Alfa-Omega közösség

Ismerkedés => Fórumozók blogjai => Sofia => A témát indította: Sofia - 2020 Január 30, 09:00:31

Cím: Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Január 30, 09:00:31
Isten megváltott gyermekeként szeretem az Urat. Hálás a szívem és magasztalom, hogy még időben meghallottam hívó szavát és én is hazatérhettem, mint az elveszett bárány és most már biztonságban lehetek. Tudtom szerint nem vagyok zsidó származású, de, mint Isten választott népét, szeretem a zsidókat, legfőképpen természetesen a messiáshívőket és nagyon nagy vágyam, hogy egyszer eljussak a történelem legszentebb, legcsodálatosabb helyére, az Ígéret földjére, a Szentföldre, Izraelbe. Ezt a blogot azért indítom, hogy tényeket, érdekességeket, információkat gyűjtsek egy helyre Izraelről, leginkább a mai Izraelről. Fogadjátok szeretettel.
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Január 30, 09:41:52
Találtam egy nagyon jó írást a neten, szeretném megosztani veletek, remélem, hogy ti is hasznosnak találjátok.

Tények és gyakori tévedések Izrael történetét illetően

A zsidók Izraelre vonatkozó jogait napjainkban sokan kétség bevonják. Sajnos a témát illetően rengeteg a téves információ, a félreértés és a pontatlanság. A továbbiakban a hét legtöbbet emlegetett történelmi vonatkozást szeretnénk pontosítani, az objektivitás talaján.

