„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 28 Félutas hívők

„Orpá megcsókolta az anyósát,...
visszatért népéhez és isteneihez."
(Rut. 1. 14 - 15 )

Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül. Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek. Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni. Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja. Mindketten Naomitól hallottak az Élő Istenről. Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. Megkívánták ezt az Életet, és egyébként is szerették anyósukat. Ruth el is döntötte, hogy ezen az Úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult. Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg Hozzá. Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az Élő Istenre. Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések. Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra. Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér Célba, félútról vissza fog fordulni. Aki csak félszívvel Bízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az Ő Mindenek Feletti Gazdagságát, Hűségét, Szeretetét. És aki csak a Hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni (Luk. 8. 13 ). Engedjünk a biztatásnak:"

Róma 7,14.    
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.    
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.    
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.    
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.    
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.    
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.    
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.    
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.    
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.    
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.    
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.    
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Rómabeliekhez írt levél 8. rész

  1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
  2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Áldott Testvérek. Pál róma levelének 7.fejezetéről-alaposan félreértve - az szerint gondolkodnak, hogy Pál is a bűnt legalizálja... Mondom alaposan kicsavarva az Igét, és félre értve jutottak sokan erre az álláspontra...
Először is: Pál nem magáról beszél, hanem azonosul azokkal-akik felé szolgál. Ha csak rá gondolunk-akkor tudható, hogy kicsiny gyermek korától, az Igére neveltetett, és amikor felcseperedett-Yesívába ( rabbiképző intézet.) járt.
Így tehát neki nem volt: " Megtérés előtti élete." ( "Róma 7,9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
  10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. "
Azonban hogy a szolgálata hiteles és mindenki által érthető legyen-azonosul azokkal-akiknek volt részük a világi ( Testi ) éltben. Ahogy egy későbbi levelében, erre utal is: I.Kor.9,19.    
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
20.    
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
21.    
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
22.    
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
23.    
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.

Így tehát, azoknak-akik felé szolgál, a test és a lélek harcáról, azaz a testies életről és a lélek szerint való életről beszél, melynek summája, nem a 7.fejezet utolsó Igéje-hanem a 8. fejezet 2.igéje szerint van.
( egykor-sem a Szentírás-sem pedig az Apostoli levelek, nem voltak fejezetekre és versekre osztva, ezt később- éppen a taníthatóság és a tanulás folyamatosságát biztosítandóan alakították ilyenné.)
Ahhoz tehát, hogy eljuthassunk arra az állapotra, amikor is már nem a test diktál, nem testies életet élünk-hanem a lélek szerintit, és ez az Új szövetség vívmánya egyben-kell az Istentől való segítség-azaz a Szentlélek jelenléte az életünkben.
Na erről is többféle gondolkodás látott már napvilágot-javaslom most csak azzal foglalkozzunk, ami a Szentírásban is olvasható.
Talán emlékeztek az elmúlt szombati anyagra, amikor is azt láttuk meg az Igében, hogy Savuot ünnepén, azokra töltetett ki a Szentlélek, akik engedelmesek voltak az Örökkévalónak, és a parancsolatai szerint jártak.
Erre a kezdeti engedelemre jött az Istentől az erő, hogy mindenkor legyőzve a test akaratát-lélek szerint járhassanak- ilymódon jutva el a Fiúság korára. ( ez előtti kor a betű szolgaságának kora.)
Erről mondta Jézus: Apostolok Cselekedetei 1. rész

1.    
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2.    
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3.    
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4.    
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5.    
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6.    
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7.    
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8.    
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Ugye az az engedelem miben volt fellehető? Nos mindenek előtt a Savuot ünnepét megtartották az Atya parancsolata szerint, plusz a Tanítványok együtt voltak-várva a Szentlelélek eljöttét...
A maiak egy része ( a nagyobb része) nem ment volna fel az ünnepre-mert minek? ugyebár... az Apostolok esetében pedig nem várnák a Szentlélek eljöttét-hiszen azt már megkapták egyszer...
Jn.20,19. Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
  20. És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
  21. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
  22. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket...
Ugye tehát-van ez a mai felfogás, miszerint: Igét olvasni-unalmas; engedelmeskedni meg macerás... tehát ha ezek a dolgok ma történtek volna-akkor többé nem lenne miről beszélni a továbbiakban...

