Alfa-Omega közösség

Evangélium => Az alapok => A témát indította: Antee - 2011 Június 26, 22:51:39

Cím: Meg vagyok térve?
Írta: Antee - 2011 Június 26, 22:51:39
A topic ezzel a kérdéssel foglalkozik.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Torocko - 2011 Június 30, 05:57:51
Mit jelent az, hogy megtérés?
Az imát elmondtam, az eszem és a szívem nyitva az igazságra, de a régi még nagyon keveredik bennem az újjal.  Tiszta szívvel és igazán mondom, őszintén örülök, hogy nem vagyok már annak a csilivili, ragyogó és fényes, ugyanakkor tapasztalatom szerint álságos világnak a rabja, mégis - ott nem voltam élő kapcsolatban Jézussal, itt úgy érzem, igen, ott nem volt döntően fontos a Biblia ismerete - különösen az Ószövetség volt mellőzve, és csak az utolsó pár évben kezdik tanítani a gyerekeknek hittanórákon - itt naponta olvasom, és kezd nem csak irodalmi élmény lenni...
Úgy érzem, megteszek mindent, ami tőlem telik...ez a megtérés?
Nem vagyok áruló, nem annak fordítok hátat, ami az apáim, a családom, az eddigi életem része volt?
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Antee - 2011 Június 30, 08:38:54
Kedves Klari!

A megtereskor Isten Szentlelke lakozast vesz az emberben es kijelenti, hogy mi az igazsag, a bun es az Elet.
Megterni olyan, mint hirtelen ellenkezo iranyba menni. Megfordulva elhagyni holt eletunket es teljesen Krisztus iranyaba fordulva fele menni.

De ugy is irhatnam, hogy a Lelek bizonysagot hagy bennunk, hogy Isten gyermekei lettunk.
De sokat lehetne irni arrol, hogy mik valtoznak meg a megteresunkor.

Arulo pedig nem vagy, hiszen inkabb engedelmeskedni kell Istennek, mint embernek.
Jezus megmondta, hogy kardot hoz ezzel is a Vilagra. Ugyanis szembe forditja a rokonokat a hitkulonbsegek altal.

:2smitten:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: zoltan - 2011 Június 30, 15:45:04
Kedves Klári.

Itt is előbb egy igét szeretnék idézni a bibliából:

1Thess 1:9  Mert azok magok hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
1Thess 1:10  És várjátok az Ő Fiát az égből, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.

Itt el mondja nekünk mit jelent a megtérés.
Maga a megtérés szóban benne van a jelentése: "Vissza térni" - Istenhez. A világ egy Istennel ellentétes és ellenséges életett él. Még azok is akik azt "hiszik", hogy hisznek Istenben, mert az Isten iránti engedetlenség, a bűn és a világ szeretette (tehát a világi dolgok, szeretette) az ellenségeskedés az Istennel.

Jak 4:4  Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

De Jézus azért halt meg, hogy a mi bűneink eltörlésével kibékítsen bennünket Istennel.
Tehát a megtérés azzal kezdődik, hogy a Szeent Szellem meggyőz bennünket arról, hogy bűnösök vagyunk és Isten ellenségei,  így szükségünk van az életünk változtatásán. Így a Szent Szellem Krisztushoz vezet. A megtérés álta  Isten felé fordulunk, tehát elfordulunk a világtól, és kibékülünk Istennel. Befogadjuk az Úr Jézus Krisztust az életünkbe mint Úr és Király, mint az életünk kormányzóját. Tehát a megtérés elfordulni a világtól és az Istenhez fordulni, és őt szolgálni, tehát engedelmeskedni neki. Elindulni egy olyan úton ami az Úrral megegyező, út, egy olyan út ami minél közelebb visz az Úrhoz, és megtanít az engedelmességre.
A megtérést, ahogy testvérem is említette, gyümölcsök követik, tehát az életünk megváltozása, az amikor már nem e világban találom örömömet, hanem az Úrban, így megszületik a szívembe az a vágy, hogy minél inkább akarok vele találkozni, így várom az ő eljövetelét és a velevaló találkozást. Így a gonosz még a halállal sem tud ilyeszgetni.

1Kor 15:54  Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
1Kor 15:55  Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?


 :2smitten:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: ditte - 2011 Június 30, 17:38:12
Egyetértek Antee és Zoltán testvéremmel.
Drága Klári,ne aggódj.Megtértél,és úgy döntöttél,hogy az Úr Jézus Krisztus követője leszel.Ő pedig soha többé nem hagy el Téged drága Testvérem.Ezért ne félj.Nem vagy áruló.Hiszen nem a hagyományt kell követni,hanem az élő Istennel kell megbékülni.Te pedig ezt tetted,amikor átadtad az életedet Krisztusnak.
Az Úr áldjon meg.
 :2smitten:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Torocko - 2011 Július 01, 06:37:42
Köszönöm a válaszokat, sokat jelentenek nekem!Bátorításokat kapok belőlük, amire nagy szükségem van. :08:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Antee - 2011 Július 01, 08:28:08
:2smitten:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: petya1962 - 2011 Július 14, 23:08:07
Meg vagyok térve?

