„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 26.

„Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni kezdett
a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét fegyverrel
kivégeztette. Látva, hogy ez tetszik a zsidóknak, azon volt, hogy
elfogatja Pétert is.” (Apcsel. 12. 1 – 3a )

Heródes király a saját népének is rossz uralkodója volt, de különösen sokat kegyetlenkedett a keresztyénekkel. Így van ez a Sátánnal is: azokkal is durva, kegyetlen, erőszakos, akik engedelmesen szolgálják őt, de kiváltképpen tombol és kegyetlenkedik akkor, ha valaki meg akar szabadulni a hatalmából, és át akar állni a Krisztus Táborába. Ha valakinek össze van bilincselve a keze, de megadással viseli a helyzetét, akkor szinte fel sem tűnik, hogy bilincsbe van zárva. Ha azonban fellázad, és elkezdi rázni, tépni a bilincset, hogy megszabaduljon tőle, akkor felsebzi a csuklóját, sőt még a húsába is belevág. Hasonlóképpen, ha valaki engedelmesen viseli a Sátán láncait, akkor szinte nem is érzi, hogy rab. De ha szabadulni próbál, akkor fogja csak igazán megtapasztalni, milyen erősen fogva van. A zsidóknak tetszett, hogy Heródes elfogatta Pétert. A hitetleneknek tetszik, amikor Isten gyermekei bajba jutnak, bűnbe esnek, s a Sátán kezébe kerülnek. Isten néha kiadja az övéit a Sátánnak, mint ahogy Jób esetében is történt. „Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát” – mondja Jézus a tanítványoknak. Ő azonban Kitartóan imádkozik az övéiért. Az Ő Lelke ott volt a jeruzsálemi gyülekezetben is, ugyanis ezt olvassuk: „a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez”.

A SÁTÁN * A mi ősellenségünket ilyen nevekkel illeti a Biblia: kígyó, ordító oroszlán, az erős fegyveres, az atyafiak vádolója, a világosság angyala.

* A nagy készséggel közölt Kegyelem – Ef. 1. 1 – 1 4”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 25.

„Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!”
(Luk. 5. 8 )

A nagy halfogás után Péter, látva a maga nyomorúságát, ezekkel a szavakkal borult az Úr Lába Elé. Ott volt ebben a kérésben a megalázkodás, a bűnbánat és a mélységes vágyakozás az Úr után. Péter lett volna a világ legboldogtalanabb embere, ha az Úr nem a szíve indulatai, hanem a szavai szerint hallgatta volna meg, és valóban elment volna tőle. De nem tette, nem hagyta magára bűnbánó gyermekét, hanem megvigasztalta, és elhívta munkatársának a Szent Szolgálatra, az Emberhalászatra. Kiáltottál – e már így te is: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!”? Így kiáltani csak az tud, akiben minden összetört, aki olyannak látja magát, mint egy szemétre dobott használhatatlan edényt, és látja maga felé közeledni a Szentet, a Dicsőt, a bűn nélkül való Isten Fiát, s egyszerre tör fel lelkéből az iszonyat a saját szennyes, bűnös mivolta miatt, és a vágy, hogy felemeltessen, megtisztuljon, megpihenjen. „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!” – ezt a kiáltást nem lehet betanulni, Péter után mondani, ez önkéntelenül tör majd elő a szíved mélyéről, amikor ott állsz életed romjai, bűneid, kudarcaid kellős közepén.

SOHA NEM TAPASZTALT BOLDOGSÁG * Egy asszony, aki megcsalta a férjét, egy idő után már nem bírta tovább hordani bűnének súlyát, és könnyek között mindent megvallott. Majd leborult a megrendült férfi elé s lábait szorosan átkarolva kétségbeesetten kiáltotta: „Űzz el, dobj el magadtól, nem érdemlem meg, hogy rám tekints!” Amikor pedig két erős kar felemelte, s a homlokán ott érezte a megbocsátás csókját, soha nem tapasztalt boldogság töltötte el a szívét.

* Ne csak a lábamat – Ján. 13. 1 – 20”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 24.

„Hosszasan faggatta, de Ő semmit sem válaszolt neki.” (Luk. 23. 9 )

Heródes és Jézus egyszer mégiscsak találkoznak. Ez a találkozás azonban már nem a kereső Krisztus és a nyugtalan bűnös találkozása. Heródes már egészen megkeményedett. „Nagyon megörült Jézusnak – olvassuk –, mert már régóta szerette volna Őt látni”, ám ez a vágy már csak kíváncsiság. Nem az Igét akarja hallani, Ami Jézus szájából származik, hanem csodát szeretne látni, amit a Kezével tesz. Jézus az ilyennek már nem felel. Se nem kér tőle semmit, se nem mond neki semmit. Nem lehet Isten Üzenete előtt büntetlenül újra meg újra bedugni a fülünket. Nem lehet Isten Kereső Szeretetét újra meg újra visszautasítani. A meg nem hallott Ige egyszer csak hallatlanná válik, az igénybe nem vett Kereső Szeretet egyszer csak abbahagyja a keresést. A Heródes előtt megnémuló Jézus komoly felkiáltójel mindenki számára, aki könnyen veszi és halogatja a Megtérést.

