törvény azért adatott, hogy
világossá váljon a vétek. Honnan tudja valaki, hogy bűnt követ el? Onnan, hogy a törvény
részletesen leírta, hogy mit szabad és mit nem. A törvény a maga 613 parancsolatával
megmutatja a bűnt. A harmadik rész a Róma 7:7. Pál itt is azt emeli ki, hogy a törvény azért
adatott, hogy a bűnt felismerjük. Pál a törvényre nézett, így ébredt tudatára bűnös mivoltának,
és tudta, hogy a törvény alapján ő kevésnek találtatik.
A hetedik célja az volt, hogy több vétek legyen. Róma 4:15 szerint: mert a törvény haragot
nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. Róma 5:20-ban
Pál hozzáfűzi: a törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a
bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.
Pál azt láttatja velünk, hogy a törvény eljött, hogy még több bűnt szüljön, hogy többet
vétkezzünk.

Róma 7:7-13-ban és I. Korinthus 15:56-ban Pál azt is elmagyarázza, hogyan működik ez az
elv. I. Korinthus 15:56 így szól: A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
Alapvetően azt tanítja Pál, hogy a bűnös természethez szükséges egy működési bázis. A
bűnös természet a törvényt használja működése alapjául. Amikor Pál azt mondta, a hol pedig
nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen, nem azt állította, hogy a törvény
előtt nem létezett a bűn. A törvény ellen való cselekedet szó itt meghatározott bűnre utal: egy
bizonyos parancsolat megszegésére. Az emberek már a törvény előtt is bűnösök voltak, de
nem voltak a törvény megszegői addig, amíg nem adatott a törvény. Amikor a törvény
megadatott, a bűnös természetnek lett egy működési alapja, s ettől az egyén megszegte ezeket
a parancsolatokat, és még többet vétkezett.
A nyolcadik célja az volt, hogy megmutassa a bűnösnek, hogy önmagában semmit sem tehet
azért, hogy kedves legyen Isten előtt; képtelen volt magától tökéletesen betartani a törvényt,
vagy eljutni a törvény igazságosságára (Róma 7:14-25).
Ez vezetett a kilencedik célhoz, ami Róma 8:1-4 és Galátzia 3:24-25 szerint az, hogy az
egyént elvezesse a hithez. A törvény végső célja tehát az, hogy eljuttassa az embert a
Messiásba vetett megváltó hithez.
Mózes törvényének különböző céljait négy nézőpontból csoportosíthatjuk. Elsőként Isten
tekintetében, hogy leleplezze az ő szentségét és igaz mércéit. Másodszor: Izrael tekintetében,
hogy Izraelt megkülönböztetett népként tartsa, az ószövetségi szentek életére vonatkozó
szabályokat adjon, és lehetőséget adjon az egyéni és közös imádatra. Harmadszor a pogányok
tekintetében, hogy az közbevetett választófal legyen, s ezáltal idegenek legyenek a feltétel
nélküli zsidó szövetségektől, s így ne kapjanak részt a zsidó spirituális áldásokból
pogányokként, csakis akkor, ha áttértek a mózesi judaizmusra prozelitaként (betérőként).
Negyedszer: a bűn tekintetében, hogy leleplezze és megmutassa, mi is a bűn, hogy még több
vétkezésre késztesse az embert, s megmutassa, hogy saját magától egyetlen ember sem juthat
el a törvény igazságára, s hogy hitre vezesse az embert.


E. A szövetség státusza

A mózesi szövetség volt az alapja a törvény korszakának. Ez volt az egyetlen feltételes zsidó
szövetség, és a Messiás halálával végleg véget ért (Róma 10:4; II. Korinthus 3:3-11; Galátzia
3:19-29; Efézus 2:11-18; Zsidók 7:11-12,18).) Ebből adódóan tehát a mózesi törvény már
nincs érvényben. A próféciákban már azelőtt látható volt, mielőtt a Messiás meghalt volna,
hogy megszabadítsa a zsidókat a törvény büntetésétől, hogy a törvény érvényét veszti
(Jeremiás 31:32). A mózesi szövetség státuszát hét pontban fogjuk megvitatni.


1. Mózes törvényének egysége
Számos hívő gondolkozásában és tanításában két olyan tényező bontakozott ki, amelyek
hozzájárultak a Mózes törvénye körüli zűrzavar kialakulásához. Az egyik a törvény felosztása
„szertartási”, „jogi” és „erkölcsi” parancsolatokra. E felosztás alapján sokan arra a
következtetésre jutottak, hogy a hívőre nem vonatkoznak a szertartási és jogi parancsolatok,
de az erkölcsiek ezzel szemben továbbra is érvényesek. A másik tényező az a hit, miszerint a
tízparancsolat a mai napig érvényben van, ám a többi 603 parancsolat már nem. Amikor egy
hetednapi adventistával találkozunk, szemléletük problémákhoz vezet a negyedik parancsolat,
a szombat megtartása kapcsán. Ezen a ponton elindul a mellébeszélés, ami
következetlenséghez vezet. Meg kell értenünk, hogy a mózesi törvényre az Írás teljes,
megbonthatatlan egységként tekint. A Tóra, vagyis törvény szót mindig egyes számban

használja, amikor Mózes törvényéről beszél, még akkor is, ha az 613 parancsolatot tartalmaz.
Ugyanez igaz a görög nomos szóra az Újszövetségben. Mózes törvényének szertartási, jogi és
erkölcsi részekre bontása kényelmes akkor, amikor a törvényben szereplő különböző
parancsolatokat tanulmányozzuk, ám maga az Írás soha nem osztja fel őket ilyen módon. Arra
sincs igei alap, hogy a tízparancsolatot különválasszák az összes, 613 parancsolattól, és csakis
azt tekintsék örök érvényűnek. Mind a 613 parancsolat egy megbonthatatlan egység, s
ezekből áll Mózes törvénye.
A Jakab 2:10-ben álló kijelentés hátterében pontosan ez, a Mózes törvényének
megbonthatatlanságáról szóló elv áll: Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy
ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
A lényeg egyértelmű. Ha valaki csak egyetlenegyet is megszeg a 613 parancsolatból, vétkezik
Mózes egész törvényének megszegésében. Ez csakis akkor lehet igaz, ha a mózesi törvény
megbonthatatlan egység. Ha ez nem így van, akkor csakis annak az egy parancsolatnak a
megszegésében vétkes az illető, nem az egész törvény megszegésében. Más szavakkal, ha
valaki megszeg egy jogi törvényt, vétkes a szertartási és az erkölcsi törvények megszegésében
is. Ugyanez igaz, ha erkölcsi vagy szertartási törvényt szeg meg valaki. Hogy kicsit jobban
szemléltessük: ha valaki sonkát eszik, Mózes törvénye szerint vétkes a tízparancsolat
megszegésében is, bár azok közül egy sem említi a sonkát. A törvény megbonthatatlan
egység, s ha egyet is megszegünk a 613-ból, mindegyiket megszegjük.
Hogy világosan megértsük Mózes törvényét, és annak viszonyát a hívőhöz (akár zsidó, akár
nem zsidó hívő is legyen az), fontos úgy tekintenünk rá, ahogyan az Írás látja: egy egységre,
amelyet nem lehet olyan részekre bontani, amelyek már nem érvényesek, és olyanokra,
amelyek még igen. S nem lehet bizonyos parancsolatokat elkülöníteni, s ezáltal más pozíciót
adni nekik, mint a többi parancsolatnak.


2. Mózes törvényét hatályon kívül helyezték

Az Újszövetség kristálytiszta tanítása az, hogy a Messiás halálával Mózes törvénye hatályon
kívül lett helyezve; más szóval a törvénynek, a maga teljességében többé már nincs tekintélye
egyetlen ember fölött sem. Ez több írásrészből is nyilvánvaló:
Az első ilyen Róma 7:5-6: Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által
dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk
a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy
szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Pál kihirdeti, hogy a hívő megszabadult a törvénytől. Az itt használt görög szó a katargeo,
amelynek jelentése „hatályon kívül helyezni”. A törvény tehát hatályon kívül lett helyezve a
hívő életviteli szabályainak tekintetében.

A másik írásrész Róma 10:4: Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
A „vége” szó a görögben a telos, és jelenthet „megszűnést” vagy „célt”. A bizonyítékok
azonban arra utalnak, hogy itt a szó jelentése „megszűnés”. Thayer például a telos elsődleges
jelentését így határozza meg: „vége, vagyis megszűnés, az a határ, ahol a dolgok megszűnnek
létezni, ... az Írásban jelenthet átmeneti megszűnést is; … Krisztus véget vetett a
törvénynek…”. Thayer nem csupán a „megszűnést” tekinti a telos elsődleges jelentésének,
hanem ide sorolja Róma 10:4-et is olyan versként, amelyet ebben az értelemben használnak.
A használat gyakorisága szempontjából a „cél” jelentés sem másodlagos, sem harmadlagos
helyen nem szerepel, csupán negyedikként szerepel a listán. Arndt és Gringrich az igealak elsődleges meghatározásaként a végéhez érni, befejezni, beteljesíteni szavakat említi.  A telos,mint névszó elsődleges jelentése pedig: „vég … a megszűnni, abbahagyni értelmében”. Róma
10:4-et ők is ebbe a kategóriába sorolják, és a „cél” jelentést csak harmadikként említik. Ezen
kívül a megszűnés jelentése is inkább egybeesik a Rómabeliekhez írt levél
szövegkörnyezetével és azzal, amit Róma 7:5-6-ban mondott. A végső elemzés során azonban
ennek nincs jelentősége, hiszen az Írás egyéb részei mindkét igazságot tanítják: a Messiás a
törvény célja, s ugyanakkor a törvény megszűnése is. Mivel a Messiás a törvény vége, ez azt
jelenti, hogy a törvény által nincs megigazulás (Galátzia 2:16). Ez természetesen mindig is
igaz volt, ám ezen kívül sem megszentelés, sem tökéletesítés nincs a törvényen keresztül
(Zsidókhoz írt levél 7:19). Ezért teljesen nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy a Messiásban a
törvény a végéhez ért, és annak sem a megigazításban, sem a megszentelésben nincs
funkciója. Különös tekintettel a hívőkre, hatálytalanná tétetett.

Harmadszor: A törvényt soha sem arra szánták, hogy állandó igazgatás legyen, csupán
átmeneti. Ezt mondja Galátzia 3:19 is: micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a
míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
Ebben a szövegösszefüggésben Pál kijelentette, hogy Mózes törvénye kiegészítés volt az
ábrahámi szövetséghez (15-18. vers). Azért adták hozzá, hogy a bűn meghatározása világos
legyen, s hogy mindenki tudatában legyen annak, hogy Isten igazságosságának mércéje
szerint mindenki híján találtatott. Átmeneti kiegészítés addig, amíg a mag, a Messiás el nem
jön; most hogy eljött, a törvénynek vége. A kereszttel a kiegészítés működése megszűnt.

Negyedszer: a Messiással új papság vette kezdetét, Melkisédek rendje szerint, nem Áron
rendje szerint. Mózes törvénye szolgált a lévitai papság alapjául, s elválaszthatatlan kapcsolat
állt fenn a kettő között. Ezért Zsidókhoz írt levél 7:11-18 szerint az új papságnak új törvényre
volt szüksége, amelynek égisze alatt működhetett. Zsidókhoz írt levél 7:11-12 lényege az,
hogy a törvény alatt csakis egyfajta papság létezhetett, a lévitai papság. A lévitai papság
azonban nem hozta el a tökéletességet. Ezt a Zsidókhoz írt levél 9:11-10:8-ban látjuk, amely
világosan elmondja, hogy az állatok vére nem hoz tökéletességet; erre kizárólag a Messiás
vére képes. A lévitai papság alapja Mózes törvénye volt. A lévitai papság eltörléséhez, és
ahelyett egy új papság, Melkisédek papságának megalapozásához a törvény megváltozására
volt szükség. Amíg Mózes törvénye érvényben volt, addig az ároni vagy lévitai papságon
kívül más papságnak nem volt törvényes rendje. (Zsidók 7:13-17). Megváltozott vajon a
törvény? Zsidókhoz írt levél 7:18 kijelenti, hogy a mózesi törvény „eltöröltetett”. Mivel már
nincs érvényben, új papság született a Melkisédek rendje szerint. Ha a mózesi törvény még
mindig érvényben lenne, Jézus nem tevékenykedhetne papként. Mivel azonban Mózes
törvénye már nincs érvényben, Jézus Melkisédek rendje szerint való pap lehet. Ebből adódik,
hogy Mózes törvénye egy új törvény miatt eltöröltetett, s ez az új törvény iktatta be a
Melkisédek rendje szerint való papot.

Ötödször: a Zsidókhoz írt levél szerzője úgy folytatja 8:8-12-ben, hogy a fenti igazságot a
próféták már rég várták. A 8-12. versekben a Jeremiás 31:31-34-ben szereplő új szövetséget
idézi, majd a 13. versben erre a következtetésre jut: mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi
pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
Így hát Mózes törvénye óvá lett Jeremiás szerint, és a Messiás halálával pedig elenyészett.
Hatodszor: a törvény a közbevetett választófal, amely Efézus 2:14-15 szerint már lerontatott:
Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett
választófalat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét
eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén.

Amint korábban azt már említettük, Isten négy, feltétel nélküli, örök szövetséget kötött
Izraellel. Ez a négy zsidó szövetség közvetítette Isten minden fizikai és spirituális áldását.
Isten egy ötödik, feltételes, átmeneti szövetséget is adott, a mózesi szövetséget, amelynek
része a mózesi törvény. A törvény közbevetett választófalként szolgált, hogy a pogányokat
pogány mivoltukban visszatartsa a zsidó spirituális áldásoktól. Ha a mózesi törvény még
mindig érvényben lenne, akkor továbbra is választófalként szolgálna, hogy távol tartsa a
pogányokat; ám ezt a választófalat a Messiás halála lerontotta. Mivel a választófal a mózesi
törvény volt, ez azt is jelentette, hogy véget ért a törvény. A pogányok pogányokként a hit
alapján élvezhetik a zsidó spirituális áldásokat, amikor a messiási ígéret részeseivé válnak.
A hetedik bizonyíték a mózesi törvény eltörlésére a Galátzia 3:23-4:7 részre alapul. Ebben a
fejezetben a törvényre pedagógusként tekintenek, tanítóként, akinek feladata a kiskorút a
Messiásba vetett érett hitre elvezetni (24. vers). Miután hívővé válik, többé már nem áll a
tanítója, vagyis Mózes törvénye alatt (25.vers). Ez a rész a napnál is világosabban azt tanítja,
hogy a Messiás eljövetelével a törvény többé már nincs hatályban.
A mózesi törvény eltörlésének bizonyítékai sorában a nyolcadik II. Korinthus 3:2-11, amely
szerint a törvény egy bizonyos részének nincs létjogosultsága. Ezt a részt, a tízparancsolatot
azonban a legtöbb ember meg akarja tartani. Először is meg kell értenünk, mit mond Pál a
mózesi törvényéről. A harmadik és hetedik versben a figyelem a tízparancsolatra irányul,
mivel ezeket kőtáblákra írták. A 7. versben ezt a halál szolgálatának nevezi. A 9. versben a
kárhoztatás szolgálata. Ezek negatív, ám igaz jellemzők. A lényeg tehát az, hogy Mózes
törvénye, amelyet legkifejezőbben a tízparancsolat képvisel, a halál és a kárhoztatás
szolgálata. Amennyiben a tízparancsolat ma is érvényben lenne, ezek ma is igazak lennének
rá. Ám többé már nincs érvényben, hiszen a 7. és 11. versek kijelentik, hogy a törvény
„elmúlt”. Itt a görög katargeo szót használja, ami azt jelenti, hogy ”hatályon kívül helyez”.
Mivel ebben az írásrészben a hangsúly a tízparancsolaton van, ez azt jelenti, hogy a
tízparancsolat elmúlt. Egyértelmű. Mózes törvénye, s azon belül különösképp a tízparancsolat
többé már nincs érvényben. Valójában a Messiás törvényének felsőbbrendűsége abban is
megmutatkozik, hogy az soha nem lesz hatálytalanítva. A szövetségi teológiával szemben a
diszpenzációs teológia azt a tanítást képviseli, hogy a tízparancsolat már hatályon kívül van,
és ezért nem szükséges exegetikai tornamutatványokat végrehajtania, hogy megmagyarázza,
miért nem kell megtartani a szombatot annak ellenére, hogy azt a tízparancsolat igazából
megköveteli.
E rész összefoglalásaként: a törvény egy 613 parancsolatból álló megbonthatatlan egység, és
teljes egészében hatályon kívül helyezték. A Messiás keresztje után egyetlen parancsolat sem
folytatódott. A törvény tanulmányozható és a tanítás eszközeként használható, hogy
megmutassa Isten igazságosságról alkotott mércéjét, az ember bűnös mivoltát és szükségét
egy helyettesítő, engesztelő áldozatra. Használható arra, hogy számos spirituális igazságot
tanítson Istenről, mint emberről. Használható arra, hogy elvezesse az embert a Messiáshoz
(Galátzia 3:23-25). A törvénynek azonban teljesen megszűnt azon funkciója, hogy tekintélyt
gyakoroljon az egyén fölött. Többé már nem a hívők életét meghatározó szabályrendszer.


3. Az erkölcsi törvény

A mózesi szövetség státuszában a harmadik pont a következő kérdéssel foglalkozik: „Mi a
helyzet az erkölcsi törvényekkel?” Mózes törvényének ez az a része, amelyet általában a
legtöbben próbálnak megtartani, és ezért arra a következtetésre jutnak, hogy Mózes törvénye
még mindig érvényben van. Az erkölcsi törvény azonban megelőzte Mózes törvényét. Az erkölcsi törvény nem azonos Mózes törvényével. Ádám és Éva már jóval Mózes előtt
megszegte az erkölcsi törvényt. Sátán már Ádám előtt megszegte az erkölcsi törvényt. Mózes
törvénye megtestesítette ugyan az erkölcsi törvényt, ám nem az hozta létre azt. Most az
erkölcsi törvény a Messiás törvényében testesül meg.


4. Máté 5:17-18

A mózesi szövetség státuszában a negyedik pont: a népszerű ellenvetés Mózes törvényének
megszűnéséről szóló tanítással szemben, amely a Messiás kijelentésére hivatkozik, a Máté
5:17-18-ban: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem
jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az
ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg
minden be nem teljesedik.
Azok, akik ezt a részt idézik, csak elvétve következetesek vele. Nyilvánvaló, hogy Jesua
Mózes törvényéről beszélt. Azok azonban, akik ezt az írásrészt használják, soha nem fogadják
el saját tézisüket, hiszen hinniük kell a Mózes törvényében szereplő parancsolatok nagy
részének vagy teljes egészének valamilyen formában való eltörlésében. A papságra és
áldozatokra vonatkozó parancsolatok csupán egy példa erre, ám idézhetnénk az ételekre és
öltözködésre vonatkozó törvényeket is. Függetlenül attól, hogy milyen jelentést adnak ennek a
változásnak a leírására („hatálytalanít”, „nagyobb beteljesülésre jutott”, vagy „az igazi
jelentést előhozza”, és így tovább), az egyértelmű, hogy a 613 parancsolat nagy része többé
nem alkalmazható úgy, ahogyan megírták őket. Amennyiben Mózes törvényén csak az
erkölcsi parancsolatokat értik, akkor a Máté 5:17-18-beli idézet nem bizonyítja igazukat.
A 19. vers hozzáfűzi a legkisebb parancsolatokat is, amely nem csupán az erkölcsi törvényt
tartalmazza, és mind a 613 parancsolatot hangsúlyozza. A 19. vers így szól: Valaki azért csak
egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek
országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek
országában nagy lészen.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a 19. verset. Igaz, hogy Jézus eljött, hogy betöltse a
törvényt, ám Mózes törvénye nem a Messiás eljövetelével vagy életével ért véget, hanem a
halálával. Amíg élt, a mózesi törvény alatt állt, és minden egyes rá vonatkozó parancsolatnak
engedelmeskednie kellett és be kellett töltenie azokat, s méghozzá nem úgy, ahogyan azt a
rabbik újraértelmezték. A Máté 5:17-19-ben szereplő kijelentést még életében tette. Már
életében utalt a törvény eltörlésére. Az egyik ilyen példa Márk 7:19 „Ezt mondta (Jézus),
minden eledel tiszta” (magyar fordításban ez a mondat nem így van benne - a szerk.). Ki
lehet-e ennél világosabban fejezni, hogy legalább az étrendre vonatkozó parancsolatok
eltöröltettek? Mindenki egyetért abban, hogy a törvény nagy része már nem alkalmazható
úgy, ahogyan azt Mózes leírta. Eltöröltettek tehát, vagy sem? Folyamatosan azt állítani, hogy
Mózes törvénye még mindig érvényben van, vagy azt, hogy ugyanaz, mint a Messiás
törvénye, mialatt figyelmen kívül hagyjuk ugyanannak a törvénynek részleteit, az egyszerűen
következetlenség és teológiailag téveszme.
A „betölt” szó jelentésére vonatkozóan a Máté által következetesen használt görög kifejezés
jelentése: prófécia betöltése s ezáltal befejezése. Máté 1:22-23 kijelenti, hogy az Ézsaiás 7:14-
ben szereplő prófécia betöltetett, ezzel a prófécia a végére ért, s így a jövőben semmi sem
töltheti be. „Betölteni” azt jelentette, hogy elvégeztetett az, amit a prófécia megkövetelt, az
„eltöröltetett” pedig azt, hogy kudarcba fulladt annak megvalósítása.


5. Krisztus törvénye

A mózesi szövetség státuszában az ötödik pont az, hogy Mózes törvénye eltöröltetett, s a hívők most már egy új törvény alatt állnak. Ezt az új törvényt Galátzia 6:2 Krisztus
törvényének, Róma 8:2 pedig az élet lelkének törvényének nevezi. Ez vadonatúj törvény, teljesen különálló Mózes törvényétől. A Messiás törvénye a Messiás és az apostolok egyéni kijelentéseit tartalmazza, amelyek az újszövetségi hívőre vonatkoznak. Ennek az időszaknak a részleteit az új szövetségről szóló fejezetben vitatjuk meg.


6. A szabadság elve

A mózesi szövetség státuszában a hatodik pont az, hogy a Messiásban hívő ember szabad Mózes törvényétől. Ez azt jelenti, hogy szabad a törvény megtartásának szükségességtől. Másrész viszont szabadsága van arra is, hogy megtartsa Mózes törvényének bizonyos részeit, ha úgy kívánja. A törvény megtartása szabadságának bibliai alapját Pál tetteiben látjuk, aki ezt a szabadságot leginkább pártolta. Apostolok Cselekedetei 18:18-ban tett esküt a IV. Mózes 6:2,5,9 és 18. versei alapján. Az a vágya (Apostolok Cselekedetei 20:16), hogy pünkösdkor Jeruzsálemben legyen, IV. Mózes 16:16-ra alapul. A legerőteljesebb részt az Apostolok Cselekedetei 21:17-26-ban látjuk, ahol maga Pál, a törvénytől való szabadság apostola, betartja a törvényt. A hívő szabad a törvénytől, ám arra is szabad, hogy betartsa annak bizonyos részeit. Ezért ha egy zsidó hívő szükségét érzi annak, hogy ne egyen sertéshúst, szabadon tehet így. Ugyanez igaz az összes többi parancsolatra is.
Van azonban két veszélyes terület, amelyet minden olyan hívőnek el kell kerülnie, aki úgy dönt, hogy önként betartja Mózes törvényének egyes rendeléseit. Az egyik veszélyes elképzelés az, hogy ezzel hozzájárul saját megigazulásához és megszentelődéséhez. Ez nem így van. A másik veszélyes terület az, ha valaki elvárja másoktól is, hogy betartsák ugyanazon parancsolatokat, amelyeknek megtartását vállalta. Ez is ugyanúgy helytelen, mint az előző terület, és súrolja a törvénykezés határát. Annak, aki szabadságát arra használja, hogy betartsa a törvényt, fel kell ismernie és tiszteletben kell tartatnia mások szabadságát a törvény be nem
tartására.


7. A szombat (sábát)

A mózesi szövetség státuszában a hetedik pont az, hogy a szombat a mózesi szövetség jele,
pecsétje, záloga volt. Amíg a szövetség érvényben volt, a szombat törvénye kötelező
érvénnyel bírt. Amióta Mózes törvénye hatálytalan, a szombat parancsa sem érvényes többé.
Azok, akik következetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy Mózes törvénye még igenis érvényben
van, ragaszkodnak ahhoz is, hogy a szombat törvénye is érvényes. Ennek ellenére teljesen
figyelmen kívül hagyják azt, amit Mózes a szombat megtartásáról írt, mi több, még a hét
napját is megváltoztatják, amit pedig Mózes törvénye nem engedélyez. Számos zsidó hívő
ragaszkodik a szombat kötelező betartásához. Bár következetlenül Mózes törvényére
alapozzák, legalább megőrizték azt a hét hetedik napján. A szombat kötelező megtartására
használt apologetika (hitvédelem) nyilvánvaló okokból majdnem kizárólag az Ószövetségre
épül: az Újszövetségben ugyanis nincs olyan parancs a hívők számára általában, vagy akár
kifejezetten a zsidó hívők számára sem, hogy betartsák a szombatot. Az újszövetségi írások
sehol sem támasztják alá azt az állítást, hogy a szombat megtartása része az új szövetségnek.
Igazából, ha már erről beszélünk, pont ennek ellenkezőjét tanítják.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 24, 11:05:07
Talán még ebben az évben elszánom magam az elolvasására... :hehe:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 24, 13:54:21
Az Idézetet írta: Valter.
...
2. Mózes törvényét hatályon kívül helyezték[/b]
Az Újszövetség kristálytiszta tanítása az, hogy a Messiás halálával Mózes törvénye hatályon
kívül lett helyezve; más szóval a törvénynek, a maga teljességében többé már nincs tekintélye
egyetlen ember fölött sem. Ez több írásrészből is nyilvánvaló:
Az első ilyen Róma 7:5-6: Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által
dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk
a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy
szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Pál kihirdeti, hogy a hívő megszabadult a törvénytől. Az itt használt görög szó a katargeo,
amelynek jelentése „hatályon kívül helyezni”. A törvény tehát hatályon kívül lett helyezve a
hívő életviteli szabályainak tekintetében.
...



Testvérem, ez szép volt... Javaslom, hogy mielőtt beidézel külső hivatkozást először olvasd el figyelmesen.
Jézus a tanításaiban nem egyszer hivatkozik az úgynevezett Mózesi törvényekre... ( nem mintha Mózes adta volna, hanem az Örökkévaló küldte azt Mózes által.)
Jn.5,45.    
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.    
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.    
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

A Mt. 19-ben ezt olvassuk: Mt 19,16.    
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.    
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.    
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.    
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 24, 13:56:44
Moderáltam magam.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 24, 14:04:42
Érdekesnek tartom, hogy rám mondják azt, hogy nem veszem figyelembe az " újszövetségi írásokat..." Ezek szerint másnál még mindíg jobban tisztelem azokat...
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2013 December 24, 18:09:21
Shomer ajin testvér.

Nyilván tudható, hogy mikor e szavakat az Úr mondta, még nem történt meg a megváltás, sem az Új.Szövetség szereztetése.
Így akkor még a Mózesi szövetség és törvény volt életben, ezért beszél Jézus a törvényről.

A gazdag ifiú ezt kellet volna felismerje, de ő vakságában és önteltségében, ahogy a többi farizeus, azt tartotta magáról, hogy az egész törvényt megtartották. Csak éppen a felebarátjukat nem tudták szeretni, meg hiányzott az irgalom.

Gal 6:13  Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;

Az ige tesz arról bizonyságot, hogy senki sem tudta a törvényt teljesen betölteni, ezért volt szügség a Messiás eljövetelére.

Gal 2:16  Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Gal 2:21  Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Gal 3:11  Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.

Úgy igaz, hogy Mózes Jézusról – a Messiásról – tesz bizonyágot, és éppen ez volt a törvény célja, hogy Krisztushoz vezérlő mester legyen. De meddig amig Krisztushoz vezérel.

Gal 3:19  Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
Gal 3:24  Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Az is igaz, hogy akkor még a zsidókat a Mózesi törvény ítélte mg, és sokakat még a mai napig Mózes törvénye fog megítélni, mint akkor – Jézus idejében – úgy most is, még pedig mind azokat akik nem fogadják el Krisztust, vagy azokat akik Törvény által kívánnak megigazúlni.
Jézus éppen azt az ellenünk szóló ítéletett – mit a Mózesi törény állít – szegezte a keresztfához, s az Ő benne hívőket, az újjászülötteket, egyszer s mindenkorra felszabadított az ítélet alól, és tökéletessé tett.

Kol 2:13  És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
Kol 2:14  Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;

Zsid 7:19  Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.

Zsid 10:14  Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Így, Isten iránt való engedelmességünk, megváltásunkból fakad, hálából, s nem az üdvösség elérésének célja ként.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 24, 19:36:39
Jelenések könyve 22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
  11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
  12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
  13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
  14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

  15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
  16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
  17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
  18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
  19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
  20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
  21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.

nnna most gondban vagyok, mert nem vagyok biztos abban, hogy ez már az engesztelés utáni idő lehet-e???   :104:


Áldott Testvérem, fogadj meg egy tanácsot: Olvasd és tanuld a Szent Tant, de minden emberi ötletelés nélkül!
Lásd: Akik tagadják az Örökkévaló Parancsolatainak az örök időkre szóló érvényét, most gyűlölködőek-rágalmazók-vádaskodók-személyválogatók...
( nem rád értem ezeket, hanem tudják azok akikről szólok.)
A Te állításod szerint tehát ők a tökéletesek? Ők a megszenteltettek???
Ez lenne Isten tanítása?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2013 December 24, 19:42:41
És még egy "apró érdekesség:"Jel.22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

Tehát Jézus mondja, hogy : "az Ő Parancsolatait"... vajjon kinek a Parancsolataira gondolhatott Jézus???   :059:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2013 December 25, 19:59:16
Kegyelem - Törvény

Áldott Testvéreim, a mai napon nem új dologról lesz szó, hanem arról, amiről már nem egyszer beszéltünk, de fontos nyomatékosítani. Ez pedig a kegyelem az ige szerint, nem pedig az emberek érzelme, bizonysága vagy gondolata szerint. Mert nagyon sok Istentelen tanítás létezik, egyik legelterjedtebb pedig az, mikor azt mondják: „elég Isten kegyelmét elfogadni”. Hogy meglássuk, nem elég Isten kegyelmét csupán elfogadni, nézzük meg Jézus példabeszédét:

Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?” És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/18/?page=1)

Ha csakugyan elég lenne elfogadni Istennek a kegyelmét, akkor a példázatban levő király nem vonta volna vissza a kegyelmét. Mert bizony ez történt, láthatjuk, hogy első ízben megkegyelmezett, de mivel a szolga nem cselekedett irgalmasságot, ezért az iránta kiáradt kegyelme hiábavalóvá lett.
Mindazoknak egyértelmű üzenet, akik vágynak megismerni az Urat. Viszont azoknak nem, akik önmagukban hisznek és Isten igéje fölé helyezik a saját meggyőződésüket. Isten igéje megannyi helyen tisztán és hamisítatlanul közli felénk, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, nem pedig a hitünk szerint:

Jelenések könyve 20,11-15
„És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/20/?page=1)

De ezt adja tudtunkra Jézus is:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/25/?page=1)

A gonoszok nem értik, hogy mikor kellett volna cselekedniük, az igazak pedig azt nem értik, hogy mikor cselekedtek volna így. Ez pedig azért van, mert akikben Jézus valósággal lakozik, azok természetüknél fogva megcselekszik Isten akaratát.

Mégis azt látjuk, hogy a keresztény életet abban látják sokan, hogy hisznek Istenben, de nem cselekszik az akaratát. Mert bár Uruknak szólítják Istent, de úgy gondolják, hogy attól nem kell azt tenni, amit mond. Isten pedig nem áldozatot akar, hanem engedelmességet. Mit is mond Jézus azokról, akik bár Uruknak hívják Őt, de nem cselekszik az akaratát?

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=1)

Vagyis sokan mondják Jézust Uruknak, de a szörnyű valóság az, hogy bizony csak kevesekké. Mert ha valóban Urunk, akkor azt kell tennünk, amit Jézus mond. Erre mondhatják a kevélyek: „ez nem üdvösségi feltétel”. Pedig az, ha valaki nem cselekszi Isten akaratát, akkor Jézus nem az Ura, és ha nem az Ura, akkor nem is lesz helye a házában. Ez az egész üzenet pedig még tej tápláléknak sem számít, hanem alapnak. Mennyien tisztelnek hamis istenséget Jézus személyében! Nap mint nap bűnöket követnek el, és oda járulván bocsánatért esedeznek, majd felkelve tovább folyatatják az Istentelen életüket:

Jeremiás könyve 7,9-11
„Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek! Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/7/?page=1)

Az az igazság Testvérek, hogy a legtöbben azért szeretik Jézust, mert bár folyton bűnt cselekednek, Jézus így is elfogadja őket. Ezért szeretik Őt, mert szabadon bűnt cselekedve közösségük lehet Vele. De ez az ő hitük, ez az ő istenük, mi viszont a valódi Istent követjük, Akitől elválasztanak a bűneink.
Jézus nem azért halt meg értünk, hogy legalizálva legyen a bűn. Nem azért halt meg, hogy bármennyi bűnt is cselekedjünk, végül befogadjon minket. Jézus azért halt meg, hogy a bűnnek ne legyen többé hatalma rajtunk (Lásd: tanulmány - Test és Lélek harca - Róma 7). Ha valaki úgy akar üdvösségre jutni, hogy Istennek minden parancsolatát megpróbálja betölteni, az kudarcot fog vallani. Ez egyedül Jézus által lehetséges, Ő ugyanis az, aki meg tud szabadítani minket a bűnöktől:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/8/?page=1)

De mitől szabadítja meg Jézus azokat, akik Őhozzá mennek? Nincs szükség az okoskodásra, megmondja határozottan ebben az igerészben: a bűntől! Mert akikben valósággal Jézus lakozik, azok Jézusnak adták át a hatalmat a saját életük felett. Az a kegyelem, hogy Jézusnak átadhatjuk az életünket, amiből pedig az következik, hogy Jézus betölti az életünkben a törvényt. Azok a hívők, akik azt mondják, hogy Jézus él bennük, de ugyanúgy bűnöket követnek el, azok nem adtak át mindent Jézusnak, ők még mindig a saját akaratuk szerint élnek.

Most pedig nézzünk meg egy sokak által félreértett igét:

Galátzia levél 3,13
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/3/13/?page=1)

Mitől váltott meg minket? Hogyan is olvastuk? A törvénytől? Nem, hanem a törvény átkától! De mi a törvény átka? Máris választ kapunk rá, viszont először nézzük meg Pál kijelentését a törvényről:

1Timóteus 1,8
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1timoteus/1/8/?page=1)

Máshol így fogalmaz:

Római levél 7,12
„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/7/12/?page=1)

A törvény tehát jó! De akkor milyen átka lehet? Erre ez az ige ad választ:

Római levél 8,3-4
Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/8/?page=1)

Testvéreim, itt az evangélium két igeversben, amit sajnos sokan nem ismernek fel. Jézus áldozata előtt a test erőtlen volt ahhoz, hogy a törvényt betöltse. De Jézus áldozata által, hatalmat adott nekünk a kísértések felett, hogy minden alkalommal diadalmaskodhassunk. Mindazoké ez az ígéret, akik Lélek szerint járnak és nem test szerint.

1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/3/9/?page=1)

(Skype 2013/12/25)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 01, 20:55:45
Szombat - Sabbat

Áldott Testvéreim, a mai napon ismét egy olyan anyagról lesz szó, ami lehet megfogja feküdni a gyomrotokat. A mai téma ugyanis Isten egyik fő parancsolatáról fog szólni, a Sabbatról, eredeti néven a Szombatról. Első körben érdemes feltenni a kérdéseket:

1.   Mi a Szombat lényege?
2.   Csak a zsidóknak adatott?
3.   Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
4.   Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
5.   Nekünk meg kell tartanunk?

Tehát az első kérdés:

Mi a Szombat lényege?

A Szombatról ugyancsak sok félreértés létezik, mint Isten más parancsolatairól, emberi érzelmek és gondolatok, ezért erre ne is fecséreljünk sok időt, úgy is mondhatnám: kit érdekel, hogy az emberek mit gondolnak róla, itt csak Isten véleménye számít. Tehát akkor jöjjön Isten igéje:

2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/31/?page=1)

Isten igéjéből láthatjuk, hogy jelként adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz! Lássunk Istenek egy másik beszédét, amelyben kiönti a szívét felénk:

Ézsaiás könyve 58,13-14
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/58/?page=1)

Istennek ez a kérése a Szombatot illetően. Ne magunk dolgaival foglalkozzunk (kedvtelés, munkálatok), hanem Istennel! Testvérek, ezek betartásával is meg lehet törni a Szombatot, figyeljünk az ige többi részére:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

Üres szobában egy székhez kötözve is meg lehet törni Istennek ezt a parancsolatát. Mert a megszentelés nem csupán azt jelenti, hogy a Szombat alatt nem a saját dolgainkkal foglalkozunk, hanem hogy Isten dolgaival foglalkozunk! Így nem csak arról van szó, hogy mit nem teszünk, hanem sokkalta inkább: mit teszünk! Az ige úgy fogalmaz több helyen a Szombatról, hogy a nyugalom napja. Elsősorban azt kell megértenünk, hogy mi benne a nyugalom? Az, hogy bár 6 napon át a földön munkálkodunk, mégis Isten az, aki gondoskodik.

2Mózes 16,14-30
„Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/16/?page=1)

Vajon nagy munka lett volna kimenni és szedni aznapra is eledelt? Mégis Isten erről is gondoskodott, hogy Izrael népének még erre se legyen dolga. Megmutatta ebben a gondoskodását, hogy minden földi dologról vegyék le a szemüket és töltsék Vele a napot. Isten megérti azt, hogy dolgozni kell, hogy legyen pénze az embernek, megérti, hogy gondoskodni kell ez által másról, megérti, hogy sok a probléma és az elfoglaltság. Viszont azt nem érti meg, hogyha ezek miatt áthágják a parancsolatát. Ezt láthatjuk a Szombat napján fát szedegető ember történetében is, aki emiatt halállal lakolt (4Mózes 15,32).
Az igében láthatunk határozott eltiltást bizonyos dolgoktól, amit a Szombat napján nem szabadott megtenni. Ilyen például a tűzgyújtás:

2Mózes 35,2-3
„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/35/?page=1)

Isten vajon miért határozott úgy, hogy tüzet se gyújtsanak a Szombat napján? Talán jelöl valamit a tűz? Nem erről van szó, hanem arról, ami a tűzgyújtásból adódik: munka! Ez főként a főzést érintette, ezért volt az, hogy Péntek délután begyújtottak és így másnap reggelig megfőtt az étel és melegen is maradt. Ezért adatott a tűzgyújtási tilalom, hogy ne a hasukkal foglalkozzanak, hanem Istennel legyenek közösségben. Úgy is mondhatjuk, ne a testi táplálékkal foglalkozzanak, hanem a lelkivel!

2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/16/?page=1)

Menjünk tovább, az igében láthatjuk a vásárlás tilalmát Nehémiás könyvében:

Nehémiás 10,29-31
„Csatlakozának atyjokfiaihoz, előljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, És hogy a föld népeitől, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/nehemias/10/?page=1)

A történet úgy teljes, hogy bár megesküdtek hogy nem vásárolnak, mégsem cselekedtek úgy, ezért Nehémiás az árusokat nem engedte be, hogy megóvja Izrael népét a Szombat áthágásától.

Nehémiás 13,15-19
„Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, amely napon eleséget árulnak vala. Tírusiak is lakozának a városban, akik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/nehemias/13/?page=1)

Mert miért vásárolnak az emberek? Azért, hogy a saját szükségleteiről gondoskodjanak, de ne feledjük, a Szombat napján Isten gondoskodik rólunk!
A Szombat lényege ez tehát dióhéjban, Istennel legyünk közösségben, csak Vele foglalkozva. Jöjjön akkor a következő kérdés:

Csak a zsidóknak adatott?

2Mózes 20,8-10
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/20/?page=1)

Jövevény? Ne felejtsük el Testvérek, hogy az Egyiptomból való kivonulás alkalmával nagyon sok más nemzetiségű ember követte Izrael népét:

2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/?page=2)

Ezek a népek beoltattak Izrael népe közé, akárcsak a pogányokból megtértek a zsidó hívők közé. Pál példájával élve: a szelíd olajfába a szelíd ágak közé. Ezért nem látjuk azt az igében, hogy külön törvény adatott volna Izrael népe között levő jövevényeknek, ugyanis a törvényük teljesen egy volt:

2Mózes 12,49
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/49/?page=2)

A beoltatás nélkül pedig nem juthatunk üdvösségre, mert Istennek egy népe van, amely nemzetiségileg zsidókból és nem zsidókból áll.

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/10/16/?page=1)

A beoltatás pedig nem csupán egy lelki vonulat, hanem ahogyan a keverék nép beoltatott Izrael népe közé, akképpen fog Isten minket is beoltani:

Jelenések könyve 21,9-14
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/21/?page=1)

Íme, a Bárány felesége, vagyis Jézus Egyháza! Ezeken a kapukon fogunk mi is bemenni, nincs tizenharmadik kapu, ahol a nemzetekből megtértek fognak bejárni.

Nem kellett sok kört futnunk ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Szombat, nem csupán a zsidóknak adatott, hanem a közöttük élő jövevényeknek is, de megerősítésül jöjjön még egy igerész:

Ézsaiás könyve 56,1-6
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/56/?page=1)

Az Isten nem csak a zsidók Istene volt, hanem azoké a pogányoké is, akik megtértek Őhozzá. A megtérésük, más szóval a beoltatásuk pedig az által történt, hogy megtartották Isten törvényeit.

De akkor ez ránk is igaz? Erre is megkapjuk hamarosan a választ.

Vajon ez az idők folyamán megváltozott?

2Mózes 31,16
„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/31/16/?page=1)

Isten tehát örök szövetségük adta ezt Izrael fiainak. Viszont az előzőekben meggyőződhettünk arról, hogy nem csak Izrael (Jákób) test szerint való fiaira értette ezt az Úr, hanem mindazokra, akik a követésére adták magukat, vagyis a közöttük élő jövevényekre is. Vagyis akik bár test szerint nem voltak Izraeliták, de kijöttek Egyiptomból követve Isten szavát!

Az örök rendelkezés, az bizony örök rendelkezés, Isten pedig nem gondolta meg magát. Az egész tanach-ban nyomon követhető a Szombat, mint élő és el nem múló törvény, de vajon ez egészen átnyúlik a mai korig? Erre is nemsokára választ kapunk.

Kicsit több figyelmet kellene szentelnünk arra, hogy a Szombat törvénye nem véletlenül került fel a kőtáblára. Mindkét kőtáblára 5-5 parancsolatot írt fel az Úr, ezek voltak az Isten iránt való viszonyulásunk törvényei, és az embertársaink felé való bánásunk törvényei. Ha a tízparancsolat törvénye a mai napig fennáll, akkor ugyanolyan fontos törvénye ez Istennek, mint az, hogy ne imádjunk más Isteneket. Nem mazsolázhatunk Isten igéjéből, vagy mindent, vagy semmit:

Jakab levele 2,10-11
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jakab-levele/2/?page=1)

Tehát ha meg kell tartanunk a tízparancsolatot, akkor kötelesek vagyunk a Szombatot is, mert értelemszerűen ez is a tízparancsolat egyik része. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket Isten törvényeitől. Azok, akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerték fel Jézust, valamilyen más istenséget imádnak, amit Jézusnak kereszteltek el. De hogy továbbmenjünk ebben a gondolatban, térjünk rá a következő pontra.

Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?

Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézust többször megvádolták, hogy nem tartotta meg a Szombatot. De ez nem jelenti azt, hogy ez így is volt. Lássuk ezeket a történeteket:

Máté evangéliuma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/?page=1)

A rabbinikus tanítás a munkavégzést 39 csoportra osztotta, és ezek közé tartozott az aratás és a cséplés is. Ezek valóban munkafolyamatok, de lássuk be, hogy a tanítványok eseténél ez nem minősül munkának. Olyannyira minősült ez munkának, mint a mai korban egy szelet csokoládét kicsomagolni. De van itt még valami, amit nem vettek észre a farizeusok:

„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

A tanítványok Jézussal, vagyis az Úrral voltak közösségben! Ha valakik igazán, akkor pont a tanítványok éltek meg tökéletesen a Szombatot. Tehát se Jézus, se a tanítványai nem hágták át a Szombat törvényét. Egy másik történet:

Máté evangéliuma 12,9-14
„És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/?page=1)

A farizeusok szerint nem volt szabad gyógyítani Szombat napján, de erről még utalást sem találunk az igében, hogy Isten valaha tiltotta volna. Ez úgyszintén emberi tanítás volt (akárcsak a tanítványok kalásztépésénél), amit Jézus lerontott. Ezt ebben az igében olvashatjuk kicsit részletesebben: 

János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/7/?page=1)

Jézus szolgálata az volt, hogy Isten igéjét hamisítatlanul hirdesse az embereknek, Isten igéjét megtisztítva minden emberi rendelettől.

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/?page=1)

A mai kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy Jézus a tanításával átírta Isten parancsolatait, pedig hatalmas tévedés. Jézus egy valamit jött eltörölni, az pedig nem Isten igéje volt, hanem az emberi tanítások.

„A törvényt igazán jelenti meg!”  - Ez nem tetszett az akkori farizeusoknak, és nem tetszik a mai napig sokaknak.

Nekünk meg kell tartanunk?

Mit gondoltok, ezek után még kérdés, hogy vajon nekünk meg kell-e tartani? Az igazsághoz tartozik az, hogy Isten ebben szabadságot adott nekünk. Nem kötelező megtartanunk a Szombatot, ahogyan nem kötelező betartanunk azt, hogy ne imádjunk más isteneket (egy kőtábla igéi!). A kérdés inkább úgy hangzik; engedelmesen követed az Úr akaratát vagy sem? Ez a kérdés pedig választ fog adni rá, hogy megtartod-e a Szombatot vagy sem.
De nézzük meg Pál tanítását, mert ebben sokan zsákmányt látnak, hogy mentesüljenek Isten parancsolatai alól:

Kolosse levél 2,8-23
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/kolosse-level/2/?page=1)

Sokan előszeretettel értelmezik ezt az igét a saját szívük szerint, és egy olyan következtetést vonnak le, miszerint senki meg ne ítélje őket azért, ha nem tartják meg a Szombatot. Pedig az ige nem ezt írja. Ellenkezőleg, azt írja, hogy senki se ítéljen meg minket a Szombatért! Elfelejtik ugyanis azok, akiknek eszük ágában sincsen megtartani a Szombatot, hogy ez is Isten parancsolata, amely az egyik kőtáblán az öt parancsolat között kapott helyet. Legyetek figyelmesek az imént felolvasott igerész elejére:

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:

Pál a világ tanításairól tett említést, ami által a Szombatot megítélik! Pál nem az Isten parancsolataitól való mentesülésre buzdította őket, hanem a világ szerint való tanításoktól:

„Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?”

A Szombat alatt a vallásosak azt tartják be, hogy mit nem szabad csinálni, míg az Isten valódi követői csupán egyre fókuszálnak: Istennel lenni, és akkor más nem érdekel, és másra nem is marad idő. Akárcsak Mózes a hegyen, Isten jelenlétében volt és 40 napon keresztül még ételt sem vett magához. De hozzá kell tenni, mert sokan szabadosnak érzik magukat az engedelmesség terén is; akik Isten valódi követői, azok betartják Isten parancsolatait is. Amire pedig utalok, hogy ne legyen szabadosság a Szombat terén, Isten a fazekas, mi pedig az edény.

Érdekesség és elgondolkozás céljából megemlíteném, hogy bár Isten a munkavégzést tiltotta a Szombat napján, de a farizeusok és írástudók Isten rendeleteit emberi rendeletekkel keverték, vagyis megszigorították, hogy Isten törvényeit biztosan senki se hágja át. Ezzel nem kis problémája volt Jézusnak. Az érdekesség pedig ebben az, hogy Jézus földi élete után a keresztények pedig nem megszigorították Isten rendeleteit, hanem épp ellenkezőleg, hirdetik, hogy nem kell azokkal foglalkoznunk. Ezért az akkori írástudók és farizeusok nemesebb lelkűek voltak sok mai kereszténynél, akik az engedetlenséget gyakorolják és hirdetik.