Az ige nem hagy kétségek között.  Segítségével el lehet dönteni:

1Ján 5:11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.
1Ján 5:12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Behívtad az életedbe? Szívedben lakik? Kérted bűneid bocsánatát? Ha igen, örök életed van, s ez azt jelenti, hogy meg vagy térve.
Pontosabban hoztál egy döntést Jézus Krisztus mellett.

Cselekedeteid nem feltétlenül lesznek hibátlanok, azzal együtt, hogy aki az Úré, az nem ajarja majd az ördög cselekedeteit tenni.

Alényeg, hogy a cselekedeteidtől függetlenül Isten igaznak tekint.:

Róm 5:1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: petya1962 - 2011 Szeptember 28, 10:29:45
Idézet
(Kol 1:13-14 [HNT])
Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: ditte - 2011 Szeptember 28, 10:49:23
ÁMEN!
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: István_2 - 2015 Január 03, 09:45:21
Zsid. 5,13
„Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:” A következő sorok bizonyára kemény lesz azok számára akik tejen élnek, és kerülik a kemény eledelt.
Térjetek meg, hívő Testvéreim!
E világ fiai és leányai (Luk. 16:8) közűl sokan gondolják, hogy ők istenfélők, de nem ismerik sem Istent, sem saját valóságos állapotukat (Róma 7:14). Amikor Úrunk bevonult Jeruzsálembe, nagy tömeg dícsérte Istent, Ő pedig sírt a városon és lakosain. Tudta, hogy most azt kiáltják, „Áldott a Király, aki jő”, néhány nap múlva azt fogják kiáltani, „Feszítsd meg őt!” Nagy tömeggel együtt nem lehet megtérni, még önállóan gondolkodni sem, csak velük együtt sodródni, egy démonian szuggesztív vallási (politikai, stb.) tévelygésben!
Pedig akiknek nincs Istentől kapott hitük, csak hamis „vallásos hiedelmeik” lehetnek, amit hozzájuk hasonló megtéretlen klerikusok képviselnek, a laikusnak mondottak között, szines ceremóniákkal és hazug beszédekkel. Nem Istennek, csak a kegyesség látszatának szolgái, a magaslatokra épített házakban (II.Kir. 17:32, 41).
Sajnos, általában hamis „istenes hiedelmek” jellemzik Isten fiai és leányai (II.Kor. 6: 14-18), az újjászületett hívők nagy részének gondolkodását is. Megalkudtak testies indulataikkal és kívánságaikkal (Gal. 5:24). Abbahagyták öröklött (Róma 5:12, (I.Péter 1:18) romlott ÉN-jük öldöklését (Róma 8:12-13). Megtérésükkor bűnbocsánatot és új életet kaptak, beléptek a szoros kapun, elindultak a keskeny úton..., aztán leálltak, sőt visszafordultak! Istennek fejlődésben visszamaradt gyermekei, akik esetleg egész életükön át „kisdedként” (Zsid. 5:12-13) hívősködnek (I.Kor. 3:1-3), és soha nem válnak az Úr tanítványaivá (Luk. 9: 23-25, 14:27.

A megtérés nem egyszeri dolog, azt folyamatosan vállalni kell. A keskeny úton min-den lépés előfeltétele egy-egy új megtérés! Egyre távolabb e romlott világtól, s egyre közelebb a mennyei Jeruzsálemhez. Egyre jobban gyűlölve és levetkőzve az ÉN-t, szeretve és felöltözve helyette Krisztust (Róma 13:13-14). A tanítvány nem arra gondol, hogy eljutott már valameddig a keskeny úton, hanem minden nap újra nekidől, hogy vállalja Istennek „soron következő” akaratát. a biblikus hívő életet (Fil. 3:12-14), míg haza nem ér! Igyekszik kiméletlenül megtagadni „legfinomabb” testies indulatait és kívánságait. Aki nem szánja erre oda magát (Róma 12:1), annak megszűnik személyes kapcsolata az Úrral is, de az Urat követő atyafiakkal is, szellemi halottá válik. Hiába veszik körbe alkalmi jóbarátok (?), vagy nyájas beszédű képmutatók (!), tulajdonképpen egyre magányosabbá válik.

