Alfa-Omega közösség

Evangélium => Gondolatok Isten Igéjéről => A témát indította: Antee - 2006 December 14, 17:57:42

Cím: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2006 December 14, 17:57:42
1. A Krisztus születése előtti időszak


1492      vagy 1502/1448 Izrael gyermekeinek kivonulása Egyiptomból; a fáraó hadseregével együtt a Vörös-tengerbe vész.
1452      A bírák idejében - egészen a királyok 1052-ben kezdődő koráig -moábiták, midianiták, ammoniták és filiszteusok
            akarták megsemmisíteni Izraelt.
1052      Saul Izrael királya lesz, és 40 évig, 1012-ig uralkodik.
1012      Dávid 7 és fél évre király lesz Júda felett.
1004      Dávid elfoglalja Jeruzsálemet, és 33 évig uralkodik egész Izrael felett.
972       Salamon 40 évig uralkodik Izrael felett, és felépíti az első templomot.
932       A királyok idejében egyiptomiak, szírek, ammoniták, moábiták és asszírok próbálják elpusztítani Izrael népét.
722       Az északi országrész, Izrael elesik, a tíz északi törzset asszír fogságba hurcolják.
606       Izrael első babiloni fogságba vitele.
597       Izrael második babiloni fogságba vitele.
586       Izrael harmadik babiloni fogságba vitele; elvész Júda országa;
            a babiloniak lerombolják Jeruzsálemet, és megsemmisítik a templomot.
536       A Babiloni Világbirodalom elbukik; a Méd-perzsa Birodalom
            világhatalommá válik, és megengedi Izraelnek, hogy visszatérjen, és felépítse a templomot.
516       A második templom felszentelése.
451/445 Nehémiás újra felépíti Jeruzsálem városfalait.
333       Görögország Nagy Sándor alatt világhatalommá válik; Izrael 332-ben görög fennhatóság alá kerül.
312       Izrael az Egyiptomban uralkodó görög Ptolemaios-királyok fennhatósága alá kerül.
198       Izrael a Szíriában uralkodó Seleukida-dinasztia uralma alá kerül.
167       A szír király, Antiochos Epiphanes elfoglalja Jeruzsálemet, és a templomban felállítja a pusztító utálatosságot.
164       Júdás Makkabeus visszafoglalja Jeruzsálemet, a templomot újra
            felszentelik (A templomszentelés ünnepe „Chanuka" - Jn 10,22).
142       A Makkabeus-királyok száz éven át uralkodnak Izrael felett.
 63        Pompeius római hadvezér elfoglalja Jeruzsálemet.
 40        Az edomita-arab Heródes lesz Izrael királya.
  6        (vagy 7) Jézus Krisztus megszületik Betlehemben.
  4        Heródes április 2-án meghal Jerikóban; fia, Arkhelaosz lesz Izrael,királya (Mt 2,22)
           


Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2006 December 15, 01:13:06
Sziasztok!

Volt alkalmam elmenni a British Museum-ba,ahol találkoztam Jób könyvével!
Igaz kicsit kopott állapotban ugye,és néhány résszel,de azért egy élmény volt.

Csatoltam néhány képet:
Cím: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2006 December 15, 17:28:27
2. A Krisztus születését követő időszak


6           Arkhelaoszt leváltják a rómaiak; Júdea római tartomány lesz.
6-66       Római prefektusok (helytartók) kormányozzák az országot.
26-36     Poncius Pilátus helytartó uralkodik Júdeában.
18-37     József Kajafás tölti be a főpapi hivatalt Jeruzsálemben.
33 körül  Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása, a Szent
            Szellem kitöltetése, a Gyülekezet megalapítása. 66-73     A zsidók fellázadnak a rómaiak ellen (zsidó háború); a rómaiak
            összesen több mint 1,1 millió zsidót ölnek meg.
70         A rómaiak hadvezérük, Titus vezetésével elfoglalják Jeruzsálemet.
            Augusztus 10-én megsemmisítik a templomot, és megölnek
            600 000 zsidót.
73         A rómaiak hosszú ostrom után elfoglalják Masszada erődítményét
            a Holt-tengernél; április 15-én 960 zsidó követ el ott öngyilkosságot.
132       A három évig tartó Bar-Kochba felkelésben a rómaiak több mint
            500 000 zsidót ölnek meg.
135       Hadrianus császár pogány várossá teszi Jeruzsálemet, és „Aelia
            Capitolinának" nevezi el.
135       A rómaiak 326-ig uralkodnak a Szentföldön.
326       A bizánciak révén 638-ig Jeruzsálem keresztyén város, és Izrael
            keresztyén ország lesz.
614       A perzsák inváziója nyomán a Szentföld minden temploma és
            kolostora elpusztul.
638       Omar kalifa vezetésével az arabok elfoglalják a Szentföldet.
687       Négyévi építés után a jeruzsálemi Templomtéren elkészül
            a Szikladóm, amelyet Omar-mecsetnek is neveznek.
711       Négyévi építés után a jeruzsálemi Templomtéren elkészül
            az Al-Aksa mecset.
750       A bagdadi muzulmán abbaszidák elfoglalják Jeruzsálemet, és
            uralmuk alá hajtják a Szentföldet.
996       A fatimidák 1071-ig uralkodnak Jeruzsálemben.
1071     A szeldzsukok 1099-ig uralkodnak a Szentföldön.
 
 
 
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2006 December 20, 19:21:35
3.A keresztes háborúk kora

1095      II. Orbán pápa november 27-én a dél-franciaországi Clermont-ban felhívást tesz közzé az első keresztes hadjáratra,
            amivel egy kétszáz évig tartó zsidóüldözést indít el.
1099      A keresztesek Jeruzsálem felé vonulásuk során több mint 100 000 zsidót és muzulmánt gyilkolnak meg.
            Jeruzsálem elfoglalásakor (július 15-én) 65 000 zsidót és muzulmánt ölnek meg.
1099      Gottfried de Bouillon lesz a Szent Sír őrzője.
1100      A keresztes lovagok meggyilkolnak minden zsidót Haifában.
1101      I. Balduin de Boulogne lesz Jeruzsálem királya.
1118      II. Balduin de Le Bourg uralkodik Jeruzsálemben.
1131      Az Anjou Fűik kerül hatalomra Jeruzsálemben.
1143      III. Balduin lesz Jeruzsálem királya.
1147      Elkezdődik a második keresztes hadjárat, sok zsidót megölnek.
1162      Amalrich de Le Bourg lesz Jeruzsálem királya.
1174      IV. Balduin átveszi az uralmat Jeruzsálem felett.
1187      A kurd Szaladin szultán megsemmisíti a keresztes hadsereget
            a galileai Hittim csúcsainál lezajló csatában.
1187      Október 2-án Szaladin elfoglalja Jeruzsálemet, és ezzel véget vet a
            francia keresztes lovagok 88 éves uralmának.
1189      A harmadik keresztes hadjárattal az európaiak megkísérlik
            Barbarossa Frigyes császár vezetésével visszafoglalni Jeruzsálemet.
1202      A negyedik keresztes hadjárat csak gyermekekből áll, akik mind
            odavesznek.
1228     Az ötödik keresztes hadjáratot II. Frigyes császár vezeti.
1241     A keresztesek visszafoglalják Jeruzsálemet.
1244     A muzulmánok végérvényesen elfoglalják Jeruzsálemet.
1248     A hatodik keresztes hadjáratot IX. Lajos francia uralkodó vezeti.
1260     A mameluk uralkodó, Beybars elfoglalja a Szentföldet.
1291     A mamelukok végérvényesen elűzik a kereszteseket.
1291     A mamelukok 1517-ig uralkodnak a Szentföldön.
 
 
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2006 December 23, 10:37:49
4. A középkor
 
 
1400      A mongolok Tamerlán vezetésével feldúlják a Szentföldet.
1517      A török I. Szelim szultán elfoglalja Jeruzsálemet.
1517      A törökök 1917-ig uralkodnak a Szentföldön.
1537      és 1541 között építteti fel a török Dicsőséges Szulejmán szultán
            Jeruzsálem még ma is látható városfalait.
1799      Napóleon el akarja foglalni a Szentföldet, sikertelenül ostromolja
            Akkót, és Megiddónál harcol a törökök ellen.
1832      Az egyiptomi kedive (alkirály) megszállja Palesztinát.
1840      A törökök az európai nagyhatalmakat hívják segítségül; ezek
            felszabadítják a Szentföldet.
1846      A muzulmánok hétszáz év után engedélyt adnak az első templom,
            a „Christ Church" megépítésére Jeruzsálemben.
1860      Sir Moses Montefiori elkezdi a zsidó építkezést.
1882      Létrejönnek az első zsidó települések Palesztinában.
1894      A Dreyfus-per megrázza az európai zsidóságot.
1896      Herzl Tivadar megjelenteti „A zsidó állam" című könyvét.
1897      Herzl Tivadar összehívja az első cionista kongresszust, amely augusztus 29-től 31-ig tart Bázelban;
            ezen 199 küldött vesz      részt.
1898      II. Vilmos császár a Jeruzsálem! német Megváltó-templom felszentelése alkalmából felkeresi a Szentföldet (október 31.).
1917      November 2-án az angol kormány nyilvánosságra hozza a Balfour-nyilatkozatot,
            amely egész Palesztinát a zsidó nép nemzeti otthonául jelöli ki („national hómé").
1917      December 9-én az angolok győztesként vonulnak be Jeruzsálembe, ezzel véget ér a négyszáz éves török uralom.
1918      Az angol csapatok elfoglalják az egész Szentföldet.
1922      A Népszövetség (ma ENSZ) Angliára ruházza a Palesztina feletti rendelkezési jogot, amely 1948. május 15-ig tart.
1947      November 29-én az ENSZ határozatot hoz Palesztina felosztásáról l
1948      Május 14-én Dávid Ben Gurion a tel-avivi városi múzeumban bejelenti a demokratikus Izrael Állam megalakulását.
1967      A hatnapos háborúban az izraeliek elfoglalják a teljes bibliai földíjj Jeruzsálem Izrael osztatlan fővárosa lesz.
 
