„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 15 A Nyugalom Forrása

„...tanuljátok meg Tőlem, hogy Szelíd Vagyok
és Alázatos Szívű, és Megnyugvást találtok
lelketeknek..." (Mát. 11. 29 )

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt Igazi Nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk. Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. Teljes szívvel elfogadta az Atyától Kijelölt Helyét, és vállalta a Küldetésével járó Terheket. Ez a magyarázata az Ő Nyugalmának. És Ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a Teremtésben Kijelölt Helyét, hanem Isten Helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük. Jézus a Maga Példáját állítja elénk: Ő azért bírt ki mindent, mert Teljes Meggyőződéssel alárendelte Magát az Atya Akaratának. Ez az Alázat. És Tőle fogadta el a Küldetésével járó Nehézségeket is. Ez a Szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli Bizalom az Atya Bölcsességében és Szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, hogy mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít. Aki Tőle fogadja el az adottságait, az Vele hordozhatja a terheit. Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus Igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a Benne hívő. Ezért könnyű az."

Mát. 11. 25 - 30: „Abban az időben Jézus ezt mondta: Magasztallak, Atyám, Mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, de kijelentetted a kisgyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves Előtted. Mindent Nekem adott át az Én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú kijelenti. Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az Én Igámat, és tanuljátok meg Tőlem, hogy Én Szelíd és Alázatos Szívű Vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az Én Igám Gyönyörűséges, és az Én Terhem Könnyű.”

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 14 Tisztánlátás

„...ő pedig körülnézett, és meggyógyult,
és tisztán látott mindent." (Márk Ev. 8. 25 )

A Genezáret tava északi csücskénél feküdt Betsaida. Élt ott egy vak ember. A fogyatékkal élők helyzete akkor több ok miatt is nyomorúságos, megvetett volt. Egyszer valaki Jézushoz vezette őt, hogy érintse meg, s Jézus meggyógyította. A Biblia azt mondja, hogy mióta Istentől elszakadtunk, mindnyájan lelki vaksággal születünk. Egymásra sem vagyunk tekintettel olykor, keresztülnézünk egymáson, gyakran észre sem vesszük a másik embert, sok összeütközés is történik emiatt. A Valóság láthatatlan, lelki részét pedig egyáltalán nem érzékeljük. S azt állítjuk, hogy amit nem látunk, az nincs. Nagy dolog, ha valaki Jézushoz fordul a vakságával. Ő többet adott ennek az embernek, mint amit vártak. Csak egy érintést kértek tőle, de Jézus kézen fogta, kivezette a sokaságból, különleges kezelésben részesítette, s addig nem hagyta magára, míg meg nem gyógyult. Ebben az esetben nem egyszerre történt a gyógyulás. Előbb csak úgy látta az embereket, mintha járkáló fák lennének. Ez ma is gyakori, hogy tárgynak tekintik az emberek egymást. Isten azt akarja, hogy mi embernek lássuk a kisgyerekeket is, a párunkat, az idős szülőket, a fogyatékkal élőket is, akik nem arra valók, hogy használjuk őket, hanem hogy kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást. És lássuk mindenkinek az értékét. Jézus nem hagyja ott ebben a félkész állapotban ezt az embert. A fél megtérés dupla nyomorúság. Mi se érjük be azzal, hogy valamit már tudunk a Megváltóról! Engedjük, hogy segítsen Világos Látásra! Hogy tudjunk józanul számolni a láthatókkal, de számoljunk Hittel a láthatatlanokkal is, Magával az Élő Istennel! Mózesről olvassuk, hogy „erős szívű volt, mintha látta volna a Láthatatlant" (Zsid. 11. 27 - Károli )."

Márk.9,35.    
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36.    
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37.    
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38.    
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
39.    
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
40.    
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
41.    
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
42.    
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43.    
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
44.    
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45.    
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
46.    
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47.    
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
48.    
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49.    
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50.    
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

 Áldott Testvérek,e ma esti alkalommal-ezzel az Igével induljunk el. Mindenek előtt,figyeljük meg ujra az első verset: "És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."
Első-utolsó... A mai napon ez az Igevers-valahogy : mást-valahogy többet mutat nekem mint eddig... Aki az első akar lenni-legyen az utolsó.
Miközben ezt a részt olvastam, egy érdekes párhuzamot láttam meg.
Ésaiás próféta könyve 11. rész

  1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
  2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

Ugyan ez a rész, az "eredeti" azaz a Héber-Magyar Szentírásban, azaz a Tanach-ban, így íródik:

1. És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. 2. És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.

Nos mint látjuk, és ez az "eredetiben teljesen egyértelműen ki is ábrázolódik, a második vers-első mondata után, nem kettőspont van, hanem vessző-mivel nem egy felsorolást vezet be, hanem felsorolást folytat.
Tehát hétszer szerepel a "Szellem" szó, azaz a Szellem teljességét jelzi. Erről a versről tudjuk-(és ezek után már értjük is) - hogy a Menóráról van szó, illetve a Messiásról, aki a lélek teljességét mutatja fel.

II.Mózes 25,31. Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
  32. Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
  33. Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövő mind a hat ágon.
  34. A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
  35. Gomb legyen a belőle kijövő két ág alatt; ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt, és ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövő mind a hat ág alatt.
  36. Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
  37. Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.