A jelenések könyvében az Úr hét gyülekezetnek üzen szolgája által, és ebből ötöt arra int: térj meg! Ez érvényes napjainkra is, a valamikor megtért 7 hívő közül, 5 számára csak szép régi emlék a megtérése. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint: bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez (Jóel 2:12-13).” Sokan szenvednek és keseregnek bűneik miatt (Csel.2:37-38), de nem képesek sírva megvallani azokat az Úr, és az atyafiak előtt is. Az első tanítványok mind elhagyták Urukat, Péter meg is tagadta Őt, de keservesen sírt utána, és bizonyára a többiek is. Isten látta ezt, és angyala valamint gyönge asszonyokat által üzent nekik: ők hitetlenkedtek, de Ő hű maradt hozzájuk! Galileában megláthatták Urukat, amint megmondta nekik (Márk 16:5-7). Napjainkban ez a sírás, ez a töredelmes és bűnbánó szívű (Zsolt. 51:19) bűnvallás, valamint az Úr követése hiányzik sok hívő életéből!
Amig a hívő testies kisded marad (I.Kor. 3:3), nem láthatják az emberek Krisztust az életében (Ján. 3:30). Erősödnek bűnös indulatai és kívánságai, ezeket viszont mindenki látja és érzékel a környezetében. Szájával még szépeket mond, vagy síránkozik az Úrnak, de a szíve egyre távolodik tőle. Aztán lassan belefárad, abbahagyja képmutató beszédeit, melyekről Isten is, az emberek is, de önmaga is tudja, hogy minden szava hazugság (Márk 7:6). A megtéretlenekétől gonoszabb és keservesebb állapotba jut, miközben újra e világ szennyes-bűnös élvezeteit szűrcsöli titkon vagy nyíltan, hogy a lelkének egyre gyötrőbb szomjúságát (Jer. 2:17-22), legalább ideig-óráig csillapítsa (Zsid. 11:25). Mert azt a forrást amit az Úr nyitott bensejében (Ján. 7:38), a bűneivel eltorlaszolta.
Csak többíti bűneit, az ördög tőrébe jut, ha valamelyik eszelősen lármázó tömegben, a rajongás ördögi kábítószereivel próbálja egy időre feledni magányosságát, és csillapítani lelki gyötrelmeit (II.Tim. 2:26). A Sátán szolgái (II.Kor.11:4,13-15) által erőszakolt kézrátétel során tisztátalan szellemeket jutnak lelkébe, s a „dicsőítés” során ezekkel paráználkodik.

Ebből az ördögi tőrből akkor szabadulhat, ha az Úrral szellemi közösségben levő atyafiak jelenlétében, megtagadja a kézrátételt, hívő testvérei pedig elűzik tőle a hitető szellemeket.
Amikor visszatér az Úrhoz, előbb Vele rendezi dolgait, megvallja hűtlenségét, bűneit. Aztán azok előtt is megalázza magát akiknek sok szomorúságot, és sok fájdalmat okozott. A férje iránt tiszteletlen és engedetlen feleség, a házanépéről gondot nem viselő férj (I.Tim. 5:8), az atyafiak között elsőségre vágyó felfuvalkodottak, az Istentől rendelt szellemi előljárók intelmeit nem tűrő, de mások gyarlóságai fölött is ítélkezők (Róma 2:1), stb. Az ilyenek élete egyre elgyötörtebb, hiába minden önszeretet, „önmegvalósító” igyekezet, ott kötnek ki a moslékos vályu mellett (Luk. 15:16). Milyen nagy kegyelme Urunkak, hogy emberileg reménytelen, az ördögtől erősen kötözött, testileg-lelkileg meggyötört állapotból is vissza-térhet hozzá az Ő megváltott gyermeke! Azt kell tennie, mint első megtérésekor. Bűnbánó- bűnvalló alázattal kiáltson bűnbocsátó és szabadító kegyelemért. Példa erre a tékozló fiú magábaszállása és visszatérése.

A tékozló fiú példázata.
Hívő családban született, s amíg szófogadó volt, az e földön lehetséges legboldogabb gyermekkorban volt része. Vonatkozik ez minden megtért „hitben gyermekkorára” is, amíg szót fogad szellemi előljáróinak, kik Isten szolgáiként vagy szolgálólányaiként (I.Kor. 4:15) segítették megtérését és újjászületését. Amint azonban felnövekedett, megnőtt önbizalma. Arra gondolt, tudja ő már egyedül is kormányozni életét, ne korlátozzák ebben most már a szülei sem, a hívő testvérei sem. Az ő mennyei (és földi) Atyja tudomásul vette döntését, és rábízta a kegyelemből (és szeretetből) kapott örökséget, melyről előre tudta, hogy még oly tapasztalatlan, de annál önérzetesebb gyermeke hamarosan eltékozolja.
Így történt! Miután otthagyta családját (hívő testvéreit), messze vidékre költözött, hogy ne legyen azoknak szeme előtt akik szeretik és féltik. Ám a szívük vele ment (II.Kir.5: 26), s szomorkodtak dobzódó életmódja miatt. Miután az örökség elfogyott, minthogy a bűnösen önszerető és hívalkodó magamutogatás igen sokba kerül, magára hagyta mindenki. Aki hívőként Atyjának juhait őrizhette volna, most a megtéretlenek disznóit pásztorolta. A bére arra sem volt elég, hogy moslékkal töltse meg éhes gyomrát. Itt, a moslékos vályu mellett kezdődött megtérése, visszatérése.
Akkor amikor magába szállt! Amíg a cimborákkal dobzódott, szennyezve és tékozolva az Istentől és atyjától kapott örökséget, eszébe jutott néha az atyai ház tisztasága, szentsé-ge, de a bűnben mindig jó (!) cimborák hízelkedése, mindig újra gerjesztették a tékozló ma-gamutogatást. Amikor magábaszállált, felerősödött benne a tiszta testi és lelki eledel utáni éhség. Most már felmérte, hogy az atyai házhoz hűségesek bővölködnek eledellel, ő pedig éhen hal, ha vissza nem tér Atyjához. Tudta mit kell majd mondania.... és vállalta.
Felkelt, elindult, és Atyja máris látta közeledő fiát! Bár még távol volt, megesett rajta a szíve, elébe futott és elhalmozta szerető csókjaival, hogy megkönnyítse ezzel a bűnvallást: „Vétkeztem az ég ellen, és te ellened” (Luk. 15:21). Az újszövetségi hívő tudja, hogy mikor Isten ellen vétkezett, az Úrban atyafiak ellen is, szülei és családja ellen is, a környezetében élő minden ember ellen is vétkezett!
Mikor ezt nem síránkozva hanem belső sírással, tehát alázatos szívvel tudja elmondani Istennek, és azoknak is, akiknek ártalmára és fájdalmára volt bűnös élete, mindent megtett amit tennie kellett. Akik igazán szeretik, vele együtt hallják mennyei Atyjának kegyelmes szavait: „ez az én fiam (szellemileg) meghalt, és feltámadott. Elveszett (a közösségből) és megtaláltatott.” Ha eddig szomorkodtak miatta, most együtt örülnek a mennyei angyalok, és Isten megváltott gyermekei a földön. Az ördög pedig dühöng, a megtéretlen cimborák is sajnálkoznak, nem értik, hogy térhetett vissza az atyai házhoz.