 
 
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2007 Január 09, 10:05:40
Sziasztok.

Elkezdhetnénk ebben a témában Jézus munkálkodását tanulmányozni,mikor itt járt a földön testben.

Mt 15,21-28
"Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.   
És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!
Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"   
Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték:
"Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik."   
De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz."   
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!"   
Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."   
Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak."   
Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában."

Nem véletlen hogy Jézus nem válaszolt neki először ;)
Mi volt az oka?Mit akar mondani az ige?

Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: maria - 2007 Január 09, 11:11:18
 Márk. 7:24-26 Mát. 15:21-
“És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.” A 23-nál, Jézus nem felel neki. A 25-nél pedig: “Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!”   Először csak kiállt Jézushoz, majd ez az édesanya leborul az Úr lábai elé és könyörög, hogy Dávid fia könyörülj rajtam, de Jézus nem válaszolt egy szót se. A tanítványok pedig elakarják bocsátani a anyát. Mit ír Márk? Bemegy az Úr egy házba. Észrevétlen akart maradni a vallásos emberektől. Észrevétlen akart lenni, de nem tudott. Odament hozzá egy pogány asszony akinek a lánya démonnal megszállt volt. Leborulva kérte, hogy szabadítsa meg tőle. Jézus azt mondja: - Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. A nő ezt feleli erre: - Úgy van Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Miről beszélnek? Az anya gyerekét egy gonosz démon gyötri, ők pedig a kutyákról beszélnek. Ez az asszony nem zsidó, hanem görög volt. Nem izraelben, hanem sziro-föniciaiából származott. Semmi köze nem volt a zsidókhoz. Odament Jézushoz, hogy segítsen rajta. De úgy szólítja meg: Uram, Dávid fia. Jézus erre nem válaszolt neki. A tanítványokat idegesítette ez az asszony. Ismerték a származását és nem akartak segíteni rajta. Elakarták küldeni Jézus mellől. Nagyszerű ötlet volt. Nem tudták, hogy Jézus nem csak a zsidókért jött el, hanem a pogányokért is. Érdekes, hogy Ő is ezt mondja az asszonynak: Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Ez azt jelentené, hogy csak a zsidókért jött el? Jézus eltaszítana valakit aki hozzá jön? Nem! Azt mondta, aki hozzám jön, azt nem küldöm el! Akkor mit tett itt? Miért mondthatta ezt? Azért, mert a nő beszéde mögé látott. Látta, hogy a beszéde nem egyezik a hitével. Figyeld meg, hogy a lopott imakiáltása hamis volt. Hallotta mástól pogány létére az imát és alkalmazta. Dávid fia segíts! Ez nem a szívéből jövő volt. Jézus ezt felismerte. Amikor letérdelt elé, már nem ezt mondta Dávid fia segíts. Hanem azt, hogy : “Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!” Ekkor jött felszínre a szívéből jövő imádság. Uram, kérlek segíts! Elő kell jönnie a mi szívünkből is az imának. Nem elég ha más kiálltását szólom Isten felé. El kell jutni odáig, hogy leborulva hívjuk segítségül. Azért tegyem meg, mert a szívemből jön elő és nem azért mert mások is így teszik. Melyik szívhez nem szól az Úr, és milyik szívre válaszol? Nem tudunk elbújni előle. Tiszteljük meg azzal, hogy ne mű imával, mű leborulással menjünk elé, hanem a szívünk szerint. Ne másolj le másokat! Ha te úgy érzed, hogy nem akarod felemelni a kezed mert mindenki azt teszi, akkor ne tedd! Legyen rá szabadságod. Ha valaki ugrál, de te leborulnál inkább Isten lábai elé, tedd azt, nem számít mit tesz a gyülekezeted többi tagja. Legyél rá szabad! Az Úr akkor szólni fog hozzád. Nem lehet úgy keresztényi életet élni, hogy állandó görcsben vagy, hogy mit tehetsz és mit nem. Ez nem szabadság! Jézus pedig arra hívott el és nem megkötözöttségre!
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: Antee - 2007 Január 09, 23:33:10
Sokszor jövünk az Úr elé ugy,hogy csak felszinesen kérjük Őt...
Van mikor a test,és az eszünk erölködésével imádkozunk.
Toporzékolunk,fetrengünk,és szinte már követeljük magunknak.

Ebben a történetben a Kánaáni asszony elleste az Izrealitáktól a szavakat,ahogy Mária is irta.

Saját nyelvünkön kell odamenni az Úrhoz,és Hittel!Ugyanakkor az Ő akaratát elfogadni!
Az asszony kétségbe esett,és odavetette magát Jézus lábaihoz!
Hitt benne,hogy meg tudja gyógyítani gyermekét.

Istennek Dicsőség!
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: maria - 2007 Május 14, 22:17:46
http://www.krisztus.ro/_olvasmanyok/pilatus_felesege/
http://www.krisztus.ro/_olvasmanyok/pilatus_levele/
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: maria - 2008 Február 22, 16:28:29
A Szentélyben minden Jézusra mutat. A Szentély bútorzata:
- Égőáldozati oltár, az udavar, arra mutat, hogy Jézus mit tett értünk a Kálvárián.
- Mosdómedence = Jézus megmosott minket a bűneinktől, hogy tisztán állhassunk Isten előtt.
- Gyertyatartó = Jézus maga a világ világossága.
- Asztal, a rajtalévő kenyérrel = Jézus maga az élet kenyere.
- Tömjén égő füsttel = A szentek/Istennépe/ imái, ami az Atya előtt jó illatként száll föl.
- Szövetségláda, a tetején kéttő kérubbal = Isten Trónusa

Ábrahám fia viszi a fát a hátán az áldozati helyre = Jézus viszi a keresztet a hátán az áldozati helyre
Isten egy bárányt áldoz fel Izsák helyett = Jézus maga a Áldozati Bárány
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2009 Május 26, 06:38:38
SÁMSON BOSSZÚJA

 
Sámson fogott 300 rókát, farkuknál fogva meggyújtotta és elengedte őket az ellenség gabonái közé és ezzel elpusztította termésüket.
(Bírák könyve 15: 4- 5.)
 
Én ezt a nagyszerű történetet az ellenség veteményének,  az ördög munkájának bölcs módon való elpusztításának látom.
 
300 "rókát" kersek. Evangélistákat, akik készek lángra lobbannni, hogy  kiküldjem őket az ellenség gabonái közé, hogy a Szent Szellem tüzével az ördög munkáját elpusztítsák. VIGYÁZAT, ELLENSÉGES TERÜLET, BELÉPNI CSAK SZELLEMI FEGYVERZETBEN LEHET !
 
Az egyik dolog, ami ezzel a történettel kapcsolatban eszembe jut az az, hogy amikor Sámson elfogta a rókákat, lehetséges, hogy egy egyszemű róka is volt köztük. Ez azonban nem tántorította el Sámsont cselekedetétől - az egyszemű rókát is lángra lobbantotta és szabadon engedte.
Aztán tegyük fel, hogy egy rühes róka is volt köztük; hullott a szőre, de ennek ellenére Sámson annak a rókának a farkát is meggyújtotta és elengedte az ellenség területén.
Egy másik róka talán az egyik lábára béna volt és sántikált. Ennek ellenére a lángra gyújtott farkával még a háromlábú róka is szaladni kezdett!
Végül tegyük fel, hogy Sámson fogott egy fogatlan rókát is - ez sem állította őt meg abban, hogy farkánál fogva azt is meggyújtsa.

Arra akarok kilyukadni, hogy ha te egy egyszemű, kopasz, béna vagy fogatlan "róka" is vagy - semmi baj ! Olyan bajod nem lehet, amit Isten tüze ne tudna kipótolni.
Ne a kudarcaidra, a hiányosságaidra és a hátrányos helyzetedre nézz, hanem engedd, hogy az Úr lángra lobbantsa a tüzét benned, és fuss ! Rohanj át az ellenség mezein, végezz pusztítást benne és arasd le a megtért lelkeket! Mert AZ  IDŐ  NAGYON  RÖVID és  __Jézus nagyon nagyon hamar el fog jönni__ !!!
 
Az Úr érintsen meg és használjon téged !  Szükség van rád. Jézusnak is és az elveszett lelkeknek is szükségük van rád, igen RÁD ! Ne hagyd cserben az aratómunkásokat, akik már régóta fáradoznak ! Új erővel gyere és segíts!
 
HA NEM MOST - MIKOR?
 
HA NEM TE - AKKOR KI?
 
Itt az ideje, hogy elvégezzük a lelkek nagy aratását.
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: maria - 2009 Május 26, 07:34:30
ermácsak! Ez nagyon kedves nekem. Ki írta? Megtudod adni az elérhetőségét?
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2009 Május 26, 16:39:54
Sajnos nincsen meg,már törlődött azóta és sajnos nem mentettem el az oldalt ahonnan kiírtam,azt hittem meg van.
bocsi érte. :2smitten:
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ircsi - 2009 Május 26, 17:27:04
Engem is nagyon megfogott,itt a link,már olvastam erről az oldalról,tényleg jó írások vannak.

https://www.revival.com/www/r.aspx?lan=8&p=18&aid=1760     :044:
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2009 Május 26, 19:51:33
Mária meg van.

http://www.apokalipszis.eoldal.hu/cikkek/profetikus-aktualis-politikai-es-tudomanyos-esemenyek/idoszeru-e-a-biblia_

Itt találtam. :fel:

Még ez is itt van.-ez egy másik oldal ez is érdekes.

http://www.elza.eoldal.hu/cikkek/a-hit-es-a-no/akit-az-isten-a-tenyeren-hordoz-
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ircsi - 2009 Május 27, 09:49:06
Ermácska nem jönnek be az oldalak   :04:
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2009 Május 27, 10:45:57
http://merenyi.site90.net/1_41_Apokalipszis.html    ----ez  főoldal.
apokalipszis - Prófétikus-aktuális politikai és tudományos események - Időszerű-e a Biblia?

Kipróbáltam nekem bejött.Próbáld meg újra,ezeket fentről vettem le.
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: maria - 2009 Május 27, 10:49:51
Köszi ermácska! Már letölthető az is Ircsike, megcsináltam.  :119:
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ircsi - 2009 Május 27, 11:33:24
 :thanks:
Cím: Re: Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2010 Április 06, 07:03:01
Carl Eichhorn "Isten műhelyében" c. könyvéből....Izrael, vagy: éjszakából világosságra

Jákób pedig egyedül maradt...
(1 Mózes 32, 24.Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. )

Izrael népe történelmének elején olvasunk a későbbi névadó ősatyának éjszakai tusakodásáról. Örök időkre szóló tanítást rejt ez magában. Lelki harc volt, de ugyanakkor testi tusakodásban is kifejezésre jutott. A külső harc a belsőnek tükörképe volt. Jákób rögtön gyanította, hogy emberfeletti lénnyel van dolga, aki a késő éjszakai órákban elé állott. De hogy maga Jahve volt az, ez csak később lett előtte világossá. Hóseás próféta pedig azt mondja nekünk, hogy egy angyal volt, akinek képében maga Isten jelent meg. A Biblia gyakran beszél arról, hogy angyal képében jelenik és szólal meg az Isten. A csodálatos ebben a harcban az, hogy voltaképpen mindkét fél győzött, Isten csakúgy, mint Jákób.

Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. Rátalált; Jákób pedig Istenre. Végre igazán megtört és elnyerte a teljes áldást. Itt-ott Isten már jelét adta annak, hogy Jákóbot szereti, de még sok mindent el kellett hordoznia vele kapcsolatban, ami nem volt rendjén. Isten azonban tud várni. Húsz éven keresztül végtelen nagy türelemmel mennyi testi és vétkes dolgot viselt el Jákóbbal kapcsolatban. Most azonban ütött az óra, hogy törésre vigye vele a dolgot és célba juttassa. És ez pontosan a legmegfelelőbb időpontban történt. Jákób ugyanis szorult helyzetbe jutott. Maga mögött felégette a hidakat Lábán felé, előtte pedig Ézsaú állt négyszáz fegyveres emberrel. Úgyszólván sem előre, sem hátra nem tudott mozdulni. Mindentől el volt vágva. Valósággal odakényszerült tehát Istenhez. Úgy érezte, hogy egyedül kell maradnia. Éjszaka volt. Lelkében már derengett, hogy mi is következik s ő készen állt már az Istennel való nagy találkozásra.

Nappalaink zajában olyan nehezen halljuk meg Isten hangját. Aki fél a magánosságtól, soha nem tapasztalja majd meg a hívő élet mélyebb igazságait. Hiszen még a szemünk is tisztábban és élesebben lát sokszor éjszaka, mint nappal. Az elcsendesedés percei vagy órái nélkül ellaposodik életünk. Amilyen áldásos lehet a másokkal való közösség, annyira nélkülözhetetlen a csendesség belső életünk számára. Ott, a Jabbók révénél a késő éjszakai órákban Istennek komoly beszéde volt Jákóbbal. Szószerint és mélyebb értelemben is éjszaka volt. A lélek tusakodásának éjszakájából egy egész életre szóló áldás születhet meg a te számodra is.

Egy férfiú tusakodott vele egész a hajnal feljöveteléig.
(1 Mózes 32, 24)

Jákóbnak úgy kellett megtapasztalnia Istent, mint ellenfelet. Hiszen Istennek még oly sok ellenvetése volt vele szemben. Igaz, hogy Ézsaúnak is sok kifogása volt Jákóbbal kapcsolatban, de az semmi sem volt ahhoz képest, ami Istennek volt irányában. Ott volt például az a hazugság, amit valamikor atyjával szemben elkövetett. Azután ahogyan kiravaszkodta magának az elsőszülöttségi áldást. Micsoda álnokság volt benne, amivel mindent saját előnyére igyekezett fordítani. - Milyen különös az, ahogy Jákób, Izrael népének ősatyja magán viseli a mindenkori ember jellemvonásait. Persze nemes vonás is akadt benne; valami magasztosabbra, nagyobbra vágyott. Ebben a tekintetben egészen más volt, mint Ézsaú, akiről az Írás azt mondja, hogy istentelen volt, azaz földhözragadt gondolkodású, szentségtelen ember, aki egy tál lencséért oly könnyelműen lemondott örökségéről. De Jákóbban még sok hiábavaló, nemtelen vonás is volt. Nem véletlen a neve sem. A Jákób név több mindent is jelent: valakinek a sarkát fogó, ravasz és alattomos. Emellett tele volt energiával; szívós volt és kitartó.

Ez az embernek a természeti alkata, mindig szeretne elöl lenni, vezetőszerepet vinni. Ravaszsággal és álnok hazugságokkal előnyökre próbál szert tenni; becsvágy és pénzsóvárság uralják. Istennek kell itt belenyúlnia, midőn az embert elviszi egészen Penielig s ott megkóstoltatja vele a bűn felett kimondott isteni ítéletet és az arra kiszabott büntetést.

Jákóbnak is le kellett vetnie régi énjét. Izraellé kellett lennie, hogy be tudja tölteni isteni hivatását. Amidőn azon az éjszakán egy ismeretlen hatalommal került szembe, a tusakodásban egyrészt felismerte bűnét, de másrészt Isten jelenlétét is. Hirtelen minden világossá lett előtte. Isten jelenléte mindig olyan, mint a tiszta és finom tükör, amelyben a legkisebb szeplő is azonnal meglátszik és nem rejthető el. Az a szorongás, ami ebben az éjszakai tusakodásban elfogta őt, a bűn miatt való szorongás volt. Hóseás azt mondja róla, hogy „sírt". Egész mélységében átérezte engedetlenségét és akaratosságát. Megalázta magát. Már előzőleg is volt egy ilyen érzése: „kisebb vagyok minden te jótéteményednél, melyet szolgáddal cselekedtél" - most azonban egészen összetört. Bűne ellene tett bizonyságot. Könyörögni és fohászkodni kezdett.

...és amikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípöjének forgócsontját és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
(1 Móz 32, 25)


Hogy értendő ez, hogy Isten nem tudott rajta erőt venni? Hát erősebb volt Jákób, mint Isten? A mindenható Isten szét tudná zúzni az embert, de az emberi akaraton nem akar hatalommal erőt venni. Magának az embernek kell azt önként kiszolgáltatnia. Isten nem kényszeríti az embert erőszakkal a megadásra. Belülről kell annak jönnie. Az ember a lelkiismeretét el is tudja hallgattatni! De amikor lelkiismeretének szavára hallgat, az belülről győzi meg őt. Nem tehet mást, kénytelen Istennek igazat adni. Tehát az igazságnak az ereje az, amin keresztül meggyőzi Isten az embert.

Van azonban egy másik erő is, amivel Isten meg tud győzni. Ez az ő szeretetének hatalma, mely által szívünket meglágyítja, önzésünket megtöri s térdre kényszerít bennünket. Persze Isten szeretete elől is el tud zárkózni az ember, de mégis az igazsággal együtt ez az az erő, mely önátadásra kényszerítheti. Az igazság önmagában véve ezt még nem végzi el. A szereteté a döntő szó.

Istennek azonban sok más egyéb eszköze is van, hogy megtörjön minket. Valamikor Jákóbnál a csípőjének a forgócsontját ficamította ki. A régiek gondolkodása szerint a csípőben összpontosult az erő. Isten tehát mintegy az ő természeti erőit bénította meg s rakott rájuk minden időkre szóló féket. Így vett rajta erőt Isten. Megéreztette Jákóbbal haragját, megrettentette lelkét. Haragja azonban tulajdonképpen nem Jákób ellen irányult, hanem bűne ellen, régi gonosz énje ellen. Tehát Isten nem ellenségünk. Mi vagyunk vele ellenségeskedő, ellenszegülő viszonyban. Amikor az ember igazi ismeretre jut el, megnyílik a szeme és felfedezi, hogy nem Isten az ő ellensége, hanem ő ellenségeskedik Istennel. Így Jákób lelkében is világossá lett abban az órában: hiszen Isten jót akar velem! Már húsz éve, hogy állandóan szeretetével közelít felém. - Már akkor, amikor a menekülés magános útját járta, a sötét éjszakában ő jött felé, de nem fenyegetőlég és büntetőlég. Szeretetét és jóságát ízleltette meg vele és ezt a vigasztaló biztatást nyújtotta: Én veled vagyok. Isten tehát szerető módon közelített Jákóbhoz s ez a felismerés mélyen megalázta őt. Isten erőt vett rajta és győzött.

...és monda: bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
(1 Móz 32, 26)

Jákób először még szívesen szabadult volna attól a férfitől, aki éjszakának idején megtámadta. Utána azonban már nem tudott elszakadni tőle, sőt ellenkezőleg, amikor az azt mondotta: „bocsáss el engem" - Jákób erősen belekapaszkodott. Ezekkel a szavakkal - bocsáss el engem - az Úr próbára tette őt. Éppen úgy, mint ahogy Jézus is az emmausi úton úgy tett, mintha tovább akart volna menni. Nyilvánvalóvá kellett lennie, vajon a két tanítvány ragaszkodik-e hozzá, vagy sem. Jézus azonban szívesen vette, hogy azok ragaszkodtak hozzá. Hasonló volt az eset a kánaáni asszonnyal. Jézus el akart tőle fordulni, de az nem engedte őt el, hiába utasította el az asszonyt, az még szaván is fogta őt.

