„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 22 Az ellenség Szeretése

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat,
akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal,
akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért,
akik üldöznek titeket, hogy legyetek a ti Mennyei
Atyátoknak fiai..." (Mát. 5. 44 - 45 )

Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz gondolkozás szülötte. Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá? Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a szív szándékai alapján is! És milyen Szeretetről van itt szó? Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat, hanem ahogyan Isten Szeret minket. Ennek az Agapé Szeretetnek a feltétele és Forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, Aki szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. Ez nem a szív ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet), hanem az akarat tudatos Engedelmessége. Erre is érvényes Jézus Szava: Új Parancsot adok nektek, hogy Szeressétek egymást (Ján. 13. 34 ). És mégsem keserves Parancsteljesítés az ellenség Szeretése, hiszen az, aki már Isten Szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi magán ezt a Szeretetet. Erre csak Isten Újjászületett gyermekei képesek. Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem Kiváltságuk. Így olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek Mennyei Atyátoknak fiai". Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten Szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm. 5. 5 )."

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 21 A bűn természetrajza

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva
és csalogatva esik kísértésbe. Azután a
kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn
pedig kiteljesedve halált nemz."
(Jak. 1. 14 - 15 )

Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét figyelmesen elolvassuk (2Kir.  5 ), világosan láthatjuk a bűn természetrajzát. Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a kísértést, és ne essünk áldozatul neki. Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni akart. Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni, parancsolni és szüretelni akar. S hiába volt Géhazi Isten emberének a közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy kísértéshelyzetben belobbant. Ami a szívben van, az egyszer csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások." (Mát. 15. 19 ). Ezekkel még szembe lehetne szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a gonosz játékszerévé. A meg nem fékezett gondolat tettre sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. Majd a szája is: ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert. S mivel kikerült Isten Világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem. A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja az Ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját."

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 20 Kiderül

„Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének
szolgája azt gondolta: Íme, az én uram
megkímélte ezt az arámi Naamánt, és nem
akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az ÚR,
hogy utána futok, és kérek tőle valamit."
(2Kir. 5. 20 )

Géhazi Isten emberének, Elizeusnak a szolgája volt. Vele sem tesz kivételt Isten? Nem, mert Ő nem azt nézi, hogy kik vagyunk, hanem hogy mi van a szívünkben. Sőt: akik Hozzá közel vannak, azokat szigorúbban fogja, mert csak akkor használhatók az Ő számára, ha Tiszta az életük. S aki csak szájával tiszteli Őt, de szíve távol van Tőle, azt megítéli. Azt szoktuk mondani, alkalom szüli a tolvajt. Ez nem igaz, emögött gyáva mentegetőzés van. Géhazi nem azért lett hazug és tolvaj, mert alkalma nyílt erre, hanem mivel szíve szerint az volt, most élt a kínálkozó alkalommal. Az alkalom csak leleplezi a bennünk lapuló tolvajt. Sose becsüljük le a bennünk lakozó bűnt! Géhazi bűne azzal kezdődött, hogy „azt gondolta magában": Elizeus nem fogadott el ajándékot, majd én kérek tőle valamit. Még nem tett semmit, de a gondolatnak helyet adott magában. Az nem a mi felelősségünk, hogy mi jut eszünkbe, de az már igen, hogy miről kezdünk el gondolkozni. A gondolataink is kerüljenek Isten Világosságába, s ami nem Tőle való, vessük el minél előbb! Elizeust is kényszeríteni akarta Naamán, hogy fogadjon el tőle ajándékot, de őt nem lehetett, mert eltökélte magában, hogy az nem lenne helyes. Géhazinak kétszer sem kell mondani, ő könnyen elfogadja. Sok gyengeség következik abból, ha a tetteink mögött nincs egyértelmű döntés, amihez a kísértés idején ragaszkodunk. Megtévesztő, hogy Géhazi sötét vállalkozása során minden olyan simán ment. Az, hogy valami sikerül, még nem igazolja a tettet. Más a siker, és más az Áldás. Ha valaki Isten nélkül megy egy úton, és nem akar megtérni, Isten megengedi, hogy végigjárja azt. A bűne lesz a büntetése. Ne akarjuk ilyenkor Istenre hárítani a felelősséget: miért engedte meg? Miért indultunk el olyan úton?"

„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„09. 18 A Hit harca

„Mert a test a Lélek ellen törekszik, a
Lélek pedig a test ellen, ezek pedig
egymással ellenkeznek, hogy ne azokat
cselekedjétek, amiket akartok."
(Gal. 5. 17 )

Amikor valaki Új Szívet kap Istentől, elkezdődik életében egy sajátos harc: a test és a Lélek harca. Testnek a Biblia azt a természetet nevezi, ami velünk születik. Az ilyen embernek is lehetnek jó tulajdonságai, de gyakorlatilag Isten nélkül él. El is veszítette azt a képességét, hogy értené Isten Akaratát, de nem is figyel rá, éli a maga életét. Ebben az állapotában nem tudja Imádni Istent, nem tudja Őt megismerni, nem tud Vele egyetérteni. És a maga erejéből nem tud megváltozni sem. A vallás sem változtatja meg, legfeljebb az az utáni vágyat ébreszti fel benne. Amikor valaki Jézus Krisztust megismeri mint Megváltóját, és elismeri élete Urának, kapja az Ő Szentlelkét, és egyszerre érteni kezdi Isten Igéjét, örömmel cselekszi Isten Akaratát, Krisztusra jellemző Tulajdonságok jelennek meg rajta, és legszívesebben mindig mindenben Istennek engedelmeskedne. Ekkor kezdődik el az a harc, amelyről mai Igénk szól. Mert megszületett ugyan az Új Élet a hívőben, de megmaradt a régi természete is. Már Isten Akaratát törekszik cselekedni, de régi természete fékezi, akadályozza. Például szívesen segítene egy rászorulót, de önzése visszatartja ettől. Örömmel szánna időt reggel az Igeolvasásra, imádkozásra, de lustasága vagy fáradtsága meghiúsíthatja szándékát. Ezt a harcot a nem hívő ember nem ismeri. De ez „a Hit szép Harca" Amelyben Jézus Krisztus segíti Győzelemre az övéit. Ha pedig mégis a „test" győz, vagyis vétkezik a hívő ember, újra Isten Kegyelmét kéri. Az ő esetében azonban a vétkezés már nem menetrendszerűen történik, hanem baleset, amit rendbe lehet tenni, és utána helyreáll az Engedelmes Élet Rendje."

Beszélgetés Böjte Csabával (riportcikk az internetről)

https://www.magyarkurir.hu/hirek/legyunk-mindnyajan-isten-aldasai-beszelgetes-bojte-csaba-testverrel