1. tény: Izrael a zsidók ősi földje:
Krisztus előtt két ezer évvel a zsidók hozták itt létre Kánaánban a legelső fejlett civilizációt, megelőzve minden más ide tévedő népet, beleértve a palesztinok ősének tartott filiszteusokat is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy korábban ne éltek volna itt különböző szórványetnikumok, de az első fejlett, és máig folytonos kultúrát a zsidó törzsek teremtették meg Kánaán földjén. A kutatások legtöbbje szerint a legelső héber és sémi eredetű népelemek már Krisztus előtt 1800 körül ide vándoroltak, mégpedig Mezopotámiából. Ezt támasztja alá az Ábrahám-mondakör is (amennyiben nem tagadjuk az Ábrahámról szóló ősi írások forrás jellegét) Az is tény, hogy a zsidók előtt a térségben élő kánaánita népelemek beolvadtak más népekbe és eltűntek a térségből. Az első városokat az írásbeliséget és az első államot is a zsidók hozták létre Izrael ősi földjén. Második honfoglalásuk Krisztus előtt 1250 körül történt a Mózes vezette 12 zsidó törzs megjelenésével, akik Egyiptomból érkeztek a később Izraelnek nevezett vidékre. A térségre ma jogot formáló többi nép, így a palesztinok állítólagos ősei, illetve a föníciaiak, és pláne az arabok is sokkal később érkeztek (az arabok 1800 évvel később, a Krisztus UTÁNI 7. században) Ha a mózesi honfoglaláshoz viszonyítunk, akkor a filiszteusok 50 évvel, a föníciaiak 100 évvel, az arabok pedig 1800 évvel (!) érkeztek a zsidók után Izrael térségébe.  Az egész terület legelső elnevezése Kánaán és Izrael volt, Palesztinának csak sokkal később, a rómaiak idején - egészen pontosan 1300 évvel Mózes törzseinek megjelenése után - kezdték szólítani.
2. tény: A zsidók a mai napig őseik jogán, törvényesen, és történelmi alapon birtokolhatják Izraelt:
Ábrahám és Mózes népének nagy része ugyan elvándorolt a térségből a Krisztus utáni 2. században, de a legalitás kontinuitása (folytonossága) azért megmaradt, mivel mindig éltek zsidók a területen. Vagyis: folyamatos a zsidók törvényes igénye Izraelre, mégpedig őseik letelepedése okán. És ahogyan senki nem vitatja az angolok jogát Angliára, a Franciák jogát Franciaországra, így a zsidók is jogosan birtokolják Izraelt, mind a mai napig! Mindehhez hozzátartozik még egy mostanában - bizonyos körök által - gyakran emlegetett téves történelmi párhuzam is, mely a zsidók Izraelre vonatkozó igényét vonja kétségbe más népekhez hasonlítva helyzetüket.  A párhuzam szerint az Izraelt évszázadokkal ezelőtt elhagyó zsidók és más, történelmi népek, így például a Kárpát-medencét elhagyó avarok, hunok, morvák közt hasonló analógia vonható, ez pedig a következő: ha elfogadjuk, hogy a zsidók jogosan követelhetik vissza Izraelt, akkor azt is jogosnak kéne tekintenünk, hogy bizonyos korai népek - mint az említett hunok, avarok, besenyők, vagy morvák - jelentkezzenek és visszaköveteljék Magyarországot. (Már persze elméleti síkon, ha élnének ma is ezen etnikumok képviselői.) Csakhogy ez a párhuzam sok szempontból téves. Például azért, mert Izrael földjén az ókortól kezdve megmaradt egy bizonyos zsidó populáció, mely az évszázadok alatt a terület lakosságának mindig legalább 10-15 %-át képezte. Ez a helyzet az említett analógiára nem igaz, hisz nálunk a lakosságnak sohasem alkotta jelentékeny részét egyik elvándorolt nép sem. A másik probléma az elmélettel az, hogy míg a Magyar Királyság az államalapítástól kezdve önálló, szuverén államként létezett, és a magyar nép tulajdonában volt, addig Izrael-Palesztina a zsidó állam megszűnése utántól kezdve soha, egyetlen percig sem volt önálló, soha nem képezte a palesztinok tulajdonát. Mindig valamelyik környező nagyhatalom birtokolta: eleinte az asszírok, majd Babilónia, utána a perzsák, majd a makedónok, rómaiak, arabok, keresztesek, mamelukok, végül a a XVI. századra a törökök, és legvégül a britek. A palesztinok lakta térség mindig afféle kevert lakosságú, több világvallás metszéspontjában fekvő - és mindig másokhoz tartozó - heterogén vidék volt, melynek valójában az ókori időkben volt utoljára törvényes, - nem hódítás útján megjelenő - birtoklója, mégpedig a zsidóság. Természetesen hozzátehetjük: végső soron annak idején a zsidók is meghódították a területet a kánaáni őslakosoktól, és így a honfoglalás illetve hódítás fogalmai összekeveredhetnek (nem beszélve arról, hogy akkor mi sem honfoglalókként hanem hódítókként érkeztünk a Kárpát-medencébe), de ezzel vissza is érkezünk a kiindulóponthoz: nevezetesen ahhoz, hogy az első államot mégis csak a zsidók emelték Izraelben, és ezt az államot hódították meg később sorra a felemelkedő birodalmak. (A palesztinok viszont soha nem birtokolták.)
3. tény: A palesztinok hivatkozása történelmi jogaik alapján Izrael egészének birtoklására erősen vitatható:
Sőt téves. A palesztin nép eredete ugyanis nem tisztázott, tudományos szempontból egyáltalán nem bizonyított hogy ők a filiszteusok leszármazottai volnának! Sokkal valószínűbb, hogy az arab népesség egy etnikumát alkotják. Nyelvük arab, szokásaik arab szokásokat követnek, vallásuk pedig muszlim. Az arabok pedig a világ két legnagyobb kontinensét lakják, a Föld legnagyobb vidékei vannak kezükön. Ezen gazdag területekből bármikor adhatnának a palesztinoknak. (Ebben a kérdésben főleg Jordánia és Egyiptom neve vetődhet fel, melyek birtokolják a szomszédos vidékeket.) Ám soha nem ajánlottak fel egyetlen darabnyi földet sem az általuk mindenben támogatott - és fegyveresen is segített - palesztin "testvéreiknek".
4. tény: A palesztinok és arabok maguk utasították el az ENSZ javaslatát arról, hogy a zsidók mellett létrejöjjön egy palesztin állam:
A zsidók sok évszázadon keresztül éltek távol ősi földjüktől, ahol csekély közösségük maradt csupán. Így a terület fokozatosan elarabosodott és jelentős többségbe kerültek a palesztinok és arabok. Közben azonban a cionista eszmék, melyek a zsidók számára újra Izraelt ajánlották hazájuknak, a századfordulón terjedni kezdtek, és ezzel megkezdődött a zsidók tömeges visszavándorlása Izraelbe. A második világháborúban a zsidók elleni tömeges népirtás felgyorsította a folyamatot. A háború kezdetén (1939) Izrael-Palesztina lakosságának egynegyede volt zsidó, ám 1948 -ra az izraeliták aránya már 30% körülire nőtt! A folyamatosan Izraelbe érkező zsidóknak viszonylag könnyen sikerült földet szerezniük, mert a palesztin fellahok (parasztok) gazdaságai többségében a csőddel küszködtek, így szívesen adták el azokat a világ minden tájáról érkező zsidóknak. Idővel azonban a két etnikum közt feszültség keletkezett, és mindennaposakká váltak a zsidó - palesztin összecsapások. A gonddal eleinte a Török Birodalomnak kellett szembenéznie (hiszen a 16. századtól egészen az 1. világháborúig birtokolta Palesztinát), majd az angolok feladata lett a konfliktus megoldása (Törökország első világháborús veresége utána  briteké lett a terület). Végül az ENSZ vállalta a helyzet igazságos rendezését. Az ENSZ 1947 november 29 -én határozatban (18. számú ENSZ határozat) engedélyezte, hogy Palesztina területén két független, önálló állam alakuljon: egy zsidó és egy palesztin. A zsidók éltek is ezzel a lehetőséggel amikor 1948 május 14-én kikiáltották saját államukat, Izrael Államot. Ugyanakkor a palesztinok elutasították a "két állam koncepció" elfogadását mondván: ők senkivel nem osztoznak Palesztinán, mely kizárólag csak őket illeti! Amellett az Arab Liga is hasonlóan nyilatkozott! Tehát az 1947 -es ENSZ határozat alapján valóban létrejöhetett volna két külön ország, de maguk a palesztinok nem akarták ezt a megoldást, mert az egész területet akarták! (Ahogyan most is.)
5. Gyakori tévedés, hogy Izrael miért szállta meg az 1947 -es ENSZ határozat szerint palesztinoknak "adott" területeket.
(Ciszjordániát és Gázát). Izrael állam kikiáltása után, a környező arab államok - Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia - mind, egyidejűleg, óriási számbeli túlerővel támadtak Izraelre. Megkezdődött a harc, melynek során 1949 -re Izrael képes volt magát megvédeni, és modernebb hadseregével kiűznie a minden irányból támadó arabokat! A háború során viszont a Jordán folyó nyugati vidéke (azaz Ciszjordánia) és Gáza a támadó arab államok kezére kerül. Ciszjordániát a szomszédos Jordán királyság, Gázát pedig Egyiptom szállta meg. Tehát az ENSZ által megálmodott Palesztin Államot először nem is  Izrael, hanem a környező arab államok foglalták el 1949-ben! Éppen 18 évvel később, 1967 -ben az arabok újabb nagyarányú támadást indítottak Izrael ellen, ám most is vereséget szenvedtek. Ezúttal azonban a zsidó állam, saját biztonsága érdekében elfoglalta Ciszjordániát és Gázát. A két területet Izrael azóta is megszállva tartja, de az 1993 -as oslói békefolyamatok keretében 1994 május 4-én autonómiát adott a palesztinoknak! Ez volt a máig érvényes Gáza-Jerikó autonómia egyezmény! A szerződés teljes önrendelkezést biztosít a 2 millió megszállás alatt élő palesztin számára, amibe beleértendő, hogy a palesztinoknak saját kormányszerveik, minisztériumaik, és rendőrségük is lehet. Ugyanakkor tény, hogy a palesztinok nem elégednek meg ennyivel, teljes Izraelt akarják. Az általuk 2006 -ban Palesztina élére megválasztott Hamasz hallani sem akar békéről, és folyamatos harcra buzdít a zsidók ellen. Gázából rendszeresen löveti a zsidó városokat úgy, hogy a rakétaindító állásokat többnyire iskolák, mecsetek és kórházak épületeiben helyezi el. (Ezzel "két legyet üt egy csapásra", hisz az izraeliek így nem támadhatnak vissza, ám ha mégis megteszik, akkor a palesztinok telekürtölhetik a világsajtót azzal, hogy a zsidók aljas módon palesztin iskolákat, kórházakat és mecseteket bombáznak.)
6. A világ népességének egy része részrehajlóan, a körülmények és történelem pontos ismerete nélkül ítéli el az izraeli konfliktus okozójának kikiáltott zsidókat.
A világnak nagy felelőssége van abban, hogy a két nemzet - a zsidó és a palesztin - egymás mellett tudjon élni, de ez csak úgy lehetséges, ha a Föld népessége objektívan viszonyul a két etnikumhoz, és ismeri történetüket is! Sajnos azonban a világ egy része kizárólag a rossz körülmények közt élő palesztinokat látja, azt már nem, hogy a Palesztinát 2006 óta vezető radikális Hamasz szervezete tagadja Izrael puszta létjogosultságát is, egyértelműen deklarálva: célja örökre elűzni a zsidókat Izraelből. Semminemű együttműködést, megegyezést nem akarnak csak harcot és gyilkolást, terrorista eszközökkel harcolva Izrael és más képzelt ellenségeik ellen!
7. Sok a téveszme, a téves berögződés a zsidók történetét illetően.
Az egyik a zsidók két részre osztása körül alakult ki, mely a szefard és askenázi zsidók eredetét félremagyarázza, és két eltérő eredetű és leszármazású csoportnak állítja be őket. Valójában nincs ilyesmiről szó. A zsidók egységes népként a római időkben – egészen pontosan a Krisztus utáni 2. században, a rómaiak által kegyetlenül levert Bar-Kochba felkelést követően – vándoroltak el tömegesen Izrael területéről, és szóródtak szét a római provinciákban. (Persze zsidó széttelepülések, vagy erőszakos deportálások korábban is zajlottak, például Krisztus előtti 8. században, amikor az asszírok, vagy a Krisztus előtti 6. században, amikor a babilóniaiak hurcolták el őket. Mégis kijelenthető: az utolsó és legnagyobb szétszóródás a Krisztus utáni 2. században következett be. Európa területeire ekkor kerültek tömegével a zsidó közösségek.)
A 2. században bekövetkező széttelepülésben a zsidók nagyobb része német ajkú területeken próbált beilleszkedni a középkori társadalmakba, és a német illetve héber nyelv összeolvadásából létrejött speciális nyelvük a jiddis. (Főként Németország és Kelet-Európa vidékein élték életüket.) A zsidók kisebb része Dél-Európában - Spanyolországban, Görögországban - telepedett le, vagy visszatért Izraelbe. Az előbbi csoportot nevezték askenázi (jiddist beszélő, németajkú), az utóbbi csoportot szefárd zsidóknak. (A szefárd elnevezést a spanyolországi zsidók vették fel, utalva arra, hogy az asszírok áttelepítették őseiket.) Napjainkban sokan – tévesen – kizárólag a szefárd zsidókat tekintik a zsidó történelem örököseinek, azaz a valódi zsidóknak, és az askenázi zsidók eredetét félremagyarázzák. Természetesen ez történelmileg teljesen helytelen, hisz a zsidóság egységes maradt, és attól, hogy egy részük a német területeken, más részük Dél-Európában, vagy újra Izraelben kereste a boldogulás lehetőségeit, még nyilván nem beszélhetünk két külön zsidó népről. Az is lényeges, hogy miközben a zsidók letelepedtek a középkori Európa országaiban, szembesülniük kellett azzal a helyzettel, hogy a keresztény királyságok nem engedik meg számukra, hogy földművelésből éljenek. Ez a tiltás vezetett oda, hogy kényszerűségből – életben maradásuk érdekében – más foglalkozásokat kellett kitanulniuk. Így váltak a zsidók idővel a pénzkölcsönzés (uzsora), kereskedés, aranyművesség, később pedig más polgári foglalkozások (ügyvédkedés, tanítás, művészetek) szakértőivé, nagyarányú művelőivé.