Az elgondolkoztató pedig az, hogy a maiaknak nyűg és teherként jelenik meg a Szombat, éppen ezért nem is akarnak hallani róla, holott a Szombat valódi lényege az, hogy Istennel közösségben legyünk. Isten azt várja el tőlünk, hogy a Szombatról ekképpen gondolkozzunk:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

A Szombat lényege tehát két ponton áll:
  •vonatkoztassunk el a földi dolgoktól
  •és legyünk közösségben az Örökkévalóval

Végezetül:

1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/7/19/?page=1)

(Skype 2014/01/01)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Elisabeth - 2014 Január 01, 23:18:57
Megemlíteném, hogy sem az Örökkévaló, sem Jézus, sem az apostolok nem beszéltek a vasárnapról, mint a nyugalom napjáról. A hetedik napnak, a Shabbatnak, mint nyugalom napjának ellenben van prófétai jelentése ezért megtaláljuk az Újszövetségben is:

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4. és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5. Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6. Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7. egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8. Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Zsid 4,1-13

Azt is megemlíteném, hogy a vasárnap emberi parancsolat (hivatalosan  Konstatin császár vezette be Kr .u. 321-ben), a Shabbatot pedig Isten rendelte el.

Mindazáltal nem ítélkezem senki felett, csupán információként írtam le.

Neki kell majd számot adnunk.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2014 Január 01, 23:40:05
 :afro:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: KTamás - 2014 Január 02, 12:00:44
σαββατων = szombatok!

Vagyis a Kol:2,16-ban szereplő szó, valójában az éves szombatokat jelenti. Vagyis a Júdaita fő ünnepeket, a páskát, a savuotot stb. Valószínüleg azért, mert a Galata levélben szereplő, judaizáló testvérek ezeket is be akarták tartatni a nemzetekbeliekkel!
Viszont a szombat az sabbath néven szerepel a Szent Iratokban.

Persze ez jelentheti azt is a kolossei levélben, hogy azért sem szabad megítélni senkit, ha mondjuk az Örökkévaló ünnepeit megtartja!
Ha valaki így akarja megélni a hívő életét akkor miért ítélik meg?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2014 Január 10, 22:28:07
Kutakodtam, nézelődtem, jobra balra, más fórumokon is.
Nem rosz, sőt szükséges, hogy az ember keresse Isten akaratát, és törekedjen az engedelmességre. a parancsolatok megtartására.
Baj az, amikor azt hisszük, hogy ez által válunk Isten gyermekeivé.
Isten gyermeke egyetlen egy módon lehetek – kegyelemből – ő az aki megragad, ő az aki elhív, ő az ki elkezdi a munkát, s ha elkezdi be is végzi
Fil 1:6 , Fil 2:13 . Ez ígéret, és ebben is kell hinni. Ahogy ábrahám is az ígéretekben hit, és ez a Hit tulajdonítatott neki igazsággúl.

Fil 3:9  És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján

Mit mond Pál:
1Kor 4:4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.

A megigazulást nem mi szerezzük meg, nem a mi cselekedeteink érdeme, ezt kegyelemből van, mert Krisztus volt az aki megszerezte saját engedelmessége, igazsága által.
Most értettem, meg, ezt az igazságott, tudniilik, hogy mi igazságosságunkat, vagyis igaz voltunkat Isten előt, nem elnyerjük tetteinkkel, hanem tulajdonítattik nekünk. Tehát Krisztus igazságát Isten nekünk tulajdonítja, míg bűneinket Krisztusnak. Igy lehetséges az, hogy Krisztus szenvedett és meghalt bűneinkért, mint igaz a nem igazakért. Jézus nem csak egyes bűnökért halt meg, hanem minden bűnünkért, múlt,  jelen és jövő bűneiért. Így halt meg ő az én bűnömért már kétezer évvel ezelőt, s nem csak egyes bűnökért hanem mindért.  Ha ez nem így lenne, ő többször kéne életét adja, de ő egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

2Kor 5:21  Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

Tehát az ige mondja, hogy Isten bűnné tette Krisztust, hogy Krisztus igazsága  a miénk legyen.
Tehát Isten vette a mi (minden) engedetlenségünket, bűneinket  és Krisztusnak  tulajdonította, és vette Krisztus (minden) engedelmességét, igazságát  és azt pedig nekünk tulajdonította.
Így válik a mi üdvösségünk, és igazságunk Krisztus munkájává. Nem mi szereztük meg, hanem Krisztus szerezte meg nekünk, és Isten nekünk adta (tulajdonította). Ezért kegyelemből, hit által és nem cselekedetből. Mert ha cselekedetekből akkor kiérdemeltük, a mi érdemünk a mi munkánk s nem az Úrré.
Ugyanakkor, Krisztusban való életünk, gyümölcsözővé kell váljon, ez természetes.
Hagy mondjak még valamit
Nagyon szomorú lennék, ha gyermekem csak azért engedelmeskedne nekem, hogy házamban lakozhasson, vagy hogy nevemet hordhassa, akár azért hogy gyermekem legyen, s majd örökösöm.
Persze teheti ezért is, csak ez nem szeretetből fakadó engedelmesség lenne, hanem önző módon, önmagáért, azért mit cserébe kaphat tőlem.
De ő minden féle képpen a gyermekem, és szeretem még akkor is, ha rosszalkodik, akkor is mikor tudatossan válik engedetlenné, mikor képmutatásból javaimért engedelmeskedik, én, szeretem, gyermekemnek tekintem. Megfenyítem, néha jól elnadrágolom, megbüntettem, eltíltom dolgoktól, - de nem azért mert gyűlöletessé vált – tanítom, nevelem, formálom. Sosem tagadnám meg, semmiért, nem vágom ki a ház elé, nem vonom meg javaimat tőle. Ő a zeretett gyermekem.

Vajon nem erről beszél nekünk Isten igéje. Hogy az Úr fenyiti gyermekeit, sőt ha fenyíték nélkül valók vagyunk, akkor korcsok vagyunk?
Vajon nem az engedetleneket, kell fenyíteni?
Ha a tökeletesség az Istenfiuság mércéje, akkor kit kell fenyíteni? Hisz a gyermekek részesűlnek fenyitékben.
A legnagyobb reménység amibe hitünket kell vessük:

Róm 5:8-10 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 10, 22:37:54
Annyira lerágott csont ez már, és annyira világos azok számára, akik hajlandóak az emberi tanításokat félretenni és Isten igéjére összpontosítani. Senki sem mondta azt, hogy csupán cselekedetekből van üdvösség, sőt! Kegyelem nélkül nem volna senki sem, aki üdvözülne. Mert: ha nincs cselekedetek, akkor valódi hit sincsen. Ha pedig valódi hited van, ott cselekedetek is lesznek.

Isten parancsolatait pedig meg kell tartani, nem választható opció. Az ítélőszék előtt is a cselekedeteink által leszünk megítélve, hogy üdvözülünk-e vagy sem. Fel kellene már ébredni sok alvónak...
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 10, 22:42:32
Továbbá az az igen elszomorító, hogy sokan vannak tanítók, akiknek gőzük sincsen az evangélium üzenetéről. Nem Istentől kapták a tanítás pecsétjét, hanem emberektől, mert emberek tanításait utánozzák, egymástól lopkodják szavaikat és olyasmit bizonygatnak, amit maguk sem értenek. Mert ideáig sem tudnak eljutni; bevallani legalább maguknak, hogy bizony nem is értik azt, amit hirdetnek.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: ditte - 2014 Január 11, 08:40:25
Mert az emberek mesékre akarnak hallgatni, mert viszket a fülük.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2014 Január 11, 09:36:43
Kedves Antee testvér, ami neked annyira lerágot csont, az nekem új és örömteli felfedezés.
Csak azért írtam, ide, mert ez az evangéliumról szól.

Az Úr áldása veletek
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 11, 10:34:48
Hallottam már máshol is, hogy az evangélium lényegét leredukálják azzal, hogy görög szó és jelentése örömhír. Mert ezután azt hirdetik örömnek, hogy Jézus meghalt érted, fogadd el a kegyelmét és üdvözülsz, bármilyen életet is élj. Azután sorolják azon igéket, amikben a hit és a kegyelem van és a törvényt pedig látszólag eltörölté teszi. Mint írtam is, nem értik amit írnak és az igéből nem csak versekről, hanem fejezetekről nem vesznek tudomást. János leveleit lenne érdemes úgy elolvasni, hogy legalább az időre felülemelkedni az emberi tanításoktól, de erre valamiért nagyon kevesen képesek.

Mennyire érdekes, szomorú és egyben borzasztó is, hogy az emberek nem mennek ki a világosságra. Inkább választják az eddig tanultakat, reménykednek olyasvalamiben, ami sosem volt az övék és sosem lesz, megcsalva önmagukat egyenesen Isten akaratától eltérve élik életüket és másokat is erre tanítanak. A világosság az ige, Jézus beszédeinek a tiszta megtartása helyett inkább ragaszkodnak az évek alatt felszedett emberi tanításokhoz, minthogy újra megnézzék; jó alapon állnak-e? Nagyon ferde lett már sok fal, és sokan majd akkor ébrednek csak rá, mikor már ledőlt!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: laszlo - 2014 Január 11, 12:18:07
-> Jn 5 - 22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, [...] 24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. [...]  ...szamomra ez boven eleg.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 11, 12:52:15
-> Jn 5 - 22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, [...] 24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. [...]  ...szamomra ez boven eleg.

Igen, aki hisz a Fiúban. Csakhogy a hitet nem értik máig nagyon sokan. A hit nem az, hogy hiszünk a létezésében, a hit nem az, hogy elfogadjuk a kegyelmet. A hit az, amit Ábrahám is tett, engedelmeskedett Istennek! Izsákot pedig hajlandó lett volna feláldozni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: DöNdIkEeE - 2014 Január 11, 15:05:33
Egyetértek Antival.  :afro: A Hitünk a cselekedeteinkben is meg kell, hogy mutatozzék! Nem csak a cselekedeink által igazulnunk meg, de enélkül nem lehet igazi hitünk:

Maté 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. 24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: 25 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. 26 És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: 27 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Amit hiszünk, azt cselekedjük és amit cselekszünk azt hisszük is. A cselekedeink hit által történjenek hitben engedelmességben, mint ahogy Antit már írta is, Ábrahám hit által engdelmeskedett az Úrnak, ment és tette amit kért tőle!

Van egy kérdésem!? Arról ismerjük e meg testvéreinket akár a gyülekezetben vagy az utcán, hogy azok megállás nélkül Halleluját és felemelt kezeket mutatnak; vagy esetleg inkább arról aki teszi az Úr akaratát?
Jézus megszületése után szépen nyugodtan dolgozgatott egész hátralevő életében mint ács vagy ment és tette az Atya akaratát?

1Jn. 2,6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: laszlo - 2014 Január 11, 15:59:17
En senkit sem ismerek aki ,,megallas ,, nelkul felemelt kezekkel dicsoitti az Urat...de ha sokszor teszi ,szerintem ezzel semmi baj sincs.Es honnan tudom hogy rea nezve nem pont ez az Ur akarata.Miert is kell valakit is megitelnem?Ha az eggyik magasra emelt kezekkel dicsoitti az Istent , hat tegye....ha valaki mas cselekedetekkel teszi...hat tegye. :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 13, 12:25:20
Istennek van egy olyan akarata, ami globálisan, minden egyes gyermekére igaz. Ez pedig az Ő akaratában való járás, a parancsolatainak megtartása. Mert sokan mondják Istennek, hogy: "Uram, Uram", de ettől még nem válik Jézus Urukká. Mert ha nem cselekedjük parancsolatait, akkor Jézus nem a mi Urunk. Tiszta üzenet, mégsem gondolkoznak el ezen a legtöbben és így ez által megcsalják önmagukat.

Lássuk azokat, akik mondogatják, hogy: "Uram, Uram", de nem cselekszik Jézus akaratát:

Lukács evangéliuma 6,46-49
"Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" "Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/lukacs-evangeliuma/6/?page=2)

Tehát nem a Kősziklára (Jézusra) építkezett! Az Isten szava iránti engedelmességünk a cselekedeteink által lesz megítélve! Megmaradni Jézusban pedig így lehetséges:

János evangéliuma 15,10
"Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/10/?page=1)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 15, 20:44:20
Gyümölcsök

A mai napon a gyümölcsökről lesz szó, pontosabban az emberek cselekedeteiről. Tegyünk fel néhány kérdést, ami a mai anyaghoz kapcsolódik:


Mi a gyümölcs és miről tesz bizonyságot?

A gyümölcs az, ami rajtunk megterem, vagyis a cselekedeteink következménye! Ez lehet rossz vagy jó gyümölcs. Ige szerint a gyümölcsfákat 4 kategóriába lehet osztani:

- száraz, halott fa
- élő, de gyümölcstelen fa aminek csupán levelei vannak
- rossz gyümölcsöt termő fa
- jó gyümölcsöt termő fa

A száraz élettelen, korhadt fákban nincs élet, nem jó másra csak a tűzre. Az élő fa, amin nem található gyümölcs, az ugyan él, mert levelei bizonyságot tesznek a fa életéről, de Isten által megátkozottá lesz a gyümölcstelensége miatt. Ez ugyanis a megtévesztés kategóriájába esik, de erre később még visszatérünk. A rossz gyümölcsöt termő fák azok, akiknek rossz cselekedetei vannak, a jó gyümölcsöt termő fák pedig azok, akiknek pedig jó cselekedeteik vannak.

A gyümölcsök tehát arról beszélnek, hogy milyen a fa. Ugyanígy a cselekedeteink beszélnek arról, hogy milyen tápanyagban részesülünk. Élő víz? Vagy éppen szárazság van? A gyümölcseinket nem mi ízleljük meg, amiképpen a fa sem táplálkozik a saját gyümölcséből, hanem a gyümölcseink Isten dicsőségére és az emberek táplálására vannak. A jó gyümölcsöt termő fa, a kívánatos gyümölcsei által vonzza magához az embereket, nem kiabál az emberek után ajánlva önmagát. Aki tehát eszik a fa jó gyümölcseiből, az megbizonyosodik arról, hogy a fa is azonképpen jó.

Máté evangéliuma 7,15-21
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/7/?page=1)

A gyümölcs tehát bizonyságot tesz arról, hogy milyen a fa. Gyümölcs fa-e? Ha igen, akkor milyen gyümölcsöt terem, jót vagy rosszat? Vannak szemre kívánatos fák és vannak olyanok, amikhez nem szükséges túl közel menni, hogy meglássuk; semmi jó gyümölcs nincs azon.

A gyümölcsök tehát a mi hitünk megnyilvánulásai, méghozzá cselekedetekben!

Mi alapján termünk gyümölcsöt?

Ahogyan a fának szüksége van táplálékra, azonképpen mi is táplálkozunk, és a tápanyagunk határozza meg, hogy termünk-e gyümölcsöt, és ha termünk: milyeneket?

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)

Tehát akik az Úrban vannak, azok nem szűnnek meg gyümölcsöt teremni! Jézus tudtunkra adja azt, hogy a szívünkből hozzuk elő a jót és a rosszat egyaránt. Amivel tehát csordultig vagyunk, azt szólja a szánk, és bizony azt is cselekedjük:

Máté evangéliuma 12,35
„A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/12/35/?page=1)

Ha a rossz gyümölcsöket nézzünk, biztosan egyetértetek velem azzal, hogy azt nem nehéz teremni. De mi van a jó gyümölcsökkel? Azt miképpen teremhetünk? Jézus megmondta, hogy nélküle jó gyümölcseink sosem lesznek:

János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/15/?page=1)

Tehát akicselekszik bennünk, az alapján termünk gyümölcsöt. Ha még nem haltunk meg a saját testi kívánságaink számára, ha még a saját akaratunk alapján éljük életünket, úgy Isten szerint jó gyümölcseink nem lesznek! De ha meghaltunk e világ számára, ha meghaltunk a testi kívánságaink számára, akkor úgy Jézus élhet bennünk, és akkor teremni fogunk sok jó gyümölcsöt!

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/2/20/?page=1)

Mire jó a fa, ha nem terem jó gyümölcsöt?

Az ige határozott választ ad erre: semmire!

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/13/?page=1)

Nos, testvérek ugye látjuk, hogy az a fa, amely nem terem gyümölcsöt kivágattatik? Akkor miképpen mondhatják mások, hogy a gyümölcstermés nem szükséges? Vagy miképpen mondhatják azt, hogy Isten nem indítja őket jó cselekedetekre, azaz gyümölcstermésre?

Ézsaiás könyve 5,1-4
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/5/?page=1)

Isten mindent megtett, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk, csak ehhez meg kell halnunk önmagunk számára, de ez a legtöbbeknek túl nagy áldozatnak bizonyul. Szokták mondani azt is, hogy Isten munkálja az akarást, és jó gyümölcsöt nem teremnek. Lássuk az igét:

Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/2/13/?page=1)

Ennyit szoktak általában idézni azok, akik kényelmes életet élve Isten országát tekintve gyümölcstelenek. De nézzük ezt az igét kicsit nagyobb terjedelemben:

Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.   Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/2/?page=1)

Vegye tudomásul mindenki, hogy Isten mindenkiben munkálja az akarást, már akikben valósággal lakozást vett! Mert Isten szeretete és áldozata mindenkit engedelemben hajt gyümölcstermésre! Van az igében egy úgyszintén szemléletes példa arról, mikor valaki csak karba tett kézzel Istenre hárítja a cselekvést, holott neki kellett volna cselekedni:

1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1samuel/3/?page=1)

Meg kell térni! Meg kell jobbítani az utunkat, nem lerázni magunkról azt a felelősséget, amit Isten nekünk adott. Ígértem egy visszatérést a megtévesztés témájára. Emlékezzünk meg Jézus egyik cselekedetére, amelyben elátkozta azt a fügefát, amin nem volt gyümölcs:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/21/?page=1)

Márk evangéliuma elárulja azt is nekünk, hogy nem volt fügeérés ideje. Ezért többről szól ez a csodatétel, mint hogy Jézus éhes volt és nem volt hasznára a fa. Ugyanis azoknak, akikben Jézus valósággal lakozik, azok folyamatosan gyümölcsöt teremnek. Emlékezzünk a Jeremiás könyvében olvasottra:

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)

Gyümölcsözéstől meg nem szűnik? Erre is visszatérünk még, de most akkor a megtévesztésről, pontosabban a megtévesztés fáiról. Az elátkozott fügefa esetéből láthatjuk, hogy nem volt rajta gyümölcs, csupán levél. Hivalkodik a fa, mutatja leveleivel hogy él, de gyümölcstelen! Olyanok azok a hívők is, akik bár beszélnek Isten akaratáról és parancsolatairól, de nem tartják meg, vagyis: hiteltelenek.

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/23/?page=1)

Mert amiképpen a fa levelei, bizonyság arról, hogy a fa él, akképpen a mi szánk is bizonyságul van a mi hitünkről, de mit ér ha nem követi engedelmesség, vagyis cselekedetek!?

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=2)

Isten kiáradt kegyelme azokra nem lesz hiábavaló, akik Istennek gyümölcsöt teremnek. Ugyanis nagyon sok az olyan fa, amin csak levél van, pedig Isten gyümölcstermésre hívott el minket:

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/?page=1)

Még egy visszatérést ígértem egy jeremiási igével kapcsolatban, ami így hangzott:

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jeremias-konyve/17/?page=1)

Gondoljunk csak az életnek fájára, ami megtermi minden hónapban a gyümölcsét! Ilyennek kell lennünk, akik abból táplálkoznak, amely az Istentől ered:

Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jelenesek-konyve/22/?page=1)

Végül térjünk rá az utolsó pontra:

Üdvösségi kérdés a gyümölcsök?

Azt kell, hogy mondjam, a legtöbb kereszténynek ez nem kérdés, mert csípőből rávágják, hogy: nem. Indokolják ezt például azzal, hogy Isten termi rajtunk a gyümölcsöt, ezért nem a mi cselekedeteink határozzák meg a gyümölcstermésünket. De amint láthattuk az előzőekben, ez a gondolkozásmód elfogadhatatlan. A gyümölcsfa, gyümölcstermésre teremtetett, akárcsak mi emberek a jó cselekvésére. Emlékezzünk erre az igére:

Efézusi levél 2,10
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/efezusi-level/2/10/?page=1)

Végül zárásul ez az ige:

Máté evangéliuma 3,8-10
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/3/?page=1)

(Skype 2014/01/15)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Január 16, 10:23:24
Kedves testvérem, köszönöm a tanítást. Néhány gondolatomat megosztom, mert nagyon fontosnak tartom, hogy minket, akik Jézus tanítványai lettünk, gyümölcseinkről ismerje fel a világ.

Szellemi (lelki) gyümölcsöt csak az Úr Szent Lelke által vezetve tudunk teremni.  Igaz, hogy nélküle is tudunk gyümölcstermők lenni, de azok a rossz, a bűn gyümölcsei.

A Szent Lélek melyet Jézus megígért minden újjászületett ember életében munkálkodik, melyet Jézus azért küldött, hogy feltárja a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.


"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
(János 16:7–11).


Ez az isteni igazság az amely feltárja előttünk bűnös mivoltunkat és az igazság felismerésével az Úrhoz vezet bennünket.

Az igazságban való tetteink és cselekedeteink, és az Úrban való igaz hitünk következményeként a Szent Lélek szívünkben él és velünk lakozik, és ő lesz a mi vezetőnk és erősítőnk.

"én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:  az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
 (János 14:16-17).


Életünk és gondolkodásmódunk megváltouik, új irány vesz. Ezután már nem a testi vágyaink fognak vezetni minket, hanem a Szent Lélek. Bár lehetnek küzdelmeink a test vágyai ellen, de ha az Úrra figyelünk és legyőzzük a kísértéseket kedvesek leszünk az Úr előtt.

" Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. "
 (Róma 8:9)


Egész életünknek Jézusra kell mutatnia, az Úr dicsőségét kell hirdetnie.

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. "
1 Korinthus 6:19–20,


Származásunktól függetlenül egy vér váltott meg mindnyájunkat, Jézus Krisztus szent vére. Ez által tettünk testvérek az Úrban.

" Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."
1Korintus 12:13).


A  Szent Lélek által vezetve ismerjük meg az igazságot.

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek."
(János 16:13).


Ez az igazság vezet minket, és figyelmeztet, nehogy tévelygésekbe essünk. És ez az igazság tesz bizonyságot arról, hogy az Atya és Fiú egy:

"Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;  de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok."
(János 15:26-27)


Akit a Szent Lélek vezet az nem tér el az Úr törvényeitől, parancsolataitól.

"Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által."
 1 Korinthus 12:3).


A Szent Lélek  vezet bennünket a megdicsőülés útján, és tetteinket, cselekedeteinket  a tőle kapott gyümölcsök fogják igazolni. Ezeket a gyümölcsöket önszántunkból, emberi erővel nem tudjuk megteremni, csak a Szent Lélek vezetése által.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
(Galata 5:22–23).


Akikben nem teremtek meg ezek a gyümölcsök azokban még hiányosság van, kérni kell az Úr segítségét és vezetését, hogy rendületlenül tudjuk tovább haladni a megszentelődés útján.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 16, 11:18:55
Nagyszerű Testvérem, köszönöm az értékes gondolatokat. :afro: :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: laszlo - 2014 Január 16, 19:01:45
Mint gondolatok nagyon is jok... :2smitten:,
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 23, 00:07:37
Drága az életünk?

A mai napi anyag célja az, hogy átértékeljük életünket, beleértve minden pillanatát és azt az Isten elhívásához hasonlítsuk. Hiszen a Jézusban való élet kinek-kinek más és más, pedig valójában egynek kellene lennie, amit maga Isten határozott meg. Úgy is kérdezhetném; kinek élünk és mennyire vesszük komolyan az elhívásunkat?

Az én megrögzöttségem az, és amit az igében is bizonyítva látok, hogy ha valamit érdemes jól csinálni, az pont az Isten követése. A prédikátor, vagyis a bölcs Salamon is minden mást hiábavalóságnak nevezett, és végül így zárta sorait:

Prédikátor 12,15-16
„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/predikator/12/15/?page=1)

Mert nem azért élünk ezen a földön, hogy a saját gondolataink és saját terveink szerint járjunk:

2Korintusi levél 5,14-17
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2korintusi-level/5/14/?page=1)

Nézzen mindenki a saját életének mélyére és vonja le a következtetést, hogy éppen hol áll. Mennyire jár hitben, mennyire az elhíváshoz méltóan. Mert ugyanis ebből olvashatjuk ki azt, hogy mennyire vesszük komolyan Istent és ugyancsak azt is, hogy mennyire szeretjük Őt:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”  (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/14/15/?page=1)

A földi életünk oly rövid és mégis ebben a leheletnyi időben is a hívő emberek szeretnek maguknak élni, terveiket és kívánságaikat megvalósítani és csak azután Istent követni. Meg lehet magyarázni azzal, hogy hát boldogulnunk kell ebben a világban is és a szükségleteinkről gondoskodni. Nagyon is megérthető emberileg, csak a valóság az, hogy mindezzel Isten igéjét seperjük a szőnyeg alá. Mert Isten ígérete szerint, akik Őt követik, azokról Ő gondoskodik. Mégsem látható sűrűn, a hitnek ez a szintje, pedig csak Istennek kellene hinni, tehát alapvető hitről van szó. Nem azt mondom, hogy senki se dolgozzon, hanem azt, hogy mindenki ismerje fel az elhívását és abba álljon bele. Az elhívásunkban pedig kötelesek vagyunk járni, minden emberi kifogással felhagyni, bízva az elhívó vezetésében és gondoskodásában. De jöhet a kérdés; mi az elhívásom?

Van alapvető elhívás, amely minden Isten követőjére igaz, ezek közül az első; Isten beszédében való hit, vagyis Isten igéjének a megtartása! Ez alól senki sem kivétel, aki Istent akarja követni. A mai kornak már ez az alapvető elhívás magas mércének bizonyul, hiszen Isten szavában sem hisznek, abban válogatnak és cselekedeteiket nézve Istentelenül élnek. Ezért az egyedi elhívásukban sincs Isten ereje, önmaguktól teremnek gyümölcsöt, ami ugyan az övék, de kicsik és savanyúk.

Mikor Jézus kiküldte a tanítványokat, meghagyott nekik néhány utasítást:

Lukács evangéliuma 10,1-4
„Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/10/1/?page=1)

Még mielőtt a főbb mondanivalóra térnék, vegyük észre, hogy Jézus hetven tanítványt küldött ki maga előtt. Mi jelentősége lehet a hetvenes számnak? Hogy megértsük, olvassuk el ezt a történetet:

4Mózes 11,1-17
„És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét. Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz. És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze. De a gyülevész nép, amely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna. (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.) És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ő nemzetsége szerint, kiki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd? Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szűltem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak? Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk! Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm felett van. Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat. Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled. Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely te benned van, és teszem ő beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/4mozes/11/1/?page=1)

A hetven férfiú lett a vének tanácsa, más néven a Szannhedrin. Ahogyan olvasáskor bizonyára felfigyeltünk, Isten elvett Mózes lelkéből és azt töltötte ki a hetven férfire. De Mózesnek mi köze Jézushoz? Erre választ kapunk ez ige által:

5Mózes 18,15-19
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/18/15/?page=1)

Most már bizonyára alakul a kép, de hogy teljes legyen, még olvassuk el Jézus szavait:

János evangéliuma 5,46
„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/5/46/?page=2)

Mert Mózes is Jézus előképe volt, ahogyan Mózes megkapta Istentől a parancsolatokat és azt átadta a népnek, akképpen kapta Jézus is mindazokat a parancsolatokat, amelyet szólott a népnek. Ugyancsak Isten nyomatékosan megmondta Mózesnek, hogy a szent hajlék építésére vonatkozóan mindent az szerint építsen meg, amint megmutatta neki a hegyen. Ugyancsak, Jézus sem mondott és nem tett mást, csak amit az Atya parancsolt Neki, mégis ennek ellenére azt gondolják sokan, hogy Jézus megváltoztatta az Atya törvényeit. Nem véletlen tehát, hogy az Ézsaiási prófécia is nyomatékosította, hogy Jézus a törvényt képviselni jött a földre:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/42/1/?page=1)

Így értjük, hogy mit jelentett a hetven férfiú, akiket elküldött maga előtt Jézus. Ez a jel is Mózes törvényeinek a megtartására mutat, úgy, mint minden más, amit Jézus tett. De térjünk vissza az eredeti téma vonalára, így hangzott az ige:

Lukács evangéliuma 10,1-4
„Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/10/1/?page=1)

Senkit ne köszöntsetek! Mi értelme ennek? Az, hogy Jézus kiküldte szolgálatra őket, és a szolgálatot illetően nincs idő kitérésre, hanem az elhívásra fókuszálva egyenesen az irányába menni. Ezt láthatjuk Elizeus történetében is:

2Királyok 4,29
„És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálcámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, aki köszön néked, ne felelj, és az én pálcámat tedd a gyermek arcára.”  (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/4/29/?page=1)

Le nem térni a szolgálat útjáról! Erről beszélt Pál is:

Filippi levél 3,14
„De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/filippi-level/3/14/?page=1)

Erről van szó, az elhívást a saját életünknél is fontosabbnak kell tartanunk, mint ahogyan Jézus is tette! Saját szükségleteiről mondott le, sőt, életét adta értünk. És a mi tartjuk a saját életünket drágának?

Márk evangéliuma 8,35
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mark-evangeliuma/8/35/?page=1)

Visszatérve Mózesre, az ő személye igazán sokat árul el a szolgálat fontosságáról és egyben példát mutat arra nézve, hogy hogyan kell a szolgálatot elvégezni. Mózesnek még a saját élete sem volt drága, sőt, az üdvösségét is hajlandó lett volna feláldozni a rábízott nyájért és Isten dicsőségéért:

2Mózes 32,32
„De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/32/32/?page=2)

A szolgálat fontosságát illetően is sokakban él egy tévképzet, miszerint az nem határozza meg az Istennel való kapcsolatunkat. Pedig ez közel sem van így. Hiszen a szolgált egyenlő az Úr iránt való engedelmességgel. Akik pedig nem szolgálnak, azok nem engedelmesek, így nem is szólíthatják Jézust az Uruknak.

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/6/46/?page=2)

A haszontalan szolgák sorsára pedig úgy gondolom, senki sem akar jutni:

Máté evangéliuma 25,14-46
„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/25/14/?page=1)

De mi van akkor, ha megcselekedjük mindazt, amit Isten parancsolt nekünk?

Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/17/10/?page=1)

(Skype 2014/01/22)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: torokildiko46 - 2014 Január 23, 08:10:13
 köszönöm kedves Anti hogy kiraktad , mert igy nekem is van lehetőségem elolvasni ,  bizom benne hogy  nem sokkára változások lesznek az életünkben és nem csak olvasni  tudom , hanem itt lehetek veletek , és hallgathatom  azt amit az Úr ad neked  meg A Ferenc testvérünknek! nagyon hiányzik a tanításotok! :265: :265:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 23, 09:47:45
Az Úr tanítása Testvérem, mert csak az igét hozzuk ami önmagát magyarázza. :afro:
Reméljük mihamarabb újra közöttünk lesztek a Skype-on is. :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Január 29, 20:16:38
Elizeus, mint Jézus előképe.

Áldott Testvéreim! Egy olyan témáról lesz ma szó, amelyet már néhány hete kerülgetek, de úgy hiszem, hogy ma eljött az ideje annak, hogy beszéljünk róla. Ez a téma pedig Jézus egyik előképéről fog szólni, vagyis Elizeusról. Mielőtt elragadtatott volna tőle Illés és szolgálatba állt volna Elizeus, az Illésben levő lélek kettős mértékét kérte magának:

2Királyok 2,9
„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/2/9/?page=1)

De milyen lélek volt Illésben? Ezt megtudhatjuk abban a próféciában is, amely keresztelő János eljövetelére is mutat:

Malakiás könyve 4,5-6
„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.  És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/malakias-konyve/4/?page=1)

Illés szolgálata tehát az volt (és ma is az), hogy az atyák szívét a fiakhoz és a fiak szívét az atyákhoz fordítsa. De mit jelent ez? Talán azt jelentené, hogy a családon belüli békességen munkálkodik Illés lelke? De hiszen Jézus meghasonlást hozott a családtagok közé!

Máté evangéliuma 10,34-36
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/10/?page=1)

De akkor mit jelenthet az, hogy az atyák szívét a fiakhoz és a fiak szívét az atyákhoz fordítja? Mert kik az atyák és kik a fiak? Az atyák azok az elődeink, akikről Isten bizonyságot tett, hogy a követői és a kedveltjei. Nem kis hordereje van ezért annak, hogy Isten örökkévaló nevét így határozta meg:

2Mózes 3,15
„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/3/15/?page=1)

Tehát örökkévaló neve ez az Úrnak és figyeljünk csak, hogy miképpen vezeti be Isten:

„Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok.”

Vagyis az atyák nem mások, mint Ábrahám, Izsák és Jákób, és a fiak pedig azok, akik hozzájuk hasonló hitben és cselekedetekben követik Istent! Most nézzük meg Illés egyik történetét:

1Királyok 18,21
„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1kiralyok/18/21/?page=1)

A baál szó jelentését már többször beszéltük, a jelentése az, hogy: férj. Az igében több helyen is megfigyelhetjük, hogy az Isten önmagát férjnek nevezi, és mi vagyunk a feleség. A baál imádatkor nem az történt, hogy egy pogány istenséget imádtak, hanem az egy igaz Istent szándékoztak imádni, csak nem Isten akarata szerint. Mivel nem a helyes ismeret szerint történt a tisztelet, ezért az már nem az egy igaz Isten tisztelete volt, hanem egy másik hamis istenség, amit a saját szívük és gondolataik szerint tiszteltek. Akárcsak ma, akik nem az ige és az Isten által megszabott módon tisztelik Őt, azok valójában nem az egy igaz Istent tisztelik, hanem egy hamis és idegen istenséget.

Hóseás könyve 2,1-22
„Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arcáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, amilyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, amilyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal. Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is. Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, aki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, akik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit. És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, amit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, amelyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, amelyekről ezt mondta: Ez az én bérem, amit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, amelyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyakláncát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.  És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik. És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/hoseas-konyve/2/?page=1)

Még mielőtt rátérnénk konkrétan Elizeus életére, nézzünk még meg a hasonlóságot Illés és Elizeus között:

2Királyok 2,11-13
„És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/2/?page=1)

„Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!

Mi a jelentése ennek a felkiáltásnak? Először nézzük meg Elizeus történetét és azután választ kapunk rá:

2Királyok 13,14
„És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arcára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/13/14/?page=1)

Újra itt ez a kijelentés: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!

Mit jelölnek a szekerek és a lovagok? Hadsereget ugye? Lássuk csak:

2Királyok 6,15-17
„Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk? Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velök. És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)

Ez Isten hadserege! Viszont ezek csupán jelölték Isten hatalmát és védelmét, mert Isten serege nem szekerekkel és lovakkal, karddal vagy egyéb fegyverrel harcol a gyermekeiért. Hiszen Dávid idejében is az angyal kivont karddal állt meg Ornán szérűjénél, mégsem kard általi sebeket ejtett a népen, hanem dögvészt (más néven járványt) bocsátott rájuk. Most nézzük meg Isten rendelését a lovakat illetően:

5Mózes 17,14-16
„Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképpen egyéb népek, amelyek körültem vannak: Azt emeld magad fölé királyul, akit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/17/?page=1)

Tehát: „Csak sok lovat ne tartson…”

Miért volt ez fontos? Azért, mert Izrael ereje nem a harci szekerekben és a lovagokban volt, hanem egyedül Istenben! Ezért mondta Isten a következőket Józsuénak:

Józsué könyve 11,6
„Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/jozsue-konyve/11/6/?page=1)

És ezért is olvassuk ezt Dávid történetében:

2Sámuel 8,1-4
„Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát. És megveré a Moábitákat is, és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, akik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, akik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek. Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Cóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig. És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres lovaknak és csak száz szekérbe valót hagyott meg közülök.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2samuel/8/?page=1)

Mit akarok mondani mindezzel? Azt, hogy Illés és Elizeus, ő maguk voltak Izrael szekerei és lovasai, vagyis azok a szavak és cselekedetek, amelyek Istentől jöttek. Isten beszédét szólták és az volt Izrael ereje! De a gondolatot hadd zárjam ezzel az igével:

Zsoltárok 20,8
„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/zsoltarok/20/8/?page=1)

Illés szolgálatát tehát láttuk és ez volt a kettős mértékű lélek egyik fele, amelyet Elizeus is megkapott. De akkor mi volt a kettős mértékű lélek másik fele? Itt jön képbe Elizeus, mint Jézus előképe. Először is nézzük meg Elizeus elhívását:

1Királyok 19,15-19
„És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. És lészen, hogy aki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és aki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1kiralyok/19/?page=1)

Mint ahogyan azt már érintettem, a próféták beszédei az Úr szavai, amelyben volt Izrael ereje is, nem pedig a szekerekben és a lovagokban. Hiszen a szántóföld jelképezi a világot, a tizenkét ökör pedig Izrael tizenkét törzsét, amelynek vezetőjévé tette Isten Elizeust. Ugyancsak Jézus tizenkét tanítványt választott ki, és őket vezette, majd kiküldte a világba, azaz Isten szántóföldjébe. Nézzük meg Elizeus egyik csodatételét:

2Királyok 6,1-7
„És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szoros nékünk; Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakjunk. És monda: Menjetek el! És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)

Van tehát először egy fejszevasunk, ami elveszett:

Lukács evangéliuma 19,10
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/19/10/?page=1)

És ez a fejszevas pedig a fizika törvénye miatt értelemszerűen elmerült a vízben, majd ez felkerült a víz felszínére:

Máté evangéliuma 19,23-26
„Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/19/?page=1)

De ez a történet még nem ért véget ennyivel. Hová esett a fejszevas? A Jordánba! A Jordán folyót más néven úgy hívjuk, hogy a halál folyója. Ebben a folyóban merítkezett meg Naámán hét alkalommal, majd megtisztult a leprából. Ebben a folyóban merítette be János is a hozzá kimenő sokaságot. Mit jelent ez? Ahhoz, hogy üdvözülhessünk, először meg kell halnunk a testi vágyaink számára, ezt jelképezi a bemerítkezés is, lemegy az óember és feljön az új teremtés. Tehát a Jordánba elmerülő majd feljövő fejszevas jelképezi a halálunkat és az újjászületésünket, és azt, hogy ez Isten nélkül lehetetlen! Mert mit dobott Elizeus a fejszevas után? Fát nemde? A fa sok esetben jelöli az embert az igében, és Jézus is emberi testben jött el hozzánk és egyik történetben láthatjuk is, hogy Jézus a vízen járt! Ahogyan Péter sem járhatott a vízen Jézus nélkül, akképpen a fejszevas sem emelkedhetett fel a víz felszínére a fa nélkül. Nézzünk meg egy másik történetet:

2Királyok 4,42-44
„Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/4/?page=2)

Ugyancsak Jézus is ételt szaporított, gondoljunk csak a négyezer és az ötezer megvendégelésére. Nézzük a következőt:

2Királyok 8,7-12
„És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött. És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok-é ebből a betegségből? És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből? Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal. És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere. És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, amelyet az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/8/?page=1)

Isten megjelentette Elizeusnak a jövőt, amelyben Izrael szörnyű sorsa volt, majd ezen elsírta magát. Figyeljük csak a következő történetet:

Lukács evangéliuma 19,41-44
„És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/19/?page=1)

Ebben is láthatunk tehát egységet. De menjünk tovább:

2Királyok 13,14-21
„És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arcára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ő kézívet és nyilakat vett kezébe. Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire; És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőjj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyíla ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig. Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőjj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.  Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de amint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/13/?page=1)

Elizeus megbetegedett és fájdalmak között halt meg. Akárcsak Jézus, testileg szenvedett és fájdalmak között halt meg. Elizeus meghalt, majd a halott teste által feltámadt egy másik halott. Minek a jelképe ez? Jézus is meghalt, hogy az Ő halála által, akik a halálban vannak életre kelljenek! Ez a kettős lélek, a feltámadás, de van még más jelentése is:

2Királyok 6,8-23
„Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora. Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok. Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint. Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. Samáriába érkezve így szólt Elizeus: URam, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az ÚR megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2kiralyok/6/?page=1)

Azt látjuk ugyanis, hogy kivonultak nagy erővel Elizeus elfogására, de a vége az lett, hogy megvendégelték őket és békével eltávozva többé nem jöttek rablócsapatok Izrael országába. Ha egy szóval lehetne jellemezni ezt a történetet, én azt mondanám, hogy: békesség! És ki a békesség fejedelme?

Ézsaiás könyve 9,1-6
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/ezsaias-konyve/9/?page=1)

(Skype 2014/01/29)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Január 29, 21:59:14
Nagyon tetszik ez az összeállítás igy Illésről, Elízeusról. Ilyen összefüggésben még nem ismertem.
De most ami inkább megragadta a figyelmem az a Hóseástól idézett részlet volt. Mindazok akik elfordultak az Úrtól, és nem őt tekintették istenüknek, vagy az Urat nem íllő módon viszonyultak hozzá, az Úr nem vetette el. visszaveszi tőlük áldásait, megbünteti , megszégyeníti őket, de nem pusztítja el.
Elviszi őket a pusztába és szívükre beszél.  Milyen nagy kegyelem. Megismerteti magát ismét velük. Csodálatos Hóseásnak ez a próféciája, az Úr ígérete:
Idézet
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 05, 21:22:54
Isten igazsága

1Királyok 20,1-43
„És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt. És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba; És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek. És felele az Izráel királya, és monda: amint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok. Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem; Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák. Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle. És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd. És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ. Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert! Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt. És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr! Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te! Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert. És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele. És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából! És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen. De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte: Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt. És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással. És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened. A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök, És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképpen cselekedék. Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen. De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet. Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost. És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára. És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet. És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő! És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe, És monda néki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt. Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni. Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette. És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén. Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad. És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való. És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért. És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.”

Ez a történet a mai kornak is hatalmas üzenet, különösen azoknak, akik nem az ige szerint gondolkoznak Istenről. Mi akik már egy jó ideje együtt vagyunk, nem szükséges az alapoktól kezdenünk, például, hogy vajon aktuális-e a tanach (másnéven az ószövetség), ezért nem is fárasztanálak benneteket az alapokkal. Ennek a történetnek a főbb mondanivalója ma az számunkra, hogy Izrael királya nem Isten akarata szerint járt el, pontosítva: kegyelmes volt akkor, mikor Isten ítéletet rendelt el!

A történetben láthatjuk, hogy Izraelre tört az ellenség, mikor pedig Isten hatalmat adott felettük, Izrael királya a keblére ölelte Benhadád-ot. Hogy ha nem volna e történet végén az, hogy Akháb Isten akarata ellen cselekedett és ítéletet kapott az engedetlensége miatt, akkor ezt az egész történetet sokan megkönnyeznék, meghatódnának, hogy mekkora kegyelemmel bánt Izrael királya, és párosítanák Jézus váltságművével. De mégis elevenen él a kereszténység alap tanaiban az, hogy Isten kegyelmet ad mindenkinek, aki elfogadja, nem számít mennyire Istentelenül is él.

Ismerjük fel ebben a történetben a mai kor irányzatait! Hiszen nem ezt teszik a mai napon sokan, mint e történetben Izrael királya? De miképpen van hasonlóság a mai kor gondolkozású keresztényei között? Mint ahogyan azt már nem egyszer tárgyaltuk, de igazándiból nem lehet elégszer nyomatékosítani, hogy Isten hatalmat adott nekünk az ellenség felett, akkor miképpen élhetünk bűnben? Mert bizony minden kísértés felett diadalomra vezethet minket Jézus, ha valóban bennünk él. Mégis sokan Isten igéjét félretolva érvelnek azzal, hogy: „emberek vagyunk”. Elég baj az, hogy ha emberek. Az ige üzenete az számunkra, hogy már e földön Isten fiaivá lehetünk, nem csupán a halálunk után.

Galátzia levél  4,4-7
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.”

Ezért van az, hogy több helyen is utalást találunk arra, hogy bár testben töltjük földi életünket, de ne test szerint éljük azt!

2Korintusi levél 10,1-3
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.

Erről egy többet mondó ige:

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Mert ha testiesen éljük, a bűnt beengedve az életünkbe, akkor vajon milyen sorsot szán nekünk az Isten? Ebben a történetben is megadja a választ az Isten:

1Királyok 20,42
„Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.”

Ahogyan a próféta is megmondta, lelket lélekért, népet népért! Ha a kiirtás helyett kegyelmezünk, vagyis ha a bűneink vezetnek minket, akkor az életünket fogjuk adni érte. Mert vagy a bűnnek szolgálunk a halálra, vagy szolgálunk az Istennek igazságra!

Római levél 6,14-18
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

Mert a bűn az, ami elválaszt minket Istentől, a bűn tesz tönkre mindent, ezért az életünkben nem lehet helye! Talán túl kemény volnék? Nem vagyok kemény, csak sokan elfeledik azt, hogy Isten nem csupán kegyelmes, hanem igazságos is.
János evangéliuma 4,24
„Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Mert mit jelent igazságban imádni Istent? Nagyon sokan megtisztelik Istent a bűneikkel, de vajon erről szólna az Isten imádata? Nézzük meg az igében, hogy mit jelent igazságban imádni Istent.

Első kérdés legyen az, hogy mi az igazság?

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Tehát Jézus az igazság. De ki Jézus?

János evangéliuma 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”

Ő az Istennek igéje! Az igazság tehát egyenlő Jézussal, azaz az Isten igéjével. De rakjuk fel az i-re a pontot ezzel az igével:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Akkor már ezek az igék után nem nehéz elképzelnünk, hogy mit jelent Istent igazságban imádni. Isten igazságban való imádása az ige megtartását jelenti. De akkor jöjjön egy újabb kérdés: Isten lehet igazságban úgy imádni, hogy nem tartjuk meg az igéjét?

Római levél 4,1-6
„Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.”

Nézzük meg Ábrahámnak ezt a történetét:

1Mózes 15,1-6
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”

Bizony itt Ábrahám nem tett semmit, csupán hitt az Úrnak! De nem lehet ennyivel lezárni a történetet. Már többször beszéltünk arról is, hogy mit jelent a hit. A hit nem azt jelenti, hogy hiszek valamiben, amiben amúgy nem vagyok biztos. A valódi hitet nem lehet szétválasztani a cselekedetektől:

Jakab levele 2,17
„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

Ezért van az, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, nem pedig hiszékenység:

Zsidó levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

De mi is tulajdonított be Ábrahámnak? Az, hogy hitt az Isten beszédének! De sok úgynevezett keresztény nem hisz Isten beszédének, hanem saját érzésük és gondolataik után mennek! Ábrahámnak mikor még ez az ígéret adatott volna, már kijött Úr-Kaszdimból, engedelmességben követve az Úr hívását. Ábrahám már ismerte az Urat, és láthatjuk az életét nyomon követve, hogy Isten akarata szerint járva élte az életét. Ezt olvashatjuk Jakab levelében is:

Jakab levele 2,20-24
„Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”

Figyeltünk? Azt mondta Jakab, hogy beteljesedett az írás azzal, hogy kész volt Izsákot feláldozni. De melyik írás is teljesedett be? Ez:

„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.”

Mert ha Ábrahám csak azt mondogatta volna Istennek, hogy: „ó, hiszek neked”, de nem követte volna Isten beszédét engedelmességben, akkor a hite hiábavaló lett volna, vagyis nem lett volna igazsága sem.

De menjünk tovább a római levélre. Pál beszél arról, hogy van törvény szerint való igazság és hitből való igazság. Lássuk először a törvény szerintit:

Római levél 10,5
„Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”.

A törvény szerint való igazság az, hogy cselekedjük meg Isten parancsolatait, és ez által élünk általa. Olvassuk el azt az igét, amelyre Pál utal:

5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Ha tehát cselekedjük Isten parancsolatait, akkor élünk általa, ha pedig nem cselekedjük, akkor az halálunkká lesz. De akkor mi a hitből való igazság?