Tehát a Külső és a belső ember harca...
Amikor az Örökkévaló az embert teremtette, a teremtés rendjére nézve-lelki embert teremtett-és nem testit. I Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
És ugyanezt mondja Pál is: I.Kor.15, 44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
  45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
  46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
  47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

( Én azért mondtam hogy a lelki az első- szemben azzal amit Pál írt, mert én Ádám teremtéséről szóltam, míg Pál-az Ádámi bukott természetet örökölt- testi emberekről.)
Maga a Bűn bejötte volt az, ami ha úgy tetszik: egyszersmind: újjá szülte Ádámot-és megszületett egy új- az addig nem volt faj-a Testi ember.( I Mózes 6,3) Ettől a ponttól-minden e világra született ember, örökölte a bukott  természetet és testi emberként-testi életet élt.
Ennek a létformának, márpedig nincs az Isten előtt létjogosultsága! Erről mondta Jézus:János Evangyélioma 3. rész

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

Ahogy tehát bűn, mint rossz mag- újjá szülte az embert, a jó vetőmag szintén újjá szüli-át formálja az embert-vissza állítva ezzel a teremtés rendjét, és pontosan erről mondott példázatot Jézus: Mt.13,24.    
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.    
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.    
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.    
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.    
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.    
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.    
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

és a magyarázata: Mt.13,36.    
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.    
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.    
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.    
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.    
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.    
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.    
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.    
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Amíg a "konkoly" azaz a hazugság, az engedetlenségre uszító beszéd ... (lásd: I Mózes 3,1-5.) a testet táplálja kívánságokra- addig a "jó mag" az Isten Igéje, a Lelket táplálja, Istennek engedelmes életre.
Valójában ez a legnagyobb küzdelme a hívőnek-amit nap mint nap meg KELL harcolnia... test vagy lélek-lélek vagy test. Amikor a testnek engedünk akármiben is-akkor a testet erősítjük a lélek ellen.
Amikor a lélek indításának engedünk, akkor meg a leket erősítjük a test ellen. Ha jól alakul a hívő szempontjából ez a harc-akkor a test válik erőtlenné, és ekkor kapunk "fentről" Istentől segítséget.
Ezt magyarázza Pál is: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész

1.    
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.    
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.    
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.    
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5.    
Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
6.    
Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
7.    
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8.    
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9.    
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.    
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Valójában ez a küzdelem az, amit lélekben kezdünk a test ellen, és ennek a kezdeti: Istennek kedves életnek első zsengéjét felmutatva- biztosítja az Örökkévaló- a további erőt-azaz a gyümölcsöző életet.
Áldott testvérek: Ennyit gondoltam még-a Savuot ünnepével kapcsolatban meg említeni.

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 26 A mi tetteink és Isten Tettei

„Ha az Úr nem Építi a házat, hiába fáradoznak az építők."
(Zsolt. 127. 1 )

Korunk eszménye a nagy teljesítményekre képes ember. Eszerint mindenki annyit ér, amennyit teljesít. Éppen ezért a teljesítményt kell fokozni, munkában, tanulásban, sportban, szexben, mindenben, kerül, amibe kerül. Ha az emberbe kerül, akkor is. Bele is roppan sok ember és sok emberi kapcsolat ebbe a hajszába. Sok ilyen teljesítményen ott a bélyeg: hiába. „Ha az Úr nem Őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök." Íme az ember - Isten nélkül. A vallásos ember így gondolkozik: majd én - Isten segítségével. Megpróbálja bevonni Istent a saját tervei megvalósításába, meg akarja nyerni Őt céljai támogatására. Isten azonban sose lesz a mi alkalmazottunk, Ő mindenek Ura. A Biblia azt tanítja, hogy az embert nem a teljesítményei minősítik. Aki már nem tud teljesíteni, mert beteg vagy idős, az is ugyanolyan értékes Isten előtt. És a Biblia nemcsak a mi tetteinkről szól, hanem Isten Tetteiről is. Isten előbb Cselekedett, mint mi. És a jövőre nézve is megígérte, hogy Cselekszik. S a hívő embert az jellemzi, hogy várja, amit Isten megígért, és közben végzi, amivel Isten őt bízta meg. Csak azt akarja tenni, amit Isten Akar elvégeztetni vele, vagy amit Isten Maga Akar elvégezni általa. Sőt olyan is van, hogy csak Isten Akar Cselekedni, nekünk pedig ezt mondja: maradj veszteg, és nézd az Úr Szabadítását! A mai ember egyik nagy baja, hogy nem tud veszteg maradni. Itt is nagy ajándék, ha valaki Ismeri Istent, és Bízik Benne, s tevékenysége vagy átmeneti tétlensége Isten Útmutatásától Függ. Az ilyen ember tanulja meg, mi az Áldás. Az, amit Isten úgy ad, hogy nem is tettem érte semmit. Mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget". Bízzam magamat e tekintetben is egészen Istenre!"