forrás: http://tortenelemcikkek.hu/node/616   
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 06, 09:56:01
Gazdasági csoda 70 év alatt

1950-as évek - Sivatagból otthon
Amikor a függetlenségi háború befejeződött, Izrael a startvonalról kezdett el egy nemzetet építeni. Nem volt egyszerű, az ország csaknem sivatag volt. Néhány természeti kincs ugyan megtalálható volt, ám még mindig folyamatban volt a felépülés egy pusztító háborúból. Ahogy újabb és újabb bevándorlók érkeztek és a munkanélküliség emelkedett, egyre inkább a jegyrendszerről és a megszorításról vált ismertté ez az évtized. Az 50-as évek végére Izrael lefektette az alapjait annak a kiemelkedően innovatív nemzetnek, amely ma is. Nagy lépést tett a telekommunikáció, a lakhatás, az útépítés, a villamoshálózat, sőt még a napenergia felhasználásának fejlesztésében is. Komoly előrelépés történt a mezőgazdaság területén és kulcsfontosságú volt a nehezen kezelhető föld öntözése. Izrael, ahol az első szupermarket csak 1958-ban nyílt meg, majdnem teljesen önellátó lett az élelmiszer-előállítás szinte valamennyi területén, kivéve a hús és gabonatermelést. Olyan innovációkat vezetett be, amelyek megváltoztatták a mezőgazdaságot és a tejtermelést. 

1960-as évek - Izrael elkezd kifelé tekinteni
A fellendülés és a diplomáciai kapcsolatok kiterjesztésének eredménye az volt, hogy Izrael egyre többféle saját terméket gyártott, és elkezdett a külpiacok felé tekinteni. Ebben az évtizedben kezdték használni a csepegtetős öntözést és a napenergiával működtetett turbinákat. Jelentős előrelépések történtek a vízgazdálkodás területén, amely a mezőgazdasági termelést is fellendítette. Megalakult a Chief Scientist (fő tudós) hivatala, amelynek feladata, hogy elősegítse a technológiai kreativitást a következő generációk számára. Ez volt az az időszak, amikor a kultúra is virágzásnak indult. Shai Agnon irodalmi Nobel-díjat kapott, az Israel TV pedig megkezdte a műsorszolgáltatást. Az Izrael Múzeum és a Batsheva Dance Company is ekkor alakult meg. Bár a fiatal ország biztonsága még mindig veszélyben volt, Izrael megkezdte ingyenesen felajánlani újdonsült tapasztalatát a fejlődő országoknak a nemzetközi fejlesztési ügynökségén, a MASHAV-on keresztül.

1970-as évek - Izrael felkerül a térképre
Nehéz évtized volt. A mészárlás a Müncheni Olimpián és a Yom Kippur háború pszichológiai sokk volt az ország számára. Az események megrázták a lelkeket. A gyorsan növekvő gazdaság leállt, az infláció szárnyalt. Ezek ellenére több kiemelkedő kulturális esemény is okot adott az ünneplésre: Izrael részt vett a futball világbajnokságon, a Maccabi Tel Aviv kosárlabdacsapata megnyerte az Európa Kupát. Miss Israel bekerült a Miss Univese szépségverseny döntősei közé, és Izrael megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. Megkezdődött egy új bevándorlási hullám a volt Szovjetunió területéről. A lakosság száma jelentősen megnövekedett, átlépte a 3 milliót. A munkaerőpiacon még több magasan képzett szakember jelent meg. Új technológiákat fejlesztettek, és high-tech cégek, például az Intel, is gyökeret eresztettek Izraelben, lerakva az alapkövét a napjainkban is virágzó startup ökoszisztémának.

