"Az igaz beszéd sosem választható el az igaz élettől."

Gilicze Tamás (internetről - megvanirva hu)

ELVESZETT BÁRÁNY

Jézus amikor megtalált és tekintetünk találkozott,
elkezdődött akkor örök életem.
Mert azt az érzést, azt a pillanatot
elfeledni nem lehet sohasem.

Márkus Tamás András
ROD DREHER -ről:

"Rod Dreher keresztyén író, újságíró és publicista neve – aki írásaiban különösen a vallás, a kultúra és a politika metszéspontját és egymásra hatását tematizálja – számunkra is ismerősen csenghet. 1967-ben született Baton Rouge-ban, Louisiana államban. Több mint harminc éve dolgozik újságíróként, és pályafutása során olyan lapokban jelentek meg publikációi, mint a New York Post, a The Washington Times vagy akár a The American Conservative magazin – utóbbinak hosszú időn keresztül a főszerkesztője is volt.

Fő művei közé tartozik a világviszonylatban is ismert és magyarul is megjelent Szent Benedek válaszútján – Túlélési terv keresztényeknek egy kereszténység utáni világban és a Hazugság nélkül élni – Keresztény másként gondolkodók kézikönyve. E két mű nem mellesleg a The New York Times bestsellere lett. De írt egyéb műveket is a keresztyénség, a konzervativizmus és a kultúrakritika témakörében. Munkássága központi témái közé tartozik a posztkeresztyén nyugati társadalmak kritikája, a keresztyén közösségek és a keresztyén identitás újjáépítése, ehhez kapcsolódóan pedig az alternatív intézmények szerepe, valamint az igazsághoz való hűség és a keresztyén tanúságtétel jelentősége.

Dreher a 2013-ban Budapesten létrejött, konzervatív és nemzeti értékeket és gondolkodást képviselő Danube Institute elnevezésű think tank vendégkutatójaként, projektvezetőjeként évek óta Magyarországon (is) él. Habár protestáns (metodista) családban nőtt fel, 1993-ban katolizált, majd 2006-ban a keleti ortodoxiához csatlakozott. Ennek legfőbb oka, hogy állítása szerint megingott a katolikus egyházba vetett bizalma bizonyos erkölcsi botrányok intézményes szinten való kezelése miatt. Az ortodoxia felé fordulásában jelentős szerepet játszott továbbá a hit autentikusságának keresése is, nevezetesen, hogy a keleti ortodox hagyományban mélyebb spirituális gyökerekre lelt.

A kérdés az, hogy Dreher világlátása, munkássága miért fontos számunkra, evangéliumi protestáns keresztyének számára. Egyrészt a mai nyugati (USA és Nyugat-Európa) világot érintő diagnózisa miatt: kifejezetten a Római Birodalom bukásához hasonlítja a helyzetet, hangsúlyozva, hogy a felszínen tapasztalható jólét, kényelem és technológiai fejlődés közepette a társadalom mélyén barbár: kultúra- és hitromboló erők különféle – szimbolikus értelemben és intézményes szinten is – vezető pozíciók elfoglalására törekednek benne. Másrészt lényeges lehet számunkra az is, hogy erre a – már a mi kelet-közép-európai világunkat is elérő – erjesztő folyamatra milyen „cselekvési tervet” vagy stratégiát kínál.

Dreher hangsúlyozza, hogy
1. a Nyugat mára posztkeresztyén lett, ezért a hívőknek tudatosan meg kell szervezniük magukat a helyi közösségek szintjén, és ezeknek a közösségeknek az „időkapszula” szerepét betöltve kell őrizniük a hitet, ahogyan azt szerinte a közép-európai protestáns közösségek tették a kommunista-szocialista éra alatt.
2. A történelmi keresztyén hithez való ragaszkodás a mai körülmények között azt is jelenti, hogy ezek a közösségek nem igazodhatnak a világhoz, hanem az egymás iránti mély elköteleződésnek, felelősségnek és a cselekvő szolidaritásnak kell jellemeznie őket. Dreher mindezzel nem a világból való kivonulásra sarkall, hanem
3. egyfajta „stratégiai visszavonulást” ajánl: a keresztyén családoknak és közösségeknek alternatív oktatási formákat, intézményeket kell létrehozniuk, hogy biztosítani tudják a biblikus, történelmi keresztyén hit továbbadását, elkerülve, hogy azt a kortárs keresztyénellenes kultúra a végletekig torzítsa és átalakítsa.
4. E mellett fontos a keresztyénség egyéni hiteles megélése: az önfegyelem gyakorlása és a családi hagyományok újrafelfedezése és ápolása.
5. Végül pedig hangsúlyozza az igazsághoz való ragaszkodást – ha kell, a társadalmi elismertséget is feláldozva. Dreher szerint a bibliai példák is ezt mutatják: Isten népe úgy marad fenn, ha akkor is kitart az igazság és a hit mellett, amikor azt a többségi társadalom elutasítja, sőt akár üldözi.