Római levél 10,6-10
„A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Talán szembe lehet fordítani a törvény és a hit általi igazságot? Mielőtt megválaszolnánk, nézzük meg, hogy mire utal Pál, vagyis hogy honnan idézett Isten igéjéből:

5Mózes 30,1-15
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, amiképpen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”

Láthatjuk, hogy ugyanúgy 5Mózes 30. fejezetéből idézett. Tehát amint olvastuk; „a te szádban és szívedben van”. Pál erről azt mondja, hogy tehát elég szívből hinni Jézus feltámadásában és szánkkal vallást tenni róla, és akkor üdvözülünk. Felszínesen nézve ezt az igét sokan erre alapoznak, és élnek Istentelen életet miközben biztosak az üdvösségükben. De akkor miről beszél Pál? Térjünk ismét vissza arra az igére, amire Pál utalt:

5Mózes 30,11-15
„Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.”

Hogy teljesítsed azt! De úgy tűnik, mintha Pál kihagyta volna ezt a részt. De valóban így lenne? Nézzük csak:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Mit jelent szívvel hinni? A hitről már beszéltünk sokszor, és most is érintettem e témában, hogy a valódi hit engedelmességgel, vagyis cselekedetekkel társul. Ha tehát nem vagyunk engedelmesek Isten beszédének, akkor nincs szívbéli hitünk. Ezt jelenti a szívből való hit. De miért Jézus feltámadásáról beszél Pál? Azért, mert Jézus volt az egyetlen, aki feltámadt a halálból és nem látott elmúlást. Ugyanis akikről olvasunk az igében, hogy feltámadtak, azok újra meghaltak, viszont Jézus a feltámadása után nem látott halált! Ezért Jézus feltámadásában hinni nem mást jelent, mint a Messiásban hinni! Mennyünk tovább:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Szájjal vallást tenni? Bizonyára emlékeztek arra, mikor Jézus megkérdezi azoktól, akik nem cselekedik akaratát, hogy miért nevezik Őt Uruknak?

Lukács evangéliuma 6,46-49
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”

Hiteltelen minden olyan szó, amelynek nincs alapja. Bár Uruknak szólították Jézust, mégsem volt közük az igazsághoz, azaz Jézushoz, más néven Isten igéjéhez. Értjük, hogy a szájjal vallást tevés mit jelent? Hozom újra az igét:

Római levél 10,10
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

Ha szívvel hiszünk (ezt pedig már tárgyaltuk, hogy mit jelent), akkor, csakis akkor lehet igazságunk, amely által nem válik üressé a vallást tevő szánk. Mert azok a vallást tevő ajkak az igazak, akik szívvel hisznek Jézusban, vagyis akik engedelmességben követik Őt!

Említettem nemrégiben és egy visszatérést ígértem, ami egy kérdés volt: a törvényt, és a hitbeli igazságot szembe lehet fordítani egymással? Egyáltalán nem! A törvény igazsága egy magasabb szintre lett emelve, ez pedig a hit általi igazság által történt meg. Ahogyan az 5Mózes 30. fejezetében is olvastuk, a szívünkben és a szánkban lett Isten parancsolatai, hogy teljesítsük azt. Ugyancsak erről beszélt Pál is, hogy szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre. Ez pedig úgy vált lehetővé, hogy Jézus bennünk lakozást véve megcselekszi Isten törvényeit. Ezért már nem a mi érdemünk, hanem a bennünk munkálkodó Isten kegyelme. Mert elterjedt az a tévtan, miszerint akik hisznek, azok nem kötelesek megtartani Istennek a törvényeit. De mit mond erről az ige?

Római levél 3,31
„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

Végül ezzel az igével zárom:

1János levele 3,10
„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.


(Skype 2014/02/05)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 12, 20:23:21
Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Ézsaiás könyve 55,1-13
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”

A mai téma fő mondanivalója az, hogy nincs helye halogatásnak, Istenhez minden erőnkkel igyekeznünk kell. Ugyanis eljön az az idő (talán már eljött?), mikor már annyira nagy lesz az istentelenség, hogy Isten beszéde nem lesz megtalálható. Így hangzott az ige:

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.”

Sokan megelégednek az Istennel való kapcsolatukkal, és egyben úgy is érzik, hogy minden a legnagyobb rendjén. Pedig az Istennel való közösségünk egyre jobb és jobb lehet, ennek a kulcsa pedig; az Ő akaratában való járás, az Ő parancsolatainak a megtartása. Hiszen a mi életünk abban van elrejtve, hogy megcselekedjük Isten parancsolatait. Erre mondhatjátok: Jézusban van elrejtve az életünk, miről zagyválok? Nézzük meg Jézus szavait erről:

János evangéliuma 12,44-50
„Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Jézus tehát egyértelműen kijelenti, hogy az Atya parancsolatainak a megtartása az örök élet. De akkor nem Jézusban van elrejtve az életünk? Dehogynem! Csak meg kell érteni az Atya parancsolatai és Jézus közti egységet. Mert mi a közös bennük? Az, hogy egy és ugyanaz. Ahogyan az előző igeversben is olvashattuk, Jézus egyértelműen kijelentette azt is, hogy csupán azt szólta, amit az Atya mondott Neki:

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.”

 Jézus tehát az Atya testet öltött beszéde. Erről már nagyon-nagyon sokat beszéltünk és megannyi ige volt a segítségünkre, hogy ezt a kétségtelen valóságot megerősítsük szívünkben. De nézzünk meg újra egy igét, amely megerősíti mindezt. Azt olvashatjuk az igében, hogy mikor Isten megadta Mózesnek a szent sátor, és a felszerelésének a terveit, figyelmeztette, hogy pontosan akképpen készítse el, amint azt megmutatta neki a hegyen:

2Mózes 25,40
„Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked.”

Ez pedig azért volt, mert e földi rendelések a mennyeiek képmása volt. Nézzük meg Isten szövetségládájának terveit:

2Mózes 25,10-22
„És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. És a bizonyságot, amelyet néked adok, tedd a ládába. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. A Kérubok pedig terjesszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arcaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arcai a fedél felé forduljanak. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, amelyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.

Különösen az utolsó igeversre figyeljük:

„Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.”

Tehát a két Kérub között jelent meg Isten és onnan szólt Mózeshez! De miért is fontos ez? Mindenféleképp fontosnak kell lennie, mert Isten így határozott a szövetség ládájának megépítése felől. Jézus ezt a jelentést is felfedte előttünk, mégpedig a feltámadása után:

János evangéliuma 20,1-12
„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.

Ugyancsak az utolsó igeversre legyünk figyelmesek:

„És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.”

Tehát az egyik angyal fejtől, a másik lábtól, tehát Jézus közöttük feküdt! Ez is jelként adatott nekünk, hogy értsünk! Nincs semmi sem Isten igéjében, ami ne lenne fontos. Jézus, vagyis Istennek az igéje, vagy más néven az Istennek a beszéde, a két angyal között volt. Akárcsak a szövetség ládáján! Ekképpen adja tudtunkra, hogy amiképpen Mózeshez beszélt az Isten a szövetség ládájának a fedeléről, a két kerúb közül, úgy küldte el Isten az egyszülött Fiát, vagyis az Ő beszédét hozzánk, hogy általa életünk legyen!

Zsidó levél 1,1
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

Emlékeztetnélek benneteket a mai téma címére: keressétek az Urat, amíg megtalálható! Minderre a kitérőnek tűnő részre azért volt szükség, hogy megértsük: Isten igéjére értettem mindezt. Mert eljön az az idő, mikor könnyebb lesz aranyat bányászni, mint Isten igéjét megérteni. Mert Isten igéje ugyan betűként nyugszik a Biblia lapjain, de csak a Lélek által lehet azt megérteni:

Máté evangéliuma 11,25-30
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Kijelenti Jézus számunkra azt, hogy senki sem ismeri meg az Atyát, csak az, akinek Jézus megjeleníti. Olvassuk csak el egy ehhez kapcsolódó igeverset:

János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

Tehát az ezt megelőző igerészben azt olvastuk, hogy senki sem láthatja meg az Atyát, csak Jézus által („…az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni…”), viszont az előbb felolvasott igerészben pedig azt olvassuk, hogy a Fiúhoz sem mehet senki, csak ha az Atya vonja azt!
Ez egy igen nagy dilemma, hiszen a Fiú által ismerhetjük meg az Atyát, de a Fiút pedig nem ismerhetjük meg az Atya nélkül. Akkor ez most hogyan van? Miképpen lehetséges így megismerni akár a Fiút, akár az Atyát?

A kulcsot már megkaptuk a megértéséhez. Ez a kulcs pedig az, hogy Jézus a testté lett ige. Mert az Atyát Jézuson keresztül, vagyis az igéjén által ismerhetjük meg, és az igét is csak akképpen ismerhetjük meg, ha az Atya kijelenti nekünk! Mert mindenekelőtt az Atya vonzz minket Jézushoz, vagyis a beszédéhez, hogy azután Jézuson keresztül megtaláljuk Őt:

János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

De hogyan találhatunk az Atyához, ha nem értjük a beszédét? Máshogy fogalmazva: hogyan találkozhatunk az Atyával, ha a Fiát sem ismerjük? Jézus nevére nagyon sokan szeretnek hivatkozni, de a legtöbben meg sem ismerték. Mert a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint alakították ki Jézusról a képet, pedig a valódi kép Jézusról az igéből látható meg. Ne feledjük, az Atya vonz minket az igéhez, amelyből ismerhetjük meg Jézust, majd általa az Atyát. Rövidebben és tömörebben: a Fia által vonzz magához az Atya. Bizonyára ismert előttetek Jézus magvető példázata és annak értelme, de elevenítsük fel:

Máté evangéliuma 13,18-23
„Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az ígét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”

Négy különböző területre esik a mag. Az egyik az útfélre esett mag, ahol a madarak felkapkodták, itt nem beszélhetünk semmiféle hitről. Viszont a maradék három esetben kikelt a mag!

Bár a kétharmada végül meghalt; ugye a köves talajba és a tövisek közé esett mag, de az egyharmada, a jó talajba hullott mag, termést hozott! Figyeltünk? Kétharmad meghalt, egyharmad gyümölcsöt termett:

Zakariás könyve 13,8-9
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

A kétharmad sorsára jutnak mindazok a hívők, akik a világ gondjaiba és csábításaiba merülnek el (ez ugye a tövises talaj), akik bár örömködnek, de nem az első számukra Isten igéje (ez pedig a köves talaj). Viszont az egyharmad, akiknek valódi hitük van és nem asszimilálódnak a világgal, azok termést hoznak!
De mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy bár sokan hívőknek mondják magukat, még sincs közük az Istenhez, tőlük távol van Isten igéje és a saját szívűk útján, sosem fogják megtalálni Istent. Ne feledjük, Isten türelme hosszú, de nem végtelen. Egy napon le fog záródni a kegyelem ideje, sokaknál már személyenként végbement a megkeményítés. Mert akik az Isten akaratának, az Isten igéjének ellenállnak, azok egy idő után megkeményítettnek.

Ámos könyve 8,1-14
„Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! Akik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!”

Miért nem találják meg?

2Timóteus 4,1-4
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Azok az emberek, akik elrejtik magukat az igazság elől, akik nem mennek ki a világosságra, hanem a sötétségben maradnak, azoktól maga Isten is elrejti magát. Ahogyan Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a világ bűneit, akképpen fordul el ma is azoktól, akik bár Jézus nevében reménykednek, de Istentelenül élnek.

Ézsaiás könyve 45,15
„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!”

Jézus is megerősítette ezt az igét:

János evangéliuma 12,35-36
„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?”

Vegyük észre, hogy itt nem akarták se megölni, se elragadni, hogy királlyá tegyék. Az elrejtőzést jel gyanánt adatott nekik és egyben nekünk is. A világosságról tett bizonyságot Jézus, majd ezt mondta:

„Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Majd közvetlen ezután láthatjuk, hogy a világosság, vagyis Jézus elrejtőzött:

„Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”

Testvéreim, amíg tart a kegyelmi idő, addig lehetőségünk van megtenni az Úr akaratát. Végezetül egy elgondolkoztató igével zárom:

Lukács evangéliuma 18,8
„… Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

(Skype 2014/02/12)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 18, 09:58:11
Elgondolkoztat az, hogy vannak akik teljes bizonyságban szolgálják, imádják az istenüket, akár még életüket is adnák érte. Bizonyára felfigyeltetek a kis "i" betűre, nem véletlenül írtam így. Hiszen megíratott:

János evangéliuma 16,2-3
„A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/16/2/?page=1)

Tehát azt hiszik, hogy Istennek kedves cselekedetet tesznek. Pedig nem! Gondoljunk csak Saul-ra, aki bebörtönzött sokakat, üldözte (ahol csak lehetett) a Jézusban hívőket, mikor megölték őket, ő is ellenük szavazott. Miért történt ez? Mert nem ismerte fel a Messiást, hallott ugyan Róla, de nem fogadta el.

Vagy ott vannak a baál papok Illés történetéből. Tudjuk, hogy a baál szó férjet jelent, és nem egy teljesen más istenséget imádtak személyében, hanem az egy igaz Istent, csak nem a jó ismeret szerint. Ezek a baál papok kitartóan imádkoztak istenükhöz, hittek abban, hogy tűzzel fog válaszolni. Olyannyira, hogy még meg is vagdosták magukat, mutatva az odaszántságukat. Végül mindannyian meghaltak, nem mentette meg őket az istenük.

Vajon ma hányan imádják a baált az egy igaz Isten helyett? Nem a saját szívünk, gondolatunk és érzéseink szerint kell imádni az Istent, mert ezek elvezethetnek minket a valódi kősziklától.

János evangéliuma 4,24   
"Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/4/24/?page=1)

Igazság által! Jézus az igazság, Isten igéje az igazság! Istent az igéje által imádhatjuk, abból tudhatjuk meg ugyanis akaratát és elvárásait. Így nem alakulhat ki téves Istenkép, de ehhez olvasni kellene Isten szavát, és mi több; megtartani!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Február 18, 10:09:49
Olvasni, de nem betű szerint értelmezni, hanem a Szent Lélek vezetése által. Találkoztam ugyanis olyan emberrel aki azt mondta, milyen hülyeséget ír a Biblia, hogy vágd le a jobb kezed, vájd ki a szemedet ... stb.
Ezek azok akik nem látnak az üzenetek mögé, csak felületesen olvasnak és nem is gondolkodnak el rajta. Az ilyenek soha nem tudnak engedelmesek lenni az Úr igéjének, mert valójában testiesen gondolkodnak.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 18, 10:24:49
Igen Testvérem, elsőként kell az ige iránti hit, hogy amit Isten mondott, az tökéletes és megtartandó.

Jézusnak ez a beszéde sokaknál kiveri a biztosítékot, pedig Jézus nem túlzott, hanem a kétségtelen valóságot nyomatékosította számunkra. Mert ennyire fontos, és ennyire nagy hordereje van az üdvösségünknek! Mindent kövessünk el azért, hogy Isten beszédének engedelmeskedjünk. Egyszer hallottam egy prédikációban, hogy ha ezt szó szerint kellene értelmeznünk, akkor bizony csupa csonka-bonka keresztény emberekkel találkoznánk. Elég nagy baj ez... Értsük meg, hogy Jézus nem túlzott, hanem a valóságot adta tudtunkra. Jézus mondta a következőket is:

Máté evangéliuma 19,12
"Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/19/12/?page=1)

Nem akármilyen elhívás részesei lettünk, ismerjük fel ennek a súlyát és fontosságát.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Február 18, 11:45:05
De ebből áll a kegyelem is. Ha felismerem, hogy hajlamos vagyok mások tulajdonainak elsajátítására, (magyarul lopós vagyok) a tanítás szerint le kellene vágnom azt a kezem amelyik a bűnbe visz. Az iszlám országokban ma is alkalmazzák még ezt a büntetési módszert, levágják a tolvaj kezét. De élve Jézus kegyelmével, a felismert bűnömet átadom Jézusnak, megtérek a bűnömből és ez által részesültem Jézus kegyelmében. A volt tolvaj kezemet pedig adakozó, segítő kézzé tehetem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 18, 12:02:41
Idézet
A volt tolvaj kezemet pedig adakozó, segítő kézzé tehetem.

Ámen Testvérem. :afro: De a példáddal élve vannak, akik megmaradnak a lopásban, csak talán már nem annyira, vagy nem olyan módon, mint megtérésük előtt. De ha valakit Jézus valóban megszabadít, akkor az valósággal szabad lesz. Az evangélium üzenete az, hogy térjen meg mindenki a bűnös életéből, és nem az, hogy kevesebbszer kövessen el bűnt.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2014 Február 18, 17:37:15
Ámen!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 19, 20:21:19
Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Ahogyan a 12-es vers mondja:

„…meglássa, hogy el ne essék.”

Miben lássa meg? Azokban, ami megíratott nekünk tanulságul! Bár sajnos sokan mégsem tanulnak ebből, megcsalva önmagukat azt hiszik, hogy közösségük van Istennel, pedig valójában nincsen.

Mert Isten általános kegyelme adatott a gonoszoknak is, azért, hogy felismerjék benne az egyedül igaz Istent és megtérjenek hozzá. Türelemmel hordoz a mai napon is sokakat, de nem csak türelemmel, hanem kegyelemmel is, hogy közülük némelyek megmeneküljenek. Hiszen ahogyan olvastuk is az igében, mindnyájan részesültek a mennyei táplálékból, a kősziklából folyó vízből, látták és tapasztalták a különféle jeleket és csodákat, vagyis: Isten áldásainak a részeseivé lettek! És itt jön a „de”, ugyanis akik bár részesültek ebből, és meglátták, megtapasztalták mindezt, később, akik ezek ellenére nem engedelmeskedtek Isten beszédének, azok elhullottak a pusztában. És erre mondja Pál:

„Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Kérdezem én: tanulságunkra van? Hiszen azért íratott meg, hogy tanuljunk belőle! Mert nem változott az üzenet számunkra attól, hogy mi több ezer évvel utánuk élünk, hiszen Isten sem változott. Ezért értsük meg, hogy a türelméből, a gondoskodásából, a kegyelméből olvashatjuk ki, hogy minket engedelmességre ösztönöz mindez.

Mert vajon ma hányan élnek önmaguk számára Istenben hitt biztonságos életet, miközben Isten az engedelmességet munkálja bennük? Nézzük meg, hogy miket tanulhatunk ma mások példájából:

4Mózes 16,1-35
„Kóré pedig az Ichár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai valának, fogták magokat; És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula, És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt. Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete! És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai! És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai: Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki? És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok? Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok? Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel! Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel! Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap. És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét. Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron. Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantásban. Ők pedig arcukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é? Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei. És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, ami az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt. És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam: Ha úgy halnak meg ezek, amint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat. És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi valának, és minden jószágukat. És alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül. Az Izráeliták pedig, akik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld! És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.”

Amint a történetből is láthatjuk, Kóré és csapata, híres és neves emberek úgy gondolták, hogy megilleti őket a papság. Bár léviták voltak, akiknek adatott a hajlék körüli szolgálat és a közvetítő szerep Isten és ember között az állatáldozatok bemutatása által, de a papságot csak Áron leszármazottjai örökölhették meg, őket hívjuk kohenitáknak. Láthatjuk, hogy nem happy end-el végződött a történet, sőt, a történet olvasása után láthatjuk, hogy e dolog miatt másnap a nép közül is meghaltak 14600-an. Összefoglalva mi volt az oka mindennek? Mi az üzenet ebből számunkra?

Ahogyan akkor, úgy ma is sokan illetéktelenül járulnak Istenhez, szentnek gondolják magukat, de elfeledik, hogy Istenhez csak úgy lehet közeledni, amint azt meghatározta számunkra: az igéjén át vezet az út, vagyis az Isten beszéde iránti engedelmesség által:

János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Lássunk egy másik történetet:

3Mózes 10,1-3
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”

A halál oka ismét a következő: nem tartották meg Isten parancsolatát. Isten megadta a hozzá való közeledés módját, ennek áthágása halálos ítélet. Elég szigorúnak hangzik nemde? Pedig ez a valóság, Isten parancsolatainak a megtartása élet, annak áthágása pedig átok. Hiszen ezt olvastuk Jézus szavaiból is, emlékeztetésül hozom ismét:

„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.”

Tehát ez az élet. De az átkot is tudtunkra adta ebben az igerészben:

„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”

Aki tehát megveti Isten igéjét, az életet, vagyis Jézust(!), azok az átkozottak sorsára jutnak. Többek között ezt olvashatjuk ebben az igerészben is:

5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;   Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Nagyon sokat beszéltünk már erről a témáról, nagyon sok aspektusból bemutatva, megannyi igével alátámasztva, de mindezt azért, mert nagyon fontos felfogni és megcselekedni. Fel kell ismernünk, rádöbbenünk arra, hogy Jézus volt az, akit utoljára elküldött az Atya, hogy megadjuk az Őt illető gyümölcsöket:

Márk evangéliuma 12,1-11
„És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Ezt az írást sem olvastátok-é? amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Utoljára küldte? Igen! Ez pedig azért van, mert a Fiú képviselte tökéletesen az Atyát, és azért is, mert ezek az utolsó idők:

Zsidó levél 1,1
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,”

A nagy baj viszont ott van, hogy bár Jézus azt mondja, hogy cselekedjük meg az Atya parancsolatait, de a mai kor kereszténység nagy része azt mondja erre, hogy nincs szükség erre! Így ölik meg ma is nagyon sokan Jézust, kivetik az életükből, bár azt hitetik el magukkal mégis, hogy Jézus bennük él.

Értsük meg, hogy Jézus nem élt sohasem önálló életet, nem változtatta meg az Atya akaratát, csak azt szólta, csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki. És miért küldte el Jézust? Erre nagyon gyorsan rávágják a választ: hogy elvegye bűneinket! Igaz! De fel kell ismernünk például ebben a példázatban is, hogy a gyümölcsökért küldte el az Atya. Mert ha nem termünk gyümölcsöt, semmire sem vagyunk jók.

Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

A gyümölcs termése pedig csak úgy lehetséges, ha Jézusban maradunk és Ő is mibennünk. Ám ez nem egy tétlen állapot, hanem egy odaszánt élet, amelyben nem elengedjük magunkat, hanem odaszánjuk magunkat testben és lélekben, cselekedve az Isten akaratát, amit meghatározott az igéjében.

Jakab levele 1,22-25
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

De sokan csupán csak hallgatói Isten igéjének! Így építkeznek sokan homokra, bízva Isten kegyelmében és ígéreteiben, de a saját részüket meg nem cselekszik! Mert a saját rész az engedelmesség. Engedelmesség Isten akaratának, megcselekedve parancsolatait, hogy méltóképpen Urunknak nevezhessük Őt. De ha nem cselekedjük meg Isten akaratát, akkor saját uraink vagyunk, azt pedig előre borítékolhatom nektek, hogy aki a maga ura, az saját magát nem tarthatja meg.

Tekintsünk bele Isten igéjébe és vizsgáljuk meg magunkat. Tekintsünk bele a törvénybe, Isten igéjébe, hogy általa szabadok legyünk Istennek, és ne váljunk a bűnnek szolgájává. Az Istennel való kapcsolatunkat az igéből mérhetjük fel, nem az érzelmeink és gondolataink szerint. Ha az ige igazolja cselekedeteinkről, hogy gonoszak, akkor el kell hagynunk és az egy lépés az Isten felé. Ha az ige igazolja a cselekedeteinkről, hogy igazak, akkor maradjunk meg abban! Nézzük meg magunkat az igében és ismerjük fel, hogy valóban állunk-e!?

Zárásul:

Zsidó levél 6,7-8
„Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”

(Skype 2014/02/19)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Február 20, 16:10:24
Ámen!
Köszönöm testvérem az üzenetet.

Istennel együtt menni, vagy őt követni áldás mindazok számára akik hűségesek  a szövetségkötéshez. Akik viszont szembe menetelnek az Úrral azok valóban úgy járhatnak, mint Kóré, Dáthán és követői.
Akik az Úr felkentjei ellen támadnak, az Úrra támadnak és az nem marad büntetés nélkül.
Az Úr szólt a prófétákon keresztül a vezetőkhöz, a néphez, türelmes volt, és talán még ma is türelmes, de mindennek van határa.

25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: ?Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.? 27 Ez a ?még egyszer? azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen. 28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!

Egyszerű fordítás | Zsidó levél | 12. fejezet


Éppen ezért jobb az Úr haragját elkerülni. Választani az életet, Jézus Krisztust és cselekvő hittel élni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 20, 16:20:11
Ámen Testvérem! :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Február 26, 23:12:02
Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.

1János levele 5,18-21
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!”

A mai alkalommal, ráfókuszálunk arra, hogy miképpen rendelte el Isten a hitben való életünket. Mint ahogyan a kezdő igénkben is láthatjuk, akik vigyáznak magukra, azokat a gonosz meg sem illeti. Erre az igére is, mint a többire is: ámen. Így nem kimagyarázni, megmagyarázni kell, hanem magunkra kell azt vennünk. Lássuk azt először, hogy a gonosz miképpen érinti az embert:

Jakab levele 1,12-27
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Merőben más képet fest elénk Jakab, mint amit a mai kor keresztény tanai mondanak igaz? Mert mindenütt azt tanítják, hogy ha Jézus bennünk lakozik, akkor majd Ő véghezviszi azt, amit jónak lát. Erre hivatkozva, sokan élnek Istentelen életet. Pedig az evangélium üzenete az, hogy meg kell halnunk a világnak, önmagunk kívánságainak, hogy Isten élhessen bennünk. Szokták azt is félreértetten mondogatni, hogy Isten munkálja az akarást, ezért már nem lehetünk hibásak, ha nem akarjuk eléggé megtartani Isten parancsolatait. Íme az ige:

Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Isten munkálja mindenkiben az akarást, akiben valósággal lakozást vett. Ezért nincsenek Istennek tétlen gyermekei, hanem csak odaszánt aktív követői!
Minden napunk telve van választási lehetőségekkel, hogy éppen mikor mit, és legfőképpen kinek teszünk. A kegyelmet félreértelmezik a legtöbben, úgy gondolkodnak felőle, hogy akit Jézus kegyelmébe fogadott, annak már nem kell semmit sem tenni, csupán megvárnia a földi élet végét és majd a Mennyországban ébredni. De ez így hamis, mert a kegyelem nem azt jelenti, hogy éljünk úgy ahogyan akarjunk mert nekünk már üdvösségünk van! A kegyelem azt jelenti, hogy megnyílt az út számunkra arra, hogy Istennek kedves életet élhessünk. Esélyt kaptunk! Jézus halálakor kettéhasadt a kárpit, jelezve, hogy megnyílt számunkra az út. A Szentek Szentjébe csupán csak egyszer egy évben mehetett be a főpap, de számunkra megnyílt az út. De milyen módon? Nincs már semmi akadály, hogy az Atyához mehessünk!? Dehogynem, de sajnos erről a legtöbben megfeledkeznek. Mert sokaknak akadály, keveseknek pedig út! Igen, Jézusról beszélek: 

Zsidó levél 10,19-29
Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. Miután van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni. Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?

Jézus tehát beállt a kárpit helyére, ezért mondja magáról, hogy Ő az út, amin keresztül eljuthatunk az Atyához. Azért mondtam, hogy sokaknak akadály, mert megütköznek az Isten igéjében, vagyis Jézusban. Pedig továbbra is Isten igéjén át vezet az út az Atyához, az ige megtartására pedig Jézus alkalmassá tette a Benne hívőket. Ezért az igaz evangélium üzenete az mindenki számára, hogy térjünk meg a holt cselekedetekből, engedelmeskedve az Úr beszédének. Aki ez alá nem veti magát, annak a kénkővel és tűzzel teli tóban lesz osztályrésze. Ezért mondja Pál is:

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

Így már jobban érthető az a bizonyos akarás, amit Isten munkál igaz? Az egyik legnagyobb baj az, hogy sokan nem veszik komolyan Istent, nem keresik Őt igazán, inkább élik a saját kis életüket, pedig Isten számára úgy lehetünk kedvesek, ha mindent átadtunk neki. Nem elég heti 1-2 alkalommal eljárni Istentiszteletre, nem elég a naponkénti imádkozás és az igeolvasás, Isten ezekkel nem elégszik meg, Ő mindenünket akarja, pontosabban az egész életünket! Ha valaki Isten követőjének gondolja magát, de olyanokat cselekszik, amiről jól tudja hogy bűn, annak Istentisztelete hiábavaló, inkább élje a hátralevő földi életét testiségben, ne csapjon be másokat, ne csapja be magát, és legfőképpen, ne próbálja becsapni Istent.

Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”

Jelenések könyve 3,15-16
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

Jelenések könyve 22,11
„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”

De akik komolyan veszik Isten követését, azoknak van egy jó hírem, és ez ama evangélium, hogy Jézus a szabadító! Megszabadít a bűn cselekvésétől az által, hogy bennünk lakozást véve engedelmes tiszta életet élhessünk, amely tetszik az Atyának. De ez sokaknak túlságosan frusztráló, nem akarnak ugyanis semmit sem tenni, csak folyamatosan a bűnöket Isten lábaihoz vinni. Engedelmesség nélkül pedig senki sem fog Isten előtt megállni.

1Sámuel 15,22-23
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Hogy olvastuk? Mit vetett meg Saul? Az Úrnak beszédét! Láthatjuk is a következményét: Isten is megvetette ezért. Ma sincs ez másképp, aki megveti az Úr igéjét, azt Isten is megveti. Mégis ennek ellenére bíznak Isten kegyelmében azok, akik megvetik Isten igéjét. De mindhiába, ezek emberek ítéletét világosan közli velünk az ige.

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Mert mi a kegyelem lelkének a bántalmazása? Az, mikor szabadjára engedik magukat a bűnök cselekvésére, majd Isten kegyelmét kérik életükre. Ma is így bántalmazzák sokan, ahelyett, hogy élnék az Isten által megszabott életüket. De olvassuk el Jézus szájából is, miképpen vélekedik azokról, akik megvetik Isten igéjét:

János evangéliuma 12,48-50
Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Tehát aki megveti Jézus beszédeit, annak kárhozatává lesz! Jézus beszédei pedig nem más, mint az Atya beszéde. Így olvastuk:

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Tehát az ige megtartandó, sőt élet a számunkra. Ezért nem kérdés, hogy meg kell-e tartanunk.

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

És benned?

(Skype 2014/02/26)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 05, 20:15:41
Anyagi bővelkedés!?

Áldott Testvéreim, a mai napon megnézzük Isten beszédében az anyagi dolgokat illető parancsolatokat, tanításokat és hogy miképpen élték ezt meg Isten hívei. Ugyanis elég szép számban örvend az a téves hit, miszerint Isten nagy gazdagságot ígért a követőinek. Első körben fontos tisztáznunk, hogy mi is a gazdagság!

A gazdagság nagyon relatív az emberek szerint, akinek például háza és autója van, az szegénynek érezheti magát azzal szemben, akinek luxus hajója és kastélya van. Akinek pedig se háza, se munkája, és nap mint nap a betevő falatjáért küzd, annak a szemében a ház és autóval rendelkező személy is gazdag. Emlékezzünk csak Lázár és a gazdag történetére, melyben Lázár megelégedett volna csupán azokkal a morzsákkal, amelyek a gazdag asztaláról hullottak alá, de senki sem adott neki. Lássuk az igét:

Lukács evangéliuma 16,19-21
„Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/lukacs-evangeliuma/16/19-21/?page=1)

Tehát láthatjuk, hogy az emberek különféle dolgokkal elégszenek meg, mást és mást tartanak gazdagságnak, az ő anyagi helyzetüktől függően. De a kérdés az, hogy Isten mit tart gazdagságnak? Továbbá: mit tart elégnek? Jézus tanítása:

Máté evangéliuma 6,19-34
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/6/19-33/?page=1)

Jézus tanítása dióhéjban: ne gyűjtsünk kincseket a földön, ne aggódjunk a ruházat és az élelmünk felöl, mert mindezeket a pogányok teszik. A pogányok azok, akik Isten nélkül élnek, és a bizalmuk, a reményük, a látható dolgokban vannak, nem pedig Istenben! Mire tanítja tehát Jézus a Benne hívőket? Arra, hogy először keressük Isten akaratát, tartsuk meg a parancsolatait, és ezek az ígéretek megadatnak nekünk. Ezt jelenti Isten országát keresni! Mi pedig az ebből való ígéret? Ruházat és élelem, pont annyi, amennyire a testnek feltétlen szüksége van, nem pedig többre. Erről tanít minket Pál apostol is:

1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1timoteus/6/6-11/?page=1)

Amivel tehát meg kell elégednünk az a ruházat és az élelem. Vagyis: ami éppen szükséges a testnek. Mégis sokan hajszolják a jólétet, amit vagy sikerül elérniük vagy nem. De mindenféleképpen egy biztos, akik ekképpen cselekszenek, azok levették Istenről a szemüket. Szokták ugyanis azt előszeretettel tanítani és híresztelni, hogy Isten minél nagyobb anyagi gazdagságot szeretne adni a gyermekeinek. Hogy ezt honnan vették, bevallom, nem tudom. De biztosan nem az igéből, mert Isten igéje épp az ellenkezőjét adja tudtunkra. Isten akarata az, hogy egység legyen a gyermekei között, bizony még anyagilag is!

5Mózes 15,1-11
„A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok néked. Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/15/1-11/?page=1)

 Isten akarata tehát az, hogy az atyafiak között (gyermekei között) egyenlőség legyen. A hetedig esztendőben az adósság elengedését parancsolta az Úr, ekkor el kellett engedni minden tartozást, sőt, a 3Mózes 25. fejezetében azt olvashatjuk, hogy minden 50. évben a földterület is visszaszállt arra, akié volt eredetileg. De nem csak ennyi az Úr parancsa, hanem a kölcsönkérőktől sem szabad elfordulni. Akik kölcsönkértek a 7. év közelgettével (vagyis az adósság elengedés évében), attól sem volt szabad elfordulni:

„Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.”

De figyeljük meg az igevers elején, hogy ez csak az atyafiakra vonatkozott, az idegenekre nem:

„Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.”

Mit jelent ez? Az, hogy Isten népében Istenfélelem van, és aki kér a hetedig esztendő közeledtével, az nem azért kér, hogy becsapja a segítségnyújtót. Viszont az idegenek, az istentelenek, zsákmányt látnak a hívőkben, ezektől be lehetett hajtani a kölcsönadott javakat az elengedés évétől függetlenül. Tehát itt láthatjuk Isten parancsolatát és egyben védelmét a kizsákmányoló emberekkel szemben.

Emlékeztetnélek benneteket Jézus szavaira, amelyet nemrégiben olvastunk, mégpedig:

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Vagyis feltételhez kötött az ígéret. Nézzük meg azt az igerészt, amelyre hivatkozhatott Jézus:

5Mózes 28,1-14
Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt. És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/28/1-14/?page=1)

Láthattuk tehát a feltételes „ha” szót, és az abból következő „akkor” ígéreteket. Milyen ígéreteket is olvastunk? Lássuk:

- áldott leszel a meződben
- áldott lesz méhednek gyümölcse
- áldott lesz földed gyümölcse
- áldott lesz barmodnak gyümölcse, teheneidnek fajzása, juhaidnak ellése
- áldott lesz a kosarad és a sütőteknőd
- áldott leszel bejöttödben és kimenetedben
- megszalasztja ellenségeinket
- áldott lesznek csűreink és minden amire rátesszük a kezünket
- áldott leszel azon a földön, amelyet az Úr ad neked
- megnyitja az ég csatornáit, vagyis esőt ad alkalmas időben a földünkre
- kölcsön adunk, de mi nem szorulunk kölcsönre

Előszeretettel gondolkodnak eme ígéretek felöl úgy, hogy behelyettesítik luxus házakra, autókra és jól menő vállalkozásokra. De nem ezeket ígéri az Úr, hanem amint a felsorolt listában is láthatjuk, az alapvető testi szükségleteket, ezen felül méhnek gyümölcsét (gyermek), áldást ad kezünk munkájára és megfutamítja ellenségeinket. De ezek is feltételhez kötöttek, így záródott az igerész:

„ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.”

És ebből még következik ám valami! Akik az Úr által megszabott tökéletes úton járnak, azok nem a földi dolgokkal foglalkoznak, hanem az Istennek való szolgálattal. Nem az anyagi dolgokat hajszolják, nem abba ölik idejüket és energiájukat, hanem hogy Istennek tetsző életet élhessenek. Ezeknek ha adatik is az ígéreteket meghaladó gazdagság, az nem fogja befolyásolni az Istennel való kapcsolatukban. De akik nem indulnak meg a testvéreik szüksége láttán, pedig lenne miből adniuk, azokban nincs meg Isten szeretete:

1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/3/17/?page=1)

Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy Isten akarata hogy adjunk, és ne kérjük vissza. Ha van nekünk, akkor a szegény atyafiánk, vagyis testvérünk szükségét pótoljuk ki. De nem ezt olvassuk Páltól is?

2Korintusi levél 8,10-15
„Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2korintusi-level/8/10-15/?page=1)

Isten akarata a testvérek közötti egyenlőség, sőt, még inkább az, hogy egymást szolgáljuk! A vagyoni egyenlőséget nevezhetjük egyszerűbben a közös vagyonnak, vagy akár közös kasszának. Ezt láthatjuk Jézus földi életében is, hogy a tanítványokkal mindenük közös volt, a kasszás pedig Júdás volt. De az apostoli gyülekezésben is ezt láthatjuk:

Apostolok Csel. 4,32
„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/4/32/?page=1)

Akik csak az újszövetségi írásokat fogadják el, azoknak is meg kellene látniuk ezt a tanítást. Továbbá azt is, hogy mikor Anániás és Safira részesedni akartak ebből, de biztonságukat nem Istenbe, hanem a földi vagyonba helyezték, sőt, magukat ezzel egyetemben az apostolok fölé is emelték, azonnali halállal lakoltak. Miért emelték ezzel magukat az apostolok fölé? Olvassuk el a következő igerészt:

Apostolok Csel. 3,1-8
„Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/apostolok-csel/3/1-8/?page=1)

Se aranyuk, se ezüstjük, mert ők is betették mindenüket a közösségi kasszába. Viszont a mai korban nem ez látjuk. A gyülekezeti tagok éhezhetnek, míg a lelkipásztor és a gyülekezet vezetői luxus körülmények között élnek. Erről bátran kijelenthetjük: ez nem Isten akarata! De mondhatják azt, hogy ez már megváltozott. Igen, megváltozott, de nem úgy ahogyan gondolják. A testvériség változott meg, de ezt is csak az emberek változtatták meg! Az a testvériség, amelyet Isten rendelt, az merőben más, mint amit a mai korban tapasztalhatunk. Isten igéjében nem haladhatunk bakugrásban, meg kell tartani az „A”-t, hogy „B” is lehessen. Ha majd helyére kerül a testvériség Isten szemszögéből, majd akkor helyére kerülhet a közös vagyon parancsolata is.
A mi életünk ne arról szóljon, hogy a saját kényelmünkről és biztonságunkról gondoskodjunk, hanem hogy betöltsük Isten parancsolatait, közöttük pedig: hogy gondunk legyen a testvéreink anyagi helyzetére is.

Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;  Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/6/19-21/?page=1)

Tehát a mennybe gyűjtsünk kincseket, ne pedig a földön! Olvassunk ezzel kapcsolatban Páltól is:

1Korintusi levél 3,11-15
„Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1korintusi-level/3/11-15/?page=1)

Sokáig úgy gondolkoztam ez ige felől, hogy a fa, széna és a pozdorja alatt a haszontalan cselekedeteket kell érteni, míg az ezüst, arany és a drágakő alatt a jó, megmaradó cselekedeteket. De úgy gondolom, hogy ennek más értelmezése is van. Figyeljünk csak:

„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”

Milyen „ama” napra gondolt Pál? Minden bizonnyal erre:

2Péter levele 3,10-12
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2peter-levele/3/10-12/?page=1)

Sejthetjük, hogy ez nem néhány száz fokos tűz lesz, amely csak a fát, szénát és a pozdorját pusztítja el. Ez a tűz mindent felbomlaszt, minden materiális dolgot, mindent, ami e földre irányul! Isten emésztő tűz! Egyedül csak az marad meg, amelyet a Mennyben gyűjtöttünk össze. Amit pedig megtagadtunk a szükségben levő testvérünktől csak azért, hogy nekünk bővelkedő életünk legyen, az nem csupán megégni fog, hanem ellenünk is fog tanúskodni. Végezetül:

Példabeszédek 30,8-9
„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/peldabeszedek/30/8-9/?page=1)

(Skype 2014/03/05)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Viz77 - 2014 Március 06, 08:15:23
 :afro:  egyetertek  az irasoddal Antee

  Amugy tuddjatok mit unneplunk januar 1-en? 

 Jezust  szuletese utani   a 8.  napon  meteltek korbe
 / vetetett fel az abrahami szovettsegbe  /    :01:


 :044:

A felekezeti megnevezés moderálva - Antee
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 06, 10:03:38
Szia Testvérem! :088:

Jézus pontos születésének az idejét nem tudjuk, de több mint valószínű hogy nem Decemberben, vagy annak környékén volt.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Guti Tünde - 2014 Március 06, 15:46:14
Nahát... bár gondoltam már erre az összefüggésre, most mintha erőteljes pecsétet kapott volna a szívemben:

"És miért küldte el Jézust? Erre nagyon gyorsan rávágják a választ: hogy elvegye bűneinket! Igaz! De fel kell ismernünk például ebben a példázatban is, hogy a gyümölcsökért küldte el az Atya. "
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 12, 20:01:53
:afro: :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 12, 20:02:04
Vérevés!?

Ez a téma is egyike azon témáknak, amelyről keveset beszélnek, továbbá úgy gondolkodnak felőle, hogy a vérevés kérdése, e mai kor hívőit nem érinti. Ha valaki eljut arra a felismerésre, hogy Jézus csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya mondott Neki, az megérti, hogy Jézus semmit sem törölt el az Atya parancsolatai közül. Ezért a vérevés kérdése is nagyon egyértelmű Isten igéjében. Csak azoknak nem egyértelmű, akik a saját hasuk szerint járnak és a maguk meggyőződését Isten igéje fölé helyezik. Meg fogjuk nézni a tanach-i és az újszövetségi igékben a témával kapcsolatos igerészeket a következő pontokban:


Mi a vér?

Isten nem hagy minket kétségben, világosan tudtunkra adja, hogy a vér az a lélek.

5Mózes 12,23-25
„Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet. Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.”

Ebben a kis igerészben három alkalommal is mondja Isten, hogy meg ne együk a vért. És hogyan is záródik?:

„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.

Tehát azt cselekedni, ami igaz az Úr szemei előtt! Mégis oly sokan megmagyarázzák, hogy miért szabad azt tenni amit akarunk, utalva Jézusra, aki megváltoztatta az Atya parancsolatait. Pedig Jézus többször is beszélt arról, hogy csak azt teszi és azt beszéli, amit az Atya mondott Neki. De mégis jönnek az érzelgősök, akik nem akarják elhinni, hogy Isten parancsolatainak az áthágása befolyásolhatja az Istennel való kapcsolatukban. Mekkora balgaság, hiszen Aki azt mondta hogy ne ölj, azt is mondta, hogy ne egyél vért. Tehát Isten bármely parancsolatának az áthágása engedetlenség, vagyis bűn, és igenis befolyásolja az Istennel való kapcsolatot.

Római levél 14,14-17
„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Ezzel az igerésszel szokták bizonygatni azt, hogy semmi sem tisztátalan, tehát aki hisz Jézusban, az bármit megehet anélkül, hogy bűn terhelné. Nagy félreértés ez, de talán az ige pontatlan olvasása teszi ezt. Ugyanis ekképpen fogalmazott az ige:   

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.”

Vagyis amit Isten tisztának nyilvánított számunkra! Nem pedig amit mi nyilvánítunk annak. De hogy jobban megértsük, olvassuk el a következő igerészt:

1Korintusi levél 10,23-26
„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem kiki azt, ami a másé. Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége.”

Tehát mindent szabad nekem? Ölni? Paráználkodni? Lopni? Vért enni? Nem erről van szó, hanem arról, hogy mindent, amire szabadságot adott Isten, azt szabad nekünk! Ebben a korinthusiakhoz írt fejezetben pedig nem a tisztátalan ételről vagy a vérről beszélt Pál, hanem a bálványáldozati húsról, amit idegen Isteneknek áldoztak. De ezzel kapcsolatosan is megláthatjuk, hogy Pál az ismeret, az engedelmesség és a szeretet témáját feszegeti. Ismeret alatt hogy nincs más Isten és ezért a hús nem árthat, engedelmesség és a szeretet terén, hogy ne együnk olyat, amit bálványoknak áldoztak (ne ingereljük az Urat), továbbá a szeretetet megtartva ne botránkoztassunk meg másokat. Tehát ebben is egységet láthatunk Pál és a 12 Apostol tanításával, miszerint tartózkodjunk a bálványáldozati hústól is.

Miért nem szabadott megenni?

Emberileg szeretünk mindent megérteni, és ez is közé tartozik. De ahogyan a tisztátalan ételtől való tartózkodást sem értelem által, hanem hit által kell engedelmességben elfogadnunk, akképpen a vérevés tilalmát is. Bár hozzá teszem, nem kell intellektuális tudás megérteni azt, hogy amit beveszünk a szánkon, abból végül mi lesz, és azután hova kerül. Így megérthetjük, hogy a vér az nem ételnek adatott, azon belül pedig a lélek ne az árnyékszékbe (szennycsatornába) kerüljön. De ha ezt valaki nem tudja elfogadni, semmi gond, viszont akkor fogadja el Isten parancsolatát engedelmességből és hit által. Emlékeztetnélek benneteket erre az igére:

5Mózes 12,25
„Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.

Mi számít vérevésnek?

Isten igéjében világosan megláthatjuk, hogy nem csak az számít vérevésnek, mikor a vért megsütik és megeszik. Nézzünk meg egy történetet:

1Sámuel 14,24-32
„Az izráeliek már igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. Jónátán ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége! Azon a napon Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst.”

Bár e történet húsevés részleteibe nem avat be minket Isten igéje, de feltehetőleg valamelyest megsüthették, de a körülmények miatt nem volt alkalmuk vértől mentesíteni. Talán még vizük sem volt megmosni.

A kérdés tehát: mi számít vérevésnek? Erről egy másik kérdés jut eszembe, mégpedig: mit nevezünk hosszú hajnak? Például a vállig érőt? Ugyanez a kérdés a vérrel kapcsolatban is. De még mielőtt erre kitérnénk, vegyük észre Isten igéjében, hogy kezdetben a fa gyümölcseit és a maghozó füveket (például búza) adta eledelül az ember számára.

1Mózes 1,27-29
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

De gondoljunk csak az Izrael 40 éves pusztai vándorlására is, mikor Isten csupán mannával akarta etetni a népet, és igen rossz vége lett, mikor a nép húst kért magának.

4Mózes 11,31-35
„És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtének magoknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül. A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet. Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.”

Mindezzel azt akarom mondani, hogy Isten tökéletes akarata az volt, hogy az ember ne táplálkozzék hússal. De Isten megengedte az embernek, hogy táplálkozzék hússal, de azt nem, hogy vérrel együtt! És miképpen kell ezt megtartanunk? Mindenki törekedjen lelkiismeretesen megoldani ezt a kérdést, rendesen megmosni a húst és akár be is sózni.

Milyen tanítást kaphatunk erről az apostoloktól?

Rendkívül érdekesnek tartom azt, hogy akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az „ószövetségi” írásoknak, azok hogyan tudják figyelmen kívül hagyni az újszövetségben olvasható apostoli rendeleteket? Mert az apostolok rendelete az volt a pogányokból megtértek felé, hogy tartózkodjanak a vértől:

Apostolok Csel. 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Egyszer hallottam olyan gyülekezeti tanítást, amelyben úgy hirdette a pásztor a vérevés rendeletét, hogy bizonyára kiakasztották volna a zsidókat ezzel, ezért rendelték el csupán az apostolok. Ez egy nagy mellélövés volt, mert nem a zsidókat haragítják meg vele, hanem magát az Istent. Ezért azt fedeztem fel, hogy akik mégis esznek vért, azok nem csak az ószövetségi írásokat vetik el, de az újszövetségi írásokat is. Ez a szabadosság, és a téves gondolkodás Isten kegyelméről, hogy tegyünk azt amit akarunk, Isten úgy is megbocsát nekünk. Nem értik Jézus váltságáldozatát, de hogyan is érthetnénk, hiszen magát Jézust sem ismerik.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Viz77 - 2014 Március 14, 16:33:09
Bekesseg

Daniel Ekechukwu . Feltámadás a halálból
Egy nigériai lelkipásztor halála és feltámadása.

http://www.youtube.com/watch?v=ycX_6yu4eEU

nos nezzetek meg, aztan ki ki gondoljon ugy ahogy neki tetszik. :01:


Átalakulások 1. rész
Hat erre kepes Isten , ha az O utjain jarunk...

http://www.youtube.com/watch?v=ItEB4IB2EL8


Bekesseg nektek  :044:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Viz77 - 2014 Március 14, 18:05:29
Bekesseg

Hat igen aki kimondja kisse erosebben
azt a lelkipasztort  nem nagyon hivjak meg
igehirdetesre tobbet  :062:

http://keskenyut.files.wordpress.com/2012/06/sokkolo-uzenet-p-washer.pdf

Bekesseg nektek :044:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 19, 22:04:21
Ki volt Azázel?