1980-as évek - A modern gazdaság kialakítása 
Növekedni kezdett az optimizmus. Sikerült stabilizálni a gazdaságot. Az intézkedések kikövezték az utat a 90-es évek gyors növekedéséhez, amely modellként szolgál más országok számára is. Az új nemzetközi légi járatok lehetővé tették, hogy az izraeliek többet utazzanak külföldre. Ez nagymértékben hozzájárult az élelmiszeripar és a borászat fejlődéséhez. A 80-as évek közepén a borászat nagy változáson ment keresztül. Izgalmas felfedezések történtek a mezőgazdaságban, az egészségügyben, a tudományban és a technológiában. Mindezek a pici Izraelt reflektorfénybe helyezték, mint az innováció nagy forrását.

1990-as évek - A startup nemzet születése 
A 90-es években indult el az a fejlődés a high-tech területén, amely egyrészt egy gyorsan növekvő kockázati tőke iparágat hozott létre, másrészt úttörő innovációkat jelentett. Ekkor került a piacra az első kiberbiztonsági védőfal, a Check Point Software, az azonnali üzenetküldést lehetővé tevő ICQ és a PillCam megemészthető diagnosztikai kamera. Az izraeliek ebben az évtizedben fejlesztették ki azt az életmentő kötést, amely a vérkeringéshez kapcsolódó vérzést is elállítja. Szintén izraeli találmány a kisbabák levegővételét monitorozó légzésfigyelő, egy „GPS” rendszer agysebészek számára, gyógyszer a Parkinson kórban szenvedőknek és orvosság a petefészekrák kezelésére. A 90-es évek végén alakult meg a Mobileye, amelynek nevéhez fűződik Izrael történetének legnagyobb cégértékesítése. Számítógépes látást biztosító rendszere többek között a vezető nélküli autózást teszi lehetővé, és a jövő önvezető autóinak alapjául is szolgál.

2000-es évek - High-tech és humanitárius segítség
Az évtized elején végbement globális dotcom lufi ellenére Izrael high-tech iparága gyorsan helyreállt, és maga felé fordította a világ figyelmét.  A növekedés és az out-of-the-box innovációk ragyogó sikereket eredményeztek. Megjelent a piacon a ReWalk orvosi eszköz, a népszerű Waze navigáció és a SanDisk pendrive. Elindult az a trend, hogy multinacionális vállalatok, például az IBM, a Hewlett-Packard, az EMC, a Google, a Microsoft, a Motorola és az Intel kutató-fejlesztő központokat nyitottak Izraelben. Izrael nemzetközi elismerésben részesült a humanitárius segítségnyújtás területén is. Kormányzati ügynökségek és civil szervezetek precedensteremtő kezdeményezéseket indítottak. Az egyik akció keretében személyzetet és felszerelést küldtek a pusztító földrengést szenvedett Haiti-re és Chilébe.

2010-es évek - Izrael az otthonokban
Ez az az évtized, amikor Izrael jelen van szinte minden otthonban világszerte egy Izraelben kifejlesztett technológia, egy mobil alkalmazás, egy orvosi eszköz vagy egy autós technológia formájában. A mozivásznon és a TV képernyőn is találkozhatunk izraeliekkel. A csodanőt, a Wonder Woman-t az izraeli Gal Gadot formálja meg, a Fauda és a Terápia televíziós sorozatok pedig komoly nemzetközi sikereket értek el.

Napjainkban Izrael az az ország, amely a világ vezető üzletembereinek, befektetőinek és iparmágnásainak választása. Vezető szerepet tölt be a kiberbiztonság, az autóipari technológiák, a vízgazdálkodás, a biztonságtechnika és sok más terülten is. A világ egyik legerősebb gazdasága. Magas az életszínvonal, Izrael egy modern, jóléti állam.

forrás: https://israelieconomyinhungary.blog.hu
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 12, 15:19:16
A Hatikva 1948 óta Izrael Államának himnusza. Szavait Naftali Herz Imber (1856-1909) vetette papírra 1877-ben, Tikvatenu (Reményünk) címmel. Ez volt a himnusz legelső változata, mely először a cionista mozgalom dala lett. Dallamát valószínűleg 1888-ban Samuel Cohen szerezte, több híres művet felhasználva, mint Bedřich Smetana, Vltava című szerzeményét, vagy a 16. századi olasz dalt, a La Mantovana-t, illetve a román "Carul cu boi"-t. A kottát itt találod.

https://www.youtube.com/watch?v=PiVvGAvm7j8


A Remény

Ameddig bent, a szívünkben
zsidó lélek vágyódik
és előre, kelet felé,
szemünk Cionra tekint,
még nem veszett el reményünk
a kétezer éves remény,
hogy szabad nép legyünk,
saját országunkban
Cion és Jeruzsálem földjén

Hatikva

Kol od balevav, p'nimah,
Nefesh yehudi homiyah,
Ulfaatei mizrach kadima,
Ayin l'cion cofiyah,
Od lo avdah tikvatenu,
Hatikvah bat sh'not 'alpayim,
Lihyot am chafshi bearcenu,
Erets Cion viyrushalayim,
Lihyot am chafshi beartsenu,
Erets tsiyon viyrushalayim

התקוה

כל עוד בלבב פנימה
נפש יהודי הומיה
ולפאתי מזרח קדימה
עין לציון צופיה
עוד לא אבדה תקותנו
התקוה בת שנות אלפים
להיות עם חופשי בארצנו
ארץ ציון וירושלים
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 16, 17:27:06
Egyszer egy kertben egy olajfa állt
Árnyéka hűs rejtekhely volt
Gazdája gondozta ágait
Mellette forrás folyt

Az olajág ott nőtt
Olyan büszkén a fán
Akik látták őt
Mind csak felnéztek rá

Olajág, állj meg
Nem magadnak vagy szép
Ne felejtsd hát el
A kertész kezét

Teltek az évek, s a kertész csak várt
Ott állt a fa, de nem termett jót
Hozott hát távolról ágakat
Egy vadolajfáról

És az ágak mind
Kitörettek róla
De csak állta a kínt
A jövőt látó fa

A vad ágak sok
Finom termést hoztak
A fa várta, hogy mit
Tesz a kertész holnap

Szelíd ág, halld meg
Régen vár rád a fa
Szelíd ágak, mind
Vissza lesznek oltva

Szelíd ág, halld meg
Régen vár rád a fa
Szelíd ágak, mind
Vissza lesztek oltva

Izrael....

https://www.youtube.com/watch?v=jLcwjVLBCZg
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Elisabeth - 2020 Február 17, 03:23:21
Törölve
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 17, 07:59:55
Valóban volt egy kevés maradék, de a vers többi része sajnos megállja a helyét.

"Imádkoztam Istenemhez, az ÚRhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó, URam, nagy és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet és ellened lázadtunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Neked, URam, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt, amelyet ellened elkövettek. Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk. Egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott a szavadra. Azért szakadtak ránk az eskü alatt kimondott átkok, amelyek meg vannak írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. Beteljesítette a szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik fölöttünk bíráskodtak: azt, hogy nagy veszedelmet zúdít ránk. Mert nem történt még sehol olyan az ég alatt, mint ami Jeruzsálemmel történt. Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Ezért az ÚRnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Bizony igazságos volt az ÚR, a mi Istenünk, bármit is cselekedett, hiszen nem hallgattunk az ő szavára." (Dániel 9:4-14)
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Elisabeth - 2020 Február 17, 14:57:54
Törölve
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 17, 16:01:13
"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Galata 3:26-29)
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Elisabeth - 2020 Február 17, 16:27:03
Törölve
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 19, 08:45:32
Háborúk

1948. május 14.-én David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltotta Izrael állam függetlenségét. Az új ország első elnöke Chaim Weizman (1874-1952) lett . Ezt követően az arab államok többségében úgynevezett Szent háborúra (dzsihádra) szólították fel a muzulmán lakosokat. Egyiptom, Libanon, Szíria, Transzjordánia és Irak háborút indított Izrael ellen. Az első arab támadások rossz szervezetlensége segített az új zsidó állam haderejének lábra állításában, ami a nulláról indult. A szárazföldi ellenállás a Hagana és egyéb, az államalapítás előtti időkben terrorszervezetnek nyilvánított szabadcsapatok szintjén működött.
Az új kormány tovább szervezte Izrael védelmi erejét, melynek hivatalos neve Izraeli Védelmi Erő (IDF) lett. Hadfelszereléseket és zsoldosokat vettek, ill. béreltek a II. világháborúban nyertes félen álló államoktól, úgymint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá az 1947-es Párizsi békeszerződésekben létrejött új államok hadseregeiből, úgymint Csehszlovákia és Jugoszlávia, illetve Magyarországból is. Kezdeti védelmi haderő igen vegyes összképet mutatott, az utánpótlások megszervezése igen bonyolult és olykor kilátástalan helyzetekbe hozta a katonákat.
A támadó arab államok bírták a Szovjetunió támogatását, mindez hadfelszereléseiken is megmutatkozott. Viszont harcászati és hadászati taktikájuk mindezt nem tükrözte, ellenben az izraeliét, hisz az új állam puszta létéért küzdött.