„NEM ÉRTEM * A mi életünkben Jézus sokszor úgy hallgat, hogy érthetetlenné válik számunkra a Biblia. Amikor a korábban hozzánk közel álló Ige messze kerül tőlünk, amikor a korábban olyan eleven Ige megszürkül, amikor a korábban olyan gazdag Ige üresnek tűnik, amikor a korábban olyan Világos Ige érthetetlenné válik, akkor annak rendszerint az engedetlenségünk az oka. Azért nem értjük, mert nem Engedelmeskedtünk Neki.”

* Nincs visszaút – Ján. 13. 21 – 30”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Március 23.

„...Heródes, a negyedes fejedelem...” (Mát. 14. 1 )

Heródes, akit teljes nevén Heródes Antipásznak ismerünk, Jézus közelebbi hazájának, Galileának volt a fejedelme. Nem a nép bizalma tette őt fejedelemmé, hanem a megszálló római hatalom. Előkelő származású zsidó ember létére eladta magát a rómaiaknak, mint a vámszedők. A vámszedők között azonban valószínűleg lehetett sok szegény ember, akiket a nyomorúság vitt rá, hogy eladják hazafiúi becsületüket a megélhetésért. Heródesnek ilyen emberi mentsége sincs. Ő nagyravágyásból ajánlkozott fel a római hatalomnak. Méltó fia annak a nagy Heródesnek, aki annak érdekében, hogy hatalmát zavartalanul élvezhesse, elkövette a Betlehemi gyermekgyilkosságot. A dicsőségért, a hatalomért, a jólétért, a földi boldogságért ma is sokan áldozzák fel erkölcsi értékeiket. Nincs jogom megbotránkozni rajtuk, ha vannak arra utaló jelek, hogy a  „pénznek nálam sincs szaga,” és magam sem vagyok kényes a céljaim elérését szolgáló eszközök megválogatásában.

ROSSZ ÜZENET* A Máté 16. 26 egy olyan alkuról szól, amely sokakat megkísért: A világ minden kincse egy kis lelki kár fejében. Jézus mégis úgy ítéli meg, hogy ez az ördög által felkínált üzlet a világ legrosszabb üzlete. Az emberi lélek azért értékesebb mindennél, mert Krisztus Vére az ára. Amiért Krisztus az Életét adta, azért a világ minden kincse potom ár.

Máté 16. 26: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”

*Inkább az emberek dicsérete? – Ján. 12. 37 – 50.”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára"

„Március 22.

„Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek
az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat.
És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek,
amely paráznaságba visz.” (4Móz. 15. 39 )

Izráel népe számára különleges emlékeztető jelről gondoskodott az Úr: ruhájuk szegletén kellett viselniük ezt a jelt, azon az öltözéken, amelyet nap mint nap hordtak. A nap minden órájában szemük előtt volt, szüntelenül eszükbe juttatta, hogy ők az Úr népe, rájuk nézve Isten Parancsai a mértékadóak, nem a szívük vágya és szemük kívánsága. Bennünket is – ha nem is külső, látható jellel – szüntelen emlékeztet az Úr, hogy az Övéi vagyunk, és ennek megfelelően kell, hogy éljünk. Az Efezusi levélben így emlékeztet az Ige: „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közeliekké lettetek a Krisztus Vére által.” Máshol pedig ezt olvassuk: „Akik Hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem.” Aki valóban Jézus Krisztus megváltottai közé tartozik, annak erről sohasem szabad megfeledkeznie, hogy mind testestől, mind Lelkestől az ő Urának, Jézus Krisztusnak a tulajdona. Ennek tudatában jársz – e el minden dolgodban?

MINDENKOR* Egy hívő cselédlánytól hallottam, hogy a nap minden órájában minden dolga Jézusra emlékezteti. Amikor reggel megmosakszik, arra gondol: „Így tisztította meg az én Uram az én atyáimtól örökölt hiábavaló életemet.” Amikor felöltözik, arra gondol: „Így öltöztet fel engem az én Megváltó Jézusom a Dicsőség Palástjába, az Üdvösség ruhájába.” ÁMEN!

*Emlékezz! – 4Móz. 15. 22 – 41.”