A Jelenések könyvét tanulmányozva legutóbb a 12. és 13. fejezetet olvastuk. Láttuk, hogy a Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző utolsó időben mennyire felerősödik a Sátán embert romboló munkája, és az a szörnyű sötét hármasság, amiről ez a két fejezet szólt: a Sátán, az Antikrisztus és a hamis próféta hogy meggyötri majd azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, és mindent elkövetnek azért, hogy távol tartsanak mindenkit, akit csak lehet, Istentől. A Sátán önmagát imádtatja, és akik imádják őt, azokat megjelöli egy pecséttel, és bizonyos előnyöket csak ezek az emberek élvezhetnek majd. Démonizálódik az egész világ, annak a szellemisége, a közélet, az életgyakorlat. A hazugság és az erőszak általánossá lesz, semmi és senki nem lesz biztonságban. Ennek az előszelét sajnos már napjainkban is érezzük.
Ez a mai fejezet arról szól, hogy abban az időszakban egészen nyilvánvalóvá lesz mindenkiről, hogy kihez tartozik. Azt olvastuk ebben a fejezetben, hogy két nagy táborra oszlik az emberiség: a Bárány népe és a fenevad népe. A Bárány népe, amelybe azok tartoznak, akik elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, akik követik Őt mindenhova, ahova megy; és a fenevad népe, azok az emberek, akik megmaradnak abban az állapotban, amelyikbe beleszületünk mindnyájan: az Isten elleni lázadás, a praktikus ateizmus, a gyakorlati Isten nélküliségnek az állapotában. Ma még át lehet menni a fenevad táborából a Jézus Krisztussal való közösségbe, és érdemes átmenni, mert a két állapotnak a vége között óriási különbség van. Melyiket mi jellemzi?
a) Mi jellemzi azokat, akik a Bárány táborába tartoznak?
Mindenekelőtt az, hogy követik Jézust mindenhova, ahova megy. Nemcsak oda, ahova kényelmes. Akkor is megmaradnak mellette, ha annak ára van, ha az kellemetlen, sőt ha az szenvedéssel jár. Esetleg a vértanúság a következménye. Azután azt olvastuk: akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét. Akik ebben a világban, amelyik egyre messzebb kerül az Isten parancsaitól, sőt egyre jobban szembeszegül az Isten érdekünkben adott parancsaival, ebben a világban is ragaszkodnak-e az Isten parancsaihoz. Akkor is, ha azt mondják rájuk: konzervatívok, ódivatúak, ezen már rég túlszaladt az idő, azt ma már nem úgy kell érteni, az mireánk már nem érvényes… Az is jellemzi őket, hogy a hitükből egyfajta sajátos erkölcsiség következik. Tehát a leghétköznapibb cselekedeteiken, még a szóhasználatukon is meglátszik, hogy ők a Bárányhoz tartoznak. A hitük erkölcsben folytatódik. Olvastuk ezeket a különös dolgokat, amiket félre szoktak érteni, pedig ezeknek világos a magyarázatuk: ők azok, akik nem szennyezik be magukat nőkkel, mert szüzek. Itt nem a fizikai szüzességről, hanem az etikai szüzességről van szó.
b) És mi jellemzi azokat, akik a fenevad táborába tartoznak?
Rajtuk is ott van egy bélyeg. A fenevad bélyege ott van a homlokukon vagy a kezükön. Ők a fenevadat imádják Isten helyett. Tőle várnak és fogadnak el segítséget. Élvezik azokat az előnyöket, amiket az utolsó időkben csak a fenevad táborába tartozók fognak majd élvezni. Éppen ezért könnyebben boldogulnak abban a nehéz időben, mint az üldözött keresztyének, mint Krisztus tanítványai. Jellemzi őket a hazugság. Ez az életformájuk, ez a életstílusuk. Nem tartják bűnnek, és nem is tudnak szinte semmit hazugság nélkül tenni. És ha meghalnak? Akkor olvastuk ezt a szörnyű mondatot: „… inni fognak az Isten haragjának a borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fognak tűzben és kénben…”
Próbálja érzékeltetni a szentíró, hogy milyen rettenetes vége van ennek az útnak. Mennyire igaz az, amit Jézus röviden a Hegyi beszédben így mondott: „Keskeny az az út, amelyik az életre vezet, és széles az az út, és sokan járnak azon, amelyik a pusztulásba vezet.” (Mt 7,13-14). Akik a fenevad táborába tartoznak, azok a biztos pusztulásba tartanak, és oda érkeznek meg.
Az előbbieknek a Krisztus nyugalma, az örök szombat lesz az osztályrészük, az utóbbiakról azt olvastuk: gyötrődni fognak, és nem lesz nyugalmuk soha sem éjjel, sem nappal. Le sem tudjuk írni, hogy milyen óriási ez a különbség a két útnak a vége között. És ami ott a végén lesz, az örökké tart. Ezt sem tudjuk elképzelni, mert mi csak az idő és a tér kockáján belül tudunk gondolkozni.
Mai fejezetünknek a másik fele arról szól, hogy a végső ítélet készen van. Isten egyelőre még feltartóztatja, és mielőtt végrehajtja, az Ő érthetetlen nagy kegyelméből még egyszer lehetőséget ad a hozzá való visszatérésre.
Van itt egy gyönyörű jelenet ennek a fejezetnek a közepén, amikor azt olvassuk: a látnok János lát egy angyalt, akinél az örök evangélium van, és hatalmas hangon meghirdeti azt. Mégpedig minden nyelven, minden nemzetnek meghirdeti.
Örök evangélium. Isten örömhíre, a szabadulás lehetőségének a meghirdetése nem változik a korokkal, nem más és más a különböző kultúrákban. Isten ugyanazt üzeni mindnyájunknak, akik a fenevad táborába születünk bele, amikor édesanyánk a világra hoz. Aki azonban nem enged ennek a hívásnak — erről is van szó ebben a fejezetben —, az önmagát ítéli el. Az az Isten ellensége marad. Nem az Isten lesz ellenségévé, ő ellenkezik, ellenségeskedik Istennel, és annak ki kell innia az Isten haragjának a poharát. Ez a kép gyakran ismétlődik a Jelenések könyvében: a harag pohara, a harag bora Istennek a bűn feletti ítéletét jelenti.
Jézus Krisztus az utolsó cseppig kiitta az ítélet poharát, amikor ártatlanul meghalt a Golgotán, a kereszten. Aki ezt nem hiszi, vagy nem hiszi, hogy őreá is érvényes ez, annak magának kell kiinnia az Isten ítéletének a poharát.
A fejezet befejező része arról szól, hogy az a Jézus, aki önmagát áldozta helyettünk és vette le rólunk Isten ítéletét, ítélő bírája lesz azoknak, akik ezt nem veszik komolyan. Valóban igaz az, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Erről szól ez a fejezet.