„Nem bocsátlak el téged!" Ez a hitnek a szava. Jákób átérezte Istennek a bűn iránt való haragját, de ragaszkodott ahhoz a szeretethez, mely e harag mögött rejtőzött. Igazat adott Istennek, amikor az komolyan számadásra vonta, de ugyanakkor ragaszkodott az Isten kegyelméhez.

Amikor Isten eléd lép az úton, vagy elrekeszti utadat, akkor azt akarja, hogy te a karjába hullj. Lehet, hogy te szívesen kitérnél. Ne tedd, hanem állj oda a kínos ítélet alá és ne hagyd ott a vádlottak padját. De ne is engedd magad kétségbeesésbe taszítani. Ragadd meg a harag mögött levő kegyelmet.

Jákóbnak Isten húsz évvel ezelőtt csodálatos ígéreteket adott és ezekhez tartotta magát. - Minket Isten még hatalmasabb módon biztosított szeretetéről. Engedte, hogy Fia meghaljon értünk a kereszten. Amikor a Mindenható rettentései utolérnek minket és kénytelenek vagyunk magunkat halálra méltó bűnösnek nyilvánítani, szabad tekintetünket a keresztre irányítani. Isten nem akarja a bűnös halálát. Ezért engedte, hogy egyszülött Fia meghaljon értünk. Nem megsemmisíteni, hanem megmenteni akar. Az ő gondolata a békesség gondolata, még akkor is, ha bűneink miatti haragját érezteti velünk. A hit még az ítélet közepette is ragaszkodik a kegyelemhez. És igazán akkor kezdődik el a hit, amikor nem bocsátja el az Urat. Isten az ilyen hitet figyelembe veszi, mert nem válhat hűtlenné ígéreteivel kapcsolatban. A hit tehát még magát Istent is legyőzi.

Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél.
(1 Móz 32, 27. 28)

Mielőtt Jákób az áldást elnyerte volna, meg kellett neveznie önmagát. Az Úr már régen ismerte őt ezen a Jákób néven, de most magának Jákóbnak kellett kimondania azt, hogy milyen is az ő természeti lénye: ravasz, cselszövő - ezt jelenti szószerint Jákób neve. Aki azt akarja, hogy felülről áldást nyerjen, annak fenntartás nélkül be kell vallania, hogy kicsoda. Az az éjszakai óra a Jákóbban levő óembernek az órája volt. Jákób ezt az óembert most a maga teljes undokságában elismerte és be is vallotta. - Jákób életének nagy fordulata ebben az új névben fejeződik ki: Izrael, azaz Isten harcosa, vagy Istennel harcoló. Harcolt Istennel és győzött. Tulajdonképpen Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. De ugyanakkor valami csodálatos módon lehajolva hozzá, őt nyilvánítja győztesnek. A hit harcol Istennel és legyőzi őt.

„Küzdöttél emberekkel." Jákób már eddig is küzdelmes életet élt. Most azonban az Istennel való harcban felülmarad. Olyan ez, mint amikor a Megváltó azt mondja: „a te hited megtartott téged." A hit tehát az a győzelem, amely nem csupán az egész világot, hanem még magát Istent is legyőzi. Mert a hit még a sötétben is Isten ragyogó ígéreteihez ragaszkodik. Miközben Isten ítélete alatt áll, kegyelmének ígéretei felé nyúl. A hitben van valami szent makacsság és ellenállás. Nem hagyja magát könnyen elutasítani.

Minden hitből fakadó imádság Isten meggyőzése. Isten gyermekei tehát Istennel harcoló emberek. Ha valami nehéz dolog jön elő életedben, ne harcolj a nehézségekkel szemben, az kilátástalan dolog, hanem engedd, hogy az Úr harcoljon, azaz harcolj az Úrral! Amikor Jákób erőt vett az Úr felett, Ézsaút is legyőzte. Mihelyt Istennel rendeződött a dolga, a többi problémája is megoldódott. Szabad út nyílt előtte. Ne akarjunk mi a gonosz és kellemetlen emberekkel hadakozni, hanem menjünk az Úrhoz, hogy ő beszéljen a szívükkel. Ugyanez a helyzet, ha gondok vesznek minket körül. Igazán felesleges dolog a gondokkal hadakozni. Mihelyt keresztülimádkozzuk magunkat a nehézségeken, egészen az Úrral való közösségig, a gondjaink is eltűnnek, mert föléjük kerültünk.

És a nap felkelt rajta, amint elment Peniel mellett, ő pedig sántított csípőjére.
(1 Móz 32, 31)

Nem véletlen dolog, hogy éppen akkor kelt fel a nap. Jelképe volt annak, hogy Jákób előtt egy másik nap, a kegyelemnek a napja is felkelt és most már ott ragyogott az ő élete felett is. A felhők eltűntek. Valóban beteljesedett, hogy „eltöröltem álnokságaidat, mint felleget és mint felhőt bűneidet" (Ézs 44, 22). Jákób életében is nappal lett.

Amikor Jézus Krisztus szívünkben feltámad, elkezdődik a nappal, és mi Isten és a világosság gyermekei lettünk. Előzőleg sötét, elégedetlen emberek vagyunk. Csak az a megelégedett, akinek Jézusa van. Az ilyen ember a napos oldalon lakik. Nemcsak a kellemetlen dolgokat látja meg, hanem mindent a felülről jövő világosságban Iát és még a nem örvendetes dolgokban is valami jót fedez fel. Ahol Jézus van, ott a hála uralkodik. Az ember mindenben Isten jóságos kezét ismeri fel: Egyre kevesebb a panasz és egyre több a dicséret. „Ő pedig sántított a csípőjére", azaz külső embere nem került ki meggazdagodva ebből a harcból. Éppen ellenkezőleg, természeti ereje megtört. Kereszthordozó emberré vált, aki újra meg újra felismeri tehetetlenségét. Isten gyermekeinek az élete állandóan a szakadatlan meghalás jegyében folyik le. „Naponként halál révén állok" - mondja Pál apostol.

Ez a megfékezettség áldás lett Jákób számára; állandó emlékeztető jel és eszköz annak megakadályozására, hogy valamikor Istentől ismét elfusson. Így tekintsük mi is, ha Isten valamiféle hiányosságot enged meg életünkben. Sokkal jobb bénán és csonkán bemenni az örökéletre, mint teljes egészünkben kárhozatba kerülnünk. Ne nehezményezd tehát, ha egyik-másik csapás következményeit egy életen keresztül hordoznod kell, vagy félig-meddig belerokkantál. Isten nem akar túl tág teret adni arra, hogy ismét elkerüld őt. Ugyanakkor az ő kegyelmi erői sokkal jobban ki tudnak bontakozni gyengeségedben. Pál is így tapasztalta ezt. Arra gondolt, hogy mennyivel jobban tudna működni, ha az őt terhelő „tövistől" megszabadulhatna. De tévedett. Az Úr maga azt mondta neki: „az én erőm erőtlenség által végeztetik el". Ti. így kerül Isten ereje teljes kibontakozásra. Oda lesz önteltségünk és megtanuljuk azt, hogy minden lépésben ráhagyatkozzunk, mert ő erőt ad a legtehetetlenebbnek is. Erőtlenségünkben dicsőíti meg önmagát.
Jákób most végre áldást nyert, amit valamikor csalárd módon próbált magának biztosítani. Ugyan miből állt ez az áldás? Nem szavakból. Isten mindig valósággal és tettekben áld meg minket. Ebben az órában Jákób előtt felragyogott Isten kegyelmes arca. Megkapta bűneinek teljes bocsánatát. Isten önmagát ajándékozta neki. Szívét és szeretetét nyitotta meg előtte.

Jákób ugyancsak sok áldást tapasztalt meg már. Ő maga tesz vallomást arról: „kisebb vagyok minden te jótéteményednél". Most végre igazán elnyeri az áldást. Nem gondol többet még arra a veszélyre sem, mely Ézsaú részéről fenyegette. Csak egy dolog töltötte be szívét, hogy kegyelmet találjon Istennél. És ezt meg is találta. - Istennek sok földi ajándéka tulajdonképpen áldásának a jele. Jákób most végre beletekinthetett Isten irgalmasságtól sugárzó tekintetébe. Mikor elnyerte az áldást, egész lénye áradt a világosságtól és a szeretettől. S midőn Jákób később összetalálkozott Ézsaúval, igazán elmondhatta: „mindenem van nekem" (1 Móz 33, 11), míg Ézsaú csak annyit mondhatott: „van nekem elég". Miért volt meg Jákóbnak mindene? Mivel rátalált az Úrra.

Jákób azt kérdezi, „mi a te neved?" Ez a kérdés felesleges volt. Annak, aki Isten kegyelmét és békéjét elnyerte, Istenről személyes megtapasztalása lett. Sok mindent el lehet mondani vagy tanítani Istennel kapcsolatban. De igazán a személyes megtapasztalás útján ismerhetjük meg Őt. Úgy van ez a bűnnel is. Sokféle magyarázatot lehet adni arról, hogy mi a bűn, de csak az tudja igazán, akinek lelkiismerete felébredt s megtapasztalta, mit jelent Isten ítélete alatt állni. És hogy kicsoda Isten, azt csak az tudja igazán, aki elnyerte, amit senki emberfia nem adhat nekünk: a bűnbocsánat bizonyosságát és a szív békességét. Most már Isten nem a megismerhetetlen és kikutathatatlan nagyság előtted, hanem könyörülő Istened, aki szeret téged.

Jákób ezt a helyet Penielnek nevezte, ami magyarul azt jelenti: Isten orcája. Ott lett előtte ugyanis nyilvánvalóvá Isten orcája, azaz legbensőbb lénye, az ő kegyelme. Isten keze a hatalmát fejezi ki, Isten orcája azonban az ő szeretetét sugározza.

Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2010 Június 11, 11:47:33
http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/apostolok-cselekedetei.html

Apcsel magyarul,rövidfilm.
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Guti Tünde - 2010 Június 11, 12:39:15
 :169:
Köszi ermaha!  :169:
 :169:

Már régóta szerettem volna megnézni!  :afro:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: ermaha - 2010 Június 30, 07:43:07
Új szinkronizált film,Sámson és Delila.

http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/samson-es-delila.html (http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/samson-es-delila.html)
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Antee - 2010 Június 30, 11:17:04
Köszi Ermaha! Ha lesz időm meg fogom nézni! :afro:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: DöNdIkEeE - 2010 Június 30, 16:05:18
Khm ....  :neee:

Megnézzük  :076:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Kamilla - 2010 Október 26, 21:37:29
  JERIKÓ  OSTROMA

 Jerikó a közel-keleti neolitikum egyik legfontosabb lelőhelye (Tell-esz-Szultán). A legkorábbi emlékek az ún. Natúfi-kultúra korából valók
(i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors expanziójához vezetett . Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A Holt-tengerről való só és bitumen (szurok) cserélhetett itt gazdát türkizért, a porceláncsiga kagylójáért és obszidiánért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült).
   A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye.
A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. 

   Jerikó i. e. 1325 körül elpusztult. Ezt a bibliai hagyomány kapcsolatba hozza az izraeli törzsek korai bevándorlásával. Józsué könyve (5,6) írja le Jerikó bevételét, mely szerint „amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.”   
  Szintén a Bibliában A királyok első könyve 16. fejezetében említik, hogy i. e. 9. században Acháb uralkodása idején a bételi Hiél építette újjá Jerikót. Ez a korszak valószínűleg a babiloni fogság kezdetéig tartott.
  (eddig wikipedia)


     A Biblia ír a kapukról: az ókori keleti világban a város kapujának 2 szempontból volt kiemelkedő jelentősége:

  1. Ostrom idején ez volt a városfal gyenge pontja, ezért erőteljesebben védték, több bástya vette körül.
  2. Békeidőben a kapuban ültek mindennap a város vénei, és itt tartották tanácskozásaikat, itt ítéltek peres ügyekben, innen irányították a város életét – itt volt az „önkormányzat”, a „városi bíróság”

   Érdekes, hogy Jerikót nem a kapukon keresztül támadta meg Izrael, nem arra utasította őket az Úr, hogy ezeket a gyenge pontokat ostromolják, hanem a falak voltak a fő támadási célok!
   Azok a falak, amik nagyon magasak és nagyon vastagok voltak, hiszen azt olvassuk, hogy házak voltak a tetején:
  Józs 2:15; „Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala.)
 Tehát elég szélesnek kellett lennie, és erősnek ennek a falnak, mert több ház is lehetett rajta, nem csak a Ráhábé.
  Tehát ez a fal nagyon masszív, erős, teherbíró, elvileg bevehetetlen volt! A Józsué 6-ban olvassuk, hogy „Jerikó pedig be- és elzárkózott Izrael fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.” (Józs 6:1)

   Akkoriban azért voltak ilyen kerített városok, hogy megvédjék magukat az ellenségtől, rablóktól, tolvajoktól, stb. Az Úr mégis azt mondta Józsuénak, hogy a falat járják körül és az le fog omlani, nekik nem kell harcolni, csak megtenni, amit a Mindenható mond nekik:
6:2-5;
2.  És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.
3.  Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.
4.  És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
5.  És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen.


  (folyt.köv.)   :2smitten:      :169:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Kamilla - 2010 Október 27, 12:39:32

      Mit is kellett tenniük? Menjenek elől a harcosok, kövessék őket a papok, vigyék a szövetség ládáját, előtte kosszarvból való kürtöt fújjanak 6 napon át.
  Majd a hetedik napon mindezt hétszer! = a teljesség száma!

  És mikor megfújják a papok a kürtöket és ezt meghallja a nép, azonnal kiáltsanak teli torokból és akkor megtörténik a csoda: leszakad a fal!
   Ez az erős, vastag, fal, amely házakat tart meg!

   Tehát: elől a harcosok  = akiknél fegyverek vannak, katonai felszerelés: (üdvösség) sisak, az( igazság) mellvas, kezükben a (hit) pajzs, derekukon az (igazlelkűség) öv, lábukon a (békesség evangéliumának) saru, hátukon a (dicséret) köntös, (szájukban = kezükben (az élő Ige, mint) kard.

  Utánuk mentek a léviták, akik vitték a szövetség ládáját, benne a Törvény tábláival, a mannás aranykorsóval és Áron kihajtott vesszejével!
   Rajta az engesztelés fedele a Kérubokkal, ahová évente a főpap vitte az engesztelés vérét, a Szentek Szentjében! Ahová leszállt Isten sekinája és kegyelmet közvetített a népnek! A Mindenható hatalmas mennyei ereje! Meghal, aki hozzáér szentség nélkül! Félelmetes erőtér! (Tudjuk Uzza esetéből!)

  (folyt.köv.)    :2smitten:     :169:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Kamilla - 2010 Október 27, 17:27:51

  Kürt fújásról  olvasunk a Szinaj hegyi eseményeknél, amikor is Törvényt adott az Úr népnek:
2Móz 19,16 És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
2Móz 19,19 És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
 2Móz 20,18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. 

   Megrendült az egész hatalmas hegy és ha valami élő hozzáért, meg is halt, Isten szentségének erejétől! 

  A 3Mózes 25-ben pedig a kürtzengés az engesztelés napján, az ötvenedik évben a szabadságot hirdette embernek, földnek egyaránt.

  Hat napig csendben mentek körül, csak a lépések zaja hallatszott. Nem tudták a jerikóiak mi történik, csak azt látták, hogy körbe járkálnak az izraeliek és féltek! Hallották már hírét ennek a népnek, akivel a Mindenható Isten van, hogy micsoda győzelmeket arattak eddig is, pedig kevesen voltak, mindig úton, látszólag védelem nélkül és mégis! Ők pedig azt hitték, biztonságban vannak a maguk építette vastag, erős, masszív fal mögött, most mégis készül valami, valami félelmetes és nem tudni mi lesz a vége!

  Ma a hat nap a felkészülésünk ideje, amikor az Úr felkészít: körbejárunk, felmérjük az ellenség területét, kikémleljük gyengeségeit, mi magunk pedig erősödünk a járás közben, gyűjtjük az energiát, a bátorságot, tapasztaljuk, hogy velünk a Mindenható, csatákat nyerünk és készülünk együtt a nagy kiáltásra! = amikor egységben, egy akarattal, az Úr parancsára eljön a cselekvés, a nyílt kiállás ideje, amikor minden csata eldől a végső, nagy háborúban!! És nem nekünk kell harcolnunk igazából, csak a hűséget, a kitartást, a bátor, odaszánt szíveket nézi a Király, hogy ki van vele!

  DE! A hetedik napon, mikor megfújták a papok a kürtöket és felkiáltott a nép, teli torokból, egyszerre, egységben, engedelmességben, járva a Hatalmas Isten parancsa, Törvénye szerint, akkor csoda történt: a fal, a masszív, erős fal, amely házakat tartott, amit a város lakói építettek nagy gonddal, védelmükre, összeomlott, mint egy kártyavár!
   És kéz érintése nélkül!

  (folyt.köv.)    :2smitten:       :169:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Kamilla - 2010 Október 27, 21:50:37

  Egyedül az engedelmesség, a hit mozgósította a El Sadaj erejét és megtörtént, amit Ő mondott!

  Így lesz ez most is, a hetedik napon: lehull a mennyből egy kő, kéz érintése nélkül és összedőlnek az emberek által épített falak, magaslatok, erősségek, és azok, akik a KŐ, a Messiás oldalán fognak állni hittel, engedelmeskedve, egységben, azok győzni fognak, és nem a saját erejükből, hanem a Seregek Urának erejével, a Mindenható, az Örökkévaló erejével és a feltámadás erejével! A Mindenható Atya Isten sekinájának erejével, amely mindvégig az Övéivel van!!

  Tartsunk ki tehát, járjunk engedelmességben, szeretetben és hűségben, mert az Úr igája könnyű, terhe gyönyörűséges és mindenhez, minden harchoz, próbához, sőt még a kísértésekben is megadja az erőt, a kiutat azoknak, akik Őt nézik, keresik Őt, és hallgatják és megcselekszik beszédét!
       Ámen!

     :2smitten:      :169:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: zoltan - 2010 November 27, 13:12:57
Szeretnék egy kicsit foglakozni Jákob történetével.
De itt az elején egy kicsit szeretnék Ézsauról is szólni.
Itt mindjárt az elején megtudunk egy pár dolgot a családról.
Izsák – Ézsaut szerette
Rabeka – Jákóbot
Egy kis családi személyválogatás ami megosztotta a testvéreket. Elkerűlhetettlen következménye, a testvéri szeretetlenségnek, és a testvér viszálynak.

Ézsau vadász volt, keménynek és bátornak kellet lennie, mivel minden nap veszélyben volt az élete. Naponta szembe nézet a halállal. A történet végén megtudjuk, hogy Ézsau nem tartotta nagyra  (megvetette) az elsőszülöttséget.
Jákób ennél szelídebb volt, az anyuka kedvence, akiről az ígéret szólt.

Olyan könnyen belénk rögződött az, hogy Ézsau volt a rossz, Jákob a jó. Ézsau volt a gonosz nagy testvér, Jákob az áldozat, akinek majd menekülnie kell.
 
Egy néhány gondolat Ézsauról.
Nem volt ő  olyan gonosz mint első látásra tűnik, sőt Jákob sokkal alattomosabb volt, számító, és szeretettlen. Ézsaunak egy nagy bűne volt, nem értékelte az örökséget, az elsőszülöttséget. Lehet nem csak az ő, hibája volt ez, lehet szülei, Izsák nem mondta el micsoda ígéret, mennyi áldás rejlik az elsőszülöttség mögött. De az is lehet, hogy egyszerűen, nem vette komolyan, nem érdekelte, hisz csak a jelennek élt, ahogy most is sokan tesznek. Itt keresztyénekről szólok, akik tudják és hallottak róla, hogy Isten követése, az Isten akarata szerinti élet, a szentség, mennyi áldással jár, de mégse törődnek vele, mert minden nap inkább a világias, a világ szerinti életett válasszák, lemondva azokról az áldásokról amiket Isten akar adni. Többre értékelik a világ áldásait, azt amit a világ tud nyújtani, mint a pénz, szórakozás, a testiesség ... , mint azokat az áldásokat amik Isten szolgálatából, az Isten szerinti életből fakadnak.