3Mózes 16,1-22
„És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, amely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul. Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket. Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul. És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé. És vegye tele a tömjénezőt eleven szénnel az oltárról, amely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön belől. És vesse a füstölőt a tűzre az Úr előtt, hogy befedje a füstölő felhője a fedelet, amely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen újjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen újjával a vérből. És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, amint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, amikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.”

Láthatjuk, hogy két bak került kisorsolásra, egyik az Úrnak, amelynek vérét bevitte a főpap a Szentek Szentjébe a bűnök bocsánatáért, és egy másik bak, amelyet a pusztába küldtek el Azázelnek. Van itt nagyon sok mély dolog, de ezek közül most csak néhányat fogunk részletesebben megnézni. A bakokat illetően észrevehettük, hogy először az egyik feláldozása történt, és majd csak ezután vitték el az élő bakot a pusztába. Ez azért fontos, mert Izrael népéért bemutatott bak vére Isten bocsánatát eredményezte, de mégis azt láthatjuk, hogy bár megtörtént a bűnökért való engesztelés, de ezután a főpapnak az élő bakra kellett helyeznie Izrael minden vétkét és bűnét! Tehát nem törölte el Isten a bűneiket, hanem másnak tulajdonította azokat! Továbbá a főpap ezzel egyetemben, a vétek és bűn bakra való ráhelyezése által azt jelentette ki, hogy ezekhez a hamisságokhoz, vétkekhez és bűnökhöz semmi közük, mert Isten elengedte azokat! Tehát még egyszer, Isten nem eltörölte a bűneiket, hanem másnak tulajdonította. Így megértjük a zsidókhoz írt levél szerzőjének a sorait:

Zsidó levél 10,1-4
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”

A tulok volt az, amit a főpap a saját és házanépe bűneiért mutatott be, a bak pedig, amit Izrael népéért mutatott be. Ugye sokszor beszéltünk már arról, hogy mit jelent Jézus nélkül és mit jelent Jézussal élni. Erről sajnos még az önmagukat ízig-vérig hívőknek tartók is többnyire helytelenül gondolkodnak. Ugyanis a Sátán ereje és hatalma abban volt, hogy a testünk felett uralkodott, megkísértve, kívánságainkat felélesztve bűnbe csábított minket, és ezáltal elszakasztott minket Istentől. Viszont Jézus áldozata által bennünk lakozva erőssé tett minket, hogy ne legyünk a saját testünk rabjai, hanem hatalmunk legyen a testünk kívánságai felett. Így nyílt meg az út az Atyához és ezért szüntette be Isten a bűnért való áldozatokat:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Térjünk rá akkor az élő bakra, amelyre ráhelyezte a főpap Izrael minden hamisságát, vétkét és bűnét, majd elküldték azt egy emberrel a pusztába, Azázelnek. A kérdés tehát az, hogy kicsoda Azázel? A legtöbbeknek ez nem is kérdés, rögtön Sátánnak azonosítják be, pedig Azázel nem a Sátán! De még mielőtt részletesebben kitérnénk a személyére, tettére és ítéletére, nézzünk meg egy igen fontos igét amely elindít minket:

Júdás levele 1,6
„Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Vagyis a bukott angyalok bilincsekben várják az ítéletüket, tehát fogságban vannak! Egyébként nem gondolkoztatok el arról, hogy Júdás ezt honnan vette? Milyen írások alapján mondja ezt? Testvérek, Júdás nem ellenőrizhetetlen szavakat szólt, Énókh könyvére utalt, ráadásul nem első alkalommal, de a további utalására majd később visszatérünk. Most nézzük meg Júdásnak ezt az utalását Énókh könyvéből:

Énókh 10,11-14
„És mondá az Úr Mikháelnak: "Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat minden tisztátalansággukkal. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégződésük, az itéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra. És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.”

Láthatjuk tehát Isten parancsolatát Mihály arkangyal felé, hogy kösse meg a bukott angyalokat. Azázel megköttetését pedig itt olvashatjuk:

Énókh 10,4-8
„És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.

Figyeltetek? Azázelt megkötözve a sivatagba, vagyis a pusztába vetették, ide rendelte Isten az élő bakot, Izrael minden hamisságával, vétkével és bűnével! Hogyan is záródott az igerész?

„És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.

Ezek azok a bűnök, amelyeket Isten elküldött a bakon keresztül Azázelnek. De mégis milyen bűnt követett el, hogy Isten ilyen ítélettel sújtotta? Olvassuk el:

Énókh 8,1
„És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.”

Ezek voltak azok a titkok, amelyeket feltárt az emberek fiai előtt Azázel, és ez által nőtt meg az igazságtalanság a földön:

Énókh 9,6
„Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:”

Lássuk az ítéletét:

Énókh 13,1-2
„Énok pedig elment és ezt mondta: "Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged: És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”

Azázeltől most egy kicsit elvonatkoztatva, beszéljünk összefoglalóan Énókh könyvéről. Énókh könyvével több helyen is találkozhatunk az Szentírásban, például Pál írásánál is:

Római levél 1,18-21
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.”

Két dolgot figyeljünk meg Pál ezen írásában. Először is, hogy Isten alkotásaiban látható Isten nagysága, hatalma, Istensége. Mert a teremtett világ engedelmességben követi Istent, betöltve azon szolgálatát, amire Isten teremtette. Másodsorban lássuk meg Pál írásában, hogy bár sokan meglátták Isten hatalmát ezekben, mégsem rendelték Isten alá magukat az által, hogy a parancsolatait megtartsák. Így válnak hiábavalóvá és így élnek sötétségben. Lássunk egységet Énókh szava és Pál szava között:

Énókh 2,1-5,5
„Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott időben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történő dolgokat, a kezdettől a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész földet vízzel, és a felhők, és a harmat, és az esők vizei hogy borítják be. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévő nap a földre. És a naptól jövő hőség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselődik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekből, és vegyétek figyelembe mind az ő munkáit, és tudjátok meg, hogy ő, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett. És az ő munkáit évről-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint ő meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétől, hanem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az ő rendeletéből. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az ő hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz békesség. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.”

Vagyis minden teremtett dolog tudja a rendjét, a helyét és a feladatát, csak az ember nem, aki szabadon akar élni Istentől!
Júdás írásait illetően ígértem visszatérést Énókh könyvére vonatkozóan, nézzük meg tehát Júdás leveléből Énókh írását:

Júdás levele 1,14-15
„Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.”

Az idézett igét nézzük meg magában az Énókh könyvéből:

Énókh 1,9
„Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfedni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.”

Érdekesnek tartom azt, hogy bár a Szentírás több helyen is bizonyságot tesz Énókh könyvéről, amelyből ráadásul idéznek is, mégsem fogadják el Énókh által leírtakat. Miért van ez? Ennek több oka is lehet, mint például az, hogy sci-fi-nek hiszik a leírásokat. Ezek az emberek gondolkozzanak el például: Sámson erejéről. Ugyanakkor mások pedig nagyobb értéket tulajdonítanak az emberek általi kanonizálásnak, mint például magának Júdás apostolnak. Akik nem tudják elfogadni Énókh könyvét, azok Jásár könyvét még inkább nem fogadnák el, főleg Salamon cselekedeteit, amelyek szintúgy nagy kérdőjeleket egyenesítenek ki.

Van itt még egy dolog, amit tisztázni kell. Hol van Sátán? A Sátán már az őrző angyalok (vigyázó angyalok) előtt elbukott, sőt, már az ember teremtése előtt.

1Mózes 2,15
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

Ha nem lett volna ellenség, akkor nem kellett volna őrizni. Továbbá az őrző angyalok foglalatosságában is benne van, hogy: őriznek! Ádám és Éva elbukott, az őrző angyalok is. Mi viszont őrizzük meg azt, amit ránk bízott az Úr: az Istenben való hitet! Mert miért volt az emberpárnak bűne, hogy ettek a tiltott gyümölcsből? Nem csupán az Isten parancsolatának az áthágásáról van szó, hanem van ennek még egyéb mélysége!

Mikor még nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, addig az ember tanulta az Istentől, hogy mi a rossz és mi a jó. Vagyis: hittek Istennek. Ám azzal, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, nem csak a parancsolatát hágták át, hanem azt mondták ezzel: majd mi eldöntjük, hogy mi a jó és mi a rossz! Ahogyan ma is sokan teszik, Isten parancsolatát félredobva önmaguk eldöntik, hogy mit szabad nekik és mit nem! Így esznek ma gyümölcsöt sokan, a jó és a rossz tudásnak fájáról.

Többször elgondolkoztatott az, hogy mivel az ige azt írja, hogy a bukott angyalokat megbilincselte az Úr, akkor mégis mit értsünk démonok, azaz gonosz lelkek alatt? Hiszen csupán a Sátán maradt meg egyedül, bilincsek nélkül, de akkor mégis kicsodák a gonosz lelkek? Mózes könyvében így olvassuk:

1Mózes 6,4
„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Énókh könyvében egyértelműen kiderül, hogy a föld felett való örzőkből (angyalokból) úgy váltak bukott angyalok, hogy megkívánták az emberek leányait. Bár Énókh könyve nem tér ki részletesen arra, hogy mi tetszett meg az angyaloknak az emberek lányait illetően, de feltehetőleg a haj lehetett az. Hiszen a nők ékessége a hosszú haj, és ezért kéri Pál az asszonyoktól, hogy befedett fejjel imádkozzanak, az angyalok miatt is!

1Korintusi levél 11,5-10
„Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”

Világos utasítás Páltól világos magyarázattal! Tehát az őrző angyalok feleségül vették a nőket és ezután nemzettek gyermekeket maguknak, akik nem hétköznapi emberek lettek, hanem óriások, mivel angyalok magvából valók voltak. Ezek az óriások mikor elpusztultak, csupán a testük pusztult el és a lelkük nem merült alvó állapotba. Nézzük meg Isten szavait:

Énókh 15,8-12
„És mostantól, az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.”

Ők tehát a démonok, akik nem egyenlők a bukott angyalokkal. Összefoglalva tehát az a mai üzenet az, hogy vannak írások, amelyek nem tartoznak az általunk ismert Szentíráshoz, pedig azokban is Isten beszédeit találhatjuk meg. De mielőtt bárki is kutatná ezeket, először legyen ismerete az igében, ne csak néhányszor olvassa el. Mert vannak apokrif írások, amelyek hamisak és nem Isten szavát tartalmazzák. De vannak írások, amelyek igazak, de igeismeret és Istenismeret nélkül eltévelyíthet sokakat.

(skype 2014/03/19)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Március 26, 20:10:58
A bűn súlya

Ezsdrás 9,1-15
„Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot, Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!”

Láthatjuk, hogy felismerték a bűneik súlyát, és mikor Ezsdrás meglátta elhajlásukat az Úrtól, nem csak a ruháját tépte meg, hanem saját magát is (szakállát, haját).  És egyszersmind rögtön tisztázni is kell, ez az Úr akarata, mélyen meg kell botránkoznunk magunkban és mélységesen lélekből felindulva bánkódni bűneink miatt. Mert ez a bűnbánat, nem pedig az, amit manapság sokan gyakorolnak. Rövid és felületes bocsánatkérés, utalva arra, hogy emberek vagyunk, akik természetesen bűnt cselekednek, és amúgy is Jézus azért halt meg, hogy bármennyi bűnt a lába elé tehessek... 

Jóel könyve 2,12-13
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”

De nem Ezsdrás az egyetlen, aki látványosan fellépett a bűn ellen. Nehémiás, mikor látta, hogy Isten parancsolatait áthágva élnek, megvert némelyeket közülük.

Nehémiás 13,23-25
„Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül. És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén. Annakokáért feddődém velök, és megátkozám őket, és megverék közülök néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak.”

De akár vegyük Mózes történetében azt a részt, mikor a nép aranyból készült borjakat imádott, ezután Mózes a Lévitákkal legyilkoltatta őket. De mondhatjátok erre: akkor más idők voltak, Jézus ezt megváltoztatta! Nagy tévedés, figyeljünk Jézus beszédére:

Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Nem eltörölte Jézus az Atya parancsolatát, nem megváltoztatta azt, hanem minket óv a helytelen ítélettől és kéri, hogy teljes egészében Istenre bízzuk azt! Hiszen írva is van:

5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”

Továbbá erről beszél Pál is:

Római levél 12,19
„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.”

Hiszen gondoljunk csak bele újra Jézus szavaiba:

„…hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Nyílván nem vitatéma az, hogy Jézus azt tanította amit Ő meg is élt. Mégis azt látjuk, hogy mikor Jézust megütötték, akkor nem a másik orcáját tartotta oda, hanem kikérte magának:

János evangéliuma 18,19-23
„A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?”

Tehát Jézus nem eltörölte az Atyának ama parancsolatát, hanem minket véd a helytelen ítélettől és azt teljes mértékben Istenre bízza. Tehát fel kell ismernünk, hogy a bűn súlya egyáltalán nem változott meg, de erre újszövetségi megerősítést is kaphatunk Anániás és Safira történetéből:

Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”

Mondja ezek után valaki, hogy Jézus megváltoztatta a bűnnek súlyát! Mégsem látunk hasonló történeteket, a hívő emberek élhetnek istentelen életet, mégsem esnek össze holtan a bűneik súlya miatt. Ez pedig azért van, mert ahol a bűn megnövekedik, ott jobban kiárad Isten kegyelme, hogy aki menthető, az ne vesszen el az istentelen emberrel együtt.

Római levél 5,19-21
„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Nem dicsőséges ez számunkra, hanem szégyen. A kegyelem csodálatos, Isten szeretetéről tesz bizonyságot, de egyben a mi istentelenségünkről is. Ha Isten ma elhozná igazságos ítéletét, vajon ki maradhatna meg? Vajon nem ezért kérdezte Jézus a következőket?

Lukács evangéliuma 18,8
„Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

A Tanach-ban megannyi utalást találhatunk arra vonatkozóan, mikor Isten tudtára adta a nép bűnét és annak súlyát, továbbá a próféták leírásából, viselkedéséből is megláthatjuk, hogy a bűn következtében mekkora bűnbánatot mutattak. Hamuban ültek, port szórtak a fejükre, zsákruhát öltöttek, nem ettek és nem ittak. Egyszóval megszaggatták a szívüket, nem csak a ruhájukat.

De mi a helyzet a maiakkal? A mai korban nem igazán veszik komolyan a bűnt, és ennek az oka, hogy helytelenül ismerték meg Istent. Mert azt mondják, hogy van nékünk Jézusunk! De nem értik Jézusnak a váltságművét, nem értik a világra való eljövetelét és a feláldozásának az értelmét.
Vagyis úgy gondolkoznak a legtöbben erről, hogy Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket a bűn ítéletétől. Nagyon helytelen gondolkozás, de nincs elrejtve, hogy miképpen alakult ki ez a gondolkodásmód Krisztusról. Ugyanis magukra tekintenek az emberek, meglátják magukban a bűnöket, a kívánságaikat, amelyeket ki is elégítenek, Istentelen cselekedeteiket, önzőségüket, egoista gondolkodásukat, ezektől megpróbáltak meg-megszabadulni, talán sikerült is egy ideig, de azután visszajött minden szenny. Ezért gondolják azt, hogy: „kérem szépen Jézus azért áldozta fel magát, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnöm.” Elég ha az ember önmagára tekint és máris Isten személyét ezzel átfaragják, erre pedig nagyon sok megnyugtató megerősítés érkezik, mivel az istentelenül élők száma a legnagyobb, még a hívő körökben is. Lehet az önámítás és a csapatszellem és a tömeg hipnózisa, de ettől függetlenül Isten a saját mércéje alapján fog bennünket megítélni. A téma címére visszautalva, a bűn súlyát újra megemlítve, azt a hatalmas bűnt látom a mai emberek életében, hogy a bűn elkövetései után nem szaggatják meg a szívüket, hanem egyfajta liturgikus megszokásból Isten elé mennek egy egyszerű és gyors bocsánattal. Nincs meg a szívnek megszaggatása, de hogyan lehetne meg, hiszen nem mérik fel a bűneik súlyát.

Isten nem változott meg, ahogyan akkor is, úgy most is a bűnök elválasztanak Tőle. Ne legyen tévelygés, Jézus nem azért közbenjáró közöttünk és az Atya között, hogy bármennyi bűnt is kövessünk el, protekcióval bekerüljünk a Mennybe.

Jézus valódi váltságművéről már többször beszéltünk, és megannyi anyagba belefűzve, szorosan minden esetben a témához kapcsolódott. Mégpedig az, hogy Jézus eltörölte a bűnünket, és felkészít minket arra, hogy az Atyához mehessünk. De a bűnnek eltörlését merőben másképp látják, pedig a mindenkorra vonatkozó bűn eltörlését úgy tette elérhetővé Jézus számunkra, hogy bennünk lakozást véve bűntelen életet élhetünk. Ez vágja ki az önelégültekben a biztosítékot, akik ütik az asztalt, hogy márpedig bennük Jézus van, de közben bűnt bűnre halmoznak. Vegye tudomásul mindenki, hogy aki bűnt cselekszik, az elnyomta Jézust! Vagyis nem volt jelen az életében, hanem feltámasztotta a saját óemberét. Csakhogy Jézus nem zsebi baba! Nem lehet előhúzni a zsebünkből, amikor mi jónak látjuk, és nem tömhetjük vissza, mikor úgy van kedvünk. Aki mégis így cselekszik, az kétfelé sántikál, nem egyenes az Úr szemében!

Hiányzik a mai hívők többségéből az Istenfélelem és egyben az Istenismeret is. Hiába egyértelműsíti az ige Istennek a mércéjét, mégis magukra vonatkoztatva válogatnak, és egyben figyelmen kívül hagynak bizonyos igéket, amely csakugyan Isten beszéde. Hiába egyértelmű Isten beszéde, mégsem látják meg, mert nem akarják meglátni, nem akarnak hallani sem róla! Így dugták be ma is nagyon sokan a fülüket, hogy ne halljanak, így hunyták be szemüket, hogy ne lássanak. Elfeledkeznek a valódi Jézusról, Aki a következőket megmondta:

Máté evangéliuma 5,29-30
„Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.”

Vágjuk le testrészeinket, vájjuk ki a szemünket, ha azok gátolják meg minket Isten iránt való engedelmességünket. Mert botránkoztatásról beszélt Jézus, csak sokakból már az is kihűlt, hogy megbotránkozzanak a saját bűneiken.

Mert mi az üzenet Jézus váltságáldozatát illetően? Olvassuk el Páltól:

Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

Ne uralkodjon a bűn bennünk! Nem megmagyarázni és kimagyarázni kell, hanem felfogni és beállni az engedelmességbe és a szent életbe. Nem uralkodhat, mégis sokan szolgákká teszik magukat. De legyen előttünk az Egyiptomi kivonulás, Isten nem kívülről akarta óvni Izraelt az Egyiptomi elnyomástól, hanem ki akarta és ki is szakította a szolgaságból. Jézus sem tett másképp, hiszen meg is mondta:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Ha még a bűnnek szolgálunk, akkor nem váltunk szabadokká. Ébresztő! Nem természetes az, hogy valaki hívő létére bűnt cselekszik! Mégsem így gondolják a legtöbben, a Tanach-ot lejártnak tekintik, de még az új szövetségi írásokból is válogatnak. Mert például nem hiszik el ezeket az igéket sem:

1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”

Vagy:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Vagy:

1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Hogyan is olvastuk? Benne marad annak magva? Mi a mag? Jézus elárulta a magvető példázatában, hogy az Isten igéje a mag. Akiben tehát Isten igéje, vagyis Jézus lakozást vett, az Istentől született. Pontosabban: újjá született! Mert Isten igéje által születünk újjá, újjá szül minket gondolkodásban és cselekedetekben, mert akiben élővé válik Isten magja, vagyis a beszéde, az aszerint fog élni. Ezért mondta Jézus, hogy az termést is fog hozni.

Akik az előbb felolvasott igék ellenére még is azt tartják és tanítják, hogy a hívő élethez tartoznak a bűnbe esések, azok nem hisznek az előzőleg felolvasott igéknek. Meg kell érteni ennek a súlyát! Ha az életünk nem azt mutatja, hogy igazak vagyunk Isten előtt, akkor meg kell térni, meg kell jobbítani utunkat, nem pedig kimagyarázni. Ugyanis aki ekképpen cselekszik, az az üdvösségével játszik.

(Skype 2014/03/26)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 02, 20:02:59
Hívő házasodhat hitetlennel?

Áldott Testvéreim, ez a mai téma körül is félreértések keringenek, de ma megtudjuk Isten igéjéből, hogy mi ezzel kapcsolatban az Isten akarata. Elsősorban ott kezdjük, hogy Istennek a beszéde nem csak az új szövetségi iratokban található meg, hanem az úgynevezett ó szövetségi iratokban is. Mi már értjük és valljuk, hogy nem évült el Istennek a beszéde, ezért elsősorban fussunk neki a Tanach-i, vagyis az úgynevezett ó szövetségi írásoknak, amelyben megláthatjuk, hogy miképpen rendelkezik Isten e dolog felől.

2Mózes 34,10-16
„Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, amely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, amit én cselekszem veled. Jegyezd meg magadnak amit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.”

Isten parancsolata tehát az, hogy ne vegyenek Izrael fiai feleséget idegen népből! De nem csak parancsot adott Isten ehhez, hanem magyarázatot is:

„És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.

Nem faji megkülönböztetésről van szó, nem egy száraz törvényről aminek ne lenne értelme, hanem az Isten féltő szeretetéről, amellyel óvja gyermekeit, hogy maradjanak meg Mellette.

De mondhatjuk azt, hogy természetesen nem vesz el egy keresztény egy muszlim hívőt. De ennél azért jobban a mélyére kell néznünk a dolgoknak. Ugyanis nem csak azok az idegen istenek, amelyek teljesen más vallást képviselnek! Jézus határozottan tudtunkra adta:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Így megérthetjük Jézus következő beszédét:

Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

Így azok az emberek, akik nem hisznek az egy igaz Istenben, azok bálványimádók, idegen isteneket követő emberek. Na, ezekre mondta Isten, hogy ne vegyetek közülük feleséget!

Tudjuk azt is, hogy Salamon volt a legbölcsebb ember a földön, mégis az idegen nők vitték bűnre:

1Királyok 11,1-10
„Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is, És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.”

Erről beszél Nehémiás is a népnek, akik hasonlóképpen idegen nőket vettek feleségül Isten parancsát félretéve:

Nehémiás 13,26
„Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene és királylyá tette vala őt Isten egész Izráel fölött; őt is bűnre vivék az idegen asszonyok:”

Nehémiás történetéből többet olvasva megtudhatjuk, hogy eme bűn miatt egyeseket megvert és megátkozott ugyanis nagy bűnnek számított ez. A múlt szerdai anyagban Ezsdrás történetéről is beszéltünk, aki a bűn súlya miatt saját haját és szakállát tépdeste, és ez a bizonyos bűn sem volt más, mint az, hogy Izrael népe idegen nők közül vett feleséget.

Emlékezzünk meg Izrael 40 éves pusztai vándorlására, ahol csakugyan felütötte fejét ez a bűn, méghozzá Bálám tanácsára. Izrael népét nem tudták megverni, nem lehetett megátkozni, ugyanis akik ellenük támadtak, azok Istennel találták szembe magukat. Ezért először Izrael népét Istentől kellett elfordítaniuk, hogy azután védtelenekké váljanak. Sikerült a terv, Izrael népe elegyedett a moabitákkal, a nők pedig elfordították a férfiak szívét az egyetlen Istentől.

Egyértelműen láthatjuk Isten igéjéből, hogy akik Isten népe, azaz akik Istennel jártak, nem vehettek idegen nőket feleségül. Továbbá értjük azt is, hogy mi volt az oka ennek, és azt is értjük, hogy aki nincs Jézussal, az más istenséget imád. Így például az ateista is idegen istenséget imád, mivel önmaga ura.
De vajon mit tanít az újszövetségi írások?

1Korintusi levél 7,1-17
„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint. Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet? Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

Pál elég részletes útmutatást ad a hajadonnak, a házasoknak és az özvegyeknek is. Félre szokták érteni ezt az írást is, és alkalmazzák arra, hogy hívő házasodhat hitetlennel. Pedig nem erről beszél Pál! Pál a már meglevő házasságról beszél:

„Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.”

Így ha Istenhez megtér az egyik fél, az ne akarjon elválni, ha a hitetlen fél kész vele élni. Nem arról van szó tehát, hogy választhat-e magának hívő hitetlen feleséget, hanem arról, hogy a már meglevő házasságban ha valaki megtér, az maradjon a hitetlen házastársa mellett, ha az kész vele így élni.
Van az az elgondolás is, miszerint azért érdemes hitetlennel házasodni, hogy a hívő fél által a hitetlen fél megtérhessen Istenhez. Ez nem helyes felfogás, Pál is ekképpen írja:

„Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet?”

A házasság az egység céljából adatott, nem küzdőtér gyanánt. Tudok sok olyan házasságról, amely hívő és hitetlen között köttetett, volt közöttük sikeres kimenetelű, mikor a hitetlen fél megtért az Úrhoz, de elnyomó többségében a hívő került távol Istentől és a hitetlen az hitetlen maradt. De gondolkozzunk csak: mi köze van egymáshoz a hívőnek és a hitetlennek? Milyen közös nézetük lehet? Hiszen a hitetlen a földiekért él, a földi dolgokban leli kedvét, míg a hívő a láthatatlanokat ragadja meg, a földi dolgokban pedig örömöt nem talál.

Ámos könyve 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”

Egy hívő nő miért választ valakit fejéül, aki nem követi az Istent? Merthogy a nő feje a férfi! Egy hívő férj miképpen lehet feje egy hitetlen asszonynak!? Ez nem egység, nincs közös látás, nincs meg a legfontosabb cél.

Páltól olvashatunk az özvegyekkel kapcsolatban egy határozatot, amely megerősíti mindezt:

1Korintusi levél 7,39
„Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.

Világos tanítás ez, aki házasságot akar kötni, az csak az Úrban teheti meg. De ha az egész 7. fejezeten elgondolkozunk, megérthetjük, hogy Pál óvja a házasulandókat és tanácsolja, hogy ha lehet, maradjanak házasság nélkül, hogy teljes egészében az Úrra figyelhessenek. Mit gondoltok, egy hitetlen házastársnál mennyivel inkább igaz ez!?

(Skype 2014/04/02)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Április 03, 07:41:36
Elgondolkodtam Ruth és Boáz történetén. Ruth móábita volt,  aki ugyan  Namomit, anyósát követve elfogadta izrael Istenét. De származását tekintve isten által tiltott nép gyermeke volt. Mégis hogy tudták az akkori vallási vezetők ezt jóváhagyni?
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 03, 11:05:03
Jó kérdés Testvérem. Nézzünk a történet legelejére. Elimélek és Naomi elhagyta Izraelt a gyermekeivel és letelepedtek Moáb földjén. A gyermekeik nyilván nem tudtak azon a földön Izraelita feleséget magukhoz venni, így moábita feleségük lett.

Meghalt a férj és a gyermekek is, Naomi visszaindult Izrael földjére és a menyeit marasztalta, hogy maradjanak moáb földjén. Ruth nem hallgatott erre, hanem ahogyan bizonyságot is tett többször, az Izrael Istene az Ő Istene is. Ruth betért az Izraelitákhoz, ahogyan az egyiptomi kivonulás alkalmával sok keverék nép is ment Izraellel. Isten igéje kimondja, hogy egy törvényük legyen Izraelnek, és a közöttük élő jövevény népnek.

Boáznak nem csak egy moábita nőt vett el, hanem a rokoni kötelezettségét vállalta fel, vagyis ahogyan írva van, támasszon az elhunyt rokon feleségétől magot, azaz nemzen gyermeket. Boáz tehát a törvényt követte!

Fontos megérteni, hogy Ruth már ekkor betért Izrael népébe, nem moáb úgynevezett isteneit imádta, hanem az egyedül igaz Istent.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 03, 11:14:50
Igék:

5Mózes 25,5-6
"Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/5mozes/25/5-6/?page=1)

Ugye emlékszünk, mind a két testvér maradt, ezért az elhunythoz legközelebb álló rokonnak kellett megtennie ezt a kötelezettséget. Tudjuk a történetből, hogy nem Boáz volt a legközelebbi, de a legközelebb álló rokon nem akarta elvenni Ruth-ot. Így szállt a kötelezettség Boáz-ra.

Sok keverék nép ment velük:
2Mózes 12,38
„Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.” (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2mozes/12/38/?page=2)

Egy törvény:
4Mózes 15,16   
"Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/4mozes/15/16/?page=1)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 09, 20:29:53
Szeretni Jézust

Nagy aggodalommal tekintek végig a mai egyházon, annak felekezetein, és szomorúan látom azok teljes elhajlását az igétől. A felekezeteknek külön-külön más hitvallásuk van, amiben megadták az igei nézetüket, a hitüket.  Mégis bár sok ezer felekezet létezik, mégis találunk egy közös pontot mindegyikben, ez a közös pont nem más, mint a szeretet. Ez a közös pont fogja egyesíteni a különböző felekezeteket, egy nagy egyházzá, amibe csak betérni lehet, de eltérni attól nem. De ezt mind rossz értelemben mondom, mert az igazi, Istentől vezetett egyházat nem ez a minősíthetetlen áll szeretet fogja egyesíteni, hanem az csakis Istennek tiszta igéje által lehetséges, és csak ez által válhat valóra az igazi szeretet. Ezért is mondtam, hogy ettől az egyesített szeretettől eltérni nem lehet, mert aki mégis ellenáll ennek az ökumenizmusnak, azt üldözni és öldökölni fogják.

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”

Itt egyértelműen hívőkről van szó, Istennek kedves cselekedeteket csak az akar tenni, aki hisz Istenben. Viszont Jézus le is leplezi, hogy bár Istennek kedves cselekedetet akarnak tenni, de a helytelen Istenismeret miatt épp Isten ellen cselekszenek. Ezért nem mindegy, hogy milyen „szeretet” hajtja az Istenben hívőket! Meg kell vizsgálnunk azt, hogy ez a bizonyos szeretet, amely minden felekezetet összeköthet, mi is pontosan.

E világban sokféle szeretet létezik. Van, aki lopni szeret, van, aki fölényeskedni és uralkodni másokon. Van, aki olyan istent szeret, aki üdvözíti őt, bármit is csinál. Van, aki Isten igéjét félredobva, szeret önmagáért élni, szeret emberektől dicsőséget kapni, szeretnek különféle dolgokat, amelyekről az Isteni tanítás azt mondja, hogy ne szeressük.

De az igazi szeretetről másképpen vélekedik Isten, és a sok szeretet közül, csak egy van, amelyet kér tőlünk Isten. Ez a szeretet pedig az, amelyet Jézus gyakorolt az embereken, tehát Jézus életéből olvashatjuk ki azt, hogy milyen szeretetet kíván tőlünk Isten.

János evangéliuma 13,4-15
„Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amelylyel körül vala kötve. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! Monda néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”

Ezt a történetet sokan sokféleképpen értelmezik, most mutatok nektek valamit, amit Isten mutatott meg nekem:

Jézus azt mondta, hogy aki már megfürdött, az tiszta. Olvassuk el a tisztaság feltételét:

János evangéliuma 15,3
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”

Jézus megtisztítja az övéit az ige által, az igéről pedig jól tudjuk János evangéliumából, sőt a leveléből, de még a Jelenések könyvéből is, hogy az nem más, mint maga Jézus! Az Isten igéje, vagyis Jézus útul adatott számunkra az Atyához. Ám ha erről a tiszta útról egy pillanatra is lelépünk, bepiszkoljuk a lábunkat! Ezért van szükség arra, hogy a lábunk meg legyen mosva. De ki is mossa meg?

„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Nem önmagunk lábát mossuk meg, hanem egymásét! Ennek pedig az az értelme, hogy egymás ellen elkövetett vétkeinktől szabadítsuk meg egymást, bocsássuk meg az egymás ellen elkövetett vétkeinket! Az ige ekképpen írja:

1Péter levele 4,8
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.

Csakhogy az mossa meg a másik lábát, aki megbocsátott, nem pedig a vétkes mossa a másik lábát. Így megérthetjük Jézus eme szavait is:

János evangéliuma 13,8
„Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

Miért nem lenne köze Jézushoz? Azért, mert akik nem kérik Jézus bocsánatát az ellene elkövetett vétkeik miatt, azok nem nyernek bocsánatot (lásd: Iskariótes Júdás). Péter tudatlanul is, de az ellenállásával azt mondta, hogy nem vétkezett Jézus ellen! Erre mondta Jézus, hogy ez esetben semmi közöd nincs hozzám. Értjük ezt a szeretetet, amelyet egymás irányába kell gyakorolnunk? Nem hordozhatunk megbocsátatlanságot, nem tarthatunk haragot!

Mennyünk tovább:

Márk evangéliuma 6,30-34
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”

Itt is egy nagy tanítás van elrejtve! A tanítványok éhesek voltak, elvonultak, hogy egyenek és pihenjenek, de egy éhes és megfáradt tömeggel találták szembe magukat. Végül nem pihentek, nem ettek, hanem önmagukat feláldozva nem a saját szükségleteiket elégítették ki, hanem a tömeg felé szolgáltak. Isten munkáját végezték, és végül 12 kosár élelmet kaptak, fejenként egyet-egyet. Mert Istennek gondja van azokra, akik Neki szolgálnak. Erre emlékezteti Jézus a tanítványokat egy másik alkalommal:

Máté evangéliuma 16,6-12
„Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.”

Tenni Isten akaratát, szolgálni egymás felé, a többiről pedig majd Isten gondoskodik!
De menjünk tovább:

Lukács evangéliuma 23,17-34
„Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe. Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala. És elbocsátá nékik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”

Tehát még a halála előtti órákban is másokat tanított, másokért imádkozott, holott óriási fájdalmak gyötörték, folyamatos megaláztatásban részesült. Ez a szeretet, és egyben a törvény betöltése.

A mai korban nem azt látjuk, hogy a pásztor szolgál a nyáj felé, hanem fordítva történik mindez. Mert a szolgálat nem abból áll, hogy heti 1-2 alkalommal igei szolgálata van a gyülekezet felé, hanem az igazi szolgálat az, hogy tud a nyájában levő összes bárányról, annak állapotáról, ha kell, akkor táplálva őket egyen egyenként! De a mai pásztorok nem viselnek gondot a nyájra, élősködnek rajtuk (pl: tized), a betegeket nem látogatják, az erőtleneket nem segítik, az elkóboroltakat nem hozzák vissza, nagy vagyonnal rendelkeznek és elnézik, hogy a nyájban éhezők vannak.

Ezékiel könyve 34,1-10
„És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.”

Láthatjuk Isten szemszögéből a rossz pásztorok példáit és meg kell látnunk, hogy bizony a mai korban is szép számmal láthatunk belőlük. Akik ilyen módon bánnak a nyájjal, azok nem ismerték meg Istent és egyben az igazi szeretetet sem. Először Istent kell szeretnünk ahhoz, hogy embertársainkat szerethessük. Fordítva nem működik, ha nem szeretjük Istent, akkor a testvéreinket sem tudjuk szeretni.

1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Éppen ezért meg kell néznünk, hogy miként szerethetjük Istent, mert csak ez által válhat valóra a testvéri szeretet is. Jézus szavaiból egy egyértelmű, félre nem érthető üzenetet olvashatunk ki:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Ezért ha nem tartjuk meg Isten parancsolatait, úgy nem szeretjük Istent, és nem is szerethetjük a testvéreinket. Ha az első és leglényegesebb pontban elbukunk (azaz Isten parancsolatainak megtartásában), akkor elbukunk az összes többiben, és a szeretetünk nem nyugszik biztos alapon, vagyis bármikor felborulhat az egész. Bizonyára ti is már tapasztaltatok nem is egyszer olyat, hogy aki előzőleg a szeretetre hivatkozott, az utólag gyűlölködő magatartást mutatott. Ez pedig azért van, mert a szeretete nem Istenben nyugodott, hanem valami másban.

Ha megvan az első lépés, vagyis Isten parancsolatainak a megtartása, akkor Isten szeretete kezd munkálkodni bennünk, amely kiárad testvéreinkre. Ha pedig a testvéreinkkel teszünk jót, akkor magával Istennel tesszük meg, mert a testvéreinkben is Isten lakozik. A közömbösségnek pedig nincs helye a szeretetben!

Jakab levele 4,17
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”

Értjük, hogy mit jelent az Isteni szeretet, és értjük azt is, hogy mit jelent Jézust szeretni. Ebben a szeretetben elengedhetetlen az Isten igéje, ahol nem tisztelik, ahol nem tartják meg Isten igéjét, ott nem lehet szeretetről beszélni.

(Skype 2014/04/09)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 16, 20:22:22
A hívők többsége ma sem hisz az apostoloknak

1János levele 4,1-3
„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”

Ki ne vallaná azt, hogy Jézus testben jelent meg? Sokak ilyen rövidre zárják ezeknek az igéknek az értelmét, és magukra vonatkoztatva egyszerűen és gyorsan megállapítják, hogy mivel hiszik, hogy Jézus testben jelent meg, ezért ők Istentől valóak. Pedig sokkal komolyabb üzenet van ebben, mint amit elsőre gondolnak felőle.  János megadja a kulcsot több helyen is, ezek a következők:

Evangéliumában:

János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Levelében:

1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.

Jelenések könyvében:

Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.

Ezt már nagyon sokszor beszéltük, mindezeket az igéket felelevenítésül hoztam nektek. Értjük tehát, hogy a testben megjelent Jézus, a testté lett igét jeleni.
 
János evangéliuma 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”

Olvassuk el újra a nyitó igénkből:

„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;”

Most térjünk rá a Krisztus értelmére. A Krisztus nem Jézus vezetéknevét jelöli, ez egy görög szó, ami így hangzik: Krisztosz. De nem Krisztosz-nak nevezték Jézust, hanem Messisásnak, ami héber szó, jelentése: megváltó! Így most már csak össze kell raknunk, hogy megértsük János beszédét. A „Jézust testben megjelent Krisztus” annyit jelent tehát, hogy „az ige a testben megjelent megváltónk”! Ez azért így jóval beszédesebb igaz? Így megértve és e tükörbe szemlélve a mai „egyházat”, elég rossz képet kaphatunk. Hiszen nem Isten igéjét tartják megváltójuknak, hanem egy olyan jézust, aki mindenképpen üdvözíti azokat, akik hisznek a kegyelmében.

De menjünk tovább az ige értelmezésében. János azt mondja, hogy aki nem hiszi, hogy a testé lett ige a megváltónk, na az az Antikrisztus lelke! Döbbenet felismerni, hogy a mai korban mennyire belopódzott az Antikrisztus lelke az Isten egyházába, hiszen az Isten igéjének nem tulajdonítanak életet megtartó fontosságot. Pedig az ige is írja:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

De menjünk tovább és lássunk egy borzasztó jelenséget már az apostolok idejében:

3János levele 1,9-11
„Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”

A mai korban se fogadják el Jánost, mikor szembesülnek János kijelentéseivel, miszerint:

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Vagy:

1János levele 3,9
Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Azt gondolhatják, hogy János már itt nagyon öreg volt, és nem tudta mit beszél. Ez azonban fél igazság, mert János valóban öreg volt, de jobban értette és jobban ismerte az evangéliumot, mint a mai korban bárki! Úgy tessék az ő levelét a továbbiakban semmivé tenni, hogy az az ember azon nyomban Istennel találja magát szemben, de nem a karjaiban, hanem a haragjával szemben.

Sokan pajzsot emelnek Isten igéje ellen (pedig a pajzs a gonosz tüzes nyilai ellen adatott), lebegtetik a szájukat, hogy „ki tud ekképpen élni?”. Bocsánat, de az üdvösség nem onnan támad, hogy ki mikképpen tudja megélni a hitéletét, hanem az üdvösség Istentől támad, és gondot kellene fordítani az Ő beszédeinek a megtartására. Tehát e szájukat jártató emberek sem fogadják el Jánost, akár csak Diotrefesz! De milyen esztelenség volt ez Diotrefesz részéről, hiszen hogy nem lehet elfogadni az apostolok tanítását, akik évekig Jézussal jártak? Ráadásul gondoljuk meg azt is, hogy Diotrefesz nem lett volna hatalmon, ha nem támogatták volna gyülekezeti tagok. Diotrefesz az atyafiak felett uralkodott, nem fogadta be őket és egyeseket az egyházból is kivetett. Tehát egy hamis vezető és hamis testvérek, akik támogatták őt. A neve is sok mindenről árulkodik, nagy valószínűséggel nem zsidó, hanem görög nemzetiségű volt. János pedig a Jelenések könyve alapján a kis ázsiai gyülekezeteknek írt, amelyek természetesen nem Izraelben voltak. Továbbá Gájusz, akinek a levelet írta, ő maga is görög lehetett. Mindezzel azt akarom mondani, hogy amint a mai korban a kereszténység és a zsidóság elkülönül egymástól, úgy az apostolok idejében már elkezdődött mindez. Azt mondják, hogy ne a zsidók mondják már meg, hogy mikképpen járjunk az Isten útján, mi keresztények már csak jobban tudjuk. Ez volt Diotrefesz, és ez ma is sokak felfogása és hitélete. Pedig nem a vad olajfába oltatnak be a zsidók, hanem a szelíd olajfába a pogányokból megtért hívők.

De nem János az egyetlen apostol, akire nem hallgattak!

Apostolok Csel. 14,8-20
„És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. Jupiter papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.”

A nép tehát tanúja volt a csodának, amelyet Isten cselekedett Pálon keresztül, a nép olyannyira elámult, hogy Pált és Barnabást isteníteni kezdték, majd amikor néhány ember felbujtotta a tömeget, Pált megkövezték. Bár Istentől bizonyságot nyerhettek Pálról, mégis hirtelen ez semmi lett néhány felbujtó ember miatt. Ezek szél ingatta nádszálak voltak, álhatatlanok, akik ide-oda csapódnak a különböző tanításokban, nincs meg a gyökerük az igében. Ma sincsen másképp, a legtöbbeknél nem Isten igéje a döntő a vitás helyzetekben, hanem a szimpátia, a haszon, a rokonság, barátság, és így Isten igazságát elhajlítják.

De olvassunk még Páltól:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Mégis azt hirdetik nyugodt szívvel, hogy a testies cselekedetek nem útja az üdvösségünknek, mert Jézus minden bűnünket magára veszi, akár ha szándékosan is követjük el azokat. Pedig az evangélium üzenete más, pont a fordítottja, röviden annyi, hogy: engedelmeskedj az Istennek! A végtagjainkat az igazság cselekvésére kell adnunk (Róma 6,19), ne rázzuk le magunkról a felelősséget azzal, hogy úgyis Isten cselekszik általunk. Isten cselekedne is minden pillanatban, ha találna odaszánt követőket. Aki testiesen él, az hiába is hagyatkozik Jézus nevére és a kegyelmére, mert nem lesz az övé!

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”

Vagyis aki e földi életben hamisan cselekedett, az a Mennyben is akképpen tenne. Nincs megtérve, nincs üdvössége, a vége pedig az örök tűz.
De nem csak Jánosnak és Pálnak nem hisznek, hanem Jakabnak se!

Jakab levele 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Mégis a legtöbb hívő azt vallja, hogy megváltozott! Régen volt Atya, most meg Jézus van, aki leegyszerűsítette számunkra a megtérést és ezzel egyetemben az üdvösségbe jutást is. Hatalmas tévedés és egyben Istenkáromlás. Jézus több ízben is elmondta, hogy csak azt mondja, és csak azt teszi, amit az Atyánál látott, amint az Atya meghagyta Neki! Az Atya nem hagyott fel a parancsolataival, Jézus világosan megmondta, hogy az Atya parancsolatai örök élet.

János evangéliuma 12,50
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Továbbá még mindig az Atya a cél, erre adta a Fiát, Jézust, aki út lett az Atyához.

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Nem adta le az Atya a megtérési feltételeket, továbbra is engedelmességet két tőlünk!

Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Ami pedig gátja az üdvösségünknek:

Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

Nem változott meg az Atya, nem gondolta meg magát, Ő ugyanaz mindig! Ezért is így nevezi magát: a Vagyok!
De nem csak Jánosnak, Pálnak, Jakabnak, hanem Júdásnak sem hisznek!

Júdás levele 1,4-5
„Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.”

Jézust megtagadni azt jelenti, hogy az igét megtaposni. Hiszen Jézus a testté lett ige, csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Így aki megtapossa Jézus szavait, azok megtapossák az igét, és az Atyát is, aki elküldte szavait üdvösségünkre. Azok tehát, akik Isten kegyelmében bíznak, de testiesen élnek, azok bujálkodásra fordítják Isten kegyelmét, és Júdás egyértelmű szavai szerint, el fognak veszni.

Izrael népe az egyiptomi rabságból való kiszabaduláskor tanúi lehettek Isten létezésének. Az egyiptomiakat ért csapások, kettévált víz, tűzoszlop, majd ezután a pusztai vándorlás alatt megannyi csoda részesei lehettek: felhőoszlop, a naponkénti manna, fürjek, kősziklából fakadó víz, Isten megjelenése a hegyen, és megannyi más csoda, amiket bár látva és tapasztalva meglátták Istent, mégsem hittek Benne! El is hullottak a hitetlenek egytől egyig a pusztában. A hit ugyanis nem az Isten létezésében való meggyőződést jelenti, hanem az Isten iránt való engedelmességet! De mégsem hisznek Júdás beszédének, a hívők a testük kívánságait szabadon engedik, majd megszokott módon bocsánatot kérnek rá Istentől. De mit mond erre Isten?

Józsué könyve 7,1-12
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.”

A történetben láthatjuk, hogy Isten parancsolatát áthágták, és ezért nem tudtak az ellenség fölé kerekedni. Ugyanígy van a mai napon is, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, azok kiszolgáltatottá válnak a Sátánnak, és nem bírnak ellenállni a kísértéseinek. Józsué és a vének arcra borultak, de Isten ezt mondta:

„Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik…”

Ma is ezt kérdezi sokaktól, akik arcra borulnak ahelyett, hogy megcselekednék Isten parancsolatait. Nem bűnvalló imákat kell az Isten lábaihoz vinni, hanem engedelmeskedni kell Neki!

1Sámuel 15,22
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

Szóval megláthattuk, hogy Jánosnak, Pálnak, Jakabnak és Júdásnak se hisznek, de mi több, magának Jézusnak sem hisznek!

Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

 Jézus tanítása tehát az, hogy szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz. De itt nem ér véget, sőt, döbbenjünk meg a folytatáson:

„...kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Kevesen vannak, akik megtalálják, még kevesebben, akik járnak rajta! De miért is mondtam azt, hogy Jézusnak sem hisznek? Mert a mai kor hamis evangéliuma az, hogy csupán el kell fogadnunk Isten kegyelmét és máris üdvösségünk van. Meg sem gondolják azt, hogy Jézus egyetlen alkalommal sem mondott olyat, hogy: „fogadjátok el a kegyelmemet”, hanem mindvégig az Atya parancsolatainak a megtartására tanított mindenkit. A kegyelmet félreértik, azt gondolják, hogy Jézus azért halt meg, hogy bármekkora Istentelen életet éljenek is, végül üdvözítse őket (nekik kötelező olvasmányként ajánlom a Máté 18. fejezetét). Pedig a valós kegyelem az, hogy Jézus bennünk lakozva alkalmassá tesz minket, az Atyának való engedelmes és kedves életre.