Vállald a folyamatos megtérést Testvérem, hogy Urunk bővölködővé tehesse szolgáló életedet e földön, melynek nagy jutalma lesz a mennyben! Ám ha visszatérésre van szük-séged, ne várd meg amíg mennyei Atyánk azt mondja: miért ostorozzalak tovább, ha csak a bűnt növeled? Válaszd a jobb részt, még ma!
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Március 06, 14:28:57
nem csodálom, hogy ez a topik ilyen kevés hozzászólást élt meg
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 12, 11:13:34
                      ISTEN GYERMEKE VAGYOK!

                                  (Vallomás)

 

Ez a tény minden mást felülír! Monumentális erő, mint ahogy a vízesés a mélybe zuhan. Vagy amikor egy hatalmas hegy lábánál az ember átérzi parányi voltát a fölé magasodó sziklacsúcs alatt… De hasoníthatom ezt a felhők felett szabadon szárnyaló sasok szárnyalásához is, vagy a végtelenbe tűnő mezők képéhez…

Ám ezek csak érzések. Gyenge próbálkozások annak kifejezésére, amit megtapasztaltam. Talán nincs is rá szó, amivel megfogalmazhatnám, mit jelent a sötétségből kilépni a fényre, a halálból kijönni az életre, megbilincselt fogolyból szabaddá válni, ellenségből baráttá és családtaggá, átkozottból áldottá!

Isten gyermeke lettem! Az Ő kimondhatatlan irgalmából magához vont, egészen közel: Jézus az út és az ajtó az Atyához. Megtisztított, és megérthettem a kereszt jelentőségét.

Újjá teremtett Igéje által, ezért örökre meggyűlöltem a Tőle elválasztó bűnt. Elhagytam minden régit az Egyetlenért: Jézusért. Megváltoztattam a gondolkodásomat, és most már az egész életvitelemet ahhoz szabom, aki szent, tiszta, emésztő tűz, örökké áldandó Isten!

Szeretem Őt és az Ő Igéjét, ezért minden igyekezetemmel arra törekszem, hogy még jobban megismerjem kijelentéseit, akaratát, és iránta való szeretetemet – esendőségem ellenére – teljes odaadásban, engedelmességben és imádásban fejezzem ki.

Isten gyermeke lettem! Az Igazságot befogadva, tiszta és szabad. Felszabadítva az Isten mélységes kinyilatkoztatásainak megértésére. Szabad a kínzó félelmektől, a hazug hitetésektől és a bűn igájától, szabad az önmagam megtagadására és a kereszt naponkénti felvételére, szabad a mások iránt szolgáló szeretetre és önigazságom elengedésére, szabad az Úrnak elkülönített, az Ige által pásztorolt és az Ő dicsőítésére elhívott életre a Szentlélek és a hívők drága közösségében.

Mindez Jézus Krisztus által, aki az Isten Báránya lett értem is. Vére tökéletes engesztelő áldozat a bűneimért.

Isten gyermeke vagyok, ami lélegzetelállító kegyelmi ajándék, de küldetés és felelősség is egyben, mert a keskeny úton járva, felfegyverezve a levegőbeli hatalmasságok elleni győzelemre, elengedhetetlen a szüntelen éberség.

 

Bizonyságtételem dalban:



 

2015. július 27.                                              Guti Tünde
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 12, 11:21:59
Akik megtértek, befogadták a világ Világosságát, újjászületve az Ige által, azok Isten fiai:

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/igeretek-es-orokseg.html
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Március 18, 20:22:03
Kíváncsi voltam (vagyok is) mit jelent a megtérés. Amiket olvastam itt számomra sokat nem mondott. István_2 adott valami választ rá. Egy közösséghez való tartozás vállalása, a közösség szabályainak ismerete, betartása. Ez számomra kevés.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 20, 15:14:01
Részemről, szerintem én pont nem erről írtam. Nem szabályokról és embereknek való megfelelésről.