Mégis szerintem Ézsau emberi szemmel nézve sokkal jobb szívű volt mint testvére Jákóbb.

Gondolkozz el azon ha, látnád, hogy testvérem hazajön hozzám fáradtan, lehet 24 órát kellet dolgozzon, egy kemény gyárban. Nagyon éhes, mivel nem volt mikor készítsen ennivalót. Én otthon épp finom ennivalót készítek. Megjön a testvérem és azt mondja: - Kérlek adj egy kis ennivalót mert nagyon éhes vagyok, nem ettem már egy napja. Én erre azt felelem neki, - Figyelj adok neked enni, de lemondasz az örökség rád eső részéről.
Milyen véleményed lenne rólam. Milyen testvér vagyok ha így cselekszek. Vegyük lazábbra, csak eladnám neki az ebédet. Te eladnád az ebédedet a testvérednek? Ha jó testvér vagy, semmi képen.
Jákob pedig ezt tette. Kihasználta testvérét, testvére gyengeségét, éhségét.
Jákob se volt különb, ő se bízott Isten ígéretében, ugyan úgy ahogy Ézsau sem. Jákob maga akarta megoldani azt, amit Isten  ígéretben akart neki adni. Jákobnak kellet volna hagynia, hogy Isten töltse be az ígéretet. De Jákob úgy gondolta, jobb ha megragadja a kínálkozó alkalmat, és nem bízik a jövőben, kétes ígéretekben. Tulajdon képen, ugyan úgy lekicsinyelte Istent, és az Ő igéretét mint testvére Ézsau. Nemcsak Isten ellen vétkezet, hanem testvére ellen, sőt édesapja ellen is vétkezet. Borzasztó fájdalmat okozva, apjának, testvérének, édesanyának. A következmény az lett, hogy elvesztette családját, édes anyát már nem láthatta élve.

Még egy gondolt Ézsauról. Évek múlva, mikor jön hazafele, Jákob családjával, meglepő Ézsau viselkedése. Teljes szeretettel viseltetik testvérével szemben. Nem csak megbocsájtott, de még elé is megy, nem csak elé megy kész segítséget küldeni neki. Megbocsájtó, segítő kész szívvel megy Jákób elé. Nincs harag, nincs gyűlölet, hanem azzonal megy Ézsaú a testvére elé, nyakéba borul és sírnak.

1Móz 33:4  Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.

Ézsaú szívében nincs semmi gonosz gondolat Jákob iránt, csak testvéri szeretett. Viszont ha megfigyeljük Jákóbot a találkozás előtt, teljes volt  félelemmel, viszont az ige azt mondja, (1Ján 4:18  A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben)
Léhet, hogy a nagy küzdelem, egyik oka ez volt ott a Jabbok révénél, az áldás, mert ha megvan az Úr részéről az áldás, akkor Ézsau nem tehet semmit. Küzd Jákob az érdekeiért, ez volt ott a baj, még mindig csak az áldás kellet Jákobnak, nem az Úr, ezért nem tudta adni az Úr az áldást. Jákob meg erőszakos, mert csak az van a szeme előtt, hogy életét mentse, mert akié az áldás, azé az ígéret, ha viszont megvan az ígéret, hogy ő nagy népé lesz akkor ez a biztosíték arra, hogy ő életben marad. Milyen szomorú, Jákob még mindig nem tanult meg bízni az Úrban.

Nézzük meg Jákob szívét, hogy még ezek után sem volt tiszta. Nem tudta lerendezni a múltat, lehet még nem tudott tiszta szívből bocsánatott kérni, és megbocsájtani. Megígéri Ézsaunak, hogy utána megy, hogy haza megy, de ő nem tartja be az ígéretét, és onnan más irányba indul, majdnem ellenkező irányba, mint ahogy kellet volna mennyen. Ennek ismét beláthatatlanul rossz következménye lett. Elgondolkoztatok azon, mit gondolhatott Ézsau, mikor látta, hogy Jákob, megint hazudott neki. Hiába várja, nem érkezik meg. Ott az édes apa, Izsák, ő is várja Jákóbot, de ő nem jön. Mennyire fájdalmas volt ez. Jákob az élete során, nagyon sok fájdalmat okozzott azoknak akik körülötte éltek. Ennek következtében ő is nagyon sok fájdalmat kapott.

Mielőtt Jákobbal foglakoznék, azért szerettem volna hogy lássuk, ne ítéljünk hamar, mind a két testvérnek megvoltak a hibái. Sőt Jákob sokkal nehezebb eset volt mint Ézsau. Kicsi hit, kemény szív, a megbánás hiánya, nem tudott felelőséget vállalni döntéseiért, és meglátjuk, hogy még bálvány imádás is volt Jákobéknál. Mégis az Úr Jákóbot, válassza. Ilyen az Úr kegyelme, hogy megmutassa, hogy nem az érdem szerint, nem az ember alkalmas volta szerint, hanem egyszerűen a kegyelem választássa szerint választ. Jákobnak nem volt nagyobb hite, nem volt nagyobb szeretette, nem volt megbocsájtóbb mint Ézsau. Sőt ilyen szempontból Ézsau sokkal jobb volt. De az Úr Jákobbal akarta üdvtervét tovább vinni. Miért? Mert Ő így döntött.

Nem azért választ bennünket Isten mert látott bennünk valami jót, mert jobbak vagyunk mint mások, mert több hitünk van. Nem, egyszerűen kellünk neki, és ennyi. Egyszerűen, téged és engem választott. Mit látott bennem? Megmondom, az Ő haragjának tárgyát.  Semmi jó nem volt bennem, és semmi jó nincs bennem, egyedűl Krisztus. Ő adta az életét értem , Ő váltott meg, Ő vette el Isten haragját, ami engem kellet volna érjen.
Miért választotta Jákóbot, nem azért mert ő jobb volt, sőt ő rosszabb volt mint testvére, azért választotta Isten, hogy mégjobban megmutassa kegyelmét, szeretetét,jóságát, türelmét. Miért választott téged, és engem, azért mert mindenkinél gonoszabbak voltunk, mert semmi jó nem volt bennünk. Ami jó van bennünk most, az, Krisztus bennünk.

 :2smitten:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: Guti Tünde - 2010 November 27, 16:41:29
"Sőt Jákób sokkal nehezebb eset volt mint Ézsau."

Hm... Tényleg van nagyon sok kiváló jellemű, nem hívő ember, és van bőven gyengébb jellemű keresztyén.
Valóban kegyelem, hogy kiragadta az életünket az Úr a bűnből, és ha bármivé is formáltattunk, ami Krisztusra mutat, az mind kegyelem!  :05:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: zoltan - 2010 November 29, 17:23:10
Had fojtassam Jákób történetét.
Jákob kétszer is átveri testvérét Ézsaut. Előszőr amikor el cseréli az ételt az elsőszülöttségre, másodjára, amikor már idős apját csapja be, ő készíti el az ételt  még Ézsau előtt, és ő megy be az édesapjához, hogy megkapja az áldást. Mind az édesapját mind a testvérét megcsalva ezzel.

Ezek után, Jákob nem maradhatott otthon. Menekülnie kell bátya haragja elől. Iszonyú fájdalmat okozott testvérének és édesapjának. De ugyan akkor ő is elvesztette a békességét, menekülnie kell, otthagyva az otthonát.
Jákob nem tudott bízni az Istenben, a szomorú az, hogy az édesanya se, sőt ő vitte bele a gonoszba. Pedig annak idején milyen csodálatosan megtapasztalta Isten gondviselését.
Jákob szemei előtt csak az áldás lebegett, és hogy azt mindenáron meg kell szerezze, még akkor is ha nem tisztességesen. Holott ő Istenben és Isten ígéretében kellet volna bízzon.
Az Istenben való hit, bizalom hiánya mindig bűnhöz vezet. A bűn következménye pedig mindig szenvedés. Szenved Jákob családja és szenved Jákob.
Milyen szomorú, megvan az áldás amire annyira vágyott, de nem marad semmije. Később rájön majd, hogy az igazi áldást Istentől kell megkapja, anélkül nem ér az egész semmit.

Isten nagyon sok ígéretet adott az ő gyermekeinek, többek között azt is, hogy ő lesz a mi gondviselőnk.
Nagyon sokkan nem értik meg azt az igazságot, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme

1Tim 6:10  Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

Ezért nemtörődve mássokkal csak az „áldás” megszerzése van a szemük előtt. A pénz, a karrier, a siker, a családi örökség. Nem érdekli őket mijen áron, csak az, hogy az övék legyen. Képesek át gázolni a másikon, eltiporni, ha kel még a testvért, vagy szülőt. Nem törődnek azzal mennyi fájdalmat okoznak, és mennyi szenvedést a másik embernek. Ez gonoszság.
Hazugság, csalás, lopás, a másik ember bemocskolása, csak azért, hogy előbbre jussanak, hogy több pénzük legyen, hogy könnyebben mennyen. Ennek legtöbszőr az a következménye, hogy ezek az emberek az „áldások” hajszolásában, nem tapasztalják meg az igazi örömöt, az igazi áldást, az igazi békességet. Sőt legtöbbször egyedűl maradnak és súlyos lelki betegek lesznek. Amin csak az Úr kegyelme tud segíteni.

Az Úr azt akarja, hogy őrizzük meg magunkat tisztán. Bízunk az Ő munkájában, hagyni, hogy ő vigyen előbbre minket, ő rendelje ki azt amire szükségünk van. Legyünk megelégedettek, azzal amink van.
Az egyik nagy bátorítás számomra József történet. Az egyik nap József még egy bőrtönben sínylődik, a másik nap az ország második ember. Ilyet csak az Úr tud tenni.
Dánielt nem érdekelte, sem a pozíció megszerzése, sem annak megtartása amikor az az Úr akaratával ellenkezet. Ezeknek az embereknek egy cél volt a szemük előtt, megfelelni Istennek. Megőrizni magukat tisztának.

Isten gyerekeinek a szentség, a tisztaság kell legyen az első az életükben.

1Thess 5:22  Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!

 :2smitten:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: zoltan - 2010 November 29, 17:35:15
Jákob menekül, és az ő menekülése közben, ami bűne következménye, felragyog Isten kegyelme.
Az Úr megjelenik neki álmában.  Itt jelenik meg neki először, és majd évekkel később ez lesz az a hej ahol Jákob igazán megkapja az áldást, a szabadulást.
Jákob álmot lát, ahogy egy létra összeköti a földet a mennyel, amin angyalok járnak fel le. A létra tetején az Úr állt.

Az Úr áldást ígér Jákobnak.

1Móz 28:13  És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
1Móz 28:14  És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
1Móz 28:15  És ímé én veled [vagyok], hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

Amikor felébred Jákob megérti, hogy az Urat látta, és elnevezi az a helyet Isten házának (Bétel).
Ott van az Úr háza, ahol ő jelen van. Vagy ahol ő jelen van az az úr háza.

A samáriai asszony kérdezte az úr Jézust hol kel imádni az Isten, Jeruzsálemben vagy a Gerazim hegyén. Az úr azt mondta, nem az a fontos hol, hanem az, hogy hogyan. Mert az Urat, Szellemben és igazságban kell imádni. Az úr ottvan ahol ilyen imádók vannak.  Tegyük fel a kérdést, vajon a házunk, otthonunk az úr háza? Azzá tehetjük, ha elkezdjük otthon is az Urat igazságban imádni.

Jákob találkozik az Úrral, de még nem ismerte, meg, nem tudta ki az az Isten, számára csak egy Isten volt, lehet a sok közzűl. Meg látjuk később , hogy több mint 20 évnek kellet el teljen, mire rájön, hogy csak ez az egy Isten létezik.

Még itt is csak az áldás jár a fejében, és még igen hitetlen az Úrral szemben.
Akkor lesz az Úr az én Istenem, ha velem lesz, ha megáld.

1Móz 28:20  És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
1Móz 28:21  És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;

Sokan vannak igy, hogy feltételeket szabnak az Úrnak. Akkor követik, akkor adják át életüket, vagy csak akkor hisznek benne, ha előbb valamit kapnak az úrtól. Ha fel tud mutatni, valamit az Úr, ha megáld. Sok ilyen imát hallottam, ami a “ha” szóval kezdódöt. Ha megáldasz, ha munkát kapok, ha kiemelsz a bajból, ha meggyógyítasz, ha ezt vagy azt teszed az életemben,  … akkor odaszánom az életemet, akkor megtérek, akkor téged követlek.

Az a csodálatos, hogy az Úr az ilyen imákat is meghallgatja, és legtöbbszőr cselekszik is azért mert az  Úr nagy kegyelmű, irgalmas, szeretettel teljes.
Sajnos legtöbbszőr velünk van a baj, mert sokszor megfelejtkezünk az ígéreteinkről. Elfeledkezünk arról mit ígértünk az Úrnak, és van úgy, hogy elfelejtünk hálát adni, mert elfelejtettük kitől kértünk. Ahogy Jákob is megfeletkezet az ígéretéről. De az Úr mindig figyelmesztett. Figyelmeztette Jákobot is, és eszébe jutatta, fogadását.

Zsolt 50:14  Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

 :2smitten:
Cím: Re:Bibliai történetek
Írta: bacsipista - 2011 November 05, 18:34:42
Tűz

 

Amikor a szeretetet keresed, Istent keresed.
Amikor Istent keresed, a szeretet után kutatsz.
Isten szeretete olyan, mint az emésztő tűz, de hol az Isten?


 

Metsző szél fújt a naptól kiszikkadt táj fölött, felkavarta a finom, sárga port és Nathan fáradt szemeit, száraz torkát égette. Mezítláb vonszolta magát egyre tovább a forró, hegyes köveken. Így nyomakodott át a hangos embertömegen. Izzadságcsöppek fénylettek mezítelen felsőtestén. Sok fiatal jött rajta kívül erre az összejövetelre. Bár Nathan a leányokat csak futólag üdvözölte és úgy tett, mintha figyelmet sem szentelne rájuk, annyira azért nem voltak számára közömbösek.

          Megszámlálhatatlan korábbi találkozó emléke futott át az agyán. Zarándokok seregével újból és újból a szent helyekre zarándokolt, hogy csillapíthassa Isten és a szeretet utáni vágyát. Baál és Asera kultuszhelyei sok fiatal lelkesedését elnyerték, olyanokét, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a napi kenyerükért keményen megdolgoznak. Nagyobb beteljesülést hajszoltak. Nathan egyike volt azoknak, akik teljesen átadták magukat az ilyenek gondtalan és sokszor fékevesztett életstílusának.

Szülei eleinte ellenezték ezt és rá akarták beszélni, hogy a kemény munka és az erkölcs józan életelvére hagyatkozzon. Nathan azonban nem tudott mit kezdeni szülei vallásával, amely erkölcsi prédikációkra, kemény munkára és hetente egyszer unalmas istentiszteletre korlátozódott. Végül azt az erős érvet érvényesítette a szüleinél, hogy „mindenki ezt csinálja”.

          Ez messzemenően igaz volt. Kevés kivételtől eltekintve az egész országban a Baál-tiszteletet ismerték el kultúrájuk részeként. Mindenfelé voltak szent szobrok és kultuszhelyek.

Maguk a politikusok és vezetők is egyetértettek az ünnepekkel, sőt részt is vettek rajtuk. Bár Nathannak sokszor kellett a lelkiismerete gyötrő szavát elnyomnia, rabul ejtette a kor irányvonala és együtt úszott a széles tömegek áramlásával.

Miközben Nathan a tömegen furakodott át, remélte, hogy elkaphatja a Baál- és Asera-papok pillantását. A hűség, odaadás, sőt a szeretet ifjonti érzései töltötték el a lelkét minden ember iránt. Számára ők barátok és hősök egyvelege voltak. Bár nem ismerte személyesen a példaképeit, tudta, hogy gondoskodtak ennek az összejövetelnek is a jó hangulatáról.

          Ennek az eseménynek most azonban másnak kellett lennie. Kortyolt a vállán függő bőr tömlőből, ide-oda öblögette kiszáradt szájában a langyos folyadékot és közben kiszínezte magában, mit tartogat számára ez a nap.

          Az ország három éve aszálytól szenvedett, a hírek szerint Illésnek[1], JHVH[2] prófétájának átka miatt. Ez az ember egyike volt azon keveseknek, akik a régi zsidó hithez konokul ragaszkodtak és nem alkalmazkodtak ahhoz a néphithez, mely éppen általánosan elterjedt.

          Most találkozót kényszerített ki a Baál- és Asera-prófétákkal itt, a Kármel hegyén, Izrael egész népe előtt. Nathan érezte, hogy valami módon összeütközés lesz ebből, de arról sejtelme sem volt, hogyan. Mindenesetre ennek az idegölő szárazságnak a közeli végében reménykedett és emellett abban is, hogy egy kicsit még szórakozhat is.

 
A kosszarv-tülök átható zengése kiszakította Nathant a gondolataiból és hagyta, hogy  magával sodorja a tömeg, mely a tülök hívását követte. Az egyik hatalmas sziklán egy férfi állt, a pusztai emberek ruházatába, poros teveszőr köntösbe burkolózva. Ősz haja és szürke szakálla fénylett a napfényben. Nathan éppen közelebb ért, amikor a férfi felemelte a hangját:

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt! Ha pedig Baál az isten, kövessétek azt!”

          Ez volt hát Illés. Nathan igyekezett a férfi arcát kifürkészni. Nem voltak őrülten fanatikus szemei, de nem volt régi, vallásos kövület sem, ám pillantása meglepte Nathant: ott állt egy ember, akinek öröm és szenvedés volt az arcára írva – egy férfi tele szenvedéllyel és méltósággal.

          Nathan a szíve mélyén megérzett valamit, amikor ennek a férfinek  a szavait hallgatta.

„Én vagyok JHVH utolsó prófétája, míg Baálnak négyszázötven prófétája van. Hozzatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, vágják darabokra és tegyék a fára, de ne gyújtsák meg az áldozatot! Én a másik bikát készítem majd elő, a fára fogom tenni és én sem gyújtom meg.”

          Illés a tömeg széle felé fordult. Nathan követte a pillantását és látta, hogy csillogó ruháikban a Baál-próféták gyülekeztek ott. Illés hozzájuk kiáltott:

„Hívjátok hát isteneitek nevét, én JHVH nevét hívom. Amelyik isten tűz által válaszol, az az igazi Isten.”

          A tömeg hangos rikoltozással fejezte ki egyetértését és Nathan is lelkesen kiabált a többiekkel. Most aztán látványosabb előadás lesz, mint eddig bármikor! A Baál-papok belekezdtek ritmikus, hipnotizáló dallamaik éneklésébe, testüket ide-oda ringatták éppúgy, ahogyan Nathan ezt a korábbi ünnepeken már megszokta. Ezelőtt megszámlálhatatlanul sokszor hallotta ezt a zenét, de még soha sem énekelték ezt ennyien együtt. Puszta intenzitása és kifejező ereje is lenyűgöző volt. Nathan elbűvölten énekelt és ringatózott a zene ritmusára.