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 24 Odaadom az Életemet

„...nem tekintette zsákmánynak,
hogy Egyenlő Istennel..."
(Fil. 2. 6 )

Hogyan valósult meg Jézus Életében a gabonamag sorsa? Nézzünk meg három Igét! „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus Kegyelmét; hogy Gazdag létére Szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő Szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor. 8. 9 ) Milyen Gazdag volt Jézus? Amilyen most: az Övé minden Hatalom, imádják Őt a Mennyei seregek is, vallják, hogy uraknak Ura és királyok Királya. És milyen Szegénnyé lett? Nem volt Fejét hova lehajtania, még utolsó ruhadarabjain is sorsvetéssel osztoztak. De ennek a célja az volt, hogy minket, koldus szegényeket Lelkileg gazdagokká tegyen. Ő, Aki Istennel Egyenlő, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá Lett, megalázta Magát, és Engedelmeskedett a Kereszthalálig. Ezért fel is Magasztalta Őt Isten mindenek Fölé (Fil. 2. 6 - 11 ). Otthagyta Mennyei Dicsőségét, Magára vette nyomorult emberi testünket, azért, hogy minket a maga Tisztaságában és Dicsőségében részesíthessen. Ő Maga mondta: „Én odaadom az Életemet, hogy aztán újra visszavegyem... Én Magamtól adom oda... ezt a Küldetést kaptam az Én Atyámtól." (Ján. 10. 17 - 18 )  Még azt is vállalta és engedte Jézus, hogy ártatlan, bűn nélküli Életét szörnyű kínzások után kioltsák, azért, hogy nekünk Életünk legyen, sőt bőségben éljünk. Amikor pedig a Gecsemáné-kertben letartóztatták, nem hívott oda „tizenkét sereg angyalnál is többet" - pedig megtehette volna -, mert mindenáron segíteni akart rajtunk, és ezt az Árat Ő fizette meg, maradék nélkül. Jézus nem Magát féltette, hanem minket. Ő meghalt, mint a búzaszem, hogy ennek gyümölcseként a Benne hívők éljenek - már itt és a Mennyben is, Vele, Örökké."

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„05. 22 Dönteni kell

„Ekkor sokan Hittek Benne... A főpapok és
a farizeusok pedig már kiadták a parancsot,
hogy ha valaki megtudja, hol Van, jelentse be,
hogy elfoghassák." (Ján. 11. 45 és 57 )

Lázár feltámasztása olyan egyértelmű Bizonysága volt Jézus Isteni Hatalmának, hogy nem lehetett félremagyarázni. Ezért állásfoglalásra kényszerített mindenkit. A Ján. 11 vége négy csoportot említ:
1. Sokan Hittek Benne a zsidók közül, mert látták, amit Jézus tett. Tettei hitelesítették számukra Szavait, s elfogadták, hogy Istentől jött, az Ő Erejével cselekszik, Valóban Ő az Isten Fia.
2. Mások is látták Jézus Tetteit, mégsem Hittek benne. Miért? Mert „aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be Abba" (Márk ev. 10,15 ). Az ismeri fel Krisztus Titkát, aki előlegezi Neki a Bizalmat. Aztán majd Ő Meggyőzi a hívőt, hogy nem tévedett. Merjünk kisgyermekké válni!
3. A hatóság eldöntötte, hogy meg kell Őt ölni. Miért? Hiszen ők is látták Tetteit, s tudták, hogy ezek valóban Messiási Tettek. Igen, de be kellett volna ismerniük, hogy tévedtek Jézus eddigi megítélésében, s erre nem voltak hajlandók. Aki nem akar változni, annak az értelme is zárva marad Jézus Igazsága Előtt. Benne Hinni azt jelenti, hogy nem Őt állítom az én ítélőszékem elé, hanem én állok oda az Ő Igazságának Ítélőszéke Elé.
4. És voltak, akik keresték Jézust. Jöttek a zarándokok Jeruzsálembe, s Vele szerettek volna találkozni. És jönnek messziről ma is emberek, akik szeretnék Őt megismerni, mert sejtik, hogy Benne van Jelen a Mindenható és Kegyelmes Isten, és nekünk Őrá van múlhatatlanul Szükségünk. Csak jó helyen keressék, ahol megtalálható: Igéjében és a Benne Hívők között! Kinek vallom Jézust annak alapján, amit már tudok Róla? „Inkább növekedjetek a Kegyelemben és a mi Urunk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk Ismeretében!" (2Pét. 3,18 )"