Mindezeken túl alkalmazható számunkra Drehernek az észak-amerikai keresztyénséget jellemző diagnózisa is, amelyet ő – és mellette mások is – a „moralista terapeutisztikus deizmus” (MTD) kitétellel ír le. A fogalom ismert hazánkban is, de talán kevésbé reflektálunk arra, vajon milyen mértékben jellemzi a közösségeinket úgy egészében, mint a tagokat, az egyháztagokat egyénenként. Jelen sorok írója úgy véli, az MTD határozottan jelen van a hazai kisegyházi szcéna jelentős részében, áthatja a modern dicsőítőkultúrát, és egyértelműen jelen van már a népegyházak, történelmi egyházak tagságának fiatalabb generációi körében is.

Dreher szerint az MTD valójában nem szól másról, mint az egyéni önbecsülésünk növeléséről és a szubjektív boldogságkeresésünkről, amelynek nincs köze a Szentíráson alapuló keresztyénséghez, amely a bűnbánatot, a szív tisztaságát, az önfeláldozó szeretetet és a kereszt útját hirdeti. Dreher szerint az MTD csak felszínesen keresztyén, valójában az önimádó és az anyagi javakat – az anyagi javakkal biztosítható kényelmet, komfortos életet – hajhászó kultúra „vallása”.

Rod Dreher megfontolásai jelentős visszhangra leltek protestánsok körében is: egyrészt többen is leírták, hogy Dreher stratégiája talán az egyetlen szisztematikus és komolyan vehető reakció a keresztyének társadalmi státuszának hanyatlására a jelen kulturális szempontból „negatívvá” váló világában, másrészt azonban kritikai hangok is születtek e stratégia gyakorlatba való átültetésével kapcsolatosan. Egyesek épp azt a premisszát nem fogadják el, hogy a nyugati társadalom ténylegesen „negatív világgá” változott volna, ezért továbbra is egyfajta expanzív, a társadalmat transzformálni szándékozó misszióban gondolkodnak, és nem a visszahúzódásban vagy valamiféle kisebbségi és túlélésre berendezkedő stratégiában.

Azonban Aaron Renn amerikai elemző-író – aki egyebek mellett a protestáns, evangéliumi keresztyénség társadalmi és kulturális helyzetével is foglalkozik – vitatkozik Dreher gondolatainak ilyetén interpretációjával. Szerinte Dreher nem a társadalomból való teljes kivonulást hirdeti, hanem egyfajta „ellenkultúra” létrehozását. Ugyanakkor óvatos kritikát is megfogalmaz vele szemben: világos ugyan számára, hogy Dreher nem a keresztyének önként vállalt teljes elszigetelődését hirdeti, ugyanakkor Dreher tanácsát lehet úgy is értelmezni, mintha a keresztyéneknek le kellene mondaniuk a társadalomban való részvételről. Renn szerint a keresztyéneknek nem szabad elbújniuk, hanem – alkalmazkodva a körülményekhez, ugyanakkor nem feladva hitüket és az abból fakadó etikai meggyőződéseiket és életformájukat – reagálniuk kell a negatív világ kihívásaira. Mindez Renn részéről nem is annyira kritika, mint hogy inkább kibővítené a Dreher által elővezetett stratégia horizontját: a keresztyének legyenek aktívan jelen és mutassanak példát a társadalomban, megtalálva az engedelmesség új, kreatív formáit a modern környezetben."

(forrás: parokia hu)

Varga Laszló elmélkedése MÁRTA ÉS MÁRIA történetéről:
(részlet)

"... Mindkét nővér megpróbálja kifejezni szeretetét Jézus iránt. Márta süt-főz és mindent előkészít ahhoz, hogy a vendég jól érezze magát. Mária meg semmit nem csinál. Ott ül Jézus lábainál és issza a szavait. Szeretettel figyeli a vendéget. Ismerjük a folytatást, Márta kiakad. Nem Máriának szól, hanem Jézusnak. És Jézus válasza elgondolkodtató: „Márta, sok mindennel törődsz és sok minden nyugtalanít, de csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha”.

Olyan kultúrában élünk, amely II. János Pál pápa szerint „az aktivitás eretnekségében vergődik”. Ezerszer jobban hiszünk abban, amit mi csinálunk, mint amit Isten végez. Teljesen el vagyunk bűvölve a tudományunktól, a technikánktól, az eredményeinktől, az eredményességünktől; és nem nyűgöz le bennünket Isten jelenléte és Isten működése. Észre sem vesszük. Ahhoz, hogy megláthassuk és betöltsön minket, fel kellene fedeznünk azt a jobbik részt, amire azt mondta Jézus, hogy Mária nem veszíti el soha. Mi azonban elveszítettük.

Maradjunk egy kicsit ennél a történetnél. Sajnos az elmúlt néhány évszázadban ezt a szentírási részt úgy magyarázták, hogy szembeállították egymással a két nővér állapotát. Mária a szemlélődő lelkiségét képviseli, Márta pedig a tevékeny, aktív lelkiséget. És nemcsak szembeállítottuk, hanem arról beszéltünk, hogy Mária lelkisége magasabb rendű, mint Mártáé. Tudnunk kell, hogy közel ezer éven át nem így értelmezték ezt a szentírási részt. A középkorban úgy magyarázták, hogy a kettő nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást..."

internetről - 777blog

Engem nem a farizeusok
választanak el Istentől,
hanem a saját bűneim.