4
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2025 Szeptember 10, 15:35:42 »
Vannak, akik életük minden fontos mozzanatát kiposztolják a közösségi oldalakon. Ám vannak, akik még profilképet sem tesznek ki.
Egyesek gyűjtik a nagyszámú ismerőskört a lájkokkal, hosszasan válaszolva a kommentelőknek. Mások inkább visszafogottabban csak lényeges dolgokra reagálnak.
A való életben gyakran félénk és elszigetelődött emberek előszeretettel osztják az észt minden témában, mindenhez (is) értve. Némelyek a fb oldalakon élik ki, hogy „mégiscsak” lehetnek ők valakik.
Minden bántás nélkül, inkább szomorúan írom!
Vannak, akik belefáradtak a vég nélküli, értelmetlen vitákba, felismerték, hogy a gyűlölködő kritika és a képmutató hízelgés egyaránt ártalmas. Főleg, ha még „idegenek” is beszállnak a ringbe, udvarolva vagy egyenesen a halálba kívánva. Átéltem ezeket.
Ez utóbbi csoportba tartozom én is. Nem nagyképűségből blokkolom a hozzászólásokat, hanem önvédelemből. Nincs sem időm, sem energiám arra, ami lehúzza a lelkemet. Ne kelljen már magyarázkodnom! (Párszor említettem, hogy fontolgatom a fb-ról való távozást, máshol sem vagyok fent, csupán egy hitéleti weboldalt működtetek, egyelőre próbálok itt is kevesebbet görgetni…)
Áldott testvéreim igei megosztásait, vigyázásra felszólításait nagyra értékelem! De lehet, hogy eljön a pillanat, amikor már ezek elolvasása is olyan mentális teher lesz, amitől meg kell válnom annak érdekében, hogy Jézushoz tartozásom ne forduljon langyosságba, a rengeteg információ miatt kiüresedésbe, és mécsesemből ne fogyjon el az olaj.
Nincs már sok idő, és felhangzik a kiáltás:
„Íme, a Vőlegény, jöjjetek elé!”
Ne tartson vissza semmi!
Guti Tünde – 2025. szeptember 4.
Legutóbbi hozzászólások