Ez a Menóra elkészítésének módja az Örökkévaló utasítása szerint. Láthatjuk hogy a szár-mindkét oldalán-három-három, azaz összesen hat ág van, ámde a középső ág a hetedik.
Az utasításban, a hat oldalágról esik a legtöbb szó, ebből valamiért azt gondolhatnánk, hogy a középső, nem annyira fontos... De valóban nem? Hiszen ez a középső a szolgaláng. (nevezzük "samesz"-nek.)
És erről gyujtjuk meg a hatot. Szintén így a Hanukia esetében, van egy ág, ami a nyolc ágtól-valamiképp elválasztódik. és erről gyújtjuk meg a többit-mindegyiket a maga napján.
ez a "samesz láng" nem kap talán különösebb figyelmet, de e nélkül, hogyan gyújtanánk meg a többit?
Visszatérve a Márk evangeliumának 9. fejezetéhez: "35.    
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."
Valójában erről a Szolga lángról beszél Jézus, illetve a fontosságáról, szentségéről. Úgy tűnhet, hogy a 38-as verstől, másik szálon kezd futni a történet, amikor is Johann így szól-Jézushoz:
"38.    
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket."

Valójában nem más útra tereli a szót, hanem ellenkezőleg! Ezen szolgaság-Istentől való megbecsülését emeli ki, illetve azt, mennyire fontos ezen szolgai állapot-teljes szentsége, romlatlansága.
Gondoljuk csak el Testvérek: Ha maga az evangéliumot hirdető-közönséges-hova-mire vezeti azokat, akiknek prédikál? Ha az evangelista nem az Isten iránt való szentséget közvetíti-akkor mit???
A Menóra készítésének instrukciói között, elhangzik egy nagyon fontos részlet:

II.Mózes 25, 37. Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.

Namost lássuk a Menórát-a felállítási helyén: Ugye a Szenthely vö kadosimhakadosh között állt, közvetlenül a kárpit előtt.
A Menóra mécsei előre világítanak-azaz kifelé. Ha Jézussal vagy, akkor te is így állsz-ha nem, akkor szemben állsz vele. Ezért mondja Jézus:
 40. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

Jézus a továbbiakban elmondja, mennyire fontos a Szentség megélése-illetve megőrzése. szögezzük le: Nem elvont jelentéssel felruházott példákat mond, ezeket is szó szerint kell venni-pont annyira, mint a kárhozat eshetőségét is!
Végül ezt mondja-Jézus:

"49. Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg."

A Tűz-akár az áldozat sója: éget,mar... és ez által megtisztít. Akár a szent élet a környezetét.  vegyük észbe, hogy a jóérzésű emberek, ha hívő kerül a társaságukba, nem viselkednek szemérmetlen módon, nem káromkodnak, nem akarják megbotránkoztatni azt-jóllehet ők maguk nem is hívők...
akarva akaratlan, ezzel azt tisztelik meg, akit képvisel a hívő. És ez a leg fontosabb mondanivalója a ma esti alkalmunknak: Ha a hitetlen-valahogy ösztönösen is megtiszteli a hívő által képviselt Istent-mennyire fontos, hogy az,hogy mi magunk, hogyan képviseljük az Istent?!
A Megszentelődés folyamata-nem fájdalom mentes! Bizony szenvedéssel jár, hisz amikor mondja is-Jézus:

"49. Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg."

Nos tehát ez a tűz-ez a só... bennünk kezd égni-minket kezd marni. Kiéget belőlünk minden e világit, minden testiességet...mindent mi nem Istent dicsőíti bennünk, hogy ami megmarad-az az isten iránti szentség legyen.
Jézusról is ezt jegyezték fel:Péter Apostol I. levele 4. rész

1.    
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.    
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

Sőt: Zsidó levél 2, 9.    
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10.    
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

A Tökéletességért beza: Szenvedni kell! És ráadásul-tudva azt hogy mire való nekünk ez a szenvedés, fel kell vállalni!
És menet közben: Bár perzselni kell és perzselni is fogjuk a kívül levő világot, de egymással nekünk nincs és nem is lehet harcunk, hisz egymás mellett állunk-arcal a világ felé!
Márk 9,50.    
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

Végezetül még egy gondolat sor-ezzel egyhangban:
Ésaiás próféta könyve 6. rész

1.    
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2.    
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3.    
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
4.    
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5.    
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6.    
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7.    
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.


Ezért nem mindegy, hogy az Istennel szemben-vagy az Isten mellett állunk, nem mindegy, hogy megvilágosít-vagy elvakít ugyan az a fény... Mert egykor mindannyian az Istennel szemben helyezkedtünk el, de a tűz...és jött a tűz...

6.    
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7.    
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.

Isten mellett békességet és nyugalmat találhatunk, mert mellette biztonságban vagyunk. A Szentírásból tudhatjuk, mennyire fontosak vagyunk emberek, mennyire szeret bennünket drága égi Atyánk, akik tudják, hogy szeretik őket, törődnek velük azok megnyugszanak és békességük van. Az istentelen világiak is tapasztalhatnak átmenetileg békességet, boldogságot, de tartósan, örökre csakis kizárólag Isten mellett találhatunk békességet. 

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" (János 14:27)

Istennel való közösségünk életünkre gyakorolt pozitív változásai és hatásai, így pl. a nyugalom és békesség, minden drága holminál, pénznél többet ér, én semmire sem cserélném el. 

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„07. 13 Sírva is vetünk

 „...sírjatok a sírókkal." (Róm. 12. 15 )

Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni. De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele. Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt. De sírt Jézus Jeruzsálem Lelki keménysége miatt is. Fáj - e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten Szeretetét, kigúnyolja Szent Igéjét és azokat, akik azt vallják? Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott (két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében). Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről. S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe. Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt. 126. 5 - 6 ) Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás". Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az Ott soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet."