2455 tagja van ennek az oldalnak. 2-3 hetente regisztrál egy újabb tag. 3-4 felhasználó írogat rendszeresen. Miért?
Senkinek sincsenek gondolatai, kérdései? Hol beszélgetnek a keresztények ha ezt a fizikai valóságban nem tudják megvalósítani? (pl. egy dolgos szürke hétköznapon) A facebook-n? Hát ott sem, ott is csak az Írásokból idézgetnek egy keveset, pár mondatot hozzáfűznek jobb esetben, de csak alig-alig indítanak válaszra és beszélgetésre ezek a posztok másokat. Mindenki a saját oldalát szépítget, frissítgeti és nincs kommunikáció. Ennek függvényében úgy gondolom, mindenki mindent tud vagyis tökéletesen érti Isten szavát, az Ige olvasásakor nem jut eszünkbe semmi, amit megoszthatnánk másokkal vagyis Isten szavain nem gondolkodunk, nem tudunk vagy nem akarunk másokat erősíteni és bátorítani megkockáztatva azt, hogy cserébe mi is kapnánk pár jó szót. Vagy van még egy lehetőség, amit én még nem tapasztaltam: otthon és a munkahelyünkön egyre többen lesznek keresztényekké, tehát van bőven társaságunk Isten gyermekeiből. Tavasszal, amikor a járvány miatt lelassult és korlátok közé szorult az életünk, azt gondoltuk, hogy szorosabbá és őszintébbé válhatnak a kapcsolataink, hogy majd mindnyájan kicsit jobbak leszünk, kedvesebbek, figyelmesebbek, törődőbbek. Én úgy látom, hogy semmi sem változott, a világ és mi is, ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is." (Jelenések 22:11)

Pál védőbeszéde.
Ezzel a címmel szerkesztett monodrámát Váncsa Gábor színész, kizárólag bibliai szövegekből:

https://parokia.hu/v/batorra-valni/

Isten ismerete és az Ige

Isten igaz ismeretének a hiánya alapozza meg az Újszövetségben lejegyzett jézusi tanítások félreértését és félremagyarázását. A Fiú kijelentette, hogy Ő EGY az Atyával és az Ő beszédeit szólja. Mivel Isten örökkévaló és változhatatlan, kijelentései is örökkévalók, rendelkezései változhatatlanok. Ezért törvény az Ige.
Akik csupán az evangéliumokat és az apostoli leveleket olvassák, és nem merülnek bele azok mélyebb értelmezésébe, nem láthatják meg azokat a párhuzamokat, összefüggéseket, melyek az Ó- és Újszövetség szoros összetartozásából fakadnak. Mind Jézus, mind az apostolok tanítása tele van „a törvény” üzenetével, ugyanis az igaz Egyház Mózes és a próféták alapkövén épült fel, mely „házban” Jézus Krisztus a szegletkő. Ő a központja az egész Bibliának, Ő és tanításai, melyekből a Szentlélek merít, és amelyekre emlékezteti azokat, akik befogadták és szeretik az Igazságot.

Ha valaki olyan Jézust és olyan evangéliumot hirdet, amelyik eltér a szent és igaz Isten lényének jellemvonásaitól, az megcsonkítja és felhígítja a változhatatlan Igét. Ezzel az antikrisztusi utat készíti elő.

2020. szeptember 20.                                                    Guti Tünde

Egy, az ókorban szándékosan megrongált és megszentségtelenített kapu melletti imahelyet tártak fel régészek egy i. e. nyolcadik századi város ásatásánál Izraelben – jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet.

A Bét Semes nevű várostól délre, a Tel Lakis nevű ásatáson előkerült leletek megerősítették Ezékiás júdai királynak a Bibliában, a Királyok Könyvében leírt vallási reformja tényét, ugyanis alátámasztották, hogy megpróbálta felszámolni a korabeli bálványimádást, amikor Jeruzsálembe próbálta összpontosítani a vallási szertartásokat.

A Bibliában leírt események történeti megalapozottságának legfontosabb bizonyítéka egy, a kapuban megtalált mintegy 2700 éves, kőből készült árnyékszék. Ezt a király azért vitethette egykor a kapu melletti imahelyre, hogy megszentségtelenítse azt, és ezzel biztosítsa a jeruzsálemi szentély kultikus egyeduralmát.

Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szakemberei egy szándékosan megrongált oltárt is találtak. Ezékiás korában ennek közelébe vitték az illemhelyet, amelyet azonban az alatta talált föld elemzése szerint soha nem használtak ezzel a rendeltetéssel: ennek elhelyezése szimbolikus volt. A két lelet együttesét az archeológusok “rendkívüli felfedezésnek” értékelték.

A monumentális, 24,5 méter széles és 24,5 méter hosszú, négy méter magas kapuépítmény teljes feltárását csak idén végezték el. Abban az időben a Biblia tanúsága szerint a városkapukban zajlott a közösségi élet, ott ültek a padokon a városok öregei, bírái, hivatalnokai. A régészek ezeknek a padoknak a maradványait is feltárták.

A kapuban szentély is volt, a leletek alapján ezt rongálták és szentségtelenítették meg, éppen abban a korban és úgy, ahogy a Biblia megírta, amikor Ezékiás király Jeruzsálembe összpontosítva a kultikus szertartásokat felszámolta a fővároson kívüli imahelyeket.

Az ásatásokat vezető Saar Ganor a lapnak elmondta, hogy Lakis városa Jeruzsálem után a júdai királyság második legfontosabb települése volt, amelynek feltárását már évtizedekkel ezelőtt megkezdték.
A kapunak egykor hat kamrája volt, mindkét oldalán három-három, s a kettő között húzódott a település főutcája. Az építészeti maradványokon túl korsókat és lepecsételt gabonatároló edényeket is találtak.

Forrás: hirekizraelbol.hu

III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
  29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
  30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
  31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
  32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.

Áldott Testvérek. Idén-e hó 18-án köszöntött be a Zsidó újév, vagy más néven: Ros Hásáná-illetve nevezzük még: Kürtzengés ünnepének is.
Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy ez a nap, bár a világ teremtésének évfordulója-de az ember teremtésére emlékezünk első sorban, és azt is megbeszéltük, hogy miért?...
Ezen alkalommal arról fogunk beszélni, hogy mi is ez a, III.Mózes 23,24-ben emlitett: " Emlékeztető kürtzengés"?
Elsőként is: Mi ez a kürt? Nos a kürt-nevezetesen: Shofár, a kos szarvából készült hang eszköz, melyet valami jelzésére haszáltak.
Ilyenekre mint:

Összehivásra : (Tkiá) Tábor bontás; Tábor verés; a késúbbiekben pedig a Sabath kezdete illetve a havdoló azaz a sabath kimenetele. (egyetlen éles kürtszó.)

Svarim: Halott siratására három-sóhajtásra hasonlitó-elcsukló hang.

Türoá: Riadó !!!

Ezen az ünnepen, ezek a hangok nem egyébbre, mint a kosra emlékeztetnek egyszer s'mind bennünket. Mely kosra és mely történetre?

I.Mózes 22, 1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
  15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
  16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
  17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
  18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Ábrahám története mutatja meg számunkra-hova kell eljutnunk a Hitünk útján. Ábrahám Atyánk számára-nem volt semmi az életében, ami fontosnak mondható lett volna, kivéve a vénségére kapott fia: Yichák.
A fiát kérte tőle az Örökkévaló, bizonyságául annak, hogy a fia sem fontosabb számára mint a teremtő. Ábrahám ezt bizonyitotta az Isten felé az engedelmességével, majd kijelentette:

I.Mózes 22,14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az Úr hegye... azaz a hitünk-hitbéli fejlődésünk csúcsa: Mória. Később ezen a hegycsúcso épült várost-a történettel összhangban nevezték igy: Yerusaláim, azaz: A Békességünk megalapitása. ( Természetesen, az Istennel való békességről van szó.)

Mit jelent ez? Nos azt, hogy Ábrahám-egyértelmű jelét adta annak a ténynek, hogy ebben az életben, az ő számára, semmi nem fontosabb az Istennel való kapcsolatnál. Yichák-egyértelmű bizonyságát adta annak a ténynek, hogy semmi sem fontosabb számára az Istennél.
Kettejük története, valójában a világ megváltásának történetét és mentét vetitette előre.
Az Ábrahámnak tett Igéret- Istentől igy szólt: I.Mózes 17,19. Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.

Tehát az Igéret -Ábrahám magvának tétetett az Istentől, ami azt jelenti: Ha nem lenne kedvezményezett, nem lenne semmi sem, így tehát világ sem. De mivel előbb lett az ígéret -igy biztos hogy nem engedi elveszni a kedvezményezettet az Isten.

Erről igy ir a Zsidókhoz irt levél szerzője:
Zsid.11, 17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
  18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
  19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.

Ez a hit csúcsa tehát. Ez a mindenen felül emelkedő bizalom-Istenben. Ez a Békesség megalapitása, az Istennel. Majd igy szól az irás:

I.Mózes 22,13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Ugye ez az a bizonyos kosszarv, ami emlékeztet bennünket arra, hogy kié a "gondviselés" azaz: Kiké a helyettes0tő áldozat! (???)

I.Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
  18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
  19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

Mindazok, akik nem egyeztek-Ábrahám hitével-akkor és ott elvesztek... megváltozott volna a változhatatlan Örökkévaló? Tehát mire emlékeztet bennünket ma a Shofár hangja? Arra tehát, hogy : "Kié a helyettesitő áldozat", és hol vagyunk attól?