(Skype 2014/04/16)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: ditte - 2014 Április 16, 21:11:41
Köszönöm Testvérem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Guti Tünde - 2014 Április 18, 15:32:03
Áldjon meg az Úr, Antee, ezért a tanításért!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 23, 20:19:47
Isten szántóföldje

A mai napon megnézzük Isten igéjéből, hogy kik azok, akik bár Isten követésére adták magukat, de végül nem érnek célba. Mi több, ezek a hívők sziklaszilárd üdvbiztonságban érzik magukat, de mivel nem az igén, vagyis nem Jézuson állnak, ezért végül a kárhozatra jutnak. Megnézzük az igében, hogy Isten kit nevez hívőknek, azaz megváltott gyermekeinek. Elsőként nézzük meg Jézus egyik példabeszédét, nevezetesen a jól ismert magvető példázatát:

Máté evangéliuma 13,1-23
„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!" A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották." "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy amely mag a tövisek közé és a sziklás helyre estek, azok hívőkké lettek, de különböző okok miatt nem Isten mellett döntöttek. Az útfélre esett mag jelzi azokat az embereket, akiknél a hirdetett ige nem párosult hittel. A mag az Isten igéje, a magvető a küldött, aki az Isten igéjét szólja, és a talaj pedig az emberek szíveinek különböző területei. Az útfélre esett magnál tehát nem következett be megtérés, úgy ahogyan előtte hitetlen volt, úgy az is maradt. Viszont úgy a tövis, akképpen a sziklás talajra hullott mag esetében kikelt Isten magja! Vagyis hittel társult, az igét befogadva, elindult a növekedési folyamat. Hiszen ahogyan az írás is tanít minket, nem csupán hallgatója kell hogy legyünk az igének, hanem a megcselekvői is.

Jakab levele 1,22
„Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor Jézus szerint nem Őreá építettünk, hanem a homokra. Ezt láthatjuk a magvető példázatában is, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak csupán hallották Isten igéjét, de nem teremtek! A jó földbe esett mag viszont terem! Mert ez a valódi hívő élet, hiszen akiben Jézus lakozik, abban Jézus gyümölcsöt fog teremni. 

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Láthattuk tehát a magvető példázatában a különböző területeket, ahová a mag esett. Az útfélre esett mag, mint ahogyan már beszéltük is, az nem lett hívővé. Viszont a maradék három földterület esetében hitről lehet beszélni! Viszont ezek közül kettő esetben nem beszélhetünk valódi hitről, csupán csak az egyik esetben. Pontosan úgy, amint azt a Zakariás 13. fejezetében olvassuk, a kétharmad és az egyharmad példájában!

Zakariás könyve 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

Erről beszélt Jézus is a magvető példázatában! Ez a Zakariási ige megerősítése annak, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak (azaz a kétharmad) nincsenek igazán megtérve, nincsen üdvösségük sem. Az egyharmad esetében azt olvassuk, hogy Isten megtisztítja őket mint az ezüstöt, és megpróbálja őket, mint az aranyat. Nézzünk kicsit a mélyére az ezüst tisztításának és az arany próbájának. Az ezüst tisztítása úgy zajlik, hogy olvadáspontig hevítik, ami hatására a felszínre jönnek a különböző salak anyagok, amit az ötvös lefölöz az ezüstről. Ezt a folyamatot pedig addig ismétli, amíg az összes salaktól meg nem tisztítja az ezüstöt, és olyannyira tiszta lesz, hogy az ötvös tisztán meglátja a saját arcképét benne. Ekképpen tisztít Isten is minket, amíg meg nem látja saját magát mibennünk.

Az aranyat pedig többféleképpen próbálják, ilyen például az úgynevezett királyvíz, amivel a felszínét tehetjük próbára, hogy valóban arany-e. De ez csak a felszíni vizsgálatra alkalmas. Létezik még a mérés, amivel megállapíthatjuk a fajsúlyát az anyagnak, hogy valóban aranyból van-e ez egész, vagy például a röntgen általi vizsgálat is. Bár a királyvíz próbájánál jóval eredményesebb, mégsem biztos módszer a hamisítvány kiszűrésére. Mivel a csalók az arany közepét wolframmal szokták pótolni, aminek a fajsúlya majdnem megegyező az aranyéval, ezért a legeredményesebb módszer a fúrás szokott lenni, ami hatására valóban kitűnik, hogy vajon az egész aranyból van vagy sem! Isten is ekképpen fúr le bennünk, hogy kitűnjék, valóban az Övéi vagyunk vagy sem!

Zsidó levél 4,12
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Valóban Isten fiai vagyunk? Az Ő beszéde, vagyis az igéje ítéli meg ezt bennünk. Hiszen akit Isten magához fogad, azt megostorozza, akik pedig nem részesülnek fenyítésben, azok nem az Ő fiai:

Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Más fordítás szerint fattyakat, vagy törvénytelen gyermekeket említ a korcs szó helyett. De akár melyik fordítást is nézzük, az üzenet egy! Azok nem Isten gyermekei, akik keverednek a világgal, vagyis kétfelé sántikálnak. Mert kik az Istennek a fiai?

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Nem azok, akiket a saját igazságuk vezérel, vagy a saját eszük! Amint Jézus is megmondta, Istennek a Lelke csak Jézusból, vagyis az igéből merít, és azt adja tudtunkra:

János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Mivel az Istennek a Lelke is az igéből merít, így egyértelművé válhat számunkra, hogy akik az ige szerint járnak, azok Istennek a fiai. Akik pedig nem cselekszik az Isten beszédét, vagyis akik nem engedelmeskednek az igének, azokról ekképpen nyilatkozik az ige:

2Thesszalonikai levél 1,7-8
„Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.”

Most bontsuk ki a tövises és a sziklás talajra hullottak értelmét. Először is, a tövis! Verjük ki gyorsan azt a gondolatot a fejünkből, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak, vagyis ezen emberek, teljes mértékben felismerhetőek számunkra! Nem nyilvánvaló Istentől való elfordulást takar, hanem azt, ami a napjainkban bősséggel megtölti a gyülekezeti padokat. Jézus megadta a példázat értelmét, a tövises talaj bűne, hogy inkább választotta a mammont, mint Istent. A mammon a vagyon istensége, aminek az oltárán ma is nagyon sokan áldoznak. Csak hogy megemlítsünk néhányat: a régi korban a gyermekeiket áldozták fel a termékenységi istenségeknek, hogy bőségesen teremjen a föld, vagyis hogy nagy aratásuk legyen. Ez a régi kor, a mai korban ezt úgy nevezik, hogy: abortusz. Azt gondolják egyes hívő emberek is, hogy a meg nem születet gyermek, az nem ér fel az élő emberrel. Pedig Isten igéje egyenrangú élő embernek tekinti a még meg nem született gyermeket:

2Mózes 21,22-23
„Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szűl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.”

Akik az abortusz ellen vannak, azok még ne lélegezzenek fel! Mert van sok egyéb, amit a mai korban a mammon oltárán áldoznak. Ilyen még például az anyagi jólétben élő ember, aki az éhező és szűkölködő testvérén nem segít. Az ige bizonyságot tesz az ilyen emberről, hogy nem testér, hiszen nincs meg benne az Isten szeretete:

1János levele 3,16-18
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

De még nem fejeztük be ennyivel a tövisek közé esett magok értelmezést, mert azt olvassuk még felőlük, hogy a világ gondjai megfolytja bennük az igét. Isten tanítása az, hogy legyen elsősorban Istenre gondunk, és akkor Isten is gondot visel rólunk. Viszont ha ezt megfordítjuk, vagyis ha Isten igéjét félretolva gondoskodunk magunkról, akkor nem csak Isten gondoskodását fogjuk elveszíteni, hanem magát Istent is! Eszembe jutnak azok a testvérek, akik oly nagyon hálát tudnak adni azért, hogy Isten mennyire megáldotta őket anyagilag. Pedig saját magukról gondoskodtak, maguk szerezték vagyonukat, és már fel sem tűnik nekik, hogy Istennel nincs is kapcsolatuk. Az ige sehol sem tanít arra, hogy Isten anyagi jólétet ígér az követőinek. Sőt, az ige tanítása a következő:

1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”

Akik Isten hívásának engedelmeskedtek, azok ráléptek Isten útjára. Ezen az úton járni kell, engedelmességben követni Istent, és akkor jó gyümölcsöket termő fái leszünk Istennek. Viszont sokan azok közül, akik Isten elhívására igennel feleltek, végül nem érnek célba:

Lukács evangéliuma 14,16-24
„Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”

Nem azért nem érnek célba, mert nem érhetnek, hanem azért, mert nem akarnak! Nem a legfontosabb számukra Isten, pedig ez is kritériuma az üdvösségnek:

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

Térjünk rá a sziklás helyre hullott mag példázatára. Olvassuk el újra az erről szóló példabeszédet és a jelentését:

„Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.”

Jelentése:

„Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.”

Testvérek, ők a hamis evangélium áldozatai! Vegyük észre, hogy ez a mag gyorsabban kikelt az összes többinél. Csupán csak kevés föld volt, ezért hajtott ki oly hamar. Isten igéjéből tudjuk, hogy a magvető vet, az öntöző öntöz, de Isten adja a növekedést:

1Korintusi levél 3,6-9
„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

Meg van a növekedésnek az ideje is, meg kell érteni az evangéliumot ahhoz, hogy hittel járhassunk benne, mi több, hogy másoknak taníthassuk! A mai korban mennyi olyan tanító van, aki nem érti az evangéliumot, mégis tanítja azt. Mennyi pásztor, aki élősködik a gyülekezeten és nem pásztorol, mennyi önjelölt próféta, akiket Isten sohasem küldött. Ezek felnőttek úgy, hogy nem eresztettek gyökeret, nem táplálkoznak Istenből, így hogyan táplálhatnának másokat?

Milyen nagy örömmel fogadják ma is azt a hamis evangéliumot, miszerint Isten teljes testi egészséget ígér a követőinek, anyagi gazdagságot, szabadságot a parancsolatai megtartásától! Jézus a példázat értelmében el is árulja, hogy nyomorúság és üldöztetések miatt azonnal eltántorodnak, vagyis a hitük felszínes, nem az igén nyugszik. De még valamit elárul Jézus, méghozzá azt, hogy az ige miatti nyomorúsás és üldözés miatt tántorodnak el. Nincs gyökerük az igében, pedig az ige az (merthogy az ige Jézus), ami megtarthatja a lelkünket!

Jakab levele 1,21-22
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

A jó földbe esett mag pedig terem, ez törvényszerű is, mint ahogy az is törvényszerű, hogy aki Jézusban van, az is terem sok gyümölcsöt.

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

(Skype 2014/04/23)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Április 30, 20:10:27
Ítélkezés

Bírák könyve 19,1-30
„Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, aki ágyas nőt szerzett magának Júda Bethleheméből. Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa és elméne tőle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig. Ekkor felkelvén az ő férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye őt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt az ő atyjának házába, és mikor meglátta őt a leánynak atyja, örvendve eléje ment. És ott tartóztatá őt ipa, a leánynak atyja, és ő ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott is háltak. És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ő felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el. És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved. Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá őt az ipa, hogy ott maradt megint éjszakára. És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erősítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten. Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el sátorodba. De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, – ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele. Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ő urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott. És monda néki az ő ura: Ne térjünk be az idegenek városába, ahol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig. És monda az ő szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában. És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, amely Benjáminé. És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki őket házába behívná éjszakára. És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezőről késő estve. Ez a férfiú az Efraim hegységéről való volt, és csak jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak. És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piacán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz? Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethleheméből az Efraim hegység oldaláig, ahonnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, aki házába fogadna engem. Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szűkölködünk. Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, ami nélkül csak szűkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utcán?! És elvezette őt az ő házához és abrakot adott az ő szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak. És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, aki házadhoz jött, hogy ismerjük meg őtet. És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az alávaló dolgot. Ímé itt van hajadon leányom és az ő ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, amit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot. A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a férfiú az ő ágyasát, és kivitte nékik az utcára. Ezek pedig megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el. És elment az asszony virradat előtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, amelyben az ő ura volt reggelig. Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön. És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába. És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába. Lőn pedig, hogy mindenki, aki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földéből mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.
Bírák könyve 20,1-48
„Erre kivonultak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába. És megjelentek az egész népnek főfő emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú. De meghallották a Benjámin fiai is, hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság? És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak. És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt. Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam őt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben. Ímé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok erről és tanácskozzatok felőle. Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen, Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá. És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezeret tízezer közül, Izráelnek minden nemzetségéből, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben. És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten. És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, ami ti közöttetek történt? Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelből. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izráel fiainak szavára, Hanem egybegyűltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni az Izráel fiaival. És azon a napon a Benjámin fiai, akik a városokból jöttek fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivül, kik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiú. Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, akik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biztosan találtak és nem hibázták el. Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivül, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak. Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel először közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda először. Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea előtt. És kimentek Izráel emberei harcolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál. És kivonultak a Benjámin fiai is Gibeából, és levertek az Izráel fiai közül az nap huszonkétezeret a földre. De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, amelyen előtte való nap sorakoztak. És felmenének az Izráel fiai, és ott sírtak, az Úr előtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harcolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene! És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak, Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közül még tizennyolcezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának. Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és bőjtöltek aznap egész estvéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt. És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, – mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája. És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az időben – mondván: Vajjon még egyszer felmenjek-é harcolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom őket. És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörül. És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelőtte. Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelőtte, a mezőn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harminc férfiút Izráelből. És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek előttünk megint, mint először. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakasszuk el őket a várostól, ki az országútra. És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig előtörtek rejtekhelyeikből Maareh-Gabából. Ekkor az egész Izráelből tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcnak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak. Így verte le az Úr Izráel előtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezerszáz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak. Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai csak azért adtak helyet Benjáminnak, mert ők a lesekben bíztak, amelyeket Gibeánál helyeztek el. És a les elősietett és előtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel. És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erős füstfelleget bocsátanak fel a városból. Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és leölt mintegy harminc férfiút Izráelből, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek előttünk, mint az első ütközetben: Épen akkor kezdett a felhő felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja már feléri az eget. És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, akik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem. És elfutottak az Izráel férfiai elől a pusztába vivő útra; de a harc ott is utólérte őket, és az út közepén ölték le a városból jövőket. Körülvették Benjámint, üldözték őt, letiporták a pihenő helyen, egészen a Gibea előtt keletre eső vidékig. És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak. Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közülök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közülök kétezer embert. Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak. De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kősziklájára, és ott is maradt a Rimmon szikláján négy hónapig. Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték őket fegyvernek élével a városokban az emberektől a barmokig, és ami csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tűzzel égették meg.”

Láthattuk a történetben, hogy Izrael népe nem lett közömbös a bűn láttán, hanem szándékukban állt kitakarítani a gonoszt maguk közül. Itt gyorsan meg is említeném azt a fontos dolgot, hogy ez nem jó erkölcsű magatartás miatt ítéltek így, hanem mert Isten ezt parancsba adta. Isten halálbüntetést határozott több bűn cselekvése ügyében, olyanok mint: bálványimádás, hamisan prófétálás, paráználkodás, emberrablás, szexuális aberráltság! Ez utóbbit illetően, nézzük meg Isten rendeletét:

3Mózes 18,22-30
„Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonynyal hálnak: útálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az. Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait. Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld), Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek azt, amint kiokádja azt a népet, amely előttetek van. Mert aki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvő ember az ő népe közül. Tartsátok meg azért amit én megtartani rendelek, hogy egyet se kövessetek amaz útálatos szokásokból, amelyeket követtek ti előttetek, és meg ne fertőztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.”

Ám láthatjuk, hogy Izrael népe két alkalommal vereséget szenvedett Benjámin törzsétől. Mi lehetett ennek az oka? Miért csak harmadik alkalommal sikerült felülkerekedniük Benjaminon? Odáig rendben volt a dolog, hogy Isten parancsának engedve, ki akarták takarítani a gonoszt. Viszont a probléma az volt, hogy Izrael népének is volt rendezni valója Isten felé, azaz bűn terhelte őket. Ezért látjuk azt, hogy csak a bűnbánat és a hálaáldozat után adta az Úr a kezükbe Benjamin törzsét. Mielőtt másokon ítélkeznénk, vizsgáljuk meg önmagunkat, vajon mi hogyan állunk az Úr parancsolatainak a megtartásában? Jézus ekképpen mondta:

Máté evangéliuma 7,1-5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

Ezért ha valakit halálra ítélünk egy olyan bűn miatt, ami halált von maga után, és közben minket is halálos bűn terhel, akkor önmagunkat is halálra ítéltük. Mert ha Isten igazságát kívánjuk, akkor az igazság először minket fog átvizsgálni.

Római levél 2,1-11
„Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.”

Vajon akkor azt jelenti, hogy sosem ítélhetünk a gonosz felett? Nem! Ítélnünk kell, de ehhez nekünk tisztáknak kell lennünk a bűn cselekvésétől. Az apostolok idejében is láthatjuk, hogy a Mózesi törvényekben található Istentől kapott rendeleteket megtartották, a gyülekezetekből kivetették a gonoszt!

1Korintusi levél 5,1-13
„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!”

Vagyis akit bár testvérnek neveznek (merthogy nem az), de parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges vagy harácsoló, az ilyeneket ki kellett vetni a gyülekezetből! A mai korban ellenben azt mondanák erre, hogy nem láthatjuk, hogy mi van a szívükben, lehet hogy meg vannak térve és szeretik az Istent. Ellenben az ige tanítása az, hogy akik ilyeneket tesznek, azok nem testvérek, vagyis nincsenek megtérve. Meg is magyarázza Pál a Római levél 2. fejezetében, amit nemrég olvastunk, hogy Isten a cselekedeteink szerint fog megítélni minket:

„Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”

Hát igen, ezt is a kereszténység nagy része másképp gondolja, egy megfoghatatlan szeretetre hivatkoznak, és szintúgy egy megfoghatatlan kegyelemre, amiben hiába bíznak. Mert mind a kettő megfogható, mivel valós! A szeretetünket Isten felé nem a szép gondolatainkkal vagy a szép beszédünkkel kell kifejeznünk, Isten világosan több helyen is tudtunkra adja, hogy a parancsolatainak a megtartásával fejezzük ki a szeretetünket iránta! Vagyis megfogható módon, cselekedetekkel! Ugyancsak a kegyelem megfogható, mert valós. Ha mi nem kegyelmezünk másokon, akkor nekünk sem kegyelmez meg Isten. Ha nem bocsátunk meg másoknak, úgy nekünk sem bocsát meg Isten. A kegyelemnek azok a részesei, akik életében nem válik hiábavalóvá, vagyis megtermik a gyümölcsét. Ilyen elengedhetetlen gyümölcs például az Istennek való engedelmesség!

De ami az ítélkezést illeti, testvéreink ellen nem ítélhetünk, egyedül az Úr ítélheti meg őket. Viszont eszközünk lehet a feddés. Feddeni lehet, mert az igazi feddés a szereteten alapszik. Ezzel a feddéssel testvérek életeit menthetjük meg, hiszen a helytelen cselekvésre felhívva, jóra fordítjuk a figyelmet. A feddés, egy figyelmeztetés, mikor a helytelen cselekedetre mutatunk rá, ennek a célja pedig a megjobbítás! Többek között ezt láthatjuk abban a történetben is, mikor Pál megfeddte Pétert, az elkülönülése miatt. Viszont sokan nem tudják a feddés lényegét és egy pillanat alatt ítélkezésbe, sőt, kárhoztatásba csap át a dolog.

Római levél 14,1-13
„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent." Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.”

Visszatérve a nyitó igékhez, van még egy döbbenetes valóság, amit fel kell ismernünk. Ugyebár Béliál fiai, akik Benjamin törzséből származtak, fertelmes dolgot cselekedtek. Mégis Izrael fiai jártak pórul, azok, akik az igazságért álltak harcba. Nem csak ennyi a tanulság, amit eddig beszéltünk, hanem még az is, hogy a Benjamin törzse nemesebb lelkű volt az Izraelitáknál. Miért? Mert ők bár ugyanúgy bűnösök voltak, de legalább nem ítélkeztek! Ezen gondolkozzunk el testvérek…  Isten előtt igazabb az, aki elpártol és úgy cselekszik hamisságot, mint az, aki Istenének mondja az Urat, de hamisságot cselekedik. Ezt nevezzük hűtlenségnek, vagyis hitszegésnek, amely nagyobb bűn a hitetlenek bűnénél:

Jeremiás könyve 3,6-11
„És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, amit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott. És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.”

Izrael népe Isten zászlaja alatt vonultak, csakúgy amint ma is teszik sokan, de nem volt velük Isten. Nagyobb a bűne azoknak, akik Istenre hivatkozva tesznek Istentelen dolgokat, mint azoknak, akik bár Istentelenül élnek, de legalább nem adják ki magukat Isten követőinek. A kétfelé sántikálás rosszabb a hitetlenségnél, vége pedig a kettévágatás! Mert mi a kettévágatás értelme? A szövetségszegés! Ugye elsőként Ábrahám történetében olvashatunk kettévágott állatokról, amik között az emésztő tűz (füstölgő kemence) és a szabadítás (tüzes fáklya) mentek át. Vagyis az Atya és a Fiú, akik egymással kötötték a szövetséget, míg Ábrahám aludt. Ott bár nincs leírva a kettévágott állatok értelme, de Jeremiásnál megtudhatjuk annak jelentését:

Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Tehát szövetségkötés volt az, mikor a kettévágott állatok között mentek át, és ezzel azt mondták ki, hogy: ha megszegem szövetségemet, ekképpen járjak, mint az állatok közül egy! Olvassuk el Jézustól is ezt:

Lukács evangéliuma 12,42-48
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”

Aki kétfelé sántikál, az ketté fog szakadni, mert az Úr gondoskodik arról, hogy a kettévágatás ilyen esetben megtörténjék. Hasonlóképpen Iskáriótes Júdás, egy a tizenkét tanítvány közül csúfos halált halt. Nézzük meg:

Máté evangéliuma 27,1-5
„Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.”

Péter egész máshogy emlékezik meg erről, nézzük meg:

Apostolok Csel. 1,16-18
„Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.”

Akkor most hogyan is halt meg? Felakasztotta magát, vagy leugrott egy magas helyről? Létezik az a teória, miszerint szakadék felett akaszthatta fel magát, majd lezuhanva kettészakadt egy éles sziklán. Ezt nem lehetséges, hacsak valaki zuhanása közben ketté nem vágta egy karddal. Péter lelki vonatkoztatásban beszélt, Júdás közöttük volt, de nem volt közülük való. Jézussal járt, de a szíve a mammoné volt. Szövetséget szegett, mert Jézus követésére adta magát, de mégsem Jézust, hanem a saját kívánságait követte. De a kettévágatásnak nem csak ennyi értelme van! Ugyanis láthatóvá válik a belső rész, aminek a jelentése az, hogy Isten nyilvánvalóvá tette, hogy mi lakozik az emberben! Júdás esetében is a belső része kifordult, minden sötét dolog napvilágra kerül.

(Skype 2014/04/30)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 07, 20:25:28
Tanulunk a fenyítésből?

Ézsaiás könyve 1,1-31
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, amelyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltek; És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.”

Isten igéje megfedd, vezet, tanácsol, életet ad, ezért ha Isten szól, mégpedig az igéjén keresztül, akkor azt cselekedet kell hogy kövesse. Mert Istennel való járásunk azt jelenti, hogy engedelmességben követjük Őt. Engedelmeskedve a szavának, vagyis az igéjének, aki Jézus. Ezért van az, hogy Jézus az út az Atyához, ezen az úton az Isten által lefektetett szabályrendszer szerint kell járnunk. A szabályrendszerről pedig az igében olvashatunk, hogy mi az élet, mi a halál, mi az átok és mi az áldás.

5Mózes 30,10-20
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Mondják erre az igére sokan, hogy ez az elmúlt szövetség, amelyben Isten parancsolatainak a megtartása által lehetett az Istennel járni, előtte kedvessé lenni. Azt gondolják, hogy a parancsolatokat senki sem tudta megtartani, így summázva a dolgot azt jelentik ki, hogy Isten csapdát vetett az emberiségnek az által, hogy olyan mércét adott meg, amelyet senki sem teljesíthetett. Sőt, ezért jött el Jézus, hogy többé már ne az Isten parancsolatainak a megtartása által legyen üdvösségünk, hanem egy olyan kegyelem által, amit csak el kell fogadni. Hasonló ez ahhoz, amit a világban is tapasztalunk, hogy ha ismerjük a főnök fiát, akkor minden erőfeszítés nélkül miénk lehet az állás, és akár magas beosztásba is juthatunk. De ez nem így van Istennél! Kezdjük rögtön ezen Istentelen teória elején. Először is; Istennek ez a szövetsége nem múlt el, továbbra is Isten parancsolatainak a megtartása által lehet üdvösségünk, ahogyan erről maga Jézus is bizonyságot tett!

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Ám mégis azt olvassuk Isten igéjében, hogy egy új szövetséget ígért, amelyet Jézus eljövetelével adott nekünk. Ezt pedig itt olvassuk:

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Mi akkor a helyzet? Akkor most csakugyan új szövetséget kaptunk? Hogy megértsük ezt, olvassuk el azt a szövetséget, amit Isten megújított Jézus által, majd ezután rátérünk a megújult szövetségre is, hogy mikképpen következett be:

5Mózes 6,5-9
„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”

A szövetség abban lett új, hogy már nem külső jegyként van rajtunk (rákötve a karunkra és a homlokunkra), hanem amint Jézus megígérte és meg is cselekedte, elküldte hozzánk az Istennek a Lelkét, aki bennünk lakozva kijelenti, hogy mi a bűn, mi az igazság, és hogy mi az ítélet!

János evangéliuma 14,15-17
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Így teljesedett be Istennek ez az ígérete, hogy a szívünkbe és az elménkbe írta törvényét. Nem azt jelenti, hogy mindenki mehet a saját szíve és saját feje után, mert Jézus úgy is üdvözíti! Engedelmességet vár tőlünk Isten, engedelmesek pedig úgy tudunk lenni, ha Isten beszéde, vagyis az igéje által járunk. Mert az ige megmentheti a lelkünket a kárhozattól, merthogy az ige maga Jézus!

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Menjünk tovább, ugye azt mondtam, hogy sokan úgy gondolják, hogy Isten olyan törvényeket határozott meg, amelyet senki sem tudott megtartani. Ezzel azt mondják ki, hogy Isten szándékosan csapdát állított az embereknek, hogy ne tudjanak az akarata szerint járni. De ez nem így van, az akkori törvényeket meg lehetett tartani, az Isten törvényében ugyanis az is meg volt adva, hogy aki bűnt vagy vétket követett el, annak áldozatott kellett bemutatnia a bocsánatért. Ez is részese volt tehát a törvénynek, akik megtartották mindezt, azok Isten előtt igaz életet élhettek. És miért volt elrendelve az áldozati rend? Azért, mert a Messiás eljövetele előtt még nem áradt ki a Szentlélek minden Istenfélőre, így a kézen és a homlokon levő jegyek maradtak, amelyek emlékeztették az Isten útján járókat arra, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet. De Jézus feltámadása után ez megváltozott! Elküldte nekünk a Szentlelket, aki bennünk lakozva szívünkbe és az elménkbe írja Isten parancsolatait, hogy ne kövessünk el bűnt ellene! Ezért is szűnt meg az áldozati rend, mert:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

A szándékos bűnökért már nincs áldozat, de a vétkekért bátran járulhatunk Isten színe elé, hogy bocsássa meg azokat. Mert mi a vétek? A vétket úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy nem szándékos bűn. Ilyen például a tudatlanságból elkövetett bűn, mikor elkövetünk olyan bűnt, amiről azt hisszük teljes szívvel, hogy nem bűn Isten előtt. Amikor ez pedig tudatosul bennünk, akkor bocsánatkéréssel kell fordulnunk Istenhez. Vagy ott a gondatlanságból elkövetett bűnök, ilyen például az a fejsze, ami a suhintás következtében lerepül a nyeléről és megsebez valakit. Tehát összefoglalva, az engedelmes gyermekeknek nincs mitől félniük, viszont az engedetleneknek annál inkább:

5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”

Kezdjük az ige elejénél:

„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat…”

A pártütő annyit jelent, hogy lázadó, aki szembeszegül a törvényes hatalommal! Csakúgy amint sokan teszik a mai napon is Istennel. Ellenszegülnek a parancsolatainak, lázadva azt hirdetik, hogy nem kell már a parancsolataival foglalkoznunk, Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Ellenben Isten igéje azt mondja ezekre az emberekre, hogy lázadók, engedetlenek, maguk útját járók és Istentelenek. És mit jelent az, hogy makacs? Egyszerűen megfogalmazva annyit, hogy taníthatatlan. Ítélt a szívében és aszerint is jár, így képtelen meghallani Isten szavát és meglátni Isten útját. Mennyünk tovább:

„…és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:…”

Tehát megvolt először a szavak általi megjobbítás lehetősége, amelyre ha hallgat valaki, akkor nincs szükség a következő eszközre, ami a fenyítés. Ám csak kevesen hallgatnak Isten igéjére, hogy azt meg is cselekedjék, így Isten kezében van a fenyítő eszköze, amellyel az igéjére fordítja a figyelmet. Az ige ekképpen ír róla:

Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.”

Isten szól az igéje által, ha nem hallgatunk rá, akkor jön a fenyítése, ha arra se, akkor fattyak vagyunk, nem pedig fiak. A fattyú jelentése pedig az, hogy törvénytelen gyermek, vagyis házasságon kívüli gyermek. Az ilyen gyermek nem örökölhet, a vége pedig halál, mint ahogyan olvashattuk is, hogy az engedetlen gyermeket halálra kellett kövezni. Legyünk figyelmesek arra, hogy a szülők ítélték halálra a gyermeket! A szülők akkoriban nem olyanok voltak, mint a mai korban. Tiszteletet rendelt el nekik Isten, de vajon miért rendelte el? Testvérek, amint a gyermekeknek elrendelte a szülők iránti engedelmességet, akképpen rendelte el Isten a szülők számára azt, hogy az Isten útjára tanítsák gyermekeiket. Ezért van az, hogy tisztelnünk kell apánkat és anyánkat, mert ők az Isten követésére tanítanak minket! Ez nemrég olvastuk az 5Mózes 6. fejezetében, de nézzük meg a 11. fejezetben is:

5Mózes 11,18-21
„Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen.”

Még egyszer ezt a részt:

„És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.”

Vagyis mindig és mindenhol! Valóban nagy kincs az olyan szülő, aki gyermekét Isten parancsolatai szerint neveli, tanítja és fenyíti. De ha nem volt ilyen szülő, akkor se keseregjünk, mert már van lelki Atyánk, aki a legnagyobb bölcsességgel, szeretettel és gondoskodással nevel minket. Ezért hallgassunk a szavára, cselekedjük meg akaratát, mert általa megmenti a lelkünket!

(Skype 2014/05/07)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 14, 19:54:02
Miénk Jézus szeretete?

A múlthét szombaton Ferenc testvérünk tanított a megemlékezésről, a mai alkalommal szintén erről lesz szó, csak egy kicsit más vonulaton. Nagyon fontos megemlékeznünk az Istentől kapott kegyelmünkről, elhívásunkról, célunkról, hogy ne veszítsük szem elől a helyes utat, amelyet nagyon sokan már elhagytak.

Efézusi levél 1,15-23
„Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben; Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.”

Isten elhívásának a reménysége. A reménységünk az az elhívásában, hogy ha mi valósággal követjük Őt, akkor Vele együtt fogunk lakozni. Az a reménységünk az elhívásában, hogy ha mi mindent odaadunk Neki, akkor Ő is nekünk fogja adni mindenét. Az a reménységünk elhívása, hogy ha mi Rá bízzuk magunkat minden helyzetben, akkor senki sem tud kiragadni minket az Ő kezéből. Az elhívásunk nagy dolgokra szól, életbevágó fontosságú, hogy ezért az elhívásunkhoz méltóan éljünk.

3Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”

Szentek, de nem csupán gondolkodásban, nem csupán érzelemben és beszédben, hanem sokkalta inkább cselekedetekben! Az, hogy szentté tett minket Isten, annyit jelent, hogy külön választott Önmagának. Az pedig, hogy mi szentek vagyunk, azt jelenti, hogy külön választjuk magunkat a világtól, vagyis nem a világi dolgoknak élünk, hanem az Isten akaratának.

Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”

Mit jelent a világgal való barátkozás? Egy szóval annyit jelent: asszimilálódás, vagyis beolvadás. Nem lehet az a békességünk, ami az Istentelenek békessége. Nem lehet a pénz a biztonságunk, nem lehet a testünk egészsége a hosszú életünk záloga.

Kolosse levél 3,1-3
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”

Tehát nem a földi dolgokkal, hanem a mennyeiekkel, mégpedig fáradság nélkül! Az elhívásunk olyannyira nagy, hogy nem szabad egy pillanatra sem ellankadnunk vagy megfáradnunk. De mégis azt gondolják a legtöbben és így azt is hirdetik, hogy a hívő élettel jár a megfáradás és az ellankadás. Pedig ez nem igaz! Nem kellene, hogy vele járjon. Figyeljük csak az igét:

Ézsaiás könyve 40,27-31
„Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Tehát van ez az elgondolás, miszerint természetes, hogy mi hívők megfáradunk és meglankadunk, de aztán elkezdünk bízni az Úrban, és aztán újra megerősödünk és erőt nyerünk. De ez félreértelmezése az igének, mert nem erről szól! Ott kezdődik az egész, hogy Istenben sziklaszilárdan kell bíznunk, nem lehet olyan, hogy újra elkezdünk bízni Istenben. Legyünk figyelmesek arra, hogy először bemutatja az ige számunkra, hogy bár lehetnek ifjak, de elfáradnak, lehetnek legkiválóbbak, de azok meg ellankadnak. És itt jön a fordulat:

De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Tehát akik Isten gyermekei, azok ne fáradjanak és ne lankadjanak el. De hogyan lehetséges ez? Istennel minden lehetséges, Jézus bennünk lakva alkalmassá tesz erre. Emberileg lehetetlen, ha még mindig mi élünk és nem Jézus, akkor nem fog sikerülni. Mindenünket át kell adnunk Istennek, hogy többé ne mi éljünk, hanem Isten éljen mibennünk! Mindig emlékezzünk meg arról, hogy Isten gyermekeivé fogadott minket, örök élettel ajándékozott meg, van miért örülnünk, de csak akkor, ha Istennek engedelmes és kedves életet élünk. Hiszen Jézus meg is mondta, hogy nem kell félnünk attól, akik megölhetik a testünket, hanem Istentől kell félnünk, akinek hatalmában áll a lelkünket is a gyehennára vetni.

Máté evangéliuma 10,28
„És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”

Talán félnünk kellene Istentől? Azt akarja, hogy féljünk Tőle? Isten nem akarja, hogy féljünk Tőle, viszont ha nem engedelmeskedünk Istennek, akkor bizony van okunk félni Istentől. Isten igazságos és nem személyválogató. Vagyis aki igazságtalan, aki bűnt cselekszik, azt meg fogja ítélni. A saját fiától is elfordult, mikor magára vette a bűneinket, így ne gondoljuk egy pillanatra se, hogy Isten bűnösként szeret minket. Valóban mikor még bűnösök voltunk, már akkor szeretett minket, de az Isten akarata az, hogy változzunk meg ha meg akarunk maradni a szeretetében.

János evangéliuma 15,9-10
„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Isten elhívott mikor még bűnösök voltunk, hogy magának szenteljen minket. Elválasztott minket a világból, de nem azért, hogy továbbra is a bűnöknek szolgáljunk, hanem hogy az Ő akarata szerint járjunk. Mert való igaz az, hogy mikor még bűnösök voltunk, már akkor szeretett minket, de ne gondoljuk azt, hogy továbbra is szeret minket, hogy ha Istentelenül élünk! Fel kell ébredni abból a borzasztó felfogásból, hogy Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Mert ez nem igaz! Aki nem engedelmeskedik Istennek, vagyis megveti Istent, azt az embert Isten is megveti. Újra hozom az imént felolvasott igét:

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Isten szeretetében meg kell maradnunk, ehhez engedelmeskedni kell, meg kell tartani a parancsolatait! De kinek a parancsolatait? Jézusét vagy az Atyáét? Nem lehet különválasztani, mivel Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki.

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Így csak egy parancsolat van, nincs meghasonlás Jézus és az Atya között, cselekedni kell az Istenünk parancsolatait. De miként kell élnünk? Az életünket nem önmagunk kívánsága szerint kell élnünk, hanem az Isten akarata szerint, mint ahogyan ezt Pál nagyszerűen el is mondta:

Galata 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Sajnos nagyon elterjedt módon bevonult a keresztény gondolkozásba, hogy a hívő élet nem más, mint elfogadni Isten kegyelmét. Az üdvösségért semmit nem akarnak tenni, úgy gondolják, hogy a törvények felett állva nem kötelesek Isten parancsolatait megcselekedni. Azt mondják, hogy ők Jézus kegyelme által üdvözülnek, nem a törvény cselekedetéből. Az ilyen felfogás miatt Isten parancsolataival nem törődve saját vágyaik után mennek. A Galatákhoz írt levélben Pál csakugyan azt sulykolja, hogy ne a törvény cselekedetei által akarják elnyerni az üdvösséget, mert így nem lesz az övék.

Galátzia levél 2,16
„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”

Ők ugyanis ebben látták üdvösségüket, és Jézus kegyelmét semmivé tették. Aki ugyanis csak a törvény alapján akar megigazulni Isten előtt, az nem fog sikerrel járni, mivel Jézus nélkül képtelen kifogástalanul megtartani. Pál nem azt mondja tehát, hogy ne cselekedjük Isten parancsolatát, hanem azt, hogy nem a parancsolatok megtartása által van üdvösségünk. Nagy különbség! Pál Ábrahám példáját hozta, aki igaz lett Isten szemében azért, mert hitt neki.

Galátzia levél 3,6
„Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.”

Igen ám, de Ábrahám hite mélyebb és igazabb volt, mint amit a legtöbben eltudnak képzelni. Ezért mondta Jakab is, hogy Ábrahám hite cselekedetekben mutatkozott meg, és ezért nem csak hit által lett igaz Isten előtt, hanem a cselekedetei által egyetemben!

Jakab levele 2,20-24
„Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”

Nem célom ütni benneteket azzal, hogy cselekedetek, cselekedetek és cselekedetek, de életbevágóan fontos megértenünk, hogy nem attól vagyunk Isten gyermekei, hogy Jézus nevét a szánkra vesszük, nem attól vagyunk gyermekei, hogy Tőle kérünk bocsánatot. Bizonyára emlékeztek a múlt szerdai alkalomra, amiben hoztam Istennek azt a parancsolatát, miszerint az engedetlen gyermeket halálra kellett kövezni. Értsük meg, hogy az engedetlenek Isten országának az örökösei nem lesznek.

2Thesszalonikai levél 1,6-10
„Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.”

Akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak, azokon bosszút áll Isten. Jézus csak azoknak szerez üdvösséget, akik  engedelmeskednek Neki:

Zsidó levél 5,8-10
„Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.”

Vegyük komolyan az elhívásunkat, vegyük komolyan azt, Aki elhívott minket! Ha nem vesszük komolyan Istent, Isten sem fog komolyan venni minket. A hívő élet nem kényelemről, nem gazdagságról, nem tervekről szól, hanem önfeladásról, nyomorúságról, üldöztetésekről. Ez utóbbiakat ígérte Jézus.

Önfeladás:

Márk evangéliuma 8,35
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”

Nyomorúság:

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

Üldöztetés:

Márk evangéliuma 10,29-30
„Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”

Nem csak arról kell megemlékeznünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem azzal egyetemben arról is, hogy milyen elhívást kaptunk. Ha Isten szeretetében meg akarunk maradni, akkor cselekedjük meg a parancsolatait. 

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

(Skype 2014/05/14)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 16, 10:25:38
Tegnap ismét egy olyan hozzáállású személybe botlottam, aki Isten igéjét félretolva a saját meggyőződését hirdette. Elgondolkodtam újra azon, hogy mennyire nagy felelősség Isten igéjét tanítani. Mert ha rosszul szólják Isten igéjét, akkor nem csak önmagukat viszik bűnbe, hanem azokat is, akik hisznek a szavaiknak. De nem kell ehhez tanítónak sem lenni, elég ha valaki kinyitja a száját és Istentelenséget állít.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 21, 22:09:52
Bajnokságra készülve

Tudjátok, mivel látjátok, hogy akik nem hisznek Istenben, azoknak világ szerinti törekvésük van. Sajnos ez a hívők sokaságára is elmondható, de most inkább azokról beszélek, akik nem hisznek Istenben. Például a sportolók, akik hosszú éveken át edzenek, mire a világbajnokságra kijuthatnak, és továbbra sem hagyhatják abba, ha meg akarják tartani pozíciójukat. Mindezzel azt akarom mondani, hogy nekünk hívőknek, akik Isten követésére adtuk az életünket, nem szabad megalkudnunk a jelenlegi helyzetünkkel. Az iskolapadból nekünk sosem szabad kilépnünk, nekünk holtunkig kell tanulnunk! De amint a világban is van elméleti és gyakorlati vizsga, úgy számunkra is igaz ez. Hiszen a tanultakat cselekedetekbe kell átültetnünk, mert nem csak azért tanulunk, hogy elménkben őrizzük Isten parancsolatait, hanem hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére. Mert nem az iskolapadban eltöltött idő számít, hanem az ismeret, amit elsajátítunk és ezzel egyetemben a gyümölcsök, amelyeket termünk. Mert sokan bukdácsolnak a hit iskolájában, újra és újra járva az adott „osztályt”, megvénülve szégyenszemre az ABC táblát olvasgatva.

Zsidó levél 5,12-14
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

Elsősorban meg kell lennie az alapnak, amelyre építhetünk, ez egyértelműen az Isten igéje, a kőszikla! Erre építkezve válhat biztossá az építmény, ha más az alap, akkor lehet bármennyire is nagy és cicomás palota, össze fog dőlni. Erre a kősziklára építve (vagyis Isten beszédére, aki Jézus), növekedhetünk a helyes ismeretben, csak a helyes ismeret által juthatunk előbbre. A helyes ismeret nélkül baál imádat van, hamis evangélium, érzelmi kirohanások Isten igéjével szemben.

1Korintusi levél 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Pál azt mondta, hogy úgy fussunk, mint ha egy győztes lenne. De ezt nem a többiek ellen mondta, hogy hagyjuk le őket, hanem miértünk, hogy mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érhessük el. Nem másokra tekintve, hanem Isten elhívására nézve! Testvérek, ha a világiak hajlandóak feltenni az életüket olyan dolgokra, amelyet Isten szemében hiábavalóak, akkor mennyivel inkább kellene komolyan vennünk az elhívásunkat?

Efézusi levél 4,1
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.”

Szégyenünk az, ha meglankadunk és megfáradunk, nekünk nem szabad meglankadni és megfáradni, mint ahogyan azt a múlt szerdai alkalommal is beszéltük. De nem csupán futnunk kell az Isten által kijelölt úton, hanem szabályszerűen is kell haladnunk rajta. Mert mi a szabálytalan küzdelem? Haladhat-e valaki Isten útján szabálytalanul? Haladhat, de nem érhet a céljához, mert diszkvalifikálják. Isten igéje ugyanis lámpás a lábunknak, ahogyan ezt Dávid nagyszerűen mondja:

Zsoltárok 119,105
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”

Ezzel azt akarom mondani, hogy a vannak önjelölt tanítók, próféták, és megannyi szolgáló, akik nem kaptak Istentől elhívást, így Lelki ajándékot sem. Mégis szolgálatba állnak, önmagukat ajánlják, sőt, a hallgatók tartják a hatalmi pozíciójukba. Hozzá nem értő szemű testvérek pedig azt gondolják róluk, hogy milyen nagy szolgálók, mennyire használja őket Isten! Pedig nem versenyszerűen küzdenek, így nem is fognak célba érni. Mert mi is a szabályos küzdelem? A szabályokat Isten igéjében találjuk, amelyeket megtartva lehetünk kedvesek Isten előtt. Ugyanis a lámpás pont annyi utat világít meg a lábunknak, amennyi a következő lépésre elegendő. Az Isten igéje a lámpás, az Úr beszéde az, ami által szabályszerűen járhatunk az útján. Egy szolgálatba csak akkor léphetünk be, hogy ha Isten készített helyet számunkra. Vagyis ha Isten ajánl minket, nem pedig mi ajánljuk önmagunkat.

2Korintusi levél 10,18
„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.”

A szabályszerű küzdelemről továbbá Jézus ekképpen beszél:

Márk evangéliuma 10,42-45
„Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”

A mi pályafutásunk sikere abban rejlik, ha már többé nem önmagunknak élünk, nem a testi vágyaink által diktált lépések szerint kell járnunk. Nem tudnám összeszámolni az igében, olyannyira sok helyen tanít minket, hogy az Isten előtt kedves élet az, ha már nem önmagunknak élünk, hanem másokért éljük e földi életünket. Ilyen az Isten előtt való kedves böjt is, nem pedig az, amit a legtöbben gondolnak róla: hogy lelkünket gyötörjük az által, hogy nem eszünk.

Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Micsoda ígéret testvérek! Még a homályosságunk is olyan lesz, mint a dél! A hívő szabályszerű pályafutásunk a testünknek úgymond „nem jön be”. De épp ez a célja Istennek, hogy a lelkünknek adatott porsátrunk ne irányítson minket, hanem hogy mi irányítsuk azt a lelkünkkel. Ez folyamatos harc, amíg e testben élünk, így erről a harcmezőről egy pillanatra sem léphetünk le. A böjtölés tehát arról szól, hogy nem a testünk kívánságait töltjük be, hanem a mások szükségleteit.

„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted…”

Így böjtölve a testünk nem kapja meg a vágyait, ezzel kordában tartjuk a lelkünkkel. A testünk nem élhet a lelkünktől különálló életet, nem hivatkozhatunk arra, hogy a testünkön nem tudtunk uralkodni. Ha csakugyan nem tudtunk uralkodni, az azért van, mert a szívünkben épp Jézust trónját döntöttük le. Sok hívő nem akar tudomást szerezni arról, vagy éppen elfeledi azt, hogy a hívő élettel nem járulhat léhaság, nem tehetjük le a lelki fegyvereinket egy pillanatra sem! Csak úgy, mint ahogyan olvashatjuk ebben a történetben:

Nehémiás 4,15-18
„És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala, Akik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.”

Építve Isten országát, készenlétbe lenni az ellenség támadására. Ne a világi problémákba temetkezzünk, mert az által csak szem elől veszítjük az igazi célt, ami az Isten országáért való hadakozás.

2Timóteus 2,4
„Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.”

Ne feledjük, hogy kinek a zászlaja alatt harcolunk, ne feledjük, hogy ki a parancsnokunk. A harcmezőn nem lehet pihenni, nem kezdhetünk el játszani, ott harcolni kell, a győzelemért és az életbemaradásért!

Vegyük komolyan elhívásunkat, legyünk Isten bajnokai.

(Skype 2014/05/21)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Május 22, 08:57:47
Köszönöm testvérem, a hallottak elgondolkodtattak.
 
Újjászülettünk, mint szellemi ember aki többé nem a test vágyainak él. Éppen ezért kell megfeszíteni testünket, hogy lélek által élhessünk.

    "Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok."
Róma  8, 13   


Ez  örökös harcra készetet bennünket, de van értelme és főleg van értelme. Mert ha a lélek szerinti éleltet éljük, akkor annak lesznek a gyümölcsei. 
Verenypályán vagyunk mindnyájan. Van aki szabálytalan eszközökkel versenyez és a világi élet minden fortélyát beveti és alkalmazza. Esetleg meg is kaphatja a babérkoszorút, érmet, serleget, a világ elismerését, de ez rövidesen feledésbe merül, és nyoma sem marad a győzelemnek.

Viszont aki  a lélek vezetésével van a versenypályán, és végigfutja a távot, a célba érkezésénél Jézus karjaiban pihenhet meg. Az igaz és hervadhatatlan koszorút, és jutalmat Tőle veheti át.

    Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
2 Timoteus 4, 7-8
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 22, 10:40:52
Ámen Testvérem! :afro:
A legnagyobb elhívást kaptuk, álljunk is akképpen hozzá. Isten gyermekeinek hívott el, szentekké kell lennünk, mert Isten is szent. :2smitten:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2014 Május 22, 17:55:31
Köszönöm Testvérem a szolgálatod, de legfőként az Örökkévalónak,ezt az üzenetet.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: ditte - 2014 Május 23, 08:00:16
Köszönöm Testvérem.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Május 23, 08:39:31
2 Timóteus  2, 4   
"Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta."


Mert  nem a földi elismerésért vagyunk engedelmesek.

2 Timóteus  4, 8
"végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 28, 21:20:39
Oltár

2Mózes  32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Mielőtt még nekifutnánk az egész igerésznek, először hozom Pálnak a szavait, amely erről a történetről beszél:

1Korintusi levél 10,7
„Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.”

Fel lehet akkor tenni a kérdést, hogy vajon miért számított bálványimádásnak az evés, ivás és a játszás? A 2 Mózesben egyértelműen kiderül, erről kicsit később részletesebben fogok beszélni, de ugyanakkor nagy súlya van azoknak a szavaknak, amelyeket Pál mondott. Mert mit értett Pál azalatt, hogy ne legyünk bálványimádók az evés, ivás és a játék terén? Talán bűn lenne az evés, az ivás vagy a játék? Nem, hanem hogy ne készítsünk magunknak aranyborjúkat! De ne test szerint gondolkozzunk, ne konkrét aranyborjúkra gondoljunk, hiszen az csak jelöl valamit, vagyis egy lelki dolog megtestesülése. Mégpedig a helytelen Istenismeretet és az abból fakadó helytelen Istentiszteletet jelöli! Ez a mai hívők többségének aktuális üzenet! Hiszen Istent egyféleképpen lehet dicsőíteni, hogy az kedves legyen Őelőtte, méghozzá pontosan úgy, ahogyan Ő azt meghatározta és tudomásunkra adta igéjén keresztül. Tehát aki úgy imádja Istent, ahogyan az nem kedves Neki, az pontosan aranyborjakat imád, és tudjuk, hogy bálványimádók nem örökölhetik Isten országát.

Most vegyük sorra az eseményt és döbbenjünk meg, hogy ismét a mai napon is aranyborjúkat imádnak megannyi gyülekezetben! Nem múlt el az az idő, hanem újra és újra megismétlődik, ahogyan Salamon is mondja:

Prédikátor 1,9-10
„Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. Van valami, amiről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.”

Tehát először is van egy bálvány, amit nem más idegen Istenként fogadtak el, hanem azt az Istent imádták személyében, Aki kihozta őket Egyiptomból. Figyeljünk csak:

„Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről.”

Tehát megtestesítették az egy igaz Istent borjú formájában, és a saját szívük szerint kezdték el imádni! Vagyis a saját tetszésük, meglátásuk alapján imádták. Az ilyen imádatot nevezzük baál imádatnak, amikor nem egy idegen istent imádnak, hanem az egy igaz Istent, csak Őt félreismerve és a maguk által választott imádati módon. Ezt egyértelműen megláthatjuk a következő igerészben:

Hóseás könyve 2,15
„És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.”

Merthogy a baál jelentése is férj! Lássuk az aranyborjú bálvány, vagyis a baál imádatát:

„Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz, és azt a napot (merthogy úgy olvassuk: másnapon) evéssel, ivással és játszadozással ünnepelték meg! Most pedig elárulom, ha még nem jöttetek volna rá, hogy miért mondtam azt, hogy ma sincsen másképp. Meg van írva:

5Mózes 27,5
„És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj.”

Azokat a köveket, amelyből Isten oltárát építették, nem volt szabad megfaragni. Miért? Először meg kell értenünk, hogy mi az oltár jelentése. Az oltár adatott az áldozatok bemutatására. Ha az oltár, vagy a rajta levő áldozat nem úgy volt elkészítve, ahogyan azt az Úr meghatározta, akkor nem volt kedves az Isten előtt, bármilyen áldozatról is legyen szó. Jézus ekképpen nyilatkozik az oltárról:

Máté evangéliuma 23,16-19
„Jaj néktek vak vezérek, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot?”

Oltár már nincs, amelyen állatáldozatokat mutathatnánk be, hiszen az állatok áldozása megszűnt a templom lerombolása óta. De tudjuk, hogy mikor Isten Mózesnek adta a szent sátor és a felszereléseinek tervrajzát, ügyelnie kellett Mózesnek arra, hogy teljes pontossággal készíttesse azt el.

Zsidó levél 8,5
„Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked.”

Ez pedig azért volt, mert a földiek, a mennyeiek képmása! Tehát az oltár is jelöl valamit, ami mennyei. Az oltár nem más, mint Jézus! Nem változott, nem múlt el, csak Benne maradva lehetnek kedvesek a cselekedeteink Isten előtt, csak a Jézusban való életünk által lehetünk jó illat az Atya előtt.

János evangéliuma 15,8
„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.”

De gyümölcsöt mikképpen teremhetünk? Csakis Jézus által:

János evangéliuma 15,4
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”

Tehát ha az oltárra gondolunk, gondoljunk Jézusra. Márpedig azért is, mert ahogyan az oltár volt az egyetlen közbenjáró Isten és ember között, akképpen lett Jézus is egyetlen közbenjárónkká! Gondoljunk akár a békeáldozatra, ugyanúgy Jézuson keresztül békültünk meg az Atyával:

2Korintusi levél 5,18
„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;”

Vagy ott a hálaáldozat, ami ugyancsak azt mutatja, hogy Jézus által adhatunk hálát az Atyának. Így megérthetjük Pál szavait, amikor ezt mondja:

Római levél 7,25
„Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

A bűnáldozat is, csakis Jézus által leltünk bocsánatot az Atya előtt! Amiképpen az oltárra vitték az áldozatot a bűneik bocsánatáért, akképpen kaptunk Jézus által bocsánatot a bűneinkért.

És ott az engesztelő áldozat, amelyet egykor a főpap évenként csupán egyszer mutathatott be, belépve a Szentek Szentjébe, a nép bűneiért.

1János levele 2,2-4
„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.”

Mennyünk tovább. Tehát miért is nem szabadott az oltárt megfaragni? Egyrészt, hogy ne hasonlítson semmihez sem, mert Istenhez fogható nincsen.

2Mózes 20,1-4
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”

Másrészt pedig, úgy jó ahogyan van, ember ne nyúljon hozzá. Jézust nem faraghatjuk meg a saját elképzelésünk szerint.

5Mózes 12,32
„Mindazt, amit én parancsolok néktek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”

Nézzük meg az igében, hogy a faragott kövekből épített oltár nem kedves az Isten előtt:

Ézsaiás könyve 65,1-5
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”

Tehát akik téglákon áldoznak, azok füst Isten orrában és szüntelen égő tűz. De hát mire is számíthatnánk? Tégla oltár, vagyis hozzányúltak Isten igéjéhez, Jézushoz, miképpen lehetne jó illatú áldozat? A jó illat helyett füstöt érez Isten. Nyilván sejthetjük, hogy miket jelentenek ezek. Már azért is, mert bizonyára ment már füst az orrodba neked is, és a szüntelen égő tűzből csupán egy van, ami a gyehennán, azaz az örök kárhozat helyén található. Akkor most rátérek szókimondóan, hogy mit akartam felmutatni az oltár építésének a módjáról. Jézus valódi személyéhez a mai napon is rengetegen hozzányúlnak. Jézust szembe állítják az Atyával, holott Jézus csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt Neki. Isten igéjéhez hozzányúlnak, azt mondva, hogy az ószövetséggel már nem kell foglalkozni. Mint ha nem Isten beszéde lenne, mint ha elavulhatna az, amely az Örökkévaló Istentől származik. Hozzányúlnak Isten igéjéhez és azt mondják, hogy ne Isten mondja meg hogy miként imádjuk Őt! Mert ezt jelentik ki, mikor Isten kérését az imádatát illetően félreseprik és saját elképzelésük szerint kezdik el imádni.

Mert mit jelent imádni valakit? Azt jelenti, hogy mindennél jobban rajongunk érte, mindennél jobban szeretjük. Ezt kéri Isten is a követőitől, ahogyan meg is van írva:

Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”

Tehát a szeretet az imádat, amelyet kér Isten. Akkor már csak az kell kitalálnunk, hogy Isten mit ért e szeretet alatt, amit Neki adjunk. Nincs elrejtve, csak olvasni kellene:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Tehát itt tartunk és ha akarjuk megfogadjuk, ha nem tetszik, akkor elvethetjük, de ez esetben Isten is elveti azt az embert. Sok jézus van, de mi az egyetlen valódi Jézust kell hogy imádjuk, nem a saját elképzelésünk, hanem az egy igaz Isten akarata szerint!

(Skype 2014/05/28)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Május 29, 08:21:16
Köszönöm a tegnapi tanítást.

 Több olyan ismeretet kaptam belőle ami eddig homályban volt előttem. nem tudtam, miért nem volt szabad az oltárnak készített követ megfaragni.
Való és igaz, ne mi faragjunk istent vágyaink alapján, hanem Isten formáljon, faragjon minket az Ő elképzelése szerint való szolgálatra.
Sokféle bálvány leht az életünkben, szándékosan eltávolodva Istentől és egy másikat imádni helyette. De előfordulhat olyan is melyet észre sem veszünk idejében. De ha figyelünk a Szentlélek hangjára akkor nem sodródunk bele megbocsáthatatlan bűnbe.

Zsolt 19,13.
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.


De ha végig megmaradunk az Úrban akkor gyümölcsöző életet élhetünk.

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Május 29, 11:57:16
Az úgynevezett "ószövetség" milyen nagy üzeneteket tartalmaz igaz? De mégis sokan azt mondják, hogy nem kell vele foglalkozni, már elavult...
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Június 04, 20:12:22
Megbecsült edények

2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

A hívő életet elég sokrétűen éli a mai kereszténység. Vannak, akik ugyanazok maradnak mint a „megtérésük” előtt, vannak akik ugyan bemerítkeznek, de csak vizesek lesznek tőle, a legnagyobb részük pedig éli a megszokott kis vallásos életét. Vajon az Isten igéje ilyen sokrétű keresztényeket mutatna be? Valóban úgy élhetjük a hívő életünket, ahogyan az nekünk tetsző? Isten igéje szerint nem! Mindenki tartozik valahová, valakinek a gyermekei vagyunk, vagy a gonosz gyermekei, vagy az Istenéi. Ugyancsak valakinek az eszköze, vagy a Sátán eszköze vagy az Istené. Az, hogy milyen és legfőképp kinek az eszköze vagyunk, azt a cselekedeteink határozzák meg. De először nézzük meg Isten igéjéből, hogy kik a haszontalanok Isten kezében:

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Gondolom eltaposnivalók nem akarunk lenni, így ráeszmélhetünk, hogy ha nem vagyunk hasznosak Isten kezében, akkor az életünk semmit sem ér. De nézzünk meg más igéket is, amelyek ezt erősítik meg.

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Tehát ha a fa nem terem jó gyümölcsöt, akkor hiába foglalja a földet. Isten igéjéből megbizonyosodhatunk több helyen is arról, hogy az ige az embereket a fákhoz hasonlítja. Nem véletlen, hogy keresztelő János is a fákat hozta a példázatában. Olvassuk el:

Máté evangéliuma 3,7-12
„Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Gabonák vagy polyvák vagyunk? Nem mindegy, mert a búza kerül Isten házába, míg a polyva a gyehennára. Mégis hogyan mondhatják sokan azt, hogy a gyümölcstermés nem üdvfontosságú? Tudom, utalnak arra a latorra, aki a kereszten tért meg Jézushoz és nem tudott semmilyen gyümölcsöt teremni. Csakhogy ez a lator beismerte, hogy a megérdemelt büntetését tölti, amíg Jézus ártatlanul szenved. Felismerte, hogy Jézus a Messiás és a kegyelmét kérte. Ha ez a lator élhetett volna még, ha a kezei és lábai nem lettek volna a keresztfára szögezve, úgy bizony gyümölcsöket termett volna. De hányan vannak a mai napon, akik bár Jézus követésére adták magukat, kezük és lábuk nincs megkötve és mégsem teremnek gyümölcsöt!? Az ilyen emberek nem akarnak Isten akaratában járni, nem akarnak az Ő kezében hasznos eszköznek bizonyulni, az ilyen ember nem szereti igazán Istent és lehet, hogy csak a pokoltól való félelem miatt döntött Isten mellett. De Istent nem lehet megcsúfolni, aki ugyanis a rábízottakon nem hű, annak az osztályrésze a kénkővel égő tüzes tóban lesz.

Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Tehát itt vagyunk mi a példázatban, kaptunk Istentől talentumokat, amelyeket kamatoztatnunk kell. Hiszen akik Isten szolgáivá lettek, azokra Isten bízott valamit. Mégpedig azt, amelyről keresztelő János is beszélt, ez pedig nem más, mint a megtéréshez illő gyümölcsök. Nem arról szól, hogy egy gyülekezetben kineveztek valakit székrendezőnek vagy hang technikusnak, hanem arról, hogy többé nem önmagunknak élünk, hanem Isten akaratának. Ezért mondta Jézus a következőt:

Lukács evangéliuma 9,23-24
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”   

Tehát naponként megfeszítjük a testünk kívánságait és Jézust követve azt tesszük, amiben Jézus is példát hagyott. Mert mit tett Jézus? Miben kell Őt követnünk? Jézus csak azt szólta, csak azt cselekedte, amit az Atya parancsolt Neki. Így nagyon egyszerűen megérthetjük, hogy ez az az út, amin járnunk kell, ezért út Jézus, amely az Atyához vezet minket. Ezért is mondja erről az útról Jézus a következőt:

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Járunk ezen az úton Testvérek? Ez az a szoros kapu és keskeny út, amelyet kevesen találnak meg, még kevesebben járnak rajta. Olvassuk ezt el Jézustól:

Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Borzasztó az, hogy bár Jézus mindezt a tudomásunkra hozta, mégis a mai kor széles körben elfogadott tana az, hogy csupán el kell fogadni Isten kegyelmét, és ezzel a széles útra terelnek sokakat. Sokan úgy gondolkoznak Istenről, hogy könyörögve kér minket, hogy fogadjuk el a kegyelmét, mint ha csak egy jó döntésen alapulna az üdvösségünk. Pedig Jézus sosem mondott ilyet, még az apostolok sem. Meg kellene értenie ezeknek az embereknek azt, hogy nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk Istenre. Jézus nem véletlenül hagyta ránk a következő beszédét:

Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Mégis megannyi büszke keresztény létezik, de mire fel? A jó cselekedetek és az Istennek való engedelmesség alap kritérium, nem szorgalmi feladat! Akinél nincs meg ez az alap, a jó cselekedetek, az engedelmesség Istennek, azok nem veszik komolyan Istent, azok nem szeretik Istent, sőt, meggyalázzák kegyelmét, nevetségessé akarják tenni Jézus megváltását. Pedig maga Jézus beszélt arról, hogy az ítéletkor a cselekedeteink által leszünk megítélve és aszerint megy valaki a kárhozatra, mások pedig az örök életre:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Istennek edényei vagyunk, de a kérdés az, hogy mi van bennünk? Mert Isten önteni akar belénk, edényekbe, de ahhoz üresnek kell lennünk. Ha teli vagyunk tervekkel, testi kívánságokkal, minden olyan dologgal, amelyet Isten szemétnek ítél, hogyan tölthetne belénk? Csak kifolyna, mert nincs hely az edényben. Meg kell tisztítanunk magunkat ahhoz, hogy Isten tölthessen belénk. Emlékezzünk a nyitó igénkre:

2Timóteus 2,19-21
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Ha pedig telve nem is vagyunk, de mégis található valami bennünk, edényekben, akkor nem fogjuk megérteni Isten pontos és tökéletes akaratát, mert amikor Isten belénk önt, akkor összekeveredik mindazzal, amit magunknak tartottunk meg, és csak káosz, bizonytalanság és félelem lesz. Számunkra a cél, hogy Isten kezében minden jó cselekedetre alkalmasak lehessünk. Nem szakosodni kell a jó cselekedeteket illetően, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk, minden időben, minden helyen és minden feladatban. Ha ez valakinek nem az életcélja, sőt, ha nem az öröme, akkor nem szereti igazán Istent.

(Skype 2014/06/04)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Június 11, 19:44:47
Isten igéje teher?

Ézsaiás könyve 28,7-22
„De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban; Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs anélkül. Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, aki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz. És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.”

Újra olvassuk el:

„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”

Számukra Isten igéje csupán törvénykezés, egy nem kívánatos szabályrendszer. Megkötéseket látnak benne, hogy mit nem szabad tenni, ezért börtönként élik meg és ezért szabadulni akarnak tőle. Mindenki ekképpen gondolkozik, aki nem szereti igazán Istent. Mert aki mindennél jobban szereti a Teremtőjét, annak az embernek minden vágya, hogy az akarata szerint járjon, hogy kedves lehessen előtte.

Isten átadta Mózesnek a kőtáblákat, azokon mindössze 10 parancsolatot. Többször beszéltük már, hogy a 10 parancsolat határozza meg az Istennel és az emberekkel való helyes viszonyulásunkat, szándékosan két külön kőtáblára írva azokat, egyik jelöli az Istennel, a másik pedig az Istennel való kapcsolatunkat. Ezt a tíz parancsolat továbbá két egybefoglaló parancsolatot jelöl, mégpedig:

Márk evangéliuma 12,28-31
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”

Láthatjuk tehát, hogy Jézus mind a két kőtáblára írt parancsolatokat foglalta össze, nem pedig leredukálta, mint azt ahogyan a legtöbben gondolják. Van tehát két parancsolatunk, amely tulajdonképpen egy!

Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Mert ha szeretjük Istenünket, akkor azt is szeretjük, aki Tőle származik, vagyis az embereket. Itt van tehát ez az egy parancsolat, amelyet be kell töltenünk. De ez az egy parancsolat, nem kis zavart keltett a kereszténységen belül, mert a szeretet felkiáltással azt gondolják sokan, hogy Isten akaratában járnak és hogy tudnak mindent. Pedig az az igazság, hogy még nem is kapizsgálják… Azok, akik a szeretetre hivatkoznak, de nem cselekszik Isten akaratát, hasonlók az üres matrjoska babához, amelybe beletekintve csak ürességre lelünk. Kívülről, a felszínét tekintve megtéveszthet minket (mint ha lenne benne valami), de ha közelebbről megnézzük, kinyitjuk, akkor látni fogjuk, hogy egy hazug, megtévesztő és üres szeretet, mert nincs tartalma. Mert az igazi szeretetnek gyökere van és megtalálható benne minden, ami Istennek kedves. Ha valaki Isten igéjén hű, aki megtartja parancsolatait, az hasonló ahhoz a matrjoska babához, amit kinyitva megbizonyosodhatunk arról, hogy a külső megjelenésén belül ott a tartalom is. A nagyban egy kisebb, abban még kisebb és így tovább. Az elsőt szemlélve, ami mindent egybefoglal, megláthatjuk a szeretetet, azt kinyitva benne láthatjuk, hogy ott van Istennek a két főparancsolata, miszerint szeressük Istenünket és a felebarátainkat. Azt kinyitva pedig láthatjuk, hogy ott van Istennek a két kőtáblája, azokon a tíz parancsolat. Azt kinyitva pedig megláthatjuk a 613 parancsolatot (micvát), amely tartalmazza Isten minden parancsolatát. Így minden egyben jelöli az igazi és hamisítatlan szeretetet, amely nem érzelmeken és szavakon alapszik, hanem Isten akaratában való járáson, az iránta való engedelmességen, vagyis a parancsolatainak a megtartásán.

1János levele 5,2
„Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”

Akik pedig csak szeretni akarnak, de nem tartják meg Isten parancsolatait, azok Isten szeretetét hamisan mutatják be, de mit is várnánk, hiszen meg sem élik. És itt kapcsolódik a nyitó igénk, emlékeztetésül újra:

„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”

Isten igéjére azt az őrültséget mondják, hogy már nekünk nem kell megtartani, hanem csak szeretnünk kell egymást. Isten igéjét száraz parancsnak és szabálynak nézik, elegük van belőle és ezért nem is akarnak hallani róla. Pedig aki igazán szereti Istent, azoknak Isten parancsolatai örök élet (Jn. 12,50), könnyű és boldogító iga!

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Olvassuk el Jézus beszédét a Tanach-ban is, mivel emlékezzünk vissza arra, hogy Jézus csak azt mondta, amit az Atya parancsolt Neki:

Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”

Jézus az út, ezért mondta, hogy Őhozzá jöjjünk. Jeremiási igében is azt olvassuk, hogy a régi ösvényeken és a jó úton járjunk. Hiszen Jézus az Istennek igéje, ez az az út és ösvény, amelyen járnunk kell. Végül pedig mind a két igében azt olvassuk, hogy nyugodalmat találjon ezáltal a lelkünk. De itt még nem ér teljesen véget, hiszen amint olvastuk a választ minderre, így hangzott: „Nem megyünk!” – úgy a mai napon sem mennek Jézushoz azok a hívők, akik csak szájukban és gondolatukban akarják megtartani az Istennek tiszteletét, de nem akarják, hogy ez a kezükön és a lábukon is meglátszódjék.

És mi volt Jézus igája? Az iga az, amit például az ökrök nyakába tesznek, hogy végezzék a rá bízott feladatot, ilyen a szántás. Mi lett bízva Jézusra? Mi volt Jézus feladata? Nézzük meg:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

Ezt láthattuk beteljesedni az evangéliumok olvasása által. Az Atya parancsolatait minden emberi gondolattól, kisegítéstől és félremagyarázástól mentesen tanította. Nem törölt el egyetlen parancsolatot sem, hanem megtisztította őket az emberi félremagyarázástól. De ebből még következik valami. Nem csak tanította, hanem meg is élte. Így írja az ige:

Filippi levél 2,1-8
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Jézus tehát egy küldetésen volt a Földön, hogy megváltsa az Övéit. A küldetésében megmutatta, hogy miképpen kell élni, az Atya parancsolatait nem csak szólta, de meg is cselekedte azokat. Az Atyának engedelmes volt mindhalálig, betöltötte küldetését. Ez az az iga, amelyet Jézus hordott, ez volt az a feladat, amellyel Isten megbízta. Továbbá tőlünk is ezt kérte Jézus, hogy ekképpen kövessük Őt és erről írt János is:

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Emlékezzünk, hogy akik Istent valóban szeretik, azoknak nem parancsra új parancs, nem szabályra új szabály, hanem könnyű és boldogító teher! De itt még nincs vége, Jézus ezt is mondta:

„…és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”

Mindezt tehát alázatosan és szelídséggel tenni! Fájdalmas dolog azt látni, hogy a hívők nagy részének az a hitélete, hogy elfogadták Isten kegyelmét, cselekedeteiket pedig nem jobbítják meg. Úgy gondolkoznak, hogy Isten nem tudta elérni a célját a Tanach-ban olvasható törvények által, ezért elküldte a Fiát Jézust, hogy leegyszerűsítse számunkra az üdvözülés útját. De még fájdalmasabb azt látni, hogy ebből az álomból csak nagyon keveseket lehet felébreszteni. Ez pedig azért van, mert Isten igéje sokad rendű az életükben, ezért nem is lehet őket általa a helyes útra irányítani. Pedig mennyire gyönyörű és megbecsülendő az, hogy Isten tudtunkra adta, hogy mi a kedves Őelőtte, hogy mit vár tőlünk és hogy mivel mutathatjuk ki a szeretetünket. És erre azt mondják, hogy parancsra új parancs és szabályra új szabály? Hol van a szeretet Isten iránt?

Zsoltárok 119,47-48
„És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.”

Ha az igének hiszünk, ha megvizsgáljuk azt, hogy Isten mit kér a követőitől, hogy mit nevez szeretetnek és Istentiszteletnek, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai korban óriási baj van. De erről tudomást sem akarnak venni, gyűjtik maguknak a szívük szerint való tanítókat.

Jeremiás könyve 6,14-19
„És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.”

Ma még választhatjuk a jó utat, de holnap talán már késő lesz.

(Skype 2014/06/11)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Június 18, 19:41:54
Könnyített kereszt

Sokak nehezen viszik keresztjüket, mások könnyedén, viszont vannak olyanok is, akik az Istentől kapott keresztjüket megkönnyebbítik. A könnyített kereszt alatt nem Jézus szavait értem, miszerint:

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Ez az iga ugyanis valóban könnyű azoknak, akik valóssággal szeretik Istent, de ugyanakkor ez az iga elviselhetetlenül nehéz, vagyis elhordozhatatlan azok számára, akik életében nem első helyen van Isten. János is erről beszélt:

1János levele 5,3
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

A mai kor hit hősei ellenben azt hirdetik, hogy nem lehet megtartani Isten parancsolatait. Kinek van akkor igaza? Ezeknek a „hit hősöknek”, vagy Jánosnak? Én János apostolra szavazok, aki nem csak értette, de meg is élte az igaz evangéliumot.

Szereted Jézust? Az összes hívő csípőből rávágná a választ, hogy: igen! De mint tudjuk, nem csupán szánkkal kell közel lennünk Istenhez, hanem sokkalta inkább a szívünkkel is.

Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Akárcsak ma… Istent mindennél jobban szeretni kell, és ha valóban mindennél jobban szeretjük, azt a cselekedeteink árulja el! Tudjátok úgy van ez, mikor kísértésbe esünk és abban elbukunk, akkor nincs mit szépíteni rajta, nem Isten ült a szívünk trónján, hanem mi vettük át az irányítást. Először nézzük meg azt, hogy honnan jön a kísértés:

Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Mi vagyunk a kísértés forrásai, nem kell mindenért a Sátánt hibáztatni! Nagy Áment szoktak mondani arra, hogy a Sátánnak nincs hatalma rajtunk, de mégis Istentelen cselekedeteket látunk a megvallás mögött. Ha valóban Istené vagyunk, akkor a Sátánnak nincs hatalma felettünk, de akkor mikképpen mondhatják mégis azt, hogy: „nem tudtam ellenállni a kísértésnek?” Ha valakiben Jézus valósággal lakik, abban Ő elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon az összes létező kísértésnek, mint ahogyan a földi életében is ellenállt:

Zsidó levél 4,15
„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

Elesel és azt mondod, hogy nem a te hibád? Akkor kié? Jézusé, mert nem volt elég erős benned? A Sátáné, akinek nincsen hatalma feletted? Ideje felébredni az álomból testvérek!

A kísértésekről az a közvélemény, hogy egyszer csak a semmiből előugrik és lecsap ránk szegény és ártatlan áldozatokra. De ezt még fokozni is tudják, mivel elesnek a kísértésben, és ahelyett, hogy magukba néznének, másra mutogatnak, ahogyan kezdetben is volt:

1Mózes 3,9-13
„Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.”

Könnyebb másra mutogatni és mást okolni a saját bűneinkért. Sok kísértést megspórolhatnánk, ha kellően vigyáznánk önmagunkra. Vigyáznunk kell magunkra, és egyben másokra is, hogy ne vigyük egymást kísértésbe:

Római levél 13,12-14
„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

Ne tápláljuk a testünket kívánságokra! Mit jelent ez? Például a rendkívül szerény és jó erkölcsű keresztény lányok ne járjanak miniszoknyába, hogy másokat meg ne kísértsenek a látványukkal. Ne kérkedjünk a vagyonunkkal, nehogy a nincstelen elégedetlenkedjen azzal, amit Isten adott neki.

1János levele 2,16
„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”

Ahogyan már mondtam előzőleg, ismét mondom, mert nyomatékosítani kell, hogy aki elesik egy kísértésben, annak Jézus nem első az életében. Biztos keménynek hangzik és sok bezárt szívre talál, de ez az igazság. Ha tudatában vagyunk annak, hogy amit éppen teszünk, az Isten előtt nem kedves, akkor az a cselekedet, fontosabbá vált Istennél, ergo Istent leléptettük a szívünk trónjáról és magunk ültünk abba bele. Erre azt mondják a legtöbben, hogy erre van Isten kegyelme, hogy az ilyen bűnökre is bocsánatot kapjunk. De az ilyen gondolkozású hiábavaló ember még semmit sem értett meg, azt mondja ki ez által, hogy a bűnbocsánat nagyobb Istennél.

Rengetegen visznek ma egy olyan keresztet, amelyet önmaguk készítettek el. Kinek az aranyere a kereszt, valakinek a szalonna nélküli túrós tészta, a harmadiknak a felesége, a többinek pedig az Istennek tett „szolgálata”. Pedig a valódi kereszt az, amelyet Jézus is vitt. Az engedelmesség, az önfeláldozás, az Isten parancsolataiban való tökéletes járás! Jézus élt? Hogyne! De nem úgy, mint a mai hívők. A maiak önmaguknak élnek, ha áldozatot is hoznak, az nem az egész életük, csupán csak egy kicsiny része. De nem gondolják meg és nem veszik komolyan azt, amit Jézus mondott. Mert Jézusnál az a mérce, hogy vagy minden, vagy semmi:

Márk evangéliuma 8,35
„Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”

Itt egy újabb mérce:

Máté evangéliuma 10,37-39
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

Jézus megmutatta, hogy hogyan kell követnünk Őt. Megmutatta, hogy miként kell élnünk, és cselekednünk. Tudjátok, van az az ige, amelyről tudomást sem akarnak venni, egy ige, amin talán-talán elgondolkoznak, de végül megállapítják róla, hogy több mint valószínűleg máshogy kell értelmezni, mint ahogyan meg van írva:

1János levele 2,6
„Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Biztos emlékeztek, hogy az előző két alkalommal beszéltünk az álomba merülőkről, akik azt hiszik hogy élnek, pedig halottak, álmodnak, és azt hiszik róla hogy valóság, önmagukat megtévesztik, de ha nem ébrednek fel ebből az álomból, akkor az örök kárhozatban lesz részük. Épp a mai napon szenvedtem el egy félórás „tanítás”-ból fél percet, amiben az volt az üzenet, hogy minden rendben van. Nagyobbat nehezen tudott volna tévedni, ugyanis pont semmi sincs rendjén. Amíg az ige nem kerül az első helyre a hívőknél, addig csak tévelygés lehet.

Ézsaiás könyve 58,1-2
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.”

Mint akik igazságot cselekszenek, mint akik betartják a törvényt, és kérik Isten igazságát és számon kérik Rajta igéjét. Méltóknak tartják magukat Istenhez, valójában pedig méltatlanul közelednek Hozzá. Olyanra vágynak, ami a pusztulásukat okozná, ahelyett hogy igazságra törekednének, igazságra várnak. Pedig Isten ítélete az egyházán kezdődik, először rajtunk mutatja meg, hogy mennyire szent Ő!

Ámos könyve 5,18-24
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Kit imádunk? Az Igét, vagyis Jézust, vagy a kívánságainkat?

Jeremiás siralmai 3,22-23
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”

(Skype 2014/06/18)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: KTamás - 2014 Június 24, 17:19:22
Nagyon jo szolgalat Antal testverem!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Június 28, 20:49:47
Bor és a tömlő

Áldott Testvéreim, a mai napon Jézus egyik példázatát nézzük meg közelebbről, ez pedig a bor és a tömlő példázata. Olvassuk el:

Lukács evangéliuma 5,27-39
„Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt. És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velök letelepedtek volt. És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak? Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, amíg a vőlegény velök van?  De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban.  És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

Ez a példázat nem az úgynevezett ószövetségről és az újszövetségről szól, hanem az Isten igéjéről és az emberi tanításokról. Figyeljük meg, hogy Jézus mire mondta a példázatot! Ugyanis olyan dolgokról kérdezték Jézust, amelyek emberi ítéletek és törvények voltak, mégpedig a böjtölés és a bűnösökkel való étkezés. Először is nézzük meg, hogy mit jelent bűnösökkel együtt enni. Pál ír arról, hogy akit bár testvérnek neveznek, de például parázna, rágalmazó, azokkal együtt se egyenek!

1Korintusi levél 5,11
„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.”

Nincs meghasonlás Jézus és a Pál általi tanítás között. Ugyanis a kulcs ott van elrejtve, hogy: „..bár testvérnek neveznek”. Vagyis akik bár vallják Jézust Uruknak, de mégsem élnek az elhívásukhoz méltóan. Viszont Jézus nem ilyenekkel evett, hanem olyanokkal, akiket emberek vetettek meg, hirdette nekik a szabadulást. Bizonyára emlékeztek arra a történetre, mikor Jézus bement egy farizeus házába, mert meghívást kapott.

Lukács evangéliuma 7,36-50
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!”

Egy öntelt embertől kapott meghívást, egy olyantól, aki egészségesnek gondolta magát, de Isten igéje megítélte őt. Így lesz az ítéletnapon sokakkal, akik ilyen módon hívták be Jézust az életükbe. Mert a mai napon is rengetegen behívják Jézust az életükbe, majd ezután továbbra is a saját életük ura maradnak, Jézust pedig ítélgetik. Tudjuk, hogy Jézus az Istennek az igéje, ezért mondtam, hogy a mai napon is Jézust ítélgetik hasonló módokon, mint: „tudom hogy meg van írva, de…”. Vagy: „Isten nem akarhatja, hogy…”.

Ugyanakkor ott van Zákeus története, aki nem volt öntelt, hanem hajlott az igére, a tiszta tanításra, és felhagyott bűnös életével és követni kezdte Istent:

Lukács evangéliuma 19,8-10
„Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”

Tehát végkövetkeztetésül; a farizeus megbotránkozott, Zákeus pedig üdvösségre lelt. A farizeus meghívta magához Jézust, míg Zákeushoz Jézus hívatta meg magát! Mi jelentősége van annak, hogy Zákeus esetében Jézus hívatta meg magát? Igen sok:

János evangéliuma 14,21-23
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

Ezért van az, hogy nem a tanítványok hívták el Jézust mesterüknek, hanem Jézus hívta el őket tanítványoknak. Ahol meghívják Jézust, azaz az igével közösséget szeretnének, akkor azt meg is kapják. Vagy életül, vagy pedig ítéletül. Isten igéje ugyanis kétélű kard, ítélet a törvénytelenül élőknek, viszont élet azoknak, akik a törvényt megtartják.

Vegyük következőnek pedig a böjtölés értelmét. Két nagy csoport van, amiért böjtölni szoktak. Először is, a bűn vagy a szomorúság miatt, mikor élelmet nem vesznek magukhoz és nyomorgatják a testüket, a másik csoport pedig az, amelynek célja az, hogy az ember ne magával foglalkozzon, hanem az Isten által meghatározott életvitellel. Ez pedig a saját szükségleteket alábbsorolandó és a mások szükségleteit pedig feljebb emelő élet, amelyről maga Jézus is bizonyságot tett az életével. A kérdés először is az, a tanítványok böjtöltek? Igen! Csak nem úgy, ahogyan a farizeusok és írástudók várták. Mert mi is a helyes böjt?

Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

A böjt tehát a másoknak való élés, nem a saját kívánságaink betöltése. Ekkor meg van feszítve a testünk a kívánságaival együtt, hogy Isten akaratának éljük földi életünket. Ez az a kereszt, amelyet naponként kell felvennünk és úgy követni Jézust. Ahogyan a Prédikátor könyvében is olvashatjuk, mindennek rendelt ideje van. Ugyancsak megvan a helye is mindennek, az emberi rendeletek a szemetesben, Isten igéje pedig mindennél feljebb emelve. Ahogyan Jézus is mondta, böjtölni fognak a tanítványok, ha elvétetik tőlük a vőlegény. Ez be is teljesedett, mikor Jézus 3 napig halott volt. A tanítványokra mérhetetlen szomorúság zúdult, hiszen a Messiás akiben hittek, hirtelen halott lett. Majd ezután Jézus feltámadt és a Mennybemenetele után újra elvétetett tőlük a Vőlegény. Ezért olvashatjuk azt az igében több helyen, hogy a tanítványok böjtöltek.

Visszatérve a bor és tömlő példázatára. Miért mondta tehát Jézus, hogy az új bor új tömlőbe való? Az új bor még erjed, és változásban van. Tehát még nincs kiforrott állapotban, változik, ahogyan az emberi tanítások is! Ezért való új tömlőbe, hogy ki ne repessze az érlelődéskor keletkezett gázok a régi tömlőt. Az új tömlő rugalmas, nyúlik, így a bor és a tömlő is megmarad.

Ekképpen a régi bor már nem változik, ahogyan Isten sem változik. Az Ő beszéde igen és nem, mivel Örökkévaló, ezért az idő nem ok arra, hogy azt gondolja az ember, hogy megváltoztatta volna a beszédét. Figyeljük meg a példázat zárását is:

Lukács evangéliuma 5,39
„És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

Tehát aki megízlelte Isten tökéletes törvényét, annak nem kellenek emberi ötletek és rendeletek. Teljesen elhatárolódik az emberi rendelkezésektől, és minden dologban csakis az ige lehet számára döntő. Ez kellene, hogy jellemezze mindazokat, akik Isten követésére adták magukat. Hiszen Jézus is megmondta:

János evangéliuma 10,27-28
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”

Ha valaki már igazán hallotta Isten hangját, az meg fogja ismerni akkor, mikor következőleg szól. Nem gyülekezeti vezetőket, tanítókat és prófétákat kell követni, hanem Isten igéjét, hiszen ez az egyetlen alap ami vettetett és az ige az, amely megtarthatja a mi lelkünket:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Lássunk a kánaáni menyegző történetét:

János evangéliuma 2,1-11
„És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”

Jézus milyen borrá változtatta a vizet? Új vagy ó borrá? Nyilván ó borrá, hiszen erről tett bizonyságot a násznagy is. Ez a csoda nem csak egy szimpla csodatevés volt, hanem jel, ahogyan olvashattuk is:

„Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”

Tehát jel, de nem is akármilyen jel, hiszen ezzel mutatta meg Jézus a dicsőségét, és e jel hatására hittek benne a tanítványai! De milyen jel volt ez? Messiási jel:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

A törvényt igazán megjeleníteni annyit jelent, hogy tisztán, minden emberi rendelet nélkül. Ezt láthatjuk folyton az evangéliumokban is, hogy vitatkozott az írástudókkal és a farizeusokkal, mert emberi rendeletekkel segítették ki Isten parancsolatait, sőt, emberi rendeleteket helyeztek el Isten parancsolatainak a helyére.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 05, 21:33:54
Evangélium

Áldott Testvérek, a mai napon az evangéliumot fogjuk közelebbről megnézni, azaz, hogy Jézus miért jött el, mi volt a halála értelme és a feltámadásának lényege. Elsőként nézzük meg a Jézusról szóló próféciákból néhányat, és ebből megértjük az elküldetésének a lényegét. Azok a hívők, akiknek nem az ige az életük alapja, érdekes érzelmi következtetésük van Jézus eljövetelét illetően. Röviden tömören: azért jött, hogy az ószövetségben támasztott életszabályokat eltörölje, hogy egy könnyebb utat állítson nekünk, azaz, hogy csak el kell fogadjuk az Ő kegyelmét és üdvösségre lelünk.
Tehát amint mondtam, először nézzük meg a Messiás eljövetelének a célját:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

Tudom, sokszor hoztuk már ezt az igét, de muszáj, hiszen többek között ez az ige fejezi egyértelműen ki, hogy milyen célból érkezett a földre. Tehát a törvényt jött tanítani, megtisztítva az emberi rendelkezésektől. Ahogyan Jézus is mondja:

Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”

Nagy egyetértésben bólogatnak a hívők erre, csak az a probléma, hogy önmaguk sem értik, hogy mit jelent betölteni a törvényt. Azt gondolják, hogy Jézus betöltötte, hogy nekünk már ne kelljen. Ezt nevezem én Istenkáromlásnak. Pedig igazándiból nem telik sokba tovább gondolni, hogy ha bennünk valósággal Jézus él, akkor ugyancsak bennünk lakozva betölti az Istennek a törvényeit. A törvény betöltését hallván összerezdülnek a hívők és reflexből vallásos cselekedetnek tekintik azt, ha valaki a törvény betöltését hirdeti, sőt éli. Pedig oly egyértelmű és egyszerű az evangélium üzenete, minden egy felé mutat, de ennek ellenére mégis több ezer értelmezés látott napvilágot. Sokakat nem lehet felkölteni az álomból, nem akarnak tudomást venni azokról az igékről, amelyet bár maga Jézus is mondott, de ugyanúgy megtalálható a tanach-ban is (ószövetség). Lássuk egy következő próféciát:

Ézsaiás könyve 5,1-7
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!”

Jézus csakugyan hozta ez a példázatot, olvassuk el.

Márk evangéliuma 12,1-9
„És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.”

A kérdésem a következő: miért küldte el az Atya Jézust? Azért, hogy a kegyelmét adja ezeknek a gonosz munkásoknak, azaz üdvözítse őket? Nemde a gyümölcsökért küldetett el!? De mit láthatunk az áldozata és feltámadása után? Gyümölcsöket? Azt gondolják, hogy ez a mai nemzedék igen gyümölcstermő Istennek, pedig az ige fényében Sodoma és Gomora elviselhetőbb ítéletben részesül majd, mint ez a mai nemzedék. Apropó, gyümölcstermés! Nézzük meg a sokak által utalt „kegyelemből van üdvösségünk” hivatkozást az igéből, csak egy kicsit kibővítve:

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Tehát jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk! Tehát mint mondtam, nem sok gyümölcs terem a mai korban, nem véletlen Jézus következő példázata sem:

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Türelmi, azaz kegyelmi kor van. De ez a kegyelmi idő nem arra vonatkozik, hogy éljünk akárhogy, üdvösségünk van, hanem még mindig, amíg tart a ma, lehetőségünk van az Urat szolgálni. Ez pedig nem egyszerű döntés vagy választás, hanem engedelmességben való követés. Jézus elég egyértelműen a tudtunkra adta, hogy vagy mindent, vagy semmit. Nem lehet ímmel-ámmal Istent követni:

Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

Ennek ellenére azt tanítják, hogy ha elfogadtad Istent (mint ha egy jó döntésen alapulna), akkor üdvösséged van. Ebben az a félelmetes, hogy akik így élik az életüket és ezt hirdetik, azok biztos úton haladnak a pokol felé és nagyon nehezen lehet őket felébreszteni. Egyrészt azért, mert számukra a láthatatlanba nem akarnak többet fektetni, vagyis hitetlenek, másrészt pedig a többség erejében bíznak, harmadrészt pedig jó embereknek látják önmagukat. Ez a tipikus vak vezet világtalant jelenség, egy helyre kerülnek, a vezető és a megvezetett is. Szót kell még ejteni egy széles körben félreértett dologról, lássuk az igét:

Római levél 5,12-21
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Az előbb olvasott ige tömör summája ez:

Ádámtól Mózesig nem adatott törvény, ezért az emberek a gonosz cselekedeteikre mondhatták azt, hogy: nem tudtuk, hogy nem szabad! Ezért írja az ige, hogy amikor bejött a törvény (Mózes által), megnövekedett a bűn. Vagyis mikor a törvény kimondta például, hogy ne lopj, akkor azok akik loptak, azonnali bűn terhelte őket. Így növekedett meg a bűn! Mert mikor a törvény kimondta az, hogy mit nem szabad, kitűnt, hogy mennyi bűnös ember van. Mivel pedig a bűn megnövekedett, ezért Isten a kegyelmet is jobban kiárasztotta. De nem azért, hogy a bűn eltöröltessék, hanem azért, hogy ne vesszen el mindenki. Mert azoknak töröltetik el a bűnei, akik igazan élnek, a bűnben élőknek pedig hiábavalóvá lesz Isten kegyelme. A kegyelem Isten türelméről és szeretetéről tanúskodik, hogy akik még menthetők, azok ne vesszenek el a bűnösökkel együtt.

2Péter levele 3,9   
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

Az aratásig hadd nőjön együtt a konkoly és a búza, majd mikor eljön az aratás, akkor a konkoly megy a tűzre, a búza pedig Isten csűrjébe. A kegyelem nem varázspor, amit a bűneinkre szórva azonnal eltűntethetjük. A kegyelem azoké, akik Isten szerint igaz életet élnek. Emlékezzünk az igerész utolsó mondatára:

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Tehát igazság által! Mert mi az igazság? Pontosabban ki? Jézus nemde? Jézus az Istennek az igéje, és ez szerint kell élnünk életünket.
Sokan azt hiszik, hogy amekkora bűnt elkövetünk, akkora kegyelmet kapunk. Vagyis élhetünk úgy ahogyan akarunk, Isten kegyelme bármekkora bűnre elegendő! Ezt nagyon nem értelmezik a helyén. Bár igaz az, hogy Isten kegyelme hatalmas és a gonosz ember megtérésekor az összes bűne a feledésbe merül. Viszont ugyancsak ha az igaz elfordul az igaz útról és gonoszságot cselekedik, annak lehetett bármennyi jó cselekedete is, nem számíttatik be:

Ezékiel könyve 18,23-32
„Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”

Tehát bár a gonosznak eltöröltetik minden bűne ha megtér, de az igaz ha letér, annak nem bocsáttatik meg. Egyértelmű üzenet nemde? Mégsem félik az Istent. A gondolaton tovább haladva, hogy ahogy megnövekedett a bűn, ott kiáradt Isten kegyelme is, nézzünk meg egy példát:

4Mózes 15,32-36
„Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”

Óóó kérem szépen milyen kegyetlen volt ez az ószövetség, még jó hogy Jézus nem kér tőlünk semmit, csak egy jó döntést igaz!? A szombat napon fát szedegető ember azért halt meg, mert egy szent közösségben volt, mindenki betartotta a törvényt és ezért maga Isten gondoskodott arról, hogy ki legyen takarítva a kovász a közösségből. Egyébként ez a történet is megismétlődött, bizonyságul arra, hogy Isten nem változott meg, csak keveseket érdekli:

Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”

Ugyancsak egy szent közösséget alkottak, akik Istennek engedelmességben, a törvényt betartva élték az életüket. Isten gondoskodott erről a közösségről és kitakarította a kovászt. Ha esetleg nem voltam elég egyértelmű, akkor szeretném kiemelni, hogy Anániás és Safira az újszövetségi időkben éltek! Isten nem változott!
De mi a helyzet ma? Gyümölcsök nincsenek, a kovász pedig akkora, hogy ha Isten elkezdené a takarítást, akkor vajon ki maradna meg? Értjük már, hogy mit jelent, hogy: ahol megnövekedett a bűn, ott sokkalta inkább kiáradt a kegyelem? Értjük, hogy nem a bűnösök üdvösségéért, hanem azért van így, hogy az igaz ne vesszen el a bűnössel együtt? Ugyancsak nagyon érdekes, hogy a mai napon is sokan várják Isten eljövetelét, de az ige bizonysága szerint nem lesz túl örvendetes:

Ámos könyve 5,18-20
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.”

Egyébként erre rájöhetünk Jézus szavaiból is:

Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Tehát összességében remélem elég egyértelmű, hogy Isten engedelmességet, és a törvényében való tisztaságot kér tőlünk, mégpedig nem szorgalmi feladatként! Ezt sem felejtette el tudtunkra adni:

Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Isten nem nevel büszke gyermekeket. Mégis sok a nagy arcú keresztény…ja igen, azért, mert őket nem Isten nevelte. Házi feladat testvérek! Gyűjtsétek össze azokat az igehelyeket, ahol azt kéri Jézus vagy az apostolok, hogy fogadjuk el Isten kegyelmét. Nemde arról beszélt Jézus és az apostolok, hogy éljünk elhívatásunkhoz méltóan, hogy a testünk kívánságait ne teljesítsük, hogy haljunk meg önmagunknak és éljünk Isten akarata szerint? Na de menjünk tovább, nézzük meg Jézus halálának az értelmét:

Római levél 6,1-7
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Csak egy gyors kis megjegyzés az utolsó mondatról. A mai keresztények mennyire megvernék ezért Pált!? Olvassuk el még egyszer:

„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Itt az evangélium egy mondatban! Amint meghalt Jézus a világ számára, úgy kell nekünk is meghalnunk, azaz megfeszíttetnünk abból a célból, hogy megerőtelenüljön a testünk! Mégpedig azért, hogy ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Ki is jelenti egyértelműen: „Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Tehát nem az ítélettől szabadultunk meg, hanem a bűntől. De mit mondjanak azok, akik folyton bűnt követnek el és azt hiszik, hogy Istennel való kapcsolatukkal minden rendben? Elmondom hogy mit mondanak: egy hamis evangéliumot. Tehát mit jelent a halálába keresztelkedni? Azt testvérek, hogy amint meghalt Jézus a világ számára, úgy nekünk is meg kell halni a világ számára. De mit jelent meghalni a világ számára? Azt, hogy nekünk semmi se kelljen ebből a világból, ne ragaszkodjunk hozzá (mint Démász, lásd 2Tim. 4,10).

Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”

Értjük, hogy nem lehetünk az egyik lábbal a világban, a másikkal pedig Isten országában. Már azért is, mert nagy a közbevetés (szakadék), és aki ezt megpróbálja, annak bizony a kettévágatás a büntetése. Többször beszéltünk a kettévágatásról, mint a szövetségszegés büntetéséről, most röviden álljon itt megerősítésül ez az ige:

Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Az pedig legyen előttünk, hogy szövetséget szegni csak azok tudnak, akik bekerültek a szövetségbe, azaz hívőkké lettek. Egy hitetlent nem érdekli Istent, így szövetséget sem kötött Vele. Mert mi a szövetség? Más néven frigy, vagyis házasság. Ezért nevezi magát Isten férjnek, és az egyházát menyasszonynak, és többek között a frigyládát is ezért nevezzük Isten szövetségládájának.

Tehát vissza Jézus halálához. Bizonyságot tett Jézus arról, hogy amiképpen Ő is megfeszítetett, akképpen kell nekünk is megfeszíttetnünk:

Máté evangéliuma 10,38
„És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

Most akkor élhetünk úgy ahogy akarunk, úgy is üdvösségünk van? Jézus szerint nem, szóval érdemes figyelni arra, amit mond! Van itt még egy nagyon fontos üzenet, mégpedig az, hogy amint Jézus befejezte a pályafutását, úgy nekünk is hozzá hasonlóan kell bevégeznünk. Ez pedig az Isten által ránk bízott szolgálat elvégzése, és készekké lenni arra, hogy megálljunk az ítélő szék, azaz Isten előtt. Vagyis ahogyan megtartotta magát Jézus a világtól, úgy nekünk is meg kell magunkat tartanunk, hogy elmondhassuk Jézussal a következőt:

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”

Lehet nem most kellett volna hoznom, hanem az elején, de talán itt is jól fog kapcsolódni az eddig elhangzottakhoz, ez pedig nem más, mint Jézus személye! Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ki Jézus, pedig ha megértenék, akkor elindulhatnának az ige helyes értelmezésén és nagyon sok mindent megértenének! Mert ki Jézus? Erre a kérdésre általában az szokott lenni a válasz, hogy Isten fia, megváltó, messiás, szabadító és a többi. De ezek is leírások Jézusról és ezek mind a jellemzői. De ki Jézus? Szoktam mondani, remélem nem unjátok, hogy János apostol az evangéliumában, levelében vagy a Jelenések könyvében sem felejtette leírni, hogy Jézus, az Isten Igéje! Ezt értsük szó szerint, de ne egy betűkkel teliírt könyvre gondoljunk, hanem Isten szájára, amellyel mikor szól, akkor teremt, vagy mindeneket átformál. Nézzük meg János ezen szavait:

János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.

Jelenések könyve 9,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.

Miért fontos megértenünk, hogy Jézus maga az Istennek az igéje, azaz a beszéde? Azért mert akkor megértjük, hogy Jézus nem változtatott meg semmit az Atya parancsolatait illetően, hiszen Ő maga Istennek a beszéde. Megérthetjük, hogy Jézus, az Atya kisugárzása, az Atya követe, nem is értem, hogy mikképpen gondolhatják egyesek, hogy Jézus megváltoztatta volna az Atya parancsolatait. Akik ebben hisznek, azok egyben két Istenségben is hisznek, hogy van először is az Atya, aki megpróbálta az ószövetségi időben a parancsolataival megzabolázni a jónépet, majd jött Jézus, aki eltörölt minden nehezet és valami nagyon egyszerű út alapján üdvözít minket, ami a hiszékenység. Mert amit a mai keresztény egyházban lehet látni, az nem hit, hanem hiszékenység.

Térjünk rá a feltámadására. Miért támadhatott fel Jézus? Nem azért mert Ő erősebb a Sátánnál, nem egy szellemi szkandert nyomtak, hanem a feltámadása az valaminek a következménye. De minek? Az életének a következménye! Ahogyan az ige is bizonyságot tesz, hogy Jézus bár hozzánk hasonló földi testben élt, átélte a kísértéseket, de mégsem követett el bűnt. Noha teljesen ártatlan volt minden bűntől, mégis halálra ítélték. Mikor Jézus megjelent az ítélőszék előtt, az Atya nem talált benne bűnt, ezért van az, hogy nem tarthatta fogva a halál, mivel nem volt joga hozzá.

Ez a mi feltámadásunk reménysége is, hogy Jézus bennünk élve késszé tesz minket arra, hogy Isten parancsolata szerint éljünk a földi életünket, hogy majd az ítélet napján bizalommal megállhassunk, és az ítélő szék elől ne az ítéletre, hanem az Úr örömébe mehessünk.

1Korintusi levél 15,20-23
„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.”

Az ige azt mondja Jézusról, hogy első zsengéje a feltámadásnak. Miért? Hiszen Jézus előtt is támadtak fel emberek. Igen, csakhogy azok újra meghaltak, viszont Jézus többé meg nem hal.

Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Meghaltunk e világ számára, meghaltunk a saját kívánságainknak, hogy élhessünk Isten akaratának. Úgy végződött az imént felolvasott ige, hogy:

„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Nagy felkiáltással mondják ezt az igét azok, akik törvénytelenül élnek. Mert úgy gondolják, hogy mivel nem vagyunk a törvény alatt, ezért nem kell törvényesen cselekedni. Pedig nem ezt jelenti. Ahogyan az ige is írja, a törvényből a bűn felismerése adódik. Akik tehát nem élnek bűnben, azokra nincs elmarasztaló hatállyal Isten parancsolatai. Így is vezette be Pál:

„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Mégis a kereszténység nagy része azt vallja, hogy uralkodik rajtuk a bűn. Pedig Jézus a bűntől szabadítja meg a Benne hívőket, és nem az Isten ítéletétől.

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Mindenkinek meg kell jelennie az ítélőszék előtt, csak nem mindegy hogy balra, vagy jobbra megyünk.

(Skype 2014/07/05)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 09, 19:53:02
A bűn csak bűnt szülhet

2Sámuel 11,1-27
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem! Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon! Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt! Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávidnak ezt a bukását mindannyian jól ismerjük, tanulságul íratott meg számunkra, hogy ne keljen a saját bőrünkön megtapasztalni, hanem más hibájából bölcsen tanulhassunk. Látjuk, ahogyan a bűnbe egyre mélyebben beevezett Dávid, először megkívánta más asszonyát, majd vele hált, próbálta a maga kis emberi ügyeskedéssel megoldani a bűnét, majd mikor nem sikerült, még nagyobb bűnt követett el, megölt egy ártatlan és igaz szívű embert. Sikerült eltusolnia a bűnét, mígnem Isten szólt Nátán prófétához, és egy példázatban a király elé tárta súlyos bűnét. Mi volt ennek az ára? Dávid gyermeke, akit Bethsabé szült neki e parázna kapcsolatban. Ismerjük az írást:

Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”

Vajon miért került egyre mélyebbre ebben a bűnben? Meg van írva:

3Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”

Rettegett volna a haláltól? Azt tudhatjuk, mert az ige bizonyságot tesz több helyen is róla, hogy Isten nem személyválogató, így ez ítélettől a király sem mentes. Nézzük meg azokat a hatalmakat, amelyeket Isten adott a királynak:

1Sámuel 8,9-18
„Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.”

Tehát nincs közötte az, hogy elveheti más feleségét. Mégis megtette, ezért a törvény szerint halállal kellett volna lakolnia. Vajon valóban megkövezte volna a nép Dávidot? Erre egyértelmű választ nem tudnék mondani, de nagyon elképzelhető, hogy nem. A királyra ki mert volna kezet emelni?
Dávid próbálta eltüntetni a bűne nyomait azzal, hogy Uriást hazaküldve a feleségével háljon, így a Dávidtól fogant gyermekről azt gondolta volna jogosan mindenki, hogy Uriástól származik. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Dávid tervezte, és itt láthatjuk Uriásról azt, hogy igaz szívű ember volt:

2Sámuel 11,6-13
„Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.”

Nem akart a feleségével hálni, nem akart otthon aludni, míg a testvérei a harcmezőn vannak. Ez bizonyára emlékeztette valamire Dávidot, mégpedig arra, amit a legelején olvastunk:

2Sámuel 11,1
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.”

Miért? Hiszen neki ott lett volna a helye. Uriás igaz szívű volt, nem akart magának semmi jót, amíg a testvérei életre-halálra menő harcban vannak. Dávidnak is ez lett volna a dolga, de inkább kimaradt ebből a harcból, és látjuk is, hogy nem jól sültek el a dolgok. Mert amikor az ember nincs a harcban, akkor a világ dolgaival kezd el töltekezni. Ezért nem szabad lesodródnunk a harcmezőről, nem szabad a harc idején kényelmes életet élni.
Történt egyszer, hogy Dávidot majdnem megölték a harcmezőn, ezért Dávidot eltiltotta a nép, hogy a csatába vonuljon velük. Csakhogy ez jóval a Bethsabéval való paráznasága után történt:

2Sámuel 21,15-17
„Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.”

Dávid tehát nem ment a harcba, hanem a palotájában tartózkodva kiment nézelődni és megleste Bethsabét fürdés közben. 
De mi a helyzet Bethsabé-val? Vajon Ő is cinkos volt? Erről nem ír semmit sem az ige, viszont azt gondoljuk meg, hogy a király parancsának nem mondhatott ellen egyetlen ember sem. Hívatta magához Dávid, ha nem ment volna, akkor az életével fizetett volna érte. Ez a bűn megfogant Dávidban és végre is vitte elhatározását, majd végül nem csak Uriás, hanem a Bethsabéval való közös gyermekük is meghalt. Hogyan is írja az ige?

Jakab levele 1,15
„Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

Mi nekünk ebből a tanulság? Az, hogy legyünk bölcsek, sosem sülhet el jól a dolog, ha a bűneinket próbáljuk takargatni. Csak egyre mélyebbre kerülhetünk, ez pedig azért van, mert Istent nem lehet megcsúfolni, nem lehet átejteni, megkerülni, Isten mindenkit igazságosan ítél meg. Még egyszer hadd jöjjön ez az ige, mert nagyon fontos megérteni:

Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”

Ez pedig nem csak a hitetlenekre igaz, hanem a hívőkre is. Mindjárt meg fogjuk látni. Végül mi történt e történetben? Nátán felfedte a király előtt a bűnét, Dávid erre bűnbánatot tartott, de a gyermekét nem menthette meg, amit vetett Dávid, azt is aratta:

2Sámuel 12,13-14
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”

De mit aratott még Dávid? Amit tett Bethsabéval titokban, azt tették vele, csak nyíltan:

2Sámuel 12,10-12
„Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.”

Mikor is történt meg ez és ki által? A saját fia, Absolon tette meg mindezt:

2Sámuel 16,20-22
„Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak. Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.”

Dávid itt is aratott… Láthatjuk, hogy bár Dávid az Isten szerint való férfiú volt, aki teljesítette Isten akaratát, de vele szemben sem kivételezett Isten. A bűn az bűn Isten szemében, bárki is követte el. Még a saját fiától, Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a bűneinket. Ezért egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a bűneink nem választanak el minket Istentől. Ne gondoljuk, hogy jól meg lehet magyarázni, hogy miért kell bűnt tennünk. Ne gondoljuk azt, hogy emberi logikával vagy érzelemmel megmagyarázva enyhíthetjük a bűneinket, sőt, ahogy telik az idő, annál mélyebbre kerülünk.

(Skype 2014/07/09)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 16, 21:20:40
Érzelem vagy engedelmesség?

Áldott testvérek, a mai napon az érzelmekről fogunk beszélni, mégpedig arról az oldaláról, hogy milyen pórázt szabad engednünk neki. Azt szokták mondani, hogy az érzelmet is Isten teremtette, tehát jó. Ez igaz, csak mint minden más jót, lehet rosszul, vagy egyenesen rosszra használni. Nagyon sok házasság ment már tönkre azért, mert az egyik fél érzelmeket táplált egy másik ember iránt, majd ennek az érzelemnek teret adva megcsalta a házastársát. Mi akkor a helyzet? Ez az érzelem is Istentől jött volna? Mert ha azt mondjuk rá, hogy igen, akkor ezzel azt is kimondjuk, hogy Isten törte meg a házasságot! Szóval csak óvatosan… Nézzünk meg egy történetet:

1Mózes 24,51-67
„Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.  Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.  A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.”

Vajon ez a házasság az érzelmeken nyugodott? Félreértés ne essék, az érzelmeknek is fontos szerepük van egy házasságban, de semmiképpen nem lehet alap a házasságban. Az érzelmeket nem tudjuk befolyásolni! Az érzelem nem gondolkozik, az érzelmet nem lehet meggyőzni. Sok hívő választás elé állt már, érzelmeket táplált egy másik ember iránt, nem kell sok értelem ahhoz, hogy meglássák: nem csak a saját házassága, de annak a házassága is tönkremegy, aki felé az érzelmeket táplálta. És akkor még nem beszéltünk a gyermekekről… Egy házasság nem érhet véget azért, mert az egyik már nem táplál érzelmeket a házastársa iránt. A házasság ugyanis egy szövetség, ketten egy úton való járás, egy cél, egymást segítve és egységet alkotva élni nemcsak egymás mellett, hanem egymásért!

Összességében azt láthatjuk az igében, hogy a házasságok nem az érzelmek és a szerelem által köttettek. De gondoljunk csak Jákóbra, aki Rákhelért akart szolgálni 7 évet, de végül nem Rákhelt, hanem Leát kapta érte. Végül mind a kettő a felesége lett, és jobban szerette Rákhelt, mint Leát. De mit olvasunk ezután? Azt, hogy az Úr megemlékezett Lea megvetett voltára, és ő szült 7 gyermeket Jákóbnak. De menjünk tovább.
Éva úgy érezte, hogy a szemnek kedves és a bölcsességért kívánatos a tiltott gyümölcs, és evett belőle. Dávid is úgy érezte, hogy kívánatos az az asszony, akit meglesett fürdés közben, ezért vele hált. Jefte úgy érezte, hogy kell valamit hozzátennie az Úr munkájához és beszédéhez, ezért esküvel kötelezte magát. Ammón úgy érezte, hogy a törvény ellenére a húgát, Támárt magáénak teheti. Kóré és társai úgy érezték, hogy jogosan követelik a papságot. De mit arattak? Éva adott a gyümölcsből Ádámnak is, és belépett a halál az életükbe, amely mindenkire kihatott. Dávid elveszítette a gyermekét, a feleségeit pedig a saját fia fertőzte meg. Jefte feláldozta az egyetlen lányát, Ammón pedig, aki a saját testvérével hált, Absolon ölte meg. Kóré, és a vele valók pedig, elevenen szálltak le a pokolra.

Mielőtt érzelmek vezetnének minket, előbb gondolkodjunk, vajon nem Isten ellen megyünk éppen? Amit vetünk Isten ellen, azt is fogjuk aratni. Ha megbékélve Istennel bocsánatot is nyerünk, akkor is ránk vár az aratás. Gondoljunk csak Mózesre. Szólnia kellett volna a sziklához, de helyette rácsapott. Nem Isten szava szerint cselekedett, ezért nem is mehetett be az ígéret földjére. Pedig több ízben is kérte Istent:

5Mózes 3,23-26
„Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!”

Vagy ott van Dávid, aki Bethsabéval elkövetett bűne miatt igen sokat aratott. Nátán próféta megmondta neki, hogy megbocsátott neki az Úr, de ettől függetlenül az aratás meglesz.

2Sámuel 12,1-14
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”

Jézus a Gecsemáné kertben úgy érezte, hogy nem kívánatos számára az, ami reá vár. Mégis tudta, hogy mit vár Tőle az Atya, ezért nem az érzelmeire hallgatott, hanem engedelmeskedett! Hiszen ugyanabban kísértetett meg, mint az első emberpár. Ahogyan nekik, úgy Jézusnak is szabad akarata volt dönteni, hogy az érzelmei, vagy az engedelmesség útját választja. Láthatjuk az igében, hogy Jézusnak nem kis harca volt ez, háromszor is kérte az Atyát, hogy ha lehetséges, akkor múljék el tőle ez a pohár. Vagyis hogy ne keljen kiinnia, ne keljen átmennie mindazon, ami reá várt. Ádám engedetlensége miatt kihatott a halál mindenkire, viszont Jézus engedelmessége által pedig adatott mindazoknak az élet, akik hozzá hasonlóan engedelmesek lesznek! De ezt az ige írja:

Római levél 5,18-19
„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”

Nem azt olvassuk, hogy akiket az érzelmek vezetnek, azok Istennek a fiai, hanem:

Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Mert mit jelent az, hogy Isten lelke vezérel? Hiszen ezt olvassuk:

1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”

Vagyis minden emberben Isten lelke van, még a hitetlenben is, csakhogy holt állapotban. Ezt elevenítette meg Jézus azokban, akikben valósággal lakozást vett!

Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Azt, hogy megelevenítette, azt jelenti, hogy életre keltette. Hiszen a bűnbeeséskor meghalt Ádám és Éva, amint előre megmondta az Isten:

1Mózes 2,15-17
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

 Mégis azt láthatjuk, hogy tovább élték életüket, tehát testileg nem haltak meg. Viszont azt is tudjuk, hogy Isten nem ijesztgetésnek szánta mindezt, hanem az Ő szava be is teljesedett. Vagyis azon a napon a lelkük került a halál állapotába! A halott lelkünk pedig akkor elevenedett meg (kelt életre), mikor Jézus bennünk lakozást vett. Így válhatott valóra az, hogy az Istennel való közösségünk olyan lehessen, mint a bűnbeesés előtt.

(Skype 2014/07/16)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Július 17, 14:48:11
Elgondolkodtatott az érzelmekkel kapcsolatos tegnap esti beszélgetés.
Valójában azt nem mondhatjuk, hogy az érzelem csak a testi élet velejárója, hiszen Jézusnál is találkozunk érzelmekkel, sőt magában még az Úr sem mentes tőle.

Úgy gondolom, hogy vannak olyan érzelmek amelyek csak a bűnbeesés után lettek az emberek kísérői. Ezek a bűnös érzelmek és ezeknek hiányozni kell a megtért hívő életéből, mert ezeket az érzelmeket a test gonosz cselekedetei hozzák elő. Ilyen lehet a a rosszindulatúság,  gyilkos gyűlölet, önzőség, érzékiség, bűnös vágyak és. irigység, keserűség.

Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben.
Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.
Jakab 3, 14-16


Lehetnek szent érzelmeink, imádat, hódolat, dicséret, öröm, könyörület

Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.
Efézus 5, 18-21


vagy

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény
Galata 5, 22-23


Ezek az érzelmek a Lélekkel, és az Úrtól kapott bölcsességgel egyetértésben és összhangban vannak.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Jakab 3,17


Gondoljunk az emberi érzelmekre amelyek természetes érzelmek, és Jézusban is megtalálhatók voltak, aki emberi testben, mint Isten fia élt közöttünk. Ilyenek a magányosság, szomorúság, aggódás, gyötrődés, gyengeség, fájdalom, bánat ...stb. Ezek az érzések itt a földi életünknek a velejárói, ezek nem negatív érzelmek, de ezeknek a mennyben már nincs helyük. Ott ugyanis nem lesz, szomorúság, betegség, fájdalom.

Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak
Jelenések 21, 3-4



Viiszont ha egy hívő életében csak az érzelmek veszik át az irányító szerepet Istentől jövő bölcsesség helyett akkor már baj van. akkor az engedelmesség háttérbe szorul,
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 23, 20:00:35
Ima

Az imádkozással általában úgy vannak a testvérek, hogy mi sem egyszerűbb ennél. Imádkoznak is jó sokat, kérnek Istentől, hálát adnak, imádkoznak másokért. De mi az ige üzenete az imádkozást illetően? Mire adatott az ima, és miképpen ér el Istenhez? Azt kell hogy mondjam az ige által, hogy az ima sem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt a közismeret tanítja. Kezdjük ezzel az igével:

Ézsaiás könyve 58,1-4
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.”

Először tisztázzunk valamit, mert mondhatjátok, hogy ez az igerész a böjtről szól és nem is az imádságról. Pál ezt írta az imádkozásról:

1Thesszalonikai levél 5,17
„Szüntelen imádkozzatok.”

Nyilvánvalóan nem arra gondolt, hogy a nap 24 órájában leborulva imádkozzunk Istenhez, hanem arra, hogy az egész életünknek egy imának kell lennie. A ima nem más, mint a kommunikáció, vagyis közösség Istennel. Gondolom nem kell részleteznem, hogy a folyamatos közösség Istennel elengedhetetlen. Az imádkozás, amint maga a szó jelentése is elárulja: „imád”, nem csupán a szavunkkal kell eleget tennünk az imádatnak, hanem az ige bizonysága szerint, sokkalta inkább a cselekedeteinkkel!

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Így megértjük, hogy akár egy szó, a böjt vagy a jó cselekedetek, mind ima Isten felé. Térjünk vissza az Ézsaiás 58. fejezetére, amiben a böjtölésről olvashatunk:

„Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.”

Máris láthatunk egy akadályt, ami meghiúsítja az imát. Akinek Istentelen cselekedetei vannak, annak nem hallgatja meg Isten az imádságát. Tehát a szentség követelmény az imameghallgatáshoz:

János evangéliuma 9,30-31
„Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.”

De jöjjön egy történet is:

Józsué könyve 7,1-13
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot. Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.”

Mi az Istennek szentelt dolog? Dicsőség, imádat… de erre majd visszatérünk. A történet összefoglalva röviden: Józsué, minek borulsz arcra, mikor cselekedned kellene? Isten tudtunkra adta, hogy mit vár, ettől kezdve cselekedni kell és nem megimádkozni. De van esetleg kivétel? Igen, ha bűnbánattal telve megyünk bűnbocsánatért:

Lukács evangéliuma 18,9-14
„Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Nem is értem, hogy miképpen tudnak dicsőíteni olyan emberek, akik nyilvánvalóan bűnben élnek. Egy biztos, az ilyen dicsőítés nem ér el Istenhez, hanem zaj Isten számára:

Ámos könyve 5,18-24
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Tehát elsősorban igazságot vár el Isten, és csak az által lehet kedves előtte a dicsőítés!

Ézsaiás könyve 24,16
„A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.”

Akik önmagukat hívőknek, azaz Isten követőinek nevezik, de a cselekedeteik nem Istenről tesznek bizonyságod, akkor az a cselekedet hitetlen cselekedet, sőt, aki cselekedte, az is hitetlenné válik. Mert nem a ruha teszi az embert, hanem a cselekedetek határozza meg az embert. A cselekedetek, azaz a gyümölcsök által tűnik ki, hogy valaki Istent követő, vagy tagadó. Az mit sem számít, hogy mit mond magáról az ember…

És mi a helyzet a hálaadással? Vajon bárki kezdheti az imáit hálával? A helyes sorrend a következő: bűnért és vétekért való bocsánatkérés, és csak azután jöhet a hálaadás! Mert tudjuk, hogy a bűn elválaszt Istentől, és ezért kell, hogy először rendezzük a dolgokat Istennel (azaz bűnbocsánatért járuljunk elé), majd amikor rendezve van, akkor nincs gátja a dicsőítésnek, hálaadásnak. Mert mire is van az ima? Arra, hogy mi megmondjuk Istennek, hogy hogyan legyen? Hiszen nem így tanított Jézus sem minket:

Máté evangéliuma 6,5-15
„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Tehát az akarata legyen meg a földön, amiképpen a Mennyben is! Ha hisszük, hogy Isten mindent ismerő, mindent a javunkra tesz, ha hisszük, hogy nálunk sokkalta bölcsebb és hiszünk ennek az igének:

Ézsaiás könyve 55,8-9
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”

Akkor nagyon egyszerűen arra a felismerésre juthatunk, hogy jobb, ha valóban azt imádkozzuk, hogy legyen meg a Te akaratod! De van kivétel, ez pedig az ítélet. Ahogyan meg is van írva:

Jakab levele 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”

Például Isten ítélt a niniveiek felől, ami így hangzik:

Jónás könyve 3,1-10
„És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked. És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, amely az ő kezökben van! Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Vagyis nem volt feltételes üzenete, nem volt benne, hogy: „de ha megtértek…” De mégis mi történt? A niniveiek nem akármilyen bűnbánatot tartottak, és Isten megkegyelmezett a városnak. Vajon megkegyelmezett volna, ha nem tartanak bűnbűnatot? Minden bizonnyal nem, Sodoma és Gomora sorsára jutottak volna.

Lássunk még egy történetet:

Ézsaiás könyve 38,1-5
„Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! És Ezékiás arccal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy ami jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.”

Itt sem olvasunk feltételes üzenetről, hanem kijelentésről, hogy: „meghalsz”. Mégsem törődött bele Ezékiás, hanem imádsággal kitartott és győzött. De van ellenpélda is:

5Mózes 3,23-26
„Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!”

Láthatjuk, hogy az imával nem érte el Mózes, hogy megváltoztassa Isten az ítéletét. Még egy történet:

2Sámuel 12,13-20
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal. Ezekután elméne Nátán az ő házához. És megveré az Úr a gyermeket, akit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék. És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel. Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret. Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen? Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt. Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.”

Láthatjuk itt is, hogy bár Dávid igen odaszántan böjtölve imádkozott a gyermekért, mégsem változtathatta meg ezzel Istennek a végzését. De van egy olyan történet is az igében, mikor Isten végzésére nem böjttel és imával feleltek, hanem vállvonogatással:

1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.”

Bűnbánatot kellett volna tartania, és cselekedni a fiaikat illetően! Még sem tette… Mennyien teszik ezt ma is? Isten igéje figyelmeztet, erre vállvonogatások követik. Addig örüljön az ilyen ember, ha learathatja ennek a következményeit még ezen a földön. Mert ha nem aratja le ezen a földön, akkor az örökkévalóságban vár rá az örök büntetés.

De mennyünk tovább:

Lukács evangéliuma 18,1-8
„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"”

Mi az üzenete ennek az igerésznek? Az, amit előzőleg is beszéltünk, és láttunk a Niniveieknél és Ezékiásnál. Imádkozni, imádkozni, de megtisztítva önmagunkat minden bűntől, hogy imáink célt érhessenek. A Ninivében lakók nem csak imádkoztak, hanem igen mély bűnbánatot tartottak. De mi még az üzenet? Vannak olyan irányzatok, miszerint hitetlenségnek számít az, ha egy dolog ügyében többször imádkozunk Istenhez. De ezt nem látom igazoltnak az igében, sőt, épp az ellenkezőjét vélem felfedezni. Az imént olvasott példázatban is az özvegyasszony nem csupán egyszer látogatta meg a bírót, hanem folyamatosan zargatta kérésével. Ne felejtsük el, Jézus mondta ezt a példázatot, ezért felettébb nagy jelentősége van! Istent hasonlóképpen ostromolhatjuk kéréseinkkel, vagyis több ízben imádkozhatunk hozzá ugyanazzal a kéréssel. Ezt cselekedte Jézus is:

Máté evangéliuma 26,36-45
„Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.”

Tehát háromszor is Isten elé járult ugyanazzal a kéréssel. De Pálnál is ezt látjuk:

2Korintusi levél 12,7-9
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”

Láthatjuk, hogy a többszöri imádkozás az igében igazolt, sőt, Jézus nem csak tanította, de meg is élte. De mi még az özvegyasszony és a bíró példázatában az üzenet? Vajon miért csak a sokadik imádkozásra válaszol az Isten? Talán unszolni kell, hogy végre megunja és megadja nekünk? Nem, ez a bíró a példázatban, viszont Isten nem ilyen! Isten látni akarja, hogy mennyire akarjuk, mennyire vagyunk odaszántak.

Jakab levele 5,16-18
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.”

Tehát az igaz ember imájának és nem annak, aki sokszor kéri, vagy bőbeszédű, vagy szépen formázza a szavakat.

(Skype 2014/07/23)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 30, 19:46:24
Hogyan értelmezzük az igét?

Áldott testvérek, a mai napon arról lesz szó, hogy Isten miképpen kívánja tőlünk az Ő beszédének az értelmezését. Ugyanis mindig voltak olyan emberek (és belőlük van több), akik az Isten igéjét magukból kiindulva értelmezik, majd azt élik és tanítják. De ez egyértelműen nem helyes! Isten beszéde kell hogy alakítsa az életünket, és nem az életünk kell hogy alakítsa az Isten igéjét.

Szokták mondani azt, hogy: „ebben a dologban békességem van!” Ezzel a kijelentéssel mintegy igazolja a cselekedeteit, hogy helyesek. De valóban igazolhatjuk ezzel? A cselekedeteink igazolásához az ige adatott, nem az érzelmeink, ami által érezzük a békességet. A békességünk lehet magunktól, lehet mástól (beleértve nem csak az embereket, de az ördögöt is), és lehet Istentől is. Ne csaljuk meg önmagunkat!

Miképpen különböztethetjük meg? Egyedül az ige által. Amire Isten törvénye azt mondja, hogy nem szabad, akkor lehet bármekkora nagy békességünk is a megcselekedésében, bűnnek fog az beszámíttatni nekünk. Az egyik lop, a másik nem, mégis mindkettőnek békessége van abban, amit tesz. Talán nagyobb lenne a lelkiismeretünk Isten törvényénél? Elgondolkoztató, hogy vajon miért nem hisznek a mai zsidók Jézusban mint megváltóban? Számomra egyáltalán nem meglepő, ennek az egyik nagy oka a kereszténység. Mert ha azt mondják egy zsidónak, hogy higgy az Úr Jézusban, és akkor bármennyi bűnt is követsz el, végül üdvözít téged, vagy ha elmegy egy Istentiszteletre, és fetrengő, röhögő embereket talál, törvénytaposó embereket, akkor egyáltalán nem lehet őket hibáztatni azért, ha azt mondja: ez nem az Ő Messiása. És teljesen igaza van! Mert valóban ezt teszi a mai kereszténység nagy része, a törvényt megtapossák, mondva, hogy az már nem kell, helyette pedig megtöltik emberi butasággal, túlszellemiesített hangoskodással és bizarr jelenségekkel. Az ilyen törvénytaposókról ezt határozza az ige:

2Thesszalonikai levél 2,7-12
„Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Antikrisztus és a követői, avagy a törvénytaposó és társai. Megtapossa Isten parancsolatait, hogy azzal nem kell foglalkoznunk, és erre tanítja a követőit is. Így fognak kézen fogva menni az örök kárhozatra, amit választottak, abban fogják tölteni az örökkévalóságukat: vagyis ott sem kell majd engedelmeskedniük Istennek. Már kezdetben láthatjuk a törvénytaposót:

1Mózes 3,1-6
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”

Ugyanez folyik a mai korban is. Isten beszédét meghazudtolják, és ez nagyszámú követőkre talál. Isten megmondta, hogy aki nem cselekszi beszédét, az meghal, a mai napon azt mondják erre, hogy: „dehogy halunk meg!” Nem szeretnek Isten törvényéről hallani, azzal a felkiáltással, hogy nem a cselekedeteink által van üdvösségünk. Pedig ha nincs igaz cselekedet, ott nincs igazi hit sem. A nagy ítéletkor sem a hitünket teszi mérlegre Isten, vagy azt, hogy mennyi bűnt bocsáthatott meg nekünk, hanem a cselekedeteinket:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

És még azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által ítél meg minket Isten? Az igaz embernek valóban nem kell rettegnie, mert nem hágja át Isten törvényét. Az igaz ember Istennek kedves életet él, míg azok az emberek, aki a saját elgondolásuk után mennek, azok a törvényt tapossák.

1Timóteus 1,8-11
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik, A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.”

Azért nem az igazakért van a törvény, mert az igaz Isten akarata szerint, azaz törvényesen él. A törvény az Istentelenek miatt adatott, hogy az Istentelen cselekedeteiket megítélje általa. Mert aki bár elfogadja Isten kegyelmét, de nem engedelmeskedik Isten beszédének, azok szabadok akarnak lenni Istentől. Milyen Istenimádat ez? Jézusról szóló próféciák arról tesznek bizonyságot, hogy az Atya beszédét, vagyis igéjét, törvényét, parancsolatait naggyá teszi, és tisztán hirdeti:

Ézsaiás könyve 42,1-25
Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? aki figyelne és hallgatna ezután! Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, aki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!”

A zsidók a mai napig ilyen Messiást várnak, nem csoda hogy visszautasítják azt a Jézust, akit a keresztények többsége hirdet és bemutat a cselekedeteikkel. Mert ha azt hallják, hogy Jézus eltörölni jött a törvényt, és hogy bármilyen életet is élhetünk, Isten magához fogad minket, akkor nem lehet hibáztatni őket, ha nem hisznek, mert ez valóban nem a várva várt Messiás.

Meg kell érteni, hogy a tanach-i próféciák a Messiásról teljesen igazak. Ezzel általában semelyik hívőnek nincsen gondja, viszont tovább már kevesen gondolkoznak, hogy a Messiásról szóló próféciákból ismerhetjük meg igazán Jézust! Az eljövetelekor sokan azért nem hittek benne, mert felborította mindazokat a szokásokat és tanításokat, amelyek nem Isten igéjén nyugodtak, hanem hagyományokon és emberi bölcselkedéseket. Azért sem hittek Neki sokan, mert a Júda oroszlánját várták a személyében, aki megszabadítja őket a római elnyomástól. Pedig először úgy jelent meg, mint Isten báránya, aki magára veszi a bűneinket! Ma is sok, önmagát mély hívőnek mondó ember nem ismeri fel az igazi Jézust, mert amikor arról hall, hogy az Isten parancsolatai nem töröltettek el, hogy a valódi hit az engedelmességgel jár, akkor azt gondolkozás nélkül azonnal elvetik. Így Jézus ma is sokaknak botránkozás köve, megbotránkoznak az igazi evangéliumban, de az ítélet napján nem mondhatják majd, hogy nem hallottak róla.

Hogyan értelmezzük akkor a szentírást? Minden bizonnyal nem az érzelmeink, vagy a jelek és csodák hatására. Az apostolok is, sőt maga Jézus is, a tanach-ból tanítottak, ezért fontos azt is megérteni, hogy csupán az újszövetségi írásokat tanulmányozva nem érthetjük meg Isten akaratát, és nem is ismerhetjük meg Isten személyét. Pál sosem idézett Pétertől, vagy Jánostól, Péter sem hivatkozott Jakab írásaira. Nagy zavar van a kereszténységben, a legtöbben úgy tanítanak és úgy élik hívő életüket, hogy még maguk sem értik. Mert ha kicsit őszinték lennének önmagukhoz, akkor nem lennének vakok, de inkább behunyják a szemüket, becsukják a fülüket, ezt nevezem én strucc kereszténységnek.

(Skype 2014/07/30)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: longhinus - 2014 Július 30, 21:19:10
Salutem!

Kedves Testvéreim,én még új vagyok itt ezért még nem igazán tudom a szokásokat de remélem,hogy megtalálom a helyem. :)
Szeríntem az igaz Evangélium erről szól;
"
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.  Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat."(Róm.13:8)

Mert ha sikerül betartani az őszinte szeretetet biztos vagyok benne,hogy nem fogsz egyetlen törvényt sem áthágni.
Tehát a szeretet az cselekedet mert általa jót cselekszel és megállít rosszat cselekedni.
Mindegy,hogy milyen szögből nézzük mert minden a szeretet körül forog.
"Isten Szeretet" :)

 "A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet."(1Ján.4:8)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Július 30, 21:51:24
Szeretettel köszöntelek Testvérem.

Jézus mondta:

János evangéliuma 14,15
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."

Ez a szeretet testvérem, ezt a szintet várja tőlünk Isten. Mert bár szerethetjük a csokit, egy autót, a munkánkat, vagy a családunkat, de az Isten iránt való szeretet ennél jóval nagyobb:

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

Ezért mondja Pál:

Római levél 13,10   
"A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet."
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Guti Tünde - 2014 Július 31, 17:02:12
"Az apostolok is, sőt maga Jézus is, a tanach-ból tanítottak, ezért fontos azt is megérteni, hogy csupán az újszövetségi írásokat tanulmányozva nem érthetjük meg Isten akaratát, és nem is ismerhetjük meg Isten személyét. Pál sosem idézett Pétertől, vagy Jánostól, Péter sem hivatkozott Jakab írásaira. Nagy zavar van a kereszténységben, a legtöbben úgy tanítanak és úgy élik hívő életüket, hogy még maguk sem értik. Mert ha kicsit őszinték lennének önmagukhoz, akkor nem lennének vakok, de inkább behunyják a szemüket, becsukják a fülüket, ezt nevezem én strucc kereszténységnek. "

Így van, Antee! Egyetértek! Elengedhetetlen az ószövetségi igék tanulmányozása!
Csupán annyit fűznék hozzá, hogy Isten Szentlelke az, aki a szívünkben kijelenti az Igéből Jézust, aki a Krisztus. "Azok, akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Róma 8:14.
Tehát a fiak azok, akik keresik és kutatják az Írásokat, és a Szentlélek által meg is értik.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 01, 00:01:52
Igen Testvérem. :afro: Viszont azt sokan elfelejtik, hogy a Szentlélek munkája az, hogy Jézusból merítsen. Jézusról pedig tudjuk, hogy az Atya beszéde, vagyis az ige. A Szentlélek nem él külön életet, nem hoz mást, csak azt, ami az igében is meg van írva.

János evangéliuma 16,13-15
"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek."

Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Guti Tünde - 2014 Augusztus 01, 14:28:28
Ámen!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 06, 19:48:54
Kutyák és disznók

Máté evangéliuma 7,6
„Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”

A mai napon ebből az igéből indulunk ki, és utána járunk, hogy vajon mit akart ezzel Jézus mondani. Elsőként nézzük meg, hogy mit értsünk gyöngyök alatt. Halljuk Jézus egyik példázatát:

Máté evangéliuma 13,45-46
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

A gyöngy, amelyet a kutyák és disznók példázatában hoz Jézus, az nem az érzelmeink, nem a földi vagyonunk, vagy emberi tulajdonságaink, hanem a legértékesebb dolog ami létezik, Isten beszéde, a lelkünk üdvössége! Hiszen csak Isten beszéde által mehetünk az Atyához, ezért mondta magáról az Ige a következőket:

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Így megérthetjük, hogy miért gyöngyből vannak azok a kapuk, amelyek által a szent Jeruzsálembe bemehetünk.

Jelenések könyve 21,9-21
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.”

A gyöngykapukon keresztül van a bejárás, Isten igéje által. A kapukon pedig Izrael törzseinek a nevei. A törzsekről jól tudjuk a Tanach olvasása által, hogy Isten az Ő beszédei szerint ítélte őket, az igéje által adta rájuk az áldást és az átkot (5Mózes 11). De miért az Isten igéjén, vagyis a gyöngykapukon keresztül van bejárásunk? Azért, mert az Atya parancsolatai az örök élet. De erre kicsit később visszatérünk.

Kik a kutyák és a disznók? A kutyák és a disznók tisztátalan állatok, amelyek tisztátalan életet élnek. A gyöngyről pedig már tudjuk, hogy a tiszta és igaz evangélium, amelyet Jézus tanított és ráhagyott a tanítványaira, hogy hirdessék azt szerte a világon. De ahogyan olvastuk is az igében, voltak emberek, akik kinyilvánították, hogy ők bizony látnak. Vagyis máshogy látták, máshogy értelmezték és hitték Isten igéjét, mint Jézus. Majd erre mondták, hogy: jól látják! Jézus nem is foglalkozott velük, csupán ítéletet mondott rájuk:

János evangéliuma 9,39-41
„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”

Csakúgy, mint azok az emberek, akik tisztátalan életet élve megtapossák az igaz evangéliumot, ráadásul megfordulva az Isten emberére (aki azt hirdette) támadnak. Hiszen azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által leszünk megítélve, hanem hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét! Nekik figyelmesebben kellene olvasniuk a szentírást, mert az Isten beszédének bizonysága szerint, az szerint leszünk megítélve, hogy mikképpen cselekedtünk e földi életben.

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Isten igéje annyira szent, hogy nem szabad odavetni a kutyáknak és a disznóknak. Hiszen ez az életnek kenyere, ez a lélek tápláléka. A tisztátalanok pedig megtapossák, de ettől függetlenül az Isten beszéde érvényes lesz rájuk is:

Efézusi levél 5,5
„Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.”

A tisztátalanok mégis azt mondják, hogy: „de, örököljük!” Mi által mondják ezt? Az által, hogy tudniillik azt hiszik, hogy Isten megigazította őket. A megigazítást úgy magyarázzák, hogy attól függetlenül, hogy gonoszak a cselekedeteik, Isten a szőnyeg alá sepri azokat. Ez nekik a kegyelem. De a valódi megigazítás az, hogy többé nem mi élünk, hanem Jézus él bennünk (Gal 2,20). Jézus pedig bennünk élve igazul, és nem gonoszul fog cselekedni. Ne de ez az igehirdetés sem a kutyáknak és disznóknak íródott, hanem azoknak, akiknek Isten beszéde szent és igaz, azoknak, akik Isten tiszteletét nem csak a szájukban, de a cselekedeteikben is megtalálhatjuk.

A tisztátalanok olyanok, mint a fáraó, aki nem akarta elbocsátani Izraelt. Mikor csapás jött rá, elismerte vétkét és bocsánatért esedezett, de amikor eltávozott az ítélet, folytatta onnan, ahol abbahagyta. Ötször keményítette meg a szívét a fáraó, ezután az Isten keményítette meg öt alkalommal. Nem szabad az Istennel játszani…

Azt mondom, hogy vannak, akiknek nem kell hirdetni az evangéliumot? Igen azt, mégpedig azoknak nem kell hirdetni, akik nem akarnak hallani róla! Akik bedugják a fülüket, behunyják a szemüket, nehogy meghallják, nehogy meglássák, nehogy meg kelljen változniuk! Mit mondott az ilyen emberekről Jézus? Talán azt mondta volna, hogy ostromoljuk őket az igével? Nemde mást mondott?

Máté evangéliuma 15,12-14
„Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Megbotránkoztak Jézuson, megbotránkoztak az igén! Jaj azoknak, akik a jót rossznak mondják (Ézs 5,20)! Jézus ekképpen mondta: „mind a ketten a verembe esnek”, vagyis az ítéletnek ugyanazon helyére kerülnek; a tanító, és az is, aki tőle tanult! Az ige hirdeti, hogy akik Isten követőivé lettek, azok papokká lettek, nem emberektől, hanem Istentől lettek taníttatva (Jer. 31). Erre is igaz a példa, hogy a tanítvány oda kerül, ahová a mestere. Mert ha Jézustól tanultunk, akkor ott leszünk, ahol Ő van! Ő pedig ahogy tanított, példát hagyva az életével, úgy kell nekünk is élni, szentül és igazul, ahogyan egy papnak kell élnie:

1Péter levele 2,1-10
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.”

A lévitai rend az állatáldozattal lezárult, mert a tökéletes és szeplőtlen bárány megáldoztatott (Jézus). Így lezárult az Ároni papság és egy új papság került a helyére, ami a Melki Cedek-i papság. Viszont az Igazság Királyának is vannak papjai, ezek lennénk mi. Nézzünk meg egy érdekes párhuzamot a Tanach és Jézus beszédei között. Emlékezzünk arra, hogy Jézus az Istennek a beszéde, és saját maga tett bizonyságot arról, hogy csak azt mondja, amit az Atya mondott. Ergo: Jézus szavait megtalálhatjuk a Tanach-ban.

2Mózes 32,15-29
„Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve. Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban! De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én! Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival. Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”

A léviták bizonyítottak, a családjuk nem volt fontosabb Istennél. De figyeltük mit mondott erre Mózes?

„Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”

Ez által váltak méltóvá az elhívatásukhoz. De mit mondott erről Jézus? Figyeljük meg a párhuzamot az imént elolvasott igerész és Jézus beszéde között:

Lukács evangéliuma 14,25-27
„Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.”

Akképpen szenteljük magunkat Istennek, ha számunkra mindennél fontosabbá válik Isten. De nem csak szóban, hanem tettben, ahogyan Ábrahám is kész lett volna feláldozni a fiát, Izsákot. Sok, önmagukat lévitáknak mondó embernek nem áll első helyen Jézus, vagyis az Isten beszéde. Azt mondják, hogy Isten igéjével nem kell foglalkozni, csak el kell fogadni a kegyelmet. Nem hisznek Jézusnak (ígértem egy visszatérést):

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

De helyette mi van? Azt mondják, hogy Isten igéje teher. De mit mondd ezekről Isten?

Jeremiás könyve 23,28-40
„A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. Amely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr? És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr? Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, akik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe; Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, amely felejthetetlen.”

Számodra teher Isten igéje?

(Skype 2014/08/06)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Anisha - 2014 Augusztus 06, 21:24:14
Szép levezetés  :311:

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

Ezzel kapcsolatban én másképp tanultam : az igazgyöngyök mi vagyunk, Isten minket talált meg és mindent feláldozott értünk. Isten szemében mindaz az érték vagyunk, amiért Ő ilyen árat fizetett.

Az evangélium nem arról szól, hogy mi mit tegyünk Istenért, hanem hogy Isten mit tett értünk.

Némelyek nem látják magukat olyan értékesnek, amilyennek Isten lát minket.  Senki nem tud olyat tenni, hogy Isten jobban vagy kevésbé szeresse. Nem a mi szentségünkön múlik. Megváltásunk van. Nem az alapján váltattunk meg, mennyire vagyunk szentek.  Másképpen ez a dolog cserekereskedelem lenne Istennel.
A Kegyelem befogadására képesnek kell lennünk. Aki képes rá, azon az alapon képes, hogy szívében elhiszi, kitől és miért kapta.

Vannak un. "tisztátalan" emberek, de ők legalább belátják őszintén, hogy nem hisznek.  Nem ők tapossák az evangéliumot, hanem az álkeresztények.

Ha a gondolataink nem békélnek meg azzal, ahogy Isten gondolkodik rólunk, nem fogjuk megérteni, miért szeret minket.

Szép, áldott estét mindenkinek!  :088:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2014 Augusztus 06, 22:07:39
 :?: ó beszép ez... De talán el kellene gondolkodni azon is, ha ez úgy lenne, ahogyan írod, akkor mégis miért és kitől vette volna meg az Úr azt, amit Ő teremtett?

Ha mindenki Igaz Gyöngy az Ő szemében, akkor miért az a sok figyelmeztetés, és engedelemre hívás?
Testvérem, én magam részéről nem vitatkozom veled tovább.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 06, 22:19:08
Kedves Anisha. Nem látom értelmét a vitatkozásnak se, a legtöbben úgy gondolják, ahogyan te, de tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy többen járnak a széles úton és sajnos kevesen találják meg a keskeny utat. A megtalálása után ugyanis a rajta való járásnak kell követnie.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: manoka38 - 2014 Augusztus 06, 22:21:02
Anisha......


SZÁMODRA TEHER AZ  IGE??  !!
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Anisha - 2014 Augusztus 06, 22:21:33
Drága Testvérem!

Nem állt szándékomban senkivel vitázni, csupán olyan  gondolatokat írtam le,  amelyeket olyan hitben rendkívül erős embertől hallottam, akiben hatalmas isteni erő van, és az én gondolkodásmódom illeszkedik az ő gondolatmenetéhez.
Nem cáfolok és nem állítok. Mindenki saját hite szerint vélekedik.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Shomer ayin - 2014 Augusztus 06, 22:30:22
Hogy ki mennyire erős hitben, az majd az utolsó napon válik el. Ha ő ezeket mondja és tanítja, akkor biztosan sok követője lehet, tehát nem vagy egyedül....
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Anisha - 2014 Augusztus 07, 16:52:14
"Kedves Anisha. Nem látom értelmét a vitatkozásnak se, a legtöbben úgy gondolják, ahogyan te, de tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy többen járnak a széles úton és sajnos kevesen találják meg a keskeny utat. A megtalálása után ugyanis a rajta való járásnak kell követnie."

Bizony keskeny , Testvérem....az ördög az utolsó napjait éli, ezért időnként erőteljesen támad, készen kell állnunk, mint a szüzek az olajlámpással.  Még csak gondolni sem szabad rosszat felebarátainkról. Isten a tanúm rá, hogy én nem gondolok semmi rosszra.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 08, 13:50:50
:afro:
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 13, 19:49:37
Antikrisztus evangéliuma

Bár tudom, sokan azt állítják, hogy Isten megváltozott, mert az ószövetségi időkben egy kegyetlen és vaskalapos Istent látnak, az újszövetségben pedig az Istennek a Fiát, aki szerintük azt mondja, hogy csak elég elfogadni a kegyelmét. Meg sem gondolják, hogy Jézus mindvégig az Atyára mutatott, akár a parancsolatok terén:

Márk evangéliuma 10,17-22
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.”

Akár az örökélet terén:

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Máshol:

Jelenések könyve 22,13-16
„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”

De akár Istenség terén is:

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Hiszen Jézus nem azt mondta, hogy: „én lettem a ti új Istenetek”, hanem azt mondta, hogy általa mehetünk az Atyához! Ezért Ő az Út, viszont a cél továbbra is az Atya! Ám úgy akkor, úgy ma is vannak, akik nem értik Jézus szavait:

János evangéliuma 14,9
„Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”

Ez pedig azért van, mert Jézus tökéletesen képviselte az Atyát, vagyis aki Jézusra tekintett, az az Atyát láthatta. Ez lenne a mai evangélium célja is. Valamilyen úton-módon beivódott az a gondolkozásmód és hiszékenység a kereszténységbe, hogy Jézus megkönnyíteni jött az utat. Pedig a Máté evangéliumának az 5. fejezetében pont nem ezt láthatjuk, hanem épp a megnehezítését!

Máté evangéliuma 5,17-48
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.  Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Miért ilyen szigorú Jézus? Ne feledjük, csak azt mondta, amit az Atya mondott Neki. Tehát láthatjuk, hogy az Atya parancsolatait minden emberi rendelettől mentesen tanította, íme itt a tiszta értelmezése! Például amint olvassuk, a paráznaság nem az aktusnál kezdődik, hanem a kívánságtól. De mikképpen is zárta le Jézus?

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Ááá, biztosan nem szó szerint érthette Jézus, hiszen nincs tökéletes ember – mentegetőznek a legtöbben. De a mentegetőzésük Istentől mentessé teszi őket. Lehetetlen úgy élni, ahogyan az ige tanít? Embernek valóban lehetetlen, mint ahogyan Jézus is megmondta:

Máté evangéliuma 19,23-26
„Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

Istennek minden lehetséges! Ez az a váltságmű, amit Jézus tett meg értünk, hogy feltámadva élhessen mibennünk, és bennünk élve úgy éljen, ahogyan az Atyának kedves!

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Amint járt Jézus a földön, akképpen fog járni mibennünk, ha valósággal bennünk lakozik. Mint ahogyan azt már beszéltük, Jézus azért jött, hogy az Atyát a legtökéletesebben képviselje. Vagyis az Atya által rendelt életszabályokat tisztán és tökéletesen mutatta be. Ezek betöltése emberileg lehetetlen, de az evangélium fő üzenete az, hogy ha Jézus bennünk lakozást vesz, akkor már nem emberek vagyunk, hanem Istennek a Fiai, vagyis Jézus bennünk lakozva, az Atyának tetsző engedelmes életet fog élni, ahogyan élt is a földre jövetelének éveiben.

Ehelyett pedig mit tapasztalunk ma? Azt, hogy a legnagyobb gyülekezetek pásztorai, tanítói és vezetői egy olyan evangéliumot élnek és tanítanak, ami az antikrisztus evangéliuma. Mert mi az antikrisztus evangéliuma?

1János levele 4,3
„És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”

Nem is tudok olyanról, aki tagadná azt, hogy Jézus emberi testben jött el. Vajon ennyiről szólna ez az ige? Ez lenne olyan nagy figyelmeztetés? Többet rejt ez az ige, mint elsőre sejtenénk! Tudjuk, hiszen János három helyen is tudtunkra adja (evangéliumában, levelében és a Jelenések könyvében), hogy Jézus az Istennek az igéje. Így megérthetjük, hogy az antikrisztus az, aki nem vallja, hogy az ige, a testben megjelent Krisztusunk! A Krisztus nem Jézus vezetékneve, hanem azt jelenti, hogy Messiás, azaz Felkent, Megváltó! Hadd tegyem fel a kérdést: vajon hányan vannak, akik tagadják, hogy az ige a megváltónk??? Emlékezzünk csak János bizonyságára:

János evangéliuma 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”

Az Istennek az igéje, amely megtarthatja a mi életünket (Jakab 1,21)! Mit tesz még az antikrisztus? Megkérdőjelezi Isten beszédét:

1Mózes 3,4
„És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

De bizony, abban a pillanatban meghaltak, amint vettek a gyümölcsből. Isten megparancsolta, hogy ne egyenek a jó és a gonosz tudásának a fájáról, mert különben meghalnak. A mai napon is a legtöbben saját maguk határozzák meg, hogy mi a jó és mi a gonosz, nem pedig az Isten igéje által. De mit mond erre Isten? Azt, amit már kezdetekben megmondott, hogy: „meghalsz” (1Mózes 2,17). Vagy azt, amit megüzent a próféta által:

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”

Jézus akképpen állította vissza Isten országát mibennünk, hogy többé nem mi mondjuk meg, hogy mi a jó és mi a gonosz, hanem rábízzuk ezt Isten igéjére. Ez az ige iránt való engedelmesség, máskülönben ugyanaz az ítélet, mint ami volt az első emberpárnak, azaz: meghalsz!

Apostolok Csel. 17,24-30
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”

Tudatlanság idejét? Akik nem fogadják el az engedelmesség evangéliumát, azok még a sötétségben ülnek, egyesek mások általi megtévesztésben (ebből még van felébredés), mások pedig önámítás miatt, ez utóbbiak nem akarnak tudomást venni arról, hogy az Istent idáig félreismerték és egy hamis evangéliumot követnek. Mert ha kiderülne, akkor kárnak és szemétnek kellene ítélniük mindazt, amit addig tettek és mondtak. Ezt nem mindenki kész feláldozni az Isten oltárán.

Római levél 1,16-21
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.

(Skype 2014/08/13)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 20, 19:57:36
Aki játszik a tűzzel, az megégeti magát

Áldott Testvérek, a mai napon a kísértésről és az abból eredő bűnről lesz szó, majd a példát ránk hagyó emberekről, akik Istennek szentelve élték az életüket. Először is, mi a kísértés és honnan ered?

Jakab levele 1,12-16
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Tehát a kívánság a szívből ered, saját vágyaink által ejthet rabul és vihet bűnbe. Kezdetben megparancsoltatott, hogy: „ne paráználkodj”, Jézus pedig azt mondta erre, hogy:

Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

Tehát a szívből jönnek elő a gonosz kívánságok, mint mondta Jézus:

Máté evangéliuma 15,19
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”

A szívünk tehát elég nagy ellenségünk, ezért is kell azt odaadni Jézusnak, hogy többé ne a szívünk vezessen minket, hanem Istennek a lelke. Mert nem az van megírva, hogy akiket a szívük vezérel, azok Istennek a fiai, hanem:

Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Nem szabad túl erősnek gondolnunk magunkat, mert akkor garantált a bukás. Ha mi vagyunk erősek, akkor már régen rossz, ugyanis Isten kell hogy erős legyen bennünk!

2Korintusi levél 12,7-10
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Nem szabad játszani a tűzzel, nem szabad húzogatni az oroszlán bajszát, nem szabad a világgal barátságot kötni, nem szabad a kísértéssel játszadozni, mondván: úgy sem esek el! Egy igaz hívő vigyáz magára, merthogy a hívő élet nem laza élet, hanem éber élet:

1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.”

Tehát vigyázni magunkra, gondolatainkra, beszédeinkre, cselekedeteinkre!

Filippi levél 4,6-9
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Mint ahogyan azt előzőleg, a Jakab levelében is olvashattuk: „vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága”, tehát a kísértésnek ott az ereje, ahol fogást talál rajtunk, azaz abban kísértetünk meg, amire titkon kívánkozunk. Hogyan védekezhetünk? Úgy, ha nincsenek a szívünkben bűnös kívánságok! Hogy ezt mikképpen érhetjük el? Ennek is, mint minden másnak is, megvan a gyökere, ahol a probléma forrása ered. A gyökeret itt találjuk:

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ha többé már nem én élek, hanem Jézus énbennem, akkor már nem lesznek bűnös vágyai a testünknek. Ezért mondja Pál is:

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

A láb erre akar haladni, a kéz amazt akarja tenni, a szánk épp hazugságot akar szólni… Mi erre a megoldás? Jézus a gyökerénél ragadta meg a problémát, és elég határozott felhívása volt a bűnnel szemben:

Máté evangéliuma 18,8-9
„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.”

Elég radikális nem? Nem kell „ellelkiesíteni” Jézusnak ezt a beszédét, ez egy határozott felhívása a bűn elkerülésére. Máshol ekképpen mondja:

Máté evangéliuma 19,11-12
„Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Még egy radikális tanítás Jézustól. Nem azt mondta, hogy ez helytelen, hanem azt, hogy:

„Aki beveheti, vegye be.”

Vagyis fogadd el, hogy a lelkünk üdvösségénél nincs fontosabb, egyetlen testrész sem! Mi az apostolok tanítása a bűnről? Lássuk:

Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

Általában ezt nagy ámen szokta kísérni, és gondolnak arra, hogy nekünk hatalmunk lett az ördög minden munkája felett! De ez nem teljesen van így! Jézusnak lett hatalma minden gonosz felett, és ezt azoknak adja, akikben valósággal lakozást vett. Akik csak „névlegesen” keresztények, azaz csak magukra vették ezt a jelzőt (mert nem cselekszenek az elhíváshoz mérten), azoknak nem hogy hatalom sem adatott, de örök élet sem. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek élünk és kinek halunk meg:

Római levél 14,8
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Az életet már nagyon sokszor és hosszan beszéltük már, hogy nem elég hinni Isten létezésében, hanem azt is kell tenni, amit mond. Van, aki ezt nem fogadja el, van, aki elfogadja, mondva, hogy nem üdvösség fontosságú. Pedig még mennyire hogy az! Hiszen csak akkor mondhatjuk Urunknak Jézust, ha tesszük is amit mond (máskülönben nem Istenünk és így az üdvösség se a mienk):

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

A halál sem olyan egyszerű, mint ahogyan az köztudottan ismert, mégpedig, hogy aki Jézus nevéért meghal, az mártír és az azonnal üdvözül. Miért? Tudjátok nap mint nap halnak meg emberek hamis istenség követésében. Nem kell bemutatni az iszlám világot, ahol öngyilkos merénylők számítanak az Isten országába való belépésre. Vannak szekták, akik nem ismerik el Jézus személyét, mégis készek meghalni bármikor a hitükért. Vajon ezek az emberek hova jutnak? Ugye nem kérdés!?

De szűkítsük csak a kört, viszont előbb beszéljünk a baál imádatról. A baál imádatról tudhatjuk, hogy az egy igaz Isten félreismert imádata. Hiszen a baál szó jelentése az, hogy: férj, és tudjuk, hogy Isten nem egy helyen hívta már magát férjnek, és ebből adódóan minket menyasszonyának. Tehát a baál imádat a férj (egy igaz Isten) imádata, csakhogy a helytelen ismeret szerint:

Hóseás könyve 2,15-16
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.”

De ha ez nem lenne elég egyértelmű, akkor olvassuk el a Jeremiás könyvének a második fejezetét:

Jeremiás könyve 2,1-37
„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Égyiptom földéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott? És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is! Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, amelyek nem tartják a vizet. Szolga-é Izráel, avagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává? Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton! Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.  Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kanca-teve, amely ide-oda futkos útain. Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok. Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod! Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt. Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.”

Tehát ebből adódóan gondolkozzunk el azon, hogy vajon azok a mártír halottak, akik bár Jézus nevéért halnak meg, de Jézus személyét baál módján imádták, hova jutnak? Mert akik úgy hisznek Jézusban, hogy elég hinni a létezésében és máris üdvösségük van (cselekedetektől függetlenül), azok nem az egy igaz Isten Fiát imádják, hanem egy bálványt. Ezért kár meghalni… De menjünk tovább és lássuk meg az igében mindezt! Ugye tudjuk, hogy Isten maga a szeretet:

1János levele 4,8
„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

Tehát ha Isten bennünk él, akkor a szeretet az Istenünk és az embertársaink irányába árad ki. Erről így ír János:

1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Tehát láthatjuk az igéből, hogy a szeretet igen fontos, pontosabban: életbevágóan és üdvösségileg fontos! Ha nincs bennünk Isten, ha nincs meg bennünk a szeretete, akkor hiába is halunk meg másokért vagy akár a hitünkért, semmi hasznunk nincs abból:

1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”

Értjük? Csak a beszédünkben található meg Jézus, vagy a szánkon kívül a kezünkben is (azaz cselekedeteinkben) megtalálható bizonyságként (Jak. 2,20)?

Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Mert a mai nemzedék mit tudna felmutatni hitük gyanánt? A régieket Isten ellenes (vagyis igeellenes) cselekedetekre utasítottak, ha ezt megtagadták, akkor várt rájuk a kínhalál. A maiakat viszont mivel szorítanák meg az áttérítők? Hiszen a maiak vallják és tanítják, hogy a cselekedeteiknek semmi köze az üdvösségükhöz, tehát igeellenes cselekedetekre felszólítva engedelmeskednének? Az előbbieket (régieket) hit hősöknek nevezi az ige, míg az utóbbiakat a kárhozat fiainak. 

Testvérek, ha eljön a mi életünkben is az üldözés és halálra szánnak minket, nem mindegy hogy egy bálványért, vagy Isten igéjéért, azaz Jézusért halunk meg.

(Skpye 2014/08/20)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Augusztus 27, 20:18:21
Félni Istentől

Malakiás könyve 1,6-7
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.”

Ismételten egy olyan témáról fogunk beszélgetni, amelynek megélését a mai korban nemigen láthatjuk. Ugyanis azt gondolják a maiak, hogy Istentől nem kell félnünk, hiszen számukra nem összeegyeztethető a szeretet a félelemmel, vagyis hogyan szerethetnénk valakit, akitől amúgy félünk? Amikor Isten felemlíti, hogy félelmet kér magának, azt többnyire a tisztelettel azonosítják be. De valóban az iránta való félelem egyenlő a tisztelettel? Erre a kérdésre nemsokára választ fogunk kapni az Isten igéjéből, viszont először nyissuk meg ezzel az igerésszel:

2Mózes 19,9-25
„És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.  És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.  Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülök sokan elhullanak. És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.”

Évekkel ezelőtt ez az igerész volt az, ami az egyik mérföldköve lett az életemnek. Ráeszméltem, hogy Istennel nem lehet akárhogyan beszélni, akárhogyan közeledni hozzá, hanem csak az általa meghatározott módon. Ezt a maiak nagyon könnyen félre tudják magyarázni, méghozzá azzal, hogy Jézus által megbékéltünk az Atyával, így szabad az út és már nincs mitől félnünk Istentől. Helytelen meglátás és ezért vált Isten sokak életében haverrá, cimborává és játszópajtássá. Isten nem változik, ezt kellene megértenie mindenkinek, és akkor nem lenne annyi Istentelen tanítás és bálványimádó. Figyeljük csak meg azoknak a beszédét, akik tanúi voltak mindannak, amit az előző igerészben olvastunk, és még inkább legyünk figyelmesek Isten válaszára:

5Mózes 5,23-29
„Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, és ezt mondtátok: Íme, Istenünk, az ÚR, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak a szavát, akkor meghalunk. Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt? Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt. Amikor meghallotta az ÚR azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az ÚR: Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az, amit mondtak. Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor.

Izrael népében tudatosult Isten hatalma, dicsősége, és ráébredtek arra, hogy mennyire aprók és védtelenek. Pedig Isten igazi hatalmát és dicsőségét még nem is látták, de ennyi is elég volt a ráeszmélésére (úgy néz ki az Egyiptomot ért 10 csapás nem volt elegendő). Mert látható-e Isten egész hatalma és dicsősége? Máris megválaszolja az ige:

Római levél 1,20
„Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Bevallom, nemrég értettem meg ezt az igét is, úgy gondolkoztam felőle, hogy a teremtett világot szemlélve megláthatjuk Isten hatalmát és dicsőségét. Pedig pont arról beszél ez az ige, hogy a teremtett világ vizsgálata révén csak azt érthetjük meg, hogy a hatalma és dicsősége meghaladja a képzelőerőnket. Mint ahogyan fogalmazott is:

„ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége”

Mennyünk tovább és lássuk meg Jézus következő szavaiból, hogy nem csupán Isten iránt való tiszteletet kért a tanítványaitól, hanem félelmet:

Lukács evangéliuma 12,4-5
„Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”

Fontos újra kiemelni, hogy ezeket a szavakat nem a sokaságnak mondta Jézus, hanem a tanítványainak! Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy miután befogadták Jézust az életükbe, akkor már semmi sem választhatja el őket az üdvösségtől. Pedig dehogynem, mégpedig sajátmagunk, azaz a cselekedeteik. Mert nem a beszéd teszi az embert, hanem a tettek! Jézus nem áltatta a tanítványait azzal, hogy: „jól döntöttetek, most már nem lehet baj”, hanem felhívta a figyelmüket arra, hogy itt még koránt sem értek célba.

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Tehát Jézus követésében nem lagymatag és laza élet, hanem dinamizmussal teli, buzgóságos élet! De ezt mondhatjuk a mai nagyon felvilágosult nemzedéknek, akik nem akarnak Isten akarata szerint cselekedni, nehogy úgy tűnjék, hogy a cselekedetek által akarnak üdvözülni. Így poshadt be a kereszténység, semmit sem tesznek az igazságért, csak élik a laza életüket, várva az üdvösségükre (amiben amúgy nem lesz részük). Tisztán és egyértelműen tudtunkra adja Isten igéje, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, nem pedig a hitünk által.

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Olvassuk el Jézustól:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.  Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Ha Istennek odaszánjuk az életünket, akkor azzal egyetemben a kezébe tettük le mindenünket. Ez pedig milyen érzéssel kellene eltöltenie minket? A legtöbben azt mondják, hogy: „békességgel tölt el”, utalva arra, hogy a lehető legjobb kézbe tették a dolgokat. Csakhogy nem ennyiből áll a dolog, mivel Isten nem értékmegőrző! Amit átadunk neki, azaz leteszünk a kezébe, azt Ő átformálja, méghozzá a saját Fia képmására. A testi emberből lelkivé változtat, engedetlenség fiából engedelmes fiává, azaz a halálból életre hív. Aki cselekszi Isten akaratát, annak örömteli és biztonságot nyújtó az, ha Isten kezébe kerül. De jaj az engedetleneknek, ezeket Isten nem tartja, hanem lenyomja kezével:

Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Emlékezzünk vissza a már olvasott igerészre, hogy mi volt Izrael népének a beszéde, mikor látták Istent a hegyen:

„A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz!

Erről mit tanít a zsidókhoz írt levél szerzője? Lássuk:

Zsidó levél 12,25-29
„Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon, Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a \"még egyszer\" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

Tehát szolgáljunk az Istennek tetsző módon; kegyességgel és félelemmel, mert a mi Istenünk megemésztő tűz! Miért emésztő tűz? Azért, mert akik engedetlenek, azokat megemészti haragjában.

Malakiás könyve 3,1-18
„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.

(Skype 2014/08/27)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: delfin - 2014 Augusztus 28, 20:55:29
Ha ezt elolvassák a kegyelemtanítósok, meg azok, akik szerint mivel már szabad az út az Atyához, ezért lehet menni bátran, mint gyermekek az apjukhoz, és nem számít hogyan, mert hát Isten szeret és meghallgat, akármit mondunk neki, legfeljebb rámutat, hogy ejnye bejnye... mert Isten Fia a barátunk, ugye... és kegyelem van.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2014 Augusztus 28, 23:16:43
Ami igaz az igaz, nem vagyunk a barátai. Sokkal több, a házanépe, testvérei, gyermekei,  mennyaszonyai, ... a  Családja.
Ellenségből – szolgák, szolgákból – barát ,  barátból - családtag.
A kérdés az: -  melyik csoportba tartozunk? Ellenség? vagy  Családtag?

Az ellenségre haragszik.
De mi az övéi vagyunk, és ez a fontos. Az övéivel pedig egészen más a viszonya.
.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: bacsipista - 2014 Augusztus 29, 09:07:01
És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
 Sofóniás könyve | 1. fejezet | 9.


El kell dönteni, hogy a világ, vagy Isten.
Nem lehet a köszöbön ki-be ugrálni, vagy kétfele sántikálni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Valter - 2014 Augusztus 29, 20:19:48
Ez ìgy igaz, nem lehet ki be ugrálni. S az igazak nem is fognak. Innen lehet őket megismerni.
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Szeptember 03, 20:27:51
Kegyelmesebbek Istennél?

A mai téma azokat az embereket fogja leleplezni, akik Istent csúfolják meg az által, hogy kegyelmesebbnek akarnak lenni az egy igaz Istennél. Isten ugyanis nem csupán szerető és kegyelmes Úr, hanem igaz is. Továbbá beszélni fogunk arról is, hogy Isten milyen esetekben szólít fel harcra, amikor is békességről nem lehet szó. Kezdjük ezzel az igével:

1Királyok 20,28-43
„Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az ÚR: Mivel azt mondták az arámok, hogy az ÚR a hegyek istene, de a völgyeknek nem istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált. A szolgái ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán életben hagy téged. Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította. Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig - felelte Aháb - szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt. Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az ÚR parancsára: Üss meg engem! De az az ember nem akarta megütni. Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. A próféta ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.”

Mit láthatunk, mit tanít ez a történet? Azt, hogy nem áldozhatunk fel mindent a békesség oltárán! Ha nem lenne a történet végén az, hogy Isten halálbüntetéssel sújtotta a „kegyelmes” Aháb-ot, akkor a maiak többsége azt gondolná, hogy helyesen cselekedett Izrael királya. Jönnének azzal, hogy ne ítélkezzünk, vagy hogy szeressük ellenségeinket is. Nyílván ez így is van, viszont nem a háborúban! Amikor az Úr harcra szólít fel, akkor harcolni kell, nem pedig békességre törekedni. Tudjátok, van ez az ige:

Jeremiás könyve 48,10
„Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kiméli a vértől!”

Nem lehetünk kegyelmesebbek Istennél, mert amikor Isten kiirtást parancsol, akkor semmit sem hagyhatunk meg. Mielőtt Izrael fiai megkezdték volna a honfoglalást, akkor Isten parancsba adta, hogy kicsinytől nagyig, állattól emberig mindent irtsanak ki. Miért? Egyrészt azért, hogy azon földnek lakosai el ne fordítsák Izrael népét az egy igaz Istentől azáltal, hogy cselekedeteikben részesek lesznek, másrészt azért, mert azt a földet Izraelnek adta Isten, többé nem azé a népé volt amely ott lakott, ezért kellett minden lakosát kiirtani. Talán kegyetlenségnek látszik ez, avagy megítéljük az Istent parancsolatáért? Reklamálni majd a trónszéknél lehet, csakhogy nem érdemes…

Isten ugyancsak parancsolatba adta, hogy más háborúk esetén (ami nem a szent földért történt) csak a férfiakat kellett kardélre hányni, az állatokat, a gyermekeket és az asszonyokat viszont meg kellett kímélniük, hacsak máshogy nem rendelkezett Isten (pl: Amálek népe). Olvassuk el:

5Mózes 20,10-18
„Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened. Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.”

Olvassuk el Saul egyik történetét is, melyben megkímélte a kiirtanivalót, Amálek királyát és az állatok közül is sokat:

1Sámuel 15,1-35
„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert. És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül. Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, amerre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták. Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba, És amint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?! És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt? És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban. Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra. Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett. És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada. Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál. Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon. És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek. Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak. Sámuel pedig monda: Hozzátok ide előmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserűsége. És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban. Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ő házához Gibeába, Saul városába. És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.”

Saul engedetlen volt Isten beszéde iránt, kegyelmes volt, pedig kiirtásra kapott parancsot. Láthatjuk a történet végén, hogy Sámuel miképpen végzett Agággal; darabokra vagdalta. Ez volt a helyes indulat, nem ami Saulban volt.

De miképpen tudjuk behelyettesíteni ezen igéket a mai korba? Hiszen testileg nem harcolunk az ellenség ellen, a mi harcunk lelki harcok, lelki fegyverzettel. 

Máté evangéliuma 10,34-38
„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.”

Tehát kardot a földre, de ez nem csak a hitetlenek kezében van a kard! Ezt azért mondom, mert a családot sok esetben hívő és hitetlen emberek alkotják, és természet szerint a hívő békességre törekszik. De tehetjük bármi áron!? Békességre lehet törekedni, amíg az ige engedi, de az Isten igéjét nem áldozhatjuk fel a békesség kedvéért.

Továbbá mit irtsunk ki a családunkban? Nyilván nem a családtagokat, hanem mindazt, ami megakadályoz minket az Isten iránt való engedelmességben. Például ha a család hamis tanúskodásra, vagy egyéb hazugságra, netalán lopásra kötelez, inkább Isten igéjének legyél engedelmes, mintsem rokonaidnak. Máskülönben nem leszel méltó Isten igéjéhez, azaz Jézushoz. Mindezek arról tesznek bizonyságot, hogy kit szeretünk. A családunkat, vagy Jézust? Sok múlik ezen, méghozzá az üdvösségünk. Az Isten iránt való engedelmességünk által válik meghasonlottá a házanépünk, ha csakugyan cselekedjük Isten igéjét. A kard ott a mi kezünkben is, ami az Isten beszédét jelképezi:

Lukács evangéliuma 22,35-38
„Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták. Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"”

Aki pedig inkább választja a békességet és a szeretetet Isten beszédének megtartása helyett, arról ezt mondta Jézus:

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.”

A békességnek ára van, de semmiképpen nem lehet fizetőeszköze az ige.

(Skype 2014/09/03)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Szeptember 10, 20:21:49
Ismerni Istent

Hóseás könyve 6,6-7
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat. De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”

Ez Isten kívánsága felénk, szeretetet kíván tőlünk és az Ő megismerését. Legyünk figyelmesek a 7-es versre is, mintegy panaszra a szeretet és az ismeret terén:

„De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”

Mi volt az a szövetség, amelyet áthágott Ádám? Isten törvényét adta Ádámnak, közöttük pedig azt a tiltást is, hogy ne egyen a jó és rossz tudásának a fájáról. Itt gyorsan meg is jegyzem, hogy az az állítás, miszerint a „ne félj” és az ahhoz hasonló kifejezések 365 alkalommal van a Szentírásban, az helytelen. Ellenben a 613 parancsolatban (micvában), amit Isten adott az embernek, abból összesen 365 tiltó parancsolat van, minden napra egy. A tiltó parancsolatokról elterjedt az az elnevezés is, hogy „negatív” parancsolat. De lássuk meg Ádám esetében, hogy csak akkor vált neki negatívvá, mikor áthágta az Isten tiltó parancsolatát. Ha megőrizte volna, akkor élete lett volna általa, így értsük meg, hogy Isten tiltó parancsolatai a javunkat szolgálja, sőt életet ad. Ádám a tiltás ellenére mégis evett arról a fáról, és ezzel áthágta Istennel kötött szövetségét. Értsük meg a kezdőigénk mondanivalóját, hogy az ellenszegüléssel, a beszédének az áthágásával (vagyis a szövetségszegéssel) nem mutatunk Isten iránt szeretetet, és ezáltal a bűneink oly távolra visznek minket Istentől, hogy képtelenség megismerni Őt. Olvassuk el Sámuel egyik történetét:

1Sámuel 3,1-6
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

Isten ismeretét ki-ki így vagy úgy próbálja a magáénak tudni, többnyire érzelmekből akarják megismerni Istent, vagy a saját szívük gondolata által. Sok olyan ember van, aki hosszú évek óta Isten követőjének vallja magát, ámde egy-két alkalommal, vagy egyetlen egyszer sem olvasta el a Szentírást. Ez nem tudom megérteni, de azt főleg nem, hogy az ilyen emberek közül tanítókká, pásztorokká lesznek, úgy tanítva és vezetve másokat, hogy nem is ismerik az Istennek beszédét. Mert amint a tanítónak, úgy a pásztornak is ismernie kell az Isten igéjét, máskülönben nem pásztorolhatja Isten akarata szerint a juhokat. Azt olvastuk Sámuelről, hogy akkor még nem ismerte az Urat, és olvassuk utána az okát is:

„Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

Láss „csodát”, Istent az Ő beszéde által ismerhetjük meg! Ki gondolta volna!? Jézus bizonyságot tett arról, hogy az Ő beszéde élet és lélek (Jn. 6,63). Nem csupán betű, hanem élet és lélek, de csak azoknak, akik cselekednek is általa. Bár nagyon alapnak mondható az, hogy Istent az Ő igéjén keresztül lehet megismerni, mégsem látjuk azt, hogy valóban alapként határozná meg a legtöbbek életét. Pedig Jézus is erről beszélt ebben a példázatában:

Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

Tehát az épít a kősziklára, aki hallja és megcselekszi az Istennek a beszédét. A példázatban az járt igen rosszul, aki nem cselekedte Istennek a beszédét, csupán a hallgatója volt. Kit jelöl a szikla? Olvassunk el egy-két igét a sok közül, amely választ ad erre:

Mózes:

5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

Dávid:

Zsoltárok 62,8
„Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.”

Az egy igaz Isten a kőszikla, az Atya! De hogyan is mondhatjuk el Dáviddal azt, hogy Ő a kősziklánk? Jézus megmondta; aki hallja Isten beszédét és megcselekszi, mert az az ember menekült meg a kősziklára alapozva! Az Atya a kőszikla, ami nem inog, mivel Ő sohasem változik. Kár hogy sokan olyan hitben élik életüket, hogy Isten megváltozott az ószövetségi időket tekintve… akik így gondolják, azok nem a kősziklára alapoztak. De kicsit mennyünk még részletesebben e gondolatban. Aki tehát úgy éli meg a hívő életét, hogy elég elfogadni Isten kegyelmét, az csupán hallgatója Isten igéjének, az ilyen emberről pedig tudjuk, hogy nem a kősziklára alapozott és teljesen biztos a pusztulása. Jézus által (merthogy Ő az Istennek beszéde) ismerhetjük meg az Atya akaratát, és ugyancsak Őáltala (Ő bennünk élve) cselekedhetünk az Atya akarata szerint. Így, csakis ebben az ismeretben kerülhetünk a kősziklára, ami megtarthatja az életünket:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Térjünk rá az ismeret definíciójára, ami nem abban merül ki, mikor felismerünk valamelyik régi barátunkat az utcán, vagy ha látunk egy filmet, amit már előzőleg végignéztünk. Az ismeret ennél jóval mélyebb dolgot jelent:

1Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”

Az aktusban merül ki az ismeret fogalma, mikor ketten egy testté lesznek. Hasonlóképpen láthatjuk a következő igerészben is:

Máté evangéliuma 1,24-25
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”

Az eggyé válás, amikor már nem él külön életet a férj és külön életet a feleség, hanem ketten élnek egy életet! Nemde ez az Isten akarata, hogy többé ne mi éljünk, hanem Istennel eggyé válva éljük életünket (Galata 2,20)? Így megérthetjük Jézus következő szavait:

János evangéliuma 17,15-23
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”

Ez a közösség Istennel, ez az ismeret!  Eggyé válva Istennel, az Ő akarata szerint élve életünket. Ennek fényében olvassuk el a következő igerészt:

Máté evangéliuma 7,21-23
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Ha az ismeret csupán tudást jelentene, akkor nem mondta volna Jézus a gonosztevőkre, hogy „sohasem ismertelek titeket!” Mert tudjuk, hogy Isten mindent lát, mindenről tud, minden fedetlen a szemei előtt. Az ismeret nem információt jelent valakiről, hanem kapcsolatot. Ezek a gonosztevők prófétáltak, ördögöket űztek és hatalmas dolgokat cselekedtek. De ez nem igazolta az Istennel való ismeretüket. Gondoljunk csak Saulra, aki a gonosz lélektől prófétált, vagy arra a szolgálóleányra, akiből Pál a gonosz lelket űzte ki. Isten meg is mondta, hogy ne a jelek és csodák legyenek a vezetőink, hanem az Ő igéje, beszéde, vagyis Jézus:

5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”

Egy út adatott nekünk, ez pedig az Isten igéje, vagyis Jézus! Csak Jézuson keresztül juthatunk el az Atyához. Ismerjük meg hát Istent, cselekedjünk akarata szerint, járjunk parancsolatai szerint, hogy kedvet találjon bennünk!

1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.

(Skype 2014/09/10)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Szeptember 17, 20:01:44
Istenhitben, de Isten nélkül

1Sámuel 4,1-11
„És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harcolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben. És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harcmezőn mintegy négyezer embert. És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jőjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás. És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld. Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba, Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az előtt. Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában. Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint ahogy ők szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok! Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harmincezer gyalog hullott el. És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.”

Ahogy láttuk a történetben, Izrael népe biztos volt a dolgában, örvendeztek és hitték azt, hogy az Úr közöttük van. Figyelemre méltó az is, hogy a Filiszteusok is így gondolták, annyira, hogy mélyen félelem szállt rájuk. Mégsem nyerhette meg Izrael a csatát, ennek pedig egyszerű oka az, hogy Izrael népe nem járt azon az úton, amelyet Isten rendelt számukra. Isten megannyi helyen elmondja, hogy ha parancsolatai szerint járnak, akkor övéké áldása és közöttük lakozik. Ha pedig nem járnak parancsolatai szerint, akkor átok száll rájuk és nem lesz velük (5Móz. 30). Vagyis röviden: feltételes szövetség. Ha így teszel, akkor ezt kapod, ha úgy teszel, akkor meg amazt kapod. De mikképpen van ez a mai korban?

A mai kor legtöbb hívője úgy gondolja, hogy amit Jézus hozott, az feltétel nélküli szövetség. Vagyis, hogy nem a cselekedeteink, vagy az Isten parancsolatainak megtartásán van a lényeg, hanem azon, hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét. De valóban így van ez?

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Itt is egy feltételes üzenet, mégpedig aki hisz, annak lesz örök élete! Tehát nem aki elfogadta a kegyelmét, hanem aki hisz. A hitet pedig Jakab nagyon egyértelműen megfogalmazta nekünk, hogy a valódi hithez cselekedetek társulnak. Olvassuk el:

Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;  És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.  Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.

A hitünket Isten nem a szánkból, hanem a cselekedeteinkből olvassa le. Ezért van az, hogy aki hisz, vagyis cselekszi Isten akaratát, annak lesz örök élete. Feltételes szövetség, ezért mondja szintén Jakab:

Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Látjuk ismét a feltételes szövetséget? Engedelmeskednünk kell Istennek, megtisztítva és megszentelve magunkat, csak ekkor lehet közösségünk Istennel! Járhatunk gyülekezetbe, lehetünk megannyi szolgálat szerves tagjai, lehet hírnevünk és tekintélyünk, de ha nem engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, akkor nem vagyunk egyebek, mint a frigyláda Isten nélkül. Van még egy sokat mondó történet az igében, olvassuk el:

5Mózes 1,21-46
„Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, amelyen járjatok, és felhőben nappal. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! Józsué, a Nún fia, aki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. De kijöve az Emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.”

Talán még sosem testesült meg ez a történet jobban, mint a mai korban. Isten mondta, hogy vonuljanak fel és harcoljanak. Nem tették meg, nem engedelmeskedtek Isten beszédének. Majd ez után azt mondta Isten, hogy ne menjenek, akkor pedig szintúgy nem engedelmeskedtek Isten beszédének, hanem felmentek és harcoltak! Mennyire esztelenek nem? Nem kevésbé, mint a maiak. Nem Isten beszédét követték, hanem a saját akaratukat. Láthatjuk, hogy elindultak harcolni, de nem volt Isten velük. Nézzünk meg további történeteket:

4Mózes 21,5-9
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Ez is egy igen beszédes történet az igében, hiszen nem sokkal rá, hogy megkapták a törvényt:

2Mózes 20,1-4
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”

Mégis ennek ellenére Isten kérte Mózestől, hogy ekképpen tegyen! Miért? A történet egyik fontos kulcsa az Izrael népét érő kígyók, amelyek halálos sebet ejtettek rajtuk. Megmenekedésük abban rejlett, hogy ha felnéztek erre a rézkígyóra, vagy ha úgy tetszik; arra, amire amúgy nem szabadott volna. Miért történt az, hogy Isten megtiltotta az ehhez hasonló dolgok elkészítését, majd mégis elkészítette Mózessel? Azért, hogy mindenekfelett Isten beszéde álljon, mert csakis az Ő beszéde által van a megmenekülés.

De van egy hasonló történetünk is:

Hóseás könyve 1,1-2
„Az Úr igéje, amely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.”

Szabad parázna nőt feleségül venni? A mai kor szerint semmi gond ezzel, de ez a bűn és szabados élet velejárója, még a lelkiismeretük sem vádolja őket. Isten megtiltotta a paráznaságot, ítéletül pedig halálbüntetést szabott ki. Ám Jézusnál azt láthatjuk, hogy a parázna nőt nem ítélte el, és felületes értelmezés által azt a következtetést vonják le sokat, hogy megváltoztatta és eltörölte Isten törvényeit. Pedig ott sem arról volt szó, hanem azokról az emberekről, akik elpártoltak Isten igéjétől. Ugyanis egyedül lehetetlen valakit paráznaságon kapni, Isten törvényében pedig az van, hogy a férfit is meg kell kövezni. Ezért írt Jézus a porba:

Jeremiás könyve 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”

A paráznaságról pedig Jézus is tanított, mégpedig a következőt:

Máté evangéliuma 5,31-32
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.”

Tehát aki elbocsátott asszonyt vesz el, az paráználkodik! Azon egyszerű okból, hogy az az asszony előzőleg egy másik férfival (férjével) hált, és ha annak életében más férfié lesz, akkor nem csak az asszony paráználkodik, hanem az a férfi is, akivel egybe kelt. Továbbá ha ez meg is történik, vissza már nem mehet a férjéhez, ugyanis megfertőzné az asszony őt. Bár a mai korban fittyet hánynak és kegyelmesnek érzik magukat, ha mégis visszafogadják a házasságtörőt, de az nem érdekli őket, hogy Isten azt mondja, hogy; ne!

Ahogyan rézkígyó esetében, úgy ebben az esetben is Isten olyan valamit parancsolt, amit amúgy tiltott. Miért? A történet figyelmes olvasása révén megláthatjuk, hogy mindez példázatként adatott Izraelnek, nem azért, hogy Isten Hóseásnak jobb híján feleséget szerezzen. De honnan tudhatták, hogy Isten parancsolata szerint tesznek, hogyan cselekedhette Mózes és Hóseás mindazt, ami a parancsolatok ellen megy? Úgy, hogy a parancsolatok felett ismerték azt, Aki azokat adta, vagyis ismerték Istent, ezért elengedhetetlen a személyes kapcsolat Istennel, hogy a szava pásztorul legyen számunkra.
De menjünk tovább és lássuk meg Izrael népének az erejét, és közöttük a mi erőnket is. Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, de nem átkozta meg, hanem épp ellenkezően; megáldotta őket. De az ige olvasása által többször felbukkan Bálám neve, és ráadásul nem dicsőségben, hanem elrettentő példaképpen. Ugyanis Bálám volt az, aki Báláknak tanácsot adott arra, hogy hogyan győzheti le Izrael népét. Ez a tanács nem volt más, minthogy szakítsák el Izrael népét Isten parancsolatainak a megtartásától, paráznaság és bálványimádat által:

4Mózes 31,14-16
„És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harcról. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.” 

Ám Jézus ezt még pontosan elmondja:

Jelenések könyve 2,14
„De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.”

Ahogyan eltávoztak Isten parancsolatától, úgy távozott el tőlük Isten is. Védtelenekké váltak, de ez egyértelmű, hiszen tudjuk, hogy a bűn elválaszt Istentől. Pál is megmondta, hogy az Istennel való kapcsolatunk feltételes, nem úgy van, hogy Jézus bennünk lakozik, bárhogyan is éljünk.

Filippi levél 4,8-9
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

Tehát akkor lesz velünk a békességnek Istene, ha azokat megcselekedjük! Feltételes szövetség!

1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Tanulunk belőle?

(Skype 2014/09/17)
Cím: Re:Az igaz evangélium
Írta: Antee - 2014 Szeptember 24, 20:32:33
Szeretet

Talán nincs is ennél jobban tárgyalt téma a keresztények körül, és általában egy olyan végkövetkeztetés lát napvilágot, hogy csupán elég a szeretet az Isten akaratában való járáshoz és az üdvösségünkhöz is. Valójában igaz ez az állítás, csak a probléma ott jelentkezik, hogy a legtöbben nincsenek tisztában a szeretet fogalmával.

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.

Az emberi természet önző, és a testi szükségletek és kívánságok miatt szeret öntörvényűen élni. Ez nem csupán a hitetleneknél figyelhető meg, hanem a hívőknél is, és általában a hívőknél kíséri is egy magyarázat, miszerint emberek vagyunk. Pedig Jézus azért halt meg, hogy többé ne emberek legyünk, hanem bennünk lakozva Isten fiaivá tegyen minket.

Galátzia levél 3,26-27
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.”

Az evangélium üzenete és ereje pedig éppen abban van, hogy akik Isten követésére adták magukat, azok már többé nem a testük kívánságainak élnek.

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

Tehát a testünk kívánságai fölé helyezzük az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkat.

Római levél 14,7-8
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Miért mondom azt, hogy ez az evangélium üzenete? Nemde az az evangélium, hogy csupán döntenünk kell Isten mellett és bűneink ellenére üdvözülünk?
Nagyon elkorcsosodott az evangélium tana a mai korban, a legtöbb hívő (beleértve tanítókat, lelkipásztorokat) nem tudják megmondani, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. Pedig ezt a kérdést úgy kezelik, mintha mi sem lenne egyszerűbb ennél. Azt mondják, hogy azért halt meg, hogy akárhogyan is éljünk, minden bűnünk bocsánatot nyerjen. Ezzel az állítással azt mondják ki, hogy az Atya egy olyan isten, aki csak a Fia kínhalála által nézte el a Világ bűneit. Mint aki éhes a bosszúállásra és a Fián verte volna le a haragját. Pedig Ő nem egy vérengző Isten, aki a Fia megölése által bocsátott meg nekünk.

Jézus váltságműve abban rejlik, hogy ártatlanul halt meg, vagyis hogy hús-vér testben élt, mégsem követett el egyetlen bűnt sem, ez által megtörte a Sátán hatalmát, vagyis nem formálhatott jogot Jézusra, mivel semmije sem volt Benne.

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

Itt a lényeg, hogy akikben lakozást vesz Jézus, azok hozzá hasonlóan élik életüket, vagyis nem található semmi sem, ami a Sátán gyümölcse.

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Meg kell érteni, hogy a halálával eltörölte mindazon bűnöket, amelyeket cselekedtünk, viszont bennünk élve többé nem cselekszünk bűnt, mert ő késszé tesz minket!

1János levele 3,9-10
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Ha mégis követünk el bűnt, akkor kár mentegetőzni és megmagyarázni, egyszerűen be kell ismerni, hogy ott és akkor nem Jézus élt bennünk, hanem mi magunk.

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

A nagy kérdés továbbá az, hogy mikor mondhatjuk el azt, hogy bennünk él Jézus? Ez nem attól függ, hogy mi azt hisszük, azt mondjuk vagy gondoljuk, hanem ezt is a cselekedeteink határozzák meg. Mert ha bűnt cselekszünk, akkor mondhatjuk azt, hogy Jézus élt bennünk? Hiszen Jézus felette áll minden kísértésnek, nincs olyan bűn, amelyet ne tudna legyőzni bennünk. Ezért nagyszerű tükör az életünk arra, hogy meglássuk, hogy vajon Jézus él bennünk, vagy még mindig mi élünk!?

Római levél 8,13
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Ki tud így élni? Van akár egyetlenegy ember, aki így él? Ha ezeket a kérdéseket tesszük fel magunknak, akkor nem Istenre, hanem emberekre nézünk. Az Isten igéje ezt tanítja, így inkább legyen minden ember hazug, de Isten és az Ő beszéde akkor is igaz! 

Tehát ha Jézus él bennünk és nem csak „névlegesen”, akkor valósággal az a szeretet lesz bennünk, amelyet Isten megkövetel. Ha pedig az a szeretet van bennünk, akkor meg fogjuk tartani Isten parancsolatait.

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Továbbá:

János evangéliuma 15,10
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Ahogyan Jézus megtartotta a földi élete alatt az Atyának a parancsolatait, úgy bennünk is meg fogja tartani (már ha tényleg az Ő kezébe tettük le a teljes irányítást). Visszatérve Jézus halálára. Tehát azzal a felfogással, miszerint csak úgy bocsátott meg nekünk az Atya, hogy kínhalálra adta az egyetlen Fiát, azt gondolják, hogy Jézus elvette rólunk az Atya haragját, így már nem a cselekedeteink által ítél meg minket. De az Isten haragjától csak azokat mentette meg Jézus, aki átadja neki a teljes életét, nem csupán szóban, hanem teljes valósággal:

János evangéliuma 3,36
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Tehát engedni a Fiúnak, vagyis Jézus beszéde szerint cselekedni. Azt gondolják sokan, hogy mivel Jézus bűntelenül halt meg, ezért el tudta venni rólunk a múltban elkövetett bűneinket és azokat is, amiket majd a jövőben követünk el. Vagyis tömören: mivel Jézus bűntelen volt, elég sok hely van rajta, hogy magára vegyen bármennyi bűnt… Többnyire erre az igére hivatkoznak:

Zsidó levél 9,11-12
„Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

Nem is értem, hogy miért hozzák ezt az igét annak a bizonyításául, hogy Jézus megbocsátja azokat a bűnöket is, amelyeket a jövőben cselekszünk… Az odáig rendben, hogy egyszer áldoztatott meg Jézus és hogy ez által örök váltságot szerzett nekünk. Csakhogy nem úgy, hogy bűneink ellenére üdvözít minket, hanem úgy, hogy bennünk élve késszé tesz a bűntelen életre. Értsük meg hát a következő igét:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Ugyancsak a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől olvassuk ezeket, nem véletlen, nem hagyott kérdőjeleket. Mert mit jelent az igazság megismerése? Először is; mi az igazság? Jézus szavai:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Tehát az ige az igazság, az ige pedig nem más, mint Jézus. Menjünk tovább; mi az ismeret? Az ismeretről nagyon sokat beszéltünk már, ezért csak röviden emlékeztetésül annyit, hogy a legbensőségesebb kapcsolatot jelent, ami a földinél az aktusban jelenik meg, a lelkiben pedig az Istennel való bensőséges kapcsolatunkban mutatkozik meg, egyszóval; kapcsolat, vagyis ismeret.

Az igazság megismerése tehát nem más, mint Istennel eggyé válni! Amikor tudjuk, hogy mi kedves neki, mi az akarata, miként cselekedjünk akarata szerint. De ezt honnan tudhatjuk? Nemde az ige, vagyis a beszéde által? Ezért is küldetett a beszéde, azaz Jézus hozzánk, hogy ne legyünk tudatlanságban.

Apostolok Csel. 17,30
„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”

Nincs már tudatlanság, Isten mindent megtett már azért, hogy tudomásunk legyen arról, hogy mikképpen kövessük Őt, mikképpen tiszteljük és dicsőítsük! Azok, akik valósággal megismerték Jézust (megismerték az igazságot), és ennek ellenére bűnt cselekszenek (azaz engedetlenek), azoknak nincs bocsánat!
Szükséges volt, hogy Jézus emberi testben jöjjön a földre, és ennek oka az volt, hogy hozzánk hasonló testi kísértésekbe eshessen, és a kísértések ellenére megőrizve magát bűntől, az Istennek engedelmes életet éljen. És hogy megértsük az életén túl a halálának a súlyát is, ahhoz vissza kell mennünk a kezdetekhez:

1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Ádám engedetlen volt, áthágta Isten parancsolatát, ezért ahogyan Isten is megmondta; azon a napon meghalt. Ádám bűne miatt kihatott a halál minden emberre. De ez a halál nem a testi halálról szól, hiszen a halál sem a megsemmisülést jelent, hanem az „elválasztódást”. Ahogyan megmondatott Ádámnak is, hogy azon a napon meghal, amint eszik a jó és gonosz tudásának a fájáról, ámde testileg mégsem halt meg. Viszont az Istennel való kapcsolata megromlott, bujkált, elválasztódott tőle, így megérthetjük, hogy a halál az Istentől való elválasztódás értelme. Akkor már sejthetjük, hogy mit jelent az élet, igaz?
A halál az engedetlenség révén következett be és következik be a mai napig, míg az élet, az engedelemség által. Ádám engedetlen volt, így bejött a halál, Jézus engedelmes volt és bejött az élet. Nemde ez van megírva az 5Mózes 30-ban is?

5Mózes 30,15-20
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hossz