Megtérés - visszatérés. (Honnan? Hova? Kihez? Miért?)

Minden ember elszakadt Istentől. Először is az eredendő bűn következményeként, ennek hozományaként pedig a saját bűnei miatt.
Élete tönkrement. Azért, hogy az ember békességre jusson Istennel, és a kezdeti, boldog harmóniában élhessen Teremtőjével, vissza
kell térni (visszafordulni) saját útjairól az Atyához. Ahhoz az élethez, amit Isten tervezett el számára. A visszatérés magában foglalja
a bűnök felismerését és az őszinte bűnbánatot. Ezek nélkül a halálban marad.

A megtérés útja kizárólag Jézus Krisztuson keresztül lehetséges, hiszen Ő a Szabadító, ő lett ajtó és út az Atyához. Aki alázatos hittel
és engedelmességgel belép rajta, gyógyulást talál az Úrnál. Lelke megépül, öröm és békesség tölti be. Új teremtés lesz a Szentlélek által.
Már nem e földi dolgokban gyönyörködik, hanem abban, amiben Isten. Már nem e világi célokért él, hanem örökkévaló értékekért. Mindezt
megismeri az Írásokból, ahogy a Szentlélek közösségében megismeri és követi Jézust.  :2smitten:


Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Március 21, 19:47:02
Kedves Tünde! Megtisztelve érzem magam, hogy válaszolt hozzászólásomra.
Valóban nem arra reagáltam, amit előzőekben írt a megtérésről. Azt nagyon nehéz értelmezni, nem lehet lemérni a változást, mert mindenkinek saját élete van, amin változtatnia kell, vagy akar. Ezt másokkal megosztani nagyon nehéz, talán nem is tartozik másra. Így az a szó, hogy megtértem mások számára csak egy kijelentés, amit tisztelettudóan elfogadnak (vagy nem).

"Minden ember elszakadt Istentől. Először is az eredendő bűn következményeként”
Nálam innen indul már a probléma: Isten saját képmására teremtette az embert. Mit jelent ez? Mindig azt gondoltam, itt nem arról van szó, hogy Isten két kézzel-lábbal, fejjel, testtel rendelkező személy lenne. Az ószövetségben nem volt ilyen kép leírva róla. Így arra gondolok, hogy a saját képmására teremtett ember abban hasonlít rá, hogy képes teremteni, mint Isten. Tehát a tudás fájáról vett almára nem volt szüksége, hogy a jó és rossz között különbséget tudjon tenni. Marad így az engedetlenség. Ha ezt a parancsolatot nem szegi meg, akkor hol valósul meg a hasonlóság Istenhez?

Bizonytalan vagyok, hogy építő jellegű e, amit felvetettem. Rombolni nem szeretnék.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 22, 11:56:23
Örülök az együtt gondolkodásnak, László!

Kezdjük az elején. A Biblia nem almáról ír, hanem gyümölcsről. (Ennek ellenére szeretik almával ábrázolni a bűnbeesést.)
Istennél mindig a lélek az elsődleges, a test csak egy forma. Isten képére teremtetni, nos, én sem a fizikai ábrázatunkra gondolok.
De nem is arra, hogy az ember teremt. Az igaz, hogy gondolatainknak, szavainknak van vetése, ami gyümölcsöt terem...

Folytassuk a szabad akaratnál. Isten képére teremtettség - szabad akarattal ruházta fel Ádámot és Évát.
Igét, azaz eligazítást kaptak (ha úgy tetszik, parancsot), hogy szaporodjanak, sokasodjanak, és uralkodjanak a földön és az élőlényeken.
Feladatuk volt "őrizni és művelni" a földet. Tökéletes összhangban a Teremtővel.
Az első emberpár nem a gyümölcs megkóstolása után jött rá, mi a rossz és mi a jó.
Az Úr már előtte figyelmeztette őket: amelyik napon esztek belőle, bizony meghaltok. Volt tehát ismeretük arról, mi a jó és mi a rossz. (Ezt később Éva szemeinek a kívánsága és a kísértő hazugsága homályosította el.)

A Bibliából és saját tapasztalatból tudjuk, hogy az Isten Igéje által újjászületett hívők hogyan élik meg fiúi mivoltukat.
Az Isten képmására teremtettség itt válik egyértelművé.
Tulajdonságban, lélekben azonossá válni Istennel. Egyesülni az Igazsággal, Jogossággal, Szeretettel. A Szenttel. Isten tökéletes akaratával, törvényével. Ennek során az újjászületett ember olyanná válik, mint Jézus Krisztus. Ezért küldetett a Szentlélek. Felruház isteni erővel, hogy a bűnt felett mindig győzedelmeskedjen. (Erre persze saját magának is teljes erejéből törekednie is kell, naponta megtagadva saját testének kívánságait.)

Isten eredeti terve az istenképűséget tekintve: az ember legyen szent. Aki által tervét megvalósíthatja a földi társadalmak életében.
(Szent jelentése: Isten számára elkülönített. Tiszta és elválasztott.)
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Március 23, 11:22:57
Kedves Tünde!
Valóban azok az ábrázolások maradtak meg bennem, ezért írtam ezt az almát.
Nekem továbbra is az a véleményem, hogy az ember teremt. Létrehoz valami olyan dolgot, ami előtte nem volt. Lehet ez rutinmunka eredménye, meg teljesen új dolog. Az ember megfigyeli a természet jelenséget, meg akarja ismerni, fel akarja használni a saját céljaira. Elméletet gyárt, amely aztán jó közelítéssel alkalmazható a céljai elérésére. Nem gondolom, hogy ez rossz lenne, saját életét könnyíti meg vele. Hogy most így eszmét tudunk cserélni egymással, ennek köszönhető.
Én azt hiszem, hogy a teremtés történet nem arra való, hogy szó szerint értelmezzük. Nem gondolom, hogy a teremtés technikailag így ment végbe. A teremtés történet arra készült, hogy meghatározza az embert a maga tökéletlenségével és halandóságával, hogy a halál az élet velejárója, és ez ellen az ember nem tehet semmit. Ez a halandóság lelkileg feszíti az embert. Egyik része egyszerűen csak fél tőle, a másik rész pedig igyekezik kihasználni, hogy saját ambícióit mindenáron megvalósítsa.
A mózesi törvények alkalmasak voltak egy erős társadalom felépítésére és működtetésére mindaddig, amíg a "másik rész” meg nem találta a törvények kijátszásának lehetőségét, és ennek következményeként a az erős társadalom meggyengült. Jézus megszületése ezen a helyzeten változtatott gyökeresen. Hozott vigasztalást a csüggedőknek, s egy a halálnál is keményebb büntetés kilátását a törvényszegőknek.
A következő kérdésem ehhez kapcsolódna:
"Tulajdonságban, lélekben azonossá válni Istennel. Egyesülni az Igazsággal, Jogossággal, Szeretettel. A Szenttel. Isten tökéletes akaratával, törvényével. Ennek során az újjászületett ember olyanná válik, mint Jézus Krisztus. Ezért küldetett a Szentlélek. Felruház isteni erővel, hogy a bűn felett mindig győzedelmeskedjen. (Erre persze saját magának is teljes erejéből törekednie is kell, naponta megtagadva saját testének kívánságait.)”
Mi az ember, mi a test?
A test anyagi részekből áll össze, működéséhez szükségesek feltételek: táplálkoznia kell, pihennie kell, szaporodnia kell.
A másik összetevője a lélek, ezt nevezik egónak is. Itt látszik inkább a probléma, ez a rész a legerősebb és a leggyengébb is. Uralkodni akar, másnál többnek látszani. Lehet jó is és lehet rossz is. Ez a rész éli a legfüggetlenebb életet.
Hogy van e harmadik része is az embernek, nem tudom, de vannak olyan dolgok, amelyek arra mutatnak, hogy lennie kell még valaminek. Egyik dolog: a test a betegségek egy részéből ki tud gyógyulni önmagától is, és azt hiszem ez nem az anyagnak a tulajdonsága. A másik dolog, amikor a lelkiismeret megszólal, talán nem az egó megnyilvánulása az.
Tehát mit is kell érteni azon, hogy „naponta megtagadva saját testének kívánságait”?

Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 27, 13:06:56
László, nem tudom, testvérként szólíthatlak-e.
A felvetéseid alapján azt érzékelem, hogy kereső vagy. Kérdés, hogy mit keresel...
Nincs értelme elterelni a gondolatmenetet a filozófia és a pszichológia irányába.

Az ember valóban létrehoz dolgokat, de ez nem azonos a "teremt" igével.
A teremtéstörténet úgy ment végbe, ahogy Mózesnek lediktálta Isten. A tudósok és mások persze okoskodnak és találgatnak mindenféle réselméletet meg egyebeket kitalálva. Igenis, a teremtéstörténet és a többi bibliai rész is mind azért lett pont így és pont ilyen tartalommal leírva, hogy az ember világosságot kapjon, és elindulhasson Teremtője felé. Vissza azon a hosszú úton, ahol eltávolodott Tőle.
Tehát sem erről, sem a mózesi törvényekről nem vitatkozom. (Ha valamelyik fórumos férfi testvér bevállalja, akkor szabad a pálya.  :309: )

Vannak, akik azt vallják, hogy az emberi lény 3 részből áll: test, lélek, szellem. Fizikai hústest, lélek, akarat és érzelmek, valamint az a képesség, hogy az élő Istennel kapcsolatba kerüljön.
Ez végül is nem üdvösség kérdés. Mert ha csupán testről és lélekről beszélünk (ahogy a Károli fordítás teszi), akkor is elegendő információ áll rendelkezésünkre, hogy megállapíthassuk: a fizikai hústest minden kívánságával együtt a lelkiek (ha úgy tetszik, a szellemiek) ellen törekszik.

Valóban, a fizikumunk hordoz egy "öngyógyító" képességet, ez mind Isten kegyelme, ugyanis az Ő alkotása tökéletes volt.

Véleményem szerint az egó nem a lelkiismeret. Az egó pontosan az önző, a saját testét és érzelmeit kielégíteni akaró "zsarnok".
A lelkiismeret pedig az, amit Isten az embernek azért adott, hogy különbséget tegyen a helyes és helytelen között.


Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Március 28, 12:00:26
Kedves Tünde!
Ha az a kérdésed, hogy megtértnek tartom e magamat, arra az a válaszom, hogy nem. A testvér titulust a fórum regisztrációnál kaptam, nem értettem miért, de engem végül is nem zavart. Annyit mesélnék magamról, hogy szüleim és a rokonság pünkösdista közösséghez tartoztak, illetve egyik rokon baptista család volt. Abban a faluban, ahol laktunk nálunk volt az imaház, és apám prédikált az összejöveteleken. Egészen pici gyermekkoromtól az általános iskola befejezéséig minden istentiszteleten részt vettem, nem volt ez teljesen önkéntes, de nem volt vele különösebb problémám. Az általános iskola elvégzése után kicsit messzebb kerültem a szülőktől, így kissé magamat neveltem tovább. Szüleim elfogadták, hogy nem veszek részt az istentiszteleteken, nem volt emiatt feszültség közöttünk. Nem voltam lázadó kamasz, tiszteletben tartottam azokat a normákat, amit a szüleim követtek. Azért teljesen nem tartottam magam távol az istentiszteletektől, amikor úgy hozta a sors, részt vettem benne.
Hogy mit keresek? Nem tudom. A bemutatkozásban írtam, milyen alkalomból kerültem ide. Sajnos az a dolog az énekkel nem oldódott meg, de közben beleolvasgattam az egyes témákra érkezett hozzászólásokba. Eközben találtam Clio egyik témájára "Szabadulás a fantázia kötelékéből", ami számomra érdekes téma volt. Nem a scifi történetírás, annak a világa távol esik tőlem, hanem az a vívódás, amit Clio átélt és leírt. Meg kell mondanom, nagyon irritált ott néhány nagyon magabiztos, lekezelő hozzászólás. Utána kezdett érdekelni, hogyan is értendő a megtérés fogalma, amihez azóta sem érzem, hogy a megértéséhez közelebb jutottam volna. Írtam egy számomra érthető megfogalmazást a megtérésről, de egyikünk számára som volt elfogadható. Azóta a beszélgetésünkben nem találjuk meg azokat a pontokat, ahol értenénk egymást. Nem tudom, így gyümölcsöző e beszélgetésünk.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Március 31, 18:47:42
nem csodálom, hogy ez a topik ilyen kevés hozzászólást élt meg

Szerinted mi az oka?
Azon pedig én csodálkozom, hogy pünködsi gyülekezetben nőttél fel, és nem hallottál arról, mi a megtérés...
Lehet, hogy tényleg "elbeszélünk" egymás mellett. Ez elszomorít. Mert ha valaki tényleg őszintén tudni akarja, mi a megtérés,
ez a legfontosabb és a legcsodálatosabb dolog, amit megoszthatunk. Talán túlságosan elméleti szinten folyt eddig a beszélgetés.

Gyerekkoromban református templomba jártam vasárnaponként. Hittanórákon is részt vettem konfirmáltam. Később baptista
testvérektől hallottam az ÉLŐ Jézusról, aki nemcsak történelmi személy, hanem élő kapcsolatban lehetek Vele. Amikor megismertem
Jézust, aki több, mint bibliai történetek főszereplője, valóság lett az élő kapcsolat.
Minden bántott, ami Őt bántja, megláttam, hogy elveszett vagyok nélküle. Megbántam a bűneimet, és elfordultam a régi életemtől.
Mindattól, ami a világhoz kötött. Bemerítkeztem. A Bibliát olvasva és az Urat keresve imádságban, az Igazság Igéje megváltoztatta a gondolkodásomat.
Megtértem, és elindultam azon az úton, amit Jézus keskeny útnak nevez. Szinte habzsoltam a Biblia üzeneteit. Isten Igéje mindenben eligazított.
Addig soha nem tapasztalt öröm, békesség, szeretet és boldogság töltötte be a szívemet. Mert aki visszatér az Atyához, annak helyreáll
a kapcsolata Vele. Megérkezni az atyai házba - nincs ennél csodálatosabb!

Természetesen, utána voltak még botlásaim. De az ajtó nyitva állt. Jézus az ajtó. Ő az út. Aki megbánja bűneit, annak megbocsátja.
Tiszta lappal folytathatja életét.

Engem sok lelki trauma nyomott le az évek során. Iszonyatos szenvedéseken mentem keresztül. Küzdelmek - halmozottan. Volt időszak,
amikor úgy éreztem, beleőrülök. Ezért a gondolataimat valósággal le kellett fegyvereznem, mintegy "foglyul ejtve" - ahogy Pál apostol írja.                           De mindig, mindenre az IGE adott magyarázatot. Jézus gyógyította meg a sajgó emlékeket, a bántalmazásokat. A Szentlélek közösségében
enyhültek a fájdalmak, helyreálltak az érzelmeim, az Úr betöltötte szükségeimet. Megvigasztalt. Az Atya jelenlétében világosság és élet vett körül.
Ő mindenre elegendő. EZ VALÓSÁG. Új életformámban pedig szüntelenül arra törekszem, hogy szorosan mellette maradjak, a Jó Pásztor vezetése
alatt. Hitben, engedelmességben, szeretetben. Mindenek felett ragaszkodva az Igazsághoz.