A Sátán tombol és rombol egyre inkább, de az örök evangélium még ma is hangzik. Maga Isten üzeni ezt nekünk: féljétek Őt, dicsérjétek Őt, imádjátok Őt. Készek vagyunk-e magunkra venni a Bárány bélyegét, elfogadni ezt a kimondhatatlan ajándékot? Aztán vállalni Őt minden helyzetben, megvallani Őt ahol csak lehet, és egy erkölcs nélküli világban ragaszkodni az Isten örökké érvényes parancsaihoz, és neki kedves módon élni, a magunk érdekében is, a körülöttünk levők érdekében, Isten dicsőségére?

(Részletek Cseri Kálmán 2009. június 07-i prédikációjából)

Vírusos időkben – 4.

 

Felötlött bennem egy gondolat reggel, ami lecsendesítette a szívemet. Lelki értelemben gondoltam a karantén lényegére. Félreértés ne essék, ez nem a jelen helyzet elbagatellizálása!

 

Van nekünk, keresztyéneknek, egy minden bűntől megvédő, tökéletes karanténunk! Jézus ezt mondja:

„Maradjatok énbennem és én is tibennetek.” János 15:4.

Ahogy folytatja, egyértelművé válik, hogy a tiszta és szent, egészséges hitélet kizárólag így valósulhat meg:

„Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” János 15:5.

Ez a mi „otthon maradásunk” lényege. Krisztusban elrejtve, bármi is történhet körülöttünk, nem mozdíthat ki a kősziklán épült házból. „Isten épülete vagytok” – írja Pál apostol, s ez a ház az Örökkévaló Kősziklára épült: Jézus Krisztus az alap, aki maga az IGE, Isten élő törvénye.

Ő a mi megtartó „karanténunk” az e világi veszélyek mindegyikében.

 

2020. március 30.                                           Guti Tünde

Hirtelen...

Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.
Préd 9,12

A veszedelmek, a katasztrófák hirtelen és váratlanul történnek, ami azt is jelenti, hogy nem számoltak vele. Árvizek, földrengések, 2004-es indiai-óceáni cunami, szárazság, extrém hőség, járványok, stb. mind hirtelen érintette az emberiséget.

Jézus nyíltan megmondta, hogy a visszajövetelét nyomorúságos idők előzik meg. Mindezek mellett azt is megmondta, hogy:

Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.
Mt 24,14

Ma már a föld összes országának hivatalos nyelvére lefordították a Bibliát, és dolgoznak a törzsek nyelvére való fordításon is.

Pál apostol is figyelmeztet:

Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2. mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. 4. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9. Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10. aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
1Thessz 5,1-11

Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás... Hirtelen és váratlanul...

De nem kell ennek így lennie. Jézus minket készenlétre buzdít.

Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" 43. "Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. 44. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" 45. "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46. Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47. Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.
Mt 24,42-47

A következő fejezetben is erről beszél a mi Urunk. Kik azok, akik készen voltak?

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34. "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36. mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38. Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40. A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.
Mt 25,31-40

Nem azért segítettek a rászorultakon, hogy „kincseket” szerezzenek a Mennyben, hanem azért, mert szerették embertársaikat. Így ezt Jézussal cselekedték meg.