Az első arab-izraeli háború (1948 május 15 - 1949 január 7)

Az elhúzódó háborúba az USA is tevőlegesen beavatkozott, másodvonalba visszavont hadfelszereléseket szállított (például vadászgépek, harckocsik) saját készleteiből. Ugyanis az amerikai haderő levonva a nemrég befejezett világháború tapasztalatait, új fejlesztési szemlélettel látott neki a korszerűsítésnek, az elavulófélben levő haditechnikai eszközöket eladta szövetségeseinek (például Franciaország, Jugoszlávia, Izrael). Mindez később a konfliktus kimenetelén is meglátszott. Az új izraeli haderő az 1949-es ENSZ által kieszközölt fegyverszüneti tárgyalások idejére már nagyobb területtel bírt, mint amit az államalapítás idején az ENSZ határozata előírt. Ezekről a területekről az arab és palesztin lakosság nagy része elmenekült, a környező országok a lakosságot nem fogadták be, területeiken mint menekültek éltek, élnek a mai napig. Az 1948/49-es harcok végére Izrael képes volt magát megvédeni, és stabilizálnia államát. A támadókat kiűzte, bár Ciszjordániát és Gázát nem tudta megszerezni, mert azokat a környező államok szállták meg. Így az ENSZ által megálmodott Palesztin Állam nagy része a környező arab államok birtokába került! Jordánia "bekebelezte" Ciszjordániát, Egyiptom pedig Gázát. Ezzel az önálló Palesztina megvalósulása meghiúsult!

A második arab–izraeli háború (a Szuezi válság)

1956 – Elkezdődik a Szuezi válság. Izrael tiltakozik Egyiptom intézkedése ellen, mellyel kizárja őt a Szuezi-csatorna használatából. Október hónap végén Izrael Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt megtámadja Egyiptomot, elkezdődötik a második arab-izraeli háború. A konfliktusnak a Szovjetunió és az ENSZ vet véget.

A palesztin Nemzeti Mozgalom kialakulása

A Kairóban született és az ottani egyetemen mérnöki diplomát szerző Jasszer Arafat (1929-2004) Kuvaitban alapította meg 1959-ben az al-Fatah, azaz Hódítás nevű politikai szervezetét. Ennek programja:  pártoktól és államoktól elkülönült palesztín fegyveres harc a cionizmus ellen. Azonban 1959-ben Kasszem iraki elnök fogalmazta meg először hivatalosan is a palesztínok addig ki nem mondott óhaját: Ciszjordániában és Gázában alakuljon palesztin kormány, mely kikiálltja a Palesztin Köztársaságot. Az első palesztín kongresszust 1964 május 28 - június 2 közt tartották Jeruzsálemben, ahol a 422 küldött megalakította a Palesztín Felszabadítási Szervezetet! Ennek első vezetője még nem Arafat volt, hanem Ahmed Sukeiri, egészen 1969-ig. Ám ezen évben az Arafat által képviselt irányzat és a Fatah előretört, így 1969 elején Arafat kezébe került a PFSZ vezetése.

A harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos háború)

1967. jún. 5- 10. között zajlott az Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak alkotta összefogás illetve Izrael közti hat napos háború! Közvetlen kiváltó okát illetően ma is megoszlanak a vélemények, abban azonban megegyeznek, hogy több tényező együttes hatása érvényesült. Az egyik ilyen tényező a Jordán folyó szabályozását tervbe vevő, és a folyó folyásirányát módosítani készülő izraeli döntés volt. Az okok közt második helyen mindenképp meg kell említeni az 1964-ben, tehát alig 3 évvel korábban megalakult PFSZ fokozódó tevékenységét is. A harcokban maradéktalanul érvényesült Izrael jobban felszerelt hadereje, így a zsidók győzelme a számbeli fölényben lévő arab hadseregekkel szemben hamar bekövetkezett! A zsidó győzelem lényeges változást eredményezett a Közel-Keleten. A Sínai- félsziget, a gázai övezet, Jeruzsálem egy része, a Golán- fennsík és Ciszjordánia izraeli megszállás alá került. (Ezek közül Gáza, Ciszjordánia és Jeruzsálem egyes részei ma is izraeli területek jelentős palesztin önkormányzattal.) A hatnapos háborút követő időszakban jelentős változások mentek végbe az arab világban. Egyiptom pozíciója megerősödött azáltal, hogy Líbiában és Szudánban 1969-ben Kairóval szimpatizáló katonatisztek hatalomátvételére került sor. A másik jelentős fordulat az volt, hogy Nagy-Britannia bejelentette, hogy anyagi okok miatt felszámolja a Szueztől keletre fekvő érdekeltségeit.
Izrael 1967-ben a hatnapos háborúban azon régiókat szállta meg, melyeket eredtileg a palesztín-arab államnak kellett volna birtokolnia, de amelyeket az első arab-izraeli háború végére (1949) a környező arab államok vettek birtokukba. Ki kell emelni tehát, hogy 1949-ben voltaképp a környező arab országok foglalták el Palesztinát nem pedig Izrael. A zsidó állam, csak 1967-ben tette rá kezét az ENSZ által "körvonalazott" Palesztinára - saját védelme okán ütköző, biztonsági zónát teremtve,és ennek során foglalta el Ciszjordániát a Jordán Királyságtól, a Golan fensíkot Szíriától, Gázát és a Sínai félszigetet pedig Egyiptomtól. Később ezek közül a Golan és a Sínai félsziget visszakerült régi tulajdonosukhoz, ám Izrael a mai napig megszállva tartja Ciszjordániát és a tengerparti Gázát. A palesztínok legfőbb célja 1967-től a megszállt területek visszaszerzése és egy teljesen önálló palesztín állam megteremtése. Az új állam fővárosának Jeruzsálemet szánják.
A hatnapos háborúban Egyiptom légierejének csúfos kudarca Szovjetunióban is nagy port kavart. Az egyiptomi elnök modernebb és hatékonyabb fegyvereket követelt. Erre a SZU KB katonai delegációt küldött Egyiptomba, hogy kiderítsék a kudarc okait. A delegáció tapasztalatai révén a szovjet vezetés elhatározta, hogy drasztikusan átszervezi és átképzi az egyiptomi légierőt. Az átképzés során több szovjet egység is áttelepült az országba, természetesen "nem hivatalosan". Ezt követően nem váratott sokáig magára az izraeli-szovjet konfrontáció.