Kábultan nézte, hogyan vágják le és darabolják fel a fiatal bikát. Aztán a tömeget követte, mely nagy körmenetben vonult a térség egyik felén lévő, gazdagon feldíszített kőoltárhoz. A próféták egymás után lépdeltek fel a kőből faragott lépcsőkön. A levágott bikát, melyet magukkal vittek, ünnepélyesen az oltárra helyezték.

          Mint rendesen, most is megváltozott a zene. A trombita hangja mind magasabb lett és felgyorsult, majd egy hangos kiáltásra a próféták vad táncban törtek ki. Színes ruháik ide-oda lobogtak, míg a vad zene ritmusára táncoltak. Egyikük dallamos panaszdalra emelte fel a hangját és így kiáltott: „Ó Baál, hallgass meg minket!” A többiek csatlakoztak: „Ó Baál, válaszolj!” Ezt Nathan már túl jól ismerte és kezdte érezni, hogy lelkében ismét leírhatatlan érzések indulnak fel. Sokszor megtörtént már ezeknél a csúcspontoknál, hogy Nathannak könnyen sikerült valamelyik csinos leány közelébe kerülni. A szárnyaló muzsika és a szabados tánc sok gátlásküszöböt lerombolt, így aztán nem volt szokatlan hogy az emberek ösztönösen ölelkeztek.

 
Ma azonban Nathan bensőjébe lassan kellemetlen érzés lopózott be. Amikor az egyik fiatal leány hozzá közeledett és kezét a karjára tette, lerázta magáról és nyugtalanul ment arrább. Ilyen állapotban kóborolt össze-vissza délutánig, amikor Illés hangja ismét felhívta a figyelmét. Az éltes korú próféta csúfolta a Baál-papokat, mert istenük mindeddig nem küldött tüzet, mely az áldozatot megemésztette volna.

„Kiáltsatok hangosabban! – szólt fennhangon  -  hiszen isten! Talán gondolataiba mélyedt. Hívjátok hangosabban, hívjátok fel magatokra a figyelmét!”

          Halálos csönd függött az embertömeg felett. Nathan visszafojtotta a lélegzetét, várva, mi történik. Illés tovább kiáltott: „Tán elutazott!” Még Nathan sem tudott egy mosolyt  elfojtani zavarában. Amikor aztán Illés így folytatta: „Nem, valószínűleg csak elaludt, fel kellene  ébreszteni”, a tömegen mormogás futott végig. A Baál-próféták bőszülten és gyűlölettel meredtek Illésre.

          Egyik próféta hirtelen kiáltásban tört ki és nagy késével saját karjába vágott. Másodpercek alatt a többiek is húsukat kezdték vagdosni és így kiáltoztak: „Ó Baál, felelj nékünk!” A tömeg figyelme ismét teljesen a Baál-papokra irányult. Nathan számára lassanként tudatosult, miért is nem tudott ma igazán hangulatba jönni. Kétségei támadtak. Élete utóbbi pár évét talán egy illúzióra fecsérelte. Lelkiismerete, melynek hangját jó ideje elhallgattatta, lassan ébredezett és eszébe juttatta saját önzését.

          Mi van, ha nem Baál az igazi isten? Milyen sors várna rá azért, mert idegen istent szolgált? Nem használt-e ki másokat saját élvezetére anélkül, hogy tekintettel lett volna arra, megsebzi-e őket?


Ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben a délután és a Baál-próféták ereje a végét járta. Estefelé Illés mégegyszer felemelte a hangját, hogy a népet a térség másik felére gyűjtse. A Baál-papok elcsigázva, kimerülten járkáltak fel-alá. Istenüktől nem kaptak feleletet.

          Illés ellenben szótlanul fogott hozzá a tizenkét nyers, faragatlan kőből való oltár építéséhez. Fát helyezett rá, majd leölte a bikát és darabjait a fára helyezte. Aztán olyan dolgot művelt, amivel mindenki figyelmét magára vonta: amikor ezekkel elkészült, árkot vont az oltár körül és a bikát, a fát, az oltárt és mindent átitatott tizenkét vödör drága vízzel, míg minden csepegett és az árok is színig telt a vízzel.

          Aztán a tömeg közepére állt, feltekintett a felhőtlen égre és kezeit imára emelte fel:

„Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg a mai napon, hogy te vagy Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!”

          Illés imája egyszerűnek tűnt és nem hatott túl nagy benyomást keltőnek a Baál-próféták drámai ceremóniája ellenében. Lehetett hallani, ahogyan a víz halkan csöpögött az oltárról. Ettől eltekintve teljes volt a csend. Aztán dörgő robajjal napfény világosságú tűzoszlop zuhant le az égből és felemésztette az egész oltárt.

          Nathan egy pillanatig megrendülten, szótlanul állt és a fényesség elől eltakarta az arcát. Majd térdei összecsuklottak alatta, félelemmel vetette földre magát. Az egész tömeg egyszerre kiáltott fel: „JHVH! Ő az Isten!”

          A bénultság pillanatában Nathan számára világosság gyúlt: megcsalták, becsapták. Mind az a zene és érzéki izgalom, ami a Baál-tisztelethez vezette, álszenteskedés volt csupán. Alapjában a Baál-kultusz éppen olyan üres volt, mint amilyenek azok az élettelenné vált elvek voltak, melyektől szülei függtek. Abban a vallásban, melyet ők a számára közvetíteni próbáltak, nem volt szív és lélek  -  csak parancsok és tilalmak listája, mely soha nem volt képes megnyerni a szívét. A Baál-tisztelet, mely számára olyan izgalmas és kielégítő volt, a szeretetnek csak az érzését hozta anélkül, hogy valóban megadta volna, hogy ő tudjon szeretni vagy hogy őt viszontszerethessék.

          Helyzete tulajdonképpen még rosszabb volt. Nathan több, mint becsapott volt. Amint sírva ott feküdt a porban, tudatára jött, hogy milyen bűnös volt, amikor lelkiismerete hangját elnyomta és a többiekkel együtt egyre ismét erkölcstelen dolgokat művelt, melyek a kultuszhelyek találkozóin folytak. Mindegy, mennyire akarta bebeszélni magának, hogy ez a szeretet és a szabadság ünnepe volt, valahol mindig is tudta, hogy ez tulajdonképpen csak saját kielégülésének önző keresése volt. Ezeket a lányokat ő sohasem szerette igazán. Ha pedig valaki a másikat valóban szereti, nem akarna-e örökre vele maradni?

          Nathan felemelte könnyáztatta arcát és az oltár felé meredt. Égő áldozat látványát várta, ehelyett azonban csak a megégett föld foltját látta. JHVH tüze megemésztette az áldozatot, a fát, az összes vizet, ami az árokban volt, de még az oltár köveit is.

          Nathannak jéghideg futott végig a gerincén: „Ki ez az Isten? Ki az, aki még az oltár köveit is meg tudta emészteni? Mi tarthatna vissza egy ilyen tiszteletet parancsoló lényt attól, hogy tüzével Nathant is el ne égesse? Lehetséges, hogy törődik még mindig olyan emberekkel, mint amilyen ő is?


Mesterünk, Jahsua kijelentette egyszer:

„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Luk.12:49)

          Beszélt még Isten lényéről is, mely a szeretet megemésztő tüze. Amikor Lelke egy ember szívében lakik és azt kitölti, az önzetlenség cselekedetiben fog visszatükröződni.

Ez az a tűz, melyet Mesterünk akart gerjeszteni. Egész földi életének ez volt az értelme és célja. Ezért halt meg és támadt fel a halálból. Azt akarta elérni, hogy Isten lénye az emberben lakjon  -  az emberek egész nemzetségében, azokban, akik teljesen átadják magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan Ő szeretett.


          Nathan történetét könnyen vonatkoztathatjuk a mostani időkre. Bár sokan komolyan fáradoznak, erőfeszítéseikből mégsem származik több, mint száraz hitelvek. Hiányzik belőlük az élet és a szenvedély. Mások pedig, akikben ott a sok szenvedély és buzgalom, gyakran saját kívánságaik rabszolgái. Azoknak az óhajaiknak a valóra váltásából, hogy valami valóságosat éljenek meg, érzéki kicsapongásokra adják magukat és néha mégis úgy vélik, hogy ezek az érzések Istennel való kapcsolatuk bizonyítékai.

De Isten maga a szeretet. A szeretet pedig a mások iránti önzetlen gondoskodás szenvedélyes cselekedetein keresztül fejeződik ki. Ha nincs ott ez a szeretet, Isten sincs ott. Már régen elhagyta az intézményes vallások egész sorát, melyek halott kísérletekbe kezdenek, hogy a hagyományos értékeiket merev engedelmesség útján őrizzék meg. Ez az engedelmesség nem a szívből fakad. Isten nem vállal soha sem közösséget olyan összejövetellel, ahol az ember énje vagy érzéki érzések vannak a középpontban.
 

Aki, mint Nathan, keres, sosem lehet biztos, hogy célba ért, ha nem látja az Ő tanítványai igaz szeretetének bizonyságtételét. Nem bízhatsz egy emberben  vagy istenben sem, ha nem szítja fel ezt a tüzet! Ha a szeretetet keresed, Istent keresed. Ha Istent keresed, a szeretet után kutatsz. Isten a szeretet. Akkor hát hol az Isten?


„Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (És. 57:15)


Istent csak egy alázatos nép közepette lehet megtalálni, olyanok között, akik képesek megbánni Teremtőjük ellen elkövetett bűneiket. Ott az Ő szeretetének tüze egy napon elég forrón fog égni nemcsak ahhoz, hogy lelkeket ébresszen, hanem hogy világosság legyen az egész földkerekség számára.

         

[1] Illés, héberül Elijah jelentése: „Jah az Isten“.

[2] JHVH négy héber írásjel jelölésére szolgál, mely Isten nevét fejezi ki és Jahvének kell kiejteni. Imán és tiszteletadáson kívül ritkán fordul elő.     

forrás: http://www.zwoelfstaemme.de (http://www.zwoelfstaemme.de)