Talán most érthetőbb voltam.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Április 02, 18:37:29
Kedves Tünde!
Örülök, hogy folytatódik beszélgetésünk.
István_2 bejegyzését elég kemény és kicsit lekezelőnek éreztem. Úgy láttam, hogy hosszú időn keresztül mindenki lekerülte ezt a témát, mert nehezen tudná összemérni magát vele. Aztán úgy érzem, a megjegyzésem hatására szóltál hozzá a témához, mintegy bizonyítva, hogy a téma továbbra is életben van. Láthatod, hogy más azóta sem szólt hozzá a témához.
Hogy mi a megtérés, arról természetesen hallottam sokat, csak nem értettem meg, ahogy még most sem értem. Vettem részt bemerítkezési ünnepen, amiből számomra az volt értelme, hogy most a gyülekezet elfogadja tagnak a megkereszteltet, amit az elején le is írtam, mint a megtérés fogalmát. Tehát most sem tartok előbbre.
Annak oka, amiért olyan nehezen értem olyan nehezen ezt a dolgot tőled is, nagyon eltérő gondolkodásmódunk. Ahogy én érzem, te olvasni szeretsz, mások gondolatait átvenni, én magam akarom felfedezni a dolgokat. Sok szempontból hátrányban vagyok veled szemben, mert sokszor olyan dolgokkal töltök sok időt, amit mások már megalkottak, s leírtak, csak el kellene olvasnom. Viszont amit én magamtól értek meg, az sokkal mélyebben vésődik belém.
Nekem egyszerű sors jutott osztályrészemül, nem hordozok magamban sérelmeket. Egyetlen keresztet hordozok csak, de azt hiszem nekem ez a sorsom. Azt hiszem, hogy ez nem tartozik bele ebbe a témába.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2017 Április 02, 19:10:35
Kedves László!

Valóban szeretek olvasni, de a gyakorlatban is igyekszem megélni a megértetteket. Nem mások gondolataival játszadozom.

Elsősorban és mindenek felett Isten Igéje számomra az iránytű. Ezért most idézni fogok neked Ésaiás prófétától, ami tömören megfogalmazza a megtérés lényegét.
Őszintén kívánom, hogy ne csak megértsd, hanem átéld mielőbb! (Továbbra sem világos számomra, mi az, amit nem értesz. A bemerítkezéssel nem egy egyházhoz csatlakozik a megtért hívő, hanem Jézus Krisztushoz. Az más kérdés, hogy az intézményes egyházak hogyan ferdítik el az igazságot.)

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban." Ésaiás 55:6-7.
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Április 03, 10:02:11
Kedves Tünde!
A hatvanas évek közepén, érettségi után behívtak katonának. Ott a behívott újoncok mind egyetemi előfelvételisek voltak. Belőlünk alkottak egy szakaszt. Nagyon jól éreztük magunkat egymás között. Természetesen voltak ugratások, amire mindenki a vérmérséklete szerint reagált. Mivel én voltam a legalacsonyabb a társaságban, úgy éreztem, hogy nekem ezekből az ugratásokból több jut, mint az átlagnak. Egyszer pont a legmagasabbtól kaptam valami keményebb megjegyzést, és ugrottam felé. Ő megfordult, felemelte a jobb bőrcsizmás lábát. Talán mégsem voltam elég dühös, mert átláttam a helyzetet. Ha kicsit megemelem a felemelt lábát, akkor hasra fog esni. Nem sérült meg, én viszont nagyon rosszul éreztem utána magam.

Megértettelek. Jó volt beszélgetni veled, köszönöm a lehetőséget neked.
 
Szeretlek!
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: lucius - 2017 Április 04, 08:36:08
Kedves László!

Nagyon jól jött ez a példa a seregből, sokat tanultam belőle, Köszi, hogy leírtad.

Lucius
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2017 Április 10, 08:49:32
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=402735103256820&id=157273974469602
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Guti Tünde - 2018 Március 08, 19:26:03
Szép ez az ének! Régesrégen sokat énekeltük.  :2smitten:
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2018 Augusztus 07, 16:46:59
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: czimerl - 2018 Szeptember 05, 22:12:57
Cím: Re:Meg vagyok térve?
Írta: Sofia - 2020 Január 26, 09:07:32
Kedves czimerl!
Egy keményszívű, okoskodó pogánynak szinte lehetetlen elmagyarázni, hogy mit jelent pl. a megtérés. Az előtted szóló testvérek tökéletesen megfogalmazták, hogy mit jelent ez, de te ezt még sajnálatos módon nem értheted teljesen. Ha majd eljutsz odáig, hogy alázatos szívvel-lélekkel, igazi kíváncsisággal kutatod Istent és az Ő igazságát akkor érteni fogod, hogy miről írtak a testvérek.

"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.
Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Korinthus 1:18-31)