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 34. "Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35. mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.
Lk 21,33-36

Bartus László: Fesz van A Hit gyülekezete másik arca

Németh Sándor sohasem tűrt ellentmondást. Arra pedig esélyt sem adott, hogy a presbiterek számon kérhessék rajta azokat a normákat, melyeket ő a legszigorúbban betartatott volna velük. Németh Sándor egyre inkább csak magát tekintette ajándéknak, akinek a szolgálatából fejlődött ki a Hit gyülekezete. Ez azt is jelentette: neki köszönhetjük, hogy megtérhettünk. (Azzal a szépséghibával, hogy nem őt feszítették keresztre.) Németh Sándor semmit sem bízott a véletlenre (vagy a Bibliára). Kimunkálta a szolgálati ajándékról és a tekintélyről szóló tanítást, mely a feltétel nélküli engedelmesség alapja volt. Ennek lényege, hogy Isten a szolgálati ajándék (Németh Sándor) mellett - tegyen bármit - mindig kiáll. Mindenkivel szemben megvédi. Isten lesújt a szolgálati ajándék ellenségeire, amikor az ajándék ezt akarja. Aki a szolgálati ajándék ellen lázad, Isten ellen lázad. A szolgálati ajándéknak nem azért kell engedelmeskedni, mert feddhetetlen, hanem azért, mert ő a szolgálati ajándék. Tekintélye - akár a fáraóké - Istentől származik. Megkérdőjelezhetetlen. A tekintély azt is jelenti, hogy hatalma van mindazok fölött, akiket Isten alája rendelt. Ez a hatalom nem csupán földi hatalom. Olyan, mint Mózesé, akinek szavára megnyílt a föld a lázadók alatt. Áldás és átok, oldás és kötés hatalma van a kezében. Elhitette velünk, hogy a sorsunk tőle függ. A hozzá való viszonyunk a jövőnk záloga. Nem lehet jobb a viszonyunk Istennel, mint vele. Nem tudunk Istennel jó közösségben lenni, ha vele nem vagyunk jóban. Igyekeztünk megfelelni, hogy jót mondjon rólunk Istennek, akivel nyilván kivételes viszonyban áll. Később már csak azon voltunk, meg ne átkozzon bennünket. A Biblia beszél arról, hogy keskeny út vezet az üdvösséghez. Ez az út Jézus Krisztus. A Hit Gyülekezetében volt ennél keskenyebb út is: Németh Sándor. Aki őt nem fogadta el, annak nem járt Krisztus.

A Hit Gyülekezetében majd minden presbiter gyomorbeteg volt. Ha valaki belépett a vezető lelkész szolgálatába, később nem mondhatta: elég volt a nagy megtiszteltetésből. Akár a maffiában: kilépni nem lehetett. Aki megtette, azt mint lázadót kiközösítették, és amíg élt, változó intenzitással üldözték. A démonlista élére került, és folyamatosan kötözték, űzték, átkozták. A hívőket Németh Sándor tájékoztatta a tényekről: a lázadóról minden esetben "kiderült", hogy súlyos bűnben élt, vagy ügynöki tevékenységet végzett, esetleg elmebeteg, vagy súlyosan démonizált személyiség. Kettős tudatú ember. Mi más lehetne, aki Németh Sándortól menekülni próbál? Ezért mindenki alkalmazkodott. Igyekeztünk kimutatni, hogy esetünkben nincs szükség szellemi beavatkozásra: "jól vagyunk". Különösen miután megtapasztaltuk, hogy fékezhetetlen indulat és - ahogyan ő fogalmazott egyszer pusztító erő árad abból az emberből. A vezető lelkész a feleségek révén is sakkban tartotta az embereit. Németh S. Judit szoros kapcsolatot tartott fenn a feleségek egy részével, és nagyobb lojalitást épített ki bennük Németh Sándor, mint a saját férjük iránt. Németh S. Judit pásztorlása nyomán egyes asszonyok férjük elárulásával szolgálták az Urat. Besúgók lettek, férjüket S. Judit utasításai szerint igyekeztek "jó szellemi állapotban" tartani. Miközben Németh szemtől szembe terrorizálta embereit, a háttérben Németh S. Judit az istenfélő asszonyok feladatává tette: vigyázzanak férjükre, nehogy lázadó legyen. A lelki terror, a megfelelési kényszer borzalmas torzulásokhoz vezetett.

Folytatás következik.

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

Ha érzitek, hogy már meglankadtatok,

és csüggedten lóg az imakarotok,

szorongva, ne hagyjátok el magatok!

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

Amikor egyre kísért a félelem,

véget ér a megszokott kényelem…

(az aggódást, ó, mennyire szégyellem)

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

Ha látjátok, hogyan ül tort a gonosz,

és tombolva, mindent magának oroz,

diadalittasan, már oszt és szoroz…

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

Amikor minden összedőlni látszik,

a jövő csupán délibábként játszik,

tudjátok: hitetek mily alapon nyugszik!

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

A bajokban nehogy szétszéledjetek!

Családtagotokért könyörögjetek!

Mi Urunk legyen szüntelen veletek!

Vigyázzatok és imádkozzatok!

 

2020. március 27.             Guti Tünde