A negyedik arab–izraeli háború (jom kippuri háború) 1973 okt.6-24

Előzményei: az izraeli titkosszolgálat (a MOSZAD) számára észrevétlenül Egyiptom és Szíria nagyarányú csapatösszevonásokat kezdeményezett szeptember közepén az izraeli határok közelében. Az arab államok összehangolt támadásának kitűzött időpontját az egyik zsidó ünnep, az ún. engesztelés napjának idejére tették, tudván, hogy ez időben nagyarányú szabadságolások kezdődnek az izraeli védelmi haderőben is. Katonai elemzőik elképzelései hozták a papírformát, ugyanis a támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket.
1973. október 6-án, szombaton, Jóm-kipúr napján, 13:50-kor 1650 db löveg kezdte meg a 20. század IV. arab-izraeli háborúját. A támadások intenzitása minden korábbit felülmúlt.

Az ötödik arab–izraeli háború (az első libanoni háború) 1975 április

Libanoni kérdéshez kapcsolódik. 1975-ben robbant ki a háború. Libanonban ellentétben álltak a keresztény és az iszlám csoportok. Izrael Libanonból kiinduló gerillaakciók megakadályozására 1982-ben támadást indított az ott lévő PFSZ erők ellen. A háború eredménye az lett, hogy a Bejrútban tartózkodó palesztin fegyveres csoportoknak távozniuk kellett, de hatására meggyengült a PFSZ, és Szíria is katonai veszteségeket szenvedett.

forrás: http://dizma.hu/izrael-tortenelme/
Cím: Re:Az Ígéret földje, Szentföld, Izrael
Írta: Sofia - 2020 Február 19, 09:04:29
Az előző cikk írója csak nagyon szűkszavúan beszélt a Jom Kippur háborúról, a mazsihisz oldalán a következőket találtam.

Az 1973. október 6-án kitört jom kippuri háború előzménye az 1967-es hat napos háború volt, amelynek során Izrael legyőzte az ellene szövetkezett arab koalíciót, megszállta a Gáza-övezetet, a Sínai-félszigetet, elfoglalta Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet.

Egyiptom és Szíria a visszavágást az engesztelés napjára időzítette, amely 1973-ban október 6-ra esett, így az ünnep miatt a zsidó államapparátus és hadsereg nem volt kellőképpen fölkészült egy esetleges külső fegyveres támadásra. Izrael azonban mindössze pár nap alatt megszervezte a védelmét, mozgósította a tartalékos katonákat, hadrendbe állította a seregeit, majd – amerikai segítséggel – sikeres ellentámadást hajtott végre.

A háború egyik hőse Ariel Sharon tábornok, későbbi miniszterelnök volt, aki a déli hadsereg élén legyőzte az egyiptomi sereget, így Izrael átkelt a Szuezi-csatornán, és a Sínai-félszigeten át száz kilométerre megközelítette Kairót. Nemzetközi nyomásra október 22-én fegyverszünetet hirdettek, ennek ellenére Egyiptom nem tette le a fegyvert, így a jom kippuri háború végül csaj újabb katonai hadműveletek után, október 25-én ért véget.

Izrael győzelme óriási jelentőséggel bírt: 1978-ban a zsidó állam és Egyiptom vezetése aláírta a Camp David-i egyezményt, amelynek értelmében Egyiptom az arab állom közül elsőként elismerte Izrael államiságát, cserébe Izrael visszaadta az 1967-es hat napos háború során elfoglalt Sínai-félszigetet.